Földtani és felszínalaktani értékek védelme

Földtani és felszínalaktani értékek védelme

FÖLDTANI ÉS FELSZÍNALAKTANI ÉRTÉKEK VÉDELME A 2002. október 4–5-én az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszéke szervezésében megrendezett Geomorfológus Találkozó előadásai

Szerkesztő:

Dobos Anna – Ilyés Zoltán

Eger, 2005

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTA: Eszterházy Károly Főiskola Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi Tanszék, Életfa Környezetvédelmi Egyesület, Falco Csoport Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium OTKA F 037967 MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj

KIADJA: Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszék Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszék

ISBN 963 947 28 9

© Szerzők, 2005 Minden jog fenntartva © Illusztrációk, 2005 Minden jog fenntartva

Tartalom Ilyés Zoltán–Dobos Anna–Pozder Péter: Bevezető gondolatok a „Geomorfológiai értékek védelme” című kiskonferencia tanulmánykötete kapcsán ....... 7 Marosi Sándor: Megnyitó...................................................................................... 9 A geológiai és geomorfológiai értékek nyilvántartásának, kataszterének és védelmének elméleti kérdései Péti Márton: A területfejlesztés és tájvédelem kapcsolata ................................. 7 Árgay Zoltán: A térinformatika szerepe a felszínalaktani értékek országos információs rendszere kialakításában ................................................ 25 Kiss Gábor: Földtudományi Természetvédelmi Felmérés – A Földtudományi Értékek Országos Katasztere összeállítása........................ 35 Benkhard Borbála: Földtudományi Természetvédelmi Felmérés – A Földtudományi Értékek ökoturisztikai szempontú felmérése ..................... 47 Gasztonyi Éva: A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság földtani és tájvédelmi feladatai és az ezzel kapcsolatos problémák ................. 55 Ilyés Zoltán: Az antropogén geomorfológiai értékek védelme a tájvédelem komplex feladatrendszerében ........................................ 6 A geológiai és geomorfológiai értékek védelmének gyakorlati kérdései, esettanulmányok, alkalmazások Szabó József–Sütő László: Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése és gyakorlati tapasztalatai a Cserehát példáján .............. 8 Keveiné Bárány Ilona: A karsztok környezeti problémái és védelmük kérdései ..................................................... 0 Tóth Csaba–Szabó Gergely: Az országos kunhalom-kataszterezés eredményei ................................................................  Babák Krisztina: Az alföldi kunhalmok mint antropogén geomorfológiai elemek .......................................................... 25 Jancsik Péter: Védett és védtelen geomorfológiai értékek Erdélyben ................ 29 Frisnyák Sándor: A kultúrtáj kialakulása és terjedése a Zempléni-hegységben ............................................. 39

5

Horváth Gergely: Földtudományi értékek vizsgálata és védelme a Medves-vidéken .......................................................... 53 Kárász Imre: Heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei........................................................ 69 Hevesi Attila: Adatok a Bükkalja és a Bükk-hát eddig „védetlen” (≈védtelen), de védelemre érdemes felszínalaktani-földtani és kultúrtörténeti értékeinek jegyzékéhez ........................................................ 89 Baráz Csaba: A bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata és a kaptárfülkék korának meghatározása .......... 203 Tóth Géza: Természeti katasztrófa, ökológiai katasztrófa Arló község határában ................................................... 27 Donka Attila–Gyuricza László: Geomorfológiai értékek a turizmusban .... 223 Dávid Lóránt: Felhagyott kőbányák természeti értékei terület- és turizmusfejlesztési projektekben ...................... 239 A geomorfológiai kutatások aktuális kérdései, modern irányzatok és alkalmazások Pinczés Zoltán: Tájkutatási irányzatok a Debreceni Egyetem Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszékén............................ 249 Juhász Ágoston: Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk a geomorfológiai kutatásokban ........................... 275 Lóczy Dénes–Nagyváradi László–Pirkhoffer Ervin–Gyenizse Péter: Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban Pécs környéki bányaterületek példáján ....................... 293 Homoki Erika–Sütő László: Szénbányászati formák tájba illesztése ........... 309 Hegedűs András: Az Ózd–Pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése hagyományos és térinformatikai módszerek ötvözésével ............ 335 Félegyházi Enikő: Az elhagyott medermaradványok elhalási korának meghatározási nehézségei .................. 35 Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–Antal Péter: A Maklányi-völgy geomorfológiai térképezése. Az egerszalóki hőforrás természeti értékei ........................................................ 359 A kötet szerzői .......................................................................................................... 38

6

Bevezető gondolatok a „Geomorfológiai értékek védelme” című kiskonferencia tanulmánykötete kapcsán Ilyés Zoltán–Dobos Anna–Pozder Péter Szép hagyománya a hazai geomorfológiai műhelyeknek, hogy évenként változó helyszínnel találkozókat tartanak. A „geomorfológus találkozók” nemcsak az egyes tanszékek, kutatóhelyek munkájának bemutatását, a fesztelenebb szakmai-baráti diskurzust szolgálják, hanem mindig lehetőséget kínálnak egy-egy nagyobb kutatás vagy koncepcionális probléma megvitatására. 2002. október 4–5-én az egri Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékének bemutatkozására került sor. A hely szelleméből, a geomorfológia által megérintett egri kollégák szakmai érdeklődéséből és társtanszékünk, a Környezettudományi Tanszék elméleti alapállásából is kiindulva úgy gondoltuk, hogy a tanszéki bemutatkozás után egy tematikus kiskonferenciává alakulunk, ahol műhelyszekciók keretében a geomorfológiai értékek védelmének metodológiai és gyakorlati kérdéseit vitatjuk meg. Körlevelünkben 6 olyan témacsoportot neveztünk meg, amelyek a geomorfológia és a táj- és természetvédelem kapcsolatát fejtegetik; ezek az alábbiak voltak: • • • • •

Geomorfológiai/geológiai értékek felismerése, térképezése, katasztere A GIS felhasználása a geomorfológiai értékek kataszterezésében Antropogén geomorfológiai elemek és értékelésük A felszínalaktani értékek és a tájvédelem elméleti kérdései Geomorfológiai értékek, mint egyedi tájértékek, a hasznosulás lehetőségei és példái (turizmus, didaktika, műemlékvédelem stb.) • A geomorfológiai értékek magyarországi védelme, a védelem törvényi háttere

7

A nagyszámú jelentkezés igazolta azt a feltételezésünket, hogy szakmailag sokakat érdeklő és inspiráló kérdéskört ajánlottunk kollégáink figyelmébe, amely tudományunk vonatkozásában is rendkívüli perspektívát kínál. A 4 műhelyszekcióban elhangzó 28 előadás bizonyította, hogy a geomorfológusok a maguk módszertanával, az interdiszciplináris együttműködés iránti nyitottságukkal, integrált szemléletmódjukkal nagyban hozzájárulnak a tájrehabilitáció, a területfejlesztés, a táj- és természetvédelem gyakorlati problémáinak megoldásához. Kollégáinknak és az érdeklődő nagyközönségnek örömmel nyújtjuk át a „Geomorfológai értékek védelme” című kiskonferencia tanulmánykötetbe gyűjtött előadásait.

8

Megnyitó Marosi Sándor  Tisztelt Konferencia, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Tisztelettel köszöntöm a geomorfológus találkozó résztvevőit, külön is kedves házigazdáinkat, vendéglátóinkat, a Főiskola vezetőit, Földrajz Tanszékének munkatársait. Sajátos öröm nem csupán nekem, hanem úgy gondolom valamennyiünk számára, hogy – hasonlóan hazai jeles felsőoktatási intézményeink többségéhez – itt is jelen van az intézmény legfelsőbb vezetésében geográfus kolléga, kari főigazgató-helyettesként Pozder Péter tanszékvezető, amit jólesően és büszkén vettünk tudomásul, s amihez szívből gratulálunk és eme tevékenységéhez is sok sikert kívánunk. Az Ő és munkatársai sikeres szakmai munkásságához az imént lezajlott bemutatkozásuk alapján már szintén elismerést és jókívánságokat fejezhetünk ki. Sok évtizedes személyes tapasztalataim alapján is mondhatom, hogy a hely szelleme tovább él. Generációm tagjai még jól emlékeznek a tiszteletre méltó, iskolateremtő, geográfus nemzedékek sorát kiképező–nevelő tudós földrajzprofesszor, szakmódszertanos, tankönyvíró Udvarhelyi Károlyra, majd az ugyancsak régen elhunyt, ám máig becses könyvek szerzőjére, különösen az éghajlattanban jeleskedő tanszékvezető geográfus Futó Józsefre és a sokoldalú alkotó–vezető szakpedagógus, a még köreinkben ma is előforduló Köves Józsefre. Nos, mint Ők is többször megtiszteltek ide Egerbe szóló ünnepi előadás-meghívásaikkal, MFT rendezvényeken, köztük vándorgyűlésen, osztályalapítás alkalmával szerepeltetésemmel, utódaik, Bodnár László és mai vendéglátóink hasonlóra kértek most azzal, hogy nyissam meg ezt a plenáris ülést. S mi sem természetesebb, minthogy ennek keretében emlékeztetek az előzményekre, meg hangsúlyozom, hogy a felsőoktatási–tanárképzési te-

9

vékenység mellett itt földrajzi kutatás is folyik, amiről tudományos fokozatok, kandidátusi és PhD címek sora tanúskodik. S ezek is alapjai a mostani rendezvénynek. Külön örvendetes, hogy a hivatásos kutatóhelyi, egyetemi geográfus műhelyek (Debrecen, Pécs, Szeged, Budapest, Miskolc) mellett, a szombathelyi főiskolát követve immáron itt Egerben is főiskolai tanszék a hagyományos hazai geomorfológiai találkozók legújabb megrendezésének színhelye, gazdája. Az pedig valamennyiünk közös öröme lehet, hogy ilyen nagy számban vagyunk jelen, sok előadóval, és eléggé nem méltányolhatóan–örvendetesen sok fiatal kollégával, nem csupán ígéretes pályakezdőkkel, hanem már szép eredményeket elért barátainkkal. S ilyenkor az idősebb szakmabeli – az egységes földrajztudomány híve, sőt művelője – arra is emlékezhet, hogy közel két évtizede nem felhőtlenül örültünk, amikor a Nemzetközi Földrajzi Unióból (IGU) kivált és önállósult a Geomorfológusok Nemzetközi Szövetsége (IAG). Ez persze összhangban volt a tudományok fejlődése során szükségszerűen bekövetkező differenciálódási–önállósodási folyamatokkal, s kétségkívül több lehetőséget adott a szakterület képviselőinek, művelőinek nemzetközi, sőt hazai együttműködésére. Az 985-ben Manchesterben megrendezett első geomorfológiai világkonferenciát követően 989-ben Frankfurtban formálisan is létrejött nemzetközi szervezet rendezvényén már több mint 5-en vettünk részt Magyarországról is, majd Pécsi Márton elnökletével, Lóczy Dénes titkárkodása mellett 99-ben – a Magyar Földrajzi Társasághoz kötődően – megalakult az IAG Magyar Nemzeti Bizottsága. Később az MTA Földrajzi Tudományos Bizottsága pedig létrehozta Geomorfológiai Albizottságát. Ezek a testületek és mindenkori vezetőik, az említetteken kívül Schweitzer Ferenc, Kertész Ádám, Mezősi Gábor, Szabó József rendszeresítették a hazai geomorfológus találkozókat, intézményesítették a nemzetközi kapcsolatokat, együttműködéseket, amelyekről folyóirataink hasábjain – főleg Lóczy Dénes tollából – rendre olvashattunk. Megtisztelő volt, hogy az Európai Regionális Konferencia megrendezésére 996-ban Magyarországon került sor. Ám nemzeti találkozóinkon, így a jelenlegin is nem csupán határainkon belüli, hanem azokon túli magyar előadóink is vannak (l. programunkat), akiket megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntünk és hallgatunk ma meg. Mint ahogy különös örömmel látjuk körünkben a fiatal geomorfológus kollégáinkat, akiknek elsősorban szántam a fenti mondandómat, kis tájékoztatásként rendezvényünk előzményeiről.

0

Marosi Sándor

S ezek után röviden mostani programunkról: Korábbi geomorfológus találkozóink programjában, a maiban is közös, hogy valamennyi alkalmával bemutatkozott a rendező kutatóbázis, felsőoktatási intézmény. Nem volt azonban általános a tematikai koncentráció, meghatározott témaválasztás. A mostani ilyen, amit a címe is tükröz: „Geomorfológiai értékek védelme”. Nos, ezzel a címmel kapcsolatban engedtessék meg néhány gondolat. A környezetvédelem és a természetvédelem fogalomköreit nem érintem, hiszen intézményesített hátterük is van. A geomorfológiai értékek védelméről szólva a geomorfológiát ugyancsak felesleges magyaráznunk. Az „érték”, „értékelés” fogalomról azonban már évtizedek óta beszélünk, ám sajátos fejtegetések, értelmezések indokoltak, amiket magam is többször és régen megfogalmaztam. Emlékszem, amikor négy évtizeddel ezelőtt a nemzetközi szakirodalomban is új tájföldrajzi irányzat, a „tájértékelés” elvi–módszertani alapjait Szilárd Jenő kollégámmal lefektettük, feladatait megfogalmaztuk és alkalmazott földrajztudományi diszciplínává minősítettük – ami azóta közhely a szakmában, s talán ezért is eredetét egyre kevesebben tudják –, tanulmányunk francia és orosz nyelvű összefoglalóiban, ill. a teljes anyag angol nyelvű kiadásában az értelemszerű közlés–fordítás nehézséget okozott (landscape evaluation mellett a német Landschaftsbewertung még elfogadható volt). A tágabb földrajzi értelemben védendő táji, természetföldrajzi értékekről beszélve tudnunk kell, hogy a természetföldrajz témaköre egyrészt mindazokra a természeti tényezőkre kiterjed, amelyek egyenként is, de főleg egymással kölcsönhatásban alkotják és alakítják az embert körülvevő természeti környezetet, ill. alkották és alakították már az ember földi megjelenése előtt is a természeti tájat. Ezek pedig a Föld élettelen és élő (lito-, hidro-, atmo-, bio- és pedo-) szféráira egyaránt kiterjednek: a földtani adottságokra – köztük a rétegtani, litológiai, szerkezeti viszonyokra, ásványi nyersanyagokra –, a felszín domborzatára – ezen belül annak genetikájára, korára, fejlődésének irányára, a formák típusaira, a függőleges és vízszintes tagoltságra, a lejtőviszonyokra, a felszín állékonyságára stb. –, az éghajlatra, a felszíni és a felszín alatti vizekre, a természetes növény- és állatvilágra, a talajokra. S mindezek együtteseként, térbeli komplexitásukban, egymásra hatásukban az ún. táji adottságokra. Az említett természetföldrajzi tényezők közül külön szakterület foglalkozik a geológiai értékekkel, több diszciplína a növény- és állatvilág különböző Megnyitó



értékeivel, továbbá sajátos természetvédelmi kérdéskörökkel. Mai tematikánk szerint a domborzatban, annak földtörténeti fejlődésében és mai képében megnyilvánuló jelenségekre, felszínformákra s velük összefüggésben a talajtakaró változatos értékeire és megvédésére koncentrálunk. Emellett sajátos területi komplexumokra hívják fel előadóink a figyelmet. Az érték, s ezen belül a természetföldrajzi, még szűkebb értelemben a geomorfológiai érték fogalmáról szólva: nyilvánvaló, hogy jelen esetben nem közgazdasági fogalomként beszélünk értékekről. Vagyis nem úgy, ahogy a piac megítéli a természet ilyen–olyan adottságát. Mert ugyan megítéli s pénzben is kifejezhetővé teszi hagyományosan és váltakozó árakon pl. az ásványi nyersanyagokat, meg az utóbbi évtizedek eredménye az új földértékelés, továbbá hagyományosan piacítéleteket fejeznek ki s forintban nyilvánulnak meg a telekárak. Ilyenekről, különbözeti járadékokról stb. legfeljebb mint olyan ütközőpontokról beszélhetünk, amelyek éppen azok ellen az értékek ellen hatnak, amelyek a környezet- és természetvédelem objektumai, egyrészt esztétikai, másrészt olyan pótolhatatlan természeti–táji, ezen belül geomorfológiai adottságok, eszmei értékek, amelyek környezetünkkel szemben nem-anyagi, vagy csak kis részben materiális igényeinket elégítik ki, kulturális–szellemi, de közvetlenül vagy közvetve messzemenően egészségügyi–fiziológiai–pszichikai stb. állapotunkat is kedvező irányban befolyásolják, de nem kvantifikálhatóak, annál inkább az élet minőségi feltételeinek körébe tartoznak. A fenti értelemben évtizedek óta folytak és folynak intézményesített és szervezett keretek között is kutatások, azok eredményeire is támaszkodó szabályozások, rendelkezések születnek. Csak néhány szót azokról, amelyeknek magam is részese lehettem, részben már évtizedekkel ezelőtt az Országos Környezetvédelmi Tanács, ill. az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, ill. Országos Természetvédelmi Hivatal irányításával (Straub F. Brúnó, Gonda György és Ábrahám Kálmán elnökletével, szakmabeliként Tildy Zoltán és Rakonczay Zoltán, ill. Tardy János irányításával). Természetvédelmileg helyi védetté nyilvánítást kezdeményeztem sikerrel, szakvéleményezéssel pl. városi közigazgatási területeken belül is (a fővárosban a csepeli Királyerdő homokbuckás felszínén, a siófoki Cinegevölgy (Tóközi-berek) geomorfológiai–ökológiai tekintetben rendkívül változatos, természeteshez közeli kisvízgyűjtőjén), s számba vettem a Balaton vízgyűjtő területén sok geomorfológiai stb. védendő objektumot, felszínformát Szilárd Jenő, Schweitzer Ferenc és Juhász Ágoston munkatársaim-

2

Marosi Sándor

mal. Ezek az eredmények is részbeni alapjai voltak pl. a Balaton-felvidéki Nemzeti Park létrejöttének. A védendő geomorfológiai objektumok, ha úgy tetszik értékek számbavétele szakterületünk művelőinek alapfeladata kell, hogy legyen. Ezt a számbavételt – számos mai előadás címében is kifejezve – „kataszterezés”-nek mondhatjuk, leltárnak. Ez a kifejező fogalom szerepel a „Magyarország kistájainak katasztere” c. kétkötetes kézikönyvünkben is. Plenáris ülésünk első előadásában máris egyfajta kataszterezési program tapasztalatairól szól Szabó József – sütő László, de az I. és a II. műhelyszekció is kataszterkészítést, térképezést stb. tűz ki feladatul. Egyébként egyértelműen elmondhatjuk, hogy a műhelyszekciók tematikája rendkívül változatos, széles körű, tartalmilag gazdag, az előadások besorolása logikus, átgondolt. Emellett általános-elvi, regionális, esetenként lokális témájú, korszerű módszertani, pl. térinformatikai, gyakorlati–alkalmazott tudományi eredményeket is tartalmazó előadások sorakoznak a programban, s ki-ki megtalálhatja délután az őt leginkább érdeklő előadást, bár sajnálható ütközések, párhuzamosságok természetesen előfordulnak. Több előadás persze geomorfológián túli, tágabb, összetettebb témakört is érint, más természeti tényezőkkel törvényszerűen fennálló kapcsolatokat elemez. Csak példaként említem Pinczés Zoltán táji adottságok értékelésével foglalkozó – ráadásul korszerű pontozásos módszerek kidolgozásátalkalmazását ígérő – előadását, vagy Dobos Endrének a domborzat és a talajképződés összefüggését vizsgáló témáját. Mint régóta ilyen kérdésekkel is foglalkozó kutató, magam is nagy érdeklődéssel várom ezeket az előadásokat is, de hadd fejezzem ki örömömet, hogy a természeti folyamatok eredményeként létrejött és alakuló formák mellett az antropogén formák (pl. Frisnyák Sándor, Ilyés Zoltán előadásai), az azokat létrehozó tevékenységek, okok is szerepelnek az előadások széles és színes tematikai palettáján, ide értve a kunhalmok, a rekultiváció problémaköreit, általában az ún. antropogén geomorfológia témakörét. Az eredmények térképi megjelenítése, az említett gazdag módszertani eljárások, digitális terepmodell alkalmazása hasonlóan érdeklődést keltő, mint az arra érdemes geomorfológiai objektumok, értékek védelmének törvényi háttere és megvalósítása, pl. a III. műhelyszekcióban Gasztonyi Éva kompetens előadónktól a Bükki Nemzeti Park területén vagy a kutatáseredmények hasznosulásának, alkalmazásának lehetőségeit példák révén felsorakoztató előadások a IV. műhelyszekcióban. Megnyitó

3

Vagyis elöljáróban már megnyitómban elmondhatom, hogy tanácskozásunk szervezői–rendezői és – megelőlegezhetően is tiszteletet érdemlő, nem kis arányban fiatal – előadói jóvoltából szakmai élményekben gazdag délutánnak nézhetünk elébe, amit megelőzően viszont a következő órában három átfogó témakörű előadást hallgathatunk meg. Eme bevezető gondolatok után előadás-sorozatunkat megnyitom, s plenáris ülésünk első előadásának megtartására – amelynek címe „Az egyedi tájérték kataszterezési program tapasztalatai a Cserehát példáján” – a Debreceni Egyetemről érkezett Szabó Józsefet és Sütő Lászlót tisztelettel felkérem.

4

Marosi Sándor

A geológiai és geomorfológiai értékek nyilvántartásának, kataszterének és védelmének elméleti kérdései

A területfejlesztés és tájvédelem kapcsolata Péti Márton  Táj és környezet a területfejlesztésben A táj és a környezet eltérő fogalmai a földrajztudományban köztudottak. Marosi S. nyomán a környezetet elsősorban a viszonylagossága, hozzárendeltsége különbözteti meg a tájtól, mely egy objektívan létező területi kategória. A környezet fogalmával nem csak a földrajzban, hanem a regionális tudományok mindegyikében is találkozhatunk. A környezet, a területrendszerek egyik fontos, strukturális eleme, a többi gazdasági és társadalmi alrendszer mellett. Egy adott területi egység fejlesztése, az ehhez kapcsolódó területfejlesztési programozás, programmegvalósítás általában szintén foglalkozik a környezettel. A környezet azonban ezekben a munkákban gyakran megreked a relatív környezetkategória szintjén. Olyan közegként, strukturális elemként szerepel, mint az egyéb társadalmi, gazdasági alrendszerek. Ez azt eredményezi, hogy vizsgálata és fejlesztése gyakran kimerül az általános környezeti problémákban, illetve ezeknek az adott területen tapasztalható jelenségeiben (határértékek, szabványok, haváriák). Ezekben az esetekben azonban érvényesíteni lehetne egy határozottabb táji megközelítést is a környezet helyett. A fejlesztendő terület gazdasági és társadalmi alrendszereinek ugyanis maga a táj a hordozója, mely egyedi darabja a földfelszínnek. Egyedisége a különböző környezeti részstruktúrák kölcsönhatásának egyéni megnyilvánulásából ered (azaz tájalkotó tényezők, pl.: domborzat, vizek, növényzet, stb.). A holisztikus táji megközelítés így eleve komplexebb értelmezése lehetne a környezeti alrendszernek, a környezeti alrendszeren belüli és a többi alrendszerrel való összefüggések kimutatását is lehetővé tenné.

7

A táji beavatkozások különböző formái A táji beavatkozásokat többféleképpen lehet tipizálni a területfejlesztés szempontjából elsősorban a beavatkozás hatásának jellege és a szándéka emelhető ki. A beavatkozás jellege szerint megkülönböztethetünk közvetlen a táj műszaki fizikai paramétereinek megváltoztatására irányuló beavatkozást, valamint olyanokat, amelyek elsősorban a társadalmi-gazdasági alrendszerekre hatnak, és közvetetten érnek el – így ekkor már nem szándékolt formában – a tájig. A másik fontos tényező, hogy az adott beavatkozás milyen cselekvésrendszerekbe illeszkedik. A skála legalján az egyszeri, nem tervezett beavatkozások állnak, míg a másik végletet a különböző cselekvéstervek részeként végrehajtott beavatkozások jelentik. A hivatalos táji beavatkozási kategóriák közül manapság a területfejlesztést és a területrendezést említhetjük. A fenti kategóriák alapján mindkét kategória cselekvésrendszerekbe illeszthető változásokat idéz elő. Amíg azonban a területrendezés közvetlen a műszaki-fizikai táji paraméterekre irányul, addig a területfejlesztés elsősorban a táj területrendszerének gazdasági-társadalmi alrendszereire. Ennek ellenére a területfejlesztés táji hatásai nem maradnak el a területrendezés mögött, sőt a jövőben ez még csak fokozódhat. A területfejlesztés a rendezéssel ellentétben ugyanis kifejezett saját anyagi eszközökkel rendelkezik a cselekvéstervének megvalósítására. A rendezésnek közvetlen eszközei elsősorban jogi jellegűek, források csak közvetve köthetők hozzá, mivel elsősorban a beavatkozások egy előre kiszámítani remélt keretét nyújtja. A területfejlesztés növekvő szerepének ismeretében a következőkben e kategória tájváltozási, azaz környezetváltoztatási szerepének a kontrollálhatósága kerül bemutatásra. Kapcsolatok a területfejlesztés és a környezetvédelem között Az utóbbi időben mind a környezetügy, mint a regionális fejlesztések a különböző politikai törekvések élvonalába kerültek. Ez természetesen a két terület összefonódásának kifejlődését is eredményezi. Napjaink e jelenségei pár évtizedes múltra tekintenek vissza. A két terület egymásrautaltságának legfontosabb előidézője az integrációs tulajdonságuk. A területfejlesztés

8

Péti Márton

egy adott terület különböző ágazati fejlesztéseinek integrációjára törekszik, míg a környezetvédelem önmaga integrálódik a különböző ágazati fejlesztésekbe. Részpolitikaként a környezetvédelem a 60–70-es évektől, a nagy környezetvédelmi világkonferenciák megjelenésétől létezik. A 80-as években komplexebb környezeti felfogás kezd megfoganni a politika szintjén is: a környezetvédelem, elsősorban a fenntarthatóság eszméjének megjelenésével, erőteljesen integrálódni kezd a különböző egyéb részpolitikákba, és egyfajta kötelező részét képezi azoknak azóta is. A fenntarthatóság természetesen nem tisztán környezetvédelmi kategória, számos felfogásban él a különböző szakmai körökben, azonban környezeti kapcsolatai és környezeti megalapozottsága vitathatatlanok (Haque, M. S. 2000). A területfejlesztés és a környezetvédelem céljai között is jelentős átfedések fedezhetők fel. A területfejlesztés végső célja mindig a területi struktúrák harmonizálásán keresztül a terület lakossága életminőségének javítása (Bartke I. 995). Az életminőségnek, pedig a fenntarthatósági gondolat megjelenése óta egyik legfontosabb része a környezetminőség (Haque, M. S. 2000). A két terület növekvő, szinte napi politikai jelentősége miatt mindkettő egyfajta közügynek tekinthető. Így nem meglepő, hogy akár a kapcsolódó politikai irányelvek megfogalmazása, akár az egyes konkrét fejlesztések igen körültekintő megközelítést kívánnak. Így kényszerű hasonlóság, hogy a tervezés során mindkét területen érvényesítendő a partnerség és a nyilvánosság elve. Ez eleve hasonló sajátos tervezői eljárásokat, módszereket és eszközöket jelent. Ez több szempontból is érthető, hiszen a közügyek szubjektív, igen sokoldalúan értelmezhető kategóriáit kezelik, és az ezekhez kapcsolódó döntések a lehető legtöbb információ figyelembevételét igénylik, nem elegendő pusztán a szakmai-tudományos háttér. Környezetintegráció a területfejlesztésben Az elméleti-logikai megközelítések arra mutatnak, hogy a két téma között feltétlen kapcsolat áll fenn. Ezek a kapcsolatok megjelennek a gyakorlati területfejlesztésben is. Ebből a megközelítésből a témák közti kapcsolatok, a környezeti megfontolások a területfejlesztési integrációra kell, hogy irányuljanak. A következőkben elsősorban a területfejlesztési programozás környezetintegrációs lehetőségeinek az ismertetése történik. A területfejlesztés és tájvédelem kapcsolata

9

Az egyik legkézenfekvőbb környezetintegrációs formának tekinthető az explicit, a kifejezetten a környezet állapotának javítására vagy megváltoztatására irányuló fejlesztési elképzelések csoportja (pl. szennyvíz- és hulladékkezelés fejlesztése, stb.). Azonban a környezeti problémák általában épp a különböző (nem csak területfejlesztési) fejlesztési elképzelések és a környezet gyakran nem nyilvánvaló, közvetett kölcsönhatásaiból adódnak. A területfejlesztés pedig, mely elsősorban nem a fizikailag-műszakilag jól megfogható, hanem annál absztraktabb területi struktúrákkal foglalkozik, rengeteg előre nem látható környezeti hatást hordoz magában. Így a területfejlesztési környezetintegrációnak – elsősorban az európai uniós szakirodalomban –az explicit „környezetfejlesztés” mellett, az egyes területfejlesztési intézkedések környezetre gyakorolt hatásainak a tervezés során való figyelembevétele a másik fontos célja. A környezetintegráció a területfejlesztés minden fázisában megjelenhet a programozástól a programmegvalósításon, programmenedzsmenten keresztül a programértékelésig. A környezetintegráció kisebb területegységek területfejlesztési tervezésekor egyszerűbben kivitelezhető a figyelembe veendő tényezők korlátozott száma miatt. Ekkor az erőforrások számbavétele, az egyes ágazati fejlesztések hatásai, a fenntarthatóság biztosítása viszonylag egyszerűen megoldható. A különböző integrált vagy fenntartható vidékfejlesztési, területfejlesztési eljárások (vagy inkább egyszerűen megközelítések) adnak teret ezeknek a törekvéseknek. Nagyobb területegységekben – mint például a manapság népszerű regionális szinten – a környezetintegráció nem biztosítható erre specializált módszerek és eszközök használata nélkül. Az integráció nagyobb dimenziókban elsősorban a programértékelésen keresztül érvényesíthető (EC 999; Péti, M.– Salamin G. 2002). A manapság növekvő jelentőségű előzetes (ex-ante) programértékelés közvetlen a programozást követi. Az ex-ante értékelés alkalmas arra, hogy a programot egy kifejezett környezeti szemponti auditnak is alávesse, és különböző környezeti indikátorokat határozzon meg a későbbi programmenedzsment és az értékelések számára. Természetesen a későbbi programértékelési fázisok is végrehajthatóak a környezeti szempontok érvényesítésével. A környezetintegráció e fajtájának az Európai Unióban már léteznek bizonyos kidolgozott módszerei (EC 999). Magyarországon egyelőre még a programértékelés általában is igen kevéssé meghonosodott, így a rajta keresztül érvényesíthető környezetintegráció hiányzik. Azonban ez az elkövetkező években a regionális szint egyik legfontosabb környezetintegrációs formájává válhat.

20

Péti Márton

Különböző pilot projektek tapasztalatai ugyanis arra utalnak, hogy mind a környezeti szempontok érvényesítésére, mind a programértékelésre nagy igény mutatkozik a területfejlesztési programok hazai érdekeltjeinek részéről (Péti, M. – Salamin G. 2002; Tombácz, E. – Magyar, E. 997). A megfelelő partnerségen keresztül szintén érvényesíthető a környezetintegráció (Bradly, K. 999). Ez a területfejlesztési programozás és programmonitoring-értékelés során a környezetvédelmi hatóságok, civil szervezetek, K+F intézmények, a környezetvédelmi ipar képviselőinek megjelenítése. A területfejlesztési programok stratégiai környezeti hatásvizsgálata A jövő jelentős környezetintegrációs módszere a stratégiai környezeti hatásvizsgálat lesz. Ez a minden fejlesztési politikában alkalmazható eszköz, a területfejlesztésben kiemelt jelentőséggel bírhat. Alkalmas ugyanis a területfejlesztés egyes átfogó, több szektort érintő fejlesztéseinek a tovagyűrűző környezeti hatásinak a kimutatására. A stratégiai környezeti hatásvizsgálatoknak alapvetően két fajtája van: külső és belső vagy integrált stratégiai környezeti hatásvizsgálatot különböztethetünk meg (Therivel, R. – Partidário, M. R. 996). Az Európai Unió az integrált változatot preferálja – nem csak a területfejlesztés területén. Az integrált stratégiai környezeti hatásvizsgálat egyfajta programozási módszernek is tekinthető, hiszen az a programozási folyamat organikus része. A programozás minden egyes fázisában figyelembe veszi a környezeti információkat, környezeti szempontból értékeli a programozási lépés eredményeit (pl. a kitűzött stratégiai célok) és környezeti szempontból megfelelőbb alternatívákat definiál, ha szükséges. A folyamat során környezeti és fenntarthatósági indikátorok is meghatározásra kerülnek elsősorban a programmonitoring számára, így a program a későbbiekben is értékelhető környezeti szempontból. A külső formában elvégzett stratégiai környezeti hatásvizsgálatot a programozást követően folytatják le, még a programmegvalósítás elindítása előtt. Így több szempontból az ex-ante értékeléssel rokonítható. Egyszerűen csak a programdokumentum környezeti hatásértékelésének tekinthető. Különösen hasznos lehet ez a forma azokban az esetekben, ahol a programozás során a környezeti tényezőket nem vették figyelembe, így számos magyarországi A területfejlesztés és tájvédelem kapcsolata

2

regionális program esetében is, melyek ugyan már elfogadásra kerültek, de forráshiány miatt megvalósításuk egyelőre nem vagy csak alig indult el. A stratégiai környezeti hatásvizsgálatok mindegyikére jellemző a széleskörű partnerségre és a nyilvánosságra való törekvés. Ez azonban egyelőre a gyakorlati megvalósítás terén még hiányosságokat mutat, a megoldást új környezeti kommunikációs módszerek és eszközök jelenthetik (Therivel, R. 998). A területfejlesztési gondolattól a táj geomorfológiájának változásáig Végezetül egy illusztráción keresztül érdemes megvizsgálni, hogy egy területfejlesztési program milyen hatásokkal lehet a tájra, vagy akár éppen annak geomorfológiai viszonyaira. Egy stratégiai környezeti hatástanulmány keretében megvalósított hatástérképpel például kimutatható, hogy egy homokhátsági fejlesztés (. ábra), hogy hathat vissza magára a tájra. A fejlesztendő terület egy munkanélküliséggel, alacsony jövedelemtermelő- és népességmegtartó képességgel rendelkező tanyás homokhátsági térség. Az eredeti fejlesztési elképzelések gerincét a helyi ipari park bővítése és a kis- és középvállalkozások klaszteresedésének, együttműködésének a serkentése jelenti. A fejlesztések hatásait végig gondolva (. ábra) kiderülhet, hogy amennyiben a kedvezőtlen táji hatás nem úgynevezett helyettesítő jellegű (azaz a beavatkozás nélkül is létrejött volna), és ha a hatás értékelése szerint a várható potenciális károk miatt érdemes ellene tenni, akkor alternatív fejlesztési formákat kell felkínálni a hatás elkerülése érdekében. Ez esetünkben például a mezőgazdasági tevékenységeket kiegészítő jövedelemszerzés támogatása lehet. Irodalom Bartke I. (szerk) (995): Területfejlesztés. Eötvös Kiadó, Budapest 276 p. Bradley, K. (999): Environmental Appraisal of Regional Development Plans in the Context of the Structural Funds. Environment Impact Assessment Review 9. pp. 245–257. European Commission (2000): TERRA. An Experimental Laboratory in Spatial Planning Luxembourg pp. 9–3. European Commission DGXI (998): A Handbook on Environmental Assessment of Regional Development Plans and EU Structural Funds Programmes. London pp. 23–70. European Commission DGXVI (999): MEANS Collection I. V. pp. –26.

22

Péti Márton

Haque, M. S. (2000): Environmental Discourse and Sustainable Development: Linkages and Limitations. Ethics and the Environment 5. . pp. 3–2. Partidário, R. M. (2000): Elements of an SEA Framework – Improving the Added Value of SEA. – In: Environment Impact Assessment Review 20. pp. 647–663. Péti, M. (2002): Environmental Information in Regional Development Decision Making and Environmental Communication Strategies of Strategical Environmental Assessment. – In: Pillmann W. – Tochtermann K. (Ed.): International Society for Environmental Protection, Wien Péti, M. – Salamin, G. (2002): First Step Toward Systematic Regional Programme Evaluation. Experiences of an Accession Country Hungary. – In: Larsen B. L. – House F. (Ed.): Evaluation and EU Regional Policy New Questions and New Challenges. Aixen-Provence pp. 65–67. Therivel, R. (998): Strategic Environmental Assessment of the Transport Sector. – In: Banister D. (Ed.): Transport Policy and the Environment. Spon, London Therivel, R. – Partidário, M. R. (996): The Practice of Strategic Environmental Assessment. London pp. 5–40., 82–89. Tombácz, E. – Magyar, E. (997): Environmental Considerations in regional Planning. – ÖKO 3–4. pp. 9–34.

. ábra Fejlesztési ötlettől a geomorfológiai változásig

A területfejlesztés és tájvédelem kapcsolata

23

A térinformatika szerepe a felszínalaktani értékek országos információs rendszere kialakításában Árgay Zoltán  . Bevezetés Felszínalaktani értékeink szakszerű védelmének, valamint (idegenforgalmi) hasznosításának kérdéskörével önálló szekciók foglalkoznak a Geomorfológus Találkozó programjának keretében (III. és IV. műhelyszekció), amely jól illusztrálja e témakörök jelentőségét, aktualitását. A fenti célokkal kapcsolatos feladatok hatékony és eredményes ellátásának (is) alapfeltétele, hogy széles körű, megfelelő minőségű és könnyen elérhető információkkal rendelkezzünk felszínalaktani értékeinkről és ezen információkat, vagy azoknak egy részét – ellenőrzött módon – hozzáférhetővé tegyük a fenti célok megvalósításában érintett külső partnerek számára is. Egy országos információs rendszer a felszínalaktani értékekkel kapcsolatos természetvédelmi tevékenységeket és érdekérvényesítést hatékonyan támogató eszköz. (Az „országos” jelző a felszínalaktani értékek feldolgozásának teljességére, valamint a széles körű adatelérés biztosítására egyaránt vonatkozik.) Az alábbiakban rámutatunk a felszínalaktani érték-kataszterezés időszerűségére és jelentőségére egy országos információs rendszer létrehozásával összefüggésben, áttekintjük az információs rendszer kialakításának indokait, szükségességét, valamint főbb lépéseit (különös tekintettel a geomorfológiát, a geomorfológusokat közvetlen módon érintő munkarészekre és az ott felmerülő problémákra, tisztázandó kérdésekre), végül a térinformatikai technológia rendszeren belüli alkalmazásának indokait és lehetőségeit foglaljuk össze.

25

2. A felszínalaktani érték-kataszterezés jelentősége, aktualitása az információs rendszer létrehozásával összefüggésben Bármely információs rendszer működésének alapja az adat, ennél fogva az adatgyűjtés megszervezésének és módszereinek különös jelentősége van az információs rendszerek szempontjából. A felszínalaktani érték-kataszterezésnek a természeti értékek egy adott csoportjához tartozó objektumok felmérése, végső soron adatgyűjtés a célja. A Geomorfológus Találkozó keretében önálló műhelyszekció (II.) foglalkozik a felszínalaktani érték-kataszterezés kérdéseivel, ezért az alábbiakban csupán a témakör aktualitásával és jelentőségével kapcsolatos néhány gondolat, valamint a kataszterezés és az információs rendszer kialakításának kapcsolódási pontjai kerülnek kifejtésre. A felszínalaktani érték-kataszterezés szükségessége, aktualitása: • az egyes szaktudományok, valamint művelőik alapfeladatai közé tartozik a tárgyukat képező, illetve szakmai illetékességi körükbe tartozó objektumokról, jelenségekről stb., illetve e halmaz bizonyos szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemlő részhalmazairól felmérést készíteni, információt, adatokat gyűjteni és ezeket karbantartani. Nincs ez másképp a geomorfológia esetében sem; • kiemelkedő fontosságú, hogy az adatgyűjtés egységes elvek szerint és egységes módszerek alkalmazásával történjen. E követelmények egy országos kataszterezési program keretében teljesülhetnek a legnagyobb mértékben; • az összegyűjtött adatokat egyrészt az adott szaktudomány használja fel kutatási célokra, ugyanakkor biztosítani kell, hogy az adatok hozzáférhetők legyenek azok számára, akik a mindennapi munkájukhoz kívánják felhasználni azokat (a felszínalaktani értékek esetében, pl. az intézményes természetvédelem); • a felszínalaktani értékek szakszerű megóvásának, fenntartásának, bemutatásának stb. alapfeltétele, hogy egységes rendszerbe szervezett, naprakész információkkal rendelkezzünk róluk; • az intézményes természetvédelem részéről igény van a felszínalaktani természeti értékekkel kapcsolatos információkra, adatbázisokra (jelenleg e kategóriában a Barlangkataszter áll rendelkezésre egységes módon felépített országos közhiteles nyilvántartásként, jogszabályi kötelezettség [3/998. (V. 6.) KTM rendelet] alapján).

26

Árgay Zoltán

A fentiek alapján látjuk, hogy a felszínalaktani érték-kataszterezés és a felszínalaktani értékek országos információs rendszerének kialakítása között szoros összefüggés van, közöttük a kapcsolat kétirányú: egyfelől indokolt, hogy a rendszerbe integrálandó adatok túlnyomó része egy országos kataszterezési program eredményeként álljon rendelkezésre, másfelől a kataszterezés szervezésekor és az alkalmazott felvételezési, adatgyűjtési módszerek kiválasztásakor tekintettel kell lenni az információs rendszerek, illetve a potenciális felhasználóik felől a felveendő adatok körével és az adatminőséggel kapcsolatban megfogalmazódó követelményekre. 3. A felszínalaktani értékek országos információs rendszere kialakításának aktualitása és indokai A korábban megfogalmazott, a felszínalaktani értékekkel kapcsolatos tevékenységekkel összefüggő alapkövetelmény: egységes és naprakész adatok, információk rendelkezésre állása nem csak a megfelelő módon történő adatgyűjtés szükségességét támasztja alá, hanem a felvett adatoknak a kor követelményeivel összhangban megvalósuló tárolását, kezelését stb. is elengedhetetlenné teszi. A fenti követelményeknek való megfelelés csakis számítógépes információs rendszer fejlesztésével és működtetésével képzelhető el. Az információs rendszer e témában való alkalmazásának előnyeit, illetve az ily módon kielégíthető igényeket az alábbiakban foglaljuk össze: • biztosítható az egységes adattárolás; • gyors és egyszerű hozzáférés az adatokhoz, hatékony adatkarbantartás; • biztosítható az adatokhoz való széles körű hozzáférés (adatszolgáltatás ellenőrzött módon); • több felhasználó egyidejű kiszolgálása azonos színvonalon; • többféle adattárolási mód, illetve adatformátum egy rendszeren belüli integrációja, illetve különböző típusú adatok, információk (szöveg, kép stb.) egyazon objektumhoz való kapcsolása biztosítható; • gyors és egyszerű adatelemzés; • a különböző tematikák együttes kezelése lehetővé teszi a köztük lévő kapcsolatok egyszerű, gyors és pontos elemzését, felderítését, ezáltal minőségileg új információ előállítását; • az adatok, illetve az adatelemzés eredményének automatikus, egységes megjelenítése, valamint lehetőség egyéni igények figyelembe vételére;

A térinformatika és a felszínalaktani értékek

27

• a digitális adattárolás és adatformátum napjainkban alapfeltétel a külső partnerekkel való kommunikációban a felszínalaktani értékekkel kapcsolatos, azokat érintő tevékenységek tervezése stb. során; • a felszínalaktani értékekkel kapcsolatos tevékenységek támogatása operatív és döntéshozói szinten egyaránt. 4. Az információs rendszer kialakításának főbb lépései A rendszer kialakítása főbb lépéseinek ismertetésekor részletesebben kifejtjük azokat a pontokat, ahol a geomorfológiának, illetve a geomorfológusoknak kiemelkedő lehet a szerepe a felmerülő kérdések szakszerű és teljes körű tisztázásában. 4.. Az információs rendszer céljának megfogalmazása Az első és legfontosabb feladat, minden későbbi munkarészt ez határoz meg, illetve hatással van azokra. A rendszerrel szemben támasztott igények felmérésekor célszerű bevonni a potenciális külső felhasználókat is. 4.2. Definíciók, fogalmak meghatározása A felszínalaktani érték fogalmának pontos meghatározása, az értéktényezők számbavétele, a felszínalaktani értékek hazai típusainak meghatározása. A felmérések során egységesen alkalmazandó, szabvány-szerű anyag, útmutató összeállítása a cél. Tisztázandó kérdések a témában: • csak természetes eredetű felszínformák tartozzanak a felszínalaktani értékek körébe vagy sem; • milyen szempontok és tulajdonságok alapján tekinthető egy felszínforma felszínalaktani értéknek; • a típusalkotás során a geomorfológia tudományos szempontjai kerüljenek előtérbe vagy a természetvédelmi gyakorlatban alkalmazott felosztás követendő (a döntés befolyásolja a felmérendő és a rendszerben tárolandó objektumok körét); • a különböző léptékek kérdésköre: kisformák−nagyformák, egyszerű formák−összetett formák elkülönítése, kezelése a rendszeren belül. Objektív (?) kritériumrendszer kialakítása a felszínalaktani értékek kijelölésének érdekében. A kritériumrendszernek a felszínalaktani érték je-

28

Árgay Zoltán

lentőségének (helyi, regionális, országos) megállapítását is támogatnia kell. Tisztázandó kérdések a témában: • szubjektív és objektív elemek a minősítésben; • a kritériumrendszer szükséges részletessége. A fenti kérdésekre a geomorfológia kutatási módszereinek alkalmazásával és tudományos eredményeinek felhasználásával lehet választ adni (Hevesi A. 983; Kiss G. 996, 999, 2000; Kozák M. − Püspöki Z. − Majoros Zs. 998; Pinczés Z. 998). 4.3. A felmérendő adatok, az adatgyűjtés módjának és az adat-minőséggel szemben támasztott követelmények meghatározása Elsősorban a geomorfológusok feladata fentiek meghatározása, azonban indokolt a potenciális felhasználókat is bevonni ebbe a fázisba, fel kell mérni az igényeiket. Tisztázandó kérdések a témában: • a felszínalaktani értékek típusától, egyedi jellemzőitől függetlenül általánosan felveendő adatok, körülmények, az adatgyűjtés módszere, adatminőség; • az egyes formatípusokra (felszínalaktani érték-típusokra) jellemző és felveendő speciális adatok, tulajdonságok meghatározása; • felvételi adatlapok összeállítása. Ahol lehet, ajánlott előre meghatározni a válaszként adható minőségi kategóriákat az egyszerű, gyors feldolgozás érdekében. E témában is egységesen alkalmazandó szabványszerű útmutató kidolgozása a cél. Célszerű felhasználni a már működő, hasonló jellegű felmérési programok (pl. a Barlangkataszter kialakításával kapcsolatos országos adatgyűjtés stb.) tapasztalatait és a témában született korábbi tudományos eredményeket (pl. Bedő G. 2000; Jakucs L. − Mezősi G. 988; stb.). A témakörben széleskörű szakmai egyeztetés szükséges. 4.4. Az információs rendszer előzetes tervének elkészítése Ebben a fázisban a (tér)informatikusok munkája hangsúlyos, de folyamatos párbeszéd és egyeztetés szükséges a geomorfológus- és a potenciális felhasználók közül kikerülő szakemberekkel.

A térinformatika és a felszínalaktani értékek

29

4.5. Mintaprojekt kivitelezése Lehetőség szerint a felszínalaktani érték-típusok minél szélesebb körét magukba foglaló mintaterületeken a 4.3. pontban meghatározott elvek és gyakorlat szerint gyűjtött adatokra építve a rendszernek az adatok teljessége tekintetében nem, de a funkciókészlet tekintetében teljes kiépítése és próbaüzem, a valós használat során felmerülő feladatok, követelmények modellezése, tesztelések. 4.6. Előzetes rendszerterv szükség szerinti felülvizsgálata A mintaprojekt tapasztalatai alapján (fejlesztés és működtetés) szükséges változtatások, korrekciók a rendszerterven; a folyamat eredménye a végleges rendszerterv kialakítása. 4.7. Adatgyűjtés (kataszterezési program keretében) Az adatgyűjtéssel-kataszterezéssel kapcsolatban az alábbi kérdések tisztázása szükséges: • kik végzik az adatfelvételt, e tevékenységet milyen feltételekhez szükséges kötni; • mely szervezet stb. koordinációjával; • milyen ütemezés szerint történik az adatgyűjtés; • milyen forrásból. 4.8. Rendszerfejlesztés a rendszerterv alapján Ez akár párhuzamosan is történhet a 4.7. ponttal; az adatok feltöltése folyamatos. 4.9. Az információs rendszer működtetése, fenntartása A rendszer működtetésével kapcsolatban az alábbi kérdések tisztázása szükséges: • a fejlesztés teljes vertikumát mely szervezet koordinálja; • a munkamegosztás milyen módon történik, kik végzik el az egyes részfeladatokat (tudományos műhelyek, kutatóhelyek, külső cégek szerepe); • mely szervezet üzemelteti, tartja fenn a rendszert, milyen módon történik az adatszolgáltatás; • milyen forrásból finanszírozható a rendszer kiépítése és fenntartása.

30

Árgay Zoltán

5. A térinformációs technológia információs rendszeren belüli alkalmazásának indokai és lehetőségei A rendszer fejlesztése és fenntartása során egyes munkarészek megkövetelik, illetve indokolttá teszik térinformatikai technológiák alkalmazását, azonban ezeket nem szükséges beépíteni a rendszerbe, hanem önálló szegmensként működhetnek. Más funkciók, műveletek esetén azonban elengedhetetlen, hogy a térinformatikai technológiát a rendszerbe integráljuk. Fejlesztése és működtetése során a felszínalaktani értékek információs rendszere az alábbi pontokon kapcsolódik a térinformatikai technológiákhoz. 5.. Adatgyűjtés – kataszterezés Térbeli adatok (terepen történő) gyűjtésére fejlett technológiák állnak rendelkezésre (pl. GPS). Az ily módon gyűjtött adatok értelmezésére és kezelésére (pl. vetületi transzformációk elvégzése stb.), valamint térbeli (geometriai) és szakadatok együttes gyűjtésére és kezelésére a térinformációs technológia a kor követelményeinek megfelelő eszközöket nyújt. 5.2. Az információs rendszer mindennapos működése, funkciókészlete Ha nem csupán adattár jellegű rendszert kívánunk létrehozni, hanem a mindennapi munka különböző szintjeit (operatív, döntéshozói) széleskörűen támogató hatékony eszközt, a rendszernek alkalmasnak kell lennie a különböző tematikus információk egységes referencia-rendszerben történő együttes kezelésére, elemzésére és megjelenítésére. Az alábbiakban ehhez kapcsolódóan néhány, a rendszeren belül térinformációs technológiával megvalósítható funkciót, illetve ily módon kielégíthető igényt emelünk ki: • a különböző tematikák együttes kezelésének és kapcsolatuk elemzésének még az adatgyűjtéssel összefüggésben is van jelentősége, amit az alábbi példán keresztül mutatunk be. A felszínalaktani értékekkel kapcsolatban fontos információ, hogy pontosan mely földrészleten vagy földrészleteken helyezkednek el. Ennek pontos megállapítása a terepi adatgyűjtés során általában nehézkes és nem egyértelmű. Az objektum terepen (pl. GPS technológiával) mért koordinátái (a megfelelő geometriai transzformációt követően), valamint megfelelő minőségű és (digitális) formátumú ingatlan-nyilvántartási térkép közötti térbeli kapcsolat elemzésével a megfelelő minőségű A térinformatika és a felszínalaktani értékek

3

adat, információ előállítható. Hasonló módon lehet eljárni egyéb területi kapcsolatok feltárása esetén is (ennek alapfeltétele, hogy rendelkezésre álljon megfelelő minőségű és formátumú digitális térképi állomány a vizsgálni kívánt tematikáról); • a térbeli elemző funkciók rendszeren belüli támogatása azért is indokolt, mert a rendszertervnek megfelelően egyes tematikák közötti (térbeli) kapcsolatok adatbázisban való tárolására van lehetőség, máskor (a rendszer működése során, a mindennapi feladatokkal összefüggésben külső forrásból érkező adatok, tematikák esetében) azonban ez nem lehetséges vagy nincsen értelme. Utóbbi esetben a tematikák között fennálló térbeli kapcsolatok feltárása térbeli elemző műveletekkel lehetséges; • a felszínalaktani értékek esetében (is) helyhez kötött információkról van szó, amelyek elsődleges megjelenítési formája a térkép. A térinformatika egyik alapfunkciója az adatok, valamint az adatbázis-lekérdezések, elemzések eredményeinek térképen történő megjelenítése. A technológia dinamikus megjelenítési lehetőséget kínál, tematikus térképek szerkesztésekor egyéni igények kielégítését messzemenően támogatja. Az adatok, információk térképi megjelenítése nagymértékben és széles körben elősegíti a felszínalaktani értékekkel kapcsolatos munkát; • a külső partnerekkel történő kommunikáció és adatcsere, valamint az adatszolgáltatási tevékenység során a térinformatikai adatformátumoknak egyre nagyobb lesz a szerepe; • a térinformációs technológia támogatja meghatározott, a felszínalaktani értékekkel kapcsolatos, széles felhasználói réteg igényeit kielégítő és számukra szabadon elérhetővé tett információk térképalapú internetes publikációját. Irodalom Bedő G. (2000): A földtani alapszelvények egységes nyilvántartási rendszerének kialakítása és a védetté nyilvánítás előkészítése. – Földtani Kutatás 37. . pp. 2–24. Detrekői Á. – Szabó Gy. (995): Bevezetés a térinformatikába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 250 p. Hevesi A. (983): A természeti adottságok természetvédelmi szempontú értékrend szerinti minősítése. Kézirat. MTA FKI 56 p. Jakucs L. – Mezősi G. (988): Védett és védendő területek talajtani, földtani és felszínalaktani értékeinek kataszterezése. Kézirat. Szeged 770 p.

32

Árgay Zoltán

Kiss G. (996): A morfológiai formák és talajok természetvédelmi kiértékelésének elméleti megközelítése. – In: Tóth J. – Wilhelm Z. (szerk.): A társadalmi-gazdasági aktivitás területi-környezeti problémái. JPTE Pécs pp. 77–88. Kiss G. (999): Talajok és morfológiai formák természetvédelmi szempontú értékelése. PhD disszertáció. Debrecen 50 p. Kiss G. (2000): Földtudományi értékek természetvédelmi értékének meghatározása a felszínalaktani értékek példáján. – Földrajzi Közlemények 48. (24.) –4. pp. 53–60. Kozák M. – Püspöki Z. – Majoros Zs. (998): Földtani értékek minősítése. – Acta Geographica Debrecina 34. pp. 327–339. Pinczés Z. (998): A Tokaji-hegység kialakulása és geomorfológiai értékei. – Földrajzi Közlemények 46. (22.) –2. pp. –0.

A térinformatika és a felszínalaktani értékek

33

Földtudományi Természetvédelmi Felmérés A Földtudományi Értékek Országos Katasztere összeállítása

Kiss Gábor  Bevezetés A természeti és kultúrtörténeti értékek megőrzésének alapját képezi, s ennek megfelelően a természetvédelem feladatai közé tartozik a védett és védelemre érdemes képződmények, objektumok nyilvántartása.1 A földtudományi (földtani, felszínalaktani, talajtani és víztani) értékek közül jelenleg kizárólag az 96 óta „ex lege” védelem alatt álló barlangokról vezetnek kötelező jelleggel nyilvántartást: a védett és fokozottan védett barlangokra vonatkozó információkat – a 3/998. (V. 6.) KTM rendelet alapján – az Országos Barlangnyilvántartásban rögzítik. Az egyéb védett és védelemre érdemes földtudományi értékekről még nem áll rendelkezésre teljes körű, egységes szempontú nyilvántartás. Igaz ez annak ellenére, hogy az 997–2002 közötti időszak természetvédelmi feladatait rögzítő Nemzeti Természetvédelmi Alapterv előírásként határozta meg, hogy „gondoskodni kell a földtani és felszínalaktani értékek országos kataszterének elkészítéséről”. A földtudományi természetvédelem régi adósságának pótlására 2002. év során a Földtudományi Természetvédelmi Felmérés (a továbbiakban Felmérés) keretében megkezdődött hazánk földtudományi értékeinek országos szintű felvételezése. A Felmérés eredményeként összeállításra kerül a Földtudományi Értékek Országos Katasztere (a továbbiakban Kataszter). Jelen tanulmányban a Felmérés szakmai hátterét és az első év eredményeit mutatjuk be.

1 A tanulmány a T 043789 nyilvántartási számú OTKA pályázat támogatásával készült.

35

A Felmérés előzményei Hazánkban nem először történik kísérlet a földtudományi értékek országos szintű felvételezésére. Az 980-as évek második felében az akkori Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium kezdeményezésére a védett és védelemre érdemes területek értékes élettelen természeti képződményeinek számbavételére indult egy program. Ez a felmérés azonban elsősorban az ismert képződményekre terjedt ki, s a kataszter összeállítását nem előzte meg szisztematikus feltáró munka. A program eredményei sem a szakma, sem a közélet előtt nem ismeretesek. A Felmérés szakmai alapjának lehet tekinteni a „Morfológiai formák és talajok természetvédelmi értékének meghatározása” című PhD-értekezést, amely a Debreceni Egyetem Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszékén készült (Kiss G. 999). Ezt követően egy módszertani jellegű kutatás keretében kidolgozásra került Tokaj-Hegyalja kistájcsoport földtudományi értékeinek katasztere, és a felmérés során szerzett tapasztalatok felhasználásával elkészült a Földtudományi Értékek Kataszteri Lapja (Kiss G. 200a). A Felmérés rövid bemutatása A Felmérés a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium pénzügyi finanszírozásával történik. Kezdeményezői és szakmai koordinátorai a Környezetgazdálkodási Intézet Természetvédelmi Igazgatóságának és a Szent István Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének (Budapest) geográfus végzettségű szakemberei. A Felmérés időrendjét és tematikáját tekintve két szakaszból áll. Az első szakaszban, 2002. év során felvételezésre kerültek az oktatási-nevelési és ökoturisztikai szempontból fontos földtudományi értékek. Az első szakasz fontos célja a kataszterezés módszertanának véglegesítése. A nemzetközi és országos jelentőségű földtudományi értékek teljes körű felvételezése a második szakaszban történne meg. A Felmérés 2002. év során lezajlott első szakaszának első lépéseként a rendelkezésre álló földtudományi szakirodalom tanulmányozásával, a nemzeti park igazgatóságok földtani felügyelőinek és a Felmérés szakmai koordinátorainak javaslatai alapján megtörtént a felvételezésre kerülő objektumok előzetes kiválasztása. Annak ellenére, hogy sajnálatos módon a pénzügyi finanszírozás nem tette lehetővé külső szakértők bevonását, néhány föld-

36

Kiss Gábor

tudományi végzettségű szakembertől is érkeztek javaslatok, amelyeket ezúton is köszönünk. Az objektumok első körös kiválasztását követően került sor az egyes objektumok terepi helyszínelés alapján történő felvételezésére. Fontosnak tartottuk, hogy a Felmérés szakmai koordinátorai valamennyi objektumot személyesen keressék fel, mivel csak ez esetben biztosítható a kataszteri lapok egységes szemléletű kitöltése, ami bizonyos mértékig kiküszöbölheti az értékelés teljes mértékben nem elkerülhető szubjektivitását (pl. látványérték, megközelíthetőség minősítése). A Felmérés első szakaszának záró lépését a számítógépes adatrögzítés jelentette. A Felmérés szakmai háttere A Felmérés során négy értéktípusba tartozó értékes objektumok felvételezése történik, melyek a következők: • földtani értékek (mivel a barlangokra vonatkozóan naprakész adatbázis áll rendelkezésre, a Felmérés során a természetes eredetű üregek nem kerülnek felvételezésre), • felszínalaktani értékek, • víztani értékek, • talajtani értékek. A Felmérés a Földtudományi Értékek Kataszteri Lapja segítségével történik. A kataszteri lapon az adatok 8 témakörben kerülnek felvételezésre, melyek a következők: Azonosító adatok, Természetvédelmi jelentőség, Veszélyeztetettség, Állapot, Természetvédelmi oltalom, Gyakorlati védelem, Oktatási-nevelési és turisztikai hasznosítás, Egyéb információk (részletesen ld. Kiss G. 200b). A Felmérés első évében valamennyi objektumról kitöltésre kerül egy Turisztikai Lap.2 A Felmérés során az értékkiválasztást két szempontból közelítettük meg: az értékhordozó jelentőségének szintje és jellege alapján. Az értékszint alapján a nemzetközi és országos jelentőségű objektumok kerültek kiválasztásra. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a Felmérés so-

2 Részletesen ld. Benkhard B. „Földtudományi Természetvédelmi Felmérés – a földtudományi értékek ökoturisztikai szempontú felmérése” című e kötetben megjelent tanulmányát. Földtudományi természetvédelmi felmérés

37

rán kidolgozott és ellenőrzött módszertan alapján az országos programmal párhuzamosan megtörténjen a regionális és helyi jelentőségű földtudományi értékek felvételezése is, ami már több területen folyamatban van (pl. Medves-vidék, Kőszegi-hegység). Az értékhordozó jelentőségének jellege szempontjából alapelvnek tekintjük, hogy az értékmeghatározásban és -kiválasztásban a tudományos (földtudományi) szempontok töltenek be meghatározó szerepet. A tudományos jellegű kritériumok – az értéknyilvánítás társadalmi meghatározottságától eltekintve – az emberi tényezőktől leginkább független, belső értéket fejezik ki (English Nature, 994). A látványértéket – ami a földtudományi értékek esetében korábban kiemelkedő fontosságú kritérium volt – önmagában nem tekintjük kiválasztási kritériumnak, habár szerepe – különösen a Felmérés első szakaszában – jelentős (ld. később). A kizárólag esztétikai szempontból értékes földtudományi jellegű objektumokat (pl. sziklafalak), amennyiben földtudományi jelentőségük csekély, a tájképi értékek csoportjába soroljuk, így a földtudományi értékek nyilvántartásába nem kerülnek be. Ennek megfelelően a Felmérés során alkalmazott kiválasztási kritériumok a következők: • egyedülállóság, • típusosság. Az egyedülállóság a képződmények és folyamatok szélsőségesen ritka előfordulására utal. Az egyedülálló képződmények tudományos jelentőségét az adja, hogy tanulmányozásukra csak egyetlen előfordulási helyen nyílik lehetőség, ahol kialakulásukra, valamint az adott terület földtörténeti múltjára vonatkozóan általában fontos tudományos információkat szolgáltatnak. Emellett természetvédelmi szempontból azért is szükséges velük foglalkozni, mivel – kis területi elterjedésükből következően – potenciálisan veszélyeztetettek és nem helyettesíthetőek. A típusosság azt fejezi ki, hogy egy képződmény valamely előfordulásának tulajdonságai mennyire tükrözik az adott képződménytípus általános jellegzetességeit, valamint a tulajdonságokon keresztül a képződménytípust létrehozó folyamatokat és a kialakulásukban szerepet játszó környezeti feltételeket (Kiss G. 999). A típusos képződmények kiemelkedő tudományos jelentősége sokrétű: korábban ezek alapján történt az egyes képződménytípusok genetikájának leírása és a képződmények tipizálása, míg a jövőben, mint referencia- ill. kontroll-képződmények lehetnek fontosak. Tudományos jelentősége miatt megőrzésre érdemes földtudományi értéknek tekintjük a

38

Kiss Gábor

hazánkban előforduló összes földtudományi képződmény- és folyamattípus legtípusosabb előfordulásait. A Felmérés első szakaszában értékadó kritériumnak tekintettük a következőket: • ritkaság-gyakoriság, • oktatási-nevelési érték, • turisztikai-rekreációs érték, • élőhelyi jelentőség, • kultúrtörténeti jelentőség. A ritkaságot – a korábbi általános természetvédelmi szemlélettel szemben – nem kiválasztási, hanem értékadó tényezőnek tekintjük. A ritka képződmény- és folyamattípusok előfordulásai közül a legtípusosabbakat tartjuk értékesnek, amelyekre viszont – a kis területi elterjedésből adódó potenciális veszélyeztetettség miatt – kiemelt figyelmet szükséges fordítani. Az oktatási-nevelési érték azt fejezi ki, hogy az adott képződmény vagy objektum felhasználható-e az oktatásban-ismeretterjesztésben, illetve a természetvédelmi tudatformálásban, és ha igen, milyen szerepet tölt be abban (Kiss G. 999). A földtudományi oktatás-ismeretterjesztés szempontjából kiemelkedően fontos, hogy fennmaradjanak olyan képződmények, illetve előfordulások, melyek terepi bemutatásával az adott képződménytípus megismerése és létrehozó folyamatainak megértése könnyebbé válik. A természeti értékek bemutatása természetvédelem szempontjából alapvető jelentőségű, hiszen az értékek hosszú távú megőrzésének fontos feltétele a természetvédelmi tudatosság kellően magas foka. A földtudományi értékek a természetvédelmi tudatformálásban kiemelkedő szerepet játszhatnak, mivel az élő természeti értékeknél „kézzelfoghatóbbak” és általában kevésbé érzékenyek a látogatással szemben. Oktatási-nevelési szempontból kiemelkedően fontosak a típusos előfordulások, hiszen segítségükkel mutathatók be legszemléletesebben az egyes képződménytípusok, és az azokat létrehozó folyamatok. A turisztikai-rekreációs érték a turisztikai-rekreációs hasznosítás lehetőségének kifejezője. Szoros kapcsolatban áll az oktatási-nevelési értékkel, hiszen mindkét esetben kiemelkedő a látványérték szerepe.3

3 Részletesen ld. Benkhard B. „Földtudományi Természetvédelmi Felmérés – a földtudományi értékek ökoturisztikai szempontú felmérése” című e kötetben megjelent tanulmányát. Földtudományi természetvédelmi felmérés

39

A földtudományi jellegű objektumok gyakran biztosítanak élőhelyet értékes növény- és állatfajok részére (pl. füzéri Várhegy, Nagymező karsztfennsíkja), vagy kapcsolódik hozzájuk valamilyen kultúrtörténeti szempontból fontos esemény, monda stb. (pl. kaptárkövek, ősember tűzkőbányája a sümegi Mogyorós-dombon). Még egyszer fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a földtudományi szempontból nem értékes, ugyanakkor élőhelyi vagy kultúrtörténeti szempontból jelentős földtudományi jellegű objektumok a Felmérés során nem kerülnek felvételezésre, azonban a földtudományi szempontból értékes képződmények esetében a kataszteri lapon az élőhelyi és kultúrtörténeti jelentőségre minden esetben történik utalás. A Felmérés keretében az értékek szisztematikus felvételezése történik – végső cél a hazánk területén előforduló összes képződmény- és folyamat-típus reprezentálása. A tervek szerint minden képződmény- és folyamattípus esetében minimum két előfordulás kerül kiválasztásra. A Felmérés első szakaszának néhány tapasztalata és eredménye A Felmérés lezárult első szakaszában 82 földtudományi objektum került felvételezésre, amelyből az ökoturisztikai szempontból legfontosabb 90 objektum dokumentálása történt meg. A következőkben a 90 objektumról mutatunk be néhány statisztikai felmérést. A felmért földtudományi objektumok döntő részét (86,7%) a földtani és felszínalaktani értékek képviselték. Erre a két értéktípusra jellemző, hogy gyakran együtt fordulnak elő. Legjellemzőbb esetek: földtani feltárást képviselő sziklaformák (pl. kishartyáni Kőlyuk-oldal, Baradla-barlang sziklafala, háromhutai Sólyom-bérc), illetve szurdokvölgyek (pl. nógrádszakáli Páris-patak homokkőszurdoka, bakonynánai Római-fürdő). A többi földtudományi értéktípussal összehasonlítva a talajok látványértéke csekély, így a turisták érdeklődését kevésbé keltik fel. Ennek következtében a Felmérés első szakaszában talajtani érték nem került felvételezésre. Az objektumok nemzeti park igazgatósági területek szerinti elhelyezkedését az . ábra mutatja be.

40

Kiss Gábor

Objektum (db)

Az összes előfordulás %-ában

Földtani

20

22,2

Földtani-felszínalaktani

32

35,6

Felszínalaktani

26

28,9

Felszínalaktani-víztani

6

6,7

Víztani

6

6,7

Talajtani

0

0

Összesen:

90

00

Földtudományi értéktípus

. táblázat Az ökoturisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű földtudományi objektumok csoportosítása értéktípus szerint

Objektum (db) 68

Az összes előfordulás %-ában 73,1

2

2,2

Bánya

20

21,5

Útbevágás

1

1,1

Kutatóárok, kutatófeltárás

2

2,2

934

100

Előfordulás jellege Természetes Emberi hatásra beindult természetes folyamat eredményeként létrejött Mesterséges

Összesen:

2. táblázat Az ökoturisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű földtudományi objektumok csoportosítása az előfordulás jellege szerint

4 Három felvételezésre került objektum esetében természetes és mesterséges eredetű előfordulás egyaránt jellemző volt, így ebben a táblázatban az objektumok száma nem 90. Földtudományi természetvédelmi felmérés

4

. ábra Az ökoturisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű földtudományi objektumok (összesen 90 db) területi elhelyezkedése nemzeti park igazgatósági területek szerint

Az ábra alapján egyértelműen látszik, hogy a turisztikai vonzerőt jelentő földtudományi értékekben kiemelkedően gazdag a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területe. A földtudományi értékek előfordulásuk jellege alapján két nagy csoportba sorolhatók: természetes és mesterséges előfordulások. A felmért objektumok közel ¾-e természetes előfordulás (2. táblázat). A földtani értékek jelentős része a bányászat által létrehozott mesterséges feltárás. A földtudományi értékek kiemelkedő szerepet játszanak a természetvédelmi tudatformálásban. Ezt szemléletesen igazolja, hogy a felmért objektumok döntő részén valamilyen formában jellemző az oktatási-nevelési célú hasznosítás. Állandó környezetarchitektúra elem elhelyezésével járó bemutatás (természetvédelmi bemutatóhely, tanösvény, tájékoztató tábla) az objektumok 50%-án van (2. ábra). A földtudományi értékek oktatási-nevelési célú hasznosítása a legjellemzőbb az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén. A földtudományi értékeket számos emberi tényező veszélyezteti. A felmért objektumok 60%-a aktuálisan vagy potenciálisan veszélyeztetett. A veszélyeztető tényezők közül a legjellemzőbb a természetes folyamatokra visszavezethető benövényesedés, ami az objektumok 25%-át érintette. A nö-

42

Kiss Gábor

vényzet megtelepedése a földtani feltárásokon, sziklaalakzatokon csökkenti azok láthatóságát és megközelíthetőségét, s ezzel kutatási, oktatási-nevelési és turisztikai hasznosíthatóságát.

2. ábra Az ökoturisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű földtudományi objektumok (összesen 90 db) oktatási-nevelési hasznosítása: a hasznosított objektumok aránya a felmért objektumok %-ában

3. ábra Az ökoturisztikai szempontból kiemelkedő jelentőségű földtudományi objektumok (összesen 90 db) állapota

A veszélyeztetett objektumok jelentős aránya ellenére a földtudományi értékek állapota viszonylag jó: a felmért objektumok 94,%-a kitűnő vagy megfelelő állapotban volt (3. ábra). A legjobb állapotban összességében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén lévő földtudományi értékek vannak. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy nagyrészük turisztikai célpont (pl. Hegyestű, Káli-medence „kőtengerei”, Badacsony, Szt. Györgyhegy), ami szükségessé teszi az objektumok rendszeres tisztítását, gondozását. A többi területen szerzett tapasztalataink is azt mutatják, hogy a földtudoFöldtudományi természetvédelmi felmérés

43

mányi értékek esetében a turisztikai és oktatási-nevelési célú hasznosítás nem csak mint veszélyeztető tényező jelentős, hanem sok esetben hozzájárul az értékek tudományos jelentőségének megőrzéséhez. A Felmérés egyik érdekes „mellékterméke” a hazai természetvédelem földtudományi szakember-ellátottságáról szerzett tapasztalatok. 0 nemzeti park igazgatóságunk által a programban való részvételre kijelölt munkatársak felsőfokú szakmai végzettsége a következőképpen alakult: • geográfus – 3 fő (ANPIg, BNPIg, KNPIg) • geológus – 3 fő (BfNPIg, BNPIg, DINPIg) • geofizikus –  fő (DDNPIg) • nem földtudományi szakirányú végzettség – 6 fő (FHNPIg, HNPIg, KMNPIg, ÖNPIg) A felsorolás azt mutatja, hogy 4 nemzeti park igazgatóságnál egyáltalán nem tudtak földtudományi végzettségű szakembert kijelölni a Felmérésben való részvételre. A földrajztudomány képviselői csak három nemzeti park igazgatóságnál vannak szakmai képzettségüknek megfelelő alkalmazásban. A Felmérés további céljai A Felmérés következő szakaszában az alábbi feladatok megvalósítását tervezzük: • A következő években – a pénzügyi lehetőségek függvényében – a nemzetközi és országos jelentőségű földtudományi értékek teljes körű felvételezésére kerülne sor. A földtudományi értékek megőrzése szempontjából nagy jelentőségű munkát csak úgy tartjuk eredményesen megvalósíthatónak, ha már 2003 során lehetőség nyílik külső szakértők bevonására. • A Felméréssel párhuzamosan zajló regionális és helyi szintű földtudományi értékfelmérések elősegítése érdekében módszertani útmutató (kataszteri lap, egységes szempontrendszer stb.) kiadását tartjuk szükségesnek. A Földtudományi Értékek Országos Kataszterének összeállítása a földtani természetvédelem egyik igen fontos, a további tevékenységek alapját képező lépése, amely reményeink szerint eredményesen járul hozzá a földtudományi értékek hosszú távú megőrzéséhez.

44

Kiss Gábor

Összefoglalás A Földtudományi Természetvédelmi Felmérés keretében 2002. év során megkezdődött hazánk földtudományi értékeinek országos szintű felvételezése, amelynek eredményeképp összeállításra kerül a Földtudományi Értékek Országos Katasztere. A Felmérés első szakaszában 82 földtudományi objektum került felvételezésre, s megtörtént az ökoturisztikai szempontból legfontosabb 90 objektum dokumentálása. A felmért földtudományi objektumok döntő részét a földtani és felszínalaktani értékek képviselték, ami szemléletesen jelzi ezen értéktípusok látványértékét, turisztikai vonzerejét. Turisztikai vonzerőt jelentő földtudományi értékekben kiemelkedően gazdag a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területe. A földtudományi értékek kiemelkedő szerepet játszanak a természetvédelmi tudatformálásban, amit szemléletesen igazol, hogy a felmért objektumok döntő részén valamilyen formában jellemző az oktatási-nevelési célú hasznosítás. A földtudományi értékek jelentős része aktuálisan vagy potenciálisan veszélyeztetett. A veszélyeztető tényezők közül a legjellemzőbb a természetes folyamatokra visszavezethető benövényesedés. A veszélyeztetett objektumok jelentős aránya ellenére a földtudományi értékek állapota viszonylag jó. A legjobb állapotban a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság területén lévő földtudományi értékek vannak, ami jelentős részben az oktatási-nevelési, illetve turisztikai célú hasznosítás alapfeltételét jelentő gondozásnak köszönhető. Irodalom English Nature (994): Nature Conservation Strategies. The Way Forward. Peterborough. 32 p. Ellis, N. V. (ed.) (996): An Introdaction to the Geological Conservation Review. Geological Conservation Review Series No. . Joint Nature Conservation Committee. Petersborough. 3 p. Kiss G. (999): Talajok és morfológiai formák természetvédelmi szempontú értékelése. PhD-disszertáció. Debrecen. 50 p. Kiss G. (200a): Földtudományi értékek természetvédelmi szempontú kataszteri térképezésének módszertani megalapozása. KAC-pályázat kutatási jelentése. 0 p. Kiss G. (200b): Földtudományi értékek természetvédelmi szempontú kataszteri nyilvántartása. In: Dormány G. – Kovács F. – Péti M. – Rakonczay J. (szerk.): I. Földrajzi Konferencia CD-kiadványa. Szeged. Kozák M. – Püspöki Z. – Majoros Zs. (998): Földtani értékek minősítése. – Acta Geographica Debrecina XXXIV. pp. 33–325. Földtudományi természetvédelmi felmérés

45

Felhasznált jogszabályok, programok, tervek Barlang nyilvántartólap. Kézirat. Barlangtani Intézet. 34 p. Kataszteri lap a védett és védelemre érdemes területek földtani, felszínalaktani, vízrajzi, talajföldrajzi értékeinek feldolgozásához. Barlangtani Intézet. 8 p. Nemzeti Természetvédelmi Alapterv. 996. évi LIII. törvény a természet védelméről. Magyar Közlöny. 53. 3325-3346 3/997. (V.28.) KTM rendelet a védett természeti területek és értékek nyilvántartásáról 3/998. (V. 6.) KTM rendelet a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről.

Földtudományi Természetvédelmi Felmérés A Földtudományi Értékek ökoturisztikai szempontú felmérése

Benkhard Borbála  Bevezetés A földtudományi értékek jelentős hátrányban vannak az élő természeti értékekhez képest. Kevésbé ismertek, ami két okra vezethető vissza. Elsőként arra, hogy nem áll rendelkezésünkre természettudományi szakemberek által összeállított lista arról, hogy a különböző földtudományi értéktípusok hazánkban hol találhatóak meg, milyen természettudományi-természetvédelmi jelentőséggel bírnak. Másfelől éppen ezért nem vagyunk tisztában azzal sem, hogy ezek közül az értékek közül melyeket érdemes bemutatnunk, bevonnunk az – akár iskolai, akár iskolarendszeren kívüli – környezeti nevelésbe, és hogy a bemutatás milyen módon történjen. Amikor 2002-ben az országos kataszterezést megkezdtük (KGI Természetvédelmi Igazgatóságának Ökoturisztikai Osztálya, Szent István Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszéke, Nemzeti Park Igazgatóságok szakemberei), az utolsó percben voltunk, hogy a 997–2002 közötti időszak természetvédelmi feladatait rögzítő Nemzeti Természetvédelmi Alapterv előírása teljesüljön („gondoskodni kell a földtani és felszínalaktani értékek országos kataszterének elkészítéséről”). Az értékeink országos „listája” természetvédelmi szempontból minden esetben stratégiai fontosságú! A felmérés szakmai előzményeihez tartozik a már korábban összeállított Földtudományi Értékek Kataszteri Lapja, ami a jelen felmérés során bővítésre, átalakításra került. A Kataszteri Lap most kiegészült egy, az ökoturisztikai szempontú felmérést szolgáló Turisztikai Lappal, amelynek célját és részleteit a következőkben mutatom be.

47

Az ökoturisztikai szempontú kataszterezés célja A földtudományi értékek ökoturisztikai szempontú egységes megközelítésére eddig hazánkban még nem volt példa, mivel a turisztikai szervezetek, illetve más, idegenforgalommal foglalkozó intézmények, vállalkozások többnyire nem rendelkeznek ehhez megfelelő kapacitással. Az ökoturisztikai szempontú kataszterezés célja az, hogy a „bemutatva megőrzés” elvével megegyezően létrejöjjön egy olyan adatbázis, amely hazánk bemutatható, ökoturisztikai szempontból értékes objektumainak állapotát, értékelését, leírását tartalmazza. (Illetve a bővebb adatbázisban is szerepeljen a földtudományi értékek jellemzésekor egy-egy értékszám, ami úgymond az objektum ökoturisztikai értékére utal.) A legtöbb természetvédelmi szempontú megközelítés mereven elutasítja a természeti értékek bemutatását. Pedig az objektumok természetvédelmi értékét növeli, ha könnyen magyarázható, jól megközelíthető; ugyanis ennek köszönhetően nagy szerep jut az adott földtudományi értéknek a környezettudatos szemlélet kialakításában! Hiszen a látványosságon keresztül a laikus esetében is rá lehet világítani a szakmai értékre. Ennek ellenére sajnálatosan mellőzött szerepük van a földtudományi értékeknek a környezettudatos nevelésben. Ez a munka reményeink szerint nagyban hozzájárul ennek megváltoztatásához, és sikerességéhez elengedhetetlen, hogy a létrejövő adatbázis nyitott, bármikor bővíthető legyen. Ugyanakkor a kataszterezésnek ez a része valójában csak előkészítő fázis. Előkészít egy olyan kiadványt, amely ingyenes, hazánk földtudományi értékeiből ad ízelítőt, és Magyarország minden általános és középiskolájába eljut. (Egy korábban elindított kiadvány-sorozat tagjaként, amelynek eddig a tanösvényeket, és a bemutatóhelyeket népszerűsítő tagjai jelentek meg.) A megismertetés mellett ezeknek a kiadványoknak az is a célja, hogy a leírt helyszínek felkeresésére ösztönözzenek, az érdeklődők ott helyben tapasztalhassák és érthessék meg mindazt, amiről eddig csak hallottak.

 Ld. Kiss G. „Földtudományi Természetvédelmi Felmérés – a Földtudományi Értékek Országos Katasztere összeállítása” című, szintén e kötetben megjelenő tanulmányát.

48

Benkhard Borbála

Az ökoturisztikai szempontú kataszterezés bemutatása A kataszterezési feladat volumene miatt több lépcsőben végeztük a kataszterezést. Első lépcsőként a kataszteri lap (Kiss G. 2003) és a turisztikai lap összeállítása után felmértük a nemzeti park igazgatóságok szakemberei által (legfőképpen természetvédelmi szempontból) bemutathatónak, bemutatásra alkalmasnak ítélt objektumokat. A felvételezésben rajtunk kívül részt vettek a nemzeti park igazgatóságok szakemberei is, és ebben az első körben minden objektumról kitöltésre került a turisztikai lap is. Ez a turisztikai lap a kataszteri lap 7. Oktatási-nevelési és turisztikai hasznosítás c. kérdéscsoportjának bővítése. A turisztikai lapon összegyűjtött információk alapján a kataszteri lapon megtörténik a válaszok értékelése illetve számszerűsítése (értékelés 3 fokozatú skálán). A kitöltött adatlapok értékelése most folyik, ezért az eredmények egy részéről már be tudunk beszámolni (Kiss G. 2003). Egy objektum bemutathatóságát (általánosan értelmezve) igen sok tényező befolyásolja. Ezek egy része az ember által kialakított infrastruktúrától függ, más része az objektum tulajdonságaitól: pl. tudományos érték, nagyság, érzékenység. A megválaszolandó kérdéseket, számunkra fontos adatokat a következőképpen csoportosítottuk: • Bemutathatóság – Látogatással szemben való érzékenység – Elérhetőség – Megközelítés – Biztonsági szempontok • Oktatási-nevelés és turisztikai hasznosítás – Látványosság – Magyarázhatóság – Kulturális ill. történelmi vonatkozás • Jelenlegi hasznosítás – Jelenlegi bemutatás – Egyéb szolgáltatás • Egyéb – Turisztikai kapcsolatok (programcsomag lehetőség) – Oktatási kapcsolatok Földtudományi Természetvédelmi felmérés

49

Bemutathatóság Az objektum bemutatásának lehetőségét kizárja, ha a látogatással szemben nagyon érzékeny (pl. az alkotó kőzet kevéssé ellenálló, eróziónak való kitettsége nagy, nagy a szennyeződés veszélye, a környező élővilág fokozottan érzékeny), vagy nehezen elérhető (közlekedési eszközzel), illetve megközelíthető (közvetlenül az objektumhoz való jutás), vagy bemutatása nem biztonságos (pl. omlásveszélyes bányafal). Azonban az objektum „látogató-eltartó képességét” nemcsak az objektum földtani, talajtani, hidrológiai tulajdonsága, ebből adódóan érzékenysége, regenerálódási képessége befolyásolja, hanem az is, hogy az attrakció mértéke illetve a látogatottság menynyire áll arányban a „kiépítettséggel”. Az objektum személygépkocsival, vagy tömegközlekedési eszközzel való megközelítési lehetősége jelentősen befolyásolja az oda érkezők számát. Előrevetíti, hogy ilyen adottságok mellett érdemes-e egyéb turisztikai infrastruktúra kiépítésébe (pl. karós-füzetes tanösvény) fektetni, mennyire lesz kihasználva. Emellett jelzi, hogy például kis pénzű, autóval nem rendelkező természetjárók is meg tudják-e közelíteni vagy sem. A megközelítés nehézsége is a megcélozható turistacsoport összetételét befolyásolja. Emellett a jellemzés turisztikai fejlesztésekhez nyújt segítséget, pl. az objektumot könnyen megközelíthetővé lehetne tenni az akadályok megszüntetésével. A megközelítési nehézség egy átlagos látogató haladási sebességével jól illusztrálható. A biztonsági szempontok figyelembe veendők ahhoz, hogy felelősségteljesen lehessen ajánlani az adott földtudományi objektum megtekintését. Egyben felhívja a figyelmet a kiskorúakkal érkezők számára, hogy van ugyan biztonsági berendezés, de azért nem árt figyelni (pl. korlát alatt való átbújásra). Oktatási-nevelési és turisztikai jelentőség A bizarr látvány, vagy az olyan objektum, aminek láttán valamire asszociálhat a látogató (ezt esetleg az objektum neve, köré fűződő legenda is „felhasználja”, pl. Noé szőlője, Babás-szerkövek), külön vonzerőt jelent. A méret turisztikai szempontból azt jelenti, hogy hány ember élvezheti egyszerre a látványát. Nyilván, ha 0 cm × 50 cm-es a látnivaló és ráadásul úgy helyezkedik el, hogy egyszerre csak 2–3 ember láthatja, „kisebb forga-

50

Benkhard Borbála

lomra számíthat”, mint pl. a több mint 50 fő befogadására is képes udvar a Ság-hegyen. Az objektum oktatási-nevelési jelentőségét többek között a magyarázhatósága határozza meg (más tényezői az Egyéb kérdéscsoport alatt szerepelnek). Itt gondolnunk kell a jelenleg is tanulmányait végző kisebb-nagyobb diákokra éppúgy, mint a természeti értékek iránt érdeklődő laikus felnőttekre. Az az ismertető, magyarázat éri el csak célját, melyet egy 0–2 éves gyermek szellemi szintjén írunk meg! A környezettudatos nevelést, a magyarázat megértését elősegíti, ha az adott látnivaló jól illusztrál egy földtudományi különlegességet, földtörténeti eseményt, nem úgy, mint ha csak a nagy fantáziával rendelkezők tudják elképzelni a folyamatokat. Az objektum vonzerejét az is növeli, ha van hozzá fűződő monda, vagy legenda (pl. Ördögszántások); helyszíne volt valamilyen történelmi eseménynek (pl. a rudabányai volt vasércbánya). Ennek jelentősége lehet helyi-regionális, vagy országos. A földtudományi értékek kultúrtörténeti vonatkozásai színesítik a látnivalót, illetve sok esetben a természet és az ember együttélésére, ennek harmonikus lehetőségeire (pl. Szappan-szék) és konfliktusaira (pl. Nyúli Szurdik) világít rá, segít megérteni az összefüggéseket, és ezzel is a holisztikus gondolkodásmód kialakulásához vezethet. Jelenlegi hasznosítás Az objektum jelenlegi bemutatási módja és annak minősítése a turisztikai adatbázis bővítését szolgálja. A kataszteri lapon feltüntetett értékelés pedig a nemzeti park, illetve más, a környezeti nevelés érdekében tenni, fejleszteni kívánó szervezetek számára ad információt. (Pl. arról, hogy milyen bemutatási módra lenne szükség,) A bemutathatóságot befolyásoló infrastruktúra alatt nemcsak a vonalas infrastruktúra (út, elektromos hálózat, stb.) értendő, hanem az idegenforgalmi infrastruktúra (a turisztikai célt megvalósítani segítő eszközök, szolgáltatások) elemei is: esőbeálló, pad és asztal, szemetes, mellékhelyiség, kiépített gyalogösvény, biztonsági korlát, vendéglátóhely, parkoló, információs ház. Első hallásra furcsának tűnhet, hogy az akadálymentességet is figyelembe vesszük, hiszen a földtudományi objektumok jelentős része mozgáskorlátozottak számára megközelíthetetlen. Azonban ezt is vizsgálnunk kell, egyrészt a turisztikai adatbázis teljessége érdekében, másrészt azért, mert ha van olyan objektum, amely megközelíthető, akkor az tűnjön Földtudományi Természetvédelmi felmérés

5

ki a felmérésből is, szerezzenek róla tudomást az érintettek is (pl. Fertőrákosi kőfejtő, Fátyol-vízesés)! A kiadványokról szerzett információ a szükséges információs anyag elkészítéséhez nyújt segítséget. Abból, hogy van-e az objektumról kiadvány (és ha van, milyen minőségű), lehet következtetni arra, hogy csak felújítani kell, átírni, vagy teljesen új ismertetőt kell létrehozni (ha van jó minőségű, akkor nincs értelme újabbat készíteni, mint pl. az Ipolytarnóci ősmaradványokról). A beszerzési forrás megjelölése nagyrészt a turistáknak szolgál támpontként. A turistatérképen való megjelenése szintén a látogatottságra utal; ami sem névvel, sem piktogrammal nem szerepel, ritkán közismert. Emellett jelzi azt, hogy ha bemutatásra érdemesnek tartunk egy, a turistatérképeken nem jelzett objektumot, akkor a helyszín, illetve odajutás megjelölése a kiadványban alapvető fontosságú. További statisztikai adat: látogatottság (rendszeres vagy alkalmi, ha van adat, akkor látogatólétszám). Egyéb A látogatást befolyásolják a turisztikai kapcsolatok (programcsomag-lehetőségek) is, az oktatás-nevelés folyamatába való bekapcsolás esélyeit pedig az oktatási kapcsolatok. Hiszen nem mindegy, hogy a jól magyarázható, földtudományi és ökológiai szempontból kevéssé érzékeny objektum felfűzhető-e más látnivalók sorába (pl. a Darvas-tói lefejtett bauxitlencse alig). Illetve van-e olyan oktatási intézmény, aminek számára oktatás-nevelési szempontból előnyös és fontos az objektum közelsége (távolság és közlekedési eszköz használhatósága szempontjából), bemutatása. Ennek felmérését és statisztikai adatok begyűjtését szolgálják a következőkre irányuló kérdések: Milyen messze van a legközelebbi település és milyen lélekszámú, határmenti objektum esetén milyen messze van a legközelebbi határátkelőhely, 5 km-es körzetben milyen egyéb turisztikai látványosságok találhatóak, az objektumhoz kapcsolható-e egyéb program, rekreációs lehetőség? (Az utóbbi két kérdés a következőt célozza: az itt megemlített objektumok mindenkinek beleférnek egy egynapos látogatásba is, a környező vonzerők ismertetése pedig a területen hosszabb idő eltöltését is maga után vonhatja.

52

Benkhard Borbála

Megfelelő adatbázisban a rákeresés segítségével pl. a Pannonhalmi apátságot meglátogató turista felfigyelhet a közelben húzódó Nyúli Szurdik érdekességére is.) A legközelebbi oktatási intézmény távolsága, illetve a 5 km-es körzetben található oktatási intézmények száma és a tananyagba illeszthetőség érzékelteti, hogy mekkora esélye illetve szerepe lehet az adott objektumnak a tanórába, tananyagba való bekapcsoláskor. Az első körben felkeresett földtudományi értékek közül 90-ről töltöttük ki a kataszteri lapot és a turisztikai lapot egyaránt. Ebből a 90-ből fog kikerülni az értékelés után az az 50 darab, amelyről először 2003-ban CD, majd később minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető ismertető kiadvány fog készülni. Tapasztalataink szerint ezeket a kiadványainkat a diákok versenyeken, illetve tanórai felkészülésükkor használják, a szülők és tanárok pedig a családi nyaralások, osztálykirándulások megszervezésekor forgatják szívesen. A földtudományi értékek minden természetet járó szeme előtt ott vannak, de sokan csak „nézik és nem látják” azokat. Ezért fel kell hívnunk a figyelmet élettelen természeti értékeinkre, útmutatót kell adni azok megismeréséhez.

Földtudományi Természetvédelmi felmérés

53

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság földtani és tájvédelmi feladatai és az ezzel kapcsolatos problémák Gasztonyi Éva  Bevezetés Magyarországon a természetvédelmi szakigazgatás szervei, a Nemzeti Park Igazgatóságok, a környező országokkal, vagy a nyugat-európai gyakorlattal összehasonlítva sajátos helyzetben vannak és speciális feladatkört látnak el. A nyugat-európai országokban a természetvédelem általában kutatást, oktatást, ismeretterjesztést, idegenforgalmat és turizmust kiszolgáló szervezet, amely többnyire állami tulajdonban lévő, általában más gazdasági célokat nem szolgáló, szigorúan körülhatárolt területeken látja el feladatát. A nem állami tulajdonban lévő védett területek tulajdonosait a védelem céljai érdekében jelentős összegekkel kártalanítják, tehát gazdasági érdekeik kevéssé ellentétesek a természetvédelemével, vagy önként vállalják területük természetvédelmi célú hasznosítását, kezelését. A környező országokban már bonyolultabb a helyzet. A tulajdonviszonyok bonyolultabbak, nem rendezett a kompenzáció kérdése, és a szervezeti felépítés, a hovatartozás is országonként változó. Magyarországon a természetvédelem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium alá tartozik, annak dekoncentrált – területi – szerve, de természetvédelemmel kapcsolatos feladatokat ruháznak törvények a helyi és megyei közigazgatásra is. A Környezetvédelmi Minisztérium területi szerveinek, a Nemzeti Park Igazgatóságoknak, feladata egy nagyon lényeges dologban tér el az általános nemzetközi gyakorlattól, ez pedig a hatósági jogkör. Magyarországon a Nem-

55

zeti Park Igazgatóságoknak jogszabályokban meghatározott hatósági jogköreik vannak, a védelem mellett ez adja feladataik meghatározó részét. A természetvédelem jogait és feladatait az 996. évi LIII. tv. határozza meg. Eszerint a természetvédelmi oltalom alatt álló területeken és védett fajokon túl a természeti területek és természeti értékek általános védelme kiterjed: • a vadon élő élővilág általános védelmére; • az élőhelyek általános védelmére; • a földtani természeti értékek általános védelmére; valamint • a tájvédelemre. A törvény erejénél fogva védett hazánkban minden barlang. Ex lege védelem alatt állnak a földvárak, kunhalmok, nyílt karsztok, víznyelők és az 5 l/perc vízhozamot elérő források. Tájvédelem A természetvédelmi törvény 6 § (2) bekezdése kimondja: „A tájhasznosítás … során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és egyedi tájértékek fennmaradásáról.” Végrehajtásáról gondoskodik a 66/999 (XI. 9.) Korm. Rendelet, mely tájvédelmi szakhatósági jogkört biztosít: • az építésügyi hatósági eljárásokban; • a vízjogi engedélyezési eljárásokban; • a villamos- és hírközlés nyomvonalak, létesítmények építésénél lehetőség földkábel telepítésére – ellentétes lehet természeti értékek, felszíni formák védelmével; • a termőföld más célú hasznosítására, pl. M3-as út anyagnyerőhelyei; • az erdészeti hatósági engedélyezési eljárásban nem védett területeken; • a műemlékvédelmi engedélyezési eljárásokban; • a bányászati engedélyezési eljárásokban; • az útépítések esetén, illetve • a környezetvédelmi engedélyezési eljárásokban. Lehetőség: – településrendezési tervek véleményezése során kifejthetjük véleményünket a tervezett területhasználatokról, azonban ennek figyelembe vételére az önkormányzat nem kötelezhető;

56

Gasztonyi Éva

– bányászati tájrendezési eljárásokban sok akut tájseb megszűntetésére, a terület hasznosítási módjának befolyásolására van lehetőség. Probléma: – új feladat a tájvédelem, a hatóságnak meg kell tanulni alkalmazni, el kell fogadtatni; – késik az egyedi tájértékek körének meghatározása: • most kezdődik a kísérleti kataszterezés – MSz alapján • a teljeskörű felmérés rengeteg idő és pénz – 93 ezer km2! – a rendelet meghatározza ugyan a védelem célját és azokat az eljárásokat, amelyekben a tájvédelmet érvényesíteni kell, de nem határozza meg a védelem szintjét. Meddig mehetünk el a védelemben: – tilthatunk? – korlátozhatunk? – mérsékelhetünk? A táj védelme érdekében előírt korlátozások esetében gyakran éri a hatóságot a szubjektivizmus vádja, még a tájképre nagyon jelentős hatást gyakoroló beruházások esetén is nagyon ritka a táj terhelhetőségének komplex vizsgálata. A földtudományi természeti értékek általános védelme A törvény 9.§ () megfogalmazásában a földtani természeti értékek általános védelme „a tájvédelmet, továbbá az élettelen és meg nem újítható természeti erőforrások és az élővilág létfeltételeinek megóvását szolgálja… kiterjed a földtani, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra.” A törvény bekezdéseit követve: 9. § (2) A beruházások, építés, létesítés tervezése és kivitelezése során biztosítani kell, hogy a földtani természeti értékek, valamint a nyilvántartott ásványvagyon csak a lehető legkisebb mértékben károsodjanak. Probléma: – nincs meghatározva, hogy mi számít földtani természeti értéknek; – nincs felmérve a földtani természeti értékek köre.

A BNPI földtani és tájvédelmi feladatai

57

Az utóbbi években földtani szakmai körökben éles vita bontakozott ki arról, hogy mi a földtani érték, meg lehet-e határozni a földtani értékek forintban kifejezett eszmei értékét, ha igen milyen alapon? Bár ezt sokan vitatják, a természetvédelemben dolgozó földtudományi szakemberek álláspontja az, hogy a földtani természetvédelmi értékek körébe egyaránt beletartoznak: • a geomorfológiai értékek; • a geológiai értékek: – vulkanológiai, – rétegtani, – tektonikai – ásványtani, – őslénytani értékek, és a • talajtani értékek. A védelem lehetőségei: • ex lege védelem: barlangok, források, (rétegtani alapszelvények) • területi védelem: védett természeti területen lévő földtudományi értékek, egyedileg védett földtudományi objektumok • a törvény szellemében foglalt földtani értékvédelem Feladat: értékek körének meghatározása, egységes védelmi szemlélet kialakítása, „elfogadtatás”. Jelenleg ebből úgy-ahogy megoldott: • a barlangok védelme; • a védett területen lévő földtani értékek védelme; • az egyedileg védetté nyilvánított földtani objektumok védelme. Megoldatlan: • a rétegtani alapszelvények és egyéb védelemre érdemes földtani feltárások védelme, állapotának megóvása (BNP Ig. területén 40 alapszelvény, kb. ugyanennyi egyéb védendő feltárás); • nem védett földtani értékek védelme, körülírt hatáskör hiánya, információ hiánya, utólagos információ, ismerethiány. A nem védett területeken lévő morfológiai, geológiai értékek számbavétele égetően fontos! 9. § (3) Nyílt karsztok és karsztvíz védelme. A tv. szerint a nyílt karsztok jegyzékét a Miniszter rendeletben teszi közzé – még nem történt meg, a felmérések talán 2004-ben megtörténnek.

58

Gasztonyi Éva

Védelmet jelent a területi oltalom, de vannak öröklött problémák: • bányák; • források problémája; • forrásmészkövek pusztulása; • karsztvíz túlhasználása; • mészégetők „nyersanyag” felhasználása, stb. 9. § (4) Tilos az ásványok és ősmaradványok jogellenes károsítása. • nincs megfogalmazva károsítás fogalma. 52 § () A ritka, különleges nagyságú, kifejlődésű, tudományos szempontból kiemelkedő jelentőségű ásványok, ásványtársulások és ősmaradványok körét, pénzben kifejezett értékét a miniszter rendeletben állapítja meg. Alapvető gond: csak a már begyűjtött példányok védelmét jelenti. Természetvédelmi és földtani szakmai szempontból is legnagyobb értéke az ásványoknak és az ősmaradványokban is lelőhelyükön, eredeti környezetükben van. Nincsenek megfogalmazva a gyűjtés etikai szabályai. A nem megfelelő eszközökkel végzett, gyakran kereskedelmi célú gyűjtés a lelőhelyek kirablását, pusztulását is okozhatja a kedvezőtlen tájképi hatásokon túl. A törvény értelmében védett területen a gyűjtés engedélyhez kötött, de ennek nagyon nehezen lehet érvényt szerezni és egyáltalán nincs szabályozva a gyűjtés a védelem alatt nem álló területeken. 52 § (2) A védett ásványokat és ősmaradványokat lehetőleg eredeti lelőhelyükön kell megőrizni. Ellentmondás az ()-tal, ami nem biztosítja a lelőhelyek területi védelmét: • ásványgyűjtők, kutatók ellenállása; • a jogszabály szerencsétlen megfogalmazása. Megoldás lehet a legjelentősebb lelőhelyek védetté nyilvánítása. Aktív védelmi tevékenység A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság az utóbbi években lehetőségei szerint igyekszik a korábbiaknál sokkal nagyobb figyelmet fordítani a földtudományok körébe tartozó természeti értékek védelmére. Alapvető gond az ember és a pénz hiánya, a hatósági munkával való túlzott leterheltség.

A BNPI földtani és tájvédelmi feladatai

59

Lehetőségek: • védetté nyilvánítás: folyamatban: atkári vörösagyag feltárás, Tarcal II. bánya, Ny-Mátrai bányatárók; előkészületben: Recsk környéki bányatárók. • bányászati tájrendezés: földtani bemutatóhelyek kialakítása: pl: Szarvaskő Tóbérc-bánya, Istállóskő, Sámsonháza, Kozárd, Felsőtold, Tarcal, Dédestapolcsány, Upponyi-szoros festékbánya, stb. • Egyelőre kihasználatlan lehetőség a kutató helyek, oktatási intézmények, NGO-k, szimpatizánsok aktivizálása, tevékenységük összehangolása. A kutatóhelyek, oktatási intézmények igen nagy segítséget nyújthatnának az értékek felmérésével, értéksorrend megállapításával, védelmi javaslatokkal, stb. • Az elmúlt öt-hat évben több sikeres pályázatunk volt egyes objektumok megóvására: – Szomolyai kaptárkövek akácmentesítése; – Kerecsendi periglaciális talaj feltárás felújítása; – Szarvaskői tanösvény kiépítése; – Cserépfalu – Cserépváralja kaptárköveinek akácmentesítése; – Csondró-völgy és Nagyszállás-völgy forrásainak és forrásmészkő képződményeinek megtisztítása, megóvása; – alapszelvények védelme – 7 bükki alapszelvény felújítása; – Parádfürdő, Ilona-völgyi tanösvény kialakítása. Jelenleg folyó legfontosabb munkáink: – Hernád Zöld folyosó TK kialakítása, ahol a védelem célja a folyó természetes folyásviszonyainak és a folyót kísérő szakadópartoknak a megőrzése; – 2003. évben kezdődik a forráskataszter elkészítése; – folytatódik a barlangok térképezésének, közhiteles nyilvántartásának, kezelési tervének elkészítése; – folytatódik az egyedi tájértékek felmérése és a földtani alapszelvények felújítása. Tudjuk, hogy a földtudományi értékek védelme terén eddig végzett munkánk csak kezdet, még nagyon sok feladat áll előttünk a természetvédelemnek ezen a sokáig elég mostohán kezelt területén. Komoly eredményeket azonban önmagunkban nem tudunk elérni, kérjük és várjuk minden, a téma iránt elkötelezett szakember segítségét.

60

Gasztonyi Éva

Az antropogén geomorfológiai értékek védelme a tájvédelem komplex feladatrendszerében Ilyés Zoltán  Bevezetés − Antropogén geomorfológiai elemek a kultúrtájban A társadalom földfelszínre gyakorolt hatása emberi munkával létrehozott formákat és általa kiváltott vagy felerősített felszínformáló folyamatokat és morfológiai elemeket eredményez (Szabó J. 993).* A természeti földrajzban az emberi hatások vizsgálatával az antropogén morfológia foglalkozik. Bondarcsuk szerint az emberi tevékenység fajtája szerint kultúrgeomorfológiai tájak − agrártáj, öntözéses táj, bányászati táj és védelmi táj − jönnek létre (Erdősi F. 969). Az emberi történelem léptékében vizsgálódó, történelmi irányultságú morfológia, a kultúrtáj morfogenetikus vizsgálata Schlüter óta a nagyobb időtávot átfogó fejlődéstörténeti geomorfológia ellentéte és analógiája is egyben. A német tájföldrajz már korán hajlott arra, hogy a tájat palimpszesztként olvassa, azaz a különböző korok tájképi „tanúit”, reliktumait felfedezze, kronológiailag rendszerezze és méltassa a mai kultúrtáji képhez való hozzájárulásukat. Ezen történeti tanúk térben és időben nagyon változó menynyiségben és minőségben, sokszor fragmentáltan maradtak fenn (Hard, G. 973; Schlüter, O. 926; Stahl, H. H. 992). A palimpszeszt olyan kézirat, amelyről a régebbi írásokat egyszer vagy több alkalommal már lekaparták és újraírták. A részletekben és halványan megmaradt régebbi írásokat speciális módszerekkel lehet láthatóvá tenni, olvasni. * Készült a Bolyai János kutatói ösztöndíj támogatásával.

6

A palimpszeszt metafora utal a kultúrtáj történeti fejlődésére és morfogenetikai megközelítésére, a kultúrtáj történetének „rétegenkénti” rekonstruálására. Sarkított megközelítésmóddal a kultúrtáj kutatója olyan történész, aki speciális megfigyelési objektummal (táj) és megfigyelési technikákkal (pl. a határhasználatra utaló morfológiai reliktumok térképezése) rendelkezik (Hard, G. 973). Henry H. Stahl román szociológus az agrártájat történelmi dokumentumnak tekinti: „Rendkívül fontos, hogy ha a tájnak ezt az arculatát egyszer kialakították, akkor ez még akkor sem tűnik el rögtön, amikor a születéséhez vezető feltételek már elenyésztek. A határstruktúrák hosszú életűek, lassan módosulnak. Régészeti leletekké válnak, a korábbi nemzedékek tevékenységének anyagi tanúságtevőivé, amikor már semmi más nem tanúskodik róluk. A terepen tehát megkülönböztethetjük az ésszerű, a modern technikai követelményeknek megfelelő területi, gazdasági struktúrát és az ettől elütő részeket, amelyek nem felelnek meg napjaink szükségleteinek, hanem a mára kihalt régi technikákhoz kapcsolódnak. Úgy lehet olvasni a terepet, ahogyan a régi tekercset, amelyen elfakult az írás” (Stahl, H. H. 992). Ezek a történeti-földrajzi elemek és struktúrák az évszázadok folyamán változó emberi használatbavételek nyomán alakultak ki, bepillantást nyújtanak a történeti gazdálkodási rendszerekbe. A történeti kultúrföldrajzi kutatás az erdők területén, a településhatárban és a városias vagy iparosodott térségekben még látható tanúkra koncentrál. Ezen kultúrtájelemek jelentős része a műemlékvédelmi kataszterekből és a tájvédelmi- és természetvédelmi leltározásokból egyaránt kimarad (Denzer, V. 996). Az antropogén kisformák keletkezésénél az emberi hatás közvetve vagy közvetlenül közrejátszott. Lehetnek tudatosan létesített mesterséges építmények (pl. teraszok, falak, sáncok stb.), de olyan formák is, amelyek az ember közvetlen segítsége nélkül, de az általa valamilyen módon előnyben részesített, kihasznált területeken jöttek létre (pl. mélyutak, szakadékok, állattiprásos lépcsők stb.). Ezek gyakran jelentősen beleavatkoznak a tájháztartásba is (Sperling, W. − Žigrai, F. 970). Ez utóbbi jelenségeket Mortensen a kvázitermészetes felszínformálás jelenségkörébe utalta, amely abban különbözik a mesterségestől, hogy ha az ember az előfeltételeket már megteremtette, hosszú ideig tisztán természeti törvényszerűségek szerint zajlik. Ebben tehát a természetes felszínformáláshoz hasonlít, attól azért különbözik, mert a valóságban emberi hatás következtében indult be és gyakran annak révén marad fenn (Mortensen, H. 954/55).

62

Ilyés Zoltán

A történeti kultúrtájat mint az aktuális kultúrtáj részét a történeti kultúrtáj-elemek alkotják. Ezek lehetnek reliktum és perzisztens elemek egyaránt. Mindkét tájelem csoportot a történeti idők gazdasági-szociális viszonyai, valamint az akkor uralkodó esztétikai elképzelések határozzák meg. Ezek a mai feltételek közepette már nem, vagy csak kis mértékben alakulhatnak ki, tehát legtöbbször egyértelműen elkülöníthetők az aktuális kultúrtáj elemeitől. A modernizáció megkésettsége, a paraszti üzemszervezet és -tájhasználat konzerválódása azonban bizonyos történeti kultúrtáj-elemeket máig éltet, azok megtartják eredeti funkcióikat (perzisztens elemek). A történeti kultúrtáj más elemei mára elvesztették funkcióikat (reliktum elemek). Természetesen előfordulhat, hogy egy elem reliktum és perzisztens formában egyaránt előfordulhat (pl. földművelési teraszok). A fentebbi megkülönböztetés érvényesítésével elkülöníthetünk tradicionális- illetve reliktum-tájakat (Denecke, D. 985). Dietrich Denecke nyomán „ótájnak” vagy tradicionális tájnak (Denzer: tradicionális tér – Traditionsraum) nevezzük azokat a területeket, ahol a települési-, gazdálkodási és szociális struktúra különösen konzervatív és tradicionális jellegű. Az ilyen területeken az eredeti táj és a hagyományos kultúrtáj részletei is megmaradtak. Történeti földrajzilag ezek olyan területeknek tekinthetők, amelyeket csak csekély mértékben formáltak át, humanizáltak és betekintést nyújtanak a régebbi kultúrtáji, -agrártáji fejlődésbe. Itt túlnyomóan a történeti kultúrtáj perzisztens elemei jelennek meg és az antropogén morfológiai elemek hagyományos módon fejlődnek tovább (Denecke, D. 985; Denzer, V. 996; Ilyés Z. 998). A tradicionális tájaktól elkülönítendők a reliktumtájak, melyeket már nem hagyományhű módon művelnek, de a gazdálkodás extenzívvé válásával (pl. áttérés a földművelésről a legelő- és erdőgazdálkodásra, felhagyott ill. rekultivált montanogén tájak) máig megőrizhetnek egy sor a korábbi tájhasználatra utaló tértagoló reliktumformát. A reliktumtájak másik csoportját képezik azok a területek, ahol a társadalmi, szociális változásokkal megszűnt a kultúrtáj formálása, de egyes elemei „palimpszeszt-szerűen” utalnak a régi tájhasználatokra (Denzer, V. 996; Hard, G. 973; Ilyés Z. 998; Stahl, H. H. 992). Mind a tradicionális táj mind a reliktumtáj a történeti kultúrtáj fogalmával fedhető le, melynek kutatása csak a természet- és társadalomtudományok interdiszciplináris együttműködésével valósítható meg. Az emberi tevékenységi formákra, történeti gazdálkodásra, egykori településekre utaAz antropogén geomorfológiai értékek védelme

63

ló formakincs kutatása, leltározása, értékelése a történeti földrajz feladata, ami segítséget nyújthat a tájvédelemhez és a tájtervezéshez (alkalmazott történeti földrajz). Történeti-földrajzi tájfelvételezés és tájértékelés A történeti kultúrtáj kutatásának két egymásra épülő, egymást kiegészítő szintje van, melyek mindkét szinten más geográfiai, élettudományi és történeti diszciplínák, mint segédtudományok bevonásával valósíthatók meg. A történeti-földrajzi tájfelvételezés, tájanalízis alapját az önálló határforma vizsgálatok, az in situ jelenlevő, még látható elemek, reliktumok felismerése, regisztrálása és feldolgozása jelentik. Ez a kultúrtáj leltározási munka csoportosíthat a forma, a külső jegyek alapján (formális-fiziognómiai vizsgálat), a formák kialakulása szerint (fejlődéstörténeti – genetikai vizsgálat) és rendezheti az antropogén morfológiai elemeket az egyes funkciócsoportok szerint is (funkcionális vizsgálat). A történeti földrajzi tájfelvételezés nagy méretarányú, teljességre törekvő térképezése a táj mindazon reliktumainak, amelyek a történeti korok emberi tevékenysége és településfejlődése révén jöttek létre. Lényege a régvolt kultúrtájak vagy kultúrtájelemek topográfiájának rekonstruálása szisztematikus terepbejárással, felvételezéssel és a régebbi kultúrtáji állapotokra utaló összes archív és kartográfiai forrás kiértékelésével (Denecke, D. 972). Az így nyert adatbázis a kultúrföldrajzi objektumok leltárát adja (kultúrtájkataszter), amelybe a morfológiai elemeken kívül beletartoznak még az épített környezet elemei, mint kultúr- és technikatörténeti emlékek (műemlékek), az emberi tevékenység által kialakított és fenntartott kultúrtáji biotópok (sövények, erdőfoltok, kaszálórétek, hagyásfák, parkok stb.) és a különféle régészeti lelőhelyek (Burggraaff, P. − Kleefeld, K.-D. 998). Németországban nagy hagyománya van az elpusztult települések kutatásának (Wüstungsforschung), amely a terepmorfológiai vizsgálatokon túl a régészet módszereire is támaszkodik. Az egykori települések nyomait a felszíni terepjegyek és terepen talált maradványok alapján (romok, házalapok, falmaradványok, cseréptöredékek, salak stb.) és a térképi, okleveles adatok alapján azonosítják be. A terepfelvételezés során − különösen az erdőkben, ahol a későbbi szántás vagy melioráció nem tüntette el ezeket az emlékeket − lehetőség van a reliktumok egzakt mikromorfológiai megfigyelésére,

64

Ilyés Zoltán

térképezésére és adott esetben a felszíni régészeti leletek további vizsgálatával a települési helyek pontos lokalizálására (Jäger, H. 969, 987). A reliktumtérképezés nyomán készítik el a történeti kultúrtájelemek :0 000 méretarányú térképét, amelyen feltüntetik az áthagyományozódott történeti elemeken kívül, a felszínen már nem látható reliktumokat, mint potenciális régészeti lelőhelyeket. A térképeket a reliktumokról, történeti kultúrtájelemekről készített felvételek egészítik ki. A történeti kultúrtájelemeket csoportosítják alakjuk (pontszerű, vonalas, felületi elemek), perzisztenciájuk (perzisztens elemek illetve funkciójukban csökkent, funkciótlanná vált vagy eltűnt kultúrtáji reliktumok) és funkciójuk szerint. A leggyakoribb elem-együtteseket a földművelés, a bányászat és a közlekedés hozta létre (Burggraaff, P. − Kleefeld, K.-D. 998). A történeti földrajzi tájfelvételezést követő történeti földrajzi tájértékelés a tájökológiai megközelítésmód szempontjait egészítheti ki. Az egyes kultúrtájelemeket értékelhetjük szépség, tipikusság, láthatóság, tájképi hatás, történeti relevancia és a hasznosítási lehetőségek szempontjából. Elkészíthetők a történeti kultúrtájelemek, kultúrtáji struktúrák és a kultúrtáji változások térképei. A numerikus kultúrtáj értékelés eddigi példái azt mutatják, hogy egzakt értékelési kritériumokat még alig állapítottak meg. Szükséges azonban magasabb absztrakciós nívón, integráltan bemutatni ezeket a struktúrákat, melyekben komplex térszerkezetek tükröződnek, történetiek és jelentősebb mennyiségben, sűrűségben védelemre méltóak (Denecke, D. 985; Denzer, V. 996; Driesch, U. v. d. 988). A kultúrtáj-leltározás és -értékelés munkáját nagyban megkönnyíti a GIS alkalmazása. A különféle korú, funkciójú kultúrtájelemek változásukban is megragadhatók. Integráltan bemutathatók továbbá a terepi felmérés és a történeti források alapján lokalizált elemek, megjeleníthetők a láthatóság, a karakteresség, a történeti földrajzi „kifejezőerő” és a veszélyeztetettség fokozatai (Quasten, H. − Wagner, M. J. 996). Az antropogén morfológiai elemek, mint történeti kultúrtájelemek funkcionális csoportosítása és védelmük lehetőségei Vallás, kegyelet, kultusz Németországban az őskori és ókori templomokat, kultuszhelyeket illetve azok a felszíni mikrodomborzatot is befolyásoló maradványait régészeti Az antropogén geomorfológiai értékek védelme

65

lelőhelyekként és mint talajban levő történeti emlékeket (Bodendenkmal) védik. A Karoling periódustól épült szakrális építmények műemlékvédelem alatt állnak (Burggraaff, P. − Kleefeld, K.-D. 998). Külön – a műemlékvédelem és a kultúrtájvédelem határterületére eső csoportot képeznek – a szakrális népi kisemlékek: képesoszlopok (Bildstock), votív emlékek, emlékkeresztek, mezei keresztek (Denzer, V. 996). A szakrális táj antropogén morfológiai elemeinek tekinthetők a prehisztorikus sírmezők, sírkertek, magányos sírdombok, temetkezési helyként is használt kunhalmok, alig jelölt katonasírok, kegyeleti, kultikus célból felhalmozott kőrakások (pl. Tibet, izraelita temetők, búcsújáróhelyek), kultuszhelyekhez, búcsújáróhelyekre, szentkutakhoz vezető utak, mélyutak, ösvények, szálban álló kőzetbe mélyített szoborfülkék, grották, faragott, karcolt kövek, gyepbe vágott jószágőrző és rontáselhárító jelek. Katonaság, stratégia, védelem A hadászat, honvédelem hatására létrejött antropogén morfológiai formákat általában kialakulásuk ill. funkciójuk szerint két nagyobb csoportba lehet besorolni. Egyfelől a stratégiai pontok, falvak, városok, régiók védelmét szolgáló létesítmények (sáncok, erődítményvonalak, földvárak, hadi utak, katonai repülőterek stb.) a preventív célú hadászati morfológiai formákhoz sorolhatók. Az így létrehozott védvonalak, erődítmények stb. megelőző, védekező szerepűek, többnyire békeidőben, szisztematikusan, meghatározott stratégiai, hadvezetési koncepciók alapján, megtervezett módon épültek ki, tükrözve az adott kor technikai színvonalát. Másrészt a háborúk közvetlen morfológiai hatásai is jelentősek voltak: a hadászati tevékenység révén több hatás együttes érvényre jutásával degradált területek alakulnak ki. A bombák, aknák, gránátok becsapódásával kisebb-nagyobb negatív formák jönnek létre, amelyek tükrözik a robbanóanyag nagyságát, rombolóerejét ill. ballisztikai tulajdonságait. Maradandóságuk (perzisztenciájuk), láthatóságuk függ a talaj és az alapkőzet fizikai tulajdonságaitól, az éghajlattól, a vegetációtól, a reliefenergiától valamint a későbbi területhasználati módtól és intenzitástól. A robbanások különösen magashegységi környezetben változatos gravitációs mozgásokat válthatnak ki a kőpergésektől a hegyomlásokig. A katonai tevékenység nyomán mozgó hatalmas mennyiségű muníció, technikai eszköz, emberi, állati és gépi mozgatása sokféle kvázitermészetes folyamatot indíthat el. A taposás révén mikroformák, a szállítás során

66

Ilyés Zoltán

lineáris formák jönnek létre, tömegmozgásos folyamatok indulhatnak be, az arid, szemiarid területeken felerősödhet az eolikus anyagszállítás és felszínformálás stb. A hadászati tevékenység során más természetű technikai – antropogén formákban is keletkezhetnek károk, így vasúti töltésekben, utakban, alagutakban, gátakban, csatornákban, duzzasztóművekben. A háborús romok eltakarítása, a törmelék összehordása nyomán Európa-szerte törmelékhegyek jöttek létre. Egyik előbbi két csoportba sem sorolhatók a katonai gyakorlótereken bekövetkező antropogén változások, hiszen ezek megtervezettségéhez, lokalizáltságához nem fér kétség, ugyanakkor a lőgyakorlatok során mégis az „éles”, bár imitált harci tevékenység formálja a felszínt, s mindez huzamosan egy viszonylag kis területen történik, a formákat újra és újra megújítva. A hadászat antropogén morfológiai elemeinek elkülönítését és besorolását megnehezíti, hogy legtöbbjük egyéb épített, technikai elemekkel kombinálódik. Már az Árpád-kori sáncokat és a korai földvárakat is cölöpépítményekkel kombinálva, vagy földdel kitöltött boronaszerkezetekkel építették, a középkori kővárak építése is jelentős kőzetanyag és föld mozgatásával, áthalmozásával történt, a sáncokat sok helyen kő- és téglaépítményekkel kombinálták. A 20. században a bunkerek, erődítésvonalak tekintélyes része vasbetonból készült, de végleges formájukat tekintélyes földmunkák révén kapták: tetejükre vagy oldalukhoz jelentős mennyiségű földet hordtak, meredek rézsűket alakítottak ki, a tankcsapdákat, vizes árkokat kibetonozták stb. A fentiekből következően a művészet- és építészettörténet, a műemlékvédelem és a régészet kutatási módszereinek és dokumentációjának a bevonásával lehet teljes képet kapni egy-egy hadászati-védelmi funkciójú antropogén morfológiai elemről. A Kárpát-medencében a védelem korai morfológiai emlékeihez tartoznak a földvárak és a nagyobb árkok, sáncok: pl. Csörsz-árok, a „Római Sánc” Vasváron, Erdély védelmi vonalai (ld. Kakasbarázda), limes maradványok, kelta és honfoglaláskor, Árpád- és kuruc kori földvárak stb.. A várak, erődítmények, citadellák, őrtornyok, kőfalak és romjaik hagyományosan a műemlékvédelem illetékességi körébe, az épített kultúrtáji elemekhez sorolandók. A 20. században a stratégiailag frekventált helyeken, katonai gyakorlótereken elterjedt hadászati reliktumok eddig kevesebb figyelmet kaptak. Többek között külön típust képviselnek a cikk-cakkos lövészárkok nyomvonalai, a géppuskafészkek depressziói. A tábori konyhák és híradós telephelyek földhányással körbevett és elplanírozott területei még erdőtaAz antropogén geomorfológiai értékek védelme

67

karó alatt is jól felismerhetők. Több helyen megkülönböztethetők az első és második világháború eltérő hadvezetési koncepciókon alapuló és a más híradási-technikai lehetőségekhez igazodó lövészárok rendszerei. Helyenként betonbunkerek is megmaradtak. Egykori hadszíntereken ill. a katonai gyakorlótereken máig megőrződtek a bombák és lövedékek becsapódásának nyomai (Rathjens, C. 979). A Keleti- és Északkeleti-Kárpátok hágóin, szorosaiban (pl. Tölgyesi-, Gyimesi-szoros, Úz-völgy) valamint hegyláncain fennmaradt, a különböző korok változó stratégiai koncepcióit (pl. osztrák határőrkatonaság a 8– 9. században, I. világháború, Árpád vonal) tükröző morfológiai emlékek megőrzése a történeti kultúrtáj komplex védelmének keretében biztosítható (Ilyés Z. 998). Település, igazgatás, jog Tágabb értelemben az elpusztult egykori városok, falvak, uradalmak, kastélyok mint településhelyek és igazgatási, bíráskodási centrumok felszíni nyomai sorolhatók ebbe a funkciócsoportba. Elterjedt formacsoportot alkotnak a különféle határjelölések. Az egyes territóriumok, birtokok, faluhatárok között földhányásokat, sáncokat, szárazárkokat, határhalmokat, határköveket létesítettek. A 9. század közepéig territoriálisan rendkívül széttagolt Németországban önálló történeti földrajzi részdiszciplína foglalkozik a történeti határjelöléssel (Jäger, H. 987). A bíráskodás, igazgatás emlékeihez tartoznak még a mesterségesen elplanírozott, felmagasított bíráskodó ill. kivégzőhelyek, valamint a földmérések viszonyító pontjai (trigonometrikus pontok, kövek) (Burggraaff, P. − Kleefeld, K.-D. 998). Mezőgazdaság, erdőgazdaság, kertészet, halászat, vadászat A különféle agrártechnikák a szántóföldeken speciális felszíni formákat eredményeznek (Becker, H. 998). A határjelek, birtokhatárjelző antropogén morfológiai struktúrák a történeti kultúrtáj legkorábbi és leggyakoribb elemeihez tartoznak (pl. kőjelek, határkövek, kőhalmok). A határjelző morfológiai elemek a tagosítások és a kollektivizáció után csak helyenként maradtak meg. A kőhalmokat a különböző hasznosítású területekről gyűjtötték ki és hosszanti sávok, koporsú alakú halmok, vagy bordák formájában a birtokhatárok szélén halmozták fel, megfelelnek a német terminológia Lesesteine

68

Ilyés Zoltán

kategóriájának. Egyes helyeken különböző hasznosítású területeket választanak el (pl. legelő-kaszáló). Hasonlóan határjelölő funkciót töltenek be a földhányások és sáncok. Magashegységi kaszálóterületeken határjelölő szerepűek az áttelepített és a határvonalon meghagyott hangyabolyok (Ilyés Z. 998, 200b). Az egyes szántóparcellák között kialakuló agrogén teraszoknak ill. mélyutaknak is határjelző szerepük lehet. A változó időtartamú szántóföldi művelés markáns jelei a lejtőkön jól látható, a szintvonalakkal párhuzamos földművelési álteraszok, mezsgyék és szántóföld-peremek. A megszántott parcellákon a természetes lejtőleöblítés állandóan lejtőirányban hordja le a talajt az első bolygatatlan gyepcsíkig, amely a szomszédos szántóföldtől elválasztja. Itt a lehordott anyag akkumulálódik, a mezsgyén túl azonban, az újabb parcellán ismét erős felületi talajlehordás zajlik. Végül két szántóparcella vagy egy szántó és egy kaszáló találkozásánál enyhe törés alakul ki a lejtő ívén (Scharlau, K. 956/57; Denzer, V. 996). Ezen mikrorelief formák nagysága és típusa a természeti tényezőkön kívül függ a parcella kiterjedésétől, a földhasznosítás fajtájától és a szántóföldi hasznosítás időtartamától (Ewald, K. C. 996; Schaefer, I. 957). Az agrogén planáció a korábban vihardöntötte erdők helyén kialakult dimbes-dombos kaszálókon történt szántóművelés nyomán is felismerhető (Ilyés Z. 998, 200b). Közép- és magashegységi területeken a legelők rovására terjeszkedő kaszálók fenntartása rendszeres melioráló tevékenységet követelt meg: a köveket kigyűjtötték vagy sávokba gereblyézték és a parcella szélein felhalmozták. A hagyományos paraszti melioráció morfológiai emlékeinek tekinthetjük a mezők vízmentesítésének és öntözésének reliktumait, a bakhátas művelés maradványait (Őrség) és a mélyutak egynyomú vonalvezetését célzó, az útvonalra merőleges árkokat. Az állatok taposása a legelőterületeken jellegzetes, a szintvonalakkal párhuzamos állattiprásos lépcsők kialakulását és tartós fennmaradását eredményezte (Boros Á. 940). A formák fejlettségére és nagyságára hatással van a haszonállat fajtája (juh vagy marha) és a túllegeltetés mértéke. Az állattiprásos felszínek a településekhez közel, a tölcséresen szélesedő marhajáró utak zónájában gyakoriak. Az állatok taposása hozzájárulhat a csuszamlások kialakulásához és az állathajtó utak eróziós kimélyüléséhez. A hegyvidéki kaszálóterületeken máig gyakori a szénavontatás. A huzamosan használt vontatási pályák nyomvonalai tálszerűen kimélyülve hosszú vápák képződéséhez vezettek (Ilyés Z. 998, 200b). Az antropogén geomorfológiai értékek védelme

69

A paraszti életforma és önfenntartás bizonyítékai és a történeti energianyerés morfológiai emlékei az egykori halastavak valamint malomcsatornák, malomgátak és -tavak illetve azok maradványai. A kenderáztató tavak a patakok vagy források közelében gátakkal elkülönített kisebb, pár négyzetméteres állóvizek voltak. A máig megmaradt tavacskák, mint vizes élőhelyek is jelentősek a települések közelében. A történeti erdőhasználat áthagyományozódott struktúráihoz kvázitermészetes elemeként tartoznak az erdőirtások által is siettetett egykori széltörések dimbes-dombos nyomai. (Ilyés Z. 998, 200b). A kivágott fák vontatása, eregetése helyén jellegzetes degradált pályák alakultak ki, melyek eróziós árkokká fejlődhettek tovább. A rönkök szállításának technikai emlékei a 20. század első feléből származó sodronypálya- és erdészeti vasút nyomvonalak valamint az Erdős-Kárpátok, Máramarosi-havasok völgyeiben megmaradt faúsztatáshoz épített gátak (pl. Tarac, Vasér). Történeti adatok bőséggel szólnak a farkas- és bölényfogó vermekről. Németországi erdőterületeken máig megmaradtak a kikövezett farkasvermek valamint a főúri vadászatok zsákmányainak bemutatására szolgáló elplanírozott terek (Denzer, V. 996). Hagyományos agrártájaink morfológiai emlékeit a 9–20. században rendszeresen zajló tagosításokon túl a kollektivizáció ill. az átalakuló területhasznosítási szerkezet szüntette meg. A hagyományos paraszti kultúrtájak infrastruktúrájukban átalakult, szisztematikusan megtervezett, monokultúrás, termelésközpontú agrártájakká alakultak. A hagyományos tájtagoló morfológiai elemek (mélyutak, mezsgyék, agroteraszok, kőhányások) eltűntek. Az átalakuló területhasznosítás bizonyos esetekben segítette a hagyományos agrártáji formák konzerválódását, reliktumként való megmaradását. A kaszáló és legelőhasznosítás révén a korábbi agroteraszok megmaradtak például az Erdélyi-medencében és a Kárpátok kis intramontán medencéiben, hegyi falvaiban (Csíki-medence, Liptóteplic az Alacsony-Tátrában) (Sperling, W. – Žigrai, F. 970). Hasonló szerepe lehet az erdőtakarónak, azzal a megjegyzéssel, hogy erdőtakaró alatt a formák nem ismerhetők fel olyan könnyen és így a hagyományos kultúrtáj attraktivitása (pl. egykori szőlőteraszok, erdei mesterségek nyomainak láthatósága) nem érvényesül. A gépesített erdőgazdálkodás eltüntetheti a fahúzatás, faeregetés vápáit és az alig észrevehető struktúrákat (egykori települések nyomai, szénégetés helyei, határjelek, halomsírok, földvárak, régi utak stb.), a traktorok az utakat, ösvényeket kiszélesítik, tönkreteszik (Ilyés Z. 200a).

70

Ilyés Zoltán

Bányászat, ipar A kultúrtáj védelmének keretében az ipar és a bányászat felszíni hatásait differenciáltan kell szemlélnünk. A bányászat és az ipar különösen a 20. század nagy technológiai fejlődése következtében hatalmas területen alakította át és szüntette meg a hagyományos agrártájakat. A jelenlegi nagyívű strukturális, posztindusztriális változások viszont az ipari tájakat formálják át nagymértékben. Sok helyen az ipari és bányászati tájrészleteket már történetinek lehet tekinteni. A „szolgáltató tájak” kialakulásával a hagyományos ipari-bányászati tájak jellegzetességei eltűnnek. A 9–20. században a bányaművelés fejlődésével és a kitermelés volumenének növekedésével változatos montanogén formakincs jött létre: meddőhányók alakultak, az iparvasutaknál töltések, bevágások, alagutak módosították a domborzat képét, a mélyművelésű bányák felhagyása után berogyások, kerekded, szabálytalan alakú és hosszanti árkos jellegű bemélyedések keletkeztek. A külszíni bányászat jelentős exkavációs és akkumulációs montanogén formával és az ezeken kiváltódott tömegmozgással járt (külfejtések gödrei, teknői, rézsűi, meddőhányók, csuszamlások, omlások, barázdás erózió stb.) (Erdősi F. 987; Szabó J. 993). A bányászati tevékenység révén létrejövő meddőhányók, depressziók új élőhelyeket, biotópokat is kínálhatnak. A spontán módon, montanogén szukcesszió révén pionír fajokkal betelepült rézsűk és hányók megőrzése botanikai szempontból is kívánatos: tanulmányozható ahogy egy sérült tájrészleten először nagy tűrőképességű fajok, adventív növények, majd fokozatosan természetes flóraelemek telepednek meg. Mind a mélyművelés által kiváltott felszíni süllyedések, mind a külszíni bányászkodás exkavációs és akkumulációs formáinak tájbaillesztése, újrarendezése során szempontként figyelembe veendő egy sajátos „muzeális” követelmény is: a megőrzés alternatívája. Egyes bányaterületek újrarendezése (pl. laposabb rézsűk kialakítása) az újabb tájsebek okozása miatt sem indokolt. Ezen kívül többé-kevésbé megmaradhat az eredeti bányaművelés mesterséges formakincse, amely a természet által részlegesen visszahódítva természeti vagy rekreációs értékén túl technika- ill. technológiatörténeti, egyedi bányászati tájképi értékekkel is bír. Meddőhányóinkon, a bányászat okozta depressziókban olyan eróziós és csuszamlásos folyamatok is tanulmányozhatók, amelyek más hazai természetes tájainkon nem fordulnak elő.

Az antropogén geomorfológiai értékek védelme

7

Ezeknek mint oktatási mintaterületeknek jelentősége lehet a hazai geomorfológiai ill. mérnökgeomorfológiai képzésben (Ilyés Z. 999). A tájrehabilitáció ill. rekultiváció folyamán a történeti kultúrtáj védelmének szempontjai is figyelembe veendők. A tájrendezés ne feltétlenül a bányászat tájformáló eredményeinek teljes eltüntetését jelentse. Az egyes formák megőrzése, természetesen a bányabiztonsági, környezetvédelmi, építésföldtani stb. szempontok érvényesítésével történhet. Cél lehet tehát egy olyan komplex hasznosítás, ahol a kevéssé intenzíven hasznosított területek őrzik a montanogén tájformálás – a technikai fejlődés mindenkori szintjétől meghatározott – elemeit. Itt említendő, hogy a meddőhányók kialakításának időben változó koncepciói (kúpos hányók, táblás /lépcsőzött/ hányók, tájbaillő hányók) vagy a külfejtések technológiai változásai sajátos technikatörténetileg rétegzett elem-együtteseket eredményeznek. A területhasznosítás változásait is tükröző (pl. a szőlőművelés [vinogén] teraszai + a korábbi szántóföldi művelés mezsgyéi, bevágódott dűlőutak + a rekultivált, beerdősített bányaterületek) konkuráló elem-együttesek megmutatják, hogy a tájat használó társadalom a természeti forrásokat egyidejűleg vagy egymást követően milyen érdekek és használati igények szerint aknázza ki. Az egymást követő – de a tájban gyakran egyidejűleg jelen levő – hasznosítás típusok elem-együttesei a társadalmi, technológiai változások összefüggésrendszerében érthetők meg (Ilyés Z. 999). A középkori és kora újkori ipari telephelyek történeti földrajzi vizsgálatával, kultúrtáji reliktumaik feltérképezésével az ipari archeológia (Industriearchäologie) foglalkozik. A 18–19. századi vasgyártó helyek, üveghuták, montánipari központok (Szepesség, Bereg-megyei Schönborn birtokok, Bánát stb.) ipari archeológiai kutatása (pl. egykori hámorok tavai, gátak, csatornák, épületnyomok) a történeti földrajz további feladata a térségben. A szárazföldi közlekedési és szállítási infrastruktúra A közlekedés lineáris antropogén formái a gazdasági, térszerkezeti és infrastrukturális fejlettségtől függően változatos mintázatban és kiépítettségben vannak jelen a kultúrtájban. A hagyományos rurális területeken lévő utak többnyire nem szilárd burkolatúak, használatuknak megfelelően különböző szélességűek, nyomtávúak, olykor több nyomvonalúak. A reliefenergia növekedésével nő a mélyutak aránya. A mélyutak eróziósan is továbbfej-

72

Ilyés Zoltán

lődhetnek, ha a lejtő irányában futnak és így a vonalas erózió eltünteti az egykori úttalpat. A túlzottan kimélyült, nemritkán az eróziós árok stádiumát elérő mélyutak használatával felhagynak és új nyomvonalat jelölnek ki. Barázda- árokszerű túlfejlődésük főleg a meredekebb lejtőkön jellemző. Mindig egyedi vizsgálat nyomán dől el, hogy a mélyutak egykori használati intenzitása vagy a fellépő erózió felelős-e kialakult mélységükért. Ehhez sokszor kiegészítő történeti dokumentumok is kellenek (Denecke, D. 969). A kevésbé nagylejtésű területeken a felhagyott mélyutak nyomvonala stabilizálódhat, területüket kaszálják, több helyen fák és bokrok nőnek bennük, ökológiai korridorokká alakulnak (Ilyés Z. 998). Már a római korból ránk maradtak szilárd burkolatú utak. A kereskedelmi, igazgatási vagy katonai szempontból fontos utak rézsűit gyakran megerősítették, az utak nyomvonalát töltötték és kikövezték. A történeti úthálózat rekonstruáláshoz segítséget nyújtanak az egykorú térképek és a légifelvételek. Svájcban elkészítették a történeti közlekedési utak komplex leltárát (Inventar historischer Verkehrswege der Schweiz – IVS), melynek adatait felhasználják a természet- és tájvédelemben és a tájtervezésben (Aerni, K. 993). Önálló funkcionális altípust képviselnek a vasúti reliktumok. A közlekedés és a szállítás átalakulásával a felhagyott vasúti pályák és a kapcsolódó épületek, megerősített rézsűk, kőből épült átereszek, kőtuskók, hidak jellegzetes kultúrtáji forma- ill. elemcsoportot jelentenek. Írországban 94hez képest több mint 50%-kal, Nagy-Britanniában 40%-kal csökkent a vasúti pályák hossza. Ezeket ma jórészt turista útvonalként ill. kerékpárútként hasznosítják (Jäger, H. 987). Vízépítés A csatornák, zsilipek, hajóvontató rézsűk, kikötők, partvédművek, rakpartok, gátak, szivattyúházak, holtágak, kubikgödrök elem-együttese hatalmas vízrendezési munkálatok eredménye. A vízi szállítást, hajózást biztosító épített elemek sokszor nem különíthetők el az öntözés, árvízvédelem, a szántóföldi vízmentesítés (belvízlevezetés) elemeitől. A lokális 8–9. századi vízrendezések és a differenciált ártéri gazdálkodás reliktumelemek formájában maradtak fenn. Egyes formákhoz speciális biotópok, élőlény-közösségek kötődnek (hullámterek, holtágak, kubikgödrök).

Az antropogén geomorfológiai értékek védelme

73

Összefoglalás A történeti kultúrtáj antropogén morfológiai elemei fontos segítséget nyújtanak a kultúrtáj történeti fejlődésének megértéséhez. Informálnak a korábbi közlekedési utakról, a települések kiterjedéséről és szerkezetéről, a faluhatárokról és határstruktúrákról, az ipari telephelyekről és bányákról. Egykorú térképekkel, történeti forrásokkal kiegészítve hozzájárulnak a történeti tájfejlődés rekonstruálásához. Ez hagyományosan a történeti (kultúr)földrajz vizsgálati területe, amely az elmúlt évtizedben alkalmazott irányban is továbbfejlődött (alkalmazott történeti földrajz) (Jäger, H. 987; Fehn, K. – Schenk, W. 993; Radulescu, N. A. 969). Az archeológiai leletek elemzésével a régészet is hozzájárul a kultúrtáj antropogén morfológiai elemeinek kutatásához, a néprajz, az agrártörténet és az agrárszociológia is sok információt kínál (pl. a mezőgazdasági eszközök, innovációk, különféle művelésmódok hatása az agrogén formakincsre). Az agrárnépesség társadalmi-szociális változásai befolyásolták a birtokszerkezetet, a parcellaméretet és ezzel a morfológiai (és ökológiai) határstruktúrákat. A terepi kutatásokat archív anyagok, térképek, történeti statisztikai források feldolgozása egészíti ki (pl. erdészeti üzemtervek, kataszteri-, telekkönyvi térképek, a katonai felvételek térképei és szöveges leírásai, úrbéri összeírások, népszámlálások és a gazdacímtárak). Járulékos adatokat nyújthat az egykorú útleírások, határperek, szépirodalmi alkotások, régi metszetek, festmények, fotográfiák kiértékelése is. A 20. század folyamán a különböző gazdasági-társadalmi, szociokulturális folyamatok révén a kultúrtáj nemcsak mint élőhely, biotóp formálódott át, hanem a hagyományos használati és művelésmód eredményezte morfológiai kincs is visszaszorult, eltűnt vagy egyszerűsödött. A városiasodás, a mezőgazdasági területek fokozódó beépítése, a vonalas infrastruktúra sűrűsödése számos történetileg kialakult elemet, szerkezetet és összefüggést (elem-együttest) tett tönkre illetve izolált. A környezetükből kiszakított, izolált maradványok reliktumok formájában maradtak fenn az aktuális, messzemenően modern kultúrtájban. Hasonló mondható el a hagyományos kultúrtájak kisebb épített elemeiről, melyek nem mindig kerülnek be a műemléki topográfiákba (határkövek, képes oszlopok, kőkeresztek, az öntözés és ármentesítés technikai létesítményei, hidak stb.). A történeti földrajzi kutatások alkalmazott igényű továbbvitele elősegítheti a történetileg kialakult kultúrtájak védelmét, gondozását (Kulturland-

74

Ilyés Zoltán

schaftspflege), információt szolgáltathat a tájtervezők számára. A fejlődés és az innovációk főáramaiból kimaradó rurális, aprófalvas térségek számára pedig a rekreációs vagy ökomuzeális hasznosítás lehetőségét kínálhatja (Henkel, G. 997; Hildebradt, H. – Heuser-Hildebrandt, B. – Kauder, B. 994). Irodalom Aerni, K. (993): Ziele und Ergebnisse des Inventars historischer Verkehrswege der Schweiz. – Siedlungsforschung. Archäologie-Geschichte-Geographie 11. pp. 313–334. Auweck, F. A. (978): Kartierung von Kleinstrukturen in der Kulturlandschaft. Natur und Landschaft 53. Jg. H. 3. pp. 84–89. Becker, H. (998): Allgemeine historische Agrargeographie. B.G. Teubner, Stuttgart 333 p. Boros Á. (940): Az állatok taposásának térszínalakító tevékenysége. – Földrajzi Közlemények 68. pp. 80–82. Burggraaff, P. – Kleefeld, K.-D. (998): Historische Kulturlandschaft und Kulturlandschaftselemente. [Angewandte Landschaftsökologie H. 20.] Bundesamt für Naturschutz, Bonn-Bad Godesberg 320 p. Denecke, D. (969): Methodische Untersuchungen zur historisch-geographischen Wegeforschung im Raum zwischen Solling und Harz. [Göttinger Geographische Abhandlungen 54.] Göttingen 423 p. Denecke, D. (972): Die historisch-geographische Landesaufnahme. Aufgaben, methoden und Ergebnisse, dargestellt am Beispiel des mittleren und südlichen Leineberglandes. – In: Hövermann, J. – Oberbeck, G. (Hrsg.): Hans Poser-Festschrift. [Göttinger Geographische Abhandlungen 60.] Göttingen pp. 401–436. Denecke, D. (985): Historische Geographie und räumliche Planung. – In: Beiträge zur Kulturlandschaftsforschung und Regionalplanung. – Mitteilungen der Geographischen Gesellschaft in Hamburg 75. pp. 3–55. Denzer, V. (996): Relikte und persistente Elemente einer ländlich geprägten Kulturlandschaft mit Vorschlägen zur Erhaltung und methodisch-didaktischen Aufbereitung am Beispiel von Waldhufensiedlungen im Südwest-Spessart. [Mainzer Geographische Studien 43.] Mainz 287 p. Driesch, U. v. d. (988): Historisch-geographische Inventare von Kulturlandschaftselementen und ihr Beitrag zur erhaltenden räumlichen Planung. – In: Becker, H. – Hütteroth W.-D. (Hrsg.): Tagungsbericht und wissenschaftliche Abhandlungen. 46. Deutscher Geographentag München. Stuttgart pp. 157–162. Erdősi F. (969): Az antropogén geomorfológia mint új földrajzi tudományág. – Földrajzi Közlemények 7. (93.) . pp. –26. Erdősi F. (987): A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében. Akadémiai Kiadó, Budapest 227 p. Ewald, K. C. (996): Traditionelle Kulturlandschaften. Elemente und Bedeutung. – In: Konold, W. (Hrsg.): Naturlandschaft-Kulturlandschaft. Die Veränderung der Landschaften nach der Nutzbarmachung durch den Mensch. Ecomed, Landsberg pp. 99–119. Az antropogén geomorfológiai értékek védelme

75

Fehn, K. – Schenk, W. (993): Das historisch-geographische Kulturlandschaftskataster – eine Aufgabe der geographischen Landeskunde. – Berichte zur Deutschen Landeskunde Bd. 67. H. 2. pp. 479–488. Hard, G. (973): Die Geographie. Eine wissenschaftstheoretische Einführung. Walter de Gruyter, Berlin-New York 318 p. Henkel, G. (997): Kann die Überlieferte Kulturlandschaft ein Leitbild für die Planung sein? – Berichte zur Deutschen Landeskunde Bd. 7. H. . pp. 27–37. Hildebradt, H. – Heuser-Hildebrandt, B. – Kauder, B. (994): Kulturlandschaftsgeschichtliche Zeugen in Wäldern Deutscher Mittelgebirge und ihre Inwertsetzung für den Tourismus. – In: Festschrift für Erdmann Gromsen zum 65. Geburtstag. [Mainzer Geographische Studien H. 40. ] Mainz pp. 403–422. Ilyés Z. (998): A tájhasználat változásai és a történeti kultúrtáj 8–20. századi fejlődése Gyimesben. PhD értekezés. KLTE, Debrecen 20 p. + melléklet Ilyés Z. (999): A bányászati (montanogén) táj védelmének lehetőségei Magyarországon. – A környezetvédelem helyzete és feladatai a bányászatban és a kohászatban. Konferencia és kiállítás 999. október 4–6. Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Balatonfüred (kézirat) 6 p. Ilyés Z. (200a): Történeti földrajz – tájvédelem – tájtervezés (Alkalmazott történeti földrajzi megközelítés). – In: Dormány G. – Kovács F. – Péti M. – Rakonczai J. (szerk.): A földrajz eredményei az új évezred küszöbén. Magyar Földrajzi Konferencia. CD Kiadvány SZTE TTK Természetföldrajzi Tanszék, Szeged Ilyés Z. (200b): Az állattartás és rétgazdálkodás hatása a történeti kultúrtáj mintázottságára és antropogén morfológiai elemeire. – In: Számadó. Tanulmányok Paládi-Kovács Attila tiszteletére. MTA Néprajzi Kutatóintézete, Budapest pp. 53–65. Jäger, H. (969): Historische Geographie. Georg Westermann Verlag, Braunschweig 9 p. Jäger, H. (987): Entwicklungsprobleme europäischer Kulturlandschaften. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 280 p. Mortensen, H. (954/55): Die quasinatürliche Oberflächenformung als Forschungsproblem. – Wissenschaftliche Zeitschrift der Ernst Moritz Arndt-Universität Greifswald, Mathematisch-naturwissenschaftliche Reihe IV. 6/7 pp. 625–628. Quasten, H. – Wagner, M. J. (996): Inventarisierung und Bewertung schutzwürdiger Elemente der Kulturlandschaft – eine Modellstudie unter Anwendung der GIS. – Berichte zur Deutschen Landeskunde Bd. 70. H. 2. pp. 30–326. Radulescu, N. A. (969): Cercetari geografia umana cu ajutorul reliefului antropic. – Comunicari de Geografie 8. pp. 2–30. Rathjens, C. (979): Die Formung der Erdoberfläche unter dem Einfluß des Menschen. Grundzüge der Anthropogenetischen Geomorphologie. B. G. Teubner, Stuttgart 60 p. Schaefer, I. (957): Zur Terminologie der Kleinformen unseres Ackerlandes. –Petermanns Geographische Mitteilungen 0. pp. 94–99. Sperling, W. – Žigrai, F. (970): Siedlungs- und agrargeographische Studien in der Gemarkung Liptovská Teplicka. II. Die anthropogenen Kleinformen. – Geografický Časopis 22. 2. pp. 97–3.

76

Ilyés Zoltán

Scharlau, K. (956/57): Ackerlagen und Ackergrenzen. Flurgeographische Begriffsbestimmungen. In: Geographisches Taschenbuch pp. 449–452. Schlüter, O. (926): Die Urlandschaft. – In: Volz, W. (Hrsg.): Der ostdeutsche Volksboden. Ferdinand Hirt, Breslau 388 p. Stahl, H. H. (992): A régi román falu és öröksége. Budapest 236 p. Szabó J. (993): A társadalom hatása a földfelszínre (antropogén geomorfológia). – In: Borsy Z. (szerk.): Általános természeti földrajz. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest pp. 500–58.

Az antropogén geomorfológiai értékek védelme

77

A geológiai és geomorfológiai értékek védelmének gyakorlati kérdései, esettanulmányok, alkalmazások

Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése és gyakorlati tapasztalatai a Cserehát példáján Szabó József – Sütő László  Bevezetés, célkitűzés Aligha túlzás azt mondani, hogy a Természetvédelmi Hivatal által az utóbbi években erőteljesen szorgalmazott program Magyarország egyedi tájértékeinek a védelmére, szinte az utolsó pillanatban kísérli meg a hazai tájak azon objektumainak a nyilvántartásba vételét, amelyek egy részét azután megfelelő minősítési eljárás eredményeként védett tájértékké lehet nyilvánítani (996. évi LIII. Tv.). A nyilvántartásba vétel, a kataszterezés kétségtelenül az igen összetett program legdöntőbb fontosságú szakasza. Az értékek megőrzésének esélye alapvetően azok ismeretétől függ. Bizonyos, hogy az utolsó évtizedekben a társadalom igényelte, de sokszor átgondolatlanul és gyorsuló ütemben megvalósult táji változásoknak máris sok pótolhatatlan táji érték esett áldozatul. Ez nemcsak az élővilágra, hanem a természet élettelen természeti összetevőire, sőt az ember által létrehozott, de nem mindig ismert (vagy felismert) kultúrtörténeti objektumokra is vonatkozik. Éppen ezért 200-ben az Aggteleki Nemzeti Park felkérésére örömmel vállalkoztunk arra, hogy a Cserehát egyedi táji értékeinek a kataszterezésével bekapcsolódunk a táji értékek védelmének felelősségteljes és fontos programjába. Magyarországon az ilyen típusú munkák még csak szerény számban történtek, így saját felvételezésünk sem nélkülözte a gyakorlati tapasztalatlanságból eredő vargabetűket, és eredményei (Szabó J. 200, Szabó J. – Sütő L. 2002) sem hiánytalanok és hibátlanok. Mindenesetre a munka szervezési nehézségei és a terepi felvételek buktatói mellett már az előkészítés fázisában, de a kivitelezés során is szembetalálkoztunk több, az egyedi tájérték

8

védelem sikeres megvalósításához szükséges, de eddig még csak részlegesen megoldott elvi problémával is. Tanulmányunkban a Csereháton végzett munka néhány konkrét eredményének döntően számszerű (statisztikus és kartográfiai) bemutatása mellett elsősorban a sikeres kataszterezés egyik fontos elvi kérdéséhez, a tájértékek rendszerezési problémáihoz kívánunk néhány – remélhetően a jelenlegi némileg ellentmondásos helyzet feloldását segítő – gondolatot megfogalmazni, és javaslatot tenni. Az egyedi tájértékek rendszerezési elvei Az egyedi tájértékek védelmének megvalósulása egy meglehetősen bonyolult, számos szükséges munkafázisra tagolható tevékenység eredménye. Ennek a tevékenységnek a legfontosabb, jórészt időben is elkülönülő lépései az alábbiak: • a tájalkotók rendszerezése; • az objektumok felvételezése (kataszterezés); • érték(ké) minősítés; • védelemre kijelölés; • a védelem biztosítása. Csereháti munkánk a védelemhez vezető első két lépéshez kapcsolódott. Feladatunk kifejezetten az objektumok felvételét írta elő, ennek azonban nyilvánvaló előfeltétele volt a kataszterezendő tájalkotók rendszerének ismerete, és a rendszer alkalmazásának képessége a felvételi lapokon. A táji értékvédelem megvalósítási folyamatában résztvevők a táji objektumok különböző szélességű köreivel találkoznak. A legszélesebb kört a táj- vagy környezetalkotók összessége képezi (. ábra). Közülük kerülnek ki a kataszterezett objektumok. A védelem megvalósításának folyamatában tovább szűkül a kör a tájértékké minősítés során. Számos körülmény alapján történik meg ezután az értékek egy részének védetté nyilvánítása. A kataszterezési folyamat alapvető nehézségét és a kataszterező felelősségét elsősorban az jelenti, hogy a kataszterezőnek a tájalkotók teljes köréből kell kiválasztania a felvételre érdemesítetteket. Ehhez a felvételezőnek • egyrészt minél alaposabb ismeretekkel kell rendelkeznie az adott táj alkotóiról (terepismeret), • másrészt olyan szakmai tájékozottságra van szüksége, amelynek alapján viszonylag biztonságosan dönthet a felvételre kiválasztandó objektumokról

82

Szabó József – Sütő lászló

(ezek sokfélesége miatt egy személy önmagában általában csak korlátozottan lehet sikeres).

. ábra A tájalkotók különböző „köreinek” viszonya a tájvédelem szempontjából

Mint fentebb említettük, az eredményes kataszterezésnek a személyi feltételeken (terep- és szakismeret) túl az is követelménye, hogy a tájalkotók egy előzetesen kialakított rendszere is rendelkezésre álljon. Munkánk során ezt a rendszert az egyedi tájértékek kataszterezésére kialakított Magyar szabvány (MSZ 2038/999) jelentette. A szabvány az M4 jelzet alatt sorolja fel az egyedi tájértékek típusait és fajtáit: . Kultúrtörténeti egyedi tájérték Településsel kapcsolatos tájérték Közlekedéssel kapcsolatos tájérték Termeléssel kapcsolatos tájérték Történelmi eseménnyel vagy személlyel kapcsolatos tájérték 2. Természeti képződmények Biológiai érték Földrajztudományi érték Esztétikai tájérték Bár felvételezésünk minden olyan táji objektumra kiterjedt, amelyek a későbbi védelem számára szóba jöhetnek, a kultúrtörténeti, a biológiai és az ún. esztétikai értékcsoportok esetében „szakmai illetéktelenségből” kiindulva nem foglalkoztunk a felosztás által tükrözött alapelvek kérdésével. Esetenként kényszerűségből tettünk csupán néhány változtatást. A kultúrtörténeti értékek között, pl. az „Épület, építmény, képzőművészeti alkotás” Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

83

értékcsoportot ki kellett egészíteni az onnan érthetetlenül hiányzó „kastély”, a „Vallás” értékcsoportot a még inkább feltűnően kimaradt „templom” értéktípussal. Azonban a főcsoportok rendszerezését az egyes objektumcsoportok közti egyensúly hiánya miatt munkánk során átalakítottuk, az egyes értékcsoportokat azonos hierarchiaszintre emeltük, mert szerintünk ez jobban tükrözi a valós értékviszonyokat: . Kultúrtörténeti értékek 2. Földtudományi értékek 3. Biológiai értékek 4. Tájképi értékek Nagyobb gondot okozott a 2.2. szám alatti Földrajztudományi értékcsoport alkalmazása. A későbbi munkák szempontjából sem közömbös, hogy . a benne foglalt értékek jellege alapján tudományrendszertanilag nyilvánvalóan helytelen megnevezése kijavításra (Földtudományi) kerüljön; 2. belső szerkezetét megváltoztatva – legalább a gyakorlati kivitelezésnél elvárható mértékben – tükrözze a tudományterület ma már általánosan elfogadott tagolási logikáját; 3. a benne lévő ismétlődések, a kétértelmű, vagy a tudományos fogalmak közé keveredő laikus kifejezések megszűnjenek, ill. megfelelő megnevezésekkel kerüljenek helyettesítésre. A teljes részletességű elemzést hely hiányában elhagyjuk, de mellékeljük a szabvány megfelelő részét (. melléklet), jelezve rajta azokat a legfeltűnőbb hibákat, amelyek lehetetlenné tették, hogy a munka során változatlan formában alkalmazzuk. • Feltűnő és félreérthető pongyolaság egy szabvány esetén, hogy a 2.2..3. jelzet alatt előbb az „Ezen kőzetek lepusztulási formái”, majd később „Morfológiai képződmény” megnevezés olvasható. Ráadásul a fentebbi címszó alatt belső, nem pedig külső erők által létrehozott formák láthatók, amelyen belül pedig logikátlan átfedést találunk (2.2..3..2. Monoklinális formák 2.2..3..3. Gyűrt formák) • A geológiai értékek túlzottan általánosítva, többször megjelennek (2.2..4. Földtani alakzat; 2.2..6. Geológiai folyamat felszíni bélyegei), átláthatatlanná téve a rendszerezést • A 2.2..2. jelzet alatt a „Földtani képződmény felszínközeli előfordulása” cím alpontjaiban az „Ásványok előfordulása, kőzetfeltárás” és a „Kőzetek előfordulása” külön számot kapott.

84

Szabó József – Sütő lászló

• Aligha indokolható, hogy a morfológiai képződményeknél (2.2..3.) alkalmazott genetikai elv az utolsó pontban (2.2..3.3.) megszakad, és ott egyszerű domborzati forma-megnevezés (Dombtető, gerinc) szerepel. Ugyanitt feltűnő a parti képződmények hiánya, amelyek azután meglehetősen ötletszerűen a vízrajzi értékek (2.2..2.) közt jelennek meg. • Különösen zavaróak a Vízrajzi (2.2..7.) csoport beosztásában lévő következetlenségek. A morotvák (2.2..7...) pl. a 2.2..7.3.2. jelzet alatt is megjelennek. Az övzátonysor (2.2..7..2.) helye nyilvánvalóan a folyóvízi formák (2.2..3.2.2.) között van. Ugyanide való az ártér, hullámtér (2.2..7..7.) és a szurdokvölgy (2.2..7..8.) is. Az állóvízhez kapcsolódó egyedi tájérték (2.2..7.3.) kategória teljesen átfedi a 2.2..9. alatti „Tó, holtág, morotva, vizes mélyedések (?), árkok, kutak” címűt. • Az egyébként is pongyola „szénsavas ásványvíz” kifejezés a 2.2..7.2. talajvízhez kapcsolódó értékként szerepeltetése szakmailag helytelen (sokkal korrektebb lenne a főcímben a „felszín alatti vizek” kifejezés használata). • A talajtani egyedi tájértékek (2.2..8.) közt is következetlenségek vannak. Miért van pl. a „Szik, szikes padka” (2.2..8...) a „Sajátos talajtani folyamatok jegyei” (2.2..8..3.) csoporttól (de azzal egyenrangúan) elkülönítve? A 2038/999-es szabvány feltűnő hibái miatt a felméréseknél egy attól eltérő, annak alapvető következetlenségeit javító rendszerezést használtunk. Ennek alapjait egy széles szerzői kollektíva – geográfus, földtanos, egyetemi és nemzeti parki kollégák – többszöri egyeztetéssel dolgozta ki. Végső, általunk alkalmazott formájának (Dobos A. et al. 200) földtudományi részét három szám mélységig a 2. mellékletben közöljük. A beosztás elkészítésénél felhasználtuk a szabvány készítésekor figyelmen kívül hagyott, 984-ben kidolgozott természetvédelmi rendszertan elemeit (Tardy J. 984), más korábbi tanulmányokat (Csima P. – Török É. 990, Csima P. – Mezősi G. 998) és a földtudományi értékvédelemmel foglalkozó kollégák munkáit (Hevesi A. 983, Kozák M. et al. 998, Kiss G. 999). A beosztás első részében (2.. – 2.4.) a szorosabb értelemben vett földtani értékek szerepelnek, majd a felszíni morfológiai jelenségek és formák következnek (2.5.–2.9.), végül a hidrológiai jelenségek és a poligenetikus képződmények kerültek összefoglalásra (2.0. -2.). Bár tapasztalataink alapján ez a rendszer a gyakorlatban működőképes volt, de szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a tájérték felvételek egy ennél is szigorúbb elvi alapokon álló rendszer keretei között történjenek. Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

85

Ezt az új rendszert elvileg arra alapozzuk, hogy ha a földfelszín és a felszínközeli rétegek élettelen természeti összetevőit vizsgáljuk, úgy a geológia alapdefiniciójából valamint a geomorfológia rendszertani felfogásából (pl. Ahnert, F. 996) kiindulva azt kell mondanunk, hogy azok három nagy csoportba sorolhatók. Ezek az anyagok, a folyamatok és a formák. Az élettelen természet védelménél ezekben a rendszertani egységekben kell gondolkodnunk, mert így jelölhető meg legvilágosabban, hogy az egységes földfelszíni rendszer melyik tényezője alapján emelünk ki egy táji értéket. Ez a gondolkodás arra is tekintettel van, hogy a földfelszíni rendszer e három elemét (2. ábra) súlypontilag három különböző tudományterület kutatja. Az anyag vizsgálatát elsősorban a földtan, a folyamatok elemzését műszaki tudományok, a formák és térbeli rendjük analízisét elsősorban a geográfia végzi, jóllehet vizsgálati területeik nem különülnek el mereven. Mindenesetre azok, akik e vizsgálatokat alapvetően a felszín megértése céljából folytatják, a geomorfológiában adnak találkozót egymásnak, amely így mindhárom terület kutatási eredményeit komplexen magába foglalja. Lényegét illetően ezért nem tartozik egyértelműen egyik területhez sem, legfeljebb a különböző irányokból érkező geomorfológusok „eredeti szakmájuk” vizsgálati terrénumait és szemléletmódját állítják működésük tengelyébe, és így érthetően a geomorfológia különböző oldalaira helyezik a hangsúlyt.

2. ábra A földfelszín táji értékeinek típusai és tudományrendszertani kapcsolataik

86

Szabó József – Sütő lászló

Ha döntően a felszín anyagához kapcsolódó értékeket keressük, akkor leginkább a tágabban értelmezett földtan logikájához alkalmazkodva célszerű felállítani a beosztást (Kozák M. et al. 998). Mint döntően az anyaggal kapcsolatos értékek, a talajtani értékek is bekerülhetnek a felszín anyagiságához kapcsolódó értékek hatszögébe (3. ábra).

3. ábra A felszín anyagához kapcsolódó tájértékek főbb típusai

Az anyagot a földfelszínen különböző folyamatok rendezik át, és esetenként maguk a szemünk előtt lezajló folyamatok lehetnek a táji értékek hordozói. E látványos folyamatok döntően a külső erők csoportjába tartoznak, és azok, amelyeket a működés folyamatossága jellemez, általában tényleges hatásgyakorlásuk közben is megfigyelhetők. Mivel az emberi tevékenység számos típusuk hatását viszonylag szűkebb körzetekre korlátozza, eredeti, természetes megjelenésük többnyire már nem elsősorban veszélyt, hanem esetenként éppen kuriózum jellegű értéket jelent. (A meanderező folyók part alámosó tevékenysége, az állóvízi lapos partok hullámjelenségeinek turzásképző hatása, stb. ilyen példákként említhetők.) A diszkontinuus folyamatok (pl. omlások, földcsuszamlások) működés közben nehezebben figyelhetők meg, de az ilyen folyamatok számára ideális feltételeket adó körzetek kijelölhetők, és – horribile dictu – akár védhetők is. (A folyamatok védelme természetszerűleg nem terjedhet ki a társadalom által megindított, és mind a maga, mind a természet egyensúlya szempontjából káros jelenségekre.) A folyamatokat, mint a táji értékek hatszögét (ahol nyilvánvalóan nem a szögek száma a döntő) a 4. ábrán szemléltetjük.

Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

87

4. ábra A folyamatok mint táji értékek fő csoportjai

A fenti logika alapján lehet végiggondolni a felszínformák, mint értékek kategóriáit. Közöttük célszerű a belső és a külső erők hatására kialakult formák két nagy csoportjának elkülönítése. (5. ábra). Az előbbiek négyszöge és az utóbbiak hatszöge ez esetben is inkább jelképes, annál is inkább, mert Magyarországon nem is vett részt minden külső erő (pl. a jég) a formák létrehozásában. Mindkét csoportnál célszerű – ezt a tájérték kataszterező munka gyakorlata világosan mutatja – a komplex formák együttesének elkülönítése. A természetben a folyamatok együtthatása nem számít rendkívülinek, így a létrejövő objektumok is számos folyamat hatását tükrözhetik. Ezek besorolása nem mindig egyértelmű, és ha valamely folyamat hatása nem meghatározó jellegű, a forma leginkább a komplex csoportba illeszthető. Az egyedi tájértékek élettelen természetbe sorolható típusainak a fenti elv, az anyag–folyamat–forma hármassága alapján kidolgozott rendszeréről a 3. melléklet ad áttekintést. Az anyag és a forma csoportba tartozó objektumoknál hat-hat, a folyamatoknál négy szám mélységig látható a több helyen példákat is felsoroló beosztás. (Viszonylag nagyszámú példa felsorolása, sőt bemutatása a következő években intenzívebbé váló tájérték felvételek eredményessége érdekében a rendszert ismertető, esetleg megújított szabvány esetén is igen hasznos lenne, sőt egy kifejezetten gyakorlati felvételi tanácsokat adó útmutató elkészítésére és központi kiadására is gondolni kellene.)

88

Szabó József – Sütő lászló

5. ábra A felszíni formák mint értékek erőcsoportok szerint

Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

89

6. ábra A csereháti kataszterezés felvett egyedi tájértékeinek településenkénti megoszlása

90

Szabó József – Sütő lászló

A tájértékelés csereháti tapasztalatai A tájérték felvételezés az előzetes megegyezés szerint a Cserehát déli, mintegy 2/3 részén történt községhatáros rendben 5 teljes településen és 5 településrészen, ahol összesen 463 objektumot regisztráltunk (6. ábra). A tájértékek helyét :0 000 méretarányú térképen rögzítettük és a kitöltött adatlapokat diamelléklettel láttuk el. Az objektumok főbb értéktípusok közötti megoszlását a 7. ábra mutatja.

7. ábra Az egyedi tájértékek fő értékkategóriák szerinti megoszlása a Cserehát középső és D-i részén

A munka szervezése és lebonyolítása megerősítette azt az előző fejezetben már érintett meggyőződésünket, hogy a sikeres tájérték kataszterezésnél egyaránt kell támaszkodni a felvételkészítő igen alapos terepfeltárással párosuló szakértelmére, de ezen túlmenően a helyi lakosság magától értetődő táj- és település-ismeretére. Aligha lehet túlbecsülni a falusi önkormányzatok többnyire nem professzionális tisztségviselőinek lokálpatriotizmusból is táplálkozó értékismeretét, ezért kulcsfontosságúnak bizonyult annak megértetése, hogy a kataszterezésből a település lakóinak nem származik hátránya. Ugyancsak segítséget jelentettek az aprófalvas táj kistelepüléseiben élő értelmiség tagjaival (papok, tanítók, mezőgazdászok, stb.) legalább alkalomszerűen folytatott beszélgetések. A felvételezés nehézségeinek megoldásához érdemben hozzájárult, hogy a kataszterezés vezetője több mint két évtizedes természetföldrajzi kutatómunkát folytatott a Csereháton. A táj előzetes ismerete nélkül végzett kataszterezés vagy az eredményesség vagy a rentabilitás tekintetében komoly gondokat okozhat. Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

9

8. ábra A földtudományi tájértékek településenkénti megoszlása a Cserehát térképezett részén

92

Szabó József – Sütő lászló

A Cserehát egészében véve – mind természeti, mind kultúrtörténeti tekintetben – az ország kevéssé ismert, elzárt dombsági tájai közé tartozik. Szembeötlő vonása, hogy zártságát és mezőgazdasági jellegét az ország bányászat és nehézipar által leginkább átalakított vidékének (Sajó-völgy, Miskolc) közvetlen szomszédságában őrizte meg. A táj természeti értékei többnyire kevéssé látványosak, és a nyugati permvidék paleozóos kőzeteibe vágódott, sokszor szurdok jellegű (és ezért feltűnő) völgyeitől eltekintve éppen a szelíd formák a jellemzőek. A tágas, lankás lejtőik miatt terjedelmes völgyek a magyarországi dombságok között egyedinek számítanak, és éppen ezért különös értéke van azon csereháti dombtetőknek, ahonnan mint kilátópontokról, a táj sajátos karaktere feltárul (3 felvett objektum). Bár a földtudományi objektumok (összesen 83 db) zöme a táj domborzati tengelyében fekvő településeken található (8. ábra), területi megoszlásuk mégsem mondható nagyon egyenetlennek, és az értéktípusok szerinti tagolódásuk is inkább kiegyensúlyozottnak nevezhető (9. ábra).

9. ábra A földtudományi értékek kategóriánkénti megoszlása a Cserehát középső és D-i részén

Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

93

A geomorfológiai folyamatok többsége (csuszamlások, vízmosásrendszerek) a Csereháton éppen akkor feltűnő, ha társadalmi szempontból veszélyeket hordoz. Jórészük mégis értékként kezelendő! A legtöbb jelenleg is fejlődő látványos felszínforma kialakulását a 9. század végétől intenzívebbé váló mezőgazdaság indította el (a meredekebb lejtők szántókká alakításáról és a helyenkénti túllegeltetésről van szó). Ma ezeknek a földhasznosítási módoknak a visszaszorítása nemcsak gazdasági okokból kívánatos, hanem ez a folyamat ugyanakkor a felszín és a talaj degradációját és erózióját is lassítja. A laza pannóniai üledékek csuszamlásos lejtői (8 db tájérték) és a vízmosásrendszerek egy része tehát a korábbi gazdálkodás emléke. A táj földtani felépítése miatt ezek a folyamatok teljesen nem szűnnek meg, de számuk mindenesetre csökkenni fog (Szabó J. 996). A táj fejlődéstörténetét bemutató földtani profilok viszonylag kis számban fordulnak elő, bár így is a földtudományi értékek harmadát teszik ki (3 db). A rossz állékonyságú, zömmel agyagos üledékeken a természetes feltárások ritkák, ezért itt relatíve nagyobb a bányafalak jelentősége. Jóllehet ezeket általában tájsebekként kell kezelnünk, néhány esetben tudományos szempontból mégis értéket hordoznak. A Cserehát hagyományosan mezőgazdasági területén ezek egy részének tájértékként kezelése és megőrzése indokolt. A földtani-geomorfológiai viszonyok tekintetében néhány, országosan is ritka kőzetféleség és szerkezeti elem feltárulása jelent kuriózumot (Fülöp J. 994). Egyrészt a devon időszaki képződményekre gondolunk a táj Ny-i részén, másrészt pedig a Bódvába futó szurdokszerű epigenetikus völgyekre. További különlegesség a táj DNy-i szegélyén a pannóniai és devon rétegek közé települt vulkáni riolittufa. Ennek átréselésével több helyen szemünk előtt zajlik a völgyek óidei karbonátos kőzetekre való ráöröklődése, az epigenezis. Ezek mind tájképileg, mind tudományos szempontból kiemelkedő fontosságú völgyszakaszok hazánkban (lásd pl. Szabó J. 979, 986). A táj botanikai, zoológiai értékei máig alig ismertek, és e vonatkozásban a jelen felvételezés nem hozhatott érdemi változást. A feltárt 27 objektum csak vázlatos összegyűjtése a legfontosabbaknak, de ezen értékek feltárásához további szisztematikus feltáró munkára van még szükség, amelybe mindenképpen be kell vonni a táj maradék erdőit is. A kevés természetközeli erdőfolt botanikai vizsgálata mindenképpen fontos lenne. A Cserehát kultúrtörténetileg jórészt feltáratlan, s ha országos jelentőségű, művészettörténetileg kiemelkedő értékű emlékei nincsenek is jelentős

94

Szabó József – Sütő lászló

számban, a település- és gazdaságtörténet számos tárgyi objektuma fedezhető még fel, amelyek éppen a hagyományos építészet, gazdálkodás és életforma reprezentánsai. Összességében 340 kultúrtörténeti objektumot vettünk fel. A tájértékek megoszlása jól mutatja a társadalom táji szerepét, hiszen az általa kialakított értékek, még ebben az elzárt, természetközeli világban is közel háromszorosát adják a többi tájértéknek összesen. Éppen ezért fontos a még meglévő értékek megóvására fokozott figyelmet fordítani. A kultúrtörténeti objektumokon belül kiemelkedő a vallási csoport részaránya (45 db.). Köztük elsősorban a falusi templomok említhetők (63 db). Többségük ugyan nem számít építészeti különlegességnek, de sokszor a falvakban az egyedüli jelentős építmények, sőt kevert vallású településeken – még alacsony népességszám mellett is – nem ritkán 2-3 kisebb templom is van. A templomok mellett igen nagy az útszéli feszületek száma. A templomok mellett egykori udvarházak és lakóházak is kultúrtörténeti értéket képviselnek. Kastély méretű építmény igen kevés van (0 db). A népi építészet, rendszerint rossz állapotú emlékei (40 hagyományos lakóház) sokszor nem is egyedileg, hanem mint egy-egy jellegzetes falusi utcarészlet kerülhetnek az érték kategóriába (6 db). Ezek a többé-kevésbé tájjellegű, azonban nem időtálló anyagból (pl. vályog) épült régi parasztházakat a szegény lakosság is rendszerint elbontotta. Konzerválásukkal azonban az ÉK-i határszél jellegzetes épülettípusai menthetők meg. A terepmunka során dilemmát okozott, hogy a viszonylag apró falvakban is gyakorta vannak világháborús emlékművek (9 db felvétel). Ezek egy része sem kora, sem művészi színvonala alapján nem igazán jelent táji értéket, de hozzátartozik a települések arculatához, értékükről később kell majd dönteni. Konklúziók Kataszterezési tapasztalataink alapján hangsúlyozni kívánjuk, hogy a későbbi sikeres felvételezések érdekében mindenképpen foglalkozni kell az egyedi tájértékek rendszerezésével, és lehetőség szerint javítani a jelenlegi szabvány hibáit. Erre nézve a földtudományi értékeket illetően egy, a jelenleginél szigorúbb elvi alapokon álló rendszer vázát is bemutattuk. Mindazonáltal azt is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kataszterezés rendszertana és a kiértékelés szempontrendszere körül kialakult ellentmondások és hibák feloldása az egységes nyilvántartás és a későbbi természetvédelmi kezelés miatt is fontos. Az élettelen környezeti tényezők szerepének felértékelődéAz egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

95

se a komplex földi rendszerben, meghozta a lehetőséget arra, hogy ezek az értékek is megjelenjenek a köztudatban, és jelentőségüknek megfelelő helyet kapjanak a természetvédelemben. Ami a konkrét csereháti tanulságokat illeti, azok közül azt kívánjuk kiemelni, hogy táji értékeinek védelmét az teszi sajátossá, hogy a Cserehát viszonylagos táji zártsága, valamint sajátos gazdasági-társadalmi fejlődése és helyzete miatt antropogén módon erősen igénybevett és átalakított környezetében egy viszonylag természetközeli tájként maradt meg. Ilyen típusú értékeinek feltárása és megőrzése nemcsak az általános természet- és tájvédelem számára lehet különösen fontos, hanem ezáltal a ma már eléggé gyér, és jelentős részben elöregedett népességének is a jelenleginél jobb életlehetőségek biztosíthatók (falusi turizmus). Irodalom 996. évi LIII. Törvény a természet védelméről. Ahnert, F. (996): Einführung in die Geomorphologie Verlag Eugen Ulmer. Stuttgart. 440 p. Csima P. – Török É. (990): Egyedi tájértékek kataszterezésének módszertana. Lippay János Tudományos Ülésszak, Budapest Csima P. – Mezősi G. (998): Tudományos szempontok az egyedi tájértékek kataszterezéséhez. Kézirat, KTM Természetvédelmi Hivatal, Budapest Dobos A. – Gasztonyi É. – Kozák M. – Püspöki Z. – Sütő L. – Szabó J. (200): Geológiai és geomorfológiai értékek kataszteri lapja. Kézirat, Debrecen Fülöp J. (994): Magyarország geológiája – Paleozoikum II. Akadémiai Kiadó, Budapest pp. 9-66. Hevesi A. (983): A természeti adottságok természetvédelmi szempontú értékrend szerinti minősítése. Kézirat, MTA FKI, Budapest 54 p. Kiss G. (999): Talajok és morfológiai formák természetvédelmi szempontú értékelése. PhD értekezés. Debreceni Egyetem, Debrecen 50 p. Kozák M. – Püspöki Z. – Majoros Zs. (998): Földtani értékek minősítése. – Acta GGM Debrecina XXXIV. pp. 327–339. MSZ 2038:999. Műszaki Szabvány az egyedi tájértékek kataszterezéséhez. Magyar Szabványügyi testület, 999 Szabó J. – Sütő L. (2002): Cadastering landscape values in Earth Sciences – theoretical questions, practical experiences. – In: Szczypek, T. – Wach, J.: Anthropogenic aspects of landscape transformations 2. Sosnoviec. pp. 68–76. Szabó J. (979): A Cserehát felszínfejlődésének fő vonásai. – Földrajzi Közlemények 26. (02.) pp. 246–268. Szabó J. (986): A Cserehát természeti viszonyai. – In: Dorgai L. (szerk.): Cserehát, ember – táj – mezőgazdaság. Miskolc pp. 5–87.

96

Szabó József – Sütő lászló

Szabó J. (996): Csuszamlásos folyamatok szerepe a magyarországi tájak geomorfológiai fejlődésében. Habilitációs értekezések. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 223. p. Szabó J. (200): Egyedi tájértékek katasztere a Középső-Csereháton. Kutatási beszámoló. Debrecen. p. 5 + 463 kataszteri lap, térképek és fotodokumentáció Tardy J. (984): A környezeti változások térképi modellezése a természetvédelemben. – In: Fodor I. (szerk.): A természeti területi strukturváltozások társadalmi, gazdasági és ökológiai értékelésének kartográfiai modellezése. Környezetvédelmi Tanulmányok 4. pp. 68–76.

Mellékletek 1. MELLÉKLET. Tájérték kategóriák az MSZ 2038/999 szabványban (részlet) (az aláhúzott kategória megnevezésekhez a szövegben kommentár olvasható) 2.2. Földrajztudományi egyedi tájértékek 2.2.. Földtani képződmény 2.2... Felszíni előfordulás 2.2..2. Sajátos felszíni kőzet előfordulása 2.2..2.. Ásványok előfordulása, kőzetfeltárás 2.2..2.2. Ősmaradványok előfordulása 2.2..2.3. Kőzetek előfordulása 2.2..2.4. Rétegsor feltárása 2.2..3. Ezen kőzetek lepusztulásának formái 2.2..3.. Endogén eredetű formákhoz kapcsolódó egyedi tájérték 2.2..3... Intrúziós formák 2.2..3..2. Monoklinális formák 2.2..3..3. Gyűrt formák 2.2..3..4. Vetődéses és töréses formák 2.2..3..5. Vulkáni formák 2.2..3.2. Exogén eredetű formákhoz kapcsolódó egyedi tájérték 2.2..3.2.. Gravitációs és kifagyási folyamatokhoz kapcsolódó 2.2..3.2.2. Folyóvízi folyamatokkal kialakult 2.2..3.2.3. Deflációs folyamatokkal kialakult 2.2..3.2.3.. mozgó homokbucka 2.2..3.3. Dombtető, gerinc 2.2..4. Földtani alakzat 2.2..5. A bányászat természeti emlékei 2.2..6. Geológiai folyamat felszíni bélyegei 2.2..7. Vízrajzi 2.2..7.. Folyóvízhez kapcsolódó egyedi tájérték Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

97

2.2..7... Morotvák, meander 2.2..7..2. Övzátonysor 2.2..7..3. Kaptúra 2.2..7..4. Gázló 2.2..7..5. Vízesés 2.2..7..6. Magaspart 2.2..7..7. Ártér, hullámtér 2.2..7..8. Szurdokvölgy 2.2..7.2. Talajvízhez kapcsolódó egyedi tájérték 2.2..7.2.. Szénsavas ásványvíz 2.2..7.3. Állóvízhez kapcsolódó egyedi tájérték 2.2..7.3.. Dolinató 2.2..7.3.2. Morotvató 2.2..7.3.3. Sós tó 2.2..7.3.4. Csuszamlásos folyamatokkal kialakult tó 2.2..7.3.5. Mesterséges tó 2.2..7.3.6. Mocsár 2.2..7.3.7. Fertő 2.2..8. Talajtani egyedi tájérték 2.2..8.. Felszíni – a régió talaját jellemző felszíni bélyeg 2.2..8... Szik, szikes padka 2.2..8..2. Szél- és vízeróziós bélyeg 2.2..8..3. Sajátos talajtani folyamatok jelei 2.2..8.2. Felszín alatti egyedi tájérték 2.2..8.2.. Természetes feltárások 2.2..8.2.2. Mesterséges feltárások 2.2..9. Tó, holtág, morotva, vizes mélyedések, árkok, kutak

2. MELLÉKLET. A csereháti kataszterezés során használt tájértékrendszer földtudományi kategóriái 2. Földtudományi értékek Az MSZ 2038/999-es szabvány kategóriáit átdolgozták: Dobos A. – Gasztonyi É. – Kozák M. – Püspöki Z. – Sütő L. – Szabó J. (200) 2.. Magmás képződmények, mineralizációk, jelenségek és formák 2... Plútói összletek jelenségei, formái 2..2. Szubvulkáni testek jelenségei, formái 2..3. Vulkáni testek jelenségei, formái 2.2. Üledékes képződmények, mineralizációk, jelenségek és formák 2.2.. Tengeri üledékes összlet

98

Szabó József – Sütő lászló

2.2.2. Tavi üledékes összlet 2.2.3. Folyóvízi üledékes összlet 2.2.4. Szárazföldi üledékes összlet 2.2.5. Vegyes eredetű üledékes összlet 2.3. Metamorf képződmények, mineralizációk, jelenségek és formák 2.3.. Alacsony fokú metamorfózis jelenségei, formái 2.3.2. Közepes fokú metamorfózis jelenségei, formái 2.3.3. Nagyfokú fokú metamorfózis jelenségei, formái 2.3.4. Kontakt jelenségek 2.4. Szerkezeti elemek, jelenségek, formák 2.4.. Töréses szerkezetek és formák 2.4.2. Gyűrődéses szerkezetek és formák 2.4.3. Egyéb szerkezeti formaelemek 2.5. Tömegmozgásos folyamatok és formák 2.5.. Omlások formái 2.5.2. Csuszamlások formái 2.5.3. Kúszások formái 2.5.4. Folyások formái 2.6. Folyóvízi folyamatok és formák 2.6.. Völgyek 2.6.2. Hordalékkúpok 2.6.3. Delták 2.6.4. Teraszok 2.6.5. Ártéri formák 2.6.6. Mederformák 2.7. Partformák és jelenségek 2.7.. Abráziós formák 2.7.2. Akkumulációs formák 2.8. Karsztos képződmények, mineralizációk, jelenségek, formák 2.8.. Oldásos (lepusztulásos) formák 2.8... Negatív formák 2.8..2. Pozitív (maradvány)formák 2.8.2. Akkumulációs formák 2.9. Periglaciális képződmények 2.9.. Talajfagyformák 2.9.2. Krioplanációs formák 2.9.3. Deráziós formák 2.0. Hidrológiai jelenségek 2.0.. Források 2.0.2. Folyóvízi jelenségek 2.0.3. Állóvizek 2.. Poligenetikus képződmények, mineralizációk, jelenségek és formák 2... Szikes formák és folyamatok 2..2. Egyéb Az egyedi tájérték kataszterezés néhány elvi kérdése…

99

3. MELLÉKLET. Javaslat a földtudományi jellegű tájértékek kataszterezési rendszerére (Szabó J. 200/2002) Javaslat a földtudományi jellegű tájértékek rendszerére 2. Földtudományi értékek 2.. A felszín anyagához kapcsolódó értékek 2... Rétegtani értékek 2.... Litosztratigráfiai értékek 2...2.Biosztratigráfiai értékek 2...3. Kronosztratigráfiai értékek 2..2. Szerkezetföldtani értékek 2..2.. Törések 2..2.2.Gyűrődések 2..2.3.Egyéb szerkezetek 2..3. Kőzettani értékek 2..3.. Magmás kőzetek 2..3.2. Üledékes kőzetek 2..3.3. Metamorf kőzetek 2..4. Ásványtani értékek 2..5. Őslénytani értékek 2..6. Talajtani értékek 2.2. A felszíni formák - mint értékek 2.2.. A belső erők által kialakított formák 2.2... Intrúziós formák 2.2..2. Vulkáni formák 2.2..3. Gyűrt formák 2.2..4. Töréses, vetődéses formák 2.2..5. Egyéb belső erők által kialakított formák 2.2.2. Külső erők által létrehozott formák 2.2.2.. Tömegmozgásos formák 2.2.2.2. Folyóvízi formák 2.2.2.3. Eolikus formák 2.2.2.4. Partformák 2.2.2.5. Karsztformák 2.2.2.6. Periglaciális képződmények 2.2.2.7. Komplex eredetű formák 2.3. Folyamatok (jelenleg is ható, megfigyelhető jelenségek) 2.3.. Folyóvízi folyamatok 2.3.2. Parti folyamatok 2.3.3. Felszínalatti víz felszínre lépése (források) 2.3.4. Gyakori tömegmozgások területe 2.3.5. Karsztosodás 2.3.6. Defláció

00

Szabó József – Sütő lászló

A karsztok környezeti problémái és védelmük kérdései Keveiné Bárány Ilona  Bevezetés A karsztos területek kutatása az utóbbi évtizedekben a környezeti tényezők karsztra gyakorolt hatásának vizsgálata irányába fordult. A környezeti hatások elemzése karsztterületeken azért indokolt, mert a karsztos kőzetek speciális, más kőzettípusoktól eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek és nagyon sérülékenyek. A karsztokat oldható kőzet, felszínalatti vízvezetés, specifikus felszíni és felszínalatti formák jellemzik. Típusait és fejlődését a kőzettani, klimatológiai, paleo- és hidrogeográfiai, valamint integrálódott tájökológiai potenciálok határozzák meg. A vízvezető, víztározó és vízadó képesség a karsztos kőzetek egyik legfontosabb tulajdonsága. Egyúttal azonban ez a legnagyobb veszélyforrás is, mivel a szennyező anyagok a beszivárgó vízzel hamar bejutnak a rendszerbe. A földfelszínnek csupán 0%-a épül fel karsztos kőzetekből, jelentőségük mégis igen nagy, mivel világ lakosságának vízellátása 25%-ban karsztvízből történik. Ez a tény már önmagában is indokolja a fokozott érzékenységű, háromdimenziós hatásfelületű karsztok védelmét. A megelőző kutatások már kimutatták a karsztos tájak ember által okozott, gyors, kedvezőtlen változásait és az ivóvízbázisnak számító karsztvizek minőségi romlását. Egyre sürgetőbbé válik tehát a karsztok múltbeli és jelenlegi folyamatainak pontos megismerése, s azok ismeretében a karsztos erőforrások fenntartható hasznosítása, védelme és konzerválása a jövő generációk számára. A 90-es évektől került előtérbe nemzetközi szinten is a karsztökológiai rendszerek gyakorlatorientált kutatása. A karsztok korai hasznosítása (lakóhelyként, mezőgazdasági és erdőgazdálkodási célra) nem múlt el nyom-

0

talanul. A vastagabb talajjal borított területeken növénytermesztés folyt, de gyakori volt a legeltetés is. Az ipar fejlődésével világszerte megkezdődött a karsztos kőzetek, elsősorban a mészkő és a különböző ércek bányászata. Ez a tájhasználat a karsztok mai arculatában visszatükröződik. Hazánkban az ország területének csak 5% - át borítják karsztos kőzetek. Táji értékeik, erdőgazdasági és rekreációs hasznosításuk révén fontos nemzeti értéket képviselnek. Ahhoz hogy hosszútávon megfelelhessünk a karsztok védelmével és kezelésével kapcsolatos követelményeknek, fokozott figyelmet kell fordítani a barlangok és azok vízgyűjtőinek védelmére. A hasznosítás során messzemenően be kell tartatni a természetvédelmi szabályokat és törvényeket, mert csak így biztosítható a korábbi egyensúly bizonyos mértékű visszaállása és a fenntartható hasznosítás. A karsztok védelmet szabályozó nemzetközi előírások Az IUCN 6 bizottsága közül az egyik a World Commission on Protected Areas (WCPA), amelynek munkabizottsága a Cave and Karst Protection Working Group. A csoport a tudományos szakemberek, menedzserek, barlangászok és más karszt-specialisták közössége, amit 992-ben Venezuelában (Caracasban) a Nemzeti Parkok és Védett Területek 4. Konferenciája alkalmával hoztak létre (Watson, J. – Hamilton-Smith, E. – Gillieson, D. – Kiernan, K. 997). A csoport foglalkozik a karsztok védelmével nemzetközi szinten. Megállapításuk szerint a karsztok védelme magába foglalja: • a karsztok veszélyeztetett növény és állatfajainak és élőhelyeinek védelmét, • a különleges felszínformák és ritka ásványok védelmét, • a geológiai-, a geomorfológiai- és paleontológiai jellemzők tanulmányozására alkalmas karsztterületek védelmét, • a kulturális szempontból érdekes történelem előtti és történelmi helyek védelmét, • a karsztokon lévő spirituális és egyházi kegyhelyek védelmét, • a karsztokra specializálódott mezőgazdasági és ipari tevékenység védelmét. A karsztok gazdaságilag fontos természeti erőforrást képviselnek, különös tekintettel a karsztvízre, a turizmusra, a látványértékre és a rekreációs hasznosítás lehetőségeire. Ezek az értékek gyakran kombinálódnak egy barlang vízgyűjtő területén. A karsztrendszerek határait nehéz pontosan definiálni.

02

Keveiné Bárány Ilona

Megadhatjuk a felszíni vízrendszerrel is, ez azonban a karsztnak esetleg csak egy része, a felszínalatti kiterjedése nem egyezik meg a felszínivel. A karsztok védelme nemcsak és nem elsősorban a látvány, a szépség vagy a tudományos érdeklődés szempontjából fontos, hanem elsősorban, mint a lakossági vízellátás lényeges tényezője. Közvetlen károkat okozhat a vízrendszerben a mészkőbányászat, az erdőirtás, a tájrendezés, a mezőgazdasági tevékenység, a szemétlerakás. Közvetett károsodás lehet a talajtulajdonságok változása, a feliszapolódás, a vegetáció megváltozása. Ilyen károsodás a karsztvízszint csökkenése, a cseppkőképződmények károsodása. A karsztos vízgyűjtő rendszer szennyeződhet lakossági, mezőgazdasági vagy ipari eredetű terhelésből. Jelentős rizikófaktor a gáznemű szénhidrogének szennyezése. A szennyezések tartalmaznak víz-oldható komponenseket, mikrobiális szennyezéseket, de a járatok feliszapolódhatnak, vagy egyszerűen eltömődhetnek szeméttel. Az emberi tevékenység az alábbi változásokhoz vezethet a karsztokon: • megváltozik a barlang hidrológiája; • vízkémiai változások következnek be; • megváltozik a mikroklíma; • a barlangokban kialakul a lámpaflóra; – a cseppkő letörések során bekövetkezett károsodás; – kipusztul a sajátos fauna; – felszíni gombák, baktériumok kerülnek a barlangokba; – a felszínen felerősödik a talajerózió; – megváltozik a vegetáció. Ezek a hatások egymástól függenek, összegződnek és szinergikusak. Általános feladatok a karsztvédelemben A karsztrendszer integritása a felszín, a víz és a levegő kapcsolatrendszerétől függ. Bármely zavarás ebben a rendszerben kedvezőtlen hatást és károsodást eredményez, ezért minimálisra kell csökkenteni a zavarásokat (pl. minimalizálni kell a mészkőbányászatot, a turizmus tervezésénél a fenntarthatóságot kell szem előtt tartani). . A védelem a teljes karszt terület védelmét és menedzsmentjét jelenti. A döntéshozóknak arra kell törekedni, hogy a karsztterületeket nyilvánítsák védett területté. Prioritást kell biztosítani a magas természeti és kultu-

A karsztok környezeti problémái és védelmük kérdései

03

rális értékkel rendelkező területeknek. Ahol lehetséges, védetté kell tenni az egész vízgyűjtő területet. 2. Tudatosítani kell a lakossággal a karsztterület védelmének szükségességét, szorgalmazni kell a nyilvános nevelési programokat, be kell tartatni a megőrzési előírásokat. 3. A menedzsmentnek kutatni kell a karsztok kezelésének fejlesztési lehetőségeit regionális és helyi szinten is, s holisztikus megközelítéssel kell a kezelést tervezni. Tudatában kell lenni annak, hogy a karsztterületek és a barlangok komplex háromdimenziós tájak, amelyek magukba integrálják a kőzetet, talajt, vegetációt és az atmoszférát. 4. A karsztnak természetes víz és levegő ciklusa van, a táj sajátos klimatikus és biotikus háztartással rendelkezik, amit óvni kell. A felszín hasznosításakor a víz zavartalan beszivárgását kell biztosítani, számolni kell azzal, hogy a karsztokon a vízhálózat felszín alatt szétágazik és a külső anyagokat gyorsan bejuttatja a rendszerbe. 5. A talajoknál minimalizálni kell az eróziós veszteséget, biztosítani kell a jó levegőzést, az aggregátumok stabilitását, a szervesanyag-tartalmat, ami fontos feltétele az élővilágnak. A stabil vegetáció a legfontosabb az erózió és a talajösszetétel szempontjából. 6. A vízminőség megóvása érdekében a vízgyűjtő területet kell védeni. A kőzet kitermelését, a talaj, vegetáció megváltoztatását vagy a vízkivételt gondosan meg kell tervezni, s a környezethatást minimalizálni kell. 7. Dokumentálni kell a menedzserek és a védelem számára a karsztok és barlangok védelmének szükségességét. Adatbázist kell létrehozni a védett és a még védelem alatt nem álló területekről, hogy hosszabb távon azokat a világörökség részévé nyilváníthassuk. A karsztok védelmében a nemzetközi kooperációt a Barlangtani Unió (ISU) és a Nemzetközi Földrajzi Unió (IGU) Karsztbizottsága biztosítja. Legfontosabb az információcsere, a védelem és menedzsment, amelynek érdekében integrálni kell az ismereteket a karsztokra vonatkozóan. A hazai védelem legfontosabb problémái Az IUCN 992-ben javaslatot tett a Környezetileg Érzékeny Területek kijelölésére. Ezek között a területek között előkelő helyet foglalnak el a karsztok. Az 996-ban elfogadott Természetvédelmi Törvény kimondja, hogy „védett a karsztokon minden forrás, amely legalább 5 l/perc vízhozamú, védettek a

04

Keveiné Bárány Ilona

víznyelők, a barlangok, a karsztok endemikus növény és állatfajai, illetve azok biotópjai”. A karsztokon tehát kerülni kell az olyan beavatkozásokat, amelyek a természetes ökológiai állapotot megváltoztatják. Ha figyelembe vesszük, hogy a karsztok egy részén mezőgazdasági művelés folyik, indokolt a karsztok jelenlegi ökológiai állapotának elemző feltárása, mert fenntartható fejlődésük és kezelésük csak a rendszer működésének ismeretében, szakmailag megalapozottan valósulhat meg. Annak ellenére, hogy az érzékenynek minősülő karsztos tájak hasznosítása hazánkban sokféle korlátozás alatt áll, mégis felismerhetőek olyan egyensúlymegbomlások, amelyeket a természetvédelemnek messzemenően számításba kell venni a jövőben. A védelem a törvényben megfogalmazottak értelmében általában egy-egy szféra védelmét jelenti, s nem terjed ki a különböző szférák kölcsönhatásában kialakuló új állapot védelmi kérdéseire. Kutatási eredményeim alapján meggyőződésem, hogy a környezet-érzékeny karsztos területek természetvédelmi szempontú értékelésénél a védelem számára a legfontosabb információt a klíma – talaj – növényzet kapcsolatában kialakult ökológiai állapotváltozások szolgáltatják. Bár ez nagy vonásokban benne foglaltatik a területrendezési tervekben, azonban az előbbiek hatására a tájszerkezetben felismerhető sokféleség nem képezi a részletes értékelés tárgyát. A karsztos nemzeti parkok példáján jól tanulmányozható az a sokirányú hatáskapcsolatot, amely az egyébként homogénnek tűnő karsztos táj finomabb mintázatán érvényesül. Az egyensúlymegbomlások hatnak a karsztok ökológiai állapotára, ezért azok feltárása a legfontosabb feladat. Ennek megfelelően: • a karsztos területeken folyamatosan vizsgálni kell az állapotváltozásokat, s fel kell tárni a különböző talaj, növényzeti és klimatikus adottságú területek táj-dinamikájának változásait, • fel kell térképezni azokat a természetközeli tájszerkezeti egységeket, amelyek a tájmegőrzés legfontosabb elemei, s meg kell határozni a foltok közötti kapcsolatok fenntartásának mikéntjét, • különös gonddal fel kell tárni az átmeneti zónák szerepét a természetközeli és antropogén hatásokkal módosított tájfoltok között, meg kell jelölni azokat a tevékenységeket, amelyek a legkisebb zavarással teszik lehetővé a tájhasználatot, • a kutatásnak a környezet-érzékeny karsztok esetén az erózió, a savas ülepedések, a szennyeződési veszélyek mellett ki kell térnie a globális problé-

A karsztok környezeti problémái és védelmük kérdései

05

mákkal együtt járó szárazodás hatásaira, mivel az már ma is jelentős változásokat okoz a karsztok dinamikájában. Munkámban a Bükki Nemzeti Park példáján mutatom be azt a sokirányú hatáskapcsolatot, amely az egyébként homogénnek tűnő karsztos táj finomabb mintázatán érvényesül. A FAO 992-es konferenciáján Buenos Airesben Magyarország javaslatára fogadták el az erdők hasznosításáról azt az indítványt, amely szerint az erdőnek hármas funkciója van. Ezek a gazdasági, környezetvédelmi és üdülési funkció. A természetközeli erdőgazdálkodás a fa produkció megőrzése mellett az ökoszisztéma egészségi állapotának megőrzését, működőképességének fenntartását és a biodiverzitás megtartását jelenti. 996-tól több törvény rendelkezik az erdő védelméről, a vadgazdálkodásról és természetvédelemről. A fenntartható erdőgazdálkodás célja úgy gazdálkodni az erdő termékeivel, védő- és üdülési funkciójával, hogy az ember számára hosszú időn keresztül fennmaradhasson. Ugyanakkor őrizze meg biológiai sokféleségét, természet-közeliségét, felújuló képességét, életképességét, a társadalmi igényekkel összhangban feleljen meg a védelmi és gazdasági követelményeknek. Töltse be a természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-, szociális, turisztikai, valamint az oktatási és kutatási céloknak megfelelő szerepet. Az erdőgazdasági hasznosítás és védelem a Bükk-hegység példáján Az 977-ben megalakult Bükki Nemzeti Park a Bükk-hegység 95%-ban erdősült területén helyezkedik el. A Bükk-fennsík átlagos tengerszintfeletti magasságában a klíma a montán bükkösöknek felel meg, ezért a fennsík típusos karsztján 800 m felett montán vagy magashegységi bükkösök fordulnak elő. Ebben az állományban jelentős károkat okozott a 9. század végi erdőirtás, helyükön szőrfű gyepek, vörös csenkesz rétek alakultak ki. A fenyőerdők jelenleg is zajló betelepítése jelentős ökotópképző értékcsökkenéshez vezet hosszabb távon. A jelentősebb fakitermelés a fennsík jellemző talajainak, a rendzinának és barna erdőtalajoknak erózió veszélyét is megnövelte. Az erdők helyén nem indul meg a vissza erdősülés, nem lesz egyenletes a csapadékvíz beszivárgása, ez hátrányosan hat a karsztvíz minőségére. Sajátos mikroklíma-térségeiben, a nyílt dolinákban derült nappalokon igen erős kisugárzás mellett a völgysíkjából lefolyó hideg levegő hideg lég-

06

Keveiné Bárány Ilona

tavakat hoz létre (Bárány-Kevei I. 985). Az erős nappali felmelegedéssel együtt különleges mikroklíma alakul ki, amely alapvetően befolyásolja a dolinák aszimmetrikus fejlődését. Az erdőgazdasági tevékenységnek meszszemenően figyelembe kell venni ezt a különleges folyamatot és az ehhez kapcsolódó természeti értékek védelmét biztosítani kell. Azonális erdőtársulásai a domborzat, alapkőzet, talaj és mikroklíma adottságokat tükrözik vissza. Ezekben a társulásokban sok endemikus és reliktum faj fordul elő. Egyik ilyen társulás a reliktum sziklagyepes bükkös, Magyarországon csak itt fordul elő. A hársas-berkenyés sziklaerdő meredek sziklaoldalakon, a hársas-kőrises sziklaerdő a déli és nyugati kitettségben, a hársas törmeléklejtő-erdő kőfolyásokon, a szurdokerdő a szurdokvölgyekben települt meg. Meleg-száraz termőhelyen találjuk a mészkerülő tölgyeseket, amelyeknél a fakitermelés végleges kipusztulást eredményez. A sziklai bükkösök északi kitettségű lejtőkön, a karszt-bokorerdők a nagyon meleg sekély talajú felszíneken érzik jól magukat. Ez utóbbiakkal együtt fordulnak elő a karsztokra jellemző sztyepprétek és sziklagyepek csupán 0,8 % területarányban. Ha részletesebben megvizsgáljuk a Nagy-Fennsík növényzetének és talajainak tájszerkezeti foltjait (. ábra), akkor szembetűnő a sokszínűség. A bükkösök mellett nagyszámban találunk fenyőerdő foltokat illetve, bükkelegyes fenyőerdőket, gyertyánosokat, mészkerülő-, és karsztbokor-erdőket. Ezek a társulások a sziklagyepek és kaszálórétek mellett igen változatos ökológiai viszonyokat tükröznek. Ugyanakkor a talajok is nagy változatosságban jelennek meg. Legnagyobb kiterjedésben rendzina talajokat találunk itt, de a fenyvesek alatt savanyú barna- és podzolos barna erdőtalajok is előfordulnak foltokban. A talajok vizsgálatát különböző növénytársulásokban 998 nyarán végeztük el. A karsztos alapkőzeten kialakult talajokon a vártnál alacsonyabbak a pH értékek. A csemetekert kivételével, ahol műtrágyázás van, a talajok gyengén savanyú és savanyú kategóriába sorolhatók. A talajparaméterek között a nehézfém-szennyezések nagyságrendjét is vizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy a Bükk - Fennsík talajai közepesen szenynyezettek. A szennyezettség a külső terhelések különbözőségeit és a talajok eltérő megkötő képességét jelzi. Eddigi vizsgálataink alapján felvethető a részletesebb állapotfelmérések szükségessége a fokozottan védett területeken, a korábban még fel nem tárt változási tendenciák kimutatása céljából.

A karsztok környezeti problémái és védelmük kérdései

07

. ábra A Bükk-fennsíki karsztos mintaterület foltmintázata

08

Keveiné Bárány Ilona

Mintaszám/ pH(H2O)pH(H2O) pH(KCl) mélység (cm) pH(KCl)

Karbonát- Nedvességfiz. tartalom tartalom Min. (%) (%) 0,0 22,0 AV 0,0 2,5 AV 0,0 8,3 AV 0, 6,9 AV

/(5-0) /(0-20) /(20-30) /(30-40)

4,7 4,57 4,60 5,96

3,89 3,58 3,6 5,3

0,82 0,99 0,99 0,65

2/(5-0) 2/(0-20) 2/(20-30) 2/(30-40)

4,60 5,04 5,05 5,55

3,72 3,88 3,8 4,20

0,88 ,6 ,24 ,35

0,0 0,0 0,0 0,0

27,9 2,4 9,2 7,0

V V V V

3/(5-0) 3/(0-20) 3/(20-30) 3/(30-40)

5,6 5,83 6,20 6,44

4,43 5,22 5,60 5,93

0,73 0,6 0,60 0,5

0,0 0,0 0,0 0,0

26,3 25,0 22, 22,8

AV AV AV AV

4/(5-0) 4/(0-20) 4/(20-30) 4/(30-40)

6,08 6,33 6,82 7,00

5,43 5,82 6,28 6,46

0,65 0,5 0,54 0,54

0,0 0,0 0,0 0,

43,6 40,4 33,3 33,3

V V V V

5/(5-0) 5/(0-20) 5/(20-30) 5/(30-40)

5,45 5,55 5,55 5,07

4,6 4,30 3,82 3,48

,29 ,25 ,73 ,59

0,0 0,0 0,0 0,0

27,7 26,6 22,6 2,

A A A A

=bükkelegyes fenyőerdő; 2=bükkerdő; 3=fenyőerdő; 4=csemetéskert;5=nyílt füves rét. A=agyag;V=vályog. . táblázat A talajok kémhatása, összes karbonát- és nedvességtartalma, fizikai talajfélesége különböző növénytársulás alatt (Bükk-fennsík, 998) (Keveiné Bárány I. – Hoyk E. – Zseni A. 999)

A karsztok környezeti problémái és védelmük kérdései

09

Következtetések Legfontosabb védelmi és tájmegőrzési feladatok a már védelem alatt álló és majdan védelem alá kerülő karsztos területek esetén az alábbiak: . Részletes állapotvizsgálatokat kell végezni a különböző talaj, növényzeti és mikroklíma adottságú területek táj-dinamikájának feltárására. 2. Fel kell térképezni azokat a természetközeli tájszerkezeti egységeket, amelyek a tájmegőrzés fontos alapegységei, s meg kell határozni a foltok közötti kapcsolatok fenntartásának mikéntjét. 3. Különös gonddal fel kell tárni az átmeneti zónák szerepét a természetközeli és antropogén hatásokkal módosított tájfoltok között, meg kell jelölni azokat a tevékenységeket, amelyek a legkisebb zavarással teszik lehetővé a tájhasználatot. 4. A kutatásnak a környezet-érzékeny karsztok esetén, az erózió, a savas ülepedések és egyéb szennyeződés veszélyek mellett ki kell térnie a globális problémákkal együtt-járó szárazodás hatásaira, mivel az már ma is jelentős változásokat okoz a tájdinamikában. Irodalom Bárány – Kevei, I. (985): Ökologische Untersuchung der Karstdolinen unter besonderer Berücksichtigung des Mikroklimas. – Acta Geographica Univ. Szegediensis. Tom. XXV. pp. 09–30. Watson, J. – Hamilton-Smith, E. – Gillieson, D. – Kiernan, K. (Eds.) (997): Guidelines for Cave and Karst Protection. – IUCN, Gland, Switzerland and Cambridge, UK. Goanna Print, Canberra 53 p. Keveiné Bárány I. – Hoyk E. – Zseni A. (999): Karsztökológiai egyensúlymegbomlások néhány hazai karsztterületen. – Karsztfejlődés III. Szombathely pp. 79–9.

0

Keveiné Bárány Ilona

Az országos kunhalom-kataszterezés eredményei Tóth Csaba – Szabó Gergely  A kunhalom fogalma A tájföldrajzi szempontból egységes Kárpát-medence és ezen belül az Alföld számtalan egyedi érték őrzője. Ezek közé tartoznak Györffy István (983) meghatározása szerint azok a mesterséges, „olyan 5–0 méter átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de árvízmentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok”. Ezeket, az emberi kéz alkotta halmokat a magyar köznyelv kunhalmoknak nevezi. A Magyarországon általánosan elterjedt kunhalom kifejezés kicsit pontatlannak tűnik, ha a régészeti adatokat tanulmányozzuk. A halmok jelentős részét ugyanis nem a 3. században Ázsiából betelepülő kunok, hanem más, korábban itt élt népcsoportok építették. Így joggal beszélhetnénk rézkori, bronzkori, szarmata, germán, szkíta stb. halmokról is. Azonban a kunhalom elnevezés konzerválódása talán abból a szempontból mégis szerencsésnek mondható, hogy ez a kifejezés a kunok temetkezési szokásaira való utalással hűen tükrözi a halmok antropogén voltát, és egyben választóvonalat húz a természetes eredetű dombszerű formák (laponyag, porong, hát, homokbucka) közé (Kozma B. 90; Zoltai L. 938; Tóth A. 999). A legfrissebb meghatározás szerint kunhalomnak tekintünk minden olyan mesterségesen keletkezett, a térszínből érzékelhetően jól kiemelkedő magaslatot, ami keletkezési korától, funkciójától, földrajzi fekvésétől függetlenül „halomszerű” formakincse a síksági tájnak. Ez alapján a természetes geomorfológiai képződmény (bucka, laponyag, porong, bálnahát, stb.) nem tekinthető kunhalomnak, éppúgy, mint az újkeletű mesterséges dombok, depóniák (pl.: téglagyári bányadom-



bok, meddőhányók, geodéziai magassági jegyek, stb.). A magas, markánsan kiemelkedő halommá magasodott lakódombokat („tell-telepek”) viszont – annak ellenére, hogy a régészek ezeket nem tekintik kunhalmoknak – kunhalomként célszerű kezelni (Tóth A. 999). A halmok funkcionális típusai Ha geomorfológiai, rétegtani, régészeti szempontból megvizsgáljuk a halmokat, akkor választ kaphatunk arra a kérdésre, mikor és milyen célzattal épültek ezek a kiemelkedések. Az alábbiakban a halmok kilenc funkcióját említjük meg, melyek fontossága a történelem során folyamatosan változott (Buka L. 994; Csányi M. 999; Kozma B. 90; Tóth A. 996, 999): a.) Lakódombok (tell-telepek): Terebélyes, ovális vagy szabálytalan alapú dombok, melyek relatív magassága 6-8 métert is eléri. Ezeket a halmokat többnyire mindig valamelyik vízfolyás folyóhátján találjuk, melyek az emberi települések számára kedvező feltételeket jelentettek (Sümegi P. – Kozák, J. – Tóth, CS. 998; Novák, T. 998). Az időben egymást követő emberi kultúrák egymásra rakódott lakószintjeinek anyagából hoszszú évszázadok alatt érték el mai méretüket. A késő neolitikumban (Kr.e. 4000–3500), valamint a kora és középső bronzkorban (Kr.e. 2600–500) létezett ez a települési forma, mely délkelet-európai, ill. kisázsiai hatást mutat. (tell: arab szó, jelentése: domb). b.) Sírhalmok (kurgánok): Ezek a halmok változó magasságú (3– m), köralapú kúpszerű képződmények, melyek egy vagy több temetkezés helyét jelölik. Főképpen a rézkorban (Kr.e. 3500–3000) keletkeztek, de különböző népvándorlás korabeli népcsoportok is emeltek hasonló sírhalmokat, pl. szkíták, szarmaták és különböző kelet-európai, valamint ázsiai eredetű sztyeppei nomád népek (kunok) (M. Nepper I. 976). Az Alföldön nagyszámú kurgánt találhatunk a Tisza bal partján. Határainkon kívül a Keleteurópai-síkság orosz, ukrán sztyeppvidéke gazdag sírhalmokban (Pálóczi H. A. 994; Selmeczi L. 992). c.) Őrhalmok (vigyázóhalmok, strázsahalmok): Különösen az Alföldön fordulnak elő nagy számban, melyek alacsony (max. 2–3 m magas), nem nagy alapterületű halmok. Régészeti leleteket ritkán tartalmaznak. A nagy tell-telepek közötti gyors információ továbbításában lehetett fontos szerepük. A tetejükön álló őrszemek fény vagy hangjelzések formájában adták át egymásnak a legfontosabb híreket.

2

Tóth csaba – Szabó Gergely

Eredetileg e három cél érdekében építették a halmokat, így ezeket elsődleges funkcióknak is nevezhetjük. A későbbi időkben halmok jelentős része a fent említett rendeltetésüket elvesztették, és másodlagos funkciókat kaptak. Így léteznek, ill. léteztek határhalmok, kivégző- vagy vesztőhalmok, és kultikus halmok. Csaták színtereiként és emlékműveiként is fontosak lehettek és lehetnek a halmok (Budayné K. I. 998). A 20. század folyamán a halmok elvesztették előbb felsorolt funkcióikat és egy teljesen más szerepkörrel ruházta fel ezeket a társadalom. Jelentős részüket szántóföldi növénytermesztésre használjuk. Emellett geodéziai pontok (háromszögelési pontok, magassági jegyek) rögzítésére csaknem minden magasabb halom felhasználható. A kunhalmok felmérésének előzményei A Kárpát-medencében előforduló kunhalmok számát Kozma Béla 200 darabra teszi (Kozma B. 90), azonban a későbbi kutatások szerint ennek többszöröse (kb. 40 000 db) lehetett. Számuk a 20. században jelentősen megfogyatkozott. A nagyüzemi mezőgazdasági művelés térnyerése, a települések terjeszkedése és a közlekedés fellendülése egyaránt elősegítette pusztulásukat (elhordás, elszántás, megcsonkítás). Megmentésük céljából az utóbbi évtizedekben több helyi kezdeményezés hatására elindult a védelmük kidolgozása, melynek eredményeként a természetvédelemről szóló 996. évi LIII. törvény 23.§ (2) bekezdése kimondja országos védettségüket. Országos védettségük indokolt, hiszen ezek a kiemelkedések komplex értékek hordozói, azaz geomorfológiai, régészeti, kultúrtörténeti, néprajzi, irodalomtörténeti, tájképi, növénytani, állattani, szempontból egyaránt értékesek lehetnek. A fent említett törvény előírja, hogy a Magyarország területén előforduló kunhalmokat kataszteri nyilvántartásba kell venni, majd ezután az értékesnek tekinthető, veszélyeztetett halmok gyakorlati védelmét ki kell dolgozni. A kataszterezési munka egy központilag elfogadott kataszteri adatlap alapján (Tóth CS. – Kozák J. 998) 999-ben indult el és 2002 tavaszán fejeződött be. Az adatok előzetes feldolgozását 2002 őszéig végeztük el, melynek legfontosabb eredményeit, következtetéseit az alábbiakban adjuk közre.

Az országos kunhalom-kataszterezés eredményei

3

Módszerek A halmok állapotfelmérése egy 24 pontból álló kataszteri adatlap alapján történt. Ezen az adatlapon rögzíteni kellett a halmok nevét, esetleges szinonim nevét, földrajzi koordinátáit (GPS), a település és a határrész nevét, a halom alapjának oldalhosszúságát, az abszolút és a relatív magasságát, a halomtest épségét, avagy megbontottságát, a halom felszínén található objektumokat, növényzeti és az esetleges gazdálkodási típust. Az adatfelvételi lap továbbiakban rákérdez a halom 500 m-es környezetében lévő területek gazdálkodási típusaira, az ott található objektumokra és azok égtáji irányaira. Végül az irodalomtörténeti, kultúrtörténeti és régészeti, növény- és állattani információkra tér ki az adatlap (Tóth CS. – Kozák J. 998). A halmok terepi felkutatásához és azok abszolút magasságának megállapítása céljából 0 000-es és 25 000-es méretarányú topográfiai térképlapokat, míg a pozícióik meghatározásához GPS műszert használtak a felmérő személyek. A kataszteri felmérésben 54 személy vett részt. Az adatlapok feldolgozását külön ere a célra írt adatfeldolgozó szoftver segítségével, míg az adatok kiértékelését Microsoft Excel segítségével végeztük el. A kunhalmok GPS koordinátáit – mivel azok a műholdak pályáján alapuló WGS-84 koordináta-rendszerben vannak megadva – olyan vetületi rendszerbe transzformáltuk át, mely alkalmas a már meglévő digitális térképekkel való összevetésre. Microsoft Excel segítségével megfelelő formátumúra konvertáltuk az adatbázist, majd átszámíttattuk az egyes pontok helyzetét Egységes Országos Vetületi rendszerbe. A következő lépés a koordináták és a kunhalmok egyéb adatainak ArcView GIS szoftverbe történő importálása, majd azok térképi megjelenítése volt. A felmérés eredményei A tavalyi évben véget ért országos állapotfelmérés során 4 megyéből összesen 649 darab halom adatát dolgoztuk fel (Tóth CS. 2002), melyek nagy része az Alföldön, kisebb hányada pedig a hegységperemi, ill. dombsági területeken fordul elő (. ábra). A halmok pontszerű térképi ábrázolása azt mutatja, hogy a térbeli elrendeződésükre a linearitás a jellemző. (. ábra). A halmok nagy része ugyanis közvetlenül élő vízfolyások (Tisza, Hortobágy, Sáros-ér, Árkus, Kösely, Tócó, Körösök, Berettyó, Maros), illetve ezek elhagyott medrei mellett, a természetes árvízmentes folyóháti térszíneken találhatóak. Ezek a területek az em-

4

Tóth csaba – Szabó Gergely

bereknek biztonságot, ugyanakkor megélhetési lehetőséget (ivóvíz, halászat, közlekedés) biztosítottak. A temetkezési halmokat is főleg a folyók mellett találjuk, ami a halott lelkének a túlvilágra (a folyón túlra) kerülését jelképezte. A halmok napjainkban főként vizektől távol, kiszárított agrárterületeken fekszenek, csupán ¼-ük található jelenleg valamilyen víztér (folyó, holtág, mocsár, csatorna, halastó stb.) mellett, amely a 9. században megkezdett ár- és belvíz szabályozási munkálatok eredménye.

. ábra A kunhalmok elhelyezkedése Az országos kunhalom-kataszterezés eredményei

5

Az 649 db halom adatainak feldolgozása során az elsődleges szempontunk az volt, hogy válasszuk el egymástól a még valamilyen jellegű értékkel rendelkező halmok körét (melyeket sürgősen meg kell óvni a további pusztulástól) az értékét vesztett halmoktól. Így az alábbi öt értékkategória szempontjából valamennyi halmot megvizsgáltunk: . halomtest épsége – geomorfológiai érték, 2. tájképi érték, 3. botanikai értékek, 4. régészeti érték, 5. egyéb kultúrtörténeti érték. Ezek figyelembevételével összesen 835 db értékes halmot találtunk (a felmért halmok 50,6 %-a), melyek rendelkeznek a fent felsorolt értékek valamelyikével vagy akár többel is. Ezek fokozott védelmének kidolgozását indokoltnak tartjuk! Az értékes halmok közül 3 db halomnak sajnos ismeretlenek a földrajzi koordinátái. A felmért halmok 49,36 %-a, azaz 84 db halom a fenti kategóriák alapján nem tekinthető értékesnek. Ezek nagy része a szántóföldi művelés miatt lealacsonyodott, szétszántott vagy az emberi bolygatás miatt roncsolt, elhordott halom. Sok esetben a beerdősítés és a spontán beerdősülés miatt vesztették el eredeti gyepvegetációjukat, valamint tájképi értéküket. Ezek védelmét más alapokra kell helyezni. . A 835 db értékes halom kiválasztásánál az elsődleges szempont a halmok testének állapota (2. ábra), azaz a geomorfológiai adottságok figyelembe vétele volt, mely sajnos több szubjektív elemet tartalmaz. Ez főképpen az ép, a megbontott és a roncsolt kategóriák meghatározásakor, illetve a relatív magasságok figyelembevételekor mutatkozott meg.

2. ábra A halomtestek állapota (országos átlag)

6

Tóth csaba – Szabó Gergely

Mikor tekinthetünk egy halmot épnek? Az adatlap tájékoztatója szerint (zöld borítólap) egy halom akkor számít épnek, ha a formáját a természetes erózión és az esetleges talajművelésen kívül semmi nem változtatta meg, tehát nincs rajta gödör ill. árokásás nyoma és az oldalából sem hordtak el semmit. Ha a szántóföldi művelés során a halom még nem alacsonyodott le erőteljesen, akkor ezeket épnek lehet tekinteni. Sok esetben a felmérők a szántott halmokat a megbontott kategóriába sorolták, holott a fényképükön jól látszódik az ép formájuk. A megbontott és a roncsolt kategória közötti határvonalat sok felmérő nem érezte kellőképpen. A megbontott halmoknál a testből már valamenynyit elhordtak (pl. 30 %), de a fő tömeg még megmaradt. A roncsolt kategóriánál viszont már a halom fő tömege el lett hordva (> 60 %), kisebb része maradt csak vissza. Sok esetben a felmérők ezeket a kategóriákat nem vették figyelembe, a feldolgozásnál viszont az adatok hitelessége miatt a felmérő személy(ek) által közölt információkat vittük a számítógépre. Az értékes halmok kiválogatásakor a relatív magassági adatok figyelembe vétele több nehézségbe ütközött. Egyrészt a jelentős adathiány akadályozta a munkát (367 db halomnak nincs megadva a relatív magassága, a táblázatban ezeket 0 m-rel jelöltük), másrészt ezek nagyrészt becsült értékek, így ez jelentős hibalehetőséget hordoz magában. Ennek ellenére a 3 m-nél magasabb, ép testű, szimmetrikus ill. természetes okokból aszimmetrikussá vált halmokat (folyók oldalazó eróziója) – összesen 323 db halmot - az értékes halmok közé soroltuk. A 3 méteres magassági határ önkényesen lett megállapítva. A terepi tapasztalatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy ha egy halom eléri, vagy meghaladja ezt a magassági értéket, akkor az már könnyen észrevehető a terepen, meghatározó eleme a tájnak, tehát potenciális tájképi értékként kezelendő. Ez alapján látható, hogy a halomtestek állapota és a magasságuk alapján való értékbesorolás jelentős szubjektív elemeket tartalmaz. Az ép halomtest kategória mellett a ráhordott, megmagasított halmokat is az értékesek közé soroltuk, ha azok magassága elérte vagy meghaladta a 3 métert. A megmagasítás ugyanis egy olyan emberi beavatkozás, amellyel a halom fennmaradási esélyei nőnek. Ez alapján további 3 halom került be az értékes halmok kategóriájába. A halmok – testük állapotától függetlenül – hordozhatnak jelentős botanikai, tájképi és régészeti értékeket egyaránt, így nem csak az ép, hanem a megbontott, a roncsolt esetleg az elhordott halmok egyaránt értékesek lehetAz országos kunhalom-kataszterezés eredményei

7

nek. Ez alapján például a Hajdúnánás határában fekvő, kiemelt tájképi értékkel bíró, ,2 méter magas, ép testű Fekete-halom – melynek felszínét erősen gyomos gyep borítja – véleményünk szerint ugyanolyan értékes, mint a jelentősen megcsonkított, roncsolt (elszántás és egy földút bevágása),  m magas Sas-halom egy mezőgazdasági tábla közepén Kaba határában, melynek a tetején még egy 2 m2-es taréjos búzafű állomány dacol a szántóföldi gyomokkal! Ebből látható, hogy a halmok testének állapota önmagában még nem árulja el a halmok értékes vagy kevésbé értékes voltát. 2. Az értékes halmok körének megállapításakor a második szempont a halmok tájképi értékének meghatározása volt (3. ábra).

3. ábra A kunhalmok tájképi értékkategóriák szerinti megoszlása (országos átlag)

Ez az érték kategorizálás is hordoz magában némi szubjektív elemet (a felmérő személyek szubjektív tájképi értékmegítélése), ennek ellenére a halmokat az adatlapok 23. pontja alapján négy csoportba soroltuk: • kiemelten értékes (magas, környezeti zavarástól mentes halom, mely távolról is jól látható) • értékes (magas ill. közepes magasságú halom némi zavarással pl. távvezeték, facsoport, épület) • közepesen értékes (alacsony vagy a szántás, elhordás miatt lealacsonyodott halom, illetve olyan magas halom, melynek formája a jelentősebb környezeti zavarás miatt nehezen látható) • nem értékes (elhordott, szétszántott, teljesen beerdősített, körbeépített halmok, halomhelyek) A felmért 649 db halomból az értékes halmok közé összesen 485 db tájképileg értékes halmot választottunk ki (70 db kiemelten értékes és 35 db

8

Tóth csaba – Szabó Gergely

értékes). A tájképileg közepesen és nem értékes halmokat természetesen nem soroltuk ide. 3. Az értékes halmok körének megállapításakor a harmadik szempont a halmok botanikai állapotának meghatározása volt (4. ábra).

4. ábra A kunhalmok felszínét borító vegetációtípus (országos átlag)

Itt kizárólag azt vettük figyelembe, hogy a halom felszínén az ősi löszgyep vegetáció még képviselteti-e magát vagy sem. Ha igen, akkor az ősgyep kiterjedésétől függően az alábbi kategóriákat állítottuk fel: • Kiemelkedő botanikai értékű halmok. Csaknem a teljes felszínüket ősgyep borítja (Achilleo-Festucetum pseudovinae; Artemisio-Festucetum pseudovinae; Salvio Festucetum rupicolae; Agropyro pectinati-Kochietum prostratae). Csupán a peremükön tapasztalható némi gyomosodás. • Jelentős botanikai értékű halmok. Több négyzetméteres ősgyep folttal rendelkeznek, azonban mellettük terjeszkedik az agresszív gyomos vegetáció. • Kicsi vagy csekély botanikai értékű halmok. A túlnyomórészt gyomos vegetáció szorításában az eredeti ősgyep vegetáció egy-két fajának néhány egyede még harcol a fennmaradásért pl. taréjos búzafű, kunkorgó árvalányhaj. • Botanikai értékkel nem rendelkező halmok. A felszínükről eltűnt a löszgyep vegetáció. Gyomos, gazos társulások, illetve különböző fajokból álló erdők (akác, kultúrnyáras stb.) borítják. Az összes olyan halom, melynek felszínén található valamilyen kiterjedésű ősgyep, bekerült az értékes halmok közé. Ide tehát 236 db halmot soroltunk, melyek közül 3 db kiemelkedő, 46 db jelentős, 77 db pedig csekély botanikai értékkel rendelkezik. 4. A negyedik szempontot a régészeti ismérvek jelentették. Ha a szántott halmok felszínén, a talaj mélyebb rétegeiből az eke által kiforgatott régészeAz országos kunhalom-kataszterezés eredményei

9

ti leletanyag található (kerámia-, csont-, patics-, fém- ill. kődarabok), akkor értékes halmoknak tekintettük ezeket még akkor is, ha jelentéktelen, alacsony (-,5 m magas) szétszántott, botanikai és tájképi értékkel nem rendelkező halmokról van szó. Nyilvánvaló, hogy csak a szántott halmok esetében van esélye a régészeti anyagnak a felszínre kerülésre, a gyeptakaró ugyanis megvédi a halmokat az eróziótól és a leletanyag kibukkanástól. Néhány esetben azonban a túllegeltetés is előidézheti talajeróziót és a régészeti anyag felszínre kerülését, pld. a Kunhegyes határában lévő Kő-halom tetejét juhok tapossák, legelik évek óta, így az utóbbi években felszínre került a halmon egykoron álló középkori templom néhány tégladarabja. A beérkezett adatlapok alapján 23 halom felszínén lehet régészeti leletanyagot találni, ezeket az értékes halmok közé soroltuk. A halmok korát, történetét, rendeltetését legpontosabban a régészeti feltárások során tudhatjuk meg. Ezért azokat a halmokat, melyeken régészeti ásatás zajlott, az értékes kategóriába soroltuk. Az adatlapok tanúsága szerint ezek száma 69 db. 5. Végezetül az egyéb kultúrtörténeti értékek figyelembe vétele zárta az értékes halmok körének kijelölését. Itt azokat a halmokat vettük figyelembe, melyek szerepelnek szépirodalmi művekben, történeti leírásokban, legenda ill. hiedelem fűződik hozzájuk, csata színterei voltak, híres családok ill. személyek sírhelyei, térképtörténeti emlékek stb. Ezen halmok száma 2 db, melyek kivétel nélkül bekerültek az érétkes halmok közé. Néhány példa az egyéb kultúrtörténeti értékekkel rendelkező halmokról. • szépirodalmi forrásokból ismertek (Basa-halom – Ady E.; Tetétleni-halom – Arany J.; Mágori kettős-halom – Sinka I.), • történeti leírásokban szerepelnek (pl. Vajda-halom, Koronás-halom, Bánhalom), • legenda, hiedelem fűződik hozzájuk (Ágota-halom, Zádor-halom, Lőzérhalom) • csata színtere volt (Nagysándor-halom) • híres emberek, családok sírhelyei (Geszti-halom – Tisza család)

20

Tóth csaba – Szabó Gergely

5. ábra Régészeti leletek a halmok felszínén (országos átlag)

A fent említett érték kategóriák között, az osztályozásunk során nem volt prioritási sorrend. Ha egy halom az öt kategória közül csak az egyik szerint tekinthető értékesnek (pl. régészeti leletanyag található a felszínén), akkor is bekerült az értékesek halmazába. Természetesen többször előfordult, hogy egy halom egyszerre kettő, három esetleg négy szempontból is értékesnek tekinthető. Az így elvégzett csoportosítás után elkülönítettük a kiemelt védelemre érdemes halmokat az értékeitől megfosztott, kevésbé szigorú kezelést igénylő halmoktól. Az értékkategóriák közötti prioritási sorrend megállapítását és egyben az értékes 835 db halom körének további szűkítését – ha erre egyáltalán szükség van – nem vállaltuk fel, ezt a Természetvédelmi Hivatal munkatársaira bíztuk. Összegzés A kunhalmok országos állapotfelmérése rengeteg új információt szolgáltatott ezekről a geomorfológiai, tájképi, régészeti, botanikai, kultúrtörténeti szempontból értékes mesterséges formákról, melyeket a társadalom főképpen a 20. század folyamán jelentősen átalakított. Az 996-ban megszületett természetvédelemről szóló törvény országosan védett természeti emléknek nyilvánította a kunhalmokat. A jogi védettségük azonban nem elégséges, hiszen a társadalom káros tevékenységével napjainkban is pusztítja, rombolja ezeket a formákat. Ezért mindenképpen sürgető feladat, hogy a természetvédő szervek a rendelkezésükre álló adatok birtokában minél előbb elkezdjék a még megmaradt, és értékesnek tekinthető halmok védelmének gyakorlati megvalósítását.

Az országos kunhalom-kataszterezés eredményei

2

A magyarországi kunhalmok száma közel 700 db, ami messze nem éri el a korábbi becslések által közölt több ezres értéket. Az 970-es évek eleje óta számuk 5 %-al csökkent, sok értékes halom vált az emberi gondatlanság áldozatává. A halomtesteket érő különféle antropogén károsítások (beleásás, megbontás, elhordás, szétszántás) következtében kevesebb, mint a felük tekinthető épnek. Nagyobb részük már a megbontott, a roncsolt, az elhordott, illetve a halomhely kategóriába tartozik. A felszínükön jelenleg 9 különféle gazdálkodási mód figyelhető meg. A halmok fennmaradása szempontjából legártalmasabb gazdálkodási tevékenységnek a szántóföldi művelést, az erdőgazdálkodást, az intenzív állattenyésztést, az ipari tevékenységet és a közlekedést tartjuk. Ezeket megfelelő intézkedésekkel korlátozni kell, illetve teljesen meg kellene szüntetni. A helyükbe kevésbé káros, tájba illeszkedő gazdálkodási módokat kell támogatni, mint például a rétés legelőgazdálkodást. Problémát jelent a halmok 20. században bekövetkezett tájképi értékvesztése, amely főleg a nagy mennyiségű mesterséges, zavaró terepi objektummal, a halmok erőteljes szántóföldi eróziójával, elhordással és azok beerdősítésével magyarázható. Az állapot felmérési adatok alapján végzet értékkategorizálás szerint a felmért 649 db halomnak valamivel több, mint a fele (5,5 % – 87 db) hordoz még magában valamilyen értéket (geomorfológiai, tájképi, régészeti, botanikai, kultúrtörténeti). Ezek megvédése a természetvédelem legsürgetőbb feladatai közé tartozik. Sajnos a halmok másik felével (48,5 % – 820 db!) a természetvédelemnek már nem kell foglalkoznia, ugyanis állapotuk már annyira leromlott (szétszántott, beerdősült és beerdősített, roncsolt, elhordott halmok), hogy ezek rekonstrukciója gyakorlatilag megfinanszírozhatatlan. Irodalom Budayné K. I. (998): Múltunk őrzői. A Nagy Sándor-halom és a Basa-halom ismertetője. Debrecen Buka L. (994): Az örökség megőrzése. – In: Orosz G. T. (szerk.): A Tócó-völgy környezeti állapota. Csányi M. (999): A kunhalmok régészeti értékei. In: Tóth A. (szerk.): Kunhalmok. Kisújszállás 4 p. Györffy I. (983): Alföldi népélet. Gondolat, Budapest 509 p. Kozma B. (90): A kunhalmok elhelyezkedése az Alföldön. – Földrajzi Közlemények 38. 0. pp. 437–443.

22

Tóth csaba – Szabó Gergely

M. Nepper I. (976): Okkersíros temetkezés Püspökladány-Kincsesdombon. – In: Dankó I. (szerk.): Déry Múzeum Évkönyve. Debrecen pp. 49–65. Novák T. (998): A Hortobágy déli részén és a szomszédos területeken fellelhető medrek, medermaradványok és medernyomok, illetve a területen álló halmok térképe. Debrecen Pálóczi H. A. (994): Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában.[ Keleti Örökségünk 2.] Karcagi Önkormányzat, Karcag 247 p. Selmeczi L. (992): Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról. [Folklór és etnográfia 64.] Kossuth Lajos Tudományegyetem, Néprajzi Tanszék, Debrecen pp. 25-3. Sümegi P. – Kozák J. – Tóth Cs. (998): Tiszapolgár Csőszhalom régészeti lelőhely geoarcheológiai vizsgálatai. I. Részjelentés a Déry Múzeum számára, Debrecen, pp. 5–6. Tóth A. (996): A kunhalmokról mai szemmel. Természet Búvár 5. . pp. 32–34. Tóth A. (999): Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány Kiadványa, Kisújszállás pp. 3–45. Tóth Cs. – Kozák J. (998): Országos kunhalom-felmérő adatlap. Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás Tóth Cs. (2002): A kunhalmok országos állapotfelmérésének eredményei. Alföldkutatásért Alapítvány jelentése, Kisújszállás. Zoltai L. (938): Debreceni halmok, hegyek. Debrecen, pp. 5–8.

Az országos kunhalom-kataszterezés eredményei

23

Az alföldi kunhalmok mint antropogén geomorfológiai elemek A Békésszentandrás környéki kunhalmok

Babák Krisztina  Mi is a kunhalom? Az elnevezést Horváth István használja először a XIX. században, aki a letelepedő kunok művének tartotta ezeket a mesterséges formákat. Kalmár László által gyűjtött népi mondás szerint „Az Alföldön a homokbucka és a kunhalom is hegynek számít”. Kozma B. (90) szerint a kifejezés arra utal, hogy a kunok is ilyenszerű halmok alá temetkeztek. Ha az általa készített térképen megfigyeljük a halmokat, akkor eszünkbe jut néhány gondolat. Egyrészt, hogy a kunhalmok mindig a folyók irányába haladnak, ennek következtében szépen hajlott íves alakot vettek fel; másrészt Cholnoky Jenő megállapítása is (Kozma B. 90), miszerint a kunhalmokat nemcsak a ma meglévő, hanem régi folyammedrek mentén is találhatunk. Győrffy István neves néprajztudós szerint a kunhalmok „olyan 5–0 méter magas, 20-50 m átmérőjű, kúp vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terültek el, s nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, vagy határhalmok”. Tóth Albert (996) a kunhalmokat hét csoportba osztja: . háborítatlan, viszonylag ép 2. jelenleg, vagy korábban művelt, de jellegét őrző 3. művelés miatt lekopott 4. megbontott 5. erősen csonkított 6. halomroncsok, érték nélkül 7. széthordott, halomhelyek

25

A kunhalmok törvény által védett területeknek minősülnek, melyek az alföldi táj sajátos elemei. Az 996. évi LIII. törvény 23.§ 2. bekezdése alapján „védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. Az e bekezdés alapján védett természeti területek országos jelentőségűnek [24.§ () bekezdés] minősülnek”. Ezeket az „antropogén geomorfológiai” formákat hazánkban főleg a Nagykunságban, Csongrád megye tiszántúli részén, Békésben és a Hajdúháton találjuk meg. Dudás Gyula archeológus Bácsbodrog megyei kutatásai során azt állapítja meg, hogy a Duna mentén kevesebb kunhalom található, csakúgy, mint a Duna-Tisza közének középső részén, s ugyancsak kevés kunhalom van a Bodrogközben, Szabolcs megyében, valamint a Maros folyó mentén. Ezzel szemben a Tisza jobb partján Szolnoktól kezdve sok a kunhalom (Kozma B. 90). A XVIII. században számuk (különböző becslések szerint) elérte a negyvenezret, mára azonban csak ezer és kétezer közé tehető a számuk. Nagyrészt fizikailag semmisültek meg: elhordták, elszántották őket, s pusztulásuk főleg az elmúlt öt évtizedben gyorsult fel. Az általam vizsgált területen kunhalmok korát a régészek a gödörsíros temetkezések időszakába, a késő rézkorra teszik (i. e. 2300–900). Ezek a halmok rendszerint erek, vízfolyások, tavak, völgyek közelében, vagy ezek partjain emelkednek, ármentes helyen. Ezeket a temetkezési helyeket úgy készítették, hogy az elhunyt fölé rétegesen földet hordtak és ez az emberi és természeti beavatkozások következtében összetömörödött, így válva alkalmassá a későbbi időszakokban a rátemetésekre (Juhász I. 996). A halmok az emberi gondatlanság, a rombolás, a mezőgazdasági művelés miatt nagyon gyors ütemben semmisülnek meg. Egyre jobban kopnak, olyan mértékben, hogy sok esetben a hajdani 0 méter feletti magasságuk ma nem éri el az egy métert sem. Békésszentandrás Békés megye északnyugati sarkában található, a Hármas-Körös bal partján. A település és környéke a kedvező fekvés miatt már évezredek óta lakott. A Körös menedéket és megélhetést nyújtott az itt letelepedett embereknek. A terület nemcsak legeltetésre, hanem majd a délre való terjeszkedéssel földművelésre is lehetőséget adott. Egy 883-ban készült térkép alapján Békésszentandrás határában 3 kunhalmot tudunk megszámolni, amelyből ma még 8 áll sértetlenül. A többi erősen megcsonkítva, elszántva, elhordva, már szinte alig jelzi egykori létét. A község környezetében lévő településeken is számos halmot lehet megtalálni a már említett régi

26

Babák Krisztina

térképen: a szarvasi határban 4, a kunszentmártoni határban 20, az öcsödi határban 3, a mesterszállási határban 7 a mezőtúri határban 22 kunhalom volt a régmúltban. Az Alföld egyik legnagyobb kunhalma a békésszentandrási Gödény-halom. Nevét az itt valamikor honos halászmadár-fajról kapta. A kunhalom a falu belterületétől 8 km-re található déli irányban. A halmot már az I. katonai felmérés is feltüntette. Sajnos a halom nem ép, északi oldalát téglaégetés miatt bontották meg, míg a délnyugati oldalon egy homokbánya volt. A halomból igen sok homokot kitermeltek az évtizedek során. A bányagödör hosszúsága kb. 50 méter, a szélessége 0-5 méter, mélysége 3-4 méter körül volt. A halom jelenlegi magassága 2 méter, amely hajdanán a 5 métert is elérte; alapátmérője körülbelül 00 méter. A feltehetően rézkorból származó temetkezési hely ma a Körös-Maros Nemzeti Park része, amely által védettséget élvez. A kunhalom bejárása közben a tanösvény segít mindenkit a táj megismerésében. A Mogyorós-halom Öcsöd és Békésszentandrás határán, a 44-es számú főút melletti határhalom. Körülbelül 60 méter alapátmérőjű, mintegy 3 méter relatív magasságú halom. Neve már 52 óta ismert, s a XVIII–XIX. századi kéziratos térképeken is jelölték. A halom egy délkelet-északnyugati irányú, magas partvonulaton ül, valószínűsíthetőleg a Hármas-Körös egy régi teraszán. A halom délnyugati oldalát a főúttal párhuzamosan haladó védgát építésekor és a Békésszentandráson épített Új-híd létesítesekor megbolygatták. A Nádas-halom a határ délkeleti szélén, a szentesi országút nyugati oldalán található. Alapátmérője 50 méter, magassága 3 méter. Jórészt széthordott halom, egyrészt az útépítés, másrészt pedig téglaégetés miatt. Furugy-halom a furugyi tanyaközpontban, a Holt-Körös szappanosi kanyarjának déli csúcsánál áll. A szántott, meglévő halom a jellegét máig megőrizte. A halom alapátmérője 60 méter, magassága 5 méter. Haan Lajos szerint „nevét onnan vette, hogy a lakosok sokat túrták-fúrták az ott talált sok vas és rézneműek miatt”. A Bika-halom az egykori Körösszentmiklós falu területén található, a község délkeleti szélén, a Holt-Körös bal partján, ahol a folyó hirtelen északnyugatra fordul. Alapátmérője 80–00 méter, magassága 4 méter. Kettős-halom: a községtől délre, a Gödény-halomra vezető bekötőút délkeleti oldalán, egy északkelet-délnyugat irányú, alacsony részben homoAz alföldi kunhalmok mint antropogén geomorfológiai elemek

27

kos anyagú dombháton egymás közelében két halom is áll. Ezek ma erősen rongált, bolygatott állapotban vannak, mert korábban a halom tetején dögkút „működött”. Fekete (Szaka)-halom a községtől délnyugatra, a Gödény-halom irányába vezető bekötőút nyugati oldalán található. A meglévő halom körülbelül 60 méter alapátmérőjű, mintegy 3 méter magas. A halmot már az I. katonai felmérés is feltüntette. Az Atalak (Átalag)-halom Békésszentandrás és Öcsöd határát jelző halom, a Horga-völgy déli partján. 60–70 méter alapátmérőjű, 6 méter magas halom. A déli oldalát egy csatorna építése miatt levágták. A Horga-halom a békésszentandrási határ nyugati részén, a Horga-völgy délkeleti partján található 50 méter alapátmérőjű, 3 méter magas halom. A közelében lévő öntöző-csatornához hordták szét 965-ben. Dinnyés-halom a községtől nyugatra, egy északkelet-délnyugat irányú, régi érmeder déli partján, két csatorna találkozásánál fekszik. Alapátmérője 50 méter, magassága 2,5 méter. A Kenderföldi lejáró melletti halom az 920–30-as években esett áldozatul az út korszerűsítésének. Itt sok régészeti leletet találtak. Irodalom Bartha J. (é. n.): A Kunság népi kultúrájának keleti elemei. – http://www.terebess.hu/ keletinfo/bartha.htm Benczúr B. L. (1936): Békésszentandrás természeti, települési és társadalmi viszonyai. pp. 63–22. Juhász I. (996): Kurgánok (kunhalmok) Szarvas térségében. – Szarvasi Krónika pp. 82– 85. Kozma B. (90): A kunhalmok elhelyezkedése az Alföldön. – Földrajzi Közlemények 38. 0. pp. 437–443. Jankovich B. D. et al. (szerk.) (989): Magyarország régészeti topográfiája 8. A szarvasi járás. Budapest, Akadémiai Kiadó pp. 57–99. Szentandrási Híradó 996. aug., 997. júl., 997. aug. Tóth A. (996): A kunhalmokról mai szemmel. – Természetbúvár 56. . pp. 32–34.

28

Babák Krisztina

Védett és védtelen geomorfológiai értékek Erdélyben Jancsik Péter  A környezetvédelemnek és a természeti értékek védelmének az a legfontosabb célja, hogy a kijelölt térségek természetes állapotát megőrizhessük és átadhassuk az utókornak. Ez a célkitűzés nyilvánvalóan érvényes a domborzattani/felszínalaktani értékek védelmének esetében is, a világ bármely részében helyezkednek is el azok. A domborzattani természetvédelmi területek védelme azonban más természetvédelmi területek védelménél összetettebb jellegű és nagyobb körültekintést igényel. Erdélyről mint tájegységről legalább kétféle megközelítésben lehet beszélni. A tágabb értelmű megközelítésen az a terület értendő, amely a valamikori Nagy-Magyarországhoz tartozott, és magába foglal olyan kisebb-nagyobb tájegységeket is, amelyek a jelenkori Románia esetében is peremi, határmenti térségeknek számítanak: Máramaros, Partium, Bánság. A másik megközelítés szűkebb értelmű és hangsúlyozottabban domborzattani jellegű. Ez a központi fekvésű Erdélyi-medencét és a körülötte elhelyezkedő Kárpát-koszorút foglalja magába. Ezen dolgozat keretében a geomorfológiai értékek védelmét illetően e második megközelítésben elhatárolt terület kerül elemzésre, mely nagyobb mértékben rendelkezik védett és védendő domborzattani értékekkel. A sorra kerülő elemzések hivatalos környezetvédelmi és jogi alapját és hátterét az 5/2000-es területrendezési törvény, valamint a 37/995-ös, a környezet védelmével foglalkozó törvényrendelet alkotja. Az 5/2000-es törvény III. függeléke tartalmazza a Románia területén lévő, hivatalosan elismert és nyilvántartott nemzeti parkokat, természetvédelmi területeket, rezervátumokat, illetve tudományos elemzésekre kijelölt védett térségeket.

29

Erdélyben, a terület igen változatos geomorfológiai és geológiai felépítéséből adódóan, számtalan domborzati jellegű védendő érték található, melyek egy része világszerte is ismert (Tordai-hasadék, Medvék-barlangja, Békási-szoros, Detunáta).

. kép Sziklák a Tordai-hasadékban (Cholnoky Jenő felvétele)

2. kép A Detonáta bazaltoszlopai (Cholnoky Jenő felvétele)

Röviden összegezve ezen értékek természetvédelmi helyzetét, az állapítható meg, hogy csupán kis hányadukat nyilvánították bármilyen jellegű és rangú természetvédelmi területté, és ami ennél is inkább hangsúlyozandó: a különböző határozatokkal védetté nyilvánított területek nagy többsége csak papíron természetvédelmi terület, a valóságban semmilyen védelmet nem élvez. Mindenképpen előrelépésnek kell elkönyvelni a XX. század vége előtti helyzethez képest azt, hogy a hivatalos listára számos új objektum is felkerült, melyeknek nagy hányada közvetett vagy közvetlen módon domborzattani értékekkel rendelkezik. A legfeltűnőbb kiegészítés Fehér megye esetében tapasztalható, ahol a jegyzékre több mint 50 új védett objektum került fel, melyek 90%-a hangsúlyozottan geomorfológiai jellegű. Ez elsősorban a megye területén lévő látványos exo- és endokarszttal rendelkező hegyvidéknek köszönhető (Bihar-hegység, Öreghavas, Erdélyi-Érchegység, Torockói-hegység). A megye területén így jelenleg mintegy 72 domborzattani szempontból értékes objektum található, melyek közül 25 hasadékvölgy vagy szoros, 22 barlang vagy zsomboly, 25 pedig egyéb jellegű (látványos

30

Jancsik Péter

sziklaalakzatok, badland-ek, olisztolitok). Domborzattani értékek szempontjából mindenképpen Erdély ezen térsége mutatkozik a leggazdagabbnak. De még így is kimaradt a hivatalos jegyzékről néhány értékes domborzati képződmény, mint amilyen a Székelykő gerincvonulata, a Csáklya-hasadék vagy számos barlang. A helyzet más megyék esetében is hasonló. Csak egy szemléletes példát említsünk meg: a Kovászna megyére vonatkozó szegényes lista nem tartalmazza a kovásznai Pokolsárt sem. Megfigyelhető, hogy az Erdélyben lévő, vagy Erdély peremi részein elhelyezkedő romániai nemzeti parkok létrehozásában és elhatárolásában a domborzatnak és a geomorfológiai értékeknek fontos szerepük van. Az itt lévő nemzeti parkok mindegyike hegyvidéki területen található, olyan domborzati formákon, amelyek kiemelkedő látványossággal rendelkeznek vagy egyedi jellegűek. Így például a Déli-Kárpátok esetében a Retyezát-hegységben fejlődött ki a leglátványosabb és legjellegzetesebb glaciális formakincs, ott található a leghosszabb gleccservölgy, valamint Románia legnagyobb területű és legmélyebb, glaciális eredetű tómedencéje. A Kárpátok ezen térségében létesített nemzeti park a Retyezát-hegységen kívül más, a környéken lévő hegyvidéket is magába foglal, melyek domborzata szintén kiemelendő: Piule–Iorgovanu vonulat (Kis-Retyezát), Godján-hegység, Szárkő. A Piule–Iorgovanu vonulat látványos karsztdomborzatával hívja fel magára a figyelmet. Szintén a Déli-Kárpátok esetében a Királykői Nemzeti Parkban találhatók a leglátványosabb mészkőalakzatok, kőkapuk, barlangok, sziklafalak, hasadékvölgyek, amelyek minden bizonnyal kiemelkedő szerepet játszottak a hegység nemzeti parkká történő nyilvánításában. A Keleti-Kárpátok viszonylatában a leglátványosabb alpesi jellegű és glaciálisan átalakított felszínforma csoport a Radnai-havasokban jött létre, ahol a hegység egy kisebb részét már a XX. század első felében védelem alá helyezték. Jelenleg szinte az egész hegyvonulat az itt létesített nemzeti park területéhez tartozik. A Kelemeni Nemzeti Park területén lévő hegyvidék esetében a vulkanikus eredetű domborzati formákat kell kiemelni, valamint az itt is végbement glaciális átalakulást. A Békási-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park létrehozásában és elhatárolásában szintén fontos szerepe van az ott lévő mészkődomborzatnak, mely látványos szurdokvölgyeket, barlangokat, zsombolyokat, sziklaalakzatokat foglal magába. Megjegyzendő azonban, hogy sajnálatos módon a hét nemzeti park közül csupán kettő (a Retyezáti N. P. és a Királykői N. P.) rendelkezik adminisztratív központtal és működésüket meghatározó alapszabályzattal, ezért hatékony értékvédelemről csak ezekben az Védett és védtelen geomorfológiai értékek Erdélyben

3

Megnevezése

Megye

Területe Létrehozás éve (ha) Határozat sz. 593/935 Legea 5/2000

Retyezát N. P.

Hunyad

38047

Radnai N. P.

BeszterceNaszód, Máramaros, Szucsáva

Ordin ministe46399 rial 7/990 Legea 5/2000

Nyugati Sziget- Kolozs, hegység (Erdélyi Fehér, Középhegység) Bihar

Ordin ministe75784 rial 7/990 Legea 5/2000

Kelemeni N. P.

BeszterceNaszód, Maros, Suceava

Decizia C.J. 2404 433/97 Legea 5/2000

Királykői N. P.

Brassó Argeş

Ordin ministe4800 rial 7/990 Legea 5/2000

Békási Szoros – Nagyhagymás N. P.

Hargita, Neamţ

Grădiştea de Munte – Csoklo- Hunyad vinai Natúrpark

Ordin ministe6565 rial 7/990 Legea 5/2000 Decizia C.J. 0000 452/979 Legea 5/2000

Felszínalaktani értékek alpesi domborzat, glaciális völgyek, vándorkövek, barlangok, szorosok, kárcsúcsok, tengerszemek alpesi domborzat, glaciális völgyek, hasadékvölgyek, barlangok, kárcsúcsok, tengerszemek glaciális domborzat, hasadékok, szorosok, barlangok, karsztfennsíkok, olisztolitok, búvópatakok, karsztforrások alpesi domborzat, glaciális völgyek, hasadékvölgyek, barlangok, vulkanikus domborzat alpesi domborzat, észkősziklák, hasadékok, szorosok, barlangok, zsombolyok, karsztképződmények hasadékvölgyek, szorosok, barlangok, zsombolyok, karrok, tavak, sziklaalakzatok hasadékvölgyek, barlangok, sziklaalakzatok, karsztdomborzat (Cholnoky-barlang)

. táblázat Nemzeti parkok Erdélyben és azok felszínalaktani értékei

32

Jancsik Péter

esetekben lehet szó. Egyébként is némelykor a védelem alá való helyezésre túl későn került sor, így történhetett meg, hogy a Kelemen-havasokban képződött vulkanikus pszeudokarszt formák, melyek Erdélyben egyedi jellegűek voltak, a külszíni bányászat következtében megsemmisültek.

3. kép A Puzdra-csúcs (Radnai Nemzeti 4. kép A Gyilkos-tó és a Kis-Cohárd (NagyPark, Cholnoky Jenő felvétele, 92) hagymás N. P., id. Xantus János felvétele, 98)

Erdély különböző tájegységeiben a nemzeti parkokon kívül eső területeken is számtalan domborzattani érték lelhető fel. Ezek nagyobbik hányadát az 5/2000-es törvény III. függelékében lévő rezervátumok és egyéb természeti értékek táblázata tartalmazza. Megjegyzendő viszont, hogy az esetek nagy többségében a geomorfológiai értékekkel is rendelkező objektumok a hivatalos nyilvántartásokba nem a domborzatra vonatkozó értékek kiemelésével kerültek be, hanem más tudomány-rendszertani hivatkozásokkal. Így például a legtöbb hivatalos nyilvántartásban geomorfológiai jellegű rezervátumok és természetvédelmi területek nem lelhetők fel, vannak viszont geológiai, paleontológiai, barlangászattani, botanikai vagy tájképi jellegű védett objektumok, amelyek nyilvánvaló geomorfológiai értékekkel is rendelkeznek. Más megfogalmazásban az Erdély területén található domborzattani értékek jelentős része elsődleges felszínalaktani jelentőséggel bír, aminek következtében kimondottan a létrejött felszíni vagy felszín alatti alakzatokat helyezték védelem alá, míg egyéb, összetett jellegű természetvédelmi területek esetében a létrejött, sajátos jellegű domborzat az egyéb védendő értékek alapját, felszíni hordozóját képezi, így csupán másodlagos jelentőséggel rendelkezik. Elsődleges felszínalaktani értékként lehet megemlíteni például a Feleki-gerinc híres konkrécióit (Feleki-gömbkövek), a Pádison lévő Csodavár beszakadásos dolináit vagy a Rozsdás-szakadék nagyméretű torrensét. A domborzat kiemelt szerepet játszik néhány botanikai rezerváVédett és védtelen geomorfológiai értékek Erdélyben

33

tum esetében. Itt kell megemlíteni a Kolozs megye területén lévő szénafüveki és magyarszováti rezervátumokat, ahol a suvadásrendszereken védett növénytársulások és őshonos fajok maradhattak fent, mint amilyen a Péterfiféle csődfű (Astragalus Péterfii).

5. kép Feleki homokkő konkréciók Kolozsvár 6. kép A Szénafüvek rezervátumának suvamellett (Cholnoky Jenő felvétele, 94) dásrendszere (Cholnoky Jenő felvétele, 92)

Máshol a domborzati formák morfológiája és geológiai felépítése válik meghatározóvá a botanikai értékek szempontjából. Itt a Kis-Retyezát, a Bélavár vagy a Gáldközi-szoros kalkofil jellegű növényzetét lehet megemlíteni, melyek között szintén vannak értékes fajok, mint amilyen a havasi gyopár. Egyéb, rezervátumként nyilvántartott objektumokat a geológia sajátított ki magának, és ezek földtani értékekként vannak kezelve, habár éppolyan mértékben felszínalaktani értékek is. Számtalan példát lehetne említeni: ilyenek a Torockói-hegység olisztolitjai (Ompoly-kövek, Hollókő, Kecskekő), a Gutin-hegység vulkanikus sziklaszirtje, a „Kakastaréj”, az Arany-hegy neck alakzata az Erdélyi-Érchegységben, vagy a Detunáták bazaltoszlopai. Más esetekben a domborzati alakzatok őslénytani értékeket rejtenek magukban, lepusztulásos folyamatokkal paleontológiai leletek kerülnek a felszínre. Ilyen jellegű objektumokra is számos példát találunk Erdély területén: a Csiga-domb a Kis-Aranyos völgyében, a nádaskóródi és felsőorbói őslénylelőhelyek, a dinoszauruszok lelőhelyei a Hátszegi-medencében stb. A domborzat jelentős szerepet játszik az állattani jellegű védett területeken is, mert például a Retyezát-hegységben, a Radnai-havasokban vagy a Királykőn a zergepopulációk és a mormoták elterjedése sajátos jellegű domborzati formákhoz kapcsolódik. A védett objektumok egy részénél a

34

Jancsik Péter

felszínalaktani értékek hidrológiai, hidrogeológiai vagy limnológiai vonatkozású értékekkel párosulnak. Ide sorolható például a kalugyeri időszakos, kétkamrás karsztforrás, a Borkúti Berek (Radnai-havasok) borvízforrásai és forrásmészkövei, a vízaknai Feneketlen-tó sókioldásos medencéje, valamint számtalan látványos vízesés. A Háromszéki-medencében lévő Rétyi Nyír tájképi értékkel rendelkező természetvédelmi területként van nyilvántartva, ugyanakkor domborzattani szempontból elmondható, hogy Erdélyben az egyetlen olyan térség, ahol homokdűnés, parabolabuckás felszínformákat lehet látni. A felszínalaktani jellegű vagy a domborzattani vetülettel is rendelkező természetvédelmi területeket, rezervátumokat más szempontból is lehet elemezni és osztályozni, például a védendő értékek geomorfológiai jellege alapján. Értékként lehet kezelni ebből a szemszögből a különböző denudációs vagy akkumulációs folyamatokkal létrejött felszínformákat, alakzatokat, melyek látványosságuknak, impozáns voltuknak vagy egyediségüknek köszönhetően emelkednek ki környezetükből. A számtalan ide kívánkozó példa közül csak néhányat említsünk meg: a Sárkánykert (Szilágyság) homokkő alakzatai, a 2 Apostol (Kelemen-havasok) sziklaformái, a Grohoti Kőhíd (Brádi-medence) vagy a tordai sóbánya sócseppkövei. Ugyanakkor védendő értékként lehet kezelni bizonyos esetekben magukat a formákat létrehozó morfodinamikus folyamatokat, melyek megszűnése vagy intenzitásváltozása a létrehozott felszínformák pusztulását okozhatja. Ide kapcsolódó példákkal találkozhatunk néhány árkos eróziós vagy torrenciális felszínalakítású védett objektum esetében, mint amilyen a Rozsdás-szakadék (Bihar-hegység), a Vörös-árok (Székás-hátság) vagy a Babák Árka (Besztercei-dombság). Szintén a dinamikus folyamat védelmét kell hangsúlyozni a Hássági Iszapvulkánok, a Homoródfürdői Iszapvulkánok vagy a Kovásznai Pokolsár kapcsán is. Ugyancsak óvandó értéket jelenthet a természetvédelmi területen lévő felszínalakzatokat felépítő anyag, amelynek kibányászása vagy más módon történő megrongálása szintén a szóban forgó objektum értékét csökkentené. Ebből a szempontból is számos példát lehet említeni, sajnálatos módon negatív jellegűeket is. A Túri-hasadék (Torockói-hegység) nyugati részében létesített mészkőbányával és alabástrom-kitermeléssel a szurdokvölgy sokat veszített értékéből és látványosságából egyaránt. A külszíni fejtés során barlangok, vízesések számolódtak fel. Szintén külszíni fejtések során pusztult el a Kelemen-havasok valamikori látványossága, a pszeudokarsztos Csokoládé-barlang. A domborzattani értékek szigorúbb Védett és védtelen geomorfológiai értékek Erdélyben

35

védelme, illetve ezen belül a felszínalakzatokat felépítő anyagok védelem alá helyezése meggátolná, hogy a jövőben hasonló dolgok megtörténjenek, így remélhetőleg még hosszú ideig Erdély nevezetes látványossága maradhat a bazaltoszlopos Kopasz-Detunáta, az Aranyosfői (Szkerisórai) jeges barlang, a sókarsztos Parajdi Sóhát vagy a Radnai-havasokban lévő forrásmészkő képződmény. A még napjainkban is létező domborzattani értékek védelmének szempontjából a legkritikusabb helyzetben az endokarszt képződmények vannak (barlangok, jégbarlangok); veszélyeztetettségükre az illetékes intézményeknek és szerveknek sokkal hamarabb fel kellett volna figyelniük. A szabadon látogatható járatokban barbár egyének rombolási vágyának és tetteinek következtében a több ezer vagy több millió év alatt létrejött barlangi értékek és ritkaságok pillanatok alatt tönkrementek és megsemmisültek. Sok képződmény már csak régebbi leírások alapján ismert. Sajnálatos módon számos ilyen jellegű példát lehetne mondani. A Révi-szorosban lévő Zichy-barlang legértékesebb cseppkőalakzatainak csak nyoma látható. A Radnai-havasokban képződött Schneider-barlang valamikor az igen ritka és változatos módon kikristályosodott aragonit képződményeiről volt híres, de ezek már nincsenek eredeti helyükön. A karsztvizek szennyezettsége is negatív hatású lehet az értékek megmaradására. Az endokarszt képződmények védelmének vonatkozásában pozitív példaként kell kiemelni a Kiskoh (Bihar megye) közelében nemrég feltárt és kiépített Medve-barlangot, ahol a civilizált turizmus igényei szerint rendezték be és tették látogathatóvá a járatokat. A barlangászattani értékek védelmére az elkövetkezőkben nagyobb hangsúlyt kell fektetni, annak érdekében, hogy átadhassuk az utókornak azt, ami még megmenthető. Mert például a Kis-Retyezát mészkővidékén lévő Korallos-barlang is rövidesen az igen veszélyeztetett objektumok közé fog kerülni. Habár a járatot 979-ben tudományos rezervátummá nyilvánították sokszínű koralit és kluszterit képződményeinek védelme céljából, a védőrácsot rég felfeszítették, így bárki engedély nélkül behatolhat a barlangba. Jelenleg csak egy nehezen járható fakitermelői út vezet el a bejárat közelében, de hamarosan megépül a Nyugati-Zsil völgyét a Cserna völgyével összekötő műút, és akkor sok százezer ember fog elhaladni a védtelenül álló, szpeleológiai értékeket rejtő barlang bejárata mellett. Ugyancsak a Nyugati-Zsil mentén bekövetkező útépítés miatt vált veszélyeztetetté a völgy Szkokul-szoros néven ismert szűkülete, ahol csak robbantások árán lehet majd megfelelő méretűre tágítani a szurdokrészt.

36

Jancsik Péter

Érdemes megjegyezni, hogy az Erdély területén lévő domborzattani, vagy más jellegű természetvédelmi területekké nyilvánított objektumok egy jelentős hányada egyúttal a negatív jellegű, romboló és károsító hatású folyamatok által uralt térségekben helyezkedik el, ahol a geomorfológiai veszélyek a jellemzők. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy Erdély hegyés dombvidéki térségeiben a geomorfológiai veszélyeztetettség igen gyakori jelenség, másrészt pedig azzal, hogy az árkos, torrenciális erózióval vagy erőteljes deráziós folyamatokkal jellemzett lejtőfelszíneken impozáns és látványos felszínalakzatok szoktak létrejönni. Megemlíthetők itt például a Biharhegységi Rozsdás-szakadék (Groapa Ruginoasă) hatalmas méretű torrense, a Székás-fennsík peremén létrejött Vörös-árok (Rapa Roşie) agyag és homokkő alakzatai, a Szénafüvek (Fânaţele Clujului) suvadásrendszere az éles hupagerincekkel, a Beszterce-Naszód megyei Babák Árka (Rapa cu Păpuşi) vagy az Almás-medencében elhelyezkedő Sárkányok Kertjében (Grădina Zmeilor) a csuszamlások és vízeróziós folyamatok által kipreparálódott tornyok. Ezek a területek amúgy is valóságos badland (rosszföld) jelleget öltöttek, tehát bármilyen más vonatkozású hasznosíthatóságuk számításon kívül esik. Célszerű volna ezeket a térségeket didaktikai szerepkörrel is felruházni és nyílt terepi bemutatóbázisként kezelni, ahol a felerősödött denudációs folyamatokat megfelelő módon lehet szemléltetni. Ebben az esetben ezeket az objektumokat abból a szempontból is védelem alá kell helyezni, hogy mentesüljenek az antropogén beavatkozásoktól, melyek a morfodinamikus folyamatok jellegét megváltoztathatják. A felszínalaktani értékek védelmének fontossága fokozottabban kidomborodik a turizmus XXI. századi nagymértékű fellendülésével. A turizmus egyre nagyobb tömegeket megmozgató jellege Erdélyben is kezd megmutatkozni. Azonban ügyelni kell a tömegturizmus jelenségének negatív vetületeire is, amelyekre a nemzeti parkok adminisztrációi és a természetvédő intézmények nincsenek kellőképpen felkészülve. Az elővigyázatosság annál is inkább szükséges, mivel a domborzattani értékek nagy többsége egyben a legkeresettebb turisztikai vonzó tényezőt is alkotja. Itt ismételten a barlangok cseppkőképződményeinek védelmére kell felhívni a figyelmet. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy az Erdély területén lévő domborzattani értékek egy része külső emberi beavatkozás nélkül is megsemmisül a domborzati lepusztulás természetes jelenségének és az évmilliók óta tartó denudációs folyamatok eredményeképpen. Példaként álljon itt a Radnai-havasok látványos kőboltívének, a Bénes-kapunak az 970-es években beköVédett és védtelen geomorfológiai értékek Erdélyben

37

vetkezett összeomlása, a kalugyeri időszakos karsztforrás működésének szünetelése, esetleg végleges leállása vagy a Sárkánykert homokkőalakzatainak, tornyainak erózió hatására végbemenő leomlása. Megfigyelhető még, hogy a tordai sóbánya egyedi sósztalaktitjei mindenféle beavatkozás nélkül is, a három méteres hosszúságot elérve, önsúlyuk következtében lezuhannak a mennyezetről. Ezekbe a folyamatokba az ember nem tud beleszólni, de azért van lehetőség arra, hogy más jellegű felszínalaktani értékeket viszont megvédjünk a rombolástól és a nem kívánt pusztulástól. Irodalom Cristea V. – Denaeyer S. – Herremans J.P. – Goia I.: (996) Conservarea naturii şi protecţia mediului în România. Cluj University Press, Cluj-Napoca Cristea V.: (995) La conservation de la nature en Roumanie. Universita degli Studi, Camerino Bleahu M. – Brădescu V. – Marinescu F. (976): Rezervaţii naturale geologice din România. Ed. Tehnică, Bucureşti Pop E. – Sălăgeanu N. (965): Monumente ale naturii din România. Ed. Meridiane, Bucureşti

38

Jancsik Péter

A kultúrtáj kialakulása és terjedése a Zempléni-hegységben Frisnyák Sándor  Tájhasználat és tájformálás a honfoglalás előtt A Zempléni-hegység a Kárpát-medence egyik legrégebben lakott területe.* A hegység peremtájainak késő-glaciális kori benépesülése a kedvező természetföldrajzi-ökológiai tényezőkkel, elsősorban a szerszámkészítésre alkalmas ásványi nyersanyagok (obszidián, kalcedon, hidro- és limnokvarcit) gazdag előfordulásával magyarázható (Kerényi A. 998; Mátyás E. 984). A felső-paleolitikumban (Kr. e. 30000–8000) az arkai és a bodrogkeresztúri obszidián- és kvarciteszközök, a nyílvégek, a pengék és magkövek a helyi felhasználáson kívül Közép-Európa-szerte elterjedtek (Bóna I. 984., Révész L. 994). A kovaeszközgyártás és -kereskedelem a későbbi korokban is folytatódott, egészen a bronzkor közepéig. A régészeti leletek alapján megállapítható, hogy a kőkori emberek a hegységperem félmedencéiben, a hegylábfelszíneken és -lejtőkön éltek (Abaújszántó, Arka, Bodrogkeresztúr, Boldogkőváralja, Erdőbénye, Korlát, Tolcsva, Tokaj stb.). Az ős- és átmeneti kőkor embere zsákmányoló vadász-halász életmódjával a természeti környezetet csak használta, de tevékenységével nem avatkozott be a táj fejlődésébe. Az ember és a természeti környezet kapcsolatában akkor következik be változás, amikor a gyűjtögető életformáról áttért a termelő gazdálkodásra, a földművelésre és az állattenyésztésre. Az életformaváltás, az ún. neolitikus forradalom a Kárpát-medencében Kr. e. 5000-től * A tanulmány a T034569 sz. OTKA kutatási program keretében készült (másodközlés kevés módosítással)

39

4200-ig tartó folyamat volt, amely az autochton fejlődés és a kívülről ért hatás (impulzus) együttes eredménye. A Zempléni-hegység újkőkori emberéről keveset tudunk, a jelenlétét igazoló leletek és a geográfiai tényezők alapján csak hipotéziseket fogalmazhatunk meg. A neolitikumban a hegyi pásztorkodás és peremtájak földművelése mellett továbbra is fontos lehetett a bányászat és a kőeszköz-formálás, kiegészítésképpen a vadászat, az erdei termékek gyűjtése, a Bodrog, a Hernád és a Szerencs-patak halászata. A földművelés a peremlépcsős hegységszegély erdei irtványain alakult ki. A talaj megmunkálásához és a termények betakarításához kőből, fából és csontból készült szerszámokat használtak. A termőföld kimerülése (0–5 év) után más és más területeket törtek fel. A művelt földek a neolitikumban (és később is) helyüket változtató apró izolátumok voltak. Az állattenyésztés a dombsági tölgyerdők legeltetése mellett kiterjedt a szomszédos síksági tájakra, a Bodrogköz, a Taktaköz és a Hernád-völgy gyepterületeire is. A rézkor (Kr. e. 3400–900) és a bronzkor (Kr. e. 900–800) gazdasági életének alapját a pásztorkodás és a növénytermesztés képezte. A két alapvető ágazat jelentősége – a klímaváltozásokkal összefüggésben – változó volt: a korszak első felében az állattenyésztés, majd később a földművelés vált uralkodóvá. A kohászat és a fémfeldolgozó ipar a nyersanyagok, a réz és az ón hiánya miatt a Zempléni-hegységben nem alakult ki. A helyi nyersanyag- és energiaforrás (a fa) lehetővé, a népesség növekedése pedig szükségessé tette az agyagedények tömegesebb előállítását. A réz- és bronzkori népek is a Zempléni-hegység peremvidékeit szállták meg, ahol a két tájtípus, a hegység és a síkság természeti erőforrásait egyaránt hasznosították. A telephely megválasztásában a táj erőforrás-kínálata mellett a védelmi szempontok relevánsak lehettek. A bronzkori leletek alapján a Hegyalja sűrűbb benépesülését feltételezzük (Abaújszántó, Bodrogkeresztúr, Erdőhorváti, Golop, Mád, Rátka, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Tokaj, Tolcsva stb.). A hegység Hernád felé néző peremlépcsője, a Mező- és Telkes-dűlő ez idő tájt ritkábban lakott terület volt (pl. Alsó- és Felsődobsza). A tájenergiák a későbbi korokban is telepítő faktorok voltak. A hegység természeti erőforrásai mellett a déli peremlépcsős táj (= Alsó-Hegyalja) kitűnő forgalmi helyzetével magyarázható, hogy e mikrorégióban szinte minden régészeti kultúrának vannak tárgyi emlékei. A majdnem folyamatos tájhasználat és benépesülés a Tokaji-kapu (= tiszai átkelőhely) forga-

40

Frisnyák Sándor

lomgyűjtő szerepével függ össze. A Zempléni-hegység és az Alföld között a Taktaköz és a Bodrogköz kiterjedt láp- és mocsárvilága miatt csak Tokajnál (ahol az ártérövezet 2,8 km-re szűkül) alakult ki egész éven át használható átkelőhely. A népesség és a gazdasági javak áramlásai a Zempléni-hegység peremén, a Bodrog és a Hernád vonalához kötődnek. A honfoglalás előtt a Zempléni-hegység síksági előterében, a Bodrogköz ármentes homokfelszínein (pl. Karcsa, Karos, Zemplénagárd) és talán a Hernád völgyében is kisebb szláv népcsoportok éltek (Révész L. 994.; Varga G. 970). A Zempléni-hegység az avarok szállásföldjén kívül maradt, így a honfoglalás idején lakatlan terület volt. A régi kultúrtáj-kezdemények (= művelt földek és települések) a népvándorlás korában, az 5–9. században megsemmisültek. A magyar honfoglaláskor a Zempléni-hegység már nem volt teljesen nyerstáj (= őskörnyezet), a Hegyalja, a Mező- és Telkes-dűlő már magán viselte az antropogén tájalakítás (pl. az erdőirtás) jegyeit. A hegység központi része, a Nagy-erdő még a honfoglalást követő évszázadokban is érintetlen őskörnyezet volt (nem számítva a terület vadászati hasznosítását). Az Erdők-alja – a később Hegyaljának nevezett kistáj – és ártéri előtere a honfoglalás és kora Árpád-korban benépesült, mivel megfelelt a magyarság környezetigényének, a nagyállattartó és földművelő tevékenység ökológiai feltételeinek. A kultúrtáj kialakulása és terjedése A magyarság először a hegységperem déli részét, a hegylábfelszín és a Taktaköz érintkező vonalát szállta meg (pl. Tarcal, Szerencs). A hegység humanizációja, benépesítése és gazdasági birtokbavétele a Felső-Hegyalja, továbbá a Szerencs-völgyben a Mező- és Telkes-dűlő felé folytatódott (pl. Sárospatak, Hejce). A települések és a művelt földek az ártérperemen, a Bodrog és a Hernád mentén, vagy a dombság és a síkság találkozásánál alakultak ki. A termőföld- és legelőnyerés céljából erdőt irtottak. A 0–3. század az erdőirtás intenzív korszaka volt, nemcsak a Zempléni-hegység peremtájain, hanem az egész Kárpát-medencében. A kora Árpád-kori kultúrpuszták-mezőségek még nem voltak állandó képződmények, az ország más régióihoz hasonlóan, itt is az ún. szántó-legelőváltó és szántó-erdőváltó földművelési módszert alkalmazták. A 2–3. században a fokozatosan elterjedt nyomásos földművelési rendszer stabilizálta a települések A kultúrtáj kialakulása és terjedése

4

körüli kultúrtájakat. A hegylábfelszínek déli, 5–30°-os lejtőit, kb. 200–250 m, ritkábban 300 m magasságig a szőlőskertek foglalták el. A hegyaljai települések gazdálkodása a Bodrog- és Taktaközre is kiterjedt, ahol a differenciált ártéri gazdálkodás (a fokrendszer kiépítésén kívül) nem igényelt jelentősebb környezetátalakító . kép Történeti kultúrtáj (Olaszliszka) (Fotó: Frisnyák S.) munkát. A Bodrogközben a gorondok (= laponyagok) felszínén – a szláv földműves kultúra folytatásaként – kisebb-nagyobb kultúrtájak alakultak ki (pl. Karcsa, Karos, Kenézlő, Zalkod, Zemplénagárd). Az ármentes homokszigetek kultúrtájai a Bodrogköz alig 0 %-át foglalták el és csak a 9. századi integrált környezetátalakító munkák hatására növekedett a szántó- vagy kertként művelt terület. A hegység peremén a kialakult kultúrtájak fokozatosan behatoltak a félmedencékbe (pl. Erdőbénye, Fony, Tolcsva), a teraszos patakvölgyekbe (pl. a Bózsva-vízrendszere) és a magasabban fekvő kismedencékbe (pl. a Regéci-, a Sima-Baskói- és a Komlóskai-medence). A kultúrtáj genezisét és diffúzióját a Zempléni-hegység rendkívüli tagoltsága, az 500 mnél alacsonyabb dombságok uralkodó jellege (= 93 %) is elősegítette (Pinczés Z. 998). A Hegyalja, a Mező- és Telkes-dűlő, továbbá a Hegyköz jelentős része az Árpádkor végére benépesült (. ábra). A kultúrtáj gazdagításában a –3. században a szőlőművelő vallonolasz telepeseknek is fontos szerepe volt (Bodrogolaszi, Olaszliszka, Tállya stb.). Az olaszliszkai vallonok a 3. században mesterséges csatornákból öntözték kertjeiket (Ihrig D. 973). A 4–5. század. ábra A Zempléni-hegység benépesítése

42

Frisnyák Sándor

2. kép Tokaj-hegyaljai promontóriumok (Tokaj) (Fotó: Frisnyák S.)

3. kép Agroteraszok (Abaújszántó) (Fotó: Frisnyák S.)

4. kép Erdei irtványon kialakult kultúrtáj (Füzér) (Fotó: Frisnyák S.)

A kultúrtáj kialakulása és terjedése

43

ban a település- és gazdasági tér a hegység belső területeire is kiterjedt. Így a 5. század végére kialakult a mai településállomány 89 %-a. A településekről elérhetővé és hasznosíthatóvá váltak az ekkor még lakatlan területek természeti erőforrásai. A Zempléni-hegység központi részein – az ökológiai feltételeknek megfelelően – más gazdasági formák alakultak ki, mint a perifériákon. Az erdőtelkes falvak lakói a földalap alig egynéhány %-át művelték, a megélhetés alapját a komplex erdőhasznosítás képezte (fakitermelés és -feldolgozás, erdei legeltetés, makkoltatás, később a manufaktúrák korában a szénégetés, a hamuzsírfőzés stb.). A 6–7. században a hegyaljai szőlő- és bortermelés fejlődése dinamizálta a gazdasági élet egyéb ágazatait és hatást gyakorolt a Zempléni-hegység erdőgazdasági falvaira, a Mezőés Telkes-dűlő, a Hegyköz és a síksági előterek életére is (Frisnyák S. 984, 995). A gazdaság- és népességnövekedés felgyorsította az antropogén tájformálást, a kutúrtáj fejlődését és gazdagodását. A kultúrtáj és annak részeként az épített környezet a 6–8. században Tokaj-Hegyalján volt a legfejlettebb és a legváltozatosabb. A társadalom gazdasági tevékenysége teljesen átformálta a Hegyalja természetes ökoszisztémáját. A településközi térben a földhasznosítás homogén egységei összekapcsolódtak és az egész mikrorégióra (= 887 km2) kiterjedő rendszert alkottak. A termelés (környezetgazdálkodás) övezetességében és az övezethatárok stabilitásában az emberi alkalmazkodás és tájformálás racionalitása nyilvánul meg. A tájformálás-környezetátalakítás a népességeltartó képesség, a többlettermelés, olykor a védelem fokozása érdekében történt. A 7–8. századi gazdaságfejlesztési törekvésekkel, a munkaerő- (és szaktudás-) hiánnyal függnek össze a szlovák, ruszin és német telepítések, amelyek a Zempléni-hegység lakatlan vagy elpusztult területeire irányultak. A Huták-völgyében és tőle északra ipari kolóniák létesültek a természeti erőforrások hasznosítása, a hegyaljai vagy távolabbi fogyasztópiacok ellátása céljából. A telepítési akciók és spontán népmozgások eredményeként a Zempléni-hegység humanizációja teljessé vált. A kultúr-ökoszisztéma az agrárium számára alkalmas (helyenként alkalmatlan) térszíneken 5. kép Abaúji-Hegyalja (Boldogkőváralja) terjedt tovább, és a régi, elpusztult (Fotó: Frisnyák S.)

44

Frisnyák Sándor

kultúrtájak rekonstrukciója is befejeződött. A 8. század végére többé-kevésbé kialakultak és napjainkig állandósultak a Zempléni-hegység földhasznosítási övezetei (2–5. ábra). Az agrogén tájakon kívül, amelyeket a tradicionális paraszti gazdálkodás alakított ki, más kultúrtájtípusok, pl. kisebb indusztriális terek is megjelentek (6–8. ábra). Ilyen pl. Telkibánya egyik körzete, a Kánya- és Fehér-hegy lejtői és a Veresvíz-patak völgye, ahol a 3–4. században mintegy 3000, egyenként 8–0 m mély akna (horpa) segítségével termelték ki a felszínközeli arany- és ezüstteléreket (Benke I. 988.; Székyné Fux V. 970). A montánipar (pl. a nemesfém-bányászat, az építő- és malomkőfejtés, a vízenergia-hasznosítás és a manufaktúraipar) kis területeken koncentrálódott, de tájformáló hatása (pl. erdőirtás) a telephely tágabb környezetére is kiterjedt (Frisnyák S. 984). A 7–8. századi manufaktúraipar az erdőre mint energia- és nyersanyagforrásra épült. A hamuzsírfőzés, a szénégetés, az üveggyártás és a fűrészipar igen sok fát használt fel. Egy-egy üveghuta évi működése 4–5000 öl fát igényelt (Veres L. 995). A 7–9. században a montánipar fafelhasználása miatt a Zempléni-hegység erdőterülete 63,3 km2-rel csökkent (Járási L. 984). Az erdei irtványokat később a mezőgazdaság hasznosította (45,5 %-án szántóföldi művelést, 54,5 %-án rét- és legelőgazdálkodást folytattak). A Zempléni-hegység a 8-9. században – a montánipar jelentősége mellett – alapvetően mező- és erdőgazdasági régió volt. Pl. 865-ben az összterület 23,9 %-át a szántóföldek, 5, %-át a szőlőskertek és –ültetvények, 24,2 %-át a rétek és legelők, 33 %-át az erdők, 3,8 %-át az épített környezet és a belterületi kertek foglalták el. A kultúrökoszisztéma szerkezete a 9–20. században – egyrészt a filoxéra-pusztítás (885–887) után, másrészt a nagyüzemi gazdálkodás korszakában – átalakult: az egyes művelésági formák %-os arányai megváltoztak. Így pl. a szántó 38,2 %-ra, az erdő 35,6 %-ra növekedett, a gyepterület 8 %-ra csökkent. A történelmileg kialakult mezőgazdasági kultúrtájelemek (pl. szántó, szőlő, kert, gyümölcsös) térbeli rendjét, határait – a termőhelyi tényezők figyelmen kívül hagyásával – módosították. Pl. a szőlőültetvények a lejtőkről az ún. „szoknya”-területekre, a korábbi szántóföldek helyére kerültek, míg a gyepterületeken szántóművelésbe kezdtek. A régi korok tájhasználatát a racionalitás, a természeti adottságokra épülő és környezetkímélő gazdálkodás jellemezte. A 9–20. századi területhasználatban a tájpotenciál természeti elemeinek szerepe csökkent, az agrárterületek egy része – elsősorban Tokaj-Hegyalján – „nem a termőhelyi tényezők által megszabott optimális területeken helyezkedik el” (Konkolyné Gyúró A kultúrtáj kialakulása és terjedése

45

2. ábra A Zempléni-hegység földhasznosítási övezetei a 18. században

3. ábra Szőlőteraszok a Tokaji-hegy déli oldalán, a Szil- és a Murat-völgy között

46

Frisnyák Sándor

4. ábra A kultúrtáj növekedése a Hegyközben. Jelmagyarázat: = erdő, 2= gyep, 3= a szántóföldek kiterjedése a 8. század végén, 4= a szántó- és legelőterület növekedése a 9. században, 5= település

5. ábra Földhasznosítási struktúrák a Zempléni-hegységben 865-ben

A kultúrtáj kialakulása és terjedése

47

6. ábra Telkibánya nemesfémbányászata a 4–6. században (BENKE I. nyomán, kevés módosítással). Jelmagyarázat: = bányakörzet, 2= külszíni horpabányászat a Veresvíz-völgyben, 3= mélyművelésű bánya, 4= malomkő-lelőhely, 5= ércelőkészítő, 6= bányászkolóniák, 7= fontosabb út

7. ábra A Zempléni-hegység üveghutái (698–96). Jelmagyarázat. = perlit- és kvarchomok- (békasó-) bánya, 2= kőtörő (békasó-őrlő) malom, 3= hamuzsírfőző manufaktúra, 4= üveghuta, 5= szénégetőhely, 6= erdő- és mezőgazdasági település, 7= erdő, 8= irtványföldek

48

8. ábra A Zempléni-hegység jelentősebb kőbányái a 9/20. század fordulóján Frisnyák Sándor

6. kép A vizsolyi kőbánya (Fotó: Frisnyák S.)

7. kép Több évszázados hidrokvarcit malomkövek (Telkibánya) (Fotó: Frisnyák S.)

8. kép A bányászat környezetformáló hatása (Erdőbénye) (Fotó: Frisnyák S.) A kultúrtáj kialakulása és terjedése

49

É. 990). S ebből következően egyes mikrotérségekben szükséges a tájpotenciálra épülő környezetgazdálkodás helyreállítása, a hagyományos tájövektérszerkezetek visszarendezése. A települések, mint a társadalmi-gazdasági tér sűrűsödési gócai, a kultúrtáj szerves részei. A Zempléni-hegység településállományának 72,3 %-a 200 m-nél alacsonyabb térszínen létesült, ahol a mindenkori népesség 8590 %-a koncentrálódik. A magasabb régiókat – kivéve az apró életkamrák (= kismedencék) irtványait – összefüggő erdőségek borítják. Az erdő-ökoszisztéma 49 %-át (= 264,95 km2) védelem alá helyezték és gondoskodnak e terület természeti és kultúrtörténeti értékeinek megóvásáról és fenntartásáról. A tájvédelmi területen kívül eső Tokaj-Hegyalja mint kultúr-ökoszisztéma és nemzeti örökség, szintén védelmet érdemelne. A kultúrtáj emberi munkával átalakított és folyamatosan használt tér. A Zempléni-hegység tájtörténete azt bizonyítja, hogy a kultúrtáj mai képe az egymást követő nemzedékek munkájával formálódott és megalkotásában a magyarsággal együttélő etnikumok is közreműködtek. Irodalom Benke I. (998): Telkibánya bányászatának története. – In: Zsámboki L. (szerk.): Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből III. Miskolc pp. 97–28. Bóna I. (984): A népvándorlás kor és a korai középkor története Magyarországon. – In: Székely Gy. – Bartha A. (szerk.): Magyarország története I/. Budapest pp. 265–373. Boros L. (996): Tokaj-Hegyalja szőlő- és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemzői. Miskolc–Nyíregyháza 322 p. Boros L. (997): Tokaj és környéke (Földrajzi tanulmányok). Tokaj–Nyíregyháza 302 p. Csorba P. (987): Tájökológiai tényezők minősítése és gyakorlati célú értékelése a TokajZempléni hegyvidék példáján. Kandidátusi értekezés tézisei. Budapest 27 p. Csorba P. (2000): Tájökológiai kutatások Tokaj-Hegyalján. Habilitációs tézisek. Debrecen, 25 p. Frisnyák S. (984): Adalékok a Zempléni-hegység történeti földrajzához (8–9. század). – Földrajzi Értesítő 33. 3-4. pp. 65-9. Frisnyák S. (995): Contribution to the historical geography of the market towns of the Tokaj-Hegyalja region (6th–29th centuries). – Acta Ethnographia Hungarica, 40. –2. pp. 85–202. Frisnyák S. (200): Antropogén tájformálás a Kárpát-medencében. – In: Barna G. (szerk.): Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére. Karcag-Szeged-Szolnok pp. 9–32. Ihrig D. (szerk.) (973): A magyar vízszabályozás története. Budapest 398 p.

50

Frisnyák Sándor

Járási L. (984): A tájvédelmi körzet erdőgazdálkodása. – In: Szeremley Sz. (szerk.): Zempléni Tájvédelmi Körzet. Miskolc pp. 28–33. Kerényi A. (998): A természet és az ember kapcsolata a Zempléni-hegységben. – In: Frisnyák S. (szerk.): A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza pp. 57-62. Konkolyné Gyúró É. (990): A tájpotenciál és a tájhasználat összefüggései a Zemplénihegységben. Kandidátusi értekezés tézisei. Budapest 22 p. Marosi S. – Somogyi S. (szerk.) (990): Magyarország kistájainak katasztere I–II. Bp. 023 p. Mátyás E. (984): A tájvédelmi körzet geológiai jellemzése. – In: Szeremley Sz. (szerk.): Zempléni Tájvédelmi Körzet. Miskolc pp. 6–5. Medzihradszky Zs. – Járainé Komlódi M. (996): Az ember természetformáló tevékenysége a holocén folyamán a Kárpát-medencében. – In: Emlékkönyv Andreánszky Gábor (895–967) születésének 00. évfordulójára. Budapest pp. 47–54. Paládi-Kovács A. (993): A magyarországi állattartó kultúra korszakai. MTA Néprajzi Kutatóintézet, Budapest 452 p. Peja Gy. (2000): Észak-Magyarország (Válogatott geomorfológiai tanulmányok). Miskolc-Nyíregyháza 255 p. Petercsák T. (98): Az erdő szerepe a Zempléni-hegyvidék népének életében. – In: Szabadfalvi J. – Viga Gy. (szerk.): Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről. Miskolc pp. 43–6. Pinczés Z. (989): Geomorfológiai adottságok és értékek – Zempléni Tájvédelmi Körzet és térsége. Regionális és tájvédelmi terv. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszék, Budapest pp. 8–. Pinczés Z. (998): A Tokaji-hegység geomorfológiai nagyformái. – Földrajzi Értesítő 47. 3. pp. 379–393. Révész L. (994): Kultúrák és népek a magyar honfoglalásig. In: Viga Gy. (szerk.): Megyekönyv – Borsod-Abaúj-Zemplén. Miskolc pp. 69–80. Somogyi S. (988): A magyar honfoglalás földrajzi környezete. – Magyar Tudomány . pp. 863–869. Somogyi S. (2000): A természeti változások és a társadalmi-gazdasági folyamatok kölcsönhatása az Alföldön a honfoglalás előtt. – In: Frisnyák S. (szerk.): Az Alföld történeti földrajza. Nyíregyháza pp. 7–24. Szabadfalvi J. (984): Tanulmányok a magyar pásztorkodás köréből. Debrecen 38 p. Székyné Fux V. (970): Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai. Budapest 266 p. Varga G.-né (szerk.) (970): Borsod-Abaúj-Zemplén megye története és legújabbkori adattára. Miskolc 674 p. Veres L. (995): A Bükk-hegység üveghutái. Miskolc 05 p.

A kultúrtáj kialakulása és terjedése

5

Földtudományi értékek vizsgálata és védelme a Medves-vidéken Horváth Gergely  Bevezetés Napjainkban elsősorban a gyakorlati természetvédelem igényeinek kielégítésére reflektorfénybe kerültek azok a vizsgálatok, amelyek a táji értékek meghatározására irányulnak. Nem könnyű feladat ez, mert egyrészt az elméleti alapok terén nincs egységes tudományos álláspont (gondoljunk csak a tájjal kapcsolatos legkülönbözőbb fogalmak rendkívül eltérő megközelítésére, meghatározásaira), másrészt a gyakorlati megoldásokat illetően sincsenek egységes, vagy legalább széles körben elfogadott módszerek. A tájfogalmakkal, tájtípusokkal foglalkozó álláspontok, viták ismertetését elkerülve leszögezhető, abban többé-kevésbé egyetértés mutatkozik, hogy táj alapvetően kétféle lehet, természeti táj és ember által átformált kultúrtáj. Ám érintetlen természeti táj ma már alig van, sőt talán nincs is; minden táj az ember és természet történetileg kialakult és változó kölcsönhatásainak térbeli leképeződése, eredménye és következménye (Jámbor I. – Mezősné Szilágyi K. 995). Ugyanakkor olyan tájrészlet és tájképi elem azonban már akad, amely már nem viseli magán egy korábbi emberi beavatkozás bélyegeit, azaz amelynek kialakulásában szerepet játszott ugyan az emberi tevékenység, de azon vagy kialakult egy újfajta „természeti” táj, vagy – mivel a természet visszahódította az adott objektumot – visszaállt egy a természeteshez igen hasonlatos állapot. Mindenesetre akár érintetlen természeti, akár átalakult természeti, akár természetközeli, akár kultúrtájat vizsgálunk, találunk olyan elemeket a tájban, amelyeket valamiért többnek, jobbnak, fontosabbnak vélünk, a szó hétköznapi értelmében értéknek tartunk.

53

A táji érték fogalmának értelmezésekor kiindulásként el kell fogadni az 996. évi LIII., a természet védelméről szóló törvényt, mely 6. §-ában legalább az ún. egyedi tájértékekre ad meghatározást, eszerint „egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van”. E meghatározás többé-kevésbé világos, de az a baj, hogy szerepel benne egy másik értelmezendő fogalom, a „természeti érték”, amelynek meghatározása viszont ugyanezen törvény 4. §-a szerint finoman fogalmazva is zavaros: „a természeti erőforrás, az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más – e törvényben meghatározott – természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem, beleértve a védett természeti értéket is”. (Némi rosszmájúsággal kérdezhetnénk: akkor mi nem?) Nemigen jutunk ki a zsákutcából, ha ez utóbbi meghatározásban szereplő fogalmakat is értelmezzük az egy évvel korábbi, 995. évi ugyancsak LIII. törvény („A környezet védelmének általános szabályairól”) 4. §-a alapján, mely szerint természeti erőforrás: a – mesterséges környezet kivételével – társadalmi szükségletek kielégítésére felhasználható környezeti elemek vagy azok egyes összetevői; környezet: a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete; környezeti elem pedig a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői. Nos, ha el is tekintünk e jogi nyelvezet elképesztő magyartalanságaitól, és csak a tartalmi részt vizsgáljuk, akkor sem jutunk igazán közelebb a kereszthivatkozásoknak eme erdején át a táji érték fogalmához. Így visszatérve az egyedi tájértékek korábban említett meghatározásához, abból nagyjából az következik, hogy az egyedi tájértékek tulajdonképpen tereptárgyak, vagy azok csoportjai, amelyek lehetnek akár természetes, akár mesterséges eredetűek. A táji értékek fogalma azonban összességében nyilvánvalóan tágabb, mint az egyedi tájértékeké, hiszen abban benne vannak az „élő” természeti (növénytani, állattani), az „élettelen” természeti (földtani, talajtani, felszínalaktani és víztani), a kultúrtörténeti, a tájképi, tájesztétikai értékek (és ezek együttesei), hogy csak a legfontosabb, kategorizálható típusokat említsük. Hogy melyik „objektum” érték, hogy mi az, ami értékes, az persze szubjektív, de szerencsére az értékeléssel (főleg a természetvédelmi értékeléssel) foglalkozó szerzők ma már egyre több olyan kritériumot ismertetnek, mint pl. egyediség, tipikusság, ritkaság, kiterjedtség, tömegesség, sokféleség vagy

54

Horváth Gergely

változatosság, természetesség, érintetlenség stb. (Kiss G. 2000), amelyek az értékek kijelölését illetően némi objektivitást azért biztosítanak. Nem vitás, hogy az önsorsrontó emberiség elképesztő táj- és környezetromboló tevékenysége miatt fokozott figyelmet kell fordítani az élő és élettelen természeti értékekre. Az ezen értékek védelmére irányuló tevékenységeket összehasonlítva viszont általánosságban elmondható, hogy míg az élő természetet reprezentáló értékek többé-kevésbé precízen meghatározottak (akár számszerűsítve is, pl. egy növény- vagy állatfaj eszmei értéke), addig a földtudományi értékek terén nem ilyen egyértelmű a helyzet. Aligha vitatható, hogy manapság egészében az ökológiai (élő) értékek védelme sokkal fejlettebb, amiben bizonyára szerepet játszik az élő természet jobban szembetűnő, és a nagyközönség által is jobban ismert sérülékenysége, veszélyeztetettsége (pl. növény- és állatfajok szemünk előtt zajló kihalása), de talán az is, hogy a védettséget élvező területek vezetői, kezelői, állásban lévő tudományos kutatói jórészt biológiai végzettségűek. A helyzet még rosszabb is, mert valójában nemcsak hogy maga a „földtudományi érték” fogalom sem teljesen bevett, hanem természetvédelmi körökben még azon belül is jobbára csak földtani értékekről beszélnek, beleértve ebbe a felszínalaktani értékeket is, holott a kettő nem azonos (Kiss G. 996). Maga a természetvédelmi törvény is egyik főcímében csak a földtani természeti értékek általános védelméről beszél (9. §), az () bekezdésben azért megemlítve a felszínalaktant is, imígyen: „A földtani természeti értékek általános védelme kiterjed a földtani, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra”. A 22. §-ban kicsit jobb a helyzet, kilenc pontban sorolódnak fel azok az elemek, amelyeket „tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási, gazdasági és más közérdekből, valamint a biológiai sokféleség megőrzése céljából” védetté kell nyilvánítani; közülük az f) és h) pont külön-külön említi a földtani képződményeket és alapszelvényeket, ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat, illetve a felszíni, felszínalaktani képződményeket és a barlangok felszínét. A védett természeti területek típusait felsoroló 28. § szerint „nemzeti park… elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása…, míg „tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete…, elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése”. Tehát a felszínalaktaFöldtudományi értékek vizsgálata és védelme a medves-vidéken

55

ni értékek itt meg sem említtetnek. Érdekes ugyanakkor, hogy a törvényhez csatolt indoklás („996. évi LIII. törvény indokolása a természet védelméről”) a 9-20. §-hoz az alábbiakat fűzi: „A földtani, felszínalaktani értékek védelme érdekében általános szabály, hogy bármilyen tevékenységet csak úgy lehet végezni, hogy az a földtani, felszínalaktani képződményeket ne károsítsa...”, majd később: „A földtani, felszínalaktani képződmények, értékek szempontjából a bányászati tevékenység lehet a legkedvezőtlenebb emberi tevékenység...”. Tehát az indoklás – szemben a törvényben tapasztaltakkal – inkább egyenrangúan kezeli a földtani és felszínalaktani értékeket. Szintén egyenrangúan földtani-felszínalaktani értékekről beszél (a törvény megjelenése előtt kiadott) átfogó összegzésében Tardy J. (994). Ugyanakkor kizárólag földtani értékekről, földtani természetvédelemről beszél a Földtudományi Szemle I. (Kozák M. – Csámer Á. 2000), amely a „Földtudományok a földtani természeti értékvédelemben és környezetvédelemben” című konferencián elhangzottakat összegzi. Mégis, van remény arra, hogy a földtani és az eddig igencsak mostohagyereknek számító felszínalaktani értékek jelentősége hamarosan megnő, a természetvédelmi vizsgálatok terén nagyobb szerepet kap. Csorba P. pl. úgy véli (200), hogy az Európai Unióba való belépéssel párhuzamosan a földtani és felszínalaktani értékek védelme új fejlődési szakaszába lép a döntően biológiai alapokra épülő hazai természetvédelemben; új lehetőség kínálkozik arra, hogy a régi felméréseket részletesebb újabbakkal egészítsük ki, és ahol lehetőség adódik rá, konkrét védelmi javaslatokkal őrizzük meg élettelen értékeinket. A földrajztudomány számára tehát fel van adva a lecke. Földtudományi értékek a Medves-vidéken A Salgótarján közelében, a Tarján-patak, a Zagyva, a Bárna-patak és az országhatár által közrefogott, 60 km2 területű Medves-vidék egy viszonylag kevéssé ismert kistáj, amely változatos arculata következtében Magyarország egyik táji értékekben leggazdagabb, leglátványosabb vidéke, de ugyanakkor az a tájegység, amelynek területén és amelynek közvetlen környezetében az antropogén hatásoknak az átlagot jóval meghaladó szerepük van (Horváth G. 998). Ez, valamint az a tény, hogy a kistáj ÉK-i része egy tájvédelmi körzet része, kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy egy természetvédelmi szempontú tájértékelés készüljön róla. El is indítottunk egy kutatást, amely – az eddigi hasonló célú vizsgálatok eredményeinek felhasználásával – arra

56

Horváth Gergely

törekszik, hogy az értékfogalmak pontosításán túl kataszteri felmérést készítsen földtudományi értékekről és új módszerek alkalmazásával – e tekintetben leginkább a pontszámos értékelések jönnek szóba – kísérletet tegyen az adott táj, tájrész, objektum értékének (egyszerű matematikai összefüggések segítségével való) kifejezésére. Első megközelítésben analízisre, a táj egyes elemeinek külön-külön történő számbavételére és értékelésére, azaz relatív tájértékelésre törekszünk; egy későbbi feladat lesz a szintézis, azaz a különböző elemek közötti hatások értékelése, az integrált tájértékelés, majd a hasznosítás vizsgálata és ennek során a tájpotenciálnak – azaz a kistáj ökológiai, ökonómiai és tájképi (vizuális-esztétikai) potenciálja összességének – meghatározása. A vizsgálat első menetében 5 objektum kataszterezését végezzük el. Kiválasztásukkor arra törekedtünk, hogy földtani, felszínalaktani, vízföldrajzi – ill. ezeket együtt megjelenítő – értékek egyaránt legyenek közöttük. A kistáj földtani felépítéséből következően kiemelkedők egyes földtani értékek, ezen belül pl. a harmadidőszak típusos rétegsorai, melynek jellegzetes formációi éppen a vizsgált területen tanulmányozhatók legjobban (Prakfalvi P. 2000). Földtudományi értéküket növeli, hogy ezek a kőzettípusok Magyarországon korlátozottan fordulnak elő, emellett tömeges előfordulásukból következő tájképalkotó szerepük is jelent egyfajta értéket. Oktatási, tudományos és turisztikai szempontból sem érdektelen, hogy e kőzetek egyes kibukkanásai alkalmasak lehetnének geológiai bemutatóterületek kialakítására, földtani alapszelvények kijelölésére is. A földtani értékek mellett legalább olyan fontos, sőt kiemelkedő a vizsgált objektumok felszínalaktani értéke. Már önmagában a táj felépítésében részt vevő kőzettípusok sajátos alakzatként való megjelenése sok helyütt egyúttal felszínalaktani értéket is képez, a rajtuk végbement folyamatok azonban ezt még fokozták is; a kifejezetten látványos alakzatok tájesztétikai értéknek is minősíthetők. A változatos formakincsben a szerkezeti mozgások is jelentős szerepet játszanak; mivel a kistájat szerkezeti vonalak menti törések aprólékosan, helyenként szinte sakktáblaszerűen feldarabolták, a táj képét felszabdalt, sasbércszerű dombsági hátak határozzák meg. Ezeket formálták tovább a denudációs folyamatok, melyek közül a lineáris erózió szerepe különösen jelentős (Horváth G. 999). A kistájat alkotó kőzettípusok közül legérdekesebb talán a terület fő kőzetalkotójának, a pados kifejlődésű, erősen keresztrétegzett, korábban „glaukonitos homokkőnek” nevezett Pétervásári Homokkő Formációnak a Földtudományi értékek vizsgálata és védelme a medves-vidéken

57

formakincse. Ezért szerepel a 5 kiválasztott objektum több homokkövön kialakult forma is, köztük a kőzettani felépítés és a morfológiai megjelenítés együttes értékeként a Boros-hegy Akó-fejnek is nevezett homokkőfala Mátraszele falu K-i peremén. Itt és más homokkőtérszíneken is jellegzetesek és látványosak a falakból, lejtőkből, helyenként a tetőszintekből is kiálló óriási konkréciók, a „cipók”; számos helyen jól tanulmányozhatók neotektonika jelenségei a fiatal vetők szépen kirajzolódó vonalaiban; érdekesek a mállott kéreg hámlásai, exfoliáció-szerű jelenségei is. A homokkőtérségeket emellett hazánk egyik legnagyobb völgysűrűség-értéke jellemzi; a kistájon százszámra sorakoznak a fantasztikusnál fantasztikusabb V alakú, meredek falú, aktívan fejlődő eróziós szurdokvölgyek, köztük egyik leglátványosabb talán a vizsgálódásba is bevont Bugyiszló-völgy (mely Ravasz-lyuk vagy Mély-gödör néven is ismert) Rónafalu ÉNy-i peremén (. kép). De nagy táji értéket képviselnek a Medves K-i peremének völgyei, köztük a több rétegsort harántoló, vízeséséről is híres, ám erősen veszélyeztetett Gortva-völgy. Ugyancsak a kiválasztott objektumok között szerepel a Nemtitől ÉK-re fekvő, kőzetminőségi, szerkezeti és denudációs folyamatok együttes hatására kialakult Leány-kő látványos kipreparált homokkőtornya. Mutatós formakincs alakult ki az ignimbrites kifejlődésű, korábban „alsó riolittufa” néven ismert Gyulakeszi Riolittufa Formációból felépült térszíneken is, különösen az erősen erodált területeken. Így pl. szinte nemzetközi fontosságú felszínalaktani értéknek minősíthető a kazári riolittufa-felszín, melybe az erózió fantasztikus barázdákat-árkokat mélyített, hazánkban ritkaságnak számító igazi badland jellegű tájjá formálva a területet (2. kép). Ugyancsak értékesek más riolittufa-térségek is, pl. a Rákóczitelep körüli nagy kibukkanások, vagy az Arany-hegy kevésbé ismert, ugyancsak eróziós felszíne Kisterenyétől K-re a Zagyva É-i oldalán, ahol nem túl nagy méretű, de látványos kőgombák színezik a tájképet. A Medves-vidék országosan legismertebb, mind földtani, mind felszínalaktani szempontból legkiemelkedőbb táji értékei a fiatal bazaltvulkánosság ún. Salgóvári Bazalt Formációból felépülő képződményei. A kataszterezés során külön kiválasztottunk közülük néhány különösen értékes, látványos képződményt, pl. a Salgó országosan jól ismert „bazaltkúpját” (valójában kipreparált neckjét), amely egyszerre földtani, felszínalaktani, történelmi, építészeti és irodalomtörténeti érték (3. kép), sőt emellett óriási esztétikai értéket képvisel a várából élvezhető csodálatos körpanoráma is. Ugyancsak nagy értéket jelent a mellette fekvő rétegvulkáni felépítésű Kis-Salgó (vagy

58

Horváth Gergely

. kép A homokkőbe bevágódott eróziós Bugyiszló-völgy egy látványos szakasza (Fotó: Karancsi Z.)

2. kép Riolittufán kialakult eróziós „badland” Kazár közelében (Fotó: Karancsi Z.) Földtudományi értékek vizsgálata és védelme a medves-vidéken

59

3. kép A Salgó kipreparált neckjének vaskos bazaltoszlopai és Salgó vára (Fotó: Karancsi Z.)

4. kép Látványos lemezes-pados elválású bazalt a Kis-Salgó tetőszintjében (Fotó: Karancsi Z.)

60

Horváth Gergely

5. kép A Nagy-Szilvás-kő bazaltoszlopai (Fotó: Karancsi Z.)

6. kép Az antropogén eredetű hasadékrendszer egy szakasza a Nagy-Szilvás-kőn (Fotó: Karancsi Z.) Földtudományi értékek vizsgálata és védelme a medves-vidéken

6

Boszorkány-kő), mely a vulkánosság legkülönbözőbb termékeit, valamint a tűzhányó-tevékenység lefolyását egy geológiai tanösvény keretében szinte iskolapélda-szerűen mutatja be. Tetőszintjében a lávakőzetnek nagyon látványos lemezes-pados elválásai figyelhetők meg, helyenként erősen hajlott, ív alakú formában (4. kép). Sajátos kőzetmorfológiai jelensége az ún. kukoricacsövesség: erős besugárzás hatására a kőzetben feszültségek keletkeznek, melyek gömbcentrikus formában megjelenve kisebb, golyó alakú darabok lepattogzását eredményezik – a visszamaradó „ragyás” kőzetet nevezik kukoricacsöves bazaltnak. Nem kevésbé látványos értéket jelentenek a Nagy-Szilvás-kő hosszú, többnyire öt- és hatszögű bazaltoszlopai sem (5. kép), melyek pontos felmérését is tervezzük. A kataszterezésre kijelölt elemek között sajátos geomorfológiai értéket jelentenek egyes antropogén formák is. Kétségtelen, hogy a Medves-vidéken az emberi tevékenység a tájat az átlagosat jóval meghaladó mértékben alakította át (Karancsi Z. 997, 2000); közülük a bazalt- és szénbányászathoz kötődő formák egy részét vontuk be a vizsgálódás körébe. Így egy jellegzetes felhagyott bazaltbányát a Medves Ny-i peremén, melyet napjainkban rekultiválnak és alakítanak át természetvédelmi bemutatóhellyé, valamint a Szilvás-kő több 0 m hosszú, 5–0 m mély, különleges mikroklímájú, országos hírességnek is tekinthető látványos hasadékrendszerét (6. kép). A hasadékrendszer kialakulásának oka az alábányászás, a bazalttakaró alatti szenek kitermelése. A Medves-vidék egyik jelentős kőzetalkotója ugyanis a miocén kor ottnangi korszaka mocsaras öblözeteinek buja növénytakarójából kialakult és bányászata révén híressé vált Salgótarjáni Barnakőszén Formáció, melyet pl. a Szilvás-kő területén befedett a bazalt, ám a gazdaságilag nagy jelentőségű széntelepeket a bazalt alól kitermelték. A bányák felhagyását követően felszínmozgások indultak meg, hatalmas hasadékok keletkeztek, melyek ma már turisztikai látványosságként és bemutatóhelyként szolgálnak. Különleges, sajátos érték még a mély hasadékok különleges mikroklímája: mivel a benne megülő hideg levegő a hasadékok zártsága miatt nem tud kicserélődni, így azokban még nyáron is található eljegesedett hó, firn. A hasadékok emellett különleges barlangszerű járatokban (tipikus „álbarlangokban”) folytatódnak (Eszterhás I. 2000). Ugyancsak a bemutatásra érdemes antropogén értékek közé sorolható az egykori Hurka-Pécs-kő lebányászott neckje helyén maradt hengerszerű „bányaudvar” is (Prakfalvi P. é. n.), a Pécs-kő látványos kiemelkedésétől néhány száz méterre.

62

Horváth Gergely

Végül a hidrogeográfiai értékek közül a kazári Csevice-forrást és a Pécskő – Somlyó bazaltvulkáni sorozat mentén fekvő, egyelőre még bizonytalan eredetűnek tekinthető tavakat választottuk ki, köztük a Kis-Somlyó – Fányakő vonaltól É-ra fekvő, erősen elmocsarasodott Réz-tavat. Tájvédelmi problémák a Medves-vidéken Mint az eddigiekből látható, a kistáj képét alapvetően földtani és felszínalaktani jellegzetességei határozzák meg, s egyben – néhány történelmi és ipartörténeti emlék mellett – ezek jelentik főbb idegenforgalmi vonzerőit is. A kistáj előnye, hogy viszonylag kis területen változatos tájképi elemeket, turisztikai célpontokat találunk. Bár nemzetközi tekintetben a Medves vidéke nem sorolható a kiemelkedően attraktív tájak élvonalához, azért rejt olyan lehetőségeket, amelyek kihasználása után bekapcsolódhat a nemzetközi idegenforgalomba is (Drexler SZ. et al. 200). Remélhető, hogy a határ átjárhatóságának növekedése fokozza is majd a turisztikai vonzerőt. A turizmus növekedése azonban komoly veszélyeket is rejt. Egyrészt a növekvő igény a tömegeket befogadó pihenőövezetek iránt jelentős infrastruktúra-kiépítést, tájátalakítást is igényel. Másrészt olyan tájhasználatok jelennek meg, amelyek negatívan befolyásolják a táj állapotát. Nőhet a tájterhelés, óriási nyomás nehezedhet a természetközeli tájakra, és mindezek könnyen tönkretehetik, megsemmisíthetik a táji, ezen belül a földtudományi értékek egy részét. Szükség van tehát az értékek analitikus és szintetikus feltárása mellett tájvédelmi értékekre és intézkedésekre is. Tájvédelmen itt a 2000. évi Európai Tájkonvenció (Csorba P. 200) nyomán az a tevékenység értendő, „…amely megőrzi vagy fenntartja a táj jellegzetes vagy sajátos vonásait, elismerve ezzel annak természeti vagy/és ember alkotta részének egyetemes örökség mivoltát”. Szükségszerű azonban, hogy ez a tájvédelem geográfus szemmel elemezze a tájban végbemenő folyamatokat, és ne csak passzív védelemre (a látkép, a védendő vagy értékes objektum fizikai állapotának megőrzésére stb.) korlátozódjon (Csorba P. 200). Pl. a kistáj É-i részét, a Medves fennsíkját és környékét jól megtervezett turistautak hálózzák be, és jelentős az egyéb utak aránya is. Mégis, irányítatlansága miatt – azaz mert sajnos kevés az információ az érdekességekről és a látnivalókról – gondot jelent a gyalogos turizmus, amely esetenként a fokozottan védett területeken is megjelenik és károkat okoz; sőt a tapasztalatok szerint fokozott védettség közismertté válása éppen nem az érintetFöldtudományi értékek vizsgálata és védelme a medves-vidéken

63

lenség megőrzésére ösztönzi az embereket, hanem inkább ezen területek meglátogatására. Egyre gyakoribb a tájat tönkretevő terepmotorozás és terepkerékpározás, noha a szűk turistaösvények nem biztosítanak ahhoz megfelelő feltételeket. Robbanásszerűen növekszik az autós turizmus is, és különösen elszomorítók a vandalizmus által okozott károk. A Medves területén még autóversenyeket is rendeztek, pl. földúton gyorsasági szakaszt. Mindez igen intenzív terhelést jelent a tájra nézve és nagymértékben veszélyezteti a földtudományi értékeket (Drexler SZ. et al. 200). A kistáj egyes nagyobb összefüggő védett területei a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága alá tartozó Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet részeit alkotják. A különleges felszíni formák, a ritka növény- és állatfajok miatt a mintegy 7000 hektáros tájvédelmi körzeten belül több mint 450 ha fokozottan és szigorúan védett területet is kialakítottak; ilyen a salgói, a szilvás-kői természetvédelmi terület, a Gortva völgye, a Bárna-patak völgye, a zagyvarónai Várhegy és a Zagyva forrása. A már említett 996. évi LIII. Tv. értelmében tájvédelmi körzet „…elsődleges rendeltetése a tájképi és természeti értékek megőrzése.” Ezt segítheti a TVK kezelési terve (Judik B. 2000), amely a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) beosztását követve természetvédelmi kezelési övezetekre – A, B, C, D zónákra – bontja a területet. Ismert, hogy az A zónához (természeti övezet, korábban „fokozottan védett terület”) tartozó nagyobb, összefüggő, viszonylag érintetlen területeken ökológiai és biodiverzitási okok miatt emberi tevékenység nem folytatható, minden korábbi gazdasági, erdészeti tevékenység megszüntetendő, a közlekedés korlátozandó stb.; mindez biztosíthatja ugyan a sokféle értéket őrző táj fennmaradását, ám ugyanakkor szinte lehetetlenné teszi megismertetését. Hasonlóképpen az erős védettséget élvező, de korlátozott mértékben, szakvezetővel látogatható B zóna (kezelési övezet) megismertetése is korlátozott. Egészében a korlátozások egyértelműen az értékek védelmét szolgálják. Ezzel szemben a látogatók által felkereshető C zóna (bemutató övezet) az idegenforgalmi fejlesztések színtere, ahol a leglátogatottabb kiránduló-központok és a hozzájuk kapcsolódó infrastrukturális létesítmények terhelése azzal fenyeget, hogy hiába biztosított elvileg a természeti értékek védelme, azok gyakorlatilag – az antropogén hatások következtében – erősen veszélyeztetettek (Drexler SZ. et al. 200). Tájvédelmi szempontból természetesen az lenne kívánatos, hogy a turizmus elkerülje a fokozottan védett területeket, a kis kiterjedésű, de a változatosságot növelő élőhelyeket, a sérülékeny értékeket (tehát főleg az A és B

64

Horváth Gergely

zónákat), ám a valóság más. (Erre adalékul egy példa: a Medvesen a turistaút helyenként a ritka, védett ikrás fogasír lelőhelyén vezet keresztül.) Egyébként is némely jelentős földtudományi értékkel bíró területről egyszerűen nem is lehetne kizárni a turizmust (ilyen pl. a Salgó vagy a Szilvás-kő). Nagyobb baj, hogy olyan sérülékeny területeken, mint pl. a Gortva-völgy, a szigorú védettség ellenére évről évre nő az illegális látogatók száma. Néhány kiemelt helyszín esetében pedig a tájhasználat pár éven belül elérheti a terület ökológiai teherbíró képességének határát; a Salgó, a Szilvás-kő környékén és a tavaknál (leginkább az ún. Tehenesi-, vagy más néven Gortva-tónál) áll fenn leginkább ez a veszély, de viszonylag rövid időn belül a gyepterületeken, az erdei utak környékén komoly problémát jelenthet az egyre növekvő autós turizmus. Amennyiben a tájhasználat egyes elemei (gyakori gépjárműforgalom, erdei utakon száguldozó kerékpárosok, túl nagy idegenforgalom) meghaladják a pszichológiai teherbíró-képességet, akkor a táj óhatatlanul elveszíti vonzerejét. A fentiek alapján is egyet kell értenünk Drexler SZ. (200) azon megállapításával, hogy az IUCN természetvédelmi szempontból kialakított övezeti besorolása csak egy közel ideális állapot mellett valósítható meg. Erre tekintettel Drexler SZ. – a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet kezelési tervét részben kiegészítve, részben módosítva – a komplex tájhasználat minden elemét figyelembe véve egy gyakorlati szempontú tájvédelmi zónabeosztást készített, 6 területtípust jelölve ki a turizmus szempontjából. Ezek – a szerző nyomán röviden összefoglalva és kiegészítve – az alábbiak: . Mellőzni kell a turizmus fejlesztését a Medves fennsíkját ÉK és K felől határoló völgyekben, erdőkben (ezek turisztikai igénybevétele napjainkban még elhanyagolható, de mértéke veszélyesen növekvő), a Gortva-völgy fölött turistautak használatát is csak a „bakancsos” turistáknak szabad megengedni. A területen belül ez alól csak egy-két kivétel lehetne, mint pl. a Somoskő közeli Kőpark bemutatóhely, a Medves magosa nevű kiemelkedés és Medvespuszta közötti terület, valamint az ún. Tehenesi-bánya környéke, amennyiben a turizmus egyéb fejlesztésekkel (pl. kilátók létesítése, Medvespuszta térségében a gyümölcsösök újratelepítése, kiállítóhely létesítése a hegyvidéki pusztai életmód bemutatására, alkalmi táborozások helyeinek biztosítása stb.) összekapcsolódna. 2. Fokozott ellenőrzés, kezelés mellett lennének látogathatók pl. a terület jellegzetes bazaltképződményei (Szilvás-kő, Salgó, Kis-Salgó) és környékük, sziklás, törmelékes felszínükön szép sziklagyepekkel, sziklai sztyeperdőkFöldtudományi értékek vizsgálata és védelme a medves-vidéken

65

kel; a jellegzetes szurdokvölgyek (pl. Bugyiszló-völgy, Buda-völgy) és az azokat kitöltő-övező szurdokerdők; az égerligetek (pl. Várberek-patak, a Somoskői-patak völgyrendszerében vagy a Zagyva forrásvidékén). E tájrészletek ökológiai értékei – pl. társulásaik – kicsiny kiterjedésüknél, sajátos mikroklímájuknál vagy speciális talajadottságaiknál fogva igen sérülékenyek. Célszerű, hogy ezek a térségek csak feltárt utakon, egyes esetekben vezetővel legyenek látogathatók, az ösvényekről való letérés pedig legyen szigorúan tilos (már csak azért is, mert egyes részeik a turistákra nézve veszélyesek is lehetnek). 3. Vannak olyan különösen az élővilág szempontjából értékes területek, amelyek az idegenforgalomból nem zárhatók ki, de tervezésük fokozott körültekintést igényel. Ilyenek a természetközeli állapotú, helyenként ritka fajokban gazdag élőhelyek, mint pl. a salgói bükkös, a Kis-Salgó cseres-kocsánytalan tölgyese, a Medves szőrfűgyepei, vagy a szikes jellegű rétek és tavacskák, amelyek kulturált turisták jelenlétére és az ebből fakadó csekély zavarásra kevésbé érzékenyek. Ide kell sorolni a homokkő- és riolittufa-képződményeket is, melyek látványos felszínei könnyen a „bakancserózió” áldozataivá válhatnak. 4. A terhelhető, új attrakciók kidolgozására javasolt zónák elsősorban a belterületek és közvetlen környékük. 5. Turisztikai szempontból legfontosabbak a „vonalas attrakciók” (sétautak, tanösvények, turistautak stb.) kialakítására alkalmas területek. A tájvédelem érdekében az utak, ösvények vonalvezetésének kialakításánál célszerű arra törekedni, hogy minden turisztikai központból induljanak ki ösvények, amelyek elérhetővé teszik a másik központot, valamint számos látnivalót, de azok kerüljék el az érzékeny zónákat, továbbá az ösvények lehetőleg körutak legyenek, tehát térjenek vissza kiindulási helyükre. Emellett a tervezett használatnak megfelelő szélességűek legyenek, gyalogos ösvényeken ne legyen engedélyezett lovaglás és kerékpározás, és legyenek a gépjárműforgalom számára lezárt utak. Ilyen kiindulópontként szolgáló központok pl. Rónabánya, Rónafalu, Salgó, Eresztvény és Somoskő, ill. Medvespuszta. 6. Ahhoz, hogy bizonyos tájakat megvédhessünk, másokat fel kell áldozni, ezért a lakosság és a látogatók szórakozási igényeit is figyelembe véve ki kell jelölni azokat a területeket, amelyek alkalmi rendezvények természetes környezetben való lebonyolítására szolgálhatnak. Salgótarján térségében ilyen lehetséges helyszínek pl. a Tó-strand környéke, a somosi sporttelep, a salgóbányai futballpálya, a salgóbányai liget, a Medves Hotel parkja, a volt

66

Horváth Gergely

Dornyay-turistaház előtti tisztás stb. Az ide irányított „turizmus”, szabadidős tevékenység nyilvánvalóan fajlagosan csökkenti a többi tájrész terhelését. Természetesen a fenti célok megvalósulása csak akkor képzelhető el, ha a kistájon fekvő települések önkormányzatai, a védett területek kezelői, a területen működő civil szervezetek, az oktatási-nevelési és kulturális intézmények összefognak, hogy egy közösen kidolgozott és jóváhagyott területfejlesztési terv alapján biztosítsák a kistáj értékeinek fennmaradását. Kutatómunkánk folytatása során ezért tartjuk elsődleges fontosságúnak a táji értékek további felmérését és az értékek valamilyen módon való számszerűsítését. Irodalom Csorba P. – Novák T. – Kalenyák E. (200): A magyar tájak védelme az Európai Uniós csatlakozás küszöbén. – Földrajzi Konferencia, Szeged 200. CD-ROM. Drexler Sz. et al. (200): Turizmus és természetvédelem kapcsolata a Medvesen és közvetlen környékén. Salgótarján 42 p. Eszterhás I. (2000): A Medves-vidék fumarola- és konzekvenciabarlangjai. In: Nógrádi értékekért . . Salgótarján pp. 4–7. Horváth G. (998): A Medves-vidék természeti képe. In: Frisnyák S. (szerk.): A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza pp. 63–72. Horváth G. (999): Táji értékek a Medves-vidéken. In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Gödöllő pp. 3–8. Jámbor I. – Mezősné Szilágyi K. (995): Környezetértékelés. Táj és település. Egyetemi jegyzet. Veszprémi Egyetem, Veszprém 5 p. Judik B. (szerk.) (2000): A Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet kezelési terve. Eger 5 p. Karancsi Z. (997): Az ember környezetátalakító tevékenysége a Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet területén. In: Geográfus Doktoranduszok II. Országos Konferenciája, Budapest pp. 33–42. Karancsi Z. (2000): Az ember szerepe a természeti környezet átalakulásában a Medvesvidék területén. – In: Nógrádi értékekért . . Salgótarján pp. 4–56. Kiss G. (996): A földtudományi értékekről és védelmük lehetséges módjairól. – Földrajzi Közlemények 44. (20.) . pp. 3–4. Kiss G. (2000): Földtudományi értékek természetvédelmi értékének meghatározása felszínalaktani értékek példáján. – Földrajzi Közlemények 48. (24.) –4. pp. 53–60. Kozák M. – Csámer Á. (szerk.) (2000): Földtudományi Szemle I. Magyarhoni Földtani Társulat Oktatási és Közművelődési Szakosztálya, Debrecen 8 p. Prakfalvi P. é. n.: A Pécskő és környezetének földtani felépítése. Salgótarján,  p. Prakfalvi P. 2000: A Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet földtani felépítése az újabb kutatások tükrében. – In: Nógrádi értékekért . . Salgótarján pp. 8–32. Tardy J. (szerk.) 994: Természetvédelem ’94. KTM Természetvédelmi Hivatal, Budapest 82+5 p. Földtudományi értékek vizsgálata és védelme a medves-vidéken

67

Heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei Kárász Imre  Bevezetés A települési önkormányzatok által védett ún. „helyi jelentőségű” területek és objektumok helyzete országszerte meglehetően sokféle, de sajnos többnyire nem megfelelő. Az 990. évi önkormányzati törvény a helyi hatóságokra bízta azok sorsát, az önkormányzatok többsége azonban éveken át nem tudott foglalkozni természetvédelmi kérdésekkel. Némelyek közülük ma is sokadrendű problémának érzik a védett értékek ügyét, anyagi okokból vagy szakmai is-meretek hiányában. Csupán az idegenforgalmi szempontból kiemelten frekventált védett objektumok állapota és kezelése nevezhető jónak. Külföldi példák mutatják, hogy az önkormányzatok, a civil és gazdasági szféra összehangolásával a védett természeti értékek jelentős szerepet tölthetnek be egy-egy régió életében. Heves megyében 35 helyi jelentőségű értéket tartanak nyilván. Egységes szemléletű, tudományos igényű állapotfelmérésük mindeddig nem történt meg. Egy részük az utóbbi évtizedben részben vagy egészben megsemmisült (pl. fakivágás, természeti csapás miatt), némelyik közülük példaszerűen kezelt, többségük azonban a valós értékéhez képest méltatlanul elhanyagolt, kellő mértékben nem ismert és semmilyen formában nem hasznosított. A szerző 979 és 990 között főiskolai hallgatók bevonásával kezdetben 1 Készült a KAC – K 044050200 azonosító számú pályázat támogatásával a IV. OKTKP 200. pályázat keretében.

69

önfinanszírozó, később (988-90) a Heves Megyei Tanács által támogatott kutatással 6 megyei értéket tudományos igényességgel feltárt (Kárász I. 988, 989, 990). A többire a rendszerváltást követő közigazgatási változások miatt nem kerülhetett sor. Az önkormányzatok többsége ma sem tud anyagi forrást teremteni a felméréshez, de örülne annak, ha a tulajdonában lévő védett objektum állapotáról, természetkímélő hasznosítási lehetőségeiről (pl. oktatásban, környezeti nevelésben, ökoturisztikában, rekreációban) tudományos felméréssel megalapozott véleményt és kezelési-hasznosítási javaslatot kapna. E probléma megoldására vállalkozott az Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszéke. A IV. Országos Környezettudományi és Természetvédelmi Kutatási Pályázat keretében 200–2002-ben megvizsgálták Heves megye valamennyi önkormányzatok által fenntartott (ún. helyi jelentőségű) védett objektumának állapotát. Jelen tanulmányban a teljes körű állapotfelmérés eredményeiből a geológiai jelleggel védetté nyilvánított értékekre vonatkozó eredményeket foglaltam össze. A felmérésben nyújtott segítségért e helyről is köszönetet mondok Dobos Anna kolléganőmnek. Az állapotfelmérés módszerei és tartalma A védett objektumokat a jellegüknek megfelelő módszerrel, egységes szempontrendszer szerint vizsgáltuk meg. A felmérés három fő adatcsoportra terjedt ki: .) az objektum földrajzi helye, helyzete; 2.) védettségi, fenntartói, tulajdonosi és kezelési adatok; 3.) az objektum állapota és hasznosítása. A vizsgálatok adatfeltárással és önkormányzati adategyeztetéssel kezdődtek, amit helyszíni szemle és felmérések követtek. A helyszínen, az esztétikai értékelésen kívül szükség szerinti térképezés, élővilág felmérés, a veszélyeztető tényezők feltárása és fényképes dokumentáció készült. Az adategyüttes alapján természetvédelmi állapot értékelést és kezelési - hasznosítási javaslatot készítettünk. Heves megye önkormányzati védettségű geológiai értékei A megye 35 önkormányzatok által védett természeti értéke közül -et földtani jelleggel nyilvánítottak védetté. Legfontosabb adataikat az . táblázat tartalmazza. Összterületük 55 hektár. Földrajzi helyzetüket az . ábra mutatja.

70

kárász imre

Objektum neve

Tulajdonos Területe (védelmet biztosító) (ha) önkormányzat

Védetté nyilvánítás éve

Verpeléti Várhegy Mikófalvai fakövületek Mónosbél: édesvízi mészkőbánya Eger-Demjén-Egerszalók: kaptárkövek Siroki vár környéke Bükkszenterzsébet: pleisztocén alapszelvény Bátori Nagyoldal Gyöngyössolymos Bába-kő, Csák-kő

Verpelét Mikófalva

30 5

975 978

Mónosbél

7

978

9

978

94

978

-

978

3

978

Gyöngyössolymos



978

Pásztorkunyhó

Egerszalók

-

982

Mihalovics-kőbánya Apci Somlyó Összes terület:

Nagyvisnyó Apc

9 37 55

982 996

Eger, Demjén, Egerszalók Sirok Bükkszenterzsébet Bátor

Védetté nyilvánításkor megjelölt más jelleg

tájképi

kultúrtörténeti növénytani

. táblázat Geológiai jelleggel védetté nyilvánított értékek Heves megyében

Verpeléti várhegy Verpelét község határában, a vasúti töltés és a Tarnaszentmária felé kanyargó országút hurkában bújik meg szerényen a Mátra, s egyben Európa egyik legszebb földtörténeti kincse, a Vár-hegy (. kép). A névadó várnak ma már nyoma sincs, sőt az alig 300 m átmérőjű és mindössze 96 m tengerszint feletti magasságú „hegy” központi részét, a krátert is kibányászták. Az 934-ig intenzíven folyó kőkitermelés során akaratlanul feltárták hazánk egyik csaknem eredeti épségben megmaradt vulkáni kúpját. A várhegyet geológiailag Vidacs A. (965) vizsgálta és javasolta annak védetté nyilvánítását. Tudományos szempontból rendkívül jelentősnek ítélte, mivel a vulkáni csatorna torkáig lemélyített kráter belső falán feltárul a múlt. Nagyon jól tanulmányozhatók rajta a vulkán keletkezésének mozzanatai (2. kép) és a lávadugó kialakulásának jellegzetes kísérőfolyamatai. Ilyenek, pl. a fumarolás működéskor keletkezett hasadékok redős felülete, a vulkáni testet átjáró hidrotermák nyomán keletkezett csatorna-labirintusok, heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

7

. kép A verpeléti Várhegy kúpja (Fotó: Dobos A.)

2. kép Részlet a verpeléti Várhegy kráterfalából (Fotó: Kárász I.)

72

kárász imre

a lávatest gyorsabban megmerevedett peremi részein kialakult opálerek, a különböző hőmérsékleten más-más folyamatok révén megvalósult kőzetátalakulások és ásványkiválások. A kráter keresztmetszetéről Tóth G. (98) közölt részletes leírást. A várhegy geológiai fogalommal egy vulkánembrió, más néven „fiókvulkán”. A vulkáni dómok csoportjába tartozó olyan járulékos kráter, amelyhez hasonlóak napjainkban a szicíliai Etna oldalain vagy az alaszkai Katmai vulkán környékén láthatók. A mátrai vulkanizmus késői, elhaló szakaszában keletkezett. Viszonylagos fiatalságával magyarázható, hogy nem esett áldozatául a természet elpusztító erőinek. A hegy 30 hektárnyi területe 975 óta védett. Földtani értékével vetekszik a rajta lévő életközösségek jelentősége. Kárász I. (99) vizsgálatai szerint rendkívül gazdag flórájában  védett növényfaj található (nagyezerjófű, piros kígyószisz, magyar zergevirág, tavaszi hérics, leány-kökörcsin, macskahere, Janka-tarsóka, magyar lednek, selymes boglárka, tömött zabfű és erdei szellőrózsa). A védett terület oktatási és idegenforgalmi hasznosítása lehetséges és kívánatos. Mikófalvi fakövületek Mikófalva délnyugati határában a Bükk-vidék évmilliókkal ezelőtti éghajlatáról, földtani viszonyairól és egykori növényzetéről mesélő kövületek figyelhetők meg (3. kép). Az egyik itt talált legszebb megkövült fatörzs az egri vár udvarán, másik a szilvásváradi Szalajka völgyben kialakított szabadtéri erdei múzeum bejáratánál látható. Különösen gazdag az 978-ban védetté nyilvánított 5 hektáros mikófalvai terület. Elsősorban Andreanszky G. (959) munkáiból tudjuk, hogy Mikófalva és térsége igazi őslénytani paradicsom. A fajgazdagságot jelzi, hogy a szomszédos Balaton község határában 82, Bánhorváti körül is 26 faj maradványait tárták fel (Füköh L. 2002). Az ún. „homokkőflórák”-ból tucatnyi szubtrópusi fafaj megkövesedett törzse, csigák, kagylók és egyéb tengeri állatok maradványa jelzi, hogy a miocénban félsós vizű, sekély tenger borította e vidéket. A miocén kori vulkánosság következtében keletkezett kovasavas hőforrások vize átitatta a vízbe dőlt fák törzsét, a kova lerakódott a sejtfalakba, és lassan megkövesedtek a törzsek. A vulkáni por később betemette, s megőrizte napjainkig. A kövületek többségét üledék és talaj fedi. heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

73

A vízmosásokban néhol kisebb-nagyobb mértékben a felszínre kerülő törzsek többsége ép, általában még az évgyűrűik is megszámolhatók. Néhány faj csak innen ismert, ezért nevüket a községről kapták, mint pl. a Ficus mikófalvensis és a Magnolia mikófalvensis. A védett terület sajnos jelöletlen, természetvédelmi és oktatási célú feltárása még nem történt meg. Mónosbél: édesvízi mészkőbánya Mónosbél keleti határában, a Hársas-tető oldalában található Európa egyik legnagyobb forrásmészkő-képződménye. Legkönnyebben az egykori Horvát-malom és a Gyermekotthon közötti ösvényen közelíthető meg. A forrásmészkő (más néven édesvízi mészkő, mésztufa, travertino) – a nagy mészkőhegyek jellemző, érdekes, de nem gyakori kőzete. A bükki emberek „darázskő”-nek nevezik (4. kép). Képződése itt a jégkorszak elején kezdődött el és napjainkban is tart. A Vízfő bővizű forrásai építgették az apró teraszokat, lépcsőket, amelyek – bár sokkal kisebbek – szerkezetükben hasonlóak a szalajka-völgyi Fátyol-vízeséshez. Itt a víz csak 30–40 cm széles és 5–0 cm magas teraszokon csobog alá. A kristálytiszta vízben érdekes látványt nyújt az algák és vízimohák karfiolszerű, domború telepeinek néma hullámzása. Sajnos a vízfolyások ma már nem állandóak. A Vízfőre ugyanis felszín alatti víztározó épült, amelynek túlfolyója csak akkor „él”, ha bőséges a csapadék (5. kép). Így időszakossá vált a Gyermekotthon előtti kb. 2 m-es vízesés is. A mésztufa domb mintegy 5 hektárnyi felszíni területén évtizedekig kőbánya üzemelt, így a mészkő jelentős részét már elhordták. Közben bizonyára veszendőbe mentek a mésztufában szinte törvényszerűen kialakuló, különböző méretű üregek, barlangok. A felszínt nem rekultiválták, a spontán újranövényesedés eredményeként felszínének nagy részén az alapkőzet már nem látszik. A védettséget tábla nem jelzi, helyenként illegálisan elhelyezett szemét csúfítja. A védetté nyilvánítás előkészítésekor (Tóth G. 975) készített szakvéleményben javasolt földtani, paleontológiai és régészeti kutatások máig nem történtek meg, így továbbra is csak feltételezhető, hogy a terület a tudomány számára értékes adatokat tartalmazó leletanyaggal rendelkezik.

74

kárász imre

3. kép Kovásodott fatörzs Mikófalváról (Fotó: Kárász I.)

4. kép Darázskő kerítés Mónosbélen (Fotó: Kárász I.)

5. kép Az elapadt vízesés Mónosbélen (Fotó: Kárász I.) heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

75

Eger–Demjén–Egerszalók: kaptárkövek A Bükk hegység déli peremvidékén barangoló turisták gyakran találkoznak az erdők és a legelők zöldjéből meredeken kiugró, megkapó szépségű, süveg vagy kúp alakú sziklaalakzatokkal (6. kép). Magasságuk 5–6 m között változik. Többé-kevésbé szabályos alakjuk miatt sokáig emberi kéz alkotásainak tekintették őket. Közös tulajdonságuk, hogy mind riolittufa és a külső felületükön ember által készített bevágások, fülkék láthatók. A fülkeszerűen kimélyített üregek többsége átlagosan 60 cm maga, 30 cm széles és 25 cm mély. Saád A. (963, 972) kutatásai szerint a vidék méhészkedéssel foglalkozó lakói készítették, és méhkaptárnak használták. Innen kapták e sziklák a „kaptárkő” nevet. Másutt kőpüskőnek, vakablakos kőnek is nevezik. Országos védettségük miatt (960) talán a Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozó szomolyai kaptárkövek a legismertebbek. Heves megyében a legújabb kutatások szerint (Baráz CS. 2002) hét település határában összesen 9 helyszínen 34 kaptárkő van, s azokon összesen 92 fülke figyelhető meg. Többségük 978 óta védett, közülük a legszebbek a Nyerges-hegyen, a Mész-hegyen, a Czakó-tetőn (7. kép) és Demjén belterületén láthatók. A köveket ugyan geológiai értékként nyilvánították védetté, de szinte valamennyi környékén érdekes növénytársulások tenyésznek, bennük számos védett növénnyel, mint pl. a tavaszi hérics, a fekete- és a leánykökörcsin, a bíboros kosbor vagy az árva-lányhaj (Pócsik L. 987; Kárász I. 990). Siroki vár és környéke A Tarna völgyének egyik megkapó látványossága a sárgásfehéren feltornyosuló siroki Vár-hegy, tetején az egykor szebb időket látott várrommal (8. kép). Magassága mindössze 294 m, ám sajátos formája miatt magasabbnak tűnik. Alapanyaga riolittufa, ami a mátrai vulkáni tevékenység hatására képződött. A Várhegy vegetációját Györkös K. (986) tanulmányozta, a természetvédelmi értékelését Kárász I. (988) készítette el. A meredek hegyoldalt bokorerdő, akácos, nyílt és zárt sziklagyep borítja. Több mint kétszáz fajt számláló flórája átlagosnak mondható. A turizmus ellenére a fajok többsége a természetességet jelzi, sőt a hegyoldal helyenként védett növényeket is rejt (pl. fekete kökörcsin, agárkosbor). A védettséget azonban elsősorban a tájképi látvány és a várrom kultúrtörténeti értéke indokolja.

76

kárász imre

6. kép Kaptárkő Egerszalók határában (Fotó: Dobos A.)

7. kép A Czakó-kő Eger határában (Fotó: Kárász I.)

8. kép A siroki vár látképe (Fotó: Dobos A.) heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

77

A környékbeliek ajkán ma is Darnó váraként élő, alsó és felső várból álló erődítmény története az Árpád-korban kezdődött. A Bohr-Bodon család építette közvetlenül a tatárjárás után. A fellegvár alatt bonyolult, ma is járható kazamatarendszer található. A vár előbb a törökök elleni harcokban, majd a kuruc háborúkban játszott szerepet. A múlt század közepéig lakták, azóta a külső vár szinte teljesen elpusztult. Napjainkban folyik a várrom részleges helyreállítása és tervek készültek az idegenforgalmi hasznosítására is. A vártól néhány percnyi járásra (400 méternyire) érdekes mondákat idéző, 6-8 m magas kő-bálványok sorakoznak (Barát- és Apáca-sziklák, Kőoltár). Bükkszenterzsébeti pleisztocén alapszelvény Bükkszenterzsébet főutcáján a Paraszttagi-völgy bejáratánál látható a Magyar Földtani Intézet által kialakított és nyilvántartott ún. pleisztocén alapszelvény (9. kép). Ez a kb. 5 m magas, közel függőleges löszfal az elmúlt legutóbbi, kb. egymillió év történéseiről tájékoztatja a hozzáértő szakembereket. A közember számára érdektelen feltáró szelvényt a geológus és földrajz szakos főiskolás és egyetemista diákok oktatására használják. A löszfalon 7 különböző réteg figyelhető meg. Legalul az . réteg folyóvízi eredetű, ami fölött sorban állóvízi-mocsári, fölötte enyhén csapadékos éghajlatra utaló szárazföldi, majd hűvös-száraz klímában kialakult száraz-földi rétegek figyelhetők meg. Valamennyiben különböző csiga, hal és apróemlős maradványok fordulnak elő, amelyekből a különböző korok meghatározhatóak. Sőt a 3. rétegből a jég-kornak Mindel eljegesedési szakaszában élt orrszarvú foga is előkerült, amely bizonyítja az itteni régegek korát. Az alapszelvényt, mint geológiai jellegű természeti értéket 978-ban elsősorban oktatási céllal nyilvánították védetté. A területet bekerítették, de a tájékoztató tábla kívülről is jól olvasható. A szakmai érdeklődők által látogatható. Bátori Nagyoldal Bátor község déli határában, a Laskó-patak völgyében futó útra szinte függőleges fallal szakad le két merészen kiugró sziklaalakzat. Fő tömegüket a földtörténeti ókor ún. permokarbon idejéből származó diabáz alkotja, melyre különböző palák és radiolarit rétegződtek (0. kép). E különböző korú kőzetrétegek itt nagyon jól láthatók, tanulmányozhatók, ezért geológiai érték besorolással nyilvánították védetté 978-ban.

78

kárász imre

9. kép Pleisztocén földtani alapszelvény Bükkszenterzsébeten (Fotó: Kárász I.)

0. kép A bátori Nagyoldal sziklafala (Fotó: Kárász I.) heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

79

. kép A Bába-kő a gyöngyössolymosi Kishegyen (Fotó: Dobos A.)

2. kép A Csák-kő Gyöngyössolymos határában (Fotó: Dobos A.)

80

kárász imre

A sziklaoldal azonban nemcsak a geológusoknak, hanem a növények és állatok iránt érdeklődőknek is sok-sok érdekességet rejteget. A Nagyoldal növényzetét Kárász (99) mérte fel. Megállapította, hogy a terület gazdag flórája több védett fajt tartalmaz. Közülük legfeltűnőbb a kiálló sziklaperemeket borító magyar kőhúr (Minuartia hirsuta ssp. frutescens), amely a szilikátsziklagyepek kárpáti - pannoniai bennszülött növénye. Mellette többségében pozsgás, sziklai növények (Jovibarba globifera ssp. hirta, Sempervivum marmoreum) és sztyeppi védett fajok (Pulsatilla grandis, P. pratensis ssp. nigricans, Thlaspi jankae) fordulnak elő. A meleg sziklaoldal valódi természetes sziklakert, amely a geológiai és biológiai értékek együttes lelőhelye. Számos állatfaj (főleg ízeltlábúak, gyíkok és madarak) is gyakori. A 30,5 hektáros védett terület nagyobb részét azonban nem sziklagyep, hanem cseres-tölgyes- és gyertyános tölgyes erdő borítja, amelybe több telepített feketefenyves folt ékelődik. Az út menti sziklák egy részét kibányászták, de mára már a bánya helyét visszahódította a természet. Gyöngyössolymosi Bába-kő és Csák-kő A szarmata kori utóvulkanizmus idején a Mátra peremterületein forró gázok és gőzök törtek fel a mélyből, hévforrások és gejzírek működtek. A gejzírek kovasav-tartalmú meleg vize egyes helyeken átalakította a hegy kőzeteit, s egészen új kőzetfajta, a gejzirit vagy hidro-kvarcit keletkezett. A felgyülemlett gejzirit néhol valóságos kis kúp alakú hegyeket alkot, amelyeket ma gejzirit-kúpnak neveznek. Ilyenek sorakoznak Gyöngyössolymostól északra, a Monostor-völgy két oldalán Többségében a Mátrai Tájvédelmi Körzet részei (pl. Asztag-kő, Üstökfő). A Bába-kő (. kép) a falu keleti határában a Gyöngyös-Mátrafüred közötti műúttól (24. sz. út) mintegy 50 méternyire, a gyöngyössolymosi elágazásnál megbúvó 5 m magas gejzirit sziklatömb, amelyhez több monda is fűződik. Nyáron eltakarják a fák, csak az érdeklődők találják meg. A helyiek Boszorkány-kőnek is nevezik. A név arra a legendára utal, mely szerint a középkorban itt égették meg a boszorkánynak tartott asszonyokat. A Csák-kő (2. kép) a falu északi határán a Kis-hegy érdekes sziklaalakzata. A Nagy-patakra leszakadó meredek oldalán a vulkanizmus kísérőjelenségei tanulmányozhatók. Nevét Csák Mátéról kapta, aki a hagyomány szerint e kő tetejéről szólt a Károly Róbert király ellen induló seregéhez. Mindkét sziklaalakzat szabadon látogatható. heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

8

Egerszalóki pásztorkunyhó Egerszalók központjától alig félórányi járásra a Maklány-dűlőben (Csikójárás-lápa) érdekes riolittufa képződmény található. A hőforráshoz vezető demjéni útról is jól látható és megközelíthető. Küllemre a vidéken, több helyen megfigyelhető kaptárkövekre hasonlít. Azoktól eltérően azonban ebbe nem méhkaptárfülkéket, hanem egy több négyzetméternyi alapterületű kunyhót vágtak (3. kép). Benne kőfekhelyek és polcok vannak, bizonyítandó, hogy egykoron lakták. A helybeliek „betyár-bújó”3. kép A Pásztorkunyhó Egerszalókon nak és „pásztorkunyhó”-nak egy(Fotó: Dobos A.) aránt hívják. A név arról árulkodik, hogy – legalábbis az elbeszélések szerint – egykoron a pandúrok elől menekülő környékbeli betyárok búvóhelynek használták. E célra nagyon alkalmas lehetett, mert innen jól belátható az alatta elterülő völgykatlan és a környező dombok is. A „pásztorkunyhó” elnevezés is helyes, hiszen hosszú időn keresztül az egri érseki ménest őrző csikósok szálláshelyeként szolgált. A pásztorélet régi emlékeként és földtani jelleggel 982-ben nyilvánították védetté. A közelében az egykori tatárjuharos tölgyes erdők néhány ma már védett növényfaja (pl. macskahere, nagyezerjófű) is előfordul. Mihalovics-kőbánya Nagyvisnyó határában két jelentős, védelmet igénylő geológiai terület található. Az egyik a vasútállomástól alig egy kilométernyire, a megyehatárt átszelő kanyarban a vasút mély bevágásának fala. A kőárok meredek, mintegy 30 m hosszú és 8–0 m magas rézsűje rendkívül érdekes őslénytani és geológiai leletek gazdag tárháza. A karbonkor élővilágának kőbe zárt hírmondói közül itt tengeri liliomok, korallok, ezernyi ősrák, páfránymaradványok találhatók. A vasútállomás melletti Mihalovics-kőbányában pedig a földtörténeti ókor fiatalabb időszakának emlékei tanulmányozhatók (4., 5. kép). A bánya 00-20 m hosszú, szélessége 30-40 m, a bányafal magassága helyenként el-

82

kárász imre

4. kép Fekete mészkő a Mihalovics-kőbányában (Fotó: Kárász I.)

5. kép Mihalovics kőbánya (Fotó: Kárász I.)

heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

83

éri a 20-23 m-t. Legfőbb érdekessége a pados kifejlődésű fekete mészkő. Itt, az egykori sekély tenger elzáródó lagúnáiban, a rothadó szerves anyagokból keletkezett bitumen összekeveredett a mésziszappal, és abból alakult ki a bitumenszagú, szokatlan színű, fekete mészkő. A kőbánya fala ősmaradványokban is gazdag, különösen szép rajzolatúak az átkristályosodott csiga- és kagylóházak. A kőfalak oktatási és tudományos jelentősége nagy. Remekül tanulmányozhatók a földtani szelvények, rétegmozgások, vetődések, gyűrődések. Mindkettő a Bükk hegység geológiai alapszelvényének színhelye, a vasúti bevágás a Mályinkai Formáció (Mc2), a Mihalovics kő-bánya a Nagyvisnyói Mészkő Formáció (Np2) képviselője. Közülük csak a Mihalovics-kőbánya 9 hektárnyi részét nyilvánították 982-ben védetté. A növényzet egyre nagyobb mértékben benépesíti a területet, így nehezíti a geológiai jelenségek megfigyelését, ezért célszerű a spontán replantáció bizonyos mértékű szabályozása. Apci Somlyó Apc község határában emelkedik a 397 m tszf. magasságú Somlyó (6. kép). A Mátra délnyugati lábán a miocén kori vulkáni működéskor keletkezett andezit kúp, amelyre később néhány méter vastag lösz rakódott. Kicsiny volta, az évezredek óta tartó erózió és az intenzív emberi beavatkozások ellenére a Somlyó D-DNy-i oldalán ma is védett növényekben és állatokban gazdag életközösségek élnek. Mester ZS. (995a, 995) és az általa vezetett Natura Környezet- és Természetvédő Közösség lelkes középiskolás diákjainak köszönhető a terület élővilágának megismerése. Apc Község Önkormányzata az ő javaslatukra nyilvánította természetvédelmi területté 994-ben a Somlyó 37 hektárnyi részét. Növénytani és földtani jellegű védett terület. Mozaikosan nyílt és zárt andezit sziklagyepek és lejtőssztyepprét foltok borítják, amelyekben 7 védett növényfaj virít. A sziklagyepek ékessége, pl. az apró nőszirom, a selymes boglárka, a tavaszi hérics és a Janka-tarsóka. A löszös mozaikok tömeges faja a hosszúlevelű árvalány-haj, ritkább a nagyezerjófű, a macskahere és a fekete kökörcsin. A sajátos növényzethez változatos állatvilág társult. A melegkedvelő, száraz társulások sokféle ízeltlábú faja nyüzsög, köztük tucatnyi nappali lepke (pl. atalanta lepke, gyöngyházlepke, hajnalpír lepke). A gerincesek közül a rejtett életmódú pannongyík és az énekes madarak említhetők.

84

kárász imre

6. kép Az Apci Somlyó látképe (Fotó: Dobos A.)

A Somlyó természeti értékét a védett fajokon kívül a társulások természetközeli állapota adja. Földrajzi helyzetéből adódóan az alföldi és középhegységi fajok találkozóhelye. Szabadon látogatható. Könnyű megközelíthetősége és a területre kidolgozott terepi oktatási segédanyagok lehetővé teszik, hogy a térség iskolái szabadtéri „tanteremként” használják. Példaként szolgál arra is, hogy a helyi közösségek igen sikeres természetvédelmi tevékenységet folytathatnak. Az eredmények hasznosítása A kutatási téma eredményeinek legfontosabb hasznosítási lehetőségei az alábbiak: Az állapotfelmérés kiindulási alapadatokat jelent bármilyen célú további felvételhez illetve kutatáshoz. A védett objektumokról naprakész adatbázis készült, amelyet használhat a megyei és minden települési illetékes önkormányzat. Az adatbázis lehetőséget biztosít a további változások gyors és egyszerű nyilvántartására. Az illetékes önkormányzatok több településen aktívan részt vettek a területükön levő védett természeti érték helyszíni szemléjén és javaslatokat kaptak annak idegenforgalmi hasznosítási lehetőségeiről.

heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

85

A program terméke a Heves megyei természetvédelmi kalauz című könyv, amely tudományos igényességgel, de ismeretterjesztő stílusban készült azzal a céllal, hogy a természetvédelmi tudatformálás eszköze legyen. A kiadványt Heves megye minden iskolája, önkormányzata, a nemzeti parkok igazgatóságai és több regionális és országos társadalmi szervezet ingyenesen megkapta. A kutatási tapasztalatok megerősítették azon feltevésünket, hogy az önkormányzatok többsége természetvédelmi szakismeretek és szakemberek hiányában nem képes hatékonyan ellátni az önkormányzati és természetvédelmi törvényben előírt feladatait. Ehhez rendszeres szakmai segítséget igényel, amit egyrészt a megyei önkormányzattól, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságától és társadalmi szervezetektől vár. Irodalom Andreánszky G. (959): Die Flora der sarmatischen Stufe in Ungarn. Budapest Baráz Cs. (2002): Kaptárkövek a Bükkalján. – In.: Baráz Cs. (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Bükki Nemzeti Park, Eger pp. 365–378. Füköh L. (2002): A geológiai képződmények ősmaradványai. – In: BARÁZ CS. (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Bükki Nemzeti Park, Eger pp. 7–82. Györkös K. (986): A siroki Várhegy növényzete. Szakdolgozat, Eger Kárász I. (988): Jelentés a „Heves megye védett és védendő természetvédelmi területeinek botanikai kutatása” című témában 988-ban végzett munkáról. Heves Megyei Tanács VB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztály, Eger (kézirat) 64 p. Kárász I. (989): Jelentés a „Heves megye védett és védendő természetvédelmi területeinek botanikai kutatása” című témában 989-ben végzett munkáról. Heves Megyei Tanács VB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztály, Eger (kézirat) 22 p. Kárász I. (990): Jelentés a „Heves megye védett és védendő természetvédelmi területeinek botanikai kutatása” című témában 990-ben végzett munkáról. Heves Megyei Tanács VB Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztály, Eger (kézirat) 3 p. Kárász I. (99): A bátori Nagyoldal növényzete és természetvédelmi értékelése. – Természetvédelmi Közlemények. . pp. 49–63. Kárász I. (996): A mónosbéli darázskődomb. – Környezetvédelem 5. pp. 6–7. Kárász I. (996): A mikófalvi fakövületek. – Környezetvédelem pp. 4–5. Kárász I. (998): A nagyvisnyói kőfalak. – Környezetvédelem 3. p. 29. Kárász I. (2002): Heves megyei természetvédelmi kalauz. Tűzliliom Egyesület, Eger 43 p. Mester ZS. (995a): A Nyugat-Mátra - Zagyvavölgye kistáj természeti értékei. Natura Környezet- és Természetvédő Közösség, Hatvan pp. 8–9. Mester ZS. (995b): Természetismereti terepgyakorlat: Somlyó – Nagy Hársas – Subaszöglet. Natura Környezet- és Természetvédő Közösség, Hatvan pp. –20.

86

kárász imre

Pócsik L. (987): Az Eger környéki riolittufa képződmények (kaptárkövek) növényzete. Szakdolgozat, Eger 4 p. Saád A. (963): A kaptárkövekről. – Az Egri Múzeum Évkönyve I. pp. 8–88. Saád A. (972): Adatok a kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához. – A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. pp. 05–2. Tóth G. (98): Egy vulkáni hegy keresztmetszete. – Föld és Ég 9. pp. 276–280. Vidacs A. (965): A verpeléti Várhegy és a Mátra legszebb földtörténeti kincse végleg elpusztul? – Természettudományi Közlöny 96. pp. 46–48.

. ábra Heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

heves megyei települések védett geológiai jellegű természeti értékei

87

Adatok a Bükkalja és a Bükk-hát eddig „védetlen” (≈védtelen), de védelemre érdemes felszínalaktaniföldtani és kultúrtörténeti értékeinek jegyzékéhez Hevesi Attila A Bükkalja területéből csupán a kaptárköves cserépváraljai Mangó-tető és a község ÉK-i határában húzódó Felső-szoros (Kő-völgy) különleges szurdoka tartozik a Bükki Nemzeti Parkhoz. A Bükk-hát teljes egészében kívül esik a nemzeti parkon; a természetvédelem pedig csupán a nagyvisnyói Mihalovits-kőfejtő későkarbon-perm időszaki őslénymaradványokban gazdag mészkőhomlokzatát óvja. (Szűkebben, szorosabban értelmezve a kőfejtő nem is a Bükk-hát területén van, hanem a Bükk-hátat az Upponyi-hegységtől elválasztó Bán-völgy bal, azaz upponyi-hegységi oldalán.) Az alábbiakban − a teljesség igénye nélkül − a két hegylábfelszíni kistáj néhány „védtelen” felszínalaktani-földtani és kultúrtörténeti értékre szándékozom földtani-, felszínalaktani- és kultúrtörténeti- szakemberek, ill. a természet- és műemlékvédelmi hatóságok figyelmét fölhívni. . Felszínalaktani − földtani értékek . . Felszínalaktani − földtani értékek a Bükkalján . . . A Noszvaj DNy-i határában fekvő Tamás laposa dűlő (völgy) riolittufába mélyülő vízmosás-rendszere A Noszvaj és Szomolya között emelkedő Kőkötő-hegy É-i lejtőjén több (7) meredekfalú horhosból összeszedő vízmosás-rendszer K-nek a Szoros-patak felé tartva szedődik össze. A hegy É-i tövében egyesülő ágainak néhány szakasza hazai viszonylatban és a maga nemében nagyszerű, riolittufába bevésődött szűk szurdok. Kitűnő szemléltetője annak, hogy a természetes növénytakaró − itt cseres-tölgyes − emberi megbontása után néhányszáz év alatt

89

az időszakos vízmosások mekkora mértékű felszíni fölárkolást okozhatnak. E szurdok szakaszok látványilag méltán vetekszenek a lösz-szurdikokkal és a kisebb mészkőszorosokkal. A vízmosásrendszer szurdok-szakaszok alatt kiszélesedő, „alsó folyás”-ának javát sajnos Noszvaj riasztóan növekvő szeméttelepe foglalja el. Alulról, azaz a folyásiránnyal szemben való megközelítése csak a hulladéklerakó megkerülésével ajánlatos, Ny-ról, a Tag dűlő elöregedett szilvásai felől sűrű akácosok zárják el (. ábra).

. ábra Noszvaj DNy-i határának topográfiai térképe

. . 2. A Hidegkút laposa Cserépfalu felé kivezető riolittufa szurdoka a Tar-bucka és a Mész-tető között A Cserépfalutól ÉK-re, Cserépváraljától É, ÉNy-ra fekvő Hidegkút laposát É-ról a Délkeleti-Bükk legdélibb „alaphegységi” vonulatai, D-ről a Mész-tető riolittűzárkő (rheoignimbrit) réteglépcsője fogja közre. A kicsi, medenceszerű „lapos” DNy-i kijárata sajátos riolittufa szurdok. Mai formá-

90

hevesi attila

jára a „lapos” ereiből születő időszakos vízfolyás és, száraz hónapokban, a „lapos” és Cserépfalu közötti szekérút forgalma alakította ki (. kép). A medenceszerű „lapos” kijáratát a XX.sz. első harmadára-felére az időszakosan átfutó vizek annyira mélyre vésték, hogy szekérútként már nem használható. Nagy koratavaszi hóolvadások, bőséges koranyári esőzések után a 3– 4 méter magas, 2–2,5 m széles szurdokon keresztül néhány napig, ritkábban –2 hétig rengeteg víz rohan végig. A nyár második felétől többnyire szárazon átlábolható, látványos örvényüstjei, göbbenői igazi „medertani iskolapéldák”. Sajnálatos, hogy a szurdokba öntött háztartási és építési hulladékok a . kép A Hidegkút laposának riolit tufába medermélyedések üledékcsapdáiban vésődött szurdokkijárata Cserépfalu É, szintén szemléltető módon halmozódÉny-i határában nak föl. A szurdok kijárata alatt kitáguló patakvölgyben a jelenlegi medret − különösen jobbról − iskolapéldának való párkánysík (terasz) kíséri. Minthogy szekérrel a Hidegkút-laposát a szurdokon keresztül már több, mint félévszázada nem lehet végigjárni, a cserépfalusi forgalom annak folyásirány szerinti bal, Mész-tető felőli oldalán igazi riolittufa-mélyutat alakított ki. A mélyút bal oldalában, a szurdok szomszédságába jellegzetes, pados-lócás juhászkunyhót véstek. A szurdok két oldala felszínalaktanilag, földtanilag és kultúrtörténetileg egyaránt figyelemre méltó. A jobbját megülő Túr-bucka riolittűzárkő (rheoignimbrit) hasábjai a közeli Felső-szoros (Kő-völgy) kőtornyainak szerényebb változatai. A balján emelkedő Mészhegy − amely, nevével ellentétben szintén riolittűzárkőből és tufából áll −, tetején későbronz-koravaskori földvár (2. ábra) jól követhető sáncai látszanak (Nováki Gy. – Sándorfi Gy. 992), mellette, D-nek ereszkedő lankás lejtője felé legeltetés miatt ligetessé ritkult tölgyes − éppúgy, mint a Hidegkút laposában −, a „hegy” DNy-i peremén pedig, ahol a tűzárkő kevésbé öszszesült összletekbe megy át − két kaptárfülkés tufakúp emelkedik. adatok a bükkalja és a bükk-hát…

9

2. ábra Cserépfalu – Mész-hegy, későbronz-koravaskori földvár

. . 3. A Borsodgeszt É-i határában lévő homokbánya föltárása A Bükkalja egyik legszebb pannon-tengeri homokösszlet szelvénye, a Geszti-patak völgyének bal oldalán, a Pincepart alatt, ahol vörös − limonitos − és sárgás-világosbarna összletek látványosan váltakoznak (2. kép). A homokfejtés tető-közeli szintjében gyurgyalagok fészkelnek! Északi szomszédságának közelében, riolittűzarkő (rheoignimbrit) réteglépcső tetején emelkednek a Halom-vár − avar földvár − sáncai, az oda D-ről fölvezető dűlőutak mentén gyakori a törpemandula(!); a homokbányával csaknem szemben végződik a falu szép, háromszintes présházsora (3. kép). . 2. Felszínalaktani-földtani értékek a Bükk-háton . 2. . A „Hét-tó” Nagybarca D-i határában A „Hét-tó” közül jelenleg már csak 5 maradványai látszanak világosan, a többi mélyedése (medre) napjainkra föltöltődött (3. ábra). Bár a maradék Magyarország ÉK-i részén a hegycsuszamlás által elgátolt völgyekben, ill. a csuszamlásnyelvek mögötti „hepék”-ben fölgyarapodott állóvizek száma viszonylag jelentős (siroki Nyirjes-láp, Egerbakta, Kelemér), s ezek ma főleg az általuk megőrzött ritka növényfajok miatt természetvédelmi területek, a bükk-háti Hét-tó nem szerepel még a megyei (helyi) jelentőségű természetvédelmi jegyzékében sem. A megmaradt, föltöltődőben lévő tavacskák élővilága egyelőre földolgozatlan. A csúszásnyelv − azaz a hupa − és a csú-

92

hevesi attila

3. ábra A hegycsuszamlás hepéjében kialakult nagybarcai Tó-lápa (Bükkhát) tömbszelvénye

2. kép A Pince-part pannon korú partközeli, keresztrétegzett homokfeltárása Bodroggeszt ÉK-i végén

3. kép Présházak Borsodgeszt északi határában adatok a bükkalja és a bükk-hát…

93

szássebhely (homlokzat) közötti mélyület − hepe − tavacskái a Gergye-völgy jobb oldala, − a Hegyes-tető (392 m) felől különösen lombfakadás előtt − iskolapéldaként kínálkoznak az így keletkezett állóvizek és szomszédságuk felszínalaki bemutatására (3. ábra). . 2. 2. Középsőmiocén hullámverési szirtek a nagyvisnyói Mihalovits–kőfejtő későkarbon-perm mészkő fejtése fölött A nagyvisnyói Mihalovits-kőfejtő alaphegységi kőzethomlokzata fölött hatalmas időértékű réteghiánnyal középsőmiocén tengeri üledékek települnek. Legalsó szintjük középsőmiocén hullámverési (abráziós) kavics, amelynek alapanyaga középsőmiocén fúrókagylók megfúrta perm időszaki mészkő, közötte vastaghéjú osztriga (Ostrea) kagylók teknőivel. A rétegösszletet föltáró fejtés „talapzata” középsőmiocén fúrókagylók lyuggatta perm időszaki mészkőből álló hullámverési part (szirt), rajta hullámverési kavics, legfölül kavicsos-durvahomok-homok. A felső kőfejtő homlokfalán − elegendő szélességű és magasságú szelvény megtisztításával − hazai viszonylatban talán a legtanulságosabb hullámveréses (abráziós) partrészlet ősföldrajzi szelvénye alakítható ki. Kétségtelen, hogy a helyszín ma a Bükköt és az Upponyi-hegységet elválasztó Bán-patak völgyének bal, upponyi-hegységi oldalán van, de éppen rétegsora is igazolja azt, hogy a középsőmiocénban és előtte, a Bán-völgy helyének lezökkenését megelőzően, a koramiocénban az Upponyi-hegység még a Bükk É-i hegylábi előtere (hegylábfelszíne) volt (Hevesi A. 1986, 990). . 2. Kultúrtörténeti értékek A Bükkalja és a Bükk-hát kultúrtörténeti értékei közül itt csak az olyanok egy részével foglalkozom, amelyek megléte a két kistáj természeti adottságaiba „gyökeredzik”. . 2. . A Bükkalja kőzetminőséghez kötődő gazdasági „építménye”-i . 2. . . Présházas-pincék, pincesorok, rejtekpincék A Bükkalja természeti adottságai a szőlőtermesztés és borkészítés szempontjából a mindenkori Magyarország legkedvezőbb térségei közé tartoztak és tartoznak ma is (Hevesi A. − Papp S. 1979). Sajnálatos, hogy borházai és pincéi, borház- és pincesorai közül a műemlékvédelem alig vett gondozás-

94

hevesi attila

ba néhányat, annak ellenére, hogy Bakó Ferenc (977) és Kleb Béla (978) a legkülönlegesebbek helyét és sajátosságait már közzétette. A Bükkalja települései a hegylábfelszínt három övben ülik meg (Hevesi A. − Papp S. 979). Közülük az északi és a középső sávban a présházas és a présház nélküli pincesorok csaknem valamennyi falu vagy város legjellegzetesebb település-arculat meghatározói. Az egri Szépasszony- és Farkasvölgy vagy a miskolci Avas közismert présházas-pincés, pincés sorai mellett különlegesen szépek Andornaktálya, Noszvaj, Szomolya, Bogács, Cserépfalu, Tibolddaróc, Sály, Borsodgeszt és Görömböly borházas pinceszintjei. Minthogy azonban közülük egyik sem áll még „összképi” védettség alatt sem, eredeti arculatuk a hagyományosan helyi riolittufák, riolittűzárkövek mellőzése, a Déli-Bükkből hozott mészkő, de leginkább a „korszerű”-nek vélt beton fölújítási használatával csúful eltorzul. A Bükkalja legdélibb, vályogból épült, zsúppal födött présházait (Mezőkövesd, Emőd, Nyék, Mályi) napjainkra csaknem hírmondó − azaz hírőrző − nélkül vegyes ízlésű hétvégi házakká alakították át vagy lebontották. A legkülönlegesebb, azaz körte keresztmetszetű rejtekpincék azonban Tibolddarócon és Cserépváralján − bár különböző állapotban − mindmáig megvannak (4. ábra)! Tibolddaróc emeletes és pincében folytatódó présházainak „első” pinceszintje alatt, Cserépváralján a hajdani vár tövében az egykor kastély szomszédságában. E közép-európai (talán egész európai!) viszonylatban is ritka, egyedülálló rejtek-raktárak rokonait legközelebb csak a törökországai Kappadókiában találhatjuk meg! A tibolddaróciak helyzete kielégítőnek 4. ábra Későközépkori, riolittufába vájt mondható, néhány körtepince közé a rejtek-vermek Cserépvár tövében mostani tulajdonosok összekötő folyosót vájattak. A cserépi Vár-hegy DNy-i tövében, rozsdás drótkerítéssel úgy-ahogy körülkerített felszínre nyíló pincék (4. ábra) egyelőre szemét- és hulladékbélésűek. Szerencse, hogy viszonylag nehezen megközelíthető helyen vannak, s ezért bélésük alig gyarapszik. Mindkét változatból bemutatható és jövedelmet hozó „csudát” lehetne csinálni (hozzáértő gondossággal, igényes körültekintéssel). adatok a bükkalja és a bükk-hát…

95

. 2. . 2. Településektől távolabb fekvő, riolittufába vájt istállók Méreteiket és kiképzésüket tekintve nemcsak hazai, egész európai viszonylatban különlegesek. Legfigyelemreméltóbb közülük a Demjén É-i határában, a 23 m tszf-i magasságig emelkedő kaptárköves tető D-i tövébe, a már említett cserépfalui Hidegkút laposába vájt istálló (4. kép) és a Kács és Tibolddaróc határában kialakított Kálmán tanyai „Kőhodály”. Ez utóbbi 0 m hosszú, nem túl magas, de egyedülállóan tágas oszlopcsarnok. A lakatlansággal, használatlansággal együtt járó gondozatlanság eredményei leginkább a Hidegkútlaposa istállójában észlelhetők. Ezek és hajdan volt hasonló társaik óvhatók meg legnehezebben. A Noszvaj D-i határában kialakított karcsú oszlopcsarnokos „bikaistálló”, mióta borozóvá változtatták, eredeti jellegéből sokat vesztett, de megmaradt. A Kács D-i szélén húzódó hosszú szarvasmarhaistálló szinte már menthetetlenül elhanyagolt. . 2. . 3. A Bükkalja egyetlen kaptárkőbe vésett lakása A Bükkalja egyetlen olyan kaptárköve, amelynek kúpjába a kappadókiakhoz hasonló lakást véstek, Noszvaj D-i szegélyén, a Kánya-patak völgyének bal oldalán, az ún. Farkas-kő közelében, több „pinceház” társaságában található (5. kép). Az „épület”-együttes jelentős hányadát a közelmúltban képzőművész családok vették meg. Helyreállításukat s átalakításukat, amely remélhetőleg nem fogja az eredeti arculat lényeges módosulatát okozni, 200-ben megkezdték.

4. kép Riolit tufába vájt istálló a cserépfalui Hidegkút laposában

96

5. kép Kaptárkő kúpokba vésett lakás Noszvaly D, DNy-i határában

hevesi attila

. 2. . 4. Borsodgeszt főutcájának riolittűzárkőből épített hídjai Borsodgeszt főutcáját a falu D-i végétől „főteréig” mindkét oldalról széles és mély árok kíséri, amely a község magasabb, dombokra kapaszkodó utcáiról érkező vizek levezetésére szolgál. Az árkok fölött, mindkét oldalon vörös, vörösbarna riolittűzárkőből rakott hidak ívelnek át a járdára, valamennyi ház udvari nagykapujához. Sajnos néhányukat már szélesebb, egyszerűbb − nem ívelt, nem boltozatos − betonátjárókkal cserélték ki, de többségük még arculatmeghatározó rendben sorakozik egymás után. Minthogy hasonló hídsorok a Bükkalján másutt nincsenek, megőrzésükre, védelmükre megfelelő módot kellene találni. . 2. . 5. Összesült riolittufából (ignimbritből) és tűzárkőből (rheoignimbritből) faragott különleges sírkövek a Bükkalja temetőiben A nevezett kőzetféleségek gyakorisága és viszonylag jó faraghatósága miatt a XX. sz. derekáig a Bükkalja falvainak temetői sírjeleit uralkodóan e kőzetekből készítették. Néhány községben nevezetes, a szomszédos, sőt távolabbi falvaknak is dolgozó kőfaragó műhelyek működtek (pl. Szomolya, Bogács, ld.: Viga Gy. 985). Ennek következtében a községi temetőknek − a sírkövek bizonyos fokú alaki változatossága ellenére − sajátosan egységes arculata volt. Ez a hagyományos temető-kép ma már csak részletekben fordul elő (Tibolddaróc, Tard és Cserépfalu római katolikus, Sály, Borsodgeszt református temetőjében; 6. kép). Minthogy a zsidó közösségek tagjait 944-ben elhurcolták és túlnyomó részüket megölték vagy éhenhaltak, a II. világháború után a zsidó temetők arculata nem a mű- és más „tájidegen” kőféleségek, hanem a gondozatlanság miatt romlott lényegesen (7–8. kép). A bükkaljai temetők sírkövei három vallás − római katolikus, református, izraelita − megkülönböztető jeleit hordozzák. Mindhárom vallás máig megmaradt legidősebb sírkövei a XIX. sz. első feléből, közepéről valók, és mindhárom felekezet temetőiben megőrződtek sajátos alakúra faragott és díszített példányok. Ezek fölkutatását, fényképezését az 970-es évek második felétől esetlegesen, alkalomszerűen tettem, jegyzékbe való fölvételüket tanítványom 2002-ben kezdte meg (Fejjel E. 2002). Itt csak a legkülönlegesebbekre hívom föl a figyelmet. a.) Sály, Borsodgeszt, Cserépfalu és Bükkábrány református temetőjében néhány olyan sírkő található, amely oldalról nézve éppúgy az emberi arcot idézi, mint Borsod, Torna és Gömör református temetőinek zömök adatok a bükkalja és a bükk-hát…

97

6. kép A tibolddaróci római katolikus temető hagyományosan egységes arculatú része

7. kép Sály zsidó temetője az 970-es évek végén

8. kép A sályi zsidó temető 2002 őszén

98

hevesi attila

fejfái. Ilyen „kőfejfákat” az országban máshonnan nem ismerünk (9-. kép). Tibolddaróc egymással szomszédos katolikus és református temetőjében néhány jellegzetes koponyával „díszített” sírkő őrződött meg (2-3. kép), föltehetően azonos kőfaragó műhelyből; Harsány római katolikus temetőjében szép szívalakú sírkő (4. kép). Vatta izraelita temetőjében tórára utaló sírkőoszlopot találtunk (5. kép), amely annak a három, föltehetően Galíciából hozott stílusú síroszlopnak a testvére, amelyeket Hejőcsaba zsidó temetőjének átköltöztetésekor állították föl Miskolcon az avasi izraelita sírkertben (Barna I. 993). A műkő terjedése miatt a temetők arculata sajnos a Bükkalján is gyorsan változik; számos öreg, értékes sírkövet cserélnek divatosra vagy vénül rokontalanná, megrokkan, kidől. Az értékesebbek megőrzésének a bükkaljai falvakban két módját gyakorolják. A sályi református temető elhagyatott emberarcú kőfejfáinak egy részét leköltöztették a református templom kertjébe, s ott alkalmi védőtető alatt állították föl őket (5. kép). Vagyis a templomkert bizonyos mértékig visszakapta egykori cinterem szerepét. Harsányban a református temető néhány régi, szintén magára hagyott sírkövét beépítették az új ravatalozó falába. Legmostohább a végképp elárvult zsidó temetők sorsa. Sályban az 970-es évek végén még több mint 2 szépen faragott, héber föliratú sírkő sorakozott egymás mellett és mögött. Ma az embermagasságú bozótosban csupán hatot lehet megszámolni. A kidőlteket ellopták(?), széthordták(?). Nyilván emiatt vették körül rút, magas betonelem-kerítéssel a különálló bükkábrányi izraelita sírkertet. Az elhagyatott sírkövek kérdésköre átvezet egy „Bükkaljai” múzeum létesítésének gondolatához. A kistáj falvai közül csak Noszvajban, Szomolyán, Tardon és Cserépváralján van tájház. Ezek igazából csupán egy-egy község értékeinek adhatnak helyet. Cserépfalu önkormányzata a határában nyíló Suba-lyuk híres ősember-leletei kis hányadának bemutatására rendezett be szerény kiállítóhelyet. Talán éppen ide lehetne tervezni a „Bükkalja múzeumot”; a helyi gyűjteményhez bizonyára hozzá tudna adni az egri Dobó István és a miskolci Herman Ottó Múzeum nem bemutatott, csak raktárban porosodó anyagaiból.

adatok a bükkalja és a bükk-hát…

99

9. kép Ember arcú sírkő Cserépfalu református temetőjének régi részében 0. kép Emberarcú sírkő Sály református temetőjének régi részében

. kép „Kőfejfa” a borsodgeszti református temetőben 2. kép Koponyás sírkő Tibolddaróc római katolikus temetőjének régi részében

200

hevesi attila

3. kép Koponyás sírkő Tibolddaróc református temetőjének régi részében 4. kép Szív alakú sírkő Harsány római katolikus temetőjének régi részében

5. kép Tórát idéző sírkőoszlop a vattai zsidó temetőrészben 6. kép A temetőből a református templom kertjébe átköltöztetett „kőfejfák” Sályon

adatok a bükkalja és a bükk-hát…

20

Irodalom Bakó F. (977): Bükki barlanglakások. [Borsodi kismonográfiák 3. ] Herman Ottó Múzeum, Miskolc 36 p. Barna I. (993): Az avasi zsidótemető („Bész Machájim”). – In: Dobrossy I. (szerk.): A miskolci Avas: monográfia a város jelképéről. Herman Ottó Múzeum, Miskolc pp. 367–383. Fejjel E. (2002): Temetők vizsgálata a Bükkalja K-i felének falvaiban településföldrajzi, kőzettani és műemlékvédelmi szempontból. Tudományos diákköri dolgozat. Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar, Természetföldrajz-Környezettani Tanszék, Miskolc 39 p. Hevesi A. (986): A Bükk felszínfejlődése és karsztja. Kandidátusi értekezés. MTA Földrajztudományi Kutatóintézete, Budapest 87 p. Hevesi A. (990): A Bükk szerkezet- és felszínfejlődése, különös tekintettel a karsztosodásra. Magyar Földrajzi Társaság, Budapest−Miskolc 67 p. Hevesi A. − Papp S. (979): Evaluation of Natural Potentials of a Microregion of Bükkalja. Contemporary Geography and Integrated Landscape Research II. Slovak Academy of Sciences Institute of Geographical Society, Bratislava pp. 267–275. Kleb B. (978): Eger múltja a jelenben. Eger Városi Tanács, Budapest 399 p. Nováki Gy. – Sándorfi Gy. (992): A történeti Borsod megye várai. Magyar Várkutatók Egyesülete, Budapest-Miskolc 50 p. Viga Gy. (985): Kőmunkák egy bükkaljai faluban. [Studia Folkoristica et Ethnographica 7.] Kossuth Lajos Tudományegyetem, Néprajzi Tanszék, Debrecen 24 p.

202

hevesi attila

A bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata és a kaptárfülkék korának meghatározása Baráz Csaba  Bevezetés A Bükkalja területén – a siroki Vár-hegytől a kácsi Kecske-kőig – több nagy csoportban láthatók olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak. Ezek az ún. kaptárkövek, amelyek különlegesen szép természeti értékek és egyben érdekes kultúrtörténeti emlékek is. E tanulmány keretében azt vizsgáljuk meg, hogy a kultúrtörténeti kutatások során megfogalmazott három alapvető kérdés (kik, mikor és milyen céllal vésték a sziklák felületébe a fülkéket) egyikének megválaszolásához miképpen hívható segítségül a geomorfológia tudománya, a Bükkalján végzett felszínalaktani vizsgálatok eddigi eredménye. Topográfiai áttekintés és rövid kutatástörténet Hazánkban, legnagyobb számban a Bükkalján találkozunk kaptárkövekkel: 72 sziklaalakzatba 473 fülkét faragtak a régmúlt korok emberei. Ezen a nagy kiterjedésű „kaptárkőmezőn” Heves és Borsod megye osztozik. Egy kisebb csoportjuk Pest megyében – Érd környékén, a Budai-hegységben, illetve a Pilisben – lelhető fel. (A Dunántúlon 2002 végéig 3 kaptárkövön 86 fülke vált ismertté.) További három szórványlelőhelyet említhetünk még meg: az Abaújszántó melletti Ördög-sziklát (5 fülke), kérdőjelesen a Tihanyi-félsziget barátlakásainak kőfülkéjét és a Salgótarján melletti Pécs-kő északi sziklafalát. Hazánkban összesen 04 kaptárkövet, rajtuk 558 fülkét számolhatunk össze (Baráz Cs. 2000, 2002).

203

Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25–30 cm mély (téglatest alakú) fülkék peremén – az épségben lévőknél még jól láthatóan – bemélyedő keret fut körbe, ami arra mutat, hogy a fülkéket lefedték. Kaptárfülkének tehát a befaragott keretnyommal rendelkező mesterséges sziklaüregeket tekintjük, amelyeket valamilyen fedőlappal lezárva használtak. A topográfiai felmérések adatai alapján a fülkék mérete a következő szélső értékek között változik: • nyílásmagasság középen: 30–00 cm; • nyílásszélesség alul: 5–60 cm; • alapmélység középen: 5–50 cm. A kaptárkövek első alapos kutatója Bartalos Gyula volt, aki az emlékkövekről 885-ben és 89-ben egy-egy tanulmányt jelentetett meg, lerakva ezzel a kaptárkő-kutatás alapjait. A kőfülkék topográfiai feldolgozását Saád Andor miskolci orvos kezdte meg (Saád A. 963, 966), aki Korek József régésszel ásatásokat is végzett néhány fülkés szikla előterében – Cserépváralja és Szomolya határában (Saád A. – Korek J. 965). Saád kutatásait 972-ben lezárta s eredményeit a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében foglalta össze (Saád A. 972). Amíg ő elsősorban a bükkaljai lelőhelyekkel foglalkozott, addig Mihály Péter mindhárom megye összes kaptárkő-lelőhelyét felkutatta, felkereste és egy sok szempontú, egységes módszer alapján, meghatározott időn belül felmérte. Az akkori – 963 és 968 közötti – állapotokat hűen dokumentáló topográfiai eredményeit az érintett megyék múzeumi közlönyeiben publikálta (Mihály P. 975, 976, 978). A kilencvenes évek közepén − Mihály Péterrel közösen − áttekintettük és rendszereztük a kaptárkövekről addig ismertté vált adatokat. A közösen megírt tanulmányunkban leírtuk, hogy a topográfiai adatok kiértékelése nyomán nyert statisztikai valószínűség a méhészeti rendeltetés ellen szól, míg a kultikus, áldozati célú fülkehasználatot illetően nem fogalmazódott meg kizáró ok (Baráz Cs. – Mihály P. 995–996). Az alapvető kérdések azonban továbbra is nyitottak maradtak: • Mi volt a fülkékhez kapcsolódó kultikus szertartás, rítus, a mögötte álló vallásalakulat és mitológia? • Mettől meddig tartott a fülkék kifaragásának és használatának (a kaptárkövekhez kapcsolódó kultusz gyakorlásának) ideje? • Kik voltak a fülkekészítők és rítusgyakorlók? Melyik népességhez (csoporthoz, nemzetséghez, etnikumhoz, nemzethez) köthetjük a kaptárkövek faragványainak kialakítását?

204

baráz csaba

A kérdések megválaszolását − az okleveles adatok hiánya és a néphagyomány ellentmondásossága miatt − a régészeti feltárásokon túl, a mai napig a topográfiai adatok figyelembevételével tartjuk lehetségesnek. Jelen helyzetben két irányban tájékozódhatunk: • az egyik, az „azonos analógiák” bővítése, azaz a keretes fülkék más vidékeken történő keresése és az analógiákhoz társuló adatok bevonása; • a másik, a kaptárköveken, illetve a tágabb környezetükben fellelhető és a fülkékkel kapcsolatban lévő kőfaragási jelenségek (kőkultúra) vizsgálata. Magam ez utóbbit, tehát a fülkés sziklákon előforduló egyéb kőfaragási nyomok (lyukak, csatornák, tálalakú mélyedések, kőüstök) áttekintését és elemzését tartom lényegesebbnek, már csak azért is, mert az eddig ismertté vált analógiák sok szempontú összevetése és elemzése még nem történt meg (Baráz CS. 999/a, 2000). Jelen tanulmányban − a kultikus tevékenység pontosítása nélkül − a kultusz gyakorlásának korával kapcsolatban fejtem ki álláspontomat, a természettudományos megfigyelések, pontosabban a felszínalaktani vizsgálatok eddigi eredményeinek figyelembevételével. A tufakúpok kialakulása A Bükkalját meghatározó földtani képződmények a miocén ottnangi emeletétől a pannóniai emelet elejéig tartó (2-3 millió év) vulkáni tevékenység nyomán jöttek létre. A vulkáni működés vulkáni törmelékeket produkált, amelyek a Bükkalján három jól elkülöníthető tufaszintben jelentkeznek (Balogh K. 964; Hámor G. – Balogh K. – Ravaszné Baranyai L. 978; Hámor G. – Ravaszné Baranyai L. – Balogh K. – Árváné Soós E. 980; Varga Gy. 98; Székely A. 987; Pentelényi L. 2002). Az eltérő intenzitású explóziók között különböző hosszúságú nyugalmi periódusok voltak. A vulkáni működés első szakasza volt a legerőteljesebb és területileg is a legnagyobb kiterjedésű. Az ún. Gyulakeszi Riolittufa Formáció (vagy „alsó riolittufa szint”– miocén, ottnangi emelet, radiometrikus kora: 2–8,5 millió év közé esik) hullott, lavina- és áthalmozott vagy freatomagmás riolittufa, ártufával, ignimbrit-padokkal tarkítva. (Összesült-összeolvadt változatát Kisgyőri Ignimbrit Tagozat néven különítik el.) A formációban a horzsakő jelenléte általános. Fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, biotit, plagioklász, míg amfibolt és piroxént csak alárendelten tartalmaz (Pentelényi L. 2002). Kaptárköveink zöme (a 38 kaptárkő-lelőhely a bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata

205

72 sziklája közül 58), így a megvizsgált Nyerges-hegy nyugati oldalán húzódó sziklavonulat (H.2.e)1 is ennek a képződménynek az anyagából preparálódott ki. Néhány fülkés szikla anyagát a Tari Dácittufa Formáció (a hagyományos értelemben vett „középső riolittufa szint” – miocén, kárpáti emelet vége, radiometrikus kora: 7,5–6 millió év közé esik) különböző mértékben összesült ártufája, ignimbritje képezi: ezek a Cserépváralja határában a Nagy-Bábaszék ÉK-i oldalában (B.4.d), a Nyúl-völgy oldalban (B.4.f), a Vén-hegyen (B.4.j), Szomolya határában az Ispánberki-tetőn (B.7.b), a Gyűrhegyen (B.7.c), a Csobánkán (B.7.d), Noszvajtól délre a Pipis-hegy DNy-i oldalában (H..c) lévő kaptárkövek, valamint a Sirok környéki fülkés sziklák (H.5, H.6.a, H.6.b) – összesen 3 sziklatömb, sziklavonulat. Egy kaptárkövet – az ostorosi Vizes-völgyben lévőt (H.7.a) – a Harsányi Riolittufa Formáció (a hagyományos értelemben vett „felső riolittufa szint” – miocén, bádeni emelet, radiometrikus kora: 4,6–3,5 millió év közé esik) uralkodóan hullott és áthalmozott anyaga építi föl. A bükkaljai riolittufa térszín felszínformáinak kialakulását, valamint az egyes sziklák, kőtornyok, kúpkövek képződését, felszínfejlődését meghatározó okokat, illetve a befolyásoló tényezőket többen kutatták (Erdős K. 972; Pinczés Z. 978; Borsos B. 99; Dobos A. 2002). A legizgalmasabb kúpformák kialakulásának lehetséges okai közül leginkább a sziklák és környezetük eltérő kőzettani jellemzői merültek fel. Eszerint a riolittufával fedett területen, ott, ahol az utóvulkáni tevékenység következtében a feltörő kovasavas oldatok átjárták a vulkanikus anyagot, az egyébként mállékony riolittufa keményebbé, ellenállóbbá vált. A későbbi lepusztulás alkalmával ezek a részek kőtornyokként − vagy ahogy Cholnoky Jenő nevezte az ilyen képződményeket, „kőbörcökként” − preparálódtak ki. Míg a tufatornyokat a víz, a szél és a mállás formálta ki, addig az ingóköves oszlopformákat a kőzetrepedésben megfagyott víz feszítő ereje. (Például a Felső-szoros kőoszlopait a fagyaprózódás választotta le a Gyulakeszi Formáció Kisgyőri Tagozatát képviselő ignimbrit-plató széléről.) A sziklák azonban nemcsak utólagos hatásra válhattak keményebbé, hanem már keletkezésükkor is jobban összesülhetett a piroklasztikum anyaga, helyenként feldúsulhattak bennük a keményebb ásványok. 1 A magyarországi kaptárkő-lista kódjelzése. A nagybetű a megyék kezdőbetűjét, az arab szám és a kisbetű a kaptárkőlelőhelyet jelenti. Római számokkal a sziklákat, sziklaalakzatokat, arab számokkal a fülkéket jelöljük.

206

baráz csaba

Úgy gondolnánk tehát, hogy e „kőbörcök” képződésére a legkülönfélébb tényezők hatottak: • az ásvány-kőzettani összetétel, • az összesültség foka, • az utólagos hatások (kovásodás, karbonátosodás, üvegesedés), • a felszínalaktani helyzet és a természet pusztító erőinek akadálytalan érvényesülése. Csakhogy a kúpok anyagának kőzettani elemzése, mikroszkópos vizsgálata a kúpok és környezetük között szembetűnő kőzettani különbséget nem mutatott ki. Sőt a kúpokból vett minták vékonycsiszolatainak elemzése sem igazolt semmilyen utólagos hatást, kovásodást, karbonátosodást, üvegesedést. A kőtornyok megmaradását a környező területeket ért erősebb mállasztó hatás sem okozhatta (Borsos B. 99). Mivel a kúpok anyaga üde maradt a környezetük jobban bontódott állapotával szemben, ezért a kipreparálódás okául csak az eredeti összesülésre lehetne gondolni, mivel tény, hogy a makroszkópikusan összesültnek tekinthető tufa összehegedtsége vékonycsiszolatban nem mutatható ki. Igen ám, de a kőkúpoknak nem összesült tufa az alapanyaga: a legimpozánsabb sziklakúpok a Gyulakeszi Riolittufa Formáció hullott, lavina-, áthalmozott anyagából keletkeztek. Különben is a kemény, ellenálló kőzetből − mint amilyen az ignimbrit is − szabálytalan sziklatornyok képződtek, az emberi képzeletet megmozgató kúpkövek a könnyebben pusztuló (de nem porló) tufából preparálódtak ki. A kérdés továbbra is adott: mi védte meg a kúpokat a lepusztulástól, a mállasztó, erodáló erők hatásától? Borsos Balázs felszínalaktani vizsgálatai szerint a köveket fedő kéreg lehetett az, ami elősegítette a kúpkövek környezetükhöz képesti kimagasodását. Szerinte a riolittufa felszínének kérgesedése az a természeti jelenség, ami a kúpkövek kialakulására magyarázatot ad. A kőzetet burkoló kéreg a csapadékvíz, a levegő és az élő szervezetek hatására jön létre. A kémiai mállás során az esővíz és a talajvíz a bennük lévő oldott ionokkal bontja, oldja a kőzetet, a felületi leöblítés révén pedig a kevésbé ellenálló agyagosabb részek elhordódnak, az ellenállóbb anyagok visszamaradnak s kemény kéreggé állnak össze. Ez a kéreg a talajtakaróból kihámozódott kőzeten, a csupasz felszínen is tovább vastagszik, erősödik. Ha súlyánál fogva nagy foltokban leválik a kőzettömbről, az üde felületen újból megkezdődik a kérgesedés folyamata (Borsos B. 99). a bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata

207

Ezt támasztja alá, hogy a nagy többségben völgyoldalakon álló kúpok (tető közelben és völgyoldal közepén) kitüntetett felszínalaktani helyzetben vannak. A tufakúpok legnagyobb számban a völgyoldalak délnyugatra néző lejtőin találhatók meg, s a völgy túlsó oldalán sok esetben nincs párjuk. Ebben a tartományban van meg a kúpkő-képződés legideálisabb feltétele, hiszen az északkeleti oldalon nemigen találunk sziklatornyokat. A napsütés lehet az a tényező (meghatározó faktor), aminek hatására megindulhat a kérgesedett riolittufa-felszín kopárosodása, talajvesztése. A Nap a déli-délnyugati oldalakat melegíti fel legintenzívebben, ennek következtében ezek a lejtők a legszárazabbak, itt a leggyérebb a növényzet, leghevesebb a talajtakaró eróziója. A kibontódott csupasz kőzetfelszínen, a lejtő felső szakaszán a felületi leöblítés (areális erózió), a lejtő meredekebb szakaszán a barázdás (lineáris) erózió a jellemző. A laza, porló tufán ágas-bogas barázdált felszín fejlődik ki: a meredek eróziós barázdák és árkok együttese az ún. badland-felszín (Kazár mellett láthatunk ilyet). A könnyen pusztuló tufából nem keletkezik kúpforma, ahhoz keményebb kőzet és az a bizonyos kéreg szükséges. A Bükkalján a nagyméretű kopárokból a lejtőöblítés és a vonalas erózió következtében gerincekkel tagolt lejtők, majd kúppalástokkal, kannelúrákkal, csúcsokkal váltakozó sziklakibúvások jönnek létre. Ahol a lejtőirányra merőleges gerincek kőzettömegét törésvonalak járják át, ott szeszélyes alakzatokkal bíró erősen tagolt felszín alakult ki. Ilyen például Eger mellett a Mész-hegy déli lejtőjének sziklacsoportja (H.2.c.II.) és a Nyerges-hegy nyugati oldalán található kaptárkő (H.2.e – . ábra). A szomolyai Vén-hegy délnyugati oldalának (Kaptár-völgy) IV., V. és VII. számú sziklái (2. ábra) törésvonalakkal annyira felszabdaltak, hogy inkább lehet őket szabálytalan sziklavonulatnak tekinteni, mint kúpköveknek. A törések nem meghatározó tényezői a formák kialakulásának, de befolyásolják azt. Ahol a szerkezeti mozgások nem tördelték össze a kőzet anyagát, ott a lecsurgó csapadékvíz mély árkokkal fél és negyed kúppalástokká alakítja a sziklafalat. Erre a Cakó-tető IV. sziklatömbje szolgáltat szép példákat (H.2.a). A lejtőleöblítés miatt a kőzetfelszín egyre hátrál, s a kiugró ormok magányos kúppá válnak, melyeket keskeny nyereg köt össze a lejtővel: ilyen például a Mangó-tető Nagykúpja (B.4.i – 3. ábra). Az enyhén lejtős térszínen lekerekített, domború kúpsorok jöhetnek létre, mint amilyen a mész-hegyi I. számú szikla (H.2.c).

208

baráz csaba

A Furgál-völgyben látható kaptárkövek a kúpkő-képződés végső állomását (érett stádiumát) mutatják (4. ábra). A IV. számú kúpnál még felfedezhető a sziklát a lejtővel összekötő nyak, de a kúpkő maga már lealacsonyodott, a hegy felé eső oldala meredekebbé vált. Az I., II. és V. számú kaptárköveknél már a nyereg is hiányzik, csakúgy, mint a cserépfalui Ördögtorony (B.5) vagy a csordás-völgyi tufakúpok esetében (B.4.h.I. és II.). A kaptárfülkék kifaragásának, a fülkék használatának kora és ideje Napjainkig mindössze két régészeti feltárás nyújtott bizonyos támpontot a kaptárfülkék korának meghatározásához. A cserépváraljai Mangó-tető déli oldalán magasodó Nagykúp (B.4.i) előteréből előkerült két darab -2. századra datált hullámvonalas kerámiatöredék, valamint a szomolyai Vénhegy (B.7.a) V. számú sziklatömbjének üregéből ismertté vált 4-5. századi cseréptöredékek alapján azonban nem lehet a fülkekészítés idejét, azaz a fülkehasználat alsó határát kijelölni! A két ásatás eredményei alapján csupán annyi valószínűsíthető, hogy az Árpád-korban hellyel-közzel még látogatták (használták?) a kaptárköveket. Más módszerhez kell tehát folyamodnunk, ha e kérdést meg kívánjuk válaszolni. A Nyerges-hegy nyugati oldalán (H.2.e) emelkedő két kaptárkövön 24 fülke található. (Mihály Péter topográfiai táblázatában 8 fülke és 5 fülkenyom szerepel. Az alábbiakban az ő számozását és jelzéseit követem.) Az I. számú sziklavonulaton  fülke (-. számúig), valamint 4 fülkenyom (B, C, D és F) összefüggő, tagolatlan (homogén) felületen helyezkedik el, ezért esetükben mód nyílik periodizációra, illetve relatív − bizonyos megfontolásokkal pedig abszolút − kronológia kialakítására. Mielőtt árnyalnám a képet, még egyszer ki kell hangsúlyozni, hogy a vizsgált fülkék közel azonos helyzetben, megegyező kitettségben vannak, tehát egyformán hatottak rájuk a felszínformáló erők. A tagolatlan felület gyakorlatilag egyenlő feltételeket biztosított a fülkék fennmaradásához. A fülkeperiodizáció elkészítését pedig a fentebb említett természeti jelenség, a riolittufa felszínének kérgesedése tette lehetővé. A Nyerges-hegy nyugati kaptárkövén már első ránézésre is több fülkegeneráció különíthető el (5. ábra). Nyilvánvaló, hogy a legépebb, kerettel rendelkező fülkék készültek a legkésőbb. Itt a 3., 5., 7., 8. és 9. számú fülkék képviselik az utolsó fülkefaragási periódust. A keret nélküliek, az eredeti a bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata

209

. ábra Eger – Nyerges-hegy nyugati oldala (H.2.e) 2. ábra Szomolya – Vén-hegy délnyugati oldala (B.7.a), IV. számú sziklavonulat (Királyszéke)

3. ábra Cserépváralja – Mangó-tető déli oldala (B.4.i), Nagykúp 4. ábra Cserépváralja – Furgál-völgy (B.4.g), V. számú kúp

20

baráz csaba

5. ábra Eger – Nyerges-hegy nyugati oldala (H) I. sziklavonulat. Fülkeperiodizáció.

6. ábra Eger – Nyerges-hegy nyugati oldala (H.2.e)

a bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata

2

állapotnál sekélyebb fülkék és fülkenyomok, hátlapmaradványok régebben készült fülkék maradványai. A 3., 5., 7., 8. és 9. kivésésekor áttörték a már meglévő vastag kérget. Ezek a fülkék ma viszonylag ép belső felülettel − nem kérgesedő kőzetfelszínnel − rendelkeznek és a kereteik is jó állapotban maradtak meg. Minden bizonynyal összetartoznak, azaz egy faragási periódust képviselnek, melyek közül kitűnik a két legépebb fülke: a 3. és a 7. számú. Az ép 9. fülke közvetlen szomszédságában a − már csak nyomokban meglévő − 0. és . fülkék érdekes képet mutatnak. A 0. esetében megmaradt a hátlap felső része a boltozat egy darabkájával, a . hátsó falán pedig még a faragásnyomok is jól kivehetők és ami a legfontosabb: mindkét fülke meglévő felülete teljes egészében kérgesedett! A környező sziklafelület vastag, patinás, az oxidációtól sötétbarna kérgével egybeolvadó homorú fülkenyomok képviselik az első generációt − a vizsgált sziklaoldalon. Ezeket jóval régebben faragták ki, mint az elsőnek említett keretes fülkéket. A kiemeltebb helyzetben lévő, az ép 3. fülke fölött elősejlő B és C fülkenyomok szintén nagyon régiek, jóformán csak „árnyékok”. Enyhén bemélyedő, legömbölyödött halvány nyomok − kéreg nélkül. A környező sziklafelületen is csak egy vékony, lefelé vastagodó, hámladozó kéreg látható, amit áttörnek a nyomok. Ezért, és a fülkefelület kéreghiánya miatt fiatalabbnak tekinthetők a 0. és . fülkéktől. Valószínűleg ebbe a generációba sorolható a 7. és 5. fülke közötti 6. számmal jelzett igen sekély, az előbbiektől alacsonyabb helyzete miatt jobban megőrződött fülke, melynek belső felülete szintén nem kérgesedett. Tanulságos a 4. fülke, amely kettérepedt, azaz a két fele különvált sziklatömbön látható! A repedésen alácsorgó csapadékvíz alaposan elkoptatta a fülkét, ennek ellenére a jobb oldali rész hátlapján igen éles vésésnyomok fedezhetők fel. E fülke igen lekopott állapota és a kissé patinás faragási nyomokkal bíró felületdarab miatt a 0., . és a B, C, 6. fülkék fémjelezte periódusok közé illeszthető be. Mellette, kissé jobbra lent, szintén van egy érdekes fülkenyom, az F. jelű (ez MIHÁLY Péter jegyzékében nem szerepel), amely nem bemélyed a kőzetbe, hanem kidomborodik a környezetéből. Vésőnyomos kérges hátlap ez, amely körül a sziklafelület lepusztult, mintegy tanúfalként, függőleges „tanúhegyként” őrzi az első fülkegeneráció hátlapját. Végeredményben kimondhatjuk, hogy a Nyerges-hegy nyugati részén húzódó kaptárkő-vonulat egymással összevethető fülkéi három karaktere-

22

baráz csaba

sen elkülönülő generációt képviselnek, azaz három nagyobb fülkefaragási periódus mutatható ki: • első generáció: 0., ., F, esetleg 4.; • második generáció: 6., B, C; • harmadik generáció: 5., 8., 9.; • a harmadik generációhoz tartozó legépebbek: 3., 7. A fülkék faragási sorrendjét általában nehéz megállapítani, de mint példánkból is kitűnik, néhány esetben bizonyos periodizációra mód nyílik. A nyergesi fülkéket nem egy időben készítették, kifaragásuk több ritmusban történt. A különböző periódusok között több évtized, sőt évszázad is eltelt. A kaptárkövek fülkéinek kifaragása és használata tehát több évszázadot ölel át. Nyugodtan kimondhatjuk, hogy a bükkaljai kaptárköveknél gyakorolt tevékenység, a fülkékhez kötődő rítus − bizonyos időközönként történő − gyakorlása egy évezreden át tartott. Véleményem szerint a kultikus tevékenység három nagyobb ritmusa a következőképpen illeszthető be az abszolút időszámításba: • első generáció: Kr. u. 5-6. század (Kr. u. 400 – 550 között) – hunok, szarmaták kora; • második generáció: Kr. u. 7-8. század (Kr. u. 670 – 800 között) – avarok (onogurok) kora; • harmadik generáció: Kr. u. 0- 4. század (Kr. u. 900 – 300 között) – magyarok kora; • a harmadik generációhoz tartozó legépebbek: Kr. u. 500-as évekig. A fülkeperiodizáció révén meghatározott tág időintervallum, valamint a kaptárkő-mező területi kiterjedése azt látszik igazolni, hogy a fülkékhez kapcsolódó rítust gyakorlók köre már hun korban is, majd az avarok és az onogurok (késő-avarok) idején, valamint a magyar honfoglalást követően is ezen a területen élt és jól elkülönülő részét képezte a mindenkori államalakulatok lakosságának. Az egész Bükkalját áttekintve, ehhez annyit szükséges hozzátenni, hogy nagy valószínűséggel az első fülkéket jóval a nyergesi első generáció megjelenése előtt faragták ki. Ezek korának megállapítása azonban még további alapos vizsgálatokat igényel. Régészeti leletek pedig csak a harmadik generációhoz kapcsolódnak, a kerámiatöredékek a fülkék Árpád-kori használatát (és nem kezdetét!) igazolják, bizonyítják. A fentiekből kitűnik, hogy a bükkaljai kaptárkövek földtani és felszínalaktani vizsgálatait mindenképpen folytatni kell. Egyrészt azért, mert a a bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata

23

jelenlegi ismeretek birtokában kialakulásukról nem mondhatjuk, hogy megnyugtatóan tisztázott, a sziklaformák különböző típusait egyetlen feltételezett felszínfejlődési folyamatba beilleszteni ma még erőltetettnek tűnik. Másrészt az eredmények alapján kultúrtörténeti kérdések megválaszolására is mód nyílik. Irodalom Balogh K. (964): A Bükkhegység földtani képződményei. – A Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve 48. 2. pp. 245–79. Baráz Cs. (998): A bükkaljai kaptárkövek I. A kaptárkövek földtörténete. – A Földrajz Tanítása 6. 5. pp. 4–20. Baráz Cs. (999/a): Kaptárkövek a Bükkalján. Sziklaméhészettől a magyar ősvallásig. Debrecen. Baráz Cs. (999/b): A bükkaljai kaptárkövek II. A kaptárkövek kultúrtörténete. – A Földrajz Tanítása 7. –2. pp. 0–8. Baráz Cs. (2000): A kaptárkövek fülkéinek koráról, rendeltetéséről és használóiról. – Turán 3. (30.) 3. pp. 72–8. Baráz Cs. (2002): Kaptárkövek a Bükkalján. – In: Baráz Cs. (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park, Eger pp. 365–378. Baráz Cs. – Mihály P. (995–996): A Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkő topográfia újabb eredményei és a fülkék rendeltetésének vizsgálata. – Egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve XXXI–XXXII. pp. 63–05. Bartalos Gy. (885): Eger vidékének történetírás előtti emlékei. – In: Kandra K. (szerk.): Adatok az Egri Egyházmegye történelméhez. I. Eger pp. 322–362. Bartalos Gy. (89): Egervidéki „kaptárkövek” és barlangok. – Archaeologiai Értesítő . pp. 36–4. Borsos B. (99): A bükkalji kaptárkövek földtani és felszínalaktani vizsgálata. – Földrajzi Közlemények 5. 3-4. pp. 2-37. Dobos A. (2002): A Bükkalja II. Felszínalaktani leírás. – In: Baráz Cs. (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger pp. 27–227. Erdős K. (972): Az Alsó-Bükk kaptárkövei. – Studium III. a KLTE Tudományos Diákköre kiadványai. Debrecen pp. 09–26. Hámor G. – Balogh K. – Ravaszné Baranyai L. (978): Az észak-magyarországi harmadidőszaki formációk radiometrikus kora. – A Földtani Intézet Évi Jelentése 976ról. Budapest pp. 6–76. Hámor G. – Ravaszné Baranyai L. – Balogh K. – Árváné Sós E. (980): A magyarországi miocén riolittufa-szintek radiometrikus kora. – A Földtani Intézet Évi Jelentése 978-ról Budapest pp. 65–73. Mihály P. (975): A Pest megyei kaptárkövek topográfiája. – Studia Comitatensia III. pp. 3–60.

24

baráz csaba

Mihály P. (976): A Heves megyei kaptárkövek topográfiája. – Az Egri Múzeum Évkönyve XIV. pp. 245–292. Mihály P. (978–979): A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkövek topográfiája. – A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XVII–XVIII. pp. 33–86. Pentelényi L. (2002): A Bükkalja I. Földtani vázlat. – In: Baráz Cs. (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Eger pp. 205–26. Pinczés Z. (978): Geomorfológiai vizsgálatok a Bükk hegység déli előterében. – Alföldi Tanulmányok II. Békéscsaba pp. 49–73. Saád A. (963): A kaptárkövekről. – Az Egri Múzeum Évkönyve I. pp. 8–88. Saád A. (966): Megoldott rejtély. – Természettudományi Közlöny 97. 9. pp. 49–42. Saád A. (972): Adatok a kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához. – A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XI. pp. 05–2. Saád A. – Korek J. (965): Denkmäler der Frühmittelalterlichen Imkerei am Fuss des Bükkgebirges. Die Fragen der Felsen mit Bienennischen. – Acta Archaeologica Hungarica 7. pp. 369–394. Székely A. (987): Vulkáni hegységeink a legújabb kutatások tükrében. – Földrajzi Közlemények 35. (.) 3–4. pp. 34–42. Varga Gy. (98): Újabb adatok az összesült tufatelepek és ignimbritek ismeretéhez. – A Földtani Intézet Évi Jelentése 979-ről. Budapest pp. 499–509.

a bükkaljai kaptárkövek felszínalaktani vizsgálata

25

Természeti katasztrófa, ökológiai katasztrófa Arló község határában Tóth Géza  Bevezető A 2002 őszén Egerben megrendezett geomorfológus találkozónak időszerű törekvése volt a geomorfológiai értékek védelmére ráirányítani a figyelmet. Valóban szükséges a földtani és biogeográfiai és kultúrtörténeti értékek mellett, sokszor önmagukban a felszínformák védelmét biztosítani. Gyakran a felszínformák értéke a földtani adottságokból származtatható, ilyen esetekben a földtani védettség egyben a felszínformákat is védte. Ózdtól délre Arló térségében a földtani képződmények nem kívánnak védettséget, ugyanakkor a kialakult felszínformák megérdemelték volna a védelmet mintegy ötven évvel ezelőtt amikor még természetes állapotok jellemezték a területet. Arló környékén több fázisban az 900-as évek második felétől kezdődően nagy méretű és változatos formákat adó gravitációs tömegmozgások mentek végbe. Mindezek eredménye a csuszamlások kőzetanyagával elgátolt Arlói-tó keletkezése. Sajnos mintegy ötven év alatt olyan állapotba jutott a tó és környéke, amely figyelmeztet a természeti geomorfológiai értékek nem elégséges korábbi védelmére. A geomorfológiailag értékes terület és a tó védelem nélkül maradt. A meggondolatlan és túlméretezett üdülő-fejlesztő politika miatt ma már katasztrofális állapotok szemtanúi lehetünk, a tó teljesen elszennyeződött. A környező hegyoldalak gravitációs tömegmozgásait akác és fenyőtelepítéssel igyekeztek megállítani, míg korábban ligetes tölgyesek és kopár legelők adták a természetes növényzetet.

27

. kép Az arlói suvadás a tóval (Fotó: Tóth G.)

Az ötven évvel korábbi fényképek alapján mondható, hogy geomorfológiai mintaterületté kellett volna nyilvánítani és a természetes állapotokat fenntartani. A gravitációs tömegmozgások természetes folyamatait szinte folyamatában lehetne tanulmányozni, ha megmaradnak az eredeti, természetes állapotok. Egy terület vagy természeti objektum védelme mindig megfontolás, a társadalom adott időben történő megfelelő hozzáállásának a kérdése. Itt ez a felismerés elmaradt, és az akkori természetvédelmi lehetőségek sajnos nem biztosították a védelmet. Az arlói csuszamlások és a tó kialakulása Leél-Őssy Sándor az Arló környéki gravitációs tömegmozgások magyarázatát a klasszikus értelmezésű erdélyi suvadásokkal adta meg. Ugyanakkor a kőzettani felépítés nem erősítette meg ezt az elgondolását, ugyanis hiányoznak a csúszópályát biztosító vastag agyagrétegek. Főleg homokkőhomok és kavicsrétegek váltakoznak. A kőzetek kis összeállásúak és a rétegtani helyzet sem kedvező az elmozdulásokhoz. Peja Győző a terület kutatója és a részletes leírója a hiányzó agyagrétegeket laza homok-vagy kavicsrétegekkel helyettesítette a mozgást biztosító folyamatban. Komplexen vette számításba a lejtőviszonyokat és a felszín alatt

28

Tóth Géza

2. kép A Csahó-hegy szakadási fala, háttérben az Arlói-tó (Fotó: Tóth G.)

3. kép A Csahó-völgy északi oldala 25 méteres szakadási falakkal (Fotó: Tóth G.)

Természeti katasztrófa, ökológiai katasztrófa…

29

mozgó vizeket, továbbá összefüggést keresett a szénbányászat és a csuszamlások között, szerepet tulajdonított a tektonikus feltagoltságnak is. Véleményem szerint a kőzetek kis szilárdságát, a felszínalatti vizek mozgásának kőzetszilárdságot csökkentő szerepét és a cementező anyagok kioldását tekinthetjük alapadottságnak. Mindebből következik a domború lejtők kialakulása, mivel a hegytetők és a hegyoldalak vízáteresztő kőzetek miatt alig pusztulnak, ugyanakkor a völgyek mélyre vágódnak. A fővölgyek tektonikus és eróziós mélyülése szintén növeli a tetőkhöz viszonyítva a szintkülönbséget és labilis, feltűnően domború lejtőket eredményez. Végső soron a hidrogeológiai folyamatok (kötőanyag kioldás) továbbá a kőzetek kismértékű szilárdsága és főleg a domború lejtők, a fő okok a gravitációs tömegmozgások kiváltásában. Hasonlítható a természetben lejátszódó folyamat egy félig ellapátolt sóderdombnak a lesuvadására, itt is a támaszték elvétele és a kőzet laza összeállása, vagy annak hiánya hozza mozgásba a tömegeket.

A természetes állapot és a visszafordíthatatlanul elszennyezett, tönkretett tájrészlet A természeti katasztrófa helyett, helyesebb természetes folyamatot mondani, amit a terület földtani és domborzati adottságai törvényszerűen kiváltanak. Az ökológiai katasztrófa megnevezés helyénvaló, erről meggyőződhet az, aki megismeri a tó és távolabbi környezetének mai állapotát. Az Arlói-tó és környezete még az 950-es években olyan nagyszerű látványt nyújtott, amit a mai értékmegőrző szemlélettel és a természetvédelmi jogszabályok ismeretében minden bizonnyal védelemre érdemesnek minősítenénk geomorfológiai értelemben is. Közép-Európa egyik ritka és látványos geomorfológiai parkja lehetett volna a folyamatos és gyors forma-alakulással, jellegzetes dombsági arculatával, természetes növénytakarójával. A geomorfológiai értékek védelmére ma már meg van az igény, és rövidesen megindul a módszeres kataszterezés és minősítés is. Az arlói terület megemlítésével, és annak állapotával a védelem fontosságára kívántam felhívni a figyelmet. Látnunk kell, hogy az elmulasztott védelem, később már nem, vagy alig pótolható, és az érték tönkremegy, elvész az utókor számára. Sürgető feladat számunkra a geomorfológiai értékek mind teljesebb feltér-

220

Tóth Géza

képezése és minősítése, valamint a védelem megfelelő megoldásainak keresése, kidolgozása és megvalósítása. Irodalom Lángné Buczko E. (969): A csuszamlások genetikai típusai. – Földrajzi Értesítő 8. . pp. –5. Leél-Őssy S. (949): Az Arló melletti hegycsuszamlás és az általa létrehozott tó. –Hidrológiai Közlemények p. 5. Leél-Őssy S. (973): Természeti antropogén folyamatok és formák vizsgálata Ózd és Arló környékén. Földrajzi Értesítő 22. pp. 95–23. Pécsi M. (97): A földcsuszamlások főbb típusai. – Földrajzi Közlemények 9. (95.) 2–3. pp. 25–39. Peja Gy. (956): Suvadástípusok a Bükk északi (harmadkori) előterében. – Földrajzi Közlemények 4. (80.) 3. pp. 27–240. Peja Gy. (975): Geomorfológiai megfigyelések az Északi-középhegység laza kőzetű tömegmozgásos lejtőin. – Földrajzi Értesítő 24. 2. pp. 23–40. Schréter Z. (939–40): Borsodnádasd és Arló környékének földtani viszonyai. – A Földtani Intézet 939–40. évi jelentése I.

Természeti katasztrófa, ökológiai katasztrófa…

22

Geomorfológiai értékek a turizmusban Donka Attila – Gyuricza László  Tájhasznosítás és turizmus A morfológiai értékek védelme, a tájvédelem szoros összefüggésben van a tájhasznosítási lehetőségekkel.1 A tájhasznosítás során az értékek védelmének az első szempontok között kell szerepelniük. Természetesen, a pénzközpontú, profit-elvű, globalizálódó világban ez a szempont igen gyakran háttérbe szorul. Pedig a gazdálkodás során elengedhetetlen, hogy a fenntarthatóság biztosítása és a táj társadalmi erőforrásként való felhasználása állandó kölcsönhatásban és egyensúlyban legyen. A tájnak, mint erőforrásnak az egyik hasznosítója az idegenforgalom. Ebben az ágazatban az átlagosnál is hangsúlyosabban érvényesül az egyensúlyra törekvés. A gazdaság más ágazataiban a táj változásai közvetetten érvényesülnek. Az ipar a természeti erőforrásokat legfőképpen mint nyersanyagokat és energiaforrásokat veszi igénybe. A felszín változásai nem hatnak jelentős mértékben. A mezőgazdaság részben a fejlődő technológia következtében valamilyen módon általában alkalmazkodni tud a változásokhoz. A turizmus, mint a szolgáltatási szektor része, nagymértékben a táj kínálta vonzerőkre épül. A táj használata itt a bemutatást jelenti, a táj elsődleges értéke a természeteshez közeli állapot. Ennél fogva bármilyen bekövetkező változás a turizmust alapjaiban foghatja vissza. A vonzerő értéke csökken, a turisták már nem érdeklődnek olyan mértékben az adott terület iránt, így a táj turisztikai hasznosítása csökken, esetleg megszűnhet.  Készült az OTKA T 030 856 támogatásával

223

Az idegenforgalmi fejlesztések tervezése során gyakran részben vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a természeti, és ezen belül a morfológiai adottságokat. Többnyire csak a társadalmi feltételeket elemzik, következően részben a turizmus közgazdasági meghatározottságából. Pedig a morfológia, mint a táji adottságok egyik meghatározó vonzereje, alapvető tényezője lehet a turizmusnak. Jelen tanulmányunkban igyekszünk rámutatni a morfológia és a turizmus közötti összefüggésekre, miként jelentkeznek a felszínalaktani adottságok idegenforgalmi vonzerőként illetve milyen lehetőségek vannak a geomorfológiai értékek kvantitatív meghatározására a turizmus szempontjából. A turizmus jellegzetességei, tendenciái A turizmus alatt az emberek olyan helyváltoztatását értjük, melynek célja a szabadidőhöz köthető. A szakirodalomban elfogadott definíciónak vannak további elemei is, de azok többnyire ahhoz kötődnek, hogy mérhető legyen a turizmus keretében végbemenő utazások mennyisége és minősége. Tudomány-rendszertanilag a turizmus, hasonlóan a földrajztudományhoz, kétarcú. Megközelíthető egyrészt a geográfia oldaláról, ami alatt a vonzerők alapvető szerepét értjük, másrészt a közgazdaságtan oldaláról, hiszen egy dinamikusan fejlődő, és magas gazdasági teljesítményt produkáló ágazatról van szó. Az idegenforgalom (mely kifejezés szinonim a turizmussal, Lengyel M. 992) alapfeltételeit is közgazdaságtani oldalról lehet megközelíteni. Keresleti oldalról feltétele a szabadidő, a megfelelő jövedelem és a motiváció. Kínálati oldalról az infrastrukturális feltételek mellett jelenik meg a vonzerő, amely már a földrajztudomány hatáskörébe tartozik. A turizmusban állandó ellentmondás van jelen. A fentiek szerint alapvető feltétele a közel érintetlen táj, de a mozgás, a nagy tömegben végbemenő utazások, és ezáltal a tömegkultúra terjesztése révén a globalizáció egyik főszereplője, így az ezzel járó káros hatások közvetítője is. A geomorfológiai vonzerők számára az elsődleges, közvetlen veszélyforrás a nagy számú turista által okozott környezeti terhelés. Ennek a felszínre ható leggyakoribb formája a bakancsos turisták által előidézett kitaposási erózió (Karancsi Z. 2000). Ismert tény, hogy az egész világon nő a turizmus jelentősége, a világ egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává vált. Azonban napjainkig a turizmus

224

Donka attila–gyuricza lászló

főképpen a tenger- és tópartokon, a hegységi üdülőhelyeken, illetve a kulturális központokban koncentrálódott. Ugyanakkor a világtendenciák szerint egyre nagyobb szerepet kap benne a kaland és a természet-közeliség. A természetet felfedező, azzal együtt élő, ökológiai egyensúlyt szem előtt tartó kirándulók és látogatók, valamint a turisták aránya fokozatosan nő (Gyuricza L. 998). A társadalom polgárainak egyre nagyobb igénye van arra, hogy a közeli vagy távolabbi környezetükben lévő természeti szépségeket, értékeket megismerhessék, felfedezhessék. E célokat szolgálja az ökoturizmus, ami nem más, mint természeti turizmus, amely egyidejűleg segíti a védelmet és a fenntartható fejlődést, hiszen egyrészt jövedelmet biztosít a védett területeknek, illetve az ott élőknek, másrészt programokat szervez a turisták és a helyiek környezeti nevelésére. [A fenntartható turizmus elveinek az ökoturizmusban történő maradéktalan érvényesítését és az erről szóló egyeztetések megkezdését tűzte ki célul az ENSZ és a Turisztikai Világszervezet csúcstalálkozója, mely a legmagasabb szintre emelve foglalkozott a turizmus új, növekvő szerepű formájával (WTO – Quebec Declaration 2002]). A turizmusnak ez a trendje, a természet iránt megnőtt kereslet nem divatszerű, ideiglenesen kialakult jelenség, a további, tartós növekedését több tényező is alátámasztja (Aubert A. 999): . Az oktatás színvonalának emelkedésével együtt előtérbe kerül a környezet védelme. 2. A természetes és ember alkotta örökség növekvő tiszteletét a gyökerek keresésétől a jövőtől való félelemig számos motiváció indokolja. 3. A szabadidő illetve a diszkrecionális jövedelmek növekedésével a második, harmadik szabadság eltöltésében előtérbe kerülnek a speciálisabb turisztikai formák. 4. Az egészségtudatosság, az aktív pihenés egyre fontosabb, a rurális térségek a szabadtéri sporttevékenységeknek számos formáját kínálják a természetjárástól a lovagláson át a kerékpározásig. 5. Egyre magasabb minőségű ruházati és felszerelési tárgyak jelennek meg, amelyek lehetővé teszik a turisták számára, hogy extrém körülmények között is élvezhessék a természeti turizmus termékeit. 6. A zöld mozgalmak, civil természetvédelmi szervezetek térnyerése növekszik.

geomorfológiai értékek a turizmusban

225

7. A személyes emberi kapcsolatok, a vidéki kisközösségek megismerésének igénye szintén erősíti az ökoturizmust. 8. A béke és nyugalom iránti igény, a munkahelyi stresszhatások előli menekülés a csendes, nyugodt környezetbe. 9. Az aktív nyugdíjasok száma nő, közülük sokan választják a természeti turisztikai formát egészségi okok, nosztalgia vagy egyéb motivációk alapján. A természeti értékek megismerését célzó utazások terjedésében és a fenntarthatóság szempontjainak szélesebb körben történő figyelembevételében nagyon fontos szerepe van a felszín formakincsének, mint vonzerőnek. Ezek közé sorolhatóak az érintetlen, védett területek, tehát a közel természetes állapotban megőrzött, fennmaradt tájak (pl. a nemzeti parkok területén), továbbá az egyediséget, különlegességet hordozó tájak, melyek – azon túl, hogy minden táj individuum – elemeik révén egy vagy több, máshol nem található „attrakcióval” szolgálnak. (Az attrakció szó a turizmusban elfogadott szakkifejezés, melyet bármilyen, természetes vagy mesterséges, kiépített vonzerőre használnak.) Ilyen különlegességek pl. a világ csodáiként emlegetett helyek, a „leg”-ek. Alternatív vonzerő még a sokszínűség, változatosság is, tehát azok a helyek, ahol több értékes, különleges tájelem van jelen, vagy csupán hagyományos, környezetükhöz hasonló tájelemek találkoznak. Ez utóbbi a szegélyhatás (Kiemstedt, H. 967). Végül szintén ehhez a típusú vonzerőhöz sorolható az elzártság. Egy táj, ha nem rendelkezik semmiféle különleges adottsággal, mégis az új típusú turizmus célterülete lehet, ha korábban elzárt, periférikus, ismeretlen terület volt, mely megnyílik a turizmus előtt, és számos „felfedezésre” váró jelentős részben még érintetlen elemmel várja a turistákat. Az alternatív vonzerőkhöz kötődnek a táj turizmus számára megjelenő alapvető értékei. Ezek a következők: a látvány, a panoráma érték, a ritkaság-érték és a tudományos érték. Kísérletek a táj értékének meghatározására A domborzati formák osztályozása és tipizálása különféle szempontok alapján történhet. Az osztályozás kötődhet egyrészt a formák méretéhez, nagyságrendjéhez, a szerkezethez, az eredethez, az éghajlathoz, és a kőzettani felépítéshez (Horváth G. 99). De általánosságban a komplex osztályozás a célravezető, hiszen a felsorolt tulajdonságok a legtöbb esetben szorosan

226

Donka attila–gyuricza lászló

kötődnek egymáshoz. Idegenforgalmi szempontból szintén a komplex osztályozás a legalkalmasabb a formák csoportosítására. A táj esztétikai értékének meghatározása a szubjektivitás jelentőssége miatt csak kísérleti szinten jelenik meg a kutatásokban, elsősorban egy-egy tájegység konkrét értékelését bemutatva. Egyes esetekben hivatkozással az idegenforgalmi és regionális fejlesztési elképzelésekre, az esztétikai érték meghatározásának gyakorlati hasznát megjelölve (Mezősi G. 99). A táj turisztikai értékének vizsgálatára számos kísérlet történt. Többen tettek kísérletet a kvantitatív értékelésre. Kiemstedt a rekreációs tájpotenciál meghatározását a szegélyhatás, a reliefenergia, a klíma és a területhasznosítás értékelésével próbálta végezni. Ezek a tényezők ugyan csak részleges képet mutatnak az idegenforgalmi potenciálról, de a szegélyhatás értékelésének bevezetésével új elemet jelentett a kutatásokban (Kiemstedt, H. 967). A szegélyhatást először Kertész Ádám elemezte hazai tájra vonatkoztatva (Kertész Á. 988). Molnár K. és Tózsa I. az idegenforgalmi potenciált számítógépes módszerekkel igyekezett meghatározni, ahol az alkalmazott 6 mutatóból 0 a természeti környezetre vonatkozott, köztük morfológiai elemekkel (Molnár K. – Tózsa I. 983). Martonné Erdős Katalin más megközelítésből vizsgálta a természeti adottságok és a rekreáció összefüggéseit. A városkörnyéki rekreáció vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy gyakran elég egyetlen kedvező adottság megléte is, hogy az adott táj idegenforgalmi célpontként megjelenjen (Martonné Erdős K. 99). Az idegenforgalom oldaláról is történt már ezirányú kutatás az elmúlt évtizedben. A Magyar Turizmus Rt. felmérése során (997) 20 ezer hazai vonzerőt gyűjtött össze, települési szinten. A kereshető adatbázisban a természeti vonzerők széles skálája szerepel, azonban egyes országosan is ismert vonzerők hiányoznak a listából. A geomorfológiai adottságok jól elkülöníthetően megjelennek az eredmények között. A felmérés, illetve gyűjtés kiterjedt a vonzerők alapadatain túl a megközelíthetőségre, látogatottságra, kihasználtságra, továbbá értékelték a településeken a turizmus feltételrendszerét is, értve ezalatt elsősorban az infrastrukturális adottságokat. Az értékelés másik, összesített módja az volt, hogy 0 fokozatú skálán értékelték az adott vonzerő idegenforgalmi hasznosítását az önkormányzatok, és a település vállalkozásai. Az általunk 998-ban leírt módszer a fentieket részben ötvözi, illetve továbbfejleszti (Gyuricza L. 998). A vizsgálat egyik célja: a természeti adottságok értékelésével raszter bázisú térképeken számszerűsített paraméterek geomorfológiai értékek a turizmusban

227

segítségével, a regionális differenciák alapján természeti turisztikai kiskörzeteket kijelölése. Ez az egyes - idegenforgalmi szempontból lényeges – természeti adottságok paramétereinek súlyozott összegzésével történik. A paraméterek kijelölése alapvetően a természeti földrajz algoritmusának megfelelően történik, ezen belül pedig speciálisan az idegenforgalmi szempontokat veszi figyelembe e módszer. Az . táblázatból kitűnik, hogy a morfológiai értékek jelentős hányadot tesznek ki (. táblázat). A szempontokat természetesen meghatározza a táj jellege is, e metódus elsősorban a tagolt, dombsági-síksági, alacsonyhegységi táj értékelésére alkalmas. A módszer annyiban új, hogy egyrészt nemcsak a tájnak, illetve részleteinek az idegenforgalomra való alkalmasságát vizsgálja, hanem segítségével önálló karakterekkel rendelkező természeti turisztikai kiskörzetek is kijelölhetők. Másrészt pedig hasonló módon elvégezhető a társadalmi adottságok idegenforgalmi szempontú értékelése is. Az így kapott eredményháló módosítja a természeti alapon kijelölt kiskörzetek határait, megmutatja az idegenforgalom szintjét, kiépítettségét és megjelöli azokat a vonzerőket, amelyek csak potenciálisan léteznek. Az idegenforgalmi tájpotenciál mérésére a fentieken kívül is több mutató, és mutatórendszer létezik. Ezek önmagukban eredményesen értékelik a táji adottságokat, de többnyire csupán a természeti földrajz oldaláról. Az idegenforgalom oldaláról ez csak részeredmény lehet, hiszen a természeti adottságokon túl, hasonló súllyal vannak jelen a turizmusban a társadalmi-infrastrukturális adottságok is, melyeknek a hiánya alapjaiban teszi lehetetlenné a turizmust egy adott tájon. (Ezt a hiányosságot igyekszik kiküszöbölni a fent leírt módszer.) Hiába rendelkezik egy adott táj a legideálisabb természeti-táji adottságokkal, a természeti érték még önmagában nem azonos az idegenforgalmi vonzerővel. Az idegenforgalmi fejlesztések során a földrajztudomány szerepe, hogy a táji-természeti értékekből vonzerőt fejlesszen: elemzéssel, értékeléssel, bemutatással feltárja a táj értékeit az idegenforgalom számára.

228

Donka attila–gyuricza lászló

Értékhatárok

Szorzó

Max. pont

Arány a term. adottságokon belül

Domborzati adottságok . Abszolút relief -7  7 /tszfm: -60: pont, 60-80: 2p, 80-200: 3p, 200-230: 4 p, 230-260: 5p, 260-300: 6 p, 300<: 7p/ 2. Relatív relief -8 2 6 /m/km2: 0-5: pont, 6-0: 2p, -20: 3p, 2-30: 4p, 3-50: 5p, 50-75: 6p, 76-00: 7p, 0-45: 8p/ 3. Felszabdaltsági index -5 3 5 /0-0,: pont, 0,-0,2: 2p., 0,2-0,3: 3p., 0,3-0,4: 4p., 0,4- : 5p./ 4. Kilátópontok 2-8 2 6 5. Lejtőkategória 0-3 2 6 /0-5%: 0pont, 5-2%: p., 2-25%: 2p., 25% fölött: 3p./ 30 % Összesen: 60 pont Éghajlati adottságok 6. Lejtőexpozíció -5 2 0 /északias (ÉNY-É-ÉK): -2p.,uralkodóan K: 2p., sík terület, erdő, település: 3p., uralkodóan NY: 4p., délies (DK-D-DNY): 4-5 p./ 7. Évi csapadék -5  5 /mm: <760: 5p., 760-780: 4p., 780-800: 3p., 800-820: 2p., >820: p./ 8. Nyári félév khőm. -5  5 /°C: 5,0-5,5: p., 5,5-6,0: 2p., 6,0-6,5: 3p./ 0 % Összesen: 20 pont Vízrajzi adottságok 9. Felszíni vizek (tavak, patakok) 0-5 4 20 /tó: 5p., patakok vízhozam és a Horton-féle osztályozás szerint: -4 p./ 0-5 2 0 0. Források / forrás/km2: 3p., több forrás/km2: 5p./ . Termálkutak (minősítés alapján) 0-5 4 20 Összesen 50 pont 25 % Élővilág 2. Növényzet relatív értékelése -6 3 8 /település: 0p., szántó: p., rét, legelő: 2p., ártéri erdő, szőlő: 3p., tölgyes, vegyes lombos erdő: 4p., fenyves: 5p., bükkös: 6p./ 3. Védett természeti értékek 0-5 4 20 /tájvédelmi körzet: 5p., erdőrezervátum, arborétum: 4p., helyi jelentőségű védett értékek: 3p./ 0-5 2 0 4. Vadászati lehetőségek /uralkodóan: gímszarvas: 5p., vaddisznó: 4p., őz: 3p., apróvad: 2p./ 0-4 3 2 5. Szegélyhatás /erdőszél: 2p., tópart: 3p., mindkettő: 4p./ 30 % Összesen 60 pont Talaj 6. Talajminőség -5 2 0 /talajértékszám: 50-40: 5p., 40-30: 4p., 30-20: 3p., 20-0: 2p., 0-0: p./ 0 pont 5% Összesen Összesen 200 pont 00 % Természeti adottságok

. táblázat A természeti adottságok értékelésének szempontjai Nyugat-Zala példáján. (Gyuricza L. 998) geomorfológiai értékek a turizmusban

229

Morfológiai vonzerők A természeti adottságok egyik jelentős csoportját a turizmus számára a geomorfológiai adottságok jelentik. Ezeket a vonzerőket hasonlóképpen lehet csoportosítani, mint a domborzatformákat, hiszen ugyanazokról a jelenségekről van szó, csupán más megközelítésben vizsgáljuk. A felsorolás mindenekelőtt az idegenforgalmi vonzerők felől közelíti a jelenségeket, ezért nem a hagyományos geográfiai algoritmus alapján vesszük sorra a felszíni adottságokat. . A belső erők által létrehozott formák Az elsődlegesen belső erők által létrehozott formák esetében elsősorban a vulkáni formák (és ezzel egyidejűleg a vulkáni jelenségek) jelentenek különleges vonzerőt a turisták számára. A vulkáni jelenségek viszonylag kis számban találhatóak meg a turizmus által felfedezett, használt területeken, régiókban, ezért viszonylag jelentős a ritkaság-értékük. Különleges élményt jelent a turisták számára, hogy a vulkánok környezetében gyakran lehet még az aktív tevékenységre utaló jeleket találni (Etna, Vezúv, Stromboli, Hawaii), ezáltal közelről érzékelhető a Föld belső erőinek működése, és egyúttal veszélye (. ábra). A posztvulkáni működéseknek (gejzír, szolfatara, mofetta, szoffioni, fumarola) hasonlóan magas a ritkaság-értékük (Izland, Solfatara, Vulcano, Yellowstone). 2. Morfológiai makroformák A makroformák mindegyike rendelkezik speciális, csak arra a tájtípusra jellemző turizmussal. A hegységeknek jelentős látványértékük van, emellett a változatos, mozgalmas felszín és a viszonylag érintetlen élővilág vonzza leginkább a turistákat. A legtöbb nemzeti park a magashegységekhez kapcsolódik (4. ábra). A magashegységekben lévő glaciális formakincs a turizmus egyik legfontosabb és leglátványosabb vonzerőcsoportját jelenti (2. ábra): pl. gleccserek, kárfülkék, kárpiramisok („éles, csipkézett gerincek”), cirkuszvölgyek, kártavak, gleccservölgyek, függővölgyek vízesésekkel, fjordok stb. (Zermatt környéke, Magas-Tátra, Gavernie, Délnyugat-Norvégia stb.).

230

Donka attila–gyuricza lászló

1. ábra A turisták körében az egyik legnépszerűbb vulkán a Stromboli, amely viszonylag könnyen megközelíthető, s a Föld belső erőinek működése közelről és biztonságosan tanulmányozható (Fotó: Gyuricza L.)

2. ábra Könnyű gyalogtúra Európa leggyorsabb gleccserének, a Mer de Glace vidékén. Kontinensünk legmagasabb hegysége, a Mont Blanc - Chamonix központtal - a magashegységi turizmus egyik legrégibb régiója (Fotó: Gyuricza L.)

geomorfológiai értékek a turizmusban

23

A magashegységek ezen kívül az aktív szabadidő-eltöltés fontos helyszíne is, egyrészt a téli sportok, másrészt az egyre divatosabbá váló extrém sportok számára (alpinizmus, magashegységi túrák, trekking, kanyoning, rafting, stb.). A dombsági tájak szelíd formákkal rendelkeznek. Ezek a tájak még nem egyhangúak, de nem is olyan mozgalmas a felszínük, amit ne lehetne emberi léptékkel áttekinteni. Ezért itt többnyire a falusi turizmus és a természetjárás különböző formái alakultak ki (kerékpározás, gyalogtúrázás). Mivel a dombsági tájak nagyobb területen fordulnak elő, mint a magashegységek, ezeken a területeken főleg a belföldi turizmus van jelen. A síksági tájak egyhangú felszíne a komplex táji adottságok révén válik vonzerővé. Itt nem közvetlenül a felszín jelenti a vonzerőt – bár önmagában a „puszta” is különlegesség -, hanem az élővilág és sokszor a kultúrtáj egysége, illetve a speciális vízrajzi adottságok jelentenek különleges értéket. (Hortobágy, Doñana, Duna-delta). A partok a turizmus legfontosabb színhelyét jelentik, ahol a tömegturizmusból származó bevételek döntő hányada realizálódik. De nemcsak a tengerparti-tóparti üdülés révén, hanem helyenként látványértékük vonzza a turistákat (3. ábra), esetleg olyan partszakaszokon is, ahol az üdülést mást tényezők akadályozzák (pl. marinoglaciális partok Skóciában, riák Galíciában, dalmát parttípus Horvátországban, abráziós formák Algarvén, Máltán, tafonik Korzikán, Szardínián stb.). Nem véletlen, hogy a nemzeti parkok jelentős része tengerpartokhoz kapcsolódik (Brioni, Kornatok, Mljet, Scandola stb.) (4. ábra) 3. A kőzetminőség függvényében kialakult formák A kőzetminőség jelentősen meghatározza egy-egy táj képét, a lepusztulásformákat. A turizmus számára azok a formák jelentik általában a vonzerőt, amelyek jelentősen elütnek környezetüktől, szokatlan, merész, látványos formákat produkálnak. Első helyen kell megemlíteni a mészkővidékeket. A karsztjelenségek önmagukban olyan változatosságot jelentenek egy tájon, ami már a turizmus kialakulásának kezdeti időszakában is megfelelő vonzerőt kínált a potenciális turisták számára. Fajlagosan a legnagyobb bevételek a barlangokhoz kötődnek. A hagyományos barlanglátogatók mellett jelentős szerepet játszanak a speciális, ismeretszerző barlangtúrákon, az extrém sportokban

232

Donka attila–gyuricza lászló

illetve a barlanggyógyászatban részt vevő turisták is (Franciaország, Szlovénia). A barlangokon kívül vonzerőt jelentenek a karrmezők (Júliai-Alpok – Héttó-völgy), a dolinákban gazdag tájak (Causses-vidék, Francia-MészkőAlpok, Dinári-hegység, Dachstein, Bükk), de jelentősek és igen látogatottak (megközelíthetőségüktől függően) a szurdokvölgyek is (Grand Canyon du Verdon, Szlovák Paradicsom, Békás-szoros, Paklenica, Tara, Goroppu-torok), valamint a mésztufagátak által létrehozott tavak, vízesések (Plitvicei-tavak, Krka-vízesések, Fátyol-vízesés). Egyes szurdokvölgyek a sportturizmus színterei, főleg az extrém sportok kedvelői használják ki (Lot, Tarn, Soča).

3. ábra A kőzetminőségtől függően a külső erők hatására Szardínián a geomorfológiai formák rendkívüli változatossága alakult ki, melyet a turizmus csak a közelmúltban kezdett hasznosítani. A képen az északkeleti partok mentén emelkedő „Medve”, a Capo D’ Orso látható, mely tafonik összeolvadásával jött létre. (Fotó: Gyuricza L.)

A kőzet sajátos lepusztulás-folyamataiból adódik, hogy – ötvöződve az antropogén elemekkel - a középkori várak többnyire magányosan álló, környezetéből kiemelkedő mészkőszirtekre épültek, amelyek nemcsak kultúrtörténeti szempontból értékesek, hanem tájképileg is növelik a látványértéket (Árva, Trencsén, Kufstein, Vaduz, Hochosterwitz, Sümeg stb.). A dolomit szegényes növényzettel, kopár felszínnel rendelkezik, ennek következtében gyakran kilátóhelyként „használja” az idegenforgalom. Ezen kívül a lepusztulásformák is egyediek. Az aprózódás és a derázió következtében létrejött kőfolyások, törmelékkúpok, lejtőtörmelékek, tört lejtők, függeomorfológiai értékek a turizmusban

233

gőleges falú bástyák attraktív elemei a tájnak, melyek bizonyos mértékben sivatagi formákra emlékeztetnek (Dolomitok, Lienzi-Dolomitok, Csiki-hegyek, Hármashatárhegy). A magashegységi túrának ma már népszerű elemeit, a „via ferratákat” (vaslétrák, láncok, lépcsők, függőhidak is) először a Dolomitokban építették ki a turizmus számára. A homokkő nagy kiterjedésű táblás fennsíkjait, illetve a száraz éghajlaton a bevágódó kanyonokat „világcsoda”-ként tartja számon a turizmus (Grand Canyon). A kőzet szelektív lepusztulása bizarr formákat eredményez, ami tájesztétikai szempontból is értékes, de a sziklamászás, trekkinng helyszíne is (Szász-Svájc, Cseh-Svájc, Luxemburgi-Svájc, Extersteine, Monserrat, Stolovy Gory). Speciális helyzetben vannak azok a homokkő-formák, amelyek sivatagi környezetben jöttek létre (Tunézia, Arab-sivatag). A szélmarás olyan merész formákat alakít ki, amelyek egyedi látványt kínálnak a turistáknak. A gránit mállékonyságának köszönhető, hogy a magashegységekben a folyóvízi eróziót követi az areális lejtőleöblítés, ennek következtében a klaszszikus V-alakú folyóvölgyek a legoptimálisabb helyszínei a síturizmus számára (Magas-Tauern, Magas-Tátra). Sajátos lepusztulásformáinak pedig a látvány és ritkaságértékei jelentősek: pl. korzikai tafonik, Rózsaszinű Gránitpart Bretagne-ban, trópusi szigethegyek, gyapjúzsákok, stb. A bazalt a megszilárdulás során elnyert egyedi formakincsével vonzza a turistákat (Tapolcai-medence, Szent György-hegy, Hegyestű, Salgó, Detunáta,). A látványérték tovább növekszik, ha e sajátos formakincset folyóvízi vagy tengervíz általi erózió pusztította (Giant’s Causeway, Skye-sziget, Kyklopszsziklák, Alcantara-völgy). A geomorfológiai értékek szerepét mutatja be Európa fő idegenforgalmi területein az 4. ábra. A megjelölt nemzeti parkok, világörökségek, illetve egyéb jelentős természeti vonzerők a leglátogatottabb, részben vagy teljes mértékben morfológiai alapú vonzerők a kontinensen (egyes vonzerők, desztinációk nemzeti parkok és a világörökség részei is egyben). Összegzés A turizmust, mint láthattuk, számos tényező befolyásolja. Az alapvető társadalmi feltételek mellett jelen vannak a természeti tényezők, mint vonzerőként megjelenő adottságok, természeti értékek. Mint az előzőekből kiderült, a turizmus aránya a gazdasági ágazatok között várhatóan tovább nő, s a turizmuson belül pedig a geomorfológiai érté-

234

Donka attila–gyuricza lászló

kek egyre nagyobb szerepet kapnak. Egyre nagyobb szükség van a természeti értékekre, de nyilvánvalóan ez nem elég a turizmus fellendüléséhez. A világ számos országában kitűnőek a morfológiai és egyéb természeti adottságok a turizmus számára, azonban az infrastrukturális, biztonsági és egyéb feltételek miatt nem rendelkeznek kiemelkedő idegenforgalommal (pl. Albánia, Grúzia). Ellenben vannak olyan országok, melyek szerényebb geomorfológiai adottságokkal rendelkeznek, mégis magas színvonalú, és nagy turistaforgalom jellemzi őket (pl. Hollandia, Észak-Németország, Dánia).

4. ábra A legjelentősebb morfológiai alapú vonzerők Európában (Donka A. – Gyuricza L.)

geomorfológiai értékek a turizmusban

235

A természeti turizmus jelentősége abban mutatkozik meg, hogy nem a tömegturizmust ösztönzi, csökkenti a szezonalitást, növeli a természeti környezet és a kulturális értékek iránti érzékenységet, segít azok megőrzésében, megvédésében. A turisták közvetlen kapcsolatba kerülnek a természeti értékekkel, illetve az adott területen élő lakossággal (Aubert A. 999). Magyarország geomorfológiai értékei ugyan nem jelentenek egyedi, világhírű kategóriát, ennek ellenére mégis fontossá válnak a jövőben: egyrészt a hagyományos fő turizmuságazataink (gyógyturizmus, kulturális turizmus, borturizmus) kiegészítőjeként, másrészt az évi 2-3. utazások desztinációjaként is szóba jöhetnek, s nem utolsósorban az egyre nagyobb volumenű belföldi turizmus helyszínét is jelenthetik. Mindezek következtében a jövőben fontos szerepet kell kapniuk a turizmus és a geomorfológia kapcsolatát érintő kutatásoknak. Irodalom Aubert A. (995): Turizmus tervezés – Turizmus marketing. JPTE TTK Regionális Társadalomföldrajzi Tanszék, Pécs 240 p. Aubert A. (999): Az ökoturisztikai területfejlesztés szükségessége és modellje Magyarországon. – In: Tóth J. – Wilhelm Z. (szerk.): Változó környezetünk. MTA RKK DTIPTE TTK FI, Pécs pp. 74-82. Berényi I. (979): Jósvafő földrajzi adottságainak értékelése, különös tekintettel az idegenforgalomra. – Földrajzi Közlemények 27. (03.) -3. pp. 92-05. Berényi I. (986): A települések természeti környezetének értékelése az idegenforgalom szempontjából. – Idegenforgalmi Közlemények 3. pp. 3-9. Budai Z. (200): Magyarország földrajzi adottságai – lehetőségek a turizmusban. – In: Kutatás a turizmusban. A turizmus aktuális kérdései Magyarországon. pp. 37-46. Csorba P. (989): Tájstabilitás és ökogeográfiai stabilitás. – Földrajzi Értesítő 38. 3-4. pp. 395-40. Donka A. – Gyuricza L. (999): Szatmár-Bereg természeti adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése. – Közlemények a JPTE Földrajzi Intézetének Természetföldrajzi Tanszékéről . Pécs 4 p. Galambos J. (986): Táji és környezeti adottságok értékének üdülési szempontú differenciálása. Gáldi L. (986): A Bükk természeti adottságainak idegenforgalmi földrajzi szempontú értékelése. – Földrajzi Közlemények 34. (0.) -2. pp. 79-95. Gyuricza L. (996): Tájhasznosítási lehetőségek a szlovén határ mentén. Közlemények a JPTE TTK Természetföldrajzi Tanszékéről Pécs 4 p. Gyuricza L. (997): Tájhasznosítási lehetőségek vizsgálata Nyugat-Zalában, különös tekintettel az idegenforgalomra. Kandidátusi értekezés. Kézirat. Pécs 25 p.

236

Donka attila–gyuricza lászló

Gyuricza L. (998): Természeti és társadalmi adottságok idegenforgalmi szempontú értékelése és komplex turisztikai kiskörzetek kialakítása Nyugat-Zala példáján. – Földrajzi Értesítő 47. 7. pp. 73–87. Horváth G. (99): A domborzat formáinak osztályozása és tipizálása. – Földrajzi Értesítő 40. –2. pp. 39-54. Jandala Cs. (997): Az európai utazási szokások alakulása. – Turizmus Bulletin. pp. 0– 5. Karancsi Z. (2000): „Megtaposott” brit ösvények. – A Földgömb. 7. 4. pp. 30–37. Kertész Á. (988): A Dunakanyar-hegyvidék természeti környezetpotenciáljának mezőgazdasági és idegenforgalmi szempontú értékelése. MTA FKI, Budapest 68 p. Kertész Á. (988): A Dunakanyar-hegyvidék természeti környezetpotenciáljának mezőgazdasági és idegenforgalmi szempontú értékelése. Elmélet-Módszer-Gyakorlat 39. Budapest 68 p. Kiemstedt, H. (967): Zur Bewertung der Landschaft für die Erholung. Beiträge zur Landespflege, Sonderh. . Kiss G. – Horváth G. (2002): Kísérletek táji értékek meghatározására. – In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Az épített környezet változása. Környezetkímélő Agrokémiáért Alapítvány – Szent István Egyetem, Gödöllő pp. 89-97. Kollarik A. (99): Területfejlesztés, környezetvédelem és az idegenforgalom (Természeti erőforrások és gazdaságföldrajzi adottságok) BKE-AULA. Budapest 87 p. Lengyel M. (992): A turizmus általános elmélete KIT. Budapest 22 p. Lengyel M. (2002): A turizmus általános elmélete I. Heller Farkas Főiskola, Budapest Magyarország turisztikai vonzerőinek számbavétele. Magyar Turizmus Rt. 997. (Magyar Idegenforgalmi Vonzerőleltár /MIWO/) Martonné Erdős K. (990): Egyéni rekreáció lehetőségei és megvalósulása Miskolc környékén. Kandidátusi értekezés. Debrecen 57 p. Mezősi G. (99): Kísérletek a táj esztétikai értékének meghatározására. – Földrajzi Értesítő 40. 3-4. pp. 25–264. Michalkó G. – Vizi I. (2002): A rekreáció szerepe az aktív turizmusban. – Magyar Sporttudományi Szemle 3–4. sz. pp. 9-23. Molnár K. – Tózsa I. (983): Az idegenforgalmi potenciál számítógépes meghatározása. – Földrajzi Értesítő 32. 3–4. pp. 325-339. Rétvári L. (szerk.)(986): A Pilis-Visegrádi-hegység környezetminősítése. MTA FKI, Budapest 39 p. World Economic Summit (2002). WTO – Québec Declaration on Ecotourism. United Nations Environment Programme & World Tourism Organisation. 9–22. 05. 2002.

geomorfológiai értékek a turizmusban

237

Felhagyott kőbányák természeti értékei terület- és turizmusfejlesztési projektekben Dávid Lóránt  . Bevezetés Nyilvánvaló hogy egy új bánya nyitása kapcsán felmerülő kérdések is területfejlesztési problémák sorozatát vethetik fel, de legalább ilyen izgalmas probléma az, mikor a felhagyott kőbányák területfejlesztésben betöltött szerepét vizsgáljuk.1 Minden felhagyott kőbányára igaz az, hogy az utóhasznosítás csak akkor mondható eredményesnek (elfogadhatónak), ha megfelelő volt a tervezés, a műszaki előkészítés és a kivitelezés. Különösen érdekesek azok a kezdeményezések, amelyek egy-egy felhagyott kőbánya esetében valamilyen turisztikai hasznosítást tűznek ki megvalósításra. A nemzetközi gyakorlatban ennek is többféle célja van. 2. Nemzetközi példák a. Természetvédelem, vadon élő közösségek megőrzése és oktatása Sok elhagyott kőbánya (kiváltképpen a kréta- és mészkőbányák) különböző élőlények által történt benépesülése sokszínű, fajokban gazdag növény-, állatés rovarközösségek kifejlődéséhez vezetett. Az egyedülállóan ritka, vagy helyi fajok előfordulása növelheti a régi kőbányák értékét. Ez gyakran inkább véletlen, mint tervezett folyamat és emberi közreműködés nélkül alakul ki az után, hogy a bányát felhagyták. Az is egy lehetőség azonban, hogy eze Támogatta az OTKA D 38473.

239

ket a gazdátlan területeket szándékosan betelepítsék vadon élő közösségek megőrzésére (Davis, B. N. K. 979). Az ilyen területek hasznosíthatóak lehetnek az oktatás szempontjából, tanulmányozni lehet azokat a természetes ökoszisztémákat, melyek magukban foglalják a geológia, a növényzet és az állatvilág kapcsolatait (Usher, M. B. 979). A biológiailag legértékesebb területek általában azokban a kőbányákban alakultak ki, amelyeket ilyen szempontból egyébként is értékes területek vesznek körül. Természetvédelmi területnek jelölték ki például a Trowbarrow Quarry-t és a Warton Crag Quarry-t Észak-nyugat Angliában, Lancashire és Cumbria határán (Dávid, L. – Patrick, C. 999). Magyarországon Celldömölk mellett a Ság-hegy kőbányászat által feltárt vulkáni krátere szolgáltat kiváló példát. b. Kereskedelem és szórakoztatás Az elmúlt években főként Nagy-Britanniában találunk több példát arra, hogy régi kőbányákban városon kívüli kereskedelmi központokat (hiper- és szupermarketeket) építenek, illetve ezekhez kapcsolódva szórakoztatásra is alkalmas egységeket (parkokat, multiplex mozikat, játéktermeket, hangversenytermeket, diszkókat, galériákat, művészeti központokat, parkokat, stb.) alakítanak ki (Bennett, M. R. – Doyle, P. 999). A leglátványosabb példa erre a Londont körülvevő M25 körgyűrű 2. közlekedési csomópontja mellett, Dartfordban fekvő Blue Water Shopping Centre, amelyet Európa legnagyobb ilyen jellegű szolgáltató centrumaként reklámoznak. Az impozáns külső és belső megjelenésű beruházást 995–99 között hozták létre a felhagyott Blue Circle Chalk Quarry területén (. ábra). A másik példa Edinburghból való, ahol a supermarket óriás J. S. Sainsbury épített egy hatalmas bevásárlóközpontot a Carboniferous Craigleath Quarryban. Az építkezéshez jórészt a helyben kitermelt követ használták (Bennett, M. R. – Doyle, P. 999). c. Víztárolás és vízgazdálkodás Azok a mély kőbányák, amelyekben víz található, alkalmasak víztárolásra, folyószabályozásra, vagy közvetlen vízkinyerésre. A víztározók kialakításának gyarapodó nehézségei, beleértve a földmunkálatok költségeit is, a vízügyi hatóságok figyelmét egyre inkább az ilyen típusú kisebb-nagyobb tavak felé fordították. A sekély kőbányák csupán víztárolásra kevésbé hasznosak, de összekapcsolhatóak más felhasználással, például rekreációs célra,

240

dávid lóránt

ezért ilyen esetekben a többcélú felhasználás a járható út. Ilyen példákat találunk az Egyesült Államok közép-nyugati részén Illinoisban, ahol egykori kőfejtőket árasztottak el és fejlesztettek attraktív vadász- és horgászterületekké (Rosenbery, J. L. – Klimstra, W. D. 965; Nir, D. 983).

. Ábra A Blue Water Shopping Centre London közelében. A háttérben a Blue Circle Chalk Quarry bányafala.

d. Sport és aktív kikapcsolódás A városok és egyéb lakott területek közelében bármilyen típusú elhagyott kőbánya lehetőségek sorát biztosíthatja kötött és kötetlen kikapcsolódásra főként a fiatalok számára. Sok esetben a helyi lakosok maguktól birtokba veszik az elhagyott kőbányákat sétákra, piknikre, játékra, kutyasétáltatásra, kerékpározásra, motorkerékpározásra, harci játékokra. Elhagyott állapotban ezek veszélyes helyek lehetnek, ám a felesleges és használhatatlan épületektől és növényzettől megtisztítva, gyakran csak minimális helyreállítási munkákat elvégezve ezek ideális színterei lehetnek a kötetlen kikapcsolódásnak. Formálisabb megoldással a nem használt kőbányák kiváló színteret biztosíthatnak sporttevékenységekre, például játékterekre, golfpályákra, versenypályákra, lőterekre (golyós fegyverek és íjászat), kerékpár és motorkerékpár versenyekre, stb. A vízzel elárasztott bányák alkalmasak lehetnek csónakázásra, vitorlázásra, kajak-kenuzásra, úszásra/fürdésre, horgászatra és vízisíelésre. Észak-nyugat Angliában, Lancashire és Cumbria határán a felhagyott és vízzel elárasztott Overhead Quarry mély tavában műugró-merülő edzőfelhagyott kőbányák természeti értékei…

24

központot alakítottak ki (Dávid, L. – Patrick, C. 999). A kőbányákban parkolók alakíthatók ki, alkalmasak piknikre, sétákra és sok terhet vehetnek le a természetes, de sokkal érzékenyebb területekről. Néhány bánya természetes állapotában amfiteátrum alakú, így a peremein színházi előadások, koncertek rendezésének céljára ülőhelyek alakíthatók ki. Jól ismert Magyarországon a fertőrákosi mészkőfejtő opera- és filmdíszletként is szolgáló monumentális üregrendszere. A parkokat kikapcsolódásra és pihenésre alkalmas területekként működtetve értékes rekreációs övezetek jöhetnek létre a nagyvárosok közelében, és nagy területek adhatnak színteret tevékenységek széles köre számára. Sok vidéki régióban a régi kőbányák jó lehetőségeket kínálnak általános rekreációra, hasonló formában, mint amelyeket a városi környezetben lévő bányáknál már említettünk. A változatos életközösségeknek helyet adó, Nagy-Britanniában tipikusan 0 hektárnál (25 acre) nagyobb területek parkokká fejleszthetők, nyílt vízfelületekkel, ősparkokkal és pusztákkal. Gépkocsi parkoló, lakókocsitábor, mint például a Scout Crag Quarry Észak-nyugat Angliában, Lancashire és Cumbria határán (Dávid, L. – Patrick, C. 999) és nyilvános WC-k ugyanúgy lehetnek bennük, mint sétautak, természetes ösvények, valamint túrázási, horgászati, csónakázási, lovaglási és egyéb lehetőségek. Néhány hely rendelkezhet speciális felszíni formákkal, például sziklafalakkal a sziklamászók számára, vagy védelemre érdemes ökológiai, régészeti, kőzettani jellegzetességekkel, amelyek felhasználhatók oktatási célokra, vagy általános ismeretterjesztésre. Kitűnő példákat találunk ezekre Észak-nyugat Angliában, a Lancashire és Cumbria határán fekvő kőbányák esetében (Dávid, L. – Patrick, C. 999). A vizekkel is rendelkező parkok kialakításakor figyelni kell arra, hogy változatos legyen a tópart, természetes lejtők vezessenek le a vízhez, valamint szükség lehet egyéb tájformálásra is. Ez megfelelő feltöltéshez szükséges anyagot igényel, ami vagy helyben kinyerhető, vagy máshonnan kell odaszállítani. Egyéb elvárás lehet a megközelíthetőség (ez általában nagyon jó a régi kőbányák esetében) és a biztonság (sziklafalak stabilitása, kőtörmelék, stb.) (Dávid, L. 2000).

242

dávid lóránt

3. Magyarországi példák a. A felhagyott kőbányák társadalmi megítélése Magyarországon Egészen a közelmúltig elmondható volt, hogy a felhagyott kőbányákhoz Magyarországon alapvetően negatív, kellemetlen képzettársítás párosult, hiszen az utókor eddig jórészt az elhagyott bányák nyomán hátra maradt „tájsebekkel“ találkozhatott. Lassanként észlelni lehet azonban azt a kialakuló új megítélést, amelynek eredményeként a felhagyott kőbányákra, mint „természeti értékekre“ tekintve, azokat lehetséges terület- és turizmusfejlesztési projektek színtereiként értékeljük. Esettanulmányainkban néhány hazai példát mutatunk be. b. Gyöngyös – Sás-tói-kőbánya A Mátra-hegység belsejében elhelyezkedő nagy méretű kőbányaudvar utóhasznosítására már a felhagyást követően, az 980-as évek első felétől történtek kísérletek. Néhány alkalommal például a nyári időszakban rendezték meg a „Rock-bánya“ elnevezésű programot, amelyen a korszak neves pop-rock zenekarai léptek fel. A kőbánya amphiteátrum alakja kiváló akusztikai lehetőséget kínál, emellett a rendezvény „zártsága“ és biztosítása is jól megoldható. Nem véletlen, hogy közel két évtizedet (és jó néhány asztalfiókot gazdagító utóhasznosítási tervet) követően újra az eredeti ötlethez kanyarodtak vissza. 2002. július 06-án, szombaton „Latin szerenád a Mátra szívében“ elnevezéssel újra élő koncertet rendeztek a kőbányában. Gyöngyös Város Önkormányzatának megbízásából időközben elkészült a távlati terv is a végleges hasznosításra: egy 0.000 fős kerékpáros pálya, télinyári bob-pálya, egyéb szabadtéri labdajáték pályák, és kiszolgáló létesítmények megépítése szerepel benne. c. Bélapátfalva – Bél-kő mészkőbánya 200–2002-ben ebben a nagy méretű bányakatlanban – amerikai mintára – úgynevezett Rally Ride versenyeket rendeztek. Ez tulajdonképpen a nagy versenyeken részt vevőkhöz hasonló rally-autók kipróbálását tette lehetővé néhány tízezer forintos részvételi díjért. Figyelembe véve, hogy ennek a szakágnak Magyarországon is igen sok híve akad, valamint hogy egy ilyen versenyen való részvétel horribilis összegekre rúg, már nem is annyifelhagyott kőbányák természeti értékei…

243

ra meglepő a rendezvények nagy sikere. Más kérdés természetesen, hogy természet- és környezetvédelmi szempontból ez az utóhasznosítás nyilvánvalóan nem nyeri el a szakemberek tetszését (olaj- és zajszennyezés, hulladékok otthagyása, szervezetlen egészségügyi szolgáltatások stb.). d. Tokaj – Patkó-bánya 2002. június 30-án, szombaton nagyszabású rendezvénynek adott otthont a kőbánya, „Fesztiválkatlan“-ként funkcionált. Az esemény apropóját az adta, hogy Tokaj-Hegyalja ekkor kapta meg az UNESCO világörökség címét a kultúrtáj kategóriában, s ennek megünneplésére szervezték a programokat a kőbányaudvarban. Hector Berlioz Rákóczi indulójával indult, és Carl Orff Carmina Buranajával zárult a komolyzenei műsor (2. ábra). A polgármesterek bora fesztivál és egyéb események színesítették a palettát. A vonzerőt növelendő, Budapestről különvonat szállította a vendégeket oda-vissza.

2. ábra Komolyzenei koncert és ünnepség Tokajban a Patkó-bányában (2002. június 30.)

e. Füzérkomlós – Fehér-kő-bánya Ebben a kőbányában a Környezetvédelmi (és Vízügyi) Minisztérium Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatának támogatásával tájrehabilitáció valósult meg. A bányavállalkozókra át nem hárítható (elmaradt) tájrendezési célokat szolgáló alapból nyert támogatás felhasználásával megtörtént a bányafalak letisztítása és a bányaudvar tereprendezése. Az utóhasznosításra is gondolva egy nagyon kellemes benyomást keltő vadászpanziót építet-

244

dávid lóránt

tek fel a kőbányaudvarban. Az épületet övező terület jóléti funkciót kapott (játszótér, sportpálya, piknik-hely). 4. Feladatok Mivel csak az Északi-középhegység területén több száz elhagyott és „gazdátlan“ bányaterületet ismerünk, törekednünk kell ezek ésszerű utóhasznosítására. Ehhez mindenképpen meg kell ismernünk, fel kell tárnunk a felhagyott kőbányák geológiai, botanikai, állattani értékeit, hiszen bármilyen utóhasznosítást választunk is, ezek bemutatására feltétlenül törekednünk kell. Ha a természeti értékeket már felismertük, akkor sok esetben lehetőséget találhatunk a bányaterületek ökotúra-útvonalakba való beillesztésébe, az idegenforgalmi kínálat ezekkel is sokszínűbbé tehető. Irodalom Bauer, A. M. (970): A guide to site development rehabilitation of pits and quarries, IMR 33, Ontario Department of Mines, Toronto, Canada 23 p. Bennett, M. R. – Doyle, P. (999): Environmental Geology, John Wiley and Sons, Chichester 50 p. Davis, B. N. K. (979): Chalk and limestone quarries as wildlife habitats, Minerals and the Environment . pp. 48–56. Dávid, L. – Patrick, C. (998): Quarrying as an anthropogenic geomorphological activity, In: Anthropogenic aspects of geographical environment transformations (Edited by József Szabó and Jerzy Wach), University of Silesia, Faculty of Earth Sciences, Sosnowiec, Kossuth Lajos University, Department of Physical Geography, Debrecen, Debrecen-Sosnowiec pp. 3–39. Dávid, L. – Patrick, C. (999): Problems of quarry restoration: general considerations and some examples from North-West England and Hungary, In: Modern nature use and anthropogenic processes, University of Silesia, Faculty of Earth Sciences, Sosnowiec, Academy of Sciences, Irkutsk pp. 29–33. Dávid, L. (2000): A kőbányászat, mint felszínalakító tevékenység tájvédelmi, tájrendezési és területfejlesztési vonatkozásai Mátra-hegységi példák alapján, PhD disszertáció, Debreceni Egyetem, Debrecen 60 p. + Függelék Elliott, R. J. (976): The Kerr Quarry Project, In: Landscape and land use planning as related to mining operation, Australian Institute of Mining and Metallurgy, Victoria pp. 77–228. Naveh, Z. – Valero, R. – Shadmi, A. (983): The rehabilitation of „Nesher Quarry“, In: The rehabilitation of technogenous areas, (Edited by Szegi, J.), Mátraalja Coal Mining Company, Gyöngyös pp. 3–35.

felhagyott kőbányák természeti értékei…

245

Nir, D. (983): Man, a geomorphological agent, Keter Publishing House, Jerusalem, Boston, London 65 p. Rosenbery, J. L. – Klimstra, W. D. (965): Recreational activities on Illinois strip-mined areas, Journal of Soil and Water Conservation 9. pp. 07–0. Thomas, D. – Gawn, P. (979): The practice of site treatment, Quarry Management and Products 6. 2. pp. 4–49. Usher, M. B. (979): Natural communities of plants and animals in disused quarries, Journal of Environmental Management 8. pp. 223–237.

246

dávid lóránt

A geomorfológiai kutatások aktuális kérdései, modern irányzatok és alkalmazások

Tájkutatási irányzatok a Debreceni Egyetem Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszékén Pinczés Zoltán  A földrajzi kutatások hagyományos területe a táj. A tájkutatás célja sokáig a tájtényezők kutatása, megismerése, a köztük lévő kapcsolat feltárása volt. A tájtényezők a tájban rendszert, ökorendszert alkotnak. A tájkutatás ellentmondásossága, nehézsége abban áll, hogy a táj előttünk a maga heterogenitásában, de egyben komplexitásában jelenik meg, ugyan akkor megismerése csak úgy lehetséges, hogy a rendszerből a tájalkotó tényezőket kiemeljük, és külön-külön vizsgáljuk, értelmezzük. A földrajz ebből elsősorban az abiotikus tényezők feltárását végezheti, míg a biotikus tényezők megismerése a biológia feladata. Az utóbbi időben egyre növekvő tájformáló szerepe van az embernek, a társadalomnak azáltal, hogy a táj biotikus, abiotikus részébe, a geoökorendszerbe avatkozik be. A mai modern tájkutatás tehát a teljes emberi ökorendszert, a természet és az ember kölcsönös hatását vizsgálja egy adott területi egységben. Ebből következik, hogy a tájkutatás nemcsak egy személy vagy egy tudományág feladata, hanem a kutatást csak interdiszciplinárisan, merőben más módszerekkel lehet végezni, amelyeket az alábbi sajátosságok határoznak meg. • A táj megismerése csak alulról történő építkezéssel biztosítható. • A kutatás egyedi geotényezőket vizsgál, majd szintetizál. • Specifikumokat keres, különít el és a közöttük lévő kapcsolatok kimutatásával integrál. • Új minőségi és főleg mennyiségi mérőmódszerrel vizsgál természetföldrajzi komplexumokat.

249

Az így kapott eredményeket közvetlenül hasznosíthatjuk a célirányos tájértékelésben, a tájvédelemben, a természetvédelemben, a tájrekonstrukcióban, a tájgondozásban. Ezeket a gondolatokat szem előtt tartva indítottuk el az 970-es évek közepén a Debreceni Egyetem Gazdasági és Regionális Földrajzi Tanszékén ( 990-től Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszékén) kutatómunkánkat. Mivel eredményeink többnyire külföldi konferenciák kiadványaiban, idehaza is idegen nyelven jelentek meg, most igyekszünk összefoglalóan beszámolni két tájkutató munkánk eredményéről. Az alábbiakban bemutatásra kerülő módszerek és eredmények 974–982 között születtek. Ma már több mindent másképpen végeznénk (pl. az adatok feldolgozását). Most azonban csak azokat az eredményeket mutatjuk be, amelyek a jelzett időszakban születtek, és a későbbi eredményekkel nem foglalkozunk. Tájökológiai, tájértékelő kutatás a Bodrogkeresztúri-medencében Pinczés Zoltán − Kerényi Attila − Martonné Erdős Katalin Tájökológiai kutatómunkánkat a 9 km² kiterjedésű medencében végeztük. A medence a Tokaji-hegység D-i végén a Bodrogra néző oldal hegylábfelszínén fekszik. A kutatást 974-979 között végeztük és benne 5 oktató, és évenként 0-4 hallgató vett részt. A terepi megfigyelés, mintagyűjtés, meteorológiai műszerek leolvasása, rovarcsapdák anyagának számbavétele, talajnedvességi, és talajvíz minták begyűjtése márciustól november elejéig hetente történt. Ezen kívül nyáron kéthetes tábor keretében – ahol általában 4 fő dolgozott –térképezés, terepen történő fúrás, mintavétel, talajfeltárás készítése, vízgazdálkodási viszonyok mérése és meteorológiai megfigyelés volt a feladat. Az öt állandóan működő meteorológiai állomás mellett 4 újonnan felállított megfigyelőhelyen talaj- és léghőmérsékleti és légnedvességi adatokkal próbáltuk a medence éghajlatát pontosabban megrajzolni. A kutatás munkamódszere A terület megismerése, feldolgozása két ütemben történt. Az analitikus munka során (terepi és laboratóriumi) részletes felvételezéssel elértük, hogy nemcsak a geotényezők, hanem a geoelemek megismerésére is lehetőség nyílott. Ez a módszer a terület alaposabb megismerését, a magasabb szintű öszszefüggések feltárását biztosította, és lehetővé tette a geotényezők topikus

250

pinczés zoltán

térképének (morfotop, klimatop stb.) elkészítését. Ezt követte a szintetikus munka, a tájat felépítő topikus, majd chorikus egységek meghatározása, térbeli rendjüknek, a közöttük lévő kapcsolatoknak a feltárása, potenciáljuk megállapítása. Nézzük meg közelebbről az analitikus munka egyes mozzanatait. A terület geológiájának elkészítéséhez (Pinczés Z., Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék) a rendelkezésre álló geológiai térképet használtuk. Ez azonban nem nyújtott kielégítő alapot az ökológiai kutatáshoz. A geológiai térkép ugyanis az alapkőzetet tartalmazza, most viszont az elsődleges feladat a fedő negyedkori üledékek részletes feltárása és megismerése volt. Több mint 300 fúrás és 200 talajgödör segítségével feltártuk a medencét borító lejtőüledéket, megállapítottuk vastagságát és genetikai típusát (. ábra). Az első a területrendezéshez, például a teraszírozáshoz ad fontos adatot, míg a másik jelentősége abban áll, . ábra A Bodrogkeresztúri-medence hogy ez a talajképző kőzet. Megislejtőüledékeinek vastagsági térképe merése tehát a talajkutatása szempontjából fontos. A meredekebb lejtőkön - ahol a talajtakaró lepusztult - ez az üledék tölti be a talaj szerepét, és több helyen ezen folyik a termelés. A geomorfológiai vizsgálat (Pinczés Z., Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék) feladata a felszíni formák elemzése. Ezek közül legfontosabb a lejtő kutatása. Vizsgáltuk a lejtőkitettséget, a lejtőszöget, a lejtőhosszat, a lejtők típusát, a kialakult geomorfológiai formákat, a felszín kialakulását, fejlődését, korát. Nagy figyelmet szenteltünk az antropogén hatásra bekövetkezett változásokra. Mindezek eredményeképpen elkészült a terület geomorfológiai térképe. A geomorfológiai kutatásokban nagy szerepet játszik a recens folyamatok, tendenciák megismerése. Térképeztük a területen a tömegmozgások, csuszamlások helyeit, megállapítottuk erősségüket. Elkészítettük a medence areális és lineáris eróziós térképét. Tájkutatási irányzatok

25

Az éghajlati vizsgálatok (Justyák J., Meteorológiai Tanszék) kiterjedtek a globális sugárzási viszonyok megismerésére, annak területi eloszlására, a hőmérsékletnek különböző lejtőexpozíciójú és lejtőszögű területeken történő alakulására (2. ábra). Vizsgáltuk a talajhőmérsékletnek 50 cm mélységig történő változását. Mértük a légnedvesség és a csapadék változását. A terület jobb megismerését szolgálták a fenológiai felvételezések. Erre nagyon alkalmas volt a szőlő. Vizsgáltuk és térképeztük a virágzás időpontját, a szőlő cukorfokát. A sugárzás alapján elkülönítettük a kedvező, avagy kedvezőtlen lejtőket, és szerencsés külső körülmények következtében lehetőségünk nyílott a hóolvadás időpontjait feltüntető térkép készítésére (3. ábra). A vízrajzi megfigyelések (Martonné Erdős K., Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék) kiterjedtek a lefolyási viszonyok tanulmányozására, vízhozam mérésekre, források térképezésére, vízhozamuk mérésére. Fontosnak tartottuk a talajvíz megismerését is. Elkészítettük a falu alatti talajvíztükör térképét. A talajvíz szintjének évi ingadozását öt éven át, kéthetente történő mérés alapján értékeltük. Mintegy 80 kút vizének elemzése alapján megvizsgáltuk különböző elemeknek (0 db) %-os előfordulását (4. ábra). Az elemek, mint például a klorid- és a nitráttartalom megismerése a környezetvédelem számára is fontos adatokat szolgáltatott. A talajtani vizsgálat (Kerényi A., Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék) a terepen több mint 200 talajgödör kiásását, helyszíni makroszkopikus analízisét, jegyzőkönyv elkészítését, különböző szintekből mintavételt, és néhány egyszerű helyszíni kémiai vizsgálatot jelentett. A begyűjtött mintákon a Tanszék laboratóriumában az alábbi vizsgálatokat végeztük. Szemcseméret megállapítása szitálással, Kőhn-pipettával, humusz mennyiség- és minőség meghatározás, pH-vizsgálat, amennyiben szükségesnek látszott meghatároztuk az y’ és az y² értékeket a rejtett savanyúság eldöntésére. Megvizsgáltuk a talaj mésztartalmát, a kicserélhető kationokat (Ca, Mg, Na, K), valamint a tápanyag tartalmát (Na, K, P). A kémiai vizsgálatok mellett a különböző talajszintekből begyűjtött bolygatatlan mintákon – vízkapacitás megállapítása végett – elvégeztük a talajminták kapilláris-, a maximális és minimális víztartalom, a higroszkóposság vizsgálatokat, és az egyes talajhorizontok vízáteresztő tulajdonságát. Meghatároztuk a talaj pórusviszonyait, kötöttségét. A kapott adatokból különböző kartogramokat, valamint genetikus talajtérképet szerkesztettünk (5. ábra). A talaj vízgazdálkodási viszonyait a Münz-Laine-készülék segítsé-

252

pinczés zoltán

2. ábra A Bodrogkeresztúri-medence besugárzási térképe 973 márciusában

3. ábra A Bodrogkeresztúri-medence hóolvadási térképe (976) / III.2, 2/ III 3, 3/ III.4, 4/ III 5, 5/ III 6, 6/ III 7. Tájkutatási irányzatok

253

4. ábra A talajvíz nitrát tartalmának változása Bodrogkisfaluban (985)

5. ábra A Bodrogkresztúri-medence genetikus talajtérképe / köves, sziklás váztalaj 2/ranker 3/ barnaföld 4/ agyagbemosódásos barna erdőtalaj 5/ pszeudoglejes barna erdőtalaj 6/ savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj 7/ lejtőhordalék-talaj a/ vékony vagy közepes termőréteggel b/ vastag termőréteggel 8/ öntéstalaj 9/ köves-sziklás váztalaj és ranker változó előfordulása 0/ mesterségesen ráhordott talaj / országút 2/ beépített terület 3/ szintvonal.

254

pinczés zoltán

gével terepen is vizsgáltuk. Ebben az esetben a vizsgálat természetes helyzetben levő talaj folyt. A növényzet kutatása (Budai G. Növénytani Tanszék, később Csorba P., Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszék) ökológiai alapegységeken egy 4×4 m nagyságú terület cönológiai felvételét, a vegetáció térképezését, a terület erdőinek gazdasági értékelését, a felhagyott szőlőterületek, parlagok, beerdősülésének folyamatát jelentette. Zoológiai felvételezést is készítettünk (Varga Z., Állattani Tanszék). Itt elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy vannak-e olyan rovarok (ezeket csapdával fogtuk be), amelyek egy-egy ökotopot esetleg nanochort jellemeznek. Az analitikus munka eredményére támaszkodva végezhettük el a második feladatot a tájökológiai szintézist. Az analízis alapján kapott mennyiségi és minőségi adatok és eredmények, valamint a megismert természeti folyamatok alapján elhatároltuk az adott geokomplexumban törvényszerűen egymásba kapcsolódó ökológiai alapegységeket, amelyek homogének, tovább nem oszthatók. Ez az ökotop, amelynek jellegét a benne előforduló legfontosabb geotényező szabja meg, míg a többi ennek van alárendelve. A tetőkön, ahol vékony a talajtakaró, az alapkőzet, egy patakot kísérő alluviális térszínen viszont a talajvíz a meghatározó geofaktor. Az ökotop azonban nagyon kicsi, hegyvidéken gyakran csak néhány m² területű. Éppen ezért szükséges egy nagyobb egység kialakítása, ami már a termelésnek is alapjául szolgálhat. Így jutunk el a chorikus egységek alaptípusához a nanochorhoz. Ez már területileg megfelelő, egy-egy növénykultúra termeléséhez. További feladatot jelent a nanochorok határainak kijelölése, azok gazdasági alkalmassági értékének megállapítása, és az új földhasznosítás kidolgozása, amely már szoros kapcsolatban van a terület természetföldrajzi, geoökológiai adottságaival. Az alábbiakban a Bodrogkeresztúri-medencében a Nyerges-hegy Knek néző lejtőjén szeretném bemutatni az ott kialakított nanochorokat, azok jellemzését, és hasznosításukra kidolgozott javaslatunkat. A Nyerges-hegy K-i lejtőjének nanochorjai A Bodrogkeresztúri-medence Ny-i részén található a Nyerges-hegy K-i lejtőjén négy nanochort különítettünk el (6. ábra).

Tájkutatási irányzatok

255

6. ábra A Nyerges K-i lejtőjének nanochorjai. / a terület határa, 2/ a nanochor határa, 3/ eróziós árkok (mára feltöltötték) 4/ I., II., III., IV. nanochorok. Javaslat a nanochorok jövőbeni hasznosítására: / erdősítés, 2/ teraszos szőlőművelés, 3/ szintvonal menti szőlőművelés, 4/ vegyes gazdálkodású terület

I. sz. nanochor A vizsgált terület vízválasztóját kijelölő csúcsok, tetők és nyergek heterogén elrendeződésben alkotják ezt az egységet. A tetőszinthez tartozó terület tengerszintfeletti magassága D-ről É-felé haladva 95 m-ről 300 m fölé emelkedik. Legmagasabb pontja 329 m. A geokomponensek sokrétűsége miatt a nanochor területén az ökotopoknak két típusa különíthető el (leegyszerűsítve). I/. A tetőszintből kiemelkedő piroxéndacit csúcsok ökotopja Meghatározó geofaktora az alapkőzet. A terület legmagasabb része piroxéndacitból álló maradványfelszínek ovális vagy kör alakú csúcsai, amelyeket a krioplanáció alakított ki. A laposabb mezákat határoló lejtők igen meredekek (25%). A mezák és lejtőjük kőzete 0–30 cm mélységig felaprózódott, és jellegzetes kriofrakciós törmelékként borítja be a felszínt. A kőtörmelék aránya több esetben az 50%-ot is meghaladja. A törmeléken köves-sziklás váztalaj képződött, felszínén vékony, több földes részt tartalmazó humuszos szinttel. Kémhatása erősen savanyú. Nagy vízáteresztő és rossz víztartó képessége miatt könnyen kiszárad. A csúcsok természetes növényzete a vékony talajtakaró miatt sztyepp-rét (Pulsatillo- Festucetum sulc. rupicolae). Kis területük, kedvezőtlen talajtani adottságuk miatt mezőgazdaságilag nem hasznosíthatók, viszont sztyepp növényzetük miatt védelmet érdemelnek.

256

pinczés zoltán

I/2. Riolittufa alapkőzeten kialakult, változó vastagságú negyedkori fedőréteggel borított lapos tetők és nyergek ökotopja Meghatározó geokomponense a negyedkori képződmény. A területen az 5–2%-os lejtők uralkodnak. Alapkőzete különböző riolittufa, egy kisebb folton riolit. Az alapkőzetet változó vastagságú (30–00 cm) negyedidőszaki fedőréteg borítja. A képződmény anyagában, főként a nyergekben elég jelentős a durva törmelék aránya, jelezvén az üledék közeli eredetét. Déli irányba haladva nő a földes rész – ezen belül az agyag frakció – menynyisége. Az ökotop területén a délies kitettségű lejtők sugárzás szempontjából kedvezőbb adottságúak. Értéke 347–355 MJ·m–2. Ezt a hőolvadási térkép is igazolja. Talajtanilag változatosak. A nanochor D-i részén uralkodik az agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Közepesen erodált változatai inkább az erdőirtásos területekhez, illetve irtásrétekhez kötődnek, míg az erdővel borított részek gyengén erodáltak. Kisebb foltokban jelentkezik a közepesen erodált Ramann-féle barna erdőtalaj, valamint a nyergekhez kötődő mullranker. Az erodáltság következménye, hogy az agyagbemosódásos barna erdőtalaj értékesebb, humuszban gazdagabb. A szintje vékony (5-20 cm) közel van a felszínhez. A magas agyagtartalmú B szint, szárazon erősen zsugorodik és repedezik, nedvesen pedig megduzzad. Tömődöttsége miatt nehezen művelhető. A nyergek vékony (25–40 cm) mullranker talaját gyenge agyagosodás, mull-típusú humuszképződés (2–3% humusztartalom), és savanyú kémhatás jellemzi. A talajtípus bár jó vízáteresztő képességű, de sekély vastagsága miatt gyorsan kiszárad. Kisebb mértékben, az agyagbemosódásos barna erdőtalajnál is megfigyelhető ez a jelenség. A tetőn parlag és erdővel fedett részen a talajnedvesség évi menetében különbség van. Az erdőben – a lombkorona miatt – a lehullott csapadék 58 cm, míg a parlagon 0-5 cm mélyen szivárog be. Mindkét területen a tavaszi hónapokban közepes (22-27%) a nedvességtartalom, amely valamivel kedvezőbben alakul a parlagon, ahol ez az érték május közepéig, sőt 80-00 cm mélységben június közepéig megmarad. A nyári és őszi hónapokra a nedvességtartalom az erdőben fokozatosan 7-22%-ra, augusztusra 2-7%ra csökken (növényzet párologtatása). A parlagon tarkább a kép. Általában az egész évben marad a 7-22%-os nedvességtartalom, csak időnként (a felsőbb részen) jelenik meg az alacsonyabb 2-7%-os érték. Mindkét hely kiTájkutatási irányzatok

257

száradásra hajlamos. Nagyobb mértékben és mélységben az erdővel borított részen (7. ábra).

7. ábra A talajnedvesség változása az I., II. nanochor területén (977)

A nanochor ökotopjai erdővel borítottak. Az eredeti zonális erdőtársulás (Acer tataricum, Quercus petraea, Quercus cerris stb.) az emberi beavatkozás következtében elpusztult. A szőlőművelés, majd annak a filoxera által okozott pusztulása után a terület parlagon maradt. Helyette kisebb foltokban feketefenyőt, akácot telepítettek. Nagyobb kiterjedésben természetes úton felújult bokorerdő (Ceraso-Quercetum pubescentis, Poetosum pannonicae) borítja a felszínt. II. sz. nanochor. Vékony, erősen kőzettörmelékes (40-80%) szoliflukciós lejtőüledékkel borított, meredek (25-30%) krioplanációs lejtő területe A riolittufán kialakult meredek lejtő 240-300 m tengerszintfeletti magasságban húzódik, és a pleisztocéni kriodenudációs folyamat eredményeként jött létre. A felszínt borító 30-50 cm vastag szoliflukciós üledék alatt a riolittufa alap felső 40-80 cm vastagságú felblokkolódott anyaga van. A feltárások tanúsága szerint a talajképződés elsősorban a felső, erősen kevert anyagú (a földes rész aránya 20%) fedőképződményt érintette, bár

258

pinczés zoltán

az %-nál magasabb humusztartalmú földes rész a felblokkolódott alapkőzet hézagaiban is előfordul. A felszínen kialakult köves-sziklás váztalaj alkalmas a fás vegetáció megtelepedésére, mivel gyökerei akár 80 cm mélyre is behatolnak a blokkok közé. A segély termőrétegű, köves, sziklás váztalaj nagy vízáteresztő illetve rossz víztartó képességénél fogva kiszáradásra hajlamos. A lejtőt felszabdaló eróziós árkok, a meredek lejtő alsó szakaszán erőteljesen bevágódnak (-3 m), jelezvén a terület eróziós veszélyeztetettségét. A sekély talajréteg miatt a 0-50 cm vastag mállott riolittufában történt a talajnedvesség-mérés (7. ábra). Függőleges irányában a talajnedvesség két szintben ér el magas értéket. A felső 0-5 cm-en a csapadéktól függően 2740% között változik értéke, az alsó 30-50 cm-en, mivel alulról a rétegvízből kap nedvesség utánpótlást, hasonló nedvességű lesz. Az éves talajnedvesség menete azt mutatja, hogy a tavaszi hónapokat jellemző érték, a nyár közepéig – a nedvességtartalmat tekintve – még kielégítő, de ezután értéke fokozatosan csökken. Legkisebbet (2-7%) júliusban és szeptember-október hónapokban éri el (esetenként 7-2%-ra lecsökkenthet). A nanochor gyors benedvesedésre és kiszáradásra egyaránt rendkívül érzékeny (7. ábra). Éghajlata a medence többi részéhez viszonyítva kedvezőtlennek mondható. Ezt mutatja a globálsugárzás és az 973 októberében mért besugárzási érték, amely a medence talpazatán kapott értéket alig múlja felül (339-347 Mj·m-2). 973 április-október között mért hőmérsékleti középérték (5,6°C), megegyezik a medence aljzatán mért értékkel. Ugyanilyen gyenge értéket mutat a hóolvadásról készített térkép is (3. ábra). Kedvező viszont, hogy a lejtő az átlagosnál kisebb hőmérsékleti amplitúdóval rendelkezik. A XIX. század végén, a XX. század elején a terület nagy részén még szőlőművelés folyt. Ma rajta felhagyott, erősen elgazosodott szőlők, parlagterületek vannak, amelyeken – sérülés esetén – erős talajpusztulás lép föl. III. sz. nanochor. Geliszoliflukcióval szállított, kevert szemcseösszetételű akkumulációs üledék, gyengén erodált lejtőhordalék és anyagbemosódásos barna erdőtalajjal Túlnyomórészt a 250-20 m-es szintvonalak között terül el, de a D-i részen 230 illetve 80 m-re csökkennek a határértékek. A lejtő meredeksége lényegesen változik. A II. sz. nanochor 25-30%-os értékével szemben itt 7-25%-os lejtés a jellemző. A lejtőt a felvétel időpontjában átlagosan 3-5 m mély eróziós árkok tagolták, amelyek gazdasági szempontból kedvezőtlen adottságot Tájkutatási irányzatok

259

jelentettek. Mára a nagyüzemi művelés kialakításával feltöltötték. Művelési szempontból kisebb jelentőségűek a dellék, amelyek az anyagáttelepítésben játszottak sajátos szerepet. A hozzájuk kapcsolódó felhalmozódási területeken gyakran találunk kőtörmeléket. A nanochorra jellemző, hogy krioplanációs falból származó törmelék ezen a területen halmozódott fel. Jellemzi a heterogén szemcseösszetétel. Uralkodik a löszfrakció (30-35%), de helyenként jelentős a murva és kőtörmelék aránya is. Említésre méltó az iszap és agyag mennyisége (20-20%). Nagyobb részét vékony termőrétegű lejtőhordalék-talaj borítja, amely magán viseli az alapkőzet jellemző tulajdonságát a kevert szemcseösszetételt. Kialakulásában a lejtőn való anyagszállítás játszotta a főszerepet. A talaj vastagsága legtöbbször alig haladja meg a 80 cm-t. Humusztartalma alacsony, a felső 20 cm-es rétegben mintegy ,5-2,0%, 20 cm-nél mélyebben általában nem éri el az %-ot. Vízáteresztése természetes körülmények között közepes, de ezt lényegesen befolyásolja a magánparcellák művelési módja. Szántóföldi vízkapacitása közepes vagy jó (erősen függ a kőtörmelék %-os arányától). A nanochor alsó szakaszán az agyagbemosódásos barna erdőtalaj gyengén erodált változata jelenik meg. Bár több tulajdonságban eltér a lejtőhordaléktalajtól, csekély területi kiterjedése miatt itt nem elemezzük részletesen.

8. ábra A talajnedvesség változása a III. (felső és alsó rész), IV. nanochor területén (977)

260

pinczés zoltán

A nanochor felső és alsó részén mértünk talajnedvességet (8. ábra). A csapadék mindkét helyen 25 cm mélységig érezteti hatását, és csapadékjárásnak megfelelően történik ingadozása. A nanochor felső része nedvesebb, ahol 2000 cm mélységben a szivárgó víz miatt a talajnedvesség a vegetációs időszakban is az átlagosnál nagyobb, 27-40%-os marad, kiszáradásra kevésbé hajlamos. A nanochor alsó részén viszont csak 7-23, ill. 2-7% a talajnedvesség értéke. Ez tavasztól az év folyamán csökken, már júniusban, majd szeptemberben, októberben nedvességtartalom. 20-60 cm mélységben 27%-ra lecsökken. Kiszáradásra rendkívüli mértékben hajlamos. Éghajlata megegyezik a II. sz. nanochornál mondottakkal. IV. sz. nanochor. Vastag negyedkori üledékkel borított, enyhe lejtőjű terület, agyagbemosódásos barna erdőtalajjal. A lejtő ellaposodó szakaszán helyezkedik el. É-on nagyobb a K-Ny-i kiterjedése, D-en elkeskenyedik. Az É-i rész K-i határát a Galagonyás-patak keskeny völgye adja. A lejtő általában 5-2%-os meredekségű, de a K-i részen 5%-nál is kisebb. Az eróziós árkok a nanochor Ny-i részén nagy mélységet értek el (5-0 m), így a nagyüzemi parcellák kialakítása komoly műszaki beavatkozást igényelt. A terület alapja riolittufa, amelyet 3-5 m, az alacsonyabb térszínen 5 m-nél is vastagabb negyedidőszaki fedőréteg borít. Ez az áttelepített anyag átlagban 30% löszfrakciót, 20-25% iszapfrakciót és 20% körüli agyagot tartalmaz. Ezen alakult ki az uralkodó talajtípus, az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amely nanochor magasabb részén még gyengén erodált, túlnyomórészt azonban teljes vastagságú szelvényekkel jellemezhető, sőt az akkumuláció is megjelenik (mélyen humuszos szelvényű változat). A művelés az A-szintet homogenizálta, így alszinteket nem különböztethetünk meg. Közepes humusztartalmú (2% körül), erősen savanyú talaj (pH 5-5,5). Kedvezőtlen tulajdonsága a nagy agyagtartalom, amely az A-szintben 25-30%-ot, a B-szintben 35-40%-ot tesz ki. Szerkezete már az alszintben is kedvezőtlen: nagydiós, prizmás, gyakran rögös. A B- szintben hasábos, poliéderes. A talaj mindezen tulajdonsága miatt nehezen művelhető, szántása nagy vonóerőt igényel. Vízáteresztése rossz, vagy igen rossz, Münz-Laine készülékkel mérve általában 20-50 mm/h. Szántóföldi vízkapacitása jó vagy közepes, de nagy a holtvíz értéke, így a növények számára a hasznosítható vízkészlet nem nagy. Száradáskor a nagymértékű zsugorodás miatt repedezik. Ebben az állapotban, kezdetben igen jelentős mennyiségű vizet képes befogadni, de a nedvesTájkutatási irányzatok

26

ség hatására bekövetkező duzzadás miatt vízbefogadása igen hamar leromlik, és a továbbiakban ez válik meghatározóvá. Öntözhetőségét is elsősorban ez határozza meg. Nedves állapotban a képlékennyé váló talaj megnehezíti a mezőgazdasági gépek mozgását. Kisebb folton található a barnaföld erodált változata. A talajszintek jelentős agyagtartama miatt tulajdonságai nem térnek el lényegesen az agyagbemosódásos barna erdőtalajétól. Talajtanilag erősebben különbözik ettől egy mindössze  ha-os terület, amely a riolittufa felszínközelbe kerülése miatt kőtörmelékben, murva-, és homokfrakcióban gazdagabb, így ez a talaj jó vízáteresztésű, de rossz víztartású. Ez a terület más ökotopot alkot, mint az agyagbemosódásos barna erdőtalaj területe, de kis kiterjedése miatt a nanochor gazdasági hasznosíthatóságát nem befolyásolja. A nanochor talajnedvessége megegyezik az előbbi nanochor alsó részével. Kiszáradásra rendkívül hajlamos, amely már májusban elkezdődik. A tavaszi csapadék maximummal jelentkezik a talaj nedvességének növekedése, de nyáron és ősszel az egész szelvényben megmutatkozik egy nagymértékű kiszáradási hajlam. Éghajlata kedvezőtlen. Besugárzási viszonyai, 33-339 Mj·m-2 hasonló a medence belső sík részéhez. Ugyanezt mutatja a hóolvadási térkép is. Kivételt képez az É-i része, ahol a besugárzási érték 339-347 Mj·m-2. Ugyanezt kapjuk ha az 973. április-október közötti hőmérsékleti értéket vizsgáljuk, amely a nanochorra és a medence belső részére azonos 5,6ºC értékű. A terület alacsony volta miatt fagyveszélyes. Nagyobb része mérsékelten vagy közepesen, de a DK-i rész erősen. Ez a szőlőtermelést erősen korlátozza. Az eredmények felhasználása az optimális területszerkezet és területhasznosítás kialakításában A vizsgált terület a Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik. Ezért a területen az optimális területhasznosítási tervet ennek szemszögéből kell megalkotni. Szőlőtermelés szempontjából a K-i expozíciójú lejtő − a minőségi bortermelést szem előtt tartva − a sugárzásviszonyok alapján legfeljebb közepes értékű. A szőlőtermelés alsó határát a fagyveszély jelöli ki. Ezért a IV. nanochornak csak a felső, a 40 m feletti része alkalmas szőlőtermelésre. Az alatta fekvő terület fagyveszélyes, és megfelelő talajjavítással gabonafélék és szálas- (lucerna, lóhere), valamint lédús takarmányok (silókukorica, takarmányrépa) termelésére használható.

262

pinczés zoltán

A szőlőtermelés felső határát a lejtőviszonyok, illetve az alapkőzetet borító lejtőüledék vastagsága határozza meg. 2%-os lejtőhatárig − bár nem ad minőségi bort − szintvonal menti szőlőtelepítés ajánlható (erózió elleni védelem szükséges), ezen felül már teraszozni kell (részben az erózió elleni védelem, részben a gépi művelhetőség miatt). A teraszozás felső határát ott húzhatjuk meg, ahol az alapkőzetet még legalább 60-80 cm vastag lejtőüledék fedi. A mondottak alapján a szintvonalas művelés felső határát a D-i részen 70 m-en, az É-in 200 m-en, a teraszok felső határát 200 illetve 225 m magasságban húzhatjuk meg. Ez azt jelenti, hogy a III. nanochor – a felső része területrendezéssel – alkalmas nagyüzemi szőlőtermelésre is. Összefoglalóan a nanochorok jövőbeni hasznosítására az alábbiakat javasoljuk (6. ábra). A lejtő felső harmadán az I. és II. nanochor köves, sziklás váztalajai, túlnyomórészt meredek lejtői nem teszik lehetővé, hogy ezeket a területeket mezőgazdaságilag műveljék. Gazdaságilag jelenleg sem hasznosítják. A meglévő satnya erdő faállománya sem minőségi, sem mennyiségi szempontból nem képez jelentősebb gazdasági értéket. Ökológiai adottságai alapján továbbra is az erdőgazdálkodást javasoljuk, de azt tervszerűvé kell tenni. Be kell telepíteni a kopár foltokat. Ez csak a csúcsoknál ütközik nehézségbe, ahol felszínre bukkan a szálban álló kőzet. Értékes növényei miatt védelmük meggondolandó. Az erdőművelés tarvágással nem történhet, mivel az erdő alapvető funkciója az alatta fekvő szőlőterület erózió elleni védelme, amely övárok készítéssel tovább fokozható. Az erdő lombkoronája, cserjeszintje és avartakarója nagymértékben csökkenti a lefolyó víz tömegét, lassítja a lefolyást, csökkenti az eróziót, ezzel gyengíti a talajpusztulást. A III. és a IV. nanochor nagy része szőlőtelepítésre alkalmas, bár sugárzásviszonyai minőségi bortermelést nem biztosítanak. A medence viszonylagos szárazsága miatt (600 mm /év csapadék, évente jelentős ingadozással) a csapadékhiányt öntözéssel kell pótolni, még a mélyen gyökerező szőlő esetében is. A III. nanochor talajának közepes vízáteresztése tereprendezés (teraszépítés) alkalmával mesterségesen javítható. Ebből a szempontból is, valamint a talaj termékenységének általános javítása céljából kalciumkarbonátnak a talajba juttatását javasoljuk (a talaj jelenlegi állapotában erősen savanyú: pH 5-5,5). Ennek megvalósítása után a talaj öntözhető. A viszonylag magas agyagtartalom miatt célszerű az öntözővizet kisebb intenzitással adagolni.

Tájkutatási irányzatok

263

A IV. nanochor középső részén átlagos nedvességtartalom esetén szélsőségesen rossz a talaj vízbefogadása. Száraz állapotban azonban a talaj repedezettsége miatt rövid ideig nagy intenzitással is adagolható az öntözővíz. Mivel a repedések záródása a talaj duzzadása miatt hamar bekövetkezik, ilyen módon csak a legfelső talajszint kaphat megfelelő mennyiségű vizet. A talaj vízbefogadásának javítása érdekében itt is meszezésre, valamint rendszeres mélylazításra van szükség. Az öntözővizet kis intenzitással, többszöri kis adagban célszerű a talajra juttatni A chorikus egységek kijelölése, potenciáljuk meghatározása, az új földhasznosítás kidolgozása mellett egyéb a gyakorlatban felhasználható eredmények is születtek. . Fagyveszélyességi térkép. A medencében végzett éghajlati kutatás során négy alkalommal is térképeztük a különböző fokozatú fagykárok térbeli elterjedését (két ízben a szeptemberi, és ugyancsak két alkalommal a téli fagykárt). Fagyveszélyes helyek több okból kifolyólag alakulnak ki. Elősegíti a domborzati adottság: a terület tengerszint feletti magassága, a lejtésviszonyok, a mikrodomborzat stb., valamint az antropogén hatás: országút-, vasút töltése, fasor, épület stb. A felmérések alapján elkészítettük a terület fagyveszélyességi térképét (9. ábra) (Pinczés Z. 987). A fagyveszélyes helyek feltárása nemcsak elméleti jelentőségű, hanem gyakorlati vonatkozásai is vannak. A termőhelyek ökológiai adottságainak megismeréséhez hozzátartozik a fagyveszélyes helyek megismerése. Az ilyen térkép közvetlenül felhasználható szőlőtelepítésénél, az új szőlőterületek kijelölésénél, az új földhasznosítás tudományos megtervezésénél. Térképünk különböző fagyveszélyességi fokozatokat tüntet fel. Az erősen fagyveszélyes helyek szőlőtelepítésre egyáltalán nem alkalmasak A közepesen fagyveszélyes területen a fagykár elérheti az 50-70%-ot. Ezekre a területekre a fagykár mérséklésére javaslatot dolgoztunk ki. A gyengén fagyveszélyes területeken az a legfontosabb, hogy helytelen beavatkozással ne növeljük a terület fagyveszélyességét, sőt a helyes művelési mód megválasztásával csökkenthető a fagykárosodás mértéke. 2. Talajvédelmi terv készítése. A területen ásott talajszelvények (több mint 200 db), valamint a negyedkori üledékek típusának, genetikájának és vastagságának megállapítására telepített több mint 300 fúrás adatai alapján elkészítettük a terület talajerodáltsági térképét (0. ábra). Az erodáltsági fokozatok térbeli elterjedése és a domborzat egyes elemi között (lejtőszög, lejtőhossz, reliefenergia stb.), szoros kapcsolatot tártunk fel. Sikerült kapcsolatot kimutat-

264

pinczés zoltán

nunk a recens erózió térbeli elterjedése és a földhasznosítás között (Pinczés Z. et al. 980). Ugyancsak térképeztük a lineáris eróziót (Martonné Erdős K. 98). Az így nyert térképek, valamint a feltárt kapcsolatok alapján készítettük el a terület talajvédelmi tervét (Kerényi A. 986).

9. ábra A Bodrogkeresztúri-medence fagyveszélyességi térképe. / gyengén fagyveszélyes terület 2/ közepesen fagyveszélyes terület 3/erősen fagyveszélyes terület

3. Az öntözési terv a talaj vízáteresztésének és vízkapacitásának mérésén alapul. A vízáteresztést a terepen az állandó vízborítás módszerével 2 helyen, egyenként 6 óra időtartammal mértük. A vízkapacitást 300-nál több bolygatatlan talajmintán vizsgáltuk. Az eredmények alapján vízgazdálkodási kartogramot szerkesztettünk, amelynek felhasználásával javaslatot tehettünk a terület öntözésének gyakoriságára, módjaira (Kerényi A. 987). 4. A genetikus talajtérképet részletes helyszíni és laboratóriumi vizsgálatok felhasználásával szerkesztettük (5. ábra). A térkép információi − a vízTájkutatási irányzatok

265

gazdálkodási kartogram adataival kiegészítve − alkalmasnak bizonyultak arra, hogy a talajművelés helyes módjaira javaslatot tegyünk. Kutatásaink arra is rámutatta, hogy a szőlőtelepítéskor alkalmazott mélyforgatás bizonyos körülmények között nem éri el a várt kedvező hatást, sőt a talaj vízgazdálkodásának rosszabbodásához, az erózióveszély fokozódásához vezethet. Pl. az agyagbemosódásos barna erdőtalajon a mélyforgatás a rossz vízgazdálkodású B-szintet hozza a felszínre, ezzel rosszabb lesz a talaj vízbefogadása, több lesz a felszínen elfolyó víz, és kevesebb jut a talajba. Ebben az esetben a forgatás nélküli mélylazítást javasoltuk a káros hatások elkerülésére. A humuszos A-szint leforgatását az is szükségtelenné teszi, hogy kis mélységben (80-00 cm), nagy kiterjedésben humuszos eltemetett talaj található. 5. Az előbbi pontokban felsorolt eredmények alapján kidolgoztuk a komplex területrendezési tervet, amely szoros kapcsolatban volt a talajvédelmi tervvel. A felsorolt néhány példa bizonyítja azt, hogy az ökológiai alapon történő tájkutatás több, a gyakorlatban azonnal hasznosítható eredményt is ad.

0. ábra A Bodrogkeresztúri-medence talajeróziós térképe

266

pinczés zoltán

Idegenforgalmi szempontú tájértékelés Pinczés Zoltán − Erdődi István − Zelenka Tibor Az előzőekben a Bodrogkeresztúri-medence mezőgazdasági szempontú (szőlő) értékelését végeztük el, bemutatva azokat a módszereket, amelyeket a kutatás során alkalmaztunk. Az 970-es évek vége felé tanszékünkön megindult egy más irányú tájértékelő munka, amelynek során egy táj, vagy tájrész idegenforgalmi szempontú értékelését végeztünk el. A természeti részhez Kiemstedt munkája szolgált alapul, de annak szempontjait lényegesen kibővítettük, és alkalmaztuk a hazai adottságokhoz. A munka elméleti és módszertani kérdéseit a tanszéken dolgoztuk ki, az eredmények főleg szakdolgozatokban és a doktori értekezésben kerültek bemutatásra. Munkánk során feldolgoztuk a Tokaji-hegységet, a Bükköt, a Gerecse Ny-i részét, a Vértest, a Keszthelyi-hegységet stb. A kutatásban alkalmazott módszerünk eltért a Bodrogkeresztúri-medencétől, mivel ott alapvetően a mezőgazdasági hasznosítás érdekében végeztük munkánkat, tehát a természetföldrajzi adottságokat vizsgáltuk és értékeltük. Az idegenforgalmi célú értékelésnél a természeti adottságok mellett a társadalmi tevékenység eredményeképpen létrejött kulturális adottságokat, infrastrukturális létesítményeket is számba vettük és értékeltük. Röviden szólva azt vizsgáltuk, hogy mit nyújt a táj, vagy egy terület az idegenforgalom számára. Módszerünk az volt, hogy egy táj, vagy tájrészlet minden km²-re jutó különböző adottságait számba vettük, és 0--ig terjedő ponttal értékeltük. Itt felvetődik a szubjektivizmus lehetősége. Tapasztalatunk az volt, hogy szigorúan meghatározott kategóriák esetén ez jelentősen csökkenthető, sőt kiküszöbölhető. Munkánk során hét különböző adottságot vizsgáltunk és pontoztunk. Ezek a következők voltak. ./V érték, táji változatosság vizsgálata Itt azok a természetföldrajzi adottságok, vonzó tényezők (a táj szépsége) kerültek értékelésre, amelyek a turizmus számára fontosak, érdekesek, az ember számára élménygazdagságot, vonzóerőt jelentenek. Ennek során megvizsgáltuk: a) a reliefenergiát, amely a táj mozgalmasságát mutatja. b) az erdősültséget, amely elősegíti a pihenést, és élményt nyújt. Vizsgáltuk és pontoztuk az erdők összetételét (fafajtákat), az erdő zártságát. Ennél Tájkutatási irányzatok

267

az 50-75%-os erdősültség kapta a legmagasabb pontot ( pont), míg az e fölöttire csökkentett pontszámot adtunk, azon elgondolásból kiindulva, hogy a zárt erdő akadályozza napsugár behatolását, zavarja a kilátást. Pihenésre a ligetes erdő a legjobb. Külön értékeltük a növényeket, védettségük és ritkaságuk szempontjából. Vizsgáltuk a védelem alatt álló területeket, növényeket. c) Vízzel való ellátottság esetében azt néztük meg, hogy a felszíni vizek (folyóvíz, tavak), milyen lehetőséget biztosítanak, fürdőzésre, csónakázásra, sátorozásra, horgászásra stb. d) Számba vettük a kilátópontokat, a kilátást nyújtó csúcsokat. Vizsgáltuk a kilátási távolságot és a panorámát, a korlátozott kilátástól a körkörös kilátásig. e) Számba vettük a területen előforduló morfológiai formákat és szépségük, egyediségük, nagyságuk, feltártságuk, látogathatóságuk stb. alapján pontoztuk. A vulkáni hegységekben értékeltük az elsődleges és a másodlagos vulkáni formákat, számba vettük a különböző kisformákat. Ezek sorában a különböző karsztformák (mészkövön), krioformák, falak, a törmelékmezők, kőfolyók stb. paleontológiai lelőhelyek, kőzettani érdekességek kerültek felvételre. Előfordul, hogy egy km²-en belül több forma is van, ebben az esetben mindegyiket ponttal jutalmaztuk. Az öt változatossági tényező pontjait számba véve, elkészítettük a terület tipizálását. A pontszámok alapján több területi típust határoltunk le. A magas pontszám minden esetben a természeti adottságok sokaságát, sokszínűségét jelentette. A Tokaji-hegységben pl. a pontszámok alapján négy területet különítettünk el (. ábra), amelyek a legnagyobb pontszámot kapták. Ezek a hegység legértékesebb, legváltozatosabb és a legtöbb látványosságot nyújtó részét képezik: a Nagy-Milic-csoport, a Kéked-Pányoki-hegycsoport, a Központi-tömeg és a Sátoraljaújhelyi-hegyek. A típus jellemzőjét az alábbiakban foglalhatjuk össze. E kategóriákra adott pontszám 9,5-4. Ez a típus nagy reliefenergiájú (uralkodóan 200 m-nél nagyobb) tagolt, mozgalmas terület. A sűrűn felszabdalt változatos felszínt 75%-nál nagyobb arányban erdő borítja. Az erdősültség mértékéből adódóan számos tisztás rét, kisebb irtás tagolja, ez alkalmassá teszi pihenésre, sátorozásra. Forrásokkal jól ellátott. Völgyekben gazdag, tájképileg szép, mikroformákban, főleg krioformákban bővelkedik, számos látványosságot nyújt az arra járóknak. A terület csúcsai, kimagasodó magános sziklái (pengőkövek) a hegység legszebb kilátópontjai. Túrázásra, kirándulásra igen alkalmas.

268

pinczés zoltán

. ábra A Tokaji-hegység É-i részén a változatossági /V/ pontértékeinek eloszlása

2./ ÉK érték. Épített környezet A természeti adottságok mellett az idegenforgalom, a turizmus számára igen fontos látnivalót, élményt nyújtanak a műemlékek, a történelmi, néprajzi, ipari, mezőgazdasági emlékeket őrző épületek. Ezek többségükben településeken vannak, így a V értékkel szemben itt összpontosulnak az értékszámok, és egy-egy település /Sárospatak, Eger, Tokaj) kiugróan magas értéket kaphat. Ezeket a helyeket elsősorban a kultúrturizmust kedvelők keresik fel. A csoporthoz tartoznak a templomok, kápolnák, temetők, kastélyok, kúriák, várak, népi épületek, pincék, védett tájházak, mezőgazdasági, ipari műemlékek, szobrok, emlékhelyek. Az értékelésben itt találkoztunk a legtöbb buktatóval. Nem lehet ugyanis összehasonlítani egy falusi tájházat egy bazilikával vagy egy várral. Ugyancsak nehéz eldönteni, hogy egy gótikus, vagy egy barokk épület kapjon több pontot. Vezérelvünk az volt, hogy a különböző épületeket csak hasonló rendeltetésűvel lehet összehasonlítani, vagyis egy gótikus templomot csak egy másik hasonló stílusban épült templommal vethetünk egybe. Az értékelésnél szerepet játszott még az épületek állaga, rendeltetése, látogathatósága. Nem hagyható figyelmen kívül a kor Tájkutatási irányzatok

269

sem. Egy római kori épület ritkasága miatt is több pontot kaphat, mint egy fiatalabb korú. Itt a súlyozott pontszámot adtuk. 3./ K érték. Kulturális, művelődési intézmények Szintén fontos szerepet töltenek be az üdülésben, a kikapcsolódást, az ismeretterjesztést szolgáló intézmények. Ezek kizárólag településeken vannak. Ebbe a csoportba tartoznak a múzeumok, könyvtárak, színházak, rendezvények (pl. Zempléni napok, Tokaji szüret stb.), mozik, művelődési házak, hangversenyek, nemzetiségi napok, folklór rendezvények. Ezeket szintén értékük szerint pontoztuk, tekintetbe véve minőségüket, különlegességüket, egyediségüket, vonzásuk nagyságát. 4./ I érték. A szabadidő, az üdülés hatékonyságát kiszolgáló infrastrukturális létesítmények Többségükben településekhez, vagy egy-egy üdülőhöz kötődő tömeg-, vagy egyéni igényt kielégítő létesítmények. Fürdők, termálvizek, szauna, lovaglás, horgászat, csónakázás, tenisz-, teke-, sport-, futópályák, parkerdők, játszóterek, egyéb sportolási lehetőségek (sízés, szánkózás, korcsolyázás). A sportlétesítményeket csak akkor vettük számításba, ha ezek mindenki számára igénybe vehetők. 5./ E érték. Ellátást, szolgáltatást nyújtó létesítmények Tartós, gondtalan üdülés nem képzelhető el a kiszolgáló létesítmények nélkül. Ezek csoportjába tartozik a szállás és étkezés lehetősége, színvonala. A szállásnál vizsgáltuk a szállodát, a motelt, a fizetővendég szolgáltatást, turistaházat, campinget. Az étkezésnél számba vettük az éttermeket, vendéglőket, presszókat, élelmiszer boltokat, vállalati üdülőket. Külön pontot adtunk a létesítmények egyéni jellegére, hangulatára. Ide tartoznak a csárdák, a vadászházak, pincék, vagy a tájjellegű étellel és itallal valamint népi zenével szolgáló éttermek. Az értékelésnél nehézséget jelentett a település nagysága. Egy nagyobb településen az élelmiszer- a gyümölcs-, és a zöldségboltok teljes számbavétele eltorzította volna a képet, ezért itt csak azokkal a boltokkal foglalkoztunk, amelyek a létesítményeken vagy annak közelébe voltak. Tekintetbe vettük még azt is, hogy adott részen van-e újság-, könyvárusítás, üzemanyagtöltő, vagy szerviz állomás.

270

pinczés zoltán

6./ Kö érték Ezen belül vizsgáltuk a terület megközelíthetőségét, útjait, abból a célból, hogy ezek mennyire segítik elő a terület megközelíthetőségét, bejárhatóságát, megismerhetőségét. Értékeltük az utak minőségét, a közlekedési eszközök járatsűrűségét, azok milyen tájképi adottsággal rendelkező területen haladnak, van-e parkolási lehetőség. Nagy figyelmet szenteltünk a turistautakra. Segítik-e a természeti adottsággal rendelkező területeknek, a táj szépségének, különlegességének megismerését. Több ízben javaslatot is tettünk új turistautak létesítésére. 7./ A érték. Korlátozó tényező Végül számításba vettük azokat az objektumokat, amelyek az idegenforgalmat korlátozzák, esetleg akadályozzák. Ezek negatív pontot kaptak, amit levontunk az összes pontszámból, vagy súlyosabb esetben az egészet megsemmisíthették Ilyenek az árvízjárta területek, a levegő-, zaj-, és vízszenynyezettség. A szennyezettség fokától függően eltérő pontszámot kapott egy téglagyár, cementgyár, vagy vasgyár. A táj szépségét rontja egy bánya, egy hányó, egy lepusztult terület. Katonai objektumok általában kizárják a látogatókat, ezek tehát megsemmisítik az összes pontszámot. A vizsgálati terület minden km²-ének mind a hét adottsági értékszámát összeadva, eljutottunk a tájérték számhoz. Ezek az értékszámok nagyságuk alapján a közös kötődésük és szerkezetük révén azonosak lesznek, így azonos értékű, típusú területeket, tájegységeket adnak. Legmagasabb értéket általában kiemelt települések érnek el (2. ábra). Ez nyilvánvaló, pl. Sárospatak, Eger, Tata esetében, ahol sok a műemléképület, művelődési intézmény, amelyek ellátó funkciókkal rendelkeznek. A Nyugat-Gerecsében a turisztikai adottságokra és adott pontok alapján nyolc területtípust, 00 pont felettit, 00-75, 75-50, 50-30, 30-20, 20-0, 0-4 közöttit és 4 pont alattit különítettünk el. A legmagasabb pontszámot Tata kapta. Jellemzésül az alábbiakban két eltérő pontszámú terület értékelését közöljük. 9 pont, Tata. Történeti emlékekben, műemlékekben, múzeumokban igen gazdag, fürdési, vízi sportolási lehetőségekben bővelkedő, átlagon felüli tájképi adottságokkal rendelkező település, amely a pihenést, a kikapcsolódást, szórakozást biztosító infrastrukturális létesítményekkel jól ellátott, tartós pihenésre, üdülésre kiválóan alkalmas. A város a terület idegenforgalmi központja. Országos jelentőségű adottsággal rendelkezik, és a nemTájkutatási irányzatok

27

zetközi idegenforgalom által támasztott követelményeknek is – további bővítéssel – eleget tud tenni. 30–20 pont. Történelmi, néprajzi, nemzetiségei emlékekkel és szép faluképpel rendelkező, gyalogtúrázásra kiválóan alkalmas, kiterjedt, változatos természeti környezetű, kevés szórakozási lehetőséget nyújtó, hétvégi pihenésre alkalmas terület. Ebbe a kategóriába tartozó Süttő, Tardosbánya, Héreg és Tarján a területre, esetenként a megyére is kiható idegenforgalmi vonzással rendelkezik.

2. ábra A Gerecse-hegység Ny-i részének tájérték-számai

Irodalom Erdődi I. (982): Táj- és település adottságok idegenforgalmi elemzése a Zempléni- hegység északi részén. Szakdolgozat, Debrecen 46 p. Kerényi A. (978): A Bodrogkeresztúr térségében előforduló lejtőhordalék-talajok tulajdonságairól. – Földrajzi Értesítő 27. 3-4. pp. 397-44. Kerényi A. (98): A Bodrogkeresztúri-katlan fontosabb talajai és azok vízgazdálkodása. – In: Brezovcsik L. (szerk.): Geoökológiai viszonyok néhány sajátossága Tokajhegyalján. Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa pp. 85-97.

272

pinczés zoltán

Kerényi A. (982): Néhány megjegyzés a pszeudoglejes és a savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok képződéséhez Bodrogszegi térségében. – Acta Geographica ac Geologica et Meteorologica Debrecina pp. 975-976. Martonné Erdős K. (98): A Bodrogkeresztúri-katlan talajeróziójának formái és területi elterjedése. – In: Brezovcsik L. (szerk.): Geoökológiai viszonyok néhány sajátossága Tokajhegyalján, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa pp. 98-5. Pinczés Z. (98): A Bodrogkeresztúri-katlan domborzatának lejtőüledékeinek szerepe és jelentősége a terület gazdasági hasznosításában. – In: Brezovcsik L. (szerk.): Geoökológiai viszonyok néhány sajátossága Tokajhegyalján, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa, pp. 64-84. Pinczés Z. (984): The relation between relief and land use in the Tokaj-Hegyalja region. – Studia Geomorphologica Carpatho-Balcanica, Kraków XVII. pp. 69-72. Pinczés Z. (985): Die Ergebnisse der landschaftsökologischen Forschungen aus dem Tokajer Weingebiet und ihre praktischen Anwendungsbereiche – VII. th International Symposium on Problems of Landscape Ecological Research, Pezinok, pp. -8. Pinczés Z. – Csorba P. – Martonné Erdős K. (978): Rendkívüli szeptemberi fagykár hatása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. – Földrajzi Közlemények 26. (02.) 3. pp. 237-245. Pinczés Z. – Kerényi A. (983): Die Kryoplanation und ihre bodenkundlichen Beziehungen auf Bergfussgebiet (A krioplanáció és talajtani vonatkozásai hegylábi területen) - Acta Geographica Debrecina, Tom. XXI. pp. 5-24. Pinczés Z. – Kerényi A. – Martonné Erdős K. (978): A talajtakaró pusztulása a Bodrogkeresztúri-félmedencében. – Földrajzi Közlemények 26. (02.). 3. pp. 20-236. Pinczés Z. – Kerényi A. – Marton-Erdős K. – Csorba P. (984): Reconstruction of a vineyard area based on the analysis of the geoecological factors. – The International Association for Landscape Ecology, Roskilde, Theme IV. pp. 89-98. Zelenka T. (982): A Nyugati-Gerecse táj-és település adottságainak idegenforgalmi szempontú értékelése. Szakdolgozat, Debrecen 23 p.

Tájkutatási irányzatok

273

Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk a geomorfológiai kutatásokban Juhász Ágoston  Az elmúlt évtizedben a hazai geomorfológiai kutatások – a környezet vizsgálata témakörén belül – főként a környezeti hatáselemzés, a komplex tájrehabilitáció, a védendő természeti értékek feltárása és minősítése, a területfejlesztés és a településrendezési tervezői–gyakorlati feladatainak megalapozására irányultak. A rendszerváltozást követően érvénybe lépett területfejlesztési1 – területrendezési2 törvények és rendeletek, a természet védelméről alkotott törvények3, építési–szabályozási kormányrendeletek4 – a tervezés részeként – a domborzat vizsgálatát, értékelését és minősítését a gyakorlati feladatok megoldásához kutatási feladattá tették. A területhasználati módok, a funkcionális térhasználat (zártkert, építési övezetek, tájvédelmi körzetek stb.) országos és helyi önkormányzati jogi szabályozás alatt állnak és alapvető érdek ezért rendeltetésszerű működése, a környezet állapotának monitoring-rendszerű vizsgálata. Ma már a települési önkormányzatok egyre nagyobb szerepet kapnak környezetük alakításában és védelmében, a helyi szabályozások hosszú távra meghatározzák környezetük minőségét és természeti értékeik fennmaradását.

1 2 3 4

Az országgyűlés határozata 35/. 998 (III. 20.) OGY az Országos Területfejlesztési Koncepcióról. OTÉK, 253/997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről. 996. évi LIII. törvény a természet védelméről. 997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról. A területrendezési tervek részletes tartalmi követelményei. 3. sz. melléklet a 8/998. (VI. 25.) KTM rendelethez.

275

A konkrét gyakorlati feladatok – mint pl. a domborzat alkalmassági vizsgálata a beépítés szempontjából, vagy a környezet állapotának felmérése, geoökológiai szempontú minősítése, természeti értékek felkutatása, stb. – új kihívást jelentettek a geomorfológia felé, mivel korábban nem rendelkeztünk a tervezési feladatok követelményeihez kapcsolódó vizsgálati módszerekkel és eljárásokkal. Így előtérbe került az eddigi módszertani eszköztár továbbfejlesztése és új értékelő–minősítő eljárásrendszerek kimunkálása. A következőkben a korábbi kutatási irányzatok citátumszerű megemlítése mellett az újabb kutatási irányokat és azok természetvédelmi vonatkozásait mutatjuk be. A nemzetközi helyzetképet is értékelve a geomorfológiai kutatási irányzatok két nagyobb tematikus csoportba sorolhatók. A klasszikus, komplex geomorfológiai minősítés és tematikus térképezés, folyamatértékelő irányzatok a mind modernebb technikai háttér és az újabb anyagvizsgálati módszerek alkalmazása következtében ismét fejlődésnek indultak, ma reneszánszukat élik. A speciális tematikus domborzatminősítés a gyakorlat-orientált kutatási irányzatok a racionális környezethasználat, a településfejlesztési-, műszaki–geotechnikai tervezés, a környezeti hatáselemzések által támasztott elvárások, problémamegoldások talaján bontakoztak ki. Korábban a hazai geomorfológia nemzetközi téren is iránymutató szerepet vállalt a domborzatminősítés területén (Pécsi M. et al. 999). Napjainkra a gyakorlati feladatokat támogató kutatások már önálló irányzatokká fejlődtek. A terjedelem szabta lehetőségek miatt eltekintünk az irodalom teljes körű ismertetésétől, az irányzatokat indító és megalapozó főbb munkákat említjük. • A mérnökgeomorfológiai térképezés az 970-es években kezdődött, amely kora építési–tervezési követelményeinek megfelelően ábrázolta a domborzati formákat, egyensúlyi viszonyokat (Eger és környéke: Juhász Á. – Hevesi A. 973; Pécs és környéke: Lovász Gy. – Szilárd J. – Schweitzer F. 980; Budapest: Pécsi M. – Szilárd J. – Schweitzer F. – Lovász Gy. – Juhász Á. 976, 980; Balaton és környéke: Pécsi M. – Juhász Á. – Balogh J. – Schweitzer F. – Lovász Gy. 984; Szeged és környéke: Mezősi G. 98. • A domborzatminősítés speciális területét képviseli a domborzat egyensúlyi viszonyait és tömegmozgásos formáit értékelő felszínmozgásos térképezési irányzat. Elvi módszertani alapok meghatározása alapján (Pécsi M. – Juhász Á. 974) kataszterek, áttekintő és részletes térképsorozatok ké-

276

juhász ágoston

szültek a hazai felszínmozgásos területekről, Dunaföldvár: Pécsi M. 970; Neszmély–Dunaalmás: Ádám L. – Schweitzer F.; Ózd és környéke: LeélŐssy S. 973; Somogyi dombság: Szilárd J. 975; Mátra – Zempléni-hegység – Cserehát: Szabó J. 978, 982; Északi-középhegység: Peja Gy. 974; az egész ország területéről Pécsi M. – Juhász Á. – Schweitzer F. 976; Dunai magaspartok: Balogh J. – Juhász Á. – Schweitzer F. 999. • Az antropogén hatások geomorfológiai értékelése és minősítési eljárások „az emberi tevékenység különböző formáinak és típusainak a domborzat állagára gyakorolt hatása feltárásával, a felszínfejlődés új viszonyainak, törvényszerűségeinek elemzésével, a domborzati egyensúlyi viszonyok megváltozásának ok-okozati összefüggéseivel az antropogén felszínformálódás várható irányainak prognosztizálásával” foglalkoztak ipari bányászati területeinken. • Az emberi tevékenység környezetalakító szerepének vizsgálata, az ipari–bányászati régiók területi problémái ösztönözték az antropogén domborzatminősítés és térképezés irányzatának kialakulását. Főbb kutatási területek mintaterületei, Pécs: Erdősi F. 970, 976; Komló és környéke: Juhász Á. 974, stb. A környezet értékeléséhez kapcsolódó domborzat elemző vizsgálatok szintén gyakorlati indíttatásúak voltak. • A természeti környezet ökológiai tényezőinek relatív értékelése környezetkutatási irányzat a domborzat kódolásos minősítésének a kérdését is a kutatás tárgyává tette (Pécsi M. – Góczán L. – Göcsei I. – Juhász Á. – Keresztesi Z. – Kertész Á. – Láng S. – Somogyi S. 1982), a domborzati formákat magasságuk, tagoltságuk és a lejtésszögek növekedésével minőségi pontszámértékkel láttuk el. • Sajátos domborzatminősítési eljárás a mezőgazdasági szempontú értékelés és térképezés, amely a dombsági területek hasznosítási lehetőségeit veszi számba (Ádám L. 98; Góczán L. – Marosi S. – Szilárd J. 973; Lóczy D. – Tózsa I. 982; Kertész Á. 993). • A domborzat erdőgazdasági szempontú analízise a termőhelyek vizsgálata részeként értékeli a domborzati formákat (Babos I. – Járó Z. – Szodfridt I. – Király L. – Proszt S. – Tóth B. 966). • A domborzatminősítés speciális területének tekinthető a domborzat településekre gyakorolt hatásának vizsgálata (Marosi S. – Szilárd J. 974), amely a litológiai, vízrajzi, domborzati morfometriai adottságokat veszi számba, ezek hatásait értékeli a települések szerkezete alakulásában. Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

277

• Önálló irányzatot képviselnek a geomorfológián belül a természeti értékeket feltáró és elemző kutatások, amelyek fókuszába a táji-esztétikai értékek megőrzésén túlmenően fokozatosan a tudományos értékek minősítése került. A természeti, felszínalaktani értékek meghatározására és minősítésére irányuló kutatások a kezdeti leíró–értékelő szakaszt követően módszereiket is tekintve jelentős fejlődésnek indultak. E korszakot módszertani munkák sora fémjelzi (Schweitzer F. 977, Kopasz M. 978, Hevesi A. 983. stb.) és alapvetően megfogalmazódtak a földtani–geomorfológiai, természetvédelmi, stratégiai–tudományos feladatai (Nemzeti Természetvédelmi Alapterv, Tardy J. 989). A M-53-49 (99) Műszaki Irányelv a természeti értékek fogalomköreinek meghatározásával pontosította az érték kategóriákat, ennek ellenére az értékek definiálásában és rendszerezésében még igen eltérőek a kutatói vélemények. Az utóbbi évtized természetvédelmi szempontú geomorfológiai kutatásai jelzik (Marosi S. 99, Jakucs L. – Mezősi G. 988, Pinczés Z. 998, Csorba P. – Mezősi G. 999, Kiss G. 994, 2000, Dobos A. 2002), hogy fokozatosan megvalósul a földtani természetvédelemmel azonos rangú, szabványokban rögzített, egységes minősítő eljárásrendszer. A következőkben az előző speciális irányzatokhoz kapcsolódva a településfejlesztési-, a környezet és természetvédelmi gyakorlatot támogató kutatásainkról adunk számot. A feladat-orientált kutatások tematikai–tartalmi–módszertani önállósodása, elvi–módszertani megalapozása a domborzat értékelésének és minősítésének újabb irányzatai kialakulásához vezettek. Környezeti hatáselemzés – geoökológiai térképezés Az utóbbi évtizedekben a környezetkutatási módszerek megújulása, tematikai bővülése, célorientált jellege újabb impulzust adott a környezetgeomorfológiai kutatásoknak. Környezeti krízistérségek modell-területein – Várpalota–Balatonfűzfő, Várpalota–Inota, Esztergom–Dorog, Tát–Ebszőnybánya, Ajka–Tósokberénd, Almásfűzítő–Mosonmagyaróvár stb.térsége – továbbfejlesztettük a környezeti hatásvizsgálatokat megalapozó részletes geoökológiai térképezés és a célorientált, szennyeződésérzékenyi geoökológiai térképezés eljárásrend-

278

juhász ágoston

szerét (Juhász Á. 992, 993, 999, . ábra). A környezet állapotát bemutató térképek elsősorban az ipari–bányászati térségek, településkörnyezetek rehabilitációját előkészítő tervekhez nyújtanak tudományosan megalapozott információ anyagot.

. ábra A célorientált geoökológiai térképezés eljárásrendszere (szerk.: Juhász Á. 996)

A domborzat szennyeződés-érzékenységi minősítése Hazánkban a természeti erőforrások iránti társadalmi szükséglet, ezek fokozottabb kiaknázása, ipari méretű felhasználása jelentős mértékben befolyásolták környezetünk állapotát. A koncentrált ipari–bányászati tevékenység, az agrárgazdasági javak előállítása a környezet jelentős mértékű változását idézték elő. A természeti erőforrások célorientált kiaknázása (szén, építőipari nyersanyagok stb.) a természeti–ökológiai tényezők visszafordíthatatlan sérülését okozták. Az ipari termeléssel járó fokozott szennyeződés nagy területeket veszélyeztet, ezek területi kiterjedésének ismerete alapvető fontosságú a szennyezők jövőbeli hatásának előrejelzésében, településfejlesztési-, tájrehabilitációs tervek megalapozásában. Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

279

A szennyezők mobilitása, felhalmozódása és koncentrálódása lényegesen eltérő a különböző domborzati-, morfo-litogén adottságú (karsztos felszínek, vulkáni területek, hordalékkúp felszínek, futóhomok hátak stb.) területeken. A környezetszennyező anyagok (nehézfémek, szilárd szennyezők stb.) domborzati adottságoktól függő felhalmozódása, helyi koncentrálódása, széllel vagy felületi lemosással történő mobilitása hosszú évszázadokra meghatározza a szennyezett térszínek területhasználati alkalmasságát. A domborzat szennyeződésérzékenységi vizsgálata és minősítése időszerű, nem csak tudományos, hanem gyakorlati célokat is szolgáló feladat. Az irányzat elvi–módszertani tematikai–tartalmi alapjait a környezeti krízistérségek (Almásfüzitő, Dorog, Ajka stb.) vizsgálatai alapján fogalmaztuk meg (Juhász Á. 992, 2002). A szennyezők koncentrálódása morfo-litogén területi típusainak feltárása, meghatározása, tipizálása és térképi ábrázolása, eljárásrendszerének kialakítása elengedhetetlenül szükséges a környezetvédelem, a településfejlesztés szempontjából. Az aktuálgeomorfológiai térképezés és a területhasználat A településtervezői gyakorlat motiválta egy olyan domborzatminősítő eljárás kimunkálását, amely a jelenkori domborzatformáló tényezők hatásait, folyamat- és formatípusait, a jövőben várható változások irányait vizsgálja, térképi információs tartalma az adott célfeladat (tájrehabilitáció, területrendezés, településfejlesztés stb.) megvalósítását támogatja. A célorientált :0 000-es m.a. aktuálgeomorfológiai térképezés eljárásrendszerét az Esztergom–Dorog–Tát–Csolnok modell-területen dolgoztuk ki.* Kutatásaink fő hangsúllyal a domborzat orográfiai viszonyainak, genetikai típusainak, alakrajzi adottságainak, litológiai felépítésének, dinamikus egyensúlyi viszonyainak elemzésével típusalkotásra irányult. Térképezésünk módszertani újítása, hogy egy adott térség domborzatát a litológiai–kőzetfizikai tulajdonságok, alakrajzi paraméterek, a felszínformáló folyamatok, az egyensúlyi viszonyok alapján morfodinamikai szempontból homogén, azonos mozgásállapotú területi egységekre tagolja (2. ábra).

* Juhász Á. 2000: Domborzatminősítési módszerek továbbfejlesztése környezeti krízistérségek modell-területein. A kutatást az OTKA (ny. sz. 02479) támogatta.

280

juhász ágoston

2. ábra A célorientált aktuál-geomorfológiai dombozatminősítés

Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

28

Kézenfekvő, hogy a különböző mozgásállapotú homogén egységek a területfelhasználás, a beépítésre való alkalmasság, a telephely kiválasztás, a tájrehabilitáció és a természetvédelem szempontjából eltérő tervezői megítélést, kezelést kívánnak. A településfejlesztési, területrendezési tervek beépítési szabályzatai és gyakorlata ma már a tervezés fázisában követelményszintre emelték a domborzat területfelhasználási alkalmasságának vizsgálatát (pl. Budapest főváros rendezési terve, Dorog rendezési terve stb.). Dorog–Esztergom környéke területfelhasználási és településrendezési tervéhez önkormányzati hatáskörű előírásokat, természetvédelmi szempontú javaslatokat tettünk, építési–szabályozási intézkedéseket javasoltunk a domborzat jelenlegi és jövőbeni optimális területhasználata céljából (3. ábra). A domborzat alkalmassága – beépítési módok A domborzat minősítése a beépítésre való alkalmasság szempontjából az ipari–bányászati régiók, városok rendezési terveit támogatja, az épített, művi környezet optimális elhelyezése és biztonságos működése céljából. A minősítési eljárás alkalmazza a korábbi mérnökgeomorfológiai térképezés főbb módszereit, de fő célja nem a beépítést meghatározó geomorfológiai formatípusok bemutatására irányul, hanem – a beépítés kritériumának megfelelően – az adottságokat integrálva a minősítés eredménye összegző tematikus térképen jelenik meg. Speciális feladatot jelentett Budapest kedvezőtlen beépítési adottságú területének térképezése és minősítése. Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal megbízása alapján került sor a város :50 000-es és :0 000-es m. a. alkalmassági térképének elkészítésére (4. ábra). Budapest kedvezőtlen beépítési adottságú területei településfejlesztést korlátozó, befolyásoló tényezőkké váltak az elmúlt évtized építési–fejlesztési gyakorlatában. Az egykori mezőgazdasági területek lakóövezeti átsorolása (Óbuda), a hegységi területeken az intenzív városterjeszkedés (XII. és II. ker.) a zöldfelületek, a többszintes épületek fokozott térfoglalása a megváltozott alapozási–geotechnikai problémák a beépítési módok szabályozását követelményszintre emelték. A térképezés célja volt a kedvezőtlen adottságú területek minősítése és lehatárolása, a minősített területekre vonatkozó hatósági beépítési intézkedések, további kutatási feladatok, környezet-, vízbázisvédelmi és természetvédelmi szempontú szabályozások kidolgozása.

282

juhász ágoston

3. ábra Javasolt intézkedések önkormányzati és természetvédelmi területek kezelői részére Dorog–Esztergom. Juhász Á. 2000. Dorog

Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

283

Kettős feladatot kellett megoldanunk. Egyrészt a minősítés céljából összeállított kritériumrendszer (alakrajzi paraméterek, állékonysági, erózióveszélyességi–lefolyási, felszíndinamikai–tömegmozgásos, talajvízhatások stb. adottságok) alapján a domborzat minősítése, másrészt a beépítési alkalmasság mellett meg kellett határoznunk a jövő területhasználati módjait, funkcionális szerepkörét a védendő természeti értékek megóvása, a barlangvédelmi övezetek kialakítása érdekében. A karsztos domborzat speciális adottságai (üregesedés, beszakadás stb.) mellett a barlangrendszerek helyzete is behatárolták az építési lehetőségeket. Munkánk során figyelembe vettük a korábbi szakirodalmi utalásokat, alapvető térképezési munkákat és szakvéleményeket, a BME RFT, a FÖMTI, az FTV, a Központi Földtani Hivatal, az MTA FKI, a KTM Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Intézet munkáit, a II. ker. Önkormányzat beépítési– településrendezési határozatait, ezen túlmenően alapoztunk saját kutatási eredményeinkre és felvételezésükre. A Rózsadomb kedvezőtlen adottságú területein az FTV és a PHARE program keretében a BME ÁFT, további a VITUKI, KETI közreműködésével a természetes értékek védelmét előtérbe helyező „intézkedésrendszer alapelvei” kerültek kidolgozásra. A további szabályozást a II. ker. Tanács 986 határozata léptette életbe. „A József-hegyi barlangrendszer és környékének üregkutatása…” c. tanulmányban az FTV (Szentirmai J.-né, Szörényi J. 988), majd a KTM Barlangtani Intézet (Korompai Zs. – Takácsné Bolner K. – Juhász M. 995) :0 000-es m.a. térképeken 4 kategóriában „A”, „B*”, „B”, „C” határozta meg az intézkedési zónákat. A beépítési tevékenységeket (telekalakítás, földmunka, utak létesítése stb.) természetvédelmi szakhatósági hozzájáruláshoz kötötte. Kutatási célnak megfelelően a fő hangsúlyt a domborzat minősítésére helyeztük, a geomorfológiai értékek védelmét szolgáló alapelvek messzemenő figyelembevételével. A következőkben a hegységi karsztos területekre vonatkozó főbb felszíntípusokat (5. ábra), hatósági intézkedési szabályozásokat (. táblázat) mutatjuk be. Karsztjáratos, üreges szerkezetű, barlangelőfordulásos felszínek (.) jellegzetes ismérve, hogy a felszín közeli domborzat tektonikus síkok mentén karsztjáratokkal átszőtt, üreges szerkezetű. A sűrű karsztjáratos szerkezetre a felszíni karsztosodási nyomok, barlang előfordulások utalnak, amelyek környezetében a mélyben még fel nem tárt járatok húzódnak. Ezt a típust képviselik a Mátyás-hegy, Tábor-hegy, Remete-hegy, Ferenc-halom, Hunyad-orom stb. karsztos felszínei. A karsztos felszínek egyenetlenségeit helyenként vékony málladéktakaró, lejtőüledék boríthatja.

284

juhász ágoston

4. ábra Részlet „Budapest kedvezőtlen beépítési adottságú területei” térképéből. Szerk. Juhász Á.– Keresztesi Z. 1995. Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

285

286

juhász ágoston

. táblázat Karsztos felszíntípusok Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

287

Karsztos, építési tilalom alá eső területek (.2) csoportjába tartoznak azok a felszíntípusok, amelyeken a minimális emberi tevékenység (szennyeződés, exkaváció stb.) is közvetlenül befolyásolják a fokozottan védett barlangok állapotát. A felszín típus közvetlenül a védett barlangi rendszerek felszíni vetületében helyezkedik el (Ferencz-hegyi, József-hegyi, Szemlő-hegyi, Pálvölgyi-barlangok). Területileg egyezik a KTM Barlangtani Intézet által meghatározott „A” zónával. Természetvédelmi szempontból a legszigorúbb előírásokkal védett területek. Karsztos, korlátozott beépítési övezetbe (.3) tartozó felszínek az „.2” jelű karsztos területeket övezik, a fokozottan védett barlangok karsztos peremi zónáit kísérik. A felszíntípust ért mindennemű változások közvetve érintik a védett barlangrendszereket, azonban a közeli szomszédságában ismeretlen barlangjáratok a felszíntípusban előfordulhatnak. Ez a domborzattípus megfelel a KTM Barlangtani Intézet „B*” zónájának. Az ismeretlen fel nem tárt barlangok valószínű előfordulásai a kutatási–feltárási intézkedések fontosságát hangsúlyozzák a peremi zónákban. Földtani adottságok alapján feltételezett karsztüreges felszíntípusok (.4) a feltárásra–kutatásra váró karsztos térszinek csoportjába tartoznak. A domborzat litológiai felépítése, szerkezeti alkata, a felszínépítő kőzetek karsztosodási, karsztkorróziós jelenségei alapján a karsztjáratok nem zárhatók ki. Ez a felszíntípus megfelel a KTM Barlangtani Intézet „B” kategóriájának. Karsztos térszinek általában (.5) gyűjtőfogalom kategóriájába vontuk össze mindazokat a karsztfelszíntípusokat, amelyek speciális karsztjelenséghez kapcsolódnak. A Budai-hegységet karsztmorfológiai szempontból időben egymásra épülő, klímamorfológiai szempontból eltérő karsztos formagenerációk jellemzik. Ezek speciális típusai többek között az eltemetett karsztok, ahol a karsztos kőzeteket eltérő vastagságú és korú laza üledékek, különböző talajmechanikai tulajdonságú rétegei takarják. Ezek sorában említjük a krétavégi eltemetett trópusi kúpkarsztokat (János-hegy, Nagyhárs-hegy), amelyeket kovasavas vagy limonitos dementációjú hárshegyi homokkő takar. Az eltemetett karsztfelszínek 5 m-t meg nem haladó üledékvastagság esetén lehetnek veszélyesek a létesítmények állékonyságára. Különleges alapozást igényelnek a porlódó dolomitfelszínek. A kis területen is igen változó teherbírás, a kovasavas, hidrotermális átitatódások, telérek, területileg kiszámíthatatlan laza és cementált kőzetváltozatok az előfeltárási munkák fontosságát hangsúlyozzák.

288

juhász ágoston

5. ábra Részlet „Budapest kedvezőtlen beépítési adottságú területei” M = :0 000 m. a. térképéből. Domborzatalkalmassági és természetvédelmi korlátozásokkal beépíthető területek. Szerk.: Juhász Á.– Keresztesi Z. 995. A = Karsztos felszíntípusok:  = építési, természetvédelmi szakhatósági engedélyhez kötött, korlátozottan beépíthető, karsztjáratos, üveges szerkezetű, barlangelőfordulásos felszíntípusok; 2 = karsztos, fokozottan védett, építési tilalom alá eső területek (KTM–A zóna); 3 = karsztos, korlátozott beépítési övezetbe tartozó felszínek (KTM–B zóna); 4 = földtani adottságok alapján feltételezett karsztüreges térszinek (KTM–B zóna); 5 = karsztos térszinek általában (KTM–C zóna). B = Talajvíz által befolyásolt területek: 6 = magas talajvízállású területek; 7 = agresszív talajvizű területek. C = Felszínmozgásos területek: 8 = szakhatósági engedélyhez kötött feltételekkel beépíthető csuszamlásveszélyes lejtők; 9 = többszintes, beépítési tilalom alá tartozó, időlegesen nyugalomban levő csuszamlásveszélyes lejtők; 9 = többszintes, beépítési tilalom alá tartozó időlegesen nyugalomban levő csuszamlásveszélyes lejtők; 0 = beépítésre alkalmatlan csuszamlásos területek;  = erózióval veszélyeztetett területek; 2 = különleges beépítési intézkedést nem igénylő területek; 3 = természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek

Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

289

Összefoglalva az előzőekben tárgyalt kutatási irányzatok a településfejlesztést, a környezeti hatásvizsgálatokat, a „környezeti-tervezést” alapozzák meg, közvetve vagy közvetlen a módon a helyi és országos jelentőségű természeti értékeink feltárását, védelmét és jövőbeni kezelését támogatják. Irodalom Ádám L. (98): Módszertani tanulmány a domborzat agrárgazdasági szempontú morfográfiai értékelésére. – Földrajzi Értesítő 29. 2–3. pp. 37–50. Ádám L. – Schweitzer F. (972): Magyarázó a Dunaalmás–Neszmély–Dunaszentmiklós közötti terület felszínmozgásos térképéhez. MTA FKI, Budapest 23 p. Babos I. – Horváthné Proszt S. – Járó Z. – Király L. – Szodfridt S. – Tóth B. (966): Erdészeti termőhelyfeltárás és térképezés. Akadémiai Kiadó, Budapest 493 p. Balogh J. – Juhász Á. – Schweitzer F. (2002): A Duna csuszamlásveszélyes magaspartjának település környezeti hatásvizsgálata. MTA FKI, Budapest 45 p. Csorba P. (989): Ökogeográfiai térképek a tájökológiai kutatások szolgálatában. – Földrajzi Értesítő 38. 3–4. pp. 283–304. Csorba P. – Mezősi G. (999): A földtudományok és a természetvédelem kapcsolata. – ÖKO 0. –2. pp. 30–32. Erdősi F. (966): A bányászat felszínformáló jelentősége. – Földrajzi Közlemények 4. 4. pp. 324–343. Erdősi F. (976): A társadalom hatása a felszíndomborzatra, a vizekre és a klímára a Mecsek tágabb környezetében. Kandidátusi Értekezés, Pécs 26 p. Góczán L. – Marosi S. – Szilárd J. (972): Az agrogeológia mai igényeknek, követelményeknek megfelelő kutatási tárgya, módszerei. Kézirat, MTA FKI, Budapest 328 p. Hevesi A. (983): A természeti adottságok természetvédelmi szempontú értékrend szerinti minősítése. MTA FKI, Budapest 57 p. Juhász, Á. (974): Anthropogene Einwirkungen und Geoprozesse in der Umgebung von Komló. – Földrajzi Értesítő 23. 2. pp. 223–225. Juhász Á. (995): Budapest kedvezőtlen adottságú beépítési területei, M = : 50 000, M = :0 000. – Készült Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Városfejlesztési Ügyosztálya megbízásából, Budapest Főváros Területrendezési Terve. MTA FKI, Budapest 34 p. Juhász Á. (998): Ipari–bányászati területek tájváltozásai, a környezeti krízistérségek rehabilitációja. – In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében. Nyíregyháza pp. 33–48. Juhász Á. (999): A részletes geoökológiai térképezés módszereinek továbbfejlesztése, eljárásrendszerének kidolgozása ipari–bányászati térségek típusterületein. OTKA kutatási zárójelentés. MTA FKI, Budapest 30 p. Juhász Á. (2000): A célorientált aktuálgeomorfológiai domborzatminősítés eljárásrendszere. – In: Domborzatminősítési módszerek továbbfejlesztése környezeti krízistérségek modell-területein. OTKA Kutatási Zárójelentés. MTA FKI, Budapest 4 p.

290

juhász ágoston

Juhász Á. (200): A geoökológiai térképezés jelentősége a környezeti hatásvizsgálatokban. – Földrajzi Értesítő 50. –4. pp. 0–3. Juhász Á. (2002): Környezeti hatáselemzési módszerek továbbfejlesztése krízistérségek modell-területein. – OTKA kutatási zárójelentés, MTA FKI, Budapest 70 p. Juhász Á. – Hevesi A. (978): Eger mérnökgeológiai térképe. – In: Kleb B. (szerk): Eger építésföldtani térképsorozata :0 000, Központi Földtani Hivatal – Eger Város Tanácsa, Budapest 36 p. Juhász Á. – Somogyi S. – Cifka I. – Hock B. (993): Geoökológiai térképezési eljárások és módszerek továbbfejlesztése magyarországi típusterületeken – 990–993. – OTKA kutatási zárójelentés, MTA FKI, Budapest 5 p. Kertész, Á. (993): Assessment of the phyisical environment from agricultural aspect by factor analysis. – Zeitschrift für Geomorphologie Suppl. Band 87. pp. 5–60. Kertész Á. (997): A térinformatika és alkalmazásai. Holnap Kiadó, Budapest 239 p. Kiss G. (2000): Földtudományi értékek természetvédelmi értékének meghatározása a felszínalaktani értékek példáján. – Földrajzi Közlemények 48. –4. pp. 53–60. Kopasz M. (szerk.) (978): Védett természeti értékeink. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 395 p. Leél-őssy S. (973): Természeti-antropogén folyamatok és formák vizsgálata Ózd és Arló környékén. – Földrajzi Értesítő 24. 2. pp. 95–23. Lóczy, D. (988): Land evaluation studies in Hungary. – Studies in Geography in Hungary, 24. Akadémiai Kiadó, Budapest 95 p. Lóczy D. – Tózsa I. (982): Mezőgazdasági célú környezetminősítés automatizált módszerrel. – Földrajzi Értesítő 3. 4. pp. 409–425. Lovász Gy. – Szilárd J. – Schweitzer F. (980): Magyarázó és dokumentáció a Pécsi „Patacs”-jelű :0 000-es mérnökgeomorfológiai térképéhez. – MTA FKI, Budapest 8 p. Tardy J. (szerk.) (996): Magyarországi települések védett természeti értékei. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 663 p. Marosi S. (980): Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények különböző nagyságú és adottságú hazai típusterületeken. – Akadémiai doktori értekezés. Budapest 62 p. Marosi S. (99): A Balaton és vízgyűjtő területe néhány sajátos védendő természeti értéke. – Műhely 99/50. MTA FKI, Budapest Marosi S. – Szilárd J. (974): Domborzati hatások a gazdálkodásra és a településekre. – Földrajzi Közlemények 22. (98.) 3. pp. 85–97. Mezősi G. (982): Környezetértékelés – a domborzat minősítése. – Földrajzi Értesítő 3. 2–3. pp. 77–89. Mezősi G. (szerk.) (989): A mikroszámítógépes módszerek használata a természetföldrajzban. JATE TTK, Szeged Pécsi M. (97): Az 970. évi dunaföldvári földcsuszamlás. – Földrajzi Értesítő 20. 3 pp. 233–238. Pécsi, M. – Juhász, Á. (974): Kataster der Rutschungsgebiete in Ungarn und ihre kartographische Darstellung. – Földrajzi Értesítő 23. 2. pp. 93–202.

Újabb irányzatok, eljárások és alkalmazásuk…

29

Pécsi M. – Juhász Á. – Schweitzer F. (976): A magyarországi felszínmozgásos területek térképezése. – Földrajzi Értesítő 25. 2-4. pp. 223–235. Pécsi M. – Szilárd J. – Schweitzer F. – Lovász Gy. – Juhász Á. (980): Budapest mérnökgeomorfológiai térképezése, M = :20 000 – MÁFI – MTA FKI, Budapest (9 térképpel) Pécsi M. – Góczán L. – Göcsei I. – Juhász Á. – Keresztesi Z. – Kertész Á. – Láng S. – Somogyi S. (982): A természeti környezeti ökológiai tényezőinek értékrend szerinti minősítése. – MTA FKI, Budapest 5 p. Pinczés, Z. (99): Landschaftsforschung auf ökologischen Grundlagen und die Anwendung ihrer Ergebnisse. – Acta Geographica Debrecina XXVIII-XXIX. pp. 45–55. Pinczés, Z. – Kerényi, A. – Erdős-marton, K. – Csorba, P. (987): Geoöcological research methods and utilization of the results on the basis of investigations in Tokaj Mountains. – Ekológia 6. 4. pp. 403–46. Schuchmann P. (200): Városi terjeszkedés a budapesti agglomerációban. – In: Éri V. (szerk.): Terjeszkedés vagy ésszerű városfejlődés? Környezettudományi Központ pp. 9–25. Schweitzer F. (988): A budai Rózsadomb geomorfológiai fejlődéstörténete. – Földrajzi Értesítő 37. –4. pp. 77–85. Székely K. – Korompay Zs. – Juhász M. – Takácsné Bolner K. (995): A világörökséglistára jelölt budai termálkarszt természeti értékeinek megőrzése érdekében szükséges korlátozások és tilalmak. KTM Barlangtani Intézet, Budapest

292

juhász ágoston

Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban Pécs környéki bányaterületek példáján Lóczy Dénes − Nagyváradi László − Pirkhoffer Ervin − Gyenizse Péter  Bevezetés Pécs ezekben az években veszíti el bányaváros szerepét. A nemrég leállított uránbányászat létesítményeit jelenleg bontják, az általa bolygatott területek rekultivációja, helyreállítása hamarosan befejeződik. A feketeszén-bányászat napjai is meg vannak számlálva: a jelentős készletek ellenére a mélybányászat már megszűnt, és 2004-re tervezik az utolsó külszíni fejtés leállítását. Az uránérc feldolgozása és a feketekőszén erőművi elégetése után nagy tömegű zagy keletkezett, ill. keletkezik ma is. Feladatukat betöltve, a zagytározók is degradált felszíneknek minősülnek, melyek környezeti károk tényleges és lehetséges forrásai. A városközpont közelében tehát nagy területeken válik szükségessé a táj rehabilitációja. Megalapozott tájrehabilitáció akkor végezhető, ha jól meghatározott a célállapota. A pécsi bányaterületek és erőművi zagytározók további hasznosítása még kérdéses. Addig nem lehet szó a hasznosítás tervezéséről, amíg el nem dől, ki lesz a rehabilitált területek tulajdonosa, hiszen elsősorban az ő érdekei szabják meg a kialakítandó földhasználatot. (Ha a területek hoszszabb távon is a városi önkormányzat tulajdonában maradnak, a közösség érdekei feltehetően jobban érvényesülhetnek.) A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kőszénbányák meddőhányói és a hőerőmű zagykazettái 5 év alatt olyan mértékben helyreállíthatók, hogy további beavatkozásra nincsen szükség, s többféle földhasználat is számításba jöhet. Az uránbá-

293

nyászattal érintett felszíneken ezzel szemben még 30 év múlva is a környezetterhelések folyamatos monitorozására van szükség.

. ábra Bányaterületek rehabilitáció alatt Pécs környékén. –  = az egykori uránbánya meddőhányói; 2 = az uránbánya zagytározói; 3 = a feketeszénbánya Karolina-külfejtése; 4 = a hőerőmű zagytározói

A tájrehabilitáció tudományos megalapozására a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program keretében a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának több tanszéke a Pannonpower Rt.-vel, a Mecsekérc Rt.-vel, a Biokom Rt.-vel, a Pécsi Bőrgyár Rt.-vel, a Dél-Dunántúli Kutatás Koordináló Központtal együtt konzorciumot alakítva 200-ben pályázatot nyújtott be, amelyen jelentős támogatást nyert el. A kutatások célja, hogy bizonyos szervesanyag-tartalmú hulladékokat (pl. szennyvíziszapot, fanyesedéket,

294

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

bőrgyári melléktermékeket) komposztálva, majd a rekultiválandó területeken megfelelő keverésben szétterítve, meggyorsítsák a benövényesedés folyamatát. A közben lezajló változások prognosztizálása és nyomon követése alkotja a projekt másik fontos, tájökológiai szempontokat is felvető feladatcsoportját. A környezeti állapot komplex tájökológiai értékelése A legátfogóbb megközelítés, amelyben az antropogén felszínek helyreállítási feladatait egységes keretbe lehet foglalni, a táji szemlélet. A Pécs környéki bolygatott felszínek problémáit az is fokozza, hogy sajátos módon a beépített területek közvetlen szomszédságában fekszenek (Lovász Gy. – Nagyváradi L. 2000). Ezért itt a bányarehabilitációnak – minimális célként – olyan felszíneket kell kialakítani, amelyek • nem számítanak környezeti veszélyforrásnak (stabil felszín, levegő-, zaj-, víz- és esztétikai [vizuális] szennyezés hiánya); • természetközeli állapotú, önfenntartó zöldterületekként jótékony hatással vannak a városi környezetre (oxigéntermelés, kiegyenlített mikroklíma, szélvédettség stb.); • a városlakók és az idelátogatók várakozásainak megfelelnek, számukra bizonyos „szolgáltatásokat” nyújtanak (rekreáció, természetvédelem, oktatás, művelődés). A rehabilitált területek sávja kedvező esetben a káros hatásokat tompító pufferöv a nagyváros körül. Számos példa ismert arra is, hogy a mesterségesen létrehozott ültetvények, erdők vagy nedves élőhelyek nem csupán kedvelt kirándulóhelyekké, hanem idővel értékes növény- és állatvilág otthonává is váltak. Mint védett területek (pl. a Tüskésréten a hőerőmű már rekultivált zagytározói – Lehmann A. 200) pedig alkalmasak a természetes ökológiai regeneráció folyamatainak oktatási, közművelődési célú bemutatására. Szabadtéri múzeumként képesek a bányászat múltjának felidézésére. Természetesen az is előnyös, ha a fenti funkciók a jövőben továbbiakkal (lakó-, ipari, infrastrukturális stb.) egészülhetnek ki. A rehabilitáció tervezésekor a következő körülmények döntő szerepet játszanak, ezért pontos rögzítésük a helyreállítás megkezdésének és lefolytatásának fontos feltétele (Environment Australia, 998): • a bányaterület környékének felszíni és mélységi földtani felépítése; • a felszíni- és a felszínközeli hidrológiai viszonyok; Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban

295

• a környék földhasználata, földtulajdon-viszonyai és beépítettsége; • csuszamlás- és omlásveszély;

tényező

állapot

domborzat

éghajlat

mezohemerób

szélsőséges sugáraz eredeti felszín 22-24 m tszf. ma- zási viszonyok a gasságról 40 m-ig zagyfelszíneken; feltöltve, de sík jel- mikroklimatikus lege megmaradt hatások a zagykazetták rézsűjén

hemeróbia- mezohemerób fokozat

szélsőséges sugárzási viszonyok a bányaudvarban; mikroklimatikus hatások a medőhányók rézsűjén (pl. fagyzugok)

mezohemerób

vizek vízhálózat átalakítása (patakelterelés hát átvágásával); vízminőség romlása (szulfáttart., keménység: 25-35 nk°); a talajvízszint stabil metahemerób

talaj

eredeti réti talajok befedve; 30 cm földtakarás a sűrűzagyon; a talajfejlődés kedvező körülményei (elég agyag és mész) polihemerób

metahemerób

vízhálózat teljes átalakítása (patakvölgyek megszüntetése); vízminőség romlása, talajvíz-szivárgás, -savanyodás

polihemerób

az eredeti erdőtalajok megsemmisültek; a talajfejlődés körülményei viszonylag kedvezők (fedő agyagmárga meddő, nagy agyag- és mésztartalom, bázisos kémhatás)

növényzet, földhasználat teljes újratelepítés szükséges; a természetes benövényesedés megindult (tamariska bokrok)

metahemerób

polihemerób

teljes újratelepítés szükséges; a természetes benövényesedés megindult (a környék gyomnövényei, cserjék)

. táblázat Hemeróbia-fokozatok a Pannonpower Rt. erőművi zagykazettáinak területén (Lóczy D.) az eredeti felszín kb. 70 ha területen átalakítva, É-on 280-350 m, Den 200-220 m tszf. magasságról 00 állapot m-ig “lebontva” (5 mó m3 anyaghiány), mesterséges domborzati formák, lejtőviszonyok hemeróbia- metahemerób fokozat

2. táblázat Hemeróbia-fokozatok a Pannonpower Rt. meddőhányóinak területén (Lóczy D.)

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

296

• • • • • • •

hordalékszállítás a környező területekre; a feltöltéshez, fedőborításhoz megfelelő anyag megléte; a táj vizuális értéke; a környék nedves élőhelyeinek elhelyezkedése és minősége; a környezet vízfolyásainak vízminősége; felszíni víztározási lehetőségek; a tervezett hasznosításnak megfelelő állapotok kialakulása.

Megfigyelhető, hogy a domborzati és vízviszonyoknak kiemelkedő jelentőségük van a tájrehabilitáció követelményei között. Konkrét értékelésük (Bastian, O. – Schreiber, K.-F. 999) lényegesen hozzájárulhat a munkálatok sikeréhez. Az egyes tényezők szerepét természetesen mindig csak a tájalkotó tényezők teljes kapcsolatrendszerének (Lovász Gy. 977) szem előtt tartásával szabad megítélni. Hemeróbia-fokozatok megállapítása A tájökológiai kutatásokban egyre inkább elfogadott módszer, hogy a természeti környezetet társadalmi átalakítottságának mértéke szerint hemeróbia-fokozatokba sorolják (Sukopp, H. 969; Csorba P. 995, 997). A hemeróbia-szintek konkrét értelmezésében ugyan nem egyezik meg minden kutató, ez az eljárás mégis elfogadott módja a jelenlegi környezeti állapot rögzítésének, hiszen átfogó képet ad arról, milyen mértékben változtatta meg a természeti környezet fő tényezőcsoportjait a társadalmi tevékenység (Erdősi F. 987). A jelenlegi környezeti állapot felvételezése után, az eredeti német módszert és hazai adaptációját alkalmazva, a pécsi hőerőmű zagytárolói (. táblázat) és a Karolina-külfejtés területére (2. táblázat) tájalkotó tényezőnként megbecsültük a hemeróbia mértékét. A különböző tényezőkre kapott hemeróbia-fokozatok ugyan a módszer alkalmazására vonatkozó ajánlások értelmében nem átlagolhatók, mégis jól látható, hogy a pernyekazetták területén mezo-metahemerób állapotok alakultak ki. Másik mintaterületünk, a Karolina-külfejtés hemeróbia-vizsgálata sem nyújt kedvezőbb végeredményt. Itt ugyan a fedő agyagmárgából álló meddő tulajdonságai (agyag- és mésztartalma, kémhatása, vízgazdálkodása stb.) a talajfejlődés szempontjából némileg kedvezőbbek, a domborzat átalakítottsága viszont sokkal nagyobb mérvű. A megállapított hemeróbiafokozatot a táj helyreállításának tervezésekor feltétlenül figyelembe kell Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban

297

venni. Különösen ügyelni kell a metahemerób feltételek megszüntetésére, ahol ilyenek fennállnak. A vízviszonyok javításának és a növényzet megtelepítésének azonban előfeltétele a domborzati helyzet konszolidálása, mint ahogyan a táj átalakítottságának, ill. érzékenységének vizsgálata (Lacika, J. – Lehotský, M. 996; Thomas, D. S. G – Allison, R. J. 997) is a domborzat elemzésével kezdődik. A domborzat helyreállításának szempontjai Általános – az Európai Unió országaiban jogszabályban is előírt – követelmény, hogy a rehabilitált felszínnek vizuális megjelenésében, tehát domborzati jellegében is bele kell illeszkednie a környező, bolygatatlan táj képébe (Harris, J. A. et al. 996). (Ilyenkor remény van arra, hogy a rajta kialakuló mikroklimatikus és lefolyásviszonyok, valamint a növényzet is természetközeli, oligohemerób lesz.) Mivel a tájkép jellegét a domborzat és a növényzet együtt határozza meg, a földhasználatnak (park, kertváros, gyümölcsös stb.) döntő szerepe van. A megtelepülő növényzet bizonyos mértékben eltakarja az esetleg meghagyott meredek tereplépcsőket, erős lejtőmegtöréseket. Különösen a nagy beláthatóságú, tágas panorámát nyújtó tájak vizuális értékének megőrzése, helyreállítása fontos, a Mecsek D-i előtere pedig mindenképpen ilyennek számít. Az eredetileg sík vidékeken (mint esetünkben az uránbánya zagytározói és a hőerőmű pernyekazettái területén) tehát nem ajánlatos megnövelni a domborzati szintkülönbségeket, a két bánya meddőhányói vidékén pedig a kiindulási állapotnak megfelelő (hegylábi) lejtőviszonyokat célszerű visszaalakítani. Ehhez természetesen alig módosítandó adottságként kell figyelembe venni a meddőhányók és bányaudvarok, mint pozitív, ill. negatív antropogén felszínformák elhelyezkedését. A nemzetközi irodalom szerint a domborzat helyreállítása során az alábbi kívánalmaknak kell megfelelni (Environment Australia, 998): • jogi előírások (a maximális engedélyezett lejtőszög, lefolyásviszonyok, a tájsebek eltakarása, ugyanakkor a látványrombolás elkerülése); • az éghajlat által diktált talajvédelmi feltételek (az intenzív esőzésekkor lefolyó vizek eróziójának ellenálló felszín kialakítása, erősen évszakos jellegű éghajlaton a duzzadó agyagásványok bősége miatt kialakuló szuffózió elkerülése);

298

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

• a benövényzetesedés követelményei (a helyi éghajlati és talaj/felszíni kőzetviszonyoknak legjobban megfelelő növényzet megtelepedésének az elősegítése); • illeszkedés a környék domborzatába (a táj természetes felszínfejlődéséből fakadó domborzati jelleget, az ahhoz tartozó szintkülönbségek, tipikus lejtőhossz- és alak, vízfolyás-sűrűség); • a helyi lakosság elvárásai (a felszínformákra és a földhasználatra vonatkozó preferenciák). Emellett amikor a Pécs környéki bányaterületek domborzatának helyreállítását tervezték, számos műszaki követelményre is tekintettel voltak (Total Kft. 997). Figyelembe kellett venni a lejtő állékonyságát is. Ehhez elsősorban a kőzettani, a tektonikai és a hidrológiai viszonyok felmérése szükséges, a különböző kőzetek (meddőanyag) nyírószilárdsága, a lehetséges nyírófelületek, törésvonalak, a felszíni és felszín alatti vízmozgás stb. elemzése. A későbbi károk, esetleg katasztrófák elkerülése érdekében különösen a rehabilitálandó meddőhányók domborzatának megtervezésekor fontos a stabilitási jellemzők kiszámítása. (A dél-wales-i Aberfanban 966-ban lezajlott tragédia több mint száz diák halálát okozta, amikor hirtelen 0 000 m3 törmelék zúdult rá iskolájukra, miután 60 m-t tett meg egy 3°-os lejtőn. A csuszamlás oka az volt, hogy a meddőhányót természetes forrás fölött hozták létre, így hamarosan kialakult a vízzel telített csúszópálya.) A domborzati viszonyok és táji kölcsönhatásaik elemzésének korszerű módja digitális terepmodell (DTM) alkalmazása. A DTM „a domborzat folytonos térbeli változékonyságának a digitális leképezése” (Burrough, P. A. 986), ill. „a terep célszerűen egyszerűsített mása, amely számítógéppel olvasható adathordozón tárolt numerikus és/vagy alfanumerikus terepi információk rendezett halmazaként valósul meg” (Márkus B. 983). A földfelszín és tereptárgyainak magassági szerkezetét három koordináta (x, y, z) segítségével tárolja és különböző grafikus formában képes megjeleníteni. Ezáltal a tájrehabilitáció tervezésének nélkülözhetetlen eszközévé, a földrajzi információs rendszerek (Blaschke, T. 997; Kertész Á. 997) szerves részévé vált. A domborzat és a vízhálózat megtervezésének szempontjai A domborzat helyreállításához szorosan kapcsolódik a vízviszonyok, a lefolyási irányok optimális kialakítása is, a DTM-ben ezt a két tényezőt együtt Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban

299

lehet vizsgálni, a beavatkozások tervezésekor együtt kell kezelni (2–3. ábra). A bányászattal bolygatott táj rehabilitációja a kitermelő tevékenységgel párhuzamosan megy végbe, ahogyan újabb, melléktermékekkel borított, rehabilitálandó felszínek keletkeznek. Minden részterület helyreállításának be kell azonban illeszkedni a tájrehabilitáció átfogó programjába, különben lehetetlenné válik, pl. a lefolyás optimális tervezése (olyan felszínek jöhetnek létre, ahonnan nem tud lefolyni a víz). A bányászati tevékenységet és a rehabilitációt a legszorosabban össze kell hangolni. A bányaterület kifolyási pontját a befogadó természetes vízfolyáshoz, vagy csatornához kell igazítani, méghozzá úgy, hogy a lefolyás olyan mértékű és sebességű legyen, hogy ne okozzon eróziót. A keletkező új vízhálózatot tehát integrálni kell a környék természetes vízhálózatába. A leggyakrabban a művelés utolsó szakaszában fennmaradó „hézag” (final void) helyén, az üzemi utak mentén célszerű kialakítani az új vízfolyásokat, mert ez igényeli a legkevesebb földmunkát és vízteleníti a bányaudvart (Ellerbroek, D. E. et al. 997). Az új vízfolyás végső kialakításának ideje alatt ideiglenes vízlevezetőkről kell gondoskodni. A megfelelő lefolyásviszonyok kialakítása nem csak a talajvédelem vagy a lejtők stabilitása végett, hanem egyéb szempontok miatt (pl. a savas vagy radioaktív vizek elvezetése) is lényeges feladat.

2. ábra A Karolina-külfejtés É-I meddőhányójának „drótkeretes” 3D digitális domborzatmodellje (készítette: Pirkhoffer E.).

300

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

3. ábra A digitális domborzatmodellen ábrázolt terület lefolyásmodellje a szintvonalak feltüntetésével (készítette: Pirkhoffer E.).

Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban

30

A Karolina-külfejtés esetében a legegyszerűbb vízelvezető megoldás ún. dendrikus, faágszerűen összefutó mintázatot eredményezne, amely nem jellemző a környék természetes vízhálózatára. A hátakra tagolt hegylábfelszíni domborzatnak megfelelően inkább egymással közel párhuzamos vízfolyásokat kellene létrehozni. Más a helyzet a Pécsi-medence fenekén, ahol a hőerőmű zagytározóinak finom réteggel történő lefedéséhez pannon homokos üledékeket használnak, és jelentősen kimélyítették a felszínt. A tüskésréti anyagnyerő helyen tó keletkezett, amelyet (partjainak megfelelő rendezése után) a rehabilitáció befejeztével is célszerű fenntartani, a létrejövő vízhálózat csomópontjává tenni. A zagykazetták sík felszíneiről ugyanakkor el kell vezetni a vizet, ill. meg kell könnyíteni a beszivárgást, hogy ne keletkezzenek lefolyástalan, elvizenyősödő foltok, a telepítendő növényzet gyökérzónájába pedig kellő mennyiségű nedvesség jusson. A lejtők kialakításakor hasznos követni néhány általános szabályt. Mindenekelőtt a lejtők szögét, hosszát és alakját kell megtervezni, az erózió elleni védekezés céljából mindhárom szempontra egyaránt gondot fordítva (Toy, T. J. – Hadley, R. F. 987). A természetes lejtőszögek- és alakok, valamint a felszín anyagát megkötő növényzet hosszabb felszínfejlődési szakasz alatt jöttek létre, és megfelelnek a felszínpusztító- és építő folyamatok adott helyen tapasztalható egyensúlyának. A felszíni lefolyás az ilyen felszíneken csupán minimális lepusztulást okoz. Fel kell tehát mérni a környék felszíni kőzetein természetes folyamatok során kialakult lejtőviszonyokat, mert ezek irányt mutatnak a mesterséges felszínek lejtőinek a kialakításához. A külfejtéses szénbányák felülről elegyengetett meddőhányóinak lejtőprofiljai a természetes „normál” (a felső kb. 30%-án konvex, alul konkáv) alakkal szemben inkább konvexek. Ha a természetest jól megközelítő lejtőprofil kialakítására nincsen mód, az erózióveszélyt növelő nagy lejtőhossz csökkentése (különösen a meredekebb lejtőkön) feltétlenül szükséges, hiszen a hosszú lejtőn a felgyorsuló és tömegében is gyorsan gyarapodó lefolyás súlyos eróziós károkat okozhat. Ilyenkor a lejtő alsó és felső egyenes rézsűje között feltétlenül szükség van a két lejtőt elválasztó vízszintes felületre, amelynek hossza érje el a teljes lejtő vízszintes vetületének legalább az egyötödét-egynegyedét. A hőerőmű tüskésréti rehabilitált területén a mesterséges, enyhe szögű teraszozás jól bevált, a benövényesedés után mindössze minimális talajpusztulás mutatható ki. A lejtőalak kialakításakor figyelembe kell venni a természetes tömörödés mértékét is. A rendezés utáni folyamatokat rendszeresen ismételt geodéziai

302

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

ellenőrzéssel szokás nyomon követni. A tömörödési folyamatokra különösen a sík felszíneken kell ügyelni, mert lefolyástalan, vízállásos süllyedékek keletkezhetnek, melyek nem csak a lefolyás, hanem a talajfejlődés és a benövényesedés szempontjából is károsak. A rézsű csökkentése gyakran együtt jár a lejtőhossz káros mértékű megnövekedésével. Ausztráliában (általában száraz éghajlat alatt) ezért általános szabálynak tartják, hogy a rézsűket úgy kell elegyengetni, hogy a lejtők hossza ne haladja meg az 50 m-t, laza anyagban pedig a legmeredekebb lejtőszög 35% alatt maradjon. A Mecsek D-i lejtőjének természeti viszonyai között még enyhébbeknek kell lenniük a lejtőknek, hogy az összefüggő növényborítás kialakulása előtt ne tudjanak kifejlődni eróziós árkok. A DTM alkalmazása A rehabilitációval létrehozandó felszín megtervezése tulajdonképpen optimalizációs feladat: a felhalmozódott meddőt, melléktermékeket úgy kell felhasználni a képződött negatív formák feltöltésére, hogy közben az anyag szállítására fordított energia minimális legyen. Csak magának a felszínnek a kialakítási költségei néha a rehabilitáció teljes költségének a 90%át is kitehetik. A talajvédelem, a szintkülönbségek mérséklése érdekében általában a rézsű csökkentését és a feltöltést egyaránt alkalmazni kell, ami költségkímélő megoldás. A digitális terepmodellek bemeneti adatai a topográfiai térkép szintvonalai és vízhálózata, esetleg helyszíni geodéziai mérésekkel kiegészítve, pontosítva. Az első ilyen programcsomagokat az AMAX Szénbányászati Társaság fejlesztette ki az Amerikai Egyesült Államokban, az 980-as években (Environment Australia 998). Egyaránt feladata volt a bányatervezés és a meddőhányók alakjának meghatározása. A bányászat előtti domborzatból kiindulva szimulálta a külszíni kitermelés és felhalmozás állapotát a bánya működésének különböző szakaszaiban. Igyekezett figyelembe venni a felhalmozott meddő térfogatnövekedését is, mégis az összegzett térfogatbecslés bizonytalansága volt a legfőbb gyengesége. A 90-es évek végének terméke az Ausztráliai Szénipari Kutató Laboratóriumok (ACIRL) Windows-hoz kapcsolódó ARGUS programcsomagja. Nagy előnye, hogy a felszínformák kialakításának tervezésekor igen bonyolult háromdimenziós alakzatokat, nagy térfogatpontossággal képes meghatározni. Természethű és az állékonyság, eróziógátlás szempontjából is a legmegfeleDigitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban

303

lőbb színuszoid lejtőprofilokat számít. Vízhálózat modellezésére is alkalmas ugyan, de ez sok munkát igényel. Összekapcsolható viszont olyan bányatervező programcsomagokkal, mint a MINDRAFT, SURPAC és VULCAN. A modell természethűsége a létrehozott csomópontok (nóduszok) számától függ, minél több van ezekből a koordinátákkal ellátott sarokpontokból, annál pontosabb lesz a modellezett felszínforma alakja és térfogatának számítása. (Természetesen a gépi teljesítmény- és időigény is az input mennyiségével hatványozottan növekszik.) A domborzatot szintvonalas tömbszelvény formájában jeleníti meg, amelyet tetszés szerinti irányba lehet forgatni, ill. tetszés szerinti látószögből lehet szemlélni. Színes lejtőkategória-térkép jeleníthető meg, amellyel ellenőrizhető, hogy a megadott lejtőszög-határokat a felszínformák sehol se lépjék túl. Bármely kiválasztott nódusz-sorozaton keresztül készíthető szelvény, amely legfeljebb 400 iterációs lépésben finomítható, állandó ellenőrzés mellett. Ennek különösen a lefolyás-hálózat megtervezésekor van nagy jelentősége. Az ARGUS nagy előnye, hogy képes a legkisebb költséggel járó anyagmozgatási alternatíva kiválasztására. Az anyagmozgatás optimális irányait és mértékét térképi vetületben nyilakkal jelzi. Meghatározza az ehhez szükséges berendezéseket is. Egy hosszú távú felszínfejlődési modellnek a bányarehabilitációra alkalmazott változata az ausztráliai (Új-Dél-Wales) Newcastle egyetemén az 990es években kifejlesztett SIBERIA programcsomag (Willgoose, G. 992). Egyszerű matematikai eszköztárral írja le, hogyan alakul ki a lefolyás és az erózió hatására a természeteshez hasonló domborzat a mesterséges felszíneken. Később fizikai alapú talaj- és vegetációdinamikai modulokat is kapcsoltak hozzá. A talajfejlődés modellezésének legfontosabb elemei: a talajszemcsék osztályozódásának előrehaladása és ehhez kapcsolódva a talajvastagság növekedése. A talajvastagság változása a mállással képződő és a lepusztuló talajmennyiség különbsége. Az osztályozódásból számítható a talaj vízvezető- és raktározó képessége, ebből és a talajvastagságból a heves csapadékkor bekövetkező nedvesség-viszonyok, ill. a benövényesedés dinamikája. A talajképződés modellezéséhez tartozik még az ARMOUR modell, melynek feladata a lejtőkön kialakuló talajkéreg fejlődésének szimulálása. A digitális terepmodelleket és a különböző folyamatokat szimuláló modelleket csak nagy körültekintéssel szabad alkalmazni, hiszen megbízhatóságuk

304

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

nagyban függ a bementi adatok minőségétől. A modelleket kalibrálni kell a bányavidék konkrét domborzatára (pl. már rekultivált meddőhányókra). Termőképességi minősítés A tájrehabilitációs munkálatokat komplex (mezőgazdasági, esetleg egyéb szempontú) tájértékelésnek (Lóczy D. 2002) kell követnie. Ennek legfontosabb mozzanatai a táj vizuális összképének (domborzat és növényzet együtt) és az adott földhasználatra való alkalmasságának megállapítása. Az értékelés alapja az esetek döntő többségében a „kiinduló” állapothoz való hasonlóság. Kivételes esetekben az is lehetséges, hogy a rehabilitáció az eredetinél értékesebb, kevésbé degradált tájat eredményezzen. (Erre Ausztrália több bányavidékéről ismertek példák.) Egy ausztrál tájértékelési rendszer (Hannan, J. C. 995) összesen tíz kategóriát különböztet meg. Megfelelő tájrendezéssel a bányászati tevékenység által bolygatott felszínek bármelyik osztályba átalakíthatók. Ugyanakkor kitűnik, hogy mekkora ráfordításokkal érhető el igazán jelentős minőségjavulás. Megállapítható, hogy melyek azok az osztályok, amelyeket a leggyakrabban tűznek ki a tájrehabilitáció célállapotaként, és milyen beavatkozások szükségesek ennek a célnak az eléréséhez: ezek a IV-től VII-ig terjedő osztályok, különösen, ha sikerül stabilizálni, az eróziótól megóvni a lejtőket (3. táblázat). A Pécs környéki mintaterületeken is hasonló minőségű felszínek alakíthatók ki, azzal a különbséggel, hogy fekvésük miatt mezőgazdasági hasznosításukkal nem kell számolni, inkább városi zöldterületekként, parkokként, parkerdőkként működnek majd. Köszönetnyilvánítás A tanulmány szerzői köszönetet mondanak a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program 3/050/200 sz. pályázata keretében nyújtott támogatásért.

Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban

305

rehabilitációs beavatkozás természetközeli elsődleges mezőgazdasá- lejtés- és vízviszonyok kialakítági terület I. sa, humuszterítés, (mű)trágyázás

osztály földhasználat

természetközeli elsődleges mezőgazdasá- lejtés- és vízviszonyok kialakítáII. gi terület sa, humuszterítés, (mű)trágyázás rézsű elegyengetés, megfelelő vagy jó mező- humuszterítés III. gazdasági terület

VI. VII. VIII. U M

teraszok, vízelvezetők, talajvédő szántás és vetésforgó

szántóföldi művelés vetésforgóban pihentetéssel, még több korlátozás a vetésszerkezetben; talajerózió veszélye rendszeres művelésre alkalmatlan; zöldség, gyümölcs, takarmányfélék, legeltetés

teraszok, szintvonalak menti árkok, növényborítás javítása, minimális művelés rézsű elegyengetés, vízelvezető rend- csak kivételesen műveltakarmányszerek, támfalak, hető, erős erózióveszély, termő terület középszemű felszín minimális vagy “hobby” kerteknek is csak vagy közepes “nulla” művelés feltételesen alkalmas legelő talajminőségtől függő lekert, gyenge egyenes rézsűk, támfalak, állatgelő, “hobby” kertek legelő durvaszemű felszín, állomány korlávízrendezés tozása erdő teraszozás, erdősítés vízelvezetés meredek, erdős lejtők; korlátozott fakitermelés meredek falak, rendezetlen nincs természetes tó, mocsár benövényzetesedés, vadon, természetvédelmi terület beépített terület bányaterület

takarmányrézsű elegyengetés, termő terület, finomszemű fedőrékert vagy jó teg-terítés IV. legelő

V.

hasznosíthatósági megjegyzés nem szükséges a legszélesebb körű szántóföldi művelésre alkalmas termékeny talajú terület (gabona, cukornád, takarmány, zöldség, gyümölcs) szintvonalas mű- hullámos felszínű szántó, velés, talajvédő hasonló növények mint az szántás és vetés- I. osztályban, de több korforgó látozó tényező talajvédelem

3. táblázat Termőképességi osztályok az ausztrál rendszerben és kialakításuk rehabilitáció során (Hannan, J. C. 995 nyomán, kiegészítve)

306

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

Irodalom Bastian, O. – Schreiber, K.-F. (999): Analyse und ökologische Bewertung der Landschaft. 2., neubearbeitete Auflage, Spektrum Akademischer Verlag, Heidelberg-Berlin 564 p. Blaschke, T. (997): Landschaftsanalyse und -bewertung mit GIS. Methodische Untersuchungen zu Ökosystemforschung und Naturschutz am Beispiel der bayerischen Salzachauen. – Deutsche Akademie für Landeskunde, Trier (Forschungen zur Deutschen Landeskunde Band 243) 320 p. Burrough, P. A. (986). Principles of Geographical Information Systems for Land Resources Assessment. Clarendon Press, Oxford (Monographs on Soil and Resources Survey No. 2)94 p. Csorba P. (1995): Tokaj-Hegyalja tájökológiai szerkezetének és geomorfológiai adottságainak összehasonlítása. − Földrajzi Értesítő 44. −2. pp. 39−5. Csorba P. (997): Tájökológia. − Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen 3 p. Detrekői Á. − Szabó Gy. (2000): Bevezetés a térinformatikába. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 250 p. Ellerbroek, D. E. − Jones, D. R. − Townley, L. R. − Eames, J. C. (997): Hydrology and geochemistry of coal spoil and final voids. − In: Taniguchi, M. (ed.): Subsurface hydrological responses to land cover and land use changes, Kluwer Academic Press, Amsterdam Environment Australia (998): Landform Design for Rehabilitation. Department of Environment and Heritage, Environment Australia, Canberra http://www.ea.gov.au/industry/sustainable/mining/booklets/landformdesign.html Erdősi F. (987): A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsekben és tágabb térségében. Akadémiai Kiadó, Budapest Hannan, J. C. (995): Mine Rehabilitation − A Handbook for the Coal Mining Industry. 2nd Edition. New South Wales Minerals Council, Sydney Harris, J. A. − Birch, P. − Palmer, J. (996): Land Restoration and Reclamation: Principles and Practice. Addison Wesley Longman Ltd., Harlow, UK. 230 p. Kertész Á. (997): A térinformatika és alkalmazásai. Holnap Kiadó, Budapest 240 p. Lacika, J. – Lehotskỳ, M. (996): Úloha reliéfuv hodnotení citlivosti krajiny (Relief role in the landscape sensitivity evaluation). – In: Bezák, A. – Paulov, J. – Zat’ko, M. (ed.): Luknišov zborník 2. Bratislava pp. 03–3. Lehmann A. (980): A bányászat hatása a növény- és talajtakaróra Pécs területén. − Földrajzi Közlemények 28. (04.) −2. pp. 228−256. Lehmann A. (200): A Tüskésrét növényzete. – Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága, Pécs 25 p. Lovász Gy. (szerk.) (977): Baranya megye természeti földrajza. Baranya megyei Levéltár, Pécs Lovász Gy. − Nagyváradi L. (2000): A természeti erőforrások változó szerepe Pécs és Komló fejlődésében. − Közlemények a PTE Természetföldrajzi Tanszékéről, Pécs. 3. Lóczy D. (2002): Tájértékelés, földértékelés. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs 307 p. Márkus B. (983): Digitális domborzatmodellezés. − Geodézia és Kartográfia 35. pp. 2−25. Sukopp, H. (969): Der Einfluß des Menschen auf die Vegetation. − Vegetatio 7. pp. 360−37. Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban

307

Thomas, D. S. G – Allison, R. J. (eds.) (997): Landscape Sensitivity. – John Wiley, Chichester 32 p. Total Kft. (997): A pécsbányai külfejtéses területek tájrendezése. Kéziratos tervtanulmány TOTAL Kft., Pécs 29 p. Toy, T. J. – Hadley, R.F. (987): Geomorphology and Reclamation of Disturbed Lands. Academic Press, New York Willgoose, G. R. (992): User Manual for SIBERIA (Version 7.05). − Research Report 076.04.992. University of Newcastle, Newcastle, NSW. Australia

308

Lóczy Dénes-Nagyváradi László-Pirkhoffer Ervin-Gyenizse Péter

Szénbányászati formák tájba illesztése Homoki Erika – Sütő László  Bevezetés Az ember egyik legintenzívebb domborzat-átalakító tevékenysége a bányászat, melynek során a mesterséges anyagáthalmozás lokálisan jelentősen módosíthatja a természetes domborzatot (Nir, D. 98; Szabó J. 993). Az így létrehozott új formák tájba illesztése nem pusztán tájesztétikai probléma. Fejlődésük a bányászat felhagyása után természetes táji keretek között folytatódik, ahol megváltozik a felszínformáló folyamatok intenzitása, új folyamatok is megjelenhetnek, és az eredeti tájtól eltérő, minőségében is új egyensúlyi állapottal jellemezhető környezet jöhet létre. Ez áttételesen hatással van a többi tájtényezőre: átalakítja a mikroklímát, megváltoztatja a növényzeti viszonyokat, valamint víz- és légszennyezés lép fel. A megoldandó feladatokat az jelenti, hogyan szüntethetjük meg a szenynyezéseket, hogyan illeszthetjük vissza a bányászat által átalakított mesterséges, vagy félig természetes formákat a természetes táji keretbe, hogy ne induljanak be kedvezőtlen felszínformáló folyamatok. Az emberek növekvő területigénye miatt nem maradhatnak felhagyott területek, mert ez egyrészt környezeti problémákat vethet fel (pl. illegális hulladék-elhelyezés), másrészt megbontja az eredeti területhasználatot. Ezeknek az objektumoknak, ha új formában és arányokban is, de be kell illeszkednie az érintett kultúr-, vagy természetközeli táji környezetbe. Az általunk végzett monitoring jellegű megfigyelések kiterjednek a természetes felszínfejlődés vizsgálata mellett a meddőfelszíneken ható csuszamlásos és barázdás eróziós folyamatok változásának nyomon követésére,

309

másrészt a különböző korú és tulajdonságú meddőhányók érettségének, típusjelenségeinek és egyediségeinek összehasonlítására.

1. ábra Bányászati objektumok és meddőhányók a Tardonai-dombság területén

A kutatási terület adottságai a meddőképzés szempontjából Kutatási területként a Tardonai-dombság területét választottuk (. ábra). A dombság alatt húzódik a Kelet-Borsodi-szénmedence Sajó és Bükk közötti része, csak a szénmedence nyugati peremén „nyúltunk át” egy-egy példa erejéig a Nyugat-Borsodi-szénmedencére. A Borsodi-szénmedence jelentőségét érzékelteti, hogy a bányászat több mint 200 éven keresztül működött és országosan az egyik legnagyobb volumenű kitermelést nyújtotta. A bányászati termelés az 960-as években érte el csúcspontját (5 millió tonna/év), ma már mindössze Lyukóbánya és a Putnoki Bánya üzemel. A létrejött meddőhányók méretük, kiterjedésük miatt ma a Tardonaidombság markáns formaelemeiként jelennek meg. A tájba illesztéshez ismernünk kell a széntelepes összlet eredeti litológiáját, a vizsgálati terület földtani és morfológiai alapadottságait, a völgyképződés és lejtőalakulás összefüggéseit. A földtani, felszínfejlődési viszonyok jellemzéséből annyit emelnénk ki, hogy a felszín közelében gyakori fáciesváltásokkal és kisebb hiátusok-

30

homoki erika – Sütő lászló

kal lerakódott, vulkanitokkal tagolt laza kainozóos molasz üledékeket találunk, amelyek a 250–350 m vastag ottnangi-kárpáti széntelepes rétegsort tartalmazzák, amely öt 0,25–,3 m vastagságú széntelepből áll (Kozák M. Püspöki Z. 995a; Csámer Á. 999) (2. ábra).

2. ábra A Tardonai-dombság földtani térképe (GYALOG L. szerk. 999)

A terület emelkedése ma is az egyik legnagyobb az országban (Miskolczi L. 973), emiatt a természetes geológiai erózió igen intenzív. A negyedidőszak óta bevágódó eróziós-deráziós mellékvölgyek völgyközi hátakra szabdalták a dombság területét, amelynek morfológiája szoros összefüggést mutat a tektonikai és kőzettani adottságokkal (Püspöki Z. et al. 1998; Sütő L. – Szalai K. 200) Az elsősorban sekélytengeri, partközeli környezetben lerakódott eltérő szilárdságú, duzzadóképességű és hidrodinamikai vezetőképességű, agyagásványokban gazdag (20-80%) agyagos, tufitos rétegsorból álló (Kozák M. – Püspöki Z. 995b; Viczián I. et al. 998) hullámos lejtős felszínt a kőzetminőség és a lejtőviszonyok függvényében eróziós-, eróziósderáziós-, deráziós folyamatok és gyakori tömegmozgások formálják (Peja GY. 1956; Szabó J. 1979; Püspöki Z. et al. 998). A felszín stabilitása tehát gyenge közepes, amely előrevetíti a meddőhányók tömegéből eredő többletterhelés kedvezőtlen hatásait. A gyakorlati területhasználati problémák értékeléséhez fontos tudni, hogy a dombság településhálózata az országos átlagnál sűrűbb, városai kimondottan ipari jellegűek. A települések hosszan elnyúlóak, igazodva a Sajó É-ÉK-i futásirányú völgyeihez. Központjuk általában a völgyek kiszélesedő részén, vagy a völgytorkolatokban található. Területünkön az antropogén beavatkozás, bár évezredes múltra tekint vissza, korábbi kisebb hatékonysága miszénbányászati formák tájba illesztése

3

att a múlt századig nem okozott jóvátehetetlen károkat. A természeti táj és az épített környezet a Sajó-völgyi nehézipari tengely létrehozásával alakult át teljesen. Az elmúlt 50 év át nem gondolt, túlzottan mennyiségi alapú területfejlesztési stratégiái miatt most válságövezetként keres kiutat. A települések területfejlesztését, terjeszkedését pedig gyakran a bányászat által felhagyott objektumok (vágatok, meddők, bányaüzemek) gátolják. A szénmeddőkön lejátszódó folyamatok vizsgálata A szénbányászat lecsengésekor, 990-ben készült kataszter adatai alapján Borsod-Abaúj-Zemplén megyében halmozták fel az országos meddőkészlet egynegyedét (02,6 Mm3), ezzel első az ország megyéi között. A 283 kataszterezett bánya döntő része ma már felhagyott. Az általunk vizsgált szénmeddők (9,69 Mm3) mennyisége – az országos érték egytizede – a vasércbányák meddője (53,04 Mm3) után következik (ennek azonban a rudabányai vasérc gyenge minősége is oka). Azonban annál nagyobb területen helyezkednek el (Egerer F. – Namesánszky K. 990). A legjelentősebb felhalmozás az 920–980-as évek között zajlott. A kitermelt meddőmennyiség érdekes módon a bányászat technológiai fejlődésével kapcsolható össze. Az 950-es években bevezetett önbiztosításos gépi frontfejtések ugyanis már nem követték le olyan pontosan a széntelep vonalát, mint a kézi művelésű kamrafejtések, gyorsult a fejtések időtartama is. Azaz, ha táji hatásait nézzük, lokálisan nagyobb mértékű változást okoznak, mint a többi bányászati formaképzés. Az 990-es meddőkataszterezés (Egerer F. – Namesánszky K. 990) térségre vonatkozó részét felújítottuk, az új szempontok szerint átértékeltük, elkezdtük kiegészíteni a szénmeddők környezetvédelmi szempontú felmérésével. Ehhez egy olyan lépcsőzetesen egymásra épülő vizsgálatsorozatot rendeltünk hozzá, szisztematikus terepi felmérés és mintavételezés után a meddőhányók veszélyességének feltárásától lépünk előre az egyre összetettebb elemzések felé (3. ábra). Ezek alapján választottuk ki azokat a hányókat, amelyek lehetőséget nyújtanak a tipizálásra, valamint a különböző felszínfejlődési folyamatok tanulmányozására. A begyűjtött mintákból az Ásvány- és Földtani Tanszéken RTG, DTA vizsgálatokat végeztünk az összetétel meghatározása céljából, elektronmikroszondát, elektronmikroszkópot használtunk a szerkezet feltárása érdekében, valamint felületi és vékonycsiszolatokat készítettünk a szöveti kép meghatározásához.

32

homoki erika – Sütő lászló

3. ábra. A meddőhányók lépcsőzetesen egymásra épülő vizsgálati rendszere

A felszínre került bányameddők anyagai elsősorban finomhomokos, agyagos kőzetlisztek, amelyekben tufogén agyagok, tarkaagyagok, beszáradási kérgek, gipszzsinórok, limonit kicsapódások, szenes palák, karbonátos vázú fosszíliák, lumachella és ostrea rétegek egyaránt előfordulnak (Sütő L. et al. 200), a szenek átlagos összes kéntartalma ,5-4% között mozog (Fejér L. et al. 989). A reduktív ülepedési környezetben egyes elemek és vegyületek gyakran részben bakteriális hatásra csapódtak ki. A meddőkben a bejutó csapadékvíz hatására gyakran következett be a részben kovás széntörmelék és szenespala öngyulladása és tartós égése. A kiégési hőmérséklet meghatározására végzett vizsgálataink, valamint a szakirodalom alapján elmondhatjuk, hogy ezekben a félig nyitott, alacsony nyomású termikus rendszerekben elérhette a 300–800°C-os hőmérsékletet, sőt kisebb foltokon a nagyobb széntartalmú palák esetében az égés gyorsan tovaterjedhetett és 000–200°C hőmérsékletű tűzgócok is előfordulhattak (Sütő L. et al. 200). Ez a folyamat a több évtizede felhagyott, meddőhányókon már megszűnt, de a friss bányászat miatt még a legtöbb meddőben ma is zajlik, koruknak megfelelően csökkenő aktivitással. Az európai meddőhányókhoz hasonlószénbányászati formák tájba illesztése

33

an (Shcherbakova, E. 2000) a terméskén és a szulfátok (gipsz, barit stb.) dominanciája, valamint az ammónium és szerves anyagok jelenléte tükrözi az illóanyagok és az elsődleges meddőkőzet kölcsönhatását. Az agyagos, kőzetlisztes, finomhomokos meddőanyag világosabb vagy sötétebb sárgás, vöröses és vörösbarna színű cserépszerű anyaggá égett ki, miközben elvesztette víztartalmát, és szerkezetük is megváltozott. A felhólyagosodott részek vas- és kéntartalmuktól függően változó színűek, néhol salakos vagy hólyagüreges bazaltra emlékeztetnek, másutt kevés szilikátot tartalmazó megfolyt, fémes olvadékokat képeznek a meddődarabok felszínén (Sütő L. 2000) (. kép).

. kép A meddőhányók jellegzetes kőzetanyagai (balról jobbra: cserépszerűen kiégett homokos aleurolit, kiégett aleurolit fémes olvadékkal, kiégett szenespala)

Az anyagvizsgálatok mellett az általunk kiválasztott, meddőrendszereken morfológiai megfigyeléseket végeztünk, és monitoring jellegű vizsgálatokat is tettünk a fő felszínalakító folyamatokra nézve. Mérési eredményeink alapján összefüggés rajzolódott ki az évszakos időjárás változások, a meddőhányó anyaga, szerkezete és formája, valamint felszínének változásai között. A hányók alakja függ a meddőanyag kőzetfizikai tulajdonságaitól, mennyiségétől, a lerakási térszín morfológiai viszonyaitól és a lerakási technológiától (Erdősi F. 1987; Szabó J. 993). Ezért a bányászat kezdetekor célirányosan meg kellene határozni a kőzetfizikai tulajdonságokat és kiválasztani a lerakáshoz optimális területet és technológiát (Tomakov, P. J. – Popov N. SZ. 965), azonban a vizsgálati területen lerakott meddőket a szállítási költség csökkentése miatt az aknák közelében helyezték el, és nem végeztek elővizsgálatokat, viszont a sikeres rekultiváció érdekében ezekre a vizsgálatokra utólagosan is szükség lesz.

34

homoki erika – Sütő lászló

A meddők elhelyezésekor a térségben, az esetek többségében egy-egy kisebb völgyfőt, egy völgyoldal meghosszabbítását választották, másik részüket közvetlenül a völgytalpra telepítették. Az előbbi két esetben inkább a stabilitás és a lefolyó vizek oldó hatása és a meddő átnedvesedése jelent problémát, az utóbbiaknál pedig a talajvízbe, az alluviumon áramló vizekbe, s a felszíni vízfolyásokba bekerülő szennyezőanyagok okoznak gondot. A szállítás lehet hidraulikus, szalag, csille, kötélpálya, gépkocsi, tolólapos, kézi stb., amelyek figyelembevételével a meddőhányók típusokba sorolhatók (Egerer F. – Namesánszky K. 990). A meddőanyag összetétele és a lerakás pedig a következő alaki összefüggéseket mutatta. A hidraulikus szállítás során a zagy formájú anyag, a szállítási rendszer műszaki jellemzői által meghatározott, szemnagyságnál nagyobbat nem tartalmazhat, ezért ezek a meddőhányók a mintavételezés szempontjából gyakorlatilag homogén szemeloszlásúnak, és azonos anyag szállítása esetén homogén meddőhányónak tekinthetők (4. ábra). Ha a szállított anyag minősége, vagy a hidraulikus szállítórendszer technológiai módosítása következtében a szállított anyag szemeloszlása az idő függvényében megváltozik, akkor a hányót közel homogén szintes rétegekből felépített hányónak tekinthetjük. Ezek a meddők általában laposabb trapéz alakúak, a völgyfőket kitöltve tömegmozgásokra maximum egészében véve hajlamosak, a rétegzettek esetében a különböző rétegek tömegmozgásokat generálhatnak.

4. ábra A meddőhányók szerkezete és alakja a szállítás és a lerakási térszín függvényében szénbányászati formák tájba illesztése

35

Ha a szállítás vasúton (csille), szalaggal, kötélpályával vagy gépkocsival történik, a völgyoldalakra halmozva inhomogén szemeloszlású dőlt rétegekből kialakított vagy a völgytalpakra rakva kúposan rétegzett, donyeci típusú hányók keletkeznek (4. ábra). Mindkét esetben, a meddőforma továbbfejlődésében az így kialakított lejtők általában nagy meredeksége a meghatározó. A hányók felszínén megfigyelhető eróziós folyamatok gyorsabbak, mint a területre jellemző geológiai erózió, ezért rövid periódusidejű monitoring modellként értékelhetők. A különböző eróziós folyamatok a meddőhányó anyagától, a lejtőmeredekségtől, a növényzeti borítottságától és mikroklimatikus adottságaitól függően változnak. Az összefüggések jellemzésére méréssorozatokat végeztünk, valamint geomorfológiai térképet készítettünk a meddőhányókon zajló tömegmozgásos és lineáris eróziós folyamatok bemutatására (5. ábra).

5. ábra. Az Ádám-völgyi meddőhányó geomorfológiai térképe

Az aprózódás a felszínen lévő kiégett kőzetekben szembeötlő, hiszen a kopár felületek sötét színe kedvez az inszolációs hatásnak (Erdősi F. 969), a tél elején és végén néhány hétig érvényesülő fagyváltozékony időszak szintén felgyorsítja az aprózódás mértékét. Mihelyt az érintetlen kőzettömbök is elkezdenek szétesni, az aprózódás mértéke felgyorsul. A folyamat meg-

36

homoki erika – Sütő lászló

indulását követő 3–4 hónapon belül megnő a 2 mm-nél kisebb alkotók mennyisége. A megfigyeléseket alátámasztják a fagylaborban beindított kísérleteink, mely szerint szobahőmérsékleten a vízbe helyezett minták két nap alatt szétestek. A kevésbé kiégett szenespalát tartalmazó meddőrészen nem volt jelentősebb lineáris erózió, viszont anyaga vízzel telítve csuszamlásra hajlamos. Mivel a hányót közvetlenül a völgyfőben rakták le, ahol a legnagyobb volt a relatív reliefkülönbség a völgyperem és a völgytalp között, a meredek oldalon (40o felett) alakult ki a szakadásfal, a belső plató felé eső lankásabb lejtőn (30-35o) már csak szőnyegszerű köpenycsuszamlások figyelhetők meg. A két forma éles gerinc mentén különült el (5. ábra). A csuszamlások jellemzésére az Ádám-völgyi meddőhányó K-i oldalán egy 30 széles 50 m magas szakadásfal hátrálását követtük nyomon. Egy-egy stabil felszíni pontjától egy irányszög és egy távolság segítségével öt mérési pontban megadtuk a szakadásfal változásának mértékét (Homoki E. et al. 2000) (6. ábra). Tapasztalataink alapján a szakadásfal hátrálása szoros összefüggést mutat az időjárás változásával. A területen sokévi átlagban a novemberi és a nyári hónapok a legcsapadékosabbak, amelyek 0,–7,6 m mértékű hátrálást eredményeztek. A 0,2–6,5 m közötti tavaszi változások a hóolvadásból eredő túlnedvesedés következményei. A szárazabb hónapokban az elmozdulások intenzitása esetenként kimutathatatlan volt.

6. ábra Csuszamlás szakadásfalának hátrálása az időjárás függvényében

szénbányászati formák tájba illesztése

37

A kiégett blokkokból álló lejtőkön a lineáris erózió és az omlások a fő felszínformáló folyamatok. Az eróziós barázdák mélységváltozását különböző kitettségű lejtőoldalakon havi rendszerességgel mértük egy-egy fix keresztmetszetben.

7. ábra Eróziós barázdák mélységének változásai az időjárás függvényében

A kora tavaszi kismértékű mélyülést (0–20 cm) a hóolvadás után megmaradt finom anyagból álló feltöltés követi. Június végétől a nyári záporok itt is éreztetik hatásukat és nagymértékű mélyülés következett be a barázdákban (0,5- m). Ettől kezdve az árkok folyamatosan töltődnek, amelyben csak a novemberi esők lemosó hatása okozta letisztulás jelent kivételt (7. ábra). Ugyanakkor a meredekebb lejtőkön a tavaszi hóolvadás vize gyorsan lefut, míg a lankásabb lejtők barázdái finom hordalékkal töltődnek föl. Az eróziós barázdákból kimosott finomabb törmelék meddőlábi hordalékkúpokba rakódik le. A meddőhányót borító talajok általában semlegesek, ill. a kiégettebb részeken gyengén savanyúak, amiben szerepet játszhat a kiégett meddőanyagban felszabadult illóanyagok, újra kivált kénszármazékok jelenléte is. A szenespalából álló részek tápanyagban gazdagabbak (mérsékelten tápanyag-gazdag élőhely), mint a kiégett területek (mezotróf élőhely), ahol a „talajvastagság” nem éri el a 0 cm-t sem. A meddőhányók tájba illeszkedését, nagyon jól alátámaszthatják a botanikai vizsgálatok. A kevés megfigyelés miatt eredményeink csak tájékoztató jellegűek. A beazonosított fajok ökológiai mutatói és a bolygatottság fokának meghatározásához használt természetvédelmi értékek (TVK) (Margóczi K. 998) azt támasztják alá, hogy a szenespalából álló felszínen, spontán mó-

38

homoki erika – Sütő lászló

don is előrehaladottabb a benövényesedés, mint a kiégett kúpszerű elszigetelt részeken. A nagyobb pórustérfogatú, kiégett durvablokkos részeken a nagy vízáteresztő képesség miatt, csak a szélsőséges vízviszonyokat is elviselő növényfajok telepedtek meg. A növényzet bolygatottsága Németh F. rendszere szerint közepesen leromlott, Varga Z. beosztása alapján ez az állapot a „rontott” minősítéssel jellemezhető (Margóczi K. 998). A környezet „domináns fajai megfelelő arányban fordulnak elő, de színező-elemek alig vannak. Jelentős a gyomok és a jellegtelen fajok aránya” „az erősebben stressz-tűrő, ill. degradációt jelző fajok szaporodnak el, amely leromlást jelez. Aktív helyreállítási munkát igényel.” A növényzeti borítás szerepét mutatja, hogy a meredekebb lejtőkön sem indul meg számottevő erózió, amennyiben azokat fásszárú növényzet borítja, míg a csupasz meddőfelszíneken, a lankásabb lejtőkön is nagyfokú a lepusztulás. A vegetáció megjelenése tulajdonképpen már a felszínfejlődés lelassulását jelzi. A felső rész talajosodása és növényzeti borítása azonban a kemény durvablokkos, salakosodott anyagú felszíneken a közelmúltban aktív vulkánokhoz hasonlóan, hosszú időt vesz igénybe. A meddőhányók „érése”, meddőtípusok elkülönítése A tanulmányozott meddőhányókat a tájba illeszkedés foka alapján különböző típusokba soroltuk. Mint látható a besoroláshoz a meddővizsgálati rendszer szerint: – az alakváltozást befolyásoló tulajdonságokat: kőzettani felépítést, a ki égés folyamatát, a felszínformáló folyamatok jellegét és intenzitását, – a növényzeti borítottságot (és fajösszetételt), – a talajviszonyokat, – valamint a lerakási térszín adottságait vettük figyelembe. A meddőhányó tájba illeszkedésének folyamata nagymértékben függ az adottságok mellett a rendelkezésre álló időintervallumtól, azaz a meddőhányó lerakási idejétől, felhagyásától, valamint az emberi beavatkozások jellegétől. A meddőhányók legfontosabb tulajdonságait, adatait a terepi kataszterező felvételezések alapján rendszereztük (. táblázat). A meddőhányók kora alapján, a vizsgálati területen négy különböző csoport vizsgálható: az 940-es évekig felhagyott, az 960-70-es években bezárt, az 990-es évekre megszűnt bányák, és a 2000-től megszűnt, esetenként még művelés alatt álló bányák meddőhányói: szénbányászati formák tájba illesztése

39

Meddő neve Ádám-völgyi meddő Anna bánya meddője Baross-akna Billa-táró (Tervtáró II.) Hurokvölgyi meddő

Lerakási idő 923-984

ElfogMennyilalt te- Felülete sége 2 (m ) rület (ezer m3) (ha)

Méretei2 (m) 00 800 250

924-64 884-965 979-984 896-93

Lyukóbánya 939Mocsolyás I. 954-63 meddő Mocsolyás II. 980meddő 2000 Perecesi Új- 896-924 aknák meddőhányója

20 500 300 50

40

40

kb. 20

kb. kb. 30 0

00

50 50

6

2449

4

563

0

965

0,6

2

40003

kb. kb. kb. 20 50 00 00 00

kb. 80

20 500 00

500 5

8223

200

Települési helyzete

Formája

völgyfő

kúpsor

völgytalp prizma pereme 800 alluvium prizma völgytalp „donyeci 5 pereme típusú” 420

völgyoldal féloldapereme las prizma völgyfő össze0003< tett kúprendszer völgyoldal féloldapereme las prizma völgytalp „donyeci pereme típusú” völgyoldal félolda280 pereme las prizma

. táblázat A vizsgált meddőhányók legfontosabb alapadatai.  Forrás: Egerer F. – Namesánszky K. 990; Mándy A. – Zsámboki L. 996. 2 Méretei: legnagyobb magassága, legnagyobb hossza, legnagyobb szélessége

I. A hurokvölgyi lejtősakna (2. kép) és a Perecesi Új-aknák meddőhányói (3. kép) a térségben a legrégebbiek (. táblázat). Ezeket közvetlenül az aknák közelében rakták le, hiszen a szállítási lehetőségek még sokkal kezdetlegesebbek voltak. A lerakás során mindkét esetben a közeli völgyoldal meghosszabbítását választották, emiatt a hányók nyújtott alakban teljesen belesimulnak az eredeti domborzatba. Előbbit lankás oldala miatt a későbbi térképezések során nem is tudták elkülöníteni (Hreskó D. 2002). Utóbbi szélesebb tetővel és meredekebb lejtőoldalakkal rendelkezik, de ezek a tulajdonságai a felhalmozási térszín hasonló völgyoldalai miatt nem jelentenek markáns változást. A kézi művelésű kamrafejtés miatt apróbb törmelékből állnak, a felszín közelében kiégett anyaggal nem találkoztunk, amely elősegítette a talajosodást, s a növényzet megtelepedését. A növényzeti fedettség

320

homoki erika – Sütő lászló

a völgyoldalról betelepülő mátrix, ill. a későbbi erdőtelepítések miatt teljesen hasonult a környezetéhez, a talajborítottság a lankás oldalakon, a tetőkön helyenként meghaladta a 20 cm-t. A perecesi meddő teteje viszont nem tudott beerdősülni, igaz mai napig kaszálják. Az egykori felszínformáló folyamatok intenzitása lecsengett, csak maradványait találhatjuk meg néhány inaktív eróziós árok és sekély felszínközeli csúszások formájában.

2. kép A hurokvölgyi lejtősakna bejárata és meddőhányója 3. kép A természetes völgyoldalhoz hasonló a perecesi Új-akna meddőoldala

II. A második csoport meddőit legkésőbb az 960-as évek szénbányászati összevonásakor felhagyták. A régi mocsolyási meddő felhalmozásakor szintén egy völgyoldalt választottak (4. kép), míg Anna-bánya meddőhányója már átmenet a síkmeddők felé (5. kép), mert a völgytalp peremére telepítették, az adriántelepi Baross-akna síkmeddőjét pedig teljesen a völgyi alluviumra rakták le (6. kép). A szállítás az első esetben keskeny nyomközű bányavasúttal történt, utóbbiaknál a lejtősakna közvetlen közelében helyezték el (Hreskó D. 2002). Felépítésük inhomogén, a még mindig elsősorban kézi kamrás fejtés miatt apró. A művelés során folyton gyarapodó meddők állandóan égtek. A korabeli megfigyelések szerint eső után intenzívebb volt a meddőaktivitás, erős kénes bűzt lehetett észlelni, ami a piritbomlásra, ill. kénessav keletkezésére utal. Foltokban a felszínközelben is megtalálható a kiégett meddőanyag, azonban mára már az öngyulladás a felszínen biztosan befejeződött. A Barossaknán már történtek gépi fejtések is. Emiatt sokkal nagyobb mértékű a kiégett durvablokkok aránya, s a meddő feltárásában jól megfigyelhető a szenespala és a cserépszerű meddőanyag lerakási rétegződése (7. kép).

szénbányászati formák tájba illesztése

32

4. kép A régi mocsolyási lejtős akna völgyoldali meddőhányója; 5. kép Az Anna-bánya meddőhányója még mindig nem illeszkedett be a Lyukó-völgy kertségi területébe

6. kép A Baross-akna síkmeddője uralja az Adriányi-bányatelep képét; 7. kép Az adriánytelepi meddőhányó lerakásból eredő rétegződése

A mocsolyási meddő morfológiailag a völgyoldal meghosszabbításaként tűnik fel, alakja nem különül el túlságosan a természetes formától. Mindhárom hányó tetőszerű sík felszínét teljesen beborítja a szárazságtűrő növényekből álló (pl. perjefélék) vegetáció, spontán módon csak elszórtan jelennek meg általában tájidegen fásszárú növények (pl. akác, fenyő, nyár). Ebből adódóan a talajosodott felső réteg vastagsága is kisebb. Az Anna-bánya és a Baross-akna meddőhányóinak oldallejtőin fásszárú vegetációt találtunk, de ezek homogén fajösszetétele, közel azonos kora telepítésre utal, amelyek azonban csak a rézsű stabilitására szolgáltak, s nem tűzték ki célul a tájba illesztés megvalósítását. Az Anna lejtősakna meddője a lyukó-völgyi kertes övezet része, de morfológiája kiugró, növényzete pedig a felhagyott területekhez hasonló, ezért elkülönül az eredeti táji környezettől. A Barossakna meddője több mint 00 m hosszú prizmaszerű formát alkot, lapos oldallejtői ellenére kiugrik környezetéből nemcsak alakja, hanem a telepített lejtőoldal fás növényzete sem illik a lágyszárú vegetációval borított völgy-

322

homoki erika – Sütő lászló

talp sík felszínéhez. A nagyrészt beerdősült hányó K-i végén illegális szemétés folyékony hulladéklerakó működik, amely komoly szennyezőforrás. III. A Tervtáró II. akna csak öt évig működött, ebből adódóan a kihordott meddőhányó az eddigiek közül a legkisebb méretű (8. kép). Formailag a leginkább tanúhegyre emlékeztető 40 m magas kúpot a Tardona-patak völgytalpának peremére telepítették. Lejtőoldalai a befogadó környezetnél meredekebbek, ennek ellenére, valószínűleg kis méretei, homogén anyaga miatt felszínmozgások nem jellemzik. A magas szerves-anyagtartalmú nagyrészt kiégetlen szenespalát tartalmazó meddő felszínét hamar befedték a lágyszárúak, de fás szárúak nem telepedtek meg rajta, a közeli erdő alkotta mátrix ellenére sem. A fedett felszín az eróziónak azonban így is viszonylag ellenálló. Környezetének lejtőkategória térképe alapján formája is elüt az eredeti térszíntől, ezért is szükséges a rézsűk dőlésszögének csökkentése (8. ábra). A Kazincbarcika melletti Ádám-völgyben egy többszintes, összetett meddőrendszert alakítottak ki. A 60 év alatt itt deponált meddőhányó hazai viszonylatban hatalmas méretű (. táblázat). Az ádám-völgyi meddő völgyzárógát jellegű formaként fokozatosan simult a völgyfőhöz (9. kép). Az eredeti lejtőszöghöz képest ellenesésű lejtők miatt felborult a régi egyensúlyi állapot, hiszen a völgyet elzáró depónián módosult a lefolyás iránya (8. ábra), s a még konszolidálatlan anyagon a felszínfejlődés is felgyorsult. A szomszédos mellékvölgyet pedig teljesen feltöltötték, azaz most már erózióbázis helyett, lepusztuló felszínné változott. A meddőt csillékből szórták ki, amit az egykori kötélpálya menti hosszan elnyúló forma és az inhomogén szerkezet is mutat. Mint fentebb kifejtettük a nyers szenespalából álló felszíneken, s a többletterhelés miatt a feküjét alkotó csuszamlásra hajlamos homokos, agyagos összleten tömegmozgások sorozata indult meg, a kiégett részeken barázdás erózió hagyott markáns formákat. A kiégések még mindig tartanak, amelynek nyomait a felszínen füstölők jelzik. 20 év elteltével maximum néhány cm-es humuszosodó felső rétegről beszélhetünk. Néhány meredekebb lejtőoldalon tervszerűtlenül telepítettek nyárfákat, de a hányó más részein, a hasonló meredekségű oldalakat nem védték meg. Ennyi idő alatt a kiégett felszínek még növényzettől mentesek, hőmérsékletük méréseink alapján néhol meghaladta az 50 C oot. A tetőkön a rontott társulásoknak megfelelő lágyszárú vegetáció alakult ki.

szénbányászati formák tájba illesztése

323

8. kép A Tervtáró II. (Billa-táró) donyeci típusú meddője, a bányatelep helye az aknabejárattal

8. ábra A Tervtáró II. és az Ádám-völgyi meddőhányót befogadó vízgyűjtők lejtőviszonyai

A meddőhányó stabilizálására 200-ben elkezdődött a rekultiváció folyamata. Elkészítették a vízelvezető árkokat, a rézsűket ellaposították. Azonban az újra csupasszá tett meddőfelszínen újra felerősödtek a felszínformáló folyamatok, amelyeket a rézsűalakítás során nem kísértek kellő figyelemmel (0. kép). A nagy mennyiségű őszi csapadék 2002-ben az újra fellazított anyagban ember mélységű barázdákat hozott létre, s a tömegmozgások is intenzíven újraindultak. Mindez azt mutatja, hogy az idősebb meddőhányók tájrendezése során nagyobb figyelmet kell fordítani a már stabilabb, esetleg növényzettel is fedett lejtőoldalak megtartására, a felszínmozgásokkal, erózióval sújtott részek stabilizálására. IV. A mocsolyási függőleges akna egyik meddője donyeci típusú hányó, kúp alakban halmozták fel, ezért teljesen elütött a környezetétől. Azonban

324

homoki erika – Sütő lászló

napjainkban a rekultiváció előtérbe kerülése miatt 200-től itt beindult a tájrendezés. Ennek során a formát ellaposították, így alapterülete lényegesen megnövekedett, de lejtőmeredeksége 5–20o alá csökkent, s a meglévő növényzetet felhasználó biológiai rekultiváció megvalósítása után már mind domborzati, mind növényzeti szempontból jobban hasonlít majd a környezetére (Hreskó D. 2002) (. kép). A nagy szervesanyag-tartalmú kiégetlen szenespala, mint írtuk, kedvező a növényzeti telepítéshez.

9. kép Az Ádám-völgyi meddőhányó által teljesen új felszínfejlődési rendszer jött létre, hatalmas méretű tömegmozgásokkal, barázdás erózióval tagolt lejtőkkel, kiégő felszínekkel (ÉK-ről) 0. kép Az Ádám-völgyi meddőhányó rekultiváció miatt fellazított felszínén újraindultak a lepusztulási folyamatok, s az eróziós formák hetek alatt elérték a régi állapotot (DNy-ról)

Hazánk legnagyobb termelésű működő aknája Lyukóbánya is bezárásra ítéltetett. A Putnoki Bánya Kft-hez tartozó mocsolyási meddőhányókhoz hasonlóan a lyukói fejlődését is folyamatosan figyelemmel kísérték, de csak „ad hoc” jellegű beavatkozások történtek. Meg kell azonban jegyezni, hogy ennek elsősorban a munkaerő- és pénzhiány az oka. Így a spontán módon megindult folyamatok alakítják a hányó felszínét, esetenként kedszénbányászati formák tájba illesztése

325

vezőtlenül. A csilléken, teherkocsin kiszállított meddőanyagból egy teljesen inhomogén szerkezetű és anyagú hányót alakítottak ki, amelyet szintén egy völgyfőbe telepítettek (2. kép). Talaj gyakorlatilag nem alakult ki, ennek ellenére a kiégetlen meddőfelszíneken elszórtan kis foltokban néhány bolygatást tűrő lágyszárú jelent meg. A rekultiváció során itt is komoly problémát jelent majd a kiégések elfojtása, a növényzettől mentes felszínen az intenzív barázdás erózió, és a kisebb tömegmozgások meggátolása. A légi fotóról látható, hogy tágabb környezetét többnyire őshonos fajokból álló erdő alkotja (3. kép), amelynek betelepülését a tudatos tájrendezés elősegítheti.

. kép A mocsolyási akna donyeci típusú meddője rekultiváció alatt, a már meglévő növényzet meghagyásával; 2. kép A lyukóbányai meddőhányó nyers felszínén még intenzív denudációs folyamatok zajlanak

A meddőhányók tájba illeszkedésének folyamata A meddőhányók a bányászati tevékenységnek csupán melléktermékei, azaz a másodlagos antropogén formák közé tartoznak. Ez az oka annak, hogy a lerakás során elsősorban gazdasági szempontok érvényesültek, a táj- és környezetvédelem, az utóhasznosítás másodlagos jelentőségű volt. Ma már azonban a bányászati tájak rendezése az 997. évi XII. törvény által módosított 993. évi XLVIII. törvénnyel fontosabb szerepet kapott, amely az 995. évi LIII. környezetvédelmi törvénnyel összhangban pontosan szabályozza a bányabezárás és tájrendezés feladatait. A törvény előírja, hogy a leromlott állapotú területet újrahasznosításra alkalmas állapotba kell hozni, vagy a természeti környezetbe illően kell kialakítani. Genetikai-morfológiai vizsgálatkor nem mellőzhető a hányófelszínek természetes fejlődési stádiumának megállapítása sem, hiszen a meddő fel-

326

homoki erika – Sütő lászló

halmozásával csak az elsődleges alapforma jön létre, amelyen a felszín természetes denudációja mikromorfológiai értékű másodlagos formakincset teremt (Erdősi F. 987).

3. kép A lyukói bányatelepet és meddőt körbevevő természetközeli erdőtársulás segítheti a tájba illeszkedést

A kataszteri adatok, a laborvizsgálatok és a terepi tapasztalatok alapján a meddőhányók fejlődését a tájba illeszkedés mértéke, azaz a meddőhányó érettsége szerint szakaszokra bonthatjuk. A meddőhányók érettségének megállapítása jelentősen hozzájárulhat a rekultiváció sikerességéhez, területének újbóli használatba vonásához, ugyanis így a meddőhányó szerkezetét, felszínét formáló folyamatok intenzitásának ismeretében könnyebben megadhatjuk a szükséges beavatkozásokat. Koruk szerint tehát a legrégebbiek a II. világháború kezdetéig felhagyott bányák, melyek meddői már teljesen visszailleszkedtek a tájba, a XX. század elejéig felhagyottak jórészt meg sem találhatóak. A kézi kamrafejtés miatt ezek a hányók csak a felszínen közelről látható szenespala töredékek, kiégett meddőtörmelék segítségével azonosíthatók. A felhagyott idősebb hányók lapultabbak, lankásabb rézsűoldalakkal jellemezhetők, anyaguk tömörödésen esett keresztül, a kiégés folyamata befejeződött. Mindezek miatt a humuszképződés folyamata beindult, néhány helyen már több 0 cm-es szénbányászati formák tájba illesztése

327

talajról beszélhetünk, amely elősegítette a növényzet megtelepedését. A tájba illeszkedés sikerességét mutatja, hogy a kertes övezetekben gyakran újra hasznosítják őket, pl. kaszálókét, méhészetként, udvarként, oldalain pedig a másodlagos erdőkből álló környezetből pedig egyre több fásszárú növény jelenik meg. Az erdészet a fakitermeléseket követően helyenként a természetes lejtőoldalakkal együtt újratelepítette felszínüket, amelyek már meg is maradtak. Az államosítás a II. világháború után több bányát is bezárásra ítélt. Innen származik a felhagyott meddők másik nagy csoportja, amelyeket több hullámban az 970-es évekig szüntettek meg. A kézi fejtések mellett az 960-as években alakult ki a nagyüzemi bányászat, a gépesítés miatt megnövekedett a termelés, ezáltal a felszín-átalakítás is nagyobb méreteket öltött. Ezeknek a hányóknak a tájba illeszkedése lassabban zajlik, mivel egyes meddőkön a gépi művelés miatt már nagyobb a kiégett anyagok mérete, s a csúcstermelés idején a legkisebb figyelmet kapta elhelyezésük. Az azóta eltelt idő alatt a felszíni formák nagyrészt stabilizálódtak, de az eróziós barázdák és tömegmozgásos jelenségek nyomai még megőrződtek. A spontán növényesedés lehetőségét, amely a több évtizedes felhagyás után már olyan mértéket ért el, hogy a növényzet jól konzerválja a meddőt, csak a meredekebb oldalakon aktivizálódnak újra a természetes felszín fejlődésében szerepet játszó lineáris erózió nyomai. Ahol a környezetben sem található erdőfolt, a fás vegetáció szerepe továbbra is elhanyagolható. A 990-es évekig felhagyott meddőkön a kiégés folyamata és az intenzív felszínfejlődés még mindig zajlik. A hányók formája, szerkezete még nem érte el végleges változatát. Ebben a stádiumban több fizikai, morfológiai hatótényező tevékenykedik együtt: mállás, aprózódás, a hányó égése és a defláció, a lineáris erózió és a tömegmozgások. Megfigyeléseink szerint az anyagi minőségtől és mennyiségtől függően az érzékszervileg követhető meddőaktivitás (öngyulladás, savas oldások, pszeudohidrotermás tevékenység, remineralizáció, erős szaghatás, intenzív tömegmozgások stb.) 5–25 évig erőteljesen érzékelhetők, majd ezt követően e folyamatok nagyrészt elhalnak, vagy olyan mértékig lelassulnak, hogy az csupán feltárásban vagy eseti mikrojelenségként jelentkezik, újonnan nyitott fejtési falakon átmenetileg erősödhet. A kiégés egy „kvázi szilárd” vázszerkezetet hoz létre, amelynek közeit fokozatosan iszapolják fel a vizes mállással bemosódó felaprózódott anyagrészek. Ennek oka, hogy az égés során a meddő anyagának térfogata megnő, amely felgyorsítja a kör-

328

homoki erika – Sütő lászló

nyező kőzetek aprózódását. A kiégett cserépszerű anyag lemezesen törik, vízfelvétellel pedig gyakran mállik. A meddőfelszín stabilitása szoros kapcsolatban van a meddőanyag térfogatváltozásaival és a lejtőviszonyokkal. Azok a meddők, amelyek főleg finomabb törmeléket tartalmaznak, illetve kis lejtőszögűek, hamarabb válnak stabillá, mint a meredek (30o-nál meredekebb) lejtőkkel rendelkezők. A növényzet szempontjából, ameddig a stabilitás nem alakul ki, a felszíni réteg elmozdulása eredményezi a gyökerek elpattanását, illetve a fiatal növénykezdemények eltemetődését, így pontosan ezek a veszteségek lassítják a megtelepedés mértékét. A legfiatalabb, napjainkban felhagyott hányók stabilizálódása intenzív felszínformáló folyamatok által ma is zajlik. A rajtuk megfigyelhető felszínformálódás gyorsabb, mint a természetes felszíné. Ezek intenzitását, a szállítás során elsődlegesen kialakított meddőhányót határoló lejtők morfometriai paraméterei, anyagának heterogenitása befolyásolja. A felszínformáló folyamatok erejét jól mutatja, hogy a rekultiváció miatt fellazított régi meddőfelszíneken újra nagymértékű eróziós és tömegmozgások folyamatok indulnak meg. A formaváltozások és a kiégés intenzitása jó egyezést mutatnak a csapadék eloszlásával. A meddőhányók fő felszínformáló folyamatai egy-egy csapadékos időszakban több méteres elmozdulásokat is okozhatnak néhány nap leforgása alatt. A csapadékos időszakokban az öngyulladás is fokozódik, amely különösen veszélyessé teszi ezek hasznosítását, vagy a hatáskörzetükön belül zajló minden emberi tevékenységet. A nyers meddőfelszínen alig képes bármilyen növényzet megtelepedni. Ennek oka, hogy a meddőhányó felszíne a kiégés következtében rendkívül szélsőséges termőhelyi viszonyokat teremt a növényzet számára a környezeténél magasabb hőmérséklettel és kedvezőtlen vízgazdálkodással (Baros Z. et al. 200). Rekultivációs lehetőségek szénmeddőkön Az eddigiekből látható, hogy a tájba illeszkedés folyamata minden tájtényezőt figyelembe véve legalább 50 év alatt megy végbe, de kedvezőtlen körülmények között az 50–00 éve felhagyott meddők között is lehetnek tájidegen részletek. A rekultiváció célja a meddőérés meggyorsítása, azaz a spontán módon bekövetkező tájba illeszkedés folyamatának rövidebb időre csökszénbányászati formák tájba illesztése

329

kentése ahhoz, hogy minél hamarabb a tájszerkezetbe illeszkedő formákat és területhasználatot tudjunk kialakítani. Az intenzív felszínformáló folyamatokat külön is rendezni kell, mert kisebb lejtőszög esetén is kiújulhatnak. Külön figyelni kell a meddő megbontására (pl. tömedékelés, útalapozás), felszínének újbóli fellazítására, mert ezeken a szakaszokon újra aktivizálódhatnak a már jellemzett kiégési, felszínformálódási folyamatok. A gyakorlatban a legfontosabb feladat a kiégés megszüntetése (Gyurkó I. et al. 984), az instabil rézsűoldalak stabilizálása, a talajképződés meggyorsítása, valamint a növényzeti fedettség kialakítása. A rekultiváció általános irányelvei közül a legfontosabbak, hogy a felhagyás után tájidegen anyagok nem maradhatnak vissza, a bánya tulajdonát képező építmények vagy hasznosítandók, vagy felszámolandók. A szennyezéseket kárelhárítás során fel kell számolni (víz-, talaj-, légszennyezés stb.). Tereprendezéskor a minél alacsonyabb és laposabb meddőkúp kívánatos mind tájvédelmi, mind vízháztartásbeli szempontok miatt. A meddőfelszín ellapítását általában megteszik. A donyeci típusú meddők esetén elsődleges cél a műszaki rekultiváció, a túl meredek lejtőoldalak ellapítása, igaz, így újabb földterületet vesznek el, de ez az instabilitás miatt magától is előfordulhat. Ezekkel a hányókkal fel kell tölteni a környezetben lévő lankásabb térszíneket. A túl meredek oldalakon kialakított teraszok mellett, gondoskodni kell a megfelelő vízelvezetésről, hogy a közelében fekvő épületeket ne veszélyeztesse. Általános probléma, hogy a laza meddőfelszínen gyakran a kialakított vízelvezető mellett újabb árkok jelennek meg, alámosva a betonelemeket. A völgyfőkben, völgyoldalakra rakott meddőhányók alatt gyakran víz gyűlik fel, amelyet szintén el kell vezetni, mert ennek a többlettömegnek az esetleges elmozdulása komoly károkat okozhat. A szakirodalom az előkészített meddőhányóra, a tájra jellemző vegetációhoz hasonló visszatelepítését ajánlja. A biológiai rekultiváció azonban csak akkor lehet sikeres, ha a kiégés befejeződik és a felszín lehűl. Ehhez a kialakított alapra (mely leginkább a C szintnek felel meg), a tájnak megfelelő vastagságú talajréteget kell teríteni, amennyiben ez túlságosan drága, legalább a facsemeték földlabdákkal telepítendők ki. Ekkor a facsemetét mélyen, rétegvonalakkal párhuzamos gödrökben kell elhelyezni, és a lejtő alja felé eső részen félköríves párkányt kell kialakítani, amely csökkenti a talajeróziót és megakadályozza a kiszáradást. (Erdősi F. – Lehmann A. 984). Természetesen az ültetvény gondozásáról (gyomtalanító haszná-

330

homoki erika – Sütő lászló

lata, talajporhanyítás, kártevők elleni védelem) nem szabad megfeledkezni A hányó rossz vízmegtartó képessége miatt a kialakított lépcsőket locsolni is kell. A bányászati felszínek betelepítésekor több fafajt kell ültetni a területre, mert a legsikeresebb telepítés akkor érhető el, ha figyelembe vesszük a hányók morfológiai és mikroklimatikus sajátosságait, ugyanakkor a természetes mátrix fajösszetételét is igyekszünk szem előtt tartani. A különböző formájú meddőfelszínekre eltérő növényesítést lehet megvalósítani elsősorban a lejtőszög és a kiégettség függvényében. A rézsűfelületeken komplex növényesítést kell alkalmazni a felszínformáló folyamatok miatt. A tetőszinteken és a közel vízszintes felületeken füvesítést lehet alkalmazni. Ezeket néhány éven keresztül vetve, és a meddőhányón hagyva kielégítő szerves anyagdúsulás érhető el. A füvesítés mellett fa és cserjetelepítéssel kell próbálkozni. Bár az akác és az ezüstfa jól bírja a szélsőséges termőhelyi körülményeket, de külföldi hulladéklerakók (Fazekas I. 200) és magyarországi meddőrekultivációk (Erdősi F. – Lehmann A. 1984; Lazák E. Á. 999) példája alapján a természetközeli állomány eléréséhez célszerű még a telepítésre másodlagosan ajánlott, de őshonos fajokat is bevonni a jobb víz és tápanyagellátottságú részekre, pl. gyertyánt, korai juhart stb. elegyfaként, a természetes állapothoz hasonló környezet eléréséhez. A települések közelében szerepet kaphatnak a szélsőséges termőhelyi viszonyokat jól tűrő haszonfák (pl. akác, fenyő, nyár) is. Ezek révén ugyanis a hányók közelében élők, esetleg a terület egykori tulajdonosai bevételre tehetnek szert (méhészet, karácsonyfa termelés stb.), amely lehetővé teszi az egyébként kihasználatlan meddőfelszín újbóli kihasználást, és ez lehet, hogy többet ér az egykori földtulajdonosoknak, még ha tájidegen is. Összefoglalva, a rekultivációs munkák elsődleges feladata a bányabezárás előtt közvetlenül még aktív meddők tájba illesztése. Ehhez szükséges a meddőhányók fejlődését jellemző paraméterek, denudációs folyamatok meghatározása. Ezek alapján az időtényező függvényében megbecsülhető a meddőhányó érettsége. Ennek birtokában lehet elkezdeni az eredményes tájrendezést, amelynek során a növényzet betelepítése mellett olyan forma kialakítását kell megvalósítani a lehetséges körülmények között, amelyet a denudációs folyamatok minél kisebb mértékben veszélyeztetnek, minél közelebb állnak a környék „természetes” vegetációjának összetételéhez, valamint igazodnak a tájhasználati viszonyokhoz.

szénbányászati formák tájba illesztése

33

Irodalom Baros Z. – Homoki E. – Juhász Cs. (200): Bányászati hatások vizsgálata a Tardona-patak vízgyűjtőjén. – OTDK dolgozat. Debreceni Egyetem, Ásvány- és Földtani Tanszék, Debrecen 49 p. Csámer Á. (999): Környezetföldtani vizsgálatok Tardona térségében. – MSc Thesis. Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék, Debrecen 00 p. Egerer F. – Namesánszky K. (990): Magyarország meddőhányóinak katasztere. – Kéziratos tanulmány. Miskolci Egyetem, Miskolc 7 p. + 6 A2 térképmelléklet Erdősi F. (987): A társadalom hatása a felszínre, a vizekre és az éghajlatra a Mecsek tágabb környezetében. Akadémiai Kiadó, Budapest 228 p. Erdősi F. – Lehmann A. (984): A környezetváltozás és hatásai. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 300 p. Fazekas I. (200): Kommunális hulladéklerakók renaturalizációja. – In: Füleky Gy. (szerk.): A táj változásai a Kárpát-medencében a történelmi események hatására. Kulturális Örökség Igazgatósága, Budapest, Szent István Egyetem, Gödöllő pp. 280-286. Fejér L. – Oswald Gy. – Széles L. (szerk.) (989): A magyarországi kőszenek kéntartalom-felmérésének módszere és eredményei. Budapest 49 p. Gyalog L. (szerk.) (999): Az Északi-középhegységi terület fedetlen földtani térképe. :00000. – MÁFI Adattár; MOL Adattár, Budapest Gyurkó I. – Moskó – Czeininger – Wágner. (984): Új eljárás az égő meddőhányó lokalizálására és rekultiválására. – Bányászati Lapok 7. 4. pp. 24-243. Homoki E. – Juhász Cs. – Baros Z. – Sütő L. (2000): Antropogenic geomorphological research on waste heaps in the East-Borsod coal basin (NE Hungary). – In: Rzętały, M. (Ed). Z Badań nad wpływen antropopresji na środowisko. Studenckie Koło Naukowe Geografów UŚ, Sosnowiecz. pp. 24-3. Hreskó D. (2002): A mélyművelésű szénbányászat felszínformáló hatásának vizsgálata a Putnok Bánya példáján. Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszék, Debrecen. 35 p. Kozák M. – Püspöki Z. (995a): Correlative relationship between denudational periods and sedimentation in the forelands of the Bükk Mts. (NE Hungary). – CBGA XV. Congress, Athen pp. 340-345. Kozák M. – Püspöki Z. (995b): Építésföldtani jellemzők környezeti alapjai a Bábony-patak völgyében (K-i Bükk). – Acta GGM Debrecina XXXIII. pp. 205-28. Lazák E. Á. (999): A Sajó bal partján lévő felhagyott meddőhányók rekultivációja. MSc Thesis. Miskolci Egyetem Bányamérnöki Kar Geotechnológiai és Térinformatikai Intézet, Bányászati és Geotechnikai Tanszék, Miskolc 63 p. Mándy A. – Zsámboki L. (996): A borsodi-medence szénbányászata. – In: Benke, I. – Reményi, V. (szerk.): A magyar bányászat évezredes története. Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Budapest pp. 9-59. Margóczi K. (998): Természetvédelmi biológia. JATEPress, Szeged 08 p. Miskolci L. (973): Kéregmozgások vizsgálata szabatos szintezésekkel. Akadémia Kiadó, Budapest pp. 45-48.

332

homoki erika – Sütő lászló

Nir D. (98): Man, a geomorphological agent. Keter Publishing House, Israel D. Reidel Publishing Co., Holland 256 p. Peja Gy. (956): Tektonikus eredetű morfológiai formák kialakulása a Sajó völgy középső szakaszán. – Földrajzi Közlemények 4. (80.) 4. pp. 365-380. Püspöki Z. – Kozák M. – Csámer Á. – Szalai K. (998): Paleo tömegmozgás okozta zavarok a földtani térképezésben. – Acta GGM Debrecina XXXIV. pp. 29-233. Shcherbakova E. (2000): Mineral associations of the burning dumps of the Russian and European coal basins: similarities and differences. – Acta Mineralogica-Petrographica XLI. Supplementum, Szeged p. 97. Sütő L. – Kozák M. – McIntosh R. – Beszeda I. (200): Secondary mineralisation processes in coal pit-heaps and its impact on the environment in North Eastern Hungary. Environmental Geochemistry and Health (manuscript). Sütő L. (2000): Mining agency in the east Borsod Basin, North-East Hungary. – In: Jankowski, A. T. – Pirozhnik I. I. (Eds). Nature use in the different conditions of human impact. Studenckie Koło Naukowe Geografów UŚ, Minsk; Sosnowiec pp. 623. Sütő L. – Szalai K. (200): Geomorfológiai vizsgálatok különböző kőzettani felépítésű Bükk előtéri mintaterületeken. – Acta GGM Debrecina XXXV. pp. 287-296. Szabó J. (979): A városkörnyéki táj fejlődése és morfológiája. – In: Frisnyák S. (szerk.): Kazincbarcika földrajza. Kazincbarcika Városi Tanács, Kazincbarcika pp. -54. Szabó J. (993): Antropogén geomorfológia. – In: Borsy Z. (szerk.): Általános természetföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest pp. 500-58. Tomakov P. J. – Popov N. Sz. (965): Определение физикомеханических свойств пород отвального массива на карьерах Кузбасса. – Уголь 965/4. pp. 44-46. Viczián I. – Barna Zs. – Földvári M. (998): Mineralogy of barren rocks in Lower Miocene brown coal deposits of the Borsod Basin (N. Hungary). (A meddő kőzetek ásványtani összetétele a borsodi-medence egyes alsó-miocén barnakőszéntelepeiben.) – Földtani Közlöny 27. -2. pp. 27-44.

szénbányászati formák tájba illesztése

333

Az Ózd–Pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése hagyományos és térinformatikai módszerek ötvözésével Hegedűs András  Bevezetés Bevezetésként hadd szolgáljak némi magyarázattal a címről. Térképeinken hiába is keressük az Ózd-Pétervásárai-dombság kistáj megnevezést, ilyen feliratot a Kárpát-medencében nem találunk. A címben e névvel jelölt kistáj a földtani-földrajzi szakirodalomban (és a térképeken is) változatos neveken jelent, jelenik meg. Az utóbbi évtizedekben körülbelül ugyanaz a terület szerepelt már Ózd-Pétervásárai-hegység (Láng S. 953), Ózdi-hegység (Kakas J. 960), Heves-Borsodi-dombság (Pécsi M. 989), Gömör–Hevesi-dombság (Horváth G. 996), és Heves–Borsodi-erdőhát (mint kistáj a Vajdavár-dombvidéken, mint középtájon belül) (Hajdú M. J.–Hevesi A. 997), Vajdavár-hegység (Hevesi A. 200) neveken is. Ez a megnevezésben és tájelhatárolásban tapasztalható „változatosság” és bizonytalanság késztetett arra, hogy részletes geomorfológiai vizsgálatokat és nagy méretarányú felszínalaktani térképezést kezdjek a területen, melynek eredményei remélhetőleg segítenek hozzájárulni egy, a kistájról való egységesebb megítélés kialakításához. Addig is a kistáj fő tömegének földrajzi elhelyezkedését jól érzékeltető Ózd-Pétervásárai-dombság megnevezést igyekszem használni (. ábra). A felszínalaktani vizsgálatokat és térképezést a jól bevált, „hagyományos” módon kezdtem: a területről fellelhető földtani térképek, térképvázlatok és az :0 000-es méretarányú EOTR, ill. :25 000 méretarányú katonai (Ga-

335

uss-Krüger) topográfiai térképlapok birtokában bejártam a kistáj jelentős részét. Felszínalaktani megfigyeléseimet feljegyeztem, térképen rögzítettem és fényképekkel dokumentáltam. Az így összegyűlt információk segítségével, a :25 000-es topográfiai lapok alapján elkészítettem a kistáj D-i részének, a Leleszi-patak vízgyűjtőterületének felszínalaktani térképvázlatát és leírását. A kistáj felszínalaktani feldolgozása azonban ily módon igen lassan halad, és a vizsgálat eredményei sok szubjektív elemet tartalmaznak. A „hagyományos” módon készült felszínalaktani térképek nagyban tükrözik az azokat készítő kutató szakmai felkészültségét és tapasztalatait, egyéni szakmai meglátásait. Mindez akkor válik problémává, ha a térképet olyan laikus felhasználó próbálja olvasni, aki nem ismeri az azt készítő kutató szakmai látásmódját, hiszen ez esetben nem tudja a térkép információtartalmát pontosan és maradéktalanul kinyerni. Felismerve e nehézségeket, a hagyományos módszereket nem feladva, olyan térképezési módszereket, lehetőségeket igyekeztem keresni, melyek gyorsabban, a kutató személyétől független, egzakt eredményeket adnak. E módszereket takarja a címben szereplő „új módszerek” kitétel.

. ábra A kistáj elhelyezkedése

336

hegedűs andrás

2. ábra. A Leleszi-patak vízgyűjtőterületének felszínalaktani térképvázlata

az ózd-pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése…

337

A hagyományos módon folytatott felszínalaktani vizsgálatok és térképezés eredményei Az elsősorban miocén homokköves, aleuritos (ami megfeleltethető a Pétervásárai Homokkő Formációnak), finomhomokos, csillámos, agyagmárgás, agyagos (ami megfeleltethető a Szécsényi Slír Formációnak) összletekből és az ezekre települő negyedidőszaki (apoka, ártéri és deráziós üledékek stb.) rétegekből (Jaskó S. 940; Schréter Z. 942; Balogh K. 964; Hámor G. 998) felépülő kistáj É-i része a Hódos-patak, D-i része a Tarna vízgyűjtőterületének része. A területen a Tarna legjelentősebb mellékvize a Leleszi-patak, melynek vízrendszeréhez tartozik a Darázs-, a Nagy-völgyi-, a Domonkospatak, a Göd-ér és a Bokor-patak. Közvetlenül a Tarnába ömlik a Hosszúvölgyi-, a Bolyai- és a Fedémesi-patak (2. ábra). A felszínalaktani megfigyelések eredményeként megrajzoltam a Leleszi-patak vízgyűjtőterületének :25 000-es méretarányú felszínalaktani térképvázlatát (2. ábra). A térképvázlat a Hosszú-völgyi-, a Bolyai- és a Fedémesi-patak vízgyűjtőterületének egy részét is tartalmazza. A felszínalaktani vizsgálatok alapján megállapítható, hogy bár a kistáj orográfiailag hegyközi dombságként szerepel a szakirodalomban, mégsem mutat egységes dombsági képet. 500 m tszf-i magasság fölé emelkedő (Ökör-hegy, 54 m) középső része, gerincvonulata meredek lejtőivel, nagy reliefenergiájával, szűk és mély völgyeivel, merész formáival élesen elüt az annak előterében elterülő szelíd formákkal jellemezhető alacsony, medencedombsági jellegű területektől. A magasabb térszíneken a tájképet meghatározó fő felszínformáló folyamat a folyóvízi erózió. A völgyek itt mély, szűk, nagy esésű „V” keresztmetszetű, bevágódó (felsőszakasz jellegű) völgyek. A völgytalp és a völgyet határoló völgyközi hátak relatív magasságkülönbsége 00–50 m, a hátak egymástól való távolsága 000–200 m, a völgytalpak legnagyobb szélessége is csupán pár tíz méter. A völgyoldalakat sűrűn tagolják mély, szűk vízmosások – kilométerenként 8–4 db. A völgyoldalakat nem csak a folyó és csapadékvizek pusztítják (eróziós felszínformálás). A szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgásokat a megdőlt, kidőlt és görbült fák sorai jelzik. A beszállított, (lefolyt, lecsúszott) nagy mennyiségű anyagot azonban a záporok alkalmával jelentősen megduzzadó erek és patakok innen még ki tudják takarítani. Az alacsonyabb térszínekre érve a völgyek esése csökken, a patakok a szállított hordalék egy részét lerakják, gyakran több kis ágra szakadva mocsaras völgyszakaszokat hoznak létre. A Darázs-patak völgyé-

338

hegedűs andrás

nek ezen szakaszán a lerakott hordalék alatt szinte teljes egészében eltűnik és a völgyben csak lejjebb jelenik meg ismét az állandó felszíni vízfolyás. A völgyek innentől kezdve fokozatosan kitágulnak, és sekélyebbé válnak. A völgytalpak itt már 00-50 m szélesek, torkolati szakaszukra pedig 200– 300 m szélesre tágulnak. A völgyoldalak ellankásodnak és a völgyek alakja is megváltozik, egyre inkább lapos tál alakúvá válnak. A völgyoldalakat itt már elsősorban eróziós-deráziós, deráziós völgyek és deráziós páholyok tagolják, deráziós és csuszamlásos folyamatok hullámosítják. Mindez igaz a feltételezhetően szerkezeti vonal menti kialakult Leleszi-patak völgyére is. A patak kezdeti, kb.  km-es szakaszán ÉNy–DK-i irányú szűk szurdokvölgyben halad, majd elérve a feltételezett szerkezeti vonalat, felveszi annak irányát (ÉK–DNy), esése csökken és völgye fokozatosan kiszélesedik. Völgytalpa Szentdomonkos területén 50–50 m, Tarnalelesznél 350–400 m, Bükkszenterzsébetnél 500–600 m széles. Bükkszenterzsébet határától fokozatosan belenyílik a Pétervásárai-mdencébe. A patak rövid kezdeti és torkolati szakaszát leszámítva jórészt szabályozott, gyakran nyílegyenes szakaszokból álló mederben folyik. Az erőteljes deráziós lepusztulásnak is köszönhetően a völgy folyóvízi teraszképződményekben szegény, ezért fejlődése nehezen rekonstruálható (Székely A. 958). Éppen a területen bőségesen rendelkezésre álló eróziós-deráziós és deráziós formák további, részletes vizsgálatával és más területek hasonló formáival való párhuzamosításával juthatunk a jövőben több ismerethez a völgyek és a kistáj negyedidőszaki fejlődéséről (Peja Gy. 957, Székely A. 958). Felszínalaktani vizsgálatok morfometriai, térinformatikai módszerekkel A számítástechnika és ezen belül a térinformatika gyors fejlődésével felmerül az igény, hogy az általuk nyújtott lehetőségeket a felszínalaktani vizsgálatokban és térképezésben is felhasználjuk. A térképezett terület jelentős kiterjedésére való tekintettel annak csak egy kis részét, mint mintaterületet, tudtam térinformatikai-felszínalaktani módszerekkel feldolgozni, vizsgálni. A vizsgálatokat az ArcInfo és az ArcView 3.2 térinformatikai szoftverekkel és azok kiegészítő moduljaival végeztem. Ehhez első lépésként a mintaterület térképét, jelen esetben a 87-32 (Tarnalelesz) számú :0 000 méretarányú EOTR topográfiai térképlapot kellett további számítástechnikai-térinformatikai feldolgozásra alkalmas, digitális formátumba hozni. Ez a térképlap az ózd-pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése…

339

szintvonalainak bedigitalizálásával történt. Az így nyert vonalas-vektoros állományból a szintvonalakhoz tartozó magassági adatok felhasználásával az ArcInfo Grid modulja segítségével készült digitális domborzatmodell. A domborzatmodell jelen esetben olyan 5×5 m-es cellákból álló raszteres állomány, amely a teljes térképlapot lefedi. Az egyes cellák értéke az általuk lefedett felszínrész átlagos tszf-i magassága. Az így előállított domborzatmodellből (3. ábra) a felszín sok geomorfológiai szempontból fontos jellemzője meghatározható, „származtatható”, ehhez „mindössze” a megfelelő függvényeket, számítási eljárásokat kell megtalálni. Ezen eljárások egy része a térinformatikai szoftverekben már beépített lehetőségként rendelkezésre áll, pl. a lejtőkategória, a lejtőkitettség, a vízgyűjtőterület-számítás. Mások még kidolgozásra, kipróbálásra és széleskörű elfogadtatásra várnak.

3. ábra A mintaterület digitális domborzatmodellje

A felszínalaktani térképeken, mint legfőbb domborzati elemeket, a völgyközi hátakat, tetőket, a völgytalpakat és a lejtőket (völgy-, domb- és hegyoldalakat) különítjük el. Ezeken a fő kategóriákon belül végzünk további osztályozást; például a tetőket tszf-i magasságuk, a lejtőket állékonyságuk, ill. az őket pusztító folyamatok, a völgyeket az őket alakító folyamatok stb. szerint osztályozhatjuk. Ezen fő morfológiai elemek elhatárolására, majd

340

hegedűs andrás

további osztályozására kell megtalálni a mindenki számára elfogadható, egzakt morfometriai-térinformatikai módszereket. Legfontosabb és legnehezebb feladat a fő domborzati elemek elhatárolása. Erre kész eljárást, bevett módszert a térinformatikai szoftverekben nem találunk. A völgyek, völgytalpak elhatárolására első közelítésben jól használható módszernek tűnik az „elméleti lefolyásviszonyok” (pdd = potentional drain density; Dobos E. et al. 997) eljárás használata. Ehhez első lépésben meg kell határoznunk, hogy a domborzat hol teszi lehetővé vízfolyások kialakulását. Az ArcViewban elérhető flowdirection és flowaccumulation függvény egymás utáni használatával meghatározható a felszín elméleti vízfolyás hálózata. A flowdirection függvény határozza meg az egyes cellák lefolyásának irányát, majd a flowaccumulation függvény minden cellára megvizsgálja, hogy hány körülötte lévő cellának van magasabb értéke és azon cellák számát rendeli a vizsgált cellához, mint cellaértéket. A függvény akkumulatív hatású: továbbhaladva a többi cellán, azok értékeinek számításánál a már megvizsgált cellák új értékeikkel vesznek részt. Ezáltal megállapítható, hogy egy adott cellánál hány magasabb értékű található, vagyis az, hogy a lefolyásirányokat is figyelembe véve hány celláról érkezhet bele lefolyó víz. Ez pedig nem más, mint az egyes cellákhoz tartozó vízgyűjtőterület. Ezután, meg kell határozni, hogy mekkora minimális vízgyűjtőterülettel szükséges egy cellának rendelkeznie ahhoz, hogy „vízfolyáscella” legyen, vagyis hogy egy felszíni vízfolyás részének tekinthessük. Figyelembe véve, hogy a területen az átlagos felszíni lefolyás 2 l/km2s (Marosi S. – Somogyi S. 990), és egy ér vízhozama is kb. ,5-3 l/s, első közelítésben elegendő  km2-t feltételeznünk minimális vízgyűjtőterület nagyságnak. Az így kapott elméleti vízfolyáshálózat (4. ábra) jól közelíti a terület tényleges állandó vízfolyáshálózatát, de nem fedi azt teljesen. (A valóságosnak teljesen megfelelő vízfolyáshálózatot nem is várhatunk, hiszen ebben az eljárásban számításaink során csak a domborzati viszonyokat vesszük figyelembe, míg a földtani és vízföldtani jellemzőket – beleértve a forrásokat – nem.) Kisebb minimális vízgyűjtőterülettel számolva, ¼-ed, majd /6-od km2-essel, már a tényleges vízhálózatot jobban közelítő eredményt kapunk (5. ábra), azonban olyan völgyekben is megjelenik számításaink szerint a vízfolyás, amelyekben a valóságban nincs állandó víz. Heves esőzést vagy gyors olvadást feltételezve elfogadható a kisebb minimális vízgyűjtőterülettel való számolás, és az ebben az estben megjelenő új vízfolyások feltételezhetően állandó vízfolyás nélküli eróziós-deráziós völgyeket jeleznek. Vannak völgyek, amelyekaz ózd-pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése…

34

ben ez esetben sem jelenik meg víz. Ezek nagy valószínűséggel elsősorban lejtőmarással kialakuló és fejlődő deráziós völgyek. A lefolyásviszonyokat (pdd), vízjártságot (a szakirodalomban használatos a felszíntagoltság megjelölés is: Dobos E. et al. 997) az elméleti vízfolyáshálózat állomány alapján a focalsum függvény használatával határozhatjuk meg. A függvény minden cellára megvizsgálja, hogy a cella – paraméterként előre megadott területű – környezetében hány „vízfolyáscella” található és az eredményállomány megfelelő cellájához ezt az értéket rendeli. Az eredményül kapott térkép jól mutatja a felszín „nedves”, vagyis akkumulációs és szárazabb, inkább lefolyással jellemezhető területeit (6. ábra) (– hangsúlyozandó, hogy ez a felszín számított tulajdonsága). Az akkumulációs területek jól közelítik a völgytalpakat. Az eljárás további finomításával, a paraméterek megfelelő beállításával pontosabb, a valóságnak jobban megfelelő eredmény remélhető. Másik, a völgytalpak és a völgyközi hátak tetőinek elkülönítésére alkalmas, illetve alkalmassá tehető eljárás a Hammond-módszer (Hammond, E. H. 954; Worstell, B. B. 2000). Hammond az általa lowland-nek és highland-nek nevezett felszínek elhatárolására a következő módszert javasolta: Határozzuk meg a terület reliefenergiáját és „relatív szintkülönbségét” (a reliefenergia számításánál használt legnagyobb magasság és a felszín tényleges tszf-i magasságának különbsége). Ahol a relatív szintkülönbség nagyobb vagy egyenlő mint a relief fele ott a felszín lowland, ahol kisebb ott highland. Míg eleinte e módszernek inkább elméleti jelentősége volt, a számítástechnikai- térinformatikai lehetőségek felhasználásával e hosszadalmas számítások gyorsan és pontosan nagy területre elvégezhetők. A számítások során használt paraméterek (szorzótényezők) megfelelő megválasztásával a lowland völgytalpnak (7. ábra), a highland pedig völgyközi hátnak, tetőnek (8. ábra) feletethető meg. Az eljárás még nem tökéletes, de már így is jól közelíti a hagyományos módon készült felszínalaktani térképvázlatot. A völgytalpak esetében a két térkép között az egyezés közel 75 %-os. Az eljárás finomításával a hibák kiküszöbölésével nagyobb pontosság is elérhető a későbbiekben. A tetőszint és a völgytalpak elkülönítése mellett a lejtők minősítése, jellemzőinek meghatározása a másik fontos feladat. A lejtők állékonyságának, kialakulási, fejlődési és pusztulási folyamatainak térképezésére a terepi vizsgálatok, megfigyelések végzése elengedhetetlenül és más módszerrel nem pótolhatóan fontos. Számos jellemző azonban gyorsan és pontosan meghatározható térinformatikai szoftverek segítségével. Ilyen a már említett lejtő-

342

hegedűs andrás

4. ábra A mintaterület elméleti vízfolyáshálózatának térképe  km2-es vízgyűjtőterülettel számolva

5. ábra A mintaterület elméleti vízfolyáshálózatának térképe  /6-od km2-es vízgyűjtőterülettel számolva az ózd-pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése…

343

6. ábra A mintaterület „vízjártság” térképe (pdd)

7. ábra A mintaterület módosított Hammond-módszerrel számított völgytalpainak térképe

344

hegedűs andrás

kitettség, a lejtőkategória, a lejtőalak, melyek számítása sok szoftverben egy kapcsolóval, vagy paranccsal elérhető. A térinformatikai feldolgozás másik nagy előnye, hogy számos jellemzőt, tulajdonságot tudunk egyszerre kezelni, köztük összefüggéseket, kapcsolatokat tudunk meghatározni és ezek alapján a lejtő, illetve a felszín más jellemzőire következtethetünk. Egyszerű példát említve: szőlőt szeretnénk telepíteni délies kitettségű, 5–5° közötti esésű, 200 és 300 m tszf-i magasságú lejtőre. Keressük a területen az erre megfelelő felszíneket. A digitális domborzatmodellt, a lejtőkitettség és a lejtőkategória állományokat (térképeket) együtt használva, köztük a feltételeknek megfelelő átfedéseket térinformatikai szoftverek (ArcView) segítségével könnyen meghatározhatjuk. Az eredmény a felszín egy új tulajdonságát, szőlőtelepítésre alkalmas voltát megjelenítő térkép (9. ábra).

8. ábra A mintaterület módosított Hammond-módszerrel számított völgyközi hátainak, tetőinek térképe

Felszínalaktani szempontból ez az eljárás akkor válhat igen jelentőssé, ha a vizsgált területről a lehető legtöbb lejtőállékonyságot befolyásoló tényezőről (földtani felépítés, vízföldtani viszonyok, felszíni lefolyás, felszínborítottság stb.) sikerül adatokat, térképeket gyűjtenünk. Ezen állományokat az – előző példához hasonló módon – együtt kezelve és terepi megfigyelésekkel kiegészítve következtethetünk a lejtők stabilitására, és ezek alapján az ózd-pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése…

345

9. ábra A mintaterület szőlőtelepítésre alkalmasnak ítélt felszíneit ábrázoló térkép származtatása

346

hegedűs andrás

felszínmozgás-veszélyesség térképet szerkeszthetünk. A vizsgált mintaterületre az említett adatokhoz a megfelelő méretarányban sajnos még nem sikerült hozzájutnom, így a kutatás ez irányban még csak kezdeti, elvi szakaszában tart. Összegzés A Leleszi-patak vízgyűjtőterületének részletes geomorfológiai vizsgálata és leírása is jól mutatja a táj kettős arculatát. A központi, 400–54 m tengerszint feletti magasságú térszín inkább hegységi, mintsem dombsági jellegű. A nagy reliefenergia mellett ezt igazolja a (részben annak a hatására kialakult) formakincs, az erősen tagolt domborzat. Itt a szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgások felszínalakító hatásai a vonalas felbarázdálódással szemben alárendeltek. Ezzel szemben a 80–350 m tengerszint feletti magasságú, kisebb reliefenergiájú területek főleg eróziós-deráziós folyamatok kialakította dombság jellegűek. Itt már a deráziós folyamatok és a csuszamlások dominálnak, lankásítva a völgyoldalakat, lealacsonyítva a völgyközi hátakat. Míg tehát a magasabb térszínre a feldarabolódás, eróziós feltagolódás jellemző, addig az alacsonyabb térszín inkább az elegyengetődés területe. Ezek alapján az Ózd-Pétervásárai-dombság egésze úgy is értelmezhető, mint valamely hegység az előterében (a Leleszi-patak és mellékvizei mentén) kialakult hegylábfelszínnel. Ezt az értelmezést azonban csak a kistáj egészére kiterjedő felszínalaktani vizsgálat igazolhatja, vagy cáfolhatja. Ennek érdekében a jövőben a kistáj egészére el kell végezni az alapos megfigyeléseken alapuló geomorfológiai térképezést. A földrajzi térinformatikai rendszerek által nyújtott lehetőségek a felszínalaktani munkák (geomorfológiai elemzések, leírások, geomorfológiai térképezés) során is nagyon jól hasznosíthatóak. A segítségükkel elkészített állományokat nem csak a geomorfológiai leírások szemléltetésére (bár ez is fontos felhasználási lehetőség), hanem további elemzésekre, vizsgálatokra is alkalmazni lehet. A digitális domborzatmodell hatalmas adatmennyiségének megfelelő módszerekkel történő feldolgozásával, a felszín szinte minden jellemzőjéről információ nyerhető. Ezen adatfeldolgozó módszerek (függvények, eljárások) a domborzat sok tulajdonságának vizsgálatára, leírására már rendelkezésünkre állnak. Sok más esetben (pl. a felszínformák elkülönítése) kidolgozásuk még nem történt meg, vagy hibákkal terhelt eredményt adnak. Egy-egy mintaterület hagyományos és digitális feldolgozásának jeaz ózd-pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése…

347

lentősége éppen az, hogy az eredmények összevetésével a hibák kiderüljenek, és kijavíthatóvá váljanak. A cikkben említett új módszerek közül a felszínalaktani térképezésben jól használhatónak és így további fejlesztésre, pontosításra érdemesnek tűnik a völgytalpak és völgyközi hátak tetőinek elkülönítésétre javasolt módosított Hammond-módszer, valamint a deráziós és eróziós-deráziós völgyek meghatározására is alkalmas „elméleti vízfolyáshálózat”-eljárás. Irodalom Balogh K. (964): A Bükk-hegység földtani képződményei. – Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve XLVIII. 2. Dobos E.–Michéli E.–Baumgardner, M. F. (997): Digitális magassági modell és a felszíntagoltsági mutató használata kis méretarányú talajtérképezésben. – Agrokémia és Talajtan 46. –4. pp. 3–326. Hajdú Moharos J.–Hevesi A. (997): A Kárpát-pannon térség tájtagolódása. – In: Karátson D. – Száraz M. Gy. (szerk.): Pannon Enciklopédia – Magyarország földje. Kertek 2000 Könyvkiadó, Budapest pp. 274–284. Hammond, E. H. (954): Small-scale Continental Landform Maps – Annals of Assoc. of American Geographers 44. pp. 33-42. Hámor G. (998): A Magyarországi miocén rétegtana –In: Bérczi I. – Jámbor Á. (szerk.): Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. – A MOL Rt és a MÁFI kiadványa, Budapest. pp. 437–452. Hevesi A. (200): A Kárpát-medence és a Kárpátok természetföldrajzi tájtagolásáról – A földrajz eredményei az új évezred küszöbén, Magyar Földrajzi Konferencia kiadványa, Szeged 200. Horváth G. (996): A Cserhát, a Medves, és a Gömör–Hevesi dombság. – In: Karátson D. – Száraz M. Gy. (szerk.): Pannon Enciklopédia – Magyarország földje. Kertek 2000 Könyvkiadó, Budapest pp. 333–336. Jaskó S. (940): A Rima és a Tarna közének oligocén rétegei és kövületei. – Földtani Közlöny 70. pp. 294–302. Kakas J. (főszerk.) (960): Magyarország Éghajlati Atlasza. Országos Meteorológiai Intézet. Akadémiai Kiadó, Budapest Marosi S. – Somogyi S. (szerk.) (990): Magyarország kistájainak katasztere II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest pp. 946–950. Pécsi M. (főszerk.) (989): Magyarország Nemzeti Atlasza - Kartográfiai Vállalat, Budapest Peja Gy. (956): Suvadástípusok a Bükk északi (harmadkori) előterében. – Földrajzi Közlemények 4. (80.) 3. pp. 27–240. Schréter Z. (942): Bükkszék környékének földtani és hegyszerkezeti viszonyai – Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 936-38-ról. II. pp. 83–858. Székely A. (958): A Tarna - völgy geomorfológiája. – Földrajzi Értesítő 7. 4. pp. 389-47.

348

hegedűs andrás

Understanding GIS, The Arc/Info Method – Enviromental Sytems Research Institute, Inc 992 Using ArcView GIS, User`s Guide – Enviromental Systems Research Institute, Inc. 996 Worstell, B. B. (2000): Development of soil terrain (SOTER) Map Units Using Digital Elevation Models (DEM) and Ancillary Digital Data – Thesis of Master of Science

az ózd-pétervásárai-dombság felszínalaktani térképezése…

349

Az elhagyott medermaradványok elhalási korának meghatározási nehézségei Félegyházi Enikő  Az Alföld felszínfejlődésében igen fontos alakító tényező a folyóhálózat. A mai képet meghatározó Tisza megjelenésének időpontjáról több elképzelés látott napvilágot (Franyó F. 966; Borsy Z. – Félegyházi E. – Csongor É. 989; Gábris Gy. 995; Félegyházi E. 998; Mike K. 99). Az Alföld térképére tekintve, a Tisza vonalától keletre szemünkbe tűnik az a sok elhagyott feltöltődött meder, ami behálózza az Alföld felszínét (Félegyházi E. 998; Félegyházi E. – Tóth Cs. 200; Tóth Cs. – Félegyházi E. – Szabó J. 200). Az elhagyott medrek természeti értékeket képviselnek a tájban, vannak, amelyek védelmet érdemelnek, különböző megfontolások alapján. A fiatal lefűződött morotvák ökológiai élőhelyet biztosítanak, valamint rekreációs tevékenységre, árvízi veszélyek tompítására tározóknak épp úgy alkalmasak (Tóth Cs. – Félegyházi E. – Szabó J. 200). A jobban feltöltődött medrek már idősebbek, nehezebben észrevehetőek a terepen, beolvadnak a környezetükbe, legfeljebb a növényzet jelzi a felszín másságát. Értékük ezeknek a medreknek sem alábecsülendő, mivel a felszínfejlődés fontos mozaikkövei, tényezői. Az Alföld felszínfejlődésének kutatásában alapvető feladatunk, hogy ezeket a mozaikokat összeillesszük. Arra törekszünk, hogy a medrek töltelékanyagának vizsgálatával a lefűződött kanyarulatok elhalási korát megállapítsuk. A kisebb nagyobb kanyarulatokat különböző vízhozamú – talán ma már nem is létező – folyók alakították ki, vagy változó éghajlat alatt ugyanazon folyó változó vízhozammal hagyta hátra. Lehet elképzelésünk arról, hogy melyek voltak azok a vízfolyások, amelyek létrehozták a kanyarulatokat, de pontosan még ma sem sikerül beazonosítani azokat (Mike K. 99).

35

Ez nem a tapasztalatlanság eredménye, hanem abból adódik, hogy a vizsgált üledék lerakódásának körülményeit, a paleoökológiai viszonyokat, nem ismerjük megfelelően. Paleoökológiai viszonyokat az üledék szervesanyag tartalmából rekonstruálhatjuk. Erre alkalmasak a dendrológiai, malakológiai, palinológiai vizsgálatok. Mindközül a legátfogóbb jellemzést a palinológiai elemzések nyújtják. A virágporok meghatározása a növénytakaró összetételének meghatározására ad lehetőséget. A növények ökológiai igényét ismervén képet alkothatunk a paleoökológiai viszonyokról. Ennek segítségével paleoklimatológiai hatásokra is fény derül, ami befolyásolja a felszín növénytakaróval való fedettségét, amely a paleogeomorfológiai viszonyok kialakulásának törvényszerű változásait tárja elénk. A virágpor igen ellenálló sejtfala abban az esetben marad meg akár évezredeken át is, ha oxigéntől elzártan vizes közegben halmozódik fel. Erre a lápok a legalkalmasabbak, különösen a savanyú közegű Sphagnum lápok. A lápképződés savanyú karbonátmentes alapkőzeten, kvarcban gazdag kavicsos, homokos, agyagos fekün, mérsékelt övi óceánikus, valamint a boreális éghajlaton a legintenzívebb. A lápok vízellátása állandó, talajában anaerob folyamatok uralkodnak, ezért tőzeg halmozódik fel. Ez kedvez a pollen konzerválódásának A mocsarak ciklikus vízborításúak, friss oxigénben gazdag, eutróf folyóvíz táplálja, oxidációs és redukciós folyamatok mennek végbe, amelyek speciális geokémiai folyamatokat indít el. Tőzegképződés és felhalmozódás nem alakul ki és nem alkalmasak pollen megtartásra. A száraz felszíneken, kiszáradó tavakban, változó vízborítású mocsarakban nem marad meg a virágpor. Az üledékgyűjtőben, amely lehet egy-egy morotva-tó, elhagyott mederszakasz, a tavi feltöltődés lápi változatában konzerválódnak a pollenek Az elmocsarasodó meder maradványokban, kevés az esély, hogy pollen halmozódik fel az üledékben. Az üledék virágpor-együttese a környék növénytársulásainak virágporából halmozódik fel. A vegetáció regionális képét mutatja. Az üledékből ki lehet nyerni különböző eljárásokkal a pollent, és meg lehet azokat határozni. Az üledékgyűjtőbe leginkább a széllel porzódó növények pollenjei kerülnek, a más úton porzódó növények pollenjei kisebb mennyiségben, vagy ha távolabb vannak az üledékgyűjtőtől, akkor egyáltalán nem kerülnek be az együttesbe.

352

félegyházi enikő

Nem minden faj pollenje fosszilizálódik, mert különböző ellenálló képességű exinével rendelkeznek. Az üledékgyűjtő környékén lévő társulás pollenjei az üledékgyűjtőben fosszilizációkor már szelektálódik, így a paleoökológiai viszonyokat a növénytakaró szelektált társulásai jellemzik, ami nem azonos a környék valóságos társulásaival. Ezt még nehezíti az a technikai körülmény is, ami a meghatározás adottságaiban rejlik: a pollenszemeket némely esetben csak nagyon jó felbontású mikroszkóp segítségével lehet fajra meghatározni, ami az ökológiai rekonstrukciót meglehetősen szegényessé teheti. A szelektálódást nagyban befolyásolják az üledékgyűjtő fizikai, kémiai körülményei, éghajlati adottságai, ezen belül a hőmérsékleti és a csapadék viszonyai. Észak-Európa lápjainak üledékeiből kinyert pollenösszetételből nyomon követhető a jégkorszak utáni beerdősülési folyamat, amely a jég alól felszabadult területek felmelegedésének következménye. Közép-Európában is hasonló módon jelentkezett a megváltozott éghajlat hatására egy- egy terület szekuláris szukcesszió sora. A nyugat- és észak-európai szekuláris szukceszszió fázisainak időtartamát az ötvenes évektől C4-es kormeghatározással hitelesítették, elfogadottá vált a jégkörüli, egykor periglaciális területek felmelegedését követő beerdősülés üteme. Ezt átvéve- geológiai vezérkövületek mintájára a pollenösszetételt relatív kormeghatározásra alkalmasnak találták (sok esetben kritikátlanul). Széles körben elterjedt a palinológiai eredmények relatív kormeghatározásra alkalmazása. A palinológiai adatok C4 abszolút kormeghatározással egyeztetve igen alkalmasak arra, hogy a földtörténeti időrendbe behelyezzük az üledék keletkezését. Ha egyazon mintából történt a pollenelemzés és a C4-es kormeghatározás, akkor megbízhatóan rekonstruálhatjuk az üledék keletkezésének körülményeit. Amennyiben nem, így a minta elemzése téves megítéléshez vezet, és nem tudjuk összeegyeztetni a pollenösszetétel által meghatározható körülményeket a földtörténeti fázisokkal. Nem lehet összevetni a mederben kialakult szerves anyag felhalmozódás pollenanyagát a meder környéki – egy korábban felhalmozódott üledék, amibe a később odakerült vízfolyás medre ágyazódott be – C4-es adatával. Miért nem? Teljesen kézenfekvő a válasz! Így adódik az, hogy ha nem vesszük figyelembe a medermorfológiai törvényszerűségeket, akkor a vizsgált meder elhalási kora jóval idősebbnek tüntethető fel, mint amennyi a valóságban. Az sem mindegy, hogy milyen szerves anyagból mérjük a radiokarbon kort. Némi eltérés mutatkozik a molluscahéjból és a növényi maradványból, valamint a humuszból az elhagyott medermaradványok…

353

mért értékek között. A pollenelemzés nem minden medermaradvány üledékéből végezhető! Előzetesen érdemes egyéb vizsgálatnak alávetni az üledéket, valamint az előzetes térképi és terepi tájékozódás nagyon fontos előkészítő folyamata a vizsgálódásnak. Érdemes szem előtt tartani azt a vizsgálódási menetrendet, amely minden tudományos munka alapja. Az előzetes térképi munka kikerülhetetlen! Nemcsak a topográfiai térképek, hanem az űrfelvételek is segítségünkre vannak mintavételi helyeink kijelölésére. Amennyiben ezt a műveletet nem végezzük körültekintően gyakran pollenben szegény vagy meddő mintákat kapunk. Ami nem a laboratóriumi feltárás nem megfelelő módszerének tudható be, hanem a helytelen mintavételnek, mintakezelésnek, mintavételi hely megválasztásának. A magyar Zólyomi-féle cinkkloridos pollenfeltárási módszer az alföldi agyagos, iszapos üledékanyagra speciálisan kidolgozott módszer, és jól alkalmazható. A Nyugat- és Észak-Európa dagadó lápjainak teljesen más üledékeire kidolgozott mikroszűrős nátrium- ill. káliumhidroxidos hidrogénfluoridos módszernél több esetben alkalmasabb. A Zólyomiféle módszer a pollenek fajsúlyszerinti elválasztása a szervetlen üledéktől a 0 mikron alatti szemeket is meghagyja, ami a moha spórák zömét jelenti. A spórák igen fontos tényezők a pollenspektrumban, mert azok jelzik, hogy a feltöltődő tó milyen stádiumban, szukcessziós szakaszban van. Az kanyargó folyók, mint amilyenek az Alföld folyói is, övzátonyokat képeznek, valamint a partok mentén folyóhátak halmozódnak fel (. ábra).

. ábra A középszakasz jellegű, kanyargó meder feltöltődő modellje (Félegyházi E. 2003; Friedman-Sanders 978 nyomán);  ártér, 2. természetes parti gát, 3. az övzátony gerincei a közötti mélyedések finomszemű üledékeivel, 4. idősebb üledékekből álló meredek partfal, 5. az övzátony ferdén rétegzett durva üledékkel 6. a feltöltődő mederágy, 7. mintavétel

354

félegyházi enikő

A kanyarulatok nagysága a folyó esésének, vízhozamának függvénye, valamint hogy mennyire erodálható közegbe mélyül be a folyó. A laza, könnyen erodálható kőzeten (homokon, kavicson) széles és lapos medrű, nagyobb kanyarulatok fejlődnek ki. Mint látható, a Sajó hordalékkúpján áthaladó Tisza meanderei is jóval nagyobbak. A kanyarulatok növekedése során a folyó homorú oldalát alámossa, és az állandóan pusztul. A domború oldalon viszont lerakja azt az üledéket, amit a homorú oldalról elvitt, így övzátonyok keletkeznek. A domború partok anyaga elsősorban a homorú oldalról átmosott fenékhordalékból áll. A homokzátonyok abból az anyagból képződnek, amelybe a folyó beágyazódott, tehát akár egy régebbi időszak folyórendszerének allúviuma forgatódik át a területen egy újonnan átfolyó vízfolyás által. A Tisza esetében a Sajó hordalékkúpjának az anyagát találjuk meg a Tiszakanyarulatok övzátonyaiban. Ezért a lefűződött medermaradványok származásának eldöntésénél a nehézásvány meghatározások nem minden esetben bizonyító erejűek. Hasonlóan téves adatokat kaphatunk az övzátonyívbe áthalmozott növényi maradványok, csigahéjak korának meghatározásakor is, mert azok is hamisan jelezhetik a meder elhalási korát. Az övzátonyok felszíne lejt. Az átlagos övzátonyok üledékanyaga fölfelé finomodó és enyhén görbült rétegzettségű lerakódásai mindig viszonylag durvább üledékkel fedett eróziós felszínre települnek. A homokrétegekben gyakori a fatörzs, ág- és levéltörmelék maradvány, ami egy korábbi autochton felhalmozódásból származhat. A képződő zátony a vízszintje felé emelkedve hozzácsatlakozik a korábban képződött zátonyívhez. Egy-egy zátonyív kialakulása 20 évet is igénybe vehet. Közben a zátonyívek gerincei közötti mélyedésekben finom üledék halmozódik fel, amely árvízi elöntésekkor keletkezik. Megfelelő éghajlaton elláposodhatnak, vagy elmocsarasodnak. Az alföldi mederkitöltéseket többnyire finom szemcséjű sárga, sárgásbarna, vöröses színű üledék tölti ki egészen 800 cm mélységig, amelyben semmi szerves üledék nem található. Ez az üledék típus száraz éghajlatú vidékek ártéri üledékeire jellemző, sok kalcit-, mangán-, vaskonkrécióval. Az övzátonyos meanderekbe mélyített fúrás több esetben harántolhatja a mélyebb rétegekben a korábban kialakult övzátonyokat, minél fiatalabb az övzátony, annál inkább több mocsaras vagy esetleg tőzeges réteget kell harántolnunk, ha nem a folyóágyba mélyítettük a fúrást (. ábra). Annak a veszélye is fennáll, hogy túlfúrva nem a lefűződött morotva alján lévő lápos üledékbe találunk bele, hanem egy korábbi folyórendszer lápos üledékeit érjük el (Félegyházi E. – Tóth Cs. 2003). Az Üllő-lapos rétegösszletében jól látható az övzátoaz elhagyott medermaradványok…

355

nyos rétegződés, amelyet két zátonyív közti mélyedésből vettünk (2. ábra). Felül iszap és agyag üledék van túlsúlyban, majd a fúró egy korábban keletkezett zátonyív, és egy még korábban keletkezett zátonyívek közötti mélyedés üledékanyagát hozta fel.

2. ábra Az Üllő-lapos övzátony ívei között lévő mélyedésből vett fúrásminta szemcse-összetételi diagramja

Két zátonyív közötti lápos rétegben, pollent is sikerült meghatároznunk. A durvább üledékben, amely a partfal áthalmozott anyagából származik sok sérült, deformálódott pollenszemet találtunk.

356

félegyházi enikő

Összegzés A folyók árterületén a feltöltődött, elhagyott medrek sokasága természeti értékeket képviselnek a tájban, amelyek védelmet érdemelnek. Az üledék szervetlen, és szerves anyag tartalmából rekonstruálhatjuk egykori hovatartozásukat, a keletkezésükkor uralkodó paleoökológiai viszonyokat. A folyóhálózat alakulásáról is képet alkothatunk, ami a jövőbeli folyószabályozási tervezéseknél hasznos információkat nyújthatnak. A sokirányú vizsgálódások közül egyik legátfogóbb jellemzést a palinológiai vizsgálatok nyújtják. Nem minden üledék alkalmas pollentárolásra, ezért alkalmazása esetleges lehet. Különösen a savanyú közegű Sphagnum lápokban halmozódnak fel és maradnak meg a virágporok. Az üledékgyűjtőbe leginkább a széllel porzódó növények pollenjei kerülnek, amelyek különböző ellenálló képességű exinével rendelkeznek. Az üledékgyűjtő környezetében lévő növénytakaró szelektálódva halmozódik fel üledékben, ami nem azonos a környék valóságos társulásaival. A palinológiai eredmények C4 abszolút kormeghatározással egyeztethetőek. Vigyázni kell arra, hogy a C4 meghatározás ugyanabból a mintából készüljön, mint amiből a pollenelemzés történt. A középszakasz jellegű folyók ferde rétegződésű övzátonyos kanyarulataiban a zátonyívek között mélyedések keletkeznek, amelyek elláposodnak, vagy elmocsarasodnak. Csak a lápos rétegekben találunk olyan értékelhető pollent, ami a lefűződött meder paleo-viszonyait tükrözi. A zátonyívek abból az anyagból képződnek, amelybe a folyó beágyazódik, tehát a Tisza esetében a Sajó hordalékkúpjának az anyagát találjuk meg az egykori kanyarulatok övzátonyaiban. Ezért a nehézásvány meghatározások nem minden esetben bizonyító erejűek, de még a régebben felhalmozódott növényi maradványok is áthalmozódhattak a zátonyívek durvább anyagába, és hamisan jelezhetik a meder elhalási korát. Az alföldi meanderek lefűződésük után inkább elmocsarasodtak, mint elláposodtak, ezért nem találhatunk bennük értékelhető pollenanyagot. Irodalom Borsy Z. – Félegyházi E. – Csongor É. (989): A Bodrogköz kialakulása és vízhálózatának változásai. – Alföldi Tanulmányok 3. pp. 65-8. Félegyházi E. (998): Adalékok a Tisza és a Szamos folyóhálózatának alakulásához a felsőpleniglaciális időszakban. – Acta Geographica Debrecina 34. pp. 203-28.

az elhagyott medermaradványok…

357

Félegyházi E. – Tóth Cs. (200): A Tisza medergenerációinak ás formakincsének űrfelvételes elemzése a Közép-Tisza vidékén. – Acta Geographica Debrecina XXXV. pp. 93-02. Félegyházi E. – Tóth Cs. (2003). A Halas-fenék lefűződött medermaradvány üledékanyagának szedimentológiai és palinológiai vizsgálata. (in press) Franyó F. (966): A Sajó-Hernád hordalékkúpja a negyedkori földtani események tükrében. – Földrajzi Értesítő 5. pp. 58-78. Gábris Gy. (995): A paleohidrológiai kutatások újabb eredményei. – Földrajzi Értesítő 44. -2. pp. 0-09. Gábris Gy. – Félegyházi E. – Nagy B. – Ruszkiczay Zs. (200): Középső-Tisza vidékének negyedidőszak végi folyóvízi felszínfejlődése. – Magyar Geográfus Konferencia, Szeged Gábris Gy. (995): A folyóvíz felszínalakítás módosulása a hazai későglaciális holocén őskörnyezet változásainak tükrében. – Földrajzi Közlemények 43. (9) pp. 3-0. Mike K. (99). Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története. – Aqua Kiadó, Budapest 698 p. Nagy I. (2000): Az Üllő-lapos geomorfológiai vizsgálata. Kézirat Somogyi S. (988): Magyarország holocénkori főbb paleoökológiai változásai – Földrajzi Értesítő 38. pp. 227-230. Somogyi S. (96): Hazánk folyóhálózatának fejlődéstörténete. – Földrajzi Közlemények 9. pp. 25-50. Tóth Cs. – Félegyházi E. – Szabó J. (200): The study of the middle Tisza region dead riverbeds from the aspect of landscape rehabilitation. – In: Szczypek, T. (szerk.): Man and landscape. Ostrava-Sosnowiec pp. 48-55.

358

félegyházi enikő

A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése, az egerszalóki hőforrás természeti értékei Dobos Anna – Pelyhe Tibor – Murányi Dávid – Antal Péter  Bevezetés Napjaink új fejlesztési tervei, nagyobb idegenforgalmi, ipari és mezőgazdasági beruházásai jelentős ökológiai változásokat idéznek elő, egy-egy korábbi, természetközeli élőhely károsításával. Az Észak-Magyarországi Régióban, jelentős idegenforgalmi fejlesztések indultak el a termálvizek hasznosítására. Az egyik jelentős gyógy- és idegenforgalmi beruházás célpontja az Egerszalóki hőforrás és környezete, amely a Bükk-hegység hegylábi övezetében terül el, Heves megye központjától, Egertől délnyugati irányban 5 km-re (. ábra). A hőforrás az Egerszalókot és Demjént összekötő út keleti oldalán, a Laskó-patakba torkoló Maklányi-völgy vízgyűjtőterületén fekszik. A kutatási terület geológiai felépítése A Maklányi-völgy vízgyűjtőterületének aljzatát felső-triász mészkövek (Bervai Mészkő Formáció, 240–235 Ma), felső-eocén képződmények (Szépvölgyi Mészkő Formáció, Budai Márga Formáció, 38 Ma) és alsó-oligocén agyagmárga, homokkő és mangános agyagmárga (Tardi Agyag Formáció, 37 Ma) építi fel (2. ábra). Ezekre települtek azok a vulkáni összletek, amelyek a Bükkalja kiterjedt miocén vulkáni működéséhez kötődnek (Balogh K. 964; Hámor G. 996; Császár G. 997; Szakács, A. – Zelenka, T. – Márton, E. – Pécskay, Z. – Póka, T. – Seghedi, I. 997; Póka, T. –

359

Zelenka, T. – Szakács, A. – Seghedi, I. – Nagy, G. – Simonits, A. 997). Egerszalók körzetében, az Alsó Riolittufa Komplexum, vagy Gyulakeszi Riolittufa Formáció (7,4 - 20,4 Ma, eggenburgi-ottnangi emelet) anyagai sekély, savanyú, riolitos magmakamrából származnak. A völgy felső szakaszán, a Kertész-völgy-tetőt (238 m) és a Kővágó (258,7 m) délnyugati lejtőit könnyen pusztuló nem összesült ignimbritek építik fel. A Nagy-Galagonyás és a Galagonyás-tetőtől délnyugati-nyugati irányban fekvő eróziós völgyek alapját freatomagmás tufák adják, míg a völgy középső részét áthalmozott tufák építik fel. A keményebb, összesült ignimbritek a Maklányi-domb körzetében foltokban, a völgy torkolatában és a völgy alsó szakaszát határoló lejtők aljzatában pedig nagyobb, összefüggőbb területet fed le. A Galagonyás-tetőtől délre oligocén homokos agyagmárga bukkan a felszínre. Az oligocén és miocén alapkőzeteken a negyedidőszakban pleisztocén vörösagyag, lösz, és löszszerű üledékek képződtek. A Maklányi-völgy alluviumát holocén folyóvízi agyag, iszap, homok építi fel.

. ábra A kutatási terület topográfiai helyzete.

360

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

2. ábra A Maklányi-völgy geológiai térképe (PÓKA T. et al. alapján).

A Maklányi-völgy felszínalaktani sajátosságai A vizsgált terület geomorfológiai értelemben eróziós, eróziós-deráziós völgyekkel és deráziós völgyfőkkel tagolt alacsony hegylábfelszín (3. ábra). A pliocén végén, a Villányiumban (2 - ,8 millió év) szárazabb, szemiarid éghajlati adottságok mellett indult meg a Bükkalja új, fiatalabb és alacsonyabb pedimentjének képződése (Hevesi A. 986, 990; Pinczés Z. – Martonné Erdős K. – Dobos A. 993, Martonné Erdős K. 2000; Dobos A. 2000, 2002). E felszín maradványai – a pleisztocéni pedimentáció hatására tovább alacsonyodva – a jelenlegi 20–250 m magas völgyközi hátak tetőszintjében maradtak fent. A hajdani egységes hegylábfelszín további alacsonyodása és feldarabolódása a negyedidőszak eseményeihez kötődik. A pleisztocénban és a holocénban a Bükkalját szakaszos tektonikus mozgások és éghajlatváltozások érintették. A pleisztocén periglaciális éghajlatán a felszínformálódás feltételei állandóan változtak, a hidegebb glaciálisokban a domborzat elegyengetése került túlsúlyba, míg a melegebb interglaciálisokban megélénkült a völgyképződés, valamint a domborzat felszabdalódása. A hegylábfelszínt itt a Laskóba torkoló Maklányi-patak völgymélyítő tevékenysége darabolta fel (4. ábra). A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

36

A patak nyomvonala igen szabályos, derékszögű váltásokkal ÉÉK-DDNy-i és Ny-K-i irányú szakaszokkal jellemezhető. Az ÉÉK-DDNy-i szakaszok vonala a keményebb összesült és nem összesült ignimbritek, valamint a puhább áthalmozott, preatomagmás tufakőzetek határához kötődik. A patak futását valószínűleg a kőzethatárok, illetve a Bükkaljára jellemző sakktáblaszerűen megjelenő tektonikus vonalak felújulása jelezte előre.

3. ábra A Maklányi-völgy geomorfológiai térképe (DOBOS A. 2003).

A pleisztocén elején, továbbá a melegebb és csapadékosabb éghajlati periódusokban (interglaciálisok) a felszínt areálisan formáló záporpatakok helyét egyre inkább a lineáris eróziót kifejtő vízfolyások vették át (Pinczés Z. 956, 968; Martonné Erdős K. 972, 2000; Hevesi A. 986, 990; Dobos A. 2000, 2002). A Laskó-patak a Bükkalja legidősebb völgyei közé tartozik (Hevesi A. 978), így értelemszerűen mellékvölgyei is szép teraszos, eróziós völgyekké fejlődtek. A Laskó mellékvízfolyásának bevágódásával újabb ÉNy-DK-i irányú mellékvölgyek intenzívebb be-, ill. hátravágódásai indultak meg. E mellékvölgyek nagyrészt eróziós, vagy eróziós-deráziós völgyek. Napjainkban helyenként mély eróziós vízmosások kialakulása is megfigyelhető. A riolittufa felszínekbe vágódó völgyek egyrészt eróziós szigethegyet

362

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

(4. ábra) határoltak le, másrészt feltárták azokat a völgyoldalakat, ahol az aprózódás, a mállás, a szél, valamint a csapadék leöblítő és barázdás talajmajd kőzetlehordása a kovásabb, tömörebb tömegekből “kifaragta” a kaptárkövek (5. ábra) sajátos kúpjait (Martonné Erdős K. 972b; Hevesi A. 978; Borsos B. 99; Baráz CS. 2000). A különböző szintekben megjelenő pleisztocéni folyóvízi teraszok a patak munkavégző- és hordalékszállító képességének változását igazolják (3. ábra).

4. ábra A Maklányi-völgy felső szakasza, a hegylábfelszín pleisztocén folyóvízi teraszokkal, holocén alluviummal tagolt térszíne. Középen a Maklányi-domb folyóvízi eróziós szigete látható.

5. ábra Az Egerszalóki pásztorkunyhó.

A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

363

A glaciálisokban az erőteljes fagyváltozékonyság miatt igen intenzív volt a fagy okozta aprózódás. A felszínen kibukkanó riolittufák, összesült ignimbritek repedéseibe bejutó víz megfagyott és továbbrepesztette a kőzeteket, a finomabb összletek ugyanakkor egyre kisebb szemcseméretre estek szét, így megnövekedett a finomabb homokfrakció aránya. A vízzel telített laza, képlékeny üledék olvadáskor a fagyott réteg fölött a lejtőn folyamatosan áttelepítődött. A lassú geliszoliflukció csaknem az egész dombvidéket átformálta. A lejtőkbe deráziós völgyek; vagy dellék; illetve eróziós-deráziós völgyek sorozata mélyül. A felszín elegyengetésében az areálisan ható geliszoliflukciós, kongeliszoliflukciós és pluvionivációs folyamatoknak volt elsőrendű szerepe. A hideg száraz glaciálisokban megélénkült a szél deflációs tevékenysége, s helyenként a kaptárkövek és a magasabb pedimentek formálásában is szerepet játszott. A holocénban formálódott ki a patak 00-200 m széles alluviuma (6. ábra), amelyet helyenként mocsarak tarkítanak. A völgyet határoló 5º-nál meredekebb lejtők pusztulása igen intenzív, a terület erózió által erősen veszélyeztetett kategóriába sorolható.

6. ábra A Maklányi-völgy meredek, pusztuló lejtőkkel határolt alluviuma.

364

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

A vízgyűjtőterület igazi érdekességét azonban egy mesterséges eredetű, és csak mesterséges beavatkozással fenntartható morfológiai képződmény, a mésztufadomb (7. ábra) adja.

7. ábra Az Egerszalóki-hőforrás mésztufadombja.

Az Egerszalóki-hőforrás mésztufadombja, természeti értékei 96-ben, a demjéni kőolajmező feltárásakor a völgy alsó szakaszán mélyítették a De-42. sz. meddő CH-fúrást, amelyet azóta K-4(9-2) sz. hévízkútként tartanak nyilván. 96 és 987 között az oligocén rétegekből 8 000 000 m3 víz jutott a felszínre és kb.  000 m3 mész kiválásával egy 2 500 m2 -es területű mésztufadomb képződött (Vasi et al. 2002). Az artézi kúton keresztül felszínre jutó 67 ºC-os víz gyógyvíznek minősülő nátriumot is tartalmazó kénes, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos mélységi, fosszilis eredetű (kb. 20 000 éves) karsztvíz, amely igen sok értékes kémiai komponenst tartalmaz. A terepen történt mérések eredményeit az . táblázat, a mért vízkémiai jellemzőket pedig a 2. táblázat tartalmazza. A patak vize a 68 oC-os vízhőmérsékletű termál kifolyók közelsége miatt a téli hideg időszakban sem fagy be. A mért vízhőmérsékleti adatok alapján a patak vízhőmérséklete az év folyamán általában 4 és 35 oC között változik, a fajlagos elektromos vezetőképesség értékei 750 és 830 µS/cm érték közötti, a pH 7,8 és 8, A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

365

közötti tartományban volt mérhető. Az oldott oxigén és oxigén telítettségi paraméterek már nagyobb értékhatáron belül változtak, a nyáron mért legalacsonyabb érték 4, mg/l=60% (35 oC) volt, míg a legmagasabb 7,32 mg/ l=84% (20,5 oC) volt. A hőforrás hidrokémiai viszonyairól egy korábbi tanulmány közölt adatokat (Andrikovics S. – Sebő P. 998). Mérés időpontja 999. 2. 8. 2000. 02. 23. 2000. 05. 04. 2000. 0. 22. 200. 0. 06. 200. 02. 2. 200. 04. 20. 200. 05. 07. 200. 06. 2. 200. 07. 3. 200. 0. 5. 200. . 9. 2002. 0. 22. 2002. 03. 05.

Levegő hő- Víz hőmérpH mérséklet oC séklet oC 0,7 3,0 2,5 2,2 8,0 7,2 8,5 23,8 24,5 28,8 24,0 -,5 5,3 2,5

4,5 2,0 9,5 25,9 22,2 20,5 25,4 28,8 32, 35,0 3,5 2,8 23,4 20,2

8,0 8,05 8,2 7,97 7,9 7,83 7,84 7,87 8,06 8,05 8,0

Fajlagos elektOldott Oxigén romos vezetőkéoxigén telítettpesség mg/l ség % µS/cm 25 oC-on 799 6,4 77 826 7,32 84 825 6,75 84 787 5,46 72 764 5,22 74 756 4, 60 765 4,95 66 765 6,43 74 753 6,54 79 77 7,02 8

. táblázat Az Egerszalóki-hőforrás terepen mért fiziko-kémiai paraméterei (Pelyhe T. 2002).

A kútból kifolyó vizet a hidrotermális rendszer belső gravitációs nyomása juttatja a felszínre. A magas belső nyomás hatására jelentős a forrásvíz oldott széndioxid tartalma, amely enyhén savas 6,2 - 6,5 pH értéket eredményez. A kiömlő víz szénsav tartalma a bekövetkező nyomás csökkenés és a viszonylag magas, 67 oC-os hőmérséklet hatására elbomlik, a keletkező széndioxid a légkörbe illan. Ennek következtében csökken a vízben oldott formában lévő kalcium, magnézium ionok mennyisége is, így a kifolyók közelében intenzív mészsó kiválás, felhalmozódás figyelhető meg (8. ábra). Ezzel párhuzamosan az elfolyó víz pH értéke emelkedik, fajlagos elektromos vezetőképessége, illetve összsó-tartalma csökken (9 -0. ábra). I. A mészsó nagy része a forráskifolyók környeztében kicsapódik, felhalmozódik és változatos felszínű, teraszos mésztufa lépcsőket és csobogókat

366

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

alakít ki. A domb további épülésének biztosítéka az állandó vízutánpótlás biztosítása. A domb keleti oldala napjainkban is szépen épül, mm-es vastagságban rakódnak egymásra a kalcitrétegek hullámos felszínű, cm-es vagy dm-es nagyságrendű medencéket kialakítva (. ábra). A domb nyugati részén azonban a folyamatos vízborítás megszűnt, így a korábban kialakult mikroformák erodálódtak, a kiválás elveszítve fehér ragyogását kiszürkült és kiszáradt. A formák pusztulásában az inszolációs aprózódás, a defláció, az areális leöblítés, a fagy okozta aprózódás és az antropogén taposó erózió is szerepet játszik. A pusztuló térszíneket helyenként ma már a növényzet is meghódította (2. ábra). Vízminőségi jellemzők Levegő-hőmérséklet Vízhőmérséklet Oldott oxigén Oxigéntelítettség Ammóniumion (NH4-N) Nitrition (NO2-N) Nitrátion (NO3-N) Ortofoszfát (PO4-P) pH Fajlagos elektromos vezetőképesség 20 oC-on Vas Mangán p-Lúgosság m-Lúgosság Összes keménység Nátrium Kálium Kalcium Magnézium Szulfátion Kloridion Szín Szag Átlátszóság

Mintavételek időpontja Mérték200. 07. 3 egységek o C 28,8 o C 35,0 mg/L 4, % 60 mg/L <0,05 mg/L 0,09 mg/L 2,3 µg/L 00 7,84 µS/cm 696 mg/L mg/L< mmol/L mmol/L CaO mg/L mg/L mg/L mg/L mg/L mg/L mg/L

cm

2002. 03. 05.

<0,04 < 6, 67 87 3,4 76,5 26 73 32 színtelen szagtalan -

2,0 20,2 7,02 80,7 <0,05 0,0 98 8,0 77 <0,05 < 5,7 59 0 3 76 23 0 40 színtelen szagtalan -

2. táblázat Vízkémiai jellemzők (Pelyhe T. 2002) A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

367

8. ábra Az intenzív mészkiválás kémiai reakciója.

9. ábra A fiziko-kémiai paraméterek (hőmérséklet, oxigéntelítettség, fajlagos elektromos vezetőképesség) mérési eredményei a patak hossz-szelvényén mérve (Pelyhe T.).

368

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

0. ábra A pH mérések eredményei a patak hossz-szelvényén mérve (Pelyhe T.).

. ábra A mésztufadomb épülő, keleti része 2. ábra A mésztufadomb nyugati, pusztuló térszíne

A mésztufa képződmény környezetében nemcsak morfológiailag idegen, individuális elemként jelenik meg, hanem új élőhelyként annak ökológiai potenciálja előnyös feltételeket teremt új, értékes fajok megjelenéséhez is. II. A forrás kifolyók közvetlen közelében, a 67 oC-os vízben csak a redukált kénvegyületeket oxidáló kénbaktériumok képesek megélni, kemolitotróf tevékenységüket a sárgás színű, pelyhes, „fonalas” kiválások jelzik (3. ábra). A forráskifolyóktól távolodva kb. 50 oC-os vízhőmérsékletnél jelennek meg a cianobaktériumok (4. ábra) (Oscillatoria spp., Lyngbia spp.), amelyek a mésztufa felületén sűrű, zöld, sötétzöld, „fésült” telepeket képezA maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

369

nek. Az édesvízi mésztufa lépcsők és a rajta kialakult mikrovegetáció az ősi thermális mikroközösségek recens képviselője. Ehhez hasonló hidrogeológiai képződmény Ny-Törökországban Pamukkale mésztufadombja. A hőforrások vize a változatos felszínű mésztufadombon keresztül folyik a fürdőmedencékbe. Az elfolyó víz útját mesterségesen szabályozzák, a medencék kedvező vízellátása érdekében. A mesterséges kanalizálás jelentősen módosítja a védett mészsóhegy természetes állapotát. A lecsurgó víz nagy részét esőcsatornákon keresztül vezetik a fürdőmedencékbe. A medencék után langyos vizű kispatakként, előbb nádas-gyékényesen, majd üde füzes ligeten keresztül folyik a patak, a műutat elérve, azzal párhuzamosan tovább folyva torkollik a Laskó-patakba. A patak hossza a forrásoktól a Laskópatakig mintegy 950 m.

3. ábra Kénbaktériumok tevékenységét jelző fonalas kiválások a forráskifolyó közelében

III. A hőforrás és az általa kialakított tufadomb értékes élőhely, amelyet az algológiai megfigyelések is alátámasztanak. A forráskifolyók környékén élő algák florisztikai jellegű, korábbi összehasonlító vizsgálatát (Milinki É. – Estók B. 998) 999-től a patak középső „langyosvizű” szakaszán végzett florisztikai jellegű felmérésekkel egészítettük ki. Itt helyenként tiszta, önálló állományokat alkot a Potamogeton crispus L., és a Vallisneria spiralis L.. A fent említett két leggyakoribb növény mellett előfordult még a Zannichellia palustris L., Sium erectum Huds., Reynoutria sachalinensis (Schm.) Nakai. A patak e szakasza változatosabb összetételű algaflórát mu-

370

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

tatott, mivel a felsőbb patakmeder növényzettel sűrűn (Phragmites australis, Typha sp.) borított.

4. ábra A De-42. sz. meddő CH-fúrás lezáró felszíni csapja, illetve a forráskifolyónál megjelenő cianobaktériumok.

A perifiton mintákban főként a téli, kora tavaszi időszakban a kovamoszatok Achnanthes spp., Cocconeis placentula Ehrb., Cymatopleura elliptica (Bréb.) W. Smith, Cymatopleura solea (Bréb.) W. Smith, Fragilaria ulna (Nitzsch.) Lange-Bertalot, Gomphonema truncatum Ehrb., Gyrosigma acuminatum (Kütz.) Rabh., Hantzschia amphyoxis (Ehrb.) Grun., Melosira varians Agardh, Nitzschia spp., Nitzschia linearis W. Sm., Nitzschia sigmoidea (Nitzsch.) W. Smith, Rhoicosphaenia abbreviata (Agardh) Lange-Bertalot, Surirella elegans Ehrb. (Bacillariophyceae) domináltak. A koratavaszi időszakban az iszapos patakmederben rögzült Vaucheria sp. telepek szintén jellemző fonalas algái a pataknak. A vízhőmérséklet és a fényviszonyok kedvezőbbé válása után, tavasszal és kora nyáron a magasabbrendű növények közül a Potamogeton crispus L. és a Vallisneria spiralis L. állományai szinte az egész patakmederben sűrű hínármezőt alkottak. Egynemű és kevert álA maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

37

lományok is megfigyelhetők voltak, amelyek között több fonalas zöldalgafajt Spirogyra sp., Cladophora sp., Pithophora sp.(Chlorophyta) találtunk. A fonalas algák olykor több méteres, kuszált fonálszövedékében megtalálható volt az Euglena klebsii (Lemm.) Mainx., Euglena spirogyra Ehrb., Phacus caudatus Hübner (Euglenophyta), illetve a Closterium moniliferum Bory Ehrb., Cosmarium sp.. A műút mellett egy betonmedence található, a patak ezen keresztül bukik át és folyik a Laskó-patak irányába. A medencében a Vallisneria spiralis L. levelein olykor szinte „örvszerű bundát” képeznek az Oedogonium sp. (Chlorophyta) fonalai. A nyári időszakban, amikor a vízhőmérséklet már 30 oC feletti értéket ér el, csak kevés algafaj él a patakban. A Fragilaria ulna, Cocconeis placentula, Melosira varians, Nitzschia sigmoidea egész év folyamán fellelhető. 999 decemberében a hőforrás-patak vizében egy különös, Magyarországról eddig csak kevés helyről közölt vörösalga fajt (Filarszky N. 930; Uherkovich G. 957; Tamás G. 958, 959; Tamás, X. 98; Krammer, K. – Lange-bertalot, H. 986, 99; Schnepf, E. 992), a Thorea ramosissima Bory (Rhodophyta) (5. ábra) határoztunk meg (Pelyhe T. – Balogh J. 2000).

5. ábra A Thorea ramosissima Bory (Rhodophyta).

Az MSZ 2749: 993. Magyar Szabvány szerint a patak vize I. - II. (kiváló-jó) vízminőségi osztályba sorolható (3. táblázat).

372

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

MértékDE-42 jelű kút* 987. 04. 8. egységek o Levegő-hőmérséklet C 20,5 o C 67,0 Vízhőmérséklet Oldott oxigén mg/L 0 Oxigéntelítettség % 0 0,62 Ammóniumion (NH4-N) mg/L mg/L 0 Nitrition (NO2-N) mg/L 0 Nitrátion (NO3-N) µg/L Ortofoszfát (PO4-P) mg/L 0,06 Összes foszfát PO43pH 6,32 µS/cm Fajlagos elektromos vezetőképesség 20 oC-on Vas mg/L 0,0 Mangán mg/L< 0 mmol/L p-Lúgosság mmol/L m-Lúgosság Összes keménység CaO mg/L Nátrium mg/L 65 Kálium mg/L 6 Kalcium mg/L 47 Magnézium mg/L 3,2 Szulfát mg/L 68 Hidrogénkarbonát mg/L 630 mg/L 3,3 Szulfid mg/L 28 Klorid Bromid mg/L 0,23 mg/L 0,03 Jodid mg/L ,7 Fluorid mg/L  Metaborsav Metakovasav mg/L 57 mg/L 397 Szabad szénsav mg/L 0,024 Arzén Vízminőségi jellemzők

Mértékegységek Összcsíra szám (37 oC) Ind/  ml Ind/  ml Coliform szám (37 oC) Termotoleráns coliform szám (44 oC) Ind/  ml Ind/  ml Enterosoccus szám (37 oC) Clostridim szám Ind/ 50 ml Salmonella 50 ml Bakteriológiai jellemzők

Hőforrás-patak 200. 07. 3. 2002. 03.05. 28,8 2,0 35,0 20,2 7,02 4, 80,7 60 <0,05 <0,05 0,09 0,0 2,3 98 00 7,84 8,0 77 696 <0,04 < 6, 67 87 3,4 76,5 26 73 32 -

<0,05 < 5,7 59 0 3 76 23 0 40 -

-

-

200. . 2. D-42 jelű kút Hőforrás-patak 0 350 0 2 0 0, , 3440 0

3. táblázat Vízkémiai és bakteriológiai jellemzők (*Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) vizsgálati eredményei, 997) A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

373

IV. A kutak környékén, és magán a mésztufadombon az állati élet csak nyomokban, illetve időszakosan van jelen. A terepen megfigyelt fajokat Askew, R. (988) és Rozkosny, R (980) munkái alapján határoztuk meg. Karakterisztikus képviselők a nagy testű katonalégy lárvák (Stratiomys sp.), melyek alkalmanként az extrém sós szikesekben, és a hőforrás környékéhez hasonló melegvizekben is megjelenő alga- és törmelékevő szervezetek. Az álló és áramló vizekben élő lárvák nem magukban a forráslefolyókban, hanem a mellettük lévő pocsolyákban figyelhetőek meg. A télen is meleg, párás környezetet biztosító sódomb az alsóbb szakaszokon fejlődő vízirovarok imágóinak lehetőséget teremt az elhúzódó repülésre, így a kutak környékén még decemberben is megfigyeltük a törpe légivadász (Ischnura pumilio, Charpentier 825) hím egyedeit. A mésztufadombról leérve, a medencék alatt jelenik meg állandóbb és gazdagabb közösség, melyre azonban a fürdőzés okozta terhelés erősen rányomja bélyegét. A közösség legnagyobb egyedszámú tagja egy csővájóféreg faj (Tubifex sp.). Ez a telepeket alkotó bentikus szervezet az itt már konkrét mederrel bíró vízfolyás iszapjában szezonálisan jelenik meg, a nyári hónapokban szétszóródik az alsóbb nádas részeken. Szintén szezonálisan, a téli időszakban vándorolnak fel ide a halak és a kétéltű lárvák. Tömegesek az akváriumból származó csigák szubfosszilis házai, élő csigákkal azonban ezen a szakaszon nem találkoztunk az utóbbi tíz évben. Érdekes módon rendszeresen megtalálható az itt még 40 ºC körüli vízben az ásó életmódú, védett pataki szitakötő (Orthetrum brunneum, Fonscolombe 837) lárvája. Alighogy a kutak vize egy mederben egyesül, máris szétterül a strand alatti nádasban. Ezen a nehezen mintázható szakaszon a fenti, melegkedvelő csővájóféreg egyedein kívül megjelennek a szintén bentikus életmódú árvaszúnyog (Chironomidae) lárvák. Az akváriumi csigák élő egyedei is előfordulnak, valamint a Limnephilidae családba tartozó tegzesek (Trichoptera), és néhány borsókagyló (Pisidium sp.) is. A nádas alatt a patak vize újra egy mederben gyűlik össze. Iszapos aljzatában tömegessé válnak az árvaszúnyogok és a borsókagylók, rendszeres a pataki szitakötő lárvája. Az akváriumi csigák mellett jelen van a hazai pocsolyacsiga (Lymnea peregra, Müller 774) is. A köveken, fadarabokon és növényeken teleszkópszemű kérész (Baetis sp.) és közönséges álkérész (Nemoura cinerea, Retzius 783) lárvák (6. ábra) legelik az algákat és a detrituszt. A hazai természetes vízfolyásokhoz képest állandóbb hőmérsékletű környezetet biztosító patakban fejlődésük jellegzetesen egyenletesebb, a téli pau-

374

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

zának jóformán nyoma sincs. A tegzeseket a Limnephilidae lárvákon túl szövőtegzesek (Hydropsyche sp.) is képviselik, és megjelenik néhány lassúvízi poloskafaj, valamint a sávos szitakötő (Agrion splendens, Harris 782) és a levéllábú szitakötő (Platycnemis pennipes, Pallas 77) lárvája. A két betelepített fogasponty faj, a szivárványos guppi (Poecilia reticulata, Peters 859) és a mexikói kardfarkú hal (Xiphophorus helleri, Heckel 848) majdnem egész évben megfigyelhető, a zöldbékákhoz (Rana spp.) hasonlóan.

6. ábra A hőforrás egyik unikális faja, a közönséges álkérész (Nemoura cinerea) (Murányi D.)

Ettől kezdve a patak állatvilága nem sokat változik a Laskó-patakba való torkollásig. A közút alatti, felduzzasztott részén kifejezetten tavi szervezetek, mint a botpoloska (Ranatra linearis, Linnaeus 758) is előfordulnak, de leginkább itt is a tágtűrésű folyóvízi fajokkal találkozhatunk. Összefoglalva elmondható: a kutaktól lefolyó patak állatvilágának legnagyobb értékét az az unikalitás jelenti, hogy rajta keresztül bepillanthatunk abba, miként vesznek birtokba akvatikus faunánk tagjai egy számukra idegen biotóp adta lehetőségeket, és miként küzdenek le olyan nehézségeket, melyekkel természetes körülmények között nem kerülhetnének szembe. A patak élővilága korántsem kialakult, és évről évre nagy változásokat mutat, amelyek nyomon kísérése igen tanulságos mind az ökológiai kutatások, mind a természetvédelmi gyakorlat számára. Külön szerencse, hogy ebben az esetben a betelepített egzotikus fajok nem jelentenek veszélyt a A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

375

természetes társulásokra, mivel a hideg vizű, és eléggé terhelt Laskó-patak nem biztosítja életfeltételeiket. Tájhasználati változások, gyógy- és idegenforgalmi fejlesztési irányvonal A Maklányi-völgy vízgyűjtőterülete a szénhidrogén kutatófúrások előtt ökológiai szempontból egységes tájképet alkotott érdekes geológiai és morfológiai (Maklányi-domb – folyóvízi szigethegy, kaptárkövek, érdekes geológiai feltárások), kultúrtörténeti (kaptárkövek, Maklányi-vár), botanikai, zoológiai és tájképi értékeivel. Az antropogén beavatkozás következtében (kutatófúrás) keletkezett mésztufadomb új morfológiai elem a tájban. A Közép-Európa legnagyobb, működő mésztufa kiválását kialakító termálvíz hasznosítása már az 960as évektől megkezdődött. 96 után a vizet az egerszalóki termelőszövetkezet melegházak fűtésére használta, de mivel a sókiválás hamar eltömítette a csöveket, így azokat felszedték. A gazdasági hasznosítás felfüggesztése után 990-ig szabadstrand működött itt. Napjainkban – évente megújuló bérleti szerződéssel – a területet Egerszalók Önkormányzata hasznosítja, a termálfürdő és környezete jelenleg magántulajdonban van, a strand csak fizetés ellenében látogatható. A Maklányi-völgyben, évek óta egy komplex tájhasznosítású beruházás megvalósítása a cél gyógyszálló, strand és egy mesterséges tó létrehozásával. A beruházásra elkészített tervek sajnos eddig nem vették figyelembe a terület botanikai és zoológiai értékeit, s csak egy tervben kaptak kitüntetett figyelmet természetvédelmi és tájvédelmi szempontból a hidrogeológiai és földtani értékek. A beruházás megnövekedett termálvíz igénye miatt különös figyelmet érdemel a fokozott termálvíz kitermelés, ami hosszabb távon a statikus vízkészletek kiaknázását és ezzel a természeti kincs pazarló felhasználását eredményezi. Korábbi tanulmány részletesen tárgyalja a budapesti termálkarsztvízkészlet veszélyes túlfogyasztásának előzményeit, következményeit. Jelen esetben is szükségszerű lenne, ha a beruházások megkezdése előtt mérési adatok szolgálnának a karsztvízkészlet jelenlegi állapotáról és ennek függvényében a lehetséges további kitermelésről. Mint ismeretes, a mélységi vizek utánpótlása, regenerálódása igen hosszú, s csak a földtörténeti koroknak megfelelő időben fejezhető ki.

376

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

A mésztufadomb közvetlen környezete, valamint a Maklányi-völgy évek óta felhagyott parlagterületek, művelés alatt csak a völgy középső szakasza áll. E természetközeli állapotban lévő terület – mint ökofolyosó – a tervezett nagyberuházások miatt elveszítheti eredeti funkcióját. Az infrastrukturális fejlesztésekkel kiegészített gyógy- és idegenforgalmi beruházás a völgy teljes vízgyűjtőterületét érinti, de a völgy alsó szakasza kiemelten veszélyeztetett helyzetbe került. Összegzés A várható radikális tájhasznosítási változások azért is figyelemre méltóak a kiválasztott kutatási területen, mert az OKHT vezetősége a sókiválás természetvédelmi oltalom alá helyezését már 984-ben kezdeményezte. Anyagi eszközök hiányában, vagy a védelmi eljárás elakadása miatt azonban a védettség nem valósult meg. Az önkormányzat 994-ben körbekerítette a mésztufa dombot, így biztosítva átmenetileg az objektum védettségét és a vízbázis belső védőterületének határát. A hévízkút maga hivatalosan nem áll védelem alatt, így annak gazdasági kiaknázása határtalan lehetőségeket kínál.* Irodalom Andrikovics S. – Sebő P. (998): Az Egerszalók - Demjéni hőforrás hidrokémiai viszonyai. – Tanulmányok az állattan tárgyköréből. Acta Acad. Paed. Agriensis Nova Series Tom. XXII. (EKTF Tudományos Közleményei) pp. 6-7. Askew, R. (988): The Dragonsies of Europe. Harley Books, Colcester, Essex 29 p. Balogh K. (964): A Bükkhegység földtani képződményei. MÁFI Évkönyve XLVII. 2. füzet 79 p. Baráz Cs. (2000): Kaptárkövek. Szakrális kőemlékek a Bükkalján. Kaptárkő Közművelődési és Tájvédelmi Egyesület, Eger 68 p. Borsos B. (99): A bükkaljai kaptárkövek földtani és felszínalaktani vizsgálata. – Földrajzi Közlemények 39. (5.) 3-4. pp. 2-37. Császár G. (997): Basic litostratigraphic units of Hungary (Magyarország litosztratigráfiai alapegységei). MÁFI, Budapest 4 p. Dobos A. (2000): A Hór-völgy fejlődéstörténete és természetvédelmi szempontú tájértékelése. Doktori (PhD) értekezés, Debreceni Egyetem Természettudományi Kar, Debrecen 9 p. * A tanulmány az OTKA (F 037967 sz.) és a Bolyai János Ösztöndíj támogatásával készült A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

377

Dobos A. (2002): A Bükkalja II. Felszínalaktani leírás. – In: Baráz Cs. (szerk.): A Bükki Nemzeti Park. Hegyek, erdők, emberek. Bükki Nemzeti Park, Eger pp. 27-228. Filarszky N. (930): A budai hőforrások nyílt vizeinek Chara-féléi és néhány más érdekesebb, ritkább algafaja. – Math. Természettudományi Értesítő 47. pp. 652-676. Hámor G. (996): Gyulakeszi Riolittifa Formáció. – In: Gyalog L. (szerk.): A földtani térképek jelkulcsa és a rétegtani egységek rövid leírása. MÁFI Alkalmi Kiadványa 87., Budapest Hevesi A. (978): A Bükk szerkezet- és felszínfejlődésének vázlata. – Földrajzi Értesítő 27. 2. pp. 69-203. Hevesi A. (986): A Bükk hegység felszínfejlődése és karsztja, Kandidátusi értekezés, Budapest 87 p. Hevesi A. (990): A Bükk szerkezet- és felszínfejlődése, különös tekintettel a karsztosodásra, MFT 43. Vándorgyűlése, Miskolc 67 p. Krammer, K. – Lange-Bertalot, H. (986): Süsswasserflora von Mitteleuropa. . Teil, 2/. Gustav Fischer, Jena Krammer, K. – Lange-Bertalot, H. (99): Süsswasserflora von Mitteleuropa. 3. Teil., Gustav Fischer, Jena Martonné Erdős K. (972a): A Déli-Bükk középső részének felszín- és völgyfejlődési problémái. I-II. Doktori értekezés, Debrecen Martonné Erdős K. (972b): Az Alsó-Bükk kaptárkövei. – Studium III. A KLTE Tudományos Diákköre kiadványai, Debrecen pp. 09-26. Martonné Erdős K. (2000): A Bükkvidék. Kézirat, Debrecen 39 p. Milinki É. – Estók B. (998): Az egerszalók-demjéni hőforrás alga flórájának változásai 987-996 között. Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Nova Series, Tom. XXII. pp. 73-8. MSZ 2749: 993 (Quality of surface water, quality characteristics and classification) Magyar Szabvány Országos Közegészségügyi Intézet Ásvány-gyógyvíz vizsgálati jegyzőkönyve 987. Pelyhe T. – Balogh J. (2000): Thorea ramosissima Bory (Rhodophyta) at Egerszalók.  th Hungarian Algological Meeting. Program and Abstract. Poszterelőadás összefoglalója. Pinczés Z. – Martonné Erdős K. – Dobos A. (993): Eltérések és hasonlóságok a hegylábfelszínek pleisztocén felszínfejlődésében. – Földrajzi Közlemények 4. (7.) 3. pp. 49-62. Pinczés Z. (956): A Déli Bükk és előterének néhány fejlődéstörténeti problémája. – Acta Geogr. Debrecina 26. Debrecen pp. -2. Pinczés Z. (968): A Bükk-hegység tönk és pediment felszínei. – MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Természetföldrajzi Dokumentáció 7. pp. 32-39. Póka, T. – Zelenka, T. – Szakács, A. – Seghedi, I. – Nagy, G. (997): Petrology and geochemistry of the Miocene ignimbritic volcanism of the southern foreground of the Bükk Mountains, Hungary, Abstract – PANCARDI’97. Kraków – Zakopane 097 p. Rozkosny, R. (980): Klicvodnich Iarev hmyzu. – Ceskoslovenská, Akademie Ved., Praha 52 p.

378

Dobos Anna–Pelyhe Tibor–Murányi Dávid–antal péter

Schnepf, E. (992): Electron microscopical studies of Thorea ramosissima (Thoreaceae, Rhodophyta): taxonomic implications of Thorea pit-plug ultrastructure. Plant Systematics and Evolution 8. pp. 233-244. Szakács, A. – Zelenka, T. – Márton, E. – Pécskay, Z. – Póka, T. – Seghedi, I. (997): Miocene acidic explosive volcanism in the Bükk Foreland, Hungary: Identifying eruptive sequences and searching for source locations. Kézirat Tamás G. (958): Beiträge zu der Algenflora des Balaton-sees. I. Steiniges Ufer sandiges, röhricht und künstliches substrat. – Annales Institut Biologici (Tihany) Hungaricae Academiae Scientiarum, Tihany pp. 353-358. Tamás G. (959): Algenflora des Balatonsees 938-958. – Ann. Biol. Tihany 26. pp. 349392. Tomàs, X. (98): Thorea ramosissima en un canal del litoral Valenciano. – Fol. Bot. Misc. 2. pp. 7-74. Uherkovich G. (957): Das Leben der Tisza III. Thorea ramosissima Bory (Rhodophyta) aus der Tisza. – Acta biol. (Szeged) 3. pp. 207-22. Vasi I. et al. (2002): Az egerszalóki termálkutak hasznosítása. Előzetes Környezeti Hatástanulmány. PRO TERRA Urbanisztikai Ügynökség, Budapest 89 p.

A maklányi-völgy geomorfológiai térképezése

379

A kötet szerzői Antal Péter, Eszterházy Károly Főiskola, Oktatás- és Kommunikációtechnológia Tanszék, Eger Árgay Zoltán, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Babák Krisztina, Pécsi Tudományegyetem, Magyarország Földrajza Tanszék Baráz Csaba, Bükki Nemzeti Park, Eger Benkhard Borbála, Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest Dávid Lóránt, Károly Róbert Főiskola, Turizmus Tanszék, Gyöngyös Dobos Anna, Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi Tanszék, Eger Donka Attila, Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, Budapest Félegyházi Enikő, Debreceni Egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék Frisnyák Sándor, Nyíregyházi Főiskola, Földrajz Tanszék Gasztonyi Éva, Bükki Nemzeti Park, Eger Gyenizse Péter, Pécsi Tudományegyetem, Természetföldrajzi Tanszék Gyuricza László, Pécsi Tudományegyetem, Turizmus Tanszék Hegedűs András, Miskolci Egyetem, Természetföldrajz–Környezettan Tanszék Hevesi Attila, Miskolci Egyetem, Természetföldrajz–Környezettan Tanszék Homoki Erika, Debreceni Egyetem, Ásvány és Földtani Tanszék Horváth Gergely, Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Főiskolai Földrajz Tanszék, Budapest Ilyés Zoltán, Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, Eger

38

Jancsik Péter, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Földrajz Kar, Fizikai és Környezeti Földrajz Tanszék, Kolozsvár – Cluj-Napoca Juhász Ágoston, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Kárász Imre, Eszterházy Károly Főiskola, Környezettudományi Tanszék, Eger Keveiné Bárány Ilona, Szegedi Tudományegyetem, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék Kiss Gábor, Corvinus Egyetem, Tájépítészeti Kar, Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék, Budapest Lóczy Dénes, Pécsi Tudományegyetem, Természetföldrajzi Tanszék Marosi Sándor, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Murányi Dávid, Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, Bp. Nagyváradi László, Pécsi Tudományegyetem, Természetföldrajzi Tanszék Pelyhe Tibor, Heves Megyei Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Péti Márton, Szegedi Tudományegyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Pinczés Zoltán, Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék Pirkhoffer Ervin, Pécsi Tudományegyetem, Természetföldrajzi Tanszék Pozder Péter, Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, Eger Sütő László, Művészeti Középiskola, Nyíregyháza Szabó József, Debreceni Egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék Szabó Gergely, Debreceni Egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék Tóth Csaba, Debreceni Egyetem, Természetföldrajzi és Geoinformatikai Tanszék Tóth Géza, Eszterházy Károly Főiskola, Földrajz Tanszék, Eger

382

Borítóterv Dallos Csaba (Frisnyák Sándor és Sütő László fotóival, Hegedűs András térképével) Kiadja Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszék Eszterházy Károly Főiskola Környezettudományi Tanszék Eger, 2005 Felelős kiadó Pozder Péter Felelős szerkesztő Dobos Anna és Ilyés Zoltán Tipográfia Dallos Csaba Megjelent B/5 formátumban, ívszám 24 Betűtípus Minion Pro Nyomdai előkészítés Dallos Csaba Nyomdai munka Kapitális Kft. 403 Debrecen, Balmazújvárosi út 4. Felelős vezető Kapusi József ISBN 963 947 28 9