13. tétel
Kölcsey Ferenc: Himnusz (7. o.) Vázlat: 1. A Himnusz keletkezéséről (1823) - politikai helyzet: reformkor - művelődéstörténeti korszak: romantika, ennek jellemzői – szenvedélyek, ellentétek, monumentálissá növelt túlzó képek, a jelen összevetése a nemzet múltjával - társadalom, nemesség helyzete - Kölcsey életéből: szatmárcsekei visszavonulás, kiábrándultság a társadalmi rétegekből – Isten felé fordulás a Himnuszban 2. A Himnuszról - alcím: A magyar nép zivataros századaiból - műfaj: óda, azon belül himnusz - vershelyzet: imaforma, Isten megszólítása az első versszakban, áldást kér: megbűnhődtük már a jövőbeli bűneinket is, annyi sorscsapás érte a magyarokat (a vers végén már csak szánalmat kér) - szerkezete: keretes, keretversszakok (1. és 8.); végig Istenhez szól E/2-ben, a haza kincsei, a haza hősei és azok tettei mind Isten ajándékai voltak, „Hajh, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben…” – a szenvedések pedig Isten büntetése. Ellentétes szerkesztés: az előbb idézett sor a választó – a szép haza képei/vérözön, lángtenger; Árpád hős magzatjai/hányszor támadt tenfiad…; stb. (az ellentétpárok részletes bemutatása szükséges) Utolsó előtti versszak: vár állott – most kőhalom (a jelen értékvesztett világának bemutatása szintén ellentétpárokkal) 3. a vers további elemzése - költői képek - téma, költői üzenet - a verselés jellemzői (versszakok, rímelés) 4. Nemzeti jelképek - Alkotmány – Nemzeti Alaptörvény, 2012. január 1-jén lépett hatályba - Címer - Nemzeti zászló - Himnusz és Szózat, Erkel Ferenc ill. Egressy Béni zenéjével - Történelmi jelképeink: Szent Korona és a koronázási ékszerek (jogar, országalma, palást, kard) - A Magyar Köztársaság (2012-től Magyarország) nemzeti ünnepei: a) március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, b) augusztus 20-a, államalapító Szent István ünnepe, c) október 23-a, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja. Az 1. §-ban említett nemzeti ünnepek közül augusztus 20-át az Országgyűlés hivatalos állami ünneppé nyilvánítja (2. §).
KIEGÉSZÍTÉS (nem tételanyag!): A magyarság legfontosabb jelképei és ereklyéi Vallási ereklye
Szent Jobb (1083) Szent László hermája
Irodalmi ereklyék
Halotti beszéd és könyörgés (1200) Ómagyar Mária-siralom (1300 körül) Szózat (1835-1836) Nemzeti dal (1848)
Nemzeti jelképek
Szent Korona Állami címereink (1202) Himnusz (1823) Piros-fehér-zöld (1848)
További jelképek
Csodaszarvas Déli harangszó Hármas halom Kopjafa Lehel kürtje Hunnia a magyarság megszemélyesítője, szerepel az 1920-ban kiadott 500 koronás bankjegyen is. Tulipán
Magyar himnuszok
90. zsoltár Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga Boldogasszony Anyánk Rákóczi-nóta Székely himnusz Kettős kereszt
Magyar koronázási ékszerek
Szent Korona Koronázási palást Királyi jogar Országalma
Magyar rovásírás Magyar történelmi zászlósor A Nimród tamga – Az Orion csillagkép Székelykapu Tulipán, Tulipán a magyar népművészetben turul
A felszámolt vasfüggöny darabjai Világmodellek
Modern jelképek
H nemzetközi autójelzés .hu TLD Rubik-kocka
FOGALOMMAGYARÁZAT
-
-
Himnusz: az óda (fenséges tárgyat, magasztos eszméket ünnepélyes hangon megéneklő lírai költemény) egyik válfaja, valamely isten(ség)hez, magasztos személyhez, fogalomhoz (pl. béke, szabadság, szerelem) szóló fohász vagy hálaének, a megszólított dicsőítése. Reformkor: A reform a gazdaság, a társadalom megváltoztatására, átalakításra irányuló törekvés, melyet rendeletek vagy törvények segítségével valósítanak meg. Magyarországon a művészek és tudósok is jelentős szerepet vállaltak a reformtörekvésekben. Ebben a politikai vitáktól hangos korszakban nagy történelmi személységek emelkedtek ki, akik irányt szabtak az eseményeknek (Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Deák...) Ez a változásokat hozó, 1825-től az 1848-as forradalomig tartó történelmi, politikai és művelődéstörténeti időszak volt a reformkor.
A reformkor elnevezés a 19. század elejére a fejlődésben Nyugat-Európa mintaadó államaihoz (elsősorban Anglia és Franciaország) képest lemaradt magyar társadalomban végbemenő újítási, modernizációs szándékra utal. A korszak idején számtalan szociális, gazdasági, kulturális vívmány született, elsődlegesen: a jobbágykérdés rendezése, az önálló, modern ipar megteremtése, a Himnusz és egyéb nemzeti összetartozást kifejező költemények, valamint a polgári átalakulás útjában álló akadályok elhárítása. Mindezek alapkövei lettek az öntudatra ébredő nemzet újkori történelmének, s elvezettek a modern, polgári Magyarország megteremtéséhez.
14. tétel
Vörösmarty: Szózat (7. o.) Vázlat:
-
-
-
1. A Szózat keletkezéséről (1823) politikai helyzet: reformkor művelődéstörténeti korszak: romantika, ennek jellemzői – szenvedélyek, ellentétek, monumentálissá növelt túlzó képek, a jelen összevetése a nemzet múltjával társadalom, nemesség helyzete 2. A Szózatról a cím értelmezése: szónoklat, beszéd a magyarsághoz műfaj: óda a vers megszólítottja: „magyar” – a nép, az egyes ember, önmegszólítás a vers felépítése: szónoki felépítésű (megszólítás, tételmondatként megfogalmazott állítás: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”. Ezt érvek követik, majd összegzés, ismételt megszólítás. szerkezete: keretes, keretversszakok (első kettő és utolsó kettő); Ellentétes szerkesztés: a nemzeti múlt eseményei mind véráldozatokkal, veszteségekkel jártak, nem lehet, hogy mindez hiábavaló legyen A Himnuszhoz képest optimistább, új idősík is megjelenik, a jövő. Két lehetséges jövőképet is felvázol (ellentét) a vers további elemzése költői képek (monumentálissá növelt romantikus kép: a nemzet temetése) téma, költői üzenet a verselés jellemzői (versszakok, rímelés) összehasonlítása a Himnusszal műfaji azonosság mindkettő megzenésítve is nemzeti jelképünk lett téma: a haza sorsáért való aggódás (a Himnusz pesszimistább, a Szózat egy jobb jövő eljövetelét is lehetségesnek tartja) a múlt felidézése, hogy a jelen problémáira ráirányítsa a figyelmet mindkettőben romantikus túlzó képek (vert hadunk csonthalmain/s a sírt, hol nemzet süllyed el) szerkezetbeli hasonlóságok: keretes vers ellentétek
FOGALOMMAGYARÁZAT
-
óda: fenséges tárgyat, magasztos eszméket ünnepélyes hangon megéneklő lírai költemény refrén: a versnek egységenként visszatérő része. Helye a legtöbbször a strófa vége, de kezdheti is a szakaszt, ill. nagyobb szövegegységet is alkothat. Variánsai is lehetnek. (Pl. Nemzeti dal: „A magyarok istenére esküszünk…”
15. tétel
Mikszáth Kálmán: A néhai bárány (7. osztály) Vázlat:
1. A műről - a cselekmény rövid ismertetése - a novella keletkezéséről (röviden: Tót atyafiak, A jó palócok novelláskötetek, pályaindítás, Palócföld, Felvidék gyermekkori élményeinek feldolgozása, a vidék jellegzetes figuráinak megjelenése a novellákban) - a novella fogalma, jellegzetességei (ezek megjelenése konkrétan ebben a novellában – rövidség, kevés szereplő, egy fontos konfliktushelyzet – a főszereplő életének sorsdöntő eseménye, balladai tömörség, mesei motívumok) - a novella szerkezete (expozíció, konfliktus… tetőpont…) - a tájleírás szerepe, ember és táj viszonya, ember és természet - balladai tömörség, sejtetés, utalás („a nagyitalú Mócsik György, ha nem lenne lakat az ő száján” - a természetfeletti erők megjelenése (a vihar képe, a templomszentelési jelenetben az eskü Isten előtt…)
2. A szereplők bemutatása
Mikszáth parasztábrázolása Mikszáth Kálmán (1847-1910) paraszti tárgyú novelláiban még erősen érződik Jókai hatása, így parasztábrázolásában inkább a romantika, az idill dominál dzsentriábrázolásának realizmusával szemben. Mikszáth szereplői egyszerű falusi emberek, tót és palóc parasztok. Néhány közülük többször is felbukkan egy-egy novellájában (visszatérő alakok). Némiképp romantikus vonás az, hogy Mikszáth kedveli a különc, bogaras, furcsa paraszti figurákat. Mikszáth általában falusi idilleket ábrázol, és idealizálja, eszményíti hőseit, de itt-ott feltűnik egy nyugtalananító sors is műveiben. Hősei nem érzik a társadalmi elnyomást, és így nem is lázadnak ellene, elégedettek, bár belső békéjüket néha mégis feldúlja valami. Így van ez Filcsik esetében is, aki nem tud megbocsátani lesüllyedt lányának, aki " elment, megszökött a fiatal szolgabíróval ". Valószínűleg szeretetet és becsület viaskodik benne, erre azonban csak a novella fordulatából következtethetünk, hiszen Mikszáth - mint általában nem alkalmaz elmélyültebb lélektani elemzést. Mikszáth novelláiban, műveiben fontos szerephez jut a természet. Együtt él, cselekszik alakjaival, beavatkozik dolgaikba, hangulatot, fordulatot sejtet, ha kell, igazságot szolgáltat ( Megszemélyesítések ). Mikszáth elbeszélő stílusa a népi mesemondókéra emlékeztet; kedélyes, csevegő hang jellemzi. Népies fordulatokat, szólásokat használ.
A bőven áradó mesélőkedv következtében sok a kitérő, az anekdota. Előadásmódja nem tárgyilagos, nem szenvtelen. Belülről ábrázolja hőseit, sokszor a humor, irónia eszközével. Mikszáth együtt érez hőseivel. Közel tudja hozzánk hozni az élőlényeket, az élettelen dolgokat egyaránt. Nyelve az élőbeszédhez közelit, természetes, közvetlen, eleven. Látszólag nem keresi a szavakat; kibeszél a sorokból. Közvetlen felkiáltások, kérdések, indulatszók találhatók novelláiban. ( " No, az igaz ", " hát iszen "; " egyszóval "; teszem azt ", " nini " ).Mondatai áttekinthetőek, rövidebb terjedelműek. Jellemzések: -
az édesapa a Baló-lányok Sós Pál
3. Népmesei motívumok keresése Romantikus, népmesei elemek tarkítják a történetet. A legkisebb, leggyengébb leány, Borcsa, jár szerencsével az igazság felderítésében. A történet elején a nagy vihar teremt titokzatos hangulatot, a vége tragikus, de az igazság kiderül, a jó erkölcsileg győzedelmeskedik a rossz felett. A hármas meseszám is megtalálható a műben, háromszor próbáltak szerencsét, hármoszor mentek Sós Pálhoz az áldozatok. A próbák egyre nehezebbek, akadályok gördülnek az útjukba. A másik közeli műfaj: a krimi. Van bűntény, nyomozás, áldozat és elkövető (aki megpróbálja félrevezetni a nyomon járókat), szemtanú (koronatanú – Mócsik György, a nagyitalú szűcs)
4.
Költői eszközök, írói eljárások keresése: pl. feszültségteremtés, fokozás…
Egy lehetséges elemzés (nem teljes körű, de használható) Mikszáth Kálmán: A néhai bárány Mikszáth Kálmán (1847-1910) irodalmunk egyik legnagyobb művésze, Jókai mellett a legolvasottabb 19. századi író. Írói nagyságát elsősorban nem regényei, hanem kisebb terjedelmű alkotásai fémjelzik. A kis műfajt választotta nagy mondanivalója közléséhez, formájául pedig a karcolatot, a rajzot, a novellát. Ezekbe a remekekbe tömörítette tehetségét. Ilyen műve az ,A néhai bárány" című novellája a ,Jó palócok" című novellagyűjteményből. Mikszáth egyes szám első személyben kezdi el a történetet. Rögtön az első mondatban egy kép bontakozik ki előttünk: a felhők elé harangoznak. Ez egy falusi szokás, amely a nagy
viharok elmulasztását hivatott szolgálni. A helyszínt is megtudjuk: Bodok község. Már a második mondatban találkozunk egy emberrel, Csuri Jóskával, akinek ,hólyagos lett a tenyere". Az olvasónak egy picit jobban bele kell gondolnia a történetbe, hogy rájöjjön: Csuri Jóska harangozott, hogy elkergesse a vihart. `Az állatok megérzik a viharokat.' Ennek a népi babonának ad hangot az író a második bekezdésben, ahol felsorolásszerűen mutat be néhány jellegzetes példát. Továbbolvasva a novellát, egy ,csodának" lehetünk tanúi: A harangszó elfordította a vihart, megszüntette a veszedelmet. A szaladó búzamező képével leírt szélvihar is alábbhagyott, csak a Bágy vize emelkedik egyre nyugtalanítóbban. Ezután tudjuk meg, pontosabban következtethetünk a történet szempontjából teljesen lényegtelen Csuri Jóska foglalkozására: ő a katolikus pap. Ugyanakkor egy példát is láthatunk Mikszáth sajátos írói stílusának egyik elemére: az előző mondatokkal teljesen ellentétes tartalmú megjegyzésekkel, csattanóval fejezi be a bekezdéseket (Pl.: „jó dolog keresztény katolikus papnak lenni - lutheránus vidéken"; ,A gazdák barázdákban eresztették a folyóba az esővizet. Csak aztán vissza ne térjen többedmagával!") A part megtelik nyüzsgéssel, az emberek megpróbálják levezetni a földekről a vizet.Itt találkozunk az egyik főszereplővel, Sós Pállal: ,még csáklyát is hozott". Az ember hajlamos elsiklani az ilyen kis apróság felett, de ha belegondolunk, hogy a csáklyát kik, és mire használják (általában hajósok, és arra, hogy a vízbeesett tárgyakat kiemeljék) máris más szemmel nézhetjük az eseményeket. Ennek a jelenetnek a kiemelése egy a Mikszáth által alkalmazott módszerek közül, hogy ,elültesse az ember fülébe a bogarat". És mivel az író elég gyakran alkalmazza, a feszültségkeltéssel egyidőben a mű balladai homályba süllyed: csak sejtünk bizonyos dolgokat, de biztosan nem tudunk semmit. ,Amott fordul ni, a Périék pajtájánál! Nosza szaladj, hát utána, öreg láda!" Mikszáth közvetlen hangvétele azt érezteti velünk, hogy az író nem a ,mindent tudó úr" (mint kortársai), hanem egy a novellában szereplő, bámészkodó parasztok közül. A következő bekezdésben a falusi élet és a paraszti sors jelenik meg: az emberek elfogadják Sós Pál ,őkigyelme" szavát, mert ő tisztviselő - és valószínűleg gazdag is. Nem lázadoznak ellene nyíltan, bár a háta mögött mégis őt gyanúsítják a lopással. A városában a faluról általánosított kép, a „pletykázó parasztok" ebben a műben is megjelenik. Az emberi kíváncsiság a gazdagság utáni vággyal párosulva olyan lehetetlen történeteket alkot, amelyet már az író is nyíltan elítél. A paraszti sors nehézségeit tükrözi a Balogh család sorsa: az ár elvitte mindenüket, sőt még a házuk is összedőlt. A házassághoz kötött falusi szokások egyikébe is bepillantást nyerhetünk a tragédiával kapcsolatban: a lányok nem mehetnek férjhez nyoszolya nélkül. Az író csak egyetlen reménysugarat ad a szerencsétleneknek: „hátha visszahozzák". A család makacsul ragaszkodik jogos tulajdonához. Az apa és nagyobbik lánya erővel és furfanggal nem jár sikerrel. A népmesék felépítéséhez híven a legkisebb, a legártatlanabb lány oldja meg a problémát. Amikor Sós Pál válláról leesik az új ködmön, és a kislány felismeri, hogy a ruhadarab báránykájának bőréből készült, nem tudja visszatartani érzéseit. Az igazság kiderülése eléggé szarkasztikus: Istenre való esküvés alatt csúszik le a ködmön, egyfajta isteni igazságszolgáltatásként.
A néhai bárányban, mint Mikszáth más novellaiban is a romantika keveredik a realizmussal. A romantikára jellemző például a balladai homály, a népmesei, néprajzi elemek. Az emberek életének bemutatása, a falu bemutatása a realizmust igazolja. A mű híven tükrözi a 19. század eleji egyszerű emberek életét, érzéseit. Mikszáth azért tudott ilyen tökéletes képet alkotni a falu életéről, mert lelkileg tökéletesen tudott azonosulni szereplőivel, amire csak a legnagyobb írók képesek.
FOGALOMMAGYARÁZAT
karcolat: A karcolat mint irodalmi műfaj az epikai műnemhez tartozik. A karcolat (régebbi nevén karc, rajz) a 19. században a napi sajtó jellemző műfaja (mint például ma a riport). Rövid, szellemes, egyetlen problémát felvillantó s a tanulságot világosan megfogalmazó szépprózai műfaj. Többnyire valóságosan megtörtént eseményből ragad ki egy-egy epizódot, amelyhez ironikus hangú, kritikus szemléletű, rövid, szellemestanulságos kommentárokat fűz. 20. századi virágzását a modern sajtó nagyarányú elterjedésének köszönheti. Mint heti- és napilapokban rendszeresen közölt írásmű, a tárca rokona, ill. a tárcarovatban publikálják. Irodalmi őseinek a görög novellák, a római szatírák és epigrammák tekinthetők. A magyar szakirodalom megkülönbözteti humorosabb és kiélezettebb csattanóval végződő változataként a krokit, és az inkább egy-egy jellem vagy élethelyzet hangulatos leírását nyújtó tollrajzot. A műfaj úttörői a világirodalomban Thackeray, Dickens, Heine, Csehov, Mark Twain. Nálunk klasszikus mintái Mikszáth Kálmán országgyűlési karcolatai, a későbbiekben Rákosi Viktor, Molnár Ferenc, Karinthy Frigyes, Szép Ernő, Heltai Jenő, Hunyady Sándor, újabb irodalmunkban Fehér Klára ilyen írásai nevezetesebbek. Magyarországon Mikszáth Kálmán a karcolatírás egyik legnagyobb mestere, 1878-80-ban a Szegedi Naplóban nagy sikere volt a helyi eseményekről írt karcolataival. Anekdotázott, cseppet mesélt, véleményt mondott a helybéliek egyes megnyilvánulásairól, s mindezt jó humorérzékkel írta, vagy nagy vészek idején (pld. az 1879-es szegedi nagy árvíz) nagy együttérzéssel szólt az olvasókhoz.
-
expozíció: előkészítés, epikai művek bevezető része, mely bemutatja a főszereplő(k) jellemét, vázolja az alaphelyzetet, ami elvezet a konfliktusig.
16. tétel
Móricz Zsigmond: Hét krajcár (8. o.) Vázlat:
1. Bevezetés - a korszak (XX. sz. társadalmi helyzet, szegénység problémája, a „kétféle” Magyarország: vidék és nagyváros - realizmus az irodalomban - Móricz élete, főleg gyermekkora: Életem regénye – Csécse, Prügy, Istvándi), korai szembesülés a szegénységgel 2. A műről - keletkezése, a Nyugat, 1909 - a novella műfaji jellegzetességei a műben - a történet röviden - szerkezete a bevezető szerepe: „Jól rendelték az istenek…” – a mítoszok világát idéző kezdés, a népmesék igazságkeresését igazoló motívum (szívből jövő kacagás is hallik a putriból) – a szegényeknek is joguk van a boldogsághoz a bevezető teszi általánossá a problémát: a szegénység sokak problémája, egy egész társadalmi rétegről van szó. Az elkövetkező történet ezek közül ragad ki egyet, de bármely szegény családnál hasonló problémákkal találkoznánk. tragikus csattanó: a betegség tünetei, a közelgő tragédia előjeleivel zárul a történet
-
3. népmesei motívumok: meseszám: 7 krajcár meseszám: 3 már az elején megvan szereplők szegény emberek váratlan segítő: koldus
-
4. Költői eszközök, írói eljárások megszemélyesítések: monológok az egyes fiókokhoz, a fiókok jellemrajza beemelt szövegek: elferdített mondóka (csigabiga), szólás (Koldustól alamizsnát?!) sűrítés (3 krajcár már az elején megvan, hamar) – szinte in medias res kezdés késleltetés, feszültségkeltés (a többi már nehezebben került elő) – egyre lassabban
-
5. A nevetés szerepe a népmesei igazságszolgáltatás – a nevetés szabadsága, a boldogsághoz való jog, a családi szeretet vagyontól független, a szegények ugyanúgy átélhetik irónia: a saját nyomorát is kikacagja az ember játék: a nyomort, a problémát palástolja az édesanya – a szegénységtől elfordítja kisfia és saját gondolatait, legalább a keresési játék erejéig a kacagás ugyancsak elfedi a betegség tüneteit, a gyerek figyelmét is elterelné róla, elrejteni a bajt a másik elől – de az anya itt veszít, az akarat nem elég a testi tünetek elrejtésére: vért köhög, mikor a kacagás fuldoklásba csap át. Tüdővész, a szegények népbetegsége – lassan, de megöli az embert
-
a kacagás motívuma szorosan kapcsolódik a piros-rózsás-játék hevében kipirult arc – lázas, beteg arc, vér motívumköréhez. a múlt megidézésének eszköze is a kacagás: bevezetésben az író arról vall, hogy soha életében már nem tud úgy kacagni, mint aznap, mikor keresték a krajcárokat… Hogy is tudna, mikor már nincs meg rózsás arcú édesanyja, aki úgy tudott szívből kacagni… Tehát a szeretet, az egymáshoz való kötődés motívumává is válik, erről a kacagásról idézi fel az édesanya alakját
FOGALOMMAGYARÁZAT
-
novella: A novella a szépirodalomhoz tartozó kisepikai műfaj, régies neve beszély. Cselekménye általában egy szálon fut, és egyetlen sorsfordulat köré épül. Legtöbbször kevés szereplő jelenik meg benne. Lezárására jellemző a csattanó. A novella név az olasz nyelvben eredetileg olyan történetet jelentett, amely a mindennapi élet új helyzeteiből és eseményeiből veszi tárgyát; ez különböztette meg az epikától, amely a köztudatban élő mondai anyagból merített.
-
csattanó: Poén: a művet vagy annak valamely egységét hirtelen fordulattal lezáró váratlan megoldás.
17. tétel
Ady Endre magyarság-versei (8. o.) Vázlat: 1. Bevezetés - a korszak (XX. sz. társadalmi helyzet, szegénység problémája, a „kétféle” Magyarország: vidék és nagyváros - szimbolizmus az irodalomban, Ady – a magyar szimbolista líra megteremtője - Ady élete (Az Értől az Oceánig), Léda hatása, Nagyvárad, Párizs - Ady és a Nyugat - Verstípusai: Ugar-látomások, Léda- és Csinszka-versek, Halál, Istenes, Háborús stb. 2. Néhány verséről - Góg és Magóg… - programadó verse, kulturális megújulás – ősi magyar hagyományok (Verecke, Pusztaszer) és modern líra (új időknek új dalai, Dévény, Nyugat) - A magyar Ugaron – látomásszerű tájvers, Mo. a kiaknázatlan lehetőségek hazája maradt - A Hortobágy poétája, Fölszállott a páva, A Tisza-parton, Nekünk Mohács kell - A tételhez kidolgozandó fő vers: FÖL-FÖLDOBOTT KŐ szimbolizmus, szimbólum Párizs hatása a Szózat hatása (bölcső, sír) gravitáció törvénye – hazaszeretet a kő – nézőpontváltozások (messze tornyokat…)
FOGALOMMAGYARÁZAT
-
szimbólum: (görögül: ismertető jel) = Valamely gondolati fogalmat érzékeltető jel, jelkép, amely képzelettársítás folytán nemcsak a kifejezendő fogalmat helyettesíti, hanem vele kapcsolatban különböző érzéseket, hangulatokat, egész gondolatsorokat tud felidézni. A szimbólum (ógörög σύμβολον vagyis syn = össze-, együtt- és ballein = dobni) jelkép egy jelentéshordozót jelöl (például szavak, tárgyak, eljárások stb.).
-
vagy
Balladás vers: A ballada jellegzetességeiből építkező vers: formájában megidézi népköltészeti balladáinkat (balladai homály, hiedelmek, babonák, baljóslatú jelek, tömörség, ismétlés, párhuzamok stb.). ill. tartalmilag is megidézheti egy konkrét ballada történetét, világát, hangulatát, vagy utalhat arra. Pl. Ady: A befalazott diák (Kőmíves Kelemenné)
