Ézs 32,13-20 Gondtalan nyugalom és békesség

Ézs 32,13-20 Gondtalan nyugalom és békesség „Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait; A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek. Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban. De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed! Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!” Bevezetés A felolvasott Ige prófécia. A 13-14. versek, és hogy „jégeső hull és megdől az erdő” (19. vers), ítéletes próféciák. Legteljesebben majd a nagy nyomorúság idején lesz valóság, a többi elsősorban az ezeréves királyságra vonatkozó prófécia. Szeretnék párhuzamosan szólni ennek a próféciának a személyes életünkre szóló üzenetéről is. Amit tehát a 13-14. versben olvastunk, az a királyságot megelőző antikrisztusi korban teljesedik ki majd. Ezek az ítéletek kisebb mértékben persze többször beteljesedtek már Izrael népének az életében. A nyomorúság idején válik majd igazán nagyon mély sebbé, és nem csak Izraelben, hanem az egész földön Istennek az ítélete. Személyes életünkben is ítélet, káosz, rossz és pusztulás van mindaddig, amíg el nem következik az, hogy: „kiöntetik reánk a Szent Szellem a magasból” (15. vers). Izraelnél is a megoldás majd az lesz erre a külső pusztulásra is, de a belső nyomorúságra és pusztulásra is, amikor kiöntetik a Szellem rájuk a magasból. A Szent Szellem munkája Nézzük meg, hogy a Szent Szellem kitöltésének milyen következménye van az emberekre nézve, és a föld egészére nézve is. Itt azt olvastuk, hogy mikor „kiöntetik a Szellem a magasból, lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik” (15. vers). Nagyon érdekes, hogy itt az Ige nem is az emberekre tér ki legelőször, hogy az embernél mi lesz a következménye ennek, bár azt mondja ránk töltetik ki, hanem a földön milyen következménye lesz. Azt olvassuk: „Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét” (Zsolt 104,30). Mindig együtt jár ez a kettő. Isten Szelleme mindig megújulást hoz először az emberben, azt mondja, megújulnak az emberek, és ennek a következménye az, hogy a föld is megújul. Újjáteszed a földnek színét, ahogy itt Ézsaiásnál olvastuk, hogy termőfölddé válik a pusztaság (15. vers). Ez így volt már a teremtéskor is. Isten az Ő munkájába mindig belevonja az Úr Jézust is, de a Szent Szellemet is. A Szent Szellemet különösen akkor, amikor újjá kell tenni, vagy újjá kell teremteni valamit. Azt olvassuk: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke [Isten Szelleme] lebeg vala a vizek felett” (1Móz 1,1-2). Tehát amikor Isten ebből a kaotikus földből egy rendezett, szép lakóhelyet, olyan földet teremtett, ahol terem a föld, magot, maghozó gyümölcsöket, és végül megteremthette az embert, ehhez az volt szükséges, hogy ott lebegjen Isten Szelleme a vizek felett. Amikor ott lebegett, mintegy kotlott (más fordítás értelmezése szerint úgy, ahogy a tyúkanyó kotlik a tojások felett), akkor Isten szólt, és amit mondott, akkor az meglett. A Szent Szellem, mintegy szárnyai alá vette ezt a kaotikus földet. Ugyanígy

van most is a romba dőlt, kaotikus emberi életek felett, most is ott van a Szent Szellem. Nem benne van, de ott van fölöttünk. Ha Isten szól, és valaki meg akarja hallani Istennek a szavát, vágy van a szívében, hogy meghallja Istennek a szavát, akkor a Szent Szellem meg tudja nyitni, és meg tudja eleveníteni előtte Istennek a szavát, mert különben nem tudná meghallani az ember. Most voltunk éppen Erdélyben, és az egyik testvér ismételten elmondta, hogy milyen nagy mélységből hozta ki az Úr. Gyógyszereket szedett, ivott rá, és a végén már annyira kába lett, hogy temetőben aludt, árokban, és egyszer majdnem megfagyott a temetőben. Valaki rátalált és akkor hazament, és akkor a felesége fogadta, de egy idő múlva, mivel ez rendszeres volt, elküldte, hogy menjen az anyjához, hogy lássa már az anyja is, hogy mit csinál. Fogta magát, és a cipőjét, a fűzőt összekötötte, a vállára dobta, és mezítláb, télvíz idején elindult az anyjához. Valakivel az úton találkozott, hogy adjon neki cigarettát, az ránézett a lábára, és azt hitte, hogy bolond emberrel van dolga, és elszaladt. Ez sorozatban így ment, éveken keresztül így ment. Fiatal korában hallotta az Igét, a baptista gyülekezetbe járt. Akkor az alkalmon, amikor a temetőből mentették meg, mert majdnem megfagyott, és amikor mezítláb ment az édesanyjához, akkor éjszaka, mikor egy kicsit kijózanodott, felrémlett benne, hogy végem van, ez így nem mehet tovább! Kiáltott Istenhez, hogy Istenem, könyörülj rajtam, mert ezt így nem bírom tovább. Isten meghallgatta akkor az imádságát, mert szívből jött. Itt van, amikor a Szent Szellem ott kotlik a romba dőlt életek felett. Hogy hallaná meg másképpen? Hogy értené meg? Hogy tudna Istenhez folyamodni, és hogy tudna Isten, szabadítást adni? Hogy jutottak eszébe a régi Igék, amiket a gyerekkorában hallott a gyülekezetben? Akkor, mikor másnap reggel felkelt, azt mondja, hogy csak nézett körül, itt minden új. Azt mondta, ez egy másik ház lett. Bement a munkahelyére: mássá vált a munkahelye is. Azt mondta, felment a műhelybe. Amíg olyan kába volt, csak egy kóceráj volt. Gyorsan rendet rakott, hogy minden rendben legyen. Akkor eszébe jutott, hogy hol dugta el a gyógyszert, meg a pálinkát a nagyfeszültségű szekrény mögé, hogy ott biztos nem keresi senki. Máskor ilyenkor már elővette és megette. Most már nem kívánta. Ott volt előtte, és nem kellett. Végezte a munkáját. Isten megszabadította. Utána elment a gyülekezetbe, és hívővé lett. Aztán a felesége is megtért. Amikor az Úr kiönti Szellemét Tehát ott van a romba dőlt életek felett most is Istennek a Szelleme. Ezékiel próféta könyvében, a 36. részben szintén arról szól az Ige, hogy majd az ezeréves királyságban hogyan árasztja ki Isten az Ő Szellemét, hogy egyáltalán Izrael népe meg tudjon térni, mert a nélkül nem képes. Magyarázhatjuk az Isten Igéjét, bizonyíthatjuk is, de a sötétség nem oszlik, nem veszik be. Ha viszont ott van a Szent Szellem, akkor igen. A következőt olvassuk: „És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek [már nem csak ott van körül rajtuk, azt mondja: belétek adom a Szellememet], és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek” (Ez 36,26-27). Ahogy olvastuk az alapigében, kibocsátod, míglen kiöntetik ránk a Szellem a magasból. Ezékiel 37. részben tovább részletezi, hogy ez mit jelent. Kivitte a prófétát az Úr Szelleme látomásban, előtte volt egy nagy völgy. Tele volt megöregedett, megszáradt emberi csontokkal. Azt mondta neki az Úr: Na, mit gondolsz, megelevenednek ezek a csontok? Azt mondja: Uram, Te tudod, én nem tudom. Akkor az Úr szólt, azt mondta: prófétálj ezeknek a csontoknak. A csontoknak prófétálj: ti elszáradt csontok, ti elszáradt tetemek, gyülekezzetek egybe. És akkor nagy zörgés támadt, minden csont megkereste azt, amivel kapcsolatba kell, hogy lépjen, inakkal összerakódtak, hús, bőr lett rajtuk, de még nem volt bennük élet. Akkor azt mondta az Úr a prófétának, hogy: „adok belétek lelket [szellemet], hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr” (Ez 37,6). Adott az Úr Szellemet, és akkor megmagyarázta a prófétának,

hogy ez mit jelent: „És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket a ti sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet [szellememet] belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten” (Ez 37,11-14). Most még Izrael hiába van a földjén, nincs benne lélek. Nincs élet bennük, mert az Úr Szelleme nincsen bennük. Egy másik Igét is olvasok: „A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után” (Zak 12,10). Most nem kell Izraelnek Krisztus. Nem kell a hitetlen embernek sem Krisztus. Amikor szól Istennek az Igéje, és valaki engedi, hogy az Isten Szelleme foglalkozzon vele, vagy ha hisz Isten Igéjének, és akkor belehatol az Istennek a Szelleme. Akkor rátekintenek arra, akit átszegeztek, Krisztusra, és sírnak utána. Az igen nagy csoda lesz, amikor Izrael sírni fog Jézus Krisztus után, aki most nem kell, hallani sem akarnak róla. Sírni fognak utána. Ugyanúgy van most is, Isten Szelleme ezt munkálja az emberben, hogy Krisztus után vágyódjon, Őrá nézzen, Utána epekedjen a szíve. Még egy Igét olvasok Jóel próféta könyvéből, hogy ezzel kezdődik minden újjá tevés, minden újjá szülés, újonnan születés, hogy Istennek a Szelleme elkezd munkálkodni. Persze, Krisztus váltság munkája alapján. „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet” (Jóel 2,28-29). Ezt idézte Péter apostol pünkösdkor, amikor a Szent Szellem kitöltetett. Ezt csak azért olvastam fel, hogy itt részletezi az Ige, hogy minden testre, tehát nem lesz kivétel. Most is úgy van, hogy Isten nem személyválogató, hogy ennek adom az én Szellememet, vagy e fölött ott lebeg az én Szellemem, a másiknak meg nem. Minden emberre. Ahogy írva van, hogy aki hallja az igazság beszédét, az üdvösség evangéliumát, és hisz, azt megpecsételi az igazságnak ama Szent Szellemével, aki záloga az örökségünknek (Ef 1,13-14). Mindenki veheti, nincs különbség, hogy csak ez, vagy csak az. A föld megújulása Amint láttuk, Istennek a Szent Szelleme által ez az újjáteremtő munkája az emberrel kezdődik legelőször. Ezzel párhuzamosan, és ennek következményeképpen megújul a föld is, ahogy olvastuk: „kiöntetik ránk a Szellem a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik” (15. vers). Kertnek is fordítják, hogy kertté válik a puszta föld. Amikor az előbb az Ezékielnél, hogyan adja az Úr az Ő Szellemét és új szívet az emberbe, akkor így folytatódik: „És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatát a pogányok között” (Ez 36,30). Igen, azt mondta Isten Ábrahámnak, hogy kiviszi a földre, és mikor Izrael népét Egyiptomból kihozta, azt mondta, hogy tejjel és mézzel folyó földre viszlek be benneteket. Hányszor éheztek? Volt éhség, de megmondta az Úr előre, miért: Ha nem maradtok meg a parancsolataimban, akkor elveszem az áldást a földről. Ezért éheztek, és viselték a gyalázatot. Rúth könyvében tudjuk, hogyan ment az a család ki Betlehemből (ami azt jelenti, hogy a kenyér háza) Moáb mezejére, mert nem volt mit enni. Micsoda gyalázat volt ez Izráelre nézve, a ti Istenetek nem tud enni adni? Persze tudták a környező népek is, hogy az ő bűneik miatt van ez. Azt mondja: én megsokasítom a termést, a fa gyümölcsét, nem éheztek többé, nem hordozzátok ezt a gyalázatot a pogányok között. Olvasom tovább: „És ezek mondják: Ez a föld, ez az elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje, és a rommá lett s elpusztult s

lerontott városokat megerősítve lakják. És megtudják a pogányok, a kik körülöttetek megmaradtak, hogy én, Úr építettem meg a lerontottakat s plántáltam be a pusztaságot. Én, Úr mondtam és megcselekedtem” (Ez 36,35-36). Tehát ez lesz az egyik következménye, amikor az emberek a Szent Szellem munkáját befogadva, elfogadva, újjá lesznek, hogy a föld is megújul, és bőségesen megadja a termését. Ez így van most is. Az az ember, akiben a Szent Szellem lakozást vesz, annak az élete gyümölcstermő élet lesz, termőfölddé válik. Nem gaz, tüske és tövis veri fel, ahogy a 13. versben olvastuk. Ezek a gyümölcsök, ahogy le is van írva: „a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szívesség, a jóság, hűség, szelídség és a mértékletesség” (Gal 5,22). Mindaz a jó, amiben járat Isten bennünket, amire előre elkészít. Az igazság uralma Azt olvastuk: „És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön” (16. vers). Jogosság és igazság. Az ezeréves birodalomban ez különösen látható lesz, mert ennek az igazságnak és jogosságnak a letéteményese a Messiás, Jézus Krisztus lesz, aki uralkodni fog. Már korábban is olvastunk erről, csak felidézem, a Messiásról szól: „A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: [tehát itt is ezzel kezdődik, az Úr Szelleme] bölcsességnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik. Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség” (Ézs 11,2-5). Tehát igazság és jogosság. Érvényt fog neki szerezni. Belelát az emberi szívekbe, és nem téved. Akkor a következménye ugyanaz lesz, amit itt olvastunk az alapigében, hogy milyen hatással lesz ez az állatokra. Mert az alapigében azt láttuk, hogy a föld válik termővé, gyümölcshozóvá, és milyen hatása lesz az állatokra? „És lakozik a farkas a báránynyal, a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik” (Ézs 11,6-7) Akkor még a kígyóról is beszél, ami nem bántja a kisgyereket. Megszelídülnek a vadállatok. Mert igazság lakozik. Nagyon gyakran lehet látni most is, hogy még az emberek is sokszor az igazságtalanság miatt vadulnak meg. Olyan mélyen belemar a szívükbe, pedig tudja az ember magáról is, hogy hát ő is igazságtalan, de mikor egy nagyobb igazságtalansággal találkozik, szinte megvadul az ember. De ha igazság uralkodik, még a vadállat is megszelídül, nem csak az ember. Olvastunk is már erről: „És Isten kegyelme megerősített egy ülőszéket, és ül azon igazsággal Dávid sátorában egy bíró, jogosság keresője, igazság ismerője” (Ézs 16,5). Ez lesz a királyságban. Ma ezen a világon nincs igazság, és nincs jogosság. A hívő emberben van igazság is, meg jogosság is. A hívő ember számára Jézus Krisztus az igazság. Ahogy mondta: én vagyok az út, az igazság és az élet. A hívő ember a Szent Szellem fegyelmezése alatt ebben a krisztusi igazságban jár. Nagyon jól tudja, hogy minden mi igazságunk csak olyan, mint a vérrel megfertőztetett ruha. A hívő ember számára van igazságszolgáltatás is. Nem a földi bíráknál, hanem ahogy az Úr Jézusról meg van írva. Ő nem fenyegetőzött, és nem szidalmazott, mikor igazságtalanság érte, a világtörténelem legnagyobb igazságtalansága, mégsem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélőre, Istenre. Mi is hagyjuk Istenre. Azt mondja az Ige, hogy inkább szenvedjétek el a kárt. De, hogy Isten igazságot fog szolgáltatni, az biztos. Lehet, hogy késik, lehet, hogy nem is látjuk most meg a földi életünkben, de hogy Isten semmi igazságtalanságot nem hagy csak úgy, hogy ne szolgáltatna igazat, az biztos. A föld bírája ne szolgáltatna igazságot? Ezen alapszik az egész világmindenség rendje, különben már minden összedőlt volna.

Azt olvastuk: „És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” (17-18. vers). Tehát az igazságnak mi lesz a következménye? Azt mondja itt az Ige, hogy békesség és nyugalom. Az igazság azért jött el, mert kiöntetik a Szellem a magasból. Ez az első lépés. Isten elkezdett működni. Az igazságnak pedig a következménye lesz a békesség és a nyugalom. Békesség helyett háború és békétlenség Ez a világ is békességet ígér. Már hatezer év óta mindig békességet ígér, és már hatezer év óta mindig csak háború meg háborúság van a békesség helyett. Mindig eszembe van Petőfinek az a verse, hogy „A történeteket lapozám, és végére jutottam. Mi az emberiség története? Vérözön, amely ködbe vesző szikláiból a hajdannak ered ki, és szakadatlan folyt le korunkig. Azt ne higgyétek, hogy már vége van ennek az árnak. Nem, [azt mondja], vértengerbe szakad majd a vér hosszú folyója. Rettenetes napokat látok közeledni.” Az óta jött két világégés, és az óta jött állandóan a háború. Mindig, mindig, és mindig a politikusok békességet mondtak. Ez azért van, azért készülünk a háborúra, mert békességet akarunk, és béke, és béke. Még hátra van a legnagyobb háború, a legnagyobb vérözön, a legnagyobb nyomorúság, az antikrisztusi korban, és éppen az antikrisztusi kor előtt lesz az, amiről Pál írja, hogy: „mikor azt mondják, hogy békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk” (1Thessz 5,3a). Ez lesz a legnagyobb becsapás, mert egy kis időre úgy néz ki, hogy tényleg béke és biztonság, és utána minden rászakad erre a földre és az emberiségre. Békesség helyett ezt adott e világ fejedelme, az ördög. Nyugalom helyett meg veszekedést, ellenségeskedést, idegeskedést, pártoskodást. A biztonság helyett meg teljes bizonytalanságot, és teljes kiszámíthatatlanságot, vagy kilátástalanságot. Miért? Mert nincs igazság ezen a világon. Nincs jogosság ezen a világon. Márpedig békesség és nyugalom csak az igazság műve lehet. Ahol az alap a hazugság, mert a Sátán, e világ fejedelme hazug. Ahol az alap a gyűlölet, és az emberölés, mert emberölő volt kezdettől fogva, ott persze, hogy nem lehet békesség, nyugalom és biztonság. A hívő embereknek még ilyen körülmények között is van belső nyugalmuk. Az Övéinek békessége és nyugalma Így van megírva: Istennek országa nem evés, nem ivás. Éppen arról van szó, hogy egyik ember megeszi a húst is, és a másik csak zöldséget, meg egyik napot különbnek tart. Azt mondja, nem ez az Isten országa, nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szent Szellem által való öröm. (Róm 14,17). Ez mindig együtt van, amit itt olvastunk Ézsaiásnál: igazság, békesség, és Szent Szellem által való öröm. Azt olvassuk, hogy Ő a mi békességünk, aki eggyé tette a két nemzetséget, lerontotta a közbevetett választófalat (Ef 2), magát áldozta fel azért, hogy megbékéltessen Istennel, megbékéltessen egymással, megbékéljünk önmagunkkal, hogy békesség költözzön a szívünkbe. Ő a nyugalom is. Benne van a nyugalmunk. Egy kis részt elolvasok ezzel a nyugalommal kapcsolatosan. Azt mondja: „Mert a ki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, a miképen Isten is a magáéitól. Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék” (Zsid 4,10-11). Tehát, ez nagyon érdekes. Azt mondja, hogy Isten bevisz a nyugodalomba, mint ahogy Józsué bevitte Izráel népét a pusztai bolyongásból. De azt mondja, hogy Józsué teljes nyugodalomba nem tudta azokat helyezni, mert ha így lett volna, akkor nem szólt volna azok után más napról. Jézus Krisztus az igazi Józsué. Különben Józsuénak a neve az ugyanaz, mint a Jézusnak a neve. Jézus Krisztus nyugodalomba vitt. Aki bement az Ő nyugodalmába, és megnyugodott a cselekedeteitől.

Mégis azt mondja a másik oldalról, igyekezzünk bemenni a nyugodalomba. Mivel igyekezzünk? Olvasom: „Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt” (Zsid 3,18-19). Tehát a hívő embernek, ha nincs nyugalma, vagy az engedetlenség, vagy a hitetlenség következménye. Vagy nem hisz Istenben, hogy Ő minden körülmények között megőriz, megtart, senki és semmi ki nem ragadhat a kezéből, vagy engedetlen. Valamit Isten mond, és nem hajlandó megtenni. Na, ekkor zökkenünk ki a nyugalomból, vagy nem megyünk be a nyugodalomba. Azért mondja itt a 4,11-ben is, hogy „Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.” „Biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” Azt olvastuk itt a 18. vers végén: „…biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban [lakozik].” Biztonság sátrai - ez is nagyon szép kifejezés. Egy sátor önmagában nem egy biztonságos valami. Egy sátor, egy ponyva az nem egy atombiztos bunker beton falakkal, vasbetonból. De mégis a királyságban ez a sátor biztonság sátra lesz, mégpedig azért, mert Isten védelme alatt lesz. Most a mi testünk is ilyen sátor. Egy ilyen nagyon gyenge, bomló sátor. De mégis Isten megígérte nekünk, hogy, és azt mondja Pál apostol, meg vagyok győződve, hogy se halál, se élet, se angyalok, se fejedelemségek, se hatalmasságok, se jelenvalók, se következendők, se magasság, se mélység, el nem szakíthat Istentől, és Istenben, és Krisztusban mi pedig teljes biztonságban vagyunk. Akkor is, hogyha csak ilyen földi, rogyadozó, bomlékony sátorban lakozunk. Minden hívő ember biztonságnak a sátrában lakozik, mert ez a test egyúttal a Szent Szellem temploma is. A Szent Szellem is ott van. Ez a biztonság sátra. Azt olvastuk, hogy „gondtalan nyugalomban” (18. v.). Korábban is olvastunk gondtalanságról: „Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam…” (2Móz 32,9). Valamelyik vasárnap erről volt szó, ugye, hogy mit jelent. Itt meg Isten azt mondja, hogy „gondtalan nyugalomban”. Na, most ez a kettő nem ugyanaz a gondtalanság. Az első, ami a 9. versben van, amire Isten azt mondja, hogy jaj, nekik - ez könnyelműségnek a gondtalansága. Nem az Úr védelmének a gondtalansága. Ez a könnyelmű gondtalanság az embernél a felszínességből adódik. Nem törődik Istennel, bűnben él, igazságtalanul él, és mégis jót vár. Úgy gondolja, hogy csak jó következhet. Holott Isten megmondta, hogy abból az ítélet jön, amikor valaki Őnélküle él, bűnben és igazságtalanságban. A 9. versnek a gondtalansága, ami rossz gondtalanság, az azt jelenti, hogy Isten dolgaival nem törődik valaki. De nagyon is törődik az ilyen ember a földiekkel. Nagyon is sok gondja van a földiekkel. De akik mindig a földiekkel törődnek, arról gondolkoznak, azt mondja, hogy Krisztus keresztjének az ellenségei. Tehát ez a gondtalanság itt, a 18. versben, hogy gondtalan nyugalomban, ez olyan, amire azt mondja Pál apostol: én pedig azt akarom, hogy ti gond nélkül legyetek. Az ember az Úrra vet mindent, az Úr őriz, az Úr a mi biztonságunk, az Úr a mi erőnk. Nem pedig egy ilyen e világi gondtalanság. Az ezeréves királyság nyugalma Békesség és nyugalom. Szeretnék még felolvasni három helyről Igét, hogy milyen lesz az ezeréves királyságban ez a békesség és ez a nyugalom, amit Isten ad. „És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szőlőket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak, és eszik azoknak gyümölcsét. És elplántálom őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!” (Ám 9,14-15). Nem szaggattatnak ki többé az ő földjükből. Ez a nyugalom, és ez a biztonság, és ez a békesség. Mint, ahogy mi is tudhatjuk, akik hívő emberek vagyunk, hogy többé Krisztusból, és a mennyeiekből minket nem szakíthat ki semmi, ahogy az előbb idéztem, hogy se halál, se élet, se angyalok, se fejedelemségek.

Egy másik Igét olvasok: „És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott” (Mik 4,34). Ez a nyugalom és a békesség. Ahogy olvastuk, lészen az igazság műve békesség, és a gyümölcse a nyugalom. Ott ülnek a szőlő és a fügefa alatt. Senki nem rettenti meg őket. Ugyanígy mondja Zakariás is: „Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szőlőtő alá és a fügefa alá” (Zak 3,10). Hát miért hívja? Leülnek, és beszélgetnek együtt. Az ezeréves királyságról egy ilyen kép rajzolódik ki a Bibliában, hogy, például itt azt olvassuk: „Oh boldogok, ti, a kik minden vizek mellett vettek, [tehát vetik a magot] és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!” (20. vers). Nem ilyen idő lesz, mint ami most van. Nem ez a gépesített, ez a tülekedő, könyöklő, rohanó, a profit után vágyakozó idő lesz, hanem egészen más. Olyan igazán embernek való idő, amikor nem kell hajszolni a pénzt, ezt az átkos bálványt, amit hajszol az ember. Most olvastam valamelyik nap egy kis könyvben, hogy azt mondja egy kínai bölcs (talán kínai volt, de nem vagyok benne biztos, valami keleti népek közül, vagy indiai), hogy az európaiak istene hasonlít az amerikaiak istenéhez. Kerek, lapos, fémből van, de lehet papírból is, négyszögletes, különböző számok és jelek vannak ráírva. Erős falú szekrényben tartják, és az emberek elmennek imádni bank, vagy tőzsde nevezetű templomokba. Hát igen, ez a pénzimádat. A pénznek a bálványa. Most megy ez után minden. Akkor nem, ennek vége lesz. Nem kell idegeskedni, nem kell gyűjteni, lehet elmélkedni. Valamelyik alkalommal volt szó arról, hogy mennyei kincseket hogy lehet gyűjteni, hogy azon gondolkozni és elmélkedni kell, akkor gondolkoznak és elmélkednek, lehet beszélgetni, várja a felebarátját a fügefa és a szőlőtő alá. Lehet egymással kapcsolatot tartani, lehet szemlélődni, és Istennek a hatalmas dolgait a természetben is megnézni. Nézzük meg, most mit csinál ez a sátáni szellemiségű világ! A fiatalok már nem is ismerik még a természetet sem. Minden csak a számítógép. Egy virtuális, egy látszatvilágban élnek. Lassan már nem ismerik meg a való életet. De mi, akik azt gondoljuk, hogy ismerjük, mi sem ismerjük. Nagyon keveset tudunk szemlélődni, és gondolkozni Istennek a hatalmas dolgai fölött. Akkor ott lehet. Lehetnek Istennel boldog közösségben, és szabadságban élni. Persze, a hívő ember most is megteheti ezt, mert nekünk nem istenünk a pénz és a bálvány. Egy öreg halász példája Nagyon régen olvastam egy folyóiratban azt a történetet, hogy valahol, valamelyik nyugati országban, Portugáliában vagy Spanyolországban, a tengerparton egy öreg halász kihúzta a csónakját, leült, és ott nézegette a tengert, aztán elbóbiskolt. Arra ment egy turista, és nagyon megtetszett neki az öreg halász a csónakban, lefényképezte. A fényképezőgép kattanására feltekintett az öreg halász, és szóba elegyedett ezzel a turistával. Azt mondja neki a turista, hogy hát még kimehetne a tengerre, ilyenkor lehetne jót fogni még a sötétedésig. Miért nem megy ki? Minek? - azt mondja - Én már kifogtam, ami mára elég. Ez már nekem nem kell, amit ez után fognék. No de hát, hogyha ezt minden nap megtenné, hogy kimenne többször, és ami már nem kell, összegyűjtené, szép kis summát lehetne összerakni. Azt mondja: Mit csinálnék én azzal a summával? Hát vehetne belőle például egy motorcsónakot, e helyett az evezős csónak helyett. Motorcsónak? Minek nekem motorcsónak? Azzal még többször ki tudna menni, még gyorsabban tudna járni, és még több halat tudna. És, azt mondja, mit csinálnék a több hallal? Hát, azt mondja, annyi pénzt összegyűjtene, hogy itt a tengerparton egy halfeldolgozó üzemet tudna építeni, sok munkással. Mit csinálnék a halfeldolgozó üzemmel? Abból annyi pénzt össze tudna szedni, hogy mellette egy hatalmas toronyházat építhetne fel magának, felmehetne a tetejére, és egész nap csak nézné a tengert, és ülne. Azt

mondja az öreg halász: de uram, én már most ezt csinálom. Egész nap nézem a tengert. Mire az ördög elhiteti az emberrel, hogy majd akkor lesz neked jó, addigra tönkre teszi magát az idegeskedéssel, mindennel, és meg sem éli, hogy ő felmenjen a háza tetejére, és nézegessen. Szabadság az Úrban Ezért nagyon érdekes az, amit az Úr Jézus mondott: ne gyűjtsetek magatoknak. Isten tudja, hogy mire van szükségünk. Csak annyit, mert aki nem dolgozik, ne is egyék, annyit dolgozzunk. De nem ez az életcélunk. Mint ahogy ebből az öreg halász példájából is nagyon jól látszik, hogy mennyire ellentmondásos ez az egész dolog. Szabadság. Itt azt mondja, még a barmok lábát se fogják megkötni az ezeréves királyság alatt, szabadon mehetnek. Nincs elzárva semmi előlük. Szabadság. Hívő embereknek most is megvan a szabadság. Nem úgy ad Isten nekünk szabadulást a bűntől, hogy parancs, és elzárja előlünk. Mint ahogy a legelső példában elmondtam azt a testvért, aki a gyógyszerektől meg az italtól nem úgy szabadult meg, hogy elzárták előle, hanem ott volt, megtehette volna. Egy belső szabadsága volt. Tóth Zsolt is elmondta, hogy a cigarettától nem úgy tudott megszabadulni, hogy mindig kidobta a cigarettát, hogy ne legyen, ne tudjon hozzányúlni, hanem mikor a belső szabadság, mikor az Úr szabadította meg, akkor ott volt az asztalon napokig. Nem kellett. Mert belső szabadsága van. Na, ez a hívő embereknek a belső szabadsága. Nem szabadosság, hogy mindent lehet. De hogy nekem már ezt nem kell csinálnom. Nem megtiltani kell. Én arra szabadságot kaptam, én már nem vagyok a rabja. Tényleg szabad vagyok attól. Befejezés Testvérek, még egyszer elolvasom az Igét: „Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik; És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön; És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké. Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban” (15-18. vers). Ámen. Debrecen, 2005. január 19.