10. oldal
Iskolánk közösségformáló lelki programjai Mert mind a Te műved!
Lelki nap adventben
A teremtett világ szépségei mind Isten teremtői munkáját hívatott dicsérni, azon felül, hogy minket gyönyörködtetnek. Egyik keresztény, ifjúsági énekünk is megerősíti ezt, így dicsőítjük benne az Istent: „Minden, mi él, csak Téged hirdet, Minden dicsér, mert mind a műved. Azzal hogy él, ezt zengi Néked: Dicsérlek én, dicsérlek Téged! Dicsér a Föld, dicséri szent Neved, Mint jó anyánk, táplál, s ad eledelt. Virág, gyümölcs, zöld fű, fa, hegyvidék, Tó és folyó, síkság és büszke bérc.” „Táplál, s ad eledelt!” A Mindenható Isten gondoskodik rólunk a természeten keresztül, s megadja számunkra mindazt, ami elengedhetetlen az egészséges élethez. A keresztény ember számára fontos, hogy a fiatalokat környezettudatos, környezetszerető életre neveljék. Hálaadó ünnepségünknek a köszönetnyilvánítás mellett így nevelői célzata is volt. Terményhálaadó szentmisénken hálát adtunk az Istennek az alkalmas időjárásért, mindazokért, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, s számunkra a különböző terményeket előállították. A szentmise végén pedig megáldottuk az oltár előtt elhelyezett különböző terméseket, s hasonló módon az óvodában is elvégeztük e szép liturgiát.
Assisi szent Ferencre emlékeztünk „Ferenc valahányszor nézte a napot, a holdat vagy akár a legkisebb állatokat, mindig énekelni kezdett, és dicsérő énekébe az összes teremtményt bevonta. […] számára valamen�nyi teremtmény fivér és nővér volt, aki szeretetkapcsolatban állt vele. Ezért feladatának érezte, hogy mindennek gondját viselje, ami csak létezik.” Mivel katolikus iskolánk diákjai számára is nagyon fontosak saját házi kedvenceik, ezért Szent Ferenc napján Isten áldását kértük intézményünk aulájában a kisebb-nagyobb állatokra. A tanulók nagy örömmel hozták el díszállataikat, házőrzőiket és büszkén álltak velük elő az áldáskor. Ez az alkalom tovább mélyítette közösségünk erősödését, a gyerekek és pedagógusok pedig közelebb kerülhettek egymáshoz. Jó érzés volt látni, hogy ilyen sok gondoskodó, természet iránt fogékony tanulója van iskolánknak! Assisi nagy Szentje azt mondta, ahogy az állatokkal bánik egy ember, úgy bánik majd embertársaival is. Úgy vélem, embertársaikat nagy szívvel szerető diáksereg formálódik a II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda Tázlári Tagintézményében.
Csorba Dávid iskolalelkész
December 8-án adventi lelki napon vettünk részt. Ahogyan az már szokás katolikus iskolánkban, ilyenkor egy pillanatra megállunk, és kitekintést teszünk a minket körülvevő világra, annak egy különleges csoportjára. Idén azokra fókuszáltunk, akik életük során kevésbé jó döntéseket hoztak és ennek következményeként különböző szenvedélyeknek hódolnak/hódoltak.
Érzékenyítő napunk szentmisével kezdődött, majd Lázár Zsolt beszélt arról, mi a helyes magatartás a megtévedt embertársainkkal szemben. A téma továbbgondolása négy csoportban folytatódott: az alsósokkal a testi-lelki egészségről rajzban, játékban és beszélgetésben, a felsősökkel pedig mesealkotással képzeletbeli hősökkel, mint például Szerváccal, aki alkoholista lett vagy Pongráccal, aki kábítószerfüggővé vált. Érdekes tapasztalatokat, különös benyomásokat gyűjtöttünk! Hiszem azt, hogy ezeket a témákat tovább hordozzuk magunkban, és akár osztályfőnöki, esetleg hittan órán vagy csak a szünetekben is váltunk róla néhány szót! Köszönjük a szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat munkatársainak és Lázár Zsolt evangélikus esperesnek az odaadó, lelkes szolgálatot! Gulyás Ágnes a lelki nap szervezője
Beharangozó - 2016. december 21. 17 óra Karácsonyi műsor, helyszín: Római Katolikus Templom - 2016. december 22. - 2017. január 2. Téliszünet - 2017. január 3. Első tanítási nap - 2017. január 20. I. félév vége - 2017. január 27. Félévi bizonyítvány osztása - 2017. február 11. SZMK bál - 2017. február 24. Farsang - 2017. március 16-17. Tanítási szünet
Így írunk mi... II. János Pál Katolikus Általános Iskola és Óvoda Tázlári Tagintézménye 2016. december Ára: 100 FT
Karácsony
Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények, a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek. Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol, s a gyertyafényénél még a csillag is táncol. Mikor a fenyő illata megérinti szívünk, ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk. Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni, és másokért a szokottnál is többet tenni.
A rohanó világban megkoptak a fények, halványak a hitek, és halványak a remények. Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban, őszintén szeretni, és bízni a jóban. Őrizzük meg a karácsonyunk fényét, S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét. Hisz ma este mink is gyermekek vagyunk, s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk.
Minden kedves olvasónknak Áldott Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kívánunk!
2. oldal
9. oldal
Karácsonyra hangolódva Adventi gondolatok
Az advent szó, az adventus domini latin kifejezésből ered, melynek jelentése az Úrnak eljövetele. Az advent megtöri a szürke, egyhangú évközi időszakot és átvezet minket egy új egyházi évbe. A miséző pap a zöld színű miseruha helyett a bűnbánatot jelképező lila színűt ölti magára. Az oltárokat lila színű terítőkkel terítik le, és Kalocsán például a cifra pamukos terítőket a szomorú pamukosok váltják föl. Minthogy a polgári év kezdetén is bizakodunk a sikerekben, eredményekben, úgy az új egyházi év kezdetén reménykedünk, hogy napról-napra hatékonyabban tudjuk munkálni üdvösségünket és egyre közelebb kerülünk Krisztushoz. Szt. Pál így ír a rómaiakhoz írt levelében: „itt az óra, hogy felébredjünk álmainkból”. Az adventi idő amellett, hogy a karácsonyra való előkészületet szolgálja az „álomból való felébredésre, az állandó éberségre int bennünket.” Mit is jelent ez? Azt, hogy emlékeztet bennünket személyes adventünkre, tudniillik az Úr érkezésének és számadásnak tényére életünkben. Állandóan készen kell állnunk arra a nagy pillanatra, amikor számot kell adnunk életünkről. Ebben a karácsony előtti négy hétben az embernek jobban oda kellene figyelnie arra, hogy a rossz cselekedeteket legyőzzük a jóval és ezáltal is méltóbbá tegyük magunkat Jézus születésének ünneplésére, hogy jobban át tudjuk érezni azt a nagy szeretetet, amely Őt lehozta közénk a Földre. Előkészületünkben tudatosítsuk azt, hogy a karácsony ünnepe nem csak abban az értelemben a szeretet ünnepe, hogy mi ajándékainkkal elhalmozzuk szeretteinket, együtt vagyunk az ünnepi asztalnál, hanem gondoljunk a mennyei Atya szeretetére, aki Fia által magára vette a mi emberi természetünket és a betlehemi éjszaka csöndjében, egy erőtlen, kiszolgáltatott gyermek képében önmagát ajándékozta ennek a világnak. Emberré akart értünk lenni, emberi szóval akart szólni hozzánk és emberi szívvel akart szeretni minket. Karácsonyi várakozásunk és ünneplésünk sem sokat ér, ha annak középpontjában a drága ajándékok, közös együttlétek vannak csupán, nem pedig a Krisztus. Isten adta nekünk ezt a világot, Ő ajándékozott meg minket annak értékeivel. Legfőbb célunkként azonban az örök boldogságot jelölte meg, melyet
az Isten- és emberszeretet útján érhetünk el.
Az ember testi lény, szüksége van ételre, italra, de ezek egyike sem teszi maradéktalanul boldoggá, sem pedig a pénz, amelyeken ezeket megvásárolhatja. Az ember ugyanis lelki lény is, éppen ez emeli ki az állatvilágból, ez teszi emberré. Szüksége van a szeretetre, arra, hogy szeressen és szeressék. Nélkülözhetetlen a boldogságához az, hogy az Isten által teremtett evilági javakat is a szeretet rendjében használja, uralkodjék fölöttük, s ne azok uralkodjanak fölötte. A sas is madár, mint a tyúk: hazája azonban nem a néhány négyzetméteres baromfiudvar, hanem a végtelen, szabad ég. Ha az ember elfelejti, hogy lényege szerint Isten gyermeke, akinek a Mennyország az otthona, s csupán itt a földön akar boldog lenni, rabszolgává lesz. Milyen sok, egyre kényelmesebben, élvezetesebben élő, de mégis egyre keserűbb szívű és elégedetlenebb rabszolga vesz körül minket! Talán mi magunk is közéjük tartozunk? Advent első vasárnapjával újra elkezdődik a karácsony várásának bensőséges időszaka. Jézus azért jött el ebbe a világba, hogy az Ő arcán felragyogjon az igazi ember, hogy megmutassa nekünk, milyen is a hiteles, valóban célra tartó emberi élet. Ő is használta a múlandó világ múlandó javait, de semmi nem volt fontosabb számára, mint az Atya iránti odaadó szeretet és az embertársak iránti szolgálatkészség. Őbenne Szabadító érkezett, aki megváltó áldozatával elvágja a bennünket földhöz láncoló, lefelé húzó kötelékeket. Jött, hogy megbocsássa bűneinket, helytelen ragaszkodásainkat, Isten és az emberek iránti szeretetlenségeinket, figyelmetlenségünket, de ehhez kell, hogy mi is belássuk, miféle “madzagok” rángatnak messze bennünket igazi otthonunktól, s akarjunk szabadulni tőlük a bűnbánatban! Árpádházi Szt. Erzsébet, amikor férje halála után rokonai elűzték egy karácsonyeste Wartburg várából gyermekeivel együtt, a Te Deum-ot kezdte énekelni a gyermekeinek pedig ezt mondta: „Látjátok a karácsonyból nem maradt semmi más nekünk, egyedül Krisztus.” Nekünk is jó célul kitűzni magunkban, hogy egymást megajándékozása, a meghitt családi együttlétek és ünnepi étkezések mellett igyekszünk ezen ünnep középpontjává Jézust Krisztust tenni, aki a mi üdvösségünkért született meg. Kérjük az adventi idő minden napjára azt a kegyelmet, hogy karácsony ünnepén és életünk minden napján újra és újra a mi szívünkben is szülessék meg a kisded Jézus és az Ő szeretetét tudjuk sugározni az egész világ felé! Csorba Dávid iskolalelkész
Csenge (3. o.), Bán Panka (5. o.), Péli Melinda (7. o.), Péli Katalin (8. o.) Gitárosok: Frei Nathalie, Bán Kristóf Kezdő furulyások: Bán Bíborka, Bódi Balázs, Péli Szimonetta,
Péli Viola, Vas Vivien Haladó furulyások: Mezei Léna, Varga Csenge, Frei Liliána, Gálna Lilla, Nagy Ivett, Bán Panka, Osztatni Zsombor Péli Ottóné ének-zene tanár
Mozogj két órát! A Magyar Diáksport Szövetség immár egy évtizede hirdeti meg a Magyar Diáksport Napját a magyar iskolákban, amely az idei évtől már Európai Diák-sport Napja néven került megrendezésre számos európai országban is, a magyar kezdeményezés alapján. Idén már legalább 15 európai ország csatlakozott a nemzetközi kezdeményezéshez, amelyet a Magyar Diáksport Szövetség koordinál. Iskolánk diákjai, tanárai már második alkalommal vettek részt ezen a sportos napon, melyre idén szeptember 30-án
került sor. A zenés bemelegítés után, mikor már mindenki kellően felkészült a futásra, a gyerekek felálltak a rajtvonalhoz. Külön-külön indultak útjukra az eltérő korcsoportok. Először a 7-8., majd az 5-6., a 3-4., illetve az 1-2. évfolyamosok vágtak neki nagy lendülettel a 2016 méteres távnak, és többen is voltak olyanok, akik a végére is tudtak tartalékolni belőle. A célnál az első három helyezett érmet kapott, az 1-2.
osztályos lány, fiú, 3-4. osztályos lány, fiú, 5-6. osztályos lány, fiú, valamint 7-8. osztályos lány, fiú kategóriákban. A díjakat Bán Róbert tanár úr és Papné Csipak Andrea igazgatónő akasztotta a gyerekek nyakába. A futóverseny után a focipályán folytatódtak tovább az izgalmas programok. A felsős lányok egy csoportja Netti nénivel a konditerembe vonult erősíteni. A felsősökből négy vegyes csapat szerveződött, akik két, előre felfestett kispályán (amit ezúton is köszönünk a tázlári focistáknak) kezdtek el focizni Bán Róbert tanár úr és Lehoczki Bálint játékvezetésével. Az alsósok közül is alakult két csapat, ők egy harmadik pályán focizták végig a délutánt Berta József irányításával. A többi alsós diák négy izgalmas helyszínen próbálhatta ki ügyességét, ahol Péliné Ilona, Lovász Noémi, Gulyás Ágnes, Sebestyén Mónika és Papné Csipak Andrea tanárok és tanítók segítették őket a feladatok elvégzésében. Az első helyszínen hullahopp karikákat kellett a tanulóknak a derekukon tartaniuk, a másodikon ugróköteleket lehetett megszelídíteni, a harmadikon biciklis akadálypályán kerekezhettek végig, a negyedik állomáson pedig labdás, futós, ugrós akadálypálya várta őket. Nagyon gyorsan elszaladt ez a sportolásra szánt kis idő, de minden gyermek és felnőtt kellemesen elfáradva, és mosol�lyal az arcán távozott a pályáról. Bánné Gulyás Henrietta TDSE szervező tanítója
Erzsébet tábor Szeptemberben 12-én reggel 60 diák és négy pedagógus szállt buszra és indult el a Balaton felé. Először Tihanyban álltunk meg. Az apátságban megnéztünk egy filmet az intézmény történetéről, legendájáról. Idegenvezető segítségével megtekintettük a templomot, az altemplomban I. András király sírját és az alapító okiratot. Az ebédet már Zánkán fogyasztottunk el, majd gyorsan elfoglaltuk a szobákat, átöltöztünk és mentünk fürödni. A víz kissé hűvös volt, de belementünk és jót szórakoztunk. Este a közeli sátorban disco volt. Másnap reggeli után kirándulni indultunk a közeli Szent Balázs templom romjaihoz. A túra a táborból indult és szőlők között vezetett fel az út, megküzdöttünk a feljutással, de megérte. Ebéd után ismét levonultunk a partra, mentőmellényt kaptunk, és sárkányhajóra szálltunk, nagy összhangban kellett dolgoznunk, hogy haladjon a hajó. Ezt egy rövid sétahajózás követte, majd ismét fürdés a Balatonban. Este Racka Jam koncerten vehettünk részt. 14-én reggel csomagoltunk, buszra szálltunk és elindultunk haza. Útközben megálltunk Balatonfüreden, megnéztük a Lóczy barlangot, Dégen pedig a Festetics kastélyt. A kastélyban meglepetésként Kovács Ferenc atya várt ránk. Élményekben gazdagodva tértünk haza. Frei Nathalie 8. o.
8. oldal
3. oldal
Programjaink....
Egészségnap
A tavalyi évhez hasonlóan iskolánkban ismét egészségnapot tartottunk. A tanulók osztályonként az előkészített gyümölcsökből és zöldségekből a szülők és a pedagógusok segítségével különböző szobrokat, figurákat alkothattak. Lelkesen és örömmel készültek a csodaszép zöldség-, gyümölcstálak. Iskolánk aulájában minden osztály bemutathatta a kompozíciókat. Ezután rövid idő alatt elfogyasztották a remekműveket. Volt olyan kisgyerek, aki nem szerette a zöldségeket, de a díszítés hatására megkóstolta és rájött, hogy nemcsak egészséges, hanem finom is, amit eszik. A program második részében az osztályok különböző helyszíneken interaktív előadásokon vehettek részt. A felsősök találkozhattak Rigó Zsuzsával, aki a tanulásban segített a gyerekeknek. Tesztek segítségével a tanulók személyiség típusához tanulási ötleteket javasolt. A másik helyszínen, Kónya Ilona védőnő szemléletes előa-
lés keretén belül megtalálható a diák relaxáció. Így a nap zárásaként, amíg a fiúk a focipályán vezethették le a feszültséget, addig a felsős lányok különböző relaxációs technikákkal ismerkedhettek meg. Szeretném megköszönni minden kedves előadónknak, szülőnek és pedagógusnak, akik segítségükkel meg tudtuk valósítani ezt az egészségnapot! „Az egészség nem minden, de az egészség nélkül minden semmi.” (Arthur Schopenhauer)
„Tiszteld az értékeidet és légy tisztában azokkal! Támogasd azokat, akik önbizalom hiányban szenvednek és vedd észre a jeleket! Kerüld el a másokra utaló gúnyos megjegyzéseket, ne alázz meg, és ne kritizálj soha senkit testalkata miatt! Fontos hogy a testalkatod adottság, ezért használd ki az előnyeit és fogadd el a gyengéit! „ Az alsó tagozatosok is két helyszínen gyarapíthatták a tudásukat. Farkas Gizella védőnő a helyes táplálkozásról mesélt a gyerekeknek érdekes játékos feladatok segítségével. Jó volt látni, hogy a környezet órákon szerzett tudásukat is tudták alkalmazni. A foglalkozás jó hangulatban telt, ami répaevő versennyel zárult. A másik helyszínen Germán Vivien védőnőtől a helyes kézmosásról és a száj higiénéről hallhattak a tanulók. Ezekről a dolgokról a gyerekeknek napi szinten kell beszélnünk, ezért jó volt hallani a szakemberek tanácsait. Iskolánkban az alsósok számára a mindennapos testneve-
Október 23-i megemlékezés iskolánkban, községünkben
Karácsonyi kézműveskedés Iskolánkban már több éves hagyomány a karácsonyi kézműveskedés. Ebben az évben 65 kispajtással alkothattunk. Ági nénivel nagyon finom mézeskalácsot süthettek, Etti nénivel flakonból és vattából mosolygós hóembert, Borika nénivel fenyőfaalakú asztali díszt tobozból és papírból, Ica néninél kedves harmonikaangyalkát, nálam sóval díszített üvegmécseseket. Az alkotás jó hangulatban telt , minden kisgyermek örömmel vitte haza az elkészült alkotásokat. Köszönetemet szeretném kifejezni azoknak a kedves és lelkes szülőknek is, akik segítettek nekünk ezen a délutánon!
DÖK hírek
dásában a kamaszokat is érintő táplálkozászavarokról hallhattak a felsősök. Zárógondolatai útravaló volt a tanulók számára:
Ünnepeink
Palackgyűjtés Iskolánk ebben a tanévben is meghirdette a palackgyűjtést. Szeptemberben részt vettünk egy versenyen, aminek az eredményét még nem tudjuk, azóta novemberben is volt nálunk palackgyűjtés. Rekorderedményt értünk el! Iskolánk 107.200 forintot kapott a két gyűjtés után. Itt szeretném megköszönni minden kedves szülőnek, hogy iskolánkat támogatta a gyűjtés segítségével.
„Nem sokaság, hanem lélek…” A tázlári iskolások csekély létszámú csapata vár keddenként a tanulási időn túl, lelkiismeretesen, csillogó szemekkel újra és szépre nyitottan… Azok, akiket még nem szennyezett be teljesen a rohanó világ zajos és butító szellemisége, akiket megérint még a művészet csodája, akik szeretnék különlegessé tenni a hétköznapokat és az ünnepnapokat…még ha nem tudatosan is. Figyelem, memorizálás, egymásra figyelés, hallgatni tudás, elmélyedés, számolás… mindezek jelen vannak ének- és furulyapróbáinkon. Tanulás és munka ez is, melynek gyümölcse még oly kevés. Az akarás mégis ott van bennük, mert otthonról hozták vagy tehetségként kapták a Teremtőtől. Hatása pedig egy életre szóló, emléket adó és átformáló… Hálás vagyok, hogy ők vannak és gazdagítanak bennünket is kincseikkel! Énekkarosaink: Bálint Barbara, Balogh Laura, Fábián Zora, Kiss Fanni, Takó Szandra (1. o.), Bán Bíborka, Bódi Balázs, Gál Anna, Martin Gizella, Péli Szimonetta, Péli Viola, Vas Vivien (2. o.), Lehoczki Bálint, Frei Liliána, Mezei Léna, Varga
A németes diákok (3-8. osztályok) Szent Márton életét mutatták be legendák, versek, dalok előadásával. Ezt színesítette iskolánk gitáros, furulyás szakköröseinek hangszeres játéka zongorakísérettel kiegészítve, akiket Péli Ottóné énektanárnő készített fel. A lámpás felvonulás előtt libazsíros kenyér és tea várta a gyerekeket és a vendégeket, majd a gyerekek örömére egy Szent Mártonnak beöltözött lovas vezetésével indult el a 200 fős menet a falu utcáin, így osztva szét az öröm fényeit, lángjait a falu lakói közt.
Petriné Bugán Barbara főszervező, némettanár
Mikulás az iskolában Október 23-án jeles évfordulóhoz érkeztünk. 60 éve történt, hogy a szegedi, majd a budapesti ifjúság is fellázadt, fegyvert ragadott, és még ha rövid időre is, kivívta a szabadságot. Október 21-én délelőtt Horváth János, nyugdíjas iskolaigazgató mesélt a felső tagozatos diákoknak saját forradalmi élményeiről. Elmondta, hogy főiskolásként hogyan vettek részt a bajai eseményeken, majd beszélt a Tázláron történtekről. Délután a nyolcadikosok felelevenítették a forradalom első napjának eseményeit, egy 13 éves fiú naplójának segítségével. Az énekkarosok kis zenekarukkal megmutatták, hogy milyenek is voltak a Corvin közi srácok, mennyire sokat tettek a szabadságért. Október 23-án délelőtt a falu lakosai előtt is előadták műsorukat, melyet Bán Róbert polgármester beszéde követett, majd Beke Anna mondott verset. Ezt követően a kopjafánál elhelyezték a tanulók és községünk lakói mécseseiket, a közintézmények képviselői pedig koszorúikat. Papné Csipak Andrea igazgató
Márton nap November 10-én iskolánk németes diákjai egy ünnepi műsorral emlékeztek meg az 1700 évvel ezelőtt született Szent Mártonról. A gyerekek már hetekkel a jeles nap előtt készültek az ünnepre, német dalokat, verseket tanultak, megismerték a német szokásokat. Lámpásokat készítettek, kézműveskedtek Kószóné Szász Borbála tanárnő vezetésével, aki a termek hangulatos dekorálását is koordinálta. A művelődési ház 17 órára megtelt a szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, hiszen a gyerekekre mindenki kíváncsi volt. Iskolalelkészünk, Csorba Dávid atya köszöntő szavai után az 1-2. osztályosok Márton napi népi táncokat adtak elő Mártáné Czékus Györgyi irányításával.
Minden évben a második osztályosok készülnek egy meglepetés színdarabbal a Mikulásnak. Már novemberben elkezdtünk készülni a nagy napra a szerepek tanulásával és a díszletek elkészítésével. A jelmezek létrehozásában nagy segítségünkre voltak a szereplők kreatív és ügyes kezű szülei, nagyszülei is. Ezúton is köszönjük nekik áldozatos munkájukat! Idén a Télapó kesztyűje című mesejátékkal kedveskedtünk az alsós kispajtásoknak és a Mikulásnak. Az első, harmadik és negyedik osztályosok csodaszép verseket szavaltak, továbbá minden kisgyerek énekelt, és voltak, akik furulyázásukkal színesítették a műsort. A Mikulás érkezéséig diákjaink Ica néni, Ági néni, Netti néni és Noémi néni vezetésével kézműveskedhettek. Nemcsak a gyerekek kaptak ajándékot, hanem ők is, és mind a négy osztály egy-egy saját készítésű ajándékkal búcsúzott a Mikulástól. Jövőre is várunk Rád, kedves, öreg Mikulás!
Lovász Noémi tanító néni
4. oldal
7. oldal
Kollégáinkról...
Bemutatkoznak iskolánk tanítói, tanárai Csorba Dávidnak hívnak, a Bács-Kiskun megyei Kalocsán születtem 1990. augusztus 22-én. Édesanyám élelmiszer-eladó egy kalocsai üzletben. Édesapám a MÁV Zrt. alkalmazottja,
beosztását tekintve váltókezelő. Egy nővérem van, aki Budapesten él férjével. Anett jelenleg egy bank követelésbehajtási osztályán dolgozik. Általános iskolai tanulmányaimat követően a kalocsai Dózsa György Mezőgazdasági és Közgazdasági Szakközépiskola – mai nevén Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium – mezőgazdász tanulója lettem. A természet- és állatok szeretete miatt választottam ezt az iskolát. Informatikai szakosított érettségit szereztem 2009-ben a fent említett intézményben. Az érettségi megszerzését kővetően, 2009-2011 janárjáig felsőfokú tanulmányokat folytattam a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán, ahol teológia, valamint katekéta-lelkipásztori munkatárs szakok hallgatója voltam. A papi hivatástól való eltávolodás következtében meg kellett szakítanom tanulmányaimat a főiskolán. Az Incrementum Érseki Vagyonkezelő Központban megüresedő adminisztrátori állására pályáztam, 2011. augusztus 1-i hatállyal a megnevezett munkakört betöltöttem. Munkahelyi feletteseim kérésére tanulmányokat kezdtem 2012 szeptemberében a Tomori Pál Főiskolán (TPFK). Időközben ismételten megéreztem a Jóisten hívását a papi szolgálatra, ezért 2013 januárjában folytattam teológiai tanulmányaimat a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán. A TPFK-n 2014-ben üzleti szakmenedzser végzettséget szereztem. A szemináriumi évek letöltését, valamint a hátralévő teológiai tanulmányaimat a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán végeztem. Az idei évben, június 25-én szentelt áldozópappá érsek úr a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. Ha időm engedi, szívesen horgászom, de ugyanakkor nagyon szeretek sportolni is.
Szabadiné Bíró Mónika vagyok, a tázlári II. János Pál Általános Iskola magyar nyelv és irodalomtanára. Azt hiszem, sokaknak nem kell bemutatkoznom, hiszen nem vagyok sem ismeretlen a tázlári embereknek, sem új tanár. Tázláron nőttem fel és én is ebben az iskolában szereztem meg az alapokat. 2003-ban államvizsgáztam a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola karán magyar nyelv és irodalom szakos tanárként (valamint művelődésszervező-menedzserként), majd a diploma megszerzése után szeptemberben már ebben az iskolában tanítottam. 2010-ben született meg kisfiam, Andris, majd 2013-ban Ádám. Ez év szeptemberében jöttem vissza a gyesről és – bár rengeteget változott azóta az oktatásrendszer, a gyerekek, sőt a világ is – folytatom a munkámat ott, ahol a gyes előtt abbahagytam. A célom az, hogy legalább olyan alapot adjak a gyerekeknek, mint amit én kaptam annak idején. Lovász Noémi vagyok. Soltvadkerten élünk a férjemmel. 1994-ben kezdtem tanítani Soltvadkerten, alsós kisgyermekeket. 2007ben végeztem el a matematika szakot Szegeden, így felsős diákokat is taníthattam a matematika szépségeire, itt Tázláron is. 2016 őszén nagy örömömre visszatérhettem ide, abba az iskolába, ahol szeretettel, kedvesen fogadtak, és egy nagyon aranyos kis csapat osztályfőnöke lettem, akik most második osztályosok. Mindenkinek szeretetben gazdag, békés, boldog ünnepeket kívánok!
kások kialakításánál is nagy segítséget jelentett, hogy mintaként szolgáltak, így a 12 új kispajtás viszonylag kevés sírással szokott be az óvodai életbe. Az elmúlt pár hónapban számos
mondókát, verset, éneket és mesét ismertek meg a gyerekek, sőt ügyesen elsajátították ezeket, melyekből Márton-napon egy kis ízelítőt is adtak. Próbálkozunk színezéssel, festéssel, ragasztással, egyéb kézügyességet fejlesztő munkákkal. Eközben elszaladt az ősz és azon kaptuk magunkat a gyerekekkel, hogy az ünnepekre készülődünk. Olyan mintha mindig is óvodába jártak volna ezek a gyerekek. Remekül érzik magukat és szeretnek óvodába járni. Szécsényi Kadocsa, Zsunyi Léna, Berta Natália, Balog Milán, Nagy-Simonffy Magor, Vizi Nimród, Fábián Xénia Nóra, Berta Zsuzsanna, Fülöp Eliza, Kanalas Anita, Hegedűs Zoltán, Ozsvárt Jácint Ádám, Lénárt Csanád Gábor, Hirsch Roland, Vörösváczki Dóra, Szél Nándor Fehér Erika, óvodapedagógus
Versenyek iskolánkban
„Csillag és lomb egyre ritka: Őszi hullás fájó titka Rezgi által csöndesen” /Arany János: Kies ősz/
Arany János – szavalóverseny Október 28-án került megrendezésre iskolánkban ez a szavalóverseny az Arany János –emlékév első állomásaként. Tizenkét alsó és nyolc felső tagozatos diák készült lelkesen magyar költők szabadon választott verseivel. Szebbnél-szebb műveket hallhattunk többek között Kányádi Sándortól, Romhányi Józseftől, Petőfi Sándortól és Arany Jánostól. A
verseny végeztével a gyerekek nagy izgalommal várták a zsűri döntését. A díjazás a következőképpen alakult: Alsó tagozat I.helyezett: Varga Csenge 3.o. II.helyezett: Bán Bíborka 2.o. III.helyezett: Osztatni Zsombor 4.o. Különdíj: Mezei Léna 3.o.
Felső tagozat I.helyezett: Péli Melinda 7.o. II.helyezett: Szécsényi Sára 7.o. III.helyezett: Bán Kristóf 7.o. Különdíj: Frei Nathalie 8.o. Iskolánkat az I. helyezettek képviselik majd a 2016. december 16-án Akasztón megrendezésre kerülő körzeti szavalóversenyen. Nekik is és minden résztvevőnek további szép sikereket kívánunk! Szabadiné Bíró Mónika magyartanár
Asztalitenisz diákolimpia Tázláron Örömmel értesültünk róla, hogy idén a tázlári iskola rendezhette meg a körzeti asztalitenisz diákolimpiát, melyre november 22-én került sor. A helyi játékosokon kívül kalocsai, soltvadkerti, dunavecsei és csengődi diákok mérették össze tudásukat, közel 50 indulóval. Először a csapatversenyekre került sor, melyekben Tázlár három csapattal vett részt. Az alsós fiúk és a felsős lányok csapata a harmadik helyen végzett. A felsős fiúk az esélyeknek megfelelően döntőbe jutottak, ahol le is győzték a vadkerti iskola legjobbjait, így jó esélyekkel várhatják a megyei versenyt. Az alsósok közül Fenyvesi Kevin jutott be a legjobb négy közé és a második helyett szerezte meg. A felsősök közül Bán Kristóf a negyedik helyen végzett. A lányoknál Lázár Réka csoport másodikként jutott tovább, de végül bravúros játékkal ezüstérmet szerzett. Iskolánkat a következő 13 játékos képviselte: Bán Bíborka (2.o.), Fenyvesi Kevin (4.o.), Lajos Bálint (4.o.), Vincze Tamás (4.o.), Ajtai József (6.o.), Lajos Vivien (6.o.), Lantos Sándor (6.o.), Molnár Zsolt (6.o.), Varga István (6.o.), Bán Kristóf (7.o.), Fenyvesi Benjámin (7.o.), Kazi Gergő (7.o.), Lázár Réka (7.o.), Tóth Bettina (7.o.), Gratulálunk a résztvevőknek! További sikeres asztaliteniszezést! Horváth Mihály edző
5. oldal
Sebestyénné Váradi Marianna 1974-ben születtem Kecelen. 1998 nagyon fontos év volt az életemben. Akkor diplomáztam biológia-technika- háztartásökonómia szakon, abban az évben mentem férjhez és abban az évben kezdtem el tanítani Öregcsertőn az általános iskolában. Két csodálatos gyermekem van, egy 16 éves nagylány és egy 11 éves nagyfiú. 2013-ban kerültem a keceli II. János Pál Katolikus Általános Iskolába. Biológiát és technikát tanítok a felső tagozatos évfolyamokon. Ebben a tanévben osztályfőnök és munkaközösség vezető is vagyok, emellett heti két napon járok át Tázlárra biológiát tanítani a 7. és 8. évfolyamnak. Nagyon jól érzem magam ebben a kis iskolában, ahol kedves kollégák és tanulni vágyó gyerekek vesznek körül. Minden vágyam, hogy a gyerekek ne csak megtanulják, hanem meg is szeressék a biológiát. Szeretve tanulni nem csak egy készségtárgyat lehet! „Az elégedett és boldog élet kulcsa a tanulás és az öröm ös�szekapcsolása. Az öröm nélküli tanulás kimerít, a tanulás nélküli öröm pedig rendkívül unalmas” (Richard David Precht) Sebestyén Mónika Kiskunhalason születtem, ott is élek férjemmel, Istvánnal és 4 éves gyermekünkkel, Olivérrel. A középiskolát Szegeden végeztem testnevelés szakon, majd főiskolásként is Szegeden diplomáztam 2004-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. 2004 szeptemberétől matematika-földrajz szakos tanárként Kecelen kezdtem el dolgozni, bár a diploma megszerzése előtt egy tanévet Balotaszálláson töltöttem el felsős tanárként. Ebben a tanévben kezdtem el Tázláron tanítani a matematikát, természetismeretet, illetve földrajzot a felsőbb évfolyamokon. Nagyon szeretem a tanulókat és a tantárgyaimat megtanítani nekik úgy, hogy a tudomány és a tanulás ne nyűg, hanem örömforrás, sikerélmény legyen számukra.
Akárhova is sodor az élet, mindig eme nemes cél lebeg a szemeim előtt. Remélem a tázlári gyermekek számára is minél többet fogok tudni adni a természettudományok szeretetéből. Hirsch Éva - Bővült a Hirsch család Ez az idei karácsony nálunk más lesz, mint a többi, mert már hármasban ünnepelhetünk. Isten legnagyobb ajándékát kaptuk 2016. augusztus 28-án, Hirsch Ádám személyében. Így nekem szeptember 1-én nem az iskola kezdődött, hanem egy új élet, hiszen akkor jöhettünk haza a kórházból. Boldog és örömteli pillanatokat élhetünk át nap, mint nap, amiért nagyon hálásak vagyunk, hogy megadatott! Átértékelődött az életünk, amióta szülők lettünk, minden közösen eltöltött perc egy csoda és abban bízunk, hogy ez a határtalan boldogság nagyon sokáig fog tartani! „Szemem csukva, arcom ragyog. Hahó, világ! Hát itt vagyok! Leszülettem, hogy itt legyek, hogy jó legyek és jót tegyek. Az arcomon mosoly ragyog, amit neked tovább adok! Kérlek, Te is add majd tovább, hadd mosolyogjon a világ. Lelkem örömmel van teli, s legyen vidám, ki megleli, minden szép mosoly üzenet, mely lángra gyújtja tüzemet. Én szeretettel bélelem, s nem ronthat rajta félelem. Ne taníts hát félni engem, hadd maradjon béke bennem! Élni és szeretni jöttem, alig pár nap van mögöttem, Szemem csukva, arcom ragyog. Hahó, világ! Boldog vagyok!”
6. oldal
Óvodásaink életéből
Nem hétköznapi hétköznapok
Ilyen kedves szüretelők sem voltak mostanában szőlőnkben, mint az idén! Óvodásaim jöttek segíteni szüretelni. Mint a szorgalmas kis méhecskék, úgy dolgoztak a gyerekek. Nem kellett még egy óra sem, hogy kettő láda megteljen a finom szőlővel, de nem csak a ládák teltek meg, hanem a kicsi hasak is. Szüret végeztével indulás az óvodába, mert rengeteg munkánk volt még! Ki kellett préselni a sok szőlőt, hiszen mustot akartunk inni. Józsi bácsi és Sanyi bácsi még a csettegőt is feldíszítette szőlőágakkal, hogy mindenki lássa az úton, szüretelni volt a kis csapat. A préselés volt az igazi nagy móka! A mosás, a szőlő összetörése, majd Rokolya papa présével a préselés. „Papa baj volt ezzel a préssel” - mondta Henrik - „nem bort adott!” Hála Istennek csak mustot adott, de azt nagyon finomat, s olyan
sokat, hogy az óvodában mindenki meg tudta kóstolni, sőt még Józsi bácsinak is vittünk, megköszönve a fuvart. A szüret után néhány napig örvendeztünk, hogy ilyen ügyes segítségekkel sikerült leszüretelnünk a termést. „Igaz, Babi néni segítség nélkül nem tudtatok volna leszüretelni!” Kicsinyeim, köszönjük a segítséget!
Bábszínházban jártunk Nem a szokásos hétköznapra ébredtek november 18-án azok az óvodások, akiknek szülei kérték a bábszínházi előadást. A kenyérsütés rejtelmeinek megismerése közben még mesét is láthattunk Kecskeméten, a bábszínházban. Életre keltek a konyhai eszközök, mesehősök lettek belőlük. Volt sárkány, a kemence tüzében, volt király, királylány, minden, ami egy igazi mesében előfordul. Izgulhattunk a készülő kényérért is, de még a királylányért is. A mese persze jól végződött, annyira jól, hogy nem csak a királylány szabadult ki, de még a hatalmas cipó is kisült. Arra
azonban nem gondoltunk, még kapunk is belőle. Milyen finom volt az íze és az illata! Ilyen finom mesebeli kenyeret még sohasem ettünk. Tormáné Babi néni
Két különleges őszi délután az óvodában Szeptember 23-án délután kerékpártúrára indultunk. Az óvoda előtt gyülekeztek a gyerekek és szüleik. Volt, aki két keréken, volt, aki négy keréken és olyan is, aki az anyukájával egy kerékpáron érkezett. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy még az egyébként csak gyalogosan közlekedő gyerekek is nekivágtak a nagy útnak anyukájuk aggodalma ellenére is. Sőt, volt olyan kisgyerek is, aki a túrát megelőző napokban szorgalmasan edzett, gyakorolt, hogy velünk tudjon tartani. Nagyon vidám hangulatban telt a kerékpározás. A gyerekek egymást (és bennünket is) rendszeresen figyelmeztettek a helyes közlekedésre. Az óvodához visszaérve – az egészséges életmód jegyében – a dajka nénik zöldségfélékkel és gyümölcsökkel vártak bennünket, amit a gyerekek és felnőttek jóízűen fogyasztottak el, közben beszélgettek, játszottak az udvaron. A cseppet sem fáradt óvodások legközelebbre hosszabb túrát kértek, mert így „nagyon hamar vége lett” mondták. A másik közös délutáni program a már hagyományos „Liba nap”, vagyis a Márton-napi lámpás felvonulás volt. Az óvodások napjai egész héten ennek a témának a jegyében teltek: libás énekeket, mondókákat, verseket tanultak; libás mesét hallgattak, különböző libás játékokat játszottak, és mindenféle kézműves technikával libás képeket, liba bábokat, mécseseket készítettek. November 11-én délután az óvoda udvarán volt a gyülekező, ahová nem csak az óvodások és szüleik, hanem sok testvér, unokatestvér, nagyszülő is megérkezett lámpásokkal a kezükben. Először az óvodavezető elmesélte a gyerekeknek Szent Márton legendáját, majd a kiscsoportosok kápráztattak le bennünket a libás verseikkel és énekeikkel. Ezután elindult a felvonulás. Az első állomás a piactér volt, ahol a középsősök énekeltek, mondókáztak, az őket körülvevő „nézőknek”. A következő megállónál pedig, a nagycsoportosok fújták a libás nótákat és verseket, mindannyiunk örömére. Az óvoda udvarán tábortűz, libazsíros kenyér, lila hagyma és meleg tea várta a felvonulókat, majd minden óvodás és vendég kisgyerek egy kedves liba bábbal térhetett haza. Lászlóné Berta Márta, középsős óvó néni
Kiscsoportosok lettünk Szeptemberben 16 kisgyermek számára új időszak vette kezdetét. A 3-4 éves kisgyermekek az óvodai kiscsoport életével kezdtek ismerkedni. 7 kislány és 9 kisfiú fedezte fel az óvodai élet rejtelmeit, érdekességeit. Négyen (2 leány, 2 fiú) ismételik meg a korcsoportot, még egy játékosabb év keretében gyarapítják ismereteiket. Segítségükkel sokkal bátrabban vették újonnan érkező kispajtásaink az akadályokat. A szo-
