Magyar protestáns lelkész-képzés a 16. században Már egyszer foglalkoztam ezzel a tárggyal, de csak mellékesen. A Debreceni Protestáns Lap 1910. évi 17—18. számában Szinyei Gerzsonnal polémizáló „Sárospatak reformációja és a róla szóló hamis tudomány" című cikkem egyik részletében terjeszkedtem ki reá. Az akkori egyháztörténészek körülbelül tudomásul is vették, legalább is jóidéig szüneteltek az ebben teljes tudatlanságot eláruló nyilatkozatok. Ujabban azonban az említett lapban, tehát valósággal eldugott helyen megjelent cikkemről jóformán senki se tudván, ismét sokszor olvashatunk a tényleges állapottal végképen tisztában nem levő megjegyzéseket, sőt egész cikkeket is. Megint rá kell tehát mutatnom a valóra, most már teljesen és specialiter e kérdésről szóló fejtegetésben. Meg van írva hiteles kútfőben 1 , hogy a reformáció korában csupán annyi képzettséget kívántak folszentelésök alkalmával a katholikus papoktól, hogy olvasni és énekelni tudjanak s némi elemi ismeretük legyen. Természetesen ez a minimum volt, ami végképen nem z á r j a ki, hogy magasabb képzettségűek is voltak legyen közöttük. De a zöm bizonyára csak ezen a fokon állott s valóságos nevetség, midőn ebből a korszakból a ferencrendiek Pápán levő theológiai főiskoláját emlegeti valaki. Hol voltak még attól? Szó se lehetett, efféléről. Mikor aztán ezek a katholikus papok a reformációhoz tértek át, aminthogy évtizedekig többnyire, de természetesen egyre kevesebben, közülök kerültek ki a protestáns lelkészek, ki hiszi el, hogy póttanfolyamokat rendeztek a rászorulóknak felsőbbrendű kiképzésök végett ? Hiszen ha eszökbe jutott volna újabb és bővebb ismereteket kívánni tőlük, egy csapásra bevágták volna az útját a protestantismus közöttök való hódításának. És elképzelhető-e az is, hogy a reformációt elfogadó papok egyszerre valami ugrásszerűen magasabb képzettséget követeltek volna a soraiból kidőltek utódaitól, meg a saját utódaiktól? Ők irányítván a következő nemzedékre tartozó intézi P é t e r f y K á r o l y : S a c r a H u n g á r i á é canciMa, I. k . 1741., 227., 249. és 288. 1. az 1493., 1494. és 1515. évi m a g y a r r o r s z á g i z s i n a t o k h a t á r o z a t a i .
— 129 —
Magyar protestáns lelkész-képzés a 16. században. kedéseket, ami úgy ment aztán nemzedékről-nemzedékre, egészen érthető, hogy sohasem írtak elő a magokéhoz képest lényeges tudomány-többletet. És ha ezek a reformációkori, bizony túlnyomó részben csekély képzettségű papok olyan meggondolatlanok és vakmerők, vagy — mondjuk — túlbuzgók lettek volna, hogy egyenesen a főiskolai, vagy akár ennél valamivel alacsonyabb képzettség követelményét állítsák fel a hozzájok társulok számára: ezek legnagyobb része sokkal inkább vállalta volna a katholicismust, melyben kevesebb fáradsággal is többre vihette. Annál kevésbbé mehettek belé ilyen természetellenes és kockázatos követelésekbe, mivel még így is töméntelen gondot okozott a megüresedő lelkészi állások betöltése. Majdnem az egész században és majdnem az egész osrzágban meg nem szűnt a panasz a lelkészhiány miatt: és akkor tették volna nehezebbé a lelkészi minősítés megszerzését? Történetírói észjár á s a limine elútasítná az efféle képtelen feltevéseket, még ha hiteles adatok nem is bizonyítanák garmadával az ellenkezőt. A lelkészi képesítés dolgában ismert rendelkezések ugyanis oly minimális kívánalmakat állítottak fel a képzettség mértékéül,melyek bár haladást képeztek a katholikus korbeli állapothoz képest, mai szemmel nézve lehetetlenségeknek tűnnek fel sokaknak, de a történetírónak meg kell látnia azokat és nem szabad semmit figyelmen kívül hagynia. Attól a két kuiábbi intézkedéstől, mely a század közepe után :s az erdélyi szászoknál a káté ismeretét (kétségtelet:Hl a Lutheréét, m é g p ^ i g sejthetőleg a kisebbikét), meg az abban foglaltak igazorr. ludasát, valamint a bibliai könyvek ce!sorolását n t a elő1, a Varanyai magyaroknál pedig annyit kötött ki a fölszentelendőtől, hogy mivel „nem mindnyájan lehetnek jó deákoks.. . tudja az magyar írást, értse az keresztyénségnek (fundamentumát, olvassa az magyar bibliát" 3 : végig a teljes félévszázadon figyelemmel kísérhető a fejlődésnek szerfelett lassú, de azért folytonos menete. Mintegy húsz évvel később, 1576-ban ugyanezen az utóbbi vidéken már a latinul tudás is 1 Teutisch: Synodalverhactiliungen... 3. 1. A z a z : l a t i n u l jól t u d ó k . ( E g y m á s s z e r i n t = jó d i a k o n u s o k és pedig 1595-ben a s o p r o n - v a s v á r m e g y ed l u t h e r á n u s o k n á l ! ) s M o k o s : A h e r c e g s z a l ö s i k á n o n o k m á s egyházi k á n o n o k k a l . . . 154.1. 2
— 135 —
%
Magyar protestáns lelkész-képzés a 16. században. feltétele lett a fölszentelésnek, de azzal az érdekes kímélésével a vizsgálatra állóknak, hogy közönség kizárásával, külön helyen kellett bizonyságot tenniök abban való jártasságukról. 1 Az „Articuli majores" ezt 1567-ben Tiszántúl még nem kívánták meg, amennyiben különlegesen rendelkeztek az olyanokról, akik nem értenek latinul. 2 Később részint 1577-ben ugyanott a „mennyei tudomány" alapjának és csak a fontosabb hitcikkeknek 3 , részint a század vége felé Tiszáninnen általánosságban a hitcikkeknek az ismeretét, ez utóbbi helyen legalább középszerű isméretét írták elő.4 Ezek az újabb határozatok a helvét irányúaknál uralkodó állapotokra vetnek világot, de azonos színvonalra engednek következtetést a lutheránusok végzései is, melyek közül a fennmaradtak egyik" 1572-ből a szászoknál az „artes liberales" (csak a triviumbeliek) és a „mennyei t a n " alapos ismerőit boc s á j t j a lelkészségre 5 , másika 1594-ből Gömörben és Kishontban az egykorú helvét irányú rendelkezéssel egyezőleg legalább középszerű képzettséget követel, mégpedig a vallás tanaiból és a szertartásokból, mint amelyekből vizsgálatot kellett kiállani. 6 Lutheránus szerzőktől (Homberger 1854., Dragonus 1591.) eredő és egyenesen a fölszentelés alkalmára való készüléshez szánt kézikönyvek a magok módfeletti rövidségével (56 nyolcadrét, illetőleg 12 negyedrét levél) hasonlóképen amellett tesznek tanúságot, hogy a felszentelési vizsgálaton bizony nagyon kevéssel megelégedtek a már korábban hivatalba jutott kartársak. 7 De másrészről ugyanezek a könyvek már annak is bizonyítékai, hogy míg a baranyai protestáns lelkészek az ötvenes években, a tiszántúli helvét irányúak a hatvanasokban még ismertek magok között olyanokat, akik nem értették és nem használhatták a latin bibliát: addig a sopron—vasvármegyei protestánsok pár évtized multával már mindnyájoknál feltéte1 U. o. B. ú j levél, 29. cilík. 2 Kiss A r o n : R e f . zsinatok végzései, 583. 1. 3 U. o. 689. 1. * u . o. 710. a. 5 Teutsoh: i. m . 176. a. p M a g y a r P r o t e s t á n s E g y h á z t ö r t é n e t i A d a t t á r . 1903. 55—6. 1. 7 M é g később is, a d u n á n t ú l i e g y h á z k e r ü l e t 1618-ban, a zempléni e g y h á z m e g y e 1630-ban s e m k í v á n t a Sideraus k á t é j á n a k t u d á s á b ó l többet.
— 131 —
Magyar protestáns lelkész-képzés a 16. században. lezték a latinul tudást abban a mértékben, amennyivel megérthették és betanulhatták az említett szerzők egyikének vagy másikának a művét. • A lelkészi kar szellemi színvonala iránt már csak azért sem volt szabad túlzott igényeket támasztani, mert a lelkészhiánynak legalább itt-ott ideiglenes megszűntével a kisebb falukban igen gyakran felette silány díjazásban részesült a lelkész, ami teljességgel nem hathatott csábplag. Ez aztán egy sajátságos helyzetet idézett elő. Annak ellenére ugyanis, hogy általában előfeltétele volt a lelkészségnek bizonyos iskolai végzettség, s már az „Articuli majores" mintha valami előzetes képesítésnek is megkívánná az igazolását: mindamellett más pályát megunt és a lelkészségre magokban hajlamot felfedező egyének, hihetőleg nem egyszer annak hiányában is átléphettek ebbe a hivatalba. Még iparosok és kereskedők is hagytak fel olykor előbbi foglalkozásukkal ennek a kedvéért 1 , ami — bár a katholikusok még országgyűlésen is hánytorgatták, — akkortájt nem lehetett túlságosan feltűnő, mert a céhrendszer következtében az iparosoknak még a selejtesebbjei sem nélkülöztek némi előkészületet, a kereskedők pedig, ha kevés időt töltöttek is az iskola padjain, bizonyos irányban a magasabb szellemi színvonalon állók közé soroltattak. "Úgyhogy volt még rosszabb eset is, aminek akkor sem örvendtek, de tűrni kellett, ha a gyülekezet úgy kívánta és a felszentelési vizsgálat meg ment valahogy. T. i. még kóbor katonák is be-beültek egy-egy papságba, nehogy visszavigyék őket a hadsereghez.2 így t e h á t már csak emiatt sem lehetett szó róla, hogy ahova semmilyen, még ilyen hézagosabb készültségű papot sem kaptak, oda a múlhatatlanul tanult „deákok" közül helyeztek volna be lelkészpótló gyanánt valakit, pláne egy-egy helyre egyszerre többet. Hiszen ezek általánosságban éppen abból a célból szerepeltek ezzel a címmel, hogy nem viselvén hivatalt, ez jelezze a mégis iskolázott ( = literratus) voltukat. 3 1 B a r c s a J á n o s : A t i s z á n t ú l i ref. e g y h á z k e r ü l e t t ö r t é n e l m e , I . R. 63 1. 2 G á l K e l e m e n : A k o l o z s v á r i u n i t á r i u s kollégium t ö r t é n e t e , I. k. 535.1, s D e á k (dliák) - l a t i n . Inaién ia Haitin i s k o l á k n a k , m i n d a v é g z e t t j é t , m i n d a n ö v e n d é k é t szintén í g y n e v e z t é k el. D e a „ d e á k " s o h a s e m volt e g y é r t e l m ű a d i a k ó n u s s a l ( s z e r p a p , illetőleg m á s o d - , esetleg segédlelkész), m é g h a n e t a l á n ebből a szóból s z á r m a z o t t is a z ,
—
/
132
—
Magyar
nrotes'áns
lelkész-képzés
a 16.
században.
Ezzel aztán át kell térnem annak igazolására, hogy a lelkészi álláshoz rendszerint mégis megkívánt iskolai végzettség sem nem főiskolai, még csak nem is quadrivialis iskolai, hanem a triviális iskolai volt. Ehhez először is tudni kell azt, hogy az ilyen iskola három (azért volt ez a neve) osztályának nevet adó tantárgyai ezek voltak: grammatika, dialektika, rhetorika, e sorrendben fölfelé. Megjegyzendő, hogy a protestantismus mindezek mellett a latin nyelven kívül a theológiát helyezte az oktatás központjába, amely elejétől végig áthatotta az egész t a r anyagot, annyira, hogy még az osztályok névadói ás teljesen eltörpültek mellette, de a katholikus korból átjőve, éppen azért szerepelhettek megkülönböztető jelleggel, mert egynek-egynek az elvégzése után a másikat vették elő. Az ebből a századból fennmaradt pár tan- és órarend jobbára ilyen intézetekből való, bár kivételesen, mutatóba quadrivium tárgyaiból (arithmetika, geometria, musika, astronomia) is fordul elő néhol valami. 1 Teljességében vett quadrivialis iskoláról legfeljebb ott lehet szó, ahol több tanerő működött. Ezért tehető fel, hogy Sárospatakon, hol 1566-ban tette az iskolát Szikszai Fabricius Balázs magasabb színvonalúvá, ettől fogva alkalmaztak lectort is. És ezért gondolható a debreceni iskola quadrivialissá emelésének évéül 1572, amelytől két rectora volt. Mert hogy 1567-ben még triviális volt ez iskola ,kitűnik az „Articuli majores" LXV. cikkének második részéből, hol a ,,theológián" kívül a grammatika, dialektika és rhetorika szerepel a „keresztyének iskoláinak" tantárgyaiul. 2 Ebből bizonyos, hogy nem az elemi iskolákról szól, hanem a magasabb fokúakról, de egyről sem úgy, mint amely különböznék a többitől. Az ú, n. „mathematicae artes" művelői, a quadrivialis iskolák sem emelkedtek ki valami különösen a többiek sorából, így p. o. tudjuk, hogy Modorban 1594-ben csak a musikát és arithmetikát tanították közülök a rector és kollégái. 3 A kolozsvári unitárius-iskoláról szintén tudjuk, hogy tanították benne 1 M é g a 17. század k ö z e p e t á j á n is ez. v o l t a helyzet a m a r o s v á s á r helyi és a f ő i s k o l á n a k k é p z e l t n a g y b á n y a i i s k o l á b a n . 2 Kiss Á r o n : i. rn. 602. 1. •'Franki Vilmos- A h a z a i és külföldi i s k o l á z á s a 16. s z á z a d b a n . 336—9. 1.
' — 133 —
\
Magyar nrotes'áns lelkész-képzés
a 16. században.
a kilencvenes években az — úgy látszik — általánosan szükségesnek bizonyult arithmetikát, de arról nincs adat, hogy a többi magasabbrendű tárgy milyen mértékű művelésben részesült. 1 Bártfán pedig 1588-ban az összessel foglalkoztak ugyan, ,de csak a legrövidebb összefoglalásban, a tudni legérdemesebbekre szorítkozva. 2 És Debrecenben, ahol pedig 1588-ban még anyakönyvet is nyitottak a felsőbb tanulmányaikat kezdők nyilvántartására, még 1600. táján is csupán három osztály volt valójában 3 , még az ezekből kinőttek egyelőre alighanem egy, mégpedig névtelen csoportban nyertek oktatást. 4 Gyakorlati szüksége nem is forgott fenn a quadriviumi tárgyak behatóbb művelésének, mert úgy sem képesítettek semmivel többre, mint a triviális iskolák, amit leghathatósabban bizonyít az, hogy ezeknek a végzettjei közvetlenül mehettek egyetemre, még ekkor leginkább Wittenbergbe. A fejlődés menete a quadrivium mellőzésével, más irányt vett is később. Mindenképen igaza lehet tehát Thury Etelének abban az újabban kétségbevont állításában, hogy Miskolczi Péter, aki 1589-ben iratkozott be a debreceni quadiviumra, már 1590-ben p á p a i lelkészi állást foglalt el. És Bálint deák sem azért nem igen azonos Bá^nt pappal, mert a „deák neve és hivatala főként kisebb képzettségű embereket illet meg abban a korban, mint a papé" (ami egészen téves állítás), hanem azért, mert aki rendes állásban helyezkedett el, az nem szokott a „deák" címmel élni, melyet a hivatal nélkül levők, meg az olyan „familiaris"-félék használtak, mint p^b. Bálint deák. 5 1 F i s c h e r S i m o n , k i 1594-ben is, 1600-ban is i t t t a n á r k o d o t t , az a r i t h m e t i k á n i a k is t a n á r á u l e m l í t t e t i k . 2 F a b e r T a m á s levteüe M e r s e I s t v á n h o z 1588. f e h r . 21. O r s z á g o s levélt á r . Zichy levéltár, p r o t e s t á n s d i á k o k 4. X I I . 3. (Szim-onidesz L a j o s szíves magánkczlése.) s S z i l v á s ú j f a i v i A n d e r k ó I m r e : ,, A d m o n i t i o n e s de r a t i o n e disc end i a t q u e docendi in ultima seu tertia oljasse" c í m ű a k k o r i m ű v e s k é j é n e k biz o n y s á g a szerint. M e r t a k á r a z akikori s z o k á s s z e r i n t íellüllröl k e z d t e az osztályok számozását, a k á r esetleg alulról: mindenképen három osztály k ö v e t k e z t e t h e t ő a címből'. V. ö. M a g y a r Könyvszemflle 1943. 432. L * Feltétlenül 1 is a t e h o l o g i u m o k r a f e k t e t v e a f ő s ú l y t . s Egyebek mellett abban is téved a k o r o s m á t (a chrysma magyaros í t o t t atlakja) k o c s m á n a k megteivö író, h o g y m i é r t t e s z i k a „ t ö r t é n é s z e k " 1575-re a S z t á n a i Mihál'y h a l á l á t . A z é r t , m e r t m é g ebben a z évben minit hallottat említi K á r o l y i Péter, á l l í t á s a ellen pediig n i n c s s e m m i b i z o n y s á g .
Magyar
protestáns
lelkész-képzés
a 16. században.
Hogy pedig a trivium végzésével egyetemre lehetett menni, azt hiteles adatok bizonyítják. Mások is, de csak közkézen forgóra hivatkozom. Wittenbergbe ugyanis nemcsak olyanok látogattak el hazánkból, akik folytatni akarták tanulmányaikat, hanem lelkészi állásra választottak is fölszenteltetni magokat. Ezek rendszerint beírták addigi életrajzukat egy anyakönyvbe. Egy egész légió lenne azoknak a száma, akik a köztudomás szerinti triviális iskolákból kerültek ki, csakhogy azok és a hasonlók, akik a nagybányai, körmendi, pápai, vörösmarti iskolákat megtették ezidőbeli pláne főiskoláknak, rögtön ezeket is azoknak vélnék s főiskolákkal árasztanák el Magyarországot, ahol pedig ebben az egész században egyetlenegy volt: a jezsuiták kolozsvári akadémiája 1581-től 1588-ig, a protestánsoknak pedig egy sem.1 Kizárólag olyan életrajzokra támaszkodom tehát, amelyeknek határozottan beszélő adatai sehogysem érthetők félre. „Paulus Wranka . . . studuit ab ineute aetate in scholis trivialibusutpote S c h e m n i t z i i . . C a s s o v i d e . . p o s t e a ad functionem scholae ... in Hay vocatus annum ibi exegit, tandem Tóth—Prónensi scholaetriennis praefuit, unde vocatus in Chrenócz, biennio ibi mansit. Postea a communitate oppidi Otzova sive Bojnitz ad munus sacrum suscipiendum . . . eo est adductus, ut vocationem susciperet et suscepta Wittebergam profectus fuerit o r d i n a t u s . . . 4. Octob. 1577."2 „Philippus Labossius . . . versatus est in ludis trivialibus Eperjesini, Leutochoviae et a l i b i . . . In celeberrima Acad. Witteberg. per annum 1. et semestre. Vocatus e s t . . . ad munus Eccles. in oppidum Saaros ordinatus . . . d. 29. Apr. 1565."3 Az előbbiről nyilvánvaló, hogy csupán a Selmecbányái és kassai triviális iskolákban tanult, azután pedig hat évig tanító volt, míg lelkésznek választották. Az utóbbi meg nemkülönben i A t i s z á n t ú l i közzsinat 1605-ben m o n d t a kii, h o g y v é g y e g y „iliustre g y m n a s u m " állíttassék, v a g y több s e g é l y b e n részesüljenek a meglevő „scholák". A tiszáninneni p a p s á g pedig 1606-bam k é r t e az o r s z á g g y ű l é s t a s á r o s p a t a k i iskola, f ő i s k o l á v á emelésére. •j P r ó n a y — S t r o m p : M a g y a r e v a n g e l í k u s 50. 1.
egyháztörténeti
s U. o. 24. 1. •íEnneík 1587-i, sőt 1652-i tatnirendjéből is ez t ű n i k ki.
— 135 —
emiiékek,
Magyar protestáns
lelkész-képzés
a 16. században.
triviális iskoláknak mondja az eperjesit és lőcseit. E négy tanintézet akkori rangja felől bizonyosak vagyunk tehát, és afelől is, hogy az említettek triviális iskolát végeztek, mielőtt az egyik tanító, majd pap lett, a másik meg egyetemre ment. Az említett kettővel egykorulag Mossóczi Institoris György a mosóéi, késmárki, bártfai és végül a Selmecbányái iskolában tanult, azután tanító, végül lelkész lett, tehát ő sem ment feljebb triviális iskolánál 1 , — Klacskó Gál a boroszlói és végül az eperjesi iskolában tanult, azután tanító lett, onnan pedig neki is joga lett volna papságra menni triviális iskola végzettségével; ő azonban egyetemre ment vele2, — Pepich Mihály a lőcsei, zacsai (Csehország), bártfai és végül a kassai iskola növendéke volt, ahonnan közvetlenül lelkésznek ment', — Pelekius Lukács Németlipcsén, Kassán, végül Selmecbányán tanult s innen 4 egyenesen lelkészségre hivták , — Schindler András szintén Selmecbányán fejezte be tanulmányait és onnan vitték tanítóságra, később lelkészségre 5 , — Kerner György a nagyócsai, Selmecbányái és végül az eperjesi iskolában tanult, azután tanító s idővet lelkész lett.® Kell-e még több? Akárki beláthatja ennyiből is, hogy a triviális iskola tökéletesen kielégítette a lelkészi és az ehhez legtöbbnyire átmenetül szolgáló tanítói tiszthez fűzött igényeket. Arra tehát, hogy Dragonus Gáspár, a körmendi lelkésztanító 1587-ben „sacrae theologiae professor" címet ad magának 7 s példája szerint jár el 1596-ban Fischer Boldizsár Selmecbányái pap is8, éppenúgy nem lehet építem, mint a baranyai és borsod-gömör-kishonti esperesek „episcopus" címére, vagy éppen arra, hogy Bocatius János 9 1599-ben szintén episcopusnak mondja Halvepappius Pál besztercebányai elsőpapot és Veda1 P r ó n a y — S t r o m p : i. m. 40. 1. 2 U. o. 44. L| 3 U. o. 52. 1. 4 U. o. 54. 1. s U. o. 59. 1. « U. o. 70. L, 7 Századok 1859. 320. 1. » Breznyik: A Selmecbányái ev. e g y h á z é s lyceura 318. 1. o Libra p o e m a t u m V.
— 136 —
;
t ö r t é n e t e , I. k.
Magyar
protestáns
lelkész-képzés
a 16. században.
nius Ferenc kassai magyar elsőpapot, holott az elsőről valószínű, az utóbbiról pedig kétségtelen, hogy rnég esperesi hivatalt sem viselt. Végérvényesen eldönti a kérdést az évszázad végéről való borsod-gömör-kishonti kánonok 30. cikke, mely szerint „valamint a lelkészekről, úgy az iskolaigazgatókról is azt határozták, hogy . . . vagy huszadévesek vagy annál éltesebbek legyenek; a gyermekeket és azokat a tudatlanokat, akik nemhogy a dialektikának és rhetorikának} hanem még a grammatikának sem tanulták meg jól az első elemeit, az iskolák tanítására, igazgatására alkalmatlannak ítélték." 1 Vagyis a triviális iskola osztályainak elvégzésénél nem kívántak többet (a szövegből kitetszőleg inkább kevesebbet) a tanítóktól és ennélfogva a lelkészektől sem. És az is bizton következtethető, hogy a szükség vitte rá őket e végzés hozatalára, az az nem egyszer fordulhattak elő azzal ellentétes esetek. Mindezekből aztán az is világos, hogy semmiféle külön képzésben nem részesültek a lelkészeknek készülők. Ugyanazt kapták, mint bármely m á s társadalmi állás betöltői. Nekik nem is volt szükségük többre, hiszen az egész oktatásban a „theölogia" dominált. Viszont igen könnyű dolog volt az a gyakori eset, hogy jegyző lett a tanítóból, és hogy más foglalkozás kedvéért lelkészi tisztöket hagyták el némelyek. Ezért tartoták szükségesnek a kilencvenes években létrejött helvét irányú egyházigazgatási kánonok mindnyájan, hogy intézkedjenek a lelkészek ilyen hivatal változtatásai ellen. A galántai, felsőmagyarországi, borsod-gömör-kishonti cikkek egyaránt tilalmazzák. Lutheránus részről meg Bornemisza Péter megbélyegzi az ezt cselekvőket s meg is nevez egy pár olyat, aki elkövette. Tegyük még hozzá, hogy a lelkészképesítés még sokáig maradt ebben azállapotban. Hörk József 2 bizonyítja, hogy Nagysárosról, Varannóról Berzevicéről, Héthársról ezentúl is sokan mentek lekészségre, — Breznyik János 3 közli, hogy 3625-ben Vihnyére vittek papot a Selmecbányái iskolából, — Mikulik József 4 megírja, hogy Csetnekről 1703-ban Hosszú rétre, 1725-ben Kuntapolcára ment papnak valaki az ottani iskola végeztével. Dr. Zoványi Jenő. 1 2 a *
Kiss Á r o n : i. m . 730. 1. A s á r o s - z e m p l é n i ev. e s p e r e s s é g t ö r t é n e t e . 29. L I. m . u. o. A g ö m ö r i ev. e s p e r e s s é g t ö r t é n e t e . 128—9. és 148. L
— 137 —
EGYHÁZTÖRTÉNETI ADATOK. A toroekóí templom tornyának 1828-ban történt megújítása. A torockói unitárius egyházközség tagjairól tudjuk, hogy :mindig példátadó buzgósággal t á m o g a t t a k minden kulturális megmozdulást, s ha az egyháznak j u t t a t á s á r ó l volt szó, gyakr a n erejökön felül is adakoztak. Ezt igazolja az a messze földön n a g y hírre szert tett Sebes Pál 1 torockói rektor által fogalmazott írás is, amelyet & templom gombjában találtak. ; Az írás elbeszéli, hogy a régi torony építéséről sem az okjpnányok, sem a hagyomány nem n y ú j t a n a k felvilágosítást, de .megjegyzi, hogy az avult „négy fiókos" sendelyfedél felső részén az 16-10-es, alólin pedig az 1752-es évszám szerepelt.2 s Az írás ugyan nagyobbrészt az unitárius egyházat, s kö,selebbről a torockói egyházközséget, valamint a politikai községet érintő adatokat jegyzett fel, amidőn azoknak a vezetőcégét megnevezte, de megörökítette a többi egyházak vezető .férfiainak a nevét is. Büszkeséggel jegyzi m e g az írás, hogy a torony megújíJ- Sebes P á l — az u n i t á r i u s e g y h á z t ö r t é n e t i a d a t o k sízerinít m á r a XVI. század v é g é n fennállott, s mintegy 300 é v e n á t f e n n m a r a d t — toxcckói i s k o l á n a k 1812—1845-ig volt rectora. 2 E z e k a z évszámok m i n d e n bizonnyal a n a g y o b b j a v í t á s o k évét kív á n t á k megörökíteni. Az e m l í t e t t adatok m e g e r ő t l e n í t i k O r b á n Balázsinak azt a megjegyzését, h o g y : „Torockó t e m p l o m a , mint új épület ml é r t é k k e l s e m bír." (Orbán B a l á z s : A Székelyföld leírása, V. k ö t . 216. 1.) A z első é v s z á m legalább is a z t igazolja, h o g y a templom m á r 1640-ben ^megvolt, s í g y a m i k o r O r b á n Ballázs látta,, j ó v a l több mont 200 esztend e j e fennállott. E z t az á l l í t á s o m a t t á m o g a t j a a B a r t ó k F e r e n c XVIII. századi n a p l ó j á n a k az az 1752. évbeli f e l j e g y z é s e , hogy: „ E b b e n a z esztendőben héjiazták meg ú j o n n a n a tornyot 50 firit.-ért." T e k i n t e t t e l azonb a n arra, h o g y 1595-ben m á r a z allgimnasium lis megvolt, s a z iskolákat fLagyban-egészben csak a t e m p l o m é p í t é s t k ö v e t ő e n s z o k t á k létesíteni, minden valószínűség a m e l l e t t szó, hogy a templíom leglább is egyidős az (iskolával. Az bizonyosnak l á t s z i k , hogy a m i n t magánalk a v á r o s n a k jórészét, ú g y a templomot is többször kefULett újjáépíttetni, m á r csak a is s o k s z o r p u s z t í t o t t tűzvészek v Torockót a régebben m u l t időkben aniatt is.