létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, KULTÚRA V. évfolyam, 1. szám, január február

létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, KULTÚRA

V. évfolyam, 1. szám, 1975. január—február

„Nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatunkat meghatározza." Kari Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához; Előszó, 1859

^7

F o r u m L a p - és K ö n y v k i a d ó Vállalat, Újvidék

Szerkesztő

bizottság

Bácsi Sándor Josip Buljovčić Dobó Illés Fehér Kálmán szerkesztő Dr. Györe Kornél, főszerkesztő-helyettes Illés Lajos műszaki szerkesztő Dr. Matkovics József Dr. Rehák László, fő- és felelős szerkesztő Sági András Szórád György Szilágyi Gábor Dr. Tóth Lajos Dr. Várady Tibor

Szerkesztői

tanács

Dr. Bori Imre I Dévics Imre Stjepan Han Dr. Kis Sándor Dr. Božidar Kovaček Dr. Aleksandar Magarašević Borivoj Martin Dr. Mirnics József Molcer Mátyás Dr. Rehák László Szilágyi Gábor Szórád György Đura Stipić Dr. Teleki György Tóth Anna Tripolszky Géza Saffer Pál Dr. Vajda József

A szerkesztőség titkára Csonka Júlia

A fedőlapot tervezte Sáfrány Imre, Szilágyi Gábor

Készült a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat nyomdájában Újvidéken, 1976. február 10-én

TARTALOM Az E g y s é g e s N é p f e l s z a b a d í t ó harmincadik évfordulója Pavle

Krtenić

Rehák

László

Djordje

Milanović

Lőríncz

Péter

A VDNSZSZ Tartományi Választmányának az Egységes Nép­ felszabadító Front harmincadik évfordulója alkalmából megtar­ tott ünnepi ülésén elhangzott beszámoló 9 A Szocialista Szövetség átalakulása az önigazgatási termelési vi­ szonyok erősödése következtében. Az Egységes Népfelszabadító Fronttól a szocialista erők frontjáig 19 A munkásosztály és a parasztság szövetségének kialakítása Vaj­ daságban 1929 és 1941 között 31 A népfront a népek egymáshoz való közeledésének funkciójában (1935—1941) 50 Híd

Bori Imre Málusev Cvetko

Front

1 9 3 4 — 1 9 7 4.

A Híd József Attila-képe Folyóirat vagy mozgalom?

61 70

Dokumentum Nikola

Kmezié

Dusán Alimpié

Vajdaság SZAT távlati fejlesztési politikája és a VKSZ fel­ adatai 83 Hozzászólás a VSZAT távlati fejlesztési politikájához 103 A VKSZ Tartományi Bizottságának Vajdaság SZAT távlati fej­ lesztési politikájáról és a Vajdasági Kommunista Szövetség fel­ adatairól szóló határozatai 111 Jelen

Zorán Vidakovié Gaál György

és

múlt

Fasiszta irányzatok a modern kapitalizmusban 121 Az újvidéki csavar- és vasgyár RT. munkásainak helyzete és megmozdulásai 1925—1929-ben 153 Szemle

Fejős I. István Szeles Illés

Nagy Lajos: Ítélet a büntetőperben 163 Jog- és társadalomtudomány c. folyóiratról Létünk,

IV. é v f.

1 974.

168

Pavle Krtenić

A VAJDASÁGI DOLGOZÓ NÉP SZOCIALISTA SZÖVETSÉGE TARTOMÁNYI VÁLASZTMÁNYÁNAK AZ EGYSÉGES NÉPFELSZABADÍTÓ FRONT HARMINCADIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL MEGTARTOTT ÜNNEPI ÜLÉSÉN ELHANGZOTT BESZÁMOLÓ

Elvtársnők és elvtársak! H á r o m évtizede a n n a k , hogy Vajdaság nemzetei és nemzetiségei a „ M i n ­ dent a frontért — mindent a győzelemért!" jelszóval meghirdetett, test­ véri közösségben v í v o t t h a r c u k a t befejezték. Ezzel véget ért egy hősi és szenvedésekkel teli időszak, amelyet az ember felemelkedése és törekvé­ seinek kibontakozása jellemzett. A felszabadított Újvidéken t a r t o t t á k meg 1944. december 10-én és 11-én a vajdasági Egységes Népfelszabadító F r o n t első értekezletét, a m e ­ lyen az egész dolgozó nép a m u n k á s o k és a parasztok, a k a t o n á k , a fia­ talok, a nők és a haladó értelmiség küldöttei kifejezésre j u t t a t t á k a test­ vériség-egységet és eltökéltségüket, hogy rendületlenül t o v á b b folytatják az egész ország végső felszabadításáért és a társadalom gyökeres forra­ dalmi átalakulásáért v í v o t t fegyveres harcot. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t vezette tömegszervezet, az Egységes Népfelszabadító F r o n t tagjaiként ünnepélyes fogadalmat tettek T i t o elv­ társnak, hogy minden erejüket és képességüket latba vetve küzdenek a népfelszabadító harc és a népi forradalom feladatainak teljesítéséért. Ugyanis Tito elvtárs testesítette meg a z o k a t a törekvéseket, amelyeket a szabadságért és a függetlenségért, a dolgozók jobb életéért, a szocialista demokráciáért, v a l a m i n t nemzeteink és nemzetiségeink alkotóerejének egyesítéséért tettek. A rendkívüli történelmi helyzetben m e g t a r t o t t értekezletet hatalmas lelkesedés, harckészség és m u n k a k e d v jellemezte. E k k o r r a m á r csaknem egész Vajdaság felszabadult, de egészen Újvidékig, az ülésteremig elhal­ latszott a szerémségi front ágyúszava. A népfelszabadító hadsereg egy­ ségei, k ö z t ü k a nagy hírnevet szerzett 12. vajdasági hadtest is t o v á b b folytatta a harcot Jugoszlávia teljes felszabadításáért. A 16. vajdasági hadosztály harcosai éppen az értekezlet idején vették á t Z o m b o r b a n a harci érdemekért k a p o t t kitüntetéseket. Tito marsall

napiparancsban fejezte ki köszönetét az 5 1 . vajdasági hadosztálynak a B a r a n y á b a n tanúsított hősi és t á n t o r í t h a t a t l a n helytállásáért, ö r ö m k ö n y nyeket csaltak az emberek szemébe azok a hírek, amelyek a p a r t i z á n légihaderő bevetéseiről szóltak; Tito pilótái fergeteges t á m a d á s t intéztek a Száva és a D u n a k ö z ö t t állomásozó német és h a z a á r u l ó katonai egy­ ségek ellen. E k k o r a v a t t á k néphőssé Z a r k o Zrenjanint és Toza M a r k o vićot, s mindenki tudta, hogy ez egyben az elesett és élő vajdasági k o m ­ munisták meg harcosok hősiességének elismerését is jelenti. A hősök példája eleven hatóerő volt ezekben a n a p o k b a n is: ezerszám jelentkeztek Vajdaság nemzeteinek és nemzetiségeinek fiai, hogy önként álljanak a nagy hírnevet szerzett brigádok zászlaja alá, hogy harcba in­ duljanak a D r á v a és a D u n a mentén. Vajdaság földjén még egy front nyílt — a m u n k a frontja. A z asszo­ n y o k ezrei készítettek ruhát és fehérneműt a harcosoknak, részt vettek a sebesültek ápolásában, és befogadták a h a d i á r v á k a t . Az ifjúsági és h a r c ­ téri m u n k a s z á z a d o k meg -brigádok fát vágtak, kukoricát törtek a gaz­ dátlan földeken, részt vettek az utak, vasútvonalak és hidak helyreállí­ tásában. Megindult a termelés a gyárakban és az üzemekben, Újvidéken ismét volt á r a m s z o l g á l t a t á s . . . Az élet tehát megkezdődött: az elavult n y o m d á k újságokat és k ö n y ­ veket n y o m t a k . Éppen az értekezlet megkezdése előtti n a p o k b a n érkezett meg Belgrádból Újvidékre Tito cikkeinek és beszédeinek első példánya. A tanfolyamokon képzett t a n í t ó k megkezdték az oktatást a falvakban. A pancsovai színház a felszabadulás első napjaitól kezdve 29 előadást tartott. A feldíszített tanácsteremben Vajdaság igazi képviselői gyűltek össze: munkások, parasztok, értelmiségiek, harcosok; öregek és fiatalok; ki civil­ ben, ki k a t o n a r u h á b a n . A N é p f r o n t első értekezletével lezárult egy időszak, és új kezdődött ennek a népi politikai szervezetnek a történetében. A forradalom által kijelölt feladatokat kellett végrehajtani. A z Egységes Népfelszabadító F r o n t a k k o r alakult meg, amikor nem­ zeteink és nemzetiségeink politikai egységére sokkal nagyobb szükség volt, mint b á r m i k o r történelmünk során. A teljes politikai egység a népfelsza­ b a d í t ó mozgalomban alakult k i ; a harcban részt vett h a z á n k minden igazi demokratikus szellemű polgára és minden hazafi, aki vállalta a tu­ datos harcot a fasizmus ellen a megszállók és csatlósaik megsemmisítéseert. Mivel a N é p f r o n t az igazi, h a l a d ó demokratikus erőket tömörítette, a forradalmi harc hatékony politikai tényezője lett. E z t a szerepét a nép­ felszabadító háború hatalmas, országos és vajdasági győzelmei által tölt­ hette be. Első értekezlete nem a megalakulását jelentette, hanem csupán szervezetileg megerősítette és intézményesítette mindazt, ami a vajdasági népi forradalom politikai g y a k o r l a t á b a n m á r kialakult. A N é p f r o n t rend­ kívül fontos volt egy olyan történelmi helyzetben, amikor a munkásosz-

tály történelmi érdekeiért k ü z d ö t t , és a gazdasági, politikai meg nemzeti kizsákmányolás minden formája ellen harcolt. A m i k o r Tito elvtárs lett a főtitkára, a Jugoszláv Kommunista P á r t meghirdette a munkásság, a parasztság és a h a l a d ó értelmiség szövetségé­ nek politikáját, ami minden antifasiszta, h a l a d ó és demokratikus erő egységfrontja az a k k o r i reakciós k o r m á n n y a l és rendszerrel, meg az egyre agresszívabbá v á l ó fasizmussal szemben. A lenini elvek alapján így jött létre a munkásság, a parasztság és a társadalom demokratikus erejének szövetsége. H a r c o t hirdetett a fasizmus ellen, amely sötét ideológiájával nemcsak a munkásosztályt veszélyeztette, h a n e m a világ valamennyi de­ mokratikus társadalmát. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t állt a tömegmozgalom élén, s eredmé­ nyesen vezette a m u n k á s o k és a parasztok céljaiért folyó harcot, figye­ lembe véve v a l a m e n n y i dolgozó réteg, az ifjúság és a nők követelményeit is. A kommunisták széles körű m o z g a l m a t i n d í t o t t a k az elnyomott nem­ zetek és nemzetiségek egységéért, s harcot hirdettek elnyomóik ellen. A J K P vezette munkásosztály így tett eleget történelmi h i v a t á s á n a k az a d o t t társadalmi körülmények között. A h a r c egy időben két fronton is folyt: a munkásosztály k ü z d ö t t a tőkések ellen, s egyben a legsötétebb kapitalista erővel, a fasizmussal is szembeszállt. A népfront vajdasági kiépülése és megerősödése szempontjából az 1931—1932. év, s különösen az 1935-ben m e g t a r t o t t választási hadjárat fontos. Ezekben az években és 1938-ban egyre nagyobb lett a k o m m u n i s ­ t á k hatása, s a p á r t politikai aktivitásának fellendülése által egyre ismer­ tebbé v á l t a J K P - n a k a legégetőbb szociális kérdésekről, v a l a m i n t a t á r ­ sadalom demokratikus átalakulásáért folyó h a r c módszereiről k i a l a k í t o t t álláspontja. A z akkori társadalmi és politikai viszonyok, különösképpen a reakciós p á r t o k meg a rendszer politikája éles reakciót v á l t o t t ki a tömegekből, s erősítette az általános forradalmi hangulatot. Az Újvidéken, Szabadkán, Zrenjaninban, R u m á n , Stara P a z o v á n , Šiden, Becsén és másutt m e g t a r t o t t politikai nagygyűléseken és értekezleteken egyre többen követelték a gyö­ keres társadalmi reformokat és a reakciós k o r m á n y o k megdöntését. V a j ­ daságban egymást k ö v e t t é k a sztrájkok. A munkások a kellektív szerző­ dés megkötését, a nyolcórás munkaidőt, a nagyobb munkabért, a jobb m u n k a - és életkörülményeket követelték. A szabadkai, zrenjanini, k i kindai mezőgazdasági munkásság sztrájkjai általános munkássztrájkká alakultak át. A nagy- és kisipari munkásság J K P vezette harca egyre inkább t u d a t f o r m á l ó erő volt a kisbirtokosok és a szegényparasztok számára. E két réteg is mind egységesebben szállt szembe a n a g y b i r t o k o ­ sokkal és az uzsorásokkal. A J K S Z és a S K O J erősödő hatására Vajdaságban főleg az O M P O K ban eluralkodott a munkás, paraszt, középiskolai és egyetemi ifjúság fa­ sisztaellenes és demokratikus hangulata. A kommunisták egyre nagyobb szerepet játszottak a népfront k i b o n t a k o z á s á b a n , különösen a sajtó és

a publicisztika által. A z Újvidéken, S z a b a d k á n és más helységekben meg­ jelenő lapok és folyóiratok — a Népszava, a Híd, a Stvaranje és mások — jelentős mértékben hozzájárultak a fasisztaellenes hangulat kialakí­ tásához. A m i k o r T i t o elvtárssal az élén új vezetőség vette át a Jugoszláv K o m ­ munista P á r t irányítását, a vajdasági pártszervezetek is tisztában voltak e lépés történelmi jelentőségével. A forradalmi t á v l a t világosabbá vált, a p á r t eszmei-politikai megszilárdulásáért és szervezeti megtisztulásáért folyó h a r c irányzatosabb és h a t é k o n y a b b lett. A vajdasági pártszervezet konszolidálódott, eszmei-politikai és akcióegysége erősödött, s egyre in­ k á b b megszabadult a frakciózástól és az opportunizmustól. A tömeg­ m u n k a , t o v á b b á a népfront stratégiájának és taktikájának kialakítása, majd erősítése volt a J K P politikájának k ö z p o n t i feladata. A z agrár- és nemzeti kérdésben k i a l a k í t o t t egyértelmű álláspontja folytán a J K P egyre több őszinte és h a t á r o z o t t t á m o g a t ó r a talált a főként paraszti rétegekből álló Vajdaságban. A nemzeti jogfosztottság, a szociális kizsákmányolás, a nemzeti gyűlölet és a soviniszta bujtogatás körülményei k ö z ö t t a fasiszta erők és a hit­ leri ötödik hadosztály előretörése ellenére is t o v á b b erősödött és terjedt a forradalmi mozgalom. A vajdasági kommunisták marxista m ó d o n ol­ d o t t á k fel a z o k a t az ellentmondásokat, amelyek évszázadokon át elkülö­ nítették egymástól a soknemzetiségű terület lakosságát. M u n k á j u k b a n tisztelték a demokratikus és forradalmi h a g y o m á n y o k a t , követték a p á r t irányelveit. A z 1940 szeptemberében m e g t a r t o t t hatodik t a r t o m á n y i p á r t ­ értekezlet világosan kifejezésre j u t t a t t a , hogy a kommunisták készek h a r ­ colni az egyenjogú vajdasági nemzetek és nemzetiségek új életéért. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t tehát olyan politikai erő lett, amely később, a megszállt és feldarabolt országban képes volt harcba vinni a népet a fasiszta hódítók és hazai támogatóik ellen. A megszálló katonaság, a terror és a leigázott lakosság kifosztása el­ lenére is folyt a felkelés előkészítése és a tömegek szervezése egész Vaj­ daságban. A J K P t a r t o m á n y i vezetősége 1941 júniusában k i á l t v á n y t in­ tézett a lakossághoz, amelyben az itt élő nemzeteket és nemzetiségeket a n y a n y e l v ü k ö n szólította fel az ellenséggel v a l ó leszámolásra. A népfront Vajdaságban m á r a felkelés kezdete óta sokféle szervezeti formában mű­ k ö d ö t t , s ilymódon egységes álláspont alapján tömörítette a népet a fa­ sizmus elleni h a r c ügyéért. Népfelszabadító alapok és bizottságok ala­ kultak. Megkezdődött a hadianyag, az élelmiszer, a ruhanemű és a l á b ­ beli összegyűjtése, hogy legyen utánpótlás partizánosztagaink és hadse­ regünk számára. A vajdasági népfelszabadító harccal kezőket m o n d t a : „E sík vidéken, ahol csenek, m á r 1941-ben harcba indultak hogy Jugoszlávia valamennyi népével

kapcsolatban Tito elvtárs a követ­ sem hegyek, sem hegycsúcsok nin­ Vajdaság fiai. Fegyvert ragadtak, együtt harcoljanak népük szabad-

ságáért és boldogabb jövőjéért. S éppen ez a vajdasági nép h a r c á n a k jelentősége: nagy részt vállalt a közös ü g y ü n k é r t folyó h a r c b ó l . " Vajdaság h á r o m megszállási övezethez t a r t o z o t t , s ez a helyzet n a g y o n sok p r o b l é m á t okozott a mozgalom vezetőségének. A Vajdaság nemzetei­ nek és nemzetiségeinek soraiból kikerülő kommunisták meg más hazafiak és antifasiszták, különösen a fiatalok b á t r a n fogtak figyveres vállalko­ zásba; diverzáns- és szabotázscselekményeket vállaltak, röpcédulát ter­ jesztettek, t o v á b b a d t á k a rádióhíreket stb. A terror és a tömeges meg­ torlás sem t u d t a lehetetlenné tenni a fegyveres összecsapást, a diverziókat és más tettet; az illegális p á r t m u n k a , a tömegek szervezése és a p o l i t i k a i ' szervezetek felkészítése t o v á b b folyt. A J K P vezetése alatt szorosan öszszetartozó szervezetet a l k o t o t t a népi mozgalom és harc, amelynek jel­ lemzője volt az új, forradalmi szervek kialakulása — s mindez m á r a szocialista társadalmi viszonyok t á v l a t á t jelentette. Különösen erőteljes szervezési és politikai m u n k a kezdődik Szerémségben a tömeges és hosszú harc érdekében. K i a l a k u l t a katonai egységek, osztagok, népfelszabadító bizottságok, ifjúsági- és nőszervezetek háló­ z a t a . H a m a r o s a n egyetlen talpalatnyi föld sem volt biztonságos Szerémségben a megszállóknak és cinkosaiknak. A népfelszabadító bizottságok és tömegszervezetek mindenben t á m o g a t t á k a partizánegységeket. A népfront harminc évvel ezelőtt megtartott első értekezletén hangsú­ lyozták, nem azt kérdezték, hogy kinek mi a politikai hitvallása, hanem a z t : akar-e harcolni a megszállók és az árulók ellen, vállalja-e a fegy­ veres harcot, támogatja-e a szervezett hátországot, kész-e kiűzni a meg­ szállókat h a z á n k b ó l és az országot mielőbb újjáépíteni, hogy híve-e az erős és független, szabad és demokratikus szövetségi Jugoszlávia megala­ kításának. A z Egységes Népfelszabadító F r o n t eszméjéért kommunisták, szocialisták, d e m o k r a t á k és radikálisok egyaránt k ü z d ö t t e k . A népfelkelés feladatai világosak v o l t a k : fegyveres és politikai h a r c a fasizmus ellen; a tömegek szervezése és bevonása a h a r c b a ; a fasiszta piac bojkottja; a termelés szabotálása; a nép kifosztásának m e g a k a d á l y o ­ zása; az ellenséges elemek leleplezése; a hátország megszervezése, hogy minden pillanatban segíthesse a fegyveres harc kibontakozását. A sorsdöntő 1942. év u t á n 1943-ban tömegessé v á l t a mozgalom V a j ­ daságban. P a r t i z á n k ó r h á z a k , -műhelyek, -iskolák, r a k t á r a k létesültek, s a méphatalom igazi h o r d o z ó i k é n t egyre nagyobb tevékenységet fejtettek ki a helyi, járási és kerületi népfelszabadító bizottságok, amelyek a fegy­ veres harc kezdete óta forradalmi jellegűvé tették a népfelszabadító h á ­ borút. A németek kivételével minden nemzet és nemzetiség közül sokan és ö n k é n t léptek be a partizánosztagokba, brigádokba — hadosztályokba. A Vajdaságban folyó harc forradalmi m o z g a l o m m á alakult át, amely lelehetővé tette, h o g y az A V N O J első és második ülésének h a t á r o z a t a i v a l összhangban lehetővé váljon az a u t o n ó m Vajdaság megalakulása. Megvol­ t a k az autonómia létrejöttének fontos feltételei: katonaság, közigazgatás, társadalmi és politikai szervezetek; a főparancsnokság, a G N O O V , a

J K P és a S K O J t a r t o m á n y i vezetősége, az U S A O V , az A F Ž stb. A t a r ­ t o m á n y i autonómia szervei kapcsolatot t a l á l t a k a J K P k ö z p o n t i vezető­ ségével, a főparancsnoksággal, az A V N O J - j a l és a N e m z e t i Bizottsággal, v a l a m i n t a S K O J , az U S A O J és az A F Ž K ö z p o n t i Bizottságával. Ilym ó d o n Vajdaság autonómiája egyik alkotó része lett a jugoszláv nem­ zetek és nemzetiségek új, a forradalomban született és kiteljesedett test­ véri közösségének, az új szövetségi Jugoszlávia elszakíthatatlan része­ ként. A Vajdasági Egységes Népfelszabadító F r o n t első értekezlete történel­ mileg mérte fel a népfrontszervezet fejlődésének és szerepének eredmé­ nyeit. A z új viszonyok k ö z ö t t új feladatok h á r u l t a k rá. A front segítése mellett azonnal h o z z á kellett kezdenie a z ország újjáépítéséhez, a m e z ő ­ gazdasági termelés megszervezéséhez. Élelmiszert kellett gyűjtenie, erő­ sítenie a nép politikai egységét és a testvériség-egységet, fel kellett szá­ molnia a m ú l t m a r a d v á n y a i t . T u d a t o s és sokrétű h a r c folyt tehát az osztályellenség és minden politi­ kai kísérlet ellen, amely ellenséges eszmei álláspontról p r ó b á l t a t ö m e ­ gekre hatni. A p á r t i r á n y v o n a l á t k ö v e t ő N é p f r o n t n a k elévülhetetlen érdeme, h o g y megszüntette az eszmei ingadozást, m e g a k a d á l y o z t a , a nemzeti gyűlölet szítását és megalkuvás nélkül harcolt az árulás bármilyen formája ellen. A vajdasági forradalmi népfelszabadító h a r c számos példáját megmu­ t a t t a a hősiességnek, az önfeláldozásnak, a nélkülözésnek és a t á n t o r í t ­ hatatlanságnak. F o r r a d a l m u n k krónikájába sorra b e í r t á k nevüket a néphősök és a többi bátor harcos: géppuskások, bombavetők, futárok, parancsnokok és poli­ tikai biztosok. A z U S A O V - t a g o k vállalták a feladatok oroszlánrészét a fronton és a hátországban. A z A F 2 , amely, akárcsak az U S A O V , a n é p ­ front mozgalomban dolgozott, nagyszerű tettekkel írta be nevét a v a j ­ dasági forradalom és népfelszabadító harc történetébe. A nők a férfiak­ kal vállvetve h a r c o l t a k a fronton, m e g r o h a m o z t á k a bunkereket, a többi harcossal együtt vállaltak minden megpróbáltatást és szenvedést, a h á t o r ­ szágban pedig apjuk, férjük, testvéreik v a g y fiaik helyére állva dolgoz­ t a k , hogy segítsék a frontot, ő k v o l t a k a n é p h a t a l o m legfontosabb t á ­ maszai, s a szabadság útját j á r v a a női egyenjogúságért is sokat tettek. Szerémségben női zászlóalj harcolt, amelynek a parancsnoka is n ő volt, Sok nőharcos k a p t a meg a néphős érdemrendet. A népfelszabadító h a r c vajdasági sajtója a forradalmi h a g y o m á n y o k r a t á m a s z k o d v a és eszmeileg biztos talajon állva nélkülözhetetlen fegyver volt. Mozgósította a néptömegeket és a h a l a d ó erőket a N é p f r o n t köré tömörítette. A partizánegységek, az antifasiszta szervezetek és a n é p ­ h a t a l o m megalakulásával egy időben az írott szó is fontos fegyver lett. A mozgalom vezetősége n a g y súlyt vetett a lapkiadás és a lapterjesz­ tés helyzetének előmozdítására. A z emberek százai részt vettek a szük­ séges felszerelés beszerzésében. A kész l a p o k a t szinte az ellenség szeme

l á t t á r a kellett szétküldeni, eljuttatni a falvakba, városokba; A p a r t i z á n ­ egységekben közösen olvasták az újságokat. A l a p p é l d á n y o k a t kézről kézre a d t á k , hogy minél többen megtudják az igazságot a harcról. A nemzetiségek nyelvén megjelenő l a p o k és n y o m t a t v á n y o k szintén h a r c r a b u z d í t o t t a k és hozzájárultak az új t á r s a d a l m a t előkészítő közös­ ségi szellem kialakításához. A Slobodna Vojvodina, a Vajdasági Egységes Népfelszabadító F r o n t sajtószerve, t a r t a l m a z t a a népfelszabadító h a r c sajtójának minden fontos jellemzőjét. Bácskában a l a p í t o t t á k , Szerémségben fejlődött t o v á b b , ké­ sőbb B á n á t b a n jelent meg, majd újra Újvidéken a d t á k ki. E k k o r m á r m a g y a r nyelvű kiadása is volt, a Szabad Vajdaság. A szerbhorvát nyel­ vűből a l a k u l t k i később a Dnevnik, a magyarból pedig a Magyar Szó. M a m i n d k e t t ő t a r t o m á n y i politikai n a p i l a p . A m i k o r 1943-ban kiteljesedett a népfelszabadító h a r c Vajdaságban, a szervezetileg megerősödött, műszaki és szakember szempontból jobb, színvonalasabb sajtóra még fontosabb szerep v á r t . A mozgalom legfonto­ sabb összekötő feladatait ezek a l a p o k l á t t á k el, elősegítve a f o r r a d a l o m tudatosítását. A forradalmi sajtó a népfelszabadító mozgalom igazi szó­ csöve lett, lehetővé téve a h a l a d ó gondolat terjedését és hatását. A háború u t á n i politikai m o z g a l m a t és a p á r t irányelveinek megvaló­ sítását a N é p f r o n t vezette. Megszervezte az első népbizottsági válasz­ tásokat. A néptömegek eszmei-politikai képzésében oroszlánrésze volt, s kérlelhetetlenül leleplezte az új társadalom építésének ellenségeit, ö n ­ kéntes társadalmi m u n k á t szervezett, végrehajtotta a földreformot, a te­ lepítést, és felelősséget vállalt az első ötéves terv megvalósításáért. Egyik legnehezebb, de eredményesen végrehajtott feladata v o l t a h a ­ z á n k és p á r t u n k elleni politikai t á m a d á s leleplezése és visszaverése. A Tájékoztató I r o d a h a t á r o z a t a és a nyugati reakció jugoszlávellenes k a m p á n y a idején az ellenség abban reménykedett, hogy éppen Vajdaság­ b a n éri el a legnagyobb bomlasztó hatást, tekintettel a t a r t o m á n y föld­ rajzi fekvésére és nemzeti megoszlására. S éppen i t t vesztek ©1 a n y u g a t i reakció és a sztálinizmus illúziói; n e m sikerült széttörniük nemzeteink és nemzetiségeink forradalomban kovácsolt egységét. A N é p f r o n t az újjáépítés első szakaszában eredményesen tett eleget feladatának, és sok t a p a s z t a l a t t a l gazdagodott. A munkásönigazgatás bevezetése és az önigazgatás kiterjesztése ő t is á t a l a k í t o t t a . N a p j a i n k b a n a J K S 2 i r á n y v o n a l á t követve a Dolgozó N é p Szocialista Szövetségeként vesz részt a szocialista demokrácia alakításában. A Szakszervezeti Szövetséggel, a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel, a H a r c o s Szövetséggel és a többi tömegszervezettel együtt, az önigazgatású szocialista termelési viszonyok kialakítását tekinti céljának, s a dolgozó embert támogatja abban, hogy részt vehessen a társadalmi és politikai szervezetek, meg saját munkaközössége ügyeinek intézésében. A z önigazgatás fejlődése közben felbukkanó eszmei hibák, v a l a m i n t a p a r t v o n a l l a l szembeni ellenállás nem kerülte el a Vajdasági D o l g o z ó

N é p Szocialista Szövetségét sem. A társadalmi és politikai élet úgyneve­ zett demokráciája idején elhomályosult a szocialista demokrácia osztály­ jellege. A politikai akciók felszínessé v á l t a k , s gyengült az idegen eszmei­ politikai hatás elleni védekezés. Tito elvtárs történelmi érdeme, hogy a J K S Z Elnökségének 2 1 . ülésén a pártlevél révén és a Szerb S Z K társadalmi és politikai vezetőségével folytatott beszélgetése alkalmából h a t á r o z o t t a n elítélte a z önigazgatás- és szocialistaellenes i r á n y z a t o k a t , s kialakult a további forradalmi társa­ dalmi átalakulás irányvonala. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség t a r t o m á n y i vezetőségének és a Szocialista Szövetség T a r t o m á n y i V á l a s z t m á n y á n a k bíráló és önbíráló elemzése u t á n útját állta az önigazgatás- és szocialistaellenes tendenciá­ nak, a frakciós tevékenységnek és szakított az i r á n y z a t követőivel. A Dolgozó N é p Szocialista Szövetsége m u n k á j á n a k kritikai elemzése meghatározta további akcióit és politikai tevékenységét. A választások eredményeként a m u n k á s o k kerültek többségbe saját szerveiben, a v á ­ l a s z t m á n y o k b a n és a politikai végrehajtó szervekben. Megváltozott a szervezet m u n k á j á n a k t a r t a l m a és módszere is. A J K S Z forradalmi i r á n y v o n a l á t követő Szocialista Szövetség aktivi­ zálta a munkásosztályt. N e m z e t e i n k és nemzetiségeink dolgozói felzár­ k ó z t a k az új társadalmi viszonyokért folyó h a r c ügye mögé. Eredménye­ sen z á r u l t : az a l k o t m á n y vita, a küldöttségek és küldöttek megválasztása, a J K S Z X . kongresszusa h a t á r o z a t a i t és állásfoglalását előkészítő elvi ál­ láspont vitája, az a l k o t m á n y elveinek érvényesítéséért i n d í t o t t mozgalom a társult m u n k a alapszervezeteiben, a földművesek társulása és az ön­ igazgatási érdekközösségek megalakítása, a t á v l a t i fejlesztési tervről in­ dított nyilvános vita stb. N a g y feladat v á r rá a k á d e r á l l o m á n y kialakításában. Meg kell terem­ tenie a feltételeket ahhoz, hogy a társadalmi és közéleti funkciókra olyan dolgozók kerüljenek, akik megálltak helyüket a forradalmi társadalmi átalakulásért folyó harcban. A sajtóra, a rádióra és a televízióra is fontos feladatok v á r n a k . A Szo­ cialista Szövetség meg a többi társadalmi és politikai szervezet a t o v á b ­ biakban is a véleménynyilvánítás felelősségének elvét fogja t á m o g a t n i ; a társadalmi változások és problémák igazi és kritikai szempontú vizs­ gálata érdekében pedig elősegíti a tömegtájékoztatási eszközök szakem­ bergárdájának és műszaki felszerelésének javítását. A Szocialista Szövetség társadalmi és gazdasági fejlődésünk egyre felelősebb szervezete lesz; fontos tényezője a nagyobb munkatermelékeny­ ségért folyó h a r c n a k , a gazdaságszilárdítási és inflációellenes p r o g r a m valóraváltásának, v a l a m i n t a z a l k o t ó m u n k a k i b o n t a k o z á s á n a k és a t u ­ dományos v í v m á n y o k egyre általánosabb alkalmazásának. Különösen fontos szerep v á r rá a mezőgazdaság és a falu további szo­ cialista önigazgatásé átalakulásában, v a l a m i n t az élelmiszertermelés fel­ lendítésében. A földművesek társulása, meg a szociálpolitika és védelem

következetesebb megvalósítása része az agrárpolitikának. A jövőben is következetesen kell m u n k á l k o d n i a , hogy a mezőgazdasági társadalmi megállapodásokat végrehajtsák, hogy a J K S Z tizedik kongresszusának h a t á r o z a t a i megvalósuljanak és az alkotmányos elvek szellemében kez­ deményezett intézkedések eredményesek legyenek. A társadalmi tevékenység változásaiban egyre fontosabb szerepet k a p a munkásosztály és a társult m u n k a . A Szocialista Szövetség teljes mér­ tékben támogatja a K o m m u n i s t a Szövetség akcióit, amelyek a marxista t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a még teljesebb érvényesülésére, az oktatás és a nevelés, meg a kulturális a l k o t ó m u n k a támogatására, a szocialista önigazgatású társadalom értékeire, v a l a m i n t a forradalom v í v m á n y a i r a t á m a s z k o d ó nevelés előmozdítására irányulnak. A z egyenjogúság és a testvériség-egység olyan valóságáért k ü z d , amely a közös élet alapja, s amely a szocialista önigazgatás, v a l a m i n t a m u n ­ kásosztály vezető szerepének eszméjén nyugszik. A z el nem kötelezettség, h a z á n k állandó politikája alapján a jövőben is szembeszáll a jugoszlávellenes t á m a d á s o k k a l , b á r h o n n a n érnek is ben­ nünket. Elvtársnők és elvtársak ! A z elfogadott a l k o t m á n y és a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség tize­ dik kongresszusának h a t á r o z a t a i kijelölték a z o k a t a feladatokat, ame­ lyekért h a r c o l n u n k kell. A Szocialista Szövetség legyen a szervezett szo­ cialista erők akcióképes frontja az önigazgatóknak az Egységes N é p f e l ­ szabadító F r o n t v í v m á n y a i n és forradalmi h a g y o m á n y a i n alapuló de­ mokratikus fóruma! „ A z új a l k o t m á n y alkalmazásában, a z o k b a n a törekvésekben, hogy az új társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok a m i n d e n n a p i gyakorlat­ ban is érvényre jussanak, a munkásosztály és általában a dolgozók ér­ dekeinek megvalósulásában a Szocialista Szövetségnek éppen ez a szerepe nélkülözhetetlen" — hangsúlyozta T i t o elvtárs a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetséget tizedik kongresszusán, majd így f o l y t a t t a : „Széles k ö r ű demok­ ratikus véleményharccal elősegíti, hogy a dolgozók nagyobb hatást gya­ koroljanak a küldöttségek és küldöttek munkájára, az önigazgatási szer­ veknek, különösen pedig a képviselő-testületeknek és szerveiknek a m u n ­ k á h o z való építő és kritikai viszonyulására, t o v á b b á az önigazgatási, és társadalmi tisztségviselők fokozottabb társadalmi felelősségére. A Szocia­ lista Szövetségnek el kell hárítania a közérdekű kérdések megoldásában felmerülő partikuláris és egoista törekvéseket, szorgalmaznia kell a dol­ gozók közötti szolidaritás fokozódását, a nem m u n k á b ó l eredő szociális különbségek és a különféle kiváltságok megszüntetését, a lekenyerezés, a megvesztegetés és a többi szocialistaellenes jelenség megszüntetését. A Szo­ cialista Szövetség önigazgatási demokráciánk rendszerének egyik legerő­ sebb tartóoszlopa. H a t á r o z o t t a n szembe kell szállnunk a szerepéről al­ k o t o t t mindennemű szektás felfogással."

Elvtársnők és elvtársak! N e m h i á b a emlékezünk ma az Egységes Népfelszabadító F r o n t első értekezletének h a r m i n c a d i k évfordulójára. A forradalom fegyveres sza­ kaszában született politikai döntések m a is értékesek. Ezek az értékek — t o v á b b alakulva, v á l t o z v a , pozitív irányban módosulva és szerteágazva — beépültek mai és jövőbeli törekvéseinkbe, szocialista önigazgatású közösségünk kiépítésének folyamatába. A Vajdasági Dolgozó N é p Szocialista Szövetsége a jövőben is fejlesz­ teni fogja a munkások, p a r a s z t o k és értelmiségiek osztályszövetségét, t o v á b b szilárdítva az önigazgatású társadalmi és gazdasági viszonyokat, ápolva és t o v á b b erősítve a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságát, testvériségét és egységét, f o r r a d a l m u n k v í v m á n y a i t . Űjvidék, 1975. j a n u á r 29-én.

Rezime Referat na Svečanoj sednici Pokrajinske Konferencije S S R N Vojvodine p o v o d o m 30 godišnjice J N O F - a Seéanje na 30-godišnjicu Prve konferencije JNOF-a, ima svoj duboki smisao Politička rešenja utvrđena u oružanoj fazi revolucije imaju trajnu vrednost za naš društveni razvoj, u kontinuitetu revolucije i njenih tekovina. Ona su se, uobličavajući se, menjala, usavršavala i razgranjivala, u naša današnja i sutrašnja stremljenja, u izgradnju socijalističke samoupravne zajednice. Ovaj referat pročitan na svečanoj sednici govori o daljoj obavezi Socijalistickog saveza radnog naroda Vojvodine u jačanju samoupravne društveno-ekonomske odnose.

Summary R e p o r t o n t h e Festive Assembly of t h e Provinciai Conference of S S R N of Vojvodina The recollection on the 30-year anniversary of the First Conference of J N O F , has its very deep meaning. The political solutions which were estabilished in the armed period of the revolution, have their lasting value of our social evolution, in the continuity of the revolution and its achievements. These achievements were changing in their formations, getting better and ramifying, into our today's and tomorrov's strivings; in building the socialist selfgovernmental community. The report speaks about the further duty of SSRN of Vojvodina in the affirmation of the selfgovernmental social-economic relations.

Rehák László

A SZOCIALISTA SZÖVETSÉG ÁTALAKULÁSA AZ ÖNIGAZGATÁSI TERMELÉSI VISZONYOK ERŐSÖDÉSE KÖVETKEZTÉBEN. AZ EGYSÉGES NÉPFELSZABADÍTÓ FRONTTÓL A SZOCIALISTA ERŐK FRONTJÁIG

A m i k o r a Szocialista Szövetség átalakulását vizsgáljuk, szükségszerűen tekintetbe kell v e n n ü n k sajátságait is, amelyek csak alapjukban v á l t o ­ zatlanok, és h a v á l t o z n a k , átalakulásuk csupán viszonylagos, mert egész szocialista t á r s a d a l m u n k fejlődését követik és kifejezik. Csak így értel­ mezhetjük helyesen e társadalmi és politikai szervezet változásainak lé­ nyegét, így különböztethetjük meg változásai t a r t a l m á t formai és szer­ vezeti elemeitől. A z egyik sajátság a Szocialista Szövetség osztálytartalma, pontosabban a társadalmi lényegét kifejező osztályszövetség. A háború előtti népfront­ mozgalomnak, a fegyveres h a r c idején k i b o n t a k o z ó antifasiszta népfelszabadítási frontnak, a szocializmus békés építése közben erősödő Egysé­ ges Népfelszabadító F r o n t n a k és ,az utóbbi két évtizedben újjászerveződő, Dolgozó N é p Szocialista Szövetségének t a r t a l m a mindig a munkásosztály forradalmi osztályszövetsége volt, a munkásosztály és a vele szövetkező parasztság meg más társadalmi rétegek forradalmi osztályszövetsége. E z a mozgalom, majd későbben tömegszervezet volt egyben a formája a forradalmi osztályszövetségnek, ami egyértelmű a proletariátus és for­ radalmi élcsapat, a J K P , illetve a J K S Z társadalmi vezető szerepének megvalósulásával. A Szocialista Szövetségnek, illetve elődjének: az antifasiszta népfelszabadítási frontnak és az Egységes Népfelszabadító F r o n t n a k másik saját­ sága a szervezet szerepe a szocialista Jugoszlávia politikai rendszerében. Ez a szerep fontos volt az osztályviszonyok alakulása, a jugoszláv a d o t t ­ ságok közepette megvalósuló p r o l e t á r d i k t a t ú r a erősödése és fejlődése szempontjából. A politikai rendszer működését, a h a t a l o m gyakorlását tekintve lényeges, hogy a Szocialista Szövetség és előde, sohasem volt politikai p á r t vagy koalíciós politikai pártjellegű szervezet. A népfrontmozgalom és a belőle létrejövő és t o v á b b alakuló szerve­ zetek, noha a munkásosztály vezette osztályharc fontos szervezetei vol­ tak, szüntelenül a mozgósított és tudatosan szervezett, szocialista szel-

lemű tömegek forradalmi alkotóerejét fejezték ki. A z Egységes N é p f e l ­ szabadító F r o n t és a Szocialista Szövetség egyben a dolgozók politikai elidegenedettsége megszüntetésének eszköze is. A munkásosztálynak és szövetségeseinek fokozatos részvétele a h a t a l o m gyakorlásában és az önigazgatási társadalmi viszonyok elmélyülése k ö ­ vetkeztében a Szocialista Szövetség társadalmi jellege és szervezeti for­ mája m i n d i n k á b b távolodik a szervezett politikai p á r t képletétől, és m i n d jobban megvalósul alapvető társadalmi lényege (a J S Z S Z K 1974. évi A l k o t m á n y á n a k megfogalmazásában), vagyis „ a dolgozók és a polgárok meg minden szervezett szocialista e r ő . . . a szocialista önigazgatási rend­ szerben a társadalmi és politikai tevékenység legszélesebb alapja". (Be­ vezető rész. Alapelvek, V I I I . ) . A jugoszláv f o r r a d a l o m r a jellemző, hogy élcsapata felfogta és a gya­ k o r l a t b a n a l k a l m a z t a az osztályszövetségre v o n a t k o z ó lenini elvet. E z v o n a t k o z i k Lenin t a n í t á s á n a k a tőkés rendszerben t ö r t é n t alkalmazására is, amikor a m u n k á s - p a r a s z t szövetség megteremtése és erősítése kerül elő­ térbe, ez teszi lehetővé a forradalmi népfelszabadító harc adottságai k ö ­ zepette a burzsoá rendszer felszámolását, de v o n a t k o z i k a szocialista építés háború utáni, a r á n y l a g békés korszakára is. A J K P a K o m i n t e r n szövetségi politikáját, majd népfrontpolitikáját forradalmi i r á n y z a t k é n t nem dogmatikusan fogta fel. Ebben a felfogásban és a J K P későbbi g y a k o r l a t á b a n sajátosan egybecseng többek k ö z ö t t L u ­ kács G y ö r g y és az a k k o r i M K P nem dogmatikus Landler-szárnyának a K o m i n t e r n szövetségi politikájára v o n a t k o z ó felfogása és politikai törek­ vései (lásd: Lukács G y ö r g y , Történelem és osztálytudat. M a g v e t ő K i a d ó , Budapest, 1971. 7 2 3 — 7 2 5 . oldal; a zágrábi N a p r i j e d 1970. évi szerbhor­ v á t k i a d á s á b a n : 3 1 — 3 3 . oldal). Még az 1936-os években, a J K P sorainak rendezése kezdetén, k ü l ö n ö ­ sen 1937 végétől a J K P az osztályszövetség politikáját a forradalmi k i ­ bontakozás stratégiájaként fogja fel. E z a k ö r ü l m é n y lényeges, m e r t J u ­ goszlávia proletariátusának harca újra megerősíti a tételt, mennyire for­ radalmi t a r t a l m a t fejez ki a helyes szövetségi politika, és ezért a polgári p á r t o k vezetőségének meggyőződése ellen kellett megvalósítani és kibőví­ teni az osztályszövetséget a mindennapi politikai harcban számukra ért­ hető és társadalmi-osztályérdekeit kifejező jelszavak alapján. (Lásd: Tito elvtárs beszámolója a J K P ö t ö d i k Kongresszusán, 1948. július 21-én, V . Kongres Komunističke partije Jugoslavije 2 1 — 2 8 . jula 1948. godine, Stenografske beleške, K u l t ú r a , 1949. A beszámoló I V . fejezete, 3 7 — 4 6 . ol­ dalon, v a l a m i n t E. Kardelj előszava a második kiadáshoz. A szlovén nemzeti kérdés fejlődése. F o r u m , 1 9 6 1 , 7 — 4 3 . old.) Ebben az esetben is m e g m u t a t k o z o t t , hogy az osztályszövetség soha­ sem egyenlő szövetségesek társulása, h a n e m m i n d e n k o r egy osztály ve­ zető szerepét feltételezi, amely köré csoportosulnak szövetségesei. Ebben a szövetségben, amelyet Jugoszlávia munkásosztálya a J K P - v e l az élén valósított meg, a forradalmi h a r c és a p r o l e t á r d i k t a t ú r a megvalósításának

lényeges feltétele és t a r t o z é k a lehetett. Ezért volt történelmi jelentőségű az a k ö r ü l m é n y , hogy Jugoszláviában a szövetségi politikát nem úgy értelmezték m i n t átmeneti jellegű t a k t i k á t , hanem mint az osztályharc és a forradalmi kibontakozás stratégiáját. E z viszont nemcsak a közös osz­ tályérdekek tudatosítását tette szükségessé, hanem a többi osztályérdek egybehangolását is, természetesen úgy, hogy a forradalmi szempontok figyelembevételével kidolgozzák és a l k a l m a z z á k a szövetség irányelveit. A visszaemlékezésekből, az eddig megjelent dokumentációból és marxis­ ta elemzésekből m a még nehéz egyértelműen megállapítani, mennyire fogta fel az osztályszövetség kérdését teljes elméleti mélységében és for­ r a d a l m i horderejében a J K P a k k o r i pártvezetősége és az egész pártszer­ vezet. Egyelőre csak az biztos, hogy a forradalmi munkásmozgalom ál­ talánosan politikai i r á n y v o n a l á t a tagság elfogadta. A J K P új vezetősége T i t o elvtárssal az élen sokat tett azért, hogy elháruljanak a forradalmi politikai m u n k a a k a d á l y a i , és hogy kifejezésre jusson a J K P szervezeté­ nek, a proletariátusnak és szövetségeseinek erőteljes fasisztaellenes és ha­ ladó társadalmi tevékenysége. Valószínű, h o g y az osztályszövetség f o r r a d a l m i stratégiája fokozatosan alakult ki a valóban forradalmi g y a k o r l a t és a lenini elmélet állandó egymásra hatása következtében. E n n e k alapján biztosra vehető, hogy a K o m m u n i s t a Internacionálénak a népfrontpolitikára v o n a t k o z ó utasítá­ sait a J K P alkotó m ó d o n hajtotta végre. E politika tette lehetővé és szükségessé i m m á r az országban székelő, Tito vezette új vezetőség tiszt­ ségbe kerülését, és a köréje t ö m ö r ü l t új, tettre kész, a frakciózástól mentes és tehetséges f o r r a d a l m á r o k egész sorának felbukkanását. A vezetőség a megújhodó és megerősödő J K P - v a l alkotó m ó d o n megvalósítva a nemzet­ közi forradalmi munkásmozgalom népfrontpolitikáját, nemcsak a p á r t ­ tagságot, h a n e m az ifjúkommunisták szervezetét és a h a l a d ó emberek ezreit tette alkalmassá, hogy környezetében, adottságai alapján teremtsék meg a népfrontpolitika forradalmi osztályszövetségét. í g y a J K P által szorgalmazott szövetségi politika felszabadította a t ö ­ megek forradalmi teremtőerejét és társadalmi viszonyokat formáló t ö ­ rekvését. Ez a széles alapokon n y u g v ó fasisztaellenes, harcos osztályszö­ vetség kétségtelenül termékenyítőén h a t o t t a forradalmi osztályharcos g y a k o r l a t n a k a t u d o m á n y o s szocializmus alapján való általánosítására és a belőle levonható elméleti megállapításokra. Ez a körülmény szükség­ szerűen hozzájárult az akkori jelentős események: a C v e t k o v i ć — M a č e k koalíciós k o r m á n y nyújtotta lehetőségeknek és valóságos társadalmi osz­ tályjellegének megítéléséhez, az ország függetlenségének megvédésére ser­ kentő célok kitűzéséhez és végeredményben az általános népfelkelés elő­ készítéséhez és vezetéséhez. Ezek és a hozzájuk kapcsolódó sorsdöntő események (a belső demok­ ratizálódás követelése, az ötödik hadoszlop leleplezése, a tengelyhatalmak felé való közeledés elítélése, a Szovjetunióval való kapcsolat kérdése, saját védelmi erőnk tettekben megnyilvánuló erősítése, a háborús veszély

alapján megvalósuló nyerészkedés megfékezésének követelése stb.) bizo­ nyítják, hogy m á r a kapitalista Jugoszlávia megtámadása előtt a J K P és az elkötelezett dolgozóknak a népfrontos osztályszövetség forradalmi p o ­ litikája m á r nemcsak meglátás és felfogás kérdése volt. Ebben az időben m á r a J K P vezette szervezett és a forradalmi politikai küzdelemben megedzett, majd a fegyveres harcban mozgósított tömegek mnidennapi t á r ­ sadalomformáló g y a k o r l a t á v á vált. A Szocialista Szövetség mai arculata kifejezi társadalmi fejlődésünk jellegzetességeit, a társadalmi osztályviszonyok alakulását, az önigazga­ tásban elért viszonyokat és a hatalom gyakorlásának jelenlegi módoza­ tait. Egyúttal, ahogyan az a m ú l t b a n is volt, a Szocialista Szövetség ön­ igazgatású társadalmi viszonyaink fejlesztésének eszköze is. Ezért vált időszerűvé az utóbbi években a D N S Z S Z olyan irányú fejlesztése, hogy jobban kifejezze a „ t á r s a d a l m i a s o d o t t " embert és a társult m u n k a hor­ dozóját. Ezért fejlődött a Szocialista Szövetség az utóbbi években h a t á r o z o t t a b ­ ban a sokmilliós tagságú társadalmi és politikai szervezetből egyben a szervezett szocialista erők frontjának szervezetévé. A z utóbbi évek t a ­ pasztalatai és észrevételei alapján a K o m m u n i s t a Szövetség tagjainak és a J K S Z szervezeteinek fontos és felelősségteljes feladatot ad azért, hogy a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség társadalmi és eszmei-politikai vezető szerepe megvalósuljon. A n n a k mérlegeléséből és eldöntéséből, hogy politikai rendszerünkben áttérjünk-e a küldöttrendszerre, a Szocialista Szövetségbe tömörült dol­ gozók is kivették részüket. A Szocialista Szövetség fölépítésében a kül­ döttrendszer hangsúlyozottan jut kifejezésre. Ezért válik a helyi közösség a Szocialista Szövetség tevékenységének alapvető területévé, mivel a tár­ sult m u n k a alapszervezete mellett a helyi közösség politikai rendszerünk másik alapsejtje. Politikai rendszerünkben ma a Szocialista Szövetség egyértelműbben valósítja meg koordináló szerepét. A társadalmi követelményeket és cé­ lokat összehangolja, nem téveszti szem elől társadalmi rendünk osztály­ jellegét és a fennálló társadalmi ellentmondásokat. A Szocialista Szö­ vetség erre v o n a t k o z ó feladatát úgy teljesíti, hogy tudatosítja a külön­ böző társadalmi rétegek közös érdekeit és a különféle társadalmi rész­ érdekek közül azokat, amelyek a szocialista társadalmi viszonyok építését segítik. Ilyen szerepe révén is kiteljesedik politikai rendszerünk, és sajátos körülményeink k ö z ö t t valósul meg a proletariátus diktatúrája. Társadalmilag m á r általánosan elfogadottnak m o n d h a t ó az álláspont, amely szerint a Szocialista Szövetség tudja felszínre hozni a különböző részérdekeket, de ezen kívül azt a lehetőséget, hogy a Szoc'alista Szövet­ ség megtalálja a társadalmilag elfogadható megoldást és közös nevezőre hozza a különböző érdekeket. A Szocialista Szövetség tehát m i n d i n k á b b t á r s a d a l m u n k szervezett szocialista erőinek frontja.

Politikai rendszerünk tapasztalatai szerint idejekorán kell elejét venni a politikai p a r t i k u l a r i z m u s n a k , . m e r t máskülönben politikai pluralizmus és többpártrendszer felé vezető i r á n y z a t o k a t szül. Ez a tapasztalat v i ­ szont nem jelentheti valamiféle merev politikai monopolizmus megvaló­ sulását, m e r t gátolhatná az önigazgatású társadalmi viszonyok fejlődését, a K o m m u n i s t a Szövetség élcsapat jellegének kiteljesedését és a m u n k á s ­ osztály vezető szerepének erősödését egész önigazgatású szocialista t á r ­ sadalmunkban. A Szocialista Szövetség fejlődésében nem hanyagolhatjuk el az á t ­ alakulás szervezeti, intézményesített vonatkozásait. Mégis, a Szocialista Szövetséget a m ú l t b a n is, ma is a szervezeti rugalmasság jellemezte. Ezért most, amikor az a követelmény, hogy a Szocialista Szövetség még h a t á r o z o t t a b b a n önigazgatású t á r s a d a l m u n k szervezett szocialista erőinek frontjává váljon, nem a szervezeti megoldások a döntők, h a n e m önigaz­ gatású szocialista t á r s a d a l m u n k minden dolgozójának olyan magatartása és tevékenysége, amely a politikai rendszer mindennapi g y a k o r l a t á b a n valósítja meg ezt a frontjelleget. E z a g y a k o r l a t felöleli a társadalmi fejlődésünket megszabó m a g a t a r t á s t és tevékenységet, de a h é t k ö z n a p o k céljainak elérésére v o n a t k o z ó tevékenységet és együttműködést is. Jelenleg a Szocialista Szövetség kettős v o n a t k o z á s b a n fejezi ki a k ü l ­ döttrendszert saját szervezeti felépítésében. Először is a területi elv a l a p ­ ján, megerősítve a munkások és minden dolgozó érdekeltségét a helyi közösség életéhez t a r t o z ó közügyek intézésében. A másik elv, a funkcio­ nalitás, amely a dolgozók társadalmi és politikai meg más szervezeteinek a Szocialista Szövetség munkájában mint szervezetek küldötteinek rész­ vételében jut kifejezésre. I t t is a t a r t a l o m a lényeges. A küldöttek és küldöttségek magatartásától függ, hogy milyen lesz a Szocialista Szövet­ ség új politikai arculata.

Felhasznált

irodalom:

Broz, Josip-Tito: Politički izveštaj CK K P J ; V kongres Komunističke partije Jugoslavije 21—28. juía 1948, Stenografske beleste; Kultúra, Beograd, 1949. Broz, Josip-Tito: Borba za oslobođenje Jugoslavije, članci i govori iz narodno-oslobodilačke bőrbe 1941—1944, Izdavaáka knjižara „Kultúra", Beograd, 1944. Broz, Josip-Tito: Harc az önigazgatású szocializmus további fejlesztéséért ha­ zánkban és a Jugoszláv Kommunista Szövetség szerepe; A Jugoszláv Kom­ munista Szövetség Tizedik Kongresszusa, Dokumentumok, Forum, Újvidék, 1974. Đorđević, Jovan: Politički sistem, Prilog nauci o čoveku i samoupravljanju, Izdanje Saveza udruženja pravnika Jugoslavije, Beograd, 1967. Icević, Dušan: A Szocialista Szövetség önigazgató társadalmunkban; Létünk, Subotica, III. évfolyam, 5. szám, 1973.

Kardelj, Edvard: Az új Jugoszlávia útja, Cikkek és beszédek az 1941—1945. évi Népfelszabadító Harc idejéből; „Testvériség-Egység" Könyvkiadóvál­ lalat, Novi Sad, 1950. Kardelj, Edvard—Sperans: A szlovén nemzeti kérdés fejlődése, Forum Könyv­ kiadó, Novi Sad, 1961. Lukács György: Történelem és osztálytudat, Magvető Kiadó, 1971. Petrović, Dušan-Šane: Jačanje Socijalističkog saveza je prvorazredna politička potreba i strateško pitanje našeg razvitka; Borba, Beograd, godina LII, broj 114, peták, 18. aprila 1975. Vlahović, Veljko: Položaj i uloga građana, u ediciji: O ustavnom sistemu Socijalističke Federativne Republike Jugoslavije; Komunist, Beograd, 1963. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Alkotmánya, A JSZSZK Hiva­ talos Lapja, Lapkiadó Intézmény, Belgrád, 1974. Programski ciljevi i statut Socijalističkog saveza radnog naroda Jugoslavije, „Borba", 22. aprila 1975. A Szerb Dolgozó Nép Szocialista Szövetségének alapszabály-tervezete (a ter­ vezetet 1974. december 27-én erősítették meg és bocsátották nyilvános vitára). A Vajdasági DNSZSZ Tartományi Választmánya: A Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége tevékenységének és továbbfejlődésének politikai és szervezeti alapja. A nőszervezet továbbfejlesztési koncepciójának előzetes tételei; Újvidék, 1974. december.

Rezime Transformacija Socijalističkog saveza na osnovu jačanja samoupravnog društvenog produkcionog odnosa — od Jedinstvenog narodnog fronta do fronta socijalističkih snaga. U uvodnom delu rada naglašava se da pri analizi sadašnjih sadržajskih promena i njenih pojavnih oblika Socijalističkog saveza radnog naroda od značaja je imati u vidu i nepromenljive determinante. Tačnije: one determinante kője su stalno prisutne, čija je nepromenljivost relativna jer se menjaju u skladu sa celokupnim razvojem socijalističkog društva u nas, odnosno izražavaju promene i razvoj socijalističkih društvenih odnosa. Rad ukazuje na dve stalno prisutne odrednice Socijalističkog saveza. Prvo, od značaja je uočiti da je društvena kiásna sadržina Narodnog fronta, Antifašističkog fronta narodnog oslobodenja, Jedinstvenog narodnog fronta i Socijalističkog saveza radnog naroda uvek bio revolucionarni kiásni savez radničke klase i seljaštva i drugih radnih klasa i društvenih slojeva, a po forrni kao pokret i organizacija bio je okvir za ostvarivanje i jačanje ovakvog klasnog saveza, što je značilo i ostvarivanje na delu vodeée uloge revolucionarne klase proletarijata i njene avangarde KPJ, odnosno SKJ. Druga značajna je pozicija J N O F , odnosno SSRNJ, u političkom sistemu nove Socijalističke Jugoslavije, ili drugim rečima u mehanizmu i uspostavljenim društvenim odnosima pojedinih klasa pri ostvarivanju diktature proletarijata u oblicima svojstvenim našim jugoslovenskim uslovima i mogućnostima. Specifičnost ove druge značajke je bila u tome što Narodni front, kasnije J N O F , odnosno SSRNJ nije imao karakter

političke partije, odnosno političke partijske koalicije. Iako bitni atribut klasnog saveza i klasne borbe predvođenom proletarijatom i njenom avangardom Narodni front i svi kasniji transformisani oblici nastali iz njega baš zbog stalnog oslanjanja na revolucionarno stvaralaštvo mobilisanih i svesno organizovanih i socijalističko usmerenih radnih masa, u klasnom smislu N F je i bio izraz razotuđenja radnog čoveka u političkoj sferi. Zato se sa ostvarivanjem sve neposrednijeg angažovanja radnioke klase i njenih klasnih saveznika u vršenju vlasti i jačanjem novih samoupravnih socijalističkih društvenih odnosa SSRNJ sve više se udaljuje i sadržinski i po organizacionoj forrni od partijskopolitičkog organizma i sve više se realizuje njena osnovna društvena pozicija u smislu „najšire političke osnove samoupravljanja" u nas. U radu se posebno tretiraju značajniji momenti koji ukazuju na stvaralačko marksističko ostvarivanje Lenjinove teze o klasnom savezu proletarijata. Ističe se prisutnost antidogmatskog shvatanja u realizaciji linije komunističke inter­ nacionálé, te se zato politika revolucionarnog klasnog saveza proletarijata i drugih radnih klasa i slojeva shvata i realizuje kao strategija revolucionarne borbe. Značajno je da se ova strategija i kao poimanje i kao revolucionarna praksa formira i realizuje u stalnoj interakciji novog rukovodstva K P J na čelu sa drugom Titom i revolucionarne akcije sve širih radnih masa mobilisanih, pokrenutih i predvođenim radničkom kiásom i njene avangarde na čelu sa Titovim rukovodstvom. Ovo rukovodstvo se moglo afirmisati na osnovu nove revolucionarne strategije, ali je i bilo bitno za osposobljavanje ne samo članstva KPJ već SKOJ-a i širokog kruga simpatizera privrženika revolucionarne akcije da stvaralački deluju u svojoj sredini na ostvarivanju revolucionarne politike klasnog saveza. U sklopu našeg politickog sistema Socijalistički savez svoju integracionu funkciju naglašenije ispoljava danas nego u prošlosti. Ova integraciona funkcija u odnosu na društvenu zajednicu i na vršenje vlasti ne negira kiásni karakter i naše postojeće klasne protivrečnosti sadašnjeg socijalističkog poretka i društvenih situacija na prelazu od kapitalističkog poretka ka komunizmu. Socijalistički savez ovu svoju funkciju ostvaruje pre svega time što ističe zajedničke interese i iznalazi ono što je zajedničko u parcijalnim interesima, uz društvenu verifikaciju onih interesa i težnji koji su na liniji ostvarivanja i jačanja socijalističkih odnosa. Na taj način i u ostvarivanju funkcije Socijalističkog saveza kao bitne komponente našeg političkog sistema ostvaruje se diktatúra proletarijata u specifičnim uslovima SFRJ. Danas je već društveno afirmisano stanovište da je jedna od funkcija koja nije nova, ali dobija u značaju u tome da Socijalistički savez stvara moguénosti slobodnog izražavanja shvatanja tj. interesa, uz selekciju i integrisanje parcijalnih interesa tako da se društveno afirmišu oni koji su prihvatljiviji za datu sredinu a na liniji samoupravnog socijalističkog saznanja. U toj svojoj funkciji Socijalistički savez sve više se ostvaruje kao front socijalističkih snaga, gde nije tako presudna forma, još manje unificiranost forme, veé ostvarivanje ove funkcije. Naše iskustvo pokazuje da se ne sme dozvoliti razrastanje političkog partikularizma i ne kritičkog odnosa prema parcijalizovanim interesima, koji vode u pravcu više partijskog sistema, kao što bi i politički monopolizam sputavao naš samoupravni socijalistički razvoj i povratno negativno delovao na Savez komunista u smislu slavljenja njene funkcije avangarde klase i time i čitavog društva.

Nepodcenjujući organizaeionu stranu pitanja, opravdano je istaći da naglašenija transformacija Socijalističkog saveza (kao fronta socijalističkih snaga ne polazi od formalno-institucionaliziranih okvka već od takvog ponašanja i prakse subjekata našeg samoupravnog socijalističkog političkog sistema koja će to ostvariti u akciji, i to u akciji ne samo u cilju prihvatanja opšteg usmeravanja našeg razvoja, već pre svega na konkretnoj akciji na ostvarivanju svakodnevnih interesa, pa time i opštih smernica izgradnje socijalističkog draštva. U zavrŠnom delu rada ističe se da delegatski princip u organizacionom ustrojstvu Socijalistiőkog saveza se trojako izražava: preko uvažavanja teritorijalnog principa imajući u vidu pre svega mesnu zajednicu, radnog principa u licu udruzenog rada i interesnog principa afirmišući dniztveno-paliticlke organizacije. Delegatski princip pored uticaja na organizaciono i p o svojoj drustvenoj sadržini treba da se potpunije afirmise, u ponasanju delegata, onda kada Socijalistiöki savez deluje, kada formira stavove i kada se odlucuje.

Summary The Transformation of the Socialistic Umion o n t h e Principle of Strengthening tíhe Social P r o d u c t i o n a l Relationship of Self-management — F r o m t h e Unified N a t i o n a l F r o n t to the F r o n t of Socialistic Forces In the introductory part of the paper the author emphasizes, that analyzing the present changes and manifestational forans of the Socialistic Union of the working people, it is important to bear in mind the constant determinants. Precisély: those determinants which are always present, which. constantness is relatíve, because they change in harmony with the iwhole progress of socialistic social relations. The paper constantly points out two determinants of the Socialistic Union. First, it is important to notice that the social olass is a part of the National Front, the Antifascistic Front of People's Liberation, the Unified National Front and the Socialistic Union of working people, and has always been revolutionary class unity of the working olass and peasantry, and other working classes and social strata. In form, as a movement and organisatíon, it has been a frame for realizing and strengthening such a class unity which alsó meant realizing in deeds the leading role of revolutionary class of proletariat and its vanguard Communist Party of Yugoslavia, that is, the Unity of Communists of Yugoslavia. The second importance is the position of the Yugoslav National Front of Liberation, that is, the Socialistic Union of Working People of Yugo­ slavia in the political systetn of the neiw socialistic Yugoslavia, or in other words, in the mechanism and in the established social relationships of certain classes, at realizing the dictatorship of the proletariat in the way typical for our Yugoslav conditions and possibilities. The specificity of the second importance was the fact that the National Front, later the Jugoslav National Front of Liberation, that is the Socialistic Union of the Working People of Yugoslavia had no features of a political party, or political party coalition. Although the essential characteristics of class unity and class struggle led by the proletariat

and its vanguard National Front, and all the following transformed froms rise from the latter, because it was constantly supported by revolutionary activity of the mobilized, consciously organized and socialistioly guided working masses, in class meaning The National Front has alsó been an expression of alienation of the working people in the political sphere. Because of that with the realisation of the direct occupation of the working class and its olass allies in wielding power and with the strengthening of the new socialistic social relationships of self-management, the Socialistic Union of Working People of Yugo­ slavia is withdraiwing dtself more and more both in content and in organisational form from the partyHpolitical bödy and is realizing its basic social position more and more in the meaning „the widest political beses of self-management" with us. The paper especially deals with the important moments which point out the creative marxistic realisation of Lenin's thesis about the class unity of the pro­ letariat. It amphasizes the presence of anti-dogmatic opinion in the realization of the Communist Internacional, so that the politics of the revolutionary class unity of the proletariat and other working classes and strata is meant and realized as a strategy of revolutionary struggle. It is important that this strategy both as an idea and as a revolutionary practice is förmed and realized in constant interaction of the new management of the Communist Party of Yugo­ slavia, with its leader president Tito, and in the revolutionary action of the working masses mobilized and led by the working class and its vanguard, with the leadership of president Tito. This leadership could succeed on the basis of the new revolutionary strategy, but it was alsó essential to instruct not only the members of the Communist Party of Yugoslavia, but alsó the members of the Union of the Communist Youth of Yugoslavia and the wide circle of sympathizers of the revolutionaty actions to act creatively in their own circles on the realization of the revolutionary politics of class unity. In the structure of our political system the Socialistic Union manifests its integrál function stronger nawadays than in the past. This integrál function as compared to the social community and to wielding power does not deny the class character and our existing class contradiction of present socialistic order and social situations in transition from capitalistic order to communism. The Social Union realizes this function first of all by emphasizing common interests and findes out what is common in partial interests, with social verification of those interests and aspitations which are on the line of the realization and the the strengthening the social relationships. In this way the realization of the function of the Socialistic Union as an essential component of our political system the dictatorship of the proletariat is carried out under the specific conditions in Yugoslavia. Today it is socially accepted that one of the functions of the Socialistic Union — what is not new, but gains in importance — to create possibilities for free declaration of opinion, that is, interest with the selection and integration of partial interests, so that those ones which are more acceptable in the given circumstances are on.the line of socialistic perception of self-management. In that function the Socialistic Union is realized more and more as a front of socialistic forces, where the form is not so essential, still less the unification of the form, but the realisation of this function.

Our experience shows, that divergency of political particularism must not be allowed, and alsó the non-critical relationship with partial interests which leads to a more party system, as well as the political monopolism would hinder our socialistic development based on self-management and retroactively it would negatively effect the Communist Union in the meaning of weakening its func­ tion of vanguard class and with this the whole society. Not disregarding the organisational side of the question it is reasonable to point out that emphasized transformation of the Socialistic Union as a front of socialistic forces does not set out from formal-institutionalized fremes but from such a behaviour and practice of subject of our socialistic political system based on self-management, which would realize the transformation in action, in action which purpose in not only acception of common guiding of our develop­ ment, but first of all the concrete action in realizing the common interests, together with the guiding principles for building the socialistic society. In the conclusion of the paper it is pointed out that the delegate principle in the organisational mechanism of the Socialistic Union in manifested in three ways.: in respecting the teritorial principle, keeping in view first of all the Local Community, working principle in the form of associated work, and interest principle asserting social-political organisations. Beside having an effect on the organisational mechanism alsó in its social content, the delegate system should assert better in the behaviour of the delegates, when the Socialistic Union effects, creates opinions, and makes decisions.

Đorđe Milanović

A MUNKÁSOSZTÁLY ÉS A PARASZTSÁG SZÖVETSÉGÉNEK KIALAKÍTÁSA VAJDASÁGBAN 1929 ÉS 1941 KÖZÖTT A forradalmi demokratikus tömegmozgalom fejlődése

A t é m á v a l kapcsolatos kutatásaim egyelőre csak a z t teszik lehetővé, hogy rámutassak a vajdasági munkásság és parasztság szövetsége kiala­ k í t á s á n a k az 1929. j a n u á r 6-án bevezetett d i k t a t ú r a és a burzsoá J u ­ goszlávia 1 9 4 1 . évi széthullása közötti legfontosabb tényeire.

I. A z első világháború u t á n sok európai országban: Olaszországban, M a ­ gyarországon, R o m á n i á b a n , Lengyelországban, Bulgáriában, Görögország­ ban, Jugoszláviában, Németországban, Spanyolországban és másutt b u r ­ zsoá d i k t a t ú r a alakult, amely m e g v á l t o z t a t t a az osztályharc körülmé­ nyeit. E u r ó p a és a világ egyre erősödő forradalmi demokratikus mozgal­ m a i ellen jöttek létre ezek a burzsoá d i k t a t ú r á k , elsősorban azért, hogy a N a g y O k t ó b e r i Szocialista F o r r a d a l o m és a I I I . K o m m u n i s t a I n t e r n a ­ cionálé hatását ellensúlyozzák. E k k o r a tőke és a burzsoá államhatalom sokkal inkább mellőzi az osztályharc polgári demokratikus elveit és in­ tézményeit, m i n t a z előző periódusban. E z a jelenség változást idézett elő az osztályharcban, a kommunista m o z g a l o m stratégiájában és t a k t i k á ­ jában. A burzsoá reakció előretörésének h a t á s á t az első világháború u t á n nemcsak a munkásosztály és a munkásmozgalom kommunista szárnya érezte. Veszélybe került a polgári demokrácia is, amelyben a m u n k á s ­ mozgalom politikai jogokra tett szert, és felkészült a további h a r c r a . Ilyen körülmények k ö z ö t t szükség volt arra, hogy az egész munkásosztály és élcsapata, a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t szembeszálljon a reakció m ó d ­ szereivel és m o z g a l m á v a l a polgári demokrácia és az osztályharc v í v ­ m á n y a i n a k megőrzéséért, a szocializmusért és a p r o l e t á r d i k t a t ú r á é r t folyó harc jegyében.

A z o n b a n n e m lehetett mindenhol azonos körülmények k ö z ö t t harcolni a polgári demokráciáért és a harcot á t a l a k í t a n i szocialista f o r r a d a l o m m á . A történelmi viszonyok folytán e h a r c sikerének legfontosabb feltétele a munkásosztály szervezett és a k t í v része, v a l a m i n t a kisparaszti réteg de­ mokratikus szemléletű a k t í v része közti szövetség kialakítása volt, kü­ lönösen a túlnyomórészt kispolgári, illetve p a r a s z t t á r s a d a l m a k b a n , ahol nem fejeződött be a polgári demokratikus forradalom. E z volt a helyzet a burzsoá Jugoszláviában is. H o g y a burzsoá á l l a m h a t a l o m egyre n y í l t a b b a n alkalmaz erőszakot az osztályharcban, a n n a k erősödő veszélyére Lenin sokszor felhívta a figyel­ met, amikor az első világháborúban bekövetkezett, a nemzetközi m u n ­ kásmozgalmon belüli n a g y szakadásról, v a l a m i n t a szovjethatalom Orosz­ országban t ö r t é n t bevezetéséről és a I I I . K o m m u n i s t a Internacionálé meg­ alakításáról írt. A z osztályharc nemzetközi tapasztalataira és az orosz forradaloméra t á m a s z k o d v a Lenin ésszerűen és látnoki m ó d o n kidolgozta a proletariátus egységfrontjának meg a parasztsággal kötendő szövetsé­ gének taktikáját, figyelembe véve a szakadás következményeit. Szükség volt erre a proletár osztályharc t o v á b b i sikere érdekében, mivel t u d t a , hogy a szervezeti megoszlás, a nézetkülönbség és a két eltérő eszmei­ politikai folyamat kizárólagossága a m u n k á s m o z g a l o m b a n nem növeli a munkásosztály erejét. Hangsúlyozza, hogy a kommunista mozgalomnak kötelessége állandóan keresni és g y a k o r l a t b a n alkalmazni a m u n k á s m o z ­ galom közös, egységes harci módszerét, a társadalom összes elnyomott és kizsákmányolt rétegének akcióegysége érdekében. A proletár osztályharc új stratégiai és t a k t i k a i irányelveit tulajdonképpen erős forradalmi de­ mokratikus mozgalom érdekében összpontosítja. A mozgalom tehát szük­ ségszerű kifejezője a munkásosztály és a parasztság akcióegységének, amely a tőke és a burzsoá reakció, a szocialista internacionálé kispolgári ideológiája és a kommunista mozgalmon belüli kispolgári „baloldaliság" ellen jött létre. A fiatal, kommunista p á r t o k n a k — amelyek a szervezett proletariátusnak csak egy részét tömörítették soraikba — tulajdonképpen egységes stratégiai feladatot a d o t t : nyerjék meg a munkásosztály és a dolgozó tömegek n a g y részét a p r o l e t á r f o r r a d a l o m n a k , illetve megfon­ t o l t a n hassanak az osztályharcos erők fejlődésére, és ragadják m a g u k h o z a vezető szerepet a z osztályharcban. H a l á l a u t á n e z t a stratégiát nem a l k a l m a z t á k , s csak 1935-ben elevenítették fel a K o m m u n i s t a Internacio­ nálé V I I . kongresszusán az antifasiszta népfront politikájaként. A feladat n a g y o n nehéz volt. A kommunista, illetve a forradalmi m u n ­ kásmozgalom ellen nemcsak a burzsoá államhatalom lépett fel, h a n e m a szociáldemokrata p á r t is, ezzel hol ösztönösen, hol tudatosan csatlakozva a burzsoáziához. Lenin stratégiai és t a k t i k a i tétele lehetővé teszi, hogy betekintsünk a két háború közti osztályharc bonyolult fejlődésébe. M e g m u t a t k o z i k ez az antifasiszta népfront megalakulásában is. A népfront ugyanis az adott k o r egységes forradalmi demokratikus folyamatának, a polgári demok-

ratikus forradalom befejezésének és a szocialista forradalom fejlődésének kifejezője volt. A munkásosztály és a parasztság szövetségét meg akcióegységét t a g ­ lalva Lenin összekapcsolta a szovjethatalom megerősödését és a szocia­ lizmus építéséhez szükséges feltételek kialakítását az e l m a r a d o t t és r o ­ m o k b a n heverő Szovjetoroszországban a kapitalista országok kizsákmá­ nyolt rétegeinek és munkásosztálya n a g y részének a k o m m u n i z m u s szá­ m á r a való megnyerésével, v a l a m i n t a g y a r m a t o k és a függő országok nemzeti felszabadító m o z g a l m á n a k megerősödésével. A nagybirtokosokból és a nagyburzsoáziából álló kizsákmányoló osz­ tály mellett szinte minden kapitalista országban megvan a kistermelők és kisparasztok osztálya is. Lenin hangsúlyozza, hogy a kistermelők és a kisparasztok ellen nem lehet úgy fellépni, mint a nagyburzsoázia és a nagybirtokos réteg ellen, vagyis kisajátítással. A z előző két réteg töme­ gével ugyanis összekeveredik a munkásosztály kispolgári része. „ H a a világforradalmat egységes f o l y a m a t n a k tekintjük, az Oroszországban most k e z d ő d ő k o r s z a k n a k az a jelentősége, hogy g y a k o r l a t b a n tisztázza a p r o ­ letariátusnak és Oroszország utolsó tőkés osztályának v i s z o n y á t . . . N e m ­ zetközi szempontból nagy haladást jelent, hogy mi igyekszünk megha­ tározni az á l l a m h a t a l m a t kezében t a r t ó proletariátusnak az utolsó tőkés osztállyal, a kapitalizmus lényegével, a kisparasztokkal és a kisterme­ lőkkel szemben való v i s z o n y á t . . . Hiszem, hogy sikeresen megoldjuk eze­ ket a kérdéseket. Mindenesetre kísérletünk hasznos lesz a jövő proletár­ forradalmai számára; jobban felkészülhetnek ennek a kérdésnek a meg­ oldására." Lenin szerint arról v a n szó, hogy a d o t t körülmények között h o g y a n lehet lebonyolítani a cserét az élelmiszertermelők, akik nagy többségükben egyéni gazdák (a kooperációs folyamat alig hogy megkez­ dődött) és az állami tulajdonba vett ipar között, hogy m i n d k é t oldalon felújítsák és fejlesszék a termelést. Illetve arról, hogyan lehet új módsze­ rekkel felújítani a termelést, megszervezni a termékek elosztását és a termékcserét a falu és a város között. A z erőviszony attól függ, hogy a szovjethatalomnak hogyan sikerül megoldania ezt a feladatot, elsősorban az orosz, de más viszonyok k ö z ö t t is. Lenin stratégiai és t a k t i k a i tétele azon a felismerésen alapszik, hogy a forradalmi hullám u t á n — amelyben a forradalmi erők elváltak a I I . Internacionálé kispolgári ideológiájától, és egyensúlyi állapotot alakítot­ t a k ki az osztályharcos erők között, megalakítva a z első proletárállamot, amelyet kapitalista országok vesznek körül — következik a „békés" fej­ lődés, amikor a kommunista mozgalom figyelmének homlokterében az egyensúly megőrzése és a szocialista forradalom érdekében történő meg­ változtatása lesz. A z októberi forradalom győzelme u t á n a világpolitikai események elkerülhetetlenül egy k ö z p o n t i kérdés köré csoportosulnak: a nemzetközi burzsoáziának a Szovjetorosz Köztársaság elleni harca köré, amely mögött felsorakoztak a kommunista m o z g a l m a k és a g y a r m a t o k nemzeti felszabadító mozgalmai. Lenin előre látta, hogy a „békés" fej-

lődésben az imperializmus ellentmondásai még inkább kiéleződnek, és elkerülhetetlenek az új, imperialista célú h á b o r ú k . A z osztályharc „békés" időszakában született negatív i r á n y z a t o k szerinte azt jelentik, hogy a polgári erők a mindennapi gyakorlatban szükségszerűen kimerülnek a nemzeti ellentétek és összetűzések kiéleződése folytán, ez pedig oda vezet, hogy a burzsoázia nem t u d , a proletariátus pedig nem a k a r a régi m ó d o n élni. Éppen ezért a nemzetközi kommunista mozgalomra hárul a feladat, hogy összefogja a munkásosztályt, a parasztságot és v a l a m e n n y i kizsák­ m á n y o l t meg függőségben élő forradalmi demokratikus erőt egységes forradalmi demokratikus m o z g a l o m m á a burzsoá reakció elleni harcban.

II. A forradalmi d e m o k r a t i k u s egységfrontért folyó h a r c o t a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t a K o m m u n i s t a Internacionálé I V . kongresszusa u t á n kezdte meg, amikor lélegzethez jutott az illegalitás körülményei között, amelybe felkészületlenül és kíméletlenül belekényszerült. A z egységes for­ radalmi demokratikus mozgalom megszervezése összetett feladat volt az új állam kiegyensúlyozatlan körülményei k ö z ö t t és a kispolgári közeg­ ben, amelyben a parasztság volt túlsúlyban. E z t a feladatot a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t fokozatosan oldotta meg, s — azt hisszük — az Egy­ séges Népfelszabadító F r o n t n a k , a népfelszabadító harc és népi forrada­ lom politikai szervének megalakításával meghaladta. Ezzel a „lépéssel" minőségileg új helyzet alakult ki a jugoszláviai és nemzetközi osztály­ harcban. A vezető szerepet a Jugoszláv Kommunista P á r t r a g a d t a m a ­ gához. Ezzel lényegében befejeződött Jugoszláviában a z osztályharc „bé­ k é s " fejlődése és az új forradalmi hullámmal megkezdődött az osztály­ harcos erők fejlődésében a mennyiség átcsapása minőségbe. A tőke és a m u n k a közti ellentét a cári Oroszországban és a burzsoá Jugoszláviában is mély nemzeti ellentétben jutott kifejezésre. M i n d k é t ország f o r r a d a l m á n a k olyan feladatokat kellett teljesítenie, amelyeket a polgári demokratikus f o r r a d a l o m n a k kellett volna megoldania. A szov­ jethatalom létrejötte előtt Lenin több ízben hangsúlyozta, hogy az agrárés nemzeti kérdés az orosz forradalom alapkérdése, mivel egyben az orosz kispolgárság létkérdése is. Ez ismétlődött meg a burzsoá Jugoszláviában is a jugoszláv forradalom fejlődésekor. A J K P agrár- és nemzeti politi­ kája magához v o n z o t t a az összes fontosabb proletár és kispolgári erőt, és lehetővé tette a jugoszláv proletariátusnak, hogy szövetséget kössön a kispolgársággal, elsősorban a parasztsággal. A Jugoszláv Szocialista (kommunista) M u n k á s p á r t megalakítása 1919 áprilisában csak a felületes szemlélőnek t ű n t a munkásmozgalom sokféle ereje egységes harcos szervezetté való egyesítésének. A z egyesülési k o n g ­ resszus u t á n rögtön elhatárolódtak eszmei-politikai és szervezeti szem­ pontból azok az erők, amelyek nem a forradalmi álláspontot képviselték.

A kongresszus azonban egyben a forradalmi erők egységéért folyó igazi harc kezdetét is jelentette a jugoszláviai és vajdasági munkásmozga­ lomban. 1919-ben a vajdasági forradalmi erők jelentős része a budapesti szak­ szervezeti és p á r t k ö z p o n t o k h o z k ö t ő d ö t t . Csak 1920-ban z á r k ó z t a k fel a J K P és a forradalmi szakszervezetek mögé. F o r d u l ó p o n t o t jelent fej­ lődésükben a J S Z ( k ) M P vajdasági szervezeteinek 1920. januárjában meg­ t a r t o t t kongresszusa. A vajdasági forradalmi erők a k k o r gyűltek össze, amikor a szociáldemokraták k i v á l t a k a J S Z ( k ) M P - b ó l , amikor megbukott a M a g y a r Tanácsköztársaság, amikor bírósági perek folytak Pelagié k ö ­ vetői ellen, akik a J S Z ( k ) M P legharcosabb rétegébe t a r t o z t a k , amikor az utolsó lehetősége is megszűnt annak, hogy fegyveres f o r r a d a l o m m a l d ö n t ­ sék meg a burzsoázia h a t a l m á t . A z osztályharcnak új szakasza k e z d ő ­ dött, amelyben a J S Z ( k ) M P , illetve a J K P szervezeteinek az illegalitás körülményei k ö z ö t t kellett felkészülnie a forradalomra, hogy az újonnan alakult és ideiglenesen megerősödött burzsoá Jugoszláviában ők legyenek az élcsapat a forradalmi mozgalomban. A z illegalitásba kényszerült J K P - b a n megerősödött az eszmei-politikai harc, azért, hogy a p á r t minél helyesebb álláspontot foglaljon el az agrár-, nemzeti-, paraszt- és szakszervezeti kérdéssel, v a l a m i n t a társadalomnak, a proletariátusnak és a m u n k á s m o z g a l o m n a k szervezeti és egyéb kulcs­ kérdéseivel kapcsolatban. A fentiekről 1924-ben szavaztak a Jugoszláv Független M u n k á s p á r t b a n , ugyanis itt fejtett ki legális politikai tevé­ kenységet a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t . A m u n k á s p á r t vajdasági a l a p ­ szervezetei t á m o g a t t á k a J K P forradalmi politikáját, amelyet a p á r t 1924 elején megtartott fontos, h a r m a d i k értekezletén fogadtak el. A tagság állást foglalt v a l a m e n n y i nemzet önrendelkezési és elszakadási joga mel­ lett. E helyes álláspont, Sztálin intervenciójának és a K o m i n t e r n 1925ben m e g t a r t o t t V. kongresszusának h a t á r o z a t a i alapján tervezték meg a z t á n a burzsoá Jugoszlávia megdöntésének politikáját. A tagság állást foglalt a földosztás mellett. Földet követelt a föld nélküli p a r a s z t o k n a k , tekintet nékül nemzetiségükre. A p á r t n a k az agrárkérdésben elfoglalt álláspontja kifejeződött az osztályharcos Független Szakszervezetek erő­ södésében, különösen a mezőgazdasági proletariátus szakszervezeti m o z ­ gósításában. A J K P akcióegységet igyekezett létrehozni a Független Szakszervezetek meg a reformista szociáldemokrata szakszervezet k ö z ö t t és egyesítésükre törekedett. A z akcióegység létrejöttének változatos formái v o l t a k : közös május elsejei ünnepséget, sztrájkot, tiltakozó és más gyűlést t a r t o t t a k ; szorgalmazták az együttműködést a m u n k á s k a m a r á k b a n és más intéz­ ményekben; közös művelődési, s z ó r a k o z t a t ó és sportrendezvényt szervez­ tek. H a b á r ezek a törekvések nem valósulhattak meg egykönnyen, nem v o l t a k mentesek a hibáktól, mégis eredményesek voltak. A szociáldemok­ r a t á k antikommunista politikája, meg a munkásosztály akcióegységre való törekvésének visszautasítása és akadályozása m i a t t a szociáldemok-

r a t a szakszervezetek egyre gyengültek, a Független Szakszervezetek vi­ szont erősödtek. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t b a n a frakcióharc azonban akadályozta a m u n k á s m o z g a l o m k o m m u n i s t a s z á r n y á n a k erősödését az egész ország­ ban, t e h á t Vajdaságban is. A frakciósok elvszerűtlen álláspontja a p á r t létét veszélyeztette. A z ellenük v í v o t t harcból, a p á r t b a n kialakítandó proletárvezetésért folyó küzdelemből a vajdasági kommunisták is kivet­ ték részüket. 1928-ban egész sor körzeti és helyi pártszervezetben tartot­ t a k értekezletet, amelyen felolvasták és m e g v i t a t t á k a Kominternnek a J K P helyzetével foglalkozó N y í l t Levelét, és állást foglaltak a frakció­ harc leküzdése mellett. Különösen fontos a S z a b a d k á n megtartott tanács­ kozás, amely a J K P 1928. o k t ó b e r 21-én m e g t a r t o t t t a r t o m á n y i értekez­ letével zárult. A frakcióellenes á r a m l a t győzött, ami egyben a frakció­ ellenes h a r c b a n eredményesen kiépült pártszervezet eredménye is volt.

III. A h a t a l m o n levő nagyszerb burzsoázia m i n d e n t megtett, hogy elmélyítse a szakadékot a m u n k á s m o z g a l o m b a n , és hogy a mozgalom kommunista s z á r n y á t megfojtsa. A d i k t a t ú r á i g a z o n b a n a kommunista csoport Vajda­ ságban a nemzeti felszabadítási törekvések alapján b o n t a k o z o t t k i ; első­ sorban a m a g y a r proletariátus és különösképpen a mezőgazdasági m u n ­ kásság o s z t á l y ö n t u d a t á r a és harciasságára t á m a s z k o d v a . A kibontakozás­ h o z hozzájárult a z agrár- és a nemzeti kérdésről folytatott vita és ál­ láspont. A j a n u á r 6-i d i k t a t ú r a egy pillanatra megállította ezt a folya­ m a t o t , mégis fordulópont v o l t az osztályharc, v a l a m i n t a munkásosztály és a parasztság szövetségének kialakításában. A n a g y gazdasági válság terheit a fejletlen és a külföldi tőkétől függő nemzetgazdaságról a m u n ­ kásosztályra és a parasztságra h á r í t o t t a , s egyben n y í l t a n törekedett a munkásmozgalom k o m m u n i s t a s z á r n y á n a k elfojtására. Betiltotta a Füg­ getlen Szakszervezeteket, a kiemelkedő szakszervezeti tagok és a k o m ­ munisták ellen pedig rendőrségi hajszát és bírósági eljárást indított. Egyben revízió alá vette a munkásvédelmi törvényhozást is, ami a nagy gazdasági válsággal együtt a végsőkig megnehezítette a munkásosztály gazdasági helyzetét. A d i k t a t ú r a kegyetlenül üldözte a f o r r a d a l m á r o k a t , a k i k Vajdaságban javarészt a m a g y a r proletariátusból kerültek k i . A munkásosztály gazdasági helyzete olyan rohamosan rosszabbodott, hogy ez is károsan h a t o t t a nemzeti viszonyokra. A z u r a l k o d ó nagyszerb b u r ­ zsoázia intézkedései csak kedveztek a széthúzásnak a burzsoá Jugoszlá­ viában, különösen Vajdaságban. A nemzetközi politikai viszonyok a helyzet ilyen alakulását segítették. A J K P vajdasági szervezeteiben a frakcióellenes harccal megkezdődött az eszmei-politikai rétegeződés, s a j a n u á r 6-i d i k t a t ú r a nehéz körülmé­ nyei k ö z ö t t befejeződött. A szervezetben heves v i t a folyt az osztályharc

lehetőségeiről. E k k o r v á l t a k meg a p á r t t ó l azok, akik azt vallották, hogy az osztályharcot ki kell élezni. U g y a n a k k o r azonban a fegyveres felkelés támogatásának és a betiltott Független Szakszervezetek helyett illegális szakszervezetek alakításának téves politikáját k ö v e t t é k . Bár a munkásosztály helyzete rosszabbodott és a nemzeti ellentétek is elmélyül­ tek, még n e m értek meg a feltételek a forradalom megindítására. Mivel a harcos erők v o l t a k többségben, a k o m m u n i s t á k ideiglenesen elszigete­ lődtek a proletár- és kispolgári tömegektől, mindenekelőtt a parasztság­ tól. Mivel a szociáldemokrata szakszervezetekkel nem fértek össze, a k o m m u n i s t á k nem éltek az alkalommal, hogy tevékenyen bekapcsolódja­ n a k a munkásvédelmi törvények revíziója elleni akcióba, melyet a szo­ ciáldemokrata vezetőség i n k á b b a tőke, mint a munkásosztály j a v á r a vezetett. A J K P álláspontja m e g m u t a t k o z o t t szervezeti helyzetén is. 1929 és 1932 k ö z ö t t a p á r t vajdasági szervezetei veszteséget szenvedtek. A d i k t a t ú r a és a n a g y gazdasági válság következtében Jugoszláviában erős forradalmi demokratikus, illetve antifasiszta mozgalom fejlődött, és a munkásosztály meg a parasztság szövetségén alapult. Felölelte a k o m ­ munista m o z g a l m a t és a munkásszakszervezeteket; a parasztság megmoz­ dulásait; a demokratikus antifasiszta ifjúsági és a polgári demokratikus m o z g a l m a t ; a m u n k á s - p a r a s z t mozgalom kísérletét, mint amilyen például a földműves baloldalé volt. Ide t a r t o z o t t bizonyos mértékben a vajdasági polgári ö n k o r m á n y z a t i mozgalom is. A d i k t a t ú r a és a válság körülményei k ö z ö t t a J K P parasztbizottságok megalakításának jelszavát h a n g o z t a t t a . A r r a számított, hogy a p a r a s z t ­ ság fegyvert fog a d i k t a t ú r a ellen. A z t a szerepet szánta neki, hogy erő­ szakkal hajtsa végre a földreformot. A J K P elképzelése nem valósult meg, h a b á r a mezőgazdasági proletaritáus és a kisparasztság valóban ér­ dekelt volt ebben a kérdésben. A kispolgári tömegek t ú l n y o m ó többsége, sőt a proletaritáus egy része is reménykedni kezdett — egy kis időre — a d i k t a t ú r á b a n . A mély nemzeti ellentétek is a k a d á l y o z t á k az egységes mozgalmat. N e m volt kezdeményező és vezető erő sem. A polgári p á r ­ tok vezetősége meghátrált, a J K P viszont eszmei-politikai szempontból még nem volt érett a vezetésre, szervezeti felépítése sem volt jugoszláv jellegű. A z érdekelt társadalmi erők cselekvésképtelensége és a d e m o k r a ­ tikus átalakulás szükségszerűsége k ö z ö t t m u t a t k o z ó szemmellátható ellen­ tét h a t o t t a társadalmi rétegekre. A J K P hozzákezdett álláspontjának felülvizsgálásához. Illegálisak maradjanak-e a Független Szakszervezetek, fegyveres ellenállásra ösztönözzön-e a rezsimmel szemben? A tömegek­ nek viszont meghiúsultak a d i k t a t ú r á h o z fűződő reményei, és egyre in­ k á b b kifejezésre j u t t a t t á k cselekvési készségüket. Fokozatosan kialakult a munkásosztály és a középrétegek közös megmozdulásának feltétele. A parasztságban, illetve a kispolgárságban keresni a szövetségest Lenin szerint a n n y i t jelent, m i n t kiterjeszteni az osztályharcot a falura is, illetve a kispolgári tömegeket bevonni az osztályharcba. A z osztály­ h a r c célja az állam és a társadalmi rendszer demokratizálása, gyökeres

agrárreform, a parasztadósság és általában a nemzeti kérdés megoldása; s mindez elsősorban a burzsoá demokráciában, hogy a proletár és a szo­ cialista demokrácia — a lehetőségek szerint — minés kevesebb társadalmi összetűzés á r á n megoldódjon. Lenin szerint a kommunista mozgalom agrárpolitikája, illetve a p a ­ rasztkérdésben elfoglalt álláspontja elsősorban a kommunista mozgalom­ n a k a középréteghez t a r t o z ó parasztsággal való szembenállását jelenti. E n n e k a rétegnek és részben a mezőgazdasági bérmunkásságnak m u n k á kájából ered az árufölösleg. A kisparasztokkal k i a l a k í t o t t viszony is meghatározza a kommunista mozgalom agrárpolitikáját, a kisparaszt ugyanis földjén nem képes fölösleget termelni. Vajdaságban és Jugoszlá­ viában e két parasztréteg rohamosan tönkrement. A z elszegényedés okai k ö z ö t t meg kell említenünk az egyre mélyülőbb agrárválságot (a földbir­ t o k o k fölaprózottságát); a nagy gazdasági válságot, amely a mezőgazda­ sági termékek á r á t a lehető legalacsonyabbra n y o m t a le; v a l a m i n t a dik­ t a t ú r a alatti és a későbbi k o r m á n y o k káros gazdasági, s különösen mező­ gazdasági politikáját. „Módszerei" közé t a r t o z t a k a túlzott adóterhek, és az a d ó kényszerrel történő behajtása; a megoldatlan parasztadósság; az ipar érdekeinek megfelelő árolló; v a l a m i n t a fasiszta N é m e t o r s z á g n y o ­ m á s á n a k engedve a német lakosság gazdasági erősödésének pénzügyi elő­ mozdítása. N e m z e t i szempontból a parasztság tönkremenése nem volt mindenhol egyforma. Vajdaságban a német parasztság kisebb mértékben szegényedett el, m i n t a m a g y a r és szerb nemzetiségű. A középparasztság és más kispolgári rétegek, különösen a kisiparosok gyors rétegeződése és elszegényedése egyre közelebb sodorta az e rétegekhez t a r t o z ó k egy ré­ szét a proletár ideológiához és a proletár mozgalomhoz. Sokan csatla­ k o z t a k azonban a reakciós burzsoá m o z g a l m a k h o z is. A Jugoszláv K o m ­ munista P á r t figyelemmel kísérte a parasztságban és az egész kispolgári rétegben végbemenő rétegeződést, és lehetőséget talált a forradalmi agitációra és tettekre. H a n g o z t a t t a , hogy a parasztság megnyerése sorsdöntő az osztályharc kibontakozása szempontjából. 1932-től kezdődik a z az idő, amikor a kommunisták élnek az új k ö ­ rülmények a d t a lehetőségekkel, hogy megkezdjék a vajdasági soknemze­ tiségű munkásosztály egységfrontjának, v a l a m i n t a munkásosztály és a dolgozó parasztság harcos forradalmi szövetségének megalakítását. E z t az időt előzte meg a munkásosztály többségének a kommunista mozgalomba tömörítése; a munkásszervezetek osztályharcos aktivitásának elmélyítése, v a l a m i n t a kommunista és munkásmozgalom vezető szerepének megszer­ zése a parasztságnak az agrárválság megszüntetéséért meg az elnyomott nemzetek és nemzetiségek nemzeti egyenjogúságáért folyó harcában. Ezzel befejeződött a munkásosztály egységfrontjának meg a munkás-paraszt szövetségnek a módszeres kiépítése. A mozgalom megcáfolta azt a téves felfogást is, hogy a munkásmozgalom kommunista szárnya csak a dik­ t a t ú r a előtti formájában újíthatja fel tevékenységét. A burzsoá Jugoszlá­ viának szövetségi állammá való átalakulásáért v í v o t t egységes harcban a

vajdasági k o m m u n i s t á k h a m a r a m a g u k é n a k érezték az a u t o n ó m V a j ­ daságért eszmét. Vajdaságot történelmileg f o r m á l ó d o t t területnek tekin­ tették, h a r c o l t a k helyének Jugoszláviában v a l ó demokratikus m e g h a t á r o ­ zásáért, nemzeti kérdésének megoldásáért. A J K P vajdasági szervezeteinek felújítása és a k ö z t ü k teremtett k a p ­ csolat a p á r t új, népfrontpolitikájának eredménye v o l t 1932-től. A z új i r á n y t a K o m i n t e r n V I I . kongresszusán és a J K P K ö z p o n t i Bizottságá­ n a k 1935-ben, Splitben m e g t a r t o t t p l é n u m á n világosan megjelölték. A k o m m u n i s t á k megértették, hogy a munkásszakszervezetekben tevékeny­ kedniük kell a m u n k á s o s z t á l y n a k a közvetlen gazdasági kizsákmányolás és a n ö v e k v ő fasiszta veszély ellen k i a l a k í t a n d ó egységfrontjáért. A m u n ­ kásosztály akcióegysége a népfront megalakításának alapjává és legfon­ tosabb feltételévé v á l t . A fasiszta veszély h a t á s á r a a p á r t felhagyott a burzsoá Jugoszlávia szétbomlasztásának és a szociáldemokraták elleni politikájával. A k o m m u n i s t á k osztályharcos tevékenységüket nemcsak a szociáldemokrata szakszervezetékben fejtették ki, h a n e m együttműködtek az ellenzéki politikai p á r t o k k a l is, amelyek a parasztságot és a többi középréteget tömörítették. A J K P ezekben a p á r t o k b a n is m u n k á l k o d o t t . A vajdasági szerződéstervezetek 1932 decemberétől a szerb Vajdaságért folyó harc végét jelölték. A polgári demokratikus mozgalom arra a k ö ­ vetkeztetésre jutott, hogy Vajdaság nem lehet t o v á b b csak szerb, h a n e m egyenjogú népek közössége. A vajdasági polgári mozgalom azonban nem volt képes arra, hogy megteremtse az egyenjogú népek Vajdaságát a b u r ­ zsoá Jugoszláviában, az ország ugyanis az erősebb burzsoá h a t a l m a k im­ perialista igényének és számításának t á r g y a lett. Jugoszlávia sorsa m á r nem a hazai burzsoázia a k a r a t á t ó l függött. A z új Vajdaságért folyó h a r c ügyét viszonylag rövid időre a J K P vezette forradalmi m u n k á s m o z g a l o m vette át. A kommunista mozgalom m á r 1935 őszén megfogalmazta A V A J D A S Á G I A K N A K V A J D A S Á G O T ! jelszót, s attól k e z d v e k i t a r t ó a n követte. 1933-tól k e z d v e a nemzetek középrétegei, s különösen a munkásság és a parasztság azt a nézetet vallotta, hogy meg kell döteni a nagyszerb burzsoázia h a t a l m á t . E nézet t á p l á l t a az akciókészséget, amely h a b á r de­ m o k r a t i k u s irányvételű volt, nem volt mentes a reakciós tendenciától sem. A kommunista mozgalom a munkásosztály egységfrontjának és az antifasiszta n é p f r o n t n a k a megalakításával kijelölte az akciókészség valódi történelmi értelmét: hogy a reakciót az ország demokratikus átalakítása érdekében kell h a t a l m á t ó l megfosztani, az új államban ugyanis a m u n ­ kásmozgalom egységesebben és szabadabban fejthette ki tevékenységét a kapitalista társadalmi berendezés megszüntetése és a szocialista társadalmi rend kiépítése végett. A parasztság jelentős része a polgári ellenzéki p á r t o k h o z és mozgal­ m a k h o z csatlakozott, s kész volt harcolni a centralista államberendezés megszüntetéséért,, a föderatív államberendezésért, v a l a m i n t a többi álta­ lános, demokratikus követelés megvalósításáért. A föderatív Jugoszláviá-

ban Vajdaság is a u t o n ó m i á t követelt m a g á n a k . A z agrárválság, a dik­ t a t ú r a és a n a g y gazdasági válság, v a l a m i n t a fasizmus veszélye erős de­ m o k r a t i k u s p a r a s z t - és kispolgári m o z g a l m a t v á l t o t t k i . A hagyomány és a k ö r ü l m é n y e k folytán a mozgalom élére a kispolgári demokrácia po­ litikai ereje került. 1933—1934-ben a Szocialista P á r t felújításáért foly­ t a t o t t k a m p á n y idején a szociáldemokraták lettek a mozgalom vezetői, u t á n u k pedig — 1935—1936-ban — a vajdasági mozgalom. A két ve­ zetőség alaposan és meggyőzően kifejtette a kispolgári rétegek előtt, hogy a fasiszta reakció formájában politikailag megtestesült kapitalizmus az igazi ellenségük, s hogy az államközösség és a kispolgári nemzetgazdaság fennmaradása érdekében elkerülhetetlen az ellene való h a r c a demokra­ tikusabb államberendezésért. A kispolgári demokrácia politikai vezetése a z o n b a n nem t a r t o t t a m a g á t következetesen az antikapitalista és anti­ fasiszta h a r c jelszavához, s nem is v o l t képes az erőket tömöríteni, ezért tekintélye fokozatosan csökkent. A kapitalizmus, illetve a fasizmus elleni h a r c igazi képviselőit a tömegek egyre i n k á b b a kommunista és forra­ dalmi m u n k á s m o z g a l o m b a n t a l á l t á k meg. Tagjai ugyanis szintén azt a nézetet v a l l o t t á k , h o g y a demokratizálódásért folyó z a v a r t a l a n harc k i ­ b o n t a k o z á s á h o z meg kell őrizni a jugoszláv népek közösségét. A kommunista mozgalom által vezetett proletártömegek újra gazdasági és politikai a k c i ó k a t kezdeményeztek. A kommunista mozgalom tudta, hogy a forradalmi tett egyik legfontosabb feltétele a d v a v a n : kialakult az erős kispolgári demokratikus mozgalom, amely elfogadta az antifa­ siszta, illetve az ország demokratizálódásáért folyó harcot, tehát objek­ tíve a m u n k á s m o z g a l o m szövetségese, amennyiben a munkásmozgalom akcióegysége megvalósul, és képes lesz a fasiszta veszélv elhárítására. A sovinizmus, a nemzeti gyűlölet és az egyenlőtlenség elleni h a r c volt a feladat az összes antifasiszta, forradalmi demokratikus erő, tehát a m u n ­ kás-paraszt szövetség megkötése közben. A szövetségi rendszerű burzsoá Jugoszláviában k i a l a k í t a n d ó autonóm Vaidaságért folyó küzdelem igazi történelmi h a r c lett Vaidaság minden dolgozó rétege, s külön a mellőzött értelmiség meg a kispolgárság jelentős része előtt is. A vaidasági autonomista mozgalom kezdetben burzsoá ve­ zetésű volt, s aktivistái a veszélyeztetett és elszegényedő rétegekből ke­ rültek k i . A parasztság, a kisiparosok, a kiskereskedők és az értelmiség jelentős része, s főként a jugoszláv kapitalista társadalmon kilátástalansága m i a t t veszélyeztetett ifjúság v e t t részt a vajdasági autonomista mozgalomban, amely kezdetben túlnyomórészt szerb volt. A z o n b a n h a ­ marosan csatlakozott hozzá a német lakosság, a szlovákság meg a m a ­ gyarság jelentős része, főleg Bácskában. A Vajdaság autonómiájáért folyó h a r c súlypontja a kispolgári vajdasági mozgalomról á t t e v ő d ö t t a m u n ­ kásmozgalomba, mivel a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t elfogadta A V A J ­ D A S Á G I A K N A K V A J D A S Á G O T ! jelszót. (A p á r t a föderalizmust t á ­ mogatta.) E k k o r az autonomista mozgalom m á r nem volt szerb, paraszti és kispolgári jellegű. A kommunista mozgalom ezenkívül egyre inkább

éreztette hatását falun is, elősegítette a mezőgazdasági munkásság szak­ szervezeteinek kibontakozását, kiterjesztette az együttműködést a föld­ műves baloldal követőire, s k i t a r t ó a n kereste a kapcsolatot a vajdasági mozgalom vezető polgári képviselőivel. A kommunista mozgalom 1935ben és 1936-ban egész sztrájkhullámot indított, nem jelentéktelen hatást fejtett ki az ifjúsági mozgalom által, s kezdeményező bizottságok alakí­ tásával igyekezett előmozdítani a M u n k á s o k Egységpártjának és a N é p ­ frontnak a megalakítását. A p á r t az autonomista m o z g a l m a t a demok­ ráciáért és a dolgozó rétegek érdekeiért folyó harc eszközévé igyekezett tenni. A harc pedig az agrárreform revíziójáért, az agrárválság következ­ ményeinek enyhítéséért, a munkásosztály nehéz gazdasági helyzetének javításáért és elsősorban a nagyszerb hegemónia megszüntetéséért meg a központosított államberendezés megváltoztatásáért folyt. A kommunista mozgalom elérte, hogy az ellenzéki polgári mozgalmak gyakorlatilag egyenrangú félnek ismerték el a föderalizmusért folyó harcban. 1936 októberében az akcióegységbe t ö m ö r ü l t vajdasági munkásmozgalom k é p ­ viselői formális egyezményt kötöttek a polgári vajdasági mozgalom ve­ zetőivel. A munkásmozgalom akcióegysége csak n é h á n y n a p p a l előbb jött létre, és a kispolgári demokráciával kötendő szövetségének létreho­ zásával egyidőben folyt. A baloldaliak (kommunisták) és a szociáldemokraták munkásmozgal­ m o n belüli megegyezése és a polgári vajdasági mozgalommal kialakult szövetségük azt bizonyítja, h o g y a J K P - n e k a Vajdaság autonómiájáért folyó harcban sajátos formában sikerült létrehoznia az akcióegységbe t ö ­ mörült munkásosztály és a parasztság harcos, forradalmi szövetségét. Az autonomista mozgalom tömegbázisa tehát nagyobb lett, minőségileg megváltozott: a szövetség pillanatában nemcsak a dolgozó parasztság egy részének, a kisiparosoknak és 'kiskereskedőknek v a l a m i n t a z értelmi­ ség egy részének mozgalma, tehát a vajdasági nép demokratikus és a n t i ­ fasiszta elkötelezettségű társadalmi erőinek mozgalma volt már, h a n e m a munkásosztályé is. Legfőbb mozgatóereje h a m a r o s a n az osztályharcos, akcióegységbe t ö m ö r ü l t munkásosztály lett, amelynek élcsapata a J u g o ­ szláv K o m m u n i s t a P á r t volt. A kommunisták hatására az autonomista mozgalom kiszélesedett, s a kispolgári, kiegyezésre kész vajdasági mozga­ lom k e z d e t t átalakulni forradalmi demokratikus, osztályharcos m o z g a ­ lommá, amely a nagyszerb burzsoázia, az állami centralizmus és a bur­ zsoázia unitarista ideológiája ellen harcolt. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t vajdasági szervezeteinek és vezetősé­ gének 1935—36. évi felújítása és kapcsolatteremtése szervesen összefüg­ gött a munkásszakszervezetek akcióegységének megteremtésében elért si­ kerekkel, az eredményes sztrájkokkal, v a l a m i n t a munkások egységpártját szorgalmazó kezdeményező bizottságok tevékenységének sikereivel. Ebben az időben épült ki az antifasiszta N é p f r o n t által a munkásosztály és a parasztság szövetsége is. A J K P vajdasági szervezetének 1936 végén be­ következett lebukása ideiglenesen gyengítette a p á r t és a m u n k á s m o z g a -

lom hatását és helyzetét az autonomista mozgalomban. A szociáldemok­ r a t a Jugoszláv Egyesült Munkásszakszervezetek Szövetségének (URSSJ) 1937-ben m e g t a r t o t t területi értekezletén a baloldaliak többségben vol­ tak, de a soraikban bekövetkezett árulás lehetővé tette a szociáldemok­ r a t á k n a k , hogy kezükben t a r t s á k az U R S S J területi vezetését. Káros hatással volt a mozgalomra az ifjúsági mozgalom 1937 októberi betil­ tása és feloszlatása is. Ugyanezen év áprilisában a l k o t t á k meg a mini­ mális napibérekről szóló t ö r v é n y t , válaszként az 1935—36-os n a g y sztrájkhullámra. A z 1937. és a későbbi évek eseményei megváltoztattak az osztályharc k i b o n t a k o z á s á n a k körülményeit, v a l a m i n t az osztályhar­ cos erők fejlődését és megoszlását, A háborús összetűzéssé alakuló európai politikai viszonyok kiélezték és elmélyítették Jugoszláviában és Vajda­ ságban a nemzeti ellentétet. Szemmel látható, hogy 1935-től a burzsoá Jugoszlávia demokratizálá­ sáért folyó h a r c egyre szorosabban összefonódik a békeharccál és a legreakciósabb burzsoá erők háborús fenyegetései elleni küzdelemmel. A b u r ­ zsoá Jugoszlávia politikai életében demokratikus változásokat a k a r ó m o z ­ galmak természetesen a z t is követelték, hogy a k o r m á n y a külpolitikában újra együttműködjön a nyugati burzsoá demokráciákkal, hogy elismerje a Szovjetuniót és lépjen vele diplomáciai viszonyra. 1937-től kezdve a p á r t d o k u m e n t u m o k b a n fontos feladat, hogy a k o m m u n i s t á k forradalmi demokratikus tömegmozgalmat alakítsanak ki, s hogy a l k a l m a z z á k a t ö ­ megharc eszközeit. A forradalmi demokratikus tömegmozgalom kiépíté­ sének stratégiája és taktikája szempontjából csak alulról lehetett k e z d e ­ ményezni, mivel az utolsó lehetősége is megszűnt a n n a k , hogy a kispol­ gári demokrácia vezetése jugoszláv viszonylatban is elfogadja a J u g o ­ szláv K o m m u n i s t a P á r t t a l való együttműködést a burzsoá Jugoszlávia demokratizálásáért folyó harcban. A z 1936 végén t ö r t é n t lebukás u t á n a h a l a d ó ifjúság akcióival fej­ tettek ki tevékenységet a kommunisták a kispolgári tömegek között. A z erről szóló d o k u m e n t u m o k meggyőzően m u t a t n a k rá arra, hogy a k ö ­ zéposztály, illetve a kispolgárság és a proletariátus helyzete állandóan rosszabbodik, s ezenkívül történelmi érdekeik is fedik egymást. A doku­ mentumókból kiolvasható az is, hogy a g y a k o r l a t b a n lé kell győzni az egyre erősödő imperialista és nemzeti frontokat, amelyeket a fasizmus és más reakciós burzsoá elemek teremtenek, hogy ezáltal lehetetlenné tegyék a társadalom demokratizálásáért v í v o t t harcot. 1938 és 1939 folyamán széles körű p r o p a g a n d á t fejtett ki a kezdemé­ nyező bizottság a dolgozó nép p á r t j á n a k megalakításáért. Bácska, Bánát és Szerémség több helységében helyi kezdeményező bizottságok alakultak és tevékenykedtek. A dolgozó nép p á r t j á n a k lapja is volt, amely m a g y a r nyelven jelent meg, rövid ideig pedig szerben is. A z 1938 decemberében m e g t a r t o t t képviselőházi választásokban a dolgozó nép pártja együtt in­ dult a vajdasági mozgalommal, amelynek végrehajtó bizottságában he­ lyet k a p o t t a dolgozó nép p á r t j á n a k egyik képviselője is. E z az az idő,

amikor — t á g a b b értelemben véve — sor került az autonomista mozga­ lom erőviszonyainak felmérésére, m i k o r a J K P Vajdaságban megszerezte a vezető szerepet az autonomista mozgalomban, vagyis ő lett a vezető p á r t . Minderre 1939 folyamán került sor, amikor megalakult a H o r v á t Bánság. A második világháború kezdetétől a p á r t erősödött. A z esemé­ nyek hatására a vajdasági mozgalom kispolgári vezetői nem vállalták a mozgalom politikáját. A vajdasági kommunista mozgalom erőfeszítése­ ket tett, hogy fönntartsa az autonomista mozgalmat, hogy folytassa és kibővítse az ország demokratizálásáért v í v o t t harcot, a körülmények azonban olyan kedvezőtlenek és bonyolultak voltak, hogy a p á r t n a k el kellett állnia a dolgozó nép p á r t j á n a k , azaz a munkásosztály és a p a ­ rasztság szövetségét összefogó szervezetnek a megalakításától. Ezzel k a p ­ csolatban figyelemre méltó az a jelenség, hogy a vajdasági mozgalom földműves baloldalához t a r t o z ó középrétegek is csatlakoznak a k o m m u ­ nista mozgalomhoz. A J K P vezető szerepét eredményező folyamat a for­ radalmi demokratikus mozgalomban megszerzett egyenrangú fegyvertársi pozíciótól kezdődött, amely az 1936. évi megegyezésekkel jött létre, s amelyet a dolgozó nép p á r t j á n a k és a vajdasági m o z g a l o m n a k az 1938 decemberében t a r t o t t képviselőházi választásokon való közös indulása erősített meg. A J K P feltörése sajátos az egész jugoszláv társadalomban. A vajdasági polgári ellenzéki politikai p á r t o k és csoportosulások fel­ h a g y t a k a föderális államberendezés, illetve Vajdaság autonómiájának követelésével, s ezzel végül is nem b i z o n y u l t a k demokratikus i r á n y z a t ú a k n a k . A z osztályharcos erők megoszlása tehát sokkal világosabbá és logikusabbá vált. A vajdasági ifjúság (amely mögött a J K P állt) és a dolgozó nép pártja kezdeményező bizottságának d o k u m e n t u m a i azt bizonyítják, hogy a J K P bizonyos mértékben legalizálódott. E r r e a jelentős m o m e n t u m r a nem kerülhetett volna sor a demokratikus szemléletű tömegek és a J K P egy­ sége és akcióegysége nélkül. N y i l v á n v a l ó tehát, h o g y ebben az időben a kommunista mozgalom és a népfrontszellem erősödött. Tízéves k i t a r t ó és nehéz m u n k a u t á n a p á r t n a k sikerült elérnie, hogy 1939 és 1940 folyamán Vajdaságban termelői pártsejteket szervezzen, a területieket pedig szakmai alapra helyezze. A z eredmény nem volt nagy, mégis jelentős. A p á r t eszmei-politikai szintjéhez megfelelő szervezeti felépítés is járult, hogy a J K P valóban vállalhatta a forradalom élcsapa­ t á n a k szerepét, mivel a pártszervezeti rendszer olyan eredményesen b ő ­ vült Vajdaságban, m i n t régebben soha. Bár a tagság nemzeti és szociális összetétele nem volt a legkedvezőbb, mégis a p á r t vajdasági szervezési és politikai m u n k á j á b a n érvényesülő jórészt kedvező i r á n y z a t o k eredménye és kifejezése volt. A J K P 1940 végén megtartott V I . t a r t o m á n y i értekezletén megállapították, hogy a tagság k ö z ö t t elég sok a szerb és h o r v á t . M a g y a r (a tagság mintegy 30 százaléka), szlovák, német alig, r o m á n pedig gyakorlatilag egyáltalán

nem volt. A szociális felmérés viszont a kisipari munkásság és kispa­ rasztság jelentős részvételét m u t a t t a . A vajdasági kommunista mozgalom kedvező szervezési és politikai tér­ hódításával szemben kedvezőtlen i r á n y z a t o k is m u t a t k o z t a k a forradalmi demokratikus tömegmozgalom, illetve az antifasiszta népfrontmozgalom kibontakozásában. N y i l v á n v a l ó , hogy a termelői és szakmai pártsejtek megalakítása k a p ­ csolatban volt a Jugoszláv Egyesült Munkásszakszervezetek Szövetségé­ nek alapszervezeteiben és a h a t helyi szakmaközi bizottságában kifejtett kommunista hatással. A kapcsolat m e g m u t a t k o z o t t az egyre gyakoribbá váló sztrájkokban is, amelyeket főként a k o m m u n i s t á k szerveztek és b o n o y l í t o t t a k le. J ó példa erre az 1940-ben Sremska Mitrovicán megszer­ vezett éhínség- és drágaságellenes sztrájkok és tüntetések. A szervezett munkásság létszáma azonban jelentősen csökkent. 1936-ban 6638 tagja volt a Jugoszláv Egyesült Munkásszakszervezetek Szövetségének, vagyis az ipari és kisipari munkásság mintegy 6 százaléka; 1938 végén viszont 4369-re csökkent az U R S S J tagságának létszáma, ami a munkásság lét­ számának 4 százaléka volt. 1940-ben sem v á l t o z o t t a helyzet. A Mező­ gazdasági Munkásság Szövetsége, amely főleg a m a g y a r föld nélküli p a ­ rasztok szervezete volt, szinte teljesen széthullott, b á r 1936—1937-ben 23 734 tagja volt. A z U R S S J területi vezetése hatósági nyomással és ül­ dözéssel m a g y a r á z t a a jelenséget, s ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a t á m a d á s n a k kevésbé t u d n a k ellenállni a nemzetiségi kisebbségekhez tar­ tozó munkások és a l k a l m a z o t t a k . A szociáldemokraták álláspontja a sztrájkhangulattal és a m u n k á s m o z g a l o m m a l kapcsolatban — az U R S S J ben kifejtett álláspontjuk —, ugyancsak hozzájárult ehhez a jelenséghez, amely egyben r á m u t a t a vajdasági munkásszakszervezetek egységének és akcióegységének igazi mértékére is. E n n e k fényében igen fontosnak tűnik előttünk az a tény, amelyre r á m u t a t t a k a S K O J V. és a J K P V I . t a r t o ­ m á n y i értekezletének dokumentumai. H a n g s ú l y o z z á k , hogy a kommunista mozgalomnak Vajdaságban nincs elég felkészült, k é p z e t t kádere, elsősor­ b a n h i á n y z a n a k a munkásifjúság, illetve az ipari proletariátus soraiból. A J K P t a r t o m á n y i értekezletének jelentése ezenkívül azt is kiemeli, hogy a kommunisták körében ellenállás m u t a t k o z i k a szakszervezeti m u n k á v a l szemben. Jellemző tény, hogy az ellenszegülők a szakszervezeti m u n k á b a n való részvétel „lehetetlenségét" — többek k ö z ö t t — a vállalatok sok nemzetiségével is igazolni igyekeztek. A munkásmozgalomban jelen volt tehát a kispolgári patriotizmus (sovinizmus). A z egyre élesebb és mélyebb nemzeti ellentétek megnehezítették a kommunista mozgalomnak, hogy hasson a munkásosztályra és közép­ rétegekre. Meggyőző bizonyítékokat találunk ezzel kapcsolatban a J K P és a S K O J említett t a r t o m á n y i értekezleteinek d o k u m e n t u m a i b a n is. A S K O J V. t a r t o m á n y i értekezletének h a t á r o z a t a i megállapítják, hogy az ifjúság politikai akcióinak végrehajtásában v a n n a k bizonyos eredmények, de hiányosságok is. A z értekezleten azonban elmondták, hogy az ered-

menyek nem a n n y i r a a S K O J tevékenységének eredményei, h a n e m in­ k á b b a világban és az országban u r a l k o d ó helyzet alakulásának követ­ kezményei: „Saját nehéz helyzetének hatására, az imperialista h á b o r ú borzalmai, a bizonytalan jövő, a nyomor, a munkanélküliség, az éhínség, a politikai és szociális jogfosztottság hatására a vajdasági ifjúság belátta, hogy az ilyen társadalmi rendszertől nem v á r h a t semmi jót, legfeljebb az a m ú g y is kilátástalan helyzet romlását. A z ifjúság rájött, hogy két világ áll előtte: a kapitalizmus, amely tönkreteszi ifjúságát, és a szocia­ lizmus, amely jövőt, boldogságot, békét és m u n k á t jelent. Fontos ered­ ménynek számít, hogy az ifjúság a Szovjetunióra tekintett. H i b a azon­ ban, hogy t ú l n y o m ó többségük nem ismeri az utat, amelyen h a l a d v a teljesítheti vágyait, és hogy még mindig lehetőségük v a n az ifjúság- és népellenes m o z g a l m a k n a k (ez különösen a kisebbségekre v o n a t k o z i k ) arra, hogy az ifjúság körében garázdálkodhassanak és hogy hazugságaik­ kal elszédítsék ő k e t . " A p á r t h a t á r o z a t még kritikusabban mérte fel a J K P szervezeteinek és vezetőségének tevékenységében m u t a t k o z ó hiányosságokat. A h a t á r o ­ zat szerint a J K P vajdasági tevékenységének belső eszmei-politikai és szervezeti körülményei rendezésében jelentős eredmények születtek, ettől függetlenül azonban a p á r t nem v á l t Vajdaságban a tömegek és a forra­ dalmi demokratikus mozgalom élcsapatává. A h a t á r o z a t egyik tétele rá­ m u t a t arra, hogy a J K P vajdasági vezetősége talán túlságosan leszűkítve tekint, túlnyomórészt a saját gyengeségeire, s emellett nem látja elég tisztán saját objektív helyzetét az osztályharcos erők fejlődésében és megoszlásában. A tétel, amelyben felsorolják a pártszervezetek és p á r t ­ vezetőségek gyenge oldalait, így h a n g z i k : „ . . . az értekezlet r á m u t a t számos hiányosságra is: nem megfelelő mér­ tékű a munkásosztály soraiban kifejtett agitáció és p r o p a g a n d a , k ü l ö n ö ­ sen a széles néprétegek köreiben, aminek az a következménye, h o g y a p á r t nem lett a munkásosztály képviselője, és a dolgozó nép h a r c á n a k élcsapata; a t a r t o m á n y i bizottság n e m eléggé a k t í v k ö n y v k i a d á s b a n , különösen kevés irodalom jelenik meg németül, m a g y a r u l és szlovákul; nem jók a kapcsolatok a vajdasági népek nemzeti felszabadító mozgal­ m á v a l , s egyáltalán nem kielégítő a németek, m a g y a r o k , szlovákok és r o m á n o k körében végzett p á r t m u n k a , ami lehetővé tette, hogy gyökeret eresszen a m a g y a r revizionizmus és a német nácizmus; sor került nagy­ számú vegyes és kevés vállalati pártsejt megalakítására; kevés a kezde­ ményezés a fórumokban és az alapszervezetekben; rendszertelen a szak­ irodalom és az anyagok feldolgozása, és különösen sok hiányosság ta­ pasztalható a pénzügy intézésében." A vajdasági kommunisták helyes álláspontot foglaltak el az agrár- és a nemzeti kérdésben, de a nemzeti ellentétek gyakorlati megoldásában lemaradtak. A J K P Vajdaságban tulajdonképpen kiszélesítette társadalmi alapját, de az egyre tömegesebb társadalmi alap m e g v á l t o z t a t t a nemzeti színezetét. Ez részben fordított értékét jelentette a n n a k az állapotnak,

a m i k o r a m u n k á s m o z g a l o m k o m m u n i s t a szárnyában főleg magyar p r o ­ letárok tevékenykedtek. A különbség és a haladás az volt, hogy ebben az időben a n é p f r o n t m o z g a l o m b a n túlnyomórészt szlaveno-szerb, anti­ fasiszta szemléletű kisbirtokosok, s főként a parasztok vettek részt. A J K P tevékenységét kezdetben a burzsoá Jugoszlávia szétbomlasztásának politikája h a t á r o z t a meg, ebben az időben viszont a burzsoá Jugoszlávia h a t á r a i n a k megőrzését jelölte ki célul a p á r t , mivel a h a t á r o k sérthetet­ lenségét az ország demokratikus átalakítása és az osztályharc további eredményes folytatása fontos feltételének t a r t o t t a . Az antifasiszta n é p ­ frontmozgalom szociális alapjának efféle nemzeti körülhatároltságában rejlett ereje és rejlettek gyengeségei is, s nagymértékben ez a nemzeti korlátozottság befolyásolta a megszállók elleni fegyveres népfelszabadító harc egyetlen és sajátos kibontakozását is.

A z az út, amelyet a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t megtett a proletár egységfront, v a l a m i n t a munkásosztály és a parasztság szövetsége stra­ tégiájának és t a k t i k á j á n a k megalapozásától Vajdaság munkásosztálya, nemzetei és nemzetiségei nemzeti felszabadító és osztályharcának vezeté­ séig és a vezető szerep gyakorlati megszerzéséig, az agrár- és nemzeti kérdés tisztázásán, v a l a m i n t a frakciók és a legális szociáldemokraták meg törekvésük elleni harccal valósult meg. A J K P a proletár egységfront taktikáját valójában a fasizmus elleni h a r c körülményei között volt képes alkalmazni, amikor befejezéséhez közeledett eszmei-politikai megszilárdu­ lása, és amikor erős káderekkel rendelkező p á r t t á kezdett válni. U g y a n ­ a k k o r a proletárok és a kisbirtokosok t u d a t a is fejlődött. Egyre nagyobb részük csatlakozott a J K P - h o z , a munkásosztály élcsapatához, amely t a k ­ tikájában a nemzeti kérdés megoldására helyezte a hangsúlyt. Figyelmét a nemzeti kérdésre összpontosítva a p á r t ezzel a módszerrel harcolt az osztályharc viszonylag z a v a r t a l a n és független fejlődésének biztosításáért a proletáregység, v a l a m i n t a szervezett munkásosztály és a parasztság szövetségének érdekében. M i u t á n elvileg r á m u t a t o t t arra, hogy a jugoszláv burzsoázia nem képes m á r képviselni és megvalósítani a nemzeti, illetve társadalmi érdekeket, a J K P maga lépett fel a néptömegek képviseletében, és vezette harcba őket a társadalmi és nemzeti érdekek valóra váltásáért. A fenti érdeke­ kért folyó h a r c első követelése a föderalizmus, vagyis a burzsoá Jugoszlá­ via szövetségi alapon történő átalakítása. „Csak a fejlett polgári demokrácia viszonyai k ö z ö t t kerülhet sor d ö n t ő összecsapásra a proletariátus és a burzsoázia k ö z ö t t " — írta Lenin a polgári demokratikus köztársaság kialakulásának föltételeiről. A nemzet­ közi viszonyok a z o n b a n úgy alakultak, hogy a jugoszláv demokratikus forradalom — amely egyben a polgári demokratikus forradalom végét és a szocialista forradalom (hatalomátvétel) kezdetét jelentette — szükség-

szerűen a demokratikus és reakciós erők nemzetközi fegyveres összecsa­ p á s á n a k részeként játszódott le. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t elszánt küzdelmet folytatott a nemze­ tek és nemzetiségek nemzeti felszabadító mozgalmaiban áskálódó impe­ rialista erők u r a l m a ellen, s e m o z g a l m a k n a k a forradalmi m u n k á s m o z ­ galom harcához v a l ó csatlakozását szorgalmazta. A p á r t a nemzeti fel­ szabadító mozgalmak számára a nemzeti egyenjogúságért folyó harc igazi i r á n y á t jelölte ki, azt h a n g o z t a t v a , hogy az osztályérdekek megkövetelik az ország demokratikus és föderatív átszervezését az osztályharc szaba­ d a b b kibontakozása érdekében. A z ország föderatív átalakításáért, illetve Vajdaság autonómiájáért folyó h a r c során — 1936 végéig — kialakult a soknemzetiségű munkásosztály egységfrontja, amilyen a gyakorlatban, korábban ezen a szinten nem valósult meg. Létrejött a szövetség a p a ­ rasztsággal és az összes nemzethez t a r t o z ó , függőségi viszonyú társadalmi rétegek demokratikus erőivel. A munkástömegek egyre tudatosabban v a l ­ lották a nemzeti egyenjogúság megvalósításának szükségességét, s egyre inkább a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t felé fordultak, t á m o g a t t á k a de­ mokratikus erők összefogásának politikáját az ország függetlenségének megvédése érdekében, v a l a m i n t Jugoszlávia hadbalépése ellen a fasiszta, illetve az imperialista erők oldalán. Ezek a viszonyok a d t á k a N é p f r o n t alulról kiinduló, további k i b o n t a k o z á s á n a k alapját 1937 u t á n is. A z osz­ t á l y h a r c egyre i n k á b b nemzeti felszabadító harccá kezdett átalakulni, a jugoszláv népek független államközösségének megőrzéséért folyó harccá, a demokratikus átalakulásért vezetett z a v a r t a l a n küzdelem érdekében. Ez az i d ő az igazi háborús viszonyokra való felkészülés ideje volt. Vajon až 1937-től k e z d ő d ő időszakban megszűnt-e m i n d a z , ami 1932től 1936 végéig fontos v í v m á n y t jelentett? Megszakadt-e vajon a m u n ­ kásosztály nemzeti elszigetelődése és egyáltalán a nemzeti összetűzések elleni harc, illetve a m u n k á s o s z t á l y többségének és a parasztságnak fel­ zárkózási folyamata a kommunista mozgalom mögött? N e m . Csupán a társadalmi fejlődés h a t á r o z t a meg az erők megoszlását az osztályharcban, egy m e g h a t á r o z o t t soknemzetiségű közegben. A foradalmi munkásosz­ tályra háruló feladat, hogy védje egy meghatározott, soknemzetiségű k ö ­ zösség integritását, illetve önálló belső fejlődését, h a t o t t oda, hogy az osztályharc oroszlánrésze nemzeti színezetű proletártömeg és d e m o k r a ­ tikus irányvételű kisbirtokos tömegnek jutott. N e m jelentett ez semmi­ féle kiváltságot, csupán megnövekedett felelősséget a kommunista és for­ radalmi munkásmozgalomért (mivel bizonyos mértékben egyfajta „nem­ z e t i " büszkeséget ébresztett, és az állam integritásának védelme kapcsán „ g y a n ú t " a z „ellenséges" nemzetiségű osztályharcos t á r s á v a l szemben). Ezek egyben nehezebb és összetettebb feltételei v o l t a k a kommunista és forradalmi munkásmozgalom forradalmi tevékenységének. A társadalmi fejlődés azonban u g y a n a k k o r valóban internacionálissá v á l t o z t a t t a az osztályharcot, legfontosabb és közvetlen feladatául jelölve ki a fasizmus elleni küzdelmet.

Rezime Izgradnja saveza radničke klase i seljaštva u Vojvodini od 1929. do 1941. godine — razvoj revolucionarno-demokratskog masovnog p o k r e t a — Ovim radom autor nastoji da celovito sagleda razvoj odnosa snaga u klasnoj borbi na teritoriji današnje Vojvodine u označenom periodu. U pitanju je veoma složen proces u komé KPJ nastoji da ostvari ulogu nacionalnog hegemona u borbi protiv kapitala i buržoaske reakcije, da izgradi akciono jedinstvo u pocepanom radničkom pokretu, da na toj osnovi izgradi snažan revolucionarno-demokratski pokret, usmeravajuéi ga ujedno na put bőrbe za diktaturu prole­ tarijata. Polazeći od Lenjinove strategije i taktike klasne bőrbe u uslovima održanja i razvoja prve proleterske države u ikapitalističkom okruženju i delovanja Komunističke internacionálé, autor ukazuje na glavne momente u razvoju jedinstvenog proleterskog fronta i saveza radničke klase sa seljaštvom, odnosno sa svim srednjim društvenim slojevima u Vojvodini. To su ustvari momenti periodizacije tog razvoja u Vojvodini. Počevši od uspostavljanja šestojanuarske diktature 1929. godine, kada se odnos klasnih snaga pomera u kőrist kapitala i buržoaske reakcije, označena su tri značajna momenta i kvaliteta u daljem razvoju klasnih snaga. To je, prvo, momenat kada se dešava promena smera u razvoju klasnih snaga u kőrist revolucionarno-demokratskog tábora; drugo, momenat kada KPJ u Vojvodini postiže da biva javno priznata i prihvaćena za ravnopravnog političkog subjekta u razvijanju revolucionarno-demokratskog pokreta; i treée, to je momenat kada KPJ objektivno stiče poziciju nacionalnog hegemona, jedine i stvarne avangarde i graditelja revolucionarno-demokratskog pokreta. Ta tri momenta su ujedno momenti stalnog, ali svojevrsnog jačanja revolucionarno-demokrat­ skog pokreta u Vojvodini, koji se u konkretnim istorijskim okolnostima razvio kao antifašistički narodnofrontovski pokret. Prateći suštinsku liniju njegovog razvoja, autor je osobito ukazao na ulogu stava i prakse K P J prema agrarnom i nacionalnom pitanju, takode na značaj bőrbe za autonomiju Vojvodine u njegovoj izgradnji.

Summary T h e D e v e l o p m e n t of the Working Class U n i o n and Peasantry in Vojvodina from 1929 to 1941 — the development of revolutionary-democratic mass movement — In this paper the author ties to analyze the development of the relationship of forces in the class struggle on the teritoty of today's Vojvodina in the given period. It is the question of a very complex process in which the Communist Party of Yugoslavia tries to get the role of national leader in the fight against

capital and middle-class reaciton, to build up a strong revolutionary-democratic movement on that basis, directing it towards the fight for the dictatorship of the proletariat. Starting from Lenin's strategy and tactics of class struggle under the conditions of the development of the first proletarian state in capitalistic circumstances and the actions of the Communist International, the author points out the main moments in the development of a unique proletarian front and the unión of the working class and peasantry, that is, with all middle social strata in Vojvodina. Those are actually the moments of periodisation of that development in Vojvodina. Starting with the accomplishment of the dictatorship of January 6th 1929, when the relationship of class forces <was moved in favour of the capital and middle-class reaction , three important moments were marked in the later development of class forces. First, the moment when the change of direction in the decelopment of class forces took place in favour of the revolutionarydemocratic community, second, the moment when the Communist Party of Yugoslavia in Vojvodina succeeded in being publicly recognized and accepted for equal political subject in the development of the revolutionary-democratic movement, and third, the moment when the Communist Party of Yugoslavia öbjectively got the poskion of national leader, the only really vanguard builder of revolutionary-democratic movement. These three moments were alsó the mo­ ments of constant but characteristic strengthening of revolutionary-democratic movement in Vojvodina which in concrete historical circumstances developed into an antifascistic national front movement. Following the essential line of its development, the authorespecially points out the role of viewpoint and practice of the Communist Party of Yugoslavia in agrarian and national problem, and alsó the importance of the fight for the autonomy of Vojvodina and its development.

Lőrincz Péter

A NÉPFRONT A NÉPEK EGYMÁSHOZ VALÓ KÖZELEDÉSÉNEK FUNKCIÓJÁBAN (1935—1941) (Vázlat)

A m i k o r 1935-ben az akkori P e t r o v g r á d b a n (Becskerek, Zrenjanin) az Udružena opozicija (Egyesült ellenzék) nagygyűlésén, amelynek első pol­ gári szónokai még szabadon n y i l a t k o z h a t t a k meg, s csak a 3-4. u t á n u k következő kommunista szónokot ráncigálta le Lazarov, a politikai rend­ ő r k a p i t á n y a szónoki emelvényről, megvonva tőlük a szót, vagy amikor közvetlen ezután Kragujevacon rendeztek hasonló, olyan egyesült ellen­ zéki nagygyűlést, amelyet a p á r t itt is népfrontgyűléssé v á l t o z t a t o t t k o m ­ munista szónokainak és hallgatóságának odaküldésével, a k k o r m á r a nem­ zetek és nemzetiségek együttműködésének — legalábbis nálunk, Vajda­ ságban, de a szintén soknemzetiségű Macedóniában is — gazdag múltja volt. Igaz, a népek egymáshoz való közeledésének ezeken a tájakon év­ tizedes, sőt évszázados a h a g y o m á n y a . Csak a macedón Uindenre, ilindeni felkelésre (1903) emlékeztetnék, hiszen a k k o r a rövid életű Krusevói Köztársaság elnöke, K a r e v a török birodalom és a feudális urak (basák, bégek) elleni h a r c r a egyként h í v t a fel mind a macedón, román és albán népet, m i n d a török proletariátust. D e nemzeteink és nemzetiségeink együttműködtek m á r a régi szociáldemokrata, majd természetesen a k o m ­ munista p á r t b a n . Szinte minden munkásgyűlésen felléptek szerb, magyar, német és román szónokok. Még a k k o r is, ha a hallgatóság megértette a szomszéd nép nyelvét, hiszen nem egyszer fordult elő, ha más nyelvű szónok éppen nem a k a d t , hogy a főszónok kétszer is elmondta beszédét: az anyanyelvén kívül az éppen szükség megkívánta más nyelven is. U g y a n í g y a helyi, megyei v a g y kerületi pártbizottságban is mindenkor minden vajdasági nép képviselve volt. Ez a h a g y o m á n y megkönnyítette és természetesnek l á t t a t t a a szomszéd népek együttműködését a z o k b a n az években is, amikor felülről ugyan nem lehetett megalakítani a népfrontot, de — mint az előbb említett Egyesült Ellenzék nagygyűlésein is — a p á r t alulról alakította ki a pol­ gári baloldal pártjainak együttműködését a proletariátussal és a n n a k osz­ tálytudatos tagjaival, vezetőivel.

A becskereki (zrenjanini) nagygyűlésen az a k k o r még diák Sulman Rózsáék, Bojin Valériáék, B r a n k o Gledáék azért jelentek meg (azok közé a m a g y a r o k és szerbek közé t a r t o z t a k , akik készek v o l t a k életüket is feláldozni szabadságharcunkban) a hallgatók között, hogy tapssal, egyegy közbevetett jelszóval irányítsák a szónokot és m a g u k k a l ragadják a polgári közönséget. A kragujevaci nagygyűlésre induló belgrádi v o n a t o n pedig ott ült a szerb költő Čeda Minderović is, aki ott, a v o n a t o n írta meg azt a híres dalát, amelyből hamarosan n é p d a l lett, csatadalát (Budi se Istók i Z a p a d . . . ) , amelyet még a v o n a t o n kezdett el énekelni a fülke népe, és mire Kragujevacra érkeztek, m á r a szerelvény minden kocsijá­ ban ezt harsogták a gyűlésre u t a z ó proletárok. És ne feledjük, a szerb C é d á v a l együtt énekelte a dalt a m a g y a r Seka is, azaz K á t h e , illetve Ser K a t ó , írói nevén: Kaszás K a t a (a H í d b a n ) és K a t a Kosač (a N a š a knjizicában), akiről — amikor tilos volt éppen a Čedomir Minderović név — új nevét vehette fel a költő, aki a Gladijator című versét pl. Ilija Katié néven, a N a s a knjizicát pedig Slobodan Katié néven jelentette meg. Idézzük fel K a t ó - K á t h e - S e k a alakját! „ A legfájdalmasabb az első csapást elszenvedni. Lesz még sok, sokkal több áldozat. D e . . . mi k e z d t ü k meg a leigázott E u r ó p á b a n először a h a r c o t . . . " Ezeket a szavakat m o n d t a az illegális küldetésben érkező Kaszás K a t a — S e r K a t ó , az Istinite legende (Igaz legendák) Sekája és Káthéja J o v a n Popoviééknak. A novellista J o v a n , aki egyébként írt m a ­ gyarul, így jelenítette meg K a t ó alakját: „s a z u t á n olyan észrevétlenül, hogy a léptei sem hallatszottak a lépcsőházban, elment. T a l á n m á r a k a p u n á l , a sarkon lesett rá a halálos veszedelem, m e r t ezt az asszonyt, ha cselédnek öltözött is, sokan ismerték . . . " T a l á n nem a z n a p , de h a m a ­ rosan valóban életét vesztette (1942). Tulajdonképpen csak 1933-ban kezdődött az élete, amikor belesodródott a munkásmozgalomba, hogy m i n d a m a g y a r o k (Szenttamás, Újvidék), mind a szerbek k ö z ö t t m ű k ö d ­ jék aztán, m á r 1941 előtt is: Belgrádban vagy a kosmaji járás falvaiban. A z O M P O K (Omladinski pokret, Ifjúsági mozgalom) lapjával, a N a š živottal (Életünk) szinte egyidőben indult meg Minderovié kis lapja, a faluhoz szóló N a š a knjižica( Könyvecskénk), amelynek K a t a Kosac szer­ kesztőtársa és főmunkatársa volt. V i t a t k o z o t t a szerb lapban a m a g y a r munkás, vagyis K a t ó a h o r v á t parasztköltővel, P a v l e Miskinával is, és hol mint elbeszélő riporter, hol pedig mint ideológus és agitátor szólt a szerb falvak népéhez. M e r t „ki kell m o n d o n u n k nekünk, íróknak, hogy igenis m i n d a n n y i u n k n a k joga v a n az élethez." (1937. 3—4. szám). „ A z igazságot, melyet elrejtenek előlünk, ki fogjuk harcolni." M e r t : „csodákat teremt a technikában a német, de a szegénységnek ebből ugyan nem sok haszna v a n , az oroszok alkotásait viszont a nép használja, é l v e z i . . . " (1937., 7 — 8 . szám) 1941—1942-ben Szerbiában dolgozik a bácskai m a ­ gyar nő — hol illegális pártharcosként, hol p a r t i z á n k é n t . A z Užicei Köztársaságban kis időre megpihen, hogy 1941 inovembere u t á n újra ille­ gális m u n k á r a indulhasson a megszállt Szerbiában. A valjevói koncent-

rációs t á b o r b a n a z u t á n főbe lövik. H i á b a kínozták, a nevét sem m o n d t a meg vallatóinak. D e nemcsak a N a š a knjizicában, hanem az újvidéki N a š životban és az Omladinski p o k r e t b a n is együttműködtek m a g y a r o k és szerbek, amint­ hogy a vajdasági szerb népfrontos ifjúság évkönyvében, a Vojvodanski zbornikban (Vajdasági Gyűjtemény) is szerepelt n é h á n y m a g y a r író a szerbek k ö z ö t t (Žarko Plamenac), habár v o l t a k itt olyan szerb írók és politikusok is, akik egyaránt í r t a k szerbül és m a g y a r u l (Jovan Popović, Bogdán Ćiplić és mások). A z első bánáti szerb kommunista m á r t í r r ó l például, a k i t a rendőrség még 1920-ban agyonvert Pancsován, a m a g y a r Lőrincz Péter írt (Plamenac néven). A N a š život t á b o r á b a n újra ott t a ­ láljuk őket, Sulman Rózsát és Bojin-Burkus Valériát. Rózsa ekkor R u ž a Pucina néven írt a lapba. K ö z r e m ű k ö d n e k az O M P O K - b a n is, amelyet a m a g y a r P a p P á l és a szerb N i k o l a Petrovié (aki magyarul, csehül és románul is beszélt) szervezett a p á r t nevében. A z O M P O K volt az ille­ gális p á r t legális ifjúsági, népfrontos szervezete. A vezetőség soraiban a szerb Koča K o l a r o v o t , Stanoje Županskit, Steva és D u r a Jovanoviéot, N i k o l a Skundriéot; Sucit és Pucit, Plamenacot, Á r v á i t meg más m a g y a ­ rokat, sőt t a l á n egy-két Németországból menekülő német antifasisztát is, akik közül egyesek tagjai v o l t a k a Kereskedelmi A k a d é m i a legális diák­ szervezetének, í r t a k lapjába, faliújságjára, melyet a V á r a d y rokon m a ­ gyar G r u n d Jóska szerkesztett a demokrata, antifasiszta polgárság nevé­ ben a m a g y a r kommunista Rózsa és K a t i , v a l a m i n t a szerb kommunista Gleđa és P o p o v i é társaságában. Egyébként P o p o v i é p a r t i z á n főhadnagy üdvözölte elsőnek 1944-ben a D u n a szerbiai partján a Vörös Hadsereg átkelő csapatát. A z O M P O K és N a š život persze kapcsolatban állt a H í d d a l is, hiszen m á r kezdetben e g y ü t t m ű k ö d ö t t P a p P á l és N i k o l a Petrovié, a két ille­ gális p á r t v e z e t ő . A H í d b a n í r t a k szerb írók is. T ö b b m a g y a r szintén i t t közölte a z o k a t a versfordításokat, amelyek a szerb, h o r v á t v a g y mace­ dón költőket m u t a t t á k be a m a g y a r közönségnek. M i n t ahogy ugyanezek a m a g y a r írók ismertették (Gál László, Somorja-Pálics, Plamenac-Lőrincz stb.) a szerbhorvát folyóiratokban a m a g y a r í r ó k a t és i r o d a l m a t is. Vajon ki t u d t a , ki tudja, h o g y a hidas Kis Flórián polgári neve C v e t k o Malušev. Így t ö r t é n t a z u t á n , hogy a N é p f r o n t által szervezett becskereki D a n Vojvodanske kulture (A vajdasági k u l t ú r a napja, 1937) mind a szerb, m i n d a m a g y a r problémáról és irodalomról is értekezett. A d y Endrének és Petőfi S á n d o r n a k a jugoszláv nemzetekre és irodalmakra, v a l a m i n t a vajdasági m a g y a r o k r a tett hatásáról például Plamenac írt beszámolót, de tekintve, hogy a k k o r Bitolában t a r t ó z k o d o t t , és nem u t a z h a t o t t Becske­ rekre, írását a szerb Vladimír K o l a r o v - K o č a olvasta fel. P l a m e n a c írását a z u t á n a Vojvodanski zbornik, az újvidéki D a n , meg a pancsovai V o j v o đ a n i n közölte, amelyben ekkor együttműködtek (míg D u d a Boškoviéék j o b b r a á t o t nem vezényeltek a l a p n a k is) a népfrontosok a p á r t t a l .

A D a n , D a k a Popovié lapja (habár szerkesztője még nemrégiben b á n és miniszter volt) szintén népfrontpolitikát folytatott ez idő tájt, és meg­ jelentette hasábjain az egész Vojvodanin-gárda meg a Maticába beválasz­ tott, majd onnan hamarosan kihulló Vasa Stajié-csoport írásait is, holott a Glas Matice u g y a n a k k o r helytelen politikát folytatva ki a k a r t a semmizni a m a g y a r szegényparasztságot, hogy — legalábbis a m a g y a r h a t á r mentén — szerbeket telepítsen helyükbe, földjükre. E z volt a k k o r kü­ lönben a báni palota terve is. S z a b a d k á n é p p ellenkezőleg. A z egykori kiváltságos szerb és C r n a Gora-i dobrovoljac réteg, — amelyet nemrég még kivételes földosztás útján k í v á n t a k a magyarság ellen felvonultatni — addigra m á r megta­ lálta helyét a m a g y a r szegényparasztság és munkásság oldalán. Egye­ temre járó nemzedékünk, az ifjúkommunista Vukoviéok, M o r a c á k együtt­ m ű k ö d t e k az induló H í d d a l , megtárgyalva a teendőket M a y e r O t t m á r ral, Rókussal, V u k o M a t k o v i é t y a l , akik persze Simokovich Rókushoz hasonlóan ott v o l t a k a népfrontos lap, a N é p s z a v a és a N a r o d n i glas szerkesztőségében is, együtt Jakša D a m j a n o v v a l , a tényleges és névleges szerkesztővel. A különválás ekkor m á r megindult. Míg a dobrovoljac egyesület vezetői, lapjának szerkesztői fasizmus közelbe sodródtak, és a Langulovok — a város rémei — egyként üldözték, k í n o z t á k , v a g y foj­ t o g a t t á k a k o m m u n i s t á k a t , m a g y a r o k a t és zsidókat, hívei m á r megtalál­ t á k az u t a t mind a p á r t h o z és a népfronthoz, mind a magyarsághoz. A dobrovoljac-kérdés bumeránggá vált, amely visszaütött, és a H o g y e r á k (Borbas), O l c á n o k (Ljotié fasiszta p á r t j á n a k b á n á t i vezetője, későbbi fa­ siszta miniszter) s egyéb fasiszták vonzóereje szűnőben volt. A szerbek és m a g y a r o k lassan r á t a l á l t a k a valóban egymás felé vezető ú t r a . V a n itt azonban egy megoldatlan dolog is. M i n t h a különbséget tennénk m a g y a r o k és németek között, h a b á r ennek okait, még nem p r ó b á l t u k kikutatni, s így nem tudjuk: nem mondvacsinált probléma-e? Csak fel­ vetem ezt a kérdést, tekintve, hogy ezúttal csupán a magyar-szerb n é p ­ frontos együttműködést és kutatási tervét szeretném vázolni. A n n a k ku­ tatási tervét például, hogyan is került sor arra, hogy 1941—1942-ben a közös harci front meggyengült, 1943—1944-ben pedig újból megerősödött. A szlovákok, ruszinok, r o m á n o k persze szintén e g y ü t t m ű k ö d t e k a szer­ bekkel a népfront mozgalomban. A probléma nem is ebben rejlik, h a n e m — a német kérdésben, amellyel, sajnos, még nemigen foglalkoztunk. I t t - o t t talán elhangzott, hogy a németek nem csatlakoztak a belső nemzetköziség 1935—1941 és 1944—1945 közötti népfrontmozgalmához. H o g y nem vettek részt a testvériség-egység mozgalom megteremtésében, hogy őket a többi népnél erősebben bűvkörébe v o n t a a hitleri fasizmus. (Egyelőre csupán Mirnics foglalkozott a német kérdéssel, de az ő k ö n y ­ vét nem l á t t a m még.) Bizonyára így volt ez, bár talán ezt sem szabad túlságosan mereven felfognunk — hiszen eltúloznánk. N é m e t - m a g y a r , német-szerb, román-szlovák együttműködésre m á r az 1918 előtti években is volt példa. Kromohrendi-Kredliing, de különösen Abai, B a r t m a n n Jer-

schewsky és mások népi demokratikus vonalon (1902—1914) mind a m a g y a r o k k a l , mind a szerbekkel, a r o m á n o k k a l együtt h a l a d t a k . A m i k o r 1914-ben, az első világháború előtti n a p o k b a n pl. megalakult a Jászi O s z k á r vezette Országos Radikális P á r t (csupán Pesten és Bánátban), a k k o r B á n á t b a n ennek a m a g y a r p á r t n a k a vezetőségében a m a g y a r G r á beron, Farkason kívül a szerb Dragičević, a román Bolentianu és a német B a r t m a n n is helyet k a p o t t . Bizonyára tévednek azok, akik, h a német egy politikus, m á r p á n g e r m á n Alldeutschot látnak, g y a n í t a n a k benne (1918 előtt) vagy (a 30-as években) hitleri fasisztát. Talán Steinacker se válik pángermánná, ha nem űzik ki az országból. Elvégre B á n á t b a n 1941—42ben az öreg Leiher szabotált, a m e r i k á z o t t a Savoyai nevű SS hadosztály­ ban, és fiát úgy nevelte, hogy amikor az k a t o n á v á serdült, megszökött a besorozás elől, és elment p a r t i z á n n a k . A verseci német Kornauert, a k o m ­ munista vezetőt pedig a német fasiszták végezték ki a zrenjanini Baglyason. H e c k , a pancsovai gépész p á r t t a g o t és illegális anyagot rejtege­ tett munkahelyén meg lakásán a megszállt Bánátban (1941—44). Persze ezek egyedi esetek, sorsok, amelyekből nem v o n h a t u n k le sza­ bályt. D e ki kellene k u t a t n u n k , meg kellene t a l á l n u n k az okot, amely a németeket olyan ú t r a vitte, amely nem a többi nemzet, nemzetiség felé, hanem a hitleri fasizmus felé hajlott. Elvégre a legtöbb ipari munkás — talán nem is a munkásarisztokrácia tagja — német volt Bánátban. L u m ­ penproletár alig a k a d t k ö z ö t t ü k . Valószínű azonban, hogy éppen mert jobb módú volt a német m u n k á s a m a g y a r , szerb stb. munkásnál — m á r régebben is k o m o l y a b b szándékkal lépett a szociáldemokrata p á r t b a . A két háború közötti években a szerb szociálsoviniszta topaloviéok is főleg a németek k ö z ö t t agitáltak (Versec, Karlovac), hogy párthíveket szerezzenek, amikor szociáldemokrata pártcsoportok úgyszólván nem is voltak Vajdaságban, a német helységek kivételével. T a l á n másfelé is lehetne k u t a t n i . Voltak német antifasiszták és k o m ­ munisták Vajdaságban, főleg t a l á n Bánátban, de alig-alig a k a d t német nyelvű haladó szellemű lap vagy folyóirat s afféle gazdasági és kulturális csoport vagy mozgalom, mint amilyen a H í d (lap és mozgalom) vagy a szerb O M P O K és lapjai. Volt k ö z ö t t ü k egy-két kommunista vagy anti­ fasiszta (Leiherék nem voltak kommunisták), de nem ismerünk az 1930-as években német legális frontmozgalmat, egyesületet vagy lapot, amely nagyobb réteget, tömeget egyesíthetett, nevelhetett volna. Ezen az úton is (amelyet C v e t k o Malušev vázolt fel előttem először egy vitánkban) el lehetne indulni, talán ezt az u t a t is érdemes lenne v é g i g j á r n i . . . Mindez nem témám, de csak itt vethetem fel ezt a kérdést, ahol az antifasiszta népfrontos nemzeti-nemzetiségi együttműködésnek csupán v á z l a t á t k í ­ v á n o m megírni, ahol egyéb kérdésekre csupán szeretném felhívni a fi­ gyelmet. D e térjünk vissza olyan részletekhez, amelyek talán a felvetett kérdés megfejtéséhez is segítséget n y ú j t h a t n a k . Hiszen Pancsován a Rozsarovszky

család (Ferenc, az apa, aki lengyelből inkább németté v á l t és Emil, a fiú, akit m a g y a r anyja elmagyarosított, h a b á r németül, szlovákul, szerbül is tökéletesen beszélt) 1935 és 41 k ö z ö t t jórészt németek k ö z ö t t dolgozott, agitált, őket igyekezett áthozni az antifasiszta frontra. (A német a p á n a k természetes volt a halála, Emilt viszont a német fasiszta megszálló együtt végezte ki a szerb Sonja M a r i n k o v i é t y a l és a német Komanerrel Baglyason.) És ezt cselekedte a németül jól beszélő m a g y a r Hollender M á r t o n is, aki p a r t i z á n lett, és 1943-ban elesett. T a l á n többet v á r t a k a J K P - t ó l a nemzeti politikában, mint a m e n n y i t valóban nyújtott m á r 1923-tól k e z d v e és főleg 1937—1941 között? A p á r t ekkor helyes nemzetiségi politikát folytatott, s ezzel szerbek, m a ­ gyarok, h o r v á t o k s a többiek meg v o l t a k elégedve, csak egyes fasiszta nemzetcsoportok fordultak H i t l e r felé. M é r t v o l t a k k ö z t ü k a németek többségben? Szociális helyzetükből következett volna ez? Munkásarisz­ tokráciájuk u r a l m a alatt állott volna a munkásosztály zöme? Vagy erősebb réteg lett volna a lumproletariátus, mint arról t u d o m á s u n k van? T a l á n a forradalmi h a g y o m á n y h i á n y z o t t (kiesett, bele sem ágyazó­ dott?) tudatukból? 1848—1849-et persze legfeljebb a távoli Rajna mellől (Neue Rheinische Zeitung) v a g y a drezdai, badeni 1849-es rövid életű f o r r a d a l m a k ültethették volna át t u d a t u k b a , m e r t helyben csak M a d r s pach h a t h a t o t t volna a forradalmi h a g y o m á n y kialakulására, de ő a m a ­ gyar h a g y o m á n y t gazdagította, s talán nem is Weischirchenben, nem is Bela C r k v á n , h a n e m Fehértemplomon m ű k ö d ö t t igen rövid ideig, elszi­ getelten. Pancsován, főleg Z i m o n y b a n 1848-ban a német munkásság h a r ­ cától különvált s ellenükben az ellenforradalmi erőkhöz csatlakozott a polgárság. 1848—49. és 1918—1919. a magyarságnak erős f o r r a d a l m i h a ­ gyománya, a németségre viszont csak egyes távoli (München, H a m b u r g ) s csupán p á r napos forradalmi megmozdulások h a t h a t t a k . Kérdés, elju­ tott-e ezeknek híre Bánátunkig?! A m i n t h o g y , t u d o m á s o m szerint a b á ­ náti, azaz lugosi, majd szegedi p á r napos forradalmi megmozdulások egyik részvevőjeként, Wallisch K á l m á n n a k 1934. évi antifasiszta, stájer­ országi próbálkozása sem v á l t B á n á t b a n ismertté. A társadalmi szerkezet (hatása volt az is) talán, hogy M a r x és Engels, vagy később R o z a Luxemburg és K l á r a Zetkin személyes varázsa sem érvényesülhetett, mert elhomályosította a revizionista Bernstein, a renegát K a u t s z k y hatása?! Bizonyára harcoltak, agitáltak mások is, de szintén eredménytelenül, hiszen a k a d t a k olyan kommunista németek is, akik kiöregedtek a k o m ­ munista agitátorok és szervezők sorából (mint a 60-on felüli és a m á r 1900 óta szervező H a r t m a n n ) kitelepedtek a megszállás idején a delibláti puszta m a g á n y á b a — mint az egykori őskeresztény remeték a Szaharába — és méhészkedtek, hogy átvészeljék a fasiszta időket. Mindez és számos

más ismert, főleg ismeretlen oka lehetett annak, hogy a bánáti németek tömegesen léptek be — persze kényszerre is — a Savoyai hadosztályba, de csak szórványosan a p a r t i z á n osztagokba. N e m volt minden német fasiszta, de hogy tömegesen v á l t a k azzá — sokkal nagyobb számban, mint a szerbek vagy a m a g y a r o k — a n n a k komoly okai lehettek, s ezek­ nek a ma még ismeretlen o k o k n a k feltétlenül a n y o m á r a kell b u k k a n ­ n u n k . Fel kell derítenünk például azt is, miért nem szerveztek 1 9 3 5 — 1941 k ö z ö t t legális antifasiszta mozgalmat. Ilyen volt a Liebwann család is: A z öreg, aki az első háború előtt harcos szociáldemokrata volt, a földmunkás szervezet élén állt. Fiai m á r kommunisták lettek a két háború közötti korszakban. N i k o l á t a p á r t még 1929 előtt a moszkvai egyetemre küldte, a h o n n a n soha sem jött vissza, mert a h a t á r o n elfogták a m o n a r chofasiszta k o p ó k . Karcsi viszont feleségével együtt harcolt 1942-ben Vojlovicán a fasiszta hatóság ellen. A k a d t a k m a g y a r k o m m u n i s t á k is, akik néha látszólag vagy valóban félrevonultak, passzívvá v á l t a k . D e ezt csak ideiglenesen cselekedték, h a ugyan akkor is nem csupán látszatra voltak tétlenek. Sikorszky Lajos jut az eszembe, aki m á r az első világháború idején, jóval a Magyarországi K o m m u n i s t á k P á r t j á n a k megalakítása előtt, 1918. X I . 24-én szervezte meg kommunista csoportját (először K o r o m O t t ó v a l , majd ö s t e r r e i c h e r Sándorral, Somló Dezsővel), és röpcédulákat szórt a nép közé a forradalmi hangulat ébrentartására, a kommunista szervezke­ dés megindítására. A z u t á n K u n Béla meghívta őt az alakuló értekezletre, és így részese volt a novemberi p á r t a l a k í t á s n a k is. M á r másnap ( X I . 25.) vasúti távírászként részt vesz az 1918-as szabadkai-pécsi szervezkedésben és az 1919 eleji ottani politikai sztrájkban. H a r c o l a Tanácsköztársaság­ ban, amelynek bukása u t á n Bécsben, K á r p á t a l j á n , majd ismét Bécsben, azután Pécsett, végül Pancsován tevékenykedett. Minket most természe­ tesen csupán újabb jugoszláviai működése érdekel. Pancsován élt, de nem vett részt az ottani munkásmozgalomban és p á r t m u n k á b a n egészen 1943-ig, a róla keletkezett legendák egyik v á l t o z a t a szerint. A másik változat viszont azt tartja róla, hogy — mivel állandó rendőri megfigye­ lés alatt állt — nem járt el sem a legális, sem az illegális összejövetelekre, de egy-két értelmiségi kommunista barátja közvetített közte és a p á r t között. Csak egy rendőrségi o k m á n y említi ok g y a n á n t azt is, hogy 1918—19-ben felesége, I v á n k a bonyolódott bele valamilyen spekulációs ügybe, és ezért Lajost eltávolították a pártból, még a régi Jugoszlávia létrejötte előtt. Bizonyos, hogy magyarországi mozgalmi (marxista és szépirodalmi) k ö n y v e k e t terjesztett Pancsován s talán m á s u t t is. J u t a l o m fejében csupán k ö n y v e k e t kért Pestről. 6000 kötetet gyűjtött össze. K ö n y v t á r á t , n a g y marxista tudását meg forradalmi kapcsolatát összekö­ tője révén a p á r t rendelkezésére bocsátotta. 1943-ban, hogy a lebukást elkerülje, feleségestül átszökött a p a r t i z á n o k h o z . 1944 őszén I v a n Milu-

tinović társaságában tért vissza Bánátba, ahol megszervezte az új h a t a l ­ mat. N é h á n y n a p m ú l t á n együtt indultak vissza Belgrádba egy tanács­ kozásra. Hajójuk a k n á r a futott. O t t pusztultak el mindketten, azaz m i n d ­ h á r m a n (Milutinovié, Sikovszky és felesége, I v á n k a ) . H a passzív is volt Sikovszky 1921—1943 között, a forradalom lendületbe h o z t a . A németek k ö z ö t t egyes német emigránsoknak nem volt ily hatása? V a g y volt, csak az is feledésbe merült? Ismeretlen m a r a d t ? Vajdaságban főleg a szerb-horvát-magyar népfrontmozgalom (szóbeli és írásos) v á l t ismertté és hatásossá, legalábbis t u d o m á s o m szerint. V i ­ szont ilyen együttműködés volt Vajdaságon k í v ü l is. Említettem m á r SerKaszás K a t a közös m u n k á j á t Čedomir Minderoviétyal, J o v a n P o p o v i é tyal Belgrádban és a szerbiai falvakban, v a l a m i n t ottani p a r t i z á n és ille­ gális p á r t m u n k á j á t is. A p a r t i z á n Sikovszky Lajos is Szerbiában m ű k ö ­ dött, majd I v a n Milutinoviétyal állt kapcsolatban. Szerbiában tevékeny­ kedett Polgár A n d r á s , K i z u r István és annyian mások. N e feledjük, h o g y J o v a n P o p o v i é is bánáti származású volt. M a g y a r u l is írt, és e sorok írójával meg Sulman Rózsával, tehát a vajdasági m a g y a r o k k a l is kapcso­ latban állott. Szabó I d a kapcsolatot teremthetett S z a b a d k a és Szlovénia között. Sokan í r t a k a belgrádi, szarajevói, szkopjei és zágrábi népfrontos folyóiratokba, lapokba 1941 előtt. Vajdasági m a g y a r létükre szerbhorvát nyelven ismertették talán a h a l a d ó szellemű, h a g y o m á n y o k b a n gazdag m a g y a r m ú l t a t v a g y a m a g y a r forradalmi írókat, egész csokorra valót le­ fordítva A d y verseiből. A k a d t a k ilyen kapcsolatok Macedóniában, pl. Bitolában is, ahol v a j ­ dasági m a g y a r o k és szerbek v a g y C r n a Gora-i k o m m u n i s t á k dolgoztak együtt a macedón elvtársakkal, itt-ott b á l á k a t is rendezve a testvériség­ egység szellemében, amelyeken macedón antifasiszta járta le a nyitó táncot egy m a g y a r nővel. Persze m á r az 1920-as években is előfordult Szerbiában, pl. Milanovácon, hogy m a g y a r o k és bolgárok e g y ü t t m ű k ö d ­ tek a helybeli szerbekkel. Ez ugyan m á r nem t a r t o z i k t é m á m h o z . í r á ­ som csak v á z l a t n a k , kérdésfeltevésnek készült, nem v i t a i n d í t ó n a k , h a n e m csupán k u t a t á s r a b u z d í t ó n a k .

Rezitne N a r o d n i front u funkciji međusobnog zbližavanja n a r o d a (1935—1941) Autor oživljava burni period radničkog pokreta od 1935. do 1941. godine u Vojvodini. Opisuje susrete i razgovore sa saradnicima Hid, Naša knjižara, Naš život, Dom Vojvođanske kulture, Dan, Népszava, Narodni Glas itd. Istovremeno opisuje saradnju komunista pripadnika svih naroda i narodnosti Vojvo­ dine i napredne inteligencije u borbi za interese radničke klase.

Summary The P o p u l a r F r o n t as H e l p e r in Aproaching A m o n g t h e N a t i o n s The author revives the period from 1935 till 1941 of the labour movement in Vojvodina. He describes meetings and conversations with the collaborators of „Híd", „Naša književnost", „Naš život", „Dom Vojvodanske kulture", „Dan", „Népszava", „Narodni glas", etc. In the same time he describes the collaboration of communists of all nations in Vojvodina and the progressive inteligentsia in the struggle for the interest of the working class.

Bori Imre

A HÍD JÓZSEF ATTILA-KEPE

l. József Attila nevét a Hídban 1937-ben írják le először halálhíre kapcsán — holott nem kétséges, nevét és művét ismerték már előbb is. A körülmé­ nyek összejátszásával magyarázható csupán, hogy a József Attila iránti érdeklődés a Hídban csak lehetőség maradt, hogy csak 1937 után figyel­ tek fel rá. Pár év múltán Petőfivel és Adyval együtt emlegették, művét pedig közkinccsé tették a 10. Híd-füzetben. Ennek az aránylag kései reagálásnak az okát egyrészt a Híd irodalmi tájékozódásának jellegében, másrészt József Attila viszonylagos ismeret­ lenségének és problematikus költészetének tényében kell keresnünk. Nem­ csak a Híd, a magyarországi irodalmi köztudat is valójában tragikus halálakor döbbent rá, mit veszített. Halála után hazájában megkezdődött kisajátítása, amelyről Sándor Pál oly kemény szavakkal emlékezik meg Az igazi József Attila című füzetében, mondván, „Szabó Dezső bizarr szavai, nogy a költő sírján gaz s barátok teremnek, kísértetiesen illenek József Attilára": „Szerkesztők, akik sohasem fogadták el írásait, politikusok, akik csepülték, ismerősök, akik bosszantották, kispolgárok, akik kéjjel vájkáltak családi és személyes dolgaiban — egyre vehemensebben és mind nagyobb tömegben reklamálják magukénak, s lassanként kialakul az iro­ dalmi köztudatban, hogy Magyarország háború utáni költőnemzedékének legnagyobbika, dédelgetett költőzseni volt az, aki tragikus halálát lelte a kerekek a l a t t . . . " A Híd szerkesztői, ugyancsak 1940-ben, a József Attila-füzet bevezetőjében arról beszélnek, hogy „nem vállalják a fele­ lősséget a jövő előtt azért, hogy József Attiláról idejében meg nem em­ lékeztek", és „József Attilával szolgálatot akarnak tenni annak a népnek és osztálynak, amelyhez ő is, mi is tartozunk", illetve „vele együtt oda­ tartozunk". A József Attila-kérdéshez való közeledésnek mind indítékai, mind eredményei jellemzőek a Hídra. Akkor vállalja, amikor világnézete

kialakul, egyértelműen munkásmozgalmi lesz. E k k o r tartja a költőt P e ­ tőfi és A d y méltó párjának, költészetét a „legnagyobb kulturális érték­ n e k " . E z t í r t a : „ T a l á n nem tévedünk az értékelésben, hogy József Attila versét m i n d j á r t Petőfi és A d y u t á n adjuk a vajdasági m a g y a r olvasók kezébe. A költőkről a l k o t o t t vélemény csak évtizedek u t á n tisztázódik, felelősség t e h á t egy fiatalt, egy »modernat« Petőfi és A d y mellé állítani — de mi vállaljuk ezt a felelősséget". S egészen n y o m a t é k o s a n nevezik a versválogatás bevezetőjében József A t t i l á t „a m a g y a r jelen legnagyobb költőjének". Tanulságos t e h á t az az eszmei-esztétikai ú t , amelyet a H í d indulásától József Attila „felfedezéséig" megtett, hiszen a m a g y a r irodalommal k a p ­ csolatos „ v á l o g a t á s a " t ü k r ö z t e a folyóirat d ö n t ő i r á n y á t is. Indulásának első éveiben a csehszlovákiai Sarló-mozgalom ihlette, nemcsak a cím hir­ dette H í d - g o n d o l a t t a l , h a n e m a falukutató p r o g r a m meghirdetésével is. Igaz ugyan, h o g y e p r o g r a m megvalósulására a Szervezett M u n k á s szem­ lélete is h a t o t t , hiszen az agitációs helyzetjelentések kerültek túlsúlyba a szociográfiaiak ellenében, s megcsillant az etnográfiai érdekűség is, de a „ f a l u " felé fordulás „ i r á n y á n " mindez alig módosított. Pedig a h a r ­ mincas években nemcsak parasztkérdés létezett m á r , mégha a szegény­ parasztság alkotta az elégedetlenek t á b o r á n a k nagyobbik h á n y a d á t a k ü l ­ városok proletárnépével szemben. Azzal, hogy mint egy ideológiai szem­ pontból is a falu-kérdésen alapult a folyóirat szemlélete, nemcsak a t á r ­ sadalmi állapotok kényszerének engedelmeskedett, h a n e m a n n a k a lé­ nyegében differenciálatlan eszmeiségnek is, amely a m a g y a r nyelvű h a ­ ladó sajtóból és irodalomból feléje á r a m l o t t . Olvashatjuk tehát mind F á b r y Zoltán, mind Balogh E d g á r nevét és írását a H í d b a n . A recenziók a csehszlovákiai és romániai m a g y a r nyelvű sajtóról informálnak, a fo­ lyóirat irodalmi érdeklődésének középpontjában azonban a magyarországi népi írók állnak. Értékelésük évfolyamról évfolyamra változó, alakuló. Nemcsak a Sarló vezette a l a p m u n k a t á r s a i t a falu-problémához, s a népi írókkal rokonszenvező érdeklődéshez, h a n e m pl. Szabó Dezső is, akinek Feltámadás Makucskán című m ű v é t a H í d legelső száma ismerteti. N e m érdektelen természetesen a z sem, hogy a népi írók interpretációját hogyan színezi a H í d sajátos, a húszas évek mozgalmi irodalmától örö­ költ szemlélete, azon a kétségtelen rokonszenven kívül, amelyet a népi írók mozgalma iránt m u t a t . H á r o m m o z z a n a t o t figyelhetünk meg ezzel kapcsolatban a H í d b a n . A z elsőt és a H í d r a jellemzőt M ó r i c z - k r i t i k á n a k is nevezhetjük, h i ­ szen a falu kérdésköre kapcsán m e r ü l t fel a n n a k a parasztábrázolásnak a helyessége, amelyet Móricz Zsigmond fémjelzett a legszembetűnőbben a húszas-harmincas években. A H í d cikkírója a tízes évek Móriczát kéri számon, m o n d v á n , hogy „ a z t a szívszaggató, könnyes-véres kacagást, mellyel v a l a m i k o r a tüdővészes mosónő keresgélte össze a krajcárkáit, hiába keressük", m e r t „ a z író megnőtt, d e az ember m i n t h a egy picikét megkurtult v o l n a " (Takács Z o l t á n : Móricz Zsigmond h á r o m a r c a ) . A z

asszony beleszól című 1934-ben megjelent regényéről szóló recenzió a „harcos", a „majdnem f o r r a d a l m á r " írót emlegeti, aki egykor „éles sze­ mével felfedezte a visszásságokat, s a z o k a t a nagy művész virtuozitásával, s a nagy ember lelkiismeretességével vágta a társadalom szemébe." A bíráló a Móricz-műben nem találja a „ m a g y a r televény fanyar, á t h a t ó szagát", mert a regényből m á r a „nagyvárosi polgár beszél h o z z á n k " . A Móricz-kritikából kitetszik, hogy a H í d a népi írók műveiben „a föld fiainak igazságáért folytatott k ö r ö m s z a k a d t á i g t a r t ó csata" á b r á z o ­ lását keresi és találja meg, hiszen az „ i g a z i " p a r a s z t o t a kisparasztban és a földmunkásban fedezi fel. T e h á t nem Móricz Zsigmond az írójuk, h a ­ nem Veres Péter és D a r v a s József. A z alföld parasztságáról szóló kis kri­ tikában olvashatjuk: „Veres Péter könyvével nem azt a k a r j a bemutatni, hogy milyen az alföldi parasztság, hanem a z t , hogy m i é r t olyan — ami­ lyen . . . Az ismertető igazán z a v a r b a n van, amikor rövid m o n d a t o k b a n akarja ecsetelni ezt a könyvet, mely az alföldi parasztság hamisítatlan életét adja első ízben s valóban alulról készült szociográfiai szintézis­ ből . . . " D a r v a s József: Fekete kenyér című regényének részletét pedig ilyen ajánló sorokkal vezeti be a H í d : „ Ű j m a g y a r regényíróval ismer­ tetjük meg olvasóinkat. D a r v a s József kemény, reális vonásokkal festi meg a m a g y a r paraszt elnyomorodott, robotos életét, az ezeréve elnyo­ mott, babonás, tudatlanságba taszított falu világát. Ez a szomorú világ ott terpeszkedik az Alföldön, azon az Alföldön, ahol játszi k e d v ű köl­ tőink a pacsirtadalos, ringó búzatáblás, akácfavirágos m a g y a r valóságot vélik fellelni. A föld alatti n y o m o r t a n y á k dohos reménytelenségében azonban írónk r á m u t a t arra a lassan k i b o n t a k o z ó , de egyre acélosabb fej­ lődésnek induló, új m a g y a r parasztra, akiben m á r nem a beletörődő szolgalélek hunyorog, hanem a Dózsa-ivadékok k e m é n y , jövőtépítő ereje feszül." N y i l v á n v a l ó a szemléletbeli változás a H í d b a n az előző évek még erősen romantikus népszemléletével szemben. D a r v a s Józsefben 1936 n y a r á n m á r a „félreérthetetlen osztálytapasztalat í r ó j á t " ünnepli, akinek műve „jóval túl v a n a Móricz Zsigmond-féle paraszti i r o d a l m o n " . A H í d recenzensei tehát most m á r a kizsákmányolás tárgyi tényeit keresik a népi írók alkotásaiban — A puszták népe szövegében is, külön kiemelve a pusztai cselédség „koldus életszínvonalát", a gazdasági elnyomással p á ­ rosult nemi kizsákmányolását és a világtól v a l ó elszigeteltségét. A recen­ zió a következő m o n d a t o k k a l zárul: „ A n a g y b i r t o k o k cselédsége m a a m a g y a r munkásosztály legöntudatosabb rétege, mely a szervezkedésnek a legelemibb formáihoz sem jutott még el. D e Illyés megállapítja, h o g y lel­ ke mélyén o t t szunnyad a lázadás ösztöne, a bosszúszomj. És az a tőkés fejlődés, mely a gépek elterjesztésével megritkítja sorait, kapcsolatba hoz­ za egyúttal a gépeket kezelő ipari m u n k á s o k k a l is, és így megindítja benne az osztályöntudatosodás f o l y a m a t á t . " N e m véletlen, hogy a Magyarország felfedezése című sorozat megin­ dulásakor a H í d cikkben méltatja a vállalkozás t á r s a d a l m i jelentőségét.

Á m a k k o r , amikor a cikk szerzője (T. I.) a magyarországi társadalom legégetőbb kérdései k ö z ö t t a földosztást, a nagybirtok megszüntetését és a korszerű demokratikus politikai törvények megalkotását emlegeti, „meg­ tisztult ideológiáról, szociális t a r t a l m ú p a r a s z t d e m o k r á c i á r ó l " beszél — a H í d b a n folyó eszmei v i t á k ellentmondásokat t ü k r ö z ő jellegéből követ­ kezően is. Ezek az ellentmondások n y o m o n k ö v e t h e t ő k a falukutatók műveit ismertető írásokban, hiszen a harmincas évek derekán a H i d a t m á r nemcsak a „ n é p súlyos életének" tényei érdeklik, hanem az a moz­ galom is, amely a Márciusi F r o n t „népies demokráciájába" torkollott, s amelynek nemcsak 12 p o n t j á t közölte a H í d 1937. novemberében, hanem a F r o n t k i á l t v á n y á n a k f ő b b tételeit is. Ismertetik Féja Géza, (Viharsa­ rok), Kovács I m r e ( N é m a f o r r a d a l o m ) , Erdei Ferenc (Futóhomok), Veres Péter (Számadás) m u n k á i t , majd figyelmük a népi írók bírósági pereire irányul — m o s t m á r nemcsak osztályszempontból, hanem az erősödő fa­ siszta nyomással szembeszegülő népfrontpolitika szemszögéből is, mint­ hogy a H í d a m a g y a r o r s z á g i íasizálódás jeleit éberen figyelte, s a magyar fasizmus veszélyét a jugoszláviai magyarság érdekei szempontjából mérle­ gelte. A Féja G é z a és K o v á c s I m r e felett k i m o n d o t t bírósági ítéletre pél­ dául többször is visszatérnek. A H í d K r ó n i k a című rovatában (1937. november) a Márciusi F r o n t a népi demokráciáért és A vásárhelyi talál­ kozó, v a l a m i n t Vass László k o m m e n t á r j a (Féja Géza öt hónapja) mellett a m a g y a r u r a l k o d ó o s z t á l y o k n a k a jobboldal iránti rokonszenvéről van szó: „ M i n t k ö z t u d o m á s ú , a jobboldali garázdálkodás nagy mértéket ölt, valamit t e h á t t e n n i kell, h o g y a k ö z v é l e m é n y megnyugodjon. Előszednek egy tizedrangú figurát, Szálasit, és n e m történik vele semmi. Letartóz­ tatják Kémeri N a g y o t , és szabadonbocsátják. Végül mégis kell, hogy va­ lami történjék. Előszednek egy letört írót, Szabó Dezsőt — és elítélik. V a l a m i n e k t ö r t é n n i e kell a sajtóban is. E l k o b o z z á k a Népszavát, meg­ r e n d s z a b á l y o z z á k a k i s g a z d a p á r t i N e m z e t e t , de nem bántják a gomba­ m ó d r a s z a p o r o d ó hitlerista l a p o k a t , s nem lépnek fel „intellektuális ga­ r á z d á l k o d á s u k " ellen sem. Á m „előveszik Féját, és elítélik 5 hónapra. Felelősségre v o n j á k K o v á c s I m r é t , és elítélik 3 hónapra. Mind a kettőt a m a g y a r parasztságról í r t objektív k ö n y v e i k alapján — nemzetgyalázás és izgatás c í m é n . " Átveszik 1937 decemberében a pozsonyi Új Élet cik­ két, amely ugyancsak Féjáék perével foglalkozik, idézve következő mon­ d a t a i t is: „ M i egészen mást v á r t u n k , m i n t Féja Géza és Kovács Imre elítélését. A z t v á r t u k , h o g y a v á d l o t t a k p a d j á r a ültessék például Pallavicini Alfonz őrgrófot. A z t az embert, aki »Nema forradalom« szerint nem tűri, hogy latifundiuma területén új f a l v a k épüljenek. És aki ezért földig r o m b o l t a t kicsiny, m a g y a r p a r a s z t h á z a k a t . . . " A H í d b a n , a már emlegetett m o z z a n a t o k h a r m a d i k j a k é n t , itt állapodott meg a népi írók iránti feltűnő érdeklődés — s itt, ezen a p o n t o n fordul a folyóirat fi­ gyelme József Attila felé is.

A n n a k , hogy József A t t i l á t aránylag megkésve fedezték fel a H í d b a n , szemléletbeli okai voltak. A b b a n a szellemi közegben, amelyet a H í d k ö z ­ vetített a harmincas évek nagyobbik részében, József Attila neve m á r nem b u k k a n t fel: ö a Szép Szó és n e m a Válasz m u n k a t á r s a volt, a K o ­ r u n k b a n pedig 1932—1934 k ö z ö t t publikált. K i a faluba! című Fábián Dániellel közösen írt r ö p i r a t a négy esztendővel megelőzte a H í d indu­ lását. A Szép Szót ugyan h a l a d ó szelleműnek minősíti a H í d 1937 n o ­ vemberében a folyóirat szlovákiai körútja kapcsán írt glosszájában, de csak a magyarországi helyzet, a fasizmus fenyegette szólásszabadság p r o b ­ lémájával kapcsolatban: „Szinte üdítően és reménytgerjesztően h a t m i n ­ den igaz m a g y a r r a ezeknek az embereknek a kiállása és állásfoglalása minden elnyomás, szociális igazságtalanság, jogtiprás ellen. Biztató jel az, hogy Magyarországon, ahonnan eddig mindig csak a jog és az igaz­ ság arculcsapásának hírei j u t o t t a k el hozzánk, v a n n a k — és joggal téte­ lezhetjük fel, hogy n a g y o n sokan v a n n a k — olyanok, akiknek ezek az igazságtalanságok éppúgy fájnak, mint nekünk, és akik éppoly k i t a r t á s ­ sal keresik a gyógymódot, m i n t mi. D e szomorú jel ebben a látogatásban az, hogy m a g y a r emberek s z a v u k a t csak a k k o r emelhetik fel nyíltan és háborítatlanul, ha Magyarország h a t á r a i t átlépték." József Attila verse 1937 novemberében b u k k a n fel a H í d b a n , a m i k o r átveszi a csehszlovákiai M a g y a r N a p 1937. október 17-i számából Vass László: Féja Géza öt hónapja című cikkét (mellékesen: a K a n a d a i M a g y a r M u n k á s is közli ezt a z írást). Vass László, a csehszlovákiai magyarság jeles publicistája, a M a g y a r N a p m u n k a t á r s a — s mint A r a t ó E n d r e írja, „később a polgári d e m o k r a t a i r á n y z a t h o z c s a t l a k o z o t t " —, a Féja-pert kommentálja olyan szellemben, amelyet a H í d is a magáénak vallott mind a népi írók megítélésében és a fasizálódó magyarországi helyzet értékelésében, mind pedig az írói magatartás sajátos ,ykisebbségi" jellege vonatkozásában. Ennek az írásnak még helyi vonatkozásai is a H í d b a illőek. „Majd minden m u n k á s k ö n y v t á r b á n megvan a Viharsarok — írja Vass László — , és akik nem t u d t a k hozzájutni, a z o k n a k lapjainkban idéztük, szuggeráltuk — elsősorban az ingadozóknak — ezt a biblikus erejű k ö n y v e t . . . T a n ú s k o d h a t u n k , levelekkel, írásokkal bizonyíthatjuk, hogy ez a k ö n y v valóban csodaszerként h a t o t t az ingadozókra. Féja, Illyés G y u l a , Kovács I m r e könyvei az u t ó d á l l a m o k magyarsága k ö z ö t t éppen szociális igazságuk m i a t t felbecsülhetetlen missziót végeznek! . . . " H a d d h i v a t k o z z u n k a H í d könyvterjesztő mozgalmára a fentiekkel k a p ­ csolatban. M i n d a z Olvasd a haladás könyveit! típusú felszólítások k a p ­ csán közölt jegyzékekben, mind a H í d m o z g ó k ö n y v t á r a listáin o t t v a n ­ n a k a népi írók művei is.

Vass László cikke befejező részében a Viharsarok előszavára h i v a t k o ­ zik, m o n d v á n , hogy Féja ősének „a X V I . század szociális hangú prédi­ k á t o r á t , Szkhárosi H o r v á t h A n d r á s t " választotta, majd így folytatja: „Négyszáz évvel ezelőtt hatalmas m a g y a r néptömegek hallgatták és fogadták be szomjas szívükbe a szociális igazságot jelentő krisztusi sza­ v a k a t . M a a névtelenek, a nincstelenek, a porig lesújtott szegény Tiborcok o t t sorakoznak a Féja G é z á k mögött, az újszavú p r é d i k á t o r o k v á d ­ lottak padjan«, izzó magyarságukban megerősödve, és zúgva harsogják az új »Psalmus H u n g a r i c u s t « : A d t á l földművest a tengernek, adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a m a g y a r n a k , hogy mi ne Jegyünk német g y a r m a t . . . A szenvedő m a g y a r nép mindig megérti az ő prédikátorait, és minden­ kor híven k ö v e t i . . . " Ez az új „Psalmus H u n g a r i c u s " József Attila verse, a H a z á m című szonettciklus hetedik darabja, amely most idézettként és a költő neve nél­ kül került a jugoszláviai m a g y a r olvasó szeme elé, hiszen a Szép Szó is csak 1937 júniusában publikálta a Mi a m a g y a r most? című különszáma bevezetőjeként. A H í d decemberi száma viszont m á r a k ö l t ő t búcsúztatja S. aláírású, lírai ihletésű cikkben. Emelkedett hang, a költő életének metaforikus meg­ fogalmazása jellemzi, szóhasználatában pedig elüt a H í d cikkeinek stílu­ sától. József Attila sorsa a X X . századi költősors. „ R ö v i d volt ez az élet, s kibírhatatlansága kergette a szárszói tehervonat kerekei a l á " — írja a szerző, hiszen „költői és emberi életet élni egy volt a k í n n a l " . Az h a l t meg, aki egykor hetykén dalolta a „nincsen a p á m , se a n y á m " dalát, s lett az „új m a g y a r k í n o k b á r d j a " , aki „szépet és jót a k a r t a m a g y a r népnek". A kis írás tehát m e g m a r a d a z „ember és k ö l t ő v o l t " általános­ ságnál, az élet és a költészet k o n k r é t u m a i helyett pedig a „földi fényes­ ségek magtalan mezei" emlegetésével elégedett meg. A H í d József Attila-interpretációja csak 1940-ben folytatódik ott, ahol 1937. novemberében megszakadt. A H í d - k ö n y v t á r 10. füzeteként meg­ jelent József Attila válogatás bevezetője, rövidsége ellenére is a legfigye­ lemreméltóbb. Ez a névtelen írás felhasználja a H í d népi írókkal k a p ­ csolatos eszmei tapasztalatait, amelyeket a népfrontpolitika szellemében fejleszt t o v á b b , m i n t h a csak most igazolódna az ifjú költő állítása arról, hogy ő „ a z utca és a föld fia", m i n t h o g y a H í d is, a harmincas évek végén m á r t u d a t o s a n vállalja nemcsak a vajdasági magyar parasztság, h a ­ nem munkásság harcainak képviseletét is — az előző évek parasztköz­ p o n t ú szemléletét t ú l h a l a d v a . Elannyira, hogy a bevezetőben a hangsúly m á r a proletárgyermek életrajzán v a n , kinek apja „egy földhözragadt

szegény, együgyű, félig r o m á n , félig m a g y a r s z a p p a n f ő z ő " , anyja pedig „egy törékeny, agyondolgozott, az élet csapásaitól ezerszeresen meggyö­ tört, beteges m o s ó n ő " . A cikk József Jolán k ö n y v e n y o m á n rajzolja meg a költő életét, s hosszabban a gyermekkor rajzánál időzik, hogy József Attila lelkialkatát, érzelmi megnyugtatását a gyermekkori szenvedések rémképeivel m a g y a r á z z a — m á r - m á r az élet-értelmezés pszichoanalitikus felfogása szellemében: „Többször olyan nagyon megverték, hogy ezek a verések rémképekként későbbi életében is számtalanszor eszébe ötlöttek, s költészetére, egész szellemi a l k a t á r a és életerejére végzetesen h a t o t t a k . . . A nyomor, a nélkülözés, a betegség külön-külön és együttesen súlyos lelki válságok elé állítják, amelyek a gyermekkorában m á r többször felötlő lelki betegségeket fokozzák. Egész életén átvonul a z öngyilkosság kísér­ tése, amelytől állandóan szabadulni Igyekszik, életének sivársága a z o n b a n nem táplálja ezt az i g y e k e z e t e t . . . " A bevezetőből h á r o m állítást kell kiemelnünk. A z egyik a mozgalmi költővel kapcsolatos. A bevezető szerzője semmi jelét n e m adja, h o g y tudomása lenne József Attila és a K o m m u n i s t á k Magyarországi Pártja közötti összeütközésről. „ A csapások — olvashatjuk — amelyek a csalá­ dot később sem kerülték el, világnézetileg az igazi h a l a d ó erők mellé so­ dorták, amelyek mozgalmaiban halála napjáig szorgalmasan tevékeny­ kedett . . . " A másik József Attila költészetének általános jellemzését érinti. T a l á n Szélpál Á r p á d : A szocialista költő című t a n u l m á n y a gon­ dolataihoz áll legközelebb ez a z értékelő jellemzés (A Szép Szó József Attila-emlékszámában), amely a H í d irodalomszemléletének és irodalom­ politikájának is d o k u m e n t u m a : az eszményi k ö l t ő t í p u s á n a k főbb ismér­ vei sorakoznak fel itt egyetlen bekezdésben: „Költészete híven visszatükrözi ezt az életet. Szerteágazó műveltsége, a tudományos, politikai és társadalmi kérdésekben való jártassága, a m a i kor nagy küzdelmeiben való tevékenység részvétele, a művész látnoksága és a költő zsenialitása h a g y t a k n y o m o t ezen a költészeten. N a g y intel­ ligenciájú egyénisége, szertelen ellenzékisége, a verseiből á r a d ó min­ den ember iránti szeretete ellenállhatatlanul v o n z ó v á teszi mindenki szá­ m á r a . Mozgalmi versei nem k ö d b e b u r k o l ó d z ó elvont szépségek, h a n e m gyakorlati ú t m u t a t á s a r r a , hogy hogyan és mit kell tenni ahhoz, h o g y a sorsa mindenkinek jobb legyen. A proletáréletből és harcokból n ő t t versei t ö k é l e t e s e k . . . " A bevezető h a r m a d i k állítása talán a legjelentősebb. J ó ­ zsef Attila költői nagysága felismerésének és megvallásának szép d o k u ­ m e n t u m a a következő m o n d a t : „ A m a g y a r jelen legnagyobb költője így t á v o z o t t el h a r m i n c k é t éves k o r á b a n az élők sorából." A H í d i r á n y v o ­ n a l á n a k ismeretében természetesen azon sem kell csodálkoznunk, h o g y a bevezető első részében József A t t i l á t népi í r ó n a k nevezik, m o n d v á n , hogy „József Attila minden verse kincse a m a g y a r népi i r o d a l o m n a k . " K ö v e t ­ kezik ez a H í d r a jellemző összefoglaló szemléletből. A m i k o r a „ p r o l e t á r - " és „ p a r a s z t k é r d é s t " együtt tárgyalja, írásába, a z előző évfolyamok egy-

értelműbb falukutató orientációjának emlékét és hatását is beleszövi. Még akkor is, ha a „népi író" fogalma nyilvánvalóan nem azonos azzal, amellyel Magyarországon az Illyés Gyula, Veres Péter, Darvas József, Kovács Imre, Erdélyi József, Sinka István seb. nevével összeforrt iro­ dalmi-politikai csoportosulást minősítették. A Híd-ban is tudhatták, hogy József Attila elhatárolta magát ettől az „új népies iránytól", hiszen nyi­ latkozata ugyanabban a Magyar Nap című lapban jelent meg, melyből pár esztendővel azelőtt Vass László cikkét átvették, s olvashatták a Szép Szóban is. De feltételezhetjük annak a tedenciának a hatását is, amely a negyvenes évek első felében váHk szembeötlővé olyan, a népi írói moz­ galmat összefoglaló és bemutató könyvekben, mint amilyen pl. Juhász Gézáé (Népi írók, Bp. 1943) és Gombos Gyuláé (Álom az országról. Bp. é. n.) és a Magyar Élet nevű kiadó irodalompolitikájában. József Attila helye ezekben az értelmezésekben a „népi írók" között van. A válogatás minden bizonnyal a József Attila összes versei és műfor­ dításai (Sajtó alá rendezte Bálint György. Cserépfalvi, Budapest, 1940.) című kötet alapján készük, minthogy itt jelenik meg először kötetben a Hordunk vinnyogó kosarat című József Attila-vers, amelyet a Híd fü­ zete is tartalmaz. Összesen 21 vers került a füzetbe, sajátos elrendezésben. A rövidebb versek, köztük a szegényember-versek is, A város peremén és a Levegőt! című költemények köré csoportosulnak, úgy, hogy A város peremént a Fiatal életek indulója és a Tiszta szívvel vezetik be, a Leve­ gőt! után pedig a Kész a leltár, a Vigasz, a Hordunk vinnyogó kosarat címűek következnek. A válogatás központi helyét a Hazám hét szonettje foglalja el, melyből 1937-ben Vass László idézett. A válogatás a költő művét teljességében akarta szemléltetni, mégha a „természetet, a szerel­ met, a világmindenség áhitatát" megéneklő versei kimaradtak is. A vá­ logatás legnagyobb érdeme kétségtelenül a Hazám központi helye, amely ugyancsak a Hídban tükröződő „munkás-paraszt" tájékozódással van összefüggésben. Időszerűségének sajátos, a hazai társadalmi és politikai helyzetből eredő vonatkozásai indokolták e versciklus kiemelt helyét. A nemzeti nyomor, az „ezernyi fajta népbetegség", az erőszakra épült világrend képe, a nagybirtok, a kivándorlás, a „munkásosztály helyzete", a fasizmus fenyegetése, a „fel kéne szabadulni már" gondolata, általában pedig e versek feltűnő szociografikus, „falukutató" ihletettsége a Híd írásainak szerzőihez kétségtelenül közel állt — már-már egy politikai program költői megfogalmazásaként. A József Attila-füzet külön érdekessége, hogy az első darabja a költő műveiből készült válogatásoknak, hiszen az ezt követő 19 lapos füzet 1943-ban jelent meg {József Attila válogatott lírai versei. Cserépfalvi. Bp.). S általában is a harmadik gyűjtemény a költő halálát követő idő­ szakban. Németh Andor és Bálint György nagy gyűjteményei előzik meg csupán.

A Híd és szellemi életünk József Attila-kultuszának éj fejezete a fel­ szabadulás után kezdődött — most már összeforrtan a jugoszláviai ma­ gyar irodalmi élet történetével. B. Szabó György szövegkiadása, Fejtő Ferenc József Attila-tanulmányainak publikálása már nem a Híd, hanem szellemi életünk közügye.

Jegyzet: Itt közöljük a József Attila: Versek, Híd-Könyvtár, 10. szám, 1940. december hó című füzetébe felvett költemények címlistáját. A fe­ dőlapon a Medvetánc mottója — Aki dudás akar l e n n i . . . — olvasható. Tartalma: Fiatal életek indulója; Magyarok; Tiszta szívvel; Hosszú az Úristen; Munkások; A város peremén; Anyám; Aki szegény, az a leg­ szegényebb; Szegényember szeretője; Nemzett József Áron; Mondd, mit érlel...; Hazám; Parasztkunyhóka; És keressük az igazságot; A szá­ mokról; Levegőt!; Kész a leltár; Két hexameter; Vigasz; Haszon; Hor­ dunk vinnyogó kosarat.

Rezime

Lik Aitile Jožefa u časopisu „Híd" Ü pristupu pitanju Atile Jozefa i motivi i rezultati su karaikteristični za predratni časopis „Híd". Naime, on prihvata Atilu Jozefa u trenutku kada je on veé izgradio svoj pogled na svet i jednoznačno se stavio u službu radničkog pokreta. Tada ovog pesnika smatra za dostojnog premca Petefija i Adija, a njegovu poeziju „najveéom kulturnom vrednoscu". Ovaj rad raspravlja o tim problemima i prati ih u sviin brojevima predratnog casopisa „Híd".

Summary

The picture of Attila József in „Híd" In the approach to the question of Attila József both the motives and the results are characteristic of the pre-war periodical „Híd". It accepted Attila József after he had built up his world-view and identified himself .with labour movement. This poet was ranked with Petőfi and Ady, and his poetry was considered to be of „greatest cultural worth". This paper is concerned with these questions, and is following tbem in the volumes of „Híd" in the period between the two wars.

Malusev Cvetko

FOLYÓIRAT VAGY MOZGALOM? Jegyzetek a HÍD megalapításának negyvenedik évfordulójára

A HlD-dal kapcsolatban többször felvetődött már a kérdés, csupán fo­ lyóirat volt-e a harmincas években vagy egyben mozgalom is, és ha igen, mennyiben volt mozgalom és mennyiben csak hagyományos értelemben vett folyóirat. A kérdés felvetése indokolt, mert — mint látjuk — egyre kevesebb már az élő hidasok száma, akik a szemtanú hitelességével szól­ hatnának hozzá ehhez a kérdéshez, márpedig nem szabad szó nélkül hagy­ nunk azt a hatalmas erőfeszítést, amelyet a HÍD köré csoportosult, az általa hirdetett eszmék igézetében dolgozó emberek kifejtettek azért, hogy Jugoszláviában a magyar egyenrangú lehessen az ország többi nem­ zetével és nemzetiségével. A háború előtti H l D harcainak fénye kissé elhomályosult a népfelszabadító háború történelemformáló villámfényei mellett, mégis helye van haladó mozgalmaink történetében. Ezt a helyet pontosan kijelölni mind a mai napig nem sikerült, mert csak mélyreható kutatások alapján lehet a H l D történelmi materialista értékelését meg­ adni. A munkásmozgalomban nem első eset, hogy egy folyóirat köré szer­ vezett társadalmi és politikai erők csoportosulnak és a folyóiratból moz­ galmat, a mozgalomból pedig folyóiratot csinálnak. Így volt ez a Híddal is, amikor századunk harmadik évtizedében a világméretű gazdasági vál­ ság hullámai elértek Délkelet-Európába, Jugoszláviába, és Vajdaságba is. Az e válság kiváltotta áramlatok neve fasizmus és antifasizmus. Akarva, akaratlanul e két mozgalom köré összpontosultak azok a politikai erők, amelyek a közéletben jelentettek valamit. Valamennyien tudjuk, hogy a Híd egyértelműen az antifasizmushoz szegődött. Forradalmi harcot hirdetett a tőkés társadalmi rend ellen, osz­ tályöntudatos volt, és a föderatív szocializmus mellett agitált. Ennek a harcnak a kissé homályos meghatározását megtaláljuk már a Híd 1934 tavaszán megjelent első számában is:

„ H i d a t verünk a keserű m a és az ígéretes h o l n a p k ö z ö t t t á t o n g ó szakadék fölött, hogy elérjük a boldogabb jövőt. H i d a t v e r ü n k a régi és az új kultúra, az idős és az ifjú nemzedék felfogása közé, mert meggyőződésünk; az ifjúságnak nem az a feladata, h o g y r o m ­ boló csákánnyal rohanjon m i n d a n n a k , a m i t a régiek építettek, h a ­ nem az, hogy a m u n k á t ésszel és erővel az eljövendő nemzedék igé­ nyei szerint folytassa. H i d a t k í v á n u n k építeni a m a g y a r és a dél­ szláv nép és k u l t ú r a közé, hogy a két nemzet műveltségi kapcsola­ tai még szorosabbá váljanak. H i d a t a k a r u n k építeni a korok, élet­ felfogások, nemzetek — hidat ember és ember k ö z é . " Ez a n y i l a t k o z a t korántsem m a r a d t csak deklaráció, m e r t szerzői rög­ tön h o z z á l á t t a k szándékuk megvalósításához: szervezett m u n k á b a k e z d ­ tek, és a vajdasági városok és falvak fiataljaival kapcsolatot teremtettek. Igazságuk t u d a t á b a n n e m is tehettek másképp. M a g u k is látták, h o g y a kis szabadkai csoportnak n e m lesz elég ereje ahhoz, hogy segítse az ál­ tala is p á r t o l t antifasiszta mozgalom kibontakozását. Létre is jött h a m a ­ rosan a Híd-mozgalom, amelyen a szabadkaiak és más város — v a g y falubeliek csoportosulását értjük, még a k k o r is, h a ezeket a csoportokat szerkesztő-, terjesztőbizottság, H í d - o l v a s ó k ö r , H í d - v á n d o r k ö n y v t á r v a g y más ehhez hasonló á r t a t l a n nevekre is keresztelték. Mindezek a csoportok o s z t á l y ö n t u d a t r a ébresztő erővel az antifasizmus medrébe terelték a v a j ­ dasági társadalom szegény- és középrétegeiben ösztönösen ébredő harci kedvet, szervezkedési készséget. A H í d szerkesztői m a g u k is látták, érez­ ték az egyre jobban terjedő munkanélküliséget, az életszínvonal állandó süllyedését, a t á r s a d a l o m fokozódó osztálytagozódását, szükségszerűen f o r d í t o t t a k t e h á t h á t a t elődeik utópista elméleteinek, h o g y a t á r s a d a ­ lom időszerű problémáit a tiszta emberi értelem törvényei szerint szem­ lélhessék. N e m volt elég a m á r a összpontosítani figyelmüket, hanem t ö r ­ ténelmi szemléletűvé kellett tenni godolkodásukat, hogy eljussanak a h u ­ mánusabb és igazságosabb társadalmi rendhez. M i u t á n az a d o t t körülmények között a kommunisták v o l t a k azok, a k i k a munkásosztály tényleges szükségleteit és valós érdekeit ismerték, követ­ kezetesen harcoltak a dolgozók gazdasági és politikai jogaiért. A H í d alapítói is tiszta szívvel csatlakoztak ehhez a k o m m u n i s t á k által hirdetett, reális t á v l a t o k a t m u t a t ó harchoz. Gyorsan formálódó világnézetük segí­ tette őket, hogy a nemzetközi szervezkedés szükségszerűségét felismerjék, így rövid idő alatt bekapcsolódtak a világméretű politikai és ideológiai harcba. A harci feltételek ezalatt egyre b o n y o l u l t a b b a k lettek, m e r t a fasiszták a tömegek meghódítása céljából körmönfont ellenforradalmi módszereket t a l á l t a k k i , ideológiákat újítottak fel, közöttük az éppen legveszélyesebb sovinizmust is. A z t hitték, hogy a nemzet egységére való hivatkozással elködösíthetik a társadalom osztálytagozódását, az osztályharc történel-

mi szükségszerűségét és a forradalmi átalakulás elkerülhetetlenségét. A H í d k o m m u n i s t a és nem kommunista m u n k a t á r s a i egyaránt t u d t á k , m i ­ lyen időben élnek, h o g y k i kell a l a k í t a n i u k antifasiszta h a r c u k sajátos formáit. Vizsgálódásunknak ezen a pontján m á r felvetődik a kérdés, milyen kapcsolata v o l t a H í d n a k a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t t a l ? A kérdés taglalásakor figyelembe kell v e n n ü n k a J K P vajdasági szervezetének a k ­ k o r i állapotát, amiről a legtárgyilagosabban t a l á n é p p e n Isa Jovanovié jelentése t á j é k o z t a t b e n n ü n k e t , amelyet a k o m m u n i s t a p á r t hetedik v a j ­ dasági értekezletén (1945. április 5—6-án) o l v a s o t t föl. Ebből k i t ű n i k , hogy 1940-ben a J K P zágrábi qtödik értekezlete idején Vajdaságban 800 p á r t t a g volt, „ k ö z ö t t ü k szép s z á m b a n m a g y a r m u n k á s és szegényparaszt is". J o v a n o v i é a z o n b a n u g y a n e k k o r megállapítja a z t is, h o g y Bácskában a fölszabadulás előtt a pártszervezet gyenge, csaknem passzív volt, és a gyakori lebukások m i a t t a n é p előtt sokat vesztett tekintélyéből. „ I l y e n ­ f o r m á n — m o n d j a Isa J o v a n o v i é — Bácska egészen a felszabadulás n a p ­ jáig p á r t s z e r v e z e t ü n k legfájóbb pontja volt. N e m is o l d h a t t a meg az előtte álló f e l a d a t o k a t " . (Pokrajinski K o m i t e t za Vojvodinu 1941—1945. N o v i Sad, Sremski K a r l o v c i , 1 9 7 1 . 5 1 5 — 5 2 3 . o l d a l ) . H a Bácskában ilyen gyenge v o l t a pártszervezet, h o g y a n lehetett, hogy a harmincas évek második felében a H í d mégis valamiféle központja lett a Vajdaság szerte létesült antifasiszta szervezeteknek. A hivatalos p á r t o k m á n y o k t u d t o m m a l erre a rejtélyre még nem derí­ tettek fényt, én a z o n b a n a gyakorlati élet törvényszerűségeiben keresem a m a g y a r á z a t o t . A pártszervezet a sok lebukás m i a t t valóban gyenge lábon állt, m e r t a konspiráció sosem volt erős oldala. A vajdasági k o m m u n i s ­ ta pártszervezetben azonban nemcsak kizárólag szervezett k o m m u n i s t á k , h a n e m p á r t o n kívüliek is dolgoztak, a k i k éppen azért nem lehettek p á r t ­ tagok, m e r t valamelyik lebukásában a rendőrség előtt k o m p r o m i t t á l ó d t a k . Be sem lehetett őket szervezni a p á r t b a , m e r t szinte biztos, hogy titkos­ r e n d ő r ö k számára ők lettek volna a legjobb n y o m r a v e z e t ő k : egy k o m p ­ romittált k o m m u n i s t á t nem nehéz ellenőrizni. Ezek a k o m m u n i s t á k a z o n b a n börtönbüntetésük letöltése u t á n n e m tétlenkedtek, n e m h a g y t á k a b b a a harcot, nem álltak félre, h a n e m a le­ gális társadalmi szervezetekben kerestek és t a l á l t a k m a g u k n a k pártmunkát, ahol a mitrovicai és m á s fegyházakban szerzett elméleti t u d á s u k a t bőven kamatoztatják. Legnagyobb részük az U R S szakszervezetekben ü g y k ö d ö t t , de jutott belőlük a sokféle nemzeti, nemzetiségi, kulturális, eszperantó, természet­ b a r á t és sportegyesületekbe is. A m e n n y i r e lehetett — természetesen a szer­ kesztőségekbe is. Ezek az emberek — a k á r olvasták a Proletert, a k á r n e m — ismerték a J K P i r á n y v o n a l á t , és kiki a m a g a helyén aszerint dolgozott. A H í d is

így lett egyike a párt legálisan megjelenő orgánumainak a Népszava, a Valágkép, a Híd-naptár és a Híd-könyvek mellett. Pártokmányokból .tudjuk, hogy a JKP 1936. évi határozata szerint: „1. meg kell 'teremteni a proletárok szolidaritási frontját, 2. antifasiszta népfrontot kell létrehozni, 3. harcolni kell a nemezeti elnyomás és a nagyszerb hegemónia el­ len az elnyomott népek szabadságáért. 4. A JKP ellenzi Jugoszlávia mai állami területének szétdarabolását. A Híd-mozgalom bizonyos értelemben, a JKP 1940 őszén tartott ötö­ dik konferenciájának nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos határozatait megihlette, mert ezen az értekezleten megállapították: „A fasiszta támadás veszélye idején a probléma elsősorban úgy ve­ tődött fel, mint közös harc és közös ellenállás az egyeduralomra törő szerb burzsoázia nemzeti elnyomó politikájával szemben, mint ellenállás a kisebbségi nemzeti burzsoázia politikai befolyásával szemben az ugyanazon a területen, az egész országban élő külön­ böző nemzetiségű dolgozók szolidaritásának ápolása és politikai har­ cának egyesítése v é g e t t . . . . . . a magyar, a német és más reakciós kísérletek ellen, hogy impe­ rialista hódító háborúval „megoldják" a nemzetiségi kérdést... . . . a politikai harcban össze kell fűzni a különböző nemzetiségi dolgozókat és meg kell teremteni harci egységüket minden nemzeti­ ség reakciós és burzsoá köreinek azzal a törekvésével szemben, hogy maguk köré tömörítsék saját nemzetiségük tagjait." Rehák Lászlónak „A kisebbségek Jugoszláviában" című, a Forum által 1968-ban kiadott könyve 185. és 186. oldaláról vett fenti idézetek mu­ tatják a JKP idevágó állásfoglalását, a 'Híd-mozgalom tanulmányozása pedig megmutatja, mennyire konkretizálták tagjai a JKP ilyen irányú törekvéseit. Hogy hogyan ment ez valójában, megtudjuk Brindza Károly „Mondd el helyettem, elvtárs!" című könyvéből is, melynek 41. oldalán a kö­ vetkezőket olvashatjuk: „Az említett illegális nyomtatványok ebben az időben többnyire szerb nyelven jelentek meg, ami bizony vidékünkön erősen csök­ kentette hatékonyságukat. Ekkoriban termékeny kapcsolat létesült a Híd szerkesztőségének

n é h á n y tagjával, elsősorban M a y e r O t t m á r r a l , majd Szabó G é z á v a l és Simókovics R ó k u s s a l . . . A lapterjesztés ürügyén sok vidéki, k ö z ­ t ü k t o p o l y a i aktivista fordult meg ekkoriban a szerkesztőségben. A mozgalom kérdéseiben jártas belső m u n k a t á r s a k kikérdezték a küldötteket helységük eseményeiről, a politikai helyzetről, s gyak­ ran h a s z n á l t á k érvül a k a p o t t a d a t o k a t téziseik alátámasztására. U g y a n a k k o r utasításokat is a d t a k nekik a m i n d e n n a p i politikai t e ­ vékenység formáiról és t a r t a l m á r ó l . T o p o l y a (Gombos Béla, a H í d terjesztője révén) így k a p o t t információt, utasításokat, melyek első­ sorban ahhoz a csoporthoz j u t o t t a k el, amelyhez a Sinkovics fivérek t a r t o z t a k . T o p o l y á n 70—100 H i d a t a d t a k el számonként. A heti­ lapot és a h a v o n t a megjelenő folyóiratot n é h á n y t u c a t lelkes m u n ­ kásmozgalmi ember, főleg fiatalok t e r j e s z t i k . . . A H í d leghűsége­ sebb olvasói természetesen a munkások, hisz a folyóirat legtöbbet a z 6 problémáikról ír, de a folyóirat olvasótáborához t a r t o z o t t n á l u n k pl. a munkásbiztosító helyi orvosa, Aleksaaidar Šijačie, a p á r t k é ­ sőbbi szimpatizánsa is, v a l a m i n t t ö b b más haladószellemű polgár . . . A H í d legfontosabb cikkeit a csoportokban m e g v i t a t t á k . Különösen n a g y figyelmet keltett az „ Á r ellen" című cikk, melyet — m a m á r tudjuk — P a p p Pál, a J K P K ö z p o n t i Bizottságának későbbi tagja í r t . . . A z i r r e d e n t á k n a k kedvező általános légkörben bátor h a n g ú és egyértelmű cikkeivel a H í d , majd a Népszava és a melléjük fel­ z á r k ó z ó N A R O D N I G L A S című hetilap eszmei és gyakorlati ú t ­ mutatása ebben az időben nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a J K P i r á n y v o n a l á n a k megvalósításához e g é s z V a j d a s á g t e r ü ­ letén, s így részben ellátta a p á r t f ó r u m o k feladatait is, amelyek csak később a l a k u l t a k m e g . . . A H í d és a k o m m u n i s t á k elvetették a m a g y a r kisebbség egészének érdekében hirdetett N a g y Iván-féle osztálybékét."

A H í d akkori mozgalmi szerepének hasonló leírását találjuk Zsáki J ó ­ zsef „ A H í d f a l u n " című cikkében is ( H í d 1954. 5—6. szám, 2 4 1 . oldal). A v a l ó helyzetet szemléltető fenti idézetekből k ö n n y ű kiolvasni, hogy a szerb n y e l v ű illegális n y o m t a t v á n y o k a t T o p o l y a környékének m a g y a r ajkú lakossága nem értette, s hogy a H í d teljesítette nála pártsajtó sze­ repét. Világos a z is, h o g y a H í d szerkesztősége afféle centrum volt, ahova a kommunisták bejártak tájékozódni és tájékoztatni; hogy igen sok pél­ d á n y t , m i u t á n a n é h á n y t u c a t terjesztő elvitte őket a hűséges olva­ sókhoz c s o p o r t o s a n v i t a t t a k meg, és a legfontosabb cikkekben ú t ­ m u t a t á s t t a l á l t a k m a g u k n a k az irredenta p r o p a g a n d a ellen, hógy végül egyszer s m i n d e n k o r r a kivessék magukból az osztálybékének még a gon­ dolatát is.

A Híd, akár folyóiratnak, akár mozgalomnak tekintjük, hatott a vaj­ dasági magyar dolgozókra, antifasiszta szellemben nevelte őket, és amenynyire csak lehetett, fölkészítette a nemsokára bekövetkező második vi­ lágháború súlyos megpróbáltatásaira. Bácska megszállása után, a népfelszabadító háború kezdetén Horthy kínzókamráiban, börtöneiben, haláltáboraiban és bítófáin a vajdasági ma­ gyarság elveszítette legjobb fiait. A megszállók szó szerint is lefejezték a vajdasági magyarság haladószellemű és forradalmi egyéniségeit. De sem ez, sem a nagydobra vert horthyista propaganda nem tudta elbutítani a vajdasági magyarokat, még kevésbé bevonni őket a fasiszta katonai és rendőri karhatalom által elkövetett gaztettekbe. A megszállás körülményei között megszakadt összeköttetések miatt a vajdasági magyarok nemigen tudtak a JKP propagandaanyagához hoz­ zájutni, így nélkülözték a szabatos és egyértelmű pártutasításokat, ame­ lyek nélkül a háborús zűrzavarban nem lehetett eligazodni. A magyar­ ságban megbénult a forradalmi tettvágy, a magyar kommunisták jó része passzivitásba vonult, és várta a jobb napokat. Amint azonban a délről jövő népfelszabadító egységek és a kelet felől közeledő szovjet hadsereg a közelébe ért, magával ragadta az optimizmus és a lángoló harci kész­ ség, amelynek bizonyítékát az 1944 végén megalakított Petőfi brigád ha­ talmas áldozatokra kész harcaiban látjuk. Hogy a magyarság Vajdaság­ ban, különösen Bácskában nem tántorodott el a JKP által hirdetett esz­ méktől, meglátszott azon a seregszemlén is, amelyet a JKP vajdasági he­ tedik értekezletén 1945. április 5. és 6-án tartottak, ahol Isa Jovanovié olvasott fel jelentést. A következő adatok érdemelnek figyelmet: „E jelentés napján Vajdaságban 6349 párt- és 9717 SKOJ-tag volt. Nemzeti megoszlásuk a következő:

szerb horvát szlovák szlovén magyar ruszin román más nemzetiségő

párttag

SKOJ-tag

5343 349 180 20 260 120 17 60

8300 490 390 25 136 136 9 87

A nemzetiségek között tehát első helyen állnak a magyarok. Ha a t er ü l e t i megoszlást vesszük figyelembe, a magyarok száma

párttag a szerémségi körzetben az észak-bánáti körzetben a dél-bánáti körzetben az újvidéki körzetben a szabadkai körzetben a zombori körzetben a hátországi katonai egységekben

SKOJ-tag

19 22 7 34 162 8

38 16 30 52

260

136

19

Ez a kimutatás 520 párt és 272 SKOJ-tagról ad számot, vagyis mint­ egy 800 magyarról, aki a JKP kötelékébe tartozik és annak politikáját követi. Van-e valami köze ehhez a háború előtti Hídnak? Nyilván van. Még­ pedig az, hogy a H l D által elhintett mag az első szabad napsugárra szár­ ba szökkent. A H l D tradícióit követők szívvel-lélekkel bekapcsolódtak a szocialista Jugoszlávia építésébe. Pontosan úgy tettek, mint a H l D is, melynek — a háború alatti kényszerhallgatás után — első száma már 1945-ben megjelent. A H l D alapításának negyvenedik évfordulóján ezeket a tényeket nem rossz felidézni, hátha a vajdasági magyarság mai munkás nemzedékében ihletet merít valaki belőlük arra, hogy tudományos módszerrel és a marxi történelem-szemlélet segítségével, elmélyült kutatás alapján nálam ponto­ sabb választ adjon a kérdésre, mennyiben volt folyóirat a H l D és meny­ nyiben mozgalom.

Rezime

Časopis ili pokret Povodom casopisa „Híd" vise puta se postavilo pitanje da li je tridesetih godina bio samo časopis ili je ujedno bio i pokret, i ako jeste, u kolikoj je meri to bio, a u kolikoj samo u klasichom smíslu űzet casopis. Povodom cetrdesetogodisnjice pokretanja Hid-a potrebno je ponovo oživiti i ta pitanja, koja taj članak pokušava rasćlaniti.

Summary Periodical or M o v e m e n t

In connection with „Híd" the question arose, whether it was only a periodical in the thirties or alsó a movement, and if it was, much vas it a movement and how much was it only a periodical in the traditional sense. On the 40th anniversary of the first publication of „Híd" these questions should be recalled, and this article tries to analyze them.

A Vajdasági Kommunista Szövetség Tartományi Bizottsága 1974. szeptember 25-i második ülésén Dusán Alimpiénak, a Vajdasági KSZ Tartományi Bizottsága elnökének elnökletével megtárgyalta Vajdaság SZAT távlati fejlesztésének eszmei-poli­ tikai kérdéseit és a Kommunista Szövetség felada­ tait. Vitaindítót Nikola Kmezié, a Vajdasági KSZ Tar­ tományi Bizottsága Elnökségének tagja mondott. A Vajdasági KSZ Tartományi Bizottsága elfogadta a beszámolót és Vajdaság SZAT távlati fejlesztési politikájáról meg a Kommunista Szövetség felada­ tairól szóló határozatokat. E számunkban megjelentetjük a vitaindítót, Dusán Alimpié felszólalását meg a határozatokat.

Nikola Kmezić

VAJDASÁG SZAT TÁVLATI FEJLESZTÉSI POLITIKÁJA ÉS A VAJDASÁGI KOMMUNISTA SZÖVETSÉG FELADATAI

Vitaindító megjegyzések, a problémákhoz való viszonyulás meg a lényeges eszmei-politikai kiindulópontok és feladatok A V K S Z T a r t o m á n y i Bizottságának m a i ülésén az a legfontosabb, hogy pontosan m e g h a t á r o z z u k a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség tagságának, v a l a m e n n y i vezetőségének és szervezetének eszmei-politikai és cselekvési kötelezettségeit, amelyek a J S Z S Z K , az S Z S Z K meg Vajdaság S Z A T t á v ­ lati fejlesztési tervének megvitatásában és megvalósításában r á h á r u l n a k . A Vajdasági Kommunista Szövetségnek, m i n t a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség és a Szerb K o m m u n i s t a Szövetség részének ezzel kapcsolatban teljes eszmei-politikai és cselekvési egységet kell tanúsítania az általános kérdésekben, m i n t amilyenek a z önigazgatású szocialista termelési viszo­ nyok fejlődése, a politikai rendszer, Jugoszlávia közös fejlődésének elve és politikája. A szocialista fejlődés általános kérdéseiben csak az egységes és szilárd Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség biztosíthatja azt, hogy a k ö z ­ társaságok és a t a r t o m á n y o k sajátosságaikkal hozzájárulhassanak a szo­ cialista forradalmasítás meg a társadalmi és gazdasági folyamat formái­ n a k és t a r t a l m a i n a k gazdaságához. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség T a r t o m á n y i Bizottsága e tevékeny­ ség irányításában a munkásosztályért és a vajdasági nemzetek és nem­ zetiségek dolgozóiért vállalt felelősségéből, T i t o elvtárs beszámolójából és a J K S Z X . kongresszusa, a z S Z K S Z V I I . kongresszusa határozataiból, a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség X V . választási értekezletének h a t á ­ rozataiból és az új a l k o t m á n y o k alapelveiből eredő kötelességeiből indul ki. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség szocialista önigazgatású t á r s a d a l ­ m u n k gyorsabb fejlődéséért folytatott h a r c u n k b a n csak a k k o r tudja k ö ­ vetkezetesen végrehajtani a kötelezettség és a felelősség ráháruló részét, ha a J S Z S Z K , a z S Z S Z K és Vajdaság S Z A T társadalmi fejlődésének p r o b ­ lémáit egységes eszmei-politikai állásfoglalás alapján oldja meg, figye­ lembe véve a jugoszláv munkásosztály érdekeinek egységét.

A dolgozók érvényesülése a társult m u n k á b a n azt jelenti, hogy javulnak azok az élet- és munkafeltételek, amelyeknek a gyorsabb és szilárdabb gazdasági fejlődésen kell alapulniuk. H a r c az önigazgatásért mint az alap­ v e t ő termelési viszonyokért, h a r c a jövedelemért, az önigazgatás és a munkatermelékenység anyagi alapja további erősítésének legfontosabb feltételeiért — ezek fejlődési politikánk általános céljai és feladatai. H a j o b b a n a k a r u n k élni, a k k o r t ö b b e t és jobban kell dolgoznunk, többet kell a l k o t n u n k . Ez lehetővé teszi a jövedelemszerzés feltételeinek kiegyenlí­ tését is, h o g y megvalósíthassuk a munkásosztály gazdasági egyenlőségét, s ezzel egyetemben a nemzetiségi egyenjogúságot is. Szocialista önigazgatásunk fejlődésében ez a szilárd eszmei alapokon n y u g v ó új történelmi kor k e z d e t e is, amelynek világosan meghatározott társadalmi és gazdasági törvényszerűségei v a n n a k , és amelynek központ­ jában a társadalmi tulajdon van, illetve a dolgozóknak döntő a szerepük a munkafeltételek, a jövedelem biztosításában, a munkafelesleg k i a l a k u ­ lásában; ezáltal az egész társadalmi újratermelési folyamatban, a társult m u n k á n a k az anyagi-társadalmi fejlődésben és az önigazgatási tervezés­ ben való szerepének meghatározásában is. A fejlesztési politika céljainak vizsgálatában az ember, a személyiség sokoldalú fejlődése meg a társadal­ mi és gazdasági viszonyok humanizálása van a k ö z p o n t i helyen. Ez az önigazgatás lényege és azon törekvéseké is, hogy a társult m u n k a tár­ sadalmi újratermelés hordozója legyen. Ez a Jugoszláv Szocialista Szö­ vetségi Köztársaság, a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k , nemzetek és nem­ zetiségek kapcsolata távlati fejlesztésének sarokköve. A Vajdasági K o m ­ munista Szövetség ennek alapján mozgósítja majd a munkásosztályt, v a ­ lamennyi dolgozót, a társadalmi és politikai meg önigazgatási szervezete­ ket a fejlesztési politika megvalósításáért folyó eszmei-politikai harc egy­ ségfrontjába. A z o k az akciók, amelyeket a Szocialista Szövetség, a J u ­ goszláv Szakszervezeti Szövetség, a Gazdasági K a m a r a , a Szövetségi Vég­ rehajtó Tanács és Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y Képviselő­ h á z a Végrehajtó Tanácsának általános d o k u m e n t u m a i és saját p r o g r a m ­ jaik alapján i n d í t o t t a k , eredményesek voltak. N e m c s a k azért, m e r t k i ­ v á l t o t t á k a dolgozók érdeklődését, hanem m e r t a fejlesztési politika fela­ d a t a i n a k összetettségét is m e g m u t a t t á k . A fejlődés új útjainak kiépítése­ k o r Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y n a k a gazdasági fejlődésben v a l ó viszonylagos lemaradása, a szerkezeti aránytalanság, a túlméretezett fogyasztás, a z infláció és más egyéb is érezteti hatását. E m i a t t egész tevékenységünket a társadalmi és gazdasági stabilizálódásért folyó, még h a t á r o z o t t a b b harci készséggel kell telítenünk, m e r t nélküle nem lehet eredményesen tervezni, s még kevésbé a hosszú t á v l a t ú társadalmi és gaz­ dasági célokat elérni. A társadalmi és gazdasági stabilizálódásért kifejtett eddigi erőfeszíté­ sek eredményesek voltak. A z objektív lehetőségek és szükségletek terén azonban lemaradás t a p a s z t a l h a t ó . M é g mindig lassan változnak a ter-

raelési viszonyok, s ezzel együtt h i á n y o z n a k azok a szükséges megoldá­ sok is, amelyeknek biztosítaniuk kell a z önigazgatási társadalmi és gaz­ dasági viszonyok újratermelését az egész t á r s a d a l o m b a n . E z a r r a kötelez bennünket, hogy a jövőben még elszántabb, még következetesebb harcot folytassunk az új alkotmányos rendelkezéseknek, a politikai és gazdasági rendszerben, a társult m u n k a szervezeteiben, a K a m a r á b a n , az egyesü­ letekben és más társulásokban, a b a n k o k b a n , a kereskedelmi szervezetek­ ben, az érdekközösségekben, a társult m u n k á b a n és a mezőgazdasági m a ­ gántermelők eszköz- és munkatársulásaiban v a l ó megvalósításáért. Ilyen szempontból, külön jelentősége v a n a társadalmi megállapodás, és önigaz­ gatási megegyezés érvényesítésének, gyakorlati alkalmazásának, amely az önigazgatású t á r s a d a l o m új viszonyainak alapja. A távlati fejlesztési politika elfogadására és alkalmazására tett erő­ feszítések szerves része a következő k ö z é p t á v ú fejlesztési terv és az 1975. évi gazdasági és szociális fejlődési politikából eredő feladatok, mert m á r azokban is a távlati fejlesztési politika stratégiai céljait kell l á t n u n k . Jelentős feladatok előtt állunk. Meg kell o l d a n u n k az egységes jugoszláv piac rendszerbeli kérdéseit, különösen az árrendszert és -politikát, a h i ­ tel- és pénzügyi politikát, a deviza- és a külkereskedelmi rendszert, a bővített újratermelést és a tervezési rendszert. A Kommunista Szövetség­ nek mindebben alkotó szerepet kell vállalnia, hogy a megoldások gyor­ sabban és következetesebben megvalósulhassanak. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség e tevékenységével egyidőben erő­ sítenünk kell a bürokratizmus, a technomenedzserizmus, a liberalizmus és minden m á s önigazgatásellenes törekvés, erő elleni harcot, m e r t t u d a ­ tosan arra törekedtek, hogy a K o m m u n i s t a Szövetséget mellékvágányra tereljék, hogy elhatárolják az egész dolgozó nép létfontosságú érdekeitől, s ezzel e g y ü t t magától a munkásosztálytól is. A gazdasági liberalizmus, a technomenedzserizmus, a bürokratizmus, az etatizmus, illetőleg a z o k a tevékenységi f o r m á k és erők, amelyek e jelenségek hordozói voltak, n a ­ gyon nagy k á r t o k o z t a k a társadalmi és gazdasági viszonyok fejlődésé­ ben, mivel túlhangsúlyozták a piac szerepét, feleslegesnek t a r t o t t á k a népgazdaság tervszerű irányítását. Saját helyzetükért folyó h a r c u k b a n tudatosan fékezték az önigazgatás és a nemzetgazdaság fejlődését, h o z z á ­ járultak a tőkés viszonyok létrehozásához, és ennek alapján aláásták nemzeteink és nemzetiségeink testvériségét és egységét meg forradalmunk más v í v m á n y a i t . A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség az öröklött ellentmondások, a k ü ­ lönböző érdekek áthidalásának meg a lokalizmus, partikularizmus és az autarchia leküzdésének egyedüli útját, v a l a m i n t az egyéni érdekeknek a közös és általános társadalmi érdekekkel való egybehangolásán alapuló új viszonyok létrehozását a társult m u n k a önigazgatási megegyezésében meg a köztársaságok és t a r t o m á n y o k társadalmi megállapodásában látja. E z a fejlődés tudatos irányításának, a gazdasági rendszer radikális v á l -

tozásának meg a munkásosztály és a társult m u n k a egybekapcsolódásának útja. Csak ezen az alapon lehet fejleszteni a z önigazgatási szervezettségű egységes jugoszláv piacot és biztosítani valamennyi, az egész társadalmi fejlődésben jelentős társadalmi és gazdasági lehetőség maximális kihasz­ nálását. A J K S Z Elnökségének 2 1 . ülése, a J K S Z Elnöksége Végrehajtó irodá­ jának és T i t o e l v t á r s n a k a levele meg a Szerb S Z K Politikai Aktívája előtt m o n d o t t beszéde fordulópontot jelentett. A J K S Z ezen erők elleni harcának, a V K S Z T a r t o m á n y i Bizottságának 52. és 56. ülése pedig ezek­ kel a z erőkkel való leszámolásnak a kezdetét jelentette Vajdaságban. A V K S Z T i t o elvtárs politikai i r á n y v o n a l a melletti h a t á r o z o t t álláspontját követve a z eszmei-politikai h a r c és a munkásosztály meg a dolgozók m o z ­ gósításának élére állt a frakciós m a g a t a r t á s , csoportosulás és más ö n ­ igazgatás-ellenes erők leverésében. E z a t e t t megszilárdította a szubjektív tényezők egységét, t u d a t á t , a társadalmi és gazdasági fejlődésre g y a k o ­ rolt hatását, lehetővé tette a stabilizálást, és m e g i n d í t o t t a a negatív jelen­ ségek elleni harcot, amely kétségtelenül visszaállította és megerősítette a dolgozóknak a K o m m u n i s t a Szövetségbe vetett hitét, ami szocializmusért v í v o t t h a r c u n k további eredményeinek feltétele. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség a távlati fejlesztési politika terve­ zésében a J K S Z X . kogresszusán elfogadott általános fejlesztési straté­ giából indul ki. Fejlesztenünk kell az energia- és nyersanyagtermelést, az élelmiszer előállítását meg a közlekedést, melynek fejlesztésében Tito elv­ társnak a J K S Z X . kongresszusán e l h a n g z o t t szavai szerint eddig i n d o kalatlanul l e m a r a d t u n k . Ezzel kapcsolatban Vajdaság S Z A T is rendkívül összetett feladatok előtt áll. E feladatok bonyolultsága Vajdaság S Z A T a n y a g i fejlődésének t ö b b évi viszonylagos lemaradásából, a n a g y szerkezeti aránytalanságból és az összehangolatlanságból, az integrálódás és a munkamegosztás elégtelensé­ géből ered, amelyet u g y a n a k k o r a természeti és az emberi lehetőségek k i ­ használatlansága is jellemez. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség síkraszáll a dinamikusabb és szi­ l á r d a b b növekedési százalékért, a gazdasági szerkezet gyorsabb és a r á n y o ­ sabb változásáért, figyelembe véve az egységes jugoszláv piac feltételeit, t o v á b b á a magasabb fokú integrálódásért, a z ésszerű munkamegosztásért és a nemzetközi m u n k á b a való h a t é k o n y a b b bekapcsolódásért. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség állásfoglalása kialakításakor fi­ gyelembe veszi a természeti kincseket, a jó termőföldet, az ásványi k i n ­ cseket, a z a z : kőolajat, f ö l d g á z t és építőipari nyersanyagot; a folyóvizek bőségét és a viszonylag fejlett mezőgazdasági termelést, illetve a z o k a t a természeti adottságokat, amelyek a fejlett infrastruktúrából, a meglevő termelési kapacitásokból, a fejlett iskolahálózatból és a magas fokú v á r o ­ siasodásból erednek. K ü l ö n jelentősége v a n a rendelkezésre álló m u n k a ­ erőnek és a k á d e r á l l o m á n y n a k .

A kommunista mozgalom előremutató, lényeges céljaiból kiindulva — tekintettel az említett természeti a d o t t s á g o k r a és a m u n k a e r ő r e — lehető­ ségünk v a n arra, hogy rendkívüli eredményeket érjünk el. A m e z ő g a z ­ dasági m u n k á t a fejlett technológia és a korszerű eljárások a l k a l m a z á ­ sával a legrövidebb időn belül ipari jellegűvé kell á t a l a k í t a n u n k . Á t kell h i d a l n u n k a falu és a város k ö z ö t t i szakadékot, éspedig — M a r x sza­ v a i n a k megfelelően — a falu városi szintre v a l ó emelésével. E z termé­ szetesen hozzájárul a szellemi és a fizikai m u n k a közötti különbség meg­ szüntetésének meggyorsításához is. A V K S Z t o v á b b á arra törekszik, hogy a t u d o m á n y és v í v m á n y a i még nagyobb mértékben a termelőerők alkotórészévé váljanak a társadalmi és gazdasági fejlődési politika tervezésében, megvalósításában. E z é r t a t u d o ­ mányos intézmények, a társult m u n k a alapszervezetei és szervezeteik szoros és tartós összekapcsolása nélkülözhetetlen a termelésben. M i n t látjuk, a problémák és feladatok összetettek és számosak. Ezért a Kommunista Szövetségnek a t á v l a t i fejlesztési politika meghatározásá­ b a n és megvalósításában állandó akciót kell folytatnia, mozgósítva vala­ mennyi szubjektív szocialista erőt és biztosítva a teljes eszmei-politikai egységet.

I I . A fejlettségi szint értékelése, a gazdasági struktúra jellegzetességei, az anyagi fejlődés általános céljai és irányvonalai és problémái

feladatai,

H o g y áttekinthessük a t á v l a t i társadalmi és gazdasági fejlődés lehetősé­ geit, problémáit és ezen belül a V K S Z feladatait, fel kell m é r n ü n k a t á r ­ sadalmi és gazdasági fejlődés jelenlegi állapotát és szintjét, v a l a m i n t meg kell h a t á r o z n u n k a fennálló p r o b l é m á k és a jövendőbeli fejlődés lénye­ ges előfeltételeiként meglevő viszonyok sajátosságait. Vajdaság S Z A T - b a n a K o m m u n i s t a Szövetség vezetésével a szocialista önigazgatás alapjain társadalmi, gazdasági és szociális átalakulás ment végbe. Vajdaság S Z A T eddigi lendületes gazdasági és társadalmi fejlődésében a súlyos nehézségek és a szocialistaellenes e r ő k különféle ellenállása, meg a súlyos p r o b l é m á k ellenére is fejlesztette a termelőerőket, növelte a nem­ zetek és nemzetiségek gazdaságát. Vajdaság ebben az időben nagymérték­ ben hozzájárult a Jugoszláv S Z K szocialista közösségének fejlődéséhez is. Vajdaság S Z A T - b a n a háború u t á n jelentős eredmények születtek: a termelőerők állandóan erősödtek, a társadalmi és gazdasági viszonyok fejlődtek, a gazdaság szerkezete megváltozott, a termelés, a jövedelem, a foglalkoztatás, az életszínvonal és a lakosság műveltségi szintje növeke­ dett, az egészségügy és a szociális védelem javult.

Vajdaság SZAT társadalmi termelése 1948-tól 1970-ig több mint 3,5szer növekedett (illetve az iparban 4-szer, a mezőgazdaságban pedig több mint 2-szer). A gazdaság társadalmi szektorából ered ma a társadalmi termelés há­ romnegyede, ami 50%-nál nagyobb mint 1952-ben. A mezőgazdasági lakosság százalékaránya az 1948. évi 68-ról 1971-ben 39%-ra csökkent, a foglalkoztatottak száma több mint 2,5-szer növe­ kedett, s közben javult a szakképzettségi összetétel. Vajdaság SZAT egész fejlődésére döntő hatással volt az ipar és a me­ zőgazdaság alakulása is. Az iparban megindult az ágazati struktúra, főleg az ösztönző iparágak fejlődése. Az utóbbi években gyorsabb ütemben fejlődött a kőolaj és a földgáz kitermelése és feldolgozása meg a vegyipar. Növekedett élelmi­ szeripari késztermékek gyártása és jobb minőségű lett a termékek meg­ munkálása a fémiparban. Közvetlenül a háború után a mezőgazdaság fejlesztését, az iparosítás szükségleteinek rendekék alá. A mezőgazdasági termék felhalmozódásá­ nak csökkenése miatt a háború utáni első évtizedben ez a terület a há­ ború előtti szint alá süllyedt. A mezőgazdaság 1965-ben a gazdaságosabb befektetés és egész sor gazdaságpolitikai intézkedés révén dinamikusabban kezdett fejlődni. Megerősödött a társadalmi szektor; a társadalmi gaz­ daságokat megnagyobbították; mezőgazdasági élelmiszeripari típusú kom­ binátok jöttek létre; javult a magántermelőkkel való társastermelési vi­ szony. Az infrastruktúrában jelentősek a változások. Az utóbbi húsz évben az utak hosszúsága 4141 km-ről 7550 km-re emelkedett; 400 km hoszszúságú gázvezeték, 750 km fő- és több mint 20 000 'km részleges csator­ nahálózat épült, ami lehetővé tette több mint 850 000 hektár föld lecsa­ polását és 400 000 hektár öntözését. A társadalmi tevékenységek fejlesztésében nagyobb gondot fordítottak a fiatalok képzésére; a lakosság egészségvédelmének javítására, a szociá­ lis védelem fejlesztésére. A gazdasági tevékenység megélénkülése lehetővé tette a lakosság élet­ színvonalának emelkedését is. Csak az utóbbi tíz évben az életszínvonalra szükséges anyagi eszközök kétszeresére, a személyi fogyasztásra szánt esz­ közök 1,9-szeresére a társadalmi életszínvonalra szükséges eszközök pe­ dig 2,8-szeresére növekedtek. Csökkent az élelemfogyasztás, növekedett a kultúrára és egészségügyre, a szórakozásra és a tartós fogyasztási cik­ kekre szánt kiadás. 1946-tól 1971-ig 240 000 lakás épült, a lakosonként! lakóterület pedig az 1951. évi 12 m -ről 15,8 m*-re emelkedett 1971-ig. Vajdaság SZAT háború utáni fejlődésében a természeti adottságok és a munkával teremtett lehetőségek kihasználatlanságának oka elsősorban az örökölt, régi ipar korlátozott fejlődési lehetőségeiben, az elégtelen és 2

kedvezőtlen beruházásokban, a gazdasági struktúra megváltozásában, az ipar (elaprózottságában, a fejlődést serkentő és fokozottabbá tevő fejlődési központok hiányában, a szakosítás, a munkamegosztás és a gyorsabb in­ tegrálódás hiányában, a gazdasági rendszer lassúbb építésében, és a gaz­ daság-, meg fejlesztési politika céljainak összehangolatlanságában rejlenek. A háború utáni első évtizedben kezd Vajdaság SZAT gazdasági fejlődé­ se lelassulni. A mezőgazdasági árak alacsony szinten tartásával teremtett kedvezőtlen helyzet és a fejlődésben való jelentősége miatt Vajdaság az egyedüli terület, amelyen nem volt beruházás. A beruházási eszközöket abban az időben visszaszármaztatási kötelezettség nélkül adták, s mi több, ebben az időben a már jól ismert okok miatt a vajdasági ipari kapacitá­ sok áthelyezésére került sor, ami mély és nehezen eltüntethető nyomot hagyott a gazdaságban. Az 1947 és 1970 között a vajdasági iparba 5,9 milliárd dinárt beruház­ tak, az 1966. évi árak szerint pedig — 8,8 millió dinárt. A vizsgált idő­ ben a JSZSZK ipari beruházásából a tartomány ipara 2,1%-ban részese­ dik, az 1952. évi társadalmi termelésben 9%-kal, 1971-ban pedig 8,7%kal. A lassú ütemű beruházás hatott az állóeszközök elhasználódási foká­ nak növekedésére is. Vajdaság SZAT felhalmozási és újraberuházási képessége a JSZSZK meg az SZSZK gazdaságánál alacsonyabb szinten van, és nem elégíti ki a bővített újratermelési szükségleteket. Közvetlenül a reform után a gaz­ daság felhalmozási képessége javult ugyan, de már 1967-ben ismét a re­ form előtti szintre esett, amelyen egészen 1970-ig megmaradt. Vajdaság SZAT 1948 és 1972 között a fejlődési ütem tekintetében az utolsó előtti helyen állt (a társadalmi termelés növekedési százaléka 6,2 százalék), 1965 és 1972 között pedig az utolsó helyre került. (A növekedési száza­ lék 5,1.). Ez elsősorban a vajdasági gazdaság serkentésének következmé­ nye, amelyben a mezőgazdaságnak van domináns szerepe, így az elsődle­ ges elosztásban kedvezőtlen helyzete, illetve bizonytalan fejlődési irány­ vonal határozza meg az egész gazdaság fejlődését. Mint láttuk, az elmúlt időszakot nemcsak eredmény, hanem lemaradás, gazdasági és fejlődési válság, valamint a szocialistaellenes jelenségek fel­ bukkanása is jellemezte, amely azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy meg­ változik a szocialista társadalmi fejlődés iránya. Különösen a liberalizmus és a technokratizmus volt káros. Elsősorban ők okozták azt az elhajlást és deformálást, amely a VKSZ Tartományi Bizottságának 52. üléséig gyengítette a VKSZ munkáját, megzavarta belső viszonyait, és károsan hatott a gazdasági helyzetre meg a társadalmi viszonyokra. Emiatt volt spontán a gazdasági fejlődés, ami megakadályozta bizonyos fejlődési problémák felismerését és megoldását.

Mivel a Vajdaság SZAT távlati fejlesztésének általános koncepciója című dokumentumot már közzétettük és ismertettük, most csak röviden megemlítem a dokumentumban összefoglalt általános célokat, és felada­ tokat. — Célunk az önigazgatás és az önigazgatású szocialista viszonyok Vajdaság SZAT alkotmányának alapján történő további fejlesztése. Za­ vartalanná kell tennünk a küldöttségi rendszer működését, fejlesztenünk kell az önigazgatási bővített újratermelésnek és a társadalmi tervezésnek az önigazgatási megegyezés és társadalmi legállapodás további kidolgo­ zására épülő rendszerét. — A tágabb értelemben vett életszínvonal növekedését, amely a fejlő­ dés legjelentősebb tényezőinek egyike, a nagyobb jövedelemért és a jöve­ delem, személyi jövedelem társadalmi megállapodás és önigazgatási meg­ egyezés alapján való elosztásáért folytatott harccal kell biztosítanunk, összhangban az egyéni és társadalmi munkatermelékenységgel. A közös fogyasztás valamennyi formájának fejlesztésével erősítenünk kell a szo­ lidaritás elvét, és meg kell szüntetnünk az életszínvonalban mutatkozó indokolatlan különbségeket. Ezért a szociális politikának még nagyobb mértékben kell a fejlesztési politika alkotórészévé válnia. — A lakosság szociális és gazdasági struktúrájának megváltozása, a nagyobb fokú foglalkoztatás, az ipar szerkezetének növekedése és az élet­ mód közötti különbségek csökkentése szintén a fejlődés célja. A foglal­ koztatottak számának növelésével elősegíthetjük az aktív lakosság ter­ mészetes szaporulatát. Csökkentenünk kell a munkanélküliséget, és lehe­ tőséget kell teremtenünk ideiglenesen külföldön dolgozó munkásaink ha­ zatérésére. Szorgalmaznunk kell a mezőgazdasági lakosság további átala­ kulását. Mi a célunk? A fejlődés, a termelés ütemének fokozása, a gazdaság szer­ kezetének megváltoztatása. Ezért azoknak a termelési komplexumoknak kell előnyt adnunk, amelyek a természeti adottságokból eredő előnyök aktivizálásán alapulnak, és amelyek a leghamarabb alkalmazzák a mű­ szaki-technológiai eljárást. A gazdasági tevékenységnek évente átlag kb. 7,5%-kal kellene növekednie, ami lehetővé tenné, hogy 1970 és 1985 kö­ zött az egész gazdaság társadalmi termelése több mint 2,8-szor növeked­ jék, vagyis 1985-ben lakosonként 2270 dollár legyen (az 1970. évi belső felvásárlási lehetőségek alapján kiszámított 845 dollár helyett). — A munkatermelékenység növelése, a szervezettség és az üzleti, mű­ szaki együttműködés fokozása, a gazdaság szerkezetének megváltozta­ tása, a munkanélküliek foglalkoztatása és a mezőgazdasági munkaerő mezőgazdaságon kívüli foglalkoztatása, a termelési kapacitás tartalékai­ nak nagyobb kihasználása, a munkamegosztás, a tudományos és mű­ szaki vívmányok termelésben való nagyobb mértékű alkalmazása, a na­ gyobb korszerűsítés, a magasabb műszaki szintű gazdasági és termelési

szervezés, az üzleti műszaki együttműködés erősítése a belföldi és a k ü l ­ földi p a r t n e r e k között. — A t u d o m á n y gyorsabb fejlesztése és a műszaki eredmények nagyobb kihasználása, ami a gazdasági és a társadalmi haladás jelentős tényezőjévé és a társadalom általános anyagi termelőerejévé válik. — Az egybéhangoltabb területi fejlődés, a városrendezés és az emberi környezet védelme. — A z általános honvédelem és a z önigazgatású társadalmi védelem ff

f.

t

erősítése. A társadalmi és gazdasági struktúra fejlettebb formájáért Vajdaságban az általános termelést a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére és szerkezeti megváltoztatására, t o v á b b á a kőolaj és a földgáz kitermelé­ sére, feldolgozására, a vegyiparra, a fém- és építőiparra kell i r á n y í t a n i . A termelés ilyen irányvételét a z energiaalap és v a l a m e n n y i szállítási for­ ma fejlesztésének kell kísérnie. A tercier tevékenységek fejlődési ütemének a gazdasági struktúra megváltoztatásának funkcióját kell betöltenie. A textil-, a fafeldolgozó, a n y o m d a - meg a bőripar fejlődését egybe kell hangolnunk a távlati fejlődés általános céljaival. M i n d e z t elérhetjük a magasabb fokú finalizálásra való átállással, a m u n k a és az eszközök önigazgatási társításának erősítésével, az üzleti műszaki együttműködés fejlesztésével és a legösztönzőbb ágazatokra v a l ó támaszkodással, maga­ sabb fokú szervezettséggel és szakosítással, a piac áru és szolgáltatások iránti követeléseihez való nagyobb mértékű alkalmazkodással. * A fejlettségi szint és a természeti források a jövőbeli gazdasági és tár­ sadalmi fejlődés általános feltétele, amely alapján fel kell zárkóznia gaz­ daságunknak. A z említett célok és feladatok egyáltalán nem k ö n n y ű e k , dolgozóinktól maximális erőfeszítést követelnek. Ezen k í v ü l a fejlődés néhány kulcskérdése megoldatlan, s szintén arról tanúskodik, h o g y nem szabad illúziókban élnünk, mert nem olyan k o r küszöbén állunk, amely­ ben nem lesznek nehézségeink. 1. A legjelentősebb m o z z a n a t o k egyikét figyelembe kell v e n n ü n k az elmúlt fejlődési időszak értékelésekor is, és méginkább a távlati fejlesz­ tési politikánk és i r á n y v o n a l u n k meghatározásakor, s amely a népgazda­ ságunkban az egyik szerkezeti aránytalanság. E z az élelmiszer előállítása, illetve a n n a k általános és hosszantartó h i á n y a (nemcsak nálunk, h a n e m világviszonylatban is). H a az aránytalanságból indulunk ki, amely szo­ cialista közösségünk eddigi gazdasági fejlődésének következménye, és h a figyelembe vesszük a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetségnek azt az állás­ pontját, hogy ezt a problémát közös megállapodással kell megoldanunk, világossá válik, h o g y elsősorban a mezőgazdasági-ipari termelés fejlődé­ sének egyes szempontjait kell megvitatnunk.

Először: jövendőbeli t á r s a d a l m i és gazdasági fejlődésünk eszmei-poli­ tikai értékelésében az élelmiszeriparra kell a legtöbb figyelmet fordíta­ n u n k . Mégpedig h á r o m o k m i a t t : növelnünk kell az élelmiszergyártást, vagyis iparosítanunk kell a mezőgazdasági termelést; t o v á b b r a is b i z t o ­ sítanunk kell a mezőgazdasági t e r m é k késztermékké való feldolgozását; e termékek kivitelére kell n a g y o b b gondot f o r d í t a n u n k , különös tekin­ tettel a termékszerkezetre. Másodszor: A z többé nem vitás, hogy Vajdaság t á r s a d a l m i termelése viszonylag lassú növekedésének egyik döntő oka a mezőgazdaság és az élelmiszergyártás megoldatlansága. H a r m a d s z o r : Tekintettel a r r a , hogy a mezőgazdasági és élelmiszer­ ipari termelés Vajdaságban fő tevékenység, fejlődése érdekünk, ezért öszsze kell h a n g o l n u n k v a l a m e n n y i köztársaság és Kosovo T a r t o m á n y é r d e ­ keivel. Fontos az is, hogy meghatározzuk a közös és saját, illetve a z ál­ talános és egyéni kötelezettségeket, és ami talán a legfontosabb, h o g y őket pontos terv alapján teljesítsük. Mivel a mezőgazdasági-ipari termelés feltételei a mi legjelentősebb ter­ mészeti adottságaink egyike, u g y a n a k k o r a mezőgazdaság és az élelmi­ szeripar eddig a m á r jól ismert o k o k m i a t t a fejlődést fékezte, érthető, hogy m i n d e n t el kell k ö v e t n ü n k ennek a gazdasági á g n a k a fejlesztéséért. A mezőgazdaság fejlettségi szintje, a mezőgazdaságra épülő feldolgozó iparágak, az élelmiszergyártásban és a nyersanyagtermelésben u r a l k o d ó nagy szükségletek logikussá teszik a mezőgazdaság belterjesítése és t á r s a ­ dalmasítása révén megvalósuló iparosítási i r á n y v o n a l á n a k , v a l a m i n t az élelmiszeripari végtermékek további gyártásának és a z ezzel kapcsolatos, mezőgazdasági termelésre épülő ösztönző vegyipari ágazatok felé való orientálódásnak a szükségszerűségét is. A z iparosítás azonban a mezőgazdasági-ipari k o m p l e x u m újratermelé­ sének alacsony szintje m i a t t a k a d á l y b a ü t k ö z i k . E z é r t nemcsak az elsőd­ leges elosztás a r á n y t a l a n s á g á t kell megszüntetnünk, h a n e m a köztársasá­ gok és a t a r t o m á n y o k e tevékenységre v o n a t k o z ó közös politikájából ere­ d ő feladataival összhangban, lehetővé kell t e n n ü n k a társadalmi felhal­ mozódás magasabb fokú önigazgatási koncentrációját és körforgását is. Ezért a társult m u n k a minden mezőgazdasági-ipari alapszervezetének se­ gítenie kell a termelés, az értékesítés, a m u n k a és az eszközök társításá­ n a k ilyen szervezését, amely nagyobb termelékenységet, termelési bizton­ ságot és jövedelmet eredményez. Tekintettel a r r a , hogy még mindig nagy földterület v a n magántulajdonban, n a g y figyelmet kell szentelnünk a társastermelésnek. Szerződéssel és megegyezéssel magasabb szintű önigaz­ gatási viszonyokat kell k i a l a k í t a n u n k , amelyek a társadalmi felhalmo­ zódás gazdaságilag legésszerűbb kihasználását eredményezik, és a mező­ gazdasági termeléstől egészen a n a g y i p a r i feldolgozásig terjedő, távlati fejlesztési terveken, új kapacitáson a l a p u l n a k . A fejlesztési t e r v e k egybehangolásában a mezőgazdasági-ipari ágazatot nagyobb mértékben és szorosabban egybe kell kapcsolnunk a vegyiparral,

a mezőgazdasági gépiparral, a kereskedelemmel, a b a n k o k k a l , a t u d o ­ m á n n y a l , stb. Szorgalmaznunk kell a termelés és a kereskedelem gyorsabb társítását, m e r t ezzel m e g a k a d á l y o z n á n k a termelésben létrejött jövedelemnek a ke­ reskedelembe v a l ó átömlesztését. A társult gazdaság szervei a kiinduló alap a bankszervezetek m u n k á j á b a n is. M i n d e n n e k o l y a n minőségi v á l ­ tozást kell kiváltania a viszonyokban, h o g y jelentős tényezői lehessenek az anyagi eszközök gyorsabb körforgásának és a meggyorsult gazdasági fejlődésnek. Természetesen n e m szabad elfeledkeznünk arról sem, h o g y a m á r is­ mert, köztársaságok és t a r t o m á n y o k közötti, a mezőgazdaság gyorsabb fejlődése biztosításának feltételeiről szóló megállapodás létrehozásában arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a mezőgazdaság intenzív fejlő­ dését nem tudjuk sem hosszú sem rövid t á v o n saját fejlesztési eszközeink­ ből fedezni, h a n e m póteszközöket kell biztosítanunk a mezőgazdasági­ ipari k o m p l e x u m b ő v í t e t t éjratermelésére. Végső ideje, h o g y gazdasági rendszerünkben olyan megoldásokat a l k a l m a z u n k , amelyekről m á r a J K S Z I X . kongresszusán elvi álláspont született. 2. A kérdések második csoportja a kőolaj meg a földgáz kitermelé­ sének és feldolgozásának fejlesztésére v o n a t k o z i k . A termelést belső, fá­ zisközi gazdasági viszonyaink t a r t a l m a és lehetőségei, a vegyipar és más iparágak hatalmas fejlődési lehetőségei szerint, az e tevékenységünk gaz­ dasági előnyei közé, az energia és a nyersanyag szempontjából pedig a fejlődés legfontosabb k o m p l e x u m a i n a k csoportjába kell sorolnunk. E m i a t t feltétlenül szorgalmaznunk kell a kőolaj és földgáz lelőhelyek felkutatását. Többi szükségletünket távlati tervekkel, elsősorban a fej­ lődő országokkal k ö t ö t t megállapodások által kell kielégítenünk. E z a tényező mezőgazdasági-ipari k o m p l e x u m t ó l eltérően, amelynek g y a k o r ­ latilag kimeríthetetlen nyersanyagforrása v a n , nagyon fontos, és figye­ lembe kell vennünk, amikor gazdaságfejlesztési p o l i t i k á n k a t bíráljuk. Tekintve a kőolaj és földgáz kitermelésének és feldolgozásának eddigi gyors fejlődését, a t a r t o m á n y egész fejlődésére h a t ó jelentős előnyeit és az említett k o r l á t o z ó tényezőket, illetve problémákat, a jövőben a követ­ kező m o z z a n a t o k a t kell figyelembe v e n n ü n k : — a termelés nyersanyag- és energiabázisának erősítését és növelését, ideértve a gazdasági viszonyokban elfoglalt jelenlegi gazdasági helyze­ tének (különösen a gáz, az elektroenergia és a nyersanyag helyzete össze­ függésének) kivizsgálását is; — a legkorszerűbb műszaki és t u d o m á n y o s v í v m á n y o k o n a l a p u l ó m a ­ gas fokú feldolgozás ipari kapacitásainak gyorsabb fejlődését és széles körű területi elosztását az egyenletes és ésszerű fejlődés végett. G o n d o s ­ k o d n u n k kell e termelési ágra jellemző féltermékek meggyorsításáról is; — a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a és a szakembergárda nagyobb koncent­ rációját, színvonalának javítását.

A gyorsabb fejlődés előfeltétele a társadalmi felhalmozódás magas fokú önigazgatási társítása, mert alapján jóformán v a l a m e n n y i termelési té­ nyező gyorsan, h a t é k o n y a n és gazdaságilag ésszerűen egybekapcsolódhat. 3. A fémipar a villamosenergiával együtt jelentős Vajdaság gazdasági fejlődése szempontjából. A n a g y létesítményekkel, a dolgozók felkészült­ ségével, a foglalkoztatási lehetőségekkel, a fémfeldolgozó i p a r n a k a n a ­ gyobb fokú munkamegosztás és szakosítás, a m u n k a és a termelőeszközök önigazgatási társítása, az anyagi eszköz és a kapacitás jobb kihasználása, és a társult m u n k a szervezeteivel való társastermelési együttműködés ter­ jeszkedésén kívül, v a l a m i n t a t u d o m á n y o s k u t a t á s és a fejlődés eredmé­ nyeinek alkalmazásával a fejlődés még jelentősebb tényezőjévé kell v á l ­ nia. R e n d k í v ü l fontos a villamosipar fejlődése, m e r t ebben lehet leg­ gyorsabban alkalmazni a t u d o m á n y o s v í v m á n y o k és az elektronikán ala­ puló műszaki-technológiai újítások eredményeit, így lehet gyorsabban biz­ tosítani a h a l a d á s t a m u n k a valamennyi területén. 4. Vajdaság S Z A T gazdasági s t r u k t ú r á j á n a k következő csoportja, amelynek nyersanyagbázis és m á s természeti feltételek szempontjából előnye van, az építőipari anyagok termelése és a z é p í t ő i p a r fejlődése. A z építőipari anyagok termelésének fejlesztésében létrejött jelentős b e r u h á ­ zások mellett itt is érezhető az önigazgatási szervezettség, szakosítás meg a m u n k a - és eszköztársítás alacsony szintjének problémája. A z ilyen hely­ zet rendezése a z általános feltétele e m u n k a t e r ü l e t t o v á b b i iparosításának és gazdaságilag ésszerű fejlődésének. 5. A gazdasági s t r u k t ú r a ö t ö d i k csoportjába soroljuk a k ö v e t k e z ő ipar­ ágakat, és egyes m á s gazdasági területeket is, ahol sokoldalúan meg kell v i t a t n u n k és fel kell m é r n ü n k a fejlődési lehetőségek kérdését és i r á n y ­ v o n a l á t : a textil-, n y o m d a - és bőripart, a hajó- és cipőgyártást, a t u r i z ­ must és a kereskedelmet. Ebben a csoportban a z ésszerű fejlődést előse­ gítő magasabb fokú önigazgatási integrálás sajátos jellege és nélkülöz­ hetetlensége miatt k ü l ö n kell v á l a s z t a n u n k a fa mechanikus és vegyipari feldolgozását meg az erdészetet. A lombhullató, illetve p u h a f á k a t kell ipari szinten termelnünk, ami lehetővé teszi a termelők, a feldolgozók és a kereskedelem szilárdabb önigazgatási egybekapcsolódását és integrá­ lódását a fa kitermelésében és feldolgozásában, v a l a m i n t biztosítja a m a ­ gas fokú termelés további fejlődését, és megszünteti a vajdasági fakivitelben és behozatalban megnyilvánuló gyengeségeket. 6. Anyagi fejlődésünk egyik legéletbevágóbb kérdése az energia, első­ sorban a villamosenergia termelése. A z országos lehetőségektől függetle­ nül, a T a r t o m á n y energiaforrásai nem eléggé fejlettek, m o n d h a t n i ráfi­ zetésesek. A termelés, az iparosítás, a közlekedés és a városrendezés fejlesztése m i a t t nagyobb lesz az energiaszükségletünk. Vajdaság S Z A T - b a n az energia prbléma megoldásakor saját forrásaink, esősorban a gáz ésszerű felhasználásából kell k i i n d u l n u n k , és tekintetbe kell v e n n ü n k a z S Z S Z K

és a J S Z S Z K közös t á v l a t i fejlesztési politikáján alapuló termelésbe és fogyasztásba v a l ó bekapcsolódást is. 7. A közlekedésügyben a szállítás és a közlekedés iránti szükségletek m á r most nagyok és a t o v á b b i fejlődés következtében még jobban n ö v e ­ kednek. O l y a n szállítási rendszert kell kiépítenünk, amelyben elérhető az ésszerű munkamegosztás, vagyis az egész országban kihasználhatjuk a ter­ mészeti adottságokat és az áruszállítást egybekapcsolhatjuk. Elsősorban a vasúti és folyami szállítást kell fejlesztenünk. 8. J o b b a n k i kell használnunk a T a r t o m á n y vízgazdaságát, hogy ele­ get tehessünk a mezőgazdaság és az egész gazdaság fejlesztési szükség­ leteinek. E z szükségessé teszi a csatornahálózat és más létesítmények é p í ­ tésének befejezését és kibővítését, a m á r meglevők maximális kihasználá­ sát a mezőgazdaságban, iparban és közlekedésben, sőt a vizek szennye­ zésének megakadályozását is. 9. A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a és a szakemberek fejlesztésének, illetve képzésének sokkal nagyobb figylmet kell szentelnünk, m á r csak azért is, mert Vajdaság S Z A T - b a n — más területekhez hasonlítva — a nemzeti jö­ vedelemnek sokkal kisebb részét fordítjuk t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á r a . El kell érnünk, hogy az önigazgatási t á r s u l t m u n k a h a t á r o z z a meg a t u ­ dományos k u t a t ó m u n k a fő irányvonalát, céljait és programját. E z é r t n a ­ gyobb anyagi eszközöket kell biztosítanunk és magasabb fokú e g y ü t t m ű ­ ködést kell elérnünk a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a és a t á r s u l t m u n k a szer­ vezetei k ö z ö t t ; egybe kell kapcsolnunk a munkaszervezetek a t u d o m á ­ nyos és kutatóintézetek, egyetemi és más felsőoktatási intézmények szak­ ember- és anyagi lehetőségeit. E z fokozza majd a t u d o m á n y b a , a m ű ­ szaki technológiai haladásba és a szakemberek képzésébe való befektetés hatékonyságát. A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á t pedig, a közvetlen felada­ tokból kiindulva, a fejlesztési p r o g r a m o k , de különösen azon gazdasági tevékenységek fejlesztési programjai kidolgozására kell i r á n y í t a n u n k , amelyek olyan helyzetben v a n n a k , hogy az egész gazdaságot előbbre v i ­ hetik és fokozhatják a munkatermelékenységet. A következő időszakban a szakemberképzés politikájában és fejlesz­ tésében biztosítanunk kell a meglevő lehetőségek ésszerű kihasználását és újak létrehozását. A szakosított o k t a t á s n a k a társult gazdasággal és az oktatási intézményekkel együtt kell megoldania legsürgősebb feladatát, hogy növelje a k ö z é p - és főiskola, de elsősorban az egyetem szakember­ lehetőségeit. 10. A távlati gazdasági fejlődésben külön jelentőségük v a n a z o k n a k a társadalmi tevékenységeknek, amelyek h a t á r á t csak hosszabb idő eltel­ tével lehet reálisan felmérni. A társadalmi tevékenységek fejlődése t á r ­ sadalmi és gazdasági fejlődésünk előfeltételeinek egyike. M i n d e z a közös szükségletek kifejezését jelenti, és a m u n k a anyagi alapjának fejlődésére való hatása megköveteli, hogy alaposabban feldolgozzuk e tevékenysé­ gek ésszerű fejlesztésének mércéit. A társadalmi tevékenységek fejlódé-

sének ki kell fejeznie a szabad munkacsere a l k o t m á n y o s elvének meg­ valósítását is, illetve a társult m u n k á n a k a z általános és közös fogyasz­ tásra gyakorolt hatását. A társadalmi tevékenységek fejlesztési p r o g r a m ­ jainak megvalósítói a most alakuló önigazgatási érdekközösségek kell hogy legyenek. 1 1 . A társadalmi és gazdasági fejlődés megvitatásakor k ü l ö n figyelmet érdemel a területi szempont. Vajdaság S Z A T - b a n eddig különböző terü­ letek különböző fokú társadalmi és gazdasági fejlettséget értek el. A z a tény, hogy éppen a fegfejletlenebb területeknek k i z á r ó l a g v a g y t ú l n y o ­ mórészt mezőgazdasági termelésük van, azt bizonyítja, h o g y egyéb t é ­ nyezők mellett a mezőgazdaság egyenlőtlen helyzete o k o z t a a lemaradást. A lakosság nagy részének, számos községnek és területi egységnek p r o b ­ lémája ez. A gazdasági lemaradást, mint az eddigi fejlődési a r á n y t a l a n ­ ság súlyos következményét a jövőben h a t é k o n y a b b a n kell megoldanunk. Ezzel kapcsolatban a távlati gazdasági fejlesztési politikával kapcsolatos tevékenységet a nagyobb fokú község- és területközi gazdasági egybekap­ csolódásra kell i r á n y í t a n u n k , mégpedig társadalmi megállapodásokkal meg eszköz és munkatársításra v o n a t k o z ó megegyezésekkel, az általános fejlődési i r á n y v o n a l és a közösen megállapított fejlesztési p r o g r a m a l a p ­ ján, amelyek az eddiginél sokkal jobban figyelembe veszik a nem eléggé fejlett területek fejlesztési feltételeit. Érthető, hogy az egyenletesebb te­ rületi fejlődés, vagyis a területközi m u n k a - és eszköztársítás hordozója a társult m u n k a , h a b á r e probléma áthidalásában figyelembe kell v e n n ü n k a fejlődésnek a t a r t o m á n y folyó gazdasági politikája útján, az e célra szol­ gáló eszközök biztosítása, v a l a m i n t a v o n a t k o z ó környezetek optimális fejlesztési programjai megválasztásában v a l ó közvetlen támogatása által történő fejlődés jelentőségét és a n n a k a k t í v ösztönzését. 12. A foglalkoztatás és a m u n k a e r ő - v á n d o r l á s t o v á b b r a :s a legössze­ tettebb p r o b l é m á k egyike, mert közvetlenül h a t többek k ö z ö t t a gazdasági és szociális struktúra módosítására is. A további anyagi és társadalmi fejlődésnek biztosítania kell a munkából kiöregedett földművesek tulaj­ d o n á b a n álló föld és m u n k a e s z k ö z megművelését, illetve felhasználását a munkából kiöregedett földművesek társadalmi biztonságát, az a k t í v la­ kosság természetes szaporulatát, a munkanélküliség csökkentését, a k ü l ­ földön ideiglenesen dolgozó munkások visszatérésének feltételeit és a mezőgazdasági lakosság kedvező átalakulását, amelyre nem a falu elha­ gyása a kizárólagos megoldás. A z országhatáron belüli m u n k a e r ő - v á n d o r ­ lás a területi különbségek egybehangolásának jelentős eleme, és ezért en­ nek k ü l ö n figyelmet kell szentelni. A m u n k a e r ő - v á n d o r l á s megállapodások alapján való társadalmi irányításának a J S Z S Z K közös fejlesztési poli­ tikája egyik összetevőjévé kell válnia. 13. A városrendezésnek és a környezetvédelemnek, szintén a fejlődés szükséges alkotó részévé kell válnia, a h o l területi tervekkel és társadalmi

megállapodásokkal kell biztosítanunk az ember jobb életfeltételeit és meg kell a k a d á l y o z n u n k a későbbi nagy kiadásokat. 14. A z általános honvédelem megköveteli, hogy a K o m m u n i s t a Szö­ vetség e tartós célnak állandó figyelmet szenteljen, és biztosítsa a h a z á n k védelmével kapcsolatos feladatok végrehajtását. A z önigazgatás és a z ön­ igazgatási szocialista viszonyok fejlődése, a termelés gyorsabb ü t e m ű fej­ lődése és az életszínvonal emelése erősíti azt a z alapot, amelyre a z álta­ lános honvédelem és h a z á n k biztonsága épül.

I I I . Az anyagi

fejlődés

egyes időszerű

eszmei-politikai

kérdései

A z anyagi fejlődés a legkomolyabb eszmei-politikai kérdések egyike. H a figyelembe vesszük saját biztonságunkat, Vajdaság S Z A T viszonylagos gazdasági lemaradását a J S Z S Z K - b e n , v a l a m i n t a gazdaság szerkezetének kedvezőtlen jellegzetességeit, a k k o r az anyagi fejlődés a z általános tár­ sadalmi és politikai szilárdság közvetlen feltételévé válik. Ilyen m ó d o n a közös és saját fejlődésünk iránti kötelezettségünkről és felelősségünkről szóló politikai álláspont jelentősebbé válik, és a b í r á l ó felülvizsgálást sür­ geti. N á l u n k nemcsak az a kérdés vetődik fel, hogyan legyen fejlődésünk még gyorsabb, h a n e m az is, hogyan szüntessük meg minél előbb a vi­ szonylagos lemaradás okait. E kérdés mérlegelésében biztos t á m p o n t o t n y ú j t az általánosan ismert tény, hogy a távlati fejlesztési politika t á r s a d a l m u n k b a n nem volt eléggé egybehangolt és hatékony. Tulajdonképpen nem is épült t á v l a t i tervekre, ami pedig a marxista irányítású t á r s a d a l m i fejlődés jellegzetességeinek egyike. E z egyben a nehézségek, az aránytalanságok és más gyengeségek legfontosabb o k a . Ezek szerint ennek az á l l a p o t n a k a z okait, nemcsak a jelenlegi anyagi fejlődés objektív törvényszerűségeiben kell keresnünk, h a n e m az emberek viselkedésében, és természetesen, a társadalmi és poli­ tikai ö n t u d a t b a n is, különösen a t á r s a d a l o m a l k o t m á n y o s alapokon való önigazgatási újratermelésére v o n a t k o z ó feltételek lassú létrehozásában. A z elmúlt időszakban a gazdasági fejlődésbe való be nem avatkozásról szóló liberalista és anarcholiberalista felfogás és a piac fetisizálása szin­ tén jelentős méreteket öltött a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetségben. A legfelelősebb káderek bizonyos részéig is eljutott, ami lehetővé tette a technomenedzseri erők megjelenését és a techno-bürokratizmus egyedural­ mát. E n n e k következtében elzárkóztak és elszigetelődtek a munkásosztály létfontosságú érdekeinek megoldásától, aminek leginkább a t á v l a t i fejlő­ dés szenvedte k á r á t . A z eszmei-politikai a l a p o k elfogadhatatlan álláspontjai közül a z t kell itt megemlítenünk, amely a m ú l t b a n a mezőgazdasággal és a ráépülő ipari termeléssel kapcsolatban jutott kifejezésre. Különféle ellentmondó törek­ vések kerültek egymással szembe. A társadalmi és gazdasági fejlődést,

anarcho-liberalista módon értelmezték, ugyanis mezőgazdasági-ipari k o m p l e x u m o t elfogadhatatlan elbírálásban részesítették. A r r a a kérdésre, hogy hogyan szüntessük meg a vajdasági gazdaság agrárjellegét, azzal a megoldási javaslattal válaszoltak, hogy fokozatosan leveszik kezüket a mezőgazdaságról és az élelmiszeriparról. Tézisük statikus volt, a rendel­ kezésre álló nyersanyagból indult ki, n e m pedig növeléséből, más szóval a hazai piac élelmiszer szükségleteiből, n e m pedig a mezőgazdasági nyers­ anyagok alapján készülő más termékekből és a kiviteli lehetőségekből. H a b á r az ilyen jelenségeket eszmei-politikai szempontból elítéltük, a fejlesztési politikához való hozzáállás egyes kérdéseiben még ma is meg­ m u t a t k o z n a k . A z eszmei-politikai egységet és akciót állandóan veszé­ lyeztetik, m e r t még azok a lényeges o k o k sincsenek teljes egészében kiküszöbölve, amelyek ezeket a jelenségeket szülték, és ezt a K o m m u ­ nista Szövetségnek figyelembe kell vennie a távlati fejlesztési politika meghatározásakor. A Kommunista Szövetség szempontjából ugyanilyen jelentősek az ö n ­ igazgatás fejlődéséért, az a n y a g i alap erősítéséért, a nagyobb jövedele­ mért és munkatermelékenységért és a munkavégzés szerinti elosztásért folytatott harc szervezettségének és hatékonyságának kérdései is. N e m vi­ tás, hogy a k o m m u n i s t á k n a k a dolgozók m u n k a és életfeltételeinek ál­ landó javításáért kell harcolniuk. A z o n b a n n y í l t a n megmondjuk, hogy céljaink és h a t á s k ö r ü n k reális alapja munkatermelékenységünkben van, abban, amit képesek v a g y u n k létrehozni. A z ettől eltérő m a g a t a r t á s t a r t ­ hatatlan, mert h a m a r összeütközésbe kerül az objektív igazsággal. F o ­ gyasztani csak annyit lehet, amennyit megtermeltünk, csakis így bizto­ síthatjuk a gazdaság szilárdságát mind h a z á n k b a n , m i n d a T a r t o m á n y ­ ban. A K o m m u n i s t a Szövetségnek ez alkalommal is h a t á r o z o t t a n síkra kell szállnia a nagyobb munkatermelékenységért, amely reális előfeltétele az életszínvonal növekedésének, a nagyobb felhalmozódásnak, vagyis a gyorsabb fejlődésnek. A k o m m u n i s t á k n a k fenntartás nélkül szorgalmazniuk kell a termelés legkedvezőbb szervezését, harcolniuk kell az elzárkózottság ellen a t á r ­ sult m u n k a alapszervezetében. H i á b a beszélünk a dolgozók jobb életfel­ tételeiről, ha u g y a n a k k o r nem állapítjuk meg, hogy nem érhetők el a munkaszervezetek nagy részében uralkodó helyzetben, vagyis a jelenlegi munkatermelékenységgel, magas termelési költséggel, az alacsony szintű eszközbefektetéssel és a gyenge munkaszervezettséggel. N é m e l y elemzés azt mutatja, hogy a mi versenyképességünk a külföldi piacon elsősorban azért m a r a d el más gazdasági termelőké mögött, mert gyenge a szerve­ zettségünk és alacsony a termelékenységünk. Viszont a mi m u n k a t e r ­ melékenységünk objektív tényezői (a termelési eszközök műszaki h a t é ­ konysága és a természeti feltételek) a fejlettebb országokéhoz viszonyítva nem olyan gyengék, m i n t amennyire a munkatermelékenységben l e m a r a ­ dunk.

Természetesen az alacsony munkatermelékenység okai nemcsak a gaz­ daságban rejlenek. Itt kell megemlítenünk a gazdasági politika és ható­ eszközeinek gyengeségét, és a fejletlen gazdasági rendszert. A Kommu­ nista Szövetségnek ki kell harcolnia a gazdasági rendszer gyorsabb, ha­ tékonyabb és következetesebb tökéletesítését, vagyis egybehangolását az új alkotmányos elvekkel. De éppen az alkotmányos elvek alapján, annak is világossá kell válnia, hogy csak a jól szervezett, a nyílt együttműkö­ désre, munkamegosztásra, közös gazdálkodásra képes társult munkaszer­ vezetek érhetik el azokat az eredményeket, amelyek önigazgatású szocia­ lista társadalmunk stratégiai céljainak, a dolgozó ember érvényesülésének, a munka felszabadulásának, a gazdagabb és sokoldalúbb életnek az alapja, attól függetlenül, hogy szűkebb vagy szélesebb körű társadalmi és poli­ tikai közösségről van szó. Elsődleges feladataink egyike olyan gazdaság nagyobb szervezettségé­ ért és integrálásáért és olyan fennálló gazdasági szervezetek egybekap­ csolásáért és újak létrehozásáért folyó harc, amelyek a jelenlegi lehető­ séget sokkal hatékonyabban kihasználják. A gazdálkodásnak ezt az olda­ lát eddig elhanyagoltuk, noha nagyon jelentős. A társult munka szerve­ zetei elaprózottságának következménye, elzárkózottságuk és különválásuk ésszerűtlen termeléshez vezet, amely nem vehet részt sem a nemzetközi sem a hazai versenyben. Ha a társult munka szervezetei elaprózottak a szervezettséget csak úgy lehet javítani, a kapacitást jobban kihasználni, hogyha a munka­ megosztás fejlett, a szervezet szakosított és a munkaszervezetek társulnak, amelyért a Kommunista Szövetségnek külön síkra kell szállnia. A termelésben való nagyobb fokú önigazgatási szervezettségért folyó harcot az áruforgalom, a kereskedelem és különösen a bankok szerve­ zettségéért és hatékonyságáért folyó harcnak kell kísérnie, mert az ön­ igazgatási szervezettség itt hiányzik legjobban. Feltétlenül szükséges az egyforma szervezettség mind a termelés, mind pedig a kereskedelem, de különösen a bankok területén. A termelés és a kereskedelem önigazgatási egybekapcsolására kell tö­ rekednünk, mert ez eredményes fejlődésünk előfeltételeinek egyike is. Vé­ gül is csak ennek alapján és azzal a feltétellel, hogy a társult munka a fejlesztési politika meghatározója és megvalósítója, lehetséges reálisan ter­ vezni, célokat elérni és a feladatokat teljesíteni. Az eddig elhangzottaknak megfelelően fel kell figyelnünk még egy idő­ szem eszmei-politikai kérdésre, amely abban a követelésben nyilvánul meg, hogy a fejlesztési programokat fontossági sorrendjét és megvalósí­ tását nem szabad a jövedelem elidegenítése elvének elvetésére, a felhal­ mozódás és a társítás azon formáira alapoznunk, amelyeket politikailag már meghaladtunk. Ugyanis valamennyi önigazgatási társulásnak meg eszköz- és munkatársításnak a társult munka különböző formáival bizto-

sítaniuk kell a jövedelemről szóló, illetve a társadalmi újratermelésre v o ­ n a t k o z ó , a társult m u n k a szellemében történő döntést. A döntésnek a társult m u n k a szervezeteiben dolgozók érdekeinek szin­ téziséből és osztály-egybekapcsolódottságukból és más dolgozókkal való közös felelősségükből kell kiindulniuk, m e r t a jövedelem a társult m u n k a alapszervezetében jött létre és a t á r s a d a l m i m u n k a eredménye. Egysze­ rűen m o n d v a biztosítanunk kell, hogy a m u n k a t ö b b l e t legyen a dolgozók erejének alapja, de a közvetlen és közös érdekeik szintézisének értelmé­ ben. Ez azt jelenti, hogy a társult m u n k a alapszervezetének jövedelméről szóló döntés társadalmi és gazdasági lényegének megvalósításáért folyó harc tulajdonképpen az alkotmányos elvekben a d o t t új termelési viszo­ nyok anyagi alapjáért folyó harcot jelenti. A munkásosztály és a dolgozók, a k i k e t a J u g o s z l á v K o m m u n i s t a S z ö ­ vetség vezet, amely eszmei-politikai h a r c á b a n a t e r m e l ő e r ő k fejlődésének mércéit és céljait érvényesíti és valósítja meg, l é t r e h o z z á k szocialista ö n ­ igazgatású társadalmunk anyagi alapja v a l a m e n n y i tényezőjének m é g m a ­ gasabb fokú egységét és felelősségét. Ezért a I K S Z X . kongresszusa, az SZKSZ V I I . kongresszusa és a V K S Z X V . választási értekezlete d o k u ­ mentumaiból eredő kötelesség és felelősség meg az a l k o t m á n y megvaló­ sítása a V K S Z tagságától, alapszervezeteitől, és szerveitől magas f o k ú eszmei-politikai elkötelezettséget követel a m u n k a anyagi a l a p j á n a k g y o r ­ sabb, szilárdabb és egybehangoltabb fejlesztésében, amely egyik legfon­ tosabb feltétele a szocialista társadalmi és gazdasági viszonyok t o v á b b i építésének meg a munkásosztálynak, a m e l y viszont az önigazgatású szo­ cializmus további építésének d ö n t ő tényezője. A z eddigi harcban szerzett t a p a s z t a l a t o k k a l gazdagodva, Vajdaság S Z A T eddigi eredményeiből és a nyilvános vita alapjául szolgáló dokumen­ tumokból k i i n d u l v a a V K S Z T a r t o m á n y i Bizottsága a V K S Z valamennyi szervezetét és tagságát arra kötelezi, hogy a távlati társadalmi és gaz­ dasági fejlődésről szóló v i t á k a t szervezetten és felelősségteljesen b o n y o ­ lítsa le, elsősorban a társult m u n k a valamennyi szervezetében, m e r t nekik kell a fejlődés megvalósítóivá válniuk. A társult m u n k a alapszervezetei ilyen szerepének előfeltétele a z , hogy a z új alkotmányos elvek szerint gyorsabban átszerveződjenek és működjenek. A Kommunista Szövetség szervezetei a felelősek azért, h o g y a fejlesz­ tési politika hordozói minőségileg és idejében eleget tegyenek tervezési kötelezettségüknek, vagyis biztosítsák azt, hogy a társult m u n k a v a l a ­ mennyi alapszervezete, a társult m u n k a v a l a m e n n y i szervezete és v a l a ­ mennyi érdek- és társadalmi-politikai közösség elkészítse az önigazgatásra alapozott hosszú t á v ú és közép t á v ú fejlesztési programját. A t á r s u l t m u n ­ ka alapszervezetei fejlesztési programja legyen az alapja a t á r s u l t m u n k a szervezetei fejlesztési p r o g r a m j á n a k meghozatalában, a z összetett rend­ szerekben stb. Ebből a célból a társult m u n k a alapszervezeteinek részle­ tesen fel kell mérniük eddigi fejlődésüket. Felül kell vizsgálniuk és el

kell bírálniuk a t o v á b b i bejlődés lehetőségeit és feltételeit. Csak így lehet biztosítani a társult m u n k a v a l a m e n n y i alapszervezetének reális távlati fejlesztési programjait és megszilárdítani a megvalósításuk iránti felelős­ séget. A K o m m u n i s t a Szövetségnek ezekben a v i t á k b a n h a t á r o z o t t harcot kell folytatnia az önelégültség és passzív m a g a t a r t á s a nem reális tervek és az egészségtelen technomenedzseri és b ü r o k r a t a ambíciók ellen. A társult m u n k a valamennyi alapszervezetének, képviseleti testületé­ nek, a községi képviselő-testületnek és végrehajtó szerveinek, a k ü l d ö t ­ teknek és a küldöttségeknek a l k o t m á n y o s joga és kötelessége, h o g y egy­ behangolják fejlesztési programjukat. A társult m u n k a önigazgatási ter­ vezésben való szerepét nem szabad csak a társult m u n k a szervezetében és a községekben kimeríteni, függetlenül azok jelentőségétől és nagyságától. Feltétlenül szükséges a tervek ágazati, ágazatközi és területi egybehango­ lása, hogy biztosíthassuk a m i n d jobb munkamegosztást és a mind ará­ nyosabb fejlődést. Ez terjedelmes és felelősségteljes m u n k a , ezért a K o m ­ munista Szövetségnek a társult m u n k a alapszervezeteiben és m á s szerve­ zeteiben, meg a küldöttségekben m ű k ö d ő tagjainak, akiknek ellenőriz­ niük kell a megegyezéseket és megállapodásokat, még a k t í v a b b a k n a k kell lenniük és ragaszkodniuk kell a megállapodások és megegyezések vala­ mennyi részvevőjének felelősségéhez. A z ágazati és tevékenységi fejlesztési p r o g r a m o k egybehangolásában jelentős szerepet t ö l t be a gazdasági k a m a r a , v a l a m i n t a gazdaság azon társulása, amelyben a társult gazdaság fejlesztési programjait megbeszélik és egybehangolják. U g y a n a k k o r a k a m a r a szerveinek és szakszolgálatai­ n a k a k t í v a n kell viszonyulniuk az új kezdeményezés elindításához és támogatásához, különösen azokban a szervezetekben, amelyek még nem készültek fel eléggé a fejlesztési politika megvalósítására. A p r o g r a m o k és tervek alapján minél előbb társadalmi megállapodást és önigazgatási megegyezést kell kötni az ágazatok fejlődéséről és a m u n ­ kamegosztásról, a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k fejlesztéséről az alkot­ mányos rendelkezésekkel és az egységes Jugoszláv piaccal összhangban. E tevékenységnek, hogy biztosíthassa, a J S Z S Z K és valamennyi k ö z t á r ­ saság és t a r t o m á n y távlati fejlesztési terveinek idejében való összeállítását, idejében is egybehangoltnak kell lennie. Mindebben rendkívüli szerepe v a n a Szocialista Szövetségnek, a szakszervezeteknek, az Ifjúsági Szö­ vetségnek, a H a r c o s Szövetségnek, v a l a m i n t más társadalmi szervezetek­ nek, t u d o m á n y o s intézményeknek és szakegyesületeknek. A z önigazgatású tervezés eredményességének egyik igen jelentős felté­ tele a tájékoztatás rendszere és módszere. E m i a t t szükséges minél előbb megállapítani a fejlesztési politikáról és p r o g r a m r ó l szóló tájékoztatás­ cserében való magatartási n o r m á k a t . Ebben külön szerepük van a k a m a ­ rákban, szakegyesületekben, a sajtóban, rádióban és televízióban dolgozó kommunistáknak.

A vajdasági k o m m u n i s t á k és m á s h a l a d ó erők a t á v l a t i fejlesztési poli­ tika általános i r á n y v o n a l a és legfontosabb feladatai megvitatása közben, m a m á r t u d a t á b a n v a n n a k a n n a k , h o g y eddig jelentős eredményeket é r t ü n k el, és t á r s a d a l m i közösségünk szocialista fejlődése önigazgatási i r á n y v o n a l á n a k h a t á s á r a legyőztünk számos nehézséget. E z é r t a t á r s a d a l ­ mi élet és m u n k a v a l a m e n n y i területén a szocialista önigazgatási viszo­ n y o k további fejlődéséért f o l y t a t o t t h a r c nemcsak legjelentősebb célunk, h a n e m további eredményeink legerősebb mozgatóereje is. E z elsősorban a r r a kötelez bennünket, hogy harcoljunk az új a l k o t m á n y o s elvek k ö v e t ­ kezetes megvalósításáért, amelyek alapján a munkásosztály és a dolgozók közvetlenül döntenek m u n k á j u k v a l a m e n n y i eszközéről és eredményéről. Ez u g y a n a k k o r v a l a m e n n y i ü n k részéről megköveteli, hogy h a t á r o z o t t a n és következetesen harcoljunk a J K S Z X . kongresszusa politikai i r á n y v o ­ n a l á n a k megvalósításáért, amely különösen T i t o elvtárs beszámolójában — világosan m e g h a t á r o z t a társadalmi akciónk legfontosabb irányait, az új szocialista győzelmek t á v l a t a i t . A K o m m u n i s t a Szövetségnek ebben fokozott felelőssége v a n a t á r s a d a l m i fejlődés irányai, a szocialista ö n ­ igazgatási rendszer működése és fejlesztése, a munkásosztály h a t a l m a , forradalmi jellegzetességének erősítése, v a l a m e n n y i társadalmi h a t á r o z a t szocialista t a r t a l m a tekintetében. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség en­ nek alapján erősíteni fogja akcióegységét és a t á v l a t i fejlesztési politika tervezése és végrehajtása iránti felelősségét. A z egységes akció u g y a n a k k o r megvéd bennünket a z idegen eszmei­ politikai felfogástól és hatástól. E z m é g i n k á b b erősíti a szocialista erők egységfrontját a K o m m u n i s t a Szövetséggel az élen, szocialista önigazgatású és el nem kötelezett közösségünk nemzeti és nemzetiségei testvériségét, egységét és egyenjogúságát.

Dušan Alimpić

HOZZÁSZÓLÁS A VSZAT TÁVLATI FEJLESZTÉSI POLITIKÁJÁHOZ

A t a r t o m á n y u n k t á v l a t i fejlesztési politikájáról f o l y t a t o t t vita és a K o m ­ munista Szövetség feladatainak kijelölése során számos hasznos javaslat, figyelmeztetés h a n g z o t t el. A mai ülésen elfogadjuk a t á v l a t i fejlesztési p o l i t i k á v a l kapcsolatos h a t á r o z a t o k a t . Megállapítjuk a z akció általános irányait, és k o n k r e t i z á l ­ juk a z o k a t a feladatokat, amelyeket a z elkövetkező időszakban egységes alapokon megvalósítunk. Mivel e z t a z akciót még n e m szerveztük meg szervezeti, községi és t a r t o m á n y i szinten, biztosra vehetjük, h o g y néhol olyan kérdések is felmerülnek majd, amelyeket 'határozottabb állásfog­ lalás m i a t t ismét n a p i r e n d r e kell t ű z n ü n k , h o g y egységes politikánk k ö ­ vetkezetes megvalósítása érdekében szabatosan válaszolhassunk rájuk és á l l á s p o n t u n k a t kiegészítsük. Csak n é h á n y kérdést szeretnék kiemelni. A társadalmi k ö v e t e l m é n y e k ­ ből és a Jugoszláv Kommunista Szövetségnek abból az álláspontjából kiindulva, hogy ki kell alakítani Jugoszlávia közös távlati fejlesztési poli­ tikáját, e l m o n d h a t o m , hogy m á r jelentős haladás észlelhető. M i n t ismere­ tes, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elfogadta és nyilvános v i t á r a bocsájtotta A J S Z S Z K közös távlati fejlesztési politikájának alapjai című d o ­ k u m e n t u m o t . T u d n u n k kell azonban, hogy ez a d o k u m e n t u m n e m t e r v és nem p r o g r a m , a h o g y a n a z t a v i t a i n d í t ó b a n írták, h a n e m p o l i t i k á n k alapja, amely a z o k n a k a terveknek, p r o g r a m o k n a k és m e g á l l a p o d á s o k n a k a feltétele, amelyeket az önigazgatási gazdaságnak és a z érdekközössé­ geknek kell kidolgozniuk. Ez a d o k u m e n t u m csak a közös érdekű k é r ­ déseket öleli fel. A köztársaságok, a t a r t o m á n y o k , v a l a m i n t a társult m u n k a szempontjából igen fontos és sajátos kérdéseket külön d o k u m e n ­ t u m o k b a n kell részletezni és taglalni. T a r t o m á n y i Végrehajtó Tanácsunk ennek értelmében szintén nyilvános vitára t ű z t e Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y t á v l a t i fejlesz­ tésének kancepcióját. A közös álláspont kialakítása érdekében k i kell d o l -

goznunk a z ágazati és ágazatközi tevékenységeket végző társult m u n k a ­ szervezetek kölcsönösen egybehangolt hosszútávú fejlesztési programjait és meg kell teremtenünk szoros k a p c s o l a t u n k a t . E z u g y a n a k k o r m i n d a javasolt politika elmélyítésében mind pedig verifikálásában k i t a r t ó és felelősségteljes m u n k á t igényel. A közös d o k u m e n t u m n a k e z t a politikát kell kifejezésre j u t t a t n i a . A dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítását és a szük­ ségleteinek mind teljesebb kielégítését célzó közös fejlődés stratégiai cél­ jainak kijelölésekor n é h á n y nagyon fontos kérdésben biztosítanunk kell a társadalmi megállapodás létrehozását. E kérdések: a munkamegosztás, az egységes piac erősítését célzó szélesebb k ö r ű alakulásának leküzdése. A társult m u n k a országos kapcsolata, a községi, t a r t o m á n y i és k ö z t á r ­ sasági keretek és h a t á r o k mielőbbi túlszárnyalásán k í v ü l biztosítanunk kell a világgazdasági helyzettel kapcsolatos tájékoztatási rendszert és, a k í n á l a t és a kereslet árunkénti elemzését. T u d n u n k kell, mely áruból termelnek többet, m e l y áru hiánycikk, mely szükségletek l á t h a t ó k el h a z a i forrásokból, melyek behozatalból stb. E z ú t o n kell lehetővé tennünk, h o g y termelésünkkel könnyebben beilleszkedjünk a n e m z e t k ö z i munkamegosz­ tásba. U g y a n a k k o r mind a k ü l ö n b ö z ő tevékenységek, m i n d pedig a szükség­ letek szempontjából mielőbb meg kell á l l a p í t a n u n k , mi a z , amit előnyben kell részesítenünk, ami minden fejlődés lényeges kérdése. A társult m u n k a szervezetei k ü l ö n - k ü l ö n nem oldhatják ezt meg, ez közös érdekű straté­ giai kérdés. Jelentőségük m i a t t külön súlyt kell v e t n ü n k a z energia, a nyersanyagés élelmiszertermelésre, de u g y a n ú g y a z árpolitikával, a b ő v í t e t t újrater­ meléssel, a hitel és pénzügyi rendszerrel és a külföldi kapcsolatok á p o ­ lásával kapcsolatos rendszerbeli problémák megoldására is. Ezekben a kér­ désekben az állami szervek még mindig ö n k o r m á n y z a t i l a g tevékenyked­ nek és döntenek. Jelentős kérdés még a gazdálkodási feltételek kiegyen­ lítése, mert ez a gazdasági egyenrangúság s ezzel a nemzetiségi egyen­ jogúság alapja is. Ezek a kérdések, értékelésünk szerint, kiindulópontok, amelyekben ide­ jében társadalmi megállapodást kell létrehozni. Ezeket a megállapodáso­ k a t a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség egységére és a r r a alapozva biz­ tosíthatjuk, hogy a X . kongresszuson eszmeileg világosan definiáltuk a szocialista önigazgatás fejlődését, amelynek k ö z p o n t j á b a n a társadalmi tulajdon és a dolgozóknak a jövedelem, a többletmunka és a társadalmi újratermelési folyamat feletti h a t a l m a áll. A z új a l k o t m á n y világosan megállapítja a társult m u n k a és a megálla­ podásnak és megegyezésnek m i n t az önigazgatás d ö n t ő tényezőjének meg a jugoszláv gazdaság és társadalom új integrációja jelentős elemének sze­ repét. A z új a l k o t m á n y megállapítja a köztársaságok és t a r t o m á n y o k saját fejlődésükért vállalat felelősségét és az egész jugoszláv közösség fejlődésé-

ben betöltött szerepét. A K o m m u n i s t a Szövetségnek Vajdaság fejlesztési politikája kialakításával kapcsolatos közvetlen feladatai szerves részét alkotják a n n a k a felelősségnek, amelyet a kommunisták vállaltak a társa­ dalmi, gazdasági, politikai, nemzetiségi és kulturális viszonyok Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y , a Szerb Szocialista Köztársaság és a J S Z S Z K területén, az önigazgatás, a munkásosztály h a t a l m á n a k és az a l ­ k o t m á n y b a n , v a l a m i n t a K o m m u n i s t a Szövetség politikai d o k u m e n t u m a i ­ ban kifejezett más elvek alapján való fejlesztésében. E z egyben a V a j ­ dasági K o m m u n i s t a Szövetség és más szervezett szocialista erők egységes akciójának szerves része a T a r t o m á n y anyagi alapja és alkotmányos hely­ zete kialakításában, megvalósításában és további fejlesztésében. Ezért a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetségnek a t á v l a t i fejlesztési poli­ tika kialakításakor mindenekelőtt biztosítania kell, h o g y a dolgozók a társult m u n k a alapszervezeteiben és más önigazgatási szervezetekben és közösségekben kialakítsák saját fejlesztési politikájukat és a m u n k a meg az eszközök társításából, v a l a m i n t más együttműködési formákból eredő egyenrangúság és kölcsönös függőség elve alapján egybehangolják p r o g ­ ramjaikat és terveiket más szervezetekével. A fejlesztési politikának a társult m u n k a funkciójává kell válnia, h o g y alapja lehessen a munkásosztály anyagi és társadalmi helyzete erősítésé­ nek és általában a társadalmi fejlődésnek. A társult m u n k a kölcsönös füg­ gősége, illetve a m u n k a társadalmasítása m i n d i n k á b b a jelen követelmé­ nye. H a a társult m u n k a optimális eredményekre törekszik, tudatos erő­ feszítéssel mind szélesebb körben kell társulnia egész t á r s a d a l m u n k b a n . Enélkül, tulajdonképpen nem csak gazdasági integráció n e m jöhet létre, de a társadalom sem integrálódhat új alapokon. A m i k o r Vajdaság S Z A T társadalmi fejlesztéséről mint a társult m u n ­ k á b a n és más önigazgatási szervezetekben, közösségekben és a községek­ ben levő dolgozók sajátos megállapodásáról szólunk, m u l a s z t h a t a t l a n u l hangsúlyoznunk kell, h o g y a megállapított közös fejlesztési érdekeknek és céloknak a T a r t o m á n y egész alkotmányos helyzetéből és a társadalmi fejlődés egyes területein önigazgatásilag megállapított és m e g h a t á r o z o t t jogaiból és felelősségéből kell kiindulniuk. Másrészt viszont a T a r t o m á n y ­ n a k a J S Z S Z K és az S Z S Z K a l k o t m á n y o s rendszerében betöltött helyze­ téből kiindulva a T a r t o m á n y társadalmi tervében, mint az a l k o t m á n y megvalósításának jelentős hatóeszközében kifejezésre kell j u t t a t n i a z o k a t a viszonyokat, amelyek alkotmányos helyzetéből erednek. Szem előtt t a r t v a , hogy Vajdaság a jugoszláv föderáció alkotó eleme és Szerbia szer­ ves része, biztosítanunk kell, hogy a Föderáció és a Köztársaság közösen megállapított fejlesztési politikai érdekeit és céljait eredményesen valóra váltsuk. A Vajdasági Kommunista Szövetségnek e h a r c á b a n k i t a r t ó n a k , következetesnek és h a t á r o z o t t n a k kell lennie. Különösen a társult m u n ­ kában, a társadalmi és politikai közösségekben és más szervekben levő kommunisták t a r t o z n a k felelősséggel a tervben előirányzott feladatok vég-

rehajtásáért. Tekintetbe kell vennünk, h o g y a T a r t o m á n y felelőssége a Föderáció és a Köztársaság fejlődése i r á n t nem egyoldalú, és hogy a Fö­ deráció és a Köztársaság u g y a n o l y a n mértékben érdekelt és felelős T a r t o ­ m á n y u n k egész társadalmi fejlődésében és a l k o t m á n y o s helyzetének meg­ valósításában. A z új a l k o t m á n y b a n és a J K S Z X . kongresszusán megállapított állás­ p o n t o k történelmi jelentőségéből k i i n d u l v a ez a felelősség egyidejűleg a nemzetek és nemzetiségek teljes egyenjogúságának kifejezője és szavato­ lása, de a munkásosztály és a dolgozók legkiemelkedőbb egységes érdeke is. A z eddigi t a p a s z t a l a t azt bizonyítja, hogy a z elzárkózás lehetőséget teremtene a nemzeti kizárólagosságra és a szeparatizmusra, u g y a n a k k o r a külön érdekek és szükségletek háttérbe szorítása is elkerülhetetlenül b ü r o k r a t a unitarizmushoz, hegemonizmushoz és nemzetieskedéshez v e ­ zetne. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség mint a munkásosztály és a h a ­ z á n k b a n élő nemzetek és nemzetiségek dolgozóinak forradalmi élcsapata a társadalmi és gazdasági fejlődés problémáit is azzal a meggyőződéssel taglalja, hogy kizárólag úgy lehet megoldani őket, ha kifejezésre juttatják a szocialista fejlődés külön és általános érdekeinek önigazgatási és demok­ ratikus szintézisét, tiszteletben t a r t v a v a l a m e n n y i köztársaságunk és t a r ­ t o m á n y u n k nemzeteinek és nemzetiségeinek a szocialista önigazgatási szo­ lidaritásra épülő egyenjogúságát. É p p e n ezért, mivel fejlődésünket egész közösségünk fejlesztése feltételének tekintjük, s a n n a k t u d a t á b a n , hogy saját fejlődésünk sem lehet eredményes a Szocialista Jugoszlávia és a Szerb S Z K fejlődése nélkül, síkraszállunk azért, h o g y fejlesztési terveink­ ben ezek az elemek kifejezésre jussanak, és a megvalósításukért folyó harc minden egyes k o m m u n i s t a és minden szervezet m i n d e n n a p i feladata legyen. Tevékenységünk során, a gazdasági és szociális s t r u k t ú r á b a n meg a gazdasági fejlettség színvonalában m e g m u t a t k o z ó különbségekre való te­ kintet nélkül h a t á r o z o t t a n kell 'harcolnunk és a fejlesztés szükségleteinek és érdekeinek mindennapi egybehangolására i r á n y u l ó politikánkban biz­ tosítanunk kell t ö b b nemzetiségű közösségünk társadalmi, gazdasági és politikai rendszerének egységét. E tekintetben v a l a m e n n y i ü n k r e egyforma felelősség hárul a közös és egységes politika kialakításában, következetes megvalósításában és a megbeszélt álláspont gyakorlati a l k a l m a z á s á b a n . Ebből az elvi álláspontból k i i n d u l v a szeretném kiemelni, milyen szere­ pet kell betöltenie a t u d o m á n y n a k , a művelődésnek és az o k t a t á s n a k a távlati fejlődés koncepciójában. A szellemi a l k o t á s n a k általában véve m á r most is, de a z elkövetkező években végleg a t á r s a d a l o m b ő v í t e t t újratermeléséhez kell t a r t o z n i a . A korszerű tudományos-műszaki fejlődés máris azt bizonyítja, hogy a t u d o m á n y n a k termelőerővé kell válnia. Valóban az lehet, sőt m á r a z is. Új társadalmi feltételeket t e r e m t ü n k M a r x azon n a g y g o n d o l a t a i n a k v a -

Tóra váltására, hogy a jövő gazdasági fejlődésének üteme egyre kevésbé függ az igénybe vett t ő k e mennyiségétől és a kétkezi emberi m u n k a t ö ­ megétől, m i n d i n k á b b az új t u d o m á n y o s felfedezések és termelésben való alkalmazásuk, a termelési tapasztalatok és ismeretek függvényévé válik. Ez a gondolat éppen Vajdaság szempontjából jelentős. A z elkövetkező időszakban k i kell lábalnia a viszonylagos lemaradásból, megváltoztatnia gazdasági struktúráját, fejlesztenie az új termelési ágakat, növelnie a m u n k a termelékenységét, harcolnia a nyersanyagtermelés finalizálásáért, az új technológia bevezetéséért stb. A dolgozók műveltségi és szakkép­ zettségi szintjének megváltoztatása, a társult m u n k a dolgozóinak r a d i ­ kális kulturális átalakulása nélkül nehéz elképzelni az új technológiai el­ járásoknak, az új t u d o m á n y o s v í v m á n y o k n a k a termelésben való alkal­ mazását, és természetesen az önigazgatású szocialista t á r s a d a l o m teljes fejlődését. Az önigazgatási alapon társított m u n k á n a k és a társult m u n k a integ­ rálási folyamatának egyesítenie kell a társadalmi fejlődés valamennyi té­ nyezőjét: a társadalmi fejlődés termelőerőit, az önigazgatási szociálpoli­ tikai szervezetet és a szellemi erőket. A társult m u n k a csak ekkor v á l h a t a társadalmi m u n k a olyan u r a l k o d ó és integrális formájává, amely m i n ­ den tekintetben lényegesen meghatározza a társadalmi fejlődés jellegét és irányait. Vajdaságban az utóbbi tíz év során megteremtettük és kifejlesztettük az egyetemen és más főiskolákon folyó t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a a l a p ­ vető formáit, de u g y a n a k k o r az egyetemeken kívül álló intézményekben is, és a t u d o m á n y o s szakemberek egy része sokoldalúan hozzájárul a tár­ sadalmi fejlődéshez. A legjelentősebb eredményeket eddig a biotechnikai és a technológiai t u d o m á n y á g a k b a n a búza- és kukoricatermelésben értük el. Világviszonylatban és európai szinten is kiemelkedőek eredményeink. Ezeknek a v í v m á n y o k n a k nagy jelentőségük v a n egész szocialista fejlő­ désünkben. Felsőoktatási és t u d o m á n y o s intézményeink kiemelkedő helyen állnak a jugoszláv és nemzetközi t u d o m á n y o s együttműködésben is. A z o n b a n a t u d o m á n y anyagi helyzete — a g y a k o r l a t b a n közvetlenül a l k a l m a z a n d ó megoldásokat nyújtó t u d o m á n y o s ismeretek fejlesztésének költségeire létesített alap eszközeit, a t u d o m á n y o s szervezetek, a beren­ dezések, a számítógépek elhelyezése, v a l a m i n t a t u d o m á n y o s m u n k a t e ­ kintetében közös érdekű minden más tevékenység — n a p mint n a p mind­ inkább a tudományos lehetőségek k i a k n á z á s á n a k és a t u d o m á n y o s m u n k a minőségi és mennyiségi kibontakozásának gátló tényezőjévé válik. N á l u n k még egész sor t u d o m á n y á g nem fejlődött ki, pedig munkájuk eredménye gazdaságunkban és a t a r t o m á n y b a n nélkülözhetetlen. Így például fej­ letlen a kőolaj, és a földgáz előállításával foglakozó t u d o m á n y , a petrokémia stb. K o r á b b a n megszűnt Vajdaságban az egyetlen gazdasági ku­ tatóintézet. U g y a n ú g y lemaradnak más t u d o m á n y á g a k , különösen a t á r ­ s a d a l o m t u d o m á n y o k egyes ágazatai. Különösen a mezőgazdaság és a falu

szociális, a társadalmi és politikai rendszer önigazgatású átalakulásával, általában az önigazgatással a politikai szociológiával, a nemzetiségi fej­ lődéssel és a nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó t u d o m á n y á g hiánya érezhető. Vajdaságban mielőbb meg kell valósítani a t u d o m á n y o s , oktatási és kulturális intézmények integrálását és munkajellegű kapcsolatát. A társa­ d a l o m t u d o m á n y iránti viszonyát v á l t o z t a t v a megváltoztatjuk a t u d o m á n y tényleges társadalmi helyzetét és a z inézményekben önigazgatási viszo­ n y o k a t a l a k í t u n k ki, amivel biztosítjuk a t u d o m á n y o s m u n k á n a k a T a r ­ t o m á n y tényleges, a közép és hosszú t á v ú fejlesztési tervekben megálla­ p í t o t t szükségletein alakuló t u d o m á n y o s m u n k a tervezését is. E z g y a k o r ­ latilag a z t jelenti, hogy a jövőben a T a r t o m á n y társult gazdaságának és tényleges t á r s a d a l m i szükségleteinek szerepét a k o n k r é t t a r t a l o m , kutatási, oktatási és kulturális m u n k a p r o g r a m és a l k o t ó m u n k a megállapítása során nagyobb mértékben kell kifejezésre jutatni, m i n t eddig. A z önigazgatású szocialista társadalom fejlődésében kivételes szerepet betöltő, de u g y a n a k k o r az etatista-dogmatikus monopóliumoktól és a technomenedzseri manipulációktól mentes t u d o m á n y , o k t a t á s és művelő­ dés ilyen helyzetéért kell harcolnia a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetségnek és v a l a m e n n y i szocialista társadalmi erőnknek, k i kell harcolnia, hogy t á r ­ sadalmunk termelőerőinek szerves részévé, az önigazgatási szocializmusban a társadalmi t u d a t átalakulásának és a viszonyok humanizálásának t é ­ nyezőjévé váljanak. Vajdaság S Z A T távlati fejlesztési koncepciójában n é h á n y stratégiai célt emelhetnénk k i : a gazdasági s t r u k t ú r a p r o b l é m á i n a k kiküszöbölése és a további iparosítás i r á n y a i ; a mezőgazdaság és a falu szocialista átala­ kulása, v a l a m i n t a társadalmi termelés növelése. Ezek a fejlődés a l a p v e t ő kérdései, u g y a n a k k o r lehetőségek is, b á r ami T a r t o m á n y u n k viszonylagos lemaradásának gyorsabb ütemű áthidalására v o n a t k o z ó álláspontjainkat illeti, nemigen v a n választásunk. E célok elérése érdekében, amennyiben a demokratikus v i t á b a n ezt az i r á n y z a t o t támogatják, a legnagyobb erőfeszítésekre v a n szükség a t á r ­ sult m u n k a anyagi a l a p j á n a k a gazdálkodás belterjesítése és a n a g y o b b jövedelem révén v a l ó erősítéséért folyó harcban. A társult m u n k a anyagi alapjának hosszabb időre szóló erősítése a l a t t értendő a jövedelemelosz­ tási rendszer tökéletesítése is, amely elősegítené a b ő v í t e t t újratermelésre szolgáló eszközök folyamatos felhalmozását. Természetesen ezeket az összetett f e l a d a t o k a t csak a k k o r teljesíthetjük eredményesen, ha akciónkban előtérbe helyezzük a termelékenységért és a jövedelemért folyó harcot, és h a gazdaságilag támogatjuk a z o k a t az intézkedéseket és erőfeszítéseket, amelyek a m u n k a egyedi és társadalmi termelékenységének növeléséhez vezetne. Mindez feltételezi a beruházások alapos mérlegelését, m a g á b a n foglalja a munkamegosztásra, a kölcsönös kooperációra, az eszközöknek a közös érdekek alapján való társítására,

a közös tervek, t u d o m á n y o s kutatások megvalósításában történő részvé­ telre és a t a p a s z t a l a t o k n a k a t u d o m á n y o s v í v m á n y o k alkalmazása során történő ismertetésére való törekvést, ö n i g a z g a t á s i alapon jelentős kérdés az eszközök társítása, összpontosítása és körforgása, a b a n k o k új alkot­ mányos a l a p o k o n k i a l a k í t o t t szerepének megvalósítása. A termelés és a kereskedelem viszonyainak kérdése és a b ő v í t e t t újratermelés körében való k a p c s o l a t á n a k megteremtése egyik feltétele a n n a k , hogy a keres­ kedelem szükségszerűen a termelés funkciójává váljon. M a i ülésünkön ezért meg kell á l l a p í t a n u n k akciónk irányát, hogyan szervezkedjünk, h a t á r o z a t a i n k b a n pedig ki kell jelölnünk kötelezettsége­ inket és feladatainkat. A jövőbeli fejlődés tekintetében előttünk álló m u n ­ ka m i n d i n k á b b megteremti a feltételeket, hogy az eddigi ingadozás okait elháríthassuk és az újabbakat leküzdhessük. E z é r t gazdaságpolitikánk leg­ fontosabb kérdése a társult m u n k a mozgósítására és ösztönzésére irányuló intézkedések feltárása, melyeknek segítségével eredményesebben k ü z d h e ­ t ü n k az infláció és a gazdasági ingadozás o k a i ellen. A v i t á k a t , amelyeket a legszélesebb alapokon kell megszervezni, és amelyeket a Szocialista Szövetség koordinációs testületeinek kell egybe­ hangolniuk, o l y a n i r á n y b a n kell vezetni, h o g y elkerüljük az egyoldalú­ ságot, és hogy ösztönözzük a b í r á l ó hozzáállást vagyis minél t ö b b észre­ vételt és minél kevesebb javaslatot és megoldást a d j a n a k . A z a lényeg, hogy a vita során a d o k u m e n t u m elfogadásakor egybehangolják saját megoldásaikat a javasolt fejlődési i r á n y o k k a l meg célokkal, és m i n d e n ü t t vállalják a megvalósításukkal járó kötelességet, és felelősséget. K ü l ö n jelentőségű a társult m u n k a alapszervezeteiben szervezendő nyilvános vita. A társult m u n k a egyes alapszervezeteiben még nincs k e z ­ deményezés. Biztosítani kell, hogy a v i t á b a n a lehető legnagyobb mér­ tékben részt vegyenek a szakintézmények és az intézményekben, egyetemi k a r o k o n dolgozó t u d o m á n y o s munkások egyesületei, de különösen a k ü ­ lönböző képviseleti testületekbe delegált k ü l d ö t t e k és küldöttségek. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetségnek vezető szerepe megvalósításá­ ban tevékenységét elsősorban az ellentmondások társadalmi és politikai megoldására, meg az ország gazdasági fejlődését kísérő nehézségek leküz­ désére kell összpontosítania. Többé nem ismétlődhet meg az a liberalista gyakorlat, hogy a K o m m u n i s t a Szövetség a t á r s a d a l m i fejlődésért foly­ t a t o t t h a r c legfontosabb arcvonalain háttérbe szorul, v a g y a p á r t a l a p ­ szervezetei és egész községi szervezetei v o n a k o d n a k e kérdésekkel fog­ lalkozni és a társadalmi akciót az e téren felmerülő p r o b l é m á k leküz­ désére irányítani. Ezért a K o m m u n i s t a Szövetség v a l a m e n n y i szervezetének és vezetősé­ gének n a p m i n t n a p figyelemmel kell kísérnie a z o k a t a p r o b l é m á k a t is, amelyek a társadalmi fejlődésért folyó h a r c u n k b a n felmerülnek. Bírálóan és önbírálóan kell elemezniük m u n k á j u k a t , akcióprogramjukat, és m o z -

gósítaniuk kell minden dolgozót, i r á n y í t a n i u k és ösztönözniük kell v a l a ­ mennyi önigazgatási intézmény munkáját. Ezzel kapcsolatban a K o m m u n i s t a Szövetségben és a KSZ-en k í v ü l fejleszteni kell a tájékoztatás és az eszmei-politikai képzés rendszerét, amely erősíti majd a Kommunista Szövetség cselekvőképességét és egy­ ségét. Ehhez azonban elsősorban állandó és szervezett akciókra v a n szük­ ség. E z t meggyőzően bizonyítják az eddigi t a p a s z t a l a t o k és eredmények is. Akciónk értékének mércéje t e h á t az eredményekben jusson kifejezésre. Ez lesz a legjobb válasz m i n d a z o k n a k a b í r á l ó k n a k , dogmatikusoknak, t e c h n o b ü r ö k r a t á k n a k és anarcholiberalistáknak, akik csak bírálják a mai állapotokat, ám n e m veszik tekintetbe az elért eredményeket és a z t a tényt, hogy a t á r s a d a l m i fejlődés összetett folyamat. N a p o n t a k ü z d ü n k a múlt csökevényeivel, hogy a z új és a h a l a d ó szellem győzedelmeskedjen. Végül Stipan Kopilović elvtárs az új feladatok megvalósításával k a p ­ csolatos községközi együttműködés erősítéséről, a k a m a r á k társításáról és a tervezési csoportmunkáról előterjesztett javaslatáról csak a n n y i t , hogy teljes támogatást érdemel. A r r a is felhívnám figyelmünket, hogy a ter­ vezés és a programozás nem v á l h a t a „másolás" iskolájává, vagyis min­ den szervezetnek m a g á n a k kell kidolgoznia, de azt még kevésbé enged­ hetjük meg, hogy „ ü z l e t t é " fajuljon.

A VKSZ TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK VAJDASÁG SZAT TÁVLATI FEJLESZTÉSI POLITIKÁJÁRÓL ÉS A VAJDASÁGI KOMMUNISTA SZÖVETSÉG FELADATAIRÓL SZÓLÓ HATÁROZATAI

A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség T a r t o m á n y i Bizottsága 1974. szep­ tember 25-i második ülésén, a K S Z - n e k a társadalmi és gazdasági fejlő­ désben meg a z önigazgatási szocialista viszonyok fejlesztésében betöltött szerepéről, a J K S Z X . kongresszusának, az S Z K S Z V I I . kongresszusának, a V K S Z X V . választási értekezletének d o k u m e n t u m a i b a n és az a l k o t ­ m á n y b a n világosan megállapított eszmei és politikai álláspontokból k i ­ indulva, megtárgyalta Vajdaság S Z A T t á v l a t i fejlesztésének eszmei-poli­ tikai kérdéseit. Vajdaság S Z A T eddigi t á r s a d a l m i és gazdasági fejlődésében jelentős eredményeket m u t a t h a t u n k fel. Mindenekelőtt a termelőerők erősödtek állandóan, a z önigazgatási szocialista társadalmi és gazdasági v i s z o n y o k fejlődtek, a termelés, a jövedelem és a foglalkoztatás fokozódott, a g a z ­ dasági s t r u k t ú r a megváltozott, a z életszínvonal, a lakosság képzettségi és kulturális színvonala, a z egészségvédelem, meg a szociális védelem j a v u l t . A z o n b a n Vajdaság S Z A T - b a n a jelentős eredmények ellenére is még mindig lassú a gazdasági fejlődés, kedvezőtlen a gazdaság szerkezete, amelynek n a g y h á n y a d a mezőgazdasági-nyersanyag és félkész termékek előállítása, alacsony a felhalmozóképesség és fejletlen a kereskedelem. A természeti adottságok, a munkaképes lakosság és a társadalmi fej­ lettség Vajdaság S Z A T jövőbeli gyorsabb ütemű társadalmi és gazdasági fejlődésének alapvető feltétele. A gyorsabb, arányosabb, szilárdabb gazdasági fejlődés, a fejlődési le­ hetőségek ésszerűbb kihasználásának biztosítása és az élelmiszer, v a l a m i n t a nyersanyagtermelés növelése, a z energiatermelés és a közlekedés foko­ z o t t a b b fejlesztése Vajdaság S Z A T eddigi gazdasági struktúrája, eddigi fejlődési szintje, természeti, demográfiai és földrajzi előfeltételei alapján igen összetett és jelentős feladatok előtt áll. A Vajdasági K S Z a Vajdasági S Z A T eddigi és t á v l a t i társadalmi és gazdasági fejlődésének eszmei-politikai alapjaira v o n a t k o z ó anyagokban, beszámolóban és felszólalásokban a d o t t értékelésekből kiindulva

H A T Á R O Z A T O T F O G A D O T T EL.

I. 1. A távlati fejlesztési politika kialakításával kapcsolatos eszmei-politikai állásfoglalás alapvető mércéi a d v a v a n n a k az önigazgatású szocialista t á r ­ sadalom t a r t ó s értékeiben, amelyek, mindenekelőtt a személyiség sokol­ dalú fejlődéséhez szükséges feltételek biztosításában m e g a társadalmi és gazdasági viszonyok humanizálásában, a dolgozó kezdeményezésének és alkotókészségének fejlesztésében, az egész lakosság életszínvonalának ja­ vításában és a m u n k a teljes felszabadulásának útján k i t ű z ö t t más célok­ ban nyilvánulnak meg. 2. Vajdaság S Z A T felelősséget vállal saját társadalmi és gazdasági fej­ lődéséért, u g y a n a k k o r , a közösen megállapított fejlesztési politika alapján az S Z S Z K és a J S Z S Z K fejlődéséért is. Ez megköveteli a V K S Z a k t í v viszonyulását a közös fejlesztési politika kiépítésében és a X . kongreszszuson elfogadott h a t á r o z a t o k valóra váltásában, v a l a m i n t minden egyes köztársaság és t a r t o m á n y egyforma felelősségét J K S Z politikájával k a p ­ csolatos eredmények megvalósításáért. 3. A VKSZ-nek következetesen kell harcolnia a létérdekek egységéről és a fejlődés valamennyi hordozójának a z egész önigazgatási szocialista társadalom gazdasági és szociális fejlődésével kapcsolatos közös felelős­ ségerői kialakult t u d a t győzedelmeskedéséért. 4. A V K S Z minden szervezete és vezetősége köteles szervezetten és élénken tevékenykedni valamennyi társadalmi szerv közös t á v l a t i fej­ lesztési politikára v o n a t k o z ó megállapodásának létrehozásán. E célból biz­ tosítani kell, mindenekelőtt: a természeti és m á s a d o t t s á g o k teljesebb k i ­ aknázását; a gazdasági s t r u k t ú r á b ó l eredő p r o b l é m á k leküzdését; a t á r s a ­ dalmi m u n k a ésszerűbb megosztását a z egységes jugoszláv piacon; a g a z ­ daság és a társadalmi tevékenységek közvetlen kapcsolatának megterem­ tését; a gazdaság megszilárdítását és a nemzetközi munkamegosztásba való hatékonyabb bekapcsolódást. 5. A V K S Z - n e k harcolnia kell a gazdasági és politikai rendszer egy­ ségének erősítéséért és a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának a közös érdeken és a távlati fejlesztési p r o g r a m ó k o n alapuló m u n k a és esz­ közök társítása révén való t o v á b b i fejlesztéséért. 6. A jövőbeli eszmei-politikai tevékenység legfőbb célja a z o k n a k a t á r ­ sadalmi és gazdasági viszonyoknak a következetes és gyors kialakítása, amelyekben a társult m u n k a az a n y a g i fejlődés arányosabb fejlesztésének meg a gazdasági és politikai rendszer a l k o t m á n y o s kiépítésének legfon­ tosabb hordozója.

7. A K o m m u n i s t a Szövetség erélyes h a r c o t folytat a z önigazgatási szo­ cialista termelési viszonyoknak és termelőerőknek a mezőgazdaságban való, a z önigazgatási társulás útján t ö r t é n ő fejlesztéséért, v a l a m i n t k ü z d a dolgozók és a földművesek társult m u n k a révén kialakuló szövetségé­ nek erősítéséért 8. A z 1976 és 1980 k ö z ö t t i fejlesztési t e r v e k n e k és p r o g r a m o k n a k m a g u k b a n kell foglalniuk a gazdaságszilárdítási politikát, m e r t ez a z önigazgatási viszonyok fejlesztésének és az egész fejlesztési politika cél­ jai és feladatai megvalósításának előfeltétele. 9. A K o m m u n i s t a Szövetségnek és a m u n k á s o s z t á l y n a k az idegen, kü­ lönböző szocialistaellenes törekvések és felfogások leküzdéséért és kikü­ szöböléséért folyó harca csak a k k o r eredményes, h a a társult m u n k á b a n levő dolgozók szervezésével és a társadalmi újratermelés feletti h a t a l m u k ­ kal kezdeményezett forradalmi változások megvalósulnak. 10. A m u n k a és a z eszközök társítása révén létrejött v a l a m e n n y i ön­ igazgatási integrációban biztosítani kell, h o g y a dolgozók döntsenek a jövedelemről. E döntéshozatalnak a társult m u n k a alapszervezetében levő dolgozók érdekeinek és osztályjellegű együvétartozásának, v a l a m i n t a többi munkással és dolgozóval vállalt közös felelősségének szintéziséből kell kiindulnia, m e r t a társult m u n k a alapszervezetében levő jövedelem a társadalmi m u n k a eredménye is.

II. 1. A gyorsabb ütemű és szilárdabb gazdasági fejlődés révén Vajdaság S Z A T fölzárkózhat a fejlettebb gazdaságokhoz és struktúrája is m e g v á l ­ tozhat. E célokat elérhetjük a nagyobb jövedelemért és a m u n k a t e r m e ­ lékenységéért folyó harccal, a korszerű műszaki eljárások és technológia alkalmazásával, a jobb munkaszervezéssel, a társult m u n k á n a k a jöve­ delem és az egész újratermelés feletti u r a l m á v a l és a z önigazgatási ter­ vezéssel. 2. A Vajdasági K S Z síkraszáll azért, hogy az ipari munkamódszerek­ nek a g y á r i p a r o n k í v ü l való alkalmazásával meggyorsuljon a termelési folyamat iparosítása. A gazdasági fejlődést és a szerkezeti változásokat a rendelkezésre álló termelési, természeti, emberi és más adottságok k i ­ a k n á z á s á r a kell a l a p o z n i . A hosszú t á v ú termelési orientációt és a fej­ lesztési politikát mindenekelőtt a z élelem, a nyersanyag, az energia elő­ állítására és a közlekedés fejlesztésére kell összpontosítani. 3. A Vajdasági K S Z különösen a mezőgazdasági-ipari komplexum m i ­ nél gyorsabb és szilárdabb fejlesztését szorgalmazza, m e r t az élelem ráfizetéses, m e r t a termelés jelentős része Vajdaság S Z A T gazdaságában u g y a n a k k o r h a t a gazdasági folyamatok szilárdítására és általában a fej­ lődésre. E célból biztosítani kell a mezőgazdaság iparosítását és belterje-

sítését és a mezőgazdasági termékeken alapuló magasabb fokú végtermé­ kek ipari termelését. A mezőgazdasági-ipari komplexum fejlődésének tük­ röznie kell a JKSZ mezőgazdasági politikája irányvonalának valóra vál­ tását. A mezőgazdasági magánszektor tartalékainak aktivizálását a me­ zőgazdasági magántermelők gyorsabb ütemű önigazgatási társítása és a társult munkába való bekapcsolódása révén kell elérni. 4. A Vajdasági KSZ hangsúlyozza annak szükségszerűségét, hogy az elkövetkező időszakban a lendületes, arányos és szilárd fejlődés érdeké­ ben kiaknázzuk a természeti kincseket: a termékeny földeket, az ásványi kincset, a kőolajat, a földgázt és az építőanyag-iparban szükséges nyers­ anyagot; a vízrendszer adottságait; a fejlett infrastruktúrát és a kiépí­ tett termelési kapacitásokat, valamint a rendelkezésre álló munkaerőt. 5. Az energiára mint az anyagi fejlődés jelentős tényezőjére külön gon­ dot kell fordítanunk. Vajdaság SZAT-ban az energia problémájának megoldásakor saját erőforrásaink ésszerű aktivizálódásából és a Szerb SZK és a JSZSZK közös távlati fejlesztési politikáján alapuló energia­ termelés és -fogyasztás ésszerű fejlesztésébe való bekapcsolódás szükség­ szerűségéből kell kiindulni. 6. Vajdaság SZAT-ban a közlekedés, különösen a folyami közlekedés fejlesztésének jelentős helyet kell biztosítani a fejlesztési politikában, a szállítási szolgáltatások hatékonyságának és minőségének javítása céljá­ ból, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a többi gazdasági ág gyorsabb ütemű fejlődéséhez. 7. A társadalmi termelés és a munka társadalmi termelékenysége na­ gyobb növekedési százalékkulcsának gyorsabb ütemű megvalósítása meg­ követeli a vajdasági gazdasági tevékenységi ágak további iparosítását és korszerűsítését, amelynek révén elősegíthető a — túlnyomórészt nyers­ anyag — félkészáru-termelés előmozdítása és azon tevékenységek gyor­ sabb fejlődése, amelyben eredményesebben alkalmazhatók a tudomány meg a technikai fejlődés vívmányai és az emberi munka minden terü­ letén biztosítható a munkaeszközök gyorsabb forradalmasítása. 8. A Vajdasági KSZ a fejlesztési politika olyan megoldásaiért száll síkra, amelyek biztosítják a munkához való jog megvalósítását és a mun­ kaképes lakosság csaknem teljes méretű foglalkoztatását, ugyanakkor elő­ segítik a foglalkoztatottak szakképzettségi összetételének javítását, ame­ lyet a gyors iramú gazdasági fejlődés, a gazdasági struktúra változása és az iparosítás feltételez. 9. A távlati társadalmi és gazdasági fejlesztési politikának ösztönöznie és irányítania kell a tudomány és a technika, a tudományos kutatómunka és általában az alkotókészség további fejlődését. A tudomány szakember­ gárdájának és anyagi alapjának erősítése, a társult munkával való kap­ csolata a társadalmi és gazdasági fejlődésben kijelölt szerepe megvalósí­ tásának előfeltétele.

A tudományos-műszaki fejlődés eredményeinek a társult m u n k á b a n való alkalmazásához szükséges feltételek megteremtése megköveteli a t á r ­ sult gazdaság és a z oktatási intézmények közös erőfeszítésén alapuló szakosított és folyamatos o k t a t á s fejlesztését, amit a Vajdasági K S Z az elsőrendű feladatok k ö z é sorol. 10. A vajdasági gazdaságnak a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódása, különösen a hazai nyersanyagok és félkész termékek mi­ nél magasabb gyártási szinten való előállítása t a r t ó s érdek. A külfölddel folytatott gazdasági kapcsolatok felélénkítése megköveteli a technikai fej­ lődés eredményeinek a termelésben és a szakosításban való mielőbbi al­ kalmazását, a m u n k a termelékenységének fokozását és a külföldi piacon való szervezettebb fellépést. 11. A társadalmi tevékenységek fejlesztését összhangba kell hozni a társadalmi szükségletekkel és lehetőségekkel. A z önigazgatási érdekközös­ ségeknek a társadalmi tevékenységek fejlesztési programjainak h o r d o z ó i v á kell válniuk, és teljesen kifejezésre kell j u t t a t n i u k a termelő társult m u n k a érdekeit, biztosítaniuk kell a m u n k a szabad cseréje elvének valóra v á l ­ tását. 12. A dinamikus fejlődés, a gazdasági s t r u k t ú r a megváltoztatása és a szerkezeti aránytalanság kiküszöbölése okos beruházási politikát igényel. A V K S Z ezért hangsúlyozza az önigazgatási megegyezés és a társadalmi megállapodás, a m u n k á n a k és a z eszközöknek a megállapított fejlesztési p r o g r a m o k és tervek alapján történő önigazgatási társításának szükség­ szerűségét. 13. G o n d o t kell fordítani az egyes területek és községek gazdasági fej­ lettsége közötti különbség kiküszöbölésére, amely a gazdaság kedvező fej­ lődésének előfeltétele. Ez a regionális feltételek teljesebb kihasználása, a m u n k a és az egszközök társítása és a vajdasági, sőt Vajdaságon kívüli fejlett és fejletlen területek társultmunka-szervezetei közvetlen kapcso­ latának megteremtése révén, v a l a m i n t új termelési kapacitások építésével érhető el. A gazdasági fejlődés alapvető hordozóinak, a jelenlegi k ö r z e t i struktúra megváltoztatására tett hatása, a többi tevékenység fejlesztésé­ nek serkentésén kívül fejlődésükkel megfontoltan és tervszerűen kell h o z ­ zájárulniuk a regionális fejlődésben m u t a t k o z ó különbségek csökkenté­ séhez. Ez a politika a társult m u n k á b a n levő v a l a m e n n y i dolgozó és a Vajdaság S Z A T - b a n élő nemzetek és nemzetiségek érdeke. 14. A Vajdasági K S Z kiharcolja, hogy a szociálpolitika a gazdaság­ politika szerves része legyen, és valamennyi elemével beépüljön a t á r ­ sadalmi fejlesztési tervekbe és p r o g r a m o k b a , A távlati fejlesztési politika alapelemeinek biztosítaniuk kell az anyagi termelés növekedésével, a jö­ vedelemmel és a munkatermelékenységgel egybehangolt életszínvonal in­ gadozás nélküli javulását. A jövedelem és a személyi jövedelem elosztásakor a társult m u n k a szer­ vezeteiben alkalmazni kell a befektetett m u n k a és eredménye szerinti ja-

vadalmazás elvét, hogy a z egyén személyi jövedelme, a szolidaritás és a kölcsönösség elvének beépítésével, a jövedelem megvalósításához való hozzájárulásától függjön. A befektetett m u n k a és a m u n k a eredménye szerinti jövedelemelosztás reális mércéinek a jövedelem és a személyi jövedelem elosztásáról szóló önigazgatási megegyezésekben és a társadalmi megállapodásokban való megállapításával hozzá kell járulniuk a dolgozók n a g y o b b termelékeny­ ségre és a m u n k a h a t é k o n y a b b á tételére, a jövedelemért folyó harcra való ösztönzéséhez, amivel megteremtjük a z életszínvonal emelkedésének fel­ tételeit. A t á v l a t i fejlesztési politikában javítani kell a lakásfeltételeket, meg kell oldani a dolgozók lakáskérdését. 15. A z anyagi lehetőségek keretében és a szükségletekkel összhangban állandóan erősíteni kell a z ország honvédelmi képességét. 16. A fejlesztési tervbe be kell építeni a környezetvédelmet, hogy az ember egészségét megőrizzük és munkaképességét javítsuk. 17. A Vajdasági K S Z harcolni fog azért, h o g y fejlesztési p r o g r a m o k és tervek a társult m u n k a önigazgatási megegyezésén és a társadalmi meg­ állapodáson alapuljanak, amivel kiküszöböljük a különböző részérdeke­ ket, az örökölt ellentmondásokat, és leküzdhetjük a helyi érdeket, a parcializmust és a z autarchiát a társult m u n k a szervezeteiben, a k ö z ­ ségekben, a köztársaságokban és a t a r t o m á n y o k b a n .

III. A Vajdaság S Z A T t á v l a t i társadalmi és gazdasági fejlődésével kapcsola­ tos célok és feladatok kijelölése és megvalósítása a szocialista önigazgatás azon új útjainak kijelölésére gyakorolt döntő hatása miatt, amelyeken a munkásosztálynak az egész társadalmi újratermelés u r á v á kell válnia, megköveteli a K S Z fokozottabb felelősségét és jelentős szerepét, magas fokú egységét és szervezettségét. A Vajdasági K S Z T a r t o m á n y i Bizottsága ezért a r r a kötelezi a Vajdasági K S Z tagjait, szervezeteit és szerveit, h o g y : — elkészítsék saját környezetük anyagi és társadalmi fejlődésének eszmei-politikai elemzését, a társult m u n k a alapszervezetétől k e z d v e egé­ szen a t a r t o m á n y szintjéig, megindítsák és eszmeileg-politikailag i r á n y í t ­ sák a távlati fejlesztési p r o g r a m o k önigazgatás alapján való k i a l a k í t á ­ sának és egybehangolásának folyamatát, amelyben a községközi meg­ egyezésnek és együttműködésnek k ü l ö n szerepet kell betöltenie; — biztosítsák, hogy a fejlődés tervezésének hordozói a társult m u n k a dolgozói lehessenek, és ily m ó d o n szavatolják, hogy a z önigazgatási a l a ­ p o n megállapított tervek a munkásosztály érdekeit juttassák kifejezésre; — kiharcolják a társult m u n k a minden egyes alapszervezetében, h o g y a dolgozók megállapítsák melyek önálló kötelezettségeik és jogaik, és

melyek azok a kérdések, amelyekben a társult m u n k á b a n levő többi dol­ gozóval közösen kell dönteniük a közös fejlesztési politika kialakításakor és megvalósításakor; — a társult m u n k a alapszervezeteiben, a társult m u n k a szervezeteiben, a helyi közösségekben és az önigazgatási érdekközösségekben, a községek­ ben és a T a r t o m á n y b a n h a t á r o z o t t a n síkraszálljanak a távlati fejlesztési p r o g r a m o k és tervek elfogadásáért; — saját és közös fejlesztési programjaik k i a l a k í t á s a k o r a fejlődés vala­ mennyi hordozója az S Z S Z K és a J S Z S Z K közösen megállapított fej­ lesztési politikájából induljon k i ; — a fejlesztési politikában biztosítsák a társult m u n k a olyan szerve­ zeteinek társítását, amelyek az újratermelési f o l y a m a t b a n kölcsönösen függnek egymástól (nyersanyagtermelők, feldolgozók, forgalmazók stb.); — a társult m u n k a különböző szervezeteiben társult dolgozók érdekei és h a t á r o z a t a i egybehangolásának kezdeményezői legyenek; — biztosítsák a dolgozók a k t í v részvételét a fejlődésről való döntés­ hozatalra jelentős m o z z a n a t o k kialakításában, figyelemmel kísérésében és ismertetésében. A küldöttségekben levő k o m m u n i s t á k r a , a z önigazgatási szervekben meg a társadalmi és politikai közösségekbe és más társulásokba delegált küldöttekre, v a l a m i n t az állami szervekben levő k o m m u n i s t á k r a jelentős feladat, kötelezettség és felelősség hárul a megállapodások és a megegye­ zések, m i n t a t á v l a t i fejlesztési p r o g r a m o k és t e r v e k kialakítása és meg­ valósítása jelentős tényezők létrehozásában. A t á v l a t i fejlesztési p r o g r a m o k egybehangolása és kialakítása meg­ követeli valamennyi társadalmi és politikai szervezet — a V D N S Z S Z , a Vajdasági Szakszervezeti Szövetség, a H a r c o s Szövetség és a Vajdasági Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezett politikai akcióját is mint a fej­ lesztési célok és feladatok megvalósításának előfeltételét. A társadami és politikai tevékenységet a Szocialista Szövetségnek, a szocialista erők szervezett frontjának kell összehangolnia. A fejlesztésről szóló nyilvános vita során az akció egységes irányításában kiemelkedő szerepet töltenek be a községekben levő koordinációs testületek és a k ö z ­ ségközi koordinációs bizottságok. Újvidék, 1974. szeptember 2 5 . A VAJDASÁGI KOMMUNISTA SZÖVETSÉG T A R T O M Á N Y I BIZOTTSÁGA

Zoran Vidaković

FASISZTA IRÁNYZATOK A MODERN KAPITALIZMUSBAN

Az európai fasizmus második világháborúbeli összeomlásának történelmi eredményei kétértelműek. E m i a t t bizonyos fokig elhomályosult a k o r u n k fasizmusának történelmi gyökereiről és általános irányzatairól a l k o t o t t lényeglátó felfogás. A hitleri agresszió katonai összeomlása és az úgynevezett új európai rend, illetve a terrorkapitalizmus erkölcsi és politikai k u d a r c a az európai burzsoá ellenforradalom vereségét jelentette. A húszas évek elejétől a negyvenes évek közepéig t a r t ó ellenforradalom fokozatosan fasizálódott, közben azonban megállapította a z októberi forradalom hullámát, elti­ p o r t a a m a g y a r és német p r o l e t á r f o r r a d a l m a t , a spanyol polgárháborút, és visszaszorította Olaszország, Ausztria meg más európai országok szo­ cialista munkásmozgalmát. A z európai burzsoá ellenforradalom veresége és a fasizmus összeom­ lása összefüggésben állt a jugoszláv és albán szocialista forradalommal meg más országok forradalmi eseményeivel. Lehetővé tette Kelet-Európa több államának szocialista átalakulását, meg a nyugat-európai m u n k á s ­ mozgalom szociális és politikai megújulását. A legújabb események elemzése szempontjából különösen fontos, hogy éppen a burzsoá ellenforradalom veresége, a fasizmus összeomlása, a szo­ cializmus, illetve E u r ó p a egész m u n k á s m o z g a l m á n a k megerősödése lehe­ tővé tette, vagy legalább meggyorsította a kolonializmus gyengülését, az európai monopoltőke g y a r m a t b i r o d a l m á n a k széthullását, és nagy lendü­ letet adott a g y a r m a t i sorban élő népek forradalmi m o z g a l m á n a k kibon­ takozásához, amely még ma sem ért véget és amely időközben szocialista tartalommal gazdagodott. A z európai fasiszta ellenforradalom veresége azonban ellentmondásos nemzetközi viszonyok közepette játszódott le, amelyek a szocializmus, a m u n k á s - és a gyarmatellenes mozgalom megerősödésével p á r h u z a m o s a n lehetővé tették az európai kapitalizmus restaurációját, az észak-amerikai kapitalizmus gyorsuló ütemű megerősödését és nemzetközi hegemóniáját.

Ez a folyamat másként játszódott le nyugat-európai és más fejlett k a p i ­ talista országokban, és másként a g y a r m a t i kizsákmányolás alatt levő or­ szágokban. Az európai fasizmusra mért megsemmisítő csapás nem szüntette meg a monopolkapitalizmus ellenforradalmiságát, nem vette el erejét. A nem­ zetközi tőke t o v á b b r a is m e g m a r a d t , és megerősödött a szocializmus, a munkásmozgalom meg a forradalmi mozgalmak elleni harcban. A m o ­ nopolkapitalizmus háború utáni konszolidálódása nemcsak a hidegháború, az egyes államtömörülések közti k a t o n a i és politikai szembeszegülés, vala­ mint a szocializmuson és a felszabadító m o z g a l m a k o n belüii ellentmon­ dás következménye, h a n e m a gazdasági fellendülésé is, amely a k a p i t a ­ listák által kezdeményezett műszaki-tudományos forradalom és az ideig­ lenesen fékentartott gazdasági válság által v á l t lehetővé. Ide sorolható a kapitalista országokban lecsillapodott osztályharc hatása is. Bennünket különösen az érdekel, hogy amikor a monopolkapitalizmus a háború után konszolidálódott, a tőkések antifasizmusára h i v a t k o z t a k meg a polgári demokratikus társadalmi rend felújítására és folytonossá­ gára, természetesen csak az anyaországban, hisz demokratikus államrend sohasem volt a tőkés országok g y a r m a t a i n . A háború utáni konszolidálódás lényegesen k o r l á t o z o t t , de eszmei és politikai szempontból meg a kapitalista társadalom fétisizmusa szempont­ jából antifasiszta és demokratikus formája, illetve a kapitalizmusnak a fejlett országokban bekövetkező restaurációja megerősödött látszatesz­ meiséggel és a látszólag kapitalizmus utáni ipari társadalom részleges reformjaival, amelyek „szociális á l l a m o t " szültek. A civilizáció, v a l a m i n t a modern technológia térhódításának látszatra osztályok feletti t á r s a d a l ­ mi rendje is ugyanezt igazolta. E két folyamatot a nemzetközi kapitalista újratermelésnek a második világháborútól a h a t v a n a s évek derekáig t a r t ó ideiglenes megszilárdulása tette lehetővé. Többek k ö z ö t t ezzel m a g y a r á z h a t ó az is, hogy a társadalmi tudat, v a l a m i n t a demokratikus és kritikai, sőt a marxista gondolkodás előtt is elhomályosult a fasizmus és a monopolkapitalizmus összefonódá­ sáról a proletárforradalmak és a burzsoá ellenforradalmak korában k i ­ alakított felfogás. A világháború utáni nemzedékek egy részének a fasizmus szörnyű tör­ ténelmi epizód, a barbarizmus és a p r i m i t í v elnyomás felújításának k é p ­ telen kísérlete volt, az antihumánus és atavisztikus ösztönök kirobbanásá­ nak, meg a gonosztetteknek, a modern társadalommal összeegyeztethe­ tetlen sötét k o r a . Ez a felfogás, amely t o v á b b bővült a kései polgári liberalizmus és a szociálreformizmus hatására (ide számítható az álradikális szociálfreudizmus és más eszmei á r a m l a t o k hatása is), tulajdonkép­ pen meghamisította az összeomlott fasizmusnak mint a kapitalista ellen­ forradalom formájának történelmi lényegét, sőt elvonta a figyelmet a két háború közti és a háború utáni fasiszta, illetve neokolonialista, szociál-

politikai, gazdasági és eszmei formák, feltételek meg kizsákmányolási eszközök, a kényszer és a z erőszak közti hasonlóság felismeréséről. E korlátozott t u d a t lehetővé tette egyrészt a k a p i t a l i s t a országokról, másrészt a g y a r m a t u r a l o m r ó l k i a l a k í t o t t h a g y o m á n y o s álláspont és ítélet eszmei szétválasztásának folytatódását a fejlett és fejlődő országokban, ahogy a különbségeket a modern eufemizmus nevezi. Ebben az értelem­ ben tehát a fasizmust a X X . század szörnyetegeként m a g y a r á z z á k , v i ­ szont részben látják, de nem látják be, felfigyelnek rá, de nem értik meg, hogy a nemzeti, faji, illetve osztálytagozódás k é t m o d e r n formája, a k a p i ­ talista rabszolgatartó kizsákmányolás és az erőszak érvényesül még m i n ­ dig a világ más részein: Algériában 1945-től 1964-ig, G u a t e m a l á b a n 1954ben, Délkelet-Ázsiában 1945-től 1974-ig, D é l - A f r i k á b a n , Palesztinában, Kongóban, Indonéziában, Brazíliában, Bolíviában, U r u g u a y b a n , a D o m i ­ nikai Köztársaságban, H a i t i n és Chilében. A m i k o r E u r ó p a népei kiszabadultak a hitleri börtönökből és ünnepelni készültek a nácizmus felett a r a t o t t győzelmet, u g y a n a k k o r , a m i k o r m á r feltétel nélkül megadták m a g u k a t az európai fasiszta ellenforradalom utolsó vezérkarai és k a t o n a i egységei, világossá vált, h o g y az azonos szo­ ciális a l a p o n n y u g v ó ideológia, politikai szervezet, kizsákmányolási mód folytatódni fog a gyarmatellenes f o r r a d a l m a k k a l szemben. Az Algériai Általános Munkaszövetség 1945. május elsején ünnepséget szervezett, amely harcos tüntetéssé a l a k u l t át, és a rendőrség beavatkozása folytán véres összetűzéssé fajult. E g y héttel később, 1945. május 8-án a francia—algériai közigazgatás ünnepségsorozatot rendezett a béke és a náci fegyverletétel alkalmából. A z algériaiak nemzeti zászlójukat is m a ­ gukkal vitték a tüntetésre. A fajgyűlölő kizsákmányolók, a gyarmatosítók és a rendőrök közéjük lőttek, és ezzel k i r o b b a n t o t t á k a népfelkelést. Az antifasiszta szövetség és a felszabadult európai államok városaiban min­ denhol örömittasan üdvözölték a h á b o r ú és a terror végét, Algériában viszont, ahol a lázadók elfoglalták Setifet, közbelépett a hadsereg. A h a r c egész Algériában fellángolt, de kegyetlen megtorló intézkedések követték. A francia gyalogság, légihaderő és haditengerészet minden erejét beve­ tette. A hadműveleteket a gyarmatosítók fegyveres bandái t á m o g a t t á k . Ezreket mészároltak le. A gyarmatosítók csak május 12-én lettek a hely­ zet ura, de nem sokkal később, 19-én és 20-án O r á n b a n és Kabiliában t ö r t ki a felkelés. Ez volt 1871 óta a legnagyobb népfelkelés Algériában, amelyet a gyarmatosítók ötvenezer algériai élete árán fojtottak vérbe. Ezreket és ezreket fogtak perbe, és megszilárdították a parasztság és munkásság kizsákmányolására alapozott gyarmatosító társadalmi rendet, amely a g y a r m a t o s í t ó k n a k nyújtott kiváltságokon, a fajgyűlölő ideoló­ gián, v a l a m i n t az állami megtorlás és a terrorista b a n d á k együttélésén nyugodott. A z Algériai N e m z e t i Felszabadító F r o n t egyik harcosa m o n d ­ ta ezzel kapcsolatban — jóval később — a k ö v e t k e z ő k e t : „ A z 1954-ben kitört felszabadító háború tulajdonképpen még 1945. május 8-án meg­ kezdődött minden algériai szívében."

A világ másik végén 1945. szeptember másodikán H o Si M i n h kikiál­ totta H a n o i b a n a függetlenséget. A z eseményre az egész országot felszafadító népfelkelés u t á n került sor a Ba M i n h téren, Vietnam fővárosában. Ugyanebben az időpontban, néhány ezer kilométerrel északra H a n o i t ó l , a Missouri hadihajón készítették elő a szvöetséges t á b o r n o k o k J a p á n fel­ tétel nélküli kapitulációját. M a c A r t h u r amerikai parancsnok a t á r g y a l á ­ sok során félrehívta a francia expedíciós hadtest parancsnokát, aki éppen Saigon bevételére készült, és a következőket m o n d t a neki: „ A d h a t o k egy tanácsot. Minél több katonai egységet vessen be, minél többet, a m e n n y i csak rendelkezésére áll!" H á r o m h é t múlva, szeptember 3-án a gyarmati gyalogság megkezdte Saigon ostromát, s h á r o m h ó n a p o n belül megtá­ m a d t a Vietnam minden fontosabb városát. A z őserdőkbe, mocsarakba és rizsföldekre h ú z ó d ó Vietnam megkezdte a felszabadító harcot. í g y kez­ d ő d ö t t a vietnami háború, amelyben — egészen napjainkig — bevetették az imperialista háborús gépezet összes lehetséges formáját, amely magába foglalja a helyi szociális és politikai árulás fasiszta formáit is, akárcsak a nacionalista csoportosulást és a terrort. A z európai fasizmus szoros rokonságban v a n a gyarmati, később pe­ dig neokolonialista kizsákmányolással és uralommal. A m o n o p o l k a p i t a ­ lizmus mindkét ágát csak saját ellentmondásainak és feltételezettségének egységében, v a l a m i n t a nemzetközi osztályharc figyelembe vételével le­ het megmagyarázni. A legújabb fejlődési szakaszban m i n d k e t t ő egymásba fonódva létezik a kapitalista kizsákmányolás és megtorlás nagy nemzet­ közi rendszereinek ellenforradalmi stratégiájában.

Tévhitek a monopolkapitalizmus és fejlődési tendenciáiról

természetéről

A z 1933. évi náci hatalomátvétel után bekövetkezett katasztrófa, amely a német m u n k á s m o z g a l m a t érte, következménye volt a szociáldemokrata p á r t és a szakszervezetek eszmei z ű r z a v a r á n a k is, amely főleg a k a p i t a ­ lizmus a k k o r i szakasza sajátosságainak és fejlődési irányainak megíté­ lésében m u t a t k o z o t t meg. A német munkásmozgalom vezetői lebecsülték a fasizmus objektív le­ hetőségeit és a z o k n a k a rétegeknek az erejét, amelyeket a fasiszták t ö m ö ríthettek. Ugyancsak tévesnek bizonyult a fasizmust megelőző szétszórt, kevésbé h a t é k o n y reakciós erők megkülönböztetése a fasizmustól. A m u n ­ kásosztály politikai és szakszervezeti vezetősége nem készült fel arra, hogy szembeszálljon a fasiszta elnyomással. Rudolf Hilferding, a németországi szociáldemokrata opportunizmus legfőbb teoretikusa a következőket írta 1924 áprilisában: „ A m u n k a tár­ sadalmasítása a nagyvállalatban egész ipari ágazatok m u n k a f o l y a m a t á ­ n a k társadalmasítását, és a társadalmasított ipari ágazatok egyesítését

eredményezi. Ez a folyamat megelőzi a nemzetgazdaság tudatos irányí­ tását és szabályozását. Ugyanis kapitalista m ó d o n igyekeznek kiküszö­ bölni a szabadversenyre és a kapitalizmusra jellemző anarchiát. A m i k o r tehát a kapitalizmus szervezett nemzetgazdasági formájában eléri leg­ magasabb fejlődési fokát, felmerül a gazdasági demokrácia kérdése. I l y módon a szakszervezetek nem m a r a d n a k csak szociálpolitikai szervek, h a n e m hordozóivá v á l n a k a demokratikus termeléspolitikának." A szak­ szervezetek jogot k a p t a k arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a vállalati és gazdasági döntőszervekben, például a birodalom széntanácsában, a szociális biztosítás szerveiben, a munkásbíróságok munkájában és hason­ lókban. Ez a részvétel tulajdonképpen egyfajta részesedés volt, amelyet a német monopolkapitalista burzsoázia azért ajánlott fel a munkásságnak, hogy semlegesítse a német munkástanácsok megdöntése után is megma­ r a d t forradalmi hangulatot. A szociáldemokraták ú g y m a g y a r á z t á k ezt, mint első lépést a kapitalizmusból a szocializmusba v a l ó fokozatos, for­ radalom nélküli átalakulás útján. A szakszervezeti vezetők cáfolni igyekeztek a kapitalizmus eredendő ellentmondásairól és válságairól szóló m a r x i elméletet. A német szakszer­ vezetek H a m b u r g b a n megtartott kongresszusán 1928-ban Fritz N a p h t a l i a következőket m o n d t a : „ A szakszervezetek sikeresen megakadályozták az elszegényedést. A modern munkásmozgalom, s főleg a szakszervezeti mozgalom legyőzte a proletariátus egyre növekvő n y o m o r á t . " A szak­ szervezetek felkérésére ugyanez az ideológus még ugyanebben az évben kidolgozott egy p r o g r a m o t , A gazdasági demokrácia és lényege címűt, amelyben a követendő útról és célról a k ö v e t k e z ő k e t í r t a : „Bár nem ta­ gadhatjuk, hogy e szervezeti forma kapitalista, mégis hiszünk abban, hogy a szervezett kapitalizmusba torkolló folyamat végső soron lehetővé teszi, sőt m á r most lehetővé tette, hogy a nemzetgazdaság demokratizá­ lását segítsük." N a p h t a l i és más ideológusok úgy ítélték meg a nemzet­ gazdaságba való állami beavatkozást, mint az egész nemzetgazdaság ér­ dekeit és a z általános jólétet szolgáló szervezett kapitalista csoportérde­ kekkel szembeszálló intézkedést, ö t évvel a náci hatalom átvétele előtt N a p h t a l i azt remélte, hogy a szakszervezetek részvétele az olyan nem­ zetgazdaság irányításában, amely nem végezte el a kisajátítást és az egyé­ ni tulajdonban levő termelési eszközök társadalmasítását „a termelési esz­ közök tulajdonosainak progresszívan k o r l á t o z z a szabadságát, és végül is a termelési eszközök magántulajdonának megszüntetését o k o z z a " . Az akkori szociálreformisták számára megszűnt az osztályuralom és kizsákmányolás fogalma. Az osztálytársadalom és az állam átengedte helyét az osztályok fölötti és elvben h a l a d ó politikai rendszernek. A bér­ m u n k a megszüntetését célzó követelés helyett a közösség érdekében vég­ zett termelést szorgalmazták olyan illúziók hatására, hogy részt vettek a műszaki fejlődés, a termelés, az áruforgalom és árpolitika szabályozásáról hozott döntésben.

A monopolkapitalizmussal kapcsolatos tévhitek végül odavezettek, hogy a reformista munkásszervezetek a kapitalizmus válságait meghala­ d o t t ténynek tekintették. N e m s z á m í t o t t a k a z 1929-es világméretű gaz­ dasági válságra, s a m i k o r mégis bekövetkezett, lebecsülték méreteit és k ö ­ vetkezményeit. Ahelyett, hogy megszervezték volna osztályuk tiltakozá­ sát a válság terheinek a munkásságra t ö r t é n ő áthárítása ellen, az együtt­ működés stratégiájáért és a nemzetgazdaság szanálásáért vállalt felelős­ ségük m i a t t elkerülték a nyílt állásfoglalást. A munkásosztály teljesen megbénult, u g y a n a k k o r a monopoltóke óriási hatást gyakorolt a munkások életlehetőségeire. 19264>an háromszorosa, 1927-ben pedig m á r nyolcszorosa volt a munkanélküliség az 1907 és 1913 közötti átlagnak. A következő években hihetetlen méreteket öltött a munkanélküliség: 1927-ben 8,8 százalék, a részben foglalkoztatottak száma pedig 5,7 százalék volt; 1932-ben — a k k o r m á r a fasizmus közel állt a győzelemhez — N é m e t o r s z á g b a n 44,4 százalékra emelkedett a munkanélküliek száma, a részben foglalkoztatottaké pedig 22,6 százalékra. A m u n k á s o k n a k összesen 67 százaléka volt munkanélküli. Ugyanebben az évben a m u n k a termelékenysége 34 százalékkal lett több az 1913—1914. évi átlagnál, a m u n k a b é r e k viszont lényegesen kisebbek v o l t a k a h i v a t a ­ losan kiszámított létminimumnál, sőt állandóan csökkentek. 1927-ben negyven m á r k a volt a z átlagos hetibér, a létminimum viszont negyvenhét m á r k a . A legnehezebb évben 1932-ben a hetibér átlaga huszonegy m á r ­ k á r a csökkent, a létminimum pedig negyven m á r k a körül mozgott. Az állami döntési jog rendszere, amelyről a szociálreformisták azt állították, hogy a munkásosztály érdekeit védi a válság idején, lehetővé tette a munkabérek általános csökkentését; 1931 januárjától 1932 januárjáig 17 százalékkal. A szakszervezeteknek viszont, amelyeknek névleg ugyan­ csak beleszólási joguk volt, megkötötték a kezét. 1929 és 1931 k ö z ö t t h a r m a d á r a csökkent a munkanélkülieknek j u t t a t o t t segély. A fasizmus u r a l o m r a jutása előtt P a p é n k o r m á n y a kétségessé tette a szakszervezetek önállóságra való, v a l a m i n t tárgyalási jogát a munkabérek meghatározásának ügyében. A z o p p o r t u n i s t a szakszervezeti vezetők még­ is illúziókban ringatták m a g u k a t , hittek államalkotó funkciójukban, lojá­ lis javaslatokat tettek a szanálási tervekkel kapcsolatban, és t á r g y a l t a k a nemzetszocialistákkal az új rendszerben betöltendő szerepükről. A szakszervezeti vezetők 1932. szeptember kilencedikén tárgyalásokat kezd­ tek az új hatalombitorlókkal, akiknek élén, Schleicher tábornok, a biro­ dalom k a t o n a i minisztere állt. H i t l e r p á r t j á n a k gazdasági ideológusa, Wagner azt m o n d t a nekik, hogy a nemzetiszocialisták célja a szakszerve­ zeteknek a z á l l a m a p p a r á t u s b a való beépítése. W a g n e r kijelentette, hogy először is tevékenységi ágazatok szerint egyesíteni kell a munkaszerve­ zeteket, majd belépésre kényszeríteni a munkásságot, hogy végül az állam átvehesse az egész a p p a r á t u s t . E z u t á n — Schumacher történelmi szöve­ gét idézem — „Végtelenül óvatosan és t a r t ó z k o d ó modorban szólalt fel

Egert úr. Minden további nélkül sejteni engedte, hogy elvben egyetért a z államosítás céljaival. H i t t abban, h o g y gyakorlati szempontból hasznos tömöríteni a szakszervezeti erőket, mielőtt még sor kerül a z államosítás­ ra. A szakszervezetek, amelyeknek nevében beszél, nem m o n d h a t n a k le az értékes, s még mindig f o r r a d a l m i erőkről, amelyek, ha szembekerül­ nek a nyílt államosítással, minden erejüket latba vetve felvennék a h a r c o t a kényszerrel. Másrészt felzárkózás esetén, túlsúlyba kerülnének, és el­ fojtanák — bolsevik értelemben — az ismertetett i r á n y z a t o k a t . É p p e n ezért, folytatta Egert a nácikkal t a r t o t t megbeszélésen, időt kell h a g y n i a munkaszervezeteknek, hogy a náci eszméket befogadják. A szakszer­ vezetek ideológiája miatt ez az asszimiláció megtörtént, de még mindig nem a kellő mértékben — fejezte be E g e r t . " Más szóval a szociálreformista szakszervezeti vezetők felkínálták az együttműködést a fasiszták­ nak, s a munkásságot fokozatosan a k a r t á k totális ellenőrzés alá venni, a szociális társulásról és az osztályok fölötti államról szóló elméletüket pedig külön hangsúlyozták. A z t állították, hogy ezek az eszmék nélkü­ lözhetetlenek a f o r r a d a l m i erők semlegesítésében. A reformista munkásszervezetek vezetői még 1933. j a n u á r h a r m i n c a ­ dika u t á n is hamis képet festettek az igazi osztályhelyzetről. A szociál­ d e m o k r a t a p á r t és a szakszervezetek egyesüléséből keletkezett Vasfront nevű szervezet viszont harcot ígért a köztársaságért. H a b á r nem sokkal ezután harc nélkül elfogadták a különleges meghatalmazásról szóló fa­ siszta t ö r v é n y t és a Vasfront betiltását, egyes szakszervezeti vezetők t o ­ v á b b r a is illúziókat t á p l á l t a k a nácik iránt. A keresztény szakszervezetek 1933. március 17-én politikamentessé n y i l v á n í t o t t á k tevékenységüket, s a liberális szakszervezetek képviselőivel e g y ü t t látogatást tettek Goebbelsnél az új állammal való együttműködést keresve. Leipert, a reformista vezér április 21-én levelet intézett Hitlerhez, amelyben a következőket í r t a : „ A szakszervezetek nem a k a r n a k közvetlenül hatni az állam poli­ tikájára. F e l a d a t u k csak az lehet, h o g y a k o r m á n y n a k m i n t t ö r v é n y h o z ó szervnek közvetítsék a munkásság jogos kívánságait a gazdasági és poli­ tikai intézkedésekkel kapcsolatban, v a l a m i n t hogy t u d á s u k k a l és t a p a s z ­ t a l a t u k k a l támogassák a k o r m á n y t és a p a r l a m e n t e t . " S végül sor került a katasztrófa végére. A reformista szakszervezet ve­ zetősége békülni k í v á n t az új rezsimmel. A szakszervezet a birodalom egyik biztosának hatáskörébe került. Elbocsátották a z o k a t a vezetőket, akiket a nemzetiszocialisták faji v a g y politikai okokból nem tűrtek, végül a szakszervezeti vezetők szégyenletes felhívást tettek k ö z z é 1933. április 19-én, amelyben a nácik által a nemzeti m u n k a n a p j á v á n y i l v á n í t o t t m á ­ jus elseje megünneplésére szólítottak fel. Í m e a szégyenletes felhívás lé­ nyege: „ A szakszervezet szövetségi bizottsága a nemzeti m u n k a törvényes ünnepeként köszönti május elsejét, és felhívja a tagságot, hogy a május eszméjéért harcolva szerzett érdemek teljes t u d a t á b a n vegyen részt m i n ­ d e n ü t t az ünnepségeken, amelyeket a k o r m á n y szervezett, tisztelgésként az

alkotó m u n k a előtt, és vegyen részt a munkásságnak a z államszervezet munkájába való teljes jogú bekapcsolódása érdekében." „ U g y a n e n n e k az 1933-nak május elsején" — írja a történész Schumann —, „ a m i k o r H i t ­ ler a Temferhofon így kiáltott fel: »Tiszteljetek a m u n k á t és becsüljétek a munkast!«, Goebbels a következőket jegyezte fel naplójába: » H o l n a p elfoglaljuk a szakszervezeti o t t h o n o k a t . Ellenállás sehol sem várható.« Május másodikán reggel megkezdődött a munkásszervezetek ellen indított, alaposan kitervelt fasiszta támadás. Az SS és SA osztagok elfoglalták a szakszervezeti o t t h o n o k a t , a m u n k á s b a n k o k a t , a helyi i r o d á k a t és a m u n ­ kássajtó szerkesztőségét." Koncentrációs t á b o r b a hurcoltak minden szak­ szervezeti vezetőt és tisztségviselőt, a szakszervezeti lapok szerkesztőjét és a m u n k á s b a n k o k igazgatóját, a z o k a t is, a k i k az utolsó pillanatig t á r g y a l ­ tak és leveleztek Hitlerrel. A fasiszták villámtámadása nem ü t k ö z ö t t ellenállásba. A szakszervezetek helyett bevezették a nemzetiszocialista N é m e t M u n k a f r o n t nevezetű kényszerszakszervezetet, amelyben a szociálreformista szociális társulás átalakult a tőke és a m u n k a kényszerközös­ ségévé. A reformistáknak a monopolkapitalizmus sajátosságairól és fejlődéséről tévhite miatt a német munkásosztály ellenállása megbénult. A z esemé­ nyek előtt a munkásszervezetek képtelenek v o l t a k megvédeni a m u n k á s ­ ság létérdekeit, és tehetetlenek voltak a tőke tömeges munkanélküliség formájában kifejeződő zsarolásával szemben. Megemlítjük Schumannak azt a megállapítást is, hogy a H i t l e r előtt u r a l o m r a jutott diktatórikus k o r m á n y o k a t olyan g y a k r a n nevezték fasisztának, hogy a munkásságnak cs a munkásszervezeteknek nem volt szembetűnő a H i t l e r uralma és B n ning meg Papén k o r m á n y a közti különbség. N e m ok nélkül állítjuk, hogy a történelemnek ez a szakasza megis­ mételhetetlen, mivel a harmincas és negyvenes évek tapasztalatai után egyrészt a monopolkapitalizmus erőviszonyainak megváltozása, másrészt a munkásmozgalom, szocializmus és gyarmatellenes f o r r a d a l m a k k ö v e t ­ keztében nehezen elképzelhető a végsőkig opportunista tévhit, a szociálreformista cinkosság, a munkásosztály cselekvésképtelensége és hitegetése — mindez a romboló hatású gazdasági válság idején. Ezek a tények azon­ ban nemcsak a történelmi levéltárak irataiban v a n n a k leírva. M a is szá­ molnunk kell velük, ismernünk kell őket, ha k o r u n k monopolkapitaliz­ musának elemzéséhez k e z d ü n k , ha általános válságait vesszük szemügyre és fasiszta vagy a fasizmussal rokon totális, destruktív irányzatait vizs­ gáljuk. A kapitalizmus megszilárdulása az első világháború u t á n mindössze n é h á n y évig t a r t o t t . A monopolkapitalizmus második világháború utáni megszilárdulása, v a l a m i n t t e c h n o k r a t a , és neokolonialista újjászervezése legalább háromszor a n n y i időbe telt. Ilyen a r á n y b a n szaporodtak meg a z álmarxista elméletek o p p o r t u n i s t a i r á n y z a t a i , a 'látszólag h a l a d ó szociál­ politikai és gazdasági elméletek, a szociológiai fetisizmus, v a l a m i n t a H i l -

ferding és más szocioreformisták tömegekre h a t ó elméleteihez hasonló illúziók. Ezek azok a téves felfogások, amelyek szerint a szervezett és fejlett technológiájú kapitalizmus forradalom nélkül alakul á t a társult m u n k a t á r s a d a l m á v á : hogy szociális társulással jön létre az osztály nél­ küli, iparosodás utáni társadalom; hogy elavult m á r a proletariátus el­ szegényedéséről szóló elmélet; hogy nincsenek romboló gazdasági válsá­ gok a tervszerű, szervezett technokratikus kapitalizmusban. H a a m u n ­ kásosztály részt vesz a szociális államban és a gazdasági társulásban, a kapitalizmus fokozatosan elhal. H a a társadalom etatista és korporációs m ó d o n szerveződik, elsősorban a G a l b r a i t h Új ipari államából ismert nagyvállalatok formájában, a k k o r állítólag sor kerül a kapitalista tulaj­ don kisajátítására, és a profitszerző termelési m ó d átalakul a társadalmi szükségleteket kielégítő termeléssé.

A fasizmus

marxista

elemzésének

vázlata

A huszadik század második felében beigazolódott a kapitalizmus m o n o ­ polista szakaszáról szóló lenini elmélet, és szükségessé tette az imperializ­ mus további elméleti vizsgálatát. Lenin a monopolkapitalizmus ö t fő ismérvét h a t á r o z t a meg: a termelés és a tőke koncentrációja u t á n kialakul a monopoltőke vezető szerepe; a b a n k t ő k e egybeolvad az ipari tőkével; a tőkekivitel előnyösebb szerep­ hez jut az árukivitellel szemben; sor kerül a nemzetközi m o n o p ó l i u m o k kialakulására; befejeződik a világ területi felosztása. A monopolkapitalizmusnak századunk h a t v a n a s éveiben k e z d ő d ő új szakasza, követve azt a fejlődési irányt, amelyet Lenin m a g y a r á z o t t meg, olyan jelentős változásokat is t a r t a l m a z , amelyeket dolgozatom a m o d e r n ellenforradalom és fasiszta i r á n y z a t o k feltételeként m u t a t meg. Beveze­ tésként k o r u n k kapitalizmusának azt az öt fő sajátosságát említem meg, amelyből elemzésem kiindul. A z első jellegzetesség a hatalmas méretű tőkekoncentráció új hulláma. Különösen a h a t v a n a s években szembetűnő, és tetőpontja a hetvenes évek végére, vagy a nyolcvanas évekre v á r h a t ó . 1985-ig körülbelül négyszáz multinacionális vállalat rendelkezik a nyugati világ tőkéjének mintegy nyolcvan százalékával. Az amerikai k o r m á n y h i v a t a l o k becslése szerint ennek az évtizednek a végéig az egész a m e r i k a i nemzetgazdaság ötven monopolcsoport ellenőrzése alá kerül. A multinacionális vállalatok n y o ­ masztóan megszaporodnak. M e g v á l t o z t a k tehát az újratermelés és a tőkebefektetés feltételei. H o g y a profitláb csökkenése megszűnjön, kettős változás szükséges a t ő k e funk­ ciójában: a m u n k a e r ő t nagyobb mértékben kell k i z s á k m á n y o l n i ; a ter­ melést, a beruházást és a piacot jobban kell ellenőrizni.

A m ú l t évtizedben és jelenleg e l h a r a p ó d z ó egyesülési m á n i a — így nevezik a jelenséget a szakírók — sokban különbözik a kapitalista v á l ­ lalatok régebbi horizontális és vertikális integrációjától. A legújabb sza­ kaszban új típusú nagyvállalat alakul, az úgynevezett konglomerátum, amely különböző termelési á g a z a t o k a t és gazdasági f o r m á k a t fog össze, sok esetben nemcsak rokon, h a n e m egymástól t á v o l i á g a z a t o k a t is. A z Egyesült Á l l a m o k b a n 1948 és 1951 k ö z ö t t a nagyvállalatok 41 százaléka volt horizontális, 20 százaléka vertikális szervezésű és m i n d ­ össze 38 százaléka k o n g l o m e r á t u m . 1968-ban viszont az első két vállalat­ típus 2,5, illetve 7 százalékot t e t t k i , a konglomerátumokhoz t a r t o z ó v á l ­ lalattípusban pedig a tőkefelhalmozás 90,7 százaléka összpontosult. R é ­ gebben a vállalatok leggyakrabban versenytársaikkal egyesültek, később nyersanyagellátóikkal és fogyasztóikkal, m a viszont a z integráció nem a piaci konkurrencia elfojtása m i a t t jön létre, h a n e m a tőkekiterjesztés szervezeti formáinak megteremtése m i a t t , a m i szükségessé teszi az ú j ­ ratermelés és a tőkebefektetés feltételeinek megváltoztatását. Csak végletes terjeszkedéssel, mozgékonysággal, a m u n k a e r ő p i a c o k föld­ rajzi és ágazati változtatásával, csoportosításával, a m u n k a f o l y a m a t o k és a profitszerzés változatos, gyors módosításával tudja a t ő k e eredménye­ sen leküzdeni a felhalmozódást k ö v e t ő nyersanyag- és energiaválságot, a z eladási nehézségeket, és vállalja az egyre drágább berendezések gyors elé­ vülése folytán fenyegető beruházási k o c k á z a t o t . A n a g y nemzetközi rendszerben létrejövő tőkeképződésnek fontos fel­ tétele, hogy a termelőerők új dinamikája elsajátításának a kapitalista ter­ melés belső ellentmondásai folytán keletkezett destruktív irányzatait leküzdjük. Ez fontos a z egész kapitalista t á r s a d a l m i rendszer szempontjá­ ból is. F ő k é n t azért, m e r t a t ő k e rendszerbeli változékonysága lehetővé teszi a m u n k a k i z s á k m á n y o l á s á n a k és a m u n k á s fölötti u r a l m á n a k v á l ­ tozékony f o r m á i t ; a bérmunkásság egyik csoportjának szociális integrá­ cióját, egy másik szociális politikai és kulturális elszigetelését, a h a r m a d i k csoport a f o k o z ó d ó repressziót. A m o n o p o l t ő k e t á g a s technikai, gazdasági, földrajzi, nemzeti és politikai keretek k ö z ö t t megnyilvánuló rendszerbeli mozgékonysága lehetővé teszi, hogy az osztályharcban szinte a végsőkig kihasználja a termelő osztályok csoportjai k ö z ö t t i különbségeket, k ü l ö ­ nösen a bérmunkások csoportkonkurrenciáját. K o r u n k monopolkapitalizmusának második jellegzetessége a finánctőke új fejlődési formája. A tőkefelhalmozásnak o l y a n gyorsan kell végbemennie, hogy semle­ gesíteni lehessen a z újratermelés és a tőkebefektetés feltételeinek változása következtében v á r h a t ó romboló hatású válságot. Ez viszont nem valósít­ h a t ó meg csak a kevésbé erős t ő k e teljes bekebelezésével, részleges vagy teljes kisajátításával, kartellba tömörítésével v a g y a tőkeerős tulajdono­ sok társulásával. A monopoltőke új fejlődési formája n a g y rendszerek alakjában és vegyes, tulajdonos-technokrata csoportok vezetése a l a t t a

tőke koncentrációjával keletkezik, szövetségben a b a n k o k k a l , amelyek a magántőke-részvények tömegét kollektív bankbetétekké alakítják át, v a ­ lamint a nemzetközi technikai monopólium meg a természetes nyers­ anyagforrások fölötti monopolista ellenőrzés és a neokolonialista kizsák­ mányolás kombinációjával létrejött gyors tőkefelhalmozással. A m o n o p o l t ő k e új formájának kialakulásában, a kapitalista vállalatok modern formájának elterjedésében d ö n t ő szerepe v a n az értéktöbblet­ felhalmozódás államosításának és az óriásvállalati tőkébe való átömlesztésének, elsősorban hadiipari létesítmények által. A h a r m a d i k jellegzetesség: a tőke nemzetközi munkafolyamatban ala­ kul ki. A tőkekivitel n a g y o b b az árukivitelnél, sőt az előbbi a d ö n t ő a kapitalista termelésben. A folyamat a nemzetközi munkamegosztáson és -szervezésen, a modern technológia monopóliumán, v a l a m i n t a tőkeexpor­ tálókból e l v o n t értéktöbblet szervezett ellenőrzésén alapszik. A kapitalista országok tőkekivitele á t a l a k u l t az intenzív k i z s á k m á ­ nyolásból eredő tőkebehozatallá. A n a g y tőketermelő rendszerek, a technokratikusan szervezett óriásvállalatok tulajdonképpen a nemzetközi m u n k a f o l y a m a t és a nemzetközi társadalmasított termelés kapitalista k i ­ zsákmányolási formáit jelentik. Ettől a kizsákmányolástól függ, h o g y a monopoltőke megőrizheti-e újratermelő képességét, és u r a l k o d h a t - e a fej­ lett kapitalista t á r s a d a l m a k ellentétein. A negyedik jellegzetesség: a m o n o p o l tőke újratermelésének fontos fel­ tétele a kapitalista országok és a kapitalista fejlődés során pangó, eltorzult társadalmak közti egyenlőtlen cserefolyamat, v a l a m i n t e t á r s a d a l m a k ter­ mészeti kincseinek és munkaerejének tékozló kizsákmányolása olyan m ó ­ don, amely segíti a világméretű, elsődleges tőkefelhalmozódást. A k a p i t a l i z m u s előző fejlődési szakaszainak g y a r m a t i kizsákmányolási módszerétől eltérően a fejlődő országok m o d e m kifosztása óriásvállalatok segítségével történik, amelyek a természeti kincsek kiaknázása feletti monopóliumot a technológiáéval egyesítik. Pénzügyi hegemóniával és politikai kényszerrel a r r a törekszenek, hogy ellenőrizzék a nemzetközi munkamegosztást, amely korlátozza, sőt lehetetlenné teszi az elmaradott országok fejlődését és a lakosság t ú l n y o m ó részét megfosztja a termelés és a létezés a l a p v e t ő feltételeitől. A z ötödik jellegzetesség: a nemzetközi m u n k a f o l y a m a t k i z s á k m á n y o ­ lását a monopoltőke a nemzetközi politikai ellenőrzés és az ideológiai vezető szerep nagy rendszereinek, valamint a katonai erőszak és a fel­ forgató tevékenység új történelmi formáinak alkalmazásával valósttja meg. E z e k a n a g y rendszerek a kapitalista vállalatok m o d e r n formáival, vagyis a m u n k a e r ő és a piacellenőrzés n a g y kizsákmányoló rendszereivel egyenértékűek politikailag. Létrehozásukban és f e n n t a r t á s u k b a n részt vesznek a z államok, a nemzetek fölötti politikai, k a t o n a i és felforgató te­ vékenységet kifejtő szervezetek meg a legnagyobb kapitalista vállalatok.

E tényezők k ö z ö t t a végsőkig összetett és ellentmondásos együttműködési feltételek és viszonyok alakultak ki és fonódtak össze; versengés és kés­ hegyre m e n ő harc, amely híven kifejezi a konkurrencia, a koordináció és a monopoltőke egymás közti viszonyában m e g m u t a t k o z ó új feltételeket. A totális ellenőrzés, a politikai erőszak és a katonai elnyomás nem­ zetközi rendszerei alig ismeretesek a nyilvánosság előtt, alig v a n intéz­ ményesített formájuk, túlnyomórészt hamis és mellékes közéleti tisztsé­ gek mögé v a n n a k rejtve, s tevékenységük a formális nemzeti és nemzet­ közi politikai intézmények meg a közvélemény számára láthatatlanok, ellenőrzésük lehetetlen. A nyilvános és titkos szervezetük meg funkciójuk közti a r á n y megfelel a jéghegy víz feletti és víz a l a t t i része a r á n y á n a k . Rejtett szervezetük, pontos és formalitásokat nélkülöző működésük, h a ­ tásos tevékenységük nagyrészt a tökéletes hatalmi szervezet, a k o m m u ­ nikáció és a kapitalista termelés technokratikus rendszereinek vezető sze­ repe következtében lehetséges. Részt vesznek a z osztálytársadalom álta­ lános funkcióinak gyakorlásában, főként a felforgató rendszer és a z e r ő ­ szak módszereinek fejlesztésében. A monopoltőke évszázados t a p a s z t a l a t a sűrűsödik össze bennük. A vezető szerep és az ellenőrzés érdekeivel be­ h á l ó z z á k a látszólag önálló v á l l a l a t o k a t és a látszatra független politikai egyedeket.

A fasizmus

négy

jellegzetessége

A burzsoá ellenforradalom századunk első felében kialakult fasiszta for­ májáról szerzett t a p a s z t a l a t o k Chile u t á n kiegészültek a m o n o p o l k a p i t a ­ lizmus legújabb szakaszában megnyilatkozó fasiszta i r á n y z a t o k megisme­ résével. E z a történelmi alapja a forradalmi elméletnek, h o g y levonja a következtetéseket a fasizmus eredetére, társadalmi természetére és lénye­ ges vonásaira v o n a t k o z ó a n . A z alábbiakban a fasizmus elemzésének módszertani jellegű v á z l a t á t t á r o m a z olvasó elé. Csupán arra törekszem, hogy megvilágítsam a m a r x ­ ista gondolkodásra v á r ó elemzés fontosabb tételeit és irányait. V á z l a t o m két — a történelemben beigazolódott — tételből indul ki. A fasizmus nemcsak sajátos formája a monopolkapitalizmus politikai és eszmei fölépítményének, h a n e m eredetét, funkcióját és sajátosságait a termelési m ó d b a n kell keresnünk, a z osztálytagadásban és a z osztályharc­ ban, mégpedig a monopolkapitalizmus és a történelmi mozgatóerők (a p r o l e t á r f o r r a d a l m a k a t és a szocializmust létrehozó erők) kibékíthetetlen ellentétében. A fasizmus nem területi v a g y részjelenség a m o n o p o l k a p i ­ talizmusban. N e m c s a k különleges konjunktúra eredménye, és nem meg­ h a t á r o z o t t helyen, időben és történelmi feltételek k ö z ö t t kialakuló jelen­ ség , h a n e m jellemző az egész monopolkapitalizmusra. Ebben a z értelem­ ben tehát a fasizmus a monopolkapitalizmus törvényszerűségei és ellent­ mondásai által feltételezett lehetőség és i r á n y z a t .

E két történelmileg igaz tételhez kapcsoljunk még k e t t ő t , ő k e t nem igazolta egyformán a történelem, de nem a l a p t a l a n u l beszélünk lénye­ gükről. A z egyik tétel így hangzik: a fasizmus nem egy szakasza a m o n o p o l ­ kapitalizmusnak, nem is egyike a kapitalizmusból az imperializmusba v a l ó átmenet szakaszának, sőt nem is jelenti a végét, végső formáját az „elhaló k a p i t a l i z m u s n a k " , ahogy azt hitték, h a n e m egyike a m o n o p o l ­ kapitalista társadalmi rend fokozatos, változásaiban kifejeződő t ö r v é n y ­ szerű fejlődési i r á n y n a k . Törvényszerű azért, mert a k a p i t a l i s t a kizsák­ mányolásból és termelési viszonyokból ered. Mivel ebben az értelemben állandó kísérőjelensége a monopolkapitalizmusnak, csak a kapitalizmus ezen szakaszának törvényszerű irányzata, nem pedig végzetesen elkerül­ hetetlen, általános és kizárólagos megjelenési formája a kapitalizmus egé­ szének. A másik tétel: a fasizmus mint az imperializmus meg a proletár- és gyarmatellenes f o r r a d a l m a k törvényszerű i r á n y z a t a más-más formájú és á t ü t ő erejű; változó átfogó erővel rendelkezik, s u r a l k o d ó i r á n y z a t t á is v á l h a t a kapitalista rendszer alapvető ellentmondásaitól, v a l a m i n t gaz­ dasági és szociális válságainak méretétől függően. Még ennél is n a g y o b b mértékben befolyásolja a fasizmus térhódítását és erejét a tőkés osztály, t o v á b b á a proletariátus, a m u n k á s - és felszabadító mozgalmak még a szocializmus nemzeti és nemzetközi erőviszonya. A fasizmus a kapitalista termelési m ó d és a z osztályharc elnyomásá­ n a k végső, pusztító megjelenési formájaként csak a k k o r válik a k a p i t a ­ lista társadalmi rend fontos vagy elsődleges összetevőjévé, h a a m u n k á s ­ v a g y a felszabadító m o z g a l o m vereséget szenved, fokozatosan gyengülő, nem áll k o r a forradalmi lehetőségeinek színvonalán, vagyis saját vezető osztályának színvonala alá z u h a n . E z a k k o r következik be, amikor esz­ mei és politikai o p p o r t u n i z m u s , v a l a m i n t stratégiai hibák és sikertelen­ ségek folytán a m u n k á s - és felszabadító mozgalom meg a szocializmus elveszíti történelmi jellegét; h a visszakényszerül a létért való küzdelem szintjére, h a a gazdasági válságok teljes politikai és létbizonytalanságot h o z n a k létre; ha eluralkodik a b é r m u n k á s o k k ö z ö t t a versengés, s h a eb­ ben érvényre j u t n a k a monopolburzsoázia szociális, politikai és eszmei a t t r i b ú t u m a i ; ha egymás k ö z t i viszonyuk felbomlik a fenti tényezők k ö ­ vetkeztében. E gondolatok alapján nyilvánvaló, hogy a fasizmus elleni harc, illetve a kapitalizmus törvényszerű fasiszta i r á n y á n a k felismerése, v a l a m i n t e jelenség forrásaival és lehetőségeivel szemben való elővigyázatosság u g y a n ­ olyan állandó, általános és eredendő tényezője a m u n k á s - és felszabadító mozgalomnak, m i n t amilyen állandó lehetősége és bennerejlő i r á n y z a t a a fasizmus a monopolkapitalizmusnak. A z antifasiszta elővigyázatosság és h a r c állandó összetevője és t a r ­ talmi meghatározója s z á z a d u n k munkásmozgalmi és szocialista forra-

dalmi stratégiájának. S z á z a d u n k első fele és k o r u n k is bebizonyította, hogy a munkásmozgalom és a szocializmus stratégiájának antifasizmusa lehetővé teszi történelmi szövetség k i a l a k í t á s á t a proletariátus és más társadalmi rétegek k ö z ö t t ; összefogásukkal visszaverhetik a civilizáció egy része, a h a l a d á s és létfeltételek elleni kapitalista t á m a d á s t . Ezek a rétegek ezáltal részesei a szocializmus munkásosztály vezette történelmi folyamatának. A z előbbiekben elsőnek említettük az antifasiszta éberséget, mivel a munkásmozgalom és a szocializmus stratégiája föltételezi a fasizmus öszszes föltételének, forrásának, átmeneti formájának és i r á n y z a t á n a k is­ meretét, nemcsak végső, totális rendszerét. Késedelem nélküli harcot hir­ det minden jelenség ellen, amely melegágya lehet a fasizmusnak. É p p e n ez a lényege a neokolonialista kizsákmányolás ellen v í v o t t h a r c n a k , a nem­ zetközi monopoltőke új fejlődési formája, t u d a t o s romboló és elnyomó szándéka elleni küzdelemnek. A m u n k á s m o z g a l o m és a munkásosztály t u d a t a elleni fajgyűlölő és nacionalista p r o p a g a n d a , az agresszív háborúk, a nemzetközi erőszak és t ö r v é n y t i p r á s , a militarista-technokratikus ideo­ lógia és a technokrácia más formái elleni küzdelem is része ennek a harcnak. E z a stratégia u g y a n a k k o r elszánt küzdelem a monopolista b u r ­ zsoázia ellen, amely a r r a törekszik, hogy a k a p i t a l i z m u s ú j , általános gaz­ dasági válságának terheit áthárítsa a munkásosztályra meg a fejlődő o r ­ szágokra, és hogy a válságot a nemzetközi bérmunkásság k o n k u r e n c i á ­ j á n a k fokozására a k n á z z a k i , v a l a m i n t h o g y politikailag zsarolja a világ munkás- és gyarmatellenes mozgalmait. A világ mai munkás- és felsza­ badító mozgalmainak forradalmi t a r t a l m á v a l összhangban elemzésem nemcsak a fasizmus végső, totális formáival foglalkozik, h a n e m m i n d ­ azokkal a kapitalista jelenségekkel, amelyek a fasiszta i r á n y z a t kiala­ kulásának fészke; tehát azokkal, amelyek a monopolkapitalizmus embertelenségéről, erőszakosságáról t a n ú s k o d n a k ; a kapitalista társadalmi rend kiúttalanságáról és a szocializmus szükségszerűségéről. E gondolatok u t á n a monopolkapitalizmus fasiszta i r á n y z a t á n a k v á z ­ latos elméletét ismertetem. 1. A fasizmus a kapitalista újratermelés és az ellenforradalmi osztály­ társadalom egysége. A burzsoá társadalmi rend politikai kényszerrel teszi lehetővé a gazdasági kizsákmányolást, vagyis a szabad és politikai jo­ gaiban nem korlátozott munkásság, illetve a tőkések és a b é r m u n k á s o k egymás közti cserefolyamatának tulajdonviszonyon alapuló k i z s á k m á ­ nyolását; e társadalmi rend fasiszta változata ténylegesen vagy formá­ lisan megszünteti a bérmunkások polgári szabadságát, önkényuralomba kényszeríti a munkásokat, de nemcsak a m u n k a f o l y a m a t b a n , ami egyéb­ ként a kapitalizmus jellemzője, h a n e m a termelés f o l y a m a t á b a n és a munkaerő újratermelésében, vagyis a társadalmi folyamat egészében is. A burzsoá társadalmi rend ilyen formája kezdetben a munkásszervezetek minden tevékenységi formájának megszüntetésével alakul ki, ezután k ö -

vetkezik a munkásosztály érdekeinek, illetve önálló politikai szervezetei­ nek korlátozása, vagyis önálló képviseleti jogának megvonása; sőt a bér­ m u n k á s n a k azt a jogát és lehetőségét is elveszik, hogy saját szakszerve­ zete útján tárgyalhasson munkabéréről, a munkafeltételekről. Végül meg­ vonják sztrájkjogát. S z á z a d u n k fasiszta ellenforradalmai a munkásszervezetek ellen inté­ zett terrorral k e z d ő d t e k , s a munkásmozgalom politikai és szakszervezeti aktivistáinak tömeges kivégzésével f o l y t a t ó d t a k . U g y a n í g y j á r t a k a m u n ­ kásosztály olyan képviselői is, akiknek tevékenysége és képessége a m u n ­ kásság felszabadítása szempontjából potenciális erő volt. A spanyolor­ szági p o l g á r h á b o r ú t k ö v e t ő fasiszta győzelem u t á n kivégeztek v a g y m á s m ó d o n megöltek több százezer munkást. E z a s z á m jóval meghaladta a polgárháborúban elesettekét. A spanyol p o l g á r h á b o r ú n a k és a h á b o r ú t követő megtorlásnak csaknem kétmillió ember esett áldozatául. A chilei fasiszta ellenforradalom befejező szakasza a z elnöki p a l o t a bombázásával k e z d ő d ö t t . E z t követte a m u n k á s p á r t o k székházának le­ rombolása. Még ugyanazon a n a p o n b o m b á k a t z ú d í t o t t a k a z o k r a a gyá­ r a k r a és üzemekre, amelyekben ellenállást t a n ú s í t o t t a m u n k á s t a n á c s . E z u t á n következett a munkásnegyedek elpusztítása, a koncentrációs t á ­ borok megalakítása. A m u n k á s o k tízezreit m e g k í n o z t á k , s tömeges kivég­ zésekre is sor került. Rengeteg m u n k á s t t á v o l í t o t t a k el munkahelyéről, majd megkezdték a milliós létszámú munkásság kiéheztetését. H a s o n l ó képet m u t a t o t t nemrégiben a bolíviai fasiszta elleniforradalom is, 1971-ben elfojtotta a szocialista mozgalmat, és szétverte a m u n k á s t a n á c s o k a t . 1 9 7 3 ban leverte a munkásság és a parasztság ellenállását, 1974-ben pedig C o chabamba előtt a l k a l m a z o t t megtorlásokat. A munkásság erőszakos elnyomása m i n d a d d i g t a r t , amíg a m u n k á s o k ellenállnak a korlátlan osztályuralomnak és k i z s á k m á n y o l á s n a k . H a r m i n c évvel a fasiszta hatalomátvétel u t á n ez a z á l l a p o t ismétlődik S p a n y o l ­ országban. A fasiszta társadalmi rendben a munkásságot o l y a n szerveze­ tekbe kényszerítik, amelyek formálisan is lehetetlenné teszik, h o g y a tőkés tulajdonnal szemben éljen képviseleti jogával. E z v o l t a h e l y z e t a z 1933-ban alakult német M u n k a f r o n t esetében, s ez ismétlődik meg az úgynevezett vertikális spanyolországi szákszervezetekében is. M i t jelent a burzsoá d i k t a t ú r a fasiszta megszüntetése a fasizmus fenti meghatározásával szemben? A polgári demokrácia fasiszta megszüntetése (a totális állam minden lehetséges szociális, gazdasági, politikai és ideo­ lógiai a t t r i b ú t u m á n a k bevezetésével), amely gonosztettel, rendőri t e r r o r ­ ral, a civilizáció szellemi és szociális v í v m á n y a i n a k megsemmisítésével, a tömegek erkölcsi és társadalomlélektani elnyomorításával jár, a b é r m u n ­ kás polgári szabadságtól való megfosztásának feltétele és végső k ö v e t ­ kezménye. A m i k o r megkezdődik a fasiszta társadalmi rend felbomlása — például az európai fasiszta ellenforradalom összeomlása u t á n Spanyolországban

— , a fasizmus oly m ó d o n igyekszik elkerülni a nemzetközi nyomást, hogy részleges eszmei és politikai liberalizmust tesz lehetővé némely társadalmi szektorban, de megtartja a zsarnoki u r a l m a t a munkásság b é r m u n k á n alapuló egzisztenciája fölött. E z jellemezte Spanyolországban az O p u s dei (katolikus t e c h n o k r a t a csoportosulás) tíz évvel ezelőtt végrehajtott re­ formját is, amely u t á n osztozott a h a t a l o m b a n a h a g y o m á n y o s fasiz­ mussal. A m o d e r n spanyol t e c h n o k r a t a réteg részleges liberalizmusa t u ­ lajdonképpen fontos volt a kapitalizmus gazdasági föllendülése és a k ö ­ zéprétegek szempontjából, a munkásosztály azonban t o v á b b r a is fasiszta társadalmi rendben m a r a d t . Ez lehetővé tette a hazai és külföldi tőke gyors felhalmozódását, u g y a n a k k o r pedig a kapitalizmus reformja szem­ pontjából fontos középrétegek szociális integrációjának új formáit. Egyéb­ ként a h a t a l m o n való osztozkodás ilyen formája sem t a r t ó s , mert a meg­ erősödött spanyol munkásmozgalom megmozdulásainak hatására újra fel­ t á m a d t az o r t o d o x fasizmus, s 1973-ban ostromállapotot rendelt el. A totális fasiszta ellenforradalmat mindenhol fasiszta irányzatok k í ­ sérik, ahol a burzsoá társadalmi rend szétzúzza a bérmunkás jogi és poli­ tikai önállóságát meg szervezeteit; ahol megvonja a sztrájkjogot és meg­ szünteti a munkásszervezeteket v a g y pedig szigorúan ellenőrzi őket, és ahol a munkásság b é r m u n k á n alapuló létét teljesen ellenőrzi. A klasszikus formájú totális ellenőrzésen kívül a modern kapitalizmusban van rejtett fasiszta i r á n y z a t is, amely a szakszervezetek és a kapitalista társadalmi rend etatista és technokratikus, szociális és gazdasági, v a l a m i n t politikai és ideológiai integrációjának formájában jön létre, ha az ilyenfajta integ­ ráció a munkásság önálló érdekvédelmi lehetőségének igenlése ellen irá­ nyul. Megállapíthatjuk tehát, hogy az önálló munkásszervezetek erőszakos szétzúzása és megszüntetése, valamint a bérmunkásság polgári demokra­ tikus szabadság-jogainak eltiprása elsődleges és lényegi meghatározója a fasizmusnak. Mindig a kapitalista t á r s a d a l m i rend, gazdasági és szociálpolitikai v á l ­ sága h a t á r o z z a meg; a fasizmus tehát a z ilyen válságidőszakban üti fel a fejét. A marxista elemzés r á m u t a t o t t arra, hogy a gazdasági válságok erede­ tének alapja a tőke újratermelésének a profitláb törvényszerű csökkenő i r á n y z a t a folytán föllépő korlátozott lehetőségeiben v a g y a lehetőság hiá­ n y á b a n keresendő. E jelenségek ciklikusak a z árukeresletben és a tőke­ piacon m u t a t k o z ó fennakadás következtében, s külön kiéleződnek a tőke és a monopolista, v a l a m i n t államcsoportosulások k ö z t érvényes antago­ nisztikus versengéssel, a legújabb időkben pedig a nyersanyag és az ener­ giahordozó régi, kapitalista formájú k i a k n á z á s á n a k megszűnésével. Bár századunk harmincas éveitől kezdve a monopolkapitalizmus ki­ építette az ismétlődő válságok állami ellenőrzésének gépezetét és a p r o ­ fitláb oligopolikus szabályozását, a válságok alapvető okát, a tőke fel-

halmozási képességének csökkenését nem t u d t a megakadályozni. A t o v á b ­ bi elemzésből kiderül, hogy ez az ok nemhogy megszűnne, hanem ellen­ kezőleg: megsokszorozódik. É p p e n ebből ered a kapitalista újratermelés mai világválsága. A gazdasági válság idézi elő a burzsoá társadalmi rend fasiszta átala­ kulását, mivel a munkásság és szervezetei polgári szabadságának elfojtása lehetővé teszi a m u n k a e r ő egyre nagyobb kizsákmányolását, és elősegíti a tőke veszélyeztetett felhalmozó képességének megújulását. Még jelen­ tősebb m o m e n t u m , hogy a hazai és nemzetközi elnyomás fasiszta rend­ szere a gazdaságilag érdektelenné vált és politikailag jogfosztott m u n ­ k a e r ő piacán a tőketermelés kibővítésére törekszik, ez a munkaerő a l k a l ­ mas ugyanis a legteljesebb kizsákmányolásra, amely pedig az újratermelés f o l y a m a t á b a n veszélyeztetett tőkefelhalmozás szükséges kiegészítő for­ rásává válik. A kapitalista társadalmi rend veszélyes politikai válsága a k k o r k ö v e t ­ kezik be, amikor a proletariátus, illetve a g y a r m a t i v a g y függőségben élő országok népének osztályharca f o r r a d a l m i t a r t a l o m m a l telítődik, amikor kérdésessé v á l n a k a termelés osztályviszonyainak szükségszerű és meghatározó értékű elemei. A két háború k ö z ö t t burzsoá ellenforradalomként megjelenő európai fasizmust úgy jellemeztük, mint a monopolkapitalizmus reakcióját az európai proletárforradalmak első hullámára. A monopolkapitalizmus az európai burzsoá ellenforradalom összeomlása u t á n szembetalálta m a g á t a szocializmussal és a gyarmatellenes f o r r a d a l m a k k a l . Amilyen mérték­ ben veszélyezteti a kapitalista termelési viszonyokat, olyan mértékben függ a monopoltőke újratermelése a nemzetközi kizsákmányolástól. E füg­ gőségi viszony különösen századunk második felére jellemző. A szocializmus és a gyarmatellenes f o r r a d a l m a k világfolyamata p á r ­ huzamos, s lényegi kapcsolatban v a n a termelési erők ú j , k o r s z a k a l k o t ó változásával; h a ezek a z erők szabadon, t á r s a d a l m i k o r l á t o k nélkül fej­ lődhetnének, a kapitalista termelési mód megszűnne. A mindkét oldalról veszélyeztetett monopolkapitalizmus a legutóbbi évtizedekben fokozatosan átalakul ellenforradalmi renddé. A kapitaliz­ mus kétszeresen is ellenforradalmi jellegű: egyrészt, mert a nemzetközi kizsákmányolás rendszere a kapitalista terjeszkedés, a k a t o n a i gépezet és a militarizált gazdaság óriási katonai és politikai megtorló rendszerének segítségével szervezkedik, hogy ilymódon szétzúzza a kapitalista orszá­ gokban az osztályharc forradalmasulását és a gyarmatellenes forradal­ makat, hogy megőrizze a gyarmati kizsákmányolás lehetőségeit, az in­ tenzív munkaerő-kizsákmányolást, valamint, a bérmurikásság részleges gaz­ dasági, szociális és eszmei-politikai integrálódását a kapitalista anyaorszá­ gokban. A kapitalizmus ellenforradalmisága másrészt a b b a n nyilvánul meg, hogy a tőkés termelés és fogyasztás megszervezésével, a t u d o m á -

nyos és műszaki fejlődés, az o k t a t á s , az egyéni és szociális szükségletek, valamint a tömegtájékoztatás szelekciójával és fellazításával arra törek­ szik, hogy semlegesítse az új korszak termelőerőinek forradalmi lehetősé­ geit, s hogy rájuk erőszakolja a kapitalista kényszert, megőrizze a tőke újratermelésének lehetőségét. K o r u n k monopolkapitalizmusa ellenforradalmiságának e két oldala nemcsak a korszakalkotó történelmi események által v a n kapcsolatban egymással, h a n e m a tőke újratermelése m o d e r n rendszerei által is; s mind­ ez a militarizált trösztök és a militarista értéktöbblet-felhalmozás követ­ kezménye, amely a nemzetközi katonai és politikai megtorlás segítségével lehetséges. Szükséges föltétele a monopoltőke újratermelésének, amely minden sza­ kaszában és funkciójában bomlasztó és elnyomó. A kapitalista újrater­ melés és az ellenforradalmi rend együttélése azonban r o p p a n t mértékben megnöveli a tőketermelés és az osztálytársadalom szükséges, nemtermelő, az ellenforradalom szédítően növekvő kiadásait. A z osztálytársadalom rezsiköltségei állandóan sokasodnak. Ez a hatalmas külön megterhelés csökkenti a tőke befektetési képessé­ get, és előidézi a gazdasági válság okainak előtérbe jutását. Az újrater­ melési válság leküzdéséért a monopoltőke a nemzetközi terjeszkedés nagy rendszereiben szervezkedik, amelyek a legnagyobb kizsákmányolásra t ö ­ rekszenek multinacionális vállalatok által. A m o n o p o l t ő k e kielégíthetet­ len éhségét csak úgy csillapíthatja, hogyha a t ö b b l e t m u n k á t és a termelés természeti, műszaki és társadalmi föltételeit magáhozragadja. E z csak a nemzetközi elnyomás és erőszak állandó felújításával és kiterjesztésével érhető el. A kapitalizmus második világháború utáni viszonylagos hosszú ideig t a r t ó ideiglenes stabilizálódása során a kapitalista újratermelés ellenforradalmisága nyíltan kifejezésre jutott a h á b o r ú k b a n és a gyarmati népek felszabadító harca elleni megtorlásokban, a fejlett kapitalista országok­ ban viszont rejtve m a r a d t az ipari vagy látszólagos gazdasági fellendülés mögött és a polgári demokrácia etatista meg technokratikus involúciója következtében. A legutóbbi évtizedben meggyöngült a stabilizálódás, s fokozatosan megkezdődött az új gazdasági világválság. A m u n k á s m o z g a l o m forradal­ mi tartalma viszont elmélyült, és a z el nem kötelezettség világmozgal­ mának kiszélesedése következtében fokozódott az egyes országok egyen­ jogúsítása. A kapitalizmus új gazdasági és világpolitikai válságának egye­ temességében v a n n a k jelen a fasiszta irányzat felújulásának feltételei. A fentieket igazoló események közül a chilei ellenforradalom t a r t a l m a z z a tömören ezeket a következtetéseket. Az egész folyamat értelmezése és végleges formáinak m a g y a r á z a t a miatt azonban ismertetem a fasizmus egyéb sajátosságait is.

A fasizmus másik sajátossága a kapitalista termelési mód két legfon­ tosabb részének, a kapitalista országokban és a gyarmatokon folyó ter­ melésnek a szerves összekapcsolására és egyesülésére vonatkozik. N é h á n y évtizede a kapitalista termelési mód e két fajtája között lénye­ ges különbség volt. A kapitalista országban folyt a tőkés újratermelés, a gyarmaton pedig a kiszipolyozás, vagyis a meghosszabbított elsődleges t ő ­ kefelhalmozás. Az egyik helyen folyt tehát az ipari bérmunkásság kizsák­ mányolása, a másikon pedig a gyarmati kizsákmányolás a leigázás k a p i ­ talizmus előtti formáinak és a munkatöbblet kisajátításának módszerével. A kapitalista anyaországban folyt a műszaki forradalom v í v m á n y a i t fel­ használó gyáripari termelés, a g y a r m a t o n pedig a korszerűtlen mezőgaz­ dasági és nyersanyagtermelés. Az egyik oldalon van a polgári d e m o k r a ­ tikus szabadságjogokkal rendelkező modern osztálytársadalom, a másikon pedig a gyarmati uralom és a jogfosztottság. A monopolkapitalizmus fejlődésének különösen a legújabb szakaszában egyre mélyül a szakadék a fejlett kapitalista ország és a fejletlen, illetve a végsőkig kizsákmányolt társadalom között. Ezzel p á r h u z a m o s a n a tő­ ketermelés nemzetközivé válása és más tényezők egyre inkább elmossák a választóvonalat a kapitalista termelési mód e két fajtája között. H a ­ tására az osztálytársadalom, az osztályellentét és az osztályharc fogalma ugyanazt jelenti a kapitalista anyaországban, mint a függőségben élő, kizsákmányolt társadalomban, amelyben a mezőgazdasági és ipari prole­ tariátus meg a hatalmas tartalék munkaerő egyenjogúságra törekszik, most már azonban nem gyarmati lázadással és parasztháborúval, hanem fel­ szabadulási és szocialista mozgalommal. Neokolonialista kizsákmányolás nem lehetséges a gyarmati uralom előző formáinak alkalmazásával. Ez a fajta kizsákmányolás csak a fasisz­ ta jellegű társadalmi rendben lehetséges, mivel csak egy ilyen rendszer képes a proletariátust megfosztani a zsákmányolással összeegyeztethetet­ len polgári demokratikus szabadságjogtól. Legjobb példa erre a rodéziai és dél-afrikai fajüldöző rezsim. Ezekben az államokban egy a k a p i t a ­ lista és a gyarmati kizsákmányolás: a foglalkoztatott és tartalék m u n ­ kaerő gyarmati jogfosztottsága. Ez az összetartozás a totális monopol­ kapitalizmushoz vezet, legalábbis a gyarmati uralom alól felszabadult or­ szágokban. Idézzük föl még egyszer a két háború közti európai fasizmust! Először azokban az országokban hatalmasodott, amelyek az első világháború után g y a r m a t nélkül m a r a d t a k . Monopolista burzsoáziájuk a hazai munkaerő kizsákmányolásában kereste a kárpótlást, és fasizmus formájában egyesí­ tette az anyaországi és gyarmati kapitalista termelési módot. A hadiipar létesítményeinek segítségével elért kényszerű kapitalista mozgósítással az európai fasizmus magja előkészítette más európai országok leigázását. Pontos katonai, politikai és gazdasági terveket készített, hogy E u r ó p a

nagy területeit g y a r m a t t á alakítsa át, vagyis hogy ilymódon kiterjessze rájuk a kapitalista termelési mód két fajtájának együttes fasiszta u r a l m á t . A z európai fasizmus példájával egyező jelenségek figyelhetők meg a gyarmati u r a l o m alól felszabadult országok jelentős részében is. N é m e l y ország, amely a X I X . században elnyerte politikai függetlenségét és meg­ kezdte a viszonylag önálló kapitalista iparosodást, a legújabb időkben átalakul neokolonialista kizsákmányolásnak alávetett, függőségben élő társadalommá. E r r e bőven a k a d példa, különösen L a t i n - A m e r i k á b a n . Sok marxista tudós azt vallja, hogy a kapitalista u r a l o m ilyen formája példa lehet a h a r m a d i k világ más részein folyó neokolonialista terjeszkedés szá­ m á r a is; ezek az országok valóban v a g y formálisan függetlenek, s a leg­ újabb időkben megkezdődött iparosodásuk. Ebből a szempontból Chile a klasszikus példa. A viszonylag iparoso­ dott, polgári demokratikus ország, ahol olyan erős munkásmozgalom alakult ki, hogy a szocializmus nyugati stratégiáját összekötötte a nem­ zetgazdaság felszabadulásáért folyó harccal, csak fasizmussal kerülhetett a neokolonialista kizsákmányolás igájába. H a n g s ú l y o z t a m , hogy a kapitalista újratermelés és a gyarmati kizsák­ mányolás egyesülésében és egybeforrásában az alapvető ellentmondás a kizsákmányolás m ó d j á n a k kiegyenlítődése, vagyis egyrészt a b é r m u n k a általános térhódítása, másrészt a nemzetközi kapitalizmus központja, k ö z ­ bülső zónája, meg peremterületeinek gazdasági és társadalmi fejlődése között hirtelen elmélyülő szakadék. Ehhez tartozik még a kapitalista anyaországban erősödő nacionalizmus, kulturális imperializmus, soviniz­ mus és fajgyűlölet. í g y j u t o t t u n k el a fasizmus h a r m a d i k sajátosságához. Éles az elkülö­ nülés a bérmunkaerő és a bérmunkásság helyzetében, aminek célja az ér­ téktöbblet maximalizálása és a bérmunkásság egységének megbontása a szélsőséges nacionalizmus, fajgyűlölet, sőt a geotípus eszmei-politikai for­ máinak alkalmazásával. A m u n k a e r ő kapitalista hierarchiája és a z egymás közti konkurrencia — m i n d k e t t ő különben szükségszerű jellemzője a tőkés termelésnek és az o s z t á l y t á r s a d a l o m n a k —, átalakul a kapitalista termelésben résztvevők különböző csoportjának jogi és politikai álkasztrendszerévé: az emberek polgárokra, r a b o k r a és hasonlókra oszthatók rasszista, nacionalista v a g y más elmélet a l a p j á n . A német fasiszta „új európai r e n d " volt ebben a tekintetben a legszélsőségesebb formája ennek az i r á n y z a t n a k , mivel meg­ mutatja, hogy a totális kapitalista termelési m ó d a náci u r a l k o d ó réteg sajátos eszmei-politikai szükségletei szerint h a t v á n y o z ó d o t t meg. K o r u n k monopolkapitalizmusában még nem volt példa arra, hogy ha­ sonló i r á n y z a t o k egyformán kíméletlenek legyenek. E z t figyelhettük meg a forradalmi vietnami nép biológiai kiirtás-kísérlete kapcsán, és részben az egyes afrikai fajüldöző rezsimek gyakorlatában.

A multinacionális vállalatok tulajdonkeppen óriási értéktöbbletre és profitra törekszenek. E cél elérése végett a kizsákmányolás formáit és eszközeit véglegesen megkülönböztetik. A z azonos termelékenység bére­ zése rendkívül változékony. Különbséget tesznek a bérezés feltételei k ö ­ zött egyazon ország különböző ipari, kereskedelmi ágazataiban, különös­ képpen az azonos nemzetközi tőketermelésben. E z az alapvető módja a tőkefelhalmozási válság megakadályozásának, s ebből következik, hogy a monopolkapitalizmus fennmaradása a b é r m u n k a e r ő szélsőséges elosz­ tásától függ. Ezzel függ össze a kapitalista termelés új irányvétele a rela­ tív értéktöbblettől az abszolútig. A m u n k a e r ő szélsőséges felosztása egyben a z t is jelenti, hogy lényegé­ ben különböző gazdasági és politikai integrálási formákat, vagy k é n y ­ szert és erőszakot a l k a l m a z n a k a munkássággal szemben. Ebből k ö v e t ­ kezik a m u n k a e r ő különböző csoportjaihoz t a r t o z ó emberi helyzetek kasztszerű megkülönböztetésének, jogi és politikai szétválasztásának ten­ denciája. A bérmunkásság neokolonialista jogfosztottsága és h á t r á n y o s megkülönböztetése a legjellemzőbb m o d e r n formája ennek a tendenciá­ nak. U g y a n e z a folyamat azonban a fejlett kapitalista országokban is kialakítja a „belső g y a r m a t o k a t " faji, nemzeti, regionális, v a g y szakmai alapon. K ü l ö n eset az európai m u n k a e r ő - v á n d o r l á s . Mindezekben a z ese­ tekben k i m u t a t h a t ó az osztályerőszak, amely a fasiszta i r á n y z a t t a l rokon. A belső és külső g y a r m a t o k o n élő proletariátus jogfosztásával p á r h u ­ zamosan a monopolkapitalizmus a r r a törekszik, hogy egyesítse a m u n k á s ­ osztály felső rétegeit, v a l a m i n t a z átmeneti osztályok munkásrétegét gaz­ dasági és nem gazdasági kedvezményekkel. A monopolkapitalizmus klaszszikus fasiszta formájában mindez a korporációs rendszer segítségével valósult meg, amely látszólag megszüntette a tőke és m u n k a harcát, s a kedvezményeket a közvetítő társadalmi csoportokra alapozta, v a l a m i n t igénybe vette az u r a l k o d ó faj és nép előnyjogait. A technokratikus k a p i ­ talizmusban mindez a vállalatok úgynevezett technostruktúrájából adódó gazdasági, szociális és eszmei integráció függvénye. A neokolonialista érdekterületeken kialakul a z egyes társadalmi réte­ tegek kiváltságain?k rendszere. Ezek a rétegek lesznek — a monopol­ burzsoázia nevében — a kizsákmányolás és a megtorló intézkedés végre­ hajtói. Ilyen viszonyok között egymásba fonódnak a gyarmatosítók h a ­ gyományos kiváltságai a monopolkapitalista kizsákmányolás b ü r o k r a ­ tikus és technokratikus formáival. Sok példát találunk erre Afrikában és Dél-Amerikában. A kiváltságok t o v á b b mélyítik a szakadékot a monopoltőke ügynökei és a tőke működésében részes más kiváltságos csoportok, v a l a m i n t a m u n ­ kás- és paraszttömegek k ö z ö t t . Így alakulnak ki az új kizsákmányoló rétegek, amelyek nem rendelkeznek saját tőkével, s amelyek alá v a n n a k rendelve az anyaország monopoltőkéjének: politikai szempontból követői,

eszmei szempontból alárendeltjei. É p p e n ezekre a rétegekre támaszkodik a modern fasizmus. Így j u t o t t u n k el a fasizmus negyedik sajátosságának meghatározásához: A monopolburzsoázia kialakítja a gazdasági, politikai, közigazgatási rend­ szerben és a rendőrségi apparátusban a függőségi viszonyban levő kizsák­ mányoló és középrétegeket, amelyeknek társadalmi és gazdasági helyzete, eszmei-politikai arculata és gondolkodásmódja a tőketermelés és a meg­ torlás, meg az ellenforradalmi erőszak kettős funkciójában formálódik. A z osztálytagozódás alapján elemezve a jelenséget: mindez a k a p i t a ­ lista újratermelés és az ellenforradalmi rend egységének kivetítődése. Olaszországban éppen ezekben a t á r s a d a l m i rétegekben eresztett gyökeret a fasiszta p á r t , N é m e t o r s z á g b a n a nemzeti szocialista p á r t , ma pedig C h i ­ lében, U r u g u a y b a n , Brazíliában, Bolíviában és m á s u t t a m o d e r n fasiszta csoportok. A z említett fasiszta megnyilvánulási f o r m a csupán különleges esete a monopolkapitalizmusnak, hogy társadalmasítása, v a l a m i n t rendeltetés és rangsor szerint felossza a kapitalista kisajátítást; m i n d e z a fináncoligar­ chia u r a l m á b a n jut kifejezésre, a korporációs tulajdonban, v a l a m i n t a finánctőke meg a politikai, közigazgatási és k a t o n a i megtorló a p p a r á t u s együttélésében. A kapitalista osztály átszervezése a menedzser f o r r a d a l o m fetisizált formájában is kifejeződik. Bernam egyébként ezt a fogalmat a k a p i t a l i z ­ mus német fasiszta szerkezetéből vezette le. Így alakul ki osztályok feletti rétegként a technokrácia, s így kezd terjedni a monopolkapitalista társa­ dalom osztály nélküliségéről szóló mítosz. E z az általános i r á n y z a t a k k o r válik fasiszta jellegűvé, amikor kiala­ kulnak a z egyéb szükséges feltételek is. A technokrácia és a fasizmus összefonódásáról sokat írt a marxista W a l t e r Benjámin is történelemfilo­ zófiai téziseiben. 1940. szeptember 26-án önkezével vetett véget életének, mert nem a k a r t a Gestapo kezébe kerülni a spanyol—francia h a t á r o n .

A gazdaság irányának

militarizálása, eredete

és a monopoltőke

új

fejlődési

A kapitalista gazdaság militarizálása abból a szükségszerűségből ered, hogy létérdeke a t ő k e és a tőkés megvédése, v a l a m i n t hogy az osztálytár­ sadalom rendjének megőrzéséért és megújításáért felduzzasztott katonai és politikai h a t a l o m m a l erőszakosan lépjen fel a m u n k á s - és felszabadító m o z g a l m a k , illetve a szocializmus ellen. A gazdaság militarizálása tulajdonképpen az állam segítségével kez­ d ő d ö t t , elsősorban katonaságával, de befolyásos támogatói a k a d t a k a k a ­ pitalista vezető körökben is, ugyanis a k a t o n a i megrendelések révén — hatalmas előnyjogra tettek szert. Más t ő k é k is hozzájárultak a gazdaság

militarizálásához, mivel éppen a nemzetközi k a t o n a i és politikai erőszak segítségével nyílt lehetőségük a terjeszkedésre. A kapitalista termelés és újratermelés militarizálódása tette lehetővé a tőketermelés modern rend­ szereinek és technokrata rétegének kifejlődését. N é l k ü l e nem fejlődött volna új i r á n y b a a m o n o p o l k a p i t a l i z m u s . A nagyvállalatok m a g u k n a k k a p a r i n t o t t á k meg az államosított tőkét, s be­ r u h á z v a a fegyvergyártásba, k e z ü k b e vették ezt a lényeges iparágat. E z ­ által különleges jogokra tettek szert. Ezek a nagyvállalatok a kizsákmá­ nyolás és az ellenőrzés első m o d e m rendszerei, s a r r a kényszerítik a többi tőkét, hogy egyesüljön és újjászerveződjön. A többi t ő k e ugyanehhez a módszerhez folyamodott a z értéktöbblet elosztása körüli tülekedésben ez az értéktöbblet ugyanis zömében militarizált formába ömlik á t — , vala­ mint fokozott kivonásáért folyó versengésben, hogy ilymódon pótolhassa a militarista felhalmozásba és fogyasztásba való átömlesztés veszteségeit. Mindez azonban csak egyik jellemzője a n n a k a láncolatnak, amely meg­ mutatja, hogyan h a t o t t a militarizálódás k o r u n k m o n o p o l k a p i t a l i z m u ­ sára. G a l b r a i t h Űj ipari állam című könyvében kifejtette a technostruktúra koncentrikus körökből álló elméletét, a m e l y a militarizált gazdaság ve­ zető nagyvállalatainak megfelel, mivel a magas fokú tőkekoncentráció által lehetségessé válik a t u d o m á n y o s és műszaki teljesítőképesség össze­ vonása. K é t évtizedig éppen ezek a k i a d á s o k nyelték el a z értéktöbblet oroszlánrészét. Ezekben a korporációkban m u t a t k o z o t t a legnagyobb le­ hetőség a viszonylag n a g y számú résztvevő szociális egyesülése, a l k a l m a z ­ kodására és azonosulására, a technokratikusan szervezett csoportok veze­ t ő szerepe mellett. A vezető csoportok jelentették a z összekötő kapcsot a finánctőke és az állami militarista tervek, meg az állami t á m o g a t á s b a n részesülő t u d o m á n y o s kutatóintézetek és a z egyetemek között. A z o k a z óriásvállalatok t a r t o z n a k ide, amelyek állami megrendelése­ ket k a p n a k a fegyverkezési, űrkutatási, nukleáris és m á s különleges tervek megvalósítására; ezek a t e r v e k a k a t o n a i és politikai erő megmutatása és a megtorlás szolgálatában állnak. Ezek a rendelések kötik le a k a p a c i t á ­ suk t ú l n y o m ó részét, s további fennállásuk és fejlődésük zálogát jelentik. A z amerikai k o r m á n y a h a t v a n a s évek végén és a hetvenes évek dere­ k á n több m i n t harminc milliárd dollárt k ö l t ö t t évente a fegyverkezésre, 1969-ben pedig n y o l c v a n milliárd dollárt. A k a t o n a i megtorló rendszer másik része, a N A S A , vagyis a z U S A Országos Repülésügyi és Ű r k u t a t á s i H i v a t a l a ugyanezen idő a l a t t k ö r ü l ­ belül h a r m i n c millió dollárt k ö l t ö t t el évente. E z t a z összeget a N A S A n a k termelő szakosított korporációk k a p t á k . A k a t o n a i megtorló rendszer h a r m a d i k része a z a t o m e r ő bizottság. K é t ­ milliárd dollárt k ö l t ö t t évente csak nukleáris k u t a t á s r a , melynek t ú l n y o ­ mó részét k é t elektronikai nagyvállalat végezte. Legfontosabb k u t a t ó -

központjait, a z Üj-Mexikóban és Tennessee államban levő laboratóriu­ mait e két korporáció irányítja. Végül említsük meg a katonai megtorló rendszernek a z t a részét, ahová a hírszerző, felforgató és megtorló tevékenységet folytató szervezetek t a r t o z n a k , például a C I A stb. Ezek a szervezetek csak titkos társadalmi k u t a t á s o k r a kétmilliárd dollárt k ö l t ö t t e k évente. H o g y mit jelent az U S A - b a n a tőkéseknek a k o r m á n y megrendelése, jól látható a repülőgépgyárak példáján. 1961 és 1967 k ö z ö t t a Lockheed vállalat csaknem tizenegymilliárd dollárt k a p o t t katonai megrendelés cí­ mén, ami forgalmának mintegy 88 százaléka; a Douglas repülőgépgyár nyolc milliárd dollárt, ami forgalmának 75 százalékát jelentette, a Boeing korporáció pedig hét milliárdot, ami bevételének fele volt. U g y a n e z jel­ lemző a katonai rendszert kiszolgáló többi n a g y v á l l a l a t r a is. Találóan állapítja meg egy amerikai közíró (Barber), h o g y : „ A telekommuniká­ ciós és elektronikai berendezést gyártó vállalat, a vegyipar és a hajó­ gyártás m á r nem megrendelőt l á t a nemzetvédelmi és űrkutatási intéz­ ményben, h a n e m mentőövet, amely biztosítékot ad f e n n m a r a d á s á r a " . A z említett nagyvállalatok kiváltságos helyzete nemcsak a hosszú t á ­ von biztosított tevékenységben és terjeszkedési lehetőségben jut kifeje­ zésre. Legalább még négy, a tőketermelés szempontjából előnyös m o m e n ­ t u m t a r t o z i k ide. M i n d e g y i k fontos feltétele a monopoltőke fejlődésének. T e h á t a monopolkapitalizmus új fejlődési formájának eredete összefüg­ gésben van a kapitalista termelés és újratermelés militarizálásával. A fentieket elemezve megállapíthatjuk, h o g y : A program megvalósítá­ sában részt vevő amerikai nagyvállalatok a katonai megtorló rendszer mind a négy szektorának alapjából biztosítják állótőkéjüknek több mint felét, forgótőkéjüknek pedig mintegy 90 százalékát. Egy hivatalos in­ tézmény jelentése szerint a z U S A szövetségi állama a névleges tulajdo­ nosa a z épületekbe, gépekbe, elektronikus kutatófelszerelésbe befektetett mintegy tizenegy milliárd dollárnak. A z említett felszerelések és egyebek azonban a t á r g y a l t nagyvállalatok tulajdonában v a n n a k . K a m a t m e n t e s és a visszafizetés lejártát meg nem h a t á r o z ó kölcsönök formájában k a p ­ ták meg. Mindez tehát fontos forrása és formája a nagyvállalati tőkének, s ez jelenti a z elsődleges felhalmozást. A nagyvállalati tőke és a katonai megtorló rendszer t á m o g a t á s á v a l folyó egyre nagyobb ütemű tőkebefek­ tetés, amely kizárólag a nagyvállalati érdeket szolgálja, fontos eleme a z új, vegyes, technokratikus tulajdonjogi-irányítási csoportok pénzügyi ö n ­ állósulásának. Ezáltal képessé v á l n a k arra, hogy felszívják és ellenőrzésük alatt tartsák a többi társult tőkét. A tőkefelhalmozásnak ez a módszere a hetvenes években kiterjed a nagyvállalati tőke m á s forrásokból való gyarapítására is. I t t elsősorban olyan forrásokra gondolunk, mint a közfogyasztási alapok, az úgyneve­ zett szociális p r o b l é m á k : a lakásügy, a környezetvédelmi területrendezés,

г közlekedési helyzet, az egészségügyi ellátottság, a tájékoztatási rend­ szerek fejlesztésére létesített közhasznú alapok. A militarizált tőke második kiváltsága abban mutatkozik meg, hogy a katonai megtorló rendszernek dolgozó nagyvállalat sokkal nagyobb fitlábat szereznek, s a termelési befektetése sokkal kifizetődőbb, mint

pro­ más

vállalat esetében. Három év elemzéséből kiderült, hogy a hatvanas évek végén egy katonai berendezéseket szállító fontos amerikai ipari csopor­ tosulás hetvenöt százalékkal nagyobb profitlábat ért el, mint a magán­ szektornak termelő azonos iparág. Az értéktöbblet rendszeres újrafelosztásának hatására — a katonai meg­ torló rendszer közvetlen részvevőinek érdekében történik —, a monopol­ tőke megkaparintja a rendszer fontos funkcióit, ezáltal egyre vonzóbbá válik más tőkebefektetés előtt is. Mindez lehetővé teszi, hogy a hadiiparba befektetett tőke vezető tulajdonos és irányító csoportjai saját fennható­ ságuk alatt egyesítsenek vagy megvásároljanak más tőkét, hogy más vál­ lalatot is bekapcsoljanak saját tevékenységükbe és saját rendszerükhöz ido­ mítva átszervezzék e vállalat kizsákmányolási programját, műszaki ál­ lományát és szociális szervezeteit. Ez egyben azt is jelenti, hogy a beke­ belezett vállalatokban új vezetés és irányítás honosul meg. Az átszervezés technokratikus tartalmához nagyban hozzájárul a nagy­ vállalatok harmadik kiváltsága is. A tudományos kutatásra, a fejlesz­ tési programra, valamint a képzésre fordított beruházás túlnyomó része a katonai megtorló rendszer négy részében kidolgozott tervekhez kap­ csolódik. Többnyire állami vagy más közös alapból fedezik, és nyíltan vagy burkoltan a megtorló rendszer céljait kell szolgálniuk. Általuk tör­ ténik az értéktöbblet nagy részének újrafelosztása. A tudományos kutatásba, a fejlesztési programba és a képzésbe történő látszólag nyilvános beruházásba a katonai megtorló rendszerrel kollabo­ ráló nagyvállalat beleszól és ellenőrzi. Az eredmény, a tudományos fel­ fedezés és ipari alkalmazhatósága, a rendszerelemzés, a fejlesztési prog­ ram, a gazdasági kutatás alapján kidolgozott modell, a kutatóintézeti felszerelés, a számítógéprendszer elvileg azokhoz a nagyvállalatokhoz tartozik, amelyek a katonai megtorló rendszernek alárendelve ellenőrzik a beruházást. Ilymódon a monopoltőke térítés nélkül használja fel a be­ ruházás által kialakult tudományos, tájékoztatási, káderügyi és szervezési lehetőségeket; a különleges megrendeléseknek, ugyanakkor az egész ter­ melés követelményének eleget téve. Függetlenül attól, hogy milyen formá­ ban, közvetve vagy közvetlenül, történik e lehetőségek kihasználása, a belőlük származó előnyök összetevői a nagyvállalati tőkének, és fontos feltétele e nagyvállalatok bővített újratermelésének. A fenti kedvezmények hatására a nagyvállalatok újabb előnyöket él­ veznek az általában vett tőkés újratermelésben; hatalmas profithoz jut­ nak a nagyvállalati tőke struktúrájából eredő előnyösség révén, ezen­ kívül olyan műszaki haladást érnek el, amely tulajdonképpen az extra-

profit egyik formája, és a termelés tudományos-műszaki része m o n o p o ­ lista ellenőrzésének felel meg. Mindez v o n z z a a többi tőkét. A biztosított terjeszkedési t á v l a t , v a l a m i n t a modern technológia monopóliuma a r á n y ­ talanul megnöveli az említett nagyvállalatok piacra dobott részvényei­ nek tőzsdei értékét, így vásárolhatják meg a z o k a t a z üzemeket, amelyekre csak szükségük v a n . A z Egyesült Á l l a m o k b a n évente t ö b b mint huszonötmilliárd dollárt költenek t u d o m á n y o s és fejlesztési kutatásra. A legutóbbi tizenöt évben ezek a k i a d á s o k négyszáz százalékkal növekedtek, a két világháború közti időhöz viszonyítva pedig még többel. Jelenleg a katonai megtorló rend­ szer négy szektorának finanszírozásában az állami a l a p o k hatvan-hetven százalékban vesznek részt, ezzel szemben az állami intézmények a t u d o ­ mányos és fejlesztési k u t a t á s t mindössze tizenöt százalékban irányítják. A monopoltőke csak h a r m i n c h á r o m százalékban vesz részt az említett kutatások finanszírozásában, viszont hetven százalékban irányítja — a nagyvállalatok által — ezeket a m u n k á l a t o k a t . K ö z v e t v e befolyása alá kerül az egyetemen folyó k u t a t ó m u n k a is, a m e l y a ráfordított kiadásnak mintegy tíz százalékát emészti fel, főként állami alapokból. Mindebből t e h á t látszik, hogy a n a g y v á l l a l a t a z állami költségvetésből fedezi t u d o ­ mányos kutatásai kiadásainak több mint felét. Ezenkívül a 359 000 ame­ rikai k u t a t ó m é r n ö k k ö z ü l 165 000 olyan személy neve is a z állami fizetési listán van, aki a nagyvállalati laboratóriumban főként katonai, ű r k u t a ­ tási, nukleáris, hírszerző és felforgató terveken dolgozik. H a figyelembe vesszük azt a kutatóintézetet is, amely látszólag nem tartozik a nagy­ vállalathoz, de ellenőrzése alatt áll, a k k o r k i m u t a t h a t ó , hogy a z 570 000 amerikai k u t a t ó és mérnök közül 469 000, vagyis nyolcvankét százalé­ kuk állami fizetést k a p , és túlnyomórészt a k a t o n a i megtorló rendszer céljainak megvalósításáért dolgozik. Ezeknek a tényeknek az összefüggése még világosabbá válik, h a a l a ­ posabban megvizsgáljuk az említett pénzeszközök elosztását, a s z a k e m ­ bergárdát és a végzett k u t a t ó m u n k á t a m o n o p o l t ő k e termeléséhez viszo­ nyítva. A katonai megtorló rendszer különösképpen két iparág fejlesztésében érdekelt: a repülőgép- és rakétagyártásban, v a l a m i n t a z elektronikai­ kibernetikai iparban. I t t folyik az amerikai k u t a t ó m u n k a több m i n t h á ­ romötöde, ezek a kutatások emésztik fel a k u t a t á s r a szánt állami pénz­ eszközök oroszlánrészét. N é h á n y nagyobb ipari csoportosulás tartja k e ­ zében a műszaki fejlesztés és a tudományos-technológiai kutatás i r á n y í ­ tását. A repülőgép- és rakétagyártás emészti fel az amerikai kutatásra szánt összeg h a r m i n c ö t százalékát, m a g u k a gyártó vállalatok azonban mindössze h á r o m százalékkal járulnak hozzá a kutatási költségekhez. A z elektronikai és tömegtájékoztatási k u t a t á s o k költségéhez az állam hu­ szonöt százalékkal járul hozzá a kutatási alapból, a g y á r t ó vállalatok hozzájárulása viszont legfeljebb tíz százalék.

U g y a n e z e n a z ú t o n h a l a d Franciaország is; a z U S A mintájára ebben az országban is közös alapból finanszírozzák a k a t o n a i célok és a m o ­ nopoltőke szolgálatában álló tudományfejlesztést és k u t a t á s t . A k a t o n a i k u t a t á s o k a t k o o r d i n á l ó igazgatóság t ö b b pénzzel rendelkezik és nagyobb összegeket j u t t a t ilyen célú t u d o m á n y o s k u t a t á s o k r a , m i n t a t u d o m á n y o s k u t a t á s nemzeti bizottsága, amelynek a t u d o m á n y o s és fejlesztési k u t a t á s legfontosabb pénzelőjének kéne lennie. A vezető ipari szervezetek kapják a legnagyobb összeget. Franciaországban a z állam fedezi az ipari k u t a ­ tások k é t h a r m a d á t . A francia t u d o m á n y ü g y i minisztérium átalakult ipar­ fejlesztési minisztériummá. A k a t o n a i k u t a t á s o k a t koordináló igazgatóság mellett egész h á l ó z a t a l a k u l t ki az országban, amely kapcsolatot t a r t fenn a közös a l a p , a t u d o m á n y és a nagyvállalatok között. A z állami t á m o ­ gatás és kölcsön szerkezetének elemzése alapján látszik, hogy a repülő­ gépipari, elektronikai és nukleáris k u t a t á s o k k a l foglalkozó m a g á n v á l l a ­ latok k a p j á k Angliában a pénz kilencvenegy, Franciaországban pedig n y o l c v a n ö t százalékát. Ezek az előnyök ellenhatást v á l t a n a k k i a militarizált m o n o p o l t ő k e terjesztési képességéből. E n n e k a l a p j á n m u t a t h a t ó meg a z a vonal, amely végérvényesen elválasztja a m o n o p o l t ő k e m a i formáját e termelési m ó d régebbi formájától. A k a t o n a i megtorló rendszer megrendeléseire és a névlegesen közös a l a p pénzeszközeinek k i a k n á z á s á r a csak azok a n a g y ­ vállalatok s z á m í t h a t n a k , amelyek a tudományos-technikai k u t a t á s o k a l ­ kalmazásával szervezik meg saját kizsákmányoló-termelési rendszerüket; amelyek bevezetik a hatalmi-irányítási technológiát és egész tevékeny­ ségüket ezeknek a követelményeknek vetik a l á . Előírják a z osztályérde­ kek új szempontú szintézisét és együttélését, v a l a m i n t a formális t ő k e ­ tulajdonosok és a technokratikus irányítás helyzetének és funkciójának viszonyát. , i Fontos jellemzőként kell számon t a r t a n u n k , (hogy az osztálytársadalom általános funkciójának gyakorlásában részes n a g y v á l l a l a t o k számára le­ hetővé válik, funkciójuk gyakorlásában pedig elengedhetetlen a t u d o m á ­ nyos élet, az egyetemek, a z egész oktatási rendszer, a termelés, a t u d o ­ mányos és más tájékoztatási anyag, a z ország értelmisége meg a társa­ dalom rétegeinek ellenőrzése; ezáltal teljes mértékben részesei és előretolt állásai a tőketermelés hatalmas, militarizált rendszereinek. S így é r k e z t ü n k el a militarizált gazdaság negyedik kiváltságához. H a a militarizált n a g y v á l l a l a t á l l a n d ó a n s z á m í t h a t a z állami megrendelésekre, ha megalapozza az elsődleges és későbbi n a g y v á l l a l a t i tőkefelhalmozás új formáit, a többi t ő k e fölötti ellenőrzést, és kezében t a r t j a a t u d o ­ mányos k u t a t á s és az iparfejlesztés irányítását, v a l a m i n t a n a g y rend­ szerék technokratikus szervezettségéből a d ó d ó más előnyökre is számít­ hat, a katonai megtorló rendszerrel kollaboráló óriásvállalat fokozatosan átveszi a rendszer önálló funkcióit is, s közvetlen hordozója lesz az osz­ tálytársadalom általános funkcióinak.

A nagy megrendeléseknek eleget tevő, p r o f i t r a menő n a g y v á l l a l a t így alakul át kapitalista monopóliummá, amely kidolgozza és végrehajtja a haditechnikai, stratégiai, hírszerző, k a t o n a i , politikai és gazdasági meg­ torló terveket, vállalkozásokat, természetesen a z ellenforradalmat. A megtorló rendszer más i r á n y í t ó központjaival e g y ü t t m ű k ö d v e részt vesz a rendszert meg fejlődését és hatékonyságát érintő fontos döntésben, s ez a tevékenysége kiterjed az osztálytársadalom minden területére. A z , hogy a m i ü t a r i z á l t nagyvállalat egyenrangú az osztálytársadalom legfontosabb funkcióit birtokló, uralmon levő politikai és katonai cso­ p o r t o k k a l , nemcsak a kapitalista tulajdon és a politikai rendszer viszo­ n y á n alapul. Fontos tényezője ennek a viszonynak a h a t a l m i monopólium és az anyagi, t u d o m á n y o s , technikai, szervezési meg szakemberelőnyök fölötti ellenőrzésből származó egyéb f a k t o r o k is, amelyek nélkülözhetet­ lenek a z osztálytársadalom rendeltetésében. Ez tehát a megtorló rendszer modern mechanizmusának monopóliuma. Általa a m i ü t a r i z á l t kapitalista vállalat egész sor előnyt élvez a t ő k e ­ termelésben. A z előnyök összefonódnak a sajátos m o n o p ó l i u m m a l . M i n d k e t t ő a politikai rendszer megtorló szerveinek különleges t á m o g a ­ tását élvezi, a rendszer torzszülötte azonban, a m i ü t a r i z á l t gazdaság h a ­ marosan önálló politikai tényező lesz, amely kezében tartja az u r a l o m és erőszak kulcspozícióit, s érvényre akarja j u t t a t n i sajátos kapitalista érdekeit is. Egy nem marxista szemléletmódú amerikai szerző így ír erről: „ H o s z szú t á v o n és gondos elemzéssel vizsgálva nem lehet elkülöníteni a k o r ­ m á n y t m i n t megrendelőt, és a hadseregnek szállítói minőségben termelő vállalatot. E g y ü t t m ű k ö d é s ü k olyan közeli, hogy szétfeszíti az állami és magánszektor k ö z t i együttműködés hagyományos kereteit. Barber k ö z ­ gazdász véleménye a k ö v e t k e z ő : „ V a l ó igaz, hogy a nemzetvédelemben, az ű r k u t a t á s b a n és a nukleáris terv realizálásában érdekelt m a g á n v á l ­ lalat nem úgy viselkedik, mint a k o r m á n y a d t a feladatok egyszerű vég­ rehajtója. O l y a n helyzet alakul ki végül is, h o g y a v á l l a l a t n a k kell ele­ jétől végig megoldani a feladatot." H o g y biztosítsa fölényét a rakétafegyverkezésben, az amerikai légi­ haderő megbízott két óriásvállalatot a z egész k a t o n a i rendszer megter­ vezésével és kiépítésével, beleszámítva a rakétafegyvereken alapuló stra­ tégia kidolgozását is; v a l a m i n t azzal, hogy maga jelölje k i és ellenőrizze m i n d a z o k a t az ipari csoportokat és t u d o m á n y o s intézményeket, amelyek részt vesznek a terv realizálásában. E két óriásvállalat k ö z ü l az egyik a katonai vezetés és szolgálat mellőzésével ténylegesen átvette a k a t o n a i rendszer e részének irányítását olyan válságos időben, a m i k o r a p o ü t i k a i és katonai helyzet meg az erőegyensúly a rakétafegyver függvénye volt. Jól ismert a k a t o n a i megtorló rendszer és a kiváltságokat élvező m o n o ­ poltőke szimbiózisának visszahatása m i n d k é t fél vezető csoportjainak szövetsége, v a l a m i n t a m i ü t a r i z á l t gazdaságért k i a l a k í t o t t pénzügyi és

gazdaságpolitika közös irányításában. U g y a n e z a h a t á s érvényesül az általános k a t o n a i meg politikai stratégiában és k o r u n k kapitalista orszá­ gainak politikájában. Különösen érdekel b e n n ü n k e t a teóhnokratikusan szervezett m o n o p o l ­ t ő k e funkciójának és h a t a l m á n a k önállósodása a k a t o n a i rendszerben, az elnyomásban és a z erőszak alkalmazásában. Főleg s z á z a d u n k hetvenes éveiben ez az általános képlete a n n a k a szerepnek, amelyet a tőketerme­ lés nagy rendszerei játszanak a z osztálytársadalom bel- és külpolitikájá­ b a n . Ide t a r t o z n a k többek k ö z ö t t e t á r s a d a l m i rend funkciói a t u d o ­ m á n y b a n és a z oktatásban, a lakásépítésben, a városfejlesztésben, a k ö r ­ nyezetvédelmi területrendezésben, a z egészségügyi ellátásban, a k ö z f o r ­ galomban, a közigazgatásban, a bíróságok stb. A m i ü t a r i z á l t óriásvállalat, később pedig a többi rendszerbe tömörülő n a g y v á l l a l a t is felhasználja e szerepjátszási képlet elemeit: a z összetett kérdések megoldásának s t r a ­ tégiáját és a rendszerelemzést, a t u d o m á n y o s , a m o d e r n technológia, a szervezési és szakemberállomány monopolista ellenőrzését, a közös a l a p pénzeszközeinek átömlesztését a n a g y v á l l a l a t i tőkébe, a vezető politikai csoportokkal és a k ö z h i v a t a l o k k a l k i a l a k í t o t t társviszonyban önállósodó h a t a l m a t , v a l a m i n t sajátos technokratikus szervezetét és ideológiáját. L á t ­ h a t ó , hogy i t t is u g y a n a r r ó l a modellről v a n szó, amely kezdetben a m i ü t a r i z á l t gazdaságban a l a k u l t k i a z osztálytársadalom egyes funkciói­ n a k meghódítása érdekében. M i n d e z t pedig a z z a l a szándékkal, hogy a civilizáció fejlődését alárendeljék a kapitalista ésszerűségnek, hogy ellen­ őrzésével megszüntessék a kapitalista társadalmi újratermelés válságait, s egyben új előnyökhöz jussanak a tőketermelésben. A m i ü t a r i z á l t termelés á t a l a k u l t a kapitalista racionalitás új t u d o m á ­ nyos-rendszerbeli és technokratikus l a b o r a t ó r i u m á v á . Belőle merítették a n a g y tőketermelő rendszerek a m e g h a t á r o z o t t határfeltételekkel m a x i ­ malizálható teljesítmény technikáját, szervezését és ideológiáját, rendszer­ elemzését és a bonyolult kérdések megoldásának módját. D e ugyancsak innen örökölték a k u t a t á s és tervezés módszereinek t u d o m á n y o s s á g á t ; a k o m p u t e r t e c h n i k a bevetését az irányítási rendszerbe; a rész céloknak a l á ­ vetett t u d o m á n y o s f o l y a m a t o k a t ; a z e célok megvalósításán f á r a d o z ó k irányításával kialakuló totális t u d o m á n y o s kutatóintézeti hierarchiát; a z elvi felelősséggel n e m t a r t o z á s ; a n a g y rendszerekben tevékenykedő k u ­ t a t ó k és műszaki személyzet megfontoltan politikai semlegességét; a n a g y rendszerek a l k a l m a z o t t a i n a k a k t i v i z á l á s á t a z i r á n y í t á s k o m p l e x k é r d é ­ seinek megoldását célzó k u t a t á s l á t v á n y o s műszaki eredményei folytán, függetlenül az elért eredmények a n t i h u m á n u s és megtorló következmé­ nyeire; s végül a lélektan, a szociológia és m á s h u m á n t u d o m á n y o k fel­ használását a kizsákmányolás és elnyomás rendszerében; ettől a labora­ tóriumtól t a n u l t á k meg a n a g y v á l l a l a t o k az informatika, logisztika, a nyelv és a gondolkodásmód átformálását a m o d e r n kapitalista kizsák­ mányolás képére.

Az első atombomba megtervezése és megszerkesztése jelenti az elnyomó gépezet tudományos alapokra való helyezését. Ekkor kezdődött tehát az ipar és a tudomány militarizálása, hogy a szerzett ismeretek és tapaszta­ latok kellő alapja legyenek az értéktöbblet termelésében és az általános kapitalista társadalmi ellenőrzésben megnyilvánuló munkakényszer tudo­ mányossá és technikaivá válásának. A Rand nevű amerikai magánvállalat volt azoknak a laboratóriumok­ nak a prototípusa, amelyek a rendszerbeli sémák és az elemzéseken ala­ puló műszaki eljárások kidolgozásával foglalkoztak. Az amerikai kato­ nai elnyomó rendszer ezzel a feladattal, a hidegháború kezdetén bízta meg a vállalatot. Eredményeit ma alkalmazza a modern kapitalista ter­ melés. A Rand vállalat volt az a vezető amerikai cég, amely katonai, stratégiai kutatásokkal foglalkozott. Később a gerillaellenes háborúk és a felforgató tevékenység tanulmányozásának központja lett. Ez a kapita­ lista vállalat, amely egyben független tudományos kutatóintézet és egye­ temi intézmény Santa Monicá-ban, ma már példaképe a politikai és ka­ tonai ügyekben megnyilatkozó tudományos racionalitásnak, s megalaku­ lásától kezdve szorosan együttműködik a hadsereggel és egész sor mili­ tarizált nagyvállalattal. A Randban dolgozták ki a háborús összecsapás rendszerének elméleti alapjait, a katonai funkciók és hadivállalkozások gazdasági és politikai elemzését, valamint a támadó és védekező stratégia változatainak rendszerbeli megoldásait. Az atomháború stratégiájának rendszerbeli elemzésében a Rand külön foglalkozott a hasznos eredmény maximalizálásának különböző lehető­ ségeivel; hasznos eredményen ez az elemzés a halottak számát, a nuk­ leáris támadást elszenvedő lakosság erkölcsi magatartására való hatást és egyebeket ért; valamint a költségek minimalizálását, amelyen a légihad­ erő, az emberanyag és pénzbeli veszteség értendő. Ez az elemzés később alapja lett a kapitalista óriásvállalatok által tervezett terjeszkedés mód­ szereinek; főként az eredmény és a kiadások gazdaságossága szempont­ jából. Tudományos módszertanát és technikáját a vietnami háborúban al­ kalmazták a legsikeresebben. Ezt a háborút tekintjük a tudományosan ki­ dolgozott, technikailag tökéletesen végrehajtott tömegmészárlás iskolapél­ dájának. Ez a modell magában foglalja a militarizált szolgálatokkal és ipar­ ral együttműködő tudományos és egyetemi intézmények eredményeit is. Sokezer kilométerrel távolabb a műszakilag tökéletesített emberi vágóhídtól, ezekben az intézményekben végezték a tömeggyilkosság eredmé­ nyességének tudományos kutatását. A fentiekben kifejeződő logika és ide­ ológia a kapitalista kizsákmányolás modern, nagy rendszereiben alkal­ mazott irányítási és hatalmi módszer klasszikus példája. A közzétett dokumentumok azt bizonyítják, hogy a katonai parancs­ nokságokat a tudománnyal és egyetemekkel összekapcsoló nem hivatalos legfelsőbb szerv külön egysége az USA védelmi elemzéseket végző inté­ zetének. Negyvenhárom tagja van, közülük harmincan vezető fizikusok.

Az intézetet 1958-ban a l a p í t o t t á k . Kezdetben magánvállalkozás volt, de hamarosan kiemelkedett a hasonló intézmények közül, hatásköre bővült, s a hadsereg legfontosabb tanácsadó szerve lett. összehangolja a termé­ szet- és t á r s a d a l o m t u d o m á n y meg a technika eredményeinek a katonai rendszerben való felhasználását. Bevonja a legtekintélyesebb tudósokat a nemzetközi katonai elnyomás és az a k n a m u n k a stratégiájának kidolgo­ zásába, vagyis összekapcsolja a politikai és k a t o n a i i r á n y í t ó k ö z p o n t o ­ k a t az egyetemekkel és kutatóintézetekkel. E z az intézet tulajdonképpen egyfajta parancsnoksága „ a z amerikai fegyveres erők negyedik fegyver­ nemének", ahogy az egyik amerikai szakember nevezte az amerikai egye­ temeket. A Pentagon titkos irattárából közzétett dokumentumokból többek k ö ­ zött az is látszik, hogy ez a t u d o m á n y o s intézet lényeges szerepet ját­ szott a vietnami háború stratégiájának kidolgozásában, a thaiföldi láza­ dás és ellenállás katonai, politikai, gazdasági és ideológiai szétzúzásának elemzésében és tervezésében, v a l a m i n t más akciókban, amelyek rendkívül fontosak az imperializmus stratégiája szempontjából. Különösen figyel­ meztető a fenti elemzések és tervek antropológiai és szociológiai v o n a t ­ kozása. Az intézet tagjai a hagyományos hírszerzés módszereit elégtelennek t a r t v a a thaiföldi lázadás elfojtására elsősorban olyan t u d o m á n y o s meg­ figyeléseket végeztek, amelyek felfedték a thaiföldi társadalom jellegze­ tességeit. Ezek az a d a t o k nagyon fontosak a megtorlás szempontjából. Az intézet egyik tervezetében a következők o l v a s h a t ó k : „ Ü g y látszik, hogy a thaiföldi amerikai szolgálat a l k a l m a z o t t a i nem értették meg a tudományos információk fontosságát. Figyelmüket a z ország k o m m u n i s ­ táinak leleplezésére és megsemmisítésére összpontosították. Az is fontos, ám úgy hisszük, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az általunk em­ lített kérdésekkel kapcsolatos információk összegyűjtésének. Ide t a r t o z ­ nak a lázadóknak nyújtott támogatás szociológiai és társadalomlélektani mutatói, amelyek t á m p o n t o t nyújtanak a jelenség elemzéséhez. Csak en­ nek birtokában lehetséges a jövőben megakadályozni a thaiföldi k o m m u ­ nisták t á b o r á n a k növekedését, vezetni eredményes lélektani háborút, meg­ tervezni és végrehajtani a falvakban a kommunista ellenes intézkedése­ ket, v a l a m i n t előrelátni a lázadás kibontakozásának i r á n y a i t . " A z első atombomba előállításában részt vevő tudósok tisztában voltak bevetésének következményeivel. Felelősségük t u d a t á b a n n é h á n y a n memo­ r a n d u m o t intéztek az U S A elnökéhez, s azt követelték, hogy a b o m b á t ne dobják le lakott területre. Levelüket az illetékesek el sem olvasták. A hirosimai tragédia után Silard tervet nyújtott be a nukleáris k a t a k l i z m a elkerülésére, majd a delfinek t a n u l m á n y o z á s á n a k szentelte életét. Fermi áttért a kozmikus sugárzás tanulmányozására, Einstein pedig figyelmez­ tette az emberiséget a veszélyre, s kijelentette, hogy ha újra születne,

más foglalkozást választana. Oppenheimer nem volt hajlandó részt venni a hidrogénbomba megszerkesztésében. A nem békés célú, modern t u d o m á n y o s k u t a t á s kezdetén a tudósok ellenállást tanúsítottak, bár tiltakozásuk erőtlen volt. A technokratikus gazdasági viszonyok, a hadsereg, a t u d o m á n y , a vállalatok és később az oktatás is olyan mértékben technokratizálódott, hogy a társadalmi szer­ vezetek, n o r m á k és értékek megváltozása, v a l a m i n t az egész technokrata ideológia fokozatosan legyőzte a lelkiismereti ellenállást. Az ellenállás még egyszer megismétlődött, amikor Franciaországban ál­ lítottak elő a t o m b o m b á t . A francia atomerőbizottság k a t o n a i alosztálya jó fizikusokat keresett, azonban a fiatal tudósok nem a k a r t a k részt venni ezekben a piszkos ügyekben. A biológusok java része is megtagadta a részvételt a vegyi és bakteriológiai fegyverek előállításában. Egy francia szakember, Julién Brunn ezzel kapcsolatban megállapítja: „ A tudósoknak nem lesz lelkiismereti kételyük, ha a kutatások nem lesznek kapcsolatban a fegyverkezéssel. A hajtóanyagok, integrált á r a m k ö r ö k vagy a tengervíz sómentesítésével kapcsolatban végzett kutatások nem dúlják fel a lelki­ ismeretet, m á r csak azért sem, mert nagyon jók a kutatási- és munkafel­ tételek a militarizált intézetekben. A k u t a t ó k a t csak a t u d o m á n y o s ered­ mények érdeklik, a gyártulajdonosokat pedig a jövedelmezőség — ezt követelik meg. Ilyen körülmények között a t u d o m á n y o s világ nem visel­ kedik igazi ellenzék módjára a t u d o m á n y militarista kisajátításával szem­ ben." A monopoltőke új fejlődési i r á n y á n a k mind a négy sarkalatos pontján a militarizált rendszer volt a példakép és az élenjáró a kapitalizmus m o ­ dern átalakulásában. A militarizált gazdaság felelőtlen vezetőinek és ideo­ lógusainak személytelen irányítása alatt álló destruktív és embertelen tőketermelő rendszerek a modern kapitalizmus lényege. A kapitalista termelés modern fejlődési i r á n y á n a k militarizmusát tag­ laló elemzésünket egy százhetven évvel ezelőtti idézettel zárjuk. M a r x szavai egy Engelshez intézett, 1857. szeptember 23-án kelt leveléből va­ lók: „ A katonaság fejlődésében meglepően tömör összefoglalása található meg a burzsoá t á r s a d a l o m összes történelmi formájának."

Gaál György

AZ ÚJVIDÉKI CSAVAR- ÉS VASGYÁR RT. MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS MEGMOZDULÁSAI 1925—1929-BEN

Az újvidéki csavargyár munkásait 1925 második felében toborozták. A z új gyár tulajdonosai nemcsak új gépeket, h a n e m öt előmunkást is Ú j v i ­ dékre költöztettek. Ezekből az átlagosnál jobban fizetett idegen m u n k á ­ sokból állt a csavargyár szakmunkásgárdája. N e m c s a k az volt a felada­ tuk, hogy az újonnan t o b o r z o t t m u n k á s o k a t betanítsák a csavargépek kezelésére, h a n e m az is, h o g y fegyelmet t a r t s a n a k a munkások k ö z ö t t . A munkanélküliség Magyarországot is sújtotta, s a szakmunkás számára, aki elhagyta hazáját, nem m a r a d t más h á t r a , m i n t h o g y a Jugoszláviában k a p o t t jó fizetésért v a k o n teljesítse m u n k a a d ó j á n a k kívánságait. Az öt előmunkás és a gyár igazgatósága t u d t a , mi a dolga. M á r 1925 végén körülbelül 60 m u n k á s dolgozott a gyárban. O l y a n rossz viszony alakult ki k ö z t ü k és a tulajdonosok között, h o g y a munkássajtó 1925-ben olvasóit a legrosszabbról értesíthette a csavargyári helyzetről írva. A lap szerint a gyár a m a g y a r kapitalisták kezében v a n , akiknek m á r nagy a gyakorlatuk a „ m u n k á s n y ú z á s b a n " , s ezt gazdagon k a m a t o z t a t j á k a z új gyárban is. A m u n k á s o k h o z való viszonyuk nem volt becsületes. H a a gyár igazgatóságának érdekei úgy k í v á n t á k , a m u n k á s t „ t a p i n t a t o s a n k i ­ d o b t á k " , ami a n n y i t jelentett, hogy m á r a kezdet kezdetén m e g i n d í t o t t á k a munkásság szakmai, politikai és szakszervezeti szempontú selejtezését. „ H a a főnök u r a k úgy gondolják, hogy a m u n k a sürgős, a r r a kénysze­ rítik a munkásokat, hogy éjfélig v a g y hajnalig is dolgozzanak. A z ó r a ­ bért saját belátásuk szerint h a t á r o z z á k meg, 3-tól 6 dinárig terjedő öszszegben. A túlfeszített éjszakai m u n k á é r t semmiféle pótlékot nem a d n a k . " Az idézett cikkben felsoroltak alapján a k ö r z e t i felügyelő eljárást in­ d í t h a t o t t volna a gyár igazgatósága ellen a munkásvédelmi t ö r v é n y meg­ szegése miatt. A cikkből ugyanis világosan kiolvasható, hogy a csavar­ gyárban nem tartják be a nyolcórás munkaidőről szóló törvényes ren­ delkezést, nem tartják tiszteletben a munkás t ö r v é n y a d t a jogát, h o g y m a ­ ga döntsön arról: kíván-e túlórázni vagy sem. Az is t a g a d h a t a t l a n v á d ,

hogy a túlórázásért nem fizettek az átlagbérnél 50 százalékkal többet. Külön k i kell emelnünk, hogy a m u n k á s l a p tudósítója szerint a csavar­ gyári munkás napibére 24 és 48 dinár k ö z ö t t mozgott, vagyis jóval ke­ vesebb volt a vasmunkás átlagbérénél. A csavargyári helyzetet b e m u t a t ó cikk szerzője, aki ugyancsak a gyárban dolgozott, így fejezte be írását: „ R u h á z a t u n k szakadt és hiányos, lakásunk hideg, asztalunkra pedig csak böjti koszt jut." H a összehasonlítjuk a K r a m e r - g y á r és az újvidéki csavargyár m u n k á ­ sainak fizetését, azt tapasztalhatjuk, hogy a csavargyári betanított m u n ­ kás csak 24, a szakmunkás pedig csak 48 dinárt keresett, ami annyit jelent, hogy a b e t a n í t o t t munkás keresete 10 dinárral volt alacsonyabb a csavargyárban, a szakmunkásé pedig 23 dinárral. A betanított munkások bére közötti különbség vitán felüli, a két gyár szakmunkásainak bére k ö ­ zötti 23 dináros különbséget azonban fenntartással kell fogadnunk, és módosítanunk is kell, mivel a m u n k á s l a p tudósítója a z öt eiőmunkás bé­ rét nem számította bele az átlagba. Mivel ez az öt munkás keresett a legjobban az újvidéki csavargyárban, az ő bérük beszámítása a szak­ munkások átlagbérének kimutatásában lényeges emelkedést jelent. Így s z á m í t o t t á k ki egyébként a K r a m e r - g y á r szakmunkásainak átlagbérét is. Jogosan kérdezhetjük t e h á t : h o g y a n lehetséges a z , hogy a K r a m e r - g y á r és az újvidéki csavargyár munkásai kevesebbet kerestek a vajdasági és jugoszláv vasmunkások átlagbérénél, illetve mivel m a g y a r á z h a t ó , hogy ezeket a m u n k á s o k a t az átlagosnál jobban kizsákmányolhatták? A választ az újvidéki vasas munakerőpiacon m u t a t k o z ó kereslet és kínálat adja meg. A m u n k a e r ő - k í n á l a t 1920 és 1925 k ö z ö t t állandóan nagyobb a m u n kaerő-kersletnél. H o g y a csavargyár tulajdonosai éppen Újvidéket v á ­ lasztották székhelyül, a n n a k o k a a kedvező földrajzi fekvésen kívül (al­ kalmas dunai kikötő, Belgrád közelsége) az, hogy a tulajdonosok olcsó és jó munkaerőre számítottak. N e m tévedtek. A munkanélküliség veszélye különösen a z újvidéki vas- és malomipari m u n k á s o k körében kísértett. A k ö r n y é k e n sem m u t a t k o z o t t szükséglet ilyen m u n k a e r ő r e . Az, hogy a munkanélküliség mit jelentett a munká­ soknak, milyen lélektani hatást v á l t o t t ki belőlük, nagyon szemléletesen írta le 1920-ban a Radničke novine tudósítója. Szerinte a munkanélküliség szó említésére „a munkanélküliség áldozatai átérzik az őket ért csa­ pás szörnyűségeit. M u n k a nélküli p r o l e t á r n a k lenni annyit jelent, mint meghalni o l y a n halállal, amelytől a legnagyobb hős is retteg, s amely előtt a legendás hírű hős is meghátrál. Munkanélküliség! O l y a n ellenség ez, amely elől saját erejéből nem képes megmenekülni az ember." Az újvidéki m u n k á s k a m a r a 1923., 1924. és 1925. évi jelentéseiben az olvasható, hogy a vas- és a vajdasági m a l o m i p a r i munkásokat állandóan a munkanélküliség veszélye fenyegette. H o g y a vasmunkásoknak rosszul ment, azt a polgári sajtóról is megtudhatjuk. A Vajdaság című lap 1925 elején arról írt, hogy Újvidék egész fémipara rendkívüli nehézségekkel

küzd, amelynek következtében a gyárak elbocsátották munkásaik nagy részét. A munkáslétszám csökkentése helyenként elérte a 60—70 száza­ lékot is. Ez annyit jelentett, hogy a m u n k a v i s z o n y b a n levő m u n k á s o k n a k legalább a fele állandóan vagy bizonyos időre m u n k a nélkül m a r a d t . A foglalkoztatottság váltakozását egyébként jól megfigyelhetjük a rendkívül eredményesen m ű k ö d ő K r a m e r - g y á r adatai alapján is; ugyanis ez a gyár sem volt mentes időnként az áruértékesítési gondoktól. I r a t a i t vizsgálva a foglalkoztatottak létszámáról 1922-ből ismerjük a z első a d a ­ tokat. 1922. június 15-étől 1928. december 27-éig a foglalkoztatottak lét­ száma ugrásszerűen n ő t t v a g y csökkent, amint az az alábbi táblázatból jól kiolvasható: 1922. 1923. 1925. 1927. 1928. 1928. 1928.

V I . 15. X I I . 11. V I I . 10. I I I . 26. I I . 29. V I . 27. X I I . 27.

Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak Fogl a l k o z t a t o t t a k Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak Foglalkoztatottak

létszáma létszáma létszáma létszáma létszáma létszáma létszáma

23 26 40 34 43 60 27

munkás munkás munkás munkás munkás munkás munkás

N e m nehéz megítélni, milyen helyzetben v o l t a k a n n a k a g y á r n a k a munkásai, amelyben egy év alatt h á r o m felületes felügyelői látogatás al­ kalmával háromféle létszámlistát találtak. 1928 elején 4 3 , derekán 60, végén pedig 27 munkás volt az a l k a l m a z o t t a k listáján, ami tulajdonkép­ pen 60 százalékos létszámcsökkentésnek felel meg, ha a foglalkoztatottak maximális létszámát vesszük alapul. A létszámcsökkentésre éppen télen került sor, amikor a munkás semmilyen más m u n k á r a nem számíthatott, nem pedig n y á r o n , amikor szerencsét p r ó b á l h a t o t t volna valamelyik föld­ birtokon.

Az újvidéki csavargyár harca a bizalmiakért

szakszervezeti

csoportja

és a

munkások

A K r a m e r - g y á r m u n k á s a i n a k helyzete szakszervezeti szempontból igen rossz volt a húszas években, ezzel szemben az újvidéki csavargyár m u n ­ kássága szinte teljes létszámban tagja volt a z Egyesült Munkásszakszer­ vezetek újvidéki vasasszekciójának. 1926-ban 60 személy, ami majdnem száz százalékos szervezettséget jelent, hiszen 1930-ig ennek a g y á r n a k az átlagos munkáslétszáma nem h a l a d t a meg a 60—80-at. Teljesen érthető, hogy az újvidéki csavargyár osztályöntudatosabb munkásai minden te­ kintetben a k t í v a b b a k voltak a K r a m e r - g y á r i a k n á l , akiket pszichikai ter­ ror alatt t a r t o t t a k és akiknek állandóan a munkanélküliség veszélye le­ begett a fejük fölött. A z újvidéki csavargyár igazgatósága arra kénysze­ rült, hogy egyszerre vegyen fel sok munkást. A z 1925. és 1926. évi kon-

j u n k t ú r a idején n ő t t a foglalkoztatottak száma, ami lehetetlenné tette a „ p u h í t á s " módszerének azonnali alkalmazását. E z t a módszert előzőleg a K r a m e r - g y á r tulajdonosai eredményesen a l k a l m a z t á k . A szervezett munkások rendszeresen l á t o g a t t á k a Temerini utcában levő szakszervezeti otthont, ahol előadásokat hallgattak, a m u n k á s k ó r u s b a n énekeltek, k ö n y ­ vet kölcsönöztek a szakszervezeti k ö n y v t á r b ó l , ahol a k a d t egy-két M a r x és Engels-mű is. E g y ideig a k ö n y v t á r o s funkcióját is az újvidéki csavar­ gyár egyik szervezett munkása l á t t a el. A fentiekből logikusan következik, h o g y az osztályöntudatos m u n k á ­ sok élni k í v á n t a k a munkásvédelmi t ö r v é n y a d t a jogaikkal. 1926-ban munkásbizalmiak választását tervezték. A választás meg is t ö r t é n t , a t u ­ lajdonosok a z o n b a n ellenállást tanúsítottak. A csavargyár munkássága egyik bizalmijává egy m u n k á s n ő t , Marija Sorgot választotta. A válasz­ tások u t á n a gyár igazgatósága csökkentette a munkáslétszámot. A négy elbocsátott m u n k á s n ő k ö z ö t t volt a z új bizalmi, Marija Sorg is. A m u n ­ kásvédelmi t ö r v é n y 109. paragrafusa értelmében nem m o n d h a t t a k föl a munkásbizalminak megbízatása (leginkább egy évre szólt) idején. M i n d ­ ezt jól t u d t a a gyár igazgatósága és a szervezett munkásság is. Marija Sorg elbocsátása t e h á t n y í l t kihívás volt a munkások, és közvetlen t á ­ madás a munkásbizalmiak intézménye ellen, amelyet a jugoszláv m u n ­ k a a d ó k elvileg bojkottáltak. A m u n k á s k a m a r á k 1926 novemberében Belgrádban megtartott I I I . kongresszusán Žika Topalovié elmondta, h o g y a népjóléti miniszter a h e ­ lyett, hogy k i d o l g o z t a v o l n a a bizalmiak ügyrendi szabályzatát, titkos körlevelet intézett a z ország munkafelügyelőségeihez. A z t az utasítást ad­ ta, hogy a felügyelőségek „ne ismerjenek el egyetlen olyan munkásbizal­ mit sem, a k i n e k megválasztásába nem egyeztek bele a m u n k a a d ó k . " A legmagasabb hivatalból a k a d á l y o z t á k tehát a bizalmiak intézményének munkáját. A munkásvédelmi t ö r v é n y ugyanis sehol sem írta elő, hogy a bizalmiakat a tulajdonosok beleegyezésével válasszák, és hogy ezt a funk­ ciót csak az a munkás töltheti be, a k i n e k megválasztásához a m u n k a a d ó is hozzájárul. A t ö r v é n y ilyen megszorítást nem t a r t a l m a z o t t , hisz ezzel bojkottálhatták volna a bizalmiak m u n k á j á t és megválasztását. A tulaj­ donos sorban elutasíthatta v o l n a a jelölteket. 1922-től kezdve azonban m e g v á l t o z t a k a viszonyok. A m i t a szocia­ lista forradalomtól való félelmükben megszavaztak a törvényhozók, a z 1926-ban m á r nem volt időszerű. A burzsoázia visszanyerte önbizalmát, forradalomtól való félelme elmúlt, s a munkásságnak nem a k a r t politikai engedményeket tenni. A z újvidéki csavargyár tulajdonosai elhatározták, hogy lehetetlenné teszik üzemükben a munkásbizalmiak működését, s a z ellen i n d í t o t t a k t á m a d á s t , amely elképzelésük szerint a munkásság leg­ gyengébb pontja volt: egy m u n k á s n ő személyében megválasztott bizalmi ellen. T e t t ü k azonban v á r a t l a n ellenállásba ü t k ö z ö t t — a munkások egy­ ségesen léptek fel ellenük.

A csavargyári

sztrájk

A szakmunkások két képviselője felkereste a gyár igazgatóságát, és k ö v e ­ telte, hogy a munkásvédelmi t ö r v é n y értlemében Marija Sorgot helyez­ zék vissza munkahelyére. A gyár igazgatósága elutasította a képviselők követelését azzal az indokkal, h o g y nem t u d o t t Marija Sorg megválasz­ tásáról, s egyben felrótta a m u n k á s o k n a k , hogy nem értesítették őket a választásról. Elvi okokból ellenezték, hogy az elbocsátott munkásnőt, mégha munkásbizalmi volt is, visszavegyék, mivel nem a k a r t a k jogalapot adni ahhoz, hogy az újvidéki csavagyárban a munkások döntsenek arról, kit vegyenek fel és kit bocsássanak el. A z első kísérlet t e h á t csődöt m o n ­ d o t t : az elbocsátott munkásbizalmi ügye nem fejeződött be összetűzés nélkül. M á s n a p újabb beavatkozásra került sor. E z ú t t a l a gyár igazgatóságával folytatott tárgyaláson a két csavargyári munkás mellett megjelent a z ú j ­ vidéki m u n k á s k a m a r a két képviselője is. E z alkalommal sem érték el a k í v á n t eredményt, m e r t a gyár igazgatósága nem volt hajlandó k o m p r o ­ misszumra. Marija Sorgnak n e m volt többé helye a csavargyárban. A bizalmiak helyzete és állása tehát kérdésessé vált. K é t lehetőség volt arra, hogy a munkásnő törvényes jogait orvosolják: a k ö r z e t i munkafelügye­ lőség közbelépése, vagyis Marija Sorg visszahelyezése, v a g y pedig a m u n ­ kások szolidaritása. A körzeti munkafelügyelőség szemmel láthatóan nem a k a r t intézkedni. A z egész ügyben szemleges m a r a d t . H o g y jobban meg­ érthessük álláspontjukat és m a g a t a r t á s u k a t , t u d n u n k kell, milyen körül­ mények k ö z ö t t dolgoztak. Živko Topalović, akiről valóban nem állíthat­ juk, hogy f o r r a d a l m á r , esetleg szimpatizáns lett volna, v a g y hogy nem volt eléggé tárgyilagos, h a a munkásérdekekről volt szó, m u n k á j u k a t 1926-ban tehetetlennek minősítette a kevés felügyelő és az elviselhetetlen m u n k a k ö r ü l m é n y e k m i a t t . Azért m o n d t a róluk Topalovié, hogy „tehe­ tetlenek", m e r t nem t á m o g a t t á k őket. H a egy felügyelő lelkiismeretesen végezte munkáját, vagy tiltakozott a munkásvédelmi t ö r v é n y megszegése ellen, bolseviknek kiáltották ki, ami azt jelentette, hogy a szerencsétlen megbukott. (A kiemelés tőlem: G. Gy.) Mivel egy felügyelő sem szerette volna, hogy bolseviknak tartsák és meg a k a r t a t a r t a n i tisztviselői kenye­ rét, távol t a r t o t t a m a g á t a csavargyári eseményektől. N e m m a r a d t más h á t r a , minthogy a munkásság az ö n t u d a t o s proletariátus szakszervezeti és bérharcainak fegyverét: a sztrájkot vesse be. 1926. május 6-án első íz­ ben léptek sztrájkba az újvidéki csavargyár munkásai. Formáját és módszerét tekintve furcsa és szokatlan munkabeszüntetés volt ez. Csak 12 munkás vett részt benne, bár a gyár átlagos foglalkoz­ tatási létszáma körülbelül 60 volt. Arról, h o g y az összes lakatos és esz­ tergályos — tehát 12 ember — sztrájkoljon, maguk a munkások d ö n t ö t ­ tek. Ettől a 12 munkástól függött az egész gyártási 'folyamat sorsa: az ő munkájuk nélkül a termelés megszakadt. Ü g y gondolták, hogy a rész-

leges sztrájk jobb belátásra bírja majd a tulajdonosokat, de csalódniuk kellett: a tulajdonosok nagyon is tisztában v o l t a k a következményekkel, hogy engedékenységük csak megerősítené a munkások osztályöntudatát, hogy megnövelnék a sztrájkolok és a szakszervezet, s egyben a m u n k á s ­ k a m a r a tekintélyét is. A m u n k á s k a m a r a ugyanis t á m o g a t t a a vállalkozást. Ezért elhatározták, hogy végére j á r n a k a dolognak: a kapitalisták t á m a ­ dásba lendültek. Az újvidéki csavargyár rögtön értesítette saját szakmai szervezetét: a gyáriparosok egyesületét, hogy az üzemben sztrájk t ö r t ki. Megnevezte a sztrájkolókat, és azt követelte az egyesület tagjaitól, hogy figyelembe véve érdekeiket, a megnevezett sztrájkolókat ne alkalmazzák, ha m u n ­ k á r a jelentkeznének náluk. Kérelme teljes megértésre talált a g y á r i p a r o ­ sok körében, s a követelést t á m o g a t v a egyhangúlag elhatározták, hogy a sztrájkoló m u n k á s o k n a k nem fognak m u n k á t a d n i . A gyárosok szilárdak és egységesek voltak, az újvidéki csavargyár munkásai azonban nem. M á r az is eleget mond, hogy csak kevesen sztrájkoltak, s éppen a magas szakképzettek, ami a munkások k ö z ö t t i egészségtelen megoszlás jele. N e m t a r t o t t á k fontosnak, hogy a gyárosok törvénytelen eljárásai ellen minden munkásnak, esetleg Újvidék összes v a s m u n k á s á n a k szolidaritását meg­ szervezzék, egységfrontba tömörítsék a m u n k á s o k a t , h a b á r az idő ked­ vezett egy ilyen akciónak. A csavargyári munkások olyan követelésekkel sztrájkoltak, amelyek a S z e r b — H o r v á t — S z l o v é n Királyság h a l a d ó t ö r ­ vényein alapultak, tehát legális követelésekkel. E n n e k alapján kellett vol­ na mozgósítani a munkásokat, így lehetett volna határozottságot és egy­ séget megmutatni. Erre azonban nem került sor.

A sztrájkolok

veresége és a sikertelenség

következményei

A sztrájkolok stratégiája és taktikája eredménytelennek bizonyult, s a következmények elkerülhetetlenek voltak. A sztrájk megbukott. N é h á n y n a p múlva kishitűség lett ú r r á a sztrájkolókon, akik túlbecsülték a gyár munkájában betöltött szerepüket, és azt hitték, hogy néhány napos m u n ­ kabeszüntetésük után a gyár igazgatósága elfogadja követeléseiket. A m i ­ k o r erre nem került sor, egyesek meginogtak, felajánlották szolgálataikat a gyárnak, és visszakerültek m u n k a h e l y ü k r e . Mások t á v o z t a k a gyárból, és máshol helyezkedtek el. Az 1926. évi első összetűzés győztese a gyár igazgatósága lett. N e m ­ csak az újvidéki csavargyár munkásainak veresége volt ez, hanem Ú j ­ vidék összes vasmunkásáé is, a csavargyáriak sikere ugyanis megerősít­ hette volna a városban a vasas szakszervezetet, és a munkásbizalmiak intézménye is visszanyerte volna megingott tekintélyét. A sztrájk bukása egyben a gyári szakszervezeti csoport bukását is jelentette. A fémmun­ kások szövetsége 1928. október 21-én Újvidéken megtartott gyűlésének

közleményéből megtudjuk, hogy a csavargyár m u n k á s a i évekig szerve­ zetlenek m a r a d t a k , és a legjobban kizsákmányolt m u n k á s o k közé t a r t o z ­ t a k Újvidéken. N a p i tíz-tizenkét ó r á t is dolgoztak, és a túlórázásért egy fillért sem k a p t a k . A Jugoszláv Fémipari M u n k á s o k Szövetségének újvidéki kirendeltsége jegyzéket állított össze, amelyben a legkönyörtelenebb kizsákmányolást folytató fémipari vállalatok k ö z ö t t az Újvidéki C s a v a r - és Vasgyárat a második helyen említi. Sorrendben u t á n a következik a K r a m e r - g y á r , majd a Vajdasági ö n t ö d e és Silvester Bernold gyára. A z utóbbi h á r o m r ó l az volt a vélemény, hogy rekordot állított fel a munkásnyúzásbam. A közleményből azt is megtudjuk — pontos a d a t o k alapján — , hogyan fizették a v a s m u n k á s o k a t a városban. Ezek szerint nagyon kevesen k a p ­ t a k 7 dináros órabért, vagyis 56 dináros napibért. J a v a részüknek el kel­ lett fogadnia a 3 és 3,5 dináros órabért, illetve a 24 v a g y 2 8 dináros napibért. E z az összeg még a m u n k á s és családja élelmezésére sem v o l t elég. Rosszul t á p l á l t a k voltak. N e m csoda, h a a betegség k ö n n y ű prédája lettek. A Jugoszláv Fémipari M u n k á s o k Szövetsége újvidéki kirendeltségének megállapításai helyénvalóak voltak. A z újvidéki csavargyár munkássága valóban nagyon nehéz körülmények k ö z ö t t dolgozott, és állandó élet­ veszély is fenyegette a m á r régen a m o r t i z á l ó d o t t gépállomány m i a t t .

Fejős I. István

NAGY LAJOS: ÍTÉLET A BÜNTETŐPERBEN A büntetőbírói döntési tevékenység problémái Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1974

A monográfia egymástól elkülönítve, de összefüggéseiben is tárgyalja a büntetőítélet-alkotási tevékenységét és a n n a k eredményét, a b ü n t e t ő í t é ­ letet. A m u n k a célja, hogy ezeknek az elemzéseknek alapján állást foglaljon az emberközpontú és szocialista t á r s a d a l m a t védő büntetőeljárás és a n n a k eredménye: a büntetőítélkezés alapvető elméleti kérdéseiben. A felvetett problémákra olyan megoldásokat igyekszik találni, amelyek a g y a k o r l a t ­ ban is a l k a l m a z h a t ó k és a büntetőeljárás céljait is szolgálják. A m ű h á r o m fejezetre oszlik. A z első fejezet a z ítéletalkotási tevékenység vizsgálatának problémáit tárgyalja. E z t a kérdéscsoportot szintén h á r o m részre osztva elemzi. Először a z eljárásjogi gondolkodás fejlődését és az esti gyakorlat viszo­ n y á t tárgyalja. A z eljárásjogi gondolkodás fejlődésére h a t ó és az ítélet­ alkotási g y a k o r l a t b a n felmerülő tényezők az ítéleti döntések kialakulásá­ n a k egyes szakaszaiban nem egyféleképpen h a t n a k . Súlyuk, jelentőségük mértéke is k ü l ö n b ö z ő . E z t a nehézséget az író úgy igyekszik megoldani, hogy elsősorban a bűnügyi t u d o m á n y o k által k ö z v e t í t e t t és az anyagi büntetőjoghoz kapcsolódó tényezőket tekinti át. Majd a műszaki és ter­ mészettudományi ismeretek felhasználásából a d ó d ó kérdéseket, végül pe­ dig a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k és a gondolkodási folyamattal foglalkozó t u d o m á n y o k eredményeinek az ítélkezésre gyakorolt h a t á s á t vizsgálja. A bűnügyi t u d o m á n y o k fejlődése az anyagi büntetőjogot és a perjogot egyaránt állandóan újabb problémák elé állítják. Egyrészt azért, hogy a n n a k a személynek a jogain ne essen csorba, aki ellen eljárást i n d í t o t t a k , másrészt, h o g y biztosítsák a bűnüldözés eredményességét is. A z a n y a g i büntetőjogi gondolkodásra h a t ó tényező az is, hogy v á l t o ­ zik a bűnözés struktúrája. E z a z t eredményezi, hogy növekszik a szak­ értőknek a büntetőperbe való 'bevonása.

A z eljárási gondolkodás a n n a k a felismerésnek a n y o m á n fejlődik, hogy a bűncselekmény rendkívül összetett társadalmi jelenség, amelyet igen sok tényező v á l t ki, s amelyet ezért dinamikájában kell vizsgálni. Ami a m ű s z a k i és természettudományi ismeretek alkalmazását illeti (és a n n a k h a t á s á t az eljárási godolkodás fejlődésére), legáltalánosabb megál­ lapítás, hogy a l k a l m a z á s u k az ügyek felderítése, bizonyítása, v a l a m i n t értékelése terén a büntetőítélkezésben a természettudományos gondolko­ dás szükségszerű térhódítását jelenti. Általuk a bizonyításban nagyon so­ káig u r a l k o d ó intuitív elemek visszaszorulnak, miáltal a tapasztalati és racionális elemek nagyobb szerepet k a p n a k a megismerésben és a z értéke­ lésben. E z egyben új perjogi megoldások kidolgozását tette szükségessé, mert mind nagyobb a feltárási és bizonyítási lehetőségek köre. E n n e k folytán egyre több a d a t mérlegelése, értékelése válik szükségessé. A t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k k ö z ü l elsősorban a jogszociológiai kutatások hatását vizsgálja. A z eseti büntetőítélkezés szociológiai megközelítése sze­ rinte elsősorban azért célszerű, m e r t az egyedi büntetőítélet létrejöttében számos o l y a n t é n y e z ő hat, amely szociológiai jelenségként is vizsgálható. A perjogi gondolkodás problémakörében ennek folytán egyre nagyobb helyet foglalnak el a bűncselekmény keletkezési o k a i n a k , végrehajtási körülményeinek és lehetőségeinek, v a l a m i n t a z elkövető személyiségének, s ezzel kapcsolatban a kiszabott büntetés memével és mértékével összefüg­ gően a büntetés h a t á s á n a k kérdései. A t á r s a d a l o m t u d o m á n y fejlődése, a megfigyelési és értékelési módsze­ rek eredményei elsősorban az anyagi büntetőjogi gondolkodás fejlődésére h a t n a k . Eljárásjogi v o n a t k o z á s b a n t e h á t ezek a hatások csak közvetettek. A z író részletesen elemzi a gondolkodási f o l y a m a t o k k a l kapcsolatos ismeretek h a t á s á t a perjogi gondolkodásra. Elsősorban az igazságügyi pszichológia hatását kutatja, majd megállapítja: „ A bíróban a döntés előkészítésével és meghozatalával kapcsolatosain végbemenő pszichikus folyamat kutatása mellett a legfontosabbaknak t a l á n a z o k n a k a k u t a t á ­ soknak eredményei látszanak, amelyek ( . . . ) a z elkövető t u d a t á b a n a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban végbemenő pszichikus folya­ m a t o t elemzik, s ennek alapján is keresik a z o k a t a megoldásokat, ame­ lyek segítségével megvalósíthatók a büntetés céljai: az átnevelés és meg­ előzés. E n n e k a f o l y a m a t n a k a feltárása az ítélkezést kialakító bírói gon­ dolkodási folyamat során befolyásolja szinte minden elemi döntés meg­ hozatalát." A büntetőítélkezési döntés kialakításában a gondolkodás formáival és t a r t a l m á v a l kapcsolatos s z a b á l y o k a t csak olyan elemekre lehet a l k a l m a z ­ ni, amelyek a tényállás-megállapításban a materialista ismeretelmélet sze­ rint igazak: az objektív valóságot objektívan tükrözik. Az egész eljárás során, a döntésben, a tényállás-megállapításnál szintén az „objektív v a l ó ­ ságot a d e k v á t a n t ü k r ö z ő tényállás-megállapítás — és a n n a k minden

releváns összefüggését — kell a szocialista büntetőeljárásban t e k i n t e n ü n k a döntéseket kialakító gondolkodás a l p v e t ő t a r t a l m á n a k . " A büntetőítélet meghozatalát megelőző gondolkodási folyamatra h a t ó tényezők áttekintése világosan r á m u t a t a z o k r a a nehézségekre, amelyekbe a döntési tevékenység komplex, interdiszciplináris elemzése ütközik. A döntési tevékenység vizsgálati módszerei k ö z ü l az író a sajátosan jogi elemzésre helyezi a fő hangsúlyt, kiemelve, hogy a büntetőítélet elsősor­ ban perjogi intézmény. A bírósági ítéletalkotás n a g y o n összetett, a r e p r o d u k t í v gondolkodás bizonyos jellegzetességei mellett elsősorban a gondolkodás minden speci­ fikumának megfelelő problémamegadó gondolkodási folyamata eredmé­ nye. A m u n k a a döntési tevékenységet úgy vizsgálja, h o g y az egyes, sajátos döntési részműveleteket, a különböző jellegű döntéseket, a döntések t á r ­ gyának, feladatának megfelelően jogi, ismeretelméleti, logikai, lélektani, stb. jelenségként tárgyalja. H a n g s ú l y o z z a , hogy a jogalkalmazás logikája hallatlanul nagy terület, melynek még határterületei is bizonytalanok. A m u n k á b a n kifejtett álláspont szerint a büntetőítéletet nem egyetlen szillogizmusnak, hanem következtetések, szillogizmusok rendszerének kell tekintenünk. A második fejezet — A büntetőítélet kialakulási folyamata — a t á r g y ­ k ö r t h á r o m részre b o n t v a tárgyalja. A z első részben m i n d j á r t leszögezi, hogy az ítéletalkotásnak m i n t gon­ dolkodási f o l y a m a t n a k az a sajátossága, hogy a z egész ítélkezési tevé­ kenység m e g h a t á r o z o t t perjogi előírások k ö z ö t t történik. A büntetőítéletnek az a sajátossága, h o g y a z egyes döntések t a r t a l m á t adó kijelentések nem a fogalomalkotás eszközei. Valójában a z o n b a n itt is egyrészt k o n k r é t jelenségek, t á r g y a k , fogalmak, másrészt pedig ismeret­ elméleti, jogi, pszichikai tények és természeti törvényszerűségek, tények k ö z ö t t állapít meg kapcsolatokat és h a t á r o z z a meg ezek jogi k ö v e t k e z ­ ményeit. A z ítéletalkotási folyamat sok egymásba fonódó mozzanatból, össze­ kapcsolódó műveletsorozatból áll, amely az ítéletalkotási folyamat a l a p ­ műveleteiből, a döntésekből tevődik össze. A megítélési folyamat részletei, mind pedig ezek a műveletek annyira egymásba kapcsolódnak, hogy azo­ k a t egymástól élesen elhatárolni gyakorlatilag n a g y o n nehéz. A z ítéletalkotásra nagy hatással v a n a bíró jogtudata. A bírói döntés lényeges eleme a céltudatosság. Ezen belül a k o n k r é t ügyben a döntési tevékenységet a jogtudat irányítja. A z egész tevékenység során a bíró jog­ t u d a t a mint általános jogi meggyőződés, mindenekelőtt az obejktív igaz­ ságra való törekvést jelenti. A jogtudat változó mértékben, de minden érdemi döntésben közrehat. A bíró j o g t u d a t á n a k alapvető eleme a jogi fogalmak, az anyagi és eljárási jogszabályok ismerete, egyszóval a jog­ ismeret.

A megismerési és az elbírálási f o l y a m a t során a b í r ó a z általános, a jogi n o r m a t a r t a l m a , és az egyes, z k o n k r é t egyedi tény k ö z ö t t teremt kapcsolatot. Ehhez a p r o b l é m á h o z kapcsolódik az ügyretartozás kérdése, a m i t a szerző részletesen feldolgoz, majd megállapítja: „ A z ügyretartozás kérdésének elbírálásánál, az ítélet kialakulása során két sajátosan jogi m ű ­ velet: egy ténymegállapító és egy jogértelmező művelet kapcsolódik egybe". A z ítéletet kialakító gondolkodási folyamat részletei elsősorban úgy vizsgálhatók, mint pszichikus jelenségek. A z ítéleti döntések kialakításá­ nak vizsgálatánál abból indul ki, h o g y a z i t é l e t a l k o t á s elsősorban p r o b ­ lémamegoldó gondolkodási tevékenység, amelyben a megoldandó p r o b ­ léma egy k o n k r é t jelenség feltárása és bebizonyítása, valamint az ahhoz fűződő jogkövetkezmények megállapítása. Az ítéletalkotás egyben logikus tevékenység is. A formális logika az eseti döntéseknél nem mellőzhető, h a b á r n e m elégséges az objektív igaz­ ság megismeréséhez. A z ítélet szerkezeti elemeit végső formájukban egyegy kijelentés, ítélet fejezi ki. Bár lényeges szerkezeti elemek ilyen egy­ szerű kijelentések formájában fogalmazódnak meg, rendszerint bonyolult műveletek eredményei. A z egyes összetevők sokszor megszámlálhatatlan szillogizmus konklúzióiként jönnek létre. A következtetés a bírói gondolkodási tevékenység egyik legfontosabb művelete. A megismerési folyamatban a következtetésnek, egy sajátos for­ mája, a bizonyítási következtetés játszik nagy szerepet. A bizonyítási lo­ gikában a legáltalánosabb gondolkodási művelet az analízis, szintézis, indukció és dedukció. N a g y o n fontos logikai tényező a bírói döntések kialakításában a bizonyítás is. A megismerésben rendkívüli szerep jutott a bizonyításnak. A n n y i r a fontos szakasza az ítéletalkotási folyamatnak, hogy ismérve volt a törté­ nelem folyamán kialakult két alapvető bizonyítási rendszernek: a sza­ bad és a k ö t ö t t bizonyítási rendszernek. A döntések kialakításakor a bizonyítási tevékenységekben, amely egy­ mástól eltérő műveletekből áll, n a g y o n összefonódnak a lélektani, logi­ kai, filozófiai és jogi elemek. A bizonyítás az ésszerű meggyőződést ki­ alakító művelet. ;

A bizonyítékok bírói értékelése a megismerési folyamatba bekapcsolódó értékelési művelet pszichikai szemszögből elsősorban problémamegoldó gondolkodási művelet. A bizonyítékok értékelése sajátosan bírói tevé­ kenység, összetett jellegű gondolkodási és elhatározási művelet. Jellemzője a latolgató, a d a t o k a t egymással összehasonlító műveletek láncolata. A bizonyító a d a t o k bírói értékelése a tényállás-megállapítás v o n a t k o ­ zásában az ítélethozatalt közvetlenül megelőző analizáló-szintetizáló, el­ lenőrző művelet. A z értékelés nemcsak jogi, h a n e m elsősorban pszichikai­ logikai elemekből álló problémamegoldó gondolkodási művelet. Leglé­ nyegesebb alkotóelemei a k ö v e t k e z ő k : (a) az összegyűjtött a d a t o k , (b)

mindenoldalú ellenőrzése, (c) a z egyes a d a t o k bizonyító erejének analízise, v a l a m i n t a többi a d a t t a l való szintetizálása, (d) az ellentétes k ö v e t k e z ­ tetésekre alapot a d ó bizonyító a d a t o k egybevetése és (e) mindezek alapján a bíróság döntése a r r ó l , hogy egy a d a t o t tényállás megállapításának a l a p ­ jául bizonyítékként elfogadjon, illetőleg a z ettől eltérő minden más a d a t o t a bizonyítékok k ö r é b ő l kizárjon. A szerző taglalja az ésszerű meggyőződés kialakulásának kérdését is. K é t tényezőt kell kivizsgálni. Az objektívat, a valóságnak a b í r ó t u d a ­ t á r a h a t ó jelenségeit és a szubjektívat vagyis a bíró szubjektív adottságait. A z ésszerű meggyőződés alapja a t u d a t r a h a t ó objektív valóság. A z erről kialakult ésszerű meggyőződés a bizonyíték értékelés-eredményének meg­ felelő t u d a t i állapotot jelenti. A z ésszerűség t o v á b b á azt is jelenti, hogy a bíróság az objektív valóságban végbement folyamat rekonstruálása cél­ jából felhasznál m i n d e n t u d o m á n y o s és tapasztalati eszközt, amellyel a rekonstrukció igazságát be tudja m u t a t n i . A z ésszerűség mindezek mellett a szubjektív elemek k o r l á t o z á s á t v a g y éppen kizárását is jelenti. A meggyőződés az ésszerűség szintjén a szub­ jektív hiedelem színvonaláról az objektív ismeret színvonalára emelkedik. A meggyőződés a bebizonyított ismereteken alapszik, amelyek létrehoz­ z á k a bíró szilárd nézetét, hogy a tényállás-megállapítás pontos megfe­ lelője a valóságnak. A z ésszerű jelző perjogi fogalom azt jelenti, hogy a meggyőződés a lefolytatott eljárás során ellenőrzött és megvizsgált olyan bizonyítékok és a z a z o k a t egybekapcsoló érvek: a bizonyosság alapján a l a k u l t ki, amely általános meggyőző hatást kelt. A második fejezetben foglalkozik még többek k ö z ö t t a büntetés kisza­ básának kérdéseivel is, és megállapítja: „ . . . ismerünk több o l y a n m e g ­ oldást, amelyek ezt a műveletet bizonyos mértékben mechanizálni törek­ szenek, s az eseti ítélkezésnél is számtanilag kidolgozott középmértéket a l k a l m a z n a k . . . . A kérdésben k i a l a k u l t v i t a általunk is elfogadható t a ­ nulságai szerint a középmértéket az eseti ítélkezés v o n a t k o z á s á b a n nem lehet egyedüli és közvetlen i r á n y a d ó szempontnak venni. A döntő kritérium csupán az egyedi ügyekben kiszabott büntetések eredményessége lehet." A h a r m a d i k fejezet címe: A meghozott ítélet szerkezete. Ebben a fejezetben többek k ö z t vizsgálja az ítélet igazságosságának, a büntetőítélet t a r t a l m i követelményének kérdését. Felfogása szerint a z ítélet igazsága és igazságossága k é t egymástól e l h a t á r o l h a t ó fogalom. A z ítélet igazsága a z objektív valóság és a n n a k tükröződése k ö z ö t t i viszonyt, adekvátságot jelent. A z igazságosság viszont a legszélesebb értelemben a társadalmi, politikai, jogi intézmények által történetileg a d o t t értékítélet. A z igazság logikai, az igazságosság erkölcsi kategória.

A m ű 535 oldal terjedelmű. 860 lábjegyzettel, részletes bibliográfiával, orosz és francia n y e l v ű t a r t a l m i összefoglalással v a n ellátva.

Szeles Illés

JOG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNY A Jugoszláv Jogászok Egyesületének folyóirata 1. szám, 1974. január—március

Tartalom Ur. — Novi ustavni i pravna rtauka, I Članci, 1. Dr. Vladimír VODINELIĆ — Marka i kriminologija, 2. Dr. Mihajlo AČIMOVIĆ — Savremeni problemi represije nehatmh delikata, 3. Petar MALOBABIĆ — Postának i razvitak sudova oružanih snaga Narodnooslobodilačkog rata i revolucije naroda Jugoslavije 1941—1945, II NOVA PRAVO I PRAVNA POLITIKA, 1. Dr. Zorán KOMPANJET — Oblici udruzenog rada i oblici samoupravljanja u visokom "skolstvu, 2. Mr. Miodrag JANIĆ — Napomene o projektu zakona o uzimanju i presađivanju delova ljudskog tela u svrhe lečenja, III POLITIČKA MISAO 1. Franc NOJMAN — Pristupi istraživanju političke vlasti, IV POLITIČKO-PRAVNA ISTORIJA 1. Milovan-Muso SĆEPANOVIĆ — Međuplemenski nezer u Crnoj Gori, V OSVRTI I PRIKAZI 1. Mr. Nikola VISKOVrč — Dr. M. POPOVIĆ, Građa za bibliografiju Teorije driave i prava, 2. Dr. Majda STRÓBL — Dr. M. JOVIČIĆ, Savremeni federaüzam — uporednopravna studija, 3. Dragić RUDIĆ ••— Škola samoupravljača kao ablik masovnog ideološkog obrazovanja. VI HRONIKA DOMAĆIH DOG AD AJ A 1. Novi Savezni, republički i pokrajinski ustavi, 2. Pripremanje novog izdanja Političke enciklopedije, VII IZ SADRŽAJA DOMAĆIH ČASOPISA.

A J o g - és T á r s a d a l o m t u d o m á n y című folyóiratból k é t időszerű tárgya írást ismertetünk. A z egyik a m u n k a - és eszköztársításnak a felsőoktatás­ ban aktuális kérdését taglalja, a másik a z önigazgatók iskolájáról, m i n t a tömeges eszmei nevelés formájáról szól. E m u n k á k szerzője: d r . Z o r á n Kompanjet és D r a g i é Rudié. 1. A társult m u n k a formái a felsőoktatásban. Választ keresve arra a kérdésre, hogy a felsőoktatásban melyek a t á r ­ sult m u n k a legkedvezőbb formái, a szerző a t u d o m á n y o s m u n k a és a z oktatás egységéinek elvéből indul k i . A z egyetemi és főiskolai o k t a t á s csak

a k k o r eredményes, h a összekapcsoljuk a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á v a l úgy, hogy az e téren dolgozók egyidejűleg végezzenek szervezett t u d o m á ­ nyos m u n k á t és tanítsanak. És éppen az egységes t u d o m á n y o s és pedagógiai m u n k a az a l k o t m á n y ­ ban meghatározott m u n k a f o l y a m a t i egész első és nélkülözhetetlen a l k o t ó ­ eleme a társultmunka-alapszervezetek felsőoktatásban való megszervezé­ sének. A m u n k a f o l y a m a t egész fogalmának második eleme a r o k o n t u d o m á ­ nyok t u d o m á n y o s és oktatási egysége (orvos-, közgazdasági, műszaki és más t u d o m á n y ) . A gazdasági és a t á r s a d a l m i fejlődés szükségessé teszi a homogén t u d o m á n y o s egészek részeinek t u d o m á n y o s és oktatási k o m b i n á ­ lását, amelyeket a z u t á n a társult m u n k a külön egészeként szerveznek meg a felsőoktatásban (interdiszciplináris t a n u l m á n y o k ) . Ezek szerint a felsőoktatásban a m u n k a f o l y a m a t i egészet a csaknem ál­ landóan összekapcsolt t u d o m á n y o s és oktatási ágakban dolgozók és az egyetemisták alkotják. A társultmunka-alapszervezet létrehozásának másik nélkülözhetetlen a l ­ kotórésze a társult dolgozók közös m u n k á j á n a k eredménye, amely érték­ ként k i m u t a t h a t ó a piacon v a g y a munkaszervezetben. A felsőoktatásban ez az alkotóelem a k k o r létezik, ha a közös m u n k a eredménye k i m u t a t ­ h a t ó a m u n k a szabad cseréjében, azok munkájával, a k i k szükségleteiket közvetlenül v a g y a társult m u n k a szervezetei és az érdekközösségek által elégítik ki. Ezért azok a dolgozók és egyetemisták, akik egy t u d o m á n y o s és o k t a ­ tási m u n k a f o l y a m a t i egészet alkotnak, melyben a m u n k a eredménye a m u n k a szabad cseréjében értékként k i m u t a t h a t ó , a munkaszervezetben megszervezik a társultmunka-alapszervezetet, kivéve h a a m u n k a f o l y a ­ mati egész a munkaszervezeten kívül van, és maga is munkaszervezet. A t u d o m á n y o s k u t a t ó k és pedagógusok társultmunka-alapszervezetüket (kar, intézet), az együttműködés és a m u n k a összehangolása végett más t u d o m á n y o s és oktatási intézménnyel együtt munkaszervezetté (egyetem­ mé) társíthatják. A k a r o k az egyetemen, vagyis az összetett munkaszervezetben össze­ egyeztethetik m u n k á j u k a t , megoszthatják a feladatokat, társíthatják m u n ­ k á j u k a t és eszközeiket, létrehozhatják a t á r s u l t m u n k a közös szervezeteit, mindezt a társulásról szóló önigazgatási megegyezés értelmében. A társult egyetemen a k a r mint munkaszervezet lehet kicsi, amelynek nincs különb társultmunka-alapszervezete, n a g y o b b , melyben van és végül nagy, amelyet a társult m u n k a alapszervezeteinek közösségei alkotnak. A z egyetemhez t á r s u l h a t n a k különböző integrált gazdasági szervezetek és intézmények is. H a azt akarjuk, hogy a t u d o m á n y és az o k t a t á s fejlődjön, nem szabad elválasztanunk a gyakorlattól, ezért az egyetemhez t á r s u l h a t n a k gazda­ sági és más munkaszervezetben m ű k ö d ő t u d o m á n y o s kutatóintézetek is.

A k a r o k ügyviteli társulásáról szóló szerződéssel ügyviteli társult szer­ vezetet h o z h a t n a k létre, és ily m ó d o n is teljesíthetik a z egyetem felada­ tait. A z integrációnak a k k o r ilyen a formája, h a a társult munkaszervezetek együttműködése rövid ideig t a r t , n e m t ú l szoros, és egymástól függenek. A munkaszervezetek önigazgatási megegyezéssel alakulnak összetett t á r ­ sult munkaszervezetté. E d d i g még n e m beszéltünk a t á r s u k t u d o m á n y o s m u n k á n és o k t a t á s o n kívüli társult m u n k á r ó l (adminisztráció, k ö n y v t á r , számvevőség, műszaki és segédszolgálat stb.) azaz a felsőoktatási intézmények adminisztráció­ járól. A J S Z S Z K alkotmánytervezete szerint (30. szakasz), ha az adminiszt­ ráció csak egy társukmunka-alapszervezet ügyeit intézi, a k k o r a z illető társultmunka-alapszervezethez t a r t o z i k . H a viszont t ö b b t á r s u k m u n k a - a l a p s z e r v e z e t ügyeit intézi (pl. egy k a r o n , vagy több, esetleg az egyetem összes társultmunka-alapszervezeté­ nek ügyeit), a k k o r dolgozói közösség státusa v a n . H a m e g v a n n a k a feltételek ahhoz, hogy az itt dolgozók megszervezzék társukmunka-alapszervezetüket, 'és ha ez nincs ellentétben a z o k n a k a szervezeteknek a céljával és rendeltetésével, amelyeknek az ügyeit intézik, a k k o r megszervezhetik társultmunka-alapszervezetüket. 2. A z önigazgatók iskolája mint a tömeges eszmei nevelés formája. A marxista nevelés szerves része pedagógiai rendszerünknek. Legfon­ tosabb feladata a mai szocialista ember, az önigazgatást gyakorló dolgozó eszmei-politikai képzése, hogy képes legyen önállóan, bírálóan és a l k o t ó a n gondolkodni, megérteni és megmagyarázni a társadalmi jelenségeket és viszonyokat az önigazgatású társadalomban. A z eszmei-politikai nevelés célja nemcsak az informálás és az, h o g y a dolgozókat megismertesse a klasszikus meg a m a i marxizmus eredményeivel, h a n e m hogy megtanítsa a dolgozókat marxista m ó d o n gondolkodni, m e r t így önigazgatási gya­ k o r l a t u n k b a n marxista m ó d o n elemezhetik a t á r s a d a l m a t . Abból kiindulva, h o g y milyen fontos szerepe és jelentősége v a n az esz­ mei-politikai nevelésnek a szocialista önigazgatási rendszer továbbfejlesz­ tésében, a belgrádi Politikai T u d o m á n y o k K a r á n a k Politikai T u d o m á n y o k Intézete 1970-ben felmérte a tömeges marxista nevelés helyzetét Szerbia területén. A felmérés eredménye r á m u t a t o t t arra, h o g y a dolgozók nagy érdeklődést tanúsítanak az eszmei-politikai nevelés iránt, és hajlandóak továbbképzésre. A z említett eredmények alapján dolgozták ki az önigazgatók iskolá­ jának tantervét is. A t a n t e r v felöleli társadalmi, gazdasági és politikai életünk minden kérdését, amely a dolgozók s z á m á r a lehetővé teszi a valóság teljesebb megismerését, a z önigazgatásban v a l ó a k t í v részvételüket stb.

A z önigazgatók iskolájának elsődleges feladata, hogy a dolgozókat a társadalmi és politikai szervezetek vezetőit és az önigazgatási szervek tagjait eszmei továbbképzésében részesítse, és felkészítse az önigazgatási feladatok sikeres elvégzésére. Az iskola tanterve nem z á r t és statikus, h a ­ nem dinamikus, amelyet állandóan felfrissítenek és összehangolnak a hall­ gatók igényeivel és szükségleteivel. Az iskola nemcsak a szervezett m u n ­ ka egyik formája, hanem elsősorban az önálló m u n k á t támogatja. Ezért lehet hallgatója mindenki, tekintet nélkül iskolai végzettségére, k o r á r a , munkaidejére és állandó tartózkodási helyére. A z iskola tantervét úgy állították össze, hogy a marxista ismereteken kívül t a r t a l m a z z a szocialista t á r s a d a l m u n k továbbfejlesztésének legjelen­ tősebb kérdéseit is. A z oktatásban a hallgató és a k o n z u l t á n s vesz részt az irodalom, a rádió, a televízió és a sajtó által. A hallgató önkéntes jelentkező, de az önkéntesség m e g h a t á r o z o t t t á r ­ sadalmi feltételekből adódik, amelyek n y o m á n az önigazgatást gyakorló dolgozó maga belátja a marxista és az eszmei-politikai nevelés szüksé­ gességét, tehát tudatosan kapcsolódik be a rendelkezésére álló m u n k a ­ formába. A z önképzés alapja a szakirodalom.A hallgató csak a szakirodalom önálló feldolgozása után megy konzultációra. Az oktatási rendszerben nagy szerepe van a konzultánsnak, aki n e m azonos az előadóval. Feladata az o k t a t á s megszervezése, irányítása és vezetése. A konzultáláson röviden vázolja a megvitatásra v á r ó témát, majd válaszol a hallgatók kérdéseire. A konzultálás tulajdonképpen vita és eszmecsere. A t a n t e r v anyaga négy témakörre oszlik: A társadalom és a társadalmi fejlődés marxista elmélete (bevezetés), Jugoszlávia politikai rendszerének alapjai; Jugoszlávia gazdasági rendszerének alapjai; A t á r s u l t m u n k a ­ alapszervezetek. Emellett a feltüntetett kiegészítő irodalom lehetővé teszi az egyes társadalmi jelenségek alapos tanulmányozását. A bevezetésben kiemeli a társadalom és a politika marxista elméleteit, a szocialista társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, t o v á b b á a t á r ­ sadalmi, gazdasági és politikai jelenségek átalakulását a mai kapitaliz­ musban és a szocializmusban. Megemlíthetnénk még a következő t é m á k a t is: a munkásosztály történelmi szerepe a t á r s a d a l o m és az önigazgatás fejlesztésében, e feladatok teljesítésének formái és eszközei, aktuális m u n ­ kásellenes eszmék stb. A z első rész önigazgatású társadalmi és politikai rendszerünk alapjaira és jellegzetességeire vonatkozik. T a n u l m á n y o z z a önigazgatású társadalmi közösségünk szociálpolitikai viszonyait, továbbá az önigazgatási helyi közösségek és érdekközösségek, a t a r t o m á n y i , köztársasági és szövetségi politikai rendszer kérdéseit. Külön hangsúlyt helyez a küldöttrendszer

elemzésére. E z t a részt az alkotmányosságról és a törvényességről szóló rész zárja. A második rész gazdasági és szociális rendszerünk alapfogalmait dol­ gozza fel. Tárgyalja a társadalmi termelés, a gazdasági újratermelés és együttműködés, a tervezés és általában a társadalmi m u n k a társításának kérdését, továbbá a szolidaritás szerepét, világpiaci helyzetünket, az ag­ rárpolitika elveit stb. A h a r m a d i k rész témaköre a társult v á l l a l a t o k a t m i n t a társulás álta­ lános formáit elemzi, továbbá megvizsgálja a társult m u n k a szervezetei­ nek alapjellegzetességeit és általában a társult m u n k a v i s z o n y o k önigaz­ gatású n o r m a t í v szabályozását.

I.

TÁRGYMUTATÓ

A / T A N U L M Á N Y O K ÉS C I K K E K

szám old. Tudományos * * *: A Jugoszláv Kommunista Szövetség feladatai munka és kutatás a tudomány fejlesztéseben 5/6 126 Bibliográfia

Kongresszusok, konferenciák

MATIJEVICS Lajos: A mai Jugoszlávia területére vonatkozó cikkek a Magyar Nyelvőrben, 1872— 1972-ig 4 CSORBA István: A nemzetközi gazdasági integráció távlatai a budapesti közgazdász világkong­ resszus tükrében 4 LAKI László: A káderek és a technikai-technoló­ giai fejlődés 2/3 LAKI László: Az elégtelenül fejlett köztársaságok és Kosovo Tartomány gyorsabb fejlesztésének lehe­ tőségei 5/6 REHÁK László: A Szarajevói Egyetem tudomá­ nyos értekezlete a nemzeti kisebbségekről . . . 2/3

99

179 161

165 173

Könyvkiadás

Vera P I L I Ć : A Szerb Szocialista Köztársaság kia­ dói tevékenységének eszmei-politikai vonatkozásai 2/3 179

Sajtótörténet

D I E T R I C H Gyula: Typograph & Typographicum 2/3 129

Szociográfia

* * *: Írások a Szervezett Munkásból

Politika

Aleksandar ĐURĐEV: A marxista értelmezésű kommuna tanulmányozásának elméleti megközelí­ tése 2/3 SZELES Illés: Az elégtelenül fejlett területek gyor-

4

213

7

sabb fejlődését előremozdító törvény

intézkedésekről szóló 2/3

27

Nemzeti és nemzetiségi kérdés

Naste ČALOVSKI: Jugoszlávia külpolitikájáról, a fajüldözés valamennyi formájának megszüntetéséről, a faji, népcsoporti és nemzeti kisebbségek problémái­ nak összességéről 1 133 Vladimír KLEMENČIČ: A karintiai szlovének idő­ szerű szociális és földrajzi problémái 2/3 141 Atif PURIVATRA: A bosznia-hercegovinai muzul­ mánok nemzeti jellegéről 4 73 Gyura VARGA: A vajdasági ruszinok kulturális életének néhány alapeleme 2/3 106

Nemzetközi kapcsolatok

Faruk REDŽEPAGIĆ: Az úgynevezett energiavál­ ság és a „két Amerika dialógusa" Mexikóban . . 2/3

Kommunista párt

Dura K N E 2 E V I Ć : A Vajdasági KSZ tartományi tisztújító értekezletei küldötteinek és a tartományi bizottság tagjainak szociális, és professzionális jel­ lemzői 1 Dušan P O P O V I Ć : A Jugoszláv Kommunista Szö­ vetség tizedik kongresszusa 4

Politikai gazdaságtan, közgazdaságtan

Durica A C I N : A nemzetközi kereskedelem elméié­ tének áttekintése és elemzése 1 Radovan BOŽOVIĆ: A holt munka mint a személyi jövedelem elosztási politikájának tényezője . . . 1 SZÁM Attila: A globális gazdasági struktúra sajá­ tosságai hazánkban 4 T Ó T H Anna: Rosa Luxemburg A tőkefelhalmozás c. munkájában Marx társadalmi újratermelési elmé­ letére tett megjegyzéseinek elemzése 1

49

25 197

44 107 41

7

Marxizmus

Josip BROZ T I T O : A marxista elmélet fejlesztése 5/6 123 Dragan G. N I N Č I Ć : Marx és Engels dialektikus materialista világnézete és a műveikben rejlő ki­ bernetikai elemek 4 29

Önigazgatás

Aleksandar ĐURĐEV: A küldöttrendszer és az ön­ igazgatás 4 M Á R T O N István: Az önigazgatás eszméje . . . 1

89 99

FEJŐS I. István: A chilei rézbányák államosításá­ nak nemzetközi jogi kérdései 2/3

34

Jog Nevelés,

oktatás

PALUSEK Béla: A felnőttképzés gazdasági-társa­ dalmi szükségessége 4 T Ó T H Lajos: Oktatásunk az önigazgatás rendsze­ rében 5/6

7 7

Természetvédelem SOMOGYI Sándor: Talajvédelem mint a környe­ zetvédelem részkérdése és az élelemtermelés . . 1 SZALMA József: Az emberi környezet védelmének jogi eszközeiről a JSZSZK Alkotmánya rendelke­ zéseinek tükrében 1

76

Képzőművészet

BÁNYAI János: A kéztartás művészete .

57

Nyelvtudomány

MOLNÁR CSIKÓS László: Szociolingvisztikai vizs­ gálatok a Dunatájon. Nyelvhasználati felmérés a zombori község területén 5/6

76

Irodalom

BORI Imre: Két díj 5/6 159 BOSNYÁK István: Sinkó Ervin és a krisztianizmus (1919—1927) 5/6 38

Életrajz

Milán MALI: Blagoje Parović

Történelem

Ljubivoje CEROVIĆ: A vajdasági egyetemi hallga­ tók haladó mozgalma 1935—1941-ig . . . . 2/3 58 GAÁL György: A munkások gazdasági és szociális helyzete a Krámer testvérek gyárában (1919— 1929). A szakszervezeti mozgalom. Forradalmi je­ lenségek a háború utáni Üjvidéken 5/6 139 Slavko GAVRILOVIĆ: Ruszinok a Vajdaságban a X V I I I . század közepétől a X I X . század közepéig 2/3 87 Slavica HREČKOVSKI: A szlavóniai cseh és szlo­ vák lakosság bekapcsolódása a népfelszabadító mozgalomba 5/6 84 Jan KOPČOK: Szlovákok a népfelszabadító harc­ ban 5/6 96 Branislav VRANJEŠEVIĆ: Ruszinok a Vajdaságban 1849-től a X I X . század 80-as éveiig 2/3 94

1

117

B/ S Z E M L E A frankfurti iskola jeles képviselőjének irodalom­ szociológiai könyve (HALÁSZ Anikó) . . . . 2/3 Eric Hobsbawm: Primitív lázadók (MÁRTON Ju­ lianna) 5/6 Dr. Ivan Jelié: A Horvát Kommunista Párt 1937— 1941 (Đorđe MILANOVIĆ) 1 Jugoszláv gazdasági jelenségek időszerű problémái c. könyvéről (SISA Irén) 1 Lőrinc Péter: Bánát magyar nyelvű társadalomtudo­ mánya a századforduló idején 1880—1918 (BURÁ­ NYI Nándor) 1 Dr. Jovan R. Marjanovié: A küldöttrendszer és a politikai képviselet (Đura KNEŽEVIĆ) . . . . 4

210 187 176 168

149 237

Új szempontokat hozó régészeti kutatások. Nagy Sándor: Dombó, Kövek sorozat, Forum Könyv­ kiadó, 1974 4 Nastava povijesti, (Történelemtanítás), 1., 2./1974 (GAÁL György) 2/3 A nemzeti kérdésre vonatkozó jugoszláv gyakorlat és elmélet összegező tanulmánykötet i(BAJAGIĆ Ve­ ronika) 4 Népfelkelés Jugoszláviában 194l4>en és Európa (GAÁL György) 5/6 Miloš Nikolić önigazgatás-szociológiai könyvéről (REHÁK László) 1 Poljoprivreda i urbanizacija Vojvodine (Vajdaság mezőgazdasága és urbanizációja) (SOMOGYI Sán­ dor) 2/3 A Savremenost című folyóirat két számáról (az 1974. évi 1. és 2. szám) (Aleksandar ĐURĐEV) 5/6 Az újvidéki Jogtudományi Kar tudományos-kutató­ munkával foglalkozó intézete (SZELES Illés) . . 2/3

242 213

233 179 155

203 182 207

II.

IDŐRENDI MUTATÓ

1. T Ó T H Anna: Rosa Luxemburg A tőkefelhalmozás c. munkájából Marx társadalmi újratermelési elmé­ letére tett megjegyzéseinek elemzése Dura K N E 2 E V I Ć : A Vajdasági KSZ tartományi tisztújító értkezletei küldötteinek és a tartományi bi­ zottság tagjainak szociális és professzionális jellem­ zői Durica A C I N : A nemzetközi kereskedelem elméleté­ nek áttekintése és elemzése SZALMA József: Az emberi környezet védelmének jogi eszközeiről a JSZSZK Alkotmányi rendelkezé­ seinek tükrében SOMOGYI Sándor: Talajvédelem mint a környezet­ védelem részkérdése és az élelemtermelés . . . . Műhely

Dokumentum Tájékozódás

Szemle

7

25 44

76 86

MÁRTON István: Az önigazgatás eszméje . . . . Radovan BOŽOVIĆ: A holt munka mint a személyi jövedelem elosztási politikájának tényezője . . .

107

Milán MALI: Blagoje Parović

117

Naste ČALOVSKI: Jugoszlávia külpolitikájáról, a fajüldözés valamennyi formájánaik megszüntetéséről, a faji, népcsoporti és nemzeti kisebbségeik problémái­ nak összességéről BURÁNYI Nándor: Lőrinc Péter: Bánát magyar nyelvű társadalomtudománya a századforduló idején 1880—1918 REHÁK László: Miloš Nikolić önigazgatás-szocioló­ gia könyvéről SIS A Irén: Jugoszláv gazdasági jelenségek időszerű problémái c. könyvről Đorde MILANOVIĆ: Dr. Ivan Jelié: A Horvát Kommunista Párt 1937—1941

99

133

149 155 168 176

2—3. Aleksandar ĐURĐEV: A marxista értelmezésű ikommuna tanulmányozásának elméleti megközelítése . . SZELES Illés: Az elégtelenül fejlett területek gyor­ sabb fejlődését előremozdító intézkedésekről szóló törvény FEJŐS I. István: A chilei rézbányák államosításának nemzetközi jogi 'kérdései Faruk REDŽEPAGIĆ: Az úgynevezett energiaválság és a „két Amerika dialógusa" Mexikóban . . . . Ljubivoje CEROVIĆ: A vajdasági egyetemi hallga­ tók haladó mozgalma 1935—1941-ig Slavko GAVRILOVIĆ: Ruszinok a Vajdaságban a XVIII. század közepétől a X I X . század közepéig . Branislav VRANEŠEVIĆ: Ruszinok a Vajdaságban 1849-től a X I X . század 80-as éveiig Gyura VARGA: A vajdasági ruszinok kulturális éle­ tének néhány alapeleme

106

Műhely

D I E T R I C H Gyula: Typograph & Typographicum .

129

Tájékozódás

Vladimír KLEMENČIČ: A karintiai szlovének idő­ szerű szociális és földrajzi problémái

141

Szimpozion

Dokumentum

Szemle

7

27 34 49 58 87 94

LAKI László: A káderek és a technikai-technológiai fejlődés REHÁK László: A Szarajevói Egyetem tudományos értekezlete a nemzeti kisebbségekről

173

Vera PILIĆ: A Szerb Szocialista Köztársaság kiadói tevékenységének eszmei-politikai vonatkozásai . .

179

161

SOMOGYI Sándor: Poljoprivreda i urbanizacija Vojvodine (Vajdaság mezőgazdasága és urbanizá­ ciója) 203 SZELES Illés: Az újvidéki Jogtudományi Kar tudo­ mányos-kutatómunkával foglalkozó intézete . . . 207 HALÁSZ Anikó: A frankfurti iskola jeles képvise­ lőjének irodalomszociológiai könyve 210 GAÁL György: Nastava povijesti, (Történelemta­ nítás), 1., 2./1974 213

4. PALUSEK Béla: A felnőttképzés gazdasági-társadal­ mi szükségessége Dragan G. N I N Č I Ć : Marx és Engels dialektikus materialista világnézete és a műveikben rejlő kiber-

netikai elemek SZÁM Attila: A globális gazdasági struktúra sajátos­ ságai hazánkban BÁNYAI János: A kéztartás művészete . . . . . Atif PURIVATRA: a bosznia-hercegovinai muzul­ mánok nemzeti jellegéről Műhely

Dokumentum

Szimpozion

29 41 57 73

Aleksandar ĐURDEV: A küldöttrendszer és az ön­ igazgatás

89

MATIJEVICS Lajos: A mai Jugoszlávia területére vonatkozó cikkek a Magyar Nyelvőrben, 1872— 1972-ig

99

CSORBA István: A nemzetközi gazdasági integráció távlatai a budapesti közgazdász világkongresszus tükrében

179

Jelen és múlt

Dušan P O P O V I Ć : A Jugoszláv Kommunista Szövet­ ség tizedik kongresszusa 197 * * * : írások a Szervezett Munkásból 213

Szemle

BAJAGIĆ Veronika: A nemzeti kérdésre vonatkozó jugoszláv gyakorlat és elmélet összegező tanulmány­ kötet Đura KNEŽEVIĆ: Dr. Jovan R. Marjanovié: A küldöttrendszer és a politikai képviselet . . . . J U N G Károly: Űj szempontokat hozó régészeti ku­ tatások. Nagy Sándor: Dombó, Kövek sorozat, Fo­ rum Könyvkiadó, 1974

233 237

242

5—6. T Ó T H Lajos: Oktatásunk az önigazgatás rendszeré­ ben BOSNYÁK István: Sinkó Ervin és a krisztianizmus (1919—1927) MOLNÁR CSIKÓS László: Szociolingvisztikai vizs­ gálatok a Dunatájon. Nyelvhasználati felmérés a zombori község területén Slavica HREČKOVSKI: A szlavóniai cseh és szlo­ vák lakosság, bekapcsolódása a népfelszabadító mozgalomba Jan KOPČOK: Szlovákok a népfelszabadító harc­ ban Dokumentum

Josip BROZ T I T O : A marxista elmélet fejlesztése . * * *: A Jugoszláv Kommunista Szövetség feladatai a tudomány fejlesztésében

7 38

76

84 96 123 126

Jelen és múlt

GAÁL György: A munkások gazdasági és szociális helyzete a Krámer testvérek gyárában (1919—1929). A szakszervezeti mozgalom. Forradalmi jelenségek a háború utáni Újvidéken

139

Tájékozódás

BORI Imre: Két díj

159

Szimpozion

LAKI László: Az elégtelenül fejlett köztársaságok és Kosovo Tartomány gyorsabb fejlesztésének lehető­ ségei . .

165

Szemle

GAÁS György: Népfelkelés Jugoszláviában 1941-ben és Európa Aleksandar DURDEV: A Savremenost című folyó­ irat két számáról (az 1974. évi 1. és 2. szám) . . . M Á R T O N Julianna: Eric Hobsbawm: Primitív lá­ zadók

179 182 187

III. A S Z E R Z Ő K

NÉVMUTATÓJA

ACIN, Durica 1—44 BAJAGIĆ, Veronika 4—233 BÁNYAI János 4—57 BORI Imre 5/6—159 BOSNYÁK István 5/6—38 B 0 2 0 V I Ć , Radovan 1—107 BROZ TITO, Josip 5/6—123 BURÁNYI Nándor 1—149 CEROVIĆ, Ljubivoje 2/3—58 ČALOVSKI, Naste 1—133 CSORBA István 4—179 D I E T R I C H Gyula 2/3—129 DURĐEV, Aleksandar 2/3—7; 4—89; 5/6—182 FEJŐS I. István 2/3—34 GAÁL György 2/3—213; 5/6—139; 5/6—179 GAVRILOVIĆ, Slavko 2/3—87 HALÁSZ Anikó 2/3—210 HREČKOVSKI, Slavica 5/6—84 J U N G Károly 4—242 KLEMENČIĆ, Vladimír 2/3—141 KNE2EVIĆ, Đura 1—25; 4—237; 5/6—126 KOPCOK, Jan 5/6—96 LAKI László 2/3—161; 5/6—165 MALI, Milán 1—117

MÁRTON István 1—99 M Á R T O N Julianna 5/6—187 MATIJEVICS Lajos 4—99 MILANOVIĆ, Dorde 1—176 MOLNÁR CSIKÓS László 5/6—76 N I N Č I Ć , Dragan G. 4—29 PALUSEK Béla 4—7 PILIĆ, Vera 2/3—179 POPOVIĆ, Dušan 4—197 PURIVATRA, Atif 4—73 REDŽEPAGIĆ, Faruk 2/3—49 REHÁK László 1—155; 2/3—173 SISA Irén 1—168 SOMOGYI Sándor 1—86; 2/3—203 SZALMA József 1—76 SZÁM Attila 4—41 SZELES Illés 2/3—27; 2/3—207 T Ó T H Anna 1—7 T Ó T H Lajos 5/6—7 VARGA, Gyura 2/3—106 VRANEŠEVIĆ, Branislav 2/3—94 ISMERETLEN 4—213; 5/6—126

A „LÉTÜNK" NYOMDÁBAN LEVŐ SZÁMAINAK TARTALMA:

2. SZÁM Körmendi Ferenc Kollár László Szálai Zsuzsanna Grubai Momiilo Ricz Péter

A tudomány és az esztétika viszonyáról A dinamikus programozás alkalmazásának lehetőségei Public relations A büntetőbíráskodási funkciónak az államról a társadalomra való átruházása, mint a büntetőjog egyik új módszere A népvándorláskor problematikája Bácskában

Műhely Rehák László Borza Gyöngyi Szkenderovics Márta

Dimitrije Tucovié munkásságának jelentősége Társadalmi és politikai kritika Tucovié munkáiban Dimitrije Tucovié a Balkán nemzeti felszabadító mozgalmairól

Tájékozódás Dimo Vujovié

A Crna Gora-i állam fejlődésének sajátosságai

Dokumentum Josip Broz Tito

A nemzetek közötti viszony helyes fejlesztése

Jelen Németh István Rodoljub Čolaković

és

múlt

Auschwitz, 1975. Utazásaim

Szemle Molnár Irén Fejős István

Kulcsár Kálmán politika és jogszociológia tanulmánykötetéről Kertész Imre: A tárgyi bizonyítékok elmélete a büntetőeljárási jog és a kriminalisztika tudományában

3—4. SZÁM Ignjat Martin Burány Nándor Bori Imre Tőke István Tarkány Szűcs Ernő

Marx Gothai program kritikája című művének társadalmi-gaz­ dasági vonatkozású tételei Három újság egy sztrájkról Borbély Mihály Nagygazdák és cselédeik a zentai népi anekdoták tükrében Az élő jogi népszokások Európában

Az e g y s é g e s N é p f e l s z a b a d í t ó harmincadik évfordulóján Gaál György Djurdjev

Aleksandar

Front

Az antifasiszta proletár egységfront taktikájának alkalmazása az 1935. évi vajdasági sztrájkmozgalmakban A Szocialista Szövetség időszerű kérdései

Műhely Bodzsóni István Dietrich Gyula

Somló Bódog Adalékok a szabadkai nyomdászok mozgalmához Tájékozódás

Komáromi

]. Sándor

A fogalmak tisztázása

Szimpozion Somogyi

Sándor

Az emberi munka és környezetvédelmének technikai-technológiai és gazdasági lehetőségei

Szemle Botka Ferenc Molnár Verona Csula Mária

A marxizmus alkotó alkalmazásának útján (Móza János: A mai Európa művészete c. monográfiájáról) A kommunális közösségek elméleti és gyakorlati kérdéseiről a Komuna c. folyóiratban Ideje, 1974. 4—5. számáról

5—6. SZÁM A JSZSZK új alkotmányának alapvető jellegzetességei Munkásosztály és értelmiség Az önigazgatói munkásellenőrzésről Svetozar Markovié szocialista eszméi és a szocialista mozgalom csírái Vajdaságban Bodrogvári Ferenc Lukács György a válaszolva kérdező filozófus Kasztori Rudolf A modern biológia fejlődésének iránya Kasza Bálint A világi színészet kezdetei Szabadkán Jovan

Djordjevié Laki László Neca Jovanov Branislav Vranésevié

Műhely Rebák László — Tot Ana

Szociológiai témák Adam Smith Nemzetek gazdasága című művében Dokumentum

Tihomir

Vlaskalic

Elnöki beszámoló a Szerb KSZ központi bizottságának ünnepi ülésén a pártalapítás 30. évfordulóján Jelen

Jovan Veselinov-Zarko

és

múlt

Az autonóm Vajdaság születése Szimpozion

Holló Ferenc

A Thessaloniki-i XX. Állatorvos-világkongresszusról Szemle

Molnár Verona Borza Gyöngyi Molnár Irén Rebák László Molnár Verona

Tomislav Popovié tanulmánya a marxista árelméletről a szocia­ lista önigazgatásban A. Zdravomiszlav könyve a szociológiai kutatások módszerta­ náról A. Rahitov könyve a tudományos ismeret anatómiájáról Űj folyóiratunk az oktatás osztályjellegéről Marksizam u svetu II. évfolyam 1975, 1. szám A probléma megfogalmazásától a kutatásban szerzett eredmé­ nyek értékeléséig

Ipfíínlt XvlllllA — társadalmi, tudományos, kulturális folyóirat. Alapító: Vajdaság Dol­ gozó Népe Szocialista Szövetségének Tartományi Választmánya. Kiadó: Forum Lapés Könyvkiadó Vállalat, Űjvidék. Felelős szerkesztő: dr. Rehák László. Szerkesztőség: 24000 Subotica, Trg slobode 2/1. Szerkesztőségi óra minden pénteken 16^tól 17 óráig. Megjelenik kéthavonta. Ara példányonként 5 dinár, kettős számoké 10 dinár. Előfizetés folyó évre belföldön 25, külföldi címzettre 50 dinár. Megrendelhető: Forum terjesztő részlege, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1.