Koncz Attila:
Az ökoturizmus lehetőségei az Ócsai Tájvédelmi Körzetben
Székesfehérvár Kodolányi János Főiskola Idegenforgalmi szak 1999
1.
Tartalomjegyzék
BEVEZETÉS ____________________________________________________________________ 3 ÁLTALÁNOS LEÍRÁS____________________________________________________________ 4 A RAMSARI EGYEZMÉNY _______________________________________________________ 8 NÖVÉNYTANI ÉRTÉKEK _______________________________________________________ 11 KULTURÁLIS EMLÉKEK _______________________________________________________ 16 ÓCSA ÁLLATVILÁGA __________________________________________________________ 24 TURIZMUS ____________________________________________________________________ 41 ÖKOTURIZMUS _______________________________________________________________ 45 VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK ______________________________________________________ 52 UTÓSZÓ_______________________________________________________________________ 53 FORRÁS_______________________________________________________________________ 55 MELLÉKLETEK _______________________________________________________________ 56
2.
Bevezetés A mai rohanó életben egyre többen vágynak a természetbe, mert a napi munkák fáradalma mellett az embereket a környezetszennyezés, a tömegiszony, a zajártalmak és a négy fal közé zártság is fárasztja. Így szabadidejében mindenki próbál olyan területre utazni, ahol mindezen hatásoknak nincs kitéve, sőt ezen hatások ellenkezőit élvezheti. Van akiknek maga a természet az, ami a mai világból hiányzik, és szeretné, ha a még megmaradt természetes környezetben minél több időt tölthetne el, és gyermekeit is szeretné a természet szeretetére nevelni.
Egyre több díszállat kereskedés jelenik meg, egyre különlegesebb fajokat lehet vásárolni, ami azt jelenti, hogy az ember vonzódik a természethez, erős megismerési ösztön motiválja ezen a téren. Minél kevesebb van egy állatfajból, annál keresettebb, annál nagyobb az értéke, mint minden általában a közgazdaságtan törvényei szerint. Manapság amikor a természetes
3.
környezet is fogyóban van, az ilyen területeknek is egyre nagyobb lesz az értékük, egyre nagyobb figyelmet fognak kapni. Korábban egészen egyszerű, mindennapi dolognak számított egy-egy erdei kirándulás, egy vízi túra. Ha a régi értelmező szótárban megkeressük a turizmus szót, akkor egy részről a következő definíciót olvashatjuk:_"Turisztika, természetjárás". Ma már nem ilyen egyszerű a helyzet, mivel azon a kevés még természet közeli állapotban maradt területen, igen komoly negatív hatást fejt ki az ellenőrizetlen turizmus, arról nem is beszélve, hogy ezen területek nagy része különféle védelem alatt áll, amelyek további meghatározott része nem látogatható. Ha gazdasági szempontból próbáljuk megközelíteni az ökoturizmust, akkor azt kell kiemelni, hogy a területre érkező turista megfizeti a természet értékeinek látványát, és ezzel elősegíti az ott található környezet fennmaradását. Erre nagyszerű példa jó néhány afrikai nemzeti park, de hogy ne kalandozzunk messzire, itt van a mi Bugaci pusztánk, amely szintén nemzeti parki terület, és nagyon jó támogatottságot élvezhet az által, hogy jelentős a látogatottsága és az abból befolyó bevétel. Azt is látni kell, hogy a dolognak van egy olyan oldala is, mely szerint a turista diszkrecionális jövedelmét nem átlagos fogyasztási cikkekre költi (pl.:videókazetta, motorcsónak, fürdőköpeny, modernebb felszerelések), hanem lényegében véve a természetbe invesztálja. Az is igaz, hogy sokszor a turizmus átcsap féktelen pénzszerző vállalkozásba, de bizonyítottan az ökoturizmus saját alapjait semmisíti meg abban az esetben, hogyha az alapvető vonzerőt - a természeti környezetet - károsítja, szétrombolja.
Általános leírás Az ócsai terület értékeire már a 2. világháború előtt Kaán Károly (1867-194o) is felhívta a közvélemény és a természetvédő kollégák figyelmét. A haladó szellemű erdészeti államtitkár, a magyar természetvédelem tudományos alapjainak lerakója, 1931-ben megjelent Természetvédelem és a
4.
természeti értékek című művében javasolta többek között a Kiskunsági területeken Ócsa-Dabas-Sári térségére azt, hogy itt természetvédelmi terület létesüljön. Ezen javaslatok alapján szerkesztették meg a Kiskunsági Nemzeti Park
területeinek
összeállítását.
A
nagy
tudós
a
természetvédelem
fontosságáról általában a következőket írta: "...Az idők során ugyanis reá eszmélt az ember, hogy nemcsak az emberi alkotások múltjából, de az őstermészet emlékeiből is kívánatos bizonyos olyan részeket fenntartani, amelyek legalább egy darabon a haza földjének lehetőleg eredeti, érintetlen és így meg nem bolygatott állapotát mutatják be... ...amelyek eredeti mivoltukban a természet pótolhatatlan alkotásai, vagy remekbe teremtett látványosan szép tájképi részletei ..." A
mai
Ócsai
Tájvédelmi
Körzet
területére
tett
javaslata
a
következőképpen hangzik: "...Külön flóra-rezerváció lenne kívánatos az Ócsától Alsó-Dabasig, Csengődtől Kiskőrösig húzódó és illetve Kecel mellett a községi erdőben lévő mocsári kőriserdők és zsombéklápokból...". A Tájvédelmi Körzetet végül is 1975. Szeptember 9.-én hozták létre, az Országos
Természetvédelmi
Hivatal
elnökének
3/1975.OTVH
számú
határozatával. Területe 3575 hektár. Közigazgatásilag Pest megyében, egy összefüggő területen fekszik, Dabas, Inárcs és Ócsa községek határain belül.
5.
A tájvédelmi körzet rendeltetése ( idézet a határozatból ): - "Őrizze meg a táj jelentős természeti értékeit, mocsár-és láperdőket, turjánokat és réteket, ezeknek az élőhelyeknek a természetes növénytársulásait és állatvilágát. Biztosítsa a védett madarak háborítatlan fészkelését és vonulását. - Őrizze meg a táj kulturális értékeit; az ócsai Öregfalu régi műemlék jellegű házait, az öreghegyi nyeregtetős, ollóágas pincesort, a temetőt, a temető régi faragott fejfás részét. - Biztosítsa a tudományos kutatásokhoz szükséges természeti feltételeket. - A természeti értékek oktatási, ismeretterjesztési célú bemutatásával a természetben történő élményszerzéssel és felüdüléssel egybekötve- szolgálja a közművelődést. - Szolgálja a természeti és kultúrértékek megismerésére irányuló turizmust és idegenforgalmat, segítse elő a szabadidő kulturált felhasználását. - Környezetvédelmi mintaterületként szolgálja természeti környezetünk védelmét..." Azt hiszem, hogy ezek a célok mára nem avultak el, hanem inkább még időszerűbbnek mondhatók mint megfogalmazásukkor. A Tájvédelmi Körzet létrehozásában Sára János - aki a területen hosszú ideig a természetvédelmi tevékenységet irányította - komoly szerepet játszott. A vele való beszélgetés során tudtam meg, hogy milyen változások történtek a területen, és az is kiderült, hogy a tájvédelem igen jótékony hatással volt és van az itt található természeti és kulturális értékekre. Budapesthez közel, délkeleti irányban, alig 25 km-es távolságra fekszik a már 22 éve létesült Ócsai Tájvédelmi Körzet. Területe 3576 hektár, magterülete - 1412 hektár ( Öregturján, Nagyturján, Rókás erdő ) fokozottan 6.
védett, zárt területek. A terület részletes térképe az 1-es számú mellékletben található. Egy része a Ramsari Egyezmény listájára is felkerült, ami külön kiemeli e táj értékes voltát, hiszen hazánkban eddig mindössze 13 ilyen terület található. A nemzetközi egyezmény értelmében védett rész megközelíti az 11oo hektárt. A Tájvédelmi Körzetet északról Ócsa, északnyugatról Alsónémedi, délről Dabas és északkeletről Inárcs települések határolják. Pontosabb behatárolást a 2-es számú mellékletben lévő áttekintő térkép szemléltet. Az Egykori és jelenlegi Duna-medret kísérő hajdani lápterületek ma már kicsire zsugorodott maradványfoltja Ócsa-Dabas-Inárcs turjánvidéke. Az ősi vegetáció fenntartója a víz, ezért a vízrendezés / Duna-völgyi-főcsatorna /, a tőzeg és fakitermelés nem kedvezett a terület fennmaradásának. A mélyen fekvő területek vizes jellege még jól látható, a magasabb területeken azonban erős kiszáradás tapasztalható. Ez a száradási folyamat ma is játszódik, ezt érzésem szerint nagyban fokozza az egész évben működő kavicsbánya tavi homokkitermelés.
7.
A sajátos turjánvidék kialakulását a Duna segítette elő. Az egykor víz alatt lévő terület feltöltődött, és rajta különösen változatos élővilág alakult ki. A növénytársulások fejlődése és térbeli elhelyezkedése edafikus jellegű, tehát a talaj vízellátottságától, oxigéntartalmától, és a tőzegesedés mértékétől függ. Így itt megfigyelhető az a növénytársulás-fejlődési sorozat, amely a nyílt víztől, a nádasokon, zsombékos mocsár és lápréteken át az erdőtársulásig vezet. Ez a diverzitás nem csak a kutatókat, a tanulni vágyókat vonzza, hanem az ökoturistákat, vagyis a természetet kedvelő embereket. A táj arculata, láperdei, különleges és szép látványt nyújtó virágai, ritka madarai komoly vonzerőt jelentenek minden természetszerető ember számára.
A Ramsari egyezmény
A vizes területeket pár évtizede még haszontalan, szúnyogok és más kellemetlen állatok élőhelyeként tartották nyilván, melyek lecsapolása, kiszárítása vagy feltöltése nagy fejlődésnek számított. Közben csökkentek a talajvíztartalékok, ami öntözést tett szükségessé, tönkrementek a partvonalak, ami további emberi beavatkozást igényelt, felgyülemlettek a szennyező anyagok, amit költséges beruházásokkal sem sikerült megnyugtatóan megoldani, ezenkívül sok növény és állatfaj /közöttük vízimadarak / tűnt el vagy jutott a kipusztulás szélére. A vizes területek védelmére kelő egyének és szervezetek hamar felismerték azt, hogy eredményesen csak nemzetközi összefogással lehet sikereket elérni. A vizes területek sok esetben határokon átnyúló rendszerek, amelyek mennyisége és minősége a más országból érkező vizektől függ. Az évente kétszer vonuló vízimadarak útjuk során több országon repülnek át, ahol megfelelő vizes területekre van szükségük a táplálkozáshoz, pihenéshez, szaporodáshoz. Alig több mint negyedszázaddal ezelőtt, 1971. február 2.-án, Irán Ramsar nevű városában fogadta el és írta alá 18 ország képviselője a *nemzetközi fontosságú vizes területekről, különösen 8.
mint vízimadarak élőhelyéről szóló egyezmény* szövegét. Mára már a világ 94 országa vált részesévé. Magyarország 1979-ben csatlakozott. Az egyezmény a vizes élőhelyek teljes biológiai sokféleségének megőrzését célozza és értelemszerűen érinti mindazokat az emberi közösségeket, amelyek függnek az ilyen területek nyújtotta halászati, legeltetési, fakitermelési, szállítási, vízellátási, ökoturisztikai lehetőségektől.
A vizes területek kiemelt ökológiai fontosságát a következő szempontok indokolják: • természetes
szivacsként viselkednek az áradások és aszályok
esetén, hidrológiai szabályozó funkciót töltve be • szabályozzák a talajvíz szintjét • felfogják, megszűrik a szennyező anyagokat • csökkentik az eróziót, pl. viharok és áradások okozta károkat • visszatartják a tápanyagokat, az üledéket • igen produktívak, élőhelyet biztosítanak rengeteg madár-, hal-, kétéltű- hüllő és emlősfaj. illetve növényfaj számára.
9.
Magyarország eddig 13 ilyen területet jelentett be, ezek a következők: Szaporca, Velence-Dinnyés, Kardoskút, Kisbalaton, Mártély, Kiskunság, Pusztaszer, Hortobágy, Ócsa, Tatai Öreg-tó, Fertő-tó, Bodrogzug, Balaton / összterület 114.862 hektár / . A listára való felvétel ökológiai, hidrológiai, botanikai, zoológiai, limnológiai kritériumokon alapszik. A fent említett területek jó része már nemzeti parki védettséget élvez, a többi terület is szigorúan védett. Léteznek azonban ezeken a területeken is olyan problémák, amelyeket megfelelő figyelemfelkeltés és anyagi keret biztosításával meg lehetne oldani. Nyilván ezeken a területeken nem lehet mezőgazdaságot vagy ipart telepíteni / vagy a környezetet egyéb módon kihasználni /. Nagyon
jó
lehetőségek
vannak
azonban
az
ökoturizmus,
a
biogazdálkodás, az ősi háziállatok fenntartása és az oktatás terén. Fontos megjegyezni azt is, hogy e Ramsári védelem önmagában nem elég, mivel a területnek csak kis részét fedi, itt pedig egy szervesen összefüggő egységről van szó. Több példából is lehet látni azt hogy önmagában egy terület védelme sokszor nem hozza meg a terület tényleges biztonságát. Ha megjelennek a természetvédelemmel ellenkező keresleti tényezők, és elég erős vagy kiszámíthatatlan a fellépésük, akkor óriási károkat okozhatnak. Itt van például az afrikai elefánt ügye: világhírű probléma az, hogy mennyi állatot elpusztítottak míg nem hoztak komoly intézkedéseket a faj védelmére. Ez azért volt, mert a szegény afrikai lakosság egyik "kézzel fogható" jövedelemszerzése volt az elefánt agyarának eladása. Kiderült azonban az is, hogy az a 25O-3OO ezer turista, aki Kenyába látogat évente, nem venné jó néven, ha nem láthatna elefántokat. Sőt kérdőíves statisztikai felmérések során az is kiderült, hogy hajlandók lennének akár egy kicsit többet fizetni egy afrikai szafariért, ha továbbra is láthatnák e csodálatos óriást. Ha mindössze 3 %-kal emelnék a tarifát, akkor ez a plusz bevétel ugyanannyi lenne, mint az elefántcsont kereskedelemből származó bevételek. Azt hiszem hogy egy ilyen mérvű árszínvonal emelés nem hozna jelentős változást a keresleti oldalon. Sőt ha az ügynek ez propagandaforrásává válna, akkor egész komoly reklám
10.
lehetne. Az elefánt megvédése azonban nem gazdasági, hanem etikai kérdés kellene hogy legyen. Tapasztalhatjuk azonban hogy a mai világban a folyamatok nagy részét anyagi érdekek mozgatják, és ezt tudomásul kell venni. Akkor juthatunk el a megfelelő tervezéshez és kivitelezéshez, ha nem csak anyagiakban, hanem morálisan is gondolkozunk. A védett területeken is bármilyen tevékenységet folytatni csak az adott táj megfelelő ismerésével és tiszteletével lehet. A fenntartható fejlesztés elve mellett ezek a területek is ily módon önfenntartókká válhatnának, így jövőbeni létezésük biztosított lehetne.
Növénytani értékek A tájvédelmi körzet növényvilága máig is igen jelentős, és a diverz élőhelynek megfelelően változatos. A csatornarendszer és a tőzegkitermeléssel kialakult nyílt vízfelületek fajszegény növénytársulások élettere. Ezen élőhelyeken főleg a víz alá merülő fajok jellemzőek, például a nagyhínár, a süllőhínár és a békaszőlőfajok. Helyenként tömeges és nagy vízfelületeket borit a víz színén úszó békaliliom és békatutaj. A nádas növényzet csak az ősi vízfolyások, csatornák mentén található, ezenkívül az északi területen ahol korábban a tőzegbányászat folyt, mára erős nádterjeszkedést figyelhetünk meg. A mélyebben kotort részeken nyílt vízfelületek maradtak, amely kedvező élőhelyet biztosit sok vízimadárnak.
11.
Látványuk is nagyon szép, olyan mint amikor az ember az erdőben barangolva egy tisztásra ér. Nem véletlen hogy az állatok is ezeket a változatos részeket kedvelik. Egy ilyen öböl szélén láttam egyszer egy fekete színű vízisiklót, amely nagy élmény volt számomra. A nádat helyenként a vízi harmatkása helyettesíti. A nád helyenkénti aratása és értékesítése a tájvédelmi körzet gazdálkodásának bevételei. Az ősi vízfolyások menti, kevésbé zárt erdőkben húzódó nádasok jellegzetes jégkorszaki
maradvány-
növénye a lápi csalán és a lápi békabuzogány. A lápi csalán a
nagy csalánhoz
hasonló, de a levél két pálhája széles és összenőtt. A
zsombékos
a
nádas
feltöltődésének természetes folyamataként, esetleg
emberi
tevékenység
hatására
kialakuló fajszegény, de a turjánvidék tájképi
jellegzetes eleme.
A
zsombéksás és a pangóbb vizű helyeken a rostos tövű
sás
alkotja
a
zsombékost. A zsombéksás gyakran hatalmas, oszlopos zsombékost alkot. A szárazabb területek felé átmenetben a zsombéksás nem alkot zsombékokat, hanem egyszintű magas-sásos rétek fejlődnek ki. A magas-sásos mocsárrétek
12.
növényzetében az uralkodó sásfajok a mocsári sás és a parti sás mellett számos mocsárréti elem is megjelenik, mint például a boglárkafélék, a lecsüngő virágú fekete
nadálytő,
és
a
kétlaki
macskagyökér.
A
lápréti
növényzet
legjellegzetesebb társulása a csátés láprét, melynek egyik jellemző növénye a kormos csáté. Ez a növénytársulás esik legtöbbször a növénykitermelés áldozatául, mert itt halmozódik fel a legtöbb szerves anyag. Ebben a társulásban fordul elő a mostanában terjedő félben lévő téli sás, mely a legrégibb mocsarak utolsó képviselője. Vizes talajon, szivárgó talajvíz mellett alakul ki a szittyós láprét, amelyeken néhol tömegesen fordul elő a széles levelű gyapjúsás .Karcsú, magas termetű növény,
a
virágokban
számos serte van, amelyek éréskor meghosszabbodva a
füzérekből
fehér
gyapjúpamatként
lógnak
ki. Kora tavasszal pompás látványt nyújt a hófehér pamacsokkal
díszített
növény.
társulás
E
messziről felismerhető a nagy
szittyó
sötétzöld
gyepéről. A másik láprét társulásra
a
kékperje
megjelenése és a nagyobb terméshozam jellemző. Fennmaradását a kaszálás biztosítja, mert egyébként megtelepszik benne a rekettyefűz, és így megindulna a beerdősülés folyamata. A félgömb alakú rekettyebokrokkal tarkított kékperjés lápréti kaszálók a vidék vonzó tájképi elemei. A társulásban sok ritka bennszülött és
13.
maradványfaj tenyészik. Itt él a Jávorka fényperje, mely nagy flórakutatónk, Jávorka Sándorról kapta nevét. Ősszel virít az encián színű, karcsú, magas növény, a kornicstárnics. Szárának csúcsán egy vagy kevés, nagy virág ül. A fokozott lecsapolás a talaj kiszáradásával a sótartalom növekedéséhez vezet. A talaj szárazabbá válását a sziki csenkesz, a sótartalom fokozódását a sziki útifű megjelenése jelzi. Ezeken a helyeken már erősen lecsökken a szénatermelés mennyisége is. A kékperjés rétek változatosságát az uralkodó növények alkotta típusok jelentik. Ezek a társulások növényfajokban gazdagok. Itt él a jégkori
maradványnövények
egyike,
a
halványkék,
illatos
virágú
csengettyűvirág és sok orchideafaj. Az orchideák hazánk legszebb, vagy legalábbis legkedveltebb növényei. A területen megtalálható fajok a következők: hússzínű ujjaskosbor, mocsári kosbor, poloskaszagú kosbor, ezenkívül a vitézvirág, a bugjos szegfű, a szibériai és a korcs nőszirom. Érdekesség,
hogy
orchideafajok
az
zöme
a
trópusi és a szubtrópusi területen él, ahol sok faj a fákon
összegyűlt
korhadékon telepszik meg. A
nálunk
orchideák viszont
előforduló mindegyike
talajlakó.
A
nagyon apró orchideamag csirázásához mykorrhizma-gombának kell a magba hatolnia. Néha
ez
évekig
nem
következik be, és ezért fordulhat elő, hogy egy-
14.
egy kipusztultnak vélt faj évek
elteltével
megjelenik
ismét egy-egy
területen. Nagy károkat okozhat a túlszaporodottvaddisznóállomány, mivel élelem után kutatva kitúrhatja a növények hagymáit. A hazai orchideáknak egy speciális ellensége is akad, mégpedig a nyugat európai botanikusok csoportjai. Illegálisan szervezett utazások keretein belül próbálják elvenni tőlünk azt amit ők már kipusztítottak. A jóérzésű ökoturisták a virágzó növények látványával, vagy esetleg egy szép fotóval is megelégszenek. Az érzékeny gyepek kezelésében nagy szerepet tölthetnének be az őshonos háziállatok, amelyek sajnos ócsáról hiányoznak. Az ősi erdőtípusok közül legértékesebb az égerláp a magyar kőrissel. Aljnövényzetében jellemző a helyenként tömeges tőzegpáfrány és a széles pajzsika előfordulása. Az év túlnyomó részében a víz borította kőrises égerlápban a fák töve támasztógyökeres. Tömeges , típusalkotó fajok a mocsári sás, a vízi nőszirom és a szálkás pajzsika.
15.
A szárazabb erdőtípusokat a hamvas szeder jelzi. Levelei hármasak, rendszerint karéjosak és alul is zöldek. A nyílt vízfelületeket helyenként teljesen beboritja a békaliliom. A magasabb fekvésű területeken áramló vagy oxigénben gazdagabb, szivárgó talajvizű termőhelyeken fejlődtek ki a ligeterdők. Az eredeti lombkoronaszinten szil, kőris, tölgy alkotja, a cserjeszint gazdag. Ebben a társulásban fordul elő sok hegyvidéki elterjedésű, de itt maradványfaj jellegű lágyszárú növény. Említést érdemelnek a következő fajok. éles-mosófű, vitézkosbor, nádi boglárka, pongyolaharangvirág, mocsári orbáncfű, nagy békakorsó, keleti békakorsó, keskeny levelű ezerjófű, csinos ezerjófű, fehér tündérrózsa (amely a kiszáradás miatt eltűnőben van, pedig igen vonzó látvány), északi galaj, réti galaj, stb. 198o-ban Sára János felfedezte az ócsai úszólápokat. Nemcsak újabb úszólápterület ez az eddig egyetlen előfordulási helynek gondolt Velencei-tó mellett , de attól lényegesen eltérő tulajdonságú úszólápokról van szó. Az úszólápok vizsgálata nemcsak növény és állatföldrajzi vonatkozásban jelentős, sok adattal gazdagíthatják a kutatások, a geológusok, ökológusok, sőt a néprajzkutatók, történészek ismeretanyagát is.
Kulturális emlékek
Az Ócsára vonatkozó első történeti anyag 1240-ből maradt fenn, ekkor Benedek Ócsai prépost bizonyságot tesz egy birtok üggyel kapcsolatban. A falunak szép számú lakossága lehetett, mert 1272-ben az olcsai egyház tagjaival népesítették be az érdi szigetet. A török uralom alatt 1559-ben mint 41 portás falu szerepel. Amikor 1690-ben összeírták Pest megye lakosságát, a török uralom eredményeként a hét városon kívül mindössze 52 lakott település volt és közöttük szerepelt Ócsa is. A kuruc szabadságharc idején Ócsának
16.
fontos szerepe volt. 1705. évi július 1-jén Ócsáról hirdette meg Rákóczi Ferenc a Rákosi mezőre tervezett kuruc országgyűlést. Pestet nem sikerült elfoglalnia, így csüggedt seregével északnak indult. A XVIII. Században a Grassalkovichokkal való sógorság révén a Beleznay-család szerezte meg Ócsát és környékét. A község folyamatosnak tekinthető települése még a XIX. Század folyamán is az eredeti kertes, két beltelkes települési formát őrizte meg. Ennek az a lényege, hogy a gazdasági épületek ill. azok egy része nem azon a telken található, ahol a lakóház van. Az istállók övezete a falu szélén külön telken helyezkedett el. A két beltelkes rendszer a magyar települési struktúra jellegzetes eleme volt, leggyakrabban az Alföld északi felén fordult elő. A lakóházak a közép magyar alföldi háztípusnak megfelelően szoba, pitvaros konyha, szoba vagy kamra elrendezésben épültek. A falazat vert fal, vályog fal, de gyakori a tégla falazat is. A házat náddal vagy csádéval fedték és tapasztott sövény vagy fakéményes szabad tüzelővel és alföldi jellegű búbos kemencével építették. A XIX. Században megjelent az ollóágas, majd a torokgerendás tetőszerkezet. A tapasztott fonott sövénykéményeket a vályogból vagy téglából falazott szabad kémények, majd a zárt kémények váltották föl.
17.
Az egykor tapasztott fonott oromzatokat a mintás deszkázatú, majd a falazott oromfalak követik, melyeken megjelentek a XX. században a barokkos és klasszicista jellegű díszítések. Az öreg falú központjában található Premontrei prépostság XIII. század első felében épült temploma, mely románkori építészetünk legértékesebb alkotásai közé tartozik. A
kolostor
a
templom északi oldalán volt, ma ebből nem áll semmi.
Bejárat
nyugati
nélküli
homlokzatán
toronypár látható, melyet az
192o-as
években
magasítottak. A templom háromhajós melynek
bazilika, külső
falát
vakolatlan faragott kövek borítják.
Kelet
felől
a
hajóval azonos magasságú keresztház
és
szentélynégyzet tömbjéhez önálló
főszentély
és
alacsonyabb mellékszentélyek csatlakoznak. A nyugati homlokzat a legegyszerűbb, a templom déli oldalán a fő hajónak a torony és kereszthajó közötti szakaszán három félkörös ablak, a nyugati ablak felett állat és emberfejes konzolokon nyugvó, kilenc ívből álló ívsoros párkány maradványai találhatóak. A templom belsejét váltakozó
18.
nyolcszögű és gazdagabb hengeres tagozású növény díszű fejezetes pillérek osztják három hajóra. A bimbós, leveles oszlopfők, indás gyámkövek, a déli kapu díszítményei hazai kőfaragó mesterek munkái. A belső - korábbi járószint
visszaállításával-
visszanyerte
eredeti
térarányait,
így
a
szintsüllyesztés nyomán az oszloplábazatok kiegészítése és bemutatása is lehetővé vált. A hajókat fa sikkmennyezet fedi, melybe rejtett világítás került. A sekrestyék keresztboltozata román kori. A főszentélyben látható összefüggő falképeggyüttest 19oo-ban tárták fel, a többszöri restaurálás sokat rontott hitelességén. A
XIII.
század
készült
végén
falképeket
legújabb
a
technikák
segítségével
sikerült
magas
színvonalon
bemutatni. A keleti falon Mária
megkoronázása
látható,
amelyet
két
oldalról a 12 apostol alakja vesz körül. A szentély négyezetét
az
elválasztó
apszistól
hevederíven
Szent Miklós és Szent György
alakja
szentélynégyezet falán a
van.
A
északi
Szent László és
Szent Margit legenda töredékes alakjai, illetve a délin az Utolsó Ítélet részlete egészíti ki a falkép ciklust. A szentélyben látható gótikus szentségtartót csak a falképek sérülésének árán tudták elhelyezni a XV. században. A török időkben rövid ideig mecsetként szolgáló templom 1562. óta a református egyházé. Ebben az
19.
időben a templom jórészt fedetlenül volt. Kitűnő hangú orgonáját egyre többen ismerik meg, nem csupán a templom koncertjeinek résztvevői, hanem a sikeres hanglemez felvételek hallgatói is. A templomot a közelmúltban 1986 és 1995 között állították helyre, így most tökéletes állapotban várja a híveket és a látogatókat. A XVIII. század végén Mária Terézia rendeletének megfelelően a temetőket a templomok mellől a települések szélére helyezték át. Így került a Bodzsár család kertjeinek helyére 1778-ban külön részbe a református és külön részbe a katolikus egyház temetője. Az un. régi református temető egy része tartozik a tájvédelmi körzethez, ahol a régi temetkezési szokásokat őrző, fából készített mintegy 500 sírjelet, a kopjafákat kívánják megőrizni. A sírjeleket több fejfa faragó falusi mester ember készítette, de az is előfordult, hogy a családok egy-egy ügyes kezű tagja maga faragta a fejfákat. A feltételezések szerint a fejfa alakja, nagysága, az alkalmazott díszítőelemek szimbolikusak. Kifejezik az elhunyt korát, családi állapotát, nemét, vagyoni helyzetét, stb. Néprajzkutatások szerint a férfi fejfa általában élére állított csillag, a női viszont kockaalakban végződik. Feltételezhető, hogy a magasabb fejfa férfinak, az alacsonyabb nőnek állít emléket. A gyermekek kisebbre és vékonyabbra faragott fejfája szüleik sírjele mellé bújik. A további néprajzi kutatásoknak sok bizonytalan feltételezésre kell választ találni. Ezzel egyidejűleg nagyon fontos és sürgős feladat a pusztuló fejfák megmentése, konzerválása. A népi építkezés sajátos emlékeit őrzi a homokterület és a turjánvidék találkozásánál az Öreg-hegy szőlőiben elhelyezkedő nyeregtetős, ollóágas, 95 pincéből álló pincesor. A pincék keskeny szalagparcellákon helyezkednek el. A pincék egyszerűek, a földbe vájt,
nagy lejtésű gádoron és a központi
előtéren az úgynevezett sípon keresztül lehet megközelíteni. Vannak egyágú pincék, ahol egy anyapince létezik, de általában az anyapincéhez fiókpincék is csatlakoznak.
Az
Öreg-hegyre
látogatók
erről
saját
szemükkel
is
meggyőződhetnek, mert szíves szóval invitálják őket a pincetulajdonosok. Egy
20.
kis borkóstoló mellett sok szó esik a régi szokásokról, a régi mesterségekről, a falu történetéről és az ócsai szüretekről.
Ócsán a szüretnek nem csak hagyománya, de regulája is volt. A szőlőbe kora reggel érkező vendégeket szalonnával, fekete retekkel, rozskenyérrel és forralt musttal várta a házigazda. Az ebédre készített birkagulyás maradékát vacsoraként fogyasztották el. Este muzsikaszó mellett poharazgattak a szüretelők, a mulatság néha reggelig is eltartott.
21.
Az Öreg-hegy másik épülettípusához tartoznak az egysejtű, náddal fedett kunyhók. Számuk nagyon megfogyatkozott, feltételezhető, hogy egykor a borfeldolgozás miatt létesítették ezeket. A Természetvédelmi hivatal tulajdonát képző kunyhóban a hagyományos paraszti szőlőművelés eszközeit őrzik. Többek között itt látható egy 1864-ből való barokkos díszítésű, gazdagon faragott prés maradványa és egyéb eszközei. A kulturális turizmus fogadóbázisa az Ócsai Tájház. Ez a Természetvédelmi Igazgatóság épülete mellett található. A Tájház mellett található további két épület a turisták fogadására, az egyikben zajlanak a kézműves foglalkozások, a másikban búbos kemence és gyékényágy található. Ennek kéményén gólyafészek is látható.
A Tájház épülete egy öreg parasztház, amely egy összekötő helyiségből és két szobából áll. Az egyik szoba lakószobának van berendezve, a másikban találhatók a kiadványok és ajándéktárgyak, amiket meg lehet vásárolni és haza lehet vinni emlékbe. Az épületben gazdag számú kiáltott 22.
tárgy található, olyan eszközök, amelyeket a környékbeli emberek használtak az iparosodás és a tömegtermelés előtt. Nekem legjobban a cséphadaró tetszett, melyet a középkorban fegyverként is használtak. Ezek a kulturális emlékek mind azt mutatják be számunkra, hogy miképpen tudta az itt élő ember létfenntartását úgy megoldani, hogy közben a környezetében nem okozott maradandó károkat, így azt leszármazottai is ugyanúgy tudták használni mint ő maga. Láthatjuk, hogy egy ilyen területen a megélhetésnek milyen széles skáláját kínálja a természet, mégpedig olyan módon, hogy azzal nem termelünk hulladékot, nem pazaroljuk el környezetünket. Vannak sajnos olyan emlékek is, amelyeket már nem sikerült megőrizni a jövő nemzedék számára, bár bízom abban hogy ezeket lehetne még rekonstruálni. Gondolok itt például az őshonos háziállatok tartásához kapcsolódó hagyományokra, melyek sok más aspektusból is kedvezőek lennének úgy az ökoturizmus mint a természetvédelem terén. Nagy lehetőségeket nyújthatna az ökoturizmus a népi mesterségek iránti érdeklődés fellendítéséhez. Kulturális programokban való részvételre nagyon jó lehetőséget nyújt a minden év tavaszának végén megrendezett Ócsai Kulturális napok elnevezésű rendezvénysorozat. Ezen a programsorozaton hagyományőrző térzenei együttes,
néptánc
műemléktemplomi
gála,
népi
koncert
mesterségek
várják
a
bemutatása,
rendezvényen
fotókiállítás, résztvevőket.
Természetesen ezeken kívül még rengeteg egyéb színes program kerül megrendezésre, amelyek szórakozási és ismeretgyarapítási lehetőségeket biztosítanak. Az ócsai kultúrát és hagyományokat a következő társaságok karolják fel: • Egressy Gábor KHT, amely az önkormányzat által biztosított szabadidőközpontot üzemelteti. Itt olyan foglalkozásokon lehet részt venni, mint a néptánc, népdalkör, korábban citeraoktatás, de van ásványgyűjtő szakkör és néprajzi gyűjtemény is.
23.
• Tárnics BT, amely a kulturális turizmussal foglalkozik. Erről a turizmus fejezetben bővebben beszámolok. • Kosbor Kézműves Műhely Egyesület, amely lényegében véve a Tárnics BT testvéreként, avval jó harmóniában működik, de természetesen nem vállalkozás jellegű a tevékenysége. Ezeken kívül még több ócsai egyesület működik, amelyek kisebb-nagyobb mértékben foglalkoznak kulturális ügyekkel.
Ócsa állatvilága A Tájvédelmi Körzetben található különböző adottságokkal bíró élőhelyek a változatos növényvilág mellett igen sokoldalú állatvilágnak adnak életteret. A víz jelenléte állatok sokaságát vonzza a területre, ugyanakkor a szárazabb területek megint más fajok megélhetését biztosítja A terület korábbi természeti adottságai mellett a zavartalanság miatt volt nagyszerű élőhely a rejtőzködő életmódú állatok számára. A leírások szerint a század elején még fészkelt a területen a tavi cankó, Európa egyik legritkább madara. A lecsapolásokig megtalálható volt még a törpe vízicsibe, a gólyatöcs, a szárazabb részeken pedig a Madártani Egyesület címermadara a túzok. Sára János szerint időnként még fel-feltűnik egy-egy példány. És ki tudja hány olyan állat élt még itt, amelyet nem fedeztek fel , vagy nem említettek a korabeli írások. A gerinctelen fajok közül meg kell említeni a szárazföldi ászkarákot, mely hazánkban reliktumfaj , jelenlegi elterjedési területe Észak-Európa. A Polydesmus schassburgensis nevű ikerszelvényes csak Erdélyből és Ócsáról ismert. A Monotarsobius baloghi Európa északi részeinek magashegységeiben gyakori, de itt a terület háborítatlan növényzetű részén tömegesen fordul elő. Magyarország legnagyobb méretű szénalepkéje, az ezüstsávos szénalepke csak itt, az Öregturjánban fordul elő az országban. Egy 1971-es publikáció szerint Európában még Franciaországban , Svájcban és Belgiumban található meg..
24.
Az Öregturján nevezetességeihez tartozik a nádas foltok szélén található kis gyékénybagolylepke. Az országban ez sem fordul elő másutt. Érdemes még megemlíteni
az
aranyaraszolót,
a
lápi
aranyfoltos
bagolylepkét,
a
sásbagolylepkét, és az éjszakai apró araszolót. Nagyon szép , védett lepkefajunk az atalanta-lepke és a nappali pávaszem.
A halfauna létezése elsősorban a madárvilág és a vízi élethez kötött emlősök számára mint táplálékforrás igen fontos. Ezenkívül ők a kisebb szervezetek - rákok, apró rovarok, szúnyoglárvák, vízbe pottyant bogarak stb. - fogyasztói, vagyis átalakítói. A lápi halak élete az évszakok változásával igen meghatározott. Kora tavasszal mikor a hóolvadás lezajlik, a vízállás magasabb, sőt sokszor megnő a vízfelület a láprétekre való kiöntésekkel. Az itt gyorsan melegedő víz nagyon jó szaporodó helyet biztosit. A nyári meleg azonban gyorsan apasztja a vizeket, és egyre kevesebb az oxigén mennyisége. Az is előfordulhat, hogy a víz ideiglenesen eltűnik. A tél pedig teljesen befagyaszthatja a
lápot, ami sok hal pusztulását eredményezi. Így a lápi
haltársulásoknak igen speciális életkörülményekhez kellett alkalmazkodniuk.. Az ócsai vizek kémhatása általában semleges. Ez legtöbb hazai halfaj számára kedvező lenne, de a már említett speciális életkörülményeknek megfelelően csak az ehhez alkalmazkodni tudó halfajok maradhatnak itt fenn. Az egyik 25.
ilyen lápi vízhez alkalmazkodott halacskánk a lápi
póc, melyet népiesen
békahalnak, kutyahalnak vagy ebhalnak is neveznek. 7-8 centiméteres kis teste meglehetősen zömök, pikkelyei viszonylag nagyok, színe többé-kevésbé sötétbarna. Áprilisban színe élénkké válik, és a víz hőmérsékletének 15-18 C ora emelkedésével elkezdődik a szaporodás. Növényi rostokból épít fészket, melybe 1oo-2oo db ikrát rak a pár. Ma élőhelyének megfogyatkozása miatt állományai igen megcsappantak, így szigorú védelem alatt áll. Hiába azonban minden védelem, ha élőhelyét nem védjük kellő komolysággal, ez a hal is eltűnhet. A sekély vizek leggyakrabban előforduló hala az aranykárász. Ez a délkelet-Ázsiából származó faj igen jól alkalmazkodott a lápi vizek mostoha adottságaihoz. Bár nem lévén őshonos, mégis igen hasznos, mert a vízhez kötött életmódot folytató madarak és emlősök fő tápláléka. A kárászok azonban a pontyokkal közös szaporulatot hozhatnak létre, ami hibrid állatok megjelenését eredményezi. Ez a faj képes a kiszáradt tó nedves iszapjában rövidebb ideig életben maradni. Megtalálható még a vizekben a szivárványos ökle, amely szintén apró termete miatt ritkán kerül szem elé. A szivárványos ökle is viszonylag gyakori, sőt régebben akváriumban is tartották. A vizek ragadozója a lesből vadászó csuka. Nagyon szép, impozáns külsejű hal. Itt elsősorban a már említett kárászt, azonkívül a vörösszárnyú keszeget és a compót fogyasztja. Az aljzaton turkál a szintén nem őshonos törpeharcsa. Egyetlen bűne, hogy jelentős ivadékpusztító és ikrafaló. Hazai halacskánk viszont a kis termetű tarka géb. A lápok egyik legjellegzetesebb, legjobban alkalmazkodó halfaja a réti csík. Egyes vidékeken ásott halnak, csíkhalak, vagy halcsíknak is neveznek. Testük hosszúkás, 2o-25 cm hosszú, kígyóhoz hasonló felépítésű. Aránylag kis fejükön 1o-1o bajuszszál található, melynek segítségével gyorsan megtalálja az iszapban rejtőzködő férgeket és apró rovarlárvákat. A lápi élethez való alkalmazkodás egy másik bélyege a béllégzés. Ez azt jelenti, hogy ennek a halnak a végbelét nagyon vékony hajszálerek szövik át, amelynek segítségével fel tudja használni a légkörből szippantott levegő oxigénjét. Egykor a csíkászás valóságos foglalkozásnak
26.
számított, mert ezek a halak igen kedveltek voltak az alföldi emberek körében. Különösen böjt idején volt nagy becse a réti csíknak. Leginkább káposztával együtt főzték, így készült a híres csíkos káposzta. Ez sajnos már csak a múlté, mert mára ennek a halfajnak is megfogyatkozott a száma. A terület gazdag kétéltű és hüllővilágáról is ismert. Ezen két osztály állataival tavasztól őszig ökokirándulások alkalmával ismerkedhetünk meg. Gyakran már február második felében, amikor még jéghártya fedheti a tócsák, kiöntések felszínét, már megjelennek a petézni készülő pettyes gőték. Keveset mozogva pihennek, és csak ritkán jönnek fel a víz színére kígyózó mozgással levegőt szippantani. A hímek hátukon tarajt viselnek, nászidőben pirosaskékes
színezetűek.
Gőtéink
éjszakai
állatok,
csak
párzási
időben
találkozhatunk velük nappal. A nászidő végén elhagyják a vizet, és száraz területen járnak zsákmány után. Körülbelül a gőtékkel egy időben bukkannak fel a vizekben a mocsári és az erdei békák. A korai ébredés miatt néha életükkel fizetnek, ha egy-egy hirtelen lehűlés bekövetkezik. Ez ugyanis befagyasztja a szaporodó hely vizeit, és a bennrekedt békák megfulladnak. A két faj megkülönböztetése nem egyszerű feladat. A mocsári béka hímje szaporodási időben égszínkék színű, a trópusi békák szépségével vetekszik. Az erdei béka hátsó lábának bokaizülete szorosan a test mellé előrehajlított helyzetben az
27.
orrcsúcsot jóval túléri, a mocsári békáé pont eléri. A két faj a gőtékhez hasonlóan a szaporodási időszak után száraz területekre megy táplálékot keresni, és itt folytatja tovább élettevékenységét. Kicsit később, március végén-április elején jelennek meg a párzáshoz gyülekező barna-és zöldvarangyok. A varangyok bár a legkevésbé kedvelt békafajok közé tartoznak, nagyon hasznos állatok, mert a kertekben lévő kártevő rovarok szabályozásának feladatát ők látják el. A hímek érkeznek először a szaporodó helyekre, majd a nőstények, akikért nagy dulakodás folyik. Petéiket hosszú zsinórban rakják le. A varangyok generációkon keresztül használják ugyanazt a szaporodó helyet, ezért fontos minden semminek tűnő kis pocsolya óvása, gondozása. Nagy gondot jelentenek az autóutak, amelyeken rengeteg békát pusztítanak el a száguldó autók. Fontos lenne a már nyugaton használt békaátjárók megépítése, vagy a békamentő akciók komolyabb támogatása. A Madártani Egyesület nagyon jó eredményeket ért el a lelkes emberek békamentő munkájának megszervezésében. A hazai két unkafaj közül itt a vöröshasú unka található meg. Jellegzetes unkogásukat már messziről lehet hallani. Ezek a békák egész évben a vízben maradnak. A szárazon megzavarva halottnak teteti magát, sárga foltjai élénkebbek lesznek, és bőre mérgező váladékot választ ki, ami a szembe vagy sebbe kerülve gyulladást okozhat.. A kecskebékák harsogó éneke még jellemzőbb mint az unkáké. Párosodási idejük április-májusra tehető. Hanghólyagjaikat felfújva hangos brekegéssel adják koncertjeiket. Ilyenkor jobban meg lehet őket figyelni, mert kevésbé óvatosak. Máskor nagy fejessel tűnnek el a víz aljában. A terület talán legszebb békafaja a zöld levelibéka.
28.
A vízben április-májusban láthatjuk, peterakás után visszatér a lombkoronákba.
Tapadókorongos
ujjai
lehetővé
teszik,
hogy
nagy
biztonsággal ugráljon levélről levélre. Bőrének színe mindig alkalmazkodik környezetének színéhez, így akár piszkosfehér, barna, vagy vajszínű is lehet. . A hüllők közül a mocsaras részeken, a sekélyvizű árkokban és a csatornákban él hazánk egyetlen teknősfaja a mocsári teknős. Rendkívül óvatos állat, az emberi jelenlétre rögtön a vízbe ugrik, és a laza szerkezetű üledékbe ássa magát
29.
. A mocsári teknős időnként elhagyja a vízpartot, és rövidebb-hosszabb barangolásokba kezd. Így találkoztam egyszer én is egy földúton átkelő példánnyal.
A
mocsári
teknős
állományai
az
utóbbi
évtizedekben
megfogyatkoztak, ez főleg a vizek szennyezettségnek, és az állat élőhely zavarásának köszönhető. A természetvédelem sem veszi annyira oltalma alá, pedig nagyon oda kellene figyelni rá. A nedves területek ritka gyíkfaja az elevenszülő gyík., amely hazánkban maradványfajnak tekinthető. Nevének megfelelően utódait elevenen hozza világra, mert azok a nőstény állatban már egy olyan fejlődési stádiumot érnek el, hogy a világra jövő állatok önálló életre képesek. A közeledő ember lépteire hirtelen szalad a nádasba, és ott a vízen
illetve a vízinövényeken futva tűnik el. A szárazabb területeken
megtaláljuk a homoki gyíkot és az elterjedtebb fürge gyíkot. A homoki gyík jobban bírja illetve kedveli a meleget mint a fürge gyík, a forró homokon is szívesen vadászik. A test közepén zöld sáv húzódik, míg a fürge gyíknál a zöld sávok a test közepén végigfutó sötét sáv mellett rajzolnak két oldalcsíkot az állatra.
30.
A fürge gyík nevével ellentétben lomhább mint a homoki gyík, sőt mi több összes hazai gyíkfajunk közül ő a leglassúbb mozgású. Szintén találkozhatunk a - talán legszebb - gyíkfajunkkal a zöld gyíkkal. Nászidőban csodaszép kék ruhát ölt.
A Tájvédelmi Körzet egyetlen gyakori kígyófaja a vízisikló, bár ezen a kis területen nagy alaki változatosságot mutat. Meglelhető a fekete színváltozat, az oldalt csíkos és a pettyes alak is. Az oldalt csíkos kedveli a vizes részek mellett lévő száraz területeket. Egyszer egy farostlemez alatt megbújó példánnyal találkoztam, amely olyan nyugodt volt, hogy fényképet is lehetett róla készíteni. A vízisikló laza szerkezetű, nedves talajba rakja tojásait, melyeket a nap melege költ ki. Változatos alakisága miatt a terület egészén találkozhatunk vele. A vízisiklón kívül előfordul még a rézsikló, és az erdei sikló is. Az egyik, talán legértékesebb állata a területnek a hazánkban - és a 31.
világon - már csak néhány pici területen élő rákosi vipera. Ez a mérges kígyófaj a parlagi vipera egyik alfaja, és korábban még nagy elterjedési területen fordult elő. Ma
a
lecsapolások,
a
betelkesitések
és
mezőgazdasági
művelés
miatt
a
megfogyatkozott
élőhely az ami a rákosi vipera létszámának ilyen mérvű
zsugorodását
magyarázzák. mentésben
a
Egyesület mellett
A Madártani önkéntesei nemzetközi
szervek is részt vesznek.. Mi sem bizonyítja jobban a
nemzetközi
figyelem
összpontosítását, minthogy az európai kétéltűek és hüllők
védelmét
összefoglaló könyv címlapjául, az 1991-ben Budapesten rendezett 6. Európai Herpetológiai Konferencia pedig emblémájául választotta a parlagi viperát. Az akciók egyik eredményeképpen 1988-tól szigorúan védett lett ez az állat, 3ooooFt eszmei értékkel, amelyet az 1993-as törvénymódosítás 5oooooFt-ra emelt. A faj biológiájának pontos megismerése végett számos program indult, amelyek nagyrészt sikeresnek mondhatók. A legnagyobb előrelépés 1995-ben történt, amikor két kifejlett hím vipera hasi oldalába egy svéd herpetológus szakértő közreműködésével szövetbarát hőmérséklet-érzékeny rádióadót ültettek be a Madártani Egyesület munkatársai. Így pontosabb képet kaptak az állat napi
32.
illetve éves ciklusáról, tevékenységéről, szaporodásáról, teleléséről. Szomorú dolognak tartom, hogy azon a területen amely az egyik utolsó mentsvára lehetne ennek a fajnak, szántóművelés és vadászat folyik. Reméljük, hogy a szigorított védelem, a nemzetközi figyelem és segítség meghozza eredményét, és ez a ritka, szép és különleges kígyó, a magyar puszta ősi lakója fennmarad eredeti élőhelyén. Az ökoturizmus legnagyobb látványosságai a madarak. A madarak azért is nagyon fontosak, mert az ő jelenlétük által tudjuk legjobban nyomon követni a természetben bekövetkezett változásokat, mivel őket lehet legjobban megfigyelni. A terület madárgazdagságát jelzi, hogy az Ócsától északnyugatra a Tájvédelmi Körzet határában működik egy madárgyűrűző tábor, ahol tavasztól őszig folyik az ott fészkelő és a vonuló madarak megfigyelése. A tábort a terület kezelője Sára János hozta létre, a gyűrűzési munkákat dr. Csörgő Tibor, az ELTE állatszervezet tanszékének tanára irányítja. A területen 2oo fölötti madárfajt tartanak számon. A nádasokban és a sekély kiöntésekben nagyszerű táplálkozó és fészkelő hely található a vízimadarak számára. Ennek következtében
gyakorinak
mondható
a
magyar
természetvédelem
címermadara a nagykócsag. Kirándulásaim során több alkalommal találkoztam ezzel a csodálatos kecsességgel szárnyra kapó madárral. A nádasokban megtalálható még a ritkább szürke-és vörös gém is, időnként hallani a hajókürtre hasonlító hangú bölömbikát. A kedves kis törpegém is megtalálja itt a létfeltételeit, de rejtőzködő életformája és nagyszerű mimikrije miatt nehéz észrevenni a nádasokban.
33.
Kanalas gémet sajnos nem láttam, és a gyűrűzött madarak listáján sem fordult elő. Szintén gyakori madár a már kora tavasszal megjelenő sikoltozó hangú bíbic. Ragadozó jelenlétekor éles hanggal riasztja környezetét, szerepe a száraz területeken élő mátyásmadáréhoz hasonlítható. A nádasok között a rejtettséget élvező nyílt vízfelületeken récefajok, vízityúkok, vízicsibék és szárcsák keresik táplálékukat. A pettyes vízicsibe külön említést érdemel, mivel Európában az élőhelyek tönkretétele miatt elég ritka. Viszonylag gyakorinak mondható a guvat. Táplálékkeresés közben nagy léptekkel sétál, közben fejével bólogat, kedveli a sűrű, bozótos területeket. A cankófélék közül megemlítendő a réti cankó, a piroslábú cankó és a szürke cankó. Sajnos a szalonkahúzásra épülő vadászati hagyományok gyakorlása itt is él. A területen megtalálható szalonkafélék a sárszalonka és az erdei szalonka, a vadászat ez utóbbi példányaiból szedi áldozatait. Ritkán kerül szem elé az apró termetű, egyik legcsodálatosabb madarunk a jégmadár. Aki egyszer látja, annak felejthetetlen élményt jelent. Ez szintén Európában ritkuló faj, mivel a lecsapolásokkal, folyószabályozásokkal csökkentik az apró hallal táplálkozó jégmadár táplálkozó területeit, és a vonuló csapatokban pedig a dél európai vadászok tesznek nagy károkat. A nádasok gyakori ragadozó madara a barna rétihéja. Vitorlázáskor a szárnya magasabban áll mint a testének vonala. Közeli rokona a hamvas rétihéja is megtalálható, bár az utóbbi években állománya országos viszonylatban csökkent. Közép Európában a súlyosan veszélyeztetett fajok közé tartozik. A hamvas rétihéja vonuló madár, a telet az Egyenlítőtől délre tölti, ahova magányosan vagy kisebb csapatokban indul. Ritkán látható vendég hazánk legnagyobb ragadozó madara a rétisas, időnként
34.
megjelenik a halászsas is. A száraz területek apró lakói az énekesmadarak. A gyűrűző táborban jó lehetőség nyílik megismerésükre, ha valaki komolyan érdeklődik a madarászat iránt.
Életciklusuknak megfelelően minden időszakban más madarakat figyelhetünk meg. Gyakoriak az egész évben itt maradó cinegefajok. A kékcinege nyáron erdőben neveli fiókáit, télen pedig a nádasba vonul. Gyakorinak mondható fészkelő a zöldike. Találkozhatunk még poszátákkal, rigófélékkel,
meggyvágóval,
gyurgyalaggal,
kékbeggyel.
35.
tengeliccel,
vörösbeggyel,
A már említett mátyásmadár gyakorinak mondható, az erdősáv mellett haladó embert előtte járva kíséri, és cserregő hangjával figyelmezteti nem csak a madarakat, de az emlősöket is. A fás területeken gyakoriak a harkályfajok. A galambok közül a balkáni gerle, a vadgerle és az örvös galambbal találkozhatunk. A bokros részek melletti nádasokban az ember közeledtére sorba repülnek fel a fácántojók. A kakasok magányosan bóklásznak időnként jellegzetes hangot hallatva. Fantasztikus lenne a túzokot visszacsalni a területre. Éjszakai illetve szürkületi vadászok is élnek a területen. Az egyik leggyakrabb bagolyféle az erdei fülesbagoly. Táplálékát részben a szemével, de sokszor csak a hallásával keresi. Megfogja a fű között lapító pockot és ilyenkor sokszor karmában nagy csomó kitépett fűszállal suhan tovább. Kis számban előfordul a réti fülesbagoly, a füleskuvik, a gatyáskuvik és a kuvik. Nagyon érdekes késő esti illetve hajnali aktivitású madár a lappantyú. Ez a körülbelül rigó nagyságú madár fakéreg színű mintázatával jól beleolvad környezetébe. Igen nagy élmény a lappantyúgyűrűzés. Nyílt bokros, fás részekkel övezett területen kell felállítani a hálót, majd a lappantyú revir védő hangját kell lejátszani. Ha tényleg ott van a madár, biztosak lehetünk benne, hogy néhány percen belül megjelenik és bár látni nem igen lehet, hallhatjuk szárnyának csattogását, amely hangot a két szárny összecsapásával kelt. Ezt azért teszi, hogy a vélt fajtársat elűzze saját területéről. A nappali ragadozó madárfauna leggyakoribb képviselője az egerészölyv. Vitorlázó körözésével szép látványt nyújt az égen. Jellegzetes hosszan elnyúló vijjogását könnyen meg lehet tanulni. Ritka rokona a darázsölyv szintén előfordul a körzetben de vonuló faj. Főként tölgyesekben fészkel, ezért nagyon fontos az itt található
36.
kis állomány megőrzése, támogatása. Télidényben szintén ritkán látható vendég a gatyásölyv. A másik viszonylag gyakori, az egerészölyvnél jóval kisebb termetű ragadozó madár a vörös vércse. A rétek felett még erős szélben is szitálva követi táplálékát. Megkapó látvány, mikor repülés közben csipeget áldozatából. Rokona a kékvércse igen ritka. Egy másik, ritka sólyomféle a kerecsensólyom is időnként látható. Rendszerint más madarak fészkét foglalja el, ezért nagyon fontos lenne, a területen lévő fészkek általános ellenőrzése, esetleg műfészkek kihelyezése. A kabasólyom gyakoribb. Kisebb termetű mint a kerecsen, de sokkal alkalmazkozóképesebb. Ha sok rovar van a területen, akkor a földön sétálgatva szedegeti össze őket. Félelmetes gyorsasággal vág áldozatára, emellett nagyon jól manőverez. Képes a szitakötőt is könnyűszerrel elfogni. A bokrokkal és tisztásokkal tarkított erdőkben éli rejtett életét az apró termetű karvaly. Lesből támad, szinte kizárólag csak madarakat zsákmányol. Merész vadász, zsákmányát akár szobába, emberek közé is követi. Egy másik szép ragadozó madarunk, a héja is viszonylag nagy számban fordul elő a területen. Ez a madár kedvelt solymászállat, mivel gyakori. A fácán méretű madarakig zsákmányol, de megfogja a talajon mozgó emlősöket is.
37.
Kemény telek alkalmával előfordulnak
ragadozó
madár elhullások is, amely természetes is lehet, de kiválthatja a vadászat által a
területről
kivont
táplálékforrás
is.
tájvédelmi
körzetben
előforduló
és
Az vonuló
madarak megfigyelésével az
Ócsai
Madárvárta
Egyesület amely
foglalkozik, nagyon
jó
összhangban működik a madártani egyesülettel. Ez az
egyik
szervezett
legjobban gyűrűző-
tevékenység az országban. Ezen munkálatokat dr.Csörgő Tibor koordinálja, akitől sok érdekes információt tudtam meg a madárvárta működéséről. Az utóbbi 13 évben gyűrűzött fajok listáját a 3-as számú mellékletben lehet tanulmányozni. A madarásztábort számos szempontból lehetne fejleszteni, de sajnos anyagi források hiányában igen korlátozottak a lehetőségek. Egyik probléma a szervezetlenül idelátogató turisták zavarása, időnként nem megfelelő viselkedése. Ez körülbelül 8OO-1OOO főt jelent évente. Ehhez hozzáadandó még a táborban dolgozók és tanulók száma (1O-12 gyűrűző szakember, 18O2OO madarász) szintén éves viszonylatban. Az Earthwatch Természetvédelmi hálózat szervezésében is érkeznek vendégek minden évben. Ez mindössze 2O3O főt jelent. A madarak jelenlétének feltételei a megfelelő élőhely, a táplálék, és a zavartalanság.
38.
Fontos, hogy az ökoturizmust úgy kell megszervezni, hogy az az érzékenyebb madarak fészkelő- és táplálkozó területeit ne zavarja, de megfelelő nagyítású távcsővel ezeket a madarakat is meg lehessen mutatni az érdeklődőknek. A Tájvédelmi Körzet emlősvilágában a szokásosan ismert állatokon kívül még igen sokféle ritka faj is megtalálható. A nagyvadak közül viszonylag gyakori az őz, melynek csapataival kora tavasszal az utak mellett lévő monokultúrákon könnyen találkozhatunk. Igen szép látványt nyújt a megriadt őzek szökdelő menekülése. A szarvas ritkább, de előfordul a területen. Muflon és dámszarvas (egy-egy példány időnként megjelenik) szerencsére nincs, mivel ezek nem kedvelik a síkvidéki területeket. Ezek az állatok nem őshonosak, és igen sok kárt okoznak a védett területeken. Van azonban egy másik nagyvadunk, ami viszont igen nagy károkat okozhat, ha túlszaporodik. Ez pedig a vaddisznó, amelyről tudjuk hogy mindenevő, és nem csak a fiatal hajtásokat rágja le, hanem féltett védett madarak tojásait, sőt fészekalját is kifosztja, de megeszi a kifosztja a védett madarak tojásait, fészekalját, sőt megeszi a kígyókat, gyíkokat is. Mint említettem a szép orchideák hagymáit is képes kitúrni a földből. A vaddisznóállományt vadászattal próbálják korlátozni, de igen óvatos állat lévén meglehetősen
39.
ritkán lehet vele találkozni. Sajnos természetes állományszabályozója a farkas már régóta nem él a területen. Él azonban egy igen ritka ragadozónk a területen a vadmacska. Sajnos ez a faj is igen ritka alkalmakkor kerül nappal szem elé, mivel éjszakai életmódja mellett rejtett életet él, és az embert kerüli. A kisragadozók szintén ritkán láthatók, bár szép fajszámmal képviselik családjukat. Az egyik legismertebb menyétféle a görény. Sokan csak mint a baromfiudvar fosztogatóját ismerik, pedig a jól elzárt háziállatokhoz nem fér hozzá, így azzal nem is próbálkozik. Igen hasznos lehet viszont patkányfogyasztása miatt. Szelídített változata a vadászgörény manapság kedvelt hobbiállat. Szintén előfordul a nyest és a nyuszt is. A csatornák kedves kis ragadozója a gyerekek által igen kedvelt vidra. Sajnos ez az állat is igen ritkán látható, de jeleiből következtetni lehet jelenlétére. Európa szerte igen megfogyatkozott állat, ez főleg a prémje miatt való vadászatnak, illetve a zavartalan állapotban lévő vizes élőhelyek megfogyatkozásának köszönhető. Hazánkban fokozottan védett állat. Egy másik ritka menyétféle a hermelin. A menyéttől abban különbözik, hogy farka hegye mindig fekete marad. A téli időszakban bundája fehérré válik. Tápláléka lehet a kisrágcsálókon kívül még az üregi nyúl is, de megeszi a madarakat, hüllőket, gyíkokat, sőt időnként halakat is fog. Megtalálható itt a hazánkban gyakori mindenevő, a borz. A rágcsálók közül is igen sok faj fordul elő a területen. Az erdei egér, a mezei pocok, az erdei cickány és az üregi nyúl igen gyakoriak. Megtalálható még a különös életmódjáról ismert hörcsög.Az ürgét a század elején még komoly kártevőként tartották számon, mezőgazdasági területeken irtására recepteket készítettek. Ma védett. Azért is igen fontos, mert a terület egy ritka madarának a kerecsensólyomnak a kedvelt tápláléka. Az Ócsai Tájvédelmi Körzetben élő rókák veszettség elleni immunizálása szerencsére nem gyakorlat. A rókák számát vadászattal is próbálják visszaszorítani. A területen még igen ritka az ázsiai eredetű nyestkutya, ám ezek nem a keletről fokozatosan hazánk felé terjeszkedő állomány képviselői, hanem a környék prémtenyésztőitől elszökött példányok. A körzetben előforduló denevérekről állítólag készült tanulmány,
40.
ám ezt nem sikerült megszereznem, de ez nem jelent túl nagy vonzerőt, legfeljebb csak egyes speciális érdeklődésű turisták számára. Ócsán igen sokféle emlősállat fordul élő, habár a területre látogató ember csak ritkán találkozhat velük. Érdemes ezért tájékoztató táblákkal informálni az ökoturistákat az állatvilág eme érdekes képviselőiről.
Turizmus A terület bár jó adottságokkal bír, hiszen igen sokféle turisztikai vonzerő található itt, mégis elég kevés ember keresi fel évente, és azoknak is nagy része csak a kulturális értékek felől érdeklődik. A kulturális turizmussal a Tárnics BT foglalkozik amint azt már a korábbi fejezetben említettem. A társaság egy beltaggal és két kültaggal működik. A beltag Papp Ágnes, aki tulajdonképpen a vállalkozás irányítója, és az egész ügynek lelkes koordinátora.
1995
óta
foglalkoznak
41.
az
itteni
kulturális
látnivalók
bemutatásával, sőt a Budapesti Természetvédelmi Igazgatósággal kötött megállapodás szerint a következő feladatokkal is foglalkoznak: • a természetvédelmi terület egyes részeinek kezelése, bemutatása • kulturális emlékek kezelése, bemutatása, múzeumi tevékenység • egyéb
oktatási
feladatok
ellátása
(szakkörök,
kézműves
foglalkozások szervezése) Papp Ágnessel folytatott beszélgetésünk során reális képet kaptam az ócsai kulturális értékek irányába kialakult turizmusról. Kiderült, hogy a látogatók zöme nem is ismeri a terület értékeinek nagy részét, csak egy-két dologról hallottak. Főleg a református templomot ismerik az ide érkezők ( kb. 8O% ), a második helyen szerepel a tájház. Aki megnézi a tájházat is, általában ugyanúgy el van ragadtatva mint a templomtól. A pincékhez már csak főleg a szervezett utazások keretében érkezők jutnak el a nehezebb megközelíthetőség miatt. Nagy részben a buszos kirándulásokkal érkezőknek van lehetőségük oda is eljutni, bár meg kell jegyezni azt, hogy a buszok parkolása a mai napig sem megoldott, és komoly beomlás veszélyt jelent a pincékre. A turisták nagy része laikus érdeklődő, akit a megismerés vágya motivál. Az egyéni és csoportos szervezésben érkezők megoszlása kb. 5O5O%. Az érkezéseket tekintve két alapvető szezont és érdeklődési szegmenst lehet megkülönböztetni: • a márciustól június végéig, illetve szeptembertől október végéig érkező iskolai és óvodai csoportok valamint • a
májustól
augusztusig
érkező,
főleg
idegenforgalmi céllal idelátogató turisták.
42.
buszos,
klasszikus
A Tárnics BT kézműves foglalkozásokat is szervez, különböző népi mesterségek megismerését kínálva. Így lehet szőni, nemezelni, faragni, gyermekjátékokat készíteni satöbbi. Igény szerint szálláshelyet is tudnak nyújtani. Sajnos a Tájvédelmi Körzet területére már igen kevés ember jut el, főként olyanok, akiknek valamilyen módon hivatásukhoz, vagy hobbijukhoz tartozik a területen való barangolás. Azok akik szervezetlenül "kiruccannak" a területre, a tapasztalat szerint elég nagy károkat okoznak. A céltalan bolyongásnak egyébként sincs sok értelme, csak rontja a kirándulás színvonalát . Korábban sikerült a kulturális emlékek után érdeklődőknek a terület bemutatása is. Ez a következőképpen zajlott. A turisták a Tájház megtekintése után kerékpárra szálltak, majd a Kopjafás temetőt látogatták meg. Ezután a pincesor felé kerekeztek, és itt megtekintették a régi szőlőmesterség eszközeit, ihattak egy pohár bort. A túra következő szakaszán a lápréti és a láperdei vegetációval ismerkedhettek meg a túrázók. Közben a Pihenő-réten szalonnát sütöttek, sportoltak és pihentek a túra résztvevői. Innen indultak vissza a Tájházhoz, ahol leadták a kerékpárokat, és elégedetten indulhattak haza. Ezt a programcsomagot a Pest Megyei Idegenforgalmi Hivatal és a helyi felügyelet szervezte 1977-től, sőt a Pest Megyei Természetbarát szövetség is szervezett rendszeresen túrákat a területen. Az ócsai idegenforgalom ebben az időben éves viszonylatban mintegy 1oooo-15ooo főt jelentett. Korábban létezett a Tájvédelmi Körzet északnyugati részén egy turisták részére fenntartott fogadóbázis, amely egy faházból és néhány kisebb épületből állt. Itt kaptak 43.
szállást az akkor nagy számban érkező iskolás és kirándulócsoportok. Sajnos ez a szálláshely bázis idővel gazdátlan lett, és nemrégiben leégett. A jelenleg működő idegenforgalom jó kiindulópont, ezt lehetne továbbfejleszteni, hogy az idelátogatók - igény szerint és megfelelő figyelemfelkeltés hatására - még jobban megismerhessék a növény és állatvilágot is, valamint a tájképi értékeket és ellenőrzött lehetne az ide irányuló turizmus.
44.
Ökoturizmus A terület komplex adottságait tekintve láthatjuk, hogy mind kulturális, mind természeti vonatkozásban a turisztikai vonzerők igen változatosak. A kulturális vonzerők az ökoturisztikát támogatják, mert mind a természettel való harmonikus életet mutatják be. A természeti látnivalók részletes elemzését kell elvégezni mielőtt a programcsomagokat összeállítanánk. A terület legjobb növénylátványosságai az orchideák. Igaz hogy erősen szezonális az erre építhető turizmus, de a holtidőben még rengeteg egyéb látványosság is akad. Az orchideák miatt azonban még nyugat Európából is minden propaganda nélkül - sokan jönnek. Hazánkban pedig sajnos nem is tudják, hogy az országban is vannak csodaszép orchideafajok. Az orchisokon kívül még rengeteg szép növény található. A láperdők látványa szintén nem mindennapi, és tekintettel arra, hogy az országban már kevés helyen találkozhatunk velük, ezek is önálló vonzerők lehetnek. A gerinctelen fauna és a halak nem jelentenek komoly vonzerőt, mivel ezek az állatok igen ritkán láthatók, és nem annyira kedveltek az átlagember szemében. A kétéltűek közül főleg a békákkal lehet találkozni, mivel a gőték éjszakai életet élnek. A békák a szabad természetben sokkal kedvesebbeknek hatnak, mint ahogy általában sokan a békákról gondolnak.
45.
Nagy számuk jól jelzi a terület természetes voltát. Szintén kedves vonzerőt jelenthetnek a hüllők, bár ők sem túlzottan kedveltek a köztudatban. Az azonban hogy igen ritka fajok is találhatók a területen komoly jelentőségű lehet nem csak a turizmusban, hanem a természetvédelemben. Egy kétcsíkos vagy fekete vízisikló megpillantása felejthetetlen élmény. A rákosi vipera élőhelyének bemutatása például figyelemfelkeltő hatással lenne a faj veszélyeztetettségére. Ez a program ugyanakkor azért különleges, mert az egész világon már csak néhány, igen kis populációja él ennek a fajnak. A gyíkokat csak rövid időre lehet látni, de jelenlétük szintén élményszámba megy. Minden ritka fajnál érdemes rövid ismertetőt mesélni az állatok biológiájáról. A legnagyobb vonzerőt a madarak jelentik. Ez főleg azért van, mert a madarak igen jól láthatók és igen nagy számban fordulnak elő a Tájvédelmi Körzetben. A madarakat egész évben lehet figyelni, de igazán tavasztól őszig a két vonulás között jelentenek nagy látványosságot. Igen komoly vonzerő a madarásztábor. Itt főleg énekesmadarakat lehet látni, de a környezet is igen kellemes, mivel a Ramsari terület mellett fekszik. Az emlősök között is akadnak olyan fajok, melyek nappal is járnak, így ilyenkor is találkozhatunk velük. Ez azonban csak bizonytalan tényezőként számítható, mert a nyulak, őzek, szarvasok csak a megfelelő idő esetén jönnek ki a nyílt területekre. Az éjszakai emlősök megfigyelése a kutatók feladata és ehhez megfelelő műszerekre van szükség. Az ökoturizmus kialakításának első lépése az lenne, hogy komplett programokat kellene csinálni a turisták részére a megfelelő piaci szegmenseket elhatárolva. Ez azt jelentené, hogy fel kell bontani a turistákat csoportokra aszerint, hogy ki mit szeretne megnézni (iskolások, diákok, családok, kutatók, stb.). Fontos az is hogy minden turista lássa a meglévő programcsomagokat, és így esetleg felkelti az érdeklődését olyan program is, amelyben eredetileg nem akart.részt venni. Egy számítástechnikai szakközépiskola két osztályában végzett statisztikai felmérés során a látványosságok iránti érdeklődés a
46.
következőképpen oszlott meg. (A vonzerőket az ábrán látható módon csoportosítottam):
tájház, népi kultúra 15%
madártani értékek 19%
tájház, népi kultúra
református templom 11%
növénytani értékek 16%
református templom kopjafás temető tájkép növénytani értékek
kopjafás temető 18%
tájkép 21%
madártani értékek
A második lépés az ökoturizmus infrastrukturális kiépítettségének megszervezése
kellene hogy legyen. A Kiskunsági Nemzeti Park (KNP)
oktatási és turisztikai tervanyagában például a következő keresleti tendenciák szerepelnek: • a látogatható területekről legyen információs anyag, megfelelő térkép, esetleg tanösvény • legyen szakvezető, mivel ezek a látogatók körében a legnépszerűbb programok. Ez azért is jó, mert így biztos hogy nem tévednek védett területre, és nem okoznak természeti károkat • előadások, kiállítások szervezésének igénye (főleg iskolák részéről). Ez főleg az új nemzeti alaptanterv Természetes oktatás alapelvének megjelenése
miatt
jelentkezik.
A
KNP
ennek
érdekében
infrastrukturális fejlesztéseket és oktatási anyagokat újít. • terület-bemutató kiadványok, leírások Ócsán szerintem a következő alaplépéseket kellene megtenni az infrastrukturális fejlesztés lépcsőjén:
47.
• a néhány éve még meglévő, Madarásztáborból kiinduló tanösvény rehabilitálása • megfelelő
szálláshely-fogadóbázis
kialakítása
olyan
turisták
számára, akik esetleg több napot szeretnének a területen tartózkodni. A Madarásztáborhoz vezető útleágazás mellett található elhagyott épület (Vizmű) erre igen alkalmas lenne, megfelelő tájjellegűvé való átalakítás után. Itt esetleg madármúzeumot és kutatóházat is ki lehetne alakítani. Ez valószínűleg külföldiek számára nagyon vonzó lenne, de itt lehetne kutatókat is elszállásolni. A KNP tervei között szerepel egy Természet Háza elnevezésű épület központ létrehozása, amely a korábbiakban említett tendenciák igényeit lesz hivatott teljesíteni. (ezen épület telkét például az önkormányzat biztosította) A központot a következő célokkal hozzák létre: - turizmus fogadóbázisaként működhet - oktatási centrum szerepét tölti be - információs központ - konferenciák, rendezvények szervezésének színhelye - kutatási célok támogatóbázisa - természetvédelmi információs központ. a területen lévő ócska vadászlesek helyett kevesebb, de jobb minőségű és magasabb madárlest kellene építeni • a területen kellene hogy legyen a Természetvédelmi Igazgatóságnak egy
tanyája,
programjába ökoturisztikai
ahol be
az
őshonos
lehetne
háziállatok
kapcsolódni.
látványosság
lenne,
de
Ez a
megmentésének nemcsak
hogy
természetkímélő
tájgazdálkodást is nagyban elősegítené. Bár Ócsán nem volt nagy számú szürke marha állomány, néhány állatot el tudna tartani a terület.
48.
Ezen kívül esetleg vizibivalyokat lehetne még tartani, továbbá az ősi mangalica sertést. Juhok nem voltak jellemzőek a területen. • Megfelelő
anyagi
háttér
esetében
az
őshonos
háziállatok
bemutatótelepe mellett ki lehetne egészíteni a bázist egy kisebb lovas objektummal. Ez részben egy újabb vonzerő lenne, továbbá egy lovas őrjárat megszervezésének lehetőségét is magában hordozná. Igen sok ugyanis az orvvadász, az erdőtolvaj és egyéb gyűjtögető. A lovas turizmus egy esetleges később kialakuló kistérségi esetleg regionális hálózat (network)része is lehetne. • a kavicsbánya tavat át kellene alakítani halastóvá, amelyen kizárólag horgászat folyna. Itt szintén ki kellene alakítani a megfelelő fogadóbázist. A természetbarát, kulturált horgászat új állat és növényfajok megjelenését biztosítaná, mivel a mély víz teljesen más ökoszisztéma megjelenését feltételezi.
49.
• a terület érzékeny fajainak illetve azok élőhelyeinek feltérképezése, és az ökotrailek ennek megfelelő kialakítása. • a gyerekek számára feltétlenül szükséges egy természetes játszótér kialakítása, hogy ott a programok mellett elfoglalhassák magukat. A játszótér kialakítása olyan kellene hogy legyen , hogy a gyerekek tanulhassanak olyasvalamit, ami maradandó élményként megmarad bennük. /például pónilovagolás, kisállatetetés, facsemetenevelés stb./. A KNP és a Via Pacis nevű szervezet által koordinált nemzetközi táboroztatás során a táborozók nagy segítséget nyújtottak a tájidegen növények irtásában. Ilyen jellegű ötleteket itt is meg lehet valósítani, de ha táborozásról, turizmusról van szó, feltétlenül szem előtt kell azt tartani, hogy a munka a résztvevőknek ne legyen megterhelő. Ezen lehetőségek közül fel kell mérni hogy mire van anyagi kapacitás, és azt a megvalósíthatósági tanulmányban pontosan ki kell számítani. Az anyagi források és munkaerő a következők. • Természetvédelmi Igazgatóság pályázata • Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium pályázata • Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
50.
• Alapítvány létrehozása a fejlesztésekre • Vállalkozók társítása a munkálatokba / pl. Utazási Iroda / • Külföldi Természetvédelmi Szervek támogatása. Éppen nemrégiben olvastam egy 1997 nyári Turizmus újság mellékletében közreadott pályázatot, amelyben gasztronómiai, borturisztikai vagy kiemelt turisztikai vonzerővel rendelkező rendezvényre kínálnak támogatást nyújtani pályázat útján. A határozatot az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi
Minisztérium
Turizmus
Főosztálya
és
az
Országos
Idegenforgalmi Bizottság döntése alapján hozták meg. A pályázatban nagy hangsúlyt kap a kultúra ápolása, a turizmus fellendítése, színvonalas programok iránti igény kielégítése. Szerepel még többek között a lovas és a kerékpáros turizmus és az ahhoz kötődő hagyományok felélesztése, fellendítése. Egy ilyen pályázat nyilván a megvalósítás ugródeszkájaként jöhet csak szóba, de ez egy nagyszerű kiindulópont lehet. A területre csak megfelelő számú turista hívható, ezért el kell végezni a teherbírási tanulmányt. Itt a geológiai, hidraulikai, botanikai és zoológiai felmérés után a terület ökoturisztikai SWOT-analízisét is el kell készíteni. A felméréseknél mindig a fenntarthatóság kell hogy az első kritérium legyen. Minden lépést megfelelő, a lehető legpontosabb mérések és kalkulációk után szabad csak megvalósítani, mert egy esetleges malőr visszafordíthatatlan károkat okozhat, ami mind a természetvédelem, mind az ökoturizmus hanyatlását hozhatja. Az Ócsai Tájvédelmi Körzet ökoturisztikai SWOT-analízise: Strenghts-Erősségek • viszonylag érintetlen, környezet • nemzetközileg számontartott terület • diverz állat- és növényvilág • vonzó tájkép • nagy számú kulturális emlék jelenléte
51.
• versenyelemzés szempontjából is kiváló esélyek: a környéken nincs hasonlóan vonzó és értékes terület • Budapesthez való közelség • a szezonalitás kisebb mint a klasszikus idegenforgalmi területeken Weaknesses-Gyengeségek: • a korábban nem megfelelő vízkezelés miatt a láperdők zsugorodtak • tájidegen fafajok, erdőfoltok • kavicsbánya tavi kitermelés csúnya látványa, zajhatása • a terület kb. egyharmada magánkézben van, a tulajdonosok nem mindig a természetvédelmi szempontokat tartják szem előtt • nem területkezelő vadászat jelenléte, orvvadászat • fatolvajlás: láncfűrésszel derékmagasságban ( ott a legkényelmesebb, mert nem kell lehajolni ) vágják ki a szép tájképet formáló erdők fáit. Saját szememmel láttam olyan tolvajt, aki az egyik legmodernebb kisteherautóra pakolta fel a már megfelelő méretre vágott törzsdarabokat Opportunities-Lehetőségek: • természetkímélő tájgazdálkodás őshonos háziállatokkal • a kavicsbánya tó bekapcsolása a természetes ökoszisztémába • az ökoturizmus fellendítése, visszaforgatásos fenntartással Threats-Veszélyek • a magánkézben lévő területeken a tájra rossz hatással lévő tevékenység • a vadászat miatt egyes fajok eltűnése • a rosszul megszervezett ökoturizmus zavaró lehet, károkat okozhat • orvvadászok, egyéb, természetet fosztogató garázdák
Várható változások
52.
A fejlesztések során a turizmusfejlődés hatásainak tendenciái szerint a térség gazdasági és életszínvonalának növekedésére lehet számítani, mindez azonban hosszú távú folyamat. Legnagyobb előnye az lenne az ökoturizmus kialakításának, hogy a védett területet, tehát a tájat, megőrizhetné viszonylag eredeti formájában. Ehhez azonban a helyi szervek - és gondolok itt elsősorban az egyénekre - összefogjanak, és ez az egység a fejlődés során se bomoljon meg. Igen fontos továbbá a helyi lakossággal és a környékbeli településekkel való összefogás, valamint a megfelelő szemléletformálás. Az iskolákban a gyerekeknek tanulniuk kellene a falujukban és a Tájvédelmi Körzetben található értékekről. A természetvédelmi hatóságok folyamatos ellenőrzése (kontrolling) biztosítja, hogy az ökoturizmus a megfelelő méretű legyen. Ehhez nyújt segítséget a környezeti hatástanulmány (KHT), amely nem csak az ökoturizmuson belül, hanem a turizmuson belül is jól ismert kontrolling rendszer. A KHT összefoglaló táblázata a 4-es számú mellékletben található.
Utószó Tudom hogy az ökoturizmus a természetvédők szemében nem kedvelt fogalom, és azzal is tisztában vagyok, hogy ez az elképzelésem is sokak számára megvalósíthatatlannak tűnik. Az tény hogy egy ilyen projekt kivitelezéséhez
hatalmas
erőfeszítésekre,
összehangolt
munka
megszervezésére, kitartásra és hihetetlen természetszeretetre van szükség. Nagyon fontos azonban a mai világ figyelmét felhívni arra, hogy az embernek együtt kell élnie a természettel, sőt mi több tisztelnie és szeretnie is kell a természetet ahhoz, hogy együtt tudjon élni vele. Ma már az emberek nagy többsége misztikusnak találja a természet elemeit, mert nem ismeri azokat. Ez pedig azért van, mert nagyon eltávolodtunk a természettől. Pedig őseink a legjobb példamutatói annak, hogy miként lehet a természettel harmóniában élni. Az ökoturizmusnak pont elődeink szerepét kellene magára vennie, és megmutatni, hogy a városból érkező ember jól érezheti magát a természetes 53.
környezetben. Azután otthonában is elgondolkozna azon, hogy ott mit tehet az állatokért, növényekért, talajért és vizekért. A vidéken élő emberek pedig látnák azt, hogy a város nem jelenti az embernek a mennyországot. Megbecsülnék környezetüket, és nem az esztelen beruházásokra törekednének. Bízom abban, hogy hazámban nem a nyugat európai állapotok fognak kialakulni, hanem egy olyan fejlődés következik be, amely megkíméli a még természet közelben maradt területeket és ez nagyobb érték lesz az emberek szemében mintha sok autó, sok áruház, sok szórakozó centrum vagy sok repülőtér lenne.
54.
Forrás 1. Boronkai füzetek: II. Magyarországi Rétisasvédelmi Konferencia Somogy Természetvédelmi Egyesület, 1995 2. Gerald Durell: Az amatőr természetbúvár - Gondolat, 1989 3. Magyar Madártani Egyesület: Madártávlat - 1997. jan-febr. szám 4. Pannon Enciklopédia: Állatvilág - Dunakanyar, 1996 5. Sterbetz István: Amerre a madár jár - Móra, 1981 6. Tájak, korok, múzeumok: Ócsai Tájvédelmi Körzet 7. Kreg Lindberg: Polices for maximizing nature tourism's ecological and economic benefits - World Resources Institute, 1991 8. Rodics Katalin: Gyilkos üzlet - KTM Természetvédelmi hivatalának tanulmánykötetei 5., 1995 9. Jonathan Elphick: A madárvonulás atlasza - Cser, 1996 10.Frieder Sauer: Vízimadarak - Magyar könyvklub, 1996 11.Frieder Sauer: Szárazföldi madarak - Magyar könyvklub, 1996 12.Dr.Tóth Károly: 2O éves a Kiskunsági Nemzeti Park 1975-1995 KNP Igazgatóság, 1996 13.Dr. Jandala Csilla: A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei - Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft., 1992 14.Lengyel Márton: A turizmus általános elmélete - Budapest, 1992 15.Környezetvédelmi lexikon I.-II.: Akadémiai Kiadó - Budapest, 1993 16.Peter Johnson and Barry Thomas: Perspectives on tourism policy Mansell, 1992
55.
Mellékletek
56.