ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Vezetés- és Szervezéstudományi Kar Informatikai tanszék
KATONAI INFORMATIKA I. A katonai informatika alapjai EGYETEMI JEGYZET
Budapest, 2003
Írta és összeállította: Dr. Munk Sándor ezds., egyetemi tanár Lektorálta: Dr. Szűcs Gáspár mk. ezds.
Felelős kiadó: Dr. Szabó Miklós, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora Megjelent a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Egyetemi Kiadó gondozásában Igazgató: Veverka László Készült a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nyomdájában, 150 példányban Felelős vezető: Kardos István
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 4 1. INFORMÁCIÓ ÉS ADAT: A KATONAI VEZETÉS ERŐFORRÁSA ................................................ 5 1.1 Információ, ismeret, tudás ........................................................................................ 5 1.2 Szervezeti információ, szervezeti tudás ................................................................. 15 2. INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁS ÉS MEGVALÓSÍTÁSA ............................................................. 27 2.1 Az információ kezelése, információ-feldolgozás ................................................... 27 2.2 Műveletek adatokkal, adatfeldolgozás ................................................................... 36 2.3 Informatika, katonai informatika ........................................................................... 2.3.1 Az informatika fogalmának kialakulása, értelmezése .................................. 2.3.2 Az informatika tudomány- és technikatörténeti kapcsolatai ........................ 2.3.3 Alkalmazott informatika, katonai informatika .............................................
43 43 45 50
3. AZ INFORMATIKA SZEREPE AZ INFORMÁCIÓS FÖLÉNY KIVÍVÁSÁBAN ............................... 54 3.1 Az információs színtér és összetevői ..................................................................... 54 3.1.1 Információs színtér, információs környezet ................................................. 54 3.1.2 Információs infrastruktúra ............................................................................ 59 3.2 Információs fölény, információs műveletek .......................................................... 3.2.1 Információs tevékenységek és képességek................................................... 3.2.2 Az információs fölény fogalma, jellemzői, összetevői ................................ 3.2.3 Az információs fölény kivívása, információs műveletek .............................
66 66 69 73
ÁBRAJEGYZÉK ..................................................................................................................... 81 A FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE ................................................................................ 82
3
BEVEZETÉS A katonai szervezetek – mint bármely más szervezet – vezetéséhez békében és háborúban egyaránt elengedhetetlen a szükséges információk, illetve az ezeket hordozó adatok megfelelő helyen és időben, előírt pontossággal és hitelességgel történő rendelkezésre állása. Ennek érdekében minden szervezetben folyik a rendeltetésszerű működéshez szükséges információk és adatok megszerzése, továbbítása, átalakítása, tárolása és rendelkezésre bocsátása: az információfeldolgozás. A tudományos-technikai fejlődés, a korszerű informatika eszközök és módszerek egyre bővülő körével segíti ezt a folyamatot, a fejlett információtechnológiák fokozatosan beépülnek az emberi tevékenység minden szférájába. A katonai (ezen belül a csapat-) vezetés hatékonyságának egyik alapvető, egyre növekvő jelentőségű feltétele az informatikai eszközök, eszközrendszerek alkalmazása, szolgáltatásaik széleskörű igénybevétele. Jelen jegyzet a katonai informatika alapjait tartalmazza. Ismerteti a tudás, az ismeretek, az információ és az adat fogalmát, elemzi egymáshoz való viszonyukat. Bemutatja az információ szervezeti erőforrás jellegét és az információgazdálkodás szükségességét. Összegzi az információs tevékenységek és az adatokkal végzett műveletek jellemzőit, megvalósításuk lehetőségeit. Ismerteti az informatika fogalmát, bemutatja tudomány- és technikaterületi kapcsolatait. Meghatározza a katonai informatika, mint alkalmazott, vagy szakinformatika fogalmát, bemutatja ennek NATO értelmezését. Összegzi az információs színtér, az információs környezet és az információs infrastruktúra alapfogalmait. Végül bemutatja a katonai informatika szerepét az információs fölény kivívásában.
4
1. INFORMÁCIÓ ÉS ADAT: A KATONAI VEZETÉS ERŐFORRÁSA 1.1 INFORMÁCIÓ, ISMERET, TUDÁS Az információ kifejezés széles körben használatos (a köznapi értelemben általában tájékoztatást, közlést, vagy valamire vonatkozó ismeretet jelent), egységesen elfogadott definíciója még sincs. Az egyes emberek, a szervezetek és a társadalom felhasználnak valamit, amit információnak neveznek, de ennek mibenléte nem teljesen tisztázott. Hasonló ez ahhoz, mint amikor az ember az állati létből kiemelkedve először az anyaggal (kő, bronz, vas, stb.) ismerkedett meg és használta fel, majd jóval később – a XVIII.-XX. században – az energiát (mechanikai, víz- és hő-, majd villamos és atomenergia) állította szolgálatába anélkül, hogy tökéletesen ismerte volna. Az információ tartalmának legtágabb értelmezése a filozófiai visszatükrözés-elméleten alapul. Ennek megfelelően az információ nem más, mint a valóság (egy részének) visszatükröződése. Ez azt jelenti, hogy egymással kölcsönhatásban álló anyagi rendszerek esetében az egyik (visszatükrözött) rendszer sajátosságai más alakban reprodukálódnak a másik (visszatükrözött) rendszer sajátosságaiban. Ebben az értelemben a hőmérő információt hordoz, "információval rendelkezik" környezete hőmérsékletéről, a fa évgyűrűiben őrzi a korábbi évek éghajlati információit. Vagyis az információ az anyag egyetemes, objektív tulajdonsága és egyaránt értelmezhető ember, valamint élő, vagy élettelen rendszer esetében is. Az információt az említett tág értelmezéssel szemben általában - mint ezt a "valaki felhasználja" megfogalmazás is sugallja - az emberhez kötjük, egy speciális rendszerben történő visszatükrözésre értjük. Ez a visszatükrözés tudatos, célorientált folyamat, amely azért történik, hogy a környező világ megismerhető és megérthető, ennek alapján a kitűzött célok megvalósíthatóak, az ehhez szükséges tevékenységek végrehajthatóak legyenek. Az információ fogalma tehát az ember szempontjából szorosan kapcsolódik az ismeret(ek) és tudás fogalmakhoz. Az ember, mint biológiai lény egy dinamikusan változó környezetben él és folyamatosan érzékelnie kell a környezet hatásait, illetve önmaga állapotát, hogy céljainak, szükségleteinek megfelelően tudjon élni környezetében, alkalmazkodni tudjon a folyton változó körülményekhez, megfelelő viselkedéssel reagáljon az őt érő környezeti hatásokra, eredményes tevékenységi formákat válasszon és valósítson meg céljai elérése érdekében. A környezetbe ágyazottság, a célorientáltság (motiváció) és az érzékelés képessége az élő szervezetek elemi sajátosságai. A célok elérését biztosító viselkedés, tevékenység hatékonyságának növelésére az élőlények különböző fajaiban az egyszerű inger-válasz típusú viselkedésszabályozást meghaladó, egyre magasabb szintű kognitív (megismerési) folyamatok alakultak ki. A legmagasabb szintű – a tudáshoz és a
5
tudás megszerzéséhez kapcsolódó – kognitív folyamatok, mint sajátos teljesítőképesség, a törzsfejlődés során legteljesebb formában az emberi fajban jelentek meg. A tudás – viszonylag egységesen elfogadott értelmezés szerint – a közvetlen megismerés és kommunikáció útján megszerzett, valamint a gondolkodás eredményeként létrehozott ismeretek, illetve a gyakorlás útján kialakított speciális képességek (műveletek) összessége1. Az emberi tudás úgynevezett tulajdonított minőség, amelyet a viselkedés alapján ítélünk meg: azt, hogy egy ember mit tud, kérdésekkel és tevékenységek megfigyelésével dönthetjük el. Akkor mondjuk, hogy valaki tudja (ismeri) egy löveg hatásos lőtávolságát, ha meg tudja válaszolni az erre vonatkozó kérdést és akkor mondjuk, hogy tud harckocsit vezetni, ha látjuk, hogy vezeti azt. A tudás egy része – az úgynevezett "néma" tudás (tacit knowledge)2 – nem fejezhető ki, de ettől még létezik, sőt működik is. Ennek ellentéte az explicit tudás, amely megfogalmazható, kézikönyvek, eljárások vagy szabályok formájában megjeleníthető. A "néma" tudáshoz tartoznak mindenekelőtt a képességbeli tudásfajták, hiszen a gyakorlás során elsajátított, többnyire készségszintű műveletekről általában nem tudjuk elmondani: hogyan csináljuk. Ide tartoznak olyan kognitív műveletek is, mint a felismerés, amely nyilvánvalóan meglévő tudásra, ismeretekre épül, mégsem tudjuk kifejezni: hogyan, mi alapján ismerünk fel egyes személyeket. Egy probléma megoldása, egy feladat végrehajtása során felhasznált tudás felosztható általános jellegű háttértudásra és feladatspecifikus szaktudásra (tárgyköri tudásra). A háttértudás a köznapi tudás olyan része, amely nem feladatspecifikus ismeretgyűjtemény, de nélküle egy feladat nehezen, vagy egyáltalán nem oldható meg. A köznapi tudás nem elméleti jellegű, közvetlen megfigyelésen alapuló, erősen személyes jellegű – ezért sokszor nehezen formalizálható – ismeretek összessége, amelyet az emberek a környezet megismerésével párhuzamosan, az anyanyelvvel együtt sajátítanak el. Ez a tudás lényegében a szavak jelentésében rejlő egyszerű térbeli, időbeli, ok-okozati összefüggéseket foglal magában, így erősen kötődik a kultúrához és a nyelvhez. A tudás egy része öröklött tudás, amellyel minden ember születésétől fogva rendelkezik, legnagyobb részét azonban úgy kell megszerezni, elsajátítani, megtanulni. Tudás megszerezhető önállóan, vagy átvehető másoktól a kommunikáció révén. A önállóan szerzett tudás maga is két részre osztható. Az empírikus tudás a környezet közvetlen érzékelése, vagy mérőműszerek/eszközök (szenzorok) közvetítése révén keletkezik, jellege egyedi, személyes – szubjektív visszatükrözés eredménye. Az elméleti tudás elemei saját szellemi tevékenység (gondolkodás, következtetés, elemzés, általánosítás, elvonatkoztatás, szintézis, stb.) eredményeként keletkeznek, majd a környezettel való összevetés, a gyakorlat révén ellenőrizhetők, finomíthatók, bővíthetők, pontosíthatók, tökéletesíthetők. Az ismeretek – a tudásról elmondottakhoz illeszkedve – a megismerő tevékenység eredményei, a valós vagy elképzelt világ visszatükröződései az emberi tudatban. Ide tartoznak a közvetlen érzékelés révén megismert empirikus tények és ki1 2
Tudni valamiről ("know what"), vagy tudni valamit ("know-how"). Részletesen foglalkozott vele Polányi Mihály magyar fizikokémikus, később filozófus "Personal Knowledge, Towards a Post Critical Epistemology" (1958) és "The Tacit Dimension" (1966) című munkáiban.
6
alakult elképzelések, valamint a fogalmi megismerés útján létrejövő újabb tények vagy elképzelések, fogalmak, összefüggések (törvények, törvényszerűségek, elvek) és tevékenységi elgondolások (szabályok, gondolatmenetek, algoritmusok). A felsorolt ismeretfajtákhoz tartozó tudáselemek a tudatban nem önállóan, hanem egymással különféle kapcsolatokba rendeződve léteznek. Az ismeretek ebben a megfogalmazásban a tudás egyik alapvető részét alkotják, megkülönböztetve a tudás másik összetevőjétől.3 Az ismeret és tudás megkülönböztetését az angol nyelvű szakirodalomban jelentős mértékben nehezíti, hogy a két fogalomra egy kifejezés (knowledge) létezik.4 Mivel a továbbiakban a tudásnak elsősorban az ismeretekhez tartozó részével foglalkozunk, ezért a tudás kifejezést is ebben a szűkebb értelemben használjuk és az alábbi általános definíciónak megfelelően értelmezzük: A szűkebb értelemben vett tudás – az ismeretek – a világ visszatükröződése, mentális reprezentációja az emberi tudatban. A visszatükröződés módjával, a mentális reprezentáció formáival részletesebben a későbbiekben, az információhoz kapcsolódóan foglalkozunk. Az információ különböző meghatározásait és e kifejezés előfordulásait áttekintve megállapítható, hogy ezek szinte minden esetben az ismeretek megszerzéséhez, illetve átadásához kapcsolódnak. Egységesen elfogadott – bár nem feltétlenül egységesen értelmezett – megállapítások szerint az ismeretek elsődleges forrását a valóságról közvetlen vagy közvetett módon szerzett információk képezik, illetve az ismeretek információvá alakítva adhatók át, cserélhetők. Az információ az emberi ismeretszerzés folyamatában közbenső pozíciót foglal el a környezeti hatások, üzenetek (hírek) és adatok, valamint a tudás között. Az ember a hatásokat, üzeneteket, adatokat először érzékeli, észleli, majd értelmezi, végül beépíti ismeretei közé.5 Ez a folyamat természetesen nem feltétlenül halad végig: nem mindent észlelünk, nem minden észlelt dolgot tudunk értelmezni, és nem minden értelmezett dolgot építünk be ismereteink közé. Az információ az ismeretátadás folyamatában is közbeeső szerepet tölt be, hiszen az emberi tudatban kialakult szubjektív ismeretek ebben a formában más szubjektum számára hozzáférhetetlenek: közvetlenül nem tanulmányozhatók, át nem vehetők, csak ha az ismereteket valamilyen formában – üzenet, írás, adat, stb. – megjelenítjük. Ennek során értelemszerűen a bonyolult belső struktúrával rendelkező ismereteknek csak egy része, ezek is kapcsolataik jelentős részétől elszakítva adhatók át. Információcsere (kommunikáció) nélkül nincs társadalom, elképzelhetetlen tartós közösség. Az emberiség fejlődése szorosan összefügg a kommunikáció fejlődésével. Az első nagy ugrás a beszéd kialakulása volt, amelynek segítségével lehetővé vált a A két összetevő megkülönböztetésére használatos a deklaratív tudás (= ismeretek), illetve a procedurális tudás (= műveletek) kifejezéspár is. 4 Egyes esetekben az ismeret fogalom megjelölésére megkülönböztetésül a knowledge piece kifejezést használják. 5 Ehhez a gondolatmenethez illeszkednek a következő definíciók: az információ értelmezett adat; az információ az adathoz rendelt jelentés. 3
7
megszerzett információk (tapasztalatok) átadása a társaknak és az utódoknak. Az ilyenformán mozgásban lévő információt nevezzük hírnek. A következő ugrás az írás megjelenésével következett be, amely elsőként függetlenített az emberi emlékezet korlátaitól, megteremtette az információk térben és időben történő továbbításának feltételeit. Az írás lényegét tekintve rögzített információ, amelyet - egyenlőre leegyszerűsítve - adatnak nevezünk.
Környezet valóság
Ember eszköz
eszköz
eszköz hatás
adat
hír
Ember 1.1.1 ábra: A visszatükrözés folyamata Az előzőekben elmondottakból következően az információ és a tudás közötti kapcsolatot alapvetően rész-egész jellegűnek tartjuk, az információ fogalmát is a visszatükröződés eredményének tekintjük6 és a következőképpen definiáljuk: Az információ (az egyes ember szempontjából) a világ egy megragadott aspektusának visszatükröződése, mentális reprezentációja az emberi tudatban. A világ és annak különböző aspektusai különböző formákban tükröződnek vissza az emberi tudatban. A környezeti hatások érzékelésére épülő észlelés (percepció) eredményeként a világ pillanatnyi, statikus helyzete különböző dolgok, azok tulajdonságai és viszonyai, illetve ezek dinamikája, a változásokra épülő események, folyamatok formájában jelenik meg már az állati pszichikumban. Természetesen a szubjektumtól függően ugyanaz a világ más és más dolgok, tulajdonságok és viszonyok formájában tükröződhet vissza. Az információ tárgya lehet valós dolog (anyagi létező, tárgy, élőlény, személy), absztrakció útján kialakított fogalom, illetve ilyenekből álló rendszer. Az információ 6
Ez lényegében ellentétes az információ kifejezés korábban már hivatkozott köznapi használatával, amely azt tájékoztatásként, felvilágosításként, hírként, vagy értesülésként, tehát az emberi tudaton kívül létező dologként értelmezi.
8
vonatkozhat ezek állapotára, vagy időben végbemenő állapotváltozásokra (eseményekre) és állapotváltozás-sorozatokra (folyamatokra, jelenségekre). Az információ tárgyának az állapotát egy adott időpontban tulajdonságai (jellemzői, sajátosságai) és viszonyai (kapcsolatai, kölcsönhatásai) határozzák meg: más megfogalmazásban az állapot a tulajdonságok és viszonyok összessége. Az időben változó valóságot visszatükröző információ vonatkozhat múltbéli, jelenlegi és jövőbeni állapotokra, eseményekre és folyamatokra. A jelenre és a múltra (a tényekre) vonatkozó információkat tényinformációknak, illetve ezen belül az utóbbiakat archív információknak, a jövőre (az elképzelésekre) vonatkozókat pedig leíró jellegű prognózis-információknak és előíró jellegű tervinformációknak nevezzük. Rendeltetéséből következően a múltról szóló információ is a jövőre tekint, azt alapozza és segíti. A fogalmi megismerés segítségével, a viselkedési döntés szempontjából ekvivalens egyedi dolgok és események osztályokba csoportosításával – fogalmak kialakításával – lehetséges a feldolgozandó szenzoros benyomások tömegének redukálása. Ez az általánosítás lehetővé teszi a viselkedés-szabályozás szempontjából releváns és elhanyagolható tényezők elhatárolását, megkönnyíti az eligazodást a világban. Az osztályba sorolás a dolgok, események meghatározó jegyei, funkcionális tulajdonságai alapján történik.7 Az elsődleges fogalmak, amelyek a gyakorlat során alakulnak ki (és már a főemlősöknél kimutathatók), az észlelésből származó szemléletes jegyekre épülnek, így a világnak általában csak a felszínét jellemzik. A magasabbrendű – már csak az emberre jellemző – mentális folyamatok lehetővé teszik a világ dolgainak lényegi jellemzését szolgáló elvontabb fogalmak kialakítását, illetve a dolgok, események között fennálló összefüggések – belső, tartalmi, lényegi, okozati kapcsolatok – felismerését. Egyes összefüggések (a törvények) szükségszerűek, állandóan ismétlődő jellegűek, mások (a törvényszerűségek) meghatározott valószínűséggel, de nem minden esetben érvényesülnek. Az összefüggések általában nem egyedi dolgokra, vagy eseményekre, hanem ezek csoportjaira vonatkoznak: a csoportba tartozó valamennyi, vagy a legtöbb egyedi dolog esetében fennállnak, teljesülnek. Az elmondottak alapján az információ kifejezés alatt szűkebb értelemben a világ valós, vagy elképzelt állapotára, változásaira vonatkozó egyedi információkat értjük, míg tágabb értelemben ezek mellett beleértjük az általános ismeretek közé tartozó fogalmakat, összefüggéseket és tevékenységi elgondolásokat is. A tágabb értelmezés kihangsúlyozása érdekében a továbbiakban az információ kifejezés helyett, vagy azt kiegészítve esetenként a tudásösszetevők kifejezést használjuk. A tudás, illetve az információk mentális reprezentációja pontosan nem ismert, ezzel kapcsolatban több elmélet és elgondolás is létezik. A hagyományos megközelítés szerint e reprezentáció szimbolikus jellegű: az emberi tudatban létezik a világ egy szimbolikus modellje, amelyet a különböző kognitív folyamatok manipulálnak és felhasználnak. A szimbolikus reprezentációk két alapvető formája az analóg, va7
A dolgok bármely tulajdonsága lehet jegy és a motivációtól függően más-más jegyek is meghatározhatják az osztályba sorolást. Ugyanaz a dolog így többféle fogalomnak is megfelelhet: egy növény lehet gyógyszer is, dísznövény is.
9
lamint a propozicionális (ítélet-formájú) reprezentáció. A 80-as évek vége felé megerősödött másik irányzat – a konnekcionista megközelítés – szerint viszont a tudás szubszimbolikus szintű, elosztott reprezentációk formájában létezik.8 Az analóg reprezentáció legjellemzőbb példái az emlékképek, hangok, illatok. Ezek jellemzője, hogy "képszerűek", a dolgokat implicit módon reprezentálják9, és konkrétak (adott érzéklettípushoz kötöttek). A propozicionális reprezentációk ezzel szemben "nyelvszerűek", a tudás fogalmi tartalmát ragadják meg, a dolgokat explicit módon írják le, és absztraktak (függetlenek attól, hogy a reprezentált információ eredetileg milyen érzéklet formájában jelent meg). Végül az elosztott reprezentáció jellemzője, hogy az információkat egy hálózat elemeinek aktivitás-mintázata hordozza. A továbbiakban elsősorban a szimbolikus reprezentációkkal foglalkozunk, amelyek közül az analóg reprezentáció elsősorban az érzéki megismeréshez, a propozicionális pedig a kommunikációhoz és a fogalmi megismeréshez kapcsolható. Az érzéki megismerés során az információk minden bizonnyal analóg reprezentáció formájában keletkeznek és ebben a formában, vagy további – a már meglévő ismereteket is felhasználó – mentális műveletek eredményeként keletkező propozicionális reprezentációk formájában (esetleg mindkettőben) kerülnek felhasználásra, vagy épülnek be a tudásba. A kommunikáció során keletkező információk eleve propozicionális formájúak, és ilyenek a fogalmi megismerés során kialakított elméleti tudás elemei is. A társadalomban élő ember információit egyre inkább közvetett módon, adatok és hírek segítségével szerzi. Az egyének, szervezetek és az egész emberiség számára egyre növekvő jelentőséggel bír az adatok, tágabb értelemben a rögzített információk formájában felhalmozott, felhasználásra váró tudáskincs. Az egyes emberek által birtokolt tudás összetevőinek egy része ugyanis – az eszközök, a rajz és az írás megjelenése óta – anyagi formában is objektiválható, rögzített külső reprezentációk formájában is megjelenik. Ez utóbbiak két nagy csoportba, a rögzített és beépített tudás kategóriáiba sorolhatók. A rögzített tudás lényege meghatározott tudásösszetevők valamely anyagi hordozón történő rögzítése, amelyből e tudásösszetevők később visszanyerhetők (megismerhetők, átvehetők, elsajátíthatók). A tudásösszetevők a későbbi felhasználás biztosítása érdekében a különböző hordozókon meghatározott, egyezményes formában kerülnek rögzítésre. A megszerzett tudás rajzok, képek, jelek, majd mindenekelőtt az írás formájában történő rögzítése évezredek óta szolgálja az emberiség fennmaradását és fejlődését. A beépített tudás valamely használati tárgyban jelenik meg, lényege a tudást hordozó (mű)tárgy meghatározott funkciója. A beépített tudás alapvető jellegét tekintve "rejtett", az adott tárgy e tudás ismerete nélkül is felhasználható. A tudomáA hagyományos megközelítés alapvetően a Neumann-i felépítésű számítógép, a konnekcionista megközelítés pedig a neuron-hálózat modelljére épül. A kettő egyébként össze is hangolható, amennyiben ezeket eltérő szinteken működőnek tekintjük. 9 Implicit reprezentáció alatt azt értjük, hogy a dolgokat, jellemzőket és viszonyokat nem önállóan, a valóságból kiragadva, hanem a valóság szerkezetét megtartva (azzal analóg módon) írjuk le. 8
10
nyos-technikai forradalom eredményeként az emberi tudás egyre nagyobb része tárgyiasult a tevékenységet megkönnyítő, vagy új tevékenységeket lehetővé tévő eszközök, majd gépek, illetve automatizált berendezések formájában. A rögzített tudás maga is két csoportba sorolható. Az első csoportot az analóg mentális reprezentációknak megfelelő szemléletes (rögzített) reprezentációk alkotják, amelyek az ember által érzékelhető környezeti hatásokat viszonylag valósághű formában reprodukálják, rögzítik. Ide tartoznak a hagyományos rajzok és festmények, illetve a különböző eszközök segítségével készült – állókép-, mozgókép-, hang-, stb. – felvételek.10 A szemléletes reprezentációk érzékelése, megszemlélése, vagy lejátszása lényegében mindenkiben az eredeti környezeti hatások érzetét kelti, biztosítja a valóság adott aspektusának megismerését. A második csoportba az absztrakt reprezentációk tartoznak, amelyek a szemléletes reprezentációkkal szemben nem hordoznak a valósághoz hasonló jellemzőket, kapcsolatuk az általuk reprezentált dolgokkal önkényes (megállapodáson alapul). Ide tartoznak mindekelőtt a hagyományos írásos szövegek, szimbólumrendszerek, illetve a különböző – numerikus, logikai, stb. – adatok. Ezek érzékelése nem biztosítja automatikusan a reprezentált információ megismerését, hiszen ehhez szükséges az ábrázolás szabályainak – az alkalmazott "nyelvnek" – az ismerete is. Az információ felsorolt reprezentációs formái maguk is különböző formákban kerülhetnek rögzítésre és az idők során ezek köre is változott. Ezen másodlagos reprezentációk között hosszú ideig a papírra (illetve megfelelő felületre) történő írásrajzolás játszotta a vezető szerepet. Ezt követte a képek fényérzékeny anyagok segítségével (papíron vagy celluloidon), majd a hangok és képek mágneses hordozón – lényegében analóg formában – történő rögzítése. Ezt napjainkra gyakorlatilag felváltotta a digitális forma és újabb rögzítési módszerek is megjelentek. Az adatok szűkebb értelemben az absztrakt külső rögzített reprezentációk egyik csoportját alkotják, tágabb értelemben ez utóbbiak szinonímáját képezik. A szűkebb értelmezés szerint csak a régóta használatos numerikus és logikai adatok, mennyiségi és igaz-hamis jellegű tulajdonságok absztrakciói sorolhatók ide. Ezeknek az adatoknak – megfelelő összefüggésekre épülő – matematikai és logikai műveletekben, illetve ilyenekből felépített algoritmusokban történő felhasználásával új, eredményadatok állíthatók elő, amelyek értelmezésével aztán új információk nyerhetők. A numerikus és logikai adatokra szűkített értelmezés jelenik meg például a multimédia tartalmának adat, szöveg, hang és kép egyesítéseként történő megfogalmazásában. Az adatok köre a későbbiekben a számítástechnika által támogatott adatfeldolgozás lehetőségeinek fejlődésével fokozatosan kibővült a szöveges, majd a grafikus, hang-, álló- és mozgókép adatokkal és lényegében kiterjedt a rögzített reprezentációk teljes egészére. A nemzetközi szabványosítási szervezet információtechnológiai szótárában11 hosszú időn keresztül szerepelt a következő meghatározás: az adat téMegfelelő eszközök képesek az ember által nem érzékelhető környezeti hatásokat, jellemzőket is (pld. radioaktív sugárzás, mágneses térerő, stb.) érzékelni, átalakítani és szemléletes formában rögzíteni. 11 ISO/IEC 2382-1, Information technology – Vocabulary, Part 1: Fundamental terms. 10
11
nyek, vagy elképzelések egyezményesen ábrázolt, emberek és automatizált eszközök általi továbbításra, feldolgozásra és értelmezésre alkalmas formája. Ugyanezen szótár ekkor az információt, mint az adathoz az elfogadott megállapodásnak megfelelően rendelt jelentést definiálta. A fenti, adatfeldolgozás-orientált megközelítés szerint tehát az adat volt az elsődleges és az információ a származtatott fogalom, ami a valóságnak nyilvánvalóan nem felelt meg, hiszen információ nem csak adatból nyerhető. Emiatt a későbbi változatokban már új meghatározások szerepeltek. Eszerint az információ objektumokra – tényekre, eseményekre, dolgokra, folyamatokra és elképzelésekre, köztük fogalmakra – vonatkozó ismeret, amelynek meghatározott összefüggésben konkrét jelentése van. Az adat pedig az információ újraértelmezhető, továbbításra, értelmezésre, vagy feldolgozásra alkalmas, formalizált reprezentációja. A fentiekkel összhangban a továbbiakban az adat fogalma alatt a tágabb értelmezésnek megfelelően a következőt értjük: Az adat az információ absztrakt, egyezményes jelrendszerben rögzített reprezentációja. A fenti (és lényegében minden adatra vonatkozó) definíció lényeges eleme az egyezményes ábrázolás, amely az adat értelmezésének alapvető feltétele és tágabb értelemben ugyanez igaz a közvetlen kommunikáció során továbbított üzenetekre is. A más számára felhasználásra szánt információt olyan formában kell előállítani, amelyet a felhasználó ismer és elfogad. Ez egy meghatározott jelkészlet használatát és a jelsorozatok képzési, szintaktikai szabályainak betartását jelenti. A jelkészlet állhat az ember által közvetlenül érzékelhető (elsősorban vizuális és hang-) jelekből, illetve más (mindenekelőtt elektromos és mágneses) jelekből, amelyek gépi továbbításra és feldolgozásra alkalmasak, de emberi felhasználás előtt átalakításra szorulnak. A szintaktikai szabályoknak megfelelő jelsorozat adat esetében adathordozón (adathordozóban) kerül rögzítésre, üzenet esetében pedig fizikai (elektromágneses, optikai, stb.) mennyiség időbeni változásában jelenik meg. Az egyezményes ábrázolás, a szintaktika ismerete szükséges, de nem elégséges feltétele az emberi információ létrejöttének. Ezzel csak az érzékelt jelsorozat megértése, az adat (hír) felfogása lehetséges, a jelentés azonban csak az értelmezés során alakítható ki. A szintaktikai szinthez hasonlóan az egységes értelmezésnek is van feltétele, mégpedig a közös fogalomrendszer és tartalmi, szemantikai szabályok ismerete. Ezek felhasználásával válik hozzáférhetővé az adat (hír) hordozott információtartalma, valamely tény, vagy elképzelés. Az információtartalom az ember szempontjából még csak potenciális információ. Információvá (tudati visszatükröződéssé) csak akkor válik, ha beépül az ismeretrendszerbe, más információkhoz kapcsolódik, esetleg azoknak új, módosított értelmet ad. Ezt fejezi ki az információ azon definíciója, amely szerint az új ismeretet nyújtó (bizonytalanságot megszüntető) adat, hír jelentése.
12
Fizikai mennyiség adathordozó
Információ
Jelsorozat
Hír, adat
Észlelés
Értelmezés Megértés
JELRENDSZER (szintaktikai szabályok)
FOGALOMRENDSZER (szemantikai szabályok)
1.1.2 ábra: Az információ keletkezésének folyamata Az információ szintaktikai (formai) és szemantikai (tartalmi) nézőpontja mellett létezik egy pragmatikai (hasznossági) nézőpont is. Egy információval kapcsolatban nem csak az vizsgálható, hogy milyen formában jelenik meg és mit jelent valaki számára, hanem az is, hogy mekkora a haszna. A hasznosság kifejezhető azzal, hogy az adott információ késztet-e cselekvésre, vagy sem. Ennek megfelelően lehetséges az, hogy egy hír új ismeretet nyújt, de az nem kapcsolódik a jelenlegi tevékenységhez, így pragmatikai szempontból nem minősül információnak: fogalmazhatunk úgy is, hogy érdektelen információ. Az adat, információ és ismeret kapcsolatát a NATO értelmezés szerint az úgynevezett információ-, vagy kognitív hierarchia írja le. E felfogás szerint a tágabb értelemben vett 'információ' különböző formákban és szinteken jelenik meg: a nyers adatokból feldolgozás után, az adott helyzetnek megfelelő összefüggésbe helyezve keletkezik a szűkebb értelemben vett információ12. Ebből kiértékeléssel és integrálással alakul ki az ismeret (knowledge), amely ellenőrzött és tényként elfogadott információ. Végül az ismeretekre alapozódik a megértés (understanding).13 A struktúra legalacsonyabb szintjén lévő nyers adatok érzékelőberendezésekből származó, vagy a rendszeren belül áramló – még fel nem dolgozott (összevetett, értékelt, értelmezett, integrált) – jelek. A második szintet alkotó információk feldolgozott, a felhasználó számára érthető formára alakított, vagy megjelenített14 adatok. Ez a feldolgozás még általában nem sok értéket ad hozzá a nyers adatokhoz, bár egyes esetekben már ezen információknak is lehet azonnali, nyilvánvaló és jelentős értéke. Az ismeret szintjén az egyes információk már kiértékelésre kerülnek megbízhatóság, Ezt a szintet az 'információ' kifejezés két különböző értelmezésben történő alkalmazásának elkerülésére az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának egy doktrinális anyaga 'feldolgozott adat'-nak nevezi [MCDP 6, Command and Control – 68.o.] 13 Egyes anyagokban a negyedik szint a bölcsesség (wisdom) [pld. MURPHY et.al.: Information Operations: Wisdom Warfare for 2025]. 14 Például légifelvétel filmtekercséről készített fénykép, kódolt rádióközlemény átirata, számítógépes adatok megjelenítése szöveges, vagy grafikus formában, stb. 12
13
relevancia és fontosság szempontjából és összevetésükkel, integrálásukkal, felhasználásukkal kialakításra kerül egy koherens kép, amely a döntések meghozatalának alapját képezi. A legfelső szinten az ismereteket a konkrét helyzetre alkalmazva és kiegészítve, a hiányokat a megítélés és az intuíció segítségével kitöltve, jön létre a megértés.
Megértés Megítélés
Ismeret Értelmezés
Információ (feldolgozott adatok) Feldolgozás
Nyers adatok 1.1.3 ábra: Az információ-hierarchia15 Az információra és az ismeretre vonatkozó álláspontunknak megfelelően az információ ezen különböző 'szintjei' nem azonos kategóriákat jelölnek. Az első két szint értelmezésünk szerint még nem tekinthető információnak: ezek csak az információ keletkezése (az információszerzés) során szerepet játszó – környezeti hatásokat, vagy más forrásokból származó információkat hordozó – objektumok. A két felső szint tartalma pedig megegyezik az ismeret tartalmával, ennek két – a környezetből beszerezhető, illetve a gondolkodási folyamatokkal és korábban megszerzett információkkal kiegészített – részre tagolása csak az információfeldolgozási folyamat szakaszaihoz, illetve az információs tevékenységek jellegéhez kapcsolódóan lehetséges. Az egyes ember szempontjából értelmezett információ szubjektív jellege a viszszatükröződés-alapú értelmezésből logikailag következik.16 Ugyanazok a környezeti hatások, üzenetek, vagy adatok más és más emberek (szubjektumok) esetében, azok céljainak, motivációinak, meglévő ismereteinek megfelelően, többnyire eltérő módon tükröződnek vissza a tudatban. Azonos (ha ilyen egyáltalán létezik), vagy hasonló visszatükrözés csak közös tevékenység, vagy kommunikáció segítségével lehetséges.
15
16
Forrás: AJP-3.2.1 Command and Control of Allied Land Forces, Figure 3-3. Cognitive Hierarchy [3-7.o.], illetve FM 100-6 Information Operations, Figure 2-1. The Cognitive Hierarchy [2-1.o.]. Egy másik megfogalmazás szerint nincs szubjektív vagy objektív információ, csupán egy jól meghatározott rendszerre vonatkoztatott információ van. [HORÁNYI: Jel, jelentés, információ, 15.o. – Kiemelés az eredetiben]
14
1.2 SZERVEZETI INFORMÁCIÓ, SZERVEZETI TUDÁS Az ember, mint társadalmi lény jellemzője – az előző pontban megfogalmazottakat kiegészítve – nem csak az, hogy egy dinamikusan változó környezetben létezik és igyekszik abban fennmaradni, céljait megvalósítani, hanem az is, hogy ezt általában más emberekkel együttműködésben, közösen tevékenykedve teszi. Az eredményes együttműködés feltétele a célok és a tevékenységek összehangolása, az erre vonatkozó információk kicserélése, már az állatvilágban is a kommunikáció.17 A kommunikáció nem kizárólag az emberi faj képessége, azonban legmagasabb szintjét – a beszéd, majd az írás kialakulásával – itt érte el. A kommunikáció szűkebb értelemben18 információk, tágabb értelemben19 információk, értékek, viselkedési és gondolati minták átadása, átvétele, cseréje. A kommunikáció formája lehet közvetlen (mint például a beszéd, a gesztusok, stb.), amely a felek egyidejű részvételét igényli, és kétirányú információcserét tesz lehetővé, valamint lehet közvetett (mint például az írás, az adatok, stb.), amelynél az egyidejű részvétel nem szükséges, de ennek következtében nincs is mód a folyamatos visszacsatolásra. Léteznek természetesen közbeeső formák is, mint például a számítógépes levélváltás, amely kvázi-közvetlen kommunikációnak tekinthető A kommunikáció során átadható információk köre korlátozott, az átadás lehetősége is eltérő. Az előző pontban megfogalmazottakból következően nem adható át a néma, vagy hallgatólagos tudás, amelynek éppen az a sajátossága, hogy nem fejezhető ki, és nehezen adható át a háttértudás is.20 A reprezentáció formájától függően nyilvánvalóan elvileg könnyebben adhatók át a propozicionális és nehezebben az analóg formában reprezentált információk, hiszen egy analóg formában reprezentált információ általában igen sok propozicionális formájú információt "hordoz". A kommunikáció során az egyik fél (a küldő) az átadandó információt átvitelre alkalmas formába alakítja, ez a közbenső reprezentáció kerül át, jut el a másik félhez (a fogadóhoz), aki ezt értelmezve alakítja ki a saját belső, mentális reprezentációját. Az információ előző pontban ismertetett definíciójából és szubjektív jellegéből következően tehát e folyamatban valójában nem az információ, mint mentális reprezentáció "átvitelére", hanem egy információ megjelenítésére és ennek alapján egy "másik" információ létrehozására kerül sor.21
A kommunikáció olyan viselkedéskoordináló eszköz, amely növeli a csoport együttes teljesítményét, ezzel egyben előnyös az egyén számára is. 18 (Interperszonális) kommunikáció: legalább két individuum (dialóguspartner) közötti információcsere. [Magyar Nagylexikon, 11. kötet, Kir-Lem, 233.o.]. 19 Kommunikáció: Az a művelet, amelyben a résztvevők között információk, értékek, viselkedési és gondolati minták átadása, átvétele, cseréje történik. [Pedagógiai lexikon, 260.o.]. 20 Természetesen nincs elvi akadálya annak, hogy a megismerés eredményeként a néma tudás összetevői explicit tudássá alakíthatók, vagy a háttértudás részei formalizálhatók, majd ezután átadhatók legyenek. 21 A mondat szavakkal kifejezett gondolat, amely csak akkor jelent valamit, ha előidézi azt a gondolatot, amelynek a kifejezése. A jelentés nem "rejtőzik" a mondatban, hanem a fejünkben keletkezik, amikor a mondatot halljuk, vagy olvassuk. [LEM, Summa technologiae, 130.o.] 17
15
A hírek eszközökkel történő továbbítása kapcsán jelenik meg a kommunikáció mellett a hírközlés, távközlés és a katonai terminológiában szereplő híradás kifejezések használata. A hírközlés küldemények, adatok, jelek, képek, hangok, továbbá információk továbbítása és vétele hírközlő infrastruktúra rendeltetésszerű felhasználásával. A hírközlési szolgáltatások közé a postai szolgáltatások22 és a távközlési szolgáltatások tartoznak. A távközlés értelmezhető formában előállított jelek, jelzések, írás, kép, hang, vagy bármely más természetű egyéb küldemény eljuttatása egy, vagy több felhasználóhoz távközlő hálózatokon keresztül. Végül a katonai terminológiában alkalmazott híradás kifejezés a ‘katonai távközlés’ (‘katonai hírközlés’) szinonimája: „az információk továbbítására alkalmazott módszerek és eljárások összessége, amelyeket erre a feladatra felkészített, a szükséges eszközökkel ellátott katonai szervezetek, a híradó csapatok valósítanak meg”23. A hírközlés, távközlés és híradás kifejezéseket olyan esetekben használjuk, amikor az információcsere (esetleg csak egyirányú információátvitel) – fizikailag, földrajzilag elkülönült pontok között – közvetve, speciálisan erre a célra létrehozott rendszer segítségével valósul meg. Nem beszélünk hír- vagy távközlésről, híradásról abban az esetben, amikor a kommunikáció két vagy több ember között közvetlenül – interperszonális módon, pld. beszéd útján – valósul meg. Az eredményes kommunikáció feltétele – az átvitel során alkalmazott közbenső reprezentáció (pld. a használt nyelv) közös ismerete mellett – a közös értelmezés is, amely a gyakorlatban alakul ki és szilárdul meg. A világ egyedi dolgaira, eseményeire vonatkozó információk átadása csak akkor lehetséges, ha a hivatkozott dolgok, tulajdonságok, viszonyok, fogalmak – pontosabban az ezeket reprezentáló kommunikációs elemek (pld. szavak, jelek, szimbólumok) – értelmezése azonos. Az azonos értelmezés azt jelenti, hogy a kommunikációban részvevő felek azonos kommunikációs elemet észlelve, azonos – vagy az együttműködéshez szükséges mértékben azonos – mentális reprezentációt alakítanak ki. A közös értelmezés – a kommunikációhoz hasonlóan – gyakorlat-orientált: csak a világnak az együttműködésben érintett dolgaira, eseményeire vonatkozóan és csak az együttműködéshez szükséges mértékben alakul ki. Kialakulása részben az emberi faj egyes élettani sajátosságain nyugszik, részben a közös tevékenység, a tanulás eredménye. Az észlelt környezet egyes alapvető dolgainak és jelenségeinek mentális visszatükröződése, az érzéki megismerés eredménye az emberi érzékszervi képességek és észlelési mechanizmusok lényegi azonossága következtében főbb elemeiben azonos.24 A fogalmak közös értelmezése általában már csak együttműködés, egyeztetés – leírás, magyarázat, bemutatás, stb. – során alakítható ki, ezek többsége ugyanis körVégső formájában fizikai jellegű – információt, közlést, vagy tárgyat tartalmazó – küldemények felvétele, feldolgozása, továbbítása és kézbesítése. Lásd Kozák Miklós: „A katonai kommunikációs rendszerek megszervezésének alapjai”, 7. old. 24 Érzékszervi, észlelési betegség, hiba előfordulásának hiányában az emberek hasonló módon különítik el a környezet egyes dolgait, hasonló módon észlelik ezen dolgok érzékszerveik által közvetített jellemzőit (alak, méret, szín, textúra, hang, szag/illat, íz, stb.), térbeli elhelyezkedését, valamint az időbeni létezést, mozgást, változásokat. 22
23
16
nyezet- és tevékenységfüggő módon alakul ki. Az Egyenlítő környékén élő népeknél nyilvánvalóan nem ugyanúgy alakulnak ki a tél jelenségeivel kapcsolatos fogalmak, mint a skandináv népeknél; az állattenyésztéssel foglalkozók több fogalmat használnak az állatok életkor és nem szerinti csoportosítására, míg a növénytermesztéssel foglalkozók a gabonafélék esetében rendelkeznek több fogalommal. A közös értelmezés kialakítható egy konkrét kommunikáció idejére, valamint két fél között, vagy egy csoporton belül hosszabb időszakra érvényes módon. Egy tartósan együttműködő csoporton (pld. egy szervezeten) belüli közös értelmezés általában több szintű. A globális szint azon dolgokra és jelenségekre vonatkozik, amelyeket a csoport egészének, minden tagjának kell azonos módon értelmeznie: ide a csoport tevékenységéhez kapcsolódó legátfogóbb fogalmak tartoznak és ez a szint minden csoport esetében létezik. A lokális szint – összetettebb csoportok, szervezetek esetében – egy, a vizsgálat szempontjából eleminek tekintett részcsoport közösen értelmezendő fogalmait foglalja magában: ezeket csak e csoport tagjai használják. Ilyen elemi csoportból, ennek következtében lokálisan közös értelmezésből is általában több van. Végül a két véglet között helyezkedhet el a belső együttműködési szint, amely az egyes elemi csoportok közötti együttműködéshez szükséges fogalmakat tartalmazza. A közös értelmezést elsajátító és elfogadó személyek csoportja többféle lehet. A legegyszerűbb és legrégibb példát a tartósan közös tevékenységet folytató, együtt élő és együttműködő kisebb-nagyobb csoportok: a családok, a nemzetségek, a törzsek, népek, stb. alkotják. Egy másik jellegzetes csoport a meghatározott társadalmi cél megvalósítására életre hívott tartós emberi együttműködési forma, a szervezet. Végül a harmadik példa egy meghatározott tevékenységben, tevékenységrendszerben érintett szervezetek és/vagy személyek összessége25. Témánk szempontjából elsősorban e két utóbbi csoport-típus fontos. Egy csoporton belül a közös értelmezés alapján használt fogalmak, valamint az ezekre épülő információk már nem függnek a csoport egyes tagjainak szubjektumától. A környezeti hatásokat, a világ dolgait és jelenségeit a csoport valamennyi tagja ugyanúgy – pontosabban, mint azt már korábban megfogalmaztuk: az együttműködés szempontjából elegendő pontossággal azonos módon – észleli és értelmezi, az ezekkel kapcsolatos információkat a kommunikáció során azonos módon (formában, tartalommal és jelentéssel) képes átadni és átvenni. Ezek a fogalmak és információk csoport-szubjektívak (más megfogalmazásban interszubjektívak), hiszen a csoporton belül elfogadott közös értelmezéstől függnek, összességük – mint azt a következőkben bemutatjuk – tekinthető a csoport tudásának, ismereteinek. A szervezeti tudás a megfigyelés és kommunikáció útján a szervezeten kívülről megszerzett, valamint a szervezeten belül létrehozott információk (a szervezet rendelkezésére álló ismeretek), valamint a szervezeti működés során kialakított speciális képességek (műveletek) összessége. A szervezeti tudás értelemszerűen magában 25
Például a honvédelem (a közrendvédelem, a katasztrófavédelem, stb.) megvalósításában érintett szervezetek és személyek összessége.
17
foglalja tagjai tudását, ismereteit, képességeit, de több is annál, hiszen éppen ebben rejlik az együttműködés, a szervezettség előnye. Amit a szervezet egy tagja tud, vagy amire képes, azt a szervezet is tudja, de a szervezet olyanra is képes, amelyet tagjai egyenként nem, csak együttműködve tudnak megvalósítani. Ahogyan egy személy számára rendelkezésre álló tudás a saját (belső) tudás, illetve a hozzáférhető rögzített és beépített külső tudásösszetevők összessége, úgy egy szervezet számára rendelkezésre álló tudás is a szervezet tagjai belső tudásának, valamint a szervezet által birtokolt, vagy hozzáférhető rögzített és beépített tudásösszetevőknek az összessége. A tudásmennyiség egyre növekvő ütemű bővülésével egyidőben figyelhető meg a külső tudás szerepének és részarányának növekedése is. A szervezet birtokában lévő ismeretek – köztük a megszerzett, vagy előállított információk – tehát többféle formában létezhetnek. Rendelkezésre állhatnak (belső) mentális reprezentáció formájában a szervezet egyes tagjainak tudatában, vagy anyagi formában objektiválódva, valamilyen külső reprezentáció formájában. Ennek megfelelően a szervezeti információ fogalmát a következőképpen definiálhatjuk: Az információ (egy szervezet szempontjából) a világ egy megragadott aspektusának közös értelmezés alapján történő visszatükröződése, mentális és/vagy külső reprezentációja a szervezetben. Ez a definíció a szűkebb értelemben vett (egyedi) információk – a világ dolgaira, jelenségeire, ezek tulajdonságaira és viszonyaira vonatkozó tények és elképzelések – mellett magában foglalja az általános információkat, a világról alkotott fogalmakat, valamint a köztük fennálló összefüggéseket is. A fenti meghatározás lényeges elemét képezi a közös értelmezés, hiszen ennek hiányában nem lehetne eldönteni, hogy mit tekintsünk a szervezet által birtokolt információnak. A gyakorlatban persze egy szervezeten belül előfordulhat – sőt gyakran elő is fordul – eltérő értelmezés, ennek kapcsán eltérően értelmezett fogalmak, egymásnak ellentmondó tények, vagy összefüggések is, ezt azonban feloldandó, közbeeső állapotnak tartjuk, amely megszüntetendő. Az ember esetében is előfordul, hogy különböző érzékszervek ellentmondó módon tükrözik vissza a valóságot, azonban a tudat ezt különböző módszerekkel korrigálja és a végeredmény már egységes visszatükröződés.26 Az ellentmondások feloldása, a korrekciós folyamat az ember esetében gyakorlatilag "automatikusan" végbemegy: maradhatunk bizonytalanok abban, hogy két ellentmondó tény közül melyik igaz, de nem tarthatjuk mindkettőt egyszerre igaznak. Egy szervezetben viszont az ellentmondások, eltérő értelmezések felismerése nem automatikus, erre külön gondot kell fordítani. A szervezeti információ fenti meghatározása szerint egyaránt megjelenhet a szervezet tagjainak tudatában, vagy valamely külső, rögzített formában. Míg az ember esetében nincs semmi okunk (bár megtehetnénk), hogy hangsúlyozzuk a különbséget az információ, mint a környezet visszatükröződése a tudatban, és annak az emberi szervezeten belül a tárolás, továbbítás és feldolgozás során használt megjelenési 26
Ha például egy másik személy képére maszkírozott ember általunk korábbról ismert hangján szólal meg, a tudatunkban végül döntés születik arról, hogy őt kinek tekintsük: a kinézet, vagy a hang alapján azonosítsuk.
18
formái – elektromos és kémiai jelek, jelsorozatok – között, ezt a szervezet esetében már nem minden esetben hagyhatjuk figyelmen kívül. A szervezetben napjainkra már az információk túlnyomó többsége egyre inkább adat formájában keletkezik, kerül tárolásra, átalakításra és továbbításra a felhasználás helyére. Sőt az automatizált eszközök, mint végrehajtó elemek megjelenésével és elterjedésével a működés információszükséglete mellett megjelent a működés adatszükséglete is. Ennek megfelelően szervezetek esetében – ha elvonatkoztatunk a visszatükrözés, reprezentáció módjától – az információ és adat kifejezéseket egyaránt használhatjuk. Információról elsősorban olyankor beszélünk, ha emberrel kapcsolatban említjük, vagy a tartalmat – a szemantikus aspektust – akarjuk hangsúlyozni. Az adat megnevezést pedig akkor használjuk, ha gépekkel összefüggésben szerepel, vagy rögzítettségét, ábrázolását – szintaktikai aspektusát – helyezzük előtérbe. Az információ erőforrás jellegének elemzéséhez először röviden át kell tekintsük a szervezeti működés, valamint az ennek alapját képező emberi tevékenység főbb jellemzőit. A céltudatos, tervszerű tevékenység alapvető jellemzői a következők: - a tevékenységnek aktív végrehajtója van: maga az ember, aki ismeri a végrehajtás módszerét és képes annak megvalósítására; - a tevékenységnek passzív tárgya van: amelynek előírt állapotváltozása (létrejötte, megszűnése, átalakulása, helyváltoztatása, stb.) a tevékenység célja; - a tevékenységnek belső struktúrája van (lehet): a végrehajtási módszer által meghatározott rendben végrehajtott résztevékenységekből, elemi műveletekből épül fel; - a tevékenység során felhasználásra kerül(het) eszköz: a végrehajtást lehetővé tévő, megkönnyítő, vagy meggyorsító tárgy; - a tevékenység során felhasználásra kerül(het)nek erőforrások: amelyek a végrehajtás folyamatában elhasználódnak, vagy a tevékenység tárgyába beépülnek. A tevékenység során a végrehajtó – esetleg eszköz felhasználásával és erőforrás igénybevételével – hatást gyakorol a tevékenység tárgyára és ezzel előidézi annak megkívánt állapotváltozását. A tevékenység végrehajtója és eszköze lényegében változás nélkül jut át – lép be és kerül ki – a tevékenységen, illetve változásai (elfáradása, elhasználódása) nem képezik a tevékenység célját. Az erőforrás csak a tevékenység bemenetét képezi, a kimeneten már nem jelenik meg. A tevékenység tárgya – amely lehet anyag (tárgy, élőlény, ember), energia, vagy információ – minden esetben lényegi változáson megy át. A tevékenység eredménye a megvalósult cél, a tevékenység tárgyának megkívánt állapota. A szervezetek – mint célorientált, belső irányítással rendelkező rendszerek – működése olyan általános törvényszerűségeket mutat, amelyek egyaránt érvényesülnek egymástól jelentős mértékben eltérő jellegű (pld. igazgatási, termelő, tudományos kutató, kereskedelmi, oktatási, védelmi, vagy katonai) szervezetekben is. A rendszerek működése legáltalánosabban fogalmazva állapotváltozások rendezett összessége, amely a rendszer elemei jellemzőinek és a köztük fennálló kapcsolatok-
19
nak időbeni változása. A szervezetek, mint bonyolult társadalmi rendszerek esetében a működés leírásánál, vagy előírásánál általában csak a szervezeti cél szempontjából lényeges állapotváltozásokat vesszük figyelembe és alapfogalomnak az ezek keretéül szolgáló, ezeket előidéző tevékenységet választjuk. Ennek megfelelően bármely szervezet működését leírhatjuk egy absztrakt rendszer, a működési rendszer segítségével. A működési rendszer egy adott szervezetben, a szervezeti cél megvalósítása érdekében, egységes elgondolás alapján végrehajtott tevékenységek rendszere. A működési rendszer elemei – a tevékenységek – között az alapvető kapcsolatokat az anyag, az energia, vagy az információ mozgása határozza meg. A tevékenységek közötti, közvetlen kapcsolat lényege a végrehajtás rendjében mutatkozik meg. Logikai kapcsolat esetében egy tevékenység végrehajtásának feltétele a másik tevékenység végrehajtása, mert tevékenységének tárgya, erőforrása, eszköze, vagy végrehajtója – illetve ezek megfelelő állapota – a másik tevékenység eredménye, anélkül nem létezik. A kizáró kapcsolat esetében a két tevékenység végrehajtásához ugyanaz a végrehajtó, eszköz, vagy erőforrás szükséges és egyidőben ez nem áll rendelkezésre. Ekkor bármelyik tevékenység megelőzheti a másikat, csak időben nem eshetnek egybe. A tevékenységek a működés során – a működési rendszer alrendszereinek tekinthető – folyamatokba csoportosíthatóak. A működési folyamatok egyben a szervezetben végbemenő összefüggő állapotváltozások sorozatát is tükrözik. A tevékenység tárgya szerint beszélhetünk anyagi (energia), illetve információs folyamatokról, amelyek természetesen a szervezettől függően tovább osztályozhatóak. A szervezet működési folyamatai közül azt, amelyik közvetlenül a szervezeti cél megvalósítására irányul (azt eredményezi), alapfolyamatnak nevezzük. Ez a szervezet jellegétől függően lehet anyagi vagy információs folyamat is. Egy vállalat alapfolyamata a termelés, egy iskoláé a képzés, egy áruházé az értékesítés, végül egy dandáré háborúban a harc és békében a kiképzés-felkészítés. A szervezet – működésbe bevont – elemei a működés szempontjából aktív végrehajtó elemekre és passzív eszközökre, tevékenységi erőforrásokra és (önfejlesztés esetén) a tevékenység tárgyára csoportosíthatóak. Ez a felosztás nem abszolút, dinamikusan változhat, mivel egyes elemek az egyik tevékenységben az erőforrás, majd a másikban – átalakítás után – a tevékenység tárgya, végül egy harmadikban annak eszköze, vagy végrehajtója szerepét is betölthetik. Megjegyzendő az is, hogy a szervezet nem minden eleme kerül a működés során hozzárendelésre valamely tevékenységhez, nem mindegyik vesz részt a működésben. A szervezeti működést megvalósító végrehajtó elemek ma már nem csak emberek lehetnek. A technikai fejlődés során az ember a tevékenységét megkönnyítő eszközök mellett egyes műveletek önálló végrehajtására létrehozta a gépeket27. Ezek elsősorban fizikai műveletvégzésre képesek, működésük irányítása, ellenőrzése to27
A gép olyan működő eszköz, amely az anyag, energia vagy információ helyének, vagy helyzetének megváltoztatására, alakjának, formájának átalakítására alkalmas.
20
vábbra is az ember feladata. Ennek következtében meg kell különböztetnünk a manuális, vagy kézi eszközökkel végrehajtott, és a gépi műveleteket. A technikai fejlődés következő lépcsőfokán megtörtént az áttérés egy újabb emberi funkció – az irányítás, ellenőrzés – eszközökkel, gépekkel történő végrehajtására. A korábban emberi beavatkozással működő gépek kiegészültek vezérlőberendezésekkel és képessé váltak összetettebb műveletek végrehajtására: megjelent az automata, az önállóan működő gép. Az emberi beavatkozás nélküli működés csak jól meghatározott technikai folyamatokban lehetséges és hatékony. A bonyolultabb tevékenységek végrehajtása elsősorban automatizált eszközök – nagyobbrészt önállóan működő, de szükség és igény esetén az emberi beavatkozást biztosító gépek – segítségével lehetséges. Ilyenformán a tevékenységeket végrehajtó elemek lehetnek emberek és automatizált eszközök (gépek). Ennek ellenére ezeket – bár a semlegesebb művelet szó közelebb állna a valósághoz – továbbra is tevékenységnek nevezzük, ami azzal magyarázható, hogy a szervezetben dominál az emberi tevékenység, illetve a szervezet egésze is inkább tudatos, élő organizmushoz hasonló, mint gépszerű viselkedést mutat. Az erőforrás fogalmát szervezetek esetében általában tágabban értelmezzük, szervezeti erőforrásnak tekintünk mindent, ami szervezet rendelkezésére áll és a működési folyamatok (tevékenységek) végrehajtásához szükséges. Ilyenformán a fogalomba beleértendő a tevékenység végrehajtója és eszköze is. Ennek során a szervezet rendelkezésére állás – vagyis az erőforrás igénybevétele, felhasználása feletti teljeskörű döntés lehetősége – lényeges kritérium. Ez zárja ki az erőforrások közül a tevékenység tárgyát, amennyiben az a rendszeren (szervezeten) kívül helyezkedik el, mint katonai szervezet esetében a szembenálló fél. A szervezeti erőforrásokat hagyományos felosztás szerint az ember (a munkaerő), az anyagok és eszközök, az energia (energiahordozók), a pénz és az információk képezik. Sok esetben az időt – mint más erőforrásra "átváltható" tényezőt – is az erőforrások közé soroljuk. Az információnak (tágabb értelemben az ismereteknek, tudásnak) a szervezet életében betöltött szerepe a működési folyamatok szükségleteiből kiindulva határozható meg. Minden tevékenység végrehajtásához információkra (tudásra) van szükség, amelyek – a végrehajtó számára – meghatározzák a tevékenység megkezdésének és befejezésének feltételeit, végrehajtásának módját. Ezek hiányában a tevékenység, legalábbis a kitűzött cél megvalósítását szolgáló módon nem hajtható végre. Tehát az információ (tudás) a szervezeti működés szempontjából ugyanolyan szerepet játszik, mint bármely más szervezeti erőforrás (emberi erőforrás, eszközök, energia, anyag, pénz, stb.), amelyet a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben és minőségben kell biztosítani. Az információ – a szervezeti folyamatokban történő felhasználása mellett – számos más, a hagyományos erőforrásokhoz hasonló sajátossággal rendelkezik. Ilyenek többek között a következők: nyers adatokból átalakítással kerül a felhasználásra alkalmas formába; életciklusa van; értékkel rendelkezik; költségek rendelhetők hozzá
21
és ezek számviteli módszerekkel menedzselhetőek; végül más erőforrásokkal bizonyos határok között felcserélhető, azokat helyettesíteni képes. A hagyományos erőforrások esetében a felcserélhetőségnek számos formáját tapasztalhatjuk. A technikai erőforrások (eszközök), vagy energia hiányát, esetleg korlátos rendelkezésre állását kompenzálhatja egy magasabb szintű munkaerőfelhasználás. Hatékonyabb technikai erőforrásokhoz többnyire alacsonyabb, kevésbé hatékonyakhoz magasabb szintű energia- és nyersanyag-felhasználás tartozik. Financiális erőforrás felhasználásával, "vásárlással", kiváltható a munkaerő, a technikai erőforrás és az energia. A felsoroltakhoz hasonló tulajdonságokkal – amint azt a következő példák is mutatják – az információ is rendelkezik. Több, pontosabb, részletesebb információk birtokában ugyanis egy adott tevékenység általában kevesebb hagyományos erőforrás felhasználásával hajtható végre. Egy célpont adott valószínűséggel történő megsemmisítéséhez szükséges pusztítóeszköz és harcanyag-mennyiség, illetve idő a célpontról rendelkezésre álló információk függvénye. A célpont jellegének és helyének adott pontosságú információi birtokában a megsemmisítéshez akár egyetlen lövedék, egyetlen lövés is elég lehet, ellenkező esetben ehhez több löveg, lényegesen több lövedék és hosszabb idő szükséges. Árvíz esetén egy folyó várható vízszintjére, tetőzésére vonatkozó pontosabb információk (előrejelzések) birtokában a védekezés kevesebb erőforrás felhasználásával is eredményes lehet. Az információ a hasonlóságok mellett más erőforrásoktól eltérő sajátosságokkal is rendelkezik. A leggyakrabban említett sajátosságok közé tartozik, hogy az információ felhasználása során nem használódik el, valamint hogy az információ elvesztése nélkül átadható másnak. Ezek az általános megállapítások azonban további megfontolásokat, értelmezést igényelnek. Bár az információ, mint visszatükröződés, felhasználása során valóban nem "amortizálódik", de az őt hordozó emberi tudat, vagy anyagi információhordozó már igen. Az elvesztés nélküli átadhatóság pedig versengő, vagy konfliktus-helyzetben csak formálisan érvényesül. Egy versenyelőnyt biztosító információ átadása (vagy másik fél által történő megszerzése) során ugyanis az eredeti információ ugyan valóban "megmarad", de értéke és felhasználhatósága jelentős mértékben csökken, vagy akár teljes mértékben meg is szűnik. A működéshez szükséges információk (adatok) – hasonlóan, mint más erőforrások – egy része különböző forrásokból be- vagy megszerezhető, a többit pedig elő kell állítani és mindkét esetben el kell juttatni a felhasználás helyére. Az első csoportba tartozó adatokat alap – vagy elsődleges – adatoknak nevezzük. Az alapadatok a valóságról – a környezetről és magáról a szervezetről – közvetlen megismerés (megfigyelés, mérés, stb.) útján kerülnek a szervezet birtokába, vagy a szervezeten kívülről érkeznek. Bár ez utóbbiak is lehetnek (akár bonyolult) műveletek eredményei, a szervezet szempontjából mégis alapadatoknak kell tekintenünk őket. A feldolgozás nélküli alapadatok közvetlenül általában nem – vagy csak igen ritkán – használhatóak fel a működés szükségleteinek kielégítésére. Ahhoz ugyanis több információt hordozó – az alapadatokból kiinduló összesítés, csoportosítás, érté-
22
kelés és elemzés során, különböző műveletekkel létrehozott – adatokra van szükség, amelyeket származtatott adatoknak nevezünk. Az alap- és származtatott adatok közötti különbséget sokszor úgy fejezzük ki, mintha az előbbiek nem hordoznának információt, csak az utóbbiak. A közvetlen felhasználásra alkalmatlan, de a termékek előállításához felhasznált nyersanyagok analógiájára ilyenkor a nyers adat megnevezést alkalmazzuk. A korábban elmondottakból következik, hogy ez pragmatikai aspektusból megfogalmazott megállapítás, hiszen a nyers adatok is – eltekintve az esetleges ismétlődésektől – új ismeretet hordoznak, csak ebben a formában "nincs rájuk szükség", nem elégségesek valamely tevékenység végrehajtásához. A szervezeti információkat megkülönböztethetjük jellegük és a szervezeten belüli - a vezetés és a végrehajtó (szervezeti) elemek közötti - mozgásuk iránya szerint. Mivel a szervezet általában egy magasabb szintű szervezet része, így ugyanez a csoportosítási elv alkalmazható a szervezet és környezete között áramló információkra is. Jelleg szerint két nagy csoport különíthető el: az állapot-információk és a vezérlő információk. Az állapot-információk a szervezet, vagy környezete valamely részének jellemzőire, vagy kapcsolataira, illetve ezek változására vonatkozó tényeket és elképzeléseket tartalmaznak. Ez utóbbiakat esemény-információnak is nevezzük. A statikus – egy adott időpontban érvényes – állapot-információt helyzet-információnak is nevezzük. Ebben az értelemben beszélünk például a szembenálló fél helyzetéről és várható tevékenységéről, vagy az időjárási helyzetről és várható alakulásáról. A mindenkori helyzet-információ egy korábbi helyzet-információból és a bekövetkezett változásokat leíró esemény-információk segítségével előállítható. A vezetéstől a végrehajtó elemekhez, valamint az együttműködő végrehajtó elemek között az állapot-információk értesítés, tájékoztatás, a végrehajtó elemektől a vezetéshez pedig jelentés, beszámoló, adatszolgáltatás, stb. keretében jutnak el. A vezérlő-információk mindig közvetlenül valamely tevékenység végrehajtásának – azonnali, meghatározott időpontban vagy adott feltételek esetében történő – megkezdését, vagy befejezését kezdeményezik. A vezérlő-információ a vezetéstől a végrehajtó elemekhez eljuttatható parancs, intézkedés, utasítás, rendelkezés, feladatszabás útján. A végrehajtó elemektől egymáshoz, vagy a vezetéshez – tágabb értelemben vett – vezérlő-információ kérés, igénylés keretében juttatható el. Ez a típus kibernetikai értelemben természetesen nem tekinthető vezérlő-információnak, de jellegzetességei mégis ebbe a csoportba sorolását indokolják. Az információ erőforrás jellegének fel-, illetve elismeréséből az is következik, hogy azt más szervezeti erőforrásokhoz hasonlóan kell kezelni, azzal gazdálkodni kell. A gazdálkodás általánosságban a szervezetek rendeltetésszerű működéséhez és fejlesztéséhez szükséges szervezeti javak és erőforrások ésszerű, gazdaságos tervezésére és felhasználására irányuló céltudatos tevékenységek összessége. Ennek lényeges eleme a gazdaságosságra, vagyis a ráfordítások és eredmények optimális viszonyának elérésére irányuló törekvés. Természetesen a tisztán gazdaságossági szempontok nem minden szervezet és nem minden tevékenység (feladat) esetében
23
érvényesíthetők. Különösen érvényes ez a katonai szervezetekre (had)műveleteire, valamint a védelmi szféra más szervezeteire és tevékenységeire (rendvédelem, határvédelem, katasztrófavédelem). Az információgazdálkodás (információmenedzsment) az információk szervezeti erőforrásként történő – hatékony, gazdaságos – kezelésére irányuló tevékenységek összessége, rendszere, amely a hagyományos erőforrásokhoz hasonlóan magában foglalja: a szervezeti szükségletek felmérését és tervezését; a tervszerű beszerzést, vagy előállítást; a tárolást (raktározást) és karbantartást; az elosztást, rendelkezésre bocsátást; valamint a szervezeti szintű hasznosítást. Ezek közül jelentőségük miatt kiemelést érdemel az elsőként és utoljára említett tevékenységcsoport. A szervezeti információszükséglet ismerete elengedhetetlen feltétele a megfelelő információk megfelelő helyen és időben történő biztosításának. Az információszükséglet egy – viszonylag nagyobb – része a folyamatok jellegének és sajátosságainak ismeretében előre meghatározható, tervezhető. Erre alapozva kidolgozhatóak szervezeti szintű szabványos információszolgáltatási eljárások és folyamatok. Az információszükséglet más része helyzet- és feladatfüggő, amelyet megfelelő pontossággal csak egy adott feladat előkészítése és végrehajtása során lehet meghatározni. A katonai szervezetek által végrehajtott (had)műveletek esetében a helyzetfüggő információszükséglet alapját a parancsnok által meghatározott követelmények képezik. A NATO doktrinális elveknek megfelelően ezek a parancsnoki kritikus információigények28 formájában jelennek meg. A parancsnok által az időbeni információkezelés és a döntéshozatali folyamat elősegítése szempontjából kritikusnak minősített információigények átfogó listája, amelyek a feladat eredményes végrehajtását befolyásolják.29 A kritikus információk körét a parancsnok (a törzs javaslatai alapján) a műveletek kezdetén határozza meg, ez a kör azonban a művelet előkészítése és végrehajtása során természetesen változhat (bővülhet és módosulhat). Az információigények egy részének kielégítéséhez elegendő meglévő tényinformációkat összegyűjteni, más részük (pld. mi a szembenálló fél szándéka, melyek a saját fél aktuális lehetőségei) megválaszolásához viszont elemzésre, értékelésre – a meglévő, vagy megszerezhető információkból új információk előállítására – van szükség. A parancsnoki kritikus információigények az érintett információk tárgya szerint három nagy csoportra oszthatók. A kiemelt felderítési információigények30 a szembenálló félre és a környezetre vonatkozó azon igények, amelyekhez a parancsnok (magas, kiemelt) prioritást rendelt. A saját félre vonatkozó információigények31 közé azok tartoznak, amelyek a saját és együttműködő erők (harci) képességeinek meghatározásához szükségesek. Végül a saját félre vonatkozó lényeges információk32
28
Commander's Critical Information Requirements (CCIR). AJP-3, Allied Joint Operations (Ratification Draft 1). Glossary of Terms and Definitions. 30 Priority Intelligence Requirements (PIR). 31 Friendly Forces Information Requirements (FFIR). 32 Essential Elements of Friendly Information (EEFI). 29
24
olyan információigények, amelyek kielégítése a saját erőknek a szembenálló fél információszerző rendszerei, lehetőségei elleni védelméhez szükségesek. A szervezeti szintű információhasznosítás feltételeinek biztosítása az információgazdálkodás egyik alapvető funkciója. Szervezeti szintű hasznosításról akkor beszélhetünk, ha az adott erőforrás – esetünkben az információ – közvetlen birtoklójától és konkrét elhelyezkedésétől függetlenül a szervezet átfogó céljait szolgálja. Ehhez elengedhetetlen, hogy: - a szervezet egyes részei és tagjai ismerjék, hogy a szervezet egésze milyen információkkal rendelkezik és azt képesek is legyenek felhasználni. - a szervezet, mint egész ismerje, hogy egyes részei és tagjai milyen információkkal rendelkeznek és azt legyen képes széleskörűen (újra)hasznosítani; - a szervezet egésze és tagjai külön-külön ismerjék, hogy milyen információkkal nem rendelkeznek és tegyék meg a szükséges lépéseket ezen információk megszerzése, vagy létrehozása érdekében. Az információgazdálkodás tevékenységrendszere két irányban is kiterjeszthető, ami elvezet az információs erőforrásgazdálkodás és a tudásmenedzsment fogalmaihoz. Az információs erőforrásgazdálkodás33 az információgazdálkodás kiterjesztése az információs erőforrások – a későbbiekben részletesebben tárgyalandó információs infrastruktúra – teljes körére, az információk mellett ideértve az információtechnológiai eszközöket, az információk kezelését végző embereket és az információkezelés feltételeit biztosító létesítményeket. Az információs erőforrásgazdálkodás – 'information management' megnevezéssel – a NATO doktrínális dokumentumokban is megjelenik, mint az információk hatékony kezelésének, az információtúlterhelés elkerülésének kulcsfontosságú feltétele: "… A siker kulcsa az információgazdálkodás. Ennek érdekében a parancsnoknak előzetesen meg kell határoznia az információgazdálkodás alapelveit és biztosítania kell, hogy ezek a művelet időszakában a csoportosítás egészére következetesen érvényesüljenek. A parancsnoknak ki kell adnia egy CIS [Communications and Information Systems] tervet és biztosítania kell az összes CIS erőforrás megfelelő, átfogó kezelését, igazgatását."34 A tudásmenedzsment az információgazdálkodás másik irányú kiterjesztése a szűkebben értelmezett, egyedi, vagy tény-információkról a tudás más, általánosabb összetevői (fogalmak, összefüggések, szabályok, stb.) irányába. Kialakulása arra a felismerésre vezethető vissza, amely szerint egy szervezet számára egyre növekvő jelentőséggel bír, hogy "tudja, hogy mit tud" és képes legyen a rendelkezésére álló tudást maximális mértékben felhasználni a szervezeti célok elérése érdekében. A tudásmenedzsment a rendelkezésre álló és igényelt tudás(összetevők) azonosítására, felhasználásuk lehetőségének, módjának és hatásainak elemzésére, valamint a tudáserőforrások fejlesztésére irányuló tevékenységek összehangolt rendszere. 33 34
Information Resources Management (IRM). AJP-3, Allied Joint Operations (Ratification Draft 1), Chapter 2 – Command and Control of Allied Joint Operations, 2066.
25
Az információ minősége számos tulajdonsággal jellemezhető. A katonai műveletek során ezek közül a legfontosabbnak általában a következőket tekintik: pontosság, relevancia, időszerűség, használhatóság, teljesség, tömörség és biztonság35. Lényeges minőségi jellemző az információ megbízhatósága A pontosság (accuracy) a visszatükrözés valóságközeliségét, az eltérés mértékét, más megfogalmazásban a hibamentességet jellemzi. Ez mindenekelőtt az alapadatok pontosságától és a műveletvégzés során biztosítható műveleti pontosságtól függ. Jelentősége elsősorban a folytonos jellemzők diszkrét értékekkel történő ábrázolásánál – például földrajzi koordináták kilométerben vagy méterben történő kifejezése, felderítési fénykép különböző felbontású raszteres megjelenítése, stb. esetén – nagyobb. A valóságközeliséget jellemző pontosság nem tévesztendő össze az ábrázolási pontossággal (precision). A relevancia a fontosság, jelentőség, tárgyhoz tartozás jellemzője. Azt tükrözi, hogy az adott információ az adott feladat, helyzet szempontjából mennyire lényeges, milyen jelentőséggel bír. Az időszerűség az adott információ időbeni érvényességét jellemzi, vagyis azt az időpontot, időintervallumot határozza meg, amelyben az információ tartalma érvényes volt. A használhatóság annak jellemzése, hogy az információ mennyire megszokott, közérthető formában áll a felhasználó(k) rendelkezésére. A teljesség azt minősíti, hogy a rendelkezésre álló információk köre hogyan viszonyul a tevékenységhez, döntéshez szükséges információk körével – megegyezik azzal, meghaladja azt, vagy szűkebb annál. A tömörség pedig az információ feladat- és helyzetorientált részletezettségének mértéke. A biztonság az információ veszélyeztetettségének, illetve védelmének mértéke, amellyel – kiemelt jelentősége miatt – a későbbiekben részletesen foglalkozunk. A megbízhatóság az információban foglalt tény, vagy elképzelés igazságának valószínűségét fejezi ki. A megbízhatóság elsősorban az információ forrását és magát, a közvetlen megismerés módját jellemzi. Különböző forrásból származó információk egybevetésével, értékelésével a megbízhatóság növelhető. Mivel sok esetben – például katonai szervezetek esetében a szembenálló félről szerzett információk esetében – a megbízhatóság nem 100 %-os, pragmatikai szempontból az ugyanazon ismeretet hordozó hírek is (a korábbit megerősítő) információtartalommal rendelkeznek.
35
Lásd például: Joint Pub 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computer (C4) Systems Support to Joint Operations [I-5.o.]; FM 100-6, Information Operations [4-1.o.].
26
2. INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁS ÉS MEGVALÓSÍTÁSA 2.1 AZ INFORMÁCIÓ KEZELÉSE, INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁS A szervezetben végbemenő – a kitűzött cél megvalósulását szolgáló – állapotváltozások szorosan kapcsolódnak tevékenységekhez, mintegy azok keretében valósulnak meg. Az egyes tevékenységek jellegét alapvetően tárgyuk, illetve annak állapotváltozása határozza meg: ennek megfelelően beszélhetünk anyagi – az anyag (energia) helyének, helyzetének, formájának megváltoztatására irányuló – és információs – az információhoz, mint a munka tárgyához kapcsolódó – tevékenységekről. Tekintsük át kicsit részletesebben az anyagi és információs tevékenységek kapcsolatát, valamint az információs tevékenységek egymáshoz való viszonyát. Az anyagi és információs tevékenységek kapcsolatának, az információs tevékenységek működésben betöltött helyének és szerepének vizsgálatához az információnak a tevékenység végrehajtásában felismerhető, korábban már megfogalmazott szerepéből indulhatunk ki, miszerint a tevékenységek megkezdéséhez, végrehajtásához és befejezéséhez megfelelő vezérlő- és állapot-információkra van szükség. Nézzük meg először, hogy melyek ezek az információszükségletek és milyen információs tevékenységeket igényelnek. Egy adott tevékenység végrehajtásához szükséges információk egy része a tevékenység végrehajtójának eleve rendelkezésére áll (ismeri azokat), másik részéhez közvetlenül a tevékenység megkezdése előtt, vagy annak végrehajtása során kell hozzájutnia. A tevékenység megkezdése minden esetben valamilyen esemény – a környezetben (valóságban) bekövetkezett állapotváltozás – következménye. Ennek megfelelően az első információszükséglet az adott eseményről szóló információ megszerzésére irányul. Elemi – további önálló részekre nem tagolt – tevékenység esetében előfordulhat, hogy más információra nincs is szükség, összetettebb esetekben azonban további, a végrehajtáshoz szükséges, vagy a befejezés feltételeit megadó információk megszerzése is szükséges. A tevékenységekhez szükséges információkkal kapcsolatos két alapvető információs tevékenység-típus az elmondottakból már kitűnik: ezek az információszerzés és az információfelhasználás. Lényegében ezek révén kapcsolódnak össze a szervezetben zajló anyagi és információs folyamatok, ezek teremtik meg a kapcsolatokat az anyagi és – a továbbiakban részletezendő – információs tevékenységek között. A teljességhez viszont – az egyszerűbb esetektől eltekintve – legalább még egy információs tevékenység-típus: az információ-előállítás is szükséges. Hiszen az adott tevékenységhez szükséges konkrét információ általában a megfelelő tartalommal nem áll rendelkezésre, azt más (megszerzett) információkból kell létrehozni.
27
Ennek megfelelően az anyagi és információs tevékenységek kapcsolatának legáltalánosabb (még az egyedi emberi tevékenységre is érvényes), a környezet hatásaitól eltekintő modellje az anyagi folyamathoz szükséges információk rendszeres megszerzésének, vagy előállításának, majd felhasználásának rendjét mutatja.
információ-előállítás
információ-szerzés információfelhasználás
anyagi folyamatok (tevékenységek)
2.1.1 ábra: Anyagi és információs tevékenységek kapcsolata Az egyes ember és az egyedi tevékenység esetében az információs tevékenységek egymással és az anyagi tevékenységekkel még összemosódnak, hiszen például egy kézigránát eldobásánál sem tudjuk érzékelhető módon különválasztani a távolság és más befolyásoló körülmények információinak "megszerzését", a szükséges hajítási szög és dobóerő információinak "előállítását" és végül ezek "felhasználását" a dobáshoz, magától a dobástól. A szervezeti működés során azonban ezek a tevékenységek már többnyire szétválnak, sőt a munkamegosztás következtében még végrehajtóik is eltér(het)nek egymástól. A szervezetek működése során az eddig említett három információs tevékenységtípus mellett két továbbival is találkozhatunk. Szükségességük az információval, mint szervezeti erőforrással szemben támasztott követelményekből – álljon rendelkezésre a megfelelő helyen és a megfelelő időben – következik. Információtovábbításra akkor van szükség, ha a (tevékenységhez, vagy új információ előállításához) felhasználandó információ rendelkezésre áll, de más – térben eltérő, távolabbi – helyen jelentkezik az információszükséglet, információtárolásra pedig akkor, ha a megszerzett, előállított információt más – időben eltérő, későbbi – időpontban kell felhasználni. Az információfeldolgozás általános értelemben az információs tevékenységek összessége, más értelmezésben egy adott szempont szerint összetartozó információs tevékenységek rendszere. Az információs tevékenységek hagyományos értelemben az emberhez, az emberi gondolkodáshoz kapcsolódnak. Az információfeldolgozás az emberiség történetében évezredekig a közvetlen megismerésre (információszerzés); az emberi gondolkodásra, vagyis számolásra és következtetésre (információ-
28
előállítás); a beszédre (információtovábbítás); valamint az írásra (információtárolás) és a közvetlen felhasználásra korlátozódott. Ennek során az információk tartalma és az őket – szóban vagy írásban – hordozó gondolatok lényegében nem szakadtak el egymástól, az információs tevékenységek mind a tartalomra irányultak. A tartalomtól elszakított műveletvégzés először a számszerűsíthető információk esetében jelent meg. A matematikai-logikai műveletek végrehajtása során a felhasználható információkat adattá alakítjuk, majd ezeken az adatokon a szintaktikai (például aritmetikai) szabályok betartásával átalakításokat végzünk és így új, szintaktikailag helyes adatot hozunk létre, amely már új információt hordoz(hat). A számokkal végzett műveleteket már ősidők óta különböző módszerek és segédeszközök segítik. A tudományos-technikai forradalom eredményeként a XX. század során megjelent az információfeldolgozást támogató automatizált adatfeldolgozás, valamint jelfeldolgozás, majd az információtechnológia egyre gyorsuló fejlődése vezetett napjaink informatikai forradalmához. A felsorolt öt információs tevékenységtípus mellett léteznek további, lényeges típusok is (pld. az információvédelem és az információmenedzsment) és léteznek más csoportosítások is. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának a katonai szempontból kritikus információtechnológiákkal kapcsolatos dokumentuma 36 például az információs rendszerek funkcionális területei közé a következőket sorolja: információátvitel, információcsere, információfeldolgozás, információvédelem, információmenedzsment, információs rendszer működtetés, illetve információszerzés.37 Az első két csoport az információtovábbítás átviteli és kapcsolási funkcióit foglalja magában. Ide tartozik minden olyan tevékenység, amelynek rendeltetése az információk átvitele (fizikai szállítása, vagy továbbítása) egyik helyről egy másikra, illetve az információk átviteli utak közötti kapcsolása, útvonalválasztása, a hatékonyabb továbbítás céljából történő összevonása (multiplexálása) és szétbontása. A továbbítandó információk tetszőleges formátumúak lehetnek (pld. álló, vagy mozgóképek; alfabetikus, piktografikus feljegyzések; kimondott szavak, hallható vészjelzések, vagy más akusztikus jelenségek). Az információfeldolgozás csoportjába azon tevékenységek tartoznak, amelyek rendeltetése létező információk átalakítása a tartalom, vagy jelentés megváltoztatása nélkül (bevitel, tárolás, visszakeresés, megjelenítés, sokszorosítás, átalakítás, megjelenítés, nyomtatás, közreadás, stb.), információk megsemmisítése, valamint új, vagy kibővített tartalmú, jelentésű információk létrehozása meglévő információkból (számítási, logikai, algoritmikus, szabály-alapú, stb. gépi, illetve emberi műveletek végrehajtása révén). Mint látható, ez a csoport magában foglalja az általunk korábban önálló típusként megfogalmazott információelőállítást, információtárolást és információ-felhasználást (rendelkezésre bocsátást). 36
37
DoD Militarily Critical Technologies, Part III: Developing Critical Technologies, Section 10: Information Technology. Information communication, information exchange, information processing, information security, information management and control, information system facilities, information sensing.
29
Az információvédelem csoportjába sorolt tevékenységek rendeltetése az információk bizalmasságának, titkosságának és sértetlenségének védelme; az információkhoz történő hozzáférés ellenőrzése; információk tartalmának, ábrázolásának, forrásainak és felhasználási helyének hitelesítése; valamint meghatározott szolgáltatási szint fenntartása. Az információmenedzsment tevékenységeinek rendeltetése információk, információs tevékenységek és információs rendszerek tervezése, szervezése, kivitelezése, megvalósítása, működtetése, megfigyelése-ellenőrzése (monitor), ellátása, fenntartása, összehangolása, felügyelete, igazgatása, ellenőrzése, kezelése és elszámolása. Az információs rendszer működtetés csoportjába azon tevékenységek tartoznak, amelyek rendeltetése az információs rendszer infrastruktúrája elhelyezési, energiaellátási, szállítási, védelmi és működési feltételeinek, illetve emberi tartózkodási és életfenntartási feltételeinek biztosítása kedvező és kedvezőtlen, természetes és mesterséges környezeti feltételek esetén. Az információszerzés (érzékelés) rendeltetése anyagi vagy nem anyagi entitások tulajdonságainak, minőségi, mennyiségi, vagy más leíró jellemzőinek detektálása; az észlelt hatásokhoz hasonló, azoknak megfelelő kimenő jelek előállítása az információs rendszerek általi felhasználásra alkalmas formátumokban. Az együttműködő emberek tevékenységéhez keretül szolgáló szervezetekben az állapot-információk mellett jelentős szerep jut a vezérlő információknak is. A működés során zajló folyamatok összehangolása, koordinációja, a környezeti és belső változásokhoz való igazítása, a szervezeti cél elérése érdekében történő beavatkozások irányítási tevékenységek végrehajtását igénylik. Ennek alapján a tevékenységeket egy másik osztályozás során két nagy csoportba: a végrehajtási és az irányítási szférába sorolhatjuk. A működési folyamatok irányítási és végrehajtási szférára történő szétválasztása nem egyezik meg az információs és anyagi folyamatokra tagolással, hiszen vannak olyan szervezetek (minisztérium, egyetem, hivatal, stb.) is, amelyek alapfolyamata információs folyamat. Az azonban igaz, hogy az irányítási folyamatok információs folyamatok. Az irányítási és végrehajtási szférába eső információs folyamatok között általában lényeges különbség mutatkozik atekintetben is, hogy az irányítási folyamatok a szervezet jellegétől többé-kevésbé független, közös jellegzetességeket mutatnak, míg a végrehajtási folyamatok jelentős mértékben szervezet-specifikusak. A szervezet információs tevékenységei egymással kapcsolatban állnak: két tevékenység között akkor van közvetlen kapcsolat, ha az egyik olyan információt használ fel, amelyet a másik állít elő, vagy bocsát rendelkezésre. Ebből következik, hogy a szervezet információs tevékenységeinek összessége egy absztrakt rendszert alkot, amelyet ebben a jegyzetben a szervezet információfeldolgozási rendszerének nevezünk. Ezt a fogalmat mindig egy adott szervezethez kötjük, abból kiindulva, hogy ezen tevékenységek leglényegesebb csoportosító jellemzője a szervezeti célkitűzés megvalósulásának szolgálata. Ebből következik az is, hogy a szervezet teljes egészében felügyeli – képes befolyásolni, céljainak megfelelően átalakítani, fejleszteni – in30
formációfeldolgozási rendszerét, önállóan határozza meg a szükséges ráfordításokat és biztosított erőforrásokat, de az ebből származó, a működés eredményességében, hatékonyságában jelentkező előnyöket is közvetlenül ő élvezi. Egy szervezet információfeldolgozási rendszere a szervezet információs tevékenységeinek összessége kapcsolataikkal együtt. A szervezeti információfeldolgozási rendszer fogalom egy másik lehetséges értelmezése magában foglalja az információs tevékenységek végrehajtásához szükséges szervezeti – emberi, technikai, anyagi és pénzügyi – erőforrásokat is. A kettő közül azonban az előbbi tekinthető elsődlegesnek, hiszen a szervezeti célok és információigények meghatározzák a szükséges információs tevékenységeket és ezekhez kell rendelni a megfelelő erőforrásokat. Ennek megfelelően az információs rendszerszervezés első szakaszát az absztrakt információfeldolgozási rendszer felmérése, elemzése és tervezése képezi, majd ezt követi a valós, működő információfeldolgozási (a gyakorlatban adatfeldolgozási) rendszer tervezése és megvalósítása. Az információfeldolgozási rendszer – mint minden rendszer – különböző szempontok alapján alrendszerekre bontható, hiszen az információs tevékenységek között eltérő mennyiségű, gyakoriságú és közvetlenségű kapcsolatok lehetségesek. Az öszszetartozó tevékenységek végrehajtásának rendjét és szabályait megfelelő rendelkezések rögzítik. Ezek a rendelkezések teszik lehetővé az információfeldolgozási rendszer egyes részeinek információs rendszer keretében történő körülhatárolását, elkülönítését. Ennek megfelelően találkozhatunk például általánosságban a vezetői információs rendszer, felderítő információs rendszer, kiképzéstervezési információs rendszer, pénzügyi információs rendszer kifejezésekkel. Az információs rendszer (mint tevékenységrendszer) egy szervezet információfeldolgozási rendszerének része, olyan alrendszere, amely egységes szabályozás hatálya alá tartozó információs tevékenységek összessége. A fenti – absztrakt tevékenységrendszer jellegű értelmezésre épülő – definíció helyett a gyakorlatban általában tágabb értelmezésű, az erőforrásokra is kiterjedő definíciók használatosak. A NATO szakterületi (híradó és informatikai) fogalomjegyzéke38 szerint: Az információs rendszer eszközök, módszerek, eljárások, illetve szükség esetén a működtető személyzet információfeldolgozási funkciók megvalósítására létrehozott rendszere.39 A meghatározáshoz fűzött megjegyzések szerint információs rendszerek például a műveleti információs rendszerek (command and control information system), az igazgatási információs rendszerek (management information system), beleértve az irodaautomatizálást és egy információs rendszernek lehetnek az információfeldolgo38 39
AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions. Information system: An assembly of equipment, methods and procedures and, if necessary personnel, organised to accomplish information processing functions.
31
zást támogató információtovábbítási funkciói is (pld. az információs rendszernek egy adott helyi hálózathoz tartozó számítógépei között). Az információtechnológiai alapfogalmakat tartalmazó nemzetközi szabványban 40 és az erre épülő NATO információtechnológiai fogalomjegyzékben41 az előbbitől részben eltérő meghatározás szerepel, amely szerint az információs rendszer egy információfeldolgozási rendszer a kapcsolódó szervezeti (emberi, technikai és pénzügyi) erőforrásokkal együtt, amely információkat szolgáltat és oszt el. Az ebben a meghatározásban szereplő információfeldolgozási rendszer az általunk korábban megfogalmazottakkal szemben számítástechnikai jellegű fogalom: egy, vagy több, információfeldolgozást megvalósító adatfeldolgozó (számítógépes) rendszer, vagy eszköz. Az AAP-31-ben szereplő meghatározás a NATO kiegészítéseket tartalmazó részben szerepel.42 Az információs rendszer AAP-31 definíciójában szereplő 'információfeldolgozási funkció' kifejezés az általunk korábban megfogalmazottnál szűkebb értelmezést takar, az említett megjegyzésben foglaltaktól eltekintve nem terjed ki az információtovábbítási funkcióra. Ez utóbbihoz a kommunikációs rendszer fogalma kapcsolódik. A kommunikációs rendszer eszközök, módszerek, eljárások, illetve szükség esetén a működtető személyzet információtovábbítási funkciók megvalósítására létrehozott rendszere.43 Ehhez a meghatározáshoz is kapcsolódik megjegyzés, amely szerint egy kommunikációs rendszernek lehetnek az információtovábbítást támogató információtárolási és –feldolgozási funkciói is. Az információs tevékenységek teljes körére kiterjedő fogalom megnevezése a NATO értelmezés szerint kommunikációs és információs rendszerek (communication and information systems – CIS), amelyekkel részletesebben majd az informatikai rendszerek fogalmát tárgyaló részben foglalkozunk. Az információs rendszer, illetve a kommunikációs rendszer fenti definíciói egyébként csak 2002 során kerültek be az alapvető NATO fogalomjegyzékbe44, szemben az kommunikációs és információs rendszerek fogalommal, amely már 1990 óta szerepel abban. Egy szervezet információfeldolgozási rendszerének alrendszerekre tagolása többek között történhet a szervezet hierarchikus felépítése és az irányítási, döntési szintek szerint vertikálisan, a vezetési szinteket átmetsző szervezeti funkcionális területek szerint horizontálisan, vagy például a vezetési funkciók alapján. A vertikális alrendszerekre bontás végrehajtható vezetési szintenként és az egyes vezetési szinteken belül is. Az előbbi megfelel a szervezeti felépítés szerinti tagolásISO/IEC 2382-1, Information Technology – Vocabulary, Part 1: Fundamental Terms. ADatP-02, NATO Information Technology Glossary. Információs rendszer [01.01.22], információfeldolgozási rendszer [01.01.21.], információs rendszer, AAP-31 szerint [01.NN.32] 43 Communication system: An assembly of equipment, methods and procedures and, if necessary personnel, organised to accomplish information transfer functions. 44 AAP-6(2003), NATO Glossary of Terms and Definitions. 40 41 42
32
nak. Így áll össze például egy dandár információfeldolgozási rendszere a dandárparancsnoksági alrendszerből, valamint a zászlóaljak és a dandárközvetlenek alrendszereiből, ami természetesen a zászlóaljak esetében tovább tagolható a zászlóaljparancsnokság, a századok és a zászlóaljközvetlenek alrendszereire. Egy adott vezetési szinten belül is megkülönböztethetünk vertikálisan egymásra épülő alrendszereket, mint a végrehajtási folyamat(ok) információs szükségleteit közvetlenül kielégítő operatív irányítási tevékenységeket magukba foglaló alrendszer(ek), valamint az ezeket az operatív tevékenységeket összehangoló, szabályozó rövidtávú (taktikai), középtávú (stratégiai) és hosszútávú (szervezetpolitikai) vezetési tevékenységekből felépülő alrendszerek. Természetesen a zárójelben szereplő – a vezetési tevékenységek szintjét, gyakoriságát, az előállított vezérlő információk időbeni érvényességét jelölő – megnevezések és a katonai szervezetek harcászati és hadműveleti szintje között semmiféle összefüggés nincs. A horizontális alrendszerekre bontás az információs tevékenységek funkcionális területenkénti csoportosításával történhet, alapvetően aszerint, hogy a feldolgozott információk elsődlegesen mire vonatkoznak. Ennek alapján beszélhetünk katonai szervezetek esetében például hadműveleti, kiképzési, személyügyi, pénzügyi, gazdálkodási, stb. alrendszerekről. Természetesen a vertikális tagoláshoz hasonlóan ezek is tovább bonthatóak, például a hadműveleti alrendszer összfegyvernemi, tüzér, légvédelmi, stb. alrendszerekre. A kétféle felbontás mátrix-szerűen kombinálható, hiszen a vezetési szint szerinti alrendszerek funkcionálisan, illetve a funkcionális alrendszerek vezetési szintenként tovább tagolhatóak. A mátrix-elrendezésből következően a zászlóalj pénzügyi alrendszer egyaránt része a zászlóalj alrendszerének és a pénzügyi alrendszernek. dd. pság alrendszer
1. z. alrendszer
2. z. alrendszer
dd. közv. alrendszer
Hadműveleti alrendszer
Kiképzési alrendszer
Pénzügyi alrendszer
2. z. pü. alrendszer
2.1.2 ábra: Alrendszerekre (információs rendszerekre) bontás A vezetési funkciók szerinti felbontás az információs tevékenységeknek a vezetési folyamatban betöltött szerepe alapján csoportosít. Ennek megfelelően beszélhetünk az információfeldolgozási rendszer – esetenként egymást átfedő – tájékoztatási, tervezési, döntéselőkészítési, ellenőrzési, stb. alrendszereiről. Ez a felbontás elkép-
33
zelhető az előbb említett mátrix-elrendezésre merőlegesen, így a dandár pénzügyi tervezési alrendszer már három – eltérő szempont alapján kialakított – alrendszer részének is tekinthető. A bemutatott felbontási lehetőségek egy szervezet információfeldolgozási rendszerének igen nagyszámú részre (alrendszerre) történő tagolását eredményezik. Ha mindezen részeket információs rendszernek tekintenénk, akkor Moliére híres hősének a prózáról mondottakhoz hasonlóan elcsodálkozhatnánk: nem is tudtuk, hogy mindig információs rendszereket használunk. Vizsgáljuk meg azonban, hogy milyen célból határoljuk körül az információs tevékenységek egy csoportját a valóságban. Ennek végső gyakorlati célja minden esetben a szervezeti működés egy adott területén az eredményesség, vagy hatékonyság növelése a kapcsolódó információs tevékenységek elemzésével és szervezettségük fokozásával. Azt határoljuk körül, amit le- vagy előírni akarunk, vagy tudunk. Nézzük meg ezek után, hogy mi ennek a tevékenységnek a feltétele és eredménye. A feltételek vizsgálatánál abból kell kiindulnunk (amit korábban már megállapítottunk), hogy a szervezetek nagyon bonyolult rendszerek, így működésük teljes egészében és részleteiben nem írható le. Közrejátszik ebben az is, hogy a működés nemcsak bonyolult, hanem valószínűségi jellegű is, vagyis az eseményekre történő reagálás – többek között az ember részvétele következtében – nem mechanikus meghatározottsággal történik. A működés egyes részei ugyanis algoritmus formájában előírhatóak, más részei azonban csak egészen általános előírásokkal szabályozhatóak. A két véglet között sokféle változat tapasztalható az egyes működési területek lehetséges le- és előírásában. Ennek alapján a működés – és ehhez kapcsolódóan az információfeldolgozási rendszer – egyes összetartozó részei részletesebben leírásra, a kapcsolódó (köztük információs) tevékenységek és végrehajtási rendjük megfelelő szabályozó(k)ban előírásra kerültek és kerülnek, míg más területeken ez nem történt meg. Az elmondottak alapján – visszautalva a korábban már megfogalmazott definícióra is – információs rendszernek a szervezet információfeldolgozási rendszerének csak azon alrendszereit tekintjük és nevezzük, amelyek szabályozó(k)ban konkrétan körülhatárolásra és szabályozásra kerültek. Ebből következik, hogy az információs rendszerek a szervezetben folyó információs tevékenységek egy részét fedik csak le, bár ez a rész a tudományos eredmények felhasználásának és a technikai lehetőségek bővülésének mértékében folyamatosan növelhető. A szervezet információfeldolgozási rendszeréhez szorosan kapcsolódik – annak elemei között az alapvető kapcsolatokat teremti meg – a rendelkezésre álló információk összessége. Ezek az információk is rendszert, a szervezet információrendszerét alkotják. Tulajdonképpen az információfeldolgozási és az információrendszer közül az utóbbi a meghatározó, annak van elsőbbsége. Hiszen az információfeldolgozási rendszer célja nem más, mint a működéshez szükséges információk megfelelő helyen és időben történő rendelkezésre bocsátása.
34
Az információrendszer egy szervezet információfeldolgozási rendszerében felhasznált információk és kapcsolataik összessége. Az információrendszer elemei – az információk – a valóság, a szervezet és környezete jellemzőinek és kapcsolatainak tükörképei, mégpedig olyan terjedelemben és részletességgel, ahogy azt a szervezeti működés közvetlenül, vagy közvetve megköveteli. Ennek megfelelően az információrendszer igen bonyolult, változó rendszer, amely teljes egészében nem írható le, csak különböző szinten – meghatározott szempontok szerinti lényeges elemek kiemelésével – modellezhető.
35
2.2 MŰVELETEK ADATOKKAL, ADATFELDOLGOZÁS Az információs tevékenységek adatokon végzett műveletekkel történő megvalósításának megjelenése és elterjedése lényegében az információfeldolgozás gépesítéséhez és automatizálásához kapcsolódik, hiszen az ember információit éppen azért alakítja adattá, hogy feldolgozásuk minél nagyobb részét végezhesse gyorsabban, pontosabban, megbízhatóbban ilyen célra konstruált technikai eszközökkel. Így az adatok és a technika egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az információ- és az adatfeldolgozás kapcsolatát a következő ábra szemlélteti. Feldolgozás előtt
Feldolgozás
Feldolgozás után
Objektumok (tények, események, …, fogalmak)
Objektumok (tények, események, …, fogalmak)
Objektumokra vonatkozó ismeretek
Az információ tárgya
Információ(k)
Információ(k)
Információ(k) reprezentációja
Információfeldolgozás
Adat(ok) értelmezése
Adat (ok)
Adatfeldolgozás
Adat (ok)
2.2.1 ábra: Információ- és adatfeldolgozás45 Az adatokkal végzett műveleteket vizsgálhatjuk az egyes információs tevékenység-típusok végrehajtásához kapcsolódóan. Az információszerzés érdekében adatgyűjtésre, adatrögzítésre és adatbevitelre kerülhet sor. Az adatgyűjtés az adatok megszerzésének speciális módja, amikor egy technikai eszköz eseményeket, mért értékeket, fizikai állapotokat, stb. jegyez fel fo45
Forrás: ADatP-2, NATO Information Technology Glossary [2-1-13.o.]
36
lyamatosan, rendszerint időrendben – esetleges előfeldolgozás és rendszerezés után – azonnali vagy későbbi feldolgozásra alkalmas formában. Az adatrögzítés (számítógépes adatelőkészítés) – általában nagytömegű – adatok géppel olvasható formára történő alakítása, géppel olvasható adathordozóra történő felvitele. A rendszerint szakállomány által végzett tevékenység elsődleges adathordozók (ember által olvasható bizonylatok, kódlapok, stb.) alapján történik és másodlagos adathordozót (korábban lyukszalagot, lyukkártyát, vagy mágnesszalagot, ma pedig elsősorban mágneslemezt) állít elő. A közvetlen ember-gép kapcsolat előtérbe kerülésével az adatrögzítés szerepe csökkent. Az adatbevitel az adatokat az adatfeldolgozó (számító-) gépbe juttató tevékenység, vagy folyamat. Az adatbevitel lehet közvetett és közvetlen. Nagytömegű elsődleges adathordozón rendelkezésre álló adat a bevitel előtt általában rögzítésre kerül, de mód van közvetlen bevitelre is párbeszédes készülékek – billentyűzet és képernyő – segítségével. Az információfelhasználáshoz az azt hordozó adatot rendelkezésre kell bocsátani, meg kell jeleníteni. Az adat rendelkezésre bocsátása számítógépben használt formából az ember által használt formátumra alakítás. Ez leggyakrabban papíralapú adathordozón, vagy vizuális formában történik. Ez utóbbit adatmegjelenítésnek nevezzük. Napjainkban az adatok már audio- és audiovizuális formában is rendelkezésre bocsáthatók. Ezek a tevékenységek kiviteli műveletek, ami szélesebb tartalmat takar. Az adatkivitel az a folyamat, amelynek során adat kerül ki az azokat feldolgozó rendszerből, vagy készülékből. Az információtovábbítás során általában adatátalakításra és adatátvitelre kerül sor. Az adatátalakítás (adatkonverzió) az adat formájának, ábrázolási módjának megváltoztatása a tartalom (jelentés) lényegi módosulása nélkül. Az adatátvitel adatok eljuttatása egy helyről a másikra a távközlés eszközeinek felhasználásával. Az átalakítás (illetve a visszaalakítás) tulajdonképpen az adatátvitel érdekében, az átviteli eszköz által továbbítható formára hozás. Az átalakítás egy speciális – az átvitel során is használt – formája az adattömörítés, amely az átviendő mennyiséget, vagy a tárigényt olymódon csökkenti, hogy az eredeti alak visszaállítható legyen. E tevékenység ellenpárja az adatkibontás (más néven lazítás), amely a tömörített formából visszaállítja az eredeti, tömörítés előtti állapotot. Az információtároláshoz kapcsolódó műveletek az adattárolás, adattörlés, adatmásolás, adatmozgatás, adatsokszorosítás, illetve az adatmódosítás, adatkarbantartás, adatvisszakeresés, adatkimentés és visszatöltés. A tárolás két elemi művelete az adat (be)írása – ami állandó, vagy átmeneti rögzítés tárban, vagy adathordozón – és az adat (ki)olvasása, ami tárban, adathordozón rögzített adat átvétele további felhasználás céljából. Az adattárolás adatok megőrzése olyan eszközök segítségével, amelyek biztosítják ezek beírását és kiolvasását. Az adattörlés tárolt adat helyébe speciális érték (például nulla, vagy szóköz) beírása, aminek következtében az eredeti érték többé már nem nyerhető vissza. Az adatmásolás az adat valamilyen forrásból (tár, adathordozó) történő kiolvasása és más helyre történő beírása olymódon, hogy az eredeti adat változatlan marad. Az adatsokszorosítás az adatmásoláshoz hasonló tevékeny-
37
ség, ahol azonban a kiolvasott adat (egyidőben, vagy egymást követően) több példányban, több helyen kerül beírásra. Az adatmozgatás során is a kiolvasott adat egy más helyen beírásra kerül, de ezzel egyidőben az eredeti adat törlődik. Az adatmozgatás tulajdonképpen "rövidtávú" – egy berendezésen belüli – adatátvitel. Az adatmódosítás egy tárolt adat megváltoztatása új érték beírásával. Az adatkarbantartás a tárolt adatok folyamatos módosítása abból a célból, hogy azok mindig az aktuális – a valós állapotnak megfelelő – értéket tartalmazzák. Az adatvisszakeresés meghatározott tulajdonságú adat(ok) megtalálását és rendelkezésre bocsátását eredményező folyamat, amely a szükséges információhoz jutásra irányul. Az adatkimentés speciális adatmásolás, amelynek célja meghatározott adat(ok) sérülés, megsemmisülés elleni védelme biztonsági másolat készítésével. A kimentés általában tömörített formában történik. A bekövetkező adatvesztés esetén a helyreállítás adatvisszatöltés segítségével lehetséges. Az eddig felsorolt – adatokkal végezhető – műveletek zöme lényegében független az adat típusától. Ez a megállapítás azonban már nem igaz az információelőállítás során és érdekében végrehajtott műveletekre. Az alapvető adattípusokat éppen az határolja el egymástól, hogy milyen tartalmi műveleteket végezhetünk velük. Ebből a szempontból megkülönböztethetünk numerikus, logikai, szöveges, grafikus, képi, hang és más típusú adatokat. Az egyes típusokkal végezhető műveletek köre – különösen a gépi adatfeldolgozás hatókörébe újonnan bekerülő típusok esetében – nem végérvényesen rögzített, a technikai lehetőségek fejlődésével bővülhet. Vegyük sorra tehát az egyes adattípusokat, ábrázolásuk lehetőségeit és jellemzőit, valamint az alkalmazható műveleteket. A numerikus adatok az adatfeldolgozás számára legrégebben rendelkezésre álló adattípust alkotnak. A valós világ mennyiségi jellemzőinek absztrakciója révén jöttek létre a számok és született meg az egyik legáltalánosabb tudomány: a matematika. A különböző számszerűsíthető jellemzők mért értéke és a feldolgozás során keletkező részeredmények, valamint az eredményadatok formájukat tekintve lehetnek egész számok és (valódi, vagy tizedes) törtszámok. Ábrázolásuk különböző – az általánosan használt decimális (10-es alapú), valamint a gépi bináris (2-es alapú), hexadecimális (16-os alapú), esetleg oktális (8-as alapú) – számrendszerekben történhet. A gépi ábrázolás jellemzője a korlátozott nagyság és pontosság, ami az ábrázolás módja mellett elsősorban a tárolásra rendelkezésre álló hely függvénye. A numerikus adatokkal végezhető műveletek sorába tartoznak az aritmetikai alapműveletek (összeadás, kivonás, szorzás, osztás, hatványozás), a gyökvonás és logaritmusképzés, egy sor gyakran használatos – trigonometrikus és transzcendens – elemi függvény, valamint egyes speciális műveletek (típuskonverzió, kerekítés, levágás, stb.). A numerikus adatok köréből már kivezetnek, de ide tartoznak a különböző hasonlítási műveletek (egyenlő-e, nem egyenlő-e, nagyobb-e, stb.) is. Az eddig említett skaláris adatok mellett a numerikus adatok közé tartoznak az ezekből felépülő komplex számok, vektorok és mátrixok is, amelyek saját műveletekkel (például skalárszorzás, vektorszorzás, stb.) rendelkeznek.
38
A logikai adatok szintén régóta használatos adattípust alkotnak, amelyek kétértékű döntési állapotot, igazságtartalmat rögzítenek igen-nem (igaz-hamis) formában. Logikai adatokkal az általánosan használt (a Boole-algebra részét képező) logikai műveleteket végezhetjük, mint a tagadás (negáció – nem), az összekapcsolás (konjunkció – és), a kizáró vagy megengedő vagylagosság (antivalencia, diszjunkció – vagy), a következtetés (implikáció – ha-akkor), stb. A szöveges adatok, mint adattípus tulajdonképpen a rögzített beszéd, az írás géppel feldolgozható formáját képviselik. Ez a típus kezdetben szinte kizárólag a felhasználóbarát ember-gép párbeszéd megvalósítására született, nem pedig ilyen adatok feldolgozása, átalakítása, előállítása céljából. A szöveges adatok ábrázolása karaktersorozat formájában történhet. A karakter adatábrázolásra általános érvénynyel, vagy megállapodásszerűen elfogadott kifejezési eszköz (szimbólum), például betű, számjegy, műveleti jel, írásjel, stb. A karaktersorozat behatárolása történhet a karakterek számának előzetes megadásával, vagy a karaktersorozat végének egy speciális – általában az úgynevezett NULL – karakterrel történő lezárásával. Az első változat a számábrázolási lehetőség következtében a maximális hosszat (jellemzően 255 karakterre) korlátozza, míg a másodiknál ilyen nincs. Az ábrázolás lényeges jellemzője az ábrázolható karakterkészlet és az egyes karakterek (betűk, számjegyek, speciális szimbólumok) belső ábrázolása, az úgynevezett kódtábla. A karaktersorozatokkal – szövegelemekkel – végezhető elemi műveletek többek között az összefűzés (egyik karaktersorozatnak a másik után illesztése), a levágás (egy karaktersorozat adott hossz utáni elemeinek elhagyása), a kivágás (egy karaktersorozat valamely részének kiemelése), a karakterenkénti átkódolás és adott karakter(ek) keresése. Mivel a karakteres ábrázolásmód az ember által olvasható, illetve az adatokat többnyire ilyen formában adja meg, speciális adatátalakítási művelet a konverzió a belső számábrázolás és a karakteres számábrázolás között. A szöveges adatokhoz az egyszerű karaktersorozatok mellett összetettebb struktúrával rendelkező típusok, szövegek is tartoznak. Ezek legegyszerűbb változata a sorokból álló szöveg, bonyolultabb esetekben a sorok bekezdésekké, a bekezdések hierarchikusan egymásbaágyazott szövegrészekké (alpont, pont, fejezet, stb.) csoportosíthatóak. Ezek ábrázolásában a hagyományos karakterek mellett megjelennek speciális (sorvég, bekezdésvég, szövegvég, stb.) karakterek is. A szövegekkel végezhető műveleteket szövegszerkesztő műveleteknek nevezzük. Ezek közé tartoznak többek között a szövegen belüli blokkok – összefüggő sorrész, sor, egymást követő sorok, stb. – kijelölése, másolása, áthelyezése, törlése, valamint a formátumot beállító, változtató műveletek, mint kijelölt rész(ek) aláhúzott, kövérített, dőlt, duplaszéles, megemelt (felső index), lesüllyesztett (alsó index), vagy más tipográfiailag megkülönböztető megjelenítése, illetve kijelölt sor(ok) bal- és jobbmargójának beállítása és ezeken belül balra, jobbra, középre igazítása, vagy kétoldalra történő kiigazítása. Egy sor beállító művelet segít(het)i a szöveg lapokra tördelését, mint a laponkénti sorszám, a sortávolság, a felső és alsó margó, a lapszámozás helyének, stb. megadása. A grafikus adatok megjelenésével a vizuális információk leegyszerűsített formája, a rajz vált kezelhetővé, feldolgozhatóvá. A rajz tulajdonképpen nem más, mint
39
vonalas ábra, amely tartalmazhat egyes karaktereket és kisebb szövegeket is. Grafikus adatok legjellemzőbb alkalmazásai az összefüggéseket szemléltető grafikonok, diagramok, folyamat- és struktúra-ábrák, valamint a különböző vázlatok, tervrajzok, valamint ez utóbbiak – akár háromdimenziós – nézetei. A grafikus adatok ábrázolása alapvetően kétféle módon történhet: raszteres ábrázolásnál a kép alapelemei a sorokba és oszlopokba rendezett képpontok, a vektoros ábrázolásnál pedig egyenes vonalszakaszok. Mindkét esetben lehetséges a háttérszín (általában fehér) melletti egy- (általában fekete), több szürkeárnyalatos, vagy többszínű ábrázolás. A grafikus adatokkal végzett műveletek magukban foglalják a szokásos manuális grafikus műveletek zömét: - rajzelemek (szakaszok, töröttvonalak, téglalapok, sokszögek, körök, körívek, körszeletek, stb.) beépítését, vagy törlését; - a rajz egészének, vagy részeinek másolását, törlését, eltolását, forgatását, tükrözését, kicsinyítését, nagyítását; - összetett rajzelemek (szimbólumok) létrehozását, rajzelemkönyvtárak alkalmazását, karbantartását; - rajzelemek színének megadását, módosítását, vonalakkal határolt területek kiszínezését. A felsoroltak mellett szükség lehet a kétféle ábrázolásmód közötti konverzióra. A képi- és hangadatok összetettebb feldolgozása a 90-es évek elején kezdett lehetővé válni az úgynevezett multimédia rendszerek és alkalmazások keretében. A technikai feltételek már korábban, fokozatosan megszülettek az elfogadható felbontással és színárnyalattal történő digitalizált (raszteres) képábrázolásra, valamint az eredeti hangzást megközelítő digitalizált hang (beszéd, zene, effektusok) ábrázolására, ilyen adatok bevitelére, továbbítására és megjelenítésére. A tényleges kép- és hangfeldolgozás kiterjedéséhez elsősorban bonyolult alakfelismerési algoritmusok és az egyszerűbb (numerikus, szöveges grafikus) adatokhoz viszonyítva nagyságrendekkel nagyobb információmennyiség valós idejű, hatékony tömörítésének és kibontásának módszerei szükségesek. Mindez átvezet a jelfeldolgozás témaköréhez. A jelfeldolgozás és az ehhez kapcsolódó jelfogalom először a híradástechnikában jelent meg, majd az irányítástechnika, elektronika területén vált alapvető jelentőségűvé. A jel (signal) általában valamely fizikai mennyiség (állapothatározó) olyan értéke, vagy értékváltozása, amely egy egyértelműen hozzárendelt információ szerzésére, továbbítására, vagy tárolására alkalmas. A jelfeldolgozás értelmezése szerint a jel egy adott jellemző változása egy, vagy több másik – általában térbeli, vagy időbeni – jellemző függvényében. A jelek származhatnak a környezetből és előállíthatók "mesterséges" úton is. A jellemző változása általában nagymennyiségű (potenciális) információt hordoz. A környezetből származó – vizuális, akusztikus, termikus, stb. – hatások, mint jelek érzékelése és feldolgozása biztosítja az ember számára ezen környezet megismeré-
40
sét, a benne lévő objektumok és jelenségek felismerését, különböző tulajdonságaik meghatározását. Az ember által érzékelhető környezeti hatások mellett számos más természeti és mesterséges jellemző-változás felel meg a jel-fogalom meghatározásának. Ilyenek többek között az elektromágneses (pld. rádió-) hullámok, a szeizmikus vibrációk, különböző típusú kibocsátott hullámok visszavert jelei (radar, szonar, vibráció, stb.), valamint az orvosi diagnosztikában felhasznált EKG és EEG jelek, illetve a különböző képalkotó jelek (röntgen, ultrahang, CT, MRI, stb.). A jelfeldolgozás esetében a jelhordozó leggyakrabban villamos mennyiség (feszültség, áram, térerősség), de az elektronikában és az irányítástechnikában az e funkciót betöltő fizikai mennyiségek köre ennél sokkal szélesebb (szinte minden mérhető fizikai mennyiség lehet jelhordozó). A jelek a független jellemzők és a függő jellemző lehetséges értékei alapján lehetnek analóg, diszkrét, vagy digitális jelek. Az analóg jel esetében mind a független jellemzők, mind a függő jellemző tetszőleges értékeket vehetnek fel egy folytonos intervallumból. A diszkrét jel esetében a független jellemző(k) értékei diszkrétek, míg a függő jellemző értékkészlete folytonos. Végül digitális jel esetében valamenynyi jellemző értékkészlete diszkrét. Az analóg jelek általában a természetre, a diszkrét jelek pedig a technikai rendszerekre jellemzőek (bár kivételek természetesen vannak). A digitális jelek általában analóg jelek reprezentációi digitális technikai rendszerekben, vagy ilyen rendszerek által generált jelek. Az analóg jelek mintavételezéssel tehetők diszkrétté, ezek pedig kvantálással digitálissá. Más értelmezések szerint a jel analóg, vagy digitális voltát alapvetően az értékkészlet folytonossága, vagy diszkrét jellege határozza meg. Ennek megfelelően az analóg jelek értelmezési tartománya is lehet diszkrét, illetve a digitális jel értelmezési tartománya is lehet folytonos. A jelfeldolgozás fogalma alatt napjainkban különböző jelek analóg, vagy digitális eszközökkel és módszerekkel történő szűrésének, kódolásának, átvitelének, detektálásnak, elemzésének, felismerésének, szintetizálásának, rögzítésének és reprodukálásának elméletét és gyakorlatát értjük. Egy időben korábbi, szűkebb értelmezés szerint a jelfeldolgozás az elektronikában mindazon folyamatok összessége, amelyek során az érzékelők villamos kimeneti jelét kijelzésre, regisztrálására, távadásra alkalmassá teszik. A jelfeldolgozás által kezelt jelek közé mindenekelőtt az audio, video, beszéd, kép, kommunikációs, geofizikai, szonár, radar, orvosi és zenei jelek tartoznak. A jelek típusa meghatározza a jelfeldolgozás típusát, ennek megfelelően beszélhetünk analóg jelfeldolgozásról, vagy digitális jelfeldolgozásról; illetve audio-jel feldolgozásról, beszéd-jel feldolgozásról, video-jel feldolgozásról, képjel feldolgozásról, stb. A jelfeldolgozás műveletei, tevékenységei az információfeldolgozás, illetve adatfeldolgozás során történő felhasználás szempontjából két nagy csoportba sorolhatók, amelyek a feldolgozott jelek információtartalmának változásai alapján különböztethetők meg. Mivel az adatokat (az információk emberi tudaton kívüli reprezentációit) jelek hordozzák, így az adatokkal végzett műveleteket is jelekkel végzett műveletek
41
révén lehet megvalósítani. A számítástechnikai eszközök esetében ezt a processzorok műveletvégző egységének alkotóelemeit képező logikai áramkörök valósítják meg. Mindezek alapján az első csoportot a jelfeldolgozás azon műveletei, tevékenységei alkotják, amelyek nem módosítják a jelek által hordozott információk tartalmát, csak az információkat hordozó adatok típusát, formátumát, vagy az adatokat hordozó jelek típusát, jellegét, vagy meghatározott jellemzőit változtatják. A jelfeldolgozási műveletek második csoportjába pedig azon műveletek tartoznak, amelyek új, vagy bővített, javított tartalmú információkat hordozó jeleket állítanak elő.
42
2.3 INFORMATIKA, KATONAI INFORMATIKA Az emberi tevékenység szinte minden területéhez - így az információkkal kapcsolatos tevékenységekhez is - három szorosan összetartozó társadalmi folyamat kapcsolódik: a gyakorlat, a technika és a tudomány. A gyakorlat a technika fejlődésének elsődleges ösztönzője és ezen keresztül a tudomány legfontosabb mozgatója. A tudományos haladás, a törvényszerűségek megismerése meghatározza a technikának, a törvényszerűségek felhasználási területének fejlődési útjait. A gyakorlat pedig a technika alkalmazása során új jelenségeket tár fel, magyarázatokat követel e jelenségekre. Nincs ez másként vizsgálatunk tárgyával, az informatikával sem, így elsőként azt az alkalmazási területet – az emberi praxis egy részét – kell körülhatárolnunk, amelyhez a megfelelő tudomány- és technikaterület kapcsolódik. Ez a körülhatárolás nem egyszerű feladat, mert nyilvánvalóan többféle módon megtehető és tulajdonképpen mindmáig nincs teljeskörűen elfogadott változata. Lényegében két eltérő területhez kapcsolódóan használatos az informatika megnevezés. Ezek: a tudományos információ (tájékoztatás), illetve az információfeldolgozás általában.
2.3.1 Az informatika fogalmának kialakulása, értelmezése Az új szakterület legkorábbi felfogásának kiinduló alapjául a tudományos forradalom, a tudományos információk mennyiségének ugrásszerű növekedése szolgált. Ez századunk közepétől egyfajta információs válságot eredményezett, amelynek lényege abban állt, hogy míg az emberiség az információk tömegét halmozta fel, a szükséges információk megszerzése és befogadása egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Ennek következtében egyre fokozódó információigény volt tapasztalható szinte minden területen a magánélettől kezdve, a gazdasági életen és a tudományos tevékenységen át a politikáig. A tudományos információkhoz kapcsolódó tájékoztatási tevékenység elméletének megnevezésére 1965-ben alkotta meg A. A. Korkevics, F. Dreifus és J. G. Dorfman az informatika (informatics) kifejezést46, majd ezt A. I. Mihajlov professzor ismertette 1967-ben egy tokiói előadásában. Ez sok európai országban elfogadásra került, ugyanakkor Amerikában – és általában az angol nyelvterületen – az Information Science (információtudomány) terjedt el. A német szakemberek egy része az Informatik, más része az Informations- und Dokumentationswissenschaft (információ és dokumentációtudomány) kifejezést használta. A másik értelmezés forrása az elektronikus számítógépek megjelenése volt századunk közepén, majd kilépése a kutatóintézetek és egyetemek falai közül, beépülése a vállalatok, irodák, később az egyén életébe. A kezdetben szinte kizárólag numerikus adatokkal foglalkozó eszközök fokozatosan váltak alkalmasakká a különböző információk mind több típusának és formájának kezelésére. 46
A kifejezés a matematics, physics, semiotics, bionics, stb. szavak mintájára született meg.
43
Az informatique elnevezés így Franciaországban és néhány más országban kizárólag az elektronikus adatfeldolgozást jelentette. A Francia Akadémia 1966 áprilisában a következő meghatározást fogadta el: "azon információk szisztematikus és hatékony – főként automatikus gépekkel történő – kezelésének tudománya, amelyeket az emberi tudás és kommunikáció hordozójának tekintünk műszaki, gazdasági és társadalmi összefüggésekben". A két, terjedelmében eltérő meghatározás közül egyre inkább az utóbbi, tágabb értelmezés hódított tért. Az alkalmazási terület mellett jelentős eltérések mutatkoznak abban is, hogy mi az informatika tárgya, milyen jelenségek tanulmányozására hivatott. A különböző nézeteket nagyjából három csoportra oszthatjuk. Egyes vélemények szerint az informatika tárgya maga az információ. Ennek az álláspontnak a problémája – mint azt többen is kimutatták – abban rejlik, hogy egyes szakterületek információinak vizsgálata, értékelése, felhasználása az adott terület feladatkörébe tartozik. Ebben az értelemben tulajdonképpen nem beszélhetnénk új diszciplínáról. A szakemberek egy másik csoportja szerint az informatika azokat a jelenségeket és folyamatokat vizsgálja, amelyek az információk gyűjtésétől közreadásukig mennek végbe. Központi kérdése pedig az eközben végbemenő információs folyamatok automatizálása. Ez a felfogás már egy önállóan tanulmányozható – más tudományterületek által teljességében nem vizsgált – tárgyat jelöl meg, de kihagyja a folyamat két lényeges szereplőjét: az információk létrehozóját és felhasználóját. Véleményünk szerint a leghasználhatóbbnak a harmadik álláspont tűnik, amely a vizsgálati területet kiterjeszti az információ keletkezésétől a felhasználásáig terjedő egész folyamatra. Ennek megfelelően az informatika tárgykörébe tartoznak tehát az információ forrásai és felhasználói, valamint mindazok az eszközök és módszerek, amelyek az információs folyamatok során felhasználásra kerülnek. Az eddig elmondottak alapján az informatika fogalmát – mint elméleti és gyakorlati kérdések összességét – a továbbiakban mindkét szempont szerint a legtágabb értelmezésnek megfelelően fogjuk használni. Tágabb értelemben az informatika fogalmába beleértjük eszközrendszerének alkalmazását is. Ennek megfelelően: Az informatika a tudomány és technika azon területe, amely az információk keletkezésének, kezelésének és felhasználásának elméletével, gyakorlati megvalósításával és eszközrendszerével foglalkozik. Az informatika tudományterületi oldala sok más, a 20. század második felében kialakult új tudománnyal (elsősorban a rendszerelmélettel és a kibernetikával) együtt speciális csoportba tartozik. Ezeket a – sokszor integrált, vagy metatudományoknak nevezett – tudományokat az jellemzi, hogy nem egy-egy anyagi mozgásformához kötődnek, hanem több, vagy valamennyi mozgásformára érvényes törvényszerűségeket kutatnak. Létrejöttük a tudomány különböző területeihez tartozó ismeretek szintéziséhez kapcsolódik, alapjuk nem az anyagi azonosság, hanem a felépítésbeli, működésbeli, vagy viselkedésbeli hasonlóság.
44
2.3.2 Az informatika tudomány- és technikaterületi kapcsolatai Az informatika számos más tudomány- és technikaterülettel áll kapcsolatban, értelmezése sok esetben keveredik is ezek egyikével, vagy másikával (az informatika fogalma alatt sokan például még ma is lényegében a számítástechnikával azonos tartalmat értenek). A különböző értelmezések alapját az képezi, hogy az informatika sok más szakterülettel együtt vizsgálja az információt és az információ különböző oldalaival foglalkozó szakterületek (és képviselőik) előszeretettel használják fel, sőt sajátítják ki ezt a kézenfekvő elnevezést. Az informatikával legszorosabb kapcsolatban álló, vagy legtöbbször együtt emlegetett szakterületek közé tartoznak a következők: információelmélet, jelelmélet, kommunikációelmélet, kibernetika, információtudomány, valamint a számítástudomány. Az információelmélet volt az első tudományterület, amely elsődlegesen az információval - átvitelének egyes kérdéseivel és mennyiségének mérésével - foglalkozott. A hírközléselmélethez kapcsolódó, abból kinövő új elmélet megszületését C. E. Shannon nevéhez és az 1948-as esztendőhöz kötik. Az elmélet fő célkitűzése az volt, hogy megoldja az elektromos híradás tervezésének feladatait: meghatározza a közlemények terjedelmét és a híradás csatornáinak szükséges átbocsátóképességét, megtalálja a közlemények összesűrítésének módját, növelje a híradás zavartűrését és biztosítsa rejtettségét. Az információelmélet alapvető modellje a forrást, az adót, a vonalat, a vevőt és a felhasználót, valamint a zavarhatást tartalmazza. Az információelmélet gyakorlati alkalmazása megszabadította a mérnököket attól, hogy minden egyes híradó rendszer megteremtésekor majdnem kisipari és intuitív módszerekkel dolgozzanak és egyben kijelölte e téren a lehetséges és lehetetlen közti határt. De ennél is jóval nagyobb jelentősége volt annak, hogy tételeiben és szellemében sok hasonlóságot mutatott az anyag és energiamegmaradás törvényével, bevezette az információs entrópia fogalmát és összefüggését, különbözőségét a termodinamikai entrópiával. Az információelmélet teljes egészében eltekintett az átviendő információ tartalmától, kizárólag mennyiségi szempontból foglalkozott vele. Igy az informatikához képest jóval szűkebb szempontból vizsgálta azt. Tulajdonképpen ebből következik, hogy a pontos megnevezése inkább kvantitatív információelmélet kellene legyen. A szakterületet ma már inkább az információ matematikai elméletének, vagy matematikai információelméletnek nevezik. A jelelmélet (szemiotika) szintén az információ átviteléhez – a kommunikációhoz – kapcsolódik, elnevezését a múlt század utolsó harmadában Pierce vezette be. A jelelmélet központi kategóriája a jel és azt vizsgálja, hogy miért, hogyan és menynyiben tölthetik be a jelek az információátvitelt megvalósító szerepüket. Az elmélet a jelek, jelrendszerek, jelhelyzetek kutatása során olyan modellt alkalmaz, amelyben a feladó és címzett kapcsolódik össze egy közös jelrendszer (kód) segítségével. A jelelméleti modellben a közlések azonos értelmezését a jelzett objektum (szituáció, környezet) azonossága biztosítja. Tulajdonképpen a feladó és a címzett közé a jelzett objektum képmása kerül a jelek közvetítésével. Ennek során önállóan vizsgál-
45
ható a jel és a képmás viszonya (a jelentés), a jel és a jelzett objektum viszonya, a jel és a kommunikációban résztvevők viszonya és végül a jelek egymás közötti viszonya. Ezek a viszonyok a jelelmélet – egy kivételével már említett – négy dimenzióját, sorrendben a szemantikai, szigmatikai, pragmatikai és szintaktikai dimenziót írják le. A szintaktikai dimenzió elvezet egészen a természetes és mesterséges nyelvekkel foglalkozó nyelvészetig. A kommunikációelmélet a harmadik tudományterület, amely az információk átvitelét vizsgálja, csak míg az információelmélet ezt technikai (mennyiségi), a jelelmélet pedig jelölési szempontból teszi meg, ebben a kutatás az emberek közötti, társadalmi viszonyokat közvetítő, vagyis speciális információátvitelre irányul és korlátozódik. Az előbbiekkel szemben vizsgálja a kommunikáló személyek viszonyát egymáshoz, viszonyukat a kommunikáció tárgyához, valamint viszonyukat ahhoz a helyzethez, amelyben kommunikálnak. A kommunikációelmélet lényeges megállapítása, hogy az információ átvitele jelentős mértékben függ a helyzettől, sőt – mint más kutatások kimutatták – még a kultúrális jellemzőktől is. Ez utóbbi már átvezet a részletesebben nem elemzendő kognitív pszichológia területére. A kibernetika, mint a gépekben, az élő szervezetekben és a társadalomban megvalósuló irányítás és kommunikáció általános (közös) törvényszerűségeinek tudománya, jött létre. A megnevezést először N. Wiener használta 1948-ban megjelent könyve címében. A tudományterület a 2. világháború során felmerült problémák elemzéséből keletkezett, amikoris kitűnt az irányítási folyamatok hasonlósága technikai és ember-gép rendszerekben. A felismert közös törvényszerűségek létezését később a természet-, a társadalom- és a műszaki tudományok kutatói fokozatosan megerősítették. A kibernetika alapvető modellje az irányító és irányított elemet, a bennük végbemenő transzformációkat és a köztük lévő információs kapcsolatokat tartalmazza. Vizsgálja az irányítás különböző típusait (vezérlés, szabályozás, stb.), a visszacsatolási módokat és az irányító elem felépítését, feladatait, működését. Ebből következik, hogy alapvető fogalma az irányítás mellett az információ. Az 50-es években egyes kutatók a kibernetikát egy mindenek felett álló filozófiai szintű tudománynak tekintették, amely magában foglalja a (shannoni) információelméletet, az algoritmuselméletet, az operációkutatást, stb. Az informatika és a kibernetika viszonyának meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az információnak az irányításban betöltött szerepe nem meríti ki az információ valamennyi funkcióját, sőt a funkció oldaláról történő megközelítés sem az egyedüli lehetséges mód az információ vizsgálatára. Az információtudomány (Information Science) interdiszciplináris tudományterületként született meg 1961-ben egy, a Georgia Institute of Technology egyetemen megrendezett konferencián. Az ott elfogadott definíció szerint az információtudomány "Az a tudomány, amely az információk tulajdonságait és viselkedését, az áramlásukat meghatározó erőket, valamint az optimális hozzáférhetőséget és hasznosíthatóságot biztosító feldolgozó eszközöket vizsgálja. A feldolgozásba beletartozik az információk létrehozása, elosztása, összegyűjtése, rendszerezése, tárolása, visszakeresése, értelmezése és felhasználása. Eredetét és kutatási területét tekintve kapcso-
46
latban áll a matematikával, logikával, nyelvészettel, pszichológiával, számítástechnikával, operációkutatással, grafikával, távközléssel, könyvtártudománnyal, vezetés és szervezéstudománnyal és más területekkel."47 A meghatározásból látható, hogy ez a tartalom lényegében megegyezik az informatika fenti meghatározásával. A számítástudomány (Computer Science) – a szimbolikus [formában reprezentált] információk automatizált feldolgozásával foglalkozó tudományterület48 – a kommunikációval szemben az információelőállítás kérdéseihez kapcsolódik. Jellegéből következően kialakulása századunk második felében indult meg, bár egyes területei korábbra is datálhatóak. Főbb kutatási területei közé a következők tartoznak: algoritmusok szintézise és analízise; számításelmélet; számítógép-architektúrák; programozási nyelvek és módszertanok; operációs rendszerek; adatbázis-rendszerek; numerikus számítások; mesterséges intelligencia. A felsorolt szakterületek mellett az informatika – mindenekelőtt a szervezeti alkalmazás szempontjából – szoros kapcsolatban áll más diszciplínákkal is, mint a rendszerelmélet, a szervezéselmélet, a vezetéselmélet és a döntéselmélet. A rendszerelmélet a kibernetikához hasonlóan az 1940-es évek végén alakult ki rendszerek leírására, összehasonlító vizsgálatára és viselkedésük egységes elvek szerinti magyarázatára. A kutatások megindulásában nagy szerepe volt L. von Bertalanffy 1949-től publikált írásainak. Az informatika és részterületei széleskörűen felhasználják a rendszerelmélet fogalomrendszerét és élnek a rendszerszemléletű megközelítés előnyeivel. A szervezéselmélet az emberi társadalomban végbemenő szervező tevékenységgel, a szervezetek fejlődésével és működésével kapcsolatos törvényszerűségeket tartalmazza. Szervezés alatt azt az alkotó szellemi tevékenységet értjük, amely meghatározott cél érdekében munkafolyamatok és azok ellátására hivatott szervezetek létrehozására, vagy fejlesztésére, működésük rendjének tartalmi és formai előírására, a tevékenységek és erőforrások egymáshoz rendelésére és összehangolására irányul. A szervezeten belüli szintek szerint tagolva megkülönböztethetünk rendszerszervezést, folyamatszervezést és munkahelyszervezést. Az általában használatos rendszerszervezés megnevezés helyett pontosabb megfogalmazás a rendszerszemléletű szervezés kifejezés. A fentiek mellett (helyett) sokszor találkozhatunk a rendszerfejlesztés kifejezéssel is. Az informatika és a szervezéselmélet kapcsolatának lényege abban rejlik, hogy a szervezeti szintű szervezés magában foglalja a működéshez szükséges információkkal való ellátottság megteremtését és fenntartását. Igy a rendszerszervezés (rendszerfejlesztés) feladata az információfeldolgozási és adatfeldolgozási rendszerek javítása, módosítása, átszervezése, illetve új rendszer kialakítása. Ebből következően meghatározó és keretül szolgál az informatikai rendszer fejlesztéséhez. A vezetéselmélet a különféle társadalmi szervezetek lényegét, működésük összefüggéseit kutatja speciálisan vezetési nézőpontból, hogy a vezetés gyakorlatában al47 48
The New Encyclopaedia Britannica. Volume 28. Macropaedia, Knowledge in Depth. [566.o.] The New Encyclopaedia Britannica. Volume 26. Macropaedia, Knowledge in Depth. [629.o.]
47
kalmazható törvényszerűségekhez jusson. A vezetéselmélet kialakulása és fejlődése során sajátos irányzatok alakultak ki, melyek között általában az a különbség, hogy a vezetés mely – általuk fontosnak ítélt – összetevőjét állítják vizsgálatuk középpontjába, mi képezi szemléletük alapját. Az informatika a különböző irányzatok közül elsősorban a vezetésfolyamati iskolával áll kapcsolatban. A vezetés folyamata egyfajta leegyszerűsítésben nem más, mint információs tevékenységek sorozata: információfeldolgozás. Ilyenformán az informatika szoros kapcsolatban áll a vezetéselmélettel, hiszen több vezetési funkciót – információgyűjtés, információ szelektálás és szintetizálás – vizsgál sajátos nézőpontból és szolgáltatja megvalósításuk eszközeit és módszereit. A kapcsolat erősségét csak növeli az a megállapítás, hogy ezen funkciók elemei minden vezetési funkcióban megjelennek. A döntéselmélet részterületei közül a döntéstámogató irányzat teremt kiemelt kapcsolatot az informatikával. Ez az irányzat a döntéselemzési technológiában öszszekapcsolja a döntésben érintetteket az információtechnológiával és az értékelési technológiával. A gyakorlati alkalmazás számára ezek alkotóelemeiből úgynevezett döntéstámogató rendszert hoznak létre, amely intenzíven épít az informatika eszközrendszerére és módszereire. Az informatika szoros kapcsolatban áll egyes technika-területekkel is, ahol a technika fogalma alatt valamely tevékenységi terület felhasznált eszközeinek, eljárásainak és módszereinek összességét értjük. A technika fejlődése az emberi tevékenység fejlődésének állandó kísérője, összetevője. Az egyre fejlettebb eszközök mind több területen vették és veszik át a korábban kizárólag az ember által végrehajtott funkciókat és képesek azok pontosabb, gyorsabb, fáradhatatlanabb megvalósítására. Az emberiség ilymódon meghatványozva önnön lehetőségeit képessé válik a természet újabb és újabb területeinek megismerésére, meghódítására, átalakítására és saját szolgálatába állítására. Igaz ez az információfeldolgozás – az információs tevékenységek, információs folyamatok – esetében is. Az informatikához közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó technika-területek közé mindenekelőtt az elektronika, a mikroelektronika, a híradástechnika, a szűkebb értelemben vett számítástechnika, valamint az integrálódás következtében kialakuló információtechnológia és infokommunikáció (infokommunikációs technológia) tartoznak. Az elektronika – az elektronokkal dolgozó készülékek, berendezések elméletével, gyakorlati megvalósításával, kapcsolástechnikájával foglalkozó szakterület – az elektroncsövek megjelenésekor vált külön az elektromosságtantól és az elektrotechnikától, mint az elektromos eszközökkel és gépekkel foglalkozó tudomány és technikaterülettől. A szakterület ugrásszerű fejlődését a tranzisztor 1948-ban történő feltalálása eredményezte, amely kis méretével, megbízhatóságával, alacsony fogyasztásával az elektronikai ipar felfutását, a számítástechnika, automatika, híradástechnika fejlődési bázisának létrejöttét eredményezte. A tudományos-technikai fejlődés a megbízhatóságot és az előállítás termelékenységét növelő nyomtatott áramköri technológia kifejlesztése (1958) után röviddel má-
48
ig is dinamikusan folytatódó miniatűrizálásra vezetett. Az integrált áramkörök megjelenése (1962) tovább specializálta az elektronikát, új terület alakult ki. A mikroelektronika – a magas fokon miniatűrizált áramkörök elméletével, gyakorlati megvalósításával, kapcsolástechnikájával foglalkozó szakterület – szinte forradalmasította egy sor alkalmazási terület fejlődését, különösen az automatizálás elterjedését biztosította. Jó néhány területen (hang- és képrögzítés, híradástechnika) a mikroelektronikai eszközbázis előnyeinek kihasználására megkezdődött az áttérés a digitális technikára, ami egyben előrelépést is eredményezett. Az elektromos áram jelek továbbítására való alkalmasságának felismerése, a távíró (1837), a távbeszélő (1876), majd a vezeték nélküli átvitel (1898) feltalálása egy új szakterület különválását eredményezte az elektromosságtanból és elektrotechnikából. A híradástechnika – az információ elektromos, vagy elektromágneses jellé történő átalakításának, továbbításának és visszaalakításának elméletével és gyakorlati megvalósításával foglalkozó szakterület – eszközeire alapuló vezetékes és vezetéknélküli híradás a távközlés alapvető módjává vált és az egész Földre kiterjedő hálózatával a "világ összezsugorodását" vonta maga után. Az adatfeldolgozás céljaira régebbóta használtak elsősorban mechanikus elven működő eszközöket, számológépeket. Az elektromechanikus változatok után az eszközrendszer fejlődését az elektronika tette lehetővé, megjelentek a számítógépek, melyek létrejötte és dinamikus fejlődése az adatfeldolgozást szinte eggyé tette az automatizált adatfeldolgozással, ez utóbbit pedig az elektronikus adatfeldolgozással. Az új eszközrendszerrel kialakult egy új technikaterület, a számítástechnika – az automatizált adatfeldolgozás elméletével és gyakorlati megvalósításával foglalkozó szakterület – is, amely hamarosan a technikai fejlődés egyik motorjává vált. Az információtechnológia (Information Technology – IT) kifejezés elsődleges értelmezése technikai jellegű szakterületet takar, amely kezdetben lényegében a számítástechnika, az elektronikus adatfeldolgozás szinonímáját képezte49, mára azonban már tartalma kibővült. Egy meghatározás szerint az információtechnológia az információk gyűjtését, tárolását, feldolgozását és továbbítását szolgáló elektronikus technológiák összessége, amelynek két fő csoportját az információt feldolgozó (adatfeldolgozó, számítástechnikai), valamint az információt továbbító (távközlési, híradástechnikai) technológiák képezik.50 Az információtechnológia ebben az értelemben tehát a számítástechnika és a távközléstechnika (híradástechnika) összefoglaló megnevezése, illetve az integrálódó szakterület közös megnevezése. Találkozhatunk olyan állásponttal is, amely szerint az információtechnológia egyszerűen az informatika szinonímája.51 Végül az infokommunikáció fogalma további integrációt takar: bár a szóösszetétel első tagja az információra, az informatikára, második fele pedig a kommunikációra, a távközlésre utal, maga a kifejezés azonban a viszonylag egységesen elfogadott értelmezés szerint ennél többet jelöl. Infokommunikáció alatt ma a távközlés, a Lásd pld. az alapvetően a számítástechnikával, adatfeldolgozással foglalkozó két fogalomjegyzék megnevezését: ADatP-2, NATO Information Technology Glossary; ISO/IEC 2382, Information Technology – Vocabulary. Lásd pld. GÁBOR (szerk.): Információmenedzsment. [9.o.] 51 Lásd pld. KOVÁCS M.: Mikroszámítógép alkalmazása értelmező szótár. 49
50
49
számítástechnika és az elektronikus média (együttesen infokommunikációs technológiák52) konvergenciája, illetve az ennek bázisán megjelenő információs hálózatok eredményeként kialakult integrálódó szakterületet értjük. Az infokommunikáció kifejezéssel elsősorban gyakorlat- és technológia-orientált értelemben találkozhatunk, kialakulását minden bizonnyal az 'informatika = számítástechnika' értelmezés meghaladásának igénye indokolta. Tartalmát tekintve megállapítható, hogy részét képezi az előzőekben megfogalmazott, tágan értelmezett informatikának.
2.3.3 Alkalmazott informatika, katonai informatika Az informatika egyrészt egységes rendszert alkot, általános érvényű törvényszerűségeket tár fel, széleskörűen használható eszközöket és módszereket állít elő az alkalmazás, a gyakorlat számára, másrészt eltérő módon jelenik meg egyes alkalmazási területeken. Más szóval a tudományágon belül beszélhetünk általános informatikáról és alkalmazott informatikáról. Az alkalmazott informatika maga is több részre oszlik. Az egyes csoportok éppen az alkalmazási területek szerint határolódnak el, ami sok esetben funkcionális különbözőséget is jelent. Ilyen értelemben találkozhatunk az államigazgatási informatika, jogi informatika, kriminálinformatika, gazdasági informatika, vagy térinformatika kifejezésekkel. Ezek megjelölésére a szakinformatika megjelölést is használjuk. Egy speciális alkalmazási terület a hadseregekben, katonai szervezetekben történő alkalmazás is, így beszélhetünk a katonai informatikáról, mint szakinformatikáról. Ennek megfelelően a katonai informatika a fegyveres erők eredményes működését biztosító, a vezetési tevékenységeket támogató informatikai rendszerek, eszközök létrehozásának, működtetésének és hasznosításának elméletével és gyakorlatával foglalkozó szakinformatika. Az egyes szakinformatikákat jelölő kifejezéseket – mint arra már az informatika fogalmánál utaltunk – általában tágabb értelemben is használjuk: a tudomány- és technikaterület jellegű értelmezés mellett gyakran tevékenységrendszert értünk alattuk. Ebben az értelemben a katonai informatika az informatikai tevékenységek öszszessége. A két értelmezést összefoglalva fogalmazható meg, hogy a katonai informatika nem más, mint az informatika katonai alkalmazásának elmélete és gyakorlata. A szervezetben végbemenő információs és anyagi tevékenységeket informatikai szempontból – mesterségesen – két nagy csoportra oszthatjuk. Informatikai tevékenységnek nevezzük közülük azokat, amelyek – közvetve vagy közvetlenül – az informatikai rendszerek, eszközök alkalmazására, működési feltételeinek biztosítására, védelmére, illetve fejlesztésére irányulnak. Az informatikai tevékenységek egy részének végrehajtása speciális felkészítést, vagy végzettséget feltételez, informatikai szakemberek (szakállomány, informatikai szervezeti elem) közreműködését igényli, így ezeket informatikai szaktevékenysé-
52
Infocommunication(s) technology – ICT.
50
geknek nevezzük. Más részük végrehajtásához ilyen felkészítésre, előképzettségre nincs szükség: ezek az általános informatikai tevékenységek53. A katonai informatika – mint tevékenységrendszer – és a katonai szervezetekben folyó információfeldolgozás között hasonló kapcsolat van, mint a híradás és a kommunikáció között. A kommunikáció és az információfeldolgozás tágabb fogalmak, a híradás és a katonai informatika pedig szűkebbek, megvalósítás-orientáltak. Lényegét tekintve az előbbi az információcserének a kommunikációs (hír-) rendszer segítségével; az utóbbi pedig az információfeldolgozásnak az informatikai rendszer segítségével történő megvalósításához kapcsolódik. A katonai informatika maga is tovább tagolható, részterületei az alábbiak lehetnek: - a katonai informatika általános elmélete; - a katonai szervezetek informatikai rendszereinek alkalmazása; - a katonai szervezetek informatikai rendszereinek fejlesztése; - a katonai szervezetek informatikai rendszerei működési feltételeinek biztosítása, valamint; - a katonai informatikai rendszerek védelme. A katonai informatika általános elmélete elsősorban elméleti jellegű részterület, amelynek kutatása és a kutatás eredményeinek hasznosítása a hatékony informatika-alkalmazás elengedhetetlen feltétele. Alapvető kutatási kérdései közé mindenekelőtt a következők tartoznak: - melyek azok az információk, amelyek az egyes vezetési szinteken feltétlenül szükségesek az alaprendeltetés szerinti feladatok eredményes teljesítéséhez; - melyek a vezetéshez szükséges, említett információk megszerzésének, gyűjtésének, tárolásának, továbbításának célszerű módszerei; - melyek a katonai szervezetek állapotát, tevékenységét leíró alapvető jellemzők, mutatók és milyen módszerrel lehet ezekből új, magasabb szintű mutatókat előállítani; - milyen informatikai eszközrendszer létrehozása szükséges a katonai szervezetek vezetésének és működésének támogatására. A katonai informatika további részterületei a különböző vezetési szinteken eltérő szereppel és jelentőséggel bírnak. Az informatika-alkalmazás és az informatikai védelem (ezek tervezése, szervezése, illetve megvalósítása) valamennyi vezetési szinten egyformán jelentkező feladat. Az informatikai fejlesztés (tervezése, koordinálása és megvalósítása) elsősorban a hadászati, a Magyar Honvédség egészének alkalmazására kiterjedő szint feladatai közé tartozik. Az informatikai támogatás szintén valamennyi vezetési szinten megjelenik, de a jövőben súlypontja – mindenekelőtt megvalósítása – várhatóan a harcászati vezetési szinten alakul ki. Az egyes részterületek sajátosságainak, feladatainak és azok végrehajtási rendjének részletes ismertetésére a 3. fejezetben kerül majd sor.
53
Ilyen tevékenységet végeznek jellemzően a törzsek informatikai eszközöket alkalmazó tisztjei.
51
A NATO-ban elfogadott értelmezés szerint a katonai informatika – és egyes kapcsolódó szakterületek, mindenekelőtt a katonai kommunikáció (híradás) – terminológia-rendszerének alapvető fogalma a consultation, command and control (C3), amelynek leggyakoribb magyar fordítása 'konzultáció, vezetés és irányítás' (illetve jelzőként történő alkalmazása esetén 'konzultációs, vezetési és irányítási').54 Ez gyakorlatilag kizárólagosan NATO kifejezés és lényegét tekintve két, szorosan összekapcsolódó fogalom – consultation ('konzultáció'), illetve command and control ('vezetés és irányítás') – tartalmát egyesíti magában. A két összetevő tartalmát az alapvető NATO fogalomjegyzékek (kisebb eltérésekkel) az alábbiak szerint definiálják: Consultation: A politikai, katonai és polgári vezető szervek felelősségi köre, illetve tevékenysége a politikai konzultáció, többek között a válságkezelés, a nukleáris konzultáció és a polgári veszélyhelyzeti tervezés során. [AAP-31] Consultation: Előzetes egyeztetés és véleménycsere a szövetség legfelső politikai vezető szervei és a tagállamok között a válságkezelés, a döntéshozatal, valamint a katonai parancsnokoknak kiadandó döntések összehangoltságának biztosítása érdekében. [AAP-6]55 Command and Control (C2): A [katonai] parancsnokok jog- és felelősségi köre, illetve tevékenysége az erők irányítása és koordinálása, a műveletek végrehajtásához kapcsolódó parancsok megvalósítása érdekében. [AAP-31] Mint látható, a 'konzultáció' fogalmát a két NATO szabályozó kismértékben eltérő módon definiálja, azonban mindkét meghatározás lényegében azonos tartalmat körvonalaz. A 'konzultáció, vezetés és irányítás' definíciója lényegében nem önálló meghatározás, hanem összegezett formában, szó szerint megismétli a két összetevő definícióit. Consultation, Command and Control (C3): A [NATO] politikai, katonai és polgári vezetők (vezető szervek) jog- és felelősségi köre, tevékenysége a politikai konzultáció, többek között a válságkezelés, a nukleáris konzultáció és a polgári veszélyhelyzeti tervezés, valamint a [NATO] műveleteket végrehajtó erők vezetése, irányítása, tevékenységük koordinálása során. [AAP-31] A fenti definíció tehát tartalmilag a NATO politikai, katonai és polgári vezető szervek minden időszakra és területre kiterjedő vezetési jog- és felelősségi körét, illetve tevékenységét, míg két összetevőjének definíciói ennek két elhatárolt részterületét fogalmazzák meg. Ezt a NATO C3 Szervezet alapító okirata oly módon fogalmazza meg, hogy:
54 55
Lásd pld. NATO kézikönyv, 51.o., 211.o., 437.o., illetve AAP-31, Kifejezés és szógyűjtemény (Fordítás). AAP-6(V), 2-C-9.o (1/11/90)
52
"A 'konzultáció' a NATO politikai vezető szervek felelőssége, a NATO részére kijelölt erők 'vezetése és irányítása' (C2) pedig a NATO katonai vezető szervek (NATO Military Authorities – NMAs) felelőssége."56 Ennek megfelelően a consultation, command and control által jelölt fogalom tartalmára a 'NATO vezetés', míg a consultation tartalmának megjelölésére a 'NATO politikai vezetés' kifejezések a legalkalmasabbak. Ez utóbbi indoka, hogy a kézenfekvőnek látszó 'konzultáció' kifejezés általánosan elfogadott értelmezése jóval tágabb, mint a definícióban foglalt tartalom, illetve a definiált tartalom (a megnevezéssel ellentétben) nem csak konzultációt, hanem más jellegű – a konzultáció során megvalósított – tevékenységeket is magában foglal. Az elmúlt években meggyökeresedni látszó gyakorlattal szemben a command and control kifejezés magyar fordítására vonatkozóan a 'vezetés és irányítás' helyett pontosabb lenne egyszerűen a katonai vezetés (illetve katonai szövegkörnyezetben röviden a vezetés) kifejezés alkalmazása. Ennek indokát maga a fogalom tartalma adja, amelyet elemezve látható, hogy lényegében megegyezik a magyar (általános és katonai) vezetéselméleti kutatásban és gyakorlatban elfogadott 'vezetés' fogalom tartalmával. Az eddigiekben elmondottakkal részben ellentétes módon a NATO-ban a C3 kifejezés nem elsősorban a vezetéshez általában, hanem a vezetést támogató (azon belül is mindenekelőtt a híradó és informatikai) rendszerekhez kapcsolódóan kerül alkalmazásra. Ezt szemlélteti többek között a már hivatkozott alapító okirat két megfogalmazása, amelyek szerint: "A 'konzultáció, vezetés és irányítás' funkcióinak megvalósításához szükség van egy egységes C3 képességre, amely NATO és nemzeti személyi állományt, NATO szinten egyeztetett eljárásokat, valamint központi beszerzésű, több nemzet együttműködésével kialakított, illetve nemzeti rendszereket, szolgáltatásokat és létesítményeket foglal magában."57 "A C3 kifejezés ezen alapító okirat esetében azokat a rendszereket, szolgáltatásokat, valamint kapcsolódó létesítményeket és eljárásokat foglalja magában, amelyek a 'konzultáció, vezetés és irányítás' funkcióinak megvalósításához szükséges képességeket biztosítják."58 Mindezek alapján felmerülhetne a vezetéstámogatás kifejezés használata is, azonban ez ellentétes lenne az előzőekben definiált tartalommal, így csak a fogalom értelmezéséhez, illetve alkalmazásához fűződő megjegyzésként célszerű szerepeltetni.
Charter for the C3 Organization, Preamble, 2. – 5.o. Charter for the C3 Organization, Preamble, 3. – 5.o. 58 Charter for the C3 Organization, Preamble, 4. – 5.o. 56 57
53
3. AZ INFORMATIKA SZEREPE AZ INFORMÁCIÓS FÖLÉNY KIVÍVÁSÁBAN 3.1 AZ INFORMÁCIÓS SZÍNTÉR ÉS ÖSSZETEVŐI 3.1.1 Információs színtér, információs környezet Az információs színtér és szinonimaként használt kifejezései általában objektumok és jelenségek egy olyan összességét jelölik, amelynek jellemzője, hogy különböző szereplők (személyek, csoportok, szervezetek) különböző erőforrások felhasználásával információs tevékenységeket hajtanak végre. Az információs színtér (szféra, dimenzió) kifejezések elvileg kétféle tartalmat hordozhatnak: jelölhetik az előzőekben említett objektumok és jelenségek összességét; vagy jelölhetnek egy elképzelt "üres teret", amelyben az adott objektumok (szereplők és erőforrások) megjelennek és az adott jelenségek (tevékenységek) végbemennek. Mivel a témakör szempontjából elsősorban a szereplők, erőforrások, tevékenységek és információk az elsődlegesek, a továbbiakban e két értelmezési lehetőség eltéréseire általában nem építünk, a kapcsolódó fogalmakat pedig az alábbiakban vázolt tartalommal használjuk. Az információs tevékenységek olyan – közvetlenül, vagy közvetve személyi, vagy szervezeti információszükségletek kielégítését szolgáló – tevékenységek, amelyek tárgya az információ. Alapvető típusaik közé az információ megszerzését, tárolását, továbbítását, előállítását, valamint rendelkezésre bocsátását/felhasználását szolgáló tevékenységek tartoznak. Az egyes információs tevékenységek egymással általában kapcsolatban állnak és ennek megfelelően információs folyamatokba59, ezek pedig összetettebb folyamatrendszerekbe rendeződnek. Az információs rendszerek szűkebb értelemben funkcionálisan összetartozó, egységes szabályozás hatálya alá tartozó, szervezett információs tevékenységek, folyamatok. Tágabb értelemben az egyes információs rendszerek részét képezik az általuk kezelt információk, az információs tevékenységeket végrehajtó szereplők és a végrehajtás során felhasznált erőforrások is.60 Egy szervezetben folyó információs tevékenységek összessége, a szervezeti információfeldolgozás számos, egymással összekapcsolódó információs rendszerbe szerveződik. Az információs színtér (hagyományos) szereplői közé az információs tevékenységeket megvalósító egyes emberek, csoportok és szervezetek tartoznak. Az inEgy doktrinális dokumentum szerint például "Az információs rendszer információk szervezett, meghatározott eljárások alapján történő – manuális vagy automatizált – gyűjtése, feldolgozása, továbbítása és elosztása.", amelyet csak az információs hadviselés vonatkozásában egészít ki a végrehajtást megvalósító infrastruktúrával, szervezettel és más összetevőkkel. [Joint Pub 3-13.1; GL-8.o.] 60 Például: "Az információs rendszer információk gyűjtését, feldolgozását, tárolását, továbbítását, megjelenítését, elosztását és a tevékenységek során történő felhasználását végző infrastruktúra, szervezet, személyzet és összetevők összessége." [Joint Pub 1-02; 221.o.], illetve ugyanez kiegészítve a "magában foglalja az információs folyamatokat is" résszel. [Joint Pub 3-13; I-11.o.] 59
54
formációs színtér ezen szereplői a valóságban a "valós színtér" (vagy egy időben különböző más színterek) szereplői is: a munka világának résztvevői, sportolók és magánemberek; államigazgatási, gazdálkodó, katonai, stb. szervezetek, társadalmi egységek és jogi személyek. Mivel az információ mindenfajta lét, tevékenység és működés alapvető feltétele, általános értelemben – mint információt kezelő, információs tevékenységeket végző "objektum" – minden személy, csoport és szervezet az információs színtér szereplőjének tekinthető. A szereplők az egyes információs tevékenységek és rendszerek vonatkozásában kétféle szerepet tölthetnek be: lehetnek ezek (illetve az ezek által szolgáltatott információk, vagy megvalósított szolgáltatások) felhasználói és lehetnek a tevékenységek végrehajtói, vagy végrehajtásában közreműködői. Az egyes szereplők és tevékenységek (rendszerek) közötti konkrét viszony is sokrétű lehet. Egy szereplő lehet egy adott tevékenység végrehajtója, ugyanakkor annak egyedüli, vagy másokkal együtt felhasználója is. Ugyanaz a szereplő egy időben lehet egy, vagy több információs rendszer felhasználója, ugyanakkor más információs rendszer(ek) működtetője. Az egyes szereplők "jelenléte" az információs színtéren – kötődésük, függésük – nem azonos "erősségű". A megkülönböztetés alapját az információs tevékenységek két nagy csoportba sorolása képezheti. Az első csoportba azon tevékenységek tartoznak, amelyek egyetlen szereplőhöz és annak erőforrásaihoz kötődnek, bennük más szereplők, vagy az információs színtér más erőforrásai nem játszanak szerepet. A második csoportot alkotó tevékenységek végrehajtásában ezzel szemben több szereplő is érintett, különböző erőforrások kerülnek felhasználásra. A két csoportba tartozó tevékenységeket nevezhetjük belső információs tevékenységeknek, illetve az információs színtér tevékenységeinek. Ennek megfelelően az egyes információs folyamatok is lehetnek tisztán belső folyamatok, illetve az információs színtérhez is kötődő (de természetesen belső információs tevékenységeket is magukban foglaló) folyamatok. Az információs tevékenységek fenti csoportosítására alapozva az információs színtéren való "jelenlét" mértéke abszolút értelemben, illetve más szereplőkhöz viszonyítva az adott szereplő információs színtéren végrehajtott tevékenységeinek mennyiségével jellemezhető. A jelenlétet – illetve annak mértékét – tehát mindenekelőtt az határozza meg, hogy az adott szereplő milyen mértékben szerez be információkat az információs színtérről; cserél információkat más szereplőkkel; valamint vesz igénybe és nyújt információs szolgáltatásokat. Korábban az információs színtér a szereplői többségének szempontjából másodlagos szerepet játszott, a szereplők alapvető tevékenysége, alaprendeltetése más működési területekhez kötődött és ezt az információs színtéren való intenzívebb jelenlét nélkül is meg tudták valósítani. A társadalmi-technikai fejlődés következtében ebben a helyzetben két alapvető változás is bekövetkezett. Egyrészt jelentős mértékben megnőtt és napjainkban is folyamatosan nő azon szereplők száma, amelyek elsődlegesen az információs színtér szereplői, másrészt az alapvetően más területhez tartozó szereplők kapcsolódása az információs színtérhez is ugrásszerűen növekszik.
55
Az információs erőforrások közé az információszerzést, tárolást, továbbítást, feldolgozást és megjelenítést végző – számítástechnikai, híradástechnikai és más – eszközrendszerek, eszközök; a tevékenységekhez szükséges segédanyagok; valamint a különböző információhordozók tartoznak. Az egyes információs erőforrások az információs színtér különböző szereplőinek birtokában, kezelésében, működtetésében vannak és jellegükből, valamint képességeikből következően általában több – akár egy időben végbemenő – információs tevékenység végrehajtása során használhatók fel. Az információs színtér objektumai és jelenségei a különböző tevékenységek, köztük a katonai műveletek szereplői számára egy sajátos, egyre növekvő jelentőségű környezetet alkotnak. A katonai műveletek esetében a szereplők köre konkrét személyektől, különböző csoportokon és szervezeteken át, szuverén államokig, nemzetközi szervezetekig terjed. Ezek más szempontból a biztonságpolitikai színtér autonóm szereplőire, valamint az ezen szereplők által működtetett állandó jellegű szervekre, szervezetekre és egy adott művelet, tevékenység végrehajtására létrehozott működési elemekre csoportosíthatók. Ez utóbbiak nem teljes önállósággal bíró szereplők, hanem egy biztonságpolitikai szereplő céljait megvalósító végrehajtó elemek. Egy tevékenység, művelet környezetét különböző objektumok és jelenségek alkotják, amelyek elsődleges rendszerezésük céljából három csoportba – a természeti, a technikai és a társadalmi szférákba – sorolhatók. A természeti környezethez tartoznak az élettelen és élő természet objektumai és jelenségei, az emberek és azok csoportjai kivételével (akik vagy szereplők, vagy a társadalmi környezet összetevői). A technikai környezethez az emberi tevékenység eredményeként létrehozott, mesterséges objektumok (alapvetően az épített környezet elemei) tartoznak, kivéve az egyes szereplők erőforrásait képező technikai eszközöket és anyagokat. A társadalmi környezet pedig azon embercsoportok, szervezetek, intézményrendszerek összessége, amelyek különböző okokból nem tartoznak a művelet szereplői közé, oda nem kerültek besorolásra. A környezet objektumai és jelenségei más szempontok alapján is csoportosíthatók, ennek megfelelően beszélhetünk többek között biztonságpolitikai környezetről, gazdasági környezetről, vagy információs környezetről és elektromágneses környezetről. Az információs környezet fogalmát (jelző nélkül) a katonai szakirodalom a következő formában fogalmazza meg: "Az információs környezet információkat gyűjtő, feldolgozó, vagy elosztó személyek, szervezetek, vagy rendszerek, valamint maguknak az információknak az összessége."61 A fenti definíció a környezet tágabb értelmezésére épül, amely szerint egy adott objektum és jelenségcsoport valamennyi eleme a környezet részét (annak egyes konkrét esetekben potenciális összetevőjét) képezi. Ebben az értelemben használjuk 61
Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations – GL-7.o.; (továbbá Joint Pub 1-02, 221.o.)
56
például legtöbbször a "természeti környezet" kifejezést. A tágabb értelmezésű információs környezet tartalma így megegyezik az információs színtér egészével, magában foglalva annak valamennyi szereplőjét és erőforrásait, illetve tevékenységeit és folyamatait. Megítélésünk szerint hasonló értelmezésre épül a globális információs környezet (Global Information Environment – GIE) fogalom is, amelynek definíciói közé többek között a következők tartoznak: "A globális információs környezet mindazon – nagyrészt a katonai, vagy nemzeti vezetés hatókörén is kívüli – személyek, szervezetek, vagy rendszerek összessége, amelyek információkat gyűjtenek, dolgoznak fel és osztanak el a nemzeti, vagy nemzetközi közönség számára."62 "A globális információs környezet információforrások, információtárak és információ-felhasználók világméretű hálózata, valamint az ennek keretét biztosító architektúra."63 Az utóbb hivatkozott dokumentum a globális információs környezet részét képező, azt befolyásoló szereplők közé sorolja a különböző kormányzatokat; ENSZ és más szervezeteket; tömegtájékoztatási (köztük egyre nagyobb számban on-line) médiumokat; felsőoktatási és kutatási intézményeket; nem-kormányzati és önkéntes civil szervezeteket; nemzeti és nemzetközi gazdálkodó szervezeteket; vallási, regionális, vagy ideológiai alapon szerveződött csoportokat, valamint az egyetlen szervezett csoporthoz sem tartozó személyeket és e környezet részének tekinti az egymáshoz kapcsolódó információs infrastruktúrákat.64 Így tehát a globális információs környezet és az általunk a bevezetőben használt információs színtér kifejezések – az utóbbi tágabb értelmezése esetén – egymás szinonimáinak tekinthetők: ennek megfelelően egymással egyenértékű módon mondhatjuk, hogy egy adott szereplő (egy haderő, vagy egy adott csoportosítás) a globális információs környezetben, vagy az információs színtéren tevékenykedik. Az egyetlen – a dolog lényegét csak kismértékben érintő – különbségtételi lehetőség az lehet, hogy egy adott szereplő esetében önmaga az információs színtér szereplője, de a saját nézőpontjából nem szereplője a globális információs környezetnek (önmagának nem környezete). Mindezek alapján a továbbiakban a globális információs környezet fogalmát a következő értelmezésben használjuk. A globális információs környezet (információs színtér) információs tevékenységeket végrehajtó szereplők, a tevékenységek végrehajtása során felhasznált eszközök és más erőforrások, valamint a kezelt információk világméretű összessége. A globális információs környezet összetevőinek meghatározása során felmerülhet a kérdés, hogy mely szereplők, illetve mely eszközök és erőforrások képezik a körFM 100-6, Information Operations – Glossary-6.o.; Concept for Future Joint Operations – 84.o. 64 i.m. – 36.o. 62 63
57
nyezet részét. Mint azt már korábban megállapítottuk, elvileg minden személy, csoport és szervezet az információs környezet részének tekintendő, hiszen mindannyian végeznek információs tevékenységeket és nem lehet olyan kritériumot sem megadni, amely alapján egy adott szereplő kizárható lenne e körből. Nem tekinthető ilyen kizáró kritériumnak az sem (bár jelentőségét, szerepét lényegesen befolyásolja), hogy az adott szereplő hozzáfér-e, kapcsolódik-e az információs környezet lényeges részét képező – a későbbiekben ismertetendő – információs infrastruktúrá(k)hoz. Az információs környezet fogalma nem csak az előzőekben említett, tágabb értelemben használható, hanem konkrétabban – szereplő-, tevékenység- és helyzetfüggő módon is. Ezen értelmezés alapját a rendszerelméleti meghatározás képezi, amely szerint a környezet azon rendszeren kívüli elemek összessége, amelyek az adott rendszerrel hatáskapcsolatban vannak; anyagi, energia és információs hatásokat fejtenek ki a rendszerre, illetve elszenvedik annak hasonló jellegű hatásait. A katonai műveletek esetében ezt a szűkebb értelmezést a katonai információs környezet fogalma képviseli, amelynek definíciója: "A katonai információs környezet a globális információs környezet része, azon – saját és szembenálló, katonai és nem-katonai – információs rendszerek és szervezetek összessége, amelyek egy adott katonai műveletet támogatnak, lehetővé tesznek, vagy jelentősen befolyásolnak."65 Az információs környezet ebben az értelmezésben szerepel a katonai műveletek környezetének egyik lényeges, új, nem földrajzi jellegű dimenziójaként.66 Ennek megfelelően a az információs színtér információs környezethez tartozó elemeinek meghatározása a helyzetértékelés (a harcmező felderítő előkészítése) folyamatának részét képezi. Mindezek alapján a továbbiakban a (szűkebb értelemben vett) információs környezet és annak a katonai alkalmazás esetében érvényes fogalma alatt a következőket értjük: Az információs környezet a globális információs környezet (információs színtér) azon szereplőinek, eszközeinek és erőforrásainak, valamint információinak összessége, amelyek lényeges hatással vannak egy adott szereplőre és annak tevékenységére. A katonai információs környezet a globális információs környezet (információs színtér) azon szereplőinek, eszközeinek és erőforrásainak, valamint információinak összessége, amelyek lényeges hatással vannak egy adott katonai művelet végrehajtására. A katonai alkalmazásban találkozhatunk még az infoszféra (infosphere) és a kibertér (cyberspace) kifejezésekkel is. Az előbbit egyaránt használják a tágabb értelemben vett információs színtér és a szűkebb értelemben vett információs (had)színtér (katonai információs környezet) megjelölésére, de ezek mellett – mint a követke65 66
FM 100-6, Information Operations – Glossary-10.o.; Joint Pub 2-01.3, Joint Tactics, Techniques, and Procedures for Joint Intelligence Preparation of the Battlespace – I-2.o.
58
zőkben majd bemutatjuk – előfordulnak más értelmezései is. Az utóbbi pedig általában egy szűkebb tartalmat, az információs színtér számítógép-hálózati alapú összetevőit jelöli, kiemelt jelentőséget tulajdonítva annak 'virtuális tér'-ként történő értelmezésére.67
3.1.2 Információs infrastruktúra Az információtechnológia fejlődése és eszközeinek rohamos elterjedése következtében a XX. század végére az egyes információs rendszerek és erőforrások előbb szervezeti szintű, majd regionális és világméretű is összekapcsolódásából egy új, egyre bővülő infrastruktúra típus alakult ki, amely átszövi a gazdasági, tömegkommunikációs és katonai szervezeteket, a kormányzati és nem-kormányzati szférát egyaránt. Az információs környezet alapvető összetevőit a helyi – egy adott földrajzi helyen elhelyezkedő, egységes irányítás alatt álló – információs környezetek képezik, amelyek maguk is két részből állnak. Az elsőbe a helyi környezet információs eszközei és más technikai erőforrásai (végberendezései és kommunikációs elemei), információi és alkalmazásai, valamint a működtető szervezetek és személyek tartoznak. A másikat az adott környezet szereplői – információszolgáltatói és felhasználói – alkotják. Az információs környezet további lényeges összetevőjét képezi az információs infrastruktúra, amely egyrészt a helyi információs környezetek közötti információáramlást biztosító kommunikációs (hálózati) rendszerek, eszközök és erőforrások; másrészt azon szervezetek, eszközök és más erőforrások összessége, amelyek más alapvető, vagy értéknövelő (információvédelmi, logisztikai, stb.) szolgáltatásokat nyújtanak. Az infrastruktúra fogalma a gazdaságtudományban jelent meg, mint "olyan gazdasági feltételek (úthálózat […], kikötők, közművek, közoktatás, stb.) gyűjtőneve, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a termelési folyamatban, de közvetve befolyásolják a termelés fejlesztésének lehetőségeit".68 Ennek alapján a műszaki infrastruktúra "alapvető létesítmények[..], létesítményrendszerek[..], hálózatok[..], amelyek […] alapjai – létesítési és üzemeltetési feltételei – […] konkrét cél végett megvalósítandó létesítményeknek."69, illetve a társadalmi értelemben vett infrastruktúra "mindazon szervezetek, létesítmények, létesítményrendszerek, hálózatok összessége, amelyek egy országon belül a lakosság szellemi és tárgyi életfeltételeit megteremtik, a gazdaság működését elősegítik, ill. lehetővé teszik."70 Az infrastruktúra a katonai alkalmazás és a tágabb értelemben vett védelmi szféra szempontjából is lényeges fogalom, amelynek definíciói közé tartoznak a következők: "A kibertér az a képzeletbeli környezet, amelyben a digitalizált információ mozog a számítógépes hálózatokban." [i.m. – GL-4.o.]. 68 Közgazdasági Kislexikon – 232.o. 69 Műszaki Lexikon, II. kötet, G-M – 354.o. 70 Magyar Nagylexikon, 9. kötet, Gyer-Iq – 871.o. 67
59
"Az infrastruktúra a katonai erők támogatását és irányítását szolgáló helyhez kötött, állandó létesítmények, építmények és berendezések összessége."71 "Az infrastruktúra hálózatok és rendszerek – azonosítható termelő egységeket, intézményeket (embereket és eljárásokat), valamint elosztó képességeket magában foglaló – összefüggő rendszere, amely az Egyesült Államok védelméhez és gazdasági biztonságához lényeges javak és szolgáltatások folyamatos áramlását, ezzel a kormányzat és a társadalom egészének akadálymentes funkcionálását biztosítják."72 Az infrastruktúra eredeti értelmezése elsősorban egy adott országhoz és annak nemzetgazdaságához kötődött. Az idők során aztán az egyes nemzeti infrastruktúrák, illetve azok egyes összetevői (pld. közlekedési, távközlési infrastruktúra) összekapcsolódásából regionális és globális infrastruktúrák alakultak ki. Egy adott szervezet esetében a rendelkezésre álló infrastrukturális összetevők megnevezésére is használják a szervezet infrastruktúrája, vagy a szervezeti infrastruktúra kifejezéseket, de ez önmagában általában nem – csak egy nagyobb infrastruktúra részeként – biztosítja az alapfolyamatok "infrastrukturális feltételeit". Az infrastruktúra egyes típusait áttekintve általános sajátosságként állapítható meg, hogy azok szolgáltatásai alapvető igényeket elégítenek ki és széles körben (de természetesen nem feltétlenül ingyenesen), térbelileg kiterjedt módon (de nem feltétlenül mindenütt), illetve időben stabilan (de nem feltétlenül folyamatosan) férhetők hozzá. Ennek megfelelően nem tekinthetők infrastrukturális szolgáltatásoknak – az infrastruktúra részeinek – azon összetevők, amelyek speciális egyedi igényeket elégítenek ki, illetve csak szűk területen, vagy ideiglenesen állnak rendelkezésre. Az információs infrastruktúra, majd a globális információs infrastruktúra (Global Information Infrastructure – GII) fogalma az 1990-es évek első felében jelent meg a polgári, majd ezt követően – az információs hadviseléshez kapcsolódóan – a katonai szakirodalomban többek között a következő formákban: Az info-kommunikációs infrastruktúra "egy átfogó egész, amely magában foglalja a hálózati infrastruktúrát, a terminálokat, a szoftverfelhasználásokat, a humán erőforrásokat és a nyilvános, illetve privát info-kommunikációs rendszereket, valamint a társadalom informatizálásához kapcsolódó társadalmi értékeket és életmódokat."73 "Az információs infrastruktúra érzékelő, kommunikációs, tároló és számító elemek meghatározott információs hálózatot alkotó összes-
71 72 73
International Military and Defense Encyclopedia - 1263.o. (továbbá Joint Pub 1-02 – 222.o.) Information Assurance, Glossary – F-12.o. Japán Telekommunikációs Tanács: Reformokkal a 21. század intellektuális társadalma felé. Programterv egy nagyteljesítményű info-kommunikációs infrastruktúra létrehozására. [In. Mi a jövő? – 34.o.]
60
sége, amely analóg és digitális hang-, adat-, kép- és multimédia adatokat hordoz."74 A globális információs infrastruktúra a következő hat elemet foglalja magában: kommunikációs infrastruktúra; számítógépek és berendezések; szoftverek és alkalmazások; az információtartalom; az infrastruktúra összetevőit fejlesztő, gyártó, forgalmazó és szervizelő személyek és szervezetek; valamint az infrastruktúrát használó személyek és szervezetek.75 "A globális információs infrastruktúra számítógép-vezérlésű telekommunikációs hálózatok ipari, média, kormányzati, katonai, és más nem-kormányzati elemeket átfogó hálózata."76 "A globális információs infrastruktúra összekapcsolt információs rendszerek és az őket összekapcsoló rendszerek világméretű összessége."77 "A globális információs infrastruktúra kommunikációs hálózatok, számítógépek, adatbázisok és felhasználói elektronika világméretű összekapcsolódása, amely óriási mennyiségű információt tesz hozzáférhetővé a felhasználók számára."78 A felsorolt példákból látható, hogy a definíciók mindenekelőtt az információs infrastruktúrát alkotó összetevők felsorolására és kevésbé az infrastruktúra lényegére összpontosítanak. Megítélésünk szerint az információs infrastruktúra nevéből következő két alapvető sajátossága, hogy infrastruktúra és hogy információs szolgáltatásokat nyújt. Az előbbiből következik, hogy az információs infrastruktúra és egy adott helyzetben hozzáférhető informatikai rendszer nem azonosak.79 Az utóbbival kapcsolatban viszont azt kell kiemelnünk, hogy az információs szolgáltatás kifejezést tágabb értelemben használjuk, amelynek a leggyakrabban használt és alapvetőnek tekintett információszolgáltatás és információtovábbítás mellett részét képezik más típusú információs tevékenységek is. Az információs infrastruktúra szolgáltatásai térbeli hozzáférhetőségének alapját egyik lényeges összetevője, a hálózati (kommunikációs) infrastruktúra képezi. Ezt az összetevőt azonosítja a köznapi szóhasználat az Internettel és erre használta az amerikai politika a XX. század végén az információs szupersztráda80 kifejezést. Ez azonban önmagában – amint az a gyakorlatban hamarosan ki is derült – nem elégíti
74
WALTZ: Information Warfare Principles and Operations. EUROBIT-ITI-JEIDA: A Globális Információs Infrastruktúra (GII). Tanulmány a globális információs társadalommal foglalkozó G-7 tanácskozás előkészítésére. [In. Mi a jövő? – 103-104.o.] 76 Joint Pub 6-0, Doctrine for C4 Systems Support to Joint Operations – II-11.o. 77 Joint Pub 3-13.1, Joint Doctrine for Command and Control Warfare – GL-8.o. 78 Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations – GL-6.o.; (továbbá Joint Pub 1-02, 190.o.) 79 Mint ahogy az elektromos energiaszolgáltató infrastruktúra sem foglalja magában a hálózathoz kapcsolódó, azt ideiglenesen kiegészítő vezetékeket és nem tartozik hozzá az ily módon biztosított áramszolgáltatás sem. 80 Az információs szupersztráda (Information Superhighway) politikai programját Al Gore amerikai alelnök hirdette meg 1993-ban egy Buenos Aires-ben megtartott beszédében. 75
61
ki teljeskörűen az információs társadalom által támasztott széleskörű információs igényeket, sőt nem is képezi annak lényegét.81 Az információs infrastruktúra másik lényeges összetevőjét a különböző információs tartalom- és funkció-szolgáltatók összessége képezi, amelyek a hálózati infrastruktúrához kapcsolódva, sok esetben egymással együttműködve, vagy egymás szolgáltatásaira támaszkodva (azokat kiegészítve) biztosítják szolgáltatásaikat az infrastruktúra felhasználói számára. Mindezek a továbbiakban a következő definícióra támaszkodunk: Az információs infrastruktúra szervezetek, eszközök és erőforrások széles körben hozzáférhető, egységes rendszere, amelynek rendeltetése szervezetek és személyek alapvető információ- és információs szolgáltatás-igényeinek kielégítése. Az információs infrastruktúra "határainak" meghúzása nehéz feladat. Kérdéses lehet például egy olyan szolgáltatónak az infrastruktúrához való sorolása, amely csak rendszertelenül, időben korlátozott módon férhető hozzá. Mivel értelmezésünk szerint az infrastruktúra lényeges jellemzője a széleskörű és időben stabil hozzáférési lehetőség, így az említett szolgáltatót és szolgáltatását nem tekintjük az infrastruktúra részének, ebben az esetben az infrastruktúra szolgáltatásának csak a hozzáférés feltételeinek biztosítása tekinthető. Az információs infrastruktúra – a hozzáférés lehetősége alapján – különböző szintekhez (térbeli kiterjedéshez), vagy szektorokhoz (funkcionális szerepekhez) köthető. Ennek megfelelően beszélhetünk többek között globális (világméretű), regionális (pld. európai), nemzeti (országos), valamint kormányzati, védelmi, vagy kutatási információs infrastruktúrákról. A különböző információs infrastruktúrák határainak meghatározása során kétféle szemléletmód érvényesül: az első szerint egy magasabb szintű infrastruktúra magában foglalja az alacsonyabb szintűeket, a második szerint viszont csak saját önálló erőforrásait és az alacsonyabb szintű infrastruktúrák összekapcsolását biztosító öszszetevőket (gerinchálózatot) tartalmazza. A továbbiakban ez utóbbi értelmezést fogjuk használni. A különböző infrastruktúrák egymással általában összekapcsolódnak, de egyéb szolgáltatásaikat csak különböző korlátozásokkal bocsátják a felhasználók rendelkezésére. A széleskörű hozzáférési lehetőség már említett kritériumából következik, hogy egy adott összetevő – például egy tartalomszolgáltató, vagy egy hálózat-rész – lehet egy kisebb információs infrastruktúra része úgy, hogy ugyanakkor nem része egy kapcsolódó nagyobb infrastruktúrának. Egy hadműveleti rendeltetésű (pld. felderítési) információszolgáltató például része lehet egy adott nemzet védelmi információs infrastruktúrájának, de nem része (csak szükség esetén felhasználója) a nemzeti és a globális infrastruktúráknak.
81
A kifejezés hétköznapi analógiájához kapcsolódva megállapítható, hogy bár igen lényeges és más szolgáltatások elérésének alapvető feltételét képezi, de önmagában kevéssé hasznos egy olyan sztráda(hálózat), amelyen mindenhová gyorsan és kényelmesen el lehet jutni, de sehol sem találunk semmit (látványosságot, szórakozóhelyet, szállodát, éttermet, stb.).
62
A globális információs infrastruktúra jelentős mértékben az egyes nemzetek megfelelő hálózataira, rendszereire és szolgáltatásaira épül. Ennek alapján nem meglepő, hogy a nemzeti információs infrastruktúra (National Information Infrastructure – NII) szakirodalmakban fellelhető meghatározásai a hatókörtől eltekintve lényegében megegyeznek a globális információs infrastruktúra tartalmával, amelyet az alábbi definíció is szemléltet: "A nemzeti információs infrastruktúra kommunikációs hálózatok, számítógépek, adatbázisok és felhasználói elektronika nemzeti szintű összekapcsolódása, amely óriási mennyiségű információt tesz hozzáférhetővé a felhasználók számára."82 A Magyar Köztársaság esetében a Nemzeti Információs Infrastruktúra kifejezés 1986 óta elsősorban a kutatási, fejlesztési, felsőoktatási és közgyűjteményi szféra információs infrastruktúráját jelenti, amelynek fejlesztése kezdetben az Információs Infrastruktúra Fejlesztési (IIF) Program, majd 1995-től a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Program keretében történt. A kormányzati szabályozókban és tervekben a nemzeti információs infrastruktúra átfogó fogalma és tartalma lényegében nem jelenik meg. A kapcsolódó fogalmak közül mindenekelőtt a távközlési infrastruktúra, illetve az ennek bázisán megvalósuló távközlési-informatikai infrastruktúra, vagy integrált információs infrastruktúra kifejezésekkel találkozhatunk83. Mindezek, valamint az információs infrastruktúráról az előzőekben elmondottak alapján a nemzeti információs infrastruktúra fogalmát a következőképpen értelmezzük: A nemzeti információs infrastruktúra szervezetek, eszközök és erőforrások széles körben hozzáférhető, egységes rendszere, amelynek rendeltetése elsősorban egy adott nemzet kormányzati, gazdálkodó és más szervezetei, valamint állampolgárai alapvető információ- és információs szolgáltatás-igényeinek elsősorban az adott ország területén történő kielégítése. A globális információs infrastruktúrával szemben (ahol ez tulajdonképpen fel sem merül) jóval bonyolultabb feladat annak meghatározása, hogy mely összetevők és milyen kritériumok alapján képezik a nemzeti információs infrastruktúra részét. A lehetséges kritériumok közé tartozhat többek között: az adott összetevő tulajdonosa (működtetője); földrajzi elhelyezkedése; felhasználói körének földrajzi elhelyezkedése; valamint a felette érvényesülő joghatóság. Ezek azonban az információs szféra esetében más infrastrukturális területekhez viszonyítva lényegesen eltérő módon érvényesülnek. A nemzeti infrastruktúra-összetevők egy része kiemelt jelentőséggel bír, egyesek olyan létfontosságúak, hogy működésképtelenségük, vagy megsemmisülésük lényegesen gyengíti a védelmi képességet, a nemzetgazdaság biztonságát, valamint a köz82 83
Joint Pub 3-13 Joint Doctrine for Information Operations – GL-8.o.; (továbbá Joint Pub 1-02, 307.o.) Lsád például az 1071/1998. Korm. határozatot a hírközléspolitikáról.
63
jólétet vagy közbiztonságot.84 Az infrastruktúra ezen összetevői közé tartoznak elsősorban a közművek (villamosenergia-előállítás és elosztás; víz-, gáz- és távfűtőművek); közlekedés és szállítás; távközlés; üzemanyag-ellátás; a katasztrófa- és balesetelhárítási rendszerek; a banki és pénzügyi szolgáltató rendszer; valamint a közigazgatási rendszer. Egy adott nemzet számára kritikus infrastruktúrák tehát a társadalom, a gazdaság, a kormányzat zavartalan működéséhez lényeges fizikai és információs rendszerek. Korábban egy nemzet kritikus infrastruktúrái fizikailag és logikailag lényegében önállóak voltak, egymástól csak kismértékben függtek. Az információtechnológia fejlődése következtében ezek a rendszerek ma már egyre inkább automatizáltak és egymással összekapcsoltak. Irányítási, vezetési és karbantartási rendszereik zöme (vagy egésze) alapvetően függ az információtechnológiától és az információs rendszerektől. Ennek következtében a nemzeti információs infrastruktúra a kritikus infrastruktúrák egyikévé vált. A védelmi információs infrastruktúra (Defense Information Infrastructure – DII) fogalmát az amerikai doktrinális dokumentumok túlnyomó többsége 1996 és 2000 között azonos módon definiálja. Emellett azonban találkozhatunk egy korábbi és egy későbbi, eltérő megnevezésű, de lényegében azonos, vagy nagyon hasonló tartalmú meghatározással is. Ezek a következők: "A védelmi információs infrastruktúra számítógépek, kommunikációs eszközök, adatok, alkalmazások, biztonság, emberek, kiképzés és más támogató struktúrák megosztott vagy összekapcsolt rendszere, amely a Védelmi Minisztérium helyi, nemzeti és világméretű információszükségleteinek kielégítését szolgálja."85 "Az infoszféra (infosphere) katonai és polgári C4 rendszerek és hálózatok információs adatbázisokat és fúziós központokat összekapcsoló, gyorsan növekvő, globális hálózata, amely a harcolók számára hozzáférhető bárhol, bármikor, bármely feladat végrehajtása érdekében."86 "A globális információs háló (Global Information Grid) információs képességek, folyamatok és személyzet globálisan összekapcsolt, illeszkedő összessége információk gyűjtésére, feldolgozására, tárolására, elosztására és kezelésére a harcolók, a politikai vezetés és a támogató erők számára."87 A felsorolt meghatározások közül az infoszféra ezen értelmezése lényegében megegyezik a védelmi információs infrastruktúráéval, míg a globális információs
Information Assurance, Glossary – F-7.o. Joint Pub 3-13.1, I-2.o.; Joint Pub 3-13, GL-5.o.; Joint Pub 1-02, 127.o. FM 100-6 Information Operations – Glossary-8.o. 87 Enabling the Joint Vision – 2.o. 84 85 86
64
hálóé alaposabb elemzés után eltér attól, amelyet a korábbiakra is alapozva a következők szerint definiálunk: A védelmi információs infrastruktúra szervezetek, eszközök és erőforrások széles körben hozzáférhető, egységes rendszere, amelynek rendeltetése egy adott állam védelmi szférába tartozó szervezetei alapvető információ- és információs szolgáltatás-igényeinek kielégítése. A globális információs háló a részletesebb leírás szerint88 saját és bérelt kommunikációs és számítási rendszerek és szolgáltatások, szoftver összetevők (köztük alkalmazások), adatok, információvédelmi és más kapcsolódó szolgáltatások összessége, amely magában foglal meghatározott nemzetbiztonsági rendszereket is. A rendszer a hadseregen kívül támogatja a nemzetbiztonsági szervezetek feladatait és funkcióit is, békében és háborúban egyaránt; szolgáltatásai minden alkalmazási helyen (helyőrségekben, támaszpontokon, tábori elhelyezésben, állomáshelyeken, hadműveleti területen és mobil platformokon) elérhetők; valamint kapcsolódási lehetőséget biztosít a védelmi szféra más szervezetei, illetve szövetséges, vagy koalíciós szervezetek és intézmények rendszereihez. A fentiekből látható, hogy a globális információs háló a haderő, illetve a védelmi szféra erői számára rugalmasan változó módon és formában, egy adott helyzetben rendelkezésre álló valamennyi információs eszköz és szolgáltatás összessége. Ez a rendszer értelemszerűen magában foglalja a védelmi információs infrastruktúrát (ha annak egyes szolgáltatásait nem is használja), emellett azonban tartalmaz az infrastruktúrához kapcsolódó, azt helyzetfüggő módon kiegészítő további összetevőket is. Ennek megfelelően a globális információs háló kifejezést az adott haderő informatikai rendszere (vagy tágabb értelmezés esetén a védelmi informatikai rendszer) szinonimájának tekintjük. Az Egyesült Államok haderejének tevékenységét támogató védelmi információs infrastruktúra részét képezi például a Védelmi Információs Rendszerek Hálózata89 és az egyes haderőnemek ezt kiegészítő gerinchálózatai, vagy a digitális térképi adatokat szolgáltató információs rendszer. Nem tartoznak viszont az infrastruktúrához – de a haderő informatikai rendszerének aktuálisan részeit képezik – az egyes csoportosítások, alkalmi harci kötelékek sajátosságaiknak megfelelő, a gerincrendszerhez csatlakozó ideiglenes hálózati megoldásai és összetevői, vagy egy telepített, helyi időjárási előrejelzéseket szolgáltató információs rendszer.
88 89
Uo. Defense Information Systems Network (DISN) amelynek alapvető összetevői: Defense Switch Network (DCS), Defense Red Switch Network (DRSN), Unclassified but Sensitive Internet Protocol Router Network (NIPRNET), Secret Internet Protocol Router Network (SIPRNET), Joint Worldwide Intelligence Communications Network (JWICS), Video Teleconferencing (VTC). [C4I for the Warrior – 19.o.]
65
3.2 INFORMÁCIÓS FÖLÉNY, INFORMÁCIÓS MŰVELETEK 3.2.1 Információs tevékenységek és képességek Az információs színtér folyamatait alapvetően a szereplők információs tevékenységei határozzák meg, amelyek viszont tevékenységi (működési) rendszerük részét képezik. Az egyes szereplők meghatározott célok elérése érdekében, meghatározott környezetben, a rendelkezésükre álló erőforrások felhasználásával tevékenykednek. Ennek során (az információs tevékenységek szempontjából vizsgálva): - érzékelik, megfigyelik a környezetükből érkező hatásokat, jelzéseket, illetve megszerzik a környezetre vonatkozó, szükségesnek ítélt adatokat; - összegyűjtik a saját állapotukra vonatkozó, szükséges adatokat; - a környezeti és saját állapotra vonatkozó adatokat összegezve és értékelve kialakítanak, illetve folyamatosan fenntartanak egy releváns, célorientált helyzetképet; - a helyzetkép és a motivációk alapján kialakítják, vagy módosítják az elérendő célt; - az aktuális helyzetre és annak korábbi változásaira alapozva előrejelzéseket készítenek a környezet és saját állapotuk jövőbeni alakulására; - a célok, az aktuális helyzet és az előrejelzések figyelembevételével meghatározzák, illetve szükség esetén pontosítják vagy módosítják a végrehajtandó tevékenységeket és azok végrehajtási rendjét; - a kialakított terveknek, elgondolásoknak megfelelően végrehajtják az egyes (rész)tevékenységeket. A tevékenységek fentiekben vázolt végrehajtási modelljéből következik, hogy az eredményes és hatékony végrehajtáshoz a szereplőknek szükségük van: - az elérendő (kívülről előírt, vagy önállóan meghatározott) cél ismeretére; - a korábbi, az aktuális és a jövőben várható helyzetre (a környezetre és magára a végrehajtóra) vonatkozó információkra; - a tevékenység végrehajtásának tervezett rendjére vonatkozó ismeretekre; - az egyes (rész)tevékenységek végrehajtásához szükséges elméleti (szak)ismeretekre és gyakorlati képességekre. A felsorolt információk és más tudásösszetevők a műveletek (tevékenységek) lényeges, sőt egyre növekvő jelentőségű erőforrását képezik. A szereplőknek céljaik eléréséhez, tevékenységeik eredményes, hatékony és a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával történő végrehajtásához tehát jelentős mennyiségű és meghatározott minőségű információkra van szükségük, azonban ezek önmagukban nem elegendők. A szükséges információk túlnyomó többsége ugyanis – a tevékenységi modellből is láthatóan a megkívánt formában – nem áll rendelkezésre és meg sem szerezhető, azokat általában csak más információkból, a meglévő ismeretekre (tapasztalatokra) is támaszkodva lehet előállítani. Ennek megfelelően a
66
hatékony működéshez a szűkebb értelemben vett (tény)információk mellett más tudásösszetevőkre, illetve az információs tevékenységek – információgyűjtés, szelektálás, feldolgozás, tárolás, továbbítás és rendelkezésre bocsátás – végrehajtására vonatkozó, információs képességekre is szükség van. Az előzőekben elmondottak szerint az egyes szereplők rendelkezésére álló információmennyiség és információs képesség – különösen az információs korszakban – jelentős mértékben befolyásolja tevékenységük eredményességét és hatékonyságát. Emiatt az információs erőforrások és képességek fejlesztése minden szereplő számára fontos feladat. Különösen így van ez olyan helyzetekben (és a valós helyzetek gyakorlatilag mindig ilyenek), amelyekben a célok elérése más szereplők tevékenységétől is lényeges mértékben függ. A többszereplős helyzetek alapvető típusai közé az együttműködő, a versengő és a konfliktus-helyzetek tartoznak. Az együttműködő helyzetben egy adott szereplő céljai egyedül, önálló tevékenységgel nem, csak más szereplők tevékenységével összehangolva érhetők el. Az együttműködés alapját a közös cél mellett éppen az információs szférában megjelenő összetevők: a közös és egyeztetett helyzetismeret, valamint tervek képezik. Ezekhez pedig további tudásösszetevőkre (például azonosan értelmezett fogalmakra, közösen elfogadott elvekre, szabályokra), illetve ezek szükséges mértékű egyeztetésére van szükség. Az együttműködésben résztvevők tudásának (információinak) és információs folyamatainak célorientált felhasználása, működtetése tehát sajátos – az egyes szereplők egyedi információs képességeit kiegészítő – képességeket igényel.. Ezen képességek szerepe a katonai alkalmazásban különösen a többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelékek (CJTF) megjelenésével és általánossá válásával kerül előtérbe, és csak növekszik a nem háborús műveletekben, ahol a katonai szervezetek sok leggyakrabban más kormányzati, vagy nem kormányzati (civil) szervezetekkel is együttműködve tevékenykednek. A versengő helyzetben az egyes résztvevők céljai egymással ütköznek: egyszerre nem, vagy nem azonos mértékben érhetők el, egyidejű teljesülésük egymást kizárja. Ez a helyzet különösen a gazdasági tevékenységekre jellemző. Az egyes gazdasági szereplőknek a versengő szereplőkkel szemben információs téren megnyilvánuló előnyei ma már elismerten a hatékony döntéshozatal kulcsfontosságú feltételét, a kompetitív előnyök alapvető összetevőjét képezik. Ezek az előnyök a helyzetismeret minőségében, illetve a rendelkezésre álló információk felhasználásának színvonalában nyilvánulnak meg. A fogyasztók (ügyfelek), a versenytársak, valamint a gazdasági környezet jobb ismerete teszi lehetővé például többek között a termékek, szolgáltatások értékét leginkább befolyásoló jellemzők meghatározását; a termelés, szolgáltatás hatékonyságának növelését. Hasonlóképpen növeli a gazdasági eredményességet a helyzetre vonatkozó információk alapján készített prognózisok és az ezekre is épülő tervek minősége. A versenytársakkal szembeni, kompetitív információs előnyök végső soron a rendelkezésre álló, vagy előállított információk mennyiségében, minőségében, illetve ezen információk megszerzésének, vagy keletkezésének idejében megtestesülve
67
vannak hatással az alaptevékenységre. A korábbiakban ismertetett tevékenységi modellt elemezve látható, hogy mindehhez a következők megvalósítása járulhat hozzá: - több, pontosabb, időszerűbb adat megszerzése a környezetről, illetve a saját állapotról; - pontosabb, részletesebb, időszerűbb, célirányosabb, (bonyolultabb szervezet esetében emellett) összehangoltabb helyzetismeret kialakítása; - pontosabb, hosszabb időtávra érvényes, nagyobb megbízhatóságú (nagyobb valószínűséggel bekövetkező) előrejelzések készítése a környezet és a saját állapot várható alakulására; - részletesebb, hosszabb időre szóló, összehangoltabb, az elérendő célokat, rendelkezésre álló erőforrásokat és lehetőségeket, valamint befolyásoló körülményeket jobban figyelembevevő, megalapozottabb tervek készítése; - végül mindezek érdekében az egyes információs (rész)tevékenységek hatékonyabb, eredményesebb, gyorsabb végrehajtása. Az együttműködő helyzettel szemben versengés esetén már megjelenik az információs előny (fölény) jelentősége, vagyis a kitűzött cél eléréséhez, a hatékony tevékenységhez már nem elég a saját információs képesség önálló ütemű és mértékű fejlesztése, hanem e képességet a versenytársakét megelőző mértékben és mértékre kell emelni. Emellett ebben a helyzetben jelenik meg intenzíven először a szándékos információs titoksértés, beavatkozás, vagy károkozás elleni védelem szükségessége. A konfliktus-helyzetben az egyes szereplők céljai szintén ellentétesek, sőt a versengő helyzettel ellentétben a legtöbbször antagonisztikusak. A konfliktus-helyzet másik lényeges sajátossága a szereplők közötti kölcsönhatásokban rejlik. A tiszta (korrekt) versengő helyzet esetében a szereplők egymás tevékenységét közvetlenül nem befolyásolják, a céljaik eléréséhez szükséges előnyöket elsősorban saját tevékenységük révén, esetleg a káros hatások ellen védekezve szerzik meg. Ezzel szemben konfliktus-helyzetben a cél eléréséhez szükséges előnyök gyakorlatilag bármely módon – az ellenség tevékenységének akadályozásával, vagy az ellenségre, valamint annak különböző képességeire gyakorolt hatásokkal is – megszerezhetők. A rendelkezésre álló, hozzáférhető információk (adatok) mennyiségének növelése önmagában azonban nem csak nem elegendő, hanem az öncélú módon megvalósított növelés felesleges és egyenesen káros is. A XXI. századi katonai műveleteket megvívó csoportosítások korábban elképzelhetetlen mennyiségű – különböző szenzorok, illetve hagyományos és elektronikus, belső és külső információforrások által biztosított – információtömeghez férhetnek hozzá és maguk is jelentős mennyiségű információt állítanak elő, azonban a "több" ez esetben is lehet "kevesebb". A környezetre és a saját állapotra vonatkozó helyzet-információk szerepe elsődlegesen a művelet végrehajtásához szükséges tartalmú és minőségű helyzetismeret kialakításának és fenntartásának a megalapozása. Mivel a helyzetismeret tartalmi és minőségi követelményeit a helyzetismeret alanyának, illetve a végrehajtandó műveletnek az igényei (sajátosságai) határozzák meg, közvetve ezek alapján jelölhető ki – még ha nem is általános érvénnyel és teljes pontossággal – azon objektumok és jellemzőik köre, illetve ezen jellemzők legfontosabb minőségi sajátosságai, amelyekre
68
szükség van. Az ezt a kört meghaladó információk90 tehát nem (vagy érzékelhető módon nem) járulnak hozzá az információfölényhez, így a megszerzésükre, feldolgozásukra vagy tárolásukra felhasznált erőforrások és idő felesleges, esetleg más célra hasznosítható ráfordítások. Mivel a katonai műveletek a konfliktus-helyzetekben lezajló tevékenységek tipikus képviselői, illetve mert az információs korszak egyik lényegi sajátossága az információs erőforrások és képességek szerepének felértékelődése, előtérbe kerülése, az információs fölény a XXI. századi katonai jövőképek egyik meghatározó összetevője, a hadtudományi kutatások egyik kiemelt tárgya lett.
3.2.2 Az információs fölény fogalma, jellemzői, összetevői Az információs fölény – illetve annak különböző szintjei (pld. előny, uralom) – fogalmára és tartalmára az amerikai doktrinális dokumentumokban és a szakirodalomban számos kifejezéssel91 és meghatározással találkozhatunk. Ezek között (mint azt a következő példák is bizonyítják) mindmáig jelentős különbségek tapasztalhatók: "Az információs uralom (dominance) egy 'differencia' – két szembenálló katonai parancsnok számára hozzáférhető információtömeg közötti különbség. Azonban több is ennél: ezen információknak egy meghatározott feladathoz tartozó kontextusban történő értelmezése közötti különbség, ami e definíció kulcsfontosságú eleme. Az információs uralom tehát a harcmező vizualizációnak92 nevezett folyamatok közötti különbséget jelöli."93 "Az információs fölény (superiority) az információs színtéren fennálló fölény (dominance) azon foka, amely lehetővé teszi a (had)műveletek hatásos ellentevékenység nélküli végrehajtását."94 "Az információs uralom (dominance) az információs fölény (superiority) azon foka, amely birtokosának lehetővé teszi az információs rendszerek és képességek felhasználását egy konfliktusban hadműveleti előnyök elérésére, vagy nem háborús műveletekben a helyzet ellenőrzésére, ugyanakkor biztosítja a szembenálló fél ezen képességei akadályozását."95
Ide tartoznak például a művelet szempontjából lényegtelen objektumokra (pld. egyedi ruházati anyagok), lényeges objektumok lényegtelen jellemzőire (pld. gépjárművek alvázszámára) vonatkozó, vagy szükségtelen pontosságú információk (pld. hőmérséklet meghatározása ezredfok pontossággal, tengerszint feletti magasság meghatározása cm x cm-es rács pontjaiban, stb.). 91 Information advantage, information superiority, information dominance, information supremacy. Superiority = fölény, felsőbbség; supremacy = felsőbbség, főhatalom; dominance = uralkodás, túlsúly, fölény; advantage = előny. Ezek közül kezdetben a dominance, később a superiority használata vált általánossá. 92 A harcmező vizualizációja (battlefield visualization) az a folyamat, amely során a parancsnok értelmezi az ellenséghez és a környezethez viszonyított helyzetét, elképzeli a feladat végrehajtását reprezentáló végállapotot, majd végiggondolja azt a tevékenységsorozatot, amely a rendelkezésére álló erőket a jelenlegi helyzetből ebbe a végállapotba juttatja. [TRADOC Pam 525-70, Battlefield Visualization Concept] 93 LINK: Information Dominance, White Paper. 94 Joint Pub 3-13.1, Command and Control Warfare – GL-8.o. 95 FM 100-6, Information Operations (Glossary) – GL-7.o. 90
69
"Az információs fölény (dominance) az információk létrehozásában, kezelésében és felhasználásában megnyilvánuló olyan fölényként (superiority) definiálható, amely elegendő ahhoz, hogy birtokosai számára katonai fölényt (dominance) biztosítson."96 "Az információs fölény (superiority) az információs színtéren (domain) fennálló fölény (dominance) azon foka, amely a saját erők számára lehetővé teszi az információk hatásos ellentevékenység nélküli gyűjtését, ellenőrzését, felhasználását és védelmét."97 "Az információs fölény (superiority) az információk megszakítás nélküli gyűjtésének, feldolgozásának és elosztásának, ugyanakkor egy szembenálló fél ugyanezen lehetőségei kihasználásának és akadályozásának képessége."98 Bár a felsorolt példák mindegyike a katonai tevékenységhez kötődik, mégis megfelelő kiinduló alapot biztosítanak az információs fölény általánosabb értelmezésének kialakításához. Az információs fölény a fölény egy fajtája, amelyhez kapcsolódóan a következő alapvető jellemzőket látjuk szükségesnek kiemelni: a fölény két fél közötti relatív viszony; a fölénynek csak eltérő érdekekkel, célokkal rendelkező felek között van jelentősége; végül a fölény felhasználható a saját célok, érdekek másik félnél eredményesebb érvényesítésére. A fölény tehát tulajdonságok, képességek, lehetőségek közötti célorientált, helyzetfüggő, előnyös különbség. Ennek megfelelően nem tekintjük és nem nevezzük fölénynek az olyan különbségeket, amelyek lényegében nem, vagy lényeges módon nem járulnak hozzá az adott célok megvalósításához.99 Többoldalú konfliktus-, vagy versenyhelyzetben a fölény fogalma, mint kétoldalú viszonyok bonyolult rendszere értelmezhető. Ebben az esetben egy adott fél érdekeit eredményesen akkor tudja érvényesíteni, ha valamennyi más féllel szemben rendelkezik a szükséges fölénnyel. Ha ilyen általános fölénnyel rendelkező fél nincs, akkor a felek egymással ellentétes céljaikat csak részben, a képességeik és lehetőségeik közötti különbségek függvényében képesek megvalósítani. A fölénnyel kapcsolatban a felsorolt alapvető sajátosságok mellett további jellemzők is megfogalmazhatók. A fölény például szintje – a felek képességei közötti különbség mértéke – szerint lehet előny, fölény, uralom, stb. A fölény időbeni fennállása szerint lehet állandó, tartós, ideiglenes, változó, stb. Ebből következően a fölény, mint viszony(rendszer) fennállása, vagy hiánya egyben egy adott konkrét helyzetet is jellemez, ezért a légifölény, vagy információs fölény kifejezés egyaránt jelentheti a szembenálló felek közötti viszonyt, valamint azt a helyzetet, amelyben ez a viszony fennáll. Az információs fölény (általában) meghatározó sajátossága (differentia specificuma) az információs jelleg, vagyis az alapot képező tulajdonságok, képességek, lehe96
LIBICKI: Information Dominance. AFDD 2-5, Information Operations – 41-42.o. 98 Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms – 221.o. 99 Így két kosárlabda-csapat esetében van értelme a magassági fölény kifejezésnek, míg két sakk-csapat esetében csak a magasságkülönbségről beszélhetünk. 97
70
tőségek információs jellege. Ez a megszorítás azonban még különböző tartalmú és szintű értelmezéseket tesz lehetővé100. A legtágabb értelmezés kiterjed a birtokolt és megszerezhető információkra (tudásösszetevőkre), az információs (kognitív) tevékenységek végrehajtására vonatkozó képességekre, valamint az ezek alapját képező módszerekre és eszközökre – összefoglaló megnevezéssel az információs képességekre. Az információs képesség lényege a célirányos, eredményes és hatékony szervezeti tevékenységhez szükséges információk (tudásösszetevők) megfelelő mennyiségben és minőségben, a megfelelő helyen és időben történő biztosítására irányul. Az információs képesség alapját és realizálásának feltételeit az információk megszerzésében, feldolgozásában (előállításában) és rendelkezésre bocsátásában közreműködő személyek, valamint az ezen tevékenységeket támogató eszközök (eszközrendszerek) képezik. Természetesen mint minden képesség, így az információs képesség esetében is meg lehet különböztetni a potenciális és az aktuális, adott körülmények között realizálható képességet. Az információs fölény általában nem közvetlenül biztosítja az adott fél által kitűzött cél(ok) elérését, hanem közvetve, az adott tevékenységi területtől függő más jellegű – katonai műveletek esetében például a (had)műveleti – fölény megteremtéséhez történő hozzájárulása révén. Ez elsősorban olyan esetekben jellemző, amelyekben a felek által kitűzött célok csak reál- (anyagi-) folyamatok révén érhetők el. A célok megvalósítása bizonyos körülmények között azonban – mint azt a későbbiekben részletesebben elemezzük – lehetséges elsődlegesen információs tevékenységek segítségével is. Az információs fölény további – tevékenységi területtől függő – specifikuma tehát az elérendő cél jellege. Katonai szervezetek esetében például az információs fölény megszerzése, és annak meghatározó összetevői nem gazdasági, hanem (had)műveleti célok elérésére irányulnak. Természetesen hasonlóképpen határozható meg más típusú szervezetek, vagy tevékenységrendszerek esetében az információs fölény célorientált sajátossága. Ennek megfelelően fogalmazható meg a következő két definíció, amelyre a továbbiakban építünk: Az információs fölény (általában) különböző felek információs képességei közötti, az adott fél számára elérhető eredményekben realizálható előnyös különbség. Az információs fölény (a katonai alkalmazásban) az érintett felek információs képességei közötti, az adott fél számára hadműveleti eredményekben realizálható előnyös különbség. A korábban ismertetett definíciókat elemezve megállapítható, hogy egy részük nem tartalmazza a fölény alapját képező jellemző meghatározását, mások pedig részben, vagy egészében eltérő jellemzőket határoznak meg. Ez utóbbiak nagyobb (elsősorban a doktrinális dokumentumokban megtalálható) részének lényegét a saját 100
Egy fél fölényben lehet többek között: a birtokolt információk mennyiségében; a hozzáférhető információk körének terjedelmében; a rendelkezésre álló tudás mennyiségében és minőségében; az információk megszerzésének képességében; az információfeldolgozási képességekben összességében; stb.
71
információs képességek védelmére, valamint a szembenálló fél információs képességeinek csökkentésére irányuló képesség alkotja, míg a definíciók kisebb részének alapja maga az aktuális információs képesség. Az információs fölényhez kapcsolódóan találkozhatunk a katonai szakirodalomban három további kifejezéssel, a tudásfölénnyel, a döntési fölénnyel és a vezetési fölénnyel. A tudásfölény fogalom alapját az 'információ' és 'tudás' fogalmak tartalma közötti – többek között az Egyesült Államok hadseregében és annak doktrinális dokumentumaiban érvényesülő – megkülönböztetés képezi. Az 1.1.1 pontban megfogalmazottak alapján a tudásfölény fogalmát – lényegét illetően – nem tekintjük az információs fölény általunk meghatározott fogalmától eltérőnek. A két kifejezés közötti különbség csak akkor létezik (és a tudásfölény kifejezés előfordulása is azzal magyarázható), ha az információs fölény alatt a környezetből megszerezhető információk mennyiségében megmutatkozó különbséget értjük. Ez a leszűkített értelmezés azonban ellentétes a korábban már ismertetett elgondolással. A döntési fölény, illetve a vezetési fölény kifejezések használata ezzel szemben abból a korábban is említett tényhez kapcsolódik, hogy az információs fölény nem öncélú, a szervezeti célok megvalósítását - a katonai szférában a (had)műveleti fölény elérésének elősegítésével – biztosító kategória. A különbséget hangsúlyozó dokumentumok megfogalmazása szerint az információs fölény csak akkor biztosít kompetitív előnyöket a katonai erők számára, ha eredményeként a fölény az aktuális tudásszintben, illetve ez alapján a döntésekben is megnyilvánul. A végcél eszerint a döntési fölény, amely konfliktus-helyzetben jobb, a többi (szembenálló) fél reagálóképességéhez képest gyorsabban meghozott és megvalósított döntéseket jelent, a nem háborús műveletek esetében pedig olyan ütemben meghozott döntéseket, amelyek lehetővé teszik a helyzet ellenőrzését és biztosítják a változásokra történő reagálási képességet.101 Mivel a döntés meghozatala értelmezésünk szerint információs tevékenység (folyamat), ezért a döntési fölény kifejezést az információs fölény az információs folyamatok egy adott – vezetési szempontból az egyik legfontosabb – területén történő megnyilvánulásának, összetevőjének tekintjük. Ebben az értelemben viszont beszélhetnénk információgyűjtési fölényről, vagy információelosztási fölényről is. A vezetési fölény esetében megítélésünk szerint más a helyzet, mivel a vezetési folyamat – bár egy bizonyos nézőpontból tekinthető annak, de – nem szűkíthető le információfeldolgozásra, információs folyamatokra. A vezetési teljesítményt és képességeket jelentős mértékben ugyanis befolyásolják a vezető szerveket alkotó személyek olyan képességei, amelyek között az információs folyamatokhoz kapcsolódó kognitív képességek mellett számos más típusú (pld. érzelmi, akarati, stb.) is lényeges szerepet játszik. Másrészt könnyen belátható, hogy a szervezeten belüli információs folyamatok nem szűkíthetők le a vezetés során végbemenő információs folyamatokra. Ennek megfelelően megítélésünk szerint a vezetési fölény kifejezés részben szélesebb, részben szűkebb tartalmat jelöl, mint az információs fölény.
101
Joint Vision 2020 – 8.o.
72
3.2.3 Az információs fölény kivívása, információs műveletek A kitűzött célok elérését elősegítő információs fölény kialakítása és fenntartása a dinamikusan változó környezetben aktív tevékenységeket is igényel, ennek megfelelően az információs fölénnyel párhuzamosan találkozhatunk az információs műveletek (information operations) és az információs hadviselés (information warfare) összetartozó kifejezéseivel és azok definícióival: "Az információs műveletek a döntéshozókat befolyásoló, politikai és katonai célkitűzések megvalósítását támogató tevékenységek, amelyek más felek információi, információs folyamatai, vezetési (C2), híradó és informatikai (CIS) rendszerei befolyásolására, ugyanakkor a saját információk és információs rendszerek felhasználására és védelmére irányulnak."102 "Az információs műveletek a szembenálló fél információi és információs rendszerei befolyásolására, illetve a saját információk és információs rendszerek védelmére irányuló tevékenységek."103 "Az információs műveletek a katonai információs környezetben végrehajtott folyamatos (had)műveletek, amelyek a (had)műveletek bármely fajtájában történő előnyszerzés érdekében biztosítják, növelik és védik a saját erők képességét az információk gyűjtésére, feldolgozására és felhasználására; az információs műveletek magukban foglalják a globális információs környezettel kapcsolatos tevékenységeket, valamint a szembenálló fél információs és döntési képességei104 kihasználását, vagy korlátozását."105 "Az információs műveletek az információk és információs rendszerek felhasználására, védelmére, vagy támadására irányuló tevékenységek, amelyek magukban foglalják az 'hadműveleti információfeldolgozást' (information-in-warfare) és az információs hadviselést is."106 "Az információs hadviselés a válsághelyzetben és konfliktusok során végrehajtott, konkrét szembenálló fél, vagy felek elleni konkrét célok elérését biztosító, vagy támogató információs műveletek összessége."107 "Az információs hadviselés az információs fölény elérése érdekében végrehajtott, a szembenálló fél információi, információ-alapú foAJP-01(B) Allied Joint Doctrine. Ratification Draft 1. – 14-1.o. Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms, 221.o.; Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations (Glossary), GL-7.o.; 104 Egy korábbi dokumentumban (TRADOC Pam 525-69, Concept for Information Operations, 1995) a kiemelt részek helyett még "a parancsnoki vezetési ciklust és a feladatvégrehajtást", illetve az "információs és döntési rendszerei" megfogalmazások szerepelnek. 105 FM 100-6, Information Operations (Glossary) – GL-7.o. 106 AFDD 2-5, Information Operations (Glossary) – 41.o. 107 Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms, 221.o.; Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations (Glossary), GL-7.o.; 102 103
73
lyamatai, információs rendszerei és számítógépes hálózatai befolyásolására, illetve a saját információk, információ-alapú folyamatok, információs rendszerek és számítógépes hálózatok védelmére irányuló tevékenységek összessége."108 "Az információs hadviselés a saját információs rendszer integritásának jogtalan felhasználás, rongálás és megsemmisítés elleni védelmére, ugyanakkor a szembenálló fél információs rendszere felhasználására, rongálására és megsemmisítésére, valamint az erők alkalmazása során információs előnyök elérésére irányuló tevékenységek összessége."109 "Az információs hadviselés a saját információk és információs rendszerek védelmére, illetve a szembenálló fél információi és információs rendszerei támadására és befolyásolására végrehajtott információs műveletek összessége."110 Bár az itt ismertetett egyes definíciókban még előfordul eltérés az információs műveletek és az információs hadviselés fogalmai közötti viszony értelmezésében, mára már viszonylag egységesen elfogadott az a nézet, hogy az információs művelet a tágabb és az információs hadviselés a szűkebb fogalom. Ezzel egyetértve jelen jegyzet is arra az értelmezésre épít, hogy – a későbbiekben részletesebben tárgyalt – információs műveletek a (had)műveletek minden fajtájában és minden időszakban (békében, válság, illetve konfliktus idején) folynak, míg az információs hadviselés műveletei elsősorban csak a két utóbbiban. Az információs fölény elérését biztosító tevékenységek, műveletek rendszerezésével a szakirodalomban számos helyen és eltérő tartalommal találkozhatunk. Ezek közé tartoznak többek között az alábbiak: "Az információs fölény három forrása: - a vezetés, amely lehetővé teszi, hogy tudjuk: hol vagyunk a harci térben és képessé tesz a (had)műveletek szükséges időben és gyorsasággal történő végrehajtására; - a felderítés, amely az ellenség elhelyezkedésének ismeretétől az ellenséges erőforrások helyének ismeretéig terjed – valós-időben és az "egy lövéssel történő megsemmisítéshez" szükséges pontossággal; - az információs hadviselés, amely különböző pontokon (szenzorok, kommunikáció, feldolgozás és vezetés) pusztítja az ellenséges információs rendszereket, ugyanakkor védi a saját hasonló rendszereket."111
FM 100-6, Information Operations – Glossary, GL-8.o. TRADOC Pamphlet 525-69, Concept for Information Operations. AFDD 2-5, Information Operations (Glossary) – 42.o. 111 LIBICKI: Information Dominance. 108 109 110
74
"Az információs fölény a felderítésben elért fölény; a vezetésben, híradásban és informatikában (C4) elért fölény; valamint az információs műveletek segítségével érhető el."112 "A vezetési hadviselés definíciójában megtalálható két alapvető öszszetevő (C2-támadás és C2-védelem) mellett egy harmadik kategóriát alkot az információs technológia integrálása a fegyverrendszerekbe, azok 'okossá'113 tétele. Így a három összetevő megnevezése információs támadás, információs védelem és információs fejlesztés (information-attack, protect, és enhance)." … "Az információs fejlesztés célja, hogy egy pontos és átfogó képet biztosítson a parancsnok számára a harci térről, elősegítse a környezet értelmezését."114 "Az információs hadviselésnek ki kell terjednie egy adott félnek az aktuális, vagy potenciális ellenfelekkel szembeni 'versengése' három, egymással nagymértékben összefüggő szférájára: - a szembenálló fél (felek) döntéshozatali struktúrái és folyamatai elleni támadó tevékenységekre; - a saját döntések meghozatalát és hatását biztosító képességek védelmére; - az információk saját célok érdekében történő létrehozásának és felhasználásának a szembenálló félnél (feleknél) nagyobb hatékonyságára."115 Az ismertetett definíciókkal és megállapításokkal részben megegyezően, részben egyesekkel ellentétben az információs fölény kialakításának és növelésének négy alapvető, formális logikai úton is levezethető lehetősége megítélésünk szerint a következő: - a saját információs képesség növelése, optimális kihasználása; - a saját információs képesség káros külső hatások elleni védelme; - a szembenálló fél információs képességének csökkentése, korlátozása; - illetve a további szereplők saját fél számára kedvező befolyásolása. Ezt a felosztást szemlélteti az információs műveletek modellje, amelyet a következő ábra tartalmaz.
Information Assurance Through Defense in Depth, 2000 – 4.o. Smart weapons, "okos" fegyverek. GORTLER: Understanding Information Power and Organizing for Victory in Joint Warfighting. 115 ROTHROCK: Information warfare. Time for some constructive scepticism? 112 113 114
75
3.2.1 ábra: Információs műveletek modellje116 A felsorolt összetevők közül az első és utolsó tevékenységcsoport önálló létezése, szerepének megítélése, és megnevezése a szakirodalomban korántsem egyértelmű, a két középső tartalmában és megnevezésében azonban a szakirodalom gyakorlatilag egységes álláspontot képvisel: "A támadó információs műveletek (offensive information operations) alárendelt és támogató képességek és tevékenységek integrált, a felderítéssel egymást kölcsönösen támogató alkalmazása a szembenálló fél döntéshozói befolyásolására meghatározott célok elérése, vagy elősegítése érdekében. Összetevői közé tartoznak többek között a hadműveleti biztonság, a megtévesztés, a lélektani műveletek, az elektronikus hadviselés, a fizikai megsemmisítés, a speciális információs műveletek és magában foglalhatja a számítógép-hálózati támadásokat."117 "A védelmi információs műveletek (defensive information operations) eljárások, műveletek, személyzet és technológia integrációja és koordinációja az információk és információs rendszerek védelmére. E műveletek az információs védelem (information assurance), fizikai védelem, hadműveleti biztonság, megtévesztés elleni tevékenység, lélektani műveletek elleni tevékenység, ellenfelderítés, elektronikai hadviselés és speciális információs műveletek megvalósításával kerülnek végrehajtásra."118 A két további összetevő közül az információs színtér szereplőinek a saját fél számára kedvező irányban történő befolyásolásához általában a (tömeg)tájékoztatáKészült a Concept for Future Joint Operations hasonló tartalmú ábrája (43.o.) részeinek felhasználásával. Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms – 329.o. 118 Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms – 128.o. 116 117
76
si, illetve civil-katonai kapcsolatokhoz tartozó tevékenységeket sorolják, míg a saját információs képességek növeléséhez kapcsolódó tevékenységcsoport meghatározását önálló megnevezéssel a szakirodalom csak a következő formákban tartalmazza: "A 'hadműveleti információfeldolgozás' (information-in-warfare) a Légierőnek a katonai műveletek minden fajtájában biztosítandó globális helyzetismeretére irányuló – integrált felderítő, megfigyelő (ISR) erőforrásaira; információgyűjtő és elosztó tevékenységeire; valamint globális navigációs és helymeghatározó, időjárási helyzet nyilvántartó, és kommunikációs lehetőségeire alapozott – kiterjedt képességeit foglalja magában."119 "Az információ-alapú hadviselés (information-based warfare) rendeltetése a katonai célkitűzések elérésének támogatása az információs erőforrások leghatékonyabb alkalmazásával."120 A fenti megállapításokat elemezve látható, hogy az információs fölény elérését biztosító ezen tevékenységi terület alapvető összetevői közé az információgyűjtő, feldolgozó és elosztó tevékenységek tartoznak, amelyeket más – a korábbiakban már bemutatott – megfogalmazások a felderítés és a vezetés (vezetéstámogatás), vagy a "releváns információk és információs rendszerek" formájában próbáltak meghatározni. E tevékenységrendszer megnevezésére – a jellegzetesen válság és konfliktushelyzetekben alkalmazott "hadviselés" utótagú kifejezés helyett – megítélésünk szerint a támogató információs műveletek kifejezés bevezetése célszerű. Az információs fölényt biztosító műveleteknek ki kell terjednie a teljes kognitív folyamatra, amelynek során a rendelkezésre álló információk és információs képességek hozzájárulnak a hatékony döntések meghozatalához. Ennek során el kell különíteni e folyamat korábban már említett szintjeit: az információkat, az ismeretet és a megértést. Valaki ugyanis rendelkezhet információkkal valamiről anélkül, hogy azt összességében, vagy részleteiben ismerné és ismerhet valamit (akár nagyon jól is) anélkül, hogy értené annak lényegét, vagy következményeit: különösen annak a konkrét körülményekkel kapcsolatos kölcsönhatásait. Nem ugyanaz sokat tudni valamiről és (meg)érteni azt. Az információs műveletek bonyolultságát fokozza az a – korunkat jellemző aszimmetrikus veszélyeztetésekből következő – tény, hogy egy fejlett hadseregnek képesnek kell lennie a szembenálló felek esetleg sokkal fejletlenebb információs (döntéshozatali) struktúráinak és képességeinek támadására, ugyanakkor a saját fejlett képességeinek és infrastruktúrájának védelmére a viszonylag egyszerű, de jelentős károkat okozni képes fenyegetésekkel szemben.121 A támadó és a védelmi információs műveletek bonyolultságát számos ellentmondás is növeli, amelyek feloldása nem egyszerű feladat. A támadó műveletek esetében például dönteni kell aközött, hogy egyes ellenséges, vagy semleges információforrásokat kihasználni érdemes, vagy megsemmisíteni, akadályozni. A védelmi teAFDD 2-5, Information Operations – 2.o. WALTZ: Information Warfare Operations and Principles – 107.o. 121 Részletesebben lásd [ROTHROCK: Information warfare. Time for some constructive scepticism?] 119 120
77
vékenységek esetében talán még nagyobb ellentmondás: itt kényelmes és hatékony használat áll szemben a sebezhetőséggel és a védelem magasabb "költségével". Nem kevésbé bonyolult a saját információfeldolgozási és döntéshozatali struktúrák és folyamatok relatíve nagyobb hatékonyságának biztosítása. Még ha el is tekintünk az egymás információs képességei elleni közvetlen támadásoktól, e képességeknek az időbeni, eredményes döntések meghozatalához történő hatékony felhasználása akkor is egy nagyon bonyolult probléma.122 E feladat megoldása elsődlegesen tudományos kihívás és csak másodsorban technikai probléma. A katonai műveletek vezetése (de általában a vezetés) olyan (szak)tudásigényes folyamat, amelynek hatékony támogatását, az e téren elérhető fölény kivívását elsősorban tudás-alapú – bár természetesen a rendelkezésre álló technikai lehetőségeket optimális mértékben kihasználó – megoldásokkal, módszerekkel lehet biztosítani. Az elmondottak alapján az információs fölény elérését biztosító alapvető tevékenységi formákat a következőkben az alábbi tartalommal definiáljuk és használjuk: Az információs műveletek a katonai információs környezetben végrehajtott, az információs fölény kialakítására és fenntartására irányuló műveletek, amelyek a saját információs képességek optimális kihasználására és védelmére; a szembenálló felek információs képességeinek korlátozására, valamint az információs környezet saját fél számára kedvező befolyásolására irányuló tevékenységeket foglalnak magukban. A támogató információs műveletek olyan információs műveletek, amelyek a saját fél információszükségletei hatékony kielégítésére irányulnak. A védelmi információs műveletek olyan információs műveletek, amelyek a saját fél információi, információs folyamatai és erőforrásai káros külső behatások elleni védelmére irányulnak. A támadó információs műveletek olyan információs műveletek, amelyek a szembenálló fél (felek) információi, információs folyamatai és erőforrásai megsemmisítésére, akadályozására, vagy befolyásolására irányulnak. A véleményformáló információs műveletek olyan információs műveletek, amelyek az információs környezet (had)műveletben közvetlenül nem érintett szereplőinek a saját fél számára kedvező befolyásolására irányulnak. A szakirodalomban a saját információs képességek növelésére irányuló tevékenységekkel kapcsolatban eddig gyakorlatilag nem merült fel a 'művelet' kifejezés alkalmazása. Az ide sorolható felderítő feladatok esetében ugyan már elfogadott a
122
Mindezt jelzi a korábban már említett információ-alapú hadviselés (information-based warfare) fogalmának bevezetése és elterjedése az USA Nemzetvédelmi Egyetemén folyó oktatásban.
78
'felderítő műveletek' kifejezés használata123, azonban ezek hatóköre csak az "idegen nemzetekre, ellenséges vagy potenciálisan ellenséges erőkre és elemekre, valamint az aktuális, vagy lehetséges műveletek területeire vonatkozó információk"-ra124 terjed ki, amelyek csak egy részét alkotják a katonai vezetés, a katonai műveletek információszükségleteinek. Ezzel szemben eddig nem tekintették 'műveleteknek' a saját és együttműködő felekre vonatkozó információk összegyűjtésére, illetve a szükséges információk előállítására és továbbítására irányuló vezetéstámogató – informatikai és híradó – tevékenységek rendszerét. A katonai műveleteket napjainkban még sok tekintetben az információs – ezen belül mindenekelőtt a vezetési és vezetéstámogatási – tevékenységek, folyamatok előre meghatározott és szabályozott, lényegében a hierarchikus vezetési struktúrához illeszkedő, alapvetően az adott tartalmú harci okmányok továbbítására épülő rendje jellemzi. Ezt a rendszert csak kisebb mértékben egészíti ki, illeszti az aktuális helyzethez, szervezethez és feladathoz például az összekötő csoportok (személyek) tevékenysége és a rajtuk keresztül áramló információk. A katonai műveletek e hagyományos információs rendszerében csak a kiemelt jelentőséggel bíró információk áramlanak térben és időben viszonylag szabadon; jutnak el rövid idő alatt mindazon helyekre, ahol felhasználásuk szükséges és lényeges mértékben hozzájárul a művelet sikeréhez. Az úgynevezett rutin-információk ezzel szemben csak az információáramlás előre szabályozott rendjében mozognak és általában akkor is csak azokra a helyekre, amelyeket a harci okmányok tervezett elosztási rendje előre meghatároz. Emellett az egyes információk kiemelt jelentőségének azonosítása sem minden esetben biztosított, hiszen ezt a jelenlegi rendszerben előzetesen a különböző szabályozók, egy adott aktuális helyzetben pedig a parancsnok által – a vezetési folyamat egy adott fázisában – meghatározott információs követelmények határozzák meg. Ez a rendszer tehát nem biztosítja kellő rugalmassággal a helyzettől függően fontossá váló és a szervezeten belül valahol már rendelkezésre álló információkhoz történő hozzáférést. Az információs képességek optimális kihasználására irányuló tevékenységrendszer formálisan ugyan nem illeszkedik a (had)művelet kifejezés jelenleg elfogadott értelmezéséhez125, de a közeljövő, illetve a későbbi időszak katonai műveletei esetében már lényegében alig fog különbözni a definícióban konkrétan említett más tevékenységi területektől. Az információs korszak hadseregei esetében ugyanis a műveleteket végrehajtó – jellemzően többnemzetiségű, különböző haderőnemekhez tartozó és nem katonai – együttműködő szervezetek (szervezeti elemek) rendelkezésére álló információk, információs erőforrások és képességek már olymértékben lesznek heterogének, hogy ezek összehangolása, összehangolt felhasználása sokrétű és nagyszámú; előzetesen megtervezhető és helyzetfüggő információs tevékenység végrehajtását fogja igényli. Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms – 228.o. AAP-6, NATO Glossary of Terms and Definitions – 2-I-5.o. 125 (Had)művelet (operation): Katonai tevékenység, illetve hadászati, harcászati-hadműveleti, kiszolgáló, kiképzési vagy katonai igazgatási feladat végrehajtása; a harc megvívásának folyamata, beleértve a kitűzött célok eléréséhez szükséges erő-eszköz mozgatást, utánpótlást, támadást, védekezést és manővereket. [AAP-6, NATO Glossary of Terms and Abbreviations – 2-O-2.o.] 123 124
79
Ma még – amikor valójában kevés haderő rendelkezik kiterjedt információs képességekkel – e tevékenység szerepe viszonylag csekély, de már korunk műveleteiben is érzékelhető a terület jelentőségének növekedése és egyre jobban kirajzolódnak jövőbeni szerepének körvonalai. A katonai műveletet végrehajtó csoportosítások, valamint az azokat létrehozó szereplők rendelkezésére álló információk és információs képességek a XXI. századi hadviselésben, illetve műveletekben már olyan döntő jelentőségű erőforrást képviselnek, amelynek optimális hasznosítása csak szervezeti szintű információkezelés – információmenedzsment, információgazdálkodás – esetén lehetséges.
80
ÁBRAJEGYZÉK 1.1.1 ábra: A visszatükrözés folyamata ................................................................... 8 1.1.2 ábra: Az információ keletkezésének folyamata............................................ 13 1.1.3 ábra: Az információ-hierarchia .................................................................... 14 2.1.1 ábra: Anyagi és információs tevékenységek kapcsolata .............................. 28 2.1.2 ábra: Alrendszerekre (információs rendszerekre) bontás ............................. 33 2.2.1 ábra: Információ- és adatfeldolgozás ........................................................... 36 3.2.1 ábra: Információs műveletek modellje ......................................................... 76
81
A FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE 1071/1998. Korm. határozat. a hírközléspolitikáról. – Magyar Közlöny, 1998/42 (V. 22.) AAP-6(V), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). Modified Version 02. – NATO Military Agency for Standardization, Brussels, 2000. AAP-6(2003), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). – NATO Standardization Agency, 2003. AAP-31, Kifejezés és szógyűjtemény (Fordítás). – HVK Euro-atlanti Integrációs Munkacsoport, Budapest, 1996. AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions. – NATO C3 Agency, 1998. ADatP-02 (H), NATO Information Technology Glossary. – NATO Military Agency for Standardization, 2000. AFDD 2-5, Information Operations. – US Air Force, 1998. AJP-3, Allied Joint Operations (Ratification Draft 1). – NATO Standardization Agency, 2000. AJP-3.2.1, Command and Control of Allied Land Forces (Coordinating Draft). – Department of the Army, US Army Combined Arms Command, Forth Leavenworth, 2002. BOGNÁR Vilmos – FEHÉR Zsuzsa – VARGA Csaba (szerk.): MI A JÖVŐ? Tudástársadalom? Információs társadalom? Telekommunikációs társadalom? Kultúratársadalom? Az információs társadalom és a magyar kezdeményezések. – Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Országos Rádió és Televízió Testület, HÉA Stratégiakutató Intézet, Budapest, 1998. C4I for the Warrior, "The Joint Vision for C4I Interoperability". – Joint Chiefs of Staff, 1998. Charter for the NATO C3 Organization. (Appendix 1 to Annex to PO(96)99). – North Atlantic Council, Brussels, 1996. Concept for Future Joint Operations. Expanding Joint Vision 2010. – Joint Chiefs of Staff, 1997. Department of Defense Militarily Critical Technologies, Part III: Developing Critical Technologies, Section 10: Information Technology. – Defense Threat Reduction Agency, Dulles, 2000. Enabling the Joint Vision. – Joint Chiefs of Staff, 2000. FM 100-6, Information Operations. – Headquarters Department of the Army, Washington, 1996. GÁBOR András (szerk.): Információmenedzsment. – Aula Kiadó, 1997. GORTLER, Fred W.: Understanding Information Power and Organizing for Victory in Joint Warfighting. – Marine Corps Command and Staff College, 1995. HORÁNYI Özséb: Jel, jelentés, információ. – Magvető Kiadó, Budapest, 1973. 82
Information Assurance. Legal, Regulatory, Policy, and Organizational Considerations. (4th Edition). – Joint Chiefs of Staff, 1999. Information Assurance Through Defense in Depth. – Joint Chiefs of Staff, 2000. International Military and Defense Encyclopedia. Vol 1-6. – Brassey's (US), Washington–New York, 1993. ISO/IEC 2382-1, Information technology – Vocabulary, Part 1: Fundamental Terms. Third edition. – 1993. Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms. – Joint Chiefs of Staff, 2000. Joint Pub 2-01.3, Joint Tactics, Techniques, and Procedures for Joint Intelligence Preparation of the Battlespace. – Joint Chiefs of Staff, 2000. Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations. - Joint Chiefs of Staff, 1998. Joint Pub 3-13.1, Joint Doctrine for Command and Control Warfare (C2W). – Joint Chiefs of Staff, 1996. Joint Pub 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computers (C4) Systems Support to Joint Operations. – Joint Chiefs of Staff, 1995. Joint Vision 2020. – Joint Chiefs of Staff, 2000. KOVÁCS Magda: Mikroszámítógép alkalmazása értelmező szótár. – LSI Oktató Központ, Budapest. KOZÁK Miklós: A katonai kommunikációs rendszerek megszervezésének alapjai. – Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 1998. Közgazdasági Kislexikon. (Negyedik bővített és átdolgozott kiadás) – Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1987. LEM, Stanislaw: Summa technologiae. Tudomány, civilizáció, jövő. – Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972. LIBICKI, Martin C.: Information Dominance. In. Strategic Forum, Number 32, November 1997. – National Defense University, Institute for Strategic Studies. LINK, David M.: Information Dominance, White Paper. – Doctrine Library. Magyar Nagylexikon. 1.-11. kötet. – Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 19982001. MCDP 6, Command and Control. – Department of the Navy, HQ US Marine Corps, Washington, 1996. MURPHY, Edward F. – BENDER, Gary C. – SCHAEFER, Larry J. – SHEPARD, Michael M. – WILLIAMSON III, Charles W.: Information Operations: Wisdom Warfare for 2025. – US Air Force, 1996. Műszaki Lexikon. I.-IV. kötet. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. NATO kézikönyv. 3. javított kiadás. – Stratégiai Védelmi Kutató Intézet, Budapest, 1997. Pedagógiai lexikon. I-III. kötet. – Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997. ROTHROCK, John: Information Warfare: Time for Some Constructive Skepticism? In ARQUILLA, John – RONFELDT, David (szerk.): Athena's Camp: Preparing for the Conflict in the Information Age. – RAND Corporation, 1997.
83
The New Encyclopaedia Britannica: in 32 volumes. Macropaedia. Knowledge in Depth. – University of Chicago Press, 1991. TRADOC Pamphlet 525-69, Concept for Information Operations. – US Army Training and Doctrine Command, Fort Monroe, 1995. TRADOC Pamphlet 525-70, Battlefield Visualization Concept. – US Army Training and Doctrine Command, Fort Monroe, 1995. WALTZ, Edward: Information Warfare Principles and Operations. – Artech House, Boston-London, 1998.
84