B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 1
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 2
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 3
Hedwig Courths-Mahler Hiszek benned
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 4
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Hedwig Courths-Mahler: Ich glaube an dich © Bastei-Verlag Verlagsgruppe Lübbe GmbH & Co. KG Bergisch Gladbach
Fordította: SIMON JOLÁN
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 5
I. Simon von Werner nagyiparos szinte minden idejét a zenének szentelte, amióta üzemeit részvénytársasággá alakították. Zsenge ifjúkora óta a zene szerelmese volt. Bizonyára azt választotta volna hivatásául is, ha nem kellett volna átvennie a Werner-mûvek irányítását. Apja azonban már korán megértette vele, hogy ha egyszer eljön az ideje, kötelessége lesz követni õt a vállalat élén, ugyanúgy, ahogyan annak idején õ is az édesapja nyomdokaiba lépett. Simon nem vonta ki magát e kötelesség alól. Apja halála után lelkiismeretesen átvette az üzemek vezetését, ami mellett a zenei tanulmányokra már igencsak ritkán nyílt módja és ideje. Amióta azonban a Werner-mûvek hatalmas részvénytársasággá alakult, élén megbízható, rátermett igazgatókkal, végre ismét több idõt fordíthatott kedvenc foglalatosságára. Villájában, amely a 5
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 6
Berlin közeli Lankwitzban állt, s leginkább egy mesebeli kastélyra emlékeztetett, csodálatos hangversenytermet építtetett, amelyben nagyszabású koncerteket kívánt rendezni. Aznap este tartották az épület bal szárnyában helyet kapó, több mint hatszáz személyt befogadó koncertterem avatóünnepségét. Nagyjából ennyi vendég kapott meghívást a jeles alkalomra, s most hosszú kocsisor kígyózott a villa fõbejárata elõtt. A csarnok lassan megtelt. Innen a vendégsereg az óriási, fehér és arany színekben pompázó hangversenyterembe özönlött. A fényes, fekete parkettát drága szõnyegek borították. A terem bejáratánál Werner úr és hitvese fogadták a vendégeket. Wernerné – bár közel járt az ötvenhez – még mindig igézõ jelenség volt. Fehér ruhát viselt, amelynek szegélyét tarka bársonyvirágok díszítették. Még mindig formás vállát, telt karjait a ruhával azonos színû anyagból készült, leheletfinom kepp takarta. Ebben a percben két úr közeledett a házigazdák felé. Az idõsebbik magas, õsz hajú, hatvanas évei elején járó férfi, társa jóval fiatalabb. A fiatalember határozott vonású, napbarnított arcában a mélyen ülõ, nagy szürke szempár volt a legszembetûnõbb. Mivel nagyon hasonlítottak egymásra, könnyen apának és fiának nézhette volna õket bárki. Ám a fiatalabb férfi csupán az idõsebbik unokaöccse volt, 6
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 7
egyetlen fivérének fia. Anton Ravenow, a nagybácsi a Werner-mûvek egyik fõ részvényese volt. Üzleti sikerei gazdaggá tették, míg fivére tisztviselõként soha nem tudott igazán boldogulni. Szegény emberként halt meg, nem sokkal a felesége után. Halálukat követõen Anton Ravenow, aki gyermektelen és özvegy volt, fiává fogadta unokaöccsét, Norbertet. Így történt, hogy Norbert Ravenow tizennyolc éves kora óta nagybátyja házában élt, mint annak egyedüli örököse. Szerette és tisztelte Anton bácsikáját, aki õt ugyancsak édesfiaként szerette. Norbert egyetemre járt, ahol kitüntetéssel mérnöki doktorátust szerzett. Idestova két esztendeje állt a Werner-mûvek alkalmazásában, és megbízható, rátermett munkaerõnek számított. Miután nagybátyja illedelmes meghajlással kezet csókolt a háziasszonynak, Norbert Ravenow is odalépett a hölgyhöz, hogy ugyancsak kézcsókkal köszöntse. A szép asszony anyai jóindulattal tekintett rá. – Örülök, hogy sikerült idejében visszaérnie, s részt tud venni az avatóünnepségünkön – mosolygott a fiatalemberre, mivel tudta, hogy Norbert csak nemrégiben tért vissza üzleti útjáról. – Részemrõl az öröm, nagyságos asszonyom. A koncertprogramjuk különleges zenei élvezetet ígér. – A férjem említette, hogy az útja során ragyo7
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 8
gó üzletet kötött. A nagybátyja büszke lehet magára, Ravenow úr. – Ne hozzon zavarba, nagyságos asszony, kérem! Csupán a kötelességemet teljesítettem. – Bárcsak mindenki így teljesítené a kötelességét! Norbert Rawenow mély meghajlással hátralépett, bár még szívesen elbeszélgetett volna ezzel az asszonnyal, akinek igézõ lénye nem volt hatástalan még egy olyan fiatal férfira sem, mint õ. De újabb vendégek érkeztek, s a fiatalember jól tudta, hogy a hölgynek aznap este nagyon sok tennivalója van. Udvariatlanság lett volna hát tovább feltartani. – Késõbb még beszélünk, Ravenow úr! – biccentett felé Wernerné, s Norbert udvariasan meghajolt. Ezalatt Anton Ravenow a házigazdával váltott néhány szót. – Werner úr, örömömre szolgál, hogy ma este megcsodálhatom, mint karmestert. A program szerint a koncert végén ön fogja vezényelni A trubadúr nyitányát. – Tudja, Ravenow úr, a zene iránti rajongásom nem engedi, hogy visszariadjak egy ilyen komoly feladattól – felelte kissé restelkedve a házigazda, majd átszellemült arccal hozzátette: – A zene az én vesszõparipám. – Számunkra az jelenti a legnagyobb örömet az 8
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 9
életben, ha meglovagolhatjuk a vesszõparipáinkat. Nekem a gyûjtõszenvedély jelenti azt, amit önnek a zene. – Ó igen, valóban. No és, sikerült esetleg az utóbbi idõben újabb darabokra szert tennie a híres gyûjteménye számára? – Semmi különösre. Tavasszal újra Olaszországba készülök. Gyûjteményem egyik-másik szép darabját az ön feleségének köszönhetem, aki hasznos útmutatással szolgált nekem. Mielõtt Olaszországba megyek, ha megengedi, még egyszer alaposan kifaggatom. Talán tud még néhány címet, ahol érdekes dolgokra bukkanhatok. – Minden bizonnyal szívesen segít majd önnek, hiszen sokáig Rómában lakott, s csaknem az öszszes ottani régiségkereskedõt ismeri. – Most már nem tarthatom fel tovább, Werner úr. Anton Ravenow határozott kézfogással elbúcsúzott a házigazdától, majd odaengedte unokaöccsét, hogy õ is üdvözölhesse Werner urat. Ezt követõen a nagybácsi és az unokaöcs a terem belsejébe indult, hogy helyet foglaljanak maguknak. Miközben az imént nagybátyja mellett állva arra várt, hogy üdvözölhesse a házigazdát, Norbert a termet fürkészte. A tekintete hirtelen találkozott egy ifjú hölgyével, s mintha csak mágneses vonzásnak engedelmeskedne, a fiatalember most egyenesen a lány mellett lévõ üres ülõhelyek felé indult. 9
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 10
Nagybátyja ellenkezés nélkül követte. Hagyta, hogy unokaöccse válassza ki a legmegfelelõbb helyet számukra. Amikor megpillantotta a fiatal hölgyet, aki mellett Norbert megállt, szeme huncutul felvillant. A fiatal lány oldalán egy még fiatalabb ült, a húga. A kishúg mellett pedig a két szülõ: Georg Hall – szintén a Werner-mûvek egyik részvényese – és felesége foglalt helyet. A fiatalabb lány lopva megráncigálta nõvére ruhaujját, amikor Norbert Ravenow és a nagybátyja beléptek a terembe. – Odasüss, Rose! Megérkezett doktor Ravenow és a bácsikája – suttogta izgatottan. – Látom, Rika. Rose Hall elõbb észrevette Ravenowot, mint a húga. Szíve a torkában dobogott, ennek ellenére közömbösséget színlelt. Erika Hall erre durcás fintort vágott. Bár félig-meddig még bakfisnak számított, máris sokkal elevenebb volt, mint a nõvére. – Az istenért, ne vágj már olyan iszonyúan közömbös képet! Norbert Ravenow szörnyen jóképû. – Úgy találod? – kérdezte Rose látszólag higgadtan. – Úgy találod? – utánozta gúnyosan a nõvérét Erika. – Igen, úgy találom, és ha továbbra is ilyen arcot vágsz, akkor beleszeretek, és addig kacérkodom vele, amíg én fogom érdekelni, és ügyet sem vet majd az olyan jégcsapra, mint te! 10
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 11
Rose ijedten körbepillantott. – Rika, az ég szerelmére, ne olyan hangosan, még meghallja valaki! – Ugyan, apa és anya olyan elmerülten beszélgetnek a szomszédaikkal, hogy se látnak, se hallanak. Mellettünk pedig még nem ül senki. Egyébként az sem érdekel, ha meghallja valaki. Elbûvölõ férfi ez a doktor Ravenow, és rajtad kívül nem engedem át senkinek, az egyszer biztos! – Rika, kérlek! – Most bezzeg könyörögsz, hogy ne hódítsam el tõled! Hát akkor ne nézz rá így! – Gyerekes vagy, Rika! – Inkább legyek gyerekes, mint olyan hideg, akár a jégcsap. Nézd csak, hogy ragyog a szeme! A rá következõ pillanatban Norbert Ravenow meghajolt a két ifjú hölgy elõtt, és üdvözölte õket. Nagybátyja úgy tett, mintha csak most vette volna észre a Hall lányokat. Szívélyesen köszöntötte õket, amire már felfigyeltek a szülõk is. – Kisasszony, megkérhetem, hogy engedje át nekem az édesapja melletti helyet? – kérte Anton Ravenow Erikát. – Nagyon szívesen, Ravenow úr – állt fel mosolyogva a lány –, de akkor el kell szakadnia az unokaöccsétõl. – Nem tesz semmit, mindennap élvezhetjük egymás társaságát. 11
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 12
Rose egy székkel odébb ült, hogy Erika is arrébb húzódhasson. Rose mellett Norbert foglalt helyet, miután üdvözölte a kisebbik lányt és a szülõket. Csak ezt követõen fordult Roséhoz: – A sors tartozott nekem ennyivel, hisz olyan sokáig nem láthattam magát – súgta oda neki halkan. Rose nyugalmat erõltetett magára, bár a szíve hevesen kalapált. – Csakugyan olyan régen nem találkoztunk volna, doktor úr? A férfi elõrehajolt, és szemrehányó pillantást vetett a lányra. – Hát már erre sem emlékszik? Számoltam az órákat, amíg visszatérhettem az utamról, és remélhettem, hogy ma este végre viszontláthatom magát! – Ezt szintén halkan mondta, abban a hiszemben, hogy a látszólag közömbös arccal üldögélõ Erika nem hallja. Persze tévedett, mert Erika hegyezte a fülét, s bármennyire igyekezett is olyan szenvtelenül bámulni maga elé, „mint egy faszent”, azért jól hallott mindent. Rose zavartan a húgára pillantott. Tudta, hogy Erika éber figyelmét semmi sem kerülheti el. – Nem is volt sokáig távol, doktor úr! – mondta végül ugyancsak fojtott hangon. – Három hétig. Három hétig nem láthattam magát! Nekem nagyon hosszú idõnek tûnt. Minden12
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 13
esetre siettem, ahogy tudtam, hogy itt tölthessem a mai estét. A lány mélyen elpirult, egy pillanatra a férfi szemébe nézett. Amit ott látott, sokkal többet elárult, mint a fiatalember szavai. Boldog öröm csillant fel a szemében, és most nem is akarta palástolni mindazt, amit a fiatalember iránt érzett. Norbert összekulcsolta a kezét. – Köszönöm ezt a pillantást! – súgta. Idõközben a terem zsúfolásig megtelt. Kezdetét vette a koncert. A nézõtéren egyszeriben néma csend lett, mindenki áhítattal hallgatta a felcsendülõ muzsikát. Az új hangversenyterem akusztikája kitûnõre vizsgázott. A koncert végén a vendégek felálltak, hogy szétszóródjanak a Werner-villa erre az alkalomra megnyitott szalonjaiban, termeiben. Ezekben a finom ízléssel berendezett helyiségekben most mindenütt terített asztalkák álltak, amelyeknél a vendégek kedvük szerint helyet foglalhattak, s válogathattak a hideg büfé ínyencségei közül. Rose szülei olyan elmélyülten beszélgettek Anton Ravenowval, hogy a lányok nyugodtan elsétálhattak Norberttal. – Ugye gondját viseli a lányaimnak, doktor úr? – szólt utánuk barátságosan Hall asszony. – Ha a nagy tömegben elveszítenénk egymást, egy óra múlva találkozunk a könyvtár elõterében. 13
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 14
– Efelõl nyugodt lehet, nagyságos asszonyom. Köszönöm a bizalmát – hajtotta meg magát Norbert, azzal elvezette a hölgyeket. A tágas étkezõbe mentek, ahol számtalan finomságtól roskadozó óriásbüfét állítottak fel. Norbert ellátta a lányokat mindennel, amit csak megkívántak. – Ott a barátnõm, Heddy! Ugye, megbocsátasz, Rose, ha odamegyek hozzá egy kicsit pletykálkodni? Doktor úr, az ön társaságában hagyom a nõvéremet. Késõbb találkozunk a vörös szalonban, mondjuk az „Égi és földi szerelem” festmény alatt. Ha mégis elbeszélgetném az idõt, akkor pedig, ahogy anya meghagyta, egy óra múlva a könyvtárban – mondta vidám pillantást vetve a nõvérére Erika, s mielõtt a másik kettõ bármit válaszolhatott volna, sarkon fordult és eltûnt a vendégek sûrûjében. Kisvártatva a terem túloldalán, egy csokor nevetgélõ fiatal lány gyûrûjében látták viszont. Norbert égõ szemmel nézett Roséra. – Az édesanyjuk igazság szerint mindkettejüket rám bízta, de a húga olyan ripsz-ropsz faképnél hagyott minket, hogy tiltakozni sem maradt idõm. Rose arca lángba borult. – Ne aggódjon, doktor úr! Szerintem Erika jó helyen van a barátnõi között. Nincs más hátra, a vörös szalonban kell megvárnunk. Norbert szája körül mosoly bujkált. – Tiziano „Égi és földi szerelem” címû festmé14
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 15
nyének másolata alatt, kisasszony. Tegyük hát, amit a húga tanácsolt! – mondta, és a vörös szalonba vezette Rosét. A festmény alatti hely éppen szabad volt. Norbert hellyel kínálta Rose Hallt. Válogatott finomságokat szolgált fel a lánynak, majd odaintette az inast, aki italt hozott nekik. Ezután végre kettesben maradtak. A többi asztalnál is ültek ugyan emberek, de tõlük meglehetõsen távol, így senki sem hallhatta, amit beszélnek. Norbert Ravenow ezt a ritka alkalmat ragadta meg, hogy szerelmet valljon szíve hölgyének. Rose tudta, hogy a fiatalember szereti, Norbert pedig sejtette, hogy a lány viszonozza az érzéseit. Ez ideig még soha nem esett szó köztük a szerelemrõl, ám Norbert egyszeriben úgy érezte, képtelen tovább magába fojtani az érzelmeit. Amíg forró, esedezõ pillantása Rose bájos arcán nyugodott, elmondta neki, mennyire szereti, és megkérdezte tõle, akar-e a felesége lenni. A lány beleborzongott a vallomásba, s egy pillanatra arról is megfeledkezett, hogy nincsenek kettesben. Ugyanolyan leplezetlen szerelemmel nézett a fiatalemberre, mint az õrá. – Igen, akarok. Többet nem mondhatok, hiszen nem vagyunk egyedül – súgta halkan. A férfi megkönnyebbülten felsóhajtott. – Rose, édes Rose! Ha sejtenéd, mennyire sze15
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 16
retnék kettesben lenni veled! Valóságos kínszenvedés, hogy ilyen fegyelmezetten kell ülnöm melletted. Képtelen voltam tovább várni, végre ki kellett öntenem a szívem. Tiszta szívembõl szeretlek, Rose! A húgocskád egy angyal, hogy magunkra hagyott bennünket. Már alig bírtam ki, hogy ilyen hûvösen, szertartásosan viselkedjek veled. Holnap elmegyek apádhoz, és megkérem a kezed. Nem fogja megtagadni tõlem, ugye, Rose? – Nem hinném, Norbert. Miért tenné? Azt akarja, hogy boldog legyek. – A boldogságot pedig csak nálam találhatod meg, ugye? A lány szerelmesen nézett rá. – Csak nálad, Norbert. Hiszen tudod. A fiatalember megragadta a lány kezét, és az ajkához szorította. – Rose, ne nézz így rám, mert menten elfelejtem, hogy hol vagyunk! A lány elkapta a tekintetét, a férfi azonban tovább könyörgött: – Ne fordítsd el a tekinteted! Nézz rám, Rose! Ma még türtõztetem magam. De holnap... holnap már jogom lesz hozzá, hogy megcsókoljalak. Boldogok leszünk, drágám! Nézz csak rám! Annyira szeretlek! A szemed már akkor elárult, amikor a tartózkodásoddal megpróbáltál elriasztani. Rose a fiatalemberre emelte a tekintetét, és 16
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 17
megremegett a pillantása alatt. A két szerelmes körül elsüllyedt a világ, csak egymást látták, hallották. Suttogva vallották meg egymásnak újból és újból a szerelmüket, a boldogságukat. Az idõ gyorsabban elszaladt, mint gondolták. Mielõtt teljesen letelt volna az egy óra, a vörös szalonban felbukkant Erika, és leült a nõvére mellé. – Elnézést kérek, de Heddy nem engedett el egyhamar. Most vettem csak észre, hogy majdnem letelt az idõnk. Indulnunk kell a könyvtárba. Rosénak erõt kellett vennie magán, hogy szerelmes álmodozásából visszatérjen a valóságba. Igyekezett nyugodtan nézni a húgára, ám azt nem lehetett ilyen könnyen megtéveszteni. Erika jól látta, hogy doktor Ravenownak is mennyire kell igyekeznie, hogy visszanyerje az önuralmát. Nagyon elégedett volt magával. Amikor felállt, felnézett Tiziano festményére. – Tulajdonképpen ez a legszebb és legcsendesebb hely az egész házban. Jó lenne még elidõzni itt egy kicsit, de hív a kötelesség. A mama megharagszik, ha elkésünk. Hármasban mentek át a könyvtárba, ahol Hallékat még mindig Anton Ravenow társaságában találták. Éppen a házigazdával beszélgettek, aki feleségével együtt teremrõl teremre járt, hogy lássák, nem szenvednek-e valamiben hiányt a vendégeik. Kisvártatva Wernerné is hozzájuk lépett, hogy 17
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 18
váltson néhány barátságos szót a lányokkal és Norberttel. Sajnálattal hallotta, hogy már menni készülnek, és kifejezte reményét, hogy nemsokára szûk körben ismét vendégül láthatja õket, majd a többi meghívott után nézett. Ezalatt a Hall család és a két Ravenow a ruhatár felé indult. Mivel a férfi és a nõi ruhatár külön volt, Norbert Ravenow megragadta az alkalmat, hogy Hall úrral négyszemközt beszélhessen. – Hall úr, megengedi, hogy holnap egy fontos ügyben felkeressem? – kérdezte. Az idõs úr fürkészõen nézett rá. – Természetesen, kedves doktor – felelte. – Melyik az az idõpont, amikor nem zavarom? – Alkalmazkodom önhöz, doktor úr. Holnap vasárnap, tehát egész nap otthon vagyok. A vasárnap a családomé. – A fél tizenkettõ megfelel önnek? – Tökéletesen. Fél tizenkettõkor várom. Norbert meghajolt és elsietett, hogy megrendelje a kocsikat. Hall úr tûnõdve nézett utána, majd ajkán csendes mosollyal nagyobbik lányára pillantott, aki kissé távolabbról, megszeppenve figyelte a párbeszédüket. Hallék és Ravenowék elbúcsúztak egymástól. Elsõnek Hallék kocsija hajtott el. A szerelmesek lopva még válthattak egymással egy búcsúpillantást. 18
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 19
Nagybátyja elnézõ mosollyal figyelte, amint Norbert merengve bámul a kocsi után. – Azt hiszem, édes fiam, ideje beszállni, mert mások is menni akarnak – érintette meg a fiatalember karját. Norbert összerezzent. Beszálltak és elhajtottak.
19
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 20
II. Anton Ravenow villája a Wannsee partján épült, egy kis magaslaton, ahonnan gyönyörû kilátás nyílt a tóra. Az autó a kapun át behajtott a parkba. Norbert segített a nagybátyjának kiszállni. – Innál velem egy csésze teát, Norbert? – fordult az idõs úr az öccséhez, amikor a hallban az inas elvette a kabátjukat. – Holnap vasárnap, nem kell korán kelned. – Nagyon szívesen, Anton bácsi. Ezek szerint te sem vagy még álmos. Aminek örülök, mivel úgyis szeretnék megbeszélni veled valamit. – Rendben van. Gyere a dolgozószobámba, ott beszélgethetünk egy órácskát. Anton Ravenow teát rendelt, majd mindketten a házigazda dolgozószobájába mentek. A szomszédos tágas helyiségben tartotta Ravenow úr a gyûjteményét. A két férfi helyet foglalt a kandalló elõtti kerek asztalkánál, amelyen a dohányzáshoz szükséges kellékek sorakoztak. Anton bácsi Havanna szivarra gyújtott, Norbert pedig nagybátyja kínálására cigarettát vett. Szótlanul ültek az öblös fotelekben egymással szemben, amíg az inas be nem hozta a teát. – Szóval, mit akartál megbeszélni velem? – kérdezte ekkor az öregúr. Norbert komoly, nyílt tekintettel nézett a bácsi20
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 21
kájára, majd elõrehajolt, és melegen megszorította a kezét. – Anton bácsi, tudod, hogy úgy szeretlek, mintha az apám lennél. – Igen, fiam. Ez nem is lehet másként, hiszen én is a fiamat látom benned. Az egymás iránt érzett szeretetünk és megbecsülésünk mindig is kölcsönös volt. – Mint apámhoz fordulok hát hozzád, hogy elmondjam neked, szeretem Rose Hallt. Holnap elmegyek az apjához, és megkérem a kezét. De elõször téged akartalak beavatni. Szeretném tudni, hogy helyesled-e a választásomat. Az idõs férfi szája csöndes mosolyra húzódott. – Mi lenne, ha nem helyeselném? – kérdezte. – Akkor megpróbálnálak meggyõzni, hogy a lehetõ legjobban választottam – nézett rá esdeklõen Norbert. – Azt mondanám, hogy a boldogságom múlik azon, hogy Rose Hall a feleségem lesz-e, és… és akkor minden bizonnyal te sem ellenkeznél tovább. Az öregúr melegen pillantott Norbertre. Megszorította a kezét. – Ne aggódj, fiam, csak tréfáltam. Helyeslem a választásodat. Már régóta. Norbert meglepetten nézett rá. – Régóta helyesled? Hát tudtad, hogy szeretem Rosét? 21
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 22
Anton Ravenow felnevetett. – Édes fiam, aki olyan jól ismeri az embereket, mint én, az belelát a szívükbe is. Elõre tudtam, hogy meg fogod kérni Rose Hall kezét, és örültem neki. Semmi kétségem afelõl, hogy õ is viszontszeret. – Igen, bácsikám, Rose is ugyanúgy szeret engem, ahogy én õt – felelte mélyet sóhajtva Norbert, miközben a szeme ragyogott. – Ma megkérdeztem tõle. – A húga jelenlétében? Az bizony nagy mutatvány lehetett! Erre már Norbert is elnevette magát. – A kis Erika szerencsére észrevette az egyik barátnõjét, és olyan hosszasan elbeszélgetett vele, hogy volt idõm megvallani a szerelmemet Rosénak, és megkérdezni tõle, szeret-e – számolt be dióhéjban a nagybátyjának az este történtekrõl. – Az a szerencséd, hogy Erika ilyen okos kis teremtés. – Nekem is ez a véleményem, bácsikám. Egyébként kedvelem a jövendõbeli kis sógornõmet. Úgy érzem, õ is rokonszenvesnek talál. – Nem árt, ha az ember jó viszonyban van a választottja rokonaival. Biztos vagyok benne, hogy régi barátom, Hall úr és a felesége is szívesen lát majd a családban. Mindketten jóindulatú, kellemes emberek, bár szerintem túl sokat adnak mások vé22
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 23
leményére és az etikettre. A lányaik viszont, úgy látom, sokkal fesztelenebbül és természetesebben viselkednek náluk, aminek nagyon örülök, fõleg ami a jövendõbelidet illeti. Remélem, hogyha öszszeházasodtok, az én házamban éltek majd. Nem akarlak teljesen elveszíteni, Norbert. Félek a magánytól. Ugye tudod, hogy soha, semmilyen formában nem leszek a terhetekre? Norbert ismét megfogta nagybátyja kezét, és szeretettel nézett jóságos szemébe. – Azzal, hogy felajánlod, lakjunk a te házadban, nagy terhet veszel le a vállamról, Anton bácsi. Nem szívesen hagynálak egyedül, mert tudom, hogy szenvednél a magánytól. Bármennyire szeretem is Rosét, csak nehezen tudnám elviselni azt, hogy meg kell válnom tõled. – Akkor nem marad más hátra, mint rávenni Rosét, hogy költözzön át az én házamba. Én itt maradok a jobb szárnyban, Rose számára pedig a bal szárnyban, a te lakosztályod mellett felújíttatjuk néhány szoba berendezését. A középen fekvõ közös helyiségek semleges területnek számítanak majd. A házam elég nagy ahhoz, hogy kitérhessünk egymás útjából, ha nincs kedvünk a másik társaságához. Nem leszek Rose terhére, te azonban bármikor átjöhetsz hozzám, ha kedved és idõd van. Mit gondolsz, Rose beleegyezik majd a tervünkbe? – Biztos vagyok benne, Anton bácsi. Nagyon 23
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 24
kedvel téged. Azt mondta, már csak azért is így érez irántad, mert annyira hasonlítok rád. Anton Ravenow elmosolyodott. – Akkor nagy szerencsém, hogy hasonlítasz rám. Holnap tehát leánykérõbe mész? – Igen. Hall úr fél tizenkettõre vár. Már szóltam neki, hogy beszélni szeretnék vele. – Jól van, de ne lepõdj meg, ha a szülõk kissé körülményesen állnak a dologhoz. Szeretik mindennek megadni a módját, és kellõ ünnepélyességgel köríteni az eseményeket. Norbert felsóhajtott. – Õszintén szólva ódzkodom ettõl, de ki kell bírnom. Csak ne szabjanak túl hosszú várakozási idõt! Az öregúr huncutul hunyorított. – Mindenesetre légy türelmes! Ha már ott tartunk, megteszek minden tõlem telhetõt, hogy lerövidítsem a várakozási idõt. Ígérem, latba vetem minden befolyásomat. A lényeg, hogy te ne akard erõszakosan sürgetni az esküvõt! – Lehetõségeimhez mérten uralkodni fogok magamon, Anton bácsi, és számítok a segítségedre. Bárcsak Hall úr áldását adná ránk! Végül is egyszerû mérnökként nem kínálhatok valami sokat a lányának. – Viszont az örökösöm vagy, ami annál többet nyom a latban. – Nem akarok erre gondolni, Anton bácsi. Hál’ 24
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 25
istennek, egészséges és életerõs vagy, remélhetõleg igen magas kort fogsz megérni. Nekem már az is nagy segítség, hogy itt élhetünk a házadban. – Egyébként Rose apja még tisztességes hozományt is ad a lányának. – Erre nem szeretek gondolni, s még kevésbé számolni vele. – Tudom. Így van ez rendjén. Ha két ember szereti egymást, nem szabad anyagiakkal foglalkozniuk, vagy ilyesmi után kérdezõsködniük. Légy nyugodt, minden szépen elrendezõdik majd. Rose apja ezt az ügyet is nagyon körültekintõen és tisztességesen fogja intézni. Még elbeszélgettek egy kicsit errõl-arról, majd elköszöntek egymástól, és nyugovóra tértek. Másnap Norbert Ravenow a megbeszélt idõben megállt a Hall-villa elõtt. Az inas nyitott neki ajtót, s miután elvette a kabátját, a házigazda dolgozószobájába vezette. Hall úr nagyon barátságosan, de a vendégnek kijáró szertartásos udvariassággal fogadta. A fiatalember azonnal a tárgyra tért, és megkérte tõle Rose kezét. Hall úr kenetteljesen áldását adta rájuk, azzal a feltétellel, hogy a feleségének sem lehet kifogása a frigy ellen. Nyomban be is kérette hitvesét. Hallné is boldogan beleegyezett a házasságba, de ezt olyan ünnepélyesen juttatta kifejezésre, hogy 25
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 26
az Norbert számára szinte már nevetségesnek tûnt. Ezt persze nem mutatta. Egy idõ múlva a házigazda úgy vélte, hogy be kellene hívatni Rosét is, hogy õ is nyilatkozhasson. Rose kalapáló szívvel várt erre a hívásra, s most jött is azon nyomban. Belépvén apja dolgozószobájába, vágyakozva nézett Norbertra. Legszívesebben a nyakába vetette volna magát, ám ez ebben a házban nem volt szokás. Elõször végig kellett hallgatnia édesapja kenetteljes szónoklatát, és át kellett esnie anyja ünnepélyes csókján. Az, hogy édesanyjának eközben mégis kicsordultak a könnyei, kiengesztelte Rosét a dolog szertartásos jellegéért. Csendesen igent mondott, majd amikor Norbert megfogta remegõ kezét, és szerelmesen az ajkához vonta, elfelejtett mindent, ami a lánykérésnél kínszenvedésnek tûnt számára. Tekintetük összefonódott. Most, hogy túl voltak a dolog hivatalos részén, örültek Rose szülei is, hogy az ifjú párt ilyen boldognak látják. Norbert és Rose szorosan fogták egymás kezét, és nagyon szerettek volna egy kicsit kettesben maradni. Ám a szülõknek egyelõre eszük ágában sem volt visszavonulni. Rose ekkor az apjához fordult: – Kérlek, drága papa, hívasd be Erikát! Neki is meg kell tudnia, hogy Norbert menyasszonya vagyok. Ez ellen senkinek sem lehetett kifogása. Néhány 26
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 27
perccel késõbb belépett Rose húga. Édesapja elmondta neki, hogy Norbert és Rose eljegyezték egymást. Erika csak erre várt. Mihelyt közölték vele, amit már úgyis tudott, odaszaladt Norberthez, minden teketória nélkül magához húzta a fiatalember fejét, és megcsókolta. – Teljes szívembõl áldásomat adom rátok! Már régóta szeretném, ha a sógorom lennél. Ugye, most már tegezhetlek, és szólíthatlak Norbertnek? Norbert mosolyogva tekintett a lány üde arcára. – Magától értetõdik, Erika, ha te is megengeded nekem ugyanezt. – Hogyne. De kérlek, hívj egyszerûen csak Rikának, mint mindenki, aki kedves a szívemnek! Erika édesanyját meglehetõsen elbizonytalanította lánya fesztelen viselkedése. Bocsánatkérõ pillantást vetett Norbertre. – A kisebbik lányunk még modortalan egy kissé. Kérem, bocsásson meg, doktor úr! – mentegetõzött. Erika összecsapta a kezét. – De mama, hogy szólíthatod Norbertet ilyen mereven „doktor úr”-nak? Most már a fiad, a családhoz tartozik! Hall úr átkarolta kisebbik gyermekét. – Éppen most szóltam az inasnak, hogy hozzon bort, hogy pertut ihassunk doktor Ravenowval. Mi nem intézhetjük el a dolgot úgy, ahogyan te az imént, az nem lenne illendõ. 27
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 28
Erika pajkosan Norbertre sandított. – Hát jó, akkor iszom veletek én is. De most valami fontosat akarok mondani a szüleinknek. Rose, kérlek, tûnj el a võlegényeddel egy kis idõre a szomszéd szobában! Ha végeztem, áthívlak benneteket. Norbert hálás pillantást küldött a kislány felé. A jegyespár szíves-örömest távozott. Erika mosolyogva nézett utánuk. – Mit akarsz mondani nekünk, Rika? – kérdezte az anyja, miután maguk maradtak. Erikának fülig ért a szája. – Csak azt akartam megkérdezni, milyen volt a ti eljegyzésetek. Remélem, legalább annyi idõre egyedül hagytak benneteket, hogy istenigazából kicsókolózhassátok magatokat. Különben õszintén sajnállak titeket. A szülõk zavartan néztek egymásra. Fogalmuk sem volt, hogy most összeszidják-e Erikát, vagy azokra a boldog pillanatokra emlékezzenek inkább, amikor az elsõ csókokat adták egymásnak. Hallné már korábban valami illedelmes ürügyön törte a fejét, ami megajándékozhatná a jegyespárt néhány kettesben töltött perccel, de még nem jutott elhatározásra. Valójában örült, hogy kisebbik lánya magához ragadta a kezdeményezést, de ezt persze nem vallhatta be. – Nyugodtan várhattál volna, amíg a papa vagy 28
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 29
én kezdeményezzük a dolgot. Szeles voltál, mint mindig! – Mama, nem hiszem, hogy a jegyeseknek jót tett volna a további várakozás. Mielõtt a szülõk válaszolhattak volna, belépett az inas. Hall úr ünnepélyes áhítattal teletöltötte a poharakat. Láthatóan szerette volna visszahívni a jegyespárt, de Erika meghiúsította a szándékát. Beszélgetésbe elegyedett a szüleivel. Tudni akarta, milyen szavakkal kérte meg Norbert a nõvére kezét, és mit válaszolt Rose. Hallék úgy gondolták, hogy ezt nem kellene feltétlenül Erika orrára kötni, a lány azonban szemrehányóan nézett rájuk. – Szóval így állunk! Ha egy napon egy férfi megkéri a kezemet, és én nem tudom, hogyan kell viselkednem ilyen helyzetben, akkor majd jönnek a szemrehányások! – Az még soká lesz, Rika. Hiszen még gyerek vagy. – Szerintem ilyesmi bármikor elõfordulhat. Nemsokára tizenhét éves leszek. Grete Lang is tizenhét évesen jegyezte el magát, és nemsokára férjhez megy. Hall úr jókedvre derült. – A mi családunkban nincsenek gyermekházasságok, Rika – ugratta vidáman a lányát. Erika hosszú vitába bocsátkozott apjával a kér29
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 30
désrõl, csak hogy a jegyespárnak még néhány kettesben töltött boldog percet szerezzen. Rose és Norbert nem is sejtették, hogy Rika milyen bátran síkraszállt értük. Pillanatnyilag a hetedik mennyországban voltak. Mihelyt kettesben maradtak, Norbert a karjába vonta Rosét, és szomjasan csókolni kezdte, a lány pedig a legkevésbé sem tiltakozott. Mindenrõl megfeledkeztek maguk körül. Csak akkor riadtak fel, amikor Erika végre megadta magát, és átment hozzájuk. – Nincs mese, most már vissza kell jönnötök, mert igazán nem tudom, mirõl csevegjek még velük, hogy ne zavarjanak benneteket. Pertut akarnak inni Norberttel, bár várhattak volna ezzel még egy kicsit. Szóval, én annak rendje és módja szerint áthívtalak titeket, de nyugodtan késlekedhettek egy keveset – kacsintott cinkosan a jegyespár felé, s máris behúzta maga mögött az ajtót. – Azonnal jönnek, de van még egy kis megbeszélnivalójuk – mondta odaát. Norbert és Rose váltottak még néhány csókot, mielõtt visszamentek a dolgozószobába. Ott elõször Hall úr emelte ünnepélyesen poharát, hogy pertut igyon leendõ vejével, majd igaz, kissé zavartan, Hallné is követte a férje példáját. Ezután helyet foglaltak, s a ház ura megkérdezte, mit szól Norbert nagybátyja a lánykéréshez. 30
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 31
– A bácsikám tud a szándékomról, és egyetért a választásommal. A fiatalember elmesélte, mit gondoltak ki elõzõ este a bácsikájával. A szülõk nagyon elégedettek voltak a hallottakkal. Mint nagybátyjának egyetlen örököse, Norbert kitûnõ partinak számított. Késõbb Hallné ebédre invitálta a fiatalembert, aki boldogan Roséval maradt volna, de nem akarta, hogy a nagybátyja egyedül ebédeljen. Ezt nyíltan meg is mondta. – Akkor egyszerûen áthívjuk a bácsikádat is ebédre! – vágta rá Hall úr. Norbert kérdõen nézett a háziasszonyra. – Nem akarunk alkalmatlankodni, kedves mama. Hallné persze nem árulta el, hogy számított az eljegyzésre, ezért ünnepi menüt készíttetett. – Szó sincs alkalmatlankodásról, kedves Norbert! Természetes, hogy a nagybátyád is velünk ebédel. – Akkor bizonyára megengeditek, hogy telefonáljak neki. Hallék készségesen beleegyeztek, Norbert pedig felhívta a bácsikáját, és elmondta neki, hogy Rose szülei áldásukat adták a házasságra, és õt is várják ebédre. Anton Ravenow nem tiltakozott, örömmel elfogadta a meghívást. 31
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 32
Másnap este Norbert nagybátyja oldalán fogadta menyasszonyát és annak családját, akik pontban hét órakor érkeztek a Wannsee-parti villába. A vendégek még vacsora elõtt szerették volna megnézni a szobákat. Rose nagyon szépnek találta a Norbert lakosztálya melletti helyiségeket, és szerényen elõadta az új berendezéssel kapcsolatos kívánságait. Amikor végeztek a szobák megtekintésével, maradt még egy félórájuk a vacsoráig. – Ravenow úr, megengedi, hogy addig megnézzem a híres gyûjteményét? – kérlelte Erika a házigazdát. – Egy feltétellel – mosolygott rá kedvesen Anton Ravenow. – És mi legyen az? – Hogy utána pertut iszik velem az asztalnál, Erika kisasszony. Kiélvezem, hogy rokonok lettünk. – Ez valóban nagyszerû. Nagyon büszke vagyok rá, de készüljön fel rá, hogy a pertunál igazi csókot fog kapni tõlem. Én nem szoktam színlelni az ilyesmit. Kérdezze csak meg Norbertet! Õ is megkapta tõlem a magáét, ahogy a sógorom lett – nevetett Erika az idõs férfira. – Állok elébe, Erika kisasszony. – Jó, de elõször lássuk a gyûjteményt! A házigazdának több termen is keresztül kellett vezetnie a vendégeit. Hallné elégedetten nézelõ32
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 33
dött, s magában ismét megállapította, hogy a lánya nagyon elõkelõ és gazdag családba házasodik be. Kisvártatva egy magas, tágas terembe értek, ahol Ravenow úr a gyûjteményét tartotta. Az öregúr egyik üveges szekrénytõl a másikig vezette Erikát, Norbertre bízva, hogy megfelelõ magyarázatot fûzzön menyasszonyának a látnivalókhoz. Elérkeztek a terem közepén álló különösen drága vitrinhez is, amelyben a gyûjtõ a legjobb, legértékesebb darabokat õrizte. Anton Ravenow kivett belõle egy ereklyetartót, és gondosan az asztalra helyezte. Hosszú, fáradságos kutatás árán sikerült kiderítenie, hogy a ládikát Lucrezia Borgia kapta harmadik férjétõl. Az ereklyetartó húsz centiméter hosszú volt, tizenöt centiméter magas, és tizenkét centiméter széles. 1509bõl származott, az évszámot a ládika fenekébe vésték. Készítõje nevét nem sikerült kinyomozni, anynyi azonban bizonyos, hogy a mûvész Leonardo da Vinci tanítványa volt. A ládika tökéletes mûalkotás volt: két szélesebbik oldalán Vénusz születését és a vadászó Dianát faragta ki a mester, a keskenyebbik oldalakat kacskaringózó virágminták díszítették, míg a tetején Európa elrablása volt látható, ahol Jupiter bika képében jelent meg. A lányok visszafojtott lélegzettel hallgatták a gyûjtõ magyarázatát. – Miféle ereklyét õrizhettek ebben a ládikában? – kérdezte Erika. 33
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 34
Az öregúr vállat vont. – Sajnos ezt nem sikerült kiderítenem, pedig nagyon igyekeztem. Az írásos emlékekbõl kisilabizáltam, hogy Lucrezia Borgia nemcsak ereklyetartónak, hanem ékszerdoboznak is használta. Az egyik dokumentumban utalnak rá, hogy a ládikának valószínûleg van egy kis rekesze, amely talán a parányi ereklyét rejti, de hiába vizsgáltam meg a lehetõ legalaposabban, nem találtam rajta semmiféle titkos rekeszt, így ez az állítás csupán legenda marad. – Belekukkanthatok, Ravenow úr? – kérdezte Erika. Rose szemében is ott bujkált a kérdés. A ládika különös vonzerõvel hatott rá. Szinte bizseregtek az ujjai, hogy végre kinyithassa, de túlságosan szigorúan nevelték ahhoz, hogy engedjen az ilyesfajta késztetésnek. Nagyon megörült hát, amikor húga kimondta az óhaját. Az öregúr az arany lakatkulcs segítségével mosolyogva kinyitotta a ládikát. Erika kíváncsian fölé hajolt, de furcsa riadalommal azonnal hátrahõkölt. – Ebbõl a dobozkából különös illat árad – állapította meg. Ravenow úr elnevette magát, amikor maga is megérezte a furcsa illatot. – Hát igen, hölgyeim, az évszázados tárgyaknak mind ilyen szaguk van. Ezt a ládikát hosszú évek óta nem nyitotta ki senki. Legutoljára röviddel az 34
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 35
után nyitottam fel, hogy megvásároltam, és gondosan megvizsgáltam, hátha megtalálom a titkos rekeszt. Ennek már legalább tizenöt éve. Azóta itt áll, ebben a zárt vitrinben. Ki fogom szellõztetni, aztán beparfümözöm. A lányok elszégyellték magukat a kényességük miatt. Erika belülrõl is alaposan szemügyre vette a dobozkát. Szívesen felfedezte volna a titkos rekeszt, hogy ezzel örömet szerezzen az öregúrnak, de azt még az õ éles, fiatal szeme sem tudta kifürkészni. A ládika belsejét egyforma nagyságú négyszögek borították, amelyeket aranylemezek határoltak. Ezek éle kissé kiemelkedett a dobozka egyébként sima belsõ felületébõl. Miután sikerült kielégítenie a kíváncsiságát, Erika lassan lecsukta a ládika fedelét. Rose azonban képtelen volt levenni róla a szemét. Ravenow úr nagyon örült, hogy ekkora érdeklõdést tanúsít kedvenc darabja iránt. Ebben a pillanatban megjelent az inas, és jelentette, hogy tálalva van. Az öregúr gondosan visszahelyezte az ereklyetartót a vitrinbe, a fedelét azonban nem csukta viszsza, hogy kiszellõzhessen. Átmentek az ebédlõbe, ahol drága porcelánnal, ezüsttel és kristállyal terített asztal várta õket. Vacsora közben az újonnan berendezendõ szobákról beszélgettek, miközben a cselédség tette a dolgát. Erika azonban még többet is szeretett volna 35
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 36
megtudni Lucrezia Borgiáról, ezért újabb és újabb kérdésekkel ostromolta a házigazdát. Az öregúr mosolyogva elmagyarázta neki, hogy jobb, ha nem pazarolja a figyelmét ilyen méltatlan dolgokra. Errõl a hölgyrõl nem lehet túl sok jót elmondani, bár, legalábbis szerinte, sok mindennel igazságtalanul vádolják. Erika elgondolkodva nézett a házigazdára. – Talán kotnyeles volt és túlságosan szókimondó. Az ilyen nõkre persze azonnal rásütik, hogy szégyentelenek – mondta naivan. Édesanyja megbotránkozva meredt rá, míg Rawenov úr elismerõen bólintott. – Ön igazán bátor teremtés, Hall kisasszony. Nagyon tetszik nekem, hogy mielõtt rosszat mondana valakirõl, számba veszi az illetõ jó tulajdonságait is. Erre pertut kell innunk! Az ötlet, ahogyan a férfi remélte, elterelte a leány figyelmét az iménti témáról. Erika legnagyobb örömére pezsgõvel koccintottak. Az öregúr megkapta a neki járó csókot, majd kezet ráztak, s ettõl fogva Rikának és Anton bácsinak szólították egymást. A hangulat akkor is oldott maradt, amikor a cselédség visszavonult, és Rose jövendõbeli lakosztályának berendezésérõl beszélgettek. Hallné igyekezett érvényesíteni kissé maradi ízlését. Lányai azonban, akiket Norbert és a nagybátyja is támoga36
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 37
tott, leszavazták. Hall úr nem avatkozott bele a dologba. Miután a Hall család elbúcsúzott, Norbert és a nagybátyja még elüldögéltek együtt egy darabig, kellemesen elbeszélgettek, és kicserélték a benyomásaikat. – A lányok vitathatatlanul bájosak. A te Roséd édes, szeretetre méltó teremtés, nagyon örülök, hogy most már közénk tartozik. Kis barátnõm, Erika pedig friss, akár a forrásvíz, a szüleinek nem szabadna erõszakosan formálniuk. Az ilyen életvidám, boldog gyermek Isten ajándéka. Nem is értem, hogy lehet Halléknak két ilyen bájos leányuk – ingatta a fejét elmélázva az öregúr. – Igen, bácsikám, ezen csak csodálkozni lehet. Fõleg az anyósom veszik el az illemszabályok rengetegében, ennek ellenére nyilvánvaló, hogy nagyon szereti a leányait – helyeselt Norbert. – Hát igen, a mai napig nem tudott túllépni az idejétmúlt nevelési elveken, de ez nem a mi dolgunk. Mi örülünk Rosénak. Nem igaz? Norbert szeme felragyogott. – Kimondhatatlanul örülök, hogy tetszik neked. – Ugyan kinek ne tetszene? Bámulatos, hogy milyen élénken érdeklõdik a mûvészet iránt, és szemlátomást van is hozzá érzéke! Tudod, mit határoztam? – Igen? – nézett rá kérdõn Norbert. 37
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 38
– Odaadom neki nászajándékba Lucrezia Borgia ereklyetartó ládikáját az összes ékszerrel együtt, ami a feleségem után maradt. – Hisz ez fejedelmi ajándék, Anton bácsi! – mondta a fiú, és megindultan nyúlt a bácsikája keze után. – Nagyon jól tudom, mennyire ragaszkodsz a gyûjteményed valamennyi darabjához, fõleg ehhez az ereklyetartóhoz. Nem beszélve a nénikém pazar ékszereirõl. Az öregúr elmosolyodott. – A családban marad. Meg aztán, egy nap úgyis meg kell válnom valamennyitõl. Így csak örülök annak, ha mindenem jó kezekbe kerül. Majd tökéletesen kiképezem Rosét, így meglesz a megfelelõ szakértelme a gyûjteményemhez. Ha téged üzleti ügyeid egész napra elszólítanak, mûvészeti tanulmányokat fogok folytatni a feleségeddel. Norbert meleg mosollyal bólintott. – Örülök, hogy ilyen nagyra tartod az én Rosémat, Anton bácsi. – Gondolhatod, hogy én mennyire örülök neki! Mindig féltem egy kicsit, hogy olyan asszonyt hozol a házamba, akit nem szívelnék. Ettõl most már, hál’ istennek, nem kell tartanom.
38
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 39
III. Másnap Anton Ravenownak felügyelõbizottsági ülése volt, Norbert pedig a Werner-mûveknél dolgozott, így csak a vacsoraasztalnál találkoztak. Vacsora után lejátszottak egy sakkpartit, mint csaknem minden este, amikor nem mentek társaságba, aztán pedig még beszélgettek egy keveset. Végül az öregúr felállt, hogy egy kis ideig a gyûjteményével foglalatoskodjék. Norbert tudta, hogy ilyenkor szívesebben van egyedül, és ezt tiszteletben tartotta. Ezen az estén is szeretettel kísérte át nagybátyját a vitrines szobába. A folyosón szembetalálkoztak Joseffel és egy másik szolgával, akik éppen indultak lefeküdni. A szolga kinyitotta a szoba ajtaját, hogy beengedje az urakat. Ezután Norbert kettesben maradt a nagybátyjával. Rajtuk kívül már mindenki aludt a házban. Az öregúr azt mondta unokaöccsének, hogy aznap este még egyszer elõ akarja venni az ereklyetartót, hogy beparfümözze. A két férfi barátságosan kezet rázott. – Jó éjszakát, Anton bácsi! Aludj jól, és ne virrassz túl sokáig! – mondta Norbert. Az öregúr bólintott. – Jó éjszakát, fiam! Aludj jól, és álmodj a szép menyasszonyodról! Legyetek boldogok! Norbert elhagyta a szobát, és nyugovóra tért. 39
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 40
Anton Ravenow egy darabig mosolyogva nézett utána, majd megfordult, és lassan egyik vitrintõl a másikig sétált. Házikabátja zsebébe egy üveg kölnit rejtett. Az egyik fiókból elõhúzott egy ládát, benne mindenféle ronggyal és kéziszerszámmal, amire néha szüksége volt, ha valamelyik mûtárgyon helyre kellett hoznia valami apró hibát. A ládát a helyiség közepén lévõ kerek asztalra tette, majd vigyázva, annak rendje és módja szerint kivette a vitrinbõl az ereklyetartót. Fogott egy rongyot, kölnivizet öntött rá, és alaposan bedörzsölte vele a ládika belsejét. Lassan haladt az oldal síkjából kiemelkedõ aranylemezek mentén, amelyek a dobozka belsõ részét négyszögekre osztották. Erõsen rányomta a ruhát, hogy szép fényesek legyenek. Amikor a ládika sarkánál lévõ lemezt dörzsölte, hirtelen könnyû szúrást érzett, mintha egy finom tû az ujjába fúródott volna. Ijedten elkapta a kezét. Ekkor vette észre, hogy a dobozka alján kinyílt az egyik négyszög, és elõtûnt egy kis rekesz, ahonnan most már erõsen érzõdött a fanyar illat. A titkos rekesz! – villant át az agyán. Örült, hogy a véletlennek köszönhetõen sikerült felfedeznie. A rekeszben azonban nem ereklye volt, ahogy õ gondolta, hanem mindössze egy lapos üvegcse. Belenyúlt, érezte, hogy valami folyadék van beleszáradva az aljába. Ujjával megdörzsölte, hogy 40
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 41
jobban szemügyre vehesse. Közben nem figyelt arra, hogy ezt pont a sérült ujjával teszi. Hirtelen erõs rosszullétet érzett. Meg akarta keresni a tût, amivel megsebesítette magát, de a megmagyarázhatatlan rosszullét annyira elhatalmasodott rajta, hogy letett róla. Sietve lezárta a titkos rekeszt azzal, hogy majd másnap, nappali fénynél tüzetesebben megvizsgálja. Erõtlen kézmozdulattal lecsukta a ládika fedelét, majd sóhajtva lerogyott egy karosszékbe. Másnap reggel, amikor Norbert már felöltözött, és éppen készült lemenni a reggelihez, váratlanul kivágódott az ajtó. A küszöbön a nagybátyja inasa állt, arcán riadalom és döbbenet tükrözõdött. Norbertre meredt, beszélni akart, de nem jött ki hang a torkán. A fiatalember ezt látván nagyon megijedt. A szolga arca arról árulkodott, hogy valami nagyon nagy baj történhetett. – Mi van magával, Josef? Mi történt? – kérdezte ijedten. – A nagyságos úr... a nagyságos úr... meghalt! – dadogta az inas. Norbert összerázkódott. Arca éppolyan sápadt lett, mint a szolgáé, akit erélyesen félretolt, és a nagybátyja hálószobája felé rohant. – A vitrines szobában van, fiatalúr! – kiáltott utána a nyomában loholó Josef. Norbert egy pillanatra megtorpant, majd irányt 41
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 42
változtatott. Nem sokkal ezután ott állt a nagybátyja elõtt, akinek az arca valami furcsa kékes színben játszott, míg szemei megtörten meredtek a semmibe. Sóhajtva lefogta a halott szemét, és porig sújtva térdre rogyott mellette. – Hívjon gyorsan orvost! – kiáltott rá a betoppanó Josefre kétségbeesetten. Tudta, hogy már semmilyen orvos nem tud segíteni a nagybátyján, hiszen halott. Ilyenkor azonban a legtöbb ember csodában reménykedik, abban, hogy történik valami, ami megszabadítja a félelmétõl. Norbert tiszta szívébõl szerette a nagybátyját. Elviselhetetlen volt számára a tudat, hogy az az ember, aki elõzõ nap még olyan életerõs és vidám volt, holtan fekszik elõtte a karosszékben. Bizonyára valami apró javítanivalót talált az ereklyetartón, amiatt ülhetett le, hiszen ott volt mellette a kis szerszámosláda és egy fél üveg kölnivíz. A kölnisüveg és a ládika között ott hevert a tisztítórongy, ami még mindig erõs kölniillatot árasztott. Norbert egyikhez sem nyúlt hozzá. Üveges szemmel elbámult felettük, és ismét a nagybátyja furcsán elszínezõdött arcát látta maga elõtt. Mi történhetett? Vajon mi okozhatta bácsikája hirtelen halálát? Akkora megrázkódtatás érte, hogy pillanatnyilag képtelen volt cselekedni, vagy akár csak tisztán gondolkozni. Még akkor is ott kuporgott a halott 42
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 43
lábánál, amikor az orvos megérkezett. A fiatalember felállt, elébe ment, és izgatottan elmesélte neki, mi történt – már amennyit tudott. Az orvos – negyvenes évei derekán járó ember – közelebb lépett a holttesthez, de elég volt egy pillantást vetnie rá, máris visszahõkölt. Szigorúan vizslatta az asztalon lévõ tárgyakat, mintha olyasvalami után kutatna, ami igazolhatná hirtelen támadt gyanúját. Ezután futólag megvizsgálta a testet, közben vigyázott, nehogy elmozdítsa a helyérõl, vagy véletlenül eltöröljön valamilyen nyomot. Utána Norberthez fordult, aki idegesen figyelte minden mozdulatát. – Nem az én dolgom, hogy most alaposabb vizsgálatot folytassak, de enélkül is megállapíthatom, hogy a nagybátyja halálát mérgezés okozta, és hogy még tegnap este, de legkésõbb éjfél elõtt távozott az élõk sorából. Norbert összerándult az ijedtségtõl. – Mérgezés? Az lehetetlen! Éjfél elõtt halt volna meg? Fél tizenkettõ körül hagytam magára, miután bekísértem ebbe a szobába. Friss és élénk volt, mint mindig, és kitûnõ a hangulata. A házban már mindenki lefeküdt. Mielõtt beléptünk, szembetalálkoztunk két szolgával, Joseffel és Gustavval, akik éppen a szobájukba tartottak. Amikor elbúcsúztam tõle, azt mondta, hogy szeretné még beparfümözni ezt az ereklyetartót, mivel régóta nem 43
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 44
nyitotta fel senki, és kesernyés szagot árasztott. Amint látja, valóban megtette: még itt van a félig telt illatszeres üveg, és ez a rongy is kölnitõl illatozik. Norbert fel akarta emelni a kendõt, hogy az orvos orra alá tartsa, de az lefogta a kezét. – Jobb lesz, ha nem nyúl semmihez, doktor úr. Közölnöm kell önnel, hogy kénytelen vagyok értesíteni a rendõrséget, mert a nagybátyja nagy valószínûséggel nem természetes halállal halt meg. Minden jel arra mutat, hogy öngyilkosságot követett el, vagy valaki megmérgezte. Norbert hitetlenkedve csóválta a fejét. – Mindkettõt kizártnak tartom, doktor úr. A bácsikám tele volt életkedvvel, ezért bízvást állíthatom, hogy nem lett öngyilkos. Más pedig nem mérgezhette meg, hiszen teljesen egyedül volt. Biztosan tudom azt is, hogy a háznál semmiféle mérget nem tartunk. Anton bácsinak természetes halállal kellett meghalnia. Az orvos vállat vont. – Én csupán annyit mondhatok, hogy a halottszemle alapján egyértelmû, hogy a halált mérgezés okozta. A méreg fajtáját csak alaposabb vizsgálattal tudom meghatározni, de ezt nem tudom és nem is akarom elvégezni, amíg a bûnügyi rendõrség ki nem jön. Kötelességem idehívni õket, és ezt a kötelességemet teljesíteni is fogom. 44
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 45
Norbert sóhajtva a hajába túrt. – Akkor tegye, amit tennie kell, doktor úr. Nekem is nagyon fontos, hogy kiderítsék, mi okozta a nagybátyám halálát, akit apámként szerettem. Bocsásson meg, de úgy érzem, egyelõre képtelen vagyok világosan gondolkodni. Borzasztóan megrendített ez a tragédia. Akarja esetleg használni a telefont? – Engedelmével. Ön felel azért, hogy itt minden érintetlenül maradjon, amíg a rendõrség ideér. Norbert meghajolt. – Lezárjuk a szobát, amíg megérkeznek – ajánlotta fel. Az orvossal együtt elhagyta a helyiséget, majd kulcsra zárta az ajtót, és a nagybátyja dolgozószobájába kísérte a doktort. A telefon az íróasztalon állt. A doktor felemelte a kagylót, és felhívta a rendõrség bûnügyi részlegét. – Itt doktor Wengern beszél. Kötelességem jelenteni, hogy az imént Anton Ravenow úr házába hívtak. A házigazdát holtan találtam a karosszékében. A jelek mérgezésre utalnak. Véleményem szerint azonnal ki kellene küldeniük valakit, aki kivizsgálja az ügyet. Itt várom önöket. Tudják a címet?... Igen, nagy valószínûséggel... Igen, a szobát már lezártuk, amióta megérkeztem, minden érintetlen. Köszönöm. Letette a kagylót. Norbert fejcsóválva nézett rá, mintha képtelen lenne felfogni a történteket. 45
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 46
– Bizonyára megengedi, hogy leüljek, amíg megérkezik a rendõrség – kérdezte az orvos. Norbert az egyik fotelra mutatott. – Foglaljon helyet, kérem. Amíg a rendõrök ideérnek, elintézek néhány telefont. Az orvos átható pillantást vetett rá, de nem akadályozta meg a szándékában. Eltökélte, hogy a fiatalember minden szavát a lehetõ legpontosabban emlékezetébe vési. Norbert elõször a Wernermûveket hívta. Bejelentette, hogy aznap nem megy be dolgozni, mert a nagybátyja váratlanul meghalt. Ezután a Hall-villát tárcsázta. Maga Hall úr vette fel a kagylót. – Itt Norbert. Szörnyû hírt kell közölnöm. Ma reggel holtan találtuk Anton bácsit abban a szobában, ahol a gyûjteményét tartotta. Gondolhatod, mennyire meg vagyok rendülve. Az a legfurcsább az egészben, hogy az orvos szerint a bácsikám mérgezés következtében halt meg. Egy idõre csend támadt a vonal másik oldalán, majd Hall úr hangot adott megdöbbenésének, és megkérdezte Norbertet, hogy átmenjen-e hozzá. – Köszönöm, de erre nincs szükség... egyelõre legalábbis. Az orvos még mindig itt van. Igen, itt ül velem. Értesítette a bûnügyi rendõrséget, bármelyik pillanatban itt lehetnek – válaszolta idegesen Norbert. – Ez rettenetes! – kiáltott fel rémülten Hall úr. – 46
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 47
Fogalmam sincs, hogy mondjam el mindezt a feleségemnek és a lányaimnak. Fõleg Rosénak. Jövendõbeli apósa hangjában félelem és egyfajta pánik érzõdött. Az õ szemében az olyan ügy, aminél a bûnügyi rendõrségre van szükség, nyilvánvalóan egyet jelentett a szégyennel és a botránnyal. – Beszélhetnék vele egy pillanatra? – Kivel? Roséval? – Igen! – Természetesen, de ne mondd ki a nevét, ha az orvos is ott van a szobában! – Ez természetes. Norbert hallotta Hall úr lépteit, ahogy kimegy, és Rosét hívja. Türelmetlenül várt, míg végre meghallotta a hangját: – Te vagy az, Norbert? – Igen, édesem. Hallottad, mi történt? – Apa elmondta. Nagyon meg vagyok rémülve. Szegény drágám! – Én is éppúgy meg vagyok ijedve, mint te. Fel sem tudom fogni, hogy Anton bácsi már nem él. Nem mondhatok semmi közelebbit, mert nem vagyok egyedül, és a rendõrség bármelyik pillanatban megérkezhet. Tisztázni kell az ügyet. Addig nem nyugszom, amíg meg nem tudom, mi okozta a bácsikám halálát! – Szegény Norbertem! Borzasztóan sajnálom. Nagyon megkedveltem a nagybátyádat. Sejtem, mit 47
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 48
érzel. Lélekben veled vagyok, drágám. Ez talán megvigasztal egy kicsit. – Ez az egyetlen vigaszom. – Szegény szerelmem! Most leteszem. Telefonon nem beszélhetünk úgy, ahogy szeretnénk. Kérlek, hívj fel, mihelyt elmentek a rendõrök, és újra egyedül leszel! Egész nap itthon vagyok. – Rendben. A mielõbbi viszontlátásra! – Isten óvjon, Norbertem! Reszket a szívem, mintha valami veszély leselkedne a szerelmünkre. – Csak felizgattad magad. Légy hû hozzám! – Mindhalálig, Norbert. Most már tényleg be kell fejeznem, mert apám elveszíti a türelmét. Rose letette a kagylót. Norbert hallgatózott még egy darabig, de semmit sem hallott. Sóhajtva megfordult, és látta, hogy az orvos milyen feszült arccal hallgatta a beszélgetést. Az egyik fotelba vetette magát, és tenyerébe temette az arcát. Kezdett kitisztulni a feje. Azon töprengett, hogy a bácsikája halálát valóban méreg okozta-e. Nem tartotta valószínûnek. A doktor bizonyára tévedett. Hogyan lehet megállapítani, hogy valaki mérgezés következtében halt-e meg, ha nem vizsgálják meg alaposan a holttestet? Eszébe sem jutott, hogy az orvos az elhunyt arcszínébõl is levonhatta a megfelelõ következtetést. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette a doktor vizsla tekintetét. Fogalma sem volt, meddig ülhetett így. Amikor meghallotta oda48
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 49
kintrõl a közeledõ autó zaját, összerezzent. Felpattant és az ablakhoz sietett. – Megjött a rendõrség! – mondta megkönnyebbülve, majd az orvos kíséretében a nyomozók elé sietett. A doktor minden teketória nélkül magára vállalta a szóvivõ szerepét, így Norbert csak néha szúrhatott közbe egy-egy megjegyzést. A rendõrök a vitrines szobába mentek, ahol elõször is mindenféle vizsgálatokat végeztek. Késõbb kihallgatták Norbertet és a személyzet tagjait is. Valamiféle ivóalkalmatosság után kutattak, amelyben esetleg beadhatták a mérget az áldozatnak. Mindhiába, semmit sem találtak. Az ereklyetartónak nem szenteltek különösebb figyelmet. Kívülbelül megnézték ugyan, mint minden mást a holttest közelében, de miután semmi érdemlegeset nem láttak rajta, visszatették a helyére, a vitrinbe. A kölnisüveget és a rongyot azonban lefoglalták. Az egész kihallgatás során mindössze annyit sikerült kideríteni, hogy Norbert, miután elküldte a komornyikot, kettesben maradt a bácsikájával. Megkérdezték a fiatalembert, hogy veszekedtek-e valamin a nagybátyjával, és olyan kérdéseket tettek fel neki, amelyek teljesen zavarba hozták. Hirtelen az az érzése támadt, hogy õt gyanúsítják Anton bácsi meggyilkolásával, mert õ az egyetlen örökös. Norbert felháborodottan kikérte magának ezt a feltéte49
B050_intside.qxd
9/29/2008
7:32 PM
Page 50
lezést. Felindulásában nem válogatta meg a szavait, amiért erõsen megnehezteltek rá. Az ügy végül odáig fajult, hogy dr. Ravenowot elõzetesen letartóztatták, és vizsgálati fogságba helyezték. Nem nehéz elképzelni, milyen érzésekkel távozott a rendõrök kíséretében nagybátyja házából. Josef, a komornyik együtt érzõen nézett rá, és az iránt érdeklõdött, mi legyen a háztartással. Norbert, aki ekkorra belátta, hogy letartóztatása elkerülhetetlen volt, nyugodtan felelt: – Minden maradjon a régiben, Josef. Nem leszek túl sokáig távol, hamarosan kiderül, hogy ártatlan vagyok. Ezt mondja meg, kérem, az ismerõseimnek is, ha érdeklõdnek felõlem. Abban a reményben mondta ezt, hogy szavai eljutnak majd Roséhoz is. Sajnos nem állt módjában üzenetet küldeni a lánynak, hogy megnyugtathassa. Josef megígérte, hogy teljesíti a kívánságát, de aztán nem engedték, hogy ennél többet beszéljen fiatal gazdájával. Rose aggodalommal telve várta Norbert telefonhívását. Ellentmondásos érzések kavarogtak benne, s nagyon hálás volt Erikának, amiért megpróbálta kissé megnyugtatni. – Rose, jusson eszedbe, hogy Norbertnek most nincs ideje telefonálgatni neked! Egyrészt azért, mert egy haláleset rengeteg teendõvel és bonyoda50
