József Attila az Óda és az Eszmélet között

TVERDOTA GYÖRGY

József Attila az Óda és az Eszmélet között (Második

részlet)

Kávéházi élet I. „Hová forduljon az ember..." A felsorolt és idézett jellemrajzok, történetek, emlékezések: a Szántó Judité, Németh Andoré, József Joláné, Arthur Koestleré, Kosztolányié, a két újságíróé, Remenyik Zsigmondé, Ignotus Pálé egyaránt azzal az igénnyel készültek, hogy valami lényegeset közöljenek arról a jelenségről, amelyet mi József Attilának nevezünk. Ezek azok az itt-ott összeilleszthető, másutt összeegyeztethetetlen darabkák, amelyekből meg kell kísérelnünk megérteni, milyen volt az Óda szerzője, s egyben milyen volt az az alkat és személyiség, akinek a műhelyében az Eszmélet kezdett kicsírázni. Ahhoz azonban, hogy az Ódától eljussunk az Eszméletig, még néhány fontos kérdéssel kell szembenéznünk az életrajz síkján is. Az első, megbeszélésre érdemes kérdést a más vonatkozásban idézett Ignotus Pál emlékezésének egy részletéből kiindulva vetjük föl. A részlet a költővel való húszas évek végi találkozásaikat eleveníti föl: Hol találkoztunk? Kávéházban, kávéházban és kávéházban. Ezenkívül néhány k e d v e s b a r á t u n k n á l , a k i s z í v e s v o l t a z z a l kecsegtetni m e g h í v o t t a i t , h o g y „ n á l u n k k á v é h á z v a n " b á r n e m t u d o m , ö r ü l t v o l n a - e , h a e z t a v e n d é g e k n a g y o n is szó s z e r i n t értelmezik. I l y e n „ k á v é h á z " z s i b o n g o t t R ó n a I m r e k a r t á r s u n k és f e l e s é g e , K á r m á n E r z s é b e t m o z g á s m ű v é szeti p e d a g ó g a l a k á s á b a n c s ü t ö r t ö k ö n esténként. 1

A kávéházaknak, különösen az irodalmi kávéházaknak hatalmas legendája volt és - alighanem - van, mert napjainkban újraszületni látszik. József Attila is sokat járt kávéházba, s mint kortársainak és elődeinek a századelőn, neki is voltak kedves kávéházai. A társasági élet egyik lehetséges helyszíne a korban a kávéház volt, különösen olyanoknak, akik nem éltek otthonülő családi életet, akik este vagy éjjel sokáig szerettek fönn lenni, és főleg azoknak, akiknek a jövedelme nem tette lehetővé, h o g y előkelőbb helyekre járjanak. 2 Közismert tény ez, amit Krúdy A hírlapíró és a halál című novellájában így fogalmaz meg: „a Kersántznál való tartózkodás drágább volt a feketekávés, kapucineres kávéházi életnél; itt enni meg inni kellett annak, aki át akarta virrasztani az éjszakát. Kersántzban költekezni kellett." 3 280

JÓZSEF ATTILA AZ ÓDA ËS AZ ESZMÉLET KÖZÖTT

A kávéház azonban, s erre érez rá finom érzékkel Kosztolányi, József Attila életében releváns témává 1933 derekán válik, akkor, amikor szinte ez az egyetlen olyan hely, amelyen a költő saját közegével, az irodalmi-értelmiségi miliővel kapcsolatot tarthat fönn. Emlékezzünk vissza a Barkochba című novella záró mondataira! Jancsi János itt „meg-megállt az ablak előtt. Kitekintett a Körútra. Úgy tetszett, hogy valamit vár. Említettem nektek, hogy ez a fiú mindig vár valamit. Most éjszaka volt, felleges, sötét éjszaka. Nyilván arra vár, hogy megvirradjon." 4 Különös jellemzés ez, amely néhány hónappal előbb még elképzelhetetlen lett volna a harcos, agitáló, magabiztos, tettre kész költőről, aki Végül című versét így fejezte be: „Rongy ceruzámat inkább leteszem / s köszörülöm a kasza élit". „Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé?" Ezt a kérdést, amelyet ironikus hangsúllyal a barkochba-ügyben sokat idézett barátjától, Németh Andortól kérdezett a költő, az új kritikai kiadás szerint 1932-ben, a régi szerint 1933-ban,5 ezt a kérdést József Attilának most magamagára nézve is föl kellett tennie. S új válasza, ha egyáltalán válaszolni tudott rá, korántsem volt olyan magabiztos, mint amikor azt a személyt kellett kioktatnia, majd megítélnie, akinek versét ajánlotta. „Hová forduljon az ember?" - tette föl a kérdést 1933 derekán önnönmagának. Alighanem ekkor tapasztalta meg Németh Andor igazságát vagy legalábbis részigazságát. Azt, hogy kerülhet az ember önhibájából vagy önhibáján kívül olyan helyzetbe, amikor elveszíti a mandátumát, illetve amikor elveszik tőle ezt a mandátumot. N e m tartozik a harcosok közé, mert az erőviszonyok oly m ó d o n változtak meg (például a náci győzelem miatt a nemzetközi m u n kásmozgalomban), hogy a harc értelme elenyészni látszik. Vagy azért, mert a harcosok közössége (az illegális kommunista párt) kivetette magából. Aztán azért is, mert ekkor még nem bír megbarátkozni a szociáldemokrata iránynyal, amellyel eleddig, mint kommunista, hadilábon állt. Egy év magányra van szüksége ahhoz, hogy erre a lépésre rászánja magát. Aztán azért sem tartozhat a harcosok közé, mert a szerveződő népi táborral n e m tud közösséget vállalni. A polgári irodalom, a Nyugat tábora, annak ellenére sem veszi föl soraiba, hogy éppen az augusztusi számban a folyóirat közli az Ódát. Éppolyan gyökértelen, sehova sem tartozó, tengődő értelmiségi lett belőle, mint Németh Andorból. A teljesen magára maradt ember tartós tanácstalanságát kifejező kérdés: „Hová forduljon az ember..." ezért elhessenthetetlenül ott lebeg a feje fölött. Ez lesz az egyik kérdés: az ember mire valósága, mire rendeltetettsége, amire épp az Eszmélettel keresi a választ. Amikor tehát az erdélyi Korunk közli A város peremén című ódáját 1933. július-augusztusi számában, amikor azt hirdeti a vers beszélője, hogy „megvilágosúl gyönyörű / képességünk, a rend, / mellyel az elme tudomásul veszi / a véges végtelent, / a termelési erőket odakint s az / ösztönöket idebent..." nos, akkor a szerző számára éppenséggel besötétedik, a vágyott rend összekuszálódni, az eligazodás és az értelmes cselekvés esélye meghiúsulni látszik. 281

TVERDOTA GYÖRGY

A magára maradt ember számára azonban egyetlen közösség fönnmarad: a kávéház. József Attila kávéházi életével Bányai László foglalkozik részletesen, olykor kifejezetten torz módon, de sok találó észrevételt is olvashatunk tőle erről a Négyszemközt József Attilával című könyvében. Idézem egyiküket: A J a p á n k á v é h á z - h e l y b e n és jelentőségben - sok m i n d e n h i á n y n a k volt a b e h e lyettesítője. M e n t s v á r volt a f ű t e t l e n otthon ellen, t o r n a t e r e m a k ö z ö s s é g i célok s z á m á r a való e d z é s h e z , íróasztal a c s a k n e m á l l a n d ó a n z á l o g b a n lévő í r ó g é p helyett. Az elviselhetetlen e g y e d ü l l é t e l m á k o n y o z á s a sakkal, k á r t y a j á t é k k a l . Teremtő m a g á n y a k ö r ö s k ö r ü l n y ü z s g ő e m b e r e k között. H i s z e n a n a p o k o n át é t l e n - s z o m j a n v a l ó fekvés, tehetetlen m o z d u l a t l a n s á g u t á n b á r m i k o r el lehetett jönni e b b e a h u s z o n n é g y ó r á s ü z e m b e . Itt m i n d é g akadt i s m e r ő s , ha m á s n e m , a z egy-két versét b e t é v e tudó, r á m o s o l y g ó pincér. Egyetlen fekete mellett t i z e n h a t ó r á n á t is el lehetett ü l d ö g é l n i és k ö z b e n a p r ó r a lehetett t ö r d e l n i a f o g p i s z k á l ó t a r t ó egész t a r t a l m á t . U g y a n kit-mit keresett h á t ő e b b e n a k á v é h á z b a n o l y a n szívós k o n o k s á g g a l é v e k e n át? Ó n e m azt, aki é p p e n leült melléje, h a n e m talán u g y a n a z t , amit én r é g e n oly kitartó b a l g a s á g g a l v á r t a m a h ó d m e z ő v á s á r h e l y i Fekete Sasban a fröcscsös p o h á r mellett: a csodát, a megváltást. О is ilyesfélét keresett. Azt, aki szeresse. És mindazt, a m i t c s a k n y ú j t h a t o t t n e k i az, aki s z e r e t t e őt. Ezt kereste ő itt is, m i n d e n b e n , m i n d e n k i b e n és m i n d e n k o r o n . 6

Az idézet ömlesztve mutatja be a kávéház két arcát, s József Attilának a kávéházzal összehangolt két arcát. Válasszuk külön a kettőt! A kávéház és József Attila egyik arca Kosztolányi novellájából bontakozik ki. Ha ez az arc, a Jancsi János portréja első pillantásra inkább hasonlít Kosztolányi nihilista arcmásához vagy legalábbis Esti Kornélhoz, mint ahhoz, amilyennek mi József Attilát ismerjük, ezen ne csodálkozzunk. Kosztolányi elsősorban ezt az aspektusát ismerte a költőnek, s ebből faragott egész alakot. Ez az alak hoszszú, értelmetlen várakozás, céltalan szemlélődés után „végül rendszerint a Sziriusz zátonyán feneklett meg, ahol barátai tanyáztak, a háború utáni nemzedék tagjai, akik feleslegessé vált életükkel fizetnek hadisarcot azért a véres dáridóért, melyet annak idején tudtuk és beleegyezésük nélkül rendezett egy másik korosztály". Vegyük úgy az egyszerűség kedvéért, hogy a Sziriusz a Japán kávéháznak feleltethető meg. N e m térünk ki arra az összehasonlításra, amelyet Kosztolányi a m a g a és a József Attila nemzedéke között tesz. Az öszszehasonlítás abba a konklúzióba torkollik, hogy „ők inkább élni szeretnének, ha lehetne". Az ezután következő részt idézném bőségesebben: E m é l t á n y o s n a k n e v e z h e t ő v á g y u k elé sok a k a d á l y tornyosult. P e d i g m e g p r ó b á l t a k m i n d e n t , így is, ú g y is, h e t y k é n , d a c o s a n , a l á z a t o s a n . N e m lehet ő k e t kishitűséggel, t u n y a sággal v á d o l n i . Jancsi is m e g p r ó b á l t m i n d e n t a v i l á g o n . Dolgozott, t a n u l t is... 7

Ezen a p o n t o n felismerhetőnek vélem József Attila legendásító önképét, amelyet Kosztolányi nyilvánvalóan ismert. Utoljára éppen a július 4-i jóindulatú riportban találkozhatott vele: 282


V i d á m és o k o s fiatalember, - m o n d j a a riporter József Attiláról - e g y k ö n n y e n n e m retten vissza az élet nehézségei elől. Ő igazán alulról jött. Tehetségén k í v ü l szívós m u n k á v a l törte m a g á t az e l s ő k közé. Kétéves k o r á b a n apja k i v á n d o r o l t , azóta s e m jött róla hír. A kisfiút a G y e r m e k v é d ő Liga v i d é k r e a d t a , - talán ott e d z ő d ö t t meg, a n n á l a p a r a s z t c s a l á d n á l , a m e l y g y e r m e k s z e r e t e t címén ö t - h a t kis hőst neveigetett, hogy a Ligától tartásdíjat h ú z z o n u t á n u k . Ő a k k o r lépett a f e l n ő t t férfiak s o r á b a , a m i k o r mások i f j ú s á g u k a t m é g b o h ó n tékozolják. Az Atlantica rt. Vihar, Török és Tatár n e v ű v o n t a t ó g ő z ö s e i n h a j ó s i n a s volt. Fedélzetet sikált, „ a m p á t " merített a z á r a d ó D u n á b a . K é t évig r i k k a n c s k o d o t t itt Pesten: villam o s r a fel, v i l l a m o s r ó l le (akkor a z m é g n e m volt tilos), mert az á l l a n d ó „ s t a n d o k " t ö r z s ö kös h ű b é r u r a i a j ö v e v é n y g y e r e k e t m i n d e n ü n n e n elzavarták. H o r d o t t kosarakat a Vásárc s a r n o k b a n . Volt kenyeres fiú a z E m k e k á v é h á z b a n , kukoricacsősz és mezei n a p s z á m o s K i s z o m b o r o n , k ö v e z ő i n a s , z s á k h o r d ó , b a n k h i v a t a l n o k , a Bécsi M a g y a r A k a d é m i k u s o k Egyesületének a takarítója, t ö b b s z ö r ö s házitanító, a Rathauskeller bejáratánál kínálta a S t u n d é t m e g a z A b e n d e t , aztán v o l t k ö n y v ü g y n ö k , m a g y a r - f r a n c i a levelező a K ü l k e r e s k e d e l m i Intézetnél, cikkíró és költő, m ű f o r d í t ó és kritikus, gépíró, b á d o g k e r e s k e d ő és ő m a g a s e m t u d j a m á r , hogy m é g m i m i n d e n . De k ö z b e n érettségit tett, e g y e t e m e t v é g z e t t S z e g e d e n , Bécsben, Párizsban és B u d a p e s t e n . . . 8

Nos, ez az önéletrajzi legenda az, amit Kosztolányi így foglalt össze: „Jancsi is megpróbált mindent a világon. Dolgozott, tanult is." Ezen a p o n t o n térjünk vissza a novellához! Hogyan látja Esti Kornél Jancsi János jelenét? M i n t h o g y k é z i r a t a i éveken át n e m találtak g a z d á t , megértette, h o g y nincs rá s z ü k s é g , és félreállt. M o s t a Sz/rnísz-kávéházba jár. Ebből áll társadalmi élete. Itt találkozik k i t ű n ő kortársaival, H e r n á d d a l , a n a g y tehetségű r e g é n y í r ó v a l , aki regényeit n e m t u d j a k i a d n i . U l l m a n n - n a l , a n a g y tehetségű könyvbírálóval, a k i n e k egy k ö n y v e s e m akadt, h o g y m e g bírálhassa, Baltazárral, a nagy t e h e t s é g ű lapszerkesztővel, akinek n i n c s lapja, B o l v á r y v a l , K e r n e r G é z á v a l m e g a többiekkel.

„Mit csinálnak a munka nélküli írók?" - teszi föl a kérdést Esti Kornél. K i t a r t ó s á g u k f o l y t á n a régi végsebességgel h a l a d n a k . M o z o g n a k b e n n ü k a s z a v a k , m e lyek e g y é b k é n t n a g y alkotásokat szolgálhattak v o l n a , t ú l b u r j á n o z n a k az érzésen, a g o n d o l a t o n , s egy k ö z p o n t i irányító és fékező erő h í j á n kitörnek szokott p á l y á j u k b ó l , f ö l l á z a d n a k , követelik a m a g u k jogát. Ezek a szavak ö n á l l ó életet k e z d e n e k élni, akár a s o k á i g hevertetett s z e r s z á m o k , az u n a t k o z ó kalapácsok, m e l y e k egyszerre csak k i u g r a n a k szers z á m l á d á j u k b ó l é s összevissza k a l a p á l n a k m i n d e n t , vagy az é r d e m t e l e n ü l mellőzött g y a luk, m e l y e k k é t s é g b e e s é s ü k b e n a mester kezei n é l k ü l ide-oda f u t k o s n a k és s i k l a n a k , s ő r j ö n g v e g y a l u l g a t j á k a falat, a s z ő n y e g e t , a t ü k r ö t , amit érnek. Kísérteties ez, b a r á t a i m . Jancsin is ezt t a p a s z t a l t a m . Egyre kevesebbet írt.

Sok igazság van ebben a jellemzésben. József Attila 1933 derekán valóban eljutott abba az állapotba, amelyet egyik keltezetlen töredékében így jellemez: „Nincs közöm senkihez, szavam szálló penész, / vagyok mint a hideg, 283

TVERDOTA GYÖRGY

világos és nehéz." Munkanélküli író lett, akinek szavára senki sem kíváncsi. A Szíriusz kávéház törzsvendége. Esti Kornél konklúziója, amellyel e jellemzés végén eljut, s vele együtt eljutunk a novella barkochba jelenetéhez: De ők v a l a m e n n y i e n ilyenek voltak, p a r l a g o n h e v e r t e k , u g a r o l t a k , a végtelenségig. Mit tehettek? H á t játszottak. Játszottak velük a s z a v a k , ennélfogva ő k m a g u k is j á t s z o t t a k . Vagy, m i n t h o g y az író m u n k á j a a velejében játék, „dolgoztak". 9

Kávéházi élet II. A nemzeti kommunizmus

kalandja

A kávéháznak és József Attilának azonban a tétlenség, perspektívátlanság, szellemi elgazosodás mellett van egy másik, a maga m ó d j á n a látottnál n e m kevésbé lehangoló arca is, amelyet Nagy Lajos Budapest Nagykávéház című regényéből ismerünk. Az itt leírtak alapján feltételezhető, hogy Nagy Lajos nem értett egyet Kosztolányi jellemzésével. Ő maga is kávéházi törzsvendég volt, idősebb létére is rendszeresen a fiatalokkal üldögélt, belülről ismerte a munkanélküli értelmiségiek természetét. Regénye ezért akár Kosztolányival folytatott rejtett polémiaként is felfogható. Ha a Szíriusz modellje a Japán lehetett, akkor a Budapest Nagykávéház modellje jól felismerhetően a Bucsinszky volt, a Japán mellett Nagy Lajos és József Attila másik törzskávéháza. Az az eset azonban, amelyről Szántó Judit, összefűzve Kosztolányi, József Attila és N a g y Lajos nevét, megemlékezik, még a Japánnal, a Szíriusszal kapcsolatos: M e g t ö r t é n t , h o g y én előbb m e n t e m hozzájuk. Ilyenkor Kosztolányi és Ilona l e ü l t e t t e k m a g u k közé, s csak e n n y i t m o n d t a k , h o g y beszéljek, mindegy, miről. Ez akkor volt, a m i kor Attila v a g y h á r o m h ó n a p o n keresztül éjszakáról éjszakára a J a p á n k á v é h á z b a n N a g y Lajossal reggelig kártyázott. M é g a fejük búbja is h a m u s volt a s o k cigarettázástól. N e m egyszer k á r t y á z t a el Attila h á z b é r ü n k e t . Persze, e z s z á m o m r a t r a g i k u s volt, s ú g y m e s é l tem s z o m o r ú a n , h o g y n e m t u d o m , mit csináljak Attilával, mivel s z o k t a s s a m le e r r ő l a rossz s z e n v e d é l y é r ő l . „ M e n n y i a h á z b é r e t e k ? " „ h a r m i n c p e n g ő " - m o n d t a m . „30 p e n gő?" - k é r d e z t e Kosztolányi és Ilonával együtt n e v e t t e k , h o g y a k ö n n y ü k is k i c s o r d u l t . N e m t u d t a m m e g é r t e n i a n e v e t é s ü k e t és kifejtettem előttük, h o g y e z n á l u n k n a g y o n sok. „Csak h a g y j a d őt k á r t y á z n i , m a j d m e g a d o m n e k e d ezt az összeget." „ N e m az ö s s z e g e n van a hangsúly, d e ez m e g i n t n e m jó, ez m e g i n t a z t jelenti, h o g y Attilával bajok v a n n a k , és félek, m e r t a Jolánnál is o l y a n szenvedéllyé fajult, h o g y egész h á z a s é l e t é t f e l f o r d u l á s s a l fenyegeti." E k k o r lépett be Attila: „Vártatok, n a g y o n h i á n y o z t a m ? " 1 0

Szántó Judit ezt az esetet későbbre helyezi, de két okból jobban illik é p p e n 1933 nyarára. Az egyik az, hogy Nagy Lajos meghívása a moszkvai írókongresszusra 1934 nyarán viszonyát a költővel eléggé megrontotta, s a két író meghitt együttlétei ettől kezdve legalábbis megritkultak. Ezenkívül 1935-ben Kosztolányi már meglehetősen beteg volt.

284


József Attila és Nagy Lajos kapcsolata, amelyről első adatunk 1926-ból származik, 11 kávéházban kezdődött és kávéházban folyt le, mint erről a N a g y Lajosén kívül mások emlékezései is szólnak. 12 Ezek a találkozások különösen a harmincas évek első felében váltak sűrűkké. A Budapest Nagykávéház N a g y Lajosnak ezeket a költővel és más fiatalokkal való találkozásait örökíti meg. Hogy látta Nagy Lajos József Attilát és nemzedékét? Azaz: hogyan látta a kávéházi életet? Mielőtt a kérdésekre válaszolnánk, felvázoljuk azt a paradigmát, amelyben Nagy Lajos helyzetábrázolása elhelyezhető. Az adatokat Szentes Éva és Hargittay Emil Irodalmi kávéházak Pesten és Budán című könyvéből kölcsönzőm. „Ha én lennék az ország uralkodója - írja Montesquieu a Perzsa levelekben - , bezárnám a kávéházakat. Mert akik odajárnak, azok veszélyesen forrongó egyéniségekké válnak... Az a fajta részegség, amit a kávé okoz náluk, veszedelmes az ország jövőjére." De nem kellett ahhoz aufkláristának lenni, hogy a kávéházi tartózkodás felforgató hatása valakinek a szemhatárára kerüljön: Kairó helytartója, a bölcs Khair b é g az 1530-as é v e k b e n m o n d t a , h o g y a káhvé h á n é n e m más, m i n t „ m e k t e b m u h a r a b b i m " , azaz a l á z a d á s iskolája. I g a z á t k á v é h á z a k s o r a t á m a s z t o t t a alá a k é s ő b b i é v e k b e n . „A párisi Café Procope-tól a J á k o b i t a Club-ok k á v é házaiig,... a C a f é d e Foy-ig, m e l y n e k asztalára C a m i l l e D e s m o u l i n s felugrott és m á s n a p m á r r o m volt a Bastille. A pesti H á r o m Oszlop k á v é h á z i g , melyben e g y éjszaka egy r a j o n g ó j u r á t u s m e g a d j a e g y s p i o n e - n a k a jákobita k l u b o s s á g jelét és m á s n a p r a már b ö r t ö n b e n ül, m a j d fejét a V é r m e z ő n h a g y j a . " Vagy itt v a n n a k a z 1848-as t a v a s z E u r ó p á j á n a k h í r e s k á v é h á z a i , a p a d o v a i Café Pedrocchi, a milánói C a d é d e D u o m o , a velencei Café Q u a d r i , a bécsi D a u m , a p e s t i P h i l o s o p h u s és a Pilvax, m e l y n e k biliárdasztalára „egy lázas t e k i n t e t ű ifjú felugrott és m é g a z n a p m e g s z ü l e t e t t a m a g y a r s z a b a d s á g r ö v i d álma". ( É r d e m e s itt m e g e m l é k e z n i a r r ó l is, h o g y a z 1850-es években a z u t á n Pesten c s a k m a g y a r u l jól t u d ó k á v é s k a p h a t o t t e n g e d é l y t , h o g y a z esetleg ú j r a k e z d ő d ő f o r r a d a l m i „ s u t y o r g á s o k a t " a z o n n a l jelenthesse a Helytartótanácsnak...) A k á v é h á z b a n tehát n e m c s a k m e g b e s z é l n i , h a n e m csinálni is lehetett a politikát, sőt a t ö r t é n e l m e t is. 13

Ezt Nagy Lajos is pontosan tudta, s regényének első lapjain nyomban fel is léptette a mindenkori helytartótanács számára jelentést gyártó figurát: „egy nagytestű, pocakos, bajszos, feketeruhás férfi ballag végig a kávéházon, fején fekete keménykalap, a kezében vastag, fogantyús bot, leül a szomszédos asztalhoz, úgy, hogy éppen szembe fordul a három ifjúval, ő is feketekávét rendel, a zsebéből noteszt vesz elő, leteszi az asztalra, azután a külső kabátzsebéből egy gyűrött újságot h ú z ki s azt kiterítve, mint egy spanyolfalat, m a ga előtt tartja". Majd valamivel később: „Mihelyt eltávoztak, a feketekeménykalapos nagybotú is befejezte naplójegyzeteit... A névtelen följelentés majd otthon készül el." Korunk magyar Procope-jának vagy Pilvaxának, a Bucsinszkynak azonban nemcsak besúgói vannak, h a n e m akikről jelentést lehet írni: ifjú, forrófejű felforgatói is. 285

TVERDOTA GYÖRGY

Ezek a felforgatók azonban nem kevésbé kisszerű, karikaturisztikusan megrajzolt alakok, mint a besúgó. Ha szándékaikat nézzük, csupa történelemalakító, sőt, olykor világfelforgató tervvel találkozunk. Ha a megvalósítás módszereit, a rendelkezésre álló eszközöket, a missziót vállalók alkalmasságát tekintjük, akkor m i n d e n a fonákjára fordul. A világ állapotának ismertetése során a narrátor levonja a konzekvenciát: „Hát itt tenni kell valamit." Fölmerül a kérdés: „Mit kellene és mit lehetne itt tenni? Egyet. Csakis ezt az egyetlenegyet. Lapot kell indítani. Egy új lapot!" Azaz a reformista v a g y forradalmi izgékonyság n y o m b a n elvetél. Szájalássá posványosodik. Ezt a keserű tapasztalatot szűri le N a g y Lajos azokból a próbálkozásokból, amelyek forradalmi úton vagy reformok révén akarták megváltoztatni az általa gyűlölt társadalmi berendezkedést, legyen szó a Bartha Miklós Társaság Új Magyar Föld című népi irányú orgánumáról, a 100%, m a j d Társadalmi Szemle című szélsőbaloldali lapokról, a Kassák körül szerveződő Munkáról, a népi mozgalom Válasz című folyóiratáról stb. stb. Nem beszélve a kérészéletű ún. röpiratokról, mint a Front, a Szabadon, a Szabad írás, a Valóság és társaik, amelyek egyike sem élt tovább három-négy számnál. A kávéházi regényben az első lap az Északi Fény nevet viseli, s szélsőbaloldali irányzatú: De m i c s o d a l a p o t kell i n d í t a n i ? Csakis f o r r a d a l m i t . Mert f o r r a d a l o m nélkül a t á r s a d a lom, amely u g y e b á r fenékig r o m l o t t , n e m t u d és n e m akar m e g v á l t o z n i . És mit é r t ü n k forr a d a l o m alatt? Csakis a p r o l e t á r o k f o r r a d a l m á t . A dolgozók h a r c á t a k i z s á k m á n y o l ó kapitalizmus ellen s e harc d i a d a l á t a z átkos r e n d s z e r fölött. Éjfél v a n , a találka f o r r a d a l m i lelkületű f i a t a l e m b e r e k részéről k i s s é késői. N o d e így éjjel jobban m e g lehet bújni e g y nagy, elegáns, világias k á v é h á z belső, néptelen ü r e g e i b e n .

A szélsőbaloldali forradalmárok után N a g y Lajos a jobboldali radikálisok gyülekezetéről szedi le a keresztvizet. Az ő tervezett lapjuk a „Kelevéz" nevet viselné. „Mit adnak m a j d a magyaroknak ötven fillérért? A magyarság izzó szeretetét, a népnek, a magyar népnek külön szeretetét, a magyar nyelvnek valóságos szerelmét, szóval azt, ami nekik van." A következő lapot a keresztényi szeretet nevében alapítják a kávéházi fiatalok, amely - mint a neve: „Harmat" - is mutatja, reformkeresztény, humanista irányt követne. „A lap... az emberi értelemre apellál ebben a mai kegyetlen, harcias világban." Az utolsó lapalapítási kísérlet, a „Panorámá"-é, a liberális humanista, urbánus szellemiségű fiatalok vállalkozása. „A lap szelleme demokratikus lesz. A lap nem ismer felekezeti és faji kérdést." Maga N a g y Lajos kétségkívül panorámát nyújt regényében mindazokról a főbb fiatal értelmiségi körökről, amelyek valamilyen o r g á n u m köré szerveződve programot fogalmaztak meg az ország sorsának jobbra fordítása érdekében, de amely program szélsőbaloldali, jobboldali radikális, keresztény humanista vagy liberális változatában egyaránt megvalósíthatatlannak bizonyult. 286


A lapalapítók folyton cserélődő nevei között, akik közül egyik-másik modellje magára ismert és megharagudott N a g y Lajosra, tehát v a n közöttük egy név, amelyik minden szerkesztőségi listán szerepel: a Gerlei Andoré. „Kistermetű sovány, csapottvállú koravén gyermek, hegyes kis fekete bajusza van, ruhája rendes, kezében egy könyv s néhány füzet, - ez Gerlei." 14 Felismerjük? Nos, igen: Gerlei, az József Attila. Már az eddigiekből is megállapítható, hogy ugyanolyan kegyetlen és méltánytalan karikatúrát látunk majd róla, mint Remenyik Zsigmond Luisa esetében. N e térjünk most ki arra, mik voltak Nagy Lajos mozgatórugói e karikatúra megírására. Nézzük meg közelebbről, milyen ez a Gerlei? Természetesen szegény, mint a templom egere. A kávéházi cehjét (egy kávét vagy egy ásványvizet) mindig a társaság valamelyik tagja fizeti ki. A z alkalmi mecénásokkal szemben kisebbségi érzése van, tehát alázatosan viselkedik. A legfontosabb tulajdonsága azonban világnézeti, politikai állhatatlansága. Minden olyan irányzathoz hajlandó csatlakozni, minden olyan lap szelleméhez hajlandó alkalmazkodni, amely szerepet biztosít számára. Ha kell, verseit is átírja, v a g y olyan hangvételű verset ír, amilyet kívánnak tőle. Ez a merőben igazságtalan közvélekedés Féja Géza Szélkakas-költők15 című cikke nyomán terjedt el József Attiláról: „tavaly m é g szociáldemokrata volt, két évvel ezelőtt anarkista, azelőtt l'art pour l'art-ista, s hónapok múlva lesz csak fasiszta, addig pedig, hogy neokatolikussá váljon, még két év is eltelhet" - olvassuk a regényben. Nos, Gerlei a szélsőbaloldali lapnak közlésre átnyújt egy verset, amelynek a refrénje így szól: „Uralkodó osztály fennen fenyegetem, / A csizmámat olykor / Burzsujszemmel kenegetem." Gondolom, ismerős az idézet. A Szabados dal második strófája kezdősorainak parafrázisával állunk szemben. Az eredeti így hangzik: „Rossz cipőd nem ér egy füttyöt? / Burzsujszemmel kend a bütyköd." Gerlei a „Kelevéz", azaz a jobboldali radikalizmus lapjában egy másik verset szeretne publikálni. „A Magyarokhoz - ez lenne a vers címe. Valahogy így kezdődhetne: Magyarok, magyarok, / Tirajtatok régi átok: / Fenekednek tireátok / Idegen agyarok." De ez még m i n d semmi! Az előző, a burzsujok kiirtására bujtogató verset hajlandó volt a keresztény humanista „ H a r m a t " számára átírni: „Az egész első versszak maradhat, persze a refrént, hogy uralkodó osztály fennen fenyegetem... - ezt el kell vetni. N e m baj, más lesz a refrén. Valahogy így: Az emberiséget én is csak szeretem..." 1 6 Van-e mentség az ilyen állhatatlanságra? Nincs - mondhatja a dogmatikus. Az értelmiséginek legyenek elvei, és azokból ne engedjen! Van mentség - mondhatja az engedékenyebb szellemű kritikus. Az ember, légüres térbe kerülve megragad minden feléje nyújtott kezet. Akit kitaszítottak, vagy n e m fogadnak el, azokhoz közeledik, akik hajlandók vele szóba állni. A közvélemény azonban sem nem dogmatikus, sem nem engedékeny, h a n e m kegyetlen bíró, amely a látszat után ítél. A kávéházban aszerint minősítik az embert, hogy kinek az asz-

287

TVERDOTA GYÖRGY

tálához ül le, kinek ad igazat a vitában, milyen alakuló lap programnyilatkozatát írja alá. Jaj annak, aki nem mellettünk kötelezte el magát! Nagy Lajos regényének jelentőségét akkor láthatjuk be, ha egy másik, világirodalmi jelentőségű regénnyel, Dosztojevszkij ÖrdögóXjével állítjuk párhuzamba. Ez a regény az orosz anarchizmus karikatúrája. Egy kormányzósági székhelyen játszódik le, s azokat a fiatal felforgatókat igyekszik leleplezni, akik a fennálló rend anarchista forradalom útján való radikális megváltoztatására törnek. Kisszerűségük, ostobaságuk, korlátoltságuk, felületességük és befolyásolhatóságuk kimutatása a regény célja. Szerényebb méretekben, szatírára hangolt, ezért monotonabb hangvételben Nagy Lajos is ezt a leleplező programot hajtja végre a magyar, budapesti ifjú felforgatók vonatkozásában. A program végrehajtása érdekes, jó regényt eredményez, ami nem változtat azon a tényen, hogy József Attila alakmásának, Gerleinek az ábrázolásában az író igazságtalanul, felületesen és elfogultan jár el. Kétségtelen m i n d azonáltal, hogy a kávéházban tengő-lengő, még élettársa öngyilkossági kísérletét is a társai játékszenvedélyének kiszolgáló József Attila mellett létezett egy olyan kép is, amely a költő kávéházi felforgató arcát mutatta föl. A kép, ismétlem, mélyen, sértően igazságtalan. Egyetlen részigazsága azért mégis van, s ez a részigazság éppen az általunk rekonstruált hónapokra esik. József Attila nemzeti kommunista kalandjaként emlegetik. A kutatásban közmegegyezés alakult ki arra nézve, h o g y Szántó Judit, a kérdésben koronatanú emlékezése kiindulópontot nyújt a nemzeti k o m m u nista epizód elemzéséhez, de keltezése elfogadhatatlan. Az általa időpontként megjelölt 1935 túlzottan késői. 1933-ra kell tennünk József Attila és Rátz Kálmán közös tervezgetését. 35-ben a Bucsinszky k á v é h á z b a n Rácz K á l m á n , H o r n e r Miklós, Kruif gróf, az u t o l s ó Á r p á d h á z i l e s z á r m a z o t t , ü l d ö g é l t ü n k . Rácz K á l m á n O r o s z o r s z á g r ó l beszélt, n a g y o n szerette az o r o s z o k a t , v e l e m a D u b i n u s k á t énekeltette, vitatkoztak H ä c k e l t e r m é s z e t t u d ó s jelentőségéről. Rácz K á l m á n n a g y t u d á s ű e m b e r volt, szerette Attila verseit és látta Attila elesettségét, a baloldal s e m t ö r ő d ö t t vele eléggé. Kezdett Attilának beszélni t á r s a d a l m i átalakulásról. A z o r s z á g v e s z e n d ő b e n , h á b o r ú előtt állunk, kellene v a l a m i t csinálni M a g y a r o r s z á g o n . M e g kellene t e r e m t e n i M a g y a r o r s z á g o n a N e m z e t i K o m m u n i s t a P á r t o t . N e m z e t i ö n t u d a t o t kell a n é p e k b e n felébreszteni. A z t akarta, h o g y e g y ilyen m e g a l a k í t a n d ó p á r t n a k m a j d Attila l e g y e n a titkára. 1 7

1935 őszén a költő helyzete nemigen engedne meg egy ilyen kalandot. Akkor már egy éve kapcsolatba került Mónus Illésnek köszönhetően a Szociáldemokrata Párttal, s Ignotus Pállal, Fejtő Ferenccel, N é m e t h Andorral, Cserépfalvi Imrével közösen, ekkor már komolyan előrehaladtak a Szép Szó megalapításának előkészületei. 1935 ősze előtt, nyáron, s m é g előbb, tavasszal, a költő kemény harcokat vívott a magyar írók és a Gömbös-féle politika között létrejött megegyezés következtében megalakult ún. „Új Szellemi Front" el288


len. A nemzeti kommunizmus ábrándja a nácizmus győzelmét közvetlenül követően, az illegális mozgalomtól való elszakadása után körülötte kialakult v á k u u m b a n foglalhatta el szellemét. Emlékezése egy másik helyén Szántó Judit így fogalmaz: Ekkor m á r a m o z g a l o m , mint k o n k r é t u m , előadások, stb. messze v a n tőle. De versei beszélnek. A m i k o r m i n d e n talaj k i f u t o t t alóla, egyéni sérelmekkel, nyílt b i z a l o m m a l hallgatta Rácz K á l m á n t á r s a d a l m a t átalakító ú j felfedezését. H o g y a nemzeti k o m m u n i z m u s t u d ja m e g m e n t e n i a b u k á s t ó l az országot. Mert előbb a n e m z e t e k összefogása kell, h o g y e r ő t g y ű j t s ö n és csak a z u t á n g o n d o l h a t u n k nemzetköziségre.

Mielőtt azt hinnénk, hogy itt egy politikai orientációjában megtévedt költő és tisztánlátó élettársa kapcsolatáról van szó, idézzük Szántó Judittól ezt a mindent eláruló mondatot: „a sztálinizmus mindenre választ adott, választ adott volna Attilának." Aztán így folytatja a sztálinista élettárs: N e m k ü l ö n n e m z e t i k o m m u n i z m u s s a l , ahogy Rácz felvetette, állást, h i v a t a l t ígérve ann a k a József Attilának, akinek ebben a z időben alig v o l t értő barátja. A k i k körülötte voltak, m a g u k is kissé e l s z o k v a a párttól, elégedetlen a h i v a t a l o s szocdem p á r t v o n a l l a l , a v a s f ü g g ö n y a keletet elzárta az új világrendtől. 1 8

Arról van tehát szó, hogy Rátz Kálmán kezdeményezésére, a Budapest Nagykávéházban, azaz a Bucsinszkyban kialakult valami programféle, amely szerint Nemzeti Kommunista Pártot kellene alapítani, s ebben a pártban a költőre valamilyen fontos szerep várna. Ez az epizód hosszú ideig csak emlékezésekből volt ismert, nem lehetett pontosan tudni, mi igaz és mi n e m igaz belőle. Ujabban előkerült egy, a költő kézírásával készült és aláírásával ellátott másfél oldalas kézirat, amely hitelesíti az erről szóló emlékezéseket. József Attila valóban kacérkodott a nemzeti k o m m u n i z m u s gondolatával. A kéziratot Murányi Gábor tette közzé Szántó Judit Napló és visszaemlékezés című, az Argumentum Kiadó gondozásában 1997-ben megjelent kötetének függelékében. 19 A legfontosabb kérdés: mi köze a nemzeti kommunizmusnak a nemzetiszocializmushoz? Mennyiben rokon vagy mennyiben idegen a két terminus tartalma? E döntő kérdés előtt azonban célszerű tisztázni az epizód időhatárait. Amennyire közmegegyezés van arra nézve, hogy ez csak 1933 második felében következett be, annyira különbözik a pontosabb időmeghatározás. Lengyel A n d r á s 1933 júliusára, tehát közvetlenül az Óda és a Barkohba utánra teszi kezdetét. 20 Ezzel a datálással nem értek egyet. Én néhány hónappal későbbre, 1933 őszére keltezem a történteket. Lengyel András legerősebb érve az, hogy a nácizmus uralomra kerülését követően még fűződtek bizonyos illúziók ahhoz, hogy a nemzetiszocializmusnak van egy nem-hitlerista, a német munkásmozgalommal kapcsolatban 289

TVERDOTA GYÖRGY

lévő irányzata, s remélhető, hogy ez a munkásmozgalmat, a szocializmus elveit komolyan vevő, d e nemzeti alapokra helyezkedő irányzat lesz majd a győztes, háttérbe szorítva a hitleri szélsőjobboldalt. Ezek az illúziók csak viszonylag rövid ideig tarthatták magukat, mert a történelem gyorsan rájuk cáfolt. József Attila ábrándjai ezekhez a hamar elszállt reményekhez kapcsolódtak, tehát szükségképpen az év derekára datálandók. Lengyel András másik érve, amely az egyik legrejtélyesebb József Attilavershez, A csodaszarvas címűhöz fűződik, már ingatagabb. A vers a kritikai kiadásban A város peremén és az Óda közvetlen szomszédságában olvasható, s a csodaszarvas-monda m o d e r n újramondásának tekinthető. Egy vers publikálása és születése, m i n t tudjuk, nem esik egybe, s a kettőt gyakran jelentős időbeli távolság választhatja el. Elképzelhető, hogy egy vers évekkel későbben lett közzétéve, h o s s z ú ideig maradt kéziratban. A csodaszarvas egy sor stiláris, szemléleti jegyét tekintve sokkal jobban illik áTvüfezas-harmincas évek fordulójának terméséhez, mint a 33-as versekhez. N e m lehet kizárni, hogy a költő praktikus megfontolásokból egy régi kéziratát 1933 nyarán tette közzé. Talán még fontosabb leszögezni, hogy a vers semmilyen módon, v a g y csak nagyon erőszakoltan h o z h a t ó összefüggésbe a nemzeti k o m m u n i z m u s programjával. A csodaszarvas a legnagyobb erőfeszítéssel is csak a 7. szakasz második két sorában köthető össze a munkássággal: „s aranyszőre, mikor illan, / gyári füstön általcsillan." A vers egy olyan paradigmába illik bele, amelynek elejére talán Arany János Regéjét helyezhetjük a csodaszarvasról. Határozottan belejátszik ebbe a sorba Szabolcska Mihály A Grand Caféban című nevezetes verse. A Szabad-ötletek jegyzéke című pszichoanalitikus szövegének egy pontján ez olvasható: „mi van ezen sírnivaló". A szöveg sajtó alá rendezőjének, Stoll Bélának a figyelmét Horváth Iván hívta föl arra, h o g y ez a sor az említett, Párizsból a magyar pusztába kívánkozó honvágydalból származik: „Tudja a jó Mindenható, / Mi is azon sírnivaló, / Hogy a ménes ott delelget / Valahol egy csárda mellett." „Tisza mellett, Duna mellett, / az a szarvas itt legelget" - hangzik a költő parafrázisa. 21 Jóval közelebbi párhuzamot kínál Juhász Gyulának, József Attila mesterének egy 1922-es verse, A szent szarvas: „Szent arany gím Ázsiából, / Mért tűntél el ez világról, / Mért lőn lelkünk, régi bátor, / Gyönge, gyáva, aki vádol?" Amiben József Attila lényegesen különbözik mindhárom elődjének darabjaitól, az az erős kalevalás ihletés, amely a húszas-harmincas évek fordulójától mindvégig jelen van költészetében: „Ükös ükünk, ősök őse, Űztön űzte, éjten éjjel, reges reggel, / át az éren, át az áron." N a g y o n József Attilára jellemző az utolsó strófa mitikus képe, a m e l y szerint a csodaszarvas „villó agancsa" a világmindenség tükörképe. Egy olyan szövegre, amely alaposabb értelmezésre, s amelynek datálása m é g m a g a is további vizsgálatokra szorul, nem szerencsés kronológiai érvelést építeni.

290


Ami a nácizmus emberszabásúbb, de életképtelennek bizonyult mutációit illeti, a szellemtörténeti folyamatokban végképp nem lehet kizárni azt, h o g y egy másutt megvalósíthatatlan eszmét akár később is felkapjanak és kipróbáljanak egy teljesen más közegben. A legfőbb érvem azonban arra nézve, hogy a keltezés későbbre is tehető, az, hogy én nem látok olyan erős rokonságot József Attila nemzeti kommunizmusa és a nemzetiszocializmus között, mint más szakemberek. H a A nemzeti szocializmus... kezdetű szöveget előítélettől mentesen és kellő figyelemmel elolvassuk, azt találjuk, hogy a szöveg bírálja a nemzetközi munkásmozgalom nemzetköziségének a nácizmus győzelme után ábrándként szétfoszló elvét. A legnagyobb és legfejlettebb munkásmozgalom, a németországi szociáldemokrácia és kommunizmus a demokratikus választásokon vereséget szenvedett. A nemzeti szolidaritás erősebbnek bizonyult a nemzetközi osztályszolidaritásnál. A költő, meglehet elhamarkodottan, azt a következtetést vonta le a történtekből, hogy az adott körülmények között a munkásosztály harcait nemzeti keretekben kénytelen lefolytatni. A bolsevizmus a hitleri fordulat után orosz nemzeti üggyé zsugorodott. A németeknél a munkásmozgalom beállt Hitler mögé. A nyugati munkáspártok harmadik típusú mozgalmat csinálnak. Olaszországban Mussolini a korporativ szisztéma révén nemzeti egységbe vonta a munkásságot. Tehát Magyarországon is erre kell berendezkedni. Hitler győzelme a munkásmozgalomban nagy válságot, hatalmas sokkot okozott. A dolgok nem maradhattak a régi vágányokon. Mindenki, József Attila is kereste a kiutat. Kiútkeresése során azonban sohasem vált nácivá v a g y a nácizmussal szimpatizáló személlyé. Amit meg lehet állapítani, az a kávéházi politizálás kritikája. A Budapest Nagykávéház Gerleije valóságos modelljének az volt a hibája, hogy leült egy tarka múltú, gyanús kötődésű fantaszta asztalához a Bucsinszkyban, s néhány estére komolyan vette a nemzeti és az osztályharcos gondolatból kikotyvasztott különös, tulajdonképpen ehetetlen főzetet. Ha a játékszenvedély, az élet súlyos tényeinek a barkochbába oldása apró morális elcsúszásnak minősíthető, akkor a nemzeti k o m m u n i z m u s ügye a tájékozódásában elbizonytalanodott, a „hová forduljon az ember..." kérdésén töprengő József Attila 1933 őszén lezajlott politikai eltévelyedése volt. Hogyan végződött a nemzeti kommunista kaland? Hallgassuk erről a koronatanút, Szántó Juditot: így született m e g az az írás, amiért hat hétig n e m beszéltem Attilával, amit p e r s z e , m á sok elé tárva a d o l g o k a t , ú g y m a g y a r á z t a k , h o g y J u d i t m e g i n t v a l a m i féltékenységi jelenetet csinált. Mit t e h e t t e m , vállaltam. A m i k o r ezt m e g í r t a és reggel felé m e g m u t a t t a nek e m az írást, e l o l v a s t a m és kijelentettem: ezt p e d i g n e m kapja vissza. Nemzeti k o m m u n i z m u s : fából vaskarika. „ A m í g itt vagy, ez az írás n e m jelenhet m e g . Éppen e l e g e n v a n nak, akik félrevezetik a m u n k á s o k a t , te n e m állhatsz közéjük. Személyi bosszú n e m i n d o k arra, h o g y azokat á r u l d el, akik közé tartozol." „ A d d vissza - szólt d ü h ö s e n - , m e r t élve

291

TVERDOTA GYÖRGY

innen n e m k e r ü l s z ki !" M a g a m r a k a p t a m a k a b á t o m a t és e l t á v o z t a m . Este s z o k o t t i d ő b e n h a z a t é r t e m , Attila el sem m e n t h a z u l r ó l . Azzal f o g a d o t t , h o g y f é r j e m h e z v a g y o k k ö t ő d v e , és ezért n e m a k a r o m , h o g y a m o s z k v a i a k n a k b e f ű t s ö n . Ebben a z i d ő b e n k e z d e t t k í n o z n i azzal, h o g y a h á z a s s á g o t a z é r t n e m akarom m e g k ö t n i vele, m e r t volt f é r j e m r e s z á m í t o k . Miért n e m a k a r o k gyereket tőle? Miért v a g y o k e n n y i r e önálló? M i é r t d o l g o z o m , és így tovább. Ez a h a t h é t a l e g n e h e z e b b i d ő volt a h a t e s z t e n d ő alatt.

Végül Szántó Judit szerint József Attila belátja, hogy a kérdésben neki volt igaza: Legyen n á l a d a z az írás, és h a b á r m i k o r v a l a m i rosszat tennék, m u t a s d fel n e k e m . N e h o g y azt g o n d o l d - szólt k a m a s z o s a n - , h o g y h a n a g y o n a k a r t a m v o l n a , n e m t u d t a m volna újból m e g c s i n á l n i . Látod, így j á t s z o m én v e s z é l y t e l e n ü l m á s o k s z á m á r a . De m a g a m belepusztulok. Rácz, hogy az általa felvetett „ e s z m e " d u g á b a dőlt, t u d o m á s u l vette, t ö b b é erről n e m b e s z é l t ü n k . Találkozásainkon, m i n t h a s o h a fel n e m v e t ő d ö t t volna, e g é s z e n másról folyt a vita. 2 2

A nemzeti k o m m u n i z m u s epizód azonban nem olyan természetű volt, mint a barkochba-eset, amely egy magánlakásból szivárgott ki. A nyilvánosság kávéházi fórumán zajlott le. Más résztvevői és tanúi is voltak a dolognak. Egyebek között Hont Ferenc, a Szegedről és Párizsból való barát és Barcs Sándor, akinek emlékezése szerint egy harmadik kávéházban, az Ilkovitsban vitatták József Attila koncepcióját, s ami érdekes, Barcs egy 18 oldalas elaborátumról beszél. 23 Bányai László, a költő sógora, Jolán nővérének harmadik férje is vállalkozott tanúskodásra Négyszemközt József Attilával című könyvében. Jolánnal való konfliktusainak taglalása után tér át a költő és Szántó Judit kapcsolatának alakulására: De Attila és J u d i t között s e m állottak k ü l ö n b ü l a dolgok. K ö z ö t t ü k , k ö r ö t t ü k is recsegett-ropogott, s z a k a d o z o t t m i n d e n . Attila egyre t á v o l o d o t t a k o m m u n i s t á k t ó l és Judittól egyaránt. E g y e l ő r e talajtalanul, l é g ü r e s térben látszott mozogni. E b b e n az á l l a p o t á b a n fig y e l m é t k ö n n y ű s z e r r e l ragadta m a g á h o z egy-egy eset, ami többé-kevésbé r ö v i d e b b i d ő r e a „hátha ez a z " á b r á n d j á v a l k ó t y a g o s í t o t t a m e g ö r ö k k é kutató, k e r e s ő lelkét. E k k o r i b a n i s m e r k e d e t t m e g dr. Rátz K á l m á n n a l , akinek f é l e l m e t e s e n g a z d a s á g o s a n a d a g o l t m ű v e l t sége, a k a r a t á n a k józansága s a k e t t ő közlésének s z i l á r d s á g a olykor e g é s z e n g y e r e k e s e n elá l m é l k o d t a t t a Attilát. A Bucsinszky kávéházbeli g y a k o r i együttléteink alatt és a z u t á n r a is kihatólag Rátz K á l m á n e g y é n i s é g e m é l y b e n y o m á s t gyakorolt Attilára... egy i d ő b e n m é g a Rátz K á l m á n által képviselt p o l i t i k a i törekvésekkel is kacérkodott. Ismét h a n g s ú l y o z n o m kell: m e g i n t csak n e m állhatatlanságból, jellembeli fogyatékosságból, h a n e m a j ó n a k , az igaznak l e g y ű r h e t e t l e n , á l l a n d ó s z o m j ú kereséséből. 2 4

A jó, az igaz legyűrhetetlen keresésének és a megtalálás bizonyosságának verse az Eszmélet ciklus. Ennek elemzése azonban már új fejezetet alkot.

292


1 IGNOTUS Pál, Csipkerózsa, Bp., Múzsák, 1989,141. 2 A kávéházi életnek az adott korszakra vonatkozó egyik legjobb regényszerű leírása NÉMETH Andor Egy foglalt páholy története cím ű regénye, amelynek a Karinthy Frigyes és Karinthyné társasága, az ún. Hadik-páholy áll a középpontjában. 3 KRÚDY Gyula, A hírlapíró és a halál = Uő, Válogatott novellái, Bp., Szépirodalmi, 1990, 642. 4 KOSZTOLÁNYI Dezső, Barkochba = Uő, Válogatott novellák és karcolatok, Bp., Szépirodalmi, 1985, 550. 5 A verset József Attila Németh A n d o r n a k ajánlotta. 6 BÁNYAI László, Négyszemközt József Attilával, Bp., Körmendy, 1943. - Ha József Attila kávéházi életére vonatkozó adatokat kívánnánk összegyűjteni, a bőség zavarával kellene reménytelen küzdelmet folytatnunk. Szinte csak kiragadott példaként említem Agárdi Ferenc emlékezését, a n n a k különösen A Japán márványasztala mellett... című fejezetét. AGÁRDI Ferenc, Emlékek = József Attila Emlékkönyv, szerk. SZABOLCSI Miklós, Bp., Szépirodalmi, 1957, 265-267. 7 KOSZTOLÁNYI Dezső, Barkochba = i. h„ 540., 541. 8 József Attila nem hajlandó meghalni! = Kortársak József Attiláról, szerk. BOKOR László, sajtó alá rend. TVERDOTA György, Bp., Akadémiai, 1987, 313-314. 9 KOSZTOLÁNYI Dezső, Barkochba = i. h., 541-542., 542-543. 10 SZÁNTÓ Judit, Napló és visszaemlékezés, Bp., Argumentum, 1997, 156.

11 NAGY Lajos, Hogy él a magyar író? = i. h., 93-94. 12 NAGY Lajos, József Attiláról = József Attila Emlékkönyv, szerk. SZABOLCSI Miklós, Bp., Szépirodalmi, 1957, 375-378.; AGÁRDI Ferenc, Nagy Lajos és József Attila, uo., 267-274. 13 HARGITTAY Emil, Irodalmi kávéházak Pesten és Budán, Bp., Universitas, 1998, 24. 14 NAGY Lajos, Budapest Nagykávéház, Bp., Nyugat, 1936, 18. 15 Kortársak József Attiláról, szerk. BOKOR László, sajtó alá rend. TVERDOTA György, Bp., Akadémiai, 1987, 208-211. 16 NAGY Lajos, Budapest Nagykávéház, 20., 62., 118., 159. 17 SZÁNTÓ Judit, Napló és visszaemlékezés, 90. 18 Uo., 113-114. 19 JÓZSEF Attila, A nemzeti szocializmus... = SZÁNTÓ Judit, Napló és visszaemlékezés, 190-191. 20 LENGYEL András, József Attila „nemzeti szocialista" epizódjáról = Uő, A modernitás antinómiái, Bp., Tekintet, 1996,105-119. 21 JÓZSEF Attila, Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben, gondozta és a jegyzeteket készítette STOLL Béla = Miért fáj ma is?, szerk. HORVÁTH Iván és TVERDOTA György, 435., a rá vonatkozó jegyzet: 470. 22 S Z Á N T Ó Judit, Napló és visszaemlékezés, 114-115. 23 BARCS Sándor, kézirat. Lelőhelye: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára. 24 BÁNYAI László, Négyszemközt József Attilával, 168-169.

293

József Attila az Óda és az Eszmélet között

Recommend Documents