TÓTH I. JÁNOS: Környezetvédelem és alkalmazott filozófia (A nagybányai ciánszennyezés tanulságai) in Karikó Sándor (ed): ÉRTÉKVÁLSÁG ÉRTÉKVÁLTÁS. Áron Kiadó Budapest, 2004. 319-331.o. Absztrakt Tanulmányomban egy konkrét környezetszennyezési esemény, a nagybányai ciánszennyezés példáján vizsgálom meg az alkalmazott filozófiai elemzés lehetőségét. Az előadás egyrészt általános módszertani kérdéseket, másrészt tartalmi kérdéseket is érint.
ÁTTEKINTÉS 1. ALKALMAZOTT FILOZÓFIAI MEGKÖZELÍTÉSRŐL ...... A mindennapi élet problémái összetett egészek, miközben a tudományos élet diszciplínákra tagolódik. ...,,.Hogyan lehet a holisztikus problémákat a diszciplínákra tagolódó tudományok segítségével átfogóan leírni, megérteni? Ennek a dilemmának a feloldásában segíthet az alkalmazott filozófia, mint az egyetlen olyan megismerési módszer, amely egyidejűleg racionális és holisztikus jellegű. ....... A holisztikus problémákra adott parciális válaszok azonban szükségképpen korlátozottak és hiányosak. A környezetszennyezés esetében is jól érzékelhető ez a probléma. A közgazdasági megközelítés a pusztán a nyerseségesség és a gazdasági racionalitás szempontjait mérlegeli, amikor gyakorlati döntést hoz egy beruházásról vagy egy tevékenységről, miközben ennek a beruházásnak vagy tevékenységnek általában jelentős nem-gazdasági (hanem ökológiai, egészségügyi, társadalmi, politikai stb.) illetve nem-azonnali (hanem a közeli vagy a távoli jövőt érintő) hatásai is vannak. Ugyanakkor ezek a negatív hatásokat az azonnali hatásokat előtérbe helyező közgazdaságtan nem vagy csak korlátozott mértékben érzékeli. Például a nagybányai beruházás és tevékenység egészen mást jelentett egy adott parciális (pl. a román gazdaság vagy a külföldi befektetők) nézőpontból, mint más, elvileg szintén parciális nézőpontokból (természetvédelem, a helyi lakosság, a magyar állam érdeke stb.). Elvileg csak a különböző parciális nézőpontok egyidejű figyelembe vétele biztosíthat egy holisztikus rálátást az adott problémára. ...,,. A környezeti kockázattal járó gazdasági tevékenységeknek gyakorlatilag két nézőpontja lehetséges egy parciális és egy holisztikus. Az előbbi az uralkodó értelmezési keretet jelenti, amely esetünkben a közgazdaság, míg az utóbbi nézőpont a gazdasági racionalitás mellett igyekszik minden más szempontot is figyelembe venni (az élőtermészet szempontjait, az emberek egészségügyi, turisztikai, rekreációs, esztétikai igényeit és érdekeit, a jövő generáció érdekeit stb.) Sajnos gyakran egészen más konklúzióhoz vezet egy problémának a parciális valamint holisztikus értelmezése. ...,,. A környezetszennyezés és egyéb alkalmazott filozófiai problémák is arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalom nem adhatja fel eleve azt az igényét, hogy tevékenységét ne csak parciálisan, hanem holisztikusan is értelmezze. Ebben a szándékban a praxis éppen az alkalmazott filozófiától kaphat segítséget, hiszen a filozófia mindig is az egészre irányult. Az
alkalmazott filozófia specifikuma a filozófiához képest „csak” az, hogy nem a világ-egészre, hanem a probléma-egészekre irányul. Mit érthetünk azonban egy probléma egészként való értelmezésén? ....,, Első megközelítésben a fenti kérdésre két alapvetően különböző válasz adható. (i) Lehetséges, hogy az alkalmazott filozófia elsődleges feladata az, hogy kritizálja az adott relációban a domináns parcialitást és felhívja a figyelmet más nézőpontok és értelmezési keretek fontosságára. ...,, Tehát ebben az értelmezésben az alkalmazott filozófia feladata elsősorban az, hogy bírálja az uralkodó értelmezési keretet, rámutasson annak hiányosságaira illetve folyamatosan más (szintén parciális) értelmezési keretek lehetőségére hívja fel a figyelmet. Így az alkalmazott filozófia egyfajta kritizáló és szabályozó szerepet játszana a gyakorlat felett, azonban önmaga sohasem próbál értelmezési keretet adni. ...,,. Ez az értelmezés implicit módon elismeri, hogy a gyakorlati problémákat nem lehet közvetlenül holisztikusan értelmezni, legfeljebb a különböző parciális nézőpontok együttes fenntartásával lehet egy lépést tenni a gyakorlati problémák holisztikusabb értelmezése felé. (ii) Az alkalmazott filozófiának egy radikálisabb értelmezése azonban elvezethet ahhoz a véleményhez, hogy a különböző parciális logikákkal szemben maga az alkalmazott filozófia vagy annak megfelelő szegmense (esetünkben például a környezetfilozófia) önmagában adhat egy holisztikus értelmezési keretet, egy olyan értelmezési keretet, amely támaszkodna, de ugyanakkor megfelelő keretekbe foglalná a különböző parciális (tudományos vagy ágazati) értelmezési kereteket. 2. AZ ESETTANULMÁNYOK MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI Az alkalmazott filozófia egyik fontos újdonsága az esettanulmányok jelentőségének a felismerése. Így a filozófia, mint legáltalánosabb meta-diszciplína az egyes esetek felé fordul és ez újra felveti az egyes és az általános viszonyának régi problémáját. Tehát az alkalmazott filozófia pusztán jelenlétével újra tematizálja az egyes és az általános viszonyáról folyó több ezeréves vitát. Természetesen az alkalmazott filozófia szempontjából nem minden egyedi eset és nem is önmagában az egyedi esetek a fontosak, hanem mindez csak az általános szempontjából az érdekes. Az alkalmazott filozófia szempontjából különösen a komplex, számos diszciplínát vagy társadalmi alrendszert érintő, gyakran értékkonfliktusokat tartalmazó egyedi esetek a fontosak. Mivel ezekben az esetekben különösen gyakori, hogy a domináns parciális nézőpont kudarchoz vezet. Ezeknek az egyedi eseteknek a tanulmányozása azért is fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy a figyelmünket közvetlenül azokra az új problémákra irányítsuk, amelyek esetében az uralkodó parciális értelmezések nem tudnak megfelelő választ találni. Minden esettanulmány esetében felmerülnek általános módszertani kérdések. A következőkben csak egyetlen ilyen módszertani problémát szeretnék érinteni; jelesül az egyes, a különös és az általános viszonyát. ….. Egy konkrét környezetszennyezési eset, a nagybányai ciánszennyezés esetében egy mérsékelt nominalista álláspont lényege röviden a következőkben foglalható össze. A nagybányai szennyezés minden sajátossága egyedi sajátosság, de ezek egy része csak és kizárólag a nagybányai esetre jellemző, nevezzük ezeket „egyes-egyedi” sajátosságoknak. Léteznek azonban az esetnek olyan egyedi sajátosságai, amelyekhez hasonló egyedi sajátosságok számos más környezetszennyezésre is jellemző ezeket „különös-egyedi” sajátosságoknak, végül léteznek olyan egyedi sajátosságok, amelyekhez hasonló minden környezetszennyezésre jellemző ezeket pedig „általános-egyedi” sajátosságoknak nevezhetjük. Egy alapos esettanulmány feltárja az eset egyedi sajátosságait és így közvetlenül tapasztalható az „egyes-egyedi”, a „különös-egyedi” és az „általános-egyedi”. A nagybányai
szennyezés „egyes-egyedi” sajátosságai csak az adott esetre jellemzőek, s így az alkalmazott filozófia számára kevésbé érdekesek, szemben a „különös-egyedi” és az „általános-egyedi” sajátosságokkal. Az egy másik kérdés, hogy pusztán az adott esetet tanulmányozva nem lehet eldönteni, hogy egy egyedi sajátosság melyik csoportba tartozik. Ehhez háttérismeretekre és egyéb esetek tanulmányozására van szükség. Ezért is fontos, hogy egy esettanulmány tényleg esettanulmány legyen és aprólékosan leírja a vizsgált szituációt. Természetesen egyetlen eset sem realizálja ideáltipikus esetet, ahol a különös vagy az általános közvetlenül megmutatkozik. Ezért mindig különbség van a „különös-egyedi” és a tiszta különös, valamint az „általános-egyedi” és a tiszta általános között. Tehát a megismerő ember azzal a problémával kerül szembe, hogy csak a „különös-egyedi” és az „általánosegyedi” tapasztalható, viszont a tiszta különös és általános sajátosságok közvetlenül nem tapasztalhatók meg. Ezért ezeket az összefüggéseket és kategóriákat a megismerő alanynak kell megkonstruálnia. Persze a teoretikus konstrukció nem lehet önkényes, hiszen csak azok konstrukciók tekinthetők helyesnek, amelyek „elég nagy segítséget” adnak a konkrét esetek tanulmányozásához, azaz amelyek „elég nagy mértékben” jellemzőnek tekinthetők az adott problémára nézve. A fentiekből következik az is, hogy a különös és az általános konstrukciók elvileg mindig megkérdőjelezhetők és elvileg sohasem zárható ki az a lehetőség, hogy valaki egy jobb, vagy egy hatékonyabb modellt javasoljon a vizsgált problémák értelmezésére és kezelésére. Nyilvánvaló, hogy az egyedi esetekre jellemző „különös-egyedi” és „általánosegyedi” sajátosságok leírása, összehasonlítása lehetőséget ad az új és jobb (eredményesebben használható) különös és általános összefüggések (konstrukciók) megalkotására. Véleményem szerint az esettanulmányok elsődleges jelentősége éppen ebben áll. 3.NAGYBÁNYAI CIÁNSZENNYEZÉS NÉHÁNY TARTALMI VONATKOZÁSA Feldolgozva nagybányai ciánszennyezés esetét megállapítható, hogy az különböző, általában a környezetszennyezésre jellemző vonatkozásokat rejt magába, s ezzel párhuzamosan a nagybányai szennyezés különböző általános szempontok alapján értelmezhető. (i) Az elemzés középpontjába állíthatjuk azt a bányászati-technológiai folyamatot, amely elvezetett a ciánszennyezéshez. Ez a nézőpont a konkrét ipari és technológiai problémákra hívja fel a figyelmet: például a nyitott, ciánt nagy koncentrációban tartalmazó tározó létéből származó környezeti kockázatot. Az ENSZ-munkacsoport és az Európai Unió által kezdeményezett Nagybányai Munkacsoport is elsősorban ebből a szempontból értelmezte a katasztrófát. (ii) A folyószennyezések különösen súlyos ökológiai problémákat jelentenek, hiszen a folyók gyakran a természet és az élet utolsó menedékét jelentik a civilizált térben. Ekkor a figyelem a folyó ökológiai rendszerének a helyreállítására (revitalizáció), illetve általában a folyókkal való modern bánásmód (szűk gátak – gyors vízelvezetés) kritikájára és alternatívák (pl. ártéri gazdálkodás) keresésére irányul. A magyarországi zöldek a nagybányai szennyezést követően elsősorban ezen a téren aktivizálódtak. (iii) Az elemzés koncentrálhat a szennyezést követő társadalmi eseményekre: kármentés, helyreállítás, kártérítés stb. Ezek a lépések vagy társadalmi reakciók szintén általában jellemzőek minden környezetszennyezésre „utóéletére”. Hangsúlyozandó, hogy a folyószennyezések gyakran nagy területet, s mint esetünkben több országot érintenek, ekkor a figyelem olyan kérdésekre irányul, mint a felvízi szennyező és az alvízi károsult helyzete és viszonya; továbbá a folyók nemzetközi helyzetéből adódó speciális problémákra (pl. szennyező fizet elv érvényesítésének speciális (nemzetközi térben történő) nehézségeire vagy az alvízi fekvésű országok kiszolgáltatott helyzete, érdekérvényesítési lehetőségeire stb.) (iv) Vizsgálhatjuk azt a kérdést, hogy a Magyarország, mint alvízi ország mit tett annak érdekében, hogy elkerülje a hasonló szennyezéseket vagy legalábbis csökkentse ennek
valószínűségét (környezeti kockázatok felmérése, kétoldalú és nemzetközi egyezmények, vegyesbizottságok felállítása, monitor rendszer kiépítése stb.) (v) Értelmezhetjük a problémát a hagyományos román-magyar dimenzióban keresve azokat a viselkedési és gondolkodásbeli formákat, amelyek hozzájárultak a ciánszennyezés bekövetkezéséhez (pl. a környezeti tudatosság és a környezetvédelem helyzete KeletEurópában, az ún. „balkáni mentalitásból fakadó problémák). (vi) Értelmezhetjük a nagybányai ciánszennyezést a globalizáció dimenziójában, azaz mint egy olyan tipikus nemzetközi befektetést, ahol a tőkében gazdag centrumból a befektetők és a bankok viszonylag elavult technológiát exportálnak egy szegény, de természeti kincsekben bővelkedő országba (Romániába). Ebben az esetben a figyelem a nemzetközi befektetési szokások általános sajátosságaira és hibáira irányul, ekkor a megelőzés lehetőségeit is ebben a szférában kell keresni. Látható tehát, hogy a nagybányai ciánszennyezés egy elégé komplex számos általános aspektust tartalmazó egyedi eset, amelynek a gazdagságát csak egy alapos esettanulmány tárhatja fel. ….. A következőkben a nagybányai ciánszennyezést, mint egy tipikus nemzetközi befektetést értelmezzük (vi. pont). .... 3.1 TÚLZOTT KÖRNYEZETI KOCKÁZAT A környezetszennyezés gyakran nem egyszerűen emberi vagy műszaki hiba — ami persze mindig előfordulhat —, hanem tudatos költség-haszon kalkuláció következménye. Adott feltételek mellett egy szennyezés bekövetkezése sohasem biztos, legfeljebb csak nagy valószínűséggel bekövetkező esemény, ráadásul a szennyezést is csak meghatározott valószínűséggel követi kártérítési kötelezettség. A két egymástól független valószínűségi érték miatt a kártérítési kötelezettség tényleges teljesítésének várható valószínűsége igen alacsony, ezért a cégek számára gyakran racionálisabb (kifizetődőbb) megkockáztatni a szennyezést, mint környezetvédő beruházásokat és technológiákat alkalmazni. …... Mindezek alapján nem csodálkozhatunk, hogy a környezeti katasztrófák olyan gyakoriak a világban, hiszen a szűken értelmezett gazdasági érdek a lehető legnagyobb környezeti kockázat vállalására ösztönzi a cégeket. ...... Persze elvileg számos mód van arra, hogy a vállalatokat érdekelté tegyük vagy éppen rákényszerítsük arra, hogy csak alacsonyabb környezeti kockázatok vállaljanak. Ennek egyik formája a kötelező felelősségbiztosítás rendszere (lásd később) 3.2 A külföldi tőkebefektetés kockázatai A szegény országok számára a külföldi befektetés gyakran az egyetlen lehetőség arra, hogy tőkéhez, illetve fejlett technológiához jusson. Ezért nyilvánvaló, hogy fontos és hasznos a külföldi befektetés. Ugyanakkor mint minden tevékenységnek, ennek is lehetnek negatív következményei (a természeti környezet kizsákmányolása, a hazai tőke háttérbe szorítása, az alacsony bérek konzerválása stb.). Így pusztán a külföldi tőkebefektetés maximalizálása önmagában nem tekinthető pozitív célnak. Számtalan katasztrófa mutatja, hogy egy fejletlen régióban végrehajtott külföldi befektetés jelentős környezeti kockázattal jár együtt. …. Ezt a problémát próbálja orvosolni az egyes ágazatok esetében megfogalmazott ’legjobb elérhető technológia’ (best available technology), sajnos ez azonban csak egy ajánlás, amelyet a cégek gazdaságossági okok miatt gyakran nem követnek. Ezért a környezeti kockázat csökkentését eredményezné, ha a nemzetközi közösség a legrosszabb és legveszélyesebb technológiákat is megnevezné és alkalmazásukat helytelenítené esetleg betiltaná. Viszonylag gyors eredményt lehetne elérni a helyi környezetvédő szerveztek szisztematikus fejlesztésével és támogatásával is.
3.3 MULTINACIONÁLIS ÉS KÖZEPES NAGYSÁGÚ CÉGEK ……. A nagybányai eset azt mutatja, hogy ellentétben a közvélekedéssel a kisebb méretű külföldi vállalkozások is fokozott veszélyforrást jelentenek. Egy közepes cég már elég nagy ahhoz, hogy jelentős környezeti kárt okozzon, viszont még nem elég nagy ahhoz, hogy az okozott kárt egyáltalán képes legyen megtéríteni, vagy hogy a jóhírnév esetleges elvesztése visszatartó erejű legyen. Az Aurul SA illetve az ausztrál anya cég az Esmeralda Ltd. esetében mindkét probléma felmerült. A közepes cégeknél gyakran még az is előfordul, ami a multinacionális vállalatokra nem jellemző, hogy az érvényben lévő jogszabályokat sem tartják be. Általában elmondható, hogy a kisebb cégek inkább hajlanak arra, hogy az indokoltnál nagyobb környezeti kockázatot vállaljanak. ….. Véleményem szerint is a környezeti szempontból kockázatos vállalkozások esetében, különösen ha azok nemzetközi következményekkel is járhatnak, a kötelező felelősségbiztosítás rendszerét kellene alkalmazni. Ez két szempontból is javítana a jelenlegi helyzeten: egyrészt a károsultak azonnal kártérítésben részesülhetnének, másrészt a biztosító nyomást gyakorolna a cégre, hogy minimalizálja a környezeti kockázatot. Azaz önmagában a kötelező felelősségbiztosítás rendszerének a bevezetése, azzal a hatással járna, hogy növekedne a környezeti biztonság. 3.4 A HITELEZŐ BANKOK FELELŐSSÉGE A nagybányai beruházást az Aurul társaság 11,2 millió dolláros alaptőkéjéből, valamint az angol Rothschild és a német tulajdonú Dresdner Kleinwort Benson bank összesen 17 millió dolláros hiteléből finanszírozták. A hitelező bankok a kártérítési rangsorban sokkal előkelőbb helyen vannak, mint a károsultak (“fedezetlen hitelező”). Tehát ha a peres eljárás keretében 510 év múlva kártérítés megfizetésére kötelezik a károkozót, akkor a cég először a hitelező bank kárát köteles megtéríteni, és a magyar állam illetve a lakosság kártérítésére csak akkor kerül sor, ha a károkozónak még marad pénze. Ez a sorrend nyilvánvalóan arra a hallgatólagos előfeltevésre épít, hogy a hitelező banknak semmilyen felelőssége sincs az általa finanszírozott vállalkozás tevékenységében. ….. ….. Számomra nyilvánvaló, hogy a hitelező bank, ellentétben a károkozóval, nem közvetlenül felelős a környezeti kárért. Ugyanakkor a másik véglet is elfogadhatatlan, amely azt állítja, hogy a hitelező banknak semmilyen felelőssége nincs a káreseményben, ráadásul egyenesen az első helyre teszi őket a kártérítendők listáján. Először is vegyük észre, hogy ha ebben a struktúrában a bank egy környezetvédelmi szempontból kockázatos vállalkozást finanszíroz, akkor csak nyerhet. Ha a vállalkozás sikeres (nem okoz környezetvédelmi katasztrófát), akkor a bank a cégtől visszakapja a pénzét a megfelelő kamatokkal; ha viszont a vállalkozás környezeti katasztrófát okoz, akkor a bank a cég felszámolása keretében (az elsők között) kapja vissza a pénzét. Tekintve, hogy a bank általában a centrumhoz tartoznak, a kockázatos környezeti vállalkozások viszont a periférián zajlanak, így egy környezetszennyezéshez vezető beruházás esetében a következő pénzügyi tranzakció zajlik le. (i) A centrumból a bank pénzt kölcsönöz a periférián végrehajtandó, környezeti szempontból kockázatos vállalkozáshoz. (ii) A vállalkozás súlyos környezeti károkat okoz, ezért a vállalkozást csődgondnokság alá helyezik. (iii) A csődeljárás során a centrumhoz tartozó bank igényeit kielégítik, ezért a periférián élő károsultak kártérítésére már nem marad pénz. A projekt eredményeképpen a pénz visszakerül
az amúgy is gazdag centrumba, miközben az amúgy is szegény periféria viseli a környezetszennyezésből fakadó károkat. Tehát a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek. (iv) Bár elvileg mindenki a “szennyező fizet” elvről beszél, a gyakorlatban a “károsult fizet” elv érvényesül. Mi ez, ha nem a periféria kizsákmányolásának egy modern formája? ….. Sőt, a fentiek miatt a hitelező bank abban érdekelt, hogy a vállalkozással általában együtt járó kockázatot a pénzügyi szférából “átnyomja” a környezeti szférába. Ez a törekvés a bank szempontjából, vagyis egy parciális nézőpontból teljesen logikus, hiszen a pénzügyi kockázatot a hitelező banknak, a környezeti kockázatot viszont a helyi lakosságnak kell viselni. Az igazságossággal összhangban legalább annyit el kellene érni, hogy a hitelező bank a kártérítendők rangsorában a több károsult mögé kerüljön. Önmagában ez az apró változás egyrészt arra kényszerítené a hitelező bankot, hogy a környezetvédelmi szempontból kétes vállalkozások finanszírozását alaposabban meggondolja, másrészt ha mégis bekövetkezik a katasztrófa, akkor a többi károsult is megfelelő kárpótlásban részesülhetne. Ennek a változásnak az lenne a következménye, hogy a hitelező bank érdekelt lenne abban, hogy az általa támogatott cégek és vállalkozások jobban odafigyeljenek a környezeti kérdésekre, ami a környezeti katasztrófák számának a csökkentéséhez vezetne.
A TANULMÁNYT TARTALMAZÓ KÖNYV BESZEREZHETŐ: ÁRON KIADÓ A szerző a cikkel kapcsolatban örömmel fogad minden kritikát és véleményt. Kérem értesítsen, ha idézi a tanulmányomat. E-mail:
[email protected] Tóth I. János (Fil. Tsz., SZTE)
