Pfv. IV.20.688/2007/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Krzyzewsky Beáta ügyvéd által képviselt Kft. felperesnek a dr. Kovács Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Papp László ügyvéd) által képviselt Kft. alperes ellen védjegybitorlás megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságon 1.P.633.291/2005. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 8.P.21.431/2006/3. számú ítéletével elbírált perében - a jogerős ítélet ellen - az alperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján tartott tárgyaláson meghozta és alulírott napon nyilvánosan kihirdette az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes a jogosultja a 165 489 lajstromszámú 1999. december 22i elsőbbségű SZINDBÁD szóvédjegynek, amely a 35.; 36.; 37.; 39.; 41. és 42. áruosztályba sorolt szolgáltatásokra, így a 42. áruosztályba sorolt vendéglátás (élelmezés), időleges szállásadás szolgáltatásokra biztosít oltalmat. A felperes a jogosultja a „szindbad.hu" valamint a „szindbadhotel.hu" domain neveknek is. Az alperes 2004. október 1. napjától kezdődően szállodát üzemeltet S-tói Szindbád Hotel néven. A négycsillagos, étterem nélküli szállodához kávézó tartozik. Az alperes javára 2004. november 8-án regisztrálták a „s-toiszindbadhotel.hu" domain nevet. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes védjegybitorlást követ el azzal, hogy szállodája megnevezéseként és a nyújtott szolgáltatásaival összefüggésben 2004. október 1. napjától használja a védjegyével összetéveszthetőségig hasonló „Stói Szindbád Hotel" megjelölést, illetve azzal, hogy az interneten hirdetéseiben 2004. november 8. napjától a „s-toiszindbadhotel.hu" domain nevet használja. A jogsértés megállapításán túl az alperesnek a jogsértéstől való eltiltását és a jogsértés abbahagyására kötelezését kérte. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az általa használt megjelölés nem azonos a felperes védjegyével, mert a megjelölésben szereplő „S-tói" jelző határozott
megkülönböztetést jelent, amely az összetéveszthetőséget kizárja. Arra is hivatkozott, hogy a tevékenysége - az étterem nélküli szállodai szolgáltatás - nem azonos a felperes által nyújtott melegkonyhás szállodai, wellness-, üdülő- és konferencia-központ szolgáltatással. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 120.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a SZINDBÁD védjegy jogosultja a felperes, amely a 42. osztályon belül a vendéglátás, és időleges szállásadás szolgáltatásokra is oltalmat biztosít. Megállapította, hogy az alperes által nyújtott szolgáltatások a felperes védjegye árujegyzékének 42. osztályába sorolt, oltalom alatt álló szolgáltatásokhoz hasonlóak. Az alperes által nyújtott szolgáltatásokhoz használt három szóból álló megjelölésben az első két szó a domináns. E két szó közül a „Stói" jelző olyan többletinformációt tartalmaz, amely jelentéstartalma folytán a „SZINDBÁD" szóval egyenrangú, így a fogyasztó emlékezetében mindkét szó rögzül. Ez pedig a felperes védjegyével való összetéveszthetőséget kizárja. Az alperes javára bejegyzett „s-toiszindbadhotel.hu" domain név esetén ugyanez állapítható meg, az összetéveszthetőség veszélye ez esetben sem állapítható meg. Ezért utasította el a keresetet. A felperes fellebbezése alapján eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes azzal, hogy szállodája megnevezéseként, továbbá a nyújtott szolgáltatásaival összefüggésben 2004. október 1. napjától a „S-tói Szindbád Hotel" megjelölést, valamint a szállodájával kapcsolatos szolgáltatásai körében a „stoiszindbadhotel.hu" domain nevet 2004. november 8. napjától használja, bitorolja a felperes 165.489 lajstromszámú „SZINDBÁD" védjegyét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és a védjegybitorlás abbahagyására, valamint 182.500 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint a perben nem volt vitás, hogy az alperes által nyújtott (a sérelmezett megjelöléshez kapcsolódó) szolgáltatások hasonlóak a védjegy árujegyzékének a 42. osztályba sorolt (vendéglátás, időleges szállásadás) szolgáltatásaihoz. E szolgáltatásokhoz az alperes által használt, három szóból álló megjelölésben a „SZINDBÁD" szó a domináns. A „S-tói" jelző csupán a földrajzi helyre utal, a „Hotel" szó pedig a nyújtott szolgáltatást jelöli, amelyek nem alkalmasak a védjegytől való elhatárolásra. Az alperes megjelölésében szereplő és (egyébként) a szállodai szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló „SZINDBÁD" szó mellett a „S-tói" jelző alkalmazása az átlagos fogyasztóban azt a képzetet keltheti, hogy a felperes által nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó, azonos védjegycsaládba tartozó megjelölésről van szó. Az alperes által használt „stoiszindbadhotel.hu" domain névben is a védjeggyel megegyező szóelem a meghatározó. Erre figyelemmel állapította meg a védjegybitorlást és alkalmazta a felperes által kért jogkövetkezményeket.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg terhére az 1997. évi XI. tv. (Vt.) 12. § (2) bekezdés b/ pontban írtak fennálltát. A hotel elnevezésében és a domain névben a „Szindbád" szót következetesen a „S-tói" jelzővel együtt használta. A „S-tói" jelző -pedig az összetéveszthetőséget kizárja. A felperes a perben nem bizonyította, hogy az átlagos fogyasztó számára a védjegy és az általa használt megjelölés összetéveszthető, ezért ezt a tényt a jogerős ítélet megalapozatlanul állapította meg. A jogerős ítélet indokolása megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a szolgáltatások hasonlóságát nem vitatta. Bejelentette, hogy a másodfokú ítélet meghozatalát követően szállodája elnevezését egy betű kihagyásával „S-tói Szinbád Hotel" elnevezésre változtatta. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályban való fenntartását kérte.
a
jogerős
ítélet
A Pp. 270. § (2) bekezdés szerint a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. E rendelkezés alapján a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. Ebből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozhatott az alperes által üzemeltetett hotel újabb, megváltoztatott megjelölésével. A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben felhozott indokok alapján nem jogszabálysértő. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. (Vt.) 27. § (1) bekezdése szerint védjegybitorlást követ el, aki a 12. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével a védjegyet jogosulatlanul használja. A Vt. 12. § (2) bekezdés b/ pont szerint a kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. A perben eljárt bíróságoknak a védjegy és a sérelmezett megjelölés egybevetésével, a védjegy árujegyzékében meghatározott szolgáltatások és az alperes tevékenységének elemzésével kellett állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vitatott jogsértő használat megvalósult-e vagy sem. A felperes védjegyének árujegyzéke a 42. áruosztályba sorolt szolgáltatások közül a vendéglátás és időleges szállásadás szolgáltatásokra terjed ki. Az alperes gazdasági tevékenysége körében szállodai szolgáltatást nyújt, amely a vendéglátás,
szállásadás szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatást jelent. Ezért (függetlenül attól, hogy az alperes éttermi szolgáltatásokat nem nyújt) helyesen jutott a jogerős ítélet arra a következtetésre, hogy az alperes által nyújtott szolgáltatás a védjegy árujegyzékének 42. osztályába sorolt tevékenységhez hasonló. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet azt is, hogy az alperes három szóból álló megjelöléséből a „S-TÓI" szó a szálloda földrajzi helyét, a „HOTEL" szó pedig a nyújtott szolgáltatást jelöli, míg a megjelölés domináns eleme a „SZINDBÁD" szó. Ez a szó rögzül a fogyasztó emlékezetében. Ezért az alperes által használt megjelölés - a domináns szó azonossága miatt - a felperes védjegyével összetéveszthető. Ugyanez vonatkozik az alperes által használt domain névre is. A másodfokú bíróság a kifogásolt megjelölésnek az átlagos fogyasztóra gyakorolt hatására, a védjeggyel való összetéveszthetőségére - külön bizonyítás nélkül köztudomás alapján (Pp. 163. § (3) bekezdés), az általános élettapasztalat ismeretében megalapozottan következtetett. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdés alkalmazásával hatályában fenntartotta, és a Pp. 270. § (1) bekezdés szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárás során felmerült perköltsége megfizetésére. Budapest, 2007. szeptember 19.
dr. Völgyesi Lászlóné sk. a tanács elnöke, Angyalné dr. Demeter Judit sk. előadó bíró, dr. Mészáros Mátyás sk. bíró
A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő
Fővárosi Ítélőtábla 8.P.21.431/2006/3.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Krzyzewsky Ügyvédi Iroda ... ügyintéző: dr. Krzyzewsky Beáta ügyvéd) által képviselt felperes neve ..., a dr. Kovács Ügyvédi Iroda ... ügyintéző: dr. Kovács János ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, védjegybitorlás megtörténtének megállapítása iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2006. július 12-én kelt 1.P.633.291/2005/12. számú ítélete ellen az alperes részéről 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes azzal, hogy szállodája megnevezéseként, továbbá a nyújtott szolgáltatásaival összefüggésben 2004. október 1. napjától a „Sóstói Szindbád Hotel" megjelölést, valamint szállodájával kapcsolatos szolgáltatásai körében a „sostoiszindbadhotel.hu" domain nevet 2004. november 8. napjától használja, bitorolja a felperes ... lajstromszámú „Szindbád" védjegyét. Kötelezi az alperest a védjegybitorlás abbahagyására és attól a jövőben eltiltja. Köteles az alperes 15 napon belül a felperesnek 182.500 (Száznyolcvankettőezer-ötszáz) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget megfizetni. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesnek a védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt előterjesztett keresetét. Megállapította, hogy a felperes lajstromkivonattal igazolta, hogy a perbeli ... lajstromszámú „SZINDBÁD" védjegy oltalom alatt áll és annak ő a jogosultja, továbbá az alperes által nyújtott szolgáltatás hasonló a védjegy árujegyzékének a 42. osztályba sorolt vendéglátás és időleges szállásadás szolgáltatásaival. Az indokolás szerint az alperes által használt „Sóstói Szindbád Hotel" megjelölésben az első két szó a hangsúlyos, amelyből a második szóelem megegyezik a védjegyszóval, azonban a „Sóstói" jelző a megjelöléshez köthető helység megnevezésével olyan többletinformációt tartalmaz, amely saját jelentéstartalma folytán a „Szindbád" szóval „egyenrangú
jelentőséget kap azzal, hogy a fogyasztó emlékezetében mindkét szó rögzül". Ezért a védjegybitorlás törvényi tényállási elemét, az összetéveszthetőség reális veszélyét a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 12. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján nem látta fennállni. Hasonló megállapításra jutott az alperes által használt „sóstóiszindbádhotel.hu" domain név és a felperes védjegyének összevetéséből is. Ez utóbbi tekintetében megjegyezte, hogy miután a felperes regisztráltatta a maga számára a „szindbád.hu" és a „szindbádhotel.hu" domain neveket, így nincs elzárva attól, hogy saját védjegyét az Interneten használja. A perben csatolt iratok alapján bizonyítottnak fogadta el, hogy az alperes a szállodát következetesen „Sóstói Szindbád Hotel"-nek nevezi. Erre tekintettel nem látta bizonyítékként értékelhetőnek a felperes által csatolt újságcikkeket, amelyekben az alperes által üzemeltetett szállodát mások Szindbád Hotelnek nevezik, utalva arra, hogy ez az alperes terhére nem értékelhető. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes védjegybitorlást követett el azzal, hogy szállodája megnevezéseként és a nyújtott szolgáltatásaival összefüggésben a védjegyével összetéveszthetőségig hasonló „Sóstói Szindbád Hotel" megjelölést 2004. október 1-től, a „sóstóiszindbádhotel.hu" domain nevet 2004. november 8-tól használja. Kérte az alperest kötelezni a jogsértés abbahagyására és attól a jövőben is eltiltani. Vitatta, hogy a „Sóstói" jelző, amely kizárólag a származás helyére utal, domináns eleme a sérelmezett alperesi megjelölésnek. Ezt látta alátámasztva a csatolt újságcikkekkel is, amelyekben az alperes szállodájának megnevezésekor nem használták a szóban forgó jelzőt. Ebből következően tévesnek tartotta azt az ítéleti megállapítást is, hogy az átlagos fogyasztó emlékezetében a „Sóstói Szindbád" szóösszetétel rögzül. Miután a „Hotel" szóelem az áru vagy szolgáltatás fajtáját írja le, álláspontja szerint az alperes által használt megjelölésben kizárólag a védjeggyel megegyező „Szindbád" szó a meghatározó. Az alperes az ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés alapos. Tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra az álláspontra, hogy a sérelmezett megjelölés perbeli védjeggyel való összetéveszthetőségének veszélye nem áll fenn, ezért az alperes nem követett el védjegybitorlást. A Vt. 12. §-a (2) bekezdésének b) pontja értelmében a kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. A perben nem volt vitás, hogy az alperes által a megjelöléssel nyújtott szolgáltatás azonos, illetőleg nagy mértékben hasonló a védjegy árujegyzékének a 42. osztályba sorolt vendéglátás és időleges szállásadás szolgáltatásaival.
Az alperes által használt „Sóstói Szindbád Hotel" és a perbeli „Szindbád" védjegy összevetése alapján az elsőfokú bíróság meglapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy azok védjegyjogilag nem hasonlók. Az ítélkezési gyakorlatnak is megfelelően helytállóan érvelt azzal a felperes, hogy az alperes három szóból álló megjelölésében a „Szindbád" szó a domináns. A sérelmezett kifejezésben szereplő egyéb szavak az összetéveszthetőség veszélyének kizárására nem alkalmasak. A „Sóstói" jelző csupán a földrajzi helyre utal, a „Hotel" szó pedig a nyújtott szolgáltatást jelöli, amelyeknek a szóösszetételben való szerepeltetése nem alkalmas a védjegyszótól való elhatárolásra. Az alperes megjelölésében a szállodai szolgáltatások megkülönböztetésére szolgáló „Szindbád" szó mellett a „Sóstói" jelző alkalmazása - még ha rögzül is az átlagos fogyasztó emlékezetében - azt a képzetet keltheti, hogy a felperes által meghatározott helységben nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban azonos védjegycsaládba tartozó megjelölésről van szó. A Vt. 12. §-a (2) bekezdésének b) pontjának alkalmazása körében az összetéveszthetőség veszélyének megítéléséhez az átlagos fogyasztó figyelmének szintjét kell alapul venni. Ezért az adott esetben nincs annak jelentősége, hogy az alperes következetesen a - fent kifejtettek szerint a védjeggyel összetéveszthető - teljes sérelmezett megjelölést használta. A felperes által csatolt újságcikkekben az alperes által üzemeltetett szállodára a „Szindbád Hotel" elnevezés használata pedig inkább megerősíti a védjegyszóval megegyező szóelem dominanciájára vonatkozó megállapítást. A kifejtettek alapján tévesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes által használt „sóstóiszindbádhotel.hu" domain név védjegyjogilag nem hasonló a védjegyhez, mert a domain névben is a védjeggyel megegyező szóelem a meghatározó. Mindezek alapján megállapította a másodfokú bíróság, hogy a perben sérelmezett megjelölések és a védjegy hasonlósága, valamint az érintett szolgáltatások hasonlósága miatt összetéveszthetőség veszélye a Vt. 12. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján fennáll. Azt pedig az alperes sem tette vitássá, hogy a Vt. 12. §-a (3) bekezdésének c) pontjába ütköző módon a megjelölés alatt nyújtotta szolgáltatásait. A Vt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint védjegybitorlást követ el, aki a 12. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével a védjegyet jogosulatlanul használja. Miután az alperes a védjegy használatához a felperestől engedéllyel nem rendelkezett, ilyenre maga sem hivatkozott, erre tekintettel megállapította a másodfokú bíróság, hogy az alperes a védjegy jogosultatlan használatával védjegybitorlást követett el. A domain névvel megvalósuló védjegybitorlás tekintetében csupán utal arra a másodfokú bíróság, hogy - az elsőfokú bíróság téves megállapításával szemben - nem annak van jelentősége, hogy az alperes jogsértő cselekménye elzárja-e a felperest a védjegyének használatától az Interneten, hanem annak, hogy az alperes gazdasági tevékenysége körében e piaci szegmensben is a Vt. 12. §-ába ütköző módon és engedély nélkül használja a megjelölést. A védjegybitorlás elkövetésének megállapításával együtt a Vt. 27. §-a (2) bekezdésének a)
és b) pontjai alapján alkalmazta a másodfokú bíróság a keresetben kért szankciókat. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest a kereset szerint marasztalta. Az eredményesen fellebbező felperes együttes első- és másodfokú perköltségét a Pp. 78. §ának (1) bekezdése alapján köteles az alperes megfizetni. A másodfokú bíróság a felperes elsőfokú perköltségét a csatolt díjmegállapodás alapján a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg, amely 100.000 Ft ügyvédi munkadíjból és 20 % általános forgalmi adóból, valamint a lerótt 21.000 Ft illetékből áll. A másodfokú perköltség 10.000 Ft ügyvédi munkadíjból és 20 % általános forgalmi adóból, valamint a lerótt 24.000 Ft illetékből álló összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának (3) és (5) bekezdései alapján a tárgyalási órák számára és a jogi képviselő által kifejtett munkára figyelemmel állapította meg. Budapest, 2006. november 21.
Tóth Lászlóné dr. s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő
Dr. Lesenyei Terézia s.k. bíró
