IIUIllMIMIMiarf. Szerkesztőség és kiadóhivatal

IIUIllMIMIMiarf

Szerkesztőség és kiadóhivatal

—LEGALKALMASABB

STANDARD

AJÁNDÉKOK!

DESKS

amerikai redőnyös és sima Íróasztalok — amerikai tölgy-, dió- vagy mahagóni fából.

Elsőrangú

hasai

gyártmány

Pontos czim

RÉSZVÉNY-TÁRSULAT,

Magyarország legnagyobb és egyedüli

gazdasági gépgyára mely a g a z d á l k o d á s h o z

szükséges

összes g a z d a s á g i gépeket

gyártja.

Kendelések megtétele előtt kérjük minden szakbavágó kérdéssel bizalommal h o z z á n k fordulni.

Részletes árjegyzékkel Kjj

és szakszerű felvilágosítással díjmentesen szolgálunk,

_

B a S Ü Szecskavágók.

Morzsolók.

|

++ +

Nagy

körkép a szabadságharczból,

Testette: "©ágó, Látható

mindennap

Spórái. reggel

9

órától,

Este villamos fénynél.

Arena-ut 70. sz. Városliget.

bekötési táblák

A HET" eddig megjelent összes köteteihez

Belépti

dij 50 krajezár.

"•ü

1898.

IX. é v f o l y a m .

AHET

MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. •Előfizetési feltételek : Egész évre

frt 10.—

Félévre

»

5.—

Negyedévre

»

2.50

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 20 kr.

— B u d a p e s t ,

A HÉT

kiadóhivatala, 6.

szám.

Krónika. Keglevich intendáns.

JÓZSEF.

á p r i l i s h ó 3.

Ápril l-jével kezdődik az uj évnegyed. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius végével lejár, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megújítani szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Egész évre 10 frt. Félévre 5 frt. Negyedévre 2 frt 50 kr. VII. ker. Erzsébet-körut

SZEMLE.

— márcz. 31.

D'Annunzio mondja valahol, hogy újra meggyújtott szivarnak s újra kezdett szerelemnek keserű az ize. Kívánom, hogy a talián iró ez axiómája a talián hajlandóságú gróf Keglevich Istvánon be ne teljesedjék, s múljék el tőle a keserű pohár, ha most másodszor indul neki Getsemánétól Kálváriáig, az intendatura keresztjével. Mert ugy mondják, ma már szinte csakis a grófon múlik, hogy e tisztet vállalja, s a régi szerelmes csalogatásának gavallér ember hogy tudna ellentállani? Vetélytársai nem számítanak; a Rákosi Jenő meghivatása olyan dolog, mint mikor Széli Kálmánt szólítgatják a bankjai mellől pénzügyminiszternek: az ember arra való, de nem bolond, hogy odamenjen. Ellenben Keglevich grófnál az ilyesmi nem volna bolondság, legfeljebb ha önfeláldozás — ezt pedig ő, nem titok, a magánvállalkozásainál is megszokta. Magán- és közdolgokban ő az a nagy ültető, akinek fáiról az unokák kéjjel szedegetik a gyümölcsöket, melyeket nem gondolnak rá, kinek köszönhetnek. Drótban és kosárfonatban, az ábéczé minden betűivel ellátva árulgatják most azokat a cognacokat, mélyekkel annak idején a gróf a ma • már virágzó magyar cognacipart megteremtette; a risico az övé volt, a dicsőség másoké, az ő cognacja jó volt, de ma meg az üzlet jövedelmesebb. S ha meggondolom, hány elkövetkezett sovány esztendőn által élt az Opera a könnyelmű Keglevich őrületes költekezéséből; ha kiszámitóm, a Keglevich befektetései hány saisonra biztosítják majd a Vígszínháznak a telt pénztárakat; ha azt a hirtelen népszerűségre lendült magyar müipari mozgalmat látom, melynek megkezdéseért gróf Keglevich Istvánt hazafiatlan cosmopolitának hirdették, akinek csak az a mentsége, hogy nem egészen rendes: eszembe' jut a magyar államvasutak esete, melynek során a befektetéseket tevő Tolnay Lajos

14/431. s z á m . Szerkesztősig és kiadóhivatal BUDAPEST, VII. ker., Erzsébet-körut 6. ez. Hirdetések felvétele

ugyanott

Kéziratot nem adatnak vissza.

<§M-—

volt a könnyelmű és az őrült, s a hasznukat vevő Baross Gábor volt a geniális. Keglevich gróf, jó legitimista létére, azóta sem tanult és nem is felejtett — a hivatalos clique pedig, ha nagylelkűen hajlandó is felejteni, tanulni alig hiszem hogy tanult volna a multakból. Őszintén szólva: lelkemből szeretném, ba a gróf másodszor is vállalkoznék a nehéz küldetésre, de hogy több öröme telik-e majd benne, mint telt első izben, afelől nem mernék profétiába ereszkedni. Pedig hogy általában szükség van-e intendánsra, arról veszekedjünk máskor, de hogy a hors concours álló Rákosi Jenőn kivül gróf Keglevich az egyetlen arra termett ember, s ma jobban, mint valaha, az egészen bizonyos.' Mert olyan emberünk, aki a színészetet komoly dolognak nézi, elegendő számmal található, aminthogy modern emberünk is akadhat nem egy. De modern ember, akinek nem minden mindegy és különösen a szinház nem a legkissebb gondja, Keglevich Istvánon kivül alig található. Kifejtettem több izben is kegyetek előtt, hogy a szinház még mindig szép dolog, nagy dolog, érdekes dolog, de ma már nem annyira komoly dolog, mint volt vagy lehetett hajdanában. Ma is azzal a szent borzalommal szólni teszem a Nemzeti Színházról, mint szólhattak az ötvenes években; ma is pontifexeknek és pythiáknak tisztelni a színművészet papjait és papnőit; egyszóval ma is nemzeti szent ügynek tekinteni a színészet dolgát: túlzás és lehetetlenség. Nemzetekelőtt csak az lehet szent, ami az érdekeiket zárja magába. Amig a nemzet szószerint csakis a nyelvében él s a nemzeti törekvéseit csakis a művészet közén át tudathatja a világgal, addig szent a művészet és vétek a kritika. Politikai rabság idején, zsarnoki járom alatt a nemzetek hevülete a színházakban tör ki, a művészetekben tombol s a színésznők kocsirudja előtt culminálódik. Ilyenkor szent mindenki; aki szaval, ir vagy képet pingál; egy tavaszi vers nemzeti cselekedet, egy történelmi kép lázitó programm s egy színielőadás valóságos forradalom. Jók-e, rosszak-e ezek a dolgok: az szinte mellékes. De ha elkövetkeznek a szabadság napjai : a művészetek e politikai jelentősége elvész. Amely nemzet a parlamentben, a sajtóban s a gyűléseken kedve szerint kitombolhatja magát, nem szorul tovább a művészet alakosságára. S akkor megkapja a jogait a kritika. Most már nem a mi a fontos, hanem a miként, s a költészet, a színészet, a festészet s a művészet nem eo ipso szent, hanem csak akkor, ha jól csinálják. A művészetek vak imádását fölváltja a nagy művészek értő cultusa. A starok csillaga fölragyog, minden művészetben, főkép'

1

210 pen a színészetben. A szabad Anglia, melyben a politikai élet sohasem szünetelt, nem is volt soha a művészetek hazája, hanem igenis a nagy művészeké, költészetben s színészetben csakúgy, mint ma a festészetben s az ipari művészetekben. Ellenben a rab Olaszország igenis a művészetek hazája volt, s a legrafaelebb és palestrinább s/arjait túlragyogta magának a quand mérne olasz művészetnek a napja. Hogy a színészetnél maradjunk: a mult században s e század elején általában az olasz színészet járt vándorúton, végig a világon; később, s különösen az olasz egység kezdetei és megszületése óta a Ristóriak, Rossik, Dusék és Zacconik ideje következett. A franczia színészet nagy volt a királyok s az empire idején — ma, a szabad republikában, a Sarahk, a Réjaneok, .a Coquelinek a nagyok. Bécsnek ugyan nincsenek Keanjei, Irvingjei, Wolterjei és Mitterwurzerei, de viszont Burgszinháza sincs már, s a színészete is nevetséges. 1848 januárjától fogva márcziusig tömve volt a Nemzeti Szinház s 15-én este itt tört ki szent örjöngésbe a nemzet fölszabadulása. De mihelyest a szabadság megkezdődött, márczius 15-től április l-ig az ördög se járt a nemzetibe; más dolguk volt akkor . . . Nem folytatom ezt a fejtegetést, mely a dolog természeténél fogva külömben is csak nagyjában igaz, s nagy kivételek erősitik meg a szabályosságát — de annyit mindenesetre megállapít, hogy a modern művészetnek a bélyege lehet nemzeti, de a rendeltetése általános, s hogy a fejlődésében mindinkább a starok köré kristályosodik. S kiviláglik belőle az is, mennyire modern szinházi ember az a gróf Keglevich István, akinek bűnül tudták be, ami az ő legfőbb erénye: a starok cultusát s az idegen művészetek tanulmányozását.

is megdrágult. Tőke kell az iparhoz, tőke kell a művészethez is; csak a nagy színházak győzik, épp ugy, mint a nagy gyárak, a' kicsinyek s a szegények belepusztulnak. Aki nem költhet rá és nincs mit befektetnie, az ne csináljon színházat és ne tartson fönn nemzeti intézeteket; pénz nélkül épp ugy nincs szinház, mint nyelvbeli sou verain gazdagság nélkül nincsen költészet, s Keglevich grófnak teljesen igaza van abban a föltételében, hogy a szinházak számára nagyobb subventiót kér. Reconstruálni csak nagy befektetésekkel lehet; később, ha a reformok beváltak, a befektetés is gyümölcsöz. Egyszerű financialis probléma az egész: ha állami színészetet akarnak, csinálják ugy, mint az állami vasutakat. Ha nem tudják, vagy a pénzük nem futja, hagyják meg a magánvállalkozásnak, és ne kinozzák vele az országot meg az országgyűlést. Itt is, mint mindenütt, a sok pénz megtérülhet, de a kevés pénz mindenesetre kidobott pénz

S épp ilyen modern dolog, szükségszerű fejlődés következménye az a bizonyos költekező hajlandóság, melyet a nemes grófnak szemére vetnek. Ezt a költekezést nagyrészt a színdarabok külső kiállítása okozza, enélkül pedig modern szinház el nem lehet. A mai művészet általában minden téren erősen kultiválja a külső, a legkülsőbb formát; a költői nyelvművészek, a piktorai stilisálók, a zenészei instrumentátorok, s egy-egy könyvben az iró gondja versenyre kel az illustrator, a képsokszorosító s a könyvnyomtató művészetével s fényűzésével. Ebben a versenyben a szinészet sem maradhat el. Archaisálbat, vagy modernisálhat, lehet realista, ' lehet idealista, csak szegényes nem lehet és fukarkodnia nem szabad. Mint ahogy a realista regény Írójától megköveteljük, hogy pontosan ismerje az ő társadalma külső szokásait, azonképpen a társadalmi darabokban bizony megköveteljük, hogy a szinész jól szabott nadrágban járjon, tisztességes és tetszetős intérieurban mozogjon, ne nézzen piafond helyett piros szuffiták közzé s ne rontsa meg az illusiónkat azzal, hogy megrendítse az egész falat, mikor kinyitja az ajtót. Mesedarabokban meg éppen fontos az illusió; a barlangon ne lássék, hogy papendekli lyuk, s aki repül, ne lássák rajta, hogy dróton rángatják. Illusio, stílszerűség és izlés: ez a modern művészet szentháromsága, enélkül ma a szinház sem lehet el, s ha már a pompa sok pénzbe kerül, a kevésbbé mutatós izlés meg éppen nyeli a pénzt. Minden drágább már m a ; a művészet

Nem feketít a mi napunk sem Mindent, a merre elhalad; Szőkén hajol érett kalászunk A villanó sarlók alatt. S te, ki a nyár hevél megáldod, Mezei, nótás szöcske, — lám, Oly szőke vagy mint a kalászok, Napfényes dombunk oldalán.

Pató Pál.

Dal a szőkékről. — Jean Aicard. —

Provenciak! Mondják hogy barnit, S leperzsel mindent hő napunk; Azért akad még szőke nálunk, Habár mi oly barnák vagyunk: Fekete szőllőnk fürtje mellett A muskatálynak méze forr; A sárga muskatály nedűje Szikrázó, gyöngyös, szőke bor.

Napunk láng csökj a, bárha perzsel, Mindent nem barnit ám e csók; Nézzétek a szürkés olajfán Már nőnek az olajbogyók. November jön és vig zajával Jön az olajbogyó-szüret, Aranyszőkébb a szép olajnál, Aranyszőkébb vaj' mi lehet? Szép, tündöklő napunk sugár a Nem éget mindent mit elér. Daloló, i f j ú lány a tenger, S nézzétek, gyöngye mily fehér! A nap kél, csillanó aranyfény Simul el a habok felett. 0 nap, a tenger kék szemével A te szőke szerelmesed! Szalay Fruzina.

211

A csillagok felé. — Regény,

ívta

KÓBOR

TAMÁS.

i.

Az iskolában. Az első napon, hogy Örlei Riza — már a beiratkozásra talált magának művésznevet — benyitott az iskolába, dobogó szívvel, áhítatosan nézte a házi színpadnak nevezett kis emelvényt, melynek felvont kárpitján keresztül látszott az egyetlen dekoráczió, kertet ábrázolván. Riza elfogultan lapult meg a helyén és nézte a sürgő-forgó, fecsegő és kaczagó társaságot. Fiuk, lányok vegyesen voltak — több leány, mint fiu — és Riza csodálkozott: amikor neki egyetlen ismerőse sincs, honnan van az, hogy a többi mind olyan jó pajtás ? A feleletet menten megkapta. Egy tömzsi, zseniálisan fésült szőke leány, szép, markáns arczvonásokkal, odalépett az egyik fiatal emberhez és a vállára csapott: — Maga tetszik nekem. Hogy hívják? A fiatal ember nevetve karolta át a leányt. — Árkai Gabi vagyok. És maga? — Ladányi Irén. — Irén? Maga is tetszik nekem. Tehát mi jóban leszünk ? — Ha jól viseled magadat. És ezzel annak rendje és módja szerint összecsókolództak. Rizának arczába szökött a vér. Istenem, ha az igazgató ur most belépne! Ladányi Irén bizonyos fensőbbséggel mozgott a növendékek között, mert már volt színpadon. Leereszkedő gőggel járt a fiatalok között, az egeikre ráparancsolt, hogy mutassa be magát, a másiktól meg kérdezte: honnan való, mi a genre-ja. Riza azonban rémülten látta, hogy nem ő az egyedüli, aki csókolódzik a fiúkkal. Mindenütt látott ölelkező, csókolódzó párokat és hallgatott förtelmes beszédeket, mikről eddig fogalma sem volt. — Hát maga miért ül ott, mintha elhagyta volna a szeretője? Ezzel szólította meg őt is Ladányi Irén. Szegény Rizának dobogni kezdett'a szive, ugy megrémült, hogy elállt a szava. Reszketve iparkodott tekin-' tétét a kérdező leányra emelni, nem birta. Szerencséjére épen akkor lépett be az igazgató, a nemzeti szinház érdemes oszlopa, s a párok eloszlottak. Csöndben, elfogulatlanul, nem igen iparkodtak, hogy az igazgató ur észre ne vegyen semmit. Ladányi Irén, mivel épen előtte állt, melléje telepedett. Kezdődik az előadás. Az eddigi riasztó benyomások mind eloszlottak. Itt állott ő, a tünemény, az az ember, akit térden állva is imádna, akiről álmodott s akinek nemes hangja ha megcsendült, a művészetnek minden fönsége, megközelíthetetlen tisztasága szólalt meg. Ó, hogy epedett ezt az embert közelről látni, hallani a beszédjét, melyet ő hozzá intéz, érinteni, csókolni a kezét. Most ez a nagyság előtte áll karcsún, deres fővel, de örökifjú arczczal beszél és minden szava őt oktatja, miként kell járni azon az uton, mely a magasba vezet, a csillagok felé. — Hölgyeim és uraim, szónokolt az érdemes művész, önök, akik ma először jelentek meg ez intézet falai között, e lépéssel a színművészet dicsőséges, de göröngyös pályáját kezdték meg. A tömeg lelkesült tapsa vagy közömbössége, gazdagság, vagy nyomor vár önökre . . .

(— Nyomor igen, de gazdagság? súgta közben Ladányi Irén a kínosan figyelő Rizának.) — Félreismerés és irigység leselkedik utjókon. Akinek nincs bátorsága szembeszállani minden eshetőséggel, jobban teszi, ha még ma lép vissza. De látom, hogy önök között nem akad egy sem ilyen . . . (— Hogyne látná, mikor minden visszalépés havi husz forintjába kerülne, kommentálta Ladányi Irén az igazgató beszédjét.) — Ami színművésznek első és elengedhetetlen kelléke, hölgyeim és uraim, az a sziv. Sziv nélkül nem lehet érezni, érzés nélkül nem lehet érzelmeket tolmácsolni. Már pedig a színművészet az érzelmek ábrázolása. Kezdve a gyermekleány névtelen ábrándozásán az érett asszony viharzó szivindulatjáig: a szerelem a nagyravágyás, a bosszúvágy, a szülei szeretet, a gyász, az öröm, a szelid búbánat és a mardosó kétségbeesés ezernyi meg ezernyi árnyalatait ki kell fejezni hangban, mozdulatban, az élethez hiven. Ki képes erre? Csak az, akinek szive van. (Ladányi Irén a könyökével meglökte Rizát. — Most jön a jó tanács: lányaim, csak paráználkodjatok 1) — De, hölgyeim és uraim, ez még nem minden. Ami másodsorban szükséges, az a tapasztalás. (— Ahá, itt vagyunk már!) — Mert hiába tanuljuk be a legjobb szerepeket, ha tapasztalatból nem ismerjük az érzelmeket, miket kifejezni akarunk. Aki nem volt sohasem szerelmes, az a szerelem hangját nem fogja eltalálni. És, uraim és hölgyeim, a szerelem az a főérzés, melynek kifejezése, ábrázolása a szinművészetre vár. E z az érzelem uralkodik _ az embereken, rajta épül úgyszólván minden dráma. És épen azért a színművész és különösen a színművésznő a társadalom részéről is kiváló előjogokban részesül. A társadalom tudja, hogy a művésznek a tapasztalás művészi szükséglet, azért nem alkalmazza ránk az erkölcsnek azt a mértékét, melylyel a közönséges emberek erkölcsi magatartás á t m é r n i s z o k t á k . Önök, h ö l g y e i m , a z e r k ö l c s i t ö r v é n y e k

fölött állanak! (— Azaz, ki vagytok lökve a tisztességes emberek sorából.) Különös mozgás kelt az érdemes művésznek e szavai nyomában. A ruhák suhogtak s valami nehéz sóhaj szakadt föl mintegy taktusütésre a lányok kebléből. A szemük összecsillant és az arczuk égett, egyik-másik ajkán mosolygás jelent meg, de alig egy pillanat multán tágra nyílt szemmel, tüntető nyiltsággal néztek az igazgatóra, mintha nem értették volna meg a szavait. — Ah, ez tetszik nekik, szólt majdnem hangosan Ladányi Irén, ezért érdemes színésznőnek lenni. Csakugyan, az igazgató ur további fejtegetései nagy felpezsdülésben találták a hallgatóságot. Nem nyilatkozott az se szóban, se hangban, mintha pusztán a levegőnek volna más a rezgése, zsongott-bongott a terem, pedig nyugton ült valamennyi. Csak egyik-másik fészkelődött, a nyomott figyelem köhécselése ragadt át sorra egyikről a másikra. A fiuk csillogó szeme végigjárt a lányok során, mintha válogatnának. Egyik-másik beleakadt valamelyik túlontúl fölizgult női szempárba, ilyenkor két ajakról halk sóhaj kelt. Az igazgató további beszédjében barátságát és atyai pártfogását igérte valamennyinek, szorgalomra és különösen jókedvre buzdította őket. Egyre hölgyeim és uraimnak szólitotta, de végül igy fejezte be beszédét: — Most pedig, gyerekek, menjetek sétálni, ma még nem tanulunk. Holnapra jöjjetek el pontosan és hozzálátunk a munkához. Szervusz, csókolom a sziveteket. Egyszerre fölkerekedtek, nagy robajjal, nevetgéléssel és körülrajongták az érdemes művészt, aki megcsipkedte a lányok állát, megveregette a pofácskáikat és átfogta az 1*

212 ingerlőbb termetüeket. Riza még mindig megigézve ült a helyén és nem tudta rendbe téríteni felizgatott lelkületét. •Amit az ideáltól hallott, az mind olyan szép és mégis rettenetes volt. Ő volt az egyetlen, aki nem értette át a beszédet, ele megcsapta őt a lerem izgató atmoszférája és elpirult. Érezte, hogy amit a művész mondott, homlokegyenest ellenkezik eddigi lelkületével. Majd meg mintha az első nap összeomlott volna az első bálványa. Ez a nagy művész, aki a legideálisabb jellemeket alakítja meg, akit csak Bánk bánnak, Brutusnak, Rómeónak, Hamletnek látott, most ugy körülpepecseli ezeket a lányokat, akiktől ő ösztönszerűleg irtózik, mint alig egy félórával előbb Árkai Gabi, meg a többi. — Alszik ? szólt rá Ladányi Irén, aki mellette állt és kutató szemmel nézegette. Riza fölriadt. Ettől a lánytól irtózott legjobban. — Nincs kedve az állát vakartatni a nagy művészszel és még nagyobb svihákkal ? Nézze, a többi hogy tolja elébe a pofáját, mintha soha vén kecske nem nyalta volna őket. Szép kis banda, mondhatom. Riza csodálkozva, félve emelte most rá a szemét. — Nem értem, kisasszony, suttogta. — Nem értem, nem értem, ismételte idegesen Ladányi Irén. Maga, kedvesem, vagy szörnyen alamuszi, vagy nagyon derék leány. Majd vigyázok magára, hogy kitudjam az igazságot. Ezzel otthagyta és affektált járással csatlakozott a többiekhez, rögtön magára kényszeritvén az általános figyelmet. — Gyerekek, szólt, a mai napot lumpolással kell megünnepelni. Testületileg megyünk ezukrászdába. — Éljen, éljen ! kiáltották valamennyien. Kitódultak az előszobába és nagy zűrzavarban, sebten öltözködtek. Riza magában, mint a nyul a macskák között, utánuk indult, félve, hogy közéjök keveredik, még jobban, hogy elválva tőlük, magára vonja a figyelmet. Az egyik fiu, egy nyurga, bibircsókos fiatal ember, átfogta a derekát. — Melyik a kalapja? Riza sem nem szólt, sem nem ellenkezett. Csak rá emelte kék szemét arra az emberre, aki e tekintettől megszégyenítve, rögtön eleresztette és ugy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Ugyanakkor egy másik kar fogta át a derekát, a Ladányi Iréné és másik kezével a jobbját rázta: — Nem alamuszi, hanem liba. Majd ezentúl én vigyázok magára. Mintha vadon-idegenben honfitársra akadt volna, ugy melegedett meg a Riza szive erre a néhány faragatlan, de meleg szóra. Az irtózat attól a leánytól egyszeriben elmúlt, csak szédítő fölöttességét érezte még, mely szinte elnyomta. Azt szerette volna mondani: köszönöm, de nem volt rá érkezése. Árkai Gabi, egy tejfeles szájú, rendkivül elegánsan öltözött ficsúr, bizalmasan átölelte Irént és fülön csókolta. A lány nevetve fordult feléje: — Vigyázz, hogy meg ne siketüljek. Fülön csókolni veszedelmes. — És izgató, felelte kaczagva a fiatal ember. — Ez már igaz! — Nos, kedvesem, azt akarom kérdezni, hogy mivel mi már megértettük egymást, nem töltenénk-e együtt a délutánt — holnap reggelig ? — A h ! kiáltott igaz fölháborodással a leány. Az arcza szinte feketévé lett az elboruló vértől és egyet lökött a meghökkent fiatal emberen, hogy hátratántorodott. Minek néz maga engem ? Kikérem magamnak, hogy tisztességes hölgygyei igy beszéljen. Leányok! kiáltott a többire, ezzel az emberrel nem szabad szóba állani senkinek.

Ezzel karon ragadta Rizát és vitte magával. — Ah, háborgott a lépcsőn még, micsoda népség, micsoda népség! Igazán, kedvem volna megszökni. De maga, édesem, maradhat. Maga ne féljen semmit, mert nem tud semmit és mert én vigyázok magára. Ilyet mondani, nekem, aki kisujjamban • több tisztességet hordok, mint ezek a kalandor-jelöltek mind össze-vissza. Riza félve és csodálkozva bámulta ezt a háborgó temperamentumot. Volt benne fönség és erő, csak ugy duzzadt a leány szép, nyúlánk teste tőle és kifejlett keble ugy hullámzott, hogy majd szétvetette a fűzőt. Amint e hatalmas leány karján az utczára ért, gyereknek érezte magát és szinte szégyenkezett, mikor a kapuban elébe toppant a cselédjük, hogy hazakísérje. Ladányi Irén a kellemes meglepetés csodálkozásával fakadt ki: — Érte jönnek ? Hazakísérik ? Tán otthon féltik ? — Sohasem voltam még egyedül az utczán. — Ez szép, ez helyes, erősítette Ladányi Irén, lássa, ez helyes. De nekem csak megengedi, hogy vele tartsak ? — Örömmel. És a két lány karöltve haladt tovább. — Kedvesem, szólt Ladányi Irén, maga még egészen tapasztalatlan és sok mindent fog már az iskolában látni, ami megriasztja. Hiszen látott, hallott már ma is eleget. Kérem, ne riasztassa magát vissza, de ne is engedjen az árnak. Hadd legyenek a többiek, amilyenek, maga csak maradjon meg, amilyen most. Járjon szépen az előadásra, legyen barátságos a lányokhoz, ne legyen bizalmas a fiukkal, de különösen ne hederitsen azokra a gonosz ostobaságokra, miket a mi drágalátos igazgatónktól hallott és fog még hallani. — Hogyan, az igazgatóra ne hallgassak? — Ne, mert ez az ember a leggonoszabb szamárságokat beszéli. Ha ezekben a lányokban volt még egy kis tisztesség, a mai beszédjével kiölte belőlük. Hát nem hallotta, mint tette meg művészi kötelességgé a czédaságot? Vagy igaz, hiszen maga, édes lelkem, nem érti az ilyeneket. Ne is értse. Hanem ezek a lányok, bizony, ezek kapva kaptak rajta. S most, mint a felszabadult disznók, teljes művészi ambiczióval rohannak a pocsolyába. Á tapasztalat teszi a művészetet! Mintha bizony neki tapasztalata lenne, mikor becsületes embereket játszik. S mintha bizony ezek a teremtések képesek volnának egy igazi, szívbeli szenvedély átérzésére, amikor vakon dűlnek sorra a férfiak karjaiba! Eh, lehet is egy Cleopatra, vagy akár egy kaméliás hölgy érzelmét megismerni az ilyen hitvány, üres szeretkezésekkel! Pedig most rohannak mind, ha eddig nem tették, a művészet szent nevében lealjasodni, ha pedig eddig titokban, szégyenkezve tették, most emelt homlokkal a nyilt utczán teszik, mert ők művésznők. Piha, az ilyen keritő professzorokat a lábuknál fogva kellene fölakasztani. — Hát nem kell ilyennek lenni? kérdé Riza. — Semmiképen. A művészet nem kiván ocsmányságot, hanem egyéniséget. Ki-ki maradjon meg annak, amilyen. Legfölebb, édes lelkem, nem fog cocotte-okat játszani, hanem ártatlan leányokat, amig leány és becsületes asszonyokat, mikor asszony lesz. Az alacsonyság nem kvalifikál semmire és ha az embernek van tehetsége, az ösztönével találja meg azokat a hangokat, miket a pocsolyában nem tanul meg soha. Még a durvaság hangját is hívebben adja vissza becsületes lélekkel, mint lealacsonyodva. Meg is fogom azt mondani annak a derék igazgatónak, hogy ne kerítsen nyilvánosan. — Hogy tud igy beszélni a nagy művészről ?— Hagyja el, lelkem, ismerem jól, eleget láttam a nagyokat közelről, a kulisszák mögött. Mert én nem vagyok ám mai gyerek, öt esztendőn át kóristáskodtam

213 szerte-széjjel az országban, majdnem valamennyi társulatnál. Nagy művész, az igaz, de hitvány ember. Máskülönben hogy tartaná fönn ezt az iskoláját, mely diplomát ád a fél világnak és tönkre bolonditja a buta nagyravágyókat, akik minden tehetség nélkül mégis minden áron szinészek akarnak lenni. Maga, lelkem, nem tudja, mi az a leány-kereskedés. Ha majd tudni fogja, azt látja, hogy ez a jeles intézet is csak amolyan leány-kereskedés, csakhogy itt az áru maga fizet azért, hogy eladják. Ladányi Irén egyszerre a szájára ütött. — Ne fecsegj, szajkó. Lássa, lelkem, fordult ismét Rizához, oly ritka az olyan ártatlan libácska, mint maga, hogy nem tudok eléggé vigyázni a nyelvemre. Mondja csak: nem volt soha szerelmes ? De igazán feleljen. — Még nem gondoltam rá, válaszolt Riza s szörnyen röstelte, hogy a vért arczába szökni érzi. — És nem tudja, mi az a szerelem? — Azt hittem, hogy házasság. Egy kicsit nevetett, aztán komolyan felelt: — Jól hitte. Nem igazi szerelem az, mely nem egy életre szól Mondja csak, jómódúak a szülei? — Édes apám hivatalnok. Azt hiszem, sokat keres. — Mért megy akkor színésznőnek ? Nem tudom, miért, de Riza röstelte azt felelni: mert a szivem vágya vonz a színpadra. Ehelyett azt felelte : — Mondják, hogy van tehetségem. — Igen, igen, valószinü. Olyan finoman beszél s annyira nem affektál. Hanem lássa, ha nekem szüleim volnának, vagy ha a vőlegényem nem kötné magát hozzá, akkor egy Duse tehetségével is itthagynám ezt a komisz pályát. Riza meglepetve nézett rá. — Önnek vőlegénye van ? — Nem tudta? Nos igen. És szeretem azt a fiút,

— Itt laknak ? Ebben a szép házban ? Jó, isten vele. Holnap ebéd után érte jövök, mindig együtt megyünk az iskolába. Isten vele. Ezzel megcsókolta, még egyszer megrázta a kezét és a mögöttük járó cselédnek is köszönt: — Isten áldja. Visszafordult abba az irányba, melyből jöttek. Riza önkéntelenül kérdezte: — Nem erre felé lakik? — De igen, hanem vissza kell mennem. Hiszen hallotta, hogy czukrászdába megyünk valamennyien! (Folytatjuk.)

A tengerszem. Bérezek közt, fenyves Kicsiny

tengerszem

Milsem

tud léte nagy

Sohase

hallott

Kristály Fodrát

— Itt lakom, szólt Riza és sajátságos megindulással nyújtotta kezét Irénnek.

áll

magában. titkáról,

óczeánról.

a tükre, hó a

Átlátszó

színe

De hogyha Vihar

habja,

a szél se czirogatja

Csend van körötte a

—

vadonban,

mozdulatlan.

néha messze

dühöng

az

tájon

óczeánon

S hab habra

tör vad tombolással

Bus sejtelem

száll rajta

azt hiszem, nem tudnék nélküle élnj. Valahol N a g y - B e c s -

kereken akadt rám és megkívánt. Én kóristáskodtam, de csakhamar kiadtam az útját, nem vagyok effajta. Ezért aztán belém bolondult és feleségül kért meg. Csakhogy a szülei miatt nem ment mindjárt a dolog. Átláttam, az öregeknek igazuk van. Egy kóristanőt! De már nem volt igazuk, mikor azt mondták: ha legalább színésznő volna ! Igy egyeztünk meg, hogy én itt ebben az iskolában színésznővé leszek, egy keveset játszom, aztán megtartjuk a lagzit. — És mégis . . . Szegény Riza nem merte folytatni. De Ladányi Irén elértette. — És mégis csókolódzom Árkai Gabival ? Ugy-e azt akarta kérdezni ? Jaj, édes lelkem, az egészen más. Erről kellett volna prédikálni a tisztelt professzor urnák, nem a tapasztalásról. El kellett volna mondania, hogy ha a szinészek és színésznők más modorúak, mint a polgáremberek, ennek semmi köze az erkölcshöz Közönséges tempó ez, vagy kifejlett szokás, amit a czigány-élet magával hoz. Én köztük éltem, én rám már ragadt az a tempó. De nincs benne semmi rosszaság. Valamint az oroszok is köszöntésképen csókolódznak s azért még sem szerelmeskednek idegenekkel. De persze, ezek a tisztelt urak és hölgyek az egész színművészeiből épen csak azt a szabadabb' viselkedést látják s ott kezdik el a működésüket. Csirke-eszükkel és rossz hajlamaikkal nem is sejtik, hogy ez a forma csak forma, mely nem rejt semmit s bizony az egész iskolában nem hiszem, hogy volna rajtam kívül csak egy is, aki a csókolódzásnál megállapodna.

árnyékában,

Megrezdül

rengve,

Fölmormol,

mintha

által.

ringatózva, zúgolódna:

Oh mért ilyen 'szük Hisz

—

sziklamedrem,

érzem, hogy nagynak'

születtem! Gáspár Kornél.

Az ötlet olyan, mint a rossz h á z m e s t e r : mindig várat *

Vannak

urak,

akik

pénz

nélkül

h á z a s o d n a k ; t.

magára.

i. ha nekik

nincs pénzük. *

E g y királyságot egy v e s s z ő p a r i p á é r t . *

Aki

egy

nő

kedvéért

a z isteneket

mozgósítja,

azon

sokszor

m e g b o s s z u l j á k m a g u k a t a z istenek.

Élvezni

jobb,

mint

kritizálni. De ne feledjük, hogy a z élvezet

is kritika. *

Fáris ragyogóbbb.

olyan, mint

a nap, minél t ö b b bünfolt van r a j t a , a n n á l

214

Ének a zenéről. — Emlékezés

Justh

Zsigmondra. —

Irta: GOZSDU

ELEK.

Kellemes, langyos nyári eső pásztája öntözte meg Budapest forró köveit. A felhők elvonultak, az ég kiderült és kékes fényben sziporkáztak a csillagok. Üditő levegő áradt be az ablakokon és a muzeum fái körül az éjjeli csendes légáramlat a virágzó olajfa édes szagát hozta be a te Louis XV. szobádba, ahol csak ketten voltunk — te, meg én. Akkor még fehér és piros volt a te előkelő arczod és édes volt a te melancholikus szemeid nézése. A hangod szelid zenében sóhajtotta el kedves költőid érzéseit; az ujjaid varázslatos érintésére a zongora — mintha lelke volna — énekelni kezdett. Arczod immár nem piros többé; a te szemed nem lát többé; a te szelid hangod elnémult örökre és nem sóhajtja el többé a költők érzéseit, akik a nyelv édes muzsikáján beszélnek. Az ujjaid varázslatos hatalommal nem érintik már a zongora billentyűit, mert te szelid árny az örök fényben, fehér tiszta lelkeddel a világegyetem végtelen térségein hallgatod a spherák zenéjét. Elnémultál ott a tenger mellett. És a tenger morajló, zugó zenéje kisérte szelid fehér lelkedet a titokzatos világba, amely a vizrónához közelebb visz. Érzem, hogy fénylő fehéren itt vagy közöttünk nemes bohémé és hallod újra a hangok sublime varázsát. A testetlen művészet csodája, amely földi pályafutásod alatt annyiszor a nemes mámor széles birodalmába ragadt, elbűvöli újra fénylő testetlen lényedet. Jusson eszedbe, mi történt ott nálad, mikor az éjjeli szellő a virágzó olajfa édes szagát gyöngéd lebbenéssel behozta a szobádba, ahol csak ketten voltunk — te, meg én. A derült égen kékes fényben sziporkáztak a csillagok és te Chopin-t játsztad. A melódiák bánatos áradata elöntötte lelkeinket. Szelid melancholia szállt meg bennünket és én a homályos szobában már nem láttam semmit, csak ragyogó, kipirult arczodat, amint jobbról és balról a halál rózsái égtek rajta. Ugy tetszett nekem, mintha a szemeid világítottak volna, mialatt fájdalmasan édes hangokat röppentettél ki a zongorából, amelyek a fehér sirályok módjára, lassú szárnylebbenéssel repültek ki az ablakokon és szálltak föl, föl a sziporkázó csillagok felé. A szoba megtelt hangokkal, fehér sirályokkal, amelyek sirtak. Csendes fájdalom, jajgató kétségbeesés, reménytelen lemondás beszélt a hangok nyelvén az élet keménységeiről. A megnyugvást édes, tiszla csengésű, üde hangol, kisérték és mikor a dallam felszökött a himnuszok regióiba, pompás akkordok dicsérték a fényt és a melegséget. Én jónak, a vétkeimtől megtisztultnak éreztem magam. Az emberszeretetnek boldogító érzése ömlött el a lelkemben. Gondolat nem terhelt; kétely nem sértett, csak emelt, vitt valami bűvös hatalom a zenének láthatatlan szárnyain az éther kékes magasságaiba. Kellemes, megnyugtató kábultságba estem és láttam, amint egyszerre az ablakon csodás, csillámló arany sugarakban fényes világosság ömlik a szobába, ahol csak ketten voltunk — te, meg én.

A nyitott ablakon lengén, könnyen, simán, mint ahogy a madarak úsznak a légben, egy virágzó liliomszárat a kezében tartva, berepült egy gyermekleány arczu, nagy szemű, fehér, hosszú ruhába öltözött, szelid nézésű tündér és közvetlenül melletted — leült. Láttam, hogy a liliom-virágok kelyhéből áradt a bűvös, csodás fény, s láttam, hogy a szelid arczu, szép tündér gyönyörrel hallgatja a dallam játékait. Kis vártatva egy másik, majd egy harmadik, egy negyedik, ötödik és aztán még sok, sok tündér repült be az ablakokon és mind körülötted foglalt helyet. Ki állott, ki ült, ugy ahogy épen lehetett, és mindegyik kezében volt egy más és más világító virágszál. Valamennyinek aranyosak voltak a szárnyai, melyeket szépen és egyformán egymáshoz illesztve tartottak. Valamennyi szelid nézéssel tekintett reád és figyelt az édes dallamok hullámzásaira. Láttam, hogy a tündérek leányos szép orczái a dallamok hangulatai szerint változtak; és amit a nagy, szent költők zenében kifejeztek, az mind, mind látható volt e csodásan érzékeny arczokon. Az ébredés, a növekedés hangjai, a fény. és melegség zenéje alatt, a nagy szemek ragyogtak és boldog mosoly ékítette a fénylő arczokat. A hangok elvittek téged a szerelem mámoros, szingazdag birodalmába. A vágyakozás forró hangja kábitó gyönyörben találta meg az összhangját — és a nagy, gömbölyű töndér-szemekből melegítő, delejes áramlat sugárzott ki. A fehér arczokat, halvány rózsaszín festette szebbé; a világító virágok fénye káprázatos pompával terjedt; kedves illat sugárzott ki a tündérek testéből; a virágok szelíden megremegtek a tündérek gyönyörű ujjai között, mialatt aranyos szárnyaikat repülésre feszitették. Ujjaid a Heroika velőt rázó, gyászos akkordjait érintették. Láttam, amint annak a szívtelen, a jégnél hidegebb, egoista nagy ember-tipusnak a tetemét viszik. A mulandóság egy fekete, nagy madár képében berepült a szobába és kiterjesztett szárnyakkal lebegett a tündérek fölött, te fölötted és énfölöttem. A világitó virágok fénye kialudt és a sziporkázó csillagok kékes ragyogása mellett csak a zokogó tündérek orczái és fehér ruhái fénylettek. A gyászos hangok melódiája dagadt és széles hullámokban áradt tovább a sötétben. Hallottam a katonák koppanó lépteit és éreztem a fekete lepel lebbenésének a szelét, és hallottam ama rettenetes rögöknek zugó, dübörgő hangjait, amelyek az elmúlást kisérik. A te hangjaidban, nagy költője a gyásznak, éreztem a legtisztábban, hogy a hatalom, az erő, a dicsőség önmagában semmi — s hogy a- szeretet — minden. És láttam, amint a szelid arczu szép tündérek nagy, fénylő szemeiből könnyek hullottak és könnyek peregtek végig a hófehér ruhák apró ránczain. Halkan, gyöngéd tonusokban elmondtad Schuhmannak az álmodozásait. A virágok ismét fényleni kezdtek; majd ragyogtak ugy, mint előbb és a szelid hangokba festett ábrándok szines álmokat festettek a te lelkedbe, az én lelkembe és a tündérek lelkébe, akik merengő nézéssel tekintettek rád. Álmok, álmok, szines álmok; boldog játékai a kép zeletnek. Eszedbe jutott Baudelaire, ez a meggyötört, boldogtalan emberlélek, aki az asszonyban a Vénuszt és a Madonnát egyszerre látta, egyszerre imádta és egyszerre gyűlölte. És félig énekelve, félig beszélve elmondtad az »Élő fáklyák«-a,t, és büvős hangokkal kisérted a verssorok rithmusát-

215 A tündérek tágra nyílott szemekkel hallgattak és belehelni látszottak a kimerült léleknek sirámait. És mikor hangos recitativoban, disszonáns, hatalmas akkordok mellett ezt mondtad: »0 Mort, vieux capitaine, il est temps! levons l'ancre!« a tündérek szorosan körülvettek téged; gyöngéden megfogtak, majd fölemeltek, mialatt csodálatos, mámoritó hangokon ezt énekelték: »La musique souvent me prend comme une mer ! Vers ma pále étoile, •• Sous un piafond de brume ou dans un vaste éther, Je mets a la voile.«

És emeltek téged 1 Kifeszítették aranyos szárnyaikat és könnyedén fölemelkedtek veled, mialatt diadalmas hangokon énekeltek és vittek téged föl a csillagod . felé! . . . A hajnal első aranyos sugara bevilágított a' te szobádba, ahol csak ketten voltunk — te, meg én.

A tisztviselő: Lám, az már más alá ezt a jegyzőkönyvet. A póruljárt: De hiszen itt az visszavonom panaszomat! A'tisztviselő: Az van irva, amit vagy azt kell hinnem, hogy rut játékot A póruljárt: Nem irom alá. Megyek

beszéd. írja tehát van

irva, hogy

mondok. írja alá, üz velem. Pichler Győzőhöz.

Harmadik szin. — A T. H.-ban. — (Szombat, napirend után.)

Pichler Győző: . . . Ezek után van szerencsém kérdezni a tisztelt belügyminiszter úrtól: van-e tudomása arról, hogy . . . stb. N e g y e d i k szin. — Belügyminisztérium. —

Krónika II. A fegyelmi. — április 1. (Tanulságos történet több színben.) E l s ő szín. — Valahol. —

(Történik valami nagy disznóság.)

A póruljárt: Jaj, jaj, megyek panaszra a főkapitányhoz és Pichler Győzőhöz. Második szín. — A főkapitányság. —

A tisztviselő: Tehát ön hivatali hatalommal való visszaéléssel, személyes szabadság- és magánlaksértéssel vádolja ? A' póruljárt: Igenis. A tisztviselő: Vannak tanúi ? A póruljárt: Tanúm az ég és minden seregi. A tisztviselő: Be fogjuk idézni. Számithat igazságos vizsgálatra. Csak előre figyelmeztetem, hogy az ég és minden seregi' nem megbízható tanuk. A rendőrségnek tudomása van róla, hogy ezek mindenre kész tanuk és Munkácson is látták őket. Ellenben a bevádolt tisztviselőnek fölesketett rendőrtanui vannak, akiknek föltétlenül hiszünk. Gondolja tehát meg még egyszer a dolgot. A póruljárt: Bizom az igazságban. A tisztviselő: Azt jól teszi. Az igazság ki fog derülni. De figyelmeztetem szép szóval, hogy a bepanaszoltat nagyon jól ismerjük mint igen derék embert, aki sohasem tesz rossz fát a tűzre. Aligha nem az fog kisülni, hogy maga alaptalanul vádaskodott. A póruljárt: Az az ur gentleman s nem fog tagadni. Maga mondta, hogy csak menjek panaszra. A tisztviselő: Ebből is láthatja, hogy mennyire ártatlan. Dehát az igazság majd ki fog derülni. Számithat szigorú vizsgálatra. Csakhogy ha az találna kiderülni, ami valószínű, hogy ön alaptalanul panaszkodott, akkor önt mint rágalmazót kerékbe törjük. Nos, föntartja a panaszát ? A póruljárt: (Remegve.) Föntartom.

A belügyminiszter-: Hallatlan. Uton-utfélen fölösleges módon kompromittálják a rendőrséget. Hát azt hiszed, nekem kellemes minden ostobaságot és durvaságot a köpönyegemmel takarni ? Végre is az embernek van arczbőre s mikor mindenki tudja, hogy mi az igazság, én akkor egyre csak tagadjak és hazudjam . . . eh, kedvem volna ezt az embert elcsapni. A főkapitány: Kegyelmes uram, igazad van, de Picblernek nem lehet igazat adni. A belügyminiszter: Természetes, hogy nem. Csináljatok valami fegyelmit s küld föl nekem szerdáig az Írásokat. Annak az embernek mosd meg a fejét s diktáld be neki, mit mondjon. Hát egyébként mi újság? A főkapitány: Köszönöm, nagyon jól vagyok. Ötödik s z i n . - A T .

H.-ban. —

(Szerda, napirend után.)

A belügyminiszter ': E kérdésre van szerencsém Pichler képviselő urnák válaszolni, miszerint — mint mindannyiszor, valahányszor — tisztelt képviselő ur interpellál — a hivatalos ügyiratok átvizsgálása után konstatáltam, hogy valósággal a tényállás homlokegyenest ellenkezik azokkal, miket az interpelláló tisztelt képviselő ur az esetről mondott. Nem az illető rendőrtisztviselő, hanem a panaszolkodó fél erőszakoskodott, s mikor az illető tisztviselő a fél lakására ment, ez nem is volt otthon, tehát nem korlátozhatta személyes szabadságában. A letartóztatás a szabad ég alatt történt, tehát nem követhetett el magánlaksértést. Sőt mivel ellene egyáltalán hivatalosan el nem járt, nem is lehet szó hivatali hatalommal való visszaélésről. Mindezt nemcsak az ezekre vonatkozó akták bizonyítják, hanem az illető fél által sajátkezüleg aláirt jegyzőkönyve is, mely szerint belátja, hogy panasza tévedésen alapszik s azért vádjait visszavonja. Mindazonáltal is a méltatlanul az újságokban meghurczolt rendőrtisztviselő maga kért maga ellen fegyelmi vizsgálatot, melyet a főkapitányság el is rendelt s teljes felmentést eredményezett. Ezek után kérem a tisztelt Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, Pichler Győző képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy a rendőrség ellen való antipatiája még annyira fogja ragadni,

216 hogy teljesen légből kapott dajkameséivel tönkreteszi az interpellácziók komolyságát. (Zajos' helyeslés j o b b felől. A minisztert s z á m o s a n

üdvözlik.)

Hatodik szin. — A főkapitányságnál. —

Több tisztviselő (akták fölé hajolva hallgatják a kollegájukat, aki az újságból fölolvassa a miniszter válaszát.) Nagyon szép, ez aztán a miniszter! Mások: Ez aztán az igazság! Mások: Ez aztán a fegyelmi! Valamennyien: (ad notam .Hoffmann meséi): E-ez a fegyelem Örök danája, Bús vágy vigan: E-egy a vé-ége, egy a vége: Fölmentés. •• Simplex.

Luzyné asszony. Irta:

A N A T O L E

FRANCÉ.

Belépésemkor Paüline de Luzy szó nélkül nyújtotta felém szép fehér kezét. És hallgattunk mindketten.-perezekig. Fátyolos kalapja hanyagul volt az egyik -karos székre vetve. A spinett-en »Orpheus imájá«-nak hangjegyei. •.".'. Az ablakhoz lépett s a napot nézte, amely ragyogva merült a Vérvörös szemhatár alá. , . — Asszonyom, — szóltam végre, —- emlékszik-e még szavaira, miket két esztendeje nap-nap után ismételt nekem, ott ama hegy tövén, ama folyam partján, amerre a szeme épp most révedez ? Emlékszik-e még, mily jóslatos sejtelemmel rémlesztette elém a megpróbáltatások, a büntettek és a rettegések napjait? Szerelmem vallomását visszabüvölve ajkamról ezt mondta akkor: '»menjen és küzdjön a jogért s a szabadságért, barátom!« S amióta' az ön keze, asszonyom, melyet csókjaimmal s könnyeimmel boríthattam volna, kiadta utamat, ; rettenthetetlenül törtettem előre ezen az uton. Engedelmeskedtem önnek, harczoltam tollal és szóval szüntelenül. Két esztendő óta fáradhatatlanul küzdöttem az . éhes. csürhe ellen, mely csak zavart és gyűlölséget támaszt mindenfelé, sikra szálltam a tribünök ellen, akik a népet hazug. jelszavak lázitásával vezetik

t é v ú t r a s elkeseredetten ' o s t o r o z t a m a

gyávákat, akik a fölzudult erőszaknak megadták magukat; Kezének egy mozdulatával hallgatásra kért. A kert illatos szellője, mely eddig csak a madarak dalát ringatta; most távoli rekedt orditást hozott: »Lámpas'zögré' az aristokratával 1 Tüzzük póznára a fejét!« Elhalványodott s egyik ujját ajkán tartotta mozdulatlanul. — Üldöznek valakit, — jegyeztem meg. — Napról-napra csupa házkutatás, csupa letartóztatás. Talán be akarnak hatolni, ide is. Megyek, nehogy kompromittáljam. Bár ebben a kerületben nem igen ismernek, mostanában mégis kissé veszedelmes vendég vagyok. — Maradjon! •A kellemetlen kiáltások újból megremegtették az szoba békességes csöndjét s ezúttal léptek zaja és fegyverek zöreje is vegyült belé. Közelednek; minden szó tisztán érthető: »Zárjátok el a kijáratokat! Ne menekülhessen a gazember!«

A veszedelem növekedtével ugy látszott, helyreáll Luzyné asszony lelkében a nyugalom. — Menjünk a második emeletre, mondta, — onnan a zsaluk mögül figyelemmel kisérhetjük a történendőket. De alig hogy a folyosóra léptünk, egy emberen akadt meg szemünk, aki halálsápadtan, fogvaezogva, térdremegve támaszkodott a falnak. S ez a kisértetszerü alak fojtott hangon szólt: — Mentsenek meg, rejtsenek el! . . . Nyomomban vannak . . . Kertembe hatoltak, feltörték ajtómat . . . Jönnek ! . . . Luzyné asszony ráösmert Planchonnetre, az öreg filozófusra, aki a szomszédban lakott. Suttogva kérdezte: — Szakácsnőm nem látta meg ? Ő a jakobinusok hive. — Senki sem látott meg. — Hála istennek, szomszéd ! S hálószobájába vezette. Követtem őket. Búvóhelyet kellett találni, ahol Planchonnet pár napig, vagy legalább néhány óráig rejtve maradhasson, hogy az üldözőket félrevezethessük, kifáraszthassuk. Elhatároztuk, hogy mindaddig őrködni fogok, mig jeladásomra alkalmas pillanatban barátunk a kis kertajtón majd tovamenekülhet. Szegény öreg alig birt a lábán állni; esze is, mintha egészen megbénult volna. Akadozva beszélte el, hogy őt, a papok s királyok ellenségét mily oktalanul üldözik, ráfogván, hogy Cazottetal összeesküvést szőtt a constitutió ellen s augusztus 10-én résztvett a Tuileriák védelmében is. Az igazság pedig az, hogy Lubin bosszút forral ellene, Lubin, a mészáros, akit ő annak idején százszor is megfenyegetett botjával, hogy a hust becsületesen mérje s aki most élén áll a szekeziónak, amelyben mészárszéke van. Miközben el-elfuló hangon mondta el mindezt, ugy rémlett, hogy Lubint már eleven valójában látja maga előtt, mert borzadva födte el tenyerével arczát. És a folyosón már tényleg léptek zaja hallatszott; Luzyné asszony beréteszelte az ájtót s az öreget egy spanyolfal mögé tuszkolta. Kopogtattak s Pauline a szakácsnője hangjára ismert, aki jelentette, hogy a hatóság a .nemzeti gárda kíséretében már a kapu előtt van s házkutatást akar tartani. — Azt állítják, — mondta a leány, — hogy Planchonnet idemenekült. Jól tudom, hogy ez nem igaz, hogyan is adhatna az én asszonyom egy ily gazembernek menedéket, de ők nem hisznek nekem. ' — Bocsásd' be . hát őket, — szólt ki Luzy-né asszony az ajtón, — kutassák át a házat a piriczétől a padlásig. —• P l a n c h o n n e t

e

szavak

hallatára

eszméletlenül

rogyott össze a spanyolfal mögött. Nagy bajlódásomba került eszméletre keltenem, m i u t á n halántékát hideg vizzel

locsolgattam. A fiatal asszony csodálatos hidegvérrel bátorította: ' . — Bizza csak rám magát, barátom. Hisz tudhatja, gyakran mily ravaszságok telnek ki tőlünk aszszonyoktól. Azután nyugodtan, mintha valami rég megszokott, mindennapi munkát végezne, kissé előbbre tolta az ágyat az alkóvból, félrevonta a takarót s a matráczokat oly módon rakta széjjel, hogy a fal felé eső részen a legmagasabban és a legmélyebben fekvő- között jókora köz maradt. Alig történt meg ez az előkészület, zavaros lárma kerekedett odakünn a lépcsőn: csizmák, fatalpak, fegyverek koezogása, rekedt hangzavar. Iszonyú egy pillanat volt ez. De a zaj csakhamar tovavonult, föl a padlás felé. Rögtön megértettük, hogy a gárda a jakobinus sza-

téAAi

kácsnő vezérlete alatt legelőbb is a padlást kutatja át. Szinte remegett a mennyezet, káromkodás, vad kaczaj, .ábdobogás hallatszott s a szuronyos fegyverek döngése a gerendázaton. Föllélegzettünk, de egyetlen perez veszteni való időnk se volt. Sietve segítettem be Planchonat-et a matráczok közé s betakartam. Luzyné asszony fejcsóválva nézte az ágyat. Gyanús látvány volt ez igy. Megkisérlette jobb rendbe rakni a vánkosokat, de sehogysem volt megelégedve munkájával. — Bele kell feküdnöm magamnak is, — mondta. S az órára nézett; esti hét óra volt. Nagyon is meglepő dolog volna, ha már ilyenkor ágyban találnák. Betegséget sem tetethet, hisz a jakobinus szakácsnő mindjárt keresztüllátna a cselen. Jó néhány pillanatig töprengett aggodalmasan; azután nyugodtan, fölényes méltósággal vetkőzni kezdett szemem láttára, lefeküdt, nekem pedig megparancsolta, hogy azonnal vessem le czipőmet, kabátomat, galléromat. — Szeretőm lesz, igy kell bennünket meglepniök. Ha jönnek, nem szabad ráérnie, öltözetének hiányosságait rendbehozni. Alsóruhában, kuszált hajjal, ugy nyit majd ajtót nekik. Előkészületeink éppen véget értek, mikor a nemzeti gárda káromkodva, átkozódva hagyta el a padlást.

— Eredj barátom, bocsásd be őket. Planchonnet most hirtelen, mintha csoda történt volna, megszűnt remegni és nyögni. Elsőnek Lubin lépett a szobába, széles szalag a derekán; egy tucat fegyveres a nyomában. Pillantása majd rám, majd Luzyné asszonyra vetődött. »Ördög és pokoli* kiáltott föl. »Hisz itt egy szerelmes párt piszkáltunk föl, teringette! Ezer bocsánat, bájos asszonyom !< Azután az őrséghez fordult. »Csak mi, szanszkülottak, tudjuk még, mi a becsület!«

De minden erkölcsi fölháborodása daczára is, ugy látszott, eléggé jól mulat ezen a kis leleplezésen. Odaült az ágy szélére s állon csípve a szépséges arisztokrata hölgyet, gúnyolódva szólt: — Persze, az ilyen szájacska nem is arra való ám, hogy éjjelnappal holmi miatyánkot motyogjon. Kár is volna érte. De a köztársaság érdeke mindenekfölött! Mi Planchonnettet keressük, az árulót. Bizonyos, hogy itt van. Meg kell őt kaparintanom. A guillotinre vele! Hejh, de boldog is leszek! — Nos,keresse hát. S keresték szegényt a bútorok alatt, a szekrényekben, szuronyaikkal megpiszkálták az ágy alját s a matráczokat is. Lubin meg vakargatta a füle tövét s lopva egy-egy pillantást vetett rám. Luzyné asszony attól tartva, hogy most majd engem fognak Szegény Planelő, csodálatos lélekchonnet-et akkora rejelenléttel fordult hozmegés fogta el, hogy zám : az ágy is reszketett — Kedves barábelé s lélekzetvétele TOLLAGI. tom, — szólt, — te oly hangos volt, hogy ezt a házat épp ugy ezt a sipitást még ösriiered, akárcsak jó magam, fogd a kulcsokat s künn a folyosón is meg kellett hallani. urat mindenfelé, Tudom, hogy örö— Kár, — suttogta Luzy asszony. — Kis mester- vezesd Lubin mödre szolgál, jeles polgártársainknak egy kis szívesfogásunkkal már ugy meg voltam elégedve. De azért még séget tenni. ne essünk kétségbe; isten segits! A pinczébe vezettem Őket, ahol eléggé tekintélyes Durva ökölcsapástól döngött meg az ajtó. mennyiségű palaczknak hágtak a nyakára. — Ki az ? — kérdezte Pauline. Lubin puskatussal borítván tői a teli hordókat, végre — A nemzet megbizottai I jónak látta odahagyni a borban uszó pinczét s takaro— Nem várhatnának egy pillanatig? dót fúvatott. — Nyisd ki, vagy bezuzzuk az ajtót.

218 A vasrácsos kapúig- kisértem a gárdát s bezárván . • a kaput, Luzyné asszonyhoz siettem a hirrel, hogy mentve vagyunk. — Planchonnet u r ! Planchonnet u r ! — kiáltott ő védenczére izgatottan. Gyönge sóhajtás volt a felelet. — Hála istennek! — sóhajtott föl a szép asszony is. — Planchonnet ur, ön engem iszonyú rettegésbe ejtett. Már halottnak gondoltam magát. Majd hozzám fordult: — Szegény barátom, akinek oly nagy öröme telt : benne,-hogy nekem időről-időre elmondja, mennyire szeret, . — most ezt többé nem fogja mondani!

SAISON. Április. — április•

2.

Már bölcs Akiba mondogatta S ma tudja még a bikficz is, Hogy sajátságos, furcsa hónap Az április, az április! Már első napja közveszélyes . . . Mindenkit érhet baleset! S ki nem lesz április bolondja, Könnyen herczeggé is lehet. A szivén és elmén ilyenkor Csodás hatású láz fut át — És áprilisban ünnepeljük Szent márcziusnak idusát. Ilyenkor zöldül sorra minden, Óh lelkesülj, emberfia! Ilyenkor tűz uj dijakat ki A tudós Akadémia.

A hivatalos lapban közzétett királyi kézirat magyarosította meg a Ferencz Ferdinánd nevét Ferencz Nándorra. A közérzület sajátságosképpen nem akarja megszokni Nándornak, akit eddig Ferdinándnak ismert, pedig Haberhauert rögtön, az első napon akceptálta Halmosnak. Ugy látszik, a demokrácziánk fölfelé konszervativebb, mint a felső körök lefelé. Ez a magyar Nándor, noha nem magyar, a koronának hálára kötelező figyelme, 'olyan, melyet még tiz esztendővel ezelőtt revoltálva követelt volna meg a magyar sovinizmus, ma azonban, mikor önként adják, magasabb kvóta-politikát csinálnak belőle. Nándor vagy Ferdinánd-e? A legfelsőbb hadúrnak ez a merőben katonai jellegű kézirata sokkal súlyosabb kérdést döntött el. Magyarországnak megadta a régen várt felvilágosítást: kicsoda voltaképpen a trónörökös ? Törvény szerint eddig is Ferencz Nándor föherczeg volt, de ebben a délezeg férfiúban szomorúan mindenki csak beteg embert láthatott, akinek utódját sürgősen keresni kell. És akkor kitűnt, .hogy a leggondosabb előrelátással készült törvények és az uralkodóház, minuciosusan megállapított szabályai is csak addig felelnek meg, amig normális viszonyok vannak. Az első eltérés zűrzavart teremt, melyben a törvények nem adnak útbaigazítást. Végre is nem a törvény bölcsei, hanem a könyörületes gondviselés oldotta meg mindenki örömére a súlyos problémát. Akit csöndes részvéttel kisértünk földkörüli bolyongásában s kiről megilletődve hittük, hogy gyógyulás helyett csak enyhülést talál, ime teljesen kiépült s az igazságos, munkabiró emberek sorába került. A felséges ur hadserege kötelékébe újból fölveszi és megszabott munkakör nélkül ugyan, de nagykörű munkásság kifejtésére alkalmas utasitást ad neki.: Ferencz Nándor, a beteg föherczeg, a királyi kézirattal egészségesnek nyilváníttatván, ezzel tettleg trónörökössé lett.

Ilyenkor szokott haldokolni Gladstone, az angol óriás — Mint annyiszor már . . . mig megint csak Fát vág, vagy akár sirt is. ás. S ilyenkor-' átrándulni hozzánk Az angollord mayor se rest, Hogy kijelentse esküszóval, Mily minta-város Budapest! S ilyenkor- zendül föl a jelszó: Föl, Klondykéba, honfiak ! Ott sok s gazdátlan az arany még S csak az nem látja, aki vak. S ilyenkor- még pár sorsjegyet vesz Az osztálysorsjáték hive S álmában a főnyereményt már Boldog mosolylyal söpri be. S ilyenkor — künn a fényes utczán Egy bűvös álom suhan á t : Selyem suhog s csábos kaczaj cseng , ' S érzed virágok illatát. Csakúgy nyüzsögnek szanaszerte A. legszebb lányok, asszonyok S nyomukban április bolondja Szerelmes szivvel támolyog.

-

Ferencz Nándor.

Teli.

Ezzel kapcsolatban tartom különösnek azt a tendencziózus merevséget, melylyel bizonyos körökben a Nándor név ellenében csökönyösen ragaszkodnak a Ferdinándhoz. Végre is nemzeti! közjogi szempontból nevezetes korrektség, hogy aki' Ausztriában Ferdinánd, az legyen Magyarországon Nándor. E. szóból is kiolvasható az a nagy jelentőségű felfogás, hogy a trónörökös további kiképzésében- ne maradjon meg osztráknak, hanem jövendő kötelességei. teljesítése érdekében tanuljon meg Magyarországhoz való vonatkozásokban magyar lenni. Bölcs királyunknak ez az akarata s ez fejeződik ki a Nándor elnevezésben. Előkésziti a nemes jövendő útját, hogy rázkódás ne érjen bennünket, hogy ami elismerésre, függetlenségre és magyarságra szert tettünk, ne fűződjék nemes királyunk halandó életéhez. Volt idő, mikor az aggódó honfiak peturkodtak ebben az értelemben s valóban sokra vittük, mikor az ilyen életbevágó jel pusztán fogalmazásbeli nuance számba megy, melyet lehet észrevenni, lehet mellőzni, sőt lehet hódolattal agyonhallgatni is. x.

21.9

Fogságban. (A szerzőnek Egy ujságiró

emlékei

Alkotmány-utczai

czimü könyvéből.) fogház,

1897. decz.

17.

Ráolvasták a fejemre ő felsége a király nevében, hogy megsértettem az állam érdekeit s elitéltek három hónapra. A három hónap nem fájt, mert elgondoltam mindjárt az én áldott fatalizmusommal, hogy bizony még rosszabbul is járhattam volna. Hiszen, ha négy-ötszáz esztendővel ezélőtt pillantom meg a napvilágot, hát az ilyen rettenetes bűnért örök sötétségre vetetlek volna bölcs biráim. Hanem a vád az állam szent érdekének megsértése, belemarkolt a szivembe. Olyan becsületes, békés, türelmes adófizetőnek tudtam magamat, mint akár Mérő János királyi tanácsos ur, akit az »érdemes polgártárs® epitetonjával ékesit korunk hálája, s ime most rámsütik a hazaárulás Káin-bélyegét, amelyet se viz, se vér le nem mos, se asszony, se gyermek csókja le nem törül soha. Mert' az csak bizonyos, hogy aki megsértette az állam érdekeit, az elárulta nyomorultul a hazát. De talán még se igy van egészen. A nagyméltóságú Kúriával homlokegyenest ellenkező nézetet vallok én magam, aki szintén egy csekélyke atomja volnék az államnak, s ami az egész testnek fáj, megérzi azt minden porczikája. És én nem érzek semmi fájdalmat, csak egy édes szép hitemet siratom, amely azzal a szelid vigasztalással melengette a szivemet, hogy a miért küzdök, dolgozom, nem a száraz kenyér csupán, hanem egy nemes ideál, amelyért meghalni is érdemes. Mert mi újságírók, elbizakodott, szemérmetlen legények, azzal bolonditjuk magunkat és a világot, hogy nekünk Isten kegyelméből való jogunk, föléje kerekedni mindenkinek, aki csak az emberek jóvoltából vagy ostobaságából igazgatja mindnyájunk sorsát, s menten összedűlne az egész univerzum, ha szó nélkül hagynánk valami igazságtalanságot. Aztán belevágjuk tollúnkat a tintába, s amikor legerősebben hiszszük, hogy jó és becsületes dolgot miveltünk, vállunkra teszi kezét a királyi ügyész s betaszít bennünket egy szük kis czellába, amelyet félve kerül a tiszta, ragyogó napsugár. Az állam fiskusa legjobban tudja, hogy mi szolgál javára s mi van ártalmára az édes hazának, hát ne is pöröljünk vele, hanem kezdjük meg a háromhónapos fogságot szépen, türelmesen. De hát az asszony, a jó, az édes, nem tud megbékülni azzal a gondolattal, hogy az ő szegény embere, aki oly erős hittel szokta szavalgatni, hogy milyen férfiakká, milyen magyar leventékké neveli a fiait, egyszerre csak kitépett a szivéből minden honfiúi érzést s fölcsapott hazaáruló oláhnak, szásznak, vagy mi az Isten csodájának. Mit szólnak ehhez a fiuk, ha majd beszélni tudnak s megértik azt is, amit mások mondanak? Szent Isten, talán be se fogadják őket a józsefvárosi elemi iskolába, s ha kapnak is egy kis helyet az utolsó padban, a pajtásaik ujjal mutogatnak rájuk, mint a franczia gyermekek a Dreyfus kapitány szegény árváira. Hát még a kis leány, aki már keresi otthon az apját, s nem akarja elhinni semmiképp, hogy elutazott messze, szép, aranyos babát venni! (Közelebb is kaphatna, ha nem is olyan szépet, gondolja magában s elpityeredik minduntalan.) Mi lesz ebből a drága gyermekből? Bizonyosan megvénül itthon, mert ha el is jön érte a megálmodott királyfi, sarkon fordul rögtön, amint megtudja, hogy az édesapja fogsággal lakolt, mivel ellensége volt az államnak. Mert szent igaz, hogy aki ellensége az államnak, ellensége az a királynak is, ennélfogva teljességgel alkalmatlan, arra, hogy apósává legyen egy királyfinak . . .

Hát megkezdtem szépen, türelmesen a háromhónapos fogságot. A fogházfelügyelő ünnepies beszéddel adott át az őrmesternek, mint ahogy illet -is egy olyan rabot, aki főbenjáró bűnre vetemedett. Hisz oly ritkán kerülnek porkoláb kezére az állam ellenségei, hogy a legkisebbet, a legszelídebbet is meg .kell becsülni. Az őrmester keményen a szemem közé nézett, de mintha nem olvasta volna ki belőle azt a nagy gonoszságot, valamivel nyájasabban intett, hogy mehetünk. A fogház negyedik emeletén gazdátlan a 23-as czella: éppen jó lesz a jövevénynek. Csak tegnap költözött ki belőle egy cselédleány, aki megölte a gyermekét, tehát nem röstelkedhetik amiatt, hogy most kisebb bűnöst kapott. Elvégre az uj lakó meg az édes • szülőanyját, a hazát akarta m e g ö l n i ! . . . ' , Becsapódott a vasajtó. Ilyenkor ugy illik, hogy -magába szálljon a gonosztevő s meghányja- vesse élete sorát. Mert az az ajtó nem csupán egy keskeny folyosóra nyilik, amelyen unatkozva sétál a börtönőr, hanem elzár egy egész világot, ahová vissza nem térhet többé, akit egyszer kilöktek. Hát össze kell szedegetni a jó és rossz emlékeket, amiket meghagyott nálunk az őrmester, amikor kikereste a zsebünket. A tömlöcz küszöbé határkő, ahonnan már érdemes visszanézni a múltba, hogy ami jó és szép van benne, elmondhassuk mások okulására, talán mulattatására is. -Milyen jó alkalom és ürügy ez nekem is, hogy papirra vessem pályám történetét; amely egyúttal históriája a magyar újságírás egy nagy és érdekes korszakának. Ha be nem csukat a nagyméltóságú földmivelésügyi minisztérium, szerény és szemérmetes ember létemre meg kellett volna várnom legalább is a huszonötéves évfordulót, hogy hozzáfoghassak arczom pirulása nélkül a memoárjaim' megírásához. Igy azonban egy füst alatt vétkezhetem még egyszer s azzal vigasztalhatom magamat, hogy mégis csak megérdemeltem azt a keserves három hónapot. . . . Bocsánat, nyilik az ajtó. A reggelimet hozza a börtönőr. Piszkos bádogcsészében valami bizonytalan szinü folyadék remeg, mintha megijedt volna tőlem, holott nekem több okom volna a rémületre. De hát nekem régi ismerősöm ez a tisztelt nedü. Valami félbolond dekadens festőnek a vásznán láttam egyszer a műcsarnokban. Az volt a neve a képnek, hogy- Tengeri iszap s ez a sárgásbarna micsoda játszotta rajta a czimszerepet. A börtönőr azt mondja, hogy amióta nem találkoztunk, miniszteri engedelemmel magyar királyi állami tej lett belőle. Istenem, hát már az állatok is háládatlanok ? Azért kerültem ide három hónapra, mert nem tudtam eltűrni szó nélkül a magas kormánynak egy rendeletét, amely az Ínségbe jutott osztrák szarvasmarha jóvoltáért megtiltotta nálunk a takarmánykivitelt. A magyar marhát védtem,' uraim, a jónak, jámbornak hitt magyar tehenet; amely most ilyen tejjel hálálja meg vértanuságomat. Reggelinek élvezhetetlen ez a kotyvalék, de arra jó, hogy fölkeltse bennem azt a kedvet, amely a memoáriráshoz kell. Mert ahogy a dekadens festő vásznán a tengeri iszapot képviselte, azonképpen szimbolizálja most az én husz esztendei munkám meddőségét, a jutalmat, amely gyötrelmes nappalaimért, átvirrasztott éjszakáimért kijár. Az állam, amelynek kulturtörekvéseit balga idealizmussal szolgáljuk mi újságírók, hála fejében kiszakít az életünkből három hónapot, de aranynyal, ezüsttel, talán nemesi diszszel is adózik a kufároknak, akik tej gyanánt szennyes vizet szállitahak neki rriég ide is, ahonnan a börtön réme integet feléjük tiltó mozdulattal. Mert hát az állam fiskusa legjobban tudja, hogy mi szolgál javára s mi van ártalmára az édes hazának . . . Barna Izidor. 2*

220 II. ( É r t e k e z é s az uj k ö z s é g i , adókról,

Krónika III. A

m a d á r

fiaihoz. — április

(Szemelvények egy tudomány-egyetemi

rektor

Gladstoneról, a

szoczilizmus-

ról, s f ü g g e l é k ü l : s z ó z a t a h a z a f i a s t á n c z o l ó i f j ú s á g h o z . )

2-áu.

írásműveiből.)

i. (Falragasz.)

Lelkemből lelkedzett fiatal véreim! Dali magyar ifjak ! Szivárványos reménységei honunk könnyező egének! Cserkoszorus leventék! Józsi, Pali. Ferdi, Gyuszi, mindnyájan, édes fiaim! Gyerekek, ne izéljetek, a m a n ó b a ! Ne tüntessetek ápril tizenegyedike, dicső nemzeti ünnepünk ellen, annak a fejében, aki kigondolta égő honszerelmünknek e ragyogó bizonyítékát!... Hát ez már ugy van, na 1 Ezen muszáj lelkesednünk! Hallgassatok rám. kedves fiaim! Hát nem megmondta Zrínyi Miklós, mikor kirohant Szigetvárból, h o g y : »Hass, alkoss, gyarapits! s a haza fényre derül!« Én is csak azt mondom nektek, gyerekek. Hagyjátok abba azt a komédiát! Ne felejtsétek el a haza bölcsének aranymondatát, h o g y : »Legjobb az egyenes ut!« Véssétek szivetekbe, s akkor megértjük egymást, mindnyájan: magyarok, kapcsolt részek, horvátok, izraeliták. Nézzétek, mi történik Kubában! Sir bennem a lélek, ha az újságot olvasom. Az emberek, mint a vadak u g y támadnak egymásra; szabadság, egyenlőség, testvériség, haza- és király-hűség, mindez nekik: bliktri. Onnan van ez, kedves fiaim, hogy megfelejtkeztek a költő szavairól. Véssétek szivetekbe e bölcs igéket, s jusson eszetekbe minél gyakrabban, h o g y : Romlott sziv és romlott elme, Kit h a z á j a hő szerelme Szebb tettekre nem h e v i t !

Én csak azt mondom nektek, h o g y : »Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem.« Fogadjátok meg e mély bölcseségü szavak komoly intelmét! Lássátok a szoczialistákat. Igy van, ha az ember megfelejtkezik róla, h o g y : »Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön.« E megtévelyedett egyének megfelejtkezének édes anyánkról, a hazai földről s apánkról, a legelső magyar emberről. Erre csak az a megjegyzésem, h o g y : fölfele megy borban a gyöngy, jól teszi; másrészt a rendőrség is helyesen cselekszik, midőn a szoczialistákat elfogja, tőle senki e jogát el nem veszi. Olvasom, hogy a Podmaniczky utczában összedőlt egy épülő ház állványa, s hogy a rajxrátban nagyon sajnálatos jelenetek folytak le. Látjátok, mi a következménye a szükséges óvatosság hiányának ? Vegyetek példát a történelemből. Mondjatok le a tüntetésről, s mint dicső eleink, kiáltsátok velem lelkes magyar szivvel: »Vitám et sangvinem pro rege nostro, et si fractus illabatur orbis, impavidum feriunt ruinae«.

Régóta figyelmeztetem az érdeklődőket, hogy nem mind arany, ami fénylik. Az u j adók- ellen azonban nehéz volna komoly ellenvetést tenni. »Add meg a császárnak, ami a császáré*, mert végre is a haza minden előtt. E z volt a jelszava ama haldokló államférfiunak, akinek példája világító oszlopként kell, hogy fényeskedjék előttünk. Valamint Epaminondas, Gladstone se hazudott soha, még tréfából se s utolsó szava a szoczialistákról ez volt: » Ezeket innen el!« Fiatal véreim, lelkemből lelkedzett magyar ifjak, gondtalanul bálozó daliás fiuk, hazám reményei! Vegyetek példát ez agg bölcsről, aki élete utolsó pillanatában se tévesztette szem elől a hét görög bölcsek intelmét, kik helyesen jegyezték meg, h o g y : »A hazafiatlanság önmagában hordja büntetését.« Vidám szórakozásaitok közepette is gondoljatok rá, hogy hazánk testét a szoczializmus fekélye emészti s hogy a jövő mindent tőletek v á r ! Szálljatok szembe a gunyoros idegen áramlattal, s világosítsátok fel a népet, mint teszem ezt magam is, minden erőmből, kinek utolsó szava ez lesz ott is, alant is, a sir fenekén: »Mert neked élned kell, ó hon, hadd lássam népemet virányidon!« III. (Felhívás.)

Nem halljátok őket dobogni, dobogni, dobogni ?! A spanyolok lovainak patkói ezek; a spanyolok lovai keresztül gázolnak a kubai fölkelőkön. Mennyi vér! íme, a megfontolatlan cselekvés szomorú következményei! Óvakodjatok a hirtelen cselekvéstől. Mily más a szó, mint a cselekvés! A szó elröpül, verba volánt. A vas öl (gondoljatok csak az ónodi gyűlés szomorú lefolyására), ellenben a frázis nem árt senkinek. A frázis, mint a forrásvíz, üditi az embert, s ártalmatlan, mint a vigan csergedező patak. Vegyetek példát rólam, lelkes magyar ifjak! Fiaim, csak énekeljetek! Német és cseh vadul püföli egymást, angol és orosz vadul néz farkas-szemet. Az ellenzék megmérkőzik a kormánypárttal, medve az oroszlánt legyűri. Fiaim, mindez igen sajnos' jelenség. Meg ne téveszszen e sok rut pártviszály, szeretett véreim! A könyvek tév-tanitásait is elővigyázattal hallgassátok; a tudás nem áldás! A tanok közt sok a tév-tan, a sok betüzésből csont nő az ember fejében, ellenben a dal, az egyszerű dal, tisztító hatással van a kedélyre. Fiaim, csak énekeljetek! Tiszteljétek kedves atyátokat, anyátokat, nagyszüleiteket, a felsőbbséget, a kormányt, az összes hatóságokat, hogy hosszú és kényelmes életűek legyetek a földön! Ne lármázzatok április 11-ike ellen; április is szép hónap, ha meggondolja az ember. Ne ágáljatok, csak szavaljatok. Vegyetek példát rólam: a frázis még nem ártott meg soha, senkinek. Ha sokat fogtok elmélkedni, még rector magnificus is lehet belőletek! Fiaim, a pártoskodást bizzátok másokra, ti csak énekeljetek! Bojtorján.

221

INNEN-ONNAN. A n a g y vita, mely oly magas színvonalon folyt az appropriáczióról, egyszeribe megszakadt. S egy csomó apróbb javaslát ugy ment át az ellenzéki kritika rostáján, mint a viz. Honnan ez a tüneményes simaság ? Tán Bánffy iránt kelt nagyobb bizalom az utóbbi napokban ? Tán azok a javaslatok állanak minden kritikán fölül ? Tán Polonyi önzetlen hazafinak tartja Arányi Miksát, azért nem is jött el, mikor az igazságügyminiszter válaszolt a New-York-beli interpellácziójára ? 0 dehogy, dehogy! Mindössze az történt, hogy Bánffy megjelölte a húsvéti vakáczió utolsó napját, de nem az elsőt. Azt mondta : a vakáczió akkor kezdődik, mikor a munkát bevégeztük. Nos, csak nem bolond az ellenzék, hogy beszéddel, kritikával röviditse meg önmagát ? Vakáczió! Az iskolásgyerek nem áhitja annyira, mint a honatya. Kérj tőlem, hazám, mindent, csak azt nem, hogy ne vakácziózzam, amikor vakácziózom. "Hiába, Bánffy nagyon ravasz, az ellenzék ugyan szereti a hazáját, de még jobban a hónát. Azért, hogy hazautazhasson, képes niég lemondani a Bánffynak szerzendő kellemetlenségről is. Azzal pedig csak nem vészit túlságos sokat a haza, ha Bánffy egy éjszakával hamarébb alszik nyugodtan! *

*

*

* Bischitzné. Lehanyatlott, megmerevült a nagyasszony bársonyos sima keze, mely annyi titkos könnyet felszárított, annyi kétségbeesést, nyomort enyhített, annyi feldúlt existencziát egyensúlyba zökkentett és egyesekről, családokról nem egy katasztrófát elhárított. Örök álomra csukódtak az átható, fürkésző, világoskék szemek, melyek olyan jól tudtak olvasni az emberek szivében és pihenni tért egy ritka nagy energia, mely, ha férfinek adatott, kulturánk történetében hagyott volna nyomokat 'maga után. Nagyon egyszerű asszony volt Bischitzné, pose és sentimentalismus nélkül való, de jó és erős, résztvevő és' türelmes. Mert nagy béketűrés és — bocsánat, hogy egy nem egeszen találó szót használok — nagy keresztényi szeretet kellett ahhoz, amit ő életczélnak választott. Mert a nyomor nem kellemes és a koldusnak, az elcsigázott, agyontiprott szegény féregnek elvitázhatlan jussa van ahhoz, hogy lázongó, követelő, erőszakos legyen. És ők sokan vannak. Olykor egész invasióvál kellett szembeszállania a szegény Bischitznénak és ő győzte hidegvérrel, győzte türelemmel és győzte jósággal. Egy gondja, egy aggódó törekvése volt, hogy azok a százezrek, melyeket évenkint szétosztogatott, az igazi nyomor enyhítésére szolgáljanak. Mert idegen pénz volt, amit kezelt, a más pénze és ez kétszeres' óvatosságra kötelezte. Akik látták ezt a nemes uriasszonyt, hivatalos működésében, amint kora reggel már ott ül az iratcsomói között, olvasva, jegyezve, pihenést nem áhitva és nyugalmat nem ismerve; akik látták ezt a gazdag urinőt, akinek módjában állott, hogy egészen magának, uri kényelmének éljen, amint töri magát és.dolgozik másoknak, másokért: azokban hódolattá változott a kétkedés. Mert igaz ugyan, hogy nem a magáéból adta, amit adott, de ő ez adományokat megtoldotta napjai nyugalmával, éjszakái gondolatával, verejtéke hullásával, aggodalmaival, szeretetével, egy egész élet önfeláldozó munkájával. Találtok-e még hozzá foghatót ? *

*

*

*** Ősszetánezolt hadihajó. Spanyolország fekete szemű delnői és derék gavallérai nemsokára uj fejezetet Írnak a hadügyi budget tételeihez : összetánczolnak egy hadihajót. A dolog előzménye a Spanyolország és Amerika közt lebegő háború. Mindkét részről nagy lelkesedéssel folyik az agitáczió, de spanyol részről több ambiczióval, mint fináncziális emóczióval. A derék országnak, ahol a nád terem, nincs elég fegyveres ereje és

hadi szerszáma, mindenekfölött pedig egy hatalmas hadihajóra volna szüksége, amelyet kifelejtettek a budgetből. A spanyolok, hogy a bajon segitsenek, az özvegy lengyel őrnagynék kedvelt eszközéhez, a kollektához folyamodtak; szorgalmasan gyűjtögetik az előfizetőket s melléje bálokat és bazárokat rendeznek hadihajó czéljára. Igy van, hogy a spanyol gavallér, ' mikor báli jegyét megváltja, azzal a büszke tudattal teheti, hogy egy "csapást mért az amerikaiakra s az a verejték, amit tánczközben izzad, . ép olyan értékes, mint - a csatatérre hulló vér. Hazafiasabb czélt bál és bazár még nem szolgált és hazafiasab ban valószínűleg nem is támogattak még ilyenfajta mulatságot. A legszerényebb ember is vásárol egy öt forintos czeruzát vagy almát, mert hátha épen ebből az öt forintból vett ágyúgolyó teriti le Mac Kinleyt ? Aki száz forintot költött, az elgondolhatja, hogy ő adott vitorlát a hajónak, mely hazája ügyét szolgálja, aki ötszázat vásárolt, annak már amerikai -emberéletre van joga s aki ezer forintot tett le a haza oltárára, az már egy apróbb ütközetet döntött el. Szép dolog a kellemeset igy a hasznossal összekapcsolni. A háború borzalmaiból mi sincsen meg s azért az a pénz, mely egy csomag gyufáért vagy szivarért adódott, voltaképpen emberéletet jelent, aki egy pohár pezsgőt hörpint fel, akár vért inna. A bazárok obligát alakja az a delnő, aki 10,000 forintért csókot osztogat. Mily hatalmas csók a z ! Aki adja s aki kapja az gyönyörben mosolyogva gondolhatja el, hogy ezért a csókért száz zsoldost bérelnek és öltöztetnek föl, hajóra ültetnek és Amerika felé küldenek. A csók-század tengerrel, . emberrel küzd s végül hajóstól együtt felrobban, elsülyed és elpusztul. Cleopatra csókjai se voltak ilyen becsesek. *

*

6 Pellieux. Ha minálunk vagy akármelyik más monarchikus országban megtörténnék az, hogy egyszerre csak feláll egy aktiv szolgálatban levő- generális és pezsgős pohárral a kezében a,legnagyobb fesztelenséggel megüzenné valamelyik velünk barátságos viszonyban élő szomszéd nagyhatalomnak a háborút, akkor kétségtelenül vagy dörögnének harmadnapra a határon az ágyuk, vagy pedig express-vonaton utazna Gráczba a tábornok- ur. Bizonyos azonban, hogy ez minálunk meg nem történhetik, de nem történhetik meg még Törökországban se: egyesegyedül Francziaországban, amely tudvalévőleg a szabadság és a vidám ötletek hazája. Itt egész szépen megeshetett, hogy a lelkes Pellieux tábornok letósztozza a sárga földig és megfenyegesse a szomszéd Németországot anélkül, hogy ezért-akár az ágyuk megdördülnek, akár Pellieux generális elutazna Pensionopolisba. A dolog ugyanis ugy áll, hogy Galliában, a szabadság klasszikus földjén sok minden szabad, ami másutt legalább is szokatlan: de a legtöbb minden mégis — a tábornokoknak szabad. Pellieux tábornok annyiszor üzeni meg a háborút Németországnak, a hányszor csak jól esik neki. Faure ur pedig legfölebb annyit tehet, hogy nem vesz tudomást erről a hadüzenetről és kijelenti, hogy Francziaország és Németország között a viszony kitűnő. Elcsapni azonban a generális urat kissé koczkáztatott dolog volna; mert felette könnyen megeshetnék, hogy a generális ur csapná el az elnök urat. Nem szabad- ugyanis elfeledni, hogy Pellieux ur a Zola pör alatt nagy szónoki sikert aratott, ami annyival is inkább elegendő arra, hogy tűzbe hozza érte egész. Francziaországot, mert a derék generális idáig egyetlen csatát se vesztett el. Az igaz, hogy nyerni se nyert egyet sem. Van azonban egy szónoki sikere és ez a nagy szavak nemzete előtt fölér egy — megnyerendő háborúval. Mi egyáltalában sajátságos dolognak tartjuk és nem csupán szokatlannak, de visszásnak is azt a jelenséget, amely a Zola-per folyamán olyan sürün jelentkezett a franczia törzstisztek részéről: a szavaló generálist. A szónoklás! talentum szép adomány, de nem valami katonás tulajdonság... Aki sokat beszél, az keveset engedelmeskedik és szónoklatokkal még kevés'csatát nyertek meg. A hetvenkedő generális pedig, amilyen ismeretlen fogalom nálunk, éppen olyan visszatetsző.

222 is ami szemünkben. A hadseregben — ez kétségbevonhatatlan igazság — nincs helye a köztársáságnak, mert ez még csak hagyján: ha a békében egy jókedvű generálisnak hirtelen kedve szottyan arra. hogy megüzeni a háborút a szomszéd hatalomnak — ezt még csak el lehet simítani; de mi történik akkor, ha a háborúban az jut az ötletes generális eszébe, hogy ő — békét köt az ellenséggel s ilyen értelemben tósztozik a katonáinak ? — Pellieux tábornok bebizonyította, hogy — tósztozni tud. Válaszszák' meg polgármesternek, vagy — nevezzék ki táborszernagynak a párizsi hadastyán-egyletben. *

*

*

5 A tizenkét pont. A szabadságharcz emlékének jubiláris ünnepe veszedelmesen divatba hozta a tizenkét pontot. Ha összegyűl egy csomó ember, legyen ez a gyülekezet szoczialista népgyűlés vagy szőrme-utazók kongresszusa, feltétlenül tizenkét pontba- foglalja össze a kívánságait. Van már ó-budai tizenkét pont; szegedi tizenkét pont; asszonyvásári tizenkét pont és ha a dolog igy fejlődik, nemsokára az egyes emberek is jó nap helyett tizenkét • pontot fognak kivánni egymásnak. A szoczialisták ezelőtt beérték az ő három nyolczas kívánságaikkal, de márczius tizenötödikén már ők is csináltak egy uj tizenkét pontot — amint csináltak a héten az asszonyvásári elvtársak is, akiknek a tizenkét pontjában ez a tizenegyedik: töröljék el a kéményseprést. Hiszen szó sincs róla, mindenki azt kér, amit akar és annyit kér, amennyi neki tetszik: de ez a tizenkét pont divat még sincs helyén. 1848 márcziusában az uj szabadság első hirdetői tizenkét pontba foglalták össze, mit kiván a magyar nemzet. Azóta megszoktuk, hogy szent kegyelettel gondoljunk a tizenkét pontra, amely egy fellángoló nemzeti akaratnak volt a tolmácsolója. Ezért a tizenkét pont előü tünk nagy, ünnepi formája a nemzeti akaratnak és ha csak forma is, visszás érzést támaszt bennünk, mikor látjuk, hogy ezt a formát, amelyet kegyeletünk patinája von be, minduntalan ráhuzgálják mindenféle apró-cseprő követelődzésre. Csináljanak tizenhárom pontot, vagy harminczhárom pontot, vagy annyi pontot, amennyi csak jól esik, de tizenkét pontot ne csináljanak. A tizenkét pontot már megcsinálták ezelőtt ötven esztendővel és semmi szükség rá, hogy most ujakat csináljanak helyettük' az asszonyvásáriak, — ha még ugy gyűlölik is a kéményseprést. *

*

*

Ő A reklám-bankók. Bécsben letartóztattak egy fényképészt, mert a kitűnő férfiú bankjegyeket fotografált. Már pedig ez hamis foglalkozás, annál hamisabb, mennél hűségesebb a fotografia. Primadonnát, tájképet, erdőt és katonát szabad lefotografálni, de a bankót nem szabad. Kétséget se szenved, hogy a jó osztrákot becsukják egy időre és megbírságolják egy csomó igazi bankó erejéig : noha azzal védekezik, hogy ő csak reklámnak gyártotta a bankókat. De van-e a világon olyan naiv bíróság, amely elhiszi, hogy a bankónak — szüksége van reklámra ? Mennyivel könnyebb helyzete volna a szegény osztráknak : ha magyar állampolgár volna. Egyenesen a rendőrséggel argumentálhatna. Ki merné tagadni, hogy a szoczializmus leghatalmasabb terjesztője a bankó, — még akkor is, amikor nincs. Már pedig tudvalévő, hogy minálunk azokat, akik a szoczializmust terjesztik — lefotografáíják. De üldözni a bűnt nem csupán a rendőrség kötelessége, de kötelessége minden jóérzésű polgárnak: azt pedig ki merné mondani, hogy ha a rendőrségnek szabad fotografálnia — nem volna szabad a fotográfusoknak is ? *

*

*

*** Nyaralók sztrájkja. A kedves Török-Bálint, ugy látszik, üres marad ezen a nyáron, az ottani nyaralók sztrájkra készülnek. Az ok az, hogy Zimándy Ignácz páter, a Kossuth legyalázója Török-Bálinton hivataloskodik s a hazafias érzelmű fővárosiak nem óhajtanak egy levegőt szivni vele. Szerencse,

hogy Zimándy nem él Budapesten, mert kihalna a főváros, szerencse, hogy nem jár villamos-vasuton, mert a vállalat csődbe kerülne. De Zimándy Török-Bálintot választotta lakóhelyül s igy egyelőre csak a kis sváb falu adja meg a plébános árát. A kérdés mindenesetre érdekes, vájjon csakugyan sztrájkolni fognak-e az ottani nyaralók ? Mert ha bekövetkezik az eset, hogy Török-Bálint üresen marad e nyáron, Zimándy Ignácz urnák kétségtelen hatalmasan felszökik az ázsiója. Hazai konkurrens fürdőhelyeink mindig pályáztak ilyen madárijesztőkre, istenem, e fürdő oly sok és a vendég oly kevés. Pöstyén boldog volt, ha Trencsén-Tepliczen valaki megbénult, Alsó-Tátrafüred arcza felragyogott, ha O-Tátrafüreden botrány esett és a többi hely is mindig emelkedett értékben, ha ellenlábasánál valami hiba derült ki. Mily egyszerű most az eljárás. Egyszerűen el kell küldeni Zimándy urat a konkurrens helyre és a győzelem kétségtelen. Zimándy urnák e dolog nem kerül semmibe, megbízóinak pedig jól esik és hasznot hoz. De nemcsak fürdőhelyek, hanem minden konkurrens vállalat tönkremehet, ha az ellensége felhasználja a fegyvert. Ültessék fel Zimándyt a continental-pneumatikra s a gyár elpusztul, ittassanak vele krondorfi vizet és a viz átok alá kerül, növeszszék meg a haját Csillag Anna pomádéval s nem lesz többé: nincs több kopasz fej! biztositassák valami intézetnél az életét s a részvénytársaság felbomlik. Konkurrens kávéházak, vendéglők, szállodák ez a ti prédátok s nem volna amerikai szellem reklámembereinkben, ha föl nem használnák ezt az adatot, Tessék elképzelni Zimándyt Wasmuth-féle gyűrűkkel lábán vagy Sterr.berg-féle trombitával ajkai között. Hogy Zimándy ur nem adná el magát ? Istenem, ha áruba bocsájtolta a hazát, mért ne árusítaná el a légzőszerveit, a kopasz fejét, az inggallérait és a tyúkszemeit ?!

S Z Í N H Á Z .

T o l l a g i . H a a népszinház k a r z a t á n a k hangfogó gépe volna, amely jelezné, h á n y s z o r verődött h o z z á egy-egy szó, a Tollagi neve a legjelentékenyebb eredmények közt lenne. Amiből a z következnék, h o g y Tollagi a k a r z a t kedvencze, továbbá az, h o g y a földszint s z á m á r a zéró, mert k a r z a t és földszint fordított viszonyban a r á n y l a n a k . Azonban Tollaginak szerencsés temperamentuma, drasztikus h u m o r a , jókedve és bohóságai mellé a n n y i mérsékletet, kedvességet sőt jó izlést adott, h o g y a két ellentétes faktor megbékül, összeegyeződik és a jókedv- egy közös elemévé változik. Tollagi népszerűségének ez a m a g y a r á z a t a . N é h á n y éve annak, h o g y a Népszínházhoz került. Azelőtt vidéken, m a j d a Krisztinavárosban kaczagtatta m e g az embereket s miután B u d á n m á r Girardi-szerü popularitása és közönsége volt, bejutott a Népszínházba. Eleintén bizony gyöngéllettük s jó d a r a b időbe került, mig vidékre szabott alakításait fővárosiakkal fölcserélte, de végre is levetette a provincziális kellékeket és a szinh á z leghasznavehetőbb tagjai k ö z é sorakozott. Most a Verő 1848-&ban egy p o m p á s és megdöbbentő alakkal — rossz lábu Mihók kai — ennek a c s a p a t n a k a z élére ugratott. A Verő G y ö r g y talentuma és a Tollagi m ű v é s z e t e sok tekintetben e g y f o r m á k ; Sok h u m o r , amellett komolyság, sőt t r a g i k u s vonás, de mindenekfölött derű és kedvesség, van bennök. É s tényleg Tollagi a Verő darabjaib a n aratta l e g n a g y o b b sikereit: a Szultánban, a Virág-

223 csatában, az Ezer évben és most az 1848-ban. Az első két darab vig, a másik kettő komoly oldalairól mutatta be Tollagit, akinék egy jelentős talentumvonását nem hagyjuk tollúnk alól kisiklani. Budapest összes színpadain .nincs talán egy színész sem, aki a tragikomikumot, ezt a teljességgel kihasználatlan karaktert ugy ábrázolni tudná, mint Tollagi. Kétségtelenül egyike a legnehezebb formáknak s aki megpróbálja, az a fenségeset a nevetségestől elválasztó »egy lépésen« tánczol tojástánczot s a talentum igaz próbakövére van szüksége. Ahogy tragikomédiát, amely pedig az élethez legközelebb áll, nem merünk irni, ugy színészeink is idegenkednek ettől a hálátlan és fölötte nehéz alakítástól. Ezért becsüljük oly nagyra a Tollagi alakítását az 1848-ban, s ezért hisszük, hogy Tollagi előtt még egy nagy pálya, az igaz jeliemszinész sikerekben gazdag utja áll. Ambiczió és kitartás meg van a fiatal művész talentumában s hogy mikor juthat teljesen érvényre már csak idő kérdése.

Magyar darabok. (Dory:

Egy estély. Abonyi

Árpád:

A

kápolna.

A Nemzeti Szinház

péntek esti bemutatói.)

Uj motívumokkal nem igen találkoztunk, de mégis mintha u j idők bontották volna szárnyukat a Nemzeti Színházban. Noha éppen nem első, de még mindég nagyon bátortalan és bocsánatkérő próbálkozásai a magyar társadalmi drámának. Ám ebben • a gyengeségben mintha mégis fölcsendült volna egy-egy erősebb és tudatosabb hang; ma még gügyögés, holnap talán már beszéd, ma még utánamondás, holnap talán már mondanivaló. Előkelő és ünnepelt társaságbeli uri asszony, aki sok bájjal és elmésséggel dilettálgat az irodalomban s az ismeretlenségből mindinkább kibontakozó fiatal iró, aki meg a társaság dolgaiban dilettáns egy kissé: ez a pikáns találkozás magában is érdekessé tehet egy színházi estét. A Dory kis darabjának a formájában sok a kedves naivetás. Az Abonyiénak meg a tartalmában; amott egy mázsás théma a Gyp csicsergő formájában, emitt egy gyengébb lélekzetü Ohnetszerü história az Ibsen s az Echegaray hatalmas vértezetében; a kis darabban sok az igaz életismeret, a hosszabb drámában pedig komoly alakító erő s egy pár harsányan fölhangzó drámai hangulat. Mindakét darabnak tárgya az a csalódás, mely a fiatalság ábrándjait a házasságban lerontja; a hőse az a bizonyos harmadik ember, aki a házasságba beletolakodik; ott áldozatul esnek neki, itt kitérnek előle s mindkettőben vérbe és halálba kerül a harmónia. Abonyival szemben, aki czéhbeli ember, helye van egy pár figyelmeztető szónak is. Elbeszélőnek a drámába nehéz az utja, különösen a dráma szigorú compositióját megszoknia terhes. Színpadon megtörténnie és szemünk előtt lefolynia csakis a história magjának szabad; az előzményei, bármily érdekesek is, a tanulságai, bármily igazak is különben, széles és, hogy ugy mondjuk, a főcselekménynyel egyenlő jogú, módú és terjedelmű előadásban megzavarják a szinszerüség első kellékét, az egységet. A fiatal asszony, akinek kísértetbe eséséről szó van, hogy és mint lesz felesége annak, akit csak tisztel, de nem szeret: azt csak elmondásban szabad megtudnunk az olyan darab során, mely már magának e házasságnak a bonyodalmait tárgyalja. A színpadon mozgó embereknek pedig, bármily érdekesek és jól jellemzettek legyenek is, csak

akkor van ott helyük, ha valami módon döntően hatnak a cselekmény folyására. Van az Abonyi darabjának egy jól megrajzolt paralysises öreg tábornokja s van egy bájosan kigondolt fiatal szerelmes párja. De semmi közük ahhoz, ami a darabban történik;. akár ott vannak, akár ott ne volnának, nem változnék semmi, s az ember egyre azt kérdi: mit keresnek ők ezen a szomorú helyen ? S végre, ha nem is igaz, hogy az élet nem regény, az mindenesetre igaz, hogy az életben nem beszélnek ugy, mint a regényben; nincs az a még oly exclusiv társadalmi kör, melyben férj és feleség, cousin és cousine egy-egy melegebb, szenvedélyesebb, intimebb vagy akár durvább tónussal meg ne törnék a :conventió bilincseit. S ha' még mindezeken felüt a kor nevében számon kérjük Abonyi Árpádtól, mi jogon testesiti ő meg a mi mai korunkat egy romlott, czinikus és enervált ember személyében, holott jó és rossz emberek minden korban voltak s a számuk aránya ma sem változott: elmondottunk mindent, aminél többet a szigorú bírálat sem róhat meg e munkájában. A közönség jó szívvel fogadta mind a két újdonságot; a Dory darabjából kiérezte az átszűrt életbölcses-séget s az Abonyi ki-kitörő drámai lendületét egypárszor hatalmasan megtapsolta. Az előadás gondos volt, s az előadó művészek is kitettek magukért. Az Estélyben Paiilayné találta meg a kétségbeesés hangját. A Kápolnában pedig a Szacsvay ur férfias egyénisége uralkodott. Török Irma kisasszony eltalálta a modern fiatal asszony idegességét, Hegyesi Mari asszony a Denise-ek bánatát, Ligeti Juliska friss volt és bájos, Ujházy mester pedig egy epizód-szerepbe belelehelte az ő egész pótolhatatlan tudását. Nem volt éppen korszakos este, de valami niveau féle volt benne, amit eredeti darabok előadásánál ritkán tapasztalunk. p. Pósa meséi. Ha áll a mondás, h o g y : a költő <5s a sorsharag egy anyaméhből születtek, akkor Pósa Lajosnak testvérgyásza van, mert a sorsharag soha oly messze nem állott még poétától, mint tőle. S ő t : nyugodalmas élete, kitűnő és kielégíthető étvágya, rendezett viszonyai egyenest kizárni látszanak belőle a szikrát. De Pósa erősen ráczáfol ezekre a következtetésekre s akik pénteken látták mily nagyszámú ifjúság gyűlt az operába, hogy meséit végighallgassa, az kénytelen beösmerni, hogy az Orient-asztaltársaság feje tényező a fiatalság életében és művelődésében. Pósa a szinpadon ! Hoffmannt kivéve nem láttunk még ilyet. Az igaz: Hoffmann is meséket irt! De milyen más a német nyurga költő, aki az első felvonásban leiszsza magát, aztán égy bábuba szeret, majd tüdőbeteg lány után futkos, végül színésznővel is akad dolga. A közönség fejcsóválva távozik a színházból, mily meséket Írhat ez a romlott lelkű ember! Nem is vesz már senki Hoffmann féle meséket. Mások a Pósa nteséi. Ez komoly ember, aki a himnuszt is elénekelMi s meg is imádkoztatja a gyerekeket; a magánélete is jámbor s elvégezvén dolgát a szinpadon, szokott méltósággal elnököl asztaltársaságánál. Nem csoda, ha a színházból kilóduló publikum egyenesen a könyvkiadójához megy és a derék meseiró néhány kiadását elkapkodja. É s : a költők is háladatosak lehetnek neki, végre szinpadon mutatta be, hogy az. Íróknak van tisztességes fekete kabátjuk, hibátlan kézelőjük, sőt marienbádi hajlandóságuk. Kell-e több bizonyíték arra, hogy a Pósa meséi röviden végezni fognak Hoffmann meséivel ? És ötven év mulvá ? Ötven ev múlva o belőle is operát csinálnak. Az első felvonás a Luther-pinczéhez hasonlatosan, az Orient-szállóban lesz és a kép itt is azzal kezdődik, hogy. az öreg Pósa keze közé fogja Rákosi Viktor fejét és szintén elkezd mesélni, ilyenformán : Olympia jó kis leány volt, aki karácsonykor mindig a legjobb bizonyítványt hozta haza. Nem rakonczátlankodott, hanem rendben tartotta a kézimunkáját, a könyveit, az irkáit, a miért sok szép-szép jutalomképeket kapott a tanitó ú r t ó l . . . és igy tovább.

224

KÖZGAZDASÁG. Az » A N K E R * k ö z g y ű l é s e . Az »Anker elet- és járadékbizbiztositó r é s z v é n y t á r s a s á g részvényeseinek 39-ik r e n d e s ' k ö z g y ű l é s é t 1898. ápril 14 én délelőtt 11 órakor tartják meg a társaság helyiségében Bécsben. A részvények alapszabályszerü letéteményezése legkésőbben f. évi ápril 6 - i g eszközölendő a t á r s a s á g pénztáránál. Az A t h e n a e u m i r o d a l m i é s n y o m d a i r é s z v é n y t á r s a s á g vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését Cséry L a j o s elnöklésével. A mult évi üzleti nyereség 93.714 f r t ; ebből részvényenkint 2 0 frtos (20 százalék) osztalékra 8 0 . 0 0 0 frtot forditanak, a többit u j számiara viszik á t . Az i g a z g a t ó s á g b a u j tagnak megválasztották Schwarz Félixeí. A felügyelő-bizottság tagjai lettek : I f j Ábrányi Kornél, Gajári Ödön és Singer Zsigmond. A z »Adria< m . k i r . t e n g e r h a j ó z á s i r é s z v é n y t á r s a s á g hétfőn tartotta közgyűlését gróf Szapáry István elnöklete alatt és Gyöngyösy János miniszteri tanácsos, a t á r s a s á g ministeri biztosának részvétele mellett. A közgyűlés t u d o m á s u l vette a z ' i g a z g a t ó s á g és felügyelőbizottság jelentéseit s a z előző évről u j számlára áthozott 30.305 frt 16 kr. nyereségáthozattal együtt 426.844 írt 3 0 kr. tiszta nyereséggel záródó évi mérleget megállapítván, a közgyűlés a z i g a z g a t ó s á g j a v a s l a t a értelmében a tiszta nyereség hovaforditása tekintetében elhatározta, hogy ö?,'o a tartalékaláphoz csatoltassék (19.826 forint 96 Ur.), a részvények 7. s z á m ú szelvénye a Pesti m a g y a r kereskedelmi banknál április elsejétől 12 frttal .beváltassék (300.000 frt), a z i g a z g a t ó s á g n a k lO'/o jutalék fizettessék (25.171 frt 71 kr.), a nyugdijalap 6 9 1 2 f r t ' 16 kr., a tartalékalap további 8 1 7 3 frt 4 kr., a biztosítási tartalékalap 37.456 frt 35 kr. összeggel gyarapittassék és u j s z á m l á r a 29:304 frt 58 kr. vitessék á t . A közgyűlés ezután a folmentvényt u g y a z i g a z g a t ó s á g n a k , mint a felügyelő-bizottságnak megadta és az i g a z g a t ó s á g t a g j a i v á gróf Szapáry István, Burchard, Bélaváry Konrád, lovag Lcderer Sándor, Elek Pál, Fleischl Sándor, Hcrzog Péter, Jókai Mór, Kohner Zsigmond, Kuranda Emil, Lánczy Leo, Matlekovits Sándor, Posch Gyula,' Rosenberg Gyula dr, Simon Jakab, Szarvassy Sándor és gróf TiszaIstván ú j r a megválasztattak. Ciotla János, Kilényi H u g ó és Kupecz Ödön min. tanácsosok kinevezésnél fogva tagjai a z i g a z g a t ó s á g n a k . A felügyelő-bizottság tagjaivá a közgyűlés újólag gróf Teleki Domokost, hevesi Bisitz L a j o s t , budai Goldberger Gyulát, Kilényi Bélát,- Kern G u s z t á v o t é s b a r a n y a v á r i Ullmann Emilt v á l a s z t o t t a meg. Az E l s ő m a g y a r g a z d a s á g i g é p g y á r r é s z v é n y t á r s u l a t márczius 31-én tartotta évi rendes közgyűlését Szitányi Ödön elnöklete alatt. Az évi jelentés szerint a mérleg a törlesztési alapra fordított 31.630 frt 42 kr. levonása és 8 9 2 3 . frt 77 krnyi kétes követelések törlése u t á n 77.105 frt 2 5 kr. tiszta nyereséggel zárul. Az igazgatóság a z t indítványozza, hogy a jutalékok levonása és a tartalékalap dotálása u t á n 6 0 . 0 0 0 frt osztalékul • fizettetik ki, részvényenkint 8 frtot, mig a fenmaradó 5 3 7 3 frt 2 0 kr. u j s z á m l á r a vitetik á t . A jelentés ezután melegen emlékszik meg néhai erényi dr. Ullmann Sándor haláláról, ki a társulat megalapítása ó t a ' b u z g ó t a g j a , volt a z igazgatóságnak. Emlékét jegyzőkönyvileg örökítik meg. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudómásul vette, a z i g a z g a t ó s á g indítványait elfog a d t a és a felmentvényt u g y . a z i g a z g a t ó s á g n a k , mint a felügyelő bizottságnak megadta. Végül - a felügyelő b i z o t t s á g b a ; újból egyhang ú l a g m e g v á l a s z t o t t á k : d r . Nagy Ferenczet, Friedmann Lipótot, Glatz Henriket és Preyer Gusztávot, mire a közgyűlés véget ért. Az U n i o n b a n k . 1897. évi mérlege 1,197.419 forint tiszta nyereséggel zárul. Az igá'zgató tanács a közgyűlésnek a z t fogja j a v a solni, hogy a z osztalék, mint a z előző évben, 8 % , . vagyis részvényenkint 16 frt legyen, a tartalékalaphoz 95.504 forintot, a nyugdíjalaphoz 20.000. forintot csatoljanak és 74.163 forintot u j számlára vigyenek á t . A V a s k a p u kölcsönnek a Temes Béga völgyi vizszabályozó t á r s u l a t kölcsönének, a II. kibocsátású bécsi közlekedési kölcsönnek financzirozásából,'valamint a m a g y a r jelzálog hitelbank részvényeiben lebonyolított tranzaktióból s z á r m a z o t t nyereségeket szintén u j s z á m l á r a viszik á t . K ö z l e m é n y . . A M a g y a r Folyam- és T e n g e r h a j ó z á s i Részvényt á r s a s á g i g a z g a t ó s á g a közhírré teszi, hogy á Sabácz és Mitrovicza közötti h a j ó j á r a t o k a t f. évi márczius hó 2Í-től kezdve a m á r kiadott menetrend szerint Bosna-Rácsáig .terjeszti ki. Bosna-Rácsa állomás tehát f . - é márczius hó 21-én a z összes forgalomra megnyílik. A Budapest és Dömös között közlekedő gőzöse f. hó 2 0 - á t ó l . a bombatéri, valamint a z ó - b u d a i helyi hajóállomásokon is ki k ö t . D i v a t - t u d ó s í t á s a z 1897—98-ik é v i téli i d é n y r e . HENNEBERG G, ismert selyemgyára Zürichből következő tudósítását közli velünk : A selyemkelmék közül, Surah mellett, még egyre Thffet-szövés a divat kegyencze, melyből különösen 'az igen czélszerü blouskelmék n a g y o n kedveltek,- legkeresettebbek a koczkázott, főleg nagy koczkázatuak fekete-fehérrel vagy szines-fehérrel, valamint a jól álló '»Schottisch« szövetek pompázó kombinácziókkal, melyek közül a z utóbbiak egész a p r ó mintázattal teljes öltözékekre felettébb alkalmasak,

úgyszintén a Changeant(színjátszó) selyem sima a v a g y fafonirozott f a j t á k b a n s a D a m a s z t o k ' Möí'rée-Effektekkel is jó keletnek örvendenek. Moirée-Velour selyem, a Moirée-Imperial és Velour-fleuri által vált a t n a k fel, ez utóbbi pompázó d u s szövésnél- fogva s páratlan bársonyszerü tüzével főleg fényes alkalmi s disz-öltözékekre igen a j á n latosak. Merveilleu feketében s- színesben, Satin-Duchesse, Radzimir, Gros de Londres, csíkozott szövetek, Armure sima és Changeant, egés apró effektel s t b . Párisba s L o n d o n b a sok küldetett el, u g y hogy a s z ó legmesszebb terjedő értelmében, ez é v a d b a n is minden izlés kielégíthető. — Az u j a b b színekből szürke minden átmenetben, pávakék, b a r n a s violett részesülnek előnyben, de legdivatosabbak a zöld és setét cseresznyepiros árnyalatuak.

HETI POSTA. M a g d a . Nincs a dologban egy kis jumisterie ? T u d j a , csak egy csöpp, bájos, megengedett. Most u g y ir, mintha vidékről irna, a borítékain pedig mindig budapesti a p o s t a d á t u m . Valami n a g y , nagy h u n e z u t s á g o t szimatolunk itten. Egyébként a z az ur l á t h a t a t l a n és ismeretlen, s a z u t c z á n sem igen m u t o g a t j á k egymásnak a z emberek. Nincs is miért. O rossz ember és csúf ember, ennyi a z egész. De a virágot n a g y o n szereti, préseken is, a z érdeklődés jól esik neki, ha meg is ijeszti, kíváncsinak pedig kíváncsi módfelett. T é l i a n k é t . Fején találta, asszonyom. De épp ezt a fejet szokták betörni a z igazmondásért. Mi u g y a n ettől sem riadnánk vissza, h a a czikk több volna nyers őszinteségek e g y m á s u t á n j á n á l . Ha megengedi, alkalomadtán a mi kohónkban ú j r a öntjük. M — a . Nem v a g y u n k mi h a r a p ó s a k , amint l á t j a . A z t á n amikor mi kemény h ú s b a h a r a p u n k , a k k o r is m á s n a k törik belé a foga. — Angol ú j s á g o l csak találomra a j á n l h a t u n k . T e g y e p o s t á r a verseit s bizza a kedvező szelekre. F . E . Mi nem h a s z n á l h á t j u k ; a kézirat rendelkezésére áll. S a t u r n u s . Három sírofás költeményhez három oldalos a j á n l ó levél. De szépen t u d j a ajánlani m a g á t ! Hogy udvariasak l e g y ü n k : mi is a j á n l j u k m a g u k a t . I l o n a . Azóta megtalálta bizonynyal válaszunkat — ott ahol nem kereste. N e m k ö z ö l h e t ő k . Az árvalány. — Post festa. — Csillagok. — A réten. — Dalok. — Az énregényem. — Pardon. — Somogyi Pista. — Uj-kor. — Oh ha t u d n á d ! . . . — Modern lovagok. — Eresz alatt. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: K I S S J Ó Z S E F . Főmunkatárs : KÓBOR TAMÁS. Helyettes

szerkesztő:

MAKAI

Foulard-selyem

EMIL.

65 kr.-tói

3 frt 35 kr.-ig méterenként — japáni, chinai s t b . l e g ú j a b b mintázatok és színekben, valamint fekete, fehér és szines H e n n e b e r g - s e l y e m . 45 kr.-lól 14 f r t 65 kr.-ig méterenként — a legdivatosabb szövés, szin és mintázatban. P r i v á t - f o g y a s z t ó k n a k postabér és vámmentesen, valamint házhoz szállilva — m i n t á k a t p e d i g postafordultával küldenek: 2

H e n n e b e r g G . s e l y e m g y á r a i (cs.'és k. u d v . szállító) Z ü r i c h b e n . — M a g y a r levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg r a g a s z t a n d ó . —

GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN UTÓDAI-fém

C OGN A C MINDENÜTT

KAPHATÓ.

g r MÉG CSAK RÖVID IDEIG!

Magyar körkép-társaság palotájában városliget

„Krisztus a keresztfán és Jeruzsálem"

Budapest, 1898. Nyomatott a z » A t h e n a e u m < r

óriási körkép. Látható reggeli 9 órától esti 4 óráig, este villanyvilágításnál. B e l é p ő d i j 5 0 kr. " » • Gyermekjegy és k a t o n a j e g y őrmestertől lefelé 3 0 kr. irodalmi é s nyomdai r. társ. betűivel.

DECKERT ÉS HOMOLKA távíró-, távbeszélő-, villámhárító- és villamvilágitási-berendezők. R a k t á r :

Gyár és iroda : UTTTA A P F Q T F N V I . , I z a b e l l a - u . 88. D U L » A r I L O 1 í i i N

V . , D o r o t t y a - u . 8.

a m . k i r . á l l a m v a s u t a k és a m a g y a r á l l a m

szállítói,

a hangosan beszélő grafit mikrofon f e l t a l á l ó i és s z a b a d a l o m

tulajdonosai.

—

telefonberendezéseket központtal vagy körkapcsolással, elválKészít:

l a l j a r é g i b e r e n d e z é s e k n e k s e g y e s készü-

átalakitását, t o v á b b á : v i l l á m h á r i t ó k a t , házi sürgönyöket, tűz- és vizjelző-berendezéseket stb.

Bank- és Váltóüzlet r.-t. Budapest, V., Dorottya-u. 12.

lékeknek alapos

A Magy. Kir. Szab. O S Z T Á L Y S O R S J Á T É K II ik húzása

Villamvilágitást

folyó évi május havában veszi kezdetét. a

= = = = ^ = M á j u s 11-től Október 13-ig

naponkint egy húzás: 60,000-töl 100,000 koronáig emelkedő főnyereményekkel, főhuzásban pedig: 600,000 koronás dij- és 400,000 koronás fönyereménynyel. A főnyeremény

a legszerencsésebb

kívánatra

v* • .4.

200-tól

A m á j u s 11 —12-iki h ú z á s r a . i Mind a C húzásra. ész sorsjegy «> frt — kr. I Egész sorsjegy I sorsjegy * frt — kr. Fél sorsjegy gyed sorsjegy 1 frt 50 kr. Negyed sorsjegy olczad sorsjegy — frt «» kr. Nyolczad sorsjegy

Tervezetek

* * * •* •

Itt

20,OOO-től 200.000 k o r o n á i g t ö b b f ő , v a l a m i n t 10,000 k o r o n á i g számos kisebb n y e r e m é n y . A sorsjegyek ára:

jgV

* .•* • * *•**- *

*

M. millió koro zenkivül

jutányos

Árjegyzék, költségvetések és ajánlatok ingyen és bérmentve. #' A-A.

esetben :

legszakszerűbb kivitelben , a r o n végez.

s(I 40 20 10

frt. frt. frt. frt.

ingyen.

legjobb asztali- és üdítő ital, ír- és szépségápolás

kitűnő

szakorvosa

ed. univ. Dr. R É V É S Z

(J pillamos = • zz= fénj?fürdö,

BENŐ

melyet W i n t e r n i t z t a n á r is a legbiztosabb sikerűnek ismer el, s o v á n y i t á s r a , ideggyengeség, idegesség, köszvény, reuma, vérszegénység, s á p k o r és czukorbetegseg m a r a d a n d ó gyóg y í t á s á r a , bármily betegséggel jaró fájdalom megszüntetéseres h a z á n k b a n egyedül

B u d a p e s t , Kerepesi-ut 63. sz. I. em. évi g y a k o r l a t , a berlini és bécsi k ó r h á z a k b a n szerzett i s z t e l a i a i a l a p j á n , g y o r s a n és a l a p o s a n g v ó g v i t j a a z

:es bőr-, ideg és nemi

bajokat.

Szépségi

hibákat.

olő, anya- és májfolt, p a t t a n á s , s z e m ö l c s , rezorr, fagyos t a g o k , h a j k o r p a , h a j h u l l á s , sebek : s z a k - z e r ü t a n á c s c s a l s z o l g á l a z a r c z és k é z á p o l á s á r a .

köhögésnél,

g é g e b a j o k n á l , g y o m o r - és h ó l y a g h u r u t n á l .

MÁTTONI HENRIK,

Karlsbad és Bndapest.

van tökéletesen berendezve. Ezenkivül v i z k u r a , svéd gyógygimnasztika, villamos n o m o k f ü r d ó , masszázs stb. Télen is használható. BUSAPEST, 12., Vámház-körat 7.

indel: délelőtt 8—12, d. u. 3 — 5 és este 7 — 8 óráig. azonnal válaszol. K í v á n a t r a gyógyszerekről g o n d o s k o d i k . M i n d e n k o r m é l y diskreczió.

bizonyult

Dr. PALÓCZ I G N Á C Z rendelő intézetében

:ünő eredménynyel gyógyítja a titkos betegségek alatt ismert összes férfi-, női bajokat s azok következményeit. elekre

hatásúnak

is

arczport?

i^VWW*!

RDETÉSEK

Kérjük a

felvétetnek A HÉT kiadóhivatalában VII. ker., Erzsébet-körut 6. sz.

Míiller J . Lfele

Blaha-Serail-Pouder-t.

THE M U T U A L EW-YORKI

ÉLETBIZTOSITÓ-TÁRSASAG.

legnagyobb és leggazdagabb biztositó-társaság a világon.

Tisztán kölcsönös.

* * *

Részvényesei nincsenek.

Utánfizetési kötelezettség nélkül. Az összes nyeremény a biztosítottakra esik. L e g s z a b a d e l v ű b b b i z t o s í t á s i feltótelek. Megtámadhatlan

és é r v é n y t e l e n n é n e m v á l h a t ó

kötvények.

Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt zrczporai. mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arczpor közí.ti a legjobb , kliáló Iiakemhirrt ilial megvizsgálva, regylleg tliitáaak ta teljen-n ártalmatlannak lalalialnlL Mint pipereszer nélkülözhet.en, az arczbór nek a legszebb leher szint, üdeseget, szépségei és pírt kölcsönzi.

Egy doboz 6 0 kr, nagyobb I frt.

Créme

Biztosítási á l l o m á n y Összes vagyon Bevételek

főadatai: 4.853 millió frankon felül 1.314*9 . . . 380.6 »

N y e r e m é n y - t a r t a l é k (teljesen tehermentes) ...

.

183*9

»

»

Díjtáblázatokkal és bővebb felvilágosításokkal készségesen szolgál a Magyarországi

Vezérigazgatóság

Budapest, IV., Károly-körut 26. sz.

Pompadour,

ez azon s71*r. melylyel a hires P o m p a d o u r asszony csodás szépségéi megőrizhette a n é l k ü l , hogy az egészségéro ártalm a s lett volna. A -Créme Pompadour* az arcz és kéz bedörzsölésere használtatik reggel és este, azután »serail pouderrel- lesz behintve. Kapható k gyárosnál

A z 1897. é v i z á r s z á m a d á s

jf.

MÜLLER J. L.

császári

és k i r á l y i

udvari

Illatszer- és p i p e r e s z a p p a n

gyári

Egy tégely 1frt60 kr.

szállító raktára

Bndapest, IY., Koronaberczeg-ntcza 2. sz. alatt. Nagy

raktár rendkívül j ó minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben. W

Utánzásoktól

óvohk.

*

téAAi

CALDERONI és TÁRSA Váczi-u. 30.

BUDAPEST.

New-York

Kis hid-u. 8.

életbiztosító társaság.

Színházi

IlUfSÖvek a l u m í n i u m b ó l l e g k ü l ö n b ö z ő b b k i á l l i t á s b a n . k i t ü n ő ü v e g e k k e l , b ő r t o k b a n v a g y elegáns peluche z a c s k ó b a n . Női látcsövek fogantyúval. L e g u j a b n Zeuss-féle távesövek. Tüliori, vadász- és verseny-látesövek l e g ú j a b b átaiakitassal á tirage rapidé. Sálon lorgnettek. Orrrsiptelők és szeniflvegek a r a n y , ezüst, teknősbékacsont keretben legjobb üvegekkel. Stereos k o p szekrények. Aneroid légsulymérők. Terem- és altiak-hőmérők diszes kivitelben. Rajze s z k ö z ö k . Fényképészeli készülékek stb. d u s z v á l a s z t é k b a n .

IV

Árjegyzékek

kívánatra

bérmentve

Alapíttatott 1845-ben, tisztán kölcsönösségen alapsz m i n d e n utánfizetési kötelezettség k i z á r á s á v a l . M i u t á n

részvén

nincsenek a z összes tőke és nyeremények a b i z t o s í t o t t a k tul nát

képezik.

küldetnek. K i v o n a t az 1896. é v i üzleti j e l e n t é s b ő l : A k t í v á k összege _ ... Évi bevétel ... 1896-ban a b i z t o s í t o t t a k n a k kifizettetett ... .„ 1896-ban kötött u j üzletek összege T i s z t a fölösleg a z 1896 végén

IÚ életbiztosító-társaság Magyarországi

Quszíriai

b i z t o s í t o t t a k n a k kifizetett nyereményosztalékok összege 11 r frankra r ú g o t t New-York a m ű v e l t v i l á g összes

fiól*:

Budapest, Ferencz József-tér 5 6., B é c s , Gisellastrasse 1. szám alatt, a társasás

házában.

a társaság:

970.00( 202.001 95.00( Ő30.00Í 138.00<

Nincs másik kölcsönös biztosító társaság a világon, i ily óriási fölösleg fölött rendelkeznék. A z 1896-b

Londonban.

fiólt:

fk. » » » »

országaibal

fiókokkal.

Referencziák Magyarországon:

házában.

A társaság vagyona 1896. deczember 31-én kor. 157,805.340 — Évi bevétel biztositások és kamatból 1896. decz. 31-én » 28,670.916' — Kifizetések biztosítási és járadéki szerződések s visszavásárlások stb. után a társaság fennállása óta (1848) » 339,497.900' — Az 1896. évben a társaság 8654 kötvényt állított ki » 80,577.950' — összeg értékben. — Prospektusokkal és díjtáblázatokkal, melyek alapján a társaság kötvényeket kiállít, továbbá ajánlatokkal díjmentesen szolgálnak az osztrák-magyar monarchia minden nagyobb városában az ügynök urak és a magyar-osztrák fiókok.

M a g y a r Általános Hitelbank. Pesti M a g y a r Kereskedelmi bai K ö z e l e b b i felvilágosításokat a d : A

N

E

W

"

Y

O

R

K

életbiztosító társaság magyarországi igazgatóság Erzsébet-körut 9—11. New-York palota.

TmS

f f f f f | f.ff

f f f f f f ff f f f f $ f f f f f f

Magyar királyi államvasutak. A vonatok i n d u l á s a

Budapestről.

A vonatok é r k e z é s e

Érvényes 1897. évi október 1-től. A keleti pályaudvaron ÚS

hová

c 4i o c

A nyugoti

is

fii i- Ü -O I P.

délelőtt ' 902 * 102 :tn 10 204 1002 402 900 1508 1008 004 508 fi 408 800 1708 " 102fi

k. e. v.

Konstmiirápoly Bécs, Páris. London Nagy-Kanizsa Bécs, Graz Ruttka, Berlin Zágráb, Fiume, Róma Kassa, Munkács Belgrád, Brod Kassa, Poprád-Felka Zágráb, Fiume, Pécs Arad-brassó Kolozsvár, Brassó Bécs, Graz v gy- - Munkács, M.-Sziget J-Z. V . Ruttka, Berlin M -Sziget, Sianislau Budafok v. v. sz. v. gy- v.

délután 310 1802 002 .",(M 4 Ifi 404 904 812 510 1004 1022 802 910 12 208 508 818 1700 18 1500 100(1 40fi 48 502 91.8 1804 (106

85 sz. v. 45 gy. v. 55 „ 15 „ 40 80 S Z . V . 85 4(1 gy- v. 45 sz. V. gy" vV. V

gy- vSZ. V.

tszsz.

gysZ. V.

Hatvan Fehring, Graz Arad, Tövis, Brassó Tövis, Kőrösmezó Bécs, Páris Bicske Kassa, M.-Sziget, L-niberg Belgrád, Kszek, Brod Hatvan Szolnok Zágráb, Fiume, Adony-Szabolcs, Paks Ruttka, Berlin Szabadka Győr Fülek, Ruttka Kolozsvár, Brassó i atvan M.-Sziget, Stanislau N.-Kanizsa Kassa, Poprád-Felka Zágráb, Fiume, Eszék Ungvár, Lemberg Bicske Kolozsvár, Bukarest Belgrád, Eszék, Brod Fehring, Graz Arad, Brassó Bécs Ruttka. Miskolcz

pályaudvaron

A keleti pályaudvaron

hová

H6 o c

1

' 702 14 INI k. e. v • 102 I INI 166 5 55 sz v. » Hl! (I 4HI ost e. v. 4102 II 211 sz. v. 6102 (I 4(1 168 I I 50 6012 I, 55 1402 7 80 gy- v. 106 8 011 170 8 (15 S Z . V . 708 8 15 gy- v. 712 8 80 172 tl (I 116 !l t.i ' 174 U 55

Konstantinápoly Bécs, Paris, London i'alota-Ujpest Bécs, Ostende Esztergom Czegléd, Szolnuk Palota-Újpest Laios-Mizse Zsolna Bécs Palota-Újpest Temesvár, Orsova Temesvár Palota-Újpest Bécs Palota-Uipest

délután

05 45 2ti 80 85 45

Czegléd, Szolnok N'agy-Maro.s Pnlota-Ujpest gy- v. Bécs Paloia-Ujpest SZ. V . gy- v. Bukarest hsztergoin SZ. V. Lajos-Mizse Kr-ekujvár Czegléd, Szolnok Palota-Újpest szeged Nagy-Maros Palota-Újpest P.-Nána Verciorova Esztergom Lajozs-Mizse Pnlota-Ujpest Pozsony Bécs j ost e. v. Konstantinápoly sz v. Szeged, Temesvár

Közlekedik „ ,, 1 Közlekedik ' „ 1 „ „ 1 ,,

kedden és pénteken szerdán és szombaton. csak a hajózás szünete alatt. minden szombaton. ., kedden. ,, vasarnap. „ ünnep és vasárnap. „ szerdán.

e

honnan

9=

délelőtt

6104 130 176 104 178 704 4104 6002 144 6106 180 716 138 182 128 710 4112 6014 184 218 118 ' 706 714

Budapestre.

Érvényes 1897. évi október 1-től. A nyugoti pályaudvaron

II

1

«

14 14 5 5 6 U 6 6 6 7 7 7 7 7 7 8 8 b 8 9 9 10 111 II)

1(1 k. e v. 31) (NI t. sz. sz. 4(1 V. V. 45 sz V . 11) 15 t. sz. sz. 85 S Z . V . 41 (Ifi 10 80 85 50 gy- v. 55 V. V . 15 S Z . V. •ju 40 gy- v. 50 S Z . V 111 45 15 35 41)

' 1025 311 301 903 601 3 403 1901 503 1301 313 505 25 5 003 905 305 1007 1705 1001 407 1507 9 401 19 203

14 14 14 1 1

40 V. V . 45 S Z . V . 50 Sí- V . 05 10 " 45 80 JJ 45 fi'.) 05 JJ 55 S Z . V. 40 JJ 50 V V. 15 gy- v. 40 S Z . V.

„

„,, „

,, „

„

London, Páris, Bécs Konstantinápoly Arad Ruttka M -Sziget Brassó, Arad Bicske Lemberg, Miskolcz • Bécs, Sopron Belgrád, Brod Brassó, Kolozsvár Hatvan Graz, Fehring Bukarest, Brassó Paks, Adonv-Szabolcs Kassa, P.-Felka Fiume, Zágráb, Eszék Fiume Hatvan Szulnok Gyfir Szabadka Ruttka, Fülek 3 riest, Fiume

délután

1 1 1

a

6 0 II 7 7 7 7 7 8 8 8 0 1)

,,

•

,,

15 JJ 55 >» 111 35 gy" v. 40 S Z . V . (15 40 !) 55 gv. v. 10 II > S Z . V . 11) 15 gy v-

„ „

honnan

délelőtt

délelőtt • 101 901 643 1 521 1707 605 47 405 I 7 907 507 309 1303 501 1021 1306 1005 1003 • 319 509 11 909 307 21

a e C. o, c c

>

Budafok Hatvan Berlin, l uttka Konstantinápoly Brassó, Tövis, Arad London, Páris, Bécs Lemberg, Kassa Gyékényes, Pécs Tövis, M.-Sziget Graz, Fehring Gödöllő Brassó, Kolozsvár Gvőr Bécs, Graz Brassó, Arad Belgrád, Eszék Berlin, Ruttka Fiume, Zágráb, Pécs Stanislau, M.-Sziget Róma, Fiume, Zágráb Munkács, M.-Sziget Kassa, P.-Felka Bécs, Grvz Munkács, Kassa N.-Kanizsa Berlin, Ruttka

* 701 " 705 168 105 6101 217 709 4101 167 117 6011 127 169 171 715 142

14 50 k. e. v. Konstantinápoly 5 30 ost. e. v. Konstantinápoly 5 411 sz. v. Palota-Újpest ti 85 „ Palota-Uipest ti 45 „ Szolnok, Czegléd 7 (Ifi tv. szsz Pozsony < 15 sz. v. Verciorova < 45 „ Esztergom 7 87 „ Palota-Újpest 7 45 „ Bécs 7 55 v. v. Lajos-Mizse 8 45 „ Parkány-Nána 8 55 „ Palota-Újpest 10 III „ Palota-Uipest II) 8.7 „ Szeged 10 55i „ | Érsekújvár

délután ' 173 14 55 sz. v. 703 1 45 gy. v. 175 1 40 sz. v. 103 1 50 gy. v. 177 2 00 sz. v. 6001 8 10 „ 6103 8 40 „ 135 3 55 „ 4103 4 40 „ 179 45 „ 115 55 „ 711 50 „ 181 (NI „ 707 4(1 gy. v. 137 40 sz. v. 183 : (I „ 105 8 50 gy. v. 6105 0 05 sz. v. 1401 9 30 gy. v. 4111 9 30 v. v " 109 9 55 ost. e. v. 6013 11 (NI v. v. » 101 11 50 k. c. v. Közlekedik „ „ „ „ „ „ „ „

Palota-Újpest Bukarest Palota-Újpest Bécs Palott-Ujpest Lajos-VI izse Szolnok, Czegléd Nagy-Maros Esztergom Paloia-Ujpest Bécs Temesvár Palota-Újpest Orsova, Temcsvdi Nagy-Maros Palota-Újpest Bécs Szolnok, Czegléd Zsolna Esztergom Bécs Lajos-Mizse London, Páris, Be

kedden és pénteken. szerdán és szombaton. október 15-ig. csak a hajózás szünete al minden pénteken. „ kedden. „ vasárnap. „ ünnep és vasárna; „ szerdán.