1
HÍRLEVÉL (Egyesületi tagok kérdései) Tisztelt Egyesületi tag! Tájékoztatásul megküldjük hírlevelünk következő számát, amely az eddig beérkezett – tagjaink által feltett – kérdéseket és az ezekre adott szakmai véleményünket tartalmazza. Reméljük, hogy munkájuk során összeállításunkat hasznosítani tudják. Botka Erika főtitkár
19. kérdés: Új típusú Gazda Szövetkezet 2001-ben alakult és kettős könyvvezetésre kötelezett. Tevékenységébe tartozik a tagok érdekképviselete, terményeik felvásárlása és értékesítése, saját szárítóban a tagok mezőgazdasági terményeinek (kukorica) szárítása. A szárítást természetesen kiszámlázzák a tagok felé. Sajnos a társaság működési költségeit nem fedezte a szárítás árbevétele, és az ELÁBÉ minimális árrése. (2009-től a tagok már nem is rajtunk keresztül értékesítik a terményeiket, hanem közvetlenül szerződnek a felvásárlóval.) 2009. óta taggyűlési határozat alapján negyedévente a működési költségeket átszámlázza a tagok felé a szövetkezet, mivel a bevételük nem fedezte a ráfordításokat. (Telep bérleti díja, áramdíj, tiszteletdíj, járulékok, bankköltség, könyvelési díj, fűtőanyag díja.) 2010. decemberében a szárítógép vezérlő berendezése elromlott, amelynek cseréje nettó 2.000.000 Ft-ba került a szövetkezetnek. Sajnos az anyagi fedezete nem volt meg a társaságnak, ezért azt is átszámlázta tagjai részére. Kérdésem: A gép fődarab cseréjét ráaktiválom a gépre, és értékcsökkenés (14,5%) alapján számolom el a ráfordítást. A tagoktól kapott bevétel 2.000.000 Ft nettó árbevétel-e (913 átszámlázott költségek)? A kapott bevétel a 2010. év bevétele lesz 100%-ban, vagy élhetek az időbeli elhatárolás elvével, és az értékcsökkenés elszámolás alapján osztom meg a bevételt az évek között? Válasz: A szövetkezetnél a tagoktól beszedett működési költség hozzájárulást – mint költségtérítést – egyéb bevételként kell elszámolni. A költségtérítés elszámolásának bizonylata a taggyűlés ide vonatkozó határozata. Ebből következően a költségtérítést nem kellene számlázni. Ez vonatkozik a szárítógép fődarab cseréjére is. A fődarab csere költségeinek ellentételezése így árbevételként nem jelenhetne meg. A szövetkezet támogatást is kérhetett volna a tagjaitól, de akkor erre vonatkozóan támogatási szerződést kellett volna kötni a tagokkal. Feltételezhető, hogy ilyen szerződés nincs, így a kapott összeget nem lehet támogatásnak minősíteni, így annak időbeli elhatárolása fel sem merülhet, a kapott összeg 2010. bevétele, függetlenül attól, hogy a fődarab csere költségeit kell-e vagy sem aktiválni. A felmerült fődarab csere költségei – függetlenül azok összegétől – önmagában karbantartási költségeknek minősülnek, hiszen ettől az eszköz élettartama nem hosszabodott meg (ha a szárítógép többi eleme ugyanolyan elhasználódott maradt), csak a folyamatos működés állt helyre. Ha a fődarab cserével egyidejűleg viszont végeztek olyan munkát is, amelyet felújításnak kell minősíteni, akkor a felújításhoz kapcsolódóan végzett karbantartás is felújításnak minősül, azt rá kell aktiválni az eszközre.
2
20. kérdés: Az egyik előadásán volt arról szó, hogy a számviteli törvény hatálya alá tartozó cégnél, ha a tárgyi eszközt tartósan nem használja, akkor át kell sorolni a készletek közé és értékcsökkenést nem lehet elszámolni utána. Mi a helyzet az egyéni vállalkozónál? Mivel az eszköz még megvan, ezért szerepel a tárgyi eszköz leltárban, így változatlanul számolhat el utána értékcsökkenést akkor is, ha mondjuk 2 évig nem használja az eszközt? Vagy hogyan szerepeltesse az eszközt a nyilvántartásaiban? Válasz: A kérdésben szereplő tárgyi eszközök átsorolására vonatkozóan csak a számviteli törvénynek van előírása. Az egyéni vállalkozó nem tartozik a számviteli törvény hatálya alá, ezért rá nem vonatkoznak a számviteli törvény szabályai. Az egyéni vállalkozónak az Szja. tv. előírása szerint kell az értékcsökkenést elszámolni. Az Szja. tv. 11. számú melléklete II/2. b) pontjának előírása szerint az értékcsökkenési leírást az üzembe helyezés napjától a kiselejtezés vagy elidegenítés napjáig lehet elszámolni. Az Szja tv. átsorolási kötelezettséget nem ír elő az egyéni vállalkozónál, így az egyéni vállalkozó az előbb említett időpontokig az értékcsökkenési leírást elszámolhatja akkor is, ha a tárgyi eszköz használaton kívül van. Az érintett eszközt a tárgyi eszközök között kell a nyilvántartásokban szerepeltetni. 21. kérdés: Jelenleg folyó revízió kapcsán kérem a véleményét. 2007. évben felszámoló felé bejelentettünk X összegű kötbérigényt. A felszámoló vitatott követelésként vette nyilvántartásba. 2009. évben elfogadta jogos követelésnek. 2010. évben – 2009. évi mérlegkészítési időpontot követően – kompenzációt elfogadta. Ezzel az időponttal - 2010. évben - könyveltük egyéb bevételnek, mivel ismereteim szerint ezen tételre a pénzügyi teljesítés időpontja a számviteli törvény alapján a meghatározó. A könyvvizsgáló véleményünkkel egyetértett. A revízió álláspontja szerint 2007. évben könyvelendő bevételként a tétel. Kérem álláspontját ez ügyben. Válasz: A számviteli törvény 77. §-a (2) bekezdés b) pontjának előírása szerint a kötbért adott üzleti évben csak akkor lehet egyéb bevételként elszámolni, ha azt pénzügyileg, vagy egyéb más módon (pl. beszámítással) teljesítették. Mivel a kérdésben leírtak szerint a kötbért 2010. évben – a 2009. évi beszámoló mérlegkészítésének időpontja után – rendezték kompenzálással (beszámítással), ezért azt csak 2010. évi egyéb bevételként lehet elszámolni. Így a számviteli elszámolás tekintetében helyesen jártak el. A kötbér előbb említett elszámolása alól csak egy kivétel van. A számviteli törvény 29. §-a (8) bekezdésének előírása szerint a mérlegfordulónapjáig a bíróság által jogerősen megítélt követeléseket állományba kell venni. Így ha a vállalkozás a kötbérigényét bíróságon érvényesítette volna, akkor a jogerős bírósági döntés időszakában a megítélt kötbért egyéb bevételként el kellett volna számolni. A kérdésben leírtak szerint viszont nem erről az esetről van szó. 22. kérdés: Mint az egyesület tagja szeretném megtudni, hogy a végelszámolás alatt lévő cégnek kell-e minden éves évforduló alkalmával mérleget készíteni, illetve kötelező-e azt közzétenni? Válasz: A számviteli törvény 11. §-a (10) bekezdésének előírása szerint a vállalkozásnak a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal üzleti éve zárul, így a vállalkozásnak tevékenységet lezáró beszámolót kell készítenie. Ezt a beszámolót a végelszámolás számviteli feladatairól szól 72/2006. (IV. 3.) Korm. rendelet 3. §-a (4) bekezdésének előírása szerint
3
letétbe kell helyezni, közzé kell tenni. A végelszámolás kezdő időpontjától új üzleti év indul [számviteli törvény 11. §-ának (12) bekezdése]. Ha a végelszámolás 12 hónap alatt nem fejeződik be, akkor végelszámolás időszaka alatt az üzleti évek időtartama 12 hónap, míg az utolsó üzleti év 12 hónapnál is rövidebb lehet. Így például, ha 2010. szeptember 1-jén indult a végelszámolás, akkor a tevékenységet lezáró beszámoló mérlegfordulónapja augusztus 31. Szeptember 1-től új üzleti év indul, és ha 12 hónap alatt nem fejeződik be a végelszámolás, akkor 2011. augusztus 31-én a végelszámolás alatt lévő vállalkozásnak üzleti éve zárul és ezen időponttal, mint mérlegfordulónappal beszámolót kell készítenie. Az előbb leírtakból következően, ha a vállalkozás a végelszámolást megelőző években a naptári évről készített beszámolót, akkor a végelszámolás időszaka alatt az üzleti év nem a naptári évhez fog igazodni, így 2010. december 31-ére, mint mérlegfordulónapra nincs beszámoló készítési kötelezettség. A Korm. rendelet 5. §-a (6) bekezdésének előírása szerint a végelszámolás időszaka alatt készített beszámolót is – a mérlegfordulónapot követő 150 napon belül – letétbe kell helyezni, közzé kell tenni. 23. kérdés: Az egyik kft-nél olyan gazdasági esemény történt, amelyre igazából nem egészen tudom a megoldást, és ebben kérnék segítséget. A gazdasági esemény hitelfelvétel, mely szerint a hitelező egy takarékszövetkezet, a kölcsön felvevő "X " Kft és az "Y" kft, a hitel összege 190M Ft, a takarékszövetkezet az egyik kft-nek 95 M Ft-t, a másik kft-nek 95 M Ft-ot utalt a bankszámlájára. A hitel beruházási hitel volt, egy ingatlan vásárlására, és az ingatlant 1/2 és 1/2 arányban, mint tulajdonosokra be is jegyezte a földhivatal a jelzálogot. A hitel törlesztése havonta történik. A szerződés szerint a részletek összegét egyben kezelve 2.730.000 Ft összegben, 50 - 50 %-os fizetéssel kellene kezelni. Évközben a problémám, hogy amikor a havi törlesztés következik nálam, mint "X" kft-nél és az "Y" kft-nek nincs bankszámláján pénz, akkor tőlem vonja le az egészet, esetleg csak kamatra, vagy minimális tőketörlesztésre. Kérdéseim: 1. A hitelfelvétel könyvelését hogyan könyveljem? 2. A tőketörlesztések és a kamatok könyvelése hogyan történjen, ha az egyik része nem az "X" kft-t terheli? Ha azt nézem, hogy a hitel 50 %-át kaptam meg, a hitelkamatot sem könyvelhetem mindet az én ráfordításomként. 3. Év végén hogyan értékeljem a kötelezettségeim között a hitelállományt, ha takarékszövetkezet a december 31-i egyenlegközlésében a teljes hiteltartozást az "X" kft nevére állította ki, de csak a fele hitelt kaptam meg. Továbbá a másik kft is megkapta nevére szóló egyenlegközlést, amely szerint az "Y" kft nevére kiállította ugyanazt az összeget, mint hiteltartozást, vagyis mindkét féltől ugyanazt az összeget követeli? Szerintem helyesen az egyenlegközlésükön a két társaságnak együtt kellene szerepelnie. 4. Az évközben általam, mint "X" kft szerint törlesztett összegekből az "Y" kft-re eső rész könyvelése hogyan történjen, hiszen ezzel az összeggel tartozik nekem, mert helyette fizettem. Válasz: Mindkét kf. könyvelésében a ténylegesen folyósított hitel jelenhet meg, azaz az "X" és az "Y" kft-nél is csak a 95-95 millió Ft hiteltartozást lehet kimutatni. Az "X" kft-nél csak az "X" kft. hitelére jutó kamatot lehet kamatráfordításként elszámolni. Az "X" kft-nél az "Y" kft. helyett fizetett tőke- és kamattörlesztést a tartozásátvállalás szabályai szerint kell elszámolni. A tartozásátvállalás történhet visszterhesen (ellentételezéssel) vagy visszteher nélkül (ellentételezés nélkül). Ennek feltételeit vagy a hitelszerződésnek, vagy a két kft által kötött
4
külön megállapodásnak kell tartalmaznia. Ha az "X" kft visszterhesen vállalta át az "Y" kft tartozását, akkor az "Y" kft helyett fizetett tőke- és kamattörlesztést az "Y" kft-vel szembeni követelésként kell kimutatni. Ha visszteher nélküli tartozásátvállalás történt, akkor az "Y" kft helyett fizetett tőke- és kamattörlesztést, mint ellentételezés nélkül átvállalt tartozást rendkívüli ráfordításként kell elszámolni [számviteli törvény 86. §-a (7) bekezdésének b) pontja]. Mivel mind a két kft. 95-95 millió Ft hitelt kapott, ezért az egyenlegközlőkön külön-külön ennek az – időközben törlesztett tőkerésszel csökkentett – összegnek kellene szerepelnie. 24. kérdés: Könyvkiadónál több számla merül fel egy könyv előállításával kapcsolatban (szerződi díj, levilágítás díj, szerkesztés), illetve a könyvet egy nyomda gyártja le. A kérdésem az, hogy a felmerült kiadásokat szellemi termékként vagy vagyoni értékű jogként kell-e kezelni, és hogyan könyveljem a nyomda számláját? Az értékcsökkenés éveinek számát mi alapján kell meghatározni? Válasz: A kérdésben leírt tényállás alapján az feltételezhető, hogy a kiadó az elkészült könyveket értékesíteni fogja. Ebben az esetben a könyvkiadó által előállított könyv saját termelésű készletnek minősül, így az elkészült könyv példányokat a 2. számlaosztályban, mint készterméket – közvetlen önköltségen - kell állományba venni. A könyv előállításával kapcsolatosan felmerült közvetlen költségek (szerződi díj, levilágítás díj, szerkesztés, nyomdaköltség) a készlet előállítási költségének (közvetlen önköltségének) a részét képezik. A felmerült költségeket a megfelelő költségnem számlán kell elszámolni az 5-ös számlaosztályban (pl. a nyomda által számlázott nyomdaipari szolgáltatást igénybe vett szolgáltatásként kell kimutatni). Mivel a szerzői díj, levilágítási díj stb. egy könyv előállításhoz kapcsolódik, ezért a késztermék önköltségének a része, így azokat az 1-es számlaosztályban nem lehet aktiválni, így értékcsökkenési leírás elszámolása sem értelmezhető. 25. kérdés: A 2010. évi XC. tv. 32. §-a 35. pontja szerint az ingatlan bérbeadás 2011. évtől önálló tevékenységből származó jövedelem, amelynek a 27%-kal bruttósított összege után 16% személyi jövedelemadót kell a kifizetőnek levonnia. A bérleti díj jövedelem tartalmának meghatározásánál az alábbiak közül melyik számítási mód alkalmazása helyes a többször módosított 1995. évi CXVII. tv. 29 §-a 1. pontját is figyelembe véve? A bérleti díj évi 600.000,-Ft, EHO fizetési kötelezettség nem terheli a magánszemélyt, költséget nem kíván elszámolni, a bérleti díj 90%-át bruttósítom. Helyesen járok el? 2. A bérleti díj évi 1.500.000,-Ft, EHO fizetési kötelezettség terheli a magánszemélyt, költséget nem kíván elszámolni, • a bérleti díj 90%-át bruttósítom, vagy • a bérleti díj 78%-át bruttósítom • a bérleti díj 90%-ának a 78%-át bruttósítom 1.
Fenti esetekben nem számít-e költségelszámolásnak a 10%-os jövedelemhányad? 3.
A 2. pont szerinti esetben a három vázolt számítási mód közül melyik a helyes abban az esetben, ha a magánszemélynek lenne ugyan EHO fizetési kötelezettsége, de vagy
5
a bérjövedelme, vagy a tárgyévben felvett osztaléka után fizetendő EHO már elérte a 450.000,- Ft-ot, így a bérbeadás után már nem terheli EHO fizetési kötelezettség? Válasz: A kérdésben szereplő mindkét esetben – ha a magánszemély nyilatkozik, hogy 10%-os költséghányadot érvényesít – a kifizetőnek a bérleti díj 90%-át kell bruttósítani 27%-kal és ezen összeg 16%-a a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség. Ezt a szabályt kell alkalmazni abban az esetben is, ha a magánszemély által – bármilyen jogcímen – megfizetett EHO elérte a 450.000,-Ft-ot. A 78%-os szabályt akkor kellene alkalmazni, ha a jövedelem után a magánszemély lenne kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére. Ebben az esetben viszont nem erről van szó, mivel a bérbevevő a kifizető. 26. kérdés: Egy belföldi tervező iroda alvállalkozóként egy ingatlanhoz (nem lakóépület) kapcsolódó résztervezést készít egy belföldi tervezőirodának („tervezési generálkivitelezőnek”). A terv egy Magyarországon bejegyzett cég megrendelésére Oroszországban megvalósuló nagyberuházáshoz fog kapcsolódni. Kérdés, hogy az alvállalkozói részterveket a „tervezési generálkivitelező” felé áfásan vagy mentesen kell kiszámlázni? Válasz: Az áfa törvény 39. §-a (1) bekezdésének előírása szerint ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtása esetén a teljesítés helye az a hely, ahol az ingatlan van. Az áfa törvény 46. §-a (4) bekezdésének előírásából következik, hogy a mérnöki szolgáltatásokra is vonatkozik a 39. § (1) bekezdésének előírása. Ebből következően a mérnöki tervezés teljesítési helye Oroszország, így a résztervezés díját áfa felszámítása nélkül kell a generálkivitelező felé számlázni. 27. kérdés: Egy közhasznú nonprofit kft-nek könyvelek, amely 100 % önkormányzati tulajdonban van. Sportcsarnok és művelődési ház működtetéssel foglalkozik a kft. Vállalkozási tevékenységeiből ( ingatlan és ingó bérbeadás, rendezvény bevételek, büfé működtetése stb.) tartja fenn magát, amely mind áfakörösek! Önkormányzati támogatást is kaptak, kapnak a működtetéshez. Korábban úgy, hogy kiszámlázták áfásan a működtetést, most pedig úgy, hogy általános támogatást nyújt az önkormányzat és nincs számla. Kérdés, hogy kell-e az áfát arányosítani? Ha a támogatást csak a sportcsarnok működtetéshez adja, és a költségek elkülöníthetők művelődési és sporttevékenységre, akkor csak a sporttevékenységhez kapcsolódó áfát kell arányosítani? (Arra gondolok, hogyha el van különítve a két tevékenység bevétele és költsége , akkor lehet csak az egyik tevékenységnél arányosítani?) Mi a helyes arányosítási módszer? A másik kérdésem a társasági adóval kapcsolatos. Mivel közhasznú a sporttevékenység, milyen módon lehetne kedvezőbb a társasági adó fizetés? Milyen könyvelési módszerrel, vagy analitikával lehetne elérni a kevesebb társasági adófizetést? Válasz: A feltett kérdések – mind áfa törvény, mind társasági adótörvény tekintetében – a végzett tevékenység gazdasági tartalma és a szerződések ismerete hiányában érdemben nem válaszolhatók meg. A probléma elbírálásához a következőket javasolom mérlegelni. Első kérdésként az merül fel, hogy a támogatást korábban miért számlázták, most meg miért nem? Ha az önkormányzat tartalmában szolgáltatást rendelt a kft-től, akkor az önkormányzattól
6
kapott pénzt nem lehet támogatásnak minősíteni. Az önkormányzat szolgáltatási ellenértéket térít, mely áfa köteles és számlázni kell, a kapott ellenértéket pedig értékesítés nettó árbevételeként kell elszámolni. A másik amit vizsgálni szükséges, hogy a kft. által harmadik feleknek nyújtott szolgáltatások ára piaci árnak tekinthető-e. Ha a kft. bevétele azért nem fedezi a működési költségeket, mert a támogatásra tekintettel piaci ár alatt nyújtanak szolgáltatást, akkor a kapott támogatás az áfa alapjába beleszámít és az áfa-t meg kell fizetni utána [áfa tv. 65.§-a]. Ebben az esetben a támogatás tartalmában árkiegészítés, így a kapott összeget szintén értékesítés nettó árbevételként kell kimutatni. Ha az előbb említett két feltétel közül egyik sem teljesül, csak akkor lehet az önkormányzattól kapott pénzt, mint működésre kapott támogatásnak tekinteni. Attól, hogy a két tevékenység bevétele és költsége tételesen elkülönítésre kerül, valószínűleg az előzetesen felszámított áfa egy részét akkor is arányosítani kell, mivel lehetnek a kft-nek pl. olyan igénybe vett szolgáltatásai, amelyeket közvetlenül egyik tevékenységhez sem lehet rendelni [pl. könyvelő számlázott díja, rezsi általános költségek (a központi iroda közüzemi díjai, telefonszámlái stb.)]. A központi irodában használt tárgyi eszközök sem rendelhetők közvetlenül hozzá egyik tevékenységhez sem. Az áfa arányosítást az áfa törvény 5. számú mellékletében meghatározottak szerint kell végrehajtani. 28. kérdés: Egy 2011-ben egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemély felmondta a haszonbérleti szerződést, melyet 2010-ben 5 évre kötött a haszonbérlővel. A haszonbérlő ugyanis nem fizette ki 2010. október 31-i fizetési határidővel esedékes bérleti díjat. A haszonbérleti szerződést rendkívüli felmondással szüntette meg a bérbeadó. A felmondás nyomán azonban megfizette a bérleti díjat a haszonbérlő 2011. március elején. A bérbeadó új haszonbérlőt keresett közben. Az a kérdésem, hogy az új szabályozás szerint az így, utólag kifizetett bérleti díjat kinek és milyen módon kell leadózni, tekintettel arra is, hogy az öt éves időtartam nem áll fenn a rendkívüli felmondás miatt, ami mentessé tette volna a bérleti díjat. Közben a szabályozás is megváltozott. Lehetséges, hogy az egyéni vállalkozó nem a vállalkozói bevétele között veszi számba ezt a bérleti díjat, hanem mint elkülönülten adózó jövedelmet vallja be a helyi önkormányzatnak? Meddig kell ezt bevallani, ha így van? 16 % lenne így az adója? Nem kell bruttósítani és nem eho köteles, ha jól tudom. Vagy mint egyéni vállalkozó a bevételei között szerepeltesse? Vagy peres úton kellene az adót megfizettetni a bérlővel? Nem szívesen pereskednének, mi lehet a megoldás? Kinek kell adót fizetni? Válasz: A haszonbérleti szerződést jellemzően a magánszemély köti, így az a magánszemély jövedelmének minősül (nem egyéni vállalkozóként adják bérbe a termőföldet). Mivel a haszonbérlő 2011. márciusában fizette meg a bérleti díjat, ezért az a magánszemély 2011. évi bevételének minősül, így azt a 2011. évi szabályok szerint kell leadóznia. A magánszemélynek ez a jövedelem után 16%-os szja-t kell fizetni, mivel a bérleti időszak az öt évet nem haladja meg. Ez a jövedelem különadózó jövedelemnek minősül, így az adóalap kiegészítés nem vonatkozik rá. A jövedelmet eho fizetési kötelezettség nem terheli. Az Art. 81. §-a c) pontjának az előírása szerint az önkormányzati hatóság hatáskörébe és illetékességébe tartozik a termőföld bérbeadásából származó jövedelem adóztatása, így ezt az szja-t az önkormányzatnak kell bevallani és megfizetni. Az szja előleget a jövedelem megszerzésének negyedévét követő hónap 12-éig kell megfizetni, bevallani 2012. február 25ig. Az szja fizetési kötelezettség a bérbeadó magánszemélyt terheli, így annak továbbhárítása nem lehetséges, kivéve ha a bérleti szerződésben eltérően nem rendelkeztek (pl. kártérítési kötelezettséget írtak elő erre az esetre).
7
29. kérdés: A cég termelő munkát végez, de 2010. évben lecsökkent a megrendelés, a dolgozók munkaideje is félműszakos (napi 4 órás lett). Ezért a cég úgy határozott, hogy a termelésben részt vevő tárgyi eszközök értékcsökkenési leírási kulcsait is átmenetileg megfelezi és úgy számolja el az éves amortizációt. A leírási kulcsok a Tao. törvény melléklete szerintiek és eredetileg 1 műszakos (8 órás) használatra lettek megállapítva. A kérdés az, hogy alkalmazhatjuk-e a csökkentett leírást 2010-ben ugyanúgy a társasági adó, valamint a számviteli törvény szerinti elszámolásban is? Válasz: A számviteli törvény 53.§-a (5) bekezdésének előírása szerint, ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megtervezésekor figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és a várható maradványértékben) lényeges változás következett be, akkor a terv szerint elszámolásra kerülő értékcsökkenés megváltoztatható. Ilyen használati körülményváltozás lehet az is, hogy a vállalkozás egy műszakról fél műszakra tér át. Ebből következően az érintett tárgyi eszközök terv szerinti értékcsökkenését a számviteli elszámolás tekintetében megváltoztathatják, és a változás után kevesebb értékcsökkenési leírás jelenik meg költségként. A terv szerinti értékcsökkenés számviteli elszámolásának változása azonban nem érint(het)i a társasági adóalapnál érvényesítendő értékcsökkenési leírást. Azt változatlanul a Tao. törvény 1. számú melléklete szerinti leírási kulcsokkal kell megállapítani (azaz az adóalapnál nem lehet csökkentett kulccsal számolni). 30. kérdés: Tények: Fővállalkozóként elvállalunk egy munkát, amit teljes egészében alvállalkozó végez el, a mi "szereplésünk" csupán anyagbeszerzés a TEKÁ-tól, de az alvállalkozó is szerez be anyagokat. A szerződés két egymástól elkülöníthető munkáról szól. 1. A fővállalkozó - megrendelő szerződésének lényeges elemei: - a szerződés fix átalányáras 1. munka 69.000 eur 2. munka 458.500 eur - csak fizetési feltételeket rögzít a szerződés, nevezetesen: 30 % megrendeléskor (előleg), 40 % leszállításkor (szállítólevél alapján, a leszállított mennyiség arányában), 30 % átadásiátvételi jegyzőkönyv aláírása után 2.Alvállalkozó - fővállalkozó szerződésének lényeges elemei - A vállalási díj bontása: 1. munka 57.746 eur 2. munka 48.774 eur - Számlázási ütem: 50 % anyagok leszállítása után, 50 % beüzemeléskor. A jelenlegi könyvelés: Az alvállalkozó beszámlázta a két munka 50 %-át (28.873 eur +24.387 eur) + vásároltunk és leszállítottunk decemberben saját számlára vett külön tartozékokat (130.680 eur). A fővállalkozó kiszámlázta a vállalási díj 40 %-át (69000 eur x 40 % + 458500 eur x 40 % = 211.000 eur). Jelenleg így áll az ügy, ami véleményem szerint nem tükrözi a valóságot. Valóság: Az első munka teljesen elkészült, átadási jegyzőkönyv dátuma 2010. 12.12. A második munka is 80 %-ban készen van, (szakaszolható, mivel 22db elszívó elkészítéséről van szó, amiből az építési napló szerint 18 db teljesen készen volt decemberben), a TEKA berendezéseket decemberben leszállítottuk teljesen a megrendelőhöz.
8
Kérdések: Hogyan kell a beszámolóban helyesen kimutatni a fenti ügyletet? A szerződések nem írnak elő részteljesítést, csak fizetési ütemezést, ami a fizikai teljesítéstől teljesen eltér! Ki kell e mutatnom árbevételként (és igénybevett szolgáltatásként) a teljesített munkák értékét, amit nem számláztunk ki, illetve az alvállalkozó nem számlázott be? Mi van az előleggel? Vagy mivel a szerződések nem írnak elő részteljesítést, részszámlázási lehetőséget csak a munkák teljes befejezése után lehet számlázni? Válasz: Először is fontos hangsúlyozni, hogy a fővállalkozónál az árbevételt a szerződés szerinti teljesítés időpontjával kell elszámolni, így az árbevétel elszámolása nem függ össze a pénzügyi teljesítéssel. Ha a szerződés részteljesítést nem tartalmaz, akkor csak a munka befejezésével történhet számlázás (hogy a munka befejezésének mi tekinthető, azt a két fél megállapodása határozza meg). A kérdésben leírtakból az vélelmezhető, hogy a szerződés szerinti teljesítés az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása. A szerződés szerinti teljesítést megelőzően fizetett összegek előlegnek minősülnek. A kérdésben leírtak szerint a fővállalkozó és a megrendelő megállapodása alapján a teljesítés az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírásával történik. Az 1. munka esetében az átadás-átvételi jegyzőkönyv 2010. 12. 12-én aláírásra került, így a szerződés szerinti teljesítés megtörtént, a teljes vállalási árat 2010. évi teljesítéssel ki kell számlázni a megrendelőnek. Így az 1. munka árbevétele elszámolásra kerül. Mivel az alvállalkozó a végzett tevékenységének a fennmaradó 50%-át csak a beüzemeléskor nyújthatja be, ezért az alvállalkozó által még le nem számlázott összeget 2010. évre – nem számlázott szállítói kötelezettséggel szemben - költségként, mint igénybe vett szolgáltatás el kell számolni. A 2. munka esetében mivel részteljesítést nem tartalmaz a szerződés és az átadás-átvételi jegyzőkönyv még nem került aláírásra, ezért a szerződés szerinti teljesítés még nem történt meg, így árbevétel nem kerülhet elszámolásra. A kifizetett összegek előlegnek minősülnek és a megrendelő felé a fővállalkozó által számlázott 40%-os részt is előlegként kellett volna számlázni. Mivel a teljesítés még nem történt meg, ezért az alvállalkozó által számlázott összeg, illetve a fővállalkozó által vásárolt anyagok 2010. mérlegfordulónapon készletként kerülnek kimutatásra. Ha a megrendelő felé a fővállalkozó által számlázott 40%-os részt nem előlegként számlázták, akkor a számlázás nem felel meg a mögöttes szerződésnek. 31. kérdés: 2010. évben sajnos egyik vevő partnerünk csődeljárás alá került. 2010. november 30-án a cégbíróság befejezettnek nyilvánította a csődeljárást, és a csődegyezséget jóváhagyta (jogerős ítélet). Csődegyezség során követelésünk 17%-a térül meg. Ezen partnerünktől kaptunk egy levelet, hogy ez a 17% majd 2011-ben kerül kifizetésre (szem előtt tartva a csődeljárásban foglaltakat, kifizetés 120-150 nap, azaz legkésőbb április 30.). Ők a kifizetés időpontjában nyilvántartásukból kivezetik a fenn maradt tartozást. Kérdésem az lenne, hogy a követelés 83%-át (ami nem folyik be) 2010. évben én leírhatom-e, mint behajthatatlan követelés és a társasági adó alapját nem kell megnövelnem ezen összeggel? Válasz: A csődeljárás során egyezségi megállapodás keretében elengedett követelés a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 10/b) pontja alapján behajthatatlan követelésnek minősül. Ezért a kérdésben leírtak szerint, ha a csődegyezség keretében a követelés 83%-át elengedték, akkor ezen elengedett részt egyéb ráfordításként – mint behajthatatlan követelés – a 2010-es üzleti évre el kell számolni. A követelés ilyen jogcímen történő leírása esetén az egyéb ráfordításként elszámolt összeggel a 2010. évi társasági adóalapot nem kell megnövelni.
9
32. kérdés: Pénznyerő automatát üzemeltető kft. kb. 48.000.000,-Ft játékadót fizet évente, a gépekből származó árbevétele 80.000.000,- Ft. A befizetett játékadóval csökkenthető-e az iparűzési adó alapja, vagy a teljes árbevétel után kell az adót megfizetni? Válasz: A játékadót a számviteli törvény 81.§-a (2) bekezdésének e) pontja alapján egyéb ráfordításként kell elszámolni, így az az értékesítés nettó árbevételét nem csökkenti. A pénznyerő automatát üzemeltető vállalkozás a szerencsejáték törvény szerinti tiszta játékbevételt számolja el értékesítés nettó árbevételként (ez a befizetett tétek és a kifizetett nyeremények különbözete), így iparűzési adóalap tekintetében már kedvezményezett helyzetben van. A helyi adókról szóló törvény nem tartalmaz olyan előírást, hogy a játékadóval az értékesítés nettó árbevételét csökkenteni lehet, ezért a kérdésben leírt 80 millió Ft az iparűzési adó alapja (ha egyéb más csökkentő tétel nincs, pl. anyagköltség). 33. kérdés: Az alábbi kérdésben szeretném segítségüket kérni. Van egy kft, amelynek 51%-ban egy osztrák állampolgár, 49%-ban egy magyar állampolgár a tulajdonosa. A kft részére a bíróság 20 millió Ft kártérítést ítélt meg és annak mindenkori kamatait. A kártérítéssel szemben csekély összegű elszámolható költségük van (illeték, eljárási költségek, bankköltségek), nincs személyes közreműködés, ezért a nyereségadó megfizetése után osztalékként tudják csak kivenni a nyereséget. A kérdéseim a következők: Az osztrák tulajdonosnak is 16 %-os osztalékadót kell-e fizetnie? Neki nem kell az ehot megfizetni, ha jól értelmeztem a törvényt. Van-e arra lehetőség, hogy a magyar tulajdonos lemondjon az osztalékáról az osztrák tulajdonos javára, illetve megegyezhetnek-e úgy, hogy az összes osztalékot ő kapja? Van-e esetleg valami más legális mód, amivel hozzájuthatnak a pénzükhöz a tagok? Az osztrák állampolgár részére kifizetendő osztalékról kell-e valamilyen adatszolgáltatást teljesíteni az apeh részére? Válasz: A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 132. §-a (3) bekezdésének előírása a kft tagjai között az adózott eredményt (eredménytartalékot) – kivéve, ha a társasági szerződés másképpen nem rendelkezik – a törzsbetétek arányában kell felosztani. A hivatkozott szabályból következően a kérdésben szereplő kft. tulajdonosai az osztalék jóváhagyás tekintetében csak akkor térhetnek el a tulajdoni aránytól, ha a kft. társasági szerződése arra lehetőséget ad (ebben az esetben a társasági szerződésben rögzített szabály alapján kell a tagnak járó osztalékot megállapítani). Olyan lehetőség nincs, hogy a magyar tulajdonos az osztrák tulajdonos javára lemondjon az osztalék követeléséről, mert a magyar tulajdonos követelése a kft-vel szemben áll fenn. A magyar tulajdonos azonban dönthet úgy, hogy a számára jóváhagyott osztalékról lemond (azaz a kft-vel szembeni követelését elengedi), ezt ez elengedett kötelezettséget azonban a kft-nél rendkívüli bevételként kell elszámolni (ez, ha a kft nyereséges társasági adófizetést vonhat maga után, ajándékozási illeték is felmerül). A magyar tulajdonos azonban dönthet úgy is, hogy a számára jóváhagyott osztalékot nem veszi fel, akkor a kft kötelezettségei között marad ez a tartozás. Ha az osztrák magánszemély tulajdonos részére az előbbi szabályok alapján megállapított osztalék kifizetésre kerül, akkor elsősorban nem az Szja tv. szabályait kell alkalmazni, hanem a kettős adóztatásra vonatkozó osztrák-magyar egyezményt (1976. évi 2. tvr.). E tvr. 10. cikke (2) bekezdésének előírása szerint az osztalék jövedelemből Magyarországon 10%-os személyi jövedelemadót lehet csak levonni. A levont 10%-os személyi jövedelemadóról az általános
10
szabályok szerint kell bevallást, adatszolgáltatást teljesíteni. Az osztrák magánszemély által felvett osztalék után nem keletkezik eho fizetési kötelezettség. 34. kérdés: Egy magyar kft. bevételeinek jelenős része euróban keletkezik. A cég könyvvezetése Ft-ban történik. Abban az esetben, ha a cég a Ft-ban számfejtett bért euróban kívánja kifizetni a munkavállaló egyetértésével, milyen árfolyamot kell alkalmazni az átszámításhoz. Érvényes-e erre a helyzetre az Szja törvény 6. §-a szerinti megszerzés időpontját megelőző hónap 15. napján érvényes MNB közép árfolyam alkalmazásának lehetősége? Pl. január havi bér kifizetése február hó elején esedékes, így az átszámítás január 15-i árfolyammal történne. Van esetleg valami törvényi akadálya a cég döntésének? Válasz: A kft. munkabér címén fennálló kötelezettsége forintban meghatározott, így a munkavállaló Ft-ban szerzi meg a jövedelmet, függetlenül attól, hogy euróban kerül a kötelezettség kifizetésre. Mivel a munkavállaló jövedelme Ft-ban megszerzett jövedelemnek minősül, ezért a kérdésben hivatkozott Szja. törvény szabályai ebben az esetben nem alkalmazhatóak. A kft. forintban fennálló tartozását a munkavállalóval történő közös megegyezés alapján euróban is teljesítheti. A munkavállaló részére fizetendő euró összeg meghatározásánál a számlavezető bank kifizetésnapi eladási árfolyamát indokolt figyelembe venni. 35. kérdés: Két egyéni vállalkozó tartozik vállalkozásunk felé 900.000 és 300.000 Ft-tal. Fizetési meghagyást bocsátottunk ki ellenük, a bíróság felszólítására nem reagáltak, ezzel elismerték a tartozást. A bíróság átadta az ügyet a végrehajtó felé behajtásra. Mi a Földhivatalból hiteles tulajdoni lapokat kértünk a tulajdonukban lévő ingatlanjaikra, mely mind a két esetben több széljegyzettel van ellátva, különböző hitelekkel, apeh tartozással vannak terhelve. A mai alacsony ingatlanárak mellett, esetleges áron aluli értékesítéskor nem látunk fedezetet a követelésünk megtérülésére. Egyáltalán az árveréssel történő értékesítés is kétséges. A továbbiakban nem szeretnénk még költségeinket az esetleges sikertelen végrehajtói költséggel is növelni. Ez alapján a hiteles tulajdoni lapon feltüntetett tetemes mások felé fennálló tartozással, leírhatjuk-e behajthatatlan követelésként a fenti összegeket? Hitelt érdemlő bizonyíték-e ez a hiteles okirat? Válasz: A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 10. pontja tartalmazza a behajthatatlan követelésre vonatkozó előírásokat. A kérdésben leírt tényállás, mely szerint a magánszemélyek ingatlanjai más hitelezők által beterhelt, még nem elegendő ahhoz, hogy a vállalkozás a követelését behajthatatlanként leírja (az adósoknak más vagyona is lehet, pl. gépjármű, értékpapír, pénz stb). Ezen információk alapján csak értékvesztés elszámolása jöhet szóba, azonban az elszámolt értékvesztéssel a társasági adóalapot meg kell növelni. Ahhoz, hogy a követelést behajthatatlan követelésként le tudják írni két lehetőség adódóik. Egyik, hogy a végrehajtóval a végrehajtási eljárást el kell indítani. Ha a végrehajtás nem jár eredménnyel, akkor a végrehajtó által kiadott nemleges jegyzőkönyv alapján a követelést behajthatatlanként már le lehet írni (függetlenül attól, hogy a végrehajtást a sikertelen kísérlet után esetleg szüneteltetik). A követelés leírására a másik lehetőség a számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdés 10/e) pontja szerinti leírás, mely szerint a végrehajtási eljárással, fizetéses meghagyásos eljárással kapcsolatos költségek (végrehajtói díj, ügyvédi díj, bírósági illeték stb) nincsenek arányban a
11
követelés várhatóan megtérülő összegével. Ehhez a leírási lehetőséghez az eljárások összköltségének a megállapításán túl még azt is kellene bizonyítani, hogy – az ingatlanokon kívül – nincs egyéb más vagyontárgya a magánszemélyeknek, amiből megtérülés várható. Ha az előbbi feltétel teljesül, akkor az eljárásokat nem kell elindítani, hanem a költség-haszon elvre hivatkozva a követelést behajthatatlan követelésként ki lehet vezetni a könyvekből. 36. kérdés: Egy 100%-os önkormányzati tulajdonban lévő nonprofit kft. egészségügyi szolgáltatást végez. Áfa besorolása 1 kód. Az egészségügyi szolgáltatást az OEP-pel szerződés keretében végzi. Egyéb tevékenysége bérbeadás. A tulajdonos önkormányzat az egészségügyi központ bővítésére pályázott, és a pályázatot megnyerte. A pályázathoz az önrészt az önkormányzat nagyrészt biztosította, de szükség volt a nonprofit kft. hozzájárulására is. A kft. orvosi eszközöket szerzett be. Pályázati feltételek szerint a kft. által beszerzett eszközöket a tulajdonos önkormányzatnak át kell adni. Társasági adó szerint a rendkívüli ráfordításként elszámolt összeggel az adóalap növelni kell. Áfa törvény szerint a kft. áfa besorolása mentes az adó alól. A tevékenységébe az eszköz átadás szorosan nem tartozik. Hogyan viselkedik az áfa? Az eszközök beszerzésekor bruttó összegben kerültek a nonprofit kft. könyveibe, mert áfa levonási jog nem volt. Ha megtörténik a térítés mentes eszköz átadás áfa nem keletkezik? Fő szabály szerint nem. Válasz: A kft. által térítés nélkül átadott eszközök könyv szerinti értékét (amely a le nem vonható áfaval növelt bekerülési érték) rendkívüli ráfordításként kell elszámolni. Az így elszámolt összeggel nem kell a társasági adóalapot növelni, mert az önkormányzat nem társasági adóalany (ha társasági adóalanynak történik ilyen jogcímen átadás, ott is csak abban az esetben kell a társasági adóalapot megnövelni, ha a kft nem rendelkezik az eszközt kapó adózó olyan tartalmú nyilatkozatával, mely szerint ezen eszköz bevétele nélkül is nyereséges). Mivel a kft-nek a kérdésben leírt feltételek miatt a beszerzett eszközök tekintetében nem volt áfa levonási joga, ezért a térítés nélküli eszközátadás után nem keletkezik áfa fizetési kötelezettség [áfa törvény 11.§-ának (1) bekezdése].
