2009 - 2014
EURÓPAI PARLAMENT Petíciós Bizottság
16.11.2011
KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE Tárgy:
1.
Anneli Manner finn állampolgár és 1 társaláíró által benyújtott 0752/2008. számú petíció a „Kela” nevű finn társadalombiztosítási intézménynél az E121-es egészségbiztosítási nyomtatvány igénylése kapcsán felmerült személyes problémáiról
A petíció összefoglalása
A petíció benyújtója és házastársa sok éve él Németországban, 2004 óta nyugdíjasként. A nyugdíjazás kapcsán a petíció benyújtójának egészségbiztosítója (Techniker Krankenkasse) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet 18. cikkére hivatkozva felhívta a petíció benyújtójának figyelmét, hogy ő és házastársa nem állt elég hosszú ideig biztosítási viszonyban velük, ezért forduljon a finn társadalombiztosítási intézményhez és kérje az E121-es egészségbiztosítási nyomtatvány kiállítását, amelyet például azon nyugdíjasok esetében használnak, akik egy másik EGT-államban települnek le, és dokumentálja, hogy a nyugdíjas az adott állam polgáraival megegyező betegbiztosítási ellátásra jogosult, de ennek költségeit a nyugdíjat folyósító állam állja. A „Kela” azonban visszautasította a kérést anélkül, hogy a petíció benyújtójának vagy a „Techniker Krankenkasse”-nak, amely szintén felvette velük a kapcsolatot, elfogadható magyarázatot adott volna az ügyben. Mivel a petíció benyújtója és házastársa úgy véli, hogy az illetékes finn szociális hatóságok megsértették az EU területén érvényes rendelkezéseket, arra kéri az Európai Parlamentet, hogy tűzze napirendre az ügyet. 2.
Elfogadhatóság
Elfogadhatónak nyilvánítva: 2008. október 22. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól az eljárási szabályzat 202. cikkének (6) bekezdése szerint megtörtént. CM\884044HU.doc
HU
PE421.160v05-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
3.
A Bizottságtól kapott válasz: 2009. február 20.
A 1408/71/EGK rendelet 27. cikke az olyan helyzetekkel foglalkozik, amikor több tagállam jogszabályai szerinti folyósítanak nyugdíjat, és az ellátásokra való jogosultság a lakóhely szerinti országban áll fenn. Abban az esetben, ha a nyugdíjas a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai szerint, valamint egy másik tagállam jogszabályai szerint is kap nyugdíjat, a nyugdíjas – családtagjaival együtt – a lakóhelye szerinti intézménytől részesül betegbiztosítási ellátásban, és az ellátások költségeit ez az intézmény viseli, mintha az érintett nyugdíjas nyugdíját kizárólag az utóbbi állam jogszabályai szerint folyósítanák. A petíció benyújtói azt állítják, hogy a finn intézmény, a KELA szerint Németországban áll fenn betegbiztosítási ellátásokhoz való jog, míg a német intézmény, amely a Techniker Krankenkasse, ezzel ellenkező álláspontra helyezkedett, és megtagadja a petíció benyújtóinak felvételét. A Bizottság a helyzet tisztázása érdekében írni fog a német és a finn hatóságoknak, és kérni fogja az ügy kivizsgálását. Amint megérkezik a válasz, a Bizottság szolgálatai tájékoztatni fogják a Parlamentet.” 4.
A Bizottságtól kapott kiegészítő válasz: 2010. január 22.
Az információkérést követően a német hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a Techniker Krankenkasse beleegyezett, hogy 2007. április 1-jéig visszaható hatállyal kötelező betegbiztosítási fedezetet nyújt a petíció benyújtóinak. Úgy tűnik ezért, hogy a petíció benyújtóinak helyzetét szabályozták, és nincs szükség a Bizottság további fellépésére. 5.
A Bizottságtól kapott válasz: 2011. február 11.
Az Európai Parlamentnek 2010. január 12-én megküldött kiegészítő tájékoztatásban a petíció benyújtói (akik németországi lakosok) azt kifogásolták, hogy a finn társadalombiztosító intézmény (KELA) 2009. november 19-én egy újabb elutasító határozatot adott ki az E-121-es nyomtatvánnyal kapcsolatban. A petíció benyújtói úgy vélik, hogy Finnországnak E-121-es nyomtatványokat kellett volna kiadnia a 2007-ben benyújtott korábbi kérelmük alapján. Kifogásolják, hogy az új – 2007. április 1-jén hatályba lépett – német egészségbiztosítási törvény alapján arra kényszerültek, hogy 2007. április 1-jei visszamenő hatállyal német egészségbiztosításért folyamodjanak. A társadalombiztosítási hozzájárulás összege meghaladja a Németország által fizetett nyugdíj összegét. A petíció benyújtói azt is kifogásolják, hogy egészségbiztosítási fedezet nélkül hagyták őket 2004 és 2007 között. Ezen évek során a petíció benyújtói Németországtól kapták a nyugdíjukat, azonban a német intézmény szerint nem voltak jogosultak kötelező egészségbiztosításra. A petíció benyújtói megtagadták, hogy német önkéntes biztosítást kössenek. A szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós szabályok nem biztosítanak választási lehetőséget, hogy valaki kivonja magát a lakóhelye szerinti tagállam szociális PE421.160v05-00
HU
2/9
CM\884044HU.doc
biztonsági rendszeréből, ha ettől az államtól kap nyugdíjat, és ha a nyugdíjak tekintetében illetékes tagállamban természetbeni ellátásokra való jogosultsággal rendelkezik. Ezért az 1408/71/EGK rendelet 27. cikkével (amelyet 2010. május 1-jétől a 883/2004/EK rendelet 23. cikke váltott fel) összhangban, ha a petíció benyújtói a lakóhelyük szerinti tagállamban természetbeni ellátásokra jogosultak, akkor e tagállam illetékességi körébe tartozik, hogy viselje a petíció benyújtóinak egészségügyi ellátásával kapcsolatban felmerült költségeket. Más lenne a helyzet, ha a petíció benyújtói nem kapnának nyugdíjat a lakóhelyük szerinti államtól. Ha a nyugdíjas a lakóhelye szerinti országban nem jogosult ellátásokra, az 1408/71/EGK rendelet 28. cikke (amelyet a 883/2004/EK rendelet 24. cikke váltott fel) úgy rendelkezik, hogy ennek ellenére részesül ezekben az ellátásokban, amennyiben azokra jogosult lenne a nyugdíjai tekintetében illetékes tagállamok legalább egyikének jogszabályai szerint, ha abban a tagállamban rendelkezne lakóhellyel. Más szóval, ha a nyugdíjas a német jogszabályok értelmében nem jogosult természetbeni ellátásokra, azonban jogosult lenne azokra a finn jogszabályok értelmében, akkor Finnország illetékességi körébe tartozna, hogy viselje az egészségügyi ellátási költségeket és beszedje a társadalombiztosítási járulékokat. A hozzájárulások összegét tekintve, a 883/2004/EK rendelet 2010. május 1-jei hatálybalépéséig a beszedett hozzájárulások nem haladhatták meg az illetékes tagállam által kifizetett nyugdíj összegét. 2010. május 1-jétől a hozzájárulások levonása már nem korlátozódik az illetékes intézmény által kifizetendő nyugdíjra. Az illetékes intézmény ezért figyelembe veheti a más tagállamoktól kapott nyugdíjakat is a tagállam által viselt egészségügyi ellátási költségek mértékéig. A 987/2009/EK rendelet 30. cikke meghatározza, hogy a kifizetett összes nyugdíjból levont járulékok összege semmilyen körülmények között nem lehet magasabb, mint az olyan személytől levont összeg, aki az illetékes tagállamtól azonos összegű nyugdíjat kap. Következtetések A kapott tájékoztatás alapján úgy tűnik, hogy a petíció benyújtói a német jog értelmében nem nyugdíjasként, hanem az inaktívak kategóriájába tartozó személyként vannak biztosítva. A Bizottság fel fogja venni a kapcsolatot a nemzeti hatóságokkal annak kiderítése érdekében, hogy tiszteletben tartják-e a szociális biztonsági rendszerek koordinálásával kapcsolatos elveket, különösen az egyenlő bánásmód elvét. A Bizottság azt követően fogja tovább vizsgálni az ügyet, hogy választ kapott a nemzeti hatóságoktól. A petíció benyújtóit azonban tájékoztatni kell, hogy kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a tekintetben, hogy adott esetben arra utasítsanak egy tagállamot, hogy kiegyenlítse az egyének által az uniós jog adott tagállamnak felróható helytelen alkalmazása miatt elszenvedett veszteségeket. A petíció benyújtóinak ezért azt tanácsoljuk, hogy kártérítés követelése esetén vegyék igénybe a nemzeti jogorvoslati eszközöket, és ügyeljenek a nemzeti eljárásokkal összhangban meghozandó intézkedések tekintetében előírt CM\884044HU.doc
3/9
PE421.160v05-00
HU
határidőkre. 6.
A Bizottságtól kapott válasz (REV III): 2011. június 10.
A petíció A petíció benyújtóitól érkezett, 2010. január 12-i kiegészítő információ kézhezvételét követően az Európai Bizottság felvette a kapcsolatot a német hatóságokkal, hogy megkapja a szükséges információt annak ellenőrzéséhez, tiszteletben tartották-e a szociális biztonság koordinációjára vonatkozó elveket, különösen az egyenlő bánásmód elvét. A német hatóságok 2011. március 9-i válaszukban részletes áttekintést adtak nemzeti rendelkezéseikről és a hatóságok által a petíció benyújtóinak ügyében hozott határozatairól. A Bizottság megjegyzései a petícióval kapcsolatban a) Uniós jogszabályok Az alaprendelet 23. cikkével összhangban az a személy, aki több nyugdíjban részesül, a lakóhely szerinti intézménytől jogosult ellátásokat kapni – amely az ilyen ellátások fizetéséért kizárólagos és végső felelősséggel tartozik –, két feltétellel: a nyugdíjasnak a lakóhely szerinti tagállam nyugdíjjogszabályai értelmében nyugdíjra jogosultnak kell lennie, vagy e tagállam jogszabályai értelmében betegség esetén természetbeni juttatásra kell jogosultnak lennie, kötelező betegségbiztosítási rendszer keretében. Ha ezek a feltételek teljesülnek, a nyugdíjast a lakóhelye szerinti országban „szokványos hazai nyugdíjasként” kell kezelni. b) Nemzeti jogszabályok Azok a németországi lakosok, akik a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerből részesülnek nyugdíjban, a német kötelező nyugdíjbiztosítási rendszer (KVdR) keretében kötelező biztosítással rendelkeznek, amennyiben teljesítik az SGB V (a német társadalombiztosítási kódex V. kötete) 5(1)(11) szakaszában megállapított feltételeket. Az SGB V 5(1)(11) szakaszával összhangban a kötelező nyugdíjbiztosítási rendszerből folyósított nyugdíjra való jogosultság követelményeit teljesítő és ilyen nyugdíjat előzőleg kérelmező személyekre a KVdR keretében általános szabályként kötelező biztosítás vonatkozik, amennyiben a munkavállalás első időpontja és a nyugdíjkérelem benyújtása között az említett időszak második felének legalább 9/10-ében („jogosultsághoz szükséges idő”) az SGB V 10. szakasza értelmében tagsággal vagy biztosítással rendelkeztek. Ami a jogosultsághoz szükséges időszakot illeti, 1993. január 1-je és 2002. március 31-e között az SGB V egészségügyi szerkezetről szóló törvénnyel (Gesundheitsstrukturgesetz) módosított 5(1)(11) szakasza alapján kizárólag a tagként eltöltött kötelező biztosítási időszakokat vagy a kötelező biztosításon alapuló családi biztosítási időszakokat vették figyelembe. A jogosultsághoz szükséges időszak teljesítése céljából a 883/2004/EK rendelet (alaprendelet) PE421.160v05-00
HU
4/9
CM\884044HU.doc
6. cikkével és az 1108/71/EGK rendelet 18. cikkével összhangban figyelembe veszik a más uniós tagországokban, más EGT-országokban vagy Svájcban eltöltött (betegség-) biztosítási időszakokat is. A jogosultsághoz hozzájáruló, más tagállamokban eltöltött összes biztosítási, foglalkoztatási, önálló vállalkozói és tartózkodási időszakot figyelembe veszik. Ha egy nyugdíjas – a más tagállamokban eltöltött biztosítási időszakokat figyelembe véve – nem teljesíti a KVdR biztosítási kötelezettségre vonatkozóan a jogosultsághoz szükséges időszakot, megfelelő esetben önkéntes biztosításról gondoskodhat a kötelező betegségbiztosítási rendszer keretében. A nemzetközi jogszabályokat alkalmazva – illetve csakúgy, mint a KVdR szerinti ellenőrzés esetében – a valamely más EU/EGT-országban vagy Svájcban betegségbiztosítási rendszer keretében eltöltött összes biztosítási időszakot figyelembe veszik az önkéntes biztosításra vonatkozóan a jogosultsághoz szükséges időszak tekintetében. A német betegségbiztosítási rendszer keretében azonban kizárólag akkor igazolható az önkéntes biztosítás, ha a német betegségbiztosító alapban meglevő tagságról a biztosítási kötelezettség megszűnésétől számítva három hónapon belül írásban értesítést küldenek (SGB V 9(2)(1) szakasz). 2007. április 1-jétől kezdődően az SGB V 5(1)(13) szakasza szerinti biztosítási kötelezettségek vonatkoznak azokra a Németországban lakó, nyugdíjban részesülő személyekre, akik nem rendelkeznek kötelező biztosítással a KVdR keretében, és sem önkéntes módon, sem családtagként nem biztosítottak a kötelező betegségbiztosítási rendszer keretében, továbbá a nemzetközi jogszabályok értelmében sem rendelkeznek betegségbiztosítással. Ez a biztosítási kötelezettség minden olyan személyre (így a nyugdíjasokra is) kiterjed, akik 2007. április 1-je óta nem rendelkeznek más betegségbiztosítással, és akikre utoljára németországi kötelező betegségbiztosítás vonatkozott. Annak vizsgálatakor, hogy egy személyre „utoljára németországi kötelező betegségbiztosítás vonatkozott-e”, a valamely más EU/EGT-országban vagy Svájcban fennállt bármilyen közelmúltbeli betegségbiztosítási státuszt is figyelembe vették és veszik, mind az alaprendelet európai joggal összhangban történő értelmezése szerinti alkalmazása előtt, mind pedig jelenleg, az alaprendelet 5. cikkében az egyenlő bánásmódra vonatkozóan szereplő szabályok alkalmazása során. c) A petíció benyújtóinak helyzete A petíció benyújtói, akik 1992 szeptembere óta Németországban élnek, és a német kötelező nyugdíjon felül egy/több finn kötelező nyugdíjat is kapnak, az SGB V (5)(1)(13) szakaszával összhangban 2007. április 1-je óta biztosított személyként a német kötelező betegségbiztosítási rendszer tagjai. Ezért az alaprendelet 23. cikke értelmében természetbeni betegségi ellátásokra jogosultak a német kötelező betegségbiztosítási rendszerben, az ebben fennálló tagságuk alapján. A petíció benyújtóinak esetében a nemzetközi jogszabályok szerint a Techniker Krankenkasse felelős a lakóhelyük szerinti országban (Németország) betegségbiztosítási védelmet nyújtani számukra. A KVdR szerinti biztosítási kötelezettségre vonatkozó jogosultsághoz szükséges időszak ellenőrzésekor a petíció mindkét, 1992. szeptember 1-je óta Németországban lakó benyújtója esetében ugyanúgy figyelembe vették a finn betegségbiztosítási időszakokat, mint a nemzeti CM\884044HU.doc
5/9
PE421.160v05-00
HU
(német) tagsági időszakokat. A petíció benyújtói esetében az az oka annak, hogy nem teljesítik a KVdR szerinti jogosultsághoz szükséges időszakot, hogy a hivatkozási időszakaikban vannak be nem számítható időszakok (nem volt betegségbiztosítás vagy magán betegségbiztosítás, lásd fent), és ezért a kötelező betegségbiztosítási rendszer keretében nem felelnek meg a tagsági vagy családi biztosítási időszakokra vonatkozó 9/10-es követelménynek. A petíció benyújtóinak esetében az SGB V 5(1)(11) szakasza szerint nem igazolható a KVdR-tagság. Ami a 2004 áprilisa és 2007 közötti időszakot illeti – amikor a petíció benyújtói Németországban semmilyen betegségbiztosítás alá nem tartoztak, valamint német és finn kötelező nyugdíjat egyaránt kaptak –, Finnország lett volna illetékes az egészségügyi ellátásuk költségei és a szociális biztonsági járulékok beszedése terén, feltéve, hogy a petíció benyújtói teljesítették a finn egészségbiztosítási rendszerhez történő csatlakozásra vonatkozó nemzeti jogszabályokban meghatározott kritériumokat. 2007 óta azonban Németország lett a petíció benyújtóinak egészségügyi ellátása terén illetékes tagállammá. d) A szociális biztonsági járulékok összege Ami a szociális biztonsági járulékok összegét illeti, az SGB V 5(1)(13) szakasza szerint biztosítással rendelkező személyek esetében az SGB V 227. szakaszával összhangban – az SGB V 240. szakaszával egyetemben – a járulékok alapjául szolgáló jövedelmüket kell figyelembe venni a betegségbiztosításhoz, valamint az SGB XI 57(1) szakaszával összhangban a hosszú távú ápolási ellátással kapcsolatos biztosításhoz. Ez azt jelenti, hogy a járulékok kiszámításakor figyelembe veszik a tag teljes pénzügyi kapacitását. A kötelező nyugdíjakból, hasonló ellátásokból és önálló vállalkozói tevékenységből származó betegségbiztosítási járulékokat az SGB V 240(2) szakaszának harmadik mondatával, valamint az SGB V 247. és 248. szakaszával összhangban számítják ki, a járulékoknak az SGB V 241. szakasza szerinti általános mértékét alkalmazva. A járulékok ezen általános mértéke jelenleg 15,5%. A német kötelező nyugdíjak esetében a nyugdíjbiztosító intézmény ennek 7,3 százalékpontnyi részét fizeti (SGB V 249a. szakasz), a fennmaradó részt pedig (8,2 százalékpont) a biztosított személy fedezi (SGB V 250(3) szakasz). A hosszú távú ápolási ellátással kapcsolatos biztosítás járulékának mértéke az SGB XI 55(1) szakaszának első mondatán alapul, és jelenleg 1,95%. A teljes összeget a biztosított személy fedezi (SGB XI 59(1) szakaszának első mondata, az SGB V 250(3) szakaszával egyetemben). Megjegyzendő, hogy a petíció benyújtói esetében a járulékokat mostanáig az 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek figyelembevételével szedték be. A petíció benyújtói által fizetendő betegség- és ellátási biztosítási járulékokat a Techniker Krankenkasse a német kötelező nyugdíj összegére korlátozta, figyelembe véve az 1408/71/EGK rendelet 33. cikkét és az Európai Bíróság Nikula-ügyben (C-50/05) hozott ítéletét. A járulékok beszedésére 2010. május 1-je óta a 883/2004/EK (alaprendelet) és a 987/2009/EK rendelet rendelkezései alkalmazandók. Ezek a rendelkezések valamelyest eltérnek a korábban alkalmazandó 1408/71/EGK és 574/72/EGK rendelet rendelkezéseitől. Az alaprendelet 30. PE421.160v05-00
HU
6/9
CM\884044HU.doc
cikkével összhangban egy tagállam azon intézménye, amely az általa alkalmazott jogszabályok szerint felelős a betegségi, anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások fedezeteként fizetendő járulékok levonásáért, abban a mértékben követelheti és szedheti be az általa alkalmazott jogszabályok szerint számított levonásokat, amennyire az említett tagállam egy intézményének az ellátások költségét viselnie kell az alaprendelet 23–26. cikke alapján. Ezzel összefüggésben a 987/2009/EK rendelet 30. cikke kimondja, hogy ha egy személy egy vagy több tagállamból kap nyugdíjat, a kifizetett összes nyugdíjból levont járulékok összege semmilyen körülmények között nem lehet magasabb, mint az olyan személytől levont összeg, aki az illetékes tagállamtól azonos összegű nyugdíjat kap. Az 1408/71/EGK rendelet 33. cikkében korábban előírt felső korlát (a lakóhely szerinti tagállamtól kapott nyugdíjjövedelem összege) így már nem alkalmazandó. Az alaprendelet 5. cikkének a) pontjával összhangban a más uniós tagállamtól kapott kötelező nyugdíjat a német kötelező nyugdíjakkal egyenértékűnek tekintik, és ezért azokat a járulékok beszedése céljából figyelembe kell venni. A petíció benyújtóinak szociális biztonsági járulékait ezért az uniós szabályok megváltozásának figyelembevételével számították ki újra. Következtetés Az Európai Bizottság a fentiek figyelembevételével azt a következtetést vonja le, hogy a petíció benyújtóinak jelenlegi helyzetét tekintve a nemzeti hatóságok nem sértették meg az Unió jogát. Ami a 2004–2007 közötti időszakot illeti, a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy felmérje, indokolt volt-e az E121 nyomtatvány kiadásának finn hatóságok általi elutasítása, mivel az említett elutasítás okairól nem áll rendelkezésre magyarázat (azaz teljesültek-e a csatlakozás nemzeti feltételei). A petíció benyújtóit tájékoztatni kell, hogy a nemzeti közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoktól (beleértve a nemzeti vagy regionális ombudsmanokat) és/vagy választottbírósági és egyeztető eljárások révén kérjenek jogorvoslatot. Csak a nemzeti bíróságok adhatnak ki határozatot közigazgatási szerveknek és semmisíthetnek meg egy nemzeti határozatot. Szintén csak a nemzeti bíróságok rendelkeznek megfelelő esetben hatáskörrel arra, hogy egy tagállamot a nemzeti vagy uniós jog helytelen alkalmazása következtében az adott személy által elszenvedett veszteség jóvátételére kötelezzenek. 7.
A Bizottságtól kapott válasz (REV. IV): 2011. november 16.
A petíció benyújtói további tájékoztatással szolgáltak, amelyben rámutattak arra, hogy panaszuk a 2004–2008 közötti időszakot érinti, a finn nemzeti intézmények pedig nem kezelték megfelelően az ügyüket. A Bizottság előző válaszát illetően a petíció benyújtói kifejtették, hogy korábban azért nem kívántak önkéntes biztosítást kötni Németországban, mivel Finnország elleni keresetük elbírálása még folyamatban volt, a németországi önkéntes biztosítás pedig költségesebb lett volna a finn biztosításnál. A Bizottság megjegyzései a petícióval kapcsolatban
CM\884044HU.doc
7/9
PE421.160v05-00
HU
A petícióval kapcsolatban tett korábbi megjegyzéseiben a Bizottság részletesen felvázolta a petíció benyújtóinak németországi helyzetét. A petíció benyújtói – akik 1992 szeptembere óta élnek Németországban, és a német kötelező nyugdíjon felül finn kötelező nyugdíjban is részesülnek – az SGB V. 5. cikkének (1) és (13) bekezdésével összhangban biztosított személyként 2007. április 1. óta tagjai a német kötelező betegségbiztosítási rendszernek. Ami a 2004–2007 közötti időszakot illeti, amikor a petíció benyújtói nem rendelkeztek betegségbiztosítással Németországban, valamint német és finn kötelező nyugdíjban részesültek, ez esetben Finnország hatáskörébe tartoztak az egészségügyi ellátásuk költségei, valamint a szociális biztonsági járulékok beszedése is, amennyiben a petíció benyújtói megfeleltek a finn egészségbiztosítási rendszerhez való tartozásra vonatkozó nemzeti jogszabályokban foglalt kritériumoknak. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem áll módjában megállapítani azt, hogy a finn hatóságok részéről mennyire volt megalapozott az E121-es nyomtatvány kiadásának elutasítása. A kiegészítő tájékoztatásból úgy tűnik, hogy a finnországi társadalombiztosítási intézet – válaszul arra, hogy német partnere E107-es nyomtatványt küldött meg részére – kijelentette, hogy nem adhatja ki az E121-es nyomtatványt. A petíció benyújtói nem fellebbeztek a határozattal szemben. E tekintetben a Bizottság rá kíván mutatni arra, hogy a Bizottság sem hatáskörrel, sem pedig eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy felmérje és megvizsgálja a nemzeti közigazgatási szervek által egyes esetekben megállapított tényszerű körülmények helytállóságát, és annak alaposabb kivizsgálására sincs módja, hogy a nemzeti közigazgatási szervek által hozott döntések alapjául szolgáló adatok értékelése és rögzítése megfelelően történt-e. E kérdések eldöntéséhez a releváns tényszerű körülmények vizsgálata szükséges, amelyet a nemzeti közigazgatási szerveknek, illetve a bíróságoknak kell elvégezniük. A Bizottság nem vállalhatja át a tagállamokon belül nemzeti szinten lefolytatott közigazgatási vagy bírósági fellebbezési eljárások feladatát. A finnországi és németországi szociális biztonsági járulékok mértékében fennálló különbségeket illetően meg kell jegyezni, hogy a szociális biztonság terén hatályos uniós jogszabályok a szociális biztonsági rendszerek koordinálását, nem pedig harmonizációját írják elő. Az uniós jog nem korlátozza a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét, az uniós szintű harmonizáció hiányában pedig az egyes tagállamok jogszabályai határozzák meg a szociális biztonsági ellátások nyújtásának feltételeit, illetve ezen ellátások összegét és folyósításuk időtartamát. Ugyanakkor a tagállamoknak az említett hatáskör gyakorlása során tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot, és különösen a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására, illetve valamennyi uniós polgár tagállamok területén való szabad mozgására és tartózkodására vonatkozó rendelkezéseit, a 883/2004/EK rendeletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően. Az említett jogszabály közös szabályokat és elveket állapít meg, amelyeket valamennyi nemzeti hatóságnak tiszteletben kell tartania a nemzeti jog alkalmazása során. Ezen szabályok biztosítják, hogy a különböző nemzeti jogszabályok alkalmazásakor ne sérüljön az egyenlő PE421.160v05-00
HU
8/9
CM\884044HU.doc
bánásmód és a megkülönböztetésmentesség alapvető elve. Ebből következik, hogy a tagállamok szociális biztonsági rendszeréhez való tartozás feltételeit és a szociális biztonsági járulékok mértékét az egyes tagállamok nemzeti szinten állapítják meg. Az uniós jog nem avatkozik be e területen. Következtetés A petíció benyújtóit arra kell ösztönözni, hogy a nemzeti közigazgatási vagy igazságügyi hatóságoktól (beleértve a nemzeti vagy regionális ombudsmanokat) és/vagy választottbírósági és egyeztető eljárások révén kérjenek jogorvoslatot. Csak a nemzeti bíróságok adhatnak ki határozatot közigazgatási szervek részére, és ők semmisíthetnek meg egy nemzeti határozatot. Továbbá adott esetben csupán a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel ahhoz, hogy a tagállamok számára elrendeljék az egyének kárpótlását a nemzeti vagy uniós jog helytelen alkalmazása miatt elszenvedett károkért. Azt javasoljuk a petíció benyújtói számára, hogy egyetlen olyan határidőt se mulasszanak el, amely lehetővé teszi számukra, hogy a nemzeti eljárásokkal összhangban fellebbezést nyújtsanak be.
CM\884044HU.doc
9/9
PE421.160v05-00
HU
