Gyógyszermolekulák és UV-fény hatásának vizsgálata biológiaiés modellmembránokon Készítette: BUDAI MARIANNA
Témavezetõ: Dr. Gróf Pál Programvezetõ: Dr. Rontó Györgyi Készült: Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet SEMMELWEIS EGYETEM DOKTORI ISKOLA Elméleti Orvostudományok Program: I/3. Ionizáló és nemionizáló sugárzások biológiai hatásai 2005.
1
BEVEZETÉS, IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A biológiai membrán rendkívül komplex struktúra, mely alkalmassá teszi azt a legkülönfélébb életfunkciók ellátására. Összetett funkciójukból eredõen a biológiai membránok inhomogének és domén-struktúrával rendelkeznek, ami megnehezíti a különféle fizikai- és kémiai ágensek (pl. gyógyszermolekulák, UV-fény, stb.) membránra kifejtett hatásának tanulmányozását. Ahhoz, hogy a különféle ágensek által okozott változásokat követni tudjuk, és a membránra ható szerek hatásmechanizmusát megismerhessük, a kutatómunka gyakorlatában a biológiai membránokat igen gyakran egyszerûbb felépítésû membránokkal modellezik. A modellezésre leggyakrabban használt rendszerek egyike a liposzóma. A liposzómák olyan kolloidális méretû részecskék, amelyekben a lipid kettõsréteg a szuszpendáló vizes fázis egy részét magába zárja. A liposzómák vizsgálata nem csak elméleti jelentõséggel bír, az utóbbi néhány évtized során a gyógyszerészeti és gyógyszerterápiás gyakorlatban való alkalmazásuk jelentõsége is kiemelkedõ. A legkülönbözõbb hatóanyagok lipidvezikulákba zárásával olyan gyógyszereket állíthatunk elõ, amelyek — a hagyományos gyógyszerformákkal összehasonlítva — kedvezõbb farmakokinetikai paraméterekkel és optimális hatás- és mellékhatásprofillal rendelkeznek. A hatóanyagok és a liposzómák közötti kölcsönhatások vizsgálata tehát a gyógyszerformulálás elengedhetetlen feltétele. A gyógyszerek mellékhatásainak egyik napjainkban igen gyakran vizsgált területe azok fototoxicitása. Ez a probléma különösen fontos abban az értelemben, hogy a fototoxicitás leggyakrabban az UV-sugárzás következtében lép fel, ami a megnövekedett környezeti UV-sugárzás egyik lehetséges következménye is. Az UV-sugárzás hatásainak vizsgálata tehát mind a komplex biológiai rendszerek esetében, mind pedig a gyógyszerkészítmények stabilitásának szempontjából fontos. Az évszázadok óta alkalmazott fájdalomcsillapító ópioidok számos mellékhatása küszöbölhetõ ki a major analgetikumok liposzómába zárásával, s ezeknek a készítményeknek az elõnyös farmakokinetikai paramétereit már állatkísérletekben igazolták. Megoldásra vár a liposzomális morfin humán terápiába való bevezetése, amelyhez az szükséges, hogy megismerjük a rendszert alkotó lipidek és a hatóanyag közötti molekuláris szintû kölcsönhatásokat, illetve ezeknek a liposzóma tulajdonságait befolyásoló szerepét. A modern kemoterápiás szerek egyik legnagyobb csoportjánál, a (fluoro)kinolonoknál is eredményesnek bizonyul a liposzómába zárás, amely lehetõvé teszi a hatóanyag célzott helyen történõ felhalmozódását, és így a beadandó hatóanyag mennyiségének a csökkentését. Az UV-sugárzás sejtekre gyakorolt hatása ma is a tudományos érdeklõdés homlokterében áll. Az UV-sugárzások közül eddig elsõsorban a biológiailag „veszélyesebbnek” bizonyult UVB- és UVC-sugárzásokat vizsgálták. Amíg az UVB- és UVC-sugárzások hatása elsõsorban primer hatásként, DNS-sérülésként jelenik meg a sejtekben, addig az UVA-sugárzás hatására létrejövõ károsodás oxidatív stresszel magyarázható. A sejtmembránban bekövetkezõ oxidatív sérülések különbözõ módszerekkel való vizsgálata lehetõséget ad az UVA-hatásmechanizmus pontosabb megismerésére. Nem csak a biológiai membránok esetén lépnek fel oxidatív sérülések, illetve azok következményei. A terápiás alkalmazás során pl. a különbözõ (fluoro)kinolonok UV-fény jelenlétében — reaktív oxigén intermedierek képzõdésével, azonban részleteiben egyelõre nem tisztázott hatásmechanizmussal — fototoxicitást okozhatnak. Fontos tehát, hogy modellrendszereken végzett mérések segítségével közelebb kerüljünk annak megértéséhez, hogyan befolyásolják az UV-fény hatására lejátszódó, vélhetõen hasonló folyamatok a liposzomális (fluoro)kinolon gyógyszerek stabilitását.
3
2
CÉLKITÛ ZÉSEK
A Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetben több évtizede foglalkoznak a liposzómák különféle spektroszkópiai-, fizikai-kémiai-, izotópos módszerekkel történõ vizsgálatával. Az intézetben régóta folynak kutatások az UV-fény hatásának biológiai rendszereken, modellrendszereken való tanulmányozására is. Eddig döntõen az UVB- és UVC- sugárzásokat vizsgálták, azoknak a DNS-re, fáginaktivációra kifejtett hatását tanulmányozták, valamint módszereket dolgoztak ki a biológiailag hatásos UV-dózis mérésére. Ezek a kutatási és módszertani tapasztalatok lehetõvé tették azt, hogy a bevezetõben felvázolt problémakörben olyan kérdések megválaszolását tûzzem ki célul, amik mind az elméleti biofizikai kutatások, mind pedig a gyógyszerészeti tudományok interdiszciplinális területén lényegesek és aktuálisak. Célkitûzéseimet a következõ pontokban foglalom össze: I.
A major analgetikumok csoportjába tartozó morfin és néhány származékának (kodein, N-metil-morfin, N-metil-kodein) DPPC-liposzómákba történõ zárása. I.1. Bezárási hatásfok meghatározása, a lipidekkel kialakuló kölcsönhatások jellegének, hõmérsékletfüggésének tanulmányozása, a hatóanyagok membránbeli lokalizációjának vizsgálata. I.2. Kapcsolat keresése a hatóanyagok kémiai szerkezete és a lipiddel kialakult kölcsönhatások között
II.
Nalidixsavból, ofloxacinból és lomefloxacinból extruderes illetve ultrahangos eljárással liposzóma alapú potenciális gyógyszerek elõállítása. II.1. I.1.-hez hasonló vizsgálatok elvégzése mellett a lipidösszetétel szerepének tanulmányozása, különös tekintettel a telítetlen zsírsavat tartalmazó lipidek (DOPC) hatóanyagokkal kialakult kölcsönhatást befolyásoló szerepére. II.2. A liposzómakészítmények fényszórásméréssel és felületi töltés méréssel történõ stabilitásvizsgálata. II.3. Lomefloxacin esetén a pH szerepének tanulmányozása a hatóanyag-lipidzsírsav kölcsönhatásban.
III.
Az UV-fény modellmembránokra kifejtett hatásának megismerése érdekében tanulmányozni kívántam: III.1. Az UVB fény különbözõ dózisainak a hatását a nalidixsavliposzómamembrán kölcsönhatásra. III.2. Az UVB fény jelenlétében végbemenõ gyökképzõdés kinetikáját a különbözõ fototoxikus mellékhatású antibiotikumok esetén.
IV.
Az UVA fény biológiai membránokra való hatásának humán fibroblaszt sejtvonal segítségével történõ vizsgálata.
3
MÓDSZEREK
A morfinszármazékok (morfin, kodein, N-metil-morfin, N-metil-kodein) (Alkaloida Gyógyszergyár) illetve a (fluoro)kinolonok (nalidixsav (NANa), ofloxacin (OFLX), lomefloxacin (LMFX)) (Sigma) és a membránlipidek közötti kölcsönhatásokat különbözõ összetételû kis unilamelláris liposzómákon (SUV) és multilamelláris lipszómákon (MLV) tanulmányoztuk. Az MLV-ket vékonyréteg hidratációs technikát követõ rázatással állítottuk elõ, a SUV-okat ultrahangos diszpergálással (Soniprep 150 MSE) nyertük MLV-kbõl. A liposzómák készítéséhez szintetikus ? -L-dipalmitoil-foszfatidilkolint (DPPC) és dioleoil4
foszfatidilkolint (DOPC) használtunk, melyeket a Sigma Chemical Co-tól szerezünk be, és a vegyületek tisztasága legalább 99%-os volt. A hatóanyagok által kiváltott fluiditásváltozást, a hatóanyagok és membránlipidek közötti kölcsönhatásokat elektron-spin rezonancia spektroszkópia módszerrel (ESR) tanulmányoztuk. Az ESR-spektrumokat Bruker-EMX-6 online, X-sávú (9-10 GHz) spektrométerrel regisztráltuk. A liposzómamembránt különbözõ mélységekben, így a fejcsoportnál, a szénhidrogén lánc közepénél és a végénél vizsgáltuk különbözõ spinjelölõk segítségével. Spinjelölõként 5-doxil- (5-DOX), 7-doxil- (7-DOX), és 12-doxil-sztearinsav (12-DOX) (ICN Biomedicals Inc.), valamint 16-doxil-sztearinsav (16-DOX) (Sigma Chem. Co) jelölõt használtunk. A liposzómák fázisátalakulási paramétereit, illetve azoknak a különbözõ hatóanyagok jelenlétében bekövetkezõ változását differenciál szkenning kalorimetria (DSC) segítségével követtük nyomon. Méréseinket Du-Pont 990 Differential Scanning Calorimeter-rel végeztük. A liposzómák méreteloszlását és felületi töltését 3000 HSA Zetasizer-rel (Malvern Instrument) határoztuk meg. A fényszórásmérõ sugárforrása 633 nm-en emittáló He-Ne lézer volt. Sejtmembránokon végzett vizsgálatainkhoz MRC-5-V1 típusú, transzformált humán tüdõ-fibroblaszt sejteket alkalmaztunk (Dr. A. Sarasin, CNRS, Villejuif, Franciaország). A sejtek E-vitamin kezeléséhez (+)-? -tokoferol-acetátot (Sigma) használtunk. UVsugárforrásként TF-20L típusú (80W) UVA-lámpával illetve FS20, széles spektrumú UVBlámpákkal dolgoztunk. A besugárzási dózist és a besugárzási intenzitást VLX-3W típusú dózismérõvel mértük, amihez CX-365 ill. CX-312 típusú szenzort csatlakoztattunk. A sejtek élõképességének a vizsgálatára ESR-méréseken kívül tripánkék-festést, neutrálvöröstesztet és MTT-tesztet alkalmaztunk.
4
EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
Doktoranduszi munkám során az ESR spektroszkópia, a differenciál szkenning kalorimetria és a fényszórásmérés különbözõ módszereit alkalmaztam arra, hogy biológiai- és modellmembránokon tanulmányozzam hatóanyagok és UV-sugárzás által okozott változásokat. Az értekezésben bemutatott mérési eredményeim alapján a következõ megállapításokat tehetjük: I.1.
Valamennyi morfinszármazék a kontroll esethez képest kisebb-nagyobb mértékben növeli a membrán rigiditását. A membránrigidizáló hatás különösen a DPPC elõfázisátalakulása (~35 oC) alatti hõmérséklettartományban jelentõs. Azonban a megfigyelt fluiditás csökkenés nem terjed ki a zsírsavláncok mentén a 7-es szénatomszámnál mélyebben lévõ membránrégiókba. Megállapítottuk tehát, hogy a modellmembránokban a vizsgált ópioid molekulák a DPPC-lipid fejcsoportjainak közvetlen környezetében helyezkednek el, és nem integrálódnak mélyebben a membránba, illetve hatásuk elenyészõ a lipideket észteresítõ zsírsavak 7-es szénatomjánál mélyebben fekvõ szénhidrogénláncokra.
I.2.
A kodein és N-metil-kodein által elõidézett változások jelentõsebbek voltak, mint amit a morfin és az N-metil-morfin esetében tapasztaltam. Úgy tûnik, hogy a kodein és származéka apolárosabb jellege olyan — a DPPC-lipidekkel kialakuló — kölcsönhatáshoz vezet, amely a liposzómamembrán fluiditásának jelentõsebb mértékû csökkenésében nyilvánul meg, mint a morfin és az N-metil-morfin esetén. Ugyanakkor a morfin és a kodein esetében tapasztalt eltérõ mértékû membránrigidizáló hatás nem vezetett szignifikánsan eltérõ bezárási hatásfokhoz illetve a vezikulák eltérõ méreteloszlásához a két vizsgált hatóanyagnál.
5
II.1.
A különbözõ spinjelölõkkel végzett ESR-mérések alapján megállapítható, hogy az általam vizsgált (fluoro)kinolon típusú kemoterápiás szerek döntõen a DPPC-bõl elõállított liposzómák fejcsoportjainak a közelében lokalizálódnak, és egyik hatásuk a fejcsoport környéki régió fluiditásának csökkentésében jelentkezik. Egyetlen származék esetén sem tapasztaltunk a membrán apoláros régióira is kiterjedõ (12es, 16-os szénatomszámnak megfelelõ mélység), a lipidek rotációs mozgását korlátozó kölcsönhatást. SUV-ok esetén az említett hatóanyagok membránrigidizáló hatása kifejezettebbnek bizonyult, mint MLV-knél.
II.2.
Kontroll DPPC- illetve DOPC/DPPC-liposzómák, valamint NANa-t tartalmazó liposzómák elõállításakor extruderes eljárással homogénebb méreteloszlású (PDI ~ 0,1-0,2), ugyanakkor nagyobb átlagos hidrodinamikai sugárral rendelkezõ liposzómákat nyertünk, mint ultrahangos eljárással (PDI ~ 0,3-0,4). Az elõállított minták fizikai stabilitását fényszórásmérés segítségével három héten át nyomon követve azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a minták hidrodinamikai átmérõje az elõállítási eljárástól függetlenül nõ. A NANa-t tartalmazó, extruderes eljárással elõállított liposzómák PDI-értéke 3-4 nap alatt elérte az 1-et, így azok stabilitása rosszabbnak bizonyult a kontroll mintákénál. Az elõállított liposzómák felületi töltését nagymértékben befolyásolja a hidráló oldat pH-értéke, míg a mért zetapotenciál értékekben nem vezet szignifikáns változáshoz a NANa jelenléte.
II.3.
A négy mikrospeciációs formával rendelkezõ LMFX specifikus, lokális, molekuláris kölcsönhatást alakít ki a liposzomális membránban spinjelölõként alkalmazott 5DOX-szal: koncentrációtól és pH-tól függõen az LMFX protonálja a sztearinsav karboxilát-csoportját (az LMFX a ~5,49-7,15-ös pH-tartományban képes protont átadni az 5-doxil-sztearátnak). A LMFX tehát nem csak a protonációtól független fluiditás változást indukálhat a membránokban. Eredményeink arra utalnak, hogy az LMFX hasonló kölcsönhatásokat alakíthat ki a biológiai/mesterséges membránt alkotó különbözõ lipidekkel, fehérjékkel.
III.1.
DPPC illetve DPPC/DOPC keverék-liposzómák esetén sem a NANa, sem az UVbesugárzás, sem a két ágens kombinált alkalmazása nem okozza a lipidmembrán fõ fázisátalakulási hõmérsékletének szignifikáns változását a kontrollhoz képest. 10 ill. 20%-ban DOPC-t tartalmazó DPPC-liposzómák esetén az UV-besugárzás, valamint a kombinált NANa/UV-kezelés egyaránt a lipidláncok közötti kooperativitás csökkenéséhez vezet. A liposzómák növekvõ DOPC-tartalma hozzájárul ahhoz, hogy a NANa vagy az UV-sugárzás, illetve kombinált alkalmazásuk a fázisátalakulási entalpiát csökkentse. Mérési eredményeim arra engednek következtetni, hogy a membránok növekvõ DOPC-tartalma érzékenyebbé teszi a membránt a NANa és az UV-fény által elõidézett fototoxikus hatással szemben.
III.2.
Megállapítható, hogy — UV-fény jelenlétében — SUV-okba zárt formában a NANa a gyökredukció sebességét fokozza a liposzómamentes esethez képest. A DDPC SUV-okba zárt OFLX jelenlétében tapasztalt gyökredukció sebessége kisebb, mint NANa hatására. Mérési eredményeim arra utalnak, hogy fototoxikus hatóanyagot tartalmazó liposzomális készítmények UV-fénnyel történõ sterilezésekor a liposzómába zárt hatóanyag fotolízis által okozott károsodásának, valamint hatástalan, esetleg toxikus származékok keletkezésének a valószínûsége megnõ. Ugyanazon hatóanyagnál a lipidmembrán különbözõ mélységeiben közel azonosnak adódott a ROI-képzõdés sebessége. Feltételezhetõ, hogy a tényleges gyökképzõdés — a hatóanyagok membránbeli lokalizációjával összefüggésben — a poláros fejcsoportok közelében kifejezettebb, ugyanakkor a ROI-k átlagos 6
élettartama apoláros közegben hosszabb, ami magyarázhatja a gyökredukció közel azonos sebességét. IV.
ESR-méréseim azt mutatják, hogy a kontroll fibroblaszt mintákhoz képest a membránfluiditás szignifikáns változását csak 150 kJ/m2-nél nagyobb UVA-dózisok mellett lehet detektálni. A fluiditáscsökkenés csak 5-DOX-szal detektálható, ami arra utal, hogy az UVA-sugárzás által kiváltott hatás csak a membránlipidek fejcsoportjaihoz közeli pozíciókra terjed ki. A sejtmembránba inkorporált spinjelölt zsírsavak ESR spektrumai alapján a sejtmembrán sérülésével és a sejtek anyagcsereaktivitásával összefüggésben lévõ relatív redukálóképesség (RRK) határozható meg. A kiszámított RRK értékek és a vitális festési eljárások eredményei között, a kiszámított korrelációs együtthatók alapján, jó egyezés állapítható meg. Az E-vitamin védõhatását az RRK értékek az általam vizsgált UVA-dózisok mellett nem mutatják.
Rövidítések DOPC DOX-5 DOX-7 DOX-12 DOX-16 DPPC DSC ESR LMFX MLV NANa OFLX PDI ROI RRK SUV UV UVA UVB UVC
5
dioleoil- foszfatidilkolin 5-doxil-sztearinsav 7-doxil-sztearinsav 12-doxil-sztearinsav 16-doxil-sztearinsav ?-L-dipalmitoil-foszfatidilkolin differenciál szkenning kalorimetria elektron-spin rezonancia spektroszkópia lomefloxacin multilamelláris liposzóma nalidixsav nátriumsó ofloxacin polidiszperzitás index reaktív oxigén intermedierek relatív redukálóképesség kis unilamelláris liposzóma ultraibolya ultraibolya A ultraibolya B ultraibolya C
ÖSSZEFOGLALÓ
A különféle fizikai és kémiai ágensek biológiai- és modellmembránokra kifejtett hatásának tanulmányozása több szempontból is kiemelkedõ jelentõségû. A gyógyszermolekulák felszívódása, célsejtekhez való eljutása biológiai membránokon keresztül történik. Az egyik legkorszerûbb gyógyszerforma formuláláskor, azaz hatóanyagok liposzómába zárásakor, fontos ismernünk a bezárt hatóanyag és a szállítórendszer lipidkomponensei között fellépõ molekuláris szintû kölcsönhatásokat. Napjainkban a megnövekedett környezeti UV-sugárterhelés szükségszerûvé teszi az UV-sugárzás biológiai membránokra kifejtett hatásainak tanulmányozását. Az UV-fény hatásainak modellmembránokon való vizsgálata, a biológiai hatás modellezésén kívül, a fototoxikus hatóanyagot tartalmazó liposzómák stabilitását illetõen is eredményekkel szolgálhat. 7
A gyógyszermolekulák és a lipidek közötti molekuláris szintû kölcsönhatások megismerésére különbözõ típusú és lipidösszetételû liposzómákon ESR spektroszkópia, DSC és fényszórásmérés módszereket alkalmaztam. A vizsgált morfinszármazék és (fluoro)kinolon vegyületek döntõen a lipidek fejcsoportjaival lépnek kölcsönhatásba, ami a lipidmolekulák rendezettségét növeli. Az általam vizsgált hatóanyagok hatását a hõmérséklet függvényében vizsgálva azt tapasztaltam, hogy a membránrigidizáló hatás kifejezettebb a lipid elõfázisátalakulási hõmérséklete alatt. A készítmények optimális pH-megválasztásának szükségességére hívja fel a figyelmet az, hogy a protonálódásra/deprotonálódásra képes hatóanyagok a pH-tól függõen specifikus, lokális kölcsönhatásokat alakítanak ki a membránt alkotó lipidekkel/zsírsavakkal, ezzel is befolyásolva a membrán fluiditását. Humán fibroblaszt sejtvonalon az UVA-hatást vizsgálva megállapítottam, hogy a fejcsoport környéki membránrégió fluiditásának csökkenése csak 150 kJ/m2 UVA-dózis felett detektálható. Az ESR-módszerrel meghatározott relatív redukcióképességi értékek, szemben néhány túlélési teszttel, az E-vitamin védõhatását nem bizonyítják. Modellmembránoknál a telítetlen zsírsavat tartalmazó lipidek mennyiségének a növekedése és a fototoxikus hatású gyógyszermolekulák jelenléte érzékenyebbé teszi a membránt az UV-sugárzással szemben.
6
SUMMARY
Investigation of the effects exerted by different physical and chemical agents on biological and model-membranes is of prominent importance. The uptake of the different drugs, their transport to the target occur through the biological membranes. Recently, a general trend can be observed in the formulation of drugs: incorporation of the drugs into liposomes. Knowledge of the molecular interactions between the transporting lipids and the incorporated agents is therefore very important. Nowadays, the increased environmental UV radiation requires investigation of the effects of the UV radiation exerted on biological membranes. Beside of modeling biological effects, studies on the effects of the UV radiation on model membranes can result in new knowledges on the stability of the liposomes containing phototoxic drugs. During my study, three different methods (EPR spectroscopy, DSC and light scattering measurements) have been applied to investigate the molecular interactions between drugs and the lipid molecules. Derivatives of the morphine as well as the (fluoro)quinolones mainly interact with the headgroups of the lipid molecules resulting in an increase of the molecular ordering of the lipids. Studying the effects of these drugs as the function of the temperature I observed, that the rigidizing effect is more pronounced below the phasetransition temperature. My observation, that drugs with protonable/de-protonable groups can modify the membrane-fluidity due to specific, local interactions with the lipid/stearic acid molecules of a membrane depending on the pH as well, call attention to choose optimal pHintervall for such drug formulations. Investigating the UVA effect on human fibroblast cell line I concluded that a decrease in the membrane fluidity due to UVA radiation can be detected only at doses higher than 150 kJ/m2, and close to the lipid head groups. The relative redox capacity of the cells determined by EPR method compared to some viability tests does not prove the protective effect of the vitamin-E treatment at the membrane level. According to our measurements, increasing amount of the unsaturated lipids, moreover the presence of phototoxic drugs in the model membranes increase the sensitivity of the membranes against the UV radiation.
8
7
AZ ÉRTEKEZÉS TÉMÁJÁBAN MEGJELENT SAJÁT KÖZLEMÉNYEK CIKKEK: Budai Marianna, Szõgyi Mária: A liposzóma mint gyógyszerszállító rendszer, A liposzómák elõállítása, alapvetõ típusaik és terápiás alkalmazásuk elõnyei, Acta Pharmaceutica Hungarica 71. (2000) 114-118. Budai Marianna, Szõgyi Mária, Gróf Pál: Morfin liposzómába zárása, Morfinszármazékok dipalmitoilfoszfatidilkolin membránnal kialakuló kölcsönhatásának vizsgálata, Acta Pharmaceutica Hungarica 71. (2001) 329-335. M. Budai, Zs. Szabó, M. Szõgyi, Pál Gróf: Molecular interactions between DPPC and morphine derivatives: a DSC and EPR study, International Journal of Pharmaceutics 250 (2003) 239-250. M. Budai, Zs. Szabó, A. Zimmer, M. Szõgyi, P. Gróf: Studies on molecular interactions between nalidixic acid and liposomes, International Journal of Pharmaceutics 279/1-2 (2004) 67-79. Marianna Budai, Anne Reynaud-Angelin, Zsófia Szabó, Sára Tóth, Györgyi Rontó, Evelyne Sage, Pál Gróf: Effect of the UVA radiation on membrane fluidity and radical decay in human fibroblast as detected by spin labeled stearic acids, Journal of Photochemistry and Photobiology B:, Biology 77 (2004) 27-38. ELÕ ADÁSOK: Budai Marianna: Morfinszármazékok kölcsönhatása a lipidkomponenseivel, Fiatal Kémikusok Elõadóülése, Budapest, 2001.
membrán
Budai Marianna: Morfinszármazékok kölcsönhatása a membrán lipidkomponenseivel, Magyar Biofizikai Társaság, Membránszekció ülés, Szeged, 2001. Budai Marianna, Szabó Zsófia: Nalidixsav kölcsönhatása telítetlen lipidet tartalmazó liposzómával UV-fény jelenlétében, VI. Clauder Ottó Emlékverseny, Budapest, 2002. szeptember 26-28. Budai Marianna, Szabó Zsófia, Andreas Zimmer, Gróf Pál: Nalidixsav membránlipidekkel kialakuló kölcsönhatásának vizsgálata UV-fény jelenlétében, Ph.D. Tudományos Napok, Budapest, 2003. április 10-11. Budai Marianna: Morfinszármazékok liposzómával való kölcsönhatása, Magyar Biofizikai Társaság XXI. Kongresszusa, Szeged, 2003. augusztus 24-27. Budai Marianna, Pallaghy Réka, Szabó Zsófia: Fluorokinolon antibiotikumok liposzómába zárása és vizsgálata, VII. Clauder Ottó Emlékverseny, Visegrád, 2004. október 14-15.
9
POSZTEREK: Budai Marianna, Szõgyi Mária, Gróf Pál: Morfinszármazéokok kölcsönhatása a membrán lipidkomponenseivel, Magyar Biofizikai Társaság XX. Kongresszusa, Budapest, 2001. július 5-7. Budai Marianna, Szabó Zsófia, Gróf Pál: Nalidixsav kölcsönhatása a dipalmitoilfoszfatidilklin membránnal UV-fény jelenlétében, XXXII. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg, 2002. május 21-24. Budai Marianna, Szabó Zsófia, Gróf Pál: Nalidixsav szabadgyök képzõ hatásának vizsgálata liposzóma modellrendszerek, Ph.D. Tudományos Napok, Budapest, 2002. június 7-8. Budai Marianna, Szabó Zsófia, Andreas Zimmer, Gróf Pál: Nalidixsav telítetlen lipidet tartalmazó liposzómába zárása és vizsgálata, XXXIII. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg, 2003. május 20-23. Budai Marianna, Szabó Zsófia, Andreas Zimmer, Gróf Pál: Kinolon antibiotikumok lipidmembránnal kialakuló kölcsönhatásának vizsgálata, Magyar Biofizikai Társaság XXI. Kongresszusa, Szeged, 2003. augusztus 24-27. Budai Marianna, Pallaghy Réka, Szabó Zsófia, Andreas Zimmer, Gróf Pál: Protonálódás-, deprotonálódás szerepe a lomefloxacin-membrán kölcsönhatásban, Ph.D. Tudományos Napok, Budapest, 2004. április 8-9. Budai Marianna, Pallaghy Réka, Szabó Zsófia, Andreas Zimmer, Gróf Pál: Az elektrosztatikus kölcsönhatás dominanciája a lomefloxacin-membrán kölcsönhatásban, XXXIV. Membrán-Transzport Konferencia, Sümeg, 2004. június 1-4.
10
