R HAPSODY IN R ED Írta:
Zene:
Dalszöveg:
K AL M Á R P É T E R
PETER SIPOS
……………………..
Szereplők: Iván Kuzmacsev, a Bolsoj főrendezője Sztálin, a diktátor
.........
kettős szerepben
………
Ileana, a primadonna, Szergej felesége
………
Szergej, a színész
Mása, Ileana öltöztetőnője
…………………….
Grigorij, Sztálin titkára
…………………….
Beria, a KGB főnöke
…………………….
Igorov, egy apparátcsik
…………………….
Oleg, egy bonviván a Bolsojban Gyezsurnája, a Kremlben Bőrkabátos KGB tiszt Szása, ügyelő a Bolsojban Romanov, rab a Gulágon Vronszkij, rab a Gulágon Zorin, rab a Gulágon Fegyőr a Gulágon Figarov, borbél y a Gulágon Továbbá: (12 férfi és 8 nő) Apparátcsikok, Színházi dolgozók,
Muz sikok, Színészek,
Rendőrök és testőrök, Statiszták,
Rabok a Gulágon
1
HELYSZÍNLISTA & ZENEI TÜKÖR I. RÉSZ
Történik: 1939. december
1. SZÍN– A BOLSOJ SZÍNPADA
4 perc
o
N 1. VÖRÖS CSILLAG REVÜ – tutti ensemble 2. SZÍN– A BOLSOJ ÖLTÖZŐFOLYOSÓJA
6 perc
o
N 2. NINCS RÁ OK… – Mása, majd a társulat No 3. KÖTELEZŐ – Szergej, a társulat és Ileana 3. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN
7 perc
o
N 4. EGYÜTT MEGVÁLTJUK A VILÁGOT – Sztálin, Kuzmacsev 4. SZÍN– INTERMEZZO
5 perc
No 5. CSUPÁN CSAK SHOW – Kuzmacsev 5. SZÍN– ILEANA ÖLTÖZŐJE
7 perc
o
N 6. A PLETYKA – Ensemble No 7. REMÉNYTELEN SZERELEM – Szergej, Mása 6. SZÍN– SZTÁLIN REZIDENCIÁJA
7 perc
o
N 8. HÁZASSÁG VAGY VÉGE – Sztálin, Ileana No 9. CSUPÁN CSAK SHOW remi. – Kuzmacsev, Sztálin 7. SZÍN– MOSZKVAI UTCA
12 perc
o
N 10. PANASZ DAL – Muzsikok, Szergej No 11. MOSZKVAI ÉJSZAKA – Szergej, Mása, Kuzmacsev, ensemble 8. SZÍN– VÖRÖS TÉR
3 perc
No 12. CSERE-BERE WALZER – Szergej, testőrség 9. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN
6 perc
No 13. FOGJÁTOK EL! – Szergej, majd apparatcsikok 10. SZÍN– A BOLSOJ SZÍNPADA
10 perc
o
N 14. PRÓBA – Kuzmacsev, Ileana, majd ensemble 11.
S ZÍ N –
S ZT Á L I N I R O D Á J A
A
K RE M L B E N
8 perc
No 15. LEGYÜNK CSAK JÓK – Szergej, majd ensemble
ÖSSZESEN
75 perc
2
II. RÉSZ S ZÍ N –
1.
Történik: 1940 november
6 perc
A GULÁGON
No 16. A SZŐR AZ MINDIG NŐ – Figarov, majd rabok és Sztálin S ZÍ N –
2.
16 perc
A KREMLBEN
o
N 17. MEGVÁLTJUK A VILÁGOT remi. – Szergej, apparatcsikok No 18. CHICAGOI GENGSZTEREK – apparatcsikok, tánc ensemble No 19. CSUPÁN CSAK SHOW remi. – Kuzmacsev 3. SZÍN– A BOLSOJ MAJD A GULÁG
14 perc
No 20. SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ – Ensemble No 21. EZ A PUBLICITÁS! – Ensemble 4. SZÍN– KUZMACSEV SZOBÁJA A BOLSOJBAN
8 percrc
o
N 22. EZ A DOLGOM… – Kuzmacsev 5. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN
6 percrc
No 23. REMÉNYTELEN SZERELEM remi. – Mása, Szergej 6. SZÍN– A GULÁGON
6
5 percrc
N o 25. VALAMI MINDIG NŐ remi. – ensemble 7. SZÍN– VLAGYIVOSZTOKI HAJÓÁLLOMÁS
6 percrc
o
N 26. MEGVÁLTJUK A VILÁGOT remi. – Kuzmacsev 8. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN
2 perc
SCENE 9. – FINÁLÉ
5 perc
perc
o
N 27. FINÁLÉ: VÖRÖS CSILLAG remi. – ensemble
1 perc ÖSSZESEN
68 perc
A FŐSZEREPLŐK KARAKTER RAJZA:
3
KUZMACSEV A musical rezonőre – kicsit talán az Engineer, keverve Che és a Kabaré MC figurájával. Persze nem független a környezettől, nem egy kívülálló szerep, hanem része a történetnek, mégis az ő szemüvegén keresztül nézzük a sztorit. Kuzmacsev a Bolsoj rendezője. Opportunista, puhatestű seggnyalónak látszik, de egyáltalán nem hülye. Penge agyú, okos, művelt, pontosan tudja, hogy hol és kik között él… csak szarik rá! Elhatározta, hogy ő mindent és mindenkit túl fog élni. Nézete épp az, amit elvárnak tőle; valójában persze röhög ezen az egészen, ami körülveszi. Mivel pontosan ismeri a dörgést, mindenkinek titokban próbál segíteni. Hálát nem vár érte, hiszen neki ezek a jócselekedetek jelentik a titkos „ellenállást”. Persze ez nem rögtön az elején derül ki róla, hanem csak szép lassan. Ha úgy tetszik, akkor egy anti-Thernardier… Első benyomásra egy III. Richárd, holott pont a fordítottja… Festett sötétvörös hajú, szemüveges, korosodó, kissé kövérkés zsidó. SZERGEJ A Bolsoj sztárja alázatos, hivatásának élő, puritán, meggyőződéses kommunista. Nem csak azért hisz a rendszerben, mert annak első számú kegyence, hanem ez a mély meggyőződése. Nem sejt semmit mindabból a terrorból és szörnyűségből, ami körülveszi; igazi elefántcsonttoronyban él, mindennek csak a napos oldalát látja. Titkos küldetését – Sztálin dublőreként – nemcsak a hazája iránti szeretetéből és a jó ügy iránti feltétlen szolgálatából teljesíti, hanem főleg azért, mert egyenesen rajong Sztálinért. Meg van győződve, hogy szeretett vezére a világtörténelem legjóságosabb és legigazságosabb egyénisége… Hall persze ilyen-olyan suttogást arról, hogy az emberek mit beszélnek össze-vissza erről a „paradicsomi” rendszerről, de ezekre legyint: csak az irigység beszél belőlük… Férjnek is naív férfi, bár nem papucs. Felesége hisztériáit nehezen viseli. Szergejt csak Mása ébreszti rá, hogy a kommunista diktatúra nem arra van kitalálva, hogy ő jót cselekedjen. Minden egyes „jócselekedetének” szörnyű következményei lesznek. Hiába minden jóakarat, a politika – még a legjobb szándékkal is – nem az a terep, ahol jócselekedeteket lehet végrehajtani… Hiába egy humanista, a legjobb szándékkal megáldott ember; politikusnak bizony pancsernak bizonyult! Mit lehet mit tenni? Marad a szabadság, szerelem!... E kettő kell nek(i)em… SZTÁLIN Az aki. A Kremlben egy kegyetlen, zsarnok – ám Ileana mellet csak egy szánalmas papucshős; kabaréfigura. Olyan gonosz, hogy akár már röhögni is lehet rajta. Nem egyszerűen maga az ördög, hanem még annál is több: imádja, hogy ő az ördög. Romantikus anti-hős… ILEANA A Famme Fatale! Magyarul: egy karrierista büdös kurva – némi domina beütéssel. Gyönyörű, csábos, nem is tehetségtelen, de azért mégiscsak egy büdös kurva. Méltó párja Sztálinnak. MÁSA Ileana kedves, fiatal, árva – színészi ambíciókkal megvert – kis öltöztetője. Egyáltalán nem naív, sőt, öntudatos ellenzéki – persze csak a négy fal között a dunyha alatt, vagy olyan közegben, ahol nem fél kinyitni a száját. Reménytelenül szerelmes Szergejbe. Tudja, hogy ő jó ember, és amíg teheti, állandóan próbálja is őt politikailag felvilágosítani, de Szergej mindig csak mosolyog ezen az izzó tekintetű kedves kislányon; honnan is tudhatná ő, hogy mi folyik itt? (Persze mint utóbb kiderül, a kis öltöztetőlány sokkal jobban tudta, mint a nagy színész…) A történet második fordulópontjában – a vissza-cserében – már tevékeny szerepet játszik, s csak a végefelé derül ki, hogy segítő partnere ebben nem más, mint a cinikus kis szarkeverőnek látszó Kuzmacsev…
4
I. FELVONÁS 1. SZÍN– A BOLSOJ SZÍNPADA A színen éppen egy gigantikus szovjet giccs-operettet látunk, a korabeli sztálinista stílusra oly jellemző előadásmódban… Bombasztikus effektusok; pirospozsgás traktoros lányok; katonák; sarló és kalapács; Mojszejev stílusú táncok; balalajka; csupa vörös zászló és Sztálin szobor… Sztálin figurája persze nemcsak hatalmas szoborként, hanem az előadás főszereplőjeként, egy hozzá megszólalásig hasonlatos színész alakításában is megjelenik a színen; partnereként pedig egy – bár kissé korosodó, mégis – elbűvölő primadonnát láthatunk. No1. VÖRÖS CSILLAG REVÜ – tutti ensemble ………………………………………….. ………………………………………….. ………………………………………….. A szoc-reál revü csúcspontján, váratlanul oldalról civilben előlép egy slampos, szemüveges, kissé kövérkés, erősen festett sötétvörös hajú idősebb ember, és a színházban ülő nézőkhöz fordulva szinte egy kézmozdulattal leállítja a háta mögött zajló előadást; így a legnagyobb tánckép kellős közepén kimerevedik a színpad, s a táncosok megállnak a levegőben… KUZMACSEV:
Hát, igen… Nincs szebb, mint a show business… Bocsánat, még be sem mutatkoztam. Ivan Davidovics Kuzmacsev vagyok, ennek a színháznak, a híres Bolsojnak a főrendezője… meg még sok más… de erről majd később. Ezt is én rendeztem, bezony ám. (meghatottan nézi a színpadot, majd sóhajt egyet) Nos, ma egy páratlanul különös titokról szeretném fellebbenteni a fátylat Önöknek. (hátranéz a kimerevedett színpadra) Ami valahogy így kezdődött… nem… (igazít egyet az egyik levegőben megmerevedett táncos lábán) ...azt hiszem inkább így… Szóval, kérem, felejtsenek el mindent, amit a szovjet sztálinista történelem részleteiről tudnak… (körbenéz a nézőtéren) Ja, vagy úgy! Ha nem tudnak – úgy még jobb! Legalább nem lesz mit összezavarni… Megyek is, mert ezek már nem bírják sokáig ott a levegőben; nemsokára folytatjuk (indul kifelé) … ja, és kérem, nézzék el nekem ezt az iszonyú giccsparádét… nüná, hát én is tudom!… de, tudják, mifelénk itt ez a divat… (csettint egyet a kezével és elsiet)
Ahogy Kuzmacsev kilép, ismét megelevenedik a színpad. ……………………………………… ……………………………………… Egy hatalmas záró-tablóval véget ér az előadás – és legördül a függöny. A jobb első páholy fényt kap, lassan kinyúlik onnan egy kéz… majd a párja; és lassú ütemes tapsba kezd. Hamarosan (természetesen bejátszásról) az egész nézőtér óriási ovációba tör ki: „Éljen Sztálin! Éljen a szovjet!” Kisvártatva maga Sztálin jelenik meg személyesen a díszpáholyában, és felállva tovább tapsol a függöny előtt hajlongó színészeknek…
5
2. SZÍN– A BOLSOJ ÖLTÖZŐFOLYOSÓJA Ahogy elcsendesedik a nézőtér, és ismét felmegy a függöny, a Bolsoj Színház hátsószínpadán, illetve öltözőhelyiségeinél vagyunk; az imént látott előadás helyszínén. A színészek, statiszták kavalkádjában Szergejt – az imént látott előadás Sztálint játszó szereplőjét – látjuk, aki éppen Ileana után rohan, a nő azonban sértődötten csapja be maga mögött az öltözőajtót. SZERGEJ:
(a becsapódó ajtónak kiáltja) Félreértetted!…A francba!… (kirohan)
Az öltözőfolyosón egyszercsak abbamarad a nyüzsgés, és bevonul egy bőrkabátos katonás csapat, majd kisvártatva megjelenik a sorfal előtt maga Joszip Visszarionovics Sztálin. Lassan elhalad az oszlop előtt, majd az egyik ajtónál szétnyílik a sor, pont egy díszesebb öltözőajtó előtt. A bőrkabátosok biccentenek, valaki egy virágcsokrot ad a vezér kezébe, majd Sztálin a kezében a virággal bekopog az ajtón. Rövid szünet után kicsapódik az ajtó és megjelenik Ileana, az operett főhősnője. ILEANA:
Szemét strici! (kiáltja hisztérikusan, és habozás nélkül egy óriási pofont kever le Sztálinnak, majd minden kommentár nélkül becsapja maga mögött az ajtót)
A bőrkabátosok előrántják a kabát alá rejtett gépfegyvereket, és az ajtóra céloznak… Sztálin az állát masszírozva egyetlen kézmozdulattal leinti őket, majd sarkon fordul a kijárat felé. Félúton lelassít és visszanéz. A színház dolgozói – öltöztetők, statiszták, műszak – dermedten, lélegzet visszafojtva állnak… Sztálin kényszeredett mosollyal rájuk néz… SZTÁLIN:
Adják át gratulációmat a művésznőnek!
Sztálin és kísérete fegyelmezett rendben, katonás léptekkel távoznak… Kisvártatva ugyanabból az irányból, ahol elsietett a csapat, lélekszakadva megjelenik Kuzmacsev, a Bolsoj Színház imént bemutatkozott főrendezője, néhány színész és színházi dolgozó kíséretében. A nem mindennapi esemény hírére összecsődül az egész színház az ominózus öltöző elé. Mása, Ileana öltöztetőnője, kisírt szemekkel meséli, hogy Szergej – aki a színdarabban Sztálin figuráját keltette életre – és a hisztis primadonna még a szünetben egy féltékenységi cirkusz miatt kaptak össze. No 2. NINCS RÁ OK… – Mása, majd a társulat Ileana nem átallotta vele,(!) a kis öltöztető-lánnyal meggyanúsítani a férjét, miszerint a jelenése alatt ők az öltözőjében hetyegtek…! Pedig ebből – sajnos – egy szó sem igaz… hiszen csak Mása szerelmes egyoldalúan és reménytelenül a Bolsoj szívdöglesztő sztárjába! Amikor tehát Ileana kinyitotta az ajtót, csupán összetévesztette az öltözőajtaján kopogó Sztálint a férjével.
6
A rémült társulat mellé megérkezik Kuzmacsev, a főrendező is. A rögtönzött vésztanács előtt már világos, hogy Ileana tévedésből pofozta föl magát Sztálin elvtársat Szergej helyett, de hiába… lelki szemük előtt szinte megjelenik az egész társulat kollektív Szibériai kitelepítése: mi lesz ebből?!... A társulat – Szergejjel az élén – ráveszi Ileanát, hogy menjen el személyesen Sztálinhoz, és magyarázza ki az egyébként életveszélyes incidenset; a pofont természetesen nem neki, hanem a vele összetévesztett férjének szánta… No 3. KÖTELEZŐ – Szergej, a társulat és Ileana Hosszas kéretés és könyörgést követően Ileana végül enged a Bolsoj társulatának: nagykegyesen hajlandó elmenni Sztálinhoz, hogy kimagyarázza az incidenset – ha ezzel megmenti szeretett színházát… 3. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN Sztálin dolgozószobája igazi puritán munkahely. Egyszerű faburkolat, néhány Lenin, Auróra és Kongresszusi kép a falon, valamint egy hatalmas íróasztal. Sztálin az íróasztala mögött áll, háttal a szobának és kifelé bámul az ablakon a Vörös térre. A szobában néhány barna öltönyös ember – vörös mappákkal a kezükben – és két fegyveres, bőrkabátos tiszt ácsorog fegyelmezett rendben… Csend. Az egyik alak – Grigorij, Sztálin bizalmasa – kicsit előrelép a sorból. GRIGORIJ:
Igenis, Sztálin elvtárs?… (csend… Sztálin továbbra is mozdulatlanul bámul ki az ablakon…) Bocsánat, csak azt hittem, hogy… (visszaáll a sorba) … természetesen…
Újabb néhány másodpercig csönd… Mindenki egyre kényelmetlenebbül kezd feszengeni… Az előbbi jelenet megismétlődik, csak most másvalaki lép előre. IGOROV:
Parancsolt valamit, Sztálin elvtárs?… (nincs válasz)…elnézést, csak úgy láttam, mintha… (ő is megszégyenülten visszaáll a sorba, miközben kérdően néz a többiekre)… majd talán később… talán később… igen…
Sztálin nagyot sóhajt és kiveszi a zsebéből a pipáját… Mindenki egyszerre húzza ki a zsebéből a gyufát, és rohan oda Sztálinhoz, hogy meggyújtsák a pipáját… Sztálin lassan megfordul, de már ég a gyufája; rágyújt és jóízűt pöfékel a pipából… SZTÁLIN:
Lassúak vagytok… Látjátok, már megint lassúak vagytok… Bizony, bizony… Ez a baj, veletek, fiaim; egyszerűen lassúak vagytok… (pajkos fény gyúl a szemében) No, elvtársak, ki bírja tovább? (Sztálin a kezében még mindig égő gyufára néz)
Mindenki megdermed – kezükben az égő gyufával – de senki nem meri elfújni a gyufát. Az elvtársak halkan szisszennek fel, ahogy szép lassan mindenkinek a kezére ég a gyufa; Sztálin kezében azonban még mindig ég…
7
GRIGORIJ:
(füstölő ujját a zavartan a fülére téve) Bravó! Bravó! (A többieket is lelkesíti)… Hiába! A mi Sztálin elvtársunknak nemcsak a lelke, de a teste is acélból van… (a többiek is kényszeredetten éljenezni kezdenek)
SZTÁLIN:
(halvány undorral konstatálja az éljenzést) Lófaszt! Most tanultam ezt a trükköt… (felmutatja a gyufaszálat) Kátrányos drót… Idióták.
Sztálin, miután a Kremlben végzett az apparátcsikok által elővezetett apró-cseprő kivégzési ügyekkel, izgatottan lát neki, hogy megtartsa a Hitlerrel való történelmi találkozójának főpróbáját. Hitler szerepében a Bolsojban megismert Kuzmacsev, akinek a diktátor parancsára egy fekete fésűt kell szorongatnia az orra alatt…
No 4. EGYÜTT MEGVÁLTJUK A VILÁGOT – Sztálin, Kuzmacsev A szinte szerelmi duettbe hajló dalban Sztálin arról énekel, hogy ők ketten hogyan fogják majd együtt leigázni az egész világot. Kuzmacsev mérsékelt lelkesedéssel szekundál Hitler szerepében Sztálinnak… A jelenet végén a diktátor bizalmasan közli Kuzmacsevvel, hogy ma éjszaka is „lesz egy halaszthatatlanul fontos államügye”… Cselekedjen tehát a szokásos módon.
4. SZÍN– INTERMEZZO Az átvezető képben Kuzmacsev mutatkozik be, mint bennfentes mindenese a Kremlnek és Sztálinnak egyaránt, akinek első számú feladata, hogy titokban különféle dublőrökkel gondoskodjon a diktátor helyettesítéséről. No 5. CSUPÁN CSAK SHOW – Kuzmacsev Kuzmacsev két dublőrrel „dolgozik”: Szergejjel, a Bolsoj színészével, és egy másik tökéletes hasonmással, aki viszont süket-néma. Szergejre akkor van szükség, ha meg is kell szólalni valahol, tehát szükség van szónoki, színészi képességekre is; a félnótás, néma dublőrt, pedig csak akkor „vetik be”, ha valahol csak integetni kell, vagy modellt állni.
8
5. SZÍN– ILEANA ÖLTÖZŐJE A délutáni matiné alatt Ileana öltözőjében nagy a jövés-menés; már mindenki tudja, hogy Ileana az előadást követően tesz látogatást Sztálinnál, hogy kimagyarázza az előző esti pofont. No 6. A PLETYKA – Ensemble A jelenetekre siető társulat tagjai be-bekukkantva az öltözőbe, aggódva látják el Ileanát különféle jótanácsokkal, hogyan viselkedjen Sztálin előtt… Az esti látogatást csupán Két gyorsöltözés közben azonban, egy ember elől titkolja Ileana: amikor egy percre elcsendesül a jövés-menés, Szergejtől, a férjétől – Mása mindig leül Ileana öltözőasztalához, mondván; „ne izguljon szegény”… és naplójának önti ki a szívét: Nagy a rohanás, sok a gyorsöltözés, milyen igazságtalan az élet, tehát hol Ileana, hol Szergej, hogy miközben ő csak epekedik Szergej után, hol mindketten a színpadon vannak, az imádott férfi észre sem veszi őt! miközben Mása, a kis öltöztetőlány Mindennek tetejébe ráadásul Szergej csak némán vasalja vakon imádja azt a nőt, és adogatja a ruhákat a primadonnára. akinek titkos viszonya van Sztálinnal! Épp egy ilyen csendes pillanatban toppan be az öltőzőbe Szergej és rajtakapja a lányt naplóírás közben. Mása ugyan gyorsan eldugja a naplót, de Szergej nem hagyja annyiban; kíváncsi rá, hogy kinek, és mit írt ilyen szomorúan a kis öltöztetőlány? Kérdésére Mása zavartan csak annyit felel, hogy van egy reménytelen szerelme, aki tudomást sem vesz róla…
No 7. REMÉNYTELEN SZERELEM – Szergej, Mása Szergej próbálja vigasztalni a szerelmi bánatban szenvedő Másenykát, miközben sejtelme sincs róla, hogy a lány reménytelen szerelme voltaképpen: ő maga…
A jelenet végén Kuzmacsev átadja Szergejnek Sztálin üzenetét; ma este jelenése van…
6. SZÍN– SZTÁLIN REZIDENCIÁJA Sztálin rezidenciáján a titkára bejelenti, hogy megérkezett Ileana művésznő. Sztálin szertartásosan feláll, hogy fogadja a primadonnát, azonban amikor kettesben maradnak, Ileana se szó se beszéd leveszi a kabátját – ami alatt csak egy kombiné van –, és fáradtan elterül a heverőn. A diktátor méltóságteljes tartása egycsapásra alázatosra változik, és hirtelen éktelen nyafogásban tör ki: „Nyuszimuszika! Hát ilyen rossz voltam hozzád, hogy megérdemeltem tegnap azt a csúnya nagy pofont?” Ileana rágyújt, és miközben kortyol egyet a pezsgőből, félvállról odaveti a sopánkodó Sztálinnak: „Nem neked szántam, te nagy méla bamba! Csak már megint összekevertelek benneteket… Hogy én ezt hogy unom már!...”
9
No 8. HÁZASSÁG VAGY VÉGE – Sztálin, Ileana Megtudjuk, hogy ebben a pillanatban is épp Szergej helyettesíti Sztálint, miközben ő azt hiszi, hogy szeretett vezére éppen fontos államügyet tárgyal. Sztálin arról faggatja Ileanát, hogy Szergej nem gyanakszik-e, azonban Ileana megnyugtatja, hogy a férje olyan hülye, és annyira tiszteli Sztálint, hogy ez meg se fordul a fejében. Ileana halálra nyúzza a diktátort, hogy vessenek már végre véget ezeknek a titkos szerelmi légyottoknak, és tessék őt elvenni feleségül! Sztálin már úgyis özvegyember, úgyhogy ez nem is lenne akadály. A diktátor azonban próbál kibújni a házasság alól; rosszul venné ki magát, hogy ő „elszeresse” a Bolsoj sztárjának a feleségét… A hisztériás primadonna szerint egy megoldás van: el kell tenni láb alól a férjét, és akkor elgördül minden akadály. Sztálin kényszeredetten megígéri: meg fogja oldani, azonban ez a sokadszori ígéret Ileanának már kevés. A közelgő csúcstalálkozón Ileana már Sztálin feleségeként szeretne találkozni Hitlerrel! Vagy házasság tehát, vagy vége a liezonnak! Ahogy Ileana távozott, Kuzmacsev érkezik, és figyelmezteti Sztálint, hogy minden látszat ellenére, Szergej Ileanával szövetkezve merényletet akar elkövetni ellene. Sztálin először csak nevet Kuzmacsev vádján, azonban a hű szolga mégiscsak bogarat ültet a fülébe: mi van, ha mégis?… De hogyan tudná ezt minden kétséget kizáróan bebizonyítani? No 9. CSUPÁN CSAK SHOW remi. – Kuzmacsev, Sztálin Kuzmacsev azt tanácsolja Sztálinnak, hogy legjobban úgy győződhet meg személyesen is a merénylet tervéről, ha másnap Szergejként menne be a Bolsojba, és találkozna Ileanával. Így a primadonna azt hinné, hogy ő a férje, és azonnal kiderülne, hogy vajon Ileana kettős játékot játszik-e? Sztálin kajánul belemegy a játékba, sőt személye elleni összeesküvés vádjával azonnal elfogatóparancsot fogalmaz Szergej ellen – a Gulágra a gazfickóval…! Végülis, így vagy úgy mindenképpen a Gulágon végzi Szergej; ha bűnös, akkor azért – ha pedig ártatlan, akkor azért, mert útjában van az Ileanával kötendő házasságuknak…
10
7. SZÍN– MOSZKVAI UTCA A hideg moszkvai téli éjszakán a hazafelé baktató Szergejt egy csapat muzsik összekeveri Sztálinnal és mélységes alázattal, de őszintén elpanaszolják neki sirámaikat… No 10. PANASZ DAL – Muzsikok, Szergej Szergej először megpróbálná tisztázni a félreértést, azonban kíváncsisága legyőzi tisztességét. A véletlenül rögtönzött audiencián Szergej szörnyű, és meglehetősen igaznak tűnő vádakat hall az általa olyannyira istenített rezsimről. A muzsikok végül arra kérik szeretett vezérüket, hogy tegyen igazságot, és cselekedjen legjobb belátása szerint… Ahogy távoznak a muzsikok, Kuzmacsev egy csomagot ad át Szergejnek. Valaki a kezébe nyomta, nem tudja, mi lehet benne, de szerinte fontos lehet. Szergej, kinyitva a csomagot, elsápad. Mása naplóját tartja a kezében, amiben az áll, hogy amíg ő Sztálint helyettesíti, addig a diktátor az ő feleségével hentereg… Ezt a két, hirtelen egymás után következő sokkot Szergej már nem tudja feldolgozni. Előbb a vakon követett politikáról, majd rögvest utána, a dicső vezérről szóló vádak! Mi történik itt?!... Kuzmacsev vigasztalni próbálja, így a kabátból hamarosan előkerül a vodkásüveg… A közeli kocsma ajtaja is kicsapódik, és először egy holtrészeg kozák esik ki rajta, majd kitántorognak a többiek is; a Bolsoj korábban megismert színészei és a színházi dolgozói. No 11. MOSZKVAI ÉJSZAKA – Szergej, Mása, Kuzmacsev, ensemble A kompánia sírva vigad azon, hogy Sztálin valószínűleg épp ezekben a percekben teszi magáévá Szergej feleségét. Az igaz orosz lélek ilyenkor mit tesz? Bánatát a vodkába és a táncba folytja… A zenés jelenet hatalmas tánccal ér véget. 8. SZÍN– VÖRÖS TÉR A hűvös hajnalon Szergej elmélázva lépked a Vörös téren. Még mindig nem tudja elhinni, hogy Sztálinnak viszonya van a feleségével. Ezt csak egy módon tudja tisztázni: ha magát Sztálint kérdezi meg erről! Sztálin soha nem hazudik! Valahogy be kell jutni a Kremlbe, hogy ennek a végére járjon. Igen ám, de hogyan?... Mialatt ezen morfondírozik, egy kiskatona toppan elé, szalutál, majd bocsánatot kér, hogy elkerülte a figyelmét a diktátor érkezése… No 12. CSERE-BERE WALZER – Szergej, testőrség Szergejnek kapóra jön az összetévesztés: miért is ne? Így legalább be tud jutni a Kremlbe, szépen megvárja majd Sztálint és kérdőre vonja!....
11
9. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN Szergejt tehát díszkíséret vezeti be Sztálin dolgozószobájába, azonban már nincs módja megvárni a diktátort, hiszen abban a pillanatban belép a rendőrfőnök és a diktátornak hitt színész elé teszi az általa kért letartóztatási parancsot! Szergej előbb zavartan próbál megszabadulni a zubbonyával együtt ettől az ölébe pottyant kínos szereptől, azonban arcára fagy a mosoly, amikor megtudja, hogy a letartóztatási parancs Szergej Apollonovics ellen szól, akit összeesküvés gyanújával akarnak éppen letartóztatni… No 13. FOGJÁTOK EL! – Szergej, majd apparatcsikok Szóval nem elég, hogy a feleségét elszerette, még le is akarja tartóztatni őt?! Ezt az összetévesztést nem is lehetett volna jobban időzíteni! Nos, rendben… akkor hát tegyék a bilincset Sztálinra! Utána! Általános riadó: fogják el az árulót! Ha máshol nem találják, akkor keressék a Bolsojban!... Szergejnek tehát nincs más választása: hogy a saját bőrét mentse, kénytelen beülni a diktátor félelmetes székébe… Így lesz üldözöttből üldöző egy pillanat alatt… 10. SZÍN– A BOLSOJ SZÍNPADA A Bolsoj „próba-közbeni” színpadát látjuk; a félig előbukkanó ügyelőpultot, a rendezői székkel, a hátsó öltözők felé a folyosót, a félig nyitott takarásokat – röviden: a színpad az egész színház munka közbeni állapotát ábrázolja. A színpadon a „Romeo és Júlia” erkélyjelenetének klasszikus díszletelemeit látjuk (borostyánnal befuttatott lugas, erkély, kovácsoltvas kerítés); a szereplők egy része gyakorlóruhában, más része pedig félig-meddig jelmezben van. Általános káosz; főpróbák előtti állapot…A zenés jelenet alatt az előtérben suttognak a jelenésre várók… No 10. PRÓBA (RÓMEÓ & JÚLIA) OLEG (mint ROMEO) - dalban De csitt! mi fény tör át az ablakon? Napkelte az – és napja Júlia. IRINA:
(halkan a közzene alatt a körülötte állókhoz) Mi volt tegnap este Sztálinnál? Tud valaki valamit?… És hol van Szergej? OLEG (mint ROMEO) - dalban Kelj tündöklő vörös csillag, öld meg már a holdat, Mely rég irigyen sárgul, egyre sorvad, Mert százszor szebb vagy szolgálója, te! ILENA (mint JÚLIA) - dalban
12
Jaj, nekem! ANDREJ:
(szintén a közzene alatt Irinához) Azt nem tudom mi történt, de Ileana jó későn ért haza… Méghozzá Sztálin hivatali autójával… OLEG (mint ROMEO) - dalban (ő is fülel a pletykára) Beszél… de nem hallom szavát… mi ez? Szemével szólít: hadd feleljek én is!…
DUNNYA:
Nem lesz ennek jó vége… Én mondom… Megyünk Szibériába… ILEANA (mint JÚLIA) - dalban Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó?
ILEANA:
(meghallja a pletykát és hátrafelé sziszeg) Legföljebb prémbundát vadászni… Nyugi, Sztálin elvtárs megbocsátott az incidensért… Persze nem volt könnyű…
ANDREJ:
El tudom képzelni… (Irinához) Főleg, ha ő volt fölül… (röhögnek) OLEG (mint ROMEO) - dalban (gesztusaival arra céloz, hogy Ileana nem a jelenettel foglalkozik) Én vakmerő! Hisz nem hozzám beszél… ILEANA (mint JÚLIA) - dalban
(ettől a ponttól kezdve megváltozik a lágy zene; harcias induló lesz belőle) Tagadd meg a kommunista pártot és hagyd el a néped! S ha nem teszed: csak esküdj ellenük – Majd én leszek új eszméd támasza! Egy csapat bányászruhába öltözött komszomolista menetel be Rómeó mögé hatalmas transzparensekkel (Éljen a béke! Harcoljuk az imperialisták ellen, stb.) A komszomolisták mögött bemenetelnek rabláncaikat csörgetve az elnyomott munkások is, akiket korbáccsal nógatnak mögöttük a gaz kapitalisták… PJOTR, ANDREJ, ZSENYA (mint KOMSZOMOLISTÁK) - dalban Hát színt vallott végre a gaz áruló! Eljött a hajnal; a népek hajnala! Gyerünk Rómeó; döntsük meg a gonosz hatalmát… Csatlakozz hozzánk és győzni fogunk! Az erkélyen – Júlia mögött – megjelennek a reakciós hölgyek OLGA, IRINA, KÁTYA (mint REAKCIÓSOK) - dalban Csábítsd el ezt a szépfiút! Állítsd át őt a mi oldalunkra: Kábítsuk el Rómeót mindenféle bűbájjal
13
És akkor majd kábulatban fog a mi oldalunkon harcolni! PJOTR, ANDREJ, ZSENYA (mint KOMSZOMOLISTÁK) - dalban Nyíljon ki a szemed, Rómeó! Hát nem látod, hogy az ellenséggel paktálsz? Vegyük be máris a bázisukat És tűzzük ki rá a vörös zászlót – a szabadság zászlaját!
OLEG:
(hirtelen megállítva a próbát, szemei elé emelve a kezét, hogy a sötét nézőtéren megkeresse tekintetével a rendezőt) Kuzmacsev elvtárs!…
KUZMACSEV:
(ordítva) Miért álltunk meg?
OLEG:
Kuzmacsev elvtárs! Ezt én így nem tudom eljátszani… ezzel a kórussal a hátam mögött…! Ez egy intim jelenet, ahol eredetileg itt nekem szerelmet kellene vallanom Júliának, aki…
KUZMACSEV:
(indulatosan felrohan a színpadra) Júlia ellenség!… A kommunizmus ellensége!
OLEG:
(a mellette állóknak) Ez egy hülye!
ILEANA:
(Kuzmacsevhez) Már megbocsáss, de arról volt szó, hogy én Júliát játszom… nem a gonosz mostohát… (duzzogva) nem vagyok még abban a korban…
KUZMACSEV:
(békítően) Ileana kedvesem… Júlia nem gonosz…
ILEANA:
Ja, az más…
KUZMACSEV:
…csak eltévedt…
SZÁSA:
(Ileanához) Megvan! Akkor te vagy a Hófehérke…
Általános röhögés… A kórus és a statiszták már kicsit kiengedtek a vita alatt… KUZMACSEV:
Ki volt az?
SZÁSA:
Bocsánatot kérek, de itt nekem mindjárt be kellene tolnom a füstölgő gyárkéményeket… Tessék mondani, van ez még?… Na, már csak azért kérdem, mert ha húzva, akkor ugye nem kéne egész héten szénért sorba állnom, hogy ezekbe az ócska kályhacsövekbe…
KUZMACSEV:
(idegesen) Később!
SZÁSA:
Értettem. Később… (magában) Gyárkémény ugrott…
14
OLEG:
Kuzmacsev elvtárs! Nem lehet, hogy a mi közönségünk még nem elég érett ehhez az… izéhez… átdolgozáshoz?… Nem lehetne mégis inkább az eredeti Shakespeare darabot előadni?
KUZMACSEV:
(tudálékosan) Ha minden alkotóművésznek csak az elferdült ízlésű közönség lett volna a fontos, akkor soha nem születtek volna remekművek! Nos, ebben a jelenetben Rómeó itt rájön, hogy szerelme a rossz oldalon áll, és Lőrinc párttitkárhoz fordul tanácsért… De persze az ellenséget előbb legyőzi, s aztán jöhet az átnevelés…
ILEANA:
(súgva Szásához) Én ebből egy szót sem értek… Hol késik Szergej?
SZÁSA:
(szintén súgva) Nem tudom, de ha rájön, hogy Lőrinc barát helyett ő lesz a veronai párttitkár, abból itt nagy botrány lesz…
KUZMACSEV:
Elvtársak! Értsék meg! Shakespeare elvtárs is azt akarta ábrázolni ebben a drámában, hogy… hogy az osztályharc egyre csak éleződik!… És… és az a mi feladatunk, hogy megmutassuk az egész világnak, hogy Rómeó és Júlia új életre kelt itt a Szovjetunióban! (egyre lelkesebben) Igen! Higgyék el elvtársak eljő még a nap, amikor a mi szovjet történetünket fogják majd játszani szerte a világon! (megszólal a zene) Higgyenek benne! Látom már a napot, amikor majd a világ elnyomott népei – New Yorktól Párizsig – a mi szovjet történetünknek fognak tapsolni!… KUZMACSEV (dalban) Ma éjjel!... Igen! Ma éjjel!... Ma éjjel fordul a kocka! Nincs többé szerelem, csak osztályharc! Nincs többé csábítás csak eszme! És ez az eszme győzni fog: És ha miénk a győzelem, majd akkor…
Akkor majd együtt menetel a sorban minden dolgozó! Nem lesz több elnyomás, csak béke! Nem lesz több kizsákmányolás: Ma éjjel tehát a kollektíva Rómeót felvilágosítja! És az egész párt mögé áll!… Hadd halljam hát a forradalom szavát! (int a komszomolista kórusnak, akik csatlakoznak a dalhoz) PJOTR, ANDREJ, ZSENYA (mint KOMSZOMOLISTÁK) - dalban Nyíljon ki a szemed, Rómeó! Hát nem látod, hogy az ellenséggel paktálsz? Vegyük be máris a bázisukat És tűzzük ki rá a vörös zászlót – a szabadság zászlaját! KUZMACSEV:
És most Júlia belátja, hogy neki is csatlakoznia kell a forradalomhoz… (beint a változáshoz, a hátsó színpadról egy traktor gördül be a színpadra, rajta az előbbi asszonykórus piros pettyes fejkendőkben )
15
OLGA, IRINA, KÁTYA (mint KOLHOZNYKOK) - dalban A sárga búzamezők szava hív… Júlia! Csatlakozz te is hozzánk! Lásd be, hogy Rómeó csak jót akart: A kolhozban majd boldogan élhettek! Együtt aratjuk a gazdag termést: Itt szökken majd szárba szerelmetek a búzamezőn! ILEANA:
Már bocsánat, de én eddig itt fönt álltam az erkélyen és epekedtem Rómeó után. Ez a traktor itt teljesen kitakar!
KUZMACSEV:
(nem jön zavarba, hanem egyenesen belelkesül) Igazad van, te… te… te zseni! Milyen érzéked van a színpadhoz! Tudod mit? Mostantól te fogsz a traktor tetején állni, és… és… és búzaszín hajadat fújja a szél!
ILEANA:
(ennek egy kicsit örül) A traktor tetején?… És fújja a szél?…
KUZMACSEV:
Fújja! Fújja! Csak fújja!… A szabadság szele!!!… (a statisztákhoz) Segítsék föl a művésznőt a traktor tetejére!… És! (beint)
Ileanát felsegítik a traktor tetejére; eddigre már teljesen átváltozott a korhű színpad, és benépesítették különféle transzparensek, zászlók, vörös csillagok. A jelenetet extatikus mámorban vezényli tovább Kuzmacsev, s mialatt a kórus folytatja a dalt, Ileana átvedlik a korhű ruhából szovjet kolhozlányba… Az egész kép során a kórus és a szereplők persze még nincsenek tökéletesen birtokában az „új szerepüknek”, ezért minden színpadi akció olyan, mintha ott rögtönözték volna… Kuzmacsev ujjong a boldogságtól… EGYÜTT MINDENKI (dalban) Ma éjjel megvilágosodott minden Lám, mire képes a szerelem! Belátta Rómeó és Júlia, Hogy csak együtt; közösségben boldogulhatnak, És ez csak a kezdet! Most jön csak a neheze: Fel kell építenünk közösen a kommunizmust! Ez a mi dolgunk és nem is kevés! Irány tehát a párttitkár: Keressük fel együtt Lőrinc elvtársat! (tabló) A próba kellős közepén toppan be inkognitóban a színházba Sztálin, aki jót mulat az egész cirkuszon. Azonban arcáról hamar lefagy a mosoly, mert a titkosrendőrök csak arra vártak, hogy „Szergej” végre beérjen a Bolsojba; s azonnal ráteszik a bilincset. Sztálin most már hiába is tiltakozik, hogy ő nem Szergej, hanem maga a diktátor, erre csak egy nagy pofont kap – és már vonszolják is el a pribékek!... Mindenki kétségbeesik, hogy elvitték Szergejt, csak Ileana örül, hogy megszabadult végre a férjétől...
16
11. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN A Kremlben egyre nyomasztóbban telnek a percek Szergejnek. Még mindig semmi hír arról, hogy vajon sikerült-e az imént rögtönzött színjáték: letartóztatták-e Sztálint, vagy nemsokára nyílik az ajtó, és őt viszik el, mint csalót és a megvádolt árulót?... No 15. LEGYÜNK CSAK JÓK – Szergej, majd ensemble Szergej belegondol: mi lenne, ha…? Mi van ha ezek itt valóban letartóztatják Sztálint, és ő lesz végleg a diktátor? S a már így alakult a dolog; akkor ő maga hogyan alakítaná át ezt a hálátlan intrikus szerepet egy hős-szerepre? Szergej döbbenten látja a Sztálin asztalán heverő kivégzési, kitelepítési és egyéb szörnyű terveket: a Hitlerrel való szövetség vázlatát! Igen! Ezt a cserét az Isten is így akarta! Meg kell akadályoznia ezeket a rémes és véres cselekedeteket; neki, mint az új diktátornak egy valóban szebb és jobb jövőt kell megvalósítania… És ekkor – egy pillanatra megszakítva az álmot –, belép a rendőrfőnök: bilincsben az áruló!... Az álom tehát valóra vált!... S miközben a Vörös téren elsötétíti a kilátást az épülő Sztálin szobor hatalmas bajusza – Ileana izgatottan ront be Sztálin dolgozószobájába, és óriási hisztériás rohamot kapva a sárga földig szidja Sztálint, amiért – most, hogy végre eltették láb alól a férjét – a diktátornak nem az volt az első dolga, hogy kihirdesse házasságukat a népnek. Szergej egy darabig szótlanul fogadja a Sztálinnak címzett hisztit, majd amikor Ileana kifakad, hogy „Mit állsz itt némán, mint egy bamba medve?! Nem gondolod, Koba, hogy tartozol nekem valamivel?!”… – csak megsimogatja a bajuszát: „De… Joszip Visszarionovics Sztálin ezzel még valóban tartozik neked…” és egy hatalmas pofont kever le Ileanának… S miközben Ileana csak értetlenül tapogatja égő arcát, Szergej óriási nevetésére legördül a függöny… -o-
17
1. SZÍN– A GULÁGON A rabok, egy rácsos székkel a kezükben a színpad elejére masíroznak és leülnek a székbe egy félkör alakban. PARANCSNOK:
(kintről ordít) Na, húzzál csak te is befelé, de villámgyorsan, te szarházi görény!...
Beesik egy újabb, jobb napokat látott, idősebb nagyszakállú rab. Körbenéz, s miután zsebkendőjével letörölte, leül egy üres székre, majd kisvártatva megszólal. VRONSZKIJ:
Már megbocsássanak, hogy oktalan kérdéseimmel zargatom az urak nyugalmát, de nem tudja véletlenül valaki az egybegyűltek közül, hogy mi okból kifolyólag lettünk így hajnalok hajnalán ilyen kedvesen ideinvitálva?...
ROMANOV:
Nos, báró úr, attól tartok, hogy nem az udvari szamovár szertartás etikettje lesz spontán kis összejövetelünk témája…
Belép az előbb hallott borízű hang gazdája; egy termetes fegyőrparancsnok. PARANCSNOK:
Na, idefigyeljetek, büdösbogarak! Most aztán vége ennek a csupaszőr vircsaftnak. Tegnap is tele lett a körlet a szakállatokból kimászó tetvekkel! Nem fogtok itt nekem Raszputyint játszani! (kiordít az ajtó felé) Figarov!!! Na, egy-kettő!... (vissza a rabokhoz) Megkopasztunk benneteket, rohadt burzsuj bagázs!
ZORIN:
Elnézést parancsnok úr, de él még Önnek esetleg a kedves édes anyukája?
PARANCSNOK:
Hogy élne má’!? Há’ má’ én is elmúltam vagy hatvan…! De miért kérdi?
ZORIN:
Ó, igazán semmi, semmi… csak lett volna egy ötletem… de az csak az édesanyjával az igazi…
No 16. A SZŐR AZ MINDIG NŐ – Figarov, majd rabok és Sztálin FIGAROV a borbély (dalban): Jöhetnek-mehetnek rendszerek fölöttem, Cserélődhetnek a fejek, de borbélyra mindig szükség lesz!... Mert a szőr az mindig nő!... ZORIN:
Ó, hogy az Isten rohasztaná meg Sztálint, meg ezt az egész büdös bolsevik bagázst, az összes rokonukkal együtt!
ROMANOV:
Pszt! Ne olyan hangosan! Még bajunk eshet… még elvihetnek minket…
VRONSZKIJ:
Innen? (széttárja kezét) Hová?!?!...
18
FIGAROV a borbély (dalban): Jöhetnek-mehetnek rendszerek fölöttem, Cserélődhetnek a fejek, de borbélyra mindig szükség lesz!... Mert a szőr az mindig nő!... ROMANOV:
Képzeljétek, tegnap meghalt szegény Grisa…
VRONSZKIJ:
Ne beszélj! Mi lett vele?... belehalt a verésbe?...
ROMANOV:
Dehogyis… romlott volt a kaviár… FIGAROV a borbély (dalban): Jöhetnek-mehetnek rendszerek fölöttem, Cserélődhetnek a fejek, de borbélyra mindig szükség lesz!... Mert a szőr az mindig nő!...
PARANCSNOK:
Tudják, emlékszem, volt nekünk egy lelkesítő plakátunk a forradalom alatt: a kép egyik részén egy kövér burzsuj pasas nagy szivarral a szájában ült egy lokálban, ölében egy hosszúcombú táncosnő, az asztalon franciapezsgő és kaviár… A kép másik részén egy izzadt, erőtől duzzadó munkás fejtette a szenet egy bányában… a kép alá meg annyi volt csak írva, hogy válasszatok!...
VRONSZKIJ:
És mondja, parancsnok elvtárs, ki volt az a hülye, aki önszántából az izzadó munkást választotta?
PARANCSNOK:
Hát ez az, elvtársak; itt basztuk el a propagandánkat!
FIGAROV a borbély (dalban): Jöhetnek-mehetnek rendszerek fölöttem, Cserélődhetnek a fejek, de borbélyra mindig szükség lesz!... Mert a szőr az mindig nő!... Amikor a Gulág borbélyánál levágják Sztálin szakállát, mindenki megnémul az eléjük táruló látványtól; félelmetes a hasonlatosság a leborotvált „színész”, és a falon lógó diktátor képmása között! A kompánia egy darabig csak döbbenten áll, s csak kisvártatva szólal meg egy elítélt, akinek tátva marad a szája, amikor meglátja Sztálint – szakáll nélkül… VRONSZKIJ:
Magasságos… marxista Atyaúristen!
ROMANOV:
Miatyánk, ki vagy a mennyekben!...
ZORIN:
Ez nem lehet igaz! Komám! Nem kapok levegőt! Döbbenetes!...
SZTÁLIN:
(dörzsöli a szakálla helyét) Valami baj van?
ZORIN:
Emberek! Látjátok, amit én látok?!...
VRONSZKIJ:
Meg is állt bennem az ütő egy pillanatra!
19
Amikor levágják Sztálin szakállát, mindenki megnémul az eléjük táruló látványtól; félelmetes a hasonlatosság a leborotvált „színész”, és a falon lógó diktátor képmása között! Egyvalaki azonban felismeri az elvtelen seggnyaló színészt! Sztálin hiába is próbálja körömszakadtáig védeni Sztálint; a száműzöttek kiközösítik őt, és válogatott kitolásokat eszelnek ki a számára! 2. SZÍN– A KREMLBEN No 17. MEGVÁLTJUK A VILÁGOT remi. – Szergej, apparatcsikok A Kreml új lakója teljes gőzzel lát neki a jócselekedetekhez! Mindenek előtt fölmondja a Hitlerrel létrejött megnemtámadási paktumot, és távlati tervei között a földosztás, a munkatáborok felszámolása, s mindenek felett szabad választás kiírása szerepel… A döbbent apparátus nem érti pálfordulást… Még mit nem? Már csak az hiányzik, hogy csorbuljon a hatalmuk! A párt rettegett urai persze éppoly kevéssé hisznek az egész rendszerben, mint a Gulág foglyai, viszont hatalmukhoz képest csak szűk határok közt élhetik ki vágyaikat a kommunista Szovjetunióban. De más lenne az életük, ha Amerikába születnek! A három apparátcsik elkezd álmodozni a vodkásüveg mellett… IGOROV:
(belegondol) Ó, istenem, ha mi nem ide születünk, mik lehettünk volna!...
ZINOVJEV:
Én már milliomos olajgyáros lehetnék…
IGOROV:
Én már szenátor lennék a Fehér Házban…
GRIGORIJ:
Ugyan, elvtársak: MERJÜNK NAGYOT ÁLMODNI! Ó, ha én az Al Caponénak születtem volna…!!!
No 18. CHICAGOI GENGSZTEREK – apparatcsikok, tánc ensemble A nóta alatt Sztálin irodája a Kremlben átváltozik egy chicagoi speakeasy lokállá. A változás persze elsősorban a megjelenő figuráktól, fényektől és a különféle rekvizitektől, és nem a díszlet alap struktúrájából adódik. GRIGORIJ (dalban): Mit nekem a hatalom, ha nem jár hozzá pompa! Mit nekem a pompa, ha nem jár hozzá hatalom! A kettő egybe csak akkor jár, ha én lennék: Maga Al Capone! ZINOVJEV (dalban): De jó is lenne gengszternek lenni Chicagoban! Nem bibircsókos öreg nagyseggű titkárnőim lennének, Hanem bombázó, nagymellű szőke cicababákkal Venném magamat körül!
20
A Kreml rusnya bárisnyái bombázó platinaszőke cicákká változnak; a könyvszekrények bárszekrénnyé alakulnak; a hatalmas asztalból lesz a revüszínpad; az apparátcsikok is levetik a barna zakóikat, ami alatt flitteres ezüst mellény lesz, stb. EGYÜTT (dalban): Mi vagyunk a világ urai! Éjjel-nappal csak szteppelünk, whiskyt iszunk és kaszinóba járunk… Mit nekünk Sztálin?... Egy chicagoi gengszter nagyobb sztár, mint Sztálin! Az amerikai álomrevüben egy chicagói bár világa keveredik az orosz balalajka hangulatával. Az „amerikai álom”-ból fölébredve az apparatcsikok praktikus lépésre szánják el magukat: nincs más kiút, likvidálni kell a jóságosra hülyült diktátort, mert tervei és szándékai szakadékba taszítják a rezsimmel együtt a kiváltságosokat is! De hogyan? Óriási káosz és pánik törne ki, ha Sztálin merénylet áldozata lenne. Kieszelnek tehát egy „tökéletes” tervet: ki kell cserélni a Gulágon raboskodó színész-dublőrt a „jóságos” Sztálinnal! Az elhülyült diktátor így majd szépen megrohad a Gulágon, és ez alatt a hithű színészt, az ál-diktátort ők majd szépen elirányítgatják élete végéig a háttérből! Már csak az észrevétlen cserét kell megszervezni. Ennek lebonyolításával bennfentes Kuzmacsev barátjukat bízzák meg. No 19. CSUPÁN CSAK SHOW remi. – Kuzmacsev Kuzmacsev némi fontoskodás után elvállalja a veszélyes megbízást, azonban most kivételesen ő is szeretne egy viszontszívességet kérni: útlevelet, és szabad elvonulást kér a sikeres cserét követően. Régi álmát szeretné valóra váltani, és Hollywoodba távozna a feleségével, ahová már évek óta hiába hívják. Az apparatcsikok megígérik neki, hogy teljesítik a kérést: amint tehát megvan a csere!... 3. SZÍN– A BOLSOJ MAJD A GULÁG A Bolsojban az új értelmezésű Rómeó és Júlia nemzetközi sajtótájékoztatója folyik. No 20. SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ – Ensemble Váratlanul egy amerikai újságíró a Gulágra száműzött férjéről kérdezi Ileanát. Egy pillanatra megfagy a levegő, azonban az újságíró tovább faggatja. „Úgy hírlik, hogy a párt már engedélyezi a száműzöttek látogatását: Ileana eddig vajon miért nem látogatta még egyszer sem a férjét a Gulágon?” Ileana sírva fakad: Nem akarta magánéletét a nyilvánosság elé teregetni, de ha már így rákérdeztek… hát közli, hogy éppen oda készül. A sajtótájékoztató végeztével a társulat kérdőre vonja Ileanát, akiről köztudott, hogy hónapok óta egy új szeretője van. A primadonna megmagyarázza válaszát: nem akarta, hogy férje iránti közönye miatt veszítsen népszerűségéből, így hát most kénytelen valóban ellátogatni a Gulágra. Kísérője pedig Mása, az öltöztetőnő lesz.
21
No 21. EZ A PUBLICITÁS! – Ensemble A nóta közben Ileana és Mása egy csapat újságíró és fotós kíséretében megérkezik a Gulágra. Sztálin azt hiszi, hogy azért jöttek az újságírók, mert végre fény derült a fatális félreértésre, de Ileana viselkedése eloszlatja reményét: A primadonna műkönnyekkel tarkított „magánszáma” mellet Sztálin szinte szóhoz sem jut. A lehengerlő alakítás után az újságírók elégedetten tapsolnak, viszont sajnálattal vegyes derültséggel fogadják a diktátor kétségbeesett próbálkozását, hogy bebizonyítsa, valójában ő maga Sztálin; „Szegény színész megbolondult…!” Sztálin szavait csupán egy ember veszi komolyan: Mása… Biztos benne, hogy ez valóban ő... 4. SZÍN– KUZMACSEV SZOBÁJA A BOLSOJBAN Mása kétségbeesve ront be Kuzmacsev irodájába: szörnyű dologra jött rá!... Kuzmacsev mosolyogva néz fel rá: szépen csukja csak be az ajtót, és foglaljon helyet nála… Kuzmacsev egyáltalán nincs meglepve Mása döbbenetesnek tűnő felismerésén. Eljött az idő, hogy színt valljon a lány előtt… elárulja, hogy ő szervezte az egész cserét a háttérből… A meglepődött Mása tátott szájjal hallgatja Kuzmacsevet. Nem érti. De hát miért? No 22. EZ A DOLGOM… – Kuzmacsev Kuzmacsev a bevallja, hogy Sztálin bizalmasaként évtizedek óta dolgozik a diktátor személyi kultuszának megteremtésén, a dublőrök kieszelésén és beállításán, és minden kultúrpolitikai döntésen – a háttérből. Tudja, hogy egy opportunista seggnyalónak tartják a háta mögött, de valójában ez csak álca; ő egyáltalán nem az, aminek látszik, sőt!... Titokban mindenkinek csak segíteni próbál. Hálát nem vár érte; neki ezek a jócselekedetek jelentik a titkos „ellenállást”. Igaz…ő ugyan sok minden fölött szemet hunyt már, de hogy Sztálin Hitlerrel barátkozzon?! Ráadásul neki, zsidó létére kelljen ehhez asszisztálni?! Na, ez már neki is sok! Azt remélte, hogy a kitervelt csere révén, Szergejjel, aki egy jó ember, jó irányba terelheti a politikát… Ez egyszer azonban úgy tűnik, nem jött be a forgatókönyve. Egy diktatúra nem arra van kitalálva, hogy ott jól lehessen lépni, hiszen ebben a rendszerben még a „jócselekedetnek” is szörnyű következményei vannak. Hiába minden jóakarat, a politika – még a legjobb szándékkal is – nem az a terep, ahol jócselekedeteket lehet végrehajtani… A csupa jó szándékból megvalósított személycsere révén tehát még nagyobb veszély fenyeget: a „jóságos” Szergejt el akarják tenni az útból az apparatcsikok, s ha ez sikerül, akkor a Szovjetunió Hitler oldalán fog beszállni a háborúba! Kuzmacsevnek azonban van egy szenzációs terve, de ő nem állhat oda Szergej elé, mert úgyse hinne neki, hiszen meg van győződve arról, hogy ő Sztálin leggonoszabb tanácsadója.
22
5. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN A Kremlben Szergej csak véletlenül értesül arról, hogy a Bolsoj öltöztetőnője, Mása már hetek óta szeretne bebocsáttatást kapni nála, azonban kérlelhetetlen titkársága rendre elzavarja a lányt. Szergejt hajtja a kíváncsiság, hogy vajon mit akarhat Sztálintól egy kis öltöztetőnő, ezért – az apparatcsikok nem kis megrökönyödésére – végül úgy dönt, hogy fogadja Mását. No 23. REMÉNYTELEN SZERELEM remi. – Mása, Szergej Amikor bevezetik a lányt a dolgozószobába, és négyszemközt maradnak, Mása se szó se beszéd, rögtön szájon csókolja őt... Szergej – aki persze szóhoz se jut a meglepetéstől – először megpróbál „viselkedni”, de Mása nem tűr ellenállást, és valósággal lerohanja szerelmével a „diktátort”. Szergej nem érti, hogy mi történik, de meglepetését Mása még tovább tudja fokozni: közli, hogy azért jött, hogy a rá leselkedő veszélytől megmentse őt … Nem Sztálint: őt, Szergej Apollonovicsot! Bíznia kell benne!
6. SZÍN– A GULÁGON N o 25. VALAMI MINDIG NŐ remi. – ensemble A Gulágon a rabok éppen egy hatalmas, amorf gipsz-szobrot formáznak, mert sürgősen le kell szállítaniuk több-száz életnagyságú Sztálin-szobrot egy állami megrendelésre. Kiderül, hogy a gipszformában maga a fogoly Sztálin áll, mivel gyorsan kellett dolgozni, és már csak arra volt idő, hogy egyetlen formából kiöntsék a mintát. A munkálatokat ellenőrző Kuzmacsev jelentőségteljesen bólint az apparatcsikok felé: „Megtörtént a csere.” Grigorijék azonban meg is akarnak győződni erről. Egyikük bekopog a gipsz-formán: „Ön az Sztálin elvtárs?” Sztálin kétségbeesetten kiabál: „Na, végre! Persze, hogy én vagyok! Azonnal szabadítsatok ki innét, gazemberek!” Az apparátcsikok is elégedetten bólintanak, azonban mielőtt még elengednék az egyre türelmetlenebb Kuzmacsevet, ellenőrzik a nagy fekete autót is, ahol – Kuzmacsev szerint – a száműzött színész ül rezzenéstelen arccal. Rendben. Az apparatcsikok átadják Kuzmacsevnek az útlevelet és a hajójegyeket: teljesítette küldetését – most már szabadon távozhat…
23
7. SZÍN– VLAGYIVOSZTOKI HAJÓÁLLOMÁS A hajóállomáson épp az útlevélvizsgálatra vár Mása és egy furcsa alak, aki Kuzmacsev papírjaival rendelkezik, de mégsem ő az… hanem Szergej – immár bajusz nélkül, álruhában. Amikor átesnek az ellenőrző ponton, megérkezik az igazi Kuzmacsev. Szergej és Mása nem győznek neki hálálkodni, hogy milyen jóságos cselekedet volt tőle, hogy a saját papírjaival megszöktetni őket a biztos halál elől. Mása aggódik a jótevőjükért: miért nem jön ő is? Mi lesz vele, ha kiderül a turpisság? Megéri neki, hogy miattuk kockáztatja az életét? N o 26. MEGVÁLTJUK A VILÁGOT remi. – Kuzmacsev Nem csak miattuk kockáztat – válaszolja Kuzmacsev – itt sokkal nagyobb a tét… Egy arra szaladó rikkancs a legfrissebb Pravdát árulja: „Felmondta a Szovjetunió a Hitlerrel kötött paktumot! Sztálin az Antant oldalán harcol a nácizmus ellen!” Kuzmacsev mosolyogva nyugtázza: ez a lényeg – a többi meg majd úgyis megoldódik magától… Majd csak valahogy kimagyarázza, hogyan került Sztálin a Gulágra, csak ne féltsék őt: legyenek boldogok Hollywoodban, és filmesítsék meg ezt a sztorit. * Ő már úgyis öreg egy ilyen kalandhoz… meg aztán Ileana is várja már otthon… Mása és Szergej együtt csattannak föl: Ileana?!?! Kuzmacsev rezignáltan válaszol: „Nü, mi a gond?... Ha Sztálinnak jó volt…?” * Kuzmacsev sajátos módon oldja meg a cserét: úgy tesz, mintha Szergej ellátogatna a Gulágra, ahol majd észrevétlenül kicseréli Sztálinnal. Valójában persze Szergej titokban meglép, és Kuzmacsev csak a néma dublőrt mutatja meg az apparatcsikoknak, mint a Gulágról kiszabadított lojális színészt, így tehát Sztálin a Gulágon marad. A Kremlbe tehát a félnótás dublőr érkezik, és mire bárki is észreveszi, hogy ez nem a színész, hanem csak egy néma dublőr, addigra ők már árkon-bokron túl vannak… Ez a terv azonban csak a legvégén derül ki; a közönségnek végig azt kell hinnie, hogy Kuzmacsev valóban végrehajtotta az apparátcsikok tervét. A néző csak a hajóállomáson jöhet rá arra, hogy Kuzmacsev valójában hogyan oldotta meg a cserét…
8. SZÍN– SZTÁLIN IRODÁJA A KREMLBEN A Kremlben az apparatcsikok körülveszik az íróasztal mögött ülő megszeppent Sztálindublőrt. Mostantól tehát ők mondják meg, hogy neki hogyan kell cselekednie. Világos, hogy mi lesz a szerepe? Azonban a mosolygó dublőr csak artikulálatlan hangokat ad ki, mint egy süketnéma… Az apparatcsikok rémülten kapnak a fejükhöz: Magasságos Marxista Atyaúristen! Ez nem Szergej, a lojális színész! De, ha ez nem ő, akkor ki van a Gulágon?! És hol lehet Sztálin???... Csak nem…?! SCENE 9. – FINÁLÉ perc
N o 27. FINÁLÉ: VÖRÖS CSILLAG remi. – ensemble 1945-ben Santa Cruzban, a helyi vándor-cirkuszban orosz emigránsok főszereplésével mutatják be a Sztálingrádi Csata nagyjelenetét. Sztálin szerepében: Szergej Apollonovics… Az egész finálé egy szovjet népi operett stílusában zajlik… A szovjet táncosok virtuóz táncaikkal kiszorítják a náci táncosokat… Egy adott ponton megjelenik Sztálin és Hitler – mint két Mojszejev matrjóska baba és összefonódva táncolva birkózni kezdenek. A finálé-tánckép végére győznek a szovjetek, akik kart-karba öltve énekelnek az amerikaiakkal.
24
