Hírlevél IV. szám. Áldott Karácsonyt. és boldog új évet. kívánunk. testvérünknek! minden kedves. Tartalomból:

MKKM Hírlevél A

M a g y a r

K a t o l i k u s

K a r i z m a t i k u s

M e g ú j u l á s

H í r l e v e l e

2007.IV. szám

nyt o s c ará et K v t é t j o ú Áld og d l o és b unk es án edv ! k kív den nek n i k n m rü tvé s e t

Tar talomból:        

Tanítás: A Szentmisérõl II-III. Városmisszió a szervezõk szemszögébõl Tanúságtételek Bemutatkozik a Szolgáló Bizottság: Lele Róbert Beszámoló az Országos Tanács munkájáról Közösségeink életébõl: Boldog Apor Vilmos Közösség Charles Whitehead szavai az Országos Tanácshoz Jézusért éltek: Padre Pio

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Városmisszió - a világi főszervező szemszögéből

Fotó: Tóth Attila

Mkkm

Városmisszió

2

Amikor Lisszabonban a Bíboros úr felkért a városmissziós szervező munkára, nem fogtam fel, mire mondok igent. De egy pillanatig sem volt kétségem, hogy vállalnom kell. És afelől sem, hogy az Úr velem lesz. Valóban azt hiszem, hogy történelmi esemény zajlott most Budapesten a Városmisszió kapcsán. Ezt olyanok mondják, akik kívülről nézték és olyanok mondják, akik 30-40 éve dolgoznak azon, hogy a magyar Egyházban történjen valami. Nemrég volt a legbelsőbb szervező körnek egy értékelése és ott fogalmazódott meg, hogy gyakorlatilag mostanra érett meg mindaz a munka, mindaz az áldozat és mindaz az imádság, ami az utóbbi évtizedekben Magyarországért és Budapestért zajlott. Bizonyára sokan vannak közöttetek olyanok, akik hallották azokat a különböző próféciákat, hogy a lovasok már ott dübörögnek Budapest határán és arra készülnek, hogy elfoglalják és a többi és a többi -- ezeket mindig örömmel hallottuk, de azt tapasztaltuk évről évre, hogy még mindig nem jöttek be azok a lovasok, még mindig nem. Úgy tűnik, hogy most, a Városmisszió hetében bedübörögtek Budapestre! Úgy tűnik, hogy nem egyszerűen csak mi érezzük ezt így, hanem a

kívülállók, a város is úgy érezte, hogy itt valami történt és valami megváltozott; más lett a levegő. Rajtunk is múlik, hogy ez így is maradjon. A városmisszióban számomra az a legszebb tanúság, hogy az utómegbeszéléseken az alapkérdés nem az volt, hogy mit csináltunk, hanem az, hogy hogyan tovább. Azt hiszem, hogy ezzel tulajdonképpen teljesült az a vágyunk, a szervezőknek az a vágya, hogy ne egy egyhetes kampányt szervezzünk Budapestre, hanem valami olyasmit, ami fenntartható, ami folytatható és ami valamiféleképpen az Egyház életének a részévé válik. Jó esély van arra, hogy ezt a hivatalos egyház is felismeri és elismeri. A Bíboros úrral egy szélesebb szervező csapat találkozott a Kórház utcában és megünnepeltük a miszszióban dolgozókat. A Bíboros úr nagyon megköszönte az egész szervező gárdának, és itt nem nyolc-tíz emberre gondolok, hanem arra a háromezerre. Arra a háromezerre, akik Budapesten valamilyen módon részt vettek tevőlegesen a Városmisszió szervezésében. Volt háromezer ember vagy valószínű, hogy ennél sokkal több is, aki szívén viselte a Városmisszió sorsát és szerintem még sokkal több, aki azt imában hordozta. A Szentlélek nagyon pontosan tudta, hogy miért kell egy imaévet rendezni a Városmisszió előtt és nagyon pontosan tudta, hogy hány embernek indítja meg a szívét az imádságra ez az alkalom. Többek között ennek is köszönhető a Városmisszió sikere. Hogy nekünk mennyire köszönhető, arról most nem akarok részletesen beszélni, csak arról, hogy nagyon sok olyan szituáció volt, amikor nem tudtuk, hogy hogyan tovább. A missziós héten is, meg előtte is. Emberileg megoldhatatlan problémák tömkelege. És érdekes módon, gyakorlatilag ettől függetlenül a hét simán lezajlott és azt lehet mondani, úgy tűnt, mintha szuper jól meg lenne szervezve. Meg is volt, csak nem mi csináltuk.

Nagyon jó visszajelzések voltak a különböző külföldi vendégek részéről, az egyszerű hívőktől kezdve a főpapokig. Azt hiszem, hogy Bíboros urat az is egy kicsit megnyugtatta, hogy a külföldi főpapok nagyon nagy örömmel voltak itt és nagy érdeklődéssel szemlélték mindazt, ami történt. Számtalan visszajelzést még ezután várunk, többek közt tőled is, Kedves Olvasó, hiszen mi nagyon kevés helyen tudtunk személyesen is ott lenni. Szeretnénk az egész miszsziós hetet részletesen feldolgozni, valószínűleg könyv alakban is. Kérdőíveket küldtünk plébániákra, mozgalmaknak, de aki nem kapott ilyet attól is szívesen fogadunk beszámolókat, információkat a misszió eseményeiről. A jövőt illetően biztos vagyok benne, hogy magának ennek a városmissziónak sok olyan részprogramja volt, ami önmagában is megáll és önmagában is hagyományt teremtő, és valószínűnek tartom, hogy folytatódnak is a jövőben. Nem csak nyitott templomok éjszakája lesz minden évben a múzeumokkal együtt. És nem csak művészeti alkalmak és helyek lesznek múzeumokban és hangversenytermekben, és nem csak Soul&Gospel fesztivál lesz lehetőleg évente a WestEnd-ben, hanem lesznek plébániai programok is, amik most már valamiféle hagyománnyal rendelkeznek és egyre több plébánia érezheti úgy, hogy ez az ő dolga és feladata is egyben. Főleg abban szeretnénk tovább lépni, illetve ezt a hagyományt megőrizni, hogy több plébánia összeálljon egyegy programra. Nagyon nagy hatású volt az, amikor 4-5 plébánia együtt tett valamiféle szolgálatot, és emlékeim szerint legalább 4-5 helyen volt is ilyen Budapesten -- rájöttek arra, hogy ez így együtt könnyebb. Ez az egész Városmissziónak a másik szűrlete, hogy tudott az egyház együtt mozdulni, tudtak a mozgalmak és közösségek a plébániákkal együtt, a plébániák egymással

2007.IV. szám

együtt, az egyházi magasabb szintek az alacsonyabb szintekkel együtt mozogni, és valami ettől lett jó ebben a Városmisszióban, hogy megvalósult az a fajta egység, amiről álmodozunk már évtizedek óta. Megvalósult az, hogy elkezdjenek használni minket, az Emmánuel Kö-

zösséget, az Új Jeruzsálem Közösséget, az Új Aratás Közösséget, vagy más közösségeket és mozgalmakat, akik évtizedek óta dolgoznak azon, hogy a Szentlélektől kapott karizmáik megerősödjenek, használhatók legyenek. Most itt volt az alkalom, hogy tessék parancsolni, lehet! És

működött a dolog, és azt hiszem, hogy ez egy nagyon nagy tanúsága az egész hétnek és nagyon reményteli a jövőnkre nézve. Nem akarom szaporítani a szót találkozunk még misszió ügyben! Marik Jóska, a VM világi felelőse

A Katolikus Karizmatikus Megújulás a Városmisszióban Jónak láttuk, hogy magának a Karizmatikus Megújulásnak, nem csak a benne lévő közösségeknek legyen egy gyógyító imaestje. Szeptember 18-ára hívtuk meg Horvátországból Josip Loncart, akinek a Szentlélekben járva erős gyógyító szolgálata van. Fotó: Tóth Attila A megújulás tagjai igen derekasan szolgáltak a Városmisszión, a Kongresszuson, a plébániákon és a központi rendezvényeken. A Szentlélek által kapott különleges ajándékainkat – többek között az evangelizációt, a dicsőítést, az ima-közbenjárást - használtuk nagy odaadással az utcákon, tereken, plébániákon, és központi rendezvényeken. Most az újság hasábjain keresztül is szeretném megköszönni a Karizmatikus Megújulásban lévő minden testvérnek a segítségét, áldozatos szolgálatát, mert van mit.

A délután folyamán előadást is tartott. (Következő számunkban olvashatjuk ennek tartalmát.) Akkor még nem tudtuk, vajon menynyien is leszünk a nagy Bazilikában. A kezdés előtt fél órával már kitehettük volna a „teltház” táblát, s nem véletlenül. Gyógyulások sokaságáról hallottunk tanúságtételeket. Ezek közül való két testvérünknek az itt olvasható beszámolója. Ez az alkalom hozta azt a meggyőződésünket is, hogy Josip Loncart hívjuk meg az Országos Karizmatikus Találkozóra, illetve az utána tartandó egy napos vezetőképzőre. (Azóta

több helyről is kapott meghívást Magyarországra.) Kérjük minél többen a Szentlélek erejét, hogy bátran tehessünk tanúságot reménységünk felől. Bartha Angéla az NSZB elnöke

H ír l e v é l

Fotó: Tóth Attila

Budapesti Városmisszió 2007 – kedd, Szent István Bazilika, gyógyító imaalkalom, Josip Lončar vezetésével. Már a nyitó dicsőítés alatt éreztem, hogy Isten jelen van az ő kegyelmével ezen a szent helyen. Végig figyeltem Josip tanítását, aki a gyógyításról beszélt: Jézus Krisztus gyógyításáról, aki ma is ugyanúgy megteszi ezt azokkal, akik mustármagnyi hittel vannak iránta és ugyanúgy gyógyít ma is, mint ahogy azt az Evangéliumok leírják. Ez után Josip imádkozott azért, hogy a jelenlevő betegek gyógyuljanak meg. Ekkor éreztem, hogy a Szentlélek végigsöpör a Bazilikán. Majd prófétaként beszélt és ismeret szavában elmondta, hogy éppen most

kiket gyógyít Jézus. Sok-sok betegséget említett. A vége felé azt mondta: most Jézus az allergiából gyógyít többeket. Én magam születésemtől fogva asztmás vagyok, amit némileg kinőttem, de az allergiám megmaradt és néha kínzóan gyötört. Ebben a pillanatban egy enyhe, de nagyon meleg pozitív erőt és bizsergést éreztem az orromban és a homlokom közepén. A beszéd befejeztével egy rövid dicsőítés volt, ami alatt végig éreztem ezt az érzést. Ezután következtek a tanúságtételek. És miközben az emberek mentek fel a mikrofonhoz, hogy el-

mondják, hogy velük történt valami az ima alatt, én azon gondolkodtam magamban, vajon ez tényleg az allergiából való gyógyulásom-e, és így imádkoztam: „Jézusom, Te most tényleg meggyógyítasz?” Erre egyre erősebben kezdtem érezni a meleg, bizsergető érzést. Végül annyira erős lett, hogy elhatároztam, kimegyek tanúságot tenni, hogy hiszem, Jézus ezáltal meggyógyított. A tanúságom közben is erősen éreztem ezt a gyógyító erőt. Azóta másfél hónap eltelt és az allergiám kétszer vagy háromszor

Tanúságtétel

Tanúságtétel

3

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

próbált előjönni, de ilyenkor mindig azt mondtam Jézusnak : „Jézusom én hiszem, hogy Te meggyógyítottál! A Te nevedben parancsolok az allergiának, hogy távozzon tőlem, mert én a Tiéd vagyok!” Ebben a pillanatban mindig megszűnt a

tüsszögésem és az orrfolyásom és kitisztult az orrom. A gyógyuláshoz nincs másra szükség csak hitre! Én igazából Jézustól nem a gyógyulást kaptam, hanem egy nagy hitet, hogy az Ő nevében valóban gyógyulás és szabadulás van!

Tanúságtétel A Városmisszió nekem is lelki feltöltődést tartogatott, mint sok más embernek, ezt köszönöm és hálás is vagyok az Úristennek. Ültünk az emberektől zsúfolt Szent István Bazilikában a barátnőimmel, és egyszer csak a bal csípőmben egy lágy érintést éreztem. Tudtam, hogy valami különleges érzés, nem mertem megmozdulni. Tovább gyó-

Mkkm

Beszámolók

4

Bizonyosságot kaptam arra, hogyha elhiszem, hogy meggyógyított, akkor gyógyult vagyok az allergiámból. Jézus mondja: „Menj, a hited meggyógyított téged.” (Mk 10,52) Kecskés László

a szept. 18-ai gyógyító imaestről:

gyított az Úr, erős bizsergést éreztem, körkörösen nagy melegséget és megnyugtató érzés volt a csípőmben és az egész testemben. Biztos voltam benne, hogy a Szentlélek jár a padsorok között és gyógyítja a beteg embereket, köztük engem is. Mivel én már 6-ik éve porckorongsérvben szenvedek és a két csípőm nagyon fáj tőle, én akkor

ott azt éreztem, hogy meggyógyultam. Azóta sem érzek a csípőmben fájdalmat. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek most és mindörökké. Amen Ildikó (E sorok másfél hónappal az imaest után íródtak.)

Beszámolók

A Katolikus Karizmatikus Megújulás európai konferenciája a 40. évforduló kapcsán

A Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Bizottsága (ICCRS) az Európai Albizottsággal (ESCI) közösen Varsóban, 2007. szeptember 27. és október 1. között tartotta meg az egyébként rendszeres európai szintű vezetői konferenciáját, amelyet az idén kiemeltté és témájában is meghatározóvá tett a Szentlélekben való katolikus megújulás 40. évfordulója. Számos európai országból képviseltették magukat a Megújulás tagjai vezetőik által. Nemzeti Szolgáló Bizottságok és Országos Tanácsok tagjai és általában valamilyen vezetői szolgálatot végző személyek voltak jelen közel százharmincan. Magyarországról a Gorove házaspár valamint Bartha Angéla, Bartha György, Hummel Dávid és jómagam voltunk. Én, mivel vajdasági vagyok, így a délvidéki megújulást is képviseltem, mivel onnan nem tudott senki jelen lenni. Erdélyből Birman József atya és Sidó Éva vett részt a 4 napos eseményen.

A konferenciát lengyel nyelven celebrált szentmisével nyitotta meg Bronislaw Dembowski püspök atya, az ICCRS egykori elnöke. A szűk négy nap alatt számos tanítás, buzdítás, tanúságtétel, beszámoló, megosztás hangzott el, amelyek egyike sem haladta meg időben a fél órát, így ennek köszönhetően sok testvért hallgathattunk meg, és gyarapodhattunk tudásban és lelkiekben. A nyitó beszédet az olasz megújulás képviseletében Oreste Pesare mondta, aki a karizmatikus megújulás lényegének újrafelfedezéséről beszélt. Ezen kívül érdemes megemlíteni néhány kiemelten fontos tanítást, amely meghatározta együttlétünk lényegi mondanivalóját: Marie Beirne a Szentlélek keresztségének kiemelt fontosságáról beszélt a megújulásban és ezáltal Krisztus egész Egyházában, mert – mint kifejtette – Jézus Krisztus egészen személyes megismerése a Szentlélekben való megkeresztelkedés révén jöhet létre – ahogy az apostolok is Pünkösdkor értették és ismerték meg igazán

Jézust – és ez által élhet az ember és a közösség is teljesen Istenben, ennek nyomán indul az új evangelizáció, és ez Európa reménye is. Charles Whitehead az Istentől a Szentlélek által kapott kinyilatkoztatott látás, „vízió” közösségben való meglétének fontosságáról és ennek követéséről beszélt, mert – mint mondta – ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a közösségeinkben valóban az Isten akarata valósuljon meg. Gorove László és felesége Krisztina a családban való evangelizációról beszéltek, és a jegyesekkel végzett szolgálatukról számoltak be. A konferencia programjában, mindenki számára nagyon üdvös és gyümölcsöző módon, sok dicsőítés, napi Szentségimádás, Szentmise, és bűnbánati alkalom is helyet kapott, és így a tanításokon és beszámolókon túl is valóságosan kinyilvánult a Lélek működése és az Isten üzenete számunkra. Ezt Jézus a Szentlélek által egyik Szentségimádásban egy testvéren keresztül meg is fogalmazott: „Isten akarata az, hogy

2007.IV. szám

úgy adjuk tovább mindenkinek az Evangéliumot és a Szentlélek által megtapasztalt örömöt, mint ahogy a sportolók a győzedelmes olimpiai lángot viszik és adják tovább.” A konferencia egyik kiemelkedő eseménye volt, hogy a Karizmatikus Megújulás Európai Albizottságába újból választottak képviselőket, ennek eredményeképpen most két nyugat-európai és két kelet-európai képviselő került a bizottságba. Ez utóbbiak közül az egyik továbbra is

Gorove László, a magyar NSZB korábbi elnöke. Az együttlétünket az angliai Michelle Moran-nek, az ICCRS elnökének „Kelj föl Európa” című Istenbe vetett reménnyel és bizalommal áthatott buzdítása, és Kazimierz Nycz, varsói érsek által celebrált és a Szentlélek

örömében megünnepelt Szentmise zárta. A részvételért köszönet a szervezőknek; a gyarapodásunkért és minden kegyelemért pedig hála és dicsőség az Úrnak! Kecskés László, Szeged

Katolikus Karizmatikus Megújulás

H ír l e v é l

XVII. Országos Találkozója Kedves Testvérek! A 2008-as Katolikus Karizmatikus Megújulás Országos Találkozó Pécsett lesz március 29-én a helyi sportcsarnokban. Témája és mottója:

„Nyújtsd ki a kezed!” (Mk 3, 5; ApCsel 4, 30) Isten sokszor — ahogy most is — kinyújtja a kezét felénk, s ezt már az ősegyházban is kérték a szorongatásban élő testvérek (vö.: ApCsel 2, 30), de minket is felszólít Jézus, hogy nyújtsuk ki a kezünket (mint pl.: az elsorvadt kezű asszonynak). A találkozó délelőttjén Varga Laci atya fog tanítani, délután pedig Josip Loncar, aki a Városmisszió alatt a testvérekkel megtelt Bazilikában szolgált igen hatékonyan.

Március 30. Pécs, vezetőképző Másnap kicsit hasonlóan, mint tavaly, az OT tagjainak és közösségvezetőknek lesz megtartva egy képzési nap közösségi témában. Mivel elég nagy érdeklődés várható, azt kérjük, hogy egy közösségből egy vezető ill. helyettese jöjjön. Ha 30 fő feletti a közösség, akkor ennek arányában számítunk még más felelősökre. 30-ára jelentkezni kell. Mintegy 100 szálláshelyet keresnek a pécsi testvérek. A költségekről később tájékoztatunk titeket. Amennyiben valaki tud saját szállást szerezni, a bejelentkezés akkor is szükséges, csak könnyítetek így a munkán. Jelentkezni lehet Kassai Gábornál (Dani) a következő e-mail címen: [email protected]. Bartha Angéla

XVII. Országos Találkozó

Március 29. Pécs

5

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Bemutatkozik a Szolgáló bizottság Lele Róbert

Fotó: Tóth Attila

Mkkm

Bemutatkozik a Szolgáló Bizottság

6

Lele Róbert vagyok, 1970-ben születtem Szegeden. Kettő öcsém van, akik 1980-ban és 81-ben születtek. Katolikus családban nőttem fel, ahol édesanyám tudatos megtért katolikus. Gyermekkorom első hitoktatója Zselepszki György (Fábián, Zselep atya) atya, aki 1976-80-ig Tápén volt plébános. Ezek az évek meghatározóak voltak kereszténységem fejlődésében. A Katolikus Karizmatikus Megújulással is ezekben az években találkoztam először, még gyermekként. Zselep atya 1980-as elhelyezését követően még évekig visszajárt Tápéra közösségi alkalmakat tartani, minden héten másmás családnál gyűltünk össze. Én édesanyámat kísérve minden héten ott voltam a dicsőítő alkalmakon és eljött az idő 1983-ban, amikor már úgy éreztem, hogy elég érett vagyok ahhoz, hogy átadjam az életemet Jézus Krisztusnak. Ekkor volt az első életgyónásom. Édesanyám szerette volna, hogy pap legyek, de én nem éreztem erre az Úrtól hívást, ezért a hivatásomért már 14 éves koromtól minden nap imádkoztam. 18 éves koromig minden nap jártam szentmisére, napi áldozó voltam. Ekkor már világossá vált számomra, hogy a család a hivatásom. Nagyon kértem az Úrtól azt a társat, akit nekem szán és a jó házasság kegyelmét. Majd elérkezett a rendszerváltás ideje, az én életemben is fordulat következett be.

Elkezdtem a világi dolgok iránt érdeklődni. Különösen az anyagi javak megszerzése vált igazán fontossá számomra, erre a 90-es évek elején bőven volt lehetőség. A hitem egyre laposodott, közösségbe nem jártam, elég volt hetente egy szentmise, havi egy szentgyónás. Közben a jó Isten nem feledkezett meg rólam, csak én hanyagoltam el Őt. Megismerkedtem egy lánnyal, akiről a harmadik találkozás után tudtam, hogy ő lesz a feleségem. Neki ezt csak három év múlva árultam el, amikor megkértem a kezét. Az esküvőnk 1994.09.10-én volt, dicsőség az Úrnak. Közben a négytagú gazdasági társaságunk egyre nagyobb sikereket ért el anyagilag, erkölcsileg viszont egyre lejjebb csúszott. Így érkeztem el 1995. márciusához, amikor egy vasárnap délelőtt az ágyon ülve bekapcsoltam a TV-t. Tanúságtevők című műsor volt, melyben azt hallottam, hogy „nem szolgálhatsz két Úrnak” (Máté 6,24). Én ezt az igét ismertem a fejemmel, de ott abban a pillanatban ez az ige megtette a leghosszabb utat: eljutott az agyamtól a szívemig. Felkeltem és feleségemmel elmentünk a szentmisére. Más emberként jöttem haza. Másnap elmentem az üzlettársaimhoz, és azt mondtam, hogy kiszállok, nem csinálom tovább, és békében elváltunk. Tanúságot tettem nekik, mire ők azt mondták: azt értik, hogy én megtértem, de miből fogsz Robikám megélni. Mire én azt feleltem: majd az Isten gondoskodik!!! Brigivel, feleségemmel elhatároztuk, hogy rábízzuk magunkat az Istenre, teljesen. Újra minden reggel jártunk szentmisére, most már ketten, felmondtuk a méregdrága albérletünket, eladtuk az autót, a mobiltelefont és anyósomékhoz költöztünk egy 9 m2-es szobába. A legnehezebb döntés az volt, hogy „legyen meg a Te akaratod” a gyermekáldásban is. Így fohászkodtunk: Uram, ha gyermekkel szeretnél megajándékozni minket, akkor biztosan ajándékozol mellé egy lakást is, mert már egy kiságy sem férne el a szobánkban.

Közben a volt cégemben lévő pénzünk nagy része elveszett, én meg dicsőítettem az Istent: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az ő neve!” A reggeli szentmisék után a buszmegállóban állva, ölelkezve, arról álmodoztunk, hogy milyen jó lenne nekünk itt a szembe lévő utcában, egy éppen épülő társasházban, egy 50 m2-es első emeleti kis lakás. Az álom valóra vált, 1996. december 24-én ez a lakás a miénk lett, garázzsal együtt. Az Úr akkor már tudta azt, amit nekem 1997. februárjában az első Pál kurzuson helyezett a szívembe, hogy gyermekünk lesz. Felhívtam a feleségemet és közöltem vele a hírt, majd a másnapi teszt igazolta a megérzést. Dicsőség az Úrnak!!! A második és a harmadik gyermekünk jövetelét is a szívembe helyezte az Úr, sőt a negyediket is, aki viszont már nála van, a mennyben és értünk jár közben. Így most három gyermekünk van Máté 10 éves, Krisztike 8,5 éves és Tomika 6 éves, édesek, aranyosak, nagyon sok örömünk van bennük. A megélhetésünket is egyengette a mi Urunk. Egy kis szolgáltató Bt-t hoztunk létre, ami három nehéz év után egyre életképesebbé vált, már tizedik éve dolgozunk. Hála az Úrnak az élet minden részén megtapasztaltuk az ő gondoskodását. A szegedi megújulásban 1995 óta veszek részt. 1996-tól közösségvezető, 1998-től OT tag, 2006-tól NSZB-tagként igyekszem szolgálni. Szegeden és környékén számos Szentlélek szeminárium, Fülöp-kurzus, lelkinap szervezésében vettem részt. A legnagyobb szolgálatom a szegedi közösségek közötti párbeszéd megteremtése, 2000-óta a közösségvezetők havi találkozása, melynek gyümölcse a 2005-ös és 2006-os Szegeden megrendezésre került Országos Találkozók létrejötte. Istennek legyen hála mindezért!!!! Szeretettel és imával Lele Róbert

2007.IV. szám

Beszámoló az Országos Tanács munkájáról Országos Tanács 2007. okt. 27-28. Kismaros Fontosnak tartom, hogy néhány szóban összefoglaljam a legutóbbi OT témáit, s így a ti tanácstagotokat konkrét témában könnyebben megkérdezhetitek, vagy akár javaslattal is állhattok elő. Részint visszatekintettünk beszámolókon keresztül a közelmúltba: - A legutóbbi OT óta történt regionális találkozókról, - ez alapján kiscsoportban beszéltünk az általunk képviseltek helyzetéről. - A varsói Európai Konferenciáról, amelyen a Katolikus Karizmatikus Megújulás 40. évfordulójáért adtunk hálát. - A Városmisszióról.

Előre néztünk a jövő programjaira és kihívásaira: - Beszéltünk az előttünk álló Országos Találkozóról, s megerősítettük azt a javaslatot, hogy a címe az legyen, hogy: Nyújtsd ki a kezed! (Többet a másik cikkben.) Időpontja márc. 29. - Márc. 30-án lesz a legközelebbi OT, de közösségvezetők is részt vehetnek rajta, amin Josip Loncar fog előadni a közösségépítésről. - Terjesszük az ICCRS által szorgalmazott Népek Pünkösdje a Pünkösd új kultúrájáért programot (Következő számunkban lesz erről bővebben szó) - Fontosnak látjuk, hogy legyen Istentől kapott prófétai víziónk.

- Figyelmünk terjedjen ki jobban a megújulásban lévő ifjakra, mit tehetünk értük, hogy jobban otthon érezzék magukat köztünk. Az OT tagjai továbbra is azok lehetnek, akik legalább 30 főt képviselnek akár saját, akár több környékbeli közösségből. Egyesek ezért visszavonultak, mások pedig jelentkeztek. Az OT még „forrásban” van. Remélem, hogy ezáltal is minél jobb lesz az információ áramlás, és az együtt gondolkodás lehetősége a Megújulásban. Bartha Angéla SSS NSZB elnök

H ír l e v é l

Czibulka Csaba

Közösségeink életébõl A soproni Boldog Apor Vilmos Katolikus Karizmatikus Közösség eredete 1975-re nyúlik vissza. Gergelyfy András harmadrendi karmelita perjel kezdeményezésére alakult meg Mendlik Géza lakásán. Utóbbi később, 1991-ben bekövetkezett haláláig az akkoriban Mag Közösség néven nevezett közösség vezetője volt. Indítását és céljait tekintve az igényes lelkiéletet, a megújulást, a város és Magyarország megtérését tűzte ki és kapta a Szentlélekistentől.

eredményeként, Istennek örömmel hálát adva, szép számmal adhattunk, adhatunk hivatásokat az Egyháznak. A város és környékének különböző lelkiségi mozgalmainak helyi alapításánál és indulásánál a karizmatikus megújulás tagjai gyakran meghatározó szerepet játszottak, és töltenek be ma is. (Cursillo-közösség, Taize-i közösség, Keresztény Édesanyák Szent Mónika Imaközössége, Jézus Szíve családok, Schönstatt, Antióchia-közösség, Sámuel közösség)

A papi és szerzetesi hivatásokért való rendszeres szentségimádás és közbenjárás és az elmélyült lelkiélet

A lelki programok és lelkigyakorlatok gyümölcseként a hitélet elmélyült, a szentmisére járók illetve szent-

ségekhez járulás száma, mélysége arányaiban megváltozott. A templomi, plébániai szolgálatokba bekapcsolódtak a megújuláshoz csatlakozók. A plébánosok legaktívabb segítői a megújulás tagjai közül kerültek ki. A betegek gyógyulásáért, illetve szolgálatukért végzett közbenjárás, szentségimádás kiemelt céljaink közt szerepel. Lelkiéletünk motorját a város és Magyarország megtéréséért havonta bemutatott első szombati szentmise, az évi Szentlélek-szemináriumok, a nagyböjti és adventi lelkinapok, a rendszeresen megrendezett regionális karizmatikus

Közösségeink életébõl

Boldog Apor Vilmos Közösség

7

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Mkkm

találkozók valamint a 4 templomban végzett rendszeres szentségimádások alkotják. Házi imacsoportjaink hetente-kéthetente gyűlnek össze, a betegek gyógyulásáért minden hónap 11-én imádkozunk a lelki központunkat alkotó Szent György templomban, a Kórház-kápolnában pedig minden hónap második szombatján. A szolgálatokat és a karizmatikus testvérek megújult életét látva megnyitották kapuikat azok a plébániák is, amelyek kezdetben nagyon idegenkedtek a karizmatikus megújulástól. Így vált lehetővé, hogy 1999-ben végigjárhattuk a város plébániáit, kilenc hónap első szombatján szentmise keretében — mintegy nagykilenceddel. Ennek befejezéseként akkori város plébánosunk, dr. Rédly Elemér pápai prelátus celebrálásával július első szombatján a város plébánosai jelenlétében városunk, Sopron városa Jézus Szentséges Szívének és Szűz Mária Szeplőtelen Szívének került felajánlásra, amit évente ünnepi szentmise keretében megújítunk.

8

Országos imamissziókat indítottunk, amelyekhez sokan csatlakoz-

tak. (1994-ben „Tűz az éjszakában”, egy éves imalánc Magyarországért; 1998-ban „Imádkozz Magyarországért napi 1 Miatyánkot!”) Ingyenes iratmisszió keretében nagy számmal küldünk imafüzeteket („Imák nehéz helyzetekre -- egy különös kegyelem elnyeréséért, gyógyulásért, szabadulásért”, amely az alapimákat is tartalmazza; „Kezdj új életet -- a jó szentgyónásról mindenkinek”), valamint Irgalmas Jézus képet. A misszió keretében nagy számmal küldtünk képeket a szegedi és budapesti karizmatikus találkozókra, küldtünk és küldünk anyagot plébániákra, kórházakba, közösségeknek, és a missziókra is. A Szent Ignác Lelkiségi Iskolával és a Szent András Evangelizációs Iskolával együttműködésben szolgáló és evangelizációs kurzusokkal szándékozunk a missziós tevékenységet erősíteni. Erősítenünk kell a városi és környékbeli karizmatikus kiscsoportokkal az együttműködésünket. A szolgáló, tanúságtevő, és missziós lelkületet és tevékenységet közösségünkben erősíteni szeretnénk. A városi katolikus lelkiségekkel és a protestáns testvérekkel egyaránt jó együttműködésre törekszünk.

Papi kézlenyomatát viseli közösségünk a kezdetektől †Mozsolits Antal OP domonkos atyának, †Iván Ceszlausz OP domonkos atyának, 198791 Forrai Botond OSB bencés atyának, 1991-től Bindes Ferenc atyának, valamint 2000-től Eberhardt Ferenc atyának is. Megújításra és elmélyítésre szoruló kapcsolatot ápolunk a Monsignore Robert Gager lelkivezette stoobi (osztrák) karizmatikus közösséggel és a bécsi Kalazantinus közösséggel. A Közösség történetét 1975-1999 között tudományos igényű összefoglalás, illetve a legutóbbi időkre is kiterjedő főiskolai szakdolgozat is feldolgozta. A Közösséget a város és körzete 8 településének házi csoportjai, kisközösségei alkotják. A bemutatkozást dr. Imrik Zoltánné, Marika közösségvezető és Bindes Ferenc plébános atya, lelkipásztori vezetőnk útmutatásait felhasználva és jóváhagyásával készítettem el: Németh Mihály

Az Országos Tanács

életéből

Beszámolók

Az alábbiakban Charles Whitehead előadását közöljük, mely 2007. február 25-én hangzott el az Országos Tanács ülésén. Rómában most sokkal jobban támogatják a Karizmatikus Megújulást most korábban. A hierarchia felfedezte, hogy szükségük van a Megújulásra, mert olyan ajándékaink vannak, amelyek a mai Egyház számára is fontosak. Például az evangelizáció. És a városmissziók ebben sokat tettek, az Emmánuel közösség nagyon sikeres volt s az Egyház ennek örült. II. János Pál pápa kezdte szóba hozni, hogy szükség volna újra evangelizációra. A Karizmatikus Megújulásban és új közösségeiben látta ennek a kulcsát. Az Egyháztörténelemben észrevehetjük, hogy a nagy és új dolgok többségét Róma általában támogatta, de a helyi egyházak bizalmatlanul tekintettek rá. Ha a

helyi egyházak megtehették volna, amit akarnak, akkor sohasem lettek volna szerzetesrendek. Csak egy kicsit túlzok. De a legtöbbjük az egyházmegyékben nem verhetett volna gyökeret. Ugyanez a helyzet az új mozgalmakkal is. Az elején mindig bizalmatlanság van az egyházmegyéjükben velük szemben, és ennek megvannak maga okai. Nehézségeket okoz, ha nagyon lelkesek a csoportok, mert kihívást jelentenek a papoknak és a híveknek. És ezzel a fajta kihívással nem akarnak szembenézni. A felülről kapott támogatásból kell kiindulnunk, de szükséges, hogy kapcsolatokat építsünk ki helyi szinten. Világszerte a Karizmatikus Megújulás vezetői jó kapcsolatot építettek ki a Vatikánnal, II. Já-

nos Pállal és XVI. Benedek pápával is. Amikor II. János Pál pápa megismerte a Karizmatikus Megújulást ő lett a legsegítőkészebb Rómában. Amikor az ICCRS elnöke voltam, rendszeresen találkoznom kellett vele. Hol a tanácstagokkal együtt, hol négyszemközt. Mindig ugyanazzal a megjegyzéssel kezdte: „Ó, a karizmatikusok! Szeretlek benneteket! Jézust hozzátok nekem. Más emberek mást hoznak nekem…” Mindig nehéz eldönteni, hogy amikor a pápával találkozom mi az, ami bizalmas, és mi az, amit el lehet mondani. Gyakran, amikor Rómában vagyunk, meghív minket privát szentmisére a kápolnájába. Ezekben

2007.IV. szám

1.) a Karizmatikus Megújuláson belül, 2.) a Karizmatikus Megújulás és az Egyház között, 3.) a Karizmatikus Megújulás és más keresztények között, Kezdjük a Megújuláson belül. A történetünk olyan, ami nem büszkélkedni való. Sok megosztottság volt a Karizmatikus Megújulásban az egész világon. Olyan csoportok, akik között megszakadt a kapcsolat, kritizálták egymást, nyilvánosan támadták egymást. Ez nem jó. És még most is van megosztottság, s ez aláaknáz mindent, amit teszünk. Például, ha valamit teszünk, az emberek megkérdezik, hogy miért nem együtt csináljuk? Két kihívás van tehát előttünk: az egyik, hogy azt biztosítsuk, hogy több megosztottság már ne szülessen. Hogy egységben dolgozzunk más közösségekkel a Karizmatikus Megújuláson belül. És gyógyítani kellene a múlt megosztottságait is. Ennek egyetlen módja, hogy leüljünk, imádkozzunk és beszéljünk róluk. Peter Hocken atya írt egy könyvet az emlékek gyógyulásáról. Azt írja, hogy az első dolog, hogy tisztába jöjjünk a tényekkel. Mert az évek során a történetek tovább fejlődnek, s kiderül, hogy igazából nem is úgy történt. Ez nemzetközi szinten is így van. Le kell menni a probléma legaljára, s utána kell kiengesztelődést hoznunk. Néhány embernek ehhez különleges adománya van. S ha köztetek is van ilyen ember, arra kérem, hogy használja ezt az adományát és imádkozzatok

érte. El kell kerülnünk a megosztottságot, ne okozzunk hasadást. Néha csak arról van szó, hogy az emberek másképpen látnak adott dolgokat. És ez rendjén is van. Ne küzdjetek ellene, fogadjátok el a különbözőséget. Ezek egészen kis dolgok, máskor viszont fontos dolgok, de még ilyenkor is fontos, hogy elkerüljük a megosztottságot. Nem tudom nálatok mik a gondok, ti látjátok ezt jobban. Beszéljetek róluk, osszatok meg, imádkozzatok és próbáljatok megmaradni jó kapcsolatban. Most tovább megyek az Egyházzal való jó kapcsolat felé. Ahogy korábban már mondtam, az Egyház nem teljesen biztos benne, hogy mit tegyen velünk. Egyik kategóriájukba sem passzolunk bele teljesen. Nem lehet minket beskatulyázni sem az imacsoport, sem az evangelizáció témakörbe, mert ezeknél többek vagyunk. Mi sok skatulyát kitöltenénk egyszerre. S azt sem tudják igazán, hogy mi a Megújulást építjük, vagy az Egyházat. Nem akarom kritizálni a többi mozgalmat, de közülük valóban sokan a mozgalmukat építik. Mert azt gondolják, ha erősek lesznek, akkor nagy hatásuk lesz az Egyházban. Mi ezt nem tehetjük, mert túl sokfélék vagyunk. A mi ajándékunk az Egyház számára elsősorban a Lélekkeresztség, vagy a Szentlélek kiáradása… ki hogyan nevezi. A lényeg, hogy megértsék és vágyjanak rá. Sok ajándékunk van az Egyház számára, de ez az elsődleges. Ha sikerült volna kommunikálnunk ezt az ajándékot az Egyház minden egyes tagja felé, akkor hogyan festene ma az Egyházunk? Nagyon figyelemreméltó lenne, tökéletesen megváltozna. És ez az elképzelésünk, hogy ezt a megújulást mindenkihez eljuttassuk. Ezt sokféleképpen meg lehet tenni: amikor a plébániánkon vasárnap felállok, hogy olvasmányt olvassak, rengeteg embert látok, akik nem lettek a Karizmatikus Megújulás tagjai, de részesültek a Szentlélek kiáradásában a Megújulás által, és most csinálnak valami fontosat (pl. a kórust vezetik). Ezt azelőtt nem tették volna meg. Így kell az Egyházban szolgálnunk. Arra használjuk az adományainkat, hogy másokban felszabadítsuk az adományokat. Hogy ezt megtehessük, ahhoz

erős Karizmatikus Megújulásra van szükség. A Karizmatikus Megújulás önmagában egy eszköz a kegyelem eljuttatására az Egyházhoz. Nem mindenki ért velem egyet ebben, ők csak erős Megújulást akarnak. Én viszont erős Egyházat akarok! Könnyen látható, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk a Karizmatikus Megújulásban. Az egyik fő veszély az a törekvésünk, hogy elfogadottabbá tegyük magunkat az Egyházban azáltal, hogy helytelen dolgokat teszünk. Arra gondolok, hogy például nem beszélünk olyan dolgokról, amelyek az Egyház számára picit kellemetlenek (pl. Lélekkeresztség, prófétálás, gyógyulás, nyelvi ima, karizmák). Engem például idegessé tesznek a karizmák. Sokfélét láttam. Ha a Szentlélek szabadon működhet, az nem mindig jól működik az Egyház emberei számára. Azt mondják, hogy a Léleknek szabadon kell működnie, de ezt csak azokra az irányokra értik, ahol elvárják a működését. A mi ajándékunk viszont az, hogy adjunk Neki szabadságot, amiben Ő akar. Talán emlékeztek egy John Windom nevű protestáns evangelizátorra. Ő mondta: a feladatunk az, hogy az Egyházat visszaadjuk Istennek, és hagyjuk, hogy Ő vezesse. Biztos hallottátok azt a viccet: Ha a Szentlélek holnap otthagyná a plébániátokat, a dolgok 98 %-a normálisan folytatódna. Az átváltoztatáskor talán lenne egy kis probléma, de amúgy hetekbe telne, mire bárki észrevenne bármit. Szóval azt mondom, hogy kihívás elé kell állítani az Egyházat. Ha őszintén akarjuk szolgálni, akkor azokat az ajándékokat kell hoznunk, amiket kaptunk. Ne húzódjunk vissza az ajándékoktól. Gyakran olvasom a Galata levelet. Remélem, sosem fogom azt olvasni, hogy Pál így ír: „Ti ostoba karizmatikusok! A törvény megtartásáért kaptátok meg a Szentlelket, vagy azért, mert hittetek abban, amit tanítottak nektek? Annyira ostobák vagytok, hogy külső cselekedetekkel fejezitek be azt, ami a lélekben kezdődött?” Hűségesnek kell lenni az ajándékhoz, amit kaptunk. Néha sikertelenek vagyunk, de Isten azt kéri, hogy legyünk hűségesek. Meg kell lenni az egészséges feszültség-

H ír l e v é l

Beszámolók

az üzenetekben mindig van egy érdekes mondat: „A Szentatya meghívja Önt, hogy együtt ünnepeljék a Szentmisét holnap reggel hét órakor, és tudja, hogy Önök karizmatikusok.” Ez az a furcsa félmondat, ami azt fejezi ki, hogy szabad is úgy viselkedni. Tehát ez egy kedves módja, hogy szabadságot adjon nekünk a nyelvi imára vagy prófétálásra. Amikor nyelveken imádkoztunk, Ő mosolygott. Néha megkérdezik tőlem: Ő is beszélt e nyelveken? Erre azt felelem: Hát, számomra a lengyel is az…. Most tehát a kapcsolatokról és az egységről szeretnék beszélni három területen:

9

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Kassányi Jenő

Mkkm

Beszámolók

10

nek az Egyház intézményes élete és a karizmatikus élete között. Ha túl sok az intézményes, akkor olyan lesz, mint egy halott. Ha viszont túl sok a karizmatikus, akkor meg szent káosz lesz. Az utóbbi abszolút szórakoztató lenne, bár haszna nem sok volna. II. János Pál pápa 1998. Pünkösdjén azt mondta, hogy ez a két aspektus együtt szükséges. Karizmák és struktúrák megfelelő egyensúlyban. Úgy használjuk az ajándékokat, ahogy az Úr vezet minket. Ez sokféle módon lehet, mert mindenki személyesen azt teszi, amit az Isten tőle kér. Én például sok időt töltök azzal, hogy bíborosokkal beszélgetek, kapcsolatokat építek ki. És az Isten ezt nekem megkönnyíti, csodálatos módokon. Ha most felhívnék egy angliai püspököt, hogy találkozzunk, akkor elővenné a naptárát, hogy időpontot keressen. A kérdés csak az időpont lenne, mert hajlandó lenne fogadni. Hogy ezt elérjem, ahhoz sok év kellett. Mi az NSZB-ben néhány éve megtettünk valamit, amit Isten akkor tőlünk kért. Elmesélem, nem azért, hogy ti is ezt tegyétek, persze tehetitek is, ha az Úr erre hív. 1996-ban az NSZB-nek volt egy nemzeti találkozója, s ezen mi kértük Istent, hogy mutassa meg hogyan tovább. De ezt a kérdést csak akkor szabad feltenni, ha az ember fel van készülve arra, hogy más irányba kell haladnia. Mert ha Istent megkérdezem, lehet hogy válaszolni fog…. Szóval együtt voltunk, a karizmatikus püspökünk is ott volt, s kérdeztük Istent, hogy mit szeretne

a jövőben? Ő azt mondta, mondjuk el, hogy most mit teszünk. Én úgy gondoltam, hogy Ő ezt jól tudja, de mindegy… listát készítettünk a tevékenységünkről: (hírlevél, vezetőképzők, konferenciák…stb.). Uram, ez az, amit csinálunk – mondtuk. Nagyon jó! – mondta Ő. De hogyan szolgáljátok az Egyházamat? Hát…. építjük a Megújulást- feleltük. És mi a helyzet a plébániáimmal? Valamit tudnátok ott is tenni? Gyártottunk hát egy második listát is. Leírtuk, hogy a plébániákon ifjúsági csoportok működnek, Alfa kurzusok… szóval, azért teszünk valamit itt is. És azt mondta az Úr: Sokkal jobban szeretném, ha több időt szentelnétek a második listának, mint az elsőnek.” És azt is mondta, hogy gondoskodni fog a szükséges eszközökről, mert pénzünk nem volt ehhez elég. Tehát a bíboros engedélyével egy új irodát nyitottunk a pasztorációs központban. Láthatóbb módon benne voltunk az Egyházban. Az új irodát Katolikus Evangelizációs Szolgálatnak neveztük el. És az elmúlt 10 év alatt ezen az irodán keresztül 12 kurzust tartottunk plébániákon. Videókazettákat és DVD-ket készítettünk, minden kurzus 6-8 órából áll. Van hozzá tanári kézikönyv, és munkafüzetek a résztvevők számára. Úgy tartjuk, mint az Alfa kurzusokat, kiscsoportokban. Teológiailag minden rendben van, és igyekszünk könnyed stílusban előadni. 1200 plébánia használja az anyagainkat. Minden, amit csinálunk, karizmatikus tartalommal bír. De a plébániáknak nem azt mondjuk, hogy Lélekkeresztség, hanem elmagyarázzuk, hogy milyen fontos,

hogy a Lélek szabadon működhessen bennünk. A keresztségi kegyelem felszabadításáról beszélünk. A legtöbb ember nem is tudja, hogy ez az anyag a Karizmatikus Megújulástól jön. Nem tagadjuk, de nem gondolják, mert a Katolikus Evangelizációs Szolgálaton át jut el hozzájuk, és így jobban el is fogadják. Mostanra már készítettünk anyagot a keresztséghez, a bérmáláshoz, s ezt minden plébánia használhatja. A videóink bemutatóján érsekek ajánlják az anyagot, így támogatnak minket, sőt még pénzt is adnak a gyártáshoz. Ez már csoda! És ez az, amiért felhívhatok minden püspököt. S az első kérdése az lesz: Van valami új sorozat? Az Egyház szolgálatának egy jó módja ez, de nem az egyetlen út. De mi ezt az ötletet az Úrtól kaptuk. Időnként érdemes feltenni Neki a kérdéseinket. És a püspökök is már egyre jobban bíznak bennünk. Ha valami új szervezetet alapítanak, már hívnak bele karizmatikusokat is. A hozzáállás a lényeg, hogy akarjuk szolgálni az Egyházat és keressük a lehetőségeket. A Városmisszió az egy remek alkalom! Itt van a lehetőség! Jöjjenek a kérdések… 1.) Ha egy plébánia rendel videókazettát, akkor szükséges–e hogy egy olyan ember is odamenjen, aki már megkapta a Lélekkeresztséget? A válasz igen és nem. Próbálunk embert küldeni, aki segít a kurzus megszervezésében, de sokszor már eleve karizmatikusok, akik a kurzust be szeretnék indítani. Ők szereznek segítőket, mi meg tartunk nekik egy lelkigyakorlatos hétvégét, ahol megmutatjuk, hogy hogyan kell egy ilyen kurzust megtartani, s próbáljuk elérni, hogy közben mindnyájan részesüljenek a Lélekkeresztségben. Nem mindig sikerül. De persze van olyan team, amely remekül tart kurzust, pedig nem keresztelkedett meg Lélekben. 2.) A Karizmatikus Megújulás gyümölcse a lelkek megkülönböztetése és a szembeállás a New Age-dzsel. A Vatikán is nyilatkozott erről, de túlságosan általánosan. Mi lenne a Megújulás álláspontja mondjuk a homeopátiáról és más elterjedt, divatos dolgokról? Én már javasoltam az ICCRS-nek, hogy foglalkozzon ezzel e kérdéssel.

2007.IV. szám

De most térjünk vissza a harmadik ponthoz, amiről még nem beszéltem: a más keresztényekkel való kapcsolatunkról. Ebben is egyedülálló szerepünk van. Élő, személyes hitünk van Jézusban és hiszünk a Szentlélek megszentelő működésében. Megértjük és elfogadjuk, hogy szükségünk van megváltásra, és Jézusról, mint Úrról beszélünk. És ez rögtön egy kommunikációs szintre hoz az evangéliumi és karizmatikus keresztényekkel. És ez egy olyan helyzet, amelyet Isten dicsőségére ki kell használnunk. Belenéztem II. János Pál pápának a keresztények egységéről szóló dokumentumába. 1995-ben adták ki, és hogy ne kelljen elolvasnotok, 12 szóban öszszefoglalom. A Katolikus Egyháznak egy kikerülhetetlen feladata van a keresztények egységét illetően. Letagadhatatlan. De milyen legyen ez az egység? A pápa szerint fontos a közös ima (protestánsokkal, pünkösdistákkal). Amikor kicsi voltam, akkor ezt még tiltották. 5 évesen egy anglikán iskolába kellett járnom. Az első iskolai napom előtt a plébános meglátogatott minket s azt mondta: amikor majd a Miatyánkot imádkozzák, akkor neked ki kell menned a teremből, várni az ajtóban, s ha befejezték visszamehetsz. Kemény dolog ezt mondani egy 5 évesnek. Szóval anyukám velem jött az első napon és elmagyarázta a tanárnak mindezt. De legalább volt társaságom az ajtónál: két muzulmán és egy szikh is járt az osztályba. A következő évben a Vatikán úgy döntött, hogy lehet a

protestánsokkal együtt imádkozni, és innentől nem kellett kimennem. Viszont nehéz volt ezt megmagyaráznom a két muzulmánnak meg a szikhnek, akikkel egy évet töltöttem az ajtón kívül. Szóval, most már buzdítanak minket az együttes imára. Keresnünk kell a közös gyakorlati együttműködés minden alkalmát. S ez kihívás nekünk, katolikusoknak is. Közös missziók, tanúságtételek. Az egység felé vivő út a Szentlélek működése. Úgyhogy imádkozni kell a Lélekhez, hogy vezessen minket. Mit tehetünk mi? Személyes kapcsolatot kell létesíteni protestáns és pünkösdista testvéreinkkel. Közös imák, megosztások egymással. Észlelhetjük a különbségeket, hiszen az igazság fontos, de a kapcsolat is. Fontos, hogy hiteles és erős katolikusok legyünk. Tőlük is hitelességet várunk. És ez a kapcsolat kialakítás sok időt igényel, problémákat is okozhat, de nagy áldás van rajta. Tavaly volt a pünkösdisták 100 éves évfordulója. Egy kis templomban kezdték Los Angelesben, s ma a keresztény világ egyharmadát teszik ki s a leggyorsabban fejlődnek. Hatalmas rendezvény volt, 60 000 ember az egész világról. Három évig szervezték, 12 ember, ebből egy volt katolikus. Engem is felkértek, hogy csatlakozzam a szervezőkhöz, mert tudták, hogy feladatom a kapcsolatépítés. A meghívás után rögtön elmentem Rómába, hogy tanácsot kérjek. Nem akartam problémát okozni azzal, ha elmegyek. A keresztény egységért felelős bíboros azt mondta, hogy ez egy nagyon fontos kapcsolat, úgyhogy megáldott és mennem kellett. És persze utána beszámolnom neki mindenről. A rendezvény fantasztikus volt. Én

lehettem az, aki megnyitotta a közös ünnep első estjét. Mikor először találkoztam a 12 szervezővel, még csak a szóróanyagot készítették. Megmutatták, s egy mondat azonnal furcsa volt egy nem pünkösdistának. Úgy utalt a Lélekkeresztségre, mint aminek egyetlen bizonyítéka a nyelveken szólás. Ez a pünkösdisták felfogása: ha meg vagy keresztelve a Szentlélekben, akkor nyelveken beszélsz, ha nem szólsz nyelveken, akkor nem vagy Lélekben megkeresztelkedve. Ez nem katolikus vagy protestáns álláspont, viszont a rendezvényen ilyen testvérek is jelen lesznek majd. Ott ültem, majd feltettem a kezemet és azt mondtam: Elnézést, de volna egy kis problémám ezzel a mondattal. Muszáj ezt így kimondani? Nem lehetne inkább kihagyni ezt a részt? Hosszú csend következett, majd megkérdezték: a következő, amit kérni fog, az lesz, hogy dobjuk ki a Bibliánkat? A mi álláspontunk a Biblián alapul. Az enyém is - feleltem. Feszültség volt, rosszul éreztem magam. S ekkor az egyik történész azt mondta: Nem szükséges, hogy ezt mondjuk. H ír l e v é l 11 Mondjunk csak annyit, hogy legyenek megkeresztelkedve a Szentlélekben. És mind beleegyeztek, kivéve a Bibliás fickót. És levették a mondatot. A három év alatt volt néhány ilyen megbeszélés, és néhány súrlódás is. De barátságba kerültem velük ez idő alatt, s a végén már azt mondták: A katolikusok jó fejek. Vagy legalábbis Ön az... és ez az Úr tette volt, én csak eszköz voltam a személyes kapcsolat kialakításában. A hanganyagot lejegyezte: Gróf Judit

Kassányi Jenő

Beszámolók

Látjuk a problémát, sajnos a New Age mélyen belehatolt az Egyházba is egyes területeken. Angliában sok kolostorban divatos a reiki. Hatalmas visszhangot keltett, amikor ezzel kezdtünk el foglalkozni. Az emberek felháborodtak, a védelmükbe vették. Ezért vagyunk ilyen óvatosak. A Vatikánban is beszéltek már erről. Ezeknek a negatív dolgoknak ellen kell állnunk. Egyszer kiadtuk egy szeminarista dolgozatát, aki erről írt, s mivel ő tudta mi lesz a reakció, a dolgozat aljára odaírta, hogy a reagáló leveleket neki címezzék és ne a szerkesztőségnek. Nagyon hálásak voltunk ezért, mert több száz levél érkezett. Volt, aki támogatta, volt, aki támadta.

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

Jézusért éltek

Padre Pio – Egy pap, aki imádkozik

Mkkm

Jézusért éltek

12

San Giovanni Rotondo-ban, a Pio atyát látni akaró emberek tömegében Attilio Crepas a Stampa Sera tudósítója éppen Padre Pio-ról írandó cikkén gondolkodott, amikor úgy hallotta, mintha szólítanák: „Fiam” - szólt hozzá a kapucinus, miközben határozott és jóindulatú pillantást vetett rá – „vajon ez olyan időpont, amikor jegyzettömbjére és papírlapjaira kell gondolnia? Nagyon rosszul teszi, hogy ekkora zajt csap egy pap körül, aki imádkozik”. Pio atya szenvedéseinek nem kis részét okozta a pusztán a szenzációra éhes kíváncsiak serege, akik őt akarták látni, de nem tudták Azt észrevenni, Akire Padre Pio szüntelenül tekintett. Sokan voltak azonban olyanok is, akik megértették életének lényeges üzenetét. Egyikük (nevezetesen VI. Pál pápa) így beszélt róla 1971-ben: „Egész egyszerűen csak alázattal bemutatta a Szentmisét és gyóntatott reggeltől estig. Hogyan jellemezhetjük még ezen felül?” Padre Pio valóban nem tett mást, mint a lelkek szolgálatára szánta életét, feltétlen engedelmességben Krisztus, az Egyház s így elöljárói iránt. Csak halványan sejthetjük döbbenetesen mély és bensőséges kapcsolatát az Úrral, egyedülálló azonosulását a Jézus szenvedésével (sőt a szenvedő Jézussal!), szinte mindennél erősebb vágyát a lelkek megmentésére. Vágyai Istentől kapott vágyak voltak, csodálatos misztikája egy rendkívüli módon Istennek szentelt élet

és az Úr rendkívüli kegyelmeinek találkozása. Jézus megajándékozta őt, 50 éven át viselhette az Úr öt szent sebét. A stigmák szünet nélküli hatalmas testi szenvedést okoztak: Pio atya bizonytalanul, nehézkesen járt; hogyan is menne ez másképpen átszúrt lábfejekkel? Átlyukasztott tenyerei miatt az írás is erős nehézségekbe ütközött (elöljárói meg is tiltották neki), mégsem tagadott meg két hatalmas pofont egy hozzá fordulótól, akinek éppen erre volt szüksége. Az illetőt mélységesen elgondolkodtatta, hogy mit vállalt érte Pio atya. Valóban! A lelkekért nem sajnált még mélyebben belemerülni a szenvedés kútjába. Jézus megváltást szerző agóniája élő valóságban lüktetett fel Padre Pio szenvedéseiben. A kapucinus oldalsebe naponta egy csészényi vért ontott magából; amikor nagy bűnösök tértek meg a Padre gyóntatószékében, volt, hogy a vérzés erősödött. „A gyóntatószékben állandóan kézben tartotta kockás zsebkendőjét, mely a rekkenő hőségnek ezekben a napjaiban nemcsak izzadságcseppek letörlésére szolgált. Láttuk meggörnyedve, lihegve, mint aki már nem tud megbirkózni a szennyáradattal, mely körülveszi. És az undortól elfogva többször kiáltozott kegyelemért: - Basta per oggi: mára elég volt! Egyes gyónások után, amelyek különösen fáradtságosak voltak, zokogása szívettépőbbé válik az oltárnál, és könnyei sűrűbben hullanak.” Szentmise Hajnali fél ötkor mutatta be a szentmisét. Azért, hogy megfelelően felkészüljön, éjjel kettőkor kelt fel. Nem meglepő, hogy szentmiséiben elemi erővel elevenedett meg a résztvevők számára is Jézus megváltó áldozata. Egy francia pap mondta: „Mióta részt vettem Padre Pio miséjén, nem tudom úgy mondani a misét, mint azelőtt.” Pio atya olyan átéléssel mutatta be a szentmisét, hogy az átváltoztatás alatt gyakran elragadtatásba esett.

Így szentmiséi egy és háromnegyed óra hosszúra nyúltak. Elöljárói parancsa nyomán azonban sikerül 45 perc alatt befejeznie: Isten misztikus kegyelmei nem kerülhetnek ellentétbe az egyházfegyelemmel. Szentgyónás Padre Pio hihetetlen teherbírással és rendkívüli karizmákkal megerősítve nap mint nap hosszú órákon át gyóntatott. Gyóntatószékében (vagy a sekrestyében, ahol a férfiakat gyóntatta), számtalan megtérés történt. Ezek túlnyomó többsége itt a földi létben a Király titka marad, ám még így is hatalmas a „nagy halak” száma, akik személyes tanúságtételükben tárják a nyilvánosság elé megtérésüket istentelen állapotukból, amelyben Padre Pio-nak nagy szerepe volt… Pio atya undorodik a bűn szennyétől, de Krisztus ölelő szeretetével várja a megtérő bűnöst. Aki nem megfelelő attitűddel készült hozzá gyónni, gyakran elzavarta, akár többször is, de nem hiába! Az ilyenek később őszinte és mély bűnbánattal jöttek vissza, „jutalmul” az együttérző kapucinus felsorolja helyettük valamennyi bűnüket. A lélekbe-látás karizmája által a Padre senkit nem mentesített az önvizsgálat, a bűnbánat vagy az üdvös megalázkodás alól, sokkal inkább a Mennyei Atya szeretet-gesztusait éreztette a rejtett bűnök felsorolása által a hazatérő tékozló fiúval szemben. Ezek a nagy megtérések nincsenek ingyen. Padre Pio testében és lelkében megérez belőle nem keveset, mit szenvedett Jézus minden egyes lélekért: Egy angol pap mondja: Lényem egész mélyéig beleremegtem, mikor egy gyóntatószékben eltöltött nap után ezt hallottam tőle: „A lelkek! Óh a lelkek! Vajha tudnák az emberek, milyen árat kell fizetni értük!” Engedelmesség Padre Pio alázata és feltétlen engedelmessége elöljárói, a Szent Officinum, és a pápa iránt a legékesebb hitelesítője a megkapott rendkívüli kegyelmeknek és karizmáknak. Se-

2007.IV. szám

- De hát mikor, atya? - Ha az Úr akarja, még ebben a percben.

Csodák Miss Barbara Ward a patinás The Economist főszerkesztője őszinte kíváncsisággal, de kissé bizalmatlanul érkezett kísérőjével San Giovanni Rotondoba. Párbeszéde Padre Pioval így hangzott el: - Atya, Londonban sok szép dolgot meséltek Önről. Azért jövök, hogy egy kegyet kérjek Öntől… - Nono! Leányom, a kegyelmeket Isten engedélyezi, nem én! - Nézze, én katolikus vagyok, és van egy protestáns vőlegényem. Szeretném, ha áttérne a katolikus hitre. - Ha az Úr úgy akarja, át fog térni…

Lelki gyermekei Pio atyának Isten megadta azt a kegyelmet, hogy minden lelki gyermekével kapcsolatban legyen. Jézusban jelen volt számára minden lelki gyermeke, nemcsak általánosságban, hanem külön-külön mindegyik. Tudott róluk, látta harcukat, küzdelmüket, csüggedésüket és bukásukat. Ismerte szükségeit. Tudott az őket fenyegető külső és belső veszélyekről, és közbenjárt értük Istennél. Milyen öröm millió és millió lelki gyermekének az a tudat, hogy lelki atyjuk ismeri, szereti őket, és gondjukat viseli.

Barbara Ward aligha méltányolta ezeket a „kerülő” válaszokat. Londonba visszatérve nem kis meglepetéssel tapasztalta, hogy vőlegénye katolizált. Váratlan és hirtelen pálfordulásának időpontja megegyezett menyasszonya és Pio atya párbeszédének idejével… Gyakran történt így, hogy a csodák csak késleltetve vagy eleve a távolban váltak nyilvánvalóvá, amikor az érintetteknek már nem volt módjuk Padre Pionál hálálkodni. Ő hathatósan képviselte Jézust az emberek előtt, de sosem felejtett el rámutatni, hogy a kegyelmek mind Istentől s nem tőle erednek.

Valaki megkérdezte, hogyan lehetséges az, hogy minden lelki gyermekét külön-külön lássa, és mindegyikért imádkozzék, holott az atya kijelentése szerint lelki gyermekeinek száma meghaladta a tizenkét milliót. Az atya szerényen ezt válaszolta: „A jó Isten megengedte, hogy részesedjem mindentudásából.” 2002. június 16-án, amikor szentmise keretében szentté avatta Pietrelcinai Boldog Pio atyát, II. János Pál pápa így beszélt róla: „Pio atya apostoli munkájának hatékonysága abban rejlett, hogy lelkisége mélyen Istenben gyökerezett. Naponta hosszú órákat töltött imádságban. Meg volt győződve arról, hogy az imádság olyan kulcs, amely megnyitja Isten szívét. Lelkiségének ez az alapvető jellegzetessége folytatódott azokban az imacsoportokban, amelyeket alapított, és amelyek az egyháznak és a társadalomnak a szüntelen és hűséges imádság hatalmas szolgálatát ajánlják fel.” -GYN-

Főbb források: • Maria Winowska: Padre Pio igazi arca, Ecclesia 1988. • Vatikáni Rádió/Magyar Kurír • pio.freeweb.hu

Programok Isteni Szeretet Közösség 2045 Törökbálint, Baross u. 2. Újévi lelkigyakorlat Időpont: 2008. január 11-13. Helyszín: Isteni Szeretet Közösség, 2045 Törökbálint, Baross u. 2. További információ: tel.: 23/339-029; E-mail: iszka@ mdl.t-online.hu Nemzeti imanap 2008. január 18-án, Szent Margit ünnepén. Arra biztatunk mindenkit, hogy ezen a napon a saját közös-

H ír l e v é l

ségében, egyházközségében imádkozzon nemzetünkért. Ingyenes plakát, elmélkedő- és imafüzet igényelhető az alábbi címeken: 2045 Törökbálint, Templom u. 13. (Sipos Gyula) [email protected], www.zarandok.hu, Tel.: 06-23/330-585, 06-30/33-88-245 Gyógyító szentmise Egerben Január 20-án, vasárnap 13 órától Egerben, a Fájdalmas Szűzanya Kegytemplomában, a Szervitáknál gyógyító szentmisét tart Baladincz József atya. Zenei szolgálat: az Angolkisasszonyok Zenei Iskola és Gimnázium növendékei

Programok

beit 2 éven át vizsgálták, nem ritkán olyan módszerekkel, amelyek megsokszorozták testi kínjait. Az Egyházi hatóságok, (nem kis részben a Pio atyát is rendkívüli módon zavaró, csupán a külsőségekre koncentráló, személyét középpontba helyező rajongók mérhetetlen tömege miatt) fokozott körültekintéssel vizsgálták ügyét. Közel tizenöt évig teljes magányra kötelezték; volt olyan idő is, amikor tilos volt részt venni miséjén is. Egész élete folyamán akadtak ellenségei az Egyházon belül is, általában olyanok, akik nem ismerték őt. Akik vették a fáradságot és elmentek San Giovanni Rotondoba, Krisztus hűséges és alázatos szolgáját ismerték fel benne. Mit szűrt le mindebből Padre Pio: „Az én dicsőségem az Engedelmesség…”

13

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

A program közös dicsőítéssel kezdődik, utána tanítás az okkultizmus veszélyeiről, aztán következik a szentmise, melynek keretében fel lehet venni a betegek kenetét. Szentmise után szentségimádás és legvégül közbenjáró imaszolgálat. Az összejövetelekre buszt szervezünk, melyre jelentkezni lehet a következő telefonszámokon: 06-23/424015, 06-23-339-029, 06-30/313-7773

Kunszentmárton

Nyolc Boldogság Katolikus Közösség

Szeretnél elkötelezettebb keresztény életet élni, vagy úgy érzed kiégtél? Mélyebb istenkapcsolatra vágysz, de nem tudod hogyan kezdj bele...? Régen minden olyan jól ment Jézussal, de most megfeneklett életed csónakja? Kurzusainkon választ kaphatsz életed nagy kérdéseire, és talán megvilágosodik előtted Isten vezetése. Szeretettel várunk! (Bővebb információ és elektronikus jelentkezés: http://szentandras.ujevangelizacio.hu)

Budapest, Örökimádás Templom, Üllői út 77. Imaest (dicsőítés és agape) minden hónap utolsó szombatján 19.00 órai kezdettel. Éjszakai szentségimádás minden hónap második csütörtökén a 18 órai misét követően a reggel 8 órai miséig. Imaórák: - reggeli dicséret: kedd, szerda, csütörtök, péntek 7.00-kor - esti dicséret: kedd, szerda, szombat, vasárnap 18.40-kor

Nyolc Boldogság Katolikus Közösség 8777 Homokkomárom, Ady E. u. 2.

Mkkm

14

2008. február 25. - március 2. Hivatástisztázó lelkigyakorlat. Címe: Család, papság vagy szerzetesség? 2008. április 25-27. Kommunikáció. Hogyan lehetséges szeretetben és igazságban? 2008. május 9-11. Pünkösdi lelkigyakorlat Homokkomáromban a NYBKK-el (közösségvezetőknek ajánlott) Július 4-6. Liturgikus táncok lelkigyakorlata Július 22-27. Tábor Hegyi Napok (THN) - ifjúsági tábor 16-35 év közöttieknek Érdeklődés és jelentkezés: 93/356-113, vagy [email protected] PÉCS

Programok

Betánia közösség - Dicsőítő alkalom a pécsi Irgalmas Templomban minden hónap első szerdáján: 20.00-22.00 óráig - Virrasztás Pécs városának és Magyarországnak ébredéséért. minden hónap negyedik péntekén 22.003.00-ig: (felelős: dr. Flach Ferenc: 30/4586402) - Karizmatikus közösségek egységépítő szentmiséje minden hónap utolsó vasárnapján a Pécsi Irgalmas Templomban 10:30-tól, utána egy-kis agapé. Pécsett kerül megrendezésre a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás következő Országos Találkozója 2008.03.29-én. További információk: www.pecs.ujevangelizacio.hu

A kunszentmártoni Kármelita Lelkigyakorlatos Házban 2007. december 7-9-ig Fülöp-kurzus lesz. Jelentkezni lehet: Forgó Andreánál a 06/20/99-96-750es telefonszámon. Szent András Evangelizációs Iskola

A Ménfőcsanaki Árpádházi Szt. Margit Evangelizációs Centrum programjai A Szent Ignác Lelkiségi Iskola programjai 2007 December 14-16 - Keresztút belső gyógyító szolgálat (azoknak, akik már vettek részt belső gyógyító szolgálaton), Zákányszék 2008 Január 4-6 Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat, Kunszentmárton Január 18-20 Betániai Mária kurzus (mit lehet kezdeni a személyes imaidővel), Ménfőcsanak Február 8-10 Szabadító szolgálat, Ménfőcsanak Február 22-24 Betániai Mária kurzus (mit lehet kezdeni a személyes imaidővel), Kunszentmárton Március 28-30 Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat, Ménfőcsanak Április 11-13 Szabadító szolgálat, Kunszentmárton Április 18-20 Keresztút belső gyógyító szolgálat (azoknak, akik már vettek részt belső gyógyító szolgálaton), Ménfőcsanak Május 9-12 (Pünkösdkor) Eszter kurzus (a közbenjárásról) Ménfőcsanak Június 6-8 Betániai Mária kurzus (mit lehet kezdeni a személyes imaidővel), Ménfőcsanak Június 27-28 Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat, Ménfőcsanak Augusztus 13-17 Kiképzés a belső gyógyító szolgálatra, Ménfőcsanak Augusztus 19-24 Megkülönböztetés Szt Ignác tanításai alapján (Krisztus katonája kurzus), Ménfőcsanak Szeptember 19-21 Szabadító szolgálat, Ménfőcsanak Október 10-12 Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat, Ménfőcsanak és Kunszentmárton November 7-9 Keresztút belső gyógyító szolgálat (azoknak, akik már vettek részt belső gyógyító szolgálaton), Ménfőcsanak November 21-23 Kiképző kurzusokat végzett testvérek találkozója, Ménfőcsanak December 12-14 Mária Magdolna belső gyógyító szolgálat, Ménfőcsanak

2007.IV. szám

Információ, jelentkezés: Beke Tünde-Lídia OSB Obl.-nél, [email protected] e-mail címen vagy az Evangelizációs Centrum címén: 9012 Győr-Ménfőcsanak, Horgas u 4. További információ: http://szentignac.ujevangelizacio.hu

A soproni Boldog Apor Vilmos Katolikus Karizmatikus Közösségek programjai Minden hónap 11-én szentségimádás és közbenjárás a betegekért az esti mise (és lourdesi ájtatosság) után, Szent György templom December 29. szombat 19.00-24.00, szentségimádás papi-szerzetesi hivatásokért, Káptalanház

 soha nem házasodtak meg vagy  özvegyen maradtak. A következő három összefüggő hétvége Budapesten: 2008. február 2-3.; március 1-2.; április 5-6. A hétvégesorozatról az érdeklődőknek jelentkezési lapot küldünk a helyszín és az időpont megadásával. A jelentkezési lap letölthető a honlapunkról is. Információ: tel.: 06/30-476-9659, Email: [email protected]; Internet: www.emmanuel.hu SOS ima telefonos szolgálat: (1) 214-2125 Szombaton és vasárnap 18.00-21.00 között „élőben” meghallgatunk és imádkozunk veled, egyébként üzenetrögzítőre mondhatod el imakérésedet. (www.emmanuel.hu)

ZIKKARON Az Új Jeruzsálem közösség nyitott alkalmai:

Szeged Minden hónap első péntekén este 8-kor közösségi szentmise a Felsővárosi Minorita templomban. Minden páratlan hónap harmadik szombatján fél 3-tól közösségi dicsőítő alkalom a Felsővárosi Minorita kolostor dísztermében. December 28-án, Aprószentek napján fél 5-től engesztelő szentségimádás lesz az Alsóvárosi Ferences templomban. Emmánuel Közösség Az öröm sodrában A missziónak nincs vége! A Városmisszión elkezdett “Kezeket fel!” dicsőítő esteket folytatjuk! Dicsőítés, tanúságtételek, szentségimádás Időpont: minden hónap első csütörtökén este 19.00 - 20.30 között Helyszín: Lehel téri Árpádházi Szent Margit templom, Budapest XIII. ker. Lehel tér 1 Óra Jézussal! Szeretettel várunk mindenkit nyitott szentségimádásunkra hétfőnként, 18:30-tól a Váci utcai Szent Mihály templomba. (Budapest V. ker. Váci u. 47.) Rövid bevezetés után következik az 1 órás csendes szentségimádás, majd lehetőség nyílik egy kis beszélgetésre is. AVE, három hétvége egyedülálló szülők részére Budapesten Kiknek szól? Szülőknek, akik egyedül vannak, mert  elváltak  külön élnek

Keddenként 18.00-tól a Krisztus Király Missziós Központban, Budapest, Fehérvári út 168-178. C.lépcsőház 171-es kapucsengő Nyitott ima és dicsőítő alkalom Elízeus Közösség Dicsőítés imával és énekkel, buzdítás, tanítás, tanúságtétel, olykor kiscsoportos beszélgetés és közbenjáró ima szerdánként 19.00-től 20.30-ig a Béke Királynője Lelkészségen, Budapest, VIII. Tömő u. 31. Imaiskola

H ír l e v é l

Szociális Testvérek Imaiskola a Szociális Testvérek Emmánuel Házában (Bp., II.ker. Báthory L. u. 6.), minden második csütörtökön (nov. 22., dec. 6., dec. 20. stb.) este 19.00- 21.00-ig. Tanítás, szentségimádás, a közösséggel együtt az Egyház hivatalos esti imájának a vecsernyének éneklése. INFORMÁCIÓK ALPHA KURZUS DVD-n Megjelent az ALPHA KURZUS anyaga DVD-n is. Megvásárolható ill. megrendelhető: ALPHA ALAPITVANY, H-1085 Budapest, Horanszky u. 20-22. I/129.Tel/Fax: 1 266 46 48, Mobil: 20 824 76 33; E-mail: [email protected] Margaritha nővér pécsi lelkigyakorlata meghallgatható Margaritha nővér (India) „Letöröl szemükről minden könnyet…” (Jel 21,4) címmel augusztusban Pécsen tartott gyógyító szemináriumának hanganyaga (audio) meghallgatható vagy letölthető a Virtuális Plébánia honlapján: http://www.plebania.net/kephangtar. A Pécsi Regionális Karizmatikus Találkozó hanganyaga Október 6-án szombaton tartották a Pécsi Regionális Karizmatikus Találkozót Kaposvárott A találkozó tanításai és a tanúságtételek meghallgathatók az a Pécsi Katolikus Karizmatikus Evangelizáció

Programok

A Hét Láng Közösség gyógyító ima-összejövetele. Az összejövetel nyitott, mindenkit szeretettel vár Kovács Gábor atya. Az alkalmakat januártól májusig a hónap harmadik péntekén tartjuk. Időpont és helyszín: este 6 órától 8 óráig az Apáczai Csere János Gimnáziumban (Bp. V., Papnövelde utca, a Központi Szemináriummal szemben).

15

A Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele

portálján (http://pecs.ujevangelizacio.hu) egy regisztráció után: 1. Morvay Pio atya tanítása (52:23 perc) 2. Bartha Angéla tanítása (36:23 perc) 3. Márton Anett tanúságtétele (06:09 perc) 4. Flach Gabi tanúságtétele (10:20 perc) 5. Varga Laci atya prédikációja (18:36 perc) A portálon folyamatosan szeretnénk az élménybeszámolókat, tanúságtételeket közreadni akár az oldalon működő Fórumon keresztül is.

Mkkm

16

Az ICCRS európai tagozatának új vezetősége Gratulálunk Gorove László újbóli megválasztásához, az ICCRS európai tagozatának (ESCI) vezetőségébe! A választás még szeptember 28-án történt Varsóban. Íme néhány adat: Az vezetőség tagjai: Gorove László, Magyaroroszág Pierre Chieux, Franciaország Katerina Lachmanova, Csehország Jude Muscat, Málta Dariusz Jeziorny, Lengyelország Fr Renato Tisot, Olaszország Oreste Pesare, Olaszország, az ICCRS iroda igazgatója, automatikusan tag Michelle Moran, Anglia, az ICCRS elnöke, automatikusan tag Christof Hemberger, Németország, az ifjúsági tagozat által delegálva Kees Slijkerman, Hollandia, ESCI által felkért titkár

Charles Whitehead, Anglia, ESCI által felkért tanácsadó TUDTAD? - Hogy a www.karizmatikus.hu honlapon - elolvashatod (letöltheted) a korábbi Hírleveleket, - tanításokat, tanúságtételeket olvashatsz, - és számos közösségről, programjaikról találhatsz információt? - Hogy már több mint 250 tagja van internetes információs levelező listánknak, a karinform-nak, - amelyen a listatagok közvetlenül megküldik egymásnak az aktuális programokat és a karizmatikus megújulás híreit? Az információs listára feliratkozni a karinform-subscribe@ yahoogroups.com címre küldött levéllel lehet. További információk: [email protected]

Közlemény Az Immanuel Életünk Krisztus Alapítvány ezúton mond köszönetet mindazoknak, akik 2006-os évi jövedelemadójuk 1%-ával az Alapítványt támogatták. A felajánlott összeget, 408483 Ft-ot a határon túli magyarok támogatására fordítottuk, hitéleti támogatás, ill. magyarországi tanulmányi támogatás formájában. Kérjük, hogy a jövőben is támogassátok céljainkat adótok 1%-ával! Adószámunk: 1- 9666749-1-41

Kecskés László

Az alapítvány kuratóriuma

Kecskés László

Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Hírlevele; Kiadja: Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás Szolgáló Bizottsága. Felelős szerkesztő: Bartha Angéla SSS; Szerkesztők: Czibulka Csaba, Márialigeti Bence, Nyuli Gábor, Tördelés-design: Bicskei István / www.b-gs.hu Szerkesztőség címe: 1032 Budapest, Kiscelli út 77. Telefon: 367-5037; E-mail: [email protected]; http://www.karizmatikus.hu A Hírlevél előállítási költsége 200 Ft. Példányszám: 600 db. Kérjük, lehetőségeitekhez képest adományaitokkal támogassátok a Hírlevél megjelenését. Ezt megtehetitek a mellékelt csekken vagy átutalással. Számlaszám: Immánuel Életünk Krisztus Alapítvány 11703006-20060226 Köszönjük! A címlapon a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás nagyjai szerepelnek. E számban: Varga László atya Címlapfotó: Tóth Attila