KÖNYVTÁRI JEGYZÉSEK
Kiadványszerkesztők országos tanácskozása 1995. szeptember 19‐20.
Békéscsaba ‐ Szanazug
Békéscsaba, 1996.
Készült a Békés Megyei Könyvtárban. Felelős kiadó: dr Ambrus Zoltán igazgató. Szerkesztette: Csobai László. Hypertext: Honfi Pál.
KÖNYVTÁRI KIADVÁNYOK SZERKESZTŐINEK SZANAZUGI TANÁCSKOZÁSA 1995. szeptember 19‐20. Szeptember 19. Érkezés a Békés Megyei Könyvtárba 15.30 óráig. A szállás elfoglalása 17.00 óráig. Találkozás Piros Ildikó és Hegedüs D. Géza zenés irodalmi estjén 18 órakor. Szeptember 20. A tanácskozás kezdete 9.00 órakor. 1. Hol vannak még, és milyenek a hálózati híradók? Előadó: Gerő Gyula 2. Legyenek-e hálózati híradók? Előadó: Vajda Kornél 3. Miért kellenek a könyvtári kiadványok, a hálózati híradók? Előadó: Rácz Ágnes 4. Melyek a könyvtári kiadványok és a könyvtári kiadványozás feladatai? Előadó: Bényei Miklós 5. Miért kellenek a könyvtári kiadványok, hálózati híradók Előadó: Hegedűs Éva 6. Megvannak-e, milyenek a számítógépes adathordozókon szolgáltatott információk hozzáférhetőségének közkönyvtári feltételei? Ki olvas floppyn könyvtári híradót, lemezújságot ki készít, hypertextben ki rögzít? Előadó: Fejős László 7. Könyvtári kiadványok szerkesztőinek szanazugi tanácskozása Előadó: Palyik Katalin 8. Könyvtári híradók, szakmai kiadványok Előadó: Monostori Imre A tanácskozás zárása 15.00 órakor
Irodalom Bényei Miklós: A közművelődési könyvtárak kiadói tevékenysége. Helyzetkép és feladatok = Könyvtáros. 1981. 11. sz. Tóvári Judit: Könyvtári híradók - helyi könyvtárpolitika. = Könyvtáros, 1983/2.; Hajdu Géza: Óvni, ápolni érdemes hajtásai könyvtárügyünknek. = Könyvtáros, 1983/3.; Kovács Emil: A könyvtári híradók soron lévő feladatairól. = Könyvtáros, 1983/4.; Elekes Eduárdné - Loridon Ilona: Három hálózat kiadványa. = Könyvtáros, 1983/6.; Kopházi Ferenc: Nagyobb nyilvánosságot. = Könyvtáros, 1983/8.; Tóvári Judit: Híradó szerkesztők tanácskozása. = Könyvtáros, 1984/4.; Gerő Gyula: A megyei könyvtári híradók, mint a helyismereti munka műhelyei. = Fejér Megyei Könyvtáros, 1987/2.; Gerő Gyula: A "régi" könyvtáros és a könyvtári híradók. = Fejér Megyei Könyvtáros. 1987/2.; Arató Antal : A megyei könyvtári híradók mint a helyi könyvtárügy közérdekű fórumai. = Könyvtáros, 1988/2.; Elekes Eduárdné: Mit várhat az olvasó a könyvtári híradóktól? = Könyvtáros, 1988/2.; Bajai Mária: A könyvtári híradók tipográfiája. = Könyvtáros, 1988/2.; Vajda Kornél: Legyenek-e hálózati híradók? = Könyvtáros, 1988/2.; -ő-a [Gerő Gyula]: Könyvtári kicsi híradók. = Könyvtári Levelező/Lap, 1989/3. sz.; Bényei Miklós: Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári Téka. = Könyvtári Jegyzések, 1991/1.; Csobai László: Könyvtári Jegyzések. = Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári Téka. 1991. 1. Szabó Imréné: Megyei híradó plusz kis híradó, vagy kis híradó mínusz megyei híradó. = Könyvtári Levelező/Lap, 1992/6.; Tapolcainé Sárai Szabó Éva-Schmidt József: TÉKA/TÉMA: a Komárom-Esztergom megyei könyvtárosok híradója. = Könyvtári Levelező/Lap, 1992/6.; L.[engyelné] M.[olnár] K.[lára]: Miért született a Kaptár? = Könyvtári Levelező/Lap, 1992/6.; Turainé Matzkó Ema: Megfúrjuk-e a hírlevelet? = Könyvtári Levelező/Lap, 1992/9.; Engel Tibor "Kapcsolat"-ból munkakapcsolat. = Könyvtári Levelező/Lap, 1992/9.; Simon Zoltán: Hírlevél Hajdú-Bihar önkormányzati könyvtárainak. = Könyvtári Levelező/Lap, 1994/2.; G.[ulácsiné] P.[ápai] E.[rika]: Új ágazati folyóirat: Agrárkönyvtári Hírvilág. = Könyvtári Levelező/Lap, 1994/5.
Előszó Sokan sokfélét írtak, mondtak már a hálózati híradókról céljukról feladatukról, a híradók körül folyó műhelymunkáról, fontosságukról és jelentőségükről egyaránt. Pl.: Fő feladatuk, hogy a megyei könyvtárpolitika célkitűzéseinek megvalósítsa érdekében útmutatást nyújtsanak illetékességi területek hálózati tag könyvtárosainak, azonos célok érdekében mozgósítsák őket, és összefogják a hálózatok munkáját. Feladatuk továbbá a tanácsi és a pártvezetők tájékoztatása, a hatékony munkamódszerek elterjesztése és nem utolsósorban a helyi könyvtártörténeti kutatások elősegítése is. Elvi cikkeik, statisztikai adataik, híreik lehetővé teszik egy-egy időszak helyi könyvtárpolitikájának és intézménytörténetének vizsgálatát, ezáltal értékes forrásaivá válnak a művelődéstörténeti kutatásoknak. Ő - írja Tóvári Judit 1983-ban Vajda Kornél pedig irigylésre méltó fölénnyel és szellemi eleganciával a cél és feladatrendszer alapos elemzésének elvégzése után 1988-ban nem kevesebbet állít, mint, hogy: ismereteink, tudásunk jelen szintjén tehát kimondhatjuk: a hálózati híradókra nincs szükség. Hogyan is van ez? Erről tanácskoztak Szanazugban a megyei és városi könyvtárak kiadványszerkesztői; no, meg egy kicsit többről, hiszen nemcsak a híradókról volt szó, hanem a könyvtári kiadványozásról, a könyvtárról mint kiadóról.
A Szerk.
Könyvtári híradók 1995.
GERŐ GYULA I. Összejövetelünk témájának és időpontjának kitűzésekor Csobai László lankadatlan szívóssággal próbált rávenni arra: mondjam meg pontosan a megyei könyvtári híradók szerkesztőinek hányadik találkozója ez a szanazugi beszélgetés? Koromból is eredő tunyaságom nagyobb volt hiteles informátori becsvágyamnál, ezért a pontos számvetés helyett mindössze azt mondtam neki: nevezzük soron következőnek. Azóta sem jártam utána az igazi sorszámoknak és dátumoknak, ezért csak annyit szögezek le most: körülbelül a hetedik együttlétünk ez. Az első kétségtelenül a leányfalui volt 1972-ben; utána két Komárom-Esztergom megyei következett 1974, illetve 1975 körül; majd nagy szünet után 1983-ban Tatabányán az újabb Komárom - Esztergom megyei; azután pedig az 1987 októberi gárdonyi tanácskozás, végül - még nagyobb kihagyással - 1994 augusztusában a Magyar Könyvtárosok Egyesületének körmendi vándorgyűlése adott keretet találkozónknak. Ez utóbbi a sokasodó szakmai válságjelenségek ellenére sem a kivégzésre szántak siralomházi hangulatát árasztotta, hanem az új viszonyokhoz - lehetőségekhez sikeresen alkalmazkodók rendszer-alkotó , a jövő lehetséges megoldási módjait, formáit kijelölő tanácskozása volt, amelyen a résztvevők a híradók állapotának, szerepének józan felmérése után a kialakult új helyzetbe, helyzetekbe illesztésüket próbálták - talán nem is sikertelenül elvégezni. Netán furcsának tűnhet, hogy alig több mint egy évvel Körmend után már újra találkozunk, de azt hiszem, tavaly ott nem merítettük ki a témát, továbbá új fejlemények, megbeszélni valóink is vannak, sőt, arról a sokéves tapasztalatról sem feledkezhetünk meg, miszerint minden összejövetel hírére, majd pedig hatására fellendülés szokott következni: jótékony pezsgés támad a szerkesztők tanácskozásai előtt és után a híradók megjelentetésében éppúgy, mint formai - tartalmi fejlődésükben. ----------------------------------------------------------------[Mivel az MKE körmendi vándorgyűlésén, 1994. aug. 5-én lezajlott tanácskozásról csak egy rövid beszámoló jelent meg a Könyvtári Levelező/lap 1994/9-es számában - Bényei Miklósnak Beszélgetés a könyvtári híradókról és hírlevelekről c. írása -, a következőkben talán érdemes közreadnunk vitául szolgáló alapját, a helyzet elemzését, téziseit és kérdéseit tartalmazó (Gerő Gyula által összeállított a szerk.) előzetesen kiadott dokumentumot: ] Könyvtári híradók 1989-1994 ( Tények, adatok, megvitatására érdemes kérdések ) 1989-ben, a rendszerváltás évében az országban mindössze két megye (Bács-Kiskun és Nógrád) akadt, ahol semmilyen formában nem létezett könyvtári híradó. A többi - 17 megyében Könyvtári Híradó, X Megyei Könyvtáros, Könyvtári Jegyzések, Módszertani Füzetek stb. néven kisebb-nagyobb rendszerességgel, évente 1-3 alkalommal megjelent valamilyen hálózati orgánum. A rendszerváltás után a hálózati elv feladásával együtt, ennek mintegy következményeként sorvadt el lassan, két-három éves agónia után a Borsod-Abaúj-
Zemplén, a Somogy és a Tolna megyei híradó. Mindennek következtében a híradó nélküli megyék száma - Bács-Kiskunnal együtt - négyre emelkedett. A megszűnésekből (megszüntetésből) adódó kérdések: - Van-e összefüggés a hálózati (területi) munka feladása és a híradók felszámolása között? - Anyagi okok mennyiben játszottak szerepet a megszüntetésben? Személyes okai (például vezetőváltozások, a szerkesztő távozása, nyugállományba vonulása vagy halála) voltak-e, lehettek-e a megszűnésnek? - Végleges-e az elhatározás a híradó megszüntetésére, illetve hogyan pótolják a hálózatgondozás ezen eszközét, esetleg milyen más, hatásos módszerrel tartják a kapcsolatot, kommunikálnak a kiskönyvtárak, kisebb intézmények kezelőivel, könyvtárosaival? A szükséges kényszerhelyzet és talán a gyorsaság igénye új, hasznos, hatásos megoldást is teremtett: A rendszerváltás közben, illetve utána megjelentek a hálózati gyorstájékoztatók, a kishíreket tartalmazó, hírlevél jellegű hálózati orgánumok. Különös módon a legelsők nem a hagyományos megyei híradók helyett, hanem mellett (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Győr-Moson-Sopron, újabban Hajdú-Bihar). ( Valamennyi bemutatkozott a Könyvtári Levelező/lapban - célkitűzéseik "ideológiájuk" ott olvasható.) Az említett három megyén kívül továbbra is csak a hagyományos híradót jelenteti meg Békés, Csongrád, Fejér és Vas (ez utóbbi igen gondosan és pontosan évek hosszú sora óta hármat), illetve Zala Kishíradót, 4-8-12 oldalas hírlevelet, önmagában, a tradicionális híradó helyett ad ki Baranya, Heves, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Pest és Veszprém megye. Közülük Baranyáé, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom megyéé (a Baranyai Módszervásár, a Kaptár és a TÉKA-TÉMA) köztes műfajt képvisel, a kishíreken, átvett közleményeken kívül ugyanis "szabályos", valódi cikkeket szintén megjelentet. Külön, önálló műfajt képvisel a Nógrád megyei Balassi Bálint Könyvtár évek, óta, havonta pontosan megjelenő Hírmondója, amely igen színvonalas kiállításban könyvismertetéseket, helytörténeti és egyben helyi érdekű közleményeket, rejtvényeket stb. tálal a könyvtár olvasói elé. Arról, hogy e 800 példányban megjelenő olvasói lap (amelynek elődje a 60-as, 70-es évek szolnoki Könyvtári Magazinja volt Mándy Gábor szerkesztésében) miként teljesíti feladatát, és az olvasókon kívül mit nyújt a megye könyvtárosainak, s milyen egyéb módon történik ezek szakmai tájékoztatása - összefogása, nincs ismeretünk, mivel ezt a lapot - a Pécs-Baranyai Módszervásárral együtt - évek óta hiába próbálja bemutatkozásra, "önvallomásra" késztetni a KLL. [A Hírmondó önvallomása azóta megjelent a KLL 1995/1es számában.] Az elmondottakkal szemben például Somogy megye hivatkozhat arra, hogy az évtizedeken keresztül megjelent, igen jól szerkesztett megyei könyvtári híradó nem halt el jogutód nélkül, mert a Somogyi Kurír című közművelődési folyóirat könyvtári tárgyú írásokat is közöl. A könyvtári híradók szerkesztőinek 1983-ban Tatabányán lezajlott tanácskozása analóg problémát vitatott meg, amikor a Veszprém megyei Horizont szerkesztője a közművelődési lapok előnyeivel érvelt, de vele szemben a könyvtári oldal igen határozottan leszögezte, hogy a közművelődési lapokban véletlenszerűen közölt könyvtári cikkek nem pótolják a szakszerű és teljes problematikájú könyvtári híradókat. Az imént vázolt, kialakult helyzetből adódó kérdések, tisztázandó problémák: Ahol fennmaradt a klasszikus híradó kizárólagossága, milyen indokok alapján történt a döntés (például a színvonaligény, a hagyományos híradó egyéb jó tulajdonságainak - szerzők nevelőiskolája, szakmai műhely, helyi könyvtárpolitikai fórum és adattár, a könyvtári évkönyv próbaterepe stb. -- megőrzésére irányuló vágy, a hagyományokhoz való, jó
értelemben vett konzervatív ragaszkodás, a meglevő szerkesztői-szerkesztési készségek és a tradíciók kihasználása). Különös figyelemre érdemes azon könyvtárak véleménye, amelyek a kettős kiadás, tehát a klasszikus híradó és a hírlevél jellegű gyorstájékoztató egymás mellett létezése javára döntöttek; tisztázandók e szimbiózis tartalmi, formai, stiláris és periodicitásbeli kérdései, feltételei. Szintúgy meghallgatásra érdemesek a hírlevél jellegű orgánumok kizárólagosságát indokló tények, a kiadó könyvtár tapasztalatai és érvei; a hírlevél megjelentetésének terjedelmi, tartalmi, formai, szerkesztési, stiláris és periodicitási kérdései. A híradók lényege, hatásosságuk feltétele a rendszeres, kiszámítható megjelenés. Mindegyik válfajuknak - különösen pedig a hírlevél jellegűeknek - létét, értelmét teszi kérdésessé, jövőjét veszélyezteti többségük rendszeressé vált késése, időnkénti tetszhalála, majd váratlan feltámadása s e folyamat ismétlődése. A híradók megjelenését a megyei könyvtárak működésébe illesztve, a vállalt periodicitás biztosítékait is be kell építeni az intézmény szakmai rendjébe. Végül meg kell ismerni egymás véleményét a fejlődés trendjéről, a továbblépés lehetséges útjairól: a híradók jövőjéről, a kiadók kapcsolatáról az évkönyv-kiadási törekvésekhez ; a kettős (híradó + hírlevél) orgánumok jövőjéről, az évkönyvekhez és más közlési eszközökhöz, kiadványokhoz való kapcsolódásukról; a hírlevél jellegű orgánumok jövőjéről; az elsősorban az olvasókhoz szóló periodikumok jövőjéről, kapcsolódási lehetőségeiről; valamennyi formának az országos szaksajtóhoz való kapcsolatáról, viszonyáról. Jó volna megismerni a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár lapjának, a Könyvtári Híradónak gazdag tapasztalatait, törekvéseit és véleményét is. Budapest, 1994. július 1. ------------------------------------------------------------------A körmendi vándorgyűlésen a megyei híradók rendszeréről, típusairól a következőket állapítottuk meg: 1. Tovább élnek a "klasszikus", évi két-három megjelenésre tervezett híradók, illetve létezik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár havi kiadású hálózati lapja. Legjobb példánk talán a Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, mely konok következetességgel -- szerkesztői és könyvtárpolitikai tudatossággal -- esztendők hosszú sora óta és kihagyás nélkül jelentkezik évente három számmal. A szerkesztőváltás dacára is él a Csongrád Megyei Könyvtáros. Átalakulóban van az ugyancsak szerkesztőváltozás után levő Fejér Megyei Könyvtáros, a szakma egyik legrégibb és legszínvonalasabb hálózati orgánuma. [ Azóta megtörtént a változás és a Hegyi Tamás szerkesztette híradóról, melynek 1995/1-es számát láttuk, már nem itt, hanem később, az ún. "köztes" műfajt képviselő híradók csoportjában kell szólnunk.] A szintén értékes Zalai Könyvtári Levelező Körmend óta produkált két tartalmas számot, a legutóbbit a közelmúltban. Itt is változás történt: a szerkesztő, Horváth Ferenc nyugdíjba vonult, de reméljük, hogy a megújult, kibővített, megszépült megyei könyvtár életében épp a további fejlődés egyik motorja lesz a hálózati híradó. [1996 elején új külsővel, de a klasszikus híradókra jellemző szerkesztési elvek alapján és tartalommal jelent meg a Zalai Könyvtári Levelező 1995/1-2 jelzésű, összevont száma.] Az ugyancsak patinás, sajátos arculatú és értékeket hordozó Békés megyei Könyvtári Jegyzéseket, sajnos, nem láttuk Körmend óta.
2. Tiszteletre méltóak azok a megyék, illetve szerkesztők, szerkesztőségek, amelyekakik továbbra is vállalták a klasszikus híradó formák és a gyors reagálású, sűrű megjelenésű, hírlevél jellegű orgánumok kettősét, párhuzamos megjelentetését: a sokoldalú, gyakorta évkönyveket is pótló, évente 2-3 alkalommal megjelenő, hagyományos híradókét és az alkalomszerűen, de évenként legalább 4-5-ször közreadott, gyorstájékoztató röplapokét hírlevelekét. A műfaj legsikeresebb képviselői a győri Kisalföldi Könyvtáros és a Hálózati Hol-Mi, a debreceni Téka és a Hírlevél Hajdú-Bihar megye önkormányzati könyvtárainak (aug. 9-én jelent meg az 1995/7-es száma). A Pest Megyei Könyvtáros hagyományos formájának a közelmúltban történt feltámasztása remélhetőleg nem jár majd azzal, hogy a megye elejti e híradó általunk megismert hírlevél formájú testvérének kiadását! A Szabolcs-Szatmár Megyei Könyvtáros szerkesztője, Futaky László még beszámolóval szerepelt a körmendi vándorgyűlésen; azóta azonban nyugdíjba ment, s úgy tűnik fel számunkra, hogy vele együtt nyugállományba vonult az eddigi híradó is, amelynek kiegészítője volt a Könyvtári Kis Híradó, az egyik úttörője a hírlevél jellegű gyorstájékoztatóknak. Ez, sajnos, már Körmend idején is tetszhalottnak látszott, s azóta sem adott életjelt magáról - minden bizonnyal jobblétre szenderült. Kár érte! 3. Az ún. köztes típusú, tehát megjelenési formájukban és gyakoriságukban hírlevél, tartalmukban vegyes - alkalmanként a kis híreken kívül 2-3 "szabályos" cikket is közlő orgánumok közül megszűnt a Baranyai Módszervásár; évente néhány számmal jelentkezik a Heves megyei Kapcsolat; példa értékű rendszerességgel postánkban található a műfaj egyik legjobbika, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kaptár; és rendszeresen látjuk-olvassuk az elsők között indított Komárom-Esztergom megyei TÉKA-TÉMÁ-t. Mint említettük, olvastuk már a székesfehérváriak szaksajtóbeli hadrendjének újjászervezését bizonyító, szintén köztes műfajú Fejér Megyei Könyvtáros első számát. Végül nincs tudomásunk a Tolna megyeiek lapindításának folytatásáról, ám hallottunk a Körmenden beígért, szintén köztes műfajúnak tervezett Somogy megyei híradóról, amelynek első száma tudomásunk szerint már együtt van, s még ebben az évben megjelenik. [A Könyvtári Levelező/lap 1995/12-es száma az SK Somogy megyei könyvtárak híradója címmel közreadott lapot az 1995/1. szám tartalma és formája alapján végül is klasszikus híradók műfajába sorolta. - G. Gy.] 4. A típusosan hírlevél formájú és jellegű gyorstájékoztatók műfajába pillanatnyilag csupán a Veszprém megyeiekét sorolnám: a Balogh Ferencné által szerkesztett (írt) alkalmi tájékoztató az eseményektől függően, azokhoz kötve rendszeresen megjelenik és személyes hangvétele rokonszenves - esetenként követhető is - lehet a megyén kívüli olvasókkönyvtárosok-szerkesztők számára. 5. Külön műfajt képviselt a megjelenésében, színes tartalmában újság, periodicitásában (évente 12 szám) folyóirat - azon belül magazin-jellegű, elsősorban nem könyvtárosoknak, hanem a könyvtárt látogató, érdeklődő, művelődni vágyó olvasóközönségnek szánt, 800 példányban kiadott nógrádi - salgótarjáni - Hírmondó, amely a könyvhét után sokáig nem jelent meg. Kellemes meglepetésként azonban pár napja kézbe vehettük új számát, amelynek érdekessége, hogy hivatásos kiadó, a megyében működő Mikszáth Kiadó ölelte keblére a lapot, vállalta megjelentetését. Mindenesetre érdemes volna megtudni, milyen megfontolások alapján történt és miért éri meg a kiadónak a Hírmondó "felpártolása"? Egyet sejtünk: a reklámfelülethez jutás lehetősége bizonyára nagyon súlyosan esett latba a kiadás átvállalásakor.
Szabályos újság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Könyvtár több mint tíz esztendeje egyszer évente - kiadott alkalmi, könyvheti lapja, amely a sok nehézség ellenére az idén is megjelent - szűkítésekkel, "olcsósításokkal" ugyan, ám így is elfogadható külcsínnel és tartalommal. Az idei Miskolci Könyvnapok '95. jún. 1-8. címmel látott napvilágot, mégpedig immár nem a könyvtár kiadásában, de annak bázisán és - tudomásom szerint - ingyenes szerkesztői-szerzői közreműködésével. Megjegyzendő azonban, hogy mindez nem pótolja a "szabályos" híradót. II. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a híradók nélküli megyék fehér foltja nem tűnt el a szakmai sajtó térképéről. Továbbra sincs ugyanis hálózati orgánuma. Bács-Kiskun és Borsod-Abaúj-Zemplén megyének immár esztendők hosszú sora óta, s ha ezekhez vesszük a megszűnt baranyait, szabolcsit, a feltámasztási gondokkal küszködő somogyit, a nem tudom, hogy legközelebb mikor megjelenő békésit, tolnait, leszögezhetjük: túlságosan sok a nem működő, tehát nem ható híradó. Nem lehet tehát eléggé megdicsérni a havonként, negyedévenként vagy fél évenként, de rendszeresen megjelenő, szerkesztőik óriási, hősies és nem mindig elismert szellemi, kiadóik tiszteletre méltó anyagi erőfeszítéseit megtestesítő hálózati híradókat, a velük és értük folytatott áldozatos tevékenységet. III. Korábban keveset szóltunk a szerkesztőkről. Pedig az elismerés, a dicséretek mögött egy vagy két dolgos nemzedék kiváló szakembereinek gyakran szerzetesi alázattal végzett és jobbára kifogástalanul szakszerű munkája áll: ez a seregszemle elhivatott, jó szakmai színvonalat, kifejezett szerkesztői erényeket felmutató pályatársak ékes névsorát adja. Kapásból felsorolva közülük néhányat: Takács Miklós nyugdíjasként is példás rendszerességgel, szakszerűen és magas színvonalon szerkeszti a Vas Megyei Könyvtárak Értesítőjét; dr. Szabó Imréné kezében nem hanyatlott, hanem tovább fejlődött a Kisalföldi Könyvtáros, amely kitűnő párost alkot a másik, Szabó Attiláné által szerkesztett Hálózati Hol-Mi-val. Hasonlóan kitűnő ikerlap a Bényei Miklós szerkesztette Hajdú-Bihar Megyei Téka és a Belgyár Lászlóné által gondozott Hírlevél; A sajátos hangvételű, egyszemélyes, Balogh Ferencné által szerkesztett veszprémi Hírlevél jóízű olvasmány. Amikor még olvashattam - mert nevemre kaptam - a Szabó Ervin Könyvtár híradóját, nagy örömmel tapasztaltam Katsányi Sándor szerkesztői és szerzői, szakírói kvalitásait. Nem szabad elfeledkeznem két olyan szerkesztőről, aki évtizedeken keresztül jegyezte lapját, mégpedig nem közönséges színvonalú híradót: A Fejér Megyei Könyvtáros szerkesztőjét, a nyugalomba vonult Hegedűs Évát és a Csongrád Megyei Könyvtáros szintén nyugállományú volt szerkesztőjét, dr. Hajdu Gézát illesse a híradószerkesztők hálája és köszönete. Reméljük, lesz utóduk például a Csongrád Megyei Könyvtáros általam látott új száma alapján merem remélni, hogy az új szerkesztő, Rátkai Erzsébet, aki szintén gyakorlott hálózati könyvtáros, az elődhöz-elődökhöz méltó lapot fog csinálni. [ Amint a szanazugi tanácskozáson később kiderült, a műhelymunkákat és egyéb, nagyobb lélegzetű írásokat közlő Csongrád Megyei Könyvtárost a győriekéhez és a debreceniekéhez hasonló, havonta megjelenő hírlevél egészíti ki 1995 januárja óta. ]
Végezetül: Az imént felsoroltak és a nem említett - netán közülünk örökre eltávozott szerkesztők színvonalas, jól együttműködő gárdát alkottak az elmúlt években-évtizedekben. Köszönöm nekik, hogy köztük lehettem, velük dolgozhattam, híradójuk minden számát, ezeknek minden sorát sok-sok éven keresztül olvashattam. [ Függelék: Kedves Laci! Ez itt befejeződik. Amit még elmondtam, a híradók "függetlenségéről", a lapgazdák és a szerkesztők, a szerkesztőbizottságok és a szerkesztők viszonyáról, a lapcsinálásba való beavatkozásuk eseteiről, a legközelebbi értekezlet, összejövetel tárgya lehet. (Úgy legyen, ne feledjük. A szerk.)].
Legyenek e hálózati híradók?
VAJDA KORNÉL A címben feltett kérdésre - úgy tetszik - érdemes lenne nemmel, ne legyenekkel válaszolni. A szokásos és oly sokszor, oly sokaktól összegyűjtött érvek a könyvtári hálózati híradók mellett számos logikai hibában szenvednek, arról az alaphibáról nem is szólva, hogy legtöbbször személyi összeférhetetlenség esete forog fenn az érveket hangoztatóknál (maguk is hálózati híradókat szerkesztenek, adnak ki, írnak tele különféle ürügyeken, saját népszerűségük, egyéni bibliográfiáik tételeinek sokasítását hajszolva), valamint már a kiindulásnál lételméleti csúsztatást követnek el (hálózati híradók léteznek, tehát szükségképpeniek). Ideje immár összegyűjteni és rendszerezni a hálózati híradók ellen szóló érveket. Meg fogjuk látni, bizony számosak. A szakmai irányítás eszközei? A hálózati híradókat legtöbbször a megyei könyvtár igazgatója, a megyei hálózat első embere adja ki. Kézenfekvő, hogy arra használja, ami az ő dolga, vagyis a hálózat szakmai irányítására. Köztudott, hogy ez nemcsak elméleti lehetőség, a híradók valóban tükrözik, képviselik, nyomatékosan hangsúlyozzák a hálózat előtt álló feladatokat, körvonalazzák a vezetők elképzeléseit, megyei (az egész hálózatra vonatkozó) és egyes területek sajátos kötelmeit. "Lebontják" az országosan érvényes újabb irányelvek, jogszabályok, ajánlások stb. téziseit megyei szintre, értelmezik azokat a megye szemszögéből, kiegészítik a sajátos körülményekből adódó plusz feladatokkal stb. Látszólag tehát kitűnő eszközök az irányítás és az irányítók kezében. Létük indokolt. Csakhogy a hálózati híradóban megjelent közlemények nem kötelezőek. Még ismeretük sem kötelező, sokszor nem is vélelmezhető. Ami tehát igazán fontos, amit valóban végre kell hajtani azt a vezetőknek más úton-módon kell az alsóbb szintek irányítóival közölniük. A hálózati híradókban megjelent utasítások, követelmények, igénytámasztások egyáltalán nem kérhetők számon, nem hajthatók be, nem többek, nem lehetnek többek, mint kegyes óhajok Ekként azonban nemcsak feleslegesek, - hisz legföljebb is csak megduplázzák, megtriplázzák az egyéb dokumentumokban foglaltakat, de károsak is. Méltán bosszantják ellentmondásra, kétkedésre, szabotálásra ingerlik a túl sok felől és túl sokszor irányítottakat. [...] Ismereteink tudásunk jelen szintjén tehát kimondhatjuk: a hálózati híradókra nincs szükség. Olv.: Könyvtáros 1988. február 69-71. p. Vajda Kornéltól azért idézzük ezt a cikkét, mert véleménye a könyvtári híradókról a szanazugi tanácskozáson is ugyanez volt, miközben nem vitatta a könyvtári kiadványozás létjogosultságát. (a szerk.)
Miért kellenek a könyvtári kiadványok, a hálózati híradók?
RÁCZ ÁGNES Sokat töprengtem, amikor erre a hozzászólásra készültem. A könyvtári híradókról szóló eddigi tanácskozásokon, műhelybeszélgetéseken, a szaksajtóban mindent elmondtak már, ami ennek a kiadványtípusnak a feladata lehet. Ráadásul azok mondták el, akik értenek is hozzá, tehát én, a kicsit kívülálló, aki nem vagyok lapszerkesztő, mi újat tudnék a témához hozzátenni? Zavarba ejtett a meghívóban közölt program is: első látásra soknak tűnik az átfedés a témák között. Igaz ugyan, hogy az eredeti felkérésem nem így szólt: A hálózati híradók olvasottságáról kellett volna beszélnem, ezt azonban megfelelő ismeretek hiányában elhárítottam. Azt ugyan tudom, hogy én miért olvasom és szeretem e lapokat, de hogy mások hogy viszonyulnak hozzájuk, nem is sejtem. Munkahelyem, a Könyvtártudományi Szakkönyvtár feladata a könyvtári témájú irodalom, a könyvtári szakirodalom gyűjtése és feldolgozása. Ezért a saját kaptafánknál maradva azt próbálom meg áttekinteni, hogy a hálózati híradók hogyan épülnek be a könyvtári szakirodalomba. Vizsgálódásaimat leszűkítettem azokra, a talán jobb elnevezés híján hálózati híradóknak nevezett kiadványokra, amelyeket évi 2-4 számban, számonként 50-80 oldal terjedelemben ad ki néhány megyei könyvtár. Ezért nem foglalkozom az aktuális híreket gyorsabban közlő hírlevekkel, mint amilyen a Kaptár, a Hálózati Hol-mi, a Téka-téma, a Hírlevél Hajdú-Bihar megye önkormányzati könyvtárainak és társaik, bár fontosnak, sőt gyakoribb megjelenésük, aktualitásuk miatt speciális értékűnek tartom őket. Ugyancsak nem érintem az itt-ott, elvétve még megjelenő évkönyveket, mert ezek a tudományos igénnyel összeállított kötetek elvitathatatlan részét alkotják a könyvtártudományi szakirodalomnak. Mielőtt jól-rosszul bizonyítanám feltevésemet, hogy ti. a hálózati híradók mással nem pótolható értéket képviselnek a könyvtári kiadványok között és ezért szükség van rájuk, vázlatos áttekintést adnék a lapok tematikájáról, fő sajátosságaikról. Részletes elemzésre azért sem vállalkozom, mert a körmendi vándorgyűlésen kolléganőm, Feimer Ágnes alaposan körüljárta már ezt a kérdést. Előadásának szerkesztett változata olvasható a Könyvtári Figyelő 1995/1-es számában. Először a kiválasztott lapok közös vonásait próbáltam számba venni, jóllehet nem a teljesség igényével: 1. megjelenési sajátosságaik miatt, hogy ti. évente 2-4 szám lát napvilágot, és sokszor meglehetősen késve, nem vállalják/vállalhatják a műfajukban és néha címükben is jelzett funkciót, a gyors híradást. Nyilván elsősorban anyagi okai vannak annak, hogy mindössze két megyében, Győr-Moson-Sopron és Hajdú-Bihar megyében jelenik meg a megyei könyvtári lap mellett gyorsabb hírlevél is; néhány megye, pl. Csongrád, Fejér, Pest és Vas megye a hagyományos, tartalmasabb hálózati híradót részesíti előnyben, (bár a Pest megyeinek a megjelenése eléggé akadozik, és a Csongrád és a Fejér megyeinek is összevont száma volt legutoljára); a Békés megyei, ill. a Zala megyei lap rövidebb publikációkat, tudósításokat, hosszabb híradásokat közlő jellegével, ezzel szemben viszonylag ritka meg-jelenésénél fogva
szerintem átmenetet képez a hagyományos híradó és a hírlevél között; Heves, Jász-NagykunSzolnok, Veszprém, Somogy, Tolna és Komárom-Esztergom megyék a korábbi, sokszor igen színvonalas megyei szaklapot voltak kénytelenek hírlevéllel felváltani - ebbe a sorba kívánkozik Nógrád megye is, azonban az ő hírlevelük funkciója kicsit eltér, ugyanis elsősorban az olvasóknak szól, szemben a többivel, amely a könyvtárosok tájékoztatására szolgál. A korábban kiadott hálózati híradó megszűnése után semmilyen könyvtári lap nem jelenik meg Bács-Kiskun, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben, legalábbis a Könyvtártudományi Szakkönyvtár állományának elemzése alapján. 2. A következő lapokat választottam ki: Csongrád Megyei Könyvtáros, Fejér Megyei Könyvtáros, Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári Téka, Kisalföldi Könyvtáros, Könyvtári Jegyzések, Pest Megyei Könyvtáros, A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, Zalai Könyvtári Levelező. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Könyvtári Híradójával nem azért nem foglalkozom, mert nem tartom jelentősnek - hiszem, hogy a főváros könyvtári hálózatának életét tükröző lap nélkül szegényebb lenne a könyvtári szaksajtó -, hanem azért, mert a Könyvtári Figyelő ez évi 1. számában Jávori Ferencné írása ad érdekes áttekintést a lapról. Nem azt néztem, hogy a lapoknak milyen funkciókat kellene ellátniuk, és ezeknek a kívánalmaknak hogyan felelnek meg, hanem csak azokat a vonásaikat próbálom összefoglalni, amelyek jelenleg fellelhetők bennük és szerintem fontossá teszik őket: a) Mindegyikük tükrözni próbálja az adott megye könyvtárügyét, könyvtárainak életét, bemutatnak egy-egy könyvtárt, szolgáltatást, beszámolnak a megyében zajló könyvtári eseményekről, az egyesületi életről. b) Műhelytanulmányokkal segítik a könyvtárban folyó szakmai munkát; ilyenek jelentek meg pl. az inkurrens állományok kezeléséről, a helyismereti bibliográfiai munkáról, egy-egy könyvtár gépesítésének helyzetéről. c) Átfogóbb, elemző cikkeket, önálló, elméleti tanulmányokat közölnek (olyanokat is, amelyeknek a központi szaksajtóban is helyük lehetne): a rendszeresen közzétett statisztikai elemzésekre, az ellátó rendszerek helyzetét elemző publikációkra, a rendszerváltás könyvtárügyi tükröződését, pl. a szakszervezeti könyvtári hálózat gondjait tárgyaló tanulmányokra, a számítógépesítést segítő módszertani cikkekre gondolok, de olyanokra is, mint pl. a Csongrád Megyei Könyvtárosban megjelent bibliometriai tanulmányok. d) A helyi könyvtárügy történetét tárgyaló, a régi könyvtárakat, könyvtárosokat bemutató írásaikkal, az intézménytörténeti adalékok, helyi könyvtári krónika közlésével a könyvtártörténet-írók nélkülözhetetlen forráskiadványaivá váltak. e) A könyvtártörténet-írás, illetve egymás jobb megismerése szempontjából tartom fontosnak a personália címszóval illethető írásokat: a riportokat, az új vezetők bemutatását, a nyugdíjba vonulás alkalmából írott búcsúztatásokat, a nekrológokat. f) A könyvtárosok tájékoztatását szolgálják az irodalomjegyzékek: a "Rólunk írták" típusú helyismereti bibliográfiák, a könyvtári jogszabályok felsorolása, illetve a szakmai kiadványokat bemutató recenziók. g) Újabban, a nemzetközi kapcsolatok erősödésével megjelentek e lapokban a külföldi könyvtárügyet, a partnerek tevékenységét bemutató írások, külföldi tanulmányutakról szóló beszámolók. Ezek a cikkek kiválóan szolgálják a látókör szélesítését. A tematika vázlatos áttekintéséből összegezhető, hogy e lapok a helyi könyvtárügy tükörképei, különösen azok, amelyek nemcsak a közművelődési könyvtári hálózattal foglalkoznak. Aki a mai magyar könyvtárügy állapotáról akar látleletet venni, nem nélkülözheti az itt közölt cikkeket. Ezen felül, e lapok a majdani könyvtártörténeti kutatások nélkülözhetetlen forrásai lesznek.
Most, amikor a könyvtári rendszerben meglazultak az összekötő szálak a könyvtárak között, felbomlóban vannak a hagyományos hálózatok, megszűnt vagy jelentősen lecsökkent az ún. módszertani munka, a szakmai tapasztalatcsere fórumai is lehetnek a hálózati híradók, műhelytanulmányaikkal már most is azok. Számtalan lehetséges szerepük közül csak még egyet emelnék ki: azt, hogy publikációs lehetőséget nyújtanak azoknak a kollégáknak, akik mondanivalójukat nem tudják/merik/akarják az országos szaksajtóban elhelyezni. E vonatkozásban az utánpótlás nevelésében is komoly szerepet játszhatnak, a jövendő szakírói kerülhetnek ki szerzőik közül. Visszatérnék kiindulási pontomra. Úgy vélem, hogy a hálózati híradókban közölt értékes publikációknak be kell/kellene épülniük a szakmai köztudatba. Ezt először is elősegítheti bibliográfiai feldolgozásuk, tehát az első kérdés, hogy a bibliográfiákban mennyire kereshetők vissza a cikkeik? Feimer Ágnes közlése szerint A Magyar Könyvtári Szakirodalom Bibliográfiája a megyei könyvtári híradók cikkeinek 60-80%-át feldolgozza, az érdemi cikkek közül csak a nem könyvtári vonatkozású helyismereti tanulmányokat nem tárja fel, valamint eltekint a hírek, közlemények, nem könyvtári témájú műveket bemutató recenziók felvételétől. A szakma szakbibliográfiájában tehát a megyei lapok publikációi visszakereshetők. Érdekesebb adatokat ígér a nemzeti bibliográfia elemzése: a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Időszaki Kiadványok Repertóriuma, amely, mint ismeretes a társadalomtudomány és az alaptudomány-jellegű természettudományok cikk-irodalmát tárja fel, szintén feldolgozza a vizsgált lapok többségét. A cikkek kiválasztásánál erősen válogat, de talán ez bizonyíték lehet arra, hogy az itt felvett közlemények színvonala tudományos mércével is mérhető. Az 1991 és 1994 között megjelent füzetek áttanulmányozásakor a következő lapok publikációira bukkantam: Csongrád Megyei Könyvtáros, Fejér Megyei Könyvtáros, Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári Téka, Kisalföldi Könyvtáros, A Vas Megyei Könyvtárak Értesítője, Pest Megyei Könyvtáros, illetve az időközben megszűnt Együtt, Komárom Megyei Könyvtáros, Szabolcs-Szatmár Megyei Könyvtári Híradó, valamint Tolnai Könyvtáros. Az természetes, hogy a megyei könyvtári lapok cikkeit a helyismereti bibliográfiák is feldolgozzák. A lapok bibliográfiai feltártságát tehát jónak ítélhetjük. Nem elhanyagolható szempont, hogy hozzáférhetők-e ezek a lapok? Általában 250-350 példányban jelennek meg. Csak feltételezni tudom, hogy a megye minden könyvtárába eljutnak, illetve a megyei könyvtárak egymásnak is megküldik őket. (És természetesen a Könyvtártudományi Szakkönyvtárnak is, amit ezúton is megköszönök.) Az esetleges további igényeket cikkmásolat formájában is ki lehet elégíteni. Jó lenne azonban, ha némelyik közleményük szélesebb nyilvánosságot is kaphatna. Nem vagyok híve a folyóiratokban a másodközléseknek, de egy érdekes nyugati kiadványtípus meghonosításán el lehetne gondolkodnunk. Az Egyesült Államokban évente megjelenik a Library Lit címet viselő tanulmánykötet, amely a szaklapok legjobb, legértékesebb írásait közli újra. Ha lehetne a könyvtárügyben egy kis anyagi forrást találni rá, szakmai zsűri döntése alapján az egyesület például vállalhatná egy ilyen válogatás kiadását a megyei híradók cikkeiből. A lapok ismertségének, a közlemények olvasottságának, hasznosításának fokmérője lehet az, hogy hivatkoznak-e rájuk, felhasználják-e őket forrásként? Természetesen e tekintetben nem minden cikk jöhet szóba. A rövidebb, olvasmányos stílusú beszámolók általában nem tudományos igénnyel íródnak. Nem is az a rendeltetésük, hogy a "magas tudományt" képviseljék. A tudományos igénnyel megfogalmazott, elméletibb jellegű tanulmányokat, elemzéseket, vagy történeti adalékokat viszont fel lehet és kell használni a tudományos munkában. Átnéztem a Könyvtári Figyelőben 1991 óta megjelent tanulmányokat a felhasznált irodalom szempontjából. A hivatkozásokat természetesen befolyásolja a tanulmányok témája, ezért azokat a cikkeket választottam ki, amelyek a közművelődési
könyvtárak problematikáját tárgyalják, illetve helyi vonatkozásuk is van. A 15 kiválasztott közlemény közül négy egyáltalán nem tartalmaz hivatkozásokat (egyikük a Zalai Információs Rendszert felvázoló pályázati anyag, a másik az észak-dunántúli régió könyvtárainak jövőképét előrevetítő konferencia előadásainak közlése, kettő pedig két megyei könyvtár közigazgatási szakkönyvtárát bemutató, nem igazán tanulmány-jellegű közlemény). A fennmaradó 11 cikk közül három sorol fel olyan cikkeket a felhasznált irodalom jegyzékében, amelyek megyei híradókban jelentek meg. Mélyebb elemzést nem végeztem, ezért nem tudom megítélni, hogy ez az arány azért ilyen, mert a megyei lapok nem közöltek a témákba vágó, felhasználható, tanulmány-értékű cikkeket, vagy azért, mert nem divat, hogy ne mondjam, "rangon aluli" rájuk hivatkozni. A 15-ből hármat mindenesetre nem tartom rossz aránynak, különösen ha azt is megnézzük, hogy milyen publikációk használták fel forrásként őket: Kégli Ferenc: A kurrens, országos hírlap-repertórium esélyei c. cikke a KF 1992/3-as számából, N. Nagy Katalin: Elvi megfontolások közösségi házak létesítéséhez a kisvárosokban c. cikke az 1992/1-es számból, illetve Kokas Károly: PRESSDOK - MicroISIS kumulációban. Felhasználói tapasztalatok a szegedi Egyetemi Könyvtárban c. cikke az 1991/1-es számból. Bár számokban nem fejeztem ki, de hasonló arányt találtam egy sajátos dokumentumtípusban, a szakdolgozatokban a megyei lapok felhasználását illetően. A témaválasztás természetesen itt is befolyásolja a felhasználható irodalom mennyiségét és forrásait, de azt tapasztaltam, hogy helyi könyvtárüggyel foglalkozó dolgozatok hivatkozásaiban fel-felbukkannak a megyei hálózati híradókban közölt tanulmányok. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az egyetemi dolgozatok csak nagyon ritkán, a főiskolaiak valamivel nagyobb arányban használják fel ezeket a lapokat.) Ezekkel a gondolatokkal nem akarok olyan látszatot kelteni, mintha a híradókat mindenáron tudományos forrásoknak szeretném látni. Csak a méltó helyüket kívánom megtalálni a szakirodalmi publikációk között. Még egy utolsó kérdés merült fel bennem a jobb felhasználásukkal kapcsolatban: vajon megvannak-e azok a csatornák, amelyek ráirányítják a figyelmet e lapokra? A régi Könyvtárosnak volt egy recenziós rovata, amely bemutatta a központi és a megyei lapok éppen megjelent számait, sőt még kis kritikát is adott róluk. Hasonló rovatot nagyon hiányolok a 3K-ból. A Könyvtári Levelező/lap nem közöl róluk tartalmi ismertetést, de többször foglalkozott már a híradók kérdésével, bemutatta az újonnan indult hírleveleket. Tehetnek-e, tesznek-e a lapok egymásért valamit, figyelnek-e egymásra? A figyelem egyik formája lehet a bemutatkozás egy másik megye lapjában. Ezt különösen a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtári Téka szerkesztői tartották fontosnak: erről tanúskodik pl. Futaky László írása a Szabolcs-Szatmár Megyei Könyvtári Híradóról, vagy a Békés megyei Könyvtári Jegyzések bemutatkozása Csobai László tollából, illetőleg saját lapjuk bemutatása a szomszédvárban: Bényei Miklós írása a Könyvtári Jegyzésekben. A figyelem másik formája lehet a tallózás a lapokban, cikkek, cikkrészletek átvétele a társlapokból -- nyilván azoké, amelyek az adott megyében is aktuálisak. Erre ragyogó példa a Csongrád Megyei Könyvtárosnak "A más portája" című rovata, amelyben legutoljára pl. az inkurrens állományokról szóló cikkekből válogattak egy csokorra valót. Engedjenek meg egy szubjektív befejezést: én elfogult vagyok a megyei híradókkal szemben: vallom, hogy kellenek; szélesebb körben terjeszteném őket. Persze, "hazabeszélek": megszűnésük esetén ugyanis mi, a Könyvtártudományi Szakkönyvtár munkatársai is munka nélkül maradnánk ...
Melyek a könyvtári kiadványok és a kiadványozás feladatai?
BÉNYEI MIKLÓS Őszinte örömmel mondtam igent a békéscsabai kollégáknak, amikor arra kértek, hogy a mai tanácskozáson a könyvtári kiadványokról beszéljek. Meggyőződésem ugyanis, hogy a kiadványozás, a publikálás a könyvtári tevékenység egyik igen fontos területe, másként fogalmazva: a könyvtárak egyik igen fontos szolgáltatása. Éppen ezért nem árt, sőt kifejezetten hasznos, ha olykor-olykor szót váltunk róla, s bizony ez - az un. híradók kivételével - már elég régóta nem történt meg, holott a téma a hetvenes-nyolcvanas években a szakmai figyelem előterében állt. Több közlemény is elemezte az akkori tapasztalatokat. Intézményünk, a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár pedig 1973 elejétől elvégezte a közművelődési könyvtárak kiadványainak országos nyilvántartását és a beküldött példányokról éves jegyzéket is közreadott. A kezdeti lendület azonban a nyolcvanas évek második felében alábbhagyott, s az érintett könyvtárak közömbössége vagy más, nem ismert okok miatt - kolléganőm, Gellér Ferencné többszöri felhívása, jajkiáltása ellenére - a debreceni vállalkozás is elhalt. Utoljára az 1988-89-es termés listája jelent meg. Azóta óriási fordulat ment végbe a politikai és gazdasági életben, megváltoztak a könyvkiadási viszonyok, lezárult a közművelődési könyvtárak tanácsi korszaka, minket is elért az információrobbanás és a számítógépesítés hulláma - hogy csak néhány példát említsek; ugyanakkor felerősödtek az anyagi nehézségeink, a kiadványozáshoz új finanszírozási formákat, csatornákat kellett keresni. Mindenképpen megérett tehát az idő, hogy ezt a kérdéskört napirendre tűzzük. A szervezők által megadott cím szerintem deduktív megközelítést sugall. Én azonban úgy gondolom, célravezetőbb lenne az induktív módszer alkalmazása; azaz előbb valamiféle egzakt - vagy legalább egzaktabb - képet kellene felvázolni és ennek ismeretében eljutni bizonyos elvi következtetésekhez, gyakorlati tanulságokhoz. Ezért megpróbálkoztam egy sebtében végrehajtott felméréssel. Mivel a rendelkezésre álló idő csekély volt - ráadásul a nyári szabadságok dandárjára esett -, a problémakört több irányból is kénytelen voltam szűkíteni. Először is: csak közművelődési, azon belül is csak önkormányzati könyvtárakkal foglalkozom. Másodszor: szinte kizárólag a felmérés során megszerzett adatokra támaszkodom. Harmadszor: ebből fakadóan, az autópia híján eltekintek a kiadványok tartalmi analízisétől, különösen egyenkénti értékelésétől. Negyedszer: a kellő idő és megfelelő információk hiányában jó néhány más elemzési szempontot is mellőznöm kellett. Igyekeztem viszont figyelembe venni az előzményeket, ezért az utolsó öt teljes esztendőre korlátoztam az anyaggyűjtést. Augusztus 7-én levélben fordultam a megyei könyvtárakhoz és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárhoz és kértem, hogy közöljék az intézmény 1990-1994 között kiadott könyveire, füzeteire és az általuk közzétett híradókra vonatkozó adatokat, valamint tájékoztassanak a könyvtár munkatársainak azon fontosabb publikációiról, amelyek más intézmények, hivatásos könyvkiadók stb. köteteiben és az időszaki sajtó hasábjain láttak napvilágot. Kértem még azt is, hogy ha lehetséges, a városi, netán a községi könyvtárak kiadványairól, az ottani munkatársak közleményeiről is nyújtsanak felvilágosítást. Noha igencsak alkalmatlan időpontban kopogtattam, a megkérdezett húsz intézmény közül tizennyolc válaszolt. Megértő közreműködésüket hálásan köszönöm; úgy érzem, sokat, nagyon sokat segítettek, nélkülük elképzelhetetlen lett volna a mai referátum összeállítása a tervezett formában. Természetesen ilyen hirtelen jött felmérésnél várható volt, hogy az adatszolgáltatás egyenetlen és hiányos. Igazán megbízható, teljesnek mondható adatanyagot csak a megkérdezett megyei könyvtárak és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadványairól
kaptam, így részletesebben ezekről szólnék, annak reményében, hogy a vázolt tendenciák, vonások jellemzőek - csak más nagyságrendben - a városi könyvtárak kiadványaira is. A könyvtárosok egyéb publikációinak számbavétele még inkább esetleges, de ezért egy röpke kitérőt erre a területre is tennék. A hozzám érkezett információk ismételten megerősítik, hogy a könyvtárakban a kiadványozásnak, publikálásnak három módja, formája, típusa - egyelőre keressük a szót alakult ki: saját szellemi termékeik, vagyis a könyvtári munka folyamatában, annak részeként keletkezett bibliográfiák, adattárak, módszertani útmutatók, tanulmányok stb. közzététele; külső megbízásra, felkérésre gondozott kiadványok; ennek az utóbbi években kifejlődött egy magasabb szintű változata is, amikor a könyvtár kiadói műhelyként is dolgozik /önkormányzati, alapítványi vagy egyéb finanszírozással/;- - a munkatársak írásai, bibliográfiái stb. máshol - más kiadóknál, folyóiratokban, napilapokban stb. - látnak napvilágot. Mint ahogy az imént utaltam rá, a megyei könyvtárak és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár produktumai számszerűen is összegezhetők. Ez meg is történt, három táblázatot készítettem: egyiket a kiadványok számáról és könyvtárak szerinti megoszlásáról; a másikat a kiadványok műfaji csoportjairól; és végül a harmadikat a kiadványok tematikai tagolódásáról. Az első és második táblázatnál elkülönítettem az országos érdekű és a helyismereti /lokális/ jellegű munkákat, bár ez nem volt könnyű, mert jó néhány esetben a hovatartozás viszonylagos /pl. a Verseghy-, a Madách-, vagy a Balassi-bibliográfia, a helyi költők kötetei /. Mielőtt a végeredményt ismertetném, két megjegyzést szeretnék előrebocsátani. Egyrészt mellőztem a könyvtári szolgáltatások vagy az egyes dokumentumok megismertetését, a könyvtári akciók népszerűsítését célzó meghívókat, tájékoztatókat, szórólapokat, röplap bibliográfiákat, programfüzeteket, ex libriseket stb.; ezek szerepe vitathatatlanul fontos, de inkább a propaganda-tevékenység körébe sorolandók. Másrészt ideszámítottam a könyvtári kiadói műhelyek könyveit; voltaképpen három intézményről van szó: Pécsett a Pannonia Könyvek között számos szépirodalmi mű jelenik meg, Nyíregyházán a Szabolcsi Téka c. hely- és művelődéstörténeti, valamint a Tiszta szívvel füzetek c. szépirodalmi sorozatot szerkesztik, a Tatabányai Megyei Könyvtár pedig a Forrás könyvek c. elsődlegesen szépirodalmi és kritikai sorozat gazdája. Sokban hasonlítanak e törekvéshez a békéscsabaiak bibliofil és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hasonmás kiadványai. Egyelőre sajátosnak vagy egyedinek nevezhető az is, hogy a Somogyi-könyvtár szervezi a Szeged történeti monográfia /és a hozzá kapcsolódó összeállítások/ munkálatait. Idekívánkozik még annak megemlítése is, hogy a táblázatok abszolút számait a hiányzó Tolna és Veszprém megyei adatok bizonyosan módosítanák, ám nem valószínű, hogy az arányokon lényegesen változtatnának. A kiadványok száma és megoszlása könyvtárak szerint A tizennyolc könyvtárban az elmúlt öt esztendőben összesen 405 könyv és füzet jelent meg; vagyis évi átlagban 81, valamivel több mint a hetvenes évek első felében és kevesebb, mint a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. /Az összehasonlításhoz saját, a Könyvtáros 1981. évi 11. számában olvasható cikkemet használtam./ A korábbiakhoz viszonyítva arányosabb, kiegyenlítettebb a könyvtárak közötti megoszlás is. Az átlag 22,5 kötet. Jóval ezen felül, 50 kötetet publikált a Baranya Megyei Könyvtár, ahol - mint szó esett róla - kiadói részleg működik. Három könyvtár / Bosod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Vas/ produkált harminc, további négy az átlag fölött, kilenc intézmény pedig annál kevesebbet, a lista végén kilenc 9 kiadvánnyal Pest megye található. Azonnal hozzá kell tenni, hogy a mennyiségi mutatók önmagukban nem minősítenek, hiszen a tartalmi értéket nem a terjedelemmel vagy a számokkal mérjük. Elgondolkodtató a kiadványok évenkénti megoszlása: 1990-ben 94, 1991-ben 85, l992-ben 77, 1993-ban 75, 1994-ben 74 könyv és
füzet jelent meg, azaz ha csekély ütemű is, de a csökkenés folyamatos, ami minden bizonnyal a pénzügyi megszorításokkal, a tartalékok fokozatos felélésével függ össze. Más szempontból érdekes az ún. országos és helyismereti művek aránya: az előbbi kategóriában 174 ( 42,96 % ), az utóbbiban 231 (57,04 %) tartozik. Talán nem érdektelen felemlíteni, hogy 1990-ben ez az arány még 50-50 % volt, majd 1991-ben és 1993-ban lényegesen, 1992-ben és 1994-ben kisebb mértékben haladta meg a helyismereti kötetek száma a többit. Vagyis a könyvtárak változatlanul súlyt fektetnek a lokális témák, információk feltárására, közkinccsé tételére - felismerve, hogy ez sajátos, senki más által el nem végzett feladatuk -, érzékenyen reagáltak a nemzeti öntudat és a lokálpatriotizmus megélénkülésére, a helyismereti-helytörténeti érdeklődés növekedésére. Ugyanakkor - mint ahogy az adatok is elárulják - számos országos jelentőségű, magas tudományos értéket képviselő monográfia, tanulmánykötet, forrásközlemény, reprint kiadás, a hazai könyvtári tevékenységet előmozdító módszertani munka, jó néhány igényes szépirodalmi alkotás, több szakbibliográfia stb. is megjelent gondozásukban. A hetvenes-nyolcvanas évekhez képest a most tárgyalt időszakban sem történt lényegi elmozdulás a közös publikálás terén. Továbbra is a megyén, városon belüli hajlandóság jellemző, a megyék közötti együttműködés ritka, kivételes jelenség; a hozzám eljutatott bibliográfiai leírások között mindössze három ilyen kiadvány szerepel. A kép teljességéhez hozzátartozik, de mivel erről már szó esett - csak utalok rá, hogy a jelzett időben 16 héten jelent meg könyvtári híradó vagy hírlevél /egy-két helyen mindkettő/, tíz megyében a teljes periódusban, máshol vagy az elején, vagy a végén a nagyobbik hányadban. Két helyen - Szolnokon és Nyíregyházán - a megyei könyvtár adja ki a megyei folyóiratot, a Jászkunságot,illetve a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlét. A Somogyikönyvtárban 1992-ig élt a maga nemében egyedülálló Szegedi műhely című helyismereti folyóirat s ugyancsak itt évente kétszer lát napvilágot a Vasvári-gyűjteményről tájékoztató newsletter. A kiadványok műfaji csoportjai A második táblázat összeállításakor komoly gondot okozott a kiadványok műfaji csoportosítása, hiszen a határok nem merevek. Végül is tizennyolc kategóriát alakítottam ki, mintegy ezzel is demonstrálva a műfaji sokoldalúságot. Ez a megoldás egy kis magyarázatra szorul: pl. a szakbibliográfiák közé tettem a helyismereti és az életrajzi bibliográfiák többségét; ugyanakkor külön vettem az egyedi repertóriumokat /de csakis azokat!/; tartalmuktól függetlenül külön említem a hasonmás kiadásokat stb. Az egyes csoportok viszonylagosságát és némiképp bizonytalanságát mutatja az is, hogy az "egyéb"-nek keresztelt rovatba harminc mű került. E lista élén a szépirodalmi kiadványok állanák; az idesorolt visszaemlékezésekkel és publicisztikai írásokkal a számuk 59 (14,57 %). E tény elsősorban abból adódik, hogy a fentebb jelzett kiadói műhelyek ezt a területet preferálják és máshol is előszeretettel tesznek közzé verses vagy novellás köteteket, netán memoárokat. Sorrendben a szakbibliográfiák következnek; szembeötlő, hogy az 55 kötetből vagy füzetből 51 helyismereti jellegű. Az ajánló bibliográfiákkal (32) és az egyedi repertóriumokkal (10) a bibliográfiai tájékoztatást szolgáló kiadványok (összesen 97) aránya már elég magas - az összmennyiség 23,95 %-át teszik ki. A hasonló célú állományrész katalógusok (26) - leginkább a videokazettákról -, gyarapodási (5) és lelőhelyjegyzékek (3) jelenléte ennél lényegesen mérsékeltebb (34) azaz 8,4 % . Továbbra is - és joggal - divatosak a különféle eseménytárak (19), a fotográfiai adattárak más változataiból (könyvtári Minervák, életrajzi lexikonok, címtárak stb.) viszont meglepően kevés ( mindössze 7 ), szemelvénygyűjteményből pedig csak egy jelent meg; ez azért is feltűnő mert az ún. köznapi, praktikus információk iránti igény felerősödése
feltételezné, megkívánná az ilyen segédletek gyakoribb. Megcsappant a módszertani útmutatók, tanácsadók száma (8) is, ugyanakkor több könyvtár rendszeresen, évről évre közzétette a megye könyvtárainak statisztikai táblázatait ( együttvéve 45 füzet, tehát 11,11 %). Sok, mégpedig 32 darab készült legalábbis a könyvtárak adatai szerint főleg gyerekeknek szánt műsorajánlatokból, rejtvényfüzetekből, olvasónaplókból, amelyeket - némileg önkényesen - együvé osztottam be. Még mindig akad olyan könyvtár, amely évkönyvet szerkeszt; ezekből az öt esztendő alatt öt kötet született. Örvendetesen magas a monográfiák és tanulmánykötetek száma ( 48, azaz 11,86 % ) viszont a forrás közleményeké (6). Az utóbbiakkal rokon műfaj a reprint kiadás, amelyből 14-et számláltam össze. E három csoport meg néhány kronológia és szakbibliográfia, valamint több évkönyv-publikáció - a könyvtárak növekvő tudományos igényességét, fokozódó tudományos teljesítményét is reprezentálja. Ha idevesszük a munkatársak máshol megjelenő közleményeit is, nyugodtan állítható, hogy néhány intézmény tudományos műhelyként funkcionál. A kiadványok tematikai tagolódása Figyelmet érdemel, és számos tanulsággal szolgál a kiadványok tematikai tagolása is. Előre megjósolható volt, mert szinte magától értetődő, hogy a legnagyobb csoport - 75 mű, vagyis 18,52 % - a szakmával, tehát a könyvtári munkával, a könyvtárüggyel foglalkozik. Tulajdonképpen ide sorolhatnánk az általam külön kezelt könyvtártörténeti munkákat is. Ezek száma a korábbi évtizedekhez képest valamelyest emelkedett, de még mindig kevés (6); igaz, ezek többsége igen színvonalas, metodikailag is mintaszerű monográfia. A második helyen megint csak természetesnek tetsző módon - az ún. általános, átfogó azaz több vagy valamennyi ismeret- és tudományágra kiterjedő kiadványok szerepelnek: 74, illetve 18,27 %. Egyébként ez a harmadik táblázat növekvő mértékű tematikai egyoldalúságról tanúskodik: az ún. humán tudományok - sorrendben az irodalomtudomány (49), a történelem (37), a néprajz (9), a pedagógia és a szociológia, szociográfia (8-8), a nyelvészet (7), a sajtótörténet (6), a nyomda- és könyvtörténet és a filozófia (2-2) - valamint a művészetek - a zene (9), a képző- és fotóművészet (17), a színház (2) együttesen 38,02 % -kal részesednek (ami 156 kötetet vagy füzetet jelent). Ha hozzáadjuk a 13,58 %-nyi szépirodalmi alkotást, ez az arány meghaladja az 52 %-ot, vagyis az összmennyiség felét. ( Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy az ugyancsak idevehető könyvtárelméleti, könyvtármódszertani és könyvtártörténeti kiadványokkal ez az arány már 72 %; sőt az "egyéb" kategóriából ugyancsak átemelhető egynémely kötettel erősen megközelíti a háromnegyedet! ) Ugyanakkor a vallási-egyházi megújulás ellenére csupán öt ilyen munka jelent meg. Teljesen figyelmen kívül hagyták a könyvtárak a jogrend átalakulását, a jogi információk iránti kereslet megnövekedését (mindössze két jogelméleti tanulmány látott napvilágot); kiadványprogramjukban alig-alig reagáltak - mint már utaltam rá - az ún. köznapi, gyakorlati tájékoztatás fellendülésére. Szinte egyáltalán nem tükröződik a könyvekben, füzetekben az önkormányzatok létrejötte, a politikai demokratikus kibontakozása. Feltűnő az is, hogy a gazdasági élet átszervezésének, a vállalkozói tevékenység kiterjedésének idején egyetlen közgazdasági, ipari, mezőgazdasági témájú mű sem született. Elmaradtak a nemzetiségi irodalom termékei és a technikai tájékoztatás segédletei. Az érdeklődés előterébe került környezetvédelemről is csak két kiadvány szól. Ez a kétségtelen aránytalanság alighanem a személyi feltételekre vezethető vissza: a könyvtárosok többsége ugyanis humán képzettségű és érdeklődésű. Feltehetően szerepet játszik az a tényező is, hogy a megyei könyvtárakban őrzött dokumentumok jelentékeny hányada leginkább a történeti, irodalmi, néprajzi, művészeti stb. kutatásokra az ilyen állományrészek feltárására ösztönöz
Nagyon jól tudom - már mondottam is -, hogy a fentiek mellett még sok mindenről kellene szólni, elemzés egyéb szempontjait lehetne érvényesíteni. Leginkább a tartalmi értékelés hiányzik, de erre - a bevezetőben kifejtett okok miatt - ezúttal nem vállalkozhattam. A szükséges információk és az autópia hiányában nem szólhattam olyan kérdésekről sem, mint az anyagi, személyi és technikai feltételek, a finanszírozás formái, a szponzorok léte és hozzájuk fűződő viszony, a könyvek, füzetek külső megformálása stb. Szórványosan érkeztek példányszám-adatok s csak a pécsi listából lehet következtetni a terjesztés méreteire. Jó lenne képet alkotni a könyvtári kiadványok kritikai visszhangjáról, fogadtatásáról és még inkább használatáról is. Említettem már azt is, hogy az augusztusi körlevélben próbáltam érdeklődni a városi és - esetleg - községi könyvtárak kiadványairól is. Tizenhárom megyéből jött is válasz, ám sok helyen - csaknem mindenütt mentegetőztek, hogy a nyári szabadságok miatt a begyűjtött információk hézagosak vagy esetlegesek. Ily módon 33 város és község 119 kiadványáról nyertem adatokat. Ezekből megállapítható, hogy néhány városi könyvtárban igyekeznek rendszeres kiadói tevékenységet folytatni, azaz évente egy-két kötetet, füzetet közreadni. Főként helyismereti-helytörténeti bibliográfiákat és tanulmányokat, szépirodalmi műveket és gyermekeknek szóló rejtvény füzeteket, olvasónaplókat jelentetnek meg, vagyis ezekben követik a megyei könyvtárak példáját; ám előnyösen térnek el az utóbbiaktól abban, hogy relatíve több olyan kiadványt készítenek, amelyek az ún. köznapi, praktikus tájékoztatást segítik ( pl. helyi szolgáltatások jegyzéke, helyi címtárak). A sokszor emlegetett felmérés során szerettem volna tájékozódni a megyei és városi könyvtárak munkatársainak azon publikációiról is, amelyek más kiadóknál vagy periodikumokban láttak napvilágot. A valóban roppant kevés időre és a nyári távollétekre hivatkozva - több helyről nem érkezett válasz erre a kérdésre, néhol pedig a regisztráció hiányos voltára figyelmeztettek. Ezért is hagytam el a közölt adatok táblázatba foglalását. Mindazonáltal néhány megállapítás, észrevétel ezzel kapcsolatban is tehető. Pozitívumként emelendő ki, hogy a megyei könyvtárak mindegyikében vannak olyan munkatársak, számos helyen többen is, akik rendszeresen publikálnak, méghozzá nemcsak a könyvtár életéről, a könyvtári munka és a könyvtárügy különböző kérdéseiről. Gyarapszik azoknak a száma, akik - kellő felkészültségük birtokában - tudományos kutató tevékenységet is végeznek - főleg a helytörténet, a művelődéstörténet és irodalomtudomány terén - vagy irodalomkritikai munkásságot fejtenek ki. A közlemények többsége a helyi folyóiratokban, napilapokban, évkönyvekben, a kisvárosi újságokban és könyvtári híradókban jelenik meg; a másik - szintén számottevő - hányada pedig az országos könyvtári folyóiratokban, leginkább a Könyvtári Levelező/lapban és a Könyvtárosban, mostani nevén a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros-ban; tehát a rendelkezésre álló, hézagos adatok is jelzik, hogy elsősorban ez a két szakmai folyóirat vált a vidéki könyvtárosok számára is országos fórummá. A könyvtárosok közül igen kevesen publikálnak más jellegű - irodalmi, történelmi, stb. - országos folyóiratokban, vagyis tudományos produktumaik, kritikáik stb. is elsősorban az adott megyében, városban kerülnek közönség elé. Néhány városi könyvtárban is dolgozik olyan könyvtáros, aki szintén figyelemre méltó, és rendszeres publikációs tevékenységet folytat. Kissé szorosabban kapcsolódva most már a referátum címében megjelölt kérdéskörhöz, megítélésem szerint a mostani számbavétel is egyértelműen bizonyította, hogy az önkormányzati - mindenekelőtt a megyei és a fővárosi - könyvtárak kiadványprogramjának alapvető motivációi, indítékai a vizsgált periódusokban nem változtak. Azaz - és itt részben ismételten a már elhangzottakat - intézményeink, könyvtárosaink a kiadványozásban, a publikálást illetve továbbra is a következő funkciókat, feladatokat vállalják: - a könyvtár és a könyvtári állomány népszerűsítése, megismertetése; - ne restelljük kimondani: propagandája / zömmel aprónyomtatványokban, hosszabb-rövidebb cikkekben - ezeket most éppen hogy érintettem / ; - az olvasóvá, tágabban a könyvtárhasználóvá nevelés elősegítése / a könyveken,
periodikumokon kívül ideértve a könyvtári dokumentumok, így a médiák használatát is /; az aktív, szétsugárzó tájékoztatás; ennek termékei - a bibliográfiák, az adattárak stb. - általában a passzív, visszakereső tájékoztatásnak is segédleteivé válnak; - a tudományos kutatásba való bekapcsolódás; e szándék produktumai elsősorban a helyismereti-helytörténeti tanulmányok, forráspublikációk / idesorolva a könyvtártörténeti monográfiákat is /, de néhány helyen - főleg Pécsett - másféle tanulmányok is megjelentek; - a könyvtári munka elméleti, metodikai megalapozása; ezt a célt szolgálják a módszertani kiadványok; - sajátos helyet foglalnak el azok a könyvek, amelyek nem a könyvtár kezdeményezésére jelennek meg, hanem külső megbízásra készülnek; ennek kiteljesedett és viszonylag új keletű formája - mint már utaltunk rá -, amikor a könyvtárban kiadói műhely jön létre. A határok itt sem átjárhatatlanok, hiszen némelyik kiadvány / Pl. egy évkönyv vagy egy életrajzot is tartalmazó személyi bibliográfia / két vagy több funkciót is hordozhat. Ezeknek a feladatoknak mindegyike szervesen illeszthető a könyvtári tevékenység egészéhez, mindegyik hozzájárulhat, az intézményi teendők eredményesebb ellátásához, előmozdítja a könyvtári munka, az irányítás magasabb színvonalra emelését. Miként a mindennapi gyakorlat igazolja a kiadványozás, a publikálás előnyösen hat vissza a gyarapító, feltáró és tájékoztató munkára: pontosabban érzékelhetőek az állomány hézagai, a kutatás során új, eddig nem ismert dokumentumokra bukkanhatunk, új információkhoz jutunk; megbízhatóbb a feltárás, a referense szolgálat; sokrétűbb az ismeretközvetítés stb. Egy-egy bibliográfia összeállítása, egy-egy tanulmány vagy más közlemény megírása, egy-egy adattár, forráskiadvány szerkesztése, sajtó alá rendezése, egy-egy módszertani útmutató megfogalmazása stb. elősegíti a könyvtáros önképzést, sőt annak egyik igen hatékony formája; akkor is, ha szervezett keretek között zajlik / pl. szakdolgozat lesz belőle / akkor is, ha más / pl. spontán érdeklődés motiválja. A kutató könyvtáros színvonalasabban végzi a tájékoztatást, hiszen a legmagasabb szintű igényekkel jelentkező kutatóknak is */par exellance/* (a szerk.) a partnere tud lenni, a partnerkapcsolat pedig könyvtári referense-munka fontos eleme; a kutatás során szerzett fontos elem; a kutatás során szerzett információk, módszerek pedig referense-igények más csoportjaiban is közvetlenül hasznosíthatók / pl. vetélkedők feladatai, életrajzi adatok keresése, műsorajánlás /. Vagyis az esetleges - a közalkalmazotti törvényben biztosított, illetve annak alapján adható - kutatónap, kutatóidő, közvetlenül visszatérül a tájékoztatásban, a gyarmatosításban, -- sic! A (szerk.) -- gyarapításban, a feltárásban, aztán a rendezvények szervezésében, a könyvtári tanórákon stb. A publikációk / a könyvtár kiadásában vagy más fórumokon jelentékeny mértékben hozzájárulnak az adott könyvtár, a könyvtárosok és általában a könyvtárak társadalmi presztizsének emeléséhez, ma már ritkán használt, de azért most is időszerű kifejezéssel: rangemeléséhez. Még egyszer visszautalva a címre, befejezésül arról kellene szólnom, hogy a kiadványozás terén milyen tennivalóink lennének a közeli és távolabbi jövőben. Bizonyára sok-sok gondolat tolul előtérbe; ezek közül véleményem szerint - ismétlem: véleményem szerint az alábbiakat célszerű kiragadni. Hogy a kiadói tevékenység valóban és még inkább elősegítse az alapfunkciók jobb ellátását, szükséges a tényleges igények fokozott figyelembe vétele, mindenek előtt a tematikai bővítés. A gazdasági és politikai mozgások, a jogszabályok, a jogviszonyok változásaira érzékenyebben kellene reagálni, de alapvető tájékoztatási segédletek hiányoznak az ún. humán szférában, valamint a természettudományos és egészségügyi ismeretterjesztésben is… A helyismereti publikációk között feltétlenül nagyobb helyet követelnek az ún. köznapi, gyakorlati információk. Megfontolandó az is, hogy az önkormányzati könyvtárak miként segíthetik a nemzeti alaptanterv vonatkozó - vagyis a lokális információknak a
tananyagba való beépítését szorgalmazó - előírásainak, követelményeinek végrehajtását pl. tantárgyi ajánló jegyzékekkel, olvasókönyvekkel. Nagyon jó volna, ha a könyvtártörténeti tanulmányok, forráskiadványok száma is emelkedne, és ezek közzététele nem lenne alkalmi jellegű. Nem lehet eléggé hangsúlyozni: minden szakmának, hivatásnak - így a miénknek is - kötelessége saját múltjának megismerése, ez pedig elképzelhetetlen könyvtártörténeti kutatások, közlemények nélkül. Szabad legyen megjegyeznem mindazok, akik az oktatásból is ki akarják rekeszteni ezt a témakört, nem gondolnak arra, hogy a könyvtártörténeti ismeretek hiányában elveszítjük saját múltunkat és ezzel önbecsülésünk egyik pótolhatatlan forrását is. Az utóbbi évek hullámvölgye után előre kell(ene) lépni a könyvtártudományi kutatások terén is. Ebbe a nagyobb önkormányzati - főként a megyei és fővárosi - könyvtárak szervesen bekapcsolódhatnak, meghatározott témákban: pl. könyvtár- és olvasás szociológia, könyvtárhasználati vizsgálatok, hatáselemzés, gyermekek olvasóvá nevelése, időskorúakkal való foglalkozás stb. A kiadványprogram továbbfejlesztésében szerepe lehet a megyei könyvtárak szorosabb együttműködésének. A kölcsönös érdekeken alapuló összefogás, a közös feladatvállalás, a tevékenység összehangolása komoly előnyöket rejt magában, s ennek kiaknázásához nem kell más, mint jó szándék és kitartás. E tekintetben példaértékű lehet az az alföldi megyék közös akciója egy regionális adatbázis létrehozására, amelynek egyik előmunkálataként a napokban jelent meg az Ezer írás az Alföldről annotált ajánló bibliográfia. Elkerülhetetlen a módszertani megújulás. Ma már mindennapi valóság nálunk is a számítógép, a videó és a multimédiák, a szétsugárzó tájékoztatás, tágabban a kiadványozás új technikailag merőben másfajta lehetőségeit kínálják. Erről azonban a későbbiekben bővebben is hallhatunk, itt éppen csak utalni akartam a jelenségre. Feltétlenül indokolt a publikációs tevékenységet végző vagy abban részt venni óhajtó könyvtárosok képzésének, továbbképzésének fejlesztése. Már több felsőoktatási intézmény kísérletezik kutatásmódszertani ismeretek oktatásával, s van példa a kiadványszerkesztéssel és más médiák alkalmazásával kapcsolatos tudnivalók közlésére is. A rendszeres továbbképzésnek szintén meg kellene teremteni a lehetőségét és fórumát legalább regionális keretekben. Sajnálatos, hogy a könyvtári ismeretekből jelenleg nem lehet tudományos fokozatot szerezni, mert a PhD pályázatot egyelőre elutasították. Mindazonáltal más tudományterületeken - történelem, nyelvészet, irodalomtudomány, számítástechnika stb. - a könyvtárosok is elnyerhetik ezt a címet. Ha igaz - akár csak részben is -, amit a kiadványozás előnyeiről az imént mondottam, akkor méltán és joggal várható el, hogy ennek a munkának a könyvtáron belül és kívül is legyen kellő elismertsége, úgy tetszik rangja, becsülete. Szerencsére sokfelé kedvezően változott a helyzet, de azért ne áltassuk magunkat azzal, hogy minden rendben van. Például még ma is gyakran előfordul, hogy ingyen vagy rendkívül csekély tiszteletdíj fejében végzünk külső megbízásra bibliográfiai vagy indexelési munkákat, szinte fillérekért adunk tanulmányokat, recenziókat folyóiratoknak, napilapoknak stb. Sokat lendítene a könyvtárak publikációs tevékenységén ha a kiadványoknak kiterjedtebb és érdemibb kritikai visszhangja lenne. Egy-egy ismertetés, figyelemkeltő ajánlás még csak-csak megjelenik a könyvtárak könyveiről, az elemző bírálat viszont nagyon ritka; talán a könyvtári szaksajtó járhatna elől jó példával. Érdemes volna egyszer alaposabban szemügyre venni a könyvtári kiadványok terjesztését és propagandáját is; vajon eljutnak-e a potenciális használókhoz, a többi könyvtárba, a kutatóhelyekre, az érdeklődő olvasókhoz? Vajon megszervezhető-e és ha igen milyen hányadban gazdaságos előállításuk és forgalmazásuk? A mostani kísérlet is erősítette ezt a régi meggyőződésemet, hogy jó lenne felújítani valamilyen formában a hetvenes-nyolcvanas évek egy ideig sikeres együttműködését, és
biztosítani a könyvtári kiadványok folyamatos, hiánytalan nyilvántartását. Kétféle módon is el tudnám képzelni a megoldást. Az egyik variáció: valamelyik könyvtár - például a KMK Szakkönyvtár - magára vállalja, hogy a könyvtárak által beküldött példányokat összegyűjti, regisztrálja és a jegyzékeket időnként közreadja. A másik: a könyvtárak csak a bibliográfiai leírásokat közlik a szóban forgó könyvtárral, ahol azok megtekinthetők vagy ahonnan számítógépen át lehívhatók. Addig is, amíg ez az álom megvalósul, a mostani nyári felmérés adatai nálunk a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtárban hozzáférhetőek azok, kinek - kinek rendelkezésére bocsátjuk, kivonatosan vagy akár fénymásolatban is.
Miért kellenek a könyvtári kiadványok, a hálózati híradók?
HEGEDŰS ÉVA Kedves Kollégák! Vonakodva tettem eleget a felkérésnek, hogy a ma itt tárgyalt témákhoz hozzászóljak. Nyugdíjasként szerénytelenség ugyanis beleszólni a folyamatokba. Aktív kollégáink közül bizonyára sokan jól tudják, hogy a könyvtári kiadványozás és a hálózati híradók területén mi lenne a kívánatos. Többen erőfeszítéseket is tesznek arra, hogy elképzeléseiket a lehetőségekhez mérten megvalósítsák. Ezek a lehetőségek, még inkább lehetetlenségek, távolodnak tőlem már, ami jó, ha a nyomasztó gondokra emlékszem, de rossz, ha arra gondolok, hogy benne lenni, részt vállalni belőle mégiscsak alkotás. Tehát most már kicsit kívülállóként, de a pályán eltöltött több mint 3 évtized jogán, igyekszem összefoglalni véleményemet az adott témáról, elsősorban a Fejér megyei, azon belül is a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár gyakorlata, az ott szerzett tapasztalatok nyomán. Az országos képet mai előadóink felvázolták, ill. felvázolják, mint ahogyan korábban is volt már példa hasonló összefoglalókra. Persze, öt, tíz év alatt sok minden történt, de egyetlen év is jelentős változásokat hozhatott. Így volt ez Fejér megyében is. Mind a könyvtári kiadványok, mind a hálózati híradó témáját, terjedelmét, a megjelenés gyakoriságát és milyenségét meghatározza: - a társadalmi környezet és igény - a könyvtárvezető személye - a könyvtár személyi és anyagi feltételei - a szerkesztő felkészültsége és ambíciója. A megyei könyvtárak több mint negyven éve bebizonyította, hogy a könyvtári kiadványokra szükség volt és szükség van ma is. Igaz egy-egy könyvtár gyakorlata más és más volt, az előbbi szempontok megléte vagy hiánya szerint. Azok a könyvtárak, amelyek a szó nemes értelmében szolgálták, s nem csak kiszolgálták közönségüket, vagy máig maradandót alkottak, vagy adott időszakokban hasznossá tudtak válni kiadványaikon keresztül is. Néhány példa saját gyakorlatunkból. Kezdetben a könyvtárosi munkát segítő Módszertani füzetek jelentek meg, amelyek elsősorban a szakképzetlen, kezdő munkatársaknak szóltak. 1. füzet. Könyvtári működési mutatószám a hálózati munkában. Segédeszköz a hálózat munkájának tervezéséhez, ellenőrzéséhez, értékeléséhez és módszertani irányításához. 1961. (2), 12 p. 2. füzet. A falusi könyvtáros tanácsadója. Ajánló jegyzék "A Könyvtáros" című folyóirat 1956-1961. évi cikkeiből. 1961. 28 p. 3. füzet. Jegyzék a könyvtárak állományából kivonandó könyvekről. 1. rész 1963-ban (2), 22 p., a 2. rész 1964-ben 5 p. jelent meg (ez utóbbi az 5. füzet volt.). 4. füzet. A községi könyvtárak ügyrendje és munkarendje 1963. (8) lev. 6. füzet. A községi könyvtárak politikai /ideológiai/ alapállományába javasolt művek jegyzéke. 1964. (2), 4 p. 7. füzet. Útmutató a községi könyvtárak munkatervének elkészítéséhez. 1965. (4) lev.
A 70-es és 80-as években a módszertani csoport, majd osztály megerősödésével a segítségnyújtás differenciáltabb és személyesebb lett. Ha készült is néhány írásos segédeszköz, annak már nem volt kötelező jellege. A hatvanas években jelentek meg a Könyvtári füzetek is, amelyek elsősorban ajánló bibliográfiák voltak, s egyaránt szóltak a könyvtárosoknak és olvasóknak. Közülük is felsorolok néhányat: 1. A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár diafilm katalógusa. 1964. 35 p. 2. Mit olvassunk? Ajánló könyvjegyzék az ismeretterjesztő előadásokhoz. 1964. 53 lev. 3. "Fasizmus frakkban és mundérban." Antifasiszta művek ajánló jegyzéke. Összeáll.: Csukly Alajos. 1965, 70 p. 4. Hírlapok és folyóiratok a Vörösmarty Mihály megyei Könyvtárban. Összeáll.: Szabó Józsefné. 1965. 43 p. 5. Ki mit tudhat? Ajánlott olvasmányok a szocialista brigádok tagjai részére. Összeáll.: Csukly Alajos. 1965. 40 p. 6. Költőkről olvasóknak. Ajánló cikkbibliográfia. Összeáll.: Kovács Gizella. 1966. 32 p. 7. A béke bátorsága. Bibliográfia. 1917. jan. - 1918. márc. Összeáll.: Csukly Alajos. 1967. 73 p. A könyvtári füzeteknek időközben ifjúsági sorozata is megjelent, elsősorban fiataloknak szóló ajánlásokkal. A 60-as évek végén e sorozatok "elhaltak". A könyvtár életében bekövetkezett változás, nevezetesen, hogy német nyelvű báziskönyvtár lett, támasztotta fel újra az igényt, hogy írásos formában is tájékoztassuk az olvasókat és könyvtárosokat a megyei könyvtár nyújtotta újabb lehetőségekről. Készült ajánló bibliográfia a meglévő német nyelvű könyvekről, majd évről-évre (1977-1982) kiadtuk a Német nyelvű könyvek gyarapodási jegyzékét. Összeállítója Murányi Lajos volt. A mindennapi munkát segítette a Külföldi folyóiratok Székesfehérvár műszaki könyvtáraiban és a Megyei Könyvtárban című kiadvány, 1981. 33 lev. Olvasói és könyvtárosi közös igényre készült el a Hangoskönyvek jegyzékének több kiadása is (1989-91.). A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár valamennyi dokumentumtípust illetően feltárta az állományát különböző katalógusokban, mégis sokszor igény mutatkozott bizonyos témakörökben a még mélyebb vagy racionálisabb tájékoztatásra. Ilyenkor munkatársaink ajánló bibliográfiákat, irodalomjegyzékeket készítettek az igény kielégítésére. Ilyen tematikus kiadvány volt például: - Így kezdődött. Bibliográfia a Fejér megye felszabadulásának negyedszázados évfordulójára. Összeáll.: Csukly Alajos. 1969. 71 p. - Fejér megye helyismereti irodalma. Bibliográfia és repertórium. - Tóth György István: A Tanácsköztársaság irodalma. 1919, márc. 22. - aug. 6. 1969. 75 p. - Irodalomjegyzék Mátyás koráról. Összeáll.: Horváth Rózsa et al. 1989. 23 p. - Csendes éj ... Karácsony a zenében. Összeáll.: Kisteleki Győzőné. 1991. 15 p. Természetesen ezt a sort nem kívánom folytatni, minden bizonnyal ezt az utat más könyvtárak is bejárták. Inkább azoknak a kiadványoknak adóznék a következőkben, melyek máig emlékezetesek, illetve figyelmet érdemelnek, vagy azt is mondhatnám: csakis ott születhettek meg. - Országos könyvtárépítési konferencia 1972. szeptember 14. Székesfehérvár. Szerk.: Neményi László. 1973. 78 p.
- Az ezeréves fennállását ünneplő város rendezvénysorozatába illeszkedett a székesfehérvári megyei könyvtár leendő épületének tervezési programját megvitató konferencia. A teljes anyagot az OSZK-KMK-val közösen jelentette meg a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár. (Maradandó csak a könyv és az álom, a könyvtár azóta sem épült meg.) - Havrilla János: Napló a könyvtári munkából: 1954. július - 1955. június. 1978. 49 p. Különlenyomat a Fejér megyei könyvtárosból. A napló a perkátai községi könyvtár története, de egyben a könyvtáros munkanaplója is őszinte feljegyzésekben. Havrilla naplója sokáig volt kötelező olvasmány a főiskolára járó könyvtáros-tanulóknak. - Az ünnepi könyvhét székesfehérvári országos megnyitójával, 1984-ben kezdte kiadni a könyvtár a Fejér megyei irodalmi füzetek sorozatot: - Sobor Antal: Vidéki városban. Novellák. 1984. 65 p. - Bokros János: Imádság örömért. Versek. 1985. 78 p. - Takács Imre: Hegyek a víztükörben. Versek. 1986. 88 p. - Csanádi Imre: Városom, mostohám. Válogatás a Fehérváron írott és a Fehérvárra utaló versekből. 1987. 80 p. - Csongor Rózsa: A magány lépcsőjén. Novellák, esszék. 1988. 71 p. - Kiss László: Várakozás a kertben. Versek. 1991. 47 p. - Bakonyi István: Kérdések a korhoz. Irodalmi tanulmányok. 1993. 134 p. E kötetek szerzői Fejér megyében születtek vagy itt éltek, alkottak. A könyvtár e sorozatával missziót teljesített. Kiadáshoz segített két költőt, akiknek még nem volt önálló kötetük (Bokros János, Kiss László) ( új kiadáshoz segítette a régebben megjelenteket (Sobor Antal, Takács Imre, Csongor Rózsa) és gyengéd erőszakkal szóra bírta a régóta hallgató és beteg Csanádi Imrét. A kötetek borítótervét és illusztrációját helyi képzőművészek készítették el. E tevékenységet - a 90-es évektől - a könyvtár "átengedte" az időközben megerősödő és kiadványozással is foglalkozó Vörösmarty Társaságnak. A szépirodalmi művek megjelentetésével egyidőben megbízást kaptak kollégáink és volt kollégáink szakmai kiadványok elkészítésére. Így jelenhetett meg a Fejér megyei könyvtáros repertóriuma 1961-1985. című kiadvány 1987-ben a módszertani osztály összeállításában( majd Kégli Ferenc: 100 éves könyvtár Székesfehérváron című könyve. A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár elődje, a városi könyvtár, 1893-1952. című könyv 1993-ban. A könyvtár megbízásából készítette el Murányi Lajos A reformkori Fejér vármegye olvasáskultúrája. A székesfehérvári kaszinók és a Fejér Megyei Olvasótársaság (1838-1849) című munkáját, ami a Fejér Megyei Levéltár közleményei sorozatban jelent meg a könyvtár és a levéltár közös kiadásában 1994-ben. Emlékezetes marad 3 hasonmás kiadás is. 1979-ben jelentettük meg Krúdy Gyula: Fehérvári könyv. Termelőszövetkezet Fejér megyében című írását, ami híradás 1919 tavaszának Magyarországáról, Fejér megyéről. Az eredeti mű a Közoktatásügyi Népbiztosság kiadása volt 1919-ben, Krúdy szerzőségét először Remete László Az Élet és Irodalom 1959. március 20-i számában publikálta, mivel addig a névtelenül megjelent alkotás szerzőjét nem sikerült megállapítani. A hasonmás kiadáshoz kollégánk, Tóth György István írt utószót. Vörösmarty: Csongor és Tünde című ötfelvonásos színjátékát az 1831-es eredeti székesfehérvári kiadás hasonmásaként adtuk ki 1984-ben, az ünnepi könyvhét székesfehérvári országos megnyitójára. A könyvhöz Keresztúry Dezső írt utószót. Pilinszky János: Trapéz és korlát című, 1946-ban 300 példányban megjelent első verseskötetének hasonmás kiadását 1993-ban jelentette meg a könyvtár. Az új kiadáshoz Jelenits István, a költő hagyatékának legjobb ismerője írt utószót. Pilinszky életének utolsó időszakát Székesfehérváron töltötte.
Elfogulatlansággal illethetnének, ha a kiadványokról, a megkezdett, de félbemaradt ígéretekről nem szólnék. Harminc éve jelent meg A Fejér Megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. 191 p. 1 lev. A bibliográfiát Fülöp Attila készítette. A kiegészítéseket, egyes tételek helyesbítését és a sajtó alá rendezést kollégánk Tóth György István végezte. A bibliográfia 1965. június 30-i lezárása óta az addig feltárt anyag is kiegészült, nem beszélve az elmúlt három évtized terméséről, melynek összegyűjtése - különösen a rendszerváltás éveire gondolva - nem lenne egyszerű, de meg kellene kísérelni. Kégli Ferenc: 100 éves könyvtár Székesfehérváron c. munkájában a megyei könyvtár létrejöttéig jutott el, azaz 60 évet dolgozott fel. A negyven év megírása még várat magára. Terveink között szerepelt a Fejér megyei könyvtárosban megjelent tanulmányokból évkönyvek vagy tanulmánykötetek kiadása, amire mindmáig nem került sor. Mint ahogyan nem lett folytatása a Megyei Könyvtár kiadványai B. sor. Tanulmányok sorozatnak sem. A régi könyvek állománycsoport két kéziratkötegének (R 151 és R 143) feldolgozását végezte el Büky Béla, ill. Büky Béla és Hajnal Gábor. Könyvük 1966-ban és 1967-ben jelent meg. (B. B.: A Jankovich Miklós-féle katalógusgyűjtemény, mint ismeretlen, 1712 előtti régi magyar könyv- és variánsadatok forrása ( B. B.-H. G.: Három színműfordítás az első magyar színtársulatok korából.) Alapos feltáró munka nyomán készült el 1972-ben a Fejér megyei könyvtári Minerva. Összeállítója Neményi László volt. Akkor összesen 445 könyvtárt regiszrált, 19 előre megadott szempont szerint. Több mint 2 évtized múltán érdemes lenne újra számba venni az intézményeket. Egyéni ambícióból született nagyobb lélegzetű kiadványok voltak a vizsgált időszakban: Az Új Írás öt esztendeje. 1961-1965. című, 1966-ban megjelentetett repertórium Kovács Gizella összeállításában. Magony Imre A Székesfehérvári Szemle repertóriumát készítette el 1991-ben. A legnagyobb vállalkozás Neményi László kollégánké volt, aki A magyar könyvtörténetírás irodalma címmel készített annotált ajánló bibliográfiát. A válogatás 1974. december 31-én zárult, a megjelenés 1976-ra húzódott át. A könyvet Kéki Béla lektorálta, s így megbízható segédkönyvként használhatták a könyvtárszakos hallgatók, tájékoztató könyvtárosok, érdeklődő olvasók. Az utóbbi egy-másfél év könyvtári változataiból következően az intézmény kiadványozási tevékenysége is változóban van. Az útkeresés próbálkozásait majd csak nagyobb távlatból értékelhetjük. Valós vagy kívánatos igényt elégítenek-e ki a többnyire házi sokszorosításban megjelent néhány oldalas kiadványok (sikerül-e minél több munkatársat megnyerni az írásban megjelenő munkák körültekintő, pontos elkészítésére) a gyorsan gyarapodó technikai lehetőségek hagynak-e időt a megfontolt tervezésre. Említek néhány példát az 1994-95-ös termésből: - Rendezvényekre jelentek meg a Hasonmás kéziratok házi sokszorosításban. A rendezvények költővendégeinek 4-4 versét saját kézírásukkal, rövid ismertetés vagy ajánlás kíséretében 100-100 számozott példányban adta ki a könyvtár, s ezeket a találkozón dedikáltatni is lehetett. (Péntek Imre, Bereményi Géza) - 70 számozott példányban jelent meg Fery Antal híres magyar könyvtárak részére készített ex libriseiből 14 eredeti fametszet másolata közös tokban, Arató Antal bevezetőjével, bibliográfiával és Keresztúry Dezső kéziratos költeményének másolatával. E kiadványokkal a bibliofil értékeket kedvelő olvasókat igyekezett magához kötni a könyvtár. - A Tudja-e, hogy kérheti? - a FSZEK-től átvett sorozatcímen - a hétköznapibb és gyakorlatiasabb ajánlások láttak napvilágot. Pl. a számítógépes szolgáltatásokról (a vállalkozóknak szóló segédkönyvekről, tájékoztató kiadványokról) a nyelvtanulást segítő hangzóanyagokról, különböző nyelveken megjelent szépirodalomról és irodalomtörténetről. - A helyismereti csoport munkája, Komlósi József szerkesztésében, a Fejér megye az országos sajtóban című cikkbibliográfia, ami negyedévenként a Fejér megyei közlöny
mellékleteként jelenik meg, s mint ilyen, nem számít saját kiadványnak. Kár, mert jól használható a betűrendes mutatóval és eseménynaptárral is ellátott bibliográfia, így mellékletként viszont csak az önkormányzatokhoz jut el, igaz azzal a kéréssel, hogy majd adják át a helyi könyvtárnak. Ha az anyagi szempontok nem lennének meghatározóak, akkor saját kiadványként körültekintőbb terjesztéssel jobban hasznosulna ez a könyvtári tevékenység. A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár kiadványainak vázlatos áttekintése vélhetően tükrözi a sokszínűséget, amire a könyvtár sohasem öncélúan vállalkozott. Utaltam rá, de mélyebb elemzéssel még pontosabban kimutatható lenne a társadalmi szükséglet. Kimutatható lenne, hogy mikor, milyen volt a vezetés, milyenek voltak a személyi és anyagi feltételek, kik és milyen felkészültséggel dolgoztak az intézményben. Ha felvetődhetett is néhány példánál, hogy kellett-e, a könyvtárnak kellett-e megcsinálni és megjelentetni bizonyos kiadványt, a bizonytalanság nem kérdőjelezheti meg az egészet. Hiszen a kiadványok révén is szorosabbá vált a kapcsolat az olvasókkal, vagy jutott olyanok kezébe, akik ezeken keresztül lettek később könyvtárhasználók. A kiadványok növelték a könyvtár társadalmi elismertségét. A munkatársak lehetőséget kaptak alkotói kedvük kibontakozásához, s nem utolsó sorban a kiadványok segítségével "történelmet írtunk", nyomot hagytunk magunk után, amiből a mindig újak táplálkozhatnak, és a tanulságok levonása után másképpen és jobban folytathatják. Térjünk át a másik nagy kérdésre: miért van szükség hálózati híradókra? A tanácskozás ezzel a címadással úgy érzem, fel sem veti azt a kérdést, hogy szükség van-e könyvtári híradókra. Éppen ezért nincs szándékomban sorra venni az e témában korábban elhangzott vagy olvasható véleményeket, főleg nem szállok vitába az ellenzőkkel. Csupán egy dologra vállalkozom, hogy letegyem a voksom az igen mellett, alátámasztva könyvtárosi, szerkesztői tapasztalatommal. A sokat emlegetett változások - nem a rendszerváltozásra gondolok elsősorban, hanem a könyvtárügy változásaira - korábban sem kerültek el bennünket, de soha nem mondtunk le arról, ami jó, vagy folytatható volt munkánkban. Így van ez a könyvtári híradókkal is. Szó sincs arról, hogy ne változott volna többször is a célja, a jellege 3-4 évtized alatt, s természetesen most sem kell változatlanul továbbvinni azt, amit már meghaladott az idő. De vannak, s jó lenne, ha lennének maradandó értékek, amikről ne mondjunk le, ne mondjanak le a kollégák. A Fejér megyei könyvtárost 1980-tól 1994-ig szerkesztettem, ekkor lépett 34. évfolyamába. A kivitelezését illetően máig sajnálom, hogy az utolsó összevont szám is (1993/2-1994/1) a hagyományos technikával készült, s csak utána kezdtek szövegszerkesztőkkel, különböző betűtípusokkal dolgozni a könyvtárban. Az új, 1995-ben eddig megjelent egyetlen szám, a Fejér megyei könyvtárost elődnek elismerve 35. évfolyammal jelzi magát, s 8 lap terjedelemben jelent meg. Alcíme Fejér megye könyvtárosainak és olvasóinak tájékoztatójára változott. A híradó első 25 évéről, s az erről elkészült repertóriumról már beszámoltam a megyei híradószerkesztők gárdonyi tanácskozásán. A többi előadással együtt az enyém is megjelent a Fejér Megyei Könyvtárosban. (1986/2. és 1987/2. sz.) Így csak azokat a tényeket emelem ki a mi gyakorlatunkból, amelyet most is jónak és követendőnek tartok. 1971-től a kiadvány alcíme: Fejér megye könyvtárosainak tájékoztatója lett (a példányszám is megnőtt, előbb 400, majd 500-ra), ami azt jelentette, hogy a közművelődési könyvtárakon kívül a megye valamennyi hálózati és hálózaton kívüli könyvtárára is figyelt, tőlük információt kért, s eljuttatott hozzájuk információkat. A kiadás az utolsó 2 évet leszámítva ingyenes volt. Így kikerült a könyvtárak szabadpocaira, eljutott a fenntartókhoz, más közművelődési intézményekhez, s az úgynevezett protokollhoz. A példányszám az
előfizetés bevezetésével, a könyvtárak (elsősorban munkahelyi könyvtárak) számának csökkenésével, a protokoll lefaragásával 250 db-ra csökkent. A híradóban megjelent cikkek, különböző írások most is jól tükrözik a könyvtárügy változásait. Az aktuális tennivalóktól és felméréseken alapuló elemzésektől kezdve az elméleti dolgozatokon át a jövőt előkészítő írásokig változatos a kép. Ezekből még csipegetni is sok lenne. Inkább szólnék azokról a rovatokról és tartalmukról, amelyek hosszabb ideig éltek egy-egy jól körvonalazható koncepció alapján. Talán nem szerénytelenség azt állítanom, hogy az itt megjelent írások többsége maradandó értéket képvisel, s ma is visszakeresünk egy-egy írást, mert csak itt lehet olvasni az adott témáról részletesen és pontosan. A legrégibb rovat a Könyvtárról könyvtárra című, amelyben 1968-tól 44 könyvtárt mutattunk be, köztük 14 tanácsit, 9 szakszervezetit, 7 szakkönyvtárat, 2 főiskolait, 4 középfokú iskolait, 2 általános iskolait és 7 egyéb könyvtárat. Az egyéb könyvtárak között volt honvédségi, múzeumi, levéltári, püspöki. A Kövek, színek, emberek rovatban a helyismereti kutatómunka eredményeit jelentettük meg, elsősorban a könyvészet, nyomdászat, irodalom, könyvtártörténet témakörökben. Néhány példa: Tóth Gy. I.: A Fejér megyei Olvasótársaság (1972. 1. és 2. sz.) ( ugyancsak T. Gy. I. tollából A székesfehérvári Számmer Nyomda alapítási éve (1972. 4.), Murányi Lajos: A radikális újságírás kezdetei Székesfehérváron (1975/2-3.), Móricz Zsigmond felolvasó estjei Székesfehérváron (1977/1.), Havrilla János: Napló a könyvtári munkából. (1977/2. és 1978/1.), Komlósi József: Polgári olvasókörök Székesfehérváron a dualizmus korában (1987/1), Kégli Ferenc: "Kórházi ápoltak szellemi szórakoztatására". Újságok és könyvek a fehérvári kórház betegeinek a század első évtizedeiben (1988/2.), Nagy Károly: Rendhagyó születésnapi köszöntők: Kovalovszky Miklós, Csanádi Imre, Csoóri Sándor, Bella István (1990/1.) stb. Az itt felsorolt munkatársak később nagyobb lélegzetű tanulmányok vagy önálló könyvek szerzői lettek. Az igazi műhelymunka e rovatban megjelent írásoknál figyelhető meg. A Könyvjelző rovatban (1977 előtt Könyvespolc) a helytörténeti, helyismereti vonatkozású könyvek, brosúrák, kiállítási katalógusok, térképek bibliográfiai leírását adtuk a megyei könyvtárba bekerült kötelespéldányok ill. beszerzések alapján teljességre törekedve. Az itt közöltek segítségül szolgálhattak a többi könyvtárnak mind a beszerzéshez, mind a feldolgozáshoz. Alkalmi rovataink voltak a Pályakezdő könyvtárosok, majd XXX éve a könyvtár szolgálatában címűek, melyekben két különböző generációt mutattunk be. A szerkesztőség előre megfogalmazott egységes kérdése alapján 4 számon keresztül (1981/2.-1983/1.) mutatkozott be összesen 14 főiskolát vagy egyetemet végzett szakképzett fiatal könyvtáros, azok, akik még nem voltak 30 évesek. Róluk fényképet is közöltünk. A fiatalok után a legalább 3 évtizede pályán lévő, még aktív kollégákkal készítettünk interjúkat (1983/2., 1984/2., 1985/1., 1985/2., 1986/2., 1987/1., 1988/1., 1988/2., 1989/1., 1989/2.), összesen 10 fővel. Az idősebb kollégákkal a középgenerációhoz tartozók, az őket legjobban ismerők beszélgettek. Ezek a rovatok, amíg éltek, nagyon sikeresek voltak. A fentiekben említett rovatok és példák remélhetőleg a kollégáknak is azt bizonyítják, hogy szükség van megyei híradókra, hisz más fóruma e témaköröknek nem igen lehetne. Bár megjegyzem: régebben több olyan módszertani cikk, felmérés vagy tapasztalatokat leíró munka is megjelent a helyi híradóban, az is igazi műhelymunkaként, amelyet a Könyvtáros később átvett és megjelentetett. Szorosan vett helyismeret és könyvtártörténet a Krónika (korábban Hírek) rovat. Időrendben közöltük a megye könyvtári, illetve könyvtáraira vonatkozó fontosabb eseményeit. Pl. könyvtárépítés, felújítás, bővítés, költözés, szervezeti változás, kiemelt rendezvények, értekezletek, testületi ülések, továbbképzési hírek. A Krónika rovat végén
közöltük a személyi híreket (kinevezések, munkahelyváltozások, nyugdíjazások, halálozások.), s legvégül a MKE Fejér Megyei Szervezetének híreit. Kis túlzással elmondható, hogy a mindennapos tájékozódást szolgáló akkori hírek ma már a könyvtárak történetéhez tartoznak. S mint ahogy a repertórium olvastán is kikerekedett 25 év könyvtártörténete, egy-egy könyvtár további története is megírható lenne, ha a krónika nem szakadna meg. Persze nem szeretnék igazságtalan lenni. Ezek a dolgok nem mennek maguktól. Szorosan összefügg a megyei módszertan létével, a személyes találkozásokkal, a jól kiépített kapcsolatokkal. Korábban is a megyei könyvtáron belül a legnagyobb, "rálátása" a megye könyvtáraira a módszertanos könyvtárosoknak volt. Bizony sem az információk, sem a cikkek régen se jöttek könnyen. Jó, ha a szerkesztőnek megfelelő mozgástere van, s támaszkodni tud egy szerkesztőségre, illetve közvetlen kollégáira és persze szeresse, amit csinál. Mit tartottam én eredménynek mint szerkesztő? - Ha a híradót várták, olvasták a könyvtárosok (esetleg nem csak Fejér megyében). - Ha kézbe vették a könyvtárhasználók. - Ha felhasználták bizonyos információit a könyvtárak fenntartói. - Ha a szerkesztőbizottság aktív volt (ritkán sajnos!) - Ha újabb és újabb szerzőt avathattunk, akik akár felkérésre, akár önként jelentkeztek. - Ha a kollégáktól visszajelzést kaptunk a híradóban olvasottakról. - Ha valamelyik más szakmai folyóirat átvett tőlünk valamit. - Ha a nagyobb "testvér", a Könyvtáros, szemlézte, értékelte a munkánkat. Miért lenne szükség a jövőben is rendszeresen megjelenő megyei könyvtári folyóiratra? Azért, mert: - itt közölhetők legrészletesebben a könyvtárakra és könyvtárosokra vonatkozó változások, események; - közvetlenebb és tanulságosabb a helyi adatokra épülő elemzések hasznosítása; - az összetartozást erősítik a megyén belüli könyvtári információk; - az összehasonlító adatok, statisztikák itteni megjelentetése jobban eljut az érdekeltekhez és maradandóbb; - itt nyílhat lehetőség szakdolgozatok részleteinek vagy rövidített változatainak közlésére; - publikálási lehetőséget biztosít a kollégáknak, egyengeti a fiatalok szárnypróbálgatásait; - helyet adhat olvasói véleményeknek, megkérdezvén őket könyvtári tapasztalataikról; - a helyismereti munka legkézenfekvőbb műhelye lehet. Még hosszan sorolhatnám az indokokat a miértre. Gondolom lesz, aki ezt kiegészíti. Úgy érzem - mint ahogyan a precíz feldolgozó, a lelkiismeretes tájékoztató, a fáradhatatlan gyerekkönyvtáros és a jó ügyért hadakozó igazgató, aki az olvasók tisztességes szolgálatán keresztül önmagát is becsüli -, úgy van szükség írásos, dokumentált nyomot hagyni munkánkról, hogy a szakmát, sokunknak hivatást másoknak is megmutassuk.
Megvannake, milyenek a számítógépes adathordozókon szolgáltatott információk hozzáférhetőségének közkönyvtári feltételei?
FEJŐS LÁSZLÓ
Melyek ezek a feltételek? 1. Szolgáltatások hordozható adattárolókon (CD-n, floppy-n) kínált adattárak, vagy a csak helyben használható, esetleg az információt kereső könyvtár korlátozott fogadókésepessége miatt egyéb módon (telefon, levél, vagy személyes kapcsolatfelvétel során) adott tájékoztatás a továbbtájékoztatáshoz hálózati szolgáltatások 2. Fogadókészség a) fogadókészség az olvasók részéről b) fogadókészség a könyvtár részéről. Ezen belül: -- technikai háttér (gépi ellátottság szintje) -- felkészültség Szolgáltatások dolgában szélesedik a kínálat: Számos, az olvasószolgálatban hasznosítható, önálló kezelő-rendszerrel forgalmazott számítógépes adattárhoz juthatnak hozzá a könyvtárak, amellyel az általános tájékoztatási igényeket kielégíthetik s emellett az új (pl. az üzleti élet fellendülésével összefüggő) információkat kínálhatnak, ez utóbbiak esetleg a könyvtár fenntartási költségeinek enyhítéséhez is segítséget adhatnak. Érdemes idézni a Magyar Adatbázis-forgalmazók Kamarájának a szolgáltatók adatközlésére hagyatkozó felmérését, amely szerint 199 hazai építésű adatbázist kínálnak napjainkban. Híradás jellegű ezek között jobbára csak kereskedelmi akad, kiemelendő a sorból az MTI híranyag-gyűjteménye, amely évente félmillió tétellel gyarapodik, ezt jó néhány könyvtár hasznosítja. Mindez azt is jelenti, hogy a könyvtári életre vonatkozó adatbázis, ill. más jellegű, forgalmazott számítógépes összeállítás nincs a hazai kínálatban. Akad viszont számos olyan, amelynek kumulált változata és floppyn terjesztett időszaki gyarapodása jól szolgálja a tájékoztató munkát, mint pl. a törvénytár, szabadalmi gyűjtemény, cégjegyzék, vagy a PRESSDOK, HUNDOK (a Parlamenti Könyvtár sajtófigyelő szolgáltatása a feldolgozott magyar periodikákból, ill. a külföldi periodikák magyar vonatkozású anyagaiból), IKB (Időszaki Kiadványok Bibliográfiája), ISBN/ISSN-adattár, az MNB (Magyar Nemzeti Bibliográfia 1974-1991) és NPA (Nemzeti Periodika Adatbázis: a magyarországi bejelentésköteles könyvtárakba járó külföldi periodikák kurrens és retrospektív feldolgozása) CD-n stb. E két utóbbiról mint a tanácskozást követően megismert utólagos információt érdemes megjegyezni, hogy nagy várakozás megelőzte, floppy-n terjesztett aktualizásálásuk hamarosan hozzáférhető lesz, az OSZK 1996. januárjától kínálja ezt a szolgáltatást, s az első nyilvános bemutatóra a megyei könyvtárak rendszergazdáinak 1995. októberi találkozóján kerül sor. Ha nagyobb körben tekintünk szét, a könyvtári jellegű szolgáltatások egész sorát találjuk meg a számítógépes hálózatokon, amelyek adatszolgáltató központjai elsősorban a PHARE-program keretében is fejlesztett felsőoktatási intézmények, amelyek specifikus adattáraikkal állnak rendelkezésre. A magyarországi IIF-hálózat könyvtári célú "tömörülése" a KATALIST nevű levelezőrendszer, amelynek elsődleges célja az e területen dolgozók gyors információközlési
és véleménycserélési lehetősége. Meg kell azonban jegyezni, hogy éppen a rendszer nyíltságából adódóan ennek az egyébként nagyon hasznos fórumnak a profilja meglehetősen felhígult. Új színfolt ebben az eszköztárban a TEXTLIBLIST, amely a TextLib könyvtári rendszert alkalmazásba vevő könyvtárak kapcsolattartási lehetősége részben egymással, részben a programfejlesztő céggel. A magyarországi számítógépes hálózat szolgáltatásainak szerencsés részesei a nagyvilágot áthálózó Internet kincseihez is hozzáférnek, s ennek levelezési lehetőségével is élhetnek. Ebben a kínálatban már számos olyan megoldással találkozhatunk, ami alapján egyes "futurológusok" azt jósolják, az elektronikus médiák, mint pl. az elektronikus újság, az elektronikus könyv felváltják, sőt kiszorítják a használatból a hagyományos, nyomtatott médiákat. Ha a könyvtári kiadványok szerkesztőinek tanácskozásán is látott (s az nem csökkenti a munka eredetiségét, újszerűségét ha kimondjuk: a lehetőségeket nem is teljes körben felvonultató) Évtizedkönyvet bemutató Palyik Katalin kedves könyvidézete is azt igazolja, ez a médiaforma még hosszú ideig nem helyettesíti a bármikor kézbe vehető "papírhordozót"... Még akkor sem, ha a hypertext immáron már hypermédia, hiszen ha saját gépi technikánk ezt lehetővé teszi, pl. egy Kodályról írott hypertext egy fényképre utaló szavára kattintva megjelenik a Mester portréja (amit esetleg egy másik adattárban, egy másik, lehet, hogy a világ túlsó féltekén lévő gépen tárolnak, s mi mindebből semmit sem észlelünk, csak a látványt, a többit ez a gigantikus és valóban csodálatra méltó számítógép-együttes "elintézi"), vagy ebből a számunka ugyanígy láthatatlanul maradó bugyorból hanganyagot csalogat elő és szólaltat meg. Mindenesetre: az Internet-hálózaton számos amerikai könyvtár többezres és többtízezres könyvállománya érhető el ilyen módon, és vannak kizárólag csak ebben a formában "megjelenő" folyóiratok is. Ami a hírszerű és tájékoztató jellegű (ne értelmezzük kategorikusan pusztán így:) "nem időt álló" információkat, publikációkat illeti: ez a fajta közzététel gyorsasága révén mindenképpen előnyös, mert kihagyja a nyomdai munkálatok olykor még mindig csigalassúságú menetét és persze költségeit is. Lehetnek ebben kényszerpályák: ha egy megszűnő lapot, mint pl. az erre a rossz sorsa esélyes Könyvtári Levelező/lapot a költségeit vállaló fenntartó nélkül is életben akarna tartani az a szakmáját és szakmabelijeit is szerető könyvtáros-társadalom, amelynek tagjai a honorárium reménye nélkül is papírra vetették gondolataikat, ötleteiket, javaslataikat, szakmai élményeiket, s azokat közlésre elküldték örökbecsű Gerő Gyula főszerkesztő urunk részére, ezentúl sem lennének restek, pl. a Levelező/lap továbbélhetne a számítógépes hálózat ereiben ... Itt azonban érdemes megállnunk egy felvetés erejéig: ha bevonul mindennapi életünkbe a közléstechnikának ez a módja, akkor sem szabad a fésületlenség prédájaként hagyni ezeket az anyagokat. Szerkesztőre, a nyelv zabolátlanságait kigyomláló nyelvőrre, a nyelvhelyesség vigyázójára (sőt: a máris felfedezhető, közízlést sértő túlkapások kiszűrésére, amiben e felettébb demokratikus rendszer a közétett anyagok tartalmáért csak az elhelyező felelősségére apellál) akkor is, és mindenkor szükség lesz! ... Hogyan viszonyulnak a könyvtárak és használóik ehhez az új technikához? Olykor túlzónak tűnő adatokat hallunk az információs világegyetemről, pedig ha az ember belemerészkedik egy kis kalandba az Internet világában, megdöbbenve látja, amit elhinni sem akar: zúdul rá a magát kínáló információtömeg. Szerencsére, viszonylag szervezetten a választási lehetőségeket adó képernyőmenükön keresztül. A fiatalabb korosztályból való olvasók élvezettel vetik be magukat ebbe az információrengetegbe, őket már az iskola többé-kevésbé felkészíti erre, ha többel nem, azzal, hogy kíváncsiságukat felkelti iránta. Valószínűen még hosszú ideig szükség lesz azonban arra, hogy a könyvtáros, könyvtár-informatikus közvetítse az így elérhető információkat az
olvasó számára, sőt: éppen e nyomasztóan hatalmas információtömeg miatt valamiképpen rendszerezve a kínálatot, de legalábbis segítséget nyújtva az eligazodáshoz. Ehhez pedig neki magának is el kell tudnia igazodnia ebben a világban, s hogy tudjon, tanulnia kell, ehhez pedig ugyancsak sok minden kell. Számos tanfolyam kínálja már ezeket az ismereteket, de ezek elhalnak, ha nincs a mindennapos gyakorláshoz, az ismeretek elmélyítéséhez hazai terep. Hogy is állunk ezen a téren? A könyvtárakat sem kímélő pénzügyi beszűkülés ellenére szerencsére mindig más-más eredményt kapnánk, ha akár negyedévente végeznénk felmérést könyvtáraink számítógépi ellátottságáról. A kép persze tarka. Ha kimondjuk, hogy az olvasói szokások rendkívül felgyorsult tempóban változnak, ennek velejárójaként a bennünket körülvevő, kiszolgáló technikai világ gyors változásairól se feledkezzünk meg. Alig egy évtized alatt zajlott le a számítógépek könyvtári előfordulásában (ne legyünk annyira magabiztosak, hogy egyértelmű használatnak tartsuk ezt, sokkal inkább barátkozásnak ezzel az új technikával.) kikoptak a köztudatból a Commodore gépek, itt-ott fordulnak csak elő a hajdanában megcsodált XT-gépek, s ma már még munkaállomásként se nagyon szeretjük a 286-os AT gépeket, főként amiatt, mert járulékos tulajdonságaik (memória, monitor) korlátozzák használhatóságukat. A könyvtárosasszisztens-képzés oktatóhelyein fellelhető "géppark" csak arra jó, hogy a billentyűzetkezelés gyakorolható legyen, s szerencse, ha van rá lehetőség, hogy egy komolyabb felszereltségű intézménybe kirándultathatják a hallgatókat, s itt jó technikát láthatnak. Anélkül hogy túlörvendeznénk, vagy lekicsinylően legyintenénk az adaton: 12 megyei könyvtárunk tagja az országos számítógépes hálózatnak, túlnyomó többségükben házon belüli hálózat is van ...
Könyvtári kiadványok szerkesztőinek szanazugi tanácskozása (Gondolatok az elektronikus publikációkról. Kora őszi merengés a "Megvannak‐e, milyenek a számítógépes adathordozókon szolgáltatott információk hozzáférhetőségének közkönyvtári feltételei? Ki olvas floppyn könyvtári híradót, lemezújságot ki készít, hypertextben ki rögzít?" kérdések kapcsán.)
PALYIK KATALIN A címben szereplő kérdések megválaszolása helyett, inkább a merengést választom, és az elektronikus dokumentumok előállításával illetve keletkezésével kapcsolatos technikai kérdések helyett - azt egyébként is elmondta Fejős László - következzék néhány gondolat arról, hogy mi módon változtathatják meg ezek az életünket, kiadványozási gyakorlatunkat, nem felváltva a régit, hanem amellett fejlődve. Ennek kapcsán a Békés Megyei Könyvtár egy kiadványára hívnám fel a figyelmet. 4 éve jelent meg a Könyvtári Figyelőben Kokas Károly írása "A könyvtáros elektronikus környezete" címmel. Bevezetőjében olyan hiperinformációs rendszert említ, amely annak megálmodója Ted Nelson szerint röviddel 2000 után a felhasználók milliárdjait fogja összekapcsolni "az egész Földre és a Földet övező kozmikus térre is kiterjed majd, és tartalmazni fog minden írott dolgot". (1) E korszaknak valóban vannak jelei, így a spontán alakuló levelezőlisták mellett, az egyre szaporodó elektronikus folyóiratok, a különböző elektronikus könyvtári projectek megjelenését tapasztalhatjuk. Megjegyzem, hogy könyvtári vonatkozású hazai elektronikus folyóirat egyelőre nincs, de Rácz Ágnestől tudhatjuk, hogy a Könyvtári Figyelő tanulmányközlő rovata válogatva megtalálható lesz a MEK-ben; (Magyar Elektronikus Könyvtár). Én kissé elfogult vagyok ezzel a világgal szemben, de talán ez megbocsátható, hiszen a kommunikációs rendszereken illetve számítástechnikai eszközökön keresztül hozzáférhető dokumentumok szembetűnővé teszik azt, - amit mi persze tudunk - hogy a könyvtár kezdettől fogva a dokumentum tartalmát szolgáltatja. Ez nagyon lelkesítő, hiszen a könyvtári lét folyamatosságát és időtlenségét sugallja. A dokumentum formája, hordozója, hozzáférhetősége tulajdonképpen mindegy. De mégsem az. Ma a papírközpontú világ mellett létezik az elektronikus világ, sokan tartanak attól, hogy ez válik egyeduralkodóvá. Már az 1993-as frankfurti könyvvásárnak is főtémája volt az elektronikus publikálás, vagyis a dokumentum előállításának, továbbításának radikális átalakulása, a "szöveg elszakadása megszokott formáitól, hogy végül elektronikus lét legyen a sorsa." (2) Ez a forradalom átfogóbb hatású, mint a gutenberg-i volt. Mindeddig a nyomtatott könyv a kézzel írott könyv nyomdokain járt, mind felépítését, mind pedig segédeszközeit (pl. mutatók) tekintve. Az elektronikus dokumentum nemcsak a sokszorosítás technológiájában hoz változást, hanem annak felépítésében is, és "a könyv anyagi valóságával szemben a helyhez nem köthető szöveg anyagiatlanságát helyezi. " (3) DE! ... Gyakran intem magam egy-egy "DE!" felkiáltással meg-megállásra, felidézve a következő sorokat, melyeket most pontosan idézek, a szokásosnál kissé hosszabban:
"...Mivel tegnapelőtti előadónk a tévékazettákról beszélt, és lenyűgöző képet varázsolt elénk arról a jövőről, amelyben kazetták és műholdak uralják majd a hírközlés területét, én most felhasználom tudományos szakértelmemet arra, hogy még távolabbra nézzünk előre a jövőbe, és lássuk, miképpen lehet tovább tökéletesíteni, még sokoldalúbbá tenni a kazettákat. Mindenekelőtt, amint az előadótól is megtudtuk, meglehetősen terjedelmes és költséges berendezés kell ahhoz, hogy lejátsszuk a szalagot, képernyőre vigyük a képet és hangszóróba a kísérő hangot. Nyilvánvalóan elvárnánk, hogy ez a segédberendezés kisebb, könnyebb és hordozható legyen. Végső fokon teljesen el kellene tűnnie, és beépülnie magába a kazettába. Másodszor ahhoz, hogy a kazettában tárolt információt átalakítsuk képpé és hanggá, energia szükséges. Ez megterheli a környezetet. (Minden energia-felhasználással ez a helyzet, ezért, ha már nem tudjuk elkerülni, csak annyit szabad felhasználni amennyit muszáj.) Következésképp elvárnánk, hogy a kazetta lejátszásához szükséges energia kisebb legyen. Végső fokon nullára kellene csökkennie. Képzeljünk el tehát egy segédberendezés nélkül használható, de könnyűszerrel hordozható kazettát. Noha előállításához energia kell, felhasználása nem kíván sem energiát, sem külön felszerelést. Nem kell hozzá konnektor, nem kell hozzá elem; magunkkal vihetjük oda, ahol a legkényelmesebb néznünk: az ágyba, a fürdőszobába, a padlásra, egy fára. A közönséges kazetta természetesen hangot és fényt bocsát ki. Nyilvánvalóan a néző számára tisztán kivehetőnek kell lennie a hangnak és a képnek, de hiba ha magára vonja mások figyelmét is, akiket nem érdekel. Az ideális kazettát csak nézője láthatja és hallhatja. Akármilyen ravaszak is a kapható, vagy a közeljövőben elképzelhető kazetták, mindenképpen kezelőszerveket igényelnek. Van rajtuk ki- és bekapcsoló gomb, vannak gombok a szín, a hangerő, a fényerő, a kontraszt szabályozására és így tovább. Én olyan kazettát látok a lelki szemem előtt amelyben mindez lehetőleg gondolati parancsra történik. Olyan kazettáról álmodom, amelyben a szalag megáll, mihelyt elfordítom a tekintetem, Mindaddig áll, amíg oda nem nézek, s akkor viszont azonnal megindul. Olyan kazettáról álmodom, amely kényem-kedvem szerint lassabban vagy gyorsabban, előre vagy hátra, kihagyásokkal vagy ismétlésekkel tudja lejátszani a tartalmát. Valljuk be, hogy még álomnak is túl szép egy ilyen kazetta: hordozható, nem kell hozzá segédeszköz, nem fogyaszt energiát, nem zavar másokat, és többé-kevésbé gondolatilag irányítható. Persze, álmodozni könnyű. Lássuk hát a rideg valóságot! Egyáltalán, létezhet-e ilyen kazetta? Válaszom: hogyne, természetesen! A következő kérdés: és hány évig várhatunk erre az ijesztően tökéletes kazettára? Erre is tudok válaszolni, méghozzá egészen határozottan. Nem várhatunk rá, mert megvan már ötezer éve. Amiről mindeddig beszéltem, az ugyanis (talán már sejtették) nem más, mint a könyv!" (4) Ezek után engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket egy könyvre, mely az Évtizedkönyv címet kapta és antológiának nevezhetnénk. A benne található írásokkal igyekeztünk felidézni, átfogni az új épületben eltöltött időt, ezért találhatók benne a könyvtárátadásról szóló tudósítások, az épületről szóló értékelések, alapos ismertetések az egyes részlegek munkájáról, az 1986-os békéscsabai vándorgyűlés teljes szöveganyaga, a tíz év alatt végzett irodalomkutatások jegyzéke (mely nemcsak hasznos, szórakoztató is), stb. Egy szóval minden olyan benne van, amely ezt a korszakot jellemzi, amely egy új korszakot jelentett a könyvtár életében és ez a korszak úgy hiszem lezárult, most valami más kezdődik. Ezt jelzi az is, hogy ez a könyv egy elektronikus kiadvány, egy hipertext.
Jegyzetek 1. Kokas Károly: A könyvtáros elektronikus környezete = Könyvtári Figyelő, 37. köt. 4. sz. 1991. p. 577. 2. Chartier, Roger: A kódextől a képernyőig : Az írott szó röppályája = BUKSZ, 1994. (ŐSZ) p. 305. 3. Előbbi mű p. 308. 4. Asimov, Isaac: A Hold tragédiája. - Bp : Kozmosz, 1979. p. 242.
Könyvtári híradók, szakmai kiadványok
MONOSTORI IMRE A híradók és az egyéb szakmai kiadványok feladatairól lehetőségeiről folyt a tanácskozás szeptember 20-án Békés megyében, Szanazug egyik kellemes zugában, megyei és városi könyvtárosok kiadványszerkesztőinek részvételével. A rendezőt, a Békéscsabai Megyei Könyvtárt képviselő Ambrus Zoltán és Csobai László bevezető és a korábbi kiadványszerkesztői tanácskozásokat is számba vevő, felidéző tájékoztatásai után az első fő referátumot, előadást Gerő Gyula tartotta. Igyekezett számba venni - koránt sem könnyű feladat ez manapság - a szakmai híradók típusait, fajtáit és formáit. A bonyolult tipológia fölvázolása során kiderült, hogy a - a megyei könyvtárak vonatkozásában legalábbis - majdhogynem ahány ház annyi szokás. Lássuk csak! Létezik tehát a hagyományos, a klasszikus formáció évente 2-3-szori megjelenéssel (Vasé, Csongrádé, Zaláé, illetve a fővárosé - ez utóbbi havi megjelenésű); a hírlevél és a hagyományos híradó kombinációja, kettőssége (Győr-Moson-Sopron, HajdúBihar, Pest, szüneteléséig - Szabolcs-Szatmár-Bereg); az ún. köztes típusú híradó (KomáromEsztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Fejér); a klasszikus hírlevél (Veszprém); az újság, valamint a magazin kombinációja (Nógrád), végül léteznek még több-kevesebb rendszerességgel megjelent évkönyvek is. Aztán vannak persze szakmai híradó nélküli megyék is (Borsod-Abaúj-Zemplén, BácsKiskun), s léteznek a tetszhalottság állapotában lévők is, mint Baranya, Békés, SzabolcsSzatmár-Bereg, Somogy, Tolna volt (lesz?) híradói. Az összesített számbeli (tehát formai, sőt formális) adatok azt jelzik summázta a statisztikát Gerő Gyula -, hogy az országos mérleg végül is e tekintetben pozitív: 2/3:1/3 az arány az igen javára, a létezés javára. A tartalmi elemzésekre - értelemszerűen ebben az előadásban sem kerülhetett sor, hiszen a szakmai híradók színvonala, fölfogása, stílusa, témavilága oly mértékben különbözik egymástól, hogy aligha lehetne - különösen nem érdeksérelem és kemény kritikai szelekció nélkül - rendet vágni a nagy összevisszaságban. Sőt, Vajda Kornél - a második előadó, a korreferens - Egyenesen azt állította (nem először persze), hogy hálózati híradókra az elektronika és a demokrácia korában nincs szükség: az ilyen típusú üzengetések ideje mind szakmai, mind politikai, mind technikai okok miatt lejárt. A politikai nyomás megszűnt, tehát ma már nem kötelező az efféle "önreprezentáció", minden könyvtár és könyvtáros szabadon dönthet "hálózati" és "módszertani" kérdésekben. Nem kötelező kiadni a szakmai híradókat - fogalmazott Vajda Kornél -, tehát kiadják. Szerinte az volna az üdvös megoldás, ha ezek a kiadványok átalakulnának közművelődési lappá: a könyvtáros kollégák egymást szórakoztatnák saját műveikkel - nem feltétlenül szakmai cikkekkel, hanem például saját szerzeményű verseikkel, vicceikkel, magazinszerű összeállításaikkal. Rácz Ágnes viszont leszögezte, hogy a hálózati híradók mással nem pótolható fontos kommunikációs lehetőségek nemcsak a könyvtárosok egymás közötti mindennapjaiban, de cikkeiknek jelentős hányadát az Országos Széchényi Könyvtár feldolgozásában nyilvántartják a különféle sajtócikk-bibliográfiákban is. Hegedűs Éva, a Székesfehérvári Megyei Könyvtár három évtizedes kiadványtípusait ismertette, majd Bényei Miklós olvasta fel igen alapos és szakszerű tanulmányát a megyei könyvtáraknak a 90-es években megjelent kiadványairól. Megállapította, hogy bárcsak négy intézményben működik kiadói műhely, és a műszám is csökkent, általánosságban mégis a saját szellemi termékek megjelentetése, valamint a külső megrendelések, illetve a közös kiadói vállalkozások jelenléte a jellemző. Természetesen a szakmai segédletek illetőleg a
helyismereti kiadványok vezetik a gyakorisági listát, de gyakoriak a szépirodalmi művek is. Növekszik a tudományos igényesség és a színvonalasan publikáló könyvtárosok száma is. Kifogásolta viszont az előadó, hogy a könyvtári kiadványok szerkesztői, kitalálói kevés figyelmet fordítanak megváltozott világunk praktikus mindennapi igényeire, kívánalmaira. Így például alig vagy egyáltalán nem jelentek meg használható útmutatók a jog, a közgazdaság (vállalkozások), a mindennapi tudnivalók vagy éppen a nemzetiségi problémák témaköréből. Fejős László és Palyik Katalin demonstrációs előadásaikban a számítógépes adathordozókon tárolt információkról, azok hozzáférhetőségéről, elérhetőségéről beszéltek. "Ki olvas floppyn könyvtári híradót? - tették fel például a kérdést. A szanazugi tanácskozást hozzászólók fejezték be, alaposabb vita azonban az idő rövidsége miatt nem alakulhatott ki ... Szóval kell-e vagy nem kell? Vagy hát milyen kell? Mármint hálózati híradó. Ha most kilépek krónikási szerepemből, csak azért teszem, hogy megerősítsem, amit ott is elmondtam. Számomra nagyon rokonszenves volt Gerő Gyula (a legnemesebb értelemben vett) konzervativizmusa; ám legalább ennyire örültem Vajda Kornél szabad gondolkodói radikalizmusának is. Mindezt úgy kommentálnám, hogy leginkább lélektani okból - fönn kéne, fönn kell tartani a szakmai kapcsolódási lehetőségek e formáját is ám - márcsak szakmai önbecsülésünk miatt is - könyörtelenül ki kell seprűzni (könyves)házaink tájáról mindazt, ami avítt, ami szakmai bóvli, s mindazt, ami infantilizál. Van nekünk ezeken kívül is éppen elég bajunk.
*****
SZERZŐINK
Bényei Miklós
Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár Debrecen
Fejős László
Országos Széchényi Könyvtár Budapest
Gerő Gyula
Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Levelező/Lap Budapest
Hegedűs Éva
Fejér Megyei Könyvtár Székesfehérvár
Monostori Imre
Komárom-Esztergom Megyei Könyvtár Tatabánya
Palyik Katalin
Békés Megyei Könyvtár Békéscsaba
Rácz Ágnes
Országos Széchényi Könyvtár KMK Szakkönyvtár Budapest
Vajda Kornél
Könyv-, Könyvtár, Könyvtáros Budapest
ISSN 0209-4894 Könyvtári Jegyzések 1995. 1. Floppy szám. Készült Békés Megyei Könyvtárban. Felelős kiadó: dr. Ambrus Zoltán igazgató. Szerkesztette: Csobai László Hypertext: Honfi Pál
