A RÖPLABDÁZÁS TÖRTÉNETE (2011.decemberig)
A röplabdázás története három nagy korszakra tagolható. Az elsı, amelyet a hıskorszaknak, a kezdeteknek lehet nevezni, a játék feltalálásával kezdıdött a múlt század végén és a Nemzetközi Röplabda Szövetség megalakításával zárult. A második szakaszban a sportág megerısödése, a világversenyek beindítása figyelhetı meg. Az 1984-tıl datálható, jelenleg is tartó harmadik szakasz a sportág modern korszaka, amelyben a röplabda a világ legnépszerőbb játékai közé emelkedett. A röplabdázás népszerőségének növekedését, a nagy sikereket csak úgy érthetjük meg, ha röviden lepergetjük történetét. I.A kezdetek A játék alapjait az amerikai William G.Morgan, a Holyoke YMCA Egyetem testnevelési igazgatója találta fel 1895-ben és „minnonette”-nek nevezte. Abban az idıszakban még igen távol állt a mai versenyszerő röplabdától. A téli holt idény kitöltését célzó teniszszerő játék kezdetben inkább hasonlított például a zsinórlabdához vagy a kézilabdázáshoz. A szabályok nem foglalkoztak a játékterület pontos meghatározásával, nem rögzítették a játékosok számát, a háló méreteit stb. Ez érthetı, hiszen ezeket legtöbbször a terem mérete, a foglalkoztatni kívánt játékos létszám határozta meg. Eleinte a technikai szabályokat sem írták elı határozott formában: a labdát még meg is foghatta a játékos, és tulajdonképpen csak földet nem volt szabad érnie. Morgant az a szándék is vezérelte a játék kialakításakor, hogy üzletembereknek, mai szóhasználattal menedzsereknek olyan sportot hozzon létre, amelyben nem kell annyit futni, mint a kosárlabdában, mégis érdekes legyen. A csak kiegészítı foglalkozásnak szánt játék népszerővé vált és 1896-ban már nyilvánosan is játszották. Elnevezése is megváltozott A “minnonette” helyett A. T. Halsted doktor Springfieldben már “volley-ball”-nak, magyarul repülılabdának nevezte. A szabályok eleinte – érthetıen – nem voltak szigorúan meghatározva, és a játék terjedésével egyidejően kisebb-nagyobb mértékben módosították azokat. Az új labdajáték gyors népszerősödése és elterjedése csakhamar szükségessé tette bizonyos határozottabb játékszabályok kialakítását, mert a tapasztalat azt mutatta, hogy pl. a meghatározott játékterületen (teremben) legtöbbször igen sok játékos helyezkedett el, így a mozgáslehetıség egyre csökkent, s a játék egyhangúvá, unalmassá vált. A játék technikájának fejlıdése azután a játékszabályok szükségszerő változását eredményezte. Mint minden sportágban, a röplabdázásban is a játék technikájának a játékszabályokra és viszont gyakorolt kölcsönhatása folyamatos fejlıdést biztosított. Így került sor azután a játékterület meghatározására, kialakítására, és a játék mozgalmasabbá tétele érdekében a csapatok létszámának csökkentésére, illetve megállapítására is. A játék említett technikája azonban még mindig nem alakult ki határozott formában, például a labdaérintések száma egy-egy térfélen korlátlan volt. Mindenesetre a fentiekben említett határozottabb szabályozással már lezártnak tekinthetjük a röplabdajáték kialakulásának elsı periódusát. A röplabdajáték rohamosan terjedt tovább, a kezdeti teremjátékot már szabadtéren is
játszották, versenyeket is rendeztek, és a fejlıdés e fokán további játékszabályok váltak szükségessé. A játék menetének meggyorsítása érdekében térfelenként már csak három labdaérintést engedélyeztek, a labdakezelés módját pedig – amely, amint említettük, eddig teljesen szabad volt, a labdát kézbe fogni, dobni, ütni lehetett – megszigorították: elıírták a kötelezı, csak egy pillanatnyi találkozást a labdával, amely bizonyos fokig utánzása a teniszütı pattanó labdaérintésének és inkább ütés jellegő, szemben a kézilabdázásban használatos labdakezeléssel. Kialakították és meghatározták a mai röplabdázást annyira jellemzı, ún. forgásszabályt, és ezzel egyidejőleg a játékosok létszámát 7 fırıl 6-ra csökkentették. A nyitójátékos szigorú helytartását – aki mindeddig állandóan a nyitás helyén állott, s a pályán nem vett részt a játékban – megszüntették, és minden játékost köteleztek a pálya egész területén való játékra. A röplabdajáték, amint említettük, az 1896-os nyilvános bemutató után elsısorban az amerikai kontinensen terjedt el; néhány év múlva, az 1900-as évek elején már Távol-Keleten, Kínában, Japánban és a Fülöp-szigeteken is ismeretes. A játék az elsı világháború után gyors ütemben terjedt Európában. A terjedés iránya Észak-Európa, Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Franciaország. Egymás után alakultak meg a nemzeti szövetségek, ezek meghatározták a játékszabályokat, kialakították a versenyrendszereket, és nemzeti bajnokságokat indítottak, sıt nemzetközi találkozókra is sor került. A nagy fellendülés, a nemzetközi kapcsolatok kialakulása természetszerőleg a sportág folytonos minıségi fejlıdését eredményezte. Az élénk röplabdasporttal rendelkezı államok egyre jobban felismerték valamilyen nemzetközi központi szervezet létrehozásának szükségességét. 1934-ben meg is alakult a Nemzetközi Kézilabda Szövetség keretén belül az a technikai bizottság, amely a röplabdázás kérdéseivel foglalkozott. A Nemzetközi Röplabda Szövetség megalapításának gondolata egyre követelıbben jelentkezett, és ennek során az 1936-os Berlini Olimpiai Játékok alkalmával különbözı nemzeti röplabdaszövetségek képviselıi, a sportág barátai elızetes tárgyalásokat folytattak az önálló Nemzetközi Röplabda Szövetség megalapítása tárgyában. A harmincas évek második felének feszült nemzetközi helyzete, majd a második világháború kitörése hosszú évekre elhalasztotta a kérdés rendezését. II. A szervezett amatır röplabda korszaka A második világháború után, – amikor a nemzetközi sportélet ismét megindult-a megbeszélések eredményre vezettek, és 1947-ben Párizsban 14 ország – köztük Magyarország - részvételével megalakították a Nemzetközi Röplabda Szövetséget. Elsı elnökének a francia Paul Libaud-t választották. A jelentıs eseménnyel megkezdıdött a sportág történetének második fejezete. A Nemzetközi Röplabda Szövetség a különbözı érvényben levı nemzeti játékszabályok alapján új, egységes nemzetközi játékszabályt alkotott. Ezzel a röplabdázás megindult azon az úton, amely tíz év alatt a világ egyik legnépszerőbb labdajátékává fejlesztette. A Nemzetközi Röplabda Szövetség megalakulása után különösen megélénkült a nemzetközi röplabdaélet. Az egyes nemzetközi találkozókat Európa-és Világbajnokságok követték: 1948-ban Olaszország rendezte az elsı férfi Európa-bajnokságot, 1949-ben Prágában került sor az elsı férfi világ-és az elsı nıi Európa-bajnokságra, 1950-ben Szófiában bonyolították le a második férfi és nıi Európa-bajnokságot, 1951-ben Párizs rendezte az Európa-bajnokságot. 1952-ben a férfi és nıi világbajnokság rendezési jogát Moszkva kapta meg, ahol 25-30 000 nézı elıtt folytak a játékok. A
sportág népszerő lett és elterjedt. Az 1949-es prágai versenyektıl kezdve a szovjet férfi és nıi röplabdasport fölényesen kiemelkedett, és vitathatatlanul elsı maradt éveken keresztül. Közben igen sokat fejlıdtek – elsısorban a szovjet iskola hatására – a szocialista országok röplabdázói is, úgyhogy a szovjet férfi aranycsapat kiöregedése után 1955-ben a bukaresti férfi Európa-bajnokságon már a csehszlovákok szerezték meg az elsıséget. Ugyanakkor az élmezıny annyira kiegyensúlyozottá vált, hogy az elsı hat csapat közül szinte bármelyik az elsı hely esélyese lehetett, s csupán a pillanatnyi forma, diszpozíció döntötte el a helyezéseket. A nemzetközi mezıny további kiegyenlítıdése jellemezte az 1956-os párizsi világbajnokságot is, ahol továbbra is az európai csapatok dominanciája volt megfigyelhetı. Ezen a világbajnokságon vett részt elıször négy földrész – köztük az amerikai kontinens - játékosai. Az észak-amerikaiak felküzdötték magukat az élvonalba (a férfiak a 6. helyre kerültek). A Nemzetközi Röplabda Szövetség megalakulásának 10. évfordulóján, 1957-ben született a NOB döntése, hogy az FIVB évtizedes munkássága, a sportág nagy népszerősége, kiemelkedı testnevelési és atlétikus érdemei miatt a röplabdázást fölvették a fakultatív olimpiai sportágak közé. Az 1960-as világbajnokságot Brazília rendezte. Ezáltal is kifejezésre jutott a röplabdázás nemzetközi, kontinensek közötti jellege. Ezen a Szovjetunió férfi csapata visszaszerezte elsı helyét; a nıi mezınyben a Szovjetunió mögött a 2. helyen – meglepetésre – Japán csapata végzett. Ezzel Japán, szinte ismeretlenül, betört a világ élvonalába, és bebizonyította, hogy nemcsak nagy röplabdázó tömeggel, hanem kiváló versenyzıkkel is rendelkezik. Az olimpiai játékok közé való felvétel csak megerısítette a röplabdázás eddigi eredményeit és további sikerekre ösztönözte mindenütt a világon a röplabdázókat. Ha 1960-ban, a római olimpián még nem is szerepelt a versenyek közt, örömmel töltötte el a röplabdasport barátait az a hír, hogy az 1964-es olimpiai játékok rendezıje, Tokió már programjába iktatta a röplabdázást (mégpedig 10 férfi és 6 nıi csapattal). A 60-as, 70-es években a sportág tovább népszerősödött. Újabb világversenyeken küzdhettek a csapatok az érmekért, így 1965-ben az elsı férfi, majd 1973-ban az elsı nıi Világ Kupa került megrendezésre. Az FIVB felismerte, hogy nemcsak a felnıtt válogatottak, hanem az utánpótlás számára is biztosítani kell a nemzetközi megmérettetés lehetıségét, így 1977-ben Brazília adott otthont az elsı férfi és nıi junior világbajnokságnak . III. A modern korszak Az 1984-es Los Angeles-i olimpián megtartott Kongresszuson már 153 tagország képviselıje döntött arról, hogy új elnök kerüljön a sportág vezetésének élére Dr. Rubén Acosta személyében. Megválasztásától számítható a röplabda új korszaka. Az új elnök új szemléletet, új stílust, új stratégiát hozott a sportágba. Feltett szándéka volt, hogy az ezredfordulóra a legnagyobbak közé emeli a röplabdát. Az amatır jelleg helyett a professzionális szemléletet helyezte elıtérbe minden téren. A sportág vezetıi felismerték, hogy egy sport nem tud igazán fejlıdni, az emberekhez közel kerülni, ha nincs a TV elıtt. A legnagyobb tévétársaságokkal kötöttek szerzıdést a nagy versenyek közvetítésére és egyetlen hivatalos FIVB verseny rendezését sem engedélyezik, ha nincs biztosítva megfelelı számú közvetítés. Az utóbbi években történt szabálymódosítások is részben a médiatársaságok igényein alapulnak, részben pedig azon, hogy a játékot minél érdekesebbé, izgalmasabbá, az új évezred követelményeihez igazodóvá kell tenni. A profi szemlélet megerısödését jelzi, hogy a
férfi Világ Ligán (1990. óta) és a nıi Grand Prix-n (1993.óta) több millió dollár pénzdíjat osztanak szét a csapatok között. Még azoknak is megéri részt venni a versenyen, akik gyengén szerepelnek, hiszen az utolsó helyezett is pozitív pénzügyi egyenleggel fejezi be a tornát. Természetesen rendkívül szigorúak az indulás feltételei, elsısorban a tévéközvetítések terén. A világversenyeken a kelet-európai röplabda elveszítette uralkodó szerepét. Az utolsó másfél évtizedben világbajnokságokon, olimpián elvétve találnunk ezen országokból aranyérmest. A férfiaknál az USA csapata uralkodott 1984-1988 között (2 olimpiai és 1 világbajnoki gyızelem), míg 1990-tıl az olasz válogatott volt szinte verhetetlen nagy versenyen (3 világbajnoki gyızelem „zsinórban” egyedüli bravúrként a férfi mezınyben a sportág történetében, 1 olimpiai ezüst). Az utóbbi néhány évben kiegyenlítettebbé vált a mezıny. Az olasz válogatott mellé felnıtt a brazil (2002. VB arany) és a jugoszláv csapat (olimpiai arany Sydneyben). Az utóbbi években a brazil csapat legyızhetetlennek tőnt, hiszen nemcsak az athéni olimpiáról tértek haza aranyéremmel, de Tokióban 2006-ban megvédték VB-elsıségüket, 2005-ben a Grand Champions Cupot (Nagy Bajnokok Kupája) és 2007-ben a Világ Kupát is elhódították. A pekingi olimpián mégis a fantasztikus csapatmunkát bemutató USA csapata hódította el az aranyérmet, jelezve, hogy a szamba csapat sem verhetetlen. A nıknél a sokáig vezetı szerepet betöltı szovjet (orosz) csapatot követıen a kubai, a kínai és a brazil válogatott emelkedett ki a mezınybıl. Fıleg a karib-tengeri csapat „arany” listája jelentıs (2 olimpiai és 2 világbajnoki gyızelem 1992-tıl). Némi meglepetést jelentett az olasz nıi válogatott aranya a németországi VB-n 2002-ben. Kissé meglepı volt 2006-ban az orosz válogatott VB gyızelme, de amikor 2010-ben ezt megismételték, nemcsak brazil ellenfelüket múlták felül, de minden kétkedıt meggyıztek arról, hogy ismét a világ élvonalához tartoznak.
A magyar játékvezetés sportdiplomatái A magyar röplabdázás sportdiplomáciájában vitathatatlanul a legkiemelkedıbb egyéniség Dr. Holvay Endre, akit méltán neveznek Mr. Volleyball-nak. Az elmúlt évtizedek során komoly vezetı tisztségeket látott el az FIVB-nél. 1955-tıl az Adminisztratív Tanácsának tag, 1957-1961. között az FIVB Játékvezetı Bizottságának titkára, majd 1961-2002. között az FIVB Játékvezetıi Bizottságának elnöke, azóta tiszteletbeli elnöke. Aktív idıszakában minden olimpián, minden felnıtt világbajnokságon betöltötte a játékvezetıi delegátusi posztot. Számtalan nemzetközi játékvezetıi tanfolyam igazgatójaként a játékvezetık százait vizsgáztatta. Pályafutása elismeréseként a “Röplabdázás Halhatatlanjai (Hall of Fame)” közé 2006-ban választották. Herpai László nemzetközi játékvezetı 1994. óta tagja az FIVB Játékszabály Bizottságának. Azóta minden szabálymódosítás elıkészítésében, azok hatásainak ellenırzésében aktívan közremőködik. Számos FIVB verseny – világbajnokságok, Világ Kupák, Világ Liga – játékvezetıi bizottsági tagjaként dolgozott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a játékvezetıi oktató multimédiás anyag kidolgozásában és rendszeres aktualizálásában.
Rádi Gyula FIVB minısítéső játékvezetı 2006. óta tagja az FIVB Játékvezetıi Bizottságának és kamatoztatja a bíráskodás során korábban szerzett tapasztalatait. A 2007. és a 2009. évi junior VB-k, a 2010. évi nıi felnıtt VB, és a 2011. évi nıi Grand Prix a jelentısebb versenyei, mint zsőritag. A röplabda hazai története Magyarországon a II. világháború elıtt gyakorlatilag ismeretlen volt a röplabdasport. Az 1930-as években egy szők területen ugyan ismerték, de rendszeresen nem játszották, versenyszerően nem őzték. Meghonosodni, gyökeret verni csak a II. világháborút követı években tudott. A szovjet hadsereg katonái, akik szabadidejükben játszották a röplabdát, felkeltették a fiatalok érdeklıdését a sportág iránt és csakhamar úgy Budapesten, mint a vidéki városokban, egyre többen kedvelték meg a játékot. A szervezeti élet követte a spontán kezdeményezéseket és 1946. decemberében megalakult a Magyar Röplabda Szövetség, amelynek elsı elnöke Nonn György lett. Az elsı országos bajokságra 1947. tavaszán került sor. A következı évben már 4500 csapat versenyzett a legkülönbözıbb szintő bajokságokban. A 60-as évek elsı felére az MRSZ már közel 30 000 igazolt játékost tartott nyilván. Sajnos a késıbbiekben csökkent az érdeklıdés, és a 80-as évek közepén már csak 11 000 versenyzıt számlálhattunk, napjainkra pedig ez a szám a 3 000-t sem éri el. A magyar röplabda történetének fényes napjai a 60-as, 70-es években voltak. Válogatott csapataink az Európa-bajnokságokon szerepeltek a legeredményesebben. A férfiak 1963-ban, a nık 1975-ben szereztek ezüstérmet. Az Európa-bajnoki szereplést emellett 4 bronzérem fényesíti (1950. férfiak, 1977., 1981. és 1983. nık). A világbajnokságokon érmet nem sikerült szerezni. A legjobb eredményt a nık érték el Várnában 1970-ben, ahol a 4. helyen végeztek. Az olimpiai játékokon a nık 3, a férfiak 1 alkalommal vettek részt. Bizony ma nagyon elégedettek lennénk a férfiak tokiói 6., a nık montreali és moszkvai 4.helyével! Az utóbbi éveket nem lehet a magyar röplabda siker korszakaként jellemezni. Válogatottjaink többségében nem jutottak be sem a kontinentális, sem a világversenyek döntıjének mezınyébe. Ez alól ritka kivétel volt a férfi felnıtt válogatott 2001.évi EB döntıs szereplése, ahol a 11. helyen végzett és a nıi ifjúsági válogatott 2003-as EB és VB döntıben való részvétele. A bajnokságok színvonala folyamatosan romlik, legjobb játékosaink külföldre szerzıdnek. A 2000-es évek elején két év mőködés után pénzhiány miatt megszőnt a férfi profi bajnokság is. A nıi Bajnokok Ligájában két éven keresztül szerepelt a Nyíregyháza nıi csapata. Az utóbbi évekre a stagnálás, vagy a színvonal további süllyedése a jellemzı. Összességében megállapítható, hogy a jól képzett játékosok, a megfelelı szakembergárda és az anyagi eszközök hiánya egyre inkább megnehezíti, hogy korábbi sikereit megismételhesse a magyar röplabdázás.
A Magyar Röplabda Szövetség jelenlegi szervezeti felépítése Az MRSZ legfelsıbb szerve a Közgyőlés. A két Közgyőlés közötti idıszakban a Szövetség munkáját a választott Elnökség irányítja. Az MRSZ jelenlegi elnöke Tóth Tamás, fıtitkára Földvári Péter. Az Elnökség mellett Ügyvezetıség mőködik, amely két elnökségi ülés között korlátozott döntési jogkörrel intézkedik operatív ügyekben. A
Szövetségben több állandó szakbizottság mőködik. Ezek közül a legfontosabbak: Szakmai Kollégium, Versenybizottság, Játékvezetıi Testület, Edzıi Bizottság, Nyilvántartási és Átigazolási Bizottság, Jogi és Fegyelmi Bizottság, Ifjúsági és Utánpótlás Bizottság, Nemzetközi Bizottság, Strandröplabda szakág. A játékvezetıket leginkább a Játékvezetıi Testület érdekelheti. A Játékvezetıi Testület elsısorban a nemzetközi, az országos és az I. osztályú, minısítéső játékvezetıket tömöríti, de tartoznak a Testülethez megyei játékvezetık is. A Játékvezetıi Testület legfelsıbb szerve a Közgyőlés. A két Közgyőlés közötti idıszakban a Testület munkáját a 7 tagú Elnökség irányítja. A jelenlegi elnök Herpai László, helyettese Adler László. Az Etikai és Fegyelmi Bizottság vezetıje BátkayKatona Ágnes, az Oktatási Bizottságé Mezıffy Zsolt, a Küldı bizottságé Mocsnik Lajos. Az ún. területi képviselık: Szabó Zsolt (NB I.) és Szabó Attila (NB II). Nemzetközi játékvezetıink Röplabdasportunk történetében számos magyar játékvezetı szerezte meg a nemzetközi minısítést és az ezzel járó FIVB keret tagságot, amely lehetıvé tette számunkra a különbözı nemzetközi eseményeken való mőködést. Közülük többen a legmagasabb szint versenyekre – olimpiai játékok, világbajnokságok, Európabajnokságok, Világ Kupák, Világ Liga, Grand Prix, európai kupaversenyek – is eljutottak, döntıket, döntı fontosságú mérkızéseket vezettek. Magas színvonalú bíráskodással alapozták meg, illetve öregbítették a magyar röplabda játékvezetık nemzetközi hírnevét, tekintélyét. Teremröplabda: Lajos József, Ormai László, Nagy József, Szele Dénes, Bogyó Pál, Dánóczi Rezsı, Bots László, Szalay László, Mészáros László, id Kiss Lajos, Síkos Gyula, id.Juhász Zoltán, Kiss Kálmán, Pécsi Gyula, Ribizsár Gyula, Zsille Antal, Zsolcai János, Zsille László, Tirpák József, Horváth Gyula, Dr.Tıkészki László, Ferenczy László, Dr.Vaszily Béla, Hurák Lajos, Békési László, ifj. Kiss Lajos, Herpai László, Rádi Gyula, Hóbor Béla, ifj. Juhász Zoltán, Mocsnik Lajos, Adler László, Ujházi Mónika, Mezıffy Zsolt, , ifj. Szabó Péter, és Tillmann Gyula. Nemzetközi jelölt: Éva Tibor (tanfolyam: 2011. Románia). Strandröplabda: Ujházi Mónika Közülük a vastag betővel szedett játékvezetık aktívak.
A röplabdázás nevezetes és a jelentısebb szabálymódosítások dátumai: 1895 William G. Morgan, a Holyoke YMCA Egyetem testnevelési igazgatója megalkotja a röplabdázást 1947 A Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) megalakítása. Az európai és az amerikai szabályokat egységesítették. A pálya méretét 9 x 18 m-ben határozták meg és a háló magasságát is a ma érvényben lévıben állapították meg. (2,43, illetve 2,24 m). Megalakul a Játékvezetıi és a Játékszabály Bizottság. 1948 Az elsı Európa Bajnokság Rómában 6 csapat részvételével 1949 A röplabda elismerése még, mint nem olimpiai sportág Az elsı férfi Világbajnokság 10 csapattal, és az elsı nıi Európa Bajnokság 7 csapattal 1951 Engedélyezik a háló fölötti átnyúlást bizonyos helyzetekben (sánc esetén és ütés után) 1952 Az elsı nıi Világbajnokság Moszkvában 8 csapattal 1954 Megalakították az Ázsiai Konföderációt. Ez volt az elsı lépés a röplabdázásnak az egész világon való egységesítése felé, az FIVB égisze alatt. 1955 A röplabda a Pán-Amerikai Játékok mősorán. Az elsı hivatalos játékvezetıi tanfolyam Bukarestben. 1956 Kiadásra kerül az elsı hivatalos FIVB kiadvány (bulletin.) 1957 A röplabdázás felkerül az olimpia mősorára. Bevezetésre kerül a II. játékvezetı és a pihenı idı idıtartamát 30 másodpercben határozták meg. 1959 A férfi klubcsapatok Európa Kupájának elindítása. Az FIVB budapesti Kongresszusán bevezetik a takarás szabályát és megtiltják a középvonalon való átlépést. 1960 A negyedik férfi Világbajnokság elıször Európán kívül, Rio de Janeiroban 1963 Megalakul az Európai Konföderáció (CEV) 1964 A röplabdázás elıször az Olimpia mősorán, Tokióban (10 férfi és 6 nıi csapattal) Engedélyezik az átnyúló sáncot és a sánc utáni ismételt érintést. 1967 Az elsı Junior Európa Bajnokság Budapesten 1968 Az FIVB mexikói Kongresszusán bevezetik az antennák használatát. 1970 A labda súlya 250-280 gramm. 1971 Az elsı FIVB edzıtanfolyam Japánban 49 résztvevıvel 13 országból. 1974 A sánc utáni 3 érintés engedélyezése
1977 Az elsı Junior Világbajnokság Brazíliában 1980 A nemzetközi játékvezetıi tanfolyamokon az orvosi vizsgálat illetve a fizikai és pszichológiai teszt bevezetése 1984 Paul Libaud helyett Dr.Rubén Acostát választják az FIVB elnökévé és ezzel új szakasz kezdıdik a röplabda sportágban: a professzionalizálódás korszaka. Az FIVB áthelyezi székhelyét a svájci Lausanne-ba 1986 Az FIVB a strandröplabdát elismeri hivatalos szakágként 1988 A labdamenet-pont rendszer bevezetése a döntı játszmában (felsı határ 17:16) 1989 Az elsı ifjúsági Világbajnokságok megrendezése 1990 Elindul férfi Világ Liga, amely a világ legjobb válogatottjainak részvételével lebonyolított, több millió dollár összdíjazású körverseny. 1992 A labdamenet-pont rendszer szabály módosítása: a felsı ponthatárt eltörölték, ugyanúgy két pont különbséggel kell nyerni, mint a többi játszmában 1994 Az athéni Kongresszuson jelentıs szabályváltozások: a labdát lábbal is megengedett érinteni, a nyitó zóna 9 méterre szélesedik, a labdakezelést bizonyos helyzetekben (elsı érintés, nehéz testhelyzet) kevésbé szigorúan kell elbírálni 1995 100 éves a röplabda. Nagy jubileumi ünnepségek az egész világon 1996 A strandröplabda Atlantában az olimpiai programban szerepel. Ezzel a labdajáték csapatsportágak közül egyetlenként négy aranyérmet osztanak az olimpián. A Kongresszuson ismét szabálymódosítások kerülnek elfogadásra: a labda nyomása csökken, a labda bizonyos feltételekkel visszajátszható az ellenfél kifutójából, a támadó vonal folytatását az oldalvonalakon túl szaggatott vonalakkal jelzik. Kísérletként megjelenik a Libero játékos. 1997 50 éves évfordulóját ünnepli az FIVB. A szakbizottságokon belül megkezdıdnek a vizsgálatok arra vonatkozóan, hogyan lehet szabályozni a játék idıtartamát. 1998
Forradalmi szabályváltozások a tokiói kongresszuson. A labdamenetpont rendszert kiterjesztik az egész mérkızésre, a Libero játékos lehetıségként bekerül a játékszabályokba, az edzı a játék alatt szabadon mozoghat és a világversenyeken színes labdákkal játszanak.
2000
Újabb módosítás eredményeként, ha a labda a nyitást követıen a hálót éri, de átjut rajta, játékban marad és az ellenfél köteles azt megjátszani.
2008
24 év után Dr.Rubén Acosta, akinek nevéhez a sportág soha nem látott fejlıdése köthetı, lemond elnöki posztjáról és átadja helyét Jinzhong Wei-nek (Kína). A játék folyamatossága érdekében ismét módosul a hálóérintés szabálya: már csak a felsı szintszalagon elkövetett hálóérintés minısülhet hibásnak, maximum 14 fı lehet egy csapat létszáma.
2010
Bevezetésre kerül a „free Libero system”, azaz ha a csapatnak két Liberoja van, bármelyiket játszathatja mérkızés során.
Az FIVB szakbizottságai 20062012 között
1
Jogi Bizottság
2
Pénzügyi Bizottság
3
Sportesemények Tanácsa
4
Televíziós és Új Média Bizottság
5
Sajtóbizottság
6
Orvosi Bizottság
7
Technikai Bizottság
8
Fejlesztési Bizottság
9
Játékvezetıi Bizottság (tiszteletbeli elnök: Dr.Holvay Endre, tag: Rádi Gyula 2006.óta)
10
Játékszabály Bizottság (csak az FIVB keretében mőködik, a kontinentális szövetségeknél nincs) Tagja : Herpai László (1994 óta)
11
Edzıbizottság
12
Világ Liga Tanács
13
Grand Prix Tanács
14
Strandröplabda Állandó Bizottság
15
Fegyelmi Bizottság
16
Beruházási Bizottság Összeállította Herpai László
Irodalom Juni György: Röplabda almanach 1946-86. A magyar röplabdázás 50 éve Dr.Holvay Endre: Röplabdázás (Játék-és versenyszabályok) 1977., 1982. FIVB Volleyworld kiadványok Röplabda 1996-2006
