Vagyongyarapodás − vállalkozás veszteségének finanszírozása Kfv.I.35.482/2006/7.szám
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága a dr. Csoba Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Horváth Mária jogtanácsos által képviselt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatala alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságon K.20.323/2004. számon indított és ugyanezen bíróság 2006. június 8-án kelt K.20.323/2004/36. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 38. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.323/2004/36. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alperesnek 100.000 (egyszázezer) perköltséget.
alatt fizessen meg az forint felülvizsgálati
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 600.000 (hatszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az adóhatóság a felperes egyéni vállalkozónál 1997-2002. évekre átfogó adóellenőrzést végzett valamennyi adónemre kiterjedően. Megvizsgálta a felperes által az ellenőrzött időszakra benyújtott bevallásokat, ebből megállapította, hogy az 1998-2002. évre folyamatos veszteségei voltak, összesen 41.764.590 Ft veszteséget halmozott fel. Ugyanakkor a bevallott jövedelmeinek összege ezekben az években mindösszesen 270.000 Ft volt. Tekintettel arra, hogy a vállalkozás vesztesége jelentősen meghaladta a bevallott jövedelmeket, az ellenőrzés az adó alapját becsléssel
állapította meg az Art. 109. § /1/ bekezdésére figyelemmel. A becslés során a felperesi kérelemre vizsgálta a felperes házastársa által benyújtott bevallásokat, nyilatkozatokat, adásvételi szerződéseket, kölcsönszerződéseket, illetőleg a felperes szüleinek anyagi helyzetét, tekintettel arra, hogy a felperes úgy nyilatkozott, hogy a szüleitől kapott kölcsönből finanszírozta a nagyarányú veszteségeit. A vizsgálat összességében arra a következtetésre jutott, hogy a felperesnek 1999. évre a veszteség finanszírozására még volt lehetőség, ez időre adóhiány nem került megállapításra, későbbi évekre viszont a felperes összesen 23.294.769 Ft veszteség finanszírozásáról nem tudott elszámolni. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott első fokú határozat a felperes terhére 2000, illetve 2001. évek vonatkozásában személyi jövedelem-adónemben és különböző járulékok és egészségügyi hozzájárulás adónemben összesen 19.838.958 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 13.269.555 Ft minősült adóhiánynak, és ez után 6.634.777 Ft bírságot szabott ki, és 3.852.829 Ft késedelmi pótlékot is felszámított. A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 1228497850 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tárta fel teljes körűen, és a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. Kérte tanúk meghallgatását továbbá a másodfokú határozat meghozatalát követően egy osztrák bankban előkerült német nyelvű takarékkönyvében elhelyezett 1.300.000 Ft ATS megtakarítás figyelembe vételét, amellyel igazolja, hogy a 1990-es elején finanszírozni tudta kiadásait. Az alperes kérte a kereset határozatában foglaltakat.
elutasítását
és
fenntartotta
a
Az első fokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott le. A felperes kérelmére tanúként hallgatta meg V.Gy.-t, F.Zs.-t. A megkeresett bíróság útján Gy. D.-t, Gy. D.-nét, Gy.T.L.-t, B.-né V. T.-t, majd B. J.-t. A felperes az eljárás során becsatolta a Győri Városi Bíróság 1990-es ítéletét, amelyben bűnösnek mondták ki devizagazdálkodás megsértésének bűntettében, továbbá egy számlát 1987. évből, amely egy nagy értékű karóra vásárlását igazolja, és amelyet a szüleitől kapott. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság K.20.323/2004/36. számú ítéletével az alperes
keresettel támadott határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Utóbb a jogerős ítélet rendelkező része alperesi határozatszám elírás miatt kijavításra került. Az első fokú bíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 109. § /1/ és /3/ bekezdése alapján megállapította, hogy a becslés jogalapja fennállott, az adóhatóságnak a becslés során azt kellett megállapítania, hogy a vagyongyarapodási és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Megállapítható volt ugyanis, hogy a felperes veszteséges vállalkozásának finanszírozására a bevételek nem nyújtottak fedezetet. Az első fokú bíróság részletesen értékelte az egyes bizonyítékokat, a szülők vagyoni helyzete körében a szülők bevallásait, a nyugdíjfolyósító igazolását, a szülők vagyoni helyzetére vonatkozó tanúvallomásokat. Ennek alapján megállapította, hogy több tanú is határozottan állította, hogy a felperes 40. születésnapjára szüleitől 5 millió forint ajándékot kapott. Ezt az első fokú bíróság hitelt-érdemlő adatnak minősítette és ennek alapján az alperes keresettel támadott határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, amelyre előírta, hogy az elszámolás alapját adóhiány és következményeinek megállapítását úgy kell újra számolni, hogy az 5 millió forint bevétel a felperes javára esik. Ezen túl az első fokú bíróság azt állapította meg, hogy a további bizonyítékok a felperesi állítást már nem támasztották alá, nem voltak hitelt-érdemlőek, ezért az 5 millió forintot meghaladó felperesi kérelmet elutasította. A keresetnek helyt adó ítéleti rendelkezéssel szemben, - amely a körben rendelkezett, hogy az új eljárás során 5 millió forint bevételt el kell ismerni, - a peres felek jogorvoslati kérelmet nem terjesztettek elő, így e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet nem vizsgálta felül. Az első fokú bíróság lényegében részben találta alaposnak a felperes keresetét, bár az ítélet rendelkező részéből ez nem derült ki, a kereset nagyobb része elutasításra került. A keresetet elutasító rendelkezés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezésével a teljes keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az első fokú bíróság bizonyítékok értékelését, az elutasított rész tekintetében, és részletesen előadta ismét azokat a
körülményeket, amely állítását alátámasztották. A felperes hangsúlyozta, hogy az általa előadott tények így akár az illegális forrásból szerzett jövedelem is, igazolják a vizsgált évekre vonatkozóan azt a tényt, hogy a veszteség finanszírozására megfelelő forrással rendelkezett. Az alperes felülvizsgálati hatályban tartását kérte.
ellenkérelmében
a
jogerős
ítélet
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helytálló volt az abból levont jogi következtetése is. A rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes a vizsgált időszakban nem tudott elszámolni a veszteséges vállalkozása finanszírozásáról igen nagy összeg erejéig. Ezért az Art. 109. § /1/ bekezdése alapján a becslés jogalapja fennállott. Helyesen hivatkozott arra az alperes és az első fokú bíróság is, hogy az Art. 109. § /3/ bekezdése szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt-érdemlő adatokkal igazolhatja. Az első fokú bíróság igen széleskörű bizonyítást folytatott le, lényegében a felperes indítványainak szinte maradéktalanul helyt adott. E bizonyítékokat a Pp. 206. § /1/ bekezdése alapján értékelte és mérlegelte. Ennek alapján jutott arra a megállapításra - több egybehangzó tanúvallomás alapján, - hogy a felperes igazolhatóan a szülőktől egy alkalommal születésnapjára 5 millió forint ajándékot kapott. Az ezt meghaladó szülői juttatások bizonyítottságát a meglévő adatok alapján nem találta megállapíthatónak. Az első fokú bíróság következtetését részletesen megindokolta. A Pp. 271. § /1/ bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban további bizonyításnak, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor a tényállás megállapítása hiányos, iratellenes, illetőleg a bizonyítékok értékelése kirívóan okszerűtlen. A Legfelsőbb Bíróság ilyen körülményt nem észlelt. Megállapította, hogy az első fokú bíróság valamennyi bizonyítékot számba vett, azt megfelelően értékelte és mindezekből helytálló következtetéseket vont le. Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, önmagában a közjegyző előtt tett nyilatkozatok kizárólag azt tanúsíthatják, hogy valóban a nyilatkozat adó tette meg előadását, a nyilatkozat tartalmát nem bizonyítják, az első fokú bíróság a felperes szüleinek nyilatkozatát, ugyanúgy mint a tanúk vallomását, nem egymagában, hanem egymással összefüggésében az egyéb adatokra figyelemmel értékelte. Ugyanígy állapította meg, hogy a külföldi pénzintézetben lévő esetleges jelentős készpénz-vagyonra
vonatkozóan is a felperes nem igazolta, hogy amennyiben meglévő vagyonról van szó, úgy az adózott jövedelemből származott volna. Hasonlóan nem volt bizonyított az sem a becsatolt takarékkönyv másolat alapján, hogy a megjelölt időpontban lévő összeg milyen forrásból származott, hiszen a bevallásában ezek a pénzösszegek nem tűntek ki. A felperes szüleinek jó anyagi helyzete önmagában nem bizonyítja a további igen nagy összegű ajándék nyújtását, különös tekintettel arra, hogy ezt a szülők bevallott és így adózottnak tekinthető jövedelme nem tette lehetővé. Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § /3/ bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 78. § /1/ bekezdése kötelezte felülvizsgálati perköltség fizetésére.
alapján
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § /1/ bekezdése alapján valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § /2/ bekezdése alapján köteles megfizetni. Budapest, 2007. október 4. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Danziger Éva sk. előadó bíró, Dr. Hajnal Péter sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő