Sectio
Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXVII/1. (2009), pp. 33-40
MÉG EGYSZER ARRÓL, VAJON A G N Á T ROKON-E A Z UXOR IN MANU? GEDEON MAGDOLNA*
...aki a törvény szavait megtartva megkerüli annak értelmét, kijátssza a törvényt" - íija egy helyen Paulus. 1 Ezek szerint már a római jogtudósok arra figyelmeztettek bennünket, hogy a kizárólagos grammatikai értelmezés önkényes, s a jogszabály céljától eltérő eredményre vezethet bennünket. Ennek ellenére a római jog kutatói közül sokan esnek abba a hibába, hogy a ránk maradt forrásokat kizárólag a szavak jelentésének boncolgatásával próbálják elemezni. A jogtudósok megállapításait így egy hermetikusan elzárt „laboratóriumban" vizsgálva, az egyes kifejezések jelentésének sokszor csak ámyalatbeli különbségét „mikroszkóp alá téve" próbálnak eredményre jutni. A források ilyen módon való értelmezése azonban nem veszi figyelembe azt a körülményt, hogy a római jog nem egyes tehetős, különc római polgárok szórakoztatását szolgálta, hanem a jog funkcióját betöltve alkalmas volt arra, hogy a társadalom tagjainak életkörülményeit szabályozza, s az emberek közti konfliktusokat megoldja. Bár az általunk ismert források sokszor bonyolultnak tűnnek, mégis kiviláglik belőlük a római jog belső logikája, a világos jogászi gondolkodás, és hiába akarnak egyes mai kutatók olykor „magas röptű" gondolatokat a responsumoVbz. belemagyarázni, mégis mindig rá kell döbbennünk arra, hogy a római jog az egyszerű jogkereső polgárok számára utat mutató, egymásra épülő, világos szabályokból állt. Ennek megfelelően az uxor in manu jogi helyzetét sem lehet pusztán a ránk maradt források szavainak „kémcsőbe töltögetésével", a sajátos római társadalmi berendezkedést figyelmen kívül hagyva elemezni. NÓTÁRI TAMÁS a De matrimonio cum manu című tanulmányában a következőket írja: „A szakirodalom sokáig azon a véleményen volt, hogy az uxor in manu agnát rokonnak számít, BRÓSZ RÓBERT azonban meggyőzően bizonyította, hogy az uxor in manu nem tartozik bele az agnatióba."2 A szerző ezzel azt sugallja, hogy * DR. GEDEON MAGDOLNA egyetemi docens Miskolci Egyetem AJK, Jogtörténeti Tanszék 3515 Miskolc-Egyetemváros 1
Paul. D. 1,3,29. N Ó T Á R I T.: De matrimonio cum manu. In: Jogtörténeti szemle 2005/2, 56 = UŐ: Jog, vallás és retorika. Studia Mureniana. Szeged, 2006, 116.
2
34
Gedeon Magdolna
BRÓSZ RÓBERT ezen a területen olyan megállapítást tett, ami döntően megváltoztatta az addig uralkodó felfogást. Ezzel szemben - bár BRÓSZ németül írta meg a fejtegetéseit még 1976-ban 3 máig nem dőlt meg a communis opiniónak számító tétel, mely szerint az uxor in manu félje agnatiójába tartozott. Ezt tükrözik az 1976 után megjelent római jogi tankönyvek is.4 BRÓSZ tételét lényegében csak a FÖLDI-HAMZA-féle magyar római jogi tankönyv vette át.5 E tankönyv megjelenése után már egyszer leírtam az ezzel kapcsolatos ellenvéleményemet, 6 de mivel NÓTÁRI TAMÁS megállapításaimat egyáltalán nem cáfolta, érdemesnek látom kételyeimet - egy kicsit kibővítve - még egyszer összefoglalni. Az a megállapítás, hogy az uxor in manu nem tartozik férje agnatiójába, olyan források elemzésén alapszik, melyek a Kr. u. II—III. századból származnak. Az egyik Gaius Institutióiban olvasható: „agnát rokonok pedig azok, akiket férfiak által közvetített rokonság füz egybe, vagyis az (azonos) apától (származó) rokonok." 7 Ehhez a forráshelyhez fűzi hozzá a FÖLDIHAMZA-féle tankönyv: , A feleség tehát, még ha manus alatt állott is, nem tartozott az agnatióba. Az uxor in manu a férji hatalomnál (manus) fogva tagja volt ugyan a páter familias általános potestasa révén aktuálisan összetartozó családnak (família proprio iure), de nem volt tagja az agnatiónak, amely ebből a szempontból kétségtelenül a férfiági leszármazást tükrözte." 8 Ezzel a megállapítással a tankönyv a Kr. u. II. században keletkezett Gaius-hely alapján az uxor in manu-i időbeli behatárolás nélkül kiveszi férje agnát rokonai köréből. Nem kell azonban a tankönyvben messzire lapoznunk, a szemközti oldalon ugyanerre a Gaius-helyre hivatkozással a következőket találjuk: , A császárkorban az agnatió és a cognatio eredeti jelentése fokozatosan elhalványult, és a fogalompárral egyre gyakrabban az apai, illetve az anyai ági vérrokonságra utaltak. E tendencia már Gaiusnál (1,156) is jelentkezik." 9
B R Ó S Z R . : Ist die uxor in manu ein Agnat? In: Annales LJniversitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Iuridica 18 (1976), 3-14. 4 Lásd pl. P A P A T H Y - G . K L I N G E N B E R G - H . STIEGLER: Einfuhrung in das römische Recht. Wien-Köln-Weimar, 1994, 36 és 41; H . H A U S M A N I N G E R - W SELB: Römisches Privatrecht. Wien-Köln, 19978, 150; TH. M A Y E R - M A L Y : Römisches Privatrecht. WienNew York, 1991, 210; M O L N Á R I . - J A K A B É . : Római jog. Szeged, 20043, 134. FÖLDI A . - H A M Z A G . : A római jog története és institúciói. Budapest, 2 0 0 1 6 , 2 4 0 . 6 G E D E O N M.: Agnat rokon-e az uxor in manu? In: Doktoranduszok fóruma. Miskolc, 1998. november 6. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának szekciókiadványa. Miskolc, 1999, 8-11. 7 Gai. 1,156 (BrószR. ford.). 3
8
F Ö L D I - H A M Z A : i. m . 2 4 0 .
9
FÖLDI-HAMZA:
i. m. 241,4. jz.
Még egyszer arról, vajon agnát rokon-e az uxor in manu?
35
A tankönyv ellentmondásosságára tekintettel beláthatjuk, hogy ezt a kérdést is a jogfejlődés tükrében kell vizsgálnunk. Az archaikus jog az embereket nem mint egyéneket kezelte, hanem mint egy közösség tagjait, amelyben éltek. 10 A legalapvetőbb közösség a család volt. Ahogy ZLINSZKY JÁNOS írja, „a fejlettség adott fokán a helyi hatalmi szerv, a város, városállam még nem volt magától értetődő, csak annyit vállalt fel a hatalomnak járó illetékességből, amennyit okvetlen szükséges volt. így a nemzetség által nem gyakorolt hatalmi kör döntő részét a család vette át a társadalmi élet rendezésénél." 11 Ekkor a rokonság nem a vérrokonság alapján tartozott össze, hanem a házközösségek szerint. Agnát rokon volt minden polgár, aki ugyanazon páter familias hatalma alatt állt, vagy állt volna, ha a közös páter familias még élt volna. 12 A FÖLDI—HAMZA-féle tankönyv szerint „az apai hatalom alól a manusos házasság folytán kikerült családtag nemcsak a família proprio iure, hanem a familia communi iure, tehát az agnatio kötelékéből (még a gensböX is!) kiválik." 13 Ha ezek után elfogadjuk azt az állítást, hogy a manusos házasságot kötött nő a féije agnatiójába nem tartozott bele, akkor arra a képtelen eredményre jutunk, hogy a manusos házasságot kötött nőnek egyáltalán nem voltak agnát rokonai. így a feleség a korai időkben rokonok nélkül maradt volna, hiszen ekkor még nem a vérrokonság volt az elsődleges, hanem az agnatio, a közös hatalom alá tartozás. Ez pedig nem áll összhangban az előbb mondottakkal, miszerint minden személynek, a társadalom legkisebb egységébe, családba kellett tartoznia. A nő egyébként - mint köztudott - nemcsak a korábbi családjából vált ki, és került át féije családjába, hanem ezzel a vallási kultusza is megváltozott, hiszen ezentúl nem az apja, hanem a férje házi isteneit tisztelte, és nekik áldozott. FUSTEL DE COULANGES szerint az agnatiót a közös vallási kultusz tartotta össze: azon személyek között állott fenn, akik ugyanazokat a házi isteneket tisztelték. 14 BRÓSZ kiemeli, hogy a forrásokban nem találkozhatunk a familia agnata kifejezéssel: a források tehát csak agnát rokonokat említenek, agnát családot nem. 15 Az archaikus korban a család nem is állhatott még más rokonokból, mint 10
11
M . KÄSER: Römisches privatrecht. München, 1 9 8 9 1 5 , 6 8 . ZLINSZKY J.: Állam és jog az ősi Rómában. Budapest, 1996, 38.
12
KASER: i. m . 7 0 .
13
FÖLDI-HAMZA: i. m . 2 4 1 .
14
N. D. FUSTEL DE COULANGES: AZ ókori község. Tanulmány a görög és római vallásról, jogról és intézményekről (Bartal A. ford.). Budapest, 1883 [repr. Az antik városállam. Budapest, 2003], 49-58. 15
BRÓSZ: i. m . 9.
Gedeon Magdolna
36
agnátokból, hiszen aki bekerült a házközösségbe, az a páter familias hatalma alá is bekerült. Ebben az időben ugyanis - ahogy MARTON GÉZA megfogalmazza „a család berendezkedése patriarkális volt. Elén állt az apa (vagy nagyapa, dédapa stb.) mint páter familias korlátlan hatalommal a családhoz tartozó szabad személyek (feleség, gyermekek, esetleg a fiúk feleségei és az unokák), valamint a rabszolgák, barmok, élettelen dolgok felett. Mindezek együtt alkották az ő familiaját, melyen való hatalmát a manus szó (a kéz, a hatalom kifejezője) jelölte, amely megjelölés tehát a római családfőnek egész magánjogi uralmi körét felölelte. Csak később bomlott szét ez az egységes fogalom az uralom tárgya szerint patria potestasxa. (a gyermekek felett), dominica potestasra. (a rabszolgák felett), dominiumxa (egyéb dolgok felett), s maradt meg a manus szó szűkebb értelemben a feleség feletti hatalom jelölésére." 16 Gaius azt írja, hogy akinek végrendeletileg nem rendeltek gyámot, annak a XII táblás törvény szerint az agnát rokona lett a gyámja. 17 Ezek szerint, ha egy manusos házasságot kötött nő férje anélkül halt meg, hogy végrendeletben gyámot rendelt volna feleségének, a XII táblás törvény rendelkezéseit nem lehetett volna rá alkalmazni, hiszen ha már sem az apja, sem a volt férje agnatiójába nem tartozott, gyámot csak a magistratus jelölhetett ki számára. Valójában azonban az volt a szokás, hogy az özvegy gyámja a saját fia lett mint legközelebbi agnát rokona. A principátus korára - kevés kivételtől eltekintve - a manusos házasság kiment a gyakorlatból, s az agnát rokonság háttérbe szorult a kognát rokonsághoz képest. 18 Erre a körülményre - mint már említettem a FÖLDIHAMZA-féle tankönyv is utal, de az ebből levezethető következtetéseket már figyelmen kívül hagyja. Ezért véleményem szerint az ilyen kérdések megítélésénél a nyelvtani elemzés helyett sokkal inkább a római j o g belső logikájára kell hagyatkozni. E logikai összefüggésekből, az egyes szabályok egymásra épüléséből pedig az alábbiak következnek. Az uxor in manu a családon belül egy leánygyermek helyét foglalta el, a nurus pedig egy leányunoka helyén állt. Ebből a főszabályból számos további családjogi és öröklési jogi szabály következett. így például az uxor in manu a leánygyermekekkel egy sorban örökölt az első osztályban. A manusos feleséget tehát egyenrangúnak tekintették a leánygyermekekkel, akik vitathatatlanul agnát rokonok voltak, és alapvetően ez határozta meg az uxor in manu jogi helyzetét.
16
MARTON G . :
17
Gai. 1,155.
18
KASER: i. m . 7 1 .
A római magánjog elemeinek tankönyve. Budapest,
1 9 6 3 4 , 9.
Még egyszer arról, vajon agnát rokon-e az uxor in manu?
37
A feleséget a leánygyermekek helyére soroló forrásokkal kapcsolatban NÓTÁRI BRÓSZ nyomán a következőket íija: „Gaius azon kijelentése, miszerint míg a férfiak iure agnationis szerzik meg a nőkről rájuk maradó örökséget, addig a nők csupán legitima hereskéni szerezhetik meg a férfiaktól rájuk háramló örökséget, s ez áll a manusos házasságot kötő anyára és mostoha anyára is, aki sororis loco, vagyis nem agnationis iure örököl." 19 NÓTÁRI ezzel azt sugallja, hogy Gaius kifejezetten kiveszi a feleséget az agnát rokonként öröklők köréből. Ha azonban elolvassuk a lábjegyzetben megjelölt forráshelyet, az utolsó mondatban ennek inkább az ellenkezőjét találjuk. Gaius ugyanis itt a manusos feleségek öröklését a nők (feminae) öröklése körében kivételként említi, mint akik a manussza] a leánygyermekek jogát szerzik meg, azaz véleményem szerint agnát rokonokká válnak, mint a páter familias leányai. 20 NÓTÁRI szintén BRÓSZ nyomán a következőképpen folytatja: „Milyen minőségben örököl az uxor in manu? Gaius több helyen hangsúlyozza, hogy az uxor in manu nem agnát rokonként örököl, és a manus csupán filiae loco quasi sua heresszé teszi, másutt pedig azt állítja, hogy filiae loco lévén sua hereskéni jut az örökséghez." 21 Ezek után azt várnánk, hogy a forrásokban szerepel a „nem agnát rokonként, hanem..." kitétel. Erről azonban szó sincs, Gaius csak a leánygyermekek helyére sorolja a feleséget, aki így elnyeri a lányok jogállását, amit úgy is értelmezhetünk, hogy leányként agnát rokonnak minősül. Ehhez pontosan illeszkedik Cicero megjegyzése a civiljog szerinti öröklésről, ami valószínűleg a közfelfogást tükrözi: ,ys7 páter familias intestato moritur, familia pecuniaque eius agnatum gentiliumque esto."22 Ezek szerint az örökség elsősorban az agnátoké, akik közé az uxor in manu is tartozik. BRÓSZ szerint az uxor in manu többek között azért sem lehetett a férje családjában agnát rokon, mert a forrásokban az agnát rokonok felsorolásában
19
20
NÓTÁRI: i. m . 5 6 .
Gai. 3,14: „Quod ad feminas tarnen attinet, in hoc iure aliud in ipsarum hereditatibus capiendis piacúit, aliud in ceterorurm (bonis) ab his capiendis: nam feminarum hereditates proinde ad nos agnationis iure redeunt atque masculorum; nostrae vero hereditates ad feminas ultra consanguineorum gradum non pertinent. Itaque soror fratri sororive legitima heres est, amita vero et fratris filia legitima heres esse non potest. Sororis autem nobis loco est etiam mater aut noverca quae per manum conventionem apud patrem nostrum iura filiae nacta est." 21 NÓTÁRI: i. m. 56. Vö. Gai. 1,115b: ,fiduciae causa cum viro suo fecerit coemptionem, nihilo minus filiae loco incipit esse; nam si omnino quaelibet ex causa uxor in manu viri sit, piacúit filiae iura nanciscC'; 2,139: ,Jdem iuris est, si cui post factum testamentum uxor in manum conveniat, vel quae in manu fuit nubat; nam eo modo filiae loco esse incipit et quasi sua." 12 Cic. deinv. 2.50.148.
Gedeon Magdolna
38
nem szerepel. 23 Ez teljesen felesleges is lett volna, hiszen, ha a feleség egy lánygyermeknek számított, akkor a források logikus módon nem említették meg még külön feleségként is. Azt, hogy ki minősült agnát, illetve kognát rokonnak, a biológiai meghatározással szemben, sokkal inkább jogi értelemben kell vizsgálnunk. így, bár az uxor in manu és az adoptivus ténylegesen nem voltak vérrokonok, jogi szempontból a kognát rokonokkal egy megítélés alá kerültek. KARL CZYHLARZ a következőket írja: „az agnatió civilis rokonsági köteléke (civilis cognatiő) mellett csak későbben, a praetori edictum útján nyert némi jogi jelentőséget a természetes vérrokonság is: a ius gentium szerinti cognatio. Minthogy pedig az agnatus többnyire egyúttal vérrokon is, úgy rendezték a kétféle rokonság egymáshoz való viszonyát, hogy az agnatusnak mindig (még a mesterséges agnatió: adoptio, stb. esetében is) megadták a cognatus jogait is, de nem megfordítva." 24 Ezzel a megállapítással tökéletesen összhangban áll az a Paulushely, mely szerint az agnátok egyúttal kognátok is, de a kognátok nem feltétlenül agnátok. 25 BRÓSZ szerint ez a forráshely a legfőbb bizonyíték arra, hogy az uxor in manu nem tartozott férje agnatiójába, hiszen a vérrokonok között relatív házassági akadály állott fenn. 26 Ha azonban e forráshelyet CZYHLARZ megállapítását figyelembe véve vizsgáljuk, mindjárt világos lesz, hogy mivel az uxor in manu jogi szempontból egy leánygyermek helyét foglalta el a családban, nemcsak agnát, hanem kognát rokonnak is minősült, ugyanúgy, mint az adoptivus is, aki még a bonorum possessio unde cognati osztályában is örökölhetett, bár ténylegesen nem volt vérrokon. 27 Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Paulus-hely is öröklési szempontból foglalkozik a kognát és agnát rokonsággal. Fordítva természetesen ez nem érvényesült, a kognát rokonok nem kapták meg az agnátoknak járó jogosultságokat. Ezért volt szükség például a SC Orfitianum és a SC Tertullianum szabályaira, amit csak a manus nélküli házasságot kötött anyákra kellett alkalmazni. 28 Ha ugyanis a feleség manusos házasságban élt, akkor a férje családjában egy lánygyermek helyét foglalta el. (Ezek szerint a saját gyermekeihez képest jogilag nővérnek számított, és így a civiljog szerint a gyermekei őutána, és ő a gyermekei után a második osztályban, mint másodfokú agnát rokon örökölt.) Ha azonban a feleség manus nélküli házasságban élt, a ius civile szerint egyáltalán nem volt öröklési viszony közte és 23 24
25
BRÓSZ: i. m. 5 és 12. CZYHLARZ K.: A római jog institutiói (Szászy-Schwarz G. ford.). Budapest, 1914, 70.
Paul. 4,8,14.
26
BRÓSZ: i. m . 4.
27
Ulp.D. 38,8,1,4.
28
Ezt a fontos körülményt a FÖLDI-HAMZA-féle tankönyv (619.) nem említi.
Még egyszer arról, vajon agnát rokon-e az uxor in manu?
39
gyermekei között, mivel így nem voltak agnát, csak cognát rokonok. A praeton jog szerint is csak a harmadik, a bonorum possessio unde cognati osztályában örökölt. Ebből az következett, hogy ha egy anya meghalt, akkor a saját gyermekei csak abban az esetben örökölhettek utána, ha nem voltak az anyának agnát rokonai. Ha a gyermek halt meg az anyja előtt, akkor az anyát is megelőzték az öröklésben a gyermek agnát rokonai. Ezért volt szükség a két fent említett senatus consultumra., mely kedvezőbb helyzetbe hozta öröklési szempontból a manus nélküli házasságban élt feleséget és gyermekeit. 29 BRÓSZ azt az Ulpianus-helyet, 30 mely az uxor in manu suusok közé kerülését az adoptáláshoz hasonlítja (az adoptált pedig egyértelműen agnát rokonnak számított 31 ), eléggé egyoldalú szemszögből nézve egy későbbi glossza eredményének tekinti. 32 Pedig miért ne lehetne a manusos házasságkötést éppúgy a rokonság mesterséges létrejöttének tekinteni, mint az adoptiót? Egy másik, hasonló tartalmú Ulpianus-hely 33 BRÓSZ szerint nem az agnatio létrejöttének eseteit sorolja fel, hanem a civiljog szerinti örökösöket. 34 A civiljog szerinti öröklés viszont amint azt a fentebbi, Cicerótól vett idézet is alátámasztja - az agnát rokonok öröklése volt. A manusos házasságban élő feleség jogi helyzetét tehát - a római jog többi jogintézményéhez hasonlóan csak korszakonként, a római társadalmi viszonyok figyelembevételével lehet helyesen megvizsgálni. NÓTÁRI TAMÁS azon megállapítása, amely szerint BRÓSZ RÓBERT tanulmánya alapján „egyértelműen leszögezhető, hogy az uxor in manu nem tartozik bele az agnatióba",35 nem fogadható el. A FÖLDL-HAMZA-féle tankönyv érintett részeit mindenképpen érdemes lenne korrigálni, mivel az egymásnak ellentmondó megállapítások összezavarják a római jog logikusan egymásra épülő szabályait.
29
Vö. G. Klingenberg: Römisches Recht. Einführung, Grundzüge des Personen-, Familien- und Erbrechts. Linz, 2002, 62. A FÖLDl-HAMZA-féle tankönyv (240.) által hangsúlyozott familia proprio iure intézménye, melyet a szerzők szerint az különböztet meg az agnatiótó 1, hogy az uxor in manu is tagja volt, a feleség öröklése szempontjából - bár itt lehetne egyedül jelentősége - teljesen irreleváns. 30 Ulp. 22,14. 31 Ulp. D. 38,16,2,3. 32
BRÓSZ: i. m. 7.
33
Ulp. 23,3.
34
BRÓSZ: i. m . 11.
35
NÓTÁRI: i. m. 57.
40
Gedeon Magdolna Magdolna Gedeon Noch einmal darüber, ob die uxor in manu ein agnat ist?
Zusammenfassung Nach der allgemeinen Meinung ist die uxor in manu eine Agnat-Verwandte. Robert Brösz versuchte aber diese Auffassung noch im 1976 zu verändern. Er wollte beweisen, dass die uxor in manu nicht zum Kreis der Agnat-Verwandten gehört. Dieser Auffassung folgen einige ungarische Autoren. Diese Lehre nimmt aber die Wandlungen der Epochen, die soziale Stellung einer Frau, den Aufbau einer römischen Familie nicht in Betracht. Wenn wir auch diese Verhältnisse und die familienrechtlichen und erbrechtlichen Regeln untersuchen, können wir bemerken, dass die uxor in manu eine Agnat- Verwandte sein sollte.
