gazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló

k

Számviteli és adózási szaktájékoztató

T A R T A L O M Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna Mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló | Kik választhatják? | Számviteli politika | Számlatükör | Értékelési szabályok | Árfolyam, értékcsökkenés, értékvesztés | Idôbeli elhatárolások | Az eszközök bekerülési értéke

1

V. évfolyam 4. szám, 2013. április

BÖRÖCZKYNÉ VEREBÉLYI ZSUZSANNA ROVATA

Mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló Megérkezett a Számviteli törvénybe is az egyszerûsítés szele. A sokak számára ismert – és talán alkalmazott – sajátos egyszerûsített éves beszámoló helyett 2013tól a mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló névre hallgató lehetôség látott napvilágot. Cikkünkben körvonalazzuk ennek szabályait, és a végén az olvasóra bízzuk, él-e a választás lehetôségével.

Gottgeisl Rita A helyi iparûzési adó 2012. évi 3 bevallása és a 2013-as elôleg | Az állandó és az ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenységek utáni adókötelezettség | Az adó egyszerûsített és általános meghatározása | Az adóalap-megosztás módszerei | Adómentességek, -kedvezmények | Az adóelôleg megállapítása

dr. Sallai Csilla A beszámoló-közzététel elmulasztása | Miért kell a vállalkozásnak a beszámolót elkészíteni, illetve nyilvánosságra hozni? | Ki a felelôs a beszámoló elkészítéséért? | Mire kell figyelni a beszámoló elfogadása elôtt? | Ki fogadja el a beszámolót? | Milyen következménnyel jár a közzététel elmulasztása?

l

7

Széles Imre A társas vállalkozók 10 járulékfizetési kötelezettsége | Ki minôsül társas vállalkozónak? | Személyes közremûködés | Biztosított vagy kiegészítô tevékenységet folytató tag? | A biztosított többes jogviszonyban áll-e? | EVA, KATA

Az új beszámolási formához tartozó szabályokat azonban nem a Számviteli törvényben kell keresni, hanem a 398/2012. (XII. 20.) Korm. rendeletben. A fô irány az, hogy itt sincs kiegészítô melléklet, azaz kevesebb adminisztrációval jár az elkészítése. A mikrogazdálkodói beszámoló – elôdjéhez hasonlóan – a Korm. rendelet melléklete szerinti mérlegbôl és eredménykimutatásból áll.

Kik választhatják? Az igazi áttörést azoknak jelenti a mikrogazdálkodói beszámoló, akik eddig vállalkozási formájuk miatt nem választhatták a sajátos beszámolót. Most ugyanis a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokon kívül a többi – Számviteli törvény hatálya alá tartozó – vállalkozó is élhet az egyszerûsítéssel. Nyitva az ajtó tehát például a Kft.-k elôtt is. Ami továbbra is korlát, az természetesen a vállalkozás nagysága. Nemcsak az egyszerûsített éves beszámolóhoz rögzített feltételeknek kell megfelelni, hanem azon belül is egy kisebb összegben meghatározott értékhatár alatt kell maradni. Egyszerûsített éves beszámolóját saját választása alapján tehát akkor készítheti a könyvvizsgálatra nem kötelezett vállalkozó a Korm. rendelet szabályai szerint, ha két egymást követô üzleti évben a következô három mutatóérték közül bármelyik kettô nem haladja meg a határértéket: a) a mérlegfôösszeg a 100 millió forintot, b) az éves nettó árbevétel a 200 millió forintot,

c) az üzleti évben átlagosan foglalkoztatottak száma a 10 fôt. További eltérés az elôdjéhez képest, hogy a választás nem végleges. Az Sztv. 9. § (9) bekezdése szerint a mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámoló választása esetén a vállalkozó választásától leghamarabb három, mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámolóval lezárt üzleti év után térhet el. Természetesen ha ezeknek a feltételeknek két egymást követô üzleti évben nem felel meg a vállalkozó, akkor a második üzleti évet követô évtôl kell visszatérnie.

Számviteli politika Az egyik legfontosabb erénye ennek az új rendszernek, amit a Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése mond: „A mikrogazdálkodó számviteli politikát nem készít.” Nemcsak a készítésétôl mentesülünk tehát, hanem az ehhez tapadó szankcióktól is. Ha nincs, akkor nincs mit megsérteni. És ez természetesen együtt jár azzal is, hogy a szabályzat egyes részei sem készülnek el, így nincs például pénzkezelési szabályzat, önköltségszámítási szabályzat, leltározási szabályzat sem. Már az idei adóellenôrzéseknél felmerült az „igény” a számviteli politika elhagyására. Az újonnan alakuló gazdasági társaságoknál egyértelmû, hogy a dokumentum el sem készül. A már mûködô vállalkozások pedig – döntésük szerint – hatályon kívül helyezhetik a korábbi évekre alkalmazott dokumentumot. Szóval mindenképpen van arra lehetôség, hogy akár a kezdetektôl, akár év elejétôl a mikrogazdálkodói beszámolót válaszszuk, és mentesüljünk a számviteli politi-

A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja

2

könyvelôk lapja

ka készítése alól. Ez azért „különleges”, mert a vállalkozások ellenôrzésekor az adóhatóság a „szokásjog” alapján kéri a számviteli politikát. Az új vállalkozásnak tehát nincs, és 90 nap után sem lesz. A régieknek pedig azt tanácsolom, jegyzôkönyvezzék, hogy a cég a mikrogazdálkodói beszámolót választotta, és ezért nem rendelkezik számviteli politikával. Nagy elôrelépés, hogy ebben a témában már a Nemzetgazdasági Minisztérium is „megszólalt”, azt hiszem, érdemes idézni ebbôl: „Mivel a számvitel törvény bizonylatolásra, leltározásra vonatkozó rendelkezései a mikrogazdálkodóra is kötelezôek, ezért azokat a mikrogazdálkodónak is be kell tartania, azonban rá van bízva, hogy azoknak hogyan felel meg. Ennek egyik módja lehet, ha a mikrogazdálkodó a számára fontos területeken mégis alkot, és hatályba léptet szabályzatokat (ahogyan az a vállalkozók nagy részénél a számviteli törvény által szabályozott területeken kívül is általános gyakorlat), azonban ezek a szabályok csak a mikrogazdálkodó és a szabályzat címzettjei közötti viszonyt szabályozhatják, így harmadik felek az azokban foglaltakat nem kérhetik számon. Ha a mikrogazdálkodó mérete, tevékenységének egyszerûsége megengedi, nincs annak sem akadálya, hogy számviteli politika és szabályzatok nélkül, a számviteli törvényben, a kormányrendeletben, és egyéb jogszabályokban foglaltak betartásával mûködjön a mikrogazdálkodó.”

Számlatükör Sok helyen lehet olvasni olyan véleményt, hogy kötelezô számlatükör szerint kell könyvelni. Ez elég nagy kötöttséget jelentene, hiszen a jól megszokott rendszert boríthatja fel néhány apróbb változás is. Ráadásul egy könyvelôirodában a különbözô cégeknél más-más számlákra kell könyvelni, az nem szerencsés. Szerencsére nem ilyen rossz a helyzet. Olvassuk a törvényt „fordítva”! Az Sztv. 161. §-ában található számlarendkészítési kötelezettség alól is mentesíti a Korm. rendelet a vállalkozókat, de ehhez vállalniuk kell, hogy ennek a Korm. rendeletnek a 3. számú mellékletében található számlatükör szerint vezetik a könyveiket. Ha mi nem szeretnénk ezt a számlatükröt használni, tartsuk meg a korábbi számlarendünket, és könyveljünk abban. Én mindenképpen ezt javaslom. Ennek oka, hogy a számviteli elszámolásokban is sokkal könnyebben megvalósítható a folytonosság, hiszen egy számlaszám minden évben pontosan ugyanolyan gazdasági eseményeket tartalmaz. Ráadásul a könyvelôprogramok zöme automatikusan zárja, és aztán nyitja a számlákat. Ehhez kellene manuális munkát végezni, ha nem ugyanazon a számlán van a „folytatás”. Vagy például ha a bérek utáni járu-

lékokat eddig a 463-as számlákra vagy azok alszámláira könyveltük, akkor nem szívesen térünk át a 476-os számlára. Ha mégis a Korm. rendelet számlatükre mellett döntünk, mindösszesen annyi szabadságunk van, hogy a melléklet szerinti számlákat tovább részletezzük. Viszont nem tehetjük meg, hogy az adott számlacsoporton belül (ezek a kétszámjegyû számlák) más struktúrát alkalmazzunk. Ismét saját gyakorlatomból hozott példa szerint nálunk az áfa-számlák nem a klasszikus 466, 467 és 468-as számlák, mint ahogyan a rendelet is írja. Mi a 466os számlát összesítô számlaként használva a 4666, 4667 és 4668-as számlákra könyveljük az áfát. Így külön számítás nélkül a 466-os számla összesített egyenlege azonnal megmutatja az elszámolandó áfa összegét. Ha tehát választjuk is a mikrogazdálkodói egyszerûsített éves beszámolót, akkor is megtarthatjuk a saját, jól bevált számlatükröt.

Értékelési szabályok Az nyilvánvaló, hogy ha nincs számviteli politika, akkor azokban a kérdésekben, amelyekben az Sztv. a vállalkozóra bízza a döntést, a Korm. rendeletnek egyértelmû iránymutatást kell adni.

A mikrogazdálkodói beszámoló választásával egyidejûleg megszûnik az a lehetôség, hogy a két számítás eltérjen egymástól. A számviteli értékcsökkenéskor sem lehet maradványértéket képezni, nem alkalmazhatunk a lineáris módszertôl eltérô leírási rendszert, és nem határozhatjuk meg a várható használati idôt. Az értékcsökkenést pontosan úgy kell meghatározni, ahogyan a társasági adó törvény leírási kulcsai megengedik. Szinte teljesen érthetetlen módon egy esetben enged szabad választást a Korm. rendelet: az azonnal leírható eszközök értékét meghatározhatjuk 100 ezer forintnál kisebb összegben is. Talán erre kisebb volt az igény eddig is... Gondolhatnánk, hogy akkor az értékcsökkenés „kettôssége” megszûnik. De ez nem lesz minden esetben igaz. Egyrészt a régebbi eszközök esetében megmarad a már megkezdett leírási rendszer, másrészt a mikrogazdálkodói beszámoló alatt is lehet fejlesztési tartalékos eszközbeszerzés. Ekkor a társasági adó szerinti értékcsökkenéssel kell számolni a számviteli érték meghatározásához, de mégis meg kell vele emelni a társasági adó alapját, mert a fejlesztési tartalékkal már egyszer csökkentettük az adóalapot.

Értékvesztés Ár folyam Az árfolyam tekintetében az MNB árfolyam a kötelezô, attól eltérni nem lehet. Ez még sokaknak nem lesz probléma, hiszen eddig is ez volt a legnépszerûbb választás. Ami az év végi átértékelésnél viszont újdonság, hogy nekik nem kell átszámítani a valutában vagy devizában fennálló tételeket a mérlegfordulónapi árfolyamra. Azon egyelôre még megy az értelmezési vita, hogy a „nem kell átszámítani” azt jelenti-e, hogy nem is lehet, vagy azt hogy lehet, de nem kötelezô. Sajnos a jogalkotói szándék sem derül ki a törvény indoklásából, mert ott is a törvény szövege szerinti „nem kell” szóösszefüggés olvasható. Ha egy magyar nyelvtan tanárt kérdeznénk, talán nem is értené a problémánkat: a „nem kell” még ad lehetôséget... a magyar nyelv szerint. De mi jól ismerjük a törvényi megfogalmazások problémáit.

Értékcsökkenés Az eszközök értékcsökkenése már nem ennyire egyértelmû. Az eddigi tapasztalatok szerint a vállalkozóknak általában az volt az igényük, hogy az üzemi eredmény védelmében a számvitelben inkább lassabb legyen az elszámolás, míg az adókötelezettség miatt a társasági adóban minél gyorsabb. Ennek meg is volt a módja, hiszen a társaságiadó-alap meghatározásakor könnyen tudtuk a két értékcsökkenés különbségét kezelni.

A követelések értékvesztése kapcsán is sok feladat hárult a számviteli politikára. Az esetek többségében úgy szabályozták a vállalkozások, hogy a követeléseket egyedileg kezelték. És ezzel például egy éven túli követelésre sem számoltak teljes értékvesztést, ha a vevô nyilatkozata, esetleg részteljesítései arra engedtek következtetni, hogy a követelés idôvel pénzügyileg is teljesülni fog. A mikrogazdálkodói beszámolót választóknak a Korm. rendelet szerint a 100 ezer forint feletti követelésekre értékvesztést kell elszámolni. Mégpedig úgy, hogy ha a követelés • több mint 180 napja lejárt, a bekerülési érték 30 százalékának összegében, • több mint 270 napja lejárt, a bekerülési érték 50 százalékának összegében, • több mint 365 napja lejárt, a bekerülési érték 100 százalékának összegében. Természetesen a társasági adó törvény továbbra sem ismeri el a számviteli értékvesztést, tehát ezzel adóalapot kell emelni. És még egy érdekesség figyelhetô meg. A Korm. rendelet 10. § (3) bekezdése szerint az értékvesztést akkor kell elszámolni, ha a követelés a mérlegkészítés idôpontjában teljesíti az elôbb írt paramétereket. Tehát nagyon nem mindegy, hogy mikor van a mérlegkészítés idôpontja. Figyelem! Nem a fordulónap-

könyvelôk lapja

hoz kell viszonyítani, hanem a mérlegkészítés idôpontjához! Ha egy cégnél ez mondjuk április 30a, és a számla fizetési határideje tárgyév július 31-én lejárt, akkor ez már 270 napos követelés, ezért 50%-ot kell elszámolni. Ez sok cégvezetônek nem fog tetszeni, mert az üzemi eredmény veszélybe kerülhet. Ezért is – és sok minden más miatt is – óvatosan bánjunk azzal, hogy a könyvelô „saját szakállára” döntsön a választásról.

Idôbeli elhatárolások Már az eddigiek miatt is lehetnek (lesznek) cégek, akik inkább nem élnek az egyszerûsítéssel. Az idôbeli elhatárolás korlátozott elszámolása is sok céget elgondolkodtat. Itt persze már megjelennek majd azok is, akiknek ez még adóelônyt is hoz. A Korm. rendelet szerint az olyan gazdasági eseményeket, amelyek két üzleti évet érintenek, arra az üzleti évre vonatkozóan kell elszámolni teljes összegben, amelyben a gazdasági esemény könyvviteli elszámolását közvetlenül alátámasztó bizonylatot kibocsátották. Ebbôl következôen idôbeli elhatárolásra csak akkor van lehetôség, ha az adott ügylet kettônél több üzleti évet érint. Ha 2013-ban elôfizetünk egy 12 hónapig tartó szolgáltatásra, akkor azt 2013-ra

kell teljes egészében elszámolni. Ha viszont mi nyújtunk olyan szolgáltatást, ahol elôre megkapjuk a 12 havi díjat, akkor nekünk az egészet bevételként kell leadózni. Látható, hogy az elsô esetben kifejezett elôny, míg a második esetben adóhátrányt okoz a mikrogazdálkodói beszámoló választása. Persze igaz, hogy nem ezek az esetek gondolkodtatnak el a választásról. Az inkább elôny, hogy januárban nem kell például egy telefonszámlát órákig „bújni”, hogy abból melyik sor melyik évre vonatkozik, és akkor azt még az áfában is arányosítani. Tényleg rémes egy januárban megkapott telefonszámlát lekönyvelni.

Az eszközök bekerülési értéke Találhatunk némi egyszerûsítést az eszközök bekerülési értékének meghatározásakor. Míg az Sztv. szerint az eszköz értékében aktiválni kell a következô tételeket, a Korm. rendelet alapján ezek költségként számolandók: • az eszköz beszerzéséhez, elôállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön miatti díjak (bankgarancia díja, folyósítási jutalék, közjegyzôi díj, üzembe helyezésig felmerül kamat stb.), • a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó – az eszköz üzembe helyezéséig

GOTTGEISL RITA ROVATA

A helyi iparûzési adó 2012. évi bevallása és a 2013-as elôleg Az éves zárás egyik legkevésbé kedvelt feladata a helyi iparûzési adó kiszámítása. Minden évben ilyenkor írunk errôl a témáról. Most csak kiemeljük a 2012. évi bevallás összeállításához fontos ismereteket és a bevallásban már szerepeltetendô olyan adatokat is, amelyeket a 2013-as változások figyelembevételével kell számítani. A helyi iparûzési adót a 1990. évi C. törvény keret jelleggel szabályozza, amelyben a helyi önkormányzatok felhatalmazást kapnak arra, hogy saját rendeleteikben testre szabhassák azt. Így az iparûzési adó kiszámításakor nemcsak a törvényt, hanem a helyi rendeleteket is ismernünk kell. A törvény 2012. december 1-jétôl érvényes elôírása a helyi önkormányzatok tájékoztatási kötelezettsége. Ennek keretében egy központi adatbázist hoznak létre, melybe minden önkormányzat köteles 5 napon belül adatot szolgáltatni a kincstár felé, ha új helyi adót vezet be, változtatja az adó mértékét vagy az adókedvezményt és az adómentességet. Az adatokat elôször 2013. január 1-jétôl lehet megismerni a következô honlapon: https://hakka.allamkincstar.gov.hu/

A cikk megírása idején nem volt elérhetô ez az oldal, de javasoljuk mindenkinek, hogy próbálkozzon... Ezzel együtt elôírás, hogy az önkormányzatoknak, ha rendelkeznek honlappal, azon közzé kell tenni az adózással kapcsolatos rendeleteik egységes szerkezetbe foglalt, minden módosítást tartalmazó szövegét, a rendszeresített bevallási, bejelentkezési nyomtatványokat és minden, adózással kapcsolatos információt. A változással könnyebbé válik a bevallási nyomtatványok és a kitöltésükhöz szükséges információk elérése. Az adókötelezettség 2012-ben is egy önkormányzat illetékességi területén végzett vállalkozási (iparûzési) tevékenységhez kapcsolódik, alanya a vállalkozó. Vállalkozónak minôsül az, aki a gazdasági tevékenységét saját nevében és

3

terjedô idôszakra elszámolt (idôszakot terhelô) – biztosítási díj, • a beruházáshoz, a vagyoni értékû joghoz közvetlenül kapcsolódó – devizaszámlán meglévô devizakészlettel nem fedezett – devizakötelezettségnek az eszköz üzembe helyezéséig terjedô idôszakra elszámolt árfolyamkülönbözete, • a beruházástervezés, -elôkészítés, -lebonyolítás, az új technológia elsajátítás (a betanítás) díjai, közvetlen költségei. A meglévô eszközökön lévô felújítások kapcsán is egyedi a szabály, ugyanis az Sztv. 3. § (4) bekezdés 8. pontjától eltérôen nem minôsül felújításnak az, ami kisebb értékû. Bár ez ügyben nem sikerült a rendeletet helyesen megfogalmazni, a jogalkotói szándék szerint a lényeg, hogy egy nagyobb értékû eszközön végzett felújítás, amely egyedi bekerülési értéke nem éri el az eszköz bruttó értékének a 2 százalékát, vagy ha az kisebb 100 ezer forintnál, akkor a 100 ezer forintot, nem kell az eszközre ráaktiválni, hanem költségként kell elszámolni. Egy 10 millió forintos ingatlannál a 200 ezer forintnál kisebb összegû felújítások tehát költségként számolandók el. Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerûen végzô • Szja törvény szerinti egyéni vállalkozó, • Szja törvény szerinti mezôgazdasági ôstermelô, ha az ebbôl származó bevétele meghaladja a 600 ezer forintot, • jogi személy, • egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha ezek valamelyike felszámolás vagy végelszámolás alatt áll [Htv. 52. § 26.], illetve ha ezek külföldi illetôségûek, és adómentességüket nemzetközi szerzôdés vagy viszonosság nem biztosítja. [Htv. 3. § (4)] 2012-ben adómentes az egyesület, az egyház, az alapítvány, a közszolgáltató szervezet, a köztestület, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a magánnyugdíjpénztár, a költségvetési szerv [Htv. 52. § 35.], az annak nem minôsülô nevelési-oktatási intézmény és a közhasznú nonprofit gazdasági társaság akkor, ha a megelôzô adóévben folytatott vállalkozási tevékenységének jövedelme után társaságiadó-fizetési kötelezettsége, illetve központi költségvetésbe befizetési kötelezettsége nem keletkezett. Errôl nyilatkoznia kell az önkormányzat felé, melyet a bevallási nyomtatványon lehet megtenni. A fôvárosi bevallási nyomtatvány VII. pontjában, a kettes szám beírása jelenti a feltételnek való megfelelést.

4

könyvelôk lapja

A törvény hatálya ugyanakkor nem terjed ki a külföldi szervezetekre, ha nemzetközi szerzôdés vagy viszonosság így rendelkezik. [3. § (4)]

Az ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenységek utáni adókötelezettség A 2012. évtôl hatályos szabályozás szerint ideiglenes jellegû iparûzési tevékenységet végez egy adott önkormányzat területén • az a vállalkozó, aki az adott településen székhellyel, telephellyel nem rendelkezik, és építôipari tevékenységet folytat, illetôleg természeti erôforrásokat tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység idôtartama adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 180 napot; • idôtartam korlátozása nélkül az a vállalkozó, akinek egyetlen magyarországi településen sincs bejegyzett székhelye vagy telephelye, nem az elôzôekben felsorolt tevékenységet végzi, és tevékenységébôl bevételt szerez. Az ideiglenes tevékenységrôl a bevallást, mely általában elkülönül az ún. „általános”, az állandó iparûzési tevékenység bevallására szolgáló nyomtatványtól, az adóévet követô vagy a tevékenység befejezésétôl számított 15. napig kell benyújtani az illetékes önkormányzathoz, mellyel egyidejûleg a befizetést is meg kell tenni. 2013-tól az ideiglenesen végzett építôipari tevékenység végzése esetén az adókötelezettség idôtartama az elôbbiektôl eltérôen a tevékenység megkezdésének napjától a felek közötti szerzôdés alapján a megrendelô teljesítés elfogadásának napjáig terjedô idôszak valamennyi naptári napja. Ez azt jelenti, hogy ezen idôszak minden napját figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy az adott napon történt-e tényleges munkavégzési kötelezettség. Eddig mindig az építési napló bejegyzésével igazoltuk, hogy mely napokon történt munkavégzés, 2013-ban már a szerzôdés szerinti átadás-átvétel napja lesz az ideiglenes tevékenység utolsó napja.

Az állandó jelleggel végzett iparûzési tevékenységek utáni adókötelezettség A 2012. évrôl szóló helyi iparûzési adó bevallást az állandó iparûzési tevékenységükkel kapcsolatosan • a naptári évvel megegyezô üzleti évet választók (akkor is, ha a tevékenységüket 2012-ben kezdték) 2013. május 31-ei határidôvel, • az eltérô üzleti évesek a mérlegfordulónapot követô 150. napig kötelesek benyújtani azok felé az önkormányzatok felé, melyek mûködési területén

– a székhelyük található [Htv. 52. § 41.], – a telephelyük található [Htv. 52. § 31.], – a tevékenységük végzése során telephelyük keletkezik. Függetlenül attól, hogy egy vállalkozó hol végzi tényleges tevékenységét, ahol a székhelye, telephelye van, állandó jellegû iparûzési tevékenységet végzônek minôsül. [Htv. 37. § (1)] Telephelyet keletkeztet az is az építôipari tevékenységet végzôknél, illetve a természeti erôforrásokat feltáróknál, kutatóknál, ha ezen munkák idôtartama folyamatosan vagy megszakításokkal az adóéven belül a 180 napot meghaladja. [Htv. 37. § (2) a)]

Az adó egyszerûsített és általános meghatározása A vállalkozók egy csoportja állandó jellegû iparûzési adóját egyszerûsített módon is megállapíthatja. Ezek közé tartoznak • az átalányadózó egyéni vállalkozók vagy a mezôgazdasági kistermelôk → adóalapjuk az átalányadó alapjának 120%-a, de nem több mint a tevékenységükbôl származó bevétel 80%-a; • más vállalkozók, akiknek a nettó árbevétele a megelôzô adóévben a 8 millió forintot nem haladta meg → adóalapjuk a nettó árbevétel 80%-a; • eva hatálya alá tartozó vállalkozók → adóalapjuk az eva-alap 50%-a. Az adó alapjának egyszerûsített módon való meghatározását adóévre lehet választani, melyet legkésôbb a bevallás benyújtására elôírt határidôig lehet megtenni, a bevallás megfelelô rovatának kitöltésével. 2013-tól a 8 millió forintot a tárgyévben meg nem haladó nettó árbevétellel rendelkezô vállalkozás állapíthatja meg egyszerûsített módon az iparûzési adót. Az adó megállapításának általános menete: + – – – – –

nettó árbevételek ELÁBÉ közvetített szolgáltatások alvállalkozói teljesítések anyagköltség alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége = adóalap – külföldi telephelynek betudható adóalap +/– foglalkoztatás növeléséhez kapcsolódó adóalap-mentesség/büntetés = korrigált adóalap → megosztás! = önkormányzat illetékességi területére jutó x adómérték (max. 2%, önkormányzatonként változó!) = számított adó – önkormányzat által nyújtható adómentesség, adókedvezmény = fizetendô adó

Nézzük, mit takarnak a számítás menetében felsorolt fogalmak (kizárólag az általános vállalkozókat tekintve)! Nettó árbevétel: A Számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele [Sztv. 72–73. §], csökkentve a Tao törvény szerinti jogdíjból származó bevételekkel, az egyéb szolgáltatások értékeként, továbbá egyéb ráfordításként kimutatott jövedéki adóval, a regisztrációs adóval, az energiaadóval, feltéve, hogy ezek az értékesítés nettó árbevételét növelték, valamint az árbevételként elszámolt felszolgálási díj összegével [Htv. 52. § 22. a)]. Az Szja törvény hatálya alá tartozó vállalkozások esetében a tevékenységükkel összefüggésben kapott áfa nélküli bevétel növelve a kompenzációs felárral és csökkentve a fogyasztási adóval, továbbá a regisztrációs adóval, ha az a termék ellenértéke részeként bevételként került kimutatásra, és azzal a bevétellel, melyet az Sztv. szerint egyéb bevételként kell elszámolni. [Htv. 52. § 22. g)] ELÁBÉ: A kettôs könyvvitelt vezetô vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak és áruknak az Sztv. szerinti [Sztv. 78. § (5)] beszerzési értéke. Egyszeres könyvvitelt, valamint pénzforgalmi nyilvántartást vezetôknél a tárgyévi beszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett készlet leltár szerinti záró értékével és növelve a leltár szerinti nyitó értékkel [Htv. 52. § 36.]. Nem vehetô itt figyelembe az az érték, amelyet anyagköltségként, alvállalkozói teljesítésként vagy közvetített szolgáltatásként már elszámoltak. Anyagköltség: A vásárolt anyagoknak az Sztv. szerinti [Sztv. 78. § (2)] anyagköltségként elszámolt bekerülési értéke. A felhasznált energiahordozók értéke, valamint a vízdíjak összege és ezekre a fogyasztás arányában osztott egyéb díjak anyagköltségként számolandók el, míg a távhô- és csatornaszolgáltatások igénybe vett szolgáltatásnak minôsülnek, így nem szerepelhetnek az anyagköltségek között [Htv. 52. § 37.]. A földgáz, a villamos energia, és az ivóvíz beszerzése esetén a fogyasztónak történô értékesítésrôl kiállított számlában szereplô, külön jogszabály szerint kötelezôen felszámított díjak, tételek a beszerzési érték részét képezik, és mint ilyenek anyagköltségként számolhatók el a helyi iparûzési adónál is [Sztv. 47. § (4) e)]. Nem vehetô figyelembe anyagköltségként az, amelyet alvállalkozói teljesítésként vagy közvetített szolgáltatásként már figyelembe vettek. Ugyancsak nem minôsül anyagköltségnek a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok beszerzési értéke.

könyvelôk lapja

Közvetített szolgáltatások: A közvetített szolgáltatások fogalmát a Htv. 52. § 40. pontja tartalmazza, melynek lényege, hogy közvetített szolgáltatásról akkor beszélhetünk, ha • az adóalany vevôje és nyújtója is az adott szolgáltatásnak, • azt részben vagy egészben, változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron közvetíti, • a közvetítés lehetôsége a megrendelôvel írásban kötött szerzôdésbôl, ténye a kiállított számlából egyértelmûen megállapítható. Különösen fontos figyelmemmel lenni arra, hogy a közvetített szolgáltatás fogalmához szorosan kapcsolódik az írásbeliség. Azaz a megrendelôvel írásban megkötött szerzôdésbôl egyértelmûen ki kell tûnjön annak lehetôsége, hogy a szolgáltatást nem kizárólag a szerzôdô partner nyújtja, hanem harmadik személytôl vásárolt szolgáltatást is értékesít. Az ilyen értékesítésrôl kiállított számlában a közvetítés tényét is fel kell tüntetni. Tudjuk, hogy az adóév végén nincs lehetôségünk arra, hogy minden egyes bizonylatot megvizsgáljunk, vajon azt helyesen számoltuk-e el közvetített szolgáltatásként. Ezért fontos, hogy már év közben figyeljünk arra, hogy csak azt számoljuk el közvetített szolgáltatásként, amelynél meg tudunk gyôzôdni arról, megfelel a törvényi elôírásoknak, azaz a szükséges dokumentumok rendelkezésre állnak. Ilyen megoldás lehet, ha a számla befogadója ráírja a számlára, milyen megrendelôjének, milyen számlában terhelte tovább az adott szolgáltatást. Év végén a továbbértékesítési célból megvásárolt szolgáltatásokat, melyek továbbszámlázása nem történt meg, nem lehetséges költségként elszámolni, azokat készletre kell venni. Nem minôsül közvetített szolgáltatásnak az a költség, amellyel jogdíjként csökkentettük a nettó árbevételt, vagy amelyet anyagköltségként, alvállalkozóként vagy eladott áruk beszerzési értékeként vettünk figyelembe. Alvállalkozói teljesítések: A továbbszámlázott alvállalkozói teljesítés az adóalany által továbbadott olyan teljesítmény, amikor a tevékenység ellátása során az adóalany mind a megrendelôjével, mind az alvállalkozójával a Ptk. szerinti írásbeli vállalkozási szerzôdéses kapcsolatban áll. Alvállalkozói teljesítésnek minôsülnek az adóalany által a használatba vételi engedély jogerôre emelkedését megelôzôen vagy azt követôen elsô ízben értékesített új lakás elôállításához a Ptk. szerinti vállalkozói szerzôdés alapján igénybe vett szolgáltatások is. Alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége:

A fogalommeghatározás visszautal a Tao törvényre; eszerint az iparûzési adó alapját csökkenti az adózó saját eszközeivel és alkalmazottaival a saját eredményére és kockázatára végzett K+F tevékenység közvetlen költsége, illetve annak a K+F tevékenységnek a közvetlen költsége, amelyet az adózó a saját eszközeivel és alkalmazottaival más személy megrendelésére teljesít. Saját tevékenységi körben végzett alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költségének minôsül a kutatás-fejlesztési megállapodás alapján, közös kutatás-fejlesztési tevékenység keretében egymás között megosztva végzett kutatás-fejlesztés tevékenység közvetlen költsége is.

Az adóalap-megosztás módszerei Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez iparûzési adó tevékenységet, az adóalapját a következôk szerint kell megosztania: • ha a tárgyévet megelôzô teljes adóévben az iparûzési adó alapja nem haladta meg a 100 millió forintot, akkor választása szerint alkalmazhatja – a személyi jellegû ráfordítással arányos megosztás módszerét, – az eszközérték-arányos megosztás módszerét vagy – az elôzô kettô kombinációját (komplex megosztás); • ha a tárgyévet megelôzô teljes adóévben az adó alapja meghaladta a 100 millió forintot, kizárólag a komplex megosztást alkalmazhatja. A megosztás során figyelemmel kell lenni arra, hogy • az adóelôleg és az adó számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni, melyet írásban rögzíteni kell, • nem lehet olyan megosztást alkalmazni, amelyik bármely település esetén nulla forint településiadó-alapot eredményezne, • a számításokat 6 tizedesjegy pontossággal kell elvégezni, • az egyes településekre esô adóalapok együttes összegének egyenlônek kell lennie a vállalkozás szintû adóalappal. [Htv. melléklet 3–7.] A személyi jellegû ráfordítással arányos megosztás módszerét alkalmazva az egyes településeken végzett tevékenységben részt vevô foglalkoztatottak után a tárgyévben elszámolt személyi jellegû ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. A változó munkahelyen foglalkoztatott személyek ahhoz a telephelyhez számítanak, ahonnan az ô tényleges irányításuk történik. Személyi jellegû ráfordításként az vehetô figyelembe, melyet az Sztv. annak minôsít, és a Tao törvény elismer. Nem vehetô figyelembe az a költség, amelyet a Tao törvény nem a vállalkozás

5

érdekében felmerült költségnek minôsít – ez a megállapodás alapján fizetett egészségbiztosítási járulék, reprezentáció, üzleti ajándék, egyszerûsített foglalkoztatott napi munkabérének a minimálbér kétszeresét meghaladó része [Tao tv. 3. sz. melléklet A)]. Az elszámolt költségek mellett ha a társas vállalkozó ügyvezetôjével kapcsolatban az adóévben nem merült fel személyi jellegû ráfordítás, 500 ezer forintot kell az ô bérköltségeként a számításnál figyelembe venni [Htv. Melléklet 1.1.]. Az ügyvezetôvel azonos elbírálás alá esik a társasági szerzôdésben, alapító okiratban képviseletre feljogosított magánszemély. Ezt a megosztást alkalmazóknál az ügyvezetôk után figyelembe veendô személyi jellegû ráfordítások legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni. [Htv. melléklet 1.8.] Az eszközérték-arányos megosztás során a településeken végzett tevékenységekhez használt tárgyi eszközökkel kapcsolatban figyelembe vehetô eszközérték lesz a vetítési alap a megosztáshoz. Változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközöket ott kell figyelembe venni, ahol ezek mûködésének tényleges irányítása történik, illetôleg jármûvek esetén ahol azt jellemzôen tárolják. Tárgyi eszköznek számít mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, mely az Sztv. szerint tárgyi eszköz lehet, azaz földterület, telek, telkesítés, erdô, ültetvény, épület, egyéb építmény, mûszaki berendezés, gép, jármû, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés, ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékû jogok és a tenyészállatok. [Sztv. 26. § (1)] Az ezekhez kapcsolódó figyelembe vehetô eszközérték • a saját tulajdonú eszközöknél az adóévre figyelembe vehetô – társasági adó törvény szerinti értékcsökkenés, illetve – termôföld esetén aranykoronánként 500 Ft, – telek esetén a beszerzési érték 2%a; • a nem saját tulajdonú eszközöknél az adóévre költségként elszámolt – bérleti díjak, – lízing díjak. [Htv. melléklet 1.2.] Ezeket a megosztási módszereket ötvözve a komplex módszernél a megosztás két lépésben történik. Elôször az adóalapot két részre kell bontani. Ehhez meg kell állapítani, hogy a személyi jellegû és az eszköz jellegû költségek összességében milyen arányt képvisel az egyik, illetve a másik, majd az adóalap személyi jellegû ráfordítás arányára jutó részét felosztjuk az egyes települések személyi jellegû ráfordításainak arányában. Az adóalap fennmaradó részét az egyes esz-

6

könyvelôk lapja

közérték arányában osztjuk fel a települések között. Az egyes településekre esô adóalap tehát két részbôl tevôdik össze: a személyi jellegû ráfordítás-arányos illetve az eszközérték-arányos részbôl. [Htv. melléklet 2.1.] Az építôipari tevékenységet végzôk ettôl eltérô megosztási módszert alkalmazhatnak, ezzel megspórolva azt a rengeteg adminisztrációt, amelyet az állandóan változó munkahelyen dolgozók nyilvántartása okoz. Ennek lényege, hogy a teljes adóalap 50%-át a székhely és a telephelyek között valamelyik elôzôekben bemutatott módszer szerint osztja meg, a másik 50%-ot pedig az egyes építkezések 180 napot meghaladó idôtartama miatt keletkezô telephelyek között az ott elôállított építôipari teljesítmény arányában kell megosztani. Ezt a megosztási módszert azok alkalmazhatják, akiknek az adóévben az Sztv. szerinti nettó árbevétele, valamint az adóév utolsó napján készletre vett befejezetlen termelés, (fél)kész termékek értékének együttes összege legalább 75%-ban építôipari tevékenységbôl származik. Építôipari tevékenységnek minôsülnek a TEÁOR ’08 besorolás szerint a 41–43. számú ágazatokba sorolt tevékenységek.

Adómentességek, -kedvezmények Az 1990. évi C. törvény egyetlen, mindenkire érvényes adóalap-mentességet fogalmaz meg, amely a foglalkozás növeléséhez kapcsolódik, és a vállalkozási szintû adóalapból írható le. Az elôzô adóév átlagos statisztikai állományi létszámához képest bekövetkezett, fôben kifejezett növekményt figyelembe véve 1 millió forint/fô adóalap mentesíthetô ilyen címen, az alábbi feltételekkel: • nem vehetôk figyelembe azok a létszámbôvülések, melyek állami támogatás igénybevételével jöttek létre, • az átlagos statisztikai létszámot a KSH elôírásai alapján 2 tizedesjegy pontossággal kell meghatározni, • nem vehetôk figyelembe azok, akik az állományi létszámba tartoznak, ám az állományba kerülést közvetlenül megelôzôen a vállalkozó kapcsolt vállalkozásánál voltak állományban, • jogelôd nélkül alakult vállalkozónál ha az alakulást megelôzô 2 évben sem minôsült vállalkozónak, az elôzô évi állományi létszámot nullának kell tekinteni, • átalakulással létrejött vállalkozó esetén az elôzô évi állományi létszám meghatározásakor egyesülés esetén a jogelôdök létszámainak összeszámítását, szétválásnál a jogelôd lét-

számának a vagyonértékkel történô arányosításával kell számolni. Ha az adóévben a vállalkozó átlagos statisztikai állományi létszáma az elôzô évhez képest 5%-ot meghaladó mértékben csökken, az elôzô évben igénybe vett adóalap-mentesség összegével meg kell növelni az adóalapot. Az önkormányzatok a saját rendeleteikben jogosultak egyéb adómentességet, adókedvezményt megállapítani. Ilyen kedvezmény azonban csak azokat a vállalkozókat illeti meg, melyek vállalkozási szintû adóalapja nem haladja meg a 2,5 millió forintot (az önkormányzat ettôl eltérôen alacsonyabb öszszeget is meghatározhat).

Az adóelôleg megállapítása Az adóelôleget az önkormányzat területén végzett tevékenység után az adóévre várható adó alapján kell meghatározni, és az elôlegfizetés idôszakára esô esedékességekig (március 15., szeptember 15.) arányosan megosztva kell bejelenteni és megfizetni. [Htv. 41. § (6)] Az elôlegek számításánál már figyelembe kell venni a következô 2013. évi változásokat, mert a törvény úgy rendelkezik, hogy ha az adó alapja a tárgyévre módosul, akkor az adóelôleg összegét már a megváltozott elôírások figyelembevételével kell meghatározni. Az elsô negyedévre vonatkozó elôleget már elôírták a 2011. évi bevallási adatok alapján, így a változás a második félévre vonatkozó elôleg értékét fogja befolyásolni. Törvényi változás, amely hatással van már az adóelôleg megállapítására, hogy az eladott áruk beszerzési értékét és a közvetített szolgáltatások értékét bizonyos árbevételi határ felett már csak csökkentett mértékben lehet figyelembe venni: • 500 millió forint árbevételig nincs csökkentés, a teljes összeg figyelembe vehetô, • 500 millió forint felett és 20 milliárd forint nettó árbevételi érték között maximum az e sávba jutó árbevétel 85%-áig vehetô figyelembe csökkentô tételként az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás, • 20 milliárd és 80 milliárd között 75%, • 80 milliárd forint felett 70%. A csökkentett értékû figyelembevételi lehetôség nem vonatkozik az export árbevételhez kapcsolódó árubeszerzés és közvetített szolgáltatás értékére, ezeket teljes egészében levonásba lehet helyezni. Ez az elôírás él – azaz 100%-ban levonásba helyezhetô az adó alapjánál – a közfinanszírozott gyógyszerek értékesítése során is az eladott áruk beszerzési értéke. Az adott sávba kerülô ELÁBÉ és közvetített szolgáltatás értékét az adott sávba jutó nettó árbevétel és a teljes árbevétel arányának figyelembevételével ál-

lapítjuk meg. A továbbszámlázott alvállalkozói szolgáltatások nem esnek levonási korlátozás alá, ezek teljes egészében levonhatók: Elsô lépésként az összes ELÁBÉ és közvetített szolgáltatás összegét kell felosztani aszerint, hogy melyik árbevételi sávhoz tartoznak. Ezt követôen meg kell határozni, hogy az adott sávban mekkora a maximálisan levonható ELÁBÉ + közvetített szolgáltatás összege. A két adat közül a kisebbik vonható le. Majd össze kell adni az egyes sávokba jutó, levonásba helyezhetô összegeket. A számítást 6 tizedesjegy pontossággal kell elvégezni, a kerekítés általános szabályait alkalmazva. A másik ide vonatkozó elôírás a kapcsolt vállalkozások adatainak egybeszámítási kötelezettsége. [Htv. 39. § (6)–(7)] A kapcsolt vállalkozások meghatározása a Tao törvényben foglaltak szerint történik [Tao tv. 4. § 23.]. Ez alapján mind a belföldi, mind a külföldi kapcsolt vállalkozások és a külföldi telephely adatait figyelembe kellene venni. Azonban a helyi adóról szóló törvény alapján a külföldi vállalkozások nem alanyai ennek az adónak, így rájuk nem vonatkozik ez az elôírás, ezért az ô adataikat nem vonjuk be az adószámítás során. A belföldi kapcsolt vállalkozások adatait is csak abban az esetben kell számításba venni, ha az adott vállalkozásnál az ELÁBÉ és a közvetített szolgáltatás együttes értéke meghaladja a nettó árbevétel 50%-át. Az összevontan megállapított adóalapot az egyes adóalanyokra a nettó árbevétel/összes figyelembe vett nettó árbevétel arányában kell szétosztani. A számítás menete a következô: • csoport szinten a kapcsolt vállalkozások adatainak meghatározása, • a kimaradó vállalkozások adatainak levonása után megkapjuk a számítás során figyelembe veendô adatokat, • ha az összesített nettó árbevétel meghaladja az 500 millió forintot, a sávosan figyelembe vehetô ELÁBÉ és közvetített szolgáltatás meghatározása, • a csoport szintû iparûzési alap számítása, • ennek felosztása a számításba beletartozó csoporttagokra. Ezt követôen kell az egyes csoporttagoknak elvégezni saját adóalapjuk megosztását, ha több önkormányzat területén végeznek tevékenységet. A csoportból kimaradó vállalkozások az általános elôírások szerint kizárólag a saját adataik figyelembevételével határozzák meg iparûzésiadó-alapjukat. Gottgeisl Rita, Láng Noémi

könyvelôk lapja

DR. SALLAI CSILLA ROVATA

A beszámoló-közzététel elmulasztása Annak ellenére, hogy több éve a beszámoló-közzététel elmulasztását komolyabb szankciók sújtják, még mindig lehet találkozni olyan vállalkozással, aki nem tesz eleget ennek a kötelezettségének. Nézzük, mivel járhat ez. A közzététel elmulasztásának többféle oka lehet, amelyek a következôk: • A vállalkozás nem szeretné megosztani gazdálkodása adatait más személyekkel, azért, hogy a konkurencia, a versenytársak, a hatóságok vagy egyéb érdeklôdök ne jussanak hozzá bizonyos erre vonatkozó információkhoz (például, hogy mekkora volt az eredménye, milyen az eladósodásának értéke stb.). • A vállalkozások egy másik része nincs is tisztában azzal, mi a szerepe a beszámoló közzétételének, illetve hogy szankciókat von maga után annak elmulasztása. (Nem általános, de találkoztam már olyan ügyvéddel is, aki az ügyfelét arra biztatta, hogy nem kell a beszámolóját elkészíteni, közzétenni, mert akkor alvó cégként a vállalkozást egyszerûen likvidálni lehet. Könyvelôként sok idôt vett igénybe, hogy ennek ellenkezôjérôl az ügyfelet meggyôzzem.)

Miért kell a vállalkozásnak a beszámolót elkészíteni, illetve nyilvánosságra hozni? Erre akár egyetlen szóval is lehetne válaszolni: közbizalom. A beszámolót a vállalkozás – a saját gazdasági helyzetének tisztánlátásán túl – az ún. „harmadik fél” számára készíti. A harmadik fél kategóriájába sorolhatók az alábbiak: • Hitelezôk: hiteleket, kölcsönöket nyújtó vagy nyújtani szándékozó pénzintézetek, vállalkozások, szállítók, lízingcégek; • Befektetôk: a vállalkozás tulajdonosai vagy az abba befektetni szándékozók; • Érdeklôdôk: más vállalkozások, amelyek ugyanazon a szakterületen, hasonló vagy kiegészítô szakterületen tevékenykednek, s akik kíváncsiak arra, milyen az adott vállalkozás gazdasági eredménye, helyzete. Az érdeklôdök között lehet vállalkozás, aki csak a jövôben szeretné a tevékenységét hasonló vagy kapcsolódó területen bôvíteni. Vannak a kutatási jellegû érdeklôdések, ahol valamilyen rendszerbe illô vállalkozások adataira lenne szüksége. S ott van még a teljesen egyszerû emberi kíváncsiság is, nem beszélve most az negatív emberi tulajdonságokról,

mint irigység, más dolgaiban való kutakodás vágya stb.

Ki a felelôs a beszámoló elkészítéséért? A Gt. egyértelmûen kimondja, hogy a beszámoló elkészítéséért a vezetô tisztségviselôk a felelôsek: „A vezetô tisztségviselôk korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelmébôl vagy elmulasztásából származnak, ideértve azt is, ha a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállítása és nyilvánosságra hozatala nem a számviteli törvény elôírásainak megfelelôen történt.” [Gt. 26. § (2)] Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a beszámolót az adott vállalkozás ügyvezetôje, cégvezetôje, vezérigazgatója állítja össze, hiszen ezt az ô szakmai felkészültsége nem minden esetben tenné lehetôvé. A vállalkozásban a számviteli tevékenységet végzô alkalmazott vagy kiszervezett könyvelés esetén a külsô könyvelô feladata a beszámoló összeállítása. Ahogy a Gt. is kimondja a Számviteli törvény elôírásainak megfelelôen. Persze nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a beszámolók készítésével kapcsolatosan az Sztv. mellett életben vannak további jogszabályok is, amelyek a speciális gazdálkodók beszámoló-készítési feladatainak sajátosságaival foglalkoznak. Ezek a jogszabályok – a teljesség igénye nélkül – a következôk: • az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyezô pénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a befektetési vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a közraktárak éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szervezetek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól,

7

• az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a magánnyugdíjpénztárak beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • az egyházi jogi személyek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a Pénztárak Garancia Alapja éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a kockázati tôketársaságok és a kockázati tôkealapok éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a befektetési alapok éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a betétbiztosítási alapok és intézményvédelmi alapok, valamint a befektetôvédelmi alap éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól, • a biztosítók éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól. A beszámolók nem megfelelô összeállítását az Art. is szankcionálja. Az Art. 172. § (1) e) pontja 500 ezer forintig terjedô mulasztási bírsággal sújtja a beszámoló nem megfelelô összeállítását. Felhívom a figyelmet arra, hogy a szabályozásban 2012. január 1-jétôl kezdôdôen enyhítés történt: 2011 végéig a törvény azt szankcionálta, ha „közzétett éves beszámolója, egyszerûsített éves beszámolója egészében vagy részben nem felel meg a számvitelrôl szóló törvény elôírásainak.” Jelenleg a következôképpen definiálja a törvény a beszámolóval kapcsolatos tényállást: „e) (… ) ha a közzétett beszámolója a beszámoló szempontjából lényegesnek minôsülô információkat nem tartalmaz vagy tévesen mutat be (lényegesnek minôsül a beszámoló szempontjából minden olyan információ, amelynek elhagyása vagy téves bemutatása – az ésszerûség határain belül – befolyásolja a beszámoló adatait felhasználók döntéseit).” Az enyhítés tehát azt jelenti, hogy csak akkor szabható ki mulasztási bírság a beszámoló tartalmát illetôen, ha a beszámoló az olvasót megtéveszti. Így elsôsorban azt az adóhatósági esetet szankcionálja a törvény, amikor a beszámolóból az adóellenôrzés nem megfelelô adatokat tud a vállalkozással kapcsolatosan kiolvasni. (Természetesen egy adott idôszakra vonatkozó ellenôrzés mindig az akkor érvényben lévô jogszabályok betartását ellenôrzi, így a 2012 elôtti idôszakra vonatkozó ellenôrzéseknél még a kisebb számviteli hiba esetén is jogos lehet a mulasztási bírság kiszabása.)

8

könyvelôk lapja

Mire kell figyelni a beszámoló elfogadása elôtt? Vannak olyan esetek, amikor az elkészített beszámolót a gazdasági társaság valamilyen ellenôrzô vagy irányító szervének is el kell fogadni. Ilyen a felügyelôbizottság, illetve az igazgatótanács vagy bármilyen olyan szervezet, amelynek a gazdasági szervezet struktúrájában ez az egyik feladata. Ezen szervezetek beleegyezô határozata után kerülhet a beszámoló a tulajdonosi kör elé. A felügyelôbizottság – a társasági szerzôdésben, alapító okiratban foglaltaknak megfelelôen – mûködhet bármely gazdasági társaságnál. Ha van ilyen szervezet, akkor rájuk a beszámoló-készítéssel kapcsolatosan a Gt. a következôket mondja ki: „Ha a gazdasági társaságnál felügyelôbizottság mûködik, a számviteli törvény szerinti beszámolóról a gazdasági társaság legfôbb szerve csak a felügyelôbizottság írásbeli jelentésének birtokában határozhat. [Gt. 35. § (3] „A felügyelôbizottsági tagok – a Ptk. közös károkozásra vonatkozó szabályai szerint – korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a gazdasági társasággal szemben a társaságnak az ellenôrzési kötelezettségük megszegésével okozott károkért, ideértve a számviteli törvény szerinti beszámoló, valamint a kapcsolódó üzleti jelentés összeállításával és nyilvánosságra hozatalával összefüggô ellenôrzési kötelezettség megszegését is.” [Gt. 36. § (4)] Részvénytársaságok esetén további kikötések is vannak: „A közgyûlés napirendjére tûzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden részvényesnek a napirendi pont tárgyalásakor a szükséges felvilágosítást megadni.” „Az igazgatóság a számviteli törvény szerinti beszámolónak és az igazgatóság, valamint a felügyelôbizottság jelentésének lényeges adatait a közgyûlést megelôzôen legalább tizenöt nappal köteles a részvényesek tudomására hozni.” [Gt. 215. § (1)–(2)] S nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy egy adott árbevételi nagyság felett a beszámolót a tulajdonosi elfogadás elôtt könyvvizsgálóval is ellenôriztetni kell. Bár a beszámoló könyvvizsgálatáról is lehetne egy egész cikket írni, itt csak idézem a Gt. ide vonatkozó elôírását: „A gazdasági társaság legfôbb szerve által választott könyvvizsgáló feladata, hogy gondoskodjon a számviteli törvényben meghatározott könyvvizsgálat elvégzésérôl, és ennek során mindenekelôtt annak megállapításáról, hogy a gazdasági társaság számviteli törvény szerinti beszámolója megfelel-e a jogszabályoknak, továbbá megbízható és valós képet ad-e a társaság vagyoni és pénzügyi helyzetérôl, mûködésének eredményérôl.” [Gt. 40. § (1)] „Ha a gazdasági társaságnál felügyelôbizottság mûködik, a bizottság kezdemé-

nyezheti a társasági könyvvizsgálónak a bizottság ülésén történô meghallgatását. A könyvvizsgáló is kérheti, hogy a felügyelôbizottság az általa javasolt ügyet tûzze napirendjére, illetve, hogy a felügyelôbizottság ülésén tanácskozási joggal részt vehessen.” [Gt. 43. § (2)] „A gazdasági társaság könyvvizsgálóját a társaság legfôbb szervének a társaság számviteli törvény szerinti beszámolóját tárgyaló ülésére meg kell hívni. A könyvvizsgáló az ülésen köteles részt venni.” [Gt. 44. § (1)] A könyvvizsgáló független könyvvizsgálói jelentésében arról nyilatkozik, hogy az elôterjesztett beszámoló a vállalkozás pénzügyi, vagyoni és jövedelmi helyzetérôl megbízható és valós képet ad. A könyvvizsgáló jelentése lehet • tiszta jelentés, amikor megállapítja, hogy az általa a könyvvizsgálati standardok alapján megállapított hibát, határon felüli hibát a beszámoló nem tartalmaz; • tiszta jelentés figyelemfelhívás, amikor a könyvvizsgáló felhívja a figyelmet olyan tényre, amely a beszámolóból kiolvasható, illetve • minôsített záradék, azaz korlátozott vélemény, ellenvélemény vagy a véleményalkotás visszautasítása. A könyvvizsgáló a beszámolót elôzetesen átvizsgálta, s ha a könyvvizsgálati standardok elôírásainak, illetve a beszámoló-készítésre vonatkozó jogszabályoknak megfelelônek találta, azt elfogadásra ajánlja a tulajdonosoknak. A beszámoló elfogadásához a tulajdonosi körnek további információt biztosít az ügyvezetés, cégvezetés szóbeli és/vagy írásbeli beszámolója, amely az elmúlt idôszak tendenciáinak bemutatását, illetve a jövôre vonatkozó célok elôrevetítését tartalmazza. Ehhez a beszámolóhoz elôzetesen a cégvezetés sok adatot, információt kér (kérhet) a könyveléstôl, hiszen sok esetben a könyvelés feladata a gazdasági események számvitelben elôírt rögzítésén túl különféle elemzések és prognózisok készítése.

Ki fogadja el a beszámolót? A beszámoló elkészítése önmagában nem elégséges, mert azt a gazdasági társaság arra jogosult szerveinek el kell fogadni. A gazdasági társaság vezetôje (ügyvezetô, cégvezetô, igazgató, vezérigazgató, elnök stb.) évente (legalább) egy alkalommal köteles összehívni a gazdasági társaság legfôbb szervét, amely az elôterjesztett vagy változtatott formában elfogadja a beszámolót. Úgy generálisan, mint az egyes gazdasági társasági formákra vonatkozóan a Gt. pontosan elôírja a legfôbb szerv feladatait a beszámoló elfogadásával kapcsolatosan: Közkereseti társaság esetén „A számviteli törvény szerinti beszámoló jóváha-

gyásáról a tagok gyûlése határoz.” [Gt. 90. § (2)] Betéti társaság esetén „A társaságra a közkereseti társaságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha e fejezet másként nem rendelkezik.” [Gt. 108. § (3)] Korlátolt felelôsségû társaság esetén „(1) A taggyûlés a társaság legfôbb szerve. A taggyûlést legalább évente egyszer össze kell hívni. (2) A taggyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: a) a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása” [Gt. 141. §] Részvénytársaság esetén „(1) A közgyûlés a részvénytársaság legfôbb szerve, amely a részvényesek összességébôl áll. (2) A közgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik: e) a számviteli törvény szerinti beszámoló jóváhagyása; f) döntés – ha e törvény eltérôen nem rendelkezik – osztalékelôleg fizetésérôl” [Gt. 231. §] Talán azért nem hiábavaló a fenti hivatkozások és pontos idézetek közzététele, mert a gazdasági társaságok vezetôi közül sokan nincsenek tisztában az általuk irányított társaságra vonatkozó szabályokkal, s a könyvelônek kell erre a figyelmet felhívni.

Hogyan történik a beszámoló elfogadása? Azokban az esetekben, amikor a tulajdonosi kör és a vállalkozás vezetése (ügyvezetés, cégvezetés, menedzsment) elválik egymástól, a beszámoló elfogadásához a fentiekben ismertetett információforrások jelentôs támaszt nyújtanak a tulajdonosi döntéshez. A tulajdonosi kör a beszámolót vagy az elôterjesztett formában elfogadja, vagy változtat azon. Lehetôsége van még döntéshozatalra a következô témákban: • Az elmúlt gazdasági idôszak eredménye alapján az erre az idôszakra vonatkozó prémiumok megállapítása. • Az év gazdálkodása utáni adózott eredmény felosztása, amelynek keretében döntenek az osztalék mértékérôl. Az osztalék nagyságára vonatkozó döntés meghozatalánál az Sztv. pontos korlátokat határoz meg, de ezen túlmenôen a tulajdonosi érdekek és a jövôre vonatkozó tervek is jelentôs szerepet kapnak. (Fontosnak tartom hangsúlyozni – mivel a könyvelô ez utóbbi tényekkel és tervekkel nincs, nem lehet teljes mértékben tisztában –, hogy nem szabad, hogy ô mondja meg, mekkora osztalékról döntsenek a tulajdonosok.) Az osztalékra az adott évben képzôdött adózott eredményen felül az eredménytartalékból is be lehet vonni, ha a számviteli feltételek erre lehetôséget biztosítanak (például nincs lekötve valamilyen célra). Amennyiben az eldön-

könyvelôk lapja

tött osztalék kevesebb, mint a képzôdött adózott eredmény, a tulajdonosoknak dönteniük kell a képzôdött eredmény eredménytartalékba való helyezésérôl. • Jövôbeni célok, kockázatok miatt lekötés az eredménytartalék, esetleg tôketartalék terhére. • Egyéb üzemgazdasági, stratégiai döntések. A fenti döntésekre általában a tulajdonosok, az ügyvezetés és a könyvelô elôre készül. A szükséges dokumentumokat is elôre el szokták készíteni. Elôfordulhat azonban olyan eset is, amikor a taggyûlésen kerülnek ténylegesen meghatározásra ezek a tételek. Erre az esetre azonban a könyvelésnek, a beszámolót összeállítónak, illetve az ügyvezetônek technikailag is fel kell készülni. Biztosítania kell a döntés meghozatala után az új beszámoló összeállítását azért, hogy a tulajdonosok ismételten áttekinthessék azt, s ez alapján meghozhassák az elfogadásról a döntést. A taggyûlésrôl, közgyûlésrôl jegyzôkönyv készül, a beszámoló elfogadásáról pedig határozatot kell hozni. A jelenlévôk a jelenléti ívet, a jegyzôkönyvet, illetve a tulajdonosok a határozatot kézjegyükkel látják el. Ennek a határozatnak a tartalma fog a beszámolóval együtt közzétételre kerülni. (Világos a törvényalkotói szándék, miszerint nem az aláírt határozatot kell majd közzétenni, hanem csak a határozat szövegét, hiszen az aláírások nyilvánosságra hozatala visszaélésekre adna lehetôséget.) A fenti lépések a kisebb gazdasági társaságoknál sokkal egyszerûbben zajlanak le. Sôt, az esetek többségében nem készítenek külön taggyûlési meghívót, sok esetben a taggyûlés is informális. A tagok kötetlen formában beszélik meg a gazdálkodás eredményét, vagy még ezt sem teszik meg. Sok esetben – helytelenül – még dokumentum sem készül a beszámoló elfogadásáról, hanem a könyvelô ír egy határozatot. Szép dolog az, ha a gazdasági társaság tagjai teljes mértékben megbíznak egymásban (például családi vállalkozás), de nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy gazdasági társaság jogilag és morálisan sem egyenértékû a barátsággal vagy a családdal. A késôbbi kellemetlenségek, vitás helyzetek elkerülése érdekében félre kell tenni a tagok közötti baráti és családi kapcsolatokat, s a gazdasági társaság tagjainak mint független feleknek kellene a beszámolóra vonatkozó döntést meghozni és ezt dokumentálni. Erre (is) könyvelôként mindenképpen fel kell hívni a figyelmet.

18–19. § elôírásainak figyelembevételével elektronikus úton tesz eleget. A beszámolónak a céginformációs szolgálat részére a kormányzati portál útján történô megküldésével egyidejûleg teljesíti mind a letétbe helyezési, mind a közzétételi kötelezettségét [Sztv. 154/B § (1)]. A beszámolóhoz hasonló módon kell az adózott eredmény felhasználására vonatkozó határozatot, valamint kötelezô könyvvizsgálat esetén a független könyvvizsgálói jelentést is közzétenni. Az éves beszámolónak nem képezi részét az üzleti jelentés, ezért azt nem kell az elektronikus rendszeren keresztül nyilvánosságra hozni, viszont a vállalat székhelyén minden érdekelt részére biztosítani kell a betekintést, illetve a másolatkészítést lehetôségét.

Ki teheti közzé a beszámolót? A beszámolót a cég Art. szerinti képviselôje küldi meg a céginformációs szolgálat részére. Ez a személy lehet: „Jogi személyt és jogi személyiséggel nem rendelkezô egyéb (… ) a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkezô személy, a képviseleti jogosultságát igazoló nagykorú tag, alkalmazott, jogtanácsos, továbbá ügyvéd, ügyvédi iroda, európai közösségi jogász, adószakértô, okleveles adószakértô, adótanácsadó, könyvelô, számviteli, könyvviteli szolgáltatásra vagy adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság, illetôleg egyéb szervezet alkalmazottja, tagja képviselheti.” [Art. 7. § (2)] A beküldô személy egyben igazolja, hogy az elektronikus úton megküldött beszámoló megegyezik a jóváhagyott beszámolóval. A beküldô személy a papír alapú beszámoló egy eredeti példányát – annak elfogadásától számított tíz évig – köteles megôrizni. Amennyiben a megküldött beszámoló szabályszerûségével összefüggésben kétség merülne fel, köteles azt a cégbíróság felhívására bemutatni. Fontos kiemelni, hogy a beküldô személy e tevékenységében mint magánszemély felelôs. Az esetek nagy részében a vállalkozások a könyvelôt bízzák meg a beszámoló közzétételével kapcsolatos feladatokkal. Kiszervezett könyvelés esetén a külsô könyvelôvel megkötött szerzôdésben (vagy akár külön megállapodásban), alkalmazott könyvelô esetén pedig a munkaszerzôdésben vagy munkaköri leírásban célszerû kitérni arra, hogyan birtokolhatja a könyvelô az eredeti bizonylatokat az ôrzési idôn belül akkor, ha a vállalkozás és a könyvelô között már nem áll fenn a munkakapcsolat. Ennek a kérdésnek a tisztázása mindkét fél számára elengedhetetlen!

Mit jelent a beszámoló közzététele?

Milyen következménnyel jár a közzététel elmulasztása?

A vállalkozó a letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény

A közzététel elmulasztását az Art. szankcionálja. 2012. január 1-jével a 174/A §-sal egészült ki a törvény, amely alapján az NAV súlyos mulasztási bírságot szab ki.

9

Ez alapján az állami adóhatóság az Sztv. szerinti beszámoló letétbe helyezésére és közzétételére elôírt határidô eredménytelen elteltét, illetve a céginformációs szolgálat közzétételi költségtérítés teljesítésének elmulasztásáról szóló értesítésének beérkezését követô 15 napon belül 30 napos határidô tûzésével 500 ezer forint mulasztási bírság kiszabása mellett felhívja a vállalkozást (adózót) a kötelezettség teljesítésére. Ha az a felhívás szerinti határidôben a kötelezettség teljesítését nem pótolja, a NAV a határidô elteltét követô napon 60 napos határidô tûzésével 1 millió forint mulasztási bírság kiszabása mellett ismételten felhívja az adózót a kötelezettség teljesítésére. Ha az a beszámoló letétbe helyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az ismételt felhívásban szereplô határidôn belül sem tesz eleget, a NAV a vállalkozás adószámát felfüggesztés nélkül hivatalból törli, és errôl a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti kezdeményezve a cég megszûntnek nyilvánítását. Ezt az adóhatósági eljárást követi a cégbírósági eljárás, amely a kényszertörlés. A kényszertörlés egy olyan elvileg megszakíthatatlan eljárási folyamat, amelynek végén átválthat felszámolási eljárásba akkor, ha a cégnek tartozása van. Márpedig ez valószínûsíthetô, mivel elôzetesen a NAV összesen 1,5 millió forint bírságot szabott ki a cégre. Összefoglalva megállapítható, hogy a beszámoló elkészítése, közzététele nem csupán – egy személyben – a könyvelô feladata. Nem szabad megfeledkezni a felelôsségi szabályokról, amelyek a beszámoló készítésével kapcsolatosan a gazdasági társaság elsô számú vezetôjét teszik felelôssé. Ô ezeket a feladatokat továbbadhatja, delegálhatja. Kiszervezett könyvelés esetén a könyvelési szerzôdésben (vagy ennek részeként az általános szerzôdéses feltételekben), alkalmazott könyvelô esetén pedig a munkaszerzôdésben vagy SZMSZ-ben kell rögzíteni, hogyan oszlik meg a beszámoló összeállításával kapcsolatos munka az ügyvezetés és a könyvelô között. Ebbôl a munkamegosztásból következik az is, hogy az ügyvezetô – a törvények erejénél fogva – rá háruló felelôsséget hogyan, milyen mértékben tudja a könyvelôre áthárítani. Ha ezeket a feltételeket a felek elôzetesen nem rögzítik, a késôbbiekben egy jogkövetkezmény (például mulasztási bírság beszámoló miatti polgárjogi eljárás) további kellemetlen vitákat, jogi eljárásokat vonhat maga után. Ezek az eljárások pedig sok esetben nem egyenlô anyagi hátterû és felkészültségû felek között zajlanak, amibôl a könyvelô könnyen kerülhet ki vesztes félként. Dr. Sallai Csilla

10

könyvelôk lapja

SZÉLES IMRE ROVATA

A társas vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége Noha a társas vállalkozók társadalombiztosítási jogállása, illetve társadalombiztosítással összefüggô kötelezettségei a tavalyi évhez képest – a kisadózói körre vonatkozó új szabályokat nem számítva – kevéssé változtak, mégsem haszontalan, ha röviden áttekintjük a rájuk vonatkozó fôbb szabályokat, néhány érdekesebb kérdésre bôvebben kitérve.

Ki minôsül társas vállalkozónak?

kát, és ebben az esetben biztosítási kötelezettségét ennek megfelelôen kell elbírálni, és végül • dönthet úgy, hogy tagként mûködik közre, és ebben az esetben minôsül társas vállalkozónak. E döntési lehetôséget némileg csökkenti, hogy a tagként üzletvezetô, ügyvezetôi teendôket ellátó személy csak a munkaviszony (egy beltaggal rendelkezô Bt. vagy egyszemélyes Kft. esetében erre csak a társasági szerzôdés ilyen irányú rendelkezése alapján van mód) vagy a társas vállalkozói jogviszony között választhat. Ehhez hasonló helyzetben vannak a kata hatálya alá tartozó társas vállalkozások tagjai is, akik munkaviszonyban vagy kisadózóként vehetnek részt a társaság tevékenységében. A személyes közremûködés már az elôtársasági mûködés (tehát a társasági szerzôdés aláírásától a bejegyzésig eltelt idôtartam) alatt is fennállhat. A társasági szerzôdésben meghatározott személyes közremûködés kezdetének azt a napot kell tekinteni, amikor a

A társas vállalkozók járulékfizetésére vonatkozó problémák többsége mögött a jogviszony helytelen elbírálása vagy „elbírálatlansága” áll. Az elsô kérdés tehát mindig az, hogy a társas vállalkozás tagja az 1997. évi LXXX. törvény, tehát a Tbj. alkalmazásában [4. § d)] egyáltalán társas vállalkozónak minôsül-e. Az erre vonatkozó szabályokat jól ismerjük, de talán még áttekinthetôbbé válnak az 1. táblázat szerint.

Személyes közremûködés Az elsô csoportba tartozó (gazdasági) társaságok esetében a tag meglehetôsen széles döntési lehetôséggel bír a személyes közremûködést illetôen: • dönthet úgy, hogy nem végez munkát a társaság tevékenységében, ebben az esetben vele kapcsolatban társadalombiztosítási kötelezettség nem keletkezik, • dönthet úgy, hogy munkaviszonyban vagy valamilyen más munkavégzésre irányuló jogviszonyban végez munTársas vállalkozás 1. Kkt.

Természetes személy tagja társas vállalkozónak minôsül, ha…

A biztosítás tartama

a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közremûködik és ezt nem megbízási és nem munkaviszonyban teszi

a személyes közremûködési kötelezettség tartama alatt

2. Bt.

„

„

3. Kft.

„

„

4. Közös vállalat

„

„

5. Egyesülés

„

„

6. Szabadalmi ügyvivôi iroda 7. Szabadalmi ügyvivôi társaság 8. Ügyvédi iroda 9. Közjegyzôi iroda

a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közremûködik „ a tagsági jogviszonya alapján „

„ „ a tagsági jogviszony tartama alatt „

10. Végrehajtói iroda

„

„

11. Oktatói munkaközösség

„

„

12. A gépjármûvezetôképzô munkaközösség

„

„

13. Egyéni cég

„

„

1. táblázat

tag a személyes közremûködést ténylegesen megkezdi. Amennyiben ez a nap nem állapítható meg, úgy a társasági szerzôdésben meghatározott idôpont az irányadó, ennek hiányában a személyes közremûködés kezdetének azt a napot kell tekinteni, amikor a társaság tevékenységét a Gt. rendelkezései szerint megkezdheti. A személyes közremûködés vizsgálata során egyrészt a társasági szerzôdés ilyen irányú elôírásaiból, másrészt a tényleges közremûködés fennállásából kell kiindulni. Például ha egy Bt.-nek egy bel- és egy kültagja van, nincs alkalmazottja, de tevékenységi körébôl származóan bevétellel rendelkezik, akkor nyilvánvalóan az egyik vagy mindkét tag személyesen közremûködik, azaz társas vállalkozónak minôsül. A második csoportba tartozó két társas vállalkozásnál a tagok döntése csak arra szûkül, hogy személyesen közremûködnek vagy sem. Amennyiben igen, akkor ezt csak társas vállalkozóként tehetik. Végül a harmadik csoportba tartozó hat társas vállalkozás tagjai minden esetben társas vállalkozónak minôsülnek. Például egy ügyvédi iroda tagja mindig társas vállalkozó, függetlenül attól, hogy bármilyen tevékenységet folytat-e a társaságban.

Biztosított vagy kiegészítô tevékenységet folytató tag? Amennyiben tisztáztuk azt a kérdést, hogy az érintett tag társas vállalkozónak minôsül-e, a következô lépés annak eldöntése, hogy biztosítottnak vagy kiegészítô tevékenységet folytatónak tekintendô-e? Az egyéni és társas vállalkozót akkor kell kiegészítô tevékenységet folytatónak tekinteni, ha • saját jogú nyugdíjas vagy • özvegyi nyugdíjasként a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már elérte. 2012-tôl jelentôsen módosult a saját jogú nyugdíj fogalma. Immár csak azt lehet saját jogú nyugdíjasnak tekinteni, aki • a Tny. törvény, illetve nemzetközi egyezmény alkalmazásával saját jogú nyugdíjban, • rehabilitációs járadékban, • a Magyar Alkotómûvészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), • Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól egyházi, felekezeti nyugdíjban vagy növelt összegû öregségi, munkaképtelenségi járadékban, illetve • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek, illetve az EGT-állam jogszabályai alkalmazásával saját jogú öregségi nyugdíjban részesül.

könyvelôk lapja

Tehát a korhatár elôtti ellátásban, szolgálati járandóságban, rehabilitációs ellátásban, rokkantsági ellátásban részesülô személy társas vállalkozóként bizony fôállásúnak minôsül. Ebbôl az is következik, hogy korhatár elôtti ellátás igénylése esetén meg kell szüntetnie társas vállalkozói jogviszonyát, hiszen jogosultsági feltétel, hogy nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban az ellátás folyósításának elsô napján. Öregségi nyugdíj igénylése esetén viszont erre nincs szükség, hiszen automatikusan kiegészítô tevékenységet folytató (tehát nem biztosított) vállalkozóvá válik. Amennyiben nyugdíjas vállalkozó nyugdíjának folyósítása szünetel, ettôl még kiegészítô tevékenységet folytatónak tekinthetô.

A biztosított többes jogviszonyban áll-e? A következô lépés, hogy a biztosított társas vállalkozó esetében tisztázzuk, hogy többes jogviszonyban áll-e vagy sem. Amennyiben „szimplán” társas vállalkozó, akkor a havi járulék alapja a személyes közremûködésre tekintettel kiosztott járulékalapot képezô jövedelem, azzal, hogy a társaságnak legalább a minimálbér 112,5 százaléka után meg kell fizetnie a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót, a minimálbér 150 százaléka után a 8,5 százalékos egészségbiztosítási és munkaerô-piaci járulékot és a minimálbér után a 10 százalékos nyugdíjjárulékot. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett fôtevékenysége vagy a társas vállalkozó fôtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, a havi minimum kötelezettség meghatározása során nem a 98 ezer forintos minimálbérbôl, hanem a 114 ezer forintos garantált bérminimumból kell kiindulni. „Amennyiben a tárgyhónapban a társas vállalkozó(k) részére jövedelmet nem fizettek és a tárgyév folyamán – a tárgyhónapig bezárólag – elszámolt járulék a járulékfizetési alsó határ után számított járulék összegét nem éri el, a társas vállalkozás a járulékfizetési alsó határ kétszerese, bejelentés esetén a járulékfizetési alsó határ utáni járulékot köteles a társas vállalkozó helyett megelôlegezni, és azt a törvényben elôírt határidôn belül befizetni.” [Tbj. 54. § (4)] Ezt a jogszabályhelyet két okból is idéztem. Egyrészt azért, mert „aktualizálásra” szorulna. Hiszen „járulékfizetési alsó határt” éves szinten különösebben már nem kell figyelembe venni, hiszen havi szinten minden hónapban meg kell fizetni a minimálbér adott százalékai után a járulékokat. Másrészt ez mondja ki, hogy az egyéni járulék a vállalkozót

terheli, melyet a vállalkozás csak megelôlegez számra. A gyakorlatban tehát ezt a társas vállalkozás és a vállalkozó között „rendezni” kellene. Az említett járulékokat a biztosítási kötelezettség tartamára kell megfizetni. Ezen belül a Tbj. 28. §-a, illetve a szociális hozzájárulási adóról szóló 2011. évi CLVI. (a továbbiakban: Szocho) törvény 458. §-a értelmében nem kell minimális kötelezettséget lerónia a vállalkozásnak, ha a vállalkozó 1. táppénzben, baleseti táppénzben, 2. terhességi-gyermekágyi segélyben, GYED-ben, 3. GYES-ben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül – kivéve, ha ezek folyósításának idôtartama alatt vállalkozói tevékenységét személyesen folytatja –, illetve 4. katonai szolgálatot teljesítô önkéntes tartalékos katona, 5. fogvatartott, 6. ügyvédként, szabadalmi ügyvivôként, közjegyzôként kamarai tagságát szünetelteti. A 3. pont vonatkozásában fel kell hívnom a figyelmet a parlament elôtt lévô (zárószavazásra váró) T/10238. számú törvényjavaslatra. Ennek 58., illetve 63. §-a úgy módosítaná a Szocho törvény, valamint a Tbj. vonatkozó rendelkezéseit, hogy a GYET-ben részesülô akkor se legyen havi járulékminimum fizetésére kötelezett, ha ténylegesen részt vesz a társaság tevékenységében. És itt egy pillanatra meg kell állnunk. Tudjuk jól, hogy a terhességi gyermekágyi segély, a GYED mellett keresôtevékenységet folytatni nem szabad. Ebbôl következôen az említett ellátásokban részesülô vállalkozó személyesen nem mûködhet közre a vállalkozás tevékenységében, illetve, nem részesülhet személyes közremûködésére tekintettel jövedelemben. És mi a helyzet a tagsági jogviszonyban ellátott – díjazás nélküli – ügyvezetéssel? Az ügyvezetés a Gt. szerint nem minôsül személyes közremûködésnek, viszont ellátása csak személyesen történhet. Éppen ezért, amennyiben a vállalkozói tevékenységet üzletvezetés vagy ügyvezetés alapozza meg, ezeket a jogokat és feladatokat az említett ellátások tartama alatt más tagra szükséges átruházni. Másként alakul a nem kizárólag társas vállalkozói tevékenységet folytató biztosított vállalkozók járulékfizetési kötelezettsége. Ezzel kapcsolatban két szabályt kell megjegyezni: • Nem terheli az 1,5 százalékos munkaerô-piaci járulék azt a vállalkozót, aki közép- vagy felsôfokú oktatási intézményben, nappali rendszerû oktatás keretében tanulmányokat folytat,

11

vagy a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik – ide nem értve azt a munkavállalót, aki fizetés nélküli szabadságon van. • Nem terheli a havi minimális kötelezettség azt a vállalkozót, aki legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy középvagy felsôfokú oktatási intézményben, nappali rendszerû oktatás keretében folytat tanulmányokat. Ebben az esetben a szociális hozzájárulási adó és járulék alapja a tényleges tagi jövedelem. A heti 36 órás foglalkoztatás megállapításánál az egyidejûleg fennálló munkaviszonyokban elôírt munkaidôt össze kell számítani. Amennyiben a társas vállalkozóként biztosított több gazdasági társaság személyesen közremûködô tagja vagy ügyvezetôje, a járulékfizetési alsó határ utáni járulékot – évente egy alkalommal történô választása szerint – egyszer kell figyelembe venni. A társas vállalkozó e választásáról a tárgyév január 31-éig nyilatkozik a társas vállalkozásnak. Az a társas vállalkozó, aki egyidejûleg egyéni vállalkozó is – fôszabályként – az egyéni vállalkozásban kötelezett a havi minimum megfizetésére, de dönthet úgy is – a társas vállalkozás részére a tárgyév január 31-éig tett nyilatkozat alapján –, hogy a járulékfizetési alsó határ után történô járulékfizetési kötelezettséget társas vállalkozóként teljesíti. Ez év július 1-jétôl hatályos az egyetlen olyan adókedvezmény, amelyet nem munkaviszonyban álló dolgozókkal, hanem vállalkozókkal kapcsolatban igénybe lehet venni. A Szocho törvény 462/A §-a szerint szociális hozzájárulási adóból részkedvezmény illeti meg a Kkt.-t, a Bt.-t, a Kft.-t, a közös vállalatot, az egyesülést, az európai gazdasági egyesülést, a szabadalmi ügyvivôi irodát, a szabadalmi ügyvivôi társaságot, az ügyvédi irodát, a közjegyzôi irodát, a végrehajtói irodát, az egyéni céget a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget eredményezô jogviszonyára tekintettel terhelô adóból, ha a vállalkozó • 2011. december 31-én a Tny. alapján megállapított – I., II. vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult és a megváltozott munkaképességû személyek ellátásairól szóló törvény alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy • ha rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minôsítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékû. A kedvezmény egyenlô a tag után a kifizetô által megállapított adóalap, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 27

12

könyvelôk lapja

százalékával, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az e körbe tartozók a havi minimális szociális hozzájárulási adó kötelezettség alól mindenképpen mentesülnek. Ehhez a járulékkedvezményhez nem kell tehát Rehabilitációs Kártya; automatikusan megilleti társaságot a jogszabályban említett körülmények esetén. A kiegészítô tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozásnak havi 6660, napi 222 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie. Az egészségügyi szolgáltatási járulékot a jogviszony tartamára kell leróni, kivéve azt az idôszakot, melynek tartama alatt a vállalkozó • keresôképtelen, • GYES-ben részesül, • fogva tartott vagy • ügyvédként, közjegyzôként, szabadalmi ügyvivôként kamarai tagságát szünetelteti, illetve • egyéni vállalkozóként vállalkozói tevékenységét szünetelteti. Több jogviszony egyidejû fennállása esetén a kiegészítô tevékenységet folytató vállalkozó után az egészségügyi szolgáltatási járulékot csak egy jogviszonyban kell megfizetni. Ha az egyéni vállalkozó egyidejûleg társas vállalkozó is, az egészségügyi szolgáltatási járulékot egyéni vállalkozóként kell megfizetnie. Ettôl eltérôen az egyéni vállalkozó tárgyév január 31-éig a társas vállalkozásnak tett nyilatkozata alapján az adóév egészére választhatja, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot a társas vállalkozás – több társas vállalkozásban

k

l

Számviteli és adózási szaktájékoztató

Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 www.vezinfo.hu E-mail: [email protected] Felelôs kiadó, fôszerkesztô: Tóth Csaba Szakmai szerkesztô: Horváth Géza Szerkesztôk és szerzôk: Bonácz Zsolt, Böröczkyné Verebélyi Zsuzsanna, dr. Csátaljay Zsuzsanna, Gottgeisl Rita, Láng Noémi, dr. Sallai Csilla, Széles Imre Kiadói szerkesztô: Kövesdi Edit Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2009–2013 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-3008 Minden jog fenntartva! A KÖNYVELÔK LAPJA szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzé tett cikkek, hírek, információk másolása, többszörözése, fordítása, közreadása és publikációs célokra történô felhasználása csak a kiadó, illetve a szerzô írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenôrizzük; a megjelenés idôpontjában meglévô köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelôsséget nem vállalunk.

fennálló tagsági jogviszony esetén a választása szerinti vállalkozás – fizeti meg utána. Amennyiben a társas vállalkozó több vállalkozásban végez munkát, a tárgyév január 31-éig az adóév egészére vonatkozóan nyilatkozik a társas vállalkozásoknak arról, hogy az egészségügyi szolgáltatási járulékot melyik társas vállalkozás fizeti meg utána. Ezen túlmenôen a vállalkozót járulékalapot képezô jövedelme (személyes közremûködôi díja) után 10 százalékos nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség is terheli.

EVA, KATA Az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozók esetében nincsenek speciális szabályok. Tehát az evás vállalkozás a tagjai után az általános szabályok szerint köteles a járulékokat leróni, szja jövedelem hiányában a minimális havi kötelezettségnek tesz eleget, vagy többes jogviszony esetén nem fizet semmit. Az evás vállalkozás kiegészítô tevékenységûnek minôsülô tagja után természetesen lerója a havi 6660 forintot. A katás vállalkozások esetében a társaság tagja ugyancsak háromféle megoldás közül választhat: • nem mûködik közre, • tagként mûködik közre és bejelentett kisadózónak minôsül, vagy • munkaviszonyban mûködik közre. Az ügyvezetô helyzete ennél egyszerûbb: vagy munkaviszonyban áll, vagy pedig bejelentett kisadózó. A katás vállalkozók társadalombiztosítási jogállásával, velük kapcsolatos járulékfizetéssel az elôzôekben már részletesen foglalkoztam. Amit ebbôl ki kell emelni, hogy a nem fôállású kisadózók köre tágabb, mint a kiegészítô tevékenységet folytatóké. Ez azt jelenti, hogy a saját jogú nyugdíjason kívül nem fôállású kisadózónak tekintendô az is, aki • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján külföldön biztosított személynek minôsül, • a kétoldalú szociálpolitikai, szociális biztonsági egyezmény alapján más államban biztosítottnak minôsül, • olyan magánszemély, aki 2011. december 31-én – a Tbj. alapján megállapított – I., II. vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult, és a megváltozott munkaképességû személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 32–33. §-a alapján rokkantsági ellátásban vagy rehabilitációs ellátásban részesül, vagy • rokkantsági ellátásban részesül, és egészségi állapota a rehabilitációs ha-

tóság komplex minôsítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékû. A nem fôállású kisadózó nem biztosított, és nem illeti meg semmilyen társadalombiztosítási ellátás a jogviszonya alapján, tehát még baleseti ellátás sem. A fôállású kisadózó viszont biztosított, ellátási alapja 81 300 forint. A biztosított kisadózó után havi 50 ezer, míg a nem biztosított kisadózó után havi 25 ezer forint katát kell megfizetni. Nem kell megfizetni a kisadózó után a tételes adót azon hónapokra vonatkozóan, amelyek egészében a kisadózó • táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyerekágyi segélyben, GYED-ben, GYES-ben, gyermeknevelési támogatásban vagy ápolási díjban részesül, • katonai szolgálatot teljesítô önkéntes tartalékos katona, • fogvatartott, • egyéni vállalkozói tevékenységét szüneteltette, kivéve ha a kisadózóként folytatott tevékenységébe tartozó munkát végez. Nem kell megfizetni az adót azon hónapokra vonatkozóan sem, amelyben a mentesség (ide nem értve a vállalkozói tevékenység szüneteltetését) megszûnik akkor, ha az állapot legalább 30 napig fennállt. A 30 nap számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni azt az idôszakot, amelyre vonatkozóan a mentesülés említett esetei szerint a kisadózó után az adót nem kell megfizetni. Ez különbözik a minimális járulékfizetésnél megszokott szabályoktól. Például ha egy kisadózó 2013. március 5-tôl május 10-ig táppénzben részesül, akkor március hónapra meg kell utána fizetni a havi 50 ezer forintot, április és május hónapra viszont nincs vele kapcsolatban kötelezettség. Persze egyáltalán nem biztos, hogy ennek a kisadózó vállalkozásnak ez kedvezô, hiszen ha a kisadózó vállalkozás nem köteles a naptári év minden hónapjára az adót megfizetni, a 40 százalékos mértékû adót a kisadózó vállalkozás bevételének a kisadózó vállalkozási jogállás fennállásának az adófizetési kötelezettséggel érintett hónapjai és 500 ezer forint szorzatát meghaladó része után fizeti meg. Amennyiben valaki egyidejûleg több vállalkozásban vállalja a kata szerinti adózást, az általános szabályok szerint mindenütt meg kell fizetnie a tételes adót. Ugyanígy ha valaki egyidejûleg kisadózó és mellette társas vállalkozó, mindkét vállalkozásban az általános szabályok szerint kell a kötelezettségeket teljesítenie, azaz nem mentesül sem a kata, sem pedig a havi minimális kötelezettség alól. Széles Imre