Geológus Tudományos Diákkör terepgyakorlat Mecsek-hegység és környéke 2014. április 14-16.
A Geológus Tudományos Diákkör hallgatói 2014. április 14-16. között terepgyakorlaton vettek részt a Mecsek-hegység és környékén. A cél a terület geológiai fejlődéstörténetének áttekintése, megismerése volt, az egyes jellemző kőzettípusok feltárásainak felkeresése által. A terepgyakorlat szakmai vezetői Haas János (MTA-ELTE Geológiai, Geofizikai és Űrtudományi Kutatócsoport), Sztanó Orsolya (ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék) és Sebe Krisztina (PTE TTK Földrajzi Intézet Földtani és Meteorológiai Tanszék) voltak. A terepgyakorlat a Papp Simon Alapítvány és az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány támogatásával valósult meg.
1
2014. április 14. Hímesháza (a leírást készítette: Budai Soma, Bajnai Dávid) A terepgyakorlat első állomásán a Hímesháza és Geresdlak között elhelyezkedő gránit és gránithomok bányát néztük meg. A gránitbányában a Mórágyi Gránit van meglehetősen nagy területen feltárva. A kőzet erősen mállott így végre élőben is láthattuk a tanáraink által már sokat emlegetett lapátgránitot. A homokbánya a gránitbányától 300 méterre, délre fekszik. A bánya bádeni, pannon és kvarter üledékeket tár fel. Leggyakoribb kőzete a gránithomok, ami olykor centiméteres földpátokat és gránitkavicsokat is tartalmaz, a kőzet felsőbb része erősen limonitosodott. Normálvetőket, feltolódást és deformációs szalagokat is megfigyelhettünk benne valamint törmelékfolyás üledékét. A homok felső pannon korú diszkordanciával települ az ősmaradványokban gazdag bádeni mészkőre. A mészkőből jó megtartású kagylókat, csigákat gyűjtöttünk, a szerencsésebbek korallt is találtak. A gránithomokra, még szintén pannon korú agyag települ, amely gazdag kagylófaunát olykor több centiméteres Limnocardiumokat tartalmaz.
Fazekasboda (a leírást készítette: Sendula Eszter, Balogh Viktor) A feltárás magassága kb. 10-15 m (1. ábra). Alján látható a folyóvízi környezetben képződött Budafai Homokkő Formáció felfelé finomodó rétegsora, amely konglomerátumból és homokkőből áll. Erre az összletrediszkordánsan települ a lajtamészkő (Rákosi Mészkő Formáció), amely itt, a tengerparthoz közelebbi helyzete miatt, inkább sziliciklasztosabb kifejlődésű, jellegzetes faunát tartalmazó meszes homok, kalkarenit. A feltárás felső 2-3 métere ősmaradványokban gazdag: nagy mennyiségben tartalmaz rossz megtartású Echinodermata (tengeri sün) töredékeket,
illetve Pecten,
Ostrea, Chlamys
héjtöredékeket,
valamint
Lithothamniumot (2. ábra). A Budafaiösszlet alsó-kárpáti - alsó-bádeni korú, a Lajtamészkő a fosszíliák alapján felső-bádeni. A bádeni közepe hiányzik, ez az üledékhézag a medence-szerte előforduló Stájer-unkonformitás.
2
1. ábra:A fazekasbodai feltárás. Alul található a vastag Budafai Homokkő, a feltárás tetején pedig a lajtamészkő. A jobb oldalon a csapat mászik felfelé, hogy tengeri sünöket és kagylókat gyűjtsön.
2. ábra: A feltárás felső, ősmaradványokban igen gazdag része, és a lelkesen gyűjtögető csapat.
3
Pécs-Vasas kőszén külfejtés (a leírást készítette: Gálik Zsuzsanna, Kovács Zoltán) Vasas település Pécs külvárosi részéhez tartozik, külszíni kőszénbányászatáról híres. A bányát a ’60-as években nyitották meg, amely egy kisebb szünetet követően 1983-tól 2004. december 31ig üzemelt. Bezárására azért került sor, mert a pécsi erőművet, amely a kitermelt kőszenet felhasználta, biomassza-tüzelésűre állították át. A fejtés újraindítására ma is léteznektervek, de eddig minden kezdeményezés hiábavalónak bizonyult. A bánya területe 4,4 km2, ebből a bányagödör nagyjából 0,5 km2, ennek térfogata pedig körülbelül 7-8 millió m3, melyből 5,6 millió tonna kőszenet termeltek ki. Érdekességként megtudtuk, hogy a kitermelt meddőanyagból az M1-es és M7-es autópálya teljes útalapját fel lehetett volna tölteni, és még úgy is maradt volna anyag. A területen a legfelső-triász—alsó-jura időszakban képződött Mecseki Kőszén Formáció sziliciklasztos és kőszenes rétegei bukkanak felszínre, amelyek lerakódása egyfélárok-szerkezet kialakulásával egyidőben zajlott. Ennek megfelelően a formáció vastagsága északról délrenövekszik, a legdélebbi részeken az 1000m-t is meghaladja, a bánya területén nagyjából 700 m vastag. A Mecseki Kőszén Formáció alatt találjuk a felső-triászban képződött, szárazföldi kifejlődésű Karolinavölgyi Homokkő Formációt. Erre települ az első kőszéntelep, mely lápi, édesvízi eredetű sorozat. A bányászatra alkalmas rétegek azonban csak az alsó- és a felső- sinemuriban (az alsójura második emelete) keletkezett tengeri eredetű fosszíliákat tartalmazó kőszenes rétegek. Az ezek közé települő meddő rétegek az ipar számára nem, a geológusok számára azonban fontosak, ugyanis a belőlük kinyerhető információk segítségével őskörnyezeti rekonstrukciókat készíthetünk. A homokkőrétegeket tagoló agyagköves, kőszenes rétegekben (3. ábra) a csillámos és növénymaradványokkal teli részek szabályosan váltakoznak, a vastag és vékony rétegzés ciklusosak, majd a rétegek átváltanak felfelé finomodó és vékonyodó rétegsorba, melyet egy deltasíksági kifejlődésű rétegsorozat zár a legfelső részen. A tengerszintváltozás következtében a paleomedencék feltöltődnek, mely feltöltődést vastag, kőszenes és kőszén mentes rétegek váltakozása jelzik. A bánya meddőrétegeiből előkerült két nagyobb, ún. kokvinás tömb is, melyek krinoidea nyéltöredékek és kagylóhéjak tömegéből épülnek fel (4. ábra). Ezek a rétegek egy-egy nagyobb vihar során képződtek, amikor a felerősödött hullámok mosták össze egy 4
rétegbe az említett élőlények vázait. A szárazföldi eredetű Karolinavölgyi Homokkövet és a partközeli (néhol tengeri, néhol szárazföldi) Mecseki Kőszenet a sekély-, majd mélyebb tengeri környezetben képződött Vasasi Márga Formáció követi, egyértelműen kirajzolva egy transzgressziót (tengerelöntést) a mezozoikum elején és közepén. A terület fejlődéstörténete azonban itt még nem ért véget, ugyanis a krétában a területen jelentős vulkáni tevékenység zajlott, ennek nyomai pedig a kőszénben is felfedezhetőek,a rétegeket ugyanis több helyen bazalttelérek harántolják, melyet bányászkörökben „karbodiabáznak” hívnak. A kőzet valóban nem hasonlít egy átlagos bazaltra, színe ugyanis középbarna, porfíros elegyrészek alig fedezhetőek fel benne, elsőre geológus társaságunk egy része el sem akarta hinni, hogy valóban egy bazaltot látunk (5. ábra). A bazalt és a kőszén találkozásakor a forró magma hatására a kőszénből ún. természetes koksz keletkezik, melyet fényes, könnyen szétmorzsolható szénrögök formájában találunk meg. Emellett a kőszén bizonyos rétegeiben találkozunk az ún. melnyikovittal, amely gömbös-vesés kifejlődésű vas-szulfidból, egész pontosan markazitból áll, amely a kőszenet alkotó növények szervezetébe beépült kén redukciójával keletkezett.
3. ábra: Tengerszintváltozás hatására keletkezett, felfelé finomodó és vékonyodó meddőrétegek 5
4. ábra: Krinoidea és kagylóhéj kokvina a bánya területéről
5. ábra: A bánya jelenlegi állapota 6
Danitz-pusztai homokbánya (Pécs) (a leírást készítette: Botka Dániel és Skoda Péter) Földrajzi elhelyezkedés A homokbánya a 6-os főút északi oldalán, Pécs keleti határában található a Mecsek déli lábánál. Földtani felépítés A bánya képződményei a Kárpát-medence legnagyobb részét elborító, kiédesedő állóvízben, a Pannon-tóban rakódtak le, melyből a Mecsek szigetként emelkedett ki. A felsőpannóniai homokok egyik legteljesebb sorozata található itt. A part közelsége, a szerkezeti mozgások
és
az
egyenetlen
süllyedés
miatt
viszonylag kis
kiterjedésű,
változatos
üledékfelhalmozódási környezet alakult ki, ezért a lerakódott rétegek vízszintesen nem követhetők nagy távolságban. A bányaudvarban alapvetően kétféle kőzet különíthető el (sárga homok és világosszürke mészmárga). Az alsó-pannóniai fehér, világosszürke márgák a pannóniai korszak idősebb szakaszában nyugodt, gyengén mozgatott viszonyok közt a nyíltvízi (sekély szublitorális) régióban rakódtak le. Ezekben a felső rétegekben síkrétegzésű, finomszemű, meszes üledékek (agyagmárga, mészmárga, márga), ritkán csillámos finomhomok fordul elő, a Csákvári Agyagmárga Formációba tartozik, mely gyakorlatilag az Endrődi Márga Formáció mecseki megfelelője. Ezen kőzetek mésztartalma néhol igen magas (akár 80-90%), gyakorlatilag mészkőről beszélhetünk. A nagy mésztartalmú rétegek fehérek vagy világosszürkék, az agyagosabb rétegek az alig mozgatott, oxigénszegény vízben kiváló vasásványok miatt sötétszürkék vagy zöldek. Ezen rétegek kibúvásai a bánya északi, felső részén láthatók. A kétféle üledék érintkezési vonalát a fehér és sárga szín határa messziről nézve is jól mutatja. A felső-pannóniai sárga homok az üledékképződési környezet jelentős megváltozását jelzi. Hullámverés által átkevert, sekély, oxigénben gazdag környezetet jelez. Ez a vastag partszegélyi üledéksorozat a Mecsek déli előterében 30-50 m vastag, 300-500 m szélességben követhető. Az üledék közép- és durvaszemű, néha kavicsos (darakavicsos és aprókavicsos betelepülések), gyengén osztályozott homok. A lerakódást követően limonit vált ki a szemcsék közötti pórusokban, sárgára, nagyobb mennyiségű kiválás esetén sötét vörösbarnára festette a homokot. 7
Az elszíneződés néhol a rétegzést követi, törésekhez kapcsolódik, illetve elmosódott szalagokként is megjelenik. A homok és kavics anyagát nem csak a környező területek idős kőzetei (gránit, metamorf kőzetek, mészkő, homokkő) szolgáltatták, hanem miocén korú üledékek is áthalmozódtak.
Tektonika A bánya a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb töréses öve, a Mecseket délről határoló Mecsekalja-öv mentén fekszik. A feltárás klasszikus bemutatóhelye az intrapannon szerkezeti mozgásoknak. Míg a Pannon-medence más részein a pannóniai korszakban általában húzóerők (extenzió) hatottak, medencesüllyedés történt, addig a Mecsek környékén a késő-pannóniai első felétől kezdve kompressziós-eltolódásos erőtér uralkodott, a hegység az előtérhez képest emelkedett, sőt rá is tolódott a lábainál fekvő medencére. A kőzetrétegek dőlése dél felé (6. ábra), és a rétegsorban felfelé folyamatosan csökken, az északi fal felső részén a márga- és homokrétegek függőleges, átbuktatott helyzetben vannak. A sárga homokos rétegek dőlése akár 70-80° is lehet, a fehér márga rétegek dőlése általában 10-15°. A pannóniai üledékek a Mecsekalja-övvel párhuzamosan tolódtak fel az idősebb miocén üledékekre. Ősmaradványok A fosszíliák koruk szerint legalább két nagy csoportra oszlanak. A homok és a márga lerakódásával közelítőleg azonos korú szárazföldi és édesvízi, valamint az ennél idősebb tengeri faunákra. A felső fehér márga nyíltvízi gerinctelen faunája gazdag. A molluszkákat az Orygoceras, a kisméretű Congeria és Lymnocardium kagylók, illetve Melanopsis csigák képviselik. Ezeken felül növénymaradványok, halmaradványok, ostracodák és a Thalassinoidesisp. nyomfosszíliák jellemzők. A Pannon-tó endemikus nannoplankton-flórája is jelen van ezekben a rétegekben. Az alsó sárga homokrétegekre a Congeriabalatonica és a Lymnocardiumschmidti kagylók limonitosodott kőbelei, lenyomatai jellemzők. A Danitz-pusztai homokbánya elsősorban miocén gerinces maradványairól vált híressé. A gerincesek szinte kivétel nélkül idősebb miocén kőzetekből (alsó-miocén, badeni és szarmata) halmozódtak át a pannóniai rétegekbe. Érdekesség, hogy ezek az idősebb faunás tengeri miocén képződmények nem ismertek feltárásban a környéken. 8
A gerincesek közül a halakat a cápafogak és csontoshalak maradványai (csigolyák, fogak, tüskék) képviselik. Előkerültek teknős- és madármaradványok is. Az emlősök között tengeri (szirének, cetek, delfinek és fókák), valamint szárazföldi taxonok (disznófélék, páratlanujjú patások, tapírok, kistermetű orrszarvú és ormányosok) szintén előfordulnak.
6. ábra: Dél felé dőlő rétegek a Danitz-pusztai homokbányában.
2014. április 15. Kővágószőlős, Jakab-hegy (a leírást készítette: Ambrus Réka, Oláh Erika)
A
Jakab-hegy
geológiai
képződményeinek
megismerésében
segítséget
nyújtottak
az
uránércesedés miatt mélyített kutatófúrások. A perm-triász határ a Kővágószőlősi Homokkő Formáció felső tagozatában – egy conodonta faj megjelenése, továbbá a korolástsporomorphák is segítették.
A
Kővágószőlősi
Homokkő
Formáció
felső
részét
és
a
rá
települő 9
JakabhegyiHomokkő Formációt tanulmányoztuk délelőtt és koradélután bejárva szinte az egész Jakab-hegyet. A Kővágószőlősi Homokkő tagozatai: (elvileg karbonátos cementűek, de 10 % sósavval nem pezsgett) a Bakonyai ’tarka homokkő’ Tagozat, a Kővágótöttösi ’szürke homokkő’ Tagozat és a Cserkúti ’vörös és lila homokkő’ Tagozat, ezek közül utóbbi kettőnek a határán található az uránércesedés. A Babás szerköveket figyeltük meg, melyeknél alulról lepusztult a perm homokkő, fölötte az ellenálló konglomerátum megmaradt, ez adja a jellegzetes formájukat. A Jakabhegyi Homokkő báziskonglomerátuma a Kővágószőlősire diszkordánsan települ – néhány méter (max. 20 m) vastag, kora triász korú, klasztjainak anyaga: riolit, kvarc, permi homokkő – rosszul osztályozott, átl. 5–15 cm kavicsnagyság – kvarc és földpát szemcsékből álló kovás-hematitos kötőanyagú homokkő mátrixszal, ősmaradványok nem ismertek. A homokkő összlet folyamatos átmenettel települ a konglomerátum szintre, részei régi elnevezés alapján: főkonglomerátum, keresztrétegzett kavicsos homokkő (60–80 m), második konglomerátum szint, fakó homokkő, vörösbarna aleurolit és homokkő, vörös és zöld és szürkés rétegek, majd erre települ a formáció fedője, a PatacsiAleurolit Formációm. Az összlet maximális vastagsága 400 m. A Jakabhegyi Homokkő megfelel a klasszikus háromosztatú (germán) triász alsó tagjának a Buntsandstein-nak. Környezete a folyóvízi delta, a sekély zátonyokkal taglalt víz és a korolásasporomorphák alapján. A főkonglomerátum felett pados megjelenésű, keresztrétegzett, rosszul osztályozott kavicsos homokkő települ. E fölött 60–80 m-rel található a második, konglomerátum szintnek nevezett néhány méter vastag, apró kavicsos összlet. Ez után következik az előző homokkő szinttel ellentétben nem kavicsos és némileg finomabb szemcsés fakó homokkő, néhol agyag-aleurit foltokkal tarkított, csökkent kötegvastagságú, kb 150 m vastag összlet. Síklemezesség, hullám fodrok nincsenek. A feltárásokat a Sasfészek kőfejtőben, majd a Zsongor-kőnél tudtuk megfigyelni. A Milleniumi kertben a Kővágószőlősi Homokkő legfelső ’lila homokkő’ része nem nyomozható mindenhol, itt sem, így a főkonglomerátum eróziós felszínnel települ rá a vörös Kővágótöttösi Tagozatra. A két formáció határán néhol látható erózió nyoma, tehát feltételezhető, hogy üledékhiánnyal települ a konglomerátum. Főkonglomerátum itt is rosszul osztályozott, szemcsevázú (lehetséges szemcsefolyás) nagy a területi elterjedése és a vastagsága.
10
Mecseknádasd, Réka-völgy (a leírást készítette: Pável Edina, Várkonyi Enikő) A Réka-völgy (7. ábra) a kőszéntelepes összletet (Mecseki Kőszén Formáció) és a sziliciklasztos sorozatot tárja fel (Mecseknádasdi Homokkő Formáció). Itt jó feltártságú a sötétszürke, szerves anyag gazdag horizont. Megálltunk egy patakbevágásnál: Mészmárga-márga váltakozása, karbonátos, foltos márgára agyagos, leveles márga települ (alsójura). Mentünk a völgyben: Megtaláltuk szálban a pliensbachiMecseknádasdi Homokkövet: kb. 900 m vastag, jellemzője a Bauma lemezes B tag, a sík- és keresztlemezesség. Helyenként karbonátos részek találhatók benne: Kecskeháti Mészkő Formáció, karbonát turbiditből származó crinoideás mészkő váltakozik kőzetlisztes márgával és mészmárgával. A bázisán sziliciklasztos és karbonátos crinoideásösszlet van, valamint tartalmaz pelágikusfáciesű, kovaszivacstűs képződményeket is. Tehát terrigén (extrabazinális) és karbonátos (intrabazinális) forrása is volt. Hosszas keresés után megtaláltuk a fekete palát, amely a toarciban bekövetkezett, globális anoxikus eseményt jelez (1. GAE). Ez a horizont az Óbányai Aleurolit Formáción belül helyezkedik el. Kialakulása a Karoo-Ferrar magmás provincia létrejöttéhez kapcsolódik, amelyhez egy jelentős kihalási esemény is kötődik. A toarci fekete pala korát a fedő és fekü képződmények ammonitesz-tartalma alapján határozták meg, de nannofosszíliák alapján is korolható. Lemezes fosszíliák elvétve találhatók benne, de Ostracodát, halpikkelyt és kagylókat tartalmaz. A Dunántúli-középhegységben is megvan a megfelelője, ott az ammoniticorosso-t váltja fel az Úrkúti Mangánérc.
11
7. ábra: A Réka-völgyben (fotó: Sztanó Orsolya)
Óbányai-völgy (a leírást készítette: Taracsák Zoltán,Obbágy Gabriella) Óbányát keleti irányban elhagyva eljutottunk az Óbányai-völgybe, ahol a mecseki malm és dogger rétegsor található, de egyes részei átlógnak az alsó krétába (berriasi). Elsőként a Komlói Mészmárga Formációt (8. ábra) tekintettük meg, mely a völgyben több kilométeren át több feltárásban is kibukkant. Ez a legfelső aaleni-legalsóbajóci korú kőzet jellemzően egy szürke, aptycusosos, ammoniteszes, bioturbált, foltos, aleurolitos márga. Ősmaradványként kagylókat tartalmazhat az ammoniteszek mellett. Mélytengeri, bathiális képződmény, mely felfele egyre nagyobb vízmélységben keletkezett.
12
8. ábra: A Komlói Mészmárga feltárása a völgy keleti felében (balra) és réteglapjain kialakult vízesés (jobbra) A völgyben tovább, nyugat felé haladva egyre fiatalabb régetekkel találkoztunk. A Komlói Mészmárgára a bathi korú Óbányai Mészkő Formáció települ, de ennek feltárását nem találtuk meg. E két formáció között található a mecseki jurában egy arculat váltás, az addigi „germán-típusú” jura képződményeket „mediterrán-típusú” jura váltja fel, melyre vörös gumós ammoniteszes mészkövek jellemzőek a bathiban (Óbányai Mészkő Formáció), majd később, az oxfordi-kimmeridgei során sárgás kovás mészkövek keletkeztek (Fonyászói Mészkő Formáció, Kisújbányai Mészkő Formáció). Ezt követően a titon emeletet már a bianconefáciesűMárévári Mészkő Formáció képviseli, mely az Óbányai-völgy nyugati részén volt feltárulva. A Márévári Mészkő jellemzően mélytengeri, pelágikus kifejlődésű, nannoplanktonok vázelemek alkotják fő tömegét. A nannoplanktonok mellett makrofosszíliák is megjelennek; ezek főképp calpionellák, melyek szintén korjelző ősmaradványok. A Márévári Mészkő Formáció legfelső része átlóg az alsó krétába is (berriasi).
13
2014. április 16. Pécs, Ifjúság útja (a leírást készítette: Ambrus Réka, Oláh Erika) A Pécsi Ifjúság útja homokbányaként emlegetett egyetemi feltárás. A Mecsekalja-öv felsőmiocén (pannon) tavi összletét tárja fel. A peremi pannon rétegek közé települt kavicsrétegek tanulmányozása
lehetséges
itt.
Áthalmozások
a
Gyűrűfűi
Riolit
Formációból
a
Főkonglomerátumba, majd onnan Szászvári Formációba áthalmozva, ezen keresztül kerültek ide egyes kavicsok a pannon tavi üledékekbe, több méter vastagságba felhalmozva. A kavicsok anyaga 2 féle gránit – Mórágyi Gránit és Cseh Masszívumból fehér, két csillámú gránit (muszkovit+biotit),– ezen kívül még kvarcit kavicsok, riolit kavicsok, homokkő kavicsok a perm és triász sziliciklasztosösszletekből. ezek kerekítettek, koptatottak, viszonylag nagy méretűek (akár 15 cm). A folyóvízi összlet a pannon feküjébe nincs meg, ez adja a pécsi vízbázisok szűrőjét-víztároló rétegét. A felsőbb rétegekben koptatatlan változatos kavicsanyag figyelhető meg, többek között mészkő, zöld mészmárga és aleurolit. A feltárás tetején vékony kőszenes betelepülés található. Itt egy gránit réteg van rátolva a pannonra. Pécs, Havi-hegy (a leírást készítette: Spránitz Tamás, Váczi Benjámin) A parkolóhoz közeli feltárás anyaga az építőiparban használt kifejezéssel élve durva mészkő. A porózus mészkőben makroszkóposan is felismerhetőek a bioklasztok (molluszka héjtöredékek, vörösalgák). A fauna alapján egyértelműen a jól átvilágított sekélytengeri zónába tehető a kőzet. A kőzetben nem található meg a bádenilajta mészkőre oly jellemző korall-echinodermatapectenfosszília együttes, amely alapján a kőzet kialakulása a szarmatára tehető, mert ekkor volt jellemző a csökkent sósvízi környezet. A kőzet a Tinnyei Mészkő Formációba sorolható (9. ábra).
14
9. ábra: A szarmata durva mészkő feltárása a Havi-hegyen A panoráma út mentén továbbhaladva a templom közelében feltáruló kőzettest feltételezhetőleg a fent említett szarmata mészkővel azonos kifejlődésű. Azonban terepi megfigyeléseink arra engednek következtetni, hogy a kőzetalkotóként jelen lévő Ostrea héjak (10. ábra)jelenléte más képződési környezetre utal. Az Ostrea a sekélytengeri, jól átvilágított és mozgatott zónában érzi otthonosan magát, a csökkent sósvizet nem tolerálja. Ezek alapján ezen képződmény kialakulása a bádeni korszakra tehető.
15
10. ábra: Az ostreás mészkő felszíni kibukkanása, valamit a jól látható molluszka héjtöredékek.
Bükkösd (a leírást készítette: Gálik Zsuzsanna, Kovács Zoltán) A Nyugati-Mecsek közelében fekvő Bükkösd mellett található feltárásokban megjelenő karbonátos rétegek a Mecsek legnyugatibb triász korú mészkövei. A feltárásban a Lapisi Mészkő Formáció germán típusú középső-triász (muschelkalk) kifejlődését láthattuk, mely kis hajlásszögű rámpa környezetben keletkezett. A feltárásban a rámpa belső és középső részei képviseltetik magukat. A védett környezetben ülepedő, néhol keresztrétegzett, sötét szürke üledékeket csak néha szakítja meg egy-egy kokvinás sorozat, mely tömeges, átülepített krinoidea és brachiopoda vázakból épül fel, ezek a rétegek egy-egy nagyobb vihar során keletkeztek és meglehetősen bioturbáltak. A formáció vastagsága a Mecsekben kb. 300 m. A rétegsor legszebb és legérdekesebb jelensége a kb. 2 méteres magasságban található szigmoidális elválású, üledékes redők, (11. ábra) melyek a félig megszilárdult üledéknek a rámpán való csuszamlásával keletkeztek. 16
A rétegsor faunájáról szóló irodalmak alapján jó megtartású, viszonylag nagyobb méretű krinoidea vázakra számítottunk, ilyenekkel azonban ritkán találkoztunk, főként kisebb nyéltagokat és brachiopoda vázlenyomatokat találtunk, viszonylag gyenge megtartással.
11. ábra: Bükkösd, üledékes redők: Szulimán, homokbánya (a leírást készítette: Lovrity Vencel) Szulimán község a 67-es út mentén, Szigetvártól Kaposvár felé menet, a 6-os és a 67-es út elágazásától 10 km-re található. A feltárás könnyen megközelíthető, az országútról a falu felé vezető útra fordulva az első balra eső földút mentén található (12. ábra). Állapota változó, elmondások alapján az itt feltáródott rétegek évekkel ezelőtt alig, vagy csak nehezen voltak láthatóak, a terepgyakorlat alkalmával azonban kiváló állapotban volt.
17
12. ábra: Szulimán község és a homokbánya pontos helye Az itt található K-Ny-i csapású bányafal közel vízszintesen települő felsőpannon agyag és homokrétegeket tár fel. A kb. 30 méter széles és 5-7 méter magas bányafal alját a feltárás anyagából származó laza homok és agyag, illetve nagyobb blokkok fedik, így csak a feltárás felső 2-3 métere vizsgálható. Itt 35-40 centiméter vastag sárgás, fehéres aprószemcsés cementálatlan homokrétegek és 5-7 centiméter vastag szürke, fehéres-szürke agyagrétegek váltakoznak. A homokrétegekből folyamatos átmenettel fejlődnek ki a vékonyabb agyagrétegek. A feltárás érdekessége a különböző képződményekben felismerhető üledékes szerkezetek. A homokrétegek talpa eróziós, felettük síklemezes homok található.
13. ábra: Alul síklemezes homok, feljebb kúszó keresztlemezesség 18
A síklemezesség mellett olykor kúszó keresztlemezesség (13. ábra), illetve feltépett, pár cm-es átmérőjű agyagklasztok is megjelennek. Az agyag és homokrétegek kontaktusán terheléses (labda és láng) szerkezeteket lehet felismerni. Gyakori az egyek üledékcsomagok kiékelődése a rétegsorban. Az agyagrétegekre jellemző, hogy 3-4 cm széles, 1-2 cm vastag lapos, ovális, olykor szabálytalan alakú fehéres-szürke meszes konkréciókat tartalmaz. Eredetük bizonytalan, lehet diagenetikus, illetve elképzelhető, hogy áthalmozott meszes kavicsokról van szó. Az agyagrétegekben jól megfigyelhető üledékcsuszamlások jelei: üledékes redők, és apró feltolódások, melyek szerint a szállítási irány kelet-nyugati irányú (14. ábra).
14. ábra: Üledékes redők az agyagos rétegben, alatta és felette síklemezes homok Összességében tehát elmondható, hogy a rétegsorban zagyárak formájában gravitációsan áthalmozott
üledékcsomagokat,
egy
turbidites
rétegsort
látunk.
A
paleokörnyezetről
megállapítható, hogy egy sziliciklasztos lejtő előterében vagyunk, attól nem túl távol, mivel nagy homok-agyag arány figyelhető meg. Az is megállapítható, hogy nem egy delta üledékéről, hanem egy medenceperemi hosszan elnyúló lejtő üledékéről lehet szó.
Köszönettel tartozunk a Pannon Hőerőmű Zrt.-nek (Vasas, külfejtés), a MecsekerdőZrt.nek (Réka-völgy) és aQuartzKft.-nek (Danitz-puszta), akik engedélyezték a feltárásokhoz való bejutást. 19