Hargita Megye Tanácsa KISEBBSÉGI NYELVEK HASZNÁLATÁVAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOZÁS - TEMATIKUS GYŰJTEMÉNY MÁRCIUS -

Hargita Megye Tanácsa RO-530140 Csíkszereda, Szabadság tér 5. Szám Tel.: +4-0266-207700, Fax: +4-0266-207703, [email protected], www.hargitamegye.ro

KISEBBSÉGI NYELVEK HASZNÁLATÁVAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOZÁS - TEMATIKUS GYŰJTEMÉNY -

- 2010 MÁRCIUS -

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ .................................................................................................................................... 4 I.

A HATÁLYOS ROMÁN SZABÁLYOZÁS .......................................................................................... 6 1. Románia Alkotmánya (Constituţia României, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) ..................................................................................................................................................6 2. A helyi közigazgatásról szóló törvény (Legea administraţiei publice locale nr. 215/2001, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) ............................................................................6 3. A kormánymegbízottról és a kormánymegbízotti jogintézményről szóló törvény (Legea nr. 340/2004 privind prefectul şi instituţia prefectului, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) ................................................................................................................................................11 4. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Legea nr. 188/1999 privind Statutul funcţionarilor publici, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) ..............................................................11 5. Kormányhatározat a kisebbséghez tartozók nyelvhasználati jogáról a közigazgatásban (Hotărârea Guvernului nr. 1206/2001 pentru aprobarea Normelor de aplicare a dispoziţiilor privitoare la dreptul cetăţenilor aparţinând unei minorităţi naţionale de a folosi limba maternă în administraţia publică locală, cuprinse în Legea administraţiei publice locale nr. 215/2001) .................12 6. A kisebbséghez tartozók státusára, más jogaira vonatkozó általános nemzeti szabályozás; azon állami szervek, amelyekhez jogsértés esetén fordulni lehet. ..........................................................17

II.

NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK A KISEBBSÉGVÉDELEM ÉS A KISEBBSÉGI NYELVHASZNÁLAT KÖRÉBEN.............. 22 A.

MULTILATERÁLIS EGYEZMÉNYEK.....................................................................................................22 1.

POLGÁRI ÉS POLITIKAI JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA..............................................................22

2.

GAZDASÁGI, KULTURÁLIS, SZOCIÁLIS JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA ...........................................24

B.

REGIONÁLIS EGYEZMÉNYEK ............................................................................................................25 1.

EGYEZMÉNY AZ EMBERI JOGOK ÉS ALAPVETŐ SZABADSÁGOK VÉDELMÉRŐL (EMBERI JOGOK EURÓPAI EGYEZMÉNYE)..........................................................................................................................................25 2.

TIZENKETTEDIK KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYV AZ EMBERI JOGOK ÉS ALAPVETŐ SZABADSÁGJOGOK VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNYHEZ ..............................................................................................................................26 3. KOPPENHÁGAI DOKUMENTUM, PÁRIZSI CHARTA AZ ÚJ EURÓPÁÉRT, OSLÓI AJÁNLÁSOK (EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZET ).............................................................................................27

Hargita Megye Tanácsa RO – 531040 Csíkszereda, Szabadság tér 5. Szám, Tel.: +4-0266-207700, Fax: +4-0266-207703, [email protected], www.hargitamegye.ro

C.

4.

KERETEGYEZMÉNY A NEMZETI KISEBBSÉGEK VÉDELMÉRŐL ......................................................................36

5.

REGIONÁLIS VAGY KISEBBSÉGI NYELVEK EURÓPAI KARTÁJA .....................................................................47

6.

AZ EURÓPAI UNIÓRÓL SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT VÁLTOZATA ...............................67 BILATERÁLIS EGYEZMÉNYEK ............................................................................................................68

SZERZŐDÉS A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ÉS ROMÁNIA KÖZÖTT A MEGÉRTÉSRŐL, AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL ÉS A JÓSZOMSZÉDSÁGRÓL ................................................................................................................................68


Előszó A regionális és kisebbségi nyelvek védelme és támogatása szerves részét képezi az Európai Unió többnyelvűségi politikájának, mely a lisszaboni stratégia elfogadása óta a korábbinál még inkább előtérbe került. A többnyelvűségi politika azon szegmense, mely a kisebbségi nyelvek védelmére irányul, számos dokumentumban teret kapott, melyek között nemcsak tanulmányokat és elemzéseket említhetünk, hanem az Európai Parlament által elfogadott állásfoglalásokat és határozatokat is. Az európai értékeket tekintve nemcsak az elmúlt időszak erőfeszítései, hanem jövőben várható lépések is azt az egyértelmű tendenciát jelzik, hogy az Európai Unió tagállamaiban nagyobb teret és figyelmet kap a kisebbségek státusának problémája. Különösen kiemelkedő eredmény az, hogy a Románia által ratifikált és hatályba lépett Lisszaboni szerződés1 által eszközölt módosítások nyomán az Európai Unió alapvető értékei közé a kisebbséghez tartozók jogainak tiszteletben tartása is bekerül. A kisebbségi nyelvhasználat témakörében az Európai Parlament már 1981-ben kiadott egy olyan állásfoglalást, amelyben arra hívta fel a helyi hatóságokat, hogy ebben a témában olyan szakpolitikát alakítsanak ki, mely kiterjed az oktatásra, a tömegkommunikációra és magába foglalja a közélet és a szociális ügyek bizonyos területeit. Ebben a dokumentumban az említett területek mindegyikére megfogalmaztak ajánlásokat, így kiemelhetjük különösen azt, mely arra vonatkozik, hogy a helyi hatóságok biztosítsák, hogy a közéletben, valamint a hivatalos szervekkel és a bíróságokkal való viszonyukban a magánszemélyek az anyanyelvüket használhassák.2 A kisebbségi nyelvhasználat terén a helyi és regionális hatóságok kiemelten fontos szerepe nyilvánvaló, és ezt nemcsak a Unió intézményei tartják szem előtt, hanem más nemzetközi szervezetek is, így például az Európa Tanács, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet.3 A regionális és kisebbségi nyelvek az európai sokszínűség szerves alkotóelemei, részei nemcsak az európai közös kultúrának, hanem annak a tőkének is, amely a többnyelvűségi politika keretei között vár kiaknázásra. Ezért védelmük, és használatuk ösztönzése nemcsak nemzeti és uniós felelősség, hanem a helyi hatóságok felelőssége is. 1

Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról, amelyet Lisszabonban, 2007. december 13-án írtak alá (2007/C 306/01). 2 Resolution on a Community charter of regional languages and cultures and on a charter of rights of ethnic minorities. Resolution prepared by Mr Gaetano Arfé and adopted by the European Parliament on 16 October 1981. 3 Lásd pl. Organization for Security and Cooperation in Europe, High Commissioner on National Minorities, The Hague Recommendations regarding the education rights of national minorities, 1996


Ezeket a tényezőket szem előtt tartva fogalmaztuk meg ezt a tematikus gyűjteményt, amely arra hivatott, hogy könnyen átláthatóvá tegye a kisebbséghez tartozók nyelvhasználatára vonatkozó jogi szabályozást. A gyűjteményben részletek találhatók a témára vonatkozó hazai jogszabályokból és olyan nemzetközi szerződésekből, amelyeket Románia is ratifikált, tehát kötelező erővel bírnak. Ez alól kivételt csak az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet keretei között aláírt dokumentumok képeznek, amelyek inkább politikai kötelezettségvállalásnak tekinthetők. Reményeink szerint ez a dokumentum hatékonyabbá teszi a kisebbséghez tartozó személyek anyanyelvhasználathoz fűződő jogainak érvényesülését, azzal, hogy átfogó képet nyújt a helyi közigazgatási hatóságoknak arról, hogy az állampolgárokkal szemben milyen kötelezettségeik vannak, a kisebbséghez tartozó személyeket pedig tájékoztatja arról, hogy milyen jogszabályokra vagy nemzetközi egyezményekre hivatkozhatnak, amennyiben a nyelvhasználathoz fűződő jogaik sérülnek.4

4

A gyűjteményt szerkesztette: dr. Mező Sarolta, Hargita Megye Tanácsa, Jogi igazgatóság. Kérdéseikkel vagy észrevételeikkel fordulhatnak hozzá bizalommal a következő e-mail címen: [email protected], vagy postacímen: Hargita Megye Tanácsa, Szabadság tér 5., Csíkszereda, 530140, Hargita megye.


I. A HATÁLYOS ROMÁN SZABÁLYOZÁS 1. Románia Alkotmánya (Constituţia României, republicată, cu modificările şi completările ulterioare)5 „6. szakasz – Az identitáshoz való jog (1) Az állam elismeri és garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megtartásához, fejlesztéséhez és kifejezéséhez. (2) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek identitásának megtartását, fejlesztését és kifejezését célzó állami védőintézkedéseknek a többi román állampolgárhoz viszonyítva meg kell felelniük az egyenlőség és a megkülönböztetéstől való mentesség elveinek.” „ART. 6 Dreptul la identitate (1) Statul recunoaşte şi garantează persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale dreptul la păstrarea, la dezvoltarea şi la exprimarea identităţii lor etnice, culturale, lingvistice şi religioase. (2) Măsurile de protecţie luate de stat pentru păstrarea, dezvoltarea şi exprimarea identităţii persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale trebuie să fie conforme cu principiile de egalitate şi de nediscriminare în raport cu ceilalţi cetăţeni români.” 2. A helyi közigazgatásról szóló törvény (Legea administraţiei publice locale nr. 215/2001, republicată, cu modificările şi completările ulterioare)6 a) A közigazgatási hatóságok és az állampolgárok közötti kapcsolat: „19. cikk – Azokban a területi közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgár, a helyi közigazgatási hatóságoknak, alárendelt közitézményeiknek, valamint a dekoncentrált közszolgálatoknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát is a 5

Románia Alkotmánya, újraközzétették Románia Hivatalos Közlönyének 188. számában, 2003. november 3-án, a Monitorul Oficial al României hivatalos magyar fordításában. 6 2001. évi 215. törvény a helyi közigazgatásról, újraközzétették Románia Hivatalos Közlönyének 46. számában, 2003. július 13-án, a Monitorul Oficial al României hivatalos magyar fordításában. A gyűjteményben szereplő magyar szöveg a törvény hivatalos fordítása.


velük fenntartott kapcsolatokban, az Alkotmány, e törvény és a Románia által részes félként aláírt nemzetközi szerződések előírásainak megfelelően.” „ART. 19 În unităţile administrativ-teritoriale în care cetăţenii aparţinând minorităţilor naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor, autorităţile administraţiei publice locale, instituţiile publice aflate în subordinea acestora, precum şi serviciile publice deconcentrate asigură folosirea, în raporturile cu aceştia, şi a limbii materne, în conformitate cu prevederile Constituţiei, ale prezentei legi şi ale tratatelor internaţionale la care România este parte.” b) A képviselő-testület ülésével és a napirenddel kapcsolatban: „39. cikk. – (1) A helyi tanács havonta rendes ülésre ül össze, a polgármester összehívására. (2) A helyi tanács rendkívüli ülésre is összeülhet a polgármester, vagy a tanácstagok legalább egyharmadának kérésére. (3) A helyi tanács rendes ülésre legalább öt nappal, rendkívüli ülésre pedig legalább három nappal előbb írásban hívandó össze, a területi közigazgatási egység titkára révén. Az összehívó közlésekor a helyi tanácsosok rendelkezésre bocsátják a napirenden szereplő anyagokat is. (4) Kényszerhelyzetben vagy a község, a város vagy a municípium lakosainak érdekét szolgáló, kivételesen sürgős esetekben, illetve a helyi tanáncs szervezeti és működési szabályzatával megállapított egyéb helyzetekben a helyi tanács azonnal összehívható. (5) Az ülésre való meghívóban fel kell tünteni az ülés időpontját, helyszínét és napirendjét. (6) A helyi tanács ülésének napirendje a tömegtájékoztatási eszközök vagy bármely más hirdetési eszköz révén a község vagy a város lakosainak tudomására hozandó.” (7) Azokban a községekben vagy városokban, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgár, a napirend köztudomására hozandó az illető kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvén is. (8) Minden esetben az ülés jegyzőkönyvbe foglalandó.”


„ ART. 39 (1) Consiliul local se întruneşte în şedinţe ordinare, lunar, la convocarea primarului. (2) Consiliul local se poate întruni şi în şedinţe extraordinare, la cererea primarului sau a cel puţin unei treimi din numărul membrilor consiliului. (3) Convocarea consiliului local se face în scris, prin intermediul secretarului unităţii administrativ-teritoriale, cu cel puţin 5 zile înainte şedinţelor ordinare sau cu cel puţin 3 zile înainte de şedinţele extraordinare. Odată cu notificarea convocării, sunt puse la dispoziţie consilierilor locali materialele înscrise pe ordinea de zi. (4) În caz de forţă majoră şi de maximă urgenţă pentru rezolvarea intereselor locuitorilor comunei, oraşului sau municipiului sau în alte situaţii stabilite de regulamentul de organizare şi funcţionare a consiliului local, convocarea consiliului local se poate face de îndată. (5) În invitaţia la şedinţă se vor preciza data, ora, locul desfăşurării şi ordinea de zi a acesteia. (6) Ordinea de zi a şedinţei consiliului local se aduce la cunoştinţă locuitorilor comunei sau ai oraşului prin mass-media sau prin orice alt mijloc de publicitate. (7) În comunele sau oraşele în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor ordinea de zi se aduce la cunoştinţă publică şi în limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective. (8) În toate cazurile convocarea se consemnează în procesul-verbal al şedinţei.” „ 42. cikk. – (1) A helyi tanács ülései nyilvánosak. (2) Az ülések munkálatai román nyelven folynak. Azokban a helyi tanácsokban, amelyekben a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó helyi tanácsosok az összlétszám legalább egyötödét képezik, az üléseken az anyanyelv is használható. Ebben az esetben a polgármester gondoskodik a román nyelvre való fordítás biztosításáról. Minden esetben a tanácsülések dokumentumai román nyelven szerkesztendők. ” „ ART. 42 (1) Şedinţele consiliului local sunt publice. (2) Lucrările şedinţelor se desfăşoară în limba română. În consiliile locale în care consilierii locali aparţinând unei minorităţi naţionale reprezintă cel puţin o cincime din numărul total, la şedinţele de consiliu se poate folosi şi limba maternă. În aceste cazuri se va asigura, prin grija primarului, traducerea în limba română. În toate cazurile, documentele şedinţelor de consiliu se întocmesc în limba română.”


„94. cikk. – (1) A megyei tanács havonta ül össze rendes ülésekre, a megyei tanács elnökének összehívására. *…+ (8) Azokban a megyékben, amelyekben a lakosság több mint 20 százalékát valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok alkotják, a napirend köztudomásra hozandó az illető kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvén is.” „ART. 94 (1) Consiliul judeţean se întruneşte în şedinţă ordinară în fiecare lună, la convocarea preşedintelui consiliului judeţean. *…+ (8) În judeţele în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor ordinea de zi se aduce la cunoştinţă publică şi în limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective.” c) A közigazgatási aktusok közzétételével és közlésével kapcsolatban: „50. cikk. - Azokban a területi közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgár, a szabályozó jellegű határozatok az illető kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvén is köztudomásra hozandók, az egyéni jellegűek pedig kérésre anyanyelven is közlendők. „ ART. 50 În unităţile administrativ-teritoriale în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor hotărârile cu caracter normativ se aduc la cunoştinţă publică şi în limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective, iar cele cu caracter individual se comunică, la cerere, şi în limba maternă.”

d) Az állampolgárokkal való kapcsolat, a közérdekű információkhoz való hozzáférés, valamint a helység- és intézménynevek feliratozása tekintetében: „76. cikk. – (1) A polgárok és a helyi közigazgatási hatóságok közötti kapcsolatokban a román nyelv használandó.


(2) Azokban a területi közigazgatási egységekben, amelyekben a lakosság több mint 20 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgár, az illetők – a helyi közigazgatási hatóságokkal, a szakapparátussal és a helyi tanács alárendelt szervezeteivel fennálló kapcsolatokban – anyanyelvükön is fordulhatnak azokhoz, élőszóval vagy írásban, és a választ mind román nyelven, mind pedig anyanyelvükön kapják meg. (3) A (2) bekezdésben említett feltételek között a közönségkapcsolati feladatokkal kapcsolatos tisztségekbe az illető kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvét ismerő személyek is besorolandók. (4) A helyi közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell a helységek és a fennhatóságuk alatt lévő intézmények nevének, valamint a közérdekű hirdetéseknek az illető kisebbséghez tartozó állampolgárok nyelvén való feliratozását illetve kifüggesztését is, a (2) bekezdésben előírt feltételek között. (5) A hivatalos okiratok kötelezően román nyelven készítendők.” „ ART. 76 (1) În raporturile dintre cetăţeni şi autorităţile administraţiei publice locale se foloseşte limba română. (2) În unităţile administrativ-teritoriale în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor, în raporturile lor cu autorităţile administraţiei publice locale, cu aparatul de specialitate şi organismele subordonate consiliului local, aceştia se pot adresa, oral sau în scris, şi în limba lor maternă şi vor primi răspunsul atât în limba română, cât şi în limba maternă. (3) În condiţiile prevăzute la alin. (2), în posturile care au atribuţii privind relaţii cu publicul vor fi încadrate şi persoane care cunosc limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective. (4) Autorităţile administraţiei publice locale vor asigura inscripţionarea denumirii localităţilor şi a instituţiilor publice de sub autoritatea lor, precum şi afişarea anunţurilor de interes public şi în limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective, în condiţiile prevăzute la alin. (2). (5) Actele oficiale se întocmesc în mod obligatoriu în limba română.”

e) Amennyiben a kisebbséghez tartozók aránya a törvény hatályba lépése után 20% alá csökken: „131. cikk. – A 19. cikk, a 39. cikk (7) bekezdésének és a 76. cikk (2) – (4) bekezdésének előírásai akkor is alkalmazhatók, ha különféle okokból e törvény hatályba lépését követően a valamely nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok aránya a 19. cikkben előírt alá csökken.”


„ART. 131 Prevederile art. 19, art. 39 alin. (7) şi ale art. 76 alin. (2) - (4) sunt aplicabile şi în cazul în care, din diferite motive, după intrarea în vigoare a prezentei legi, ponderea cetăţenilor aparţinând unei minorităţi naţionale scade sub procentul prevăzut la art. 19.” 3. A kormánymegbízottról és a kormánymegbízotti jogintézményről szóló törvény (Legea nr. 340/2004 privind prefectul şi instituţia prefectului, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) A törvény szerint a prefektus hatáskörébe tartozik biztosítani, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok a dekoncentrált közszolgálatokkal való viszonyukban használhassák anyanyelvüket azokban a területi-közigazgatási egységekben, ahol a kisebbséghez tartozók aránya a 20%-ot meghaladja. „ART. 19 (1) În calitate de reprezentant al Guvernului, prefectul îndeplineşte următoarele atribuţii principale: *…+ m) asigură folosirea, în condiţiile legii, a limbii materne în raporturile dintre cetăţenii aparţinând minorităţilor naţionale şi serviciile publice deconcentrate în unităţile administrativ-teritoriale în care aceştia au o pondere de peste 20%.” 4. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény (Legea nr. 188/1999 privind Statutul funcţionarilor publici, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) Azokban a területi-közigazgatási egységekben, ahol valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személyek aránya a 20%-ot meghaladja, egyes köztisztviselők, az olyan közszolgálatokból, amelyeknek közvetlen kapcsolata van az állampolgárokkal, ismerni fogják az adott kisebbség nyelvét is. „ART. 108 În unităţile administrativ-teritoriale în care persoanele aparţinând unei minorităţi naţionale deţin o pondere de peste 20% unii funcţionari publici din serviciile care au contacte direct cu cetăţenii vor cunoaşte şi limba minorităţii naţionale respective.” (Azonos rendelkezést találunk a Köztisztviselők előmeneteléről szóló 611/2008 sz. kormányhatározat 20. cikkének (3) bekezdésében)


5. Kormányhatározat a kisebbséghez tartozók nyelvhasználati jogáról a közigazgatásban (Hotărârea Guvernului nr. 1206/2001 pentru aprobarea Normelor de aplicare a dispoziţiilor privitoare la dreptul cetăţenilor aparţinând unei minorităţi naţionale de a folosi limba maternă în administraţia publică locală, cuprinse în Legea administraţiei publice locale nr. 215/2001) Ennek a kormányhatározatnak az 1. sz. mellékletében találjuk a helyi közigazgatási törvényben foglaltak végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket; a kormányhatározat további mellékletei a települések kisebbségi nyelven való megnevezéseit tartalmazzák. Az 1. sz. melléklet rendelkezései az alábbiakban találhatóak. “ANEXA 1 NORME de aplicare a dispoziţiilor privitoare la dreptul cetăţenilor aparţinând unei minorităţi naţionale de a folosi limba maternă în administraţia publică locală, cuprinse în Legea administraţiei publice locale nr. 215/2001. CAP. 1 Dispoziţii generale ART. 1 Cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale, care au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor dintr-o unitate administrativ-teritorială, au dreptul de a folosi limba maternă în raporturile cu autorităţile administraţiei publice locale, în conformitate cu prevederile Legii administraţiei publice locale nr. 215/2001, cu modificările ulterioare, ale Convenţiei-cadru pentru protecţia minorităţilor naţionale, ratificată de România prin Legea nr. 33/1995, ale altor convenţii şi tratate internaţionale la care România este parte, precum şi ale prezentelor norme. ART. 2 (1) În raporturile cu autorităţile administraţiei publice locale cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale din unităţile administrativ-teritoriale în care aceştia au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor au dreptul să li se aducă la cunoştinţă, în limba maternă, ordinea de zi a şedinţelor consiliului local sau judeţean, precum şi hotărârile adoptate de acestea. (2) În condiţiile prevăzute la alin. (1) cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au dreptul să se adreseze autorităţilor administraţiei publice locale şi aparatului propriu al consiliilor locale şi judeţene, oral sau în scris, şi în limba


maternă, precum şi de a primi răspuns atât în limba română, cât şi în limba maternă. ART. 3 În consiliile locale sau judeţene în care consilierii aparţinând unei minorităţi naţionale reprezintă cel puţin o treime din numărul total, la şedinţele de consiliu se poate folosi şi limba maternă. ART. 4 (1) În localităţile în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor se va asigura inscripţionarea denumirii localităţii şi în limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective. (2) În unităţile administrativ-teritoriale în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor autorităţile administraţiei publice locale vor asigura inscripţionarea denumirii instituţiilor publice de sub autoritatea lor, precum şi afişarea anunţurilor de interes public şi în limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective, în condiţiile legii. CAP. 2 Dispoziţii speciale ART. 5 (1) În vederea asigurării participării cetăţenilor prevăzuţi la art. 1 la dezbaterea problemelor colectivităţii locale, ordinea de zi a şedinţei consiliului local sau judeţean se aduce la cunoştinţă publică prin mass-media sau prin orice alt mijloc de publicitate şi în limba lor maternă. (2) În acest scop, primarii, respectiv, preşedinţii consiliilor judeţene, vor asigura traducerea în limba maternă a minorităţii naţionale a ordinii de zi, iar aceasta va fi adusă la cunoştinţă publică prin grija secretarului, respectiv a secretarului general al unităţii administrativ-teritoriale, prin aceleaşi mijloace şi în acelaşi termen cu cele ale difuzării în limba română. (3) Aducerea la cunoştinţă publică, în limba maternă, a ordinii de zi a şedinţei consiliului local sau judeţean se consemnează în procesul-verbal al şedinţei, iar în dosarul de şedinţă se vor ataşa actele doveditoare, inclusiv ordinea de zi în limba oficială şi în versiunea tradusă în limba maternă. ART. 6 (1) În consiliile locale sau judeţene în care consilierii aparţinând unei minorităţi naţionale reprezintă cel puţin o treime din numărul total al consilierilor în funcţie, la lucrările şedinţelor ordinare şi extraordinare ale consiliului se poate folosi şi


limba maternă. În toate cazurile documentele şedinţelor consiliului local sau judeţean se întocmesc în limba română, limba oficială a statului. (2) În astfel de cazuri primarii şi preşedinţii consiliilor judeţene au obligaţia să asigure traducerea integrală şi concomitentă a dezbaterilor în limba română. Traducerea va fi realizată de persoane care cunosc bine şi foarte bine atât limba română, cât şi limba maternă a minorităţii respective. În cazuri excepţionale, dacă traducerea nu poate fi realizată datorită lipsei traducătorului şi acesta nu poate fi înlocuit cu o altă persoană în măsură să asigure traducerea, lucrările şedinţei consiliului local sau judeţean se vor desfăşura în limba română. Dacă situaţia se repetă şi la şedinţa următoare, lucrările acesteia vor fi amânate. După o a treia amânare devin aplicabile prevederile art. 58 din Legea nr. 215/2001. (3) Potrivit legii documentele şedinţelor consiliului local sau judeţean se vor întocmi numai în limba română, limba oficială a statului. Procesul-verbal al şedinţei se va redacta direct în limba română, pe baza traducerii din timpul şedinţei. (4) Proiectele de hotărâri ale consiliului local sau judeţean şi celelalte documente supuse dezbaterii şi aprobării acestuia vor fi redactate, în toate cazurile, în limba română şi vor fi însoţite de traducerea în limba maternă a minorităţii îndreptăţite. (5) Textele finale ale hotărârilor şi celorlalte documente supuse deliberării şi aprobării consiliului local sau judeţean vor fi redactate în limba română şi vor fi traduse în limba minorităţii naţionale. (6) Folosirea limbii materne la lucrările şedinţei consiliului local sau judeţean se consemnează, în toate cazurile, în procesul-verbal al şedinţei. ART. 7 (1) Secretarul, respectiv secretarul general al unităţii administrativ-teritoriale, este obligat să ia toate măsurile tehnice şi de orice altă natură pentru a asigura aducerea la cunoştinţă publică a hotărârilor cu caracter normativ ale consiliului local sau judeţean, precum şi comunicarea către cetăţenii prevăzuţi la art. 1 a hotărârilor cu caracter individual şi în limba maternă a acestora, dacă s-a făcut o solicitare scrisă în acest sens. (2) Aducerea la cunoştinţă publică, în limba maternă, a hotărârilor cu caracter normativ ale consiliului local sau judeţean, precum şi comunicarea către cetăţenii prevăzuţi la art. 1 a hotărârilor cu caracter individual şi în limba maternă a acestora se realizează prin aceleaşi mijloace şi în acelaşi termen cu cele ale difuzării în limba română. ART. 8 (1) Cetăţenii prevăzuţi la art. 1 au dreptul să se adreseze, oral sau în scris, autorităţilor administraţiei publice locale şi aparatului propriu al acestora şi în limba maternă.


(2) Autorităţile administraţiei publice locale şi aparatul propriu de specialitate au obligaţia să răspundă solicitărilor atât în limba română, cât şi în limba maternă. Actele oficiale se întocmesc în mod obligatoriu în limba română. ART. 9 (1) La ceremoniile oficiale organizate de autorităţile administraţiei publice locale se va folosi limba română, limba oficială a statului. În unităţile administrativ-teritoriale în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi naţionale au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor, la astfel de ceremonii, alături de limba română, se poate folosi şi limba minorităţii respective. (2) Oficierea căsătoriilor se face de către ofiţerul de stare civilă în limba română. Ceremonia se poate desfăşura, la cerere, şi în limba maternă a persoanelor care urmează să se căsătorească, dacă ofiţerul de stare civilă cunoaşte limba respectivă. (3) Actele şi certificatele de stare civilă se vor redacta numai în limba română. ART. 10 (1) Modul de inscripţionare a denumirii unor localităţi în limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţilor este prevăzut în anexele nr. 1/1 - 1/23. (2) Inscripţionarea în limba maternă a denumirii unor localităţi are caracter informativ, neputând fi folosită în corespondenţa sau în documentele oficiale. ART. 11 (1) Inscripţionarea în limba maternă a denumirii unor localităţi în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor se face pe aceeaşi tăbliţă indicatoare, sub denumirea în limba română, folosindu-se aceleaşi caractere, mărimi de litere şi culori, potrivit anexei nr. 2. Inscripţionarea se face atât pe indicatoarele rutiere de intrare, cât şi pe cele de ieşire din localitate. (2) Confecţionarea tăbliţelor indicatoare se realizează prin grija primarilor, costul acestora fiind suportat din bugetele locale. ART. 12 Inscripţionarea în limba maternă a denumirii instituţiilor publice de sub autoritatea consiliilor locale sau judeţene se face printr-o tăbliţă similară ca dimensiune, caracter, mărime a literelor şi culori cu cea inscripţionată în limba română. Tăbliţa se va amplasa sub tăbliţa care conţine denumirea oficială în limba română. ART. 13 Montarea tăbliţelor prevăzute la art. 11 şi 12 se face în termen de cel mult 90 de zile de la data intrării în vigoare a prezentelor norme.


CAP. 3 Dispoziţii finale ART. 14 Ponderea cetăţenilor aparţinând unei minorităţi naţionale, prevăzută la art. 1, se stabileşte pe baza datelor recensământului populaţiei organizat potrivit legii. ART. 15 În unităţile administrativ-teritoriale în care cetăţenii aparţinând unei minorităţi au o pondere de peste 20% din numărul locuitorilor, în cadrul aparatului propriu al consiliilor locale sau judeţene, în compartimentele care au atribuţii privind relaţii cu publicul vor fi încadrate şi persoane care cunosc limba maternă a cetăţenilor aparţinând minorităţii respective. Angajarea se face prin concurs organizat în condiţiile legii. ART. 16 (1) Traducerea din limba română în limba maternă a documentelor, precum şi a lucrărilor şedinţelor consiliului local sau judeţean se asigură prin grija primarului, respectiv a preşedintelui consiliului judeţean. (2) Traducerea se realizează de către funcţionarii prevăzuţi la art. 15, precum şi, după caz, de către colaboratori externi. ART. 17 Cheltuielile efectuate de autorităţile administraţiei publice locale pentru asigurarea aplicării dispoziţiilor prezentelor norme se suportă de la bugetele locale ale comunelor, oraşelor, municipiilor sau judeţelor, după caz. ART. 18 (1) Constituie contravenţii următoarele fapte, dacă nu sunt săvârşite în astfel de condiţii încât, potrivit legii penale, să fie considerate infracţiuni: a) refuzul de a traduce în limba maternă ordinea de zi şi hotărârile consiliului local sau judeţean şi de a le aduce la cunoştinţă publică şi în varianta tradusă, precum şi refuzul de a comunica răspunsurile şi în limba maternă a solicitantului, potrivit prevederilor art. 2 alin. (2); b) neîntocmirea documentelor originale ale şedinţelor consiliului local sau judeţean în limba oficială a statului; c) refuzul de a traduce în limba română lucrările consiliului local sau judeţean ori continuarea desfăşurării acestora în limba minorităţii naţionale, deşi nu este asigurată traducerea în limba română; d) nerespectarea prevederilor art. 6 alin. (1) privitoare la folosirea limbii materne la lucrările consiliului local sau judeţean; e) nerespectarea termenului prevăzut la art. 13; f) redactarea actelor şi certificatelor de stare civilă în altă limbă decât limba română;


g) inscripţionarea altor denumiri decât cele prevăzute în anexele nr. 1/1 - 1/23, precum şi inscripţionarea acestora în altă formă decât cea prevăzută în anexa nr. 2; h) folosirea denumirilor de localităţi prevăzute în anexele nr. 1/1 - 1/23 în corespondenţa sau în documentele oficiale. (2) Contravenţiile prevăzute la alin. (1) lit. a) - d) se sancţionează cu amendă de la 5.000.000 lei la 15.000.000 lei, iar cele prevăzute la lit. e) - h), cu amendă de la 25.000.000 lei la 50.000.000 lei. (3) Constatarea contravenţiei şi aplicarea amenzii se fac de către persoane împuternicite de ministrul administraţiei publice, de către prefect sau împuterniciţii acestuia şi se aplică primarului, preşedintelui consiliului judeţean, secretarului, respectiv secretarului general al unităţii administrativ-teritoriale, după caz. (4) Contravenţiilor prevăzute la alin. (1) li se aplică în mod corespunzător dispoziţiile Ordonanţei Guvernului nr. 2/2001 privind regimul juridic al contravenţiilor.” 6. A kisebbséghez tartozók státusára, más jogaira vonatkozó általános nemzeti szabályozás; azon állami szervek, amelyekhez jogsértés esetén fordulni lehet. a) A hátrányos megkülönböztetés megelőzéséről és szankcionálásáról szóló 137/2000 kormányrendelet (Ordonanţa Guvernului nr. 137/2000 privind prevenirea şi sancţionarea tuturor formelor de discriminare, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) Ez a jogszabály definiálja a hátrányos megkülönböztetés fogalmát, (külön említve a közvetett és közvetlen diszkriminációt) és több más tényező mellett a nemzetiségi, nyelvi, és etnikai alapon történő diszkriminációt is szankcionálja. A hátrányos megkülönböztetés jogszabályban nevesített esetei szabálysértésnek minősülnek. A sértett személyek a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordulhatnak (Consiliul Naţional pentru Combaterea Discriminării).


b) Az Országgyűlési biztos intézményéről szóló 35/1997 sz. törvény (Legea nr. 35/1997 privind organizarea şi funcţionarea instituţiei Avocatul Poporului, republicată, cu modificările şi completările ulterioare. ) Az országgyűlési biztos feladata az állampolgárok jogainak védelme a hatóságokkal való viszonyuk körében. A hatóság által jogaiban vagy szabadságaiban sértett személy kérelemmel fordulhat az országgyűlési biztoshoz, amelynek nyomán a biztos felhívhatja a jogsértő hatóságot az adott közigazgatási aktus visszavonására, módosítására, és az okozott kár megtérítésére. Az országgyűlési biztosnak négy helyettese van. Ezek egyikének a szakterülete a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos ügyeket is magában foglalja. c) Oktatási törvény (Legea învăţământului nr. 84/1995, republicată, cu modificările şi completările ulterioare) Az oktatási törvény rendelkezései a nemzeti kisebbséghez tartozók anyanyelven való tanulásáról: “Art. 8. (1) Învăţământul de toate gradele se desfăşoară în limba română. Acesta se desfăşoară, în condiţiile prezentei legi, şi în limbile minorităţilor naţionale, precum şi în limbi de circulaţie internaţională. (2) În fiecare localitate se organizează şi funcţionează unităţi de învăţământ sau formaţiuni de studiu cu limba de predare română şi, după caz, cu predarea în limbile minorităţilor naţionale ori se asigură şcolarizarea în limba maternă în cea mai apropiată localitate în care este posibil.” „CAP. 12 Învăţământul pentru persoanele aparţinând minorităţilor naţionale ART. 118 Persoanele aparţinând minorităţilor naţionale au dreptul să studieze şi să se instruiască în limba maternă la toate nivelurile şi formele de învăţământ, precum şi la tipurile de învăţământ pentru care există o cerere suficientă, în condiţiile legii. ART. 119 (1) În funcţie de necesităţile locale se pot organiza, la cerere şi în condiţiile legii, grupe, clase, secţii sau şcoli cu predarea în limbile minorităţilor naţionale. (2) Prevederile alin. (1) se vor aplica fără a se aduce atingere învăţării limbii oficiale şi predării în această limbă.


ART. 120 (1) Disciplina Limba română se predă în învăţământul primar după programe şcolare şi manuale elaborate în mod special pentru minoritatea respectivă. În învăţământul gimnazial disciplina Limba şi literatura română se predă după programe şcolare identice cu cele pentru clasele cu predare în limba română şi manuale specifice. În învăţământul liceal disciplina Limba şi literatura română se predă după programe şcolare şi manuale identice cu cele pentru clasele cu predare în limba română. (2) În învăţământul primar cu predare în limbile minorităţilor naţionale Istoria românilor şi Geografia României se predau în aceste limbi după programe şcolare şi manuale identice cu cele pentru clasele cu predare în limba română, cu obligaţia transcrierii şi însuşirii toponomiei şi a numelor proprii româneşti în limba română. În învăţământul gimnazial şi liceal Istoria românilor şi Geografia României se predau în limba română, după programe şcolare şi manuale identice cu cele pentru clasele cu predare în limba română. Examinarea la Istoria românilor şi Geografia României se face în limba de predare a acestora. (3) În programele şi manualele de istorie universală şi de istorie a românilor se vor reflecta istoria şi tradiţiile minorităţilor naţionale din România. (4) În învăţământul gimnazial se introduce, la cerere, ca disciplină de studiu, Istoria şi tradiţiile minorităţilor naţionale, cu predare în limba maternă. Programele analitice şi manualele la această disciplină sunt aprobate de Ministerul Educaţiei şi Cercetării. ART. 121 Elevilor aparţinând minorităţilor naţionale, care frecventează unităţi de învăţământ cu predare în limba română, li se asigură, la cerere şi în condiţiile legii, ca disciplină de studiu, limba şi literatura maternă, precum şi istoria şi tradiţiile minorităţii naţionale respective. ART. 122 În învăţământul de stat din şcolile de arte şi meserii şi anul de completare, precum şi în învăţământul liceal şi postliceal de specialitate, în care, la cerere şi în condiţiile legii, predarea se face în limba maternă la disciplinele de specialitate, este obligatorie însuşirea terminologiei de specialitate şi în limba română. ART. 123 (1) În cadrul instituţiilor de învăţământ universitar de stat se pot organiza, în condiţiile legii, la cerere, grupe, secţii, colegii şi facultăţi cu predare în limbile minorităţilor naţionale. În acest caz se va asigura însuşirea terminologiei de specialitate în limba română. La cerere şi prin lege se pot înfiinţa instituţii de învăţământ superior multiculturale. Limbile de predare în aceste instituţii de învăţământ superior se stabilesc în cadrul legii de înfiinţare.


(2) Se recunoaşte dreptul persoanelor aparţinând minorităţilor naţionale de a înfiinţa şi de a administra propriile instituţii de învăţământ superior particulare, conform legii. (3) Se încurajează instituţiile de învăţământ superior cu structuri şi activităţi multiculturale pentru promovarea convieţuirii interetnice armonioase şi a integrării la nivel naţional şi european. (4) La toate formele de învăţământ în limba română sau în limbile minorităţilor naţionale se poate înscrie şi pregăti orice cetăţean român, indiferent de limba sa maternă şi de limba în care a urmat studiile anterioare. ART. 124 În învăţământul de toate gradele şi nivelurile probele de admitere şi probele examenelor de absolvire pot fi susţinute în limba în care au fost studiate disciplinele respective, în condiţiile legii. ART. 125 Ministerul Educaţiei şi Cercetării asigură, în limba de predare, pregătirea şi perfecţionarea personalului didactic, precum şi manuale şcolare şi alte materiale didactice. ART. 126 În conducerea unităţilor şi a instituţiilor de învăţământ în care există grupe, clase sau secţii cu predare în limbile minorităţilor naţionale se asigură o reprezentare proporţională a cadrelor didactice din rândul minorităţilor, cu respectarea competenţei profesionale.” d) Más jogszabályok Az említetteken kívül még a kisebbséghez tartozók jogait érintik a következő jogszabályok: - Hotărârea Guvernului nr. 881/1998 pentru declararea zilei de 18 decembrie Ziua Minorităţilor Naţionale din România; - Ordonanţa Guvernului nr. 121/2000 privind înfiinţarea Institutului pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale; - Hotărârea Guvernului nr. 589/2001 privind înfiinţarea Consiliului Minorităţilor Naţionale; - Hotărârea Guvernului nr. 111/2005 privind organizarea şi funcţionarea Departamentului pentru Relaţii Interetnice, cu modificările şi completările ulterioare; - Hotărârea Guvernului nr. 893/2007 privind organizarea şi funcţionarea Institutului pentru Studierea Problemelor Minorităţilor Naţionale;


- Hotărârea Guvernului nr. 137/2008 pentru aprobarea Protocolului dintre Guvernul României şi Guvernul Republicii Ungare în vederea sprijinirii cercetării în domeniul minorităţilor naţionale, semnat la Sibiu la 14 noiembrie 2007.


II. NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK A KISEBBSÉGVÉDELEM ÉS A KISEBBSÉGI NYELVHASZNÁLAT KÖRÉBEN

A. MULTILATERÁLIS EGYEZMÉNYEK 1. POLGÁRI ÉS POLITIKAI JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA Hivatalos megnevezése: International Convenant on Civil and Political Rights; New York, 16 December 1966.7 Létrejött: Egyesült Nemzetek Szervezete; No. 14668. Aláírásra megnyílt: 19.12.1966. Hatályba lépett: 23.03.1976. Románia ratifikálta: 09.12.1974. Hatályba lépett: 23.03.1976. Ratifikálva Romániában a következő jogszabállyal: Decret nr. 212/1974 pentru ratificarea Pactului internaţional cu privire la drepturile economice, sociale şi culturale şi Pactului internaţional cu privire la drepturile civile şi politice, publicat în Buletinul Oficial nr. 146 din 20 noiembrie 1974. Az alábbiakban az Egyezségokmány hivatalos magyar fordításából következnek a kisebbségi jogok szempontjából releváns részek. “II. RÉSZ 2. cikk 1.

Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

2.

Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos eljárásukkal és az Egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek még nem volnának hatályban.

3.

Az Egyezségokmányban részes minden állam kötelezi magát annak biztosítására, hogy

7

Hivatalos honlap: http://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=UNTSONLINE&tabid=2&mtdsg_no=IV4&chapter=4&lang=en http://www.menszt.hu/informaciok/emberi_jogok/egyezsegokmany_ii


a.

minden olyan személy, akinek az Egyezségokmányban elismert jogai vagy szabadságai sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhessen akkor is, ha a jogok megsértését hivatalos minőségben eljáró személyek követték el;

b.

a jogorvoslattal élő személy jogai tekintetében az illetékes bírói, államigazgatási vagy törvényhozó hatóság vagy az állam jogrendszere szerint illetékes más hatóság határozzon, és fejlessze a bírói jogorvoslat lehetőségeit;

c.

az illetékes hatóságok a helytállónak elismert jogorvoslatnak érvényt szerezzenek.”

“26. cikk A törvény előtt minden személy egyenlő és minden megkülönböztetés nélkül joga van egyenlő törvényes védelemre. Erre tekintettel a törvénynek minden megkülönböztetést tiltania kell és minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítania bármilyen megkülönböztetés ellen, mint amilyen például a faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy más helyzet alapján történő megkülönböztetés. 27. cikk Olyan államokban, ahol a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”


2. GAZDASÁGI, KULTURÁLIS, SZOCIÁLIS JOGOK NEMZETKÖZI EGYEZSÉGOKMÁNYA Hivatalos megnevezése: International Convenant on Economic, Social and Cultural Rights ; New York, 16 December 1966.8 Létrejött: Egyesült Nemzetek Szervezete; No. 14531. Aláírásra megnyílt: 19.12.1966. Hatályba lépett: 03.01.1976. Románia ratifikálta: 09.12.1974. Hatályba lépett: 03.01.1976. Ratifikálva Romániában a következő jogszabállyal: Decret nr. 212/1974 pentru ratificarea Pactului internaţional cu privire la drepturile economice, sociale şi culturale şi Pactului internaţional cu privire la drepturile civile şi politice, publicat în Buletinul Oficial nr. 146 din 20 noiembrie 1974. Az alábbiakban az Egyezségokmány hivatalos magyar fordításából következnek a kisebbségi jogok szempontjából releváns részek. „II. RÉSZ 2. cikk 1.

Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy különösen gazdasági és technikai téren - mind saját erejéből, mind pedig a nemzetközi segítségnyújtás és együttműködés útján a rendelkezésre álló valamennyi erőforrás igénybevételével, minden megfelelő eszközzel, ideértve különösen a jogszabályi intézkedéseket, fokozatosan biztosítja az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását.

2.

Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy biztosítják az Egyezségokmányban rögzített jogoknak fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyoni helyzetre, születésre, vagy minden egyéb helyzetre tekintet nélkül való gyakorlását.”

Az Egységokmányban rögzített jogok: munkához, igazságos és kedvező munkafeltételekhez való jog, szakszervezetben való résztvétel joga, szociális biztonsághoz való jog, a megfelelő életszínvonalhoz, a testi és lelki egészséghez való jog, a művelődéshez, a kulturális életben való részvételhez való jog, stb.

8

Hivatalos honlap: http://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=IND&mtdsg_no=IV-3&chapter=4&lang=en http://www.menszt.hu/informaciok/emberi_jogok/egyezsegokmany_i


B. REGIONÁLIS EGYEZMÉNYEK 1. EGYEZMÉNY AZ EMBERI JOGOK ÉS ALAPVETŐ (EMBERI JOGOK EURÓPAI EGYEZMÉNYE)

SZABADSÁGOK VÉDELMÉRŐL

Hivatalos megnevezése: Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms9 Létrejött: Európa Tanács; ETS No. 005. Aláírásra megnyílt: 04.11.1950. Hatályba lépett: 03.09.1953. Románia ratifikálta: 20.06.1994. Hatályba lépett: 20.06.1994. Ratifikálva Romániában a következő jogszabállyal: Decret nr. 40/1994 privind aprobarea şi supunerea spre ratificare Parlamentului a Convenţiei pentru apărarea drepturilor omului şi a libertăţilor fundamentale, precum şi a protocoalelor adiţionale la aceasta convenţie, publicat în Monitorul Oficial nr. 135 din 31 mai 1994 Az alábbiakban idézünk az Egyezmény 11. jegyzőkönyv szerint egységes szerkezetbe foglalt szövegének hivatalos magyar fordításából. Külön kiemeljük, hogy a megkülönböztetés alapjául szolgáló tényezők között – habár ez a felsorolás nem taxatívszerepel a nemzeti kisebbséghez tartozás is. „14. Cikk Megkülönböztetés tilalma A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történô megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.”

9

Hivatalos honlapja: http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=005&CM=8&DF=25/09/2009&CL=ENG


2. TIZENKETTEDIK KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYV

AZ EMBERI JOGOK ÉS ALAPVETŐ

SZABADSÁGJOGOK VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ EGYEZMÉNYHEZ Hivatalos megnevezése: Protocol No. 12 to the Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms10 Létrejött: Európa Tanács; CETS No. 117. Aláírásra megnyílt: 04.11.2000. Hatályba lépett: 01.04.2005. Románia ratifikálta: 17.07.2006. Hatályba lépett: 01.11.2006. Ratifikálva Romániában a következő jogszabállyal: Decret nr. 178/ 2006 privind supunerea spre ratificare Parlamentului a Protocolului nr. 12 la Convenţia pentru apărarea drepturilor omului şi a libertăţilor fundamentale, adoptat la Roma la 4 noiembrie 2000, publicat în Monitorul Oficial nr. 164 din 21 februarie 2006. Ez a kiegészítő jegyzőkönyv egy fontos előrelépés a megkülönböztetés elleni nemzetközi küzdelemben. Az Egyezmény eredeti szövegéhez képest ugyanis jelentős többletkötelezettséget hárít a résztvevő államokra: nemcsak az Egyezményben meghatározott, hanem a „törvényben”, azaz az adott állam nemzeti jogszabályaiban biztosított jogok élvezetét kell megkülönböztetés nélkül garantálni. Emellett külön nevesíti a hatóság által alkalmazott megkülönböztetés tilalmát. Ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet csak 17 állam ratifikálta, szemben az Egyezménnyel, amelyet 47, azaz minden tagállam ratifikált. Az említett cikkek az alábbiakban következnek, hivatalos fordításban. „1. Cikk A megkülönböztetés általános tilalma 1. A törvényben meghatározott jogok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történô megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. 2. Hatóság senki ellen nem alkalmazhat megkülönböztetést semmilyen, például az 1. bekezdésben említett alapon.”

10

Hivatalos honlapja: http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=177&CM=8&DF=25/09/2009&CL=ENG


3. KOPPENHÁGAI DOKUMENTUM, PÁRIZSI CHARTA AZ ÚJ EURÓPÁÉRT, OSLÓI AJÁNLÁSOK (EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERVEZET) 3.1. Koppenhágai Dokumentum A koppenhágai dokumentum az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet keretei között 1990-ben tartott koppenhágai értekezlet záródokumentumaként született meg. A hivatalos megnevezése: Document of the Copenhagen Meeting of the Conference on the Human Dimension of the CSCE11. Sem ez a dokumentum, sem a Párizsi Charta nem minősül jogilag kötelező nemzetközi szerződésnek, inkább politikai kötelezettségvállalásnak tekinthetők. Ennek ellenére fontos róluk említést tenni, mert jelentős szerepük volt a későbbi kisebbségvédelmi tárgyú nemzetközi szerződések előkészítésében. Az alábbiakban részletek következnek a koppenhágai dokumentumból. „30. A résztvevő államok elismerik, hogy a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdések csak a joguralmon és a működő független bírósági rendszeren alapuló demokratikus politikai keretben oldhatók meg kielégítően. Ez a keret teljes körű tiszteletet biztosít az emberi jogok és alapvető szabadságok, az állampolgárok egyenlő jogai és státusza, törvényes érdekeik és törekvéseik szabad kifejezése, valamint azon jogi szabályok végrehajtása iránt, amelyek hatékonyan korlátozzák a kormányzati hatalommal, a politikai pluralizmussal és társadalmi intoleranciával való visszaélést. Továbbá elismerik a nem-kormányzati szervezetek, beleértve a politikai pártok, szakszervezetek, emberi jogi szervezetek és vallási csoportok fontos szerepét a tolerancia, a kulturális változatosság előmozdításában és a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdések megoldásában. Továbbá megerősítik, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása - az egyetemesen elismert emberi jogok részeként - fontos tényező a résztvevő államokban a béke, az igazságosság, a stabilitás és a demokrácia szempontjából. 31. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van emberi jogaik és alapvető szabadságaik teljes körű és hatékony gyakorlásához bármilyen megkülönböztetés nélkül és a törvény előtti teljes egyenlőségben. A résztvevő államok - ahol szükséges - különös intézkedéseket fogadnak el a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek az emberi jogok és alapvető szabadságok gyakorlása és élvezete terén a többi állampolgárral való teljes körű egyenlősége biztosítása céljából. 32. A nemzeti kisebbségekhez tartozás a személy egyéni választása, s az ilyen választásból semmilyen hátrány nem származhat. 11

Hivatalos honlapja: http://www.osce.org/documents/


A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van, hogy szabadon kifejezzék, megőrizzék és fejlesszék etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, hogy az akaratuk elleni minden asszimilációs kísérlettől mentesen fenntartsák és fejlesszék kultúrájukat minden tekintetben. Joguk van különösen: 32.1. anyanyelvük szabad használatához a magánéletben és a közéletben; 32.2 saját oktatási, kulturális és vallási intézményeik, szervezeteik és egyesületeik felállításához és fenntartásához, amelyek a nemzeti törvényhozással összhangban önkéntes pénzügyi és egyéb hozzájárulásokra, valamint köztámogatásra tarthatnak igényt; 32.3. vallásuk hirdetéséhez és gyakorlásához, beleértve a vallási anyagok megszerzését, birtoklását és használatát, valamint hogy vallásos oktatási tevékenységüket anyanyelvükön folytassák; 32.4. akadálytalan kapcsolatok kiépítéséhez és fenntartásához az országon belül egymás között, valamint a határokon túl más országok állampolgáraival, akikkel közös etnikai vagy nemzeti származásban, kulturális örökségben vagy vallási hiedelemben osztoznak; 32.5. az információterjesztéshez, az információhoz jutáshoz és az információcseréhez anyanyelvükön; 32.6. országaikon belül szervezetek és egyesületek alakításához és fenntartásához, valamint a nemkormányközi nemzetközi szervezetekben való részvételhez. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaikat egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival közösen gyakorolhatják és élvezhetik. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára semmilyen hátrány nem származhat valamely ilyen jog gyakorlása vagy nem-gyakorlása miatt. 33. A résztvevő államok védik a területükön élő nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását és megteremtik ezen identitás előmozdításának feltételeit. Ebből a célból megteszik a szükséges intézkedéseket a megfelelő tanácskozások után, beleértve az ilyen kisebbségek szervezeteivel és egyesületeivel való kapcsolatokat, minden állam döntéshozatali eljárásainak megfelelően. Bármely ilyen intézkedésnek összhangban kell lennie az egyenlőség és diszkriminációmentesség elveivel, az érintett résztvevő állam többi állampolgárára tekintettel. 34. A résztvevő államok arra törekednek, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek megfelelő lehetősége legyen az anyanyelvük oktatására illetve az anyanyelvükön történő oktatásra -függetlenül az érintett állam hivatalos nyelve vagy nyelvei megtanulásának szükségességétől -,valamint - ahol lehetséges és szükséges anyanyelvük közhatóságok előtti használatára az alkalmazandó nemzeti törvényekkel összhangban. Az oktatási intézményekben a történelem és kultúra tanítása szempontjából figyelembe veszik a nemzeti kisebbségek történelmét és kultúráját is. 35. A résztvevő államok tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát a közügyekben való hatékony részvételhez, beleértve az ilyen kisebbségek identitásának védelmére és előmozdítására vonatkozó ügyekben való részvételt.


A résztvevő államok tudomásul veszik egyes nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelme és feltételeinek megteremtése érdekében vállalt azon erőfeszítéseket, amelyek e célok elérésének egyik lehetséges eszközeként az ilyen kisebbségek speciális történelmi és területi körülményeinek megfelelő helyi vagy autonóm közigazgatás megteremtését célozzák, az érintett állam politikájának megfelelően. 36. A résztvevő államok elismerik a közöttük egyre növekvő alkotó együttműködés különös fontosságát a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdésekben. Az ilyen együttműködés arra törekszik, hogy előmozdítsa a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, biztonságot és igazságosságot. Minden résztvevő állam előmozdítja a kölcsönös tisztelet, megértés, együttműködés és szolidaritás légkörét a területén élő személyek között etnikai vagy nemzeti származás vagy vallás szerinti különbségtétel nélkül, valamint ösztönzi a problémáknak a jog uralma elvein alapuló párbeszéd általi megoldását. 37. Ezen elkötelezettségek egyike sem értelmezhető úgy, hogy az jogot adna az ENSZ Alapokmánya céljaival és elveivel, egyéb nemzetközi jogi kötelezettségekkel vagy a Záróokmány rendelkezéseivel ellentétes tevékenységben való részvételre vagy ilyen cselekmény végrehajtására, beleértve az államok területi integritásának elvét is. 38. A résztvevő államok a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmére és előmozdítására irányuló erőfeszítéseik során teljes körűen tiszteletben tartják kötelezettségvállalásaikat a létező emberi jogi egyezmények és egyéb idevágó nemzetközi okmányok alapján és megfontolják a megfelelő egyezményekhez történő csatlakozást, ha még nem tették volna meg, beleértve az egyének panaszjogáról rendelkezőket is. 39. A résztvevő államok szorosan együttműködnek az illetékes nemzetközi szervezetekben, amelyeknek tagjai, beleértve az Egyesült Nemzeteket és az esettől függően az Európai Tanácsot, szem előtt tartva azoknak a nemzeti kisebbségekre vonatkozó kérdések tekintetében folyamatban lévő munkájukat. Megvizsgálják egy szakértői tanácskozás összehívását a nemzeti kisebbségek kérdésének gondos megvitatása céljából. 40. A résztvevő államok világosan és egyöntetűen elítélik a totalitarizmust, a faji és etnikai gyűlöletet, az antiszemitizmust, az idegengyűlöletet és a megkülönböztetést bárki ellen is irányuljon, valamint a vallási és ideológiai alapon történő üldözést. Ebben az összefüggésben elismerik a roma népesség (cigányok) sajátos problémáit is. Kinyilvánítják határozott szándékukat, hogy növelik az ezen jelenségek minden formája ellen irányuló erőfeszítéseket, s ezért: 40.1. hatékony intézkedéseket tesznek, beleértve az olyan alkotmányos rendszerüknek és nemzetközi kötelességeiknek megfelelő törvények elfogadását, amelyek szükségesek lehetnek, hogy védelmet biztosítsanak a személyek vagy csoportok elleni - nemzeti, faji, etnikai vagy vallási megkülönböztetésen, ellenségességen vagy gyűlöleten alapuló, beleértve az antiszemitizmust is - erőszakra történő felbujtást jelentő bármely cselekmény ellen;


40.2. elkötelezik magukat, hogy megfelelő és arányos intézkedéseket tesznek azon személyek vagy csoportok, valamint tulajdonuk védelmére, amelyek faji, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk miatt megkülönböztetés, ellenségeskedés vagy erőszak fenyegetésének vagy ilyen cselekményeknek vannak kitéve; 40.3. alkotmányos rendszerüknek megfelelően hatékony intézkedéseket tesznek nemzeti, regionális és helyi szinten, hogy előmozdítsák a megértést és a toleranciát, különösen az oktatás, kultúra és tájékoztatás terén; 40.4. arra törekednek, hogy biztosítsák, az oktatási tárgyai magukban foglalják a faji előítélet és gyűlölet problémájára, valamint a különböző civilizációk és kultúrák tiszteletének fejlesztésére fordítandó különleges figyelmet; 40.5. elismerik az egyén hatékony jogorvoslatokhoz való jogát és erőfeszítéseket tesznek nemzeti törvényhozásukkal összhangban az érdekelt személyek és csoportok azon jogának elismerésére, hogy bármely megkülönböztetési cselekmény ellen, beleértve a faji jellegű és az idegengyűlöleten alapuló cselekményeket, panaszt kezdeményezzenek és az ilyen panaszt támogassák; 40.6. megfontolják a csatlakozást, amennyiben ezt még nem tették meg, azon nemzetközi okmányokhoz, amelyek a megkülönböztetés problémájára irányulnak, valamint biztosítják az ezekben foglalt kötelezettségek teljes körű teljesítését, beleértve az időszaki jelentések előterjesztésére vonatkozókat is; 40.7. megfontolják továbbá azon nemzetközi mechanizmusok elfogadását is, amelyek az államok és egyének számára megengedik a megkülönböztetéssel kapcsolatos bejelentések nemzetközi szervek elé terjesztését.

3.2. Párizsi Charta az Új Európáért Hivatalos megnevezése: Charter of Paris for a New Europe12 Létrejött: Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (ma EBESZ); Románia aláírta: 21.11.1990. Kihirdették Romániában a következő jogszabállyal: CARTA DE LA PARIS PENTRU O NOUĂ EUROPĂ din 21 noiembrie 1990, Conferinţa pentru Securitate şi Cooperare în Europa, publicat în Monitorul Oficial nr. 181 din 9 septembrie 1991. Az alábbiakban részletek következnek a Charta szövegéből. „EMBERI JOGOK, DEMOKRÁCIA ÉS JOGÁLLAMISÁG Vállaljuk, hogy kiépítjük, megszilárdítjuk és megerősítjük a demokráciát, mint a nemzeteinket kormányzó egyetlen rendszert. Ettől a szándéktól vezérelve a következőkhöz tartjuk magunkat: Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok valamennyi emberi lényt születésétől fogva megilletnek, azok elidegeníthetetlenek és a tőrvény által biztosítottak. Védelmük 12

Hivatalos honlapja: http://www.osce.org/documents/


és érvényesülésük elősegítése a kormányok elsőrendű felelőssége. Tiszteletben tartásuk lényeges biztosíték a túlzottan erős államhatalommal szemben. Betartásuk és teljes körű gyakorlásuk a szabadság, az igazságosság és a béke alapja. A demokratikus kormány a szabad és tisztességes választások útján rendszeresen kifejezésre jutó népakaratra alapozódik. A demokrácia alapja az emberi személyiség tiszteletben tartása és a jog felsőbbsége. A demokrácia a szólásszabadság, a társadalom valamennyi csoportja iránti tolerancia és minden személy esélyegyenlőségének legjobb biztosítéka. A demokrácia, a maga képviseleti és plurális jellegével maga után vonja a választói testületnek való elszámoltathatóságot, a közhivatalok kötelezettségét a jog betartására és az igazságszolgáltatás pártatlanságát. Senki nem állhat a jog felett. Kijelentjük, hogy megkülönböztetés nélkül minden egyénnek joga van: a gondolat, a lelkiismeret és a vallás vagy a hit szabadságára, a szólásszabadságra, az egyesülésre és a békés gyülekezésre, a mozgásszabadságra; Senkit sem lehet: önkényesen őrizetbe venni vagy letartóztatni, kínzásnak vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni; Mindenkinek ugyancsak joga van: ismernie jogait és azok szerint cselekednie, szabad és tisztességes választásokon való részvételre, a tisztességes és nyilvános tárgyalásra, amennyiben bűncselekmény elkövetésével vádolják, a tulajdonra egyedül, illetve társulásban, valamint egyéni vállalkozás folytatására, gazdasági, szociális és kulturális jogainak élvezetére. Megerősítjük azt, hogy a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvez és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van szabadon kifejezni, megőrizni és fejleszteni ezen identitást megkülönböztetéstől mentesen és a törvény előtti teljes egyenlőség alapján. Biztosítjuk, hogy mindenki hatékony-nemzeti vagy nemzetközi-orvoslathoz folyamodjék jogai bárminemű megsértése esetén. Ezen irányelvek tiszteletben tartására alapozva fogunk az új Európa felépítésére törekedni.” „EMBERI DIMENZIÓ Kijelentjük, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása visszavonhatatlan kötelezettségünk. Teljes mértékben végrehajtjuk és fejlesztjük az EBEÉ emberi dimenzióra vonatkozó rendelkezéseit. Az Emberi Dimenzióval Foglalkozó Konferencia Koppenhágai Találkozójának Dokumentumából kiindulva együttműködünk a demokratikus intézmények erősítésében és a jogállamiság elvei alkalmazásának előmozdításában. E célból elhatározzuk, hogy szakértői szemináriumot hívunk össze Oslóban 1991. november 4-től 15-ig.


Eltökélten arra, hogy előmozdítsuk a nemzeti kisebbségek gazdag hozzájárulását társadalmaink életéhez, vállaljuk, hogy tovább javítjuk helyzetüket. Megerősítjük mély meggyőződésünket, hogy a népeink közötti baráti kapcsolatok, valamint a béke, az igazságosság, a stabilitás és a demokrácia megköveteli, hogy a nemzeti kisebbségeketnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása védelmet élvezzen és megteremtődjenek a feltételek identitásuk kiteljesedéséhez. Kijelentjük, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket csak demokratikus politikai keretekben lehet kielégítően megoldani. Elismerjük továbbá, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani, mint az egyetemes emberi jogok részét. Tudatában az erőteljesebb együttműködés és a nemzeti kisebbségek jobb védelme sürgető szükségességének elhatározzuk, hogy szakértői találkozót hívunk össze, melyre Genfben kerül sor 1991. július 1-től 19-ig. Kifejezzük eltökéltségünket, hogy harcolni fogunk a faji és etnikai gyűlölet, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és az egyének megkülönböztetésének valamennyi formája, valamint a vallási és ideológiai alapon való üldöztetés ellen.”

3.3. A nemzeti kisebbségek nyelvi jogairól szóló osloi ajánlások Ezt a dokumentumot az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Nemzeti Kisebbségi Főbiztosa fogalmazta meg. Ahogy a dokumentum címe is mutatja, nem kötelező jellegű előírásokat, hanem csupán ajánlásokat tartalmaz.13 „A NEMZETI KISEBBSÉGEK NYELVI JOGAIRÓL SZÓLÓ OSLOI AJÁNLÁSOK NÉVHASZNÁLAT 1) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van saját személynevüket használni, hagyományaiknak és nyelvtani szabályainak megfelelően. Ezt a közigazgatási hatóságoknak hivatalosan el kell ismerniük és ennek megfelelően kell használniuk. 2) A fentiekhez hasonlóan, a névhasználatra vonatkozóan ugyanezt a jogot élvezik a jogi személyek, mint például a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által alapított közművelődési szervezetek és gazdasági társaságok. 3) Azokon a területeken, ahol jelentős számban élnek nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, és ahol erre megfelelő igény mutatkozik, a közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell a települések elnevezésének, az utcaneveknek és más közérdekű topográfiai jelzéseknek a kisebbségi nyelven történő feltüntetését is.

13

A teljes szöveg, az értelmező megjegyzésekkel együtt elérhető a következő címen: http://www.osce.org/hcnm/documents.html?lsi=true&limit=10&grp=45. Lásd még: az oktatásügyre vonatkozó hágai ajánlásokat, 1996 és a kisebbségek közéleti részvételére vonatkozó lundi ajánlásokat, 1999.


VALLÁSGYAKORLÁS 4) A vallásgyakorlás során, egyénileg vagy másokkal közösen, minden személynek joga van a választása szerinti nyelvet (nyelveket) használni. 5) Azon családi jogállással kapcsolatos vallási események és szertartások esetén, amelyek jogi következményekkel is járnak, az állam igényelheti, hogy az ily módon készült bizonylatokat és dokumentumokat az állam hivatalos vagy nyelvein is kiállítsák. Az állam megkövetelheti, hogy a családi jogállással kapcsolatos nyilvántartásokat az egyházak az állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein is vezessék. KÖZÖSSÉGI ÉLET ÉS NEM KORMÁNYZATI SZERVEZETEK 6) Minden személynek, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket is, joga van ahhoz, hogy saját nem kormányzati szervezeteket, társaságokat és intézményeket hozzon létre és működtessen. Ezek a létesítmények a választásuk szerinti nyelvet (nyelveket) használhatják. Az állam nyelvi alapon nem diszkriminálhatja ezeket a létesítményeket, és indokolatlanul nem korlátozhatja azon jogukat, hogy az állami költségvetésből, nemzetközi forrásokból vagy a magánszférából támogatáshoz jussanak. 7) Ha az állam aktív támogatásban részesíti - többek között – a társadalmi, kulturális és sporttevékenységeket, akkor e támogatás a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek hasonló tevékenységeit kell, hogy illesse. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvén folytatott ilyen jellegű tevékenységek állami pénzügyi támogatásának nondiszkriminatív alapon kell történnie. MÉDIA 8) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy saját nyelvű médiát hozzanak létre és tartsanak fenn. Az elektronikus média állami szabályozásának objektív és nem diszkriminatív feltételeken kell alapulnia, és nem szabad korlátoznia a kisebbségi jogokat. 9) A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára a közszolgálati médiában saját nyelvükön sugárzott műsoridőt kell biztosítani. Mennyiségileg és minőségileg meg kell feleljen az illető kisebbség számarányának, népsűrűségének, valamint sajátos helyzetének és igényeinek. 10) Garantálni kell a közszolgálati és magánmédiák nemzeti kisebbségek nyelvén (nyelvein) sugárzott programjainak függetlenségét. A közszolgálati médiának a műsorösszeállítás tartalmát és beállítottságát felügyelő szerkesztőségei függetlenek kell, hogy legyenek, és tevékenységükbe be kell vonniuk nemzeti kisebbségekhez tartozó független személyeket is. 11) Nem szabad indokolatlanul korlátozni a külföldi média elérhetőségét. A külföldi médiához való hozzáférés nem szolgáltathat alapot arra, hogy csökkentsék az adott állam közszolgálati médiája által sugárzott kisebbségi műsoridőt. GAZDASÁGI ÉLET 12) Minden személynek, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket is, joga van ahhoz, hogy a választása szerinti nyelven vagy nyelveken működtesse


magánvállalkozását. A hivatalos nyelv kiegészítő használatát az állam csak akkor kívánhatja meg, ha ezt legitim közérdek igazolja, mint például a munkavállalói és fogyasztói érdekek védelme, vagy a vállalkozás és az államigazgatási szervek közötti eljárás. KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGOK ÉS KÖZSZOLGÁLTATÁS 13) Azokban a régiókban és településeken, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jelentős számban élnek, és ahol az erre vonatkozó igényt kifejezésre juttatták, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek biztosítani kell azt a jogot, hogy közigazgatási szervek a családi jogállással kapcsolatos dokumentumokat és bizonyítványokat mind az állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein, mind az illető kisebbség nyelvén kiállítsák. Hasonló módon a regionális és/vagy helyi közigazgatási intézmények a családi jogállással kapcsolatos nyilvántartásokat az illető nemzeti kisebbség nyelvén is vezetniük kell. 14) A nemzeti kisebbséghez tartozó személyeknek megfelelő lehetőségeket kell biztosítani arra, hogy a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolataikban saját nyelvüket használják, különösen azokban a régiókban és településeken, ahol jelentős számban élnek, és ahol az erre vonatkozó igényt kifejezésre juttatták. Hasonló módon, ahol csak lehet, a közigazgatási hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a közszolgáltatások a nemzeti kisebbségek nyelvén is rendelkezésre álljanak. Ebből a célból gondoskodniuk kell a megfelelő munkaerőtoborzási és/vagy képzési programokról. 15) Azokban a régiókban és településeken, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jelentős számban élnek, az államnak biztosítania kell, hogy a regionális és helyi önkormányzati testületek választott tagjai az e testületekhez kapcsolódó tevékenységük során az illető kisebbségi nyelvet is használhassák. FÜGGETLEN ORSZÁGOS INTÉZMÉNYEK 16) Azokban az államokban, ahol nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek élnek, biztosítani kell azt a jogot, hogy, amennyiben nyelvi jogaik megsértését észlelik, ezek a személyek a létező jogorvoslati lehetőségeken kívül fordulhassanak például az ombudsmanhoz, vagy emberi jogi bizottságokhoz is. 14 IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI HATÓSÁGOK 17) Minden személynek, beleértve a nemzeti kisebbséghez tartozó személyeket, jogában áll, hogy az általa értett nyelven pontos tájékoztatást kapjon letartóztatásának és/vagy fogvatartásának okairól, az ellene felhozott bármiféle vád okáról, természetéről. Joga van ahhoz, hogy védelmét az általa legjobban beszélt nyelven adja elő, szükség esetén ingyenes tolmács igénybevételével mind a tárgyalás előtt és alatt, mind pedig a fellebbezés folyamán. 14

Az 5, 6, 11, 13, 16 pontoknál a hivatalos magyar fordítást a kiemelt résszekkel ki kellett egészíteni, mert hiányos, hibás volt (a szerk.).


18) Azokban a régiókban és településeken, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jelentős számban élnek, és ahol az erre vonatkozó igényt kifejezésre juttatták, az e kisebbséghez tartozó személyeknek rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy saját nyelvükön fejezhessék ki magukat a eljárások során, szükség esetén ingyenes tolmács és/vagy fordító igénybevételével. 19) Azokban a régiókban és településeken, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jelentős számban élnek, és ahol az erre vonatkozó igényt kifejezésre juttatták, az államoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ilyen személyeket érintő összes jogi eljárás kisebbségi nyelven történő lefolytatásának lehetőségére. SZABADSÁGTÓL VALÓ MEGFOSZTÁS 20) A büntetésvégrehajtási intézmény igazgatójának és személyzetének beszélnie kell az elítéltek többségének nyelvét vagy nyelveit, vagy egy olyan nyelvet, amit az elítéltek többsége ért. Ennek érdekében megfelelő munkaerőtoborzási és/vagy képzési programokat kell szervezni. Szükség esetén tolmácsot kell igénybe venni. 21) A nemzeti kisebbségekhez tartozó fogvatartott személyeknek rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy az elítélt társaikkal vagy másokkal való kapcsolataikban az általuk választott nyelvet használják. Ahol csak lehet, a hatóságoknak intézkedniük kell annak érdekében, hogy a törvényes korlátokon belül az elítéltek saját nyelvüket használhassák mind szóban, mind pedig személyes levelezésükben. Egy elítéltet vagy egy fogvatartottat lehetőség szerint a lakóhelyéhez közeli fogházban vagy börtönben kell elhelyezni.”


4. KERETEGYEZMÉNY A NEMZETI KISEBBSÉGEK VÉDELMÉRŐL Hivatalos megnevezése: Framework Convention for the Protection of National Minorities15 Létrejött: Európa Tanács; ETS No. 157. Aláírásra megnyílt: 01.02.1995. Hatályba lépett: 01.02.1998. Románia ratifikálta: 11.05.1995. Hatályba lépett: 01.02.1998. Ratifikálva Romániában a következő jogszabállyal: Legea nr. 33/1995, pentru ratificarea Convenţiei-cadru pentru protecţia minorităţilor naţionale, încheiată la Strasbourg la 1 februarie 1995, publicat în Monitorul Oficial nr. 82 din 4 mai 1995. Az egyezmény teljes szövege hivatalos magyar fordításban az alábbiakban következik. “Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről Strasbourg, 1995. II. 1. Az Európa Tanács tagállamai és a jelen Keretegyezmény többi aláíró Állama, figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti nagyobb egység elérése annak érdekében, hogy védje és fejlessze közös örökségük eszméit és elveit, figyelembe véve, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme és továbbfejlesztése az egyik módszer, ami által e cél elérhető, attól az óhajtól vezéreltetve, hogy az 1993. október 9-én, Bécsben, az Európa Tanács tagállamainak állam- és kormányfői által elfogadott Nyilatkozatot megvalósítsák, abban az elhatározásban, hogy saját területeiken védelmezzék a nemzeti kisebbségek fennmaradását, figyelembe véve, hogy az európai történelem megrázkódtatásai megmutatták, a nemzeti kisebbségek védelme alapvető fontosságú kontinensünk stabilitása, demokratikus biztonsága és békéje szempontjából, figyelembe véve, hogy a pluralista és valódi demokratikus társadalomnak nemcsak tiszteletben kell tartania minden nemzeti kisebbséghez tartozó személy etnikai,

15

Hivatalos honlapja: http://www.coe.int/t/e/human_rights/minorities/2._framework_convention_(monitoring)/ http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/QueVoulezVous.asp?NT=157&CM=8&DF=24/09/2009&CL=ENG


kulturális, nyelvi és vallási identitását, de megfelelő feltételeket is kell teremtenie azért, hogy kifejezhesse, megőrizhesse és fejleszthesse ezt az identitást, figyelembe véve, hogy szükséges a tolerancia és a párbeszéd légkörének megteremtése azért, hogy a kulturális különbözőség ne a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása és tényezője legyen minden társadalom számára, figyelembe véve, hogy a toleráns és virágzó Európa kiteljesedése nemcsak az Államok közötti együttműködéstől függ, hanem határokon átnyúló együttműködést kíván a helyi és a regionális közösségek között, az Államok alkotmányának és területi integritásának sérelme nélkül, figyelembe véve az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezményt és Kiegészítő Jegyzőkönyveit, figyelembe véve az Egyesült Nemzetek egyezményeiben és nyilatkozataiban a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó kötelezettségeket, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia dokumentumait, kiváltképpen az 1990. június 29-i, Koppenhágai Dokumentumot, abban az elhatározásban, hogy a nemzeti kisebbségek hatékony védelmét és az ezekhez a kisebbségekhez tartozó személyek jogait és szabadságait biztosító és tiszteletben tartandó elveket, valamint az azokból származó kötelezettségeket meghatározzák, azoknak a tagállamokban és már - a jelen okmány részeseivé váló - Államokban történő biztosítása végett, tiszteletben tartva a jog uralmát, az államok területi integritását és nemzeti szuverenitását, abban az elhatározásban, hogy a jelen Keretegyezményben foglalt elveket nemzeti törvényhozásuk által és megfelelő kormányzati politikával végrehajtsák, a következőkben állapodnak meg: I. Fejezet 1. Cikk A nemzeti kisebbségek és ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, és mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik.


2. Cikk A jelen Keretegyezmény rendelkezéseit jóhiszeműen, a megértés és a türelmesség szellemében, valamint az Államok közötti jószomszédság, baráti kapcsolatok és együttműködés elveivel összhangban kell alkalmazni. 3. Cikk 1. Minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek joga van szabadon megválasztani, hogy kisebbségiként kezeljék-e vagy sem, és ebből a választásából vagy e választásával összefüggő jogainak gyakorlásából semmiféle hátránya ne származzék. 2. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a jelen Keretegyezményben foglalt elvekből származó jogaikat és szabadságaikat egyénileg, valamint másokkal közösségben gyakorolhatják. II. Fejezet 4. Cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy számára biztosítják a törvény előtti egyenlőséget és a törvény általi egyenlő védelem jogát. Ebben a vonatkozásban minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilos. 2. A Felek kötelezik magukat annak elfogadására, hogy - amennyiben szükséges megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális élet minden területén a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és hatékony egyenlőség előmozdítása érdekében. E tekintetben kellő figyelmet fordítanak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek sajátos körülményeire. 3. A 2. bekezdésben foglaltaknak megfelelő intézkedéseket nem lehet hátrányos megkülönböztetésként értékelni. 5. Cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára kultúrájuk megőrzését és fejlesztését, úgyszintén identitásuknak, nevezetesen vallásuk, nyelvük, hagyományaik és kulturális örökségük megőrzésének feltételeit.


2. Az integrációt szabályozó általános politikájuk keretében hozott intézkedéseik sérelme nélkül a Felek tartózkodnak minden olyan politikától vagy gyakorlattól, amely a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációjára irányul és védelmezik ezen személyeket minden olyan akciótól, ami a beolvasztásukra irányul. 6. Cikk 1. A Felek bátorítják a tolerancia és kultúrák közötti párbeszéd szándékát, valamint hatékony intézkedéseket hoznak, hogy előmozdítsák minden területükön élő személy között kölcsönös tiszteletet, megértést és együttműködést, kiváltképpen az oktatás, a kultúra és a tömegkommunikációs eszközök területén, tekintet nélkül e személyek etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitására. 2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megfelelő intézkedéseket hoznak olyan személyek védelmében, akik hátrányosan megkülönböztető, ellenséges vagy erőszakos fenyegetések és cselekedetek áldozatai lehetnek, etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásuk miatt. 7. Cikk A Felek biztosítják minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, a véleménynyilvánítás szabadságához, a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogának tiszteletben tartását. 8. Cikk A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek vallása vagy hite kifejezésére, úgyszintén vallási intézmények, szervezetek és egyesületek alapítására való jogot. 9. Cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak annak elismerésére, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a véleménynyilvánítási szabadsága magába foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, az eszmék megismerésének és közlésének szabadságát a kisebbség nyelvén, országhatárokra tekintet nélkül és hatósági szerv beavatkozása nélkül. A Felek biztosítani fogják nemzeti jogrendszerük keretein belül, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket ne érje hátrányos megkülönböztetés a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutásban.


2. Az 1. bekezdés nem akadályozza meg a Feleket abban, hogy a rádióadás és televíziós sugárzás vagy mozivállalkozás megindítását - hátrányos megkülönböztetéstől mentesen és objektív kritériumok alapján - engedélyhez kössék. 3. A Felek nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket a nyomtatott tömegkommunikációs eszközök létrehozásában és használatában. A rádió- és televízióadásokat szabályozó törvényi keretekben, amennyire lehetséges, biztosítani fogják és figyelembe veszik az 1. bekezdés rendelkezéseit, annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára lehetőséget nyújtsanak saját tömegkommunikációs eszközeik létrehozására és használatára. 4. A Felek megfelelő intézkedéseket hoznak jogrendszerük keretében annak érdekében, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára megkönnyítsék a tömegkommunikációs eszközökhöz való hozzájutást, ezzel is előmozdítva a toleranciát, és lehetőséget teremtve a kulturális sokszínűségnek. 10. Cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek elismerik kisebbségi nyelvének szabad és beavatkozás nélküli használatát úgy magánbeszélgetésben mint nyilvánosan, szóban és írásban. 2. A nemzeti kisebbséghez tartozó személyek által hagyományosan vagy jelentős számban lakott területeken, amennyiben azok a személyek úgy kívánják, vagy az ilyen kívánság megfelel a valóságos szükségnek, a Felek erőfeszítéseket tesznek arra, hogy biztosítsák - lehetőség szerint - e személyek és a közigazgatási hatóságok közötti kisebbségi nyelv használatát elősegítő feltételeket. 3. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy biztosítják minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek azt a jogot, hogy olyan nyelven, amelyet megért, a legrövidebb időn belül tájékoztassák letartóztatásának okairól és minden ellene felhozott vád természetéről és indokairól, valamint hogy ezen a nyelven védekezhessen - ha szükséges - ingyenes tolmács segítségével. 11. Cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek azon jogát, hogy család- és utónevét kisebbségi nyelvén használhassa, ugyancsak ennek hivatalos elismeréséhez való jogot, jogrendszerükben szabályozottaknak megfelelően.


2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy azon jogát, hogy saját kisebbségi nyelvén cégtáblákat, feliratokat és egyéb magántermészetű információkat tegyen közzé a nyilvánosság számára láthatóan. 3. Olyan körzetekben, amelyek hagyományosan nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által jelentős számban lakottak, a Felek törekedni fognak arra, hogy jogrendszerük keretében, beleértve, ahol helyénvaló, a más Államokkal való megállapodásokat, és figyelembe véve sajátos körülményeiket, a hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelő igény van ilyen jelzésekre. 12. Cikk 1. A Felek, ha szükséges, az oktatás és a kutatás területén intézkednek úgy a nemzeti kisebbségeik, mint a többség kultúrájának, történelmének, nyelvének és vallásának megismerése előmozdítására. 2. Ebben az összefüggésben a Felek különösképpen megfelelő lehetőségeket fognak teremteni a tanítóképzésre és a tankönyvekhez való hozzájutásra, és megkönnyítik a különböző közösségek tanítói és diákjai közötti kapcsolatokat. 3. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy előmozdítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az oktatáshoz minden szinten a hozzájutás esélyegyelőségét. 13. Cikk 1. Oktatási rendszerük keretében a Felek elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a jogát arra, hogy saját magán oktatási és képzési intézményeiket létrehozhassák és működtethessék. 2. E jog gyakorlása nem ró semmiféle pénzügyi kötelezettséget a Felekre. 14. Cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy jogát kisebbségi nyelvének megtanulására. 2. Nemzeti kisebbségek által hagyományosan és jelentős számban lakott területeken, megfelelő igény esetén, a Felek törekednek - lehetőségeik szerint és oktatási rendszerük keretein belül - annak biztosítására, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó


személyeknek megfelelő lehetőségük legyen kisebbségi nyelvüket megtanulni vagy ezen a nyelven tanulni. 3. A jelen cikk 2. bekezdését úgy kell végrehajtani, hogy az ne veszélyeztesse a hivatalos nyelv tanulását, vagy ezen a nyelven való tanítást. 15. Cikk A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy megteremtik a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára azokat a feltételeket, amelyek a kulturális, a társadalmi és a gazdasági életben, valamint a közügyekben - különösképpen az őket érintőkben - való részvételhez szükségesek. 16. Cikk A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezményben foglalt elvekből származnak. 17. Cikk 1. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre és tartsanak fenn olyan személyekkel, akik törvényesen tartózkodnak más államokban, kiváltképpen olyanokkal, akikkel etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukban osztoznak, vagy kulturális örökségük közös. 2. A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem akadályozzák a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket azon joguk gyakorlásában, hogy részt vegyenek nemzeti és nemzetközi nem-kormányzati szervezetek tevékenységében. 18. Cikk 1. A Felek törekednek arra, hogy - amennyiben szükséges - két- és többoldalú egyezményeket kössenek más Államokkal, kiváltképpen a szomszédos Államokkal, annak érdekében, hogy biztosítsák az érintett nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmét. 2. Adott esetben a Felek megfelelő intézkedéseket hoznak a határokon átnyúló együttműködés bátorítására.


19. Cikk A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a jelen Keretegyezményben lefektetett elveket tiszteletben tartják és végrehajtják, azokhoz - amennyiben az szükséges kizárólag olyan megszorításokat, korlátozásokat vagy derogációkat alkalmaznak, amelyekről nemzetközi jogi okmányok rendelkeznek, különösen amelyek az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezményben és Kiegészítő Jegyzőkönyveiben találhatók, amennyiben ezek lényegesek az említett elvekből származó jogok és szabadságok szempontjából. III. Fejezet 20. Cikk A jelen Keretegyezményben foglalt elvekből eredő jogok és szabadságok gyakorlása során minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személy tiszteletben tartja a nemzeti törvényhozást és mások jogait, különösen a többséghez tartozókét és más nemzeti kisebbségiekét. 21. Cikk A jelen Keretegyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely egyén számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely a nemzetközi jog alapvető elveivel, kiváltképpen az Államok szuverén egyenlőségével, területi integritásával és politikai függetlenségével ellentétes. 22. Cikk A jelen Keretegyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az korlátozza vagy megsérti azokat az emberi jogokat vagy alapvető szabadságokat, melyek a Szerződő Felek bármelyike törvényeinek megfelelően vagy bármely más - amennyiben e Szerződő Fél részese - Egyezmény alapján biztosítható. 23. Cikk A jelen Keretegyezményben foglalt elvekből eredő jogok és szabadságok - amennyiben az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Egyezményben, vagy Kiegészítő Jegyzőkönyveiben azoknak megfelelő rendelkezések találhatók - az utóbb említett Egyezmény rendelkezéseivel összhangban lévőkként értelmezendők.


IV. Fejezet 24. Cikk 1. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága figyelemmel fogja kísérni a jelen Keretegyezménynek a Szerződő Felek általi végrehajtását. 2. Azok a Felek, amelyek nem tagjai az Európa Tanácsnak, a megállapítandó szabályok szerint fognak részt venni a végrehajtási mechanizmusban. 25. Cikk 1. A Keretegyezménynek az adott Szerződő Fél vonatkozásában történő hatálybalépését követő egy éven belül a Szerződő Fél az Európa Tanács Főtitkárának teljes körű tájékoztatást nyújt azokról a törvényhozói és egyéb intézkedésekről, amelyeket a Keretegyezményben felsorolt elvek hatályosulásáért tett. 2. Ezt követően minden Szerződő Fél a Főtitkárnak rendszeresen és minden alkalommal, amikor a Miniszteri Bizottság kifejezte e kérését, tájékoztatást nyújt a Keretegyezmény végrehajtását érintő minden lényeges lépésről. 3. A Főtitkár továbbítja a jelen cikkben foglaltaknak megfelelően nyújtott tájékoztatást a Miniszteri Bizottsághoz. 26. Cikk 1. Amennyiben a Felek által a jelen Keretegyezményben felsorolt elvek érvényesítése érdekében tett intézkedések megfelelőségét értékeli, a Miniszteri Bizottságot olyan tanácsadó bizottság fogja segíteni, melynek tagjai a nemzeti kisebbségek védelmének a területén elismert szakértelemmel rendelkeznek. 2. A tanácsadó bizottság összetételét és ügyrendjét a Miniszteri Bizottság fogja meghatározni a Keretegyezmény hatálybalépését követő egy éven belül. V. Fejezet 27. Cikk A jelen Keretegyezmény az Európa Tanács tagállamai részére áll nyitva aláírásra. A Keretegyezmény hatálybalépésének időpontjáig a Miniszteri Bizottság által meghívott bármely más Állam is aláírhatja. A Keretegyezményt megerősíteni, elfogadni, vagy jóváhagyni lehet. A megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okmányokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni.


28. Cikk 1. A jelen Keretegyezmény hatálybalépésének napja a Keretegyezménynek a 27. Cikk szerinti, az Európa Tanács tizenkét tagállama általi elfogadástól eltelt három hónapot követő naptári hónap első napja. 2. Mindazon Tagállamok vonatkozásában, melyek ezt követően fogadják el a Keretegyezményt, a Keretegyezmény a megerősítő, elfogadási vagy jóváhagyási okmányok letétbe helyezésétől eltelt három hónapos időszakot követő naptári hónap első napján lép hatályba. 29. Cikk 1. A jelen Keretegyezmény hatálybalépése és a Szerződő Államokkal folytatott konzultáció után az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az Európa Tanács Alapszabályának 20. d) Cikke alapján hozott többségi határozatnak megfelelően csatlakozásra kérhet fel minden olyan Államot, mely nem tagja az Európa Tanácsnak, és amelyet a Keretegyezmény aláírására a 27. Cikk rendelkezései szerint meghívtak, de ezt még nem tette meg, továbbá bármely más nem-tagállamot. 2. A jelen Keretegyezmény minden csatlakozó Államra nézve a csatlakozó Államra nézve a csatlakozási okmánynak az Európa Tanács Főtitkáránál történt letétbe helyezésétől eltelt három hónapot követő naptári hónap első napján lép hatályba. 30. Cikk 1. A Keretegyezmény aláírása vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okmányok letétbe helyezése alkalmával minden Állam megnevezheti azt a területet vagy területeket, amely(ek) nemzetközi kapcsolataiért felelősséget visel, és ahol a jelen Keretegyezményt alkalmazni fogják. 2. Bármely Állam bármely későbbi időpontban az Európa Tanács Főtitkárához intézett nyilatkozatában kiterjesztheti a jelen Keretegyezmény alkalmazását a nyilatkozatban meghatározott más területre. Az ilyen terület vonatkozásában a Keretegyezmény a nyilatkozatnak a Főtitkár általi kézhezvételét követő három hónapos időtartam lejártát követő hónap első napján fog hatályba lépni. 3. Az előző két bekezdés alapján tett bármely, a nyilatkozatban meghatározott terület vonatkozásában fennálló nyilatkozatot a Főtitkárhoz címzett értesítéssel vissza lehet vonni. A visszavonás a Főtitkárhoz eljuttatott nyilatkozat kézhezvételét követő három hónapos időtartam lejártát követő hónap első napján lép hatályba.


31. Cikk 1. Bármely Fél bármikor felmondhatja a jelen Keretegyezményt az Európa Tanács Főtitkárának tett bejelentéssel. 2. A felmondás a bejelentésnek a Főtitkár általi átvétele napjától számított hat hónap elteltét követő naptári hónap első napján lép hatályba. 32. Cikk Az Európa Tanács Főtitkára a Tanács tagállamait, a többi aláíró Államot és minden olyan Államot, amely csatlakozott a jelen Keretegyezményhez, tájékoztatja: a) minden aláírásról; b) minden megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozó okmány letétbe helyezéséről; c) a Keretegyezménynek a 28-30. Cikkek szerint történt hatálybalépése valamennyi időpontjáról; d) a jelen Keretegyezményre vonatkozó minden jogcselekményről, értesítésről vagy közlésről. Minek hiteléül a Keretegyezményt.

kellőképpen

meghatalmazott

alulírottak

aláírták

a

jelen

Készült Strasbourgban, 1995. február 1-jén, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama és a jelen Keretegyezmény aláírására felkért vagy csatlakozó Állam részére hiteles másolatot küld.”


5.

REGIONÁLIS VAGY KISEBBSÉGI NYELVEK EURÓPAI KARTÁJA Hivatalos megnevezése: European Charter for Regional or Minority Languages 16 Létrejött: Európa Tanács; ETS No. 148. Aláírásra megnyílt: 05.11.1992. Hatályba lépett: 01.03.1998. Románia ratifikálta: 29.01.2008. Hatályba lépett: 01.05.2008. Ratifikálva Romániában a következő jogszabállyal: Legea nr. 282/2007 pentru ratificarea Cartei europene a limbilor regionale sau minoritare, adoptată la Strasbourg la 5 noiembrie 1992, publicată în Monitorul Oficial nr. 282 din 24 octombrie 2007. Ennek az egyezménynek olyan a szerkezete, hogy a II. Részben található rendelkezéseket a részes államok minden, a területükön használt kisebbségi nyelv tekintetében alkalmazni kötelesek, a III. Részben található rendelkezések közül viszont minden részes állam azokat a pontokat köteles alkalmazni, amelyeket a ratifikáció alkalmával megjelölt. A magyar nyelv tekintetében Románia az említett jogszabállyal a következő pontokat jelölte meg (részlet a 2007. évi 282. törvényből):

„ e) limba maghiară: - articolul 8 - Învăţământ: - paragraful 1 subparagrafele a) (i), b) (i), c) (i), d) (i), e) (i), f) (i), g), h), i); - paragraful 2; - articolul 9 - Justiţia: - paragraful 1 subparagrafele a) (ii), a) (iii), b) (ii), b) (iii), c) (ii), c) (iii), d); - paragraful 2 subparagraful a); - paragraful 3; - articolul 10 - Autorităţile administrative şi serviciile publice: - paragraful 1 subparagrafele a) (ii), a) (iii), a) (iv), a) (v), b), c); - paragraful 2 subparagrafele b), c), d), e), f), g); - paragraful 3; - paragraful 4 subparagrafele b), c); - paragraful 5; - articolul 11 - Mijloace de comunicare: - paragraful 1 subparagrafele a) (ii), b) (i), c) (i), d), e) (i), f) (i), g); - paragraful 2; - paragraful 3; - articolul 12 - Activităţi şi facilităţi culturale: - paragraful 1; - paragraful 2; 16

Hivatalos honlap: http://conventions.coe.int/Treaty/Commun/ChercheSig.asp?NT=148&CM=8&DF=24/09/2009&CL=ENG


- paragraful 3; - articolul 13 - Viaţa economică şi socială: - paragraful 1; - paragraful 2 subparagrafele c), d), e); - articolul 14 - Schimburi transfrontaliere: - paragraful a); - paragraful b);” Az egyezmény teljes szövege hivatalos magyar fordításban az alábbiakban következik. „Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája Preambulum Az Európa Tanácsnak a jelen Kartát aláíró tagállamai, figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti mind szorosabb egység létrehozása, különösen a közös örökségüket alkotó eszmények és elvek védelme és elősegítése végett, figyelembe véve, hogy Európa történelmi regionális vagy kisebbségi nyelveinek - amelyek közül néhányat az esetleges eltűnés veszélye fenyeget - védelme hozzájárul Európa kulturális gazdagságának és hagyományainak megóvásához és fejlesztéséhez, figyelembe véve, hogy valamely regionális vagy kisebbségi nyelv magánéleti és közéleti gyakorlásának joga az Egyesült Nemzeteknek a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt elveknek megfelelően és az Európa Tanácsnak az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezménye szellemében elidegeníthetetlen jog, tekintettel az EBEÉ keretei között végzett munkára, különösen az 1975. évi Helsinki Záróokmányra és az 1990. évi Koppenhágai Találkozó dokumentumára, hangsúlyozva a kulturális kölcsönhatás és a többnyelvűség értékét, és tekintettel arra, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és támogatása nem történhet a hivatalos nyelvek és azok megtanulása szükségességének a hátrányára, tudatában annak, hogy Európa különböző országaiban és régióiban a regionális vagy kisebbségi nyelvek védelme és fejlesztése fontos hozzájárulás egy olyan Európa felépítéséhez, amely a nemzeti szuverenitás és a területi integritás keretei között a demokrácia és a kulturális sokrétűség elvein alapul,


figyelembe véve az európai országok különböző régióiban létező sajátos feltételeket és történelmi hagyományokat, az alábbiakban állapodtak meg: I. Rész ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Cikk Meghatározások A jelen Karta vonatkozásában: a) „regionális vagy kisebbségi nyelvek” kifejezés alatt azon nyelvek értendők, (i) amelyeket valamely állam adott területén az állam olyan polgárai hagyományosan használnak, akik az állam fennmaradó népességénél számszerűen kisebb csoportot alkotnak, és (ii) amelyek különböznek ezen állam hivatalos nyelvétől/nyelveitől, azonban ez nem foglalja magába sem az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek dialektusait, sem a bevándorlók nyelveit; b) a „regionális vagy kisebbségi nyelv használatának területén” az a földrajzi körzet értendő, ahol ez a nyelv olyan számú személy kifejezési eszköze, amely indokolja a jelen Karta által előírt különböző védelmi és ösztönző intézkedések meghozatalát; c) a „területhez nem köthető nyelveken” az állam polgárai által beszélt olyan nyelvek értendők, amelyek különböznek az állam lakosságának többi része által beszélt nyelvtől vagy nyelvektől, de amelyeket, bár az állam területén hagyományosan beszélik, nem lehet egy külön földrajzi körzethez kapcsolni. 2. Cikk Kötelezettségvállalások 1. Mindegyik Fél vállalja, hogy a II. Rész rendelkezéseit valamennyi, a területén használt és az 1. Cikk definícióinak megfelelő regionális vagy kisebbségi nyelvre alkalmazza. 2. Minden Fél a 3. Cikknek megfelelően a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás időpontjában megjelölt minden nyelv kapcsán vállalja, hogy a jelen Karta III. Részének


rendelkezései közül legkevesebb harmincöt bekezdést vagy pontot alkalmaz, éspedig legalább hármat-hármat a 8. és 12. Cikkből és egyet-egyet a 9., 10., 11. és 13. Cikkből. 3. Cikk Gyakorlati intézkedések 1. Minden Szerződő Állam megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratában megjelöl minden olyan regionális vagy kisebbségi nyelvet, illetve területe egészén vagy annak részén kevésbé elterjedt hivatalos nyelvet, amelyekre a 2. Cikk 2. bekezdésének megfelelően kiválasztott bekezdéseket alkalmazzák. 2. Minden Fél, bármely későbbi időpontban értesítheti a Főtitkárt, hogy a Karta bármely más, a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratában meg nem jelölt bekezdéseinek rendelkezéseiből fakadó kötelezettségeket elvállalja, továbbá, hogy a jelen cikk 1. bekezdését más regionális vagy kisebbségi nyelvekre, illetve más, területének egészén vagy annak részén kevésbé elterjedt hivatalos nyelvekre is alkalmazza. 3. Az előző bekezdés szerinti kötelezettségvállalások a megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás elválaszthatatlan részét képezik, és közlésük időpontjától ugyanolyan joghatást váltanak ki. 4. Cikk A fennálló védelmi rendszerek 1. A jelen Karta egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, mint amely korlátozza, vagy lerontja az Emberi Jogok Európai Egyezménye által biztosított jogokat. 2. A jelen Karta rendelkezései nem érintik azoknak a valamely Fél területén létező, illetve megfelelő kétoldalú vagy sokoldalú nemzetközi megállapodások által előírt rendelkezéseknek az érvényét, amelyek a regionális vagy kisebbségi nyelvek helyzetét vagy a kisebbségekhez tartozó személyek jogi státusát kedvezőbben szabályozzák. 5. Cikk Fennálló kötelezettségek A jelen Kartában semmi sem lehet oly módon értelmezhető, mintha az feljogosítana bármely olyan tevékenység kezdeményezésére vagy lépés megtételére, amely sérti az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljait vagy egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeket, ideértve az államok szuverenitásának és területi integritásának elvét.


6. Cikk Tájékoztatás A Felek gondoskodnak arról, hogy az érintett hatóságok, szervezetek és személyek a jelen Karta által létesített jogokról és kötelezettségekről tájékoztatást kapjanak. II. Rész A 2. CIKK 1. BEKEZDÉSÉNEK MEGFELELŐEN KÖVETETT CÉLOK ÉS ELVEK 7. Cikk Célok és elvek 1. A Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, mindegyik nyelv helyzetének megfelelően politikájukat, jogalkotásukat és gyakorlatukat az alábbi célokra és elvekre alapítják: a) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek, mint a kulturális gazdagság kifejezésének az elismerése; b) minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetének tiszteletben tartása annak érdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze e regionális vagy kisebbségi nyelv támogatásának akadályát; c) a regionális vagy kisebbségi nyelvek megóvása érdekében, azok fejlesztését szolgáló, határozott támogató lépések szükségessége; d) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek a magánéletben és közéletben, szóban és írásban való használatának megkönnyítése és/vagy bátorítása; e) a jelen Karta által szabályozott területeken, valamely regionális vagy kisebbségi nyelvet használó csoportok és ugyanannak az államnak azonos vagy hasonló nyelvet használó egyéb csoportjai közötti kapcsolatok megőrzése és fejlesztése, valamint az államnak eltérő nyelveket használó egyéb csoportjaival kulturális kapcsolatok létesítése; f) a regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása és tanulása, megfelelő formáinak és eszközeinek biztosítása minden megfelelő szinten; g) olyan eszközök biztosítása, melyek lehetővé teszik valamely regionális vagy kisebbségi nyelvet használó körzetben lakók, de e nyelvet nem beszélők számára, hogy amennyiben kívánják, elsajátíthassák e nyelvet;


h) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek egyetemeken vagy ezzel egyenértékű intézményekben történő tanulásának és kutatásának támogatása; i) a jelen Karta által szabályozott területeken a nemzetközi cserék megfelelő formáinak támogatása két vagy több államban azonos vagy hasonló formában használt regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában. 2. A Felek vállalják, hogy ha azt még nem tették volna meg, megszüntetnek minden indokolatlan megkülönböztetést, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést, amely valamely regionális vagy kisebbségi nyelv használatát érinti, és célja az, hogy e nyelv megőrzésétől vagy fejlesztésétől elbátortalanítson, vagy azt veszélyeztesse. A regionális vagy kisebbségi nyelvek érdekét szolgáló különleges intézkedések meghozatala, melyek célja, hogy az ezeket a nyelveket használók és a lakosság többi része közötti egyenlőség kiteljesedjen, vagy hogy különleges helyzetüket figyelembe vegyék, nem minősül az elterjedtebb nyelveket használókkal szemben hátrányos megkülönböztetésnek. 3. A Felek vállalják, hogy a megfelelő eszközökkel elősegítik az ország összes nyelvi csoportjai közötti kölcsönös megértést, különösen azt, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek iránti tisztelet, megértés és tolerancia elvét az országban folyó oktatás és képzés céljai közé foglalják, és a tömegtájékoztatási eszközöket ugyanezen célok követésére bátorítják. 4. A Felek vállalják, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket illető politikájuk kialakítása során figyelembe veszik az ezeket a nyelveket használó csoportok által jelzett szükségleteket és kívánságokat. A Feleket arra bátorítják, ha szükséges, hozzanak létre olyan szerveket, amelyek a regionális vagy kisebbségi nyelveket érintő minden kérdésben tanácsokat adhatnak a hatóságoknak. 5. A Felek vállalják, hogy mutatis mutandis alkalmazzák a fenti 1-4. bekezdéseket a területhez nem köthető nyelvekre. E nyelvek esetében azonban a jelen Karta hatályosulását szolgáló intézkedések természetét és terjedelmét rugalmasan kell meghatározni, figyelembe véve a kérdéses nyelvet használó csoportok szükségleteit és kívánságait, tiszteletben tartva hagyományaikat és jellemzőiket. III. Rész A REGIONÁLIS VAGY KISEBBSÉGI NYELVEKNEK A KÖZÉLETBEN VALÓ HASZNÁLATÁT ELŐSEGÍTŐ INTÉZKEDÉSEK A 2. CIKK 2. BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN VÁLLALT KÖTELEZETTSÉGEKKEL ÖSSZHANGBAN


8. Cikk Oktatásügy 1. Az oktatásügyet illetően a Felek azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, és anélkül, hogy az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek oktatása hátrányt szenvedne, vállalják, hogy a) (i) elérhetővé teszik az iskolaelőkészítő oktatást az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (ii) elérhetővé teszik az iskolaelőkészítő oktatás lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (iii) a fenti (i)-(ii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akiknek családja ezt kívánja, és létszáma elegendőnek minősül, vagy (iv) amennyiben a közhivataloknak nincs közvetlen hatáskörük az iskolaelőkészítő oktatás tekintetében, elősegítik és/vagy bátorítják a fenti (i) és (iii) szerinti intézkedések alkalmazását; b) (i) elérhetővé teszik az általános iskolai oktatást az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (ii) elérhetővé teszik az általános iskola lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (iii) biztosítják, hogy az érintett regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása az általános iskolai tanrend integráns részét képezze, vagy (iv) a fenti (i)-(iii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akiknek családja ezt kívánja, és létszáma elegendőnek minősül; c) (i) elérhetővé teszik a középiskolai oktatást az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (ii) elérhetővé teszik a középiskola lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (iii) biztosítják, hogy az érintett regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása a középiskolai tanrend integráns részét képezze, vagy


(iv) a fenti (i)-(iii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akik kívánják, vagy adott esetben, akiknek családja kívánja, és létszáma elegendőnek minősül; d) (i) elérhetővé teszik a szakközépiskolai és szakmunkásképzést az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (ii) elérhetővé teszik a szakközépiskolai és szakmunkásképzés lényegi részét az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (iii) biztosítják, hogy az érintett regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatása a szakközépiskolai és szakmunkásképzési tanrend integráns részét képezze, vagy (iv) a fenti (i)-(iii) szerinti intézkedések valamelyikét legalább azokra a tanulókra alkalmazzák, akik kívánják vagy adott esetben, akiknek családja kívánja, és létszáma elegendőnek minősül; e) (i) elérhetővé teszik az egyetemi és más felsőoktatási képzést az érintett regionális vagy kisebbségi nyelveken, vagy (ii) megteremtik a feltételeket, hogy e nyelveket, mint egyetemi vagy felsőoktatási tárgyat tanulhassák, vagy (iii) amennyiben az állam szerepe a felsőoktatási intézményekkel fenntartott kapcsolatrendszerben nem teszi lehetővé az (i)-(ii) bekezdések alkalmazását, úgy bátorítják és/vagy engedélyezik a regionális vagy kisebbségi nyelveken folyó egyetemi oktatást, vagy egyéb felsőoktatási intézményben történő tanulást, vagy megteremtik a feltételeket, hogy e nyelveket, mint egyetemi vagy felsőoktatási tárgyat tanulhassák; f) (i) intézkednek, hogy a felnőttoktatásnak és továbbképzésnek legyenek olyan tanfolyamai, melyek elsősorban vagy teljesen a regionális vagy kisebbségi nyelveken valósulnak meg, vagy (ii) e nyelveket a felnőttoktatás és a továbbképzés tárgyaiként javasolják, vagy (iii) amennyiben a közhatóságoknak nincs közvetlen hatáskörük a felnőttoktatásban, úgy előnyben részesítik és/vagy bátorítják e nyelvek használatát a felnőttoktatásban és továbbképzésben; g) intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy biztosítsák annak a történelemnek és kultúrának az oktatását, amelyet a regionális vagy kisebbségi nyelvek hordoznak;


h) biztosítják az oktatók részére a Fél által az a)-g) bekezdések közül elfogadottak megvalósításához szükséges alap- és továbbképzést; i) létrehoznak felügyelő szerve(ke)t a regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatásának megteremtésében és fejlesztésében tett intézkedések és elért előrehaladás figyelemmel kísérése és a kérdésekről nyilvánosságra hozandó időszaki jelentések elkészítése céljából. 2. Az oktatásügy vonatkozásában azokban a körzetekben, amelyek nem minősülnek a regionális vagy kisebbségi nyelvek által hagyományosan használt körzetnek, ha azt a regionális vagy kisebbségi nyelvet használók száma indokolja, a Felek vállalják, hogy engedélyezik, bátorítják vagy létrehozzák a regionális vagy kisebbségi nyelven történő oktatást vagy az ilyen nyelvek oktatását valamennyi megfelelő oktatási szinten. 9. Cikk Igazságszolgáltatás 1. Az olyan igazságszolgáltatási kerületekben, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyek száma az alábbi intézkedések megtételét indokolja, a Felek e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, és azzal a feltétellel, hogy a jelen bekezdés által nyújtott lehetőségek kihasználását nem minősíti a bíró az igazságszolgáltatás rendes ügymenetét akadályozónak, vállalják, hogy a) büntetőeljárásokban: (i) biztosítják, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok az egyik fél kérelmére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy (ii) garantálják a vádlott jogát, hogy saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja, és/vagy (iii) biztosítják, hogy az indítványok, az írásos és szóbeli bizonyítékok ne minősülhessenek pusztán azon az alapon elfogadhatatlanoknak, hogy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek, és/vagy (iv) az igazságszolgáltatási eljáráshoz kapcsolódó okmányokat kérelemre a regionális vagy kisebbségi nyelveken is kiállítják, ha szükséges, tolmácsok és fordítások igénybevételével úgy, hogy az ne jelentsen az érdekelteknek külön költséget; b) polgári eljárásokban:


(i) biztosítják, hogy az igazságszolgáltatási hatóságok, az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy (ii) megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie a bíróság előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentsen, és/vagy (iii) megengedik a regionális vagy kisebbségi nyelven készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges tolmácsok és fordítások segítségével; c) a közigazgatási ügyekben illetékes igazságszolgáltatási szervek előtti eljárásokban: (i) biztosítják, hogy az igazságszolgáltatási szervek, az egyik fél kérésére az eljárást a regionális vagy kisebbségi nyelveken folytassák, és/vagy (ii) megengedik, hogy amennyiben egy peres félnek személyesen kell megjelennie az igazságszolgáltatási szerv előtt, úgy ott saját regionális vagy kisebbségi nyelvét használja anélkül, hogy az számára külön költséget jelentene, és/vagy (iii) megengedik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült dokumentumok és bizonyítékok benyújtását, ha szükséges, tolmácsok és fordítások segítségével; d) intézkednek, hogy a fenti b)-c) bekezdések (i) és (iii) pontjainak végrehajtása, valamint a tolmácsok és fordítások esetleges alkalmazása az érdekeltek számára ne jelentsen többletköltséget. 2. A Felek vállalják, hogy a) nem minősítik érvénytelennek az államban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelven íródtak; vagy b) nem minősítik a Felek között érvénytelennek az országban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek, és biztosítják, hogy azok az érdekelt, de e nyelvet nem beszélő harmadik Féllel szemben is felhívhatók legyenek, azzal a feltétellel, hogy az okmány tartalmát az azt felhívni kívánó(k) velük megismerteti(k); vagy c) nem minősítik a felek között érvénytelennek az országban készült jogi okmányokat pusztán azon az alapon, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelven készültek.


3. A Felek vállalják, hogy kisebbségi vagy regionális nyelveken hozzáférhetővé teszik a legfontosabb állami törvényszövegeket, valamint azokat, amelyek különösen érintik e nyelvek használóit, feltéve, hogy e szövegek másként nem hozzáférhetők. 10. Cikk Közigazgatási hatóságok és közszolgálati szervek 1. Az állam azon közigazgatási kerületein, ahol a regionális vagy kisebbségi nyelvet használó személyek száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek a nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, abban a mértékben, ahogy az ésszerűen lehetséges, vállalják, hogy a) (i) gondoskodnak arról, hogy a közigazgatási hatóságok a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, vagy (ii) gondoskodnak arról, hogy a közösséggel kapcsolatban álló tisztviselőik a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják azokkal a személyekkel fennálló kapcsolataikban, akik hozzájuk ezeken a nyelveken fordulnak, vagy (iii) gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók szóbeli és írásbeli kérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanak be, és választ is ezeken a nyelveken kapjanak, vagy (iv) gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók írásbeli és szóbeli kérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanak be, vagy (v) gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók jogérvényesen nyújthassanak be ilyen nyelvű dokumentumot; b) széles körben használt közigazgatási szövegeket és formanyomtatványokat a lakosság számára, regionális vagy kisebbségi nyelveken, illetve kétnyelvű változatokban tesznek közzé; c) megengedik, hogy a közigazgatási hatóságok dokumentumokat regionális vagy kisebbségi nyelven készítsenek. 2. Azon helyi és regionális hatóságokat illetően, melyek területén a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók száma az alábbi intézkedéseket indokolja, a Felek vállalják, hogy megengedik és/vagy bátorítják:


a) a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a regionális vagy helyi közigazgatásban; b) a regionális vagy kisebbségi nyelveket használóknak azt a lehetőséget, hogy szóbeli vagy írásbeli kérelmeket ezeken a nyelveken nyújthassanak be; c) a regionális testületek hivatalos dokumentumaikat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is közzétegyék; d) a helyi testületek dokumentumaikat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is közzétegyék; e) hogy a regionális testületek közgyűlési vitáiban a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, ami azonban nem zárja ki az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek használatát; f) hogy a helyi testületek közgyűlési vitáiban a regionális vagy kisebbségi nyelveket használják, ami azonban nem zárja ki az állam hivatalos nyelvének/nyelveinek használatát; g) a helyneveknél a regionális vagy kisebbségi nyelveken hagyományos és helyes formák használatát vagy elfogadását, ha szükséges a hivatalos nyelv(ek) szerinti elnevezésekkel együttesen használva. 3. A közigazgatási hatóságok vagy az ő nevükben tevékenykedő más személyek által működtetett közszolgálati szerveket illetően a Szerződő Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, abban a mértékben, ahogyan az ésszerűen lehetséges, vállalják, hogy a) gondoskodnak arról, hogy használják a regionális vagy kisebbségi nyelveket a szolgáltatások nyújtásakor; vagy b) megengedik a regionális vagy kisebbségi nyelveket használóknak, hogy kérelmet ezeken a nyelveken terjesszenek elő, és úgy is kapjanak rá választ; vagy c) megengedik a regionális vagy kisebbségi nyelveket használóknak, hogy kérelmet ezeken a nyelveken terjesszenek elő. 4. Az 1-3. bekezdések közül általuk elfogadott rendelkezések végrehajtására tekintettel a Felek vállalják, hogy az alábbi intézkedések közül egyet vagy többet meghoznak: a) az esetleges szükséges fordítás vagy tolmácsolás;


b) elegendő számú köztisztviselő és más közalkalmazott foglalkoztatása, és ha szükséges, képzése; c) azoknak az igényeknek a lehetséges mértékű kielégítése, melyek arra irányulnak, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein a regionális vagy kisebbségi nyelvet ismerő köztisztviselőket nevezzenek ki. 5. A Felek vállalják, hogy megengedik a családneveknek az érdekeltek kérésére a regionális vagy kisebbségi nyelveken történő használatát és felvételét. 11. Cikk Tömegtájékoztatási eszközök 1. A regionális vagy kisebbségi nyelvek használói számára, e nyelvek használatának területein, és e nyelvek mindegyike helyzetének megfelelően, abban a mértékben, ahogy a közhivatalok közvetlen vagy közvetett módon hatáskörrel, hatósági jogkörrel vagy szereppel bírnak e területen, és tiszteletben tartva a tömegtájékoztatási eszközök függetlenségének és autonómiájának elveit, a Felek vállalják, hogy a) abban a mértékben, ahogy a rádió és televízió közszolgálatot lát el (i) biztosítják legalább egy-egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó rádióállomás és televíziós csatorna létesítését, vagy (ii) bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy-egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó rádióállomás és televíziós csatorna létesítését, vagy (iii) megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy a műsorszórók regionális vagy kisebbségi nyelveken készült műsorokat is programjukba iktassanak; b) (i) bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó rádióállomás létesítését, vagy (ii) bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelven készült rádióműsorok rendszeres sugárzását; c) (i) bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy, a regionális vagy kisebbségi nyelveken sugárzó televíziós csatorna létesítését, vagy (ii) bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült televízió-műsorok rendszeres sugárzását;


d) bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelvű audiovizuális műalkotások készítését és terjesztését; e) (i) bátorítják és/vagy megkönnyítik legalább egy, regionális vagy kisebbségi nyelveket használó sajtóorgánum létesítését és/vagy fenntartását, vagy (ii) bátorítják és/vagy megkönnyítik regionális vagy kisebbségi nyelveken készült sajtócikkek rendszeres közlését; f) (i) ha jogszabály lehetővé teszi általában a tömegtájékoztatás pénzügyi támogatását, fedezik a regionális vagy kisebbségi nyelveket használó tömegtájékoztatási eszközök többletköltségeit, vagy (ii) kiterjesztik a létező pénzügyi támogatási intézkedéseket a regionális vagy kisebbségi nyelvű audiovizuális műalkotásokra; g) támogatják regionális vagy kisebbségi nyelveket használó tömegtájékoztatási eszközök számára újságíróknak és egyéb személyzetnek a képzését. 2. A Felek vállalják, hogy biztosítják a szomszédos országokból egy regionális vagy kisebbségi nyelvvel azonos vagy hasonló nyelven készült rádió- és televízióadások közvetlen vételének szabadságát, és nem támasztanak akadályt a szomszéd országok ilyen nyelvű rádió- és televízióadásainak továbbsugárzása elé. Ezen túlmenően gondoskodnak arról, hogy egy regionális vagy kisebbségi nyelvvel azonos vagy ahhoz hasonló nyelven gyakorolt szólásszabadság és az információáramlás szabadsága elé az írott sajtót illetően semminemű korlátozás ne tétessék. Fent említett szabadságjogok gyakorlása, mivel az kötelezettségeket és felelősséget is tartalmaz, a nemzetbiztonság, a területi integritás vagy a közbiztonság, a közrend védelme és a bűncselekmények elkövetésének megakadályozása, az egészség vagy a közerkölcs védelme, mások jó hírnevének és jogainak védelme, bizalmas jellegű információk kiszivárgásának megakadályozása, vagy az igazságszolgáltatás tekintélye és pártatlanságának biztosítása érdekében a törvény által előírt, egy demokratikus társadalomban szükséges eljárási szabályoknak, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak rendelhető alá. 3. A Felek gondoskodnak arról, hogy a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók érdekeit képviseltessék, vagy vegyék tekintetbe a törvényeknek megfelelően esetleg létrehozott, a tömegtájékoztatási eszközök szabadságát és pluralizmusát garantáló testületekben.


12. Cikk Kulturális tevékenység és kulturális létesítmények 1. A kulturális tevékenységre és a kulturális létesítményekre - különösen a könyvtárakra, videotékákra, kulturális központokra, múzeumokra, archívumokra, akadémiákra, színházakra és filmszínházakra, valamint irodalmi és filmművészeti alkotásokra, a nép kulturális önkifejezésére, fesztiválokra és - ideértve egyebek között az új technológiák használatát - a kulturális iparra vonatkozóan, azokon a területeken, ahol e nyelveket beszélik, és abban a mértékben, ahogy a hatóságoknak ezen a téren hatáskörük, hatósági jogkörük vagy szerepük van, a Felek vállalják, hogy a) bátorítják a regionális vagy kisebbségi nyelveken történő önkifejezést, valamint az ilyen kezdeményezéseket, és elősegítik az ezeken a nyelveken készült műalkotások megismerésének különböző módjait; b) támogatják a regionális vagy kisebbségi nyelveken készült műalkotások más nyelveken történő megismerését lehetővé tevő különböző módokat, a fordítások, a szinkronizálás, az utószinkronizálás és a feliratozás segítségével és fejlesztésével; c) támogatják a más nyelveken készült műalkotások regionális vagy kisebbségi nyelveken történő megismerésének lehetővé tételét, a fordítások, a szinkronizálás, az utószinkronizálás és a feliratozás segítségével és fejlesztésével; d) gondoskodnak arról, hogy a különböző fajtájú kulturális tevékenységek szervezéséért vagy támogatásáért felelős szervezetek az általuk kezdeményezett vagy támogatott tevékenységeikbe megfelelő mértékben beiktassák a regionális vagy kisebbségi nyelvek vagy kulturák ismeretét és használatát; e) gondoskodnak arról, hogy a kulturális tevékenységek szervezéséért vagy támogatásáért felelős szervezeteknek olyan személyzet álljon rendelkezésére, amely teljes mértékben ismeri az adott regionális vagy kisebbségi nyelvet, valamint a lakosság többi részének nyelvét/nyelveit; f) támogatják a regionális vagy kisebbségi nyelveket használók képviselőinek közvetlen részvételét az eszközök biztosításában és a kulturális programok tervezésében; g) bátorítják és/vagy megkönnyítik olyan szervezet(ek) létesítését, amely(ek) a regionális vagy kisebbségi nyelveken készült műalkotások gyűjtéséért, rögzítéséért és a közönségnek történő bemutatásáért felelős(ek);


h) ha szükséges, létrehoznak és/vagy támogatnak és finanszíroznak fordítói szolgáltatásokat és terminológiai kutatásokat arra való különös tekintettel, hogy megőrizzék és fejlesszék minden regionális vagy kisebbségi nyelven a kellő közigazgatási, kereskedelmi, gazdasági, társadalmi, technológiai vagy jogi terminológiát. 2. Azokat a területeket illetően, amelyek kívül esnek a regionális vagy kisebbségi nyelvek hagyományos használati területein, a Felek vállalják, hogy az előző bekezdésnek megfelelően megengedik, bátorítják és/vagy biztosítják a megfelelő kulturális tevékenységeket és kulturális létesítményeket, amennyiben azt valamely regionális vagy kisebbségi nyelvet használók száma indokolja. 3. A Felek vállalják, hogy külföldön megvalósuló kulturális politikájukban kellő helyet biztosítanak a regionális vagy kisebbségi nyelveknek és annak a kultúrának, amelyet e nyelvek hordoznak. 13. Cikk Gazdasági és társadalmi élet 1. A gazdasági és társadalmi tevékenységeket illetően, a Felek az ország egészére nézve vállalják, hogy a) kiiktatnak jogalkotásukból minden olyan rendelkezést, mely igazolható okok nélkül tiltja vagy korlátozza a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a gazdasági vagy társadalmi élet dokumentumaiban, különösen a munkaszerződésekben és az olyan technikai dokumentumokban mint a termékek és felszerelések használati útmutatói; b) megtiltják, hogy a vállalatok belső szabályzataiba és a magánokiratokba, legalábbis amelyek az azonos nyelvet beszélők között jöttek létre, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát kizáró vagy korlátozó cikkek kerüljenek; c) fellépnek az olyan gyakorlattal szemben, mely elbátortalanít a regionális vagy kisebbségi nyelveknek a gazdasági vagy társadalmi tevékenységek keretei között történő használatától; d) a fenti pontokban jelzettektől eltérő módokon megkönnyítik és/vagy bátorítják a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát. 2. A gazdasági és társadalmi tevékenység tekintetében, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatának területein, abban a terjedelemben, ahogy a hatóságok hatáskörrel bírnak, és az ésszerűen lehetséges mértékben, a Felek vállalják, hogy


a) pénzügyi és bankügyi szabályzataikban meghatározzák azokat a részletszabályokat, melyek lehetővé teszik a kereskedelmi szokásokkal összhangban, a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát a fizetési utalványokon (csekkek, váltók stb.) vagy egyéb pénzügyi okmányokon, illetve adott esetben gondoskodnak az ilyen rendelkezések megvalósításáról; b) a közvetlen ellenőrzésük alá tartozó gazdasági és társadalmi szektorokban (közszektor) a regionális vagy kisebbségi nyelvek használatát bátorító tevékenységet folytatnak; c) gondoskodnak arról, hogy az olyan létesítmények mint a kórházak, nyugdíjasházak, otthonok, lehetőséget biztosítsanak arra, hogy az egészségügyi, életkori vagy egyéb okból gondozásra szorulókat regionális vagy kisebbségi nyelvükön fogadják és kezeljék; d) megfelelő módon gondoskodnak arról, hogy a biztonsági felhívásokat a regionális vagy kisebbségi nyelveken is megfogalmazzák; e) regionális vagy kisebbségi nyelveken is hozzáférhetővé teszik a fogyasztók jogait érintő, az illetékes hatóságok által adott információkat. 14. Cikk Határokon túli cserekapcsolatok A Felek vállalják, hogy a) olyan módon alkalmazzák a létező és olyan államokkal szemben fennálló kötelezettséget tartalmazó két- és többoldalú megállapodásokat, ahol ugyanazt a nyelvet azonos vagy hasonló formában használják, vagy - ha szükséges - olyanok megkötésére törekednek, hogy azok segítsék elő az érintett államokban élő, azonos nyelvet használók közötti kapcsolatokat a kultúra, az oktatás, az információ, a szakképzés és a továbbképzés területén; b) a regionális vagy kisebbségi nyelvek érdekében megkönnyítik és/vagy támogatják a határokon túli együttműködést, különösen annak a területnek a regionális vagy helyi szervei közötti együttműködést, ahol ugyanazt a nyelvet azonos vagy hasonló formában használják. IV. Rész A KARTA VÉGREHAJTÁSA


15. Cikk Időszaki jelentések 1. A Felek, a Miniszteri Bizottság által később meghatározandó formában, rendszeres időszakonként jelentést nyújtanak be az Európa Tanács Főtitkárának a jelen Karta II. Részének megfelelően követett politikájukról és a III. Rész elfogadott rendelkezéseinek végrehajtására tett intézkedéseikről. Az első jelentést a Kartának az illető állam tekintetében történt hatálybalépését követő egy éven belül, majd a többi jelentést az első jelentést követően háromévenként kell benyújtani. 2. A Felek nyilvánosságra hozzák jelentéseiket. 16. Cikk A jelentések megvizsgálása 1. Az Európa Tanács Főtitkárának a 15. Cikk szerint benyújtott jelentéseket a 17. Cikknek megfelelően létrehozott szakértői bizottság vizsgálja meg. 2. Valamely aláíró Fél országában jogszerűen létesült testületek vagy egyesületek felhívhatják a szakértői bizottság figyelmét ezen aláíró Félnek a jelen Karta III. Része értelmében vállalt kötelezettségeit illető kérdésekre. Az érdekelt Féllel történt konzultáció után a szakértői bizottság ezeket az információkat a jelen cikk 3. bekezdésében említett jelentés elkészítése során figyelembe veheti. Ezek a testületek vagy egyesületek az aláíró Félnek, a II. Részben foglaltak értelmében követett politikájára vonatkozó nyilatkozatokat is beterjeszthetnek. 3. Az 1. bekezdésben jelzett jelentések és a 2. bekezdésben jelzett információk alapján a szakértői bizottság a Miniszteri Bizottság számára jelentést készít. A jelentéshez mellékelik a Felek megjegyzéseit, amelyek megtételére őket felkérik, és a jelentést nyilvánosságra hozhatják. 4. A 3. bekezdésben jelzett jelentés tartalmazza különösen a szakértői bizottságnak a Miniszteri Bizottsághoz címzett javaslatait, ez utóbbi testület által, egy vagy több Félhez szükség szerint intézendő ajánlás előkészítésére. 5. Az Európa Tanács Főtitkára a Karta végrehajtásáról a Parlamenti Közgyűlésnek részletes, kétévenkénti jelentést készít.


17. Cikk Szakértői bizottság 1. A szakértői bizottság részes Felenként egy-egy tagból áll, akiket az érintett állam által ajánlott, köztiszteletben álló és a Karta által szabályozott kérdésekben elismert szaktekintélyek listájáról a Miniszteri Bizottság nevez ki. 2. A bizottság tagjait hat évre nevezik ki, és megbízásuk megújítható. Ha valamelyik tag megbízatásának nem tud eleget tenni, helyét az 1. bekezdésben foglalt eljárásnak megfelelően töltik be, és a kinevezett utód tisztségét elődje hivatalviselési idejének hátralévő időszakában viseli. 3. A szakértői bizottság maga állapítja meg eljárási szabályait, Titkárságát az Európa Tanács Főtitkára biztosítja. V. Rész ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 18. Cikk A jelen Karta az Európa Tanács tagállamai számára áll nyitva aláírásra, megerősítést, elfogadást vagy jóváhagyást igényel. A megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratokat az Európa Tanács Főtitkáránál kell letétbe helyezni. 19. Cikk 1. A jelen Karta az azt követő harmadik hónap lejárta utáni hónap első napján lép hatályba, amikor öt állam kifejezte az Európa Tanács Főtitkárának, hogy a 18. Cikk rendelkezéseinek megfelelően a Kartát magára nézve kötelezőnek ismerte el. 2. Minden olyan állam vonatkozásában, amely később fejezi ki arra irányuló beleegyezését, hogy a Kartát magára nézve kötelezőnek ismerje el, a Karta a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezését követő harmadik hónap lejárta utáni hónap első napján lép hatályba. 20. Cikk 1. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a jelen Karta hatálybalépését követően a Kartához történő csatlakozásra bármely olyan államot meghívhat, amely nem tagja az Európa Tanácsnak.


2. A Karta minden csatlakozó állam vonatkozásában a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács Főtitkáránál történő letétbe helyezését követő harmadik hónap lejárta utáni hónap első napján lép hatályba. 21. Cikk 1. Minden állam, az aláírás vagy a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésének időpontjában a jelen Karta 7. Cikkének 2-5. bekezdéseihez egy vagy több fenntartást tehet. Semmilyen más fenntartás nem megengedett. 2. Minden, az előző bekezdés szerint fenntartást tevő állam azt egészben vagy részben, az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel visszavonhatja. A visszavonás az értesítésnek a Főtitkár által történt kézhezvételétől fogva válik hatályossá. 22. Cikk 1. Minden állam, bármely időpontban a jelen Kartát az Európa Tanács Főtitkárához intézett értesítéssel felmondhatja. 2. A felmondás az értesítésnek a Főtitkár által történt kézhezvételétől számított hat hónapos időszak leteltét követő hónap első napján válik hatályossá. 23. Cikk Az Európa Tanács Főtitkára értesíti a Tanács államait és a jelen Kartához csatlakozó minden államot: a) minden aláírásról; b) minden megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirat letétbe helyezéséről; c) a jelen Kartának a 19-20. Cikkek szerinti hatálybalépésének minden időpontjáról; d) minden, a jelen Kartát érintő okiratról, értesítésről vagy közlésről. Fentiek hiteléül a kellő módon meghatalmazott alulírottak aláírták a jelen Kartát. Készült Strasbourgban, az 1992. évi november hó 5. napján, angol és francia nyelven, egyetlen példányban, melyet az Európa Tanács levéltárában kell elhelyezni. Mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. Az Európa Tanács Főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama és a jelen Kartához csatlakozásra meghívott minden állam részére hiteles másolatot küld.”


6.

AZ EURÓPAI UNIÓRÓL

SZÓLÓ SZERZŐDÉS EGYSÉGES SZERKEZETBE FOGLALT

VÁLTOZATA Hivatalos megnevezése: Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (Hivatalos Lap C 115 , 09/05/2008 o. 0001 - 0388) (Versiune consolidată a Tratatului privind Uniunea Europeană, Jurnalul Oficial C 115 , 09/05/2008 p. 0001 - 0388) A Lisszaboni szerződés aláírásával kiegészült az Európai Unióról szóló szerződés azon cikkelye, amely az Európai Unió alapvető értékeit határozza meg, és ezek közé bekerült a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása. „2. cikk Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” A Lisszaboni szerződést Románia aláírta és ratifikálta is: Lege nr. 13/2008 pentru ratificarea Tratatului de la Lisabona de modificare a Tratatului privind Uniunea Europeană şi a Tratatului de instituire a Comunităţii Europene, semnat la Lisabona la 13 decembrie 2007.


C. BILATERÁLIS EGYEZMÉNYEK SZERZŐDÉS

A

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG

ÉS

ROMÁNIA

EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL ÉS A JÓSZOMSZÉDSÁGRÓL

KÖZÖTT A MEGÉRTÉSRŐL, AZ

17

Ez a bilaterális egyezmény számos olyan rendelkezést tartalmaz, mely a kisebbségben élő személyek státusát közvetlenül érinti. A kissebbségben élők anyanyelvhasználati jogára vonatkozóan is találunk releváns rendelkezéseket. Az alábbiakban az egyezmény néhány fontosabb rendelkezése következik. “14. Cikk A Szerződő Felek elősegítik az országaik eltérő etnikai, vallási, kulturális és nyelvi eredetű állampolgárai közötti tolerancia és megértés légkörét. Elítélik az idegengyűlölet, a faji, etnikai és vallási alapú gyűlölet, diszkrimináció és előítéletek mindenfajta megnyilvánulását, és hatékony intézkedéseket tesznek ezek bármiféle megnyilvánulásának megelőzésére. 15. Cikk (1) a) A Szerződő Felek vállalják, hogy a területükön élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és kötelezettségeinek szabályozása során az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményét alkalmazzák, hacsak belső jogrendjük nem tartalmaz a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek vonatkozásában kedvezőbb rendelkezéseket. b) A fenti bekezdésben foglaltakat nem érintve, a Szerződő Felek, a magyarországi román kisebbség, valamint a romániai magyar kisebbség etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának védelme és fejlesztése céljából jogi kötelezettségként alkalmazzák az ezen személyek jogait meghatározó előírásokat úgy, ahogy azokat az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és az Európa Tanács vonatkozó, a jelen Szerződés mellékletében felsorolt dokumentumai tartalmazzák. (2) A Szerződő Felek ennek megfelelően megerősítik, hogy az előző bekezdésben említett személyeknek egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt gyakorolva joguk van etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk szabad kifejezésére, megőrzésére, fejlesztésére. Ennek megfelelően joguk van saját oktatási, kulturális, vallási intézmények, szervezetek, egyesületek létrehozásához és fenntartásához, amelyek önkéntes pénzügyi és egyéb hozzájárulásért, valamint köztámogatásért folyamodhatnak a belső jogszabályokkal összhangban. 17

Magyarországon kihirdette: 1997 évi XLIV tv. a Magyar Köztársaság és Románia között Temesvárott, 1996. szeptember 16-án aláírt, a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról szóló Szerződés kihirdetéséről, Romániában ratifikálták a következő jogszabállyal: Lege nr, 113/1996 pentru ratificarea Tratatului de înţelegere, cooperare şi bună vecinătate dintre România şi Republica Ungară, semnat la Timişoara la 16 septembrie 1996


(3) A Szerződő Felek tiszteletben tartják a romániai magyar és a magyarországi román kisebbséghez tartozó személyek azon jogát, hogy anyanyelvüket szabadon használhassák a magánéletben és a nyilvánosság előtt, szóban és írásban egyaránt. Megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy ezek a személyek anyanyelvüket megtanulhassák és megfelelő lehetőségük legyen ezen a nyelven képzésben részesülni az állami oktatás keretei között minden szinten és formában, szükségleteiknek megfelelően. A Szerződő Felek biztosítani fogják azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az anyanyelv használatát is a helyi közigazgatási és bírói hatóságokkal való kapcsolataikban, összhangban a belső jogszabályokkal és a két Fél által aláírt nemzetközi kötelezettségekkel. E személyeknek joguk van arra, hogy vezeték- és keresztnevüket anyanyelvükön használhassák, és ezt hivatalosan el fogják ismerni. Azon területeken, ahol jelentős számban élnek az illető kisebbségekhez tartozó személyek, mindkét Fél lehetővé teszi, hogy a kisebbségek nyelvén is kifüggesztésre kerüljenek a hagyományos helyi elnevezések, utcanevek és más, a nyilvánosságnak szánt földrajzi feliratok. (4) A Szerződő Felek tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát arra, hogy anyanyelvükön hozzájussanak az információkhoz és az elektronikus nyomtatott információhordozókhoz, valamint szabadon cseréljenek és terjesszenek információkat. A Szerződő Felek jogrendszereik keretei között lehetővé teszik számukra, hogy saját médiumokat hozzanak létre és működtessenek. (5) A Szerződő Felek biztosítani fogják a kisebbségekhez tartozó személyek számára a jogot, hogy egyénileg vagy pártjaik vagy szervezeteik révén ténylegesen részt vegyenek a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életben, és a központi és helyi közhatalmi és közigazgatási szervekbe beválasztott képviselőik révén az országos vagy helyi érdekű kérdések megoldásában. Mindkét Szerződő Fél, az ezen személyek nemzeti önazonossága védelmével és érvényesítésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó döntéshozatalban, kikéri e személyek szervezeteinek, politikai pártjainak vagy szövetségeinek véleményét a törvényben előírt demokratikus döntéshozatali eljárásnak megfelelően. (6) A Szerződő Felek tiszteletben tartják a nemzeti kisebbségek kulturális és történelmi örökségét, és támogatják erőfeszítéseiket a kisebbségi kultúrát és történelmet őrző műemlékek, emlékhelyek megőrzésére, valamint megfelelő intézkedéseket tesznek, hogy a vegyes lakosságú vidékeken az állampolgárok megismerkedhessenek a magyar, illetve a román kulturális értékekkel. (7) A Szerződő Felek tiszteletben tartják, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van szabad kapcsolatot tartani egymással és a határokon túl más államok polgáraival, továbbá részt venni nemzeti és nemzetközi nem kormányzati szervezetek tevékenységében.”


Hargita Megye Tanácsa KISEBBSÉGI NYELVEK HASZNÁLATÁVAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOZÁS - TEMATIKUS GYŰJTEMÉNY MÁRCIUS -

Recommend Documents