Hiszek a benned levo” jóban! A Schönstatt Család falinaptára
20 1 0
Január Apa 1
P
2
Sz Ábel
3
V
Gyöngyvér, Benjámin
4
H
Titusz, Angéla
5
K
Simon, Emília
6
Sz hért, Boldizsár
7
Cs Ramóna
Fruzsina
Gáspár, Meny-
Anya
Szűz Mária, Isten anyja
Vízkereszt
Attila,
8
P
9
Sz Marcell
10
V
Melánia, Vilmos
11
H
Ágota
12
K
Ernő
Gyöngyvér
13 Sz Veronika
Urunk megkeresztelkedése
Gyerekek
14 Cs Bódog, Félix 15
P
Lóránt, Lóránd Gusztáv,
16 Sz Stefánia 17
V
Antal, Antónia
18
H
Piroska A szövetség napja
19
K
Sára, Márió Fábián,
20 Sz Sebestyén
Schönstatt tengelye*
21 Cs Ágnes 22
P
Vince, Artúr
23 Sz Emese, 24
V
Timót
25
H
Pál, Henrik
26
K
Vanda, Paula Angelika,
27 Sz Angéla
Petra, Károly,
28 Cs Karola 29
P
Adél, Valér
30 Sz Gerda, Martina 31
V
Marcella
A kis cég, ahol dolgoztam, fizetésképtelenné vált. Mivel műszakilag ígéretes termékeink voltak, egy ideig bizakodtunk, hogy jóra fordulnak a dolgok – közben egyre csak fogyatkoztunk, a kollégák sorra mondtak fel, mert nem kaptunk fizetést. Az álláskeresés nem volt könnyű. A felvételi beszélgetésekre alaposan felkészültem, de tudtam, hogy a siker nem csak rajtam múlik. Utólag visszagondolva kész csoda, hogy idegileg nem tett tönkre a munkanélküli állapot, és sem a házasságunk, sem a családunk békéje nem ingott meg. A tulajdonosok folyamatosan hitegettek minket, de közben a családi tartalékaink apadtak. (Végig
állásban voltam, napi néhány órát akkor is dolgoztam a haldokló cégért, amikor már az irodába sem engedtek be a tartozások miatt). Legkisebb gyermekünk akkor volt kiscsoportos, és ezekre az időkre úgy emlékszik: „Milyen jó volt, amikor a papa sokszor jött értem délben az oviba”. A nagyobb gyerekeink többé-kevésbé tisztában voltak a helyzettel, nem terheltük őket a hírekkel, de azért a lényeges dolgokat meghallották és megértették. Jó volt érezni, hogy a maguk módján ők is próbáltak segíteni. Tudtam, hogy sokan imádkoznak értünk, és én is igyekeztem többet foglalkozni „az odafönt valókkal”. Feleségem támogatása nélkül nem sikerült
*Kentenich atya 1942-ben e napon önként vállalta a koncentrációs tábor fogságát a mozgalom szabadságáért és áldott jövõjéért.
volna átvészelni ezt a nehéz időszakot. Ismerősünk azt mondta, hogy az „erőt sugárzó egységet” látta bennünk. A házastársi támogatást ebben a helyzetben az „érző jelenlét” írja le legjobban. Nem okoskodás („miért nem jelentkeztél erre meg arra a hirdetésre?”), nem számonkérés, hanem az okosan támogató társ mellettem állása, aki, ha szükséges volt, órákra magamra hagyott, máskor pedig a kérdéseivel kihozta belőlem, amit nem tudtam megfogalmazni. Mielőtt teljesen „lenullázódtunk volna”, találtam állást, és ma is ennél a vállalatnál dolgozom.
Apa 1
H
Ignác, Gitta
2
K
Karolina, Aida Gyertyaszentelő
3
Sz Oszkár
4
Cs Ráhel, Csenge
Linda, Balázs,
Ágota, Ingrid, Alíz
5
P
6
Sz Dóra, Dorottya
7
V
Rómeó, Tódor
8
H
Aranka, Jutocsa
9
K
Abigél, Alex
10 Sz Elvira Marietta;
11 Cs Betegek világnapja
Anya
Gyerekek
12
P
14-ig Fiúzsinat, Bory-vár Lívia, Lídia
13 Sz Ella, Linda 14
V
Bálint
15
H
Kolos, Georgina
16
K
Julianna, Lilla Donát
17 Sz Hamvazószerda Bernadett
18 Cs A szövetség napja 19
P
Zsuzsanna
20 Sz Aladár, Álmos 21
V
Eleonóra; Nagyböjt 1. vasárnapja
22
H
Gerzson
23
K
Alfréd
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja
24 Sz Elemér 25 Cs Mátyás 26
P
Géza, Alexander
27 Sz Edina 28
V
Ákos, Bátor; Nagyböjt 2. vasárnapja
Húsvét óta próbáljuk feldolgozni, hogy 16 és 19 éves fiaink bejelentették, nem járnak ezentúl templomba. Először próbáltam bevetni minden „anyait”, hogy jobb belátásra bírjam őket – sikertelenül. Férjem tanácsára aztán letettem a provokálásról, a meggyőzési kísérletről. Régebben a párom hitoktatásra készülve a teológián tanulta, hogy létezik a felnőtté válás folyamatában az a korszak, amelyben a fiatalok a saját hitüket és meggyőződésüket keresik. Ennek a kezdete lehet a szülők vallásgyakorlatának a megtagadása. Nem sejtettük, hogy testközeli élményeink is lesznek erről a viselkedésről. Tudom, hogy a nyílt harc helyett élhetek a leghatékonyabb fegyverrel, az
imával! Megismerkedtem az „anyukák imakörével”, és hetente közösen gyermekeink hitéért fohászkodunk Szent Mónika példáját követve. Elhatároztam, hogy naponta elmondom ezt az imádságot. Néhányszor már sikerült… (belső hang: Én fegyelmezettebb és kitartóbb vagyok-e a fiainknál?) Az aggodalmaimat fokozta, hogy nagyfiunk ősztől egy távoli város egyetemére került. Egyedül költözött oda a legszükségesebb holmikat egy hátizsákban elcipelve. Az első itthon töltött hétvégéje után az egész család visszakísérte őt a kollégiumba. Beléptem a szobájukba, igazi fiús állapotok fogadtak: dekoráció nélküli falak, elöl felejtett gyűrött ágyneműk, kaotikus íróasztalok. A tágas, poros
polcon néhány kiürült dobozon kívül csupán három holmi: egy doboz cigi, egy angol szótár, és… a Schönstatti Szűzanya kegyképe kápolna alakú fakeretben! Meglepetésemben elkerekedett a szemem és szám: Hát elhoztad? Hát kitetted?... Első gondolatom a Szűzanyának a szeretetszövetségkötéskor adott egyik ígérete volt: „Magamhoz vonzom az ifjú szíveket.” A következő pedig: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” A szívemben nagy nyugalommal tértem haza, hiszen a fiunk „túlélőcsomagjában” helyet kapott a Szűzanya! Erősödött a reményem, hogy a már megszületésük előtt a Jóistennek ajánlott gyermekeink nem veszhetnek el…
Február
Hisszük-e mi is, hogy Isten bennünk lakik? Akkor soha nem vagyunk egyedül.
Március
(Joseph Kentenich)
Apa 1
H
Albin
2
K
Lujza
3
Sz Kornélia
4
Cs Kázmér
5
P
6
Sz Leonóra, Inez
7
V
Tamás; Nagyböjt 3. vasárnapja
8
H
Zoltán
9
K
Franciska, Fanni
Anya
A magyar családmozgalom kezdete (1983)
Adorján, Adrián
Oroszi Krisztina, első magyar Mária-nővér beöltözése Schönstattban
10 Sz Ildikó 11 Cs Szilárd 12
P
Gergely Krisztián,
13 Sz Ajtony
Kentenich atya bezárása a dachaui koncentrációs táborba (1942)
Gyerekek
14
V
Matild; Nagyböjt 4. vasárnapja
15
H
Kristóf Nemzeti ünnep
16
K
Henrietta
17 Sz Gertrúd, Patrik Sándor, Ede
18 Cs A szövetség napja 19
P
József, Bánk
20 Sz Klaudia 21
V
Benedek; Nagyböjt 5. vasárnapja
22
H
Beáta, Izolda, Lea
23
K
Emõke, Ottó Gábor,
24 Sz Gabriella Irén, Irisz
25 Cs Gyümölcsoltó 26
P
Emmánuel
27 Sz Hajnalka 28
V
Gedeon, Johanna, Virágvasárnap
29
H
Auguszta
30
K
Zalán
A nyári időszámítás kezdete
31 Sz Hugó, Árpád Szakzáróvizsga és diplomavédés az egyetemen – izgalmas megmérettetés egy iskolapadból kiöregedett, nagycsaládos anyukának. Hiányos tudásomra tekintve szorongva nézhettem volna a megmérettetés elé, mégis meglepően derűs voltam. Nyugtatóm nyolcéves kisfiam volt, akit iskolaszünet miatt vittem magammal. Az járt a fejemben, hogy az általam alig ismert emberek előtti megfelelés kényszere eltörpül amellett, hogy a fiam mit lát, hogyan viselkedik az anyja ilyen helyzetben – akármi lesz is a végeredmény, ez az élmény sokkal maradandóbb, mint az indexben rögzített jegy. A háromnegyed órás autóút első fele szépen telt: finom péksütit majszolt,
zenét hallgattunk. Aztán hirtelen elcsendesedett, rosszul lett, fájt a feje és erős hányingere volt, szepegett a mögöttem lévő ülésen. Nem tudtam, mit tegyek. Ha megállunk, elkések a vizsgáról, és nem biztos, hogy a benzingőzben, tűző napon, az árokszélen veszteglés könnyebbséget jelentene neki. Ha összehányja magát, nincs váltóruha. Hogyan oldom meg? Egy nylonzacskót találtam, azt tartotta maga elé, én pedig a lelket tartottam benne. Komolyabb esemény nélkül megérkeztünk, rohantunk a WC-be. Vajon mikor lesz jobban? – arra még gondolni sem mertem, hogy esetleg rosszabbul lehet. Ilyen állapotban nem hagyhatom magára vagy egy idegenre!
Hogyan fogok így vizsgázni? Képes leszek-e koncentrálni az anyagra? A csoporttársaim gyakran meglátogattak minket a mellékhelyiségben, újra és újra jelentették, hogy a tanáraink még nem érkeztek meg. A tanulmányi osztályon értetlenkedve vonogatták a vállukat, ilyen még soha sem volt, hogy a vizsgáztatók sehol. A vonatuk – micsoda csodás véletlen! – lerobbant, a pályán vesztegelt, autóval kellett értük menni. Másfél órát késtek és mire megérkeztek, fiamnak kutyabaja sem volt. Végül nagyon büszke volt, hogy járt egyetemen vizsgázni, én pedig boldog voltam, nem csak azért mert ötöst kaptam, hanem mert Isten velem vizsgázott és írt a görbe sorokon – egyenesen...
Apa 1
Gyerekek
Hugó
Cs Nagycsütörtök Áron Nagypéntek
2
P
3
Sz Nagyszombat
4
V
Izidor Húsvét
5
H
Vince Húsvét
6
K
Vilmos, Bíborka
7
Sz Herman
8
Cs Dénes
9
Anya
Az elsõ magyar Schönstattkápolna szentelése, Óbudavár (2005)
Buda, Richárd
P
Erhard
10 Sz Zsolt 11
V
Leó; Isteni Irgalmasság vasárnap
12
H
Gyula
13
K
Ida
Kentenich atya kiszabadul a koncentrációs táborból (1945)
11-ig Fiúhétvége, Óbudavár
14 Sz Tibor 15 Cs Anasztázia, Tas 16
P
Csongor
17 Sz Rudolf, Dezsõ 18
V
Andrea, Ilma A szövetség napja
19
H
Emma
20
K
Tivadar
21 Sz Konrád 22 Cs Csilla, Noémi 23
P
Béla
24 Sz György 25
V
Márk
26
H
Ervin
27
K
Zita
28 Sz Valéria 29 Cs Péter 30
P
Katalin, Kitti
Feleség: Az idei év a szokásosnál is nehezebb volt, házastársi kapcsolatunkat alaposan megtépázta, így csodát várva jöttünk családnapokra. Nem is értjük, hogy ennyi gonddal és veszekedéssel a hátunk mögött mit is keresünk itt együtt. Aztán „megcsap Óbudavár szele”, a kápolna csendessége, az előadók pedig mintha kizárólag nekünk készültek volna, hipp-hopp rájövünk, miért is vagyunk itt. Talán túl nagy volt a puttonyunkban hordozott teher, amit még mindig nem tettünk le, így néhány nap elteltével egyetlen szó elég volt, hogy az utóbbi hónapok minden meg nem értettsége, sérelme, fájdalma újra előtörjön. Hogyan lehetséges, hogy ennyire nem értjük egymást, nem tudjuk, mi fáj a másiknak?! Mintha egy másik nyelvet
beszélne, olyat, amelyet én nem értek, és ő sem érti az én nyelvemet. Képtelenség, hogy így maradjunk itt. Nem tudok így bemenni a szobánkba lefeküdni, ezért veszek egy kanyart, és felfelé indulok a kápolnához. De hiszen Ő is. Az eltelt hónapok minden terhe rajtunk, és mi nem tudjuk megoldani. És nem tudunk szólni egymáshoz. Csak ülünk és ülünk. Arra vágynék, hogy megfogja a kezem. Milyen apró mozdulat, mégsem bírom kinyújtani a kezem a kezéért. Bénultan ülök a csöndben, tudom, hogy be szeretnék menni a kápolnába, és nem kint ülni a padon, és mégsem bírok moccanni, hogy elmenjek a kulcsért. Mária segítségéért fohászkodom. …És akkor megtörtént a csoda. Kéz nyúlt a kezemért. Már nem magányo-
san ültünk ott fenn. Összetartozunk. Ha imádkozni szeretnék, azóta nem kell mást tennem, csak egy pillantást vetnem a háziszentélyünkre, vagy ha épp nem vagyok a közelében, csak egy picit lehunyni a szemem, és azonnal ott érzem magam a kápolnánál éjszaka. És ott van Mária. Érzem a jelenlétét. Férj: Miközben ültem a padon, a düh és a tehetetlenség teljesen elvakított. Nem láttam megoldást a problémánkra, így – bár ezt korábban ritkán tettem – Máriához fordultam. Nem gondoltam végig, mit teszek, csak finoman megfogtam a feleségem kezét. Békesség töltött el. Ezt a pillanatot tekintem a szövetségkötésünknek a Szűzanyával.
Április
Apa Fülöp, Jakab
1
Sz A munka ünnepe
2
V
Zsigmond Anyák napja
3
H
Tímea, Irma
4
K
Mónika, Flórián
5
Sz Györgyi
6
Cs Ivett, Frida
7
P
8
Sz Mihály
9
V
Gergely
10
H
Ármin, Pálma
11
K
Ferenc
Gizella
12 Sz Pongrác Szervác,Imola
13 Cs Áldozócsütörtök
Anya
Gyerekek
14
P
Bonifác Szonja, Zsófia
15 Sz Családnap 16
V
Botond; Urunk mennybemenetele
17
H
Paszkál
18
K
Alexandra, Erik A szövetség napja
19 Sz Ivó, Milán 20 Cs Bernát, Felícia 21
P
Konstantin
22 Sz Rita, Júlia 23
V
Dezsõ Pünkösd
24
H
Eszter Pünkösd
25
K
Orbán
26 Sz Fülöp, Ervin 27 Cs Hella 28
P
Emil, Csanád
29 Sz Magdolna 30
V
Janka; Szentháromság vasárnapja
31
H
Angéla
Gyermeknap
Anya vagyok. Sokszor látom gyerekeimet nehéz helyzetben, és nem tehetek értük semmit. Amikor az iskolából hazajövet elmesélik, hogy milyen igazságtalanság történt velük: rosszabb jegyet kaptak, mint amit érdemeltek, a tanár nem vette észre a törekvésüket, nem dicsérte meg őket, gyakran lázadozom magamban: „Miért nem veszi észre az a tanár gyermekemben a jót? Bemegyek, beszélek vele! Felhívom rá a figyelmét! Megmondom neki, hogy önmagát is nevelnie kell!” Ez persze megtörténik nap mint nap. Márpedig nem szaladgálhatok be minden nap valamelyik iskolába!
És akkor a Szűzanyára tekintek. Ő nevelte Jézust sok éven át. Mellette, Vele volt nap mint nap. Ismerte a Fiát. Azután eljött az az idő, amikor Jézus már néha külön utakon járt, és az édesanyja nem tudhatott mindenről. Majd az az idő is eljött, amikor testben egészen távol került tőle. De a Szűzanya mindig elkísérte őt lélekben, vele volt az imádságban. És bízott benne, és bízott az Atyában. És eljött a legnehezebb óra. Nem tehetett érte semmit… Azazhogy mégis: a legtöbbet – lélekben Vele volt, Vele szenvedett és Vele együtt fogadta el az Atya akaratát. Ez mindennél több.
Így próbálom én is megérteni a gyermekeimet. Születésüktől kezdve mindig velük voltam. Neveltem őket, szerettem őket. Már nem tudok minden lépésükről, és nem lehetek mindig velük. Ez néha fájdalommal tölt el. Mégis, az Atyában mindig velük vagyok. Elkísérem őket lélekben és imában. És bízom az Atyában, és bízom bennük. És mikor támad egy nehézség, akkor hiszem, hogy általa növekszenek. Bár fáj, hogy nem segíthetek, mégis velük vagyok, hordozom velük, és bízom az Atyában, hogy a javukra fordítja. Mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik.
Május
Apa 1
K
2
Sz Kármen, Anita
3
Cs Klotild
Tünde
4
P
5
Sz Fatime
6
V
Norbert, Cintia Úrnapja
7
H
Róbert
8
K
Medárd
9
Sz Félix
Bulcsú
10 Cs Margit, Gréta 11
P
Barnabás Jézus Szíve Ünnep Villõ; Szűz Mária
12 Sz Szeplőtlen Szíve 13
V
Anya
Antal, Anett
Pedagógusnap Az erdei szentély szentelése (1997)
Gyerekek
14
H
Vazul
15
K
Jolán, Vid
16 Sz Jusztin 17 Cs Laura, Alida 18
P
Arnold, Levente A szövetség napja
A családszövetség indulása (1995)
Gyárfás
19 Sz Apák napja 20
V
Rafael
21
H
Alajos, Leila
22
K
Paulina
Elsõ családnapok Óbudaváron (1985)
23 Sz Zoltán 24 Cs Iván 25
P
Vilmos
26 Sz János, Pál 27
V
László
28
H
Levente, Irén
29
K
Péter, Pál
Tilmann atya pappá szentelése (1962)
30 Sz Pál Megelőlegezett jóindulat A munkahelyemen az egyik kollégával folyamatosan konfliktusaim voltak. megtörtént az is, hogy elment a főnökömhöz panaszt tenni rám. Egyszerűen nem tudtam vele elfogadható munkatársi kapcsolatot építeni. Ez a kollégám egyszer egy munka kapcsán nagyon nehéz helyzetbe került. A segélykérő e-mailjeire nem válaszolt senki. Mivel nem az irodában dolgozott, éppen ügyfélnél volt, kézbe vettem az ügyét, és személyesen próbáltam döntést kicsikarni a vezetésből, képviselni az érdekeit, ha kellett. Igazán jó megoldás sajnos nem született, de munkatársam legalább nagyobb galiba nélkül megúszta ezt a helyzetet. Az volt a legnagyobb hozadéka ennek az ügynek – amire én egyáltalán nem is gondoltam –, hogy az eset óta jó munkatársi kapcsolatunk van.
Valami új Tömeg van a terhesgondozáson. Kötelező, mint az iskola, és ilyen gyerekes is a hozzáállás. A kórházi légkör sem a legcsalogatóbb. Mindig nagyon sokan vannak. Kiderül, változott a rendszer, mostantól fogva le kell adni a kiskönyveket a recepciónál – egy sorban állással több. A kismamák a szájukat húzzák: „No, még ez is!” „Már megint valami újabb kavarás!”… Schönstatti anyuka érkezik. Sokadik gyermekét várja. Minden oka meglenne a még nagyobb türelmetlenségre, mégis derűsen készül helyet foglalni. Ő is megtudja a hírt, hogy változás van. Lendületesen indul is, és szinte csak magának, de hangosan, mosolygós hangon megjegyzi: „Mindig van valami új.” A többiek felkapják a fejüket, nem értik a derűt. Pedig ez csak az egészséges lelkület megnyilvánulása.
Forró drót Elmélyülten telefonálok már hosszú percek óta. Kétéves kislányom (aki még nem beszél), kihasználva a helyzetet, pakol, turkál, ahol csak tud. Már a szentélyt forgatja fel éppen, és kihúz egy kártyát Kentenich atya üzenetei közül. Odajön hozzám és a kezembe nyomja. Éppen ráripakodnék, amikor elolvasom az üzenetet: „Szeress engem!” – Bocsánat, hívásom van a másik vonalon – mondom és befejezem a tereferét.
Június
Apa 1
Gyerekek
Tihamér,
Cs Annamária
2
P
3
Sz Kornél, Soma
4
V
Ulrik
5
H
Emese, Sarolta
6
K
Csaba
7
Sz Apollónia
8
Cs Ellák
9
Anya
P
Ottó
Lukrécia
10 Sz Amália 11
V
Nóra, Lili
12
H
Izabella, Dalma
13
K
Jenõ
17-ig Jubileumi Nagytábor fiúknak, Bakonybél
14 Sz Örs, Stella 15 Cs Henrik, Roland 16
P
Valter
A Schönstatt Családmozgalom alapítása (1942)
17 Sz Endre, Elek 18
V
Frigyes A szövetség napja
19
H
Emília
20
K
Illés
Jubileumi év zárása, Bakonybél
21 Sz Dániel, Daniella 22 Cs Magdolna 23
P
Lenke
24 Sz Kinga, Kincsõ 25
V
Kristóf, Jakab
26
H
Anna, Anikó
27
K
Olga, Liliána
28 Sz Szabolcs 29 Cs Márta, Flóra 30
P
Judit, Xénia
31 Sz Oszkár Vásárolni mentem az egyik áruházba, ahol százforintos érme kell a bevásárlókocsiba. Nálam nem volt sem kicsi, sem nagyobb készpénz, a vásárlásnál kártyával akartam fizetni. A bevásárlókosár kevés lett volna. Gondoltam, néha szoktak lenni „kóbor” bevásárlókocsik, majd csak találok egyet. Az áruház felé haladva kértem ehhez az akcióhoz egy kis égi segítséget is, hogy biztos legyen a siker. Ahogy a parkolóban egy tároló mellett gurultam el, láttam is egy be nem
kötött bevásárlókocsit. Már köszöntem is a gyors segítséget. Szépen leparkoltam és odamentem, de bizony ott minden kocsi be volt kapcsolva. Hát, gondoltam, vagy ros�szul láttam, vagy elvitték. Na, akkor megyek egy másik tárolóhoz, majd csak találok egyet. Ebben a pillanatban, ahogy lenéztem a földre, ott volt egy érme, olyan, ami a kocsikban használatos. Nem egy százforintos, amit bármikor elkölthetek és akkor megint gond a beszer-
zés, hanem egy érme, ami mindig segít, amikor csak áruházba akarok menni. Nem egy „kóbor” kocsit kaptam, hanem mindenkorra kaptam kocsit. Legszívesebben hangosan felnevettem volna, de csak elmosolyodtam. És határozottan éreztem, hogy a Mennyei Atya visszamosolyog. Velem együtt nevet.
Július
Augusztus Apa 1
V
Boglárka
2
H
Lehel
3
K
Hermina
4
Sz Domonkos
5
Cs Krisztina Bettina; Urunk színeváltozása
6
P
7
Sz Ibolya
8
V
László
9
H
Emõd
10
K
Lõrinc Zsuzsanna,
11 Sz Tiborc 12 Cs Klára 13
P
Ipoly
Anya
Gyerekek
14 Sz Marcell 15
V
Mária; Nagyboldogasszony
16
H
Ábrahám
17
K
Jácint Ilona
18 Sz A szövetség napja 19 Cs Huba 20
P
Államalapítás ünnepe
21 Sz Sámuel 22
V
Menyhért, Mirjám
23
H
Bence
24
K
Bertalan
25 Sz Lajos, Patrícia 26 Cs Izsó 27
P
Gáspár
28 Sz Ágoston 29
V
Beatrix, Erna
30
H
Rózsa
31
K
Erika, Bella
„A Szűzanya küldi” – ezt a rövid „közleményt” írtam be a megfelelő mezőbe, mielőtt az utalást indító „Küldés” gombra rákattintottam volna a bankom internetes képernyőjén. Néhány nappal korábban segítségkérő e-mailt kaptam. Naponta fél tucat ilyen levél vagy telefonhívás érkezik, és a legtöbbjükre lelkiismeret-furdalás nélkül nemet tudok mondani, gyakran ugyanis már az első mondatoknál kilóg a lóláb… De ez most más volt. Ez az e-mail egy baráttól jött. Éreztem, hogy megérint ennek a családnak a gondja. Tudtam, hogy most muszáj lesz valamen�nyit adnom. De mégis mennyit bír el a havi költségvetésünk? És ha megint túlköltekezünk, mint múltkor, amikor egy rokon hiteltörlesztésébe segítet-
tünk be, és utána hónapokon át küszködtünk a családi háztartás egyensúlyának helyreállításán? Szűzanyám, segíts! Másnap délben megcsörrent a telefon, és egy sürgős, közjegyző előtti tolmácsolással bíztak meg. Ahogy gyorsan magamra kapott öltönyömben a metrón zötykölődtem a megbeszélt helyszínre, határozottan éreztem, hogy ezt a váratlan, extra munkát a Szűzanya szervezte, mégpedig azért, hogy bevételét (amelyet nem becsültem túlságosan nagy összegűre) ennek a családnak adjam. El is határoztam már útközben, hogy ezt fogom tenni. A munkám végeztével az ügyfél megkérdezte, hogy mennyivel tartozik.
Nem akarva visszaélni a helyzettel, a szokásosnál szerényebb összeget neveztem meg, mire nyomban ráncolni kezdte a homlokát. (Ajjaj, csak nem mondtam túl sokat?) A pénztárcájában kotorászott egy darabig, majd az általam megnevezett összegnek felfele kerekítve is a dupláját nyomta a kezembe... Hitetlenkedve vettem át a pénzt, de ragaszkodott hozzá, hogy elfogadjam. Ekkor eszembe jutott, hogy ez végül is a Szűzanya pénze, ezt ő szervezte, és ő küldi annak a bajba jutott családnak... Lám, aki Mária ügyében fárad, annak munkája eredményét Úrnőnk és Anyánk szívesen megduplázza.
Minden tettünkben minél tökéletesebben megvalósítani Isten tervét! (Joseph Kentenich)
Apa 1
Sz Egyed, Egon
2
Cs Rebeka, Dorina
3
P
4
Sz Rozália
5
V
Viktor, Lõrinc
6
H
Zakariás
7
K
Regina
8
Sz Kisboldogasszony
9
Cs Ádám
10
Hilda
Mária, Adrienn
P
Nikolett, Hunor
11 Sz Teodóra 12
V
Mária; Szűz Mária névnapja
13
H
Kornél
Anya
Gyerekek
14
K
Szeréna; Szentkereszt felmagasztalás Enikõ; Fájdalmas
15 Sz Szûzanya
Kentenich atya halála (1968)
16 Cs Edit 17
P
Zsófia, Bellarmin
Kentenich atya Rómába érkezik a számûzetésbõl (1965)
Diána
18 Sz A szövetség napja 19
V
Vilhelmina
20
H
Friderika
21
K
Máté, Mirella
22 Sz Móric 23 Cs Tekla 24
P
26-ig Schönstatti Ifjúsági Találkozó, Óbudavár
Gellért, Mercédesz Eufrozina,
25 Sz Karola 26
V
Jusztina Szentírás-vasárnap
27
H
Adalbert
28
K
Vencel
Elsõ magyar háziszentély szentelése (1980)
Mihály, Gábor,
29 Sz Gabriella,
30 Cs Jeromos, Örs A GYES után vissza kellett mennem dolgozni. Az új főnök nagyon keménynek és szeretetlennek tűnt: „Megérdemli, aki öt gyermeket szül, hogy áthelyezzék! El tudja végezni a munkát? Mi lesz a gyerekekkel, ki látja el Őket?” A beszélgetés alatt szinte végig Jézusra gondoltam.: Tényleg ide szánsz, Uram? Eljött az első munkanap. Az utat végigimádkoztam, figyeltem az embereket. Nagyböjt volt. Én is odatettem a fájdalmaimat. Könnycseppek szöktek a szemembe. Egy fogyatékosnak tűnő édesanyának és óvodás korú kisfiá-
nak átadva ülőhelyemet, gyönyörködtem bennük, hogyan ragaszkodik a beszélni alig tudó, de annál nagyobb szeretetű anya a kisfiához, aki mily’ odafigyeléssel beszél hozzá. S mi van az én gyermekeimmel? Beértem, s elkezdődött a munka! Megrázó élmény volt a nap folyamán, hogy kollégáim előttem bántották egymást. Semmi jóindulatot, szeretetet nem éreztem köztük. Az egyik kolléganő a második napon kifakadt nekem: „Ateista vagyok, gyűlölöm a gyerekeket, gyűlölöm a férfiakat, és soha nem megyek férjhez!”
Mindezt teli indulattal. Tudomásul vettem, s ezt elmondtam Neki is… Ezért küldtél ide, Uram? Adj erőt, mert egyedül nem bírom hordozni a terheimet! Eddig védett és szerető világban élhettem, s most nekem kell Téged sugározni. Hiányzom otthon, és nekem is nagyon hiányoznak! A külvilág nagyon kemény lett, én pedig védtelenebb. Rád bízom magam, drága Istenem! Mindig gondot viseltél rám, s szeretteimre, s tudom, hogy ezután is így lesz! Drága Szűzanyám, köszönöm, hogy vigyázol a gyermekeinkre és gondot viselsz ránk!
Szeptember
Apa 1
P
2
Sz angyalok ünnepe
3
V
Helga
4
H
Ferenc Idősek világnapja
5
K
Aurél
6
Sz Aradi vértanúk
7
Cs zér királynõje
Malvin Petra; Örzõ-
Brúnó, Renáta Amália; RózsafüKoppány; Magyarok Nagyasszonya
8
P
9
Sz Dénes
10
V
Gedeon
11
H
Brigitta, Gitta
12
K
Miksa
13 Sz Kálmán, Ede
Anya
Gyerekek
14 Cs Helén 15
P
Teréz
16 Sz Gál 17
V
Hedvig
18
H
Lukács A szövetség napja
19
K
Nándor
Schönstatt alapítása (1914)
20 Sz Vendel 21 Cs Orsolya 22
P
Elõd Gyöngyi
23 Sz Nemzeti ünnep 24
V
Salamon
25
H
Blanka, Bianka
26
K
Dömötör
27 Sz Szabina Simon,
28 Cs Szimonetta 29
P
Nárcisz
30 Sz Alfonz 31
V
Farkas
A kahlenbergi kápolna felszentelése (1982) A nyári időszámítás vége
A ’80-as évek végén nagyon nehéz volt az egyházi iskola szabad levegője után a főiskolán szembesülnöm a vallásellenességgel. A filozófia tanárnő volt a legkeményebb hangú támadó. Dolgozott bennem, hogy nem hívő csoporttársaim ezt hallva hamis képet nyernek a hitről, ezért egyszer felálltam az egyház védelmében. Azt gondoltam, erre a helyzetre vonatkozik a „Ne féljetek, mit szóljatok, majd megadatik” ígéret. De nem így lett. Annyira izgultam, hogy belekeveredtem abba, amit mondtam. Úgy megdöbbentem, hogy miért nem segített a Szentlélek. És ak-
kor értettem meg, hogy nem ez az út. Szeretettel kell az ilyen emberhez közelíteni, nem vitatkozással, nem a kesztyű felvételével. Legközelebb inkább megkérdeztem, ne hozzak-e neki valamit a büféből. Meglepődött! Egy csoporttársnőmmel kapcsolatban is sokat tanított az Úr. Annyira szerettem volna „megtéríteni”. Egy bölcs lelkiatyám azt tanácsolta, hogy ne adjak neki könyvet, misére se vigyem el, inkább várjam meg, míg beérik a dolog. Ezért inkább csak mellette próbáltam maradni: sokat tanultam vele. Döbbenetes, de tényleg nem kellett tennem semmi különöset. És egy-
szer az aulában sírva fakadt, hogy nagyon vágyik a keresztségre, arra, hogy katolikus legyen, de a templomban nem vették komolyan. Csak egy nevet mondtam neki, egy atyáét. Nem is én mondtam, a Szentlélek volt, mert nem is ismertem a papot igazán. Ez a lány ma többgyermekes anyuka, és nagyon szereti a Jóistent. Azóta is ezt érzem személyes hivatásomnak: csak úgy „lenni” a rámbízottak és a kollégáim mellett. „Barátsággal evangelizálni.” És a Szentlélek úgyis dolgozik.
Október
Az Úristen sohasem hagy minket minden fény nélkül. A körülöttem levo”minden sötétség ellenére mégis Isten kezébe esem. (Joseph Kentenich)
Apa 1
H
Marianna Mindenszentek
2
K
Achilles Halottak napja
3
Sz Gyõzõ
4
Cs Károly
5
P
6
Sz Lénárd
7
V
Rezsõ
8
H
Zsombor
9
K
Tivadar
Imre
10 Sz Réka 11 Cs Márton, Martin 12
P
Jónás, Renátó Szilvia; Magyar
13 Sz szentek, boldogok
Anya
Gyerekek
14
V
Aliz; Kristóf János halála (1980)
15
H
Albert, Lipót
16
K
Ödön
17 Sz Hortenzia Jenõ
18 Cs A szövetség napja 19
P
Kentenich atya születésnapja (1885)
Erzsébet, Zsóka
20 Sz Jolán 21
V
Olivér; Krisztus Király ünnepe
22
H
Cecília
23
K
Kelemen, Klementína
24 Sz Emma Katalin,
25 Cs Katinka 26
P
Virág
27 Sz Virgil 28
V
Stefánia; Advent 1. vasárnapja
29
H
Taksony
30
K
András, Andor, Andrea
Gazdasági válság van. Egyre több munkahely zár be. Egy egész tervezőirodát megszüntettek, mindenki lapátra került, az egyik rokonunk is. Mi kívülállók, csodálkozva láttuk, hogy az elbocsátottak mindegyike a másiknak próbált új helyet szerezni… Volt egy nagyon szerencsétlen fiú, neki különösen furfangosan szereztek álláslehetőséget saját magukat háttérbe szorítva. Ez olyan munkahely volt, ahová bármelyikük szívesen ment vol-
na, de tudták, ha nem segítik ezt a fiút, elkallódik vagy talán még öngyilkos is lesz. Egészen ritka az ilyen hozzáállás manapság. Bajtársi összefogásuknak meg is lett az eredménye, úgy tűnik, mindenkinek lesz helye valahol. Ezzel elég sokat mondtunk, mert ma nagyon sok diplomás nem talál munkát. Ez a tapasztalat egészen megmelengette a szívünket. Úgy látjuk, a nehézség idején jobban megnyilvánul az
emberi jóság. Kiderül, hogy van emberi jóság! Egyszer még hálásak leszünk a Jóistennek, hogy nehézségeket adott, mert csak ilyenkor lehet megtapasztalni sok csodát, ami az emberi szívben van. Nagyon aktuális, találó és gondviselésszerű az új jelmondat: „Hiszek a benned levő jóban!”
November
Apa 1
Sz Elza
2
Cs Melinda, Vivien
3
P
4
Sz Barbara
5
V
Vilma; Advent 2. vasárnapja
6
H
Miklós
7
K
Ambrus
8
Sz Fogantatás
9
Cs Natália
10
Ferenc, Olívia Borbála,
Mária; Szeplõtelen
P
Judit
11 Sz Árpád 12
V
Gabriella; Advent 3. vasárnapja
13
H
Luca, Ottília
Anya
Gyerekek
14
K
Szilárda
15 Sz Valér 16 Cs Etelka, Aletta 17
P
Lázár, Olimpia Auguszta
18 Sz A szövetség napja 19
V
Viola; Advent 4. vasárnapja
20
H
Teofil
21
K
Tamás
22 Sz Zénó 23 Cs Viktória 24
P
Ádám, Éva, Adél Szenteste
Kentenich atya visszatér az egyházi száműzetésből (1965)
25 Sz Karácsony 26
V
Karácsony; Szent Család ünnepe
27
H
János
28
K
Kamilla
29 Sz Tamás, Tamara
Családakadémia alapítása (1996)
30 Cs Dávid 31
P
Szilveszter
Az egyik augusztusi családnapos héten a délelőtti szünet idején odaültünk a Házaspárok útjának utolsó állomása mellett az árnyékos bokor mellé. Egyszer csak beszélgetést hallunk a kápolna felől, s már látjuk is a hosszú, de nem túl tömött sorban közeledő gyereksereget a két gyerekfoglalkoztatóval.
Még tartott az olimpia, és az egyik nagyfiú kedvesen odaszólt hozzám: – Tessék képzelni, van aranyunk! – azaz a magyarok nyertek egy aranyérmet. Közben el is hagytak bennünket, és fordultak le a futballpálya felé. Onnan hallatszott oda hozzánk a párbeszéd: – Milyen aranyunk? – kérdezi az egyik kisfiú.
– Hát milyen aranyunk, Te vagy a mi aranyunk! – válaszolta a nála talán tíz évvel idősebb, kamasz gyerekfoglalkoztató.
December
Joseph Kentenich, Krisztus papja, Schönstatt alapítója 2009. június 19-től 2010. június 19-ig tart a papság éve Egyházunkban a „Krisztus hűsége, a papok hűsége” mottóval. A schönstattiak számára szép egybeesés, hogy alapítójuk – Kentenich atya – pappá szentelésének 100. évfordulójának megünneplésére készülünk a papság évében. Az 1885. november 16-án, a Köln melletti Gymnichben született Joseph Kentenichet 1910. július 8-án szentelték pappá Limburgban a palottinus rend missziós házának házi kápolnájában. Kentenich atya életében magas fokú kettős hűség érvényesült. Egyszer hűség papi hivatásához munkásságának egész folyamán. Papi élete válasz volt Krisztus hűségére. Másszor, amikor – a későbbiekben kifejtésre kerülő körülmények között – választania kellett az Istentől kapott küldetése és az egyházi vezetés megbízottjának a véleménye között, az Isten mellett, az Egyháza jövőjére nézve nagy jelentőségű meggyőződés mellett döntött. Ez a meggyőződés röviden a következőt tartalmazta: meg kell tanulnunk szervesen gondolkodni, szeretni és élni. Amikor az Egyház akkori vezetése ezért a száműzetést juttatta neki osztályrészül, érvényesült e vezetés iránti hűsége: engedelmeskedett. Küldetése az egész Egyháznak, az Egyház minden tagjának szól, így a papoknak is. Mivel azonban az Egyház küldetése az egész emberiségnek szóló küldetés, bizton állíthatjuk, hogy ebbe a küldetésbe beágyazva az övé is az egész emberiségnek szóló küldetés. II. János Pál pápa ezt – az egyháznak szóló küldetését – igazolta, amikor azt mondta a schönstattiaknak 1985. szeptember 20-án Rómában: „az a hivatásotok, hogy részesedjetek abban a kegyelemben, amelyet az alapítótok kapott, és azt az egész Egyház számára közvetítsétek.” Kentenich atya küldetésébe beágyazva tehát nekünk is küldetésünk van. Ezt a küldetést azon a helyen, abban az életállapotban, amelybe a Jóisten helyezett bennünket, azokkal a képességekkel és gyarlóságokkal, amelyeket hordozunk magunkban, vagyunk hivatottak betölteni, hordozni, kivitelezni – lehetőleg mindig tekintettel az egész Egyháznak és emberiségnek szóló jelentőségére, az egész Egyházra és emberiségre történő kihatására. Amikor megkérdezték Kentenich atyát, hogy hogyan gondolja, azt hiszi-e, hogy a társadalom bomlása még ezután is tovább folytatódik, azt mondta: „Azt hiszem, hogy még hosszú az út a disznóvályúig (utalás a tékozló fiú történetére, Lk 15,11-32); de amikor az ember odaért, akkor haza akar menni, és akkor Önök legyenek ott, hogy mutassák neki a hazavezető utat!” Élete egy-egy fordulópontján ún. mérföldköveket különböztetünk meg. Ezek olyan történéseket jelölnek, amelyeknek különleges jelentőséget tulajdonítunk Schönstatt történelmében. Mindegyikben különleges módon megmutatkozik az alapító hűsége papi hivatásához. Az első mérföldkő az alapítás (1914. 10. 18.). Egy eléggé eldugott helyen Németországban a 29 éves fiatal pap néhány tizenéves fiatalemberrel elindít valamit, amiről az a meggyőződése, hogy: „Kétségtelenül nem tudnánk nagyobb apostoli tettet véghezvinni, nem hagyhatnánk értékesebb örökséget utódainkra, mint hogy Úrnőnket és Nagyasszonyunkat arra késztetjük, hogy különleges módon állítsa itt fel a trónját, ossza kincseit, és hassa a kegyelem csodáit. Sejtik ugye, hogy mire célzok: szeretném ezt a helyet egy zarándok- és kegyhellyé alakítani a rendházunk, az egész német tartomány számára és talán még azon túl is.” Az idézet abból a beszédből van, melyet a fiataloknak mondott egy kis kápolnában a Koblenz melletti Schönstattban, s melynek szövege lett Schönstatt
alapító okirata. Annak, hogy ez az óvatos „talán még azon túl is” megvalósult, több millióan tanúi lehetünk ma, közel az esemény 100 éves évfordulójához. A második mérföldkő (1942. 01. 20.): Kentenich atya ezen a napon hozza meg a döntését, hogy nem tesz kísérletet arra, hogy elkerülje a koncentrációs tábort. Emberi gondolkodás arra késztette a közösséget, hogy igyekezzenek megóvni őt ettől a majdnem biztos halált jelentő internálástól. Az isteni elgondolást kutató Kentenich atya „a természetfölötti valóságába vetett hité”-ből fakadóan arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten neki a nehezebb utat szánta. A dachaui koncentrációs táborban szokatlanul hosszú ideig kellett az újonnan érkezettek körletében maradnia. A körlet kerítésénél tudott a már régebb óta ott raboskodó rendtársaival érintkezni. Az egyik ilyen találkozásnál Fischer atya felvetésére, hogy mennyivel jobb lenne, ha már közéjük kerülne, így válaszolt: „Lehet, hogy a GESTAPO-nak az a szándéka, hogy bosszantson. De nézze: nincs az újonnan érkezettek körletében könnyebb lehetőségem arra, hogy apostoli tevékenységet folytassak olyan körben, amely tágabb, mint a papi körletben?” A pap hűsége hivatásához… A harmadik mérföldkő 1949. május 31-hez kötődik. Kentenich atya ezen a napon helyezett el a Chilében, Bellavista/Santiagoban levő éppen elkészült schönstatti „leányszentély” (az alapítás helyszínének egyik hű mása) oltárán egy az egyházi vezetésnek szánt levelet. 50 évvel később így értelmezte ezt Francisco Javier Errázuriz, Santiago de Chile érseke utalva Kentenich atya papi tevékenységének különleges gyümölcsözőségére: „Megtapasztalása (t.i. Kentenich atyáé) által nagyobb világosságra tett szert arra a karizmára vonatkozóan, melyet az Isten rábízott. Ezért inspirálva érezte magát a Szentlélektől arra, hogy a víziót és az élet gazdagságát, mely az alapításában felvirágzott, átadja az egész Egyháznak. … Az ajánlatát és bírálatát nem fogadták jól.” Emiatt a „nem jó fogadtatás” miatt került sor Kentenich atya említett száműzetésére. Ebben a konfliktusban is hűségesnek bizonyult Kentenich atya a közösséghez, melynek mint katolikus keresztény és mint pap a tagja volt. Anélkül, hogy belátását – amit az egyházi vezetés semmilyen módon sem nyilvánított ellentétesnek a katolikus hittel – feladta volna, nem zavarta meg engedetlenségével a közösség légkörét. Kentenich atya így értelmezte magatartását: „Akinek küldetése van, annak azt teljesítenie kell, akkor is, ha az halálugrást halálugrásra követel.” Az USA-beli Milwaukee városban töltött 14 éves száműzetése alatt folytatta tovább hűségesen papi hivatását, és a körülményekhez, rendelkezésekhez alkalmazkodva alapítói tevékenységét. Közel a II. Vatikáni Zsinat befejezéséhez (1965. 12. 08.), 1965. szeptember 20-án Kentenich atyát rehabilitálta az Egyház vezetése. Ehhez – a negyedik mérföldkő bekövetkezéséhez – szükség volt a világ püspökeinek több mint három évi munkájára a zsinaton. Azt hogy a zsinat milyen képet alkotott az Egyházra, a megújításra szoruló Egyházra vonatkozóan, Kentenich atya egyik előadásában így foglalta össze: „Ez az Egyház testvéri egyház, szegény egyház, teljesen az istenihez igazodó egyház, dinamikus egyház, alázatos egyház, a világot átjáró, átható egyház.” Az Egyház vezetésében az ilyen irányba történő változásra volt szükség ahhoz, hogy megértsék és rehabilitálják Kentenich atyát. Úgy akarta a gondviselő Isten, hogy Kentenich atya Schönstattba történő vis�szatérése után még közel három éven át dolgozhatott; taníthatta, nevelhette, eligazíthatta a rábízottakat. Ez alatt az idő alatt közel 400 előadást tartott az övéinek. Az egyházmegyés schönstatti papok kötelékének vezetője Msgr. Dr. Peter Wolf így jellemzi egy interjúban Kentenich atya felfogását a papi hivatásról: „A papi mivoltot nem elsősorban s különösen nem kizárólagosan a liturgiában kiemelt szerepének tükrében érti, hanem számára a pap olyan valaki, aki Szent Pálhoz hasonlóan arra hívatott, hogy mint apa vagy anya az élet hordozója legyen: közösségek alapítása és új keresztény élet élesztése által. Kentenich atya értelmezésében a pap arra hívatott, hogy önzetlen módon szolgálja minden megkereszteltnek az általános papságra szóló meghívását és minden keresztény férfinak és nőnek a különleges (=sajátos, személyes) elhívatottságát.” Majd a következőt vallja: „Az ezzel a hitvallóval (t.i. Kentenich atyával) való benső kapcsolat segít nekem abban, hogy higgyek az Istenben, és másokat ugyanerre bátorítsak.” A Magyar Schönstatt Család hálásan készül alapítója pappá szentelésének 100. évfordulójának megünneplésére. Ez a megünneplés része egy másik jubileumra való készülésnek: 2014. október 18-án lesz Schönstatt alapításának – szintén 100 éves – jubileuma. Gódány Róbert és Rita
Megállunk és elidőzünk együtt Szeretettel várjuk Óbudavárra Szeretettel várjuk Óbudavárra, a Balaton-felvidékre, a Magyar Schönstatt Családmozgalom központjába programjainkra mindazokat, akik számára fontos a házasság, a család és a keresztény értékrend. Várjuk házaspárok jelentkezését nyári családnapjainkra (egyhetes lelkigyakorlatainkra) gyermekeikkel együtt. Fontos számunkra, hogy a hét folyamán a családok testileg, lelkileg felüdüljenek. A turnusok 13-15 család részvételével, vasárnap estétől szombat reggelig tartanak. Naponta ünneplünk szentmisét, melyet két előadás és a házastársi beszélgetés követ. A délután szabad az esti imáig, lehet közösen vagy akár egyénileg is strandolni, kirándulni, sportolni. A gyerekek fektetése után a párok összejönnek egy esti beszélgetésre. Az előadásokat tapasztalt házaspárok tartják a családi élet különböző témaköreiből, melyeket közösségünk éves jelmondata fog egységbe. Az előadások és a beszélgetések alatt a gyerekek foglalkoztatásáról fiatalok gondoskodnak: játék, kirándulás, kézműveskedés életkortól függően. Ajánljuk elmélkedésre a Házaspárok útját, és kívánjuk, hogy a párok, akik végigjárják, beszélgetésükben egymásra találjanak és feltöltődjenek. Hívunk minden zarándokot az óbudavári kápolnába, hogy elcsendesedve megtapasztalják Jézus és Mária egységét, és náluk otthonra találjanak, ahol a Szűzanya, mint nagyhatalmú nevelő segít szabad, felelősségteljes, apostoli személyeket és közösségeket formálni a mai kor számára. Mindezekhez nyújt hátteret az új képzőház a 60 fős előadóteremmel, étteremmel, konyhával és a kapcsolódó szállásépületekkel. Vállaljuk esküvők, házassági évfordulók, családi találkozók lebonyolítását. Szívesen fogadunk lelkigyakorlatra érkező felnőtt, gyermek és ifjúsági csoportokat.
Hogyan lehet kapcsolatba kerülni a közösséggel? Személyes kapcsolatfelvétel az irodában Mészáros Zsuzsinál: 8272 Óbudavár, Kistelek u. 2., Tel./Fax: 21/382-8558 és 20/221-2411 Honlap: www.schoenstatt.hu, E-mail:
[email protected] További tájékoztatóval szolgálnak kiadványaink és negyedévente megjelenő újságunk, az Oázis, melyek honlapunkon megtekinthetőek, megrendelhetőek. A naptár bevételét ifjúsági szálláshelyünk átépítésére fordítjuk. Köszönjük támogatását! Családok a Családért Egyesület kiemelten közhasznú szervezet számlaszáma: 73200134-10000434 Kiadja a Magyarországi Schönstatt Családmozgalom, Családok a Családért Egyesülete, Felelős kiadó: dr. Endrédy István • A fotók alatti történeteket az Oázisból válogattuk. Szerzők: Erdősné Emőke, Gódány Róbert és Rita, Horváth Zsolt, Vigassy Ildikó , Komáromi Ferenc és Mária, Mervay hp., Pfitzner Tibor és Ági, Sallai Tamás és Éva, Turai Dénes és Éva, Vida Katalin, Zajkás Péter és Rozi • Címlapfotó: Ramocsai Mónika; további fotók: • január, február, május, június, október: Ramocsai Marinka; március, szeptember, november: Hevér Zsolt; április, december: Bartal Gergő; július: Lőw Péter és Helga; augusztus: Krámli Péter • A fotókat válogatta: Ozsvári Imri és Kristek András • Szerkesztés, tipográfia: Sallainé Karikó Éva • Korrektúra: Heiszer Csaba és Erika • Nyomás: OOK-Press Nyomda, Veszprém
