ERGONÓMIA 5.1
Megfelelő kéziszerszám kiválasztása ergonómiai szempontok figyelembevételével Tárgyszavak: ergonómia; egészségvédelem; szerszám; tervezés; káros hatás; kézvédelem; rezgésvédelem; védőfelszerelés.
A váz- és izomrendszeri rendellenességek – amelyeket kumulatív traumatikus rendellenességnek, illetve ismétlődő megterhelés okozta károsodásnak is neveznek – adott veszélyeztető tényezők hosszabb időn át tartó ismételt expozíciója esetén lépnek fel. Ilyen rendellenesség lehet például az ínhüvelygyulladás, a hátfájás, vagy a kéztőcsatornaszindróma (CTS). A váz- és izomrendszeri rendellenességek kialakulásához vezető legfőbb foglalkozási veszélyeztető tényezők a túl nagy erő kifejtése, a gyakori ismétlődés, a kényelmetlen testtartás, a hosszú ideig végzett munka és az izmok statikus terhelése. A károsodás veszélye annál nagyobb, minél gyakrabban és minél nagyobb mértékben fordulnak elő veszélyeztető tényezők a munkavégzés során. A veszély és a károsodás egymással gyakran exponenciális összefüggésben áll. Ha ergonómiai alapelveket követnek a munkával járó veszélyeztető tényezők csökkentése érdekében, akkor ezzel nemcsak a károsodás veszélye mérséklődik, hanem legtöbbször a munka hatékonysága és minősége, azaz a termelékenység is javul. Az ergonómiát gyakran úgy határozzák meg, mint az emberi (fizikai, lélektani, fiziológiai és biomechanikai) képességek összhangba hozatalát az adott munka követelményeivel. Ha ezek a tényezők nincsenek egymással összhangban, annak egyik következménye váz- és izomrendszeri károsodás lehet. Ha viszont pl. adott feladathoz helyesen választják meg a kéziszerszámot, akkor fájdalmas sérülésektől kímélhetők meg a dolgozók, és még munkájukat is eredményesebben tudják végezni.
A kéziszerszámok az emberi kéz meghosszabbítását jelentik. Termékek gyártásakor, vagy kisebb szerelési munkák végzésekor a váz- és izomrendszeri károsodást előidéző veszélyeztető tényezők nagyrészt attól függnek, hogyan választják meg a használt kéziszerszámokat. A továbbiakban néhány fontos szempontot emelünk ki a kéziszerszámok helyes megválasztásához.
A szerszámnyél alakja és elhelyezése A kéziszerszám alakja és nyelének elhelyezése nagymértékben meghatározza a szerszám használatának módját. A legtöbb motoros, illetve sűrített levegővel működő kéziszerszám markolata kétféle lehet: pisztolyszerű vagy a szerszámmal egy vonalba eső. A pisztolymarkolatú kéziszerszám nyele megközelítőleg 90 fokos szöget zár be a szerszámmal. A másik változatnál a nyél a szerszámmal egy vonalba esik, a szerszám végének a meghosszabbítása. A nyél állásának megválasztásakor az a cél, hogy a szerszám használata során a csukló semleges helyzetben maradjon. A csukló állása akkor semleges, ha semmilyen irányba nincs behajlítva. Ez azért lényeges, mert ha a csukló a semleges állástól valamelyik irányban eltér, akkor csökken a kéz markolási ereje. Ha például a csukló a semleges (egyenes) helyzetből a kisujj irányába 45 fokkal elmozdul, akkor a markolási erő a maximális, 100%-ról 75%-ra, tehát 25%-kal csökken. Ez azt jelenti, hogy a szerszám használójának adott feladat elvégzéséhez hajlított csuklóállásban nagyobb erőt kell kifejtenie. A nyél típusa mellett a munkadarab elhelyezkedésének magassága és iránya is befolyásolhatja a csukló állását. Egy pisztolymarkolatú szerszám a legjobb választás például olyan munkához, amelynél csavarokat kell felerősíteni a térd és a csípő közötti magasságban lévő vízszintes felületre. Ha ugyanezt a munkát a derék és a könyök közötti magasságban kell elvégezni, akkor olyan szerszám a legmegfelelőbb, amelynek nyele a szerszámmal egy vonalba esik. Ha a csavarokat fej feletti síkra kell felerősíteni, akkor ismét a pisztolyszerű markolat a legjobb választás. Azok a szerszámok, amelyekkel nyelük egy vonalba esik, a könyökmagasságban lévő vízszintes, és a térdmagasságban lévő függőleges munkafelületek esetére jók. Léteznek olyan szerszámok is, amelyek nyele a pisztolyszerű és az egyenes között különböző szögbe állítható. Ezeket akkor célszerű választani, ha a munkafelület változó, és ezekkel a szerszámokkal könnyebb megtartani a semleges csuklóállást.
Súlypont, ellensúly és rezgésvédelem A szerszámnyél alakján kívül a szerszám súlya és súlypontjának elhelyezkedése is fontos szerepet játszhat abban, hogy használata mekkora erőt igényel. A szerszám súlya legyen minimális, lehetőleg ne haladja meg a 1,5 kg-t. Ha 1,5 kg-nál súlyosabb kéziszerszámot kell használni, akkor ezt ellensúlyozni kell a szerszám felfüggesztésével vagy beépített ellensúllyal. Gyakran megfigyelhető, hogy súlyos szerszámok, például fűrészek súlyának kiegyenlítésekor javul a szerszám pontossága. Ennek az az oka, hogy a használónak nem kell bíbelődnie a szerszám elhelyezésével, hanem ehelyett könnyen felkészülhet a következő vágásra. A szerszámok súlyának kiegyenlítésekor el lehet követni azt a hibát, hogy a súlyt nulláig kiegyenlítik. Ez gyakran oda vezet, hogy a munkás nem érzi a kéziszerszámot, és ez ronthatja a munka minőségét. Ezért a szerszámot minimális súlyig kell kiegyenlíteni, hogy a kezelő érzékelhesse a kéziszerszámot és a folyamatban lévő munkát. Ez a kis kompenzáció elegendő a munka minőségének megőrzéséhez, és elfogadható szintre csökkenti azt a súlyt, amelyet a kezelőnek el kell viselnie. Nemcsak a szerszám teljes súlyát kell figyelembe venni, hanem azt is meg kell nézni, hogy hol helyezkedik el a szerszám súlypontja. A szerszám súlypontjának a kézhez a lehető legközelebb kell esnie. Minél távolabb van a súlypont a kéztől, annál nagyobb erőre van szükség a szerszám kezeléséhez. Néhány motoros kéziszerszám használata rezgéseket kelt, amelyeket a szerszám nyele a használó kezéhez, csuklójához és alkarjához továbbít. A rezgést a frekvencia és az amplitúdó határozza meg. Közismert, hogy bizonyos frekvenciák váz- és izomrendszeri károsodásokat okoznak. Ezért lehetőleg olyan kéziszerszámokat kell használni, amelyek minimálisra csökkentik a rezgések amplitúdóját, vagy a rezgést nem továbbítják. Ha ilyenek nem állnak rendelkezésre, akkor a rezgés amplitúdójának mérséklése érdekében rezgéscsökkentő kesztyűt kell használni, vagy a kéziszerszám nyelét rezgéscsökkentő bevonattal kell ellátni.
A szerszám nyelének kiképzése A károsodás veszélyének csökkentése és a szerszám optimális használata érdekében nagyon lényeges, hogy hogyan képezik ki a szer-
szám nyelét, amely a felhasználó kezével érintkezik. A szerszám nyelének alkalmasságát az határozza meg, hogy a szerszámot ki használja. Kicsi, közepes vagy nagy-e a felhasználó keze? Férfi vagy nő, egy vagy több személy használja-e a szerszámot? Milyen munkakörnyezetben dolgoznak a szerszámmal? Vannak-e a közelben olajok és vegyszerek? Van-e áramütésveszély? Használnak-e kesztyűt? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásától függ, milyen szerszámot kell választani: mekkora legyen a nyél hossza, a nyél fesztávja, alakja és anyaga, valamint hol helyezkedjen el a sűrített levegővel működő szerszám kipufogója. A szerszám nyelének hossza a nyél egyik legfontosabb jellemzője. A nyél nem lehet rövidebb, mint a tenyér teljes hossza, a hüvelykujjtól a kéz alsó széléig el kell érnie, azaz, mintegy 10 cm hosszúnak kell lennie. Ha a nyél túl rövid, összenyomhatja a tenyér szöveteit. A legnagyobb és a legkisebb kéz méretének is megfelel, ha olyan kéziszerszámot választanak, amelynek nyele 9,5–10,5 cm hosszú. A nyél átmérője attól függ, hogy hogyan kell a nyelet fogni. Ha erős fogásra van szükség (mint pl. a baseballütőnél), akkor legyen az átmérő 3–5 cm. Finomabb munkákhoz (mint egy toll vagy ceruza fogásához) 0,8–1,5 cm átmérőre van szükség. Ha a kéziszerszám átmérője az ajánlottat meghaladja, akkor nagyobb fogási erőt kell kifejteni, mint helyesen megválasztott átmérő esetén. Minél nagyobb erővel kell a szerszámot fogni, annál gyorsabban fárad el a szerszám kezelője. Ha a szerszámnak két nyele van, például az ollónak vagy a fogónak, akkor a két nyél fesztávolsága 5-6 cm legyen, ha a szerszámot nők használják, és 5,5–6,5 cm, ha férfiak. Nem mindig van mód arra, hogy a férfiak és a nők különböző szerszámmal dolgozhassanak. Ilyen esetben az 5–6,5 cm fesztáv általában női és férfi kéznek egyaránt megfelel. A fesztávolságon kívül arra is gondolni kell, hogy azokat a kéziszerszámokat, amelyeket a használathoz ki kell nyitni, rugóval is el kell látni. A fogók vagy ollók nyitásával járó ismétlődő ujjmozdulat ugyanis növeli a váz- és izomrendszeri károsodás veszélyét, akárcsak a kényelmetlen testtartás, a nagy erőkifejtés és a gyakori ismétlődés. A szerszámnyelek keresztmetszete lehet kör alakú, háromszögletű vagy négyszögletes. A nyél alakjának lehetővé kell tennie az egyenletes erőeloszlást a kéz minél nagyobb felületén. Kerülni kell a mély rovátkákkal vagy élekkel ellátott szerszámokat, mert azok túlságosan megnyomhatják a tenyér puha szöveteit. A gömbben végződő nyelek szétfeszíthetik az ujjakat. Ez erőveszteséget okoz és megnehezítheti a szerszám kezelését. A testre szabott szerszámok a legtöbb esetben alkalmatlanok, mert csak egy kézméretre készültek, tehát néhány kezelőnek jók, a leg-
többnek azonban nem felelnek meg. A leggyakrabban alkalmazott szerszámnyélalak a hengeres. A nyél anyaga nem lehet csúszós, porózus, sem pedig jó vezető, annak érdekében, hogy biztosan lehessen fogni, minimálisra csökkenjen a vegyszerekkel fertőződés veszélye, és az áramütéssel szemben biztonságos legyen. Kerülni kell a sima festéket és a fényesre csiszolt felületeket minden nyélen, hogy a kéz kevésbé csússzon meg rajtuk. A gumi- vagy műanyag bevonat rendszerint hatékonyan csökkenti a vegyszerek abszorpcióját, ellenáll kis szilánkoknak és karcolásoknak, ugyanakkor jó hő- és elektromos szigetelő, és eléggé súrlódik ahhoz, hogy a nyélen jó fogás essék. Sűrített levegővel működő kéziszerszámot úgy kell megválasztani, hogy a kipufogó a levegőt ne a kéz irányába bocsássa ki. A kipufogó rendszerint hideg és lehűtheti a kéziszerszámot, vagy hideg levegőt fújhat a szerszámot használó kezére. Ha a kipufogó levegőt a nyél a kéz irányába tereli, akkor összeszűkülhetnek a kéz véredényei, ami rontja a kéz használhatóságát. A kéziszerszámokkal végzett munka A szerszám nyelének irányán, alakján és méretén kívül még néhány egyéb tényezőt is figyelembe kell venni ahhoz, hogy a használó számára a legmegfelelőbb, ugyanakkor maximális termelékenységet eredményező kéziszerszámot válasszák. A kapcsolókar típusa, a kéziszerszám bekapcsolásához szükséges erő, a kesztyűhasználat, valamint a tápvezetékek elhelyezése is hatással lehetnek arra, mennyire könnyen és hatékonyan használható a szerszám. Olyan típusú és elhelyezésű kapcsolókar a legmegfelelőbb, amely jobb és bal kézzel egyaránt lehetővé teszi a szerszám használatát. A motoros szerszámokat beindító kapcsolókarnak vagy szalagnak legalább 5 cm hosszúnak kell lennie, hogy a szerszámot két vagy több ujjal is lehessen indítani. Ha indítógombra van szükség, azt a hüvelykujjal kell megnyomni, és úgy kell elhelyezni, hogy a kéziszerszámot bármelyik kézzel lehessen használni. A csak egy ujj használatára készült kapcsolók esetén túl nagy erőt kell kifejteni, ami a gyakori ismétléssel és a munkavégzés hosszú időtartamával együtt váz- és izomrendszeri károsodást kiváltó kockázati tényező. A kapcsoló típusán és elhelyezésén kívül figyelembe kell venni azt is, mekkora erőre van szükség a kéziszerszám beindításához. Napi 8 óra munkavégzés esetén általában a fogásra vagy szorításra kifejtett erő
nem lehet több, mint annak az erőnek a 30%-a, amelynek kifejtésére a munkás az adott testtartásban maximálisan képes. Ha a 30%-os feltételt nem lehet betartani, akkor a használat idejét kell csökkenteni. Ha a műveletet naponta csak néhányszor kell megismételni, akkor az indításhoz alkalmazott erő a maximálisan kifejthető erő 50%-át is elérheti. Rendkívül sokszor ismétlődő műveletek esetén viszont csupán a maximálisan kifejthető erő 20%-ának felhasználása fogadható el. Ha tartósan kell statikus erőt kifejteni, például egy tárgyat hordozni, akkor ez a tevékenység a maximálisan kifejthető erőnek csupán 10%-át veheti igénybe. Egyes helyzetekben kesztyűt kell használni vegyi anyagokkal való érintkezés miatt, időjárási vagy egyéb okokból. Ilyen esetben több helyet kell hagyni a szerszámnyél és más akadályozó tárgyak között, hogy a kéz szabadon tudjon mozogni. Kesztyűben a kéz kevésbé tud mozogni, ügyetlenebb és kevesebb erőt tud kifejteni. A kisebb mozgástér ellensúlyozására meg kell győződni arról, hogy minden szükséges pont könynyen elérhető anélkül, hogy a kesztyűs kezet nagyon be kellene hajlítani. Mivel kesztyűben ügyetlenebbül lehet dolgozni, minden alkatrészt könnyen elérhető helyre kell helyezni. Végül meg kell győződni arról is, hogy megfelelő kesztyűtípust választottak-e, figyelemmel annak erőcsökkentő hatására. A gumikesztyű 19%-kal csökkentheti a maximálisan kifejthető erőt, a pamut kertészkesztyű 26%-kal, a hőálló azbesztkesztyű pedig 38%-kal is. Ha biztonsági szempontból szükség van kesztyű viselésére, azt kell választani, amelyik a legvékonyabb és a kézre a legszorosabban simul. Az elektromos vezeték és más tápvezetékek (levegő vagy víz) elhelyezése nemcsak veszélyeztető tényező lehet, hanem a szerszám jó használatát és a munka minőségét is befolyásolhatja. Ha a vezetékek útban vannak, akkor a kezelőnek küszködnie kell a szerszámmal, ezért nagyobb erőt kell kifejtenie, és kényelmetlen testhelyzeteket kell felvennie. Sok minőségi hibának oka, és gyakrabban kell újrakezdeni a munkát, ha küszködni kell a vezetékekkel. Olyan kéziszerszámokat kell választani, amelyeknél, ha a hálózatra kapcsolják, a kábelek nem húzódnak a kezelő és a szerszám vagy a szerszám és a munkadarab között. Végül gondolni kell a kéziszerszámok működésével járó zajra is. Egyes kéziszerszámok, így például az ütőszerszámok és a légkalapácsok, az elfogadhatónál nagyobb zajszintet okoznak, a zaj időtartamát is figyelembe véve (napi 8 órán át 85 decibel). A zajszintre vonatkozó előírások betartása érdekében az azonos erősségű szerszámok közül az
elfogadható zajszintet produkálót kell választani, vagy pedig személyi védőeszközt – például füldugót vagy fülvédőt – kell használni. Nem könnyű feladat egy adott munkához a megfelelő kéziszerszám megválasztása. A kiválasztást megelőzően fel kel mérni a munkás és a munka jellemzőit. A kéziszerszám megválasztásakor figyelembe kell venni annak olyan jellemzőit, mint például a nyél állása és paraméterei (méret, fesztáv, anyag stb.), valamint a szerszám bekapcsolásának módját és az ahhoz szükséges erőt. Így csökkenteni lehet a váz- és izomrendszeri károsodást okozó kockázati tényezőket, egyúttal pedig javítani lehet a munka minőségét és termelékenységét.
A kéziszerszámok biztonságos használatának 30 szabálya 1. Minden szerszámot csak arra a munkára használj, amelyre való! 2. Azonnal selejtezd ki a sérült vagy rosszul működő szerszámokat! 3. Azonos szerszámból vásárolj több fajtát vagy méretet! 4. Ellenőrizd, nincs-e a szerszámon torzulás, repedés, szilánk, kopás vagy gombásodás! 5. Tarts minden szerszámot tisztán és üzemképes állapotban! 6. Győződj meg arról, hogy a nyelek szilárdan rögzítettek a szerszám munkavégző feléhez! 7. A csúszás elkerülése végett győződj meg arról, hogy a szerszámok és a munkadarab jól illeszkednek egymáshoz! 8. A nyél a szerszámhoz készült, sose hosszabbítsd meg! 9. Ütőerő kifejtését bízd az ütőszerszámokra! 10. A munkadarabot fogóban vagy satuban tartsd, ne a kezedben! 11. A szerszámot lassan indítsd, amikor a munkát elkezded! 12. Kapcsold ki az áramot, mielőtt a szerszámot villamos áram közelében használnád! 13. Győződj meg arról, hogy a szerszám nyelét biztosan fogod! 14. A mozgó részek legyenek gyengén beolajozva, de ne szivárogjon a kenőanyag!
15. Kéziszerszám használatakor viselj jóváhagyott biztonsági védőszemüveget! 16. Tartsd távol a kezed a vágóélektől! 17. Ne told, hanem húzd a csavarkulcs nyelét, így nagyobb erőt tudsz kifejteni! 18. Biztonságosan helyezkedj el, amikor a szerszámmal dolgozol! 19. A befogópofák fogai, a kések és a pengék legyenek élesek, hogy jobban tudj dolgozni! 20. Tartsd tisztán és szorosan felszerelve a szerszám mozgó részeit! 21. Gyakorolj egyenletes nyomást a befogópofákra és a vágógépekre; ne rázkódjon a szerszám! 22. Hosszú, kinyúló munkadarab távoli végét fogd satuba! 23. Puha vagy törékeny munkadarabok védelmére helyezz védőpárnákat a befogópofákba! 24. A satuhoz vagy a fogóhoz közel használd a szerszámot! 25. A munkadarabot elegendő nyomással tartsd a fogóban vagy a satuban! 26. A fogóban összeszorított munkadarabokat ne érje rezgés vagy ütés! 27. Ne javítsd a szerszámot hegesztéssel vagy kemény forrasztással, hanem selejtezd ki! 28. Óvd a szerszámot a túlzott felmelegedéstől! 29. Folyamatos munkához használj kényelmes markolatot vagy kesztyűt! 30. Kövesd a szerszámon és/vagy a csomagoláson feltüntetett használati utasítást! Összeállította: Pál András Fernandez, J.; Ware, B: Selecting healthy hand tools. = Occupational Hazards, 67. k. 7. sz. 2005. p. 35–39. Copeland, J.: Ergonomic aids for industrial workers. = Occupational Hazards 65. k. 12. sz. 2003. p. 27–31.
Röviden… Teljes körű ellenőrzés: a folyamatellenőrző rendszerek új biztonsági követelményei A Honeywell Process Solutions vállalat (HPS) 1974-ben kezdte meg új, megosztott folyamatellenőrző rendszereinek (distributed control systems, DCS) gyártását és telepítését, és napjainkra a társaság e szakterületen vezető szerepet tölt be az egész világon. A régi DCS rendszerek támogatása mellett ma már a biztonságos, tűzfallal is felszerelt berendezések gyártására összpontosítanak. A piaci pozíciók erősödése A cég másik stratégiája, hogy megerősítse a helyzetét a vegyszerek piacán, nem sorvasztotta el a DCS rendszerekkel kapcsolatos tevékenységet. A stratégiák kombinációja az elmúlt évben kifizetődő volt a cég számára, termékeik eladása 17%-kal nőtt. A társaság nyugat-európai üzleteinek motorja a környezeti előírásoknak való megfelelés követelménye, a kelet-európai vállalatok a nyugati szabványoknak megfelelően kialakított ellenőrző rendszereket keresik, és gyorsan növekszik a közelkeleti régió forgalma is. A kereskedelmi tevékenység fejlődését segítették elő a HPS Oroszországban, Romániában, a Cseh Köztársaságban, valamint Abu Dhabiban és Irakban megnyitott, a felhasználókat közvetlenül segítő helyi irodái. A helyi irodákon át a felhasználók közvetlenül a Honeywell Integrációs Központhoz fordulhatnak rendszereik bevizsgáltatása és tesztelése érdekében, ami a rendszerek jobb megismerését, rövidebb megtérülési időket és az útiköltségek csökkenését eredményezi. Egy keleteurópai felhasználó nyilatkozata szerint például a helyi iroda megnyitásával 300 000 USD-t takarítottak meg a szállodai és utazási költségeken. A Honeywell megtervezi, megépíti és telepíti a folyamatellenőrző rendszereket, majd ezt követően a szakembereinek 20%-a a telepítés helyszínén dolgozik tovább együtt a felhasználó szakembereivel, a projekt beindításának akadálytalan végrehajtása érdekében. A vállalatvezetés feladata, hogy kialakítson egy összetartó és együttműködő munkacsoportot, valamint kiegyenlítse és kezelje a két kultúra közötti különbségeket.
A legújabb fejlesztés A társaság legújabb fejlesztése az új Experion PKS Release 300 DCS rendszer, amelynek kisebb a helyigénye, mint a korábbi verzióké. Jellemzője a rendszer vezérlőelemei és a rendszer többi részével való kommunikációt biztosító ethernet kapcsolat között kialakított tűzfal, amelynek előnyei: • az ellenőrző egység védelme az ethernet hálózaton át érkező „rezgéstől” és zajtól; • a folyamatellenőrző rendszer biztonságtechnikai védelme. Az elektronikai újításokon túlmenően a rendszer kompatibilis a társaság tervező és irányító rendszereivel, segítve ezáltal a valós idejű információk rendelkezésre állását, a hatékony üzemvitelt és a befektetett eszközök hasznosulását. A Honeywell az USA-ban a szokatlan helyzetek kezelésére alakult konzorciummal együttműködve olyan megoldásokat fejlesztett ki, amelyekkel a vegyi üzemek leállási ideje csökkenthető. A rendszer segítségével a vészjelzéseket értékelik és rangsorolják. A beépített ellenőrző panelek segítségével maximalizálható a berendezés működőképes állapotának időtartama, és minimálisra csökkenthető az üzemzavarok száma. A berendezések biztonságosan leállíthatók, majd biztonságosan és ellenőrzött módon újraindíthatók. (European Chemical News, 82. k. 2149. sz. 2005. máj. 30.–jún. 5. p. 23–24.)
Boldog Új Évet kívánunk minden kedves Olvasónknak. Szerkesztőség
