Gruber József és az MTA kapcsolata Az MTA szerepének változása a második világháború után A Magyar Tudományos Akadémiát 1950-ben újjászervezték, ami tranziensekkel járt. Erre jó példa Gruber József apósa, Pattantyús-Ábrahám Géza esete, aki 1945-ben lett az MTA levelező tagja, 1949-ben az átszervezés során visszaminősítették tanácskozási jogú taggá, majd 1953-ban újra megválasztották levelező taggá. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya az 1949-50es átszervezés során jött létre. A VI. Osztály négy szakcsoportra tagozódott, a Gépészeti és Kohászati Tudományok Szakcsoport, melyet Gillemot László akadémikus neve fémjelzett 3 Bizottságra tagozódott, ezek egyike a Gépészeti Bizottság, ennek elnöke az 50-es-60-as évek fordulóján Varga József volt, Gruber József a Gépészeti Bizottság tagja volt. Tagja, illetve elnöke volt továbbá az Áramlástechnikai Szakbizottságnak valamint 1956-62 között a Gázturbina Szakbizottságnak is. A tudományos fokozati rendszert szovjet mintára 1950-ben vezették be, ekkor alakult meg a Tudományos Minősítő Bizottság is. Gruber József 1951-től már a Műegyetem egyetemi tanára volt, így korábbi tudományos tevékenysége alapján kérelmezhette a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot, amit 1952-ben el is nyert. A TMB, közigazgatási szempontból, kormánybizottság volt, tagjainak kétharmada minősített kutató, egyharmada minisztériumi képviselő. Ez utóbbiak is rendelkeztek szavazati joggal. A TMB működését mind az MSZMP kulturális osztálya, mind a szakszervezetek véleményezték. A TMB ugyan jogilag független volt az Akadémiától, de szorosan együttműködött az MTA tudományos osztályaival, munkáját az MTA elnöke felügyelte, a fellebbezési ügyeket az MTA elnöksége bírálta el, ezért többnyire az MTA-tól függő szervezetként élt a köztudatban. Bár a TMB jogilag független volt az Akadémiától, Gruber professzor és az Akadémia kapcsolatát mutatja az is, hogy az ő tanszékén volt a legnagyobb aránya az egész Karon a minősített oktatóknak. Ő 1963-ban 48 éves korában nyújtotta be a TMB-hez „Radiális átömlésű végtelen vékony hátrahajló lapátozású forgó lapátrácsok számítása” című doktori értekezését, amivel a műszaki tudományok doktora címet 1965-ben elnyerte.
Áramlástechnikai Munkaközösség A műegyetemi évkönyveket átnéztem, ezek tanúsága szerint az 1950-es évek második felétől működött a Gépészmérnöki Kar két tanszékén, az Áramlástan Tanszéken és a Vízgépek Tanszéken az Áramlástechnikai Munkaközösség. Ennek vezetője kezdetben Gruber professzor volt, majd miután Varga József professzor a Gépelemek Tanszékről átkerült a Vízgépek Tanszék élére, felváltva látták el ketten a vezetői feladatot. 1958-tól az Áramlástechnikai Munkaközösség tagja volt az Áramlástan Tanszéken Preszler László és Vajna Zoltán, 1960-tól oktató státuszból átkerült ide Kurutz Imre, egy év múlva Hofmann Andor félállásban. Egy adminisztratív és két laboratóriumi segéderő tartozott még a Munkaközösség Áramlástan Tanszéki részlegéhez. A Vízgépek Tanszéken 6 mérnök kolléga és 9 segéderő képezte a Munkaközösség másik felét. Az Áramlástechnikai Munkaközösség személyi összetételéről, publikációs tevékenységéről, anyagi támogatásáról az 1967-es osztálybeszámoló alapján hiteles képet kapunk. Az Áramlástechnikai Munkaközösség teljes létszáma 24 fő: 1 tudományos osztályvezető, 2 főmunkatárs, 6 munkatárs, összesen tehát 9 fő mérnök alkotta a munkaközösséget, munkájukat 15 adminisztratív és laboratóriumi segéderő támogatta. Ekkor még nem az volt a munkáltatók legfőbb törekvése, hogy a munkaerőktől szabaduljanak, a sok segéderő rengeteg adminisztratív feladat alól mentesítette a kutatókat. Nem ők gépeltek le minden jelentést, dolgozatot, nem ők készítették a képeket, ábrákat, végezték a mérések rutin jellegű feladatait, jártak könyvtárba, és így tovább. Most mindezt a kutató végzi. A 9 munkatárs közül 3 fő volt kandidátus, ez a szám pár év múlva 5-re emelkedett. A három éves beszámolási ciklusban az Áramlástechnikai Munkaközösség 2 könyvet, 29 magyar nyelvű és 29 idegen nyelvű dolgozatot publikált hazai folyóiratokban (utóbbiakat főként az Acta Technicában és a Periodica Polytechnicában) és 15 dolgozat jelent meg külföldi folyóiratban. Egy szabadalmi bejelentés történt. Az MTA a VI. Osztályon 9 tanszéki munkaközösséget támogatott, ebből az Áramlástechnikai Munkaközösség részesedése 280.000.- Ft, azaz 5,8% volt, ami arányos, mivel ez a munkaközösség csak két tanszékhez kötődött, volt olyan munkaközösség, amelynek munkatársai 12 tanszéken voltak szétszórva. A Gépészeti és Kohászati Tudományok Szakcsoportnak a vizsgált időszakban 3 ország akadémiájával volt nemzetközi szerződéses kapcsolata, az Áramlástechnikai Munkaközösség mindháromban részt vett, ez kimagasló nemzetközi érdeklődésre utal. Alkalmanként a vezető kutatók nyugat-európai országok konferenciáira is eljutottak.
Idős kollégák elmeséléséből tudom, hogy minden év végén a következő évre részletes kutatási tervet kellet készíteni, és annak teljesüléséről be is kellet számolni. A beszámolókat pedig az osztályüléseken elemezték, a hiányokért elmarasztalás járt. Az Akadémia a kísérleti munkához szükséges berendezések importból való beszerzését az Országház úti akadémiai tömbben lévő Akadimport, később Akadimpex révén támogatta. Így vált például lehetségessé, hogy az Áramlástechnikai Munkaközösség mindkét tanszéki csoportjának DISA hődrótos anemométere legyen megfelelő számú mérőfejjel. Természetesen sok műszer saját fejlesztés volt, például a hődrótos szondák kalibráló berendezése is az Áramlástan tanszék műhelyében készült. További segítséget jelentett a kutató munkához a külföldi folyóiratokhoz való hozzáférés, a szakterület legrangosabb folyóirata, a Journal of Fluid Mechanics például az Áramlástechnikai Munkaközösség megszűnéséig járt az Áramlástan Tanszékre. A már múlt héten, az Áramlástan Tanszéken többször emlegetett nagyméretű forgó centrifugál ventilátor járókerék lapátjain a határréteg paraméter vizsgálatokat az említett hődrótos szondákkal végezték. Erről az MTA támogatásával megszervezett 3. Áramlástechnikai Konferencia dolgozatait tartalmazó, az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Proceedingsben számolt be Gruber professzor és munkatársa. Gruber professzor úr 2002-ben összeállított publikációs jegyzéke szerint 4 dolgozatot közölt magyarul az MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményeiben, további hetet idegen nyelven az Acta Technicában. Többi dolgozata nem akadémiai hazai folyóiratokban, illetve külföldön, például a ZAMM-ban jelentek meg. A Gesellschaft für Angewandte Mathematik und Mechanik, aminek Gruber professzor úr tagja volt adja közre a ZAMM-ot. A 67-es beszámolóból osztálytitkár összefoglalójából még idézek két mondatot, amire még visszatérek: „A folyadékok mechanikája területén végzett munkát az jellemzi, hogy valamennyi kutatás az áramlástechnikai gépek méretezésének korszerűsítésére irányul. A centrifugális átömlésű járókerekek számítására kidolgozott, nemzetközileg is új eljárások alkalmazása jelentősen megnövelte a hazai ventilátorok és szivattyúk hatásfokát.” Gruber professzor az akadémiai beszámolók szerint többször felszólalt osztályüléseken, például 1967-es felszólalásában rámutatott és üdvözölte, hogy a létrejött szakterületi bizottságok lehetőséget teremtettek az intenzív szakmai konzultációkra, korábban túlzottan formálissá váltak a szakmai ülések, hiszen
érdemben a szakterület szerteágazó volta miatt igen kevesen tudtak a témához hozzászólni. Két ízben kapott akadémiai elismerést. 1962-ben Akadémiai Jutalomban részesült, halála után 5 évvel, 1977-ben pedig posztumusz megosztott Akadémia Díjjal ismerték el a szingularitások módszerének fejlesztésében való meghatározó szerepét. Erről Czibere Tibor akadémikus beszámolójából hallhatunk. Sajnos a legnagyobb akadémiai elismerést, a levelező tagságot nem kapta meg. Már a 60-as évek közepén is jelölte az Osztály, amint erről Vajna Zoltán akadémikus személyes élmény formájában beszámol. 1967-ben ismét levelező tagnak jelölték, előterjesztői Verő József, Gillemot László és Lévai András akadémikusok voltak. Előterjesztésükből idézek
Az Osztály szavazatával támogatta Gruber József levelező tagságát. Az elnökség azonban ezzel szembe ment. Az elnökségi ülésen az előterjesztő Kónya Albert akadémikus, fizikus volt, aki a következő indokkal ellenezte a jelölést
mondta az osztálytitkár annak ellenére, hogy két évvel korábban éppen a kutatás gyakorlati eredményeit emelte ki. Gruber professzort tehát 1970-ben nem választotta levelező tagjai közé a Magyar Tudományos Akadémia, ami már nem élő volt kollégák elmesélése szerint őt nagyon megviselte. A sors igazságosságát mutatja, hogy mindhárom előterjesztőnek bronz szobor őrzi emlékét Sopronban, illetve a BME-n, Gruber professzor szobrát pedig éppen egy hete koszorúztuk meg. Kónya Albertnek tudtommal nem állított szobrot az utókor.
Budapest, 2015. november 12.
Kullmann László
