Fogaskerékhajtás – tudnivalók, feladatok Tudnivalók A fogaskerékhajtás – egy hajtómű - féleség. A hajtómű olyan – itt mechanikus – berendezés, amely erőket és mozgásokat továbbít: a hajtó tengelyről a hajtott tengelyre. A fogaskerékhajtásban a hajtó és a hajtott tengely közel van egymáshoz, így köztük a kapcsolatot a rájuk ékelt fogaskerekek hozzák létre. Az alaphelyzet az 1. ábra szerinti.
Az 1. ábra forrása: [ 1 ]. 1. ábra Az „1” jelű tengely: a hajtó tengely, rajta a z1 fogszámú fogaskerékkel, mely a tengelyével megegyező n1 fordulatszámmal forog. A „2” jelű tengely: a hajtott tengely, rajta a z2 fogszámú fogaskerékkel, mely a tengelyével megegyező n2 fordulatszámmal forog. A két fogaskerék a gördülőkörök mentén csúszásmentesen legördül egymáson. A fogaskerékhajtás: kényszerhajtás, mivel a hajtókerék rákényszeríti a forgást a hajtott kerékre. Ennek eredményeként a két kerék kerületi sebessége a gördülőkörök érintkezési pontjában megegyezik: v1 v 2 . (1) A megfelelő Di gördülőkör - átmérőkkel és ni fordulatszámokkal ( i = 1, 2 ) : D1 n1 D 2 n 2 . (2) Innen egyszerűsítés és rendezés után: n 2 D1 . (3) n1 D 2 Itt bevezetjük az áttétel / módosítás fogalmát: n i 2 , (4) n1
2
vagyis az áttétel: a hajtott tengely fordulatszámának viszonya a hajtó tengely fordulatszámához. Most tekintsük a 2. ábrát!
A 2. ábra forrása: [ 2 ]. 2. ábra A kerékátmérő kifejezhető a t fogosztással és a z fogszámmal: D1 t1 z1 , (5) D 2 t 2 z 2 . (6) Innen a gördülőkör - átmérők: t D1 1 z1 , (7) t D2 2 z 2 . (8) A t fogosztásoknak azonban egyenlőknek kell lenniük, különben a két fogaskerék kapcsolódása nem lenne lehetséges: t1 t 2 t, (9) így ( 7 ), ( 8 ) és ( 9 ) - cel: t D1 z1 , ( 10 ) t D2 z 2 . ( 11 ) Bevezetjük az
m
t
( 12 )
definícióval a modult, ami ezek szerint a fogosztás π - ed része. Most ( 10 ), ( 11 ) és ( 12 ) - vel:
D1 m z1 , D2 m z 2.
( 13 )
Ezek után összegyűjtjük az áttételre vonatkozó képleteinket; ( 3 ), ( 4 ) és ( 13 ) - mal:
3
n 2 D1 z 1. ( 14 ) n1 D 2 z 2 Majd összegyűjtjük a modulra vonatkozó képleteinket; ( 10 ), ( 11 ) és ( 12 ) - vel: t D D m 1 2. ( 15 ) z1 z2 A hajtás modulja szabványos modulsorozatból választandó. Ilyet mutat a 3. ábra. Forrása: [ 3 ]. i
3. ábra Megjegyzés: A ( 2 ) képlethez felhasználtuk, hogy
v
2 K kör D 2 R R R , T T T T
( 16 )
ahol Kkör: a gördülőkör kerülete; T: egy teljes körülfordulás ideje; R: a gördülőkör sugara; ω: a forgás szögsebessége. Itt az állandó szögsebességű / fordulatszámú forgás esetét tekintettük. Most vizsgáljuk meg a szóban forgó fogaskerékhajtás erő - és mozgásviszonyait!
4
Ehhez tekintsük a 4. ábrát, ahol a feltüntetett mennyiségek mind pozitív előjelűek!
4. ábra Adott: M1 , M 2 ; R 1, R 2 ; 1, 2 . Keresett: a fogak közt fellépő K kerületi erő. A megoldás során a részekre bontás módszerét alkalmazzuk. Az érintkezési pontbeli kerületi sebességek egyenlőek; ( 1 ) és ( 16 ) szerint: R 1 1 R 2 2 , ( 17 ) ahol már figyelembe vettük azt is, hogy a „2” jelű kerék forgásának értelme, azaz szögsebessége is ellentétes az „1” jelűével. Most képezzük ( 17 ) mindkét oldalának az időegységre jutó változását, felhasználva a szöggyorsulást értelmező
t
( 18 )
kifejezést is:
R 1 1 R 2 2 .
( 19 ) Most gondolatban különítsük el egymástól az „1” és a „2” kereket – ld. 5. ábra!
5. ábra
5
A K1 kerületi erő fejezi ki a „2” kerék hatását az „1” kerékre, míg a K2 erő az „1” kerék „2” - re gyakorolt hatását jeleníti meg. Az „1” kerék forgómozgásának alapegyenlete: M Oe1 1 1 , ( 20 ) majd a „2” keréké: M Oe2 2 2 , ( 21 ) ahol i : az i - edik forgástengelyre vett tömegtehetetlenségi nyomaték, i = 1, 2. Ezután képezzük az O1 forgástengelyre számított eredő forgatónyomatékot: M Oe1 M1 K1 R 1; ( 22 ) majd hasonlóan az O2 forgástengelyre: M Oe2 M 2 K 2 R 2 . ( 23 ) Most ( 20 ) és ( 22 ) - vel: M1 K1 R1 1 1 , ( 24 ) majd ( 21 ) és ( 23 ) - mal: M 2 K 2 R 2 2 2 . ( 25 ) Ezután fejezzük ki ( 24 ) - ből K1 - et, ( 25 ) - ből K2 - t: 1 K1 M1 1 1 , ( 26 ) R1 1 K2 M 2 2 2 . ( 27 ) R2 Most alkalmazzuk a hatás - ellenhatás alaptételét: K1 = K2 = K.
( 28 )
( 26 ), ( 27 ), ( 28 ) - cal: 1 1 M1 1 1 M 2 2 2 . R1 R2 Rendezve: R M1 1 1 1 M 2 2 2 . R2 ( 30 ) - ban érvényesítve a ( 19 ) - ből adódó
2
R1 1 R2
( 29 )
( 30 )
( 31 )
összefüggést:
M1 1 1 ( 32 ) - ből:
R1 R M 2 1 2 1 . R 2 R2
( 32 )
6 2 R1 R1 M1 M 2 1 1 2 , R2 R 2 ahonnan: R M1 1 M 2 R2 1 . 2 R 1 1 2 R 2
Most ( 31 ) és ( 34 ) - gyel: R M1 1 M 2 R R2 2 1 . 2 R2 R1 1 2 R 2
( 33 )
( 34 )
( 35 )
Ezután ( 26 ), ( 28 ) és ( 34 ) - gyel:
M1 M 2 M1 1 M1 R1 R 2 K K1 1 . 2 R1 R 1 R1 R 1 2 1 R 2 1
( 36 )
( 36 ) átalakításával még tovább írható, hogy
M 2 M1 R 1 2 R 2 R 1 R 2 1 2
K
R 1 1 2 R 2 1 2
.
( 37 )
Egy fontos speciális eset:
1 2 0 .
(a)
Ekkor a fogaskerekek szögsebessége / fordulatszáma állandó, ill. zérus. Ez a mozgásbeli, ill. nyugalmi egyensúly esete. ( 26), ( 27 ), ( 28 ) és ( a ) - val:
K K M1 M 2 . K 1 2 R1 R2 ( 38 ) - ból:
( 38 )
7
M2 R 2 D2 . ( 39 ) M1 R 1 D1 A ( 39 ) képlet azt fejezi ki, hogy állandósult állapotában a fogaskerékhajtás valamely tengelyére jutó forgatónyomaték egyenesen arányos az illető tengelyen lévő fogaskerék átmérőjével. A ( 26 ), ( 27 ), ( 38 ) képletekből még az is kiviláglik, hogy a K kerületi erő gyorsuló forgás esetén kisebb, mint állandósult forgás, ill. nyugalom esetén. A csapágyakat terhelő erők meghatározásához tekintsük a 6. ábrát!
6. ábra Itt G a fogaskerék súlya, K a kerületi erő, R a csapágy reakcióereje. Függőleges vetületi egyensúlyi egyenlettel: 3
F 0;
( 40 )
részletezve: R1 G1 K1 0, ahonnan:
( 41 )
R1 G1 K.
( 42 )
i
i1
Hasonlóan eljárva:
R 2 G 2 K 2 0,
( 43 )
ahonnan:
R 2 G 2 K.
( 44 )
8
Megjegyzések: M1. A ( 42 ) és ( 44 ) képletek felírásakor felhasználtuk ( 28 ) - at is. M2. A függőleges vetületi egyensúlyi egyenletek felírásakor feltételezzük, hogy az R reakció pozitív nyílértelmű. Ha nem ez a helyzet, azt a képlet majd kiadja. M3. Ha a szöggyorsulások zérustól eltérők, akkor a K kerületi erő, majd ( 42 ) és ( 44 ) miatt a reakcióerők is változó nagyságúak / irányúak lehetnek.
Feladatok 1. Adott a 7. ábra szerinti hajtómű.
Határozza meg az 2 1 és 3 3 szögsebességeket, az 1 1 szögsebesség függvényében!
Az ábra forrása: [ 4 ]. 7. ábra Megoldás: Az r1 és r21 sugarú fogaskerekek érintkezési pontjában – ( 1 ) mintájára – r1 1 r21 2 . (1/1) Az r23 és r3 sugarú fogaskerekek érintkezési pontjában: r3 3 r23 2 . (2/1) ( 1 / 1* ) - ből:
2
r1 1 , r21
(3/1)
9
majd ( 1 / 2** ) és ( 1 / 3! ) - ből:
3
r23 r1 1. r3 r21
(4/1)
2. Adott a 8. ábra szerinti hajtás, ahol a W súlyt egyenletesen, lassan emeljük. Határozzuk meg a motor M forgatónyomatékát, elemi úton!
Az ábra forrása: [ 5 ]. 8. ábra Megoldás: Most is célszerű a részekre bontás fogásával élni – ld. 9. ábra!
9. ábra A feladat feltétele szerint 1 2 3 0, így egyensúlyi egyenletekkel dolgozhatunk. Az a sugarú kerék egyensúlya:
M K1 a 0, innen
K1
M . a
(1/2)
10
A b sugarú kerék egyensúlya: K1 b K 2 b 0, innen:
K1 K 2 .
(2/2)
A c sugarú kerék egyensúlya:
K 2 c W c 0, innen:
W K2.
(3/2)
Most az ( 1 / 2 ), ( 2 / 2 ), ( 3 / 2 ) képletekkel:
W
M , a
(4/2)
ahonnan:
M W a.
(5/2)
3. Határozzuk meg az egyenes fogazású hengeres fogaskerékpár fogai közt fellépő kapcsolati erőt ! Megoldás: A 10. ábrán jól szemlélhető, hogy a fogak érintkezése valójában nem a gördülőkörök, hanem – a fogak geometriai kialakítása miatt – egy ferde, a gördülőkörök közös érintőjével αw szöget bezáró egyenes – a kapcsolóvonal – mentén vándorló kapcsolódási pontban megy végbe. Ennek megfelelően a fogak közt fellépő kapcsolati erő sem egyezik meg a gördülő körök érintője mentén ható K kerületi erővel. A gördülő felületek közös normálisába eső, az ábrán kék nyíllal rajzolt Pn kapcsolati erő nagysága a 11. ábra szerint – ahol a K ≡ P jelölést használjuk – : 10. ábra A 10. ábra forrása: [ 6 ].
11
P . (1/3) cos w A kapcsolati erő sugárirányú össze tevőjének nagysága: Pn
Pr P tg w .
(2/3)
E radiális összetevő a csapágyazást egy többlet - erővel terheli, az önsúlyhoz és a kerületi erőhöz képest. A kerületi erő szokásos számítási módja: M 2 M1 P 1 , (3/3) r1 d1 ahol M1: a hajtókerékre ható külső forgatónyomaték; d1: a hajtókerék gördülőkörének átmérője. Mint korábban már láttuk, itt állandó fordulatszámokat tételezünk fel. A 11. ábra a két fogaskerék erőjátékát is szemlélteti, a részekre bontás után, eltekintve a csapágyak ban ébredő reakcióktól. Az ábra forrása: [ 7 ] 11. ábra
12
4. Elemezzük a szöggyorsulások és a kerületi erő kifejezését, figyelembe véve a tömegtehetetlenségi nyomatékok valóságos értékét is! Megoldás: Ennek során úgy járunk el, hogy a fogaskerekeket homogén tömegeloszlású vékony tárcsának tekintjük, és erre alkalmazzuk a 12. ábra táblázatának megfelelő képletét.
12. ábra Az ábra forrása: [ 8 ]. A megfelelő táblázati képlet: 1 Jz m R 2. 2
(1/4)
13
A tömeg kifejezése, az ismert módon: m V R 2 l . Most az ( 1 / 4 ) és ( 2 / 4 ) képletekkel: 1 R 4 l . 2 Ezután képezzük a ( 37 ) képletben szereplő théták arányát! 1 4 R l 4 2 2 2 R 2 . 1 1 R 4 l R1 1 2 Továbbá a képletekben szereplő további tag / tényező: 2 2 4 2 R 1 2 R1 R 2 R 2 . R R R R 2
1
2
1
1
(3/4)
(4/4)
(5/4)
1
Most ( 34 ) és ( 5 / 4 ) - gyel: R R M1 1 M 2 M1 1 M 2 1 1 R2 R2 1 . 1 R1 2 2 1 R 2 2 1 1 R R 2
(2/4)
(6/4)
1
Ezután ( 31 ) és ( 6 / 4 ) - gyel: R M1 1 M 2 R 1 R2 2 1 . 2 R 2 1 R 2 1 R
(7/4)
1
Végül ( 37 ) és ( 5 / 4 ) - gyel: 2 2 M 2 M1 R 1 2 M 2 M1 R 2 R2 R 1 R 2 1 R2 R 1 R 1 K . 2 2 R 1 2 R 2 1 1 R R 2 1 1 Egy egyszerű speciális eset: R 1 R 2 R. Ekkor ( 6 / 4 ) - ből ( S1 ) - gyel:
1
1 M1 M 2 . 1 2
Továbbá ( 7 / 4 ) és ( S1 ) - gyel:
(8/4)
( S1 )
(9/4)
14
1 M1 M 2 . 1 2 Végül ( 8 / 4 ) és ( S 1 ) - gyel: 1 M M2 K 1 . R 2 További specializációval: ha R1 = R2 = R és M1 = M2 = M, akkor ( 9 / 4 ) és ( 10 / 4 ) - ből ( S2 ) - vel: 1 2 0, azaz egyensúly van. Ekkor ( 11 / 4 ) és ( S2 ) - vel: M K . R 2
( 10 / 4 )
( 11 / 4 ) ( S2 )
( 12 / 4 )
5. Mondjuk ki a teljesítménytételt, és állítsuk fel az átvitt teljesítmény, a forgatónyomaték és a fordulatszám összefüggését a rögzített tengely körül forgó merev test esetében! Megoldás: A rögzített tengely megnevezés azt jelenti, hogy a test nem végezhet haladó mozgást, mert azt a megtámasztásai / kényszerei megakadályozzák. Eszerint a test mozgása: adott forgástengely körüli forgó mozgás. Ennek vizsgálatához tekintsük a 13. ábrát!
13. ábra Kiindulunk abból a tényből, hogy a forgó test mozgási energiájának t idő alatti növekedése egyenlő a testre ható erőrendszer által ez idő alatt végzett munkával:
15
E W.
(1/5)
A befektetett munka: W F s. Az elmozdulás:
(2/5)
s R tg .
(3/5)
Kis szögekre érvényes, hogy tg . Most ( 3 / 5 ) és ( 4 / 5 ) képletekkel:
(4/5)
s R .
(5/5)
Ezután ( 2 / 5 ) és ( 5 / 5 ) képletekkel:
W F R .
(6/5) A testre ható F aktív és – F reakcióerő erőpárt képez, melynek nyomatéka: M F R. (7/5) ( 6 / 5 ) és ( 7 / 5 ) - tel: W M . (8/5) Most képezzük a megfelelő változási sebességeket, vagyis a megfelelő mennyiségek t időintervallumra vetített megváltozását! ( 1 / 5 ) - ből:
E W . t t ( 2 / 5 ) - ből: W s F . t t Figyelembe véve, hogy a sebesség definíciója szerint
v
s , t
(9/5)
( 10 / 5 )
( 11 / 5 )
vagy ( 5 / 5 ) - tel is:
v R
. t
( 12 / 5 )
( 10 / 5 ) és ( 11 / 5 ) - ből kapjuk, hogy
W F v. t
( 13 / 5 )
Most ( 8 / 5 ) - ből:
W M . t t
( 14 / 5 )
Figyelembe véve, hogy a szögsebesség definíciója szerint
, t
( 15 / 5 )
16
( 14 / 5 ) és ( 15 / 5 ) - ből kapjuk, hogy
W M . t
( 16 / 5 )
Átlagérték - képleteink annál pontosabbak, minél kisebb a vizsgált időintervallum, így t 0 esetén kapjuk a pillanatnyi változási sebességeket. A munkavégzés sebessége: a teljesítmény: W P . ( 17 / 5 ) t Most ( 9 / 5 ) és ( 17 / 5 ) - tel:
E P. t
( 18 / 5 )
Szavakban: a rendszer mozgási energiájának időbeli változási sebessége egyenlő az erőrendszer teljesítményével. Ez a teljesítménytétel. További fontos összefüggések az alábbiak. ( 13 / 5 ) és ( 17 / 5 ) - ből: P F v, ( 19 / 5 ) vagy ( 16 / 5 ) és ( 17 / 5 ) - ből: P M . ( 20 / 5 ) Ez az összefüggés tetszőlegesen változó forgás esetén is fennáll. Most fejezzük ki az ω szögsebességet az n fordulatszámmal! Jelöljük a körülfordulások számát N - nel, valamint ΔN - nel a Δt idő alatt megtett körülfordulások számát! Ekkor aránypárral írható – ld. a 13. ábrát is! –, hogy
N . 2 1
( 21 / 5 )
Innen
2 N,
( 22 / 5 )
majd ( 15 / 5 ) - tel és az N n t képlettel definiált fordulatszámmal:
( 23 / 5 )
2 n.
( 24 / 5 )
Végül a ( 20 / 5 ) és ( 24 / 5 ) képletekkel:
P 2 n M.
Megjegyzések: M1. Az állandó speciális esetben írhatjuk, hogy
( 25 / 5 )
17
2 2 n, t T
vagyis a szögsebesség és a fordulatszám összefüggése mindig ( 24 / 5 ) szerinti. M2. Az alkalmazásokhoz szükség van a mozgási energia kifejezésére. Ehhez tekintsük a 14. ábrát is! Az i - edik tömegpont mozgási energiája:
1 E i m i vi2 . 2
( 26 / 5 )
Majd ( 12 / 5 ) és ( 15 / 5 ) szerint: vi R i . ( 27 / 5 ) Most ( 26 / 5 ) és ( 27 / 5 ) - tel:
1 E i mi R i2 2 . 2
( 28 / 5 )
A forgó test mozgási energiája e rész - energiák összege, ahol az összegzés minden tömegpontra kiterjed.
14. ábra Képlettel:
1 1 E E i mi R i2 2 2 mi R i2 . 2 2
( 29 / 5 )
Bevezetve a
1 O mi R i2 2
( 30 / 5 )
képlettel definiált, az O forgástengelyre számított tömegtehetetlenségi nyomatékot, ( 29 / 5 ) és ( 30 / 5 ) képletek szerint:
1 E O 2 . 2
( 31 / 5 )
Ha több test végez forgó mozgást, akkor az ezen A, B, C, stb. testekből álló rendszer mozgási energiája az egyes testek részenergiáinak összege:
E rendszer E A E B E C ...
( 32 / 5 )
18
6.* Összetett hajtómű mozgásának elemzése. Adott a 15. ábra szerinti szerkezet. Állítsuk elő a szerkezet mozgásegyenletét! Útmutatás: tekintsük a csapágyazásokat súrlódásmentesnek, az egyes elemeket pedig végtelenül merevnek!
Megoldás: A feladat megoldásának elvi alapját az előzőekben kifejtett teljesítménytétel képezi. Ehhez elő kell állítani a rendszer mozgási energiáját, az aktív erőrendszer teljesítményét, továbbá figyelembe kell venni a külső és belső kényszerfeltételeket is.
Forrása: [ 9 ] 15. ábra A rendszer mozgási energiája összetevődik az adott G súlyú test haladó, valamint a kerekek forgó mozgásának energiájából: E rendszer E h E f . (1/6) Az emelkedő m tömegű test q elmozdulást végez, vG sebességgel és aG gyorsulással. Mozgási energiája:
1 E h m v G2 , 2
(2/6)
ahol
G , g q vG q . t
m
(3/6) (4/6)
A kerekek saját forgástengelyükre számított tömegtehetetlenségi nyomatékai: 1 , 2 , 3 , 4 , melyek adott mennyiségek. Velük az egyes kerekek mozgási energiája: 1 E f ,i i i2 , ahol i = 1, 2, 3,4 (5/6) 2 és ezzel
19 4
E f E f ,i . i1
(6/6)
Részletezve: ( 5 / 6 ) és ( 6 / 6 ) - tal
1 1 1 1 E f 1 12 2 22 3 32 4 42 . 2 2 2 2
(7/6)
Most ( 1 / 6 ), ( 2 / 6 ) és ( 7 / 6 ) - tal:
1 1 1 1 1 E rendszer m vG2 1 12 2 22 3 32 4 42 . ( 8 / 6 ) 2 2 2 2 2 Most vegyük sorra a belső kényszerfeltételeket! Az „1” és a „2” kerék közös tengelyen forog, így szögsebességük is egyenlő: 1 2 . (9/6) Figyelembe véve, hogy q R1 1, ( 10 / 6 ) kapjuk, hogy
vG
q 1 R1 R1 1. t t
( 11 / 6 )
Most ( 9 / 6 ) és ( 11 / 6 ) - tal:
1 2
vG . R1
( 12 / 6 )
A v3 = v2 feltételből:
3
R2 2. R3
( 13 / 6 )
A v4 = v3 feltételből:
4
R3 3. R4
( 14 / 6 )
Most ( 12 / 6 ) és ( 13 / 6 ) - ból:
3
R 2 vG . R 3 R1
( 15 / 6 )
Majd ( 13 / 6 ) és ( 14 / 6 ) - ból:
4
R 3 R 2 vG R 2 vG . R 4 R 3 R 1 R 4 R1
( 16 / 6 )
Most helyettesítsük be a ( 8 / 6 ) képletbe a ( 12 / 6 ), ( 15 / 6 ), ( 16 / 6 ) képleteket! Ekkor kapjuk, hogy
20
vG v G 1 1 1 2 m vG 1 2 R1 2 2 2 R 1 2
E rendszer
2
R v R v 1 1 + 3 2 G 4 2 G . 2 2 R 4 R1 R 3 R1 2
2
( 17 / 6 )
Rendezve:
E rendszer
2 2 R 2 1 2 1 2 R 2 3 4 . vG m 2 2 R1 R 4 R1 R 3 R1
( 18 / 6 )
Írjuk át ( 18 / 6 ) - ot az
1 E rendszer m 0 vG2 2
( 19 / 6 )
alakba, ahol 2 R 2 1 2 R 2 3 4 m0 m 2 R 4 R 1 R1 R 3 R 1 2
( 20 / 6 )
a rendszer általános tömege. A ( 19 / 6 ) képlet azt fejezi ki, hogy a helyzet olyan, mintha a rendszer teljes mozgási energiáját egy m0 tömegű, egyenes vonalú mozgást végző testbe sűrítettük volna. Hogy ennek mi a haszna, az mindjárt kiderül. Most írjuk fel az erőrendszer teljesítményét! a.) A rendszerre ható külső erők: a G nagyságú súlyerő és az M0 ( előjeles ) nagyságú forgatónyomatékkal jellemzett erőpár. A súlyerő teljesítménye ( 4 / 6 ) - tal is:
PG (G) vG G q ,
( 21 / 6 )
ahol már figyelembe vettük, hogy ~ az erő teljesítménye ( 19 / 5 ) szerinti; ~ az erő és az elmozdulás ( a teher emelésekor ) ellentétes előjelű. A forgatónyomaték teljesítménye:
PM0 M 0 4 ,
( 22 / 6 )
ahol már figyelembe vettük, hogy ~ az erőpár teljesítménye ( 20 / 5 ) szerinti; ~ a forgatónyomaték és a „4” kerék szögsebessége ( a teher emelésekor ) megegyező forgatóértelmű. A csapágyakban ébredő támaszerők teljesítménye zérus, mert a csapágyak merevek és mozdulatlanok. A csapágyakban nem ébred a forgómozgást akadályozó forgatónyomaték, hiszen a csapsúrlódástól eltekintettünk. Így ennek teljesítménye is zérus nagyságú.
21
b.) A rendszerre ható belső erők: a kerekek közt fellépő kapcsolati erők. Ezek teljesítménye is zérus, mert az érintkező elemek ( pl.: a fogak ) alakváltozásait zérus nagyságúnak tekintettük, azok merevsége miatt. Megjegyezzük, hogy az emelő kötél / láncról is feltesszük, hogy hajlításra lágy, húzásra viszont merev. Ezek szerint az ezen fellépő belső erők teljesítményét is zérusnak vehetjük. A szerkezetre ható külső erők teljesítménye:
Pkülső PG PM0 ;
( 23 / 6 )
most ( 21 / 6 ), ( 22 / 6 ), ( 23 / 6 ) összefüggésekkel:
Pkülső G q M 0 4 .
( 24 / 6 )
A szerkezetre ható belső erők teljesítménye:
Pbelső 0,
( 25 / 6 )
így az erőrendszer összes teljesítménye:
Pössz Pkülső Pbelső .
( 26 / 6 )
Most ( 24 / 6 ), ( 25 / 6 ) és ( 26 / 6 ) képletekkel:
Pössz G q M 0 4 .
( 27 / 6 )
Majd ( 16 / 6 ) és ( 27 / 6 ) - tal is:
R 2 q Pössz G q M 0 . R 4 R1
( 28 / 6 )
Rendezve:
R 2 Pössz q G M 0 . R R 4 1
( 29 / 6 )
A zárójelben lévő kifejezés: az általános erő. Jele: Q. Azaz:
Q G M 0
R2 . R 4 R1
( 30 / 6 )
Ezzel ( 29 / 6 ) így írható:
Pössz Q q .
( 31 / 6 ) Az utóbbi egyenlet azt fejezi ki, hogy a helyzet olyan, mintha a rendszer összes teljesítményét az egyenes vonalú mozgást végző testre ható Q általános erő szolgáltatná. A teljesítménytétel matematikai kifejezése – v.ö.: ( 18 / 5 ) ! – :
d E rendszer Pössz . dt A kijelölt differenciálást ( 19 / 6 ) - on elvégezve:
( 32 / 6 )
22
1 d d 1 E rendszer m0 q 2 2 m0 q q m0 q q . 2 dt dt 2
( 33 / 6 )
Most ( 31 / 6 ), ( 32 / 6 ) és ( 33 / 6 ) képletekkel:
m 0 q q Q q .
( 34 / 6 )
Egyszerűsítés után:
Q m0 q .
( 35 / 6 )
Utóbbi egyenlet: a szerkezet mozgásegyenlete. ( 20 / 6 ) és( 30 / 6 ) segítségével kifejtve: 2 2 R 2 R2 1 2 R 2 3 4 q . ( 36 / 6 ) G M 0 m 2 R R R R R 4 R1 R1 3 1 4 1
Megjegyzések: M1. ( 35 / 6 ) és ( 30 / 6 ) összevetéséből látható, hogy A.) a G súlyú test akkor indul meg a nyugalomból felfelé, ha Q > 0, azaz, ha
M0
R2 G; R 4 R1
( 37 / 6 )
B.) a G súlyú test akkor marad nyugalomban, ha Q = 0, azaz, ha
M0
R2 G; R 4 R1
( 38 / 6 )
C.) a G súlyú test akkor indul meg a nyugalomból lefelé, ha Q < 0 , azaz, ha
M0
R2 G. R 4 R1
( 39 / 6 )
M2. A (35 / 6 ) egyenlet egyszerű alakú, könnyen integrálható, azaz belőle a mozgások időfüggvényei, stb. különösebb nehézség nélkül előállíthatók. M3. Vegyük észre, hogy a szerkezet mozgásegyenlete egy általános koordinátát ( q ) tartalmaz, azaz a rendszer egyszabadságfokú. M4. Látjuk, hogy a ( 35 / 6 ) mozgásegyenlet az általános erő, az általános tömeg és az általános koordináta második differenciálhányadosa közti kapcsolatot rögzíti.
23
7.* Motor szükséges hajtónyomatékának meghatározása előírt geometria, előírt üzemi fordulatszám / szögsebesség és előírt felfutási idő ismeretében. Adott a 16. ábra szerinti hajtómű. Forrása: [ 4 ].
16. ábra A teljesítménytétel segítségével határozzuk meg azt a szükséges MA hajtónyomatékot, amivel a Θ3 tömegtehetetlenségi nyomatékú forgórész T idő alatt nyugalmi helyzetéből lineárisan növekvő módon az ω3 = Ω szögsebességre tesz szert! A hajtás súrlódási veszteségei elhanyagolhatóak. Megoldás: A feladat feltétele szerint a forgórész szöggyorsulása állandó:
3
3 , t T
(1/7)
innen
t . T Most fejezzük ki a többi szögsebességet is ω3 - mal! A kinematikai kényszerfeltételek miatt: 3
r1 1 r2 2 ; r3 2 r4 3 ;
(2/7)
(3/7) (4/7)
( 3 / 7 ) és ( 4 / 7 ) - ből:
r2 r4 3 ; r1 r3 r 2 4 3 . r3 1
(5/7) (6/7)
24
A rendszer mozgási energiája:
1 E 1 12 2 2 2 3 32 . 2
(7/7)
Most helyettesítsük be ( 5/ 7 ) és ( 6/ 7 ) képleteket ( 7 / 7 ) - be! 2 2 1 r2 r4 r 1 2 2 2 4 3 2 3 3 3 *32 , E 1 r 2 r1 r3 2 3
(8/7)
ahol
r r r * 1 2 4 3 2 2 4 3 2 3 3 2 r r r 2
1
2
3
(9/7)
3
a redukált tömegtehetetlenségi nyomaték. A ( 8 / 7 ) egyenlet azt fejezi ki, hogy a rendszer mozgási energiája akkora, mintha az ω3 szögsebességű forgórész tömegtehetetlenségi nyomatéka Θ* lenne. Úgy is mondhatjuk, hogy a szerkezet mozgását a forgórész forgó mozgásához redukáltuk – v.ö.: [ 8 ]. A hajtónyomaték teljesítménye: P M A 1. ( 10 / 7 ) Most ( 5 / 7 ) és ( 10 / 7 ) - tel:
P MA
r2 r4 3. r1 r3
( 11 / 7 )
A teljesítménytétel:
E P,
( 12 / 7 )
majd ( 8 / 7 ) és ( 11 / 7 ) felhasználásával:
* 3 3 M A
r2 r4 3 , r1 r3
( 13 / 7 )
amiből
MA
r1 r3 * 3 . r2 r4
( 14 / 7 )
Most ( 2 / 7 ) - ből:
3
, T
( 15 / 7 )
így ( 14 / 7 ) és ( 15 / 7 ) képletekkel:
MA
r1 r3 * . r2 r4 T
( 16 / 7 )
25
Irodalomjegyzék: [ 1 ] – Hans - Jürgen Zebisch: Dinamika Röviden és tömören Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977. [ 2 ] – E. M. Nikitin: Teoreticseszkaja mehanika dlja tehnikumov Izdanije deszjatoje, pererabotannoje, Nauka, Moszkva, 1978. [ 3 ] – Diószegi György: Gépészeti ismeretek és adatok 2. Ipari szakkönyvtár sorozat Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974 [ 4 ] – http://www.dirk-froehling.privat.t-online.de/page7/files/Mechanikaufgaben.pdf [ 5 ] – L. E. Goodman – W. H. Warner: Dynamics Dover Publications, Inc., Mineola, 2001. [ 6 ] – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c2/Involute_wheel.gif [ 7 ] – E. N. Dubejkovszkij - E. Sz. Szavvuskin - L. A. Cejtlin: Tehnicseszkaja mehanika Moszkva, Masinosztrojenije, 1980. [ 8 ] – Szerk.: M. Csizmadia Béla - Nándori Ernő: Mechanika mérnököknek Mozgástan Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1997. [ 9 ] – Béda Gyula - Bezák Antal: Kinematika és dinamika Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.
♠ ♣ ♥ ♦ Összeállította: Galgóczi Gyula mérnöktanár Sződliget, 2008. június 13.