Jánó Mihály „ Hic fuit ...” Graffitik vagy bekarcolt feliratok a szentek középkori falképein Kulcsszavak: graffiti, falfestmény, felirat, közvetítő Legutóbbi előadásomat azzal a feltételezéssel zártam, hogy a székelyderzsi templom falképeinek festője, Ungi Pál mester – egyéb képi kifejezések mellett – az által is fohászkodott a lélekmérő Szent Mihályhoz Istenhez való közvetítésért, hogy a szent alakja mellé bekarcolta a nevét: „Hic fuit Paul(us) de Ung pictor. 1419.”1 De azóta is foglalkoztat a kérdés: vajon jól gondoltam? Az európai művészet történetében ritkán találkozunk „Hic fuit... (Itt volt...)” jellegű művésznévfelirattal. Ezek között talán a legismertebb Jan van Eyck németalföldi festő különös szignója a londoni National Gallery-ben őrzött Arnolfini házaspár című olajképén. A pompás, későgótikus minuszkulával írt Johannes de eyck fuit hic 1434 felirat az ifjú pár mögötti falra rögzített díszes keretű tükör fölött olvasható.
(1.kép)
1
Jánó Mihály: Ungi Pál mester imája a székelyderzsi templomban. In Fogalom és kép II. Szerkesztette Egyed Péter, Gál László. Kolozsvári Egyetemi Kiadó. Kolozsvár, 2011. 148.
Jóval korábbi időszakból ismerünk egy hasonló művésznévfeliratot, nevezetesen az itáliai románkori szobrászat hírneves képviselőjének, Benedetto Antelaminak kézjegyét a pármai székesegyházban található Levétel a keresztről c. pontiléján. Az 1178-ban készült vörös márvány relief felső negyedében a következő felirat olvasható: "ANNO MILLENO CENTENO SEPTUAGENO OCTAVO SCULTOR PATRAVIT MENSE SECUNDO. ANTELAMI DICTUS SCULTOR FUIT HIC BENEDICTUS"
(2. kép)
Egyes művészettörténész kutatók véleménye szerint Michelangelo Buonarroti is „Hic fuit”-tal örökítette meg a nevét a római Szent Péter bazilikában elhelyezett Piétáján.2 (Más olvasat szerint: „Michelangelus Bonarrotus Florentin(us) faciebat”). Állítólag a művész később úgy érezte, hogy a – Mária ruháján, a keresztbe futó pánton ma már alig olvasható – felirat nem volt méltó a mű nagyszerűségéhez, és ezért többé nem is szignálta a szobrait és a festményeit. Az anekdotikus állítás mellett életrajzírói ugyanakkor megjegyzik, hogy a művész az általa készített műalkotást tekintette igazi kézjegyének, és fölöslegesnek tartotta ezeken még nevének is a feljegyzését.3
2
Liminal Art: The Art of Explanation (s). Lásd http://techbiotic.com/kwknoxartblog/?p=75 Lásd: Pallag Zoltán és Szele Bálint: "Ha tíz perc alatt nem vagy meggyőző, felejtsd el az elméletedet”. Louis A. Waldman művészettörténésszel Pallag Zoltán és Szele Bálint készített interjút. Élet és irodalom. LI. évfolyam 28. szám, 2007. július 13.
3
234
Mindhárom példánk a művésznév „Hic fuit ...” jellegű megörökítésére különálló festményen, illetve domborművön és szobron látható. A mi derzsi festőnk viszont a nevét a templomhajó vakolt és festett hosszfalán karcolta be egy többalakos kompozícióba, s mint ilyent, vagyis falra írt szöveget, a graffitik világával rokoníthatnánk. Mielőtt ezt megtenném, vagy mint látni fogjuk, határozottan tagadnám, egy igen fontos részletre kell kitérnem az említett feliratokkal kapcsolatban: a névfeliratok szakrális környezetben maradtak reánk, és úgy tűnik, ez alól csak a Van Eyck szignója kivétel. Antelami a nevét a keresztről leemelt Megváltó közelében véste be Benedictus néven áldást remélve, Ungi Pál a lélekmérő közbenjárására bízta magát, Michelangelo pedig egyetlen alkalommal írta fel alkotására a nevét, akkor pedig a fájdalmas Istenanya köpenyét összefogó szalagon. Úgy érzem, a nagy firenzei mester e korai csodálatos munkáján szorosan őrzi még azt a középkori hagyományt, miszerint Mária köpenye a hívő számára oltalmat kínál. Így Szűz Mária intercessziós ábrázolásai közül itt – talán – az Utolsó Ítélet kompozíciókban megfogalmazott Köpönyeges Mária ikonográfiájára gondolhatunk. (Persze, egyáltalán nem biztos, hogy így van!) Végül, nézzük meg Van Eyck Brugge-ben készült képét, és azon belül a „Hic fuit”-tal jelzett szignó alatti díszes domború tükröt, és gyorsan rájövünk arra, hogy a flamand festő sem állt távol nevének vallásos kontextusban történt megörökítésétől. Miközben a tükörben megjelenő alakokra, köztük talán épp a festőre figyelünk, alig tűnik fel, hogy a tükör gótikus keretébe foglalt medalionokba a művész Krisztus passiójának tíz jelentből álló sorozatát is megfestette. Utalva arra a bibliai hagyományra, miszerint a tükör a bölcsesség, Isten fölségének és tetteinek makula nélkül való szimbóluma (Bölcs 7,26), vagy a földön birtokolható istenismeret tökéletlenségének jelképe (1Kor 13,12)4 Mindezek után mit tudunk kezdeni azzal a tömérdek bekarcolt felirattal, amelyek nem mesternevek és amelyeket mégis a középkori falfestményeken láthatunk? Röviden arra keresek feleletet, hogyan jelenhettek meg a közönséges halandók „Hic fuit ...” jellegű feliratai, és mi lehetett bekarcolásaiknak az értelme. Kezdetként óvakodva ídézem fel azt az ókori latin mondást, miszerint: „nomina stultorum semper parietibus haerent”, azaz: „a bolondok neve mindig a falon ragad.” Gyorsan ugorjunk tovább, és látni fogjuk, hogy ez a vélemény a későbbiekben sokat finomodott, amikor Európa-szerte, a gótika és a reneszánsz idején, főként a nagy zarándokútvonalak mentén – nálunk még a 17–18. században is – a templomok falfestményeit szinte elárasztották az olyan bekarcolt feliratok, amelyek évszámmal ellátott neveket tartalmaztak.
4
Lásd: http://lexikon.katolikus.hu/T/t%C3%BCk%C3%B6r.html
235
Itt szándékosan nem használom a graffiti kifejezést, bár a vonatkozó (olasz, német, angol és francia) irodalomban összefoglalóan legtöbbször graffitival jelölik a bekarcolt feliratokat is a római katakombák falain – különösen Szent Sebestyén sírjánál – látható görög és latin feliratoktól kezdve5 a második világháborúban, Amerikában keletkezett Kirloy was here (Kirloy volt itt) legendás feliratig. A szokás, hogy bekarcolja valaki a nevét egy falfestmény bizonyos részére természetesen összefügg a több évezredes jelhagyás hagyományával.6 A „Hic fuit ...” kezdetű feliratot látva egy templomban, arra gondolhatunk – többnyire erre is gondoltak, akik a falképek leírásakor a bekarcolt feliratokra felfigyeltek –, hogy az, aki valaha itt járt, megnézte a templomot és a freskókat, erről értesíteni akarta az utána érkezőket. A hírnév utáni vágy lehetett a motivációja annak, hogy a neve ilyenformán megmaradjon évszázadokig. A témával kapcsolatos kutatás jobb esetben az emlékjelhagyás szándékával magyarázza, máskor pedig blaszfémiának, a vallásos tárgyú falképeket megszentségtelenítő bakarcolásoknak tekinti ezeket a feliratokat. Az utóbbi szemléletnek megfelelően fordulhatott elő nem rég, hogy egy umbriai kisváros Spello melletti San Claudio templom 1300-as években festett falképein feltárt 15–17. századi bekarcolásokat, – közöttük például egy hajdani festő nevét (“Hic fuit Nicolaus de Iohanne de Cola pitto”[re ?]) –„graffito-mániaként” értelemezték, s így a restaurátor finoman begipszelte, majd semleges színnel befedve eltüntette azokat.7 Pedig a falképeken többé-kevésbé olvasható nevek, évszámok és esetleg más feljegyzések a templom és a falképek történetére vonatkozóan is őriznek fontos információkat. A neveket kísérő évszám, ha korai, akkor lehet terminus ante quem: jelezheti, hogy a falképek azt megelőzően keletkezhettek, ha pedig a 16. század közepe utáni dátum, terminus post quem-ként, például a falképek reformáció után történt bemeszelésének időszakát határozhatja meg. A bekarcolt feliratok kutatása leginkább a nevekkel foglalkozik ma is. A sikeresen beazonosított 15–18. századi nevek az írástudó réteget képviselik, így nem meglepő, ha többnyire egyházi emberek neveit lehet kibetűzni a plébánostól a kardinálisig. Valószínű, ezért is tolerálták évszázadokon át a templomokban a később nem ritkán vandalizmussal vádolt feliratokat. Mert aligha sorolható a blaszfémia kategoriájába például a Róma melletti Genazzano Santa Croce templomában egy főpapra való utalás „Cardinale de 5
Danilo Mazzoleni: Ancient Graffiti in Roman catacombs. Inscriptions reveal Pilgrims' devotion. L'Osservatore Romano. Weekly Edition in English. 2000. Február 9. 6. http://www.ewtn.com/library/CHISTORY/GRAFFITI.HTM 6 A grafitti olasz kifejezés értelmezése a Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint falfirka, falfestészet, amely azt elcsúfítja. 7 Romano Cordella: Graffitomania nella chiesa di San Claudio. Evus la storia svelata. 2010. jún. 12. www.Evus.it
236
Campiano” 1347-ből,8 vagy az olaszországi példáknál maradva, a Firenze közelében fekvő Castelfiorentino templomában Benozzo Gozzoli által 1484ben megfestett Madonna della Tosse freskóján, amelyet ma a Gozzoli munkáinak szentelt múzeumban őriznek, Roberto Pucci kardinális „Hic fuit...” névbekarcolása a 17. századból.9 A Montecalvello-i kis Szent Rókus kápolna falfestményeit a 16. századtól kezdve elárasztották a bekarcolt nevek, amelyek mindenféle foglalkozást űző emberek fogadalmi vagy a pestis járványok idején könyörgésüket tartalmazó kézjegyei. Szent Sebestyén alakja mellett például a következő felirat olvasható: „Anno Domini milesimo quingentesimo octavo fuit hic Henricus Campis alias godfridi Manu propria Angele Dei, sit tibi cura mei.”10 Itt az egyházi és polgári főranguak között „Antonio de Celano – porcaro” (disznópásztor, kanász) is feltűnik.11 Samuel Butler (1835–1902) angol író 1888-ban, a veronai San Zenone templom leirásánál jegyzi fel, hogy a szent szobra melletti freskón látott egy 1389. évi „Hic fuit...” jellegű feliratot bekarcolva, amely egy cardinálistól származhatott. Az itáliai utazása során felkeresett templomokban, a számtalan falfirka láttán felfigyelt arra, hogy ezek szerzői Jan van Eyck-hez hasonlóan örökítették meg a nevüket a falfestményeken. Különösen érdekes számunkra az észak itáliai Aosta-völgyben fekvő Fénis várában Butler által feljegyzett "Hic sponsus cum sponsa fuit 1790 25 May," felirat.12 A jegyespárok által megörökített feliratok a középkori falképeken úgy látszik, évszázados hagyományként követhetők Európában, hiszen háromszáz évvel korábban,
8 "All interno della chiesa troviamo diversi graffiti antichi su cicli di affreschi facilmente databili, e un importante iscrizione incisa in una di esse: Hic fuit Michael Bonsemplans de Guielominii cum cardinale de Campiano anno domini MCCCXLVII" lásd http://www.luoghistorici.com/castelli_romani/index.php?option=com_content&view=article&id=620&Itemid=1 96 9 "Die 2 junii 1542 fu fatto cardinali Ruberto Pucci et die XVI [sic!] januarii 1546 obiit", lásd http://www.museobenozzogozzoli.it/indepth/StateRepairRestorationWorkTabernacleMadonnaCough.html. A bekarcolás reprodukciója: http://www.gonews.it/articolo_27592_Scoperte-sugli-affreschi-Benozzo-Gozzolidelle-incisioni-Risalgono-secolo.html 10 Attilio Carosi: Storie di tutti i giorni nei graffiti di S. Rocco a Montecalvello. In: Biblioteca & Società, Vol. IX, n. 2-3, settembre 1981. 9. 11 Uo. 10. 12 Samuel Butler: Ex voto: an account of the Sacro Monte or new Jerusalem at Varallo-Sesia with some notice of tabachett’s remaining work at the Sanctuary of Crea. Lásd: http://www.online-literature.com/samuel-butler/exvoto/15/(I have already spoken of chapel No. 45, which once represented an entombment of the Madonna, as in all probability the oldest building, and as certainly containing the oldest, and by no means least interesting frescoes on the Sacro Monte. There is nothing inside the chapel except these frescoes, but outside it there are many scrawls, of which the earliest I have noticed is 1520--the supposed 1437 being certainly 1537. The writer of one of these scrawls has added the words "fuit hic" to his signature as John Van Eyck has done to the signature of his portrait of John Arnolfini and his wife. I have found this addition of "fuit hic" in a signature of a certain "Cardinalis de al . . . " who scratched his name "1389 die 19 Mag" on a fresco to the left of the statue of S. Zenone in the church S. Zenone at Verona. On a fresco in the very interesting castle of Fenis in the valley of Aosta, to which I hope to return in another work, there is scratched "Hic sponsus cum sponsa fuit 1790 25 May," the "May" being an English May; Jones and I thought the writer had begun to add "London" but had stopped. The "fuit hic," therefore, of John Van Eyck's signature should not be translated as we might be tempted to wish to translate it, "This was John Van Eyck.")
237
1485-ben, a máramarosszigeti templomban szintén felirta a nevét a falfestményekre „Damján szép barátnőjével, jegyesével, Máriával.”13 Az ausztriai Hall in Tirol város Salvator-kápolnájának freskóin nemrég azonosították a város 16. századi előljáróinak szinte teljes névsorát.14 Jól olvasható 18. századi bekarcolt nevek láthatók a szlovákiai Chyžné (Hizsnyó) templomában megfestett apostol képeken,15 vagy a szlovéniai Martjanci (Mártonhely) templomában Johannes Aquila által megfestett Szent Mártont ábrázoló falfestményen.Mindez csak siető tallózás. Magyarországi és erdélyi példákat is végtelenül sorolhatnánk. Itt különösen a személynevek sűrű előfordulása a jellemző. „Ismerjük pl. az esztergomi királyi kápolna hajójának északkelti vakárkádjában lévő Sibilla felett látható Rudolf Petz nevét, aki 1597-ben a töröktől visszafoglalt Esztergom várába vezényelt német katonák egyik parancsnoka volt.16(Megjegyezhetjük, hogy egyes kutatók szerint, bár nem a falképeken maradt meg, hanem a mellék kápolna vörös márvány fülkéjének északi falán, egy bekarcolt felirat olvasata „Hic fuit Mathias Rex” lehet.17) A magyarországi és erdélyi bekarcolásokra még számos példát hoz fel Entz Géza (1913–1993) az e témának szentelt rövid tanulmányában. Ő figyelt fel arra, hogy a legtöbb bekarcolás szerzője a freskókon az illető helység plébánosa vagy máshonnan odalátogató pap volt. Így jegyezte fel a nevét az őraljaboldogfalvi református templom falán Dénes hátszegi plébános az 1500 körüli években, vagy más papok a a történelmi Magyarország távolabbi vidékein pl. a szlovéniai Mártonhely, vagy a szlovákiai Zsegra templomaiban.18 Későbbi kutatás hozta felszínre továbbá az almakeréki evangélikus templom szentélyében látható bekarcolásokat, ahol többek között Michael Steirer (Steyrer) küküllőalmási plébános („pastor”) nevét olvashatjuk 1617-ből, vagy mellette később, Michael Sutoris segesvári iskolamester bekarcolt nevét,amely 1629-ben keletkezett. Michael Sutoris a neve alá még bekarcolta a Magnificat első sorait, amelyből csak néhány szó maradt fenn: „Magnificat... Et exu...Quia respexit...” ( Szűz Mária hálaadó énekének első sorai: „ Magnificat: anima mea Dominum Et exultavit spiritus meus in Deo salutari meo. 13
Az eredeti felirat olvasata Henszlmann Imre szerint: „ Damianus cum amica sua formosa Maria pulchra sponsa Incarnationis domini M. CCCCLXXXV” és „Damianus de Hust amica sua de Ziketh XXXV.” Lásd Magyar Akadémiai Értesítő, 1847. VII. Évf. Kis Gyűlés, Febr. 22. 38.o. 14 Romedio Schmitz-Esser: Die Graffiti der Salvatorkirche von Hall in Tirol. Lásd http://188.111.47.185/downloads/forumhall1_104_124.pdf 15 Milan Togner: Stredoveká nástenná maľba v Gemeri. Tatran. Bratislava, 1989. 129. 16 Entz Géza: XV – XVII. Századi bekarcolások falfestményeken. In Művészettörténeti Értesítő. 1952. 131. 17 Dr. Horváth István: Mátyás kori építkezés az esztergomi várban (Az esztergomi „Vitéz-palota” régészeti feltárása. In Mátyás király és a vidéki Magyarország. Az 1990. május 2-án, Tatán rendezett tudományos ülés előadói anyaga. Komárom-Esztergom Megyei Múzeumok Igazgatósága, Tata, 1990. 41. 18 Entz Géza i. m. 1952. 131–132.
238
Quia respexit humilitatem ancillæ suæ: ecce enim ex hoc beatam me dicent omnes generationes.) Úgy tűnik több bekarcolt szótöredék is a Magnificat része volt, azonban ezeket alig lehet hitelesen beaazonosítani. Nem kizárt, hogy valamilyen egyházi személyeket takar a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom északi falán nem rég feltárt Királyok imádása jelenetben „éktelenkedő” két név is. Ezek szerint itt volt a templomban egykor és megörökítette a nevét Maksai Balázs és egy ajtai társa 1599-ben, „ Hic fuit Basilius Maxay et Ajtay ... AD 1599”, amikor még nem meszelték be az unitáriusok a szentek középkori falképeit ezzel és más feliratokkal együtt.
239
240
Összegezésként elmondható, hogy a templomokban látható névbekarcolások zöme, a 14. századtól kezdve a 18. századig, a középkori falfestményeken ábrázolt szentek alakján vagy a szentek képe körül jelenik meg. Leginkább az Utolsó ítélet-kompozíciók lélekmérő Szent Mihály, vagy a különböző betegségekben szenvedők védőszentjei pl. Rókus és Sebestyén, alakja körül láthatunk ilyeneket. Máskor a többi védőszent ruhája, öltözete vagy közvetlen környezete nyújt lehetőséget a név megörökítésére. A bekarcolt nevek tehát nem csupán az írástudó egyházi vagy világi személyekről árulkodnak, hanem olyan hívő emberekről, akik fogadalmat tettek, vagy beajánlásért fohászkodtak az ábrázolt szenthez. Mindenek előtt Szűz Máriához, akinek legfőbb közvetítői szerepét a Köpönyeges Mária típusú ábrázolás jeleníti meg. Nem véletlen tehát, hogy más európai sorstársaihoz hasonlóan, a néhai gelencei plébános, a templom északi falán megfestett Keresztrefeszítés jelenetben, összekulcsolt kezekkel megfestett Istenanya vörös köpenyére karcolta be a nevét még róvásírással, amelynek olvasata: „Pál pap 1497.”
241