terek kiképzésében, a spontaneitásukat m i n d i n k á b b elveszítő fesztiválok rendezésében találhatjuk meg. A megnövekedett lehetőség (és felelősség) — t u d j u k — könnyen parttalanná teheti a folklórkutatást. Ez a „parttalanság" azonban a társadalmi hasznosság nagyfokú növekedését ígéri. Mint ahogy a „folk" — nemcsak a parasztság, hanem mi mindannyian —, a folklór sem ünnepi „Vorschule" (iskolaelőkészítő) a magas m ű vészethez, vagy díszlépcső a kultúra dombon álló templomához. Mindegyikünk háztáji kertje és szobabelsője ez a folklór, az el nem énekelt (de tudott) „nótákkal" és a ki nem mondott (de tudott) káromkodásokkal. Tiszteljük tehát egymás mindennapi folklórját, hogy hosszú életűek lehessünk a földön.
SALAMON ANIKÓ—VASAS SAMU
Kalotaszegi ünnepek — európai népszokások Ünnepkörök változása és szekularizációja Kalotaszeg elsősorban népművészetével vált ismertté. Népszokásai, bár a kutatók korán fölfigyeltek r á j u k , a köztudatban mégsem váltak annyira ismertté, mint például a kalotaszegi hímzés. Mindez elsősorban magának a szokásnak a természetéből adódik, mert időben történő, múló alkalmakhoz, jeles napokhoz és pillanatokhoz fűződő, mozgó, változó jelenség, melynek megragadása, rögzítése jóval nehezebb, mint a tárgyi kultúra egyes d a r a b j a i n a k vagy a reprodukálható népköltészeti m ű f a j o k n a k a gyűjtése. A kalotaszegi ünnepi szokások1 közül is látványosságával, feltűnő és gazdag tárgyi anyagával a lakodalom szerepel a legtöbbet a szakirodalomban. A közösség bensőségesebb életéhez, hitvilágához, a különböző korcsoportok életéhez szervesen kapcsolódó szokásokról (mint például az avatás, aranyosvíz-vivés, legényszervezet), valamint a városi kultúrában is jelentős naptári ünnepekről ritkábbak a tudományos följegyzések, mivel ezek rögzítéséhez a közösség életének a teljesebb ismerete és az ünnepeken való személyes jelenlét szükséges. Ezért tud a mai kutató is, ott, ahol még él a szokás, ú j sajátosságokat találni. A kalotaszegi ünnepkörök egyik legszembetűnőbb jellegzetessége, szemben más vidékekkel, éppen az, hogy egy részük még ma is él, sőt továbbfejlődik, noha ez a továbbélés sok esetben csak a külsőségekre szorítkozik. Kelet és Nyugat között Speciálisan magyar, ugyanígy germán, szláv, román stb. ünnepi népszokásokról — jelen tudásunk szerint — nem beszélhetünk, h a n e m csak európai népszokásokról. Ez elsősorban a szokáscselekményekre, rítusokra érvényes, amelyek egész Európában hasonlóak. Etnikai sajátosságok főleg a részletekben, a szokások összetevőinek különböző megjelenési formáiban, a r á n y a i b a n (tánc, viselet, szervezés), ezek közül leginkább a szokásköltészetben vannak. Specifikus például, hogy míg a nyugati farsangi álarcosok általában nagy tömegben vonulnak, addig a magyar farsangosok kisebb csoportokban járnak, vagy például a német naptári ünnepekhez fűződő szövegek között már alig van mitikus jellegű, szemben a román szokásköltészettel, amely talán a leggazdagabb Európában mitikus rítusénekekben. A magyar népszokások helye e tulajdonképpen egységes, ugyanakkor változatos európai szokások sorában Kelet és Nyugat szokásai között van. A magyar néphit és népszokások e kettős kötődésében Nyugat jelenti egyrészt a nyugateurópai népektől átvett hiedelmek és szokások forrását, a kereszténység nyugati formáihoz kapcsolódó vallási jellegüket azóta elvesztett hagyományokat — Kelet pedig a kelet-európai népektől átvett szokásokat és hiedelmeket, valamint a honfoglaláskor magunkkal hozott török—finnugor—iráni—kaukázusi elemeket. Így például a Nyugattól vettük át a közép-európai pünkösdikirálynő-választást, a m á j u s f a állítást; a kelet-európai népektől vettük át a téli ünnepkörbe illeszkedő adomány-
Nagy Enikő évszakai Hogy milyen lehet az örök nyár vagy az örök tél világában élni, nem tudom elképzelni. A mi életünkhöz úgy hozzátartozik a négy évszak változása, mint az alföld és a hegyvidék találkozása, mint ezekhez a domborzati és éghajlati tényezőkhöz illő flóra és fauna. Lázadozhatunk, vágyakozhatunk más után, megpróbálhatjuk e körforgásból azonban ki nem léphetünk. Évszázadok felhalmozott népi tudása ölt testet a népszokásokban, a színezi, árnyalja a törvény ismeretét s magát a kifejezést. Erre épülhet a népiből ma is ihletődő „magas művészet
Nagy Enikő, a Kolozsvárt élő képzőművész, akinek eddigi életében több jutott a tél hidegéből, mint a műbírálatunknak is (nem szólva a kiállítások előítészeiről!). Pompás rekeszzománcain az életfa körül táncoló, szorgoskodó vagy fázósan gubbasztó asszonyok s alattuk, fölöttük a jelképpé vált madarak a közös és mégis külön, sajátos univerzum hírhozói, egy megszenvedett női tapasztalat árulkodó motívumai. A rajzi tudás, a míves-munkásság s a tűzben kiégő varázsos színek együtt győznek meg Nagy Enikő művészi igazáról, újabb bizonysággal szolgálva a népi hagyomány modern továbbvitelének, „magas művészeti" továbbéltetésének lehetőségéről. Kántor Lajos
NAGY ENIKŐ: NYÁR; TÉL (Rekeszzománc) (A Korunk Galéria anyagából)
gyűjtő, énekes-alakoskodó köszöntésformát. Honfoglalás előtti keleti örökség elsősorban a sámánisztikus világkép néhány nyoma a magyar néphitben, vagy a közös lakoma, lovasjátékok. A magyar népszokások azonban nemcsak kiszűrői, felvevői a sok irányból jövő hatásoknak, hanem közvetítő szerepük is van a keleti-nyugatidéli szláv, germán és román szokások között. Mindezek mellett van szokásköltészetünkben sajátosan magyarnak, egyben legarchaikusabbnak mondható m ű f a j is. a regösének és a halotti sirató. A regösének az ősvallás sámánisztikus emlékeit őrzi, a recitáló, szólamos siratóénekek pedig a zenei anyanyelv legmélyebb rétegeiig nyúlnak vissza. 2 Hold és Nap között Az év ünnepeinek egy része a naptári évhez, másik része a gazdasági élet, a mezei munka egyes fázisaihoz, vagyis az évszakok váltakozásától, napfordulóktól függő gazdasági évhez fűződik. Eredetüket tekintve nemcsak a gazdasági, h a n e m a naptári ünnepek nagy része is mitikus-mágikus jellegű, bőség-, egészség-, termékenység-varázsló, b a j e l h á rító. hálaadó rítus volt. A gyűjtögető, halász, vadász műveltség szintű társadalmak totemisztikus-mágikus ünnepei még elsősorban a gazdasági életet meghatározó, létf e n n t a r t á s t szolgáló állat- és növényvilágnak évszakok szerinti változásával és a napfordulókkal voltak összefüggésben. A földművelő, valamint az állattenyésztő közösségekben a mezőgazdasági m u n k a egyes fázisaihoz, az állatok szaporodásához kapcsolódó időszaki ünnepek szerepe nagyobb. A csillagászat fejlődésével (a Hold szerinti időszámításról a Nap szerinti időszámításra való áttérés a Közel-Keleten, m a j d a Római Birodalom területén), valamint a kereszténység térhódításával Európában a kimondottan gazdasági hátterű, periodikus ünnepek nagy részénél a naptári, illetve a vallásos mozzanat került előtérbe, vagyis ezek az ünnepek fejlettebb naptári, illetve vallási rendszerekbe ágyazódva jelentkeztek. A keresztény ünnepekhez fűződő rituális cselekmények számos mozzanata viszont csak később rögzült a kereszténység előtti pogány hitrendszerből. Például a tűzzel, vízzel való tisztító szertartások, a határkerülés stb. 3 Az európai naptári ünnepek tehát különböző történeti korokból származnak. Antik, görög-római szokáselemek, az egyes európai népek kereszténység előtti szertartásai, valamint a keleti, főleg zsidó elemeket magába olvasztó keresztény ünnepi szertartások rétegződtek így egymásra. 4 E történeti rétegződést tükrözik a különböző. a Nap és Hold szerinti időszámításhoz kötődő ünnepek. E szempontból az európai naptári ünnepek három csoportra oszthatók: 1. szoláris ünnepek — ezeknek a Nap szerinti időszámítás alapján állandó helyük van a naptárban (ilyenek például: a téli napfordulóhoz fűződő karácsony vagy a nyári napfordulóhoz fűződő szentiváni tűzgyújtás és a j a n u á r elsejei évkezdés); 2. luniszoláris ünnepek — részben állandó, részben a Hold változásait követő helyük van a naptárban (például húsvét, a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtölte utáni első vasárnap); 3. lunáris szokások — elsősorban a Hold változásaihoz fűződő mágikus cselekmények. tiltások (például: újhold n a p j á n kell a vetést elkezdeni, de ugyanakkor nem szabad sütni). Az évkezdés ünnepköre A naptári ünnepek egy része egynapos, más részük ünnepi ciklusokat alkot. Az évkezdés mozzanatához fűződő szokásoknak kristályosodási centrumai Kalotaszegen is. akárcsak Európában mindenütt, a téli napforduló ünnepei: december 25., j a n u á r 1. és január 6. (Ezek valamikor évkezdő napok voltak.) 5 A téli ünnepkör általában a késő őszi—tél eleji névnapokkal indul. Katalin, András, Borbála, Miklós és Luca n a p j a eredetileg szintén évkezdő napok lehettek. Bár az egyház e napokra egy-egy szentjének neve n a p j á t tette, e szentek középkori kultusza már elhomályosult, és a nép ma mint gonoszjáró napokat t a r t j a számon, amiért is igen sok varázsló jellegű szokás fonódott e névnapok köré. A Katalin, András és Borbála sok helyen férjjósló, férjvarázsló, máshol asszonyi dologtiltó, illetve féregűző nap. A Miklós-napi alakoskodás és a gyermekek m e g a j á n dékozása a magyar népszokások közt ú j a b b a n terjedt el, és nyugati eredetűnek t a r t j á k . A Mikulások általában fehér szakállú, kosarat vivő, ajándékot osztogató, néhol vesszőző, gyerekijesztő öregemberek. Luca n a p j a a Gergely-féle n a p t á r r e f o r m előtt napfordulónak számított, köréje sok varázsló szokás csoportosult. Bár ezt az
ü n n e p e t az egyház a f é n y t jelképező Szent Lucia nevéhez kötötte, a vallási mot í v u m (a szentkultusz) a XVI. századtól kezdve elfelejtődött. A legtöbb L u c a - n a p i varázsló cselekmény a néphit körébe tartozik, ilyen például a Luca-szék készítése; e szék segítségével december 24-én este ,,megláthatok a boszorkányok". Ü n n e p i szokások s z e m p o n t j á b ó l jelentős a L u c a - n a p i alakoskodás, mely n ö v e k v ő fénnyel, h a lottkultusszal és termékenységvarázslással kapcsolatos d é m o n i k u s nőalakhoz fűződik E u r ó p á b a n . István és J á n o s n a p j a (december 26. és 27.) szintén egészség- és t e r m é k e n y s é g varázsló napok, melyek összefonódtak a téli n a p f o r d u l ó ünnepeivel. E napokon m a r a d t f ö n n leginkább a szerencsekívánó n é v n a p i köszöntés, az istvánolás és j á nosolás. December 24—25. a m a g y a r népnél is a legtöbb egyházi, népi és félnépi szokás, ü n n e p találkozási p o n t j a . Legnépszerűbb régi, latin nyelvű liturgikus játékokhoz tartozó színjátékszerű téli n a p f o r d u l ó s szokásunk a m a m á r teljesen n é p i v e vált betlehemes játék. K ö z é p p o n t j á b a n , főleg a közép-európai országokban, egy komikus, vaskos h u m o r ú p á s z t o r j á t é k áll. E köré épültek aztán bizonyos, erede t ü k b e n m a m á r elhomályosult bibliai t á r g y ú mozzanatok: József és Mária szállás keresése, a h á r o m napkeleti k i r á l y látogatása és a különböző Heródes-jelenetek melyek főleg a r o m á n , orosz és lengyel népnél hangsúlyozottak. A verses, élő szereplőkkel vagy b á b o k k a l előadott betlehemes j á t é k h o z hasonlóak voltak r é g e n a főleg helyi elterjedésű misztériumok. Ilyen volt például a bűnbeesés történetét előadó p a r a d i c s o m j á t é k . L e g a r c h a i k u s a b b és etnikai szempontból a legsajátosabb n é p s z o k á s u n k egy n e m bibliai tárgyú, f é l d r a m a t i k u s alakoskodás, a regölés. Fő i d ő p o n t j a d e c e m b e r 26., István n a p j a . T u l a j d o n k é p p e n a főleg K e l e t - E u r ó p á b a n általános télközépi adom á n y g y ű j t ő , a termékenység és bőség biztosítását célzó állatalakoskodó köszöntések m a g y a r változata. A regösének elnevezése, v a l a m i n t a „ H e j regö r e j t e m " r e f r é n feltételezhetően sámánisztikus emléket őriz. A regösének d a l l a m a is archaikus, a k á r c s a k a Napot, Holdat szarvai közt hordozó szarvas m o t í v u m a egyes regösszövegekben. A f é l d r a m a t i k u s téli n a p f o r d u l ó s köszöntők közt legáltalánosabb a kántálás — a kisfiúk és legények (ritkábban lányok, felnőttek) csoportos, szervezett adom á n y g y ű j t ő köszöntése. K á n t á l ó é n e k e i n k közül, m e l y e k az egyházi és népi motív u m o k állandó kölcsönhatásában a l a k u l t a k , egyik legrégibb és legismertebb a Csordapásztorok című karácsonyi népének. Ide sorolhatók, b á r sok helyen m á s n é v n a p o k o n is éneklik m á r , az István- és J á n o s - n a p i köszöntőversek és -énekek, v a l a m i n t a l á n y o k n a k és g y e r m e k e k n e k d e c e m b e r 28-i népi m o n d ó k á v a l kísért vesszőzése, korbácsolása, az ún. „aprószentekelés" vagy „mustározás" népszokása. Ehhez kapcsolódnak aztán az állatok egészség- és termékenységvarázsló vesszőzése, v a l a m i n t a legényavatással összefonódó „büntető botozás" mozzanatai. A télközépi évkezdéshez fűződő szokásoknak nemkevésbé fontos g y ű j t ő c e n t r u m a — az újév n a p j a . J a n u á r 1. — azaz C a l e n d a e I a n u a r i a e — m i u t á n a r ó m a i b i r o d a l o m b a n a J u l i u s Caesar-féle n a p t á r r e f o r m m a l évkezdő n a p p á vált, lassan n e m c s a k az ú j é v n a p j á t , h a n e m az egész télközépi ü n n e p - és szokáskört k e z d t e jelenteni. (A kolindálás, koledálás, kalandázás t u l a j d o n k é p p e n mind a calendae leszármazottjai.) E szokások a l a p j a a jókívánság, bőség, egészség, szerencse biztosítása, b a j , betegség, gonosz elhárítása az ú j esztendőben. Szilveszteri-újévi szok á s a i n k jó része római e r e d e t ű : zajkeltéssel egybekötött jókívánságok, lakomázás, mulatság, jóslások az ú j évre. Az ú j é v i köszöntők közül legnépszerűbb az „Üjesztendő, vígságszerző" kezdetű, melyet Kalotaszegen is énekelnek. A moldvai csángók szilveszteri hejgetése, b á r nyelvileg a regöléssel m u t a t rokonságot, újévi szokásaink közt mégis egyedülálló. S a j á t o s hangszerükkel, a bikával lármázva, köszöntőénekükben — a k á r c s a k a moldvai r o m á n o k — bőséges g a b o n a t e r m é s t r e m é l n e k a búza élettörténetének elmondásával. Magyar ú j é v i szokások közt n e m m o n d h a t j u k általánosan e l t e r j e d t n e k a K a lotaszeg n é h á n y f a l u j á b a n még élő szilveszter éjszakai tüzeskerékkel, tűzgyújtással, aranyosvíz-vivéssel kapcsolatos rítusokat sem. Ezek az eredeti j e l k é p r e n d s z e r ü k b ő l m á r rég kiszakadt, a téli n a p f o r d u l ó r a utaló, a Nap növekedését szimbolizáló, azt t a l á n segíteni a k a r ó d e c e m b e r i - j a n u á r i szokásokban a víz, a tűz és az a r a n y m á g i k u s e r e j é b e n való ősi hit dominál. A víz éltető elem, tisztaság-, t e r m é k e n y ség-, bőség- és egészségvarázsló e r e j é b e vetett ősi hit n e m kíván különösebb m a gyarázatot. A téli, nyári napfordulókhoz, tavaszi napéjegyenlőséghez fűződő r i t u á lis tűzgyújtások, tüzeskerék-gurítások a tűz gonosz szellemet, rontó boszorkányt pusztító e r e j é n e k , gyógyító és t e r m é k e n y í t ő h a t á s á n a k , a Nap, az élet növekvő erejének, m e g ú j u l á s á n a k és a halál, a tél, a sötétség és a terméketlenség fölötti diad a l á n a k szimbólumai, ősi n a p k u l t u s z o k és n a p v a l l á s o k emlékei. Ezekben a vallá-
sokban és k u l t u s z o k b a n igen jelentős szerepe volt a N a p f é m é n e k , az a r a n y n a k , így a n a p ereje ezekben a r í t u s o k b a n á t r u h á z ó d o t t az a r a n y r a is. Ezért különösen érdekes a h á r o m m á g i k u s erővel bíró elem együttléte a mai napig virágzó nyárszói szilveszter éjszakai aranyosvíz-vivés r í t u s á b a n . Január 6-án (epifánia, h á r o m k i r á l y o k ) v a l a m i k o r ugyancsak a N a p születését ünnepelték, csak a kora középkorban r u h á z t a föl ezt az ü n n e p e t az egyház a „vízszentelés", „házszentelés" és „alamizsnagyűjtés" s a j á t o s a n vallásos m o t í v u m a i v a l . Régi erdélyi f o r r á s o k b a n a koledálás elnevezés i n k á b b e r r e a j a n u á r 6-hoz kapcsolódó egyházi alamizsnagyűjtésre, m i n t s e m a kelet-európai népeknél (román, lengyel, görög stb.) oly jellemző téli köszöntő szokásokra, a kolindálásra vonatkozik. Egyes vidékeken e l t e r j e d t vízkereszti f é l d r a m a t i k u s szokás a csillagozás vagy Háromkirály-járás, amikor a gyermekek a H á r o m k i r á l y o k képében papírból, fából készített csillaggal (Máté, 2:2.) csillagéneket é n e k e l v e j á r n a k köszönteni. Farsang. A n á l u n k j a n u á r 6-ától húshagyóig ( f a r s a n g keddjéig) t a r t ó h a t h e t e s ü n n e p i periódus a legfelszabadultabb és a m a i napig legszívósabban f ö n n m a r a d t a n t i k elemeket is m a g á b a olvasztó középkori európai p r o f á n utcai n é p ü n n e p é l y n e k , a k a r n e v á l n a k a leszármazottja. A középkori karneváli világszemlélet, v i d á m s á g lényege a teljes fölszabadultság az élet vagy a k á r m á s ü n n e p e k komolyságától, m i n d e n f é l e h i e r a r c h i k u s alá- és fölérendeltségtől. „A k a r n e v á l i v i d á m s á g először is össznépi [ . . . ] — í r j a Mihail Bahtyin —, itt mindenki nevet, itt a világon n e v e t n e k ; másodszor a karneváli nevetés egyetemes, m i n d e n r e és m i n d e n k i r e vonatkozik [ . . . ] ; s végül h a r m a d s z o r , a k a r n e v á l i v i d á m s á g a m b i v a l e n s : vidám, ü n n e p l ő s u g y a n a k k o r elgondolkodtató, tagad is és állít is, temet is és ú j j á is szül." 6 A m a g y a r s á g a szokást a középkorban vette át. főleg német, m a j d olasz közvetítéssel. A f a l u n , városon máig élő f a r s a n g i m u l a t s á g o k fő m o t í v u m a i — m i n t Európa m i n d e n népénél — a tánc, álarcviselés, állatalakoskodás, ruhacsere, vagyis maszkurázás, csúfok öltöztetése. A maszkos alakoskodáson kívül több történeti a d a t szól a m a g y a r farsangi halottas táncról, a megszemélyesített böjt és f a r s a n g közti d r a m a t i k u s párviadalról. A XVII. századtól ismert és országosan e l t e r j e d t a húshagyókeddi-ham sangi l a k o d a l m a s játékok és az asszonyi különmulatságok. Egyedülálló f a r s a n g i szokás volt a hétfalusi csángók borica-tánca.
T e r m é k e n y s é g és ú j j á s z ü l e t é s A természet m e g ú j u l á s a , az újjászületés jegyében fogant tavaszi ü n n e p k ö r k ö z é p p o n t j á b a n az ún. t e r m é k e n y s é g ü n n e p e k állnak. A tavaszi ü n n e p k ö r h ö z t a r tozó ünnepi szokások nagy része ugyan az egyházi l i t u r g i á n a k rendelődött alá a középkor f o l y a m á n , e r e d e t ü k b e n mégis korábbi, „pogány" képzetekre u t a l n a k vissza. T a l á n ezzel magyarázható, hogy az egyház keretében zajlott liturgikus játékok (pl. „feltámadás", „ h a t á r k e r ü l é s " stb.) könnyen szekularizálódtak, s éppúgy a népivé vált szertartások közé tartoztak, m i n t a középkori latin, illetve m a g y a r nyelvű miszt é r i u m j á t é k o k vagy a b a r o k k passiók, melyeket elsősorban a kódexek és a f e n n m a r a d t i s k o l a d r á m á k őriznek. (Az Ómagyar Mária-siralom például ilyen misztér i u m j á t é k o k szerves része volt.) P o g á n y eredetű, de egyházi szokássá, m a j d újból népi gyakorlattá vált a tavaszi tűz-, víz-, étel- és zöldág-szentelés, illetve sok, a tűz és víz szentségében, v a r á z s e r e j é b e n való mágikus-vallásos hiten alapuló szokás. Ilyenek a nagypénteki mosakodás, a nagyszombati tűzszentelés; ide kapcsolódik a f é l n é p i - f é l d r a m a t i k u s v i r á g v a s á r n a p i zöldág-hordás, illetve kiszehordás. Ez utóbbi egy női r u h á b a öltöztetett s z a l m a b á b u elégetése vagy vízbedobása a f a l u h a t á r á ban. A m á g i k u s rítus h á t t e r e egyrészt a tél, a b a j , a betegség kivitele és elpusztítása (a kisze képében), másrészt a tavasz behozatala (zöldághordás a h a t á r b ó l a faluba). A k i m o n d o t t a n n e m egyházi eredetű húsvéti népszokások á l t a l á b a n termékenységvarázsló jellegűek. Legjellemzőbbek a termékenység általános eurázsiai szimbólumával, a tojással kapcsolatosak, m i n t a pirostojás-festés, a tojásküldéssel és - a j á n d é k o z á s s a l egybekötött barátságkötés; komatálküldés, locsolás, vesszőzés. E szokáscselekményeket á l t a l á b a n népi eredetű m o n d ó k á k kísérik. A m á j u s f a á l l í t á s és pünkösdölés szokáscselekményei is igen lazán kapcsolódn a k az egyházi ünnepekhez. A m á j u s i alakoskodó játékok, illetve m a j á l i s o k , bár különböző eredetűek (pogány kori, kelta évkezdés, r ó m a i floráriák), a természet megújhodásához, legszebb virágzásához kapcsolódnak. A szokásmotívumok középpontj á b a n a zöld ág behozatala, a tavaszi l e á n y j á t é k o k , labirintus- és párosító táncok (pl. „Bújj, b ú j j zöld ág"), az alakoskodás és rózsaszimbolika (pl. p ü n k ö s d i k i r á l y n ő -
választás) — vagyis a termékenység, szerelem, jegyesség, erotika, születés és a N a p mozgásának r e j t e t t jelképei állanak. Legösszetettebb, történetileg még ma is tisztázatlan régi népszokásunk az időszakos pünkösdikirály-választás, a XVIII. század végétől f e l b u k k a n ó pünkösdi királyi p á r választás (a kiválasztott legény és leány virágokkal díszítve j á r t a körül a falut). Ma m á r csak m i n t g y e r m e k j á t é k él a D u n á n t ú l o n a kislányok pünkösdikirálynő-választásaként. A kislányok a selyemkendővel l e t a k a r t kis királynővel énekelve házról házra j á r n a k köszönteni, miközben rózsaszirmokkal s z ó r j á k tele egymást. Termékenységvarázsló szokás, a k e n d e r növekedését k í v á n j a elősegíteni. Az említett l e á n y j á t é k o k és labirintusjátékok, val a m i n t a zöldág(májusfa)állítás sok f a l u b a n m a is élő szokások, igaz, hogy legtöbb helyen m á r csak a g y e r m e k j á t é k o k őrzik. A szentiváni tűzgyújtás (június 24.) legteljesebb „tűzgyújtó" és egyben leglátványosabb nyári n a p t á r i ü n n e p ü n k . A legtöbb európai népnél ismert szerencsehozó vagy baljóslatú szokás a l a p j a a kereszténység előtti keleti és ősi európai nyári napfordulóhoz, az ekkor g y ú j t o t t tűz erejéhez kötődő hiedelmekben, gonoszűző, b a j e l h á r í t ó termékenység- és egészségvarázsló r í t u s o k b a n van. Csak másodlagosan é p ü l t rá erre a kereszténység keresztelő Szent Jánoshoz fűződő fényszimbolikája. A szokás fő mozzanatai a f á k l y a - vagy tűzgyújtás, a tűz átugrálása, tüzes karika eregetése, növények, virágok t ű z r e szórása. A szent kultuszának mozzanata később elhalványult. Magyar jellegzetesség a szokás szerelemvarázsló, párosító motívuma, illetve rítuséneke, a „hosszú szentiváni ének". 7 Gazdasági ü n n e p e k Míg a naptári év ü n n e p i ciklusai főleg a téli-tavaszi időszakra esnek, a gazdasági ü n n e p e k súlypontja, a gazdasági m u n k á k f ő ideje — kezdete vagy vége — a tavasz, a nyár, az ősz. Így a f o n t o s a b b gazdasági ünnepek az év ü n n e p e i n e k sorában t á j a i n k o n m a j d n e m i d ő r e n d b e n is követik a n a p t á r i ü n n e p e k e t . Az á l l a t t a r t ó f a l v a k b a n m i n d e n tavasszal Szent György-napon (április 24.), a jószág kiverése, vagyis az első k i h a j t á s n a p j á n nagy ü n n e p e k e t szoktak tartani. Az ü n n e p i mozzanatok k ö z é p p o n t j á b a n ilyenkor a termékenységvarázsló, óvó, tisztító, gonoszűző rítusok állottak: az állatok szenteltvízzel való meghintése, füstölése, „ Ú j tűzön" való á t h a j t á s a és a h a j n a l i állatfürösztés. A n y á r i mezőgazdasági m u n k á k közül az a r a t á s végzését követte jelentősebb rítusmozzanatokkal egybekapcsolt szertartás, az a r a t ó ü n n e p , illetve fő mozzanata, az aratókoszorú-kötés. Az őszi h ó n a p o k b a n — szeptembertől novemberig — t a r t o t t á k a gazdasági évet záró m u l a t s á g o k a t (állatok b e h a j t á s a , pásztorfogadás vagy szőlőtermesztő vidékeken a szüreti bál). Késő ősztől k e r ü l t sor a k e n d e r m u n k á v a l kapcsolatos asszonyi összejövetelekre, m u l a t s á g o k r a (fonó, guzsalyos), ahol a falusi fiatalság hagyomán y o k b a való benevelődése folyt. 8 A kalákáknak ezzel szemben — b á r mindig m u latsággal zárultak — mégis a m u n k a v é g z é s volt az elsődleges f u n k c i ó j u k . Kalotaszegi sajátosságok Az előbbiekben vázolt európai és m a g y a r ü n n e p i szokások t ü k r é b e n s a j á t o san kalotaszegieknek a következő szokáselemek, illetve mozzanatok m o n d h a t ó k . Felszeg n é h á n y f a l u j á b a n n a p j a i n k b a n is él egy eddig m á s vidékről ilyen f o r m á b a n n e m ismertetett szokás: az i f j ú s á g szilveszter éjszakai éjféli tűzgyújtással egybekapcsolt, szervezett aranyosvíz-hordása. A szokás egyes elemei különkülön több kalotaszegi f a l u b a n fellelhetők. Így az é j f é l u t á n i egyéni való csoportos aranyosvíz-vivés pedig él még K a j á n t ó n és Tordaszentlászlón is. Az éjféli tűzgyújtás az aranyosvíz-viteltől függetlenül szokás volt még M a gyarókerekén, és m a is szokás J á k ó t e l k é n és Kalotaszentkirályon. A nyárszói ü n nep azért különösen érdekes és figyelemre méltó, m e r t a tűz és a víz, e két, az emberiség kezdete óta m á g i k u s varázserővel rendelkező elem n e m c s a k hogy egy, e varázserőre utaló rítusban egyesült, h a n e m ez a házról h á z r a járással, a a r i t u s f u n k c i ó úgy m e n t át a szórakozásba, hogy m á g i k u s hátteréből (egészségvarázslás) is megőrizte a leglényegesebb szerepet: a rítus távoli m á g i k u s h á t t e r é nek h a n g u l a t á t . A régi Kalotaszeg (Alszeg. Felszeg, N á d a s mente) legjellemzőbb vonása azonb a n — a m i egyben élesen el is h a t á r o l j a a környező vidékektől — n e m v a l a m e l y
aran
ü n n e p i szokás megléte, h a n e m éppen egy bizonyos szokásnak a hiánya. Ez a szokás pedig a farsangvégi (farsang keddi vagy szerdai) vénlány-, illetve vénlegénycsúfoló kezéseiben n e m b u k k a n t u n k n y o m á r a . Kalotaszeg peremén, az á t m e n e t i f a l v a k b a n viszont az első világháborúig még élő szokás volt, a k á r c s a k sok más n é p r a j z i tájon. V a n n a k ezenkívül olyan szokások, szokáskörök, a m e l y e k — bár máshol is fellelhetők — elsősorban ünnepi méretükkel, szervezettségükkel, különös jelentőségükkel, v a l a m i n t sajátos megjelenési f o r m á j u k révén e m e l k e d n e k ki m á s vidékek hasonló ünnepei sorából. Ilyen n é h á n y N á d a s menti és Kolozsvár környéki f a l u b a n (Méra, Inaktelke, Türe, Magyarlóna) az év egyik legnagyobb ünnepe, a juhok tavaszi k i h a j t á s a k o r tartott, ún. tejbemérés vagy juhmérés, ami nemcsak méretei, szép. színes ü n n e p i mozzanatai miatt jelentős, h a n e m a még m a is élő rituális (analógiás mágiát őrző) cselekményeivel, m i n t a juhok és a juhászok vízzel való locsolása, a domboldalon való legurulás, a henderikázás, a következő n y á r r a sok esőt, t e h á t kövér legelőt, vagyis nagy t e j h o z a m o t és szaporodást mágikus úton elérni. A n a p t á r i ü n n e p e k között a legnagyobbnak a téli n a p f o r d u l ó több napos ünn e p é t t a r t j á k , a m i k o r Kalotaszeg legtöbb f a l u j á b a n szervezetten együtt „mulat a fiatalság". Ez az ü n n e p n e m c s a k a f é l d r a m a t i k u s karácsonyi szokások gazdagságával (kántálás, kötözés, tánc, botozás), mint i n k á b b a legénycsapat szervezettségével emelkedik ki. Kevés helyen v a n m a m á r olyan előkészítés, m i n t a négynapos t á n c és szokássorozat bonyodalommentességét biztosító vezetőségválasztás; ezek célszerű m u n kamegosztása: zenész- és táncolóház-fogadás, a zenészek étkeztetésének megszervezése, az ital kezelése, a rend f e n n t a r t á s a , a b ü n t e t é s kiosztása, rigmusok, játékok b e t a n u l á s a és előkészítése. E téli ü n n e p k ö r b e illeszkedik az István- és J á n o s - n a p i köszöntéssel egybekötött kötözés, vagyis az ü n n e p e l t lánccal, kötéllel, törülközővel való megkötése, esetleg fölemelése. A szokást a legtöbb f a l u b a n már csak a névnapi köszöntést jelentő kötözés szó őrzi. A december 28-i botozás, vesszőzés igen ismert és általános szokás. Kalotaszegen azért figyelemre méltó, m e r t n é h á n y f a l u j á b a n két vagy három verésen alapuló szokás olvadt egyetlen játékos botozássá, a n é l k ü l hogy b á r m e l y i k ezek közül teljesen elvesztette volna eredeti f u n k c i ó j á t . Így olvadt eggyé például Danioson a t u l a j d o n k é p p e n i a p r ó s z e n t e k n a p i termékenységvarázsló vesszőzés az botozásával. E h á r o m mozzanat közül a többi f a l u b a n a b ü n t e t ő vagy az aprószen9 t e k n a p i botozás dominál.
avatószertar
A húsvéti tojásfestés szintén m i n d e n ü t t élő szokás. Kalotaszegen azonban, pontosabban n é h á n y N á d a s menti f a l u b a n a tojásfestés technikája és motivumkészlete bútorfestő-családokban h a g y o m á n n y á vált a h í m e s tojás ecsettel és b ú t o r f e s t é k kel való festése és egyúttal a b ú t o r r a festett m i n t á k nagy részének átvitele a tojásra. Ez a f o l y a m a t n a p j a i n k b a n egyre nagyobb m é r e t e k e t ölt. Mindezek mellett v a n n é h á n y olyan helyi, csak egy vagy n é h á n y f a l u b a n felb u k k a n ó szokásmozzanat, melyek az egész v i d é k r e n e m jellemzőek, és é p p különösségükkel e m e l k e d n e k ki a t i p i k u s n a k m o n d h a t ó kalotaszegi szokások közül. Ezek némelyike v a l a m i k o r talán általános lehetett n e m c s a k Kalotaszegen, de úgy tűnik, hogy csak itt m a r a d t f e n n m i n t túlélő m a r a d v á n y (survival). Ilyen például az ü n n e p e k előtti faszedés Nagykapuson, a m i k o r a legénycsapat egyik decemberi v a s á r n a p o n házról házra j á r v a egy szekérrel fát gyűjt, szed, amit m a j d eladnak, és az árából fedezik az ü n n e p költségeinek egy részét. A szokás még előbukkan Magyarvalkón, de n e m a téli ü n n e p k ö r , h a n e m a l a k o d a l m i szokások mozzanataként. Teljesen helyi szokásnak t ű n i k a kalotaszentkirályi (és környéki) újévi jók í v á n s á g n a k az a f o r m á j a , hogy a köszöntőverseket éjjel a lányos házak falára írják a legények. Ugyanilyennek m o n d h a t ó a ketesdi újévi szokás: o legények jókívánságaikat répabábuval vagy galambbal juttatják a lányokhoz. A szilveszter, illetve karácsony éjszakai tüzeskerék-gurítás két p e r e m v i d é k i f a l u b a n . M a g y a r l ó n á n és Kisbácsban ismert. N e m t e k i n t h e t ő véletlennek, hogy az ősi, tűzhöz, napfordulóhoz fűződő szokáscselekmény épp vallási és nemzetiségi szempontból vegyes f a l v a k b a n m a r a d t f e n n . A szilveszter é j s z a k á j á n fölolvasott év végi krónikák szokása (Zso.bok, Nagypetri, K a j á n t ó ) a környező r o m á n f a l v a k b a n is föllelhető.
Kalotaszegi változások Végigtekintve a kalotaszegi ü n n e p i szokásokon, mindenekelőtt az a szembetűnő, hogy a változás i r á n y a n e m m u t a t e g y é r t e l m ű e n a szegényedés felé, m i n t a z t a falu á t a l a k u l á s á n a k a k o r á b a n föltételezni lehetne. A változások a különböző ü n n e p e k e n n e m e g y f o r m á n érvényesülnek. Szegényedés elsősorban a n a p t á r i ü n n e p e k s z e r t a r t á s a i b a n mutatkozik. Ez a szegényedés egyrészt egyes szokásmozzanatok e l m a r a d á s á b a n , másrészt ezek leegyszerűsödésében jelentkezik. Így például Kalotaszentkirályon — m i n t a legtöbb f a l u b a n — a művelődési ház fölépítésével e l m a r a d t a z utcák szerinti táncházfogadás, és ezzel együtt é r t e l m e t l e n n é v á l t a k a t á n c h á z k é r ő és táncköltöztető szertartások, beköszöntő és búcsúzó rigmusok. Ugyanígy a f o n ó h á z a k megszűnésével p á r h u z a m o san — n é h á n y f a l u kivételével — teljesen e l m a r a d t a k a f a r s a n g i alakoskodások, feledésbe m e r ü l t e k a m a s z k u r á k . A f o n ó h á z a k helyébe lépő v a r r ó h á z a k a t ú j a b b a n , n é h á n y ebben élen j á r ó f a l u m i n t á j á r a , kezdik tudatosan visszaállítani (egyes falv a k b a n a fonóház-szokásokkal, így a farsangi j á t é k o k k a l együtt). A legtöbb f a l u b a n a h á r o m n a p o s n a p t á r i ü n n e p e k lassan egynapos ü n n e p p é zsugorodnak, miáltal a másod-, h a r m a d n a p i szokások — m i n t például a téli Istv á n - és János-köszöntés — az első ü n n e p estéjére zsúfolódnak össze, vagy pedig — m i n t például a hétfői öntözködés, locsolás — délelőttről késő d é l u t á n r a szorulnak. Ezeknek a változásoknak a fő oka a f i a t a l s á g ingázása a környéki m u n k a helyekre és iskolákba, a h o n n a n hétköznapokon csak késő d é l u t á n érkeznek haza. M i n d e n n e k ellenére n é h á n y a r c h a i k u s a b b felszegi f a l u b a n egyes n a p t á r i ü n nepi rítusok új mozzanatokkal gazdagodtak, illetve különböző rítuselemek ötvöződésével k o m p l e x rítussá váltak. Így például a nyárszói szilveszter éjszakai tűzgyújtás rítusa az utóbbi években ú j mozzanattal gazdagodott: a legények az égő tüzet s o - b a n többször á t u g o r j á k . A damosi felverés r í t u s á b a n pedig, m i n t azt előbb említettük, h á r o m különböző, a d d i g m á s - m á s n a p o n tartott botozással-vesszőzéssel kapcsolatos r í t u s olvadt egyetlen összetett szertartássá. Bizonyos n a p t á r i ü n n e p e k fönnmaradását — kántálás, felverés, játék-, illetve közös ünneplésigénye biztosítja. Ez a fiatalság most ismerkedik a városiak szórakozásmódjával — diszkó, házibulik —, de ezzel p á r h u z a m o s a n játék- és ünnepigényük, hagyománytiszteletük még f ö n n t a r t j a és élteti az évszázadok óta készen kapott régi f o r m á k a t . A t e j b e m é r é s n é l m é g élő érzelmi-szellemi t a r t a l m a k a t , m o t í v u m o k a t pedig — mint az erősen emelkedett ü n n e p i hangulat, a különböző bőség- és t e r m é k e n y s é g varázsló rítusok — p a r a d o x módon épp a közvetlen anyagi é r d e k : a m a g á n t u l a j donban lévő j u h o k bőséges t e j h o z a m á n a k biztosítása t a r t j a f ö n n . Érdekes összevetni a n a p t á r i ü n n e p e k kalotaszegi változásait az emberélet f o r dúlóihoz fűződő szokások, az ú n . á t m e n e t i rítusok alakulásával. Ezek közül is elsősorban azok a mozzanatok m a r a d n a k f ö n n és gazdagodnak, amelyek közvetlen anyagi érdekhez kapcsolódnak. Ilyen m o z z a n a t o k a keresztelő, a k o n f i r m á c i ó és a lakodalom ajándékozási szokásainak i m m á r hivalkodóvá válása, v a l a m i n t a m e g hívottak s z á m á n a k a r á n y t a l a n növekedése. Az utóbbi é v e k b e n a N á d a s m e n t é n a l a k o d a l o m b a n szokásos h o z o m á n y b e m u t a t á s m i n t á j á r a keresztelő és k o n f i r m á c i ó a l k a l m á v a l is b e m u t a t j á k az a j á n d é k o k a t : végigviszik a falun, kiteszik az a b l a k b a , és k i á l l í t j á k a mulatóhelyiség f a l á r a . Ezek a mozzanatok m i n d az anyagi jólét, a gazdagság minél l á t v á n y o s a b b fitogtatását teszik lehetővé. Igen s t a b i l n a k bizonyultak Kalotaszegen a halálhoz és temetéshez fűződő szokások. A f ö n n m a r a d á s t ez esetben a szokás szociál- és mentálhigiéniai f u n k c i ó j a biztosítja: a halállal szemben egyén és közösség e g y a r á n t tehetetlen, a z ismeretlentől való félelem is változatlan, m a r a d a n d ó m o t í v u m a a szertartásoknak. Ami bizonyos szokások teljes elmaradásának módját illeti, ez á l t a l á b a n fokozatosan, r i t k á b b esetben egyik alkalomról a m á s i k r a történik. A szokások megszűnésének első látható jele azok é r t e l m i - t a r t a l m i kiüresedése, ami a kalotaszegi ü n n e p i szokások egy részére kezd érvényes lenni, főleg a fiatalok körében, és egy többé-kevésbé passzív, színlelt részvételben j u t kifejezésre, a m i k o r a szereplők közömbös hangon és arccal m o n d j á k el az i m m á r rövid szöveget, míg az öregek ragyogó arccal, átéléssel nézik végig a jelenetet. Lassan e l m a r a d o z n a k bizonyos lényegtelennek t a r t o t t szokáselemek, a m o n dott r i g m u s lerövidül, prózává válik, m a j d utolsó fázisként a szokás teljesen elm a r a d . Bizonyos szokásmozzanatok hirtelen e l m a r a d á s á b a n — a k á r c s a k az ú j a k keletkezésében — igen nagy szerepük v a n a közösség által elismert, tisztelt v e z é r egyéniségeknek.
arany
Végigtekintve a kalotaszegi ü n n e p i szokások elszegényedését és eltűnését egyrészt, gazdagodását és újjászületését másrészt, e l m o n d h a t j u k , hogy az á t a l a k u l á s e két iránya t u l a j d o n k é p p e n egyensúlyban van. Az ü n n e p i életük bizonyos mozz a n a t a i b a n észlelhető elsekélyesedést m á s területek gazdagodása pótolja. JEGYZETEK 1 . A z a l á b b i a k b a n használt f o g a l m a k (szokás, ünnep, rítus) m e g h a t á r o z á s á hoz lásd Salamon A n i k ó : Szokás, ünnep, rítus. Utunk, 1981. 31:6. 2. Dömötör Tekla: Magyar néphit és népszokások Kelet és Nyugat között. E t h n o g r a p h i a , 1964. 188. 3. Vö. Bálint S á n d o r : Népünk ünnepei. Bp., 1938.; uő: Ünnepi kalendárium. Bp., 1977.; Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Bp., 1972.; uő: Népszokások költészete. Bp., 1974.; Gecse Gusztáv: A keresztény ünnepek eredete. Világosság, 1978. 8—9:481—485.; Monica Brătulescu: Colinda românească. Buc., 1981. 57—64. 4. Dömötör T e k l a : Naptári ünnepek — népi színjátszás. Bp., 1964. 16. 5. A. J. Gurevics: A középkori ember világképe. Bp., 1974. 90.; Mihai P o p : Obiceiuri tradiţionale româneşti. Buc., 1976. 33—71. 6. Mihail B a h t y i n : A szó esztétikája. Bp., 1976. 311.; továbbá uő: A karneváli világszemlélet. Világosság, 1978. 8—9:555.; uő: Francois Rabelais. Buc., 1974. 5—68. 7. M a r ó t K á r o l y : Szent Iván napja. E t h n o g r a p h i a , 1939. 254—296. A téli, de főleg a nyári n a p f o r d u l ó h o z fűződő szokásokról lásd J a m e s F r a z e r : Az aranyág. Bp., 1965. 347—366. 8. L a j o s Á r p á d : Este a fonóban. Bp., 1974. 9. Salamon A n i k ó : Egy büntető rítus jelentései. I n : Mindennapi közlésvilágunk. Tett, 1979. 3:23—24.; uő: Életbe játszott hagyomány. Egy rítus jelhasználata. K o r u n k , 1981. 1:21—27.; vö. továbbá T r a i a n Herseni: Forme străvechi de cultură poporană românească. Cluj, 1977.
NAGY OLGA
A halál az élet rendjében I. Szempontok egy népi thanatológiához Az európai k u l t ú r á t igazán n e m lehet azzal „vádolni", hogy a halált „ t e r m é szeti t ö r v é n y " - n e k tekintené. Még kevésbé azzal, hogy m a g á é v á t e n n é azt az i m peratívuszt, melyet K u n t Ernő a társadalom, illetve a k u l t ú r a „alapvető f e l a d a t a " k é n t jelöl m e g : azt tudniillik, hogy t a g j a i t a halálra felkészítse, hozzásegítse a h hoz, hogy szembenézhessen az e l m ú l á s tényével. 1 K o r u n k ellentmondásosságára jellemző, hogy u g y a n a k k o r éppen a m a g a s k u l t ú r á b a n és éppen a m o d e r n t u d o m á n y oldaláról fogalmazódott meg az igény a halál „természetes" elfogadására. 2 Másfelől u g y a n c s a k K u n t Ernő utal arra, hogy a keleti k u l t ú r á b a n , de Európ á b a n is, a népi k u l t ú r á k b a n jól k i m u t a t h a t ó a halálhoz való természetes viszonyulás. Ez a természettől még el n e m távolodott felfogás — ellentétben a „tudományossal" — a természetet n e m legyőzendő riválisnak tekinti, h a n e m olyan, az e m b e r a k a r a t á t ó l független külső erőnek, a m e l y h e z igazodni kell. S e r r e életösztöne t a n í t j a . Vizsgálatom egy p r o t e s t á n s faluközösségre t e r j e d ki. A p r o t e s t á n s f a l v a k a katolikus f a l v a k h o z képest viszonylag racionálisabb m a g a t a r t á s u k k a l t ű n n e k ki t ö b b kérdésben — így a halálhoz való viszonyulásban — is. 3 Bár az említett vizsgálatot H a v a d o n végeztem el, ahol ez szükségesnek látszott, más f a l v a k b a n szerzett t a p a s z t a l a t a i m a t is f e l h a s z n á l t a m .
