periszkóp (Portyázó
VARGA
jegyzetek)
ZOLTÁN
13. (Reflexekről és „ k ó r o s " agyakról) ..Haladása útján az emberi agy a bolygók meghódításán munkál. Szégyenletes, hogy ebben a korban eszmék ilyen torzulataira kell szót p a z a r o l n u n k . " Illyés G y u l a Szakvizs gán — nacionalizmusból c. k ö z i s m e r t í r á s á b ó l idézek, a n n a k érzékelte tésére, hogy m e n n y i r e viszolygok a nacionalizmustól, söt általában a nemzeti-nemzetiségi kérdések problematikájától. Mégsem szabadulha tok tőle. É r z e m , h o g y — m e g i n t csak Illyés s z a v a i t h a s z n á l v a — „ b r u t á l i s a n itt v a n és a j ö v ő t fenyegetheti". Jelenlétét bizonyítandó (ha u g y a n e g y á l t a l á n szükség v a n bizonyításra) hazai és külföldi, közeli és távoli példákat e g y a r á n t e m l í h e t n é k — ú g y tetszik, a különböző n e m zetek, n e m z e t i s é g e k , e t n i k a i v a g y faji c s o p o r t o k k ö z ö t t i e l l e n t é t e k , s ú r lódások megnyilvánulásai egyedül ott n e m m u t a t k o z n a k érzékelhetően, ahol „kényszercsenddel", a p r o b l é m á k erőszakos befagyasztásával talál kozunk. A befagyasztás pedig t u d v a l e v ő l e g a felszín csendje csupán; hogy valójában tetszhalál, a m e g n e m oldott kérdések „mélyhűtött" konzerválasa, azt éppen valóságunk példázza: megnyilvánulásai köz életünkből addig hiányoztak csak, amíg felvetésükre n e m volt m e g a le hetőség. Mert a megoldást, sohasem a véglegeset, hanem a mindig új bólit, v i s z o n t csakis a b e f a g y a s z t á s ellentéte, a feloldás jelentheti. A kiindulópontul szolgáló példák legyenek tehát i n k á b b közeliek: „ H a t o v á b b r a is e c é l o k m e g v a l ó s í t á s á n d o l g o z o l é s g y ű l ö l e t e t szítasz a h a z a i l a k o s s á g k ö z ö t t , m i n t a h o g y e d d i g is t e t t e d , t u d d m e g , n e m v á r r á d s e m m i jó . . . H a az e g y e n l ő s é g megteremtésének leple alatt to v á b b r a is á l l h a t a t o s a n k i á l l s z e v i d é k magyarosítása mellett, eltűnsz erről a vidékről, és soha többé n e m térsz vissza az ö r ö k sötétség b i r o dalmából." Az idézet egy kulai társadalmi-politikai m u n k á s h o z írt n é v t e l e n l e v é l b ő l v a l ó , i l l e t v e a Képes Ifjúság 1 9 7 1 . s z e p t . 8-i számából ( H a b r a m K á r o l y : Békétlenkedik a Béke Szervezete). Ugyancsak a Képes
Ifjúság k ö v e t k e z ő s z e p t . 1 5 - i s z á m a v i s z o n t a s z e r é m s é g i Maradék köz s é g i s k o l a p r o b l é m á i r ó l k ö z ö l r i p o r t o t ( P o d o l s z k i J ó z s e f : Mi marad végül Maradékon), amelyben arról olvashatunk, hogy a helyi iskola igazga tója fáradozik legtöbbet „a m a r a d é k i iskola o k t a t á s i nyelvének egysé gesítésén, ő gyakorolja a legerősebb hatást a szülőkre. Szeptember el sején sohasem rest magához rendelni a szülőket, s megpróbálja lebe szélni őket arról, h o g y g y e r e k ü k e t m a g y a r tagozatra írassák". „Matija lánya m a g y a r fiúhoz m e n t feleségül. S z í n m a g y a r községből származó legényhez, aki azelőtt n e m hallott h o r v á t szót. C s a l á d j u k b a n nincs a n y a g i gond. De nincs b é k e sem. A z apa n e m tűri, hogy az a n y a h o r vátul tanítsa a gyereket, azt sem, hogy az anyóssal horvátul beszéljen a f e l e s é g e . " E z t v i s z o n t a b u d a p e s t i Élet és i r o d a l o m b a n olvasom, termé szetesen h a t á r o n túli esetről v a n szó. D e f o l y t a t h a t n á m tovább, távo l a b b i a n y a g g a l is, p l . a z z a l , h o g y a b e l g i u m i v a s ú t i kocsik flamand nyelvű feliratait rendre levakarják francia anyanyelvű u t a s a i k . . . Á m d e elég ennyi, n e m gazdag példatárat kívánok összeállítani, n e m is d r a m a t i z á l n i a d o l g o k a t , h a n e m i n k á b b — a m a g a m m ó d j á n — a n a lizálni őket. „ L e n y o m o z n i " , k ö r ü l j á r n i egy jelenséget. M e g n e v e z n i n e m n e h é z : „ t ö b b s é g i n a c i o n a l i z m u s " , az, a m i — ahogyan a z t L e n i n t ő l is megtudhatjuk — a „kisebbségi nacionalizmus" kiváltója is. Meghatá rozni m á r nehezebb, m i n t névvel ellátni. S m é g nehezebb persze belső világát, „infrastruktúráját" feltárni, megtalálni titkos rugóit, mindazt, ami az egyénben, a lélekben m u n k á l . K i i n d u l ó p o n t k é n t talán álljon itt egy ú j a b b Illyés-idézet, a meglepően rövid idő alatt szinte szállóigévé v á l t : „ N e m z e t i , a k i j o g o t v é d ; n a c i o n a lista, a k i j o g o t s é r t . " A z első, a m i e m o n d a t h a t á s á r a b e n n e m f e l m e r ü l , h o g y v a j o n m i a z , a m i t e z e s e t b e n jog a l a t t é r t h e t ü n k . Alkotmányban, törvényekben lefektetett jogot-e, vagy pedig egyfajta elképzelt „ t e r m é szetjogot", valamit, amiről ú g y véljük, megilleti az e m b e r t (egy-egy népet, nemzetet, nemzetiséget), függetlenül attól, hogy azt bármiféle jogi d o k u m e n t u m biztosítja-e. A z első e s e t b e n b i z t o s a b b a l a p o k r ó l i n d u l h a t u n k , m ó d u n k b a n áll a t ö r v é n y b e t ű i r e h i v a t k o z n i , csakhogy a tör vények lehetnek (méghozzá szubjektív megítélés szerint) igazságosak vagy i g a z s á g t a l a n o k . A m á s o d i k e s e t b e n v i s z o n t m á r k i n d u l ó p o n t u n k is s z u b jektív: azt tekintjük jogosnak, a m i t i g a z s á g é r z e t ü n k (no és é r d e k ü n k ) a n n a k ítél, á m g y a k r a n e l á m u l h a t u n k azon, h o g y n é m e l y e k é r d e k e i k t ő l hajtva, mit n e m képesek igazságosnak illetve jogosnak hinni; talán n i n c s is a z é l e t n e k m é g e g y t e r ü l e t e , a h o l a z e l f o g u l t s á g é s t e r ü l m e t l e n ség olyan káprázatosan t ü n e m é n y e s eseteket produkálna, mint éppen itt, g y a k r a n t e l j e s j ó h i s z e m ű s é g m e l l e t t is, a m i k o r is a „ j o g s é r t ő " v a l a m i ártatlan természetességgel nemcsak „ j o g v é d ő n e k " t ü n t e t i fel, d e a n n a k hiszi is m a g á t . „ T ö b b s é g i " s z á j a k b ó l é p p e n e l é g s z e r h a l l u n k o l y a s m i t a „kisebbségiekről" szólva, h o g y „nekik m á r t ö b b j o g u k van, mint n é künk", néha azzal a toldalékkal, hogy „lám, m é g s e m jó nekik, m é g s e m e l é g e d e t t e k " . D e t a l á l k o z h a t u n k a „ h á l á t l a n s á g " e m l e g e t é s é v e l is, a m i az emancipáció folyamatának egy sajátos velejárójára figyelmeztet, a r r a , h o g y a „ k i s e b b s é g " j o g a r e n d s z e r i n t a „ t ö b b s é g " adománya, amit észrevenni e g y é b k é n t lehet túlérzékenység, csakhogy ahol az emancipált kisebbségi csoportok túlérzékenysége megtalálható, ott legalábbis arról v a n szó, h o g y az e m a n c i p á c i ó s f o l y a m a t m é g befejezetlen (de vajon mikor befejezett?), s h o g y ott a társadalom tagjai, szükségszerűen jogot
adókra é s jogot kapottakra oszthatók. A túlérzékenység ugyanis mindig tünet: ahol gyakoriak a „vélt sérelmek", ott n e m hiányozhatnak a va lóságosak sem, s legföljebb a r r ó l l e h e t szó, h o g y n i n c s m i n d e n s é r e l e m nek felfogott jelenség mögött valóságos jogsértés, illetőleg arról, h o g y a sértett „kisebbségi tudata" eltúlozza a sérelmet, vagy a valóságostól eltérő o k o k a t vél fölfedezni mögötte. Sajátos t e r m é k e pl. a kisebbségi tudatnak az űn. „összeesküvés-elmélet", amikor is a „kisebbségi" vala mely vele szembeni reagálás állandó ismétlődése folytán ú g y érzi, a „többségiek" összebeszéltek, megállapodtak abban, hogy kiforgatják jogaüból, sőt e s e t l e g a t ö r v é n y h o z ó k becsületességében is kételkedik, ú g y véli, h o g y m á r a j o g a i t biztosító t ö r v é n y t is „ p o r h i n t é s n e k " s z á n ták, az egész „ r e n d s z e r t " hibáztatja stb., holott v a l ó j á b a n csak n a g y o b b számú „többségi" személy egymástóL független, de nagyjából azonos m a g a t a r t á s á r ó l , „nacionalista r e f l e x é r ő l " v a n szó. Nacionalista reflex? ő s z i n t é n szólva n e m tudom, a m a g a m csinálm á n y a - e ez a m e g f o g a l m a z á s v a g y p e d i g t u d t o m o n k í v ü l k ö l c s ö n v e t t e m valahonnan. Csodálnám azonban, ha a társadalomtudomány nem is merné. Mindenesetre én a nacionalizmus ösztönös, automatikus meg nyilatkozásait értem alatta. Azt a magatartásformát, amikor a naciona lista n i n c s t i s z t á b a n a m a g a n a c i o n a l i z m u s á v a l v a g y p e d i g t u d j a u g y a n , h o g y e r r ő l v a n szó, d e e g é s z e n t e r m é s z e t e s n e k érzi m a g a t a r t á s á t , a n n a k helyénvalóságában egy pillanatig sem kételkedik. Egyébként úgy tűnik, nacionalista reflexről akkor beszélhetünk, ha a nacionalista magatartás mögött nem közvetlen egyéni érdekek húzódnak meg — az érdekek szerinti cselekvés ugyan szintén lehet reflexszerű, automatikus, ha azonban az é r d e k sugallta magatartás nacionalizmusként nyilvánul meg, a k k o r a nacionalizmus m á r inkább mint belső vagy külső önigazo lás, racionalizáció j e l e n t k e z i k . E z t a z o n b a n h a g y j u k : e n g e m e p i l l a n a t b a n az ősi, p r i m e r , „ ö n z e t l e n " n a c i o n a l i z m u s , a „ n e m e s i n d í t é k ú " jogsértés érdekel, amely n á l u n k — mivel t á r s a d a l m u n k b a n nyíltan vállalt, h a n g súlyozott nacionalista magatartással messze jutni mégsem lehet — rend szerint a különböző racionalizálások, „megideologizálások", egyszóval a k é p m u t a t á s és ö n k é p m u t a t á s köntöse mögött húzódik meg. Mögöttes i n d í t é k a i t t e k i n t v e ez a fajta r e f l e x n a c i o n a l i z m u s p e r s z e t ö b b n y i r e fej^ ietlen vagy torz társadalmi tudatra vezethető vissza, hordozójának agyában rendszerint előítéleteket, a „kisebbségiekkel" s általában a más nemzetiségűekkel vagy fajűakkal kapcsolatban „közkincsként" for galomban lévő mítoszokat találjuk, amelyek — különösen képzetlen e m b e r e s e t é b e n — e g y b e n a r a c i o n a l i z á c i ó a n y a g á t is k é p e z h e t i k , maga sabb képzettségűek, pl. történészek vagy politikusok fejében azonban g y a k r a n a r é g i , .jól b e v é l t „ t ö r t é n e l m i t a p a s z t a l a t o k " t ö l t i k b e u g y a n e z t a s z e r e p e t . E r é t e g m ö g ö t t v i s z o n t főleg az e r ő k u l t u s z t l e l h e t j ü k fel, az autorttárius jellemet, illetve szemléletmódot, sőt esetenként ennek p a t o l o g i k u s v á l t o z a t a i t , a s z a d i z m u s m e g n y i l v á n u l á s a i t is. L é t e z i k ugyanis egy embertípus, amely m i n d e n t az erő és a hatalom pozíciójából szem l é l ; e z a z e m b e r f a j t a é p p o l y n e h e z e n v i s e l i el a g y e n g é b b e k e t ( e s e t ü n k ben a „kisebbségieket"), m i n t mondjuk a nyomorékok látványát, szük ségét érzi m e g a l á z á s u k n a k , különösen, h a ezek, megítélése szerint, n e m elég „ s z e r é n y e k " , sőt, u r a m bocsa', i g é n y e k k e l , követelésekkel meré szelnek föllépni. Hogy emögött m e g indokolatlan, irracionális félelem h ú z ó d i k m e g , a z t t a l á n f ö l ö s l e g e s is b i z o n y í t a n i . I l l y é s e m l í t e t t í r á s á b a n
alighanem e felelem lényegére tapint: „Közismert némely őserdei nép törzs tagjainak babonás riadalma attól, hogy képet készítsenek róluk, hogy n e v ü k e t papírra írják. M á g i k u s erőt tulajdonítanak a rajznak, a b e t ű n e k : r a b u l tartja, m e g h ó d o l t a t j a azt, a k i n e k arcát, nevét rögzíti. Tudósi kísérletek igazolják, hogy a léleknek pontosan ilyenféle primitív ségéből fakad az a beteges, i m m á r világszerte észlelhető r i a d a l o m is, a m e l y e t a z u t c a t á b l á k n é m e l y b e t ű i k e l t e n e k : m i n t h a a z o k n a k is h ó d í t ó h a t a l m u k volna. Ugyanaz a szem, amely nyugodtan olvassa a kirakati táblácskán, hogy ott man spricht deutsch vagy on parle f r a n c a i s , és okosnak tartja a vasúti ablak akár ötnyelvű figyelmeztetését, hogy veszélyes kihajolni: ugyanaz a szem vérbe borul, ha — m e n j ü n k a pél dáért távolabbra — Brugge-ben ott van a z ú t n e v e f r a n c i á u l is a z o mánctáblán. Ki igazánból a babonás v a j o n : aki tiltja v a g y aki igényli a kettős fölírást?" A szálak tehát .,Primitíviába" vezetnek, a korlátoltság, a sötétség b i r o d a l m á b a . E b b ő l a z o n b a n , első p i l l a n t á s r a legalábbis, az k ö v e t k e z n e , hogy a műveltnek mondott ember mentes legyen a nacionalista reflexek t ő l , s e g y b e n a z is, h o g y a z e l l e n ü k f o l y t a t o t t k ü z d e l e m n e l e g y e n e g y é b holmi felvilágosító m u n k á n á l . Csak h á t hol v a g y u n k m á r a felvilágoso d á s k o r á n a k illúzióitól? N e m , a p r i m i t í v s é g n e m azonos s e m az o s t o b a sággal sem a művetlenséggel. Félek, hogy sokkal több ennél: alkat, adottság, v a g y legalábbis az egészen kezdeti g y e r m e k k o r személyiség formáló erőitől függ, a m i g y a k o r l a t i l a g m a j d n e m u g y a n a z t jelenti. Sőt m é g a t t ó l is t a r t o k , h o g y a „ p r i m i t í v m e n t a l i t á s " — e t á r g g y a l k a p c s o latban mindenképpen — kimondottan a „normális", méghozzá a bioló giai é r t e l e m b e n v e t t n o r m á l i s embert jelenti, amit egyébként nem szánok felmentésnek: az etika m é r l e g é n m é r v e a biológiailag normális vagy természetes magatartás nem ritkán „könnyűnek találtatik", ölni p é l d á u l a b i o l ó g i a felől s z e m l é l v e a l e h e t ő l e g t e r m é s z e t e s e b b dolognak számít. Á m h a a b i o l ó g i a i s z e m l é l e t m o r á l i s m é r c é t n e m is j e l e n t , reflexünk gyökereinek megközelítése szempontjából annál érdekesebb lehet. SzentG y ö r g y i A l b e r t Nehézségeim az atommal c. í r á s á b a n o l v a s o m : „ B e s z é l tem ö n ö k n e k az agyról, m e l y e t mint biológus valamelyest m e g é r t e k . D e szeretnék m é g egy pillanatig ennél a t á r g y n á l időzni, mivel ú g y látom, v a n i t t e g y m á s i k v e s z é l y is. A z a g y , m i n t m o n d t a m , a l é t é r t v a l ó k ü z delem szerve, amely előnyök elérésére szolgál, n e m pedig az igazság keresésére. Ennélfogva mindig meglesz benne a hajlandóság, hogy igaz nak találjon valamit, ami pusztán előnyös. T ö b b n y i r e azt cselekedjük, amit cselekedni szeretnénk, agyunkat viszont arra használjuk, hogy m e n t s é g e t , igazolást t a l á l j u n k t e t t e i n k r e és v á g y a i n k r a . C s a k igen k i v é teles a g y a k (önök azt m o n d h a t j á k : a kórosak) helyezik az igazat az elő nyös elé. T u l a j d o n o s a i k t ö b b n y i r e máglyán végezték, vagy valamilyen székben, villanyosban — esetleg akadémikusban." Kissé megdöbbent, s b i z o n y o s f a n y a r e l é g t é t e l l e l t ö l t el, h o g y é p p e n korunk egyik kiemel kedő biológusa igazolja kétségtelenül kissé kételyekkel és g y a n a k v á s s a l teli e m b e r s z e m l é l e t e m e t . S z e n t - G y ö r g y i ironikus sorai azonban nem a nacionalizmusról szólnak, h a n e m érdek és önigazolás összefüggését kísérelik meg biológiai alapjaira visszavezetni. Mégis, úgy tűnik, az automatikus, reflexekben megnyilvánuló nacionalizmus forrását itt, ugyancsak az a g y n a k a létért való k ü z d e l e m b e n betöltött szerepe táján
kell keresni. N e m a közvetlen egyéni érdekben, d e kétségtelenül egy fajta, a k ü l ö n b ö z ő közösségi kategóriákhoz kötődő önzésben. SzentGyörgyi különben erre is utal amikor később a következüket írja: „Tiszteletre méltó nagyatyám, akit az előbb említettem, családjával, vagy kisded törzsével e g y elszigetelt b a r l a n g b a n élt, é s m i n t e g y kez detleges t á r s a d a l o m feje, a k ö v e t k e z ő erkölcsi alapigazsághoz kellett, hogy eljusson: » N e öld m e g a veled egyazon barlangban lakókat!*", majd a továbbiakban a szóban forgó „erkölcsi alapigazság" egyre na gyobb közösségi kategóriákbani é r v é n y r e jutására emlékeztet. E z azon ban, különösen, h a egy pillanatra megfeledkezem a „kóros agyakról", önmagában m é g n e m a d okot a sötéten látásra. E l is feledkeznék róluk szívesen, á m v á r a t l a n u l belém villan k é t kissé k o m i k u s n a k is m o n d h a t ó eset, m i n d k e t t ő az egyik fővárosi klinikához Kapcsolódó é l m é n y e m : Egyik esetben e g y szobatársam szólalkozott össze az egyik nővérrel, hogy m i miatt, a r r a sajnos m á r n e m emlékszem, d e a r r a igen, hogy a nézeteltérésnek a világon s e m m i köze s e m volt bármiféle „férfi-nő kér déshez", n o m e g a r r a is, h o g y é n , szokásos é s l e k ü z d h e t e t l e n b e a v a t k o zási h a j l a m o m n a k e n g e d v e , a n ő v é r n e k a d t a m igazat, e g y m á s i k szoba társ viszont a nővér távozása u t á n meglepően eredeti véleményének adott hangot: „ É n ilyenkor mindig a saját nemem pártjára szoktam állni", jegyezte m e g , válaszomra pedig, miszerint é n mindig a n n a k p á r t j á r a állok, a k i n e k s z e r i n t e m igaza v a n , valósággal sértődöttnek lát szott. A m á s i k esetben — m e g i n t csak v a l a m i jelentéktelen, feledésbe merült, á m a nemzetiségi hovatartozást semmiképpen s e m érintő dolog miatt — én kerültem szembe úgyszólván valamennyi szobatársammai, s a m i k o r a h a n g o k m á r elég m a g a s r a csaptak, e g y j á m b o r bácsika furcsa logikai bakugrással megszólalt. Valahogy í g y : „Emberek, n e m szép az, hogy m i n d a n n y i a n a Varga ellen vagyunk. Egyedül ő m a g y a r a szobá ban. M é g azt hihetné, hogy ezért h a r a g s z u n k r á . " A k k o r hamarjában nem tudtam, hogy m i n bosszankodjam vagy nevessek inkább: azon-e, hogy „hogy kerüi a csizma az asztalra?" vagy inkább az akaratlan „diszkrimináláson", amit mellesleg a legjobb szándék táplált. M a egé szen m á s r a gondolok a k é t eset kapcsán: ú g y tűnik, valóban kétféle agyvelő létezik: „létfenntartó", amely, m é g h a közvetlenül n e m érde kelt is, m i n d i g a z t kutatja, hogy hovatartozási alapon kinek a „ p á r t j á r a á l l j o n " ( h a m á s n i n c s , j ó a „ s a j á t n e m e m " is), é s „ i g a z s á g k e r e s ő " , a m e l y m é g a z írástudatlanság állapotában is igazságos, méltányos igyekszik lenni. M e r t szegény j ő , sokszor tudálékosan bölcselkedő „Cika T o z a " , akit m i „ n e m m a g á n j á r ó k " fájó gerincével b á r m i k o r k i e m e l h e t t ü n k e g y pohár vízért az ágyból, h a elég szomjasak v a g y elég kegyetlenek vol t u n k ehhez, a z volt, í r á s t u d a t l a n . . . D e h á t végül is m i r ő l beszélek? C s a k n e m e r e d e n d ő e n „ j ó " é s „rossz" e m b e r r ő l ? . . . R e m é l h e t ő l e g n e m . D e a r r ó l i g e n , h o g y b á r a iét határozza meg a tudatot, ú g y t ű n i k , u g y a n o l y a n „lét" e l t é r ő b i o l ó g i a i adottságok folytán n a g y o n is eltérő t u d a t o k a t h a t á r o z h a t m e g . É s a r r ó l is, h o g y a kategória, a m e l y n e k p á r t j á r a „kell" állni, sokszor természetes, kézen fekvő, m a g á t ó l értetődőnek látszik. D e persze n e m a k a r o k e k é t szélső séges, s z i n t e a kétféle m a g a t a r t á s k a r i k a t ú r á j á t i s j e l e n t ő példából túl messzemenő következtetéseket levonni. Különösen n e m a kétféle e m -
bertípus egymáshoz viszonyított s z á m a r á n y á r ó l , m é g így, S z e n t - G y ö r gyitől t á m o g a t v a sem. Meglehetősen bizonytalan hipotézisemmel mégis tovább játszom. N e k e m is m e g v a n n a k a m a g a m ősi, b a b o n á s reflexeim, nekik engedve próbálom hát mintegy mágikusan megbűvölni a „hordaszellem" lényegét, úgy, ahogyan a kőkorszak e m b e r e karcolta a k ö n n y e b b elejthetőség r e m é n y é b e n b a r l a n g j a f a l á r a az ő s b ö l é n y k ö r v o n a l a i t , tudva, hogy több h a s z n o m n e k e m s e m származik belőle. H o g y j á t é k o m a t t o v á b b folytat hassam, visszatérek a primitívséghez, annak ellenére, hogy a „létért k ü z d ő " agy, képességeit, a mechanikus, tesztekkel lemérhető intelligen ciát tekintve, aligha m i n d i g c s e k é l y e b b é r t é k ű az igazságkereső „ k ó r o s " agynál, s hogy a „nacionalista reflexre" való hajlam ismeretanyag, m ű veltség hatására valószínűleg csak kisebb m é r t é k b e n módosul. A létfenntarláj ösztönében ugyanis éppúgy eleve van valami, amit primitívnek m o n d h a t u n k , s a m i az önzés p r i n c í p i u m á t rejti magában, mint m a g á ban a nacionalizmusban, a hordaszellemben. Logikusnak látszik tehát a következtetés, hogy akinek agyát, gondolkodását nagymértékben a létfenntartás ösztöne tartja fogva (hogy m e n n y i r e , azt persze életkörül m é n y e i is m e g h a t á r o z z á k ) é s é r d e k e i s z e r i n t a l a k í t j a , a t t ó l a z e m b e r t ő l igazságosságra, tárgyilagosságra törekvést n e m nagyon várhatunk. Az i l y e n a g y v e l ő a f e l s z e d e t t i s m e r e t a n y a g o t is e l s ő s o r b a n az önvédelem (és h á t „ l e g j o b b v é d e k e z é s a t á m a d á s " ) , a z ö n i g a z o l á s eszközévé teszi. Az ilyen agy birtokosa rendszeriint olyan ember, akit élelmesnek m o n dunk. A m e n n y i b e n n e m puszta létéért, v a g y m o n d j u k így, „ e m b e r h e z méltó életéért" küzd (ami természetesen mindig jogos törekvés), lét fenntartó ösztöne „hatásköri túllépést követ el", s t ö b b n y i r e birtoklási vagy h a t a l o m v á g y b a n j u t kifejezésre, amelyek a létfenntartási ösztön természetes toldalékának látszanak. A nacionalista reflex, s a n n a k m i n den „felépítménye" kapcsán azonban n e m ennyire egyszerű a képlet. Ilyenkor ugyanis a létfenntartási ösztön szerepe sokkal közvetettebb, áttételesebb, s a létfenntartási ösztön többnyire (de n e m mindig) csak olyankor k a p h a t ó rá, h a a személyes é r d e k számára semmiféle zsák m á n y sem kínálkozik, illetve a személyes érdek semmiben sem ütközik a képviselt csoport érdekeivel. Az ahszolutum szerepét betöltő „én" helyébe ilyenkor a „ m i " lép, az ilyen v a g y olyan közösségi kategória, amelynek azonban legfontosabb t u l a j d o n s á g a m é g i s az, h o g y a z „ é n t " is m a g á b a n f o g l a l j a , m é g a k k o r i s , h a a z e g y é n k i f e j e z e t t e n ö n z e t l e n n e k vagy éppen önfeláldozónak mutatkozik a kategória javára, mivel ilyen e s e t b e n is c s a k az t ö r t é n i k , h o g y a z „ é n " k i t e r j e d , t e l j e s s é g g e l a z o n o s u l a csoporttal, a n n a k látszólag „idealista", d e kifelé „tekintet n é l k ü l i " h a r c o s á v á lesz. D ö n t ő s z e r e p e t e h á t m i n d e n k é p p e n a z „ é n n e k " v a n , f ü g g e t lenül a külső megnyilvánulási formáktól, a k á r teljesen elfogult é r t é k e l é s e k e t p r o d u k á l j o n az i l y e n a g y v e l ő (az „ e n y é m e k " m i n d i g o k o s a b b a k , erősebbek, bátrabbak, becsületesebbek, s z e b b e k stb.), a k á r t é v e s h e l y zetértékeléseket, pl, úgy, hogy teljesen indokolatlanul veszélyt szimatol, a j o g s é r t é s t j o g v é d e l e m n e k t ü n t e t v e fel ( „ e l n é m u l t harangokat" kon g a t v a a k k o r is, h a n e m a z ő h a r a n g j a i t fenyegeti elnémulás), vagy a veszélyeztetettség érzésétől h a j t v a ú g y látja, h o g y a n e m z e t e k közötti viszonyban olyan fogalmaknak, mint emberségesség, igazságosság, h e lyük s e m lehet, és így t o v á b b , egészen a különböző fajelméletekig. O l y a n f é l e t é t e l e k , m i n t a m i l y e n O s w a l d S p e n g l e r é : „ E l v e s z e t t P3 a n é p ,
a m e l y az igazságot f o n t o s a b b n a k t a r t j a a h a t a l o m n á l " , f é l r e i s m e r h e t e t l e n ü l e g y i l y e n h i s z t é r i k u s a n „ l é t é r t k ü z d ő " s z e m l é l e t m ó d filozófiai m e g fogalmazását jelentik. E n n y i t az „egészséges" agyvelőről, a „normális" emberről. De vajon a másik, a „kóros", az az emberfajta, a m e l y e t értelmiségi alkatú em b e r n e k n e v e z n é k ( m e r t e g y e d ü l ebből a típusból v á l h a t igazi értelmiségi, a m á s i k b ó l a k a d é m i k u s i s z i n t e n is c s a k á l é r t e l m i s é g i l e h e t ; m á s k é r d é s persze, hogy hol a h a t á r a kettő között), vajon a n n a k lényegét honnan indulva lehetne kissé tüzetesebben körüljárni? Az űn. ösztönös jóság felől a l i g h a n e m h i á b a p r ó b á l k o z o m . A l é n y e g h e z , az i g a z s á g s z e r e t e t h e z ennek n e m sok köze lehet. A „jószívűség", h a biológiai gyökereit keres sük, l e g f ő k é p p e n az a n y a i , v a g y m o n d j u k i n k á b b így, a „szülői" ösztön s z á r m a z é k á n a k hat, a természetben, az állatvilágban legalábbis „önzet l e n " m a g a t a r t á s t főleg az i v a d é k g o n d o z á s s a l összefüggésben t a l á l u n k , n o é s t á r s a s á l l a t o k e s e t é b e n , a z e h h e z is s z o r o s a n k a p c s o l ó d ó „ h o r d a ö s z t ö n " (!) m e g n y i l v á n u l á s a i b a n , í g y e z a z „ ö s z t ö n b á z i s " a z e m b e r n é l is i n k á b b csak kategórián belüli, közösségi csoporthoz kötődő érzelmeket, „rokoni szeretetet" eredményezhet, a csoporttal szembeni kritikus szemlélet kiala k u l á s á r a p e d i g (jóllehet ez a lényeg) i n k á b b g á t l ó l a g hat. D e inkább újra Szent-Györgyit idézem: „Kutató v a g y o k , í g y h á t b e n n e m is v a n némi kóros hajlandóság, h o g y az igazságot a haszon elé helyezzem, d e m é g í g y is á l l a n d ó a n g y a n a k s z o m m a g a m r a , h o g y a kettőt összekeve r e m " — áll a m á r k o r á b b a n is i d é z e t t í r á s b a n , t e t t e n é r v e a valóság m e g i s m e r é s é r e t ö r ő és az e t i k u s m a g a t a r t á s n a k e g y a r á n t n é l k ü l ö z h e t e t len kellékét, az ö n m a g u n k k a l szembeni szakadatlan gyanakvást, az intellektusnak egy olyan funkcióját, a m i r e az e m b e r i agy csak akkor lehet képes, h a bizonyos a u t o n ó m i á r a tesz szert, h a eredeti létfenntartó funkciójától szabadulni képes, és általában, h a a szervezet biológiai szférájától, a n n a k lelki m e g n y i l v á n u l á s a i t ó l (az ösztönöktől) bizonyos mértékig függetleníteni tudja magát, domináns szerephez jut. SzentG y ö r g y i u g y a n m e l l ő z i itt, h o g y i g a z s á g o n á l t a l á b a n k é t k ü l ö n b ö z ő d o l g o t é r t ü n k , az a n y a g i valóságot, a „tényállást", s az erkölcsi értelemben v e t t i g a z s á g o t , ú g y t ű n i k a z o n b a n , s e m m i m u l a s z t á s t n e m k ö v e t el e z z e l az „ekiagyolással", mivel a kétféle igazság megismeréséhez lényegében ugyanolyan adottságokra v a n szükség, mindkettő u g y a n a z o n belső folya mat végeredménye. A kutató^gondolkodó e m b e r u g y a n i s (és e b b e n az e s e t b e n „ k u t a t ó n a k " s z á m í t a m ű v é s z , a f i l o z ó f u s é s a f o r r a d a l m á r is) csak ú g y vallathatja sikerrel a valóságot — legyen szó a k á r a t e r m é szetről, a k á r a t á r s a d a l o m r ó l —, h a igyekszik elvonatkoztatni ö n m a g á tól, h a t i s z t á b a n v a n vele, h o g y a v a l ó s á g tőle, (érzelmeitől é s é r d e k e i t ő l ) f ü g g e t l e n ü l létezik, t e h á t a z z a l is, h o g y a t ő l e f ü g g e t l e n ü l l é t e z ő másik ember hozzá hasonló szubjektum, érző-szenvedő lény, s hogy a nemze tiségi hovatartozás, m i n d e n hozzá fűződő érzéssel, kulturális szükséglet t e l , „ j o g i g é n n y e l " ( i d e é r t v e a z t a j o g o t is, h o g y a k i s e b b s é g i n e k í v á n j o n asszimilálódni) elidegeníthetetlen részét képezi a „másik" személyiségé nek, e l v á l a s z t h a t a t l a n u l az e m b e r egészéhez tartozik. H u m a n i s t a m a g a tartás, ú g y tűnik, elképzelhetetlen az e m b e r n e k m i n d i g s z u b j e k t u m k é n t való szemlélete nélkül minden más látásmód, amely valamilyen „maga s a b b " (valójában önző és partikuláris) s z e m p o n t b ó l i n d u l ki, az e m b e r tárggyá való lefokozását jelenti, s m i n t ilyen embertelen. Embertelennek n e m lenni viszont aligha lehetséges objektív látásra törekvés, a mások
h e l y z e t é b e v a l ó b e l e h e l y e z k e d é s k é p e s s é g e , egy, attól félek, nem éppen mindennapi emberi tulajdonság „morális fantázia" n é l k ü l . E z e k az e m beri tulajdonságok pedig sokszor csak n a g y o n nehezen, néha egyáltalán n e m f e j l e s z t h e t ő k : v é g ü l is a z e m b e r n e k csak az a tulajdonsága látszik fejleszthetőnek, ami csírájában megvan benne. U g y a n a k k o r viszont két s é g t e l e n n e k látszik, h o g y az e m b e r f o g a l m a a szó igazi é r t e l m é b e n ott kezdődik, ahol biológiai lénye véget ér. „Enni, inni és nemzeni stb. ugyan szintén valódi emberi funkció. D e a b b a n az e l v o n a t k o z t a t á s b a n , a m e l y ezeket az e m b e r i t e v é k e n y s é g e g y é b körétől elválasztja és végső és e g y e d ü l i v é g c é l o k k á teszi, állatiak," M a r x n a k e sokat idézett soraiból, ha n e m földhöz r a g a d t a n b e t ű szerint é r t e l m e z e m őket, végső fokon ezt érzem kicsendülni. Más kérdés persze, hogy mit kezdhet a világot megváltoztató szándék egy olyan, legalábbis valószínűnek látszó „biológiai predesztinációval", ahová most gondolatmenetem sodort. Azonkívül, hogy nemlétezőnek t e k i n t v e á t l é p rajta és k o n o k u l a m a g a ú t j á t j á r j a . M e r t v a g y ezt teszi, vagy p e d i g . . .
14. (A Szerelmi történetről.) A m i k o r a Magyar Szó k ö z ö l t e f o l y t a t á s o k b a n , éppen csak belekóstoltam. Megállapítottam, hogy nem érdemes észben t a r t a n i , h o l is v é g z ő d ö t t a z e l ő b b i f o l y t a t á s . M é g k e v é s b é a z e g y e s f o l y t a t á s o k a t k i v a g d o s n i é s f é l r e t e n n i . Á m h o g y k é s ő b b a Nagyvilág is k ö zölte, némi restelkedés kíséretében, a folyóirat olvasóinak tájékozódás igényére h i v a t k o z v a , m é g i s az elolvasás mellett döntöttem. Nem árt t u d n i , m i é r t ez a „ n a g y felhajtás". É s v a l ó b a n E r i c h S e g a l r e g é n y e bizo nyos szempontból érdekes lehet. Megtanulhatjuk belőle, m e l y e k a fel tételei annak, hogy k o r u n k b a n egy m ü t ö m e g o l v a s m á n n y á váljon. Segal ugyanis nyilvánvalóan t u d a t á b a n volt feladatának, mielőtt m ü vének megírásához látott. Jói kitapintotta eljövendő olvasóinak igényeit, felismert egyfajta keresletet, a m e l y egy idő óta — úgy tűnik — megfelelő kínálat nélkül maradt. „Érzelmes r e g é n y t " írt, kissé m o d e r n köntösbe öltöztetve: mellőzte a „klasszikus" szentimentális olvasmányok külső jegyeit, a hagyományostól eltérő módon csomagolta áruját. Lényegében azonban a tömcgoLvasmányok termelésének két régi „parancsolatához" t a r t o t t a m a g á t : 1. n e a m a g a d é r z é s e i t f e j e z d ki, m e r t a r r a az olvasó n e m kíváncsi, i n k á b b igazodj az (átlag)olvasók érzelmi szükségleteihez, számukra igyekezz „táplálékot" nyújtani. 2. N e terheld túl olvasóid agyát, m e r t kevés lészen a te olvasód: mellőzz m i n d e n „fölösleges" kité rőt, végig „ m a r a d j a t á r g y n á l " . Mindkét szabály betartásában következetes. Ami az érzelmi szük s é g l e t e k e t illeti, jól felismeri azok m i b e n l é t é t . T i s z t á b a n v a n vele, h o g y a mai e m b e r irtózik a „ p r i m e r szentimentalizmustól", érzéseit többnyire fintorok mögé rejtve cinizmussal vagy durvasággal ellensúlyozza, és t ö b b é - k e v é s b é m á s o k t ó l is e z t v á r j a , v a g y l e g a l á b b i s e r r e s z á m í t . S e g a l t e h á t végig ezzel a k o m p e n z á c i ó s m ó d s z e r r e l él, o t t is, a h o l az — h a kissé b e l e g o n d o l u n k — m á r valószínűtlenül h a t (olyan helyzetekben is, a h o l a z é r z é s e k n e k m á r szükségszerűen szét kellene feszítenie a „kötelező" viselkedési n o r m á k burkát), s ami ennél lényegesebb, anél-
k ü l , h o g y á l t a l a b á r m i t is f ö l v i l l a n t a n a s z e r e p l ő i n e k m é l y e b b é r z é s v i l á gából. Eljárása túl átlátszó, kis túlzással szólva, a k á r k i s i s k o l á s o k a t is megtaníthatunk rá: ahol egy hagyományos „szerelmi történetiben" gyen géd vagy még inkább áradozóan nagy szavakat találunk, Segal szerel mesei olt valami d u r v a s á g g a l kedveskednek e g y m á s n a k (ezzel k a p c s o l a t b a n n e m á r t a n a i s m e r n i az e r e d e t i szöveget, s tisztázni, n i n c s - e szó fordítói t ú l z á s o k r ó l ) , s m e r t ez az e l j á r á s a n n y i r a s z t e r e o t i p m ó d o n is métlődik, valójában n e m azt érezzük, hogy a szereplök igyekeznek leplezni érzéseiket, eiérzékenyülésüket, h a n e m a szerző igyekezetét, hogy m ű v é n e k érzelgősséget tompítva, limonádéjához egy kis fanyar ü r m ö s t is c s e p p e n t s e n . M ó d s z e r e a z é r t n e m c é l r a v e z e t ő , m e r t t ú l s á g o s a n is n y i l v á n v a l ó é s e g y é r t e l m ű . N e m célravezető? Ugyan miért? Hiszen a regény világsikert aratott. A m i n t a z t a Nagyvilágban olvasható bevezető sorokból megtudom, a k ö n y v e g y i k (joggal) i r o n i k u s m é l t a t ó j a s z e r i n t „ k ö n n y á r b a n úszik A m e r i k a és E u r ó p a " , a r e g é n y b ő l f i l m is k é s z ü l t , s ő t S e g a l állítólag már m e n e k ü l n i k é n y t e l e n hódolói elől. S e g a l t e h á t a l i g h a n e m „költő, h a z u d j , c s a k sokan rajt ne fogjanak"-ra módosította az A r a n y J á n o s - i tételt, s h o z z á i g a z o d v a e l is é r t e c é l j á t , m é g h o z z á n e m i s v a l a m i r e j t é l y e s s z a k mai titok segítségével. A „vicc" ugyanis a b b a n van, hogy az arisztote lészi é r t e l e m b e n v e t t k a t a r z i s f o g a l m a (ami S e g a l e s e t é b e n s e m m i k é p p e n s e m írói, k i z á r ó l a g olvasói, az a l k o t á s útja itt tehát n e m vezet katar zistól katarzisig) k o r u n k b a n rég n e m e g y é r t e l m ű t ö b b é : a m i a rafinált „dörzsölt" olvasó szemében átlátszó fogásnak hat, az a naivan „bedőlő" olvasót őszinte könnyekre fakaszthatja. És Segal nyilvánvalóan erre épít. M e r t u g y a n c s a k az olvasói i g é n y e k n e k tesz eleget a m ü v é b e n á b r á zolt s z e r e l e m jellegét v a g y i n k á b b jellegtelenségét illetőleg is. O l i v é r és J e n n y u g y a n i s egyszerűen szereti e g y m á s t és p u n k t u m — arról, hogy m i köti össze, és á l t a l á b a n az á b r á z o l t szerelem milyenségéről, összetevőiről édeskeveset t u d u n k meg, aminek folytán az teljességgel e g y ó n í t e t l e n is m a r a d . N o p e r s z e e g y o l y a s f é l e d a l i á s t u s k ó tói, a m i l y e n IV. O l i v é r B a r r e t t ( m e r t , h o g y s z e l l e m i k é p e s s é g e i is v a n n a k , a z t ú g y szólván csak abból tudhatjuk meg, hogy kitűnően diplomái a Harvar d o n ) , n e m is i g e n v á r h a t j u k , h o g y a k á r a s a j á t , a k á r v á l a s z t o t t j a é r z é seit elemezze, h a ezt tenné, tulajdon figurájának hitelességét tenné k é r désessé. N e m véletlen viszont, h o g y Segal é p p e n ilyen „hősszerelmest" választ: tisztában v a n vele, h o g y holmi „nyavalygós entellektüel" sze r e l m e s o k k a l k e v e s e b b o l v a s ó t é r d e k e l n e . S u g y a n í g y a z z a l is, h o g y a z e m b e r e k (tehát a potenciális olvasók) többsége é p p e n olyan egységes és o s z t h a t a t l a n f e n o m é n k é n t éli á t a s z e r e l m e t , a h o g y a n a z t h ő s e is t e s z i : elfogadja, t u d o m á s u l veszi, h a t u l a j d o n é r z é s é r ő l v a n szó, indíttatása szerint cselekszik, d e s o h a s e m k u t a t j a g y ö k e r e i t — ezért áll oly g y a k r a n értetlenül mások érzéseivel szemben. Csakhogy Segal olvasójának éppen ez k ö n n y í t i m e g a d o l g á t : n e m is k e l l s e m m i f é l e é r z é s e k e t megértenie, mivel ezt a m i n d e n egyénítettséget nélkülöző szerelmet bárki a saját jával vagy inkább tulajdon érzelemfölöslegével helyettesítheti be, fel téve persze, h o g y kész azt az intenzív ábrázolás teljes hiánya ellenére is v a l ó s á g o s n a k e l f o g a d n i . N e m k e l l t ö p r e n g e n i e s e m m i n , zavartalanul elérzékenyülhet. D e ez m á r a m á s o d i k , a „ t á r g y n á l m a r a d á s " s z a b á l y á n a k b e t a r t á s á t is jelenti. S e g a l r e g é n y e u g y a n i s k i z á r ó l a g a s z e r e l e m r ő l szól, O l i v é r c s a k
Jennyvel való megismerkedését, kapcsolatuk kialakulását, házasságu kat, m a j d J e n n y b e t e g s é g é t és h a l á l á t m o n d j a el. E g y e b e t csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy alakjait térben és időben e l h e l y e z z e , m i v e l — b á r m e n n y i r e a „ l é n y e g r e " s z o r í t k o j u n k is — m é g sem írhatunk bárkiről anélkül, hogy tudomásul ne vennénk, valamilyen h e l y e t a t á r s a d a l o m b a n is elfoglal, eszik, iszik, alszik, s é l is v a l a m i b ő l . S e g a l i t t is p o n t o s a n k i s z á m í t j a a z t a z o p t i m á l i s i n f o r m á c i ó m e n n y i s é g e t , amennyit szünet nélkül szeme előtt lebegő olvasója m e g k í v á n tőle, jól is v á l o g a t j a ö s s z e a z e h h e z s z ü k s é g e s a n y a g o t , d e e g y m o r z s á n y i v a l s e m többet; m e g á l l m é g a m ű v é s z e t küszöbe előtt, p e d i g n y i l v á n tisztában v a n vele, h o g y m i n d e n igazi belső ok, a m i alkotót a l k o t á s r a késztethet, csakis e küszöbön túl található. Ú g y tűnik ugyanis, hogy ez a szigorúan „tárgynál m a r a d á s " sajátos vonásként tartozik a giccs természetrajzá h o z : a z i d e s o r o l h a t ó m ü v e k k ö z ü l a s z e r e l m i r e g é n y csak a s z e r e l e m r ő l szól, u g y a n ú g y , a h o g y a n a giccs m á s i k ágát képező ponyva, a „krimi" csak a b ű n t e t t e l (de n e m belső indító okaival), illetve a tettes k i n y o m o zásával foglalkozik. Bármiféle szerelmi t ö r t é n e t igazi m o n d a n i v a l ó j á t , értékét tehát mindenekelőtt a „járulékanyag" jelenti, mindaz, amit a szerelem magával visz a közegből, a m e l y b e n a t ö r t é n e t lejátszódik, a m i n e m szerelem, de amire a szerelem, szerencsés konstelláció esetében, élesen leleplező fényt vethet. A világirodalom b á r m e l y k i e m e l k e d ő sze relmi tárgyú alkotását, akár a Rómeó és Júliái, a z Anna Kareninát, a Bovarynét v a g y é p p e n H e m i n g w a y B ú c s ú a fegyverektől c. regényét v e s s z ü k is k é z b e , e r r ő l g y ő z ő d h e t ü n k m e g , sőt a r r ó l is, h o g y m a g a a s z e r e l e m is é p p e n a „ j á r u l é k a n y a g g a l " v a l ó k ö l c s ö n h a t á s á b a n v á l i k i g a zán valóságossá. Segalnál viszont szinte s e m m i t sem találunk, ami ezt a s z e r e p e t a k á r m i n i m á l i s a n i s b e t ö l t h e t n e . I g a z , a Nagyvilág előszóírója megjegyzi, h o g y a szerző „a tradicionális históriát lázadó tónusokban színezi". Csakhogy ezek a „lázadó tónusok" n a g y o n is b á t o r t a l a n o k é s t a p i n t a t o s a k ; a m i n d e n l á z a d á s t ó l t á v o l álló o l v a s ó t s e m h á b o r í t j á k fel túlságosan, akár észre se veheti őket. Egy m o n d a t erejéig u g y a n szó e s i k m é g a v i e t n a m i h á b o r ú r ó l is, d e e g é s z e n ó v a t o s i r ó n i á v a l , ú g y h o g y legföljebb a n n y i b a n beszélhetünk a szóban forgó „tónusokról", amenynyiben Olivér milliomos családját kissé gunyoros felhanggal emlegeti. Ismét „összeáll" tehát egy aranyszabály: „ne provokálj senkit a néze teiddel, s m i n d e n k i szeretni fog". S ő t egy kicsit m é g Oscar Wilde egy m o n d a t á t is i d e v á g ó n a k é r z e m : „ J ó t á r s a s á g b a n m i n d e n k i e g y v é l e m é n y e n v a n . " M e r t v a l ó j á b a n n i n c s is i t t m á s r ó l szó, m i n t e g y kis é r z e l m i lázadásról az apai t e k i n t é l y s a t á r s a d a l m i előítéletek ellen, d e m é g az is feloldódik, a m i k o r a k o r á b b a n „ k i t a g a d o t t " IV. O l i v é r B a r r e t t J e n n y halála után apja karjába omlik. Vagyis kiderül, hogy ü l . Olivér Barrett m é g i s c s a k „jó e m b e r " , s m e g é r t ő a p a is e g y b e n , I V . O l i v é r p e d i g i g a z á n m e g b o c s á t h a t a p j á n a k , h i s z e n az, b á r e l l e n e z t e J e n n y v e l való házassá gát, a lány h a l á l á n a k azonban n e m okozója m é g a legközvetettebb m ó d o n sem. S e m n e k i s e m az o l v a s ó n a k n e m k e l l h o l m i á t k o s t á r s a d a l m i k ü lönbségek ellen acsarkodnia: J e n n y halála társadalmon túli tényezők k ö v e t k e z m é n y e , az „égből p o t t y a n le". Ez a kának ugyan olvasó
halál pedig, m e g i n t csak jellemző m ó d o n , szintén a giccs tartozé s z á m í t . A z Anna Karenina, a Bovaryné, a Búcsú a fegyverektől szintén a h ő s n ő halálával végződik, s az elérzékenyülésre hajlamos k i s s é t ö b b o k k a l m e g is s i r a t h a t j a ő k e t . H a l á l u k a z o n b a n t ö r t é n e -
t ű k b ő l a d ó d i k , az első k e t t ő e s e t é b e n k i f e j e z e t t e n t á r s a d a l m i l a g m e g h a tározott, H e m m i n g w a y Catherine-jének g y e r m e k á g y b a n bekövetkezett halála pedig végső fokon szerelmének következménye, vagyis ugyancsak n e m f ü g g e t l e n a t ö r t é n e t t ő l , m é g h a k e v é s b é s z ü k s é g s z e r ű is. J e n n y h a lálában azonban semmi nyoma bármiféle szükségszerűségnek, azon túl, h o g y a s z e r z ő szükségesnek tartotta megkönnyeztetni olvasóját. S hogy ezt elérhesse, jól b e v á l t sémákat követ: a gyógyíthatatlan betegség okozta halál régi kelléke az „ é d e s b ú s " irodalomnak, mivel, szemben a társadalmi okokból bekövetkezett halállal, segítségével a n é l k ü l fejez hető be „tragikusan" egy regény, hogy a társadalom b á r m e n n y i r e is hibáztatható lenne a dolgok alakulásáért, m á s szóval a szerelmi regény általa elszigetelhető a társadalomtól. Sőt m é g a társadalmi előítéletek s z o l g á l a t á b a is á l l í t h a t ó , a h o g y a n a z t a Kaméliás hölgy s z e r z ő j e tette valamikor: Margaret Gautier-t ugyanis szeretni lehetett, eltemetni és m e g s i r a t n i is, d e f e l e s é g ü l v e n n i s e m m i e s e t r e s e m — l e g a l á b b i s n e m a z akkori olvasók óriási többségének felháborodása nélkül. Jennyről vi szont u g y a n e z m é g az olvasói t ö b b s é g szemléletmódja felöl közelítve s e m m o n d h a t ó el, í g y h á t S e g a l m e g o l d á s a még egy ilyen hazug és képmutató mondanivaló tekintetében is f u n k c i ó t l a n . Csak hát miért megírni egy teljesen normális, m i n d e n belső konfliktustól mentes szere l e m történetét, h a az m é g rossz v é g e t s e m ér? S e g a l t t e h á t e n n y i v e l a k á r el is l e h e t n e i n t é z n i . M é g i s f e l m e r ü l b e n n e m egy kérdés. Vajon komoly irodalmi m ű témájaként semmit sem l e h e t e t t v o l n a k e z d e n i ezzel a t ö r t é n e t t e l , így, a h o g y v a n , a c s e l e k m é n y m i n d e n n e m ű megváltoztatása nélkül? Hiszen v a n n a k (még?) gyógyít h a t a t l a n betegségek, áldozataik és i t t m a r a d o t t a k , o l y a n o k , a k i k n e k el kell viselniök a közeli halál gondolatát, s olyanok, akik s z á m á r a ez a halál pótolhatatlan veszteséget jelent. Más szóval a betegség okozta h a l á l , h a n e m is e m b e r o k o z t a p r o b l é m a , d e e m b e r i és e n n é l f o g v a t á r s a d a l m i p r o b l é m a is. É s h a létezik e g y á l t a l á n az e m b e r i k u l t ú r á n a k egy rekesze, amelytől „semmi sem idegen, ami emberi", h á t a művészet, az i r o d a l o m f e l t é t l e n ü l az. M i n d a n n a k p e d i g , a m i e m b e r i , szükségszerűen m ű v é s z i j e l e n t é s t a r t a l m á n a k is l e n n i e kell. E z p e d i g — ú g y tetszük — mindenekelőtt a modern embernek a „társadalmon túli sorscsapással" való s z e m b e k e r ü l é s e lehetne, azé az e m b e r é , aki, m e r t tudása-világszem lélete megfosztotta az önámítással való védekezés lehetőségétől* ilyen f o r m á n v é d t e l e n n é v á l t . S e g a l k ü l ö n b e n m i n t h a é r e z n é is e n n e k a p r o b lémának a jelenlétét, de mint annyi m á s kínálkozó komoly lehetőség e s e t é b e n , itt is m e g h á t r á l az e l m é l y e d é s t ő l , feláldozza a siker oltárán. De talán figyeljük m e g : egy pillanatig ú g y tetszik, m i n t h a a l á m e r ü l n e , de aztán g y o r s a n meggondolja m a g á t , s újra a felszínen b u k k a n fel: „Egyre többet g o n d o l t a m Istenre. Ü g y értem, hogy egy valahol létező Legfelsőbb L é n y fogalma lassanként belopózott a legtitkosabb gondola taimba. N e m mert szerettem volna arcul ütni vagy nekirohanni azért, amit tenni készül v e l e m . . . vagyis Jennyvel. Nem, vallásos gondolataim épp ellenkező értelműek voltak. Például mikor reggel felébredtem, és J e n n y ott volt. M é g m i n d i g o t t volt. N a g y o n s a j n á l o m , s z é g y e l l e m is, d e abban r e m é n y k e d t e m , hogy létezik valahol egy Isten, akinek köszönetet mondhatok. Köszönetet mondhatok, amiért megengedte, hogy felébredjek és m e g p i l l a n t s a m J e n n i f e r t . "
Aztán vége, egyetlen szó se esik többet erről. Segal ebből a fűszerből is pontosan annyit kevert a főztjébe, amennyi elegendő, hogy egy szóra koztató regénynek az intellektuálisság látszatát kölcsönözze. Hogy mit mulasztott, mitől rettent vissza, talán érthetően, azt, ú g y hiszem, jobb, ha nem részletezem. Összetettebb kérdés ez, semhogy e sorok keretében kibontakoztatható lenne. Mert n e m kevesebbről van itt szó, mint az e m beri lét egy mindinkább elvesző dimenziójáról. Egy feltartóztathatatlanul süllyedő kontinensről.