16. oldal
Hálaadás
Ajánló Karl Barth: Ötven imádság „A teológiával való foglalkozás első és alapvető lépése az […] imádság”, hangsúlyozta Karl Barth „Bevezetés az evangéliumi teológiába” című utolsó előadásában. Hogy miként fogalmazta meg nyilvános, istentiszteleteken elhangzó imádságait, erről beszél ez az ötven imádságot magába foglaló gyűjteménye. Barth, miként írja, ifjúságától fogva viszolygott „minden kultikus ünnepélyességtől”, és mindentől, ami fennkölt és kenetteljes. Imádságainak józansága, egyszerű, közérthető nyelvezete és tárgyszerűsége fél évszázaddal elhangzásuk után is sokatmondó, akárcsak rövidségük. Kálvin Kiadó, 2006. 480 Ft
Előttünk álló programok December 25. 10 óra, úrvacsorás istentisztelet a templomban December 26. 10 óra, úrvacsorás istentisztelet a templomban December 31. 10 óra, évzáró istentisztelet a templomban December 31. 18 óra, évzáró áhítat a templomban
2006. karácsony
Január 1. 10 óra, újévi istentisztelet a templomban Január 15-21. Ökumenikus imahét Január 31. Pozsonyi úti esték sorozatunk következő alkalmán ismét Berecz András mesemondó, népdalénekes fog közöttünk szolgálni Február 19-20. böjti előkészítő hét Február 25. Böjt I. vasárnapja, úrvacsorás istentisztelet Az ünnepek alatt a gyerekek számára külön csoportfoglalkozást nem tartunk, de az istentiszteletek alatt összevont foglakozás és gyerekmegőrző lesz a templom melletti kis teremben. Beteg, idős testvéreinket szívesen meglátogatjuk az ünnepek alatt, úrvacsorát is viszünk házhoz. Többen jelezték, hogy kocsival örömmel hoznának el bárkit a templomba. Kérjük, jelezze, ha szívesen venné a látogatást vagy az autós segítséget Berkesi Gábor lelkésznek vagy Bálintné Dr. Matyó Csilla diakóniai gondnoknak személyesen, ill. a gyülekezeti hivatal telefonszámán: 329-4062! Minden kedves olvasónknak áldott karácsonyi ünnepeket és békés, boldog új esztendőt kíván a Hálaadás újság szerkesztősége!
Hálaadás A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos lapja 2006. karácsony
Karácsonyi tabló
K
arácsony legfőbb értéke, hogy örök és szép. Mitől örök? Attól, hogy időtlen, nem korokhoz kötött, mindig üde, naprakész élmény, lelki ajándék. Mitől szép? Attól, hogy mindenkihez szól, minden társadalmi réteghez, benne van az egész emberiség; öreg és fiatal, gazdag és szegény, tanult és tanulatlan, nációktól függetlenül. Közös bennük, hogy tudnak önfeledten örülni… Jézusban. Vegyük sorra a személyeket a Biblia időzítése szerint: Zakariás: ötven év körüli, értelmiségi pap, Istennek elhívott, hiteles szolgája. Nehezen gyógyuló lelki seb életében, hogy nem lehetett gyermeke. Hallja a mennyei szót: vénségedre apa leszel… Megnémul kilenc hónapra… majd újra megnyílt ajka, hálaéneket zeng: „Benedictus qui venit in nomine
Domini – Áldott, aki az Úr nevében jő.” Erzsébet: Zakariás hitvese, a történet statisztája, de ő az, aki már az anyaméhben is felismeri Jézust. Mária: kiskamasz názáreti leányka, önmagát jellemzi így az általa énekelt Magnificatban: „Rám tekintett az Úr, alacsony sorsom ellenére.” Gábriel szól hozzá – annuntiatio – és kész a biológia alaptörvényei ellenére szolgálni az Úrnak. József: harminc év körüli kétkezi szakmunkás, a történet néma szereplője, ezt mondja róla az Evangélium: „igaz ember”. Álmában kapja a menynyei hírt, csendben mindig elfogadja. Napkeleti bölcsek: csillagászok, idegenek a felső tízezerből, gazdagok, előkelőek. Leborulnak Jézus előtt, a számukra oly jelentéktelen szálláson is. Királyt látnak egy istállóban is. Pásztorok: megvetett, címkézett se-
A Pro Missione Alapítvány hálás köszönetet mond mindazoknak, akik 2005. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogatták tevékenységüket. A számlára érkezett 803 350 Ft-ot az alapító okiratban meghatározott célokra használjuk fel.
2. oldal
Hálaadás
gédmunkások, akik hisznek az angyali karnak. Ők az isteni rehabilitáció legnagyobb megajándékozottjai. Simeon: szánnivaló aggastyán, aki száz meg száz gyereksírásból is kihallja az Üdvözítő jelzését. Az élteti, hogy meg fogja látni a Szabadítót. Anna: több mint ötven évet özvegységben leélt, gyermektelen nő, mégsem depressziós, mert dicsérheti „nagy hangon” Jézust. Augustus: a világhódító, mindent globalizálni, bedarálni kész Róma nagyképű császára, akaratán kívül egy nálánál is nagyobb hatalom – Isten – eszköze, a pazarlásait kompenzáló népszámlálással. Heródes: jellemtelen, hitvány karrierista, népét, származását megtagadva csak önmaga hatalma, igaztalanul megszerzett vagyona érdekli. Pszichopata, aki gyermekeket meggyilkolni is kész. De a tabló közepén ott van Jézus, aki miatt és akire nézve történt mindez. Ígéret, elfogadás, intrika, gyűlölet. Őmiatta is szép a karácsony. Mai értelmiségi, ifjú, szakmunkás, tudós, segédmunkás, aggastyán, államfő! Akkor lesz maradéktalanul örvendező a karácsonyod, ha Őt látod a tabló közepén, életed minden- és ünnepnapjaiban, a középpontban, a koordináta-
2006. karácsony
rendszer origójában, Jézust, a Krisztust. Szülessen meg benned, és szüljön újjá egy sokkal tartalmasabb életre. Ő adjon áldott, szép ünnepet! Berkesi Gábor, lelkipásztor
Imádkozzunk
Ö
rökkévaló Istenünk, Atyánk a Jézus Krisztusban! Szent karácsony napján a lelkem leszáll életem, világom, létem alapjáig, a Te forró, nagy szerelmedig. Megérzem ennek erejét és mélységét, eltölti lelkemet ennek öröme és hálája. Köszönöm Neked, hogy érettem is küldötted a betlehemi gyermeket, akinek minden kicsinysége és némasága örök szeretetedről való legfelségesebb kijelentés és azért való legboldogabb halleluja. Így váltál Te kicsinnyé, hogy nagy maradj, szelíddé, hogy erőd megáradjon, kis emberi életté, hogy második világteremtésed véghez vidd. Hadd hulljon orcád előtt szívemre a betlehemi csoda édes, meleg fénye! Hadd váljék lényem visszhanggá a szeretet ama nagy kiáltására, amely ajkadról hangzott el és engem hívott és segíts engem arra, hogy éretted és benned jobban és erősebben tudjak másokat szeretni. Ravasz László
2006. karácsony
Hálaadás
hogy azt mondta, a bor jobb, mint a víz. Nem ilyen szigorú és örömellenes hangulata van Kálvin életrajzának. Egy eltorzult lélek sokakat taszít. Kálvin nem volt taszító jelenség és a hangvételében sem volt türelmetlen. Soha nem akarta azt, hogy neki követői legyenek, akik őrá hivatkoznak. Olyan ember volt, aki nem jelöltette meg a sírját. Tehát, tudatosan harcolt a maga személyi kultusza ellen. Ha valaki Kálvinnal foglalkozik, az rákény-
15. oldal
szerül, hogy ne csak Kálvint lássa az Isten színe előtt, hanem önmagát is az Isten előtt vegye komolyan. Az ember, pontosan a mi századunkban, nem szívesen veszi komolyan az Isten valóságát. Az Istenről beszélni, fecsegni könnyű. Kálvinnak a gondolkodása arra kényszerít minket, hogy vegyük komolyan a mindenható Istent, és mindazt, amit az Isten elvégzett értünk. Itt lenne az idő, hogy egyre többen próbálják ezt megérteni.
A karácsonyi gyermekrajz-pályázatra készült egyik alkotás
14. oldal
Hálaadás
magukkal vitték a hitvitákra, mert óriási erőt jelentett nekik. Kálvin nagy ismerője volt az egyházatyáknak. Sokszor kimutatta, hogy helytelen egyegy hivatkozás, mert az egyházatya nem azt mondja, amit a szájába adnak. Tehát Kálvin nagy erőssége volt a hitvitázó csoportnak. Ha Kálvin köztük volt, az biztonságot jelentett a katolikus teológusok felkészültségével szemben. Luther nem volt rendszerező elme. Luther egy bizonyos szituációban az evangélium bátor hirdetője. Igazi prédikátori (kérügmatikus) alkat. Kálvin teoretikus beállítottságú, rendszeralkotó elme, akinek szisztematikus gondolkodói hajlamai vannak. Ő az egészet látja együtt, mindenre való tekintettel gondolkodik. A lutheranizmus is merített abból, ami a kálvinizmussal jelent meg. Manapság nem valóságos Lutherről és Kálvinról van szó, hanem csak az utókor által idealizált Lutherről, és az utókor által módosított Kálvinról. Van sok portré és ábrázolás, amit nem tarthatunk hitelesnek. Amiket hiteles-
2006. karácsony
nek tarthatunk, azok meg nem túl hízelgőek Kálvinra nézve. Azok a vonások, amelyekkel őt ábrázolják, inkább idősebb korában jellemezték, amikor már súlyos beteg ember volt. Nem tudták gyógykezelni, nagyon sokat szenvedett és kétségtelen, hogy kemény, megtört vonások látszanak az arcán. Kálvinnak a személyisége mégsem ilyen volt. A szigorúsága az inkább következetességet jelentett, mint keményszívűséget. Kálvinnak ezek az öregkori képei keserű arcú embert ábrázolnak: mély ráncok, éles tekintet, fájdalmas vonások stb., de ő mégsem volt ellene a vidámságnak. Például tudjuk Lutherről, hogy szerette a sört és szívesen ivott belőle barátaival együtt. Kálvin meg szerette a bort. A kálvinista emberek is szeretik a bort, legalábbis a magyar kálvinisták. Amikor Kálvin valami komoly szolgálatot tett a genfi tanácsnak, akkor az jutalmul egy hordó óborral ajándékozta meg. Nos, ha nem szerette volna a bort, bizonyára nem adtak volna neki ilyen ajándékot. Egy megjegyzését olvastam valahol,
2006. karácsony
Hálaadás
3. oldal
Hogyan készültünk a karácsonyra?
H
ogyan készültünk karácsonyra? Hogyan ünnepeljük otthon és a gyülekezetben? A következő cikkekben erről olvashatnak.
Karácsonyvárás a gyerekekkel
„J
er, mindnyájan örüljünk, kis szívünkben vígadjunk…” – írta át némileg karácsonyi énekünket (318. dicséret) egy elsős hittanos leányka. Hogyan készülünk a gyerekekkel karácsonyra? Valahogy így: szeretnénk elősegíteni, hogy minden „kis szív” számára már maga az adventi időszak örömteli várakozás lehessen, s majd karácsonykor – ha nem is mindnyájan együtt – örvendezhessünk, s ünnepelhessük Megváltónk születését. Vasárnaponként a gyülekezetben, hétköznap pedig az iskolai hittanos gyerekekkel már hetekkel a családi karácsonyi ünnepélyünk előtt a kiválasztott karácsonyi énekeket énekelgetjük – mellette persze a karácsonyi tör-
ténet és annak feldolgozása, a színezés, a kivágós makettek készítése is elmaradhatatlan. Advent első vasárnapja előtt egy adventi gyerek–családi délutánt is tartottunk, amelyen többféle ajándéktárgyat készíthettek nemcsak a gyerekek, hanem szüleik is. Lehetett üveglapokra különféle minta segítségével szebbnél szebb képeket festeni Balogh Éva vezetésével, mécsest és falapot szalvétatechnikával díszíteni Balaskó Anikó segítségével, fonalgrafikával és egyéb módon ízléses igés lapokat készíteni Hirkó Judittal. Adventi igés kalendárium – egy mécsessel megvilágítható házikó – is kerülhetett a résztvevők otthonába. Sokan voltunk együtt ezen a napon, s az ezúttal kissé sebtiben elfogyasztott uzsonna után többen így búcsúztak el: köszönjük, nagyon jó volt itt lenni! Ehhez bizonyára hozzájárult a közös éneklés, s a munkatársak által előadott kedves történet. A számtalan mulatságos részlettel teli, ám mégis megható előadást sok nevetéssel, tapssal díjazta a közönség, amely zsúfolásig megtöltötte gyülekezeti termün-
4. oldal
Hálaadás
ket (a fentiek mellett Szűcs Attila és Berkesi Gábor játszott főszerepet). Családi karácsonyi ünnepélyünket ezúttal közel a szentestéhez, 23-án tartjuk. Erre az alkalomra 140 kis ajándékcsomagot készítünk a gyerekeknek, bár idén többen majd csak januárban tudják átvenni, hiszen nem kevesen vidékre utaznak nagyszüleikhez a tanítás befejeztével. Akik mégis el tudnak jönni, szép adventi, karácsonyi gondolatokat, zenét hallhatnak, s megnézhetnek egy – gyermekek és néhány felnőtt által eljátszott – kis
2006. karácsony
színdarabot. A közös éneklésen kívül gyülekezetünk „nagy családjának” egyik fényképalbumába is szeretnénk belelapozni – egészen pontosan kivetítővászon és projektor segítségével a Csütörtöki házaspár (Anna és Péter) közreműködésével felidézzük nyári hittanos táborunk hangulatát, valamint az idei őszi palócföldi kirándulásunkat, s a gyerekdélutánt is. Az utóbbi években erre az alkalomra sok iskolai hittanos gyermek és családja jött el, ők ily módon is bepillantást nyerhetnek gyülekezetünk életébe. Új
Adventi gyerekdélután
2006. karácsony
Hálaadás
13. oldal
Milyennek látjuk Kálvin Jánost? Németh Pál teológussal, a Kálvin Társaság elnökével Fekete Ágnes szerkesztő a Református félóra című rádióműsorban több alkalmon keresztül beszélgetett Kálvinról. Ebből válogattunk részleteket, hogy jobban megismerjük reformátor egyházatyánkat.
K
álvinról inkább csak jelszavakat ismételgetünk, anélkül, hogy komoly ismereteink lennének az ő életéről, történelmi jelentőségéről. Amikor meghalt, Theodor Béza, az egyik legjobb barátja a fölötte mondott gyászbeszéd befejeztével ilyen kijelentésre fakadt: „Soha a gonoszok nem hallhatták őt úgy, hogy ne rettegjenek tőle, sem a jók úgy, hogy meg ne szeressék”. A kortárs így látta ezt akkor. Később is megmaradt ez a kettős viszonyulás. A Kálvin-ellenes gyűlölet borzasztó erős volt mindig a történelem folyamán. Ilyen kijelentések hangzottak el például, hogy a Szervétügy miatt az egész kálvinizmus szalonképtelenné vált. A legdurvább megítélője Kálvinnak Voltaire volt. Ő mindennel megvádolja, jellemtelenséggel, kegyetlenséggel, beteglelkűséggel. Viszont Rousseau, aki maga is genfi polgár volt, és nagyon büszke volt erre, a Társadalmi szerződésben, ami az egyik leghíresebb műve, azt
mondja: „Akik csak teológust látnak Kálvinban, azok nem ismerik fel lángelméjének teljes nagyságát. Bölcs törvényeink megalkotása, amiben neki nagy része volt, éppúgy dicsőségére válnak, mint maga az Institúció. Bármekkora változást hozzon is az idő, amíg él bennünk a haza és a szabadság szeretete, nem szűnünk meg áldani e nagy férfiú emlékezetét.” Egy szigorú Kálvin és a szabadság szeretete, hogy fér össze a kettő? Vannak, akik azt mondják, hogy Kálvinnal a korlátlan szabadelvűség robbant be a világtörténelembe. Ő volt az individualizmus és a szabadelvűség előharcosa. Sokan emiatt rágalmazzák Kálvint. Mások azt mondják, hogy Kálvin gátja volt mindennek, ami szabadság, és a társadalmat durva, kemény és szigorú törvények igájába hajtotta. Mind a két oldalról megkapja Kálvin a maga kritikáját. Mindegyik fél épp az ellenkezőjéért ítéli el. […] Kálvin nagyra tartotta Luthert és nagyon boldog volt akkor, amikor Luther róla dicsérő szavakat mondott. Zwingli és Luther között volt éles a feszültség. Kálvin és Luther nem álltak egymással szemben, már csak azért sem, mert nem voltak igazán kortársak. A lutheránusok Kálvint
12. oldal
Hálaadás
A négy gyertya
E
gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyertya. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első: – Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni… Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta: – Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem… A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot. Szomorúan így szól a harmadik gyertya: – Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám… Ezzel ki is aludt. Hirtelen belépett egy gyermek. Mikor meglátta a három gyertyát, felkiáltott: – De hát mi történt? Hiszen nektek égnetek kellene mindörökké! Elkeseredésében hirtelen sírva fa-
2006. karácsony
kadt. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: – Ne félj, amíg nekem van lángom, újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát! Én vagyok a remény! A gyermek szeme felragyogott. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit. Add Urunk, hogy soha ki ne aludjon bennünk a remény! Hadd legyünk eszköz a kezedben, amely segít megőrizni gyermekeink szívében a hit, remény, szeretet és béke lángját! Ámen.
2006. karácsony
Hálaadás
hittanosaink pedig esetleg kedvet kaphatnak, hogy nyáron velünk táborozzanak. Ezen az alkalmon szeretnénk a gyerekek által készített rajzokat is kiállítani, a legsikeresebbeket pedig külön díjazni. Sokan nem látták még közös karácsonyi ajándékunkat, az asztali focit (közismertebb nevén: csocsót), amely a felnőttek körében hamar közkedveltté lett. Köszönöm munkatársaimnak, akik száma egyre bővül, hogy egyéb elfoglaltságaik mellett jó szívvel, örömmel vettek részt ebben a munkában, és
5. oldal
hogy hozzájárulnak a 23-ai alkalmunk fényének növeléséhez is. Köszönöm az élő Istennek, hogy – mindennek ellenére – szép adventünk lehetett, hogy újabb alkalomra készülhetünk, s kérhetjük ennek és gyülekezetünk további alkalmainak megáldását. Így kívánok áldott, szép karácsonyt mindenkinek, hogy abban a helyzetben, állapotban amiben éppen vagyunk, mindnyájan tudjunk örülni és szívünkben vígadni, „mert született Úr Jézus nekünk!” Horváth Éva, gyermekmissziós vezető
Nagy Gáspár
Jegyezvén szalmaszállal – … mindig és mindig: bűnökben édesült, iramult napok habjaiban fuldokló emberek, egy szalmaszállal, tudjátok-e? talán a menthetetlent mentitek. – … kívül és belül: poklosan örvényült, háborult világ, de a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ! Adventi gyerekdélután
6. oldal
Hálaadás
Karácsonyra készülve
G
yülekezetünk Hálaadás kórusa minden esztendőben, így idén adventkor is, zenés istentiszteleten szolgál. Számunkra ez mindig különleges alkalom. 2006. december 17-én, advent III. vasárnapján a kórus valójában már a karácsonyt ünnepelte. J. S. Bach Karácsonyi oratóriumának válo-
2006. karácsony
gatott tételei éneklésekor bennünk már ott ragyogott az ünnep örömlángja, amely megannyi apró fénysugarat szórva hirdette a mi drága, megváltó Jézus Krisztusunk születését. Reményeim szerint ezt mindannyian egy emberként éreztük, hiszen a kemény felkészülés sok fáradságos munkával járt. Ezek a gyönyörű művek, nyugodtan mondhatom, hogy komoly feladatot állítanak elénk. Örök kérdés: egy rendkívül lelkes, amatőr kórusban lesz-e kellő erő,
A kórus a móri hétvégén
2006. karácsony
Hálaadás
este a Bécsi Rádióban szinte folyamatosan a Stille Nacht-ot játszották: „Stille Nacht, heilige Nacht…” („Csendes éj, szentséges éj…”). Édes dallam, talán túl szép is – gondolom érthető, hogy mit akarok ezzel mondani –, mégis, ha hallom, mindig a már rég elhunyt édesapámra, keresztszüleimre és a velük töltött karácsonyokra emlékezem. Már felnőtt koromban, lengyel feleségem révén, más karácsonyi énekekkel gazdagodott családunk: ezek a lengyel kolendák. Olyan gyönyörűek, hogy nem lehet meghatottság nélkül sem hallgatni, sem énekelni őket. Márpedig nálunk szenteste, ezeket énekelni kell: „Wsród nocnej ciszy glos sie rozchodzi…” („Az éjszaka csendjében egy hang hallatszik…”)! Az első strófák után persze feleségem magára marad, mert a többiek tudománya hamar elfogy. Ez nem is baj,
11. oldal
hiszen szép hangja van, s mi többiek áhítattal tovább hallgatjuk. Amikor azután már a magyar nyelvű dicséretekből is kifogytunk, de ifjaim türelme még nem fogyott el, felteszem a karácsonyi magnókazettát, amelynek egyik felén a Debreceni Kántus, a másikon pedig a lengyel Mazowsze együttes gyönyörködtet bennünket. Reménységünk szerint, idén is így tölthetjük el együtt, családi körben az Úr Isten szeretetének mindannyiunk iránt megnyilvánuló áldott ünnepét. Mint ahogy a fény közvetíti a látható információt: a képet, úgy hintik szerte szét énekeink nemzedékről nemzedékre a szívünkben felgyulladó karácsonyi örömhírt, az Igét: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid városában.” Nagy Kázmér
10. oldal
Hálaadás
Karácsonyi énekek
Í
gy advent idején már többször elgondolkoztam azon, hogy mi az, ami számomra, talán többünk számára legelőször elhozta, és mindmáig a legerősebben hordozza és viszi tovább a karácsonyi üzenetet. Ami úgy meg tudja lágyítani az ember szívét, hogy még ha a legzűrösebb világi forgatagból is esünk be az ünnep fénylő csillaga alá, egy pillanat alatt minden zaj elcsendesedik körülöttünk, megnyugszik a lelkünk, és egy kicsit magunkba szállunk. Nos ez az, „ami” vagy inkább „aki”: a karácsonyi énekek világa. Hiszen, ahogy azt az evangéliumok hirdetik: „Az ige testté lett”, s mihozzánk kicsikhez és nagyokhoz, hitben járókhoz és a hitre vágyókhoz egyaránt, csodálatos versek és dallamok, dicséretek és népi énekek formájában jutott el először a hír az Úr Jézus érkezésének csodájáról. Gyerekkorom soha el nem halványuló emléke az, amikor nagyszüleimmel, Bereczky Alberttel és feleségével, Piroska nagymamámmal, szüleimmel, dr. Nagy Endrével és Teréz édesanyámmal, a Szalai házaspárral, Tildy Jolán nénivel és Berci testvérbátyám-
2006. karácsony
mal együtt töltöttük a szentestét. Mi gyerekek, persze, nagyon vártuk az ajándékokat. Akkor még szerényebb világ volt (az 50-es, 60-as években), egy-egy könyv vagy labda is nagy örömet okozott, de ahogy egy kicsit nagyobbak lettünk, egyre jobban és jobban vártuk és vágytuk a karácsonyfa körüli közös éneklést. Ilyenkor végigénekeltük a református énekeskönyv összes karácsonyi dicséretét, olykor többször is. Később, már mi gyerekek magunk is kértünk éneket. Én például, majdnem mindig a 329-est kértem: „Itt állok jászolod felett, ó Jézusom szerelmem…”. Nem sokkal később, eljutottam a 2. versszakig is. Úgy morzsolgattam a szavakat, dúdoltam J. S. Bach gyönyörű dallamát, mintha újra és újra keresztelőn volnék: „Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél…” Azóta is, amikor a „lelkem roskadozva vittem” vagy éppen örömömben sokszor „jutalmaztam meg magam” e felséges énekkel. Később, kiskamasz koromban, édesapámmal gyakran látogattuk meg keresztszüleimet Bánhidán (ez a község ma Tatabánya egyik kerülete). Mivel apám és keresztanyám csak igen „hamiskásan” tudtak énekelni, ezért nem is szerettek, viszont a szép melódiát, zenét szívesen hallgatták. Szent-
2006. karácsony
Hálaadás
koncentráció, hogy méltó módon állhassunk ki az Úr Isten és a gyülekezet elé? Néha elbizonytalanodunk egy picit, de itt jön a lényeg: tudva, hogy ebben a csodálatos szolgálatban teljes szívünkkel az Úrra tekintve magasztaljuk az Ő szent nevét. Tőle kérjük bátran az erőt, hogy hangunk a legtisztábban csengjen! A fáradságos próbák alatt is érezzük az Ő drága kegyelmét, hogy mikor a koncertszerű előadásra kerül sor, ott csillogjon mindannyiunk szemében a Tőle jövő derű. Az a derű, ahogy teljes egészében rábízzuk magunkat az Ő gondviselő szeretetére és gondolatban együtt mondjuk ki: Soli Deo Gloria. Ebben a kórusban ez jelenti az összetartozást. Nekem nagyon hálás a szívem, hogy az Úr Isten ebbe a közösségbe hozott. Köszönet a gyülekezetnek a támogatásért és köszönet minden kedves kórustagnak az elmúlt év élményszerű, szép szolgálataiért, a móri kórushétvégéért, minden segítségért és hogy még mindig elfogadtok engem! Örömfényes, boldog karácsonyt kívánok mindnyájatoknak! Ha az Úr megsegít, jövőre folytatjuk! Kárpátiné Berkesi Boglárka kántor, karnagy
7. oldal
Karácsonyi vásár a gyülekezetben „A szentek szükségeire adakozók legyetek” (Róm 12,13)
A
Csillagpont ifjúsági találkozón tűnt fel először, hogy többen saját gyülekezetük pólóját viselik. Nagyon megtetszett az ötlet: milyen jó, hogy tudjuk, ki hova kötődik, melyik gyülekezet fontos a számára. Így akár rögtön találhatunk közös ismerőst is. Ekkor érlelődött meg bennem, hogy milyen jó lenne, ha a Pozsonyi úti Egyházközség pólóját hordhatnám! Több éve az asszonykör vezeti a karácsonyi vásárt, amelynek bevételéből a rászorulók számára állítanak össze segélycsomagokat. Idén úgy gondoltuk Komjáthy István presbiterrel, hogy milyen jó lenne a gyülekezeti vásárba bekapcsolódni a fiataloknak is. Milyen jó lenne összekapcsolni a kellemest a hasznossal. Úgyis számtalan dolgot vásárolunk karácsonykor, miért ne legyen köztük gyülekezeti ajándéktárgy is? Ezen elindulva záporoztak az ötletek. Miért ne legyen gyülekezeti póló, naptár, kulcstartó, hűtőmágnes, toll, textilszatyor, puzzle, bögre? A tárgyak bevételének egy részét pedig a rászorulók számára készí-
8. oldal
Hálaadás
tett segélycsomagra fordítanánk. A gyülekezet vezetősége egyöntetűen támogatott minket elképzeléseinkben. A karácsonyi forgatagban azonban nem sok esély látszott arra, hogy elkészülnek a megrendelések: mindegyik cég túlterhelt volt. Másrészt Budapesten nagyon magas árakkal dolgoztak. Istennek hála, a dolgok azonban – bár nem minden akadály nélkül – könynyen elrendeződtek. A Zsinati Ifjúsági Iroda segítségével rátaláltunk egy kedves és megbízható református vállalkozóra itt a XIII. kerületben. A többek által viselt csillagpontos pólókat is ő készítette. A többi ajándéktárgyat pedig féláron egy debreceni testvérpár készítette el. Sok nehézség – pl. egy este alatt kellett a fotókat és igéket kiválasztani – ellenére december 10-én már két helyszínen (a templomban és a hivatalban) megkezdtük a vásárt. Külön köszönöm ezúton is Komjáthy István presbiter munkáját, hogy elhozta a pólókat és Debrecenből az ajándéktárgyakat! Köszönöm még Bereczky Ákosnak és Csütörtöki Péternek a pólók és textilszatyrok templomgrafikáját! Köszönöm a gyülekezet vezetőségének, hogy anyagilag támogatott bennünket! Köszönöm azoknak, akik segítettek az árusításban!
2006. karácsony
Istennek legyen hála, a két vásárból szép összeg folyt be, így nem csupán segélycsomagokra, hanem gyógyszerekre is jut elég pénz. Köszönjük mindenkinek, aki vásárlásával is támogatta ezt az ügyet! Kívánom, hogy az alábbi ige a 2007-es esztendőt is elkísérje: „A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.” (Zsidók 13,16) Berkesi Anna „Isten maga lett emberré, hogy bennünket boldogtalan, büszke istenekből való emberekké tegyen, olyan emberekké, akik határaikat, gyengeségüket és szegénységüket felismerik és elfogadják.” Luther Márton
Karácsony otthon
G
yermek- és fiatal éveimet falun, Istenben hívő és református vallásukat gyakorló családomban és rokonságaim körében éltem, akik ünneplési szokásait a mai napig ápolom, és nagy tisztelettel megtartom. Minden keresztény ünnep, de kü-
2006. karácsony
Hálaadás
lönösen Jézus Krisztus születésének és eljövetelének ünnepe, nagy várakozással töltötte be családunk életét. Az Édesanyám az adventi heteket a várakozásra és a karácsonyt a szeretetben történő ünneplésre való felkészülésre szentelte és erre tanította családját is. Az ünnepek, de különösen karácsony előtt a környezetünket csillogó tisztaságúvá varázsoltuk. Édesanyám mondogatta: „Ha otthonunkba a kis Jézuska szállást kérve bekopog, számára méltó szállást készítsünk. Tisztítsuk meg magunkat is, gondoljuk át egész évi cselekedeteinket, és ha Istent megbántottuk, kérjük és imádkozzunk megbocsátó kegyelméért, ha embertársainkat megbántottuk, kövessük meg Őket is, mert csak így lesz szeretetben teljes, Isten által megáldott ünnepünk.” Követve gyermekkori emlékeimet, az adventi heteken nagy szeretettel és gondossággal készítek kisebb tárgyakat, fenyőfadíszeket, és karácsonyra ezeket ajándékozom a
9. oldal
szeretteimnek. Ezen ajándékozási szokásokat próbálom családtagjaimnak is átadni több-kevesebb sikerrel, mivel szeretteim a környezetükben nem ezt látják. Az ajándékok utáni szaladgálás helyett követem Édesanyámtól tanult már említett ünnepi felkészülést. Az adventi hetekben minden gondolatomat és cselekedetemet a karácsony örömteljes várakozása tölti be. A karácsony, családom körében nagy szeretetben történő, megünneplésére készülve, iparkodom elkészíteni a családtagjaim által kedvelt szokásos finomságokat. Reménykedve várom, hogy karácsonykor Jézus bekopog hozzám, és én méltó szállást nyújtok számára. Lambert Győzőné „Minden fény, melyet gyújtunk, arról tanúskodik, mely megjelent a sötétben.” Friedrich von Boedelschwing
Hálaadás. A Pozsonyi Úti Református Egyházközség időszakos kiadványa. Főszerkesztő: Berkesi Anna. Tördelőszerkesztő: Hunyadi Levente. Felelős szerkesztő: Berkesi Gábor. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Pozsonyi út 58. Telefon: 3-294-062. Honlap: http://pozsonyi.uw.hu E-mail:
[email protected]
