KUTATÁSI JELENTÉS. Óvodás és iskolás gyermekek egészsége és életmódja Zala megye tíz oktatási-nevelési intézményében

KUTATÁSI JELENTÉS Óvodás és iskolás gyermekek egészsége és életmódja Zala megye tíz oktatási-nevelési intézményében

ZALA MEGYEI KORMÁNYHIVATAL NÉPEGÉSZSÉGÜGYI SZAKIGAZGATÁSI SZERV

215

216

EGÉSZSÉGES KÖZÖSSÉGEK A Zala Megyei Önkormányzat Szlovénia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési program 2007-2013 elnevezésű projektjének keretében a Zala Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve által megvalósított óvodás és tanulói egészségi állapot, egészségmagatartás, valamint intézményi egészségnevelés és egészségfejlesztés helyzetfelmérés

Kutatási jelentése Készítette: Németh Ágnes

1 1

Szlovénia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013. „Egészséges Közösségek” című, SI-HU-2-2-022 számú projekt Iskolai egészségfejlesztésre és tanulói egészségmagatartásra vonatkozó kutatási program munkatársai: Dr. Németh Ágnes kutatásvezető Dr. Paizs Teréz megyei tiszti főorvos Antiné Tóth Szilvia Dr. Divinyiné Zsoldos Zsuzsanna Dr. Horváthné Jakab Anna Parragi Katalin Vajda Ibolya A kutatás és a kiadvány megjelenése a Szlovénia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 „Egészséges Közösségek” című, SI-HU-2-2-022 számú projekt finanszírozásában valósult meg. Köszönetet mondunk a felmérésben részt vevő iskolák igazgatóinak, pedagógusainak, a tanulók szüleinek, és a tanulóknak, akik nélkül a felmérés nem valósulhatott volna meg.

Címlap: Artonius Grafikai Stúdió

© Zala Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv 2013. © Németh Ágnes

2

2

TARTALOM Tartalomjegyzék............................................................................................................................3 AJÁNLÁS.....................................................................................................................................5 BEVEZETÉS................................................................................................................................7 ÓVODÁS ÉS ISKOLÁS GYERMEKEK EGÉSZSÉGE ÉS ÉLETMÓDJA A FELMÉRÉS MÓDSZEREI 1. Anyag és módszer...................................................................................................................13 EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS EGÉSZSÉGMAGATARTÁS 2. Táplálkozási szokások és fogápolás........................................................................................23 3. Fizikai aktivitás és szabadidős tevékenységek.......................................................................34 RIZIKÓMAGATARTÁS 4. Dohányzási szokások..............................................................................................................49 5. Alkoholfogyasztási szokások .................................................................................................54 6. Illegális szerek és egyéb drogok fogyasztása..........................................................................59 7. Szexuális magatartás...............................................................................................................65 8. Sérülések, balesetek................................................................................................................69 SZUBJEKTÍV JÓLLÉT, MENTÁLIS EGÉSZSÉG 9. Szubjektív jóllét .....................................................................................................................75 10. Testkép, tápláltsági állapot, testtömeg-kontroll....................................................................89 PSZICHOSZOCIÁLIS KONTEXTUÁLIS TÉNYEZŐK 11. Társadalmi-gazdasági háttér ................................................................................................99 12. Családszerkezet, családi kapcsolatok ................................................................................106 13. Iskola, óvoda, kortársbántalmazás .....................................................................................113 14. Kortárskapcsolatok.............................................................................................................134

3

A GYERMEKEK SZÜLEINEK EGÉSZSÉGE, ÉLETMÓDJA ÉS VÉLEMÉNYE AZ ÓVODAI, ISKOLAI KÖRNYEZETRŐL ÉS EGÉSZSÉGFEJLESZTŐ TEVÉKENYSÉGRŐL A FELMÉRÉS MÓDSZEREI 1. Anyag és módszer.................................................................................................................145 EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS 2. A szülők egészsége, életmódja . ...........................................................................................149 3. A szülők véleménye az óvodai, iskolai életről és fizikai környezetről ................................154 4. A szülők véleménye az óvodai, iskolai egészségfejlesztési tevékenységről.........................161 A NEVELÉSI INTÉZMÉNYEK FIZIKAI ÉS TÁRSAS ADOTTSÁGAI, A PEDAGÓGUSOK VÉLEMÉNYE AZ INTÉZMÉNYEK MŰKÖDÉSÉRŐL, ADOTTSÁGAIRÓL TÁRSAS ÉS EGÉSZSÉGNEVELÉSI, EGÉSZSÉG-TÁMOGATÓ SZEMPONTBÓL A FELMÉRÉS MÓDSZEREI 1. Anyag és módszer ................................................................................................................169 2. A pedagógusok szubjektív egészsége, egészségnevelési továbbképzése . ...........................173 3. A pedagógusok véleménye az óvoda/iskolavezetésről és a pedagógus közösségről ...........176 4. A pedagógusok véleménye az óvodai/iskolai életről: diákok, pedagógusok, szülők viszonyai .............................................................................................................................179 5. Tanítási módszerek . .............................................................................................................185 6. A pedagógusok véleménye az intézmény fizikai adottságairól, ellenőrzéséről ...................187 7. A pedagógusok véleménye az óvodai, iskolai egészségfejlesztési tevékenységről .............190 8. Az intézmények vezetőitől kapott válaszok eredményei .....................................................192 ÖSSZEFOGLALÁS ÉS SZAKMAI AJÁNLÁS ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................................201 SZAKMAI AJÁNLÁSOK .......................................................................................................206 FELHASZNÁLT IRODALOM ...............................................................................................209

4

AJÁNLÁS A Zala Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv, Lenti és Keszthely 10 oktatási-nevelési intézményében az óvodás és tanulói egészségmagatartással, valamint intézményi egészségfejlesztés helyzetével kapcsolatos kutatást készített a SzlovéniaMagyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 „Egészséges Közösségek” projekt keretében. A kutatás célja egy olyan helyzetkép készítése volt, amely alapul szolgál intézményi szintű egészségfejlesztési stratégia tervezéséhez, hosszútávon megalapozott egészségfejlesztési tevékenység folytatásához. Az iskoláskorúak egészségmagatartása, egészséggel kapcsolatos attitűdjeik még eredményesen alakíthatóak, ezért ebben a feladatban a család mellett az oktatási- nevelési intézmények, óvodák és iskolák szerepe rendkívül fontos. A felelősségteljes munka csak az életmóddal összefüggő környezeti és személyiségtényezők ismeretének birtokában lehet igazán hatékony. Ezért is kiemelt jelentőségű, hogy a projekt támogatásával lehetőség nyílt egy ilyen tudományos igényű kutatási program megvalósítására. A kutatási jelentés széles körű információkat ad a gyermekek életmódjára, szubjektív jól-létére valamint ezeket befolyásoló számos háttértényezőre vonatkozóan. A fentiek tükrében jósszívvel ajánlom kiadványunkat a gyermekekkel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakterületek és a gyermekek egészségéért tenni akaró civil szervezetek képviselőinek, az érintett szülőknek és fiataloknak. Bízom abban, hogy a szakmai ajánlással kiegészített tanulmány, az összefüggésekre rámutató eredmények leírása, bemutatása segíti a prevenciós stratégiák, egészségfejlesztési tevékenységek tudatos tervezését, a célzott és a hatékony megvalósítást. Dr. Paizs Teréz megyei tiszti főorvos NSZSZ vezető

55

6

BEVEZETÉS A gyermekek és serdülők egészségi állapotára és egészséget befolyásoló magatartására vonatkozó kutatások eredményeinek ismerete és felhasználása alapvető a hazai egészségfejlesztő programok hatékonyságához. Az életmód kedvező irányba történő befolyásolása nem nélkülözheti az életmóddal összefüggést mutató, arra hatást gyakorló környezeti és személyiségtényezők ismeretét, és gyakorlatban való hasznosítását sem. Az egészségmagatartás és a szubjektív egészségi állapot (szubjektív jól-lét) monitorozása segítségével értékelhetjük egy ország, egy térség/régió vagy akár egy intézmény egészségvédő, egészségfejlesztő stratégiája és tevékenységei sikerét, hatékonyságát. A kutatások alaperedményei és az ezek közötti összefüggések a hatékonyabb módszerek kifejlesztéséhez nyújtanak segítséget. Számos tudományos eredmény támasztja alá, hogy a gyermekek, fiatalok egészségét és egészségmagatartását nagymértékben befolyásolja a családi környezet (mind a materiális, mind az érzelmi miliő, pl. Collins és Steinberg, 2006; Kotowska és mtsai, 2010). További kutatások rámutattak a nevelési intézmény, mint a gyermek életében a család utáni második legfontosabb szociális színtér, hasonló mértékű fontosságára (pl. Bonny és mtsai, 2000; Torsheim és mtsai 2001). Az óvodák és iskolák jelentősége óriási a gyermekek egészsége megőrzésének és fejlesztésének terén önmagában is, de ezen felül a családból hozott egyenlőtlenségek csökkentésében, kiküszöbölésében is (Aszmann, 2005). A leghatékonyabb és legideálisabb körülmény, ha az oktatási intézmény és a család együttműködik, az intézmények egészségfejlesztési törekvéseiben ennek is helyet kell kapnia. Jelen kutatás alapjául az „Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása” (Health Behaviour in School-aged Children, HBSC) elnevezésű, az Egészségügyi Világszervezettel együttműködésben zajló több évtizedes nemzetközi kutatás szolgál (Currie és mtsai, 2012, Németh és Költő, 2011). A gyermekek egészségmagatartására, szubjektív jól-létére és az ezeket meghatározó háttértényezőkre vonatkozó kérdéseket nagyrészt ebből a vizsgálatból vettük át. A kutatás egyeztetett nemzetközi protokolljából jelen kutatás számára átvettük továbbá: - a kérdőívek szerkezeti összeállításának - az adatfelvételnek - az adatbevitelnek - az adattisztításnak - az adatállomány összeállításának szabályait - az adatfelvételben résztvevők, a szülők és az iskolák tájékoztatásának szabályait - a kutatás témaköreinek tudományos alapjait (scientific rationales). A szülők és oktatási-nevelési intézmények számára készített kérdőívek összeállításánál fölhasználtuk a HBSC-kutatás iskolaszintű (school-level, az iskola egészségfejlesztő szerepét vizsgáló) alprojektjének alapelveit, módszertanát, kérdéseit; hazai, az iskolai és óvodai egészségfejlesztésre vonatkozó szakirodalmat (Simonyi, 2012, Bukovicsné, 2012); valamint saját kutatói tapasztalatunkat. A kutatás célkitűzései  Információgyűjtés három Zala megyei település nevelési intézményeit látogató gyermekek és serdülők körében: a fiatalok önminősített egészségi állapotának, közérzetének, egészségmagatartásának és ezek néhány fontos háttértényezőjének monitorozása. 67

 Információgyűjtés a fenti nevelési intézményekbe járó gyermekek és serdülők szüleinek körében: a szülő szubjektív egészségi állapotára, egészségmagatartására, a család életmódjára vonatkozóan.  Információgyűjtés mind a gyermekek, mind a szülők, mind az intézményekben dolgozó pedagógusok körében a fenti oktatási-nevelési intézményekről, mint a gyermekek fizikai, személyi és társas környezetéről, mely befolyásolja a gyermekek egészségét és egészségmagatartását.  Információgyűjtés a szülők és a pedagógusok körében az oktatási-nevelési intézmények egészségnevelési és egészségfejlesztési tevékenységéről, a szülőkkel való együttműködésről.  A gyermekek és serdülők egészségi és egészségmagatartási adatainak összevetése az országos statisztikával (ahol rendelkezésre állnak országos adatok).  Összefüggések keresése a gyermekek egészsége, egészségmagatartása, valamint a családi és az oktatási-nevelési intézményi környezet minősége között.  A feltárt összefüggések alapján a következtetések levonása, szakmai ajánlás az oktatási-nevelési intézmények számára a további egészségfejlesztési munkához. Várt eredmények Képet szeretnénk kapni a felmérésben szereplő gyermekek szubjektív egészségi állapotáról és egészségmagatartásáról. Várhatóan jellegzetes életkori és nemi különbségeket fogunk találni. A serdülőkorúak esetében az országos átlaggal való összevetésre is lehetőség nyílik, hiszen az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása kutatás országos reprezentativitású, és ennek módszertanával dolgoztunk. Képet kapunk a felmérésben szereplő oktatási intézményeknek az egészségnevelésben és egészségfejlesztésben szerepet játszó adottságairól. Ezeket összevetve a gyermekekre vonatkozó eredményekkel, vélhetőleg következtetéseket tudunk levonni és ajánlásokat tudunk tenni az intézmények jövőbeni egészségfejlesztő munkáját segítendő. Megismerhetjük a gyermekek, a szülők és az oktatási-nevelési intézmények véleményét az intézményről, mint a gyermekek fizikai, érzelmi és társas környezetéről. A vélemények összevetése reményeink szerint szintén hasznos tanulságokkal jár majd az intézmények további tevékenységéhez. Ugyanakkor a fentiekből nagy valószínűséggel a szülők számára is informatív és hasznos üzeneteket tudunk majd megfogalmazni.

8

7

Óvodás és iskolás gyermekek egészsége és életmódja

9

10

A FELMÉRÉS MÓDSZEREI

9

11

12

1. Anyag és módszer A minta A felmérés módszertani alapját az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása WHOkollaboratív nemzetközi kutatás (HBSC) protokollja képezte (Currie és mtsai, 2010, Zakariás és Németh, 2011). A vizsgálati célcsoport a 3-18 éves korosztály volt. A felmérésbe három település két óvodáját és nyolc iskoláját terveztük bevonni, mely egy iskola kivételével (ahova nagyrészt értelmi fogyatékossággal élő tanulók járnak, így adatfelvételi módszerünk számukra nem megfelelő) meg is valósult. Résztvevő intézmények:  Napköziotthonos Óvoda, Lenti (gyermek létszám: 266, pedagógus létszám: 23)  Arany János Általános Iskola, Lenti (tanulói létszám: 340, pedagógus létszám: 37)  Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Lenti (tanulói létszám: 367, pedagógus létszám: 34)  Gönczi Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, Lenti (tanulói létszám: 241, pedagógus létszám: 18)  Lámfalussy Sándor Szakközépiskola és Szakiskola, Lenti (tanulói létszám: 377, pedagógus létszám: 36)  Életfa Általános és Alapfokú Művészetoktatási Iskola, Keszthely (tanulói létszám: 62, pedagógus létszám: 21)  Asbóth Sándor TKSZK, Keszthely (tanulói létszám: 800, pedagógus létszám: 52)  Csány-Szendrey Általános Művelődési Központ, Keszthely (tanulói létszám: 718, pedagógus létszám: 57)  Gábor Áron Általános Iskola és Óvoda, Zalaapáti (gyermek létszám: 140, pedagógus létszám: 16, csak az iskola vett részt a felmérésben). A mintavételi keret így 3311 gyermek volt. Közülük közvetlenül a 3-12. évfolyamos tanulókat kérdeztük meg. Kutatásunknak része volt a szülőktől is információt gyűjteni, részben gyermekeik életmódjára, részben saját életmódjukra, részben az iskola jellemzésére, kiemelt tekintettel az egészséges környezet és egészségnevelés témakörökre vonatkozóan. Így minden résztvevő intézmény minden neveltjének, tanulójának egyik szülőjétől is választ vártunk. A gyerekek körében csoportos mintavételi eljárás keretében történt az adatfelvétel; a résztvevő iskolák összes osztályának összes tanulója bekerült a tervezett mintába. A végleges mintanagyságot befolyásolta az adatfelvétel napján hiányzó tanulók, a szülői, illetve a tanulói visszautasítások száma. A számítógépes adattisztítás során további kérdőíveket töröltünk a mintából különböző okokból kifolyólag (nem hiánya, betöltött 19. életév, a kérdések több mint 50%-ának meg nem válaszolása, nyilvánvalóan komolytalan válaszadás). A végleges megvalósult mintanagyság a gyerekek körében 2066 fő (1.1. táblázat). A fiúk aránya 54,6%, a lányoké 45,4%. A gyerekek 0,4%-a él megyeszékhelyen, 43,8%-a városban, 55,1%-a falun, míg 0,7%-uk tanyát jelölt meg lakhelyül. A szülők esetében a teljes mintán (óvodás, általános és középiskolás tanulók) vártuk a válaszokat. Itt is történt adattisztítás a számítógépes feldolgozás során a fentebb leírt szempontok szerint). Az ő esetükben a megvalósult mintanagyság 2051 fő volt (1.2. táblázat). A szülők 50,8%-a fiúgyermeknek, 49,2%-a lánygyermeknek a szülője. Az ő családjaik 0,4%-a él a megyeszékhelyen, 65,1%-a városban, 34,6%-a faluban és 0,1%-uk tanyán.

10 13

1.1. táblázat A gyermekek megvalósult mintája (tanulók száma, aránya), valamint a tanulók életkora évfolyamonként Évfolyam

Megvalósult minta

A tanulók életkora

tanulók létszáma

aránya (%)

átlag (M)

szórás (SD)

3.

181

8,8

9,76

0,44

4.

160

7,7

10,71

0,53

5.

184

8,9

11,76

0,52

6.

177

8,6

12,79

0,39

7.

196

9,5

13,79

0,46

8.

189

9,1

14,77

0,49

9.

289

14,0

16,00

0,72

10.

265

12,8

16,85

0,60

11.

249

12,1

17,72

0,42

12.

176

8,5

18,49

0,29

Együtt

2066

100

–

–

1.2. táblázat A szülők megvalósult mintája (szülők száma, aránya), valamint gyermekeik életkora évfolyamonként Évfolyam

14

Megvalósult minta

A gyermekek életkora

szülők létszáma

aránya (%)

átlag (M)

Kiscsoport

72

3,5

3,98

szórás (SD) 0,62

Középső csoport

50

2,4

5,06

0,37

Nagycsoport

84

4,1

6,25

0,54

1.

182

8,9

7,69

0,45

2.

172

8,4

8,64

0,50

3.

163

7,9

9,72

0,40

4.

147

7,2

10,69

0,52

5.

156

7,6

11,74

0,44

6.

130

6,3

12,79

0,46

7.

149

7,3

13,74

0,50

8.

140

6,8

14,79

0,51

9.

200

10,3

15,87

0,63

10.

158

7,7

16,81

0,54

11.

141

6,9

17,71

0,42

12.

96

4,7

18,52

0,28

Együtt

2051

100

–

–

11

Az adatfelvétel és az adatbázis létrehozása Az adatgyűjtés és a felmérés az Egészségügyi Minisztérium Egészségügyi Tudományos Tanácsa Tudományos és Kutatásetikai Bizottságának jóváhagyásával történt. A kiválasztott iskolák igazgatóinak felkérő levelet küldtünk a kutatásban való részvételre. Amennyiben az iskolák vállalták a részvételt, az érintett tanulók szüleit írásban tájékoztattuk a kutatásról, és beleegyezésüket kértük gyermekük részvételéhez, valamint felkértük őket is a válaszadásra. Az adatfelvétel 2013 tavaszán zajlott, kiképzett kérdezőbiztosok, a Zala Megyei Kormányhivatal NSZSZ munkatársai részvételével. A kérdezőbiztosok az adatfelvétel előtt személyes találkozón beszélték meg az intézmény igazgatójával az adatfelvétel lebonyolítását, körülményeit. A kitöltés előtt a kérdezőbiztosok a tanulókat tájékoztatták a vizsgálat jelentőségéről. A kérdőív kitöltése a tanulók számára is önkéntes volt. Az anonimitás biztosítása érdekében tanárok nem voltak jelen az osztályban a kérdőív felvételekor, és a tanulók a név nélküli kérdőíveket lezárható borítékba tették. A kérdőívek kitöltése az iskolai osztálytermekben történt és osztályonként kb. egy iskolai órát vett igénybe. A kérdezőbiztos az összegyűjtött borítékokat a kitöltés befejezése után elvitte az iskolából. A szülők esetében a gyermekek az intézményből hazavitték, vagy a szülők ott megkapták a kérdőíveket egy borítékban, és otthon töltötték ki, majd a lezárt borítékban visszajuttatták az intézménybe. Innen összegyűjtve szállították vissza kérdőíveket az ZMKH NSZSZ-be adatbevitelre. A kérdőíveket gyakorlott adatrögzítők vitték számítógépre. Az adatrögzítés után 10%-os ellenőrzés, majd adattisztítás történt a valid (érvényes) adatbázis létrehozása érdekében. Az adatrögzítés és az adatfile elkészítése 2013. június-szeptember között zajlott, ezt követte az adatfeldolgozás október-novemberben. Az alkalmazott mérőeszközök: kérdőívek A gyermekek kérdőíveinek alapjául a HBSC kutatás 2010. évi felmérésének kérdőívei szolgáltak. A gyermekek életkorának megfelelően nem minden kérdést tettünk fel minden korcsoportban. A kérdések leírásánál minden esetben jelzi a szerző, hogy milyen korosztálytól kérdeztük. A szülők kérdőívének csak egy részét képezik az alább megjelölt témakörök. A nem gyermekeikre vonatkozó kérdéseket a szülői témák eredményeinek bemutatása előtt adja meg a szerző. Jelen vizsgálatban a következő témaköröket vizsgáltuk (*: ezt a kérdéscsoportot a szülőnek is feltettük, gyermekére vonatkozóan):

 Egészségmagatartás:



o táplálkozási szokások*, testtömeg-kontrollálás o fizikai aktivitás* o fizikailag passzív szabadidő-eltöltési tevékenységek* o rizikómagatartások (szerhasználat: dohányzás, alkohol-, illegális drogfogyasztás) o szexuális magatartás o sérülések* Szubjektív jóllét: o egészség értékelése*, o egészségtudatosság* o krónikus betegségek* o alvásmennyiség* o élettel való elégedettség o pszichoszomatikus panaszok* 12 15



o depresszív tünetek o testkép, tápláltsági állapot* Háttértényezők: o demográfia (nem*, életkor*, lakóhely*) o család (szerkezet*, kapcsolatok) o kortársak (barátok, a velük töltött idő, kapcsolattartás) o iskola (iskolához való viszony*, terhelés*, tanulmányi eredmény*, tanárok megítélése, osztályközösség, szülői segítség*, iskolapercepció*, kortársbántalmazás*, verekedés*) o szociális egyenlőtlenségek (család társadalmi-gazdasági helyzete*)

A szülőknek feltettünk néhány olyan kérdést is a gyermekre és a család életmódjára vonatkozóan, melyeket a gyerekektől nem kérdeztünk:  családi közös étkezések a gyermekkel  a gyermek részvétele az óvodai/iskolai étkeztetésben  családi közös szabadidős tevékenységek a gyermekkel. Adatfeldolgozási módszerek, eredmények közlése A statisztikai feldolgozás az SPSS (PASW) programcsomag 17.0 verziójával történt. Adatelemzés A kutatási jelentés a szerző által relevánsnak tartott leíró eredményeket mutatja be, melyeket egy- és kétváltozós matematikai-statisztikai módszerekkel számított ki (átlag, szórás, gyakorisági eloszlás, valamint kétmintás t-próba, függetlenség-teszt [χ2-próba], egyutas variancia-analízis (ANOVA), reliabilitásvizsgálat: a skálák belső konzisztenciájának mutatója a Cronbach-α segítségével). Eredmények leírása Az eredményeket a szerző megadja az összmintára vonatkozóan, valamint nem és évfolyamok szerinti vagy egyéb bontásban is, ahol relevánsnak ítélte. A statisztikai próbák számszerű eredményeinek közlésétől a gördülékenyebb olvashatóság kedvéért és terjedelmi okok miatt eltekintett. Amennyiben „különbségekről”, „eltérésekről” ír, mindig matematikai-statisztikai értelemben vett szignifikáns különbségekre utal (a választott szignifikanciaszint egységesen p=0,05)1. Az évfolyamok közti különbségek kétféle hatásból adódnak össze. Az életkor hatása az idősödéssel együtt járó folyamatokat tükrözi, a kohorszhatás viszont az egy időszakban (évben, évcsoportokban) születettek közös jellemzője, amely a korosodástól független. E két hatás szétválasztására egy keresztmetszeti vizsgálatban nincs lehetőség. Amennyiben jelen kutatás kapcsán kifejezetten életkori hatásokról beszél a szerző, olyankor a szakirodalomban leírt modellekre és longitudinális elemzésekre támaszkodik. Másrészt, ha az olvashatóság kedvéért nem is mindig hangsúlyozza (így pl. az esetleg félreérthető „a korral az adott jellemző előfordulása nő/csökken” megfogalmazást használja), az évfolyamok közti különbségek alatt e két hatás együttesét érti. A kereszttáblákban és grafikonokon feltüntetett százalékok összege néhol a 100-tól kissé eltér, ez a kerekítési módszerek következménye. Kivételt képeznek a megbeszélés fejezetekben az országos felmérés eredményeivel való összehasonlítások, melyek a szerző által jelentősnek ítélt különbségeket tartalmazzák. Jelen alapjelentés kereteit ugyanis meghaladja két minta matematikai-statisztikai összehasonlítása, annak bonyolultsága miatt.

1

16

13

Jelen vizsgálat adatait a szerző összehasonlítja az ennek alapjául szolgáló Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása kutatás (HBSC) 2010-ben lezajlott országosan reprezentatív felmérésének eredményeivel (Németh és Költő, 2011), ahol lehetséges. Ez utóbbi felmérés az 5., 7., 9. és 11. évfolyamokon tanuló serdülők életmódjára és szocio-kulturális hátterére vonatkozott, a tanulók önbevallásos adataira alapozva. Amely témakörben nincs összehasonlítás az elemzésben, az nem szerepelt az országos felmérés kutatási programjában. Az országos adatokkal történő összehasonlíthatóság érdekében a szerző számos esetben külön számította ki a 3-4. és 5-12. évfolyamokon tanulók összesített eredményeit. Ezt azokban az esetekben tette meg, amikor jelentős eltérés látható a két csoport értékei között. Amennyiben csak az összmintára vonatkozó adat szerepel (és nincs mellette a két almintára külön megadva), az azt jelenti, hogy a két alminta értékei gyakorlatilag nem térnek el egymástól. Az 5-12. évfolyamokon tanulók önbevallásos összadatait a szerző általában összevetette az országos adatokkal, de ezt annak tudatában tette, hogy az országos eredményekből hiányoznak a páros évfolyamokon tanulók adatai, ezt az értelmezésnél figyelembe vette. Az ábrákon és táblázatokban *-gal jelölt értékek azt jelzik, hogy az adott évfolyamon tanuló fiúk és lányok adatai szignifikánsan eltérnek egymástól (a * jel mindig a lányok értéke mellett szerepel). Erre a legtöbb esetben a szövegben is utal a szerző. Az eredményeket azoknál a változóknál, melyek minden vizsgált gyermek-korcsoportra vonatkoznak (szülők válaszai a család életmódjára vonatkozóan), a sok adatpont miatt nem oszlop-, hanem vonaldiagramon ábrázolta, az áttekinthetőség érdekében. Ez módszertanilag némiképp helytelen, mert folyamatos tendenciát sugallhat az egyes korcsoportok között, ami nem igazolható a keresztmetszeti típusú vizsgálatoknál. Az ábrák értelmezésénél ezt szem előtt kell tartanunk. Az eredmények szignifikanciájával kapcsolatban meg kell említeni, hogy sok esetben nagyobb (akár 10%-nál is) számszerű eltérések sem adódtak szignifikánsnak a statisztikai elemzésnél. Ennek oka legtöbbször az egyes összehasonlított csoportok alacsony elemszáma. A szerző az eredmények értelmezésénél minden esetben elmondja, ha kutatási tapasztalatai és/vagy a tendenciózus, illetve egyértelmű gradiens mentén mozgó számszerű adatok véleménye szerint valódi különbségre utalhatnak, bár a statisztikai próbák nem igazolták ezt.

14 17

18

EREDMÉNYEK ÉS MEGBESZÉLÉS

15

19

20

EGÉSZSÉGMAGATARTÁS

16

21

22

2. TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSOK ÉS FOGÁPOLÁS A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A reggeli étkezés rendszerességére vonatkozóan két kérdést tettünk fel:  Milyen gyakran szoktál rendesen2 reggelizni? (Lehetséges válaszok: tanítási napokon: Soha / Egyszer / Kétszer / Háromszor / Négyszer / Ötször egy héten, hétvégén: Soha / Egyszer / Szombaton és vasárnap is.) A táplálkozás minőségét a következő kérdéssel vizsgáltuk: Hetente hány alkalommal fogyasztod a következő ételeket, italokat?  Gyümölcs  Zöldségfélék  Édességek (cukorka, csokoládé)  Kóla vagy más édes üdítőital (Lehetséges válaszok: Soha / Ritkábban, mint hetente / Hetente / Hetente 2-4-szer / Hetente 5-6-szor / Minden nap egyszer / Minden nap többször is.) Az eredményeket az utolsó két válaszkategória összevonásával adjuk meg. A szájhigiénére vonatkozóan egy kérdés szerepelt a kérdőívben:  Milyen gyakran mosol fogat? (Lehetséges válaszok: Naponta többször/ Naponta egyszer / Legalább hetente egyszer, de nem minden nap / Ritkábban, mint hetente / Soha.) EREDMÉNYEK A reggeli étkezés rendszeressége A 3-4. évfolyamokon tanulók 12,1%-a, míg az 5-12. évfolyamos diákok 33,1%-a soha nem reggelizik rendesen hétköznapokon (átlagosan 29,6%-a). A minden nap reggelizők arányai az alsósok körében 59,3%, az idősebbeknél 46,1% (átlagosan 48,5%). A nemek közötti különbségek egy évfolyam kivételével nem szignifikánsak (2.1. ábra). A korcsoportok között mindkét nem esetében szignifikánsak az eltérések, azonban markánsabb csökkenést a fiúknál a 6-9., a lányoknál a 6-8. évfolyamoknál láthatunk. Az alsósok 4,5%-a válaszolt úgy, hogy hétvégeken soha nem reggelizik rendesen, míg az 5-12. évfolyamokon tanulóknak 10,6%-a (átlagosan 9,6%). Mindkét napon fogyaszt reggelit a 3-4-esek 83,6%-a, valamint az idősebbek 72,5%-a (az összmintán 74,3%). Az életkori eltérések hasonlóak az előző kérdésnél leírtakkal, bár itt a 6. évfolyamtól kezdve a 12. évfolyamig jellemzőek a csökkenő arányok. A nemek között statisztikailag jelentős különbség itt szintén csak egy évfolyamon fordul elő (2.2. ábra).

2

A „rendesen” fogalmát körülírtuk a kérdésben: nemcsak egy pohár tejet, teát vagy gyümölcslevet iszik.

17 23

2.1. ábra A minden hétköznap reggeliző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2052) Reggelizők aránya (%)

Fiúk

80 60

60,0 58,0

60,0 57,1

64,4 59,5

58,9

58,4 50,6

44,1*

52,3 40,8

40

37,8

42,2

39,0

37,4

47,0 42,9

Lányok

40,0 35,3

20 0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

2.2. ábra A hétvégéken mindkét nap reggeliző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2043) Reggelizők aránya (%)

Fiúk

100 80

75,3

86,4

80,0

92,9*

79,6

87,3

85,1 84,0

78,8

75,7

75,6 70,6 71,8 70,6 69,0

60

58,9

71,6 67,3

Lányok

62,5 58,0

40 20 0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

A táplálkozás minősége: ételek fogyasztási gyakorisága Összességében a tanulók 27,2%-a, válaszolta, hogy napi rendszerességgel fogyaszt gyümölcsöt. Több mint 10% azoknak az alsó tagozatosoknak az aránya, akik még heti gyakorisággal sem esznek gyümölcsöt. Ugyanez az arány a serdülőkorúak körében már közel 15%. A fiúk és lányok között egyik évfolyamon sincs szignifikáns eltérés a napi fogyasztási gyakoriságban (2.3. ábra). A fiúk körében az évfolyamok között sincs statisztikai különbség. A lányoknál azonban jellemző, hogy a középiskolás korosztály jóval ritkábban fogyaszt gyümölcsöt, mint a fiatalabbak. 2.3. ábra A gyümölcsöt naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2048) Naponta fogyasztók aránya (%)

Fiúk

50 40 30

41,3 32,2 31,8

30,1

31,1

35,3

34,4 30,9

35,9 33,3 23,5

20,3

20

Lányok

24,4

20,0

23,4 24,5 23,3

19,4 18,9 19,1

10 0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

24

18

A napi zöldségfogyasztás aránya is hasonló, mindössze 25,2% az összmintán. Jelentős azoknak az aránya, akik még hetente sem esznek zöldségféléket (17,1% a 3-4-eseknél és 11,5% az idősebbeknél). Az egyes évfolyamok között nincs jelentős eltérés egyik nem esetében sem, és a fiúk-lányok között sem, bármelyik évfolyamot is tekintjük (2.4. ábra). Ugyanakkor az összmintában a lányok szignifikánsan magasabb arányban esznek zöldségféléket minden nap (27,5%) mint a fiúk (23,3%), habár ez a különbség nem túl nagy. 2.4. ábra A zöldségféléket naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2035). Naponta fogyasztók aránya (%)

Fiúk

40 31,0 30

Lányok

36,7 24,2

24,4 24,4 23,0 25,3

31,2

28,4 19,3

20

30,9

28,6 23,5 24,3 23,3 24,3 22,7 23,8 21,3

21,0

10 0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

A cukrozott üdítőitalok és az édességek napi fogyasztása hasonló arányban jellemző. Az alsósok itt jellemzően jóval kisebb arányban képviseltetik magukat, mint az idősebbek: üdítők: 11,4% vs. 23,8% (átlagban 21,8%), édességek: 10,9% vs. 25,1% (átlagban 22,9%). Üdítőitalt a 3-4-esek 49,7%-a, az 5-12-esek 25,2%-a, édességet pedig 33,9%-uk illetve 19,3%-uk ritkábban fogyaszt, mint hetente. Üdítőital-fogyasztásban az 5. és 8. osztályos lányok kedvezőbb arányokat mutatnak, mint a fiúk (2.5. ábra). Ez a különbség a teljes mintában is szignifikánsan megjelenik: 18,7% vs. 24,5%. Mindkét nem esetében szignifikáns különbség jellemző a korcsoportok között: ez egyértelműen a 4-6. évfolyamok közötti ugrásszerű növekedésnek köszönhető. 2.5. ábra A szénsavas üdítőitalokat naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2043) Naponta fogyasztók aránya (%)

Fiúk

40

35,3

30

24,0

21,4 20

14,7

14,8

10 0

10,8

5,8 3.

4.

22,2

25,9

30,8 27,0

26,8 22,7

22,5

Lányok

24,3

20,4 22,7

24,3

14,7* 10,0*

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Édességfogyasztásban nincs különbség a két nem között, és a fiúk körében az évfolyamok között sem (2.6. ábra). A lányoknál azonban igen: jól látható az ugrásszerű növekedés a 4-5. évfolyamok között.

19 25

Naponta fogyasztók aránya (%)

2.6. ábra Az édességeket naponta fogyasztó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2035) Fiúk

40 30

22,5

33,3

29,4 30,1 25,0

18,7

20 10

26,3 24,2 24,7

28,9

10,2

25,7

26,2 20,4 21,0

20,8

23,2

9,6

6,0

0

23,3

Lányok

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Fogápolás Nemzetközi ajánlások szerint a naponta legalább kétszeri fogmosás a kívánatos (Kuusela és mtsai, 1997). Az alsós diákok 84,3%-a, míg az idősebbek 94,6%-a (átlagban 92,9%-a) naponta legalább egyszer, 59,7%-uk legalább kétszer megmossa a fogát. Az utóbbiak aránya az 5-12. évfolyamokon, egyetlen kivétellel, a lányok esetében szignifikánsan kedvezőbb, mint a fiúknál (2.7. ábra). A korcsoportok között azonban egyik nem esetében sem adódott jelentős eltérés. 2.7. ábra A naponta többször fogat mosó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2052). Naponta többször fogat mosók aránya (%)

Fiúk

26

80 60

58,7

73,8*

65,1

63,6 52,0

40

68,1*

57,3 60,5

56,5

51,8

40,8

73,8*

68,1*

72,9*

51,5

Lányok

76,5* 70,0* 52,3

49,1

41,6

20 0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

20

Az óvodás és alsó tagozatos gyermekek adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A kérdéseket a 3-4. osztályosok kérdőívében alkalmazott egyszerűbb, kevesebb válaszkategóriával tettük fel a reggelizés esetében:  Milyen gyakran szokott az Ön gyermeke rendesen reggelizni? (Lehetséges válaszok: tanítási/óvodai napokon: Soha / Egyszer-kétszer egy héten / Többször egy héten / Minden nap, hétvégén: Soha / Egyszer / Szombaton és vasárnap is.) Az ételfajták fogyasztási gyakoriságát és a fogmosást ugyanúgy kérdeztük, mint az 5-12. évfolyamos tanulóktól. EREDMÉNYEK A reggeli étkezés rendszeressége A gyerekeknek átlagosan 12,3%-a soha nem reggelizik rendesen hétköznapokon, míg 62,8%-uk minden hétköznap. Az összmintában a fiúk szignifikánsan nagyobb arányban reggeliznek minden nap (67,1%), mint a lányok (58,5%), korcsoportos bontásban azonban egy évfolyam kivételével nem szignifikánsak a nemi különbségek (2.8. ábra). A korcsoportok között egyik nem esetében sincs szignifikáns eltérés.

Reggelizők aránya (%)

2.8. ábra A minden hétköznap reggeliző gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=855) 80

75,0 66,7

Fiúk

73,3 66,7

60

58,8

70,5

66,2

54,2*

58,3

57,1

64,1

Lányok

65,7

54,1

59,7

40 20 0

Kiscsoport

Középső csoport Nagycsoport

1.

2.

3.

4.

Évfolyam

Hétvégéken a 3-10 éves gyerekeknek mindössze 1,3%-a nem reggelizik egyik napon sem, míg 95,9%-uk mindkét napon fogyaszt reggelit. A nemek és évfolyamok között statisztikailag jelentős különbség itt nincs (2.9. ábra). 2.9. ábra A hétvégéken mindkét nap reggeliző gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=846) Reggelizők aránya (%)

Fiúk

100

92,3 96,8

89,7 95,0

100,0 95,8

97,3

95,8

93,6 93,0

96,2 98,8

2.

3.

Lányok

95,4

98,7

80 60 40 20 0

Kiscsoport


1.

Évfolyam

4.

21 27

A táplálkozás minősége: ételek fogyasztási gyakorisága Összességében a szülők 39,5%-a, válaszolta, hogy gyermeke napi rendszerességgel fogyaszt gyümölcsöt, míg 5,3% azok aránya, akik még hetente sem esznek. A fiúk és lányok között egyik évfolyamon sincs szignifikáns eltérés a napi fogyasztási gyakoriságban (2.10. ábra), azonban az összmintán a fiúk aránya szignifikánsan alacsonyabb (35,5%), mint a lányoké (43,9%). Az évfolyamok között nincs statisztikai különbség. 2.10. ábra A gyümölcsöt naponta fogyasztó gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=854) Naponta fogyasztók aránya (%)

Fiúk

60 43,6

52,1

50,0

46,9

40

46,9 39,0

39,3

36,8 38,9

30,3

Lányok

35,9 41,2

39,7 25,4

20

0

Kiscsoport


1.

2.

3.

4.

Évfolyam

A napi zöldségfogyasztás aránya alacsonyabb, mint a gyümölcsé, mindössze 30,1% az összmintán. Viszonylag alacsony azoknak is az aránya, akik még hetente sem esznek zöldségféléket (5,4%). A fiúk jelentősen alacsonyabb hányada (26,0%) fogyaszt minden nap, mint a lányoké (33,9%), azonban korcsoportos bontásban ez csak a legidősebbek között válik szignifikánssá (2.11. ábra). Nemeken belül az évfolyamok között szintén nincs statisztikai eltérés.


2.11. ábra A zöldségféléket naponta fogyasztó gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=845).

30

26,5

27,0 24,1

20

Fiúk

38,3

38,7

40

36,5 28,9

34,5

31,2 23,6

20,0

Lányok

38,5*

23,1 18,8

10 0

Kiscsoport


1.

2.

3.

4.

Évfolyam

A cukrozott üdítőitalok napi fogyasztása átlagosan 13,5%-ban jellemző. Ritkábban mint hetente a gyerekek 41,2%-a iszik hozzáadott cukrot tartalmazó üdítőt. Sem a nemek, sem az évfolyamok között nem adódott szignifikáns eltérés (2.12. ábra).

28

22


2.12. ábra A szénsavas üdítőitalokat naponta fogyasztó gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=851) Fiúk

30

Lányok

21,8 20

17,9 14,3 9,4

10 0

Kiscsoport

10,7

10,0

8,5

15,8

13,5

10,4

13,4

9,9

6,4


18,8

1.

2.

3.

4.

Évfolyam

Édességeket napi gyakorisággal a gyerekek 28,4%-a fogyaszt a szülők szerint. Ritkábban, mint hetente pedig 8,9%-uk nassol. Nemi és életkori különbségek statisztikailag ez esetben sem mutathatók ki (2.13. ábra).


2.13. ábra Az édességeket naponta fogyasztó gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=852) Fiúk

50

43,8

40 30

Lányok

33,3

35,0

28,9

24,1

22,9

23,4

34,0

26,8

22,1

26,2

24,4

26,9

28,4

20 10 0

Kiscsoport


1.

2.

3.

4.

Évfolyam

Fogápolás A gyerekek 94,6%-a minden nap megmossa a fogát. Közülük 58,7% naponta legalább kétszer megteszi ezt. A nemek közti különbség az összmintában kiegyenlítődik, a nagycsoportosok és a 3. osztályosok között azonban szignifikánsan magasabb a naponta többször fogat mosó lányok aránya a többiekhez képest (2.14. ábra). A fiúk körében szignifikánsan alacsonyabb ez a hányad a 3-4. osztályosok esetében.

Naponta többször fogat mosók aránya (%)

2.14. ábra A naponta többször fogat mosó gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=852). 80 60

66,7

72,4 58,1

70,0

75,0* 54,3

Fiúk

72,6 59,7

60,4

62,5

61,2* 46,2

40,3

41,0

40

Lányok

20 0

Kiscsoport


1.

2.

3.

4.

Évfolyam

23 29

A család és a gyermekek életmódja az étkezések vonatkozásában a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK E kérdéseket valamennyi, a vizsgálatba bevont gyermek szüleitől megkérdeztük. A családi étkezésekre vonatkozóan három kérdést tettünk fel:  Milyen gyakran reggelizik / ebédel / vacsorázik együtt gyermeke legalább egy felnőtt családtaggal? (Lehetséges válaszok: Soha, szinte soha / Ritkábban, mint hetente / Hetente 1-2 napon / Hetente többször / Minden nap.) Az intézményi étkezésekre vonatkozóan két kérdésünk volt:  Milyen gyakran reggelizik / ebédel gyermeke az óvodában/iskolában? (Lehetséges válaszok: ld. fent.) EREDMÉNYEK A teljes mintában a szülők 20,7%-a válaszolta, hogy minden nap legalább egy felnőtt családtag a gyermekkel reggelizik. A közös ebédekre vonatkozóan ez az arány 11,5%, míg a közös vacsorákra 51,9% adódott. Ugyanakkor soha nem reggelizik a gyermek felnőtt családtaggal a családok 8,3%-ában, nem ebédel 1,7%-ában és nem vacsorázik 2,7%-ában. A válaszoló szülők gyermekeinek több mint fele minden nap reggelizik (51,7%) és ebédel (53,0%) az iskolában vagy óvodában. A gyerekeknek több mint negyede soha nem reggelizik (25,2%), illetve soha nem ebédel (25,8%) az iskolában/óvodában. Sem a közös családi, sem az intézményi főétkezések gyakoriságában nem adódtak szignifikáns nemi eltérések. Az életkori különbségek azonban minden étkezés tekintetében statisztikailag igazolhatóak (2.15. és 2.16. ábra). 2.15. ábra A hetente legalább kétszer felnőttel közös étkezésben részt vevő 3-18 éves gyerekek aránya évfolyam szerint (Nreggeli=2009, Nebéd=2006, Nvacsora=2009). Felnőttel együtt étkezők aránya (%)

Közös reggeli 100

93,0

60 40

91,1 93,2

88,0

80

89,8

81,6 85,2

87,7

85,2

62,0 45,1

Közös vacsora

76,4

70,1 74,0

64,0 60,5

50,6

38,0

47,9 35,0

20

Közös ebéd 89,9

27,4 22,3

42,0 28,6

42,3 41,1 35,3 23,0

41,5 39,2

40,9 38,9

42,9 36,4

74,5

38,2 26,4

44,7 29,1

37,0 24,8

65,3

31,6 23,4

0

Évfolyam

30

24

A közös családi reggelik és vacsorák aránya az életkorral folyamatosan csökken, ugyanakkor a közös ebédek aránya csak a 4. évfolyamig csökken és utána emelkedik a középiskolás korosztályig. Az intézményi reggeli és déli étkezések aránya hasonló, és folyamatosan csökken mindkét esetben a magasabb évfolyamok felé haladva. 2.15. ábra A minden hétköznap intézményi étkezésben részt vevő 3-18 éves gyerekek aránya évfolyam szerint (Nreggeli=1999, Nebéd=2004). Intézményi reggeli

Intézményi ebéd

Intézményben étkezők aránya (%)

100 80

77,1 76,1

60 40

82,0 79,6

72,5

77,7

74,7 74,9

71,6 63,4

63,0

64,5 58,0

55,2

65,0

44,6 49,4

20

43,1

51,0

47,8

52,0

34,1 36,0

40,6 22,3

44,0

31,6

27,7 35,8

26,1

0

Évfolyam

25 31

Megbeszélés A gyermekek étkezési szokásai és szájhigiénéje A hétköznapokon történő reggelizés tekintetében az a tendencia rajzolódik ki, hogy a középiskolás korosztályban kb. 40%-ra lecsökken a minden nap reggelizők hányada a fiatalabbakhoz képest, akiknél mind a gyerekek saját bevallása, mind a szülők szerint 50-70% között mozog ez az arány. A 3-4. évfolyamokon a szülők és gyerekek válaszai jól megfelelnek egymásnak. A hétvégi reggelizés tekintetében hasonló az életkori tendencia, de magasabb a minden nap reggelizők aránya. A korral ez esetben folyamatosabb csökkenés figyelhető meg az arányokban, mint a hétköznapi reggelizésnél. A 3-10 éveseknek legalább 90%-a minden nap reggelizik a szülők szerint. A 3-4. évfolyamosok saját bevallása szerint ez mintegy 10%-kal alacsonyabb hányadukra jellemző, mint amit szüleik jeleztek. A nem túl magas mintaelemszámok miatt nem lehet megmondani, hogy ez valódi különbség-e. A gyümölcsfogyasztás esetében is jellemző, hogy a fiatalabbak táplálkozási szokásai általában kedvezőbbek. Itt is a középiskolás korosztály különül el jobban a fiatalabbaktól. A 34. évfolyamon a szülők válaszai jelen esetben is pozitívabbak, mint a gyerekeké. A zöldségfogyasztásban nem az életkori, hanem a nemi különbségek dominálnak. Akár a szülők bevallását, akár a gyerekekét tekintjük, a lányok jobb fogyasztási arányokat mutatnak, mint a fiúk. Ugyanakkor bármely életkorban meglehetősen alacsonyak a napi fogyasztási arányok, de a 3-10 évesekről a szülők valamivel kedvezőbb képet festenek. A 3-4. évfolyamon a lányoknál a szülők, a fiúknál a gyerekek válaszai pozitívabbak (utóbbi esetben csak kismértékben). Az alacsony elemszámok miatt ez lehet a véletlen műve, nehéz lenne magyarázatot találni rá. Az üdítőfogyasztás kedvezőtlenebbé válása jellemző az életkor előrehaladtával, nagyjából a középiskolás korosztályig. A gyerekek saját bevallása alapján a lányokra kevésbé jellemző a napi fogyasztás, mint a fiúkra. Ugyanakkor a legfiatalabbakra vonatkozóan a szülők válaszai alapján ez nem mondható el. Sőt a 3-4. évfolyamon a fiúkra adott válaszok jól megfelelnek egymással a szülők és gyerekek között, de a lányokról kedvezőtlenebb képet festenek szüleik, mint saját maguk. Az édességfogyasztás tekintetében érdekes megállapítás tehető. Az életkori különbségek nem nagyon jellemzőek, ha együtt szemléljük a gyerekek és szülők válaszait. Bár a gyerekek bevallásai szerint a 3-4-eseknek meglehetősen alacsony hányada fogyaszt naponta édességet, a szülők válaszai ezt nem támasztják alá. A ritkán fogyasztók esetében is a szülők válaszai magasabb arányokat mutatnak. Lehetséges, hogy a gyerekek, különösen a fiatalabbak kevésbé észlelik, emlékeznek rá, ha édességet fogyasztanak: szinte észrevétlenül nassolhatnak, például tévénézés közben. A fogmosást tekintve egyértelműnek tűnik, hogy a serdülőkorúak körében a lányok szokásai egészségesebbek. Ettől eltekintve jellemző életkori tendenciát nem láthatunk a teljes vizsgált korosztályt szemlélve. Némiképp meglepő, hogy a 3-4. osztályosok szülei számolnak be a legalacsonyabb arányokról, különösen a fiúk esetében. A család életmódja az étkezések vonatkozásában A közös családi étkezések közül a vacsorák a legnagyobb arányúak, ami nem meglepő, hiszen a nap végére valószínűleg minden családtag hazaér napi külső teendői helyszínéről, reggel azonban esetleg eltérő időpontokban kelnek fel és távoznak. A közös ebédek gyakorisága a középiskolások körében meglepő módon meghaladja a közös reggelikét. A közös ebédek gyakorisága eleve emelkedést mutat az idősebb korcsoportokban, ami nem várt eredmény és nehéz rá magyarázatot találni.

32

26

Az intézményi étkezéseknél az életkori csökkenés nem meglepő, az azonban némiképp az lehet, hogy még a középiskolás korosztály jelentős hányada is az iskolában reggelizik. Ez az ő esetükben valószínűleg leginkább otthonról hozott vagy az iskolai büfében vásárolt élelmiszer elfogyasztását jelenti, és nem az iskolai közétkeztetésben való részvételt. Összehasonlítás az országos adatokkal A serdülőkorúak esetében az országos adatok hasonló arányokat mutatnak a reggeli étkezések rendszeressége, a ritka gyümölcsfogyasztás, a napi zöldségfogyasztás, a ritka édesség- és üdítőital fogyasztás, és a fogmosás tekintetében. A zalai gyerekek mutatói kissé kedvezőbbek a napi gyümölcs-, üdítő- és édességfogyasztás, valamint a ritka zöldségfogyasztás esetében. Ugyanakkor a reggelizés tekintetében jelen mintában nem látszik az a markáns különbség a fiúk és lányok között, ami az országosban fellelhető: a lányok hajlamosabbak a reggeli étkezéseket kihagyni, mint a fiúk. Évfolyamok és nemek szerinti bontásban általában jellemző különbség, hogy a zalai lányok kisebb arányban fogyasztanak naponta gyümölcsöt, a zalai felső tagozatosok (mindkét nem esetében) szintén kisebb arányban isznak naponta üdítőt, mint az országos átlag. Ez a különbség a napi édességfogyasztást tekintve hozzávetőlegesen a teljes 10-18 éves korosztályra jellemző. A zalai felső tagozatos lányok a napi kétszeri fogmosás vonatkozásában is kedvezőbb adatokkal rendelkeznek az országos átlagnál. A nemi és életkori mintázatok – a fent említett kivételtől eltekintve – hasonlóak az országos és a zalai vizsgálatban.

27 33

3. FIZIKAI AKTIVITÁS ÉS SZABADIDŐS TEVÉKENYSÉGEK

A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A fizikai aktivitással kapcsolatban a következő kérdéseket tettük fel:  Gondolj az elmúlt 7 napra, és próbáld meg összeszámolni, hogy hány olyan napod volt, amikor legalább 60 percet kiadósan mozogtál3? (Ha pl. egy napon délelőtt is és délután is mozogtál 30–30 percet, akkor az egy napon 60 percnek számít.) (Lehetséges válaszok: 0 napon / 1 napon / 2 napon / 3 napon / 4 napon / 5 napon / 6 napon / 7 napon.) Ezt a kérdést csak az 5-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel. 

Iskolai tanórákon kívül: MILYEN GYAKRAN végzel olyan kiadós mozgást a szabadidődben, amitől kifulladsz, megizzadsz? (Lehetséges válaszok: Naponta / Hetente 4-6 alkalommal / Hetente 2-3 alkalommal / Hetente 1 alkalommal / Havonta / Ritkábban, mint havonta / Soha).

A szabadidő (passzív) eltöltésére vonatkozó kérdések:  Naponta általában hány órát töltesz tv-, videó-, vagy DVD-nézéssel a szabadidődben?  Naponta általában hány órát számítógépezel (chat, internet, e-mail, stb.) a szabadidődben? (Lehetséges válaszok: Semennyit / Kb. ½ órát / Kb. 1 órát / Kb. 2 órát / Kb. 3 órát / Kb. 4 órát / Kb. 5 órát / Kb. 6 órát / Kb. 7 órát vagy többet.) A diákoknak külön kellett válaszolniuk a hétköznapokra és hétvégékre vonatkozóan. EREDMÉNYEK Fizikai aktivitás Az eredmények értékelésekor elegendőnek tekintettük, ha minden nap mozgott legalább mérsékelt intenzitással, legalább 60 percet a tanuló (Strong és mtsai, 2005), közel elegendőnek, ha legalább 5 napon végzett testmozgást a kérdezést megelőző héten, kevésnek, ha ez 3-4 napon jellemző, és nagyon kevésnek, ha ez legfeljebb 2 napon fordult elő. Az elegendő fizikai aktivitás mérésére vonatkozó kérdést bonyolultsága és elvontsága miatt csak a felső tagozatos és középiskolás tanulóktól kérdeztük meg. A fizikai aktivitás rendszerességét és a ráfordított időtartam hosszát jelentősen befolyásolja a nem és az életkor. A kérdezést megelőző héten végzett mozgást tekintve a megkérdezett diákok 20,0%-ára jellemző hogy eleget mozognak. Közel harmadukra a kevés (31,7%), és valamivel több, mint negyedükre (27,0%) a nagyon kevés fizikai aktivitás a jellemző. Nemi bontásban azt láthatjuk, hogy a lányok szignifikánsan kisebb arányban mozognak eleget vagy közel eleget, mint a fiúk (3.1. ábra).

3 A mozgásos tevékenységet a gyerekek számára a kérdőívben úgy írtuk körül, mint ami „megnöveli a pulzusod (szívverésed) számát és néha ki is fulladsz (lihegsz). Ide tartozik, ha sportolsz, iskolában mozogsz, a barátaiddal játszol, vagy ha gyalog mész az iskolába. Testedzésnek számít például, ha futsz, gyorsan gyalogolsz, rollerezel, biciklizel, táncolsz, gördeszkázol, úszol, focizol, kosárlabdázol, síelsz, stb.)”

34

28

3.1. ábra Az elmúlt heti fizikai aktivitás nem szerint az 5–12. évfolyamos tanulók körében (N=1699) 0 nap

Lányok

5,7

Fiúk

3,2

0%

29,0

5-6 nap

Minden nap

20,3

30,6

20%

3-4 nap

33,0

17,6

10%

1-2 nap

22,1

11,9

22,8

30% 40% 50% 60% 70% 80% Adott számú napon legalább 60 percet mozgók aránya

90%

100%

A magasabb évfolyamokon mindkét nem válaszai szignifikánsan kedvezőtlenebb arányokat mutatnak: markánsan növekszik a nagyon keveset és csökken az eleget mozgók aránya (3.1. táblázat). A lányoknál a kedvezőtlen tendencia kifejezettebb. 3.1. táblázat Az elmúlt heti fizikai aktivitás nem és évfolyam szerint (N=1699) Évfolyam

Nagyon kevés (%)

Kevés (%)

Mérsékelten elegendő (%) Fiúk Lányok

Fiúk

Lányok

Elegendő (%)

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

5.

11,2

15,2

22,4

27,8

33,7

27,8

32,7

29,1

6.

22,6

19,8

29,0

37,0

24,7

23,5

23,7

19,8

7.*

7,2

18,4

39,8

40,4

21,7

27,5

31,3

13,8

8.

17,7

28,7

36,5

36,6

23,5

23,8

22,4

10,9

9.*

21,5

34,5

22,7

39,7

25,0

17,2

30,8

8,6

10.*

23,9

30,5

33,5

25,2

17,4

18,7

25,2

5,6

11.*

22,1

51,5

36,9

32,0

18,8

11,3

22,1

5,2

12.*

33,9

61,8

27,4

20,6

15,1

11,8

23,6

5,9

Az intenzív fizikai aktivitás gyakoriságát tekintve a 3-4. osztályosoknak több mint háromnegyede (77,3%), míg az idősebbeknek közel 70%-a (átlagban 71,0%) végez iskolán kívül hetente legalább 2 alkalommal kiadós testedzést. A nemi és életkori mintázat hasonló a legalább közepes fizikai aktivitásnál leírtakhoz. A 3-6. osztályosoknál még nincs statisztikai különbség a fiúk és lányok között (3.2. ábra). Az idősebb évfolyamokon tanuló lányok mozgástevékenysége drasztikusan ritkábbá válik, így a fiúkhoz képest (akiknél nem csökkennek szignifikánsan az arányok az életkor növekedésével), jelentősen kisebb arányokat mutatnak a 7. évfolyamtól kezdődően. A középiskolás korosztályban nagyon magas (több mint 25%) az intenzív testmozgást szinte soha nem végző lányok aránya.

29 35

3.2. ábra Heti legalább két alkalommal intenzív testmozgást végző tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2057) Fiúk

Intenzív testedzést végzők aránya (%)

100,0 80,0

82,8

75,8

78,1

85,4 72,6

84,9

82,3 80,2 81,2 82,5 63,6*

60,0

79,2

75,2

64,1* 52,6*

72,0

69,5 51,4*

Lányok

48,0*

40,0

37,7*

20,0 0,0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Fizikailag passzív szabadidős tevékenységek Az eredmények értékelésekor kevésnek tekintettük a napi legfeljebb 1 óra tévézést, számítógépezést, soknak a 2-3 órányit és nagyon soknak az ennél hosszabb időtartamú képernyő-használatot. Tévé-, videónézés A hétköznapi és a hétvégi tévénézés között nagy eltéréseket mutatnak az adatok. Az alsó tagozatosok jellemzően jóval kevesebbet tévéznek, mint idősebb kortársaik. Tanítási napokon a mintába bekerült 3-4. évfolyamos tanulók harmada, míg az 5-12. évfolyamokon tanulóknak már közel 60%-a (57,3%) naponta legalább 2 órát néz TV-t, videót vagy DVD-t (az összminta átlaga 53,3%). Ugyanez az arány a hétvégére vonatkozóan 60,0% illetve 77,2% (átlagban 74,4%). A nemek között csak kismértékű eltéréseket találtunk az arányokban, így a fiúk és lányok adatait összevontan mutatjuk be. A korcsoportokat tekintve jellegzetes, hogy kb. a 7. évfolyamig szignifikánsan egyre kedvezőtlenebbé válnak a tévézési szokások, majd az idősebbek körében gyakorlatilag már nem változnak attól a kivételtől eltekintve, hogy a 11-12. évfolyamokon tanulók körében megnő a tévét egyáltalán nem nézők aránya a fiatalabb évfolyamokhoz képest (3.3. és 3.4. ábra). A hétköznapi tévézési szokásokhoz képest sokkal kevesebben vannak a tanulók között, akik hétvégén sohasem néznek tévét. A hétköznapokhoz képest jelentősen megnő a hétvégéken nagyon sokat tévézők aránya.

Naponta adott időtartamot tévézők aránya (%)

3.3. ábra Tévénézés időtartama tanítási napokon évfolyam szerint (N=2051) Semmi

100%

7,3

80%

23,7

7,6 27,4

12,2

15,3

33,7

34,7

60% 40%

54,2

48,7

44,8

20% 0%

14,7

15,8

3.

4.

43,2

9,4

6,8

5.

6.

12,8

43,6

41,5 2,1 7.

Legfeljebb 1 óra

2-3 óra

4 vagy több óra

18,5

14,9

17,0

14,1

15,4

40,7

45,5

44,7

44,0

46,9

34,4

34,0

32,6

8.

5,7

5,6

6,3 9.

29,4

10.

28,6

12,5

9,1

11.

12.

Évfolyam

36

30

3.4. ábra Tévénézés időtartama hétvégéken évfolyam szerint (N=2043) Semmi

Legfeljebb 1 óra

2-3 óra

4 vagy több óra


100% 19,9

22,3

27,1

80%

38,2

43,1

43,1

37,8

37,8

37,2

39,8

35,2

40,3

41,3

36,0

39,3

34,7

17,0

17,0

8,5

8,0

11.

12.

33,5

60%

45,2

45,9

39,9

40% 38,6

20%

28,0

0%

24,9 4,5

8,0 3.

16,8 5,2

2,2

4.

5.

13,5

6.

3,6

13,3

7.

19,3

16,3 5,9

8.

4,9

5,2 9.

10.

Évfolyam

Számítógép-használat A szabadidős számítógép-használatot tekintve is általánosan jellemző, hogy a hétvégén többet számítógépeznek a fiatalok, mint hétköznapokon; valamint szintén szignifikáns a különbség a fiúk és lányok között – bár ez utóbbi különbség inkább csak az alsóbb évfolyamokon jellemző (3.5. és 3.6. ábra). Hétköznapokon 3-4. osztályos fiúk több mint negyede (26,1%), míg a lányoknak csak tizede (10,5%) használja szabadidejében legalább napi két órán keresztül a számítógépet. Az idősebb korcsoportokban ezek az arányok átlagosan 62,1% és 52,6%. A 10-18 éves korosztály hétvégén is jellemzően jóval többet számítógépezik, és ez esetben is jóval kisebbek a nemi különbségek, mint az alsó tagozatosoknál. A 3-4. osztályos fiúk több mint fele hétvégén is naponta legalább 2 órát használ számítógépet, a lányoknak azonban csak mintegy negyedére jellemző ez. Az 5-12. évfolyamokon tanulók közel háromnegyede (74,3%) állítja ezt magáról; a két nem közötti különbség nem éri el az 5%-ot. A 3-4-esek körében hétköznap soha nem számítógépezők arányai: 23,0% (fiúk) és 37,4% (lányok). Hétvégéken kisebb a különbség: 10,3% vs. 15,2%, de ez is szignifikánsnak adódott. Az idősebbek körében azonban gyakorlatilag nincs eltérés a két nem között: hétköznap mintegy 8%-uk, hétvégén pedig 5,4%-uk nem számítógépezik egyáltalán. 3.5. ábra Tanítási napokon naponta legalább két órát számítógépező (chat, e-mail, internet, stb.) tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2054) Naponta legalább 2 órát számítógépezők aránya (%)

Fiúk

80

67,4 57,1

60 40,6

40 20 0

34,0

31,1

22,0 8,0* 3.

23,8

61,2

68,6

66,4

71,3

62,6

69,8

60,2

Lányok

72,9 67,6

42,3* 29,6

13,1* 4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

31 37

3.6. ábra Hétvégén naponta legalább két órát számítógépező (chat, e-mail, internet, stb.) tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2049) Fiúk

Naponta legalább 2 órát számítógépezők aránya (%)

100

81,0

80 60 40 20 0

64,9 44,0 21,8*

3.

62,1

61,2

29,8*

4.

75,5

86,0

75,7 80,1 81,7 76,4

Lányok

82,2 84,1

83,2 81,8 65,3*

55,0

40,0*

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Az ábrákon látható, hogy az életkorral mindkét nem esetében jelentősen nő a napi több órát számítógépezők aránya kb. a 7-8. évfolyamig, azután már inkább stagnál.

38

32

Az óvodás és alsó tagozatos gyermekek adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A fizikai aktivitással kapcsolatban a gyerek kérdéseitől némileg eltérő kérdéseket alkalmaztunk mind a mérsékelt-erős, mind az erős intenzitású mozgások mérésére, valamint az óvodások szüleinél is módosítottunk a kérdéseken. A lehetséges válaszok a gyermek-szülő ekvivalens kérdéseknél a 3-4. évfolyamos gyerekek egyszerűsített válaszkategóriáival egyeznek meg. Mérsékelt-erős intenzitás:  Milyen gyakran mozog az Ön gyermeke legalább 1 órát szabad levegőn (pl. szervezett sportfoglalkozás, játék a kertben, játszótéren, biciklizés, séta, stb.)? (Lehetséges válaszok: Minden nap / Hetente többször / Hetente egyszer / Ritkábban, mint hetente / Soha.) Erős intenzitás óvodások szüleitől:  Milyen gyakran jár a gyermeke szervezett sportfoglalkozásra (pl. egyesületi edzésre) vagy mozgásos különórára? (Lehetséges válaszok: ld. fent.) iskolások szüleitől:

 Iskolai tanórákon kívül: milyen gyakran végez gyermeke olyan kiadós mozgást (pl. sport, tánc) a szabadidejében, amitől kifullad, megizzad? (Lehetséges válaszok: ld. fent).

A szabadidő (passzív) eltöltésére vonatkozó kérdések megegyeztek a gyerekekéivel, a válaszkategóriák a 3-4. évfolyamosokéival:  Naponta általában hány órát tölt gyermeke tv-, videó-, vagy DVD-nézéssel a szabadidejében?  Naponta általában hány órát számítógépezik gyermeke (internet, játék, stb.) a szabadidejében? (Lehetséges válaszok: Semennyit / Fél-1 órát / 2- 3 órát / 4 órát vagy többet.) A szülőknek külön kellett válaszolniuk a hétköznapokra és hétvégékre vonatkozóan. EREDMÉNYEK Fizikai aktivitás A mérsékelt-erős fizikai aktivitásra vonatkozóan a nemzetközi ajánlások szerint (Strong és mtsai, 2005), a gyermekeknek és serdülőknek minden nap legalább 60 perc ilyen mozgásra van szükségük, lehetőleg szabad levegőn. A 3-10 éves gyerekek szüleinek 74,2%-a állította, hogy ez gyermekeikre teljesül. Hetente többször, de nem minden nap mozog a szülők szerint a gyerekek 23,4%-a, míg legfeljebb hetente egyszer mozog így 2,4%-uk. Az óvodás gyerekek szülei egyáltalán nem jelölték meg a „ritkábban, mint hetente” és „soha” válaszokat. A fiúk és lányok, valamint a korcsoportok aktivitása között nem adódott szignifikáns eltérés, azonban az életkori bontás tendenciózus eloszlást mutat (3.7. ábra).

33 39

3.7. ábra A naponta és hetente többször legalább napi 1 órát mozgó gyerekek aránya évfolyam szerint (N=859) Fizikailag aktívak aránya (%)

100

91,7

Hetente többször

80,0

80

78,6

75,0 67,5

Naponta

73,6

68,3

60 40 20 0

29,0

24,4

20,2

18,0

27,6

23,3

6,9 Kiscsoport

Középső csoport

Nagycsoport

1.

2.

3.

4.

Évfolyam

Az intenzív fizikai aktivitás gyakoriságát tekintve azonban már jelentős nemi és életkori különbségek adódtak. Átlagosan a gyerekek közel kétharmadára (65,5%) jellemző hogy hetente legalább kétszer részt vesz erős intenzitású mozgásos tevékenységben. Ezek az arányok nagyon hasonlóak a fiúk és lányok között. A különbség a nagyon ritkán vagy soha nem mozgók között jellemző: a lányoknál ez az arány 18,4%, míg a fiúknál 25,9%. A korcsoportok között jelentős az eltérés a két legfiatalabb és a nagycsoportos korosztály között, valamint a nagycsoportosok és az iskolások között is: az idősebbek között jóval magasabbak az arányok (3.8. ábra). Korcsoportos bontásban a fiúk és lányok között nem adódott szignifikáns eltérés. 3.8.ábra Heti legalább két alkalommal intenzív testmozgást végző gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=854) Intenzív testedzést végzők aránya (%)

Fiúk

100

81,3

79,2

80

88,4

84,7

83,3

77,9

Lányok

77,6

70,5

60 35,3

40 15,0

20 0

2,3

3,2

Kiscsoport

28,6

6,9 Középső csoport Nagycsoport

1.

2.

3.

4.

Évfolyam

Fizikailag passzív szabadidős tevékenységek Tévé-, videónézés Hétköznapokon a gyerekek negyede (25,2%) naponta legalább két órát néz tévét, videót vagy DVD-t, míg a hétvégén már a 81,4%-os arány jellemző. A nemek és korcsoportok között nincs statisztikailag jelentős különbség, de utóbbi bontásban közöljük az adatokat az idősebb gyerekekkel való összehasonlítás céljából (3.9. és 3.10. ábra).

40

34

3.9. ábra Tévénézés időtartama hétköznapokon évfolyam szerint (N=853) Semmi


100% 18,1

2,8

16,0

80%

6,0

19,0

4,8

24,9

Legfeljebb 1 óra

1,7

2-3 óra

4 vagy több óra

3,1

19,6 1,2

26,5

26,4

64,8

68,1

1,4

60% 40%

70,0

75,0

70,2

69,9

75,0

20% 0%

4,2 Kiscsoport

3,5

1,2

8,0


5,6

8,9

1.

2.

Évfolyam

4,2

3.

4.

3.10. ábra Tévénézés időtartama hétvégéken évfolyam szerint (N=850) Semmi


100%

11,1

80%

24,0

20,2

56,0

69,0

16,7

56,9

60% 40% 20%

29,2

18,0

2,8

0%

Kiscsoport

Legfeljebb 1 óra

65,5

9,5

2,0

17,2

1,2


1.

20,4

21,9

67,5

59,9

59,2

17,9

1,2

2.

Évfolyam

4 vagy több óra

16,9

14,5

0,6

2-3 óra

18,3

1,9

3.

0,7

4.

Számítógép-használat A szabadidős számítógép-használatot tekintve is általánosan jellemző, hogy a hétvégén többet számítógépeznek a gyerekek, mint hétköznapokon: előbbi esetben közel negyedük (24,5%) egyáltalán nem számítógépezik, míg hét közben ez az arány 51,3%. Leginkább fél-1 órát töltenek ezzel a tevékenységgel naponta, és hasonló arányban egész héten: hétköznap 44,4%, míg hétvégén 47,4%. A szülők szerint a 3-10 éves gyermekek átlagosan 4,4%-a hétköznapokon naponta legalább két órát ül a gép előtt, míg hétvégéken már 28,1%-uk teszi ugyanezt.

Naponta legalább 2 órát számítógépezők aránya (%)

3.11. ábra Hétköznapokon naponta legalább két órát számítógépező gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=850) Fiúk

20 13,7

11,7

10

0

5,8 0,0 Középső csoport

4,0

Nagycsoport

9,2

4,2

1.

Évfolyam

2.

3,8

2,4

1,4

1,0

0,0

Lányok

3.

4.

35 41

A fiúkra és az idősebbekre szignifikánsan több számítógép-használat jellemző a hét mindkét időszakára vonatkozóan (3.11. és 3.12. ábra). A legkisebbek között egész héten nem fordul elő, hogy naponta legalább két órát számítógépezzenek. Körükben átlagosan 21,5%-ra jellemző napi fél-1 óra használat hétköznapokon, míg a hétvégét illetően a szülők kiscsoportos gyermekeik 37,5%-áról állították ezt. 3.12. ábra Hétvégén naponta legalább két órát számítógépező gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=850) Naponta legalább 2 órát számítógépezők aránya (%)

Fiúk

60

40

20

0

46,2

39,4

37,2

33,4

26,8

23,8*

17,2 13,7

Lányok

56,9

14,5*

12,3 0,0

Középső csoport

Nagycsoport

1.

2.

3.

4.

Évfolyam

42

36

A család és a gyermekek életmódja közös fizikai aktivitás, szabadidő eltöltés vonatkozásában a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Egy kérdést tettünk fel a közös fizikai aktivitásra vonatkozóan:  Milyen gyakran szokott a család aktívan kikapcsolódni a gyermekkel együtt, vagy közösen fizikai munkát végezni (pl. kirándulás, kerékpározás, vízitúra, kertészkedés, takarítás)? (Lehetséges válaszok: Hetente többször / Hetente egyszer / Havonta többször / Havonta egyszer / Ritkábban vagy soha.) Egy kérdés vonatkozott a gyermekkel való szabadidő eltöltésre:  Milyen gyakran tölt el legalább egy felnőtt családtag legalább 30 percet aktívan a gyermekkel, amikor csak rá figyel, vele foglalkozik (pl. játék, beszélgetés)? (Lehetséges válaszok: Naponta /Hetente többször / Hetente egyszer / Havonta többször / Havonta / Ritkábban vagy soha.) EREDMÉNYEK A szülők mintegy harmada (32,9%) állította, hogy hetente többször is együtt mozog a család. Hasonló az arány a heti egyszeri (28,2%) és a legalább havonta egyszeri (31,3%) gyakoriság esetében is. A szülők 7,7%-a szerint soha nem vesz részt a család közös fizikai aktivitásban. A fiúk és lányok szüleinek válaszai nem különböztek szignifikánsan, az idősebb korcsoportok esetében azonban jelentősen csökken a hetente többször is együtt mozgó családok aránya kb. a 3. évfolyamig, az idősebbek körében már inkább stagnálnak az arányok (3.13. ábra). A családok több mint felében (58,9%) minden nap foglalkozik valamelyik felnőtt családtag legalább fél órát a gyermekkel. További közel egyharmadnyi (30,1%) családra jellemző a heti többszöri foglalkozás. A szülők 1,2%-a állította, hogy ez soha nem történik meg a családjukban. A nemi és életkori mintázat megegyezik a közös fizikai aktivitásnál tapasztaltakkal, bár a csökkenés kisebb mértékű (3.13. ábra). 3.13. ábra A hetente többször együtt mozgó és a gyermekkel foglalkozó 3-18 éves gyerekek családjainak aránya évfolyam szerint (Nmozgás=2017, Nfoglalkozás=2008). Közös mozgás

Hetente többször aktívak

120 98,0

100 80 60 40 20

92,8

93,8

95,8 52,8

90,1

86,6

91,0

93,1

91,9

Gyermekkel foglalkozás 88,4 88,7

89,9

83,3

85,182,1

58,0 45,1

39,5

38,9

30,2 32,9

32,7

31,5

31,3

30,7

28,5

20,4

30,5 27,4

0

Évfolyam

37 43

Megbeszélés A gyerekek fizikai aktivitása és szabadidő eltöltése A 3-10 éves gyerekek fizikai aktivitásáról beszámoló szülői adatok, valamint a 11-18 éves serdülőkorúak önbevallásos adatai jelentősen eltérnek egymástól. Persze ezt módszertani különbségek (válaszadók és kérdésfeltevés közötti eltérések) is befolyásolják, de nyilván egyéb tényezők szintén szerepet játszanak. A mérsékelt-erős intenzitású fizikai aktivitásban a fiatalabb gyerekek között nincs nemi eltérés, míg a serdülőkorúak körében a lányok lényegesen kedvezőtlenebb képet mutatnak. Az életkorral is kedvezőtlenebbé váló tendencia is szignifikáns az idősebb gyerekeknél. A fiatalabbaknál ugyan nem szignifikánsak az eltérések, de ezt nagy valószínűséggel az alacsony elemszámoknak tudhatjuk be, ugyanis a trend ugyanaz, mint az idősebbeknél: az óvodáskorúaktól kezdve az érettségizőkig egyenletesen csökkenő arányokat mutatnak az elegendő mennyiséget mozgó gyerekek. Az erős intenzitású fizikai aktivitást tekintve kicsit eltérő a kép. A serdülőkorosztályról gyakorlatilag ugyanazt mondhatjuk el, mint a mérsékelt-erős intenzitású mozgásnál, azonban a fiatalabbaknál itt már statisztikailag igazolhatók a nemi különbségek: már ebben az életszakaszban magasabb a nem vagy csak nagyon keveset mozgó lányok aránya. Ugyanakkor a 3-10 évesek korcsoport-különbségei eltérő irányúak az idősebbekénél. Az óvodás-alsó tagozatos korosztályban ugyanis az életkorral szignifikánsan nő a fizikailag aktívak aránya. Ez nem meglepő, hiszen itt gyakorlatilag az edzésszerű sport- vagy egyéb mozgásos tevékenységekre kérdeztünk rá, és ilyen értelemben mozogni többnyire kisiskolás korban kezdenek a gyerekek. A kisebbekre inkább a szabad mozgásos, játékos fizikai aktivitás jellemző, ami egyébként megfelelő az életkoruknak (ezt a mérsékelt-erős intenzitású mozgásra vonatkozó kérdés méri valójában). A teljes gyerekkorosztályt megvizsgálva úgy tűnik, hogy az általános iskolások tekinthetők a legaktívabbnak fizikailag (a 3-4. évfolyamokon a gyerekek és szülők válaszai jól megfelelnek egymásnak), majd a középiskolában fokozatosan csökken az idősebb évfolyamok felé haladva a rendszeresen sportolók aránya. Ez a kedvezőtlen tendencia nyilván több okra vezethető vissza, de valószínűleg szerepet játszik ebben a középiskolások növekvő tanulmányi terhelése, különösen az utolsó évfolyamon. A tévé-, videó- és DVD-nézés tekintetében sem a gyermekek, sem a szülők válaszai alapján nem találtunk nemi eltéréseket egyik korosztályban sem. Az életkorral általában nő a sokat tévézők hányada, kb. a középiskolás korosztályig. (A változások a gyerekek önbevallásos adatai között szignifikánsak, de a szülők által szolgáltatott adatok is ezt a tendenciát mutatják.) A legidősebbeknél már inkább némi kedvező változás figyelhető meg a nem tévézők arányaiban. Minden korcsoportban jellemző, hogy a hétvégéken jóval többet ülnek a képernyő előtt, mint hétköznap. A 3-4. évfolyamokon érdekes eltérés adódott a szülők és gyerekek válaszai között: akár a hétköznapokon, akár a hétvégéken a szélső értékekben térnek el jelentősen az adatok. A gyerekek nagyobb arányban vallják magukat nagyon sokat és egyáltalán nem tévézőknek, mint szüleik. E mögött többféle ok húzódhat meg. Nyilván a szülők hétköznap sokszor nincsenek otthon, amikor gyermekeik, így nem tudják ellenőrizni, hogy pontosan mit csinálnak. Másrészt a gyermekek, főként a fiatalabbak, talán nem tudják pontosan fölmérni, hogy mennyi időt fordítanak tévénézésre, belefeledkezvén a látnivalóba. A számítógépezés ugyanúgy jóval nagyobb arányú hétvégéken, mint a tévézés, minden korcsoportban. Nem meglepő módon az óvodás korosztályban még igen csekély mértékű, majd fokozatosan nő az erre fordított idő aránya, kb. a 7-8. évfolyamig. A 13-14 évesek korcsoportjáig bezárólag még több a sokat számítógépező fiúk aránya, de az idősebbeknél már nem jellemzőek a nemi különbségek. Az óvodás korcsoportban olyan alacsony esetszámok

44

38

adódtak, hogy nagy százalékos eltérések sem szignifikánsak. A 3-4. évfolyamokon a szülők és gyermekek válaszai meglehetősen jól egyeznek a hétvégékre vonatkozóan. A hétköznapokat tekintve azonban a naponta legalább két órát számítógépezők arányai magasabbak a gyerekek saját bevallása alapján, mint a szülői beszámolók szerint. Ez valószínűleg a kontroll-hiánnyal lehet összefüggésben: a munkában levő szülő nem tudja pontosan, mit csinál gyermeke otthon. A család közös fizikai aktivitása és szabadidő eltöltése Az életkorral csökkenő tendencia nem meglepő egyik aktivitás esetében sem, hiszen az idősebb gyermekek több időt töltenek már barátaikkal, családon kívüli ismerőseikkel. A családon belüli kommunikáció, gyermekre figyelés kifejezetten jónak mondható ebben a mintában, hiszen még a legidősebb korosztályban is 80% fölötti arányban töltenek együtt hetente többször is legalább fél óra minőségi időt a felnőtt családtagok a fiatallal. A fizikai aktivitás arányai már korántsem mondhatók ilyen jónak, bár még a legidősebb korcsoportban is a fiatalok családjainak több mint negyede mozog közösen hetente többször is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a válaszadás a szülők részéről (is) önkéntes volt, így vélhetőleg a szülői minta alapján kedvezőbb képet kaptunk a valóságosnál, hiszen a kérdőív kitöltésének ténye utalhat arra, hogy a kitöltő szülők több időt szánnak a gyermekükkel való foglalkozásra, mint azok, akik nem töltötték ki a kérdőívet. E fejezetben fizikailag aktív és passzív szabadidő eltöltési formákat vizsgáltunk meg. A nemzetközi szakirodalom beszámol arról, hogy a fizikai aktivitás és az úgynevezett ülő magatartás (sedentary behaviour) egymástól viszonylag független életmód-elemek a gyermekek és serdülők körében, vagyis többnyire nem egymás rovására történik az ezekkel való időtöltés (Marshall és mtsai, 2004, Pate és mtsai, 2011). Jelen vizsgálatunkban azonban nem túl erős, de egyértelmű összefüggés adódott a kétféle aktivitás között: a többet mozgó gyerekek és fiatalok körében alacsonyabb a képernyők előtt sok időt töltők hányada, mint a csekély fizikai aktivitást mutatók körében. Összehasonlítás az országos adatokkal Az országos adatokkal összehasonlítva a zalai gyerekek többet mozognak, bármely mutatót tekintjük, illetve a semmit vagy nagyon keveset mozgók arányai örvendetesen jóval alacsonyabbak (mintegy fele az országos átlagnak). A tévénézési szokások is kedvezőbbek, jelentősen alacsonyabb minden korcsoportban a nagyon sokat képernyő előtt ülők aránya. A számítógépezést tekintve az 5. osztályosok kivételével a zalai fiatalok több időt töltenek ezzel a tevékenységgel, mint az országos átlag. Azonban itt fontos tényező lehet, hogy az országos vizsgálat 3 évvel korábban történt, és korábbi felmérések szerint ezek az arányok jelentősen nőttek az elmúlt 10-12 évben, lehetséges, hogy egy mai országos felmérés hasonló eredményeket adna. A fizikai aktivitás és ülő életmód összefüggései az országos vizsgálatban a nemzetközi tapasztalatoknak megfelelőek, vagyis ezek az adatok is azt támasztják alá, hogy a két tevékenység egymástól független és minőségileg különböző (Melkevik és mtsai, 2010), tehát jelen eredmények eltérnek az országos és a nemzetközi adatoktól is.

39 45

46

RIZIKÓMAGATARTÁS

Ezt a témakört a balesetek kivételével csak az 5-12. évfolyamokon tanulóktól kérdeztük.

40 47

48

4. DOHÁNYZÁSI SZOKÁSOK Az 5-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A kérdőívben rákérdeztünk, hogy a tanuló próbálta-e már a dohányzás valamelyik formáját:  Elszívtál-e már valaha legalább 1 cigit (vagy szivart vagy pipát)? (Lehetséges válaszok: Igen / Nem.) A dohányzás gyakoriságára vonatkozóan egy kérdést tettünk fel:  Jelenleg milyen gyakran dohányzol? (Lehetséges válaszok: Naponta / Hetente legalább egyszer, de nem minden nap / Ritkábban, mint hetente / Nem dohányzom.) Csak a középiskolás tanulók körében kérdeztünk rá a dohányzás elkezdésének életkorára:  Hány éves voltál, amikor végigszívtad az első cigarettát (nemcsak 1-2 szippantást)? (Lehetséges válaszok: Soha / 11 éves vagy fiatalabb / 12 / 13 /14 / 15 / 16 éves vagy idősebb.) EREDMÉNYEK A dohányzás kipróbálása A dohányzás kipróbálásának arányai a magasabb évfolyamokon szignifikánsan magasabbak mindkét nem esetében: az 5. osztályos tanulók körében 5,5%, míg a 12. osztályos tanulóknál már 80,1%. Csak az 5. és 7. évfolyamokon látható szignifikáns eltérés a két nem között: a fiúk „javára”(4.1. ábra).

Kipróbálók aránya (%)

4.1. ábra A dohányzást már kipróbált tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=1718) Fiúk

100 72,1

80

0

9,7

0,0* 5.

8,3

17,5

6.

80,4

78,0

77,6

77,6

84,1

45,1

40,0

40 20

65,2

55,8

60

73,9

Lányok

26,1*

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

A dohányzás gyakorisága A dohányzás gyakoriságát vizsgálva rendszeresnek tekintettük, ha a fiatal legalább hetente dohányzik, ez az arány a teljes mintában 24,1%. A fiúk csak a 11. évfolyamosok között dohányoznak rendszeresen nagyobb arányban, mint a lányok. Az évfolyamok között a rendszeres dohányzás mintázata hasonlít ahhoz, amit a kipróbálásnál is megfigyeltünk: kb. a 9. évfolyamig jelentősen nő a rendszeresen dohányzók aránya mindkét nemnél (4.2. ábra).

41 49

Legalább hetente dohányzók aránya (%)

4.2. ábra A legalább heti rendszerességgel dohányzó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=1717) Fiúk

50 39,6

40

33,3

20 1,0

0,0

3,7

2,1

5.

7,1

6.

Lányok

44,9 44,9 32,7*

18,6

14,0

10

31,8

32,2

30

0

45,6

6,3 7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

A válaszoló diákok 20,2%-a napi rendszerességgel dohányzik, a két nem között csekélyek a különbségek. A jelenleg dohányzók körében a naponta dohányzók aránya 69,4%. A csak hetente dohányzók aránya mindkét nem esetében 4,0%, a jelenleg dohányzók körében nemi bontás nélkül 13,7%. Az életkori bontást vizsgálva a 8. évfolyamtól kezdve jelentősen nő a napi dohányzás gyakorisága (4.3. ábra).

Naponta és hetente dohányzók aránya (%)

50

4.3. ábra A naponta és hetente dohányzó tanulók aránya évfolyam szerint (N=1717) Hetente legalább egyszer

Naponta

40,9

40 27,6

30 20

28,4

12,8

10 0

34,0

0,5

0,0 5.

2,3

0,6 6.

4,6

2,0 7.

6,4

5,2

3,7 8.

9.

6,5 10.

4,0 11.

12.

Évfolyam

A kipróbálás életkora A pszichoaktív szerek fogyasztásának kipróbálási időszakában (serdülőkor) az első próbálkozás átlagos életkorának, illetve életkori megoszlásának megállapítása erősen korcsoportfüggő. A 9. évfolyamon a kipróbálók legnagyobb arányban 13-14 éves korukban szívták el első cigarettájukat (4.4. ábra). Az arányok értelemszerűen tolódnak el az alacsonyabb életkoroktól a magasabbak felé (4.5., 4.6. ábra). A 12. évfolyamon már messze a 16. év vagy idősebb életkorok a legjellemzőbbek (4.7. ábra). Az arányokból az is valószínűsíthető, hogy a fiúk általában előbb kezdenek el ismerkedni a dohányzással, mint a lányok.

50

42

4.4. ábra A dohányzás első kipróbálásának életkora a dohányzást már kipróbált 9. évfolyamos tanulók körében (N=189) Fiúk


40 28,9

30 20

14,9

10 0

29,0 24,6

15,8

20,3 14,0

11,6

4,3

11 éves vagy fiatalabb

3,5 12 éves

Lányok

33,3

13 éves

14 éves

15 éves

1,8

16 éves vagy idősebb

A dohányzás első kipróbálásának életkora



40 30,0

30 20,0 20 10

13,3

8,6

22,1

23,8 20,9

20,8 11,6

7,0 3,5

2,3 0

Lányok


12 éves

13 éves

14 éves

15 éves





40

34,7

30

21,4 23,6

20 10 0

Lányok

22,2

18,8

15,2 13,9

15,2 8,0

21,4

5,6 0,0


12 éves

13 éves

14 éves

15 éves



43 51



40

Lányok

31,3 32,7 30

22,9

20 10,8 10 0

7,3 3,6


8,4

21,8

20,5 20,0

14,5

6,0

12 éves

13 éves

14 éves

15 éves



52

44

Megbeszélés Serdülőkorban természetesnek mondható a különböző egészségveszélyeztető magatartásformák kipróbálása. Pszichológiai és neurobiológiai kutatási adatok támasztják alá, hogy ebben az életkorban megváltozik az agyi aktivitás és fokozódik az élménykereső magatartás (Martin és mtsai, 2002). A különböző pszicho-aktív szerek (nikotin, alkohol, illegális drogok) kipróbálása, így nem véletlenül esik erre az életszakaszra. Eredményeink szerint indokolt a gyerekeket erről megkérdezni már 10-11 éves kor körül. Ekkor már előfordul a kipróbálás, majd az arányok viszonylag meredeken emelkednek a középiskolás kor végéig. Az érettségi előtt állók négyötödének már van tapasztalata a dohányzásról. A rendszeresen dohányzók aránya is szignifikánsan növekedik szinte évfolyamról évfolyamra. A 12. évfolyamosok közel fele legalább heti gyakorisággal dohányzik. A rendszeresen dohányzó diákok körében a középiskolás korosztályban a napi dohányzás a jellemző, arányuk többszöröse a nem minden nap dohányzókénak, ami igen kedvezőtlen tény. A kipróbálás életkora azért nagyon fontos, mert a függőség kialakulásának esélye minden szer esetében összefüggésben van vele (Lamkin és Houston, 1998). A prevenció időzítéséhez ezért ezek az adatok nagyon fontosak. A lányok dohányzási arányai kedvezőbbek, mint a fiúké, de nem sokkal. Összehasonlítás az országos adatokkal A kipróbálási arányok tekintetében az 5. évfolyamosok messze kedvezőbb képet mutatnak az országos átlagnál. Az első kipróbálás életkorának arányai is jobbak a zalai fiatalok esetében, különösen a lányoknál. Ez arra enged következtetni, hogy a zalai serdülők a dohányzást jellemzően idősebb korban próbálják ki, mint az országos átlag. Ez örvendetes, hiszen a későbbi rászokás annál valószínűbb, minél korábban kísérletezik valaki egy adott szer fogyasztásával. Az idősebb évfolyamokon a kipróbálási arányok azonban már hasonlóak az országoshoz. A rendszeres dohányzást tekintve a néhány %-kal magasabb zalai átlagok nem tekintendők feltétlenül kedvezőtlenebbnek az országos értékeknél, hiszen jelen mintában a 12. évfolyamosok is szerepelnek, akiknek jellemzően a legrosszabbak a mutatóik, míg az országos adatfelvételben a legidősebb korosztály a 11. évfolyam volt.

45 53

5. ALKOHOLFOGYASZTÁSI SZOKÁSOK

Az 5-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az alkoholfogyasztás gyakoriságát az alábbi kérdésekkel mértük: Milyen gyakran fogyasztod a különböző alkoholféleségeket?  Sör  Bor vagy boros kóla vagy pezsgő  Röviditalok (pl. konyak, whisky, vodka, pálinka) vagy rumos kóla vagy gin tonikkal vagy vodka naranccsal  Alkoholos üdítők (pl. Bacardi Breezer, Smash)  Édes likőr  Más alkoholos italok (Lehetséges válaszok: Naponta / Hetente / Havonta / Ritkán / Soha.) Az alkoholfogyasztás kritikus vagy problémás módjára, a részegség előfordulására is rákérdeztünk:  Ittál-e már annyi alkoholt, hogy be is rúgtál? (Lehetséges válaszok: Nem, soha / Igen, egyszer / Igen, 2-3-szor / Igen, 4-10-szer / Igen, több mint 10-szer.) Csak a középiskolás tanulók körében kérdeztünk rá az alkoholfogyasztás kezdeti életkorára:  Hány éves voltál, amikor először valamilyen alkoholt ittál (egy-két kortynál többet)? (Lehetséges válaszok: Soha / 11 éves vagy fiatalabb / 12 / 13 /14 / 15 / 16 éves vagy idősebb.) EREDMÉNYEK Az alkohol kipróbálása A kipróbálási arányokat az egyes alkoholféleségek fogyasztási gyakoriságára vonatkozó kérdések kombinálásával alakítottuk ki. Kipróbálónak tekintettük a diákot, ha bármelyik alkoholfajtára a „sohá”-tól eltérő választ adott: ez a válaszolók 79,7%-ára volt jellemző. Az arányok mindkét nem esetében már az 5. évfolyamon meghaladják a 30%-ot és magasabb évfolyamokon rendre, szignifikánsan magasabbak (5.1. ábra).


5.1. ábra Az alkoholt már fogyasztott tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=1719)

54

Fiúk

100 80 60

Lányok

80,0 64,0*

61,1

53,4 35,0*

40

91,9

86,0

85,3

94,3

92,5

94,7

95,9

98,1 100,0

67,0*

45,6*

20 0

5.

6.

7.

8.

9.

Évfolyam

10.

11.

12.

46

A 11-12. osztályosok gyakorlatilag már mind fogyasztottak alkoholt életükben. Az általános iskolás korosztály körében még szignifikánsan kisebb az alkoholt kipróbáló lányok aránya a fiúkénál, de a középiskolás korosztályban ez a különbség eltűnik. Alkoholos italok fogyasztási gyakorisága Az egyes alkoholfajtákra lebontott napi vagy heti alkoholfogyasztás jelentős nemi és korcsoportonkénti különbségeket mutat. Az összes alkoholtípus és minden korcsoport esetén, ha szignifikáns eltérés adódott, akkor a lányok arányai jóval alacsonyabbak, mint a fiúkéi. Az idősebb évfolyamokon mindkét nem esetében általában magasabb a legalább heti rendszerességgel alkoholt fogyasztók aránya, mint a fiatalabb osztályokban (5.1. táblázat). Kivétel ez alól az alkoholos üdítők és az édes likőrök fogyasztása: ez már nem jellemző a 12. évfolyamon, sem a lányok, sem a fiúk körében. 5.1. táblázat A különböző alkoholfajták napi és heti fogyasztásának gyakorisága nem és évfolyam szerint Alkoholféleség

Fiú

Sör (N=1717) Bor, boros kóla, pezsgő (N=1711) Röviditalok (N=1712) Alkoholos üdítők (N=1709) Édes likőrök (N= 1707) Egyéb (N=1704)

Alkoholféleség Sör (N=1717) Bor, boros kóla, pezsgő (N=1711) Röviditalok (N=1712) Alkoholos üdítők (N=1709) Édes likőrök (N= 1707) Egyéb (N=1704)

3,9 4,9 0,0 1,0 0,0 0,0

5.

Lány

Évfolyam (%) 6. 7. Fiú Lány Fiú Lány

Fiú

0,0 0,0* 0,0 0,0 0,0 0,0

4,2 1,0 0,0 0,0 0,0 1,1

27,9 16,3 12,8 9,4 2,3 8,2

0,0 3,8 3,8 2,5 2,5 1,3

11,8 12,9 3,5 4,8 3,6 6,0

6,3 3,6 0,9 2,7 1,9 2,7

8.

Lány

4,9* 3,9* 3,9* 6,8 3,9 5,8

Lány

Évfolyam (%) 10. 11. Fiú Lány Fiú Lány

29,5

10,3*

43,3

7,5*

45,6

12,2*

68,6

21,7*

31,6

7,7*

21,5

13,0

26,3

5,6*

35,1

15,3*

36,5

18,8*

21,0

8,2*

14,1

8,7

25,0

7,5*

34,0

12,2*

30,5

13,4*

16,8

6,2*

11,6

6,1

14,2

4,7*

20,7

9,2*

9,5

11,8

10,1

5,4*

4,7

7,0

5,7

0,0*

9,9

2,1*

6,7

3,0

4,6

2,6*

15,2

7,1*

18,7

3,7*

21,9

37,1*

17,5

7,6

12,6

4,5*

Fiú

9.

12. Fiú Lány

Összesen (%) Fiú Lány

A legkedveltebb alkoholtípus a bor, boros kóla és a pezsgő. A megkérdezett diákok 66,6%-a jelölte, hogy fogyasztja valamilyen gyakorisággal. A legkevésbé fogyasztott alkoholtípus az édes likőr, melyet a tanulók 40,0%-a iszik valamilyen rendszerességgel. A fiúk között a napi vagy heti fogyasztást tekintve a legnépszerűbb alkoholtípus a sör, majd a bor, boros kóla, pezsgő és harmadik helyen a röviditalok szerepelnek. A lányoknál nem állítható fel ilyen egyértelmű sorrend, de esetükben is ez a három legnépszerűbb alkoholfajta. Részegségek száma A teljes mintában a fiataloknak mindössze 45,0%-a válaszolta, hogy még soha életében nem rúgott be. A többszöri részegség előfordulásának aránya jelentősen magasabb a felsőbb 47 55

osztályokban tanuló diákok körében, ebben nincs nemi különbség (5.2. ábra). A 8. és 9. osztály között meredek emelkedés tapasztalható. A lányoknál a problémás alkoholfogyasztás e mutató szerint szignifikánsan ritkább mint a fiúknál a 8., 9. és 11. évfolyamokon.

Többször volt részegek aránya (%)

5.2. ábra Életében kétszer vagy többször részeg tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=1717) Fiúk

100 80,8

80 56,4

60

64,5

79,4 66,7

55,7*

42,6*

40

27,1

18,8

20 0

70,1

Lányok

2,0

0,0 5.

4,2

11,0

1,2 6.

7.

13,6*

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

A kipróbálások életkora Az alkoholt már fogyasztott 9. osztályosok körében legtöbben 14 éves koruk környékén kóstoltak először alkoholos italt mindkét nem esetében, de nem sokkal alacsonyabbak az arányok a korábbi életkorok esetében sem (5.3. ábra). Magas azoknak az aránya, akik ezt már 11 éves vagy fiatalabb korban megteszik. A fiúk általában korábban fogyasztanak először alkoholt, mint a lányok: 12 éves korukra, mintegy 40%-uk kipróbált már valamilyen alkoholféleséget, míg a lányoknál ez csak 25%-ra igaz (mindez azok körében, akik már fogyasztottak alkoholt). 5.3. ábra Az alkohol kipróbálásának életkora alkoholt már fogyasztott 9. évfolyamos tanulók körében (N=259) Fiúk


40 29,7

30 20 10

25,7

22,2

17,7

25,9

19,6 14,9

13,9

9,9

15,8

0,6 0

Lányok


12 éves

13 éves

14 éves

15 éves

4,0


Az alkohol első kipróbálásának életkora

A 10. évfolyamosok körében még mindig a 14 év a leggyakoribb kipróbálási életkor, de az arányok nőnek a magasabb életkorok esetében (5.4. ábra).

56

48


5.4. ábra Az alkohol kipróbálásának életkora alkoholt már fogyasztott 10. évfolyamos tanulók körében (N=249) 27,4

30

Fiúk

29,1

Lányok

23,3

21,9 17,5

20

10

15,1

15,8

13,7

15,5

8,7 6,2

5,8

0


12 éves

13 éves

14 éves

15 éves



A 11-esekre hasonló tendencia jellemző, mint a 10-esekre: itt már a 14-15 éves kor a legjellemzőbb kipróbálási időszak (5.5. ábra).


5.5. ábra Az alkohol kipróbálásának életkora alkoholt már fogyasztott 11. évfolyamos tanulók körében (N=240) Fiúk

30 23,4 20

22,1

14,5

25,3

20,0

18,6 13,1

Lányok

25,3

13,7

11,6

10,3

10 2,1 0


12 éves

13 éves

14 éves

15 éves



A 12. évfolyamon a 14-16 éves életkorok hasonló gyakoriságokat mutatnak (5.7. ábra). 5.7. ábra Az alkohol kipróbálásának életkora alkoholt már fogyasztott 12. évfolyamos tanulók körében (N=172) Fiúk


30 22,9 23,9 20 12,4 10

0

9,0


11,4

14,3

22,9

20,9

19,4

16,4

Lányok

16,2

10,4

12 éves

13 éves

14 éves


15 éves


49 57

Megbeszélés Az alkohol kipróbálása valószínűleg már kisiskolás korban megkezdődik, hiszen az 5. évfolyamosoknak is több mint 40%-a jelezte, hogy fogyasztott már egy-két kortynál többet. A középiskolás korosztályban 90% fölötti ez az arány. Körükben a heti rendszerességű alkoholfogyasztás már meglehetősen elterjedt. Legnépszerűbb alkoholfajta a bor, ami hazánk alkoholfogyasztási kultúráját és a nemzetközi „divatot” ismerve talán nem meglepő. A lányok a kipróbálási arányokban az általános iskolás korosztályban még kedvezőbb képet mutatnak a fiúknál, de ez a különbség középiskolás korra gyakorlatilag eltűnik. Ez arra utal, hogy a lányok idősebb korban fogyasztanak először alkoholt, mint a fiúk. Az egyes alkoholfajták fogyasztási gyakoriságában és a részegségek előfordulási arányaiban a fiúk kevésbé kedvező képet mutatnak minden korosztályban, de a lányok arányai sem elhanyagolhatók. Az alkalmankénti mérsékelt alkoholfogyasztás, ha borról van szó, talán nem tekinthető nagyon súlyos problémának a középiskolás korosztály körében, azonban a nagyivás, a mérték elveszítése már igen. A részegségi adatok sajnos azt támasztják alá, hogy jelentős aggodalomra van ok. A lányok arányai is meglehetősen magasak. Összehasonlítás az országos adatokkal A kipróbálási arányok az országos adatokhoz képest kissé kedvezőtlenebb képet mutatnak mindkét nem esetében, minden évfolyamon. Az egyes alkoholféleségek fogyasztási gyakoriságát tekintve a fiúk szintén rosszabb képet mutatnak, a lányok azonban hasonló gyakorisággal fogyasztanak mindenféle alkoholt, mint a nemzeti átlag. A többszöri részegséget tekintve hasonló megállapítást tehetünk, mint a kipróbálási arányok esetében. Az első kipróbálás életkorát tekintve nincs jól körülhatárolható eltérés az országosan jellemző adatokhoz képest.

58

50

6. ILLEGÁLIS SZEREK ÉS EGYÉB DROGOK FOGYASZTÁSA A 9-12. évfolyamos fiatalok önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Kábítószerek fogyasztásáról a középiskolás diákokat kérdeztük meg, külön vizsgálva a marihuána és hasis, illetve egyéb drogok fogyasztását. Ez utóbbiak körébe tartoznak olyan szerek is, melyek nem nevezhetőek illegálisnak, ám fogyasztásuk mégis droggal való visszaélésnek minősíthető. A kannabisz kipróbálására és a használat gyakoriságára két kérdést tettünk fel:

 Fogyasztottál-e marihuánát, hasist (füvet, füves cigit, zöldet, dzsangát, spanglit) – 1. Életedben / 2. Az elmúlt 12 hónapban?

A feldolgozás során csak a konzisztens válaszokat vettük figyelembe. Ha az éves fogyasztás gyakoribb, mint az eddigi összes, a diák marihuána-használatra vonatkozó válaszait nem vontuk be az elemzésbe. Más drogok használatának gyakoriságára vonatkozóan az alábbi kérdések szerepeltek:  Használtál-e már életedben egyet vagy többet a következő anyagokból? – 1. Ecstasy, MDMA (diszkó tabletta) / 2. Gyorsító (speed, spuri) / 3. Alkohol és gyógyszer együtt, hogy feldobjon / 4. Gyógyszer, hogy feldobjon /5. Más, éspedig... (Az eddig említett kérdések esetében a lehetséges válaszok: Soha / 1-2-szer / 3-5-ször / 6-9-szer / 10-19-szer / 20-39-szer / 40-szer vagy többször.) A különböző szerek első kipróbálásának életkorára is rákérdeztünk:

 Hány éves voltál, amikor először csináltad a következő dolgokat? – 1. Marihuánát,

hasist / 2. Más drogot (marihuánán, hasison, alkoholon és cigarettán kívül) fogyasztottál? (Lehetséges válaszok: Soha / 11 éves vagy fiatalabb / 12 / 13 /14 / 15 / 16 éves vagy idősebb.)

EREDMÉNYEK A kábítószerek kipróbálása A válaszoló 9-12. osztályos tanulók közel egyharmada fogyasztott már életében valamilyen illegális szert, illetve visszaélésszerűen gyógyszert (6.1. táblázat). A kannabiszfogyasztók aránya messze a legnagyobb az összes droghasználó fiatal közül. A gyógyszer, valamint az alkohol gyógyszerrel történő együttes alkalmazása a második leggyakoribb szer (visszaélésszerű gyógyszerhasználat), az összes többi szerhasználat ennek mintegy fele, együttes prevalencia-értékük így kb. másfélszeres: 16,4%.

51 59

6.1. táblázat A különböző szerfogyasztói magatartások életprevalencia-értékei4 a 9. és 12. évfolyamos tanulók körében (N=958)

Együttes tiltott és legális drogfogyasztás5

29,9

Fogyasztó tanulók száma (N) 281

Kannabisz-fogyasztás

24,8

238

Életprevalenciaérték (%)

Fogyasztói magatartás

Összes tanuló (N) 958 958

Visszaélésszerű gyógyszerhasználat

9,8

93

953

Amfetaminok – speed

5,5

52

940

Ecstasy, MDMA

5,4

53

949

Egyéb drog

5,5

44

798

A szerfogyasztás gyakorisága A különféle szerek közül a kannabisz 1-2 alkalommal való kipróbálása a leggyakoribb. A gyógyszer alkohollal való visszaélésszerű alkalmi használata a második legnépszerűbb a középiskolások körében (6.2. táblázat). A többi drogfajta esetében is leginkább a kipróbálás jellemző, kb. hasonló, de az előzőeknél alacsonyabb arányban. 6.2. táblázat Az egyes szertípusok használati gyakorisága a 9. és 12. évfolyamos tanulók körében Szerfajták Kannabisz

Használat gyakorisága (%)

Össz. (N)

Soha

1-2- 3-5szer ször

6-9szer

10-19szer

20-39szer

958

75,2

11,3 3,5

2,8

1,7

1,5

40-szer vagy többször 4,1

Alkohol és gyógyszer együtt

953

91,9

5,1

1,4

0,6

0,4

0,1

0,4

Amfetaminok – speed

940

94,5

2,9

0,1

0,4

0,6

0,7

0,4

Gyógyszer, hogy feldobjon

955

95,2

3,2

0,6

0,3

0,3

0,0

0,3

Ecstasy, MDMA

949

94,6

2,8

0,9

0,3

0,5

0,2

0,5

Egyéb drog

798

94,5

2,0

0,4

0,5

0,8

0,8

1,1

Nemi és életkori bontásban nincs szignifikáns eltérés az együttes életprevalenciaértékekben6. (6.1. ábra).

Azok aránya, akik az adott szert életük során legalább egy alkalommal használták Azok aránya, akik a kérdőívben felsorolt szerek bármelyikénél megjelölte, hogy valamilyen gyakorisággal fogyasztotta már (kivéve az alkoholt és cigarettát) 6 Azok aránya, akik az adott szert életük során bármikor már legalább egy alkalommal kipróbálták. 4 5

60

52

6.1. ábra Illegális és legális szerfogyasztás életprevalenciája nem és évfolyam szerint (N=958) Szerfogyasztók aránya (%)

Fiúk

Lányok

40,0

40

32,1

31,0 30

24,6

33,3

20,2

20

27,9

26,0

10 0

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

A leggyakrabban használt drogok fogyasztása kapcsán is megvizsgáltuk a nemi és életkori különbségeket és egyetlen kivételtől eltekintve ez esetben sem adódtak statisztikailag igazolható eltérések (6.3. táblázat). 6.3. táblázat Az illegális szerek fogyasztási arányai nem és évfolyam szerint 10. évfolyam

9. évfolyam Szerfajták

Fiúk N

%

Lányok N

%

Fiúk N

%

Lányok N

%

11. évfolyam Fiúk N

%

Lányok N

%

12. évfolyam Fiúk N

%

Lányok N

%

Kannabisz 33 20,1 19 16,5 41 26,3 28 26,4 43 29,1 21 21,6 38 36,2 15 22,4 Visszaélésszerű 11 6,6 9 8,0 21 11,3 12 11,3 14 9,5 10 10,5 8 7,5 8 12,1 gyógyszerhasználat Speed 7 4,2 6 5,3 14 3,8 4 3,8 13 9,1 1 1,1* 4 3,9 3 4,7 Ecstasy

7

4,3

5

4,4 14 3,8

4

3,8 13 8,8

4

4,2

2

1,9

2

3,0

Egyéb

6

4,2

5

5,4

7

8,3

2

2,6

4

4,6

5

9,1

8

8,3

7

5,6

A marihuána-fogyasztás elmúlt évi prevalencia-értéke7 átlagosan 16,6%. Itt sincs szignifikáns eltérés a két nem között. Ez esetben is legelterjedtebb az alkalmi, kísérletező fogyasztás – 1-2-szer az elmúlt évben – mindkét nem esetében (fiúk: 7,7%, lányok: 7,1%). A kipróbálás életkora Az illegális szerek kipróbálása az életkor függvényében változik. A 9. évfolyamon legnagyobb arányban 14 és 15 éves korukban kerülnek először kapcsolatba drogokkal a fiatalok (6.3. ábra), míg a 10. évfolyamosoknál a kipróbálók 75-80%-ára ez csak 15 éves vagy idősebb korában jellemző (6.4. ábra).

7

Azok aránya, akik az adott szert a kérdezést megelőző 1 év során legalább egy alkalommal használták.

53 61

6.3. ábra A kannabisz és más drogok kipróbálásának életkora a drogot már kipróbált 9. évfolyamosok körében (Nkannabisz=52, Negyéb drog=22) Kipróbálók aránya (%)

Kannabisz

50

Egyéb drog

41,9

40

34,9

27,3

27,3

30

22,7

20

22,7 14,0

9,3

10 0


14 éves

15 éves


Drogok első kipróbálásának életkora

6.4. ábra A kannabisz és más drogok kipróbálásának életkora a drogot már kipróbált 10. évfolyamosok körében (Nkannabisz=50, Negyéb drog=28) Kipróbálók aránya (%)

Kannabisz

Egyéb drog

60

57,1 42,0

42,0

40 21,4 20

0

8,0

14,3


8,0

7,1

14 éves

15 éves



A 11-12. évfolyamokon már egyértelmű, hogy a fiatalok túlnyomó többségükben 16 évesen, vagy idősebb korban találkoznak először valamilyen illegális szerrel (6.5. és 6.6. ábra). Az eredményekből az látszik, hogy egyéb szerrel, mint kannabisszal, valószínűleg korábban próbálkoznak a serdülők.


6.5. ábra A kannabisz és más drogok kipróbálásának életkora a drogot már kipróbált 11. évfolyamosok körében (Nkannabisz=42, Negyéb drog=24) Kannabisz

80

64,8

60

Egyéb drog

62,5

40 20 0

9,3

18,5

12,5


7,4

16,7

8,3

14 éves

15 éves



62

54

6.6. ábra A kannabisz és más drogok kipróbálásának életkora a drogot már kipróbált 12. évfolyamosok körében (Nkannabisz=42, Negyéb drog=12) og Kipróbálók aránya (%)

Kannabisz

Egyéb drog

100 81,0 80

58,3

60 40 20 0

16,7 7,1 13 éves vagy fiatalabb

8,3

7,1

16,7

4,8 14 éves

15 éves



55 63

Megbeszélés Az illegális drogfogyasztás és/vagy visszaélésszerű szerhasználat a középiskolás korosztályban már majdnem minden harmadik tanulót érint, ami meglehetősen ijesztő arány. Némileg kedvezőbbé teszi a helyzetet, hogy a legtöbben szerencsére csak kipróbálják az adott szert, de még alkalmi fogyasztókká sem válnak. A fiúk kipróbálási és fogyasztási arányai nem térnek el szignifikánsan a lányokétól, de a számszerű adatok a lányoknál alacsonyabb előfordulásokat mutatnak, főleg az idősebbek körében. Az esetszámok kicsik, ezért nem érték el valószínűleg a statisztikai szignifikancia szintjét a különbségek. A kipróbálás életkora jellemzően magas, jóval magasabb, mint a cigaretta vagy az alkohol esetében: zömében 16 éves koruk után szereznek tapasztalatot kábítószerekről a fiatalok, de sajnos nem mondhatjuk jelentéktelennek a korábbi kipróbálók arányát sem. Összehasonlítás az országos adatokkal Az átlagos életprevalencia-adatokat tekintve a zalai fiatalok hasonló adatokkal rendelkeznek, mint az országos átlag, bármely szer és az együttes arányok esetében is. A szerek népszerűsége is hasonló sorrendet mutat: a kannabisz messze vezet, ezt követi a visszaélésszerű gyógyszerhasználat. Az életkori és nemi bontás azonban azt mutatja, hogy az összehasonlítható 9. és 11. évfolyamokon Zalában némileg kedvezőbbek a kipróbálási arányok. A kipróbálás életkorát tekintve jelen mintánál adódott eredmények nemigen engednek összehasonlítást, és még óvatos következtetések levonását sem, az igen alacsony elemszámok miatt. Ilyenkor ugyanis a statisztikai eredmények nem megbízhatóak. Néhány számnyi eltérés az esetszámokban ugyanis jelentős különbségeket eredményezhet a százalékok alakulásában.

64

56

7. SZEXUÁLIS MAGATARTÁS A 9-12. évfolyamos fiatalok önbevallásos adatai FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A szexualitással kapcsolatos kérdéseket csak a középiskolás tanulóknak tettük fel, a szexuális aktivitásra, a szexuális élet kezdetére, a védekezésre és a legutóbbi aktus során való óvszerhasználatra vonatkozóan:  Volt-e már szexuális kapcsolatod? (Lefeküdtél-e már egy fiúval vagy lánnyal?). (Lehetséges válaszok: Igen / Nem.)  Hány éves voltál, mikor először lefeküdtél egy fiúval/lánnyal? (Lehetséges válaszok: Soha nem volt szexuális kapcsolatom/ 11 éves vagy fiatalabb/ 12 éves/ 13 éves/ 14 éves/ 15 éves/ 16 éves vagy idősebb voltam.)  A legutóbbi alkalommal mivel védekeztetek, hogy elkerüljétek a teherbeesést? (Lehetséges válaszok: Soha nem volt szexuális kapcsolatom / Nem védekeztünk / Tablettával / Óvszerrel (kotonnal) / Megszakított közösüléssel / Esemény utáni tablettával / Más módon / Nem tudom.)  A legutóbbi alkalommal használtál-e te vagy a partnered óvszert (kotont)? (Lehetséges válaszok: Soha nem volt szexuális kapcsolatom / Igen / Nem.) EREDMÉNYEK A szexuális aktivitás A megkérdezett tanulók átlagosan 60,4%-a válaszolt úgy, hogy volt már szexuális kapcsolata (megközelítőleg azonos arányban: a fiúk 62,4%-a, a lányok 58,4%-a). Átlagosan a tanulók 2,1%-a nem válaszolt a szexualitással kapcsolatos kérdésekre, 0,1%-uk az egyes kérdésekre inkonzisztensen válaszolt, 37,4%-uk pedig még nem volt szexuális kapcsolatban. Ha az adatokat évfolyamok szerinti bontásban vizsgáljuk (7.1. ábra), feltűnik, hogy míg a 9. évfolyamon több mint 15%-kal több fiúnak volt már szexuális kapcsolata, mint a lányoknak, addig az idősebb évfolyamokon nincs szignifikáns különbség a két nem között. Az életkorok között szignifikáns eltérést találtunk mindkét nem esetében: ez a 10-11. évfolyamok arányai között bekövetkezett ugrásszerű növekedésnek köszönhető.

Szexuálisan aktívak aránya (%)

7.1. ábra A szexuális kapcsolatot már létesített tanulók aránya nem és évfolyam szerint8 (N=979) 100 80 60

Lányok

72,8 52,0

72,4

81,2

72,9

53,3

55,1 36,2*

40 20 0

8

Fiúk

9.

10.

Évfolyam

11.

12.

Az ábrázolt arányszámok tartalmazzák a választ megtagadó, illetve inkonzisztens választ adó tanulókat is.

57 65

Az inkonzisztens választ adó tanulókat a további elemzésből kizártuk. A szexuális élet kezdete Azok közül a 9. osztályos fiatalok közül, akik saját bevallásuk szerint már éltek szexuális életet, közel 50% 14 évesen vagy korábban volt először szexuális kapcsolatban (7.2. ábra). A 12. osztályos tanulók körében ez az arány nem éri el a 25%-ot. 7.2. ábra A szexuális kapcsolatot már létesített tanulók szexuális életének kezdete a 9. évfolyamos tanulók körében (N=129) Aktívak aránya (%)

Fiúk

38,1

40 31,0 31,0

30

32,2

17,2

20 10 0

3,4

9,2

6,9 0,0


21,4

7,1

0,0* 12 éves

Lányok

0,0 13 éves

14 éves

15 éves

16 éves

2,4


A szexuális élet kezdetének életkora

Míg a 9-esek közül legnagyobb arányban 14-15 éves korban kezdték a szexuális aktivitást, addig a 10-esek körében ez már 15-16 éves korra tolódott (7.3. ábra). 7.3. ábra A szexuális kapcsolatot már létesített tanulók szexuális életének kezdete a 10. évfolyamos tanulók körében (N=141) Fiúk

Lányok

Aktívak aránya (%)

50 40,4*

40

33,3 31,6

30

21,4

20 10 0

21,4

17,5

13,1 1,2

0,0


3,6

0,0

12 éves

6,0 7,0

3,5 13 éves

14 éves

15 éves

16 éves



A 11. évfolyamosok körében már egyértelműen a 16. életév a legjellemzőbb kezdeti kor (7.4. ábra), míg a 12-esek között értelemszerűen a 17. év vagy idősebb életkor gyakorisága megnövekedett az alatta levő évfolyamhoz képest (7.5. ábra).

66

58


7.4. ábra A szexuális kapcsolatot már létesített tanulók szexuális életének kezdete a 11. évfolyamos tanulók körében (N=180) Fiúk

50

40,8

40

30,8

30

23,9

23,9 22,5

19,3

20

15,6

10 0

Lányok


3,7

0,0

5,5

12 éves

8,5 4,2

13 éves

14 éves

15 éves

16 éves




7.5. ábra A szexuális kapcsolatot már létesített tanulók szexuális életének kezdete a 12. évfolyamos tanulók körében (N=132) Fiúk

40

33,9

30

26,3 19,6

20

30,3 21,4

21,1

15,8

10 0

21,4

Lányok


2,6

3,9

0,0

12 éves

3,6

13 éves

14 éves

15 éves

16 éves



A védekezés A szexuálisan aktív tanulók közül mindkét évfolyamon az óvszer a leggyakrabban alkalmazott védekezési módszer. Önmagában való használata a négy évfolyamon együtt 54,3%, a válaszadók 19,3%-a kombinálta az óvszert másik védekezési móddal. A nem védekezők aránya 8,3%. Nemek és korcsoportok szerinti bontásban szignifikáns különbségeket nem találtunk (7.1. táblázat). 7.1. táblázat A szexuálisan aktív fiataloknál a legutóbbi együttlét alkalmával használt védekezési módok évfolyam és nem szerinti bontásban (N=562) 9. évfolyam (%) Fiúk Lányok

10. évfolyam (%) Fiúk Lányok



57,9 18,9

59,7 15,8

58,7 22,0

46,8 22,7

60,4 20,4

48,1 20,9

58,6 18,9

44,5 14,5

Nem óvszerrel

6,8

18,4

12,0

22,4

12,6

23,4

14,9

34,4

Nem védekezett

16,4

6,1

7,3

8,1

6,6

7,6

7,6

6,6

Védekezési mód Csak óvszerrel Óvszerrel és mással is

59 67

Megbeszélés A középiskolás korosztály szexuális aktivitása meglehetősen magas: több, mint 60%-uk közösült már. A fiúk a legfiatalabb korcsoportban szignifikánsan aktívabbak, mint a lányok. A kezdeti életkorokat tekintve a 14 éves kor vízválasztónak tűnik, ebben az életkorban nő meg ugrásszerűen a kipróbálók aránya. A szexuális élet önmagában nem jelent rizikómagatartást ebben a korosztályban, ha megfelelő érzelmi keretben és megfelelő védekezési módokkal történik. Ez esetben meglehetősen pozitív képet kaptunk a jelen felmérésben részt vevő fiatalokról: nagy részük felelősen él nemi életet, az aktívaknak kevesebb mint tizede nem védekezik. A képet némiképp árnyalja, hogy az ebben a korosztályban leginkább ajánlott védekezési mód (mivel a teherbeesés és a szexuálisan terjedő betegségek ellen is védelmet nyújt, és nem avatkozik be a még fejlődő hormonrendszerbe), az óvszer használata ezen az arányon belül csak alig több 50%-nál. Összehasonlítás az országos adatokkal Az országos adatokhoz képest a zalai középiskolások szexuálisan aktívabbak. Még ha figyelembe vesszük is, hogy nyilván a 12. évfolyamon élnek a legtöbben szexuális életet, és ezt a korosztályt országosan nem kérdeztük, a korcsoportos bontásból egyértelműen látszik, hogy az összehasonlítható 9. és 11. évfolyamokon is magasabbak a Zala megyeiek arányai. Ehhez képest a nem védekezők aránya jobbnak mondható az országos átlagnál, hiszen szám szerint is alacsonyabb. A kezdeti életkorok arányai nem különböznek jellemzően a két mintában. A védekezési módokat tekintve nemigen akad szembeötlő különbség. Talán azt érdemes megemlíteni, hogy a zalai fiatalok körében az óvszer és más módszerek kombinációja magasabb arányú. Ez utalhat a nagyobb biztonságra való törekvésre, és figyelembe véve a védekezési arányokat, úgy tűnik, hogy a Zala megyei serdülők - bár aktívabbak szexuálisan, mint az országos átlag – tudatosabbak a biztonságos szex tekintetében.

68

60

8. SÉRÜLÉSEK, BALESETEK A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A tanulóknak leírtuk, mit értünk sérülés, baleset alatt9, majd az alábbi kérdést tettük fel:  Az elmúlt 12 hónapban hányszor sérültél meg annyira, hogy orvosnak vagy ápolónőnek kellett ellátnia? (Lehetséges válaszok: Nem sérültem meg az elmúlt 12 hónapban / 1-szer / 2-szer / 3-szor / 4-szer vagy többször sérültem meg.) EREDMÉNYEK Balesetek előfordulása Egy naptári év alatt a tanulók 41,6%-a (az alsósok 49,7%-a, míg az idősebbek 40,0%-a) szenvedett egészségügyi ellátást igénylő balesetet. A fiúk esetében az évfolyamok között nem adódott szignifikáns eltérés, míg a lányoknál igen: a legidősebbek körében jóval alacsonyabb az előfordulási arány. Az egyes évfolyamokon a két nem között csak három esetben találtunk szignifikáns különbséget, rendre a lányok értékei alacsonyabbak (8.1. ábra).

Egészségügyi ellátást igénylő balesetet szenvedett tanulók aránya (%)

8.1. ábra Az adatfelvételt megelőző 12 hónapban egészségügyi ellátást igénylő balesetet szenvedett tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2058) 60

57,0

44,3 40

Fiúk

56,5

56,0

41,7

45,6

44,8 39,2

45,2 43,7

34,6

34,2*

45,2

40,1

40,2

40,0

Lányok

43,0

32,8 23,5*

27,0*

20

0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Többségben voltak azok, akik egy naptári év alatt egyszer szenvedtek balesetet (22,8%; alsósok: 31,8%-a, idősebbek: 21,1%-a). Ugyanakkor a fiatalok 18,8%-át több baleset is érte. Az 5-12. évfolyamokon részletesebben is kérdeztünk: a fiatalok 10,9%-ának kettő, valamint 4,04,0%-ának három, illetve négy vagy több orvosi ellátást igénylő sérülése is akadt. Az egyszeri baleseteket tekintve nem volt szignifikáns eltérés a fiúk és lányok között egyik évfolyamon sem, míg a többszöri sérülések esetében is csak a 3. és 7. évfolyamon volt a fiúk aránya szignifikánsan magasabb. (8.1. táblázat). Sok fiatal sérül meg vagy éri őt baleset sportolás vagy verekedés közben különféle helyeken, pl. az utcán, vagy otthon. A sérülések közé tartozik a mérgezés, az égés is. (Nem tartoznak a sérülésekhez a betegségek, pl. a kanyaró vagy az influenza.) 9

61 69

8.1. táblázat Az adatfelvételt megelőző 12 hónapban egészségügyi ellátást igénylő balesetet szenvedett tanulók aránya (%), a balesetek száma, nem és évfolyam szerint (N=2058) Évfolyam 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

70

Egyszer Fiúk Lányok 30,1 31,8 40,0 26,2 20,4 27,8 20,8 22,2 25,9 16,2 22,6 21,4 19,2 19,8 27,8 21,5 18,7 12,2 25,2 13,0

Többször Fiúk Lányok 26,9 12,5* 16,0 15,5 25,2 11,4 24,0 12,4 30,6 18,0* 22,6 22,3 20,9 12,9 16,5 18,7 21,4 11,2 17,8 14,4

62

Az óvodás és alsó tagozatos gyermekek adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A kérdést ugyanúgy tettük fel, mint a gyerekeknek. A válaszkategóriák a 3-4. évfolyamosok egyszerűbb verziójával egyeznek meg:  (Lehetséges válaszok: Nem sérült meg az elmúlt 12 hónapban / 1-szer / Többször is.) EREDMÉNYEK A szülők szerint a gyerekeknek átlagosan 13,1%-a sérült meg az elmúlt évben úgy, hogy szakellátást igényelt. Ebből 10,7% csak egyszer sérült meg. A fiúk és lányok között nem, de a korcsoportok között szignifikáns eltérés adódott: az idősebbek nagyobb arányban szenvedtek balesetet (8.2. ábra). . 8.2. ábra Az adatfelvételt megelőző 12 hónapban egészségügyi ellátást igénylő balesetet szenvedett gyerekek aránya nem és évfolyam szerint (N=853) Egészségügyi ellátást igénylő balesetet szenvedett tanulók aránya (%)

Fiúk

Lányok

20

18,2

19,2

15,8 10,3 10

12,8 10,0

10,4

8,8

14,1

12,6

14,1

14,1

3,1 0,0 0

Kiscsoport

Középső csoport

Nagycsoport

1.

2.

3.

4.

Évfolyam

Minden évfolyamon az egyszeri sérülés a gyakoribb, 10% körüli, kivéve a legfiatalabbakat és legidősebbeket (8.3. ábra) 8.3. ábra Az adatfelvételt megelőző 12 hónapban egészségügyi ellátást igénylő balesetet szenvedett tanulók aránya a balesetek száma és évfolyam szerint (N=853) 20

Egészségügyi ellátást igénylő balesetet szenvedett tanulók aránya (%)

Egyszer

11,1

10,0

10

17,4

Többször

10,7

9,7

10,4

3,4 0

0,0

1,4

Kiscsoport

3,0

2,0

3,7 1,4

0,0 Középső csoport Nagycsoport

1.

2.

3.

4.

Évfolyam

63 71

Megbeszélés A balesetek és véletlen sérülések a gyermek és serdülő korosztály körében a morbiditások és halálozások a legfőbb okai (Páll, 2011), így az egészségfejlesztésnek kiemelt figyelmet kell fordítania a prevencióra, hiszen ezek többsége megelőzhető. Az szakellátást igénylő balesetet szenvedett gyerekek arányai jóval magasabbak a serdülőkorúak, mint az óvodások és kisiskolások körében. Ez nem meglepő, hiszen a kockáztató magatartás (különösen a fiúknál) jellemző a kamaszkorra. Ezzel a magatartásbeli nemi különbséggel magyarázható a legidősebbeknél tapasztalt szignifikáns különbség a fiúk és lányok sérülési előfordulási arányaiban. A 3-4-es gyermekek jóval magasabb arányokról számolnak be, mint szüleik. Nem valószínű, hogy a szülők nem szereztek tudomást gyermekeik ellátást igénylő sérüléseiről. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a fiatalabb gyermekek nem megfelelően értelmezték a feltett kérdést és kisebb sérüléseket is számításba vettek a válaszadásnál. Összehasonlítás az országos adatokkal Az országos átlaghoz viszonyítva az 5-12. évfolyamokon tanulóknak jóval nagyobb aránya szenvedett egészségügyi ellátást igénylő sérülést a vizsgált mintában. Az egyszeri balesetek aránya hasonló mindkét mintában, tehát a zalai fiatalok között azoknak magas az aránya, akik legalább kétszer sérültek meg a kérdezést megelőző egy évben. Nemenkénti és évfolyamos bontásban is általában az látható, hogy az egyes korcsoportokban és mindkét nemnél magasabbak a zalai arányok. A nemi és életkori mintázat az országoshoz hasonló, még ha nem is szignifikánsak sok esetben a különbségek. Azonban jelen mintánál is jellemző, hogy a fiúk nagyobb arányban szenvednek súlyosabb balesetet, mint a lányok, valamint, hogy az életkorral általában csökken az ilyen sérülések aránya mindkét nem esetében.

72

64

SZUBJEKTÍV JÓLLÉT, MENTÁLIS EGÉSZSÉG

65

73

74

9. SZUBJEKTÍV JÓLLÉT A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az önminősített egészségi állapotot a következő kérdéssel mértük:  Szerinted milyen az egészséged? (Lehetséges válaszok: Kitűnő / Jó / Megfelelő / Rossz.) A kérdés felnőtt és serdülőpopuláción megbízhatónak bizonyult (pl. Pikó, 1995, 1998). Az, hogy mi a gyermek véleménye arról, mennyire befolyásolhatja az egészségét, fontos attitűd-mutató, befolyásolhatja életmódját:  Szerinted te mennyit tehetsz az egészségedért? (Lehetséges válaszok: Semmit sem tehetek / Keveset tehetek / Sokat tehetek / Nagyon sokat tehetek.) Egy kérdéssel vizsgáltuk, hogy a tanulónak van-e krónikus betegsége:  Van-e olyan tartós betegséged vagy egészségügyi problémád (cukorbetegség, szívbetegség, mozgásszervi betegség, asztma, szénanátha, stb.), amit orvos állapított meg, és ami miatt rendszeres orvosi ellenőrzésre kell járnod? (Lehetséges válaszok: Van rendszeres orvosi ellenőrzést igénylő egészségügyi problémám / Nincs ilyen problémám.) Ezt a kérdést csak az 5-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel. Kilenc szubjektív egészségi panasz (pszichés és szomatikus tünetek) gyakoriságát mértük az elmúlt félévre vonatkozóan:  fejfájás,  gyomor-vagy hasfájás,  hátfájás,  kedvetlenség,  ingerlékenység,  idegesség,  elalvási nehézség,  szédülés,  fáradtság. (Lehetséges válaszok: Szinte naponta / Hetente többször / Kb. hetente / Kb. havonta / Ritkábban vagy soha.) Az eredmények bemutatásához többféle megközelítést alkalmazunk. Megadjuk a kilenc tünet előfordulásából számított összpontszám (a skála lehetséges pontszáma: 9-45; Cronbach-α 3-4. évfolyamosok: 0,73, 5-12. évfolyamosok: 0,85) átlagát és szórását. Bemutatjuk azoknak a tanulóknak az arányát, akik gyakran (szinte naponta és hetente többször) tapasztalják a tüneteket. Az alvás mennyisége szoros összefüggésben van az egészséggel, a pszichoszomatikus tünetekkel és a kognitív teljesítménnyel is, fontos életmódi elem, az alábbi módon kérdeztünk rá:  Mennyit szoktál aludni általában iskolai tanítási napokon? (Lehetséges válaszok: Kevesebb mint 8 órát / 8-9 órát / 9-10 órát / Több mint 10 órát.) Ezt a kérdést csak az 5-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel.

66 75

A depressziós hangulatot a Gyermek Depresszió Kérdőív (Kovacs, 1985; magyarul l. Rózsa és mtsai, 1999) rövidített változatával mértük, amely nyolc tételből áll. Ezek a következők:  a szomorúság,  az anhedónia10,  az öngyűlölet,  a sírás,  a döntésképtelenség,  az öngyilkossági gondolat,  a másokkal való rossz viszony,  a szeretetlenség. A skála lehetséges pontszáma: 0–16. Minden tételnél három válaszlehetőség szerepel. Ezeket az anhedónia lehetőségeivel illusztráljuk. Az egyik lehetőség, hogy az adott jelenség a válaszolóra egyáltalán nem jellemző („Sok mindenben örömöm telik”), ennek jelölése 0 pontot ad hozzá a végső pontszámhoz. A második lehetőség azt fejezi ki, hogy az adott tulajdonság némileg jellemzi a személyt („Néhány dologban lelem csak örömöm”), ez a válasz 1 ponttal számít az összpontszámba. A harmadik válaszlehetőség azt jelzi, hogy a depresszív hangulat adott vonatkozása jellemző a válaszadóra („Semmi sem szerez nekem örömöt”). Ha a tanuló ezt jelölte be, akkor az összpontszámhoz 2 pontot adtunk. A skálán ennek megfelelően 0-16 közötti pontszámot lehet elérni. A belső konzisztenciát jelző Cronbach-α érték11 mintánkban megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α=0,80). Ezt a kérdést csak a 7-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel. Az élettel való elégedettséget egy tizenegy fokú skálával (Cantril-létra, Cantril, 1965) mértük:  A létra teteje (10. fokozat) a lehető legjobb életet jelöli, a létra alja (0. fokozat) a lehető legrosszabb életet jelöli. Gondolj magadra és jelöld be, hol állsz most a létrán! (A lehetséges válaszok 0-tól [„A lehető legrosszabb élet”] 10-ig [„A lehető legjobb élet”] terjednek.) EREDMÉNYEK Önminősített egészség A tanulók nagyobb része (78,5%) egészségi állapotát kitűnőnek, vagy jónak véli. Kisebb részük azonban – a fiúk ötöde, a lányok közel negyede – csak megfelelőnek vagy rossznak tartja (9.1. ábra). A különbség szignifikáns. Az összminta 27,7%-a kitűnőnek, 50,9%-a jónak, 19,2%-a megfelelőnek, 2,3%-a pedig rossznak minősítette egészségét.

10 Anhedónia: örömre való képtelenség. (Válaszlehetőségei: „Sok mindenben örömöm telik” – „Néhány dologban lelem csak örömöm” – „Semmi sem szerez nekem örömöt”.) 11 A skála reliabilitásának (megbízhatóságának) egyik lehetséges mutatója a skála belső konzisztenciáját jelző Cronbach-α(lehetséges értéke 0-1 között van). Egy tesztet akkor tekintünk megbízhatónak, ha ugyanarra a változóra (pl. a depresszió) vonatkozó több egymástól független tételre (jelen esetben a Gyermek Depresszió Kérdőívet alkotó kérdésekre) adott válaszok pontértékei korrelálnak egymással. A 0,7 feletti Cronbach-alfa értékek jó belső konzisztenciát jeleznek.

76

67

9.1. ábra Az önminősített egészségi állapot nem szerinti bontásban az 5–12. évfolyamos tanulók körében (N=2053) Fiúk

A válaszadók aránya (%)

60

47,6

40

Lányok

54,8

32,6 21,7

21,0

17,7

20

2,3

2,1 0

kitűnő

jó

megfelelő

rossz

Önminősített egészség

Az összmintában a lányok nagyobb arányban tartják az egészségüket megfelelőnek vagy rossznak, mint a fiúk. Ez a különbség azonban csak a 9. és 11. évfolyamos tanulóknál éri el a statisztikai szignifikanciát. Az idősebb korcsoportokban a kedvezőtlen egészségi állapotról beszámolók aránya is nő, de csak a lányok esetében (9.2. ábra). 9.2. ábra Az egészségi állapotukat megfelelőnek vagy rossznak minősítő tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2053) Megfelelő/rossz állapotú tanulók aránya (%)

Fiúk

40

22,6 20

29,5*

27,6

30 19,3

22,6

24,3 13,8

17,0

22,3

18,5 12,9

15,3 15,1

32,7

Lányok

32,0*

25,3

26,5 16,7

15,9

18,9

10 0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Vélemény a saját egészség befolyásolásáról A 3-12. évfolyamon tanulók nagy többsége egységesen úgy gondolja, hogy sokat tehet az egészségéért. A teljes mintában mindössze 1,4% azoknak az aránya, akik szerint semmit nem tehetnek a saját egészségükért, és 7,0% azoké, akik úgy gondolják, hogy csak keveset tehetnek érte. A diákok 54,1%-a úgy véli, sokat, míg 37,5%-uk szerint nagyon sokat tehetnek önmaguk egészségéért. A fiúk és lányok véleménye egy kivételtől eltekintve (8. évfolyam: a lányoké pozitívabb), nem különbözött szignifikánsan: azok aránya, akik úgy vélik, hogy sokat vagy nagyon sokat tehetnek 85,4% és 97,1% között alakult nemi és korcsoportos bontásban. Sem a fiúknál, sem a lányoknál nem adódott szignifikáns eltérés az egyes évfolyamok arányai között. Krónikus betegségek Krónikus, rendszeres orvosi ellenőrzést igénylő betegséget az 5-12. évfolyamos tanulók 12,9%-a (220 fő) jelzett. A lányok szignifikánsan nagyobb arányban (15,2%), mint a fiúk

68 77

(11,0%). Nemi és életkori bontásban azt látjuk, hogy az általános iskolásokhoz viszonyítva a középiskolás korosztályban a lányoknál megnő a krónikus betegségben szenvedők aránya. A 11. évfolyamon jelentős az eltérés a fiúk és lányok között (9.1. táblázat). 9.1. táblázat A krónikus, rendszeres orvosi ellenőrzést igénylő betegségről beszámoló tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=1712) Nem Fiúk Lányok

Évfolyam (%) 8. 9.

5.

6.

7.

13,5 7,6

11,5

10,8 7,2

16,0

12,9 18,1

7,1 12,7

10.

11.

12.

11,5

7,4 24,5*

12,3

17,8

17,4

Szomatikus és pszichés tünetek előfordulása A tünetskála átlaga a teljes mintán 20,71 (SD=6,92), a 3-4. évfolyamosok között 23,56 (SD=4,38), az 5-12. évfolyamosok között pedig 20,20 (SD=7,16). A lányok és a fiúk között csak a középiskolás korosztályban adódott szignifikáns eltérés: a fiúk értékei minden esetben alacsonyabbak (9.2. táblázat), de a lányok átlaga az összmintán is szignifikánsan magasabb 2,0 ponttal. A nemeken belül a korcsoportok közötti különbséget kutatva mindkét nem esetében szignifikáns különbséget találtunk: az a 3-4. évfolyamokon magasak az átlagértékek, majd az 5. évfolyamon jelentősen alacsonyabb átlagokat tapasztalunk, majd fokozatos emelkedést a 9-10. évfolyamig. 9.2. táblázat A tanulók tünetskálán elért átlagértékei nem és évfolyam szerint (N=1963) Évfolyam Nem Fiúk Lányok

3.

4.

5.

6.

7.

M

SD

M

SD

M

SD

M

SD

M

SD

23,77 23,05

4,82 4,10

24,13 23,33

4,46 4,17

16,71 16,41

6,47 6,37

17,70 18,71

6,60 6,64

19,10 21,08

6,0 8,25

Évfolyam Nem Fiúk Lányok

8.

9.

10.

11.

12.

M

SD

M

SD

M

SD

M

SD

M

SD

19,44 21,45

7,27 6,92

19,40 23,77

7,08 7,42*

20,48 23,20

6,99 6,29*

19,31 22,71

6,78 6,57*

19,81 22,96

6,85 6,50*

A fiúknál és a lányoknál mindegyik korosztályban magas a kedvetlenség, az idegesség és a fáradtság előfordulása. A fáradtságot összességében a tanulók 42,4%-a tapasztalja hetente többször is, míg az idegességet 27,0%-uk, a kedvetlenséget pedig 21,9%. A 3-4. osztályosok magas arányaitól eltekintve jellemzően 7-8. osztály körül nő meg markánsabban a fenti tünetekre gyakran panaszkodók aránya (9.3. táblázat, 9.3. ábra). A korcsoportok között a fiúknál a fáradtság, a lányoknál az idegesség esetében adódott szignifikáns különbség. Ahol szignifikáns eltérés látható évfolyamon belül, ott mindig a lányok arányai magasabbak.

78

69

9.3. táblázat A hetente többször kedvetlen és ideges tanulók aránya nem és évfolyam szerint Kedvetlen (N=2037) Fiúk (%) Lányok (%)

Évfolyam 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

Ideges (N=2033) Fiúk (%) Lányok (%)

27,8 28,8

23,8 17,1

22,4 24,0

15,7 19,0

12,6 18,1 14,3 22,1 14,1

16,5 17,3 30,3* 29,7 29,3*

15,5 23,9 15,5 30,2 25,1

15,2 26,3 30,9* 30,7 37,9*

18,6

31,8*

29,5

34,6

18,8

25,5

30,2

41,2

20,6

27,9

24,5

39,1*

9.3. ábra A hetente többször fáradt tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2038) Fiúk

Hetente többször fáradt tanulók aránya (%)

60

54,8

48,8

45,1 45,0

40

30,1 31,3

33,0 38,8

47,7 43,5

50,5

34,1

49,5* 44,3

50,4* 38,6

Lányok

52,2*

52,0

36,1 33,6

20

0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

A pszichés tünetek közül az ingerlékenység is magas arányban fordul elő mindkét nemnél: átlagosan 17,0%-ban (9.4. ábra). A nemi különbségek nem jellemzőek, a lányoknál az életkori különbségek szignifikánsak: kiugróan magas arányokat láthatunk a 9. és 12. évfolyamokon. 9.4. ábra A hetente többször ingerlékeny tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=2028) Hetente többször ingerlékeny tanulók aránya (%)

Fiúk

Lányok

40 29,6*

30 20 10 0

24,7 14,0

11,0

9,8*

18,9 13,8 12,5 10,7

11,5

27,9 19,2 20,6 16,2

20,0 20,8

21,6

15,9

14,0

3,9 3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

70 79

A szomatikus tünetek közül a fej-, a gyomor- és a hátfájás gyakori előfordulásáról a lányok magasabb arányban számolnak be (9.4. táblázat). A diákoknak átlagosan 18,0%-a panaszkodik heti többszöri fejfájásra, 12,9%-a, hátfájásra, míg 10,8%-a has/gyomorfájásra. A nemek között a fejfájás esetében markáns a különbség: a 7-12. évfolyamokon mindenhol többszörös a lányok aránya. A korcsoportok között csak a lányok esetében találtunk szignifikáns eltérést a fej- és hátfájásnál: az idősebbek körében jóval magasabbak az arányok. 9.4. táblázat A hetente többször fej-, a gyomor- és a hátfájásra panaszkodó tanulók aránya nem és évfolyam szerint Évfolyam

Fejfájás (N=2039) Fiúk (%) Lányok (%)

10,5 16,2

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

15,7 11,9

11,5 11,7 9,4 10,5 14,1 11,5

11,3 22,2 21,8* 23,8* 40,4* 31,8*

12,8 12,3

32,7* 30,4*

Gyomorfájás (N=2041) Fiúk (%) Lányok (%)

Hátfájás (N=2021) Fiúk (%) Lányok (%)

12,5 5,5

16,5 16,7*

8,0 9,9

3,8 9,5

7,7 7,5 10,7 4,7 8,2 8,3

12,7 11,3 15,5 7,9 20,7* 16,8*

5,9 5,5 17,9 9,3 15,4 11,5

3,8 13,6 13,6 15,0 21,1 20,8*

6,7 5,6

10,2 15,9

14,8 8,4

24,5 19,1*

A szédülés előfordulása a „fájdalom” tünetekhez képest alacsonyabb mindkét nemnél. Átlagosan a diákoknak 7,7%-a tapasztalja hetente többször. A legfiatalabbak és a legidősebbek között a lányoknál szignifikánsan magasabbak az arányok, kivéve a 4. osztályosokat (9.5. táblázat). Az alvási problémák – nehezen tud elaludni – is jelentősen érinti a tanulókat: 17,9%uk számol be hetente többször erről a panaszról. Ez esetben nincsenek nemi különbségek. Szignifikáns életkori mintázatot sem láthatunk, a szédülés esetében sem, bármelyik nemről is legyen szó. 9.5. táblázat A hetente többször szédülésre és elalvási problémákra panaszkodó tanulók aránya nem és évfolyam szerint Évfolyam

80

Elalvási probléma (N=2034)

Szédülés (N=2029)

Fiúk (%)

Lányok (%)

Fiúk (%)

Lányok (%)

3.

19,3

13,1

10,5

2,4*

4. 5.

24,3 12,6

20,7 10,0

6,8 5,9

12,2* 7,6

6.

10,8

16,0

6,5

7,4

7.

16,7

21,6

7,1

11,7

8.

20,9

23,0

3,5

6,0

9.

15,8

24,3

10,7

12,2

10. 11.

14,9 16,1

20,6 18,4

4,6 5,4

11,2* 13,4*

12.

16,8

28,4

2,8

13,0*

71

Alvásmennyiség A teljes mintában legjellemzőbb a napi 8-9 óra alvás (46,5%), míg kevesebb, mint 8 órát alszik a diákoknak majdnem ugyanekkora hányada (41,6%). Csak minden tízedik tanuló alszik naponta 9-10 órát (9,8%), és mindössze 2,1%-uk számolt be napi több mint 10 óra alvásról (9.6. táblázat). 9.6. táblázat Az alvásmennyiség gyakorisága nem és évfolyam szerint (N=1702) Alvásidő Kevesebb mint 8 óra 8-9 óra 9-10 óra Több mint 10 óra

Alvásidő Kevesebb mint 8 óra 8-9 óra 9-10 óra Több mint 10 óra

5. Fiúk Lányok

19,0 55,0 23,0 3,0

19,0 39,8 38,0 3,8

Évfolyam (%) 6. 7. Fiúk Lányok Fiúk Lányok

Fiúk

8. Lányok

13,0 59,8 22,8 4,3

40,7 52,3 7,0 0,0

43,6 46,5 9,0 0,0

12. Lányok

21,0 54,3 22,2 2,5

26,5 57,8 13,3 2,4

27,0 57,7 13,5 1,8

9. Fiúk Lányok


Fiúk

41,2 50,3 4,1 3,5

57,4 36,1 3,9 2,6

60,7 34,6 4,7 0,0

44,8 49,1 4,3 1,7

57,9 39,3 1,9 0,9

53,1 38,8 3,4 2,7

49,5 47,4 2,1 0,1

65,2 31,9 1,4 1,4

A nemek között egyik évfolyamon sincs különbség, azonban mindkét nem esetében az életkorral csökken az alvásmennyiség. Ez elsősorban a 8 óránál kevesebbet alvók arányának évfolyamról-évfolyamra növekedésében (nagyobb változás a 7. és 8. évfolyam között látható), és a 9-10 órát alvók arányának csökkenéséből látható. Utóbbi arányok a középiskolások körében már nagyjából állandóak. Depresszív hangulat A Gyermek Depresszió Kérdőív átlaga az összmintában M=2,09 (SD=2,45), a fiúknál M=1,76, a lányoknál M=2,48, a különbség szignifikáns. Ez a különbség főként a 8. és 9. évfolyamokon tapasztalható nagy arányú eltérésekből adódik (9.5. ábra). A korcsoportok között azonban nincsenek statisztikailag kimutatható különbségek a fiúk esetében. A lányoknál a 9. évfolyamosok kiugró értéke szignifikánsan eltér a két fiatalabb korosztályétól. A Gyermek Depresszió Kérdőív rövidített változatában a 4 pontot tekintjük kritikus értéknek (Rózsa, személyes közlés, 2006). A tanulók többsége mindössze 0–1 pontot ért el a skálán (9.6. ábra), ami azt fejezi ki, hogy nem jellemzik a válaszadót depresszív tünetek. A tanulók 23,9%-a 2-3 pontot kapott, ami zavart hangulatot jelezhet. A fiúk kevesebb mint ötöde, a lányok több mint negyede 4 vagy több pontot ért el összesen. Ez a pontszám depresszív hangulatra utal.

72 81

Depresszív hangulat átlagpontszáma

9.5. ábra A Gyermek Depresszió Kérdőív rövidített változatával mért depresszív hangulat átlagpontszáma nem és évfolyam szerinti bontásban (N=1294) Fiúk

4

3,22*

2,55

3 2

2,16

1,85

2,13*

2,02

1,57

1,26

Lányok

2,42

2,02

1,68

2,22

1 0

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

9.6. ábra A Gyermek Depresszió Kérdőív rövidített változatán elért pontszámok alapján kialakított csoportokba tartozók aránya nem szerinti bontásban (N=1294) Fiúk

Válaszadók aránya (%)

80

Lányok

61,2 60 45,3 40

28,3

26,4

21,4

17,3

20

0

0–1 pont

2–3 pont

4–16 pont

Gyermekkori Depresszió Kérdőíven elért pontszám

Élettel való elégedettség (Cantril-létra) Az összmintában az élettel való elégedettség [0-10 közötti] átlagértéke 7,35 (SD=1,80). A fiúk (M=7,42) és a lányok (M=7,26) válaszainak átlaga nem különbözik szignifikánsan. Az idősebb korcsoportokban az élettel való elégedettség csökkenő tendenciát mutat, ez mindkét nem esetében szignifikáns (9.7. ábra). A fiúk és lányok átlaga között csak a 11. évfolyamon van szignifikáns eltérés.

Élettel való elégedettség átlagpontszáma

9.7. ábra A tanulók élettel való elégedettségének átlaga nem és évfolyam szerinti bontásban (N=2042) 10 8

Fiúk

8,51 8,28 7,91 8,35 8,03 8,06

8,12

7,84 7,29 7,42 7,55 7,56

7,23

7,18 6,91

Lányok

7,43 6,86

6,96 6,57* 6,88

6 4 2 0

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

82

73

Kettébontottuk a mintát a további elemzéshez. Az egyik csoportba az élettel való elégedettségüket 5 vagy kevesebb pontra („átlagon alul”) minősítő tanulók kerültek. A másik csoportot a 6–9 pontot („átlagos”) és 10 pontot („átlagon felüli”) adók alkotják. Az élettel való elégedettségüket kedvezőtlenül megítélő tanulók aránya az idősebb korcsoportokban szignifikánsan magasabb (9.8. ábra). 9.8. ábra Átlag alatti, illetve átlagos vagy afölötti élettel való elégedettségről beszámoló tanulók aránya nem és korcsoport szerint (N=2042) Átlag alatti élettel való elégedettség

12. L

Átlagos vagy afölötti élettel való elégedettség 78,3

27,7

12.F

78,5

21,5

11.L

74,5

25,5

11. F

85,7

14,3

10. L

72,9

27,1

10. F

78,8

21,2

9. L

79,1

20,9

9. F

84,8

15,2

8. L

88,1

11,9

8. F

17,4

82,6

7. L

17,2

82,7

7. F

80,7

19,3

6. L

87,5

12,5

6. F

92,5

7,5

5. L

91,3

8,8

5. F

85,4

14,6

4. L

85,4

7,2

4. F

85,1

14,9

3. L

88,6

11,4

3. F

91,3

8,7

0%

20%

40%

60%

80%

100%

74 83

Az óvodás és alsó tagozatos gyermekek adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A legtöbb kérdést ugyanúgy tettük fel, mint a gyerekeknek. Az egészség befolyásolását a szülő szempontjából kérdeztük:

 Ön szerint mennyit tehet Ön gyermeke egészségéért? (Lehetséges válaszok: ld. a gyerekek kérdésénél.) Ezt a kérdést valamennyi szülőnek feltettük, nemcsak a 3-10 évesekéinek.

A gyermek szubjektív egészségi panaszaira vonatkozóan így fogalmaztuk meg a kérdést:  Van-e tudomása róla, hogy az elmúlt 6 hónapban milyen gyakran érezte gyermeke a következőket? A gyerekeknek megadott 5 válaszkategóriát kiegészítettük még eggyel: Nem tudok róla. A skála Cronbach-α értéke: 0,79. Az alvás mennyiségének esetében az óvodások szüleinek több válaszkategóriát adtunk meg:  Kevesebb mint 8 órát / 8-9 órát / 9-10 órát / 10-11 órát / 11-12 órát / Több mint 12 órát. EREDMÉNYEK Önminősített egészség A szülők nagy többsége (90,7%) kitűnőnek vagy jónak véli gyermeke egészségi állapotát. Megfelelőnek 9,3%, míg kifejezetten rossznak csak 0,6% gondolja gyermeke egészségét. A fiúk és lányok szüleinek véleménye nem tér el jelentősen egymástól (9.9. ábra). 9.9. ábra Az önminősített egészségi állapot nem szerinti bontásban (N=853) Gyermekek aránya (%)

Fiúk

55,8

60

Lányok

49,8 42,1 40

34,1

20

9,1

7,9 1,0

0

kitűnő

jó

megfelelő

0,2 rossz

Szülők szerinti egészség

A különböző korú gyermekek szüleinek véleménye szintén nem tér el egymástól statisztikailag igazolhatóan: valamennyien 87-96%-ban úgy vélik hogy gyermekük egészsége jó vagy kitűnő. Vélemény a gyermek egészségének befolyásolásáról A szülők közel 95%-a úgy gondolja, hogy jelentősen tehet gyermeke egészségéért. Hasonló arányban vélik úgy, hogy sokat (46,4%) és nagyon sokat (47,8%) tehetnek gyermekük 84

75

egészségének megőrzéséért. Kevés lehetőséget érez erre 4,7%-uk, és mindössze 1,0% érzi úgy, hogy semmit nem tud tenni. A gyermekek neme szerint nem találtunk szignifikáns eltéréseket a szülők véleményében, de a korcsoportok között igen: míg az óvodások és általános iskolások szülei legalább 95%-ban gondolják, hogy sokat vagy nagyon sokat tehetnek gyermekük egészségéért, addig a 8-11. osztályosok szüleinek inkább csak 90%-a, míg a legidősebbekéi mindössze 81,1%-ban vélik ugyanezt. Krónikus betegségek A szülők 13,8%-a (117 fő) jelezte, hogy gyermekének rendszeres orvosi ellenőrzést igénylő egészségügyi problémája van. A nemek és korcsoportok között nem találtunk szignifikáns eltérést (9.7. táblázat). 9.7. táblázat A krónikus, rendszeres orvosi ellenőrzést igénylő betegségről beszámoló tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=847) Nem Fiúk Lányok

Kiscsoport 12,8 6,7

Középső csoport 13,8 10,0

Évfolyam (%) Nagycsoport 1. 5,9 19,7 19,1 12,6

2. 17,9 11,3

3. 16,7 10,8

4. 16,7 9,0

Szomatikus és pszichés tünetek előfordulásának észlelése Mivel a szülők tünettől függően 20-58%-ban válaszolták azt, hogy nem tudnak arról, gyermekük milyen gyakran tapasztalja, a tünetskála kiszámítása mindössze a minta negyedén, azaz 228 szülő/gyermek esetében volt lehetséges (M=13,88; SD=4,90), így ezt a szerző nem elemezte részletesen a nagyon alacsony elemszámok miatt. Minden egyes tünet esetében legnagyobb arányban a „ritkán vagy soha” válasz volt a leggyakoribb. A heti többszöri előfordulás bármely tünet esetében viszonylag alacsony arányokat mutatott. (Ezeket csak a valamilyen gyakoriságot megjelölők körében számította ki a szerző, kizárta azokat, akik nem tudnak az adott tünet gyakoriságáról.) A gyakoriságok sorrendben a következők (zárójelben megadva, ha szignifikáns eltérés volt a két nem között): ingerlékenység: 16,1%; fáradtság: 11,5%; idegesség: 10,6% (fiúk: 13,9%; lányok:7,0%); kedvetlenség: 8,2%; has/gyomorfájás: 6,6% (fiúk:4,1%; lányok: 8,6%); elalvási nehézségek; 5,5%; fejfájás: 4,5%; hátfájás: 4,2%; szédülés: 2,3%. A korcsoportok között csak a szédülés esetében volt szignifikáns különbség, itt viszont olyan alacsonyak az esetszámok (a legtöbb korcsoportban csak 1-2 gyerek), hogy a véletlen ingadozás itt nagy százalékos különbségeket eredményezett, ezért ezt az eredményt nem tekinthetjük validnak. Az alacsony elemszámok miatt a további bontások szerinti elemzésektől eltekintett a szerző. Alvásmennyiség Az eltérő kérdésfeltevés miatt külön elemeztük az óvodások és kisiskolások adatait. Az óvodások körében a legnagyobb arányban (42,2%) 9-10 órát alszanak naponta. Kb. fele ennyien vannak azok is, akik 8-9 órát (24,8%) és azok, akik 10-11 órát alszanak naponta (20,9%). Az ennél kevesebbet és többet alvók aránya is 6% körüli. Az iskolások között legjellemzőbb szintén a napi 9-10 óra alvás (48,0%), míg 8-9 órát alszik a diákoknak majdnem ugyanekkora hányada (45,4%). Mindössze 2,5%-uk alszik a szülők szerint kevesebb, mint 8 órát, és 4,5% számolt be napi több mint 10 óra alvásról.

76 85

Az óvodások körében sem a nemek, sem a korcsoportok között nincs szignifikáns különbség. A kisiskolásoknál szintén nem találhatunk nemi eltéréseket, de az idősebbek körében kisebb arányban vannak a legalább napi 9 órát alvók (9.8. táblázat). 9.8. táblázat Az alvásmennyiség gyakorisága nem és évfolyam szerint (N=1702) Alvásidő Kevesebb mint 8 óra 8-9 óra 9-10 óra Több mint 10 óra

Alvásidő Kevesebb mint 8 óra 8-9 óra 9-10 óra Több mint 10 óra

86

Kiscsoport Fiúk Lányok

Évfolyam (%) Középső csoport Fiúk Lányok

Nagycsoport Fiúk Lányok

2,6 23,1 35,9 38,5

3,4 27,6 51,7 17,2

8,6 6,1 25,7 45,7 20,0

9,4 31,3 28,1 31,2

0,0 15,0 45,0 40,0

6,1 22,4 49,0 22,4

1. Fiúk Lányok


Fiúk

4. Lányok

3,9 46,1 47,4 2,6

1,1 38,9 53 53,7 6,3

1,5 47,0 47,0 4,5

7,8 55,8 35,1 1,3

1,1 46,3 50,5 2,1

1,4 32,4 57,7 8,5

2,6 49,4 46,8 1,3

1,2 46,4 46,4 6,0

77

Megbeszélés A gyermekek szubjektív egészségi mutatói és a szülők véleménye Mivel a témakör nevében is benne van, hogy szubjektív közérzetről, jóllétről van szó, a gyermekek és szülők válaszai ugyanazokban a kérdésekben jelentősebben eltérhetnek egymástól, anélkül hogy módszertani, kérdés felvetésbeli okot kellene keresnünk a háttérben. A legerősebb szubjektumú témaköröket (élettel való elégedettség és depresszív hangulat) nem is kérdeztük a szülőktől, hiszen ilyen mélységben ritkán ismerhetik gyermekeik érzéseit. Az egészségesség érzése viszonylag objektívebb mutató lehet, de itt is meglehetősen eltérnek egymástól a szülők és gyermekeik válaszai, ha megnézzük a 3-4. évfolyamosok eredményeit. A szülők jóval pozitívabban ítélik meg gyermekeik egészségi állapotát, mint ők maguk. Összességében a gyerekek arányai is jók, hiszen kb. háromszor annyian érzik jónak vagy kitűnőnek egészségüket, mint akik nem. A szülők véleménye nem mutat életkori vagy nemi mintázatot a gyerekekre vonatkozóan, ellenben a gyerekeknél egyértelmű, hogy a lányok kevésbé tartják jónak egészségüket, és körükben az idősebbek is, a fiatalabbakhoz képest. A gyermekek egészségének befolyásolásában mind a gyerekek, mind a szülők véleménye nagyon pozitív, és ez örvendetes, hiszen nagyarányú egészségtudatosságra utal. Nemi különbségek nem adódtak e tekintetben és a gyerekek esetében életkoriak sem. Ezek szintén kedvező eredményeknek mondhatók, hiszen azt mutatják, hogy már a kisiskolások is megfelelő ismeretekkel rendelkeznek e területen. Az idősebb gyerekek, kamaszok, nagykamaszok szüleinek kevésbé pozitív véleménye sem tekinthető kedvezőtlennek, hiszen ez nagy valószínűséggel jórészt arra utal, hogy a szülők tudatában vannak felnövekvő gyermekeik függetlenedésének és felelősségük növekedésének ebben a kérdésben. A krónikus betegségek tekintetében a gyerekek és szülők válaszai összességében megegyeztek. A szülők válaszai alapján azonban nem találtunk nemi és életkori eltéréseket, míg a gyerekeknél igen. A számszerű adatokat tekintve a gyerekek válaszai alapján a fiúknál nincsenek életkori eltérések, ugyanakkor a szülők beszámolója szerint a kisiskolások körében magasabb a krónikus egészségproblémák aránya a fiúk esetében. (A 3-4. évesektől ezt nem kérdeztük a kérdés összetettsége, nehezebben érthető volta miatt.) Tekintve, hogy az ember életében a gyermekkor a legegészségesebb időszak, sem a szülők, sem a gyerekek válaszai alapján nem tekinthetjük elhanyagolható mértékűnek ezeket az arányokat, fokozott törekvésre van szükség mind az egészségügy, mind az egészségfejlesztés (pl. nevelési intézmények), mind a szülők részéről, hogy kedvezőbbé váljanak a jövőben. A pszichoszomatikus tünetek előfordulási gyakorisága tekintetében nehéz összehasonlítani a gyerekektől és szüleiktől származó adatokat. Ebben nyilván nagy szerepe van a tünetek észlelésének szubjektív voltában. Valószínűen a fiatalabb gyermekek sem számolnak be minden panaszukról a szülőknek (a pszichés tünetek esetleg gyakran nem is tudatosulnak bennük), másrészt a szülők sem észlelik minden esetben a problémát. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy a szülők válaszai alapján a tünetskála jóval alacsonyabb átlagpontszámot adott, mint a gyerekeké. Másrészt szakirodalmi adatok alapján az idősebbek átlagértékei magasabbak (Költő és Kökönyei, 2011; Currie és mtsai, 2012), tehát várhatóan a 310 évesek adatai valóban kedvezőbbek az idősebbekéinél. A gyerekek bevallási adatainak sorából kilógnak a 3-4. osztályosok értékei, mivel magasabbak a felső tagozatosokénál. Mivel ezen a korosztályon nincsenek validálva ezek a kérdések, lehetséges, hogy nem működnek jól bonyolultságuk, elvontságuk miatt. Az egyes tüneteket vizsgálva is, az előzőekből következik, hogy a szülők jóval alacsonyabb gyakoriságokról számolnak be. Ugyanakkor a tünetek sorrendje a gyakoriságokat tekintve hasonló a két válaszadó csoportnál.

78 87

Összességében magas arányúnak mondhatjuk a gyerekek körében a vizsgált tünetek gyakoriságát (különösen a fáradtságét, a többi pszichés panaszét és az elalvási nehézségekét), ami jelentősen ronthatja közérzetüket, életminőségüket, de pl. iskolai teljesítményüket is. Az alvásmennyiség nyilván összefüggésben van a pszichoszomatikus tünetekkel. A gyerekek válaszai alapján elmondható, hogy már a legfiatalabbak körében is (5. évfolyam) magas a naponta 8 óránál kevesebbet alvók aránya: minden ötödik ilyen korú fiatalra jellemző. Az alvásmennyiség életkori csökkenése természetes, nem igényel magyarázatot. A szülők válaszai alapján a 3-10 éves korosztály jóval többet alszik, mint az idősebbek, ami nem meglepő. Némi csökkenő tendencia itt is megfigyelhető, de korántsem olyan markáns, mint a kamaszoknál. Továbbá a 4. és 5. évfolyamok között ugrásszerű változás látható. Ez részben magyarázható a válaszadók különbözőségével, ugyanakkor élettani okokat is sejthetünk a háttérben, hiszen a kamaszodással a biológiai óra járása, a napi ritmus is megváltozik, és a magyar iskolarendszer nem tolerálja ezeket a változásokat, ami az alvásmennyiség jelentős csökkenéséhez vezethet. (A 3-4-eseket ez esetben sem kérdeztük meg, feltételezvén, hogy nemigen tudják még mennyit alszanak (a kérdés nincs validálva), ugyanakkor erre a viszonyag objektív mutatóra a szülőktől elég pontos válaszokra számítottunk.) A depresszív tünetek gyakoriságát értékelve sajnos magasnak mondhatjuk már ebben a korosztályban is (7-12. évfolyamok) a zavart és depresszív hangulattal küszködő fiatalok arányát, különösen a lányok körében. Ugyanakkor a legáltalánosabb közérzeti kérdésre, az élettel való elégedettségre meglehetősen pozitív választ adtak a fiatalok: a 0-10-es skálán majdnem 7,5-es értéket értek el átlagosan. A legidősebbek (10-12. évfolyam) körében is (akiknél a legalacsonyabb ez a pontszám) 75% körüli a legalább 6 pontot megjelölők aránya. Összehasonlítás az országos adatokkal Az országos adatokhoz képest az önminősített egészségi állapot nem tér el a zalai mintában. A krónikus betegek aránya azonban alacsonyabb az országos átlagnál, különösen az általános iskolás lányok és a középiskolás fiúk körében. A tünetskála átlagpontszámok szintén alig térnek el a referencia-értékektől, akár az összmintákat vetjük össze, akár a nemi és évfolyamos bontású almintákat. A tüneteket különkülön vizsgálva, az egyes tünetek gyakori előfordulási arányai ugyanazt a sorrendet követik, mint az országos mintában: a fáradtság a leggyakoribb tünet, majd ezt követi az idegesség és a kedvetlenség, fejfájás, elalvási nehézségek, ingerlékenység, hátfájás, hasfájás és végül a szédülés a legritkábban előforduló tünet. Nemi és életkori bontásban nem találunk jellegzetes eltéréseket a tünetek gyakori előfordulási arányait tekintve. A depresszív hangulat átlagpontszáma is hasonló a két mintában. A zalai gyerekeknél azonban a fiúk és lányok átlagértékei jobban eltérnek egymástól, mint az országos mintában. Az almintákat tekintve a 9. évfolyamon a fiúk értéke jóval alacsonyabb, a lányoké pedig jóval magasabb a jelen mintában. A depresszív hangulati csoportok eloszlása is hasonló a két mintában. Az élettel való elégedettség átlaga 0,25 ponttal magasabb a zalai mintában, mint az országos átlag. Ez valószínűleg szignifikáns eltérés. Alátámasztja ezt az is, hogy a középiskolás évfolyamokon rendre magasabbak az átlag fölötti életelégedettségről beszámoló tanulók arányai mindkét nem esetében, a fiatalabbaknál pedig hasonlóak. A szubjektív jóllét mutatói tekintetében a nemi és életkori minták, változások jellemzően nem különböznek a két mintában.

88

79

10. TESTKÉP, TÁPLÁLTSÁGI ÁLLAPOT, TESTTÖMEG-KONTROLL A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A testképet az alábbi kérdéssel vizsgáltuk:  Milyennek tartod magad? (Lehetséges válaszok: Túl soványnak / Egy kicsit soványnak / Körülbelül megfelelőnek / Egy kicsit kövérnek / Túl kövérnek.) Az eredmények számításakor az első kettő és az utolsó kettő kategóriát összevontuk, így háromkategóriás változóval dolgoztunk. A testalkat objektív mutatóját, a tápláltsági állapotot az alábbi kérdésekkel mértük:  Hány centi magas vagy cipő nélkül?  Hány kg vagy ruha nélkül? A kapott adatokból kiszámítottuk a testtömeg-indexet – ismert rövidítéssel BMI-t –, melynek dimenziója kg/m2. A BMI átlagértékeit nem osztályok, hanem életkorok szerinti csoportosításban adjuk meg, mert a referenciaértékek, amelyhez e minta adatait hasonlítjuk, korcsoportos bontásban állnak rendelkezésre. Ezt a kérdést csak az 5-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel. A testtömeg kontrollálására irányuló magatartást egy kérdéssel vizsgáltuk:  Jelenleg fogyókúrázol-e vagy próbálsz-e más módon fogyni? (Lehetséges válaszok: Nem, mert rendben van a testsúlyom / Nem, bár fogynom kellene / Nem, mert inkább híznom kellene / Igen.) Az eredmények közlésénél új kategóriaként közöljük a „fogyni vágyók” csoportjának (a „nem, bár fogynom kellene” és az „igen” válaszokat adók együttesen) adatait is. Ezt a kérdést csak az 5-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel. EREDMÉNYEK Testkép A diákoknak több mint fele (57,0%) tartja testalkatát (tápláltsági állapotát) átlagosnak, míg több mint negyede (26,2%; alsósok:17,4%, idősebbek: 27,9%) kövérnek látja magát. A középiskolások között a lányok szignifikánsan nagyobb arányban gondolják magukat kövérnek és kisebb arányban tekintik testüket átlagosnak, mint a fiúk. A soványság tekintetében a középiskolásoknál a fiúk jóval nagyobb arányban vélik soványnak magukat, mint a lányok. A fiúknál a 8. és 9. osztályosok között jelentősen csökken a magukat kövérnek tartók aránya, a lányoknál viszont középiskolás korig szignifikáns növekedés látható évfolyamról évfolyamra (10.1. ábra). A magukat megfelelő testalkatúnak gondolók aránya a fiúknál 61,6%, míg a lányoknál 51,4%, a különbség szignifikáns. A fiatalabb fiúk között a magukat soványnak tartók aránya 10-15% között mozog, ez az arány a 11-12. évfolyamon már 20% fölött van. A lányoknál ellentétes a tendencia, és a két legidősebb évfolyamon 10% alatti a magukat soványnak tartók aránya.

80 89

10.1. ábra A magukat kövérnek tartó tanulók arányai nem és évfolyam szerint (N=2056) A magukat kövérnek tartók aránya (%)

Fiúk

Lányok

60

40 24,0 20

0

33,3

32,3 32,5 20,2

22,1 22,8

22,4

4.

5.

6.

17,9

14,6

7.

42,0*

40,2*

27,9

12,9 13,6

3.

46,4*

45,2*

39,2

8.

17,8 13,2

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Tápláltsági állapot: testtömeg-index (BMI) A BMI-átlagértékekben határozott életkori különbségeket láthatunk: az idősebbek átlagai majdnem minden esetben szignifikánsan magasabbak. Ugyanakkor a fiúk átlagai csak két korcsoportban magasabbak szignifikánsan a lányokénál (10.1. táblázat). 10.1. táblázat. A gyerekek BMI átlagértékei és szórásai nem és életkor szerint (N=1639) Nem

11,5 évesek

12,5 évesek

13,5 évesek

14,5 évesek

M (kg/m2)

SD

M (kg/m2)

SD

M (kg/m2)

SD

M (kg/m2)

SD

Fiúk

18,38

2,96

18,72

3,03

19,34

3,06

19,96

3,15

Lányok

17,67

3,11

17,48

2,79*

18,78

2,63

19,70

2,62

Nem

15,5 évesek 2

16,5 évesek 2

17,5 évesek 2

18,5 évesek

M (kg/m )

SD

M (kg/m )

SD

M (kg/m )

SD

M (kg/m2)

SD

Fiúk

21,57

3,65

21,27

3,34

21,77

3,06

22,40

3,58

Lányok

20,63

3,17

20,87

3,59

20,97

3,58*

22,33

3,80

A túlsúlyosság és elhízottság, valamint az alultápláltság prevalencia adatait nemzetközileg elfogadott nem- és életkor-specifikus referenciaértékek (Cole és mtsai, 2000, 2007) alapján számítottuk ki (10.2. táblázat). A teljes mintában (N=1639) 71,0% a normál tápláltságúak aránya. A túlsúlyosaké 12,4%, míg az elhízottaké 2,4%. Jelentős az alultápláltak hányada: 14,2%. A túlsúly esetében a fiúk arányszámai a legfiatalabbak, a legidősebbek és a 14,5 évesek kivételével minden korcsoportban szignifikánsan nagyobbak, mint a lányokéi. Az egyes korcsoportok túlsúlyossági és elhízottsági arányai között azonban a fiúk esetében nincs szignifikáns eltérés. Összességében a fiúk 17,7%-a, míg a lányok 11,4%-a rendelkezik enyhe vagy jelentős túlsúllyal.

90

81

10.2. táblázat A túlsúlyos és elhízott serdülőkorú tanulók arányai nem és életkor szerint (N=1639) 11,5 évesek (%)

Nem

12,5 évesek (%)

13,5 évesek (%)

Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott

14,5 évesek (%) Túlsúlyos Elhízott

Fiúk

17,6

1,5

14,8

2,5

12,1

3,3

9,8

2,4

Lányok

15,4

1,9

3,7*

2,4*

4,3*

0,0*

7,0

0,0

15,5 évesek (%)

Nem

16,5 évesek (%)

17,5 évesek (%)

Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott

18,5 évesek (%) Túlsúlyos Elhízott

Fiúk

22,1

4,4

11,9

10,8

14,2

2,2

20,4

2,1

Lányok

12,9*

0,0*

3,3*

3,9*

5,4*

3,6*

18,5

4,3

Az alultápláltság esetében a fiúk a legtöbb korcsoportban szignifikánsan alacsonyabb arányokat mutatnak, mint a lányok (10.2. ábra). A lányoknál a 18,5 évesek között szignifikánsan kevesebb az alultáplált, mint a többiek között. Átlagosan a fiúk 9,4%-a, a lányok 20,1%-a tekinthető alultápláltnak. 10.2. ábra Az alultáplált tanulók arányai nem és életkor szerint (N=1639) Alultápláltak aránya (%)

Fiúk

Lányok

40 29,3*

30

0

20,7*

16,0

20 10

26,5*

23,1*

10,3

11,5

8,8

12,5

13,5

19,8*

16,0 12,2 8,0

14,5

15,5

19,8* 9,9

16,5

7,3

17,5

7,0

7,6

18,5

Korcsoport

A tápláltsági állapot és a testtömeggel való elégedettség gyakran nincs összhangban egymással. A BMI alapján alultáplált fiúknak csak mintegy 55%-a tartja magát soványnak. Ez az arány a lányoknál 41,1% míg 6,8% kifejezetten kövérnek látja magát. A fiúknál a normál alkatúak 17,3%-a soványnak, 12,4%-a kövérnek véli testalkatát. A normál tápláltsági állapotú lányok esetében 5,6% soványnak, míg 37,3% kövérnek látja magát. Testtömeg-kontrolláló magatartás A teljes mintában több mint egyharmad (36,4%) a fogyni és közel egytized (9,0%) a hízni vágyók aránya. Minden ötödik fiatal (19,8%) valamilyen módon próbálja csökkenteni a testtömegét. Igen nagy eltérés látható azonban a két nem között az idősebbeknél, mert a lányoknál szignifikánsan nagyobb a fogyni vágyók aránya a magasabb évfolyamokon, a fiúknál viszont inkább ingadozik, nincs határozott tendencia. Ugyanez elmondható a testtömeg-csökkentéssel próbálkozókról is. A lányoknál az 5. és 9. évfolyamok között egyre nagyobbak az arányok; a

82 91

ténylegesen fogyókúrázókat tekintve viszont csak az 5. és 7. osztályosok között van jelentős eltérés (10.3. ábra). A nemek közötti különbség a 8-12. évfolyamon szignifikáns. 10.3. ábra A fogyni vágyó tanulók aránya nem és évfolyam szerint (N=1713) Fogyni vágyók aránya (%)

40 Fiúk 30 25,0 20

17,3

10,6 9,4

15,3

16,9 11,0

10

13,4

18,8 12,5

13,5

5.

6.

0

16,0

12,9

7.

8,1

9,1

8,7

9.

10.

11.

8.

12.

Évfolyam Fogyókúrázók

Nem fogyókúráznak, de szükégét érzik

Fogyni vágyók aránya (%)

60 Lányok 50 26,2*

40

10 0

33,6*

18,5

35,7*

31,9*

22,4

19,4

21,7

10.

11.

12.

22,7

30 20

28,4*

9,0 24,7

21,8

6.

7.

17,9 5.

25,2

30,2

8.

9.

Évfolyam

A hízni vágyók aránya a lányoknál gyakorlatilag állandó az összes évfolyamon (8,3% átlagértékkel). A fiúknál az 5. és 12. évfolyam között kétszeres: 8,7% és 17,4%. A különbség szignifikáns. A testtömeggel való elégedettséget összehasonlítva a testtömeg-kontrollálással, szintén jelentős eltéréseket tapasztalhatunk a két nem között: azoknak a fiúknak, akik nem tartják magukat kövérnek 11,0%-a mégis fogyni szeretne, míg a lányoknál ugyanez az arány kétszeres (21,5%). A soványság tekintetében nincsenek ekkora eltérések. A magukat soványnak látó lányok mintegy fele (53,7%), míg a fiúknak 54,7%-a gondolja úgy, hogy híznia kellene.

92

83

Az óvodás és alsó tagozatos gyermekek adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A testalkat objektív mutatójának, a tápláltsági állapotnak meghatározására a gyermekek testtömegét és testmagasságát a gyerekével azonos módon kérdeztük. EREDMÉNYEK Tápláltsági állapot: testtömeg-index (BMI) A BMI-átlagértékekben nem találtunk nemi és életkori különbségeket, egyetlen kivételtől eltekintve: a 3,5 éves fiúk átlaga szignifikánsan alacsonyabb a 10,5 évesekénél (10.3. táblázat). 10.3. táblázat. A tanulók BMI átlagértékei és szórásai nem és életkor szerint (N=759) Nem

3,5 évesek 2

M (kg/m ) 14,39 Fiúk 14,69 Lányok Nem Fiúk Lányok

SD 1,65 1,90

7,5 évesek

4,5 évesek 2

M (kg/m ) 15,92 14,69

SD 2,38 2,04

8,5 évesek

5,5 évesek 2

M (kg/m ) 15,95 14,89

SD 2,30 1,81

9,5 évesek

6,5 évesek M (kg/m2) 15,83 16,14

SD 2,88 3,50

10,5 évesek

M (kg/m2)

SD

M (kg/m2)

SD

M (kg/m2)

SD

M (kg/m2)

SD

16,08 15,68

2,13 2,39

16,65 16,61

2,50 2,57

16,91 16,99

2,68 3,01

17,75 17,01

2,69 2,64

A szülők által megadott adatok alapján átlagosan 66,1% a normál tápláltságúak aránya. A túlsúlyosaké 11,1%, míg az elhízottaké 3,8%. Jelentős az alultápláltak hányada: 19,0%. A túlsúly esetében a fiúk arányszámai korcsoportonként szignifikánsan eltérnek, de nincsen jellemző gradiens (10.4. táblázat). A két nem között sem korcsoportonként, sem az összmintán nem adódott szignifikáns eltérés. Összességében a fiúk 16,8%-a, míg a lányok 13,2%-a rendelkezik enyhe vagy jelentős túlsúllyal. Az alultápláltság esetében a fiúk és a lányok között nincs szignifikáns eltérés (10.4. ábra). A korcsoportokat tekintve csak a fiúknál csökkennek szignifikánsan az arányok. Átlagosan a fiúk 17,9%-a, a lányok 19,3%-a tekinthető alultápláltnak. 10.4. táblázat A túlsúlyos és elhízott serdülőkorú gyerekek arányai nem és életkor szerint (N=759) Nem Fiúk Lányok Nem Fiúk Lányok

3,5 évesek (%)

4,5 évesek (%)

5,5 évesek (%)

Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott 0,0 0,0

0,0 6,7

7,5 évesek (%)

17,4 6,7

4,3 0,0

8,5 évesek (%)

13,8 8,0

6,9 0,0

9,5 évesek (%)

Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott Túlsúlyos Elhízott 14,8 10,1

1,9 1,4

12,7 5,9

5,9 3,8

12,7 6,3

2,8 7,5

6,5 évesek (%) Túlsúlyos Elhízott 5,6 22,2

11,1 11,1

10,5 évesek (%) Túlsúlyos Elhízott 18,5 13,3

3,1 0,0

84 93

10.4. ábra Az alultáplált gyerekek arányai nem és életkor szerint (N=759) Alultápláltak aránya (%)

Fiúk

50 40

43,8

40,0 26,1 26,7

30

27,6 28,0

25,9 22,2

22,2 23,2

20

3,5

4,5

5,5

6,5

7,5

17,3

16,9 12,7

10 0

Lányok

11,8

8,5

10,0

9,5

9,2

10,5

Korcsoport

94

85

Megbeszélés A testtömeggel való elégedettség nemi arányai jellegzetes mintázatot mutatnak: a fiúk nagyobb arányban elégedettek a testtömegükkel, mint a lányok; a magukat soványnak látók a fiúknál, míg azok, akik kövérnek találják magukat, a lányoknál vannak többen. Jelen mintában ezek a különbségek csak a középiskolás korosztályban szignifikánsak, de reprezentatív, nagymintás adatgyűjtésekből tudjuk, hogy ez már a serdülőkor elején is jellemző (pl. Németh, 2011, Németh és Ojala, 2012). A nemi különbségek az idősebb korcsoportokban egyre nagyobbak: a lányoknál a magukat kövérnek, a fiúknál a magukat soványnak tartók aránya nő, ami többek között a pubertás nemre jellemző testalkati változásainak következménye lehet. Napjaink karcsúság-kultusza már az általános iskolás korosztályt is elérte és nemcsak a lányok körében: a 11-12 éves fiúk jelentős hányada is próbál testtömeget csökkenteni, míg további, bár kisebb, hányaduk szükségét érzi a csökkentésnek, ha nem is tesz ennek érdekében semmit. A lányoknál még magasabbak ezek az arányok. Sok esetben akkor is fogyókúráznak a fiatalok, ha sem testtömeg-index adataik, sem saját testképük (normál vagy sovány testalkatúnak gondolják magukat) nem indokolja ezt. Ugyanakkor főleg a lányok körében jellemző, hogy nem elhanyagolható hányaduk normál vagy alacsony testtömeg-index-szel is kövérnek érzi magát, testképe tehát nem reális. A testtömeg-index adatok azonban szintén jelentős arányú túlsúlyosságot jeleznek mindkét nem esetében és a fiúk körében minden korosztályban. Az alultápláltság adatai is számottevők, különösen a lányok esetében. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az önbevallásos adatok főleg a lányoknál valószínűleg túlbecslik ezeket az arányokat (míg a túlsúlyra vonatkozókat alul, Elgar és mtsai, 2005), de a fogyókúrázás elterjedtsége – mint láttuk fentebb – igen jellemző már a vizsgált korosztályban is, vagyis nyilván a valódi alultápláltsági arányok sem elhanyagolhatók. E mintában nem vizsgáltuk, így nem tudjuk kimutatni, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy valamilyen arányban az elszegényedés vagy elhanyagolás miatti éhezés is hozzájárulhat az alultápláltsági arányokhoz. Az egészségfejlesztésnek e területen tehát igen komplex feladatot kell megvalósítania, ellentétes, kedvezőtlen tendenciákat megfordítania. A szülőktől a testképre vonatkozóan nem kértünk adatokat, hiszen egyrészt rendkívül szubjektív és kényes terület, a szülő erről valószínűleg keveset vagy semmit nem tud, másrészt a fiatalabb gyerekeknél a legtöbb esetben vélhetőleg fel sem merül még, nem foglalkoznak tápláltsági állapotukkal. Ezzel kapcsolatosan pedig nyilván a testtömeg-kontrollálással sem, tehát esetükben a témafelvetés nem releváns. A testtömeg-index kiszámításához a 3-4. évfolyamoknál csak a szülőktől kértünk adatokat, mert az ilyen korú gyermekek még nem tudják megbízhatóan testmagasságukat és testtömegüket. A testtömeg-index átlagértékek alacsonyabbak a 3-10 évesek körében, mint az idősebbeknél, ez természetes élettani jelenség. A túlsúlyossági és elhízottsági arányok összességében nem különböznek a 3-10 és 11-18 éves korosztály között, de az óvodás korcsoportok körében nagyon alacsony hányadok adódtak. Ugyanakkor a szülők által szolgáltatott adatok szerint meglehetősen magas az alultápláltak aránya ugyanezekben a korcsoportokban, és határozott csökkenés látható az idősebbek felé haladva, amely tendencia a serdülő korosztályra nem jellemző. Nem tudhatjuk, hogy a szülők mennyire pontosan tudják gyermekeik méreteit, de valószínűsíthető, hogy a legfiatalabbakét nem túlzottan. Ennek oka kérdéses. A szülők által megadott adatok statisztikai elemzése a legtöbb esetben nem mutatott ki olyan szignifikáns eltéréseket, melyek várhatóak voltak. Ennek oka nagy valószínűséggel a sok esetben nagyon alacsony esetszám. 86 95

Összehasonlítás az országos adatokkal A testképet tekintve a zalai gyerekek kissé nagyobb arányban tartják magukat normál testalkatúnak, és kisebb arányban kövérnek, mint az országos átlag. A tápláltsági adatok esetében – figyelembe véve az esetenként igen alacsony elemszámokat - nem találtunk jellemző eltéréseket az országos mintához képest. A testtömeg-kontrolláló magatartást tekintve szintén nem láthatók markáns eltérések a zalai fiatalok és az országosan jellemző adatok között.

96

87

PSZICHOSZOCIÁLIS KONTEXTUÁLIS TÉNYEZŐK

88

97

98

11. TÁRSADALMI-GAZDASÁGI HÁTTÉR (A TANULÓK CSALÁDJAINAK SZOCIO-ÖKONÓMIAI HELYZETE) Az 5-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A tanulók családjának társadalmi és gazdasági helyzetének feltérképezésére a következő kérdéseket tettük fel:  Mi édesapád/édesanyád (ha nevelőapáddal/nevelőanyáddal élsz, rá gondolj) legmagasabb iskolai végzettsége? (Lehetséges válaszok: Egyetemet vagy főiskolát végzett / Középiskolát végzett / Szakmunkás bizonyítványa van / Általános iskolát végzett / Nem fejezte be az általános iskolát / Nem tudom.) A család jómódúságának vizsgálatára külön gyerekeknek kidolgozott objektív kérdéseket tettünk fel. Erre azért volt szükség, mert bár a gyerekek tudatában vannak, hogy a családok anyagi helyzete különböző, sokszor nem tudnak pontosan beszámolni az ezzel kapcsolatos információkról, főképp szüleik jövedelméről (Parry-Langdon és Roberts, 2005). Ezért a HBSC kutatás az 1990-es évek vége óta egy objektív kérdésekből álló kompozit-skála segítségével méri a család anyagi helyzetét. Ez az úgynevezett Családi Jómódúság Skála (CSJS, Currie és mtsai, 2008), amely négy, a gyerekek által könnyen megválaszolható kérdés segítségével képezi le a család anyagi helyzetét. A kérdések a következők:  Van-e a családotoknak személy- vagy teherautója? (Lehetséges válaszok: Nincs / Van, egy / Van, kettő vagy több.)  Van-e saját szobád (hálószobád), amit csak te használsz? (Lehetséges válaszok: Nincs / Van.)  Hány számítógépe van a családodnak? (Lehetséges válaszok: Egy sincs / Egy / Kettő / Több mint kettő.)  Az elmúlt 12 hónapban hányszor utaztál el nyaralni, üdülni együtt a családoddal? (Lehetséges válaszok: Egyszer sem / Egyszer / Kétszer / Több mint kétszer.) EREDMÉNYEK A tanulók szüleinek iskolai végzettsége Magasabbnak találtuk az anyák körében az alacsony (nem fejezte be az általános iskolát vagy csak általános iskolát végzett) és középiskolai végzettségűek arányát, de a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkét is, mint az apák között (11.1. táblázat). Zárójelben az ismeretlen adatok (nem tudja/nem válaszolt) kizárásával számított arányok láthatók.

89 99

11.1. táblázat Az 5–12. évfolyamos tanulók szüleinek iskolai végzettsége (Napa=1690; Nanya=1693). Legmagasabb iskolai végzettség Nem fejezte be az általános iskolát Általános iskolát végzett Szakmunkás bizonyítványa van Középiskolát végzett Egyetemet vagy főiskolát végzett Nem tudja / Nem válaszolt

Apa, nevelőapa (%)

Anya, nevelőanya (%)

0,2 (0,3) 5,7 (7,1) 38,2 (47,3) 22,0 (27,2) 14,6 (18,1) 19,3 -

0,8 (0,9) 10,4 (12,2) 26,9 (31,5) 28,8 (33,4) 18,7 (21,9) 14,9 -

A családok jómódúságának besorolására szolgáló objektív jellemzők A családok fele (49,2%) egy, harmada (34,1%) több autónak is tulajdonosa. A családok 16,7%-ának nincs autója. A családok több mint fele (59,9%) kettő vagy annál több számítógéppel rendelkezik, 37,9%-ában egy van, míg a családok 2,2%-ának egy számítógépe sincs. A tanulók 81,8%-ának van „saját szobája, amit csak ő használ”. A megelőző 12 hónapban a tanulók 33,9%-a egyszer, a tanulók több mint harmada (37,3%) kétszer vagy többször üdült / nyaralt a családjával. A gyerekek több mint negyede (28,9%) azonban egyszer sem ment üdülni az elmúlt 1 évben. A nemzetközi gyakorlatban az összehasonlító elemzésekhez 4 fokozatú „Családi Jómódúság Skálát” (CSJS-4) képzünk.12 Ez a család társadalmi-gazdasági helyzetét jelző indikátor, mely az anyagi depriváció gyakori, megszokott mutatóin alapul (11.2. táblázat).13 11.2. táblázat Az 5–11. évfolyamos tanulók családjainak eloszlása a Családi Jómódúság Skála (CSJS-4) szerint (N=1702) Pontszám

%

1. CSJS 1 – alsó

4 fokozatú „Családi jómódúság skála” kategóriái

0–1

2,2

2. CSJS 2 – alsó-közép

2–4

37,3

3. CSJS 3 – felső-közép

5–7

50,1

4. CSJS 4 – felső

8–9

10,3

A szülők iskolai végzettsége és objektív jómódúsága között erőteljes összefüggés mutatkozik (11.3. és 11.4. táblázat). Minél magasabb iskolai végzettségű a szülő (akár apa, akár anya), annál nagyobb a valószínűsége, hogy az objektív jómódúság tekintetében is jó helyzetben van. A maximális pontszám a skálánál 9 pont, melynek jelentése: a családban több mint két számítógép van, van a tanulónak saját szobája, több mint kétszer nyaraltak a családdal, kettő vagy több autó van a családban. 13 A 2002-es nemzetközi adatok validitás vizsgálata alapján is elmondható (Schnor, 2008), hogy a skála tételei országonként különböző mértékben összefüggenek demográfiai változókkal (nem, évfolyam). A hazai adatok alapján elmondható, hogy az idősebbek sokkal kevésbé mennek nyaralni a szüleikkel, ugyanakkor sokkal inkább van saját szobájuk és a számítógép is gyakoribb a családban. A fiús családokban több a számítógép, és a lányok kevésbé mennek nyaralni a családjukkal. Azaz a skála nem csupán a család anyagi deprivációját tükrözi, azzal összemosódnak az anyagi helyzettől független életkori-nemi tényezők is. Ezért a skála demográfiai (életkori-nemi) különbségei önmagukban nem értelmezhetők a jómódúság demográfiai (életkori-nemi) különbségeiként. 12

100

90

11.3. táblázat A különböző iskolai végzettségű apák családjainak objektív jómódúsága az 5–12. évfolyamos tanulók körében (%) (N=1354) CSJS-4 kategóriák 1. CSJS1 – alsó 2. CSJS2 – alsó-közép 3. CSJS3 – felső-közép 4. CSJ4 – felső

Nem fejezte be az általánost

25,0 50,0 25,0 0,0

Az apa iskolai végzettsége Általános SzakÉrettségi iskola munkás

11,6 49,5 38,9 0,0

1,7 42,7 48,0 7,7

0,3 32,8 53,1 13,8

Felsőfokú végzettség

1,2 19,9 61,4 17,5

11.4. táblázat A különböző iskolai végzettségű anyák családjainak objektív jómódúsága az 5–12. évfolyamos tanulók körében (%) (N=1429) CSJS-4 kategóriák 1. CSJS1 – alsó 2. CSJS2 – alsó-közép 3. CSJS3 – felső-közép 4. CSJ4 – felső

Az anya iskolai végzettsége Nem fejezte be az általánost

Általános iskola

Szakmunkás

Érettségi


15,4 53,8 15,4 15,4

8,1 52,6 37,6 1,7

2,2 43,8 47,3 6,7

0,6 33,6 54,5 11,3

0,3 22,0 58,9 18,8

Családstruktúra és jómódúság Az egyszülős családok szignifikánsan magasabb arányban tartoznak a családi jómódúság skála alsó (4,8%) és alsó-közép (41,9%) kategóriáiba a kétszülős családokhoz képest (a két édes szülővel élő családokban ezek az arányok: 1,3% és 35,4%; az édes és nevelőszülőből álló családokban az arányok: 3,6%, illetve 36,4%).

91 101

A családok adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A kérdéseket a gyerekekéivel azonos módon tettük fel. A Családi Jómódúság Skála tételeit csak az óvodás és kisiskolás gyermekek szüleitől kérdeztük, mivel validációs vizsgálatunkból kiderült, hogy az 5-12. évfolyamos gyerekek megfelelő pontossággal írják le családjuk anyagi helyzetét (Andersen és mtsai, 2008). EREDMÉNYEK A szülők iskolai végzettsége Mivel ezeket a kérdéseket a gyerekek közül csak az 5-12. évfolyamos tanulóknak tettük fel, megvizsgáltuk, hogy az ő szüleik és a fiatalabbak szüleinek iskolai végzettsége között vane szignifikáns eltérés. Mivel mindkét szülő esetében a válasz igen, a gyerekek és szülők válaszainak összehasonlíthatósága érdekében az idősebb és fiatalabb gyerekek szüleire vonatkozóan külön közöljük az adatokat. Magasabbnak találtuk az anyák körében az alacsony (nem fejezte be az általános iskolát vagy csak általános iskolát végzett) és középiskolai végzettségűek arányát, de a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányát is, mint az apák között, mindkét szülőcsoport esetében (11.5. és 11.6. táblázat). 11.5. táblázat Az 5–12. évfolyamos tanulók szüleinek iskolai végzettsége (Napa=1077; Nanya=1140). Legmagasabb iskolai végzettség

Apa vagy nevelőapa (%)

Anya vagy nevelőanya (%)

Nem fejezte be az általános iskolát

0,6 7,5 48,0 29,0 14,9

0,4 12,0 33,8 34,2 19,6

Általános iskolát végzett Szakmunkás bizonyítványa van Középiskolát végzett Egyetemet vagy főiskolát végzett

11.6. táblázat Az óvodás és kisiskolás gyermekek szüleinek iskolai végzettsége (Napa=793; Nanya=830). Legmagasabb iskolai végzettség

Apa vagy nevelőapa (%)

Anya vagy nevelőanya (%)

Nem fejezte be az általános iskolát

0,6 9,7 37,6 32,2 19,9

0,7 12,5 23,6 36,3 26,9

Általános iskolát végzett Szakmunkás bizonyítványa van Középiskolát végzett Egyetemet vagy főiskolát végzett

102

92

A családok jómódúságának besorolására szolgáló objektív jellemzők A családok több mint fele (59,6%) egy, ötöde (19,7%) több autónak is tulajdonosa. A családok 20,7%-ának nincs autója. A családok közel harmada (32,4%) kettő vagy annál több számítógéppel rendelkezik, 58,8%-ában egy van, míg a családok 8,8%-ának egy számítógépe sincs. A gyerekek 64,8%-ának van „saját szobája, amit csak ő használ”. A megelőző 12 hónapban a családok 35,6%-a egyszer, közel negyede (24,6%) kétszer vagy többször üdült / nyaralt. Minden negyedik család (39,8%) azonban egyszer sem ment üdülni az elmúlt 1 évben. A Családi Jómódúság Skála 4 fokozatú változatát (CSJS-4) képeztük. A családok közel 90%-a az alsó és felső középkategóriákba sorolódott (11.7. táblázat). 11.7. táblázat Az óvodás és kisiskolás gyermekek családjainak eloszlása a Családi Jómódúság Skála (CSJS-4) szerint (N=846) 4 fokozatú „Családi jómódúság skála” kategóriái 1. CSJS 1 – alsó 2. CSJS 2 – alsó-közép 3. CSJS 3 – felső-közép 4. CSJS 4 – felső

Pontszám 0–1 2–4 5–7 8–9

% 10,3 53,5 33,0 3,2

A szülők iskolai végzettsége és a család objektív jómódúsága között erőteljes összefüggés mutatkozik ez esetben is (11.8. és 11.9. táblázat). Minél magasabb iskolai végzettségű a szülő (akár apa, akár anya), annál nagyobb a valószínűsége, hogy a család az objektív jómódúság tekintetében is jó helyzetben van. 11.8. táblázat A különböző iskolai végzettségű apák családjainak objektív jómódúsága az óvodás és kisiskolás gyermekek körében (%) (N=783) CSJS-4 kategóriák

Nem fejezte be az általánost

1. CSJS1 – alsó 2. CSJS2 – alsó-közép 3. CSJS3 – felső-közép 4. CSJ4 – felső

20,0 80,0 0,0 0,0

Az apa iskolai végzettsége Általános SzakÉrettségi iskola munkás

42,1 46,1 11,8 0,0

7,8 67,9 23,2 1,0

3,9 45,3 47,2 3,5


1,9 43,2 45,8 9,0

11.9. táblázat A különböző iskolai végzettségű anyák családjainak objektív jómódúsága óvodás és kisiskolás gyermekek körében (%) (N=819) CSJS-4 kategóriák 1. CSJS1 – alsó 2. CSJS2 – alsó-közép 3. CSJS3 – felső-közép 4. CSJ4 – felső

Az anya iskolai végzettsége Nem fejezte be az általánost

Általános iskola

Szakmunkás

Érettségi


50,0 50,0 0,0 0,0

33,3 48,0 18,6 0,0

12,1 61,6 25,8 0,5

4,3 58,3 33,3 4,0

2,7 44,8 46,2 6,3 93 103

Családstruktúra és jómódúság Az egyszülős családok szignifikánsan magasabb arányban tartoznak a családi jómódúság skála alsó (25,2%) kategóriáiba a kétszülős családokhoz képest (a két édes szülővel élő családokban ez az arány 6,7%, az édes és nevelőszülőből álló családokban 9,5%).

104

94

Megbeszélés Megbeszélés A szülők iskolai végzettsége A szülők iskolai végzettsége Mindkét szülő esetében a középfokú végzettségűek (beleértve a szakmunkásokat) több Mindkét szülő középfokúakár végzettségűek a szakmunkásokat) több mint 60%-át teszik kiesetében a teljes amintának, a gyerekek, (beleértve akár a szülők válaszait nézzük. A mint 60%-át teszik ki a teljes mintának, akár a gyerekek, akár a szülők válaszait nézzük. A felsőfokú végzettségűek aránya magasabb, mint az alacsony végzettségűeké együttvéve. A felsőfokú végzettségűek aránya magasabb,egymásnak. mint az alacsony végzettségűeké együttvéve. A szülők és gyerekek válaszai jól megfeleltek szülőkAz és óvodás gyerekek jól gyerekek megfeleltek egymásnak. ésválaszai kisiskolás szüleinek almintája abban tér el az idősebb gyerekek Az óvodás és kisiskolás gyerekek szüleinek almintája abban tér el az idősebb gyerekek szüleiétől, hogy előbbiben alacsonyabb a szakmunkás és magasabb a felsőfokú végzettségűek szüleiétől, hogy előbbiben alacsonyabb a szakmunkás és magasabb a felsőfokú végzettségűek aránya. aránya. A családok jómódúságának besorolására szolgáló objektív jellemzők A családok besorolására szolgáló objektív jellemzők Mivel jómódúságának a család jómódúságának mérésére szolgáló kérdéseket a gyerekek körében csak az Mivel a család jómódúságának mérésére szolgáló kérdéseket gyerekek körében az 5-12. évfolyamokon, míg a szülők között csak a fiatalabb gyerekeka szüleinek tettük fel,csak nincs 5-12. míg a(Aszülők között csak a afiatalabb gyerekek szüleinek tettük fel,között, nincs átfedésévfolyamokon, a válaszok között. kérdések validáltak felső tagozatosok és középiskolások átfedés válaszokugyanakkor között. (A kérdések validáltaknem a felső tagozatosok és középiskolások tehát jólamérnek, a kisebb gyerekek tudják elég pontosan a válaszokat, között, ez volt tehát jól mérnek, ugyanakkor a kisebb gyerekek nem tudják elég pontosan a válaszokat, ez volt a fenti döntés oka.) A két csoport válaszai szerint – akár az egyes tételeket, akár a CSJS-4-et anézzük fenti döntés oka.) A két csoport válaszai szerint – akár az egyes tételeket, akár a CSJS-4-et – a fiatalabb gyermekek családjai kevésbé jó anyagi körülmények között élnek: a CSJSnézzük – a fiatalabb gyermekek családjaiarányai kevésbénagyjából jó anyagifelcserélődnek körülmények között élnek: aközött. CSJS4 alsó-közép és felső-közép kategóriák a két csoport 4Azonban alsó-közép és felső-közép kategóriák arányai nagyjából felcserélődnek a két csoport között. óvatosan kell bánnunk ennek értelmezésével, ugyanis ez az eset jó példa a skála Azonban kell gyermekek bánnunk ennek értelmezésével, ugyanisanyagi ez az helyzete eset jó példa a skálaa korlátaira.óvatosan A fiatalabb családjainak hátrányosabb leginkább korlátaira. A fiatalabb gyermekek hátrányosabb anyagi leginkább a számítógép-tulajdon, a saját szoba éscsaládjainak a nyaralás különbözőségeiből ered.helyzete Ezek a különbségek számítógép-tulajdon, saját szoba ésHiszen a nyaralás különbözőségeiből ered. Ezek a különbségek nem feltétlenül anyagiatermészetűek. a nagyobb gyerekek többet számítógépeznek, ezért nem feltétlenül anyagi természetűek. Hiszen a nagyobb gyerekek többet számítógépeznek, ezért dönthetnek több számítógép fenntartása mellett a családok. A kisebb gyerekek ritkábban laknak dönthetnek több számítógép fenntartása mellett a családok. A kisebb gyerekek ritkábban laknak külön szobában mint a nagyok és ez sokkal inkább nevelési, mint szobaszám szerinti lehetőség külön a nagyok és ez családokban sokkal inkább nevelési, mint szobaszám kérdés.szobában Valamintmint a kisebb gyerekes valószínűleg nagyobb a mégszerinti kisebb lehetőség testvérek kérdés. Valamint a kisebb gyerekes családokban valószínűleg nagyobb a még kisebb testvéreka aránya, így az elutazás nehézkes lehet, és esetleg ezért nem vállalják a családok sok esetben aránya, így az elutazás nehézkes lehet, és esetleg ezért nem vállalják a családok sok esetben a nyaralást. nyaralást. Ha ezt az értelmezést figyelembe vesszük, akkor már nincs ellentmondásban az, hogy a Ha ezt az értelmezést figyelembe végzettségbeli vesszük, akkor képet már nincs ellentmondásban az, hogy a fiatalabb gyerekek szülei kedvezőbb mutatnak, mint az idősebbeké, fiatalabb gyerekek szülei kedvezőbb végzettségbeli képet mutatnak, mint az idősebbeké, ugyanakkor előbbi családok anyagi helyzete rosszabbnak látszik. ugyanakkor előbbi családok anyagi helyzete rosszabbnaka látszik. A végzettség és a jómódúság skála összefüggése gyerekek és a szülők válaszai alapján A végzettség és jómódúság skálaazt, összefüggése a gyerekek és a aszülők válaszai még alapján is bebizonyosodott, ígya ez alátámasztja hogy a skála valóban méri jómódúságot, ha is bebizonyosodott, így ez alátámasztja azt, hogy a skála valóban méri a jómódúságot, még ha más – nem anyagi természetű – tényezőket szintén mér. más –Anem anyagi természetű – tényezőket szintén mér. gyerekek és szülők válaszai alapján megerősíthetjük azt a közismert tényt, hogy az A gyerekek szülők válaszai megerősíthetjük azt amint közismert tényt,Ahogy az egyszülős családokés nehezebb anyagi alapján körülmények között élnek, a teljesek. szülők egyszülős családok nehezebb anyagi körülmények között élnek,abból mint fakad, a teljesek. válaszai alapján a különbségek markánsabbak, ez valószínűleg hogy Aa szülők szülők válaszai alapján jó a különbségek markánsabbak, ez amint valószínűleg abból fakad, hogy a szülők válaszai kevésbé anyagi helyzetről számolnak be, azt fentebb részletesen értelmeztük. válaszai kevésbé jó anyagi helyzetről számolnak be, amint azt fentebb részletesen értelmeztük. Sok kutatási eredményből tudjuk, hogy a családok társadalmi-gazdasági helyzete Sok akutatási eredményből hogy családok társadalmi-gazdasági helyzete összefügg gyermekek egészségi tudjuk, állapotával (pl.a Halldórsson és mtsai, 2000, Aszmann és összefügg a gyermekek egészségi Halldórsson és mtsai, egyenlőtlenségei 2000, Aszmann az és mtsai, 2011). A különböző anyagi állapotával és szociális (pl. javakhoz való hozzáférés mtsai, 2011). A különböző anyagi és szociális javakhoz való hozzáférés egyenlőtlenségei az egészségi állapotban is visszatükröződnek, ezért rendkívül fontos az egyenlőtlenségek ismerete. egészségi állapotban is visszatükröződnek, ezért rendkívül fontos az egyenlőtlenségek ismerete. Összehasonlítás az országos adatokkal Összehasonlítás az országos adatokkal Jelen mintában alacsonyabb mind a magas, mind az alacsony iskolai végzettségű szülők Jelen mintában alacsonyabb mind a magas, mind az alacsony rendelkező iskolai végzettségű szülők aránya, mint az országos átlag. A szakmunkás bizonyítvánnyal szülők aránya aránya, mint az országos átlag. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező szülők aránya viszont jóval magasabb az országosan jellemzőnél. viszont magasabb az országosan Azjóval objektív jómódúság mutatói jellemzőnél. a zalai gyerekek családjaiban jobbak, mint az országos Az objektív jómódúság mutatói a zalai gyerekek családjaiban jobbak, mint az országos átlag. átlag. Az iskolai végzettség és jómódúság, valamint a családszerkezet és jómódúság összefüggései megegyeznek az országos mintán tapasztaltakkal. 95 95 105

12. CSALÁDSZERKEZET, CSALÁDI KAPCSOLATOK A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A demográfiai kérdéscsoporton belül rákérdeztünk arra, hogy:  Kivel, kikkel él együtt a gyermek (szülőkkel, nevelőszülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel, illetve gyermekotthonban él-e). Ezeket a kérdéseket csak az 5-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel. A családon belüli kommunikáció minőségét a Milyen könnyen tudod megbeszélni a téged nagyon foglalkoztató vagy zavaró dolgokat a következő személyekkel? kérdéssel próbáltuk feltérképezni. A kérdés a  szülőkre  nevelőszülőkre vonatkozott. ? (Lehetséges válaszok külön mindkét szülőre és mindkét nevelőszülőre: Nagyon könnyen / Könnyen / Nehezen / Nagyon nehezen / Nincs ilyen személy vagy nem találkozom vele.) EREDMÉNYEK Demográfiai jellemzők

Édesszülők jelenléte a családban A diákok közel kétharmada él együtt édesanyjával és édesapjával is, a tanulók kevesebb mint 4%-a (59 fő) pedig egyik édesszülőjével sem él együtt (12.1. ábra). A gyerekek mintegy negyede csak édesapjával, kevesebb mint 6%-a pedig csak édesanyjával nem él együtt. Az édesszülők nélkül élő fiatalok közül 13 fő (a teljes minta 0,8%-a) él gyermekotthonban, 34 tanuló (a teljes minta 2,0%-a) nevelőszülőkkel és/vagy nagyszülőkkel él, 11-en (0,8%) pedig valaki mással. 12.1. ábra Édesszülők jelenléte az 5–12. évfolyamos tanulók családjában (%) (N=1713) édesanya + édesapa

csa k a z édesa pa hiá nyzik

csak az édesanya hiá nyzik 3,4

mindkét édesszülő hiányzik

5,5

25,6 65,1

A családok összetétele A tanulók 65,1%-a él teljes családban, közel egyötödük egyszülős családban, több mint egytizedük pedig valamelyik édesszülővel és annak új partnerével, vagyis újrastrukturált családban él (12.2. ábra). Az egyszülős családban élő tanulók 80,1%-át édesanyja, 19,9%-át

106

97

édesapja neveli egyedül. A család összetétele alapján „egyéb” kategóriába soroltuk azokat a tanulókat, akik nem élnek együtt édesszüleikkel, édesszülők mellett gyermekotthont is bejelöltek, vagy két azonos nemű (édes- és nevelő-) szülőt is bejelöltek. Mivel ez a kategória nagyon heterogén, tagjait a családszerkezet szerinti elemzésekből a későbbiekben kihagytuk. 12.2. ábra A családok összetétele az 5–12. évfolyamos tanulók körében (%) (N=1713) teljes család

egyszülős család

újrastruktúrált

egyéb

3,7 11,6

19,7

65,1

A családszerkezetben nincs szignifikáns eltérés az egyes évfolyamok között (12.3. ábra). 12.3. ábra A családok összetétele évfolyam szerint (%) (N=1650) Válaszadók aránya (%)

Teljes család

100% 80%

1 10,2 17,0

13,4 23,8

10,6 20,7

18,1 18,7

11,3 20,0

Egyszülős család

15,1 24,0

Újrastrukturált család

10,5

8,5

20,0

17,7

60% 40%

72,7

62,8

68,6

63,2

68,7

60,9

71,5

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

73,8

20% 0%

Évfolyam

12.

Nagyszülők jelenléte A tanulók 16,9%-a jelölte meg, hogy együtt él legalább valamelyik nagyszülőjével. A teljes családok 15,2%-ára, az újrastrukturált családok 11,6%-ára jellemző, hogy többgenerációs (tehát a szülők mellett nagyszülők is jelen vannak a családban). Az egyszülős családokban jóval magasabb ez az arány (24,6%). A gyerekek 0,9%-át csak nagyszüleik nevelik. Testvérek A kérdőívben a válaszadókkal egy háztartásban élő testvérek számára kérdeztünk rá14. A fiatalok 19,4%-a testvér nélkül él, 45,3% egy testvérével él együtt, 24,3% pedig két testvérrel. A fiatalok 11,0%-a él együtt három vagy több testvérrel. Ebből következik, hogy a valós testvérszám, amibe azok a testvérek is beletartoznak, akik nem élnek együtt a tanulókkal, ennél magasabb lehet.

14

98 107

Fiúk és lányok nem különböznek a velük élő testvérek számát vizsgálva, és az egyes évfolyamokon tanulók között sincs jelentős eltérés (12.5. ábra).


12.5. ábra A testvérek száma évfolyam szerint (N=1668) 100% 80%

Nincs testvére

6,9

16,1

30,6

21,7

11,0 23,0

Egy testvér

12,6 21,9

Két testvér

11,5

12,2

21,2

25,8

Három vagy több testvér

8,8

8,0

26,8

23,9

60% 40% 20% 0%

44,5

42,6

16,8

21,5

23,0

17,2

22,3

12,1

6.

7.

8.

9.

10.

11.

38,9

45,7

21,3 5.

Évfolyam

45,0

44,8

52,3

46,6

21,5 12.

A családi környezet érzelmi minőségének jellemzése Társas támogatás a családban: probléma-megbeszélés a családtagokkal Tíz diákból kilenc (90,4%) édesanyjával, négyből három (78,7%) pedig édesapjával könnyen vagy nagyon könnyen meg tudja beszélni problémáit. A probléma-megbeszélés a nevelőszülőkkel kevésbé könnyű: a diákok 66,8%-a tudja csak könnyen vagy nagyon könnyen megbeszélni a gondjait nevelőanyjával; az arány a nevelőapákra vonatkozóan hasonló, 65,7%. Jelentős nemi különbségeket tapasztalunk az egyes családtagokkal való problémamegbeszélés minőségét illetően, ha a teljes mintát vizsgáljuk: a fiúk könnyebben tudják problémáikat megbeszélni édesapjukkal és nevelőapjukkal, mint a lányok. A nemi különbségek az édesapával való probléma-megbeszélésben azonban csak három korcsoportban jellemzőek (12.1. táblázat). (Az alacsony elemszám miatt életkori bontásban nem elemeztük a nevelőszülőkre vonatkozó adatokat.) 12.1. táblázat A problémáikról családtagjaikkal könnyen vagy nagyon könnyen kommunikáló tanulók aránya nem és évfolyam szerint Évfolyam

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

10. 11. 12.

Édesanyával (%) (N=1990) Fiúk Lányok

92,3 89,3 91,0 90,2 90,4 91,6 90,4 84,2 92,8 88,3

92,0 96,3 96,2 91,3 92,5 89,8 91,0 87,4 87,7 86,8

Édesapával (%) (N=1790) Fiúk Lányok*

87,1 81,8 85,7 89,7 82,7 82,7 79,5 74,4 78,9 83,0

80,8 84,4 79,7 73,5* 73,3 82,8 66,3* 59,6* 78,0 72,9

A lányok körében szignifikáns különbség van az egyes évfolyamok között az édesapával való probléma-megbeszélésben, de nincs határozott gradiens a korcsoportok között.

108

99

A családok adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A kérdéseket a gyerekekéivel azonos módon tettük fel. EREDMÉNYEK Demográfiai jellemzők

Édesszülők jelenléte a családban A családszerkezetben nem volt szignifikáns eltérés az óvodás és kisiskolás gyermekek szüleinek és az idősebbek szüleinek válaszai alapján, így ezeket összevontan elemezte a szerző. A gyerekek mintegy kétharmada él együtt édesanyjával és édesapjával is; kevesebb, mint 4%-a (63 fő) pedig egyik édesszülőjével sem él együtt (12.6. ábra). A gyerekek mintegy ötöde csak édesapjával, kevesebb mint 5%-a pedig csak édesanyjával nem él együtt. Az édesszülők nélkül élő gyerekek közül, 50 (a teljes minta 2,4%-a) nevelőszülőkkel és/vagy nagyszülőkkel él, 13-an (0,7%) pedig valaki mással. 12.6. ábra Édesszülők jelenléte a családokban (%) (N=2014) édesa nya + édesa pa

csa k az édesapa hiányzik

csak a z édesa nya hiányzik

mindkét édesszülő hiá nyzik

4,5 3,1

21,6 68,0

A családok összetétele A tanulók 68,0%-a él teljes családban, több mint 15%-uk egyszülős családban, kevesebb mint egytizedük pedig valamelyik édesszülővel és annak új partnerével, vagyis újrastrukturált családban él (12.7. ábra). Az egyszülős családban élő tanulók 78,9%-át édesanyja, 21,1%-át édesapja neveli egyedül. A család összetétele alapján „egyéb” kategóriába soroltuk azokat a tanulókat, akik nem élnek együtt édesszüleikkel, vagy két azonos nemű (édes- és nevelő-) szülőt is bejelöltek. Mivel ez a kategória nagyon heterogén, tagjait a családszerkezet szerinti elemzésekből a későbbiekben kihagytuk.

100 109

12.7. ábra A családok összetétele (%) (N=2014) teljes csa lád

egyszülős csa lá d

újrastruktúrált

egyéb

7,4 8,2 16,4 68,0

A családszerkezetben nincs szignifikáns eltérés az egyes évfolyamok között (12.8. ábra). 12.8. ábra A családok összetétele évfolyam szerint (%) (N=1865) Teljes család

Családtípusok aránya (%)

100 80

74,8

79,5 81,9

82,3

Egyszülős család

Édesszülő és nevelőszülő

75,4 77,4

68,7

60

76,2

76,1

73,8

71,9 67,5

64,8

66,2

40 20 0

14,5 3,2

13,6 6,8

15,3 2,8

17,2 8,0

17,0 20,0 5,7

11,3

14,5

13,0

9,4

11,6

19,5 13,0

20,0

8,1

21,6 18,3 13,6 7,9

21,6

12,2

19,2 4,6

Évfolyam

Nagyszülők jelenléte A szülők 15,6%-a jelölte meg, hogy a családban él legalább az egyik nagyszülő. A teljes családok 12,9%-ára, az újrastrukturált családok 12,7%-ára jellemző, hogy többgenerációs (tehát a szülők mellett nagyszülők is jelen vannak a családban). Az egyszülős családokban jóval magasabb ez az arány (18,7%). A gyerekek 0,9%-át csak nagyszüleik nevelik. Testvérek A kérdőívben a válaszadókkal egy háztartásban élő testvérek számára kérdeztünk rá15. A gyerekek 20,1%-a testvér nélkül él, 49,7%-a egy testvérével él együtt, 20,6% pedig két testvérrel. A gyerekek 9,5%-a él együtt három vagy több testvérrel. Fiúk és lányok nem Ebből következik, hogy a valós testvérszám, amibe azok a testvérek is beletartoznak, akik nem élnek együtt a tanulókkal, ennél magasabb lehet.

15

110

101

különböznek a velük élő testvérek számát vizsgálva, és az egyes korcsoportok között sincs jelentős eltérés (12.9. ábra). 12.9. ábra A testvérek száma évfolyam szerint (N=1894) Nincs testvére 60,0

48,9

55,3

48,4

49,7

49,5

42,4

44,9

40,0

Három vagy több testvér

49,6

47,8

54,5

50,0

Két testvér

54,3

53,8

51,6

Gyerekek aránya (%)

Egy testvér

50,3 45,1

32,8 30,0

23,4

20,0 10,0

14,9

21,3 13,8

7,8 12,8 7,8

19,2

18,6

11,3 12,2

14,7

18,8

18,5 18,1 13,4

7,9

22,8

25,2

16,2

21,1

25,2

18,7

28,6 25,2

21,6

24,8

22,1

20,6

20,5

20,6

24,2

20,9

19,0 15,2

13,2 8,8

0,0

6,5

10,8

9,0

9,3

5,9

5,3

5,5

Évfolyam

102 111

Megbeszélés Demográfiai jellemzők: családszerkezet Bármely adatot vizsgálunk meg, a serdülőkorú fiatalok és a szülők közlései kiválóan megfelelnek egymásnak, ami alátámasztja, hogy az ilyen korú gyerekek nagy pontossággal tudják megadni ezeket az adataikat. A családszerkezet, testvérek száma nem tartogat meglepetést, meglehetősen jó tükre a Magyarországon jellemző arányoknak. A szülőkkel való kommunikáció minőségét nem kérdeztük a szülőktől a kérdés erős szubjektivitása miatt. A gyerekek válaszai azt tükrözik, hogy nagy többségük jól meg tudja beszélni problémáit szüleivel, különösen édesanyjával. A nevelőszülőkkel kevésbé könnyű a probléma-megbeszélés, de még az ő esetükben is a gyerekek kétharmada pozitívan nyilatkozott (nevelőapák és nevelőanyák között nem volt különbség). Az édesanyával nemtől függetlenül jól tudnak kommunikálni a gyerekek, míg az édesapával a fiúk jobban, mint a lányok. Összehasonlítás az országos adatokkal Az országosan jellemző képhez képest a családszerkezet annyi eltérést mutat jelen mintánkban, hogy magasabb az egyedül nevelő édesapák és alacsonyabb az egyedül nevelő édesanyák aránya, többen élnek együtt nagyszülőkkel, különösen az egyszülős családokban. Továbbá magasabb a testvér nélkül, és alacsonyabb a három vagy több testvérrel együtt élők aránya. Jelen adatokban, az országostól eltérően nem találtunk életkori mintát, ami statisztikailag igazolható lett volna. Országosan jellemző, hogy a fiatalabbak nagyobb arányban élnek teljes családban, és hogy az idősebbek között kevesebb a több testvérrel élők aránya. Jelen mintában is fellelhetők ezek a tendenciák, de a statisztikai szignifikancia szintjét nem érik el. A szülőkkel való kommunikáció hasonló az országosan jellemzőhöz. Annyi eltérést tapasztaltunk, hogy a fiúk esetében jelen mintában nem csökken az édesapával való problémamegbeszélés könnyűsége az idősebbek körében. Persze, a jóval alacsonyabb elemszámokat nem szabad figyelmen kívül hagynunk.

112

103

13. ISKOLA, ÓVODA, KORTÁRSBÁNTALMAZÁS A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az iskola iránti attitűd mérésekor arról kérdeztük a tanulókat, mennyire szeretik iskolájukat:  Hogyan érzel az iskolád iránt? Szereted az iskoládat? (Lehetséges válaszok: Nagyon szeretem / Egy kicsit szeretem / Nem nagyon szeretem / Egyáltalán nem szeretem.) Az iskolai terhelés feltérképezésére az iskolai feladatok nyomasztó hatásáról kérdeztünk:  Mennyire nyomasztanak téged (3-4. osztály: nehezek neked) az iskolai feladatok? (Lehetséges válaszok: Egyáltalán nem / Egy kicsit / Eléggé / Nagyon.) A tanulmányi eredménnyel kapcsolatban arról kérdeztük a tanulókat, hogy szerintük a tanáraik hogyan értékelik az iskolai teljesítményüket:  Szerinted a tanáraid hogyan értékelik az iskolai teljesítményedet? (Lehetséges válaszok: A legjobb tanulók közé sorolnak / A jó tanulók közé sorolnak / Az átlagos tanulók közé sorolnak / Az átlagosnál rosszabb tanulók közé sorolnak.) Az alább következő, skálákat képező kérdéscsoportokat csak az 5-12. évfolyamokon tanulóktól kérdeztük. Négy kérdés vonatkozott arra, hogyan vélekednek tanáraikról a tanulók:  Tanáraim arra ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet az osztályban.  Tanáraink igazságosan bánnak velünk.  Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tőlük.  Tanáraimat érdekli, hogy milyen az egyéniségem. (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Az eredményeket bemutatását kétféleképpen végezzük: (1) tételenként azok aránya alapján, akik egyetértenek (illetve teljesen egyetértenek) az állításokkal (2) a négy tételből összeállított tanári skála összpontszáma alapján (lehetséges pontszáma: 4–20; Cronbach-alfa: 0,80). Az osztályközösség percepcióját három kérdéssel térképeztük fel. A tanulók véleményét kértük arról, hogy osztálytársaik szívesen vannak-e együtt, kedves és segítőkészek-e illetve elfogadják-e egymást.  Osztályom tanulói szívesen vannak együtt.  Osztálytársaim többsége kedves és segítőkész.  Osztálytársaim elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Az eredményeket kétféleképpen mutatjuk be: (1) tételenként azok aránya alapján, akik egyetértenek (illetve teljesen egyetértenek) az állításokkal (2) a három tétel összeállított osztálytársi skála összpontszáma alapján (elérhető pontszám 3–15; Cronbach-alfa: 0,72).

104 113

A szülők bevonódását a gyermek iskolai életébe, iskolával kapcsolatos dolgaiba szintén egy három tételes skálával mértük:  Ha iskolai problémáim vannak, a szüleim készek segíteni.  A szüleim készségesen bejönnek az iskolába, hogy beszéljenek a tanárokkal.  A szüleim ösztönöznek, hogy jól teljesítsek az iskolában. (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Az eredményeket kétféleképpen mutatjuk be: (1) tételenként azok aránya alapján, akik egyetértenek (illetve teljesen egyetértenek) az állításokkal (2) a három tétel összeállított osztálytársi skála összpontszáma alapján (elérhető pontszám 3–15; Cronbach-alfa: 0,67). Az iskola egészének percepcióját 6 kérdéssel vizsgáltuk:  Iskolánkban a tanulók részt vesznek a rendszabályok kialakításában.  Iskolánkban túl szigorúan bánnak a tanulókkal.  Iskolánkban a rendszabályok megfelelőek.  Iskolánk olyan hely, ahol jól érezzük magunkat.  Úgy érzem, hogy itt a helyem, ebben az iskolában.  Biztonságban érzem magam az iskolánkban. (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Az eredményeket kétféleképpen mutatjuk be: (1) tételenként azok aránya alapján, akik egyetértenek (illetve teljesen egyetértenek) az állításokkal (2) a három tétel összeállított osztálytársi skála összpontszáma alapján (elérhető pontszám 6–30; Cronbach-alfa: 0,68). Két kérdésünk vonatkozott a kortárs bántalmazás16 gyakoriságára az elmúlt év során. Ennek alapján a bántalmazásban való érintettség négy típusát határoztuk meg17:  Az elmúlt néhány hónapban milyen gyakran bántalmaztak így téged az iskolában? (Lehetséges válaszok: Az elmúlt hónapokban egyszer sem bántalmaztak az iskolában / Előfordult 1-2-szer / Havonta 2-3-szor / Kb. hetente / Hetente többször is.)  Az elmúlt néhány hónapban te milyen gyakran vettél részt tanulótársaid bántalmazásában? (Lehetséges válaszok: Az elmúlt hónapokban egyszer sem vettem részt mások bántalmazásában / Előfordult 1-2-szer / Havonta 2-3-szor / Kb. hetente / Hetente többször is.) Az iskolában előforduló, de a bántalmazástól jól elkülönülő kortárs jelenséget, a verekedés gyakoriságát is vizsgáltuk.  Az elmúlt 12 hónapban hányszor verekedtél? (Lehetséges válaszok: Egyszer sem / Egyszer / Kétszer / Háromszor / Négyszer vagy többször.)

16 A kortárs bántalmazás fogalmát meghatároztuk a tanulók számára: Akkor mondjuk, hogy egy tanulót bántalmaznak, ha egy másik tanuló vagy tanulók egy csoportja durva és kellemetlen dolgokat mond neki vagy tesz vele. Az is bántalmazás, ha ismétlődően bántóan gúnyolnak, ugratnak valakit vagy szándékosan kihagyják dolgokból. Nem számít bántalmazásnak, ha két kb. egyformán erős fiatal vitatkozik, vagy verekszik, vagy ha barátságosan, játékosan ugratják egymást. 17 Elkövetőnek tekintettük azokat, akik másokat legalább egyszer bántalmaztak, de őket nem bántalmazták. Áldozatnak számítanak, akiket legalább egyszer zaklattak, de ők senkit nem bántottak. Elkövető-áldozat az olyan tanuló, akit legalább egyszer bántalmaztak és ő is legalább egyszer zaklatta tanulótársait. A bántalmazásban nem érintettek másokat sem bántalmaztak és őket sem bántották egyszer sem.

114

105

EREDMÉNYEK Az iskola iránti attitűd A tanulók többsége (71,5%) valamilyen mértékben szereti iskoláját. Az alsósok és az idősebbek között szignifikáns különbség adódott: előbbiek 81,6%-a, míg utóbbiaknak csak 69,6%-a szereti az iskolát. Több olyan diák van, aki nagyon szereti az iskolát (26,4%; 3-4-esek: 43,9%, 5-12-esek: 23,0%), mint aki egyáltalán nem (9,7%, e tekintetben nincs szignifikáns eltérés az idősebbek és fiatalabbak között). A lányok közt nagyobb az iskolát nagyon szeretők aránya, mint a fiúk között. A fiúk között magasabb az iskolát nem nagyon, illetve egyáltalán nem kedvelők aránya (13.1. ábra). 13.1. ábra Az iskola iránti attitűd nem szerint a 3–12. évfolyamos tanulók körében (N=2058) Fiúk

Lányok


60,0

44,2 40,0

22,2

46,1

31,5 21,2

20,0

0,0

16,0 12,4

nagyon

egy kicsit

nem nagyon

6,4

egyáltalán nem

Mennyire szereti az iskoláját

Az iskolát egyáltalán nem kedvelő tanulók aránya a 7. évfolyamon kiugróan magas. Az iskolájukat nagyon szeretők aránya fokozatosan csökken az idősebb évfolyamokon: a 3. osztálytól a 12-ig mintegy negyedére (13.1. táblázat). A különbségek természetesen szignifikánsak. 13.1. táblázat A tanulók iskola iránti attitűdje évfolyam szerint (N=2058) Évfolyam

Mennyire szereti az iskoláját (%) Nagyon

Egy kicsit

Nem nagyon

Egyáltalán nem

3.

46,4

35,8

11,7

6,1

4.

41,1

39,9

8,9

10,1

5.

33,1

39,8

18,2

8,8

5.

26,0

48,6

16,4

9,0

7.

20,9

44,9

23,5

10,7

8.

29,1

45,0

19,6

6,3

9.

25,6

45,3

20,4

8,7

10.

23,8

50,2

16,2

9,8

11.

14,9

45,2

23,8

16,1

12.

11,4

53,4

26,1

9,1

106 115

Iskolai terhelés A diákok több mint felét (53,6%) az iskolai feladatok kissé nyomasztják. Ez esetben is jelentős az eltérés az alsósok (66,9%) és 5-12-esek (51,0%) között. Több mint egynegyedük (25,5%) egyáltalán nem aggódik, ugyanakkor 5,6%-ukat (3-4-esek: 2,9%, 5-12-esek: 6,1%) nagyon nyomasztják az iskolai feladatok. A nemek közti különbség nem szignifikáns (13.2. táblázat). 13.2. táblázat Az iskolai terhelés percepciója nem szerint a 3–12. évfolyamos tanulók körében (N=2062) Nem

Mennyire nyomasztják az iskolai feladatok (%) Egyáltalán nem

Egy kicsit

Eléggé

Nagyon

Fiúk

26,5

51,6

14,1

7,8

Lányok

24,4

56,0

16,8

2,9

Az életkorral fokozatosan nő azoknak az aránya, akiket eléggé vagy nagyon nyomasztanak az iskolai feladatok (13.3. táblázat). 13.3. táblázat Az iskolai terhelés percepciója évfolyam szerint (N=2062) Évfolyam


Egy kicsit

Eléggé

Nagyon

3.

24,3

69,1

4,4

2,2

4.

26,3

64,4

5,6

3,8

5.

31,7

55,7

9,3

3,3

6.

26,0

55,9

15,3

2,8

7.

20,5

52,8

20,0

6,7

8.

30,2

49,7

14,8

5,3

9.

27,8

49,0

16,7

6,6

10.

23,4

50,2

20,8

5,7

11.

22,6

50,0

19,0

8,5

12.

23,3

46,0

20,6

9,1

Tanulmányi eredmény A tanulók közül a legtöbben (48,2%; 3-4-esek: 27,7%, 5-12-esek: 52,2%) úgy gondolják, hogy tanáraik az átlagos tanulók közé sorolják őket, míg 7,9%-uk (3-4-esek: 4,2%, 5-12-esek: 8,6%) szerint az átlagosnál rosszabb tanulmányi eredményűek. A lányok nagyobb arányban vallják, mint a fiúk, hogy őket tanáraik a jó tanulók közé sorolják (13.2. ábra).

116

107

13.2. ábra A tanulmányi eredmény megítélése nem szerint a 3–12. évfolyamos tanulók körében (N=2055) Fiúk


60,0

50,2 36,0

40,0

20,0

0,0

Lányok

45,9

27,1

12,0

13,6

legjobb tanulók

10,7

jó tanulók

átlagos tanulók

Úgy gondolják, hogy tanáraik szerint...

4,5

átlagosnál rosszab tanulók

Az idősebbek szignifikánsan kevesebben sorolják magukat a legjobb/jó tanulók közé, és az átlagos vagy a rosszabb tanulók aránya növekszik az életkor növekedésével (13.4. táblázat). 13.4. táblázat A tanulók tanulmányi eredményének megítélése évfolyam szerint (N=2055) Évfolyam

Úgy gondolják, hogy tanáraik szerint… (%) Legjobb tanulók

Jó tanulók

Átlagos tanulók

3.

24,2

46,6

25,3

Átlagosnál rosszabb tanulók 3,9

4.

17,1

48,1

30,4

4,4

5.

16,4

43,2

36,1

4,4

6.

14,1

41,8

40,7

3,4

7.

13,3

40,5

39,5

6,7

8.

19,9

30,5

42,8

7,5

9.

7,3

20,4

58,8

13,5

10.

5,7

19,7

63,6

11,0

11.

9,7

17,3

63,7

9,3

12.

8,5

21,6

60,8

9,1

A tanárok megítélése A tanárokra vonatkozó négy állítás közül a tanulók azzal értettek legnagyobb arányban egyet (59,7%-ban), hogy ha külön segítségre van szükségük, azt megkapják tanáraiktól. Tíz tanulóból mintegy négy gondolja úgy: tanáraik arra ösztönzik őket, hogy elmondják véleményüket (40,6%), hogy tanáraik igazságosan bánnak velük (38,9%), illetve hogy tanáraikat érdekli, hogy milyen az egyéniségük (38,2%). A nemek között csak az első állítás esetében látunk szignifikáns eltérést (13.3. ábra).

108

117

13.3. ábra A tanárokra vonatkozó állításokkal egyetértők aránya nem szerint az 5-12. évfolyamosok körében. lányok Ha külön segítségre van szükségem, megkapom tanáraimtól (N=1713) Tanáraim ösztönöznek, hogy elmondjam a véleményemet (N=1716)

fiúk 63,0

57,0*

41,2 40,0

Tanáraink igazságosan bánnak velünk (N=1716)

38,5 39,1

Tanáraimat érdekli, milyen az egyéniségem (N=1715)

38,0 38,4 0

10

20

30

40

50

60

70

Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

A tanárokra vonatkozó tételek összeadásával létrehozott skála a tanárok általános megítélését fejezi ki. A skálán elért magasabb pontszám (értéke 4 és 20 között lehet) a tanárok kedvezőbb megítélésére utal. A teljes mintában a tanárok skálaátlaga 13,16 (SD=3,43). Ha a teljes mintát vizsgáljuk, a tanárok megítélésében a lányok szignifikánsan pozitívabb véleménnyel bírnak (13,36), mint a fiúk (13,01). Életkori bontásban az idősebbek kevésbé kedvező megítélését láthatjuk. Az ötödikesek átlaga 14,92, míg a 12-eseknél már csak 12,43 ez az érték. A különbség jelentős. Nemi és életkori bontásban azt látjuk, hogy az általános iskolás korosztályban a két nem között nincs szignifikáns eltérés, míg a 9-10. osztályokban a lányok, a legidősebbek körében a fiúk véleménye kedvezőbb. Ezek a különbségek azonban csak néhány tizednyi eltérések az átlagértékekben. Az osztályközösség A tanulók közel háromnegyede (72,5%) ért egyet azzal, hogy osztálytársai elfogadják olyannak, amilyen. A válaszadók több mint fele (54,2%) gondolja, hogy osztálya tanulói szívesen vannak együtt, és közel felük (49,0%) ítéli úgy, hogy osztálytársai többsége kedves és segítőkész. Ez utóbbi tétel kivételével szignifikáns különbség van fiúk és lányok véleménye között, a fiúk percepciója osztálytársaikról kedvezőbb: magasabb arányban értenek egyet az állításokkal (13.4. ábra). Az életkorral csökken a pozitív vélemények aránya. 13.4. ábra Az osztálytársakra vonatkozó állításokkal egyetértők aránya nem szerint az 5-12. évfolyamosok között lányok 67,8*

Osztálytársaim elfogadnak (N=1717) 49,0*

Osztályom tanulói szívesen vannak együtt (N=1718) Osztálytársaim többsége kedves, segítőkész (N=1719)

76,2

58,4

48,3 49,6 0

118

fiúk

10

20 30 40 50 60 70 Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

80

90

109

Az osztálytársakra vonatkozó tételek összeadásával kialakított skála általánosságban méri az osztálytársak percepcióját. A skálán elért magasabb pontszám (értéke 3 és 15 között mozoghat) kedvezőbb percepcióra utal. A teljes mintában az osztálytársak skála átlaga 11,06 (SD= 2,43). Az osztálytársak megítélésében kicsi, ám szignifikáns nemi különbséget kapunk: a fiúk átlaga magasabb, mint a lányoké (11,24 vs. 10,84). Az életkorral előrehaladva csökkennek az átlagértékek 11,38-ról (5. évfolyam) 10,50-re (12. évfolyam). Évfolyamonként elemezve, a 8. és a 10-12. évfolyamon a fiúk véleménye szignifikánsan kedvezőbb a lányokénál. A szülők és az iskola A gyerekek leginkább azzal az állítással értettek egyet (89,9%), hogy szüleik ösztönzik őket a jó iskolai teljesítményre. De magas arányban (87,9%) gondolják azt is, hogy szüleik segítenek nekik, ha iskolai problémáik vannak. Jóval több, mint felük (62,5%) pedig azzal is egyetért, hogy szülei készek bemenni az iskolába a tanárokkal beszélni. A fiúk és lányok véleménye egyik állítás esetében sem különbözik egymástól (13.5. ábra). 13.5. ábra A szülőkre vonatkozó állításokkal egyetértők aránya nem szerint az 5-12. évfolyamosok között lányok

fiúk 89,6

Szülők ösztönöznek a jó teljesítményre (N=1708)

90,1

Szülők segítenek az iskolai problémákban (N=1716)

87,6 88,2

Szülők bemennek az iskolába (N=1708)

61,2 63,6 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100


A szülők iskolával kapcsolatos támogató magatartását méri összességében a három tételből kialakított skála (értéke 3 és 15 között mozoghat). Az összmintán átlagértéke 12,64-nek adódott (SD=2,10), a fiúk és lányok között nincs szignifikáns véleménykülönbség. Az életkorral kismértékben, de szignifikánsan csökken az átlagérték az ötödikesek 12,99 pontszámától a 12-esek 12,29-es értékéig. Nemi és életkori bontásban egyik évfolyamon sem volt szignifikáns eltérés fiúk és lányok között. Az iskola egészének percepciója A diákok legnagyobb arányban (63,4%) azzal értettek egyet, hogy az iskolában biztonságban érzik magukat. Közel 60%-uk azzal is egyetértett, hogy ebben az iskolában van a helyük. Több mint felük (54,9%) szerint az iskolai rendszabályok is megfelelőek. A tanulóknak kevesebb mint fele (46,1%) érzi jól magát az iskolájában, kevesebb mint harmada (31,3%) véli úgy, hogy a diákok részt vesznek az iskolai rendszabályok kialakításában. Legkisebb arányban (16,3%) azzal értettek egyet a gyerekek, hogy az iskolában túl szigorúan bánnak a tanulókkal. Ez azonban valójában a legpozitívabb vélemény, hiszen egy negatív állítással értettek egyet a legkevesebben (13.6. ábra).

110 119

13.6. ábra A iskolára vonatkozó állításokkal egyetértők aránya nem szerint az 5-12. évfolyamosok körében. lányok

fiúk

Biztonságban érzi magát az iskolában (N=1713)

61,4

Itt a helye az iskolában (N=1708)

61,2 58,2

Az iskolában megfelelőek a rendszabályok (N=1701)

57,9*

52,5

Jól érzi magát az iskolában (N=1710)

65,9

47,1 45,3

A diákok részt vesznek a rendszab. kial.-ban (N=1696)

30,0 32,2

Az iskolában túl szigorúan bánnak a diákokkal (N=1710)

10,5* 0

20,9

10 20 30 40 50 Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

60

70

Az iskola-skála (értéke 6 és 30 között mozoghat) összességében méri az iskola percepcióját, minél magasabb a pontszám, annál pozitívabb a vélemény az iskoláról. A teljes mintában a skála átlaga 20,47 (SD=4,19), a lányok (M=20,90) véleménye szignifikánsan pozitívabb, mint a fiúké (M=20,13), valamint az idősebb évfolyamokon szignifikánsan alacsonyabbak az átlagértékek: az 5. évfolyamosoké 22,65, míg a 12. évfolyamon tanulóké 19,51. Nemi és évfolyamos bontásban csak az 5. és 9. évfolyamon adódott szignifikáns eltérés a fiúk és lányok között, mindkét esetben a lányok javára. A kortársak közti bántalmazás (bullying) A négy bántalmazási típus tekintetében a megoszlás a következő: az elkövetők aránya 12,5%, áldozat a tanulók 12,6 %-a (az alsósok 24,3%-a és az idősebbek 10,3%-a), elkövetőáldozat 11,1% (alsósok: 23,7%, idősebbek: 8,6%), míg a tanulók legnagyobb része (63,7; az alsósok 41,3%-a, az idősebbek 67,2%-a) nem érintett a bántalmazásban (13.5. táblázat). 13.5. táblázat A bántalmazásban való érintettség arányai nem és évfolyam szerint (N=2042) Évfolyam 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

120

Elkövető (%)

Áldozat (%)

Elkövető-áldozat (%)

Nem érintett (%)

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

18,3 13,3 21,2 24,4 17,9 23,3 14,0 17,0 15,0 12,4

3,5 6,0 2,5 12,5 7,3 10,7 7,8 7,5 4,1 6,0

26,9 14,7 16,3 16,0 8,3 9,3 9,9 5,9 4,1 1,9

33,7 20,2 27,8 16,3 12,7 12,6 13,8 6,5 7,1 4,5

23,7 34,7 22,1 12,8 10,7 8,1 6,4 7,2 4,8 7,6

23,3 14,3 15,2 8,8 9,1 11,7 3,4 4,7 5,1 6,0

31,2 37,3 40,4 46,9 63,1 59,3 69,6 69,9 76,2 78,1

39,5* 59,5* 54,4* 62,5 70,9 65,0 75,0 81,3 85,7* 83,6

111

Szignifikáns nemi különbség található a 3-5. és a 11. évfolyamon: a fiúk között általában nagyobb a tettes és tettes-áldozatok aránya, illetve a bántalmazásban nem érintettek aránya kisebb, mint a lányok között. Az életkorral szignifikánsan nő a bántalmazásban nem érintett tanulók aránya. Ha kizárólag az elkövetés gyakoriságát vizsgáljuk (függetlenül attól, hogy elkövető vagy elkövető-áldozatról van szó): a diákok több mint háromnegyede (76,3%; alsósok: 66,1%, idősebbek: 78,3%) egyszer sem, 19,5%-a (alsósok: 28,9%, idősebbek:17,6) egyszer-kétszer bántalmazta osztálytársait az elmúlt hónapokban. Az ennél többször bántalmazók aránya 4,2% (alsósok: 5,0%, idősebbek: 4,0%). A lányok közt magasabb azoknak az aránya, mint a fiúk között, akik egyszer sem vettek részt bántalmazásban. A fiúk közt a bántalmazásban részt vevők aránya minden gyakorisági kategóriában magasabb (13.7. ábra). 13.7. ábra A bántalmazásban való részvétel gyakorisága nem szerint a 3-12. évfolyamos tanulók között (N=2051) Fiúk

Lányok


100 83,3 80

70,5

60 40 23,3 20 0

15,0 6,3

Egyszer sem

Egyszer-kétszer

1,7 Többször

Milyen gyakran vett részt mások bántalmazásában az elmúlt néhány hónapban

A bántalmazottságot tekintve, a tanulók több mint háromnegyedét (76,2%; alsósok: 51,9%, idősebbek: 81,1%) nem bántalmazták az adatfelvételt megelőző néhány hónapban, míg 17,5%-át (alsósok: 36,4%; idősebbek: 13,8%) egyszer-kétszer. Az ennél többször bántalmazottak aránya 6,2% (alsósok: 11,5%, idősebbek: 5,2%). A lányok nagyobb arányban számolnak be arról, hogy egyszer-kétszer bántalmazták őket (13.8. ábra). 13.8. ábra A bántalmazottság gyakorisága nem szerint a 3-12. évfolyamos tanulók között (N=2046) Fiúk

Lányok


100 80

77,3

75,0

60 40 15,6

20 0

19,8 7,1

Egyszer sem

Egyszer-kétszer

5,2 Többször

Milyen gyakran bántalmazták őt az elmúlt néhány hónapban

112 121

Mind a bántalmazás, mind a bántalmazottság aránya nagymértékben csökken az idősebb évfolyamokon (13.6. táblázat). 13.6. táblázat A kortársai bántalmazásában részt vevők (N=2051) és bántalmazottak (N=2046) gyakorisági arányai évfolyam szerint. Elmúlt néhány hónapban egyszer sem (%)

Elmúlt néhány hónapban 1-2-szer (%)

Elmúlt néhány hónapban többször (%)

bántalmazott mást

bántalmazták őt

bántalmazott mást

bántalmazták őt

bántalmazott mást

bántalmazták őt

3.

65,6

46,1

30,0

41,7

4,4

12,2

4.

66,7

58,5

27,7

30,8

5,7

10,7

5.

67,8

59,8

24,8

33,2

3,8

7,1

6.

70,3

73,1

25,7

21,1

4,0

5,7

7.

78,6

79,4

19,9

16,5

1,5

4,1

8.

73,5

78,8

21,7

14,3

4,8

6,9

Évfolyam

9.

83,3

83,3

13,2

11,1

3,5

5,6

10.

80,9

87,7

14,1

7,7

5,0

4,6

11.

83,8

89,8

11,3

5,7

4,9

4,5

12.

82,7

90,1

12,7

7,0

4,6

2,9

Verekedés A tanulók 64,7%-a (alsósok: 48,2, idősebbek: 68,0%) az utóbbi 12 hónapban nem vett részt verekedésben, mintegy negyedük (alsósok: 39,1%, idősebbek: 22,1%) 1-2-szer verekedett, míg minden tízedik diák (alsósok: 12,6%, idősebbek: 9,9%) többször is. Mind az egy-kétszeri, mind a többszöri verekedésekben résztvevők aránya a kor növekedésével jelentősen csökken (13.7. táblázat). A fiúk szignifikánsan nagyobb része (közel 2,5-szer nagyobb arányban) vett részt verekedésben valamilyen gyakorisággal az elmúlt évben, mint a lányok, de figyelemreméltó arány, hogy a lányok mintegy ötödére is jellemző ez. A 12. évfolyamon azonban nincs szignifikáns különbség a két nem között. 13.7. táblázat A verekedések gyakorisági arányai az elmúlt 12 hónapban nem és évfolyam szerint (N=2053). Évfolyam

122

Egyszer sem (%)

Egyszer-kétszer (%)

Többször (%)

3.

Fiúk 30,1

Lányok 67,0

Fiúk 53,8

Lányok 28,4

Fiúk 16,1

Lányok 4,5*

4.

25,3

69,0

46,7

27,4

28,0

3,6*

5.

28,2

75,0

46,6

20,0

25,2

5,0*

6.

36,5

69,6

35,8

21,5

25,0

8,9*

7.

50,6

83,8

36,5

11,7

12,9

4,5*

8.

48,8

81,6

43,0

9,7

8,1

8,7*

9.

64,9

82,8

21,1

12,9

14,0

4,3*

10.

65,2

85,8

23,9

11,3

11,0

2,8*

11.

66,7

91,8

22,7

8,2

10,7

0,0*

12.

72,4

85,5

19,0

11,6

8,6

9,2

113

A gyermekek adatai a szülők szerint A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az iskola/óvoda iránti attitűdre a következőképpen tettük fel a kérdést:  Mit gondol, szereti gyermeke az iskoláját/óvodáját? (Lehetséges válaszok: ld. a gyerekek kérdéseinél.) Ezt az óvodás és 1-2. osztályos gyermekek szüleitől kérdeztük. Az iskolai terhelésre és a tanulmányi eredményre vonatkozó kérdéseket ugyanúgy tettük fel, mint a gyerekeknek. Előbbit az 1-2. évfolyamokon tanulók, utóbbit minden alsó tagozatos gyermek szülőjének. A szülők bevonódását a gyermek iskolai életébe, iskolával kapcsolatos dolgaiba és az iskola/óvoda egészének percepcióját mérő skálákat azonosan kérdeztük a gyerekekkel. Az első skálát csak az iskolások szüleitől, a másodikat (egy kérdés kihagyásával az óvodások szüleinek kérdőívéből) mindenkitől kérdeztük. A szülői skála Cronbach-α értéke: 0,67, az iskolaié: 0,68. A kortárs bántalmazás és verekedés kérdéseket ugyanúgy tettük fel, mint a gyerekeknek. Válaszkategóriáknak a 3-4-esek kérdőívében szereplő egyszerűsített változatot használtuk, illetve az első kategóriát némiképp módosítottuk: „Nem tudok róla, hogy bántalmazták/bántalmazott/verekedett volna”. Ezeket az óvodások és kisiskolások szüleitől kérdeztük, illetve a verekedést a 3-4. évfolyamosokétól nem. EREDMÉNYEK Az iskola/óvoda iránti attitűd A szülők többsége (76,9%) szerint gyermeke nagyon szereti iskoláját/óvodáját, míg ötöde véli úgy, hogy egy kicsit. Elhanyagolható a negatív vélemények aránya. A lányok közt nagyobb az iskolát nagyon szeretők aránya, mint a fiúk között (13.9. ábra). 13.9. ábra Az iskola/óvoda iránti attitűd nem szerint az óvodás és 1-2. évfolyamos tanulók körében a szülők szerint (N=543) Fiúk

Lányok


100,0 80,0

72,6

81,0

60,0 40,0

21,5

20,0 0,0

16,7 3,6

nagyon

egy kicsit

2,2

nem nagyon

2,2

0,0

egyáltalán nem

Mennyire szereti gyermeke az iskoláját/óvodáját

114 123

A legkisebbek körében nem adódott szignifikáns eltérés a korcsoportok között (13.8. táblázat). 13.8. táblázat Az óvodás és kisiskolás gyerekek iskola/óvoda iránti attitűdje évfolyam szerint a szülők véleménye alapján (N=550) Évfolyam

Mennyire szereti az iskoláját/óvodáját (%) Nagyon

Egy kicsit

Nem nagyon

Egyáltalán nem

Kiscsoport Középső csoport

81,9 70,2

15,3 26,2

1,7 2,4

1,1 1,2

Nagycsoport

69,4

23,6

5,6

1,4

1.

76,0

16,0

6,0

2,0

2.

86,7

10,8

2,4

0,0

Iskolai terhelés Az 1-2. évfolyamokon tanuló gyermekek szüleinek közel fele (46,5%) úgy véli, hogy gyermekét egyáltalán nem nyomasztják az iskolai feladatok, míg majdnem ugyanekkora hányaduk (43,9%) szerint kissé nyomasztják. A nagyon aggódók aránya a szülők szerint 2,9%. A nemek közti különbség nem szignifikáns (13.9. táblázat). 13.9. táblázat Az iskolai terhelés percepciója nem szerint az 1–2. évfolyamos tanulók körében a szülők szerint (N=341) Nem


Egy kicsit

Eléggé

Nagyon

Fiúk

42,4

47,1

7,6

2,9

Lányok

50,9

40,8

5,3

3,0

A két évfolyam között nincs szignifikáns eltérés (13.10. táblázat). 13.10. táblázat Az iskolai terhelés percepciója évfolyam szerint a szülők véleménye alapján (N=346) Évfolyam


Egy kicsit

Eléggé

Nagyon

1.

53,1

39,7

6,8

2,9

2.

39,6

50,3

6,5

3,6

Tanulmányi eredmény Az alsó tagozatos gyermekek szülei közül a legtöbben (45,3%) úgy gondolják, hogy gyermeküket tanítóik a jó tanulók közé sorolják, míg 32,3%-uk szerint gyermekük a legjobb tanulók közé sorolódik. A szülők ötöde véli csak úgy, hogy gyermekét átlagos tanulónak tartják tanítói, és mindössze 2,8% szerint rosszabb az átlagosnál gyermekük a tanítói értékelés szerint. A lányos szülők nagyobb arányban vallják, hogy gyermeküket tanáraik a legjobb tanulók közé sorolják (13.10. ábra).

124

115


13.10. ábra A tanulmányi eredmény megítélése nem szerint az 1–4. évfolyamos tanulók körében a szülők szerint (N=648) Fiúk

60,0 46,5 38,3

40,0 26,3

23,4

20,0

16,0 3,8

0,0

Lányok

44,0

legjobb tanulók

jó tanulók

átlagos tanulók

Úgy gondolják, hogy gyermekük tanítói szerint...

1,8

átlagosnál rosszab tanulók

Az évfolyamok között szignifikáns különbség adódott, ami leginkább abban ragadható meg, hogy az idősebbek körében alacsonyabb a jó és magasabb az átlagos tanulók aránya (13.11. táblázat). 13.11. táblázat Az 1-4. évfolyamos tanulók tanulmányi eredményének megítélése évfolyam szerint a szülők véleménye alapján (N=653) Évfolyam 1.

Úgy gondolják, hogy gyermekeik tanítóik szerint… (%) Átlagosnál Legjobb tanulók Jó tanulók Átlagos tanulók rosszabb tanulók 29,9 55,9 11,9 2,3

2.

38,5

42,0

17,2

2,4

3.

35,0

38,0

25,8

1,2

4.

25,0

44,4

25,0

5,6

A szülők és az iskola A szülők leginkább azzal az állítással értettek egyet (96,5%), hogy ösztönzik gyermeküket a jó iskolai teljesítményre. Magas arányban (92,4%) érzik azt is úgy, hogy szívesen segítenek nekik, ha iskolai problémáik vannak, 84,0%-uk pedig kész bemenni az iskolába a tanárokkal beszélni. A gyerekek körében csak az 5-12. évfolyamokon kérdeztük ezeket a kérdéseket, ezért kettéválasztottuk a szülők mintáját, hogy összehasonlíthassuk a gyerekek véleményével. Így külön ábrázoljuk nemi bontásban (lányos és fiús szülők) a kisiskolás és az 5-12-es gyerekek szüleinek adatait. A két alminta véleménye szignifikánsan eltér egymástól a segítés és az iskolába látogatás esetében: a fiatalabb gyerekek szülei pozitívabb válaszokat adtak (13.11. és 13.12. ábra). A fiús és lányos szülők véleménye egyik állítás esetében sem különbözik egymástól egyik almintában sem.

116 125

13.11. ábra A magukra vonatkozó állításokkal egyetértők aránya a gyerekek neme szerint az 5-12. évfolyamosok szülei között lányok

fiúk 96,8

Szülők ösztönöznek a jó teljesítményre (N=1158)

95,7 91,1 91,0

Szülők segítenek az iskolai problémákban (N=1158) Szülők bemennek az iskolába (N=1159)

80,1 80,2 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

110


13.12. ábra A magukra vonatkozó állításokkal egyetértők aránya a gyerekek neme szerint az 1-4. évfolyamosok szülei között lányok Szülők ösztönöznek a jó teljesítményre (N=646)

fiúk 96,4 97,8 94,2

Szülők segítenek az iskolai problémákban (N=643)

Szülők bemennek az iskolába (N=646)

95,5 89,5 92,0

0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 110 Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

A szülők iskolával kapcsolatos támogató magatartását méri összességében a három tételből kialakított skála (értéke 3 és 15 között mozoghat). A két alminta átlagértéke szignifikánsan eltér egymástól: a fiatalabb gyerekek szüleié magasabb (M=13,97 SD=1,46) mint a serdülőkorúak szüleié (M=13,38 SD=1,67), a fiúk és lányok szülei között nincs szignifikáns véleménykülönbség egyik szülőcsoportnál sem. Az életkorral szignifikánsan csökken az átlagérték az elsősök szüleinek 14,17-es pontszámától a 12-esek 12,83-as értékéig. Az óvoda/ iskola egészének percepciója A szülők legnagyobb arányban (83,4%) azzal értettek egyet, hogy az óvodában/iskolában biztonságban érzik magukat gyermekeik. Hasonló arányban (80,2%) azzal is egyetértettek, hogy ebben az iskolában/óvodában van gyermekük helye, és 73,1%-uk szerint gyermekük jól érzi magát az iskolában/óvodában. A szülők 71,0%-a szerint az óvodai/iskolai rendszabályok megfelelőek. Közel 60%-uk azzal is egyetért, hogy a diákok részt vesznek a rendszabályok kialakításában (ezt az óvodások szüleitől értelemszerűen nem kérdeztük). Legkisebb arányban (18,6%) azzal értettek egyet a szülők, hogy az óvodában/ iskolában túl szigorúan bánnak a

126

117

gyerekekkel. Ez azonban valójában a legpozitívabb vélemény, hiszen egy negatív állítással értettek egyet a legkevesebben. Ez esetben is külön elemeztük az 5-12. évfolyamosok és a fiatalabbak szüleinek almintáját. A tanulók rendszabályok kialakításában való részvételére és a túl szigorú bánásmódra vonatkozó állítások kivételével a fiatalabbak szüleinek véleménye szignifikánsan pozitívabb volt. A fiús és lányos szülők véleménye néhány esetben különbözött egymástól: általában a lányok szüleinek véleménye pozitívabb (13.13. és 13.14. ábra). 13.13. ábra Az iskolára vonatkozó állításokkal egyetértők aránya a gyerekek neme szerint az 5-12. évfolyamosok szüleinek körében. lányok Biztonságban érzi magát az iskolában (N=1157)

fiúk

81,8* 77,4


70,8

78,3*

65,8 66,2

Az iskolában megfelelőek a rendszabályok (N=1153) Jól érzi magát az iskolában (N=1158)

62,3


67,4

58,8 57,8

Az iskolában túl szigorúan bánnak a diákokkal (N=1147)

16,5* 22,4 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100


13.14. ábra Az iskolára/óvodára vonatkozó állításokkal egyetértők aránya a gyerekek neme szerint az óvodások és kisiskolások szüleinek körében. lányok

fiúk

Biztonságban érzi magát az iskolában (N=847)

89,8 87,3


88,8 87,3

Jól érzi magát az iskolában (N=845)

83,2

85,3

74,4*


81,1


60,1

65,5

16,2 17,9

Az iskolában túl szigorúan bánnak a diákokkal (N=841) 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100


118 127

Az iskola-skála (értéke 6 és 30 között mozoghat) összességében méri az iskola percepcióját, minél magasabb a pontszám, annál pozitívabb a vélemény az iskoláról. Az alminták átlaga ez esetben is szignifikánsan eltért (alsósok szülei: M=22,91; SD=3,24, idősebbek szülei: M=21,77; SD=3,45). A fiús és lányos szülők véleménye nem tért el egymástól egyik alminta esetében sem. Az évfolyamok között ugyanolyan tendencia látható, mint a szülői skála esetében: az idősebb gyermekek szüleinek véleménye szignifikánsan kevésbé pozitív: az elsősök szüleinek átlagpontszáma 23,39; a 12-esekéinek már csak 20,44. A kortársak közti bántalmazás (bullying) A négy bántalmazási típus tekintetében a megoszlás a szülők szerint: az elkövetők aránya 3,0%, áldozat a gyerekek 21,3 %-a, elkövető-áldozat 4,9%, míg a gyerekek legnagyobb része (70,7%) nem érintett a bántalmazásban. Szignifikáns nemi különbséget találunk a bántalmazás ilyen tipizálása esetén: a fiúk között általában nagyobb a tettes és tettes-áldozatok aránya, illetve a bántalmazásban nem érintettek aránya kisebb, mint a lányok között. A korcsoportok között nincs szignifikáns eltérés (13.12. táblázat). 13.12. táblázat A bántalmazásban való érintettség arányai nem és évfolyam szerint (N=858) Elkövető (%)

Évfolyam

Áldozat (%)

Elkövető-áldozat (%)

Nem érintett (%)

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Kiscsoport

2,6

6,3

17,9

9,4

10,3

3,1

69,2

81,3

Középső csoport

0,0

0,0

17,2

15,0

6,9

0,0

75,9

85,0

Nagycsoport

5,7

0,0

34,3

16,3

2,9

2,0

57,1

81,6

1.

1,3

1,0

19,7

27,8

7,9

3,1

71,1

68,0

2.

3,2

2,8

25,3

19,4

3,2

2,8

68,4

75,0

3.

3,8

4,7

14,1

25,9

10,3

2,4

71,8

67,1

4.

7,6

2,6

18,2

24,4

10,6

2,6

63,6

70,5

Ha kizárólag az elkövetés gyakoriságát vizsgáljuk (függetlenül attól, hogy elkövető vagy elkövető-áldozatról van szó): tíz szülőből kilenc (92,1%) nem tud róla, hogy gyermeke bántalmazott volna mást, 7,8% egyszer-kétszeri esetről az elmúlt hónapokban. Egy szülő (0,1%) számolt be többszöri alkalomról. A lányok közt magasabb azoknak az aránya, akik egyszer sem vettek részt bántalmazásban, mint a fiúk közt (3.15. ábra). 3.15. ábra A bántalmazásban való részvétel gyakorisága nem szerint az óvodás és 1-4. évfolyamos tanulók között (N=858) Válaszadók aránya (%)

100

128

89,0

Fiúk

94,9

Lányok

80 60 40 20 0

10,8 Egyszer sem

5,1

Egyszer-kétszer

0,2

0,0 Többször

Milyen gyakran vett részt mások bántalmazásában az elmúlt néhány hónapban

119

A bántalmazottságot tekintve, a gyerekek közel háromnegyedét (73,8%) nem bántalmazták az adatfelvételt megelőző néhány hónapban a szülők tudomása szerint, míg 21,8% tud egyszer-kétszeri előfordulásról. Az ennél többször bántalmazottak aránya 4,4%. A lányok és fiúk között nincs jelentős különbség (3.16. ábra). 3.16. ábra A bántalmazottság gyakorisága nem szerint az óvodás és 1-4. évfolyamos tanulók között (N=858) Fiúk


80

72,0

Lányok

75,3

60 40 23,4

20,3

20 4,5 0

Egyszer sem

Egyszer-kétszer

4,4 Többször

Milyen gyakran bántalmazták őt az elmúlt néhány hónapban

Sem a bántalmazás, sem a bántalmazottság arányai között nem találtunk jelentős eltérést a különböző korcsoportokban (13.13. táblázat). 3.13. táblázat A kortársai bántalmazásában részt vevők (N=858) és bántalmazottak (N=858) gyakorisági arányai évfolyam szerint. Évfolyam Kiscsoport Középső csoport

Elmúlt néhány hónapban egyszer sem (%)

Elmúlt néhány hónapban 1-2-szer (%)

Elmúlt néhány hónapban többször (%)

bántalmazott mást

bántalmazták őt

bántalmazott mást

bántalmazták őt

bántalmazott mást

bántalmazták őt

88,9 96,0

79,2 80,0

11,1 4,0

16,7 16,0

0,0 0,0

4,2 4,0

Nagycsoport

95,2

73,8

4,8

21,4

0,0

4,8

1.

93,8

71,0

6,3

22,2

0,0

6,8

2.

94,1

74,0

5,3

23,7

0,6

2,4

3.

89,6

73,6

10,4

23,3

0,0

3,1

4.

88,9

72,2

11,1

22,2

0,0

5,6

Verekedés A gyerekek 85,7%-a az utóbbi 12 hónapban nem vett részt verekedésben a szülők tudomása szerint, valamivel több, mint tizedük (12,7%) 1-2-szer verekedett, míg 2% alatt van a többször is verekedők aránya. A korcsoportok között nincs szignifikáns eltérés, a nemek között az iskolás korosztályban van: a lányok jóval kisebb arányban verekedtek (13.14. táblázat).

120 129

13.4. táblázat A verekedések gyakorisági arányai az elmúlt 12 hónapban nem és évfolyam szerint (N=551). Évfolyam

Egyszer sem (%)

Egyszer-kétszer (%)

Többször (%)

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Kiscsoport

81,1

84,4

17,9

12,5

0,0

3,1

Középső csoport

75,9

95,0

24,1

5,0

0,0

0,0

Nagycsoport

77,1

93,9

17,1

6,1

5,7

0,0

1.

72,4

94,8

25,0

4,1

2,6

1,0*

2.

81,1

95,8

17,9

2,8

1,1

1,4*

130

121

Megbeszélés Az iskola/óvoda iránti attitűd, iskolai terhelés, iskolai teljesítmény A teljes mintáról elmondható, hogy a gyerekek és kamaszok nagy többsége valamilyen mértékben szereti az óvodáját és az iskoláját. Nagy különbségek vannak azonban életkor szerint: az idősebbek egyre kedvezőtlenebbül éreznek az intézmény iránt. A lányok és fiúk között is van jellemző eltérés: előbbiek minden életkorban nagyobb arányban kedvelik az intézményt, ahova járnak. A leírt tendencia a teljes mintára jellemző, de a szülők bevallása alapján az óvodás és 1-2 osztályos gyermekek sokkal jobban kedvelik az óvodát vagy iskolát, mint az idősebbek. Előbbiek körében a leggyakoribb válaszkategória a „nagyon szeretem”, míg utóbbiaknál az „egy kicsit szeretem”. Ez talán nem meglepő és talán még arra is következtethetünk belőle, hogy az általános iskola első két osztályában még inkább az óvodára jellemző élet zajlik, ami örvendetes, mert a gyermekeknek ez az életkori szükséglete. Az iskolai terhelés mintázata összhangban van a fentebb leírtakkal. A gyerekek nagy többségét egyáltalán nem vagy csak kis mértékben nyomasztják az iskolai feladatok és a fiatalabbak kevésbé találják nehéznek az iskolát. A szülők szerint az 1-2. évfolyamokon tanulók közel fele egyáltalán nem aggódik az iskola miatt, ami kiugróan jó arány az idősebbekhez képest. Az iskolai terhelést a fiúk és lányok nagyjából azonos arányban érzékelik. Nyilván az iskolai teljesítmény tanárok általi megítélése is összefüggésben áll a fenti két aspektussal, így az ide tartozó eredmények sem meglepőek: a fiatalabbak, illetve szüleik nagyobb arányban jelölték meg, hogy a jó vagy legjobb tanulók közé sorolják őket. A kamaszkorúak meglehetősen reálisan látják már önmagukat, hiszen a legtöbben (ami kb. a tanulók felét jelenti) az átlagos teljesítményűekhez sorolták magukat. Itt is kedvezőbb arányokat mutatnak a lányok, mint a fiúk. Ezek a nemi különbségek szintén nem meglepőek, hiszen régóta ismert tény, hogy a lányok inkább akarnak megfelelni az iskolai elvárásoknak, mint a fiúk. A 3-4. évfolyamokon gyerekeket és szülőket egyaránt kérdeztünk. A szülők válaszai kedvezőbb képet festenek, mint a gyerekeké. E mögött állhat akár némi elfogultság is, és/vagy az, hogy gyermekeiknél kevésbé érzékelik a tanítók értékelését. A szerző kevésbé tartja valószínűnek, hogy a gyerekek magukról inkább rosszabb képet fessenek, mint reálisat. (A 3-4-es szülőktől nem kérdeztünk rá az iskolaszeretetre és a terhelésre, mert úgy véltük, ezeket az egyszerű kérdéseket a gyerekek jól értik és valid válaszokat fognak adni. A kapott eredmények erre engednek következtetni.) Tanárok, osztálytársak, szülők, intézmény egészének megítélése A skálaváltozókat nem kérdeztük az 5-esnél fiatalabb gyermekektől bonyolult, néha elvont megfogalmazásuk, vagy amiatt, hogy nemigen lehet tudomásuk a kérdezett dologról (pl. mennyire vonódnak be a diákok az iskolai szabályok kialakításába, hiszen ez nyilván csak az idősebb korosztályt érinti). A szülőktől viszont nem kérdeztük a tanárok és osztálytársak skálát, mert ez személyes kapcsolatokra kérdez rá, valószínűleg meglehetősen áttételesen érzékelhetik ezeket. A tanárok esetében inkább pozitív a tanulók összbenyomása, hiszen a skála középértéke 12, míg az átlagpontszám meghaladta a 13-at. Az átlagosnál pozitívabb értékelés leginkább azzal magyarázható, hogy a diákok nagy arányban egyetértenek azzal, hogy a tanárok készek segíteni nekik, ha problémáik adódnak. Az igazságos bánásmódot és a tanulók, mint önálló individuum iránti érdeklődést jóval kevésbé érzékelik a fiatalok. A lányok kedvezőbb véleménye nem meglepő, hiszen rájuk általánosan jellemző, hogy alkalmazkodóbbak, együttműködőbbek, mint a fiúk, így általában jobban belesimulnak az iskolarendszerbe, kevesebb velük a „probléma”. 122 131

Az osztálytársakról még pozitívabb az összbenyomás, mint a tanárokról. Minden tétellel a diákoknak legalább fele egyetért. A skála középértéke 9, míg a teljes mintában 11 fölötti az átlagos pontszám. Ez esetben viszont a fiúk véleménye a pozitívabb, az egyes kérdések alapján feltételezhető, hogy jobban kötődnek az osztályközösséghez, mint a lányok. A szülők iskolával kapcsolatos támogató magatartását a fiatalok nagy többsége erősen érzékeli (a skála középértéke 9, jelen mintában pedig 12 fölötti az átlagpontszám), ami nagyon örvendetes tény. A lányok és fiúk között nincs véleménykülönbség, ami talán nem meglepő és szintén kedvezőnek mondható. Ezt a kérdéscsoportot a szülőknek is feltettük, akik gyermekeikhez hasonló válaszokat adtak (a kérdések sorrendje is megegyező a válaszok pozitivitásában), de következetesen pozitívabbakat. A szerző úgy véli, ennek nincs különösebb jelentősége, hiszen mindkét fél véleménye nagyon kedvező. A szülők jobb válaszai talán annak köszönhetők, hogy egyrészt a kérdőívet kitöltők eleve együttműködőbbek, rokonszenvezőbbek az iskolával, mint azok a szülők, akik nem töltöttek ki kérdőívet; másrészt az úgynevezett „szociális kívánatosság” jelensége is szerepet játszhatott. Ez azt jelenti, hogy a szülők nyilván tudatában vannak a társadalmi elvárásoknak (ami a legtöbb esetben valószínűleg a saját magukkal szembeni elvárásokkal is egyezik), így ösztönösen igyekeznek kedvező képet mutatni. A fiúk és lányok szüleinek véleménye ugyanúgy nem különbözött, mint maguké a gyereké. Az iskola egészének percepciója szintén nagyon jó, ami a fentebb leírtak után már nyilván nem meglepő. A skála középértéke 18, míg a gyerekek almintájában 20, a szülőkében 21 fölötti az átlagpontszám. A szülők véleménye tehát ez esetben is kedvezőbb. A gyerekek nagyobb része négy állítással értett egyet: a túlzott szigorúság hiányával, a biztonságérzettel, az iskolához tartozással és a rendszabályok megfelelőségével. Kevesebb, mint felük érzi azonban egyértelműen jól magát az iskolában és véli úgy, hogy a diákautonómia megfelelő. A szülők nagy többsége viszont minden pozitív állítással egyetértett (a negatívval pedig természetesen nem). Ennek magyarázata ugyanaz lehet, mint a szülői skálánál, és itt még a konkrétan az iskolának való megfelelés vágya is szerepet játszhatott a szülőkben, ami a legtöbb esetben természetesen nem tudatos (már csak azért is, mert névtelenül töltötték ki a kérdőívet). A gyerekeknél a lányok véleménye pozitívabb, ami szintén magyarázható a tanárok megítélésénél már leírtakkal. A szülők esetében ilyen különbséget nem látunk és ez sem meglepő, hiszen az ő benyomásaik nem annyira közvetlenek, mint gyerekeiké. Mind a négy skála tekintetében és mind a gyerekek, mind a szülők értékelésében azonos életkori tendenciákat tapasztaltunk: az idősebbek véleménye egyre kedvezőtlenebb. Ez nem meglepő, hiszen a kamaszodás természetes jellemzője a kritikusabbá válás, a kockázatkereső magatartás erősödése, a határok feszegetése, konfliktusos helyzetek megszaporodása. A szerző véleménye szerint kedvezőnek ítélhető, hogy a szülők véleményében is tetten érhető ez, hiszen azt jelzi, jól érzékelik gyermekeik érzéseit, hangulatát, véleményét. Kortárs bántalmazás, verekedés A verekedést a 3-4. osztályos gyerekek szüleitől nem kérdeztük, figyelembe véve a kérdés egyszerűségét, jól érthetőségét és a kérdőívek limitált hosszát. A gyerekek (3-12. évfolyam) és szülők (óvodások és 1-4. évfolyam) válaszai meglehetősen különböző arányokat eredményeztek a bántalmazás típusait tekintve. Ez több tényezőből tevődhet össze: egyrészt az eltérő életkori jellemzők, másrészt az okozhatja ezt, ahogy a szülők valószínűleg nem szereznek tudomást minden alkalomról, amikor kortársaik bántalmazták gyermekeiket, és még kevésbé, ha gyermekeik a bántalmazók. A szülők válaszai alapján ugyanis kevesebb gyermeket érint a bántalmazás, és az érintettek között is több az áldozat, mint a gyerekek szerint. Az ő bevallásuk alapján viszont magasabb a tettesek és tettesáldozatok aránya. E témakörnél megkérdeztük a 3-4-eseket és szüleiket is. Az ő esetükben nagyon markánsan látszik az a különbség, hogy a szülők jóval kevesebb érintettségről tudnak,

132

123

mint amennyiről gyermekeik beszámolnak. Vagyis ez lehet a fő tényező a szülők eltérő beszámolójában. Az életkori különbségek ugyanis nem jellemzőek az ő válaszaik szerint, míg az idősebb gyerekek esetében az életkorral csökken a bántalmazottságban való érintettség. A lányok és fiúk közötti eltérések viszont megegyeznek a szülők és gyermekeik válaszai alapján: a lányok kevésbé érintettek, a fiúk között több a tettes és tettes-áldozat. Ha külön vizsgáljuk a bántalmazás és a bántalmazottság arányait, az eredmények alátámasztják a fentebb leírtakat. A bántalmazás tekintetében jóval nagyobb arányokról számolnak be a gyerekek, és az 1-2-nél többszöri bántalmazás gyakorlatilag nem fordul elő a szülők válaszaiban. A bántalmazottság tekintetében nincsenek ilyen nagy különbségek, de itt is magasabb arányokról számolnak be a gyerekek. A verekedés minőségileg különböző agresszióforma a bántalmazástól, mert előbbinél csak fizikai agresszióról van szó, mely leginkább kiegyenlített erőviszonyok között zajlik, az utóbbival ellentétben. A kutatási eredmények is ezt bizonyítják, mert a két viselkedéstípus némileg más arányokat mutat nem és életkor szerint, és más összefüggésben állnak egyéb életmódi és pszichoszociális tényezőkkel (Várnai és Zakariás, 2009; Currie és mtsai, 2012). Ugyanakkor mindkét jelenség társadalmilag elítélt, természetesen már a gyerekek is tudatában vannak ennek, így nem meglepő, hogy a szülők és gyerekek válaszaiban ugyanazokat a különbségeket találjuk meg a verekedésnél, mint a bántalmazás esetében: a szülők jóval kevesebb esetről tudnak. Mindkét fél válaszai alapján a lányok kevésbé verekedősek, de csak a gyerekek saját bevallásos mintájában mutatható ki, hogy az életkorral csökken a verekedésben részt vettek aránya. Összességében azt mondhatjuk el mindkét jelenségről, hogy a 3-18 éves gyerekek jóval nagyobb része (kétharmada-háromnegyede válaszadóktól függően) nem érintett, mint ahányan bevonódnak, ami üdvözlendő tény, de persze korántsem lehetünk elégedettek ezzel az eredménnyel, hiszen a cél az lenne, hogy elhanyagolható arányú gyermeket érintsen, különösen a bántalmazás. Összehasonlítás az országos adatokkal Az iskola iránti attitűdben jelen minta átlagos adatai és az országosak nagyon hasonlóak, azonban Zalában a középiskolások körében magasabb az iskolát egyáltalán nem kedvelők aránya, míg a nagyon kedvelőké alacsonyabb. Az iskolai terhelést és a tanulmányi eredmény tanári megítélését a két mintában hasonlónak érzékelik a gyerekek, a nemi és életkori különbségek is megegyeznek. A tanárok megítélésében a külön segítség kivételével a Zala megyei fiatalok véleménye kevésbé pozitív, mint az országos átlag, az életkori mintázat viszont hasonló. Az országos vizsgálatban a fiúk véleménye volt kedvezőbb, jelen eredményektől eltérően. Az osztályközösséget a zalai fiatalok kissé kevésbé kedvezően ítélik meg, mint az országosan jellemző, de a nemi és életkori eltérések megegyeznek. A kortárs bántalmazás-bántalmazottság tekintetében a Zala megyei mintában mintegy 6%-kal alacsonyabb az érintettség aránya. Nemi és életkori vonatkozásban változatos eltérések vannak az országos mintához képest: az 5-es fiúk körében magasabb az elkövetők és elkövetőáldozatok aránya, míg az idősebb évfolyamokon alacsonyabbak ezek az arányok. A lányoknál az 5. évfolyamon magasabb az áldozatok aránya. Ugyanakkor az elkövető lányok aránya minden évfolyamon alacsonyabb. Ha csak a bántalmazást és az áldozattá válást tekintjük, a Zala megyei kép mindkét tekintetben kedvezőbb az országos átlagnál, bár a többször bántalmazottak aránya jelen mintában magasabb (az országos átlag 2,6%, míg jelen esetben 5,2%), de mivel kis esetszámokról van szó, ez a különbség nem feltétlenül jelentős. A verekedést tekintve is jobbak a zalai fiatalok adatai az országosaknál, valamint itt is jellemző, hogy az 5-es fiúk nagyobb arányban verekedtek a kérdezést megelőző évben, de az összes többi évfolyamon, valamint a lányoknál minden évfolyamon magasabb azoknak az aránya jelen mintában, akik egyszer sem verekedtek. 124 133

14. KORTÁRSKAPCSOLATOK A 3-12. évfolyamos gyermekek önbevallásos adatai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A kortárskapcsolatok mennyiségi és minőségi jellemzőinek feltárásához a tanulókat a fiúés lány barátok számáról, a barátokkal való probléma-megbeszélésről, az elektronikus kapcsolattartás rendszerességéről, illetve a tanítás után vagy esténként együtt töltött alkalmak gyakoriságáról kérdeztük:  Jelenleg hány közeli fiú vagy lány barátod van? (Lehetséges válaszok külön mindkét nemre: Egy sincs / Egy / Kettő / Három vagy több.)  Milyen könnyen tudod megbeszélni a téged nagyon foglalkoztató vagy zavaró dolgokat a következő személyekkel? (Lehetséges válaszok külön a legjobb, az azonos nemű és az ellenkező nemű barátokra: Nagyon könnyen / Könnyen / Nehezen / Nagyon nehezen / Nincs ilyen személy vagy nem találkozom vele.)  Milyen gyakran beszélsz a barátaiddal telefonon, interneten (chat), küldesz nekik SMS-t, e-mailt (üzenetet)? (Lehetséges válaszok: Ritkán vagy soha / A hét 1-2 napján / A hét 3-4 napján / A hét 5-6 napján / Minden nap.)  Általában hány olyan nap van egy héten, amikor tanítás után (délután) együtt vagy a barátaiddal? (Lehetséges válaszok: A hét 0 napján / 1 napján / 2 napján / 3 napján / 4 napján / 5 napján.)  Hetente általában hány estét töltesz távol az otthonodtól a barátaiddal? (Lehetséges válaszok: 0 estét / 1 estét / 2 estét/ 3 estét / 4 esté t/ 5 estét / 6 estét / 7 estét.) Ezt a kérdést csak az 5-12. évfolyamokon tanulóknak tettük fel. EREDMÉNYEK A barátok száma A tanulók több mint 86,4%-a válaszolta, hogy legalább három azonos nemű baráttal rendelkezik, és 61,5%-uknak ellenkező nemű barátja is három vagy több van (alsósok: 46,1%, idősebbek: 64,4%) (14.1. táblázat). A diákok 0,7%-ának egyáltalán nincs barátja. 14.1. táblázat A közeli barátok száma nem szerint az 5–12. évfolyamos tanulók körében Barátok száma Egy sincs

Fiúk (%) Fiúbarát Lánybarát (N=1123) (N=1100) 0,7 11,6

Lányok (%) Fiúbarát Lánybarát (N=924) (N=932) 10,8 0,6

4,7

10,4

14,3

Kettő

6,4

13,5

17,0

9,8

Három vagy több

88,2

64,5

57,9

84,2

Egy

5,3

A fiúknál az életkor szerint nem találunk szignifikáns különbséget a fiúbarátok számában (14.1. ábra). Az ellenkező nemű barátok esetében szignifikáns különbség adódott: az idősebbek

134

126

között kevesebb az olyan fiú, akinek nincs lánybarátja, és többen vannak, akiknek 3 vagy több lánybarátjuk van (14.2. ábra). 14.1. ábra A fiúk fiúbarátainak aránya évfolyam szerint (N=1123)


egy sincs 2,2

1,3

85,9

86,7

7,6 4,3

8,0 4,0

3.

4.

0,0

96,2

1,9 1,9 5.

három vagy több 1,2

0,0

1,1

0,0

85,3

85,9

8,4 5,3

9,4 4,7

10,6

6.

7.

8.

80,0 93,6

9,4

1,7 3,5 9.

kettő

egy

0,6

0,7

0,0

87,3

89,4

6,3 5,7

5,3 4,6

11,3 3,8

10.

11.

12.

84,9

Évfolyam

14.2. ábra A fiúk lánybarátainak aránya évfolyam szerint (N=1100) egy sincs


27,6

39,1

17,2

19,7

46,5

21,4

21,1

53,4

58,9

15,5

12,2

15,5

16,1

18,3

3.

4.

11,9

három vagy több

6,0

61,9

72,3

13,1

6,0

9,7

9,8

13,1

15,7

5.

6.

7.

8.

5,9

72,2

12,4 3,5 9.

kettő

egy

4,5

7,9

4,8

73,1

68,9

10,9

16,6

11,5

6,6

11,4

10.

11.

12.

68,6

15,2

Évfolyam

A lányok fiúbarátai esetében is szignifikáns különbség található, ha az életkori változásokat nézzük: csökken azoknak a lányoknak az aránya, akiknek egyáltalán nincs közeli fiúbarátjuk (14.3. ábra). A legidősebb évfolyamokon jelentősen nagyobb azoknak az aránya, akiknek egy vagy két barátnőjük van és alacsonyabb, akiknek 3 vagy több (14.4. ábra).

127 135

14.3. ábra A lányok fiúbarátainak aránya évfolyam szerint (N=924) egy sincs Válaszadók aránya (%)

10,8

18,3

18,8

13,5

12,8

három vagy több

7,9

11,3

9,3

61,4

58,3

57,9

kettő 2,1

egy 1,4

54,1

51,8

47,6

60,0

60,4

64,1

63,8

15,3 22,9

19,5 10,0

12,8

14,5

14,6

11,3

10,3

3.

4.

5.

6.

9,0 4,7 7.

20,8

20,0

20,3

19,6

9,9

10,4

13,1

8.

9.

10.

26,5 11.

14,5 12.

Évfolyam

14.4. ábra A lányok lánybarátainak aránya évfolyam szerint (N=932)


egy sincs 0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

1,0

90,9

89,2

91,3

92,6

92,8

90,2

6,6 3.

2,3

6,0 4,8

3,8 5,0

1,2 6,2

4.

5.

6.

1,8

5,4

3,9 4,9

7.

8.

három vagy több 0,9

78,1

15,8

1,9

kettő

egy

1,0

1,4

68,0

62,3

20,6

26,1

84,1

5,3

9,3 4,7

10,3

10,1

9.

10.

11.

12.

Évfolyam

Probléma-megbeszélés a barátokkal A tanulók túlnyomó többsége (94,2%) könnyen meg tudja beszélni problémáit legjobb barátjával. Sem nemi, sem életkori különbségeket nem találtunk e tekintetben. Kapcsolattartás a barátokkal A kortárskapcsolatok mutatója az elektronikus kapcsolattartási formák használatának gyakorisága, pl. telefonon, SMS-ben, e-mailen, chaten történő kommunikáció. A tanulók 45,4%-ára (alsósok: 10,6%, idősebbek: 52,3%) jellemző ezeknek az eszközöknek minden napos használata, míg 16,1%-uk barátaival ezeken a csatornákon nem vagy csak ritkán érintkezik (alsósok: 59,0%, idősebbek: 7,6%). Nemi eltéréseket nem találtunk. Szignifikánsak azonban az életkori különbségek: az idősebbek körében jóval magasabb a napi használók aránya, és alacsonyabb azoké, akik ritkán vagy soha nem kommunikálnak így a barátaikkal (14.2. táblázat). A 8-12. évfolyamok között már minimális a különbség e tekintetben.

136

128

14.2. táblázat A barátokkal való elektronikus kapcsolattartás gyakorisági aránya évfolyam szerint (N=2055) Évfolyam

A kapcsolattartás gyakorisága (%) Ritkán vagy soha

A hét 1-2 napján

3.

72,2

18,3

Minden nap 9,4

4.

44,0

44,0

11,9

5.

21,5

61,3

17,1

6.

13,6

57,1

29,4

7.

8,2

45,6

46,2

8.

5,3

33,5

61,2

9.

5,9

33,0

61,1

10.

5,3

34,0

60,8

11.

2,8

32,8

64,4

12.

1,7

33,7

64,6

Barátokkal együtt töltött idő – tanítás után töltött délutánok száma A tanulók 6,3%-a (alsósok: 13,4%, idősebbek: 4,9%) jelölte, hogy egyetlen olyan nap sincs, mikor iskola után együtt van barátaival, míg közel harmaduk (32,8%) minden tanítási nap délutánján találkozik barátaival. Az összmintában nincs szignifikáns eltérés a két nem között e tekintetben (14.5. ábra). 14.5. ábra A tanítás után barátokkal együtt töltött idő nem szerint (N=2049) Válaszadók aránya (%)

Fiúk

40

35,0 30,2

30 17,7

20 10 0

Lányok

11,3

24,0

22,4

15,9

11,5 11,1

8,3

6,8

5,7 0

1

2

3

4

5

A barátokkal tanítás után együtt töltött délutánok száma hetenként

Néhány évfolyamon azonban akadtak nemek közti különbségek (14.3. táblázat). Az idősebb fiúk (8-12. évfolyam) között gyakoribb a tanítás utáni mindennapos találkozás, mint a lányok körében. Az évfolyamok között szignifikáns a különbség, de jellemző tendencia nem látható.

129 137

14.3. táblázat A tanítás után barátokkal együtt töltött idő nem és évfolyam szerint (N=2040) Évfolyam

0-1 délután/hét (%)



Fiúk

Lányok

Fiúk

Lányok

Fiúk

3.

31,1

29,5

32,2

34,1

36,7

Lányok 36,4

4.

17,6

36,9

40,5

33,3

41,9

29,8*

5.

25,2

13,2

35,3

51,3

39,2

35,5*

6.

24,5

11,1

38,3

46,9

37,2

42,0

7.

17,1

11,8

48,8

46,4

34,1

41,8

8.

11,6

16,7

37,2

41,2

51,2

42,2

9.

8,8

10,3

38,0

41,4

53,2

48,3

10.

8,9

16,0

39,9

36,8

51,4

47,2

11.

7,5

17,3

37,4

43,9

55,1

38,8*

12.

19,2

8,7

37,7

43,5

49,1

47,8

Barátokkal együtt töltött idő – otthontól távol töltött esték száma A délutáni közös időtöltés mellett nagyon informatív az otthontól távol töltött esték száma is, elsősorban a kortárskapcsolatok és életmód tekintetében. Általánosságban a tanulók 59,4%-a legalább hetente egy estét a barátaival tölt, a kor növekedésével azonban szignifikánsan változnak az arányok. Míg az általános iskolások negyedére-felére jellemző a távollét, addig a középiskolásoknak már 75-90%-a vallotta, hogy legalább egy estét otthonától távol tölt. A legidősebbeknél is ritka (2,2%), hogy a hét minden estéjét a barátaikkal töltsék, de a 11-12-esek nagyobb része már heti 2-7 estét a barátaival tölt. Nemi különbség csak a legfiatalabbaknál adódott (14.4. táblázat). 14.4. táblázat A barátokkal együtt töltött esték száma nem és évfolyam szerint (N=1709) Évfolyam

138

0 este/hét (%)

1 este/hét (%)

5.

Fiúk 79,4

Lányok 66,2

Fiúk 7,8

Lányok 25,0

6.

71,6

74,1

16,8

7.

54,1

62,0

18,8

8.

54,7

49,5

2 este/hét (%) Fiúk 7,8

Lányok 6,2

13,6

6,3

21,3

10,6

18,6

30,1

3-7 este/hét (%) Fiúk 4,9

Lányok 2,4*

9,9

5,3

2,5

9,3

16,5

7,4

11,6

13,6

15,1

6,8

9.

34,3

34,8

23,7

20,0

19,5

19,1

22,5

26,1

10.

24,8

19,6

27,4

29,0

30,6

30,8

17,2

20,6

11.

15,5

18,4

30,4

35,7

22,3

28,6

31,8

17,3

12.

11,3

14,5

25,5

23,2

35,8

34,8

27,4

27,5

130

Megbeszélés Ebben a témakörben nem kérdeztük a szülőket, egyrészt a kérdőívek limitált hossza, másrészt a témakör könnyen érthetősége és nagyon személyes volta miatt. Összességében elmondható, hogy a gyerekek és serdülők általában nagy baráti körrel rendelkeznek, melyek vegyesen állnak lányokból és fiúkból, és a barátokkal szoros és változatos formájú kapcsolatot tartanak fenn. A személyes találkozók és az elektronikus érintkezés is nagyon gyakori: az idősebbek zöménél mindkét forma napi szinten jellemző. A kommunikáció a barátok, legjobb barátok között nagy többségben zökkenőmentes. A fiúk és lányok között kismértékűek e tekintetben a nemi különbségek. Az életkori tendenciák nem meglepők. Az iskoláskorban kialakuló társas kapcsolatok lényegi változásokon mennek keresztül serdülőkorban. Ezt jelzi a kortársak körében eltöltött egyre növekvő idő (Larson és Richards, 1991): az életkorral nő a barátaikkal legalább egy estét töltők aránya és csökken azok aránya, akik iskola után barátaikkal egy délutánt sem töltenek együtt. A személyes találkozásokkal párhuzamosan, a különböző elektronikus kapcsolattartási formák (telefon, internet) használatának gyakorisága is emelkedik. A baráti kapcsolatok mennyiségileg és minőségileg is változnak. Mindkét nem esetében gyakoribbak az azonos nemű barátságok, minden évfolyamon a három vagy több baráttal is rendelkező tanulók aránya a legmagasabb. Ez az arány az életkorral valamelyest csökken, és nő az egy vagy két baráttal rendelkezők aránya. Ennek hátterében állhat a serdülőkori kortárskapcsolatokra jellemző fejlődési minta, mely szerint az ellenkező nemű barátok száma és a velük töltött idő a serdülőkorban fokozatosan növekedik (Richards és mtsai, 1998). Ezek a barátságok válnak a későbbi „romantikus kapcsolatok” alapjává (Zimmer-Gembeck, 1999). Összehasonlítás az országos adatokkal Az országos adatokhoz képest a barátok számában átlagosan nincs különbség, de a nemi megoszlás már mást mutat. Az idősebb zalai lányok körében kevesebb a sok barátnővel rendelkezők aránya, míg a fiúk között általában magasabb a sok barátot bejelölők aránya, mint az országos mintában. Jelen vizsgálatban a sok ellenkező nemű barátot magukénak mondhatók aránya mintegy 5%-kal alacsonyabb az országosan jellemzőnél és ez főként abból adódik, hogy a zalai lányoknál alacsonyabb a sok fiúbaráttal rendelkezők aránya. A legjobb baráttal való probléma-megbeszélés könnyűsége a két mintában hasonló arányú, azonban az országos adatokban nemi és életkori különbségek tapasztalhatók, jelen mintával ellentétben: előbbiben ugyanis a lányok és az idősebbek könnyebben beszélik meg problémáikat azonos nemű barátaikkal. A barátokkal történő elektronikus kapcsolattartás gyakoriságában jelentős különbségeket találtunk az országos mintához képest: jóval alacsonyabb a ritkán vagy soha választ megjelölők aránya és magasabb a napi szinten használók aránya a Zala megyei fiatalok körében. Tekintve azonban, hogy az országos adatok három évvel korábbiak és az elektronikus kapcsolattartási formák gyors terjedését, elképzelhető, hogy az ez évi országos átlag már nem marad el jelen mintáétól. Szintén különbség, hogy az országos mintában a fiúk ritkábban használták a kommunikáció e formáit, jelen esetben azonban nem találtunk különbséget a két nem között. Az iskola utáni találkozás a barátokkal esetében csak abban van különbség, hogy a zalai gyerekek körében jóval alacsonyabb azoknak az aránya, akik egy napon sem találkoznak iskola után barátaikkal, mint az országos mintában. A barátokkal együtt töltött esték számát tekintve nincsenek jellegzetes különbségek az országos adatokhoz képest.

131 139

140

A gyermekek szüleinek egészsége, életmódja és véleménye az óvodai, iskolai környezetről és egészségfejlesztő tevékenységről

141

142


143

133

144

1. ANYAG ÉS MÓDSZER A minta A szülők almintáját részben leírtuk a gyermekekre vonatkozó részben. A szülők szempontjából még néhány kiegészítés ide kívánkozik. A kérdőívet 84,5%-ban az édesanyák, 13,4%-ban az édesapák, 1,5%-ban nevelőanyák és 0,8%-ban nevelőapák töltötték ki. A szülők átlagéletkora 39,97 év (SD=5,97 év), az anyáké 39,41 év (SD=5,61 év), az apáké 43,09 év (SD=6,15). A legfiatalabb szülő 21 éves, a legidősebb 68 éves. A gyermekek kora szerint különbözik a szülők átlagéletkora (1.1 táblázat). 1.1. táblázat A szülők életkora gyermekeik évfolyama szerint Évfolyam Kiscsoport Középső csoport

Anyák életkora

Apák életkora

átlag (M)

szórás (SD)

átlag (M)

szórás (SD)

33,39 33,45

4,70 5,68

37,43 35,80

5,77 5,02

Nagycsoport

35,40

4,67

38,89

4,26

1.

36,74

4,86

40,79

3,79

2.

37,71

4,71

38,30

5,47

3.

37,24

4,92

40,85

6,73

4.

39,38

5,46

41,25

6,37

5.

39,25

4,74

42,72

7,08

6.

39,53

4,47

43,55

5,69

7.

40,63

4,98

43,20

4,06

8.

42,17

5,39

42,09

4,73

9.

41,42

5,29

45,66

5,25

10.

42,54

5,05

45,11

5,85

11.

43,57

5,28

46,32

6,,30

12.

43,33

4,06

47,73

4,64

Az alkalmazott mérőeszközök: kérdőívek A gyermekekre és a család életmódjára vonatkozó kérdéseken (ld. a gyermekek erre vonatkozó fejezetében) még két nagyobb témakört kérdeztünk a szülőktől:

 A szülő egészsége, életmódja  A gyermek nevelési intézménye, mint egészségtámogató környezet o iskola és szülők együttműködése o az intézmény, mint fizikai környezet o egészségfejlesztő tevékenységek az intézményben

Adatfeldolgozási módszerek, eredmények közlése Nagyrészt megegyeznek a gyermekeknél leírtakkal.

134 145

Eredmények leírása Az eredményeket a szerző az összmintára vonatkozóan adja meg, valamint nem és korcsoport szerinti bontásban is, ahol relevánsnak ítélte. A szülő neme szerinti bontás esetén az azonos nemű szülőket összevontan kezeli, vagyis az „anya” és „apa” kifejezések az édes és nevelőszülőket együtt jelentik; mivel utóbbiak aránya nagyon alacsony volt, így statisztikailag helytelen lenne külön csoportban elemezni őket. Életkor szerint két csoportba kerültek a szülők: a legfeljebb 40 évesek és az idősebbek csoportjába, mert így elegendő elemszám (58,4% vs. 41,6%) esik mindkét csoportba. Ennél részletesebb korcsoporti bontásnak nincs értelme.

146

135


136

147

148

2. A SZÜLŐK EGÉSZSÉGE, ÉLETMÓDJA A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az egészségre vonatkozóan két kérdést tettünk fel:  Ön szerint milyen az Ön egészségi állapota? (Lehetséges válaszok: Kitűnő / Jó / Megfelelő / Rossz.)  A munkája / napi tevékenysége megterheli Önt? (Lehetséges válaszok: Egyáltalán nem / Egy kicsit / Meglehetősen / Nagyon.) Az életmódot a következő kérdésekkel vizsgáltuk:  Dohányzik-e Ön? (Lehetséges válaszok: Nem / Igen.)  Dohányzik-e a gyermek másik szülője (ha nevelőszülővel él együtt, rá gondoljon)? (Lehetséges válaszok: Nem / Igen.)  Jelenleg fogyókúrázik-e Ön vagy próbál más módon fogyni? (Lehetséges válaszok: Nem, mert rendben van a testsúlyom / Nem, bár fogynom kellene / Nem, mert inkább híznom kellene / Igen.)  Milyen gyakran végez Ön olyan kiadós mozgást (sport, tánc, stb.), amitől kifullad, megizzad? (Lehetséges válaszok: Minden nap / Hetente többször / Hetente egyszer / Ritkábban, mint hetente / Soha.) EREDMÉNYEK Egészség A szülők 12,4%-a tartja egészségi állapotát kitűnőnek, míg 54,2%-uk jónak véli. Megfelelőnek tartja 30,1%-uk, míg kifejezetten rossznak 3,3%. Az apák és anyák önminősítése között nincs eltérés (2.1. ábra), a két korcsoport között azonban igen: az idősebbek kevésbé tarják jónak vagy kitűnőnek egészségüket (2.2. ábra). Ha a két korcsoportban külön nézzük az apákat és anyákat, az idősebb korcsoportban az apák szignifikánsan jobbnak tartják az egészségüket, mint az anyák: az apák 16,8%-a, míg az anyáknak csak 8,6%-a véli kitűnőnek, és utóbbiak körében magasabb a csak megfelelő minősítést adók aránya. 2.1. ábra Az önminősített egészségi állapot nem szerinti bontásban a 3-18 éves gyermekek szüleinek körében (N=1995) Apák


60

40

20

0

29,8

14,7

30,1

12,1

kitűnő

Anyák

54,7

52,4

3,2

3,1 jó

megfelelő

rossz


137 149


2.2. ábra Az önminősített egészségi állapot korcsoport szerinti bontásban a 3-18 éves gyermekek szüleinek körében (N=1965) 20-40 évesek

58,0

60

40 év felettiek

49,3 36,2

40 25,4 20

0

14,0

10,2

4,3

2,6

kitűnő

jó

megfelelő

rossz


A szülők legnagyobb részét (49,8%) egy kissé megterheli munkája, napi tevékenysége. Közel harmaduknak (30,6%) már meglehetősen, míg 7,0%-uknak nagyon megterhelő. Mindössze 12,7% állította, hogy egyáltalán nem terheli meg őt a munkája. Az anyák körében nagyobb azoknak a hányada, akik számára egyáltalán nem vagy csak kicsit megterhelő a munkavégzés (2.3. ábra). Korcsoportos bontásban ugyanez jellemző a fiatalabb szülőkre (2.4. ábra).


2.3. ábra A munkaterhelés nem szerinti bontásban a 3-18 éves gyermekek szüleinek körében (N=1995) Apák

60 46,0 40

32,3

20 9,1 0

30,3

13,2

Egyáltalán nem

Anyák

50,4

12,6

Egy kicsit

Meglehetősen

6,1

Nagyon

Mennyire terheli meg a munkája


2.4. ábra A munkaterhelés korcsoport szerinti bontásban a 3-18 éves gyermekek szüleinek körében (N=1965)

150

20-40 évesek

60

40 év felettiek

53,1 46,0

35,9

40 26,4 20

15,2 8,9

9,2 0

Egyáltalán nem

5,3 Egy kicsit

Meglehetősen

Nagyon


138

Ha a korcsoportokban külön vizsgájuk az apák és anyák közötti különbséget, azt látjuk, hogy a fiatalabb korosztályban szignifikánsan magasabb azoknak az anyáknak az aránya, akiket egyáltalán nem terhelnek meg napi teendőik, míg az apák jóval magasabb arányban érzik nagyon megterhelőnek munkájukat. Életmód A kitöltő szülők 71,6%-a nem dohányzik. Sem a szülők neme, sem korcsoportja szerint nem látható szignifikáns különbség. Ha korcsoportonként külön vizsgáljuk az apákat és anyákat szintén nem találunk szignifikáns eltérést. A gyermekkel élő másik szülőre vonatkozóan 68,1% a nemdohányzók aránya. A válaszoló apák szerint a gyermekek másik szülőjének 76,1%-a nem dohányzik, míg a válaszoló anyák szerint a másik szülőnek (vagyis az apáknak) csak 66,9%-a nem dohányzik. A szülők közel fele (49,9%) nem fogyókúrázik, mert úgy érzi, rendben van a testsúlya. További 29,0%-uk szintén nem próbál testtömeget csökkenteni, bár szükségesnek tartja. A szülők 5,8%-a azért nem fogyókúrázik, mert úgy véli, inkább híznia kellene. Összesen 15,3%uk próbál valamilyen módon fogyni. Igen nagy eltérések láthatók az apák és anyák között: előbbiek között jóval nagyobb arányban vannak, akik megfelelőnek tartják a testtömegüket, míg utóbbiaknál a fogyókúrázók hányada nagyobb jelentősen (2.5. ábra). 2.5. ábra Testtömeg-csökkentés nem szerinti bontásban a 3-18 éves gyermekek szüleinek körében (N=1990) A válaszadók aránya (%)

80

Apák

60

47,8

40

26,7

29,5

20 0

Anyák

61,8

17,0 6,0

Nem, mert rendben van a testsúlya

Nem, bár fogynia kellene

5,7

5,6

Nem mert inkább híznia kellen

Igen

Fogyókúrázik-e

A korcsoportok között is jelentős különbség adódott: a fiatalabbak nagyobb hányada fogyókúrázik, az idősebbek között azonban nagyobb arányban vannak, akik szerint fogyniuk kellene, de nem próbálnak testtömeget csökkenteni (2.6. ábra). Mindkét korcsoportban jelentős eltérés van az apák és anyák között, ugyanúgy, mint az összmintában. Az idősebbek körében nagyobb a különbség a két szülő között. 2.6. ábra Testtömeg-csökkentés korcsoport szerinti bontásban a 3-18 éves gyermekek szüleinek körében (N=1962) A válaszadók aránya (%)

60

20-40 évesek

51,4

34,4

40 24,7

16,9

20 0

40 év felettiek

49,2

7,1 Nem, mert rendben van a testsúlya

Nem, bár fogynia kellene

12,9

3,5

Nem mert inkább híznia kellen

Igen

Fogyókúrázik-e

139 151

A szülőknek 11,5%-a mozog intenzíven minden nap, míg hetente több alkalommal 20,8%-uk. Közel ötödük (18,7%) hetente egyszer, míg 34,1%-uk ennél ritkábban. A soha nem mozgók aránya 14,8%. Jelentős a különbség az apák és anyák között: előbbiek nagyobb arányban mozognak legalább hetente (2.7. ábra). Ha külön bontjuk a mintát korcsoportokra, akkor viszont már egyikben sincs szignifikáns eltérés az apák és anyák között. 2.7. ábra Intenzív testmozgás gyakorisága nem szerinti bontásban a 3-18 éves gyermekek szüleinek körében (N=1990) Apák


40

35,5

30 20 10 0

Anyák

28,2

26,1 20,0

19,4

18,6

13,4

13,0

10,8

Minden nap

Hetente többször

Hetente egyszer

Ritkábban

15,0

Soha

Intenzív testmozgás

A korcsoportok között sincs szignifikáns különbség: minden kategóriában majdnem azonos arányszámokat láthatunk.

152

140

Megbeszélés Egészség A szülők mintegy kétharmada jónak vagy kitűnőnek tartja egészségét, míg a kifejezetten rossz minősítést adók aránya kevesebb, mint 4%, ami kedvező képnek tekinthető, ha nem is annyira, mint a gyermekeké. Ez persze nem meglepő, hiszen a gyermek- és serdülőkor a legegészségesebbnek mondható életszakasz. Az életkori különbségek nem meglepőek: természetes, hogy idősebb korban több egészségügyi probléma adódik. Némiképp meglepőnek tűnhet, hogy az idősebb korcsoportban az anyák kevésbé tartják egészségesnek magukat, mint az apák. A nők általában többet foglalkoznak egészségükkel és mivel itt az egészségesség érzéséről van szó, lehetséges, hogy csak a fokozottabb odafigyelés eredményezte az anyák kevésbé pozitív önminősítését. A szülők közel 40%-a meglehetősen vagy nagyon megterhelőnek érzékeli munkáját és csak alig több, mint tizedüket nem nyomasztják a napi teendőik, ami nem túl kedvező mintázat. Az apák érzékelnek nagyobb terheket, különösen a fiatalabbak. A magyar családok többségében még mindig hagyományosan az apa a fő kereső, családfenntartó, talán ez tükröződik a válaszokban. A fiatalabbak pedig azért érezhetik fokozottabbnak a nyomást, mert egzisztenciálisan még valószínűleg nem tartanak ott, mint idősebb szülőtársaik, így több tennivalót érzékelhetnek. Életmód A szülők több mint 70%-a nem dohányzik, ami jobb, mint az országos átlag. A nemi különbségek is eltérnek az országostól, hiszen általában a férfi dohányosok aránya magasabb, míg jelen mintánkban nincs ilyen eltérés az apák és anyák között. A szülőpár kérdőívet nem kitöltő tagjáról hasonló arányban állították a szülők, hogy nem dohányzik. Ez nem meglepő, hiszen a dohányosok és nem dohányosok életmódja eltérő, és az együtt élők nyilván hasonló életmódot követnek. Bár a nem válaszoló szülők között nagyobb a nemi eltérés: mintegy 10%kal magasabb a nem dohányzó anyák aránya. A szülők között a fogyókúrázás ismert nemi különbségeit láthatjuk: az anyák többszörös arányban próbálják csökkenteni a testtömegüket, és nagyobb arányban is érzik a szükségességét, mint az apák. Akik viszont nagyobb arányban elégedettek a testtömegükkel. A fiatalabb szülők nagyobb hányada fogyókúrázik, talán mert őket erősebben érinti a társadalmi nyomás (karcsúság-ideál és fiatalság-kultusz elterjedtsége), megjelenési kényszer pl. munkahelyen. Úgy tűnik az idősebb apák a legelégedettebbek a testtömegükkel, bár nem valószínű, hogy az ő tápláltsági állapotuk a legkedvezőbb és körükben lenne a legalacsonyabb a túlsúlyosak aránya. A szülőknek csak kevesebb, mint harmada mozog legalább hetente többször. A gyerekeknél tapasztalható nemi különbség itt nem olyan markáns, habár a teljes mintán szignifikáns, csak korcsoportos bontásban nem. Az arányok alapján arra következtethetünk, hogy sajnos inkább a férfiak fizikai aktivitása csökken a felnőttkor során, mint a nőké emelkedne meg. A soha nem mozgók aránya majdnem 15%, nagyon magas.

141 153

3. A SZÜLŐK VÉLEMÉNYE AZ ÓVODAI, ISKOLAI ÉLETRŐL ÉS FIZIKAI KÖRNYEZETRŐL A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az óvoda/iskola és a szülők együttműködéséről az alábbi – skálába rendeződő – állítások véleményezését kértük:  Az óvoda/iskola lehetőséget teremt a fontos döntésekben való részvételre  A szülők többsége hajlandó együttműködni a pedagógusokkal/tanárokkal  Van elég szülő, aki részt vesz az óvodai/iskolai események szervezésében  Az óvoda/iskola lehetőséget teremt a szülők számára, hogy véleményt mondjanak a pedagógusokról/tanárokról és az csoport/osztály tevékenységéről/munkájáról  A szülők többsége hajlandó bejönni az iskolába, hogy a tanárokkal beszéljen (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Az utolsó állítás csak az iskolások szüleinek kérdőívében szerepelt. A skálaváltozóval (melynek értéke 5-25 között lehet) ezért csak az iskolás gyermekek szüleinek almintáján lehetett dolgozni, esetükben a Cronbach-α értéke megfelelőnek (0,81) bizonyult. Az iskolai élet problémáiról a következő kérdéseket tettük fel: Mennyire érzi Ön problémának az alábbi jelenségeket gyermeke iskolájában?  Osztálytermi zavargások  Igazolatlan hiányzás, iskolakerülés  A diákok érdektelensége  Szóbeli konfliktusok, verekedés  Tanulók v. csoportok egymás közötti fizikai és/vagy lelki zaklatása  A diákok birtokában lévő nem biztonságos eszközök (pl. kés, vipera)  Vandalizmus (az iskolai vagyon rongálása)  Lopás  Az iskolai személyzet szóbeli fenyegetése  Az iskolai személyzet testi fenyegetése  Dohányzás az iskolában  Alkoholfogyasztás az iskolában  Drogfogyasztás az iskolában  Egyéb, éspedig: (Lehetséges válaszok: Komoly probléma / Létező, de nem komoly probléma / Nem probléma / Nincs róla információm.) Ezeket a kérdéseket csak az 5-12. évfolyamon tanulók szüleinek tettük fel. Az óvodai/iskolai környezetre vonatkozóan az alábbi állítások véleményezését kértük:  Az óvoda/iskola épülete felújításra szorul, hogy megfelelően biztonságos legyen  A(z) csoportszobák/ osztálytermek felszereltsége, minősége megfelelő (pl. bútorok, játékok/tábla, világítás)  Az óvodai/iskolai menza minősége megfelelő/egészséges  Az iskolai büfé kínálata egészséges/megfelelő (Csak az iskolások szüleitől kérdeztük.)  Az iskola megfelelő fizikai környezetet (tornaterem/szoba, (iskola)udvar, stb.) tud biztosítani a gyermekek mindennapi mozgásához  Az óvoda/iskola változatos sport és egyéb mozgásos lehetőségeket kínál a gyermekeknek (pl. szakkörök)  Az óvoda változatos játékos és egyéb tevékenységekre (pl. kézműveskedés, zenei nevelés, stb.) ad lehetőséget a gyermekek fejlődéséhez (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / 154

142

Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Ezt a kérdést csak az óvodások szüleinek tettük fel. EREDMÉNYEK Az intézmény és a szülők együttműködése Az óvoda/iskola és a szülők együttműködésével a szülők általában 60-70%-ban értettek egyet. Az apák és anyák véleménye nem különbözött szignifikánsan egymástól. Legtöbben (69,7%) azzal értettek egyet, hogy a szülők többsége hajlandó együttműködni az intézménnyel. Ezt követi 67,8%-os egyetértési aránnyal az az állítás, hogy a szülőket az intézmény bevonja a fontos döntésekbe, majd 65,0%-os aránnyal az, hogy van elég szülő, aki segít az intézményi események szervezésében. Gyakorlatilag ugyanennyien (64,3%) értenek egyet azzal, hogy a szülők többsége hajlandó bemenni az iskolába a tanárokkal beszélni. Legkevesebben (60,2%) azzal értettek egyet, hogy az intézmény lehetőséget teremt a szülőknek arra, hogy véleményt mondjanak az ott folyó munkáról és a pedagógusokról. Szignifikáns különbség van azonban az óvodába és az iskolába járó gyermekek szüleinek véleménye között: az óvodás gyermekek szülei 72-82%-ban értettek egyet az állításokkal, míg az iskolásoké csak 58-68%-ban (3.1. ábra). A fiatalabb szülők véleménye is kedvezőbb, ez összefüggésben van az intézménytípus szerinti különbséggel, hiszen az óvodába járók szülei fiatalabbak. 3.1. ábra A szülők és az iskola együttműködésére vonatkozó állításokkal egyetértő szülők aránya a gyermek intézménytípusa szerint Iskolások szülei A szülők együttműködnek a pedagógusokkal (N=2015)

Óvodások szülei 68,3

A szülőket bevonják a döntésekbe (N=2005)

66,6

Elég szülő segít a rendezvényekben (N=2000)

63,4

A szülők bemennek az iskolába a tanárokkal beszélni N=1813)

64,3

82,2

78,6

Az óvoda/iskola lehetőséget ad az intézményi munka véleményezésére (N=2010)

79,1

58,8 72,3 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90


A szülői bevonódás skála átlagértéke az iskolába járók szüleinek almintáján 18,51 (SD=3,31), az anyák és apák átlaga nem különbözött egymástól szignifikánsan, a fiatalabb szülők véleménye (18,75; SD=3,23) azonban jobb volt, mint az idősebbeké (18,23; SD=3,32). A két korcsoportot külön vizsgálva az idősebb korcsoportban jelentősen eltért az apák (17,77; SD=3,47) és anyák (18,37; SD=3,27) átlaga.

143 155

Az iskolai élet problémái A szülők legnagyobb arányban (70,6%) a diákok érdektelenségét tekintik problémának. Ezt követi gyakoriságban az osztálytermi zavargások problémája (66,7%). A további sorrend: diákok közti szóbeli konfliktus, verekedés (64,9%), iskolakerülés (62,9%), dohányzás (60,7%), lopás (55,3%), diákok egymás közti fizikai, lelki zaklatása (52,5%), vandalizmus (46,3%), alkoholfogyasztás (40,1%), kábítószer-fogyasztás (35,7%), veszélyes eszközök birtoklása (34,7%), iskolai dolgozók szóbeli fenyegetése (34,6%), iskolai dolgozók testi fenyegetése (30,3%), egyéb (28,7%). Viszonylag magas azoknak a szülőknek az aránya, akiknek nincs információja a felsorolt nehézségekről. Sorrendben: egyéb (60,3%), kábítószer-fogyasztás (48,6%), iskolai dolgozók testi fenyegetése (46,3%), veszélyes eszközök birtoklása (45,5%), iskolai dolgozók szóbeli fenyegetése (43,3%), alkoholfogyasztás (43,0%), vandalizmus (35,3%), lopás (30,5%), diákok egymás közti fizikai, lelki zaklatása (29,0%), dohányzás (27,6%), diákok közti szóbeli konfliktus, verekedés (20,0%), iskolakerülés (17,8%), osztálytermi zavargások (17,0%). Az információval nem rendelkező szülőket kizárva részletesebben mutatja a 3.2. ábra, hogy a véleményt alkotó szülők mekkora hányada érzi komoly és kevéssé komoly problémának az egyes jelenségeket. A változók sorrendje az összevont, „problémának érzők” arányai szerinti. 3.2. ábra Az iskolai jelenségeket problémának és komoly problémának gondoló szülők arányai Létező, de nem komoly probléma Iskolai dolgozók testi fenyegetése (N=621) Iskolai dolgozók szóbeli fenyegetése (N=660) Veszélyes tárgyak birtoklása (N=632)

Komoly probléma

8,4

48,0 15,6

45,3

9,0

54,7

7,7

Drogfogyasztás (N=598)

61,7 14,6

Italozás (N=664)

55,7 20,9

Vandalizmus (N=751)

50,6

23,2

Egyéb (N=112) Diákok egymás közti zaklatása (N=823)

49,1

24,7

49,2 23,2

Iskolakerülés (N=939)

49,4

24,2

Lopás (N=805) Osztálytermi zavargások (N=964)

55,3 51,9

28,5

Diákok közti szóbeli konfliktus, verekedés (N=928)

38,4 42,8 36,4

Diákok érdektelensége (N=984)

46,6

26,6

Dohányzás (N=843) 0

10

20

30

57,3 40

50

60

70

A jelenséget problémának tartók aránya (%)

156

144

Az apák és anyák véleménye között a következő változók esetében volt szignifikáns különbség: veszélyes tárgyak birtoklása (apák 42,6%-a, anyák 32,7%-a véli problémának, ugyanakkor az apák 37,8%-ának, míg az anyák 47,5%-ának nincs információja a jelenségről), vandalizmus (apák 55,6%-a, anyák 44,2%-a tartja problémának, nincs tudomása róla az apák 28,0%-ának és az anyák 37,0%-ának), italozás (apák 46,6%-a, anyák 38,5%-a gondolja problémásnak, míg az apák 35,4%-a és az anyák 44,9%-a nem rendelkezik erről információval). A szülők korcsoportja szerint is akadt néhány kérdés, ahol szignifikáns eltérés adódott. A lógást a fiatalabb szülők 58,7%-a, míg az idősebbek 65,3%-a tartja gondnak. Az iskolai szerfogyasztás mindhárom változója esetében az idősebb szülők nagyobb arányban látnak problémát, mint a fiatalabbak. A dohányzás esetében: 64,1% vs. 56,0%; alkoholfogyasztás esetében: 44,5% vs. 34,4%; drogfogyasztás: 39,3% vs. 30,8%. Hasonlóan a szülők neme szerinti különbségekhez, ez esetben is az jellemző, hogy azok aránya, akik nem tartják problémának az adott jelenséget, nagyon hasonló, a különbség másik „oldala” az információval nem rendelkezők hányadában van: itt a fiatalok arányai magasabbak. A dohányzásnál: 32,1% vs. 24,3%, italozásnál: 47,6% vs. 39,4%, drogfogyasztásnál: 52,4% vs. 45,8%. Intézményi környezet A szülők legnagyobb többségben (87,9%) azzal értettek egyet, hogy az óvodai játékok, foglalkozások változatosak (természetesen erre csak az óvodás gyermekek szülei válaszoltak). A szülők nagy többsége (79,5%) egyetért azzal is, hogy a nevelési intézmény fizikai környezete (tornaterem, udvar) megfelelő a gyerekek mindennapi mozgásigényének kielégítésére, valamint azzal, hogy a mozgásos foglalkozások, sportszakkörök változatosak (74,7%). Az osztálytermek, csoportszobák is jól felszereltek a szülők kétharmada szerint (67,3%). Azzal, hogy az intézmény épülete biztonságos, a szülőknek már csak valamivel több, mint fele (54,1%) ért egyet. A menza minőségét hasonló arányban (52,4%) gondolják jónak. Az iskolai büfék egészségességével már csak a szülők kisebb hányada (45,8) ért egyet. Az apák és anyák véleménye a változók felében tért el szignifikánsan. Az anyák nagyobb arányban (55,2%) gondolják úgy, hogy az óvoda/iskola épülete biztonságos, nem szorul felújításra, mint az apák (48,8%). A menza minőségével viszont az apák elégedettebbek (58,2%; anyák: 51,4%). Ugyanez mondható el a büféről alkotott véleményről: az apák 56,2%-a szerint megfelelő, míg az anyáknak csak 43,6%-a szerint. Az óvodás és iskolás gyermekek szüleinek véleménye nem különbözött szignifikánsan egyik változó esetében sem. A korcsoport-bontásos elemzés viszont majdnem minden állításnál szignifikáns vélemény-különbséget eredményezett (3.3. ábra). Csak az óvodai foglalkozások minősítésében nem tért el jelentősen a két korosztály véleménye. Általában az idősebbek voltak kritikusabbak, egyetlen kivétel az iskolai büfé értékelése: ez esetben a 40 év feletti szülők nagyobb arányban adtak pozitív választ.

145 157

3.3. ábra Az intézményi környezetre vonatkozó állításokkal egyetértő szülők aránya a szülők korcsoportja szerint 40 év felettiek Iskolai büfé megfelelő (N=1259)

50,3

41,3

48,9

Menza megfelelő (N=1889)

20-40 évesek

Intézmény épülete biztonságos, nem szorul felújításra (N=1943)

54,8

51,3

56,4 64,4 69,7

Csoportszobák, osztálytermek felszereltsége megfelelő (N=1952) Változatosak a mozgásos foglalkozások, szakkörök (N=1954)

72,5

76,9 77,1 81,6

Tornatermek, udvar megfelelő a mozgáshoz (N=1961)

76,5

Az óvodai foglalkozások jók (N=198)

89,0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100


Ha a korcsoportokban külön-külön nézzük az apák és anyák véleményét, csak egy esetben találunk szignifikáns eltérést: a 40 év feletti apák 56,8%-ban, míg az anyák csak 46,7%-ban értenek egyet a menza egészségességével.

158

146

Megbeszélés Az intézmény és a szülők együttműködése Általánosságban elmondható, hogy a szülők nagy része kedvezően nyilatkozott az együttműködésről. Nem meglepő, hogy leginkább a szülők többségének együttműködési készségéről alakult ki pozitív vélemény, hiszen maga az a tény, hogy a szülő kitöltötte és visszaküldte a kérdőívet, példa erre a hajlandóságra. A második legkedvezőbb értékelést kapott állítás – az intézmény bevonja a szülőket a fontos döntésekbe – a másik oldal ugyanilyen hajlandóságáról szól, vagyis szülői szempontból az együttműködés kiegyensúlyozottnak tűnik, ami igen kedvezőnek tekinthető. Mindazonáltal a szülőknek mintegy 40%-a nem érzi, hogy hangot adhatna véleményének az intézmény és a pedagógusok munkájáról, tehát leginkább ezen a téren van javítani való a szülők és az intézmények kapcsolatán. Összességében pozitívnak mondható a szülők összbenyomása, hiszen a 18,5-ös átlagos skálapontszám jóval magasabb a 15-ös középértéknél. Az apák és anyák véleménye között nem volt lényeges eltérés, és ez arra utalhat, hogy apák és anyák ugyanúgy bevonódnak, érdeklődnek, informálódnak gyermekük óvodai/iskolai életébe/életéről. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a kérdőívet kitöltő apák aránya mindössze 15% körül van. Nincs tudomásunk a ki nem töltőkről, de ismét csak a kitöltés ténye utalhat arra, hogy a szülőpárosból a legtöbb esetben az töltötte ki az ívet, aki többet foglalkozik gyermeke iskolai/óvodai dolgaival. Ebből következik valószínűleg, hogy a szülők neme szerint nincs különbség a válaszadásban. Ugyanakkor a skálapontszámok az összértékelésről mást is mondanak. Az idősebb korcsoportban az apák kevésbé kedvező véleményt adtak, mint az anyák. Vagyis az idősebb (és idősebb gyermekek) szülei közül az apák kritikusabbak és/vagy kevésbé integráltak a gyermek iskolai életébe, mint az anyák. Az intézménytípus szerinti különbségek sem meglepőek. Az óvodások szülei általában közvetlenebb kapcsolatot tartanak az intézménnyel és a pedagógusokkal, hiszen több erre az idő, kevésbé kötött a napirend, mint az iskolában, valamint a gyerekek kora is szorosabb együttműködést igényel. Többek között ezzel magyarázható, hogy az óvodások szülei kedvezőbb értékelést adtak. Ezzel összefüggésben a szülők korcsoportjai közötti különbségek is hasonlóan értelmezhetők. Az iskolára is igaz, hogy minél idősebbek a gyerekek, annál kevésbé kell, hogy bevonódjanak a szülők, és ez is tükröződhet a válaszadási arányokban. Az iskolai élet problémái A szülők nagyobb hányada a 14 felsorolt jelenség felét gyermeke iskolájában valamilyen szinten létező problémának gondolja. Véleményük szerint a diákok társas viselkedésével vannak a legnagyobb gondok (érdektelenség, kortársak közötti konfliktus, zaklatás, zavargások, lopás). (Ha az információval nem rendelkezőket kizárjuk az elemzésből, az iskolai dohányzás problémája kerül az első helyre, egyébként ettől eltekintve szintén az előbbiekben felsorolt jelenségek állnak az élen.) A szerfogyasztás és az erőszakos megnyilvánulások (vandalizmus, veszélyes tárgyak birtoklása, iskolai dolgozók fenyegetése) a szülők kisebb hányada szerint okoz nehézséget gyermekük iskolájában. Akár figyelembe vesszük az arányszámításnál az információval nem rendelkezőket, akár nem, a legkevésbé problémás területnek az iskolai dolgozók szóbeli és testi fenyegetése adódott. Az információval nem rendelkező szülők viszonylag magas aránya többek között azzal is magyarázható, hogy a gyermekek korától is függ az érintettség; tehát például a kisiskolások körében a szerfogyasztás, iskolakerülés még elhanyagolható mértékben jelenik meg, így a szülők nem érzékelik feltétlenül, hogy az iskola egészét tekintve mekkora súlyú az adott probléma. Erre utal az is, hogy a fiatalabb szülők (akik fiatalabb gyermekek szülei) jóval kisebb

147 159

arányban érzik problémának a fent említett jelenségeket, mint az idősebbek, és a fiatalabb szülők jóval nagyobb arányban is jelölték meg, hogy nincs információjuk az adott területről. A változók jellemzően hozzávetőlegesen fordított sorrendet mutatnak aszerint, hogy a problémának tartó vagy az információval nem rendelkező szülők arányait vesszük figyelembe. A jelenség nyilván nem véletlen. A kevéssé problémásnak talált területekről kevesebb az információ. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a probléma-területek között nincs nagy különbség a tekintetben, hogy a szülők mekkora hányada tekinti komoly gondnak az adott jelenséget, vagyis a sorrend végén elhelyezkedő változók azért kerültek ebbe a pozícióba, mert a kismértékű problémának érzékelő szülők aránya alacsony ezekben az esetekben. Vagyis az erőszakos megnyilvánulások és a szerfogyasztás tekintetében, amennyiben problémásnak ítéli a szülő, leginkább komoly problémának értékeli. Az osztálytermi zavargásokat nem tekintve, az összes jelenséget a szülők 40-60%-a jelentős problémának véli, ami meglehetősen széles érintettséget jelent. Az apák és anyák véleménye közötti különbségek azt mutatják, mintha az apák érzékenyebbek és/vagy szigorúbbak lennének a szerfogyasztás és az erőszak megítélésében, mivel magasabb arányban tartják problémásnak ezeket a területeket és kisebb arányban nem rendelkeznek információval ezekről, mint az anyák. Intézményi környezet A szülők leginkább a gyermekek és fiatalok játék- és mozgásigényének tárgyi, fizikai és tartalmi kielégítésével elégedettek. A nagy többség a csoportszobák, osztálytermek felszereltségével is elégedett. Mintegy felük gondolja csak megfelelően biztonságosnak az intézmény épületét és egészségesnek az intézményi menzát. Az iskolai büfék kínálatát a szülőknek csak kisebb hányada tartja megfelelőnek. Jellemzők az apák és anyák véleménykülönbségei. Az anyák inkább az iskolai étkeztetést látják problémásabbnak, míg az apák az épületek biztonságosságát. Ezek a különbségek nem meglepőek, ha a szülők hagyományos szerepeire gondolunk egy család működésében, hiszen többnyire az anyák gondoskodnak a család étkezéséről, míg az apák a lakóhely műszaki karbantartásáról, biztonságosságáról. Az idősebb szülők kevésbé pozitív véleményei talán idősebb gyermekeik véleményét is tükrözik, hiszen ahogy a gyerekek kamaszodni kezdenek, kritikusabbá válnak környezetükkel szemben.

160

148

4. A SZÜLŐK VÉLEMÉNYE AZ ÓVODAI, ISKOLAI EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGRŐL A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az egészségfejlesztés egészéről tettük fel az alábbi kérdést:  Mi a véleménye a gyermeke óvodájában/iskolájában jelenleg megvalósuló egészségnevelési tevékenységről? (Lehetséges válaszok: Túlhangsúlyozott/több mint megfelelő / Megfelelő / Hiányos / Nem megfelelő / Nem tudom, mi történik az óvodában/iskolában ezen a területen.) Téma szerint is rákérdeztünk, hogy a szülő tud-e az iskolában megvalósuló egészségmegőrző programokról: Tud-e Ön arról, hogy az iskola részt vesz-e az alábbi egészségmegőrző és megelőző programok bármelyikében?  Dohányzás megelőzés a felnőttek számára  Dohányzás megelőzés a diákok számára  Alkoholfogyasztás megelőzés a diákok számára  Drogfogyasztás megelőzés a diákok számára  Szexuális felvilágosítás  Bántalmazás és erőszak megelőzése  A mozgásgazdag életmód népszerűsítése  Egészséges táplálkozás program  Baleset megelőzés  Egészségesebb Iskolákért Hálózat  Egyéb, éspedig: (Lehetséges válaszok: Nem, nem tudok / Igen, tudok.) Ezeket a kérdéseket csak az 5-12. évfolyamokon tanulók szüleinek tettük fel. Külső szervezetekkel való együttműködésről tettünk föl egy kérdést:  Tud-e Ön arról, hogy az iskola együttműködik-e egészségügyi intézményekkel, civil szervezetekkel, rendőrséggel, stb. az egészségnevelés, megelőzés területén? (Lehetséges válaszok: Nem, nem tudok / Igen, tudok.) Ezeket a kérdéseket csak az 5-12. évfolyamokon tanulók szüleinek tettük fel. EREDMÉNYEK Az iskolai egészségnevelő tevékenységet egészében a szülők 5,3%-a túlhangsúlyozottnak tartja, míg mindössze 1,8%-uk véli nem megfelelőnek. Mintegy 15% gondolja, hogy hiányos az e területen megvalósuló aktivitás, míg a szülők nagy többsége (65,9%) azon a véleményen van, hogy megfelelő. A szülők 11,5%-ának nincs információja arról, hogy mi történik az iskolában ezen a téren. Ha kizárjuk az elemzésből az információval nem rendelkezőket, akkor a véleményt alkotók háromnegyede (75,2%) tartja megfelelőnek és 16,7%-a hiányosnak a gyermeke iskolájában megvalósuló egészségnevelési tevékenységet. Sem a szülők neme, sem a korcsoportja szerint nem adódott szignifikáns véleménykülönbség. Ha külön vizsgáljuk a korcsoportokban, szintén nem találunk eltéréseket a szülők neme szerint. 149

161

Ha téma szerint vizsgáljuk, a szülőknek legnagyobb arányban szexuális felvilágosításról (63,6%) és drogfogyasztás megelőzésről (63,2%) van tudomása. Majdnem ugyanekkora arányban (59,4%) tudnak a szülők baleset megelőzésről gyermekük iskolájában. Dohányzás megelőzési tevékenységről 55,0% tud, míg alkoholfogyasztás megelőzéséről és a mozgásgazdag életmód népszerűsítéséről 53,9%. Az egészséges táplálkozás elősegítéséről a szülők 47,5%-ának van tudomása, és hasonló arányban (47,2%) tudnak bántalmazás és erőszak megelőzésről az iskolában. A szülők valamivel több mint ötöde (21,3%) hallott az Egészségesebb Iskolákért hálózat működéséről az iskolában. Legkisebb arányban említettek egyéb egészségfejlesztő tevékenységet (20,5%, bár ez esetben nagyon alacsony volt a válaszadók aránya) és dohányzás megelőzést felnőttek számára (16,5%). Az apák és anyák informáltsága között csak két tevékenység esetében (Egészségesebb Iskolákért Hálózat és dohányzás megelőzés felnőttek számára) akadt szignifikáns eltérés (4.1. ábra). 4.1. ábra Az egyes iskolai egészségfejlesztési tevékenységekről információval rendelkező szülők arányai nem szerint Anyák Dohányzás megelőzés felnőttek számára (N=1117)

15,4* 21,9

Egyéb (N=181)

21,3 19,2 19,3*

Egészségesebb Iskolákért Hálózat (N=1114)

Apák

29,5

Bántalmazás és erőszak megelőzés (N=1120)

45,9

53,0

46,8 50,0

Egészséges táplálkozás program (N=1122)

54,2 52,2

Mozgásgazdag életmód népszerűsítése (N=1120)

53,3 57,9

Alkoholfogyasztás megelőzés (N=1131)

54,2

Dohányzás megelőzés (N=1133)

59,0 58,6 62,0

Baleset megelőzés (N=1125)

62,5

Drogfogyasztás megelőzés (N=1136)

66,3 63,9 61,7

Szexuális felvilágosítás (N=1132) 0

10

20

30

40

50

60

70

Információval rendelkezők aránya (%)

Korcsoportok szerint bontva mindössze a drogmegelőzésről állították az idősebb szülők jelentősen nagyobb arányban (66,3%), hogy van róla tudomásuk, mint a fiatalabbak (59,8%).

162

150

A szülők neme szerinti szignifikáns különbség az idősebb korcsoportból származik, ugyanis csak itt térnek el jelentősen az apák és anyák válaszai (Egészségesebb Iskolákért hálózat: a 40 évnél idősebb apák 29,7%-a, míg az anyáknak csak 17,7%-a tud róla; dohányzás megelőzés felnőttek számára: a 40 évnél idősebb apák 23,9%-a, míg az anyáknak csak 15,9%-a tud róla). A fiatalabb szülőcsoportban egyik tevékenység esetében sincs az anyák és apák válaszai között különbség. Az iskola és külső szervezet együttműködéséről a szülők 71,9%-a tud. E tekintetben sem a nemek sem a korcsoportok között nem adódott szignifikáns különbség.

151 163

Megbeszélés A szülők nagy része gyermeke nevelési intézményének egészségnevelés terén kifejtett tevékenységét megfelelőnek tartja, és csak csekély hányaduknak nincs erről információja, ami örvendetes. Igen kis részük véli túlzottnak és elenyésző hányaduk szerint nem megfelelő, ami szintén kedvező eredménynek értékelhető. Témakör szerint leginkább a rizikómagatartások megelőzésének területéről tudnak a szülők az intézmény egészségnevelő és egészségfejlesztő erőfeszítéseiről, ez nagy többségükre jellemző. Egyéb területeken szükséges a szülők véleménye alapján tevékenységet fejleszteni vagy a szülőket jobban informálnia az intézménynek. Az apák és anyák válaszai közötti különbségekre a szerzőnek nincs különösebb magyarázata, nem tartja relevánsnak az eltéréseket. A szülők korcsoportjai között csak a drogfogyasztás megelőzésében van jelentős ismeretkülönbség, ami leginkább gyermekeik érintettségével magyarázható, hiszen az idősebb szülők nagyobb része tud az iskola ilyen jellegű tevékenységéről, ami valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy az ő gyermekeik idősebbek, és őket vonják be a kábítószer-fogyasztás megelőző programokba. Ez esetben is érzékelhető az apáknak a probléma-terület iránti fokozottabb érzékenysége. A szülőknek örvendetesen nagy hányada tud az iskola és külső szervezetek együttműködéséről az egészségfejlesztés terén.

164

152

A nevelési intézmények fizikai és társas adottságai, a pedagógusok véleménye az intézmények működéséről, adottságairól társas és egészségnevelési, egészségtámogató szempontból

165

166


154

167

168

1. ANYAG ÉS MÓDSZER A minta Az óvodában és a nyolc iskolában összesen 86 (9 óvodai és 77 iskolai) pedagógus töltött ki kérdőívet. A kitöltők nemi megoszlása: 15,5% férfi (13 fő) és 84,5% nő (73 fő). Az átlagéletkor 45,0 év (SD=8,74), a férfiaké 43,08 (SD=8,41), a nőké 45,35 (SD=8,81). A pedagógusok átlagosan 22,63 (SD=10,01) éve végzik hivatásukat, míg jelenlegi oktatási intézményükben átlagosan 17,09 (SD=9,85) éve dolgoznak. Minden intézmény részéről egy vezetői kérdőív kitöltését kértük az iskola adottságaira vonatkozóan; elsődlegesen egészségvédő- és egészségfejlesztő szempontok szerint. Az alkalmazott mérőeszközök: kérdőívek Az alábbi nagyobb témaköröket kérdeztünk a pedagógusoktól:

     

A pedagógus szubjektív egészsége, egészségnevelési továbbképzése Vélemény a pedagógus közösségről és az óvoda/iskolavezetésről Óvodai/iskolai élet: diákok, pedagógusok, szülők viszonyai, problémák Tanítási módszerei (csak iskolapedagógusoktól) Vélemény az óvodáról/iskoláról, mint fizikai környezetről Vélemény az óvoda/iskola egészségfejlesztő tevékenységéről.

A vezetői kérdőívekben a következő témaköröket érintettük:

    

Az intézmény pedagógus- és diáklétszámai Az intézmény fizikai adottságai, lehetőségei Étkeztetés, sportfoglalkozások az intézményben Egészségvédelemben, egészségfejlesztésben közreműködő szakemberek intézményben Egészségvédő és egészségfejlesztő tevékenységek az intézményben.

az

Adatfeldolgozási módszerek, eredmények közlése Nagyrészt megegyezik a gyermekeknél leírtakkal, kivéve a vezetői kérdőívek kiértékelését. Ez esetben ugyanis az esetszámok nem teszik lehetővé a statisztikai elemzést, így az eredmények leírásánál kizárólag a gyakorisági eloszlásokat közli a szerző, és önmagukban nem értelmezi ezeket, csak a gyermekek, szülők és pedagógusok válaszainak tükrében. Eredmények leírása Az eredményeket a szerző a pedagógusok összmintájára vonatkozóan adja meg, valamint korcsoport szerinti bontásban is, ahol relevánsnak ítélte. Nem szerinti bontásban nem közli az adatokat, mivel a 13 férfi pedagógus túl alacsony elemszámú alminta a korrekt elemzéshez. Életkor szerint két csoportba kerültek a pedagógusok: a legfeljebb 45 évesek és az idősebbek csoportjába, mert így elegendő elemszám (47,6% vs. 52,4%) esik mindkét csoportba. Ennél részletesebb korcsoporti bontásnak nincs értelme. A statisztikai próbák azonban várhatóan kevés esetben adnak majd szignifikáns eredményt a kis minta miatt. Az eredmények értelmezésénél a szerző összehasonlítást tesz a szülők és/vagy a gyermekek adataival, ahol ugyanazokat a kérdéseket tettük fel.

155 169

170


156

171

172

2. A PEDAGÓGUSOK SZUBJEKTÍV EGÉSZSÉGE, EGÉSZSÉGNEVELÉSI TOVÁBBKÉPZÉSE A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az egészségre vonatkozóan két kérdést tettünk fel:  Ön szerint milyen az Ön egészségi állapota? (Lehetséges válaszok: Kitűnő / Jó / Megfelelő / Rossz.)  Az óvodában/iskolában végzett munkája megterheli Önt? (Lehetséges válaszok: Egyáltalán nem / Egy kicsit / Meglehetősen / Nagyon.) Az egészségnevelési továbbképzést a következő kérdésekkel vizsgáltuk:  Az elmúlt két évben részt vett-e továbbképzésen, műhelymunkán a gyermekek egészséges életvitelével kapcsolatban? (Lehetséges válaszok: Nem / Igen.)  Értékelje saját igényét több információ, továbbképzések iránt a gyermekek egészségfejlesztése területén! (Lehetséges válaszok: Egyáltalán nem érzem szükségét / Némileg szükségét érzem / Meglehetős szükségét érzem / Nagyon szükségét érzem.) EREDMÉNYEK Szubjektív egészség A pedagógusok 12,9%-a tartja egészségi állapotát kitűnőnek, míg 57,6%-uk jónak véli. Megfelelőnek tartja 27,1%-uk, míg kifejezetten rossznak 2,4%. A két korcsoport között önminősítése között nincs szignifikáns eltérés (2.1. ábra). 2.1. ábra Az önminősített egészségi állapot korcsoport szerinti bontásban a pedagógusok körében (N=83) 25-45 évesek


80

45 év felettiek

64,1 60

50,0 31,8

40 20 0

23,1 18,2 5,1

7,7 kitűnő

jó

megfelelő

0,0 rossz


A pedagógusok legnagyobb részét (54,8%) egy kissé megterheli az intézményben végzett munkája. Közel harmaduknak (32,1%) már meglehetősen, míg 2,4%-uknak nagyon megterhelő. Mindössze 10,7% állította, hogy egyáltalán nem terheli meg őt a munkája. Korcsoportos bontásban nem adódott szignifikáns eltérés. (2.2. ábra).

157 173


2.2. ábra A munkaterhelés korcsoport szerinti bontásban a pedagógusok körében (N=82)

0

45 év felettiek

51,3

40

20

25-45 évesek

58,1

60

33,3

12,8

32,6

9,3

0,0

2,6 Egyáltalán nem

Egy kicsit

Meglehetősen

Nagyon


Egészségnevelési továbbképzés A pedagógusok mintegy háromnegyede (74,1%-a) nem vett részt továbbképzésen az elmúlt két évben a gyermekek egészséges életvitelével kapcsolatban. A két korcsoportban szignifikáns eltérés volt e tekintetben: a fiatalabbaknak 84,6%-a, míg az idősebbeknek 65,9%-a nem volt továbbképzésen. Ugyanakkor 91,8%-uk valamilyen mértékben szükségét érzi ilyen jellegű továbbképzéseknek a maga számára. Azonos arányban (41,2%) gondolják, hogy némileg és meglehetősen szükség lenne erre. Sürgető szükséget hasonló arányban (9,4%) jelöltek meg a pedagógusok, mint a teljes szükségtelenséget. A két korosztály között nem volt jelentős véleménykülönbség (2.3. ábra). 2.3. ábra Továbbképzési igény gyermekek egészségnevelése terén korcsoport szerinti bontásban a pedagógusok körében (N=83) A válaszadók aránya (%)

25-45 évesek

45 év felettiek

60 47,7 35,9

40

20

46,2 34,1

10,3

0

Egyáltalán nem

11,4

7,7

6,8 Némileg

Meglehetősen

Nagyon

Mennyire érzi szükségét a gyerekek egészségével kapcsolatos továbbképzésnek

174

158

Megbeszélés Szubjektív egészség A pedagógusok mintegy 70%-a jónak vagy kitűnőnek tartja egészségét, míg a kifejezetten rossz minősítést adók aránya kevesebb, mint 3%, ami kedvező képnek tekinthető. Bár a 45 évesnél fiatalabb és idősebb korcsoportok között nem volt szignifikáns a különbség (az alacsony elemszám miatt ez nem meglepő), érdekes tendencia, hogy az idősebbek körében nagyobb százalékos arányban vannak a kitűnő egészségnek örvendők, mint a fiatalabbak között, és utóbbiak közül került ki az összes olyan válaszadó, aki rossznak minősítette egészségi állapotát. A szülők önminősített egészsége hasonló arányokat mutat, míg a három kérdezett csoport közül a gyermekek válaszai mutatják a legpozitívabb képet, ami nem meglepő és örvendetes eredmény. A pedagógusok mintegy 35%-a meglehetősen vagy nagyon megterhelőnek érzékeli munkáját és csak alig több, mint tizedüket nem nyomasztják a napi teendőik, ami nem túl kedvező mintázat. A szülők arányai hasonlóak, bár a kb. 5%-os eltérés a munkájukat nagyon megterhelőnek érzők között (a szülők aránya magasabb), az eleve alacsony %-értékek miatt meglehetősen nagy különbségnek értékelhető. A gyerekek iskolai terhelését figyelembe véve a felnőttekéhez hasonló arányban láttuk, hogy kissé nyomasztják őket iskolai teendőik. Ami lényeges és ismét örvendetes eltérés a felnőttekhez képest, hogy a gyerekek jóval nagyobb arányát (mintegy negyedét) egyáltalán nem terhelik meg iskolai feladataik. Egészségnevelési továbbképzés A pedagógusoknak meglehetősen magas aránya (négyből három) nem vett részt egészségnevelési továbbképzésen az elmúlt két évben, bár több mint 90%-uk ezt szükségesnek érzi. Ebből arra lehet következtetni, hogy a részt vettek egy része további képzés(eke)t is fontosnak tart. A fiatalabb pedagógusok kisebb arányban vettek részt továbbképzéseken, aminek több – akár ellentétes – oka is lehet. Például az, hogy fiatalabbak lévén, egyéb szakmai továbbképzéseken fontosabb részt venniük, tudásuk további gyarapítása érdekében. Az is előfordulhat azonban, hogy az ő pedagógusi képzésük során már több, modernebb ismeretet kaptak erről a területről, mint az idősebbek, akik korábban szerezték képesítésüket, vagyis az ő tudásuk kevésbé friss. Mindenesetre kortól függetlenül a pedagógusok igen nagy részének igénye van egészségfejlesztési tudása gyarapítására.

159

175

3. A PEDAGÓGUSOK VÉLEMÉNYE AZ ÓVODA/ISKOLAVEZETÉSRŐL ÉS A PEDAGÓGUS KÖZÖSSÉGRŐL A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az óvoda/iskola vezetőségének és a pedagógus közösség viszonyáról négy kérdést tettünk fel: Itt néhány állítást talál az óvoda vezetésével kapcsolatban. Kérjük, jelölje meg, mennyire ért egyet az alábbiakkal!  A vezetőség megad minden segítséget a pedagógusi/tanári munkához  A vezetőség jutalmazza a jó munkát  A vezetőség és a pedagógusok/tantestület között nincs feszültség  A vezetőség minden, az óvodát/iskolát érintő döntésben megfelelően tájékoztatja a pedagógusokat/tanári kart (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Az pedagógus közösségről az alábbi állításokat kellett véleményezniük a pedagógusoknak:  A legtöbb pedagógus/tanár szereti a munkáját  A pedagógusok/tanárok között jó a viszony  A pedagógusok/tanárok túlterheltek az óvodai feladatok miatt  Sok pedagógus/tanár bizonytalan az állásában/ jövőjében  A pedagógusok/tanárok hajlandók rendezvényeken, továbbképzéseken részt venni  A pedagógusoknak/tanároknak sok, az óvodai életet és munkát érintő ötletük van  Az iskola tanárainak magas elvárásaik vannak a diákok viselkedését illetően – csak az iskolákban kérdeztük (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) EREDMÉNYEK Az intézményi vezetés és a pedagógusok A pedagógusok 60-80%-ának pozitív a véleménye az iskola vezetéséről. Legnagyobb arányban (82,1%) azzal értettek egyet, hogy a vezetőség megad minden segítséget a pedagógusok munkájához és ugyanilyen arányban azzal is, hogy minden, az intézményt érintő döntésben megfelelően tájékoztatja a pedagógusokat. Azzal, hogy nincs feszültség a vezetőség és a pedagógusok között, a válaszadók 70,6%-a értett egyet. Legkisebb arányban (62,4%) az talált egyetértésre a pedagógusok körében, hogy a vezetőség jutalmazza a jó munkát. A két korcsoport között egy állítás esetében volt szignifikáns véleménykülönbség: a vezetőség minden segítséget megad (3.1. ábra).

176

160

3.1. ábra Az intézményi vezetés és a pedagógusok viszonyára vonatkozó állításokkal egyetértő pedagógusok aránya korcsoport szerint 45 év felettiek A vezetőség jutalmazza a jó munkát (N=83)

25-45 évesek 65,9

61,5

A vezetőség és a pedagógusok között nincs feszültség (N=83)

79,5

64,1

A vezetőség tájékoztatja a pedagógusokat az intézményi döntésekről (N=83) A vezetőség megad minden segítséget a pedagógusi munkához (N=83)

81,2

84,1 90,9

74,4 0

10 20 30 40 50 60 70 Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

80

90

100

A pedagógus közösség A pedagógusok legnagyobb arányban (84,7%) azzal értettek egyet, hogy a pedagógusoknak sok ötletük van az intézményi élettel kapcsolatban. Hasonló arányban (81,2%) vélik úgy, hogy a munkatársak hajlandók továbbképzéseken részt venni. Azzal, hogy a pedagógusok többsége szereti a munkáját, több mint háromnegyedük (78,8%) egyetértett. A pedagógusok közötti jó viszonnyal 72,9%-ban értettek egyet, míg a túlterheltséget 71,8%-ban tartják igaznak. Azt, hogy a pedagógusok közül sokan bizonytalannak látják a jövőjüket 68,2%uk gondolja. A tanárok közül 48,7% szerint vannak az iskola tanárainak magas elvárásai a diákokkal szemben.A két korcsoport véleményei az egyes állításokkal kapcsolatban nem különböztek szignifikánsan (3.2. ábra). 3.2. ábra A pedagógus közösségre vonatkozó állításokkal egyetértő pedagógusok aránya korcsoport szerint 45 év felettiek A tanároknak magas elvárásaik vannak a diákok viselkedését…

25-45 évesek

47,2 50,0

Sokan bizonytalannak látják a jövőjüket (N=83)

65,9 69,2

A pedagógusok túlterheltek (N=83)

66,7

A pedagógusok között jó a viszony (N=83)

66,7

A pedagógusok többsége szereti a munkáját (N=83)

77,3 79,5 81,8 74,4

A pedagógusok hajlandók továbbképzéseken részt venni…

84,1 76,9

A pedagógusoknak sok ötletük van az intézményi élettel…

84,1 84,6 0

10 20 30 40 50 60 Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

70

80

90

161 177

Megbeszélés Az intézményi vezetés és a pedagógusok A pedagógusok nagy többsége (a szempontoktól függően legalább kétharmada) elégedett az óvoda/iskola pedagógusokat érintő vezetői tevékenységével, ami jó munkakapcsolatra utal, ez pedig nyilván alapja a színvonalas nevelő-oktatói munkának. A legproblémásabb terület a jó munka jutalmazása. A kérdés nem specifikálta a jutalmazás jellegét. Elképzelhető, hogy a pedagógusok többsége anyagi természetű juttatásra gondolt. Ez esetben sokszor nyilván nem a vezetőség szándékán múlik a jutalmazás, hiszen a nevelési-oktatási intézmények gyakran szűkös financiális háttérrel rendelkeznek. Az idősebb pedagógusok, több mint 90%-a véli úgy, hogy a vezetőség minden segítséget megad a munkához, míg a fiatalabbaknak mindössze háromnegyede vélekedik így. E mögött az az egyszerű ok is lehet, hogy az intézményi vezetőség tagjai valószínűleg közelebb állnak korosztályban az idősebb pedagógusokhoz, így korukból adódóan talán inkább megértik egymást. A pedagógus közösség A nevelőknek általában kedvező a véleményük, ugyanakkor a negatív állításokkal is egyetértett a többség. A magas kreativitás színvonalas pedagógusi munkára utal. Ezt támasztja alá továbbtanulási hajlandóság/igény magas aránya is. Sajnálatos, hogy igen általános vélemény a pedagógusok túlterheltsége és a bizonytalan jövő érzete is. Ez arra utal, hogy bár a nagy többség kreatív, szereti a munkáját, szívesen képzi magát, jó kollegiális viszonyokat ápol, de pszichés és fizikai nehézségek mellett vagy ellenére jellemző ez rájuk. Kisebbségben voltak azok a válaszadók, akik szerint az iskola tanárainak magas elvárásai vannak a diákok viselkedését illetően. A fentebb elemzett válaszokból az derült ki, hogy a pedagógusoknak önmagukkal szemben magas elvárásaik vannak, ebből valószínűsíthető lenne, hogy a diákokkal szemben is – az ő érdekükben. Talán a kérdést sokan félreértelmezték és túl magas, esetleg irreális elvárásokra gondoltak válaszadás közben. A szerzőben másik magyarázatként felvetődik a nagyfokú (talán túlzott?) tolerancia jelenléte is.

178

162

4. A PEDAGÓGUSOK VÉLEMÉNYE AZ ÓVODAI/ISKOLAI ÉLETRŐL:

DIÁKOK, PEDAGÓGUSOK, SZÜLŐK VISZONYAI

FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK A diákok autonómiájáról és iskolai életben való részvételéről 6 állítást véleményeztek a válaszadók, melyek közül az első négy a diákok kérdőívében is szerepelt:  Az iskolában a diákok részt vesznek a rendszabályok kialakításában.  Az iskolai rendszabályok megfelelőek.  A diákok többsége jól érzi magát az iskolában.  A diákok többsége biztonságban érzi magát az iskolában.  A diákok aktívak iskolai események szervezésében.  A diákok jelzik, miről szeretnének hallani az egészség témakörében az (osztályfőnöki) órák keretében. (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Ezeket a kérdéseket értelemszerűen csak a tanároknak tettük fel. Az iskola-skála értéke 6-30 között mozoghat, a Cronbach-α értéke megfelelőnek bizonyult: 0,74. A tanár-diák viszonyról ugyanazt a négy állítást kellett véleményezniük a tanároknak, mint a gyerekeknek. A skála értéke 4-16 között mozoghat, konzisztenciája megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α=0,81). A szülők és az intézmény együttműködéséről ugyanazt az öt állítást értékelték a pedagógusok, mint a szülők. A skála értéke 4-20 között lehet, konzisztenciája megfelelőnek bizonyult (Cronbach-α=0,72). Az iskolai élet problémáiról ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, mint a szülőknek, de a válaszlehetőségek között értelemszerűen nem szerepelt a „Nincs róla információm” opció. Ezeket természetesen csak az iskolákban kérdeztük. EREDMÉNYEK A diákok és az iskola, részvétel az iskolai életben, tanár-diák viszony A tanárok legnagyobb arányban (96,1%) azzal értettek egyet, hogy a diákok az iskolában biztonságban érzik magukat. Több mint 90%-uk azzal is egyetértett, hogy a gyerekek jól érzik magukat az iskolában. Több mint 80%-uk szerint az iskolai rendszabályok megfelelőek. A tanároknak 59,2%-a véli úgy, hogy a diákok részt vesznek az iskolai rendszabályok kialakításában. Kisebbségben vannak azok a tanárok, akik úgy gondolják, hogy a diákok aktívak az iskolai élet szervezésében (48,7%), és hogy a diákok jelzik, miről szeretnének hallani az órákon az egészség témakörében (43,4%). A két korcsoport között egyik állítás esetében sem adódott szignifikáns véleménykülönbség (4.1. ábra).

163 179

4.1. ábra A diákok iskolához való viszonyulására vonatkozó állításokkal egyetértő tanár aránya korcsoport szerint. 45 év felettiek A diákok jelzik, hogy miről szeretnének hallani az órákon az egészség témekörében (N=74)

36,8

A diákok aktívak az iskolai élet szervezésében (N=74)

50,0 47,2


25-45 évesek

52,6 55,3

63,9


80,6

84,2 94,4

A diákok jól érzik magukat az iskolában (N=74)

86,8

A diákok biztonságban érzik magukat az iskolában (N=74)

92,1 0

10 20 30 40 50 60 70 80 Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

90

100,0

100

110

Az iskola-skála (értéke 6 és 30 között mozoghat) összességében méri, hogy a tanárok hogyan látják a diákokat az iskolában. Minél magasabb a pontszám, annál pozitívabb a vélemény. A teljes mintában a skála átlaga 23,24 (SD=2,86), a két tanári korcsoport skála középértéke nem tér el egymástól szignifikánsan. A tanárokra vonatkozó négy állítás közül a tanárok azzal értettek legnagyobb arányban egyet (93,4%-ban), hogy ha a tanulóknak külön segítségre van szükségük, azt megkapják tanáraiktól. Tíz tanárból mintegy kilenc (89,5%) gondolja úgy: a tanárokat érdekli, hogy milyen a diákok egyénisége. Nagy arányban (85,5%) azzal is egyetértettek, hogy a tanárok ösztönzik a diákokat véleményük elmondására. legkisebb, de még mindig magas arányban (84,2%) vélik úgy a pedagógusok, hogy a tanárok igazságosan bánnak a gyerekekkel. A korcsoportok között egyik állítás esetében sem látunk szignifikáns eltérést (4.2. ábra). 4.2. ábra A tanárok és diákok viszonyára vonatkozó állításokkal egyetértő tanárok aránya korcsoport szerint 45 év felettiek

25-45 évesek 80,6

A tanárok igazságosan bánnak a diákokkal (N=74)

89,5

A tanárok ösztönzik a diákokat, hogy elmondják a véleményüket (N=74)

83,3

A tanárokat érdekli, milyen a diákok egyénisége (N=74)

88,9 91,2

Ha külön segítségre van szüksége a diáknak, megkapja tanáraitól (N=74)

88,9 0

180

89,5

10 20 30 40 50 60 70 Az egyes állításokkal egyetértők aránya (%)

80

90

97,4 100

164

A tanárokra vonatkozó tételek összeadásával létrehozott skála a tanárok általános megítélését fejezi ki. A skálán elért magasabb pontszám (értéke 4 és 20 között lehet) a tanárok kedvezőbb megítélésére utal. A tanárok szerinti skálaátlag 17,14 (SD=2,11), és a két korcsoport között nem különbözik jelentősen. Az intézmény és a szülők együttműködése A pedagógusok közül legtöbben (84,5%) azzal értettek egyet, hogy a szülőket az intézmény bevonja a fontos döntésekbe. Jóval kisebb arányban (69,0%) gondolják úgy, hogy az intézmény lehetőséget teremt a szülőknek arra, hogy véleményt mondjanak az ott folyó munkáról és a pedagógusokról. A többi állítással a pedagógusoknak már csak kisebb hányada értett egyet. Sorrendben: a szülők többsége hajlandó együttműködni az intézménnyel (47,6%), van elég szülő, aki segít az intézményi események szervezésében (46,4%), a szülők többsége hajlandó bemenni az iskolába a tanárokkal beszélni (42,7%). Az idősebb pedagógusok szignifikánsan nagyobb arányban gondolják, hogy a szülők együttműködnek az intézménnyel, mint a fiatalabbak (4.3. ábra). A többi állítás esetében nem volt szignifikáns véleménykülönbség a két csoport között. 4.3. ábra A szülők és az iskola együttműködésére vonatkozó állításokkal egyetértő pedagógusok aránya korcsoport szerint 45 év felettiek A szülők bemennek az iskolába a tanárokkal beszélni (N=73)

37,8

Elég szülő segít a rendezvényekben (N=82)

36,8

A szülők együttműködnek a pedagógusokkal (N=82)

36,8

25-45 évesek

47,2 56,8 59,1

Az óvoda/iskola lehetőséget ad az intézményi munka véleményezésére (N=82)

70,5 68,4

A szülőket bevonják a döntésekbe (N=82)

90,9

78,9 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100


A szülői bevonódás skála (értéke 5-25 között lehet) átlaga a pedagógusok véleménye alapján 18,12 (SD=2,86). Az idősebb pedagógusok szignifikánsan pozitívabban (M=18,89; SD=2,72) vélekedtek a szülőkről, mint a 25-45 évesek (M=17,43; SD=2,89). Az iskolai élet problémái A pedagógusok legnagyobb arányban (92,0%) a diákok érdektelenségét és diákok közti szóbeli konfliktust, verekedést tekintik valamilyen szinten problémának. Ezt követi gyakoriságban az „egyéb” kategóriában megjelölt problémák összessége (87,5%). Azonban erre a kérdésre mindössze nyolc tanár válaszolt. A további sorrend: iskolakerülés (79,7%), dohányzás (69,3%), lopás (68,0%), diákok egymás közti fizikai, lelki zaklatása (66,7%), osztálytermi zavargások (65,3%), vandalizmus (61,3%), iskolai dolgozók szóbeli fenyegetése (18,9%), alkoholfogyasztás (16,0%), veszélyes eszközök birtoklása (13,3%), kábítószerfogyasztás (9,3%), iskolai dolgozók testi fenyegetése (6,7%). 165 181

Az „egyéb” kategóriát kivéve a fenti jelenségeket problémának érző pedagógusok jóval nagyobb hányada tartja nem túl súlyos gondnak az adott problémát, mint amennyien komoly gondnak látják (4.4. ábra). Az „egyéb” kategória a válaszadók rendkívül alacsony száma miatt nem szerepel az ábrán, mert félrevezető. 4.4. ábra Az iskolai jelenségeket problémának és komoly problémának gondoló tanárok arányai Létező, de nem komoly probléma Iskolai dolgozók testi fenyegetése (N=75)

1,3

Drogfogyasztás (N=75)

5,3 4,0

Veszélyes tárgyak birtoklása (N=75)

5,3

Italozás (N=75)

8,0 10,7

5,3

Iskolai dolgozók szóbeli fenyegetése (N=74)

16,2

2,7

Vandalizmus (N=75)

46,7

14,7

Osztálytermi zavargások (N=75)

50,7

14,7

Diákokegymás közti zaklatása (N=75)

54,7

12,0

Lopás (N=75)

Komoly probléma

5,3

60,0

8,0

Dohányzás (N=75)

49,3

20,0

Iskolakerülés (N=74)

56,8

23,0

Diákok közti szóbeli konfliktus, verekedés (N=75)

81,3

10,7

Diákok érdektelensége (N=75)

54,7

37,3 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

A jelenséget problémának tartók aránya (%)

Az idősebb és fiatalabb korcsoportok véleményei nem különböztek egymástól jelentősen.

182

166

Megbeszélés A diákok és az iskola, részvétel az iskolai életben, tanár-diák viszony A tanárok nagyobb része egyetért azzal, hogy a diákok megfelelő rendszabályok között, jól és biztonságban érzik magukat az iskolában. Ugyanakkor kisebbségben vannak azok, akik szerint a diákok aktívak az iskolai élet nem közvetlenül tanuláshoz kapcsolódó dolgaiban. Ez arra utal, hogy a tanárok elégedettebbek az iskolai életnek olyan jellemzőivel, amelyek nem vagy nem csak a diákokon múlnak, mint azokkal, amelyek leginkább a tanulóktól függenek. Az iskola-skála átlagértéke (23 fölött) jóval magasabb a skála középértékénél (18), vagyis a tanárok összességében nagyon kedvezőnek látják a diák-életet az iskolában. A szülők nagyobb része szintén egyetértett azzal, hogy gyermekeik biztonságban és jól érzik magukat az iskolában, a rendszabályok megfelelőek és a diákok részt vesznek azok kialakításában. Az egyetértési arányok sorrendje is megegyezik a pedagógusokéval, azonban ezek az arányok a pedagógusoknál magasabbak. Kivétel ez alól a sorrend utolsó tagja: a diákok részvétele a rendszabályok kialakításában, mert ez esetben mindkét fél mintegy 60%-ban értett egyet. A diákok (5-12. évfolyamosok) válaszai azonban meglehetősen eltérnek a felnőttekétől és jóval kevésbé pozitívak. Ugyan a legnagyobb arányban ők is azzal értettek egyet, hogy biztonságban érzik magukat az iskolában, de mintegy 20-30%-kal kevesebben. A mindhárom válaszadó félnél feltett kérdéseket figyelembe véve az egyetértési sorrendben a diákok válaszai között az iskolai rendszabályok megfelelősége következik, de már csak valamivel több mint felük értett egyet ezzel az állítással. Abban, hogy ők maguk jól érzik magukat az iskolában, messze elmarad az egyetértési arány a felnőtteké mögött: az 50%-ot sem éri el. Továbbá a diákok nagy többsége (több mint kétharmada) nem ért egyet egyértelműen azzal, hogy a diákok részt vesznek az iskolai rendszabályok kialakításában. Ez utóbbi esetben adódott a legnagyobb eltérés a felnőttek és gyerekek válaszai között. A gyerekek korcsoportonkénti válaszai ráadásul jelentősen eltérnek egymástól: az összátlag mintegy 30%-os egyetértési arányán belül éppen a középiskolások értékei alacsonyabbak, azoké, akik korukból adódóan a leginkább kompetensek az iskolai rendszabályok kialakításában való részvételben. Az adatok értékelésénél persze szem előtt kell tartanunk a nagykamaszokra jellemző erős kritikai hajlamot a felnőtt világgal szemben, valamint a szabályok megszabta határok feszegetését. Ugyanakkor a pedagógusok kritikai hajlama is megmutatkozik, hiszen éppen a diák-aktivitást értékelték legkevésbé pozitívan. Összességében a felnőttek – és különösen a pedagógusok – jóval kedvezőbben látják a diákok helyzetét az iskolában, mint ők maguk. A tanár-diák viszonyt a pedagógusok rendkívül pozitívan értékelték: a legalacsonyabb egyetértési hányad is meghaladja a 80%-ot, így a skála tanári átlaga (17 fölött) is jóval magasabb a középértéknél (12). Nem meglepő módon a diákok véleménye jóval kevésbé kedvező, de összességében pozitívnak mondható, hiszen az ő skála-átlaguk (13 fölött) is meghaladja a középértéket. Továbbá a diákok is ugyanazzal az állítással értettek legmagasabb arányban egyet, mint tanáraik: ha külön segítségre van szükségük a tanároktól, megkapják tőlük (a diákoknak azonban több mint 30%-kal kisebb hányada értett csak egyet ezzel egyértelműen). A tanárok sorrendben azzal értettek második legnagyobb arányban egyet, hogy érdekli őket a diákok személyisége, míg az érintetteknél ez az állítás talált a legkevésbé egyetértésre a négy közül. Mindebből talán azt lehet leszűrni, hogy a diákok leginkább a segítségnyújtást érzékelik tanáraik részéről (ami legnagyobb részben nyilván tanulási kötelezettségeikkel kapcsolatos), míg legkevésbé a tanár-diák viszonynak egy olyan aspektusát, amely messze túlmutat a 167 183

pedagógus elsődleges feladatán, bár rendkívül fontos tényező az oktató és egészségnevelő tevékenységben. A szülők és az intézmény együttműködéséről összességében (a skálaátlag meghaladja a 18-at, míg a középérték 15), szintén pozitívan vélekednek a pedagógusok, bár jóval kedvezőbbnek ítélték az intézmény megnyilvánulásait, mint a szülőkét. A fiatalabb pedagógusok az idősebbeknél még kritikusabbak a szülőkkel szemben. A szülők válaszai ezzel némiképp ellentétesek: ők a saját szerepüket ítélték pozitívabbnak, ugyanakkor kevésbé kritikusak a pedagógusokkal, mint fordítva. A pedagógusok ugyanis a szülők szerepét csak kisebbségben értékelték egyértelműen kedvezően, míg a szülők legalacsonyabb egyetértési aránya (a szülők intézményi és pedagógusi munkával kapcsolatos vélemény-nyilvánítási lehetőségéről) is meghaladta a 60%-ot. Ennek az eredménynek az értelmezésénél azonban figyelembe kell vennünk, hogy a válaszoló szülők mintája szelektált, hiszen a kérdőív kitöltése is bizonyítja együttműködési hajlandóságukat gyermekük nevelési intézményével, míg a nem válaszoló szülők talán kevésbé aktívak vagy kevésbé vannak jó véleménnyel a nevelési intézmény irányában. A pedagógusok azonban nyilván az intézménybe járó gyermekek szüleit összességében vették figyelembe, többek között így alakulhatott ki az eltérő mintázat a két válaszadó csoport véleménye között. Az iskolai élet problémái A tanárok nagyobb hányada a 13 felsorolt jelenség (a válaszadók rendkívül alacsony száma miatt figyelmen kívül hagyva az „egyéb” kategóriát), mintegy felét iskolájában valamilyen szinten létező problémának gondolja. Véleményük szerint a diákok társas és iskolai kötelességekkel kapcsolatos viselkedésével vannak a legnagyobb gondok (érdektelenség, kortársak közötti konfliktus, iskolakerülés, zaklatás, lopás, zavargások). A szerfogyasztás és az erőszakos megnyilvánulások (vandalizmus, veszélyes tárgyak birtoklása, iskolai dolgozók fenyegetése) a tanárok kisebb hányada szerint okoz nehézséget. Kivétel ez alól az iskolai dohányzás, melyet a pedagógusok mintegy 70%-a problémának lát. Bármely probléma esetében azonban alacsonyabb (majdnem minden esetben jóval alacsonyabb) azoknak az aránya, akik komoly gondnak látják az adott jelenséget. Összehasonlítva a szülők válaszaival az eredményeket, a problémák súlyának egymáshoz viszonyított arányai nagyon hasonlóak: vagyis a problémás területek sorrendje hasonló, ugyanis a szülők is a társas viselkedés problémáit érzik nagyobb súlyúnak, míg az erőszak és a szerfogyasztás szerintük is kevésbé problémás jelenségek. Ugyanakkor jelentős aránybeli különbségek láthatók a szülők és pedagógusok véleménye között: a szülők jóval borúlátóbbak a tanároknál. Ugyan a diákok érdektelenségét és a közöttük előforduló iskolai konfliktusokat magasabb, az iskolakerülést hasonló arányban értékelték problémának utóbbiak, a többi problémát a szülők jóval komolyabbnak látják a pedagógusoknál. Ez megmutatkozik nemcsak a probléma-érzékelés össz-arányában, hanem abban is, hogy a pedagógusokkal ellentétben a szülők szinte minden jelenséget nagyobb arányban gondolnak komoly gondnak, mint kis súlyúnak. Különösen igaz ez a szerfogyasztásra és az erőszakos megnyilvánulásokra. Ennek magyarázata lehet az, hogy a válaszadó szülők talán aggódóbbak az átlagosnál (éppen az gyermekük iskolai élete iránti érzékenyebb voltuk miatt), illetve – mivel a médiumokból nagyon sok negatív információ árasztja el a közvéleményt ezekben a témakörökben – talán kevésbé tudják reálisan megítélni a problémákat, azok súlyát, mint a pedagógusok, akik fizikailag is jelen vannak a diákok iskolai életében. Az mindenesetre örvendetes tény, hogy a pedagógusoknak csak igen alacsony hányada látja iskolájában problémának az olyan rendkívül kedvezőtlen jelenségeket, mint iskolai szerfogyasztás és erőszak, különösen pedig az iskolai dolgozók irányában megnyilvánuló agresszió.

184

168

5. TANÍTÁSI MÓDSZEREK A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Öt kérdést tettünk fel e témakörben – értelemszerűen csak a tanároknak. Milyen gyakran használja az alábbi módszereket a tanítás során?  Kiscsoportos munka  Frontális tanítás  Beszélgetés – interaktív módszerek  Multimédiás eszközök felhasználása  Diákok szerepeltetése (Lehetséges válaszok: Rendszeresen / Néha / Ritkán / Soha.) EREDMÉNYEK A pedagógusok legnagyobb arányban (85,5%-ban) a frontális oktatást alkalmazzák rendszeresen. Interaktív módszereket a tanárok háromnegyede használ gyakran, míg közel kétharmaduk a diákokat is rendszeresen szerepelteti. Mintegy 60%-uk dolgozik gyakran multimédiás eszközökkel. A kiscsoportos munkát alkalmazzák legkevesebben: 41,3%. Minden módszernél alacsony volt a ritkán használók aránya (5.1. ábra), míg a „soha” választ egyik módszernél sem jelölte meg egy válaszadó sem. (5.1. ábra) Tanítási módszerek alkalmazási gyakoriságai a tanárok körében Ritkán

Adott tanítási módszer alkalmazási gyakorisága (%)

100% 80%

41,3

60,5

60% 40%

85,5

Rendszeresen

64,5

75,0

44,0

20% 0%

Néha

14,7

Kiscsoportos (N=75)

3,9

10,5

Frontális (N=76)

5,3

19,7

Interaktív (N=76)

Tanítási módszer

28,9 10,5

30,3 5,3

Multimédia (N=76) Diákok szerepeltetése (N=76)

A két korcsoport között egyik módszer esetében sem volt szignifikáns eltérés.

169 185

Megbeszélés A tanárok leggyakrabban a hagyományos frontális oktatási módszert alkalmazzák. Nagy többségük azonban mind interaktív, mind a diákok szereplését preferáló módszereket is rendszeresen alkalmaz, valamint ugyanez igaz a multimédiás eszközök használatára a tanítás során. A kiscsoportos munka az, amelyet kevesebb mint felük alkalmaz rendszeresen, de minden tanítási módszerre jellemző, hogy a pedagógusok nagy többsége (80-90%-a) legalább néha használja és olyan pedagógus nem akadt, aki bármely módszert egyáltalán nem használná. Ez alapján elmondható, hogy a válaszoló tanárok változatos tanítási módszerekkel dolgoznak, bár dominál a frontális oktatás, ami a leghagyományosabb, de nem feltétlenül a leghatékonyabb módszer.

186

170

6. A PEDAGÓGUSOK VÉLEMÉNYE AZ INTÉZMÉNY FIZIKAI ADOTTSÁGAIRÓL, ELLENŐRZÉSÉRŐL A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az óvodai/iskolai környezetre vonatkozóan az alábbi állítások véleményezését kértük:  Az óvoda/iskola épülete felújításra szorul, hogy megfelelően biztonságos legyen  A(z) csoportszobák/ osztálytermek felszereltsége, minősége megfelelő (pl. bútorok, játékok/tábla, világítás)  A szellőzető és fűtési rendszer megfelelően működik (Lehetséges válaszok: Teljesen egyetértek / Egyetértek / Részben egyetértek, részben nem / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet.) Az iskolai helyiségek ellenőrzéséről négy kérdést tettünk fel a tanároknak: Ön szerint az iskolában a tanárok milyen gyakran ellenőrzik az alábbi helyiségeket?  Folyosók és közös helyiségek tanítás alatt és szünetben  Mosdók  Iskolaudvar  Bejárat (Lehetséges válaszok: Rendszeresen / Rendszeresen, de nem elég körültekintően / Ritkán vagy nem ellenőrzik). EREDMÉNYEK Intézményi környezet A pedagógusok legnagyobb többségben (69,8%) azzal értettek egyet, hogy az intézmény épülete felújításra szorul, hogy megfelelően biztonságos legyen. A szobák/termek felszereltségével is a pedagógusoknak csak kisebb hányada (48,8%) elégedett, míg a szellőztető és fűtési rendszer működése csak 29,1%-uk szerint megfelelő. A két korcsoport között a felújítás szükségessége tekintetében volt szignifikáns véleménykülönbség: az idősebbek nagyobb arányban értenek egyet ezzel az állítással, mint a fiatalabbak (6.1. ábra). 6.1. ábra Az intézményi környezetre vonatkozó állításokkal egyetértő pedagógusok aránya korcsoport szerint 45 év felettiek

25-45 évesek

29,5 30,0

A szellőztető és fűtési rendszer megfelelő (N=84) Csoportszobák, osztálytermek felszereltsége megfelelő (N=84)

50,0 50,0 76,5

Intézmény épülete felújításra szorul (N=84)

57,5 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90


171 187

Az iskolai helyiségek ellenőrzése A tanárok legnagyobb hányada – közel 80%-a – szerint a folyosókat és közös helyiségeket ellenőrzik rendszeresen. Hasonló arányban igaz ez a bejáratra (77,9%) és az iskolaudvarra (76,6%). Legkevésbé a mosdókra jellemző a rendszeres ellenőrzés: a pedagógusoknak mintegy fele vélekedik úgy, hogy ez megtörténik. A ritka ellenőrzés, vagy annak hiánya a legkevésbé jellemző bármely helyiség esetében (6.2. ábra). 6.2. ábra Az iskolai helyiségek ellenőrzésének gyakorisága a pedagógusok szerint Ritkán vagy nem ellenőrzik

Rendszeresen, de nem elég körültekintően

Rendszeresen

Adott helyiség ellenőrzési gyakorisága (%)

100% 80%

50,6 79,2

60% 40%

32,5

20% 0%

77,9

76,6

3,9

16,9

Folyosók, közös helyiségek (N=77)

16,9

Mosdók (N=77)

6,5

16,9

18,2 3,9

Iskolaudvar (N=77)

Bejárat (N=77)

Iskolai helyiségek

A két korcsoport véleménye egyik esetben sem tért el szignifikánsan.

188

172

Megbeszélés Intézményi környezet A pedagógusok nagy része a nevelési-oktatási intézmény műszaki állapotával nem elégedett, mintegy 70%-uk elégtelennek tartja a fűtési-szellőztetési rendszert és az épület biztonságosságát. Kevesebb, mint felük értékelte a csoportszobák, osztálytermek felszereltségét megfelelőnek. A szülők az épületek biztonságosságát és a szobák/termek felszereltségét kedvezőbben ítélték meg, mint a pedagógusok. Nekik azonban valószínűleg nincs akkora rálátásuk az ilyen jellegű problémákra, hiszen jóval kevesebbet tartózkodnak és nem dolgoznak az adott épületben. Mindenesetre mindkét fél véleményét figyelembe véve úgy tűnik, hogy a nevelésioktatási intézmények épületei korszerűsítésre szorulnak. Az iskolai helyiségek ellenőrzése Az iskola egyes helyiségeit a pedagógusok bevallása szerint többnyire lelkiismeretesen ellenőrzik a tanárok. A mosdók esetében jellemző ez a legkevésbé, nyilván ennek intimitási okai is vannak. Az iskola legfrekventáltabb területeit azonban a tanárok nagy többsége szerint rendszeresen ellenőrzik.

173 189

7. A PEDAGÓGUSOK VÉLEMÉNYE AZ ÓVODAI, ISKOLAI EGÉSZSÉGFEJLESZTÉSI TEVÉKENYSÉGRŐL A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az egészségfejlesztés egészéről egy kérdést tettünk fel, ez megegyezett a szülőkével. A pedagógusi kompetenciát az egészségfejlesztés terén szintén egy kérdéssel vizsgáltuk:  Pedagógusként/tanárként hogy látja Ön saját kompetenciáját az óvodai/iskolai egészségnevelésben? (Mennyi figyelmet fordítanak az Ön véleményére az óvodai/iskolai egészségnevelési tevékenységét illetően?) (Lehetséges válaszok: Nagyon jó / Jó / Megfelelő / Nem megfelelő.) EREDMÉNYEK Az iskolai egészségnevelő tevékenységet egészében a pedagógusok 73,3%-a megfelelőnek tartja, míg 26,7%-uk hiányosnak értékelte. Túlhangsúlyozottnak vagy nem megfelelőnek egyik pedagógus sem gondolja intézménye egészségfejlesztő munkáját. A saját kompetenciáját a pedagógusok legnagyobb arányban (48,8%) jónak látják, míg valamivel kisebb hányaduk (43,0%) megfelelőnek tartja. Mindössze 5,8%-uk érzi nagyon jónak és 2,3%-uk nem megfelelőnek. A korcsoportok között egyik kérdésben sem adódott szignifikáns véleményeltérés.

190

174

Megbeszélés A pedagógusok igen pozitívan értékelték intézményük egészségnevelő tevékenységét: közel háromnegyedük megfelelőnek tartja, míg mindössze alig több mint negyedük lát e téren hiányosságokat. Túlzottnak vagy nem megfelelőnek egyik válaszadó sem gondolja az ezen a területen folyó munkát. A szülők hasonlóan, bár kissé kevésbé pozitívan vélekedtek ugyanerről a kérdésről. Körükben is 75% körüli a megfelelőnek tartók hányada. Hiányosnak mintegy 10%-kal kevesebben tartják, mint a pedagógusok, így ezen a kb. 10% különbségen a túlhangsúlyozottnak és elégtelennek tartók osztoznak, nagyobb arányban az előbbiek. Az elégtelennek tartók aránya elenyésző. Összességében tehát elmondható, hogy az intézményi egészségnevelési tevékenységgel mind a szülők, mind a pedagógusok nagyrészt elégedettek, ami kedvező képnek tekinthető. A pedagógusok több mint 97%-a megfelelőnek, jónak vagy nagyon jónak tartja saját kompetenciáját is az intézmény e téren megvalósuló aktivitásában, vagyis közel minden nevelő-oktató úgy érzi, hogy az ő véleményére is számítanak az intézményi egészségnevelés és egészségfejlesztés kérdésében.

175 191

8. AZ INTÉZMÉNYEK VEZETŐITŐL KAPOTT VÁLASZOK EREDMÉNYEI Az intézmények pedagógus- és diáklétszámai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK

 Hány gyermek jár, és hány pedagógus dolgozik az intézménybe(n)?  Körülbelül hány gyermek él hátrányos helyzetű (alacsony társadalmi-gazdasági

helyzetű családban)? (Lehetséges válaszok: Majdnem minden gyermek / Több, mint a gyermekek fele / Körülbelül a gyermekek fele / Kevesebb, mint a gyermekek fele / Majdnem senki, senki.)

EREDMÉNYEK Az intézmények között kis és nagy létszámú egyaránt akad: a lányok létszáma 32 és 391 közötti, a fiúké 37 és 587 közötti (összességében 69 és 978 a két szélsőérték). A pedagógus létszám ennek megfelelően szintén széles határok között mozog: a nőké 13 és 48 közötti, a férfiaké 0 és 23 közötti (összességében 16 és 71 a két szélsőérték). Az intézmények kétharmadában (6) a beiratkozott a gyermekek kevesebb, mint fele él hátrányos körülmények között. További egy-egy iskolában több mint a gyermekek fele, illetve körülbelül fele él hátrányos helyzetű családban, míg egy iskolába nem jár, vagy elenyésző számban jár ilyen körülmények között élő diák.

Az intézmények fizikai adottságai A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az intézmény saját területén meglévő lehetőségekről az alábbi kérdést tettük fel: Az Ön óvodája/iskolája az alábbi szolgáltatások közül melyekkel rendelkezik?  Tornaterem  Óvoda/iskolaudvar  Ebédlő  Mosdók, mellékhelyiségek  Speciális tantermek (pl. fizika/kémia labor) (csak az iskoláktól kérdeztük)  Védőnői rendelő helyiség  (Iskola)orvosi rendelő  Elsősegély felszerelés  Gyógyszeres doboz (Lehetséges válaszok: Megfelelően felszerelt és/vagy jó állapotú / Rendelkezésre áll, de nem megfelelően felszerelt és/vagy felújításra szorul / Nem áll rendelkezésre.)

192

176

Az intézményen kívüli mozgásos lehetőségekről szintén volt egy kérdésünk: A tornatermen és óvoda/iskolaudvaron kívül van-e az óvodának/iskolának lehetősége az alábbi létesítmények, területek használatára testnevelés foglalkozás/óra, játék, sportszakkör, szabadidő-eltöltés céljából?  Futballpálya (csak az iskoláktól kérdeztük)  Kézi/kosárlabdapálya (csak az iskoláktól kérdeztük)  Teniszpálya (csak az iskoláktól kérdeztük)  Atlétika pálya (csak az iskoláktól kérdeztük)  Uszoda  Játszótér  Erdő, park, zöld terület  Vízpart  Egyéb, éspedig (Lehetséges válaszok: Van / Nincs.) EREDMÉNYEK Minden intézményben van tornaterem. Hat iskolában és az óvodában azonban nem megfelelően felszerelt és/vagy felújításra szorul, míg csak két iskolában tartja az iskolavezetés megfelelő állapotúnak. Szintén minden intézményben van udvar. Öt iskolában megfelelő állapotú, míg háromban és az óvodában nem megfelelő. Ebédlő az óvodában nincs. Öt iskolában megfelelő, míg háromban fejlesztésre szorul az étkezőhelyiség. A mosdók és mellékhelyiségek négy iskolában és az óvodában megfelelőek és négyben nem. Megfelelően felszerelt speciális tantermek három iskolában találhatók, háromban nem megfelelőek, és két iskolában egyáltalán nincsenek ilyen termek. Megfelelő védőnői rendelő mindössze két iskolában található. Két iskolában és az óvodában ugyan van, de fejlesztést igényel, míg négy iskolában nincs ilyen helyiség. Az orvosi rendelőkkel hasonló a helyzet: két iskolában nem hagy kívánnivalót maga után, négy iskolában van, de nem megfelelő, és további két iskolában, illetve az óvodában nincsen. Az óvodában megfelelő elsősegély felszerelés és gyógyszeres doboz rendelkezésre áll. Az iskolák közül ugyanez négyről, illetve háromról mondható el. Három iskolában van hiányos elsősegély felszerelés és kettőben hiányos gyógyszeres doboz. Egy iskolában egyáltalán nincs elsősegély felszerelés és háromban gyógyszeres doboz. A sportlétesítmények elérhetőségének tekintetében leginkább a kézi/kosárlabda pályák használatára van lehetőség: hat iskola jelezte ezt. Uszoda öt intézmény (köztük az óvoda), futballpálya négy és atlétika pálya három iskola számára áll rendelkezésre. Igénybe vehető teniszpálya nincs egyik iskola közelében sem. Minden intézmény környezetében van valamilyen zöldterület, míg játszótér hat közelében (köztük az óvodáéban) található. Vízpart három iskola és az óvoda közelében van, míg az óvoda és egy iskola valamilyen további létesítményt vagy területet is megjelölt, melyet használni tudnak az oda járó gyerekek mozgásos tevékenységekre.

177 193

Étkeztetés, sportfoglalkozások az intézményben A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az óvodának és az iskoláknak eltérő kérdéseket tettünk fel. Óvoda Milyen gyakran kerülnek az következő ételek, italok az asztalra az óvodai étkezések alkalmával?  Gyümölcs  Zöldségfélék  Tej, tejtermékek  Teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér, péksütemény, gabonapelyhek  Hal  Édességek (cukorka, csokoládé, sütemények, stb.)  Édes üdítőitalok (Lehetséges válaszok: Soha / Ritkábban, mint hetente / Hetente / Hetente 2-4 napon / Minden nap egyszer / Minden nap többször is.)  Gyümölcsök és zöldségfélék mely forrásból származnak az étkezésekhez? (Lehetséges válaszok: Közétkeztetésből / Szülők biztosítják / Termelőtől szerzik be térítés ellenében / Termelőtől, támogatásként / Egyéb, éspedig.)  Édességek, üdítőitalok mely forrásból származnak az étkezésekhez? (Lehetséges válaszok: Közétkeztetésből / Szülők biztosítják / Egyéb, éspedig.) Iskolák Az iskolai étkeztetési szolgáltatásokat a diákok mekkora hányada veszi igénybe?  Reggeli/tízórai  Ebéd  Uzsonna  Hogyan alakították ki az iskolai büfé kínálatát? (Lehetséges válaszok: Nincs büfé az iskolában / A szolgáltatóra bízzák / Szóbeli megállapodás alapján az egészséges táplálkozás irányelveinek figyelembe vételével / Írásbeli megállapodás alapján az egészséges táplálkozás irányelveinek figyelembe vételével.) Sportolási lehetőségekről három kérdés szerepelt a kérdőívben:  Hányféle sportszakkör működik az iskolában?  A diákoknak mekkora hányada sportol az iskolai szakkörökben?  Szervez-e az iskola diák sportversenyeket? (Lehetséges válaszok: Nem / Igen, időnként szervez / Igen, rendszeresen szervez.) EREDMÉNYEK Óvoda Leggyakrabban (naponta egyszer) zöldségfélék szerepelnek az étlapon a felsorolt ételfajták közül. Gyümölcsöket, tejtermékeket és teljes kiőrlésű lisztből készült termékeket hetente 2-4 napon kapnak a gyermekek, míg halat és édességeket ritkábban, mint hetente. Édes üdítőitalokat az óvodában egyáltalán nem kapnak az oda járó gyermekek.

194

178

Mind a zöldségeket, gyümölcsöket, mind az édességeket kétféle forrásból biztosítja az óvoda: a közétkeztetésből és a szülőktől. Iskolák Az iskolai közétkeztetésben részt vevő gyermekek aránya tág határok között mozog. A reggelit vagy tízórait kapó diákok aránya 0%-tól 74%-ig terjed, az uzsonnázóké 0% és 62% közé esik. Legnagyobb arányban (7%-tól 100%-ig) ebédet fogyasztanak a tanulók. Átlagosan tehát a diákoknak közel harmada (30,6%) reggelizik/tízóraizik, 62,0%-a ebédel és 28,5%-a uzsonnázik az iskolai közétkeztetés keretében. Három iskolában nincs büfé, háromban szóbeli, kettőben pedig írásos megállapodás alapján alakítja a szolgáltató a büfé kínálatát az egészséges táplálkozás alapelveinek figyelembevételével. A sportszakkörök számát illetően egy iskola jelezte, hogy nincs náluk, három iskolában egy, két iskolában kettő és négy iskolában háromféle, egyben pedig hatféle sportszakkör működik. Ahol van sportszakkör, ott a diákok 10-100%-a él a lehetőséggel. Átlagosan a tanulóknak közel fele (48,8%) vesz részt tanórán kívüli iskolai sportfoglalkozásokon. Minden iskola szervez sportversenyeket diákoknak: három ritkábban, öt rendszeresen.

Egészségvédelemben és egészségfejlesztésben közreműködő szakemberek az intézményekben A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK Az Ön óvodája/iskolája mely alábbi szakember munkáját tudja igénybe venni?  Védőnő  Gyermek/iskolaorvos  Pszichológus  Fogorvos  Logopédus  Szociális munkás  Gyermekvédelmi felelős  Fejlesztő pedagógus  Kortárs segítő  Egyéb,éspedig (Lehetséges válaszok: Naponta / Rendszeresen / Megbeszélés alapján / Nem áll rendelkezésre.)  Az Ön véleménye szerint elegendő időt tölt a védőnő az óvodában/iskolában?  Az Ön véleménye szerint elegendő időt tölt az gyermek/iskolaorvos óvodában/iskolában? (Lehetséges válaszok: Nem / Igen.)

az

EREDMÉNYEK Naponta az alábbi személyek állnak az intézmények rendelkezésére az egészségvédelem és egészségfejlesztés terén: fejlesztő pedagógus (5 iskolában és az óvodában) gyermekvédelmi felelős (3 iskolában és az óvodában) kortárs segítő és védőnő (egy-egy iskolában). Rendszeresen igénybe vehető védőnő (6 iskolában és az óvodában), gyermek/iskolaorvos (5 iskolában), logopédus (4 iskolában és az óvodában), fejlesztő pedagógus (három iskolában), 179 195

fogorvos (két iskolában), egyéb szakember (egy iskolában és az óvodában), gyermekvédelmi felelős (egy iskolában) segítsége. Megbeszélés alapján áll rendelkezésre fogorvos 5 iskolában és az óvodában, gyermek/iskolaorvos három iskolában és az óvodában, gyermekvédelmi felelős három iskolában, pszichológus egy iskolában és az óvodában, kortárs segítő, logopédus és védőnő pedig egy-egy iskolában. Nincs lehetősége egy intézménynek sem szociális munkás segítségének igénybe vételére, továbbá 7 iskolának pszichológus, hatnak kortárs segítő, háromnak logopédus, egy-egynek pedig fogorvos és gyermekvédelmi felelős munkájának igénybe vételére. Minden intézményi vezető szerint elegendő időt tölt a védőnő az óvodában/iskolában, míg az orvosok jelenlétét illetően ez csak öt iskoláról mondható el.

Egészségvédő és egészségfejlesztő tevékenységek az intézményekben A FELDOLGOZOTT KÉRDÉSEK  Van-e az iskolában az iskolai egészségfejlesztésre speciálisan szakosodott tanár/ egészségtan tanár? (Lehetséges válaszok: Nincs ilyen személy / Igen, van egy ilyen tanár / Igen, van több ilyen tanár.) Csak az iskoláktól kérdeztük.  Van-e az óvodában/iskolában az iskolai egészségfejlesztési tevékenység koordinálásáért felelős pedagógus/tanár? (Lehetséges válaszok: Nincs ilyen személy / Van, de nem kellően aktív / Van, megfelelően aktív.)  Vannak-e az óvodában/iskolában az egészségvédelemre vagy egészségfejlesztésre szerveződött, a tanórákon kívül működő csoportok?  A diákok számára (csak az iskoláktól kérdeztük)  A tanárok számára (Lehetséges válaszok: Nincs / Van.)  Együttműködik-e az óvoda/iskola egészségügyi intézményekkel, civil szervezetekkel, rendőrséggel, stb. az egészségnevelés, prevenció területén? (Lehetséges válaszok: Nem / Igen.) Téma szerint kérdeztük (ugyanazokat, mint a szülőktől), hogy az intézmény milyen egészségmegőrző és prevenciós programokat működtet: Részt vesz-e az iskola az alább felsorolt egészségmegőrző és megelőző programok bármelyikében?  Dohányzás megelőzés a felnőttek számára  Dohányzás megelőzés a diákok számára  Alkoholfogyasztás megelőzés a diákok számára (csak az iskoláktól kérdeztük)  Drogfogyasztás megelőzés a diákok számára (csak az iskoláktól kérdeztük)  Szexuális felvilágosítás (csak az iskoláktól kérdeztük)  Bántalmazás és erőszak megelőzése  A mozgásgazdag életmód népszerűsítése  Egészséges táplálkozás program  Baleset megelőzés  Egészségesebb Iskolákért Hálózat (csak az iskoláktól kérdeztük)  Egyéb, éspedig: (Lehetséges válaszok: Igen / Nem.) Saját intézményi stratégia alkalmazására is rákérdeztünk téma szerint: Az Ön óvodájában/iskolájában kidolgoztak-e egységes stratégiát az alábbi problémás területek kezelésére?  A gyermekek/tanulók külső megjelenése

196

180

           

Dohányzás (csak az iskoláktól kérdeztük) Alkoholfogyasztás (csak az iskoláktól kérdeztük) Drogfogyasztás (csak az iskoláktól kérdeztük) Verekedés/erőszak a gyermekek/diákok között A gyermekek/diákok egymás közötti, nem testi bántalmazása A gyermekek/tanuló szexuális bántalmazása Gyermekbántalmazás Balesetek Diák halála (csak az iskoláktól kérdeztük) Diák öngyilkossága (csak az iskoláktól kérdeztük) Lopás (csak az iskoláktól kérdeztük) Igazolatlan hiányzás, iskolakerülés (csak az iskoláktól kérdeztük) (Lehetséges válaszok: Igen, írásos dokumentum formájában / Igen, szóbeli megegyezés született az ilyen esetekre /Nincs ilyen stratégia.)

EREDMÉNYEK Egy iskolában van egy, az iskolai egészségfejlesztésre speciálisan szakosodott tanár, és csak öt iskolában, valamint az óvodában van olyan tanár/pedagógus, aki az egészségfejlesztési tevékenység koordinálásáért felel. Mind az öt iskolában és az óvodában azonban kellően aktív az e területért felelős pedagógus. A tanárok számára egyik iskolában sincs, az óvodában azonban van; a diákok számára pedig két iskolában van az egészségvédelemre vagy egészségfejlesztésre szerveződött, a tanórákon kívül működő csoport. A megelőző programokat tekintve dohányzás-megelőzés felnőttek számára egyik iskolában sincs. A gyermekek/diákok számára négy iskolában és az óvodában van. (Az óvodától a többi megelőző program esetében nem érkezett válasz.) A további prevenciós programok gyakorisági sorrendje a következő: alkoholfogyasztás-megelőzés, drogfogyasztásmegelőzés, szexuális felvilágosítás (öt iskolában), bántalmazás- és erőszak-megelőzés, balesetmegelőzés (négy iskolában), fizikai aktivitás népszerűsítése (három iskolában), egészséges táplálkozás (két iskolában), és egyéb program (egy iskolában), valamint egy iskola tagja az Egészségesebb Iskolákért Hálózatnak. A saját stratégiákat illetően, írásos dokumentumban rögzítették az alábbi problémás területek kezelési módját: gyermekek külső megjelenése (7 iskolában és az óvodában), balesetek (6 iskolában és az óvodában), igazolatlan hiányzások (7 iskolában), dohányzás (6 iskolában), alkoholfogyasztás (5 iskolában), illegális drogfogyasztás és verekedés/erőszak a diákok között (4 iskolában), a diákok egymás közti, nem testi bántalmazása, gyermekbántalmazás, lopás (2 iskolában), diák halála és öngyilkossága (1 iskolában). Szóbeli megegyezés alapján kezelik a következőket: a diákok egymás közti, nem testi bántalmazása (3 iskolában), lopás (2 iskolában), verekedés/erőszak a diákok között, diák halála (1 iskolában). Nincs stratégia az alábbi területeken: szexuális bántalmazás (8 iskola és az óvoda), diák öngyilkossága (7 iskola), gyermekbántalmazás (6 iskola és az óvoda), diák halála (6 iskola), illegális drogfogyasztás (4 iskola), verekedés/erőszak a diákok között, a diákok egymás közti, nem testi bántalmazása (3 iskola és az óvoda), lopás (4 iskola), alkoholfogyasztás (3 iskola), dohányzás, balesetek (2 iskola), külső megjelenés és igazolatlan hiányzások (1 iskola). Egy iskola kivételével minden intézmény együttműködik valamely külső szervezettel az egészségfejlesztés területén.

181 197

Megbeszélés Az intézményekbe járó gyermekek létszáma, helyzete A felmérésben részt vett iskolák között az oda járó diákok száma szerint mindenféle típusú akad a 100 fő alattitól kezdve a közel 1000 fős nagy intézményig. Az óvodát és az iskolák összességét tekintve, az oda járó gyermekek nagyobb része nem él hátrányos körülmények között. Az intézmények fizikai környezete A testneveléshez és egyéb mozgásos tevékenységekhez szükséges termek és szabad téri létesítmények minden intézményben vannak, azonban nagyobb részükben a vezetőség nem tartja megfelelő állapotúnak ezeket. Az óvoda/iskolák mindegyikének a közelében van mozgásra alkalmas zöldterület, és zömében elérhető játszótér, sportpályák, uszoda; így elmondható, hogy az intézményeknek általában többféle lehetőségük van a közelükben is mozgásos tevékenységet biztosítani az oda járó gyermekek számára. Ez tükröződik a szülők véleményében is, akiknek igen nagy része elégedett azzal, amit ezen a téren az óvoda/iskola nyújtani tud gyermekeiknek. Megfelelően felszerelt speciális tantermek az iskolák nagy részében nem állnak rendelkezésre. Az ebédlő és mosdó helyiségek az intézmények nagyobb részében megfelelőek. Az egészségügyi ellátás tekintetében az intézmények nagyobb részében vannak erre helyiségek, de csak kisebb hányadukban tartja a vezetőség megfelelő állapotúnak, illetve felszereltségűnek. Elsősegély felszerelés és gyógyszeres doboz szintén rendelkezésre áll az óvoda/iskolák nagyobb részében, de nem mindegyikben hiánytalanul. A hiányosságok, illetve a fejlesztések szükségessége a fenti adatokból nyilvánvaló. Ezt a problémát mind a pedagógusok, mind a szülők nagy része érzékeli, véleményük e kérdésben összhangban áll az intézményi vezetés álláspontjával. Étkeztetés és sportfoglalkozások Az óvodában a menük összetétele többé-kevésbé megfelel a gyermekek egészséges táplálkozása alapelveinek (bár természetesen a feltett kérdések alapján erről csak hozzávetőleges képet kaphattunk). Az iskolába járó gyermekeknek kisebb hányada kap az iskolában reggelit/tízórait és uzsonnát, de közel kétharmaduk itt ebédel. Az iskolák kétharmadában van büfé. Ezekben az esetekben van megállapodás is az üzemeltetővel (írásos azonban csak kettőben), hogy a kínálat elősegítse a diákok egészséges táplálkozását. Az iskolai étkeztetés tekintetében a szülőket kérdeztük meg. Válaszaik alapján a gyerekeknek valamivel több mint fele reggelizik és ebédel minden nap az iskolában. Az eltérések az intézményi válaszoktól több okban kereshetők. A reggelizés esetében a gyerekek egy része otthonról hozott reggelit fogyaszt és/vagy a nem válaszoló szülők gyermekei kisebb arányban fogyasztanak az iskola által szolgáltatott reggelit. Az ebédelést tekintve nem minden nap étkezik minden étkezésre befizetett tanuló az iskolában, és/vagy, a nem válaszoló szülők gyermekei nagyobb arányban ebédelnek az iskolai menzán. A szülők véleménye szerint az iskolai étrend, illetve büfékínálat minőségén akad javítanivaló: a menzát a szülők fele értékelte egészségesnek, míg a büfék kínálatát csak kisebb hányaduk tartja annak. Testnevelés órákon kívüli sportfoglalkozásokat majdnem minden iskola tud biztosítani, zömükben többféle lehetőség közül választhatnak a diákok. Sajnos átlagosan kevesebb, mint

198

182

felük él ezzel. Iskolánként azonban nagy különbségek vannak a sportszakkörökre járó tanulók számában: több intézményben dicséretesen magas a sportoló gyermekek aránya. Diák sportrendezvényeket minden iskola szervez, nagyobb részük rendszeresen. A szülők véleményét erről is megkérdeztük, akiknek igen nagy hányada elégedett az iskolák e téren nyújtott kínálatával (valamint az óvodás gyermekek szülei is magas arányban egyetértettek azzal, hogy az óvoda megfelelően ki tudja elégíteni a gyermekek mozgásigényét). Így az eredmények alapján elmondható, hogy e téren a bevont gyermekek számának a növelése lehet a fejlesztési cél. Egészségvédelmi és egészségfejlesztő szakemberek jelenléte Legnagyobb arányban fejlesztő pedagógus, védőnő és gyermekorvos áll rendszeresen rendelkezésre, hogy az intézmény munkáját ezen a téren segítse. Mindez az óvoda/iskolák nagyobb részére jellemző. Logopédus és gyermekvédelmi felelős munkája szintén rendszeresen igénybe vehető az intézmények mintegy felében. Fogorvos jellemzően inkább megbeszélés alapján áll rendelkezésre az intézmények többségében, illetve pszichológus ugyanilyen gyakorisággal két helyen. Szociális munkás segítségét egy intézmény sem tudja igénybe venni, továbbá az iskolák nagyobb részének pszichológus és kortárs segítők sem elérhetők. A védőnők minden intézményben, az iskolaorvosok öt iskolában töltenek elegendő időt a vezetőség szerint. Az adatok alapján a szakember-ellátottság sem teljes az nevelési intézményekben, ezen a területen is szükség lenne fejlesztésre, bár nyilván nem az intézmények szándékán múlik ennek sikeressége. Egészségvédő és egészségfejlesztő tevékenységek Kifejezetten egészségfejlesztésre szakosodott tanár mindössze egy iskolában dolgozik, míg külön feladatként annak koordinálásával foglalkozó pedagógus az intézmények kétharmadában tevékenykedik aktívan. Külön egészségfejlesztésre szerveződött csoport nem jellemző sem a pedagógusok, sem a gyerekek számára, bár utóbbiak esetében akad példa. Az egészségfejlesztő és megelőző programok között vezető helyet foglalnak el a rizikómagatartásokat megelőzők (szerfogyasztás, szexuális felvilágosítás), ilyenek az iskolák többségében működnek. Csak néhány iskolában van pozitív életmódi elemeket (egészséges táplálkozás, fizikai aktivitás) erősítő program. Az egészségvédelemmel, viselkedéssel kapcsolatos saját stratégiákat tekintve jellemző, hogy a legtöbb intézményben a külső megjelenés, igazolatlan hiányzások, balesetek és a szerfogyasztás tekintetében vannak írásba foglalt szabályok. A szóbeli megegyezés alapján kialakított koncepció a problémás esetek kezelésére az iskolák kisebb részéről mondható el: ez leginkább a kortárs bántalmazás és erőszak területén jellemző. A nagyon kényes és/vagy ritka esetek kezelésére (szexuális bántalmazás, gyermekbántalmazás, diák halála, öngyilkossága) az intézmények nagy többségének nincs átgondolt koncepciója. A külső szervezetekkel való együttműködés csaknem minden intézményben jellemző. Mind a pedagógusoktól, mind a szülőktől kértünk véleményt az iskola egészségfejlesztő tevékenységéről. Általában mindkét fél nagyrészt elégedett az e téren folyó munkáról. A pedagógusok igen kedvezően látják saját szerepüket e tekintetben. Az intézményekben kevéssé jellemző az e területre szakképesített tanár illetve a szervezett pedagógusi egészségfejlesztő munka, ez nem feltétlenül mond ellent az előbbi állításnak: a pedagógusok vélhetőleg nagyrészt beépítik mindennapi munkájukba, szaktanári tevékenységükbe az egészségfejlesztő munkát, ahogy ez a Nemzeti Alaptantervben foglaltaknak megfelel. Ugyanakkor a pedagógusok nem gondolják, hogy nincs szükség további fejlődésre: nagy részük nem vett részt egészségnevelési

183 199

továbbképzésben az elmúlt két évben, ám szükségesnek tartja, hogy ezen a téren fejlessze tudását és képességeit. Mind a szülők, mind a pedagógusok hasonló jelenségeket tartanak problémásnak az iskolai életből, azonban ezek között és aközött, mely jelenségek kezelésére alakítottak ki valamilyen stratégiát az iskolákban nemigen látható összefüggés. Az azonban kifejezetten szembetűnő, hogy a rizikómagatartásokat általában mindkét fél kevéssé problémás kérdésnek látja, és éppen ezen a területen a legjellemzőbb a különböző egészségfejlesztő programok működése az iskolákban, ami utal arra, hogy nem eredménytelenek az e téren tett erőfeszítések. A szülők tudomása az intézményi egészségfejlesztő programok működéséről is nagyjában-egészében megfelel a vezetőségek által szolgáltatott adatoknak, tehát a szülők jól informáltnak tekinthetők. Persze itt is meg kell említenünk, hogy a válaszoló szülők mintája nyilván érdeklődőbb az iskolai élet iránt, mint a nem válaszolóké. A szülőknek több mint 70%-a jelezte, tudomása van arról, hogy az intézmény együttműködik külső szervezetekkel az egészségnevelés terén. Mindössze egy iskola van a mintában, ahol ilyen tevékenység nincs, azonban az ebbe az iskolába járó gyermekek szülei nem válaszoltak erre a kérdésre. Ez azt jelenti, hogy azokban az iskolákban, ahol van ilyen együttműködés, a válaszoló szülőknek közel 30%-a nem tud erről, ami viszonylag magas aránynak tekinthető.

200

184

ÖSSZEFOGLALÁS Kutatásunk során Zala megyében két város és egy falu nyolc iskolájában és egy óvodájában gyűjtöttünk adatokat a 3-18 éves gyermekek életmódjára, szubjektív jól-létére vonatkozóan. Mindezeket számos háttértényező befolyásolja, ezeket szintén igyekeztünk minél szélesebb körben felmérni, így mind a gyermekektől, mind szüleiktől, mind pedig nevelési intézményüktől sokféle aspektus szerint kértünk adatokat, véleményt. A gyermekek egészségmagatartása és szubjektív jólléte Általánosságban elmondható, hogy a fiatalabb gyermekek mutatói ezeken a területeken kedvezőbbek, mint az idősebbeké. A kamaszkorba átlépve pedig esetenként markáns változásokat is észlelhetünk. Mindezek természetes jelenségek, megegyeznek más kutatási eredményekkel, így az országos egészségmagatartás vizsgálatéval is. Jellemzőnek mondható az is, hogy a serdülőkorú fiúk és lányok jellegzetes eltéréseket mutattak, azonban nem lehet kijelenteni, hogy egyik vagy másik csoport általában egészségesebb életmódot élne, vagy egészségesebb lenne: bizonyos területeken a lányok mutatói jobbak (pl. táplálkozás egyes elemei, rizikómagatartások), más esetekben a fiúké (pl. fizikai aktivitás, szubjektív jól-lét egyes aspektusai). Ez a jellegzetes nemi mintázat szintén nem egyedülálló, szintén megfelel az országos, sőt európai viszonyoknak (Németh és Költő, 2011, Currie és mtsai, 2012). A fiatalabb gyermekek esetében a nemi különbségek kevésbé jellemzőek, tehát a serdülőkor viszonylag jelentős változásokat hoz e tekintetben. A gyermekek egészségmagatartása és szubjektív jól-léte összességében természetesen kedvezőtlenebb az ideálisnál, de az országos átlagnál súlyosan kedvezőtlenebb helyzettel szerencsére egy mutató esetében sem találkoztunk. Mindazonáltal országos szinten is bőven van tennivaló az egészségfejlesztés terén. A zalai gyerekek és fiatalok több mutató esetében mutattak kedvezőbb képet az országosnál, mint amennyiben kedvezőtlenebbet. Így az egyes ételféleségek fogyasztási gyakoriságában, a lányok a fogmosás gyakoriságában, a tévénézés időtartamában, a dohányzás kipróbálási életkorában, az illegális drogfogyasztás életprevalencia adataiban, a biztonságos szex terén, a krónikus betegek arányában, a fiúk depresszív hangulatának mértékében, az élettel való elégedettségben és a testképben. Kiemelkedően jobbak a zalai gyerekek fizikai aktivitás adatai az országosnál. Rosszabbak a zalai adatok az alkoholfogyasztás és részegség, valamint a lányok depresszív hangulatának mértékének terén. Jóval magasabbak az arányok a számítógép előtt töltött idő esetében, de ezen a területen az időbeli tendencia országos szinten nagymértékű növekedést mutatott az elmúlt évtizedekben. Az országos adatok három évvel korábbiak és nincs rá bizonyíték, hogy ez a trend változott volna, így feltehető, hogy a mai országos adatok hasonlóak a Zala megyeiekhez. A szexuális magatartást tekintve a zalai középiskolások jóval aktívabbak az országosan jellemzőnél, azonban ez önmagában nem jelent rizikómagatartást, csak ha a fiatalok felelőtlenül viselkednek intim kapcsolataikban. A védekezési adatok azonban épp azt mutatják, hogy a zalaiak örvendetesen nagy aránya tudatos e tekintetben, és védekezik szexuális aktus közben. A legkedvezőtlenebb mintázatot az országoshoz képest a balesetek, sérülések terén tapasztalhattuk. Nem kérdeztünk rá a balesetek okára, ezért csak feltételezés, hogy ez összefüggésben állhat a magas sportolási aránnyal. A családi közös étkezések és szabadidős tevékenységek szintén fontos életmód-mutatói az egészségnek, hiszen a családi minta nemcsak aktuálisan, hanem életre szólóan befolyásolhatja a gyermekek szokásait, életvitelét. Ebben a témakörben a szülőknek tettünk fel néhány kérdést. Mivel feltételezzük, hogy a kérdőíveket kitöltő szülők átlagosan 186 201

egészségtudatosabbak, együttműködőbbek a nevelési intézménnyel, mint azok, akik nem töltöttek ki kérdőívet, a kapott eredmények valószínűleg kedvezőbbek a valóságosnál. A közös családi étkezések fontos elemei lennének az egészséges táplálkozásnak, azonban sajnos még a legfiatalabb gyermekek esetében sem jellemző, hogy többségük nap mint nap együtt étkezik a felnőtt családtagokkal. A hetente többszöri közös fizikai aktivitás még kevésbé elterjedt. A gyermekekkel való napi foglalkozás, beszélgetés mondható talán a legjobb arányúnak, még a nagy kamaszok esetében is magas arányban számoltak be a szülők arról, hogy gyermekeikkel elbeszélgetnek. Ez rendkívül fontos gyermekeink mentális egészsége szempontjából. Mind a gyerekek (a 3-12. évfolyamokon tanulók), mind szüleik majdnem teljes hányada úgy gondolja, hogy sokat tehet egészsége, illetve gyermeke egészsége érdekében, tehát e tekintetben örvendetesen tudatosnak mondhatók gyerekek és felnőttek egyaránt. Pszichoszociális háttértényezők a gyerekek szemszögéből A szülők iskolai végzettségét tekintve jelen minta szélsőségesebb, mint az országos átlag: mind az alacsony, mind a magas végzettségűek aránya magasabb. A család jómódúságát tekintve a zalai gyerekek átlagosan némileg jobb körülmények között élnek, mint az országosan jellemző. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy sok egészségi és életmódi mutatóban jobbak a zalai gyerekek, hiszen az egészség minden életkorban szorosan összefügg a társadalmigazdasági helyzettel. A családszerkezetet tekintve jellemző, hogy a zalai gyerekek kisebb hányadát neveli egyedülálló édesanya, és nagyobb hányaduk él többgenerációs családban, mint az országos átlag, amelyek szintén kedvező és fontos egészségvédő tényezők. A szülőkkel való kommunikáció a gyerekek igen nagy többsége szerint jó, és ez szintén pozitív tény, rendkívül fontos a mentális egészség tekintetében. Az országosan jellemzőktől ezek az adatok nem térnek el. Az iskolai (és részben az óvodai) élethez, az iskolához való viszonyulás kérdéskörének nagy teret szenteltünk kutatásunkban, egyrészt, mert régóta bebizonyosodott, hogy rendkívül fontos szerepet játszik a gyerekek testi-lelki egészségének alakításában, másrészt pedig a projekt keretében jórészt az intézményi egészségvédelem és egészségfejlesztés számára szeretnénk minél több támpontot nyújtani. Általánosan jellemző, hogy a gyerekek nagy többsége pozitívan viszonyul az iskolához, jól érzi ott magát, jók az ottani kapcsolatai. Jellegzetes életkori eltérések itt is láthatók, amelyek azonban nem meglepőek, régóta ismert jelenségek: az idősebbek kedvezőtlenebbül ítélik meg nevelési intézményüket. Ez egyrészt az „idősödés”, a kamaszodás természetes velejárója, hiszen ilyenkor jellemzőbbé válik a határok feszegetése és nő a fiatalok kritikussága is. Másrészt objektív módon nyilván az iskolai terhelés növekedése is szerepet játszik az idősebb gyerekek negatívabb értékelésében. A jelen mintában tapasztalt nemi eltérések országosan is jellemzőek: a lányok általában nagyobb arányban kedvelik iskolájukat és inkább sorolják őket tanáraik a jó tanulók közé, pozitívabban értékelik a tanárokat és az iskolai élet egészét, míg a fiúk az osztályközösséget ítélik meg kedvezőbben. Nemtől függetlenül nagyon pozitívan nyilatkoztak a gyerekek szüleikről az iskolai támogatás tekintetében. Az iskolai élet egészét tekintve a diákok legkevésbé elégedettek a diákautonómiával és a tanárok igazságosságával, személyes odafigyelésével. Az iskolai életről, illetve saját szerepükről a szülőket is megkérdeztük, akik még gyermekeiknél is pozitívabb véleményt adtak. Ez nem meglepő, hiszen korábban már többször hangsúlyoztuk, hogy a szülők mintája pozitívan szelektált, vagyis a legtöbb esetben nagy valószínűséggel jobb eredményeket mutat, mint az átlagosan jellemző.

202

187

A tanárokat szintén megkérdeztük az iskolai élet egészéről és a tanár-diák viszonyról. Minden kérdésben jóval pozitívabban nyilatkoztak a diákoknál, hasonlóan a szülőkhöz. Valamint az is jellemző, hogy több kérdésben, amit a diákok kisebb hányada értékelt kedvezően, épp a legjobb értékelést adták a pedagógusok (pl. a diákok autonómiája, tanár érdeklődése a tanuló személyisége iránt). Amiben leginkább egyetértett mindkét fél: a tanárok készséggel nyújtanak segítséget diákjaiknak. A tanárok viszont leginkább a diákok iskolai aktivitásával elégedetlenek. Az általánosságban pozitív eredmények azonban mégis elmaradnak az országosan jellemzőktől, bár nem túl jelentősen. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a magyar fiatalok európai viszonylatban nagyon kedvezően vélekednek iskoláikról, igen magas arányuk érzi ott jól magát (Currie és mtsai, 2012). Az iskolai élet egyik igen fontos aspektusa az agresszió és kortárs bántalmazás kérdése. Ez esetben az érintettség arányai alacsonyabbak az országos átlagnál (melyek szintén nem magasak). A kisiskolás gyerekek szüleit is megkérdeztük erről és ők jóval alacsonyabb prevalenciákról számoltak be, mint gyermekeik. Valószínűsíthető, hogy sok eset nem jut tudomásukra, amelyen szükséges lenne változtatni, bár meglehetősen nehéz problémáról van szó. A kortárs kapcsolatok szintén rendkívüli fontossággal bírnak a gyermekek és serdülők társas és lelki jól-léte, valamint a rizikó-magatartások szempontjából. A kapcsolatok jelentősége és minősége kamaszkorban megváltozik, ez jelen mintánkban is tetten érhető. Általában jellemző mind a kisiskolásokra, mind az idősebbekre, hogy széles baráti körrel rendelkeznek, és napi szinten tartják a kapcsolatot velük. Az idősebbek körében megnő a barátokkal együtt töltött szabadidő mennyisége és az elektronikus kapcsolattartás gyakorisága is. Minden korosztály és mindkét nem gyakorlatilag teljes hányada könnyen meg tudja beszélni problémáit a legjobb barátjával. Az országos adatoktól adódtak eltérések, a szerző azonban ezeket nem tartja túl relevánsnak: a zalai fiatalok körében kevesebb a sok ellenkező nemű baráttal rendelkezők aránya és nagyobb arányban jellemző körükben az elektronikus kommunikáció, valamint némileg az együtt töltött idő mennyisége is. Az elektronikus kommunikáció nagyobb elterjedtsége valószínűleg ugyanazzal magyarázható, mint a gyakoribb számítógép-használat. Egyéb háttértényezők A szülők és pedagógusok egészsége, egészségmagatartása A szülők egészsége és példája az inkább ható tényező, de a pedagógusok állapota és mintája szintén fontos lehet, hiszen ők is meghatározó személyiségek a gyermekek életében, akikkel sok időt töltenek együtt. Mind a szülők, mind a pedagógusok nagy többsége legalább jónak tartja saját egészségét, azonban hasonló arányban (mintegy 35-40%-ban) jelezték, hogy munkájukban, napi teendőikben túlterheltek. Ez magyarázatul is szolgálhat néhány fentebb közölt eredményre: többek között arra, hogy a szülők nem tudnak elegendő időt szánni a gyermekeikkel való közös tevékenységekre, vagy a pedagógusoknak már nem marad elég energiájuk diákjaikra személyre szabottan odafigyelni. A szülők életmódjáról kevés kérdést tettünk fel, ennek alapján vegyes kép alakult ki: nagy többségük nem dohányzik, ugyanakkor a testtömeg-kontrollt valószínűleg inkább fogyókúrázással próbálják megoldani, mint mozgással, mert előbbi meglehetősen magas arányú (különösen az anyák körében), míg nagyon alacsony a rendszeresen mozgók és magas a soha nem mozgók aránya. 188 203

A nevelési intézmény és a szülők együttműködése Nyilván nem szorul magyarázatra, hogy a gyermekek érdekében fontos az intézmények és a szülők produktív együttműködése. Ebben a témakörben mindkét fél véleményét kikértük. Általánosságban nagyon pozitívan nyilatkoztak minden kérdésben, azonban mind a pedagógusok, mind a szülők saját szerepüket kissé kedvezőbben értékelték, mint a másik félét. Ez esetben nem csak az elfogultság játszhat szerepet, mert a szülők mintája pozitívan szelektált, a pedagógusok azonban általában mondtak véleményt a szülőkről. Intézményi munkakapcsolatok, pedagógus-közösség A munkaközösségi kapcsolatok nyilván befolyásolják munkatársak mentális állapotát, ez pedig természetesen hatással a gyermekekre is, akikkel a pedagógusok foglalkoznak, ezért jelentős ennek a témának is a vizsgálata. A pedagógusok véleménye alapján összességében az a kép rajzolódott ki, hogy a felmérésbe bevont intézményekben a vezetés és a munkatársak között jó a kapcsolat, a pedagógusok közötti kollegiális viszonyok is pozitívak. Ami kissé árnyalja a képet, és növelheti a stresszt a pedagógus számára, az, hogy sokan éreznek bizonytalanságot az állásukat illetően, illetve gondolják a pedagógus-közösség egészéről, hogy túlterheltek munkájukban. Az iskolai élet problémái Ezeknek a területeknek a javítása valószínűleg pozitív hatással lehet a gyermekek egészségére és egészségmagatartására. A szülők és a pedagógusok véleményét kértük ki ebben a kérdéskörben. A válaszolók nagy többsége a 13 felsorolt jelenségnek mintegy felét érzi valamilyen szinten problémának. A többféle probléma-terület tekintetében hasonló súlyossági sorrend alakult ki a két fél válaszai alapján. Legaggasztóbbnak a diákok viselkedését és iskolai kötelességeik teljesítésének hiányosságait látják. Az erőszakos cselekedetek és a szerfogyasztás a kevéssé problémásnak ítélt jelenségek. Kivétel ez alól a diákok iskolai dohányzása, amelyet mind a szülők, mind a pedagógusok a legnagyobb gondnak tekintenek a felsoroltak közül. A fenti eredmények alapján talán levonható az a következtetés, hogy a szülők meglehetősen jól tájékozottak a problémákat illetően. Különbség a pedagógusok értékeléséhez képest, hogy előbbiek aggódóbbak és kissé borúlátóbban értékelik a problémák súlyosságát, kivált a szerfogyasztásét, mint a pedagógusok. Az intézmény fizikai adottságai, környezete Nyilvánvalóan egészségvédelmi szempontból e tényezők ismerete és megfelelősége is fontos, melyről mind a szülőket, mind a pedagógusokat, mind a vezetőséget megkérdeztük. A háromféle vélemény meglehetősen egybecseng: sok szempontból fejlesztés szükséges a legtöbb helyen. Ez az eredmény nem is meglepő, hiszen meglehetősen objektív kérdéskörről van szó. A problémák zöme valószínűleg a financiális okok miatt nem oldódott még meg az érintett intézményekben. A közétkeztetést tekintve az is elképzelhető, hogy nem érhető el az intézmények számára megfelelő szolgáltató. Ami azonban a legtöbb helyen örvendetesen megoldott: megfelelő és változatos környezet a gyerekek és fiatalok mozgási, sportolási igényének kielégítésére. Továbbá az iskolák zöme többféle sportszakkörben való részvételi lehetőséget is biztosít, valamint rendszeresen szervez sporteseményeket a diákok számára. Ez magyarázatul is szolgálhat a magas arányú fizikai aktivitásra a megkérdezett gyermekek körében. 189 204

Egészségvédelem, egészségfejlesztés: szakemberek elérhetősége, pedagógusok képesítése, tevékenységek E kérdéskörben szintén véleményt kértünk minden felnőtt válaszadótól. Általánosságban az mondható el, hogy mind a pedagógusok, mind a szülők elégedettek az intézmények e téren kifejtett tevékenységével, a szülők nagy része jól is tájékozott a részterületeket illetően. A pedagógusok azonban magas arányban igényelnének ilyen irányú továbbképzést (nagy többségük az utóbbi két évben nem vett részt ilyenben, amely magyarázható financiális és/vagy leterheltségi okokkal). Kevés az erre a területre szakosodott és ennek a tevékenységnek a koordinálásával foglalkozó pedagógus. Bizonyos szakemberek, szakképesítések elérhetősége is meglehetősen korlátozott több intézmény számára, különösen a pszichológusi segítség. Minden iskolában működik valamilyen – általában többféle - egészségfejlesztő vagy megelőző program, legszélesebb körben a rizikómagatartásokkal kapcsolatosan. Az intézmények belső stratégiája, szabályzata többnyire foglalkozik is a gyakoribb problémás jelenségekkel. Jellemző továbbá, hogy majdnem minden intézmény együttműködik valamilyen külső szervezettel e területen. Ez az a tevékenység, amelyről a legkisebb arányban tudnak a szülők, bár még így is viszonylag nagy többségről van szó. Kifejezetten a pedagógusokat célzó egészségfejlesztő kezdeményezésről nem számoltak be az intézmények, illetve az ott dolgozók.

190 205

SZAKMAI AJÁNLÁSOK Az eredmények alapján elmondható, hogy a felmérésbe bevont intézményekbe járó gyermekek egészsége, egészségmagatartása, a befolyásoló pszichoszociális tényezők sok tekintetben kedvezőbbek, mint az országos átlag, és csak kevesebb esetben rosszabbak, jó néhány vonatkozásban pedig megfelelnek azoknak. A cél azonban az, hogy a mutatók a jövőben még jobbak legyenek. A szülők, pedagógusok és intézményi vezetők válaszai alapján kirajzolódott kép szerint általában a családi és az intézményi környezet, adottságok egészség-támogatók. Nyilván a gyermekekre vonatkozó adatok és e között az eredmény között összefüggés mutatkozik. A szülők és az intézmények között jó és meglehetősen szoros együttműködés körvonalazódott, bizonyítja ezt az is, hogy igen magas volt a kérdőíveket kitöltő szülők aránya. Az óvoda és az iskolák atmoszférája pozitívnak bizonyultak mind a gyerekek, mind a szülők, mind a pedagógusok szemszögéből. A tanár-diák viszonyok pozitívak, az osztályközösségek jók, a szülők támogatók. Az intézmények fizikai és személyi adottságai egészségfejlesztési szempontból sok területen fejlesztésre szorulnak. Az összefoglalásban tulajdonképpen már megfogalmazta a szerző, hogy mely kérdésekben van változtatásra, fejlesztésre szükség, néhány pontot azonban konkrétabb javaslatokkal is kiemel: - Fizikai aktivitás népszerűsítése terén: bár épp ez bizonyult az egyik legkedvezőbb területnek, itt is lehet tovább fejleszteni (ugyanis még így is alacsony a megfelelő mennyiséget mozgó gyerekek aránya) pl. a szülők erőteljesebb bevonásával (hiszen az ő fizikai aktivitásuk és a közös családi mozgásos tevékenységek is meglehetősen alacsony gyakoriságúak), családi sportnapok, sportversenyek rendezésével. - Baleset-megelőzés: a balesetek magas aránya összefüggésben lehet a sporttevékenységek elterjedtségével, e területen talán jobban kell hangsúlyozni a sportolás közben fennálló fokozottabb veszélyt. - Táplálkozás: ez esetben is érdemes szorosabb együttműködést szervezni a szülőkkel, pl. családi egészségnapok szervezésével. Az étkeztetést illetően persze sok esetben nem az iskolán múlik a szolgáltatás minősége, de az új törvényi szabályozás talán javít a helyzeten. Javasolt helyi termelőkkel keresni a kapcsolatot, lehet, hogy részben ez is javíthat a minőségen és esetleg még megtakarítást is jelenthet. A büféket illetően javasolt minden esetben írásban leszögezni az egészséges táplálkozás alapelveinek betartását a szolgáltatóval. - Egészségfejlesztő és megelőző programok: a szerző javasolja komplexebb programok alkalmazását, melyek nem egy-egy területre fókuszálnak, hanem holisztikusabb egészségfejlesztési koncepció mentén működnek. A gyakorlatban ezek hatékonyabbnak bizonyultak. Továbbá javasolt olyan programok működtetése, amelyek elsősorban az attitűd-formálást célozzák meg és nem az ismeretátadást. A jelen mintában is bebizonyosodott, hogy a gyermekek (és szüleik is) meglehetősen egészségtudatosak, ismeretet e területen általában sokféle forrásból tudnak szerezni. Másrészt az is bebizonyosodott a gyakorlatban, hogy az ismeret önmagában nagyon kevés az életmód-alakításhoz, sokkal inkább szükséges a megfelelő szemlélet, attitűd. 206

191

A jellegzetes nemi és életkori különbségek, tendenciák pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a rizikómagatartások prevencióját időben el kell kezdeni (még az első kipróbálási életkorok előtt), az egyéb egészségfejlesztő tevékenységeket pedig gyakorlatilag az intézményesített gyermekneveléssel, vagyis már az óvodában. Érdemes a nemek szerint specifikációt is alkalmazni, hogy hatékonyabb legyen a tevékenység. A mentális egészség védelmének és fejlesztésének fontosságát emelné még ki a szerző, a gyermekek szubjektív-jóllét adatai ezt meglehetősen indokolják. Pszichológus segítsége csak elvétve vehető igénybe az adatok szerint, ezen is a helyzeten is szerencsés lenne változtatni, amennyiben lehetséges. - Intézményi környezet, szakemberek, továbbképzés: Ez az a terület, amelynek fejlesztése sok esetben nyilván nem az intézmény szándékán és vagy ismerethiányán múlik, hanem sokkal inkább pénzügyi, vagy egyéb külső okokon (pl. pedagógusok adminisztratív túlterheltsége, egészségügyi, gyermekvédelmi szakemberhiány). Esetleg ezekre a problémákra megoldás lehet, ha több intézmény együttműködik. - Egyéb egészségfejlesztési tevékenységek: A külső szervezetekkel való együttműködés elterjedt, azonban lehetne növelni ezek ismertségét a szülők körében. Ez esetlegesen újabb lehetőségek felmerülését is eredményezheti. A tanárok örvendetesen változatos módszereket használnak a tanítás során. Ezeket talán alkalmazni lehet az egészségi ismeretek átadása, attitűd-formálás terén is. A pedagógusok egészségfejlesztésére is hasznos lenne lehetőséget teremteni, hiszen az ő egészségük áttételesen befolyásolja a gyerekekét is.

192 207

208

Felhasznált irodalom

209

210

Andersen, A., Krølner, R., Currie, C,. Dallago, L., Due, P,. Richter, M., Örkényi, Á., & Holstein, B. E. (2008). High agreement on family affluence between children's and parents' reports: international study of 11-year-old children. Journal of Epidemiology & Community Health, 62(12), 1092-1094. [DOI:10.1136/jech.2007.065169] Aszmann, A. (2005). Együtt az egészségfejlesztésben. In: Aszmann, A. (szerk.): Egészségvédelem a közoktatásban. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 200-213. Aszmann, A., Költő, A., Németh, Á. & Zakariás, I. (2011). Child well-being indicators in the European Union: Health related indicators. Szakértői anyag a TÁRKI Child well-being in the European Union – Testing a potential indicator portfolio for regular monitoring c. jelentése számára. Bonny, A. E., Britto, M. T., Klostermann, B. K., Hornung, R. W. & Slap, G. B. (2000). School disconnectedness: identifying adolescents at risk. Pediatrics, 106(5), 1017-1021. Bukovicsné, N. J. (2012): Egészségfejlesztési feladatok az óvodában. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 54-66. Cantril, H. (1965). The pattern of human concern. Rutgers University Press. Clark, L., & Tiggemann M. (2008). Sociocultural and Individual Psychological Predictors of Body Image in Young Girls. Developmental Psychology, 44(4), 1124–1134. Cole, T. J., Bellizzzi, M. C., Flegal, K. M., & Dietz, W. H. (2000). Establishing a standard definition for child overweight and obesity worldwide: international survey. British Medical Journal, 320, 1-6. Cole, T. J., Flegal, K. M., Nichols, D., & Jackson, A. A. (2007). Body mass index cut offs to define thinness in children and adolescents: international survey. British Medical Journal, 335, 194. Collins, W. A. & Steinberg, L. (2006). Adolescent development in interpersonal context. In: Damon W (Series eds.), & Eisenberg N (Vol. ed.). Handbook of Child Psychology (5th ed.). New York: Wiley, 1005-1052. Currie, C., Griebler, R., Inchley, J., Theunissen, A., Molcho, M., Samdal, O., & Dür, W. (eds) (2010). Health Behaviour in School-aged Children (HBSC) Study Protocol: Background, Methodology and Mandatory Items for the 2009/10 Survey. Edinburgh: CAHRU & Vienna: LBIHPR. http://www.hbsc.org. Currie, C., Molcho, M., Boyce, W., Holstein, B., Torsheim, T., & Richter, M. (2008). Researching health inequalities in adolescent: The development of the Health Behaviour in School-Aged Children (HBSC) Family Affluence Scale. Social Science & Medicine, 66, 1429–1436. Currie, C., Zanotti, C., Morgan, A., Curries, D., de Looze, M., Roberts, C., Samdal, O., Smith, O. R. F., Barnekow, V. (eds) (2012). Social determinants of health and well-being among young people. Health behaviour in school-aged children (HBSC) study: international report from the 2009/2010 survey. World Health Organization, Copenhagen. Halldórsson, M., Kunst, A. E., Köhler, L., & Mackenbach, J. P. (2000). Socioeconomic inequalities in health of children and adolescence: a comparative study of five Nordic countries. European Journal of Public Health, 10, 281–289.

194 211

Kotowska, I. E., Matysiak, A., Styrc, M., Pailhe, A., Solaz, A., Vignoli, D. (2010). Family Life and Work.Second European Quality of Life Survey. Luxembourg: European Foundation for the Improvement of Living and Working Conditions. Kovacs, M. (1985). The Interview Schedule for Children (ISC). Psychopharmacological Bulletin, 21, 991–994. Költő, A., Kökönyei, Gy. (2011). Szubjektív jóllét. In: Németh, Á., Költő, A. (szerk.) (2011). Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 67-76. Kuusela, S., Honkala, E., Kannas, L., Tynjälä, J., & Wold, B. (1997). Oral Hygiene habits of 11-year-old schoolchildren in 22 European Countries and Canada in 1993-1994. Journal of Dental Researches, 76, 1–9. Lamkin, L., & Houston, T. P., (1998). Nicotine dependency and adolescents: preventing and treating. Primary Care, 25, 123–135. Larson R., & Richards M. H. (1991). Daily companionship in late childhood and early adolescence: Changing developmental contexts. Child Development, 62, 284–300. Marshall, S. J., Biddle, S. J. H., Gorely, T., Cameron, N. & Murdey I. (2004). Relationships between media use, body fatness and physical activity in children and youth: a metaanalysis. International Journal of Obesity and Related Metabolic Disorders, 28(10), 1238-1246. Martin, C. A., Kelly, T. H., Rayens, M. K., Brogli, B. R., Brenzel, A., Smith, W. J., & Omar, H. A. (2002). Sensation Seeking, Puberty, and Nicotine, Alcohol, and Marijuana Use in Adolescence. Child and Adolescent Psychiatry, 41(12), 1495–1502. Melkevik, O., Torsheim, T., Iannotti, R. J. & Wold, B. (2010). Is spending time in screenbased sedentary behaviors associated with less physical activity: a cross national investigation. International Journal of Behavioral Nutrition and Physical Activity, 7(46), doi:10.1186/1479-5868-7-46. Németh, Á. (2011): Testkép, tápláltsági állapot, testtömeg-kontrol. In: Németh, Á., Költő, A. (szerk.) Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 77-82. Németh, Á., & Ojala, K. (2012). Body Image. In: Currie, C., Zanotti, C., Morgan, A., Curries, D., de Looze, M., Roberts, C., Samdal, O., Smith, O. R. F., Barnekow, V. (eds) (2012). Social determinants of health and well-being among young people. Health behaviour in school-aged children (HBSC) study: international report from the 2009/2010 survey. World Health Organization, Copenhagen, 93-96. Németh, Á., & Költő, A. (szerk.) (2011). Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest. Parry-Langdon, N., & Roberts, C. (2005). Socio-economic inequalities and health. HBSC Briefing Series: 6. Pate, R. R., Mitchell, J. A., Byun, W. & Dowda, M. (2011). Sedentary behaviour in youth. British Journal Sports Medicine, 45(11), 906-913. Páll, G. (2011). Sérülések, balesetek. In: Németh, Á., Költő, A. (szerk.) Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 59-64. Pikó, B. (1995). Pszichoszomatikus tünetek epidemiológiája és hatása az egészségi állapot önértékelésére egyetemi hallgatók körében, Orvosi Hetilap, 136, 1667-1673. 212

195

Pikó, B. (1998). Social support and health in adolescence: a factor analytical study. British Journal of Health Psychology, 3, 333–344. Rácz, J. (1998). Drogfogyasztó magatartás. Medicina Kiadó, Budapest. Richards, M. H., Crowe, P. A., Larson, R., & Swarr, A. (1998). Developmental patterns and gender differences in the experience of peer companionship during adolescence. Child Development, 69, 154–163. Rózsa, S., Vetró, Á., V. Komlósi, A., Gádoros, J., Kő, N., Csorba, J. (1999). Gyermek és serdülőkori depresszió kérdőíves mérésének lehetősége a klinikai és normatív mintán szerzett tapasztalatok alapján. Pszichológia, 4, 459–482. Simonyi, I. (2012). Az egészségfejlesztés helyzete a hazai nevelési-oktatási intézményekben. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 9-21. Schnohr, C. W., Kreiner, S., Due, E. P., Currie, C., Boyce, W., & Diderischen, F. (2008). Differential Item Functioning of a Family Affluence Scale: Validation Study on Data from HBSC 2001/2002. Social Indicators Research, 89, 79–95. Strong, W. B., Malina, R. M., Blimkie, C. J. R., Daniels, S. R., Dishman, R. K., Gutin, B., Hergenroeder, A. C., Must, A., Nixon, P. A., Pivarnik, J. M., Rowland, T., Trost, S., & Trudeau F. (2005). Evidence based physical activity for school-age youth. The Journal of Pediatrics, 146, 732–737. Torsheim, T., Aaroe, L. E. & Wold, B. (2001). Sense of coherence and school-related stress as predictors of subjective health complaints in early adolescence: interactive, indirect or direct relationships? Social Science and Medicine 2001; 53(5). 603-614. Várnai, D., Zakariás, I. (2009). Kortárs bántalmazás és verekedés iskoláskorúak körében. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest. Zakariás, I., Németh, Á. (2011). Anyag és módszer. In: Németh, Á., Költő, A. (szerk.) Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 11-16. Zimmer-Gembeck, M. J. (1999). Stability, Change and individual differences in involment with friends and romantic partners among adolescent female. Journal of Youth and Adolescence, 28, 419–438.

Kiadja a Zala Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv Nyomdai előkészítés Németh Ágnes Nyomtatta és kötötte Göcsej Nyomda Zalaegerszeg ISBN 978-963-08-8723-6

196 213

Pikó, B. (1998). Social support and health in adolescence: a factor analytical study. British Journal of Health Psychology, 3, 333–344. Rácz, J. (1998). Drogfogyasztó magatartás. Medicina Kiadó, Budapest. Richards, M. H., Crowe, P. A., Larson, R., & Swarr, A. (1998). Developmental patterns and gender differences in the experience of peer companionship during adolescence. Child Development, 69, 154–163. Rózsa, S., Vetró, Á., V. Komlósi, A., Gádoros, J., Kő, N., Csorba, J. (1999). Gyermek és serdülőkori depresszió kérdőíves mérésének lehetősége a klinikai és normatív mintán szerzett tapasztalatok alapján. Pszichológia, 4, 459–482. Simonyi, I. (2012). Az egészségfejlesztés helyzete a hazai nevelési-oktatási intézményekben. In: Darvay, S. (szerk.): Tanulmányok a gyermekkori egészségfejlesztés témaköréből. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest, 9-21. Schnohr, C. W., Kreiner, S., Due, E. P., Currie, C., Boyce, W., & Diderischen, F. (2008). Differential Item Functioning of a Family Affluence Scale: Validation Study on Data from HBSC 2001/2002. Social Indicators Research, 89, 79–95. Strong, W. B., Malina, R. M., Blimkie, C. J. R., Daniels, S. R., Dishman, R. K., Gutin, B., Hergenroeder, A. C., Must, A., Nixon, P. A., Pivarnik, J. M., Rowland, T., Trost, S., & Trudeau F. (2005). Evidence based physical activity for school-age youth. The Journal of Pediatrics, 146, 732–737. Torsheim, T., Aaroe, L. E. & Wold, B. (2001). Sense of coherence and school-related stress as predictors of subjective health complaints in early adolescence: interactive, indirect or direct relationships? Social Science and Medicine 2001; 53(5). 603-614. Várnai, D., Zakariás, I. (2009). Kortárs bántalmazás és verekedés iskoláskorúak körében. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest. Zakariás, I., Németh, Á. (2011). Anyag és módszer. In: Németh, Á., Költő, A. (szerk.) Serdülőkorú fiatalok egészsége és életmódja 2010. Országos Gyermekegészségügyi Intézet, Budapest, 11-16. Zimmer-Gembeck, M. J. (1999). Stability, Change and individual differences in involment with friends and romantic partners among adolescent female. Journal of Youth and Adolescence, 28, 419–438.

Kiadja a Zala Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv Nyomdai előkészítés Németh Ágnes Nyomtatta és kötötte Göcsej Nyomda Zalaegerszeg ISBN 978-963-08-8723-6

214

196

215

Naložba v vašo prihodnost Operacijo delno financira Evropska unija Evropski sklad za regionalni razvoj

216

Befektetés a jövőbe A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg

Kiadja: Zala Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv Nyomda: Göcsej Nyomda Borító: Artonius Grafikai Stúdió

KUTATÁSI JELENTÉS. Óvodás és iskolás gyermekek egészsége és életmódja Zala megye tíz oktatási-nevelési intézményében

Recommend Documents