MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖRTÉNETE A KONFERENCIA-SOROZAT TÜKRÉBEN ( 896 -
1870)1
KOVACSICS JÓZSEF
1. A konferenciák témakörei és előadói A m ilecentenárium tiszteletére a rendező szervek" Magyarország népesség számát, a magyarság és a velük együtt azonos főhatalom alatt élő népek demográfiai jellemzőit kívánták a tudomány mai ismeretei alapján bemutatni. Az előadásokat a rendelkezésre álló források és a forrásokat legjobban ismerő tudós szakemberek párosításából négy témakörre osztottuk fel. Az első témakörben, 1995. február 16-án, az Eötvös Loránd Tudomány egyetem aulájában a honfoglalás és az Árpád-kor népesedéstörténetét tárgyal tuk: Györffy György, Benkő Loránd és Székely György akadémikusok, valamint Kristó Gyula, László Gyula, Érv Kinga és Kovacsics József professzorok előadásában. Mint a nevek felsorolása is mutatja: a régészt, a történészt, a nyelvészt, az embertan művelőjét éppúgy megszólaltattuk, mint a demográfust. Miután ezekre az évszázadokra vonatkozó források a leghiányosabbak, ismereteink verifikálása szükségessé tette a multidiszciplináris feldolgozást. A második előadássorozat 1995. október 12-én az Európa Intézetben a késő középkorral és a kora újkorral foglalkozott. Miután ennek az időszaknak a történeti demográfia szempontjából hasznosítható legfőbb forrásai adózási jellegűek, portális összeírások, kilenced-, tizedjegyzékek, urbáriumok, értékelésükhöz, adataik alapján történő népességi becslésekhez kivétel nélkül történész szakértőket kértünk fel. A 15. század végi népességi információkat Kubinyi András professzor vitaindítója és Engel Pál akadémikus előadásai tárták fel. A 16., 17. század népességtörténeti kutatásainak összefoglaló értékeléséről szólt Zimányi Vera professzomő. A demográfia matematikai fegyvertárát is igénybe vevő előadást tartott Granasztói György úr a Közép európai Intézet igazgatója. Szakály Ferenc professzor és Dávid Géza docens, a törökkori népesség forrásait és az ezekből meríthető népesedéstörténeti következtetéseket taglalta. A fő kérdéskörhöz — tehát az országos adatok elemzéséhez — csatlakozott négy előadás: Blazovich László levéltárigazgató "A déli szlávok a Körös—Tisza—Maros szögben a 15., 16. században" címmel,
1 A honfoglalás 1100. évfordulója alkalm ából rendezett "M agyarország népességfejlődése 1870— 1995" cím ű tudom ányos konferencián elhangzott előadás kiegészített és m ódosított változata. 2 A M agyar T udom ányos A kadém ia D em ográfiai Bizottsága, Történeti D em ográfiai A lbizottsága, Statisztikai Bizottsága, az M TA Történettudom ányi Intézete. M TA G azdaság és Jogtudom ányok O sztálya. M T A Filozófia- és Történettudom ányok O sztálya, a K özponti Statisztikai H ivatal, K SH N épességtudom ányi K utatóintézet, a M agyar Statisztikai T ársaság D em ográfiai Szakosztálya az E urópa Intézet, az E L T E , a JA T E , a M agyar N em zeti M úzeum.
146
KOVACSICS JÓZSEF
Oborni Teréz és Draskóczy István történészek az erdélyi forrásokról, illetve az erdélyi szászságrói adtak elő. Csetri Elek a MTA külső tagja Kolozsvár népességi fejlődését és nemzetiségi megoszlását mutatta be. A harmadik előadássorozatra 1996. március 20-án került sor a Központi Statisztikai Hivatalban "Magyarország népessége a 18. században és a 19. század első felében" címmel. Ennek az időszaknak a forrásai már egyre inkább a céltudatos, a demográfiai ismeretszerzés szolgálatában készültek, bár a millenniumi megemlékezésre készült grandiózus kötet, amelyet Acsády Ignác jeles akadémikus szerkesztett és a Központi Statisztikai Hivatal adott ki. a század elejei népességszám becslésénél még az adóösszeírásra támaszkodott. Mária Terézia uralkodása alatt azonban már megkezdődött a népesség átfogóbb vizsgálata. E században az egyházak fokozatosan kiterjesztik megfigyeléseiket a lakosság állapotára és népmozgalmára. Az egyház éppúgy ismerni akarta a hatalma, a gondozása alatt élő népesség számát, mint az állam. Jövedelemszer zési szempontból sem voitak lényegtelenek a születésekre, házasságkötésekre, halálozásokra, temetkezésekre vonatkozó megfigyelések, továbbá a népesség kormegoszlása, miután meghatározott egyházi aktusok megfelelő életkor eléréséhez voitak kötve (gyónás, bérmálás). A "Numeras Animarum. a Canonica Visitationes, a Conscriptio Bonorum et Proventuum" nevű egyházi feljegyzések mindmegannyi eddig még demográfiai célból alig hasznosított adatot tartalmaznak a 18. század népesedéstörténetének a tanulmányozásához. Tartalmazzák a népesség év eleji számát, a születések és halálozások adatait, az egyes vallásfelekezetekhez tartozó népesség nem és kor szerinti megoszlását, a családi állapotra, továbbá a foglalkozási megoszlásra vonatkozó adatokat. A 19. század első évtizedeiről e források már elemzést is nyújtanak, amennyiben a népmozgalmi események, főleg a halálozások okait is kutatják. A 19. század elején az összeírás adatait az egyház a papi névtárakban, sematizmusokban (Chematizmus venerabiii eléri Dioecesis) használja fel. A lakosság községenkénti összlétszámúnak, a különböző vallások szerinti összetételének megálla pítása plébániánként történt, amelyekhez a leányegyházak (filiák) és minden nemű lakotthelyek lakosságát is hozzávették, ezekről azután esperes kerületen ként összegező kimutatásokat is készítettek. A század végén 1785— 1787 között végrehajtják az első magyarországi népszámlálást. Az 1720— 1773-as éveket átfogó időszak demográfiai képét Katus László professzor tárta fel. Dányi Dezső ny. könyvtárigazgató a 18. század harmadik harmadának a népesedéstörténetét, míg magam az 1800-tól a hivatalos statisztikai szolgálat megindulásáig terjedő prae statisztikai időszak gazdag forrásait elemeztem. JáragóJTam ás tanszékvezető docens a történeti demográ fiai kutatás újabb vizsgálati irányára a család, a háztartás, a rokonság szerepére hívta fel a figyelmet, rámutatva ezen ismérveknek a demográfiai és társadal mi-gazdasági folyamatokban játszott szerepére. Soós István kutatása a magyarországi cigányok lélekszámúnak az alakulását és területi eloszlását mutatta be az 1700— 1869 közötti időszakban. Egyed Ákos professzor, aki
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖ RTÉNETE
147
betegsége miatt nem tudott részt venni a konferencián, írásban küldte be "A Székelyföld népessége 1750—1850 között" címen meghirdetett előadását. A színvonalas előadások, melyek több tudományterület eredményeit is felölelték, mind a történettudomány, mind a demográfia ismeretanyagát gyarapították. Ami a népességtörténeti konferencia egészét illeti: az előadások többsége az 1963-ban Kovacsics József szerkesztésében megjelent "Magyaror szág történeti demográfiája" című gyűjteményes munkából indult ki.
2. Az Árpád-kor Fenti megállapítás érvényes az Árpád-korral kapcsolatos ülésre is. ahol Györffy György akadémikus lényegében megerősítette az 1963. évi megállapítá sait. Becslése szerint a 20 000 lovas alapján a családok száma nagyjából százezerre tehető. Nemzetközi számításoknak is megfelelően 5 fős családokat véve alapul, az etelközi magyarok 7 magyar és 3 kabar törzsének a lélekszámút figyelembe véve a honfoglalást megelőző támadások emberveszteségét, kissé magasra, százezerre téve. a honfoglalók számát 400 000 főben állapította meg. Az itt talált népek számát pedig 200 000 főre becsülte, a 10. századra 600 000 főre, a l l . századra 1 millió főre, a tatárjárásig 2 millióra becsülte az ország népességét. Kristó Gyula professzor a fellelhető összes forrás (oklevelek bizánci és^ hazai források, (nemzetközi és hazai irodalom) gondos kritikai elemzésével Györffy György adataitól némiképpen eltérő módon az alábbi következtetésekre jutott: A honfoglaló magyarság létszámát mintegy százezer főre. a 900 táján itt élő népességét 150-250 ezer főre becsülte. A Kárpát-m edence népessége a m agyar honfoglalást követően 250—350 ezer fő lehetett. E régió lakott területét 200 ezer négyzetkilom éterre becsülve. 900 táján a népsűrűség 1,25— 1,75 fő lehetett négyzetkilom éterenként. A honfoglalás és az Á rpád kor összefoglaló értékelése alapján az 1. táblában bem utatott dem ográfiai jellem zőket tartotta reálisnak. A honfoglalás kori félmillió körüli népességszám becslését m ind Györffy, m ind K ristó, de felső értékként magam is reálisnak tartom , egyetértve Györffy G yörgynek az itt talált népek számának 200 ezer főre tett becslésé vel. Györffy Györgynek a tatárjárás előtti 2 m illióra tett becslésétől eltérő K ristó Gyulának 1,20— 1,35 m illióra tett becslése. Kristó Gyula a tatárjárás falupusztítását Györffy György Árpád-kori földrajzában bem utatott okfejtései alapján a D unántúlon 20% -osra, az Alföldön 60% -os falupusztulásra teszi. Ami a háború és a járványok hatásaként 50% -os népességpusztulást jelentett. Szűcs Jen ő m egállapítása szerint a járvány 3—400 ezer em ber halálát jelentette, az 1242. évi népességet 1,02— 1,22 m illió főre becsülte.
148
KOVACSICS JÓZSEF
1 . M agyarország Árpád-kori lélekszárna, lakott területe, és népsűrűsége különböző eszmei időpontokban (Becslés) N um ber o f the population, area inhabited and population sensity o f H ungary in Arpadian age at various selected years (Estimation)
Végül vessünk egy tekintetet a konferenciát megelőző becslésekre (2. tábla)-.
népességi
2.
M agyarország népességszámának becsült adatai E stim ated num bers o f the population o f Hungary
A vita két ponton igényel további kutatást: 1. Találtak-e a honfoglalók itt m agyarokat?; 2. A z itt talált népesség száma nagyobb volt-e mint a honfoglalók száma? A honfoglalás idején itt élt népesség etnikai összetételével és számának m eghatározásával Székely György akadémikus előadása foglalkozott részletesebben. A Balaton-felvídéken talált leletek alapján szűkebb területen valószínűsíti a latin népek kontinuitását. Erdélyben az 5., 6. században ott élt gepidák sorsával foglalkozott majd az avar, a frank, a bolgár, a bajor, a szláv m aradvány népekkel kapcsolatos elméletekkel. Különösen figye lem reméltó volt az előadásából az a rész amit Constantin E. Giurescu és D inu E. Giurescu a dáko-rom án szűkös forrásokra tám aszkodó elméletéről
M AGYARORSZÁG N ÉPESSÉG TÖ RTÉN ETE
149
elm ondott. N evezettek a Tisza—M aros—Szam os—Körös és más folyók neveit d ák ó -ro m án áthagyom ányozásnak tudják be. A nyelvtudósok között M elich János volt az első, aki a "H onfoglaláskori M agyarország” (Budapest 1925— 1929), a "N yelvtudom ány Kézikönyve" c. m unkájában kísérletet tett M agyarország Á rpád-kori népessége etnikai eredetének és települési területeinek a térképezésére, őt követte K niezsa Istvánnak a "M agyarország népei az Á rpád-korban" cím ű m unkája (Budapest, 1938). Sajnos sem M elich, sem K niezsa kitartó szorgalom m al, nagy tárgyi tudással végzett m unkái nem tartalm aznak számadatokat. K niezsa István kutatásai azonban bem utatják a helynevek vizsgálata alapján a l l . századi M agyarország településeit és részletesen foglalkozik az ország benépesített vidékeinek a nemzetiségi m egoszlásával. Részben Kniezsa István, részben A d o lf Ficker, valam int Hóm an Bálint és Szekfü Gyula alapján az ország települési képét és a legnépesebb nem zetiségek földrajzi eloszlását m utatta be Kovacsics József. A m agyarság elsősorban a N agy-A lföldön, a Kis-A lföldön, a M ezőföldön és az Erdélyi M ezőségen települt meg. U gyancsak kimutatható a Dunántúl m indazon településein a m agyarság jelenléte, ahol legeltetésre, halászatra, vadászatra alkalm as területet találtak. A bevándorló népeknek a határszéli területek jutottak. K niezsa a bolgár (törökök) jelenlétét, a k ik a 10. századra elszlávosodtak, a Szerém ségre, a Délvidékre és Erdélyre teszi. I. István, Salamon, Szent László és II. István korában telepedtek le. V ám béry török, H unfalvy ugor szárm azásúaknak tartotta őket. A D unántúlon avar településeket, az A lföldön besenyők lakta településeket m utat ki. A szlávok legfőbb települési területe Pozsony, Nyitra, Trencsén, Zem plén és Zólyom m egyékre esett. Jelentős az Ipoly- és Sajó-völgyének, Galánta környékének, a Pilis, a Vértes és a Bakony hegységek egyes területeinek szláv népessége. Erdélyben G yulafehérvár környékén, az Alföld keleti részén, továbbá Zala m egyében Z alavár környékén, kisebb szórványokban nyugaton, a határ mellett találunk szláv népelem eket, köztük Vas m egyében vendeket (németül vindisch) akikkel a m agyarság 1100 év óta békés, és egym ás kultúráját gazdagító m ódon él együtt. D eér Jó zse f szerint a szlávság a m agyarsággal szemben kisebbségben volt. A zsidóságra a nyelvtudósok a szem élynevekből is következtetnek3. A ném etek jelenlétét a honfoglalás kor idejére Kniezsa professzor nem valószínűsíti. H olub Jó zse f a Zala m egye története a középkorban c. m unkájában a ném etek jelenlétét a D unántúlon a történelm i esem ények kapcsán bizonyítja. B evándorlásuk Géza fejedelem idején fokozódik,
3 D eér József-. A honfoglaló m agyarság. In: A m agyarság ő stö rténete, Budapest, 1943. A nyelvtudósok közül S zabó T. A ttila írja a "N yelv és -elepülés" c. m unkájában, (Bp. 1988.), hogy az Árpád-\Lonó\ olyan m ennyiségű ótestam entum i eredetű zsidó szem élynevet mint pl. Saul, Á brahám . Izsák stb.. vettünk át az egész m agyar nyelvterületen, amely a rra enged következtetni, hogy e szim biózis m ár akkor m egkezdődött (im . 8 .o ld .), 1050-ben E sztergom ban m ár zsinagógát építettek.
150
KOVACSICS JÓ ZSEF
folytatódik I. István bajor feleségének hospesei révén, de töm egesen csak a 12. század végén jelennek meg és lesznek német többségű települések. Géza uralkodása idején mintegy 2000—2500 szász parasztgazdaság révén 200 település jö tt létre Erdélyben, míg a Szepességben 60—64 helység. A német lovagrendet 1211-ben II. A ndrás hívta be és ekkor telepítették Brassó, Kronstadt városát. Az avar népesség a 9. században a N yugat-D unántúlon, a Karoling birodalom hoz kapcsolódott. Savaria (Szom bathely) és Carnutum (Deutsch A ltenburg környéke) volt a legfőbb szálláshelyük. Régészeti leletek utalnak arra, hogy a honfoglaláskor avar népcsoportok éltek az ország területén. A d o lf Ficker. a M onarchia statisztikusa írja, hogy a m agyarok honfogla lása egyben bajor-ném et népvándorlást is eredm ényezett. A határvonal a Lajta volt. melytől nyugatra ném etek, keletre m agyarok voltak, de kisebbségben a dákó-rom ánok, szlovákok és oroszok is. U tóbbiak Pozsony, Sopron. M oson és Vas m egyékben a m agyarok szolgálatában állottak, mint határvédők. M egemlíti Ficker, hogy ezeket az orosz etnikumú népeket m ár a l l . századtól kezdve ruténeknek hívták. Egykori em lékeiket m egőrizték az orosz szóösszetételű falvak4. O kleveleinkben az oláhok neve először 1224-ben fordul elő. Az oláhokat m ár A nonym us említi, de jelenlétüket nem a honfoglalás korára, hanem a 12. század végére teszi. A d o lf Ficker a honfoglalás idején — mint m ár em lítettem — kisebb dák-rom án néptöredékek jelenlétét valószínűsíti. Betelepítésük III. Béla királysága idején kezdődött, aki határfigyelő szolgálatra telepített le rom ánokat4, a tatárjárás után vett nagyobb lendületet Erdélybe történő bevándorlásuk. A m agyar történettudom ány a 13. szá zadban tíz állandó rom án falut valószínűsít Erdélyben. A kunokat (uzok), mint török eredetű népeket először Salamon király idejében jelzik (Kunhalom). TV. Béla alatt 40 ezer fő telepedett le. Kerékgyártó Á rpád szerint ennyi család (Kerékgyártó Árpád-. A m űveltség fejlődése M agyarországon, Budapest, 1980.). Róbert esztergom i érsek 1227-ben 15 ezer kunt keresztelt meg. K iváltságaikat 1279-ben, a tétényi gyűlésen kapták. Béla király, István fia szám ára a kun fejedelem leányát választotta feleségül. A m oham edánok (akik között örm ények, szaracénok, izmaeliták, kálizok, kazárok voltak) a Volga m ellékéről vándoroltak be 970 után, kereskedéssel foglalkozó m oham edán vallású nép volt. A nonym us alapján azt valószínűsít hetjük, hogy Taksony vezér idején m ár jelenlétük igazolható. Böszörm ényt is (ma Hajdúböszörm ény), m int a neve is jelzi, moham edán népek alapították. 1220 táján a Szerém ségben 30 izm aelita falu volt.
4 Die V ölkerstam e d ér Ö sterreich-U ngarischen M onarchie, W ien 1869... Seite 18— 19. 4 G vörffy György. A z ősidőktől a középkor végéig. In: E gyüttélő népek a K árpát-m edencében (szerk. : Á c s Zoltán). Bp. 1994. 4 0 .old.
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖRTÉNETE
151
A fra n cia és olasz népesség a honfoglalás után részben a szerzetesren dekkel jö tt hazánkba. így főleg a bencésekkel, továbbá a királyok házassá gai, valam int a főbb m éltóságok kapcsolatai révén. III. Béla m indkét felesége francia volt. A cisztercita szerzetes renddel is jöttek franciák Z ircre, E gresre, Pilisre, Pásztora, valam int a G arábon 1030-ban létesült prem ontrei renddel is érkeztek6. A bevándorlókra vonatkozó rövid áttekintésből is kitűnik, hogy a szám szerű becslésre vonatkozó mai adataink nem tekinthetők véglegesnek. Ö sszesítésként úgy becsülhető, hogy 350—550 000 főre tehető a honfoglalás kori össznépesség. Ebből a népességszám ból becslésem szerint 200—300 ezer lehetett az itt talált népek száma, mely szám ba a székelyek is beleértendők. így érkeztünk el a m ásodik kérdéshez. ■ A székelyek tekintetében az állásfoglalás m ár nem ilyen egyöntetű. V annak szerzők, akik őshonosnak tüntetik fel őket. m ások azt állítják, hogy a honfoglalókkal jöttek be, ismét más szerzők a 13. századra teszik bevándorlásukat. Hunfalvy m agyar határőröknek tartja a székelyeket, akiket Szent László telepített Erdélybe. Pauler Gyula szerint bolgár eredetűek. H óm an B álint szerint m agyarral rokon törzs, mely a 10. században került Erdélybe. Engel Pál szerint m ár a honfoglalás előtt itt éltek. Feltételezi, hogy a késő avarok és a székelyek azonosak. M agam a hetvenes években Kanadában ism erkedtem meg László Gyula elm életével, amit azóta is figyelemm el kísérek saját tudom ányterületem irodalm ában. Nem olvastam még László Gyulánál olyan hivatkozást, amely a híres E lsevir kötet Respublica et Status Regni H ungáriáé, 1634-ben H ollandiában m egjelent M agyarországgal foglalkozó kötetére hivatkozna. Ism eretes, hogy a híres am sterdam i E lsevir nyom dász testvérek 36 kötetben 34 ország leírását adták közre. A M agyarországgal foglalkozó kötet 108. oldalán M agyarországról a következőket olvashatjuk a honfoglalók útjáról, idézem: "a sereg a roxolánok (ruthének) m oszkoviták és a szarm aták földjén keresztül vezetve végül a hunok m aradékainál Daciában telepedett meg A ttila ivadéka uralkodott felettük" eddig az idézet. A kettős honfoglalást, a h u n -m ag y ar azonosságtudatot erősítő m egállapítást találhatunk nem csak A nonym us Gestájában. Kézai Simon K rónikájában, de Bonfini, M átyás király
6 F o rrá sa in k nem adnak lehetőséget az Á rp á d -k orra, sem a francia, sem az olasz népesség szám ának a m egállapítására. N éhány jelentősebb kapcsolatra az alábbiakban utalunk. Egyúttal szükségesnek tartjuk annak kiem elését is, hogy az Á rp á d -házi királyok élénk kapcsolatot tartottak a lengyel, a görög, a cseh a bolgár és a szerb uralkodókkal és a kijevi fejedelem séggel is. E kapcsolatokkal összefüggő bevándorlók szám ának a becslésére nem vállalkozhatunk. P árizsb an tanult B ánffy Lukács, aki 1156-tól egri püspök, majd 1158-tól haláláig esztergom i érsek. III. B éla első felesége Cliarillon A n n a . m ásodik felesége C apet M argit. Géza fejedelem fogadta be és hívta be M ilánóból az első olasz hospeseket, akik B arbarossaF rigyes hadai elől m enekültek. Géza leányának férje és II. A n d rá s felesége is olasz nő volt. R ogerius E sztergom ban és S zékesfehérvárott em lít olaszokat. A váradi R egestgrum pedig Váradon. K ristó Gyula szerint a Í4. század elejéig 103 besenyő. 43 olasz, 36 cseh. 29 b o lg ár eredetű helységnév fordul elő. K ristó— M a kk— Szekfű: A datok "korai" helyneveink ism eretéhez I-II. Szeged, 1973, 1974.
152
KOVACSICS JÓZSEF
történetírójának Thuróczy János C hronica H ungarorum c. m unkájában is. Szekfü Gyula azt írja, hogy a m agyarság eredetileg türk nyelvű volt, de nagyszám ú fin n -u g o r szolgaréteget hozott magával. M indezekkel azoknak a vélem ényéhez csatlakozom , akik íz t vallják, hogy Árpád, hadai m agyarul beszélő népeket is találtak a honfoglaláskor. Kétségtelen, hogy a német történész iskola nem fogadja el a kettős honfoglalás elméletét. Végül a honfoglalás kori előadások tém akörei közül érinteni szeretném a régészetet is, am elyről ugyancsak László Gyula tartott előadást. A régészeti feltárások során tetten érthető az ott élt nép em lékanyaga. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a tem ető feltárás során szigorú feltételeknek kell, hogy m egfeleljen a lelet. Először is tudni kell, hogy a sírba m ikor kezdtek tem etkezni, ugyanúgy ism erni kell az utolsó temetkezés időpontját. M ajd ki kell szám ítani, hogy hány generációt tem ethettek az adott tem etőbe. Végül tudni kell azt is, hogy az adott faluban volt-e még más tem ető is. A' népvándorlás kori tem etőfeltárások során külön nehézséget jelent a m agyarságba beolvadt és azonos em lékeket őrző népcsoportok pl. a kabarok leletanyagának a m egkülönböztetése. László Gyula hangsúlyozta, hogy a tem etőfeltárások alapján azért nem alkothatunk tiszta képet, m ert nem ism erjük a csatlakozott népek, székelyek, kabarok, uzok, m oham edánok, zsidók tem etőinek régészeti leleteit. Éry Kinga szerint a honfoglaló magyarság 3—4 nem zedékéről 109 férfi és 150 nő, z z Á rpád-kor 970— 1300 közötti időszakából 1200 férfi és 1100 nő em bertani adatát ism erjük. Az eltem etett népesség a Dontól keletre eső. D él-U rai és Észak-Kaszpi vidék em bertani leleteire hasonlít, és különböznek az avar kori leletektől. Azt az álláspontot vallja, hogy az Á rpád-kori népesség ősei már az avar időszak előtt a K árpát-m edencében élhettek.
3. A késő középkor és a kora újkor Az Á rpád-kor végétől a török kor végéig terjedő időszak település- és népességtörténetének a kutatási eredm ényei sem tartoznak a vitathatatlan eredm ények közé. A hiányos adóösszeírások nem különben a term észetes szaporodás és a vándorlási adatok bizonytalansága következtében, legfőkép pen azonban az érintett tudom ányágak együttm űködését m egszervező, célratörő, anyagilag is tám ogatott kutatóm unka nélkül az előadók nem vállalkozhattak többre, mint hogy elődeik kutatási eredm ényeit m egvizs gálják — azt saját kutatásaik alapján rektifíkálják. Bár m ár 1332— 1337 közötti időszakra vannak pápai tizedjegyzékek — a győri, a kalocsai és a nyitrai egyházm egye kivételével — 1351-től dicajegyzékek, 1650-től dézsm ajegyzékek, ezeknek a feldolgozása más forrásokkal történő egybevetés nélkül nem alkalm as m egbízható következtetésekre. Egyes régiókra az urbárium ok és az egyházlátogatási jegyzőkönyvek feldolgozása nyújthat újabb tájékoztatást, de országos következtetések levonására ezek is
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖRTÉNETE
153
alkalm atlanok7. A 14. századi népességet Nagy L ajos korából (1342— 1382) Hóm ann Bálint becsülte meg: 3 m illió főre téve az ország népességét. Az 1398. évre nagy jelen tőségű forrást dolgozott fel E ngel Pál, aki a telekkato naság felállításával kapcsolatos összeírásból az egyetlen ránk m aradt forrást, U ng m egye anyagát dolgozta fel. Barsy Gyula neves dem ográfusunk, Csánki D ezső M agyarország történeti földrajza a H unyadiak korában című m unkájának a helységek szám ára vonatkozó becslése alapján. M átyás korában 4 ,5 —5 m illióra tette az ország népességét, am elyből — ugyancsak becsléssel — 75—80% -ra tette a m agyarok szám át8. Acsády Ignác 1494/95-re, az ország m integy 3/4-ét m agában foglaló területen, 230 ezer jobbágyporta figyelem bevételével, 4—5 m illió főre tette az ország népességét9. A települések szám a alapján végzett becsléseket K ubinyi A ndrás becslése nem tám asztotta alá. K ubinyi A ndrás professzor vállalta e századokat kutató elődök, Acsády Ignác, Szabó István, Fügedi Erik, M aksay Ferenc egykori m egállapításainak elem zését, és az 1494/95. évi adóösszeírás eredm ényeit gondos forráskriti kával, m aga is feldolgozta. Ú gy ítélte m eg, hogy Szabó István által alkalm azott ötös szorzószám a jobbágyháztartások szám ának a m egállapítá sára tűi alacsony, ezért 6 6,2-es szorzószám ot alkalm azott, figyelem be vette az összeírásból kim aradt rétegeket, (nemesek, szolgák, zsellérek, katonakö teles parasztok stb.). K ubinyi András Szabó Istvánhoz képest — aki 3 5—4 m illiós népességet becsült az 1494/95-ös összeírás alapján — több mint félm illióval alacsonyabbnak találta az eredm ényt, és 3—3,5 milliós népességet becsült az alábbi társadalm i rétegekre vonatkozó adatok felhasználásával:
7 1299-ben királyi rendelet írta elő a jo b b ág y o k összeírását. Sajnos csak U ng m egye adatai m aradtak fenn. 1473-ban M átyás király által elren d elt székely összeírás eredm ényeit sem ism erjük. Thurzó G yörgy zalavári és M iklós bátai ap át 1508-ban egyházlátogatási jegyzőkönyvet készített. A 17. században pedig m ár több püspökség területén készülnek egyházlátogatási jegyzőkönyvek. A C anonica V isitatió és más egyházi fo rrá so k feldolgozása és ezeknek az adójegyzékekkel történő összevetése közelebb vihetne bennünket e fo rrá so k értékeléséhez is, am ellett, hogy előbbre ju tn án k segítségükkel a népességszám és néhány más dem ográfiai fak to r m egism erésében. 8 B a rsy G yula: M ag y aro rszág népessége a honfoglalás óta. Statisztikai Szem le, Bp. 1938. IV . 350. old. 9 A csá d y Ig n á c: M agyarország pénzügyei I. F erdinand alatt. W elthistorie (M agyarország története), 49. kötet.
A z összeírás m egjelent E n g e l:
154
KOVACSICS JÓZSEF
A M átyás korabeli népességszám hoz viszonyított csökkenés okát a M átyás uralkodását követő belharcokban, déli végeken a török pusztításá ban, legfőképpen pedig a pestis okozta halálozásban kell keresnünk. A 14. század a m agyar népesség vészes csökkenésének az évszázada. Szinte az egész évszázadban pusztít a pestis, egyes években az éhínség is. A török háború is szedte az áldozatokat. Ugyanakkor az elpusztult, vagy elnéptelene dett falvakba folyam atos volt a bevándorlás. A déli szlávoknak a bevándorlását Blazovich László előadása tárta fel. A M ohácsi csata után a török sereg a D una-T isza közét teljesen feldúlta. K ifosztották Szer várost, ahol a vérszerződés történt, s am elynek az emlékét a mai Pusztaszer őrzi. Nagy kár érte Szegedet is, am ely közel 8000 lakosával, az ország m ásodik legnagyobb városa volt. C songrád megye kettészakadt, egy része török uralom alá került, míg a Tisza balpartja m agyar fennhatóság alatt m aradt. A század végére eltűnt a középkori települési rendszer. A települések több mint kétharm ada néptelenedett el. A szerző a falupusztulást részletesen az általa szerkesztett történeti helységnév tárban m utatja b e 10. A század végén az 1597/98. évi tatárjárás Csongrád megye m agyarságát szinte teljesen elpusztította és m egnyitotta az utat a románság betelepülése szám ára. Súlyos veszteségek érték a m egyét az 1593ban kezdődő 15 éves háború alatt is. H asonló pusztulásról szám olhatnánk be a török által megszállt más várm egyékben is. Az általam legjobban ismert V eszprém megyében a 15 éves háború végéig a települések 3/4 része pusztult el, illetve lakatlanná vált. Ha a nyugati országokhoz hasonló körülm ények között fejlődhetett volna az ország népessége, M agyarország napjainkra A nglia és Franciaor szág népességszám ával vetekednék. A drám ai falu- és népességpusztulást Szakály Ferenc, D ávid Géza, majd őket követve Zim ányi Vera professzorok világították m eg a 16. és 17. századra vonatkozóan. Bakács István 1963-ban m egjelent, M agyarország történeti dem ográfiája című kötetben 900 ezer főre becsülte a 16. század végi királyi M agyarország népességét, míg a török által m egszállt területen
10 Blazovich L á szló sze rk .: C songrád megye, M agyarország történeti statisztikai helységnévtára, sorozatszerkesztő K ovacsics Jó zsef, K SH , Bp. 1995.
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖRTÉNETE
155
400 ezer leiekre. Szakály Ferenc a királyi M agyarország népességét Bakács Istvánnál alacsonyabbra. 750—850 ezer főre, míg D ávid Géza a szandzsák összeírások forráskritikai elemzése alapján 1 m illió körüli szám ra tette a hódoltság népességét. Acsády Ignác a házak 16. századi összeírása alapján a királyi M agyarország 33 m agyar és szlovén várm egyéjében 1 m illió körülire becsülte a népességet. Zim ányi Vera, kiindulva Szabó István és Bakács István tanulm ányaiból, vitatta Szabó Istvánnak a 15. századra vonatkozó 3 ,5 —4 m illió főre tett becslését. Álláspontja szerint az ország népessége a 16. század végén 4—4,5 m illióra tehető, ami a 15. század végén végrehajtott összeíráshoz képest 12%-os növekedést jelenthetett. Bakács István m egállapításait is m egkérdőjelezte. Ő a 17. század végéve 2 .5 —3 m illió főt becsült az adóösszeírások alapján. K itért az előadó arra, hogy a nagyarányú falupusztulás ellenére az ország egyes vidékein a telkek osztódása és ezzel együtt a népesség gyarapodása is jelentős volt. Lénye gében hasonló következtetésekre jutott D ávid Zoltán is, főleg a 17. századra, aki a dézsm ajegyzékeknek az egyházi forrásokkal és a Rákóczi kori dicákkal történt összevetését végezte el11. V eszprém megyei példával erősíthetem meg a Történeti H elységnévtár, illetve a V eszprém megyei Helytörténeti L exikon alapján, hogy 1609 és 1696 között jelentékeny számban tűnnek fel új lakott puszták, amelyek az évtizedek folyamán falvakká fejlődtek. A járványokkal sújtott országban, a Rákóczi szabadság harc és a felszabadító háborúk körülm ényei között végrehajtott összeírást, am elyre Bakács eredm ényeit alapozta, Zim ányi Vera nem tartotta m egfelelő kiindulási alapnak. Az adóösszeírások hibáira alapozott érvelését egyébként néhány évtizeddel később végrehajtott és Acsády Ignác által feldolgozott 1715— 1720. évi eredm ények is megcáfoltak. Az ism ertetett előadásokon kívül három előadás foglalkozott Erdély népességével, Oborni Teréz, Draskóczy István és Csetri Elek előadása. M ondanivalóm rövidítése érdekében ezekről az új tudom ányos eredm ényt is jelentő előadásokról a konferenciáról tudósító kiadványban szám olunk be. Granasztói György igazgató úrnak M agyarország történeti dem ográfiájának longitudinális vizsgálata című előadására a továbbiakban kívánok kitérni.
11 D á vid Zoltán-. M agyarország népessége a 17., 18. század fordulóján. In. T örtén ed Statisztikai Évkönyv. 1 9 6 1 -6 2 . 217 old.
156
KOVACSICS JÓZSEF
4. M agyarország népessége 1720— 1870 között A harm adik előadássorozat keretében a 18. és a 19. századnak a hivatalos népszám lálásokig terjedő 150 évéről hangzott el négy előadás. A fő referátum ot Katus László professzor tartotta. Összefoglalta a tárgyalt időszak legfontosabb dem ográfiai forrásait és m egvilágította azokat a tendenciákat, am elyek a 18. századi népesedésre, népességszám ra, a term észetes szaporodásra, a születések és a halálozások alakulására, valam int a vándorlásra és a betelepítésre vonatkozóan m egváltoztatták az ország dem ográfiai képét. Szólt arról, hogy Acsády Ignácnak az 1715— 1720-as évekre vonatkozó 2,5 m illió főre tett becslését először Barsy Gyula korrigálta 3,5 m illióra. Az újabb kutatások is 4 m illiós népességszá mot tartottak reálisnak, és mintegy 1 m illióra becsülik a bevándoroltak számát. A 18. század harm adik harm adának a népességét D ányi D ezső foglalta össze, utalt arra, hogy a negyvenes években az osztrák tartom ányokban m egindult egyházi összeírások, Canonica V isitatiók és Conscriptio A nim árum ok ebben az időszakban m ár M agyarországra is kiterjedtek és az adóösszeírásoknál m egbízhatóbb forrásai a dem ográfiai ism eretszerzésnek. A z egyházi anyakönyvezés elterjedése is segítette az ezirányú kutatóm unkát. Legfőképpen azonban a II. Jó zsef-íé\t első m agyarországi népszám lálása járu lt hozzá hazánk népességének és a népesség összetételének a m egism eré séhez. A legfőbb adatokat a 3. táblában m utatom be (lásd a túloldalon). K ovacsics Jó zse f t lőadása a 19. század első 7 évtizedének a dem ográfiai rekonstrukciójával foglalkozott. II. J ó zse f halála után a népszám lálás ügye m ár nem került le a napirend ről, de a török háborúk miatt és II. Jó zse f halála, illetve rendeletéinek visszavonása m iatt némi m egtorpanást szenvedett. A nem esség az össze írásban is, de főleg a katonai közegeknek szám lálóbiztosként lakásukon történt m egjelenésében, jogaik csorbítását látta. Bár az O rszággyűlés 1790ben jóváhagyta népszám lálás tartását, végrehajtására nem került sor. Katonai célból 1802-ben ismét felm erült a népszám lálás szükségessége. Jóvá is hagyták az összeírást azzal, hogy az ne népszám lálás legyen, tehát a nem esekre ne terjedjen ki. A korm ányok rádöbbentek arra, hogy az összeírásokat m egfelelő szervezettség nélkül végrehajtani nem lehet. Ehhez pedig hivatali appará tusra volt szükség. A M onarchiában m egindított statisztikai m unkálatokat átm enetileg az osztrák Főszám vevő Igazgatóság (Generál Rechungs D irectorium ) keretében szervezték meg. Adataikat táblázatos kiadványban (innen ered a kötetek elnevezése: "Tafeln") tették közzé az udvari hatóságok referensei részére. A Tafeln kötetek felölelik 1865-ig a hivatalos m agyar statisztikai szolgálat m egalakulása előtti időszak népességi, gazdasági, szociális és kulturális adatait. A népesség szám ára vonatkozóan közölt adatok az 1804-1843 között végrehajtott és a nem nemes népességre vonatkozó összeírások, illetve ezeken alapuló becslések eredm ényeit
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖ RTÉNETE
157
tartalm azzák. A második alapvető forrás a korabeli állam tudom ányi és statisztikai irodalom , főleg M agda Pál, Fényes Elek, Nagy L ajos, Ercsey D ániel, K őnek Sándor, Pisztori Mór, Ráth György, Bárándy János, Jekelfalussy J ó zse f , az osztrák A d o lf Ficker, Johann Springer, továbbá A jtay J ó zse f és Kovács A lajos m unkái tartalm aznak a vizsgált időszakra vonatkozó dem ográfiai ism eretanyagot. 3. A z 1784-87-es népszám lálás és a két revízió főadatai M ain data o f the population censuses o f 1784— 8 7 and o f the nvo revisions
KOVACSICS JÓ ZSEF
4. Települések, házak, lakások, családok, népsűrűség Numbers o f settlements, houses, dwelling, fam ilies
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖ RTÉNETE
159
160
KOVACSICS JÓZSEF
1804— 1805-ben elkezdődött egy, a nem nem esekre kiterjedő összeírás. E szerint 7 555 920 főt m utatott a számlálás összesítése. Ebből a férfiak 4 8 ,8 %-ot, a nők 5 0 ,2 %-ot tettek ki. Az adatok Erdély és a H atárőrvidék nélkül kerültek m egállapításra. Ahhoz, hogy a teljes 1804. évi népességszá mot meg tudjuk becsülni 325 000 nemest, 15 600 papot és egyházi személyt és 64 ezer katonát kell hozzáadnunk. 1804-ben a teljes népesség 7 961 000 főre tehető. Más források, így az osztrák Tafeln kötetei 7 900 000 főre teszik M agyarország népességét. A Tafeln kötetek alapján 1830-tól 1859-ig kísérhetjük figyelem m el M agyarország főbb népességi adatait (4. tábla). A népességszám m ellett az előadás során a nemek, a kor, a m űveltség, a foglalkozási összetétel, a nemzetiségi a vallási m egoszlás és a népm ozgalom elemzése is szerepelt. E kérdéskörből az I. és II. ábra útján csupán a népm ozgalom alakulását és a m agyarság arányának változását közöljük, előbbit a Tafeln kötetek alapján.
I. N épmozgalom 1830— 1859 Vital statistics 1830— 1859 F o rrá s: T a fe ln k ö tetek .
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖRTÉNETE
161
Az 1831. év 50,6%o-es halálozási arányszáma és a 20%o-es term észetes fogyás m ellett az 1847—48-as és az 1855-ös esztendők négyszázezer főt m eghaladó halálozási adatára szeretném a figyelmet felhívni. Az 1851-es évre vonatkozóan a statisztika országosan 37,l% o-es születési arányszám m ellett 25,2%o halálozást, így ll,9 % o -es természetes szaporodást mutat. E gyébiránt 1823— 1843 között 7 -8 % o volt a természetes szaporodás. Kivétel az 1830-as év, am ikor csak 1 % o volt. 1831-ben közel félm illió kolerahalott tizedelte meg úgy a lakosságot, hogy a növekedés csak a szabadságharc utáni évtizedben, a parasztságot sújtó terhek nagy részben történt m egszün tetése után indult meg. Legm agasabb volt az élveszületési arányszám A lsó-N yitra m egyében (72,5), Békés m egyében (57,3), Kom árom egyében (56,2), Trencsén m egyében (5 5 ,8 ) % o - . A halandóság A lsó-N yitra m egyében 50,4, Veszprém m egyében 41,7 és P est-P ilis m egyében 41,8%o. 1831. évben 50.6 % o volt a halálozási arányszám és 2 0 % o a term észetes fogyás. M agyarország népessége a szabadságharcot követő 18 évig tartó elnyom ást ham ar kiheverte, s 1850— 1869 között több m int 2 m illió 300 ezer lakossal gyarapodott, jobban, mint a győztes Ausztria. A datainkhoz az első kérdőjelet az 1720— 1787 közti adatokhoz kell tenni. E században vándorol be, illetve telepítenek be soi: esetben tudatosan m agyarellenes célzattal nem m agyar ajkú népességet. Ela nem jö n a török m egszállás utáni vákuum , m integy 70—75% -a lett volna m agyar az ország lakosságának. M iután az új népesség nagyobbrészt zárt töm bökben települt a m agyar mint közvetítő nyelv nem játszhatott szerepet, így a 18. század végére m ár a 39% -ot sem érte el a m agyarság aránya. Jelentősen javult volna a szám arány a szabadságharcig terjedő időszak alatt, am ikor a latin hivatalos nyelvet a m agyar váltotta volna fel, ha a nyelvhasználat körüli vita nem élezi ki az ellentéteket a nem zetiségek között. Annyi bizonyos, hogy a nyelvhasználat tekintetében a németség továbbra is m egőrizte különállását, a németség tömeges asszim ilációjáról nem beszélhetünk. Az oláhokat és a szerbeket a keleti egyházakhoz való hovatartozásuk és bizonyos elzárkó zásuk védte meg az asszim ilálódástól, illetve a m agyar kultúrhatástól. A tótság a H aruckern-féle telepítést kivéve, kisebb töm bökben telepedett le és az asszim ilációs hatás jobban érintette őket.
162
KOVACSICS JÓZSEF
II. A m agyarság aránya 1470— 1857 között Share o f the H ungarian population, 1470— 1857 F orrás: D e m o g rá fia i p u b lik á c ió k .
Az 1857-es népszám lálás adatai alapján Fényes E lek a nem zetiségek adatait újra kiszám ította. E kkor 4 4 ,5 %-ra tette a m agyarok arányát (5. tábla). ■ 5. M agyarország nem zetiségei 1857-ben N ationalities in Hungary in 1857
MAGYARORSZÁG N ÉPESSÉGTÖ RTÉNETE
163
A törvény előtti egyenlőséget, a jobbágyfelszabadítást az együttélő népek m indegyike üdvözölte és m agáévá tette. Behatóbb kutatást igényelne, hogy a 48-as idők nem zetiségi konfliktusait kik és mi idézte elő. M agam a bécsi korm ány ténykedéseiben látom az ellentétek szításának legfőbb csíráját. A 18. századi betelepítések és a m agyarság körül létesített katonai határőrvi dékek m ár előrevetítették a 19. századi konfliktusokat, m égis ami bennünket m agyarokat illet, azt állapíthatjuk meg, hogy a 19. század első felének története a nyelvkérdés körül alakult ki. Az anyakönyvezésnek m agyar nyelven való elrendelése, vagy a hivatalos nyelvként a m agyar nyelvnek kötelezővé tétele még H orvát-Szlavonországban is — fokozta az ellenté teket. A történeti dem ográfia egyik kardinális kérdésével a család, háztartás, rokonság kérdéskörével foglalkozott Faragó Tamás előadása. M ár az eddigiekben is kitűnt, hogy az adózó népesség m egállapításánál az adózók számából m eghatározott 5-ös, 6-os szorzószám okkal szám ították ki a népesség számát. M ennyi is volt az egy adózó háztartásában élők száma, m ekkora volt a család, a háztartás és a rokonság? Ezekre a kérdésekre adott, a népesség szociológiai struktúráját, főleg a 18. századra, de a 17. századi folyam atokat is feltáró elemzést az előadó. Végül Soós István űr előadását emelem ki, aki az 1700— 1869 közötti időtartam között vizsgálta a cigányság szám át, helyzetét a korabeli cigányösszeírások alapján. Egyed Á kos kolozsvári professzornak a Székelyföld népessége 1720— 1850 között című előadása, az előadó betegsége m iatt elm aradt. Az írásban beküldött előadás azonban olvasható lesz. A K özponti Statisztikai H ivatalban készül ugyanis az a kötet, amely — a M agyarország történeti dem ográfiája sorozat II., záró köteteként — a m ásodik, harm adik és negyedik konferencia anyagát közreadja. így érkezünk el 1870-hez, a Statisztikai Hivatal létrehozásához, amely új fejezetet nyit a dem ográfiai folyam atok m éréséhez és egyben új, az eddigieknél világosabban m egrajzolható évtizedeit jelenti a társadalom -sta tisztikának. A hiteles nemzetiségi m intavételt m ár Keleti K ároly végezte. E kérdések bem utatása az utolsó ülésszak keretében történt.
Befejezés A három konferencia legfőbb m ondanivalójának az értékeléséhez készítettem egy grafikont (III. ábra). E rre az 1963-ban m egjelent történeti dem ográfiai kötet m egállapításait és Granasztói György ú r előadását is felhasználtam . Ő abból indul ki, hogy a prae statisztikai népességszám ok alapvetően valószínűségeket takarnak, amit m atem atikai m odell útján lehet a legjobban szem léltetni. A modell alapján, amit bem utatott, azt állapította meg hogy: "1500-ig viszonylag szabályszerűen alakultak a lélekszám ok".
164
KOVACSICS JÓZSEF
A m agyar népességfejlődést összehasonlította az európai adatokkal és arra a következtetésre ju to tt, hogy a 15. századi pestis a nyugati országokat jobban sújtotta ugyan, de a növekedés előbb indult meg nyugaton. Ennek ellenére a 18. század végéig M agyarország — a 16., 17. századi stagnálás és pusztulás után — népességét tekintve az európai állam ok élvonalában volt. Az egyetem es egészségügyi és kulturális fejlődés népünknek is osztályré szül jutott. A járványok m egfékezése a halálozás — különösen a csecsem ő halálozás — csökkentése terén az eltelt évszázadok korszakos változást hoztak. Az átlagem ber szem pontjából nem az új elemek felfedezése hozott döntő változást, hanem az em beri élettartam m eghosszabbodása. Acsády György A m erikában élő, kiváló demográfus kiszám ította tem etőleletek alapján, hogy a születéskor várható élettartam a l l . században m indössze 28,7 év volt. Az 1 évnél fiatalabb halottak pedig, a sopronkőhidai avar kori tem etőben végzett ásatások leletei szerint 4 6 ,2 % -át tették ki az összes halottaknak. Az 1870-ben született gyerm ek m ár 65—70 év m egélhetését remélhette. A honfoglaláskori 28,7 évvel, az 1751-1800 közötti 34 év 6 hónappal szemben látjuk, hogy m ennyit javultak az életbenmaradás esélyei. M ár az elm ondottakból nyilvánvaló. M agyarország a szláv, a germán, a latin eredetű népek gyűrűjében élve évszázadok óta — miközben m egőrizte nyelvét és etnográfiai sajátosságait — kölcsönös hatással volt a velük együtt, vagy m ellettük élő népekre. A sszim ilált, és asszim ilálódott. A m agyarokkal együttélő, idevándorolt népek is gazdagították a m agyarság kultúráját. Együttélünk több évszázada különböző nem zetisé gekkel de annak ellenére, hogy történelm ünk, tudom ányunk, m űvészetünk és családi kapcsolataink is m illió szállal kötnek össze bennünket, sokszor a kölcsönös érdekek helyett a kizárólagosság a másik kirekesztése, most éppen déli szom szédunknál a más nem zetiségűek elüldözése van napirenden. Hadd fejezzem be a három konferenciáról szóló áttekintést azzal a rem énnyel, hogy a határok nélküli Európában a kölcsönös bizalom ra, együttélésre a társnem zeti kapcsolatokra, m int gyüm ölcsöző értékekre alapozzák jövőjüket az itt élő nem zetiségek, de úgy, hogy vezetőink a történelem során elkövetett m agyarellenes hibákat nem követik el, m ert a nemzet több hátrányos m egkülönböztetést nem bír el. Legyen m agyarpárti a népesedéspolitika a népek szaporodási versenyében.
MAGYARORSZÁG NÉPESSÉGTÖ RTÉNETE
III. M agyarország népessége 896 és 1859 között The population o f Hungary fr o m 896 through 1859
Tárgyszó: Történeti demográfia
POPULATION HISTORY OF HUNGARY MIRRORED BY THE CONFERENCE-SERIES ( 896 -
1870 )
