MUNKAVÉDELEM 1.1 4.1 5.1
Költséghatékonyság és munkavédelem Tárgyszavak: munkavédelem; munkabaleset; ergonómia; költségbecslés; költség/haszon elemzés; költséghatékonyság; vállalatirányítás.
A munka- és balesetvédelmi, munkabiztonsági, illetve foglalkozásegészségügyi programok sikerének egyik legfontosabb tényezője a felső vezetés támogatásának megnyerése, ami a felmerülő költségek miatt gyakran nehéz feladat. Ha azonban a munkavédelmi szakember képes a költségek és a vártható nyereség – ami sokszor elmaradt kár formájában jelentkezik – elemzésére és bemutatására, jó eséllyel meggyőzheti a cég vezetését a program támogatására. Lapunkban az elmúlt években többször is foglalkoztunk a munkavédelmi programok költséghatékonyságának tényezőivel. A téma fontossága miatt az alábbiakban ezekből a cikkekből olvashatnak összefoglalót, amely két jellegzetes, és egyben kiemelten fontos terület, a munkabalesetek és az ergonómiai programok költségelemzésén keresztül elemzi a problémát.
Költség/haszon elemzés a munkavédelmi szakember eszköztárában A munkavédelmi szakemberek nem várhatják el, hogy pusztán a jogszabályi előírások rászorítják a munkaadókat arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a munkavédelmi kérdéseknek, ehelyett a meggyőzésre kell törekedniük, és partnerkapcsolatokat kell kialakítaniuk. Meg kell tanulniuk, hogy elismertessék magukat és a szakmájukat, és megértessék a társaságok vezetőivel, hogy nemcsak a büntetések elkerülése érdekében érdemes a munkavédelembe és a foglalkozás-egészségügybe beruházniuk. A munkavédelem szintjének emelése hasznos a vállalatok, a munkavállalók és a társadalom egésze számára. A balesetek és foglalkozási
megbetegedések súlyos kiadásokat okozhatnak a vállalatoknak; különösen a kisvállalkozások esetében már egy-egy munkabalesetnek is a vállalat egészére nézve jelentős pénzügyi kihatása lehet. Sokszor mégis nehéz meggyőzni a munkáltatókat és a döntéshozókat az egészségesebb és biztonságosabb munkakörülmények hasznosságáról. A munkavédelmi szakember munkájának egyik legfontosabb elemét a vezetők számára készített prezentációk jelentik, hiszen ezek akár évekre meghatározhatják a feltételeket és az erőforrásokat. A meggyőzés hatékony módja lehet olyan pénzügyi és gazdasági elemzések készítése, amelyek reális áttekintést adnak a balesetek teljes költségéről, illetve a balesetek megelőzésének hasznáról. A költségek és hasznok teljes köre magában foglalja a nyilvánvaló és a rejtett költségeket, mindazokkal a költségekkel együtt, amelyek könnyen megadhatók mennyiségileg, és azokkal, amelyeket csak minőségi fogalmakkal lehet kifejezni. A felső vezetés meggyőzéséhez az érveket két fő szempont köré lehet csoportosítani: • A munkaadók súlyos árat fizetnek a betegállományt okozó sérülésekért, nemcsak a kártérítésekre közvetlenül, hanem közvetetten is. A termeléskiesés, a többletmunkára és a betanításra fordított idő, az ellenőrzésre szánt időtöbblet, a dolgozó távolléte miatt bekövetkező minőségromlás és a szállítási csúszások a dolgozók kártérítésére fizetett összeg 4-10-szeresét is kiteheti. • A sikeres munka- és egészségvédelmi program kifizetődő. A cégek csupán a kártérítési biztosítás prémiumaiból is már jelentős megtakarítást érhetnek el, akár 1 évvel azután, hogy munkavédelmi programot vezetnek be. Több száz példát lehetne felsorolni, amikor a vállalatok ilyen programmal milliókat takarítottak meg. Ahhoz, hogy hatékonyan érvelhessenek, meg kell ismerniük a vállalkozások üzleti céljait, stratégiai és költségvetési terveit, és fel kell tudniuk mérni, hogy a munkavédelmi szempontok figyelmen kívül hagyásából adódó hiányzások, kártérítési perek és rossz munkahelyi légkör hogyan befolyásolják ezeknek a céloknak az elérését. A kulcsszó a befolyásolás. A munkavédelmi szakembereknek a dolgozóktól a vezetőségig az őket alkalmazó szervezet minden szintjére képesnek kell lenniük befolyást gyakorolni. Mivel ez a folyamat a szervezeti kultúra átalakítását is magába foglalja, nagy segítséget jelenthet, ha a munkavédelmemmel foglalkozók pszichológiai ismeretekkel is rendelkeznek.
A munkabalesetek költségeinek felmérése A munkabalesetek terhet jelentenek több fél számára is. A vállalatok gyakran nem viselik a foglalkozási megbetegedések, a munkabalesetek és a munkával összefüggő egészségromlás teljes költségét. A balesetek költséget okozhatnak más vállalatoknak, pl. alvállalkozóknak és a társadalom egészének is. Az 1. ábra a munkabalesetek és a foglalkozási eredetű betegségek érintettekre gyakorolt hatásait foglalja össze. munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi szolgálatok
vállalat (a menedzsment mint munkáltató)
biztosítótársaságok
egészségügyi ellátó rendszer
munkabalesetek és foglalkozási eredetű betegségek
egészségbiztosítási alapok
részvényesek
ügyfelek
munkavállalók
a munkavállalók családjai
más vállalatok
1. ábra A munkabalesetek és a foglalkozási eredetű betegségek hatásai Sok országban létezik olyan szabályozás, amely a költségeket valamilyen módon visszavezeti arra a cégre vagy arra a személyre, aki a költségeket okozta (ún. költséginternalizáció). Ez gazdasági ösztönzőként működhet jövőbeni sérülések vagy megbetegedések megelőzésére (1. táblázat). A munkabalesetek, foglalkozási eredetű sérülések és megbetegedések megelőzése nemcsak a költségeket csökkenti, hanem hozzájárul a vállalat teljesítményének javításához is. A munkavédelem sokféle módon kihathat a vállalat teljesítményére, például:
• Az egészséges munkavállalók termelékenyebben, és jobb minőségben végzik munkájukat. • Kevesebb munkával összefüggő baleset és megbetegedés kevesebb betegszabadságot jelent, ez viszont alacsonyabb költséget és a termelési folyamatok kevesebb megszakítását eredményezi. • A munkafolyamathoz optimálisan igazított és jól karbantartott munkaeszközök és munkakörnyezet magasabb termelékenységet, jobb minőséget és kevesebb egészségi és biztonsági kockázatot eredményeznek. • A sérülések és betegségek csökkentése kevesebb kárt és alacsonyabb kártérítési kockázatot jelent. 1. táblázat A baleseti költségek internalizációjának leggyakoribb formái Forma
Elv vagy példák
Kártérítési követelések
Munkavállalók vagy biztosítótársaságok kárigényt jelenthetnek be foglalkozási eredetű sérülések vagy betegségek miatt.
Jogi szankciók, bírságok
A munkavédelmi felügyelőség pénzbírságot szabhat ki, változtatásokat követelhet vagy ideiglenesen leállíttathatja a termelést.
Díjfizetési megkülönböztetés
Biztosítótársaságok vagy állami alapok megváltoztathatják a biztosítási díjakat a megnövekedett foglalkozási eredetű baleseti, sérülési vagy megbetegedési kockázat miatt.
Betegszabadság fizetése
Kötelezettség a bér (részleges) fizetésére betegszabadság vagy munkaképtelenség idejére.
Piaci elemek
Munkaerő-piaci jó hírnév, előny új munkatársak toborzásánál. Előny állami megrendelések elnyerésénél, ill. meghívásos pályázatoknál. A vállalati imázsra gyakorolt hatás.
A balesetek megelőzésének költség/haszon felmérése vállalati szinten A gyakorlatban a két leggyakrabban előforduló felméréstípus a következő: • Egyetlen baleset költségeinek, vagy egy adott időszak összes balesete költségeinek az értékelése. Ez rendszerint utólagos értékelés. • Megelőző lépések gazdasági hatásainak felmérése (költség/haszon elemzés). Az ilyenfajta felmérést rendszerint egy beruházás megvalósíthatóságának felmérésére vagy alternatívák közötti választásra használják.
A balesetek költségeiről készített felmérésnek vagy a megelőző intézkedésekhez készített költség/haszon elemzésnek nem szabad túl bonyolultnak lennie, fontos azonban a megfelelő előkészítés és módszertan. A maximális hatékonyság végett a gazdasági felmérésnek közös tevékenységnek kell lennie, amelyben részt vesznek a munkavállalók (vagy képviselőik), a munkavédelmi szakemberek, pénzügyi szakértők és döntéshozók. A becslést az alábbi öt lépésben lehet elvégezni: 1. lépés: Előkészítés Meg kell határozni az alábbiakat: • a felmérés célja; • kik az érdekeltek, melyek az érdekeik, milyen befolyásuk van; • milyen eredményekre van szükség; • mennyi idő szükséges a gazdasági felmérés elkészítéséhez. Fontos a megfelelő módszertan kiválasztása és valamennyi érintett fél bevonása. 2. lépés: A változók és mutatók kiválasztása Ki kell választani azokat a változókat: • amelyek tükrözik a felmérés célját; • amelyekre vonatkozólag található megfelelő adat (elfogadható erőfeszítéssel megszerezhető és megfelelő pontosságú); • amelyeket az összes szereplő elfogad. 3. lépés: Adatgyűjtés Az alábbi forrásokat érdemes felhasználni az adatgyűjtéshez: • a vállalat nyilvántartásaiból és könyvelési rendszeréből könnyen elérhető adatok; • becslések epidemiológiai vizsgálatokból, külső adatforrásokból, extrapolációk a vállalati adatokból; • szükség esetén új adatok generálása. 4. lépés: Értékelés és számítások A mennyiségileg meghatározott mutatókhoz és változókhoz pénzben kifejezett költségeket kell rendelni, majd az eredményeket érthető
formában – táblázatok, grafikonok vagy idősorok, összehasonlítások más vállalatokkal (benchmarking) – bemutatni. 5. lépés: Az eredmények értelmezése és finomítása Az eredmények értelmezése és a következtetések levonása során: • utalni kell az elemzés kiinduló feltételezéseire, céljaira, a becslések korlátaira és az adatok minőségére; és • elemezni kell a számított eredmények érzékenységét az egyes kiinduló feltételekre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a gazdasági elemzések eredménye nagyban függ az alapfeltételezésektől és a felmérés körétől. A költségtényezőket és a számítási elveket minden ország adott nemzeti gyakorlatához kell igazítani.
A költségtényezők leltára Nincs olyan univerzális költségtényező-jegyzék, amelyet minden felmérésben használni lehet, az elmélet és a gyakorlat alapján kialakult azonban a költségtényezőknek egy olyan csoportja, amely az alapját képezi minden ilyen jellegű áttekintésnek. Ezeket ki kell egészíteni vagy módosítani kell a felmérés céljától, az adott ország társadalombiztosításának szerkezetétől stb. függően. A költségtényezők jegyzékének összeállítása az egyik kulcstevékenység minden gazdasági felmérésben. A 2. és 3. táblázat költségtényezők olyan leltárát kínálja, amelyek kiindulási pontként használhatók az egyéni, illetve a társadalmi szinten jelentkező költségek felméréséhez. A költség/haszon elemzés szerkezetileg mindig három részből áll: • A beavatkozáshoz szükséges ráfordítások részletes áttekintése, az egyes költségtényezők szerepe. Figyelembe kell venni a fenntartás költségeit (pl. karbantartás) is. • A potenciális hasznok áttekintetése, az éves szinten jelentkező hasznok és/vagy megtakarítások összesítése. Csak az adott ráfordítással közvetlenül összefüggő hasznokat kell számításba venni. • Pénzforgalmi táblázat éves vagy negyedéves lebontásban. A munkabalesetek költséghatásainak felbecslése több lépcsőből áll. Néhány hatás könnyen kifejezhető pénzben, olyan hatások számszerű-
sítése azonban, mint például a halálesetek, betegszabadság és forgalomkiesés további kidolgozást igényelnek. Az eredményeknek elsősorban a jövőre vonatkozó döntéseket kell alátámasztaniuk, de a felmérés fontos az okulás szempontjából is. 2. táblázat A sérülésekkel és betegségekkel közvetlenül összefüggő változók áttekintése egyéni szinten Változó
Leírás
Hogyan fejezhető ki pénzértékben
Egészség
Kórházi ellátás (ágy-nap) Egyéb orvosi ellátás, például nem kórházi kezelés, gyógyszerek Maradandó rokkantság Nem orvosi (pl. szakmai) rehabilitáció, lakóhely átalakítása
A biztosítás vagy a munkáltató által nem térített egészségügyi ellátás költségei
Életminőség
Várható élettartam, várható egészséges élettartam Életminőséget is figyelembe vevő életév-számítási módszerek (pl. QALY, DALY)
A kárigények és kártérítések mértéke
Gyász és szenvedés
Az áldozatok, továbbá a rokonok és barátok részéről
Nincs megbízható módszer
Jelenlegi jövedelem Jelenlegi munkából és másodállásból származó A jelenlegi jövedelem csökkenése, kiesése jövedelem kiesése bérveszteség Potenciális jövőbeni Beleértve a másodállást is jövedelmek elvesztése
Különbségek a teljes várt jövőbeli jövedelem és a teljes kompenzáció vagy nyugdíj között
A biztosítások vagy Példa erre a közlekedési költség, kórházba járás kártérítések által költsége, a halálesetből adódó költségek nem fedezett (pl. temetés) kiadások
Az áldozat és családja számára jelentkező minden egyéb költség összege (amelyekre nincs kompenzáció)
Itt sem szabad megfeledkezni arról, hogy a gazdasági elemzések eredménye nagyban függ az alapfeltételezésektől és a felmérés körétől. A költségtényezőket és a számítási elveket minden ország adott nemzeti gyakorlatához kell igazítani.
3. táblázat A sérülésekkel és betegségekkel közvetlenül összefüggő változók áttekintése a társadalom egészének szintjén Változó
Leírás
Hogyan fejezhető ki pénzértékben
Egészséggel összefüggő költségek Egészség
Kórházi ellátás (ágy-nap) Egyéb orvosi ellátás, például nem kórházi kezelés, gyógyszerek Maradandó rokkantság Nem orvosi (pl. szakmai) rehabilitáció, lakóhely átalakítása
Halálos balesetek (létszám, a beteg életkora)
Az orvosi ellátás és rehabilitáció tényleges költségei
A kártérítések és kompenzációk teljes összege
Életminőség
Várható élettartam, várható egészséges élettartam Életminőséget is figyelembe vevő életév-számítási módszerek (pl. QALY, DALY)
A kártérítések és kompenzációk teljes összege
Gyász és szenvedés
Az áldozatok, továbbá a rokonok és barátok részéről
A kártérítések és kompenzációk teljes összege
Veszteség a jelenlegi termelésben
Betegszabadság, hiányzás és rokkantság miatt kieső jövedelmek
A hiányzás időtartama alatt elvesztett jövedelmek teljes összege
Potenciális jövőbeni jövedelmek és termelés kiesése
A tartós rokkantság teljes időtartama alatt elvesztett jövedelmek
A várható rokkantsági időtartam alatt elvesztett jövedelem összege, ahol mind a jövedelmet, mind az időtartamot statisztikai adatok alapján becsülik
Nem az egészséggel összefüggő költségek és károk Betegszabadság stb. adminisztrációja
Az erre a tevékenységre költött bérek teljes összege
(Balesetek miatt) megsérült eszközök
Pótlás költsége, piaci áron
A dolgozók munkaképtelensége és a baleset következményeinek elhárítása miatt kiesett termelés
A kieső termelés piaci értéke
Az ergonómia költség/haszon elemzésének problémái Noha számtalan ergonómiai publikációban szerepel a „költség/haszon”, illetve a „költséghatékonyság” kifejezés, az ergonómia alkalmazásának értékét általánosan alátámasztó adatok száma ma még elenyésző. Sok tanulmány hasonlítja össze egy konkrét ergonómiai probléma különböző megoldásainak költségeit, az azonban nem derül ki, hogy mennyi költséget takaríthatnak meg az adott fejlesztéssel. Nehéz például kiszámolni, hogy a lehetséges hibák és balesetek gyakoriságának csökkentésével pontosan mennyi költség takarítható meg, összehasonlító adatok híján pedig az eredmények nehezen számszerűsíthetők. Ezért egy olyan általános modellre van szükség, amely megkönnyíti az ergonómiai alkalmazások költséghatékonyságának pontosabb kimutatását. Az ergonómiai alkalmazások általános előnyeinek bizonyítása Nem könnyű az adatgyűjtés az ergonómiai alkalmazások költségeiről és előnyeiről, mert csak kevés olyan szervezet van, ahol részletesen elemzik a rendszereket, ha azok kielégítően működnek. A vállalatok ritkán fordítják a pénzüket és idejüket arra, hogy pontosan felmérjék egy adott probléma költségeit, az erőforrásaikat inkább a megelőző intézkedésekre összpontosítják. Mivel egy alkalmazás előnyei általában csak bizonyos idő elteltével mutatkoznak meg, a változtatásért felelős ergonómus ritkán van jelen, hogy összegyűjthesse a munkája hatására vonatkozó adatokat, hiszen addigra már egy másik problémán dolgozik. A költségek és előnyök kimutatására vonatkozó esettanulmányok készítését megnehezítheti a kereskedelmi adatok titkossága, valamint az adatgyűjtés és az elemzés költséges volta is. További probléma, hogy kevés vezető hajlandó támogatni az ergonómus tevékenységét, ha nem lehet biztos benne, hogy az alkalmazás be fog válni. Ha az ergonómus egy alkalmazás előnyeit és hatékonyságát illetően adatgyűjtést javasol, azt a vezető úgy értelmezheti, hogy az ergonómiának talán nincs is értelme. Az előnyök felsorolása azonban az ergonómia értékének csupán egyik bizonyítéka. A bizonyításhoz szükség van olyan adatokra is, amelyek megmutatják, hogy mi történt volna az ergonómia alkalmazása nélkül. Az ergonómiai publikációk gyakran számolnak be olyan esetekről, amikor az ergonómiát nem alkalmazták, ezért nem értek el költségmegtakarítást vagy hatékonyságnövelést, hiszen ezek érveket szolgáltatnak az ergonómiai alkalmazások bevezetése mellett. Ezzel szemben az er-
gonómusok ritkán számolnak be olyan esetekről, amikor nem alkalmazták az ergonómiát, mégis javították a hatékonyságot és költséget takarítottak meg. Hasonlóképpen kevés olyan esetről számolnak be, amikor az ergonómia alkalmazása nem eredményezett költségmegtakarítást. Ebben a helyzetben elég valószínűtlennek tűnik, hogy az ergonómia, mint tudományág általános értékét költségalapon ki lehessen mutatni. Az ergonómusnak azonban képesnek kell lennie arra, hogy az érdekeltekkel megvitassa egy ergonómiai alkalmazás potenciális előnyeit. Egy konkrét ergonómiai alkalmazás költség/haszon alapú modellje A költségmegtakarítás nem az egyetlen lehetséges pénzügyi előnye egy ergonómiai alkalmazásnak. Az üzleti modell három kategóriát különböztet meg: • megtakarított költségek, • elkerült költségek, • új lehetőségek. A költségmegtakarítás többféle módon érhető el. Mindenképpen fontos annak megállapítása, hogy pontosan mi az a probléma, amit meg kell oldani. Egy tanulmány szerzői arról számolnak be, hogy megvizsgáltak egy elektronikai üzemet, ahol az ott dolgozók sokat panaszkodtak a zaj miatt. A felmérés során kiderült, hogy a panaszokat elsősorban a meleg, a páratartalom és a kötelező vízhatlan védőruházat okozta kényelmetlenségérzet váltotta ki. Egy másik esetben a munkaidő-kiesést okozó sérülések és betegségek miatt a vállalat számos, jelentős költséggel járó intézkedést vezetett be (munkaállomások fejlesztése, baleset-megelőzési programok, elsősegély tanfolyamok). Ennek ellenére a munkaidő-kiesésből eredő költségeket nem sikerült jelentősen csökkenteni. Amikor bevontak a munkába egy egészségügyi szakértőt, aki elemezte a dolgozók egészségügyi problémáinak főbb okait, kiderült, hogy a legtöbb megbetegedés a streszszel volt kapcsolatos. Ezt követően a vállalat bevezetett egy stratégiát a stressz, az életforma, a munkamegosztás és a munkatempó komplex kezelésére, ami jelentősen csökkentette a munkaidő-kiesést, javította a munkamorált és a termelékenységet. Más tanulmányok az emberi erőforrásokkal kapcsolatos költségmegtakarításokat vizsgálták. Az emberi tényezőkbe, illetve az ergonómiába történő egyszeri befektetés nagy megtérülést eredményezhet, mivel a személyzeti költségek, köztük a képzés, visszatérőek. Ezért számos költségmegtakarítási erőfeszítés középpontjában a kiválasztási és kép-
zési rendszerek állnak. Sok tanulmány foglalkozik az egy adott teljesítménykritérium elérését célzó, különböző képzési programok költségeinek összevetésével. Az elkerült költségek olyan költségek, amelyek várhatóan a jövőben merülnének fel, megelőző intézkedések hiányában. A fogyasztási javak, berendezések és rendszerek tervezésénél a költségek elkerülése a visszáruból, a reklamációk kivizsgálásából, a szervizköltségekből és az ügyfelek elvesztéséből eredő veszteségek minimalizálását jelenti. Az ergonómiai alkalmazások révén az emberi erőforrásokkal kapcsolatban is jelentős költségek kerülhetők el mind a termékek tervezésénél, mind pedig a szervezeten belüli tevékenységeknél. Ha a munkaerő kiválasztását és képzését pontosabban igazítják az elvégzendő feladathoz, azzal elkerülhető azoknak a munkavállalóknak a képzési költsége, akik nem végeznek el egy teljes tanfolyamot. Számos új rendszer nagyobb szaktudást, több tapasztalatot és/vagy továbbképzést igényel. Ha azonban egy új berendezés a meglévő szaktudásra épít, azzal elkerülhetők a képzési költségek. Az egyszer már megtanított szaktudás karbantartása is olyan terület, ahol költségeket kerülhetünk el. Az ismeretmegszerzési és -megtartási modellek segítségével már a rendszer tervezésekor előre jelezhetővé válik, hogy milyen kezdeti képzésre lesz szükség, és hogy a megszerzett ismereteket milyen gyakorisággal kell majd frissíteni. A merev, rögzített sorrendet követő eljárásoknál a felejtés gyorsabban következik be. Ezért, ha a rendszert úgy tervezik meg, hogy az nem igényli a felhasználótól összetett folyamatok memorizálását, akkor a megszerzett ismeretek tovább megmaradnak. Az üzleti modellben az új lehetőségek új képességek biztosítását, illetve a piaci lehetőségek kiszélesítését jelentik. Ennek egyik módja, hogy kellően rugalmassá tesszük a rendszert annak érdekében, hogy új helyzetekben is megállja a helyét. A rugalmasság igénye az oka annak, hogy a rendszerekben továbbra is szükség van az emberre, a tervezésnél pedig az ergonómiára. A „felhasználói elfogadás” és a „könnyű használat” bővítheti a termékek, különösen a fogyasztási javak, piacát. Hozzájárulhat a védőfelszerelések és védőberendezések hatékonyságához is azáltal, hogy valóban viselni és megfelelően használni fogják azokat. Ennek az elvnek a szélesebb körű alkalmazásával az ergonómia a berendezések és rendszerek piaci lehetőségeit bővítheti azáltal, hogy biztosítja azok alkalmasságát a lehető legszélesebb felhasználói kör számára.
Az ergonómiai alkalmazások potenciális haszna A költség/haszon elemzések bonyolultak és minden tudományágban nehezen elvégezhetők. Sok esetben a döntéshozó, aki megkérdőjelezi az ergonómia hasznosságát, nincs olyan helyzetben, hogy a költségelemzéshez szükséges információkat biztosítsa. „Miért alkalmazzam a projektemben az ergonómiát, amikor az idő- és költségigényes?” Sajnálatos módon az ergonómusok még ma is gyakran találkoznak ezzel a szemlélettel. Elkerülhetők a költséghatékonyság kimutatásával járó nehézségek, ha a hangsúly a rendszer teljesítményére kerül. A költséghatékonyság elemzésének az a feladata, hogy egy adott cél eléréséhez megtalálja a legkisebb költséggel járó megoldást egy olyan hatékonysági kritérium alkalmazásával, amelyet nem feltétlenül pénzben kell meghatározni. Talán célszerűbb ezt a kérdést a kockázat felől megközelíteni. A kockázat magában rejti a többletköltséget, illetve a haszon elmaradását, és bármely új rendszer tervezésénél jellemzően a bizonytalanság forrását rejti magában. Ebből a szempontból az ergonómia a kockázatcsökkentési stratégia részének tekinthető. Az amerikai hadseregben végzett egyik tanulmány szerint, amikor a tervezésből kimaradt az emberi tényező, akkor: • a felhasználási koncepció nem volt teljes, illetve nem igazodott a felhasználóhoz; • alulbecsülték a személyi állománnyal szembeni követelményeket; • alulbecsülték, illetve nem határozták meg a szükséges szaktudást és képességeket; • nem tesztelték a képzést; • nem álltak rendelkezésre a képzéshez szükséges eszközök. A döntéshozókkal, illetve projektvezetőkkel folytatandó tárgyalásokhoz nyújthat segítséget az alábbi lista, amely azokat a legfontosabb területeket adja meg, ahol egy adott projekten belül az ergonómiai intervenció szempontjából felmerülhet a költségek, illetve az elmaradt haszon kockázata: • a felhasználói igények azonosítása; • az üzemeltetési, támogatási és karbantartási koncepciók kidolgozása; • az operátor teljesítményét korlátozó tényezők azonosítása és kontrollálása; • a felhasználói funkciók és feladatok meghatározása;
• az operátort érő túlzott stresszhatások azonosítása és kontrollálása; • a felhasználás rugalmasságának növelése; • a lehetséges felhasználók körének bővítése (ruhaméret, nem, erő, látás stb.); • elfogadható munkahelyi környezet kialakítása; • az operátor hibáinak kiküszöbölése; • a felhasználói kézikönyvek igényének csökkentése; • új szaktudás szükségességének csökkentése; • az elsajátított szaktudás felejtésének mérséklése; • a lehető legkisebb költségigényű képzés kidolgozása; • a munkaerő-kiválasztási rendszer fejlesztése; • a balesetek és sérülések miatti munkaidő-kiesés csökkentése; • a munkaerő megtartásának elősegítése.
Karcsúsított ergonómia A karcsúsított – azaz realista, költséghatékony – ergonómiai szemléletnek az a célja, hogy a mérnökök és a vezetők mellett a termelésben részt vevő tapasztalt dolgozókat is bevonja a folyamatok korszerűsítésébe, és felhasználja az ötleteiket. Ez biztosíthatja, hogy az ergonómiai folyamatok fenntartsák önmagukat, és hogy kialakuljon egy olyan megújulási folyamat, amely során az elavult berendezéseket automatikusan korszerűbbekre cserélik. A karcsúsított ergonómiai program az alábbi fő elemekből áll: • Alapvető alkalmazott ergonómiai oktatás minden termelésben érintett számára – a konkrét területre vonatkozóan, kevés elmélettel és rengeteg gyakorlati alkalmazással. Az oktatásra néhány óra is elegendő lehet, ha a hasznos, gyakorlati alkalmazásokra összpontosul. • Az ergonómiai megoldások gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos konkrét munkafeladatok kiosztása, hogy mindenki tisztában legyen saját feladataival és ergonómiai céljaival. Emellett szükség van a vezetőség elkötelezettségére és támogatására, továbbá arra, hogy az ergonómiai teljesítmények mérésére kidolgozzanak egy megfelelő módszert. • Az új, illetve átalakított folyamatokra és berendezésekre vonatkozó egyszerű, használható belső ergonómiai normák kidolgozása a fölösleges átdolgozások elkerülése érdekében. A meglévő folyamatok újratervezése és módosítása a pazarlás egy formája, ezért
hosszú távon arra kell törekedni, hogy elérjék azt a pontot, amikor ezekre már nem lesz szükség. Ezek az elemek történetesen sok közös vonást mutatnak az 5-S, a Kaizen stb. filozófiákkal. Tény, hogy a gyakorlatban az ergonómia és ezen folyamatok közötti határvonal gyakran elmosódik, de nem is az elnevezés a fontos, hanem hogy olyan módszert találjunk, amellyel a szervezet minden tagját be lehet vonni az üzemi teljesítmény főbb paramétereinek javításába. A cél az ergonómiai gondolkodás gyakorlatias, költséghatékony integrálása a mindennapi tevékenységekbe. Összeállította: Pál András Pater, R.: Secrets of presenting to executives. = Occupational Hazards, 67. k. 4. sz. 2005. p. 58. William, H.; Kincaid, P. E.: Realistic, cost-effective ergonomics for real people. = Occupational Hazards, 67. k. 8. sz. 2005. p. 44–46. Minter, S. G.: The future of safety. = Occupational Hazards, 66. k. 9. sz. 2004. p. 37– 42. Beevis, D.; Slade, I. M.: Ergonomics–Costs and benefits. = Applied Ergonomics, 34. k. 5. sz. 2003. szept. p. 413–418. Beevis, D.: Ergonomics–Costs and benefits revisited. = Applied Ergonomics, 34. k. 5. sz. 2003. szept. p. 491–496. Inventory of socioeconomic costs of work accidents. = Factsheets, European Agency for Safety and Health at Work, 2002. 27. sz. Economic appraisal of preventing work accidents at company level. = Factsheets, European Agency for Safety and Health at Work, 2002. 28. sz.
