Historical Review of the Blast Furnace Plant ( ) Ancient Metalworking Process: Blacksmithing Presentation of Blacksmith Museum of Pentele

XLIX. évfolyam 2. szám (158) Kézirat lezárva: 2010. június

ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK A szerkesztőbizottság elnöke: Valeriy Naumenko A szerkesztőbizottság tagjai: Bocz András Bucsi Tamás Cseh Ferenc Gyerák Tamás Kopasz László Kozma Gyula László Ferenc Lontai Attila Dr. Lukács Péter Szabados Ottó Orova István Dr. Sándor Péter Rokszin Zoltán Szepessy Attila Tarány Gábor

TARTALOM Móger Róbert, Cseh Ferenc, Titz Imre A nagyolvasztómû történeti áttekintése (1954–2009) 55 Historical Review of the Blast Furnace Plant (1954–2009)

Kelemen Gyula Az õsi fémmegmunkálási eljárás: a kovácsolás — a Pentelei Kovácsmúzeum bemutatása 62 Ancient Metalworking Process: Blacksmithing Presentation of Blacksmith Museum of Pentele

Juhász Gábor A kikötõ története (3. rész) 65 History of the Port (Part 3)

Dévényi László, Orbulov Imre A fémhabok szerepe a fenntartható fejlõdésben (bõvített elõadás-kivonat) 71

Főszerkesztő: Dr. Szücs László Felelős szerkesztők: Jakab Sándor Várkonyi Zsolt Olvasószerkesztő: Dr. Szabó Zoltán Technikai szerkesztő: Kővári László Grafikai szerkesztő: Késmárky Péter Rovatvezetők: Felföldiné Kovács Ágnes Hevesiné Kõvári Éva Szabó Gyula Szente Tünde

The Role of Metal Foams in Sustainable Development (Enlarged Presentation Abstract)

Szente Tünde Ünnepi akadémiai ülés Miskolcon Tisztelgés a vaskohászat kiemelkedõ képviselõje elõtt 78

Menyhártné Dr. Zsiros Mária Jótékonyság vagy marketing? Gondolatok a vállalatok társadalmi felelõsségvállalásáról 80 Charity or Marketing? Thoughts about Social Responsibility Assumed by the Companies

Jakab Sándor Tizenöt éves a Dunaferr Alkotói Alapítvány 88 Dunaferr Creative Foundation is years of age

Szente Tünde Ganz Ábrahám egykori vasöntödéje 107 Erstwhile Iron Foundry of Abraham Ganz

ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK Az ISD Dunaferr Dunai Vasmû Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság megbízásából kiadja a Dunaferr Alkotói Alapítány Felelõs kiadó: Lukács Péter, az alapítvány kuratóriumának elnöke Nyomdai elõkészítés: P. Mester Anikó HU ISSN: 1216-9676 Nyomtatás: Innova-Print Kft. Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc 2010 

Móger Róbert, Cseh Ferenc, Titz Imre *

A nagyolvasztómû történeti áttekintése (1954–2009) A Dunai Vasmû megalapításának 60 éves évfordulójára egy olyan átfogó, visszatekintõ anyagot állítottunk össze, amely a nagyolvasztómû legfontosabb eseményeit kívánja összefoglalni. Természetesen a lista nem lehet teljes ilyen keretek között, ezért kimondottan csak a fajsúlyosabb történésekre helyeztük a hangsúlyt. A cikkel egy kis ízelítõt szeretnénk adni azoknak a munkatársaknak, olvasóknak, akik nem ismerhetik közelebbrõl a nagyolvasztómû történetét, munkáját, illetve azt az összetett folyamatot, amelynek során a szilárd érces betét feldolgozását követõen a kohó csapolónyílásából olvadék, nyersvas folyik ki.

A nagyolvasztómûben a kohók felépülésétõl kezdve az ércelõkészítés és -darabosítás beindulásán keresztül a salakfeldolgozás kezdetéig eltelt idõt tekinthetjük a „hõskornak”. Ebben az idõszakban tanulták meg az adott üzemben dolgozók, hogyan is történnek a különbözõ technológiai-karbantartási folyamatok a Dunai Vasmûben. Ezt követõen egy konszolidált idõszak következett, amikor természetesen történtek fejlesztések, de lényegében a kapacitások maximális kihasználását tûzték ki célul. Majd a ’80-as évek közepétõl kezdve mind a technológiai színvonalban, mind a betét minõségében nagymértékû fejlõdés következett be, aminek köszönhetõen a dunaújvárosi nyersvasgyártás túlélte a rendszerváltás idõszakát, és Magyarország egyetlen nyersvas-elõállítási helyszíneként fejlõdik ma is. Napjainkra jellemzõen elsõsorban a környezetvédelemmel kapcsolatos beruházások kerültek megvalósításra. A következõ évek — elsõsorban a kohóátépítések miatt — meghatározó jelentõséggel bírnak a nagyolvasztómû és így a metallurgiai fázis életére. Az alábbiakban egy rövid áttekintést adunk az ezredfordulóig eltelt idõszak nagyolvasztómûvet érintõ történéseirõl, majd 2000-tõl napjainkig bemutatjuk a legfontosabb fejlesztéseket, beruházásokat. Végül a mû megindulásától kezdve egészen 2009-ig néhány összehasonlító diagram ábrázolásával kívánjuk illusztrálni az utat, amely az alacsony Fe-tartalmú nyers ércek kohósításától a napjainkra jellemzõen 60%-nál nagyobb Fe-tartalmú ércek feldolgozásáig vezetett.

On the 60th anniversary of foundation of the Dunai Vasmû (Danube Ironworks) we have drawn up a comprehensive retrospective material that summarizes the most important events of the Blat Furnace Plant. Certainly the list can not be complete among such circumstances therefore we laid special emphasis only on the weighty happenings. With the article we would like to give a small foretaste to those colleagues and readers who can not know from nearer the history and work of Blast Furnace Plant, respectively that complex process during which after processing the solid ore charge liquid metal, pig iron flows out of the tap hole of blast furnace.

1952. január 29-én megkezdõdött az I. sz. kohó és léghevítõpark tényleges építése, mégpedig az alapozását megelõzõ talajtömörítéssel. Erre azért volt szükség, hogy a löszös talaj okozta földtani problémákat kiküszöböljék. 1954. február 28-án megtörtént a 700 m3 hasznos térfogatú I. sz. kohó (1. ábra) ünnepélyes avatása és az elsõ nyersvascsapolás, amivel kezdetét vette a dunaújvárosi nyersvasgyártás. 1955. augusztus 13-án termelni kezd az ércelõkészítõ mû, melynek feladata a nyersvasgyártás és az ércdarabosításhoz felhasznált alapanyagok fogadása, ürítése, törése, osztályozása, tárolása és forgalmazása.

1. Történeti áttekintés (1950–1999) A Minisztertanács 1949. december 29-ei határozata alapján Dunapentele községet jelölte ki a leendõ Dunai Vasmû helyszínének. A határozat alapján 2 db 700 m3-es kohó kialakítását tûzték ki célul, melyek vasércellátását import ércekkel kívánták megoldani. Az ércek fizikai elõkészítésére ércelõkészítõ mûvet, a poros ércek darabosítására tûzi zsugorítómûvet terveztek. A nagyolvasztósalak egy részét granuláló berendezésben kívánták feldolgozni.

1. ábra: Az újonnan elindított I. sz. kohó

* Móger Róbert termelésvezetõ-helyettes, Cseh Ferenc gyárvezetõ, Titz Imre termelésvezetõ, nagyolvasztómû, ISD Dunaferr Zrt.

ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2010/2.

55

1963. A II. sz. kohó átépítése a munkatérfogat 760 m3-re történõ növelésével. Az ércdarabosító üzemrészben beüzemelésre kerül a kettõs keverõdob. 1964. Az I. sz. kohó átépítése 760 m3-es munkatérfogatúra. 1965. Az ércdarabosító üzemrészben megtörténik az exhausztor forgórészek cseréje a teljesítménynövelés érdekében. Az üzem eléri az 1000 kt/év termelési szintet, ami 25%-kal haladta meg a tervezett értéket. Az ércelõkészítõ üzemrészben bevezetésre került a II. kalapácsos malom. 1966. A salaktermékekre vonatkozó igény minél szélesebb körû kielégítésére egy 300 kt/év kapacitású granuláló

berendezés kerül beüzemelésre, amivel a cementipar számára lehetõvé válik a granulált salak gyártása. A kohóknál a kokszon kívül eddig póttüzelõanyagként alkalmazott olajat a jóval egyszerûbben felhasználható földgázra cserélik. 1967. A II. sz. kohó részleges átépítése aknafalcserével, függõleges belsõ kialakítású hûtõlapok felhasználásával. 1969. Az I. sz. kohó átépítése a munkatérfogat megtartása mellett (760 m3). A medencébe a kor színvonalához képest jó minõségû lengyel karbonblokk kerül beépítésre. Az ércdarabosító üzemrészben elindul a mészégetõ kemence. Az égetett mész alkalmazása javította a zsugorítói elegy permeabilitását, ezen keresztül pedig a termelékenységet. 1970. A II. sz. kohó teljes átépítése, a kohó térfogatának növelése 760-ról 960 m3-re. Kezdetét veszi a munkatérfogat növelése és a kohóprofil változtatása, melyek célja a nyersvas mennyiségének növelése, igazodva az alapanyagok minõségében bekövetkezõ változásokhoz. 1972. A II. sz. kohó léghevítõpark átépítésének kezdete, melyet úgy hajtanak végre, hogy a léghevítõpark az átépítést követõen képes legyen a magas toroknyomású üzemmenet megvalósítására. 1973. II.sz. kohó részleges átépítése aknafalcserével, a kohómedence felújítása nélkül. 1976. Az I. sz. kohó átépítése a kohótérfogat 200 m3rel történõ bõvítésével a növekvõ nyersvastermelési igény kielégítésére. Elõkészületek történnek a növelt toroknyomású üzemmenetre. A kohó élettartamát alapvetõen befolyásoló kohómedence kialakítása angol karbonblokkokból történik. 1977. A II. sz. kohó átépítése, a kohófenék döngöléssel, csehszlovák karbonmasszából készül. A kohó munkatérfogata 950 m3 volt. Újítás a magas toroknyomású üzem és az elpárologtató hûtési rendszer. A kohó az átépítéstõl kezdve magas toroknyomással üzemelt, ezáltal a termelékenység nõtt, az tüzelõanyag-felhasználás csökkent. 1980. A nyersvas önköltségcsökkentése érdekében nagyüzemi kísérletek kezdõdtek az ércelegy javítására indiai vasérc és svéd pellet felhasználásával. Az I. sz. kohón megvalósításra kerül egy be nem ütemezett átépítés a medence kilyukadása miatt. 1983. A II. sz. kohó átépítése magas toroknyomású üzemmenetnek megfelelõen, a munkatérfogat megtartása mellett. 1984. Az I. sz. kohó léghevítõpark átépítésének befejezésével sor kerül a magas toroknyomás bevezetésére. 1985. Az I. sz. kohó átépítése a magas toroknyomású üzemmenetnek megfelelõ módon. A kohó hasznos térfogata 950 m3. 1986. A pellet üzemszerû felhasználásának kezdete a korábban említett svéd és indiai pelletek adagolásával. Az ércdarabosító üzemrészben — a pelletfelhasználással párhuzamosan — kezdetét veszi a magas bázikusságú zsugorítványgyártás. 1987. A szárazon oltott koksz felhasználásának kezdete. Ennek az eseménynek igen jelentõs hatása volt a kohók mûködésére, mivel a korábban vízzel történõ oltási módról a nitrogénhûtésre tértek át. Ezáltal a koksz minõsége ugrásszerûen javult, miközben a nedvességtartalma minimálisra csökkent. 1989. A II. sz. kohó teljes átépítése, térfogatának bõvítése 1033 m3-re. A korábbi 6 oszlopos tartószerkezetet 4 oszloposra cserélték, ezáltal a kohón végzett karbantartási munkák sokkal könnyebben megvalósíthatók.

56


2. ábra: Az ércdarabosító mû az indulása elõtt 1956. szeptember 7-én üzembe helyezik az ércdarabosító mûvet (2. ábra). A mû feladata, hogy megfelelõ minõségû zsugorítvánnyal lássa el a kohókat. Tervezett kapacitása 800 kt/év. 1957. október 19-én termelni kezd a II. sz. kohó. A kohó profilja és mérete megegyezett az I. sz. kohóéval. 1959. Az átépítést követõen ráfújnak a 800 m3-re bõvített I. sz. kohóra. Az átépítés azért volt egyedi a maga nemében, mert az elsõ olyan átépítés volt, ahol a kohómedencébe karbontartalmú anyagok kerültek beépítésre. A kohófalazat hûtése kohópáncélra szerelt hûtõtáskákkal történt. Az ércdarabosító üzem eléri a tervezett 800 kt/év termelési szintet. 1961. Megtörténik a 300 kt/év kapacitású billenõtálcás salakhabosító berendezés (3. ábra) üzembe helyezése. Ezzel egy újabb típusú termék gyártása válik lehetõvé, amit elsõsorban az építõipar hasznosít.

3. ábra: A salakhabosítás megindulása

Számítógépes folyamatirányító rendszer került bevezetésre a finn rautaruukis tapasztalatok felhasználásával. A torokzáró berendezést új típusú, az ukrán Azovmash cég által gyártott torokzárra cseréltük. Ennek hatására a korábbi években megszokott 1 éves tartósság 3 évre ugrott, ami hatalmas jelentõségû volt az üzemidõ-kihasználás és így a termelhetõ nyersvasmennyiség szempontjából is. 1990. Az I. sz. kohó átépítése 7 éves kampányidõre a méreteinek megtartása mellett. Az ércdarabosító üzemrészben az anyag- és energiaköltségek csökkentése érdekében jobb minõségû ércek (Fe > 60%, SiO2 < 10%) kerülnek felhasználásra. 1991. A kohóüzemben megkezdõdik a lebegyinszki pellet felhasználása. 1992. Sumitomo típusú gyújtókemencék beüzemelése az érdarabosító üzemrészben, melyek megvalósításával az ércdarabosítási folyamat beindításához szükséges hõ jóval egyenletesebben oszlik el az elegy felületén, javítva a zsugorítvány minõségét. Ezzel párhuzamosan kezdetét veszi az üzemrész számítógépes rendszerének kiépítése, a szabályzások számítógépes irányítása. 1994. Megkezdõdik a cementkötés nélküli tûzálló anyagok alkalmazása a kohói fõcsatornák munkabélésének kialakítására. Befejezõdik az ércdarabosító üzemrészben az elegyalsói mérések automatizálása. A beépített szalagmérlegek alkalmazásával jelentõsen nõ az alapanyagok tömegmérésének pontossága. 1995. A II. sz. kohó átépítése a méreteinek megtartása mellett, 6 éves kampányidõre. 1996. Az I/4-es léghevítõ átépítésével megkezdõdik az I. sz. kohó léghevítõparkjának rekonstrukciója, melynek keretében Hoogovens típusú keramikus égõk kerülnek beépítésre. 1997. Az I. sz. kohó átépítése, melynek során a kohó méreteiben nem történik változás, azonban a felhasznált tûzálló anyagok (az aknában magas Al2O3-tartalmú samott téglák, a medencében kiváló minõségû grafit- és karbonblokkok) tekintetében jelentõs mértékû javulást sikerül elérni, melynek eredményeként a tervezett kampányidõ 8 évre nõ. Az ércdarabosító üzemrészben megtörténik a zsugorítógépek füstgázrendszerének rekonstrukciója, valamint a visszatérõ anyag mérése és ennek, valamint a hûtõvíz szabályozott adagolása. 1998. A kohók csapolása során nagymértékû porkibocsátás csökkentésére zsákos porleválasztó berendezés kerül beüzemelésre, melynek beruházási költsége közel egymilliárd forint. A porelszívó berendezés az átadáskor csak a II. sz. kohót szolgálta ki. 1999. Az I/1-es és I/2-es léghevítõk átépítése 15 éves élettartamra, Hoogovens-típusú keramikus égõ alkalmazásával.

2. A közelmúlt történései (2000–2009) 2000. Az I. sz. kohón elvégzett torokzáróberendezés-csere alatt megtörténik a zsákos porleválasztóra (4. ábra) történõ rákötés, így ettõl az idõponttól kezdve mindkét kohói öntõcsarnok levegõje nagymértékben javul. A porelszívó berendezés a kohó csapolónyílása fölé, a vas- és salakoldali billenõcsatornákhoz épített ernyõkön keresztül szívja el a képzõdött port. Ezek vezetékrendszer segítsé-


4. ábra: A kohócsarnoki zsákos porleválasztó berendezés gével kerültek összekötésre a II. sz. kohó léghevítõi mellé telepített elszívóberendezéssel. A két nagy teljesítményû ventilátor (1000 kW/985 ford.) által elszívott közeg a hat egységbõl álló zsákos szûrökbe kerül, ahol a felfüggesztett 2322 db szûrõzsák felületén (7430 m2) a nyersgáz portartalmának közel 98%-a összegyûlik. A megtisztított gáz egy kéményen keresztül a légtérbe távozik. Ezen berendezés segítségével éves szinten közel 1400 t portól kíméljük meg a környezetet. Az I/3-as léghevítõ átépítésével befejezõdött az I. sz. kohó léghevítõparkjának rekonstrukciója. A léghevítõátépítésekkel másfél évtizedre biztosítottá válik a kohó forrószéllel történõ ellátása. Kezdetét veszi a világ egyik legjobb minõségû finom ércének, a svéd magnetitnek az ércdarabosító üzemrészben történõ feldolgozása. Ugyanitt sor kerül a paletták és a rostélymezõk átalakítására. 2001. Megtörténik a II. sz. kohó átépítése 10 éves kampányidõre változatlan munkatérfogattal. A kor szellemének megfelelõen a kohómedence „tócsamélysége” megnövelésre kerül, amellyel csökkenthetõ a medence kopása, és egyenletesebb nyersvasminõség biztosítható. A medencébe kiváló minõségû mikroporózus karbonblokk és mullit kerül, a kohó aknarészébe magas hõállóságú samott téglákat építenek. Az átépítés 63 napja alatt a teljes kohópáncél és a kohói tûzálló anyag, valamint a forrószél biztosítását szolgáló egyenesvezeték tûzálló bélése kicserélésre kerül. Az átépítés költsége cca. 5,2 Mrd Ft. Megtörténik a léghevítõi füstgázcsatorna és kémény áttörése, a késõbb bevezetendõ léghevítõi füstgázhõ-hasznosító berendezés elõkészítéseként. A kokszolói III. blokk mûszaki állapotában bekövetkezõ nagymértékû romlás miatt a kohók vásárolt koksz felhasználására kényszerülnek. Hosszú kísérletsorozatot követõen a kohói érces betétben a zsugorítvány-pellet részaránya eléri az 50-50%-ot, amely a gazdaságosság és a maximálisan megtermelhetõ nyersvasmennyiség optimumaként állt elõ. Az ércdarabosító üzemrészben a mészégetõ kemence leállításával a helyi mészport egy jobb minõségû, vásárolt mészpor váltja fel, amelynek hatására a termelékenység további javítását lehet elérni. A mészégetõ kemence leállításával az üzemrészben eggyel kevesebb környezetterhelõ pontforrás mûködik.

57

2002. Megkezdõdnek a kísérletek az alacsony kéntartalmú nyersvas gyártására, melyek eredményeként elmondható, hogy a nagyolvasztómû ugyan képes az ilyen „extra” minõségû nyersvas elõállítására, azonban jelentõs fajlagos kokszfelhasználás-növekedés mellett. Sor kerül mihajlovszki (orosz) és KPBA (svéd) pellet kísérleti kohósítására. A kísérletek a pelletek terhelés alatti lágyulási vizsgálatainak ismeretében kerültek lefolytatásra. A kohósítási kísérletek tükrözték a lágyulási vizsgálatok eredményeit, miszerint a Dunaferr zsugorítványhoz a kohó lágyulásiolvadási zónájában leginkább a lebegyinszki és a svéd pellet illeszkedik. A zsugorítógépeken sor kerül a hidraulikusan változtatható adagoló ferdelap beépítésére, mellyel — megfelelõ tulajdonságú és elõkészítettségû elegy esetén — akár 400 milliméteres rétegvastagság is elérhetõ. Elkezdõdik a zsugorítói munkafolyamatok automatizálása. 2003. Az I. sz. kohón megtörténik a torokzáró berendezés cseréje és ezzel együtt a fõcsatorna tartós bélés cseréje is. A II/2-es léghevítõ átépítésével kezdetét veszi a II. sz. kohó léghevítõparkjának rekonstrukciója, melynek célja a léghevítõk 15 éves tartósságának szavatolásán túl a környezetvédelmi elõírások betartása. A léghevítõk teljes tûzálló falazata átépítésre kerül, valamint egy új típusú, a Hoogovens cég által tervezett, keramikus égõ beépítésére kerül sor, amelynek alkalmazásával az energiafelhasználás és a károsanyag-kibocsátás csökken. Az ércdarabosító üzemrészben megkezdõdik a Körte-iszap felhasználása, melynek környezetvédelmi és gazdasági haszna jelentõs a vállalatcsoport egészére nézve. Megszüntetésre kerülnek a csillagtörõi kémények, ezáltal csökken a nagyolvasztómûben található pontforrások száma. A zsugorítvány törése során képzõdõ forró poros levegõ visszavezetésre kerül a zsugorítógép fölé. 2004. A II. sz. kohón torokzáróberendezés-csere, valamint a fõcsatorna tartós bélésének cseréje valósul meg. Kísérletek kezdõdnek a nyersvas szállítás közben bekövetkezõ hõveszteségének csökkentésére az üstre illesztett fedõ alkalmazásával. A nyersvastermelés növelése és a fajlagos tüzelõanyag-felhasználás csökkentése érdekében kísérlet indul a befúvatott földgáz mennyiségének emelésére. 2005. Folytatódik a II. sz. kohó léghevítõparkjának rekonstrukciója a II/4-es léghevítõ átépítésével. Új típusú koncentrált ércek (Kovdori, Szevgok) kísérleti zsugorítására, és ezt követõen az ebbõl elõállított zsugorítvány kohósítására kerül sor. Tovább folytatódik a kohókba befúvatott földgáz optimális arányának meghatározására vonatkozó kísérletsorozat. 2006. A tervezett kampányidõhöz képest egy évvel késõbb kerül sor az I. sz. kohó részleges átépítésére. A tulajdonosi döntés értelmében a kohó tervezett kampányideje 5 év, ennek megfelelõen a korábbi átépítésekhez képest gyengébb minõségû tûzálló anyagok beszerzésére kerül sor. Az átépítés során megvalósul a kohópáncél és a kohómedence rész karbonblokkjainak részleges cseréje. Ugyancsak részlegesen kerülnek kicserélésre a kohó falazatát védõ hûtõlapsorok is. Megtörténik a kohó forrószélellátását biztosító egyenesvezeték tûzálló falazatának teljes felújítása. Az átépítés költsége cca. 2,7 Mrd Ft. A II/3-as léghevítõ átépítésének befejezésével a végéhez közeledik a léghevítõpark modernizációja.

Az ércdarabosító üzemrészben kiépítik a 16/a szállítószalagon felszállított anyag nedvességmérését. Tovább folytatódik a koncentrált ércek ércdarabosító üzemrészben történõ felhasználhatóságának vizsgálata. 2007. A II. sz. kohó torokzáróberendezés-cseréjével együtt megvalósul a fõcsatorna tûzállóbélés-cseréje is. A környezetvédelmi törvények betartása érdekében az év elején a szükséges eszközök beszerzésével elkezdõdik a léghevítõk automatikus tüzelésszabályozásának megvalósítása. Az eszközök beépítése után a beüzemelési folyamat során valamennyi léghevítõre külön-külön el kell végezni a begyújtás-tüzelés optimalizálását. Mindkét kohó léghevítõinek füstgázában mért O2 és CO értékek egy program segítségével visszacsatolásra kerülnek a tüzelési folyamat bemeneti oldalára, így biztosítva az optimális égési folyamatot, és ennek következtében az alacsony COkibocsátást. Mindkét kohón adagolásra került az érces betétbe kevert dió II. (10–25 mm) koksz, melynek hatására az anyagoszlop gázpermeabilitása nõ, a gázkihasználás javul, ezáltal fajlagos kokszfelhasználás-csökkenés érhetõ el. A mintegy 40 kg/tnyv értékben adagolt diókoksz felhasználásával — az azonos szemcsenagyságú koksz és ércbetét hatására — a gázáramlás a kohóközponttól távolabbi részeken is intenzívebb, így a gáz redukálóképességének és fizikai hõtartalmának nagyobb részét lehet hasznosítani, ugyanakkor a falazat menti gázáramlás, és így a falazaton keresztül történõ hõveszteség nem változik. Ezzel az intézkedéssel a nagyolvasztómû és így az ISD Dunaferr Zrt. is éves szinten cca. 1 Mrd Ft-ot takarít meg. Az ércdarabosító üzemrészben megvalósítják az exhausztorok fölötti füstgáz folyamatos oxigénmérését, és elkezdõdik a munkafolyamatok automatizálása. A svéd magnetites érc elõre bejelentett, a piacról történõ kivonása miatt megkezdõdnek a vizsgálatok ennek kiváltására pelletpor és brazil érc formájában. Sor kerül egy új, az Aubema cég által gyártott négyhengeres kokszõrlõ berendezés telepítésére, ami az ércdarabosítási folyamat kokszdara-szükségletét minõségi és mennyiségi oldalról is képes biztosítani. A salakfeldolgozó üzemben megvalósul a villamos rendszer teljes cseréje. 2008. A II/4-es léghevítõ átépítésével befejezõdik a II. sz. kohó léghevítõ-rekonstrukciós programja, melynek keretében a környezetvédelmi elõírásoknak megfelelõ emisszióértéket biztosító léghevítõpark és szabályozó rendszer kerül megépítésre. Megvalósul az I. sz. kohó torokzáróberendezés-csere és ezzel egy idõben a fõcsatorna tartós bélésének cseréje is. A kohókban a dió II. koksz felhasználására nagyobb mennyiségben (60 kg/tnyv) kerül sor, egyenletes járatparaméterek és kis mértékben csökkenõ fajlagos kokszfelhasználás mellett. A léghevítõk forrószélhõmérsékletének emelése, a fajlagos tüzelõanyag-felhasználás csökkentése érdekében kísérlet kezdõdik a léghevítõi tüzelési/fúvatási periódusidõk módosítására. A szigorodó jogszabályi háttér a zsugorítványgyártás területén is szükségessé tette egy új porleválasztó berendezés megépítését. Az elszívott füstgáz bizonyos mennyiségû port ragad magával, aminek nagy részét fõként a multiciklon választotta le. Ez azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy a porkibocsátás az elõírt határérték alatt maradjon. Ezért az ISD Dunaferr Zrt. egy, az ércdarabosító üzemrészbe telepítendõ elektrosztatikus porleválasztó berendezés

58


5. ábra: Az ISD Dunaferr Zrt. ércdarabosító üzemrészbe telepített elektrosztatikus porleválasztó sematikus rajza (5. ábra) megvalósítása mellett döntött. A 600 000 m3/óra térfogatáramú gáz megtisztítására alkalmas berendezés megépülését követõen elvégzett hatósági mérések bizonyítják, hogy képes betölteni a szerepét, a porkibocsátás óriási mértékben — 5,6 mg/Nm3 értékre — csökkent, ami jóval az 50 mg/Nm3 határérték alatt van. 2009. A gazdasági válság hatására az elõzõ évben megkezdett termeléscsökkentés meghatározta az egész év munkáját. Minden termelési-mûszaki mutató a korábbi években megszokott értékektõl eltérõen egy teljesen más, eddig ismeretlen irányt vesz fel. A kohók elegyszerkezetében jelentõs változás történik; a zsugorítvány/pellet részarány 60/40% közelébe módosul. Az I. sz. kohó 2006-os átépítésekor feltett torokzáró berendezés kopása miatt sor kerül ennek cseréjére, mellyel együtt megtörténik a kohó fõcsatorna tûzálló bélésének teljes újrabetonozása. A torokzáró berendezés 38 hónapos élettartama alatt 3.300.000 t elegy (pellet, zsugorítvány, salakképzõ), 1.000.000 t koksz került be a kohóba. Az öntõcsarnokban a fõcsatorna tartós bélésén mintegy 2.000.000 t nyersvasat csapoltunk le. A kohó felfuttatása rendkívül hatékonyan, rövid idõ valósul meg, melynek eredményeként a kohó indulásától számított 4. napon már normál termelési eredményeket sikerül felmutatni. Az ércdarabosító üzemrész rendkívül sokféle, korábban nem alkalmazott anyag felhasználására kényszerül. Mindezek hatására a nyersvas minõségében nem sikerül az elõzõ évek megszokott színvonalát produkálni. Ez az év valószínûleg az egyik legnehezebb esztendeje volt a nyersvasgyártással foglalkozó szakembereknek. Mindezek mellett jelentõs sikerként könyvelhetjük el, hogy ezen nehéz körülmények ellenére is sikerült mindkét kohón a folyamatos üzemmenetet biztosítani. A termelési program tartása miatt rövid kohóállásokra sor került, azonban tartósan, adott idõszakokra egyik kohót sem kellett megállítani.

3. Elért eredmények A nyersvasgyártás történetének közel hat évtizede alatt jelentõs változások történtek mind a kohók hasznos térfogatában, profiljában, a felhasznált tûzálló anyagok


6. ábra: A II. sz. kohó 1957-es megindulásakor és a 2001-es átépítés során felépített kohó méretei minõségében, mind a kohói betét összetételében (koksz, érces betét). Éppen ezért érdemes ilyen távlatból szemügyre venni az elmúlt évtizedek történéseit. A 6. ábrán a nagyolvasztómûben felépített elsõ kohó profilját hasonlítjuk össze a nagyolvasztómû és ezzel Magyarország legnagyobb kohójával. Látható a 700 m3-es kohó profiljának és méreteinek lényeges eltérése az 1033 m3-es II. sz. kohó hasonló adataihoz képest. A geometriai különbözõségeken kívül természetesen hatalmas léptékû eltérések vannak a beadagolt elegy és koksz, valamint a csapolónyíláson kifolyó nyersvas és salak minõségében (összetételében) és mennyiségében. A kohóba adagolt érces betét Fe-tartalmát és minõségét meghatározó elegykihozatal látható az 7. ábrán. A megindulást követõ évek után tartósan stabil cca. 45%-os elegykihozatallal dolgoztak a nagyolvasztók. Ez csak a pelletkísérletek megkezdésével és az ércdarabosítói ércek minõségjavításával változott meg, igaz, akkor jelentõs mértékben. Az utóbbi évek csökkenését a pellettípusváltás és a zsugorítói ércelegyhez felhasznált ércek „szegényedése” okozta. A 7. ábrán az egyik legfontosabb — a kohók és a betét „korszerûségét” is reprezentáló — mutató is látható. A fajlagos tüzelõanyag-felhasználás a kohók indulását követõen a „betanulási” idõszak és a javuló feltételeket követõen

59

7. ábra: A kohók elegykihozatala és fajlagos tüzelõanyag-felhasználása (1954–2009) jelentõs mértékben csökkent (cca. 30%-kal), cca. 800 kg/ tnyv értékre. Ezt követõen két nagyobb esés látható a fajlagos tüzelõanyag-felhasználásban. Az utóbbi fõként a III. blokk megindulását követõen a szárazon oltott kohókoksz minõségjavulásából eredõ fajlagos kokszmegtakarításból adódott. A fenti két mutató meghatározta a nagyolvasztómû kibocsátását, az éves szinten lecsapolt nyersvas mennyiségét, illetve az egységnyi üzemidõre jutó nyersvastermelést (8. ábra). Ez alapján elmondható, hogy az üzemnapi termelés szinte töretlenül fejlõdött egészen 2009-ig, amikor is egy eddig nem látott csökkenés következett be a gazdasági környezet kedvezõtlen alakulása miatt.

Az ábrán jól látható a nyersvas Si- és S-tartalmában mutatkozó jelentõs csökkenés. Az elõbbi az öntészeti célokra gyártott magas Si-tartalmú öntészeti nyersvas gyártásának megszüntetésével, valamint a felhasznált érces betét SiO2-tartalmának csökkenése miatt esett jelentõs mértékben. Természetesen ezen kívül számos olyan technológiai változás is történt, ami a nyersvas Si-tartalmának csökkenése irányába hatott, mint pl. a járatintenzitás-növelés, magas toroknyomású kohósítás stb. A nyersvas S-tartalmának jelentõs mérséklõdése fõként a koksz S-tartalmához, ill. minõségéhez köthetõ. Ilyen a szénelegyekbõl a magas S-tartalmú alkotók elhagyása, valamint a III. blokk által termelt jó minõségû koksz megjelenése, mindkét hatás egyértelmûen a nyersvas kéntartalom-csökkenésének irányában hatott. A mûszaki színvonal egyik fokmérõje a kohók forrószél-hõmérséklete, illetve a gázkihasználás mértéke (10. ábra). A forrószél-hõmérséklet növelése terén a kezdetekhez képest cca. 650 °C-ot sikerült emelni, és így elértük az átlagos 1080 °C-os hõmérsékletet. A léghevítõk jelenlegi konstrukciójával ezzel az értékkel közel kerültünk a biztonságosan elérhetõ maximumhoz. Az utolsó két év csökkenése természetesen a válság számlájára írható.

10. ábra: A kohók forrószél-hõmérséklete (1954–2009)

A kohók nyersvasösszetétele (9. ábra) is jelentõsen változott egyrészt az alapanyagok minõségébõl adódóan, másrészt a kohók mûszaki színvonalában (magas toroknyomású kohó, póttüzelõanyag-felhasználás stb.) bekövetkezõ hatásoknak köszönhetõen.

A gázkihasználás mértéke is jól mutatja azt a fejlõdést, ami ezen a téren bekövetkezett. A megfelelõ gázkihasználás elérése elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a kohók tüzelõanyag-felhasználását csökkentsük. Ezen változást a torokpáncéllal történõ anyagelrendezés optimalizálásával, valamint a felhasznált érces betét (zsugorítvány-pellet) fizikai-kémiai-metallurgiai tulajdonságainak javításával sikerült elérni. A fent említett hatásokon kívül természetesen rengeteg, közvetlenül a nyersvasgyártást befolyásoló körülmény ismert, melyek közül a zsugorítvány összetételének és

9. ábra: A nyersvas Si-, S-tartalmának és salakbázikusságának változása (1954–2009)

11. ábra: A zsugorítvány Fe-tartalma és bázikussága (1956–2009)

8. ábra: A kohók üzemnapi termelése (1954–2009)

60


minõségének van az egyik legnagyobb hatása a termelt nyersvas jellemzõire. A zsugorítvány Fe-tartalma és bázikussága (11. ábra) az a két jellemzõ paraméter, amiben markáns változás látszik az üzem megindulásától kezdve. A zsugorítvány Fe-tartalmán jól látszik az a tudatos szándék, amely arra irányult, hogy minél „gazdagabb”, ferrumban dús ércek kerüljenek tûzi úton feldolgozásra, majd így a kohókba. Az átlagos Fe-tartalom tekintetében 2003 kiemelkedõ év volt az ércdarabosító üzemrész számára, amikor 57% felett teljesült az említett érték. Amennyi ben megvizsgáljuk a zsugorítvány bázikusság értékeit, látható, hogy egy erõsen bázikus zsugorítvány került le az ércdarabosító szalagokról, ami európai viszonylatban is egy rendkívül jó érték. A zsugorítvány bázikusságával kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a kohói elegyszerkezet befolyásolja ennek értékét. Ennek a hatása látszik a 90-es évek elejétõl kezdve, amikor nagyobb mennyiségben került sor „savanyú” pellet kohósítására, amit a zsugorítvány bázikusságának növelésével ellensúlyoztunk. Az elért termelési és technológiai eredményeken kívül természetesen a mû életét meghatározó más jellegû változások is történtek. Ilyen a nagyolvasztómû szorosan vett környezetének állapota, terhelése. Mivel a nyersvasgyártás az egyik legnagyobb porés CO-kibocsátó forrás az integrált acélgyártás során, a nagyolvasztómû mindig is az elérhetõ legjobb, leghatékonyabb eszközök felhasználásával arra törekedett — és jelenleg is arra törekszik — hogy, csökkentse a környezetterhelés mértékét. Ez a munka több mint egy évtizeddel ezelõtt kezdõdött, és napjainkban is tart. A nagy horderejû környezetvédelmi beruházások szakasza az öntõcsarnoki porleválasztó berendezés felépítésével, a léghevítõk átépítésével és tüzelésszabályozásával, az ércdarabosító üzemrész több pontforrásának megszüntetésével-kiváltásával és az elektrosztatikus porleválasztó átadásával befejezõdött. Ennek eredményeként jelentõsen csökkent a nagyolvasztómû légszennyezése, a kohóüzem esetében a határérték ¼-e, az ércdarabosító üzem esetében átlagosan a ½-e a kibocsátás a környezetvédelmi határértékekhez képest. Mindez azt jelenti, hogy éves szinten cca. 3400 t por- és 7000 t szén-monoxid-szennyezéstõl óvtuk meg a környezetet, illetve az itt élõ és dolgozó emberek egészségét. A cikk végére kívánkoznak azok, akikkel megvalósult, akik megvalósították az ércdarabosítás, nyersvasgyártás és salakfeldolgozás technológiai és karbantartói folyamatait, a munkavállalók (12. ábra).

Az átlagos cca. 700 fõ-s létszám az utóbbi 3 évben meredeken zuhant, és hosszabb távon is ez a cca. 600 fõs átlagos statisztikai létszám várható. A nyersvas minõségének változása is rendkívül fontos mutató a következõ metallurgiai fázis, az acélgyártás szempontjából. Hosszú idõn keresztül a nyersvas Si- és S-tartalma alapján történt a minõségbe sorolás. 2007-tõl kezdve ez megváltozott, és egyedül a nyersvas S-tartalma alapján történik a nyersvas osztályozása. A 13. ábrán a kohókból csapolt nyersvas minõségének változása látható, amelynél kifejezetten a III. osztály részarányának minimalizálása a cél. Feltétlenül érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi év minõségére a kedvezõtlen üzemmeneten

13. ábra: A nyersvas minõségének változása kívül a cca. 20%-kal magasabb kénterhelés is rányomta a bélyegét, ami ha tartósan megmarad, az elkövetkezõ évek komoly problémaforrása lehet. Összefoglalásként „csupán” a már elért eredmények összegzéseként elõálló számokat mutatnánk be, amelyek jól illusztrálják azt a hatalmas munkát-energiát, amely a nyersvasgyártás egészét jellemzi. Az elmúlt évtizedek során beadagolt alapanyag- és lecsapolt nyersvas-mennyiség jól szimbolizálja azt, hogy a jelenben a múlt tapasztalatainak felhasználásával tevékenykedünk a jövõ érdekében. A nagyolvasztómûben az I. sz. kohó 1954-es indulása óta cca. 91.500.000 tonna elegyet 28.900.000 tonna koksz felhasználásával dolgoztunk fel nyersvassá és salakká. A két kohóba beadagolt adagok (koksz+elegy) összesen 104.000.000 m3 térfogatot foglaltak el, és ebbõl összesen 46.800.000 tonna nyersvasat állítottunk elõ, melyet 700.000 db nyersvasüsttel juttattunk el az acélmûbe. Az, hogy a fent említett mennyiségek milyen mértékben növelhetõk tovább az elkövetkezõ években, a tulajdonos részérõl meghozandó stratégiai döntéstõl függ. Valamennyien, akik ezen a szakterületen, a folyékony fázis vonalán dolgozunk, bízunk a nyersvasgyártás szükségességében az ISD Dunaferr Zrt. mûködési rendszerében.

Felhasznált irodalom

12. ábra: A nagyolvasztómû átlagos statisztikai létszáma (1993–2009)


Kvárik S.: 50 éves az ércdarabosítás Dunaújvárosban (50 év a nyersvasgyártás szolgálatában) Dunaferr Mûszaki Gazdasági Közlemények, 2007/1 A Dunaferr Dunai Vasmû Krónika szerkesztõbizottsága: (50) Dunaferr Dunai Vasmû Krónika, Dunatáj Kiadó Kft. 2000 Márkus L.: 40 éves a nyersvasgyártás a Dunai Vasmûben, Média Mix Kft., 1994

61

Kelemen Gyula*

Az õsi fémmegmunkálási eljárás: a kovácsolás — a Pentelei Kovácsmúzeum bemutatása Több generációra vezethetõ vissza a dunapentelei Kelemen család kovácsmesterségének továbbvitele. A sort idõs Kelemen Gyula 1984-es halála szakította meg, de fia méltóképpen õrizte meg felmenõi örökségét. Ifjabb Kelemen Gyula 2004-ben megnyitotta a Pentelei Kovácsmúzeumot. A cikk szerzõje idõben visszamegy ezen õsi fémmegmunkálási eljárás kialakulásáig, adalékul szolgálva a kovácsolás történetéhez.

1. kép: Kovácsmúzeum 2004-ben az Európai Uniós csatlakozás után egy héttel megalakult Magyarországon az elsõ non-profit formában mûködõ magánmúzeum — a Pentelei Kovácsmúzeum — Dunaújvárosban. A kovácsmûhelyt dr. Kelemen Gyula fõiskolai tanár édesapja, Kelemen Gyula kovácsmester emlékére õrizte meg (1. kép). A múzeumot Dunaújváros polgármestere, dr. Kálmán András nyitotta meg. A megnyitásról az országos médiák is tudósítottak, szinte minden kereskedelmi rádióban hírként közölték. Mivel Magyarország az uniós figyelem központjában állt — mint új belépõ —, két nappal késõbb a BBC News is telefonos riportot kért a múzeummal kapcsolatosan. Ennek hatására Ausztráliából és az USA-ból is érdeklõdtek a múzeum iránt. A kihalófélben lévõ kovácsszakma és õsi mûhelye kuriózumnak minõsül ma Magyarországon. A fiatal nemzedék már nem látott kovácsmestert lovat patkolni, kocsit vasalni és a kovácsmûhelyben vörösre izzított vasat alakítani. A múzeum létrehozásának egyik célja az, hogy a fiatalok is megismerkedhessenek ezzel a nagy múlttal rendelkezõ szakmával. Dunaújváros kohász város. Az õsi kohászat és a kovácsmesterség szoros kapcsolatban áll egymással. Az õsi felfogás szerint a vas égi eredetû. A vasat az ég ajándékozta az emberiségnek. A meteorvasakkal való találkozás több ezer éves múltra tekint vissza. Régi mondákban

Continuation of blacksmith craft of the Kelemen family from Dunapentele can be retraced for several generations. The queue was interrupted in 1984 by the death of Gyula Kelemen senior but his son has worthily preserved his ascending heritage. Gyula Kelemen junior opened the Pentele Blacksmith Museum in 2004. The author of the article goes back in time to the formation of this ancient metalworking process, giving a contribution to the history of blacksmithing.

is fellelhetõ a vas, ami az erõ, a bátorság, a szilárdság és a hatalom jelképe volt. A vasgyártás elsõ történelmi leletei Mezopotámiában (Kr. e. 1500 körül) lelhetõk fel. Innen terjedt el a világ többi tájára a vasból készült termékek használata. Az emberiség kb. 3500 éves ipara a kézi kovácsolás. A damaszkuszi bucakemencében elõállított vastartalmú olvadékból kovácsolással nyerték ki a rugalmas, jó tulajdonságú vasat. Híres volt a damaszkuszi kard, amelyet esetenként kegyetlenül a rabszolga szívébe szúrva edzettek meg azzal a hittel, hogy annak ereje a kardba száll. A IV–V. században a hunok a Kárpát-medencében kovácsolással készítették nyilaikat és híres, 1 méter hosszú, 4–5 cm széles, keresztvassal ellátott kardjukat. Honfoglaló õseink az ural-altáji népek vaskohászati tudását hozták magukkal a Kárpát-medencébe. A mongoloknál még a XIX. században is bizonygatták, hogy valahol még mindig õrzik Dzsingisz kán üllõjét. A vas feldolgozásának a magyar kézmûvesség történetében hagyományai vannak, hiszen mindennapi életükhöz hozzátartozott a vas, amibõl a kovács fegyvereket, lószerszámokat, zablát, kengyelt és patkót készített. Magyarországon már a honfoglalástól kezdve nyomon követhetõ a kovács-, a kerékgyártó, a kádár- és a kocsikészítõ mesterség. A ránk maradt nyelvi emlékekben található szavak is tanúskodnak errõl: kovács, üllõ, fogó, fúvó. Árpád-kori bucakemence-maradványokat találtak és restauráltak a Dunaferr segítségével Somogyfajszon. A földrész legnagyobb õskohászati lelõhelye fölött a honfoglaló magyarok jurtáira emlékeztetõ múzeum épült. Hasonló régészeti leletek több településen kerültek elõ Imola község határában, Jósvafõn, Rudabányán. A bucakemencében gyepvasból, más néven gyepvaskõbõl nyerték ki a vasat. Az uralkodó széljárás figyelembevételével általában domboldalakba vájt gödrökbe építették, belsejét kezdetben agyaggal tapasztották ki. A hõ hatására a szennyezõ anyagok egy része a vasmasszából kipergett, a benne maradt további szennyezõdéseket többszöri kovácsolással távolították el. Fûtõanyagként eleinte fát használtak, majd ezt követte a faszén. A vasmûvesség a korai középkorban nem nagyon hasonlított más kézmûvesek tevékenységéhez, akik mun-

* Dr. Kelemen Gyula tanszékvezetõ fõiskolai tanár, Tanárképzõ Intézet, Dunaújvárosi Fõiskola

62


alatt a szakmát csak közvetetten ismerhette meg, õ volt a család mindenese. Ez idõ alatt inkább az erkölcsi nevelést, a céhek hierarchiájának a megismerését helyezték elõtérbe. Az inasévek zárásaként megtörtént az ünnepélyes „felszabadítás”, és az inas beléphetett a legények közé. A legény már konkrétan a mestersége elsajátításával foglalkozott, és egyre több egyéni feladatot kapott. Ekkor már a képzett „szakembert” a mestere is támogatta, nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is. A legényévek akkor értek véget, ha a mestere szerint már mindent megtanult a szakmából.

2. kép: 200 éves kovácsfogók kájukat háziiparszerûen is ûzhették. A vas elõállítóinak és mûveseinek stratégiai fontosságú készítményeire sokkal nagyobb mértékben formált jogot a mindenkori hatalom, a törzsfõ, a helyi birtokosok, a fejedelem vagy a király, a „vastermõ föld” birtokosa. Tehát a kovácsmesterség története nemcsak a technikatörténetnek, hanem a gazdaság- és hadtörténetnek is fontos összetevõje. A falusi vagy patkolókovács a saját maga által alkotott szerszámokkal (2. kép) fõleg a paraszti munkaeszközök készítésével, javításával, lovak patkolásával foglalkozott, fontos szerepet töltött be a falu életében. Ebben az idõben még állítható menetmetszõvel dolgoztak, amely csupán egyszeri pontossággal készített csavarok elõállítására volt alkalmas (3. kép).

4. kép: 150 éves fúrógép

3. kép: Állítható menetvágók A mesterségnek különféle szakmai típusai alakultak ki, így volt cigány kovács, uradalmi kovács, gépészkovács vagy falusi kovács. Többnyire közülük kerültek ki a múlt század elejétõl a paraszti munkaeszközöket újító, feltaláló emberek. Legtöbbjük állatgyógyítással is foglalkozott, egy, az 1700-as évekbõl ránk maradt tankönyv címe: A lópata és köröm ápolása. Jó száz évvel ezelõtt még hazánkban is általánosan virágzott orvosi tevékenységük, a kovács — Dunapentelén is — ellátta a foghúzás feladatát. Az õsi kovácsmesterséget folytató Kelemen család már az 1700-as évek közepétõl kovácscéhben dolgozott. Mûködésüket szigorú szabályok irányították. Jellemezõ rá, hogy egy mester az egész termék elkészítésében részt vett. Az 1800-as évekrõl fennmaradt egyházi dokumentumokból tudjuk, hogy Kelemen Ferenc inasként 11–12 éves korában szegõdött el a kovácsmesterhez. Hároméves inaskodása


Ekkor következhetett a vándorlás idõszaka, ami alatt mesterdarabot készített. Kelemen Ferencet a rácalmási kovácscéh elküldte európai gyakorlatra. Az 1856-ban Achenben kiállított céhlevél szerint az „ügyes kezû és jó szakértelmû pentelei mestert” dicséretben részesítették. A szakképzés e formája tehát hozzávetõlegesen 10–12 évig tartott. Az 1900-as évek elején a jelenlegi múzeum mûhelyében Kelemen Ferenc dolgozott, akinek korai halála miatt 15 éves fia, Kelemen Gyula vette át a mûhelyt. Dunapentelén több kovács is dolgozott, akik egymás munkájának minõsítõi is voltak. 1950-ben a város építéséhez úgynevezett kordés brigádokat hoztak létre. A lovak patkolását és a kordék vasalását a falu kovácsai végezték. Ebben az idõben a lakosság számára is széleskörû szolgáltatást nyújtott a kovács. Kelemen Gyula hitvallása szerint élt és dolgozott 1984-ben bekövetkezett haláláig: „A mester hibátlanul és a megrendelõ elégedettségére kell, hogy tevékenykedjen.” Az évszázadok alatt a kovácsmunka lényege nem változott. Fegyverek és szerszámok, eszközök és gépek, épü-

63

mûvészi kidolgozásukkal. A pentelei kovácsmúzeumban még mindig látni kétkezi pörölyt, öregverõt, amellyel a segéd sújtott oda, ahova a mester a félkézkalapáccsal ütögetve, a baljában fogóval tartott vasra csörgetéssel mutatott. A kovácstûzhely fénye és az alakított szikrázó vas látványa megigézi a látogatót, aki eljön a Pentelei Kovácsmúzeumba.

Felhasznált irodalom 5. kép: A kovácstûzhely és a kézi bõrfújtató letelemek és dísztárgyak kerültek ki a kovácsok kezébõl, kielégítve a társadalom szükségletét. A fennmaradt remekmûvek elcsodálkoztatnak minket gondos és sokszor

64

Magyar Polgár Info (www.polgarinfo.hu) Díszmûkovács és fazekas szakmák (http://www.eufit.hu/17_news/diszkov1.htm) Dr. Gömöri János: Vaskohászat (http://www.omagyarelet.hu) Az õsmagyarok és a vasgyártás (http://nol.hu/archivum/archiv-69354) Kelemen Gyula: Pentelei iskolatörténeti kutatások (kézirat)


Juhász Gábor *

A kikötõ története (3. rész) A történeti áttekintés elsõ két részében (2009/3. és 2010/1. szám) eljutottunk a kikötõ történetének 6. évtizedéig, 2004-ig, a tulajdonosváltás évéig. Ebben az utolsó részben vázoljuk a kikötõ életének fõbb eseményeit, valamint bemutatjuk a kikötõi öböl sportéletének fõbb alakjait.

In the first two parts of the history review (Numbers 2009/3 and 2010/1) we have come to the 6th decade of the port’s history, year 2004, the year of owner change. In this last part we outline the main events of port’s life, as well as present the main persons of sport life of the port bay.

11. A kikötõ hatodik évtizede (2005–) 2005-ben a megmozgatott árumennyiség 516 ezer tonna volt. A kirakott áru 181 ezer tonna, a berakott áru pedig 335 ezer tonna volt. Kirakásra került 96 db uszály és 65 db önjáró hajó, berakásra került 199 db uszály és 163 db önjáró hajó. A második félévben bekövetkezett munkahiányos idõszakban állásidõ lett elrendelve, és 12 fõ kirendeléssel átirányításra került a meleghengermû kikészítõ üzemébe. Saját erõs finanszírozásban beszerzésre került 1 db seprûgép uszályok és rakodótér takarítására, 1 db VW Transporter tehergépkocsi. Elkészült a VII. sz. portáldaru villamos hajtásának modernizációja fokozatmentes hajtásszabályozással. A térfigyelõ rendszer kiépítésének beruházása 2005-ben indult. Célja a vagyonbiztonság fokozása és a termelõmunka irányításának korszerûsítése. Három ütemben (2005–2007) készült el a teljes rendszer.

1. ábra: Térfigyelõ kamerák egyesített monitora Saját erõs beruházásban megvalósult — az I. sz. uszály állás vonalában — a darupálya felújítása és síncseréje. Megépült környezetvédelmi beruházásként egy gépi mosóhely. A munkakörülmények javítására a mérlegházba és a boxerhajóra klímaberendezés került beépítésre, és elkészült az V. sz. portáldaru fülkéjének a korszerûsítése. A Dunaferr Zrt. által finanszírozott beruházásban elkészült az I–II. sz. uszályállás elõtti rakodótér szilárd térburkolatának építése és az öböl éves karbantartó kotrása. Adózott eredmény (2006): 29.988 E Ft. 2007-ben 563 ezer tonna árut mozgatott meg a kikötõ, ebbõl kirakás 173 ezer tonna, berakás 390 ezer tonna. Az év folyamán a gyakori és hosszan tartó alacsony vízállás zavarta a munkát. A hajózás csak 60–70%-os terheléssel tudott szállítani. Szeptemberben az áradás miatt szünetelt a hajózás, a Duna felsõ szakaszán hajózási zárlatot rendeltek

Informatikai fejlesztések A társaság 2005 végére kiépítette teljes körû strukturált számítógépes hálózatát, folyamatosan megújította hardverparkját, a kulcspozícióban lévõ munkatársaknak internet- és e-mail-elérhetõséget biztosított. A fejlesztések eredményeképp a munkatársak és a szakterületek között megindulhatott a belsõ adatkommunikációs kapcsolat. Megkezdõdött a kikötõ üzleti folyamatait támogató integrált informatikai rendszer kifejlesztése. A rendszer neve: Portinfo. A rendszer kifejlesztése év végére készült el. 2006-ban az elsõ negyedév kísérleti alkalmazása után április 1-jével került bevezetésre. Adózott eredmény (2005): 1.581 E Ft. 2006-ban 505 ezer tonna árut mozgatott meg a kikötõ. — Kirakott áruk 138,8 ezer tonna — Berakott áruk 366,2 ezer tonna — Hajóforgalom: uszály 244 db, önjáró hajó 250 db. Az év eleji fagyok, jegesedés a Dunán nehezítették a hajózás és a kikötõ munkáját. 2006. január 23-ától február 20-áig, majd április 2-ától 10-éig az árvíz miatt állt a hajózás a Dunán és a csatornán. Ezen idõ alatt a készáruszállítások vasútra és közútra terelõdtek, csökkentve ezzel a kikötõ forgalmát. Szeptembertõl decemberig a tartósan alacsony vízállás miatt a hajók csökkentett terheléssel tudtak közlekedni.

2. ábra: Rakodások havi bontása

* Juhász Gábor nyugalmazott mûszaki vezetõ, Kikötõ, ISD Portolan


65

5. ábra: Megsuvadt rézsûs partfal váltójánál megsuvadt vasúti rézsû helyreállítása, továbbá a bejárati csatorna karbantartó kotrása. Változás a kikötõ életében: 2007. szeptember 30-án — tulajdonosi döntés alapján — a Dunaferr Kikötõ Kft. beolvadt a Dunaferr Portolan Kft.-be.

3. ábra: Buga rakodása el. Ennek eredményeként a szállítások késõbbre halasztódtak, illetve a sürgõs határidõs szállítmányokat vasúton szállították ki. Árunemenként vizsgálva kiemelkedõ volt az Ukrajnából érkezõ buga kirakása, 45 ezer tonna, továbbá a mûtrágya kirakása, 41 ezer tonna. Beruházás terén a kikötõi rakodótér teljes térburkolása után nagy jelentõségû volt a Dunaferr Zrt. beruházásban a IV–V. sz. uszályállások (130 fm) vonalában, valamint a darupálya és a vasúti pályák (part I–II.) köztes részeinek térburkolása. Folytatódott a partfal (keszonok) vízoldali homlokzatának felújítása. Befejezõdött a kikötõ bejárati

Dunaferr Portolan Kft. Az ISD Dunaferr Zrt. a vállalat centralizációs programjának részeként 2007.09.30-ával a Dunaferr Portolan Kft.-be integrálták a Dunaferr Kikötõ Kft.-t és Dunaferr Logisztikai Kft.-t. Az új társaság feladata az anyavállalat logisztikai feladatainak ellátása, irányítása, a közúti, vasúti, vízi szállításainak teljes körû ellátása. Távlati célként szerepel a vállalati termékek raktározása, csomagolása, komplettírozása, kezelése. A Dunaferr Zrt. az integráció idõszakában kivásárolta az elõzõ tulajdonosoktól a tulajdonrészeket, és így 100%os tulajdonosként hozta létre az új Dunaferr Portolan Kft.-t.

6. ábra: A társaság ügyvezetõje: capt. Vaso Janicic

4. ábra: Mûtrágya rakodása

7. ábra: Új logó

66


1. táblázat: Termelési eredmények 2004. január 1-jétõl 2009. október 31-éig Áru/Év Mezõgazdasági termék Pellet Petrolkoksz Vasérc Magnezit Buga Hasított tekercs Vasszerkezet M. H. tekercs Betonacél Szén Koksz Alumínium Ferromangán M. H. tábla Ferroszilícium Mûtrágya Folypát Gránittömb Durvalemez Acélszerkezet Profil H. H. tekercs Egyéb* Összesen

2004 5 911

Áru/Év

2004

KIRAKÁS (E tonna) 2005 5 931

2006 5 917

2007 2 420

81 553 1 472

69 504

1 192

134 3 723

490

75 864 29 855

99 917 59 289

2008 7 952

2009 8 941

244 077 306 74 604 429 251 102 197

171 157

378 972

284 332 485

25 225

46 742

44 951 1 880 101 41 216 6 413 27 695

2 568

135

8 286 1 995 230

40 303 3 060

20 476 3 071

4 654

4 698 214

216 1 762

2 805 3 433 5 570

9 000 2 542

205 481

1 193 90 27

460

180 653

139 559

172 828

347 249 837 843

500 492 618

2007

2008

2009

Összesen 37 072 0 0 496 787 306 190 531 2 309 1 192 150 090 6 413 913 522 89 629 0 2 805 2 703 3 433 108 860 10 668 230 9 352 1 407 90 834 749 2 028 982

BERAKÁS (E tonna) 2005

2006

Bakdaru

128

Összesen 128

Gépalkatrész

258

482

66

806

Durva lemez

5 305

3 008

195

8 508

Koksz

44 834

21 693

55 294

98 469

114 716

6 797

341 803

Profil

63 629

36 855

31 877

25 993

27 383

17 450

203 187

1 006

997

Mûtrágya Betonelem

2 567

2 003

4 023

Folypát

6 590

532

532

Mezõgazdasági termék

15 522

25 100

46 518

37 642

17 522

27 454

169 758

M.H.tábla

85 878

56 429

47 277

31 876

33 686

16 978

272 124

H.H.tekercs

36 700

18 889

3 807

Acélszerkezet

59 396

598

108

706

H.H.tábla

17 450

9 114

5 638

1 366

33 568

TH.tekercs

14 479

7 890

2 798

6 613

21 525

25 997

79 302

213

2 140

1 649

4 554

5 285

1 127

14 968

7 956

2 284

851 334

449 4 047

4 047

219 047

81 416

985 531

64 905

64 905

TH.tábla Hasított tekercs Vasszerkezet

11 091

621

Glutén M.H.tekercs

193 991

148 812

168 953

173 312

Kohókoksz Pétisó Egyéb* Összesen

7 317 6 477

5 709

164

968

1 224

490 317

335 447

365 424

390 019

445 317

*Raklapos H. tekercs, Raklapos hasított tekercs, Pétisó


67

1 404

7 317 14 542

255 692

2 282 216

A társaság székhelye: 1139 Budapest, Frangepán út 7. Fiók telepei: 2400 Dunaújváros, Ruhagyári út 4. (kikötõ) 4625 Záhony, Európa tér 6. (vasúti iroda) A társaság törzstõkéje: 309.420 E Ft. Az integrálódás után a kikötõbe költöztek a volt Dunaferr Logisztikai Kft. és a Dunaferr Portolan Kft. dunaújvárosi irodájának dolgozói. Elhelyezésükre a kikötõi igazgatósági épület bõvítésre került 4 db irodahelyiséggel. Beruházások, felújítások: — vasúti rézsû helyreállítása, — térburkolat-készítés, — UNC 750 homlokrakodó beszerzés, — szilárd térburkolat a IV.–V. uszályállás darupályája és a vasúti pályák között, — a partfal vízoldali homlokzatának felújítása. 2008. január 1-jétõl az ISD Dunaferr Zrt. arculatához igazodva névváltozás történt. Új név: ISD Portolan Kft. A kikötõ 2008. évi termelési eredményei: megmozgatott áru 1.283 ezer tonna. Ez a teljesítmény a délszláv háború óta az elsõ 1 millió tonna feletti forgalom. A nagyarányú növekedés elsõsorban az új társaság mûködési szemléletének köszönhetõ. A vasúton szállított áruból tetemes mennyiséget sikerült vízi útra áttenni, és így csökkenteni a logisztikai költségeket. A 2008 õszén indult világgazdasági válság érintette társaságunkat is. Ennek jelei mutatkoztak évvégén a megrendelések csökkenésében és a partnerek fizetõképességének romlásában. A tulajdonos által, valamint saját hatáskörben

elrendelt intézkedések a költségek csökkentésére, a likviditás megõrzésére irányultak. 2009. június 1-jén volt 55 éves a kikötõ. Megmozgatott áru mennyisége I.–X. hónap összesen 748 E t. — kirakott áru: 493 E t — berakott áru: 295 E t A havi átlagos teljesítmény 65–70 tonnáról októberre 120 E t-ra emelkedett, a nagy mennyiségû szén- és ércszállítmányoknak köszönhetõen. A vállalati létszámleépítés a kikötõ állományi létszámát tekintve 6 fõt érintett. A 6 fõbõl 2 fõ nyugdíjba vonult, 4 fõ pedig közös megegyezéssel távozott. Saját erõs beruházásban elkészült az M/S „Péter” kikötõi rendezõhajó teljes körû felújítása motorcserékkel együtt. Beüzemelése 2009. május 15-én volt.

12. Vízi sportok a kikötõi öbölben A kikötõi öböl ad otthont a város vízi sportjainak is. Itt tartják edzéseiket és versenyeiket a kajakosok, kenusok és a motorcsónakosok, továbbá a Dunaferr Horgászegyesülete is itt foglal helyet az öböl északi csücskében. A kajak-kenusok 1953 — megalakulásuk — óta mûködnek a területen. Elsõ nagy versenyük 1958-ban a vidékbajnokság megrendezése volt az öbölben. Azóta évente rendeznek országos bajnokságot. Ezekben az években a Dunaújvárosi Kohász Kajak-Kenu szakosztálya mellett mûködött még az ITSK, MHSZ és Vízi

7. ábra: A társaság szervezeti sémája

68


9 ábra: Pálizs Attila

10. ábra: Kollár Tamás–Malomsoki Sándor

11. ábra: Bedecs Gyöngyi–Sárközi Éva

13. ábra: Martinkó György–Hubik András

14. ábra: Nagy György – Theisz Márton

Cserni Béla

Mihaldinecz Rudolf

Lengyel László

12. ábra: Kajak-kenu versenyek a kikötõben


ifj.Sándor Péter

Tábori Áron

Úttörõk sportköre is. A 60-as évek elejétõl érik el versenyzõik a komolyabb eredményeket. — 1963. — Nagy György 10.000 m I. hely OB, — A 70-es évek nemzetközi eredményt elérõ versenyzõi: Bedecs Gyöngyi, Sárközi Éva, Márkus László, — A 80-as években Pálizs Attila ért el nemzetközi sikereket.

69

Utószó A kikötõ történetét megszületésének gondolatától napjainkig írtam meg, áttekintve a történelmi elõzményeket, elõdeink döntéseit, munkáját, a történelmi, politikai és gazdasági változások hatását. A kikötõ 2009. évben 55 éves. A születésnapnak 1954. június 1-jét tekintjük, ekkorra készült el három uszályállás, a darupálya kettõ daruval és a kikötõi iparvágány-hálózat.

15. ábra:Motorcsónakverseny a kikötõben A 90-es évek közepétõl válogatott versenyzõk: — Molnár Gergely és Malomsoki Sándor kenusok, — Kollár Tamás kajakos.

Írásommal emléket kívántam állítani elõdeinknek, meg kívántam örökíteni az elsõ 55 év eseményeit, és nem utolsó sorban a jelen és a jövõ nemzedékének át kívántam adni néhány személyesen megélt fontos esemény tanulságát. Írásom messze nem irodalmi értékû, csupán a tények felsorolására hagyatkozik a teljesség igénye nélkül. Igyekeztem visszaadni a kikötõben eltöltött munkás 37 év (1972–2009) emlékeit, a megpróbáltatásokat, kihívásokat, saját élményeim, továbbá a volt kikötõi dolgozók elmondásai és az összegyûjtött tervek, írásos dokumentumok, fotók segítségével. Írásomat ajánlom a kikötõ jelenlegi és jövendõ dolgozóinak. Kérem, õrizzétek meg az elõdök emlékét, olvassátok a kikötõ történetét, ha szükséges, egészítsétek ki, és írjátok tovább.

Malomsoki Sándor 2001-ben C-4 500 m-en világbajnok. 2005-tõl kezdõdõen Volein Viktor, Devecseri Ádám, Hajdú Gergõ, Vass András, Kárász Anna évrõl évre I–II. helyezéseket értek el az ifjúsági és világbajnokságokon. A motorcsónaksport a Papírgyár SE keretei között kezdõdött 1972-ben. Majd a Dunaújvárosi Vízi Sport Club 1983-as megalakulása után átvette a város motorcsónaksportjának irányítását. Az elmúlt évtizedek során igen sok színvonalas verseny megrendezésére került sor. Az elsõ nemzetközi verseny 1983 májusában volt Béke–Barátság Kupa néven az akkori szocialista országok sportolói számára. 1989-tõl a város és a Dunaferr támogatásának köszönhetõen megrendezésre kerültek Forma–1; F–2; F–3; F–4; O–750–125-ig; T– 850, T–750, T–550; OSY–400 stb. kategóriás versenyek, melyek igen szép hazai sikereket hoztak. Kinevelõdött sok világ- és Európa-bajnok. Cserni Béla az elsõ világbajnok, õt követték: Mihaldinecz Rudolf, ifj. Sándor Péter, Tábori Áron, Lengyel László.

70


Dévényi László, Orbulov Imre *

A fémhabok szerepe a fenntartható fejlõdésben (bõvített elõadás-kivonat) A fémhabok korunk technológiai fejlõdését elõsegítõ anyagok kutatásával mind Magyarországon, mind a nagyvilágban több kutatóhelyen foglalkoznak. E kutatóhelyek egyike a Budapesti Mûszaki Egyetem Anyagtudomány és Technológia Tanszék Fémes Kompozit Laboratóriuma is. A cikk szerzõi bemutatják a fémhabok elõállítási módszereit, az általuk elõállított fémhabokat, vizsgálataikat — és az azokból nyert eredményeket. A fémhabok tulajdonságainak ismertetésével egyben rámutatnak a fémhabok felhasználási területeire, környezetvédelmi jelentõségére is.

The metal foams are materials that help technology development of our time and several research sites both in Hungary and in the world are dealing with their research — one of the research sites being also the Metallic Composite Laboratory at the Department of Materials Science and Engineering of Budapest University of Technology and Economics (BME). The authors of the article are presenting the production methods of metallic foams, the metallic foams made by them, as well as their investigations and the results obtained of them. By presenting the properties of metallic foams they are also indicating their utilization areas and environment protection significance.

I. Bevezetés A fémhabok az anyagok világának speciális szegmensét alkotják. Fejlesztésük az 1940-es évek környékén jelent meg (legalábbis a polgári alkalmazásokban). A fémhabok a három fõ anyagcsalád (fémek, kerámiák és polimerek) kombinációjából elõállítható kompozitok anyagcsaládjába tartoznak. A kompozitok alapvetõen mátrixanyagból, erõsítõanyagból és a közöttük húzódó átmeneti

2. ábra: Szintaktikus fémhab elektronmikroszkópi felvétele

1. ábra: Nyílt és zárt cellás fémhab

rétegbõl épülnek fel. A mátrixanyag találkozik közvetlenül a terheléssel, azt az átmeneti rétegen keresztül továbbítja a tényleges teherviselõ erõsítõanyagnak. A kompozitokat az alapján csoportosítják a leggyakrabban, hogy milyen formában jelenik meg bennük az erõsítõanyag. Eszerint megkülönböztetnek részecske-, vagy szálerõsítéses kompozitokat, szendvicsszerkezetû kompozitokat stb. A fémhabok olyan speciális részecskeerõsítésû kompozitok, amelyekben az „erõsítõanyag” a környezet levegõje. A fémhabokat többféleképpen csoportokba sorolhatjuk. A legáltalánosabb csoportosítás a porozitás mértéke alapján történik (vagyis, hogy a fémhab hány térfogatszázalékát alkotja levegõ). Egy másik fontos csoportosítási szempont az, hogy a fémhabban jelenlévõ cellák egymással kapcsolatban állnak-e, vagy sem. Eszerint megkülönböztetünk nyílt- és zárt cellás fémhabokat (1. ábra). A fémhabok egy speciális csoportját adják az úgynevezett szintaktikus fémhabok. Ezekbe a kompozitokba apró, üreges kerámia mikrogömbhéjakat építenek be, ezzel biztosítják a szerkezet porózusságát (2. ábra). A fémhabok alkalmazásának alapvetõ indoka a könnyûszerkezetû, kis önsúlyú alkatrészek elõállítása.

* Dr. Dévényi László tanszékvezetõ, egyetemi docens, gazdasági dékánhelyettes • Dr. Orbulov Imre Norbert tanársegéd, Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Anyagtudomány és Technológia Tanszék


71

A fémhabok túlnyomó többségét a már önmagában is könnyûnek tekinthetõ alumíniumból és ötvözeteibõl állítják elõ. Természetesen a fémhabok az alapfémüknek sok tulajdonságát „megöröklik”, például az olvadáspontot, elektromos vezetõképességet stb. E rövid bevezetõ után jelen cikkben a szerzõk arra vállalkoznak, hogy átfogó képet adjanak a fémhabok elõállítási lehetõségeirõl, és ismertessék a munkájuk során elõállított nyílt cellás alumínium és alumínium mátrixú szintaktikus habok alapvetõ mechanikai tulajdonságait.

II. A fémhabok elõállítása A fémhabok elõállítására több kísérleti, félipari és ipari módszer terjedt el. Az elõállítási technológia befolyással van a kialakuló fémhab szerkezetére, porozitására és ezeken keresztül csaknem minden tulajdonságára. A következõ felsorolás tartalmazza a leginkább elterjedt módszereket, a fõbb gyártókat és a termékek kereskedelmi neveit [1]. 1. Gázátbuborékoltatás (ALCAN, CYMAT, HYDRO, zárt cellás — 3. ábra). Ilyen területen folynak kutatások a Miskolci Egyetemen jelenleg a nanoméretû habstabilizáló részecskék irányában [2]). 2. Fémhabok elõállítása habképzõ anyaggal (MEPURA, Fraunhofer Intézet, zárt cellás, 4. ábra).

5. ábra: Ömledékmetallurgiai habosító eljárás 3. Ömledékmetallurgiai habosító eljárás (ALPORAS, zárt cellás, 5. ábra). 4. Fémhabok elõállítása hõ hatására kiolvadó anyaggal (nyílt cellás). 5. Fémhabok folyamatos elõállítása (zárt cellás, 6. ábra). 6. Fémhabok elõállítása különálló fém gömbhéjakból (zárt cellás) (Fraunhofer Intézet, Németország). 7. Fémhabok elõállítása kioldódó töltõanyaggal, infiltrációval (kísérleti célra, nyílt cellás, BME-ATT Fémes Kompozit Laboratórium). 8. Fémhabok elõállítása üreges kerámia töltõanyaggal (zárt cellás, BME-ATT). A gázátbuborékoltatásos eljárásnál olvadt fémfürdõn buborékoltatnak keresztül inert gázt. Az eljárás során a buborékok stabilitásának biztosítása a kulcsfeladat. Ezt befolyásolja a fémfürdõ viszkozitása, így legfõképpen vegyi összetétele és az olvadék hõmérséklete. Szintén erõs befolyása van a buborékok méretének is. A habképzõ anyagot felhasználó eljárások (2., 3. és 5. technológiák) leginkább TiH2-et használnak. Ez az anyag magasabb hõmérsékleten reakcióba lép a fémfürdõvel, és gázképzõdéssel habosítást végez. Ezekkel az eljárásokkal könnyen állíthatunk elõ adott formát kitöltõ zárt cellás fémhab alkatrészeket. Szintén a zárt cellás fémhabok elõállítására alkalmasak a különbözõ gömbhéjakat felhasználó eljárások (6. és 8. eljárás). A gömbhéjak készülhetnek fémes anyagból, ekkor azokat (akár szabályszerûen) elrendezve, egymáshoz nyomva, majd szinterelve jutnak zárt cellás fémhabhoz. A héjak készülhetnek kémiailag ellenálló anyagból (jellemzõen kerámiából) is. Ezeket a gömbhéjakat fémbe ágyazva zárt cellás fémhabokat gyártanak. Ez az egyik módszer, amelyet munkánk során alkalmaztunk. Hõ hatására kiolvadó elõformák alkalmazásával nyílt cellás fémhabokat állítanak elõ. A töltõanyagból készítenek egy elõformát 6. ábra: Fémhab folyamatos elõállítása (prekurzort), majd erre vala-

3. ábra: Az átbuborékoltatásos módszer

4. ábra: Porózus fém elõállítása habképzõ anyaggal

72


milyen alacsony hõmérsékletû technológiával (általában PVD) fémréteget hordanak fel, végül az alapformát magasabb hõmérsékleten kiolvasztják. Ezzel az eljárással állíthatóak elõ a legnagyobb porozitással (~80%) rendelkezõ fémhabok. Hasonló technológia a kioldódó töltõanyagot felhasználó technológia is. Ebben az esetben az elõformát olyan anyag alkotja, amely az alapfém olvadási hõmérséklete felett káros reakciók nélkül infiltrálható, majd a megszilárdult fémbõl kémiai úton kioldható. Ezt a módszert a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Anyagtudomány és Technológia Tanszékén évek óta sikerrel alkalmazzuk. Mivel munkánk során a gépészeti felhasználást tekintettük fõ iránynak, elsõsorban olyan porozitású gyártmányokra koncentráltunk, ahol megfelelõ szilárdságot érhetünk el. Így nem volt célunk az igen alacsony sûrûségû, igazán habszerû anyagok elõállítása és kutatása (annál is inkább, hiszen ebbe az irányban a Miskolci Egyetemen a Bécsi Mûszaki Egyetemmel együttmûködve széleskörû vizsgálatok folynak [3].

A fémhabok egyik legfontosabb fizikai jellemzõje a sûrûség, amely közvetlenül meghatározza az alkatrészek tömegét. Az 1. táblázat az általunk elõállított nyílt cellás és szintaktikus fémhabok sûrûségértékeit tartalmazza. Látható, hogy több esetben is a vízénél kisebb sûrûségû anyagot állítottunk elõ (7. ábra). A következõ fejezetben a fenti anyagok mechanikai tulajdonságait tekintjük át. 1. táblázat: Az elõállított fémhabok átlagos sûrûsége és relatív sûrûsége Cellaméret (mm)

Cella típus

Sûrûség (g/cm3)

Relatív sûrûség (%)

alapfém 0,5–1 1–2 2–3 4–5 0,15

— nyílt nyílt nyílt nyílt zárt

2,7 1,132 0,821 0,964 0,962 1,315

— 41,93 30,41 35,70 35,63 48,7

A próbatesteken szakító, zömítõ és hajlító vizsgálatokat végeztünk, annak érdekében, hogy megismerjük az anyagok azon tulajdonságait, amelyek mérnöki szempontból a tervezés alapját jelentik.

III. A vizsgált anyagtípusok és vizsgálati módszereik Munkánk során nyílt cellás fémhabot kioldódó töltõanyag segítségével, szintaktikus fémhabot infiltrált kerámia gömbhéjak segítségével állítottunk elõ. Az alapfém minden esetben eutektikus alumínium ötvözet (AlSi12Mg volt.) Alkalmazását indokolják jó öntési tulajdonságai, amely az infiltráló technológiák alkalmazásánál nagy elõnyt jelent. A szintaktikus fémhabok területén további kísérletek folytak jelenleg 99,5% tisztaságú alumínium mátrixanyaggal is. A nyílt cellás fémhabok porozitását a kioldódó töltõanyag szemcseméretének változtatásával lehetõségünk van befolyásolni. Elõállítottunk 0,5–1 mm, 1–2 mm, 2–3 mm és 4–5 mm pórus méretû fémhabokat. A szintaktikus fémhabokat Al99,5 vagy AlSi12 mátrixszal állítottuk elõ. A beépítésre kerülõ mikrogömbhéjakat az Envirospheres Pty. Ltd. gyártotta „E-spheres” márkanéven. Három különbözõ mikrogömbhéjtípust (SL150, SLG és SL300) alkalmaztunk. Munkánk során 64 tf%-os porozitásra törekedtünk. A tömböket öntõformában, nyomásos infiltrálással gyártottuk, az infiltrálási nyomás ~0,4 MPa (~4 bar) volt, amelyet Ar gázzal biztosítottunk. Az infiltrálási hõmérséklet ~600 °C volt az AlSi12 mátrix és ~710 °C volt az Al99,5 mátrix esetén. Az olvadéknak a kerámia gömbhéjak, illetve sószemcsék közé való beitatódását biztosító gáznyomást 30 s-ig tartottuk fenn, majd a kemence nyitásával levegõn lehûtött tömbökbõl különféle próbatesteket munkáltunk ki. Minden próbatestet a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Anyagtudomány és Technológia Tanszékének Fémmátrixú Kompozitok Laboratóriumá7. ábra: Vízben lebegõ fémhab ban készítettünk


IV. Eredmények és értelmezésük Szakítóvizsgálat A legelterjedtebb módszer a mechanikai szilárdság meghatározására a szakítóvizsgálat. Ezt a vizsgálatot, mivel közvetlenül összehasonlítható számeredményt ad, mi is elvégeztük a 0,5–1 mm és a 2–3 mm-es fémhabok esetén. A mérnöki gyakorlatban szokásos tömör anyagok mérésének körülményeirõl, a próbatestek geometriájáról és az egyes mérõszámokról az MSZ EN 10002-1:2001 szabvány ad felvilágosítást, ezeket az ajánlásokat követtük a fémhabok esetében is. A keresztfej sebessége 0,1 mms-1 volt. A próbatestek kimunkálása viszonylag körülményes volt porózus szerkezetük miatt. Emellett felmerült a roncsolásmentes befogás és a töretfelület megfigyelésének problémája is. Az elõbbit epoxigyantába ágyazással, az utóbbit a szakítás elõtti felületfestéssel valósítottunk meg (8. és 9. ábra). A 2. táblázat a vizsgálataink eredményeit rögzíti.

8. ábra: Nyílt cellás szakító próbatest a vizsgálat után

73

10. ábra: 0,5–1 mm pórusméretû nyílt cellás fémhabok szakítódiagramjai

9. ábra: Nyílt cellás szakító próbatest töretfelülete 2. táblázat: Vizsgálati eredmények Cellaméret

Jel

Fm

d0

L

∆L

Rm

(mm)

-

(N)

(mm)

(mm)

(mm)

(MPa)

NA1

620

6,14

0,5–1

20,9 öntvény jellegû próbatest

NA2

460

6,02

NA3

650

6,15

ND1

835

14,00

56,3

1,50

5,4

11. ábra: 2–3 mm pórusméretû nyílt cellás fémhabok szakítódiagramjai

ND2

1321

14,05

56,0

2,59

8,5

ZA-ZB

1080

6,07

A táblázatban a maximális erõ (Fm), a próbatestek kiinduló átmérõje (d0), az eredeti hosszuk (L), a megnyúlásuk (∆L) és a szakítószilárdságuk (Rm) szerepel. Az alakváltozási jellemzõket nem tüntettük fel, mert elhanyagolhatóan kis értékûek voltak. A nyílt cellás fémhabok mérési eredményeibõl megállapíthatjuk, hogy a szakítószilárdság csökkenésének mértéke még a vártnál is nagyobb mértékû. A rideg (szilumin) alapanyag miatt a fémhab szakadási nyúlása a vártnak megfelelõen kicsi, ezért a legkisebb cellaméretû darabokból már öntvényjellegû próbatesteket munkáltattunk ki. Azt is megállapíthatjuk, hogy a kisebb cellamérettel rendelkezõ próbatestek szakítószilárdsága meghaladja a 2–3 mm cellaméretû fémhabokét. Ez magyarázható a kisebb cellaméret esetén nagyobb maradó teherviselõ keresztmetszettel. A törési mechanizmus jelentõsen eltér a tömör anyagétól, a fémes cellafalak mérete nem azonos, a cellafalakban jelentõs hajlítófeszültség is keletkezik. Húzásra csak abban az esetben lenne optimális az anyagunk, ha a cellák gyakorlatilag teljes próbatest-hosszúságú vékony falú csövek lennének. Megfigyelhetõ, hogy az NA1-es darab diagramjának meredeksége nagyobb, ami jobb merevségi jellemzõre utal. Ugyanakkor az NA2-es darab szakítószilárdsága elmarad a másik két darabétól (10. ábra). Ezek a különbségek a cellák véletlenszerû elhe-

lyezkedésével magyarázhatók. A 11. ábrán láthatjuk a két 2–3 mm cellamérettel rendelkezõ fémhab szakítódiagramját egy erõ-elmozdulás koordinátarendszerben ábrázolva. Jól látható az ND1 jelû próbadarab „gyengesége” az ND2 jelûhöz képest, amely egy más szemcseeloszlásra, esetleg öntési hibára utal. Összességében a nyílt cellás fémhabok területén végzett szakítóvizsgálatok a várt értékeknek megfelelõ eredményeket nyújtották. Az erõs gyengítésnek és a töltõanyag éles felületi átmeneteit lekövetõ bemetszéseknek köszönhetõen drasztikusan csökkent a szakítószilárdság, az energiaelnyelés nem számottevõ. A zárt cellás fémhabok megmunkálása körülményes a magas kerámiatartalom miatt. A szerszámok élettartama kicsi, a hagyományos anyagú és élgeometriájú szerszámok csak kísérleti célra megfelelõek. Ezért technológiai és gazdasági megfontolások alapján az öntvények vizsgálatánál megszokott alakú próbatesteket munkáltunk ki (lásd 12. ábra!). Az öntvényalakú próbatestek mellett szól az is, hogy a minták viselkedését (az öntészeti Al-ötvözet tulajdonsága miatt) ridegnek vártuk, és így a szakítószilárdság meghatározásához a kisebb méretû öntvényjellegû próbatestek is megfeleltek. Ezzel egyben anyagot is takarítottunk meg, több vizsgálatot hajthattunk végre. A szakítószilárdság-értékeken megfigyelhetõ a nyílt cellás fémhaboknál tapasztalt tendencia, miszerint a pórusméret csökkentésével közelebb kerülünk az alapanyag szakítószilárdságához, holott a térkitöltés (vagyis a gyengítés) alig marad el (~7% eltérés) a nyílt cellás fémhabokétól. Mint azt az 13. ábrán

74


2–3 0,15

16,2 21,9

öntvény

37,5

12. ábra: Zárt cellás szakító próbatest a vizsgálat után

14. ábra: Nyílt cellás fémhab próbatest nyomódiagramja és egy zömített próbatest (AlSi12Mg)

13. ábra: Zárt cellás fémhabok szakítódiagramja

15. ábra: Nyílt cellás fémhab próbatest nyomódiagramja és egy zömített próbatest (AlSi12Mg)

látható szakítódiagram is mutatja, a minták valóban ridegen viselkedtek. A maximális erõnél kontrakció nélküli törés lépett fel.

amelynél a próbatestben megjelenik egy közel 45°-os repedés. Ezután az így kialakult két próbatestfél csúszik egymáson, és ez biztosítja a nagyobb feszültségszinten kialakuló platós szakaszt (15. ábra).

Nyomóvizsgálat A nyomóvizsgálat elvégzése lényeges, mert a porózus szerkezeti anyagok mechanikai energiaelnyelõ-képességét így tudjuk leginkább megbecsülni. A felhasználási területeken is ez az egyik leggyakrabban fellépõ igénybevételi forma. A vizsgálat során alakváltozási jellemzõket határoztunk meg, és az elnyelt mechanikai munkát számítottuk ki, mint legfontosabb jellemzõt. A nyílt és zárt cellás fémhabok vizsgálatai során a fémhabokra jellemzõ platós erõ-elmozdulás diagram alakult ki, amelyek alatti terület az elnyelt energiával arányos. Mivel a platós rész relatíve hosszú, az elnyelt energia is nagy. A nyílt cellás fémhabok esetén az erõplató azért alakul ki, mert ahogy nõ a darabban a feszültség, egyegy cella összeroppan, az erõ visszaesik, majd újra nõni kezd, míg egy újabb cella össze nem roppan. A diagram progresszív szakaszban fejezõdik be, ennek praktikus jelentése az, hogy nem maradt ép cella, ami a továbbiakban összeroppanhatna, így a tiszta alapanyag sajtolódik tovább (14. ábra). A zárt cellás fémhaboknál a nyomódiagram egy maximális terhelés elérésével kezdõdik,


A mérések eredményeibõl kitûnt, hogy mindkét fémhabtípus nagyságrendileg ugyanazt a fajlagos energiát tudta elnyelni. Azonban nem mindegy, milyen módon tette ezt. A legjobb metódus a nyílt cellás fémhabé, mert az energiaelnyelés kis feszültségértéken megy végbe. A zárt cellás habok hasonló tönkremenetelt mutatnak, de nagyobb feszültségszinten, ami nem kedvezõ.

Hárompontos hajlítóvizsgálat A próbatestek kimunkálása valamivel egyszerûbb volt, hiszen nem forgástestekrõl, hanem hasábokról van szó, így az esztergáló megmunkálás, ahol a megfelelõ megtámasztás gondot jelentett, nem volt szükséges. A hajlítási támasz távolsága 80 mm, a támaszok és a nyomófej sugara 10 mm, a keresztfej sebessége 0,1 mms-1 volt. A hajlítás minden esetben a keresztmetszet hosszabb oldalára merõlegesen (a nagyobb másodrendû nyomaték

75

ellenében) történt. A mérés során regisztráltuk a lehajláserõ diagramot, és meghatároztuk a hajlítómerevséget és a fajlagos hajlítómerevséget, amely alkalmas a különbözõ anyagok összehasonlítására. A mérések eredményeit a 3. táblázat rögzíti. 3. táblázat: A hárompontos hajlítóvizsgálat eredményei Cellaméret (mm)

Jel

0,5–1 1–2 2–3 4–5 ~0,15

NA NB-NC NE-NI NJ-NK ZA-ZB

F (N) 410 471 392 410 809

f (mm) 1,59 0,84 0,66 0,69 0,88

D (Nm2) 2,78 6,42 7,28 6,47 9,80

D/ρ ∙10-3 (m6/s2) 7,12 22,79 12,68 17,24 15,06

Kérdéses még a szemcsék méretének és eloszlásának a hatása az inercianyomatékra. Ugyanakkor az inercianyomaték meghatározása problémába ütközik. Számítási módszerekkel, a rugalmassági modulusz keverési törvénnyel való meghatározása után az inercianyomaték becsülhetõ, de a szerkezeti viszonyok miatt ez a módszer sem kellõen

megbízható. A táblázat tartalmaz egy erõ-elmozdulás adatpárt (F és f), valamint az ezekbõl az adatokból mechanikai járulékképlettel számított hajlítómerevség (D) és fajlagos hajlítómerevség (D/ρ) értéket. A hajlítóvizsgálatokat elvégeztük a zárt cellás fémhabokon is. A folyamatos terhelés hatására a próbatestek elõbb rugalmas alakváltozást szenvedtek, majd a maximális terhelõ erõ elérésekor ridegen elpattantak. A 16. ábra a nyílt cellás, a 17. ábra a zárt cellás próbatestek jellemzõ hajlító diagramjait mutatja. A hajlítómerevség szórásának tartománya a nyílt cellás fémhabokéhoz képest jóval kisebb, amibõl arra következtethetünk, hogy a kisebb cellaméret esetében kisebb szerep jut a cellák véletlenszerû eloszlásának. A határozottabb hajlítómerevség segítségével magabiztosabban tervezhetünk, és kevesebb további mérésre lehet szükség. A gömbhéj-erõsítésû kompozitok jóval kisebb energiát képesek elnyelni, és azt is maradó alakváltozás nélkül teszik, ami azt jelenti, hogy ez az anyagtípus jóval ridegebb a nyílt cellás fémhaboknál.

V. Alkalmazási lehetõségek a fenntartható fejlõdés szempontjából A fenntartható fejlõdés szempontjából megközelítve a fémhabokat számos felhasználási területet találhatunk. A fémhabok kis sûrûségük miatt igen könnyûek, ezért különösen alkalmasak olyan, geometriai méretmegkötésekkel rendelkezõ, kis mechanikai terhelésû alkatrészek elõállítására, amelyek megmozgatásához eddig a nagyobb önsúly miatt, jóval több energia került befektetésre. Ezáltal a fémhabot tartalmazó mozgó gépek közvetlenül is energiát takarítanak meg. A fémhabok mechanikai csillapítóképességük és nagyfokú energiaelnyelõ képességük miatt különösen alkalmasak rezgéscsillapító és ütközési energiaelnyelõ elemeknek, gépágyaknak, lökhárítóknak. Hasonlóan szerkezeti vonalon történhet alkalmazásuk üreges szerkezetek (például zártszelvények) mechanikai stabilitásának növeléséhez (kihajlás- és horpadásveszély csökkentése). Nagy fajlagos felületük miatt a fémhabok kiváló alkalmazásra lelhetnek katalizátorhordozókként, vagy elemelektródákként, továbbá szûrõként és zagyleválasztókként. Ugyancsak nagy fajlagos felületük és az alapfém jó hõvezetési tényezõje indokolja a hõcserélõkként való alkalmazásukat. A fenntartható fejlõdésre visszatérve pedig fontos megemlíteni, hogy a fémhabok (természetesen alapanyaguktól részben függõen) lényegében teljes egészében újrahasznosíthatók, és belõlük újabb fémhabok, vagy más fémalkatrészek állíthatók elõ.

16. ábra: Nyílt cellás próbatest hajlító diagramja

VI. Összefoglalás A cikkünk elsõ részében összefoglaltuk a fémhabok elõállítási módszereit, majd ismertettük az általunk elõállított fémhabokat. A továbbiakban részben képekkel és diagramokkal illusztrálva ismertettük az elvégzett méréseinket és eredményeinket. Ezzel közelebb kerültünk a fémhabok mechanikai viselkedésének megértésé-

17. ábra: Zárt cellás próbatest hajlító diagramja

76


hez. Meg kell jegyeznünk, hogy a tulajdonságok szórása nagy, a fémhabok erõsen szerkezetérzékenyek, és ezek a hatások a tervezési bizonytalanságot megnövelik. Egyik legfontosabb célunknak tartjuk a szilumin és az erõsítõ anyagok (több kerámiatípusból készült gömbhéj, kiolvadó töltõanyag) közötti átmeneti réteg mibenlétének megismerését, kialakulási feltételeik tisztázását. A tulajdonságok teljes körû ismeretében szeretnénk minél több alkalmazási lehetõséget felderíteni. Vizsgálati és gyártási körülményeink javulásában ugrásszerû változást jelentett az Anyagtudomány és Technológia Tanszéken üzembe helyezett Fémes Kompozit Laboratórium és a körötte szervezõdött munkacsoport. Ezeket és a tanszék anyagvizsgálati és technológiai lehetõségeit maximálisan kihasználva reális lehetõséget látunk a vázolt célok elérésére. A munkacsoport további kutatási területe a nagy térkitöltésû (legalább 60%) szénszál-erõsítésû, alumíniumötvözet mátrixú tömbi kompozitok vizsgálata, valamint a szintén nagy térkitöltésû, alumíniumötvözet mátrixú kompozit huzalok elõállítása és vizsgálata. Az ezekkel a területekkel kapcsolatos eredményeinkrõl egy késõbbi cikkünkben számolunk be.


Forrásjegyzék [1] M. F. Ashby, A. G. Evans, J. W. Hutchinson, N. A. Fleck: Metal foams: a design guide, Cambridge Centre for Micromechanics (1998) [2] N. Babcsán, D. Leitlmeier, J. Banhart: Metal foams – high temperature colloids: Part I. Ex situ analysisof metal foams, Colloids and Surfaces A: Physicochem. Eng. Aspects 261 (2005) 123-130 [3] N. Babcsán, D. Leitlmeier, H.P. Degischer: Foamability of particle reinforced aluminium melt, Mat.-wiss. u. Werkstofftech. 34 (2003) 22-29 [4] Orbulov Imre Norbert: Szintaktikus fémhabok, PhD disszertáció (2009) [5] P. Détári, Á. Németh: Test analysis of enchanced ligthweight aluminium materials, Materials Science Forum 414-415 (2003) 75-78 [6] H. P. Degischer: Innovative light metals: metal matrix composites and foamed aluminium, Materials & Design 18 (1997) 221-226 [7] P. Grant, J. Lord: Review of industrial survey on metallic foams, National Physical Laboratory, Egyesült Királyság (2000) [8] Bartolf József, Keébe György, Kötél Antal, Dr. Stefániay Vilmos, Török Éva, Vajda Imre: Porózus (nyitott pórusú) és energia-elnyelõ (zárt pórusú) alumínium testek elõállítása öntéssel, Know-how leírás, Budapest (1996) [9] P. K. Rohatgi, J. K. Kim, N. Gupta, S. Alaraj, A Daoud: Compressive characteristics of A356/fly ash cenosphere composites synthesized by pressure infiltration technique, Composites Part A 37 (2006) 430-437 [10] Joseph. T. Blucher: Discussion of a liquid metal pressure infiltration process to produce metal matrix composites, Journal of Materials Processing Technology, 30 (1992) 381-390

77

Szente Tünde *

Ünnepi akadémiai ülés Miskolcon Tisztelgés a vaskohászat kiemelkedõ képviselõje elõtt Január 31-én ünnepelte 80. születésnapját dr. Farkas Ottó, a Miskolci Egyetem professzor emeritus oktatója, korábbi rektora. Ez alkalomból rendezett Vaskohászati Konferenciát február 26-án, pénteken Miskolcon a Mûszaki Anyagtudományi Kar, valamint a Metallurgiai és Öntészeti Tanszék a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának Székházában. A konferencián az akadémiai bizottság elnöke, dr. Lakatos István professzor megnyitója után három szakmai elõadás hangzott el, majd az egyetem rektora, a kar dékánja és tanszékvezetõje, továbbá a szakma képviselõi részérõl köszöntötték az ünnepeltet. A rendezvény levezetõ elnöki tisztét dr. Szûcs István rektorhelyettes látta el. Az elõadások sorát Lukács Péter, az ISD Dunaferr Zrt. stratégiai mûszaki vezérigazgató-helyettese, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatótanácsának elnöke indította. A világ acéltermelésének fejlõdésérõl beszélt, azon belül az ISD Dunaferr helyzetét határozta meg a globális gazdasági válság mentén. Szólt az éghajlat védelmérõl szóló törvénytervezet kapcsán folytatott lobbitevékenységükrõl is. Európa a világon a második legnagyobb acélexportõr — Japán után. Az acéltermelés Európában és Magyarországon 2009-ig növekvõ tendenciát mutatott, azonban a tavalyi esztendõtõl csökkenés indult. Az idei esztendõben dinamikus emelkedés nem várható, stagnálásról beszélhetünk, de 2011-re óvatos emelkedést prognosztizálnak. Farkas Ottó professzor a nyersvasgyártás fejlesztési irányairól tartott elõadást. Két problémára hívta fel hallgatóságának figyelmét. Az egyik az igen magas fajlagos energiaigény, a másik a szén-dioxid-kibocsátás. A fejlesztéseknek, változtatásoknak e kettõ mérséklésére kell irányulniuk.

Az ISD Dunaferr nyugállományú gyárvezetõje, Tóth László elõadásában a magyar vasércbázis nélküli nyersvasgyártás létjogosultsága mellett érvelt. Gazdaságossági és jövedelmezõségi mutatók segítségével bizonyította a dunaújvárosi termelés indokoltságát. A nyersvasgyártás anyag- és energiaigénye óriási, így nem véletlen, hogy a késztermék önköltségének közel hatvan százalékát a nyersvasgyártási fázisban fordítják rá. A nyersvas önköltségét pedig döntõen befolyásolja a felhasznált érc minõsége, ára és a minõségbõl fakadó kokszfogyasztás nagysága. Az ülés következõ részében Farkas Ottó munkásságát méltatták. Patkó Gyula, a Miskolci Egyetem rektora az ünnepeltnek átadta az erre az alkalomra beköttetett tudományos cikkeinek háromkötetes gyûjteményét. A Mûszaki Anyagtudományi Kar dékánja, Gácsi Zoltán bejelentette, hogy a Magyar Mérnökkamara tiszteleti tagjává jelölte Farkas Ottót. Rajtuk kívül, az Alma Mater részérõl a Metallurgiai és Öntészeti Tanszék vezetõje, Török Tamás a professzor emeritus félévszázadnyi munkásságának jelentõsebb mozzanatait idézte fel. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Egyetemi Osztályának egykori elnöke, Dúl Jenõ a nagy múltú szakmai közösség nevében szívbõl köszöntötte a még mindig aktív tagtársukat. Az ipar képviseletében elsõként méltató Lukács Péter átnyújtotta a Dunaferr Fõtanácsosi címet igazoló oklevelet, és további eredményes alkotóéveket kívánt a professzornak. A 240 éves Lenin Kohászati Mûvek nyugalmazott vezérigazgatója, Drótos László „A vaskultúra fejlõdése Diósgyõrben” címû albummal ajándékozta meg az ünnepeltet. Az Ózdi Acélmûvek Kft. mûszaki igazgatója, Póczos József számvetése szerint Farkas professzor 1962 és 1982 között, bekapcsolódva az ózdi nyersvas-

* Szente Tünde rovatvezetõ

78


gyártás fejlesztési folyamataiba, 14 ipari kutatómunkát irányított. Az ISD Dunaferr Zrt. nagyolvasztómûvének gyárvezetõje, Cseh Ferenc a vasmetallurgia nemzetközi tekintélyét arról az oldaláról ismertette meg az egybegyûltekkel, mint aki a Dunaferrnél is sokat tett a nyersvasgyártás gazdaságosságának növeléséért. Kutatási eredményei a nagyolvasztóink gyakorlatában vagy azáltal hasznosultak, hogy javult a nyersvas minõsége, termelt mennyisége és a folyamat fajlagos energiafogyasztása, illetve gazdaságossága. A dunaújvárosiak segítségére volt az új technológiák bevezetésének eldöntésében is. S miután a Miskolci Egyetem hallgatói nevében Máté Csilla gratulált a professzornak nyolcvanadik születésnapja alkalmából, Farkas Ottóra hárult a zárszó megfogalmazásának megtisztelõ feladata. Köszönetet mondott az ünnepségért, s nem feledkezett meg feleségérõl, aki 56 éve társa, nem csupán a magánéletében, hanem a szakmában is. – Jövõt mindenki tud építeni, de eredményekben gazdag múltat csak a bölcsek — ezzel a gondolattal fejezte be a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának ünnepi ülését. A nyersvasgyártók hitvallása „Aki a nyersvasgyártást érti, szereti és alázattal tiszteli, annak a tudatában a kohóból áramló moraj sohasem zaj, hanem mindenkor az abban mûködõ természettudományi törvények küzdelmének és gyõzelmének olyan diadalszimfóniája, melynek konszonáns akkordja a földkéreg vasban dús részébõl elõállított folyékony nyersvas megjelenésével harmonizál.” — Farkas Ottó professor emeritus és rector emeritus.


Dr. Farkas Ottó a nyersvasgyártás hazai és nemzetközi szakmai köreiben is elismert tudós szakértõje. Bejárta a ranglétra valamennyi fokát. A soproni Bánya-, Kohóés Erdõmérnöki Karon végzett vaskohómérnökként, majd a Miskolci Egyetemen tanársegéd, adjunktus, egyetemi docens, egyetemi tanár, tanszékvezetõ, intézetigazgató, dékán, rektorhelyettes és rektor volt. Jelenleg professzor emeritusként szellemi és testi frissességében aktív oktatója és kutatója tanszékének. Két könyvet (egyik társszerzõs), 7 egyetemi jegyzetet, 3 értekezést, 95 szak- (és kapcsolódó) cikket írt, és 83 konferenciaelõadást tartott. Tiszteletére az ünnepi ülésre jelent meg a Miskolci Egyetem Kohászati Közleménye legújabb kötete a köszöntésekkel és a professzor publikációs jegyzékével.

79

Menyhártné Dr. Zsiros Mária *

Jótékonyság vagy marketing? Gondolatok a vállalatok társadalmi felelõsségvállalásáról A szerzõ „Jótékonyságom a pénzeddel, avagy a társadalmilag felelõs vállalat” címen megjelent PhD értekezésének egy részletét villantja fel cikkében. A témát a ma széles körben elterjedt felfogással ellentétesen közelíti meg. Többoldalú, multidiszciplináris elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a vállalatok, mint gazdasági formációk természetétõl ab ovo idegen az önzetlen, nem profitvezérelt költségek felvállalása. Ebbõl következõen a környezetnek nyújtott, jótékonynak beállított segítségnyújtás a profit termelésnek egy újabb marketing eszköze. A társadalmi problémák keletkezésének egyik alapvetõ elõidézõi éppen maguk a gazdasági szereplõk, jelesül a vállalatok. Nehezen egyeztethetõ össze, hogy miközben problémák tömegével terhelik meg a társadalmi létet, jótékonysági akciókkal a társadalomért érzett felelõs magatartásukat igazolják. A szerzõ azon az állásponton van, hogy a vállalatok közgazdasági törvényszerûségeknek megfelelõn mûködnek, a társadalmi felelõsségvállalás, a gazdasági szereplõk korlátozása, a polgárok érdekeinek képviselete az államok dolga.

Lehetséges-e érdekmentes cselekvés? — teszi fel a kérdést Bourdieu francia szociológus egy 1988-ban tartott egyetemi elõadásban [1]. Nem kizárt, hogy ilyen létezik — mondja, de semmiképpen sem a gazdaság alapvetõen haszonelvû világában. Az ilyen racionalitásokra épülõ rendszerekkel szemben az érdekmentes cselekvés lehetõségének felvetése lényegében irreleváns. Alapvetõen létezik olyan érdekmentes viselkedés, amelyet nem az érdekmentesség érdekének mérlegelése, vagyis nem a burkolt számítás motivál. Ismert a jámbor képmutatás módszere, amikor elõnyünk származik abból, hogy tisztelgünk a mások által elfogadott érték, norma elõtt, elhitetve, hogy a szabályokat tiszteletben tartva cselekszünk. Egy gazdasági társaság mûködése soha sem lehet érdekmentes. A vállalatok nyilvánvalóan nem abban az értelemben függesztik fel a gazdasági érdek alaptörvényét, hogy cselekedeteikkel érdekmentes tevékenységet hajtsanak végre, mint a mûvészet, hanem úgy, hogy közben a legtisztább módon érdekek által vezérelten mûködnek. Ez a számítás legmagasabb rendû formája, a burkolt számítás. Ilyen megközelítésben kell elhelyeznünk a modern viszonyokban a vállalatok társadalmi felelõsségvállalásban való részvételét. A fogalom különbözõ szerzõk által adott definícióit vizsgálva azt figyelhetjük meg, hogy a definíciók egyik csoportja nyíltan megjeleníti azokat az érdekeket, amelyek a társadalmi felelõsségvállalást (angolul: Corporate Social Responsibility, rövidítve: CSR) szükségessé és hasznossá tehetik egy vállalat mûködésében, míg a másik csoport inkább a fennkölt célokat hangsúlyozza.

The author flashes a detail of her PhD dissertation issued under the title “My Charity with Your Money, or the Socially Responsible Company”. She approaches the subject contrary to the conception widely prevailing nowadays. During her multilateral and multidisciplinary analysis she concluded that it is ab ovo unfamiliar from the nature of companies as economic formations to undertake disinterested, not profit oriented costs. Following from this the help giving to environment represented as beneficent is a newer marketing tool of profit production. Basic causes of generation of social problems are just themselves the economic persons, particularly the companies. It is difficult to put together that while they are charging the social life with mass of problems, with charity actions they justify their responsible behaviour felt for the society. The author is on the standpoint that the companies are operating according to economic principles, and undertaking the social responsibility, limiting the economic persons and representing the interests of citizens is the task of states.

A kommunikációban értelemszerûen kizárólag a fennköltséget sugalló tartalmak jelennek meg: a környezetnek nyújtott segítség, a társadalmi problémák enyhítése céljából tett erõfeszítések. Olyan kommunikációs tartalmakkal csak elvétve találkozunk, ahol a ráfordítás direkt haszna is bemutatásra kerül, viszont ezek nem hozhatók direkt összefüggésbe a CSR tevékenységgel. Néhány tanulmány (pl. Kotler) ismertet olyan eseteket, ahol a befektetésnek tekinthetõ CSR akció által képzõdött nyereség nagyságrendje is megismerhetõ, de ezek nem a közvélemény számára, a transzparencia szándékával készült közlemények. A CSR célja nem más, mint megnövelni az eladásokat, profitot termelni. Döntõen a hagyományos marketing eszközök mellett, azokat kiegészítve alkalmazzák a vásárlók számának, az árbevételnek és a vásárlás gyakoriságának növelése szándékával. Nagy mértékben ennek köszönhetõ, hogy az olyan piacokon, ahol még a hagyományos marketing eszköztárral is elérhetõ a profit növelése, nehezen tud meggyökerezni a CSR. A hazai viszonyok is ezt tükrözik. A vállalatok társadalmi felelõsségvállalásának kérdésével több tudományág is foglalkozik: a közgazdaság-tudomány, a politológia, az etika stb. Joggal merül fel a kérdés, miért nem felesleges egy ilyen „lerágott csontnak” nevezhetõ dolgot vizsgálni? Az újszerûséget a különbözõ szaktudományi értelmezések és értékelések feletti vizsgálat, a multidiszciplináris megközelítés jelenti, ami által a jelenség egy más dimenzióba helyezõdik. A CSR-t több tudományág szemszögébõl vizsgálva lehet rámutatni a közfelfogással szembeni

* Menyhártné dr. Zsíros Mária szociológus, fõiskolai docens, Tomori Pál Fõiskola (Kalocsa)

80


másfajta megítélhetõségére. A vizsgálati szempontok között együtt jelenítettük meg a jelenség történeti, szociológiai, etikai, közgazdaságtani aspektusait.

Egy rövid történeti kitekintés A társadalmi felelõsségvállalás nem új gondolat. Már Mózes törvénye rendelkezik a szegényekkel, idegenekkel, özvegyekkel és árvákkal kapcsolatban, a következõképpen: „Minden harmadik évben különítsd el az az évi termésbõl a tizedet, és tedd a kapud elé. Aztán menjen a levita, aki nem kapott veled részt és örökséget, a városban lakó idegen, árva és özvegy, s egyen jóllakásig, hogy az Úr, a te Istened megáldjon kezed munkájában s mindenben, amibe csak belefogsz.” (Mózes Törvénykönyve 14., 28–29.) A tiszta szívbõl jövõ, õszinte adakozásra szólítja fel az Ószövetség a tehetõs, jó módú zsidókat több helyen is, az isteni elvárás és viszonzás ígéretével: „Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban, vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény elõtt, inkább nyisd meg a kezedet, és adj neki annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében. ... Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen telve rosszindulattal. Jótetteidért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élõ szûkölködõ és szegény elõtt.” (Leviták könyve 15,7–8., 10–11.) A szegénygondozás, az alamizsnáskodás fontossága a szerény, önkéntesség módján végezve jelenik meg az Újszövetségben: „Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok Mennyei Atyátoknál. Amikor alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék õket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (Máté evangéliuma 6, 1–4.) Az ókori társadalmakban már hatalmas különbség volt az emberek tulajdon- és életviszonyaiban. A rászorulók iránti szolidaritás, a támogatás színtere inkább a kisebb közösség volt. A javakkal rendelkezõk egy részében, különbözõ motivációval ugyan, de megvolt a készség a közösség támogatására. A társadalomban jelen volt a társadalmi különbségek kiegyenlítésére, az egyensúlyra törekvés: az elesettek, szegények, arra érdemesek támogatása a közérdek, a közjó, a környezet megóvása érdekében történõ cselekvés, áldozatvállalás. A mecenatúra keletkezése az ókori Rómába nyúlik vissza. A római patricius, Maecenas, Caius Cilnius (i. e. 70. – i. e. 8.) neve a mûvészetpártolás szinonimájává vált. Maecenas Augustus császár korának ismert alakja, aki egyik legfõbb feladatának tekintette a költõk anyagi támogatását. Maga köré gyûjtötte és támogatta a római költészet legnagyobb alakjait, köztük pl. Horatiust, Vergiliust.


A korai középkorban az egyház támogatta a képzõmûvészeteket és a zenét is. I. Nagy Gergely pápa (540–604) máig ható érdeme az addig szájhagyomány útján terjedõ egyszólamú latin egyházi énekek összegyûjtetése, és azoknak a misék rendjébe történõ beépítése (gregorián énekek). A középkori pápák közül többen nagy pártfogói voltak koruk mûvészetének. A legkiemelkedõbb szerepet e téren II. Gyula (1443–1513) és VIII. Ince (1484–92) játszotta, akik Michelangelo (1475–1564) ismert patrónusai voltak, az õ megrendelésükre készültek a híres mester épületei, szobrai, freskói és festményei. A XIV. századtól a kereskedelem és a gazdaság virágzásával léptek színre a nem egyházi mecénások. A reneszánsz korának legkiemelkedõbb patrónusai a bankár és kereskedõ Medici család tagjai Firenzében: Cosimo, a Haza Atyja (1389–1464) és unokája Lorenzo, a Nagylelkû (1449–1492). Cosimo, aki a városállam uralkodója lett, templomokat, villákat építtetett, és õ alapította a Medici könyvtárat: a Bibliotheca Laurentianát is. Lorenzo uralkodása idején Firenze tekintélye jelentõsen megnõtt, udvara a korabeli kultúra és tudomány nemzetközi központjává vált. Többek között Boticellit is õ vette pártfogásába. Az augsburgi székhelyû Fugger kereskedõház, Jakob Fugger, a gazdag Jakab vezetésével 1494-tõl kezdve fokozatosan „globális szereplõvé” vált. Kereskedelmi kapcsolatainak a hálózata kiterjedt egész Európára, sõt elért egészen Indiáig és Dél-Amerikáig. Három jelentõs vállalkozási forma alkotta a cég portfolióját: a textiltermelés és forgalmazás, a bányászat (arany, ezüst, réz, vas) és a modern banki rendszer kiépítése. A Fuggerek kiszorították vezetõi pozíciójukból a firenzei bankárdinasztiát, a Medicieket, akik szoros kapcsolatban voltak a pápasággal is. A bûnbocsátó, ún. búcsúcédulákból befolyt pénz Rómába juttatását is a Fuggerek szervezték meg. Jó négyszáz évvel késõbb John Davison Rockefeller (1839–1937) az olajipar virágzása idején elõször olajfinomítót alapított, majd 1870-ben létrehozta a Standard Oil nevû társaságot, a világ elsõ nagy kõolajipari monopóliumát. Vállalata állam volt az államban, õ maga pedig a világ egyik leggazdagabb embere. Miután 1896-ban nyugalomba vonult, hatalmas összegekkel támogatta a tudományt és az egészségügyi kutatást. Társalapítója volt a Chicagói Egyetemnek, megalapította a Rockefeller Egészségügyi Intézetet, a Rockefeller Alapítványt. Fia, John, szintén bõkezûen támogatta az alapítványokat, sokrétûen továbbfejlesztette azok tevékenységét, és egy rendkívül hatékony, sokoldalú vállalati támogatási rendszert hozott létre. [2]. A XX. század, az IT-korszak Fuggere, Rockefellere Bill Gates, a Microsoft társalapítója és tulajdonosa. A világ talán máig leggazdagabb embere bõkezû adományozó is. Feleségével együtt 17 Mrd dollár tõkével hozta létre a Bill és Melinda Gates Alapítványt, ami a legnagyobb alapítvány az USA-ban (valószínûleg a Földön is). Célja az oktatás, az egészségügy és az információhoz történõ hozzáférés biztosításának támogatása; a teljes földgolyóra kiterjedõen. A tömegtársadalmak megjelenésével a történelemben elõször fordult elõ, hogy laikus emberek megfelelõ anyagi eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy meghatározhassák a társadalmi trendeket és értékeket.

81

A közember, mint választópolgár, adófizetõ, fogyasztó jelenik meg. A magasabb társadalmi osztályok a tömegember igényeihez és színvonalához igyekeznek alkalmazkodni (egyszerû, kényelmes, slampos öltözködésükhöz, romlott, gyakran közönséges beszédmódjukhoz, pontatlan szóhasználatukhoz). Ettõl kezdve az értékek alulról felfelé és nem felülrõl lefelé közvetítõdnek. A tömegtársadalmat az uniformizálás jellemzi termelésben, ízlésben, fogyasztásban egyaránt. A tömegtársadalomban az minõsül életképesnek, amire igény van, ami iránt tömegigényt lehet gerjeszteni. Az államhatalom a tömegemberre támaszkodik politikai, védelmi, adózási rendszerei kiépítése során. A „tömeg minden jelentõs új dolognál rákérdez, hogy mi a haszna, s nem jogtalanul: mert egy-egy jelenség értékét csak a hasznán keresztül képes felfogni.” (Goethe) A tömegkort a gazdasági egoizmus irányítja, nem pedig a társadalmi altruizmus. Mára a tõkés társaságok váltak Földünk kormányzó intézményeivé. Legjobbjaik gyakorlatilag minden országban jelen vannak, méretük és hatalmuk a legtöbb kormányén túltesz. Egyre növekvõ mértékben a tõkés társaságok, nem pedig az emberek érdekei határozzák meg az államok és nemzetközi testületek politikáját. Így van ez még akkor is, ha e tény és annak következményei általában nem kapnak elég figyelmet [3]. A tõkés társaságok rendszerek feletti rendszerek, univerzumok, és természetük, hogy saját rendszereket tudnak mûködtetni saját normákkal és autonómiával, akár a — nem feltétlenül hierarchikus értelemben — alattuk lévõ rendszerek figyelmen kívül hagyásával is. Ez adja az alapját annak, hogy a társaságok a növekedés és fejlõdés illúziójától vezérelve sokszor valóban a kormányoknál nagyobb hatalomként alakítják üzleti politikájukat, keresik a valós vagy csak a misztikumban létezõ „tulajdonosok” érdekeit, hasznát, rendszerint a kormányok által is támogatva. A kormányok hol tényleges, hol pedig csak látszólagos haszon reményében nyújtanak különbözõ támogatásokat a társaságok letelepedéséhez. A haszon nem holmi elvont fogalomként jelenik meg. Korten A tõkés társaságok világuralma címû könyvében számtalan példát említ a világ különbözõ országaiból, amikor a betelepülõ társaságokat, az ország gazdaságának felvirágoztatása reményében, állami segítséggel juttatták komoly üzleti lehetõségekhez jelképes összegû ellenszolgáltatásért. Rendszerint a helyi vállalkozások ilyen kedvezményeket, támogatásokat nem élveznek. A kormányok motivációjában kiemelt jelentõsége van a szegénység felszámolása, a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés, a belsõ piac élénkítése, és más hasonló, egyébként igen komoly, az egyenlõtlen fejlõdés okozta problémák felszámolását célzó elképzeléseknek. Lényegében azonban ezek általában nem valósulnak meg! Miután az egyenlõtlenségek, a társadalmi igazságtalanság, a kirekesztés és a környezetre zúduló terhelés már sokaknak szemet szúró mértékeket kezdett ölteni világszerte, de a neoliberalizmussal megalapozott globalizálódás nem engedett szorításából, szükségessé vált valamilyen új módszer, eszköz kitalálása a világszerte elégedetlenkedõk megfékezésére, kordában tartására. Ezzel egy idõben kezd egyre inkább elterjedni és új módszerként felfedezõdni a társadalmi felelõsségvállalás kérdése.

82

A társadalmi felelõsségvállalás fogalma A tudományosan megbízható források szerint Howard Bowen „Az üzletember társadalmi felelõssége” címû, 1953-ban megjelent könyvétõl ered a vállalatok felelõsségvállalásának fogalma. Ma a szakirodalomban számos meghatározása jelenik meg a fogalomnak, közülük csak a legáltalánosabban használtakra térünk ki. Legismertebb az Európai Bizottság definíciója: „A CSR a vállalatok által önként vállalt szerep, amelynek értelmében mûködésük során és az érdekeltekkel való kapcsolatukban figyelmet fordítanak a társadalmi és a környezetvédelmi problémákra.” Vagy egy másik fordításban: „A vállalatok önkéntesen szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és a partnereikkel fenntartott kapcsolatokban”. A közismertebbek közé tartozik Philip Kotler meghatározása, mely szerint „a vállalati társadalmi felelõsségvállalás azt az elkötelezettséget jelenti, amely során a vállalat a közösség jólétének érdekében folytat önkéntesen, szabadon választott üzleti gyakorlatot, amit erõforrásaival is támogat. A CSR nem egyszerûen egy különálló PR-eszköz, vagy versenyképesség-javító tényezõ, még csak nem is az üzleti lehetõségek további forrása, hanem ezen tényezõk olyan kombinációja, amely bármely vállalat hosszú távú sikerét képes meghatározni.” [4] Mint minden magát valamire tartó dolognak, a CSR-nak is kell hogy legyen valamilyen tudományos alátámasztottsága. Megítélésünk szerint a CSR egyik definiálható elméleti alapját az ún. stakeholder-elmélet képezi. A stakeholder-elmélet 1983-ban jelent meg, megalkotása Freeman nevéhez fûzõdik, aki szerint a vállalatoknak olyan környezetben kell tevékenykedniük, amelyben sok eltérõ értékrendszerrel rendelkezõ egyén, társadalmi csoport és szervezet elvárásainak kell megfelelniük. Ezeket összefoglalóan Freeman érdekelt csoportoknak — idegen szóval stakeholdereknek — nevezte el. A stakeholder-elmélet a vállalatot úgy fogja fel, mint a megjelölt érintett csoportok középpontjában lévõ szervezetet, és mûködését az érintettjeivel való kapcsolatának vonatkozásában értékeli, ahol az érintettek mindazon egyének és csoportok, akik befolyásolhatják a vállalat vagy a szervezet célmegvalósítását, vagy érintve vannak abban. A CSR jelenség felszínes kapcsolatban van több más közgazdasági elméleti fogalommal és tétellel is, fõként a néhány nagyon széles körben elterjedt, megalapozatlan közgazdasági badarsággal. Az alamizsnáskodás sok ezer éves eszköze jelenik meg benne új köntösben. Viszont ellentétben annak újszövetségi szerénységével, inkább a farizeusokra jellemzõ maga elõtt való kürtöltetés, mint a szerény háttérbe húzódás a legfõbb sajátossága. Inkább a versenyképesség globál marketing eszköztárának egyik eleme, mint az elesettekért, a jövõ generációkért vállalt felelõsség megnyilvánulása. A CSR-ban felismerhetõ a Szovjetunióban lenyinszkij szubotnyikként, Magyarországon kommunista szombatként vagy társadalmi munkaként ismert mozgalom eszköztára is. Az idõsebbek még jól emlékezhetnek arra, hogy ezekben az akciókban a vállalatok saját dolgozóik áldozatvállalásával segítették a közösségeket, óvodaépítéssel, játszótérfestéssel, közterület-takarítással, gyermekotthonok, idõseket ellátó intézmények patronálásával, adakozással,


gyûjtésekkel stb. Csak az elnevezés új, a módszer — legalábbis Magyarországon — nem.

Az állam felelõssége nem ruházható át a vállalatokra Az elmúlt évtizedekben sem a nemzetközi szervezetek sem a kormányok nem teljesítik azokat a feladatokat, amik a rájuk ruházott felelõsség révén elvárhatók volnának tõlük, nevezetesen a polgárok védelmét a tõke gátlástalan terjeszkedéseinek következményeivel szemben. A globális vállalatok pedig ezt a helyzetet meglehetõsen jól kihasználják saját céljaik elérésére. A nemzetállamok jó része mára képtelen mederbe kényszeríteni a piaci szereplõket és a piacot. A nemzetközi verseny következményeként a vezetõi szerepkör a vállalatokhoz kerül át, melyek termelõkapacitásukat igyekeznek a maximumig fokozni. Õk a maguk feladatát, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a lehetõ legtökéletesebben végrehajtják. Nem a gazdasági szereplõket kell felelõssé tennünk a társadalmi problémák sokasodása miatt, és nem is az õ feladatuk azok megoldása. Az államoknak kellene maguk szerepét másként, megközelítõleg olyan jól alakítaniuk, mint ahogy azt a vállalatok teszik. A kereteket az államok szabhatják meg, a törvényeket, lehetõségeket és a vállalkozásoknak nyújtott kedvezményeket õk alakítják. Az állam hivatott ugyanis a rendszer egyensúlyban tartására, polgárainak védelmére, az országok gazdagságának, a nemzetek életminõségének befolyásolására. Eötvös József a következõ gondolatot még a XIX. században írta, de ma is aktuálisnak érezzük: „Mi az a czél, mely miatt a többség az állam fenntartását szükségesnek tartja, mely miatt fegyvert fog annak ótalmára, adó alá veti magát, s tûri a közigazgatás minden bosszantó megszorítását? Az állam czélja a biztosság. A mely állam ezt nem adhatja meg az egyeseknek, polgárai méltán a legnagyobb rossznak tarthatják azt, s az ily állam, mint minden, a minek nincs jogalapja, szükségkép hanyatlásnak megy eléje.”[5] A biztonság azért nagyon jelentõs az emberek életében, mert az adja meg az élet kereteit, a jövõ kiszámíthatóságát, a mindennapi lét feltételrendszerét. Az állandóan változó létfeltételek a polgárokat bizonytalanná, tartózkodóvá, végsõ soron cél és perspektíva nélkülivé teszik. Az „éljünk a mának, hiszen úgysem tudjuk, mi lesz holnap” életérzés uralkodik el a társadalomban, aminek ma is számos jelét figyelhetjük meg. Miben kellene — többek között — biztonságot/biztosságot nyújtania az államnak? A kiszámítható megélhetés feltételei, a munkahely, a munkaképesség, az egészség elvesztése esetén belépõ támogató rendszerek állandósága, az öregség megélése, valamint az utódok felneveléséhez szükséges (intézmény)rendszerek stabilitása terén. Hol nincs a ma emberének biztonsága? Éppen ezeken a területeken. Az elvonások és a juttatások rendszereinek állandó változásában nem csak maga a változás tesz bizonytalanná, sokkal inkább a változások irányultságában érzékelhetõ perspektívátlanság, koncepciótlanság és kuszaság. A társadalmi viszonyoknak ezt a szintû szabályozatlanságát, rendszertelenségét lehetetlen követni, kiszámítani, erre a társadalom az általa igényelt biztonságot nem képes felépíteni.


Az említett rendszerekkel kapcsolatban kialakuló orientációs zavarok növelik a kirekesztõdéstõl és az elszegényedéstõl való félelmet. A polgárok ilyen értelemben vett biztonságának megteremtése mindenek elõtt az állam felelõssége. A vállalatok szerte a világon a gazdaság aktuálisan szabályozott keretei között tevékenykedek. Ha nem kell adót fizetniük, ha olcsó munkaerõt kínálnak számukra, ha a törvények fölé helyezhetik magukat, természetesen élnek ezekkel a lehetõségekkel. Ha jótékonysággal kötelezettségeket válthatnak ki, jótékonykodnak. Ha kemény feltételekkel kerülnek szembe azokhoz, ha puha a környezet elvárása, ehhez alkalmazkodnak. Ez a természetük, ezzel tudnak talpon maradni. Nagy valószínûséggel állíthatjuk, hogy a francia Robert Castel nem hallott a mi Eötvös Józsefünkrõl, sõt biztos, hogy tõle függetlenül találja meg a mai kor számtalan problémájának gyökerét az emberek biztonságérzésének hiányában. A társadalmi védõrendszerek hiánya vagy nem megfelelõ volta idézi elõ azt a félelmet, ami a lecsúszás veszélyének megélésében, az elõre nem látható kockázatoktól való rettegésben jelenik meg a magát kiszolgáltatottnak érzõ polgár víziójában. Castel a biztonság elvesztésérõl írott értekezésében rámutat a jelenség társadalmi megnyilvánulási formáira, és a kiváltó okokat is megnevezi. A ma társadalmában az emberek biztonsághiánya egyre közvetlenebbül kitapintható, aminek jelentõs mértékben az az oka, hogy a lakosság egyes csoportjai mostanra érzelmileg már elfogadták, hogy magukra hagyták õket, hogy leszakadtak a többségtõl, hogy nem bírnak vele lépést tartani, s képtelenek a mind jobban megváltozó világban urai maradni saját sorsuknak, jövõjüknek. Nincs tehát mit csodálkoznunk azon — állapítja meg Castel, hogy a számukra fontos értékek sokkal inkább a múltra vonatkoznak, egy félelmekkel teli jövõ helyett. A ressentiment lelkiállapota nem késztet sem a nagylelkûségre, sem a kockázatvállalásra. Inkább az olyan védekezõ attitûdök kialakulásának kedvez, melyek nemcsak az újdonságot zárják ki és tekintik idegennek, de a pluralizmust és a különbségek tolerálását is. Az „áldozatul” vetetteknek a többi társadalmi csoporttal fönntartott kapcsolatait az jellemzi, hogy nem nagyon tolerálják az azok képviselte másság jegyeit, inkább bûnbakot keresnek bennük, akik felelõssé tehetõk azért, hogy õk elvesztek a világ számára. A „fehér kisemberek” reakciója ez, azoké a társadalmi ranglétra alján álló csoportoké, amelyek szegénysorba süllyednek, s egyszer csak azt veszik észre, hogy hozzájuk hasonlóan szegény (vagy még náluk is szegényebb) csoportokkal kell ádáz konkurenciaharcot vívniuk. Ez a „kisember” keresi a magyarázatot, ami érthetõvé tenné számára a vele bekövetkezett eseményeket, s hogy felsõbbrendûnek érezhesse magát „vetélytársainál”, kénytelen a rasszista gyûlöletbõl és lenézésbõl erõt meríteni [6]. Gondolom — írja Castel —, mindenki számára elég világos, hogyha egy erõsen környezetszennyezõ iparág a harmadik világ valamely különösen hátrányos helyzetû régiójában ver tanyát, és ott kizsákmányolhatja az olcsón rendelkezésére álló munkaerõt, akkor ennek kivédésére nem az a megfelelõ reakció, hogy a bennszülött lakosságot erõszakkal rákényszerítjük, hogy a kockázatokat megosztandó, kössön biztosítást a bekövetkezhetõ ártalmak ellen. Persze ne gondoljunk azt, hogy ez a jelenség csak a harmadik világban következik be, Európa keleti részén is szép számmal történtek hasonló esetek. Az ilyen lépésekre

83

a megfelelõ válasznak sokkal inkább az lenne tekinthetõ — folytatja Castel, hogy betiltsuk a kizsákmányolásnak ezeket az új, „planetáris” formáit, vagy legalábbis olyan szigorú szabályozásokat tegyünk kötelezõvé az ezekbõl hasznot húzó multinacionális vállalatok számára, amelyek összeegyeztethetõk a fejlõdés tartós fenntarthatóságának követelményeivel. Így például olyan transznacionális politikai intézményeket hozhatnánk létre, amelyek elegendõ hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy korlátokat szabjanak a profitszerzési dühnek, és képesek lennének domesztikálni a világpiacot (Castel, im. 15. o.). A bourdieu-i univerzum részletes jellemzése jelenik meg Castel ábrázolásában. Úgy járja körül a jelenséget, hogy a gyakorlati példák szociológiailag tökéletesen alátámasztják a globális gazdasági mûködés társadalmi problémákat elõidézõ voltát, a társadalmi felelõtlenséget. A Castel által felvetett transznacionális politika talán eredményesebb megoldásokkal szolgálhatna, mint a társadalmilag felelõs multinacionális vállalatként ismert közgazdasági nonszensz. Milton Friedman jól képzelte el, hogy a versenyen alapuló kapitalizmus egyszersmind a politikai szabadságot is elõmozdítja, mert a gazdasági hatalmat elválasztva a politikai hatalomtól lehetõvé teszi, hogy egyik a másikat ellensúlyozza [7]. Viszont ez nem automatizmus, nem törvényszerûség, csak egy lehetõség, ami vagy bekövetkezik, megfelelõ hozzáállás és szakszerû kormányzás esetén, vagy ennek hiányában kedvezõtlen folyamatok indulhatnak el. Egy szabad társadalomban a kormány feladata a szabályok rugalmas alkalmazása, a szabályok különbözõ értelmezései közötti egyensúly megteremtése és a szabályok betartásának kikényszerítése. Még Friedman sem állítja, hogy nincs szükség korlátozásra, hogy abszolút szabadság létezne, ahol semmilyen állami beavatkozás nem megengedett, vagy versenyellenes. Nem bízhatjuk kizárólag a szokásokra vagy az egyetértésre a szabályok értelmezését és betartását, szükségünk van egy döntõbíróra (Friedman, im. 29. o.). Viszont ezeket a szabályokat az államnak kell meghoznia.

Bal, jobb? „Az igazán egyetemes gazdasági rend csak úgy alakulhat ki, ha véget vetnek a szertelen nyerészkedésnek, a nemzeti nagyravágyásnak, a politikai uralomvágynak, a militarista számításoknak és ideológiákat propagáló és ráerõltetõ mesterkedéseknek. A nemzetközi közösségre tartozik, hogy összehangolja és serkentse a fejlõdést, úgy, hogy az erre szánt javak fölött a leghatékonyabban és teljes méltányossággal rendelkezzék. E közösség feladata az is, hogy a szubszidiaritás elvéhez igazodva úgy szabályozza a gazdasági kapcsolatokat az egész világon, hogy az igazságosság érvényesüljön.” [8] Aki nem ismeri, el sem hiszi, hogy az idézett két pont a II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetû konstitúciójában került megfogalmazásra még 1964-ben. És hol tartunk, hová jutottunk azóta? Az állami szerepvállalás szerte Nyugat-Európában egyesek szerint leépül, mások úgy vélik, hogy csak átépül, és a nemzetállam az újraelosztásnak és a jóléti rendszerek

84

mûködésének kerete, garanciája marad. Mindenesetre a polgárok egy része még reméli, hogy nem kell búcsút venni sem a jóléti államtól, sem a jóléttõl. Angliában a Thatcher és a Major-kormányok idõszakában a gazdaság megnyitásával a konzervatív kormány kiszolgáltatta az Egyesült Királyság legveszélyeztetettebb népességét a globális piac hatásainak, a szegénységnek, a bizonytalanságnak, a lakhatási és környezeti feszültségeknek, és ezek összes következményének. A közszektorban mûködõ szociális munka — ahelyett, hogy (mint Skandináviában) részévé vált volna a társadalmi rossz megelõzésére és a kiegyensúlyozott, befogadó közösségek fenntartására irányuló folyamatos stratégiának — az elsõdleges válasz lett a társadalmi polarizációra, a kirekesztésre, a deprimáció és a deviancia minden formájára, melyeket ezek a változások felerõsítettek. A szociális szolgáltatások terén mûködõ szervezeteket a jobboldali kormánypolitika arra kárhoztatta, hogy azok túlélési és ellenállási stratégiáival foglalkozzanak, akiknek a relatív (és sok esetben abszolút) anyagi viszonyai ezekben az években leromlottak, és akik ugyanakkor egyes lakóterületeken, „sorsközösségben” koncentrálódtak [9]. A nagy reménység, a szociáldemokrácia sietett betagozódni a „világtársadalom” elitjébe, maga is a fennálló neoliberális világrend menedzserévé vált, és azt hangoztatta, hogy a globális gazdasági rendnek nincs alternatívája, there is no alternativ. Az új baloldaliság és a harmadik út inkább tekinthetõ szociálliberalizmusnak, mint szociáldemokráciának szerte Európában és Magyarországon is. Felfogásunk szerint a szociáldemokrácia képviselhette volna azt az irányvonalat, amelyik a gazdaságra az ember szempontjából tekint, az államot a társadalom által korlátozza, s az állam kezében levõ közpénzeket, az adófizetõk pénzét nem játssza át magántõkévé, magánhaszonná, továbbá képes a társadalmi önvédelem kibontakoztatására [10]. A baloldal sajnálatos módon nem tudott ezzel a kihívással megbirkózni. Nem csoda, hiszen valamennyien teljes mértékben egyetértettek a monetarista, neoliberális eszmékkel. A kialakult társadalmi viszonyokhoz a szociáldemokrácia nem tudott semmi mást hozzátenni, mint saját „semmitmondó béketûrését vagy jótékonyságának bizonytalan szellemét”, ahogy Badiou egyik cikkében nagyon plasztikusan jellemezte a blairi politikát [11]. Nyilván nem mindenki osztja ezt a nézetet a baloldal problémakerülõ, liberalizmust támogató megítélését illetõen. Álláspontunk szerint az államot képviselõ európai és hazai baloldali kormányok tétlen szemlélõivé válva az erõszakos globális folyamatoknak sok vonatkozásban éppen ezzel járultak hozzá a társadalom újabb rétegeinek leszakadásához, azoknak a problémáknak a kialakulásához, amiket utólag a vállalatok társadalmi felelõsségvállalásában bízva remélnek enyhíteni, vagy megoldatni. A magyarországi baloldalinak tekintett kormányok a giddensi, blairi utat követve a gazdaság, a kulturális élet, az oktatás vagy az egészségügy zavarait feltérképezve ugyancsak a szociálliberális eszközrendszerhez folyamodtak, s még a narratíva szintjén sem jutottak el az antiglobalizmusig. A legnagyobb baj talán az, hogy az emberek még a magyarországinál fejlettebb demokráciákban sem tudják magukat egyénekként megóvni a tõkés rendszerek káros hatásaitól. A média, a reklám különbözõ formái, a gaz-


dasági érdekeket szolgáló információáradat természetes szándéka, hogy ez minél kevésbé sikerüljön, hiszen a terméket el kell adni. Gerbner ugyan azt tanácsolja, hogy az embereknek meg kellene tudniuk különböztetni azokat a szerepeket, amelyeket árucikként, vásárlóként és piacként játszanak attól, amelyet állampolgárként töltenek be egy önszabályozó társadalomban [12], amiben feltétlenül igaza van, de ehhez elengedhetetlen valamiféle védõernyõ, orientáló, a választási lehetõségeket is bemutató háttérbõl jövõ segítség, ami az állam feladata kellene, hogy legyen. E szerepét az állam nem feltétlenül elnyomó, véleménydiktáló minõségében kell, hogy ellássa, amire sokan elsõ pillanatban gondolnak A közoktatás, a közmédia lenne erre az alkalmas terep. Félreértés ne essék, a lehetõségek megmutatására, az önvédelem képességéhez szükséges tudás kialakítására szeretnénk utalni, nem a politika által ellenõrzött sajtóra. A kereskedelmi média által olcsó fogásokkal megdolgozott, könnyû prédává váló agyakba a kételkedés, az önálló véleményalkotás képességének kialakítására, ami nem más, mint a társadalmi környezet ápolása. Ez a jövõ generációkért érzett felelõsségnek legalább olyan fontos területe kellene, hogy legyen, mint a természeti környezet megóvása. Ez az állam társadalmi felelõssége, ami semmilyen más aktorra nem hárítható át. A globális szervezetek által állami közremûködéssel okozott tudati, társadalmi, gazdasági, környezeti problémák megoldására vagy enyhítésére csak az emellett elkötelezett állam lehet alkalmas. Sem a civil szervezetek, sem a gazdasági társaságok nem képesek súlyos társadalmi gondok orvoslására. A vállalatok társadalmi felelõsségvállalása ugyan komolyan és meghatározó módon került elõtérbe, mint megoldás, de ab ovo lehetetlenség elvárni, hogy valójában azok a szereplõk, akik maguk is e bajok okozói, megfeleljen ennek a célnak, bármennyire lelkesedünk is érte. Tény, hogy napjainkban a gazdasági szereplõk egy része számos állami szerepet vett magára, és ezzel felelõsségi köre is nõtt. A globalizáció folyamatában a cégek tevékenységüket, piaci fennhatóságukat kiterjesztették az egész világra. A multinacionális cégek tevékenységük kihelyezése során rendszeresen olyan etikai kérdésekkel találták szembe magukat, melyek megoldására nem rendelkeztek általánosan elfogadott külsõ vagy belsõ szabályozással. Közismert, hogy értékrendjüknek és gazdasági szándékaiknak megfelelõen olyan területek felé orientálódtak, ahol a mûködésük feltételei kedvezõbbek lettek, mert alacsonyabbak voltak az adók, kevésbé szigorúak a környezetvédelmi elõírások, a munkajog szabályozása és/vagy olcsóbb volt a munkaerõ. Az ilyen kondíciókat kínáló országok, köztük Magyarország is, egymással versengve igyekeztek a tõke befogadása érdekében minél kívánatosabb környezetet biztosítani a globális vállalatok számára. Máig különös vonzerõt jelent az olcsó munkaerõ, még akkor is, ha ez meglehetõsen kétes értékû elõny a befogadó ország szempontjából. A 90-es évek elejétõl máig a magyar munkaerõ az olcsó kategóriába tartozik. A szocializmus idõszakából öröklött, nyomott bérek vonzóvá tették az országot a globális tõke számára, de nem tették vonzóvá a globális tõkét a hazai munkavállalók szemében. Még az ún. elõprivatizációs idõszakban, az 1989–91-es években sokan romantikus kapitalista eszmékkel átitatva, reménykedve várták az új tulajdonost, aki a jó munkát és a jó teljesítményt nyúj-


tókat nyugati szinten megfizeti, elismeri, megszünteti a pazarlást, értelmes és az elõzõnél jobb gazdája lesz a vállalatnak. A betelepülõ munkaadók és a lakosság között a különbözõ célelvárások következtében már a 90-es évek elején számos botrány robbant ki, melyek a társadalmat szembesítették a gazdasági rendszerváltás problémáival. Emlékezetes a munkanélküliség megjelenésének sokkoló hatása, vagy az esztergomi Suzuki gyár munkavállalóinak fellázadása az új tulajdonos által importált munkakultúra, illetve a remélt és a tényleges jövedelem miatt. A valóságban kevesen gondolták végig, hogy a jobban szervezett vállalat a munkavállalók elbocsátásának következményét is magában hordozza, vagy azt, hogy a tõke természetébõl nem következik feltétlenül a munkát végzõk magasabb bérrel történõ elismerése. Az is késõbb derült ki sokak számára, hogy a munkanélküliség még a viszonylag alacsony bérnél is rosszabb, hogy a jobb teljesítményre való ösztönzés humánpolitikai eszköztárában számtalan egyéb módszer is létezik, amiket a munkahelyük elvesztésétõl tartó, relatíve, vagyis a hazai viszonyokhoz képest jól megfizetett magyar menedzserek fognak az új tulajdonos figyelmébe ajánlani. Az országba betelepülõ külföldi tõke nyilván nem hibáztatható azért, hogy nem az anyaországában alkalmazott béren foglalkoztat, hiszen akkor ott is termeltethetne. A tõke mozgatásának lényege, ti. a költségek racionális felhasználása, csak ebben a formában valósulhat meg. Döntõen a kormányok kezében vannak olyan eszközök, amikkel a hazai munkavállalók anyaországbeliekkel azonos egyenlõsége megteremthetõ. Ha egy ország az olcsó munkaerõt árulja, a külföldi tõke nem viselkedhet másképpen, mint hogy elfogadja ezt a gazdasági elõnyt. A rendszerváltónak nevezett kormányok, ingadozva a nyugat-európai jóléti állam és az amerikai modell között, végül is egyik mellett sem tudtak dönteni. Így alakult ki egy kevert, egyik modellhez sem hasonlító formáció, ami az ezredforduló után egyre jobban az amerikai típus gyengécske másolata, a pannon dzsungel (Hankiss). Nem kétséges, hogy a társadalmi beágyazottsága sokkal inkább a szociális jóléti formációnak volt meg. Húsz évvel a történések után Kis János a HVG egyik számában megállapítja, hogy a köz vélekedése az idõ múlásával egyre inkább elutasító magával az ún. rendszerváltással [13], ami teljesen normális, ha a 20 év politikai elitjének teljesítményét nézzük. A jelenség magyarázatát is ebben kell keresnünk. A magyar lakosság tudati állapotát a rendszerváltás idõszakában talán legjobban az alagúteffektusnak nevezett közgazdasági jelenséggel lehet jellemezni: az egyéni jólét szintje az adott individuum aktuális elégedettségétõl függ, amit nagymértékben meghatároz a jövedelmi helyzet, illetve a várt jövõbeli elégedettségi szintjétõl (vagy jövedelmétõl). Vegyük adottnak, hogy az egyén nagyon kevés információval rendelkezik jövõbeli jövedelmével kapcsolatban, de bizonyos késõbbi idõpontban néhány rokona, szomszédja vagy ismerõse magasabb jövedelmi vagy társadalmi pozícióba kerül. Egyrészt számít rá, hogy az õ sorsa is elõbb-utóbb jobbra fordul, tehát jólétében növekedést okoz mások elõmenetele — legalábbis egy darabig. Ez az alagút-effektus lényege. Ameddig tart az alagút-effektus, mindenki jobban érzi magát, azok is, akik valóban gazdagabbak lettek, illetve azok is, akik nem. Tehát elképzelhetõ, hogy a növekedésbõl származó jöve-

85

delmek egyenlõtlen elosztását a társadalom minden tagja preferálja egy egalitárius disztribúcióval szemben [14]. A környezetben tapasztalt gazdagodás, a privatizációs lehetõségekben való részesedés, a jobban fizetett menedzseri réteg példája sokakkal hitette el kezdetben, hogy idõvel mindenkire sor kerül. Azt mondhatjuk, az alagúteffektus, a „majd lesz jobb is” helyzet elfogadása egészen a legutóbbi évekig tartott a magyar lakosság körében. Persze, aki nem tudta a helyzete jobbra fordulását kivárni, és képes volt külföldön munkát vállalni, elhagyta az országot. Tény, hogy ez nem a tömegek megoldása, de ma is sokszor hallható, hogy „ha egy pár évvel fiatalabb lennék, vagy tudnék valamilyen nyelven, elmennék.” A szülõk gyerekeiket igyekeznek hozzásegíteni a külföldön történõ munkavállaláshoz, még anyagi áldozatok árán is. Jóllehet, bizonyos társadalmi rétegek, csoportok jobb helyzetbe kerültek, az emberek nagyobb része azonban talajt vesztett, összezavarodott, elvesztette tájékozódási képességét, rövid távú túlélési technikákba menekült, elszenvedte a változásokat, nem volt, nincs ereje és talán lehetõsége sem arra, hogy felelõsségteljes polgárok gyülekezetévé cseperedjen. A társadalom önszervezõdése, ami nélkül demokrácia nem mûködhet jól, még alig-alig indult el. Mindezek következtében a társadalom könnyû zsákmánnyá vált a pártmágusoknak, akik hiú reményekkel kecsegtették, és félelmetes ellenségképekkel riogatták, s tartották pórázukon [15]. Mára már sokak számára világos, hogy a rendszerváltás sürgetõ, kapkodó, sok tekintetben átgondolatlan viszonyai között nem alakultak ki hazai módszerek, csupán a külföldön már bevált gyakorlatok kerültek átemelésre, döntõen rendszertelenül, stratégiai célok megfogalmazása nélkül. Egy külföldi tudós a rendszerváltó országok gyakorlatát vizsgálva azt állapította meg, hogy ezek az országok semmit sem tettek hozzá a társadalmi, gazdasági ismeretek és módszerek fejlõdéséhez, nem alkottak új modelleket, intézményeket, nem hoztak új felismeréseket, mindent a Nyugatról másoltak le [16]. Nincs magyar modell, pedig lehetne. Törekvés sincs sem a politikai sem a tudományos szférában egy ilyen modell létrehozására. A hiányát sokan érzik, ugyanakkor még a megoldásokon fáradozók is kizárólag a jól bevált külföldi példákat javasolják. Maga Hankiss Elemér is nem kis ellentmondás csapdáját állítja fel idézett mûvében azzal, hogy egyfelõl a finn, spanyol, német, szlovák stb. módszerek, szakemberek importját tekinti lehetséges kiútnak, másfelõl viszont a hazai gazdasági és politikai válság megoldását a magyar történelmi múltból levezetve hazai szakemberek bevonásával szorgalmazza. Isépy Tamás egyik elõadásában vallásetikai megközelítésben fejti ki a gazdasági szereplõk normavesztésének jelenleg élõ és mindent átható gyakorlatát [17]. Egyik leginkább kitapintható ellentmondás, hogy miközben mai társadalmunk értékvesztett, és ez az értékvesztés az erkölcsi normákra is kiterjed, a vállalatok társadalmi problémák megoldását saját ízlésük, érdekeik szerinti folytatják. A lényeg a saját ízlés szerinti válogatás a megoldásra váró problémák között. A korábban már TGM szavaival jellemzett rendszert is éppen ezek a vállalatok építették ki és tartották, tartják életben, természetesen a társadalmi felelõsségvállalás mellett. Nem is lehet ez másképp, hiszen a köz ízlése sok tekintetben megengedõ a még a köznek okozott károkkal szemben is, lásd az adó vagy a járulékok

meg nem fizetése! A köz erkölcsében alig jelenik meg a szolidaritás az elesettek, kirekesztettek iránt, sem az irgalmasság vagy alamizsnáskodás erénye. A tömegtársadalom már csak ilyen, az altruizmus nem létezik benne, mert nem éri meg, nincs belõle haszon. Ha van, az más, akkor alamizsnáskodunk! A közzel szembeni igényesség és igénytelenség egyszerre van jelen a közfelfogásban. A gazdasági szereplõk jól lavíroznak ebben a helyzetben, s csak elvétve fordul elõ, hogy valamelyik leleplezõdik. A jólétinek nevezett, de inkább csak fogyasztásra ösztönzött társadalmat sokan és sok oldalról bírálják. Rabár Ferenc a Pax Romana kongresszuson tartott elõadásában fogalmazta meg, hogy „A világ súlyos és permanens válságban él”, és ennek okaira részletesen rávilágított. Véleménye szerint a liberalizmus és a szocializmus gazdasági rendszere összeomlott, ugyanakkor „a kapitalizmus egyáltalán nem gyõzött, csak eddig még nem omlott össze. Válaszai a társadalmi kérdésekre ugyanolyan féloldalasak és torzak, mint a szocializmus válaszai, a problémák pedig, melyekre válaszolnia kell, robbanásszerûen megnövekedtek a huszadik század folyamán.” Rabár Ferenc szerint a világgazdaság jelenlegi formációja az erkölcstõl tudatosan és módszeresen megtisztította magát, „ennélfogva a világ gazdasági válsága mélyén súlyos erkölcsi válság, melynek megoldása új paradigmát igényel, az új paradigma legfontosabb vonásaként a gazdaságnak gazdaságon kívüli, erkölcsi célokat kell követnie.” Ez igaz is lenne, ha a gazdaságon belüli erkölcsi célok rendszere jobban kötõdne a társadalomért érzett felelõsséghez. A mai gyakorlat azonban éppen azt igazolja, hogy a profitmaximalizálás tanával nem egyeztethetõ össze másféle tan, csak az, amelyik a további profit ígéretére épül. És ebben a tényben érhetõ tetten leginkább a társadalmilag felelõs vállalat jelenségének mibenléte. A CSR-nak az a további elõnye is megvan, hogy képes hidat alkotni az etikusnak tûnõ és a profitábilis között. Azzal tudja lényegében sokak által hitelesen elfogadtatni magát, hogy egyszerre etikus és hasznos is a tevékenység folytatása. Mi is tehát a vállalatok társadalmi felelõsségvállalása? Véleményünk szerint nem más, mint egy ügyes marketing módszer, aminek a bevezetése olyan jól sikerült, hogy egyúttal áruvá, eladható termékké is vált. A társadalomnak, a fogyasztóknak sok erkölcsi és anyagi kára származik belõle, hiszen velük fizettetik meg a jótékonyan visszaosztott pénzeket, de „szerencsére” ezt a többség nem veszi észre. Sõt még az sem tûnik fel az érintetteknek, hogy sok hazai vállalat vállal úgy társadalmi felelõs voltát bizonyító akciót, hogy munkavállalói szabadidejét áldoztatja fel, vagy tõlük gyûjti be az eladományozandó tárgyakat (ajándékokkal teli dobozokat karácsonyra, játszótér felújítást stb.) J.F. Kavanugh amerikai jezsuita szerzetes, egyetemi tanár egy nagyon érdekes kérdéssorral világít rá erre, az általa árucikk létformának nevezett jelenségnek a mibenlétére. „Vajon az emberek többet vásárolnak és fogyasztanak attól, ha megtanítják õket boldogtalannak, szükséget szenvedõnek, személyes identitásukat, szexualitásukat és kapcsolataikat illetõen bizonytalannak lenni? Az öntudat árucikkszerûvé alakulásából származó problémák másféle megfogalmazása az lehet, hogy kimondjuk, mely viselkedési formák nem jelentenek jó hírt az üzlet számára”. [18] Tegyük fel, ön házasember, gyermekei vannak. Ha ön viszonylag elégedett az életével, ha szívesen tölti idejét a

86


gyermekeivel, játszik és beszélget velük, szereti a természetet, szeret üldögélni saját udvarában vagy a háza elõtt, ha szexuális élete viszonylag boldog, békésen elfogadja önmagát, kapcsolatai szilárdak, ha szeret magányosan imádkozni, ha egyszerûen csak szeret beszélgetni az emberekkel, meglátogatni õket és társalogni velük, ha szereti az egyszerû életet, ha nem érez semmi hajlamot arra, hogy barátaival vagy szomszédjaival vetélkedjen — nos, akkor rendszerünk zsargonjával élve: miféle gazdasági haszon származik önbõl? Hiszen mindeddig még egy fillért sem költött. Ha viszont ön boldogtalan, kiábrándult, ha gondban, zûrzavarban él, ha bizonytalan önmaga és kapcsolatai felõl, ha nem talál örömöt családi vagy szexuális életében, ha képtelen egymagában vagy egyszerûen élni, akkor sok mindenre fog sóvárogni. Egyre többet fog akarni. Viselkedése nagyon is megfelelõ az állandó gazdasági növekedésre alapozott társadalmi rendszer számára (Kavanaugh, im. 57. o.). Gyengeségeink, bizonytalanságaink, módszerek ismeretének a hiánya, amelyek a gondok, nehézségek elviseléséhez szükségesek, a dolgok iránti folyamatos sóvárgásunk és elégedetlenségünk azt a jó hírt jelenti a gazdaság szereplõi számára, hogy hamarosan vásárolni, költeni fogunk, csak legyen meg a piacképes áru. A fogyasztás boldogság, az öröm forrása, a nõi magazinok kedvenc témája: ha bánatosnak, kövérnek, öregnek, csúnyának érzed magad, dobd fel magad egy kis vásárlással. Teljesen elfogadott pszichológiai tanács depresszióban szenvedõknek, átmenetileg frusztrált személyeknek, elhagyott szerelmeseknek a vásárlással való önvigasztalás. Régen a szerelmesek verssel vigasztalták magukat, ma vásárlással. A szabadidõ vásárlással, vagy a pénzhiány miatt meg nem vásárolható termékek iránti sóvárgással egybekötött shopping centerek látogatásával való eltöltése a mai ember teljesen természetes életformája. Amennyiben nem lenne az, besegít a média, a reklám, hogy mégis az legyen. A médiapropaganda folyamatosan gyengíti önbecsülésünket azzal, hogy nem mosunk elég szépen, mert a hagyományos mosóport használjuk, hogy nem vagyunk elég frissek és kívánatosak, mert a hagyományos dezodort használjuk, nem iszunk elég energiaitalt, nem vesszük magunkhoz a legkorszerûbb vitaminkészítményeket. A lakásunk tele van baktériumokkal, a WC-ben hemzsegnek a bacilusok, a szõnyeg maga az allergia forrása, mivel rossz, hagyományos eszközöket alkalmazunk ahelyett, amit éppen el akarnak adni nekünk. Folyamatosan ülünk a tömegpusztító eszközök (Kéri László) elõtt, és egyre jobban elanyátlanodunk saját tökéletlenségünk miatt. Így mind a média tartalma, mind pedig használatának formája az árucikk létforma gazdasági rendszerét támogatja. E hatások következtében fordítva látjuk a világot: nem az eladó kellene, hogy hálás legyen nekünk, amiért termékét megvásároljuk, hanem mi vagyunk hálásak azért, hogy tudtunkra adta, mire is volna szükségünk, mit fogyasszunk. Nehezen igazodunk ki a bõségben, a hagyományos és korszerû holmik világában, de szerencsére van, aki segít. Nem vagyunk tudatos fogyasztók, de szeretnénk azokká válni. Nos, ehhez segítenek hozzá bennünket a „társadalmilag felelõs” vállalatok, ha nem vigyázunk magunkra!


Forrás [1] Bourdieu, P: A gyakorlati észjárás. Napvilág Kiadó, Bp. 2002. [2] Arie Uttenbohaard: Brief History of the End of Time. Abrahim Publications http:/ www. Abrahim-publications.com/Arie idézi Balázsovits Lajos: Mecenástól a Mindentudás Egyetem-ig. BME szakdolgozat. 2006. 11. o. [3] David C. Korten: Tõkés társaságok világuralma. Magyar Kapu Alapítvány, Budapest, 1996. 62.o. [4] Philip Kotler - Nancy Lee: Vállalatok társadalmi felelõsségváll alása, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2007. [5] Eötvös József (1902) A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I -III. Révai Testvérek Irodalmi Intézet R.T. (Eredeti megjelenés évei 1851 és 1854.) II. 94.,95.o. [6] Castel, R.: A társadalmi biztonság elvesztése. Esély 2005/5 19.o. Ford: Léderer Pál. [7] Friedman, M: Kapitalizmus és szabadság. Akadémiai Kiadó, Bp. 1996. [8] Gaudium et spes, 85, 86. in: A II. Vatikáni Zsinat tanítása, Szent István Társulat, Bp. 1975. szerk:dr. Cserháti József és dr. Fábián Árpád. 415-446.pp. [9] Marske, C. E.: Communities of Fate: Readings in the Social Organisation of Risk. Lanham University of America Press, 1991. [10] Krausz Tamás: Társadalmi baloldal. In. Baloldal új kihívások elõtt. Szerk. Szalai Erzsébet. Aula. Bp. 2003. 166,169. o. [11] Badiou, A: A kommunizmus múltja, jelene és jövõje in. Fordulat, 2009. 5. sz. 92-112. pp. 99.o. [12] Gerbner, G: A média rejtett üzenete. Osiris Kiadó, MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Bp. 2000. 19. o. [13] Kis János: A köztársaság válsága. HVG 2009. december 26.5253.sz. [14] Albert O. Hirschman: A jövedelemegyenlõtlenségekkel szembeni változó tolerancia a gazdasági fejlõdés folyamatában. Fordulat, 2009/3. 22- 24.pp. [15] Hankiss Elemér: Átmenet – megújulás – regresszió? In. Merre tovább Magyarország? Új Palatinus Könyvesház Kft., Bp. 2008. 76.p. [16] Hankiss Elemér: Csapdák és egerek. Manager Könyvkiadó, Bp. 2009.107. o. [17] Isépy Tamás: Gazdaság és erkölcs. http://mkdsz1.freeweb.hu/ arh/it6.htm, 2009. novemberi lekérdezés [18] John.F.Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társdalomban Ursus Libris-Altern Csoport Bp. 2003. 54-80.pp.

Felhasznált irodalom Bauman, Zygmunt: Globalizáció. Szukits Könyvkiadó, Bp. 2002. Boda Zsolt: A vállalatok társadalmi felelõssége. In. Boda Zs. Radácsi L. szerk: Vállalati etika. BKE VKI. Bp. 1997. Chikán Attila: Vállalati versenyképesség és társadalmi felelõsség. Harvard Business Review Magyar Kiadás 2008. Fejtõ Ferenc: Mégiscsak a szociáldemokrácia. Kossuth Kiadó, Bp. 2006. Handy, C: Éhezõ szellem. Manager Könyvkiadó, 2008. Kerekes S. – Wetzker K.: Keletre tart a „társadalmilag felelõs vállalat” koncepció. Harvard Business Manager 2007. április Kolodko,G.W.: Megatrendek. Akadémiai Kiadó, Bp. 2009. Polányi Károly: A nagy átalakulás. Napvilág Kiadó, Bp. 2007. Reich, Robert: Szuperkapitalizmus. Gondolat Kiadó, Bp. 2009. Stiglitz, J. E: A globalizáció visszásságai. Napvilág Kiadó, Bp. 2003.

87

Jakab Sándor *

Tizenöt éves a Dunaferr Alkotói Alapítvány A szerzõ a Dunaferr Dunai Vasmû Rt. és társaságai által tizenöt éve alapított Dunaferr Alkotói Alapítvány tevékenységét elemzi, mutatja be az 1995-tõl 2010-ig terjedõ idõszakot feldolgozva. Ismerteti az alkotótevékenységet végzõ mûszaki-gazdasági-humán szakemberek anyagi-erkölcsi elismerésére kialakított pályázati rendszer mûködését. Bemutatja az alapítvány mûködésének hatását a Dunaferr vállalatcsoport innovációs folyamataira, a mûszaki hagyományok ápolására és a régió tudományos szellemi életének fellendítésére.

The author presents and analyses the activity of Dunaferr Creativ foundation established by Dunaferr Dunai Vasmû Rt. ten years ago, working up the period between 1995 and 2010. He reviews the operation of the application system developed for the material and moral appreciation of technical-economic-human specialists doing a creative activity. The article presents the influence of foundation on the innovation processes of Dunaferr company-group, on the cultivation of technical traditions and on the boost of scientific spiritual life of the region.

1. A Dunaferr Alkotói Alapítvány létrejötte A Dunaferr Rt. és társaságai a szellemi tõke hatékonyabb hasznosítására, az értékes szellemi alkotótevékenység erkölcsi-anyagi elismeréséhez szükséges feltételek megteremtése és folyamatos biztosítása érdekében — 1995ben — közérdekû célokat szolgáló, jogi személyként mûködõ alapítványt hozott létre Dunaferr Alkotói Alapítvány néven. A Dunaferr Alkotói Alapítvány tevékenysége meglehetõsen sokrétû, ám mûködésének alapvetõ céljai röviden megfogalmazhatók: innováció, kapcsolatteremtés, hagyományõrzés a mûszaki tudományok területén. Az alapítvány egyfajta regionális szellemi mûhelyként is funkcionál, és fontosnak tartja, hogy az itt folyó munkáról — ismeretterjesztõ célzattal — szélesebb körben is tudomást szerezhessenek az érdeklõdõk.

1. kép: Az elsõ, Alkotói Alapítvány által rendezett díjátadó konferencia, 1995 Gönczi Pál „Alkotói Nívódíj” I. fokozata elismerésben részesült

1.1. A Dunaferr Alkotói Alapítvány célrendszere Az alapításkor megfogalmazott fõbb célkitûzések voltak: • A Dunaferr Rt. és az általa alapított vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságoknál dolgozó mûszakigazdasági, humán szakemberek szellemi alkotótevékenységének elõsegítése, az erkölcsi-anyagi elismeréséhez szükséges feltételek megteremtése, biztosítása.

• Dunaújváros tudományos, mûszaki-gazdasági, szellemi életének fellendítése. • A fenti célok elérését segítõ kapcsolatok kiépítése, különös tekintettel a mûszaki-gazdasági és szervezési, vezetési egyesületekkel, tudományos társaságokkal.

1. táblázat: Az alapítvány kuratóriumának tagjai — 2010-ben Funkció

Név

Munkahely

Beosztás

a kuratórium elnöke:

Lukács Péter PhD.

ISD Dunaferr Zrt.

mûszaki vezérigazgató-helyettes

a kuratórium titkára: a kuratórium tagjai:

Jakab Sándor Gulyás József Dr. Farkas Péter Hajdics László Hóbor Gyula Dr. Kadocsa László Dr. Károly Gyula Markó István Mádai László

Dunaferr Alkotói Alapítvány Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Fõiskola ISD Dunaferr Kokszoló Kft. nyugdíjas Dunaújvárosi Fõiskola Miskolci Egyetem nyugdíjas Dunaferr Szakközép- és Szakiskola

kuratórium titkára professzor emeritus tanár fõosztályvezetõ

Dr. Tar József Dr. Zsámbók Dénes

nyugdíjas nyugdíjas

általános és tudományos rektorhelyettes egyetemi tanár tanár

* Jakab Sándor, kuratóriumi titkár, Dunaferr Alkotóti Alapítvány

88


2. kép: A Magyar Tudomány Napján — Réti Vilmos elnökletével — dr. Kálmán András, Dunaújváros polgármesterének megnyitója, 2000

5. kép: Mûszaki hagyományok ápolása, Kerpely Antal unokájának fogadása, 2003 A Dunaferr Alkotói Alapítvány alapító okiratát Valeriy Naumenko vezérigazgató — mint alapító — 2009. évben módosította, és az alapítvány célkitûzéseinek, feladatainak megerõsítése mellett továbbra is Lukács Péter mûszaki vezérigazgató-helyettest bízta meg az alapítvány elnöki tisztségének ellátásával, a kuratórium titkárának és tagjainak megerõsítése mellett (1. táblázat). Az alapító okirat 2009. évi módosításának alapvetõ célja volt az alapítvány közhasznú szervezetté minõsítése. A bíróság az alapítványt közhasznú szervezetté minõsítette, mely jogerõre emelkedett 2009-ben. Az alapítvány közhasznú tevékenysége: tudományos tevékenység, kutatás. 1.3. Az alapítvány pályázati rendszerének elemei

3. kép: Az Alkotók Napján Réti Vilmos, a kuratórium elnöke köszönti a résztvevõket, 2000 • A kiemelkedõ mûszaki, gazdasági, humán tevékenységet folytató alkotók és alkotó teamek erkölcsi, anyagi elismerése, a mûszaki haladást elõsegítõ hagyományok ápolása. • Mûszaki, gazdasági, szervezési pályázatok kiírása és lebonyolítása. 1.2. Az alapítvány kezelõ szervezete Az alapítvány kuratóriumának összetétele az elmúlt 15 év folyamán többször változott.

4. kép: Dr. Sándor Péter, a kuratórium elnöke a Dunaferr Kultúrtermében köszönti a résztvevõket, 2002 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2010/2.

1.3.1. Alkotói Nívódíj a kiemelkedõ tevékenységet végzõk elismerésére és díjazására Az Alkotói Nívódíj adományozásának feltételei: Az Alkotói Nívódíj adományozásának célja az átlagon felül kiemelkedõ mûszaki, gazdasági, szervezési, humán alkotótevékenység elismerése, az ezt elõsegítõ alkotó gondolkodás, bátor kezdeményezés motiválása. Alkotói Nívódíjban részesülhet az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított vagy részvételével mûködõ társaságok azon teamje vagy dolgozója, aki vagy akik az alábbi feltételeknek megfelelnek: • Új vagy korszerûsített, kül- és belföldi piacon hosszabb távon is jól értékesíthetõ és gazdaságosan gyártható termék elõállításával, vagy • a meglévõ termék új technológiájának kidolgozásával, korszerûsítésével és annak gyakorlati alkalmazásával, vagy • a termelékenységet növelõ, anyag- és energiamegtakarítást, importanyag-kiváltást, önköltségcsökkentést eredményezõ mûszaki-gazdasági megoldásokkal, vagy • üzem- és munkaszervezéssel, a gazdálkodásban új szervezési, irányítási és szabályozási eljárások kidolgozásával, alkalmazásával, vagy • a beruházások költség-elõirányzatát csökkentõ és határidõt lerövidítõ megoldásokkal és intézkedésekkel, vagy

89

6. kép: Alkotók egy csoportja, 2000

7. kép: Konferencia, 2000

• a mûszaki fejlõdést, a gazdálkodás hatékonyságát, szervezettségének növelését szolgáló mûszaki-gazdasági újítással, vagy intézkedéssel, vagy • az átlagostól lényegesen nagyobb mértékben növeli az eredményt, illetve csökkenti a nehéz fizikai munkát, javítja a munkakörülményeket, vagy • a humánerõforrás-gazdálkodás területén kiemelkedõ munkát végez, különös tekintettel a hatékony foglalkoztatást, illetve a munkaerõ-szerkezet átalakítását elõsegítõ tevékenységekre, és • munkáját kiemelkedõ eredményességgel végzi, az átlagostól lényegesen többet tevékenykedik az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy a részvételével mûködõ társaságok célkitûzéseinek megvalósítása érdekében.

a mûszaki-gazdasági, humán publikációk megjelenítése. Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy részvételével mûködõ társaságok szakembereinek tudományos, mûszaki, gazdasági, humán publikációs tevékenységét évente kiírt pályázatok alapján Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíjjal lehet elismerni. Az elfogadott pályázat az alábbi elismerésben részesíthetõ: Szakmai Publikációért Nívódíj I., II., III. fokozata. A tudományos mûszaki publikációt segíti elõ az ISD Dunaferr Zrt. Mûszaki Gazdasági Közlemények, mely az alapítvány kezelésében van 1995 óta. A lap a részvénytársaság szellemi tõkéje. A Dunaferr Mûszaki Gazdasági Közlemények a vállalati kultúra rendszeresen felmutatható eleme, hiszen tartalmazza azokat az értékeket (eredményeket, tudásokat, ismereteket), amely a Dunaferr szellemi tõkéje. A koksz-, nyersvas-, acélgyártás, a melegen és hidegen henger-

A pályázatot elnyerõk az alábbi elismerésben részesíthetõk: Egyének részére: az Alkotói Nívódíj, I., II., III. fokozata Teamek részére: az Alkotói Nívódíj, I., II., III. fokozata 1.3.2. Szakmai Publikációért Nívódíj a szakmai publikálás terén kiemelkedõ eredményt elérõk elismerésére A mûszaki fejlesztés egyik alapvetõ feltétele a folyamatos tájékozottság, az információáramlás egyik fontos forrása

8. kép: A Dunaferr Alkotói Alapítvány kuratóriumi ülést tart: Lukács Péter mûszaki vezérigazgatóhelyettes, az alapítvány elnöke vezényletével, 2003

9. kép: Tízéves a Dunaferr Alkotói Alapítvány jegyében rendezett konferencia, a Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíjak átadása, 2004

90


10. kép: Dr. Szabó Zoltán Lukács Pétertõl, a kuratórium elnökétõl veszi át a Dunaferr Fõtanácsosa elismerést, 2005 lés, valamint a lemez-továbbfeldolgozás szakterületének tudományos elméleti és gyakorlati eredményeit összesíti, kiválóan dokumentálva a szakmák fejlõdését. Az ISD Dunaferrnél tudományos fokozatot elérni kívánók publikációs lehetõsége, az iparnak az egyetemekkel, fõiskolákkal kialakított jól mûködõ kapcsolatának egyik fóruma. A folyóirat rangot és elismerést szerzett magának mind szakmai, mind a kapcsolódó diszciplínák mûvelõinek szemében. A részvénytársaság image-át erõsítõ orgánum, amelynek egyik üzenete éppen az, hogy ennél a vállalkozásnál a kutatás-fejlesztés a tudományos élet rangján kezeltetik. 1.3.3. Fõtanácsosi, illetve Tanácsosi cím és díj a szakmai felkészültségükben és tapasztalatukban kiemelkedõ szakemberek elismerésére és díjazására Az ISD Dunaferr Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság — ISD Dunaferr Zrt. — és társaságai által alapított Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma az alapító okirattal összhangban 2005. évben bevezette a „DUNAFERR TANÁCSOSA”, illetve a „DUNAFERR FÕTANÁCSOSA” cím adományozását. A Tanácsos és Fõtanácsos cím adományozásának célja: • Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságoknál, illetve vele együttmûködésben lévõ szervezeteknél, a Dunaferr

11. kép: Dr. Verõ Balázs átveszi a Dunaferr Fõtanácsosa elismerést, 2005


12. kép: Dr. Horváth Ákos átveszi a Dunaferr Fõtanácsosa elismerést, 2005 érdekében végzett kiemelkedõ — mûszaki, gazdasági, humán — alkotómunka, tudományos tevékenység erkölcsi elismerése, valamint • a Dunaferr Vállalatcsoport mûszaki tudományos kultúrájának és progresszív értékeinek fokozottabb közvetítése, kivetítése itthon és külföldön. A Tanácsos és Fõtanácsos cím odaítélésének feltételei: • A Tanácsos, illetve Fõtanácsos cím a személyükben, szakmai felkészültségükben, teljesítményükben és tapasztalatukban kiemelkedõ szakemberek részére adományozható. • Az elismerésben azok az ISD Dunaferr Zrt., valamint az általa alapított, és részvételével mûködõ gazdasági társaságokkal munkaviszonyban álló, vagy e cégekkel korábban munkaviszonyban állt, illetve vele együttmûködésben lévõ szervezeteknél dolgozó szakemberek részesülhetnek, akiket a kuratórium munkájuk, tevékenységük alapján arra méltónak tart. A címet a kuratórium visszavonhatja. A Dunaferr Tanácsosa, illetve a Dunaferr Fõtanácsosa címet elnyerõk erkölcsi elismerése: Az alapítvány Kuratóriuma a Tanácsosi és Fõtanácsosi címet elnyerõk részére OKLEVELET, ÉRMET ÉS JELVÉNYT ADOMÁNYOZ, és a címek viselésére jogosultak kompetenciáját és szakmai tevékenységét közzéteszi. A cím elnyerésére a Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma felé pályázatot nyújthatnak be: • Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy részvételével mûködõ vállalatok dolgozói, illetve nyugdíjasai és • a fenti vállalatok szervezeteinek vezetõi, dolgozóik vagy nyugdíjasaik részére, valamint a vállalatcsoporttal tartósan együttmûködõ külsõ szakemberek részére, akiknek a munkája jelentõs, kiemelkedõ volt a Dunaferr Vállalatcsoport számára. A Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma — a beérkezõ pályázatok, illetve javaslatok elbírálása után — évente egy alkalommal maximum 5 fõ részére adományoz: „DUNAFERR TANÁCSOSA”, illetve „DUNAFERR FÕTANÁCSOSA” címet.

91

• kiemelkedõ képességû pályakezdõ fiatalként adott feladatot, programot valósít meg, vagy • az ISD Dunaferr Zrt.-nél, illetve az általa alapított, vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságnál munkaköri kötelezettséget meghaladóan végez tevékenységet, vagy • az ISD Dunaferr Zrt.-nél, illetve az általa alapított vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságnál az alaptevékenységeket meghaladóan dolgoz ki, illetve valósít meg programot.

• 13. kép: Réti Vilmos gratulál dr. Takács Istvánnak, a Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj I. fokozat elismerésért, 2000 A pályázatot az alábbi szempontok alapján kell benyújtani, legfeljebb 5 oldal terjedelemben: • a pályázó vagy javasolt személyi adatai, munkahelye, beosztása, • életútja, a szakmai munkájának jellemzõi, • mûszaki-gazdasági-humán szakmai közéletben végzett tevékenysége, • eddigi szakmai elismerése, • találmánya, újításai, innovációs tevékenysége és, • publikációs tevékenysége stb. A Dunaferr Tanácsosok és Fõtanácsosok testületének mûködése: • A tanácsos és fõtanácsos „címet” elnyertek testületet alapíthatnak. • Az alapítvány kuratóriuma, az alapítók szándékát szem elõtt tartva, folyamatos mûszaki-tudományos együttmûködést kezdeményez a tanácsosok csoportja, testülete és az alapítók között, elsõsorban a tanácsosok véleményének hasznosítása érdekében. • A tudományos és gyakorlati kérdésekben való bármilyen formájú együttmûködést az alapítók és a tanácsosok egyaránt kezdeményezhetnek. • Az „Alkotói Nívódíj”, és a „Dunaferr Szakmai Publikációs Nívódíj” pályázatok szakértõi értékelése. A kuratórium döntési munkájának elõsegítése érdekében az „Alkotói Nívódíj” és a „Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj” pályázatainak értékelésénél igénybe veszi a tanácsosok szakértelmét.

•

•

•

1.4. Az Alkotói Alapítvány pályázati elemeinek mûködési rendszere Az Alkotói Alapítvány Kuratóriuma az alapítvány céljának megfelelõen, a rendelkezésre álló anyagi forrás alapján hosszú és rövid távon kialakította stratégiáját. Az alapítvány kuratóriuma a rendelkezésre álló anyagi erõforrás hatékony felhasználását célozta meg. Olyan döntést hozott az alapítvány céljának megfelelõen, hogy — az alapító okiratban meghatározott pályázati elemek közül — az Alkotói Nívódíj, a Szakmai Publikációért Nívódíj és a Fõtanácsosi, illetve Tanácsosi cím elemek mûködését teszi folyamatossá, mivel a rendelkezésre álló alaptõke hozadéka, illetve az egyéb bevételek — pályázatok, vállalkozási tevékenységek bevételei — csak ezekre nyújtanak lehetõséget. A pályázati elemek mûködtetése mellett, azzal párhuzamosan rendszeressé váltak az elmúlt 15 évben a különbözõ konferenciák (magyar tudomány napja, alkotók napja, szakmai konferenciák), amely rendezvényeket más szervezetek részvételével, azokkal együttmûködve bonyolítottunk le, így: a Magyar Tudományos Akadémia, Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapesti Közgazdaságés Államtudományi Egyetem, Miskolci Egyetem, Dunaújvárosi Fõiskola, Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, OMBKE dunaújvárosi szervezete stb. A Dunaferr Rt. Igazgatóságának 1995-ben hozott döntése értelmében a Dunaferr Mûszaki Gazdasági Közlemények címû kiadvány az alapítvány kezelésébe került. Az ISD Dunaferr Zrt.-vel kötött megállapodás alapján 2007. évtõl kezdõdõen az alapítvány a Mûszaki Gazdasági Közlemények kiadvány szakmai felügyelete mellett a kiadói feladatokat is ellátja. A Mûszaki Gazdasági Közlemények a tudományos élet olyan szellemi mûhelyévé vált, amely lehetõséget biztosított és biztosít a Dunaferrnél dolgozó mérnököknek, közgazdászoknak, humán és más szakembereknek a tudományos életbe történõ bekapcsolódásra, továbbá szakmák magyarországi kiemelkedõ képviselõinek publikációs tevékenységük elõsegítésére.

1.3.4. Szakmai Ösztöndíjrendszer Szakmai ösztöndíj meghatározott idõtartamra és meghatározott feladat elvégzéséhez kötötten adható. Az ösztöndíj annak, az ISD Dunaferr Zrt.-vel, vagy az általa alapított, vagy a részvételével mûködõ gazdasági társasággal munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló szakembernek adományozható, aki: • munkaviszonya keretében — munkakörét meghaladó mértékû és minõségû tevékenységet végezve — mûszaki, gazdasági, szervezõ, humán területen a fejlõdés szempontjából meghatározó jelentõségû alkotásokat hoz létre, vagy • innovációs tevékenységével alapvetõen befolyásolja a termékstruktúra korszerûsítését, vagy • fejlõdését elõsegítõ képzésben, továbbképzésben vesz részt, vagy

A Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriumához a megalakulása óta eltelt tizenöt év alatt 1082 pályázó nyújtott be pályamunkát, publikációt az alábbiak szerint: (Pályázatok 2., 3. és 4. táblázat)

92


2. Alkotói Nívódíj és Szakmai Publikációért Nívódíj pályázatok 1995–2010

2. táblázat: Pályázatok: Alkotói Nívódíj, Szakmai Publikációért Nívódíj, 1995–2010 Pályázati kategória Alkotói Nívódíj

Szakmai Publikációért Nívódíj

Összesen

2008

2009

Összesen 1995–2010

1995

1997

1999

2000

2002

2004

2005

2006

2010

Pályázók száma

44 fõ

69 fõ

107 fõ

1 fõ

178 fõ

98 fõ

71 fõ

48 fõ

61 fõ

677 fõ

Pályázatok száma

15

26

56

1

84

40

35

21

21

299

Pályázók száma

1 fõ

23 fõ

68 fõ

72 fõ

74 fõ

43 fõ

49 fõ

75 fõ

405 fõ

Pályázatok száma

1

15

30

34

30

16

21

32

179

Pályázók száma

45 fõ

92 fõ

107 fõ

69 fõ

250 fõ

172 fõ

71 fõ

91 fõ

49 fõ

61 fõ

75 fõ

1082 fõ

Pályázatok száma

16

41

56

31

118

70

35

37

21

21

32

478

3. táblázat: A Dunaferr Alkotói Alapítvány pályázatán díjat nyert alkotók, 1995–2010 Fokozat/évek I. fokozat II. fokozat III. fokozat Különdíj Összesen Fokozat/évek I. fokozat II. fokozat III. fokozat Összesen

Szakmai Publikációért Nívódíj 1995 év/fõ 1997 év/fõ 1999 év/fõ 2000 év/fõ 2002 év/fõ 2004 év/fõ 2006 év/fõ 2008 év/fõ 2010 év/fõ 1 3 3 4 8 4 5 3 7 3 3 4 2 2 4 5 7 2 10 3 4 1 12 17 4 2 1 1 1 15 25 26 26 11 12 9 Alkotói Nívódíj 1995 év/fõ 1997 év/fõ 1999 év/fõ 2000 év/fõ 2002 év/fõ 2005 év/fõ 2006 év/fõ 2009 év/fõ 2010 év/fõ 6 8 5 1 4 4 3 4 4 5 6 6 8 1 6 3 8 12 8 12 4 3 13 21 23 1 18 24 8 13

Összesen 31 25 32 37 125 Összesen 35 36 50 121

4. táblázat: A Dunaferr Tanácsosa, Fõtanácsosa címben részesültek, 2005–2010 Fokozat/évek Fõtanácsos/fõ Tanácsos/fõ

2005 3

Dunaferr Tanácsosa, Fõtanácsosa 2006 2007 2008 2 2 1 1 2

2009 2 1

2010 3

Összesen 13 4

5. táblázat: Az elmúlt 15 év folyamán a Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriumának döntése alapján elismerésben részesült: 1995

Fokozat

Alkotók, teamek

Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj

I.

ZSÁMBOK ELEMÉR

Kiemelkedõ publikációs tevékenysége alapján

Alkotói Nívódíj

I.

GÖNCZI PÁL

Kiemelkedõ mûszaki, gazdasági munkája alapján

I.

TÖNKÕ PÁL

Minõségjavító technikák

I.

HORVÁTH KÁROLY MÁRIÁS JÓZSEF TÓTH DEZSÕ CSÁNYI MIHÁLY

A folyamatos acélöntõmû fejlesztése

II.

SZENTE TÜNDE

A Dunaferr munkaerõ-szerkezetének átalakulása az 1990-es évek elején

II.

SZABÓ JÁNOS KAPÁS ZSOLT KASZA BEÁTA

A Dunaferr DSS Nehézacélszerkezet-gyártó Kft. megalakulásának munkahely-teremtõ mozzanatai, rövid és középtávú fejlesztéseinek hatása a munkaerõ-szerkezet átalakítására

III.

KLEIN ANDRÁS MIKLÓS

A Dunaferr stratégia része a vállalati kultúra és szocializáció

III.

CSÁNYI MIHÁLY GENTISCHER FERENC

A Dunai Vasmû konverter exhausztorának PLC vezérlése


Pályázat címe

93

1997 Alkotói Nívódíj

Szakmai Publikációért Nívódíj

Fokozat

Alkotók, teamek

Pályázat címe

I.

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN IVÁNDY JÓZSEF

A Dunaferr erõmû 50 és 100 t/h gõzteljesítményû kazánjai rekonstrukciójának lefolyása és tapasztalatai

I.

ANTAL ÁRPÁD MOSONYI ZOLTÁN TÓTH LÁSZLÓ KÉSMÁRKY RÓBERT JUHÁSZ TAMÁS BÁNÓCZKI TAMÁS

Dunaferr Sigma épületvázcsalád

II.

Dr. SZABÓ ZOLTÁN SZÉLIG ÁRPÁD PAPP LÁSZLÓ

A mechanikai próbákon véletlenszerûen jelentkezõ vonalas hiba elnevezésû jelenségek keletkezési mechanizmusának vizsgálata

II.

MÁRIÁS NYINA NAGYNÉ LAJTOS ANNA

A dunaújvárosi mûjégpálya építészeti kialakítása

III.

Dr. SIPOSNÉ GYEBNÁR ÉVA

Emberi erõforrás-gazdálkodás a személyügyi szervezet tevékenységében külön tekintettel a létszámleépítésekre

III.

TAR GYULA

Dunaferr Acélmûvek Kft. FAM közbensõ üstjeinél alkalmazott samott alapanyagú tûzálló termékek kiváltása az üstök páncélzatának átalakításával

III.

Dr. RÁCZ ATTILA FAZEKAS ANDRÁS TAMÁSI ISTVÁN

Égetés nélküli tûzálló anyagok az acélipar számára

III.

HORVÁTH JÁNOS KÕKUTI TAMÁS SUHA ZOLTÁN

Egységes keretbe foglalt minõsítési (értékelési) és oktatási-képzési rendszer kialakítása, alkalmazása, felhasználása a munkaerõ-szerkezet átalakításában

I.

FÜLÖP JÓZSEF Dr. TAKÁCS ISTVÁN

Másodlagos és hulladékenergiák hasznosításának eredményei és további lehetõségei a Dunaferr vállalatcsoportnál (Energiagazdálkodás, 1995. 11. szám)

I.

LÁNCZOS ANDRÁS

A konferenciákon megvitatott stratégiai kérdések jelenléte a Dunaferr vállalatcsoport üzemeiben

II.

Dr. SÁNDOR PÉTER

A komplex hõhasznosítás a tolókemencék energoökológiai optimalizálásának eszköze

II.

FÜREDI GÁBOR CSIK JÓZSEFNÉ

A Dunaferr-csoport ösztönzési rendszere

II.

Dr. HORVÁTH ÁKOS KOVÁCS MIHÁLY KÕHALMI KÁLMÁN LÕRINCZI JÓZSEF

Hõkezelést helyettesítõ szabályozott lemezhengerlési technológiák a Dunaferrnél

III.

Dr. TAR JÓZSEF

A roncsolásmentes anyagvizsgálat és az információtechnológia hatásai a spirálcsõtermék életgörbéjére a Dunaferrnél

III.

FÜREDI GÁBOR

Az emberi erõforrás menedzselésének új követelményei vegyesvállalatoknál: a DWA példája

III.

FÜREDI GÁBOR HEGYI NÓRA BERTALAN KATALIN

Külsõ tanácsadók szerepe a kultúraváltásban (vegyesvállalati esettanulmány)

94


Konferencia a Vasmû Klubban, 1997

Alkotói Nívódíj I. fokozata elismerésben részesült: Böszörményi Zoltán és Ivády József

Alkotói Nívódíj III. fokozata elismerésben részesült: Dr. Tar József

Alkotói Nívódíj II. fokozata elismerésben részesült: Dr. Szabó Zoltán, Szélig Árpád és Papp László

Alkotói Nívódíj plakett I., II. és III. helyezett

Alkotói Nívódíj III. fokozata elismerésben részesült: Horváth János, Kõkuti Tamás és Suha Zoltán

Alkotói Nívódíj III. fokozata elismerésben részesült: Tamási István


95


Fokozat

Alkotók, teamek

Pályázat címe

I.

Dr. SZABÓ ZOLTÁN

Az öntõkagylók szûkülésének megszüntetése a lágyacélok Ca-os kezelésével

I.

LEHOCZKI JÓZSEF MÁRKUS LÁSZLÓ ROKSZIN ZOLTÁN TÓTH LÁSZLÓ

A konverteriszap hasznosítása a zsugorítmány, illetve a nyersvasgyártás fázisában

II.

TÖNKÕ PÁL

II.

Dr. HORVÁTH ÁKOS HORVÁTH TAMÁS Dr. SZABÓ ZOLTÁN

A kiválóan mélyhúzható karosszérialemezek gyártásának kifejlesztése a Suzuki Rt. részére

II.

KOMÁROMI GÁBOR KÕKUTI TAMÁS

Humán információs rendszer kialakítása

III.

BARNA MIKLÓS

III.

KÜRTÖSI ERNÕ MENYHÁRT FERENC HEGYI ZOLTÁNNÉ HEVESINÉ KÕVÁRI ÉVA

III.

III.

III.

2000 Alkotói Nívódíj, posztumusz Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj

Fokozat

A meleghengermûi olajos-revés szennyvíz megtisztítása kohógáz-tisztítói iszappal A meleghengermû iparivízrendszerének állapotvizsgálata A termékválaszték-bõvítés — terméktanúsítás — hegesztési eljárás tanúsítása a D–LA Kft. profilüzletágánál

LEHOCZKI JÓZSEF MÁRKUS LÁSZLÓ ROKSZIN ZOLTÁN TAMÁSI ISTVÁN MARCOV WERNER BÁNKUTI JÁNOS GYERÁK TAMÁS

Az I. sz. nagyolvasztó élettartamának növelése

A kitört tûzálló anyagok visszanyerése és újrahasznosítása a Dunaferr Tûzállóanyag-gyártó Kft.-nél

Alkotók, teamek

Pályázat címe

I.

MOLNÁR LÁSZLÓ

Mérnöki tevékenysége elismeréseként

I.

Dr. ANDRÁS ISTVÁN

Termelés, kultúra, nyelv

III.

Dr. SÁNDOR PÉTER Dr. TAKÁCS ISTVÁN SIMON CSABA MARKOVICS GYÖRGY RIVNYÁK JÓZSEF SZILÁGYI IRÉN

III.

LUKÁCS PÉTER

Kombinált ciklusú gázturbinás erõmûegység illesztése a Dunaferr energetikai rendszerébe Olaj- és üzemanyag-adalék üzemi és laboratóriumi vizsgálata Dunaferr SKY csõradiátor-család — emberközpontú fûtõtestek a jövõ évezredben A Dunai Vasmû építõjétõl a Dunaferrig — egy vállalati lap metamorfózisa A folyamatirányítási rendszerek stratégiai kérdései a Dunaferr Acélmûvek Kft.-ben

I. II. II.

III. III.

Dunaferr Szakmai Publikációért Különdíj

A meleghengermûi elõlemezvágó olló vezérlése

HEGYI ZOLTÁNNÉ HEVESINÉ KÕVÁRI ÉVA KERTI ELVIRA Dr. SZÜCS LÁSZLÓ Dr. TAKÁCS ISTVÁN Dr. SZABÓ FERENC szerkesztõ bizottság elnöke Dr. CZINKÓCZI SÁNDOR szerkesztõ bizottság alelnöke Dr. SZIKLAVÁRI JÁNOS Dr. REMPORT ZOLTÁN Dr. SZAMOSI GYÖRGY Dr. MUDRA LÁSZLÓ ZSÁMBOK ELEMÉR KÓRÉ SÁNDOR KLEIN ANDRÁS MIKLÓS BOROVSZKYNÉ GYÕR ZSUZSANNA SZENTE TÜNDE KOZMA ERZSÉBET

96

A hidegen hajlított idomacélok gyártásfejlõdésének bemutatása 1964-tõl napjainkig Az acélgyártáshoz biztosítható betétanyagok, figyelemmel a Dunaferr metallurgiai gyártósorának távlati fejlesztésére

Dunaferr 50 éves krónika


Díjátadó konferencia a Vasmû Klubban, 1999

Alkotói Nívódíj III. fokozatának nyertese: Barna Miklós elõadása

A konferencia résztvevõi, 1999

Az Alkotói Nívódíj III. fokozatát Tönkõ Pálnak ítélte a kuratórium

Alkotói Nívódíj konferencia a Vasmú Klubban, 1999

Alkotói Nívódíj III. fokozatának nyertese: Kürtösi Ernõ elõadása

Alkotók Napja a Dunaújvárosi Fõiskolán, 2000


97


2002 Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj

Fokozat I.


Pályázat címe Az energiamegtakarítást környezetkímélõ módon biztosító acélizzító kemenceégõk kifejlesztése Terméktanúsítással összefüggõ piaci vizsgálatok a Dunaferr társaság-csoportnál, felkészülés az EU-hoz való csatlakozásra Monitoring diagnosztikai rendszer tervezése a DWA Hideghengermû Kft. hengerállványainak munkahengercsapágyaira

II.

SZEKERES ISTVÁN

II.

HEKELE CSABA

II.

MIHALIK SÁNDOR PAPP LÁSZLÓ GÖNCZI JÓZSEF SZÉLIG ÁRPÁD

Konvertersalak-érzékelés és salakvisszazárás megoldása az Acélmûvek Kft.-nél

III.

TÉGLÁS ZOLTÁN

A vizsgált rendszertõl független matematikai modell alkalmazása az energetikai veszteségfeltárás területén

III.

FÜLÖP ZSOLTNÉ Dr. CSEPELI ZSOLT CSÁNK LAJOS Dr. VERÕ BALÁZS

Lézerrel felületkezelt görgõk termikus fárasztó kísérlete

III.

TAMÁSI ISTVÁN MARCOV WERNER MARCOV ENIKÕ

Új minõségû carbon-magnezit tûzálló téglák fejlesztése elektroacél-gyártó berendezésekhez, UHP kemence és ASEA acélöntõ üsthöz

Fokozat I.

II. Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj

Alkotók, teamek ALPEK SÁNDOR BAK JÁNOS FÜLÖP JÓZSEF Dr. TAKÁCS ISTVÁN

III.

Alkotók, teamek LÕRINCZI JÓZSEF Dr. CSEPELI ZSOLT Dr. ZSÁMBÓK DÉNES KRÁLIK GYULA Dr. TISZAMARTI MIKLÓS Dr. PIUKOVICS KLÁRA REICHERT LÁSZLÓNÉ

Pályázat címe Korszerû módszer acél szélesszalagok normalizáltsági állapotának vizsgálatára

Legalább öt éve zajban

LEHOCZKI JÓZSEF CSEH FERENC

A Dunaferr II. sz. nagyolvasztójának 2001. évi átépítése a 10 éves kemencetartósság aspektusából

Dr. SZÜCS LÁSZLÓ Dr. SZABÓ ZOLTÁN KÕVÁRI LÁSZLÓ KÉSMÁRKY PÉTER FÜLÖP JÓZSEF HEVESINÉ KÕVÁRI ÉVA SZABÓ GYULA SZENTE TÜNDE Dr. CSEPELI ZSOLT Dr. GÁCSI ZOLTÁN SÁRKÖZI GÁBOR Dr. RÉTI TAMÁS KOVÁCS JENÕ Dr. MERTINGER VALÉRIA JAKAB SÁNDOR KLEIN ANDRÁS MIKLÓS MUHAR ZORÁN

A Dunaferr Mûszaki Gazdasági Közlemények 1995–2000.

Sztereológia és képelemzés címû egyetemi tankönyv megírása, és a könyv hasznosítása a Dunaferr Kutatóintézetben

A Humán Intézetben kialakított Szakmai Látogatási Központ A Technika és Technikatörténeti Állandó Kiállítás létrehozása

98


2004 Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj

Fokozat I.

I.

Alkotói Nívódíj

Környezetvédelmi követelmények az EU-csatlakozás kapcsán

Finomszemcsés nagy szilárdságú acélok termékválasztékának bõvítése a Dunaferr Rt.-ben

SZÉLIG ÁRPÁD

A nyersvas konverter elõtti kéntelenítésének elméleti, gyakorlati és gazdaságossági kérdései

II.

SEBÕ SÁNDOR BÁNHEGYESI ATTILA MÉSZÁROS IMRE

Acélszalagok tulajdonságainak javítása a szalaghûtés optimalizálásával

III.

KRÁLIK GYULA FÜLÖP ZSOLTNÉ DR. VERÕ BALÁZS DR. ZSÁMBÓK DÉNES

Laser Surface Tratment of Steels (Acélok lézeres felületkezelése)

III.

LÁNCZOS ANDRÁS

• Mozdonyok melegével kezdõdött • Az alapítókat csapták arcul • A jövõt nem a gázmotoros erõmûvekben, hanem a megújuló energiákban kell keresni • A vasmûs megoldást az egyetemek is elismerték • A sikeres privatizáció a térség energetikai helyzetét is stabilizálja • A szélerõmûhöz is kell a biztosíték

III.

LÕRINCZI JÓZSEF DR. SZABÓ ZOLTÁN DR. ZSÁMBÓK DÉNES DR. HORVÁTH ÁKOS DR. VERÕ BALÁZS

Acélok fejlesztési irányai

KLEIN ANDRÁS MIKLÓS

A Dunaferr Dunai Vasmû 50 éves Vasas Szakszervezetének történeti évkönyve

TÁBORI LÁSZLÓ MÁRTON GERGELY KOZMA ERZSÉBET

50 éves a Dunai Vasmû energiaellátása

Fokozat I.

II

II.

III.

III.

III.

Dunaferr Fõtanácsosa

Pályázat címe

II.


2005

Alkotók, teamek HEVESINÉ KÕVÁRI ÉVA CSÉPÁNYI ANDREA DR. GULYÁS JÓZSEF DR. HORVÁTH ÁKOS LÕRINCZI JÓZSEF SEBÕ SÁNDOR SZÉLIG ÁRPÁD DR. VERÕ BALÁZS

Alkotók, teamek MOLNÁR JÓZSEF BÁNHEGYESI ATTILA MARKÓ GÉZA BORSI ATTILA HEGYI ZOLTÁNNÉ GYURÓ ANTALNÉ SÜTÕ SZABOLCS NAGY ISTVÁNNÉ TÓTH EDIT DR. HORVÁTH ÁKOS NARANCSIK ZSOLT KOVÁCS MIHÁLY TAR LÁSZLÓ HAJNAL ATTILA DR. HORVÁTH ÁKOS KOVÁCS MIHÁLY SEBÕ SÁNDOR SZÉLIG ÁRPÁD HEVESINÉ KÕVÁRI ÉVA EKKER CSABÁNÉ MESKÁL LÁSZLÓ KUN ZOLTÁN ÉBERHARDT ZOLTÁN KOVÁCS ANNA DR. HORVÁTH ÁKOS DR. SZABÓ ZOLTÁN DR. VERÕ BALÁZS


Pályázat címe A mintázási célú munkahengerek tartósságának növelése

Versenyképes minõség megvalósítását célzó intézkedések a hidegen alakított szelvények gyártásánál

Elektrotechnikai acélcsalád gyártástechnológiájának és vizsgálati módszerének kifejlesztése a Dunaferr Dunai Vasmû Rt.-nél

A Dunaferr MH termékek önköltségszámításának korszerûsítése Korszerû, növelt folyáshatárú finomszemcsés mikroötvözött acélok továbbfejlesztése a Dunaferr Rt.-nél

Szabványalapú integrált mûszaki irányítási rendszer kialakítása a Dunaferr Rt.-nél

Életút, életpálya mûszaki tudományos munka alapján Életút, életpálya mûszaki tudományos munka alapján Életút, életpálya mûszaki tudományos munka alapján

99

Alkotók Napja Konferencia a Klub Hotelben, 2005

A konferencia résztvevõi

Dr. Szücs László elnökletével tartott konferencián Jakab Sándor, a kuratórium titkára ismerteti az alapítvány kuratóriumának döntését

Az Alkotói Nívódíj I. fokozata elismerésben részesült: Markó Géza, Molnár József, Bánhegyesi Attila és Borsi J. Attila

Az Alkotói Nívódíj II. fokozata elismerésben részesült: Tóth Edit, Nagy Istvánné, Narancsik Zsolt, dr. Horváth Ákos és Kovács Mihály

Az Alkotói Nívódíj II. fokozata elismerésben részesült: Hevesiné Kõvári Éva, Kun Zoltán, Kovács Anna és Meskál László

Az Alkotói Nívódíj III. fokozata elismerésben részesült: Tar László és Hajnal Attila

100


2006

Fokozat

Alkotói Nívódíj

I.

A munka- és tûzvédelmi tájékoztató: avagy Véd Elek jó tanácsai, hogy ne a mentõ vigyen haza!

III.

DR. HORVÁTH ÁKOS KOVÁCS MIHÁLY DR. SEBÕ SÁNDOR SZÉLIG ÁRPÁD

A mikroötvözött, normalizáló hõmérsékletvezetéssel gyártandó acélcsalád korszerûsítése

MÓDER REZSÕ

Életmû

I.

III. Különdíj Dunaferr Fõtanácsosa Dunaferr Tanácsosa

2008 Szakmai Publikációért Nívódíj

Fokozat

Fokozat

I.

II. II.

III.

Különdíj Dunaferr Fõtanácsosa Dunaferr Tanácsosa 2009 Alkotói Nívódíj

Az acélmûi exhausztorok élettartam-növelõ korszerûsítése

WENSZKY ATTILA

II.

2007 Dunaferr Fõtanácsosa

Pályázat címe

II

Alkotói Különdíj Szakmai Publikációért Nívódíj

Alkotók, teamek FEHÉR GYULA SZABÓ JÁNOS NAGY GYÖRGY

Fokozat I.

II

DR. HORVÁTH ÁKOS KOVÁCS MIHÁLY DR. SEBÕ SÁNDOR SZÉLIG ÁRPÁD LONTAI ATTILA DR. TAKÁCS ISTVÁN GALAMBOS LEVENTE ÉBERHARDT ZOLTÁN KUN ZOLTÁN MOLNÁR JÓZSEF BÁNHEGYESI ATTILA

A hengerelt termékek mechanikai tulajdonságainak javítása ötvözéssel és hengerléstechnikai eszközökkel A Dunaferr acélbuga-izzító kemencéi kapacitásának vizsgálata A Dunaferr Rt. minõségfigyelõ rendszere 45 éves a meleghengermû

DR. TAR JÓZSEF

Életút, életpálya mûszaki tudományos munka alapján

BÁNHEGYESI ATTILA FÜLÖP ZSOLTNÉ

Életút, életpálya mûszaki tudományos munka alapján Életút, életpálya mûszaki tudományos munka alapján

Alkotók, teamek

Pályázat címe

DR. SZÜCS LÁSZLÓ


DR. ZSÁMBÓK DÉNES


Alkotók, teamek DR. HORVÁTH ÁKOS DR. SEBÕ SÁNDOR KOVÁCS MIHÁLY KEMELE ISTVÁN SZÉLIG ÁRPÁD HEVESINÉ KÕVÁRI ÉVA ÉBERHARDT ZOLTÁN LÕRINCZI JÓZSEF DR. VERÕ BALÁZS KARDOS IBOLYA DR. FARKAS PÉTER DR. SEBÕ SÁNDOR ILLÉS PÉTER HUJBER ZOLTÁN

Pályázat címe A meleg- és hideghengermû kapacitásnövelésének technológiai aspektusai és hatásuk a termékek minõségére

CE jelölés a szerkezeti acélokon Az acélok primer szövetének kimutatására szolgáló metallográfiai módszerek szisztematikus vizsgálata HSMM szoftver alkalmazásának lehetõsége a Dunaferr meleghengermûvében

VASH STEFÁN

Dunaújváros – Alcsevszk, acélfilozófia vagy fejlõdés integráción keresztül

KRÁLIK GYULA


MOLNÁR JÓZSEF NYÍRI MIKLÓS


Alkotók, teamek DR. FELDE IMRE BORSI J. ATTILA KOVÁCS ZSOLT MEIZL PÉTER CSEH FERENC MÓGER RÓBERT TÓTH LÁSZLÓ TITZ IMRE PAP ZOLTÁN MÁRKUS TAMÁS


Pályázat címe Hõkezelési döntéstámogató rendszer bevezetése a hõkezelési mûveletek tervezésére és monitorozására

A dió II. koksz nagyolvasztóban történõ felhasználása

101

17. kép: Lukács Péter gratulál dr. Sebõ Sándornak a Szakmai Publikációért Nívódjí III. fokozatához, 2008

14. kép: Díjátadó ünnepség. Lukács Péter, a kuratórium elnöke köszönti az Alkotók Napja résztvevõit, 2006

18. kép: Szakmai Publikációért Nívódíj II. fokozata elismerésben részesült Kardos Ibolya és dr. Verõ Balázs, 2008

15. kép: A Dunaferr Fõtanácsosai: Zsámbók Dénes és dr. Szücs László, 2007

19. kép: Dr. Tardy Pál a Dunaferr Fõtanácsosa elismerésben részesült, 2009

20. kép: Alkotói Nívódíj II. fokozata elismerésben részesült: Tóth László, Cseh Ferenc, Móger Róbert, Titz Imre, Papp Zoltán és Márkus Tamás, 2009

16. kép: Résztvevõk a 2008. évi díjátadó konferencián

102


A Dunaferr Alkotói Alapítvány kuratóriumának jelenlegi tagjai és volt elnökei

Dr. Lukács Péter kuratóriumi elnök

Jakab Sándor kuratóriumi titkár

Gulyás József kuratóriumi tag

Dr. Farkas Péter kuratóriumi tag

Hajdics László kuratóriumi tag

Hóbor Gyula kuratóriumi tag

Dr. Kadocsa László kuratóriumi tag

Dr. Károly Gyula kuratóriumi tag

Markó István kuratóriumi tag

Mádai László kuratóriumi tag

Dr. Tar József kuratóriumi tag

Dr. Zsámbók Dénes kuratóriumi tag

Réti Vilmos korábbi kuratóriumi elnök (1995–2000)

Dr. Sándor Péter korábbi kuratóriumi elnök (2000–2002)


103

2009

Fokozat III.

Dunaferr Fõtanácsosa Dunaferr Tanácsosa 2010 Szakmai Publikációért Nívódíj

Fokozat I.

II. III. Különdíj Dunaferr Fõtanácsosa

Alkotók, teamek DR. FARKAS PÉTER DR. SEBÕ SÁNDOR ILLÉS PÉTER

Pályázat címe A HSMM szoftver alkalmazásának lehetõségei az ISD Dunaferr Zrt. meleghengermûvében

DR. TARDY PÁL


SZÉLIG ÁRPÁD DR. PALLÓSI JÓZSEF


Alkotók, teamek ILLÉS PÉTER KEMELÉNÉ HALASI MONIKA VARGA JÓZSEF BOCZ ANDRÁS DR. HORVÁTH ÁKOS NARANCSIK ZSOLT DR. SEBÕ SÁNDOR SZENTE TÜNDE DR. PALLÓSI JÓZSEF

Pályázat címe Gazdasági elõnyökkel járó mûszaki megoldások a hengerforgalmazásban

DWTT vizsgálatok bevezetése a Qualitest Lab. Kft-nél „Innováció a térségben” „Cikkek, könyvfejezetek, hazai-külföldi konferenciák 2000–2010”

DR. FARKAS OTTÓ

80. születésnapja alkalmából életpálya alapján

NAGY GYÖRGY TÓTH LÁSZLÓ


A mûszaki, gazdasági, humán témakörökben benyújtott pályázatok elõsegítették: — a mûszaki tudomány legújabb eredményeinek megismerését, ismeretek, készségek, jártasságok fejlesztését, — a mûszaki, szellemi termékek, találmányok megismerését, bevezetésének elõsegítését, — a mûszaki, gazdasági, humán igények, szükségletek megoldását, a tudományos ismeretek gyakorlatban történõ alkotó alkalmazását, — a fiatal, tehetséges szakemberek bemutatkozását, szakmai munkájuk megismerését, — a tudományos, mûszaki, gazdasági, humán publikációs tevékenység színvonalának emelését, támogatását, — a mûszaki kutatási eredmények gyakorlatban történõ alkalmazásának megismertetését.

21. kép: Oklevelek és plakettek

Az alkotók és alkotó teamek pályázatainak tartalma elsõsorban a termékfejlesztés, technológiafejlesztés és humánerõforrás-fejlesztés volt. Az innovációra jellemzõ a vállalatcsoportnál, hogy a folyamatos megújulást egymással összhangban lévõ fejlesztésekkel valósították, illetve valósítják meg, azaz a kis innovációs lépések sorozatával. Az egyes pályázati témakörök közös találkozási pontja, hogy az ISD Dunaferr Zrt. stratégiája megvalósításának irányában fejtik ki hatásukat. A pályázatok egy részénél az innovációs folyamat megvalósítását a tudatos innovációs stratégia segítette elõ. Szerepet játszottak ebben, hogy az innovációs lánc — az ötlettõl a megvalósításig —, a marketing, a kutatás-fejlesztés, a beruházás, a termelés és értékesítés a piaci igényekbõl, szükségletekbõl indult ki, és ott is végzõdött, realizálódott. Az ISD Dunaferr vállalatcsoportnál dolgozó mûszaki, gazdasági, humán szakemberek bekapcsolódása a pályázati rendszer egyes elemeibe — Alkotói Nívódíj, Szakmai Publikációért Nívódíj pályázat, majd 2005-ös évtõl kezdõdõen a Dunaferr Tanácsosa, Fõtanácsosa pályázat — az elmúlt idõszakban folyamatossá vált.

• Az Alkotói Alapítvány alapító okiratában meghatározott pályázati rendszer elemeinek mind nagyobb része mûködtetéséhez a rendelkezésre álló anyagi erõforrás növelésére van szükség. A pályázati rendszer teljes mûködtetése hosszabb távon — fokozatosan bevezetve — valósítható meg az alábbi pályázati elemek beépítésével és folyamatos mûködtetésével: — Alkotói Nívódíj, folyamatosan mûködõ pályázati elem — Szakmai Publikációért Nívódíj, folyamatosan mûködõ pályázati elem — Fõtanácsosi, illetve Tanácsosi cím folyamatosan mûködõ pályázati elem — Dunaferr Szakmai Ösztöndíjrendszer, elõkészítés alatti pályázati elem (tervezett indítás a pénzügyi helyzet függvénye)

104


3. A Dunaferr Alkotói Alapítvány tevékenységének kiszélesítése, továbbfejlesztése a következõ idõszakban

• A Dunaferr Alkotói Alapítvány pályázati rendszer elemeinek bõvítése mellett a kuratórium fontosnak tartja a mûszaki hagyományok ápolását, a régió tudományos, mûszaki, szellemi életének fellendítését célzó, elõsegítõ mûszaki kiadványok megjelentetését. A Dunaferr Alkotói Alapítvány 10 éves tevékenységének feldolgozását elvégeztük, 2005. évben a kiadvány megjelent részletesen feldolgozva az Alkotói Alapítvány addigi tevékenységét.

24. kép: Díjátadás, 2010

22. kép: Alkotói Nívódíj I. fokozata elismerésben részesült: Borsi J. Attila, dr. Felde Imre, Kovács Zsolt és Meizl Péter, 2009 A kuratóriumot az a cél vezérelte — a kiadvány megjelentetése kapcsán —, hogy a mûszaki, gazdasági, humán szakemberek, alkotók, alkotó teamek a Dunaferr vállalatcsoportnál és a város tudományos, mûszaki, gazdasági életében betöltött helyét, szerepét, tevékenységét bemutassa, és a mûszaki haladást elõsegítõ hagyományok ápolása céljából megõrizze a következõ idõszak számára.

25. kép: Tóth László átveszi a Dunaferr Fõtanácsosa elismerést, 2010

26. kép: Szakmai Publikációért Nívódíj II. fokozat elismerést átveszi: Bocz András, Narancsik Zsolt, és dr. Sebõ Sándor, 2010

23. kép: Lukács Péter köszönti a megjelenteket, a Dunaferr Alkotói Alapítvány és az OMBKE közös díjátadó klubnapján, 2010


A kiadvány feldolgozta a Vállalati Tudománypolitikai Bizottság 1981-tõl folytatott tevékenységét, amely a vállalatnál mûködõ tudományos szakmai munka vezetését, koordinálását, értékelését végezte, és munkájával hozzájárult a szellemi — kreatív innovatív — alkotótevékenység ösztönzéséhez, kiszélesítéséhez, a pályázati rendszer bevezetéséhez.

105

27. kép: Nagy György átveszi a Dunaferr Fõtanácsosa elismerést, 2010

30. kép: 2010-es díjátadó ünnepség • A pályázatokhoz kapcsolódó tudományos szakmai konferenciák — alkotók napja — rendszerének továbbfejlesztése. • A Dunaferr Mûszaki Gazdasági Közlemények címû kiadvány — amely az alapítvány szakmai felügyeletéhez tartozik az ISD Dunaferr Zrt. megbízása alapján, az alapítvány a kiadói feladatokat is ellátja — fontos szerepet tölt be a következõ idõszakban is a mûszaki hagyományok ápolása és a vállalatti kultúra terjesztése területén, a mûszaki tudományos tevékenységek, az innováció megismertetésében. • A Dunaferr Alkotói Alapítvány tevékenységének javasolt továbbfejlesztéséhez az alaptõke hozadéka csak részben biztosítja a mûködés feltételeit. A következõ idõszakban nagyobb lehetõség nyílik a 2009. évben elnyert közhasznú jogállás megszerzésével a pályázatokon való részvételre a közhasznú jogállásnak megfelelõ tudományos tevékenység és kutatás területén. További lehetõsége a bevétel növelésének a vállalkozási tevékenység végzése, melynek bevételét az alapítvány célkitûzéseinek megvalósítására tudjuk fordítani.

28. kép: Szente Tünde átveszi a Szakmai Publikációért Nívódíj III. fokozatát, 2010

29. kép: Szakmai Publikációért Nívódíj I. fokozata elismerés átadása Illés Péter és Kemeléné Halasi Monika részére, 2010 A Dunaferr Alkotói Alapítvány folytatni kívánja a mûszaki hagyományok ápolását, és ennek kapcsán fel kívánja dolgozni az innováció fejlõdését „Vas és acél innovációja a Mezõföldön és kisugárzása a mikro- és makrorégióra” címmel.

106

Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított, vagy részvételével mûködõ gazdasági társaságoknál dolgozó mûszaki, gazdasági, humán szakemberek bekapcsolódása a Dunaferr Alkotói Alapítvány célkitûzések megvalósításába az elmúlt tizenöt évben hozzájárult a humán erõforrás fejlesztéséhez, hasznosításához, amely a vállalatcsoport jövõbeli eredményességének záloga, mivel — a folyamatosan változó gazdasági környezetben — az alkotó, kreatív, innovatív munkatársak meghatározó szerepet töltenek be a vállalatcsoport további fejlõdésében. Az ISD Dunaferr Zrt. és az általa irányított vállalatcsoport — a világméretû gazdasági versenyben — hosszabb távon akkor mûködhet eredményesen, ha a rendelkezésre álló erõforrásokat optimálisan kihasználja. Ehhez a folyamathoz járulhat hozzá a Dunaferr Alkotói Alapítvány célkitûzéseinek megvalósításával, az innovációs pályázati rendszer mûködtetésével, tevékenységének továbbfejlesztésével.


Szente Tünde *

Ganz Ábrahám egykori vasöntödéje A Magyar Mûszaki és Közlekedési Múzeum Öntöde Múzeuma létrehozásának negyvenedik évfordulóján felújított mûemléképület várta az ünnepségre érkezõket. A díszvendégek között Svájc magyarországi nagykövete is jelen volt, ugyanis a budai „ércz- és vasöntöde” alapítója, Ganz Ábrahám Svájc szülöttje. Negyven évvel ezelõtt az egykori törzsgyár szolgált a múzeum kialakításához. Az ünnepi eseményre készült a jubileumi kötet és „A ma öntvénye a holnap mûtárgya” címû legújabb kiállításuk. A cikk összefoglalja a rangos esemény történéseit.

Ünnepi megemlékezéssel kötötték össze az Öntöde Múzeum felújított, külsõleg teljesen restaurált mûemléképületének átadását a múzeumalapítás negyvenedik évfordulóján. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Svájc magyarországi nagykövete. Ganz Ábrahám (1814–1867) gyáralapító ugyanis 1841-ben Svájcból érkezett Pestre, hogy „ércz- és vasöntödét” létesítsen a kéregöntésû vasúti kerekek gyártásához. A Magyar Mûszaki és Közlekedési Múzeum Öntöde Múzeuma (Budapest, II. kerület, Bem József utca 20.) az utóbbi évek egyik legnagyobb eseményére készült, amikor hozzálátott az 2009. október 16-ai rendezvény megszervezéséhez. Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató az iparág szakembereinek meghívásával, az elõdök elõtt tisztelgõ intézményvezetõk megszólításával tette emlékezetessé a történéseket. A majd fél évszázada megkezdett munka továbbvivõit dicséret illeti. A jubileumi köszöntõk sorát Kócziánné dr. Szentpéteri Erzsébet, a Magyar Mûszaki és Közlekedési Múzeum fõigazgatója indította. Mint elmondta, a kiegyezést követõen a hazai ipar és közlekedés óriási fejlõdésen ment keresztül. Sorra alakultak a gépgyárak és más feldolgozóipari üzemek. Mûszaki értékeinket elõször az 1896-os millenniumi kiállításon láthatta a nagyközönség, és e kiállításból alakult ki és nyílt meg 1899-ban a Közlekedési Múzeum. A Magyar Mérnök és Építészegylet kezdeményezésére elkezdõdött a mûszaki emlékek gyûjtése is. Sajnos a gyûjtemény az I. világháborúban szétzilálódott. Az újragyûjtés eredményeként 1935-ben megnyílt az Országos Magyar Mûszaki Múzeum, de ennek anyaga a II. világháborút megelõzõen Kassára került, ahol ma a Szlovák Mûszaki Múzeum gyûjteményét gazdagítja. A mûszaki értékek megóvására 1954-ben jött létre a Mûszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyûjtõ Csoport, s ebbõl lett 1972-ben az Országos Mûszaki Múzeum. A megmaradt ipari épületek, csarnokok mûemléki besorolást kaptak, s különféle iparágak szakmai múzeumokat hoztak létre. A negyven éve megnyitott Öntödei Múzeum legfontosabb feladata a gyáralapító Ganz Ábrahám svájci öntõmester által itt felépített vasúti kéregkerék-öntöde bemutatása, ami az utóbbi években kiegészült a Ganz nevét viselõ, ipari birodalmat kiépítõ és megszervezõ Mechwart

On the fortieth anniversary of establishment of the Foundry Museum of the Hungarian Technical and Transport Museum a renewed monument building waited people arriving to the festivity. The ambassador of Switzerland to Hungary was also among the gala guests, because Abraham Ganz, the founder of “ore and iron foundry” in Buda is the son of Switzerland. Forty years ago the former main factory served for forming the museum. The jubilee volume and their newest exhibition “The cast of today is the object of art of tomorrow” were prepared for the festive events. The article sums up the happenings of this high rank event.

Dr. Lengyelné Kiss Katalin múzeumigazgató köszönti a jubileumi rendezvényre megjelenteket András (1834–1907) bajor gépészmérnök mûszaki örökségével. Nálunk próbált szerencsét a svájci öntõmester Svájc magyarországi nagykövete, Christian Mühlethaler a magyarországi nehézipar egyik atyjaként aposztrofálta Ganz Ábrahámot: — Az 1814-ben Zürich kantonban született Ganz egész életútja az akkori svájci állapotokat tükrözi. Hazám ebben az idõben még korántsem volt olyan virágzó, mint manapság, éppen ellenkezõleg. Még a XIX. század után is voltak olyan kantonok és községek, ahol anyagilag támogatták a sokgyerekes családok kivándorlását, mert otthon nem volt biztosított a megélhetés. Mint sokan másoknak, Ganz Ábrahámnak is külföldön kellett szerencsét próbálnia. Magyarországon tudta megvalósítani álmát. Néhány év alatt sikerült egy kézmûves üzembõl az ország egyik legnagyobb, több száz embert foglalkoztató gyárát felépíteni. Alig néhány év alatt már több tízezer vasúti kocsi futott egész Európában a Ganzgyárakban gyártott kerekeken. Ganz munkaadóként is modernül gondolkodott, hiszen szociális szempontból is felelõsséget vállalt. Sokan nem tudják, hogy Buda szívében van egy Öntödei Múzeum, amely az eredeti helyszínen és a korabeli

* Szente Tünde rovatvezetõ


107

berendezésekkel emlékeztet a magyar ipar fejlõdésének eme fontos szakaszára. Víziváros jellegzetes, fûrészfogas tetejû épülete A felújított mûemléképületet dr. Schneider Márta kulturális szakállamtitkár adta át a nagyközönségnek. A kulturális és pénzügyminisztérium finanszírozásával megvalósult beruházást magánszemélyek és vállalatok is támogatták. Természetesen maradt még tennivaló bõven, a további felújítások, beruházások és a jövõbeni szakmai programok is forrásigényesek. A fõvárosi II. kerület vezetése nevében Ötvös Zoltán képviselõ történelemtanárként különösen fontosnak tartja az ifjúság megismertetését az ipartörténet emlékeivel. Feladatuknak szabták az iskolák figyelmét felhívni a II. kerület kuriózumára, az Öntöde Múzeumra. Dr. Tolnay Lajos, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) elnöke beszédét azzal kezdte, hogy megérintett minket Ganz Ábrahám szelleme, ugyanis a rendszerváltás óta hazánkban gombamódra szaporodtak az öntödék. A múzeumot szentélyhez hasonlította, ahol a bányászati-kohászati tudományos és egyesületi rendezvények folyamatosan helyet kapnak. A kiállítóhely egyfajta kulturális missziót teljesít azzal, hogy a nagyközönség elé tárja egy szép, de nehéz szakma évszázados kincseit, s ahogy a most nyíló kiállítás mutatja, a ma is mûködõ öntödék termékeit.

Koszorúzás Ganz Ábrahám mellszobránál A Magyar Olajipari Múzeum nevében Csath Béla ajándékkal és emlékeit felidézve lépett a pulpitusra. Kiss László és Kiszely Gyula személyét emelte ki a tapasztalatcserék évtizedeibõl a hetvenes évektõl kezdõdõen. Az ipartörténeti értéket Kiszely Gyula mentette meg Vetített képes elõadással pergette vissza az eseményeket a múzeum igazgatónõje, Lengyelné Kiss Katalin. Az Öntödei Múzeum létrehozásának gondolata a Kohászati Történeti Bizottság elsõ tervei között szerepelt. Valósággá csak akkor vált, amikor e bizottság titkára, Kiszely Gyula (1911–1997) élére állt a gyár, ezen belül a kéregöntöde múzeummá alakításának. 1964-ben, a termelés végleges leállítása elõtti utolsó idõkben az Öntödei Vállalat 2/1.

108

„A ma öntvénye a holnap mûtárgya” címû kiállítás vasmûs tablója számú egységeként mûködõ üzemet városrendészeti okokból akarták leállítani, helyére bölcsõde építését tervezték. Kiszely Gyula kidolgozta az elsõ kiállítás forgatókönyvét, majd az ügy mellé állított a mûvelõdésügy szakembereitõl kezdve a kohászat és az öntészet akkori felsõbb vezetõin keresztül az akadémiai kutatókon át a munkásokig mindenkit. (A hálás utódok nevében a múzeum bejáratánál 2004-ben avatták fel emléktábláját.) Az elmúlt tíz esztendõben általuk rendezett 53 kiállításból 6 állandó, 11-et külföldön mutattak be. Az elsõ külföldön szereplõ tárlat Selmecbányához köthetõ: „Az öntöttvas dicsérete” címmel. A megemlékezések, méltatások és köszönetnyilvánítások után a megjelentek megkoszorúzták Ganz Ábrahám és Nándori Gyula mellszobrát, valamint Kiszely Gyula emléktábláját. „A ma öntvénye a holnap mûtárgya” kiállítást dr. Sándor József, az OMBKE Öntészeti Szakosztályának elnöke nyitotta meg. A tárlaton az ISD Dunaferr Zrt. az öntödeüzemben gyártott nagyolvasztói hûtõlapokkal mutatkozott be. Látható a jubileumra öntött bronz emlékplakett is, amelyet Kun László tervezett, a mintát a Varinex Zrt. készítette, s a Magyarmet bicskei gyárában öntötték. Emlékkötet Annak reményében született „A 40 éves az Öntödei Múzeum, 1969–2009” címet viselõ könyv, hogy felkeltse az érdeklõdést a múzeum és a benne folyó közmûvelõdési tevékenység iránt. A hazai viszonylatban egyedülálló, 19. századi fa tetõszerkezetû csarnok építéstörténetét, s 2008–2009-ben történt felújítását Rainer Péter írásából ismerhetjük meg. A múzeum 1964-es megalapításának, az épület ipari mûemlékké nyilvánításának, a tervezés és építés öt évének mozzanatait a múzeum fõbb eseményeit összefoglaló fejezetben olvashatjuk el. A kötet kalauzol a kiállítások között. Részletes bibliográfiát tartalmaz az intézmény életérõl és a munkatársak publikációiról. Az öntöde története a 19. század közepére nyúlik vissza. 1858–62 között építette fel ezen a területen a gyárát Ganz Ábrahám, aki a reformkorban jött hazánkba, s itt tudásával, szorgalmával, 23 évi megfeszített munkájával megalapozta a halála után felvirágzó ipari birodalmat.


Historical Review of the Blast Furnace Plant ( ) Ancient Metalworking Process: Blacksmithing Presentation of Blacksmith Museum of Pentele

Recommend Documents