Esélyek és lehetőségek

sé

lő T en LE er gy ye ÉK mb él Es LL dece ME2010.

Semmiből sem lesz kevesebb… A 2011-es költségvetésünk egyetlen pontban sem tartalmaz megszorítást.

Beszélgetés Nyitrai Imrével, a szociális-, család- és ifjúságügyért felelős helyettes államtitkárral

Jövő tavaszra készül el a nemzeti szociálpolitikai koncepció, amely – igazodva a közigazgatás átalakításához – körvonalazza majd az önkormányzati feladatellátásban várható változásokat is – derül ki alábbi, Nyitrai Imrével készített interjúnkból. A szociális ügyekért felelős helyettes államtitkár azt ígéri, a jövőben nem kapnak úgy feladatot az önkormányzatok, hogy ne rendelnének hozzá megfelelő forrást. Költségvetési szempontból viszont 2011 szerinte a túlélés éve lesz. – A szociális rendszer az összeroppanás határán áll, így nyilatkozott nemrég egy interjúban. Ennyire komoly a helyzet? – Igen. A múlt év végén, s idén, év elején számos önkormányzati intézmény nem bírta tovább, s a települések a bezárások, összevonások mellett döntöttek. De nemcsak az ellátórendszer, hanem az abban dolgozók is nehéz helyzetbe kerültek. Sajnos tudunk olyan halálesetről, öngyilkosságról, amelynek hátterében az állt, hogy valaki nem tudta megoldani a gondokat. Igaz, ez nagyon szélsőséges helyzet. S hogy ez miként alakulhatott ki? Az elmúlt öt évben – alsó becsléssel számolva is – hetvenmilliárd forintot vont ki a kormányzat az ellátórendszer finanszírozásából. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a normatívák csak hozzáadott értéket jelentenek a szolgáltatáshoz. Nagyon kevés szolgáltatás jön ki abból a pénzből, amit az állam ehhez biztosít. A hiányzó öszszeget az önkormányzatoknak kell hozzátenniük. Az elmúlt időszakban a már említett hetvenmilliárdot is az intézményfenntartók, elsősorban az önkormányzatok pótolták ki. Azt is lehet mondani, hogy az állam normatív megvonásai a csődök, a hitelfelvételek felé lökték az önkormányzatokat. Ebben a folyamatban a legfontosabb lépés a normatívák csökkenésének megállítása volt, bár az infláció miatt reálértékben még ezután is veszteséggel szá-

molhatunk. A szociális ágazatban már az is nagy eredmény, hogy a 2011. évi normatívák nem lesznek alacsonyabbak a 2010-esnél. A bevételek csökkentésének megállapítása mellett azonban csökkentenünk kell a kiadásokat is. Ezzel kapcsolatban már nyáron kidolgoztunk egy jogszabály-módosító csomagot. – Ez mit jelent? – Mondok egy példát. Az adminisztrációt már idén jó harmadával csökkentettük, amit munkaidőben, teherben, felelősségben, papírban és sok mindenben lehet mérni. Egyúttal növeltük az önkormányzatok mozgásterét. Két területet említenék, a térítési díjak számítási módját, amelynél visszaadtuk a fenntartók korábbi szabadságát. A másik, hogy bővítettük a térítési díjba bevonható jövedelmek körét: a jelentős készpénz vagy a vagyon most már egyszerűbben terhelhető. Vagyis, ha valaki azt mondja, nagyon alacsony a nyugdíjam, nem tudom kifizetni a térítési díjat, de tudjuk, hogy közben a bankban 810 millió forintja van, amire az örökösök ácsingóznak, akkor ma már lehet azt mondani, hogy a milliók kamataiból járuljon hozzá a térítési díjhoz. – Ez a bentlakásos intézményekre vonatkozik?

– Azokra is. De mondok egy másik példát az alapellátásból. A gyermekintézményekben a fenntartók, akik biztosítják az étkezést, eddig csak és kizárólag az élelmiszer alapanyagait számíthatták fel a térítésben. Miért? Mindenki tudja, hogy az ételt elő kell állítani, meg kell főzni, amihez ember, gáz és rezsi kell. Most lehetővé tettük, hogy ahol lehet, ott az önkormányzat vagy a fenntartó, a rezsiköltséget – annak 50 százalékos mértékéig – a térítési díjba betervezhesse. Ennek következtében a jobbmódúak körében a térítési díj nőhet, de ezt rábízzuk az önkormányzatokra. – E fontos részletszabályok mellett mikorra készülhet el a Nemzeti Szociálpolitikai Koncepció? – Egyeztetés céljából márciusig mindenképpen letesszük a szakma asztalára. Az önkormányzatokat érintő konkrét változásokról egyelőre nem tudok biztosat mondani, mert ez nagymértékben a közigazgatás átalakításának az ütemétől függ. Számos helyen – szerintem nagyon okosan – kistérségi szinten kezdték el a feladatszervezést. Bizonyított, hogy térségi, kistérségi vagy mikroszinten is jól el lehet látni a szociális feladatokat. De hogy ezt fenntartjuk vagy sem…? Lehet, hogy a kormányzat inkább a megyét és a járást helyezi előtérbe…

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet

|

2010. december ÖN • KOR • KÉP

13

gi

Esélyek és lehetőségek

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK – Mégis, mi várható? Mi az önök álláspontja? – Alapvetően koncepcionálisan egyetértünk azzal, hogy nem kell mindent települési önkormányzati szinten megszervezni. A település és a megye között pedig, mint szolgáltatás-szervező tér vagy erő, a mikro- és kistérségek is jól működtek. A szakma számításai alapján a koncepció ezt mindenképpen a pozitív példák között fogja említeni. A kidolgozás során, most először az igazgatás történetében, nem csak a hagyományos mechanizmusok keretei között egyeztetünk. Tehát nemcsak az önkormányzatok, érdek-képviseleti szervek, szociális ágazati érdekegyeztető tanács, rétegtanácsok: idősügyi, fogyatékos stb. tanáccsal kívánjuk ezeket az elképzeléseket megosztani, hanem más szakemberekkel is. Erről szólt az a bizonyos, hét helyen megszervezett közvetlen konzultáció, amelynek keretében 1500 kollégával találkoztunk, és eddig több mint 250 konkrét felvetés, kérdés, javaslat, vélemény érkezett be. – Milyen forrásból finanszírozzák mindezt? – A koncepció elkészítése, a konzultációsorozat uniós forrásból valósul meg. Ezt azért szeretném kiemelni, mert a korábbi időszakban a kormányzat részéről rendelt szakértői munkákra, résztanulmányokra milliókat fizettek ki, miközben nem láttunk belőlük igazából semmit. Például Göncz Kinga idején százmilliónál is többe került az úgynevezett SZOLID-program. – Hogyan hangolják össze a koncepciót az ágazatok között? – A Nemzeti Erőforrás Minisztériumban hetente több alkalommal ülnek asztalhoz az ágazatok vezetői helyettes államtitkári szintig, miniszteri értekezleten pedig államtitkári szinten is megbeszéljük a feladatokat. – Erre alapozva hangsúlyozza előadásaiban, hogy megszűnnek az átfedések, a felesleges bürokrácia? – Igen. Az elmúlt években épp az ágazati érdekek miatt nem lehetett a problémamegoldás irányába elmozdulni. Mondok két példát. Az egyik az egészségügygyel határos terület. Az egészségügyben

14

ugyanis jelen pillanatban körülbelül hétezer úgynevezett krónikus ágy van, amit a köznyelv„elfekvőnek”hív. Mindenki tudja, hogy egy bentlakásos intézményben ezek az emberek sokkal jobb minőségű szolgáltatást tudnának kapni. Tehát mi „kihozzuk az ágyból”, biztosítjuk számára akár az élethosszig tartó aktivitást, amennyire ezt megengedi az illető egészségi állapota. Azt is tudja mindenki, hogy az idősek otthonaiban, vagy általában a szociális, a bentlakásos intézményekben is van igény a szakápolásra. A jogszabályok alapján azonban hiába van valakinek egészségügyi végzettsége, hiába van arról papírja, hogy egy infúziót beadhat, vagy orvosi felügyelet mellett elláthat egyszerű egészségügyi problémákat, nem teheti. Ehelyett az idős embert – aki lehet, hogy ágyhoz kötött beteg – hordágyon, betegszállítóval elviszik, megkapja a szakellátást, majd visszahozzák az intézménybe. S természetesen valakinek el is kell kísérnie az otthonból. Miért is? Ha meg tudjuk oldani ennek az OEP-finanszírozását egy helyen, akkor tegyük alkalmassá az intézményt arra, hogy igénybe vehesse ezt a szolgáltatást. Vagy hozhatnék példát az oktatás területéről is. Tipikusan ilyen ügy a gyermekvédelmi felelősök kérdése az iskolákban. Magyar Bálint óta ugyanis ez nem kötelező feladat. – Pontosan mire gondol? – A gyermekvédelmi felelős foglalkoztatásának feladatát kivették a kötelező feladatok közül, betették az úgynevezett választható kategóriába. Azt mondták, ha az iskola úgy dönt, s van rá többletforrása, akár fel is vállalhatja a feladatot. De e helyett szervezhet napközit is. Még ezzel együtt is sok iskolában működik gyermekvédelmi felelős. Mi indokolja, hogy ezt a – szerintem nagyon fontos – szociális munkát pedagógusokra bízzuk? A világon számtalan országban s Magyarországon is tucatnyi helyen létezik már iskolai szociális munka. Ha így van, akkor üljünk le, s nézzük meg az oktatás szakembereivel együtt, miként lehetne az óvodák, iskolák falai közé bevinni a professzionális szociális segítő munkát. Mindezt viszonylag gyorsan, minisztériumon belüli egyeztetéssel is meg lehet oldani. És még sorolhatnám a hasonló példákat.

ÖN • KOR • KÉP 2010. december | ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet

– Ez azt jelenti, hogy a gondot sikerülhet így megoldani? – Úgy fogalmaznék, hogy azon az úton járunk. – Mennyire vonják be a koncepció kidolgozásába az önkormányzati döntéshozókat, vagyis a településpolitikusokat, képviselőket, polgármestereket? – Olyannyira, hogy azon túl, hogy szövetségeiken keresztül formálisan is részt vesznek az egyeztetésekben, ott ülnek az Országos Szociálpolitikai Tanácsban is, de – s erre büszke vagyok – a legtöbb kollégám az önkormányzatokból érkezett. Az új főosztályvezetők mind a fővárosi, illetve kerületi önkormányzatoknál dolgoztak korábban. Jómagam is – még 2006 előtt – sok évet dolgoztam szociális területen önkormányzati intézményeknél, önkormányzatnál, voltam irodavezető, osztályvezető, és már korábban is helyettes államtitkár. Mindez reményt ad arra, hogy az önkormányzati szemléletet is hitelesen meg tudjuk jeleníteni. Egyetlen példát erre is mondanék. Jelen pillanatban nemcsak a megyei önkormányzatoknak, hanem a megyei jogú városoknak is gyermekotthont kell fenntartaniuk, ami nagyon sok konfliktushoz vezetett. Ma is több helyen folynak perek emiatt az önkormányzatok között. Egyik legfontosabb feladatunknak tartottuk az egyeztetések elkezdését. A minisztérium nyilván ehhez csak keretet adhat. – Milyen változásokat terveznek a gyámügy területén? Szó volt korábban arról, hogy megszűnik az eseti gondnokság. – Egyelőre nem tudok erre pontos választ adni. Amíg a szociális és a gyámhivatalok nem illeszkednek a megyei szerkezetbe, addig feladatköreik bővítése, átalakítása terén nem kívánunk lépni. Az átmeneti időszakban nem szeretnénk a kollégáinkat kitenni egy ilyen átláthatatlan folyamatnak. Ez az időszak inkább a további egyeztetésre alkalmas. A kérdés fő felelőse egyébként a közigazgatási és igazságügyi tárca. Azt azonban már biztosan lehet tudni: a szociális és gyermekjóléti szolgáltatások engedélyezése 2011. július elsejétől megszűnik jegyzői hatás-

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK körben lenni. Tehát a települési önkormányzatoktól ez a feladat átkerül a szociális és gyámhivatalokhoz. Vannak egyébként, akik azt kérik számon rajtunk, hogy miért nincs a kormányzatnak koncepciója. A kormányzatnak van koncepciója arra nézve, hogyan működjön a szociálpolitika. Ellenben a többi rendszerrel történő, hosszú távú összehangolásra időt kell biztosítanunk. E koncepcióra épülve jövőre új szolgáltatási törvény is születik, ami az ágazatban régóta várt lépés, hiszen minden jóval egyszerűbb lesz, számos jogszabály megszűnik, eltűnnek az átláthatatlan végrehajtási rendeletek. – Ez mikorra várható? – A koncepció az év közepére meglesz, s reményeink szerint a nyáron vagy az őszi ülésszak elején elfogadja a parlament. Ez azért is fontos számunkra, hogy a 2012-es költségvetést már ebben az új szellemben tudjuk majd tervezni. – Mi lesz a gyermekotthonokkal? – Számos önkormányzat, köztük megyei önkormányzatok döntöttek úgy, hogy kizárólag a nevelőszülői hálózatra támaszkodnak. Míg más önkormányzatok azt mondták, jó nekik a gyerekotthon. Elképzeléseink szerint – s ezt már a kormányprogram is tartalmazza – a nevelőszülői hálózatok fejlesztése továbbra is kiemelt figyelmet kap. Annál jobbat, mint amikor egy befo-

gadói családdal tudjuk az elhagyott családot pótolni, senki nem tud kitalálni.Vannak azonban olyan helyzetek, olyan gyerekek – fogyatékosak, más egészségügyi problémával küzdők, magatartászavarosak –, akiknek a helyzetét nem lehet megoldani a nevelőszülői hálózattal. Nekik szükségük van speciális, különleges otthonokra, akár gyermekotthonokra, s a rendszerben még ott van a lakásotthon is. Tehát a jövőt a nevelőszülők, a lakásotthon és a gyermekotthoni rendszer hármasságában képzeljük el. Hozzáteszem, az önkormányzatok oldaláról jogos az a felvetés, hogy bizonyos speciális problémákat nem nekik kellene települési vagy akár megyei szinten megoldani. Erre országos szinten kell választ adnunk, ilyen a HIV-fertőzött gyermekvédelmi gondoskodásban lévő fiatalok ügye például. A témához kapcsolódik még, hogy törekszünk az örökbeadás könnyítésére. Itt egy konkrét lépésről is be tudok számolni. Jelen pillanatban hároméves kor alatt vehető igénybe a gyes az örökbefogadó szülőknek is. A jövőben a hároméves kor fölötti gyermeket örökbefogadó szülők szintén elmehetnek egy féléves gyesre. Ezalatt össze tudnak hangolódni, programokat szervezhetnek, oda tudnak figyelni egymásra. S van még néhány ötletünk, de ezt majd megfelelő döntések után érdemes részleteiben tárgyalni.

– Milyen változások várhatóak a segélyezés területén? – A közfoglalkoztatással kapcsolatban a hozzánk tartozó részről tudok nyilatkozni. Amivel mi dolgoztunk jogszabályi szinten, vagyis a rendelkezésre állási támogatás (rát) helyett a bérpótló juttatás névre hallgató forma jelenik meg. Ezzel kapcsolatban sok újdonság nem lesz. Ez a segély ugyanabban a körben, s összességében ugyanúgy vehető majd igénybe, ahogy korábban a rát. Én magam egyébként szívesen venném, ha a teljes aktív korú személyekre vonatkozó segélyezés bekerülne a munkaügyi szervezetbe. A világon a legtöbb országban, Európában is, ott van a helye, nincs „ráöntve” az önkormányzatokra: aki aktív korú, elmegy a munkaügyi szervezetbe, s ha nem tudnak neki munkát adni, akkor kaphat segélyt. A kormányzat egyelőre azonban nem hozta meg ezt a nagy volumenű döntést, ami háromszázezer ember segélyezését érinti. Az ágazat nevében azt tudom mondani, arra törekszünk, hogy az aktív korúakra vonatkozó, teljes segélyezési támogatási feladat a munkaügyi szervezetbe kerüljön. Mindenki más, akinek valamiféle fogyatékossága van, aki részben vagy egészben elvesztette munkaképességét, az már úgymond a mi ügykörünk. – Vagyis várható, hogy az önkormányzatokat közvetlenül nem fogja érinteni az aktív korúak foglalkoztatási kérdése? – Így van. – Milyen feltételekhez kötnék a szociális segélyezést? – Annyit biztosan mondhatok, hogy semmiképpen nem szeretnénk a szociális kártyáról, mint kötelező dologról gondolkodni. Ha egy önkormányzat úgy dönt, hogy a szociális kártyához hasonlítható, vagy ahhoz csatlakoztatható módszerrel, netán a természetbeni segélyezésnek egy ilyen külön módjával szeretne élni, akkor erre eddig is megvolt a jogszabályi lehetősége. Ezt nem szeretnénk központilag szabályozni. Ellenben az, hogy a segélyezésért cserébe vállalni is kell valamit – amit a szakma úgy hív, hogy feltételhez kötöttségi érzés –, arról néhány elképzelés szerepelni fog a koncepcióban. Ugyanis a többségi társada-


15

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK lom, vagy a nem segélyezettek részéről az igazságosság miatt nagyon fontos, hogy lássák, a segélyezetti kör nem úgy él, nem azt az életformát folytatja, ami a közösség többségi része számára akár irritáló, akár közegészségügyileg veszélyes. Ez nem azt jelenti, hogy a kulturális különbségekre nem lennénk tekintettel, de ebbe például az már nem fér bele, hogy valaki a szemetet ne hordja el az udvarából. Mert ha a szemét fölhalmozódik, oda patkányok járnak, a higiénés állapotok leromlanak, s az már a szomszédokat is érinti. Tehát mindenkinek megvan a szabadsága, hogy olyan életet éljen, amilyet akar, de amikor a közösségre, az őt körülvevő környezetre ez negatív hatással van, azt nem lehet szó nélkül hagyni. Igaz, Magyarországon is volt olyan önkormányzat, ahol azt mondták, ha az űrgödrös árnyékszéket nem építik meg az udvarban, és nem használják az adott család tagjai, akkor elveszítik a segélyt. Ez sok jogvédő szempontjából aggályosnak tűnhet, s a jelenlegi jogszabályainkba valóban nem fér be egy ilyen közegészségügyi vagy higiénés feltétel számonkérése. Ezt meg kell vizsgálni, ahogy még nagyon sok alkotmányossági és egyéb kérdést. A koncepció kapcsán ez a gondolkodás is megkezdődött. – A jövő évi költségvetés vitájában az ellenzék részéről az hangzott el, hogy kevesebb forrás jut az önkormányzatoknak a segélyezésre. Valóban így van? – Semmiből sem lesz kevesebb, a 2011es költségvetésünk egyetlen pontban sem tartalmaz megszorítást. Sőt, pont a humán szolgáltatások normatívájában tervezünk egy ezeröt-ezerhétszázas férőhelybővítést a bölcsődék oldalán. Az önkormányzatok körülbelül várhatóan ennyi programot fejeznek be az uniós támogatásból megépülő új bölcsődei férőhelyek kapcsán. Nem jut kevesebb, finanszírozási jogszabályok sem változnak jelentősen, tehát jelenleg nincs elemi változás a segélyezés ügyében. – Ez jó hír? – Számomra nem egészen. Úgy gondolom, célzottabb is lehetne a segélyezési rendszer. Mint szociálpolitikus, azt kell, hogy mondjam, óriási kormányzati baklövést követtek el 2007–2008-ban a háztar-

16

tási típusú segély felemelésével. Ez eredményezte, hogy egy család az utca egyik oldalán 120 ezer forintot kapott segélyként, míg a túloldalon a másik minimálbérért dolgozott, hozzájutott ugyan még néhány, másfajta támogatáshoz, ám összességében így is mondjuk 80 ezer forint jövedelemhez. A segélyezett inkább felvette a segélyt, semmint hivatalosan munkát vállalt volna. S ezen felül még elment esetleg feketén dolgozni. Ez a világ csak arra alkalmas, hogy mélyszegénységben, nyomorban tartsa az embereket, hiszen semmi nem ösztönzi őket aktivitásra. Még ha lennének tömegével is munkahelyek, amelyek jelenleg sajnos nincsenek, de még a közmunka is ilyen típusú volt, abban sem vesznek részt. Inkább szereznek papírt arról, hogy allergiásak, alkalmatlanok stb., s ezért nem tudnak mondjuk füvet kaszálni. Szóval, szívesen látnék változásokat, de a segélyezésen egyelőre nem, a koncepció megalkotását követően viszont valószínű, hogy változtatunk.Várhatóan parázs vitákat folytatunk majd akár az önkormányzatokkal is arról, hogyan alakuljon ez a jövőben. – Milyen változtatásokra készülnek a hajléktalan-ellátásban? – A hajléktalan-ellátásban november 30-áig elkészült egy koncepció, amely nagyobb változást nem hoz ugyan, de rögzítí a stratégiai lehetőségeket, utakat. Nem kell ugyanis folyton újjat kitalálni – néha elég a meglévő eszközöket hatékonyabbá tenni. Egyetlen újdonság, hogy – korábbi szakmai anyagokhoz visszanyúlva – már az előkészítéskor is folyamatosan konzultáltunk a hajléktalan-ügyben érintettekkel. Úgynevezett tapasztalati szakértőket is alkalmazunk. – Hozhat jelentős változást a civilek bevonása? – Igazság szerint a szakma már az öszszes lépést kitalálta, a foglalkoztatástól a lakhatásig, az utcán élők helyzetének kezelésén keresztül az egészségügyi centrumokig. Az a célunk, hogy a szakértők a civilekkel és a tapasztalati szakértőkkel meghatározzák a legfontosabb feladatokat. Magyarul, életszerű koncepciót akarunk. A kormányzat dolga pedig, hogy forrást teremtsen ehhez. Úgy gondolom, a fejlesztések legjelentősebb forrását az uniós támogatások fogják jelenteni.


A normatívákat tekintve viszont azzal, hogy nem csökken az állami hozzájárulás, s kiadásioldalontakarékoskodunk,túlélhetjük a 2011-es évet. Kiemelném a fővárost, ami speciális helyzetben van, s aholTarlós István főpolgármesterrel és csapatával együttműködve, úgynevezett túlélési pontokat jelöltünk ki. Ezt a koncepciónk is tartalmazza, s más városokban is ajánlani fogjuk. – A koncepció megalkotásakor arra is figyelnek, hogy ne kapjanak majd újabb feladatokat az önkormányzatok, főként ne forrás hozzárendelése nélkül? – A jövőben az önkormányzatok csak úgy kapnak feladatokat, csak úgy hárulnak rájuk a terhek, ha ennek megfelelően ott lesz a másik oldalon a forrás, az ellentételezés. Sőt, azon dolgozunk, hogy csökkenjen a jegyzői, a települési önkormányzatokra háruló feladatellátás ott, ahol egyébként ezt képtelenek megoldani. Vagy azért, mert szűkös a kapacitás, vagy azért, mert hiányzik a megfelelő végzettség. Valószínű, hogy csökkenni fog az önkormányzatok által ellátott feladatok köre, már csak azért is, mert a jövőben szeretnénk az egyházi és civil szervezeteket megerősíteni, rájuk is támaszkodni. Szerző: Csiky Ildikó • Fotó: Kolin Péter

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK El kellene érni, hogy Magyarországon alapvető emberi jog legyen a lakhatás. Vannak, akik kastélyokban élnek, egymillió ember meg nyomorog. Nem a kastélyok zavarnak, de akiknek telik kastélyra, azok tegyenek azért, hogy más is emberi módon élhessen – hangsúlyozta Balog Gyula hajléktalan tapasztalati szakértő, akivel Kolin Péter beszélgetett.

Szociálisan érzékenyebb kapitalizmus kellene! – Az elmúlt félévben komoly karriert futott be. Jelenleg tapasztalati szakértőként ad tanácsokat kormányzati körökben. Hogy érzi magát az új szerepében, elfogadják a tanácsait? – Keveset tartózkodom a minisztériumban. A terepgyakorlatom nem egy íróasztal mögött zajlik. Maximum heti két alkalommal egy-két órát töltök bent, amikor megbeszéljük a hajléktalanság ügyével foglalkozó főosztályvezető-helyettessel a teendőket. A minisztériumi dolgozókkal alig találkozom. A terepgyakorlat részeként a Máltai Szeretetszolgálat régi és leendő intézményeit látogatom. Máskor az éjszakai átmeneti szállót, menedékhelyet nézem meg. Természetesen a konferenciák is a terepgyakorlat részét képezik. A többi hajléktalan intézményt vezető szakemberhez hasonlóan én is részt veszek a rövid- és középtávú stratégia kidolgozásában. A Város Mindenkié (AVM) hajléktalan érdekvédelmi csoport felkérésére, tapasztalat ismeretében, olyan lehetőségeket dolgoztunk ki, amelyeket az utcán élők igénybe is vennének. Ezek az elemek bekerültek az úgynevezett stratégia-előkészítő tervezetbe. De az egyeztetéshez még idő kell, nem hiszem, hogy ebből már az idén kormányrendelet lenne.

– Hallgatnak Önre? – Beépítették a programba azokat a javaslatokat, amiket AVM-ként javasoltunk. Egyelőre ennyi. – Mit gondol, reálisan mennyi idő kell az ellátórendszer átalakításához? Mikor működhet optimálisan a rendszer? – A nyugati példák azt mutatják, hogy öt év kellett ahhoz, hogy az összes minisztérium bevonásával készülő tervezet megvalósuljon, majd egy évet vett igénybe, amíg ebből gyakorlat lett. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy például Londonban az utcán élők számát 2-300 főre tudják csökkenteni. Ennyi időre Magyarországon is szükség lesz. Néhány alkalmazható módszer már nálunk is megjelent. Kecskeméten március körül adnak át egy olyan intézményt, amit szerintem még a helybeliek is meg fognak irigyelni. Jelen pillanatban 15-20 ágyas éjjeli menedékhelyek vannak. Ez az általános, de van 200 ágyas is. Bolognában már láttam 3 ágyas éjjeli menedékhelyet is. A kecskeméti szobánként maximáltan 5 személy befogadására lesz alkalmas. – Tarlós István főpolgármester egyik november elején tartott sajtótájékoztatóján ismertette a társadalmi meg-

békélési program legfontosabb elemeit. Többek között célként jelölte meg, hogy frekventált közterületeken életvitelszerűen ne tartózkodjon hajléktalan ember az aluljárókban. December 15-e volt a határidő. Ön mit szól ehhez? – Megbékélés? Jelenleg szóba sem kerülhet! Megbékélésről akkor beszélhetnénk, ha egy olyan megoldást ajánlanának fel, ami jobbá teszi az érintettek életét, ami lehetővé tenné, hogy kiürüljön az utca. E helyett viszont mi történt? A Fővárosi Közterület Felügyelet megszámolta az aluljárókban élő embereket. Ez a felmérés azonban nem vehető komolyan, mert azokat számolták össze, akik egy szép napos délelőtt épp a helyszínen tartózkodtak. Akiket ott találtak – körülbelül 100 emberről van szó –, azoknak adtak egy plasztik kártyát, ami azt igazolja, hogy a kártya birtokosának elhelyezéséről az ellátórendszer intézkedni fog. És mi lesz a többiekkel? Abban a tizenhárom aluljáróban, ahol rendet akarnak tenni, ennél jóval több ember él, ez a probléma sokkal több embert érint. Úgy vélem, hogy semmilyen jogszabály nem támasztja alá annak a rendeletnek a létjogosultságát, amely az aluljárókból kitiltja a hajléktalan embereket. Ugyanis nincs olyan jogszabály Magyarországon, hogy életvitelszerűen nem lehet köztéren élni. Ha ilyen rendelettel találkoztunk volna, abban a pillanatban bemegyünk a főpolgármesteri hivatalba, vagy a közgyűlésre és tiltakozunk. – Milyen előnyt biztosít az a plasztik kártya? – Elméletileg, aki ilyet kapott, annak valamilyen elhelyezési lehetőséget biztosítanak. – Nappalit? – Nem, nem, éjjelit, alvási lehetőségről van szó. Olyan éjjeli menedékhelyet biztosítanak, amit mostanában újítottak fel, de lehet akár szociális otthon vagy kórház is. – És nappal mi a helyzet? – Vannak nappali melegedő helyek is. Természetesen azok száma sem elég. De mivel a hajléktalannak is kell ügyeket intézni, meghúzódik itt vagy ott… étel után jár, majd két-három órát sorban áll egy tál ételért …, aztán megint sorban áll, valahogy eltelik a nap.


|


17

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK – Ön jelenleg hol lakik? – Én egy szobabérlők házában lakom, amely a hajléktalanellátó rendszernek a része. Tehát lényegében még hajléktalan vagyok, de jogilag már nem, mert állandó lakos vagyok Újpalotán. – Általában az emberek előítéletesek a hajléktalanokkal szemben, elsősorban a bajba jutottakat okolják sorsuk rosszra fordulásáért… – Nagyon sok előítélettel találkozunk. Ilyen például az, amikor azt hiszik, hogy mindenki önhibájából lett hajléktalan. Pedig sok esetben a munkanélküliség, a válás játszik közre. Rengeteg az olyan hajléktalan, akinek van saját tulajdonú lakása a Nyírségben, Borsodban, de egyszerűen már az áramot sem tudja fizetni, mert nem kap munkát. Följött szerencsét próbálni New York helyett Budapestre, de itt sem találta meg a számítását. Szerencsétlen mire számított? – hiszen Magyarországon tizenegy és fél százalék a munkanélküliek aránya, ezzel Európában a vezetőhelyet vívtuk ki. Sajnos a szociális bérlakások száma nagyon alacsony. Ez a probléma egyik gyökere! Visszatérve a kérdésére: a szenvedélybetegeket elítéljük, ugyanakkor a cukorbetegeket senki nem ítéli el. Pedig mindkettő betegség. Az előítéletek miatt járom a hazai iskolákat, terjesztem a Fedél nélkül című újságot, nemcsak írok bele. Előadásokat tartok az életemről, hogy változzon az emberek egoista, énközpontú világlátása. Hogy ne történhessen meg az az abszurdum, hogy amint kiderül, hogy hajléktalanszálláson lakunk, kitessékelnek minket például a Szabó Ervin Könyvtárból. Ezt saját bőrömön sikerült megtapasztalnom. Hangsúlyozom nem látszott az öltözékemen, hogy hajléktalan vagyok. – Ha az utcán látunk egy szemmel láthatóan bajban lévő hajléktalan embertársunkat, hova fordulhatunk? –Van a Menhely Alapítványnak egy diszpécserszolgálata, a telefonszáma: (1) 3384186. Ez a szám egész Pest megyére vonatkozik. Ha bárki rossz egészségi állapotban, vagy mínusz akárhány fokban laza öltözetben lát valakit, akkor nemcsak a mentőt hívhatja, hanem a diszpécserszolgálatot is. A krízisautó nemcsak Budapesten, bárhol az országban kimegy segíteni. Ha

18

tudják, a helyszínen ellátják a rászorulót, ha kell, akkor beviszik valamilyen egészségügyi intézménybe. Ha nagyon roszszul van az érintett, akkor természetesen mentőt kell hívni. Sokkal több empátiára lenne szükség az emberek, a társadalom részéről. Azt gondolom, mindenkivel egyénileg kellene megbeszélni, hogy mit szeretne. Ezért tartom reálisnak, hogy nálunk 10 évre lesz szükség az optimális intézményrendszer és gyakorlat kialakításához. Tehát öt év előkészítés és öt év gyakorlat. Londonban mindenkit megkérdeztek: „Uram, hölgyem, beszéljük meg, mi lehet a megoldás?” Mi most építhetjük ki a saját rendszerünket. – Tehát amikor öt évről beszéltünk, az valójában inkább tíz év? – Ötévnyi előkészületre volna szükség, eközben persze már biztosan sokan elhagyhatnák az utcát. Rengeteg pénz kellene a lakástámogatásra. Nemcsak a hajléktalan embereknek, hanem azoknak a szegényeknek is, akik nyolcan laknak egy szobában vagy fűtetlen lakásban. Szociális támogatásra van szükség ahhoz, hogy annak a körülbelül egymillió embernek, aki jelen pillanatban a létminimum alatt él és munkanélküli, kicsit élhetőbb élete legyen. – Meddig lesz a minisztériumban? – Ez egy terepgyakorlat, tehát én ott elméletileg önkéntesként dolgozom. Január 15-én fejeződik be az a tapasztalati szakértői képzés, aminek én is tapasztalati tanácsadója vagyok. – Mikor kezdődött ez a program? – Június elsején indult az elméleti képzés, és október második hetében kezdődött a terepmunka. Tizenöten Budapesten, tizenöten Veszprémben, tizenöten Nyíregyházán dolgozunk. – Ön véletlenül került a minisztériumhoz? – Nem, véletlenek nincsenek. A budapestiek közül én foglalkozom a hajléktalansággal. Ráadásul ismerem ezt a közeget, tárgyalok, vitatkozom velük. Ezen a területen sokat tudok segíteni. – Mi lesz január 16-a után? Továbbra is igényt tartanak a szakértelmére?


– Azt tudom, hogy ez egy rövid- és középtávú program. Szívesen részt vennék a következő, középtávú programban is, erre 2011 szeptemberéig lehet majd pályázni. Van egy szociális szövetkezet, ami lehetővé teszi tapasztalati tanácsadók bérbeadását önkormányzatokhoz, családsegítőkhöz, minisztériumokhoz, bárhova. Számomra ez lenne a legjobb megoldás, egyrészt, ha lenne biztos jövedelmem, talán a magánéleti nehézségeim is megoldódnának. Másrészt rajtam keresztül az AVM tapasztalatait is hatékonyan tudnánk hasznosítani. Hiszen egyre több hajléktalannal van kapcsolata a szervezetünknek, és így egyre szélesebb érdekeket tudunk képviselni. Most ezt tesszük a minisztériumban is, igaz még nem tudom mekkora hatékonysággal. Ha nem érünk el eredményeket, akkor más tárgyalási lehetőségeket keresünk vagy megyünk az utcára demonstrálni. Természetesen ugyanúgy részt fogok venni a tüntetésekben minisztériumi tanácsadóként is. – Mi jelenthetné a megoldást? – Szociálisan érzékenyebb kapitalizmust kellene építenünk. El kellene érni, hogy Magyarországon alapvető emberi jog legyen a lakhatás. Vannak, akik kastélyokban élnek, egymillió ember meg nyomorog. Nem a kastélyok zavarnak, de akiknek telik kastélyra, azok tegyenek azért, hogy más is emberi módon élhessen. Megoldás lehet, hogy az üres lakásokat megadóztatják. Ez nyugaton bevált szokás. Ne álljon lakás üresen, kihasználatlanul. Vagy több szociális bérlakás kellene. A szobabérlők háza, amilyenben én is lakom, csak a nagyon kiskeresetűeknek való, vagy azoknak, akik gyűjtenek. Megoldás lenne az albérletek árának csökkenése, most nagyon drágák. Az önkormányzatnak kellene rászorultság alapján 20-30 vagy 40 százalékot átvállalnia, a többi lenne az önerő. Én is egy évet előre kifizettem, így kaptam lakhatási támogatást, ez a rendszer is működik már több éve. – Megismerik az utcán? – Persze. A televízióban októberben leadott riportfilm után két fiatal lány köszönt rám, gratuláltak, és sok sikert kívántak. Még aznap a Keletinél egy kisgyerekes fiatal roma házaspár is felismert.

„Nem szűnik meg a közfoglalkoztatás” Hangsúlyozta Czomba Sándor a parlamentben egy interpellációra adott válaszában Azzal, hogy a kormányzat jelentős mértékben csökkenti a közfoglalkoztatásra fordítható összegeket, csaknem 40 ezer munkavállaló és családjaik megélhetése kerül veszélybe – állította parlamenti interpellációjában Kovács Tibor szocialista országgyűlési képviselő. Úgy vélte, a közfoglalkoztatás rendszere a hátrányos helyzetű térségekben élők számára a mindennapi tisztességes megélhetés lehetőségét jelenti. „Ezeken a településeken nincsenek jól menő vállalkozások, nincsenek olyan piaci szereplők, akik tudnának alkalmazni több tucat vagy több száz munkavállalót. Itt a térségi és a társadalmi adottságok nem teremtették meg annak feltételeit, hogy ezekre a településekre tömegével munkaerőt felvevő üzemek, gyárak, vállalkozások települjenek – mondta. A szocialista politikus véleménye szerint a közfoglalkoztatottak már most rettegnek attól, hogy január 1jétől elveszítik a megélhetésüket. Czomba Sándor, a Nemzetgazdasági Minisztériumi államtitkára válaszában megerősítette, hogy nem szűnik meg a közfoglalkoztatás rendszere. Úgy véli, a közfoglalkoztatás, akkor működik jól, ha áthidaló megoldásként kezeljük. Végeredményben a versenyszférában

való elhelyezkedés a cél. Mindenkinek, aki munkát szeretne vállalni, annak a munkaerőpiacon kell lehetőséget teremteni – hangsúlyozta az államtitkár Kovács Tibor szocialista képviselő interpellációs kérdésére adott válaszában. Az államtitkár felhívta a figyelmet az előző kormányzattól örökölt rendszer visszásságaira.„Önök szerint az egy tisztességes, reális, jól működő rendszer, ha egy vállalkozó hátrányos helyzetű munkanélkülit foglalkoztat, akkor támogatásként 28 500 forintot kap. Ha ugyanezt az embert az önkormányzat foglalkoztatja, akkor 80 ezer forint a támogatás, függetlenül attól, hogy az önkormányzat tud-e neki érdemi munkát adni vagy sem”. Czomba Sándor szerint ma a hátrányos helyzetű régiókban valóban a közfoglalkoztatás az elsődleges és legfontosabb feladat. Az államtitkár cáfolta, hogy a közfoglalkoztatásra jövőre az ideinél kevesebb pénz jutna. A 2010-es költségvetésben a szocialista kormány közfoglalkoztatásra és szociális ellátásra 113,5 milliárd forintot tervezett, ezzel szemben az Orbán-kormány jövőre 152 milliárd forinttal számol (88,5 milliárdot a szociális ellátásra és 64 milliárd forintot a közfoglalkoztatásra fordítanak) – hangsúlyozta Czomba Sándor. N. E.

A kormány azt ígéri

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Egyszerűbb lesz az önhikis települések támogatási rendszere.

Az önkormányzatok a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételei 4,7 százalékos növekedésére számíthatnak. Egyszerűbb lesz az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került települések támogatási rendszere és a támogatásokat objektív módon osztják majd szét. A családokat támogató politika az önkormányzatokon keresztül is érvényesül . Ennek megfelelően a gyermekek napközbeni ellátására 1,1 milliárd forinttal több szerepel a jövő évi költségvetés tervezetében, mint idén. Emellett plusz 300 millió forintos forrás került a rendszerbe a szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és átmeneti elhelyezés normatív hozzájárulása címén. A szociális intézményi foglalkoztatás normatív támogatását 2 milliárddal 5 milliárdra növelték, az ápolási díj törvényi alapösszegét 1000 forinttal megemelték, és plusz 1 milliárd forintot biztosítanak fogyatékosügyi támogatásra. A kormány támogatja az önkormányzatok közös feladatellátását azzal, hogy a többcélú kistérségi társulások részére rendelkezésére álló forrásokat több mint 10 százalékkal növeli. A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program keretében a többletmunkahelyek létrehozására 64 milliárd forintos forrást biztosítanak. Az önkormányzatoknak erre a célra 48 milliárd forint áll rendelkezésükre. A pályakezdők foglalkoztatását azzal is támogatják, hogy az ehhez kapcsolódó járulékkedvezmények által 30 ezer munkahelyet biztosítanának a fiataloknak. A rendőrségnek összességében 27,5 milliárd forint pluszforrást adtak, amely a létszámbővítésre szánt pénzt is tartalmazza. N. E.


19

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Jövőre többlettámogatáshoz juthatnak az autista felnőtteket ellátó szociális intézmények Az autizmus napjainkban világszerte 67 millió embert érint. A szakemberek szerint a létszámot tekintve világszerte ez a leggyorsabban növekvő fogyatékossági csoport: több gyereket diagnosztizálnak világszerte autizmussal, mint cukorbetegséggel, rákkal és AIDS-szel együttvéve. Magyarországon becslések szerint mintegy 100 ezer autista él, közülük azonban csak 10-12 ezernél diagnosztizálták ezt az állapotot. Az Autisták Országos Szövetségének kutatásai szerint a diagnosztizált esetek jelentős növekedése miatt – például a közoktatásban – a jövőben megduplázódhat az autizmussal élő tanulók száma. Egy tavalyi ombudsmani jelentés több helyen elmarasztalta hazánk minisztériumait az autista emberekkel kapcsolatos intézkedések elmulasztása miatt. Szemléletbeli változásra utal, hogy december elején elfogadta az Országgyűlés az Autisták Országos Szövetsége és az autizmussal élő felnőtteket ellátó civil szervezeteket tömörítő Majorság Hálózat közös javaslatát, amelyet a Lehet Más a Politika parlamenti frakciójából Szabó Tímea, Vágó Gábor és Scheiring Gábor módosító indítvány formájában nyújtott be. Az előterjesz-

tés értelmében az autista felnőtteket ellátó szociális intézmények jövőre 60 millió forinttal több normatívához juthatnak. A módosító indítványt az ellenzéki képviselők mellett a Fidesz képviselői is támogatták. Abban az esetben, ha a javaslatot december végén – a végszavazáskor – nem módosítják, akkor 2011-ben az autista felnőtteket ellátó szociális intézmények (nappaliak és lakóotthonok egyaránt) normatíva kiegészítésre lesznek jogosultak. Ez azt jelenti, hogy jövőre több forrás jut az autista embereket ellátó szociális szervezeteknek: a nappali intézményeknél 33 800 forint helyett 50 700 forint, a bentlakásos intézményeknél az 59 200 forint helyett 88 800 forint.

„Több mint 30! Tégy Te is az AIDS ellen!” Ezzel a címmel AIDS ellenes kampányt indít a kormány két nagy kereskedelmi tévécsatorna együttműködésével – ezt Nagy Anna kormányszóvivő jelentette be december 1-jén, az AIDS elleni világnapon. A betegség által legveszélyeztetettebb korosztály figyelmét szeretnék felhívni a megelőzés fontosságára, ezért a fiatalok körében legnépszerűbb két televíziós tehetségkutató-műsor sztárjait kérték fel a kampány arcainak. A nemes ügy mellett a két rivális kereskedelmi tévécsatorna is felsorakozott. A kormányszóvivő emlékeztetett arra, hogy az elmúlt fél évben már több társadalmi célú összefogás valósult meg, például az árvíz és a vörösiszap-katasztrófa után. AIDS elleni világnapon Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár elmondta, hogy bár Magyarország az AIDS szempontjából kedvező helyzetben van, viszonylag kevés a beteg, ennek ellenére a megelőzés továbbra is nagyon fontos. Az államtitkár szerint az eddigi népegészségügyi kampányok nem működtek jól, mert nem érték el a célközönséget, de most a két TV-csatorna segítségével hatékonyan hívhatják fel a fiatalok figyelmét a betegségre, a szűrővizsgálatok fontosságára és a megelőzésre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1988-ban döntött arról, hogy december elseje legyen az AIDS elleni világnap, amikor világszerte felhívják a figyelmet a betegségre és a megelőzés fontosságára.

20


Magyarország az Európai Unió soros elnökeként mindent megtesz az önkéntes munka népszerűsítése, illetve még nagyobb társadalmi elismertetése érdekében – mondta Nagy Anna kormányszóvivő. Az önkéntesség nemzetközi napján Budapesten tartott sajtótájékoztatón részt vett Győri Enikő, a Külügyminisztérium uniós ügyekért felelős államtitkára és Latorcai Csaba kisebbségekért és civil kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is. Nagy Anna az önkéntesség jövőre esedékes európai éve alkalmából tervezett magyarországi szerepvállalást hangsúlyozta: Európában több millióan, köztük Magyarországon a felnőtt lakosság 40 százaléka áldozza fel idejét, szaktudását azért, hogy saját eszközeivel próbáljon javítani a világ működésén. Győri Enikő szerint pusztán gazdasági eszközökkel nem lehet megoldani valamennyi társadalmi problémát, a polgároknak aktívvá, cselekvőképessé kell válniuk, hogy tegyenek saját, illetve közösségük sorsának jobbra fordulásáért. Az államtitkár asszony hangsúlyozta, hogy: Európában is be szeretnék mutatni azt a nemzetközi öszszehasonlításban is páratlan és folyamatos önkéntes tevékenységet, amely a magyarországi közösségekre, civil szervezetekre, egyházakra és egyénekre jellemző. Az európai uniós kezdeményezés alkalmat teremt arra is , hogy a szeretetből, segíteni akarásból, vagy tudásvágyból jelentkezők közvetlenül csatlakozhassanak az önkéntességi programhoz. Latorcai Csaba hangsúlyozta, hogy az önkéntesség éve alkalmából rendezett magyarországi programokhoz az ország, illetve az élet minden területéről várják a jelentkezőket. (www.onkentesseg2011.hu/). A helyettes államtitkár kiemelte, hogy a közeljövőben meghirdetik azt a pályázatot, amelyre az önkéntesség évéhez kapcsolódó események megyei koordinálását ellátni kívánó civil, illetve egyházi szervezetek jelentkezhetnek.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Az önkéntesség lényege, hogy az érintett személy valamilyen tevékenységet szabad akaratából, egyéni választása és motivációja alapján, a pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül végez. Az önkéntes tevékenységek nem helyettesítik a hivatásszerű, fizetett munkalehetőségeket, de hozzáadott értéket nyújtanak a társadalom számára. Az Európai Unió 1983 óta rendezi meg a különféle témákra koncentráló „Európai Éveket”. Minden évre megjelöl egy tevékenységi területet, mely kapcsán – Európa-szerte egységes megközelítést alkalmazó kampánnyal – igyekszik az állampolgárok tájékozottságát növelni és a nemzeti kormányok figyelmét a témakörre irányítani. A Tanács 2010/37/EK számú határozata alapján a 2011-es tematikus évet az önkéntesség témájának szenteli az unió. Az európai év Magyarország számára is lehetőséget teremt arra, hogy egyrészt összegyűjtsük és bemutassuk eddigi – nemzetközi szinten is példaértékű – jó gyakorlatainkat az önkéntesség terén, másrészt minél szélesebb körben, minél több társadalmi réteget megszólítva tudatosítsuk az emberekben az önkéntes tevékenységek és az aktív állampolgárság pozitív következményeit. Az önkéntesség az EU egyik alapelve, hozzájárul a demokrácia fejlődéséhez, mindemellett az önkéntes tevékenységek fejlesztik a szociális készségeket és kompetenciákat, segítik a társadalmi szolidaritást, valamint sokoldalú tapasztalatot nyújtanak. Az önkéntes tevékenységek – kifejezés a bármilyen formában végzett, formális, nem formális vagy informális önkéntes tevékenységekre vonatkozik, amelyeket a személy szabad akaratából, egyéni választása és motivációja alapján, a pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül végez. Az önkéntes tevékenységek mind az önkéntesnek, mind a közösségeknek és a társadalom egészének a javára szolgálnak. Emellett az emberi, társadalmi, generációs vagy környezetvédelmi szükségletek és problémák kezelésének eszközei is az egyének és a szervezetek számára,

és gyakran egy nonprofit szervezetet vagy közösségi alapú kezdeményezést támogatnak. Az önkéntes tevékenységek nem helyettesítik a hivatásszerű, fizetett munkalehetőségeket, de hozzáadott értéket nyújtanak a társadalom számára. Az Európai Év hazai megvalósításáért, végrehajtásáért a – civil szervezetek és a kormányzati oldalt képviselő delegált személyekből álló – Nemzeti Koordináló Testület (NKT) felelős, melynek titkársági feladatait a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi és Civil Kapcsolatok Főosztály látja el. A Testület jóváhagyása alapján elkészült Nemzeti Program célja, hogy felhívja a magyar társadalom figyelmét az önkéntesség jelentőségére és hozzájárulására az össztársadalmi célok megvalósításához és közös problémáink megoldásához. Az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai éve segít majd bebizonyítani, hogy az önkéntesség az aktív polgárság és a demokrácia egyik kulcsfontosságú tényezőjének számít, mivel olyan európai értékeket valósít meg, mint például a szolidaritás és a megkülönböztetés-mentesség, és ezzel hozzájárul az európai társadalmak harmonikus fejlődéséhez.

Nagykövetek Az Európai Év Nagykövetei közreműködnek az Év célkitűzéseinek hatékony közvetítésében, személyes szerepvállalásukkal felhívják a figyelmet az önkéntes tevékenység kiemelkedő jelentőségére. A nagyköveteket az Európai Év hivatalos budapesti nyitórendezvényén, 2011. január 8án mutatják be a nyilvánosság számára.

Kiemelten fontosak a gyermekés ifjúsági jogok Nagy Anna kormányszóvivő fogadta az ENSZ frissen megválasztott gyermek- és ifjúsági küldötteit. A 16 éves Monti Norbert a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanulója, a 17 éves Lengyel Dániel a győri Révai Miklós Gimnázium és Kollégium tanulója. A fiatalokat egy szakértőkből álló bizottság jelölte arra a feladatra, hogy az ENSZ-ben képviseljék a magyarifjúságot.

A küldöttek december 7-én Nagy Anna kormányszóvivő meghívására a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumba látogatott, ahol beszámoltak terveikről, tapasztalataikról. Mint mondták: a mai fiatalok legnagyobb problémájának az érdektelenséget tartják. Hangsúlyozták: küldetésük során arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az internetes közösségek világában az új generáció egyre nehezebben találja a helyét és találja meg a valódi társaságát, közösségeit. Nagy Anna hangsúlyozta, hogy a kormány számára rendkívül fontos a gyermek- és ifjúsági jog, ezért az elmúlt hetekben, ebben a témakörben több eseményen is részt vett, szakemberekkel találkozott és ismertette a kormány álláspontját. A jövőben az ENSZ gyermek- és ifjúsági küldöttei képviselik a magyar gyermekeket és fiatalokat az ENSZ Közgyűlésén és egyéb tanácskozásain. Megbízatásuk során együttműködnek a gyermek- és ifjúsági, valamint a külügyekért felelős tárcák képviselőivel, valamint az UNICEF Magyar Bizottságával. A fiatalok feladata, hogy részt vegyenek a nemzetközi és hazai ifjúsági fórumokon, tapasztalatokat cseréljenek kortársaikkal, kapcsolatot tartsanak a civil szervezetekkel.


|


21

A melléklet a www.onkornet.hu és www.onkorkep.hu weboldalakról letölthető. A melléklet szerkesztetője Csiky Ildikó és Szále László • Fotók: Kolin Péter • Készült a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK

Segítő Vásárlás

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Segítő Vásárlás néven indította útjára a fogyatékossággal élők által gyártott termékek kiállítását és vásárát a Millenárison december elején. A hagyományteremtő rendezvény célja, hogy támogassa a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességűek foglakoztatását, segítse társadalmi beilleszkedésüket és hozzájáruljon a társadalmi szolidaritás megerősítéséhez. A kiállítás keretében rendezett konferen-

cián vállalkozók, szakmai szervezetek, a kormányzat és a gazdaság szereplői arról is egyeztettek, hogy miként tudják segíteni a megváltozott munkaképességű dolgozók minőségi termékeinek piacra juttatását. A sajtótájékoztatón részt vett Nagy Anna kormányszóvivő, Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára és Molnár Antal, a Magyar Élelmiszerbank Egyesület alelnöke is. Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapja December 3-án volt a Fogyatékos Emberek Világnapja. Ebből az alkalomból Kitárt Ajtók Ünnepe és Kulturális Fesztivál címmel szervezett programot az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara. Az ENSZ által 1992-ben létrehívott világnap célja, hogy – elősegítse a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos kérdések megértését; – támogassa a fogyatékos emberek méltóságának, jogainak és jólétének érvényesülését; – tudatosítsa a fogyatékos emberek integrációjából származó politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális előnyöket.

22


Jövőre megszűnik a súlyos mozgáskorlátozottak által üzemeltetett személygépkocsik gépjárműadó-mentessége, helyette januártól évi 12 ezer forintig jár kedvezmény – többek között ezt tartalmazza a gépjárműadó-törvény módosítása, amelyet az adótörvény-csomagban nyújtott be a kormány az Országgyűlésnek. A gépjárműadó-törvény szerint az autóadót a járműnyilvántartásba bejegyzett üzembentartó, annak hiányában pedig a tulajdonos fizeti. A súlyos mozgáskorlátozott személy 2007-ig akár tulajdonos, akár üzembentartó volt, egyaránt mentesült az adófizetés alól. A szabályozás visszaélésekre adott lehetőséget. Elégséges volt egy súlyos mozgáskorlátozott közeli hozzátartozót bejegyezni üzembentartóként a járműnyilvántartásba, és nem kellett adót fizetni a gépkocsi után. A visszaélések elkerülése érdekében 2007-től – a gépjárműadó-törvény korlátozta a súlyos mozgáskorlátozottsághoz kapcsolódó mentességi szabályokat. Az adómentesség csak a súlyos mozgáskorlátozott tulajdonos, illetve a 100 kilowattos teljesítményt meg nem haladó személygépkocsi után jár. (A súlyos mozgáskorlátozott üzembentartóként nem kap adómentességet.) Az Alkotmánybíróság idén februárban – ez év végi hatállyal – kivette a törvényből a „tulajdonában lévő” meghatározást, így 2011. január 1-jétől a súlyos mozgáskorlátozott üzembentartó is mentesül az adófizetés alól. A változtatás hatására a mentességre jogosultak száma 109 ezerről akár 150 ezerre is növekedhet. Arra lehet számítani, hogy ismét elszaporodhatnak a visszaélések (a költségvetést fél milliárd forint veszteség érheti). A kormány a veszteségeket úgy akarja minimalizálni, hogy továbbra is csak a 100 kilowattos teljesítményt meg nem haladó személygépkocsi után és évi 12 ezer forintig ad adókedvezményt. N. E

Esélyek és lehetőségek

Recommend Documents