A Seemann-jelentésben rögzített negatív benyomások és következtetések megalapozták a kapcsolatokat a következõ két évtizedben legsúlyosabban terhelõ témakört: a vagyonjogi vitát, amely magyar oldalról kiegészült az Ausztriába hurcolt magyar tulajdon visszaszolgáltatásának – már említett – problémájával. 1946 és 1947 folyamán a történelmi hagyományok bázisán – a rendezetlen helyzet ellenére – folyamatos személyes érintkezés alakult ki a magas rangú osztrák és magyar politikusok, közigazgatási vezetõk és szakemberek között. Elõrehaladtak a tárgyalások a jogsegélyegyezményekrõl, a határ mentén létezõ kettõsbirtokok mûveléséhez nélkülözhetetlen kishatárforgalmi helyzet rendezésérõl, a közös határállomások használatáról. A legjelentõsebb elõrelépés a kereskedelmi kapcsolatok terén született: 1947. március 11-én fizetési, majd 1948. június 3-án árucsere-megállapodásokat írtak alá. A fizetési megállapodás az elvi kérdéseket tekintve mintegy 15 esztendõn át a kereskedelmi kapcsolatok keretéül szolgált, míg az árucsereszerzõdés a kereskedelmi kapcsolatok felügyeletére és folyamatos megújítására egy kormányközi vegyes bizottságot állított fel. Az államok közti viszony továbbfejlesztése 1947 késõ õszétõl azonban akadozni látszott. Ebben nyilvánvalóan nem Ausztria korlátozott szuverenitása, hanem a nemzetközi helyzet változása (a Truman-doktrína meghirdetése, a Kominform megalakulása, a Marshall-segély nyomán keletkezett
MAGYARORSZÁG A SZOVJET ZÓNÁBAN
Világrendszerek határán: Ausztria és Magyarország, 1945–1965 Hullámvölgyek között magyar élelmiszerexportot várt. A kereskedelmi szerzõdés elõkészítése során azonban már élesen felvetõdött az Ausztriában lévõ elhurcolt magyar vagyon visszaszolgáltatásának a kérdése. 1946 januárjában az osztrák külügyi hivatal egyik vezetõ tisztviselõje, Rudolf Seemann tanácsos látogatott Budapestre. A célja az volt, hogy tájékozódjon a hivatalos kapcsolatok felvételének lehetõségérõl és a magyarországi osztrák (német) vagyont érintõ, egyre súlyosabb szovjet intézkedésekrõl, az osztrák vállalatok vagyonrészeinek átadásáról a Szovjetuniónak. Megbeszélései meggyõzték arról, hogy a magyarországi politikai helyzetet alapvetõen a kommunisták uralják, akik a szovjet érdekeket képviselik. Ily módon nincs realitása annak, hogy bármilyen módon megakadályozzák az itteni (eredetileg) osztrák vagyonnak – a potsdami határozatok alapján – a Szovjetunió számára történõ átadását.
C S E H S Z L O VÁ K I A
A 4 szektorra osztott Bécs
Z
N
r g
Francia zóna
Bregenz Innsbruck Vorarlberg
T
i
r
o
b S a l z
l
Ti r o l
O
L
A
S
Z
O
R
S
Z
Á
S t á j e r o r
Graz K a r i n t i a Klagenfurt
G
A u s z t r i a Kismarton d Bécsújhely
n
Salzburg
u
United States Information Services
A u s z t r i a
S
Amerikai zóna
Bécs
Linz
Szovjet zóna
Brit zóna
A l s ó F e l s ô -
s
z
á
RORS ZÁG
ideiglenes demarkációs vonal (1945. május)
GYA
MEGSZÁLLÁSI ZÓNÁK AUSZTRIÁBAN 1945--1955
la
Az Ausztriát megszálló négy hatalom katonái. Bécs, 1955
g
MA
1945 decemberében megszületett egy rövid távú kereskedelmi egyezmény, amely az osztrák nyersanyagokért és ipari félkész termékekért elsõsorban
en
Vagyonjogi viták, 1945–1947
Burg
M
K
agyarország és Ausztria kapcsolatát a II. világháború befejezését követõen politikai problémák nem terhelték. A magyar külügyminisztérium 1945 nyarától arra törekedett, hogy állampolgárainak gondozására és az állam érdekeinek érvényesítésére (a háború végén hatalmas tömegben Ausztriába hurcolt állami és magánvagyon tulajdonjogának biztosítására, illetve visszaszerzésére) mielõbb megteremtse ausztriai képviseletét. Törekvésüket az osztrák politikusok is üdvözölték. Magyarországot õk mint lehetséges élelmiszer-exportõrt vették számításba országuk közélelmezési problémáinak megoldásában.
JUGOSZLÁVIA
3
megosztottság) és a nagyhatalmi ellentétek ebbõl következõ kiélezõdése játszottak szerepet. A röviddel korábban elfogadott egyezménytervezetek aláírása eltolódott, és az újabbak elõkészítése lekerült a napirendrõl.
ugyan az árucsere-megállapodásokat, de a lakosság közötti közvetlen érintkezés megszûnt, a turistaforgalom minimálisra csökkent.
A vasfüggöny kiépítése, 1948
Az osztrák kormány a kapcsolatok holtpontról történõ kimozdítására 1952 nyarán tette az elsõ lépéseket. Több hónapos tárgyalást követõen 1953. május 12-én egyezményt írtak alá a dunai hajózásról, majd õsszel asztalhoz ültek a vagyonjogi kérdések szakértõi. Sztálin halálát követõen az új szovjet vezetés által meghirdetett enyhülési politika árnyékában igen lassan megindult a magyar külpolitika elmozdulása, noha az egyes kelet-európai országok önálló külpolitikai mozgástere változatlanul nagyon korlátozott maradt. 1954. július 14-én született meg a megállapodás arról, hogy a követi rangú ügyvivõk helyébe kölcsönösen tényleges követeket neveznek ki. 1954. szeptember 17-én aláírták az 1954– 1955. évre szóló árucsere-forgalmi egyezményt és jegyzõkönyvet. Ennek értelmében bõvült az áruforgalom; Magyarország élelmiszert, mezõgazdasági termékeket, egészségügyi berendezéseket exportált. Osztrák részrõl egymillió dolláros hitelt ajánlottak fel fogyasztási cikkek vásárlására.
A fordulat 1948 õszén kezdõdött, amikor a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Külügyi Bizottsága „határrendezési kérdések” címszó alatt megtárgyalta a magyar–osztrák határon foganatosítandó intézkedéseket. Ezek szerint a határ mindkét oldalán 10 méteres beültetetlen és 50-50 méteres alacsony beültetésû területet kell kialakítani. A határ mentén élõknek a 15 kilométeres határsávban történõ szabad közlekedését lehetõvé tevõ úgynevezett alkalmi útilapokat meg kell szüntetni, az átjárás kizárólag a kijelölt (és jelentõsen csökkentett számú) átkelõhelyeken történhet. 1948. december 1-jei hatállyal, három hónapos határidõvel, a magyar kormány felmondta a határforgalmi megállapodást, s ezzel elhárult a jogi akadály a határ lezárása, majd az aknazár (a „vasfüggöny”) kiépítése elõl, amely 1949 õszére befejezõdött. A határ két oldalán a „hidegháború” légkörében az eltérõ gazdasági, társadalmi és politikai rendszerek között megmerevedtek a frontvonalak. 1950-tõl – függetlenül a kelet-ausztriai szovjet megszállási zónában tartózkodó katonai egységektõl – állandósultak a fegyverhasználattal járó határincidensek, amelyek középpontjában többnyire a magyar menekülõk üldözése állt. Évrõl évre meghosszabbították
A közeledés jelei, 1952–1955
Az államszerzõdés hatása, 1955 1955 februárjában az osztrák államszerzõdésre vonatkozó tárgyalások megkezdésének bejelentése a magyar kormányzat számára zöld utat adott a kapcsolatok rendezésére. Ez a szovjet
Az államszerzõdés kihirdetése a Belvedere kastély erkélyérõl. Balról: A. Pinay, J. F. Dulles, M. Macmillan, kezében a dokumentummal Leopold Figl, V. M. Molotov, J. Raab. Bécs, 1955. május 15.
csapatok várható ausztriai kivonulásának és a közvetlen szovjet érdekérvényesítés visszaszorulásának fényében kifejezetten új feladatokat is jelentett a magyar pártvezetésnek. A moszkvai osztrák–szovjet tárgyalások után pár nappal, 1955. április 23-án az MDP Politikai Bizottsága, miután meghallgatta Rákosi Mátyás beszámolóját a szovjet fõvárosban aláírt megállapodásról, határozatot hozott arról, hogy az államszerzõdés aláírása esetén ki kell dolgozni a politikai, gazdasági, kulturális, katonai kérdésekkel kapcsolatos tennivalókat. Utóbbiakat a szovjet tanácsadók bevonásával. 1955. július 6-án – 12 nappal a genfi csúcstalálkozó elõtt – Rákosi Mátyás, a kommunista párt elsõ titkára fogadta Karl Braunias osztrák követet. Elsõ alkalommal került sor találkozóra egy osztrák (egyáltalán egy nyugati) diplomata és egy magyar pártvezetõ között. A jó légkörben lezajlott beszélgetésen Braunias felvetette a kétoldalú kapcsolatokat érintõ összes lényeges kérdést, Rákosi kijelentette, hogy az államszerzõdés megkötése és a semlegesség törvénybe iktatása után magyar részrõl számos lehetõséget látnak a két ország viszonyának normalizálására. A rendezésre tett javaslatokkal egy idõben – bevallottan az államszerzõdés után elõállt új helyzetre való tekintettel – a magyar pártvezetés súlyos intézkedéseket hozott a magyar–osztrák határszakasz katonai megerõsítésére. Errõl a Politikai Bizottság július 7-én döntött. E szerint a 354 kilométer hosszú magyar–osztrák határszakaszon a 4047 fõnyi határõrséget a déli, keleti és északi határvonalról átvezényelt 1011 fõvel kellett megerõsíteni, 11 új határõrsöt kellett létesíteni. A határõrizet súlypontja még erõteljesebben a nyugati határra került.* Ennek ellenére 1955 õszén a két ország viszonyának rendezése valóban lendületet kapott. Szeptember–október folyamán a magyar hatóságok fokozatosan enyhítettek a be- és kiutazási engedélyek kiadásának korábbi szigorú elõírásain. A magyar határõrség beszüntette a provokatív lövöldözést. Az aknazár * Vö. Schmidt-Schweizer Andreas: A „vasfüggöny” Magyarországon címû cikkével 2009/2. számunkban! (A szerk.)
4
MNM Történeti Fényképtár
Fotó:Lothar Rübelt
A Svájci Vöröskereszt juttatja ételhez az éhezõ osztrák gyerekeket. Bécs, 1947
A Vöröskereszt és más civil szervezetek nyaralást, népkonyhát szerveztek a kiéhezett budapesti gyermekeknek. Vidékrõl visszatérõ gyerekek a Nyugati pályaudvaron, 1945
MNM Történeti Fényképtár
Fotó: Otto Croy
A szemétben fûtõanyagot keresõ bécsi asszonyok, 1945 Fotó: Otto Croy
Romeltakarítás a budai várban, 1945 Fotó: Harry Weber
A világháború vége, szovjet megszállás Ausztriában és Magyarországon
Vörös csillag, Lenin- és Sztálin-portré a szovjet parancsnokság épületén Bécsben, 1945 MNM Történeti Fényképtár
A gyõzelem napjára feldíszített szovjet katonai parancsnokság Szegeden, 1945
Búcsúzó szovjet katonák bécsi gyerekekkel, 1955 Magyar Fotó
Díszvacsora a Gundelben Vorosilov, a magyarországi 5 Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság elnöke tiszteletére. A szovjet marsall mellett jobbról Tildy Zoltán köztársasági elnök, 1948
Life, 1956. Fotó: Michael Rougier
MTI
Osztrák turisták Budapesten, 1956. május
léte azonban továbbra is komoly aggodalmakat okozott osztrák oldalon. Julius Raab kancellár a semlegességi törvény benyújtásakor, 1955. október 26-án az osztrák parlamentben elmondott beszédében elismerõen szólt a magyar–osztrák (és a csehszlovák– osztrák) kapcsolatok alakulásáról. Bécsben kedvezõen fogadták, hogy Budapest viszonylag gyorsan reagált Ausztria örökös semlegességének törvénybe iktatására, s a Szovjetuniót és más országokat megelõzve, ötödikként ismerte el Ausztria örökös semlegességét.
Kapcsolatok a forradalom elõtt és alatt, 1956 1956. május 7-én az MDP Politikai Bizottsága megerõsítette korábbi, március 9-i döntését a nyugati országhatáron húzódó aknamezõ és drótakadály eltávolításáról. A „vasfüggöny” megszüntetésérõl szóló döntés mind a határõrség állománya, mind a lakosság körében nagy visszhangot váltott ki. A határ mentén élõk nem titkoltan abban reménykedtek, hogy visszatérhetnek a korábbi szabályokhoz, és így hamarosan meglátogathatják Ausztriában élõ rokonaikat, visszaállhat a kishatárforgalom. A változás azonban korántsem jelentette azt, hogy megszûnt a határõrizet vagy hogy akadálytalanná vált volna a közlekedés a két ország között. Miközben a néphadsereg mûszaki egységei rohammunkában több helyen már május 10-én megkezdték az aknátlanítást (amit szeptember 20-ig a teljes határszakaszon be is fejeztek), a Politikai Bizottság május 24-én ismét a
6
Osztrák–magyar határ: a hazatérõ nyugati tudósítók konvoja, 1956. november
nyugati határ õrzésének megerõsítésérõl döntött. 1956 októberének elsõ felében Peinsipp, Ausztria magyarországi követe elsõsorban Nagy Imre személyének gyors elõtérbe kerülésérõl, népszerûségének növekedésérõl küldött haza információkat. Az október elsõ napjaiban lezajlott budapesti tömegdemonstráció hatása alatt a véleménye érezhetõen módosult a magyarországi fejlõdés lehetséges irányáról. Már ekkor rámutatott a nyugtalanság növekedésére, a szovjetellenes hangulat számottevõ erõsödésére. A forradalmi események kezdetérõl Bécsbe küldött október 24-i távirata, majd a magyar hatóságok által elrendelt hírzárlat következtében csak alkalmilag leadott telefonjelentései közvetlenül már nem befolyásolták az osztrák politikai élet irányítóit a magyar események megítélésében. Számukra a meghatározó információs források a magyar és a nemzetközi tömegkommunikáció jelentései, illetve a szomszédságból adódó közvetlen tapasztalatok lettek. Az 1956. októberi magyar forradalom és szabadságharc ausztriai fogadtatása, a menekültek tízezreinek befogadása, majd a szovjet fegyverek segítségével hatalomra került Kádár-kormány Ausztria ellen indított rágalomhadjárata mára már jól ismert. Nyilvánvaló, hogy az osztrák kormány számára ebben a helyzetben a döntõ elemet Ausztria alig egyesztendõs múltra visszatekintõ semleges státusának megõrzése és a nyugati világ álláspontjával történõ azonosulás jelentette.
Mindaz, amit az osztrák kormány a magyar forradalom ügyében tett, kezdve az október 28-án elfogadott nyilatkozattól a november 9-én az ENSZben benyújtott indítványig, lett az elindítója – megítélésem szerint – a szovjet vezetés ellenlépéseinek. Azoknak, amelyek a felkelés kirobbanásáért és gyors elõrehaladásáért az állítólag Ausztrián át Magyarországra érkezõ szélsõjobboldali polgári és katonai emigránsokat, illetve közvetve a budapesti osztrák követség mûködését (a segélyszállítmányok között „nyugatról becsempészett fegyverek szétosztása”), azaz az Osztrák Köztársaságot tette meg egyik felelõssé. A cél láthatóan kettõs volt: a magyarországi forradalom okai közé „hitelt érdemlõen” becsempészni a nyugati hatalmak támogatását és a szélsõjobboldali magyar emigráció aktív részvételét, ugyanakkor közvetett politikai nyomást gyakorolni a semleges, de egyértelmûen nyugati orientációjú, az európai integrációs folyamatokhoz csatlakozni kívánó osztrák államra.
Visszatérés a hidegháborúhoz, 1957–1958 Miután a szovjet és a magyar hadsereg alakulatai már november végén, december elején lezárták az osztrák határt, 1957 elsõ napjaiban a kormány nevében Münnich Ferenc miniszterelnök-helyettes, a fegyveres erõk minisztere döntött „a nyugati államhatár õrzésének megszilárdításáról”. A hidegháború kemény módszereihez való visszatérést jelezte, hogy Kádár János
MNM Történeti Fényképtár
január 24-én bejelentette, a követségre, azaz jogilag manyugati és a déli határokon gyar földre lépett. Ez azonvisszaállítják a mûszaki zárat, ban aligha volt több udvariassági gesztusnál. Miután azaz a „vasfüggönyt”. A munszó esett a gazdasági téren kálatokat február–május folyaelért eredményekrõl, a kümán végezték el. Noha a magyar követség lönbözõ megoldatlan kérdéBécsben erõfeszítéseket tett sekrõl (aknazár, sajtótámadások stb.), Kreisky ismét (elsõsorban gazdasági téren) a megerõsítette az osztrák kapcsolatok fenntartására, a álláspontot: a két ország köhelyzet – mind bilaterális, zötti viszony alapvetõ átalamind nemzetközi viszonylatkulásához, a kormányzati ban – folyamatosan romlott. A szintû rendezéshez meg kell rendõrség Budapesten blokád változni a magyarországi polialá vette az osztrák követsétikai légkörnek. get, zaklatni kezdte azokat, 1960. február 17-én a akik a forradalom idején segímagyar–osztrák viszonyról tettek a segélyek szétosztásáa külügyminisztériumban ban, sõt a diplomáciai szabátartott vitán még egyértellyok megsértésével magát a mûen a kemény hangnem követet is. Néhány héten át az érintkezés csupán az éles han- Marosán György (balról a második) és Kádár János (jobbról a második) volt a meghatározó. Péter osztrák kommunista vezetõkkel. Budapest, 1957. október János külügyminiszter-hegú jegyzékváltásokra korlátozódott. Ilyen elõzmények után értesült dalommal és kiutasítással végzõdött lyettes megismételte Kádár Jánosnak az osztrák közvélemény az aknazár is- kémbotrány, sem a Nagy Imre minisz- és Biszku Bélának az MSZMP VII. mételt kiépítésérõl. A „vasfüggöny” új- terelnök és mártírtársai kivégzése miatt kongresszusán Ausztriával kapcsolatbóli lebocsátása azonban, noha évekre kirobbant nemzetközi felháborodás, ban elhangzott propagandisztikus felszólóan a kétoldalú kapcsolatok egyik sem a magyar részrõl ismételten meg- szólalásait, és kifejezetten negatívan válságeleme lett, a pillanatnyi helyzetet szaporodott fegyveres határsértések ítélte meg az osztrák külpolitikát. Ez a nem élezte tovább. A bécsi külügy eré- nem térítették le a kapcsolatok rende- hullámvölgy végül 1960. november– lyesen tiltakozott az aknamezõ ellen, zése felé vezetõ útról, legfeljebb késlel- december folyamán érte el mélypontját. Az országgyûlés decemberi ülésde lényegében tudomásul vette és el- tették az elõrehaladást. szakán mondott beszédében Kádár ismerte: a mûszaki zár kérdése magyar János már ismét optimistán ítélte meg belügy. Út a normalizálás felé, 1959–1960 az Ausztriával és az Egyesült Álla1957 októberében a nehéz helyzetben manõverezõ osztrák kormány várat- 1959-ben – hasonlóan a Magyarország mokkal fennálló kapcsolatok perspeklan gesztust tett Budapestnek, amikor nemzetközi megítélésében tapasztalha- tíváit. egy magyar tiltakozásra reagálva betil- tó változásokhoz – gyors és jelentõs, totta az Út és Cél címû emigráns hunga- lényegében már hosszú ideje elõkészí- „Jó szomszédi kapcsolatok” kialakulása, rista lapot, és szerkesztõjét kiutasította tett lépések történtek a normalizálás 1961–1965 az ország területérõl. A légkör kedvezõ- felé vezetõ úton. Az osztrák parlament nek ígérkezett ahhoz, hogy gyorsan tetõ ratifikálta az 1956-ban aláírt vízügyi 1961 nyarán megtört a jég, és megkezalá hozzák Horváth Imre külügyminisz- egyezményt, megkötötték az országúti dõdtek a konkrét tárgyalások a határter bécsi találkozóját Leopold Figl kül- teherfuvarozási egyezményt, aláírták a ügyi kérdések megoldásáról. Ennél is ügyminiszterrel. Megbeszélésükön meg- légügyi egyezményt. Ami a legfonto- fontosabb esemény volt, hogy 1962 állapodtak arról, hogy diplomáciai szin- sabb volt, 1959 októberében megemelt májusában Raab volt kancellár, a Szöten tárgyalásokat folytatnak a legége- értékû hároméves árucsere-forgalmi vetségi Kereskedelmi és Iparkamara tõbb rendezetlen kérdésekrõl. szerzõdést írtak alá, amelybe beépítet- elnöke a Budapesti Nemzetközi Vásár 1957/1958 fordulóján azonban kide- ték a harmadik országban történõ ipari alkalmából egy küldöttséggel két napra rült, hogy a Horváth–Figl találkozón a együttmûködést. Igen jelentõs volt, Budapestre utazott, és a vásár osztrák további tárgyalások tartalmáról és for- hogy szakértõi szinten folytatódtak az pavilonjában üdvözölte az oda látogató májáról elhangzottakat a két fél elté- 1956-ban félbeszakadt vagyonjogi meg- magyar vezetõket. Szeptember 20-án a rõen értelmezi. Az óvatos osztrák dip- beszélések. magyar Minisztertanács hozzájárult, lomácia azonban továbbra is törekedett A már hagyományossá vált októberi hogy a vagyonjogi fõbizottság folytassa arra, hogy javulást érjen el a kétoldalú külügyminiszteri megbeszélésen Bruno az 1956-ban megszakadt tárgyalásokat. kapcsolatokban. Ennek tudható be, Kreisky osztrák külügyminiszter elfo- Röviddel késõbb aláírták az öt évre hogy 1958. május–június folyamán az gadta magyar kollégája, Sík Endre meg- szóló kereskedelmi és fizetési egyezosztrákokat sem egy diplomáciai bonyo- hívását és elment egy kávéra a magyar ményt.
7
Röviddel az elõtt, hogy az nazár fokozatos felszámoENSZ 1962. decemberi Közlásáról és a helyén egy mûgyûlése megszüntette a „maszaki jelzõrendszer több gyarkérdés” vizsgálatát, Káéven át tartó kiépítésérõl dár János az MSZMP VIII. hoztak. Péter János külkongresszusán megállapítotügyminiszter 1965. áprilisi ta: Ausztriával jó szomszédi bécsi viszontlátogatása jekapcsolatok kialakítására lentette azután a végsõ letörekszenek, hasznos együttzárását az 1956 utáni, konfmûködés lehetséges a két orliktusokkal terhes idõszakszág között, miután érdekeik nak, amikor megállapodás nem ütköznek. Az osztrák jött létre a diplomaták víoldalon sokat nyomott a latzumkényszerének eltörléban, hogy a „magyarkérdés” sérõl és aláírták az ezzel kapcsolatos miniszteri levéltöbbé nem volt már napirenváltást, továbbá a vám- és den az ENSZ Közgyûlésén, MTI útlevél-kezelési, a jogsemegszületett a magyar–vatiOsztrák és német vadászok távoznak a gazdag zsákmánnyal gély-, a hagyatéki, az autókáni megállapodás, megbeMagyarországról, 1961. szeptember busz-forgalmi egyezményeszélések kezdõdtek az Egyesült Államokkal. Az osztrák politika képviseletek nagykövetségi rangra ket, megállapodásokat, továbbá kicseszámára a leglényegesebb nemzetközi emelése nyomán Kreisky joggal hang- rélték a határszerzõdések megerõsítõ akadályok szûntek meg a Budapesthez súlyozta az osztrák külpolitika alap- okiratait. elveirõl a Magyar Tudományos AkaA normalizálásban nyilvánvalóan fûzõdõ kapcsolatok javításában. 1963 folyamán rendszeressé váltak démián tartott elõadásában, hogy az szerepet játszott a közös múlt iránti a magas szintû politikai találkozók. A osztrák–magyar kapcsolatok új fázisba felszínes nosztalgia, ám a meghatározó tényezõt a Bruno Kreisky által meghirPolitikai Bizottság 1963. december léptek. Maradandóan kedvezõ benyomást detett „keleti nyitás” és a Kádár János 21-i, majd 1964. június 16-i határozatai a vagyonjogi tárgyalások befejezésérõl tett az osztrák külügyminiszterre a Ká- által támogatott „lazítási” szándék egyazután végképp elhárították az utolsó dár Jánossal folytatott, szélesebb nem- másra találása, a kölcsönös elõnyökön akadályokat a további szakegyezmé- zetközi összefüggéseket áttekintõ be- alapuló gazdasági együttmûködés, nyek, illetve a bõvülõ gazdasági és szélgetés. Kádár megerõsítette: Nyikita valamint magyar részrõl a Bécsben nemzetközi együttmûködési lehetõsé- Hruscsovnak a szovjet párt élérõl tör- megtestesülõ nemzetközi diplomáciai tént leváltása nem változtat a magyar mozgástér, egyáltalán, a nyugati világ gek elõl. A folyamat csúcspontját a Bruno párt külpolitikai irányvonalán. Ennek kapujának tekintett Ausztriával való Kreisky vezette népes osztrák küldött- igazolását jelentették a következõ év kapcsolatépítés lehetõségeinek a kiség október végi budapesti látogatása januárjában Bruno Pittermann alkan- használása jelentették.* jelentette. A vezetõ politikusokkal tör- cellár budapesti látogatása alkalmával, tént találkozások, két meghatározó – többek között Kádár Jánossal folytaGECSÉNYI LAJOS vagyonjogi és határügyi – egyezmény tott megbeszélések, majd pedig azok a aláírása és a további elképzeléseket politikai döntések, amelyeket március * Elõadásként elhangzott az MTA Történettudorögzítõ szakértõi megbeszélések, a kül- és május folyamán a határon lévõ ak- mányi Intézetében, 2010. november 23-án. Kádár János, a Minisztertanács elnöke és Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter találkozója Budapesten, 1964. október
8
A Népszabadság korabeli híradása a tárgyalásokról
Péter János külügyminiszter Josef Klaus osztrák kancellárnál,
