Európai Parlament 2014-2019
Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
2015/2117(INI) 13.12.2016
JELENTÉSTERVEZET a bányászati hulladékról szóló irányelv (2006/21/EK) végrehajtásáról (2015/2117(INI)) Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság A vélemény előadója: György Hölvényi
PR\1110103HU.docx
HU
PE594.105v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
PR_INI TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY .......... 3 INDOKOLÁS............................................................................................................................. 8
PE594.105v01-00
HU
2/11
PR\1110103HU.docx
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a bányászati hulladékról szóló irányelv (2006/21/EK) végrehajtásáról (2015/2117(INI)) Az Európai Parlament –
tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a továbbiakban: az irányelv)1,
–
tekintettel a pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó technikai iránymutatásokról szóló, 2009. április 20-i 2009/335/EK bizottsági határozatra2,
–
tekintettel a 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletével összhangban a hulladékkezelő létesítmények osztályozása során alkalmazandó kritériumok meghatározásáról szóló, 2009. április 20-i 2009/337/EK bizottsági határozatra3,
–
tekintettel a hulladékok jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozásáról szóló, 2009. április 30-i 2009/360/EK bizottsági határozatra4,
–
tekintettel a 2006/21/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett információk összehangolásáról és rendszeres továbbításáról, valamint a 18. cikkében említett kérdőívről szóló, 2009. április 29-i 2009/358/EK bizottsági határozatra5,
–
tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke (1) bekezdése f) pontjának végrehajtása céljából az inert hulladék fogalmának kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i 2009/359/EK bizottsági határozatra6,
–
tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a 2006/21/EK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2016)0553),
–
tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által a bányászati hulladékról szóló irányelvről készített 2017. januári európai végrehajtás-értékelési tanulmányra7,
–
tekintettel a cianidos bányászati technológiák az Európai Unióban való általános betiltásáról szóló 2010. május 5-i állásfoglalására8,
–
tekintettel az öt évvel a Magyarországon bekövetkezett baleset után a vörösiszap-
1
HL L 102., 2006.4.11., 15. o. HL L 101., 2009.4.21., 25. o. 3 HL L 102., 2009.4.22., 7. o. 4 HL L 110., 2009.5.1., 48. o. 5 HL L 110., 2009.5.1., 39. o. 6 HL L 110., 2009.5.1., 46. o. 7 PE-szám: 593.788. 8 HL C 81. E, 2011.3.15., 74. o. 2
PR\1110103HU.docx
3/11
PE594.105v01-00
HU
katasztrófa tanulságairól szóló 2015. október 8-i állásfoglalására1, –
tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,
–
tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0000/2016),
A.
mivel ásványinyersanyag-kitermelésből származó veszélyes hulladék kiömlésével járó két jelentős baleset következményeként elfogadták az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelvet (a továbbiakban: irányelv) azzal a céllal, hogy amennyire csak lehetséges megelőzzék és csökkentsék a kitermelési hulladék kezeléséből származó, a környezetre gyakorolt káros hatásokat, valamint az emberi egészséget fenyegető kockázatot;
B.
mivel az irányelv tagállamok általi átültetésére vonatkozó határidő 2008. május 1-jén lejárt, és csaknem valamennyi tagállam elmaradt az ütemezéstől az irányelvben foglaltaknak nemzeti jogszabályaikba való átültetése terén;
C.
mivel a Bizottság „nem megfelelőségi” kötelezettségszegési eljárásokat indított 18 olyan tagállam ellen, amely elmulasztotta az irányelv megfelelő módon és teljes egészében való átültetését; mivel ráadásul 2016. november végén négy ügy még mindig folyamatban volt;
D.
mivel a Bizottság egyelőre nem fogadta el az irányelv 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt, ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatást;
E.
mivel a jelenlegi hároméves jelentéstételi rendszer korlátai és a rendelkezésre álló adatok minősége nem tette lehetővé az irányelv gyakorlati végrehajtásának áttekintését és értékelését;
F.
mivel nincs olyan uniós szintű adatbázis, amely tartalmazná az ásványinyersanyagkitermelésből származó hulladék kezelésére szolgáló létesítményeket;
G.
mivel a kőfejtésből és a bányászati iparból származó hulladék az Európai Unióban keletkező hulladék teljes volumenének igen nagy részét teszi ki (2012-ben mintegy 30%), amelynek egy része veszélyes hulladék;
1.
sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok (EU-27) bizonyos átültetési problémákkal szembesültek az időzítés, a minőség vagy mindkettő vonatkozásában, és hogy az irányelv megfelelő gyakorlati alkalmazása egyelőre nem várható valamennyi tagállamban, tekintettel a folyamatban lévő „nem megfelelőségi” kötelezettségszegési eljárásokra;
2.
felhívja az érintett tagállamokat és a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb gondoskodjék az irányelv helyes és teljes körű átültetéséről;
3.
hangsúlyozza, hogy az irányelv 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatások hiánya nemcsak hátráltatja az irányelv eredményes és hatékony gyakorlati alkalmazását, hanem emiatt az egyes üzemeltetők és
1
Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0349.
PE594.105v01-00
HU
4/11
PR\1110103HU.docx
a hatóságok a megfelelés és végrehajtás kapcsán felmerülő költségei is tagállamonként változóak; 4.
felhívja ezért a Bizottságot arra, hogy minél előbb fogadjon el ágazatspecifikus iránymutatásokat a hulladékot kibocsátó ásványinyersanyag-kitermelő iparágakban végzett ellenőrzések tárgyában;
5.
úgy véli, hogy a 18. cikk (1) bekezdésében foglalt jelenlegi jelentéstételi rendszer nem felel meg a célnak és nem eredményes a tekintetben, hogy nem teszi lehetővé a végrehajtással kapcsolatos teljes kép áttekintését és felmérését, ugyanakkor szükségtelen terhet ró a tagállamokra és a Bizottság szolgálataira, ezáltal csökkentve a hatékonyságot is;
6.
e tekintetben hangsúlyozza az adatgyűjtési eszköz (a kérdőív1) hiányos kidolgozását, amely kétértelmű olvasatot tesz lehetővé, és ezáltal a használatával készített jelentések inkább a nemzeti szinten elfogadott intézkedésekről szólnak, nem pedig arról, hogy azokat hogyan ültették át a gyakorlatba, különös tekintettel az ásványinyersanyagkitermelő iparban keletkező hulladékot kezelő létesítményekre;
7.
felhív a jelenlegi jelentéstételi mechanizmus reformjára – beleértve a kérdőívet is –, amelyet prioritásnak kell tekinteni, figyelembe véve a harmadik jelentéstételi időszakra vonatkozó (2014–2017) közelgő határidőket;
8.
megjegyzi, hogy a Bizottság csak egy végrehajtási jelentést tett közzé, amely mind az első, mind a második jelentéstételi időszakra (2008–2011 és 2011–2014) vonatkozott, így a nyilvánosságot nem tájékoztatta egy olyan gazdasági tevékenységről, amely jelentős környezeti, egészségi és társadalmi hatásokkal bír;
9.
elismeri, hogy a tagállamok többsége elfogadta az irányelvben meghatározott rendelkezések végrehajtásához szükséges intézkedéseket; megjegyzi azonban, hogy a tagállamok közötti értelmezési különbségek azt mutatják, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy valamennyi tagállam hasonlóan értelmezze és alkalmazza az irányelv alapvető fogalmait, és ezáltal EU-szerte egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek;
10.
üdvözli a Bizottság arra irányuló terveit, hogy általános iránymutatást bocsásson ki az irányelvben meghatározott rendelkezések végrehajtása tekintetében, ami előrelépést tenne lehetővé mind az irányelvnek való megfelelés, mind annak végrehajtása terén;
11.
rendkívül aggasztónak tartja a folyamat hiányos voltát az „A” osztályba sorolt, nagyobb kockázatot jelentő létesítmények megfelelő besorolása és engedélyezése tekintetében, és figyelmeztet arra, hogy a külső vészhelyzeti tervek az EU területén található „A” osztályba sorolt létesítmények mintegy 25%-a esetében hiányoznak; ezért felhívja a tagállamokat arra, hogy területükön véglegesítsék a létesítmények megfelelő osztályozását;
12.
hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az érintett helyi közösségeket bevonják már az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésére irányuló, veszélyes
1
A 2009/358/EK bizottsági határozat III. melléklete.
PR\1110103HU.docx
5/11
PE594.105v01-00
HU
anyagokat alkalmazó projektek tervezési szakaszába, továbbá hogy a teljes engedélyezési eljárás során biztosítsák az átláthatóságot, valamint a polgárok tényleges bevonását; 13.
megjegyzi, hogy a hatóságokra és az üzemeltetőkre szükségtelen mértékű adminisztratív teher hárul az inert hulladék és a nem szennyezett talaj kezelésével összefüggésben, felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kerüljék az engedélyezési folyamatok közötti átfedéseket, figyelembe véve az ágazati jellemzőket, valamint a biztonsági és környezeti következményeket;
14.
sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot a 2009/335/EK bizottsági határozat tagállamokban történő végrehajtásáról és arról, hogy a megállapított pénzügyi biztosítékok elégségesek-e és megfelelnek-e a célnak;
15.
felhívja a figyelmet a cianidos bányászati technológiáknak az EU területén való teljes betiltásáról szóló 2010. május 5-i állásfoglalására, különösen arra való tekintettel, hogy az „A” osztályba sorolt létesítmények engedélyezése terén a végrehajtás sok kívánnivalót hagy maga után, és megismétli arra irányuló felhívását, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a cianidos bányászati technológiák teljes körű tilalmára az Európai Unióban;
16.
felhívja a vállalkozásokat, valamint az érintett illetékes hatóságokat, hogy az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő létesítmények engedélyezési folyamata során mérlegeljék a rendelkezésre álló fejlett technológiákat, különös tekintettel az ülepítő gátak tervezésére;
17.
felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumnak (BREF) a „körforgásos gazdaság” koncepciójával összefüggésben folyó felülvizsgálata által kínált lehetőséget arra, hogy a bányászati hulladékkal kapcsolatos bevált gyakorlatok meghatározása során előnyben részesítse a magasabb környezetvédelmi előírásokat és az erőforrás-hatékonyságot;
18.
tudomásul veszi azt az európai bányászati trendet, amely egyre inkább a gyengébb minőségű és mélyebben fekvő erőforrások felé fordul, aminek eredményeként több anyagot termelnek ki a bányászat célját képező fém előállítása érdekében; nagy aggodalmát fejezi ki a vegyi feldolgozás folyamatának hatékonysága kapcsán, mivel az alacsonyabb érc–alapkőzet arány azt jelenti, hogy egy tonna kinyerni kívánt fém kitermelése több meddő anyag, így több bányászati hulladék keletkezésével jár;
19.
hangsúlyozza, hogy az „átfogó” jellegű kitermelés lehetne a vezérelv, figyelembe véve ugyanakkor a műszaki és piaci kötöttségeket is, valamint az esetleges közvetett költségeket, például a szén-dioxid-lábnyomot; javaslatot tesz arra, hogy a bányászatból és az őrlésből származó hulladékot ártalmatlanítás céljából elemezzék és válogassák szét annak érdekében, hogy ezzel elősegítsék annak későbbi hasznosítását;
20.
hangsúlyozza, hogy az elhagyott, bányászati hulladékot tároló létesítmények középvagy rövid távon komoly fenyegetést jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet az ilyen telepek teljes rehabilitációjára, figyelembe véve a „körforgásos gazdaság” koncepciójának lehetséges előnyeit, amennyiben azt alkalmazzák az ásványinyersanyag-kitermelő
PE594.105v01-00
HU
6/11
PR\1110103HU.docx
iparban keletkező hulladék kezelésére; 21.
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
PR\1110103HU.docx
7/11
PE594.105v01-00
HU
INDOKOLÁS A célkitűzés Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: az irányelv) két olyan nagy balesetet követően fogadták el, amelyek során 1998-ban és 2000-ben kitermelésből származó veszélyes hulladék ömlött ki. Intézkedéseket, eljárásokat és útmutatásokat tartalmaz, amelyek által lehetőség szerint megakadályozhatóak és csökkenthetőek az ásványinyersanyag-kitermelés során keletkező hulladék kezeléséből származó, a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatások. Az irányelv szigorúbb előírásokat határoz meg az úgynevezett „A osztályba sorolt” létesítmények vonatkozásában, amelyek nem megfelelő kezelése „jelentős”, vagyis az emberi egészséget és/vagy a környezetet súlyosan veszélyeztető balesetekhez vezethet. Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékkal kapcsolatos tevékenységekre, valamint az általuk termelt hulladékra az Európai Parlament már régóta kiemelt figyelmet fordít: az elmúlt évek során számos parlamenti kérdést intéztek az Európai Bizottsághoz, a Parlament Petíciós Bizottsága több állampolgári petíciót mérlegelt, számos meghallgatást és vitát tartottak, és számos határozatot fogadtak el. Az Európai Parlament 2010. május 5-i állásfoglalásában kérte a cianidos bányászati technológiák általános betiltását1. Egy ezt követő jogalkotási javaslatot azonban visszautasított az Európai Bizottság, mivel úgy vélte, hogy a meglévő uniós jogszabályok – megfelelő alkalmazás esetén – elegendőek ahhoz, hogy megelőzzék a baleseteket, illetve nagymértékben enyhítsék azok következményeit. 2015-ben a 2010. évi vörösiszap-katasztrófából levont tanulságokról szóló újabb parlamenti állásfoglalás az irányelvet „különösen aggályosnak” tartotta2. Mindezek ismeretében szükségesnek tűnt, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság vizsgálati tevékenységeinek részeként kutatás és felmérés készüljön az átültetett irányelv gyakorlati végrehajtásáról. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság munkájának támogatása érdekében az Európai Parlament Kutatószolgálata európai végrehajtás-értékelési tanulmányt készített. A végrehajtással kapcsolatos fő megállapítások és ajánlások Az irányelv átültetésének határideje 2008. május 1. volt. Ettől a naptól kezdve a tagállamok felelősek azért, hogy biztosítsák az irányelvben foglalt valamennyi előírásnak való megfelelést a gyakorlatban. E jelentés fő megállapítása, hogy a tagállamok (EU-273) átültetési problémákkal szembesültek az „időzítés”, a „minőség” vagy mindkettő vonatkozásában, ezért az irányelv megfelelő végrehajtása egyelőre nem várható valamennyi tagállamban, tekintettel a folyamatban lévő „nem megfelelőségi” kötelezettségszegési eljárásokra. Ennélfogva arra vonatkozó javaslat született, hogy az irányelv átültetésének folyamatát („minőségi szempontból”) a lehető 1
Az Európai Parlament 2010. május 5-i állásfoglalása. Az Európai Parlament 2015. október 8-i állásfoglalása. 3 3 Ez a következtetés igaz arra a 27 országra, amely az irányelv átültetésére meghatározott határidő lejártakor, 2008. május 1-jén az Európai Unió tagállama volt, de nem vonatkozik Horvátországra, amely 2013. július 1-jén csatlakozott az EU-hoz. 2
PE594.105v01-00
HU
8/11
PR\1110103HU.docx
leggyorsabban zárják le. Úgy tűnik, hogy a tagállamok többsége elfogadta az irányelvben meghatározott rendelkezések végrehajtásához szükséges intézkedéseket. A megfelelő rendelkezések és ellenőrzések gyakorlati végrehajtása azonban továbbra is problémát jelent. A kevés rendelkezésre álló bizonyíték azt igazolja, hogy gyakorlati problémák állnak fenn a külső vészhelyzeti tervek terén (az „A” osztályba sorolt létesítmények tekintetében), valamint az engedélyek és ellenőrzések terén (valamennyi létesítménytípus vonatkozásában, beleértve az „A” osztályba soroltakat is). Ezért rendkívül fontos, hogy mihamarabb közzétegyék az irányelvben meghatározott rendelkezések végrehajtására vonatkozó általános útmutatást, a Bizottság 2016. szeptember 6i végrehajtási jelentésében foglaltaknak megfelelően. Ami az ellenőrzéseket illeti, az irányelv nem határozza meg kifejezetten azok fogalmát, sem lebonyolításuk részletes módját. Bár a Bizottság elfogadott csaknem minden olyan szükséges végrehajtási intézkedést, amely lehetővé teszi az irányelv gyakorlati végrehajtását, egy kulcsfontosságú dokumentum – az ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatás – továbbra is hiányzik. Ezen iránymutatás hiánya problémát jelent, mert különbségekhez vezethet a tagállamok által az ellenőrzések tekintetében alkalmazott megközelítések terén. Ebből kifolyólag az irányelv célkitűzéseit az egyes tagállamok nem érhetik el egyenlő mértékben, tehát a hatékonyság tagállamonként eltérő. Továbbá az ellenőrzésekre vonatkozó egységes megközelítés hiánya az Unión belül különbségeket von maga után a megfelelési és végrehajtási költségek terén, így az irányelv végrehajtásának hatékonysága is tagállamonként eltérő. Ezért az a javaslat született, hogy a Bizottságnak a lehető leghamarabb el kell fogadnia az ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatást. Az irányelv értelmében jelenleg működő jelentéstételi rendszer és különösen a tagállamok által a 18. cikk (1) bekezdése értelmében hároméves időközönként készített jelentés nem alkalmas erre a célra, mert nem teszi lehetővé a gyakorlati végrehajtás teljes, uniós szintű áttekintését, nyomon követését és értékelését. Az adatgyűjtő eszközt (kérdőívet)1 több hiányosság jellemzi, amint azt a rendelkezésre álló kutatás is jelezte. Ezeket orvosolni kell:
elsősorban – prioritásként – annak érdekében, hogy megbízható adatokat szolgáltassanak a gyakorlati végrehajtás nyomon követéséhez és értékeléséhez, valamint
másodsorban – sürgősen – annak érdekében, hogy a harmadik végrehajtási időszakról (2014–2017) szóló jelentést a tagállamok már ne ugyanazon hibás eszközzel készítsék el.
Ráadásul jelenleg nem létezik és a jelenlegi jelentéstételi mechanizmus segítségével nem is hozható létre olyan adatbázis, amely uniós szinten tartalmazná az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot kezelő létesítményeket. Ez megnehezíti a létesítmények nyomon követését és ezáltal a gyakorlati végrehajtás felmérését. A polgárok végrehajtáshoz fűződő érdeke Összefoglalva, a rendelkezésre álló adatok minősége nem tette lehetővé az irányelv gyakorlati végrehajtásának megfelelő, teljes körű áttekintését és felmérését. Míg az ásványinyersanyag1
A 2009/358/EK bizottsági határozat és különösen annak III. melléklete értelmében.
PR\1110103HU.docx
9/11
PE594.105v01-00
HU
kitermelésből származó hulladék kezelésére vonatkozó uniós jogszabályok továbbra is megfelelőek a valós igények szempontjából, különös tekintettel azokra a helyi közösségekre, amelyek veszélyes anyagokat is érintő, nagy volumenű bányászati projektek közvetlen közelében élnek, az irányelv gyakorlati végrehajtása nem biztos, hogy garantálja a jogalkotó által eredetileg megcélzott elvárt biztonsági szintet. A fenti következtetés fényében az előadó szándéka, hogy felhívja a figyelmet a bányászati hulladékot kezelő létesítmények lehetséges káros hatásai által érintett helyi közösségek jogos érdekeire. Ezek korábbi tapasztalatai azt mutatják, hogy az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelését jellemzően önálló tevékenységnek tekintik, amely elkülönül az ásványinyersanyag-kitermelő iparágak összetett kérdésétől. Ez a megközelítés figyelmen kívül hagyhatja az elővigyázatosság elvét, valamint a helyi közösségek tényleges bevonását, ami hátráltatja a modern külszíni bányászat költségeinek és kockázatainak reális felmérését. Ez a végrehajtási jelentés egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy ajánlásokat fogalmazzunk meg azzal kapcsolatban, hogy miként lehet az irányelvet továbbfejleszteni ebben a tekintetben. Az ásványinyersanyag-kitermelés során keletkező hulladék a körforgásos gazdaság összefüggésében Míg az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék az EU-ban keletkező hulladék egyharmadát teszi ki, az irányelv nem állapított meg célértékeket az ásványinyersanyagkitermelésből származó hulladék mennyiségére vonatkozóan. Hasonlóképpen, bár a Föld elsődleges erőforrásainak kitermelése és a megmaradó hulladék kezelése beleillene a „körforgásos gazdaság” koncepciójába, az irányelv felülvizsgálata nem szerepelt a Bizottság „körforgásos gazdaságra” vonatkozó 2015. évi csomagjában sem1. Ily módon e végrehajtási jelentés szempontjából fontos volt, hogy az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelését a „körforgásos gazdaság” összefüggésében mérlegeljék, mivel ez a politikai váltás hatást gyakorolna az ásványi anyagok kitermelésének és kezelésének és ezáltal a kitermelésből származó hulladék kezelésének módjára, vagyis befolyásolná az irányelv gyakorlati végrehajtását. Magas környezeti és egészségi kockázattal járó technológiák Egy szakértők által készített másodelemzés2 alapján az előadó is kísérletet tett arra, hogy feltárja az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék nem megfelelő kezelésével kapcsolatos, magas környezeti és egészségi kockázattal járó technológiák alternatíváit. A jelenleg alkalmazott ásványinyersanyag-kitermelési és hulladékkezelési technikák tekintetében az eljárások többsége érettnek és biztonságosnak tekinthető, amennyiben azokat a szabályozói előírásoknak megfelelően hajtják végre. Ugyanakkor a létező műveletek terén lehetnek eltérések a tervezett és a megvalósult végrehajtás között. Ennek Az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kérdésével a csomagot kísérő cselekvési terv foglalkozott, amelyben a Bizottság két fő vállalást tett. 2 Az elemzést Dr. Eberhard Falck készítette 2016. február és május között a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága (DG EPRS) felkérésére, és az az európai végrehajtás-értékelési tanulmány I. mellékletében került közzétételre a következő címen: „Az ásványinyersanyag-kitermelés során keletkező hulladék nem megfelelő kezelésével kapcsolatos, magas környezeti és egészségi kockázattal járó technológiák alternatíváinak feltárása. Az ásványinyersanyag-kitermelő iparágak előtt álló, a körforgásos gazdaság koncepciójával összefüggésben felmerülő kihívások, kockázatok és lehetőségek”. 1
PE594.105v01-00
HU
10/11
PR\1110103HU.docx
okai közé tartoznak az olyan gazdasági kényszerítő körülmények, amelyek az előírások mellőzéséhez és olyan, nem megfelelő szabályozási felügyelethez vezethetnek, amely orvosolja az ilyen helyzeteket. Egy másik ok abban keresendő, hogy számos létesítmény évekig vagy akár évtizedekig működött, és nem a mai „bevált gyakorlatoknak” megfelelően került megépítésre. Ezek műszakilag bonyolult és költséges megoldást igénylő megörökölt helyzeteket jelenthetnek. Az előadó véleménye szerint az elérhető álló legjobb technikák (BAT) fogalmát felül kell vizsgálni annak elkerülése érdekében, hogy a „bevált gyakorlat” csak a „szokásos gyakorlatot” jelentse, még akkor is, ha az igazolhatóan nem megfelelő. Az előadó támogatja, hogy a „bevált gyakorlatok” – különösen a magas környezeti és egészségi kockázattal járó gyakorlatok – meghatározása során alkalmazzák a múltbeli és a folyamatban lévő kutatási tevékenységek eredményeit, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak újrafeldolgozásával kapcsolatos élvonalbeli innovációkat, valamint a világ különböző tájain az ülepítő gátak kapcsán felmerült problémákból levont tanulságokat, továbbá biztosítsák, hogy az erőforráshatékonyság és a magasabb környezetvédelmi előírások élvezzenek prioritást még akkor is, ha költségesebbek, és ezáltal küszöböljék ki az olyan technológiai lehetőségeket, amelyek a legalacsonyabb költséggel járnak, viszont a legnagyobb valószínűséggel vallanak kudarcot. Köszönetnyilvánítás Az előadó végezetül szeretne köszönetet mondani a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatóságának keretein belül működő Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága Utólagos Hatásvizsgálatok Osztályának a részletes európai végrehajtásértékelésért, valamint az Európai Bizottságnak a végrehajtással kapcsolatos adatok mind a 28 tagállamban való feltárásában való együttműködéséért. Megköszöni az árnyékelőadók aktív részvételét, továbbá köszönetet mond a különböző érdekelt feleknek, nemzeti hatóságoknak, a civil társadalom képviselőinek és az üzleti szövetségeknek az általuk kifejtett álláspontokért és véleményekért, amelyek mindegyike értékes hozzájárulás volt a végrehajtási jelentés elkészítéséhez.
PR\1110103HU.docx
11/11
PE594.105v01-00
HU