Etikaidilemmák a magyar újságírásbani KAPOSI
ILDIKÓ-VAJDA
ÉVA
A magyarországi média intézményi és szerkezeti az etikai dilemmák forrásai
háttere:
Egy új demokrácia kialakulásának egyik legfontosabb feltételele a szólás- és sajtószabadság. Ezen jogok érvényesítéséhez azonban az alkotmányban való rögzítésen túl - szükség van a média függ~tlenségére. A szocializmus évtizedeiben egypárti ellenorzés alatt tartott, állami tulajdonban lévo média függetlenségének intézményimegteremtéséhez a magánkézbe adás tunt a legjobb megoldásnak. Magyarországon a nyomtatott sajtó került eloször magánkézbe; az új tulajdonosok részben nyugati médiaóriások, részben saját médiabirodalmukat építgeto helyijátékosok lettek. A televíziós piac új szerkezete 1997 után kezdett kialakulni, amikor külfölditulajdonosok kezébe került a két földi sugárzású, országos televíziócsatorna. Ugyanakkor a musorszolgáltatás teljes deregulációja, azaz a duális, közszolgálati és kereskedelmi csatornákból álló rendszer megszüntetése továbbra sincs napirenden. A sajtószabadságot biztosítani hivatott privatizációt övezo általános lelkesedést követoen az újságírók hamar rádöbbentek: a magántulajdon elterjedése a médiában ugyan elvben valóban függetlenséget biztosít a politikai befolyásolással szemben. De semmi nem védi a médiát, ha az új tulajdonosok netán visszaélnének hatalmukkal (akár megakadályozva egyes cikkek megjelenését, ami korábban a kommu-
1 Az alábbi írás angol nyelvú eredeti változata a Joe Atkins (USA) szerkesztette, The Mission: Journalism, Ethics and the World címú könyv számára készült. Szerzok személyes meggyozodését tükrözi, ami természetesen magyar újságíró-közösség nézeteive!. A cikkben emlitett példák
megjelenés alatt álló Az esszé tartalma a
nem feltétlenül esik egybe a teljes kivétel nélkül elso kézbol származó
információkon alapulnak. Mivel azonban nem kértük a cikkben szereplo személyek, médiumok és cégek beleegyezését, esszénkben név nélkül szerepeltetjük oket. Az itt leirt esetek jól illusztrálják az írásban elemzett etikai kérdéseket, és szükségesek érvelésünk alátámasztásához.
nista rezsim privilégiuma volt) vagy a hirdetok szorongatnák meg a szerkesztoséget azzal, hogy visszavonják hirdetéseiket, ha kényes információkat akarnak róluk közölni. Mindezen új tapasztalatok ellenére az újságírók körében továbbra is eros az ellenállás a médiapiacba történo állami beavatkozással szemben. Egy esetleges sajtóalap gondolata például a nyugat-európai konzervatívokéhoz hasonló reakciókat vált ki az újságírókból, akik a sajtószabadság egyetlen garanciáját a szabad piacban látják. Nem ez az egyetlen olyan helyzet, ahol a magyar újságírók a nyugati kollégákéhoz hasonló dilemmákkal szembesülnek. Az újságírás legitimációjához nélkülözhetetlen közönség háttérbe szorulása a kommunikációs folyamatban szintén olyan kérdés, amely valószínuleg problémákat okoz majd a jövoben. Egyelore nem világos, hogya hatalom számonkéroinek szerepét újonnan felfedezo újságírók mennyire vannak tisztában ezzel a veszéllyel. A magyar újságírók szinte minden cikkükhöz a hivatalos forrásokra támaszkodnak. Az exkluzív anyagok publikálása többnyire azon múlik, milyen szoros kapcsolatot tart fent az adott médium olyan politikai szereplokkel, akiknek módjukban áll a cikkhez szükséges információk kiszivárogtatása. E gyakorlat hátulütoje, hogy az ily módon születo cikkek elkerülhetetlenül a forrás szemszögét tükrözik. A hírfolyam felügyelete ezért a politikusok kezében marad. Ráadásul így nehezen alakulhat ki valódi hírverseny a médiumok között. Nem azt állítjuk, hogy a túlzásba vitt szenzációhajhászás vagy az exkluzív anyagok áruba bocsátása kívánatos lenne. Oe a kereskedelmi nyomás valódi hírversenyben is megmutatkozó növekedése valószínuleg rákényszerítené az újságírókat arra, hogy figyelembe vegyék, mit vár tolük a közönség. A közönség elvárásai nak megfelelni vágyó .
újságírók innovatív módokat kereshetnénekaz igények kielégítésére ahelyett, hogy az újságírás régi, jól bevált rutincsatornáira támaszkodnának. Jellemzo, hogya közönség igényeit kielégíto exkluzív híreket csak a kereskedelmi televíziók bulvár-hírmusorai közölnek rendszeresen, noha ezek elkerülhetetlenül "puha", szenzációhajhász, színes hírek. Összefoglalva az eddigieket, azt mondhatjuk: a magyar újságírók a médiában 1989 után megjeleno piaci szerkezet elonyeivel és hátrányaival küzdenek. A szakmai status quo fenntartása az elmúlt évtizedben azt eredményezte, hogy a magyar médiát bizonyos értelemben elkerülte a bulvárosodás. Oe egyúttal nem fejlodtek ki azon újságírói készségek sem, amelyek egy versengo környezetben szüksé-
gesek a túléléshez. Többek között nem alakult ki a hajlam a közönségigények kielégítésére, az újságírók inkább az általuk szükségesnek ítélt információkat juttatják el a publikumhoz.
Az újságírói etika kérdései A média és az újságírás szerepe történetileg másként alakult KeletEurópában, mint a nyugati liberális demokráciákban. A kommunista korszakban az újságírók eleve rendkívül korlátozottan jutottak hozzá az információkhoz, és még a meg szerzett információknak is több szigorú szuron kellett átjutniuk a megjelenés elott. Formálisan az újságírói szerep része volt a közvélemény tájékoztatása. A gyakorlatban azonban az újságíró munkája a hivatalos kommünikék és álláspontok ismertetésére, elismétlésére korlátozódott. Ha például Kádár János beszédet mondott a pártkongresszuson, a sajtó szóról szóra kinyomtatta, az állami tulajdonban lévo MTV pedig teljes terjedelmében sugározta a beszédet. Az újságíró nem kommentálhatta vagy értelmezhette a hírt, amelyrol tudósított, szerkesztoségi vélemény megfogalmazásáról pedig nem is álmodhatott. Az egypárti politika belso ügyeit ismero újságIrók arra kényszerültek, hogy a közvélemény tájékoztatásának szakmai követelményét alternatív utakon valósítsák meg. Azok az újságírók, akik tudatni akarták az emberekkel, mi történik valójában, a kétértelmu fogalmazás technikáját alkalmazták, amelynek segítségével a sorok közül kiolvasható volt a valódi üzenet. A kommunikáció ezen módja olyannyira elterjedtté vált, hogy még néhány évvel a rendszerváltás elott is széles körben alkalmazták. A nyolcvanas évek vége felé például megtörtént, hogy a kormány bejelentette a kenyér árának emelkedését. Az MTV esti híradója beszámolt a hírrol, de nem tudósíthatott az emberek reakciójáról. A szerkesztoknek azonban szerencsére épp rendelkezésükre állt egy anyag a tanzániai éhség lázadás ról , amit közvetlenül a kenyér árának emelkedését bejelento magyarországi hír után sugároztak. Ily módon árnyaltan és elegánsan, de nem közvetlen vagy nyilvánvaló módon kommentálhatták a sok ember életére hatással lévo áremelésf.2 2 Elofordulhat, hogy a történet, amelyet a szerzok az MTV egy korábbi munkatársától hallottak évekkel ezelott, csupán anekdota, és ez a konkrét eset nem történt meg. A hasonló szerkesztoi fogások azonban olyannyira elterjedtté váltak a felpuhuló diktatúrában, érezzük a helyzet illusztrálására.
hogyasztorit
A
H f ft
alkalmasnak
É ft T É KEl
131
A politikai rendszer és a tömegkommunikáció torzult struktúrájának eredményeként az újságírás nem fejleszthette ki a több forrásból való tájékozódás, az ellenorzés, a háttér és az összefüggések ismertetésének szakmai szabályait, a tényfeltáró munkáról nem is beszélve. Az egypártrendszer és a szakmai szabályok hiányának következtében az újságírók képtelenek voltak ellenorzést gyakorolni a hatalom birtokosai felett és képtelenek voltak megfeleloen tájékoztatni az embereket. Hosszú távon az utóbbi hiányosság bizonyult nehezebben leküzdhetonek. A rendszerváltás óta az újságírók immár szabadon hozhatják nyilvánosságra az olyan eseteket, amikor a politikusok visszaéltek hatalmukkal. Oe véleményünk szerint még mindig képtelenek a közvélemény megfelelo tájékoztatására. Magyarország átalakulóban lévo társadalmában és a többi új demokráciában az embereknek olyan elképzeléseket, rendszereket és intézményeket kell befogadniuk, amikhez hasonlót korábban soha nem ismertek vagy tapasztaltak. A folyamat megkövetelné, hogy az újságírók több háttér-információt, összefüggést feltáró cikket és elemzést írjanak, mint a fejlett demokráciákban, ahol az emberek beleszületnek a kialakult, stabil demokratikus struktúrákba és intézményekbe. A magyar újságírók azonban sok esetben azért sem tudnak átfogó képet adni az eseményekrol, mert ok maguk sem látják át az ügyeket minden vonatkozásukban, és többségük soha nem részesült formális újságíróképzésben. A MUOSZ újságíráskurzusait leszámítva a kommunizmus évei alatt és azelott nem volt lehetoség arra, hogy az újságírás szakmai fogásait egyetemi-foiskolai szinten sajátítsák el az érdeklodok. Az oktatás hiánya elkerülhetetlenül azt eredményezte, hogya rangidos újságírók tapasztalatai váltak a fiatalok szakmai képzésének alapjává. Ezeket a tapasztalatokat azonban az a fent vázolt, mélyen anti demokratikus politikai környezet alakította és határozta meg, amelyben a MUOSZ oktatói is szocializálódtak. A professzionális újságíróképzésre való igény ugyanakkor nagyon eroteljesen nyilvánult meg az 1989 utáni újságíróiskola-alapítási hullámban, amikor a foiskolák, egyetemek, illetve egyes médiumok és magánvállalkozások médiaoktatásba kezdtek. A képzési fórumok sokasodása azonban nem jelentette azt, hogy az oktatók és eloadók szakmai háttere illetve tapasztalatai sokszínubbé váltak volna.
Tízévnyi demokrácia tehát még nem volt elég a magyar újságírás szerencsétlen örökségének átalakítására. Az országban még mindig nem zárult le végleg a társadalom teljes átalakulása, és még mindig zilált állapotban vannak az újságírók társadalmi szerepét meghatározó etikai normák is. Ezek ugyanis inkább csak papíron léteznek. A MUOSZ újságírói etikai kódexében ugyan lefektette az általános etikai alapelveket, de a gyakorlatban az átlátható önszabályozásra tett kísérlet nem bizonyult hatásosnak.
Az extra jövedelemszerzés típu sai Az általánosan elterjedt gyakorlat szerint az újságírók többsége nem állásban van, hanem számlára kapja egy bizonyos számú flekk megírása után járó fizetését. A rendszer tehát arra ösztönzi az újságírót, hogy a leheto legrövidebb ido alatt a leheto legtöbb flekket írja meg ahelyett, hogy a megírt anyag minoségére koncentrálna. Ráadásul a kemény adóztatás elkerülésének érdekében az újságírók bt.-ket, kft.ket alapítanak, és a céges számlára veszik fel a pénzt, amely után - az általános magyarországi gyakorlatnak megfeleloen - nem feltétlenül fognak szabályosan adózni. Mindez nemcsak a szabadúszókra, hanem az alulfizetett, státusban dolgozó újságírókra is érvényes, akik keresetük kiegészítéséhez alternatív utakat, számlás munkákat keresnek. Az újságírók gyakran házastársukkal, családtagjaikkal alapítanak céget, melynek székhelye a tulajdonos lakása. Ily módon elszámolhatóak a nem munkával kapcsolatos költségek is (pl. az otthoni telefonszámla). Az újságíró magán- és szakmai tevékenysége közti határvonalak ehhez hasonló finom elmosása a világon bárhol aláásná a szakma erkölcsi tekintélyét. A bétézés, káeftézés ráadásul különösen hatásos fegyvert ad az állami ellenorzés alatt álló adóhatóság kezébe, ha az netán úgy határozna, hogy megszorongat egy túl kíváncsi újságírót. Miféle erkölcsi alapja marad a hatalom újságírók általi szemmel tartásának, ha egy véletlenszeru adóvizsgálat kimutatja, hogy az újságíró adócsaló? A pénzügyi keretek sok, státusban és szabadúszóként dolgozó újságírót egyaránt arra kényszerítenek, hogy éljenek az extra jövedelemszerzés lehetoségeivel (akkor is így van ez, ha az újságírás nem a legrosszabbul fizetett szakmák egyike). A munkáltató médiumok
A
HIR
ÉRTÉKEI133
általában tisztában vannak a gyakorlattal, de szemet hunynak felette, mondván: "Magyarországon így mennek a dolgok, mindenki ezt csinálja: próbál megélni, ahogy tud." Az. extra jövedelemszerzés típusai közé tartoznak az alábbiak:
Státusban dolgozó újságíró szabadúszóként tatóknak is dolgozik
más munkál-
Az.egyik országos napilap szerkesztojerendszeresenjelentetettmeg elemzéseketugyanazokróla témákról egy hetilapban,amelyekkelnapi munkája során foglalkozott, holott a napilap és a hetilap tulajdonosa nem azonos. A napilap tulajdonosai ugyanakkor engedték ezt, mert nem tekintettéka hetilapotversenytársnak.Ugyaneza gyakorlatszéles körben elterjedt a közszolgálati rádióban, ahol az alkalmazottak rendszeresendolgoznak a közszolgálatitelevíziónakés egyes lapoknak is. Egy meglehetosen szélsoséges esetben egy hetilap munkatársa úgy döntött, noi álnévenfog cikkeket írni más kiadványokba.Az álnéven írt cikkekhez ugyanazokata forrásokat használta,amelyekkel a hetilapnál végzett munkája során épített ki kapcsolatot, néha elhallgatvaa forrásokelol, hogy most egy másikkiadványszámárakéri tolük az információt. A szakértelem
értékesítése
az üzleti szférában
Egyik vezeto gazdasági hetilapunk bankokra szakosodott szerkesztoje rendszeresen szerkesztette egy kereskedelmi bank hírlevelét, noha közben újságcikkeiben is írt ugyanarról a bankról. Bevett gyakorlat az is, hogy a bankok éves jelentésük megírására újságírókat kérnek fel, mert ezek a független szakértoknél olcsóbban dolgoznak. Szélsoséges esetként elofordult már, hogy egy gazdasági napilap tozsderovatának szerkesztoje elfogadott egy pozíciót egy tozsdei cég felügyelo testületében.
Pr-tevékenység Az egyik napilap bankügyekkel foglalkozó újságírója-PHanácsadó céget alapított,és ügyfelei közé tartoztak ugyanazoka bankok, amelyekrol egyébként írni szokott. Rendszeresenelofordul, hogya napilapok olyan mellékleteket csinálnak egyes iparágakról (vegyipar, bankok, energiaipar stb.), amelyeketaz adott iparág egyes szereploi
341
A
HfR
ÉRTÉKEI
szponzorálnak. A mellékietek kétségkívül extra bevételhez juttatják a lapot. Oe a mellékletben megjeleno cikkeket ugyanazok az újságírók írják, akik általában is ezzel a területtel, ezekkel a cégekkel foglalkoznak. így az újságíró azon kapja magát, hogy pr-interjút készít olyan emberekkel, akiket normális esetben forrásként használ cikkeihez.
Ajándékok elfogadása
':
Magyarországon általános gyakorlat, hogyasajtótájékoztatókon és karácsony körül a cégek ajándékokkal kedveskednek az újságíróknak. Az. újságíróra van bízva, milyen ajándékot fogad el. A hírlapok piacán egyetlen olyan újságról tudunk, ahol az elfogadható ajándék értékét 5000 forintra korlátozzák - mellesleg ez a legjobb anyagi helyzetben lévo hetilap. Az.egyik ott dolgozó újságíró szerint azonban nem biztos, hogy ez a gyakorlat a probléma kezelésének legmegfelelobb módja, hiszen a sajtótájékoztatókan osztogatott ajándékokan nincs árcédula, és nem lehet megkérdezni sem, mennyibe kerültek. Ennél jobb megoldást tartalmaz az egyik kereskedelmi televízió, az RTL-Klub etikai kódexe, amely kimondja, hogy az újságíró a sajtótájékoztatókan osztogatott tollakan és jegyzetfüzeteken kívül gyakorlatilag semmit nem fogadhat el. (Más kérdés, hogy az újságírók betartják-e ezt az eloírást.) Az.említett hetilapon kívül a többi médium újságíróira bízza az ajándékok kérdésének kezelését - vegyes eredményekkel. A kísértés elég komoly is lehet. Abban az évben például, amikor egy multinacionális cég leányvállalatot alapított Magyarországon, karácsonyi ajándék gyanánt hifi-berendezéseket osztottak szét a velük év közben foglalkozó újságíróknak. A kedvezo sajtóvisszhang érdekében alkalmazott legáltalánosabb ösztönzési gyakorlat a "vajaskenyértúra", azaz az újságíróknak szervezett csoportos külföldi utazás. Elofordul például, hogy egy nagy biztosítótársaság a róluk író újságírókat évente egzotikus helyszínekre repíti, hogy az újságírók ki tudják pihenni az egész éves munka fáradalmait. Két évvel ezelott, 1999-ben egy azóta csodbe ment utazási iroda kereste meg a szerkesztoségeket ajánlatával, melyben az szerepelt, hogy az iroda elsodleges profiljának számító Görögországba utaztat kéthetes nyaralásra újságírókat, ha azok cserében élménybeszámolót írnak a vakációról, feltüntetve az utazási iroda nevét a cikkben. Az
" újságírók (és rajtuk keresztül a privatizáció döntéshozóinak) kevésbé direkt befolyásolására példa az az amerikai cég, amely USA-beli székhelyére vitt el újságírókat, miközben folyamatban volt a magyarországi eromuvek privatizálására beadott pályázatán ak elbírálása. Hivatalosan az út célja az volt, hogy megmutassa az újságíróknak, mit is csinál a cég, felkészítve oket arra az idore, amikor majd Magyarországon is megkezdi muködését. A gesztus megtette a magáét: a cégrol még a pályázat lezárása elott a magyar sajtó széles palettáján olvasni lehetett. (A cég egyébként végül nem nyert a pályázaton.)
seket. Bár ez a gyakorlat magyarázható a média híréhségébol eredo kényszerrel, hogy mindenáron megszerezzék a fontos embert a musornak, a cimboraság segíthet eiaitatni az újságíró esetleges szakmai berzenkedését. A cimboraság eseteinek sorából nem szeretnénk kihagyni azt az elterjedt gyakorlatot sem, amikor az újságíró újságíró kollégát kér fel szakértonek musorába. A kollegiális viszony ugyanis szerepzavarokat E?redményezhet, amelyek akár az újságírás tájékoztató funkciójának rovására is mehetnek.
A megvásárolható újságíró "Cimborálás" A vezeto újságírók szerves részei egy ország elit jének. Nincs ez másként Magyarországon sem, ahol sok vezeto újságíró egy iskolába járt a döntéshozókkal. Az ilyen kapcsolatoknak kétségtelen elonye, hogy az újságíró jó helyzetbol indulva kérhet információkat régi barátaitól vagy ismeroseitol. Ugyanakkor viszont a kapcsolat magában hordozza a cimborálás veszélyét. Annak fényében pedig különösen gond lehet a cimboraság, hogy a nyilvános szerepeket épp most definiálja újra a magyar közélet olyan évtizedek után, amikor a szerepek nyugati mintára történo elkülönítése nem volt lehetséges. Az újságírók esetében ez azt jelentheti, hogy képtelenek különbséget tenni a baráti magánbeszélgetés és a nyilvánosságnak szánt interjúkészítés között, mert számukra mindkét tevékenység a folyamatos párbeszéd része. Az így született cikkekben vagy interjúkban megjelenhetnek olyan információk, melyeket az újságíró nem hivatalos esemény során hallott, és mivel szakmai reflexeit eltompítja i:LL<ötetlen hangulat, esetleg ellenorzés nélkül továbbítja az információt. A cimboraság betüremkedhet nyilvános interjúkészítési helyzetekbe is, ahol aztán az interjúalany utólag akar változtatni az interjú tartaimán, arra a baráti kapcsolatra hivatkozva kérheti az elhangzottak módosítását, amely az újságíró és a közte meglévo bizalom alapja. Szélsoséges esetben megtörténhet az is, hogy az interjú szoros együttmuködés eredményeként jön létre, azaz az interjúalany megírhatja válaszait, sot, néha még a kérdéseket is. A prominens közéleti személyiségek némelyikérol tudott, hogy azzal a feltétellel nyilatkoznak az elektronikus médiának, ha elore megkapják a nekik szánt kérdé-
Noha bizonyítéknincs rá, a magyarországielit körében elterjedtvélekedés szerint minden újságírónak megvan a maga ára. A tudósítást kedvezo irányban lehet befolyásolni azzal, ha az illeto személy vagy cég lefizetiaz újságírót.Ilyenesetekrolcsak meg nem erosítettpletyka formájában lehet értesülni. De maga az a tény, hogy a döntéshozó, "véleményformáló" elit körökben ilyen pletykák kaphatnak szárnyra, arra utal, hogy komoly gondok vannakaz újságíróiszakmatársadalmi helyzetévelés hitelességéveI.
Etikai dilemmák Meg kell jegyeznünk, hogy a fentebb leírt, etikai szempontból aggályos gyakorlatok olyan újságírókhoz kötodnek, akik a szakma független képviseloinek tekintik magukat. Mi lehet a disszonancia oka? Bár a magyarországi média többségében magántulajdonosok kezében van, és a tulajdonosok között nagy a külföldi, nyugati befektetok aránya, a nyugati újságírás normái, szabályai vagy szakmai fogásai nem érvényesülnek a szerkesztoségekben. Ezért részben a magyar és a nyugati szerkesztoségeket elválasztó nyelvi és kulturális korlátok a felelosek, hiszen a gazdaság egyéb területein a multinacionális cégek sikeresen honosították meg a nyugati munkakultúrát Magyarországra települt egységeikben. A jelenség azt a vélekedést támasztja alá, hogy hiába kereskedelmi vállalkozás is a magántulajdonban lévo médiacég, mégsem muködtetheto tisztán üzleti törvények szerint. Az is tény, hogy néhány esetben a külföldi befekteto nyereséges médiumot vásárolt. így semmi nem kényszerítette arra, hogy komolyan változtasson a szerkesztoség kialakult rendszerén.
Más esetekben a tulajdonos megelégszik azzal a társadalmi presztízzsel, amit egy politikai napilap birtoklása jelent, és inkább egyéb, nyereséges sajtóvállalkozásaibólfedezi az igényes kiadvány veszteségeit. Mindenesetretény, hogyazúj, külföldi lapvezetésáltalában nem tud magyarul.így kénytelenmegbíznia magyarszerkesztok ítéletében, akik viszont a legtöbb esetben szükségképpena régi idok "termékei" .
Az etikai dilemmák egész új sorát vetette fel a földi sugárzású kereskedelmi televíziók elindulása. Az újságírói autonómiát veszélyeztetoetikaicsapdákataz új munkaero-politikávalsikerrelküszöbölték ki, hiszen a tulajdonosok szigorúan szabályozták a munkavégzés feltételeit. Ugyanakkor azonban a piaci versenyt kiélezo új kereskedelmi televíziókelkerülhetetlenülmegindultaka bulvárosodásútján. A bulvárosodás trendjének estek áldozatul többek között a hírekben szereplo emberek jogai. Elofordul például, hogy kiskorú áldozatok arcát,sot, nevétis megmutatjáka képernyon.A kereskedelmitelevíziózás ráirányítottaa figyelmet a fomusoridoben sugárzott eroszakosés szexuálistartalmú musorok problémájárais. A problémát az RTL-Klub például úgy próbálja kezelni, hogy bevezetett egy néz6knek szánt jelrendszert, amely a musorokat a közönség ajánlott kora szerint csoportosítja.Ezrészea már említettetikaikódexnek,amelyegyébként a hírmusorok munkatársairavonatkozik. A valóságban a kódex nem mindig képes megakadályozni az etikátlan újságírást, de legalább megadja a szankcionálás lehetoségét a szabályok megszegoivel szemben. Az idáig tárgyalt minden negatív jelenség ellenére nem teljesen reménytelen a nyilvános szféra magyarországi helyzete. A demokratikus intézményekugyan még elég fiatalok, de elég stabilan állnak ahhoz, hogy lehetové tegyék a klasszikus demokratikus folyamatok kibontakozását.1999elsofelébenpéldáulkét olyanesettörtént,amikor közhivatalok betöltoinek azért kellett lemondaniuk, mert az országos sajtóbantényfeltárócikkek jelentekmeg arról,hogyvisszaélteka hatalmukkaI. Ezekben az esetekben a demokratikus intézményekrendeltetésszeruen muködtek. Parlamenti bizottság alakult ai ügy kivizsgálására, és a botrányban érintett cégek belso vizsgálatot kezdeményeztek. A sztorit átvette illetve részletesen tárgyalta a média többi részeis, ami további részletekkel,szempontokkaljárulthozzáaz ügyek megvilágításához.
Tíz éwel a rendszerváltás után azonban ritkán muködnek ilyen jól a nyilvánosság intézményei. Az igazságszolgáltatást és az állami felügyeleti szerveket is túlterheli az egyszerre folyó ügyek túl nagy száma. Azonban az a tény, hogy a média teljesítménye se nem jobb, se nem rosszabb az összes többi demokratikus intézményénél, nem mentesíti az újságírókat attól, hogy minden erejükkel törekedjenek demokratikus szerepük betöltésére. A médiának ugyanis fontos szerepe van a demokrácia muködésének biztosításában. A tökéletességre kell törekedni az emberek tájékoztatásában, muvelésében és szórakoztatásában ugyanúgy, mint a hatalommal bírók kritikus szemmel tartásában. Ez a legjobb módja az önhittség és a kompromisszumok elkerülésének. így válhat érvénytelenné az az érvelés, amely az újságírók szakmai kudarcait a közélet állapotával, a közeg hibáival magyarázza. Itt az ideje, hogy a magyar újságírók szembenézzenek helyzetükkel és muködésük valós szakmai környezetével. Az átláthatóság ugyanazon szabályai és elvárásai vonatkozzanak az újságírókra, mint azokra a választott köztisztviselokre és a hatalom birtokosaira, akiket szemmel .
tartanak az emberek nevében. Az újságíróknak rá kell ébredniük - és ebben a felsofokú képzésnek fontos szerepe van -, hogy komoly egyéni felelosségük van szakmájuk etikájának alakításában és hitelességének megorzésében. KülönöSen azért, mert ok nem választott szereploi a demokratikus folyamatoknak. A magyar média szerkezetiintézményi háttere elég fejlett ahhoz, hogy segítse az újságírókat e folyamatban. Egyelore azonban úgy tunik, hogy az etikai kérdések formálisnál komolyabb tisztázását akadályozza az újságíró-közösségben még mindig túl eros hallgatólagos megegyezés. A hallgatólagos megegyezés szerint az újságírók szakmai közössége a nyilvánosság elott nem firtatja saját etikai vétségeit. A szakma etikai problémáinak szándékos tudomásul nem vétele mögött a régi érv áll: "mindenki ezt csinálja". A jó hír azonban az, hogy nem mindenki csinálja ezt. A szakmában dolgoznak elkötelezett újságírók, akik a fejlett demokráciákban általános elfogadott etikai normák szerint próbálnak dolgozni és kihívást intéznek az újságírás bevett rendszeréhez. Hosszú távon valószínu, hogy a kihívás segít a magyar újságírás megújulásában.
A
HIR
ÉRTÉKEli
39
