Nagy elt´ er´ esek elm´ elete. A Szanov t´ etel. Egy el˝ oz˝ o feladatsorban, a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsorban annak az esem´enynek a val´ osz´ın˝ us´eg´et vizsg´altuk, hogy f¨ uggetlen, egyforma eloszl´ as´ u val´ oszin˝ us´egi v´ altoz´ ok ´ atlaga egy a v´ arhat´ o ´ert´ekn´el nagyobb sz´amot vesz fel. Az ottani eredm´enyekb˝ ol k¨ ovetkezik, hogy ha ξk , k = 1, 2, . . . , f¨ uggetlen, n P egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok, Sn = ξk , akkor az Snn a´tlag Fn (y|x) = k=1 P Snn ≥ y Snn ≥ x felt´eteles eloszl´ asa y > x > Eξ1 eset´en teljes´ıti a lim Fn (y|x) = 0 n→∞ tulajdons´agot. Ezt u ´gy is interpret´alhatjuk, hogy ha az ´ atlag nagyobb mint x, akkor az ezen felt´etel mellett majdnem egy val´ osz´ın˝ us´eggel az x pont kis k¨ ornyezet´ebe van koncentr´ alva. Teh´ at eme felt´etel mellett az ´ atlag eloszl´ asa er˝ osen lokaliz´alt. Egy enn´el er˝ osebb lokaliz´aci´os tulajdons´agot k´ıv´anunk megfogalmazni ´es bebizony´ıtani. Ez azt a t´enyt fejezi ki, hogy alkalmas ´es nagyon ´ altal´ anos felt´etelek mellett nemcsak az ´ atlag, hanem az ¨ osszeadand´ ok, azaz a (ξ1 , . . . , ξn ) vektor egy¨ uttes felt´eteles eloszl´ asa is er˝ osen lokaliz´alt az adott felt´etelek mellett. Ezt az a´ll´ıt´ ast akarjuk pontosan megfogalmazni, ´es annak n´eh´ any ´erdekes k¨ ovetkezm´eny´et levezetni. Ennek ´erdek´eben bevezetj¨ uk a k¨ ovetkez˝ o fogalmat. Ha (ξ1 , . . . , ξn ) val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok egy v´eges sorozata, akkor defini´aljuk ezek µn empirikus eloszl´ as´at a k¨ ovetkez˝ o m´ odon: A (ξ1 (ω), . . . , ξn (ω)) val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok ´ altal meghat´ arozott µn = µn (ω) empririkus eloszl´ as (v´eletlen) val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek a sz´amegyenesen. Tetsz˝oleges m´erhet˝ o A ⊂ R1 halmazra µn (A) = n1 · #{j: 1 ≤ j ≤ n, ξj ∈ A}. Tekints¨ uk a (ξ1 , . . . , ξn ) vektor empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny´enek a felt´eteles eloszl´ an P s´at bizonyos felt´etelek mellett. (P´eld´aul az Sn = ξk > nx felt´etel mellett.) “Tipikus k=1
esetekben” ez a (v´eletlen) felt´eteles eloszl´ as egy el˝ o´ırt eloszl´ asf¨ uggv´eny k¨ ozel´eben koncentr´ al´ odik nagy val´ osz´ın˝ us´eggel. Ezt az eloszl´ ast annak az ´eszrev´etelnek a seg´ıts´eg´evel tal´ alhatjuk meg, hogy az adott felt´etel mellett az empirikus eloszl´ as ennek az eloszl´ asnak ´ a k¨ ozel´ebe esik a legnagyobb val´ osz´ın˝ us´eggel. Igy azt meg lehet hat´arozni egy vari´ aci´os probl´ema megold´ as´anak a seg´ıts´eg´evel. Ilyen m´ odon is lehet vizsg´alni a nagy elt´er´esek elm´elet´et, s˝ ot bizonyos probl´em´ak vizsg´alat´aban ez a m´ odszer hat´asosabb mint a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor m´ odszere. Viszont e m´ odszer alkalmaz´as´ahoz sz¨ uks´eg van a (bizony´ıtand´ o) nagy elt´er´es t´etel megfogalmaz´ as´ara ´ altal´ anosabb terekben. A nagy elt´er´es t´etelt csak olyan t´erben tudjuk megfogalmazni, ahol van ´ertelme k¨ ozels´egr˝ol besz´elni. Ez´ert term´eszetes lenne metrikus terekben dolgozni. De mivel fontos esetekben ilyen m´ odon sokkal tartalmasabb eredm´enyt kapunk, ez´ert ´erdemes a nagy elt´er´es t´etelt topol´ ogikus terekben megfogalmazni ´es vizsg´alni. Nagy elt´ er´ es t´ etel megfogalmaz´ asa topol´ ogikus terekben. Legyen adva egy (X, X ) topol´ ogikus t´er, ´es legyen A a topol´ ogia a ´ltal defini´ alt σ-algebra. Tegy¨ uk fel, hogy az (X, X ) t´er u ´gynevezett T3 t´er, azaz tetsz˝ oleges x ∈ X pontra ´es olyan z´ art F halmazra, amelyre x ∈ / F l´eteznek olyan diszjunkt ny´ılt G1 ´es G2 halmazok, amelyekre x ∈ G1 ´es F ⊂ G2 . Legyen µn , n = 1, 2, . . . , val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek sorozata az (X, A) t´eren. Azt mondjuk, hogy az (X, X ) t´eren ´ertelmezett µn , n = 1, 2, . . . , val´ osz´ın˝ us´egi 1
m´ert´ekek sorozata teljes´ıti a nagy elt´er´es t´etelt egy I(x), x ∈ X, f¨ uggv´ennyel, amelyre I(x) ≥ 0, (´es I(x) felveheti a ∞ ´ert´eket is), ha i.) Az I(·) f¨ uggv´eny alulr´ ol f´elig folytonos, azaz minden ε > 0 sz´ amra ´es x ∈ X pontra az {y: I(y) > I(x) − ε} halmaz az x pont ny´ılt k¨ ornyezete. ii.) lim sup − n1 log µn (G) ≤ inf I(x) minden ny´ılt G ⊂ X halmazra. n→∞
iii.)
lim inf − n1 n→∞
x∈G
log µn (F) ≥ inf I(x) minden z´ art F ⊂ X halmazra. x∈F
B´ar a nagy elt´er´es t´etelt ´ altal´ anos topol´ ogikus terekben fogalmaztuk meg, r´eszletesebben csak azzal az esettel fogunk foglalkozni, amikor a tekintett t´er egy m´erhet˝ o t´eren ´ertelmezett val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere alkalmas topol´ ogi´aval. A minket legink´ abb ´erdekl˝ o eset az, amikor valamilyen t´eren (p´eld´aul a sz´amegyenesen) defini´alt f¨ uggetlen egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ okb´ ol k´esz´ıtett empirikus eloszl´ asokat tekintj¨ uk, az adott t´eren lev˝ o val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekeket ell´ atjuk alkalmas topol´ ogi´aval, ´es azt akarjuk bel´ atni, hogy az empirikus eloszl´ asok, mint ezen t´er val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekein ´ertelmezett v´eletlen m´ert´ekek, (azaz megadjuk annak a val´ osz´ın˝ us´eg´et, hogy az empirikus eloszl´ as val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek egy csal´adj´ aba esik) teljes´ıtik a fent defini´alt nagy elt´er´es t´etelt. Ezenk´ıv¨ ul bizonyos feladatok arr´ ol sz´olnak, hogy f¨ uggetlen val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok r´eszlet¨ osszegei teljes´ıtik a nagy elt´er´es t´etelt az ebben a feladatsorban defini´alt ´ertelemben is. Az els˝ o feladatban megmutatjuk, hogy a nagy elt´er´es t´etelben szerepl˝o I(x) f¨ uggv´enyt a µn m´ert´ekek egy´ertelm˝ uen meghat´ arozz´ ak. 1.) Teljes´ıts´ek a µn val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek a nagy elt´er´es t´etelt valamilyen I(x) alulr´ ol folytonos f¨ uggv´ennyel egy (X, X ) T3 tulajdons´ag´ u topol´ ogikus t´erben. Minden x ∈ X-re teljes¨ ulnek a k¨ ovetkez˝ o rel´ aci´ok: I(x) =
lim sup −
sup
G: G ny´ılt halmaz n→∞ x∈G
I(x) =
lim inf −
sup
F: F z´ art halmaz n→∞ x∈Int F
1 log µn (G) n
1 log µn (F). n
A k¨ ovetkez˝ o k´et feladat, illetve az el˝ ott¨ uk megfogalmazott megjegyz´es nem kapcsol´odik szorosan a feladatsorhoz. Viszont az elm´elet tov´ abbi, itt nem t´argyalt finom´ıt´ as´aban nagyon hasznos. A nagy elt´er´es t´etel megfogalmaz´as´aban term´eszetes, hogy a z´art halmazok eset´eben a iii.) tulajdons´agban lim sup ´es nem lim a ny´ılt halmazok eset´en pedig a ii.) tulajdons´agban lim inf ´es nem lim szerepel. Z´ art halmazok eset´en p´eld´aul az egy pontb´ ol a´ll´ o halmazok ´es s˝ ur˝ us´egf¨ uggv´ennyel rendelkez˝ o f¨ uggetlen egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok a´tlagainak eloszl´ asai mutatnak p´eld´at arra, hogy mi´ert csak a iii.)-ban megfogalmazott gyeng´ebb ´ all´ıt´ ast ´erdemes megk¨ ovetelni. Az, hogy a nagy elt´er´es t´etel teljes¨ ul´ese eset´en ii.) tulajdons´agban nem mindig ´ırhat´ o limesz p´eld´aul a feladatsor 8. 2
feladat´anak eredm´eny´eb˝ ol k¨ ovetkezik. A nagy elt´er´es t´etel ii.) ´es iii.) tulajdons´ag´ aban az´ert nem ´ırhatunk limeszt, mert egy halmaz indik´atorf¨ uggv´eny´enek a hat´ara er˝ osen befoly´asolhatja a halmaz µn m´ert´ekeinek a viselked´es´et. Ilyen jelleg˝ u probl´em´ak az anal´ızis m´ as ter¨ ulet´en is megjelennek. Ilyenkor term´eszetes az ´ all´ıt´ as ´ atfogalmaz´ asa halmazok indik´atorf¨ uggv´enyei helyett folytonos f¨ uggv´enyek seg´ıts´eg´evel. Ez t¨ort´enik a k¨ ovetkez˝ o, az irodalomban Varadhan lemm´anak nevezett ´ all´ıt´ asban. Azut´an bel´ atjuk ennek az all´ıt´ ´ asnak egy megford´ıt´ as´at. De ebben a megford´ıt´ asban a nagy elt´er´es t´etelnek csak egy gyeng´ıtett v´ altozat´ at l´atjuk be, ahol a iii.) tulajdons´agot z´art halmazok helyett csak kompakt halmazokra fogalmazzuk meg. Annak bizony´ıt´ asa, hogy konkr´et esetekben a nagy elt´er´es t´etel iii.) tulajdons´aga z´art nem kompakt halmazokra is ´erv´enyes tov´ abbi finom ´ervel´est ig´enyel. ´Igy p´eld´aul az ebben a feladatsorban t´argyalt Szanov t´etel bizony´ıt´ as´aban ez az egyik f˝ o neh´ezs´eg. 2.) Teljes´ıtse egy µn , n = 1, 2, . . . , val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´eksorozat egy (X, X ) topol´ ogikus t´er Borel σ-algebr´aj´an a nagy elt´er´es t´etelt egy I(x), x ∈ X, alulr´ ol f´elig folytonos f¨ uggv´ennyel. Ekkor tetsz˝oleges folytonos, korl´ atos g(x) f¨ uggv´enyre Z 1 log eng(x) µn (dx) = sup {g(x) − I(x)} lim n→∞ n x∈X 3.) Teljes´ıtse egy µn , n = 1, 2, . . . , val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´eksorozat a 2. feladatban fel´ırt azonoss´agot valamilyen alulr´ ol folytonos, nem negat´ıv I(·) f¨ uggv´ennyel minden folytonos ´es korl´ atos g(·) f¨ uggv´enyre egy (X, X ) topol´ ogikus t´erben. Tegy¨ uk fel tov´ abb´a, hogy az (X, X ) t´er u ´gynevezett Tρ t´er, azaz tetsz˝oleges x ∈ X pontra ´es F ⊂ X z´art halmazra, amelyre x ∈ / F l´etezik olyan folytonos, korl´ atos h(·) f¨ uggv´eny, amelyre h(x) = 1, ´es h(u) = 0 u ∈ F-re. Ekkor a µn m´ert´eksorozat teljes´ıti a nagy elt´er´es t´etel ii.) ´es k¨ ovetkez˝ o iii′ .) tulajdons´ag´ at: iii′ .) lim inf − n1 log µn (K) ≥ inf I(x) minden kompakt K ⊂ X halmazra. n→∞
x∈K
A k¨ ovetkez˝ o 4.–8. feladatokban megmutatjuk, hogy a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsorban vizsg´alt f¨ uggetlen egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok ´ atlagainak eloszl´ asai teljes´ıtik a nagy elt´er´es t´etelnek azt a form´aj´at is, amelyet ennek a feladatsornak az elej´en fogalmaztunk meg. 4.) Legyen ξ olyan val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o, amelyre R(t) = Eetξ < ∞ el´eg kis t > 0ra, ´es defini´aljuk az I(x) = sup(tx − log R(t)) f¨ uggv´enyt minden x ≥ Eξ sz´amra. t≥0 tξ
(R(t) = ∞, ha e nem integr´alhat´ o.) Az I(x) f¨ uggv´eny monoton n˝o, ´es ha Eξ < y < x, (Eξ = −∞ is megengedett). Ha I(x) < ∞, akkor I(y) < I(x), azaz ebben az esetben szigor´ u egyenl˝otlens´eg is ´erv´enyes. Tov´ abb´a, ha I(x) < ∞ ´es Eξ < x, akkor lim I(y) = I(x). Az I(x) f¨ uggv´eny konvex. Ez´ert tetsz˝oleges olyan x y<x, y→x
sz´amra, amelyre I(x + ε) < ∞ el´eg kis ε > 0-ra
lim
y>x, y→x
I(y) = I(x).
Megjegyz´es: Defini´ aljuk az L = sup{x: I(x) < ∞} sz´amot. (L = ∞ lehets´eges.) Az el˝ oz˝ o feladat szerint az I(x) f¨ uggv´eny az [Eξ, L) intervallumon folytonos, konvex 3
´es szigor´ uan monoton n˝o, s˝ot mint az al´ abbi ´ervel´es seg´ıts´eg´evel l´athat´ o, ez az a´ll´ıt´ as ´erv´enyes ennek az intervallumnak [Eξ, L] lez´artj´ an is. Tov´ abb´a, ha x > L, akkor I(x) = ∞. K¨ onnyen bizony´ıthat´ o az is, hogy L < ∞ akkor ´es csak akkor, ha a ξ val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o egy val´ osz´ın˝ us´eggel fel¨ ulr˝ ol korl´ atos. Ha ugyanis P (ξ > x) = A(x) > 0 minden x > 0 sz´amra, akkor ! n X P ξk > nx ≥ en log A(x) minden n-re, k=1
ahol ξk , k = 1, 2, . . . , f¨ uggetlenek ´es a ξ val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ okkal azonos eloszl´ as´ uak. Innen az erre az ¨ osszegre kapott fels˝o becsl´es alapj´ an I(x) ≤ − log A(x) < ∞. Ha viszont a ξ val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o fel¨ ulr˝ ol korl´ atos, akkor az R(t) = Eetξ momentumgener´al´ o ′ f¨ uggv´eny v´eges minden t ≥ 0-ra, ´es lim [log R(t)] < ∞. Ekkor azonban (ld. p´eld´aul t→∞ a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor 12. feladat´anak eredm´eny´et) I(x) = ∞ el´eg nagy x-re. 5.) Legyenek ξn , n = 1, 2, . . . , f¨ uggetlen, egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok a tξ1 sz´amegyenesen R(t) = Ee momentumgener´al´ o f¨ uggv´ennyel (R(t) = ∞, ha etξ1 n P ξk
Sn n
k=1
= n val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o eloszl´ as´at. Az nem integr´alhat´ o), ´es jel¨olje µn a egyszer˝ us´eg kedv´e´ert ebben a feladatban csak azt az esetet tekints¨ uk, amikor az tξ1 Ee momentumgener´al´ o f¨ uggv´eny v´eges az orig´o egy kis k¨ ornyezet´eben. A µn m´ert´ekek teljes´ıtik a nagy elt´er´es t´etelt az I(·) f¨ uggv´ennyel, ahol I(x) = sup(tx − t≥0
log R(t)), ha x ≥ Eξ1 , ´es I(x) = sup(tx − log R(t)), ha x ≤ Eξ1 . t≤0
6.) L´ assuk be a nagy elt´er´es t´etelnek az ebben a feladatsorban megfogalmazott alakj´ at f¨ uggetlen, egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egek ´ atlag´ anak eloszl´ asaira az a´ltal´ anos esetben. Az ´ altal´ anos esetben I(x) = sup(tx − log R(t)) ha x ≥ Eξ1 , ´es I(x) = t≥0
sup(tx − log R(t)), ha x ≤ Eξ1 . Ha a ξ1 val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ onak nincs v´ arhat´ o t≤0
´ert´eke (azaz a pozit´ıv r´esz v´ arhat´ o ´ert´eke v´egtelen, a negat´ıv r´esz v´ arhat´ o ´ert´eke minusz v´egtelen), akkor I(x) = 0 (= sup(R(t) − tx) = R(0)) minden x-re. t
7.) Ha a ξ val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o R(t) = Eetξ momentumgener´al´ o f¨ uggv´enye el´eg kis t > 0-ra v´eges, ´es Eξ1 = −∞, akkor lim I(x) = lim sup(tx − R(t)) = 0. x→−∞
x→−∞ t≥0
8.) F¨ uggetlen egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok ´ atlag´ anak az eloszl´ asa teljes´ıti a nagy elt´er´es t´etel ii) tulajdons´ag´ anak k¨ ovetkez˝ o ´elesebb form´aj´at is: ii′ .) lim − n1 log µn (G) = inf I(x) minden ny´ılt halmazra. n→∞
x∈G
Adjunk p´eld´at val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek µn sorozat´ara a sz´amegyenesen, amely teljes´ıti a nagy elt´er´es t´etelt, de nem teljes´ıti a ii′ .) tulajdons´agot. A k¨ ovetkez˝ o feladatokban az empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny viselked´es´er˝ ol adunk nagy elt´er´es tipus´ u becsl´eseket, ´es ezekb˝ ol vezetj¨ uk le a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen 4
val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsorban bebizony´ıtott nagy elt´er´es t´etel (nehezebben bizony´ıthat´ o) als´ o becsl´es´et f¨ uggetlen, egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ok a´tlag´ ara. Annak val´ osz´ın˝ us´ ag´ere adunk j´ o becsl´est, hogy f¨ uggetlen F eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok empirikus eloszl´ asf¨ uggv´enye egy G, G 6= F eloszl´ asf¨ uggv´eny k¨ ozel´eben van, ´es ennek seg´ıts´eg´evel adunk becsl´est a ξk val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok a´tlag´ anak eloszl´ as´ara. Ennek a m´ odszernek az az el˝ onye, hogy nem k¨ ot˝ odik er˝ osen a sz´amegyenes geometri´aj´ahoz. Ez´ert ´ altal´ anosabb esetekben is alkalmazhat´o, p´eld´ aul olyankor, amikor az ¨ osszeadand´ ok egy az Euklideszi t´ern´el sokkal gazdagabb t´erben veszik fel ´ert´ekeiket. Ezekben a vizsg´alatokban nagyon fontos az al´ abbiakban bevezetett I-divergencia fogalma. Az I-divergencia definici´ oja. Legyen F ´es G k´et eloszl´ as a sz´ amegyenesen. (Az a ´ltal´ anos esetben legyen µ ´es ν k´et val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek ugyanazon az (Y, B) t´eren.) A G eloszl´ asnak az F eloszl´ as szerinti I(GkF ) I-divergenci´ at a k¨ ovetkez˝ o m´ odon defini´ aljuk: Z dG log (u) dG(u), I(GkF ) = dF (u)>0 {u: dG } dF ha az G eloszl´ as a ´ltal induk´ alt m´ert´ek abszolut folytonos az F (x) a ´ltal induk´ alt m´ert´ekre, ´es I(GkF ) = ∞, ha az nem abszolut folytonos. ´ anosabban, egy ν val´ Altal´ osz´ın˝ us´egi m´ert´eknek egy µ val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek szerinti I(νkµ) I-divergenci´ aj´ at az Z dν (y) dν(y) I(νkµ) = log dµ k´eplettel defini´ aljuk, ha ν abszolut folytonos a µ m´ert´ekre n´ezve, ´es I(νkµ) = ∞ ha ν nemn abszolut folytonos a µ m´ert´ekre n´ezve. A fenti integr´ al u ´gy ´ertend˝ o, hogy a o dν dν B = y: dµ (y) = 0 halmazon, ahol log dµ (y) = −∞ ´es ν(B) = 0, ν(B) · (−∞) =
0 · (−∞) = 0.
A k´es˝obbiekben tekinteni fogunk egy r¨ogz´ıtett µ m´ert´eket valamilyen m´ert´ekt´eren vagy abban a speci´ alis esetben, ha a sz´amegyenesen dolgozunk egy r¨ogz´ıtett F eloszl´ asf¨ uggv´enyt a sz´amegyenesen. Ha adva van egy ξk (ω), k = 1, 2, . . . , f¨ uggetlen µ eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ okb´ ol ´ all´ o sorozat, akkor elk´esz´ıtj¨ uk e sorozat a´ltal meghat´ arozott µn = µn (ω) empirikus m´ert´ekek sorozatat´at. Be fogjuk l´atni, hogy (ha alkalmas topol´ ogi´at vezet¨ unk be a val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek ter´en), akkor az empirikus m´ert´ekek teljes´ıtik a nagy elt´er´es t´etelt az I(·) = I(·kµ) vari´ aci´os f¨ uggv´ennyel. Tekints¨ uk azt az esetet, amikor egy F eloszl´ asf¨ uggv´eny van adva a sz´amegyenesen, n P ´es ξ1 , ξ2 , . . . f¨ uggetlen F eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok sorozata, Sn (ω) = ξk (ω), k=1
´es Fn (ω, u) a ξ1 (ω), . . . , ξn (ω)) sorozat empirikus eloszl´ asf¨ uggv´enye. Vegy¨ uk ´eszre, hogy R Sn (ω) = u Fn (ω du), teh´at az n Z Sn (ω) ¯ An (x) = ω: >x ´es An (x) = ω: u Fn (ω, du) > x n 5
halmazok megegyeznek. Mivel x > Eξ1 esetben az An (x) illetve A¯n (x) esem´enyek val´ osz´ın˝ us´eg´ere a nagy elt´er´esek val´ osz´ın˝ us´eg´ere az I(·) = sup(tx − R(t)), ahol R(t) = t≥0
¯ = I(·kF ) vari´ E tξ1 , illetve I(·) aci´os f¨ uggv´eny seg´ıts´eg´evel fejezhetj¨ uk ki, ez´ert a fenti ´ervel´es sugallja az al´ abbi (a) formul´ aban megfogalmazott azonoss´agot. A k¨ ovetkez˝ o 9. ´es 10. feladatban ezt az azonoss´agot l´atjuk be. A 9. feladatban azt az egyszer˝ ubb esetet tekintj¨ uk, amikor a [log R(t)]′ = x egyenlet megoldhat´ o. Ekkor explicit m´ odon megadhat´ o az, hogy az azonoss´ag k´et oldal´ an szerepl˝o kifejez´es hol veszi fel a sz´els˝ o´ert´ek´et. A 10. feladat az ´ altal´ anos esettel foglalkozik. Ekkor az I-divergencia kisz´ am´ıt´ as´aban hasonl´o probl´em´ak ´es gondolatok jelennek meg, mint a Nagy elt´er´esek elm´ele: F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor megfelel˝ o r´esz´eben. 9.) Legyen µ ´es ν k´et val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek egy (Y, B) t´eren. Ekkor I(νkµ) ≥ 0, ´es egyenl˝os´eg csak µ = ν eset´en lehets´eges. R Legyen adva egy F m´ert´ Rek a sz´amegyenesen, ´es legyen x ≥ m = u dF (u). (NincsRilyen x sz´am, ha u dF (u) = ∞, ´es tetsz˝oleges x sz´amot tekinthet¨ unk, ha az u dF (u) nem l´ e tezik. Legyen G egy m´ a sik m´ e rt´ e k a sz´ a megyenesen. Ha R tu az o f¨ uggv´eny v´eges valamely t > 0-ra, ´es R R(t) = e F ( du) momentumgener´al´ uG( du) = x, akkor I(GkF ) ≥ tx − log R(t). L´ assuk be ennek az egyenl˝otlens´egnek egy b´ızonyos ´ertelm˝ u megford´ıt´ as´at el˝ osz¨ or abban a speci´ alis esetben, amikor a [log R(t)]′ = x egyenlet megoldhat´ o, ´es a megold´ a s az R(t) f¨ uggv´eny ´ertelmez´esi R ∞ tu tartom´any´ anak belsej´eben van, ahol R(t) = −∞ e F ( du). Azaz, mutassuk meg, hogy e felt´etelek mellett G:
R inf
I(GkF ) = sup (tx − log R(t)) , t≥0
u dG(u)≥x
ahol R(t) =
Z
etu F ( du)
(a)
Ebben az esetben az (a) formula baloldal´ an az infimum, a jobboldal´ an pedig az tu dF (u) az szupr´emum felv´etetik. A baloldalon az infimum a G(du) = Ft (u) = e R(t) val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekn´el, a baloldalon a szupr´emum a [log R(t)]′ = x megold´ as´an´ al ´eretik el. R 10.) L´ assuk be a 9. feladat (a) formul´ aj´at tetsz˝oleges F eloszl´ asra ´es x ≥ m = u dF (u) sz´amra. Azt a speci´ alis esetet kiv´eve, amikor az R(t) f¨ uggv´eny minden t ≥ 0-ra ′ ´ertelmezve van ´es lim [log R(t)] = x, minden ε > 0-ra l´etezik olyan G eloszl´ as, t→∞ R amelyre x < u dG(u) < x + ε szigor´ u egyenl˝otlens´eggel az el˝ oz˝ o rel´ aci´o mindk´et oldal´ an, ´es I(GkF ) < sup(tx − log R(t)) + ε egyenl˝otlens´eggel. t≥0
Legyen F (x) ´es G(x) k´et k¨ ul¨ onb¨oz˝ o eloszl´ asf¨ uggv´eny a sz´amegyenesen. Legyenek ξ1 , . . . , ξn f¨ uggetlen F (x) eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok, Fn (x) = n1 #{k: ξk < x, 1 ≤ k ≤ n}, a ξk , k = 1, . . . , n sorozathoz tartoz´o empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny. A val´ osz´ın˝ us´egsz´am´ıt´ as egy klasszikus t´etele, a Glivenko–Cantelli t´etel szerint az Fn (x) empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny egy val´ osz´ın˝ us´eggel konverg´al szupr´emum norm´aban az F (x) eloszl´asf¨ uggv´enyhez. Be fogjuk l´atni, hogy annak val´ osz´ın˝ us´ege, hogy az Fn (x) empirikus 6
eloszl´ asf¨ uggv´eny a G(x) eloszl´ asf¨ uggv´eny k¨ ozel´eben van, F 6= G, (az n v´ altoz´ oban) exponenci´alisan kicsi. Pontosabban, 1 (+1) lim lim sup − log P sup |Fn (x) − G(x)| < ε = I(GkF ), ε→0 n→∞ n x ´es
1 lim lim inf − log P ε→0 n→∞ n
sup |Fn (x) − G(x)| < ε = I(GkF ),
(+2)
x
A k¨ ovetkez˝ o feladatban ezt az ´ all´ıt´ ast abban a speci´alis esetben l´atjuk be, amikor az F ´es G eloszl´ asok ´ altal meghat´ arozott µF ´es µG m´ert´ekek v´eges sok pontba vannak koncentr´ alva. 11.) Legyen µ ´es ν k´et val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek egy v´eges X = {x1 , . . . , xk } halmazon. k k P P Vezess¨ uk be a µ({xl }) = pl , ν({xl }) = ql , l = 1, . . . , k, pl = ql = 1 jel¨ol´est. l=1
l=1
Tegy¨ uk fel, hogy pl > 0 minden 1 ≤ l ≤ k-ra. Adva egy {y1 , . . . , yn } sorozat, amelyre az ys , 1 ≤ s ≤ n elemek mindegyike az (x1 , . . . , xk ) pontok valamelyike, defini´aljuk a χn (l) = χn (l, y1 , . . . , yn ) = n1 × #{s: 1 ≤ s ≤ n, ys = xl }, l = 1, . . . , k sz´amokat, azaz legyen χn (l) az xl sz´amok relat´ıv gyakoris´ aga az y1 , . . . , yn sorozat(n) ban. Jel¨olje µ a µ m´ert´ek n-szeres direkt szorzat´at az {x1 , . . . , xk }n halmazon, azaz az {x1 , . . . , xk } halmaz n-szeres direkt szorzat´an ¨ onmag´ aval. Ekkor tetsz˝oleges ε > 0-ra ´es n > n(ε)-ra ( !) k X ql ql log + C(ε) exp −n pl l=1
≤
µ(n) (|χn (l) − ql | < ε minden 1 ≤ l ≤ k indexre) ( !) k X ql ≤ exp −n ql log − C(ε) pl
(3)
l=1
alkalmas C(ε) > 0-val, amelyre C(ε) → 0, ha ε → 0. A fenti formula u ´gy ´ertend˝o, ql o null´ aval egyenl˝o, ha ql = 0. Bizony´ıtsuk hogy a benne szerepl˝o ql log pl o¨sszeadand´ be ennek az egyenl˝otlens´egnek a seg´ıts´eg´evel a (+1) ´es (+2) ´ all´ıt´ ast abban a speci´ alis esetben, ha az F ´es G eloszl´ as ´ altal meghat´ arozott m´ert´ekek v´eges sok pontba vannak koncentr´ alva. Be akarjuk l´atni a (+1) ´es (+2) ´ all´ıt´ asokat tetsz˝oleges F ´es G eloszl´ asokra. Ehhez el˝ osz¨ or bel´ atjuk, hogy az F ´es G eloszl´ asok el´eg finom v´eges F ′ ´es G′ diszkretiz´ aci´oj´aval ′ ′ el´erhet˝ o, hogy I(G kF ) j´ ol k¨ ozel´ıti az I(GkF ) I-divergenci´ at. Ezt az a´ll´ıt´ ast is k´et r´eszletben fogjuk bizony´ıtani. El˝osz¨ or egy speci´alis partici´ot tekint¨ unk, azt´an ennek seg´ıts´eg´evel bebizony´ıtjuk az ´ all´ıt´ ast tetsz˝oleges finom partici´ora. Ezeket az a´ll´ıt´ asokat altal´ ´ anosabb m´ert´ekterekben fogjuk bebizony´ıtani. Azt mondjuk, hogy halmazoknak egy C = (C1 , . . . , Ck ) rendszere, ahol Cr az Y halmaz m´erhet˝ o r´eszhalmaza, 1 ≤ r ≤ k, k S Cr = Y . egy (Y, B) t´er (v´eges) partici´oja, ha C1 , . . . , Ck diszjunkt halmazok, ´es r=1
7
Legyen adva egy (Y, B) m´erhet˝ o t´er, ´es annak v´eges C partici´oja. A C partici´ohoz v´ alasszunk egy (x1 , . . . , xk ), xr ∈ Cr , r = 1, . . . , k, (csak a C partici´ot´ ol f¨ ugg˝o) pontrendszert. Egy az (Y, B) t´eren ´ertelmezett µ val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek µC vet¨ ulet´et a C partici´ora defini´aljuk mint azt a µC m´ert´eket, amely az xr , 1 ≤ r ≤ k, pontokba van koncentr´ alva, ´es µC ({xr }) = µ(Cr ), r = 1, . . . , k. 12.) Legyen adva k´et µ ´es ν val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek egy (Y, B) t´eren, valamint az (Y, B) t´er egy C v´eges partici´oja. Mutassuk meg, hogy I (νC kµC ) ≤ I(νkµ). Adva egy ε > 0 konstru´ aljunk olyan C partici´ot, amelyre I (νC kµC ) ≥ I(νkµ) − ε, ha I(νkµ) < ∞, ´es I (νC kµC ) ≥ ε−1 , ha I(νkµ) = ∞. ´ Erdemes megfogalmazni a 12. feladat eredm´eny´et a k¨ ovetkez˝ o t¨om¨or form´aban: I(νkµ) =
I (νC kµC )
sup C az (Y,B) t´ er v´ eges partici´ oja
Be akarjuk l´atni, hogy az I(νkµ) I-divergenci´ at nemcsak egy speci´ alis hanem minden el´eg finom partici´o seg´ıts´eg´evel j´ ol lehet approxim´ alni. Ehhez azonban bizonyos megszor´ıt´ ast kell tenni, nevezetesen azt, hogy a tekintett t´er B σ-algebr´aja j´ ol k¨ ozel´ıthet˝ o v´eges partici´okkal. El˝osz¨ or bizony´ıtsunk be egy technikai jelleg˝ u m´ert´ekelm´eleti approxim´ aci´os lemm´at, amely hasznos a bizony´ıtand´ o´ all´ıt´ as igazol´as´aban. 13.) Legyen (X, A) egy m´erhet˝ o t´er, legyenek azon adva µ1 , . . . , µk val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek, ´es legyen A ⊂ A ⊂ · · · egym´ a sba skatuly´ a zott σ-algebr´ a k sorozata, amely ∞ 1 2 S re A = σ Al , azaz A az Al σ-algebr´ak uni´oja ´ altal gener´ alt legsz¨ ukebb σl=1
algebra. Ekkor minden A ∈ A ´es ε > 0-ra l´etezik olyan n = n(ε) ≥ 1, ´es B = B(ε) ∈ An , amelyre µj (A∆B) ≤ ε, minden j = 1, . . . , k-ra, ahol A∆B = (A \ B) ∪ (B \ A).
14.) Legyen adva egy (Y, B) m´erhet˝ o t´er ´es azon egym´ asba skatuly´azott partici´ok A1 ⊂ A2 ⊂ · · · sorozata. Az (Y, B) t´er Al partici´oj´at azonos´ıtsuk azzal a (v´eges elemsz´am´ u) σ-algebr´ aval amelynek elemei az Al partici´o elemeinek az uni´oi. Teljes¨ ulj¨on ∞ S aB=σ Al felt´etel. (Teh´ at feltessz¨ uk azt is, hogy az (Y, B) t´er B σ-algebr´aj´at l=1
megsz´ aml´alhat´ o sok halmazzal lehet gener´ alni.) Ekkor tetsz˝oleges az (Y, B) t´eren defini´alt µ ´es ν val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekp´ arra lim I(νAl kµAl ) = I(νkµ). l→∞
15.) L´ assuk be a 14. feladat eredm´eny´enek a seg´ıts´eg´evel a (+1) ´es (+2) a´ll´ıt´ asokat tetsz˝oleges F ´es G eloszl´ asf¨ uggv´enyekre. Be szeretn´enk l´atni a 9. — 15. feladatok eredm´enyeinek seg´ıts´eg´evel az e fel- adatsorban megfogalmazott nagy elt´er´es t´etel fels˝o becsl´es´et, (azaz, a P Snn ∈ [a, b] val´ osz´ın˝ us´egre akarunk ´eles als´ o becsl´est adni), ´es ez tulajdonk´eppen a nagy elt´er´es t´etel all´ıt´ ´ as´anak neh´ez fele. A gondolat a k¨ ovetkez˝ o: Ha a ξ1 , . . . , ξRn val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok empirikus eloszl´ asf¨ uggv´enye RFn (x), ¨ osszege Sn , akkor Snn = u dFn (u). Azt v´ arjuk, hogy ez az a´tlag k¨ ozel van az u dG(u) integr´alhoz, ha az Fn empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny 8
k¨ ozel van a G eloszl´ ashoz, ´es ennek esem´enynek a val´ osz´ın˝ us´eg´et j´ ol tudjuk becs¨ ulni. ´Ily m´ odon a G eloszl´ asf¨ uggv´eny alkalmas v´ alaszt´ as´aval j´ o als´ o becsl´est kapunk. E becsl´esben az I(GkF ) I-divergencia jelenik meg, de a 10. feladat eredm´eny´enek seg´ıts´eg´evel meg tudjuk adni a sup(tx − log R(t)) kifejez´est˝ ol f¨ ugg˝o als´ o becsl´est a vizsg´alt t≥0
val´ osz´ın˝ us´egre. Ez az ´erv alkalmazhat´o, de csak bizonyos finom´ıt´ assal. A probl´ema a k¨ ovetkez˝ o: Ha n´eh´ any ξk val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o abszolut ´ert´eke rendk´ıv¨ ul nagy, akkor ezek alig m´ odos´ıtj´ak az Fn empirikus eloszl´ asf¨ uggv´enyt, de nagyon befoly´ asolhatj´ak az Snn a´tlag ´ert´ek´et. E neh´ezs´eg lek¨ uzd´ese ´erdek´eben olyan G eloszl´ asf¨ uggv´eny kis k¨ ornyezet´enek a val´ osz´ın˝ us´eg´ere adunk als´ o becsl´est, amely egy v´eges intervallumba koncentr´ alt m´ert´eket hat´aroz meg. L´ atni fogjuk, hogy a G eloszl´ as v´ alaszt´ as´ara tett megszor´ıt´ as nem okoz komoly probl´em´at. A k¨ ovetkez˝ o feladatban bebizony´ıtjuk a k´ıv´ant a´ll´ıt´ ast a fent v´ azolt ´ervel´es r´eszletesebb kidolgoz´ as´aval. 16.) Legyenek ξ1 (ω), ξ2 (ω), . . . f¨ uggetlen F eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok, ´es G 6= F egy m´ asik eloszl´ asf¨ uggv´eny, amelyik egy v´eges intervallumba van koncentr´ alva, azaz l´etezik olyan K > 0 sz´am, amelyre G(K) = 1, G(−K) = 0. L´ assuk be, hogy tetsz˝oleges ε > 0-ra l´etezik olyan L = L(ε) > 0 sz´am, amelyre L(ε) → ∞, ha ε → 0, ´es a F¯ (x) = F¯L(ε) (x) = P (ξ1 < x||ξ1 | ≤ L) felt´eteles eloszl´ asf¨ uggv´eny teljes´ıti a sup |F (x) − F¯ (x)| ≤ ε ´es |IGkF ) − I(GkF¯ )| ≤ ε tulajdons´agokat. Tov´ abb´a van x
olyan C(η, ε) f¨ uggv´eny, amelyre C(η, ε) → 0, ha η → 0 minden ε > 0-ra, ´es ¯ P ω: sup |Fn (x, ω) − G(x)| ≤ η, |ξk (ω)| ≤ L, 1 ≤ k ≤ n ≥ e−nI(GkF )−nC(η,ε) x
≥e−n(I(GkF )+C(η,ε)+ε) ,
ha I(GkF ) < ∞. L´ assuk be e t´eny seg´ıts´eg´evel a nagy elt´er´es t´etel fels˝o becsl´es´et, azaz azt az ´ all´ıt´ ast, hogy Eξ1 ≤ a < b eset´en lim sup − n1 log P Snn ∈ [a, b] ≤ n→∞
sup(ta − log R(t)). (Ha Eξ1 nem l´etezik, akkor b´armilyen a < b sz´amp´ art tekintt≥0
het¨ unk.) Meg k´ıv´anjuk fogalmazni ´es be akarjuk bizony´ıtani a feladatsor elej´en megfogalmazott nagy elt´er´es t´etelt f¨ uggetlen val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny´ere. Az eloszl´ asf¨ uggv´enyek ter´eben fogunk dolgozni. A nagy elt´er´es t´etel megfogalmaz´as´ahoz be kell vezetni egy topol´ ogi´at az eloszl´ asok ter´eben. Igyeksz¨ unk a nagy elt´er´es t´etelt min´el gazdagabb topol´ ogi´aval ell´ atott t´erben bebizony´ıtani, mert ´ıgy t¨obb esetben tudunk als´ o vagy fels˝o becsl´est adni az empirikus m´ert´eknek egy el˝ o´ırt halmazba es´es´enek a val´ osz´ın˝ us´eg´ere. B´ar minket els˝ osorban val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok ´erdekelnek, nem jelent neh´ezs´eget, s˝ot egyszer˝ ubb terminol´ogi´at tesz lehet˝ ov´e, ha a´ltal´anosabb m´erhet˝ o t´erbeli ´ert´eket felvev˝o val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ okat tekint¨ unk. Az al´ abbiakban defini´alt, u ´gynevezett τ -topol´ ogi´at fogjuk tekinteni. A τ -topol´ ogia definici´ oja. Legyen adva egy (Y, B) m´erhet˝ o t´er, ´es jel¨ olje X az ezen a t´eren ´ertelmezett (el˝ ojeles) m´ert´ekek halmaz´ at vagy annak egy r´eszhalmaz´ at. A τ 9
topol´ ogi´ at az X t´eren defini´ aljuk. A τ -topol´ ogi´ aban a ny´ılt halmazokat az {µ: µ ∈ X, µ(B1 ) ∈ G1 , . . . , µk (Bk ) ∈ Gk } alak´ u halmazok gener´ alj´ ak, ahol k tetsz˝ oleges term´eszetes sz´ am, B1 , . . . , Bk az (Y, B) t´er m´erhet˝ o halmazai, ´es G1 , . . . , Gk a sz´ amegyenes ny´ılt r´eszhalmazai. Nagy elt´ er´ es t´ etel empirikus m´ ert´ ekekre. Legyen adva egy (Y, B) m´erhet˝ o t´er, azon egy µ val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek, ´es legyen ξ1 (ω), ξ2 (ω), . . . , f¨ uggetlen, (Y, B) ´ert´ek˝ u, µ eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok sorozata egy (Ω, D, P ) val´ osz´ın˝ us´egi mez˝ on, azaz legyen P (ξn ∈ B) = µ(B) minden B ∈ B halmazra, n = 1, 2, . . . . Jel¨ olje (X, X ) az (Y, B) t´eren lev˝ o val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek ter´et az X -topol´ ogi´ aval. Jel¨ olje A az X topol´ ogia a ´ltal gener´ alt σ-algebr´ at az X t´eren. A (ξ1 (ω), . . . , ξn (ω)) val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok a ´ltal meghat´ arozott (v´eletlen) µn (ω) empirikus m´ert´eket a k¨ ovetkez˝ ok´epp defini´ aljuk: µn (ω)(B) =
1 #{k: 1 ≤ k ≤ n, ξk (ω) ∈ B} n
minden B ∈ B-re.
Ekkor µn (ω), ω ∈ Ω, tekinthet˝ ou ´gy, mint egy (X, X ) t´erbeli ´ert´eket felvev˝ o val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o. Jel¨ olje µ(n) a µn (ω) empirikus m´ert´ek eloszl´ as´ at az (X, X ) t´eren, azaz legyen µ(n) (A) = P (ω: µn (ω) ∈ A), ahol A ⊂ A, m´erhet˝ o halmaz az (X, X ) t´erben. A (n) µ , n = 1, 2, . . . , m´ert´ekek sorozata teljes´ıti a nagy elt´er´es t´etelt az (X, X ) topol´ ogikus t´eren az I(ν) = I(νkµ), ν ∈ X, f¨ uggv´ennyel, ahol I(νkµ) a ν m´ert´ek µ m´ert´ek szerinti I-divergenci´ aj´ at jel¨ oli. Be fogjuk tov´ abb´a l´atni a nagy elt´er´es t´etel i.), ii.) ´es iii.) tulajdons´ag´ at ´es ezenk´ıv¨ ul azt, hogy az el˝ obb defini´alt τ topol´ ogia teljes´ıti a T3 tulajdons´agot, amelynek fogalm´ at felid´ezt¨ uk a nagy elt´er´es t´etel definici´ oj´aban. Az el˝ obb kimondott t´etelnek, amelyet az irodalomban Szanov t´etelnek h´ıvnak, a megfogalmaz´asa kiss´e pontatlan. Nem teljes¨ ul ugyanis felt´etlen¨ ul az a tulajdons´ag, hogy a µn empirikus m´ert´ek val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o, azaz m´erhet˝ o f¨ uggv´eny. S˝ot, a τ topol´ ogia el´eg gazdag ahhoz, hogy a legterm´eszetesebb esetekben is, p´eld´aul amikor sz´amegyenesen defini´alt val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ okat tekint¨ unk, nem lehet az (X, X ) t´er tetsz˝oleges ny´ılt vagy z´art halmaza eset´en annak val´ osz´ın˝ us´eg´er˝ ol besz´elni, hogy az empirikus m´ert´ek ebbe a halmazba esik. Erre a 26. feladatban p´eld´at is fogunk l´atni. Viszont a Szanov t´etel ´erv´enyben marad, ha a nagy elt´er´es ii.) tulajdons´ag´ aban (annak val´ osz´ın˝ us´ege, hogy az empirikus m´ert´ek ny´ılt halmazba esik) bels˝ o m´ert´ekr˝ ol a iii.) tulajdons´ag´ aban pedig (annak val´ osz´ın˝ us´ege, hogy az empirikus m´ert´ek z´ art halmazba esik) k¨ uls˝ o m´ert´ekr˝ ol besz´el¨ unk. ´Igy a 19. feladatban µ(n) bels˝ o m´ert´eket, a 22., 23. ´es 24. feladatban pedig k¨ uls˝ o m´ert´eket jel¨ol. Egy halmaz bels˝ o m´ert´eke az a´ltala tartalmazott m´erhet˝ o halmazok m´ert´ek´enek a szupr´emuma, k¨ uls˝ o m´ert´eke pedig az o˝t tartalmaz´ o halmazok m´ert´ek´enek az infimuma. A k¨ ovetkez˝ o ok miatt ´erdemes bevezetni a Szanov t´etel megfogalmaz´as´aban k¨ uls˝ o ´es bels˝ o m´ert´ekeket. Jel¨olje A0 az X halmaz {µ: µ ∈ X, µ(B1 ) ∈ G1 , . . . , µk (Bk ) ∈ Gk } ⊂ X alak´ u r´eszhalmazai ´ altal gener´ alt σ-algebr´at, ahol k tetsz˝oleges term´eszetes sz´am, B1 , . . . , Bk az (Y, B) t´er m´erhet˝ o halmazai, ´es G1 , . . . , Gk a sz´amegyenes ny´ılt r´eszhalmazai. Be lehet l´atni, hogy tetsz˝oleges A ∈ A0 halmazra ´es n = 1, 2, . . . sz´amra 10
az {ω: µn (ω) ∈ A} alak´ u halmazok az (Ω, D, P ) val´ osz´ın˝ us´egi mez˝ o D m´erhet˝ o halmazai, ez´ert l´etezik val´ osz´ın˝ us´eg¨ uk. A Szanov t´etel azt ´ all´ıtja, hogy az A0 σ-algebr´aban l´ev˝o z´art ´es ny´ılt halmazokra ´erv´enyesek a nagy elt´er´es t´etel becsl´esei a t´etelben defini´alt I(·) f¨ uggv´ennyel. De az (X, A) t´erben defini´alt A σ-algebr´at nem csak az A0 σ-algebra definici´ oj´aban szerepl˝o halmazok, hanem az ¨ osszes ny´ılt halmaz gener´ alja, ez´ert ez a σalgebra sokkal nagyobb, mint A0 . A 26. feladatban, — kihaszn´alva, hogy kontinum sok ny´ılt halmaz uni´oja is ny´ılt — p´eld´at mutatunk olyan G ny´ılt halmazra az (X, X ) t´erben, amely nem eleme az A0 σ-algebr´anak, ´es nem lehet defini´alni a µn (G) = P (ω: µn (ω) ∈ G) val´ osz´ın˝ us´eget. De lehet defini´alni a µn (G) bels˝ o ´es µn (F ) k¨ uls˝ o m´ert´ekeket ny´ılt G, illetve z´art F halmazokra, ´es a Szanov t´etel ´erv´enyben marad ilyen halmazokra is, ha a fent eml´ıtett m´ odon bels˝ o ´es k¨ uls˝ o m´ert´ekekkel dolgozunk. 17.) Legyen (X, X ) egy (Y, B) m´erhet˝ o t´eren defini´alt val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval. Bizony´ıtsuk be, hogy ez a topol´ ogikus t´er T3 t´er, azaz tetsz˝oleges µ ∈ X pontra ´es z´art F ⊂ X halmazra, amelyre µ ∈ / F, l´etezik k´et diszjunkt G1 ´es G2 ny´ılt halmaz, amelyekre µ ∈ G1 ´es F ⊂ G2 . Tov´ abb´a az (X, X ) t´er teljes´ıti a k¨ ovetkez˝ o T1 tulajdons´agot is: Minden egy elem˝ u, {µ}, µ ∈ X halmaz z´art. 18.) Legyen (Y, B) m´erhet˝ o t´er, (X, X ) pedig az (Y, B) t´eren defini´alt val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval ell´ atva. R¨ ogz´ıts¨ unk egy µ ∈ X val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´eket. Ekkor az I(νkµ) I-divergencia mint a ν ∈ X v´ altoz´ o f¨ uggv´enye alulr´ ol f´elig folytonos. 19.) Legyen adva egy (Y, B) m´erhet˝ o t´er, ´es legyen (X, A) az (Y, B) t´eren defini´alt val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval illetve az ´ altala defini´alt σ-algebr´aval. R¨ ogz´ıts¨ unk egy µ ∈ X val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´eket, ´es legyenek ξ1 , ξ2 , . . . , f¨ uggetlen egyforma eloszl´ as´ u (Y, B) ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok µ eloszl´ assal. Jel¨olje µ(n) , n = 1, 2, . . . , a ξ1 (ω), . . . , ξn (ω) val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok empirikus eloszl´ as´anak (mint (X, A) ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ onak) az eloszl´ as´at az (X, A) t´eren. Ekkor a µ(n) m´ert´ekek teljes´ıtik a nagy elt´er´es t´etel ii.) tulajdons´ag´ at is az I(·kµ) I-divergenci´ aval, azaz tetsz˝oleges ny´ılt G ⊂ X halmazra lim sup − n→∞
1 log µ(n) (G) ≤ inf I(νkµ). ν∈G n
A nagy elt´er´es utols´ o felt´etel´enek a bizony´ıt´ asa, — z´art halmazok val´ osz´ın˝ us´eg´enek a fels˝o becsl´ese, — finomabb ´ervel´est ig´enyel. A probl´em´at az okozza, hogy hi´ aba tudunk a ,,nagyon nem tipikus” pontok kis k¨ ornyezeteinek a val´ osz´ın˝ us´eg´ere j´ o becsl´est adni, ezek uni´oj´anak a val´ osz´ın˝ us´eg´ere az ilyen becsl´esek ¨ onmagukban nem elegend˝ oek. Term´eszetes gondolat valamilyen j´ o approxim´ aci´oval ´es v´eges fed´essel megpr´ob´ alni ezt a probl´em´at megoldani. Ez a m´ odszer akkor m˝ uk¨odik, ha a becs¨ ulend˝o halmaz nemcsak z´art, hanem kompakt is. A 20. feladatban el´egs´eges felt´etelt adunk arra, hogy egy z´art halmaz kompakt legyen. Ezut´an bebizony´ıtjuk a nagy elt´er´es t´etel iii.) tulajdons´ag´ at kompakt halmazokra, illetve megmutatjuk, hogy ´ altal´ anos z´art halmazok val´ osz´ın˝ us´eg´enek a becsl´ese visszavezethet˝ o egy minimax t´etelre. V´eg¨ ul ezt a minimax t´etelt bizony´ıtjuk be. 11
20.) Legyen (Y, B) m´erhet˝ o t´er, (X, X ) az (Y, B) t´eren defini´alt val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval. Legyen µ ∈ X tetsz˝oleges val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek, R > 0 pozit´ıv val´ os sz´am. Ekkor a {ν: ν ∈ X, I(νkµ) ≤ R} halmaz kompakt. 21.) Az (X, X ) t´er a τ topol´ ogi´aval Tρ t´er. (E fogalom definici´ oj´at felid´ezt¨ uk a 3. feladat definici´ oj´aban. E feladat ´ all´ıt´ as´ara nem lesz a tov´ abbiakban sz¨ uks´eg¨ unk. C´elja megmutatni, hogy eset¨ unkben is alkalmazhat´o a 3. feladat eredm´enye. A bizony´ıt´ as n´eh´ any alapvet˝ o topol´ ogiai eredm´enyb˝ol ´es egy az el˝ oz˝ o feladatban is alkalmazott konstrukci´ ob´ ol k¨ ovetkezik.) 22.) Legyen (Y, B) egy m´erhet˝ o t´er, (X, X ) az (Y, B) t´eren ´ertelmezett val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval, A az X topol´ ogia ´ altal gener´ alt σ-algebra az X t´eren. Legyen Qn , n = 1, 2, . . . , val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek egy sorozata az (X, A) t´eren, ´es I(·) alulr´ ol folytonos f¨ uggv´eny (X, X )-en. Tegy¨ uk fel, hogy minden ν ∈ X-re ´es ε > 0-ra l´etezik a ν pontnak olyan G(ν, ε) ny´ılt k¨ ornyezete, amelyre 1 1 lim inf − n log Qn (G(ν, ε)) > I(ν) − ε, ha I(ν) < ∞ ´es lim inf − n log Qn (G(ν, ε)) > n→∞ 1 ε , ha
n→∞
I(ν) = ∞. Ekkor a Qn m´ert´eksorozat ´es az I(·) f¨ uggv´eny teljes´ıti a nagy elt´er´es t´etel iii.) tulajdons´ag´ anak k¨ ovetkez˝ o gyeng´ıtett alakj´ at: iii′ .) lim inf − n1 log Qn (K) ≥ inf I(ν) minden kompakt K ⊂ X halmazra. n→∞
ν∈K
Legyen Qn n f¨ uggetlen µ eloszl´ as´ u val´ oszin˝ us´egi v´ altoz´ ob´ ol k´esz´ıtett µn = µn (ω) empirikus m´ert´ek eloszl´ asa az (X, A) t´eren, ´es I(·) = I(·kµ). Ezzel a v´ alaszt´ assal teljes¨ ulnek a feladat els˝ o´ all´ıt´ as´anak a felt´etelei. A nagy elt´er´es t´etel bizony´ıt´ asa z´art, de nem kompakt halmazokra nehezebb. Ez a probl´ema a nagy elt´er´es t´etel bizony´ıt´ as´anak egyik legnehezebb pontja az a´ltal´ anos (nem felt´etlen¨ ul f¨ uggetlen minta empirikus eloszl´ as´at vizsg´al´ o) esetben is. A k¨ ovetkez˝ o k´et feladat c´elja ennek a probl´em´anak a megold´ asa. Az els˝ o feladat egy viszonylag egyszer˝ u, term´eszetes m´ odon bizony´ıthat´ o becsl´est ad a minket ´erdekl˝ o kifejez´esre alkalmas “diszkretiz´aci´o” seg´ıts´eg´evel. K¨ ozvetlen¨ ul nem annak a val´ osz´ın˝ us´eg´et vizsg´aljuk, hogy a tekintett empirikus eloszl´ as beleesik-e egy (esetleg bonyolult) z´art halmazba. Ehelyett az empirikus m´ert´ek vet¨ uleteit tekintj¨ uk v´eges partici´okra, ´es azt becs¨ ulj¨ uk, hogy ezek a vet¨ uletek milyen val´ osz´ın˝ us´eggel esnek bizonyos a feladat jelleg´eb˝ ol kifoly´olag term´eszetes m´ odon defini´alt halmazokba. Ez l´enyegesen egyszer˝ ubb feladat, (val´ oj´aban a 12. feladat eredm´eny´et kell alkalmaznunk), ´es ez az elj´ar´ as vezet a 23. feladatban megadott becsl´eshez. Annak megmutat´ asa, hogy az ´ıgy kapott becsl´es lehet˝ ov´e teszi a nagy elt´er´es t´etelben szerepl˝o iii.) tulajdons´ag bizony´ıt´ as´at l´enyegesen nehezebb probl´ema. Ez egy minimax jelleg˝ u eredm´enyb˝ol k¨ ovetkezik, amelyiket a 24. feladat megold´ as´aban bizony´ıtunk be. 23.) Legyen (Y, B) m´erhet˝ o t´er, (X, X ) az (Y, B) t´eren ´ertelmezett val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval, A az ezen topol´ ogia ´ altal gener´ alt σ-algebra az X t´eren. Legyen µ ∈ X val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek, µ(n) e m´ert´ek n-szeres direkt szorzata o¨nmag´aval, µn = µn (ω) ∈ X, n = 1, 2, . . . , n darab f¨ uggetlen µ eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi 12
v´ altoz´ o empirikus eloszl´ asa, F ⊂ X az (X, A) t´er z´art r´eszhalmaza. Ekkor 1 lim inf − log µ(n) (µn ∈ F) ≥ sup inf I (νC kµC ) , n→∞ n C∈C ∗ νC ∈[FC ] ahol C ∗ jel¨oli az (Y, B) t´er ¨ osszes C = {C1 , . . . , Ck } v´eges (m´erhet˝ o) partici´oj´at. A νC illetve a µC m´ert´ek egy ν ∈ X illetve a kezdetben r¨ogz´ıtett µ ∈ X m´ert´ek ´es egy C = {C1 , . . . , Ck } ∈ C ∗ partici´o eset´en az a m´ert´ek (egy v´eges {x1 . . . , xk } halmazon), amelyre νC ({xj }) = ν(Cj ), illetve µC ({xj }) = µ(Cj ), ´es xj ∈ Cj , j = 1, . . . , k, egy a C partici´ohoz r¨ogz´ıtett pontrendszer. Egy F ⊂ X halmaz FC vet¨ ulete egy C partici´ora a νC m´ert´ekekekb˝ ol ´ all´ o halmaz az YC = {x1 , . . . , xk } (v´eges) halmazon, ahol ν ∈ F, ´es xj ∈ Cj , j = 1, . . . , k, a C = {C1 , . . . , Ck } halmazhoz kijel¨ olt pontrendszer. Az [FC ] halmaz az FC halmaz lez´artja az (XC , XC ) t´eren. Ez a t´er az (YC , BC ), (BC jel¨oli a diszkr´et topol´ ogi´at) m´erhet˝ o t´eren ´ertelmezett val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval. 24.) Az el¨ oz˝ o feladat jel¨ol´es´evel sup
inf
C∈C ∗ νC ∈[FC ]
I (νC kµC ) ≥ inf sup I (νC kµC ) = inf I(νkµ). ν∈F C∈C ∗
ν∈F
(4)
Bizony´ıtsuk be a Szanov t´etelben megfogalmazott nagy elt´er´es t´etel iii.) tulajdons´ag´ at. Az el˝ oz˝ o feladatokban egy z´art F halmaz FC vet¨ ulet´et vett¨ uk egy C partici´ora, majd annak [FC ] lez´ artj´ at tekintett¨ uk. B´ar erre a bizony´ıt´ as helyess´eg´enek igazol´as´ahoz nincs sz¨ uks´eg, ´erdemes p´eld´at l´atni arra, hogy ez a lez´ar´ as val´ odi oper´ aci´o, azaz FC nem felt´etlen¨ ul z´art halmaz. 25.) Konstru´ aljunk (Y, B) m´erhet˝ o teret, az (Y, B) t´eren ´ertelmezett val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek (X, X ) ter´en a τ topol´ ogi´aval egy z´art F halmazt ´es egy C v´eges partici´ot az (Y, B) t´eren, amelyre az FC halmaz nem z´art. (A 23. feladatban bevezetett fogalmakat haszn´ aljuk.) Mutassuk meg, hogy a k¨ ovetkez˝ o p´elda teljes´ıti ezeket a felt´eteleket: (Y, B) a [0, 1] intervallum a Borel σ-algebr´aval, = {µ1n , n = 2, 3, . . . }, 3F 1 1 = 1 − = n ; C = {C1 , C2 }, , µ ahol a µn m´ e rt´ e k a k¨ o vetkez˝ o : µ n n n n 4 1 1 C1 = 0, 2 , C2 = 2 , 1 . 26.) Legyen (Y, B) m´erhet˝ o t´er, (X, X ) az ezen a t´eren ´ertelmezett val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek tere a τ topol´ ogi´aval. Legyenek ξ1 (ω), . . . , ξn (ω) f¨ uggetlen, egyforma eloszl´ as´ u Y ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok egy (Ω, D, P ) val´ osz´ın˝ us´eg mez˝ on. Ha {ξ1 (ω), . . . , ξn (ω)} = {y1 , . . . , yn } ∈ Y n , akkor jel¨olje µn (ω) = µn (y1 , . . . , yn ) ezeknek a val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ oknak az empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny´et az ω ∈ Ω pontban. Tetsz˝oleges B ⊂ Y (nem felt´etlen¨ ul m´erhet˝ o) halmaz ´es n pozit´ıv eg´esz sz´am eset´en lehet defini´alni olyan G = G(B, n) ny´ılt halmazt az (X, X ) t´erben, amelyre az {ω: µn (ω) ∈ G} ´es az {ω: ξk (ω) ∈ B, minden k = 1, . . . , n} esem´enyek megegyeznek. Ennek az ´eszrev´etelnek a seg´ıts´eg´evel mutassunk p´eld´at arra, hogy az {ω: µn (ω) ∈ G} esem´enynek nem minden ny´ılt G halmazra van val´ osz´ın˝ us´ege. 13
Megold´ asok. 1.) Tekints¨ unk el˝ osz¨ or egy olyan x ∈ X pontot, amelyre I(x) < ∞. Az I(·) alulr´ ol f´elig folytonoss´aga miatt sup inf I(y) = I(x). Tov´ abb´a azt a´ll´ıtom, hogy G: x∈G, G ny´ılt y∈G
mivel a topol´ ogia T3 tipus´ u, ez´ert
sup
inf I(y) = I(x). Val´ oban, tetsz˝ole-
F: x∈Int F, Fz´ art y∈F
ges ε > 0 sz´amhoz l´etezik olyan ny´ılt G, x ∈ G halmaz, amelyre inf I(y) ≥ I(x)−ε. y∈G
Tov´ abb´a a topol´ ogia T3 tulajdons´aga miatt l´etezik olyan z´art F0 halmaz, amelyre x ∈ Int F0 ⊂ F0 ⊂ G. Val´ oban, a T3 tulajdons´ag miatt l´eteznek olyan diszjunkt, ny´ılt G1 ´es G2 halmazok, amelyekre x ∈ G1 , ´es X \ G ⊂ G2 . Ekkor F0 = X \ G2 teljes´ıti a k´ıv´ant tulajdons´agokat. Ez´ert sup inf I(y) ≥ inf I(x) ≥ F: x∈Int F, F z´ art y∈F
y∈F0
I(x) − ε. A m´ asik ´ır´any´ u becsl´es ny´ılv´anval´ o. Ezekb˝ol a rel´ aci´okb´ ol ´es a nagy elt´er´es t´etelb˝ ol k¨ ovetkezik, hogy lim sup −
sup
G: G ny´ılt halmaz n→∞ x∈G
1 log µn (G) ≤ I(x) n
lim inf −
sup
F: F z´ art halmaz n→∞ x∈Int F
1 log µn (F) ≥ I(x). n
R¨ ogz´ıts¨ unk egy kis ε > 0 sz´amot. Legyen F, x ∈ Int F olyan z´art halmaz, amelyre lim inf − n1 log µn (F) ≥ I(x) − ε. Ekkor egy x ∈ G ⊂ int F halmazra n→∞
lim sup − n1 log µn (G) ≥ lim inf − n1 log µn (G) ≥ I(x) − ε. Mivel ez az a´ll´ıt´ as tetn→∞
n→∞
sz˝oleges ε > 0-ra igaz alkalmas G ny´ılt halmazra, a fenti becsl´esekb˝ol k¨ ovetkezik a bizony´ıtand´ o ´ all´ıt´ asok els˝ o fele. Az ´ all´ıt´ as m´ asik fele hasonl´oan bizony´ıthat´ o. L´etezik olyan G, x ∈ G ny´ılt halmaz, amelyre lim sup − n1 log µn (G) ≤ I(x) + ε. n→∞
Legyen F a G halmaz lez´artja. Ekkor lim inf − n→∞
1 1 log µn (F) ≤ lim sup − log µn (F) ≤ I(x) + ε. n n n→∞
Innen k¨ ovetkezik a feladat m´ asik ´ all´ıt´ asa. Az I(x) = ∞ eset az el˝ oz˝ o esethez hasonl´oan n´eh´ any term´eszetes v´ altoztat´ assal bizony´ıthat´ o. 2.) L´ assuk be el˝ osz¨ or az als´ o becsl´est. R¨ ogz´ıtett ε > 0 sz´amhoz v´ alasszunk olyan x0 ∈ X pontot, amelyre g(x0 )−I(x0 ) > sup {g(x)−I(x)}−ε. Mivel az I(·) f¨ uggv´eny x∈X
alulr´ ol f´elig folytonos, a g(x) f¨ uggv´eny pedig folytonos, l´etezik az x0 pontnak olyan G ⊂ X ny´ılt k¨ ornyezete, amelyre g(x) > g(x0 ) − ε ´es I(x) > I(x0 ) − ε, ha x ∈ G. Ez´ert minden ε > 0 sz´amhoz l´etezik olyan n0 = n0 (ε) k¨ usz¨ obindex, amelyre −nI(x)−e −n(I(x0 )−ε) µn (G) > sup e >e , ´es x∈G
Z
e
ng(x)
dµn (x) ≥
Z
eng(x) dµn (x) ≥ en(g(x0 )−ε) µn (G)
G
14
≥ en(g(x0 )−I(x0 )−2ε) ≥ sup en(g(x)−I(x)−3ε) , x∈X
ha n ≥ n0 (ε). Mivel ε > 0 tetsz˝oleges, innen k¨ ovetkezik, hogy 1 lim inf log n
Z
eng(x) dµn (x) ≥ sup {g(x) − I(x)}. x∈X
A fels˝o becsl´es bizony´ıt´ asa ´erdek´eben r¨ogz´ıts¨ unk egy el´eg kis ε > 0 sz´amot, ´es defini´aljuk az F(k) = F(k, ε) F(k) = {x: x ∈ X, kε ≤ g(x) ≤ (k + 1)ε} halmazokat, − 1ε sup |g(x)| ≤ k < 1ε sup |g(x)|. Az F(k) halmazok z´artak, az x ∈ Fk eset´en I(x) ≥ kε − sup {g(x) − I(x)}. Ez´ert el´eg nagy n-re x∈X
Z
e
ng(x)
dµn (x) ≤ exp n (k + 1)ε − kε + sup {g(x) − I(x)} x∈X
F(k)
= exp n ε + sup {g(x) − I(x)} . x∈X
Ezeket az egyenl˝otlens´egeket o¨sszeadva az ¨ osszes (v´eges sok) k-ra, ´es kihaszn´ alva, hogy ε > 0 tetsz˝oleges, megkapjuk a k´ıv´ant fels˝o becsl´est. 3.) A ii.) tulajdons´ag bel´ at´ asa ´erdek´eben egy G ⊂ X ny´ılt halmaz eset´eben tetsz˝oleges ε > 0-hoz tekints¨ unk olyan x ∈ G pontot, amelyre I(x) < inf I(u) + ε, ´es legyen u∈G
/ G, g(·) olyan folytonos f¨ uggv´eny az X t´eren, amelyre g(x) = 0, g(u) = − 1ε , ha u ∈ ´es g(u) ≤ 0 minden u ∈ X-re. Ilyen g(·) f¨ uggv´eny val´ oban l´etezik, mert v´eve egy h(·) f¨ uggv´enyt, amelyre h(x) = 0, h(u) = 1, ha u ∈ / G, akkor defini´aljuk a h1 (u) = min{h(u), 1}, g(u) = − 1ε h1 (u) f¨ uggv´enyeket. Ez a g(·) f¨ uggv´eny teljes´ıti a k´ıv´ant felt´eteleket. Ekkor Z 1 1 ng(u) −n/ε − log µn (G) ≤ − log . e µn (du) − e n n Legyen A = inf I(u). Ha A = ∞, akkor lim sup − n1 log µn (G) ≤ ∞ = inf I(x). x∈G
u∈G
Ha A < ∞, akkor Z
e
ng(u)
µn (du) ≥ exp n sup (g(u) − I(u)) − ε ≥ en(g(x)−I(x)−ε) ≥ e−n(A+2ε) u∈G
el´eg nagy n-re. Ez´ert lim sup −
1 1 log µn (G) ≤ lim sup − log{e−n(A+2ε) − en/ε } n n 15
minden ε > 0-ra, ahonnan lim sup − n1 log µn (G) ≤ A = inf I(x). x∈G
′
A iii .) tulajdons´ag bizony´ıt´ asa ´erdek´eben minden x ∈ K ponthoz ´es ε > 0 sz´amhoz defini´alunk egy alkalmas gx,ε = gx,ε (u) folytonos ´es korl´ atos f¨ uggv´enyt az (X, X ) t´eren. Minden x ∈ K pontra defini´aljuk az F(x) = {z: I(z) ≤ I(x) − ε}, ha I(x) < ∞, ´es F(x) = {z: I(z) ≤ ε−1 }, ha I(x) = ∞ halmazokat. Mivel az I(·) f¨ uggv´eny alulr´ ol f´elig folytonos, ez´ert az F (x) halmazok z´artak. Ez´ert l´etezik olyan folytonos gx,ε f¨ uggv´eny az (X, X ) t´eren, amelyre gx,ε (x) = ε, gx,ε (u) = −I(x) az u ∈ F(x) pontokban, ha I(x) < ∞, ´es az I(x) = ∞ esetben gx,ε (x) = ε, gx,ε (u) = abb´a gx,ε (u) ≤ ε minden u ∈ X-re. (Ilyen f¨ uggv´enyek − 2ε , ha u ∈ F(x). Tov´ konstrukci´ oja az´ert lehets´eges, mert az (X, X ) t´er Tρ t´er.) Defini´ aljuk az x pont U(x) = U(x, ε) = {z: gx,ε (z) > 0} ny´ılt k¨ ornyezet´et. Mivel az U(x) halmazok a K kompakt halmaz fed´es´et adj´ ak, l´etezik v´eges sok x1 , . . . , xk pont, amelyekre a U(xj ), j = 1, . . . , k halmazok lefedik a K halmazt. Legyen gj (u) = gxj ,ε (u), j = 1, . . . , k. Ekkor k Z X µn (K) ≤ engj (u) µn (du). j=1
Tov´ abb´a el´eg nagy n-re Z
e
ngj (u)
µn (du) ≤ exp n sup gj (u) − u∈X
´es
Z
inf
u∈F(x / j)
engj (u) µn (du) ≤ en(2ε−1/ε) ,
I(u) + ε
≤ en(3ε−I(xj )) ha I(xj ) < ∞,
ha I(xj ) = ∞.
Ez´ert 1 const. log µn (K) ≤ − min n n
1 1 , min I(xj ) + 3ε ≤ − min , inf I(u) + 4ε ε I(xj )<∞ ε u∈K
el´eg nagy n-re. Innen k¨ ovetkezik a iii′ .) tulajdons´ag. 4.) Az I(x) f¨ uggv´eny definici´ oj´ab´ ol k¨ ovetkezik, hogy az monoton n˝o. Tov´ abb´a, ha I(z) < ∞, Eξ < z, akkor minden kis ε > 0-ra l´etezik olyan t > 0, amelyre I(z) < tz − log R(t) + ε, ´es l´etezik egy ε-t´ ol f¨ uggetlen δ = δ(z) u ´gy, hogy az el˝ oz˝ o egyenl˝otlens´eget kiel´eg´ıt˝ o (ε, t) p´arra t > δ. Val´ oban, mivel z > Eξ1 , I(z) > η ulnie kell. alkalmas η > 0-ra, ´es ha ε < η2 , akkor a tz − log R(t) > η2 felt´etelnek teljes¨ De mivel lim (tz − log R(t)) = 0 ez csak u ´gy lehets´eges, ha t > δ alkalmas δ = δ(z) t→0
sz´ammal. Adva egy (y, x) p´ar, amelyre Eξ < y < x v´ alasszunk egy ε < (x − y)δ, δ = δ(y) sz´amot, amelyre l´etezik olyan t > δ, hogy I(y) < ty − log R(t) + ε. Ekkor I(y) < tx − log R(t) − t(x − y) + ε ≤ I(x) + ε − δ(x − y) < I(x). Az I(·) f¨ uggv´eny baloldali folytonoss´ag´ anak bizony´ıt´ asa ´erdek´eben egy olyan x sz´amra, amelyre I(x) < ∞, x > Eξ egy el´eg kis ε > 0-ra v´ alasszunk olyan t sz´amot, melyre 16
I(x) < tx − log R(t) + ε. Legyen y olyan sz´am, amelyre y < x ´es x − y < εt . Ekkor I(x) ≥ I(y) ≥ t(y − x) + tx − log R(t) ≥ I(x) − ε − t(x − y) ≥ I(x) − 2ε. Innen k¨ ovetkezik a k´ıv´ant folytonoss´ag. V´eg¨ ul, mivel a tx − log R(t) f¨ uggv´eny minden r¨ogz´ıtett t-re konvex (s˝ot l´ıne´aris) f¨ uggv´eny, ez´ert I(x) = sup(tx − log R(t)) is t≥0
konvex f¨ uggv´eny. Innen k¨ ovetkezik az I(x) f¨ uggv´eny jobbr´ol val´ o folytonoss´aga az adott felt´etelek mellett. Ha ugyanis I(x) < I(x + 0) < ∞ lenne valamely x ≥ Eξegyenl˝otlens´eg teljes¨ ulne, ´es ez re, akkor a szigor´ u lim I(x + ε) > lim I(x)+I(x+2ε) 2 ε→0
ε→0
ellentmond az I(·) f¨ uggv´eny konkvexit´ as´anak. 5.) A nagy elt´er´es t´etel i.) tulajdons´aga, az hogy az I(·) f¨ uggv´eny alulr´ ol f´elig folytonos k¨ ozvetlen¨ ul kiolvashat´ o az el˝ oz˝ o feladat eredm´eny´eb˝ ol. Ha G ny´ılt halmaz, v´ alasszunk tetsz˝oleges ε > 0-ra olyan z ∈ G pontot, amelyre I(z) < inf I(x) + ε, ´es legyen h > 0 olyan sz´am, amelyre [z, z + h] ∈ G ha z ≥ Eξ1 , x∈G
´es [z − h, z] ∈ G, ha z < Eξ1 . Ekkor 1 lim sup log P n→∞ n
Sn Sn 1 ∈ G ≥ lim sup log P ∈ [z, z ± h] = I(z). n n n→∞ n
Az utols´ o azonoss´ag bel´ at´ as´ahoz el´eg bebizony´ıtani azt, hogy I(z) < I(z + h), ha z ≥ Eξ1 ´es I(z) < ∞, ´es I(z) < I(z − h), ha z < Eξ1 ´es I(z) < ∞. Ezt az a´ll´ıt´ ast viszont az x > Eξ1 bel´ attuk a 4. feladatban. Az x < Eξ1 hasonl´oan bizony´ıthat´ o, vagy k¨ ovetkezik az el˝ oz˝ o esetb˝ ol, azt alkalmazva a −ξ1 val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ora. Ez´ert igaz a nagy elt´er´es t´etelben szerepl˝o ii.) tulajdons´ag. Egy F z´art halmazt ´ırjunk fel F = F1 ∪ F2 alakban, ahol F1 = F ∩ {x ≥ Eξ1 }, F2 = F ∩ {x ≤ Eξ1 }. A iii.) ´ all´ıt´ ast el´eg bel´ atni az F1 ´es F2 halmazokra. Legyen z = min{x: x ∈ F1 }. Ekkor a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor 19. feladata alapj´ an 1 lim inf − log P n→∞ n
Sn ∈ F1 n
≥ − lim inf n→∞
1 log P (Sn ≥ z) = I(z). n
Viszont I(z) = inf I(x), mert az I(x) f¨ uggv´eny monoton n˝o. x∈F
6.) Tekints¨ uk el˝ osz¨ or csak azt az esetet, amikor a ξ1 val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ onak l´etezik v´ arhat´ o ´ert´eke. El˝osz¨ or azt l´atjuk be, hogy az I(x) f¨ uggv´eny alulr´ ol f´elig folytonos. Ha Eetξ < ∞ alkalmas t > 0-val, akkor a 4. feladat eredm´eny´eb˝ ol k¨ ovetkezik ez az ´ all´ıt´ as x ≥ Eξ1 -re. Tov´ abb´a lim I(x) = 0. Alkalmazva ezt az eredm´enyt a x→Eξ1
−ξ1 val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ora, kapjuk az anal´ og ´ all´ıt´ ast x ≤ Eξ1 eset´en, ha Eetξ1 < ∞ alkalmas t < 0-ra. Mivel a t¨obbi esetben I(x) = 0, ezekb˝ ol az a´ll´ıt´ asokb´ol k¨ ovetkezik a nagy elt´er´es t´etel i.) tulajdons´aga. Tekints¨ uk a ii.) tulajdons´agot el˝ osz¨ or olyan G ny´ılt halmazokra, amelyek tartalmazz´ ak a (v´eges) Eξ1 v´ arhat´ o ´ert´eket. Ebben az esetben a nagy sz´amok t¨orv´enye 17
alapj´ an P Snn ∈ G → 1, ez´ert a ii.) tulajdons´ag teljes¨ ul. Ha Eξ ∈ / G, akkor ε > 0-ra l´etezik olyan u ∈ G ´es [a, b] ⊂ G intervallum, amelyre I(u) ≤ inf I(x) + ε, x∈G
u ∈ [a, b] ´es [a, b] ⊂ (Eξ1 , ∞) vagy [a, b] ⊂ (−∞, Eξ1 ). El´eg az els˝ o esetet vizsg´alni, mert a m´ asodik eset a −ξk val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok bevezet´es´evel visszavezethet˝ o erre az esetre. Ha Eetξ1 < ∞ alkalmas t > 0-ra, akkor ez k¨ ovetkezik az I(x) f¨ uggv´eny 4. feladatban bel´ atott szigor´ u monoton´ıt´ as´ab´ ol. Ha pedig ez a tulajdons´ag nem teljes¨ ul, akkor a a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi Sn 1 v´ altoz´ ok feladatsor 15. feladat´anak eredm´enye alapj´ an n log P n ∈ [a, b] → 0, ha n → ∞, ´es innen k¨ ovetkezik az ´ all´ıt´ as az adott esetben. Hasonl´ oan az el˝ oz˝ o feladat ´ervel´es´ehez, el´eg a iii.) tulajdons´agot abban az esetben bel´ atni, ha az F z´art halmaz teljes´ıti az F ⊂ [Eξ1 , ∞) vagy az anal´ og m´ odon t´argyalhat´ o F ⊂ (−∞, Eξ1 ] tulajdons´agot. Ha Eetξ1 < ∞ alkalmas t > 0-ra, akkor ez az a´ll´ıt´ as az el˝ oz˝ o feladat bizony´ıt´ as´ab´ ol kiolvashat´ o, viszont ha ez a tulajdons´ag nem teljes¨ ul, akkor az ´ all´ıt´ as ny´ılv´anval´ o, mert ekkor I(x) = 0 minden x ≥ Eξ1 -re.
V´eg¨ ul, ha a ξ1 val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ onak nincs v´ arhat´ o ´ert´eke, akkor I(x) = 0 minden x-re. Ez´ert a i.) ´es iii.) tulajdons´ag ebben az esetben ny´ılv´anval´ o. A ii.) tulajdons´ag pedig k¨ ovetkezik a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor 15. feladat´anak eredm´eny´eb˝ ol. 7.) Az adott felt´etelek mellett a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u va′ l´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor 8. feladata alapj´ an [log R(0)] = −∞. Tov´ abb´a a log R(t) konvexit´ asa ´es folytonoss´aga valamint a log R(0) = 0 rel´ aci´o miatt minden ε > 0-ra l´etezik olyan K = K(ε) > 0, amelyre log R(t) > −ε − Kt minden t ≥ 0-ra. Val´ oban, log R(t) − ε < 0, ha t ≤ δ(ε), ´es [log R(t)]′ ≤ −K(ε), ha 0 < t ≤ δ(ε), ´es innen k¨ ovetkezik az ´ all´ıt´ as. Ez´ert, ha x < −K(ε), akkor tx − log R(t) < ε minden t ≥ 0 eset´en. Mivel ez az egyenl˝otlens´eg igaz minden ε > 0-ra, ´es log R(0) = 0 innen k¨ ovetkezik a feladat ´ all´ıt´ asa. 8.) Azt kell bel´ atni, hogy lim inf − n1 log µn (G) ≥ inf I(x) minden ny´ılt G halmazra, n→∞
x∈G
ahol µn egy ξk , k = 1, 2, . . . , f¨ uggetlen, egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ okb´ ol ´ all´ ´ o sorozat els˝ o n elemb˝ol k´esz´ıtett ´ atlag eloszl´ asa, ´es I(·) a µn , n = 1, 2, . . . , m´ert´eksorozatra ´erv´enyes nagy elt´er´es t´etel I(·) f¨ uggv´enye. Ha Eξ1 ∈ G, akkor a bizony´ıtand´ o egyenl˝otlens´eg ´erv´enyes, mert ekkor inf I(x) = 0. Ez´ert el´eg azt a x∈G
k´et esetet n´ezni, amikor G ∈ (−∞, Eξ1 ) vagy G ∈ (ξ1 , ∞). Mivel az I(·) f¨ uggv´eny mind a k´et f´elegyenesen monoton f¨ uggv´eny, ez´ert mind a k´et esetben teljes¨ ulnek a G ⊂ G′ = (x′ , x′′ ) ´es inf I(x) = inf ′ I(x) rel´ aci´ok, ahol x′ = inf{x: x ∈ G} ´es x∈G
x∈G
x′′ = sup{x: x ∈ G}. Ez´ert a k´ıv´ant ´ all´ıt´ ast el´eg ilyen G′ ny´ılt intervallumra bel´ atni (esetleg ±∞ v´egpontokkal). Ez viszont kiolvashat´ o a nagy elt´er´es t´etel alakj´ ab´ ol f¨ uggetlen egyforma eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok ¨ osszeg´ere. Defini´ aljuk az ellenp´eld´at a k¨ ovetkez˝ o m´ odon: 2 µn (0) = 2−1 , µn j2−n = 2−(n+1) ,
j = 1, 2 . . . , 2n ,
´es legyen I(0) = 0, ´es I(x) = ∞, ha x 6= 0. Ekkor I(x) alulr´ ol f´elig folytonos f¨ uggv´eny, teh´at teljes¨ ul az i.) rel´ aci´o. A iii.) rel´ aci´o is teljes¨ ul, mert egy z´art 18
F halmazra vagy 0 ∈ F , amely esetben lim sup − n1 log µn (F ) = 0 vagy F nem n→∞
tartalmazza a 0 egy kis k¨ ornyezet´et, ´es ekkor µn (F ) = 0 el´eg nagy n-re. A ii) rel´ aci´o teljes¨ ul tetsz˝oleges (nem felt´etlen¨ ul ny´ılt) G halmazra, mert vagy 0 ∈ G, 1 / G, ´es ekkor inf I(x) = ∞. V´eg¨ ul amely esetben µn (G) ≥ 2 minden n-re vagy 0 ∈ x∈G
a ii.) rel´ aci´oban nem lehet azonoss´agot ´ırni, mert a ny´ılt G = R1 − {0} halmazra µn (G) = 21 , teh´at lim inf − n1 log µn (G) = 0. n→∞
9.) Mivel log(1 + v) ≤ v, 0 ≤ v ≤ 1 esetben, ´es egyenl˝os´eg csak v = 0 eset´en van, Z Z d(µ − ν) dµ (u) dν(u) ≥ − (u) dν(u) I(νkµ) = − log dν dν Z Z = dµ(u) − dν(u) = 0, ha ν abszolut folytonos a µ m´ert´ekre n´ezve, ´es egyenl˝os´eg csak ν = µ esetben a´ll fenn. Ha ν nem abszolut folytonos, akkor ez az ´ all´ıt´ as ny´ılv´anval´ o. R tu tu F (du) Ha az R(t) = e dF (u) integr´al v´eges, akkor defini´aljuk az Ft (du) = e R(t) R val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´eket. Ekkor u dG(u) = x eset´en I(GkF ) =
Z
dFt (u) log dG(u) + dF (u)
Z
dG(u) dG(u) = tx − log R(t) + I(GkFt ), dFt (u)
ahonnan I(GkF ) ≥ tx − log R(t), ´es egyenl˝os´eg csak G = Ft eset´en a´ll fenn. Innen k¨ ovetkezik, hogy a bizony´ıtand´ o (a) azonoss´ ag baloldala mindig nagyobb vagy R egyenl˝o mint a jobboldal. Tov´ abb´a, mivel u dFt (u) = [log R(t)]′ a [log R(t)]′ = x megoldhat´ os´aga eset´en mind a bal mind a jobboldal felveszi a sz´els˝ o´ert´eket a feladatban le´ırt esetben ´es a k´et kifejez´es egyenl˝o. 10.) Be kell l´atni az (a) azonoss´ag m´eg hi´ anyz´o fel´et, azaz az R inf I(GkF ) ≤ G:
u dG(u)≥x
sup(tx − log R(t)) + ε egyenl˝otlens´eget minden ε > 0 sz´amra abban az esetben, ha t≥0
a [log R(t)]′ = x egyenlet nem oldhat´o meg. Az R(t) momentumgener´al´ o f¨ uggv´eny vizsg´alat´aban, (a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor (8., 12., 14. ´es 15. feladatainak) eredm´enyeib˝ol k¨ ovetkezik, hogy a k¨ ovetkez˝ o eseteket kell vizsg´alni: a.) Az R(t) momentumgener´al´ o f¨ uggv´eny egy v´eges jobbr´ol z´art [0, T ] intervallumban van defini´alva, ´es [log R(T )]′ = mT ≤ x, b.) Az R(t) f¨ uggv´eny ´ertelmezve van az eg´esz [0, ∞] f´elegyenesen, de lim [log R(t)]′ = t→∞
m ≤ x. c.) Minden t > 0 eset´en R(t) = ∞. Az a.) esetben az (a) azonoss´ag jobboldala t = T pontban veszi fel a szupr´emum´at. El´eg bel´ atni, hogyR ha x > mT , akkor tetsz˝oleges ε > 0-ra l´etezik as, R olyan G eloszl´ amelyre x + ε ≥ u dG(u) ≥ x, ´es I(GkFT ) < ε, ahol mT = u dFT (u). Ekkor R ugyanis I(GkF ) = T uRdG(u) − log R(T ) + I(GkFT ) ≤ T (x + ε) − log R(T ) + ε. Teljes¨ ul tov´ abb´a az etu dFT (u) = ∞ felt´etel minden t > 0 eset´en, ´es a G eloszl´ asf¨ uggv´eny konstrukci´ oj´aban az FT eloszl´ asnak ezt a tulajdons´ag´ at fogjuk 19
haszn´ alni. Ez´ert az a.) ´es c.) esetet, ahol ugyanezt az egyenl˝otlens´eget kell bizony´ıtani T = 0 v´ alaszt´ assal, egyszerre vizsg´alhatjuk.R Feltehetj¨ uk, hogy u R a szigor´ egyenl˝otlens´eg x > mT , illetve x > m teljes¨ ul, (mT = u dFT (u), m = u dF (u),) mert x = mT , illetve x = m eset´en G = FT ´es G = F kiel´eg´ıti a k´ıv´ant egyenl˝otlens´eget. A konstrukci´ o megad´asa ´erdek´eben az x > mT ´es x > m esetben vegy¨ uk ´eszre, hogy az a.) esetben minden el´eg kis ε′ > 0 sz´amra l´eteznek olyan K1 > 0 ´es K2 > 0 sz´amok, amelyekre µ1 = µ([−K1 , K2 ]) = FT (K2 ) − FT (−K1 ) > RK 1 − ε′ , −K2 1 u dFT (u) < mT < xµ1 , ´es hasonl´o ´ all´ıt´ as ´erv´enyes a c.) esetben is. Val´ oban, K1 > 0-t ´es K2 > 0-t el´eg nagynak v´ alasztva teljes´ıthetj¨ uk az els˝ o felt´etelt, ´es mivel 1 −R FT (K2 ) > 0, a K1 > 0 konstansot m´eg nagyobbra v´ alasztva, ha sz¨ uks´eges az u dFT (u) = mT < x felt´etel miatt a m´ asodik felt´etelt is teljes´ıteni tudjuk. Tov´ abb´a, mivel az FT eloszl´ ashoz tartoz´o RT (t) momentumgener´al´ o f¨ uggv´eny v´egtelen tetsz˝oleges t > 0 eset´en, tetsz˝oleges δ > 0 sz´amhoz (p) v´egtelen sok pozit´ıv p eg´esz sz´am van, amelyekre, µ2 = µ2 = FT (2p+1 )−FT (2p ) > p e−δ2 . Hasonl´ o´ all´ıt´ as ´erv´enyes a c.) esetben is. Defini´ aljuk a µ ¯1 ´es µ ¯2 val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekeket, mint Z 1 µ ¯1 (A) = dFT (u), µ1 A∩[−K1 ,K2 ] Z 1 (p) dFT (u), µ ¯2 (A) = µ ¯2 (A) = (p) A∩[2p ,2p+1 ] µ2 (p)
oz˝ o megjegyz´esben szerepl˝o mennyis´egek, ´es a p paraahol µ1 , K1 , K2 µ2 az el˝ (p) oj´aban alkalmasan v´ alasztjuk. Defini´ aljuk a G = G(p) m´etert a µ2 m´ert´ek definici´ (p) m´ert´ µ1 + (1 − α)¯ µ2 line´aris kombin´aci´ot, ahol az α sz´amot R eket, mint az G = α¯ az u dG(u) = x felt´etel hat´arozza meg. Azt ´ all´ıtjuk, hogy el´eg kis ε′ > 0, δ = ′ δ(ε ) > 0 ´es el´eg nagy p = p(δ) > 0 v´ alaszt´ as eset´en G val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek, ´es I(GkFT ) < ε. Ennek bizony´ıt´ as´ahoz vegy¨ uk ´eszre, hogy (p)
I(GkFT ) = αI(¯ µ1 kFT ) + (1 − α)I(¯ µ2 kFT ) = −α log µ1 − (1 − α) log µ2 , R R (p) ´es mivel u d¯ µ1 (u) < x, ´es 2p ≤ u d¯ µ2 (u) ≤ 2(p+1) , el´eg nagy p-re 0 < 1 − α < (p) const. 2−p . Innen −α log µ1 < − log µ1 < − log(1 − ε′ ), ´es −(1 − α) log µ2 < δ2p const. 2−p = const. δ. Innen k¨ ovetkezik, hogy az ε′ , δ ´es p alkalmas v´ alaszt´ as´aval I(GkFT ) < ε el´erhet˝ o. Az I(GkF ) < ε egyenl˝otlens´eg alkalmas konstrukci´ oval a c.) esetben hasonl´oan bizony´ıthat´ o. A b.) eset k¨ onnyen k¨ ovetkezik a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor 13. feladat´anak eredm´eny´eb˝ ol. El´eg azt az esetet n´ezni, ha x = lim [log R(t)]′ , mert x > lim [log R(t)]′ eset´en sup(tx − log R(t)) = t→∞
t→∞
t≥0
∞. A vizsg´aland´o esetben v´ alasszuk a G m´ert´eket, mint az x pontba koncentr´ alt m´ert´eket. Ekkor I(GkF ) = − log µF (x), ahol µF jel¨oli az F m´ert´ek a´ltal induk´ alt m´ert´eket, azaz a jobboldalon az x pont µF m´ert´eke van. Az eml´ıtett feladatsor 13. 20
feladat´anak eredm´enye alapj´ an ez megegyezik az (a) formula baloldal´ an szerepl˝o szupr´emummal. A feladat utols´ o ´ all´ıt´ as´at, azt hogy I(GkF ) < sup(tx − log R(t)) + ε el´erhet˝ o t≥0
szigor´ u egyenl˝otlens´eggel, ha az x sz´amot kiss´e n¨ovelj¨ uk, kiolvashat´ o a konstrukci´ ok ellen˝ orz´es´evel. De ez k¨ ovetkezik a 4. feladat eredm´eny´eb˝ ol ´es az ut´ ana k¨ ovetkez˝ o megjegyz´esb˝ ol is. Ezek szerint ugyanis I(x) < ∞ a tekintett esetben, ´es az I(x) f¨ uggv´eny folytonoss´agi tulajdons´agai alapj´ an megkapjuk a k´ıv´ant eredm´enyt, ha az ebben a feladatban bebizony´ıtott ´ all´ıt´ asokat x helyett x + ε-ra alkalmazzuk el´eg kis ε > 0 sz´ammal. 11.) Tegy¨ uk fel el˝ osz¨ or, hogy ql > 0 minden 1 ≤ l ≤ k-ra. R¨ ogz´ıts¨ unk egy xj1 , . . . , xjn sorozatot, xjs ∈ X, 1 ≤ s ≤ n, ´es legyen m(l) = m(l, xj1 , . . . , xjn ) = #{s: 1 ≤ s ≤ n, xjs = xl }, 1 ≤ l ≤ k. Ekkor χn (l) = χn (l, xj1 , . . . , xjn ) = m(l) es n , ´
(n)
µ
(xj1 , . . . , xjn ) =
n Y
pjs =
s=1
k Y l=1
m(l) pl
k k m(l) Y Y pl m(l) · ql . = m(l) q l=1 l=1
Jel¨olje ν (n) a ν m´ert´ek n-szeres direkt szorzat´at ¨ onmag´ aval az {x1 , . . . , xk }n szorzatt´eren. Ekkor ¨ osszegezve az utols´ o formul´ at az ¨ osszes olyan xj1 , . . . , xjn sorozatra, amelyre nχ(l) = m(l), l = 1, . . . , k, valamilyen el˝ o´ırt m(l), l = 1, . . . , k, sz´amokkal, azt kapjuk, hogy k
µ(n) (nχ(1) = m(1), . . . , nχ(k) = m(k)) Y = ν (n) (nχ(1) = m(1), . . . , nχ(k) = m(k)) l=1
pl ql
m(l)
.
Ez´ert, k n(1+ε)ql Y p l n(1−ε)ql l=1 ql (n)
≤
µ ((1 − ε)q1 < χ(1) < (1 + ε)q1 , . . . , (1 − ε)qk < χ(k) < (1 + ε)qk ) ν (n) ((1 − ε)q1 < χ(1) < (1 + ε)q1 , . . . , (1 − ε)qk < χ(k) < (1 + ε)qk ) ≤
k n(1−ε)ql Y p l n(1+ε)ql l=1 ql
.
Mivel a nagy sz´amok t¨orv´enye alapj´ an 1 ≤ ν (n) ((1 − ε)q1 < χ(1) < (1 + ε)q1 , . . . , (1 − ε)qk < χ(k) < (1 + ε)qk ) ≤ 1 2 21
el´eg nagy n-re, az el˝ oz˝ o becsl´esb˝ ol k¨ ovetkezik, hogy nql k k ln Y 1 Y pεq pl l 2 ql ql−εql n l=1
l=1
(n)
(|χn (l) − ql | < ε minden 1 ≤ l ≤ k indexre)
(n)
((1 − ε)q1 < χ(1) < (1 + ε)q1 , . . . , (1 − ε)qk < χ(k) < (1 + ε)qk ) nql k k ln Y Y p−εq pl l ≤ qlεql n ql
=µ
≤µ
l=1
l=1
el´eg nagy n-re. Az utols´ o egyenl˝otlens´egben logaritmust v´eve ´es n-nel osztva megkapjuk a feladatban megfogalmazott egyenl˝otlens´eg´et, ha ql > 0 minden l-re. Ha ql = 0 valamilyen l-re, akkor a fenti becsl´es v´egrehajthat´o azzal a m´ odos´ıt´ assal, hogy csak olyan l indexet vesz¨ unk figyelembe a fenti sz´amol´ asban, amelyekre ql 6= 0. Mivel χ(l) = 0 egy val´ osz´ın˝ us´eggel az olyan l indexekre, amelyekre ql = 0, a figyelembe vett indexeknek ez a megszor´ıt´ ase nem okoz probl´em´at. Ha F ´es G k´et v´eges sok pontba koncentr´ alt eloszl´ as eloszl´ asf¨ uggv´enye, akkor 1 legyen X = {x1 , . . . , xk } ⊂ R az a legkisebb halmaz, amelyre mind az F a´ltal meghat´ arozott µF mind a G ´ altal meghat´ arozott µG m´ert´ekre µF (X) = 1, µG (X) = 1. Legyen µF ({xl }) = pl , νl ({xl }) = ql , 1 ≤ l ≤ k. Ha l´etezik olyan l, amelyre pl = 0 (´es ql > 0), akkor I(GkF ) = ∞ ´es el´eg kis ε > 0-ra P (sup |Fn (x) − G(x)| < x
ε) = 0, mert P (sup |Fn (x) − G(x)| < ε) ≤ P (Fn (x + 0) − Fn (x − 0) − q > −ε). x
Ha pl > 0 minden 1 ≤ l ≤ k-ra, akkor vegy¨ uk ´eszre, hogy a feladatban bizony´ıtott egyenl˝otlens´eg bal ´es jobboldal´ an e−n(I(GkF )±C(ε)) szerepel. Ez´ert ε −n(I(GkF )+C(ε/k)) e ≤ P |χ(l) − ql | < , minden 1 ≤ l ≤ k-ra k ≤P sup |Fn (x) − G(x)| < ε −∞<x<∞
≤ P (|χ(l) − ql | < 2ε, minden 1 ≤ l ≤ k-ra) ≤ e−n(I(GkF )−C(2ε))
el´eg nagy n-re. Innen k¨ ovetkezik a (+1) ´es (+2) ´ all´ıt´ as. 12.) A k´ıv´ant egyenl˝otlens´eg bizony´ıt´ as´ahoz el´eg bel´ atni, hogy minden r = 1, . . . , k-ra Z dν ν(Cr ) log (u) dν(u) ≥ log ν(Cr ), dµ µ(Cr ) Cr ¨ Osszegezve ugyanis ezeket az egyenl˝otlens´egeket k = 1, . . . , r-re megkapjuk a k´ıv´ant egyenl˝otlens´eget. Viszont az el˝ obb fel´ırt egyenl˝otlens´eg a val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek alkalmas v´ alaszt´ as´aval k¨ ovetkezik a 9. feladatban bebizony´ıtott I(νkµ) ≥ 0 egyenl˝otr ∩B) r ∩B) lens´egb˝ol. Bevezetve ugyanis a µr (B) = µ(C es νr (B) = ν(C ert´ekeket, a µ(Cr ) ´ ν(Cr ) m´ 22
bizony´ıtand´ o egyenl˝otlens´eget megkapjuk a 9. feladatban bebizony´ıtott I(νkµ) ≥ 0 all´ıt´ ´ asb´ ol, ha ν-t νr -rel ´es µ-t µr -rel helyettes´ıtj¨ uk. Ha folytonos a µ m´ert´ekre n´ezve, tekints¨ uk az C = (C1 , C2 ), C1 = o n ν nem abszolut dµ u: dν (u) = 0 , C2 = Y \ C1 partici´ot. Ekkor νC sem abszolut folytonos a µC
m´ert´ekre, ´es I(νC kµC ) = ∞. Tekints¨ uk ezut´ an azt az esetet, amikor I(νkµ) < ∞. Ekkor valamilyen K1 > 1 > K2 > 0 ´es N param´eterek seg´ıts´eg´evel defini´aljuk a k¨ ovetkez˝ o C = {C1 , . . . , CN +2 } partici´ot: (K2 − K1 )(l − 1) dν (K2 − K1 )l Cl = u: K1 + ≤ (u) < K1 + , l = 1, . . . , N N dµ N o n o n dν dν CN +1 = u: dµ (u) ≥ K1 , CN +2 = u: dµ (u) < K2 . Megmutatjuk, hogy alkalmas K1 , K2 ´es N v´ alaszt´ assal |I(νkµ) − I(νA kµA )| ≤ ε. Ha K2 > 1-t el´eg nagynak, 1 > K2 > 0-t el´eg kicsinek v´ alasztjuk az I(νkµ) R dν ε v´egess´ege miatt el´erhetj¨ uk, hogy CN +i log dµ (u)ν( du) ≤ 4 legyen, i = 1, 2. Ve-
gy¨ uk ´eszre, hogy ha a C ⊂ Y halmaz olyan, hogy a ≤
dν dµ (u)
≤ b minden u ∈ C
ν(C) µ(C)
≤ b. Val´ oban, mivel ν(C) = pontban, −∞ ≤ a < b ≤ ∞, akkor a ≤ R dν R R ovetkezik ez az a´ll´ıt´ as. (u) dµ(u), C a dµ(u) ≤ ν(C) ≤ C b dµ(u), ahonnan k¨ C dµ A feladat elej´en szerepl˝o egyenl˝otlens´eg alapj´ an Z dν ν(CN +1 ) ε log ≥ (u)ν( du) ≥ log ν(CN +1 ) ≥ 0, 4 dµ µ(CN +1 ) CN +1 tov´ abb´a
ε ≥− 4
´es mivel lim u log u = 0, ´es log u→0
0 ≥ ν(CN +2 ) log
Z
log
CN +2
ν(CN +2 ) µ(CN +2 )
dν (u)ν( du) ≥ 0, dµ
< 0, ez´ert
ν(CN +2 ) ν(CN +2 ) ν(CN +2 ) = µ(CN +2 ) log µ(CN +2 ) µ(CN +2 ) µ(CN +2 ) ν(CN +2 ) ε ν(CN +2 ) log ≥− , ≥ µ(CN +2 ) µ(CN +2 ) 4
ha K1 > 0-t el´eg kicsinek, ´es K2 > 0-t el´eg nagynak v´ alasztjuk. Ez´ert a bizony´ıt´ as befejez´es´ehez ebben az esetben azt kell megmutatni, hogy el´eg nagy N = N (K1 , K2 ) sz´amra N Z X dµ µ(C ) l dν(u) ≤ ε . log (u) − log dν ν(Cl ) 2 Cl l=1
Ez viszont k¨ ovetkezik abb´ol a t´enyb˝ol, hogy el´eg nagy N -re log dµ (u) − log µ(Cl ) ≤ ε , ha u ∈ Cl . dν ν(Cl ) 2 23
V´eg¨ ul tekints¨ uk azt az esetet, amikor I(νkµ) = ∞, de a ν m´ert´ek abszolut folytonos a µ m´ert´ekre. Ez az eset hasonl´oan t´argyalhat´ o az el˝ oz˝ o nesethez. Mivel I(νkµ) = o
dν (u) < K1 , C2 = ∞ v´ alaszthatunk olyan C1 , C2 , C3 halmazokat, C1 = u: dµ o n o n dν dν (u) ≤ K2 , C3 = u: dµ (u) > K2 alkalmas Ki = Ki (ε)-nal, i = u: K1 ≤ dµ R dν dν 1, 2, 3, amelyekre ν(C1 ) ≥ 12 , C2 dµ (u) dν(u) ≥ 2ε , ´es dµ (u) > 1, ha u ∈ C3 . Ekkor R dν o log dµ (u) dν(u) > − log 2. Az I(νkµ) < ∞ esetben t´argyalt konstrukci´ C1 ∪C3 N S ´ervel´es´ehez hasonl´oan kapjuk, hogy a C2 halmaznak l´etezik olyan C2 = Bl l=1
partici´oja, amelyre
N X l=1
log
1 ν(Bl ) ν(Bl ) ≥ + log 2. µ(Bl ) ε
Ez´ert az C = {C1 , C3 , B1 , . . . , BN } rendszer az (Y, B) t´er olyan partici´oja, amelyre I (νC kµC ) ≥ 1ε . Innen k¨ ovetkezik a feladat ´ all´ıt´ asa ebben az esetben is. 13.) Tekints¨ uk az ¨ osszes olyan A halmazt, amelyre teljes¨ ul a fenti approxim´ aci´os a´ll´ıt´ as. ∞ S Ny´ılv´an az A0 = Al uni´o elemei ilyen halmazok. Tov´ abb´a A0 halmazalgebra. l=1
Ez´ert el´eg azt bel´ atni, hogy az adott tulajdons´ag´ u halmazok σ-algebr´at alkotnak. Ezt az ´ all´ıt´ ast k¨ ozvetlen¨ ul is lehet ellen˝ or´ızni. P´eld´aul, ha az Al , l = 1, 2, . . . , ∞ S halmazok mindegyike teljes´ıti ezt a tulajdons´agot, akkor az A = Al uni´o l=1
is teljes´ Ugyanis, minden ε > 0-hoz l´etezik olyan N = N (ε), amelyre ∞ ıti azt. N S S µj Al \ Al ≤ 2ε , j = 1, . . . , k, ´es minden Al , l = 1, . . . , N halmazhoz l=1
l=1
ε , j = 1, . . . , k. Ekkor a l´etezik olyan Bl ∈ A0 halmaz, amelyre µj (Al ∆Bl ) ≤ 2N N S B= Bl ∈ A0 halmazra µj (A∆B) ≤ ε minden j = 1, . . . , k-ra. Tov´ abb´a az is l=1
nyilv´anval´ o, hogy ha egy A halmazra teljes¨ ul az approxim´ aci´os tulajdons´ag, akkor az X \ A halmazra is teljes¨ ul.
14.) Tekints¨ uk el˝ osz¨ or azt az esetet, amikor a ν m´ert´ek abszolut folytonos a µ m´ert´ekre n´ezve. A 12. feladat eredm´enyei alapj´ an tetsz˝oleges ε > 0-ra l´etezik olyan B v´eges partici´o, amelyre I(νkµ) ≥ I(νB kµB ) > I(νkµ) − ε,
ha I(νkµ) < ∞,
´es
1 , ha I(νkµ) = ∞. ε Tov´ abb´a az I(νAn kµAn ) sorozat monoton n˝o, ´es a limesze kisebb vagy egyenl˝o mint I(νkµ). Ez´ert el´eg bel´ atni, hogy el´eg nagy n-re ´es egy az Y halmaz egy v´eges m´erhet˝ o B = {B1 , . . . , Br } partici´oj´ara I(νB kµB ) ≥
ε I (νAn kµAn ) ≥ I(νB kµB ) − . 2 24
Legyen B = {B1 , . . . , Br } az Y halmaz olyan v´eges m´erhet˝ o partici´oja, amelyre µ(Bl ) > 0 minden 1 ≤ l ≤ r indexre. A 13. feladat eredm´enye seg´ıts´eg´evel be fogjuk l´atni, hogy tetsz˝oleges δ > 0-ra ´es n > n(δ)-ra az An = {A1 , . . . , Ap(n) } partici´o elemeit r oszt´alyba lehet sorolni u ´gy, hogy a j-ik j = 1, . . . , r oszt´alyba tartoz´o s S (j) (j) (j) Aj(1) , . . . , Aj(s)) , s = s(n, j) halmazok A(j) = An,(j) = Aj(l) uni´oja teljes´ıti a l=1
µ(A(j) ∆Bj ) ≤ δ ´es ν(A(j) ∆Bj ) ≤ δ, j = 1, . . . , r, egyenl˝otlens´egeket. El´eg kis δ sz´am v´ alaszt´ as´aval e t´eny seg´ıts´eg´evel fogjuk bizony´ıtani a k´ıv´ant egyenl˝otlens´eget. A 13. feladat eredm´enye alapj´ an minden el´eg nagy n-re ´es Bj ∈ B-re l´etezik olyan ¯ (j) ∈ An halmaz, (An -val jel¨olj¨ A uk az An partici´o elemeinek uni´ojaib´ol a´ll´ o σδ δ ¯ j ∆Bj ) ≤ , j = 1, . . . , r. Ezek az A ¯ (j) ¯ j ∆Bj ) ≤ , ν(A algebr´at is,) amelyre µ(A 4r 4r halmazok nem felt´etlen¨ ul diszjunktak, ´es az uni´ojuk nem mindig adja ki az eg´esz teret, de mivel a Bj , j = ´es az uni´ojuk az eg´esz ! 1, . . . , r, halmazok diszjunktak, ! r r S ¯ S ¯ ¯ (j) ∆A ¯ (j ′ ) ) ≤ δ A(j) ≥ 1 − 4δ , ν A(j) ≥ 1 − 4δ , µ(A Y t´er, ez´ert µ 2r j=1
¯ (j) ∆A ¯ (j ′ ) ) ≤ ´es ν(A
j=1
δ 2r ,
j−1 ¯ (j) \ S A ¯ (l) , j = ha j 6= j ′ . Defini´ aljuk az A(j) = A
1, . . . , r − 1, ´es Ar = Y \ k´ıv´ant felt´eteleket.
l=1
r−1 S
Al halmazokat. Ezek az A(j) halmazok teljes´ıtik a
l=1
R¨ ogz´ıts¨ unk egy el´eg kis δ > 0 sz´amot, ´es el´eg nagy n-re vezess¨ uk be a An partici´o ¯ An = {A(1) , . . . , A(s) } = {An,(1) , . . . , An,(s) } durv´ıt´ as´at, ahol az A(j) halmazok a Bj halmazok el˝ oz˝ oekben defini´alt approxim´ aci´oi. Ekkor I(νA¯n kµA¯n ) ≤ I(νA kµA ), ´es mivel az µ ´es ν m´ert´eke csak δ-val t´erhet A(j) ´es B(j) , j = 1, . . . , r halmazok ε alasztjuk. Innen el, ez´ert I(νA¯n kµA¯n ) − I(νB kµB ) ≤ 2 , ha δ-t el´eg kicsinek v´ k¨ ovetkezik a feladat ´ all´ıt´ asa abban az esetben, ha a ν m´ert´ek abszolut folytonos a µ m´ert´ekre. Az az eset, amikor a ν m´ert´ek nem abszolut folytonos a µ m´ert´ekre hasonl´oan t´argyalhat´ o, de egyszer˝ ubb. Defini´ aljuk a B = (B1 , B2 ) partici´ot, ahol dµ B1 = u: (u) = 0 , dν
dµ B2 = u: (u) > 0 . dν
Ekkor tetsz˝oleges δ > 0-ra ´es n ≥ n(δ)-ra az An partici´onak van olyan A¯ = ¯ 1, A ¯ 2 } durv´ıt´ ¯ 1 ) ≥ ν(B1 ) − δ ´es µ(A ¯ 1 ) ≤ δ. Innen k¨ {A asa, amelyre ν(A ovetkezik, hogy I(νA kµA ) ≥ I(νA¯n kµA¯n ), ´es I(νA¯kµA¯) = log
¯ ¯ 1) ν(A ¯ 1 ) + log 1 − ν(A1 ) (1 − ν(A ¯ 1 )) ≥ 1 , ν( A ¯ ¯ ε µ(A1 ) 1 − µ(A1 )
ha δ > 0 el´eg kicsi. Innen ad´ odik a feladat ´ all´ıt´ asa ebben az esetben is. 15.) R¨ ogz´ıts¨ unk egy δn → 0 sorozatot. Az R1 sz´amegyenes olyan egym´ asba skatuly´azott (ny´ılt) intervallumokb´ ol, egyelem˝ u halmazokb´ ol ´es k´et f´elegyenesb˝ ol a´ll´ o egym´ asba 25
skatuly´azott v´eges An partici´oit tekintj¨ uk, amelyekre az An partici´oban tartalmazott intervallumoknak ´es f´elegyeneseknek a G eloszl´ as ´ altal meghat´ aroztott m´ert´eke kisebb mint δn . L´ assuk be el˝ osz¨ or, hogy ilyen partici´ok val´ oban l´eteznek. Az An partici´o megkonstru´ al´ asa ´erdek´eben tekints¨ unk egy (−∞, a), ´es (b, ∞) f´elegyenest, amelyeknek a G eloszl´ as ´ altal induk´ alt µG m´ert´eke kisebb mint δn , ´es legyenek y1 , . . . , yk azok a pontok amelyekre µG (yj ) ≥ δ. Defini´ aljuk a a µ ¯G m´ert´eket a µ ¯G (A) = µG ((A ∩ 1 [a, b]) \ {y1 , . . . , yk }) k´eplettel. Ekkor minden x ∈ R pontnak van olyan (x − η(x), x + η(x)) k¨ ornyezete, amelyre µ ¯G ((x − η(x), x + η(x))) < δ. Ezek lefedik a (kompakt) [a, b] intervallumot, ez´ert kiv´alaszthat´o ezen intervallumok k¨ oz¨ ul v´eges sok, amelyek szint´en lefedik az [a, b] intervallumot. Tekints¨ uk a sz´amegyenesnek azt a partici´oj´at v´eges szakaszokra, azok v´egpontjaira (mint egyelem˝ u halmazra) ´es k´et f´elegyenesre, amelyet ezen intervallumok v´egpontjai ´es az y1 , . . . , yk pontok hat´aroznak meg. Az ´ıgy defini´alt A¯n partici´o nem egy pontb´ ol a´ll´ o elemeinek a µG ¯ m´ert´ekes kisebb mint δ. Legyen An a Ak , k = 1, . . . n, partici´ok k¨ oz¨ os finom´ıt´ asa. Ez teljes´ıti a k´ıv´ant felt´eteleket. A 14. feladat eredm´enye alapj´ an teh´at tetsz˝oleges ε > 0 sz´amra l´etezik a sz´amegyenesnek olyan egyelem˝ u halmazokb´ ol, ny´ılt intervallumokb´ ol ´es k´et f´elegyenesb˝ ol a´ll´ o A partici´oja, amelyre |I(GA kFA ) − I(GkF )| ≤ I(GA kFA ) >
2 ε
ε 2
ha I(GkF ) < ∞
ha I(GkF ) = ∞,
ol ´ all. (Eml´ekeztet˝ ou ¨l, ha A = ´es µG (A) ≤ 2ε , ha A ∈ A, ´es A nem egy pontb´ {A1 , . . . , Ak }, akkor minden minden Al ∈ A, l = 1, . . . , k, elemnek kijel¨ olj¨ uk egy xl pontj´at, ´es az FA illetve GA eloszl´ asf¨ uggv´enyt azok az eloszl´ asok a´ltal meghat´ arozott eloszl´ asf¨ uggv´enyek, amelyek az xl ´ert´eket pl = µF (Al ) illetve ql = µG (Al ) val´ osz´ın˝ us´eggel veszik fel.) Legyenek ξ1 , ξ2 , . . . , f¨ uggetlen F eloszl´ as´ u van P l´osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok. Ezek meghat´ arozz´ ak az Fn (x) = n1 ξj I(ξj ≤ x) emj=1
pirikus eloszl´ asf¨ uggv´enyt. Defini´ aljuk a ξ¯j , j = 1, 2, . . . , val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ okat ¯ ¯ ¯ a k¨ ovetkez˝ o m´ odon: Ha ξj ∈ Al ∈ A, akkor ξj = xl . Ekkor ξ1 , ξ2 , . . . f¨ uggetlen FA eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok, ´es a ξ¯j val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok konstrukci´ oj´ab´ ol ¯ ¯ k¨ ovetkezik, hogy a bel˝ ol¨ uk elk´esz´ıtett Fn = Fn,A empirikus eloszl´ asf¨ uggv´eny tel¯ ¯ jes´ıti az Fn (x) = Fn (x), Fn (x−0) = Fn (x−0) azonoss´agot minden olyan x pontban, amely az A partici´oban szerepl˝o intervallumok valamelyik´enek v´egpontja. Innen, ´es a A elemeinek µG m´ert´ek´ere adott becsl´esb˝ ol k¨ ovetkezik, hogy sup |Fn (x) − G(x)| − ε ≤ sup F¯n (x) − GA (x) ≤ sup |Fn (x) − G(x)| + ε. x
x
x
Viszont a 12. feladat eredm´enye alapj´ an 1 ¯ −I (GA kFA ) − C(ε) ≤ log P sup Fn (x) − GA (x) > ε ≤ −I (GA kFA ) − C(ε), n x 26
alkalmas C(ε) f¨ uggv´ennyel, ha n > n(ε), amelyre C(ε) → 0, ha ε → 0. Az utols´ o k´et egyenl˝otlens´egb˝ol ´es abb´ol a t´enyb˝ol, hogy I(GA kFA ) j´ ol approxim´ alja az I(GkF ) I-divergenci´ at, k¨ ovetkezik a feladat ´ all´ıt´ asa. 16.) Az L = L(ε) sz´amot el´eg nagyra v´ alasztva el´erhetj¨ uk, hogy az F¯ (x) = P (ξ1 ≤ x| |ξ1 | ≤ L) eloszl´ asf¨ uggv´eny teljes´ıtse a sup |F¯ (x) − F (x)| ≤ ε ´es az |I(GkF¯ ) − I(GkF )| ≤ x
ε egyenl˝otlens´egeket. (Az ut´ obbi egyenl˝otlens´eg teljes¨ ul´es´ehez kell az a felt´etel, hogy a G eloszl´ as egy v´eges intervallumba van koncentr´ alva.) Ez´ert a 15. feladat ¯ eredm´eny´eb˝ ol ezzel a F eloszl´ asf¨ uggv´eny v´ alaszt´ as´aval k¨ ovetkezik az ebben a feladatban fel´ırt becsl´es az sup |Fn (x) − G(x)| ≤ η esem´eny felt´eteles val´ osz´ın˝ us´eg´ere x
a {|ξk | ≤ L, 1 ≤ k ≤ n} felt´etel mellett. A 10. feladat eredm´enye alapj´ an a nagy elt´er´es t´etel fels˝o becsl´es´enek a bizony´ıt´as´ahoz asra, amelyre R el´eg megmutatni, hogy minden ε > 0-ra ´es olyan G eloszl´ a < u dG(u) < a + ε ´es I(GkF ) < inf (ta − log R(t)) + ε teljes¨ ul a t≥0
1 − log P n
Sn ∈ [a, b] ≤ I(GkF ) + 2ε n
R egyenl˝otlens´eg. L´etezik ugyanis olyan G eloszl´ as, amelyre a < u dG(u) < a + ε, ´es I(GkF ) < inf (ta − log R(t) + ε. S˝ot, feltehetj¨ uk, hogy ez a G eloszl´ as v´eges t≥0
intervallumba van koncentr´ alva, mert egy el´eg nagy K > 0 sz´amot v´ alasztva ´es a G(x)−G(−K) ¯ G f¨ uggv´enyt a G(x) = G(K)−G(−K) , −k ≤ x ≤ K, helyettes´ıtve olyan f¨ uggv´enyt kapunk, amelyik szint´en teljes´ıti a fenti egyenl˝otlens´egeket. (Pontosabban, a 10. feladatban felhaszn´alt eredm´eny nem alkalmazhat´o abban a speci´ alis (elfajult) esettξ1 ben, amikor az R(t) = Ee minden t ≥ 0-ra ´ertelmezve van, ´es lim [log R(t)]′ = a. t→∞
De ezt az esetet, amikor P (ξ1 ≤ a) = 1 rel´ aci´o is teljes¨ ul, a Nagy elt´er´esek elm´elete; F¨ uggetlen val´ os ´ert´ek˝ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok feladatsor 13. feladat´anak eredm´enye le´ırja, ´es ezzel itt nem foglalkozunk. Feltehetj¨ uk tov´ abb´a, hogy I(GkF ) < ∞, mert k¨ ul¨ onben az ´ all´ıt´ as ny´ılv´anval´ o.) Alkalmazzuk a feladat els˝ as´at ezt az a´ll´ıt´ ast o a´ll´ıt´ R 1 ′ ¯ u dG(u) − aR param´eter v´ alaszt´ assal. kiel´eg´ıt˝ o G ´es F eloszl´ assal, ε helyett ε = 2 1 ′ ′ Ekkor ε ≤ ε, ´es ha ε > 0 el´eg kicsi, akkor az ε ≤ 2 b − u dG(u) egyenl˝otlens´eg is teljes¨ ul. Azt kapjuk, hogy ¯
′
P ( ω: |Fn (x, ω) − G(x)| ≤ η| |ξk (ω)| ≤ L, 1 ≤ k ≤ n) ≥ e−nI(GkF )−nC(η,ε ) , |IG(kF ) − I(GkF¯ )| ≤ ε′ . Ez´ert a k´ıv´ant ´ all´ıt´ as bizony´ıt´ as´ahoz el´eg megmutatni azt, hogy el´eg kis η = η(L) > 0-ra Sn (ω) ω: sup |Fn (x, ω) − G(x)| ≤ η, ∩ An ⊂ ω: ∈ [a, b] , n x 27
ahol An = An (L) = {ω: |ξk (ω)| ≤ L, 1 ≤ k ≤ n}, ´es L > 0 ugyanaz a sz´am, amely az el˝ obb tekintett felt´eteles val´ osz´ın˝ us´eg felt´etel´eben szerepel. Innen ugyanis k¨ ovetkezik, hogy P
Sn (ω) ∈ [a, b] ≥ P ( |Fn (x, ω) − G(x)| ≤ η, | |ξk (ω)| ≤ L, 1 ≤ k ≤ n) P (An ) n ¯
¯
′
¯
≥ e−nI(GkF )−nC(η,ε ) P (|ξ1 | ≤ L)n ≥ e−nI(GkF )−nC(η,ε) ,
¯ ahol C(ε) → 0, ha ε → ∞. Parci´alis integr´al´ assal kapjuk, hogy ω ∈ An ´es ω: sup |Fn (x, ω) − G(x)| ≤ η, eset´en x
Z Z Sn (ω) = u dFn (u, ω) − dG(u) − u dG(u) n Z L ≤ |Fn (u, ω) − G(u)| du ≤ Lη. −L
Viszont el´eg kis η > 0-ra Lη ≤ k¨ ovetkezik a feladat ´ all´ıt´ asa.
R
u dG(u) − a ´es Lη ≤ b −
R
u dG(u). Innen
17.) Mivel µ ∈ / F, ´es F z´art, azaz X \F ny´ılt halmaz, ez´ert l´etezik az µ ∈ X pontnak az F halmazt´ol diszjunkt U = {ν: |ν(Bl ) −µ(Bl )| < ε, 1 ≤ l ≤ k} ny´ılt k¨ ornyezete, ahol Bl az (Y, B) t´er m´erhet˝ o r´eszhalmazai. Legyen Defini´ aljuk a G1 = {ν: |ν(Bl ) − µ(Bl )| < ε/4, 1 ≤ l ≤ k} ´es G2 = X \ {ν: |ν(Bl ) − µ(Bl )| ≤ ε/2, 1 ≤ l ≤ k} halmazokat. Ezek a G1 , G2 ny´ılt halmazok teljes´ıtik a T3 tulajdons´agban szerepl˝o felt´eteleket. A K = K(B, ε) = {ν: |ν(B) − µ(B)| ≤ ε} halmaz, ahol B az (Y, B) t´er m´erhet˝ o r´eszhalmaza, a µ pontot tartalmaz´ o z´art halmaz. Az ¨ osszes ilyen halmaz metszete szint´en z´art, ´es egyed¨ ul a µ pontot tartalmazza. Ez´ert a {µ} halmaz z´art. 18.) Tekints¨ uk az Y t´er v´eges D = {D1 , . . . , Dk } v´eges partici´oj´at, ´es adva k´et µ ´es ν k P ν(Dl ) m´ert´ek az (X, X ) t´eren, legyen I(νD kµD ) = ν(Dl ) az I(νkµ) m´ert´ek log µ(D l) l=1
vet¨ ulete a D partici´ora. A I(νD kµD ) f¨ uggv´eny r¨ogz´ıtett µ m´ert´ekkel mint a ν m´ert´ek f¨ uggv´enye folytonos, ha a partici´ot u ´gy v´ alasztjuk, hogy µ(Dl ) > 0 minden l = 1, . . . , k-ra. Viszont a 12. feladat eredm´enye alapj´ an v´ alaszthatunk Dn partici´oknak olyan sorozat´at, amelyekre lim I(νDn kµDn ) = sup I(νDn kµDn ) = n→∞
n
I(νD kµD ). Mivel (alulr´ ol f´elig) folytonos f¨ uggv´enyek szupr´emuma alulr´ ol f´elig folytonos, innen k¨ ovetkezik a feladat ´ all´ıt´ asa. 19.) Tekints¨ unk egy olyan ν ∈ G m´ert´eket, amelyre I(νkµ) ≤ inf I(χkµ) + ε, ´es teχ∈G
kints¨ uk ennek olyan U k¨ ornyezet´et, amelyre U ⊂ G, ´es U a k¨ ovetkez˝ o alak´ u: U = {χ: χ ∈ X, |χ(B1 ) − ν(Bl )| < ε, l = 1, 2, . . . , k} alkalmas ε > 0 sz´ammal ´es B = {B1 , . . . , Bl } az Y t´er alkalmas partici´oja. Tekints¨ uk a µ ´es ν m´ert´ekek 28
vet¨ ulet´et ezekre a partici´okra. Jel¨olj¨ uk ezeket µB ´es νB -vel, ´es vizsg´aljuk ezek Ip P ν(Bl ) divergenci´ aj´at. A 12. feladat eredm´enye alapj´ an I(νB kµB ) = log µ(B ν(Bl ) ≤ l) l=1
I(νkµ). Ez´ert a 11. feladat eredm´eny´et felhaszn´alva kapjuk, hogy I(µB kνB ) ≤ inf I(χkµ) + ε, ´es µn (G) ≥ µn (U) ≥ e−n(I(νB kµB )−C(ε)) , alkalmas C(ε) sz´ammal,
χ∈G
ha n ≥ n(ε). Tov´ abb´a, C(ε) → 0, ha ε → 0. Ez´ert µn (G) ≥ inf e−n(I(χkµ)−ε−C(ε)) , χ∈G
ha n ≥ n(ε).
Innen k¨ ovetkezik a feladat ´ all´ıt´ asa. 20.) A feladat ´ all´ıt´ asa kapcsol´odik a funkcion´ alanal´ızis egyik klasszikus eredm´eny´ehez, amely szerint egy Banach t´er du´ alis ter´enek z´art egys´egg¨ombje a gyenge topol´ ogi´aban kompakt. Term´eszetesebbnek t˝ unik viszont e t´etelre val´ o hivatkoz´ as helyett a bizony´ıt´ as m´ odszer´et adapt´alni. Ez a Tyihonov t´etel alkalmaz´asa, a topol´ ogikus t´er term´eszetes be´agyaz´ asa a [0, 1] intervallum (a szok´ asos topol´ ogi´aval) nagy sz´amoss´ag´ u p´eld´any´ anak direkt szorzat´aba. Ez ut´ obbi t´er kompakt a Tyihonov t´etel szerint. Tekints¨ unk az (Y, B) minden m´erhet˝ o B ⊂ B r´eszhalmaz´ ara egy (ZB , CB ) teret, amely a [0, 1] intervallum a szok´ ogi´aval. Legyen ezek direkt szorzata Qasos topol´ a szorzattopol´ ogi´aval (Z, C) = (ZB , CB ). A Z t´er felfoghat´o mint azokb´ ol a B∈B
f¨ uggv´enyekb˝ ol ´ all´ o halmaz, amelyek az Y t´er B m´erhet˝ o halmazait k´epezik le a [0, 1] intervallumra. A C topol´ ogia ny´ılt halmazait pedig ezen a t´eren a {zB1 ∈ G1 , . . . , zBk ∈ Gk } halmazok gener´ alj´ak, ahol k = 1, 2, . . . ,, B1 , . . . , Bk az Y halmaz m´erhet˝ o halmazai, G1 , . . . , Gk pedig a [0, 1] intervallum ny´ılt r´eszhalmazai. Vegy¨ uk ´eszre, hogy X ⊂ Z, ´es az X t´eren bevezetett X τ topol´ ogia a Z t´eren ´ defini´alt C topol´ ogia megszor´ıt´ asa az X t´erre. Igy az (X, X ) teret be´agyaztuk egy kompakt topol´ ogikus t´erbe. Tudjuk, hogy egy kompakt halmaz z´art r´eszhalmazai szint´en kompaktak. Ezenk´ıv¨ ul azt is tudjuk (a 18. feladat eredm´enye), hogy minden µ ∈ X-re az I(·kµ) I-divergencia alulr´ ol f´elig folytonos f¨ uggv´eny az (X, X ) t´eren. Egy alulr´ ol f´elig folytonos I(·) f¨ uggv´eny {x: I(x) ≤ R} tipus´ u n´ıv´ohalmazai z´artak. Ezen t´enyek alapj´ an pr´ ob´ aljuk meg bebizony´ıtani a feladat a´ll´ıt´ as´at. A probl´em´at az okozza, hogy az I-divergencia a (Z, C) kompakt t´ernek csak egy X r´eszhalmaz´ an van ´ertelmezve, ´es ennek topol´ ogiai tulajdons´agair´ ol semmit sem tudunk. E neh´ezs´egen u ´gy seg´ıt¨ unk, hogy az X teret begy´ azzuk a Z egy Z0 z´art r´eszhalmaz´ aba (ez a Z0 halmaz val´ oj´aban az X t´er lez´artja, de erre a t´enyre nincs sz¨ uks´eg¨ unk), ´es az I-divergencia f¨ uggv´enyt kiterjesztj¨ uk az X halmazr´ ol a kompakt Z0 halmazra u ´gy, hogy a kiterjesztett f¨ uggv´eny is alulr´ ol f´elig folytonos. R´ aad´asul a kiterjesztett f¨ uggv´eny ´ert´eke a Z0 \ X halmazon ∞. E t´enyek seg´ıts´eg´evel nem lesz neh´ez bizony´ıtani a feladat ´ all´ıt´ as´at. T Defini´ aljuk a Z0 ⊂ Z halmazt mint a k¨ ovetkez˝ o metszetet: Z0 = ZU , ahol az U U
indexhalmaz jel¨oli az Y halmaz ¨ osszes v´eges partici´oj´at m´erhet˝ o halmazokra, ´es az 29
Y t´er egy U = {B1 , . . . , Bk }, Bl ∈ B, l = 1, . . . , k v´eges partici´oj´ara legyen ( ) k X ZU = z: z ∈ Z, z Bl = 1 . l=1
Ekkor Z0 a Z halmaz z´art r´eszhalmaza, mivel a z´art ZU halmazok metszete. A Z0 halmaz az (Y, B) t´er m´erhet˝ o halmazain ´ertelmezett v´egesen additiv nem negat´ıv ´ert´ek˝ u 1-re norm´ alt halmazf¨ uggv´enyeib˝ol ´ all, ez´ert X ⊂ Z0 . Az I-divergencia kiterjeszt´es´enek ´es tulajdons´againak bizony´ıt´ asa ´erdek´eben jegyezz¨ uk meg, hogy ha ν ´es µ k´et val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ek, akkor I(νkµ) = sup I(νU kµU ) = U
sup
k X
log
{B1 ,...,Bk } l=1
ν(Bl ) ν(Bl ), µ(Bl )
U = {B1 , . . . , Bk }
ahol a szupr´emum az Y t´er U = {B1 , . . . , Bl } v´eges (m´erhet˝ o) partici´oj´ara v´etetik. (Ez k¨ ovetkezik a 12. feladat eredm´eny´eb˝ ol.) Defini´ aljuk az I(νkµ) f¨ uggv´enyt (r¨ ogz´ıtett µ m´ert´ekkel) minden ν ∈ Z0 -re, azaz akkor is, ha ν addit´ıv, de nem σ-addit´ıv halmazf¨ uggv´eny az el˝ obb fel´ırt szupr´emum seg´ıts´eg´evel. Ekkor I(·kµ) alulr´ ol f´elig folytonos, mert (alulr´ ol f´elig) folytonos f¨ uggv´enyek szupr´emuma. Bel´atjuk, hogy az ´ıgy kiterjesztett I-divergenci´ ara I(νkµ) = ∞, ha ν ∈ Z0 \ X (´es µ ∈ X). Ugyanis az, hogy a pozit´ıv ´ert´ek˝ u, addit´ıv µ halmazf¨ uggv´eny σ-addit´ıv azzal ekvivalens, hogy tetsz˝oleges Bn ∈ B halmazsorozatra, amelyre Bn ⊃ Bn+1 , ∞ T Bn = ∅, lim µ(Bn ) = 0. Mivel µ ∈ X, ´es ν ∈ Z0 \ X, n = 1, 2, . . . , ´es n→∞
n=1
l´etezik olyan lesz´all´ o Bn ∈ B az u ¨res halmazhoz tart´o Bn halmazsorozat, amelyre lim µ(Bn ) = 0 ´es lim ν(Bn ) = α > 0. Ez´ert tekintve az Un = {Bn , Y \ Bm } n→∞
n→∞
partici´okat I(νkµ) ≥ lim I(νUn kµUn ) = ∞. n→∞
A fentiek alapj´ an k¨ onnyen bizony´ıthat´ o a feladat ´ all´ıt´ asa. Mivel Z0 a (Z, C) t´er z´art r´eszhalmaza, a Z0 -ra kiterjesztett I(·kµ) halmaz alulr´ ol f´elig folytonos, ez´ert az A(R) = {ν: ν ∈ Z0 , I(νkµ) ≤ R} halmaz minden 0 ≤ R < ∞ sz´amra a (Z, C) t´er z´art, ez´ert kompakt r´eszhalmaza. Viszont A(R) ⊂ X. Innen nem neh´ez bel´ atni, hogy A(R) nemcsak a (Z, C) t´eren, hanem annak megszor´ıt´ as´an az (X, X ) t´eren is kompakt. 21.) Mint az el˝ oz˝ o feladatban l´attuk, az (X, X ) t´er be´agyazhat´o egy kompakt T2 t´erbe. (A [0, 1] t´er ¨ onmag´ aval vett nagy p´eld´anysz´am´ u direkt szorzat´aba.) A topol´ ogia standard eredm´enyei alapj´ an egy kompakt T2 t´er T4 t´er. (Tetsz˝oleges k´et diszjunkt z´art halmaznak l´etezik diszjunkt ny´ılt k¨ ornyezete.) Egy T4 t´er egyben Tρ t´er, ´es annak tetsz˝oleges altere, teh´at p´eld´aul az (X, X ) t´er is Tρ t´er. 22.) V´alasszunk minden ν ∈ K m´ert´ekre a ν m´ert´eknek egy olyan G(ν, ε) ny´ılt k¨ ornye1 zet´et, amelyre lim inf − n log Qn ((G, ν)) > I(ν) − ε. Ezen halmazok lefedik a K n→∞
halmazt. Vegy¨ uk a K halmaznak egy ilyen halmazokb´ ol ´ all´ o v´eges G(ν1 , ε), . . . , G(νm , ε) fed´es´et. Ekkor el´eg nagy n indexre m X Qn (K) ≤ Qn (Gl ) ≤ const. sup e−n(I(νk )−2ε) ≤ const. sup e−n(I(ν)−2ε) . l=1
1≤k≤m
30
ν∈K
Innen k¨ ovetkezik a (iii′ ) tulajdons´ag. L´ assuk be, hogy az I(·kµ) f¨ uggv´eny teljes´ıti a feladat felt´eteleit. Az I(·kµ) f¨ uggv´eny alulr´ ol f´elig folytonos a 18. feladat eredm´enye alapj´ an. Tekints¨ uk az Y t´er egy alkalmas v´eges C = {C1 , . . . , Ck } partici´oj´at, vegy¨ unk egy kis δ > 0 sz´amot, ´es defini´aljuk egy ν ∈ X pont alkalmas ny´ılt k¨ ornyezet´et a k¨ ovetkez˝ o m´ odon: G(ν, ε) = {χ: χ ∈ X, |χ(Cj ) − ν(Cj )| < δ, j = 1, . . . k}, δ = δ(ε). A 12. feladat eredm´enye alapj´ an alkalmas C partici´o v´ alaszt´ as´aval el´erhet˝ o, hogy az I(νC kµC ) ≥ 1 ε I(νkµ) − 2 ha I(νkµ) < ∞, ´es I(νC kµC ) > ε , ha Iνkµ) = ∞ egyenl˝otlens´egek teljes¨ uljenek. M´asr´eszt a 11. feladatban bizony´ıtott (3) egyenl˝otlens´eg jobboldala alapj´ an Qn (G(ν, ε)) < e−n(I(νC kµC )−ε/2) , ha a δ = δ(ε) > 0 sz´amot el´eg kicsinek v´ alasztjuk, ´es n ≥ n(δ). (Jelen esetben a (3) formul´ at´ ol elt´er˝ o jel¨ol´est haszn´ alunk. (n) A Qn (G(ν, ε)) kifejez´es j´ atssza a (3) formul´ aban szerepl˝o µ (·) val´ osz´ın˝ us´eg szerep´et, ´es ott δ = δ(ε)-t ´ırunk ε helyett. Tov´ abb´a a µ(n) (·) val´ osz´ın˝ us´egre a (3) formul´ aban adott fels˝o becsl´es a mostani jel¨ol´esben a e−nI(νkµ)−nC(δ) kifejez´essel egyenl˝o.) Ez´ert lim inf − n1 log Qn (G(ν, ε)) ≥ I(νkµ) − ε, ha I(νkµ) < ∞, ´es nagyobb mint
1 ε,
n→∞
ha I(νkµ) = ∞.
23.) Tetsz˝oleges C ∈ C ∗ -ra, ε ≥ 0-ra µ(n) (µn ∈ F) ≤ µ(n) (µn C ∈ FC ) ≤ µ(n) (µn C ∈ [FC ]) ≤ sup e−n(I(νC kµC )−ε) , ν∈[FC ]
ha n > n(ε, C). Ez p´eld´aul k¨ ovetkezik a 22. feladat eredm´eny´eb˝ ol, ´es abb´ol a t´enyb˝ol, hogy [FC ] kompakt halmaz az (XC , AC ) t´eren. (Egy´ebk´ent ez az egyenl˝otlens´eg elemien is levezethet˝ o.) Innen logaritmust v´eve kapjuk, hogy lim inf − n→∞
1 log µ(n) (µn ∈ F) ≥ inf I (νC kµC ) . n ν∈[FC ]
Szupr´emumot v´eve C ∈ C ∗ -re kapjuk a k´ıv´ant ´ all´ıt´ ast. 24.) Tekints¨ unk egy L > sup
inf
C∈C ∗ νC ∈[FC ]
I (νC kµC ) sz´amot. A (4) formul´ aban szerepl˝o
egyenl˝otlens´eg bizony´ıt´ as´ahoz azt kell bel´ atni, hogy ez az L sz´am fels˝o becsl´es az egyenl˝otlens´eg jobboldal´ ara is. Ennek ´erdek´eben el˝ osz¨ or l´assuk be azt, hogy l´etezik ∗ olyan ν ∈ (X, A), amelyre νC ∈ [FC ] minden C ∈ C -re, ´es I(νkµ) ≤ L. Viszont nem ´ all´ıtjuk, — legal´ abbis egyel˝ ore, — hogy a ν ∈ F rel´ aci´o is teljes¨ ul. A DC = {ν: ν ∈ X, νC ∈ [FC ] , I(νkµ) ≤ L} halmaz kompakt minden C ∈ C ∗ ra, mivel a 20. feladat alapj´ an egy kompakt ´es egy z´art halmaz metszete. (A {ν: ν ∈ X, νC ∈ [FC ]} halmaz z´art. Ez k¨ ovetkezik abb´ol, hogy a ν → νC lek´epez´es folytonos.) Tov´ abb´a a DC halmaz nem u ¨res, mivel l´etezik olyan νC ∈ [FC ], amelyre µ(D) νC (xl ), l = I(νC kµC ) ≤ L, ´es arra a ν ∈ X m´ert´ekre, amelyet a ν(D) = µ(C l) 1, . . . , k, k´eplet defini´al, ha D ⊂ Cl , ahol C = {C1 , . . . , Ck }, ´es xl a Cl -hez rendelt pont, I(νkµ) = I(νC kµC ) ≤ L. Tov´ abb´a az ´ıgy defini´alt ν m´ert´ek ,,vet¨ ulete” a C partici´oT ra a fenti νC m´ert´ek, amely eleme az [FC ] halmaznak. Azt akarjuk bel´ atni, DC 6= ∅. A DC halmazok kompakts´aga miatt el´eg azt bel´ atni, hogy hogy C∈C ∗
31
v´eges sok DC1 , . . . , DCp halmaz metszete nem u ¨res. Legyen C¯ olyan v´eges partici´o, amely finomabb mint a C1 , . . . , Cp partici´ok mindegyike, ´es legyen ν ∈ DC¯. Azt all´ıtjuk, hogy ekkor ν ∈ DCl minden l = 1, . . . , p-re. Ehhez azt kell bel´ ´ atni, hogy mivel Cl durv´ıt´ asa a C¯ partici´onak, ha νC¯ ∈ [FC¯], akkor νCl ∈ [FCl ]. Ez ut´ obbi all´ıt´ ´ as bizony´ıt´ asa ´erdek´eben vegy¨ uk ´eszre, hogy ha νC¯ ∈ [FC¯], akkor l´etezik olyan (n) (n) (n) ν ∈ X, n = 1, 2, . . . , m´ert´eksorozat, amelyre νC¯ ∈ FC¯, azaz νC¯ eleme a (n)
anak, ´es lim νC¯ (xm ) = νC¯(xm ) minden FC¯ halmaznak ´es nemcsak annak lez´artj´ n→∞ ¯ 1, . . . , C ¯ p }, ´es xm a C ¯ m halmazhoz rendelt pont. m = 1, . . . , p-re, ahol C¯ = {C ¯ Mivel a Cl partici´o elemei ilyen (diszjunkt) Cm halmazok uni´oi, innen k¨ ovetkezik, (n) (n) hogy νCl ∈ FCl , ´es lim νCl = νCl . Ez´ert νCl ∈ [FCl ]. n→∞
Legyen ν ∈ DC minden C ∈ C ∗ partici´ora. Ekkor, mivel νC ∈ [FC ] minden C ∈ C ∗ partici´ora, ´es F z´art halmaz, ez´ert ν ∈ F. Val´ oban, ha ν ∈ / F lenne, akkor az (X, X ) t´er T3 tulajdons´aga miatt l´etezne olyan C = {C1 , . . . , Ck } ∈ C ∗ partici´o, ´es ε > 0, amelyre az U = {χ: χ ∈ X, |χ(Cl ) − ν(Cl )| < ε minden 1 ≤ l ≤ k-ra} halmaz a ν ∈ X pontnak, a V = {χ: χ ∈ X, |χ(Cl ) − ν(Cl )| > 2ε valamely 1 ≤ l ≤ k-ra} halmaz az F z´art halmaznak a ny´ılt k¨ ornyezete, ´es U∩V = ∅. Ez viszont ellentmond a νC ∈ [FC ] rel´ aci´onak. A bizony´ıtand´ o egyenl˝otlens´eg jobboldala fel¨ ulr˝ ol becs¨ ulhet˝ o a sup I (νC kµC ) kifeC∈C ∗
jez´essel egy olyan ν ∈ X m´ert´ekkel, amelyre ν ∈ DC minden C ∈ C ∗ partici´ora. Mivel erre a ν m´ert´ekre sup I (νC kµC ) ≤ I(νkµ) ≤ L minden C ∈ C ∗ partici´ora, C∈C ∗
innen k¨ ovetkezik a (4) formul´ aban fel´ırt egyenl˝otlens´eg. V´eg¨ ul a (4) formul´ aban fel´ırt azonoss´ag a 12. feladat k¨ ovetkezm´enye. A 23. feladat eredm´eny´eb˝ ol ´es a 24. feladatban m´ ar bebizony´ıtott (4) formul´ aj´ab´ ol k¨ ovetkezik a nagy elt´er´es t´etel iii.) tulajdons´aga a Szanov t´etel felt´eteleinek teljes¨ ul´ese eset´en. 25.) Mutassuk meg el˝ osz¨ or azt, hogy a feladatban defini´alt F halmaz z´art, azaz, ha ν ∈ / F, akkor l´etezik a ν pontnak olyan U(ν) k¨ ornyezete, amelyre U(ν) ∩ F = ∅. Ez´ert az F halmaz Minden ν ∈ X-re l´etezik olyan ε > 0, amelyre ν({(0, ε)}) ≤ 31 . 1 ornyezet´enek a ´es a ν ∈ X pont U1 (ν) = χ: |χ({(0, ε)}) − ν({(0, ε)})| < 3 k¨ metszete v´eges. Legyen N = [ε−1 ], ahol [·] eg´esz r´eszt jelent. Ekkor n > N indexre µn ∈ / U1 (ν). Ha ν ∈ / F akkor alasszunk olyan εk > 0 N indexre minden k ≤ v´ sz´amot, amelyre vagy ν k1 − µk k1 > εk vagy ν 43 − µk 43 > εk . Mivel ν 6= µk ez lehets´eges. Legyen ε = min εk , ´es defini´aljuk az k≤N
´es
U2 (ν) = χ: χ k −1 − ν k −1 > ε, ha k ≤ N U3 (ν) = χ:
3 3 χ −ν >ε 4 4 32
halmazokat. Ekkor az U (ν) = U1 (ν) ∩ U2 (ν) ∩ U3 (ν) halmaz a ν m´ert´eknek az F halmazt´ol diszjunkt k¨ ornyezete. Teh´ at az F halmaz z´art. ¯n ({x2 }) = n1 . Az FC halmaz a k¨ ovetkez˝ oµ ¯n m´ert´ekekb˝ ol ´ all: µ ¯n ({x1 }) = 1 − n1 , µ Ezek a m´ert´ekek konverg´alnak a µ ¯ m´ert´ekhez, µ ¯({x1 }) = 1, amely nem szerepel a µ ¯n m´ert´ekek k¨ oz¨ ott. Innen k¨ ovetkezik, hogy az FC halmaz nem z´art. 26.) Tetsz˝oleges y1 , . . . , yk , yj ∈ Y , j = 1, . . . , k pontokra, 1 ≤ k ≤ n, ´es j1 , . . . , jk , k P jp = n, pozit´ıv eg´esz sz´amokra defini´aljuk a p=1
G(y1 , . . . , yk , j1 , . . . , jk ) = G(y1 , . . . , yk , j1 , . . . , jk , n) jp 1 = µ: µ ∈ X, µ({yp } − < n n
halmazokat. Adva egy B ⊂ Y halmaz, defini´aljuk a G = ∪nk=1
[
G(y1 , . . . , yk , j1 , . . . , jk )
((y1 ,...,yk ),(j1 ,...,jk )): yl ∈B, 1≤l≤k
halmazt. Ez a halmaz ny´ılt, mert minden G(y1 , . . . , yk , j1 , . . . , jk ) halmaz ny´ılt. Tov´ abb´a a ξ1 , . . . , ξn minta ´ altal meghat´ arozott µn empirikus m´ert´ekre, µn ∈ G akkor ´es csak akkor, ha az ¨ osszes ξj val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o ´ert´eke a B halmazban j van. Ugyanis µn ({y}) = n , 0 ≤ j ≤ n minden y ∈ Y -ra, ´es az o¨sszes ξj akkor ´es csak akkor esik az A halmazba, ha az ´ altala meghat´ arozott µn m´ert´ek eleme valamelyik a G definici´ oj´aban szerepl˝o G(y1 , . . . , yk , j1 , . . . , jk ) halmazban. Legyenek ξ1 , · · · , ξn f¨ uggetlen, a [0, 1] intervallumon egyenletes eloszl´ as´ u val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok. Jel¨olje µn azt az empirikus m´ert´eket, amelyet ezek a val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ ok hat´aroznak meg. Legyen B ⊂ [0, 1] nem m´erhet˝ o, 0 bels˝ o ´es 1 k¨ uls˝ o m´ert´ek˝ u halmaz. Ekkor az az esem´eny, hogy mindegyik ξj , 1 ≤ j ≤ n, val´ osz´ın˝ us´egi v´ altoz´ o ebbe a halmazba esik nem m´erhet˝ o, ´es ennek az esem´enynek nincs val´osz´ın˝ us´ege. Viszont az el˝ obbi ´ervel´esben megmutattuk, hogy l´etezik olyan ny´ılt G halmaz a val´ osz´ın˝ us´egi m´ert´ekek ter´en, amelyre ez az esem´eny megegyezik a {µn ∈ G} esem´ennyel.
33