ESÉLYEGYENLŐSÉG ÉS TÁRSADALOM
A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM JUHÁSZ GYULA PEDAGÓGUSKÉPZŐ KAR ALKALMAZOTT TÁRSADALOMISMERETI TANSZÉK III. ÉVES TÁRSADALMI TANULMÁNYOK SZAKOS HALLGATÓINAK KÖZÖS KIADVÁNYA
ESÉLYEGYENLŐSÉG ÉS TÁRSADALOM SZEGEDI HALLGATÓK TANULMÁNYAI AZ ESÉLYEGYENLŐSÉGRŐL, AZ ESÉLYEK TEREMTÉSÉRŐL
Összeállította, a bevezetőt és az összegzést írta: Laki Ildikó
Mta Szociológiai Kutatóintézet és a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Alkalmazott Humántudományi Intézet, Alkalmazott Társadalomismereti Tanszék 2009
A KÖTET RÉSZE AZ INNOTÁRS FOGYAT77 „A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ FIATAL FELNŐTTEK TÁRSADALMI INTEGRÁLÓDÁSÁNAK ESÉLYEI ÉS LEHETŐSÉGEI A MAI MAGYARORSZÁGON” CÍMŰ KUTATÁS EREDMÉNYEINEK.
Technikai szerkesztő: Laki Ildikó Korrektúra: Hricó Gabriella Lektor: Dr. Kabai Imre PhD
ISBN 978-963-8302-36-6
Tartalom Bevezetés ........................................................................................ 6 Laki Ildikó (a kurzus és a kutatás vezetője) Értékteremtők… .................. 8 Bozsó Annabella: Nők bántalmazása, női egyenjogúság ....................... 13 Bráda Bernadett: A fogyatékosság megítélése és jelentésbeli változása a különböző korszakokban .............................................. 30 Bús Tímea: Társadalmi kisebbségek médiareprezentációja ................... 44 Dajka Anita: Fogyatékkal élők az egyetemen ..................................... 54 Nyugat-magyarországi Egyetem: Fókuszban a fogyatékos hallgatók segítése. ....................................................................... 62 Darvasi Tamás Líviusz: Az átlagtól való eltérés társadalmi vetületei, konfliktusai ................................................................................. 63 Fehér Klára: Nők és férfiak esélyegyenlősége a munkaerőpiacon, az Európai Unióban és Magyarországon .............. 73 Gazdag Nóra: A gyermekek bántalmazása ......................................... 88 Guba Gergő: Hajléktalanság fogalma, a hajléktalanság szociológiai és pszichológiai megközelítései. Szegedi Hajléktalanszálló ...................104 Gyömbér Judit: Az élethez való jog – abortusz ..................................114 Mucska Gábor István: A falurombolás társadalmi hatásai Romániában ..............................................................................127 Szélpál Tamás: Romák: diszkrimináció, integráció, szegregáció, asszimiláció ...............................................................................134 Takács Kata: Női bántalmazás, családon belüli erőszak.......................150 Takács Kata: Női bántalmazás, családon belüli erőszak.......................150 Tóth Enikő: Nemek közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban ..........161 Tóth Ferenc: A romák integrációjának kérdései, különös tekintettel oktatásukra ................................................................169
5
Bevezetés
Jelen kiadvány a „Fogyatékossággal élő fiatal felnőttek társadalmi integrációjának esélyei és lehetőségei a mai Magyarországon” című kutatás egyik részeként született. A 2008/2009-es tanév II. félévében a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, Általános Alkalmazott Humántudományi Intézet, Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék társadalmi tanulmányok szakos hallgatói között meghirdetésre került az Esélyegyenlőség és a mai magyar társadalom kurzus, mely tantárgy azt tűzte ki célul, hogy megismertesse a fogyatékosság, a társadalmi elfogadás és együttélés helyzetét a felsőoktatásban jelen lévő hallgatókkal. A képzés jelentőségét az a sajnálatos tény is megerősítette, hogy az esélyegyenlőség témája csak néhány (orvosi, egészségügyi, szociális) területen van jelen a magyar oktatási rendszerben, miközben a munkaerőpiacon, a gazdaságban és a civil szférában egyre inkább teret nyer. A kurzus kitalálása, majd ennek beépítése a kar oktatási rendszerébe megfelelő alkalom volt arra, hogy a felsőoktatásban elindulhasson a közös gondolkodás, az esélyteremtés természetes folyamatának megismerése, involválása. 2008/2009. II. féléve (az első kurzus indítása 32 fővel) a próbálkozás időszaka volt mind a hallgatók, mind pedig az oktatók számára. A 2009/2010. I. félévet pedig már az érdemi munka, a különféle csoportok, intézmények számbavétele és működésének feltérképezése jellemezte. A hallgatók érdeklődése nemcsak a téma iránti nyitottságra szorítkozott, hanem felölelte a közös gondolkodást, az egyes témamegbeszélések után kibontakozó konfliktusokat, vitákat, olykor kritikai észrevételeket. A szemeszter végén úgy döntöttünk, hogy féléves munkánkat egy kis kiadvány formájában elérhetővé teszünk a széles közönség számára. A hallgatók által választott és vizsgált területek igen eltérőek, így olvashatunk a romák helyzetéről, a romák oktatásáról, a fogyatékosságról és az
6
integrációról, a társadalom makro- és mikroszintű problémáiról, valamint a női és férfi egyenjogúságról és egyenlőtlenségről. A munkák igen sok értéket hordoznak magukban, nem titkolt szándékomat is beleértve: íróik legyenek szószólói az esélyegyenlőségnek, legyenek szakemberei és értékes képviselői a társadalom hátrányos helyzetben lévő csoportjainak.
7
Laki Ildikó (a kurzus és a kutatás vezetője) Értékteremtők… A fogyatékossággal élő fiatalok, fiatal felnőttek szakmai tudására és ismeretére, elméleti, valamint gyakorlati tapasztalataira Európában és az Egyesült Államokban komoly igény mutatkozott az elmúlt években, évtizedekben (parlamenti képviselet, esélyegyenlőségi szakember, egyetemi oktató, számítógépes szakember, mérnök stb.). A hazai helyzet azonban nem ilyen pozitív. A fogyatékossággal élők, a mai magyar társadalom megítélése szerint, a társadalom peremén lévők, s gyakorlatilag éppen e helyzet és ennek megoldatlansága adja az esélytelenséget. Mit jelent ez? A munkaerőpiac, az oktatás, a hétköznapi élet, a kapcsolatok a társadalom előítéletei. Pedig mindez megoldható lenne, sőt a probléma nem feltétlen kellene hogy probléma legyen, ha az egyenlő hozzáférés esélye működne. Mindez pedig magában foglalja a társadalmi, a jogi, a gazdasági és az intézményi hozzáférést egyaránt. Ha mindez rendelkezésünkre állna, ezzel a kérdéssel már nem ebben a formában kellene foglalkozni. Saját tapasztalataim is azt mutatták, fontosak azok a szereplők, akik megfelelően, szívvel és lélekkel, eltökéltséggel, mindemellett korrekten kívánják az érintett csoport/csoportok életét egyengetni, segíteni és támogatni – de ez nem elég. Ennél több kell. A jelen összefoglaló rövid áttekintése annak, hogy a mai felsőoktatásban jelen lévő hallgatók miként fogalmazzák meg a fogyatékosságot, mit is értenek a fogyatékosság címszó alatt, milyen képzeteket társítanak e kifejezéshez. Ez mindenféleképpen alapot jelentett ahhoz, hogy lássuk, miért is van szükség az oktatásban, a mindennapi életben a szemléletváltásra, hogy megválaszolhassuk a kérdést: vajon ma már természetes-e az, hogy bizonyos csoportok segítségre szorulnak, és ezt a segítséget képesek vagyunk-e biztosítani, mindenféle előítéletesség nélkül.
8
Kutatásunk egyik elemét jelentette tehát az a kérdéscsomag, amelyben 7+1 felsőoktatási intézmény hallgatóit kérdeztük meg arról, mit is gondolnak a fogyatékosság fogalmáról, mit jelent számukra ez a kifejezés. A vizsgált felsőoktatási intézményekben összesen 2220 hallgató (különböző karok, különböző szakok) adott választ a strukturált kérdőívben szereplő kérdéseinkre, mely a fogyatékossággal élőkkel való együttműködést, ennek hajlandóságát, a segítségnyújtást és a fogyatékossággal élőkről való vélekedést tudakolta. Ebből a kérdőívből emelném ki azt az egységet, amely arra vonatkozott, hogy ki kit tekint fogyatékosnak. A kérdőívben a további részei megmutatták, mely területeken vannak még hiányosságok, legyen az emberi, technikai, intézményi, jogi avagy gazdasági. K14 Ön szerint ki tekinthető fogyatékosnak? Esetszám 67
Százalék 3,0
2 Visszamaradottság
116
5,2
3 Korlát, korlátozott(ság)
220
9,9
4 Fogyaték(os)ság
191
8,6
5 Sérülés
87
3,9
6 Csökkenés, csökkent
1 Rendellenesség
24
1,1
7 Hiány
130
5,9
8 Hátrány(os)ság
139
6,3
9 Átlagostól eltérő
104
4,7
10 Nem élhet 100%-os, teljes életet
70
3,2
11 Nehezen boldogul
23
1,0
12 Beilleszkedési gondok
19
,9
13 Önellátás hiánya
80
3,6
14 Másokra szorul 15 Felügyelet alatt álló/felügyeletre szoruló 16 Normálistól eltérő
60 8 7
2,7 ,4 ,3
17 Nem ép
27
1,2
18 Betegség, baleset
54
2,4
19 Károsodás
46
2,1
153 146 162
6,9 6,6 7,3
1933
87,1
287
12,9
2220
100,0
21 „Laza felsorolás” 22 „Alaposabb felsorolás” 31 egyéb válasz Összesen NT/NV
(Az elemzést Dr. Kabai Imre PhD szociológus, a kutatás egyik elemzője készítette.)
9
A megkérdezett (2220 fő, 100%) hallgatók 9,9%-a a fogyatékosságot egyfajta korlátnak, korlátozottságnak (3) tekinti, azonban a kérdés zárt jellegéből adódóan nem derült ki, mit is értenek pontosan ez alatt. Itt csak találgatáson túl csak azok a válaszok lehetnek segítségünkre, amelyeket a hallgatók a nyitott kérdéseknél adtak (lásd a tanulmány végén). A valamilyen fogyatékosságot (4) válasz, melyet a megkérdezettek 8,6%-a adott, nem körvonalazható. Ez csak egyfajta megoldás volt a hallgatók részéről (vagy nem tudta, vagy nem akart rá választ adni, de azt sem akarta, hogy az NT/NV válaszhoz kerüljön). A hátrányosság (8) kategóriát a válaszadók 6,3%-a jelölte meg. Ennek magyarázata az lehet, hogy ezt a fogalmat találták a legmegfelelőbbnek a többi értelmezés között. De az is elképzelhető, hogy magára a fogyatékosság helyzetére gondoltak és ennek alapján választották ezt. A hiány (7) és a visszamaradottság (2) százalékaránya már alacsonyabb, de így is a válaszadók több mint 5%-a gondolja úgy, hogy a fogyatékosság egyenlő a hiánnyal vagy a visszamaradottsággal. A kérdés azonban az, hogy itt a hiány a valamiből való kimaradást, valaminek (élet, körülmények, kapcsolatok stb.) a hiányát jelenti, vagy csak végtaghiányt, esetleg látás- vagy hallássérülést. A további válaszok alacsony százalékarányuk miatt nem kerültek értékelésre, csak további találgatások és elemzések alapjául lehetnek segítségünkre. Ennél azonban érdekesebb összképet mutatott azoknak a válaszoknak a köre, amely a fogyatékosság meghatározásait tartalmazza. (Megjegyzendő, hogy a fenti táblázat ennek alapján készült, ennek rövid válaszokkal kialakított formája.) Ön szerint kit tekinthetünk fogyatékosnak? Kérjük, írja le röviden a válaszát! (A nyitott kérdésre adott válaszok) Részletek a kérdőívekben szereplő válaszokból:
10
„A fogyatékosok egy része szellemileg korlátozott, kevésbé tudja felmérni tetteinek következményeit, másik része fizikailag van hátrányos helyzetben, pl. mozgássérült, hallássérült.” „A fogyatékosság hiány a többséghez képest.” „A társadalmi normáknak önhibáján kívül nem tud megfelelni: pl. sérült, születési rendellenességgel született.” „A társadalmilag elfogadott általános életminőséget egyedül nem képes létrehozni személyi vagy segédeszközök nélkül.” „Aki a megszokottól eltérő módon éli az életét (önhibáján kívül) és akinek alapvető dolgokhoz az életben sokkal nagyobb szüksége van segítségre, mint másoknak.” „Aki nem képes a mindennapokban, tanulásban, mozgásban, közlekedésben 100%-ig helytállni.” A hallgatók részéről a válaszok igen eltérőek és sokfélék voltak, egy azonban bátran állítható: a válaszadók jelentős hányada, közel 70%-a, nem adott elítélő, rossz ízű, udvariatlan formulákat. Inkább csak értelmezhetetlen, pontatlan, avagy olykor a közömbösséget magukban hordozó feleleteket. Azok a válaszok pedig, amelyek egyértelműen rosszindulatú megjegyzéseket tartalmaztak a rossz tapasztalatokat és az ezen a téren ingerhiányos környezetet foglalhatják magukba. Végül pedig egy kedves megfogalmazással zárnám a sorokat. Egy olyan válasszal, amely sokak számára megfontolandó. Bennem is felvetődött az a gondolat még a kutatás kezdetén, vajon korrekt meghatározás-e a fogyatékossággal élők megnevezés. Valóban jobb, mint a fogyatékkal vagy sérüléssel rendelkezők, de valami mégis hiányzik ebből a meghatározásból. Azonban e kételyeket hamar eloszlatta a hazai és az EU-s politikai kifejezések köre, mely a fogyatékossággal élők szókapcsolatot használja. Ettől függetlenül tovább élt bennem a gondolat, lehet-e majd valamikor
11
ezen változtatni, legfőképpen azért, mert egyes területeken a kifejezést a szebb és az emberibb jelzőkkel illetik. És nagy örömmel töltött el az is, hogy nem csak én gondoltam így. Az egyik válaszadónak valószínűleg hasonló dilemmát okozhatott e fogalom. Ezzel a válasszal kívánok hasznos olvasást, valamint tapasztalatgyűjtést az esélyegyenlőség jegyében.
„Az őket megjelölő angol kifejezés »people with special needs« (emberek speciális szükségletekkel) sokkal barátságosabb és kifejezőbb is.” (egy ismeretlen hallgató)
Egyúttal szeretném megköszönni Dr. Kabai Imrének és feleségének a kutatás módszertani egységeinek feldolgozásában, az elemzésben és az eredmények korrekt kialakításában való közreműködését.
12
Bozsó Annabella: Nők bántalmazása, női egyenjogúság Minden nyelv ismeri a hétköznapi beszédben a női és férfi nem fogalmát, mind biológiai értelemben, mind pedig a nemi szerepek szintjén. Bizonyos társadalmi és filozófiai irányzatok, például a feminizmus, marxizmus és egzisztencializmus úgy vélik, hogy a hagyományos női társadalmi szerep a nevelés eredménye és nem egyeztethető össze a társadalmi egyenlőség eszméjével. Nők és férfiak társadalmi egyenlősége elsősorban azonos jogokra vonatkozik az élet minden területén. A diszkrimináció tilalma azt jelenti, hogy neme alapján senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés. Ma az egyenlőség helyett egyre inkább az egyenlő jogok, esélyek és bánásmód kifejezéseket használják: rendelkezzen a két nem egyenlő lehetőségekkel a társadalmi és magánéletben, a munkavállalás területén, képzésben való részvételben, az előmenetelben, a politikai döntéshozatalban, a gyereknevelésben, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Egyenlőséget, nem egyformaságot! A lányokat, nőket az esélyegyenlőtlenségen felül egy lelkileg sokkal nehezebb teher fenyegeti: ez a nők bántalmazása. A nők elleni erőszak fogalmába szokták érteni a következőket: nemek közötti megkülönböztetésen alapuló erőszak valamennyi olyan formája értendő ide, amely fizikai, szexuális vagy lelki bántalmat vagy szenvedést eredményez vagy eredményezhet egy nő számára, ide értve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, kényszerítést vagy a szabadság önkényes korlátozását, akár nyilvánosan, akár a magánéletben. A meghatározás vonatkozik, de nem korlátozódik kizárólag, a családon belüli vagy otthoni erőszakra, beleértve a fizikai és a mentális agressziót, az érzelmi és a lelki bántalmazást, a nemi erőszakot és a szexuális bántalmazást, a vérfertőzést, a házastársak, az állandó vagy alkalmi partnerek és az élettársi kapcsolatban élők közötti nemi erőszakot, az elégtételszerzés nevében elkövetett bűncselekményt, a női nemi szervek megcsonkítását, valamint minden egyéb, a
13
nő számára ártalmas hagyományos gyakorlatot, mint amilyen a kényszerházasság. A nők elleni erőszak számos formát ölt: lehet fizikai, szexuális, pszichológiai vagy akár gazdasági is. Az erőszak e formái egymással összefüggenek és a nők életére születésüktől egészen idős korukig kihatnak. Az erőszak bizonyos formái, mint például az emberkereskedelem, pedig nemzetközi határokon is átnyúlhatnak. Az erőszakot átélő nőknek számos egészségügyi problémával kell szembenézniük, és csökkennek lehetőségeik a közéletben való részvételre is. A nők elleni erőszak generációkon át hat ki családokra, közösségekre, továbbá felerősít a társadalomban uralkodó más erőszakformákat is. A nők elleni erőszak elerőtleníti a nőket, de családjaikat, közösségüket és kis túlzással még a nemzetüket is. A családon belüli erőszak a nők elleni bántalmazás egyik legkomolyabb és legelterjedtebb formája. A család fogalma egyet jelent a szeretettel, biztonsággal, elfogadással. Többségünknek. Ám vannak, akiknek e szóról a rettegés, a félelem és az erőszak jut először eszébe. Nemzetközi civil szervezetek adatai szerint a nyugat-európai és az észak-amerikai térségben három nőből kettő szenved fizikai, pszichikai és/vagy szexuális bántalmazástól. Minden második fizikai erőszaktól. Családon belüli erőszakot leggyakrabban férfiak követnek el volt vagy jelenlegi partnerük ellen, bár ismertek nők által elkövetett erőszakos cselekmények, és előfordulnak olyan esetek, amelyek azonos neműek kapcsolataiban jelennek meg. Erőszak alkalmazására egy másik ember feletti hatalomgyakorlás és ellenőrzés céljából kerül sor. A családon belüli erőszak jellegzetesen magában foglal egyfajta goromba és kényszerítő magatartást fizikai, lelki vagy szexuális vonatkozásban. A családon belül előforduló esetek közös vonása, hogy jellemzően gyakran kezdődnek megfélemlítéssel, megalázással és fenyegető magatartással, ide értve az áldozatot önmaga megbüntetésére való kényszerítést is. Az erőszak fokozódik a másik életére gyakorolt ellenőrzéssel: elszigeteléssel, manipulációval, a választási lehetőségek és a 14
személyes szabadság korlátozásával. Jellemző módszer még a gazdasági visszaélés az anyagi függetlenség megvonásával, a pénzügyi döntések felügyeletével. Az ilyen jellegű erőszakos viselkedéseket soha nem szabad egymástól független eseményekként értékelni. A fizikai bántalmazás gyakran hónapokig vagy évekig tartó megfélemlítés és ellenőrzés alatt tartás végeredménye. Az otthonokban történő erőszakot fel lehet osztani három stádiumra. a) A feszültség fokozódása. Ennek első jelei azok a tényezők, amik érzelmi kirobbanásokat okoznak (alkohol, belső feszültség, terhesség, stb.). Ezek a pár közötti összetűzés incidenseivel folytatódnak. Ezután olyan erőszakos jelenetek következnek melyeket a férj már saját családjában megtanult. Ezekre felnőtt életének tapasztalatai, valamint a férfi-női kapcsolatok szociális formái, és a társadalomban elvárt szexuális szerep is gyakran hatással vannak. b) A kirobbanás és agresszió jelensége jellemzi a második szakaszt. A férfi önuralmának elvesztése, ami néhány perctől egy napig is eltarthat; az erőszak-kirobbanás feltételeinek megerősödése: mivel a nő pánikba esik és el akarja kerülni az ütlegelést, enged a férfi követeléseinek, vagy legalább igyekszik a dühkirobbanás okait elkerülni. Ez a magatartás lényeges előfeltétele az erőszak megismétlődésének és az erőszakos magatartásmód megszilárdulásának is. A nő reakciójának különféle megnyilvánulásai lehetnek. Vannak, akik dühvel és erőszakkal válaszolnak, de a férfi ereje az esetek túlnyomó többségében nagyobb és a nőt előbb-utóbb önvédelemre kényszeríti. Az áldozat benső megrázkódtatása következtében nem ritkán az okozott kár lebecsülésével vagy férjének mentegetésével igyekszik magát megnyugtatni, ez az igyekezet az incidens tagadását is magába foglalhatja. Ennek a fázisnak a végén az erőszak megrázó ereje csökken, de csak a harmadik fázis előkészítésére. c) Kibékülés és megbocsátás történik a sorozat végén.
15
- Az erőszakos férfiak többsége bűnösnek érzi magát és bánja tettét, ami hízelgő magatartásban mutatkozik meg, ajándékozásban és kedvkeresésben. (Például kirándulást javasol, régen megígért ajándékokat vásárol meg stb.). - Az áldozat házasságot védő magatartása is elősegíti ezt. Az így kialakult remény arra készteti a nőt, hogy elfelejtse vagy le is tagadja az incidenst és a feszültséget. A bűntudat elleni védekezés miatt a támadó is tagadja vagy lebecsüli az esemény jelentőségét. Végül az áldozat vállalja magára a felelősséget. Ha azonban a támadó nem tesz lépéseket, nem ismeri el a hibáját és nem keres új utat társa felé, az erőszak ciklusa újra kezdődik, a feszültség újra növekedni kezd. - A kibékülés időtartama azonban rendszerint rövidül. Néhány nap, néhány hét vagy hónap is eltelhet, de ezek az időszakok egyre rövidebbek lesznek és az erőszak gyakoribbá válik. A családon belüli erőszak komoly egészség-, fizikai és érzelmi károsodáshoz vezet és tragikusan is végződhet. A fizikai sérüléseken kívül félelmet, bánatot és önbizalomvesztést okoz. A fizikai és a szexuális erőszak célja az, hogy az áldozatban megerősödjön a sebezhetőség érzése, hogy úgy érezze, a saját testével nem ő rendelkezik, és hogy reménytelenségbe és szégyenérzetbe süllyedjen. Mindez romba dönti az áldozat akaraterejét, megfosztja minden szabadságától és biztonságérzetéttől. Az erőszakos magatartásnak következményei is lehetnek. Az emberi fejlődés lehetőségét vágja el a támadókban és áldozatokban egyaránt. A szeretet, megbecsülés és tisztelet iránti vágyat a sikertelenség és bűntudat érzése váltja fel, az a zavaros érzelmi állapot, amit a szeretet és gyűlölet együttesen teremt meg. Az erőszaknak megvan a hatása a gyermekekre is, akik maguk is szenvednek a fizikai vagy pszichológiai következmények súlya alatt. A nő számára ezeket jelenti: fizikailag és lelkileg kiborulva testi sebeket kell viselnie. A megfigyelők adatai szerint az erőszak áldozatainak több mint fele szenved testi zúzódást, minden tizedik külső sérülést, és minden
16
harmadik súlyos sebet, például csonttörést, vagy égést. – szembe kell néznie az erőszak megismétlődésének rémisztő lehetőségével. Az ebből fakadó feszültség, aggály és depresszió általánosan tapasztalt következmény a szakértők megfigyelései szerint. Az önbizalom. A nők gyakran tekintik magukat felelősnek a házasság érzelmi sikeréért, és nem tudnak megszabadulni attól az aggasztó gondolattól, hogy magukat hibáztassák az erőszak kirobbanásáért vagy megismétlődéséért. Elzárkózó, passzív magatartás, a megbénultság érzése, ami a tehetetlenség állapotához vezet. Ez a lelkiállapot arra a meggyőződésre vezeti a nőt, hogy teljesen képtelen az adott helyzet megváltoztatására, függetlenül attól, hogy mit cselekszik vagy mond, helyzete változtathatatlan. Fokozatosan felhagy a védekezéssel, bűntudattal terheli önmagát, és a teljesen tehetetlen áldozat magatartását veszi fel. Az erőszak elfogadása az életben maradás eszközévé válik. Ez az életmód teljes benső érzelmi kiüresedéshez vezet, a reménytelenség, sikertelenség és csüggedés állapotához. A környezet nyomása azok részéről, akik nem hisznek neki, vagy hibáztatják és férjével szembeni magatartásának megváltoztatását sürgetik. Menekülési kísérlet alkohollal, drogokkal vagy öngyilkosságon keresztül. Depresszió és pszichoterápia szükségessége a leggyakoribb eset. Minden idevonatkozó adat azt bizonyítja, hogy ezeknek a következményeknek a gyakorisága arányban van az erőszak időtartamával. Alkalmakként a nő is erőszakossá válhat, gyermekeinek és önmagának védelmére, mivel az erőszak állandó félelmében él. Egész élettervét át kell gondolnia és rendeznie. Mivel az erőszak pontosan azt rombolja le, amit életében a legfontosabbnak ítélt: a boldog családi életet. Egész élete ekörül mozgott. A férfi számára az erőszak ára…
17
Az érzés, hogy megvetendőbb lett, bűnössé, és önérzetében hiányosabbá vált. Mindezek a tények érzelmi világának részei voltak már az erőszak kirobbanása előtt is. Még akkor is tudatában van rossz tettének, ha tagadja felelősségét, de elfojtott mérgét nem tudja másként kifejezni. Egyre inkább kidomborodik életében az a tény, hogy önmagát csak erőszakos cselekedettel tudja igazolni. Mivel érzelmi világával elveszíti kapcsolatát, dühével tudja csak a belső feszültségét és érzelmi ellentéteit levezetni. Minél inkább az erőszak felé fordul, annál erősebb lesz benne a szeretet utáni igény, annál tudatosabb lesz benne a félelem, és annál inkább igyekszik feleségét uralni.„Lassan ő válik felelőssé mindazért, amit a férfi soha sem volt képes megtenni: rendezni érzelmi életét; ezért élettársát tartja felelősnek öröméért, kielégüléséért, szenvedéséért, és dührohamaiért is. Ő az, aki felel mindenért, ami vele történik”. Lassan az élettárssal tapasztalható igazi bensőség minden lehetőségétől megfosztja magát. A félelemmel aláfestett szeretet lealacsonyodik, és képtelen lesz igazi kapcsolatok fenntartására, bárkinek a kielégítésére is. Kényszermagatartás felé sodródik, az erőszakos magatartásnak ugyanis megvan a maga pszichológiai hatása az erőszakos személyre. Büntetett előélet. A bíróság elítéli, és ezzel jövő lehetőségei is leszűkülnek. Elveszíti családját, válás vagy börtön ugyanis rendszerint elkerülhetetlen. Tudnunk kell értelmezni a családon belüli erőszakot olyan szélesebb összefüggésben is, amikor a társadalom jogot ad az elkövetőnek az erőszak alkalmazására – az uralkodás és az ellenőrzés eszközeként. Mivel ilyesmit főleg nők ellen követnek el csupán azért, mert ők nők, ez a nemek közötti megkülönböztetésen alapuló erőszak egyik formája, a nők emberi jogainak megsértése és esélyegyenlőség teljes letiprása. Feltehető az a kérdés, hogy a nők miért tűrnek, hallgatnak, esetleg nem is tartják rossznak a velük történteket.
18
A cselekvés elleni érvek
Gyerekek „A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.” Házastársi eskü „Azt mondtam, addig maradok a felesége, míg a halál el nem választ. A rossz tulajdonságait is el kell fogadnom.” Szerelem „Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szeretetem megváltoztatja.” A valóság letagadása „Nem is igazán erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Van, akivel sokkal rosszabb dolgok történnek.” Szégyenérzet „Jobb, ha nem tud erről senki” Bűntudat „Biztos én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem.” Az önbecsülés hiánya „Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, és ráadásul rossz anya és feleség.”
19
Félelem „Megfenyegetett: ha elhagyom, utánam jön, megöl engem és a gyerekeket is-„ Beletörődés „Úgysem tudok változtatni a helyzetemen, ő erősebb nálam. Senki sem tud segíteni rajtam.” Felelősségérzet (társadalmi nyomás) „A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga.” Biztonság (gazdasági függőség) „Nem lennék képes egyedül eltartani magamat és a gyermekeimet. Egyébként is, hová mehetnék?” Érzelmi zsarolás „Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.” Az erőszak legjellegzetesebb formái
Szóbeli erőszak Ha valaki (rendszerint a férfi) bántalmazással, veréssel fenyegeti párját, ha azzal fenyegetőzik, hogy elviszi a gyerekeket, vagy hogy öngyilkosságot követ el, ha lekicsinyli, sértegeti a nőt, vagy gúnyolódik vele, ha nevetség tárgyává teszi (például külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt).
20
Megfélemlítés Ha tör-zúz, megrongálja a nő értéktárgyait, csapkod, fegyverrel rettegésben tartja, félelmet keltően viselkedik (dühödten néz, üvölt), támadóan faggatózik, életveszélyesen vezet. Lelki erőszak Letagad lényeges dolgokat, elzárkózik a nőtől, kizárja őt gondolataiból, érzéseiből, ugyanakkor a nőt ellenőrzés alatt tartja, végletesen féltékenykedik, a nő önbizalmát módszeresen lerombolja, önálló döntéseit rendszeresen megkérdőjelezi, vagy akár meg is semmisíti. Mindenért őt okolja, még a nő elleni saját agressziója miatt is a nőt hibáztatja, annak érzéseit, tapasztalatait kétségbe vonja (főként a bántalmazás súlyosságát illetően), nem hajlandó megbeszélni a problémákat, kétségbe vonja, ha a nő azt állítja, hogy gondok vannak. Elszigetelés Ha a férfi megszabja, hogy a nő mit csinálhat, és mit nem csinálhat, kivel találkozhat, kivel beszélhet, hová mehet, mit vehet föl, nem engedi, hogy másokkal barátkozzon, a családjával beszéljen, munkát vállaljon, pénzt tartson magánál. Elzárja előle a telefont, mindenhová elkíséri, folyamatosan az ellenőrzése alatt tartja otthon, munkahelyen, iskolában stb., átkutatja zsebeit, táskáját. Testi erőszak Ha a férfi a nőt lökdösi, megüti, megpofozza, fojtogatja, a nő haját húzza, ököllel veri, belerúg, megharapja, rázza, megégeti, fegyverrel (például késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) fenyegeti vagy bántja a nőt. Szexuális erőszak Ha olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a nőt, amit az nem akar, ha a szexszel fájdalmat okoz neki, vagy megalázza; ha megerőszakolja, bán-
21
talmazza intim testrészeit, vagy ha kényszeríti, hogy másokkal közösüljön. A nő legalapvetőbb jogainak megtagadása, mozgásszabadságának, elemi igényeinek korlátozása Ha nem engedi meg, hogy a nőnek tőle független magánélete is legyen, bezárja, kizárja, megkötözi, éhezteti vagy szomjaztatja, nem engedi tisztálkodni, elrejti a szükséges gyógyszereit, vagy nem ad rájuk pénzt, meggátolja, hogy a nő fogamzásgátló szert, eszközt vagy módszert használjon. Gazdasági, anyagi erőszak Nem engedi, hogy a nő dolgozni járjon, vagy legyen saját pénze, illetve ha van, azt elviszi, és saját belátása szerint ad csak belőle, a közös néven levő céggel (Bt., Kft.) zsarolja. Minden kiadást, amire a nő kér pénzt megkérdőjelez, miközben ő szabadon rendelkezik a pénzzel. A fizikai erőszakot mindig kíséri lelki erőszak is. Nem létezik olyan fizikailag agresszív bántalmazó, aki a lelki terrornak valamely – általában számos – formáját ne használná. De nem a család (házastárs) az egyedüli, aki a nőket megalázza és bántalmazza. A társadalom és történelem által együtt felállított normák is tudnak kegyetlenek lenni a női nemmel. Női nemi szervek csonkítása/nemi szervek kivágása A női nemi szervek csonkítása/kivágása, többféle, nőkön és lányokon végzett tradicionális vágással végzett beavatkozás. Becslések szerint több mint 130 millió, ma élő lány és nő esett át ezen, többnyire Afrikában, továbbá néhány közel-keleti országban. Évente kétmillió nőt érint a nemi szervi csonkítás veszélye. Hozomány-gyilkosság A hozomány-gyilkosság egy rendkívül brutális eljárás neve, amelynek során egy nőt férje vagy férjének férfirokonai ölnek meg, mert családja nem 22
tudja beváltani a hozománnyal (a menyasszony családja által a vőlegény családjának adott házassági ajándék) kapcsolatos elvárásokat. Bár a hozomány és az ehhez hasonló fizetségek elterjedtek az egész világon, a hozomány-gyilkosságok túlnyomórészt Dél-Ázsiában történnek. „Becsületgyilkosság” Számos társadalomban a nemi erőszakok áldozatait, illetve azokat a nőket, akikről felmerült a gyanúja, hogy házasságuk előtt szexuális életet éltek, vagy akiket házasságtöréssel vádolták, azokat saját rokonaik ölik meg, akik egy nő tisztaságának megsértését a családot ért szégyenként fogják fel. Az Egyesült Nemzetek Népesedési Alapja (UNFPA) becslése szerint évente 5000 nő esik „becsületgyilkosság” áldozatául. A korai házasság gyakorlata A szexuális erőszaktétel egyik formája – világszerte elterjedt, különösen Afrikában és Dél-Ázsiában. Fiatal nőket gyakran kényszerítenek házasságba, szexuális együttlétre. Ezzel nő egészségügyi veszélyeztetettségük, nő a veszélye annak, hogy HIV/AIDS betegség fertőzi meg őket, továbbá akadályozza részvételüket a közoktatásban. A szexuális bántalmazás egyik formája a traumatikus ginekológiai fistula. Ez a sérülés a nemi szervek szöveteinek szaggatásából származik. Ezáltal a nőknek vizeletvisszatartási gondokat okoznak, és őket társadalmilag nemkívánatossá teszik. Emberkereskedelem Becslések szerint évente 500 000 és 2 millió közé esik azok száma, akik emberkereskedők zsákmányául esnek. Ezek az emberek prostitúcióra, kényszermunkára vagy rabszolgamunkára kényszerülnek. Ezek között a nők és lányok aránya 80 százalékos. Erőszak terhesség idején A terhesség előtt és alatt elkövetett erőszakos cselekményeknek súlyos egészségügyi kihatása van az anyára és a gyerekre egyaránt. Magas koc23
kázatú terhességekhez és terhességgel kapcsolatos problémákhoz, köztük vetéléshez, koraszüléshez, és alulfejlettséghez vezet. A gyermekgyilkosság a lányok esetén, az, hogy a születendő gyermek nemét előre meghatározzák és az, hogy a lányokat elhanyagolják, széles körben elterjedtek Dél- és Kelet-Ázsiában, Észak-Afrikában és a KözelKeleten. Az erőszak történelmünkbe mélyen begyökerezett valóság és tény. I. János Pál szerint: „Isten az embert férfinek és nőnek teremtette, egyenlő személyes méltóságot adott nekik, és kisajátíthatatlan jogokkal és a személyhez méltó felelősséggel ruházta fel őket.” A történelem folyamán azonban emberi társadalmak újra és újra megváltoztatták ezt az isteni elhatározást. A házassági erőszak azért olyan égető probléma napjainkban is, mivel az mélyen belegyökerezett történelmünkbe. Szociális, politikai, gazdasági és vallásos strukturális tényezők támogatásában gyökerező értékrendre épült és ezért túlélt sok évszázados változást. Ezek a tényezők a férfi uralmi helyzetét biztosítják és megerősítik napjainkig is. A nőkre nehezedő erőszak abban a szociális és kulturális meggyőződésben gyökerezik, ami azt állítja, hogy a nőknek kevesebb értéke van mint a férfiaknak, és nincsen joguk a férfiakat megillető státuszhoz vagy tisztelethez. Az Ószövetségben A Genezis második fejezetében található történet szerint Évát Isten Ádám bordájából teremtette. Ezt a megállapítást helytelen magyarázattal a nő alárendeltségének igazolására használták napjainkig, noha a szöveg helyes értelme éppen az ellenkező. Az a két személy közötti egyenlőséget és méltóság szerinti azonosságot hangsúlyozza. A férfi elsősége és uralma, amit a harmadik fejezet állít elénk, csak a bűn következtében jött létre, az nem volt Isten eredeti tervében. Az is megállapítható azonban, hogy az Ószövetségben számos utalás van a nők siralmas helyzetére. Minden önállóságtól megfosztva, a gyönyörvágy kielégítésének eszközeiként megvetésnek, erőszaknak és féle-
24
lemnek volt kitéve életük. Egyedüllétet, elhagyatottságot, megcsonkítást vagy még halált is el kellett viselniük. A mózesi törvény korlátozza az apai kényuralmat és a negyedik parancsban igyekszik az apa és az anya közötti egyenlőséget helyreállítani, a zsidó társadalom a feleséget a férj tulajdonává tette, és nem ritkán anyagi javaival egyértékűnek tekintette. A nő társadalmi helyzetét csupán szexuális kapcsolatokon keresztül biztosíthatta, mint férjének felesége, vagy gyermekeinek anyja. Ez saját személyes értékein, vagy alapvető emberi méltóságán keresztül nem volt lehetséges. A tanulás minden lehetőségétől el volt zárva, még a Törvény tanulásától is: nyilvánosan nem szólalhatott meg, még férjével sem beszélhetett. A bíróság nem ismerte el tanúságát, a zsinagógában jelenléte nem volt beszámítható a politikai döntésekhez szükséges minimális létszám megállapításában. A templom belső udvarába nem mehetett be, és még kevésbé volt helye az áldozatok bemutatásánál. Ebben az összefüggésben érthető meg a zsidó férfi imája: „Hálát adok neked, mivel nem teremtettél pogánynak, nőnek vagy semmiházinak.” Ez volt Jézus küldetésének és szolgálatának szociális és kulturális háttere is. Az Újszövetségben Az Újszövetség kétségtelenül utat nyit a női szabadság és méltóság kibontakozásához. Jézus mindent megújító kegyelme, az ő felszabadító munkája helyreállította azt az eredeti rendet, amiben az ember Isten képmására volt teremtve. A Teremtővel való egységre rendelve férfiak és nők egyenlő értékkel rendelkeznek, egyformán Isten gyermekei. Jézus a feleség értékét is felemeli, egyenlővé téve őt férjével. Azt tanította, hogy a férj ugyanúgy nem hagyhatta el feleségét, mint ahogyan a feleség sem hagyhatja el férjét Jézus tanításában különös tisztelettel szólt azokról, akik a testi bántalmat szenvedett nőkhöz hasonlóan sebezhetők voltak, hátrányt szenvedtek, akiknek nem volt szavuk, akik védtelenek voltak. Szerepük és társadalmi helyzetük helyett Jézus létük teljességét vette tekintetbe, és lehetővé tette a nőknek, hogy haladjanak, növekedjenek és éljenek.
25
Az Őskereszténységben Szent Pál tudatában volt a felszabadulásnak: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.” Emellett azonban voltak előítéletei a nőkkel szemben főleg szexuális téren. Az Egyházatyák korában Az ő tekintélyük is Pál álláspontját támogatta, amennyiben elfogadták ugyanazokat a szexuális előítéleteken nyugvó társadalmi formaságokat amiket Pál is hangoztatott tanácsaiban. Koruk emberei lévén a nők egyenlőségét hirdető evangéliumi üzenetet nem tudták a nők lealacsonyítását okozó társadalmi előítéletekkel szemben előnyben részesíteni. Alárendelt helyzetüket a női természetben rejlő hiányossággal, valamint Éva bukásával igazolták, és őket tették felelőssé az eredeti bűnnek az egész emberiséget terhelő következményeiért, idefoglalva Jézus keresztre feszítését is. Ez az összefüggésükből kiszakított biblikus szövegekkel illusztrált és társadalmi előítéletekkel terhelt gondolkodásmód, amely még képtelen volt a kinyilatkoztatásról rendszeres képet adni, nagy hatással volt a patrisztikus irodalomra épülő későbbi teológiára is. A középkorban Az Egyház és az állam egyaránt megengedte a férjnek felesége testi fenyítését. Bizonyos törvények pontosan előírták a kihágások természetének megfelelő ostor- vagy vesszőcsapás súlyosságának mértékét. A büntetés kiszolgáltatásához az Egyház nem ritkán üdvös intelmeket csatolt. A reneszánsztól napjainkig A reneszánsz nem javított a nők helyzetén. A meggyőződés, hogy a nők verésre szorulnak, napjainkig életben maradt. Ez egy olyan társadalompolitikai rendszernek a megnyilvánulása, aminek bizonyos teológiai alapjai vannak. A történelem folyamán a nők elnyomásának különböző változatairól tanúskodik ez a rendszer, attól függően, hogy az elfogadott teológiai
26
felfogás az egyénnel szemben mekkora tiszteletet, türelmet vagy hatalmat tanúsított. A XVIII. században például a katolikus monarchiákban az elnyomás sokkal durvább volt, mint a protestáns országokban. Az alárendeltség a rendszerre jellemző kifejezés. A modern történelem folyamán férfiak újra és újra megkísérelték egy új társadalmi rend kialakítását a szabadság és egyenlőség elve alapján, de csak a maguk számára. A kiharcolt politikai szociális és gazdasági jogokból a nők hosszú ideig kizárva maradtak. Franciaországban a forradalmi eszme az egyenlőséget a természetes különbség elé helyezte, a nemiség azonban megtartotta megkülönböztető szerepét. A személynek kiharcolt emberi és természetes jogok a nőkre nem vonatkoztak. A forradalom utáni „Convention” ellenezte a nők szavazó jogát, és megtiltotta azt, hogy szervezeteket hozzanak létre a maguk számára. A családi otthonba szorították őket vissza, mondván, hogy „mindegyik nem arra a munkára van hivatva, ami neki megfelelő” Noha a férfiak megszüntették a politikai patriarchátust, annak családi formáját gondosan megőrizték. Ez látható a XIX. században gyakran hangoztatott konzervatív és egyházi figyelmeztetésből is: „...a szabadságért és egyenlőségért folytatott harccal aláássák (a nők) az apa hatalmát és ezzel a családi élet alapjait veszélyeztetik...”. A forradalom után még majdnem kétszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az apák és férjek elismerjék azt a tényt, hogy a nők is ugyanolyan emberi lények, mint mindenki más: ugyanazok a jogok és kötelességek vonatkoznak rájuk is, mint mindenki másra. Az első törvény, ami megtiltja a feleség elleni erőszak alkalmazását csak száz éves (1890). Kanadában a nők csak 1929-ben nyerték el a személyt megillető jogi státuszt, Québecben pedig csak 1940-ben kaptak szavazójogot. Noha a feminista mozgalom erre az időre már egyaránt erős volt az óceán mindkét oldalán, a törvény még ekkor sem tekintette a házasságon belüli erőszakot bűnténynek. Az Egyház is, csakúgy mint az állam, vonakodott ezzel a problémával szembefordulni, attól félve, hogy ezzel megsértené a házastársak közötti kapcsolatot, a házasság szent jellegét. A
27
kanadai szövetségi törvényhozás 1968-ban ismerte el a fizikai és pszichológiai erőszakot válási okként. Később a polgári jog reformján dolgozó bizottság megfogalmazta a házastársak egyenlőségének elvét, és végül az Emberi Jogok nyilatkozata elítélte a nemiségben gyökerező megkülönböztetés minden formáját. Mindezek ellenére a hamis férfiasság öntudata nagyon is életben maradt. A média is előszeretettel alkalmazza a nőkkel és férfiakkal kapcsolatos nemi sztereotípiákat, és a tévéműsorok, filmek, reklámok, újságcikkek rendszeresen adnak példát a nők férfiak alárendeltségéről, ezzel megerősítve a két nem közötti egyenlőtlenséget. Azt az üzenetet hordozza a lányok és nők számára, hogy semmi mással, mint a testükkel akarjanak érvényesülni, azt pedig csak tökéletes formában lehet elfogadni és szépészeti beavatkozásokkal alakítani addig, amíg megfelelő lesz arra, hogy a szexualitás kihasználása az érvényesülésük egy lehetséges és elfogadott módja lehessen. Ez azért is nagyon fontos, mert folyamatosan továbbélteti és megerősíti az évszázadok óta létező egyenlőtlenséget, férfidominanciát. A következő generáció, a gyerekek szocializációjához hozzátartozik a média, sőt a közvélemény egyik legfontosabb alakítója. A férfi-női, a felsőbb- és alsóbbrendűség, valamint a test és lélek dualista ellentétbe állítása a férfiben és a nőben egyaránt gyökeresen megrontja a kölcsönösség emberi képességét. A jó és rossz, a gyenge és az erős kategóriáin keresztül kialakított gondolkodásmód lehetetlenné teszi azt, hogy közös tulajdonságainkat észrevegyük egymásban. El kell fogadnunk azt is, hogy az egyházi szervezet sem mentes ettől a megcsonkított szemléletmódtól. Az Egyház az emberi mibenlétből fakadó férfi-női egyenlőséget tagadja, és a nőket hamis öntudat kialakítására készteti akkor, amikor őket csak a nekik előre kiszabott szerepben és csak az ő sajátos természetük keretei között tudja szemlélni. Ugyanakkor ez a gondolkodásmód olyan sajátságokat is tulajdonít a nőknek, amiket minden személyben meg kellene találni: intuíció, érzékenység, türelem, kedvesség, együttérzésre és szeretetre való képesség. Egyházi személyek még ma is terjesztik ezeket a szólamokat, melyekkel
28
megnehezítik az emberi személy teljességének felismerését. Ez a veszély különösen fönnáll, amikor Máriát kizárólag a hallgatagság hagyományos női eszményképének korlátai közé állítják, vagy amikor az emberi természet olyan fogalmára hivatkoznak, ami ellentmond korunk tudományos álláspontjának. A nők elnyomása az emberiség történelmének kezdeteitől létezik, és még napjainkban is van létjogosultsága. Az új évezredben azonban már vannak, akik figyelmeztetnek és segítséget nyújtanak. Talán van kiút, de ez csak összefogással lehetséges. Irodalom
5 év, 11 kríziskezelő intézmény, több ezer megmentett élet http://www.novagyok.hu/magazin/psziche/cikk/5_ev_11_kriziskezelo_intezmeny_tob b_ezer_megmentett_elet?PHPSESSID=7f0ce17c2b8c83d19f5a858ceee648d7 A nők bántalmazása elleni küzdelem éve lehet 2006 http://belfold.ma.hu/tart/prcikk/a/0/115072/1 Bántalmazott nők: hogyan lépnek ki a kapcsolatból? http://www.hazipatika.com/topics/legy_a_pszichologusod/news?nid=24570 Bíró Ferenc: Ha megversz is imádlak én http://www.noi.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=46417 www.theol.u-szeged.hu/fileadmin/.../szoc.../eroszak.htm
(Az internetes hivatkozások utolsó letöltésének ideje: 2009. 12. 20.)
29
Bráda Bernadett: A fogyatékosság megítélése és jelentésbeli változása a különböző korszakokban Egy leprás története: a társadalomból kirekesztetten él, addig, amíg esetleg meg nem gyógyul. A gyógyulás után egy sebésznő megműti a kezét, ami a betegsége miatt elroncsolódott. Ezután szomorúan megy vissza a doktornőhöz a megműtött beteg: „rossz munkát végzett, doktornő, mert a kezem munkára még nem használható, koldulásra meg már nem.” Tehát a leprás mindig leprás marad a társadalom szemében. Ezen tanulmányban igyekszem majd bemutatni, honnan is ered a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni előítélet, hol gyökerezik ez a megbélyegzés, hogyan változott a megítélésük, a társadalmi elfogadottságuk vagy épp el nem fogadásuk. Kicsit régebbről kezdem majd a vizsgálódást, és minden korszakból és kultúrából egy kis jellemző részt igyekszem leírni. A második részt pedig az antropológiai megközelítés értékeivel zárom. Honnan ered az előítélet?1 Az biztosan megállapítható, hogy a történelem során az egyes korok és kultúrák mind máshogy és máshogy reagáltak a sérült, fogyatékos emberekre, de ugyanígy az öregekre vagy a súlyos betegekre is. Azonban minden társadalmat kivétel nélkül –még a nem modern és nem európai kultúrákra is igaz lehet – jellemez, hogyan is viszonyul a múltjához (öregekhez), a jelenéhez (pl. itt említhetők a fogyatékosok) és a jövőjéhez (gyerekekhez). Két elvet kell megemlíteni, amely alapján végighaladunk a rövid kronológián: az egyik az asszirológus, Leo Oppenheim nevével hozható összefüggésbe, a másik hivatkozási pontunk pedig Herman Gunkel bibliakutató gondolata. Leo Oppenheim megállapítása a következő: „a múlt eredményeit a maguk körülményei között ítéli meg, és nem akarja mindenáron
30
belegyömöszölni azokat egy mindent átfogó fejlődési szkémába.” Herman Gunkel szerint pedig „minden tényt és korabeli megállapítást életbe ágyazva (Sitz in Leben) kell elhelyezni”. E két elv vagy megállapítás alapján tehát levonhatjuk a következtetést, hogy minden korhoz, illetve kultúrához a saját értékein keresztül közeledjünk, ne az előítéleteink legyenek a meghatározóak. Nem lehet elsiklani a fölött a tény fölött sem, hogy a közösségi viszony egyik meghatározó eleme kétségkívül még az a kép, amelyet az emberi testről, szellemről alakított ki a saját kora. Hiszen igencsak meghatározó az ember külseje, megjelenése, mivel ez lehet az egyes társadalmi rétegektől való elhatárolódás egyik forrása. Vagy ha csak a különböző korszakokban megnézzük, hogy az egyes alakokhoz milyen értékeket társítottak, nemcsak esztétikai, hanem akár egészségügyi is lehet. Az értékek vizsgálata az emberi viselkedés motivációjára is szolgálhat válaszul. Manapság a sérült, öreg vagy fogyatékos emberek ritkán részesülnek megbecsülésben vagy elismerésben. A mai társadalom a jót, a megbecsülendőt, a követendőt már szinte teljesen a szép külsővel hozza összhangba. A reklámokból, az újságokból, vagyis a médiából ordít az üzenet, hogy az a jó, ami szép. Ez a sztereotípia határozza meg az emberek mindennapi gondolkodását, cselekvéseit. Mindenki arra törekszik, hogy szép legyen, és ezáltal jó is lehet egyszerre. Így a fogyatékos, öreg, vagy sérült emberek megítélése alapvetően nem lehet megfelelő. A fogyatékosság problémája egyidős az emberisséggel, de a mai formája mégis újkeletű, és világméretű problémává nőtte ki magát. A fogyatékos emberek régen korán meghaltak. Ma a modern technológia és az életvitelbeli változások többféle módon tesznek embereket fogyatékossá: ipari munka, zsúfoltság, egészségtelen életmód, alkohol, drogok, veszélyes munkakörök stb.
1
Kálmán Zsófia-Könczei György (2002) A Taigetosztól az Esélyegyenlőségig Osiris Kiadó Budapest, 28. oldal 31
„A fogyatékossággal élő emberrel szembeni előítélet végső, legtávolabbi forrása részben mégis az atavisztikus, ősi ösztön, melynek hatása újra és újra, korról korra átül a kultúra védőszövedékén.”3 Valamint a másik oka az előítéletek keletkezésének a fogyatékosság összekapcsolódása a transzcendenciával. Kutatások által bár még nem teljesen megalapozott, de kijelenthetjük, hogy a nagy kultúrák (pl. zsidó, ókori görög, óegyiptomi, keresztény stb.) nem diszkrimináltak. Ha ezt az állítást igazként elfogadjuk, akkor azt a megállapítást tehetjük, hogy az előítéletesség nem a tradicionális, nagy társadalmakból eredeztethető, hanem sokkal inkább a hiedelmekből, babonákból, ősi ösztönökből, vallásból. Ezért rövid áttekintést teszünk a régi kultúrák történetében megjelenő fogyatékosok helyzetéről. 1. Mezopotámia Elég kevés emlék maradt ránk, a fogyatékosok helyzetéről, de annyit biztosan lehet tudni, hogy gyakran szerepeltek jóslatokban. Tehát itt is felfedezhető a transzcendens dimenzióval való kapocs. A fogyatékosok mint prognosztikus ómenek léteztek ebben az időben. 2. Régi zsidó társadalom A legfontosabb megmaradt emlék a Tóra, amely a „hibátlan állatáldozatot hibátlan paptól” elvet vallja. A Leviták könyvében a következő szerepel: „Ne átkozd a némát, és ne tégy akadályt a vak útjába, hanem féld Istenedet.” (Lev. 19,14.) Két klasszikus magyarázatról beszélhetünk a fogyatékosság, az egészség, a tisztaság viszonyát illetően, az egyik a
„higiénikus” a másik a
„levitikus”. Mózes 5. könyve szerint a tisztátalanság forrásai elsősorban testi természetűek, így ezektől csak fertőtlenítés útján lehet megszabadulni (higiénikus elv). A levitikus, vallási magyarázat a szentségre nevelés, a rengeteg életszabály betartását jelenti. Így nyílván kikötés lehet,
3
Kálmán Zsófia-Könczei György (2002) A Taigetosztól az Esélyegyenlőségig Osiris Kiadó Budapest, 31.oldal
32
hogy a legszentebbhez csak a hibátlan ember nyúlhat. Ezek az elvek csak egy célt szolgálnak végső soron, mégpedig az életben maradását egy kis népnek egy számukra idegen miliőben. 3. Ókori Egyiptom A fogyatékosság megjelenítésére és megítélésére legtöbbször a törpenövésűek ábrázolása és a róluk kialakult kép szolgáltatta a példát. A törpeábrázolás köréből kiemelkedik a Táncoló törpék szoborcsoport a XII. dinasztia idejéből. A négy apró figura eredetileg valamiféle játék lehetett, mert ahogy a hátteret mozgatták mögöttük, úgy maguk a törpék is mozogni, táncolni látszottak.
1. ábra Táncoló törpék szoborcsoport A negyedik törpét New Yorkban őrzik. A másik portré Khnumhotep alakját őrzi a VI. dinasztia korából. Valószínűleg rabszolga-felvigyázó lehetett. Mindezektől azonban jelentősen eltér, és a korabeli szociális rehabilitáció csúcsát jelentette Szeneb, a törpe ábrázolása. Családja körében örökítették meg, ő maga írnoktartásban ül, mellette van felesége, előtte két apró, de nem a törpenövésnek megfelelő arányokkal bíró gyermeke. Képzőművészeti szempontból is kiemelkedő alkotás, mivel a családábrázolás ebben az időben rendkívül ritka volt. Valamint az is, hogy mély és intim viszony látszik a család tagjai között. 33
Ezen kívül még Szeneb példája azért emelkedik ki a többi közül, mert annak ellenére, hogy súlyos fogyatékossággal született, mégis képes volt megnősülni, családot alapítani, gyermekeket nevelni, de ami még ennél is fontosabb, hogy roppant elismert, és megbecsült tagja volt a társadalmának. A fáraó hatalmas textilüzemének volt a feje, számos címet, rangot viselhetett. A másik egyedi mozzanat, hogy valószínűsíthető, hogy nem kizárólag a szakmai tudása miatt került igen rangos pozícióba, hanem a pozitív diszkrimináció miatt is. A transzcendentális jelleg itt is megmutatkozott, hiszen a törpe istenek pozitív megjelenése egyértelműen csak javított Szeneb megítélésén is. Először is ott volt Path, Memphisz antropomorf ősfőistene, ő teremtette a világot, belőle származik minden fejlődés az egyiptomiak szerint. Path alatt állt Bész törpe isten, akit gyakran torz külsővel, vagy humorral ábrázoltak. Védőisten volt, aki távol tartotta a gonosz erőket, vigyázta az alvók álmát és a szülő nők egészségét.
2. ábra Bész törpe isten Ezen példák alapján is elmondhatjuk, hogy az egyiptomiak között abszolút pozitív megítélésük volt a törpéknek
34
4. Görögök A görögöknél két ideálról beszélhetünk, az egészségről és az épségről. A görög eszme, ami akár párba is állítható az „ép testben ép lélek” gondolattal, a kalokagathia. Igen széles körűen értelmezhető ez a kifejezés, de lényegét tekintve valamiféle igazlelkűséget, derekasságot, más felfogásban az egész emberi létet, testi-lelki megfelelést is jelent. Számos oka lehetett az ókori Hellászban a fogyatékosságnak: nehéz fizikai munkák, háborúk, öncsonkítások, csonkítások. Sok férfit fosztottak meg férfiasságától üzleti okok miatt. De ami a legfontosabb, hogy soha nem párosították a külső, testi fogyatékosságot jellembeli vagy szellemi fogyatékossággal. Spártában létezett egy hagyomány, miszerint az újszülöttet az apja a vének tanácsa elé vitte, akik megvizsgálták a csecsemőt. Ha egészségesnek találták, akkor utasították az apát, hogy nevelje föl, és kijelöltek neki egy parcellát. De ha nem találták életre valónak, akkor bedobták a Taigetosz Apothetai nevű szakadékba. Platón így vélekedett erről: „Akik … csenevésznek születtek, egy megközelíthetetlen, titkos helyen annak rendje és módja szerint eltüntetik.” (Állam 460c). De még Arisztotelész is így gondolkodott „Semmiféle korcsszülöttet nem szabad fölnevelni…” (Politika 1335b). Tehát a kor nagy gondolkodói sem helytelenítették ezt a fajta szelekciót, mind úgy gondolták, hogy ha fogyatékos gyermek születik, akkor meg kell válni tőle a társadalomnak. Ennek nyilván védő funkciója volt, hiszen a nagy népszaporulat miatt megesett, hogy veszélybe került a társadalom önfenntartó funkciója. De a tetteiket nem érezték morálisan elítélendőnek, hiszen ezekről a fogyatékkal született gyerekekre nem emberként gondoltak. El sem temették őket, pedig ekkor nagy szerepe volt a temetéseknek (pl. Antigoné), tehát nem érezték elítélendőnek cselekedeteiket. Azonban van egy görög isten, aki kitűnik a többiek közül testi fogyatékosságával, ő pedig Héphaisztosz, az istenek kovácsa.
35
5. Kelta mitológia Itt él a Héphaisztoszhoz hasonlóan sánta kovács, Völund. Királyfi volt, híres kovács, amikor tündér felesége elhagyta, hétszáz drágakő berakásos gyűrűvel várta vissza. Ez a gyűrű annyira felkeltette Nidud király érdeklődését, hogy felkérte Völundot, szolgáljon neki. Mikor Völund nemet mondott, a lábain az inakat elvágták és soha többé nem tudott járni. Így dolgozhatott egy elhagyott szigeten, egyedül, boldogtalanul, élete végéig a királynak.
3. ábra Völund 6. Ókori Róma Claudius császár, aki maga is fogyatékos volt.
A magyar mitológia forrásai
A boszorkányfattyak Walter Bachmann német professzor fő tézise: „Az értelmi fogyatékos, a … testi fogyatékossággal élő emberek, mint ahogy az elmebetegek története is, valójában a XIX. századig kevésbé pogány babonák története, mint dokumentálhatóan inkább teológiai spekulációk, elsősorban a katolikus egyház inhumánus felfogásának következménye. Eme, a fogyatékossággal élő emberekkel szemben tanúsított, elutasító magatartás hatásai és az ezzel 36
járó kultúrsokk a mai időkig vezetnek, és részben rejtetten, részben nyíltan mindig újra jelentkeznek.” (Bachmann 1985,9.) A transzcendencia most is felütötte a fejét, mint eddig mindenhol, de most sokkal inkább evilági mázzal, mint eddig. A boszorkányfattyú a mese szerint akkor keletkezik, amikor az asszony az ördöggel hál, boszorkány lesz belőle, így a gyerek boszorkányfattyú. A valóságban a torz, fogyatékkal született csecsemők külsejét próbálták ezzel magyarázni. „Alácsempészett gyerekek” A hiedelem szerint az egészséges gyerekeket cserélik ki valamilyen gonosz, túlvilági lények segítségével. Ezeket a gyermekeket nem tartották embernek – összecsenghet az ókori spártaiak Taigetosz-legendájával, akik szintén nem tartották emberi lénynek a torz csecsemőket-, hiszen amíg az anya vagy a bába egy pillanatra nem figyel oda, máris kicserélhetik az „embergyerekekkel”. Így tehát boldogan el lehetett pusztítani a gyermeket és az anyát is. Ez egyben szociálpszichológiai kérdést is kanyarít a dologból. Igen messzire kell visszanyúlnunk egy történetért, melyet ebben az esetben példának hozhatunk fel. A vietnami háború során a Mi Lay falu asszonyait és gyermekeit meggyilkoló amerikai tiszt, William Calley beszámolójából is az derült ki, hogy egyszerűen nem tartotta embereknek a szerencsétlen áldozatait, ezért sikerült önigazolással, lelkiismeret-furdalás nélkül véghezvinnie a tettét. Az alácsempészett gyerek Magyarországon használt becsületes neve a „váltott gyermek”. De nemcsak itthon találkozhatunk vele, létezik angol (changelings) és német (untergeschobene Kinder) változata is. „…az ilyen gyermek ismertetőjelei közé tartozik, hogy szakálla van, nagy fejű, szótalan, a neve Váltott. Az anyának és környezetének nagy feladata kitudni, hogy övé-e a gyermek, vagy pedig váltott, hogy azután visszaszerzhessék a sajátjukat, ami nem is oly nehéz. Mikor a váltott gyerök sokáig nem tudott szólni, se járni, csak a feje nyőlt neki-ojan feje vót mán, akkora, mint az embörnek…” A hiedelem azt tartja, ha váltott
37
gyereket sütőlapáton tüzes kemence szája felé visznek, a boszorkányok a magukét elviszik, és az anyáét teszik a helyébe. (Kálmány 1893,343345). A váltott gyerek történetét a VIII. századból eredeztetik, és egész Európában megtalálható volt, hazánkban is több mesében előfordul, Benedek Elektől a Grimm fivérekig mindenkit megihlettek a hiedelmek a váltott gyermekek legendájáról. Táltosok, törpék és vasorrú bábák A táltosok különleges képességekkel megáldott emberek, a legfőbb képességük, hogy a jövőbe látnak. De ha valaki táltos, az már a születésénél eldől, és jelei is vannak. Vagy több foggal születik, esetleg több végtaggal, ujjal, tehát valamiféle fogyatékossággal jön a világra. Táltos lehet még újszülöttből is, mert ha később felnőtt korában elfogadja a táltos hivatását, akkor napokon keresztül alszik, esetleg még halottnak is lehet hinni. Rendkívül kimerítő és fájdalmas számára, sokan elájulnak, epilepsziások lesznek, idegösszeomlást kapnak („sámánbetegség”). Végül tudattalan állapotban nyeri el a végső tudását. Azonban lehet olyan opció is, hogy nem vállalja valaki a veleszületett feladatát, viszont akkor súlyos büntetéssel kell számolnia, a többi táltos megbosszulja rajta az elutasított adományt. „Él itt a faluban egy sánta ember, Boda Károlynak hívják. Azér’ sánta, hogy foggal született, és kicsavarták a lábát. A táltosok tették így…” (Diószegi 1967,36-37.). Tehát itt a fogyatékosság nem valamiféle hiányt jelent az emberek szemében, hanem többletet, különleges képességet, egyfajta adományt. Ezért eléggé ambivalens a viszony, mert egyszerre félik és tisztelik is őket. A távolságtartás megmarad, de elismeréssel is párosul. Törpék: az egész Európai mesevilágban megtalálhatóak, Pöttöm Panna, Hüvelyk Matyi, Babszem Jankó, Hófehérke és a hét törpe stb. A törpéket mint külön fajt említik mindenhol, általában kedvesek, melegszívűek, segítőkészek. Bár lehetnek rosszak is, vagy inkább csínytevők, ravaszak.
38
Vasorrú bába: mesék hőse, természetfölötti lény. Lehet sárkányok vagy az ördögök királyának anyja, általában öreg és csúf. A középkor A középkori emberek gondolatvilágát a csoda uralta. Túlvilági dolgokkal, ördögökkel, boszorkányokkal, jövendőmondó táltosokkal, és a mesebeli vasorrú bábákkal próbáltak mindent megmagyarázni. Ezek a hiedelmek és babonák a mesék, a mesemondás és regélés útján lassan beidegződéssé váltak az emberek fejében. Ez határozta már meg a cselekedeteiket. Valamint ezek az előítéletek öröklődtek apáról-fiúra, több generáción át. A jó, a szép, az igazság Istentől ered. Míg a csúf, a rossz, a gonosz magától az ördögtől, vagy Isten büntetéséből. Az antikvitást követően Európában előtérbe került a hátrányos helyzetben lévők megsegítése, így a szegényeké, halmozottan hátrányosaké, és a fogyatékosoké is, ám mindez a kereszténység égisze alatt zajlódik le, ezért a megítélése igen ambivalens. Újkor Az ipari forradalom megjelenésével átfogalmazódott a fogyatékos helyzet. A gyárakban már nem csak férfiak, hanem nők és gyermekek is dolgoztak. A fogyatékosokat gyakran alkalmazták a gyártási titkok megőrzésének érdekében. Az újkorban azonban elindult valamiféle kezdeményezés, amely pozitív kicsengéssel zárult illetve tart még napjainkig is. Az 1700-as években hoztak először létre értelmi fogyatékos gyerekek számára intézetet. Majd 1793-ban az ún. francia alkotmány már magában foglalta, hogy a társadalom köteles eltartani a szerencsétlen polgárait, vagy munkahelyhez segítéssel, vagy ha munkaképtelen, akkor a létfenntartáshoz szükséges juttatásokkal. Ez a kezdeményezés a rehabilitáció kialakulásához vezetet, ez volt az első lépés. De a hangsúly azonban még mindig a gondozáson volt.
39
Az áttörést a XX. Század nagy háborúi hozták. Az I. Vh. után rengeteg sérülttel kellett számolni, valamilyen megoldást kellett keresni az ellátásukra. Az USA-ban 1919-ben létrehozták az első rehabilitációs intézetet. A ’40-es években viszont már a sötét foltjait is láthatjuk az újkori történelemnek: pl. Németországban a holokauszt, illetve a fogyatékos vagy sérült gyermekek kiirtása, a „gyermekakció”. De természetesen azért később pozitív példákat is találhatunk. Az eddigi zárt intézetek lebontása és a különböző jogok iránti igények felerősödése is társadalmi harcokhoz vezettek. Új jogszabályok születtek, új értelmezések a fogyatékosok helyzetát illetően. A WHO is már a társadalmi felelősségvállalást támogatja. 1973ban az USA-ban egy szintén áttörő siker született, elfogadták a rehabilitációs törvényt. Ezt követően 1975-ben az ENSZ közgyűlése is jóváhagyta a fogyatékosok jogairól szóló 13 legfőbb pontot tartalmazó kiáltványt. A ’80as éveket a fogyatékosok évének nevezte ki az ENSZ. Az esélyegyenlőséghez vezető alapokat a Standart Rules (Alapvető szabályok) elfogadása jelentette a ’90-es évek elején. 1990. július 6-án Bush elnök aláírta a „fogyatékossággal élő amerikaiakról szóló törvényt” amely az e századi események közül az egyik leginkább figyelemreméltó. Az eddigiekben a fogyatékos helyzet rövid történeti áttekintését olvashattuk, természetesen a teljesség igénye nélkül. Számos példát láthattunk arra,
hogy
miként
tér
el
a
fogyatékosság
megítélése
a
korok
előrehaladtával, hogyan befolyásolja az emberek gondolkodását a szakralitás, a transzcendentális dimenzió, a babonák, a mesék, és hogyan nevelődik bele már a legkisebbekbe is a babona mesevilága. Mégis eljutottunk a középkori hiedelemvilágtól a XX. század fontos, nagy nyomatékkal bíró jogszabályáig. Az antropológiai megközelítés A fogyatékosok helyzete nemcsak az adott kor függvénye, a kultúra milyensége alapján is vizsgálható. A beilleszkedés, az elfogadás, a diszkrimináció is mind-mind szervesen összeforr a kultúrával. Például a különböző hallucinációs betegségekben szenvedőknek gyakran természetfeletti erőt 40
tulajdonítottak, illetve az epilepsziások megítélése is folyamatosan változott. Így egyes törzseknél nyilván igen magas presztízzsel is bírtak ezek az emberek. De természetesen nemcsak mindig mindenhol a jót, és a természetfeletti adományát látták ezekben a betegségekben, hanem vannak olyan törzsek, ahol a balhiedelmekkel hozták összefüggésbe szerencsétleneket. Sok helyen azt tartják, hogy az asszony olyat szül, amilyet lát. Erre több példát is felhoztak. Az egyik, hogy egy nő pikkelyes testű lényt hozott a világra, aminek a helyiek szerint csak az lehetett az oka, hogy a saját szemével látta a Loch Ness-i szörnyet. Egy másik, esetben egy falusi kínainak egy macska lemészárolta az állatait. A gazda ezért bosszút állt az állaton, és levágta mind a négy lábát. Mindezt a felesége végignézte, aki éppen akkor várandós volt, majd ezek után kétszer is kézés lábnélküli gyermeket hozott a világra. Ahogy már olvasható volt, fontos látni azt is, hogy mennyire lényeges szerepet kap egy társadalom megítélésében az öregekhez vagy a betegekhez való viszony. Például az eszkimóknál nem kimondottan tisztelik az öregeket, az idősektől való megszabadulás a fiatalok társadalmi kötelessége. De itt is az önvédelmi funkció működik erősen. Ezzel szemben Kínában teljesen máshogy állnak az idősekhez, nagy tiszteletben tartják őket. A Kongó folyó mentén élők a törpéket vagy az albínókat tisztelik. Szenegálban viszont már baljós jelnek számítanak az ugyanilyen rendellenességgel született emberek. Ezért is vannak még ma is olyan törzsek, akik hagyják magányosan elpusztulni, vagy a sorsukra bocsátják a fogyatékosaikat. Ez esetükben természetesen szorosan összefügg a hiedelmekből eredeztethető félelmükkel is. Ezekből a példákból is jól látszik, hogy a fogyatékosok megítélése mindenhol más és más. Ezért fontos, hogy mindig az adott kultúrában és korban nézzük, saját mércéjéhez igazítsuk a dolgokat, mert ellenkező esetben, vagy ha általánosítunk, hamis eredményeket kapunk. Ugyanis nincs egységes mérce vagy viszonyítási alap, hogy ki számít fogyatékosnak, hiszen mindenhol mást jelent ez a kifejezés. Vannak olyan törzsek, ahol maguk csonkítják meg saját magukat, azért, hogy ezzel is szimbolizáljanak valamit, pl. férfivá, nővé érést. De minden ilyen
41
esetnél valami pluszt kapnak ezzel, egy magasabb állapotot jelképeznek vele, korántsem alacsonyabb rendűt. A lényeg tehát az, hogy milyen szemüvegen keresztül nézzük a dolgokat. Például Nora Groce olyan települést vizsgált, ahol kiugróan magas volt a siketek aránya. Érdekes következtetést lehet levonni a vizsgálódásából: azt vette észre, hogy sokkal inkább egyenlőként kezelik a halláskárosultakat a jól hallók. Ha már a kisebbség nem kisebbség szerepben tűnik föl, hanem akár csak egy minimális többség illúzióját kelti, jelentősen megváltozik a megítélésük. Az addigi előítéletesség egyik biztos alapköve, a másság, átfogalmazódik. Hiszen már nem lógnak ki a sorból annyira, mintha csak egy vagy két siket élne a városban. Jobban megismerték őket, beleláttak az életükbe, így a félelem velük szemben tompult. Van azonban olyan társadalmi státusz, amit nem lehet betölteni, ha valaki valamilyen fogyatékosságban szenved. Ilyen lehet pl. az uralkodó, a király. Régen bizonyos mágikus erővel ruházták fel őket, és ilyen értelemben különleges képességet igénylő vezető szerepet nem tölthetett be senki, aki nem teljesen tökéletes. A fogyatékosság eredetére James George szolgált az ún. „átviteli mágia” fogalmának bevezetésével. Szerinte a hiedelmek egy sor téves képzettel is összekapcsolódnak, és ezek folyamatosan erősítik egymást, valamint a szájhagyományok útján az öröklétük biztosított. Például, ha valaki egy másik ember testéből valamilyen részt megtalál, akkor az a rész felruházza őt mágikus erővel, amit természetesen gyakorolhat a darab eredeti gazdáján. Egyfajta kezdetleges leírást hagyott maga után a múlt század egyik nagyhatású orvos-történésze, akinek hatalmas mennyiségű empirikus anyag állt a rendelkezésére. Alapvetően igen egyszerűen két csoportra osztotta a törzseket, aszerint, hogy hogyan viselkednek a fogyatékosaikkal, betegeikkel stb. Az egyik csoport a „vad” elnevezést kapta, nyilván azért, mert kevésbé látták fontosnak a humánusabb megoldásokat, mint a másik, „civilizáltabb” csoport. De itt is csak ugyanazt lehet említeni, amire
42
már többször is hivatkoztam, hogy az a lényeg csak, hogy kinek a szemén át nézzük a világot, milyen kultúrában vizsgálódunk. A nyugati kultúrák egyértelműen és könnyedén nevezik az ilyen „vad” törzseket kegyetlennek, embertelennek, holott milyen joggal ítélik ők ezt meg? Teljesen más értékek és normák irányítják az ő társadalmukat, mint akár a miénket. Így nem említhetjük egy lapon a kettőt, nincs semmiféle viszonyítási alap, nem vethetjük össze őket. Minden kornak és kultúrának megvan a maga ideológiája, amely mindent, a legutolsó hajszálérig, átjár. A fogyatékosok ügyét sem önérdek, hanem valamiféle „nagybetűs ügy” részeként kezelik, és a kor sajátos hatalmi-ideológiai harcának egyik eszköze csak. „Ismertem egyszer egy vak embert, aki mindkét szemére elvesztette látást. Vaknak nevezték. Pedig nyugodtan nevezhették volna kiváló gépírónak, szorgos munkásnak, jó tanulónak vagy munkanélkülinek. Képtelen volt ugyanis munkát kapni egy áruház közönségszolgálati osztályán, ahol az alkalmazottak a telefonon beérkező rendeléseket írták gépbe. A személyzetis már alig várta, hogy a felvételi beszélgetés véget érjen. – Nézze, maga vak – mondta folyton, és az ember nem szabadulhatott attól a benyomásától, hogy a személyzetis azt hitte, ha valaki bizonyos szempontból sérült, egyúttal minden más szempontból is alkalmatlannak tekinthető. Valójában a személyzetis volt vak, aki a vak címkéjében megbízva képtelen volt meglátni az embert mögötte.” (Allport 1954, 268.) Irodalom Kálmán Zsófia-Könczei György (2002) A Taigetosztól az Esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest Kőszeghy Miklós – Parragh Szabolcs, (2003) Budapest, „…nem voltak fogyatékosok a történelemben… „ A fogyatékosság jelensége a történettudományban. http://parszab.hu/tanulmanyok/nvft/index.html (Letöltés ideje: 2009-12-20.)
43
Bús Tímea: Társadalmi kisebbségek médiareprezentációja Hazánkban hosszú idő óta a legtöbb előítélet a cigányságot sújtja. Minden vizsgálat megerősíti, hogy a különböző kisebbségek közül velük szemben a leginkább elutasítóak, távolságtartóak az emberek. Ilyen ellenséges társadalmi légkörben kiemelkedő jelentősége van annak, hogy milyen képet alakít ki a média a cigányokról. Napjaink fontos kérdései ezek. Hazánk társadalmának jövőjét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen formában tudja kezelni a „cigánykérdést”. Ennek lényeges eleme a cigány-nem cigány lakosság közötti feszült viszony enyhítése, és ebben játszhatna pozitív szerepet a média. Szót kell ejteni a kisebbségi médiáról, a cikkek szereplőiről, témáiról, a romák és a piac kapcsolatáról, a reklámokról. Fontos tanulmányozni a média alrendszereit, az írott sajtót, a televíziót és rádiót. A kisebbségi identitásminták fenntartásának, a kisebbség belső önszerveződésének, és a kisebbségi politika belső kontrolljának egyik legfontosabb eszköze a kisebbségi média. Fejlett, erős és bizonyos védelmet élvező4 kisebbségi média nélkül nem csak a kisebbség önszerveződése és érdekeinek belső artikulációja, de a kisebbségi identitás és csoporttudat folyamatos megerősítése is megnehezül: nem véletlen, hogy a különböző asszimilációs politikák egyik fő törekvése az anyanyelvi média, oktatás és nyelvhasználat tilalma vagy akadályozása. A kisebbségi és a többségi média közötti „munkamegosztás”, és a kisebbségi média funkciói jelentős mértékben függenek attól, hogy a több-
4
A Regionális és kisebbségi nyelvek alapokmánya – amelyhez a magyar kormány az elsők között csatlakozott – tömegtájékoztatásról szóló cikke – egyebek mellett kimondja, hogy az aláírók „bátorítják regionális vagy kisebbségi nyelvű újságok megjelentetését, (...) bátorítják a regionális vagy kisebbségi nyelvekkel kapcsolatos kulturális örökség megszerzését és felélesztését rádió és televízió-műsorok útján, (...) támogatják újságírók és más kommunikációs szakemberek képzését és kiválasztását, (...) pénzügyi többlettámogatást nyújtanak a kizárólag vagy főleg regionális vagy kisebbségi nyelveknek szánt kommunikációs eszköz életképességének biztosításához.” (A tömegtájékoztatásról szóló cikkben foglalt kötelezettségvállalásokat Magyarország vagylagosan vállal-
44
ségi társadalom és a kisebbségi csoportok milyen típusú válaszokat adnak a közöttük feszülő távolságra, a többségi médiarendszer milyen szerepet vállal a kisebbségek tájékoztatásában, és mennyire tartja célcsoportjának az adott kisebbséget. Egy erős kisebbségi médiarendszer garantálhatja, hogy a kisebbségek hozzáférhessenek a médiához, és hozzásegítheti őket identitásuk megőrizéséhez, ugyanakkor a kisebbségi média hatása a többségi társadalomra elenyésző. A másik oldalon több kutatás bizonyította, hogy egy multikulturális többségi médiával kapcsolatban is elhangozhatnak erős kisebbségi kritikák.5 A magyarországi kisebbségi média elemzésekor szándékosan nem foglalkoztunk a roma médiumok tartalmával: ezzel kapcsolatban a roma közösségek ezúttal is feltáratlanul maradt véleménye lehet csak irányadó. Ehelyett a közönségadatokra, és azokra a kényszerekre koncentráltunk, amelyek befolyásolják a roma médiumok szerkesztési politikáit. A magyarországi cigányság médiájának ma a kisebbségi összetartozás, identitás és önszerveződés megerősítésén túl más feladatokat is el kell látnia: miután a többségi média csak korlátozottan juttatja el a cigány közösségekhez a legkülönfélébb közszolgálati információkat, a roma médiára hárul a roma közösségek informálásának feladata, a többségi média cigányságképe pedig szintén arra tereli a szerkesztők többségét, hogy a többségieket is célcsoportként tételezzék. A média a jellegzetes témaválasztásokon keresztül jelentősen torzíthatja az adott csoport képét. Hiába igaz önmagában egy hír, amennyiben egy-egy csoportot csak bizonyos, kevés téma kapcsán vesznek elő. A Magyarországi romák négy nagyobb témakör –a konfliktus, a bűnözés, a kulturális kérdések, és a szegénység – kapcsán kaptak jelentős figyelmet, a cikkek mindössze 1%-a érintette a romák egészségügyi helyzetét, holott egyes felmérések alapján a magyarországi romák várható átlagéletkora 10-15 évvel rövidebb ma, mint a többségi lakosságé. A cikkek negyede foglalkozott a roma közösségek és a többség közötti helyi ta.) A Regionális és kisebbségi nyelvek alapokmányát a magyar kormány úgy írta alá, hogy az abban foglalt kötelezettségek a magyarországi cigányságra nem terjednek ki. 45
konfliktusokkal. További negyede a romák kapcsán bűnügyekről számolt be, a cikkek ötöde a szegénységgel kapcsolatban említette a romákat. Kétségtelen, hogy a szegénység és munkanélküliség a roma családok napi valósága. Témakörök 1997-ben és 2000-ben 1997
2000
Szervezetek, kisebbségi önkormányzatok működése
11%
8%
Kormányzati politika, támogatások
18%
33%
Jogi kérdések, kisebbségi jogok
16%
15%
Általános háttéranyag
11%
3%
Szociális kérdések/szegénység
20%
32%
Foglalkoztatás
4%
7%
Vállalkozások, gazdaság
2%
2%
Kultúra
21%
25%
Oktatás
14%
13%
1%
3%
Bűnözés
25%
21%
Konfliktusok, diszkrimináció
25%
37%
2%
5%
Kivándorlás
-
18%
Előítéletek
-
11%
9%
2%
Egészségügy
Külföldi romák
Egyéb
Bernáth Gábor: A magyar média romaképe
1996-97-re a magyar sajtó a korábbi évekhez képest jellemzően hangsúlyosabb kérdésként láttatta a romákat a korábbi 10 évhez viszonyítva.6 Terestyéni Tamás a 80-as évek elején a Magyar Televízió hírműsorait elemezve azt találta, hogy azokból teljességgel hiányoznak a kisebbségek. 5 6
Ld. Ross, Karen 1997 Nyelvész-szociológus, kommunikációkutató, az MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport főmunkatársa, egyetemi magántanár (ELTE), a Jel-Kép című kommunikációtudományi folyóirat főszerkesztője. Fontosabb publikációi: Konvencionális jelentés – kommunikációs jelentés (1981), Közszolgálatiság a médiában (szerk., 1995), Médiakritika (szerk., 1997), Magyarországi médiumok a közvélemény tükrében (szerk., 2002), Kommunikációelmélet. A testbeszédtől az internetig (2006), Média, nyilvánosság, közvélemény (társszerk., 2007).
46
2000-re tovább növekedett a tematika hangsúlyossága a sajtóban. A vizsgált két hónapos időszakban 200 cikk jelent meg – a korábbi egyéves minta 508 elemszámával szemben. Roma szerepek7 Az írások 60%-a szerepeltetett romákat individuális szerepmegjelölés nélkül, a „cigányság” mint arctalan csoport megtestesítőjeként. Ez alaposan hozzájárulhat ahhoz, hogy a nem romák úgy tekintsenek a romákra, mint a társadalom kívülálló arctalan tömegére. A megjelenő karakterek között leggyakoribb volt a politikai szervezet, illetve önkormányzat képviselője. A többségi sztereotípiáknak megfelelően még két olyan szerepkör van, amelyben romák megjelennek: művészet és bűnözés. A tipikus szerepek vizsgálata jól jelzi, hogy a romák médiaképét milyen mértékben uralják a többségi elvárások. A megjelenő roma szereplők mindössze negyede mondhatta el véleményét a sajtóban, a többiek álláspontja nem, vagy mások interpretációjában kerül nyilvánosságra. Ezzel szemben a többségi szereplők esetében ez az arány fordított: 1994-es mintán végzett elemzés szerint a nem roma megszólalók közel 60%-a mondhatta el véleményét személyesen a sajtóban.
7
Gábor–Messing Vera: Roma-kép a magyar sajtó híreiben 47
Roma szerepek 2000-ben Megszólal, megkérdezték
Nem szólal meg, nem kérdezték meg
Összesen (a cikkek százalékában)
Politikai
29
19
24%
Jogi
14
16
15%
Kisebbségi önkormányzati
7
9
8%
Kultúra, művészet
8
23
16%
Civil
9
35
22%
Gazdasági
5
2
4%
Bűnüggyel kapcsolatos
6
26
16%
Szerep nélkül, romák általában
5
68
37%
Egyéb
5
3
4%
88 (30%)
201 (70%)
100%
Összesen
Bernáth Gábor: A magyar média romaképe
Egyes kutatók vizsgálták az utóbbi idők legnagyobb médiavisszhangját kiváltó eseményeit, a székesfehérvári konfliktusról szóló tudósításokat.9 A székesfehérvári „gettóügyben” a város önkormányzata a Rádió utca egyik bérházából zömmel közüzemi díjhátralék miatt jogcím nélküli lakáshasználóvá nyilvánított cigány családok kiköltözését tervezte el. Eleinte egy, a város határán kívül eső telepre, majd később konténerekbe akarta költöztetni a családokat. Végül az önkormányzat azt a döntést hozta, hogy 30 millió forintot ad a családoknak lakásvásárlás céljára. A környező települések lakossága tiltakozó akciókkal gátolta meg, hogy a családok beköltözzenek az ott megvásárolt házaikba, így a székesfehérvári önkormányzatnak kellett az elhelyezésükről gondoskodnia. Az elemzés során a konfliktus háromhónapnyi többségi nyilvánosságát – az 1997. október 1-je és december 31-e közötti időszakban megjelent tudósításokat vizsgálták kvantitatív és kvalitatív tartalomelemzés módszerével. Az országos sajtó legolvasottabb, illetve a különböző politikai beállítottságú népesség számára a legbefolyásosabb lapjai, (Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar 9
Horváth Margit. Megoldódott a Rádió utcai romaügy. In: Hetek. 1998. 07. 25. (II/30)
48
Nemzet, Népszava, Blikk és az Új Magyarország), valamint a helyi napilap, a Fejér Megyei Hírlap (okt. 1. – dec. 20. időszakban), illetve az elektronikus média néhány fontosabb hírműsora (az MTV1, Duna TV, RTL, TV2, TV3 esti hírműsorai, a HÉT és az Aktuális, valamint a Magyar Rádió Esti Krónika) kerültek elemzésre. A kép még egyenlőtlenebb, ha azt vizsgáljuk, hogy kik mondhatták el személyesen véleményüket, és kinek az érveit ismerte meg a közvélemény közvetve, az újságíró, esetleg más szereplő interpretációjában. A sajtóban megszólaltatott többségi szereplők több mint fele (52%) fejthette ki véleményét személyesen, míg a romákat képviselő szervezetek, személyek érveinek közel kétharmadát (61%) közvetve, mások tolmácsolásában közölték a lapok. A leggyakrabban megszólaltatott többségi szereplő a székesfehérvári önkormányzat és azon falvak polgármesterei voltak, ahová a romák költöztek volna. A nagy publicitásnak köszönhetően a gettóügy országosan ismertté vált – a Kód Piac- Vélemény és Médiakutató Intézet felmérése szerint a felnőtt lakosság 90%-a értesült arról, hogy a Rádió utcai családokat konténerbe akarták költöztetni, és 87%-nak konkrét véleménye is volt az konfliktusról.
A média alrendszerei az írott sajtó, és a televízió és rádió Írott sajtó10 A környező országok roma médiájához, és a roma sajtó nemzetközi történetéhez képest már az is egy sokszínű és jelentős magyarországi roma sajtót jellemez, hogy ma Magyarországon nyolc roma lap jelenik meg, többé-kevésbé rendszeresen. A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségért Közalapítvány által 1996-ban támogatott 15 kisebbségi lap többsége terjesztési problémákkal küzd. A lapok által megadott vásárlószámoknak a kisebbségek becsült számával való összevetés alapján – kizárólag kisebbségi vásárlókat felté10
Bernáth Gábor – Messing Vera. Roma médiastratégiák két tartalomelemzés tükrében. http://www.rroma.hu/domain3/files/modules/module19/12805F07742EEBD9.doc 49
telezve –, 1996-ban a magyarországi kisebbségi személyek és intézmények 1,15%-a vásárolta a kisebbségi lapokat. Minden eladott példányt a meglehetősen túlbecsült 9 olvasóval számolva. A ma Magyarországon megjelenő roma lapok többsége profilját, a benne megjelenő anyagok műfaját tekintve jellemzően nem tömeglap. Bár egy-két lap hangsúlyosan, mások alkalomszerűen publikálnak olyan anyagokat is, amely inkább egy családi lap profiljába tartoznak, nagy többségük fő hangsúlyait tekintve a roma önszerveződésre, politikai, diszkriminációs kérdésekre, vagy éppen a cigányság kulturális hagyományainak tanulmányokban való bemutatására helyezi a hangsúlyt. Televízió és rádió12 Csakúgy, mint a roma lapoknál, e magazinműsorok esetében sem térünk ki arra, hogy milyen szerepet vállal a cigányság kulturális önszerveződésében a cigány politika belső kontrolljában. A műsorok szerkesztőivel készített interjúk alapján azonban elemezni tudjuk e műsorok szerkesztőinek saját feladat-meghatározását, és összevetjük azt a meginterjúvolt roma vezetők véleményével. Az interjúk jól példázzák, hogy a kisebbségi médiát és tematikáját nagymértékben befolyásolja a többségi média cigányképe, vagy az, hogy a többségi média mennyire tartja célközönségének a romákat. Ilyen, mindkét magazin szerkesztője által hangsúlyozott kényszer az, hogy a szerkesztők szerint a cigánysághoz nem jut el azoknak a közszolgálati információk többsége, amelyek jellemzően nem speciálisan a cigányságot értik. A munkalehetőségről, szociális kérdésekről, segélyekről szóló információk nem kisebbség-specifikusak. A szerkesztők szerint a közszolgálati média nem kellő súllyal foglalkozik ezeknek az információknak az
eljuttatásával az
érintettekhez, így a szerkesztők feladat-
meghatározásában ez a közszolgálati funkció is hangsúlyos szerepet játszik.
12
50
Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje. Romák a televíziókban…
Romák és reklám
14
A kutatók nem tudtak olyan igényeket vagy termékeket felsorolni, amely speciálisan a romák érdeklődésére tarthatnának számot, hacsak a társadalmi célú reklámok nem azok. Két vezető reklámcég munkatársa hangsúlyozta a társadalom jelentősebb részében tapasztalható, a kisebbségi tematika érzékenységével kapcsolatos tudatosság hiányát. A média által is generált erős etnikai címkézésre hívta fel a figyelmet az egyik interjúalany, amikor arról beszélt, hogy a romákkal kapcsolatos többségi percepció az egyes roma személyeket hajlamos kizárólag a cigányság, mint csoport képviselőjeként látni. És ha egy kisebbség médiaképét a problémák, konfliktusok, és a kisebbségek és a többség közötti távolság uralja, úgy nehéz természetessé tenni egy olyan kisebbségi karaktert, amely nem e problémák vagy sztereotípiák kontextusában jelenik meg. A magyar médiában romák-nem hír jellegű műsorokban- nem igen jelent meg ez idáig. Az RTL Klub „Barátok közt” című sorozatába, 2000-ben megjelent egy roma karakter. Ennek során azt szerették volna a kutatók megtudni, hogy hogyan fogadja a közönség azt, ha egy kereskedelmi televízió szórakoztató műsorában roma szereplő tűnik fel, és hogy általában milyen attitűddel fogadná a roma tematikát és roma szereplőket a fikciós műfajokban. A kérdezettek nem egészen 1/5-e ellenezte azt, hogy szó legyen romákról az ilyen sorozatokban, ráadásul az e kérdésre adott válaszok függetlenek attól, hogy a válaszadó nézi-e a sorozatot, vagy sem. A fiatalok között a legmagasabb azok aránya, akik kategorikusan elutasítják a roma témák megjelenítését a szórakoztató műsorokban. A középkorúak között viszont a legmagasabb az egyértelműen támogatók aránya. Az iskolai végzettség szintjének emelkedésével nő a roma tematika szórakoztató műsorokban
14
Bernáth Gábor & Messing Vera (1998) „Vágóképként, csak némában” – Romák a magyarországi médiában. Budapest: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. 51
történő szerepeltetésének támogatottsága. Legkevésbé a községi lakosok, leginkább a budapestiek utasítják el azt.15 Összefoglalásként két következtetést vonhatunk le. Az első következtetés szerint az általános toleranciaszint növekedése egyben a romákkal kapcsolatos ellenérzések csökkenését eredményezi. E következtetés megfontolása alapján egyértelműnek tűnik, hogy a romákkal szemben megnyilvánuló intolerancia akkor mérséklődne, ha nőne a társadalom általános toleranciája. E növekedésnek azonban kemény szociológiai korlátját látjuk abban, hogy az általános tolerancia kialakulása csak a társadalom kisebb részére jellemző. Ez a társadalmi szegmens ráadásul szociológiailag nehezen körülhatárolható akár az életkor, akár az iskolai végzettség, akár a vagyoni helyzet szerint.16 Második következtetésünk arra vonatkozik, hogy a társadalom többségében élő negatív színezetű romakép falán jelentős rés üthető, amennyiben a romakategorizáció és a siker közötti komplementer viszony megszűnik a közgondolkodásban. Ennek elősegítése elsősorban a tömegkommunikáció feladata. Összegezve, a magyarországi kisebbségekről és migránsokról szóló híradások száma alacsony, s elsősorban a konfliktus, a szórakoztatás és a kultúra világa körül csoportosulnak. Feltétlenül külön kell megemlíteni a romákról szóló anyagokat, amelyek – eltekintve a cigány származású celebritások hétköznapjairól szóló jelentésekről – a konfliktusokról, a szociális problémákról, az igen gyakori diszkriminációról szólnak. A különböző magyarországi nemzeti kisebbségekről szóló információknak alig van hírértékük, a többségi társadalomhoz viszonyítva a közvélekedés
szerint
nincsen
kulturális
különbség,
legfeljebb
a
magaskulturálisnak mondott szférákban. Ennek hátterében az is meghúzódhat, hogy hiteles és használható roma hírforrás alig található az or15
Bernáth Gábor & Messing Vera Roma szereplők a „Barátok közt”-ben: Az első fecske. In: Médiakutató, 2001. tavasz.
16
52
Ligeti György: Kisebbségek és bevándorlók a médiában. In: Médiakutató, 2007. ősz.
szágban, a különböző szervezetek nem kommunikálnak elég hatékonyan a sajtóval. Irodalom A Regionális és kisebbségi nyelvek alapokmánya Bernáth Gábor & Messing Vera (1998) „Vágóképként, csak némában” – Romák a magyarországi médiában. Budapest: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal Bernáth Gábor & Messing Vera Roma szereplők a „Barátok közt”-ben: Az első fecske. In: Médiakutató, 2001. tavasz Bernáth Gábor – Messing Vera. Roma médiastratégiák két tartalomelemzés tükrében. http://www.rroma.hu/domain3/files/modules/module19/12805F07742EEBD9. doc. Bernáth Gábor—Messing Vera. Roma-kép a magyar sajtó híreiben.Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje. Romák a televíziókban Horváth Margit. Megoldódott a Rádió utcai romaügy. In: Hetek. 1998. 07. 25. (II/30) http://www.hetek.hu/belfold/199807/megoldodott_a_radio_utcai_romaugy Ligeti György: Kisebbségek és bevándorlók a médiában. In: Médiakutató, 2007. ősz.
53
Dajka Anita: Fogyatékkal élők az egyetemen A tanulmány témája a fogyatékkal élő fiatalok az egyetemen, azaz, hogy miként juthatnak be a felsőoktatásba, és milyen mértékű esélyeket biztosítanak számukra a sikeres diploma megszerzéséhez. Többek között a Szegedi Tudományegyetem és a Nyugat-magyarországi Egyetem fognak példáként szolgálni. Látható lesz, hogy a mai Magyarországon található egyetemek foglalkoznak az esélyegyenlőség témával, nemcsak a fogyatékkal élők szemszögéből vizsgálódnak, hanem egyéb hátrányos helyzetű hallgatók körülményeit is figyelembe veszik. Ebben a fejezetben a fogyatékkal élők helyzetét mutatom be az egyetem falain belül. Azért választottam a „Fogyatékkal élők az egyetemen” témakört, mert nemrégiben levetítésre került egy film a tanulmányaim során, ami nagy hatással volt rám. A film igaz történeten alapszik, mely a tőlünk távoli Mexikóban 1987-ben zajlott le. Bevezetésképp az általam látott film tartalmát szeretném leírni, mert így talán sokkal jobban átérezhető a testi fogyatékkal élők társadalmi helyzete, és társadalmi esélyeik. Továbbá a fejezet mentén erre a történetre fogok hivatkozni, ezért fontosnak tartom megosztani másokkal is. Gaby – Egy csodálatos élet 1987 A történet a Mexikóban megszületett Gabriela Brimmertről szól, akit háromnapos korában szélütés (stroke) ér. A gyönyörű szőke kislánynak esélye sincs a boldogságra, rendellenes fejlődése miatt nem járhat közösségbe, és három év után családja is egyre nehezebben viseli az állapotát. Florencia, a cselédlány őszinteségével és szeretetével elnyeri a kislány bizalmát, és eléri, hogy a kislány végre kommunikáljon a környezetével. Csak az egyik lábát tudja mozgatni, beszélni sem képes, csak nyögdécselni. Mégis tud kommunikálni a lábával, méghozzá egy írógép segítségével és persze megbízható dadája révén. Gaby élete gyökeresen megváltozik. Megtanul írni, olvasni, iskolába jár, persze a számukra létrehozott speciális iskolába. De a lány többet akar, normális társadalmi középiskolában
54
szeretné folytatni tanulmányait. Eddig kiváló eredményeket ért el! Szülei kérvényt írnak középiskolák igazgatóinak, sok helyről elutasítják, mondván, hogy úgysem fog sikerülni a lánynak, hiszen még beszélni sem képes, különben is ezek az iskolák testileg egészséges gyerekeknek vannak fenntartva, azaz nem szocializáltak. Végül egy iskolában sikerül elérni szülőknek, hogy Gaby megírja a felvételit. Az adott iskola igazgatója sem bízik Gaby kiemelkedő kepeségeiben, szinte biztosra veszi, hogy a lány nem tudja jól megírni a felvételit. Ám Gaby-nak sikerült a felvételi, bejutott a középiskolába. Ez a lépés nagy változást eredményez, eddigi élete teljesen átalakul. Neki és a dadájának sok nehézséggel kellett szembenézniük. Ebben az iskolában nem volt még hozzá hasonló tanuló, sokan kinevették, vagy csak kíváncsiságból közeledtek felé. Idővel sikerült beilleszkednie, köszönhetően kiváló eredményeinek. Elvégezte a középiskolát, majd az egyetemre is felvételt nyert! Időközben a szerelmet is megízlelhette. Életéről három könyvet adott ki. Gabriela Brimmert karrierjét sok testileg egészséges ember irigyelheti. Gaby története inspiráló és segít a vele hasonló állapotú társainak, hogy merjék véghezvinni az álmaikat, mert a testi fogyaték nem feltétlen akadály. Sokkal inkább a belső akarat, ami hajt, vagy hiánya éppenséggel lebénít! De szükség van az önfeláldozó szociális munkás segítségére, aki Gaby történetében egész életét a lánynak szentelte. Ha Florencia nem ennyire elszánt, és nem hisz Gaby-ban, akkor a lánynak talán nem sikerül megvalósítania az álmait. Ő volt, aki mindvégig mellette volt és pártfogolta őt! A történet révén kiderül, hogy mindenki számára van lehetőség! Az esélyek nem egyenlők, mert egy súlyos testi fogyatékkal élő ember számára bizony szükség van egy segítőre, aki odafigyeléssel, odaadással támogatja őt. Ez valóban nem egyenlő! Hiszen a fogyaték nélkül élő társaik, azaz testileg egészséges fiatalok számára az esély önmagukban keresendő. De mindenkinek jár az esély!
55
Keveset tudunk a testi fogyatékkal élő személyek életkörülményeiről, azaz nem is igazán törődünk velük. Nem adjuk meg nekik azokat az esélyeket, melyeket testileg egészséges társainknak biztosítunk. Elmondható, hogy nincs esélyegyenlőség, bár ennek megteremtése érdekében több szervezet is munkálkodik, és szép eredményeket érnek el. De ezek az erőfeszítések akkor számítanak igazán, ha mi magunk, civil emberek is megadjuk az esélyeket a testileg fogyatékos társainknak, hogy valóra válthassák elérhető álmaikat. Őket is emberszámba kell venni, hisz csak a külső adottságaikban térnek el tőlünk, de belsőleg ugyanolyanok, vannak érzéseik, akaratuk, véleményük, csak hagyni kell, hogy érvényesüljenek. Sajnos, a fogyatékkal élők nagy része még mindig kirekesztettként érzik magukat, mivel a társadalom még nem elég érett, hogy elfogadja őket olyannak amilyenek. Sokan nincsenek tisztában az esélyegyenlőség fogalmával. Nem úgy kell értelmezni, mint egy futóversenyen indulók esélyeit, hanem a társadalomba való beilleszkedés esélyeként. Az egyenlő esélyek politikája nem egyenlő az egyenlő bánásmód biztosításával, annál több, mindazon jogi és nem jogi eszközök összességét jelenti, amelyek azt a végső célt szolgálják, hogy a társadalom különböző, elsősorban hátrányos helyzetben lévő, csoportjai egyenlő eséllyel érvényesülhessenek az élet legkülönbözőbb területein – oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. –, de legalábbis csökkenjenek az őket érő hátrányok. Az egyenlő bánásmód elve a diszkrimináció tilalmát, vagyis a hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jog garantálását jelenti. Az egyenlő bánásmód követelménye azt a kötelezettséget rója a nemzeti jogalkotóra, hogy: - tiltsa a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formáját, - helyezze hatályon kívül az egyenlő bánásmód elvét sértő jogszabályokat, - teremtse meg az egyéni jogsérelmek orvoslásához szükséges jogintézményeket, eljárásokat, hatékony szankciórendszert.
56
Esélyek a felsőoktatásban Fontos kérdés, nyitott-e annyira a társadalom és az oktatási rendszer, hogy esélyt adjon a tehetség kibontakoztatására, illetve a hátrányos helyzetűek felzárkózására. Jelenleg az egyetemekre bárki, aki akar, felvételt nyerhet. A rendszerváltás következményeként valósulhatott meg, hogy ma Magyarországon ilyen könnyű bejutni a felsőoktatásba. Ilyetén mód a fogyatékkal élők is bekerülhetnek az egyetemi oktatási rendszerbe, és ugyanolyan diplomát szerezhetnek, mint társaik. Az esély adott, csak élni kell vele. A hátrányos helyzetű tanulni vágyókat ráadásul még plusz pontok is illetik az egyetemre való könnyebb bejutás céljából. Véleményem szerint jó és igazságos az, hogy a fogyatékkal élők többletpontokat kapnak, ezért nagyobb eséllyel indulnak az egyetemi felvételiken. Ha már bejutottak, az egyetemre, lehetőségük nyílik segítségkérésre. Bizonyos törvények szabályozzák a felsőoktatást a fogyatékkal élők számára, ezekből párat kiemelnék. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (1) bekezdésének e) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el: I.
A felsőoktatási intézményekbe jelentkezők, valamint a felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytató fogyatékos hallgatók a fogyatékosságukra való tekintettel a 4. szerinti szakvélemény alapján kérhetik az intézmény engedélyét a tanulmányi kötelezettségek teljesítése, illetve a vizsgák alóli részleges vagy teljes felmentésre, vagy annak más módon történő teljesítésére, valamint a vizsgákon alkalmazható segítségnyújtásra.
II.
A fogyatékos hallgatók esélyegyenlőségének biztosítását elősegítő intézményi szabályzat kötelezően tartalmazza a következőket: a) a fogyatékos hallgatók segítését intézményi részről irányító koordinátor feladatait, megbízásának rendjét, valamint a segítség-
57
nyújtásra, mentességre és kedvezményekre irányuló kérelmek elbírálását végző legalább 3 tagú bizottság kijelölésének rendjét; b) a fogyatékosság típusa és mértéke szerint az intézmény által biztosított technikai és személyi segítségeket, illetve az egyes szolgáltatások igénybevételére és térítésére vonatkozó szabályokat; c) az engedélyezett, de az intézmény által nem biztosított személyi és technikai segítségnyújtást és szolgáltatásokat; d) a speciális jegyzetet, illetve jegyzetet helyettesítő más felkészülést segítő technikai eszközök esetében a tankönyv- és jegyzettámogatás felhasználására vonatkozó szabályokat. Ez a pár jogszabály csak töredéke a felsőoktatás számára megfogalmazottaknak. A fogyatékosság mértékét és típusait is külön jogszabályokban határozzák meg, hiszen egy hallássérültre más jogok és kötelességek vonatkoznak, mint egy testi fogyatékkal élőre. Külön jogszabályokat fogalmaztak meg hallássérült hallgatóknak, beszédsérült hallgatóknak, látássérült hallgatóknak és mozgáskorlátozott hallgatóknak. Szegedi Tudományegyetem A Szegedi Tudományegyetemen létrehoztak egy úgynevezett Egyetemi Életvezetési Tanácsadó Központot. A központ feladata a hátrányos helyzetű diákok segítése abban, hogy sikeresen el tudják végezni a rájuk kiszabott feladatokat. A Szegedi Egyetemnek vannak halláskárosult tanulói, akiknek a központ kéri el a tanagyagot, mert ők nem tudják lejegyzetelni, a diszlexiások számára biztosítják a szóbeli vizsgákat. Megadják számukra is az esélyt a tanulásra, de emellett fontos a szocializáció. Jelenleg is átalakítások folynak a tantermek megközelítésének megkönnyítése érdekében: liftek építése, feljárók kialakítása.
58
Esélyegyenlőséggel és egyenlő bánásmóddal kapcsolatos célok A Szegedi Tudományegyetem vezetése az SZTE Esélyegyenlőséget Biztosító Bizottságain keresztül folyamatosan figyelemmel kíséri az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód megvalósulását, mindent megtesz a veszélyeztetett csoportok előnyben részesítéséért. A tervben megfogalmazott feladatokat a jövőben két külön bizottság látja el. A már korábban is működő Szegedi Tudományegyetem Esélyegyenlőséget Biztosító Bizottsága a hallgatói esélyegyenlőségi kérdésekkel foglalkozik. Az újonnan létrejövő bizottság hatáskörébe az alkalmazotti esélyegyenlőségi kérdések tartoznak. A Szegedi Tudományegyetem vezetése esélyegyenlőségi térképet készít az egyetem karairól, szervezeti egységeiről, amellyel az előnyben részesítés pontos megvalósítását segíti. Akadálymentesítéssel kapcsolatos célok A Szegedi Tudományegyetem az erre a célra rendelkezésre álló forrásaiból, továbbá pályázati források bevonásával, elősegíti az egyetemi épületek teljes körű akadálymentesítését ezzel is segítve a speciális szükségletű hallgatók és a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkavégzését. Társadalmi és közösségi célok A Szegedi Tudományegyetem célja, hogy tevékenységei során, és rendezvényei alkalmával az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód folyamatosan érvényesüljön, ezzel szolidaritásra ösztönözze a dolgozóit, hallgatóit és egykori hallgatóit hozzájárulva a társadalmi szemlélet- és attitűdformáláshoz. Az oktatási rendszer azzal próbálkozik, hogy minden esetben megteremtse az esélyek egyenlőségét a hátrányos helyzetű hallgatóknak. Az egyetemekre való jelentkezést és bejutást a családi háttér, támogatás nagyban befolyásolja, talán még sokkal inkább, mint a szocializációra törekvés. Tapasztalható, hogy a fogyatékkal élő fiatalok nagyobb aránya fél
59
az ilyesfajta megpróbáltatástól. Szükségük van a család támogatására, biztatására. Nyugat-magyarországi Egyetem „Az egyetem a hallgatókért van. Közös összefogással kell tennünk azért, hogy a társadalomban parkolópálya helyett fókuszba kerüljön a fogyatékos hallgatók segítésének ügye”17 Több intézményrendszer foglalkozik az esélyek egyenlővé tételével a felsőoktatáson belül. Az Esélyegyenlőséget Biztosító Bizottság ülésén elhangzott a Nyugat- magyarországi Egyetem ügyében a kérdés: Hogyan lehetne még hatékonyabban segíteni a fogyatékos hallgatók tanulmányait, közösségi beilleszkedését. A NYME vezetői, oktatói hangsúlyosnak tartják az esélyegyenlőség tényleges megvalósítását. Az utóbbi években megnövekedett a Nyugat-magyarországi Egyetem fogyatékos hallgatóinak száma. Az ők és sorstársaik mindennapjainak könnyítése érdekében már eddig is sok előrelépés történt. Az egyetemi épületekben rámpák, liftek segítik a mozgáskorlátozottak közlekedését, a tananyag elsajátításához pedig, az ingyenes fénymásolási lehetőség mellett, a hallássérültek többek között jel-adó-vevő készülékhez, a látássérült hallgatók pedig beszélőprogrammal ellátott számítógépekhez, laptopokhoz juthatnak. Napjainkban a törvények már jól körülírják a segítés módját, lehetőségeit, de mégis jó az, ha a Nyugat-magyarországi Egyetemen belül van egy konszenzus, egy kölcsönös alapokon nyugvó együttműködés a fogyatékos hallgatók segítésére vonatkozóan. A bizottsági ülés erre a közös, egyetemi eszmecserére adott kiváló lehetőséget. Fontos, hogy a fogyatékossággal rendelkező hallgatók személyes tapasztalataikat meg tudják osztani az esélyegyenlőség fejlesztőivel. Sok pótolnivalója van Nyugat- magyarországi Egyetemenek, még mindig nem valósult meg a teljes akadálymentesítés az összes egyetemi épületben, és 17
60
Dr. Barkó Péter, NYME jogásza
a súlyos látássérültek számára sem megoldott még a Braille-írással készült tananyagokhoz való hozzáférés. Az egyetemen belül hivatástudatból, toleranciából dolgoznak a fogyatékos hallgatók társadalmi elfogadásáért. Ezt nemcsak segítői, emberi szinten teszik, hanem pályázatok útján is. Hazai és nemzetközi projektekben vesznek részt, emellett a tudományos életben is igyekeznek képviselni a segítői gondolkodásmódot, valamint a médián keresztül szólnak a fogyatékosok elfogadásának fontosságáról, remélve, hogy előbb-utóbb nem csak az egyetemünkön, de össztársadalmi szinten is megvalósul a fogyatékossággal rendelkezők esélyegyenlősége. Láthattuk Gaby történetéből, hogy igenis vannak álmaik ezeknek az embereknek, és képesek is megvalósítani azokat, ha megfelelő támogatást kapnak. Gaby-t a a dadája és a szülei is támogatták, segítették. Bíztak benne és biztatták is, megadták azokat az esélyeket, melyekre szüksége volt a továbblépéshez. Továbbá az egyetemnek is segítenie kell a fogyatékkal élő fiatalok tanulmányait tárgyi eszközökkel, jól szocializált épületeivel, és toleráns hozzáállásával. Kivetítve a nagyvilágra, számtalan helyzetben találkozhatunk fogyatékkal élő emberekkel, vakokkal, halláskárosultakkal, testi fogyatékkal élőkkel stb. Számukra is tartogat az élet boldogságot, csak olykor nehezebb elérniük. Sokkal nagyobb bizalomra, támogatásra van szükségük. Munkahelyeket kell nekik biztosítani! Nem tehetnek róla, hogy így születtek! Ők is a társadalomhoz tartoznak és be is szeretnék tölteni a helyüket benne! Azzal, hogy az iskolában, az utcán piszkáljuk, kinevetjük őket nagyon mély sebet ejthetünk rajtuk, melyek akár gátolhatják őket az önmegvalósításban. Így van ez a felnőtt életben is. Rengeteg munkahelyen nem akarnak alkalmazni fogyatékkal élő személyeket. Meg sem adják az esélyt arra, hogy bizonyítani tudjon a dolgozni vágyó hátrányos helyzetben lévő ember. Sok helyen automatikusan visszautasítják őket. Szerintük inkább akadályoznák az addig jól, dinamikusan haladó munkát. Viszont vannak már olyan munkahelyek, ahol alkalmaznak ilyen embereket, de azért, mert a fizetésük
61
néhány százalékát visszatéríti nekik az állam! A fogyatékkal élők esélyeinek hiánya bizony sok helyen mutatkozik még! Közlekedésben, úton átkelve és még sorolhatnám. Segítenünk kell nekik! Mindig lesznek fogyatékkal élők, és mindig kell hogy legyenek elhivatottak, akik segítik őket! Gaby történetére visszatérve, érezhető volt a dadus, Florencia jelenléte. Ha ő nem állt volna a lány mellett, lehet, semmit sem ért volna el. Hiszen Gaby történetében Florencia volt az, aki egyáltalán rávette, hogy kommunikáljon környezetével. Látható, hogy a szociális munkásnak mennyire felelősségteljes a munkája. Tehát Gaby-nak esélye sem lett volna, ha nincs mellette egy ilyen elszánt gondozónő. De nincs mindenki ennyire másra utalva. Igenis van remény és esély a boldogságra, csak akarni kell! Mindehhez hozzájárul a többi ember viselkedése, hogy igenis teremtsenek lehetőségeket a fogyatékkal élők számára, gyermekeiket ne ellenük neveljék, hanem segítőkésznek és befogadónak. Ha az emberek toleránsabbak lennének, jobb lenne az esélyegyenlőség. Megerősítették a fogyatékkal élő egyetemi hallgatók, hogy ugyan az egyetem részéről sok segítséget kapnak, azért még így is nehéz felsőoktatási intézményben fogyatékossággal érvényesülni és integrált körülmények között, ép társaikkal együtt tanulni. Tehát a magyar társadalom számára még sok feladat megoldatlan az esélyek egyenlővé tételének biztosításához. Irodalom Nyugat-magyarországi Egyetem: Fókuszban a fogyatékos hallgatók segítése. http://bpk.nyme.hu
OM rendelet: a fogyatékossággal élő hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlőséget biztosító feltételekről 29/2002. (V. 17.) Szegedi Tudományegyetem Hallgatói Esélyegyenlőséget Biztosító Bizottság: Pályázati útmutató. 2009. www.eletv.u-szeged.hu
62
Darvasi Tamás Líviusz: Az átlagtól való eltérés társadalmi vetületei, konfliktusai A fogyatékosságügy – mindannyiunk ügye… Ahogyan az összes többi tagországgal, így Magyarországgal szemben is az Európai Unióhoz történő csatlakozás egyik feltétele volt, hogy az állampolgárok - köztük a fogyatékossággal élő emberek – számára is megteremtődjön az esélyegyenlőség a társadalmi élet minden színterén. A fizikai és kulturális környezetben, a lakhatás és közlekedési eszközök használata, a szociális és egészségügyi ellátás, az iskoláztatási és munkaalkalmak, a kulturális és társadalmi élet, valamint a sport és a szórakozás területén is. A fogyatékossággal élő emberek számára megszervezendő hatékony ellátórendszer kialakításához szükség van helyi, kistérségi és regionális szinten szerveződő civil szervezetekre, amelyek a klasszikus érdekvédelmi feladatok ellátása mellett aktívan szerepet vállalnak az államtól átvállalt közfeladatok megvalósításában, valamint együttműködő partnerei kívánnak lenni a területen dolgozó valamennyi állami és nem-állami szereplőnek. Magyarországon a fogyatékosok aránya a teljes lakosságon belül eléri a 7 százalékot, ennek ellenére a fogyatékosság társadalmi problémájának kezelése, a fogyatékos ügy jelentőségének megítélése fölöttébb ellentmondásos. Egyfelől egyes intézmények munkatársai figyelemreméltó eredményeket mutatnak fel, például a fogyatékos (látás-, hallás-, mozgássérült) gyermekek tanításában, másfelől a fogyatékos emberek munkához jutását, önálló életvitelét lehetővé tevő szociális szolgáltató rendszer fejletlen, a meglévő intézmények által biztosított szolgáltatások a fogyatékkal élők nagy része számára szinte elérhetetlenek.
63
Fogyatékossági típusok gyakorisága, szociális helyzete Magyarországon
Hallássérültek A valamilyen fokban hallásukban károsodott emberek lakosságon belüli aránya elérheti a 10 százalékot, a súlyos hallássérültek aránya azonban szerencsére ennek csak töredéke. Azoknak a száma, akiknek a halláskárosodás az életét befolyásolja, kb. 20 ezer fő Magyarországon. Az összes fogyatékoskategóriát tekintve talán a hallássérültek társadalmi beilleszkedése a leginkább zökkenőmentes, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy szívesen kapcsolódnak inkább sorstársaikhoz, mint a hallóközösségekhez. Kommunikációs problémáik elsősorban tanulási nehézséget okoznak, a munkavállalást már kevésbé befolyásolják, de a társadalmi életben való teljes értékű részvételben szintén nagy hátrányuk van. A Hallássérültek Országos Szövetsége gyakorlatilag az országban működő összes hallássérült-szervezetet összefogja. Több mint 40 megyei szervezete és helyi csoportja működik. A taglétszám meghaladja a 10 ezer főt. Munkájukban kiemelt szerepet kap az ifjúsági kulturális és oktatási tevékenység. Üdültetést szerveznek, közreműködnek a segédeszközök terjesztésében, alapítványuk útján szociális segélyezési tevékenységet végeznek, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat tartanak fenn. Látássérültek Magyarországon a súlyos látássérültek és vakok száma megközelíti a 40 ezer főt. Pontos nyilvántartás nem áll rendelkezésünkre, de tudjuk, hogy több mint 35 ezer fő részesül személyi járadékban. A látássérültek alapfokú oktatására elkülönült iskolarendszer működik: külön a gyengén látó és vak gyermekek számára üzemelő általános iskola. (Budapesten kettő, Debrecenben egy ilyen oktatási intézmény található.) A későbbi eredményes társadalmi beilleszkedés szempontjából kiemelt szerepe van a korai fejlesztésnek és a szakszerű iskola nevelésének. 64
Mindkét feladat vonatkozásában elsősorban a művelődési tárca a felelős, de az egészségügy és a szociálpolitika közreműködése is nélkülözhetetlen. Egyedül a látássérültek esetében működik a fogyatékosságra tekintettel normatív alapon járó, mindenfajta jövedelemtől független szociális ellátás, a vakok személyi járadéka. Havi összege 6000 és 8415 forint között differenciáltan változik. Az alapösszeget minden 18. évét betöltött személy megkapja, ha látáscsökkenésének mértéke a jogszabályban meghatározott mértéket eléri. Méltányosságból megállapítható a 18 éven aluliak részére is. Utazási kedvezmények körében az országos közforgalmú vasutak vonalain és a helyközi menetrendszerű autóbusz közlekedésben 90 százalékos kedvezményű jegy vásárlására jogosultak, ha a Vakok és Gyengén látók Országos Szövetségénél való tagságukat igazolják. Kísérőik 50 százalékos kedvezményű jeggyel utazhatnak. Gyógyászati segédeszközökre, valamint vakok speciális rehabilitációs eszközeinek meghatározott körére jogosultak, vagy különböző forrásokból ezekhez támogatásokhoz juthatnak. Értelmileg sérültek Becsült adatok szerint számuk megközelíti a háromszázezer főt. Az értelmi fogyatékosok eredményes rehabilitációja és társadalmi beilleszkedése szempontjából elengedhetetlenül fontos a kisgyermekkorban végzett korai fejlesztés, és szakszerű iskolai nevelés. A tanköteles korú fogyatékosok részére elkülönült iskolarendszer áll rendelkezésre. A magasabb összegű családi pótlékot megkapja minden súlyosan értelmi fogyatékos gyermeket nevelő szülő, illetve 18 éven felüli személy, jelenlegi összege 7500 forint.
Közforgalmú vasutak vonalain 70
százalékos kedvezmény illeti meg a fogyatékos fiatal oktatását és nevelését ellátó intézet bejáró tanulóit, s az őket kísérő, látogató szülőt. A HÉV vonalain 90 százalékos kedvezményű nyugdíjasbérlet váltására jogosult a szellemi fogyatékos 18 éves koráig, ha részére emelt összegű családi pótlékot folyósítanak. Ápolási díjra jogosult az értelmi fogyatékos személy hozzátartozója, ha önmaga ellátására képtelen, állandó felügyele-
65
tet, ápolást igénylő fogyatékos személyt nevel. Összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, jelenleg 13700 forintnál. Mozgássérültek Csakúgy, mint a látássérültek esetében, pontos számadatokkal itt sem rendelkezünk, de becslések szerint Magyarországon a mozgássérültek száma megközelíti a 300000 főt. A mozgássérültek alapfokú oktatása elkülönített iskolarendszerben, a Mozgássérültek Intézetében történik, de egyre inkább integrált formában is megvalósul. Speciális oktatásukat, képzésüket a Mozgássérültek Állami Intézete biztosítja. A mozgássérült személyek a szociális ellátás keretében szociális étkeztetésben, házi segítségnyújtásban, nappali intézeti gondozásban részesülnek. Működnek számukra bentlakást nyújtó intézmények is. A súlyos mozgássérült gyermeket nevelő szülő gyermeke 10 éves koráig GYES-re jogosult, ha a szülést megelőzően 180 napi biztosítási idővel rendelkezik. Ápolási díjra jogosult a mozgássérült gyermek hozzátartozója (alanyi jogon), ha a gyermek önmaga ellátására képtelen, állandó felügyeletet, ápolást igényel. Ez a gyermek kétéves korától állapítható meg. Amennyiben a szülő meghosszabbított GYES-t vesz igénybe, úgy az ápolási díjat a gyermek 10 éves korától lehet igénybe venni. Összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegével azonos, jelenleg 13700 forint. 1998.évi XXVI. törvény (a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról) E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása.
66
Célok, alapelvek - A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai. - Cél: a hátrányaik enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, a társadalom szemléletmódjának alakítása. - Olyan körülmények létrehozása, amelyekben a fogyatékos emberek képesek lesznek teljesebb életre és terheik csökkentésére, jogaik érvényesülésére. A fogyatékos ember jogai - Környezet akadálymentessége - Kommunikáció – információhoz jutás - Biztonságos közlekedés - Segédeszköz - Támogató szolgálat - Rehabilitációhoz való hozzáférés Országos Fogyatékosügyi Program Prevenció: Biztosítani kell, hogy az előítéletek lebontása érdekében anti-diszkriminációs műsorok, kampányok induljanak a médiában. Továbbá biztosítani kell, hogy kiadványok készüljenek a fogyatékos személyek kedvezőbb társadalmi megítélése érdekében. Olyan programokat kell indítani, melyek célja felkelteni és ösztönözni a fogyatékos tanulók, fiatalok körében az egészséges élet iránti igényt (pl. sportos életmódra, egészséges táplálkozásra való ösztönzés; kábítószer-prevenció)
Társadalmi integráció esélye • Elő kell segíteni, hogy a kultúra, a művészet vagy a tudomány területén tehetséges fogyatékos fiatalok be-
67
kapcsolódhassanak a Nemzeti Kiválóság Programba. Gondoskodni kell a fogyatékos személyek nyílt munkapiaci munkavállalását ösztönző szolgáltatási programok kidolgozásáról.
Rászorultság elve • Bővíteni kell a sajátos nevelési igényű tanulókat befogadó közoktatási intézmények körét, biztosítva az egyéni tanulási igényekhez jobban alkalmazkodó módszerek alkalmazását. A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő iskolákat fel kell készíteni a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatásával kapcsolatos módszertani feladatok ellátására.
Előnyben részesítés • Az alacsony iskolai végzettségű, kistelepülésen élő fogyatékos emberek számára is elérhető felnőttképzési programokat kell kidolgozni. Biztosítani kell a képzésben részt vevő oktatók speciális pedagógiai ismereteinek a bővítését, valamint az oktatáshoz szükséges, az egyenlő esélyű hozzáférés előírásainak megfelelő tárgyi feltételeket és infrastruktúrát. A hallássérült emberek szükségleteire tekintettel pályázati programok útján biztosítani kell a közszolgálati műsorok feliratozását, vagy jelnyelvi fordítását.
Önrendelkezés és az emberi méltóság tisztelete • A magukat ellátni képes fogyatékos embereknek meg kell adni az esélyt az önálló életre, és hogy diszkriminációktól mentes környezetben végezhessék munkájukat, vagy pályázhassanak esetleges munkahelyekre.
Integráció, rehabilitáció • El kell készíteni az autizmussal élő személyek komplex (foglalkozási, szociális és pedagógiai) rehabilitációjára, valamint az autizmus diagnosztizálására alkalmas intézményrendszer koncepcióját. A foglalkoztatási rehabilitációhoz való hozzáférés biztosítása érdekében ki kell dolgozni az aktív korú, betegség vagy baleset követ-
68
keztében megváltozott munkaképességű személyeknek az egészségügyi rehabilitációt követő elemi és szociális rehabilitációt biztosító szolgáltatások rendszerét.
Normalizáció • Biztosítani kell, hogy készüljenek prevenciós célú oktató filmek, dokumentumfilmek, tájékoztató kiadványok, melyek célja, hogy a fogyatékos személyek megismerjék személyhez fűződő jogaikat, azok érvényesítésének lehetőségeit, valamint felismerjék a hátrányos megkülönböztetés helyzeteit.
Semmit róluk, nélkülük • Nem szabad úgy hozzáállni a fogyatékos emberekhez, mint ha értelmetlen, értéktelen egyedek lennének! Igenis be kell vonni őket döntéseinkbe, különösen ha pont róluk van szó! A szociális ellátórendszer fejletlensége • Jelenleg nagyon kevés fogyatékos embernek van módja teljes életet élni Magyarországon. A fogyatékosokat elkülönítik és diszkriminálják. Szabad mozgásukat környezeti akadályok gátolják, hiányoznak a megfelelő segédeszközök, illetve a megfelelő segítőszemélyzet, és nincs információjuk arról, hogyan javíthatnának helyzetükön. Nagyon sokan úgynevezett intézményesített mini gettókban laknak, ahol se szabadságuk, se magánéletük nincs. Mindebben jelentős az állam felelőssége. Ez annak ellenére így van, hogy a Magyar Köztársaság is csatlakozott a gyermekek jogairól szóló 1989-es ENSZegyezményhez, amely megfogalmazza, hogy a fogyatékos gyerekeknek is - személyiségük legteljesebb kibontakozása érdekében - joguk van az oktatáshoz, képzéshez, az egészségügyi ellátáshoz, a gyógyító neveléshez, a munkára való felkészítéshez és a szabadidős tevékenységekhez. A fogyatékos gyermekek ellátásában az állami szerepvállalás Magyarországon meglehetősen csekély. A pénzbeli juttatások rendszerében a fogyatékosok esetében nem különülnek el a megélhetés alapjául szolgáló jövedelemhelyettesítő ellátások a fogyatékos állapotból eredő többletkölt-
69
ségek fedezésére szolgáló juttatásoktól. Ez nem csupán a felnőtt fogyatékosok esetében igaz, hanem a gyermekeknél is. A fogyatékos gyermekeknek járó pénzbeli juttatások közül talán a legfontosabb az alanyi jogú, emelt összegű, hosszabb ideig folyósított családi pótlék. Gyermekgondozási segélyekre a fogyatékos gyermek tízéves koráig jogosult a szülő. A mozgáskorlátozott gyermek hozzátartozója részesülhet közlekedési kedvezményekben és lakáscélú támogatásban. A helyi önkormányzatok különböző, más családoknak is adható segélyfajtákkal (átmeneti segély, lakhatási segély, nevelési segély stb.) egészíthetik ki az érintett családok alacsony jövedelmét. A vizsgált családok véleménye megoszlik arról, hogy a kapott juttatások és támogatások milyen mértékben fedezik a fogyatékos gyermekkel kapcsolatos többletkiadásokat. A családok fele szerint a támogatások a kiadásaik 10 százalékát fedezik. 25 százalék esetében a kiadások harmadát, 12 százalék szerint a felét fedezik a támogatások. A családoknak mindössze 9 százaléka véli úgy, hogy a kapott juttatások a többletkiadásaik több mint felét fedezik. Emellett különösen a súlyosan fogyatékos gyermekek folyamatos gondozói jelenlétet igényelnek, ami nem csupán azzal jár, hogy egy családtag kényszerűen kiesik a munkaerőpiacról, hanem erőteljes fizikai és pszichés megterhelést is jelent. Előfordulnak - nem is kis számban - olyan háztartások is, amelyekben a fogyatékos családtag az egyetlen pénzbeli jövedelem. Ilyen esetben a család természetesen nem érdekelt az intézeti elhelyezésben, ami pedig javítaná valamelyest a fogyatékos helyzetét. A KSH egyik felmérése szerint a többletkiadások és a nappali elhelyezés mellett a közlekedés és az információhiány is égető problémát jelent a sérült gyermeket nevelő családok számára. A gyermekük fejlesztése érdekében igénybe vehető szolgáltatásokat a családoknak mindössze harmada használta ki teljes mértékben. 35 százalékuk ismeri a szolgáltatásokat, de a közlekedés nehézségei és anyagi okok miatt nincs lehetősége igénybe venni őket. 30 százalékuk egyáltalán nincs tisztában a különféle lehetőségekkel.
70
Azonban, ahogy ez a felmérésből is kiderül, a legnagyobb gondot a fogyatékosok foglalkoztatottságának a hiánya jelenti. Egyenlőtlen esélyek a foglalkoztatásban: A nehezedő munkavállalási feltételek csak az egyik oka annak, hogy a fogyatékosok jelentős része gondokkal küszködik az elhelyezkedésben. Azok ugyanis, akik fizikai vagy szellemi képességeikben korlátozva vannak, még a gazdasági fellendülés idején is nehezebben találtak állást, mint egészséges társaik. Ennek nemcsak a képességek korlátozottságában rejlik a magyarázata, hanem abban is, hogy a munkaadók és a társadalom általában előítéleteket táplál irántuk, így a fogyatékosok iránti munkaerőpiaci kereslet igen alacsony. Ez egyfelől abból adódik, hogy a munkaadók nem eléggé informáltak a fogyatékosokkal kapcsolatban, és ennek nyomán félelmeik vannak a fogyatékosok által végzett munkát illetően: meg vannak győződve arról, hogy a fogyatékosok feltétlenül alacsonyabb teljesítménnyel végzik a munkát, vagy azt hiszik, hogy csak nagy és speciális beruházásokkal hozhatók létre az olyan munkakörülmények, amelyek között a fogyatékosok is hatékonyan dolgozhatnak. Az sem ritka, hogy a munkaadók attól tartanak, hogy a fogyatékosok magukra és másokra nézve veszélyesebben dolgoznak, és könnyebben okoznak balesetet, mint az egészséges munkavállalók. Ennek következtében az enyhe értelmi fogyatékosok 29 százaléka, a középsúlyos értelmi fogyatékosok mindössze 18 százaléka tartozik a foglalkoztatottak körébe. Irodalomjegyzék
Könyvek, kiadványok
-
Kálmán Zsófia, Könczei György (2002.) A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest Csató Zsuzsa (1994.) Fogyatékkal élő emberek csoportjai. Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Budapest Csató Zsuzsa (1994.) Fogyatékkal élő emberek önsegítő és őket segítő csoportjai. Szociális Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, Budapest 71
-
Barthel Betty (2002.) Elfogadás és elutasítás, önzőség és tolerancia. (Mi befolyásolja a fogyatékkal élők iránti beállítódást?) . Osiris Kiadó, Budapest
Internetes források http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=932 Letöltés ideje: 2009. november 21. http://text.disabilityknowledge.org/Banfalvy-Szoc-Hatr.pdf Letöltés ideje: 2009. november 21. http://www.fszk.hu/fszk/tudastar/jogszabaly/hazai/oft_26_1998_tv_090414.pdf Letöltés ideje: 2009. november 21. http://www.eumap.org/topics/inteldis/reports/national/hungary/id_hun2.pdf Letöltés ideje: 2009. november 21. http://www.beszed.hu/az_orszagos_fogyatekosugyi_programrol Letöltés ideje: 2009. november 24. http://www.mozgovilag.hu/2007/05/04csereklei.htm Letöltés ideje: 2009. november 24.
72
Fehér Klára: Nők és férfiak esélyegyenlősége a munkaerőpiacon, az Európai Unióban és Magyarországon A tanulmány célja, hogy a címben jelölt témakörben egy olyan átfogó képet nyújtson az olvasónak, amely eligazítja az elméleti és módszertani kérdések világában, abban, hogy milyen tényezők befolyásolják a munkaerőpiacot a nemekkel kapcsolatban. Az elméleti részben a jogi vonzatát és az Európai Unió álláspontját mutatom be. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség alapvető emberi jog, az Európai Unió országainak közös értéke, egyszersmind a növekedésre, foglalkoztatásra és a társadalmi kohézióra vonatkozó uniós célok elérésének nélkülözhetetlen feltétele. Bár a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség még mindig nem érvényesül maradéktalanul, az EU ezen a téren jelentős előrelépést tett az utóbbi évtizedekben. Ez főként az egyenlő bánásmódot biztosító jogszabályoknak, a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére hivatott kezdeményezéseknek és a nők érvényesülését elősegítő célzott intézkedéseknek köszönhető. Nagy terjedelmű jogi anyag, szabályszövegek foglalkoznak a nők és férfiak közötti egyenlőség ügyével, többek között a Szerződés különböző rendelkezései és a munkavállalásra, az egyenlő bérezésre, az anyaság védelmére, a szülői szabadságra, a társadalombiztosításra és a foglalkoztatási szociális biztonságra, a bizonyítási tehernek a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos eljárásokban való megfordítására és az önálló vállalkozói tevékenységre vonatkozó irányelvek. Az Európai Bíróság esetjoga szintén jelentős szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség jogi megalapozásában. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség alapvető emberi jog, az Európai Unió országainak közös értéke, egyszersmind a növekedésre, foglalkoztatásra és a társadalmi kohézióra vonatkozó uniós célok elérésének nélkülözhetetlen feltétele. Bár a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség még mindig nem érvényesül maradéktalanul, az EU ezen a téren jelentős előrelépést tett az utóbbi évtizedekben. Ez főként az egyenlő bánásmódot biztosító jogszabályoknak, a ne-
73
mek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére hivatott kezdeményezéseknek és a nők érvényesülését elősegítő célzott intézkedéseknek köszönhető. Nagy terjedelmű jogi anyag, szabályszövegek foglalkoznak a nők és férfiak közötti egyenlőség ügyével, többek között a Szerződés különböző rendelkezései és a munkavállalásra, az egyenlő bérezésre, az anyaság védelmére, a szülői szabadságra, a társadalombiztosításra és a foglalkoztatási szociális biztonságra, a bizonyítási tehernek a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos eljárásokban való megfordítására és az önálló vállalkozói tevékenységre vonatkozó irányelvek. Az Európai Bíróság esetjoga szintén jelentős szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség jogi megalapozásában.18 A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség érvényesítésének ütemterve a 2006 és 2010 között végrehajtandó fontosabb teendőket körvonalazza. A terv a célzott intézkedések mellett előirányozza a nemek közötti esélyegyenlőség ügyének valamennyi uniós politikába és tevékenységbe való beépítését. Miben szenvedhetnek hátrányt a nők? Összefoglalóan azt mondhatjuk el, hogy évről évre javuló tendenciát mutat a helyzetük. A következő állításokat különböző kutatások is alátámasztják, melyekre minden évben sor kerül. Bár a következőkben látni fogunk néhány tényt, amelyek további enyhítésére a jövőben megoldást kell találni. A nők foglalkoztatási aránya növekszik, de továbbra is elmarad a férfiakétól, annak ellenére, hogy a nők többségben vannak az egyetemi hallgatók és az egyetemi végzettséggel rendelkezők körében. A nők órabére továbbra is átlagban 17.4%-kal kevesebb a férfiakénál, és ez a helyzet előreláthatóan nem változik az elkövetkező időkben. A nők továbbra is alulreprezentáltak a gazdasági és politikai döntéshozói pozíciókban, bár részarányuk növekedett az utóbbi évtizedben. Még mindig jóval nagyobb szerep jut a nőknek a családi feladatok ellátásában. A szegénység kockázata magasabb a nőknél, mint a férfiak esetében. A nők az erőszakos nemi 18
Szerző nélküli: A nemek közötti esélyegyenlőség. Európai Bizottság Foglalkoztatás szociális ügyek és esélyegyenlőség http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=418&langId=hu Letöltés ideje: 2009-12-17 18:34
74
bűncselekmények fő áldozatai, és az emberkereskedelem szempontjából is veszélyeztetettebb helyzetben vannak. Az első probléma, amit megemlítettem, a nők alacsonyabb foglalkoztatási arányával kapcsolatos. Megállapíthatjuk, hogy egy nőnek jóval nehezebb karriert csinálnia, mint egy férfinek azonos adottságok és körülmények mellett. Ezt a hipotézist erősítette meg a HUMÁN RENT Európa Csoport kutatása. Ez a szervezet munkaerő-kölcsönzéssel és humán-erőforrás kezeléssel foglakozik. 1000 fős reprezentatív felmérést végzett a nőket érő munkaerő piaci diszkriminációval kapcsolatos vélemények vizsgálatára. Ismertetném a csoport kutatásának végeredményét. A megkérdezettek több mint fele szerint nőként nehezebb vezető szerepbe kerülni, mint férfiként. A válaszadók mindössze 20 százaléka tartja úgy, hogy ez inkább, vagy egyáltalán nem igaz, és 22 százalék azok aránya, akik úgy vélik, az állítás igaz is meg nem is. Jelentős a különbség a probléma megítélésében a férfiak és nők között. Előbbiek 46, utóbbiak 61 százaléka ért egyet azzal, hogy a nőket hátrányok sújtják a munka világában. A probléma létét nem ismeri el a férfiak negyede.19 A kérdezettek iskolai végzettsége nagyban befolyásolja véleményüket. A diplomások között a legnagyobb azok aránya, akik szerint van igazság az állításban, 62 százalékuk tartja azt inkább igaznak. A szakmunkásokat leszámítva (köztük is 49 százalék) az összes csoportban több mint 50 százalék azok aránya, akik ezt a véleményt osztják. Család vagy karrier? Kell-e választania egy nőnek e két fontos dolog között? A kutatás két szempontból is vizsgálta az anyaság és a családalapítás, illetve a munkaerő-piaci érvényesülés összeegyeztethetőségének problémáját. Arra a kérdésre, hogy a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők jobb, vagy rosszabb munkaerőnek számítanak, mint gyermekvállalás előtt, a válaszadók 62 százaléka felelte azt, hogy rosszabbnak, és csak 7 19
Szerző nélküli: A nők még mindig hátrányban vannak a munkaerőpiacon Diákkapu 2008. november 19 http://www.diakkapu.hu/hasznos/karrierepites/102-karrierepites/896-a-nk-meg-mindighatranyban-vannak-a-munkaeropiacon 75
százalékuk szerint válnak jobbá. A megkérdezettek 26 százaléka szerint nincs változás. A válaszokat nagyban befolyásolja a településméret: minél kisebb településen lakik valaki, annál valószínűbb, hogy a „rosszabb” opciót választja. A településméret növekedésével párhuzamosan növekszik azok aránya, akik szerint a gyermekvállalás nem befolyásolja a női munkavállalók munkaerő-piaci megítélését. Az iskolázottság szintén jelentős hatással van a vélekedésekre. A legfeljebb általános iskolai vagy szakmunkás végzettséggel rendelkezők nagyobb része ítéli meg negatívan a helyzetet, 64, illetve 67 százalékuk választotta a „rosszabbnak” kategóriát. Közöttük vannak legkevesebben, akik szerint egy nő jobb munkaerővé válik gyermekvállalás után, arányuk mindkét csoportban 4 százalék, míg az érettségizettek és diplomások 12, illetve 10 százaléka volt ezen a véleményen. A női munkavállalás és az anyaság közötti kapcsolat feszültségeit jellemzi, hogy a megkérdezettek többsége szerint a kettő csak nagy áldozatokkal vagy egyáltalán nem egyeztethető össze egy nő életében. A megkérdezettek 51 százaléka van azon a véleményen, hogy jelentős áldozatot kell hozni valamelyik területen. A válaszadók 34 százaléka véli úgy, hogy a két feladat teljesen vagy kisebb áldozatok árán összeegyeztethető, 12 százalékuk szerint pedig egyáltalán nem lehet mind a kettő szerepnek eleget tenni. A válaszok megoszlása erős összefüggést mutat a lakóhelylyel. A fővárosiak és a megyeszékhelyen élők közt vannak legtöbben, akik szerint kisebb áldozat árán is lehetséges egyszerre családanyaként és dolgozó emberként is helytállni, arányuk 40, illetve 38 százalék. A nem megyeszékhely rangú városok és a községek lakói szinte azonos mértékben gondolják úgy, hogy nagy áldozatot kell hozni vagy a karrier, vagy az anyaság területén, előbbiek 55, utóbbiak 54 százaléka van ezen a véleményen. A megyeszékhelyen lakók közt válaszolták legtöbben, hogy egyáltalán nem lehet összeegyeztetni a nők családanyai szerepét és karrierjét, 17 százalékuk választotta ezt a lehetőséget. A magyar társadalom még mindig erős előítéletekkel viseltetik a dolgozó, és különösen a vezető munkakört betöltő nőkkel kapcsolatban. A
76
megkérdezettek nemtől függetlenül fontos szempontnak tartják egy nő karrierjére nézve megjelenését. A válaszadók között többségben vannak, akik szerint a nők karrierjében megjelenésüknek nagy, vagy kizárólagos szerepe van. 63 százalékuk van ezen a véleményen, míg mindössze 14 százalékuk gondolja azt, hogy ez csak kis, vagy semmilyen szerepet sem játszik. Szintén fontos, kedvezőtlen előítéletekről tanúskodik a nők főnöki szerepkörével kapcsolatos idegenkedés. Arra a kérdésre, hogy mennyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat, a válaszadók 76 százaléka választotta az „egyáltalán nem” kategóriát, és a megkérdezettek mindössze 23 százalékát érintené rosszul egy ilyen szituáció. Ugyanakkor igen nagy a különbség a megkérdezettek neme szerint. A férfiak szignifikánsan nagyobb arányban – tízből négyen – felelték azt, hogy zavarná őket egy ilyen helyzet, mint a nők; utóbbiak kilenctizede számára egy női főnök egyáltalán nem jelentene gondot. A fővárosiak a leginkább előítéletesek ebben a kérdésben. Minél kisebb településen él a kérdezett, annál valószínűbb, hogy egyáltalán nem zavarná, ha egy női főnöktől kapna utasításokat, a községben élők 81 százaléka van ezen a véleményen, míg a budapestiek 62 százaléka választotta csak ezt a lehetőséget. A fővárosiak között a legnagyobb azok aránya, akiket rosszul érintene, 36 százalékuk tartozik ebbe a kategóriába. A teoretikus helyzet megítélése függ az iskolázottságtól is, a szakmunkások körében a legnagyobb azok aránya, akiket zavarna, ha női főnök utasítaná őket. A maximum 8 általánost elvégzettek legkevésbé érzékenyek erre a kérdésre, 82 százalékukat egyáltalán nem zavarná ugyanez. Az érettségizettek 79 százalékát, a diplomások majdnem háromnegyedét, 73 százalékát nem zavarná, ha egy nő irányítaná munkájukat. Kutatás elvégzésének a célja: A HUMÁN RENT Európa a kutatással szeretné ráirányítani a figyelmet erre a fontos társadalmi-gazdasági kérdésre, amelyről a gazdasági nehézségek közepette sem szabad megfeledkezni. A diszkrimináció, amikor lényegében lemondanak a munkatársak egy csoportjának tehetségéről, mind vállalati, mind nemzetgazdasági szinten a hatékonyság, a termelékenység ellen hat. Válságos időkben tehát még inkább
77
ügyelni kell az esélyegyenlőség, de legalább az egyenlő bánásmód követelményeire. A következőkben egy másik fontos jelenségről kívánok beszélni, amely szintén jelentős probléma ebben a témakörben. A bérszakadék fogalmáról, jelenségéről osztanék meg pár gondolatot az olvasóval. Mint korábban említettem a nők órabére közel 17%-kal kevesebb, mint a férfiaké ugyan azon munka elvégzése esetén is. Ha pontosan szeretnénk definiálni a fogalmat, azt mondhatnánk, hogy a nemek közötti bérszakadék a férfiak és a nők egy órára jutó keresetének átlagos különbözete a gazdaság egészében. A nemek közötti bérszakadék jelentős hatással van az életkeresetekre és a nők nyugdíjára. A kisebb bér alacsonyabb nyugdíjat jelent, és ez az idősebb nők számára növeli a szegénység kockázatát. A nemek közötti bérszakadék a folyamatos munkaerő-piaci megkülönböztetés és egyenlőtlenség következménye, ami a gyakorlatban elsősorban a nőket érinti. A bérszakadék számos jogi, társadalmi és gazdasági tényezőhöz kötődik, amelyek messze túlmutatnak az egyenlő munkáért egyenlő bért kérdésén. A nemek közötti bérszakadéknak számos összetett és gyakran egymáshoz kapcsolódó oka van. Az egyik ilyen lehet például a közvetlen diszkrimináció. Vannak nők, akiknek ugyanazért a munkáért kevesebbet fizetnek, mint a férfiaknak. (Ez a tényező csak részben ad magyarázatot a nemek közötti bérszakadékra az EU, illetve a nemzeti jogszabályok hatékonysága miatt.) A másik lehetséges válasz a kérdésre a nők munkájának alulértékelése. A nők gyakran kevesebbet keresnek, mint az azonos értékű munkát végző férfiak. Ennek egyik fő oka a nők kompetenciáinak értékelésében rejlik a férfiakéhoz képest. A hasonló készségeket, szakképzettséget vagy tapasztalatot követelő munkakörök általában rosszul fizetettek és alulértékeltek, ha az ilyen munkakörökben túlnyomórészt nők és nem férfiak dolgoznak. Például, a (főleg női) pénztárosok a szupermarketekben általában kevesebbet keresnek, mint a (főleg férfi) alkalmazottak, akik a polcokat töltik fel, vagy más fizikai jellegű feladatokat látnak el.
78
Emellett a teljesítmény értékelése és ebből adódóan a bérszínvonal, valamint az előmenetel is a férfiaknak kedvezhet. Például, ha a nők és a férfiak azonos szakképzettséggel rendelkeznek, nagyobb értéket tulajdonítanak a tőkéért, mint az emberekért viselt felelősségért. A harmadik befolyásoló tényező a munkaerő piaci szegregáció, amely szintén erősíti a nők és férfiak közötti bérszakadékot. A nők és a férfiak általában eltérő munkakörökben dolgoznak. Egyrészről a nők és a férfiak gyakran más-más ágazatokban töltenek be domináns szerepet. Másrészről ugyanabban az ágazatban vagy vállalatnál a nők az alacsonyabbra értékelt és rosszabbul fizetett foglalkozásokban vannak többségben. A nők gyakran dolgoznak olyan ágazatokban, ahol munkájukat alacsonyabbra értékelik, és rosszabbul fizetik, mint azokban, ahol a férfiak vannak túlsúlyban. A nők több mint 40%-a dolgozik az egészségügyben, az oktatásban és a közigazgatásban. Ez kétszeresen meghaladja a férfiak részarányát ugyanezekben az ágazatokban. Amikor csak az egészségügyi és a szociális ágazatot nézzük, az ebben az ágazatban dolgozók 80%-a nő. A nők emellett legfőképpen adminisztratív asszisztensként vagy eladóként dolgoznak, illetve szakképzést nem, vagy csak alacsony szinten igénylő munkát végeznek – ezek a foglalkozások képviselik a női munkaerő állomány majdnem felét. Sok nő végez rosszul fizetett munkát, például takarítóként és ápolóként. A nők alulreprezentáltak a vállalatvezetői és a magasabb beosztásokban. Például, az EU-ban a vállalatvezetőknek csak 32%-a, a legnagyobb vállalatok igazgatótanácsaiban a tagoknak csak 10%-a, és Európa-szerte a tudósoknak és mérnököknek mindössze 29%-a nő. A szegregáció gyakran hagyományokhoz és sztereotípiákhoz kötődik. Jóllehet ez egyes esetekben tükrözheti az egyéni választásokat, a hagyományok és a sztereotípiák befolyásolhatják például a pályaválasztást az oktatásban és ebből adódóan a lányok és a nők által választott szakmai karriert. Bár az egyetemi hallgatók 55%-a nő, kisebbséget képeznek olyan területeken, mint a matematika, a számítógépes és a mérnöki tudományok. Minden ezer 20–29 éves nő közül mindössze 8,4 diplomázott mate-
79
matikából, természettudományokból és technológiából, szemben 17,6 férfival. Következésképpen, kevesebb nő dolgozik tudományos és műszaki munkakörökben. Sok esetben ennek az a következménye, hogy a nők a gazdaság alacsonyabbra értékelt és rosszabbul fizetett ágazataiban dolgoznak. E hagyományok és sztereotípiák miatt a nőktől elvárják, hogy csökkentsék munkaidejüket, vagy lépjenek ki a munkaerőpiacról a gyermekek vagy az idősek gondozása érdekében. A nemek közötti bérszakadék megszüntetése egyaránt előnyös a munkaadó és a munkások számára. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség létfontosságú a minőségi munkahelyek megteremtéséhez. A nemi perspektíva bevezetése segít a vállalatoknak abban, hogy: a legjobb alkalmazottakat toborozhassák és tarthassák meg, pozitív munkahelyi légkört teremtsenek és megszerezzék munkavállalók bizalmát, a legjobban hasznosíthassák emberi erőforrásaikat, javíthassák a termelékenységet és a versenyképességet; a nyilvánosság előtt megjelenő jobb imázsuk a részvényesek számára nagyobb értékhez és kiterjedtebb, elégedettebb ügyfélbázishoz vezet. A női képességek jobb kihasználása lehetővé teszi számukra, hogy jobban hozzájáruljanak a gazdaság egészéhez. A „miben szenvednek hátrányt a nők” kérdésre már megfogalmazódott két válasz az egyik a nők alacsony foglalkoztatási aránya és a másik a bérszakadék, vagyis a nők alacsonyabb bérezése ugyan azon munkáért. Még további két „hátrányra” kívánom felhívni a figyelmet: a harmadik – feljebb már érintettem a témát, de itt fejteném ki bővebben –, a munka kontra gyermekvállalás, ill. család témakörére. A nők életének egyik legcsodálatosabb élménye a gyermekvállalás periódusa, amely ugyanakkor számos probléma forrása is azok számára, akik munkahellyel rendelkeznek. Alapvetően a magyar jog harmonizáltnak tekinthető e területen, hiszen a Munka törvénykönyve egyértelműen és szigorúan lép fel a terhes anyák védelmében. Kimondja, hogy a szülő anyát
80
24 hét ún. szülési szabadság illeti meg, amelyet úgy kell számára kiadni, hogy 4 hét a szülés időpontja elé essen. A közösségi joggal ellentétben ugyanakkor nem ad lehetőséget a két hét szülési szabadság igénybevételére. Az Mt. útmutatót ad a terhes nők áthelyezését illetően is, lefektetve, hogy ez, illetve a munkakörülményekben bekövetkezett változás csak az érintett beleegyezésével történhet, és mindezek felett az áthelyezés során nem mérséklődhet a terhes nő juttatásainak köre. A fent említett jogi dokumentum alapján nemtől függetlenül ún. gyermeknevelési szabadság is megilleti a szülőket, tehát a munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságot adni bármely szülőnek a gyermek ápolása céljából a gyermek 12 éves koráig, valamint a gyermek gondozása céljából 3 éves koráig. Külön rendelkezik a törvény a fogyatékos gyermek gondozásáról.20 A közvetett diszkrimináció eseteire hazánkból is megszámlálhatatlan példa hozható, de mindezek ellenére a magyar jogban nem találunk definíciót a jelenségre. Világosan kell látnunk azt is, hogy a kívánt, megkülönböztetésektől mentes társadalom kiépítéséhez a negatív szabályozás nem nyújt megfelelő támpontot. Szélesebb körű és mélyebb, a gyökereket érintő megmozdulásokra van szükség, amelyek realizálásához egyértelmű célokkal és jövőképpel felvértezett akciótervek kellenek, annak pontos meghatározásával, hogy mit is akarunk elérni. A folyamathoz nélkülözhetetlen a mindenkori magyar politikai elit támogatása, hiszen egy átfogó szemléletváltás csak az ő vezetésükkel kivitelezhető. Elérkeztünk az utolsó fontos tényezőhöz ami befolyásolhatja egy nő munkavállalását. Közösségi szinten a 2002-ben megalkotott irányelv először határozza meg a „szexuális zaklatás” fogalmát: „fizikailag, verbálisan vagy nem verbálisan megnyilvánuló, szexuális felhangokkal bíró, nemkívánatos magatartás, azzal a céllal vagy hatással, hogy megsértse az áldozat méltóságát és megfélemlítő, ellenséges, lealacsonyító, megalázó vagy
20
Rózsa Orsolya:Esélyegyenlőség nők és férfiak között: http://www.feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=600 Letöltés ideje: 2009-12-17 20:12 81
bántó atmoszférát teremtsen”21. Az irányelv megkülönbözteti a „közvetlen diszkriminációt”, a „közvetett diszkriminációt” és a „zaklatást”. A nők segítséget kérhetnek, ha zaklatás, beleértve a szexuális zaklatást is, áldozataivá válnak a munkahelyükön. Minden nő örül annak, ha dicséretet, kedves szavakat, bókokat kap. Különösen jóleshet, ha mindez a főnöktől érkezik. Roppant kellemetlen helyzet alakulhat ki azonban akkor, ha idővel kiderül, hogy jóval többről van szó egy ártatlan rajongásnál. Az sem számíthat az amerikai filmekből ismert vagy a nagyvilág híreiből halott mesés kártérítésre, akinek sikerül az igazát bizonyítani.22 Természetesen nálunk is tiltja a törvény az emberi méltóságot, nemi önérzetet sértő magatartást. Nincs azonban kifejezett szabály a szexuális indíttatású visszaélésekre. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény ugyanis csak a zaklatás fogalmát használja, amely magában foglalja a szexuális indíttatású zaklatást is. Az ilyen ügyek alapvetően az úgynevezett Egyenlő Bánásmód Hatóság feladatkörébe tartoznak. Tavaly kiadtak a témával kapcsolatban egy állásfoglalást, ebben külön kiemelték, hogy a szexuális zaklatás az esetek többségében munkahelyeken valósul meg. A hatóság ellenben a közvetlen „elkövető” munkatárssal vagy főnökkel szemben hatékonyan nem járhat el. Kizárólag azt vizsgálja, hogy maga a cég mint munkáltató az egyenlő bánásmód megvalósulását megfelelően garantálja-e vagy sem. Szeretnék egy konkrét esetet bemutatni: „A zaklató viselkedése nem kifejezetten szexuális célzatú, nemi kapcsolatra irányuló, de hatásában sérti a környezetében élők, dolgozók intim szféráját. A zaklató visszaél munkahelyi, hatalmi, hierarchikus helyzetével. A zaklatás módszere különösen akkor jellemző, ha az adott szituációban szereplő nő (a zaklatást elszenvedő) öntudata, identitása, személyisége elég erős és fejlett ahhoz, hogy az önérvényesítés megfogalmazódjon szavakban vagy tettekben. Zaklatás nem csak testi érintés folytán valósulhat
21
Szerző nélküli: Nemi megkülönböztetés a munkahelyen, http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=542Letöltés ideje: 200912-17 20: 14
82
meg, hanem szexuális, nemiségre utaló tartalmú viccek, megjegyzések, esetleg képek formájában is. (…) A közvetlen munkahelyi vezetőnek tisztában kellett azzal lennie, hogy felelős az egyenlő bánásmód követelményének biztosításáért a munkafeltételek megállapítása során. A munkahelyi felettes által tanúsított magatartás közvetlenül befolyásolja az irányítása alatt dolgozók munkahelyi körülményeit, munkafeltételeit. Egy olyan munkahelyi légkör, amelyben a munkahelyi vezető obszcén viccekkel, történetekkel szórakoztatja a beosztottait, nem tekinthető normális - az egyenlő bánásmód követelményét biztosító - munkakörülménynek, illetve munkafeltételnek.” De mit tehetünk ebben az esetben? Aki a zaklató munkatárs felelősségre vonását szeretné elérni, kénytelen bíróság előtt személyiségi jogi pert indítani. Ennek végeredményeként, ha a bíróság a jogsértést megállapítja, elrendelheti annak az abbahagyását. Elégtételre (pl. nyilvános bocsánatkérésre) vagy a sérelmes helyzet megszüntetésére kötelezheti az „elkövetőt”, végső soron pedig elméletileg kártérítést is megítélhet. A Legfelsőbb Bíróság digitálisan elérhető döntései között azonban munkahelyi szexuális zaklatással kapcsolatos esetet sajnos nem sikerült találni. Ennek az lehet az egyik és talán legfontosabb oka, hogy ezeket az eseteket különösen nehéz bizonyítani. A kollégák az állásukat, előbbre jutásukat féltve nem akarnak a főnökre vagy a másik munkatársra terhelő vallomást tenni. Az meg nagyon ritkán fordul elő, hogy a zaklatás megtörténtét más módon, például egy ipari kamerás felvétellel lehetne igazolni. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság elé, nem sokszor ugyan, de időnként mégis kerülnek zaklatással kapcsolatos panaszok. Ők azonban, ahogy már láttuk, csak azt vizsgálják, hogy a munkáltató biztosítja-e az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő munkakörülményeket, munkafeltételeket. Emellett a hatóság is eltilthatja a zaklatót a jogsértés folytatásától és joga van bírság kiszabására is, kártérítésről azonban szó sem lehet.
22
dr. Farkas KatalinMunkahelyi zaklatás - zsákutcába kerülünk In : Női Lapozó 2009. I április I 16.Letöltés ideje: 2009-12-17 19: 18 83
A tanulmány befejezéséhez közeledve azokra a tényezőkre mutatnék rá, hogy amelyekre figyelni kell az álláskeresés során annak érdekében, hogy senkit ne érjen diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés.
23
A
munkáltatók kötelesek a hátrányos megkülönböztetés tilalmát a munkára való jelentkezés során is betartani, ezért olyan álláshirdetéseket kell megjelentetniük, amelyek nem tartalmaznak diszkriminatív kitételeket. Ez azt jelenti, hogy nem köthetik a jelentkezést olyan feltételekhez, amelyek önkényesek, és nem tartoznak szorosan az elvégzendő munkakörhöz. Nem szerepelhet egy hirdetésben pl. az a mondat, hogy „női eladót keresek 24 éves korig”, hiszen egy idősebb nő vagy akár egy férfi is el tudná látni egy eladó munkakörét. Egy másik eset: Angolul kiválóan beszélő munkatársat keresek. Ez akkor nem diszkriminatív, ha a munka elvégzéséhez tényleg elengedhetetlenül szükséges a nyelvtudás. Az állásinterjú a munkakeresés egyik legfontosabb állomása, ahol a munkáltató képviselője személyesen is megismerheti a jelentkezőt, és részletes információkat tudhat meg annak képességeiről, tapasztalatairól. Nagyon fontos azonban azzal tisztában lenni, hogy a munkáltató csak olyan kérdést tehet fel jogszerűen a jelentkezőnek, amely szorosan kapcsolódik az elvégzendő munkakörhöz, a munka jellegéhez. Diszkriminatívnak minősülhet a családi állapotra, szexuális beállítottságra, politikai, vallási meggyőződésekre vagy egészségre irányuló kérdések. Ezek a kérdések a munkavállalással nem függenek közvetlen össze. Mire figyeljünk munkavégzés közben? A diszkrimináció tilalmának érvényesülnie kell a munkavégzés során is, ami azt jelenti, hogy az azonos vagy egyenlő értékű munkakört betöltők munkafeltételei tekintetében nem lehet indokolatlan különbséget tenni kizárólag a munkavállaló valamely személyes tulajdonsága, jellemzője alapján (életkor, roma származás, fogyatékosság stb.). A munkakörülmények egyik legfontosabb eleme a bérezés. A hátrányos megkülönböztetés tilalmából pedig egyenesen következik az az elv, hogy 23
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda Megkülönböztetés nélkül: http://www.neki.hu/attachments/407_munkavallalo2.pdf. Letöltés ideje: 2009-12-17
84
az egyenlő értékű munkáért egyenlő bérezés jár. Az egyenlő juttatások biztosítása nem csak a szigorúan vett bérekre vonatkozik, hanem a béren kívüli juttatásokra is. A munkáltatók tehát nem nyújthatnak ilyen jellegű juttatásokat (prémiumot, munkaidő-kedvezményt, étkezési vagy ajándékutalványt stb.) önkényesen, kizárólag a munkavállaló valamely, a munkavégzéssel össze nem függő tulajdonsága vagy jellemzője alapján. Azonban a fentieken kívül a munkáltatóknak a munkavégzés egyéb feltételei tekintetében is meg kell tartaniuk az egyenlő bánásmód tilalmát, tehát a munkavállalók nem dolgozhatnak eltérő körülmények között kizárólag valamely személyes tulajdonságuk vagy jellemzőjük alapján. Mire figyeljünk elbocsátáskor? Abban az esetben, ha a munkáltató valakinek a munkaviszonyát azon az alapon szünteti meg, hogy az illető valamilyen védett csoporthoz tartozik, diszkrimináció valósul meg (pl. terhesség). Csoportos létszámleépítéseknél, ha például nagyobb számban vannak nők vagy idősebbek, az is gyanakvásra ad okot. Ha valakit azért küldenek el, mert korábban eljárást kezdeményezett a munkáltató ellen diszkrimináció miatt, vagy az eljárást nem ő kezdeményezte, de az eljárásban bármilyen szerepet vállalt, akkor vele szemben a munkáltató megtorlást alkalmazott, amit a jogszabály szintén tilalmaz. Ha ezeket szem előtt tartottuk, de mégis diszkrimináció ért minket, panaszt adhatunk be a már említett Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia: A kérelmet előterjesztő panaszos személyes adatait, lakcímét, illetve értesítési címet, ha az a lakcímmel nem egyezik. Annak pontos és részletes leírását, hogy a panaszost milyen hátrány érte; meg kell jelölni, hogy milyen jogviszonyban történt ez a hátrány (munkaviszony/megbízási jogviszony létesítése vagy megszüntetése során, munkafelvételi eljárás során stb.). A bepanaszolt munkáltató, cég nevét, elérhetőségét; mi az a védett tulajdonság, amivel a panaszos rendelkezik, és amivel összefüggésben őt
22: 17 85
vélhetően diszkrimináció érte (pl. nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozás, életkor, anyaság, szexuális orientáció stb.). Az esetleges tanúk nevét, elérhetőségét; csatolni kell az egyéb rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat (álláshirdetés, munkaszerződés, stb.); nyilatkozni kell, hogy az ügyben van-e folyamatban más bírósági vagy hatósági eljárás; kérni kell, hogy a hatóság hozzon döntést az ügyben. Mire számíthatunk? A hatóság, amennyiben a diszkriminációval kapcsolatos panaszt megalapozottnak tartja, a következő döntéseket hozhatja: Megállapítja az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, azaz a diszkrimináció tényét. Elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését, illetve a munkáltatót eltilthatja a jövőbeni hasonló jogsértések elkövetésétől. A jogsértést megállapító határozatát nyilvánosságra hozhatja. Ötvenezer forinttól hatmillió forintig terjedő bírságot szabhat ki. A bírság összege nem a károsultat illeti, azt az elmarasztalt munkáltatónak az államkasszába kell befizetnie. (Az eddigi legnagyobb összegű bírság, amit a hatóság diszkrimináció miatt kiszabott, négy és fél millió forint volt.) A tanulmány zárásaképpen egy idézetet választottam. ,,Egy kertész levelet írt a Földművelési Hivatalba: mindennel megpróbálkoztam, amit az önök könyvecskéje ajánlott arra, hogyan lehet megszabadulni a kertemet csúfító pitypangoktól. Minden tanácsukat megfogadtam és gondosan betartottam. Ennek ellenére a pitypangok tovább nőnek. Mit tegyek? Postafordultával a kertész kézhez kapta a választ: Tisztelt Uram! Ha Ön megpróbálkozott mindennel, amit tanácsoltunk Önnek, és még mindig nőnek a pitypangjai, akkor csak egyetlen dolgot tehet - megtanulja szeretni őket!” /Harry Lorayne/ Irodalom
A nemek közötti esélyegyenlőség. Európai Bizottság Foglalkoztatás szociális ügyek és esélyegyenlőség http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=418&langId=hu
86
Nemi megkülönböztetés a munkahelyen. http://www.moonshadow.hu/index.php?module=cikk&show=542 Letöltés ideje: 2009-12-17 20: 14 Farkas Katalin: Munkahelyi zaklatás – zsákutcába kerülünk In: Női Lapozó 2009. április 16. Letöltés ideje: 2009-12-17 19: 18 Rózsa Orsolya: Esélyegyenlőség nők és férfiak között. http://www.feek.pte.hu/feek/feek/index.php?ulink=600 Letöltés ideje: 200912-17 20:12 Nemzeti
és
Etnikai
Kisebbségi
Jogvédő
Iroda.
Megkülönböztetés
http://www.neki.hu/attachments/407_munkavallalo2.pdf.
Letöltés
nélkül: ideje:
2009-12-17 22: 17
87
Gazdag Nóra: A gyermekek bántalmazása Valahol tudjuk, de nem merünk belegondolni, hogy valaki szándékosan fájdalmat vagy lelki szenvedést tud okozni egy gyereknek. Világviszonylatban több millió gyermekről szereznek tudomást a hatóságok, akik bántalmazás áldozatai lettek. Hozzá kell tenni, hogy ezek csak a nyilvánosságra hozott adatok, mennyien lehetnek, akik magukban hordozzák a fekete foltot, amit csak a félelem és a szégyen tartóztat bennük? Az életére kiható következményekről nem is beszélve. Belegondolni is szörnyű. Egyes felmérések azt mutatják, hogy minden nyolcadik fiút, és minden negyedik kislányt molesztálnak szexuálisan 18 éves kora előtt. Sokan azt sem sejtik, hogy az iménti esetek 90%-a gyermeki otthonban történik. Ha a gyerek ismeretségben áll azzal a felnőttel, baráttal, rokonnal, aki bántalmazta, hiába érzi azt, hogy ennek nem így kellett volna történnie és helytelen, nem mer szólni róla. Akkor zuhan ebbe az érzelmi szakadékba, ha szereti a felnőttet, vagy fél a megtorlástól. A statisztika mondhat bármit, a tény, hogy túl gyakori, és a legtöbb esetben titokban marad a gyermekbántalmazás, elszomorító. A kisgyermek életére ható következmények pedig megpecsételik sorsát és veszélyeztetik önbecsülését, érzelmi egyensúlyát, későbbi párkapcsolatait, valamint saját gyermekéhez fűződő viszonyát, és többek között azt, hogy miként boldogul az életben. 24
Gyermekbántalmazás régen Voltak bizonyos korszakok az emberiség történetében, amikor a gyermekeket a társadalom kiszolgáltatott és értéktelen tagjainak tekintették. Viszont voltak olyan időszakok is, amikor a család, a társadalom és az állam szemlélete és gyakorlata a gyermekek iránt érzett felelősség, gondoskodás, törődés és védelem volt. A 20. században sűrűsödött a gyermekek bántalmazása, kihasználása és dolgoztatása, ellentétben az állítólag
88
„gyermekbarát” állami felfogással. Az emberiség története során megváltozott a család megítélése és szerepe is. A nők, a családok, a gyermekek helyzetének meghatározásában szerepet kaptak világnézeti-vallási, olykor gazdasági tényezők, más esetben pedig holmi divatos irányzatok játszottak közre bármilyen világnézeti tartalom nélkül. Mindez nem véletlen, hisz a gyermekek és a fiatalkorúak lelki elhanyagolása, testi bántalmazása a társadalom egyfajta működési zavarára, romlására utal, mely több tényezőre vezethető vissza, és számos összetevője van. Az évszázadok alatt mind a primitív, mind a civilizált társadalmakban előfordult, hogy bántalmazták a gyerekeket. Voltak olyan esetek, amelyek napvilágra kerültek, és tettek ellene, szigorították a jogi alapokat. De sajnos nem mindenről tudunk, s vannak dolgok, melyek felett sokan szemet hunynak.25 Néhány hivatalos definíció A WHO definíciója a gyermekbántalmazásról: „A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód) magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmódot, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon alapul.” Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium által 2004-ben kiadott, A gyermekvédelmi feladatot ellátó szervek szerepe és felelőssége a gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzésére és kezelésére című módszertani füzet szerint:
24
Bántalmazott gyerekek. http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rcb/0/9786/2 Letöltés ideje: 2009. december 18. 25 Gyermekek fizikai bántalmazása 197. oldal Szerző: Andrew P. Sirotnak, MD; Tamara Grigsby, MD; Richard D. Krugman, MD. http://www.medicaltribune.hu/index.php?pid=2&lid=5&sid=165&aid=2530 Letöltés ideje: 2009. december 18. 89
„A test bántalmazásán olyan külső behatást kell érteni, amely a testen, vagy általában annak egy részén nyomokat visszahagyó sérülést okoz. A testi sértés megállapíthatóságának nem feltétele a fájdalomokozás, tekintve, hogy az emberi test anatómiai jellegzetességei következtében bizonyos körülmények között fájdalom nélkül is sérthető.” Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat szerint: „A családon belüli erőszak az, amikor a bántalmazó rendszeresen, vagy időnként a családjában (háztartásában) élő személy: testi épségét veszélyezteti, szexuálisan bántalmazza, személyes biztonságát veszélyezteti, emberi méltóságában megsérti, mindennapi életét tartósan vagy rendszeresen súlyosan zavarja, zaklatja.”
26
Milyen módon is történhet mindez? Leírva, olvasva, tudatosulva a ténnyel még szörnyűbb szembesülni azzal, hogy létezik ilyen. Attól még, hogy nem veszünk róla tudomást, jelen van. Pedig az emberre azt mondják, intelligens lény… A gyermek bántalmazása történhet fizikai módon, mely a gyermek verését, megrúgását, szándékos megégetését, leforrázását, megkötözését jelenti, valamint ha a fejét víz alá nyomják, szekrénybe zárják, s minden olyan cselekedet, ami fájdalmat okoz, vagy a gyermeket mozgásában, természetes testi igényeiben súlyosan korlátozza. Testi elhanyagolás alatt minden olyan viselkedést értünk, amely a gyermek testi fejlődését és érését hátrányosan befolyásolja. Ilyen eset, ha valaki a (saját vagy más) gyermekét éhezteti, nem biztosít számára kellően meleg lakhelyet és ruházatot, nem hagyja az igényeinek megfelelő ide-
26
Testi fenyítés: mikor nevelőeszköz, és mikor bántalmazás? http://krisztamami.hunreal.com/gyermek/neveles/testi-fenyites-bantalmazas/ Letöltés ideje: 2009. december 18. 90
ig aludni, ha beteg a gyermek, nem hív hozzá orvost, felügyelet nélkül hagyja, vagy veszélyhelyzetnek teszi ki. Szexuális zaklatásnak számít a gyermek nemi szerveinek simogatása, bármilyen ingerlése, ha arra kényszerítik, hogy megérintse más nemi szervét, a gyermekkel való közösülés. Kényszeríteni arra, hogy levetkőzzön, pornográf képekhez modellt álljon, obszcén történeteket végighallgasson stb. Lelki bántalmazásról akkor beszélünk, ha a szülő – vagy esetleg más érzelmileg fontos hozzátartozó, akár pedagógus) a gyermeket megfélemlíti, megalázza, lekicsinyli, figyelmen kívül hagyja, vagy bármilyen más módon azt érezteti, hogy a gyermek értéktelen, szeretetre és odafigyelésre méltatlan. Miben mutatkozik meg, ha bántalmazták a gyermeket? A gyerekek örökmozgók, játék közben sokszor szereznek kék foltokat, csúnya horzsolásokat. Akár a játszótéren, akár foci közben, fogócskázáskor vagy legyen az fára mászás, ezek a kisebb-nagyobb sérülések a gyermeki lét velejárói. Viszont nem mindig egyértelmű hogy a gyermeken található sebek, foltok mitől (esetleg kitől) származnak. Hogyha nem is közli a gyermek honnan szerezte őket, azért egy monokli, végtagtörés vagy egy erőteljesebb zúzódás árulkodó jel lehet, és gyanakvásra adhat okot. Azonban a gyermeket nem csak külsőleg érheti bármiféle sérelem. Ha érzelmileg labilissá válik, romlik a tanulmányi eredménye, vagy változik a viselkedése, az aggodalomra adhat okot. Előfordulhat alvászavar, esetleg rémálmok, levertség, visszahúzódás, alacsony önértékelés, magányosság valamint a szeretet, bizalom hiánya. Többek között ezzel magyarázhatóak azon cselekedetek, miszerint a gyerek alkoholt, drogot fogyaszt, csavarog, agresszív, esetleg szexuális töltetű kitöréseket produkál az iskolában, vagy öngyilkosságot kísérel meg. Tehát ha ezen önpusztító cselekedetek bármelyike jelentkezik, az nem ok nélkül történik. Ezek a tünetek azonban nemcsak a bántalmazott gyermekekre jellemzőek, ezért a bántalmazást nem bizonyítják, csupán annyit jelentenek, 91
hogy a gyermek elszenvedett valamilyen traumát, ami bármi egyéb is lehet, például baleset, a szülők válása vagy egy szeretett személy halála. Mit tehetünk? A gyermekbántalmazás leghalványabb gyanúja esetén is mindenképp cselekednünk kell. A gyermekekkel szembeni erőszak nem maradhat egy család magánügye, akkor sem, ha leggyakrabban családtag követi el, és mindent meg is tesz azért, hogy tette titokban maradjon. Ha gyanakszunk, tennünk kell valamit annak érdekében, hogy a gyermeket a további bántalmazásoktól megvédjük. Lehet, hogy nincs igazunk, de inkább tévedjünk, minthogy bizonytalanságunkat később kelljen megbánnunk. A mi felelősségünk is, hogy egy gyanús, nyugtalanító helyzet mihamarabb tisztázódjon. Értesítenünk kell valakit, aki segíthet ebben: a gyermekvédelmi szolgálatot, a rendőrséget, a gyermek háziorvosát, egy családsegítő intézményt, esetleg egy civil segélyszolgálatot. A bajt persze megelőzni szeretnénk leginkább, mégis nehezen hozzuk szóba a témát, nem akarjuk a gyereket fölöslegesen megijeszteni. Pedig jobb félni, mint megijedni! Gyermekünknek tudnia kell, hogy nem mindent kötelező megtennie csak azért, mert azt egy felnőtt kéri. Ha valamit kellemetlennek vagy helytelennek érez, ne féljen visszautasítani. És főleg: ne féljen beszélni róla a szüleinek. A gyermeket bántalmazó felnőtt gyakran megfenyegeti áldozatát, hogyha a történteket nem tartja titokban, bosszút áll rajta vagy azon, akinek a titkot kibeszéli. Biztosítsuk róla a gyereket, hogy mi senkitől se félünk, ha az ő védelméről van szó, és semmi sem fontosabb annál, mint hogy ő biztonságban legyen. Bárki bántotta is a gyerekünket, szörnyen érezzük magunkat. Valóságos sokkot jelent azonban, ha kiderül, közeli hozzátartozónk az illető. Képtelenek vagyunk felfogni, hogy valaki, akit szeretünk, szenvedést és kárt okoz gyermekünknek. Ha egy szülő rájön, hogy házastársa, testvére, anyja, apja vagy barátja molesztálta a gyerekét, hirtelen egész világa összeomlik. A valóság annyira fájdalmas lehet, hogy nem akar szembenézni vele, úgy érzi, a gyerek talán nem is mond igazat. Bénító érzelmi csapdahelyzetbe kerül, ahol tudja ugyan, hogy 92
azonnal cselekednie kell, de bármit tesz is, az egész élete örökre megváltozik. Bár a gyerekek történetei valóban gyakran tartalmaznak fantázia elemeket, és érzelmeik sokszor eltorzítják a velük történtekről szóló beszámolókat, mégis mindig komolyan kell vennünk őket. Szerencsére nem minden gyanú igazolódik be, mégis mindig oda kell figyelnünk a gyerek jelzéseire. Mindaddig éljen bennünk a gyanú, amíg az ellenkezője be nem igazolódik. Ha gyermekünket testileg vagy szexuálisan bántalmazták orvosi segítségre van szüksége, még ha a sérülések nem is mindig nyilvánvalóak. A gyerekek szerencsére fizikailag gyorsan regenerálódnak, a történtekről pedig keveset beszélnek, ezért nagyon hamar az a benyomásunk alakulhat ki, hogy teljesen meggyógyultak. A bántalmazás következtében azonban olyan érzelmi és lelki sérülések is keletkezhetnek, melyek a szülő számára nem nyilvánvalóak, mégis a gyermek egész későbbi életét kedvezőtlenül befolyásolják. Ha a legkisebb kétely vagy aggodalom felmerül, feltétlenül szakemberhez, pszichológushoz kell fordulni. Ha egy bántalmazott úgy érzi, segítségre szorul, vannak, akik meghallgatják és felkarolják. Ezek főképp telefonon elérhető segélyszervezetek, mint pl. a veszélyben lévő gyerekek és fiatalok ingyenes vonala, a Kék Vonal áldozatvédő szervezet vonala, Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület, Magyar Vöröskereszt, Nővonal, Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat. Léteznek különféle területekre specializálódott ügyeletek, például pszichoterápiás szakrendelés a szexuális erőszak áldozatainak. Ha már megtörtént a baj – hogyan gyógyítsuk a lelket? Ha egy gyereket fizikailag, testileg bántalmaznak, annak a nyomait viszonylag könnyet lehet gyógyítani. A már olyan sokszor említett lelki sebek már másképp orvosolhatók. De hogyan? Mit kell tudnia a szülőknek, tanároknak, lélekgyógyászoknak annak érdekében, hogy ezek a sérülések is begyógyuljanak? Sajnálatos tény, hogy a társadalomban igen magas a szexuálisan bántalmazott gyermekek száma, közülük pedig a legtöbbjüket valamelyik csa93
ládtagjuk molesztálta. A probléma gyakorisága és az áldozatokra gyakorolt következmények súlyossága miatt, nagyon fontos, hogy minél több egészségügyben, oktatásban és szociális segítő területen dolgozó szakember ismerje meg a gyermekbántalmazás következtében kialakuló speciális sérüléseket és lelki zavarokat, valamint a segítségnyújtás és gyógyítás lehetséges módjait. A bántalmazás következményei a gyermeki lélekben és viselkedésben nagyon sokfélék lehetnek, mint például az alvászavar, bepisilés, rémálmok, félelem a sötéttől, szörnyektől, bizonyos állatoktól, félelem az egyedülléttől és étvágytalanság. Többek között a már említett visszahúzódás, tanulási nehézségek, magatartás-problémák az iskolában, csavargás, drog és alkoholfogyasztás, alacsony önértékelés és az agresszív, kicsapongó szexuális viselkedés. Tudnunk kell azonban, hogy egyik bántalmazott gyereknél sem jelenik meg az összes lehetséges tünet, valamint, hogy ezek az érzelmi és magatartászavarok nemcsak az erőszakot elszenvedett gyerekeknél tapasztalhatóak. A tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekeknél előbb-utóbb megmutatkoznak a trauma következményei. Az áldozatoknak szakszerű pszichoterápiára van szükségük ahhoz, hogy a bántalmazás hosszútávú, az egész személyiségfejlődésre gyakorolt negatív hatásai ne alakulhassanak ki. Ha ez elmarad, a gyermek egészséges lelki fejlődése veszélybe kerül, és olyan tartós zavarok léphetnek fel, mint a bizonytalan identitás, negatív énkép, bizalmatlanság, magányosság, az indulatok elfojtása, kisebbrendűségi érzés, a szexuális élet zavarai, eltorzult, negatív testkép, memóriazavarok. Hajlamos lehet arra, hogy ismét áldozattá váljon, jelentkezhetnek visszatérő rémálmok és fenyegető emlékképek, nyugtatóktól, alkoholtól, drogoktól való függőség és az elhanyagoló, bántalmazó szülői magatartás is következmény lehet. Maga a gyógyítási folyamat A gyógyítás legmegfelelőbb módja a pszichoterápia, melynek célja a szexuális traumát elszenvedett áldozatok esetében kettős. Egyrészt a jelen94
ben átélt szenvedés csökkentése, a meglévő tünetek enyhítése, másrészt a trauma hosszú távú, a sértett személyiségét károsító hatásának megakadályozása. A pszichoterápia célja szexuális traumát elszenvedett áldozatok esetében kettős: egyrészt a meglévő tünetek enyhítése, a jelenben átélt szenvedés csökkentése, másrészt a trauma hosszú távú, a személyiséget romboló hatásának kivédése. A terápia első lépéseként a gyermeket kezelő szakember felméri az elszenvedett sérülés nagyságát, a tünetek jellegét és a gyermek által mozgósított lelki védekezés típusait és hatékonyságát. Ez rendszerint a gyermekkel és annak családjával folytatott beszélgetésből, a gyermek és a szülők viselkedésének megfigyeléséből valamint speciális pszichológiai vizsgálatokból áll. Mivel a hozzátartozók megismerése is fontos ahhoz, hogy a család támogató vagy a gyógyulást akadályozó attitűdjét feltárjuk és a terápiás tervet ennek megfelelően alakítsuk ki, ezért a pszichológus gyakran érdeklődik az iskola gyermekkel kapcsolatos álláspontjáról is. A kezelés a bizalom, az őszinteség és a biztonság légkörében kell, hogy történjen a leghatásosabb eredmény eléréséhez, így a terapeuta az első találkozások során mindent megtesz azért, hogy a megfelelő körülmények alakuljanak ki. A bántalmazott gyerekek esetében ez mégis különösen fontos, hiszen ők az átlagnál sokkal nehezebben bíznak meg egy felnőttben. A biztonságérzet és a bizalom kialakításának fontos eleme, hogy védekezésüket a legmesszebbmenőkig tiszteletben tartjuk: csak arról kérdezzük őket, amit ők szóba hoznak, a faggatózásnak még a látszatát is el kell kerülni. A gyermeknek mindig meg kell hagyni a választás lehetőségét arra, hogy megoszt-e velünk egy nehéz érzést vagy emléket. Éreznie kell, hogy az élmények feldolgozásában a kontrol az ő kezében van. Ugyanakkor a pszichológusnak akár szóban, akár gesztusokkal, de világosan ki kell fejeznie, hogy a bántalmazás emléke és a vele kapcsolatos rossz érzések igenis megoszthatók és feldolgozhatók, a pszichoterápia pedig éppen arra való, hogy ezt megtegye. A szenvedést okozó tünetek csökkentése mindig a kezelés első lépései között szerepel, akár a félelmekről és indulatokról, akár a környezet által tapasztalt viselkedési
95
problémákról legyen szó. A bántalmazott gyerekek rendszerint csak hiányos, torz és nehezen értelmezhető emlékekkel rendelkeznek a velük történtekről, hiszen még nem is lehet kellő információjuk a felnőtt szexualitásról, az őket molesztáló felnőtt pedig gyakran megtéveszti őket. Az elszenvedett megrázkódtatás kivédésére mozgósított lelki védekezések pedig szintén abba az irányba hatnak, hogy a traumatikus emlékképek jelentése a homályba vesszen. A gyermekkel történtek felidézése és megértetése a gyógyítás fontos része. Vigyázni kell ugyanakkor arra, hogy ez a felidézés a gyermek számára elfogadható ütemben és csak a feldolgozáshoz szükséges mértékben történjen meg. Azoknak a gyerekeknek, akik szexuális zaklatáson mentek keresztül, súlyos problémát jelent a biztonságos és stabil én-határok kialakítása, mivel maga az erőszak sértette meg ezt a határt. Másrészt a vérfertőző kapcsolatot kialakító családokra általában jellemző, hogy elmosódottak a családok közötti határok. A pszichoterápia másik fontos célja tehát, hogy segítse a pácienst abban, hogy stabil és biztonságos határokkal vegye magát körül. Minden ember számára alapvetően fontos a testi és érzelmi biztonság. A bántalmazott gyermekeknél ez a biztonságérzet is megtörhet. A gyerek bizalmatlansága fájdalmas tapasztalatokból ered, amely tulajdonképpen egy bizonyos védekezési mechanizmus. Ezért jelent általában nehézséget a pszichológus számára a gyermek egészséges egyensúlyhoz segítése a gyermek által mások iránt érzett természetes bizalom és a védekezésre mozgósítható veszélyérzet között. A legtöbb gyerek önértékelése is súlyos károkat szenved az erőszak hatására, amit szintén orvosolni kell. Nem elég a gyermeket szóban biztosítani arról, hogy nem felelős az érte történtekért, számos kimondatlan, non-verbális gesztussal és az egész terápia légkörével is kifejezésre kell juttatni, hogy a pácienst elfogadjuk és becsüljük mindazzal együtt, ami vele történt. A szexuálisan bántalmazott gyerek sajnos túl korán, fájdalmasan és torzan találkoznak a testi szerelemmel, ezért a saját testükhöz és szexualitásukhoz való viszonyuk is eltorzul. A gyereknek azt is meg kell tudnia a kezelés folyamán, hogy az egészséges felnőtt nemi élet miként zajlik, természetesen mindezt megbízható és érzelmileg elfo-
96
gadható formában. A trauma feldolgozása hosszadalmas folyamat, hónapokig, vagy évekig is eltarthat. A kezelést akkor lehet befejezni, amikor a terápiás célok megvalósultak, vagy a páciens öngyógyító erői már külső segítség nélkül is működnek. A terápia lezárásakor mind a gyereket, mind a szülőket biztosítani kell róla, hogy bármikor visszajöhetnek, ha újabb problémákkal szembesülnek. Azonban fontos, hogy a jelenlegi kezelés sikere ellenére előfordulhat, hogy a gyermek egy következő fejlődési szintre érve (pl. a serdülés kezdetén) újra segítségre szorul. Ilyenkor a traumát is egy új szinten kell újra átdolgozni. Nem szabad ezt kudarcnak tekinteni, a terápiát ennek ellenére folytatni kell. A bántalmazott gyermekkel éreztetni kell, hogy számára is mindenképpen elérhető az egészséges, kiegyensúlyozott és boldog élet, de amíg saját maga nem igazán biztos ebben, számíthat a segítségre.
27
A testi fenyítés – mikor nevelőeszköz, mikor bántalmazás? A testi fenyítésnek az a formája minősül bántalmazásnak, amikor indulatból, haraggal, vagy ellenséges hidegvérrel történő súlyos ütlegelés, rugdosás, és egyéb megfélemlítő, durva megnyilvánulás történik a gyerekkel szemben. A bántalmazás során a szülő saját indulatait vezeti le. A cselekvés a gyerek ellen irányul, és a szülőt ért vélt, vagy valós sérelem megtorlását szolgálja. A bántalmazó szülő számára a konfliktusok feloldásának jellemző módja a szóbeli, vagy testi erőszak. Az ilyen szülő mentalitása: aki kellemetlenkedik, annak odacsapok. A bántalmazás minden formája lelki sérülést okoz. Minden olyan fenyítés, ami testi sérülést okoz, bántalmazás. A lelkiismeretes szülő fegyelmezése, és az általa alkalmazott testi fenyítést csak az a szülő alkalmazhatja eredményesen, aki nem hajlamos az agresszív viselkedésre, és akinek szeretetteljes, bizalmas kapcsolata van a gyermekével. Tanítás – és nem fenyegetés – előzi meg, nyugodt és szeretetteljes hangulatban történik. A gyerek tudatos ellenszegülésekor azonnal sor kerül rá: a kicsi gyerek megtanulja, hogy ellenszegülésének 27
Bántalmazott gyerekek.
97
mindig van következménye, és nem kell szorongva várnia a „büntetésre”. Biztonságos helyre kapja a gyermek (popsi, comb, vagy kézfej), soha nem váratlanul, és soha nem olyan mértékben, hogy az enyhe bőrpírnál komolyabb testi sérülést okozzon, valamint annyira hogy elegendő fájdalmat okozzon ahhoz, hogy jelentősége legyen a gyermek számára – de ne nagyobbat. Nem szabad semmilyen hirtelen vagy indulatos szülői viselkedésnek kísérnie, nehogy a gyermek megijedjen. A fenyítés után a szülő ne hagyja magára a gyereket, meg kell nyugtatnia. Ami nagyon fontos, a fegyelmezés csak szeretet által körbeölelve, bensőséges, bizalmi szülő-gyermek kapcsolatban működik, ha nem így történik, a kierőszakolt engedelmesség csak külső, látszatviselkedés marad, nem pedig belső hozzáállás. A gyerekek szemében annak kell látszani, amik vagyunk. Nem szabad titkolni semmit, szerepet játszani. Ha hibázunk, vállaljuk fel és közöljük, miképp hozzuk helyre. Nincs értelme olyan dolgokkal tömni a gyermek fejét, amit maga a szülő sem hisz el, nem tenne meg. Csak azt tudja az ember továbbadni, amivel rendelkezik. A szülőnek legyen értékrendje, ami hamarabb vonatkozik rá, mint a gyerekre, így az nagyobb eséllyel szeretné a szülő példáját követni az életben. Egy gyermeket ugyanúgy tisztelni kell, mint egy felnőttet. Sohasem szabad kinevetni, lekicsinyelni törekvéseit. Ha azt szeretnénk, hogy bízzon bennünk gyermekünk, már kiskorában meg kell alapozni és fenn kell tartani a bizalmat.28 Befejezés Magyarországon a családon belüli gyermekek elleni erőszak gyakran indokolható kulturális, szociális és nem utolsó sorban gazdasági okokkal. Az átélt, elszenvedett és esetleg rendszeresen ismétlődő verések, tartós megfélemlítés következményeképp a gyermek viselkedése, pszichéje is károsodást szenved, így generációkon keresztül is folytatódhat a brutali-
http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rcb/0/9786/2 Letöltés ideje: 2009. december 18. 98
tás. A felelős felnőtt és a megfélemlített gyermek egyaránt próbálja eltitkolni a történteket, és ugye ritka a szemtanú, ezért az esetek körülbelül fele válik ismertté. Ahhoz, hogy az ilyen esetek csökkenési tendenciát mutassanak, a megelőzésre kellene megoldást találni. Az igazi megelőzés viszont komoly társadalmi összefogást igényel. A gyermekek elleni erőszak gyakorisága egyre csak növekszik, társadalmilag pedig egyre veszélyesebb. Ez ad okot arra, hogy a témát ne seperjük a szőnyeg alá, igenis több foglalkozást, tárgyalást igényel. Hogyha jobban felhívjuk a figyelmet e kóregyüttes jellegzetességeire, talán el lehetne érni hogy az emberek idejében felfigyeljenek a veszélyben lévő gyermekekre, így azok mihamarabb segítségre találjanak. Hiszen csak egy preventív, korai társadalmi beavatkozás által kerülhető el, hogy ezek a gyermekek áldozattá váljanak.
29
Irodalom Bántalmazott gyerekek http://www.sulinet.hu/tart/cikk/Rcb/0/9786/2 Letöltés ideje: 2009. december 18. Gyermekek fizikai bántalmazása 197. oldal Szerző: Andrew P. Sirotnak, MD; Tamara Grigsby, MD; Richard D. Krugman, MD. http://www.medical-tribune.hu/index.php?pid=2&lid=5&sid=165&aid=2530. Letöltés ideje: 2009. december 18. Testi fenyítés: mikor nevelőeszköz, és mikor bántalmazás? http://krisztamami.hunreal.com/gyermek/neveles/testi-fenyitesbantalmazas/. Letöltés ideje: 2009. december 18. Megkínzott ártatlanok http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/pediatrics/batterd/ ?article_hid=24281 Letöltés ideje: 2009. december 19. 28
Testi fenyítés: mikor nevelőeszköz, mikor bántalmazás?
http://krisztamami.hunreal.com/gyermek/neveles/testi-fenyites-bantalmazas/ Letöltés ideje: 2009. december 19. 29 Megkínzott ártatlanok http://www.informed.hu/betegsegek/betegsegek_reszletesen/pediatrics/battered/?articl e_hid=24281 Letöltés ideje: 2009. december 19. 99
forrás: http://keptar.szabadfold.hu/cikkepek/18000/Image/Nagy_pvBD_crying_child.jpg
forrás: http://keptar.szabadfold.hu/cikkepek/18000/Image/Kicsi_oyek_adultsarguing.jpg
100
forrás: http://www.kek-vonal.hu/gytel/images/8.jpg
forrás: http://www.metropol.hu/images/1254305520_veres.jpg
101
forrás: http://eletmod.transindex.ro/images/__leo/cikkek/cikkek_6352.jpg
forrás: http://www.palfalva.hu/szoc/eroszak02.jpg
102
forrás: http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.kikapcsolodas.hu/hirkepek/laxius1127166003&imgrefurl=http://www.kikapcsolodas.hu/index.php%3Fm%3D1100%26az %3D69&usg=__hXk1iLGNm04cSFWFVugXfq7AdXs=&h=196&w=300&sz=17&hl=hu&star t=7&sig2=K4Ez8R55TtjKzQD1rH54bw&um=1&tbnid=4E2LR6gk2FMafM:&tbnh=76&tbnw =116&prev=/images%3Fq%3Dgyermek%2Bb%25C3%25A1ntalmaz%25C3%25A1s%26 ndsp%3D18%26hl%3Dhu%26client%3Dfirefoxa%26channel%3Ds%26rls%3Dorg.mozilla:hu:official%26sa%3DN%26um%3D1&ei=NcI nS7TAJpjkmgP87FA
103
Guba Gergő: Hajléktalanság fogalma, a hajléktalanság szociológiai és pszichológiai megközelítései. Szegedi Hajléktalanszálló
A hajléktalanság fogalma A törvényi definíciók kapcsán meg kell jegyezni, hogy a hajléktalanság fogalma a szakirodalomban is meglehetősen viszonylagos. Jelenti egyrészt a lakástalanságot, fedélnélküliséget, egy hely,menedék hiányát, másrészt a társadalmi kapcsolatok és kötelékek hiányát. Ma már magába foglalja a kockázatot és az oksági viszonyt és általában a társadalmi kirekesztettség egyik arculataként fogalmazódik meg. Különböző „narratívák”, magyarázatok, kialakulástörténet, megközelítések -
Csavargó, lumpen, koldus
-
Lakástalan, rossz lakásban élők
-
Betegek
Strukturális megközelítés -
szegénység
-
munkanélküliség
-
gazdasági recesszió
-
lakáshelyzet
-
szociális szolgáltatások beszűkülése
„Fedél nélkülieknek” (roofless) tekintjük azokat, akik éjszakáikat közterületen, szabad ég alatt, vagy valamely, nem lakhatást szolgáló zugban töltik. „Effektív hajléktalanoknak” tekintjük azokat, akik vagy „fedél nélküliek”, vagy semmilyen stabil, tartós lakhatási lehetőséggel nem rendelkeznek,
104
nap mint nap „meg kell dolgozniuk” azért, hogy éjszaka valahol alhassanak – legyen az akár lakás, melybe szívességből befogadják, vagy nemlakás, de lakhatást szolgáló helyiség (például hajléktalanellátó intézmény). „Lakástalanoknak” (people without flat) tekintjük azokat, akik -
vagy „fedél nélküliek”,
-
vagy „effektív hajléktalanok”,
-
vagy stabilan nem lakásban, de lakhatást szolgáló helyiségben laknak (munkásszálló, börtön, bentlakásos intézmények stb.),
-
vagy ugyan tartósan lakásban töltik éjszakájukat, de a lakás folyamatos használata fölött nem rendelkeznek (nem tulajdonosok, vagy főbérlők, hanem al-, ágybérlők, szívességi lakáshasználók, befogadottak, felnőtt családtagok).
„Otthontalanoknak” („a hajléktalanság veszélyében élőknek”, vagy a nemzetközi terminológia szerint: homeless-nek) tekintjük együttesen azokat, akik -
vagy „fedél nélküliek”,
-
vagy „effektív hajléktalanok”,
-
vagy „lakástalanok”,
-
vagy ugyan lakásban laknak, de az alkalmatlan arra, hogy benne családot
alapítsanak,
és
otthont
rendezzenek
be
(a
lakás
túlzsúfoltsága, fizikai színvonala miatt). A hajléktalanság egy olyan életforma, társadalmi és egyben személyes viszonyok összessége, melynek során az előbb felsorolt élethelyzetek váltják egymást, az egyikből a másikba és viszont gyakoriak a mozgások - s ez, a személyes okokon, életpályákon túl, függ a hajléktalanság veszélyében élőket, illetve az effektív hajléktalanokat érintő társadalmi, intézményi stratégiáktól is. A különböző élethelyzetek változása során az emberek maguk is szubjektíve változó formában élik meg helyzetük mibenlétét, s ennek függvé-
105
nyében identifikálják magukat hajléktalanoknak egy-egy stáció esetén: akkor, amikor fedél nélkül maradnak, vagy akkor, amikor már csak menhelyen találnak fedelet, vagy már akkor, amikor éppen elvesztették stabil lakhatásukat, illetve akkor, amikor nem találják helyüket zsúfolt és lakhatatlan „lakásukban”. E lakhatási módbeli váltások hangsúlyozottan egyik (de nem egyetlen) állomása az ún. hajléktalanellátó intézményrendszer: a tágabb értelemben vett hajléktalanok (az otthontalanok) köre az ellátórendszert egy adott időpontban igénybevevők körénél jóval szélesebb, miközben az ellátórendszert egy adott időpontban igénybevevők körén belül is egyszerre találjuk ott azokat, akik az említett különböző helyzetekben voltak korábban, vagy lesznek később egy-egy hosszabb-rövidebb időszakon keresztül. Hajléktalanság – idő -
tartós – eseti
-
múltja (okok) – jövője
-
hajléktalanhelyzet
Perspektívák-esélyek – biztonság-kockázatok (pl. magántulajdonú lakások bérlői jogcímnélküliek szívességi lakók, családtagként lakók) -
egy adott időpontban ilyen helyzetben lévők – egy x időszak alatt ilyen helyzetben megfordulók
Pszichológiai, mentálhigiénés megközelítés -
együttélés kiscsoportjaiból és/vagy a személyiségből eredő okok
-
a
hajléktalanság
korai
előzményei
(szülő
elvesztése,
család
széthullása, intézeti nevelés, apa alkoholizmusa, a gyermekkorban elszenvedett abúzus) -
a hajléktalanság - személyiségfejlődés
-
sajátos veszteségélmény – identitáskrízis – korábbi szociális szerepek
106
elveszítése –önbizalom- és önbecsülésvesztés – személyes sors feletti kontroll elvesztése – apátia, közömbösség – segítő intézményektől való függőség – hajléktalan létforma rögzülése – hajléktalanidentitás -
a hajléktalanná válás időpontja
-
a hajléktalanként eltöltött életszakasz hossza
Hajléktalanság és devianciák -
mentális betegségek
-
alkohol- és drogabúzus
-
házassági vagy családi problémák (erőszak, szenvedélybetegség, akut konfliktushelyzetek)
-
gyakori pszichiátriai zavarok
-
öngyilkosság
-
szuicid kísérletek
-
alkohol- és drogfüggőség
-
szexuális devianciák, prostitúció
-
kriminalitás
-
áldozattá válás (minden második hajléktalan kérdezettel szemben követettek már el valamilyen bűncselekményt)
Kapcsolathálózati megközelítés -
családi kapcsolatok
-
hajléktalan–hajléktalan kapcsolatok
-
hajléktalan–nem-hajléktalan kapcsolatok
-
testvér - többségének legalább egy vagy két testvére van
-
gyermek
-
pár- és társaskapcsolatok – magányosak (nő/férfi) 4/5-e egyedül él
-
baráti, haveri kapcsolatok (minden második hajléktalan embernek)
-
szexuális kapcsolat (egyharmada)
-
segítő kapcsolatok - kétharmada szociális munkások, barátok, rokonok
107
Szegedi Hajléktalanszálló A Szegedi Hajléktalanszálló 1997-ben nyitotta meg kapuit a rászorulók előtt. A szálló vezetője Joó Magdolna, aki az alapító tagok között is megtalálható. Elmondása szerint a megalakulást követően nem volt központi szabályrendszer, ezért az egyénileg kialakított szabályok szerint valósították meg és kezdték el vezetni a szállót. Az intézmény épületén belül kétféle ellátási rész található: az éjjeli menedék hely és az átmeneti szálló Éjjeli menedékhely Az intézmény éjjeli menedékhelye jelenleg 41 férfinek nyújt otthon éjszakákra. Este hat órától reggel nyolc óráig vehetik igénybe a szállót. Új ember érkezése esetén tüdőszűrő vizsgálat kötelező, ha már igénybe vette korábban is a menedékhelyet, akkor két személyes adatát kell megadnia. Tisztálkodási eszközök adottak: használhatják a fürdőhelyiséget és biztosítanak számukra tisztálkodáshoz megfelelő eszközöket. Az éjjeli menedékhely használóinak lehetőséget biztosít az intézmény ruhamosásra és szárításra, ételmelegítésre, televízió és internet használatra. Éjjeli menedékhelyen tartózkodóknak is lehetősége nyílik az intézmény könyvtárát látogatni, mely az átmeneti szálláshelyhez tartozik. Az intézmény vezetősége által szervezett közösségi programokban részt vehetnek, ebben az esetben nem kell reggel 8kor elhagyniuk a szállót, vagy este hamarabb bejöhetnek, a program időpontjától függően. Az éjjeli menedékhely igénybevétele teljesen ingyenes, azaz térítésmentes. Télen, ha valakinek nincs papírja tüdőszűrésről, a folyosón akkor is meghúzhatja magát. Ekkor mindig nagyon sokan vannak. Átmeneti szálló Az intézmény másik épületszárnyában az átmeneti szálló kapott helyet, melyben 30 napig ingyenesen lakhatnak, 30 nap leteltével pedig 10500 Ft/ hó a térítési díj. Az átmeneti szálló abban különbözik az éjjeli mene-
108
dékhelytől, hogy a rászorulók folyamatosan bent tartózkodhatnak az intézményben, nem kell elhagyniuk azt. Konyha áll a rendelkezésükre, főzésre van lehetőségük ellentétben az éjjeli menedék lakóival, akik csak ételt melegíthetnek benntartózkodásuk alatt. A főzéshez használt hozzávalókat a lakóknak kell előteremteniük. Használhatják az intézmény könyvtárát, internetezésre van lehetőségük, és a konyhában elhelyezett televízió egész nap rendelkezésükre áll. A szobákban 3-3 ágy található, és egy nagy ruhásszekrény közös használatra. A szállónak ezen a részén 20 férfi elhelyezésére van lehetőség. Gyakran megkeresik a szállót, hogy van-e lehetőség a felvételre. Pályázatok Az intézmény vezetősége a szálló otthonosabbá tétele miatt pályázatokkal próbálja előteremteni a fejlődéshez szükséges anyagi hátteret. Legtöbbször tárgyi feltételekre pályáznak, mert azt tapasztalták, hogy csak ezeket nyerik meg. Ilyenek pl.: csocsóasztal, színházjegy, mozijegy. A szállónak most függőben van egy pályázata, melyet ha megnyernek, támogatást kapnak arra, hogy aki nem tagja a szálláshelynek, az is igénybe vehesse a tisztálkodási eszközöket. Adományok Elfogadnak mindenféle adományokat is, hogy szebbé, otthonosabbá varázsolják a szállót. Nemrégiben pl. a Novotel Hotel adományozott egy tükrös asztalt, a szegedi füvészkert pedig növényekkel támogatta az intézményt. A szállót támogatják jómódú családok (általában vállalkozók), akik akár étellel (pl.: bográcsozás), akár úgy, hogy munkalehetőséget kínálnak saját cégüknél a rászorulók számára. A hajléktalanok nagyon szeretik ezeket a támogató családokat, az állandó, rendszeres személyes törődést nagyra értékelik, úgy érzik, hogy ők is lehetnek fontosak valakinek. Nagyon fontos lenne az adományszervezés, de egyre kevesebben adnak pénzt, inkább tárgyi és étkezési adományt adnak. 109
Közösségi programok Mind a kétféle ellátást igénybe vevő rászorulók részt vehetnek a vezetőség által szervezett közösségi programokon. Ilyen programok pl.: farsang, Húsvét, Pünkösd, sportprogramok nyáron, Szolidaritás éjszakája. Decemberben, a karácsony közeledte miatt, majdnem minden héten szerveznek valami programot az érdeklődőknek, pl. gipszöntés, betlehemezés. Az anyagi helyzettől függően kaphatnak decemberben mikuláscsomagot és meleg ételt karácsonykor. A szálló lakói közös erővel próbálják meg rendezetté tenni az épületet és környékét. Kiskertet hoztak létre, melyet közösen gondoznak. A kert öntözésére nem kaptak engedélyt, mivel közüzemű vízből nem locsolhatják, kutat pedig nem fúrathattak. Ezért az esővizet gyűjtik hordókba, és ebből locsolnak, míg el nem fogy a víz. A kert megteremtésében segítségükre volt a szegedi füvészkert, mely növényeket adott a kertbe. Ellátottak Az ellátottak között sok a fiatal, főleg 18-24 év köztiek, akik elvesztették szüleiket, árvaházból kerültek ki. Ezeknek a fiataloknak alapvető tapasztalatokat kell átadni, melyeket a mindennapi életben hasznosíthatnak. Az intézménybe került idősek átlagkora 50-80 év. Ők már hozzászoktak egy életszínvonalhoz, és nehéz nekik változtatni. Az idősebbeket próbálják öregek otthonában elhelyezni, de mivel hajléktalanokról van szó, ezért ez nehézkesen megy. Sikertelen elhelyezés esetén a hajléktalanszállón 2 évet tölthetnek. Egy esetben maradhatnak tovább az intézményben, akkor, ha valamelyik öregotthon várólistáján szerepelnek. A szálló nagy problémája, hogy az elhelyezettek korosztálya miatt a különböző korúak között konfliktusok robbanhatnak ki. A dolgozók természetesen igyekeznek ezeket elsimítani. Az idősebbeket próbálják toleránsabbá tenni, a fiataloknak pedig elmagyarázni, hogy tisztelniük kellene az idősebbeket.
110
Dolgozók Az intézményben jelenleg 3 női dolgozó van. Összesen 13-an próbálnak segíteni a lakók helyzetén és mindennapi teendőiben. Dolgozók beosztásai: 1 takarító 1 gondnok 8 szociális gondozó 2 szociális munkás 1 vezető, aki egyben szociális munkás A dolgozók csak szakmai feladatokat látnak el, gazdasági felelős nincs. Az összes dolgozó a kezdetektől fogva itt dolgozik, ezért nagy az összetartás és a felhalmozott tapasztalat. Az intézményben az atrocitások nem jellemzőek. Az elmúlt néhány évben egy eset említhető meg, egy skizofrén férfi, aki hasba szúrta magát. Mivel sok a pszichés beteg, a pszichiátriával állandó kapcsolatban áll a szálló. Őket értesítik minden esetben. Iskolai végzettség az ellátottak körében Mindenféle iskolai végzettségű ember megtalálható a szállón. Volt már alkalom, hogy kétdiplomás doktor, jogász vagy bankigazgató kérte az intézmény segítségét. Az idősebbek között felettébb értelmesek is vannak, akiknek a tudása példamutató. Találkoztak már olyannal is, aki több nyelven folyékonyan beszélt, vagy aki bármely kvízjáték kérdéseire kívülről fújta a választ. Akik először szeretnék igénybe venni az intézmény szolgáltatásait, azok először az éjjeli menedékhelyre kerülhetnek be, ha rendszeres jövedelemmel rendelkeznek, akkor egy-két héten belül átkerülhetnek az intézmény átmeneti szálló részlegére. Pályázatok segítségével volt lehetőség külső elhelyezésre bár ezt az idén már nem hirdették meg. Külső elhelyezésről szóló támogatást lehet kérvényezni az államtól. Erre havonta ma-
111
ximum 30-40 ezer Ft jut. Ez a külső elhelyezés lehet kollégiumban, albérletben vagy pl. a Hotel Petróban. Étkeztetést az intézmény anyagi okokból nem tud vállalni. Az ellátottak az Algyői úton található ingyenes népkonyhán tudnak ebédelni. Napi 150 adag meleg ételt tudnak kiosztani, akinek nem jut, az melegíthető konzervet kap. Reggelit és vacsorát viszont a Ferences Egyház biztosít. Ide nemcsak a hajléktalanok járhatnak, sok szegény család is kap itt segítséget. Az ételeket csak ott lehet fogyasztani, elvinni nem lehet. Azoknak a hajléktalanoknak, akik nem kapják meg az átmeneti szállás lehetőségét nappali melegedő áll a rendelkezésükre. A nappali melegedő az Aczél utcában található, reggel hét órától délután négyig vehető igénybe. Orvosi rendelő is fenn áll számukra, melyet a Máltai Szeretetszolgálat működtet. Itt ingyen kaphatják meg gyógyszereket és az aktuális védőoltásokat. Közgyógyigazolványt is próbálnak számukra biztosítani. A személyigazolvány pótlása a legnagyobb feladata az intézménynek. Próbálják ingyen intézni nekik, de ennek a lehetőségnek az állandósága még függőben van. Minden évben van egy krízisidőszak, ez november 1-től április 30-ig tart. Mivel nincs kapacitása az intézetnek minden hajléktalan elszállásolására, télen az utcán alvás következtében sokan szenvednek különböző végtagsérüléseket. Azok számára, akik elvesztették valamely végtagjukat, ebben az évben megpályázták, hogy napi 700 Ft-ot kapjanak étkeztetésre, mert nagyon sokan nem tudnak eljutni a Népkonyháig. A pályázat részben sikeresnek mondható, de csak 350 Ft-ot kapnak naponta. A pénzt az intézményeknek már októberben meg kellett volna kapniuk, de ez még folyamatban van. A hajléktalanok családként tekintenek a segítőikre, tele vannak szeretettel, ajándékokat adnak az ott dolgozóknak, ragaszkodnak hozzájuk.
112
Irodalom Albert
Fruzsina
–
Dávid
Bea:
Ha
elszakad
a
háló…
A
hajléktalanság
kapcsolathálózati megközelítésben. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentésének összefoglalója a hajléktalanok egészségügyi ellátásáról Budapesten. Esély, 2001/2. 91–97. p. Bényei Zoltán – Gurály Zoltán – Győri Péter – Mezei György: Tíz év után. Esély, 2000/1. Breitner Péter: A hajléktalanná válás lépcsőfokai Esély, 1999/1. 84–108. p.
113
Gyömbér Judit: Az élethez való jog – abortusz A feltételes jogképesség (a jogokat és kötelességeket tartalmazó függő jogi helyzet) ellenére a magzat, ha nem is abszolút mértékben, de jogalany (személy), meghatározott jogok alanya lehet. A még meg sem fogant születendő ember nem lehet jogalany hatályos jogunk szerint.30 A magzat jogalanyisága, jogképessége a személyi jogok, így az élethez való jog vonatkozásában sajátos: a függő jogi helyzet miatt nem abszolút, ugyanakkor, ha nem áll fenn törvényben meghatározott terhességmegszakítási ok (indikáció), illetve időhatár, akkor az élethez való jog (is) „abszolút” mértékben védendő, az élethez való jog a megszületéshez való jogként manifesztálódik. Az, hogy ha a gyermek utóbb mégsem születik meg élve (pl. spontán vetélés, halva születés következik be), nem érinti élethez való jogának ezen minőségét. Az élve születés - mint pozitív feltétel - be nem következése miatt történő „váromány”-vesztés, a vagyoni jogok körébe eső jogképesség – a fogamzás időpontjáig történő - megszerzésének meghiúsulása nem érinti a magzat személyi jogai (élethez való jog, méltósághoz való jog, testi épséghez, egészséghez, gondozáshoz való jog), sőt bizonyos vagyoni jogai vonatkozásában - terhesség alatt is meglévő jogalanyiságát. A magzat tehát olyan feltételes jogképességgel rendelkező emberi személy (jogalany), akinek jogképessége általános és egyenlő, és különösen személyi jogai, így például élethez való joga - a tárgyi jog által - „teljes” védelmet élvez, ha a nő a törvényben meghatározott ok fennállása ellenére gyermeke megszülése mellett dönt. Vagyis ezen jogok fennállásának nincsenek további feltételei, ezek a jogok ilyenkor abban az esetben is megilletik a magzatot, ha mégsem születik meg élve. A magzat jogalanyiságát élethez való joga alapozza meg, amely akkor áll fenn, amikor a nő nem él az „abortuszlegalizáció” lehetőségeivel. Tehát a magzat - „főszabályként” - élve születése előtt is jogalany, függetlenül jogképességének feltételes voltától, amely miatt nem abszolúte
114
jogalany, és amelynek - az Alkotmánybíróság szerinti - következménye, hogy a nő önrendelkezési joga az erősebb. Az a jogtudományi tétel, hogy a születendő gyermeket különösen személyi jogai (pl. élethez való joga) akkor is megilletik, ha - édesanyja szülés melletti döntése ellenére - nem születik meg élve, egyúttal azt is jelenti, hogy ezen jogok vonatkozásában a magzat - főszabályként - nem mint leendő jogosult van jelen a polgári jogviszony alanyaként, hanem mint jogalany (személy), akinek ezen jogok tekintetében alanyi joga (jogosultsága) van és igénye lehet; ezen jogok nem mint várományok állnak fenn (feltétel hiányában nincs függő jogi helyzet). A magzatnak - élethez való joga alapján - igénye lehet arra, hogy megszülethessen; ez állami eszközzel (bírói úton) kikényszeríthető. A magzat ezen igény érvényesítéséhez való joga a hatályos magyar jogban megtalálható. A magzat helyett, az ő nevében és érdekében a (gyámhatóság által) részére kirendelt gondnok gyámi jogkörrel - jár el. A magzati gondnok a magzat akaratát közvetítve tesz, illetve fogad el akarat-nyilatkozatot. A magzat igényérvényesítése, mint a jogosult részéről megnyilvánuló lehetséges emberi magatartás, épp úgy, mint a már megszületett kiskorú gyermek esetében, az őt képviselő személy (méhmagzati gondnok, egyéb törvényes képviselő) akaratelhatározásán múlik. A magzat részére kirendelt gondnoknak - tisztségénél fogva - törvényi kötelessége, hogy a magzat helyett, a képviselt magzat nevében és - jogainak megóvása - érdekében igényérvényesítéssel éljen. Ha az abortusz elvégzéséhez szükséges törvényi feltételek hiányoznak, a magzat élethez való joga a „megszületéshez való jog”-ként jelenik meg, és a megszületésre vonatkozó igény érvényesítésére sor kerülhet. Ha a születendő gyermek - általános, egyenlő és feltételes - jogképessége, az élve születése időpontjától kezdve meglévő abszolút jogalanyisága (jogilag is „ember”-i állapota) amiatt kerül veszélybe, mert a gyermek édesanyja a terhességét jogellenesen akarja megszakítani, vagy legalábbis ezt a jogellenességet a magzat helyett, annak nevében és érdekében 30
Hámori Antal(1999). A magzat élethez való joga. In: Magzatvédő társaság. 115
a gyámi jogkörrel - eljáró gondnok állítja, akkor a magzati korát élő gyermek perbeli jogképessége fennáll. Ha az élve születést mint az abszolút (feltétlen) jogképesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt hangsúlyozandó álláspontot vesszük alapul, akkor a jogi „ember”-fogalom a már (élve) megszületett embert foglalja magában, a magzat fentiekben ismertetett jogalanyisága érintése nélkül. Ha pedig a magzat - személyi jogok vonatkozásában fennálló - személyi állapotát (jogalanyiságát), az emberi élet születés előtti és utáni szakaszait egységes egészként (folyamatként) hangsúlyozandó álláspontot követjük, akkor a jogi „ember”-fogalom kiterjed a már megfogant, de még élve meg nem született emberre is; anélkül azonban, hogy a feltételes jogképességből következő, fentiek szerinti magzati jogalanyiság kiterjedne a vagyoni (dologi, kötelmi, öröklési, stb.) jogok területére. A magzati korát élő gyermek még egyáltalán nem képes megvédeni magát, ki van szolgáltatva mindennek és mindenkinek („védtelen”): jogainak védelmében, illetőleg azok érvényesülése érdekében - személyesen - nem tud eljárni; ha érdekei törvényes képviselőjének (édesanyjának) érdekeivel összeütközésbe kerülnek, jogi védelemben kell őt részesíteni. Ezt hivatott biztosítani a „méhmagzat gondnoka” jogintézménye. Gondolom a legtöbb nő elgondolkodott már azon, mit tenne, ha olyan körülmények között esne teherbe, hogy a baba és az ő szempontjait figyelembe véve, jobb lenne megszakítani a terhességet. Ez szinte mindenkinek egy elég nagy lelki teher, de sajnos, van, hogy mégiscsak ez a legjobb megoldás. Megelőzni kellene inkább, mert a következmény sok-sok veszéllyel jár. Okosan szeretkezve a veszélyek elkerülhetők. Az Abortusz Fogalma 31
http://hexa.hcbc.hu/meh/ao990208.htm. Abortusz. http://www.kzs.hu/eva/fogam/abortusz.htm
31
116
„A terhesség természetes vagy mesterséges úton és körülmények között történő megszakasztása. Az előbbit spontán vetélésnek, az utóbbit művi vetélésnek, vagy abortusznak is nevezik. Jelentősége veszélyességében van, mert a később kívánt magzatok életkilátásait jelentősen ronthatja. Az abortuszon átesett nők 32%-ánál meddőség következik be, a fiatalok esetében ez a szám csaknem 50%”. Folyamata Lényeges, hogy a terhesség 12. hetéig (különösen indokolt esetben a terhesség 16., extrém esetben a 20. hetéig) a nem kívánt fogamzást megszakítsák. A megtermékenyült petesejt ekkor még nem ágyazódott be olyan mélyen a méh falába - így onnan még viszonylag könnyen eltávolítható. Az orvosi beavatkozás műtétnek számít. A méhszáj tágítása mesterséges módon altatásban, vagy a méhnyakba vezetett, nedvességre duzzadó eszközzel történik. A tágítás során a nyakcsatorna megsérülhet - fokozott a felfertőzés veszélye, mert a nyakcsatorna így nem zár tökéletesen - ezért egy következő terhességnél idő előtt kitágulhat, kinyílhat még mielőtt a baba teljesen kifejlődött volna - és korábban jöhet a világra. Életesélyei rosszabbak lehetnek, mint egészségesen fejlett társaié. A koraszülött babák gyengébbek, érzékenyebbek, fogékonyabbak a fertőzésekre. A méh falát is érhetik különböző sérülések, gyulladások. A „veszteség élményét” mindenkor fel kell (kellene) tudni dolgozni, hiszen a beavatkozás egy életen át végigkíséri az érintett fiatal leányt, nőt, asszonyt. Megelőzni kellene, mert a következmény sok-sok veszéllyel jár. Okosan szeretkezve, a veszélyek elkerülhetők. A felelősség közös. Senki sem azzal a makacs elhatározással esik teherbe, hogy azután a magzat életének mesterségesen vettessen véget. Mert ha valaki az abortusz mellett dönt, akkor biztosan súlyos ítélethozatalt követően teszi azt, és nem jókedvében vet véget a gyermeke életének. Sajnos elég gyakran külső tényezők hatnak az ilyen jellegű döntésekre, és ilyenkor kockázatos lenne a női megérzésekre bízni életünket.
117
Lelki okai is lehetnek annak, ha egy nő úgy dönt, hogy elveteti a babáját. Lehet ilyen ok például, hogy ő érzi azt, hogy nem készült még fel a gyereknevelésre, nem tudna odafigyelni rá, gondozni őt, nem nőtt még fel a feladathoz. Vagy esetleg időközben partner nélkül maradt és nem szeretné apa nélkül felnevelni a babát. És mi is lehetne a következménye, ha mégis megszüli? A gyerek elkallódik, rossz társaságba keveredik, és nem épp olyan élete lesz, mint amilyen lehetett volna neki, és élete végéig átkozni fogja a napot, amikor megszületett. Nem volt előtte egy példa, amit követhetett volna, így magának választott egyet, sajnos rosszul. Úgy gondolom, egy anya nem ilyen életet szánna a gyerekének. Ezért jobb, ha van lehetősége ezt még időben megakadályozni, és akkor szülni, amikor már készen áll rá. Így legalább csak az anya sérül, de nem teszi vele tönkre valaki életét. Ugyanígy anyagi, vagy családi háttér problémája miatt is kényszerülhet a nő az abortuszra. Lehetséges, hogy nem tudja biztosítani a megfelelő körülményeket, sem most, sem a későbbiekben. Magyarországon a következő okokból lehet megszakítani a terhességet:32 -
egészségügyi ok (Ha a terhesség az anya életét vagy egészségét veszélyezteti, ha a magzatnak genetikai ill. egyéb károsodása van)
-
Ha a terhesség bűncselekmény (nemi erőszak, vérfertőzés) következménye
-
Ha a terhes nő súlyos válsághelyzetben van (anyagi nehézségek, családi állapot, apa hiánya, az anyának már több gyermeke van, és nem kíván újabb terhességet, vagy túl fiatal (például fiatalkorú) gyermeke felneveléséhez).
Az abortusz okai33: A különböző okokat a szaknyelv indikációknak (indíték) nevezi, amelyeket négy csoportba szoktak sorolni: a., egészségügyi 32
Abortusz. http://hu.wikipedia.org/wiki/Terhess%C3%A9gmegszak%C3%ADt%C3%A1s#A_megsz ak.C3.ADt.C3.A1s_t.C3.B6rv.C3.A9nyes_okai_Magyarorsz.C3.A1gon 33 Baranyiné Sári Judit (1999). In: Magzatvédő Társaság. http://www.communio.hu/meh/diplom3.htm 118
b., eugenikus c., szociális d., erkölcsi. Az egészségügyi indikáció szerint az anya egészségének védelme feljogosít a magzat megölésére. Az anya betegségéből kifolyólag hazánkban az utóbbi öt évben az abortuszoknak csupán 1,3 %- át végezték. Ebből egészen minimális azon esetek száma, amikor közvetlenül az anya élete forgott veszélyben. Az esetek túlnyomó többségében megfelelő védelem mellett elérhető, hogy a magzat életképességének elérése után történjék a szülés korai megindítása. Erkölcsi szempontból kizárólag az anya életének megmentésére engedhető meg az abortusz, de csak közvetett módon. Tehát a direkt cél soha nem lehet a magzat életének kioltása. Minden esetben egyedileg kell a döntést meghozni orvosi és etikai szempontok alapján. Ugyanakkor az anyának joga van kockáztatni saját életét gyermeke érdekében. És ebben az orvosnak segítenie kell. Az eugenikus indikáció szerint szabad megölni a magzatot, ha súlyos testi vagy szellemi károsodással jönne a világra. Semmiképpen nem nevezhető a magzat védelmében történő terápiás indikációnak, hiszen a magzat első és legfőbb értéke, hogy éljen. A lét mindenképpen magasabb érték, mint a nemlét, még akkor is, ha fogyatékosnak látszik. Nincs mód megkérdezni tőle akar-e inkább meghalni, mint pl. Down kórral élni. Amikor már megkérdezhető lenne, az élet megszüntetését mindenki egyértelműen gyilkosságnak tartja. A szociális indikáció a ma legtöbbet hangoztatott indok, mely a család anyagi helyzetére hivatkozva öli meg a magzatot, mint a meglévő életszínvonal ellen támadót. „Válsághelyzet” címszó alatt, amely lényegében anyagi indokokat takar, az utóbbi öt évben, az abortuszoknak több mint 97%-át kérelmezték. Kérdés, hogy az ún. jóléti államok mennyiben engedélyezhetik egy újabb emberi élet kioltását csak azért, mert nem tudnak megfelelő színvonalú életet biztosítani. A szociális indikáció elismerése azt jelenti, hogy az állam képtelennek nyilvánítja magát arra, hogy megterhelést jelentő helyzetekben olyan alternatívát kínáljon fel, amely kizárja az ölést. Egy társadalom etikai értékét azon lehet lemérni, mennyit áldoz azon társaira, akik ezt nem tudják visszafizetni (legalább is anyagi javakban nem). Ezek közé tartoznak a
119
még-meg-nem-születettek, az utánuk következő generáció is. Régebben a következő generáció a szülők eltartásáról gondoskodott, a több gyermek elsősorban nem több fogyasztó szájat, hanem több segítő kezet jelentett. Ma egyre kevésbé gondolnak az emberek arra, hogy még nyugdíjuk is attól függ majd, hogy hányan lesznek a következő generációban és ebből hányan hajlamosak áldozni az idősek eltartására. Az erkölcsi indikáció szerint, ha erőszakból vagy erkölcstelen kapcsolatból fogant egy élet, a belőle származó erkölcsi károk elkerüléséért szabad megölni a magzatot. Az ilyen indokkal kért terhesség-megszakítások évente nem haladják meg a 0,2%-ot. Sokan hajlandók a nemi erőszak után az ártatlan magzaton megtorolni a bűnt. A traumatikus élmény nagyobbik részén, a nemi erőszak élményén a nő ekkor már túl van. Ez vele marad egész életében. Az anya szempontjából a pragmatikus kérdés az lenne, hogy mi a jobb, a benne fejlődő gyermeket megölni, vagy életben hagyni? Az abortusz lesz a legjobb számára, vagy további károkat okoz? Az is kérdéses, hogy mennyiben felelős a magzat saját életre hívásának körülményeiért? Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek csak félig származik a megerőszakolótól, s félig az anyáé is. Mivel legnagyobb részben a terhes állapot problémái inkább a nemi erőszak traumájából, mint magából a terhességből származnak. Természetesen, ha az anya végképp nem tud lelkileg megbirkózni gyermeke fogantatásának körülményeivel, jogos lehet az örökbeadás. Gyógyszeres terhességmegszakítás 34 Lehetőség van gyógyszeres terhességmegszakításra is. A módszer előnye, hogy a terhesség korai időszakában alkalmazható, és a nő úgy érzi, mintha a beavatkozást saját maga ellenőrizné, és jóval természetesebb, mint a sebészi eljárások. A hátránya viszont az, hogy a spontán vetéléshez hasonlóan fájdalom, görcs jelentkezhet, és a havi vérzésnél erősebb vérzés léphet fel. Ez a módszer nem alkalmazható:
120
-
ha a terhesség 64 napnál idősebb
-
35 évnél idősebb dohányzó nőnél
-
méhen kívüli terhesség gyanúja esetén
-
hosszú időtartamú szteroidkezelés során
-
mellékvese-elégedetlenség vagy véralvadási zavar fennállásakor.
Fokozott gondossággal kell eljárni asztma, krónikus légúti betegségekben, szív- és keringési betegségekben, vesebetegségekben, májbetegségekben szenvedők, illetve műbillentyűvel élők esetében. Jogi szabályozás 1992. Évi LXXIX törvény a magzati élet védelméről: A Magyar Köztársaság Országgyűlése annak tudatában, hogy : 1. a magzati élet védelme a gyermeket váró nőkről történő fokozott gondoskodással valósítható meg, ugyanakkor a magzat egészséges fejlődését biztosító feltételek megteremtése elsődlegesen a szülők felelőssége, 2. a terhesség-megszakítás nem a családtervezés és a születésszabályozás eszköze, 3. a családtervezés a szülők joga és felelőssége; a következő törvényt alkotja: A női és férfi ivarsejt egyesüléséből létrejött, az anyaméhben kifejlődő magzatot és a gyermeket váró nőt támogatás és védelem illeti meg. Az 1992-es törvény két fontos újdonságot hozott. Megszerkesztői kinyilvánították, hogy elsőrendű célnak tekintik a sok tekintetben káros beavatkozás visszaszorítását. Ezért is nevezik tervezetüket magzatvédelmi törvénynek, s nem abortusztörvénynek. Az elvi indoklásban azonban leszögezik, hogy a történelmileg kialakult helyzet miatt nem lehet e kérdésben a tiltás eszközéhez nyúlni. A törvény jól illeszkedik a nemzetközi megoldások közé. A várandóssági pótlék bevezetésével pedig egyenesen úttörő jelentőségű, ezért világszerte felfigyeltek rá.
34
Pánik és agorafóbia. In: Szendi (2000). http://www.behsci.sote.hu/nok/w_iabor3.htm 121
48/1998.Alkotmánybírósági határozat 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: nem alkotmányellenes, ha törvény az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén lehetővé teszi a terhesség megszakítását. A súlyos válsághelyzet fennállásának vizsgálatáról a törvényhozó azonban alkotmányosan kizárólag akkor mondhat le, ha egyszersmind a magzati élet védelmére irányuló, megfelelő ellensúlyt képező rendelkezéseket is megállapít. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a súlyos válsághelyzet fogalmának és alkalmazása feltételeinek meghatározása kizárólag törvényben történhet; a törvényi meghatározás hiánya alkotmányosan nem pótolható sem alacsonyabb szintű jogforrással, sem jogalkalmazói jogértelmezéssel. 3. Az Alkotmánybíróság megállapítja: a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Magzatvédelmi törvény) 6. § (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásánál alkotmányos követelmény, hogy annak során a súlyos válsághelyzet törvényben meghatározott fogalma és a törvényalkotó által e határozatnak megfelelően megállapított feltételek jussanak érvényre. 4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magzatvédelmi törvény 12. § (6) bekezdése és az e törvény végrehajtásáról szóló 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet 9. § (3) bekezdése alkotmányellenes. Ezért e rendelkezéseket az Alkotmánybíróság 2000. június 30. napjával megsemmisíti. 5. Az Alkotmánybíróság elutasítja azokat az indítványokat, amelyek a Magzatvédelmi törvény 6. § (1) bekezdés d) pontja, valamint a 6. § (2) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányultak. Ugyancsak elutasítja az Alkotmánybíróság azokat az indítványokat, amelyek a Magzatvédelmi törvény egészének alkotmányellenességét arra alapozva állítják, hogy a törvény a magzat jogállását kifejezetten nem határozza meg, hogy a magzat jogalanyiságát nem állapította meg, hogy a magzat jogairól nem rendelkezik, továbbá azt az indítványt is, amely azt kifogásolta, hogy a Magzatvédelmi
122
törvény nincs összhangban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 10. §-ával. 6. Visszautasítja az Alkotmánybíróság az arra irányuló indítványt, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy ember-e a magzat. 2001. július elsején életbe lépett a magzati élet védelméről szóló, közismert nevén abortusztörvény módosítása. Az 1992. évi törvény módosítása azért vált szükségessé, mert az Alkotmánybíróság egy határozatával 2000. június 30-ai hatállyal megsemmisítette a jogszabály azon részét, amely a várandós nő súlyos válsághelyzetének fogalmát határozta meg.35 A módosítás, az alkotmánybírósági szempontokat figyelembe véve, úgy határozza meg a súlyos válsághelyzet fogalmát, hogy az egyensúlyt teremt az anya önrendelkezési, személyiségi joga, valamint a magzati élet alkotmány által megkövetelt védelme között. Az elfogadott javaslat bővíti a Családvédelmi Szolgálat feladatkörét, valamint a várandós nőnek nyújtandó tanácsadás tartalmát is. A korábbi jogszabály alapján - mivel nem volt definiálva a válsághelyzet fogalma - bárki érvelhetett az abortuszkérelem során válsághelyzettel. Ezt találta az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek, ezért a módosító javaslat már definiálja a válsághelyzet fogalmát: „Súlyos válsághelyzet az, amely testi, vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.” A módosítás a művi abortuszra jelentkező nő szempontjából azt jelenti, hogy az orvosi beavatkozást megelőzően két tanácsadáson kell részt vennie. Az első alkalommal csakis arról esik szó a tanácsadókkal folytatott beszélgetésen, hogy a várandós nő milyen típusú külső segítséget kaphatna az általa válságosnak tartott helyzetének rendezéséhez, ezzel gyermekének megtartásához. Abban az esetben, ha az első tanácsadást követő három nap múlva az asszony mégis kéri gyermeke elvételét, a tanácsadás már az orvosi beavatkozás egészségügyi, jogi és pénzügyi következményeit részletezi. A módosított törvény azt szorgalmazza, hogy a megfo35
Életbe lépett az abortusztörvény módosítása. In: Origo Itthon.(2000) http://www.origo.hu/itthon/20000701eletbe.html 123
gant gyermek megtartásáról vagy a művi abortuszról az anya és az apa közösen döntsön A művi abortuszok végrehajtásáért fizetendő díjat a törvénymódosítással együtt életbe lépő miniszteri rendeletmódosítás szabályozza. A művi vetélés továbbra is térítésmentes marad az állami gondozottak és a rokkantak számára, továbbá akkor, ha egészségügyi okokból hajtják végre a műtétet. Más esetekben az abortusz díja mindenkor azzal az összeggel azonos, amit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár utalna a beavatkozásért az egészségügyi intézménynek. Az abortusz kifizetéséhez adható kedvezmények mértéke az anya által egyébként igénybe vett szociális juttatásokhoz igazodik, amelyeket a miniszteri rendelet sorol fel. A módosított törvényhez kapcsolódik a fogamzásgátló eszközök és készítmények kedvezményes igénybevételének lehetősége is, amit egy 2001. január 1-jén életbe lépett rendelkezés szabályoz. Az abortuszt nőként megélni Amikor valakiben tudatosul, hogy várandós, akkor érzelmi reakciói meglehetősen összetettek lesznek. Van, aki tragédiaként éli meg az eseményt és teljesen összeomlik, nekikeseredik az életnek, van viszont, aki a hír hallatán, vagy éppen láttán, majd kiugrik a bőréből. Az abortusz egy nő életében a legnagyobb kudarcot jelenti. A magzatától megválni készülő, kényszerülő nő megfosztatik az élete teljességéhez vezető lehetőségtől, az élet adásától, attól, hogy anya legyen. Át kell élnie a totális elhagyatottság és kiszolgáltatottság állapotát. Az abortusz jogának a „kivívásával” a nők nagymértékben ki vannak szolgáltatva a férfiaknak. A férfiak nagy része Magyarországon úgy érzi, hogy neki semmi köze a terhességhez, abortuszhoz. Ez azonban nem így van. Azt nem állítom, hogy ugyanolyan joga van dönteni, mint a nőknek, de igenis van beleszólásuk, és közük a terhességhez, hiszen nélkülük nem jött volna létre. Így akárhogy is dönt a várandós nő, a férfinak támogatnia kell a döntésben, hiszen ezért társ. Ettől függetlenül férfiakról is hallottunk már, akik nem tudták feldolgozni gyermekük elvesztését. 124
Mint azt már említettem a terhesség megszakítását nagyon nehéz lelkileg feldolgozni. Rettenetes érzés egy nőnek annak a tudatában lennie, és úgy tovább élnie, hogy megöli a saját gyermekét, ráadásul ezzel kockáztatva azt, hogy a későbbiekben újra teherbe essen, és egészséges babát hozzon a világra. Persze legbelül érzi azt, hogy jól döntött, mert jobb lesz így neki, de mégis fáj. Nagyon fontos az, hogy a leendő anya hogyan érez. Ezt viszont sajnos törvény nem szabályozza. A lelki és viselkedésbeli következményei az abortusznak: hangulati hullámzások, váratlan sírógörcsök, levertség, dühkitörések, depresszió, bizalmatlanság, kommunikációs problémák, álmatlanság, érzések elnyomása, érzéketlenség, elszigeteltség, bűntudat, kényszercselekvések, büntetéstől való félelem, önértékelési problémák, nemi identitás sérülése, a gyermek halálát követő gyász, az emlékek elnyomása, visszaszorítása, a teljesség- érzet hiánya, szülő- szereptől való félelem, problémák a gyermekhez való viszonyulásban. Ilyen következmények miatt van szükség egy társa, aki odafigyel, támogat, ápolja a nő lelkét. Ilyenkor az is nagy segítség lehet, ha kicsit kiszakadunk a megszokott ritmusból, el kell utazni, kikapcsolódni, hogy valami elfoglaljon minket, és ne legyen alkalmunk elgondolkozni, és befordulni.36 Abba viszont sajnos nem gondolnak bele azok, akik ezzel kapcsolatban a törvényeket hozzák, hogy hány olyan csecsemő van, akit kukában, WCben, vagy éppen kint az utcán találtak. Sajnos nagyon sok csecsemő meg is hal ezekben az esetekben, pedig ugyanannyi joga lett volna boldog és teljes életet élni, mint bárki másnak. Vagy akiket később elhagyott, eldobott magától az anyjuk. Sok esetben nem derül ki, hogy ki a vérszerinti anya, akit felelősségre lehetne vonni tettéért. Vagy akiket sokadik gyerekként szül meg az anyjuk és utána egész életében nélkülöznie kell. Pedig elvetethette volna, megkönnyíthette volna mindannyiuk életét, csak lehet, hogy éppen a törvény szerint nem illette meg annak a joga. Ezek a gyere-
36
Pánik és agorafóbia. In: Szendi (2000)http://www.behsci.sote.hu/nok/w_iabor3.htm Az internetes hivatkozások utolsó letöltésének ideje: 2009. december 21. 125
kek így fognak felnőni, azzal a tudattal kell élniük, hogy nem kellettek édesanyjuknak. Ezeket a törvényeket nagyon nagy többségben férfiak hozzák, ezért nem tudnak a nők számára kielégítő szabályozást alkotni az abortuszt illetően. Hiszen a férfiak képtelenek átérezni az adott helyzetet, nem képesek nőként, és főleg anyaként gondolkodni és törvényt hozni. Irodalom
Hámori Antal (1999). A magzat élethez való joga. In: Magzatvédő társaság. http://hexa.hcbc.hu/meh/ao990208.htm. Abortusz. http://www.kzs.hu/eva/fogam/abortusz.htm Abortusz. http://hu.wikipedia.org/wiki/Terhess%C3%A9gmegszak%C3%ADt%C3%A1s” A_megszak.C3.ADt.C3.A1s_t.C3.B6rv.C3.A9nyes_okai_Magyarorsz.C3.A1gon Baranyiné Sári Judit (1999). In: Magzatvédő Társaság. http://www.communio.hu/meh/diplom3.htm Pánik és agorafóbia. In: Szendi (2000). http://www.behsci.sote.hu/nok/w_iabor3.htm Életbe lépett az abortusztörvény módosítása. In: Origo Itthon.(2000) http://www.origo.hu/itthon/20000701eletbe.html Pánik és agorafóbia. In: Szendi (2000) http (Az internetes hivatkozások utolsó letöltésének ideje: 2009. december 21.)
126
Mucska Gábor István: A falurombolás társadalmi hatásai Romániában „Ceausescu ha nem Európában lenne, akkor talán Pol Pot lenne.” Jancsó Miklós, filmrendező
Bevezetés Jelen tanulmányomban egy rövid áttekintést szeretnék nyújtani a romániai falurombolás káros társadalmi hatásairól. Történelem szakos tanárként a közelmúlt eseményei foglalkoztatnak leginkább, ember és társadalom műveltségterületi tanár szakos hallgatóként pedig a politika társadalomra gyakorolt hatásai érdekelnek. E kettő találkozik számomra a romániai falurombolás kérdésénél, ami kiváló példát nyújt azokra az igazságtalanságokra, melyeket a román hatalom követett el a társadalom tagjai ellen. A Ceausescu-rezsim által erőltetett falurombolás kitűnő példa a diktatúra működésére, melyben az ember csak fogyóeszköz. A korszak emberei akiket egyáltalán nem kérdeztek meg - csak statiszták voltak a saját sorsuk alakulásával kapcsolatban. A falurombolás, ez a gigantikus vízió szervesen illeszkedett Románia huszadik századi, nemzetiségeket elnyomó politikájához. Eme terv ember- és kisebbségellenessége, az emberi és polgárjogok semmibevétele, a nemzetiségek kollektív jogainak megsértése iskolapéldája a modern diktatúrák működésének. A települések tömeges, erőszakos felszámolásával a hatalom megváltoztatta az ország etnikai és társadalmi képét, hátrányosan érintve ezzel mind a többségi társadalom, mind a különböző nemzeti-etnikai kisebbségek tagjait. A falurombolás elősegítette a Romániában élő népek közötti társadalmi egyenlőtlenség elmélyülését, azzal a cinikus magyarázattal, miszerint minden lépés a „nép nevében” történt. A – román szóhasználattal élve – településrendezési, településszisztematizálási tervvel a hatalom nemcsak az országon belül váltott ki ellenállást, hanem a szocialista tábor két országa között is feszültséget gerjesztett, nemzetközi konfliktust is okozva ezzel. 127
A falurombolási tervezet, Ceausescu sok más őrült rendeletével együtt, végül a tömegek olyan nagymértékű ellenállását váltotta ki, ami a diktátor bukásához vezetett a későbbiekben. Előzmények Romániában a 20. században jellemzően alacsony volt a városi népesség aránya. 1930-ban a lakosság 21,4%-a, 1948-ban 23,4%-a, 1956-ban 31,3%-a, 1966-ban pedig 38,2%-a volt városlakó.37 1967-es adatok szerint Romániában az összlakosság több mint 60%-át kitevő falusi lakosság 14.205 településen élt. Több mint 10.000 településen a lakosság száma nem érte el az ezer főt, és mintegy 7000 olyan település volt, amely ötszáz főnél kevesebb lakossal rendelkezett. 989 településen a lakosság száma száz fő alatt volt.38 Nicolae Ceauşescu, aki Gheorgiu Dej halálát követően, 1965-től volt a Román Kommunista Párt főtitkára, már a kezdetektől Erdély társadalmi szerkezetének átformálására törekedett. A településrendszer megváltoztatására, és a falvak működési költségeinek csökkentésére terjesztette elő 1972-ben a településrendezési tervet, melyet végül 1974-ben el is fogadtak. A területrendezési program keretében 300-350 új várost szándékoztak létrehozni, amelyekhez 3-4 község tartozott volna.39 Ceausescunak, „a román nép legszeretettebb fiának” célja ezzel a falvak civilizációs szintjének emelése, a falvak és községek agráripari várossá válásának elősegítése volt. Ez a terv végül nem sikerült a helyi szervek elutasító magatartása miatt.
37
Hajdú Zoltán: Településracionalizálás, falupolitika és falurombolás Romániában és Magyarországon az államszocializmus időszakában. 38 R. Süle Andrea: Terület- és településrendezési tervek Romániában. Regio – Kisebbségtudományi Szemle 1. évf., 1. sz. 39 R. Süle Andrea: Terület- és településrendezési tervek Romániában. Regio – Kisebbségtudományi Szemle 1. évf., 1. sz. 128
Falurombolás A „Kárpátok Géniuszának” elnyomó politikája az 1980-as évektől kezdve keményebbé vált, és ekkortól erősödött fel a magyar lakossággal szembeni elnyomó törekvése, asszimilációs politikája. A településrendezési program az 1980-as években került napirendre ismét. Ceausescut az a meggyőződés vezette, hogy Romániában fel kell számolni a nemzeti, etnikai és kulturális különbségeket, egy homogén társadalmat létrehozva ezzel. A magyar lakosság állandó üldözésnek és nélkülözésnek volt kitéve, a hatóságok állandó rettegésben tartották őket. A főtitkár a gazdasági problémákért a magyar lakosságot tette felelőssé, ezzel is szítva a nemzetiségi ellentétet. A lakosság-összevonásokkal az eddig egynemű lakosság vegyes összetételűvé vált volna, ezzel is elősegítve a kisebbségek elrománosítását, illetve a magyar lakta települések román lakosokkal való feltöltését. 1988 tavaszán „településszisztematizálás” címen a román kormány 8000 falu erőszakos felszámolását hirdette meg „a mezőgazdaság korszerűsítése”, és „agrár-ipari komplexumok létrehozása” céljából. A kormány ezzel a nyolcvanas években jelentkező termelési és élelmezési válságot kívánta orvosolni. A hatalom a gyenge mezőgazdasági teljesítmények okaként nem az ésszerűtlen gazdasági rendszert, hanem a kevés megművelhető földterületet jelölte meg, és a termőterület növelését a „perspektíva nélküli települések” tömeges lerombolásával kívánta elérni.40 Ennek ellentmond az a tény, hogy Románia földellátottsága európai viszonylatban igen jó volt akkoriban, 23 ország közül az 5. helyen álltak.41 A tervek szerint a mezőgazdasági művelés alá vont új földekkel a lakosság mezőgazdasági termékekkel való ellátását javítanák. A tervet három lépcsőben kívánták megvalósítani, és 2000-re fejezték volna be az 558 agráripari központ létrehozását. Ceausescu, „Románia zseniális stratégája” úgy vélte, 40
Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről /Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia/ 70. o. 41 Hunya Gábor: A román agrárpolitika változásainak gazdasági és társadalmi összetevői. Kézirat. 129
hogy Romániában a falvak, faluközösségek gerjesztenek ellenállást eszméivel szemben, és a hagyományos életmód gyökeres kiirtásával tudja majd átformálni alattvalóit. A falvak számának radikális csökkentése, a népesség új, blokkszerűen kialakított településközpontokba való összpontosítása valamennyi érintett számára alapvető emberi jogokat sértett; helyi közösségeket, építészeti értékeket, műemlékeket rombol szét.42 A terv végrehajtásával a magyar és más kisebbségek történelmi öröksége, illetve a román kulturális értékek nagy része semmisült volna meg. Ugyanakkor a településrendezés nemcsak a kisebbségek ellen szólt, habár a program ezen része nem is rejtett törekvése volt Ceausescunak. A szisztematizálás a teljes mértékben román lakta településeket is érintette volna, Erdélyben pedig 2 millió magyar és 250000 szász lakos volt veszélyeztetve. A magyar kisebbség felszámolására irányuló törekvés mellett a program másik célja a valóban elmaradott, többségében analfabéta lakossággal rendelkező területek felszámolása, modernizálása volt. Említést érdemel, hogy néhány, románok lakta település valóban annyira elmaradott volt, hogy számukra az új helyre való költöztetés valóban pozitív változást hozott volna. A durva „összevonás” fő célja a nagy kiterjedésű (némely becslés szerint 300 ezer hektár) mezőgazdasági terület visszanyerése, a város és a falu közötti különbség felszámolása és a falusiak városi életkörülményének megteremtése volt. Ez a terv heves felháborodást váltott ki. 43 A magyar és német kisebbség ezt – teljes joggal – ellenük irányuló, erőszakos asszimilációs tevékenységnek tekintette. Ez a szisztematizálás még jobban megváltoztatta volna a demográfiai képet. Korábban is jellemző volt, hogy a magyar nemzetiségű diákokat a távolabbi, románok lakta vidékre küldték, illetve a magyarok lakta területekre román munkások, parasztok ezreit hozták be. Ezzel a programmal, a kényszerlakhely kijelöléssel jelentősen csökkenthették volna a magyarlakta tömböket. 42
Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről /Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia/ 70. o. 43 Bodor Pál Diurnus: A hisztéria szükségállapota – Kellemetlen kézikönyv Romániáról. 88. o. 130
A program végrehajtása után a falusiak nagy része panellakásokba költözött volna. Lényegében minden családi házat érintett volna a program, ezeket bérházak, lakótömbök váltották volna fel. Ezekben a házakban 10 családnak kellett volna osztozkodni egyetlen konyhán és mosdóhelységen. Életük, anyagi tartalékuk még ellenőrizhetőbb lett volna a hatalom számára. Kiszakításuk a hagyományos faluközösségből, a rokoni-baráti közegből még védtelenebbekké teszi őket. Templomaik, temetőik felszámolása eltépheti az utolsó szálakat is, amelyek a múltjukhoz, szokásrendszerükhöz kötötte őket.44 Az imahelyek lerombolása vallási hitet is sértett. Áttelepítésük a kialakult közösségeket szétzilálja, az évszázadok alatt kialakult településrendszert megbontja. Ezek az intézkedések a falusiak amúgy is nehéz életkörülményeit még jelentősebben megnehezítették, hiszen ezzel lehetetlenné vált számukra a háztáji gazdálkodás, az állattartás és növénytermesztés, illetve ezek piacon való értékesítése. Ezen tevékenységeket nemcsak eladásra végezték, hanem a saját életkörülményeik javítására, ennivaló adagjuknak növelésére, a fejenként kiszabott élelmiszer-fejadagok ugyanis jelentéktelen mennyiségűek voltak. A családi otthonok eltüntetésévél a lakosság egész életmódját próbálták megváltoztatni. A szigorú elnyomásban és nyomorban élő népességnek a családi otthona, háza, darabka földje volt a függetlenségének és önállóságának utolsó mentsvára. Ezek felszámolásával teljes egészében a hatalom kiszolgáltatottjai lettek volna. Habár a falusiak többen is ellenálltak a buldózerek pusztításainak, mégis, ahol elindult a program, kevesebb, mint két hét alatt a földdel tettek egyenlővé falvakat, és többeket megöltek az ellenálló falusiak közül. A lakosok költöztetéséből kivette részét a román hadsereg is, aki ellenállt, azt erőszakkal költöztették a számára kijelölt lakóhelyre. A falurombolások hírére Erdélyben sokan öngyilkosok lettek vagy megpróbáltak elmenekülni az országból. Magyarországon pedig tiltakozáshullámot váltott ki a főleg a magyar kisebbség ellen irányuló településrende44
Bodor Pál Diurnus: A hisztéria szükségállapota – Kellemetlen kézikönyv Romániáról. 88. o. 131
zési terv. Románia a belügyekbe való beavatkozással és irredenta, revíziós törekvésekkel vádolta meg Magyarországot minden - a településrendezéssel kapcsolatos - bírálat esetén. Románia szerint a magyar bírálatok mögött Erdély visszaszerzésére irányuló törekvés van, és ezt a politikát a nyugat-európai államok is támogatják a bírálataikkal. A „településrendezést” a Regátban, Románia Kárpátokon túli részén kezdték meg.45 A programot anyagi okok és a nemzetközi tiltakozások hatására – főleg az Egyesült Államok és Németország közbenjárásának köszönhetően – lelassították, majd abbahagyták. Az új cél a falvak lassú elsorvasztása, az emberek rákényszerítése arra, hogy önként elköltözzenek a falvakból, lett. Ahol nincs iskola, orvos, közműszolgáltatás, élelmiszerellátás, onnan a lakosság is kénytelen továbbállni. Ceausescu 1989 decemberében, a kivégzése előtti tárgyaláson a falurombolással kapcsolatban így nyilatkozott: „A román falu sohasem fejlődött olyan mértékben, mint most. Nem volt szó a falvak elpusztításáról – éppen ellenkezőleg, azok megszilárdítására került sor...Kórházak épültek, orvosokat biztosítottunk, iskolák épültek. Megteremtettük mindazt, amit a méltó élethez szükséges, márpedig ez nem létezik a világ egyetlen más országában sem.”46
Irodalom Bodor Pál Diurnus (1990) A hisztéria szükségállapota – Kellemetlen kézikönyv Romániáról Szabad Tér Kiadó Budapest Császár Tibor (szerk.) (1990)A Conducator végnapjai. Idegenforgalmi Propaganda Kiadó és Vállalat Budapest Hunya Gábor (1986) A román agrárpolitika változásainak gazdasági és társadalmi összetevői. Budapest Kézirat Miklós Tamás (fel. szerk.) (1988) Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetéről /Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia/ (Medvetánc könyvek) ELTE Budapest 45
Rozgonyi Szabolcs: Ceausescu eszelős terve. Heti Válasz 8. évfolyam 26. szám
132
Oltványi Ottó-Oltványi Tamás (1990) A vég. Szféra Kiadó Hajdú Zoltán (2008) Pécs, Településracionalizálás, falupolitika és falurombolás Romániában és Magyarországon az államszocializmus időszakában. http://www.mrtt.hu/vandorgyulesek/2008/6/hajdu.ppt, letöltés ideje: 200912-01 Rozgonyi Szabolcs (2008), Ceausescu eszelős terve. Heti Válasz 8. évfolyam 26. szám http://www.hetivalasz.hu/cikk/0806/ceausescu_eszelos_terve, letöltés ideje: 2009-01-15 R.Süle Andrea (1990) Terület- és településrendezési tervek Romániában Regio – Kisebbségtudományi Szemle 1. évf., 1.sz. 1990. január http://www.epa.oszk.hu/00000/00036/00001/pdf/06.pdf, letöltés ideje: 200901-15
46
Oltványi Ottó-Oltványi Tamás: A vég. 120. o. 133
Szélpál Tamás: Romák: diszkrimináció, integráció, szegregáció, asszimiláció Dolgozatom témája, címéből adódóan egyértelmű, a romák és velük kapcsolatos intézkedések, illetve sérelmek. Még mielőtt elkezdeném dolgozatom bővebb kifejtését, szükségesnek tartom a címben szereplő négy szakszó jelentésének magyarázatát, illetve egy rövid összefoglalást a romákról, vagy más néven a cigányokról. A romák A magyarországi romák a romák, vagy más néven cigányok Magyarországon élő népessége. Ők alkotják az ország legnagyobb hivatalosan elismert nemzetiségét. A magyarországi nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket. Magyarországon hivatalosan az az ember cigány, aki magát a népszámláláson, a szavazásnál, az iskolában, az önkormányzatnál cigánynak vallja, mivel az 1992-es adatvédelmi törvény alapján az etnikai hovatartozást az érintett írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvántartani. A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon 190 046 fő volt a cigány lakosság lélekszáma. A népszámlálási adatok ugyanakkor jelentősen eltérnek a szociológusok felmérési eredményeitől. Egy 1994-es felmérésnél azt vették alapul, hogy a nem-cigány környezet kiket tekint cigánynak (ez nem feltétlenül jelent valós cigány származást). Eszerint több mint 500 000 fő a magyarországi cigányok lélekszáma (kb. az összlakosság 5%-a). Mások 6-700 000 között becsülik a magyarországi cigányság számát, míg egyes roma értelmiségiek szerint ez a szám az egymilliót is eléri. A népszámlálás szerint Magyarország 3200 települése közül 2000-ben élnek cigányok. Vidéken a három északi megyében legnagyobb a népességük. A fővárosi cigányság lélekszámát 80-100 ezer körülire becsülik.
134
1. ábra: A cigány zászló
Csoportjaik: A magyarországi romáknak nyelvi és történeti szempontból, valamint önmaguk meghatározása szerint hat nagy csoportja különböztethető meg. A hat csoport közül három, a magyarcigányok, az oláhcigányok és a beások nagyobb létszámban élnek Magyarországon, míg három kisebb csoport, a kárpáti cigányok, a szintók és a román cigányok csupán néhány száz, illetve egy-két ezer tagot számlálnak. A magyarcigányok és a kárpáti cigányok összefoglaló neve romungrók.47
2. ábra: A cigányság megoszlása a Magyarországon megyékre bontva
47
Szerző ismeretlen (2009. Magyarországi romák. In:Wikipédia, 2009. december 13. http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_rom%C3%A1k. Letöltés ideje: 2009. december 19. 135
Asszimiláció Az asszimiláció az a folyamat, amelynek során egy kisebbségi csoport saját akaratából vagy kényszer hatására átveszi a többségi csoport értékeit és viselkedési mintáit. E folyamat eredményeként a többségi csoport magába olvasztja a kisebbségi csoportot (Jary and Jary). Az asszimiláció ideológiaként is leírható, melynek formája: A+B+C=A. Ez azt jelenti, hogy a többségi A csoport domináns, B és C kisebbségi csoport tagjai igyekeznek azonosulni a domináns csoporttal (Schaefer, 1989). Ilyenformán az etnikai viszonyokban asszimilációs politikáról is beszélhetünk. Időnként az asszimiláció politikai eszközökkel kikényszeríttet folyamat. A kényszeres asszimiláció legerőszakosabb formája az etnikai tisztogatás48. Integráció E fogalom meghatározására elsőként a Larousse enciklopédiát nyitottam ki. Itt olvastam, hogy az integráció latin eredetű szó, mely egységesülést, beilleszkedést, beolvasztást jelent. Ez a meghatározás kiemelten a szociális, társadalmi integrációról ír, mely nem más, mint a társadalmi élet minden szintjén végbemenő viselkedés- és tudatbeli egységesülési folyamat. Lehet viselkedésmintákhoz való hasonulás egyének, kisebb – nagyobb csoportok, rétegek, osztályok, kisebbségek vagy egész társadalmak részéről. Az integráció a társadalmi konszenzus mértékétől függ. Ezen túl a társadalmi ellenőrzés folyamatai (vallások, ideológiák, filozófiák és a hozzájuk kapcsolódó nevelési, kulturális, politikai intézmények) is garantálják 49. Szegregáció A szegregáció a társadalmi távolságtartás intézményesített, fizikai elkülönülésben kifejeződő formája. A szegregáció „két csoport lakóhelyének, munkahelyének, szociális intézményeinek vonatkozásában fennálló fizikai 48
Pató.Attila.(2005). Vocabular pentru societăţi plurale. In: Szótár plurális társadalmaknak http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=106. Letöltés ideje: 2009. december 19. 49 Magyar Larousse Enciklopédia, II. kötet, Akadémia Kiadó, Budapest, 1992. 136
elkülönítésére vonatkozik”, általában valamely domináns csoport kényszeríti rá egy kisebbségi csoportra. Mindazonáltal a szegregáció ritkán valósul meg teljes mértékben: elkerülhetetlenül előfordul csoportok közötti érintkezés a megkülönböztetést gyakorló társadalmak legtöbbjében (Schaefer, 1983). Kontextustól függetlenül létezik a lakóhely és iskoláztatás szerinti megkülönböztetés, amelyet nem feltétlenül a törvény kényszerítő ereje tart fenn, hanem gazdasági és társadalmi diszkrimináció eredményezi, amint többnyire a gettósítás példái mutatják50. Diszkrimináció A fogalom olyan gyakorlatra utal, amely egy csoport számára adott lehetőségeket egy más csoport tagjai számára elérhetetlenné akar tenni. Ez azt jelenti, hogy egy csoport tagja a csoporthoz való tartozás okán élvez bizonyos előnyt, míg egy másik csoport tagja számára az előny azért nem elérhető, mert egy másik csoporthoz tartozik Az erről szóló törvény: Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló készülő szabályozás kimondja majd, hogy kora, neme, vallása, szexuális irányultsága, származása, vagyoni, illetve születési helyzete miatt senkit sem szabad eltérő bánásmódban részesíteni, ennek megfelelően nyilvános elégtételre, kártérítésre is számíthatnak azok, akiket a fenti tulajdonságok egyike miatt negatív megkülönböztetés ér. Noha Magyarországon különböző rendelkezések tiltják a hátrányos megkülönböztetést, átfogó, az élet minden területére kiterjedő és a törvénysértéseket szankcionáló jogszabály mindeddig nem létezett. A rövidesen a parlament elé kerülő antidiszkriminációs törvénytervezet várhatóan kiküszöböli majd az eddigi hiányosságokat51.
50
Pató.Attila.(2005). Vocabular pentru societăţi plurale. In: Szótár plurális társadalmaknak http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=78. Letöltés ideje: 2009. december 19. 51 Pató.Attila.(2005). Vocabular pentru societăţi plurale. In: Szótár plurális társadalmaknak. http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=8. Letöltés ideje: 2009. december 19. 137
3. ábra: Cigány család, hagyományos népviseletben Integráció vagy szegregáció A romákkal kapcsolatos híreket nap mint nap hallhatunk a különböző híradásokban. Diszkrimináció, támadás, integráció, ezek azok a szavak mely szinte minden egyes romákkal kapcsolatos hír címében megtalálható. A szavak mindegyike egy problémát, vagy egy probléma megoldását sugallja. Hogy ez miért van? Azért, mert Magyarország társadalmi problémáit illetően a roma téma az, ami a legkomolyabb és legsürgetőbb az összes probléma közül. Természetesen ezzel nem azt mondanám, hogy a nyugdíjasok helyzete, a betegek ellátása, a bűnözés arányának csökkenése vagy éppen növekedése, az értelmileg vagy testileg fogyatékos emberek segítése és ellátása nem lenne hasonlóan komoly és sürgető probléma. A különbség a kettő között, hogy az utóbb említett problémákra társadalmi szinten nagyjából mindenkinek azonos a véleménye, míg a romákkal kapcsolatos problémák esetén már közel sincs ekkora megegyezés a társadalmi rétegeken belül. A romák problémáinak megoldására vagy a roma probléma megoldására több különböző megoldási javaslat van. A két legfőbb, hogy integráljuk vagy szegregáljuk a cigányságot. Ennek eldöntése a mai napig nem egyértelmű, hiszen pozitív eredménye még igazán egyiknek sem volt. Az egyik oldal szerint egy olyan világban, ahol az elmúlt 10-15 évben a legfontosabb kérdések azok, hogyan tudnánk a rászorulókon segíteni, hogyan lehetne még demokratikusabb és szabadabb minden és mindenki, véleményem szerint a szegregáció (vagyis a cigányság elkülönítése vala138
milyen intézményi szinten – természetesen ez alatt a szó alatt nem a gettókat értem) nem lehet egy reális megoldási forma. Az egyetlen mód a probléma megoldására az integráció, hiszen ha nem ezt az utat választanánk, valószínűleg az Európai Unió esélyegyenlőségi ütemtervét is sértenénk, amivel ha nem is az egész világnak, de a felének a haragját biztosan kivívnánk. A cigányság esetében elsősorban társadalmi és csak másodsorban gazdasági integrációról beszélünk. 2003 nyarán egy budapesti konferencián határozták el kilenc keletközép-európai ország vezető politikusai, hogy a romák élethelyzetének javítására összehangolt programsorozatot indítanak 2005-től kezdődően tíz éven át. A Roma Integráció Évtizede Program (RIÉP) célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját. A RIÉP Nemzetközi Irányító Bizottság elnökségi feladatait 2003–2005 között, a program előkészítésének idején, és tavaly július 1-jétől ez év júniusáig Magyarország látta el. (A program kezdeményezői a Világbank és Soros György voltak.) A programban részt vevő országok a 2005–2015 közötti időszakot a roma integráció évtizedének nyilvánították, s kötelezettséget vállaltak arra, hogy a közösen meghatározott négy prioritási területen (oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy) elkészítik saját nemzeti stratégiájukat a romák helyzetének javítása érdekében. Miközben a Roma Integrációs Főosztály a programban vállaltak teljesítésének monitoring (DecadeWatch) jelentésére hivatkozva Magyarország eddigi teljesítményét a legjobbra értékeli, addig a kormány által 2007. április 3-án létrehozott Roma Integrációs Tanács (mely a cigányság érdekvédelmi szervezeteiből jött létre), képviselői több alkalommal is visszadobták a kormány végrehajtási tervezetét – koncepciótlanság, előkészítetlenség, forráshiány és a tárcák közötti egyeztetések elmaradásával érvelve. A szegregációra azonban nem lehet azt mondani egyértelműen, hogy jó vagy rossz, pozitív vagy negatív, hiszen ez akár a cigányok érdekeit is szolgálhatja. 2009 februárjában készítettek egy interjút Sólyom László Köztársasági elnökkel, ahol a romákkal kapcsolatos problémákról beszél-
139
tek. Most ebből az interjúból ragadnék ki egy részletet, ahol pozitív színben tünteti fel a romák szegregációját iskolai szinten. „– Nem érzi annak veszélyét, hogy a szegregáció már a következő cigány generáció beilleszkedési esélyét is elveszi?” „– Megkerülhetetlen az oktatás kérdése, nem győzöm hangsúlyozni. Pénz, jó tanár és jó program kell. Kállai Ernő, ma kisebbségi ombudsman egykori tanítványai miért tudtak híresen jól bánni a cigánygyerekekkel? Mert megfelelő képzést kaptak, ismerték szokásaikat, otthoni hátterüket. Nem lehet doktriner módon megoldani ezt a kérdést, vagyis mindenkire mindenhol ugyanazt az integrációt rákényszeríteni. A magyar iskolarendszer azok között van, amelyek a legkevésbé képesek kiegyensúlyozni az otthonról hozott hátrányokat. Amíg ez így van, addig sokféle módszert lehetne megengedni a fölzárkóztatásban, megint csak megfelelően képzett tanárral, aki a szülőkkel is szót ért. Találkoztam ilyen iskolákkal például Cserhátsurányban és az ormánsági Magyarmecskén. Itt a fejlesztőpedagógus kijár még a családokhoz is segíteni a szülők konfliktusaiban. Mindig az igazgató személyisége, felkészültsége és pénzszerzési képessége volt a döntő. Tudom, hogy a jó példákat intézményesíteni nehéz.” – mondta el Sólyom László Köztársasági elnök52. Ebből a példából is látható tehát, hogy a szegregáció nem minden esetben diszkriminatív, vannak esetek, mikor inkább építő jellegű lenne. A másik oldal képviselőinek is igen komoly érvei vannak álláspontjaik mellett. Azonban ezeknek az érveknek a hangoztatása manapság azonnali beskatulyázással jár együtt. Mindezek ellenére a demokratikus keretekbe még beférő érveket mindenképpen szükségesnek tartom kifejteni. A cigányság legfőbb problémája az asszimilációra és az együttélésre való képtelenség. Ez természetesen nem mondható el egyéni szinten, mert vannak kivételek, pont mint mindenhol, de csoport szinten sajnos ez a megállapí52
Nagy N. Péter - Tóth Ákos, 2009. Sólyom László: A cigányság az ország testének része. In: Méltóság net, 2009. február 29. http://www.meltosag.net/solyom-laszlo-aciganysag-az-orszag-testenek-resze. Letöltés ideje: 2009. december 20.
140
tás már teljes mértékig igaz. A cigányok azonban nem szeretnének asszimilálódni, nem szeretnének hasonulni, és nem szeretnék felvenni a szokásainkat sem, de ennek ellenére ők teljes értékű tagként szeretnének a magyar társadalomban részt venni. Ami egy kicsit olyannak tűnhet – hogy egy példát hozzak fel erre –, hogy minden, ami kötelezettség vagy szabály az, rám nem vonatkozik, mert én más vagyok mint te, viszont amit te is megkapsz, az nekem is kell. Tehát ők mindenképpen ki szeretnék és ki is használják a különböző szociális juttatásokat, de nem akarnak magyarok lenni, nem akarnak úgy és olyan szabályok között élni, mint a magyarok. Természetesen azzal nem is lenne semmi baj, hogy nem akarnak ugyanolyanok lenni, mint mi vagy, hogy nem akarják átvenni a kultúránkat, hiszen ők egy másik népcsoport, akik saját, több száz éves múlttal rendelkeznek. A probléma ott kezdődik, hogy a cigányság egy jelentős része teljesen elutasítja a magyarságot és annak szokásait, illetve azok normáit. Ezeknek a normáknak az elutasításával viszont sok magyar szemében deviánssá válnak, mely negatív megkülönböztetést von maga után. Ez azonban csak az egyik ok, a másik érve ennek az oldalnak az, hogy manapság sokan úgy gondolják, hogy félni kell a cigányságtól. Sokan félnek, ha egy kisebb cigánycsoportot látnak az utcán éjszaka, és inkább kikerülik őket, félnek, ha egy cigány leül melléjük valamilyen tömegközlekedési eszközön, vagy ha szorosan melléjük állnak. Ennek a félelemnek is természetesen megvan az oka, nemcsak kitaláció vagy rémhír, amit különböző rosszindulatú szervezetek terjesztenek félelemkeltés végett. Az egyik legjobb példa erre a cigány erődemonstráció Siófokon, ahol 2008 júliusán látványos egy cigány bűnözői gárda díszfelvonulást tartott a Petőfi sétányon, ahol mintegy 150-en vonultak végig, állítólag késekkel, kardokkal felszerelkezve. Élükön a magát országos cigányvajdának kikiáltó K. Cs. menetelt fekete kalapban. A felvonulás célja az volt, hogy minden helyi szórakozóhely tudja, hogy kinek kell fizetnie védelmi pénzt, és mire számíthat, ha ezt nem teszi meg. Az ehhez hasonló deviáns megmutatkozások miatt alakult ki ez a fajta félelem és elutasítás a romákkal szemben,
141
ami azonban nemcsak Magyarországon, de a környező országokban is ugyanilyen szinten jellemző, ha nem jobban (pl: Románia). Az azonban elmondható, hogy a cigányság példátlan mértékben felülreprezentált a börtönnépességben, bár a köztudatban (szakmaiban is) élő becslések (60-80%) túlzónak bizonyultak. Elfogadva Kemény István nemrégiben publikált becslését, miszerint a magyar lakosság kb. 4,5%-a cigány, ehhez képest a börtönlakó cigányok aránya minimálisan is több mint hatszoros (30%), reálisan nyolcszoros (40% körül) az országos arányhoz képest. Szociális helyzetük, életesélyeik eltérő mértékben, de rendre rosszabbak, mint nem cigány társaiké. Ennek hatásaként a bűnöző karrier rögzültségében (más megközelítésben alternatív esélyek hiányában), a büntetőeljárásban, és ennek következtében a börtönben is nehezebb körülmények közé kényszerülnek53. Az igazsághoz azonban még az is hozzátartozik, hogy Magyarországon az utóbbi időben kialakult egyfajta örökített cigánygyűlölet. Magyarország elmaradott, náci és sztálinista felfogású, nacionalista államot szolgáló intézményein keresztül nemzedékről nemzedékre átörökíti a cigánygyűlöletet. Köszönhetjük ezt többek között az elmúlt 50 évnek, hiszen ezek a jelenségek benne voltak a társadalomban, a kommunista diktatúra csak tovább érlelte ezeket54. Diszkrimináció Amikor kimondjuk a diszkrimináció szót, akkor mindenkinek eszébe jut, hogy kora, neme, vallása, szexuális irányultsága, származása, vagyoni, illetve születési helyzete miatt történik egyfajta hátrányos megkülönböz53
Huszár László (1997) Romák, börtönök, statisztikák In:Amarodrom, roma lap, (1997. aug.) http://www.amarodrom.hu/archivum/97/statiszt.html. Letöltés ideje: 2009. december 20. 54 Balogh Artúr (2007) Örökített cigánygyűlölet. In: RomNet, 2007. április 20, (http://baloghartur1.blogter.hu/147501/orokitett_ciganygyulolet. Letöltés ideje: 2009. december 19. 142
tetés valakivel vagy valakikkel szemben. Ez a negatív megkülönböztetés megtörténhet iskolában, közintézményben, utcán, munkahelyen vagy akár a helyi közértben is. Én, a dolgozatom témája miatt, a faji diszkriminációval foglalkozom, mivel ez az, amit a roma közösség nap mint nap megél. Ez Magyarországon igen súlyos probléma, főleg az elmúlt 10 évben éleződött ki a helyzet. A faji megkülönböztetés, diszkrimináció majdnem mindig az emberi jogok megsértésével jár. A faji diszkrimináció megszüntetését szabályozó legfontosabb nemzetközi dokumentum, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény (ICERD). Megfogalmazása szerint: a faji megkülönböztetés kifejezés minden olyan különbségtételt, kizárást, megszorítást vagy előnyben részesítést jelent, amelynek alapja a faj, a bőrszín, a leszármazás, a nemzetiségi vagy etnikai származás, és amelynek célja vagy eredménye politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális téren vagy a közélet bármely más terén az emberi jogok és alapvető szabadságjogok elismerésének, egyenrangú élvezetének vagy gyakorlásának megsemmisítése vagy csorbítása. Az egyenlő bánásmód elvéhez elengedhetetlen a faji, etnikai és nemzeti kisebbségek törvény előtti egyenlőséghez való joga, illetve a törvény által biztosított azonos fokú védelemhez való jog. A nemzetközi jog tiltja a faji diszkriminációt többek között az oktatás, egészségügy, lakhatás, munkaügy, illetve a közjavakhoz és közszolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok nyújtása területén. Az államnak kötelessége megelőzni, büntetni és hatékony jogorvoslatot nyújtani a faji megkülönböztetéssel szemben. Az érvényben lévő nemzetközi jog különbséget tesz „közvetlen” és „közvetett” diszkrimináció között. Közvetlen megkülönböztetés áll fenn, ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai alapon kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának. Erre jó példa, ha egy munkaközvetítő iroda a roma jelentkezőket konzekvensen elutasítja, vagy ha egy ingatlanközvetítő szándékosan és készakarva rossz minőségű lakást juttat a romáknak.
143
4. ábra: Cigányok foglalkoztatottságának alakulása 1983 – 2004 között.
Közvetett megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egy faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képes különösen hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek. A közvetett diszkriminációt jól illusztrálja annak a bevásárló központnak a példája, ahová hosszú szoknyát viselő személyek nem léphetnek be, vagy egy olyan kormányhivatal, amely megtiltja a fejfedőt viselő személyeknek a belépést. Ezek a szabályozások, noha látszólag nem tesznek különbséget a különböző etnikumok között, valójában egyes kisebbségeket – melynek tagjai hosszú szoknyát szoktak hordani vagy fejkendőt viselnek – aránytalanul hátrányos helyzetbe hoznak. Az esetek elenyésző számában a diszkrimináció nem törvényellenes. A közvetlen diszkrimináció esetében kivételt képez az ún. „valódi és döntő foglalkoztatási követelmény”. Nem feltétlenül törvényellenes az a megszorítás, hogy rabbinak csak zsidó vallású jelentkező pályázhat, vagy a roma fiatalokkal foglalkozó szakember roma származású legyen.
144
A következő kérdés, ami egyben a legfontosabb, hogy mindezek után honnan lehet tudni, hogy valaki diszkrimináció áldozatává vált? A legtöbben tudják, miről ismerszik meg az egyértelmű diszkriminatív helyzet. Sajnos, manapság Európában túlságosan gyakran vagyunk tanúi ilyen helyzeteknek. Ilyen, ha például valakit vagy valakiket nem szolgáltak ki egy szórakozóhelyen vagy étteremben, mert a pincér vagy a tulajdonos azt mondta, hogy cigányoknak nincs kiszolgálás, vagy ha valaki azért nem kapott munkát vagy orvosi ellátást, mert roma származású. Ezek mind egyértelmű diszkriminációs helyzetek. Az ERRC (Európai Roma Jogok Központja) ezekben az esetekben a diszkrimináció bizonyítására felhasználja a romák kitiltását célzó dokumentumot vagy kiírást, továbbá a hátrányos megkülönböztetésnél jelen lévő szem- vagy fültanúk körültekintő és részletes tanúvallomását. A közvetlen megkülönböztetés másik kategóriájába tartozik, amikor a „roma” vagy „cigány” megnevezés nem hangzik el, de ennek ellenére be lehet bizonyítani, hogy diszkrimináció történt. Nagyon gyakori például, hogy éttermek és szórakozóhelyek nem engednek be romákat és más sötétbőrű személyeket azzal az indokkal, hogy nincs „klubtagsági igazolványuk”, vagy azt mondják, hogy zártkörű a rendezvény. Ehhez hasonló, amikor az álláshirdetésre jelentkező romáknak telefonon azt mondják, hogy menjenek be felvételi beszélgetésre, ám amikor megérkeznek, s a munkáltató látja, hogy romák, rögtön kiderül, hogy nincs is szabad állás, vagy éppen most töltötték be. Hogyan lehet bizonyítani, hogy ezekben az esetekben diszkrimináció történt? Néhány kelet- és közép-európai szervezet újabban sikeresen alkalmazza a „tesztelés” nevű eljárást. A tesztelés abból áll, hogy romákból és nem romákból álló párokat - akik azonban öltözék, képzettség stb. tekintetében igen hasonlóak - elküldenek jelentkezni az állás- és lakáshirdetésre, illetve éttermekbe és szórakozóhelyekre, ahol fennáll a gyanú, hogy gyakori a hátrányos megkülönböztetés. Amennyiben a nem roma pár más elbánásban részesül, mint a roma - például a nem romákat beengedik a 145
diszkóba, míg a romákat megkérik, hogy mutassák fel a tagsági igazolványukat, majd ezt követően nem engedik be őket –; ez esetben az összes „tesztelő” részletes és körültekintő vallomását rögzíteni kell. A vallomás a diszkriminatív cselekedet bizonyítékául szolgál, és a legtöbb országban a bírósági eljárás során is hasznosítható55. Asszimiláció A dolgozatomban már kifejtettem, mi az az asszimiláció. Ezt azonban tovább lehet bontani: beszélhetünk erőszakos asszimilációról és természetes asszimilációról. Természetes asszimiláció/erőszakos asszimiláció A nemzetiségi nyelv elvesztésének és a többség kultúrája, szokásrendszere, életmódja átvételének végtelenül sok oka és összetevője lehetséges. Interjú-alanyaink megkülönböztették a természetes asszimilációt az erőszakos eszközökkel kikényszerített asszimiláció jelenségétől. Természetes asszimiláció jön létre eltérő kultúrák együttélése során, ilyenkor bizonyos idő elteltével, a kultúrák keveredésével, illetve a domináns kultúra és nyelv előtérbe kerülésével a kisebbség fokozatosan elveszti azokat a jegyeket, amelyek elkülönítik a többségi társadalomtól. A természetes aszszimilációnak a legjobb példái a vegyes házasságok, amelyekben a gyerekek rendszerint a többségi társadalomban domináns nyelvet illetve kultúrát viszik tovább. Az asszimilációnak ezt a formáját majdnem minden megkérdezett elfogadható, de sajnálatos jelenségnek ítélte meg, amely ellen nem lehet és nem is érdemes küzdeni. Figyelmet érdemel, hogy az asszimilációnak ezt a formáját főleg a kisebb létszámú nemzetiségek emelték ki, tehát a lengyel, görög, bolgár, szlovén, ruszin, ukrán és az örmény kisebbségek tagjai.
55
Szerző: ismeretlen. Kalauz a faji diszkrimináció felismeréséhez és kiküszöböléséhez. In: Romacentrum.hu, 2009 (http://www.romacentrum.hu/dokumentok/kalauz-a-faji-
146
Az embereknek végül is ha itt élnek Magyarországon, akkor asszimilálódniuk kell. (...) ez nem jelenti azt, hogy az asszimiláció számunkra egy tragikus dolog. Tragédiáról abban az esetben beszélhetnénk, ha ezek az emberek a magyarokkal nem tudnának együtt élni. (lengyel - civil szféra) Erőszakos asszimilációnak minősül minden olyan törekvés, amely a kisebbség kultúrájának, nyelvének elsorvasztását tűzi ki célul, és arra törekszik, hogy a kisebbség nyelvében, kultúrájában az uralmon lévő többséghez legyen hasonlatos. Magyarország történelme során számos esetét fedezhetjük fel az erőszakos asszimilációnak, amely szinte minden történelmi gyökerekkel rendelkező hazai nemzetiséget érintett. A hazai cigányságot például a hagyományos mesterségeknek és a lakóhelynek az elhagyására, a nehéziparba áramlásra kényszeríttette a szocializmus ideológiája. Természetesen ilyen folyamatok nem csak romákkal szemben történtek vagy történhetnek. Gondoljuk csak vissza például a második világháborút követő lakosságcserékre az akkori Csehszlovákiában56. Befejezés Dolgozatomban megpróbáltam rávilágítani arra, hogy manapság Magyarországon milyen problémák állnak fent a cigánysággal szemben, illetve néhány esetben próbáltam azt bemutatni, hogy ezeket a problémákat, hogyan, milyen módon próbálják megoldani. A dolgozatomat a cigányság történeti áttekintésével kezdtem, majd a használt, és véleményem szerint szükséges szakszavakat kifejtettem és értelmeztem. Ezek után bemutattam az integrációt, szegregációt, diszkriminációt és az asszimilációt. A dolgozatba ezen kívül még beillesztettem néhány fontosabb fogalmat, adatot is, ami a témámhoz valamilyen szinten kapcsolódik pl.: örökített cigánygyűlölet, börtönstatisztika. diszkriminacio-felismeresehez-es-kikuszobolesehez. Letöltés ideje: 2009. december 21. Kende Anna - Kosztandinidisz Diana - Szilassy Eszter Asszimiláció és kisebbségi identitás. In: Jel-Kép, KOMMUNIKÁCIÓ, KÖZVÉLEMÉNY, MÉDIA. http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/kende/kende.htm.Letöltés ideje: 2009. december 21.
56
147
5. ábra. Egy kép az összetartozásról
Ábrák
1. ábra: Cigányság zászlója 2. ábra: A cigányság megoszlása a Magyarországon megyékre bontva 3. ábra: Cigány család, hagyományos népviseletben 4. ábra: Cigányok foglalkoztatottságának alakulása 1983 – 2004 között 5. ábra: Egy kép az összetartozásról
Irodalom
Magyarországi
romák.
(2009)
In:
Wikipédia.
2009.
december
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gi_rom%C3%A1k.
13.
Letöltés
ideje: 2009. december 19. Pató.Attila.(2005) Vocabular pentru societăţi plurale. In: Szótár plurális társadalmaknak
http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=106.
ideje: 2009. december 19.
148
Letöltés
Magyar Larousse Enciklopédia. II. kötet, Akadémia Kiadó, Budapest, 1992. Pató.Attila.(2005) Vocabular pentru societăţi plurale. In: Szótár plurális társadalmaknak http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=78. Letöltés ideje: 2009. december 19. Pató.Attila.(2005) Vocabular pentru societăţi plurale. In: Szótár plurális társadalmaknak. http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=8. Letöltés ideje: 2009. december 19. Nagy N. Péter - Tóth Ákos (2009) Sólyom László: A cigányság az ország testének része. In: Méltóság net, 2009. február 29. http://www.meltosag.net/solyomlaszlo-a-ciganysag-az-orszag-testenek-resze. Letöltés ideje: 2009. december 20. Huszár László (1997) Romák, börtönök, statisztikák In:Amarodrom, roma lap, (1997. aug.) http://www.amarodrom.hu/archivum/97/statiszt.html. Letöltés ideje: 2009. december 20. Balogh Artúr (2007) Örökített cigánygyűlölet. In: RomNet, 2007. április 20, (http://baloghartur1.blogter.hu/147501/orokitett_ciganygyulolet. Letöltés ideje: 2009. december 19. Kalauz a faji diszkrimináció felismeréséhez és kiküszöböléséhez. In: Romacentrum.hu,
2009.
http://www.romacentrum.hu/dokumentok/kalauz-a-faji-
diszkriminacio-felismeresehez-es-kikuszobolesehez. Letöltés ideje: 2009. december 21. Kende Anna - Kosztandinidisz Diana - Szilassy Eszter Asszimiláció és kisebbségi identitás.
In:
Jel-Kép,
KOMMUNIKÁCIÓ,
KÖZVÉLEMÉNY,
MÉDIA.
http://www.c3.hu/~jelkep/JK992/kende/kende.htm.Letöltés ideje: 2009. december 21.
149
Takács Kata: Női bántalmazás, családon belüli erőszak „Mindannyian – férfiak és nők, katonák és békefenntartók, közemberek és vezetők – felelősek vagyunk azért, hogy segítsünk véget vetni a nők elleni erőszaknak. Az országoknak komolyan kell venniük kötelességüket, hogy a bűnösöket igazságszolgáltatás elé állítják, az áldozatok pedig orvoslatot kapjanak. És mindnyájunknak fel kell szólalnunk családunk körében, munkahelyünkön, közösségeinkben, hogy a nők elleni erőszakos cselekedeteknek vége legyen.” (Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára)
A Miniszteri Bizottság 2002. április 30-án elfogadott Rec (2002) 5. számú, a tagállamok számára a nők erőszak elleni védelméről szóló ajánlásában az alábbi meghatározását adja általában a nők elleni erőszaknak, illetve különösen a családon belüli erőszaknak. „A nők elleni erőszak fogalma alatt a nemek közötti megkülönböztetésen alapuló erőszak valamennyi olyan formája értendő, amely fizikai, szexuális vagy lelki bántalmat vagy szenvedést eredményez vagy eredményezhet egy nő számára, ide értve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, kényszerítést vagy a szabadság önkényes korlátozását, akár nyilvánosan, akár a magánéletben. A meghatározás vonatkozik - de nem korlátozódik kizárólag – a családon belüli vagy otthoni erőszakra, beleértve a fizikai és a mentális aggressziót, az érzelmi és a lelki bántalmazást, a nemi erőszakot és a szexuális bántalmazást, a vérfertőzést, a házastársak, az állandó vagy alkalmi partnerek és az élettársi kapcsolatban élők közötti nemi erőszakot, az elégtételszerzés nevében elkövetett bűncselekményt, a női nemi szervek megcsonkítását, valamint minden egyéb, a nő számára ártalmas hagyományos gyakorlatot, mint amilyen a kényszerházasság.”57 57
Európa Tanács. A családon belüli erőszak. In: Európa Tanács,
150
Egy 2008-as kutatás szerint Magyarországon minden ötödik nő áldozatául esik élete során legalább egyszer erőszakos férje/élettársa vagy esetleg volt férje/élettársa bántalmazásának. Tavaly csaknem 67 nőt ölt meg valamelyik családtagja, derült ki a kutatásból, a világon viszont minden 18. másodpercben egy nő erőszak vagy bántalmazás áldozata lesz. Az előbbi adat megdöbbentő, ám nem kirívó más országok statisztikájához képest. Míg a testi bántalmazás csak a jéghegy csúcsa, addig a folyamatos lelki erőszakban élő nők száma jóval magasabb és szinte megbecsülhetetlen. Pontos statisztikai adatok nincsenek a bántalmazásokkal kapcsolatban, mivel sok nő visszavonja feljelentését, félve a következményektől. A rendőrség hozzáállása sem megfelelő, igaz, a helyzet javulni látszik, ám még korántsem tökéletes. Sok tévhit látott napvilágot, ezek közül kiemelném az egyiket, mely így szól: „ki kell hívni a rendőrséget, és majd ők megoldják a problémát”, ezzel az állítással csupán az a baj, hogy a rendőrség kihívásával korántsem oldódik meg a probléma, sőt. Magyarországon sajnálatos módon néha még mindig megesik, hogy a rendőrség nem megy ki a családon belüli erőszakkal kapcsolatos hívások ügyében, arra hivatkozva, hogy „amíg nem folyik vér, nem avatkozhatnak be."58 Ugyanakkor a 2003-ban meghozott 13/2003. számú országos rendőr főkapitányi intézkedés nyomán e hozzáállás változóban van. Az intézkedés világossá teszi, hogy a rendőrség állami intézmény, amelynek feladata, hogy fellépjen a bűncselekmények ellen. Ezen feladatának a mindenkori kiszállásra jogosult rendőri állomány a helyszínen való megjelenéssel, a sértett és az elkövető egymástól elkülönített kikérdezésével, a sértett jogairól való felvilágosításával és (amennyiben az ügyben kiskorú gyerek is szerepel) a gyermekjóléti szolgálat értesítésével köteles eleget tenni. Az intézkedésből kiderül: semmi esetre sem tartozik a rendőrség feladatkörébe, hogy látatlanban eldöntse, vajon az adott eset bűncselek-
http://www.europatanacs.hu/pdf/A_csaladon_beluli_eroszak.pdf Letöltés ideje: 2009. december 22. 58 A megvert magyar nők 19 százaléka kért segítséget a rendőrségtől. Az esetek csaknem felében (44,6 százalék) a rendőrség elutasító volt. (Tóth Olga: Erőszak a családban) 151
mény-e vagy sem. Minden egyes bejelentést hivatalból ki kell vizsgálnia. A hívást fogadó ügyeletes kötelességmulasztást követ el, amikor nem hajlandó érdemileg foglalkozni egy családon belüli erőszak bejelentésével, amiért az intézkedés kérőjének jogában áll írásban panaszt tenni. (Ehhez érdemes elkérni az intézkedésre nem hajlandó rendőr nevét és szolgálati számát, amelyet kérésre köteles közölni.) A rendőrség másik gyakori mulasztása az, hogy amikor mégis történik beavatkozás, és a kiszálló rendőrök beviszik a bántalmazót néhány órára (amennyiben a rendőr jelenlétében is támadóan lép fel), a szabadon bocsátás után senki sem győződik meg arról, hogy az áldozat biztonságban van-e. Nem nehéz elképzelni, hogy a bántalmazó első dolga az lesz, hogy megmutassa a nőnek, „mit kap, ha még egyszer kihívja a rendőrséget”. Sok nő nagyon is tisztában van vele, milyen veszélyben lesz, ha partnerét hazaengedik, ezért már a rendőrök belépésekor visszakozik. A harmadik hiba, amelyet a rendőrség elkövethet az úgynevezett „békéltetés”. Békéltetésnek azt az eljárást nevezik, amikor a rendőrök a sértettel és az elkövetővel közös helyiségben „elbeszélgetnek”, majd a „rendezés” biztos tudatában távoznak. Ez az eljárás figyelmen kívül hagyja az elkövető és a sértett között fennálló hatalmi viszonyt, amelynek felrúgásával az áldozat már önmagában jelentős veszélyt vállalt, amikor kihívta a rendőrséget. A bántalmazó jelenlétében a nő egyik lehetséges lépése az, hogy önmaga siet elhitetni a belépő rendőrrel, hogy semmi az egész, és egyszerű veszekedésről van csak szó. Esetenként előfordul ugyan, hogy a kiszálló rendőrök nem felejtik el figyelmeztetésben részesíteni a bántalmazót, s ezzel időlegesen sikerül megelőzni az újabb erőszakot, ám ha ez nem történik meg, a tipikus következmény a még nagyobb verés. A bántalmazó felelősségre vonását nélkülöző beavatkozás azzal jár, hogy a bántalmazott többet nem mer segítségért fordulni, a bántalmazó pedig megerősítést kap arról, hogy tettéért nem kell felelős-
152
ségre vonástól tartania. A hatékony beavatkozás egyelőre még kivételnek számít.59 Magyarország még mindig nem nyújt kellő védelmet a családon belüli áldozatoknak. Sokszor a bírósági eljárás sokáig elhúzódik, eközben nem kap kellő védelmet a nő, sőt a büntetőeljárások idején őrizetbe sem veszik a férfit, így a bántalmazás tovább folytatódhat. Az ítéletek nagy többségében pénzbírsággal megússzák a bántalmazók. A mai jogszabályokkal az a legfőbb probléma, hogy nem a bántalmazottat védik, hanem a bántalmazót. Október 1-jétől hatályos a régóta várt távolságtartási törvény, amely intézkedési jogkörrel látja el a kiérkező rendőrt, aki a helyszínen dönthet arról, hogy 72 órára eljárási kényszerintézkedésként alkalmazza-e a bántalmazóval szemben a távolságtartást, majd ezt követően – szükség esetén – a bíróságtól is kérni lehet a távolságtartás 30 napra való meghoszszabbítását. A törvény mindenképpen visszatartó erejű lehet.60 Mindenképpen pozitívnak tartom e törvény megszületését, mert végre történt valami, ám nem hiszem, hogy ezen törvény megszületésével bármi is változna a bántalmazottak helyzetét illetően. Ugyan a rendőr a férfit eltávolíthatja otthonról, de mi lesz a nővel, ha letelik az a 72 óra? A törvény megalkotása még nem elegendő ahhoz, hogy a családon belüli erőszakot visszaszorítsuk. 72 óra nem elegendő ezen problémakör megoldására. Nyilván azt várják ettől a 72 órától, hogy az iszákos férfi vagy a dühöngő apa ennyi idő alatt lenyugszik és nem bántja családját, ám ez a három nap éppen olaj is lehet tűzre. Ha a nő nem tud hova menni, esetlegesen elmenekülni ez idő alatt otthonról, akkor a helyzete nagy valószínűséggel csak romlani fog, mivel a férfi általában csak jobban el fogja verni a nőt, amiért, kihívta rá a rendőröket és még a lakásból is kirakták. Ezért
59
Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület(2006)Miért marad?. In: NANE Egyesület,2006 http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf Letöltés ideje: 2009. december 22. 60 Szegedma(2009)Képviselőnők a nők elleni erőszak megszüntetéséért. In: Szegedma, 2009. november 25. 153
ez a 72 óra csak pillanatnyi tűzoltás, és semmi másra nem elegendő, minthogy a szükséges holmik és iratok összepakolásával egy biztos és biztonságos helyre meneküljön a sértett. Kitűnő hely lehet ilyen estekben egy női menhely, amely pont erre a célra jött létre. A bántalmazott nőknek jogaik is vannak, amivel jó, ha tisztában vannak. Legfőbb joguk a biztonsághoz való jog. Senkinek nincs joga bántalmazni egy nőt vagy gyerekeit, ha ilyesmi előfordul, azonnal fel kell jelenteni a rendőrségen. Az eljárás elején mindenki kérheti a titkos kezelést, ha ezt szükségesnek tartja, az eljárás bármely szakaszában megilleti a sértettet, hogy saját jogaival kapcsolatban felvilágosítást kapjon. Ezen felül az eljárás bármely szakaszában a sértett panasztételi jogokkal is élhet. A Vessünk véget a nők elleni erőszaknak: a szavaktól a tettig című tanulmányból kiderül, hogy a nők jelentős hányada szenved fizikai, szexuális vagy pszichológiai erőszaktól. A dokumentum több ország felméréseit összesíti. Az Egészségügyi Világszervezet 11 államban végzett felmérése alapján - országtól függően - a nők 6-59 százalékát bántalmazza partnere szexuálisan. A 6 százalékos adatot Japánban, az 59 százalékosat Etiópiában regisztrálták. A meggyilkolt nők 40-70 százalékát megerőszakolta férje, illetve barátja. A felmérésből az is kiderül, hogy 130 millió nőnek csonkították meg a nemi szervét, elsősorban Afrikában, de egyes közel-keleti államokban, sőt az Európába, Észak-Amerikába vagy Ausztráliába bevándorolt közösségekben is előfordult ez. Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában a rokkant nők több mint felét bántalmazzák, míg ez az arány egészséges társaiknál egyharmados.61 Nézzünk egy kis kitekintést, hogy mi a helyzet külföldön az Amnesty International jelentése alapján eme fontos kérdést illetően. A jelentés szerint nem csak az állami és más erőszakszervezetek jelentenek fenyegetést a nők számára, de a család, az otthon is, hiszen a világ legtöbb országá-
http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/kepviselonok-a-nok-elleni-eroszakmegszunteteseert/ Letöltés ideje: 2009. december 22. 61 Bódi Julcsi (2006)Minden harmadik nőt bántalmaznak a világon életében legalább egyszer. In: nőtárs, 2006. október.22. http://www.notars.hu/node/760 Letöltés ideje: 2009. december 22. 154
ban még mindig a férfiak dominanciája a jellemző. Védelemre a bántalmazott nők ritkán számíthatnak. Az Amnesty International jelentése - világbanki és állami szervek adataira hivatkozva - feltárja, hogy a nők bántalmazása elterjedtebb, kevésbé „országfüggő” jelenség, mint gondolnánk. Az Egyesült Államokban például minden 15. másodpercben bántalmaznak egy nőt, és évente 700 ezret erőszakolnak meg - azaz minden nap 1917et, vagyis óránként 80-at. Világszerte minden ötödik nőt ért már szexuális vagy más fizikai támadás. Az Amnesty úgy találta, hogy a nőknek nemcsak a „hagyományos” erőszakforrásokkal kell szembenézniük. Az állami és más erőszakszervezeteken, háborús helyzeteken kívül a család és az otthon is sokuk számára jelent veszélyt. A házastársi erőszak még a fejlett országokban sem tűnt el, a harmadik világban pedig kimondottan jellemző. Indiában a nők negyven százaléka számolt be férjétől vagy más férfi családtagjától elszenvedett erőszaktól; a viszonylag liberális arab országnak számító Egyiptomban 35. Típuseset az otthoni erőszakon belül az úgynevezett „becsületbűn”: több konzervatív muszlim országból számoltak be olyan esetekről, amikor egy nőt vagy leányt azért bántalmaztak, vagy akár öltek meg családtagjaik, mert „szégyent hoztak a családra”. Ehhez nem kell olyan „főbenjáró bűnt” elkövetniük, mint férjük elhagyása vagy megcsalása, gyakran elég, ha felfedik magukat egy házon kívüli férfi előtt, szóba állnak vele, takaratlanul mennek az utcára, vagy akár ellentmondanak uruknak. Egyes afrikai országokban a mai napig előfordul a nők nemi szervének megcsonkítása, a szex élvezete ugyanis bűnnek számít. A legnagyobb probléma az, hogy sok jogsértésért a nőknek különösen nehezen szolgáltatnak igazságot - írják az Amnesty munkatársai. A házastársi erőszak sok országban elfogadott, tudomásul vett dolog, és a rendőrség nem is foglalkozik vele. Egy thaiföldi felmérés szerint a rendőrségre menekülő nőknek a hatóság általában azt tanácsolja, béküljön ki partnerével, és nem indítanak eljárást vagy vizsgálatot. Sok helyütt nincs is jogegyenlőség a két nem közt. Szaúd-Arábiában egy erőszakos házastársa elől menekülő nőt a rendőrség letartóztathat, mert férfi kísérő nélkül ment ki az utcára. Ha egy pakisztáni nő nem tudja bebizonyítani az őt ért vádak elle-
155
nében, hogy nem folytatott házasságon kívüli szexuális kapcsolatot, megkövezésre ítélhető - sorolja a példákat az Amnesty. Az emberjogi szervezet szerint a nemzetközileg elfogadott alapelvek érvényesítése az egyes államok dolga volna, helyi törvények meghozatalával és a meglévők hatékonyabb betartatásával kellene elsősorban fellépni a szebbik nem elnyomása ellen.62 Ezen olvasmány során felmerül a kérdés, hogy vajon miért bántalmazhat a bántalmazó? Valószínűleg, mert magatehetetlen és nem tudja máshogy kifejezni önmagát, meg mert megteheti, mivel mindenki tétlenül nézi, hogy mi történik a környezetében. Az emberek általában nem lépnek fel ellenük, hallgatnak, elfordítják a fejüket, mintha mi sem történt volna, és ezzel csak felbátorodnak a bántalmazók. A másik fontos kérdés, ami felmerülhet bennünk olvasás közben, hogy milyen ember lehet a bántalmazó, és mi lehet a haszna a bántalmazásból? A bántalmazókra jellemző a hierarchikus világszemlélet, úgy tekintenek az emberekre, mint alá- fölé rendeződött csoportokra, s ebbe a párkapcsolat is beletartozik. Akik szeretnek mások fölött uralkodni, azt gondolják, hogy vagy én uralkodok, vagy rajtam uralkodnak, nincs harmadik lehetőség. Ezek az emberek abban is érzékenyek a hierarchiára, hogy tudják, kivel szemben mit engedhetnek meg maguknak, a szomszéd, a rendőrök előtt egy kedves, sármos ember képét mutatják, ami az áldozatok segítségkérését tovább nehezíti.63 A következőkben nézzük az egyetlen Magyarországon működő civil szervezetet, amely a családon belüli erőszakkal foglakozik, a NANE-t (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület). 1994-ben alakult azzal a céllal, hogy segélyvonalat indítson a bántalmazott nők részére, ám az elmúlt évek során a tevékenységi köre jelentősen kibővült.
62
Szlankó Bálint(2001)Világszerte elterjedt a nők bántalmazása. In: Index,2001.március.07. http://index.hu/kulfold/nok/ Letöltés ideje: 2009. december.22. 63 Hirado(2008)Elcsattant pofonok és családi brutalitás!. In: Hirado, 2008. november 25. http://www.hirado.hu/Hirek/2008/11/25/11/Nok_elleni_eroszak.aspx# Letöltés ideje: 2009. december 22. 156
Az állami intézmények nem garantálják a nők családon belüli fizikai biztonságát, és ez nők százezreinek halálához vezet szerte a világon. A nők elleni diszkrimináció széles skáláján a családon belüli erőszakot kiemelt helyen kell kezelnünk. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nők ellen elkövetett bűncselekmények között egyértelműen a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a családban, az otthon falai között folyó erőszak a privát szféra sérthetetlenségénél fogva gyakran láthatatlan, ami az áldozat számára jelentősen megnehezíti a segítségkérést, a környezet számára pedig a segítségnyújtást. A nők elleni erőszak fajtái Nők elleni erőszaknak nevezünk minden olyan erőszakot, amely a személy nemi hovatartozása miatt történhet és történik meg valakivel. Az alábbiakban partnerkapcsolati erőszak legjellegzetesebb példáit soroljuk fel. Szóbeli (verbális) erőszak A nő lekicsinylése, sértegetése, gúnyolódás, nevetségessé tevés (például a nő külseje, vallása vagy faji hovatartozása miatt), bántalmazással, veréssel való fenyegetés, gyerekek elvételével, öngyilkossággal való fenyegetés. Lelki erőszak Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés),
157
táŰmadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása Testi (fizikai) erőszak Lökdösés, pofozás, fojtogatás, haj húzása/kitépése, ököllel/eszközzel való ütés, rugdosás, harapás, rázás, égetés, fegyverrel (késsel, lőfegyverrel, nehéz tárgyakkal) való fenyegetés vagy bántás, alapvető testi igények és szükségletek megtagadása (éheztetés, szomjaztatás, alvásmegvonás, ürítkezés kontrollálása), bezárás, kizárás, megkötözés és mozgásszabadság korlátozása Szexuális erőszak Nem kívánt szexuális tevékenységre való kényszerítés, nemi erőszak, szexszel való fájdalomokozás vagy megalázás, tárggyal való nemi erőszak, intim testrészeik bántalmazása, másokkal való közösülés/prostitúció kényszerítése, reproduktív jogok korlátozása: fogamzásgátlás akadályozása vagy kényszerítése, terhességre vagy abortuszra kényszerítés Gazdasági erőszak Anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven levő céggel (Bt., Kft.) való sakkban tartás/zsarolás. Miért tűrik a nők a családon belüli erőszakot? Számtalan oka lehet annak, hogy a nők nem lépnek ki egy erőszakos kapcsolatból. Az alábbiakban a leggyakoribb okokat és indokokat ismerte-
158
tem: A gyerekek: „A gyerekeknek szükségük van apára. Egy erőszakos apa is jobb a semminél.” Házastársi eskü: „Megfogadtam, hogy a felesége maradok, míg a halál el nem választ. A rossz tulajdonságait is el kell fogadnom.” Szerelem: „Szeretem. Amikor nem durva, boldog vagyok. Ha vele maradok, talán a szerelmem megváltoztatja.” A valóság letagadása: „Nem is igazi erőszak, amit velem csinál. Ki lehet bírni. Más nőknek sokkal rosszabb.” Szégyenérzet: „Jobb, ha nem tud erről senki. Nem bírnám elviselni, ha kiderülne, miket csinál velem.” Bűntudat: „Biztosan én tehetek róla. Valamit nem csinálok jól. Megérdemlem, hogy így bánik velem.” Az önbecsülés hiánya: „Úgysem találnék nála jobbat. Azt mondja, hogy csúnya vagyok, és ráadásul rossz anya és feleség.” Félelem: „Megfenyegetett, hogy ha elhagyom, utánam jön, és megöl engem is, meg a gyerekeket is.” Beletörődés: „Úgysem tudok változtatni a helyzetemen. Ő az erősebb. Senki sem segíthet rajtam.” Felelősségérzet vagy társadalmi nyomás: „A családnak mindenképpen együtt kell maradnia. A család összetartása a nők dolga.” Anyagi biztonság vagy gazdasági függés: „Nem tudnám egyedül eltartani magamat és a gyerekeket. Egyébként is, hová mehetnék?” Érzelmi zsarolás: „Azt mondta, nem tud nélkülem élni. Azt mondta, öngyilkos lesz, ha elhagyom.”64 64
Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület. A nők elleni erőszak In: NANE, 159
Végezetül pedig nézzünk rövid esetleírást: „Amikor elkezdett rendszeresen megverni, az apja azt mondta, hogy ez így van rendjén. … Ha rendőrnek mondtam, az volt a válasz, hogy tegnap este normális volt, amikor együtt voltak a kocsmában.… Ha barátnőmnek panaszkodtam, a válasz az volt, hogy persze, mert tragikusan fogom fel a dolgokat. … Volt, hogy megerőszakolt, de kinek mondhattam el? Senkinek, mert ez tabu falun!”65
Irodalom Bódi Julcsi (2006)Minden harmadik nőt bántalmaznak a világon életében legalább egyszer. In: nőtárs, 2006. október.22. http://www.notars.hu/node/760 Európatanács. A családon belüli erőszak. In: Európa Tanács, http://www.europatanacs.hu/pdf/A_csaladon_beluli_eroszak.pdf Hirado(2008)Elcsattant pofonok és családi brutalitás!. In: Hirado, 2008. november 25. http://www.hirado.hu/Hirek/2008/11/25/11/Nok_elleni_eroszak.aspx” Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület(2006)Miért marad?. In: NANE Egyesület,2006 http://www.nane.hu/kiadvanyok/kezikonyvek/miertmarad/miertmarad.pdf Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület. A nők elleni erőszak In: NANE, http://www.nane.hu/eroszak/index.html Szegedma(2009)Képviselőnők a nők elleni erőszak megszüntetéséért. In: Szegedma, 2009. november 25. http://szegedma.hu/hir/szeged/2009/11/kepviselonok-a-nok-elleni-eroszakmegszunteteseert/ Szlankó Bálint(2001)Világszerte elterjedt a nők bántalmazása. In: Index,2001.március.07. http://index.hu/kulfold/nok/ Tóth Olga: Erőszak a családban. Bp., TÁRKI, 1999.
http://www.nane.hu/eroszak/index.html Letöltés ideje: 2009. december 22. 65 Hirado(2008)Elcsattant pofonok és családi brutalitás!. In: Hirado, 2008. november 25. http://www.hirado.hu/Hirek/2008/11/25/11/Nok_elleni_eroszak.aspx# Letöltés ideje: 2009. december 22. 160
Tóth Enikő: Nemek közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban Bevezetés A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség alapvető emberi jog, az Európai Unió országainak közös értéke, egyszersmind a növekedésre, foglalkoztatásra és a társadalmi kohézióra vonatkozó uniós célok elérésének nélkülözhetetlen feltétele. Bár a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség még mindig nem érvényesül maradéktalanul, az EU ezen a téren jelentős előrelépést tett az utóbbi évtizedekben. Ez főként az egyenlő bánásmódot biztosító jogszabályoknak, a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére hivatott kezdeményezéseknek és a nők érvényesülését elősegítő célzott intézkedéseknek köszönhető.66 A nők foglalkoztatásának kérdése kulcsfontosságú a közös európai foglalkoztatáspolitika szempontjából. A nők foglalkoztatásának aránya még mindig elmarad a férfiakétól. Milyen gazdasági üzenetet hordoz ez az adat? A Lisszaboni célok között szerepel a nők foglalkoztatási rátájának 60%-ra történő növelése. Jelen helyzetben a nőket nagyobb arányban fenyegeti az elszegényedés és a munkanélküliség veszélye.67
66
Nemek közötti esélyegyenlőség. In: Európai Bizottság http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=418&langId=hu Letöltés ideje: 2009. december 12. 67 Esélyegyenlőség nők és férfiak között az Európai Unióban www.emfa.hu/fileadmin/template/EU_nok_foglalkoztatas_1.ppt Letöltés ideje: 2009. december 19. 161
Forrás: hepih.nfu.hu/download.php?PPID=4072 letöltve: 2009. december 12.
Mit tesz az EU a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőségért? A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb politikai célja. Az egyenlő esélyek biztosítására irányuló közösségi politika, változó tartalommal ugyan, de az európai integráció kezdete óta a Közösség napirendjén szerepel. Különbséget kell tenni az egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőség politikája között. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát jelenti. Az egyenlő bánásmóddal szemben az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a nők tényleges egyenjogúsítása érdekében az élet legkülönbözőbb területein - oktatás, egészségügy, munkaerőpiac, szociális biztonság stb. Az EU politikája nem kizárólag a nőkkel szembeni megkülönböztetést, hanem a nemek közötti diszkriminációt tiltja. Így az uniós férfi polgárok ugyanúgy élhetnek ezekkel a jogokkal, mint a nők, bár a gyakorlatban a férfiakat sokkal kevesebb hátrányos megkülönböztetés éri, mint a nőket. Sajnos az Európai Unió és a tagállamok erőfeszítései ellenére a nemek közötti esélyegyenlőség még ma sem valóság a tagállamokban. A legtöbb tagállamban még mindig jelentősek a bérkülönbségek, elvétve találni csak női minisztert vagy magas szintű gazdasági vezetőt, mindennaposak a diszkriminatív álláshirdetések.
162
A legfőbb versenytárshoz, az Egyesült Államokhoz képest ezen a téren is lemaradt az EU, sok még a teendő. Persze jelentős különbség van az egyes tagállamok között, hiszen a skandináv országokban vagy Hollandiában sokkal előrébb tartanak ezen a téren, mint a mediterrán régió országaiban - Spanyolországban, Görögországban vagy Olasz-országban. Az utóbbi évtizedekben jelentős jogalkotási és intézményi feladatokat vállalt fel az Unió annak érdekében, hogy tagállamaiban és az európai intézményekben ténylegesen érvényesüljön az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség közösségi elve. A 70-es évektől kapott egyre nagyobb szerepet az egyenlő bánásmód biztosítása a Közösség jogalkotásában. Ekkor sikerült túllépni azon az elavult koncepción, amely a Közösség politikáját a bérkülönbségekre szűkítette le. Ennek megfelelően lépésről lépésre dolgozták ki az egyenlő bánásmód tágabb koncepcióját, illetve az azt tükröző irányelveket. Így mára összesen nyolc irányelv alkotja az egyenlő bánásmódra vonatkozó kötelező érvényű közösségi jogot. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elve
Bármelyik tagállamban is dolgozzon a közösségi polgár munkavállaló, nemétől függetlenül egyenlő értékű munkájáért egyenlő bérhez van joga. Az integráció alapítóinak már 1957-től folyamatos gazdasági célja volt, hogy ne szenvedjenek a versenyben hátrányt azok a tagországok, amelyekben már akkor mindennapos gyakorlat volt a nemek közötti esélyegyenlőség, azon tagállamokkal szemben, ahol az csak az alkotmány szövegében létezett. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének gyakorlati érvényesítése megdrágíthatja a női munkaerő alkalmazását. Ezért a fejlettebb tagállamok attól tartottak, hogy a tőkebefektetések azokba a tagországokba áramlanak majd hosszabb távon, ahol a gyakorlatban semmibe veszik az egyenlő bánásmód alkotmányban mindenhol egyformán garantált jogát, és ezért itt jóval olcsóbb a női munkaerő. Ez ellen pedig csak úgy lehet védekezni, ha minden tagállamot azonos szint elérésére köteleznek. Az elmúlt négy évtized jogalkotása, közvélemény-formáló munká-
163
ja ellenére még mindig komoly különbség van az egyenlő értékű munkát végző nők és férfiak között. A bérkülönbség az EU tagállamaiban ágazatonként és országonként erősen változó. Ez a bérkülönbség a tagállamokban átlagosan 20% körül mozog, de egyes tagországokban eléri a 30%-ot is. Egyenlő munkáért egyenlő bért Magyarországon is A magyar jog kifejezett rendelkezéssel és közvetett módon is tiltja az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértését. Az Alkotmány 70./B. § (2) bekezdése szerint: „az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga”. A Munka Törvénykönyvének (Mt.) 5. §-a is rögzíti a diszkrimináció általános tilalmát.68
Forrás: hepih.nfu.hu/download.php?PPID=4072 letöltve: 2009. december 12.
Egyenlő bánásmód az EU munkaerőpiacán A tagállamok kötelesek tiltani a nemek közötti megkülönböztetést a munkavállalással összefüggő valamennyi kérdésben. Jog az egyenlő előmene-
68
Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon http://www.tudosz.hu/aktualis/egyenlo.html Letöltés ideje: 2009. december 19. 164
telhez, képzéshez és munkafeltételekhez. A munkáltató ugyanolyan elvek alapján köteles előléptetni a különböző nemű munkatársait, nem tehet különbséget férfiak és nők között akkor sem, amikor a képzéshez való hozzájutásról kell döntenie. Emellett ugyanazokat a munkafeltételeket kell biztosítania a nőknek, mint a férfiaknak. Ez érintheti a rugalmas munkaidőt, az elbocsátás feltételeit vagy éppenséggel az öltözködési szabályokat. Azonban nem minden megkülönböztetés számít közösségi jogba ütközőnek. A munka természetéből eredő különbségtétel indokolt lehet. Így természetesen nem diszkrimináció, ha a cirkuszba erőművésznek férfit, a női ruhákat bemutató modellnek pedig nőt keresnek és vesznek fel. A pozitív diszkrimináció lehetősége Az EU lehetővé teszi a nemek szerinti eltérő bánásmód alábbi formáit, ha annak célja kizárólag az, hogy kiküszöbölje a múltban elszenvedett hátrányos megkülönböztetés hatásait. A pozitív diszkrimináció csak egy lehetőség, amire az EU nem kötelezi a tagállamokat. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tagállamok azonban egyre gyakrabban élnek a pozitív diszkrimináció eszközével, mert a diszkrimináció puszta tilalmánál többre van szükség az előítéletek leküzdéséhez. A pozitív diszkriminációt leggyakrabban a munkaerő-piaci érvényesülés és a közéletben való részvétel segítésére alkalmazzák. Egyenlő bánásmód a magyar munkaerőpiacon A nemek közötti hátrányos megkülönböztetés általános tilalmát az Alkotmány 66. § (1) bekezdése rögzíti: a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Az Mt. korábban hivatkozott 5. § (1) bekezdése pedig kifejezetten kimondja, hogy a munkaviszonnyal
165
kapcsolatosan tilos hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a nemre tekintettel.69 A jelenlegi helyzet az EU-ban: A nők foglalkoztatási aránya növekszik, de továbbra is elmarad a férfiakétól, annak ellenére, hogy a nők többségben vannak az egyetemi hallgatók és az egyetemi végzettséggel rendelkezők körében. A nők órabére továbbra is átlagban 15%-kal kevesebb a férfiakénál, és ez a helyzet előreláthatóan nem változik az elkövetkező időkben. A nők továbbra is alulreprezentáltak a gazdasági és politikai döntéshozói pozíciókban, bár részarányuk növekedett az utóbbi évtizedben. A nők az erőszakos nemi bűncselekmények fő áldozatai, és az emberkereskedelem szempontjából is veszélyeztetettebb helyzetben vannak. A nők foglalkoztatási aránya egyre közelít a Lisszaboni célok között meghatározott 60%hoz, miután 51,1%ról (1997) 58,3%ra növekedett (2007). Az egyes tagállamok között komoly különbségek vannak 36,9% és 73,2% között ingadoznak a női foglalkoztatási ráták. Érdekesség: a gyermekkel rendelkező nők foglalkoztatási aránya 12,4%-val alacsonyabb a fenti értéknél, míg a gyermekkel rendelkező férfiak esetében 7,3%-kal magasabb. Ez a gyermeknevelési és családon belüli feladatok aránytalan megosztásának az eredménye.70
69
Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon http://www.tudosz.hu/aktualis/egyenlo.html Letöltés ideje: 2009. december 19 70 Esélyegyenlőség nők és férfiak között az Európai Unióban www.emfa.hu/fileadmin/template/EU_nok_foglalkoztatas_1.ppt Letöltés ideje: 2009. december 19. 166
Nők a magyar közéletben A nők aránya riasztóan alacsony mind a magyar parlamentben, mind pedig a helyi önkormányzatokban. Jelenleg a 386 parlamenti képviselőből 35 nő (9%). A kizárólag képviselőnőkből álló női jogokkal foglalkozó albizottságtól eltekintve a parlamenti bizottságokban általában csak néhány képviselőnő van. Összehasonlításként bemutatunk az EU tagállamokra és Magyarországra vonatkozóan egy olyan táblázatot, amely a világ 127 országát rangsorolja a nők parlamenti részvételi aránya szerint 1999-ben.71 A táblázat adatainól kitűnik, hogy az EU tagállamok közül csak a görög parlamentben van kevesebb nő, mint a Magyar Országgyűlésben. Ráadásul a volt szocialista országok rangsorában is a, nem túl előkelő, tízedik helyen állunk, Ukrajna és Moldova társaságában. Összefoglalás Sajnos a rendszerváltás óta eltelt évtizedben a nők hátránya nemhogy csökkent volna Magyarországon, hanem számos területen csak nőtt a férfiakkal szemben. A nőket érő hátrányokról több kötetnyi szakirodalom jelent meg az utóbbi években. Ezek általános megállapítása, hogy a nők hátrányos helyzetének legfőbb oka elsősorban a mélyen rögződött előítéletekben, a nők és az esélyegyenlőség előítéletes társadalmi megítélésében keresendő. Európai integrációnk érdekében ezért mindenekelőtt a közvéleményt kell érzékennyé tenni az előítéletek visszaszorítása, az esélyegyenlőség társadalmi megítélésének javítása érdekében. Az esélyegyenlőség ügye, nagyrészt az EU-csatlakozási folyamatnak köszönhetően
167
került
egyre
inkább
előtérbe
az
utóbbi
néhány
évben.
Az
EU-
csatlakozásunkkal összefüggésben számos kérdésre kell még választ adnunk. Egyfelől teljes mértékben harmonizálnunk kell jogrendszerünket a Közösség elvárásaival. Ebben a tekintetben kifejezetten jól állunk, hiszen a legtöbb közösségi elvárásnak már megfelelnek jogszabályaink. Hosszú távú feladat azonban, hogy EU-konform jogszabályaink a gyakorlatban is alkalmazhatók legyenek, és érezhető hatást fejtsenek ki mindennapi életünkre. Általában ugyanazokkal a problémákkal küszködünk, mint a tagállamok többsége, és ez segítheti közeledésünket az Európai Unió esélyegyenlőségi politikájához. A következő évek feladata lesz, hogy tanuljunk a tagállamok hibáiból, és lessük el jó ötleteiket, bevált megoldásaikat. Irodalom
Nemek közötti esélyegyenlőség. In: Európai Bizottság http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=418&langId=hu
Letöltés
ideje:
2009. december 12. Esélyegyenlőség nők és férfiak között az Európai Unióban www.emfa.hu/fileadmin/template/EU_nok_foglalkoztatas_1.ppt Letöltés ideje: 2009. december 19. Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon http://www.tudosz.hu/aktualis/egyenlo.html Letöltés ideje: 2009. dec. 19. Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon http://www.tudosz.hu/aktualis/egyenlo.html Letöltés ideje: 2009. dec. 19. Esélyegyenlőség nők és férfiak között az Európai Unióban www.emfa.hu/fileadmin/template/EU_nok_foglalkoztatas_1.ppt Letöltés ideje: 2009. december 19. Albert Levente – Gyulavári Tamás: Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma. Tipográfia. Budapest, 2002. 11-12 pp. 71
Albert Levente- Gyulavári Tamás: Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma.Tipográfia. Budapest, 2002. 11-12 pp.
168
Tóth Ferenc: A romák integrációjának kérdései, különös tekintettel oktatásukra
Bevezetés E tanulmány megírásához megpróbáltam a lehető legtöbb, a témában írt tanulmányt figyelembe venni, és belőlük a lényeget kiemelni. Manapság, mikor a romakérdés rendkívüli feszültségekkel teli, több szempontból is fontosnak tartom azon lehetőségek bemutatását, hogyan is lehetne ezen a mind gyakrabban jelentkező feszültségen enyhíteni. Csak hogy néhány dolgot említsünk: az egyre növekvő rasszizmus, a szélsőjobboldal politikai térnyerése (Jobbik), amely véleményem szerint, ha ellenlépések nem következnek, egy jóval drasztikusabb formában fog kicsúcsosodni. Mert sajnos ma a romakérdésre való bármiféle válasz is szavazatokat jelenthet, méghozzá nem is keveset.72 Ezt a populista demagógiát a Jobbik jól ki is használja. Véleményem szerint azonban sem a Jobbik, sem más párt nem rendelkezik, megfelelő megoldási javaslattal. Ma 2009-ben olyan települések is vannak, ahol szinte 100%-os a munkanélküliség, ezáltal a bűnözés 72
A jobbik eredménye a 2009-es Európai választásokon ott a legerősebb, ahol a legmagasabb a roma kisebbség aránya. 169
hatványozottabban jelentkezik. Nem a cigánybűnözést kell kiemelni, és ebből kifolyólag indulatokat gerjeszteni, hanem ezeknek az embereknek valamiféle lehetőséget, alternatívát kell biztosítani, hogy az életben maradáshoz ne a bűnözés legyen az egyetlen út. Abban viszont egyet kell értenem a Jobbikkal, hogy valamit tenni kell, mégpedig sürgősen, mivel egy „ketyegő bombán” ülünk, ami bármikor robbanhat. Az irányokon azonban változtatni kell, és a kirekesztés helyett az elfogadást kell hangsúlyozni. Ezen írás megoldásokat nem, alternatívákat azonban megpróbál kínálni, azáltal, hogy átfogó képet próbál nyújtani a roma integrációs problémáról, különösen oktatásügyi szempontból. Kikről is van szó, kik azok a romák? Egy etnikai kisebbség, amely alatt olyan népcsoportot értünk, amely nyelvi, kulturális, néprajzi, vallási, származási, esetleg antropológiai jellegzetességeket mutat, de nem érik el ezek a jellegzetességek a nemzeti kisebbség, nemzetiség fejlettségi szintjét.73 Becslések szerint a világban mintegy 12 millió roma él. A mai India területéről Európába bevándorolt, legalább 8 millió főre becsült európai cigányság kisebb-nagyobb közösségei a kontinens szinte valamennyi államában megtalálhatók, Európán belül legnagyobb létszámban - mintegy 70 százalékban – Közép- és KeletEurópa országaiban élnek. A cigány lakosság létszámát tekintve, Magyarország 38 ország közül – Románia, Bulgária és Spanyolország után – a 4. helyen áll, amint azt a térképen láthatjuk.
73
CSERTI CSAPÓ Tibor: A nemzetközi kisebbségvédelem alapkérdései. In: FORRAY R. Katalin (szerk.) Romológia – Ciganológia. Dialóg-Campus Kiadó, Bp. – Pécs, 2000. 25. old.
170
I. ábra. A romák száma Európában Kép: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Eurogipsy.PNG A letöltés ideje: 2009-12-15
Nálunk a számuk a 2001. évi népszámlálás szerint valamivel több mint 190 ezer, de valós számuk ezzel szemben, a szociológusok szerint, 500700 ezerre tehető.74 A cigányság szerves része a magyar társadalomnak. Társadalmi integrációjuk meggyorsítása nem tűr további halasztást. Abban a tekintetben, hogy milyen stratégiákkal rendelkezhetnek a kisebbségi népcsoportok, Theodor D. Graves négy lehetőséget különböztet meg: 1. asszimiláció: az egyén nem akarja fenntartani kulturális identitását, a beolvadást választja
171
2. szeparáció: az asszimiláció ellentéte, a hangsúly a kulturális identitás és azonosság megőrzésén van, s nincs kapcsolati igény a tőlük eltérő csoporttal, 3. marginalizáció: sem saját kulturális identitásuk megőrzése nem fontos, vagy erre nincs lehetőség, és kapcsolatuk sincs más csoportokkal, 4. integráció: a kulturális identitás fenntartására törekszik az egyén, de ugyanakkor keresi a kapcsolatot más kultúra tagjaival és annak értékeivel is azonosulni tud75 Ezen formák közül, természetesen, ebben a tanulmányban az integrációs utat kívánjuk követni, de meg kell jegyezni, ma Magyarországon a roma többséget inkább a marginalizáció jellemzi. A társadalmi helyzetük javítása csupán segélyezéssel nem érhető el, mivel ez csak tüneti kezelést jelent. Ugyanakkor a segélyezés sem szüntethető meg, mint ahogy sokan a többségi társadalom tagjai közül szorgalmazzák, mert annak igen súlyos következményei lehetnek, mindenekelőtt a gyermekek életminőségére, és ennek minden körülmény között mérvadónak kell lennie. A cigányság társadalmi helyzete komplex társadalmi probléma. Mint ilyen, az oktatás-, a foglalkoztatás-, a szociálpolitika, a lakás-, az egészségpolitika, a kulturális politika és még számos politikai terület hatékony együttműködése révén oldható meg. Kormányzati feladat egyrészt az, hogy minden egyes szakpolitikai területen érvényesüljön a hátrányos helyzetűek, köztük a cigányok társadalmi beilleszkedésének elősegítése, az integráció előmozdítása. Másfelől el kell érni a kormánynak, hogy a különböző politikai területeken megvalósuló intézkedések erősítsék egymás pozitív hatását az integráció elősegítésének érdekében. Csak az integráció biztosíthatja azt, hogy segélyen élő, adót fogyasztó, a társadalmi élet fő színtereiből (munka, kultúra, közélet, stb.) kire74
Wikipédia: Romák http://hu.wikipedia.org/wiki/Rom%C3%A1k#cite_note-3 Letöltés ideje:2009-12-15 75 Mendi Rózsa: Felsőoktatásban tanuló roma fiatalok pályaszocializációs és személyiségvizsgálata http://mek.oszk.hu/02000/02034/02034.pdf 2009-11-21 172
kesztődött emberekből adót fizető, fizetőképes vásárló, a társadalmigazdasági és politikai életben aktívan részt vevő állampolgárok legyenek. Meg kell szüntetni azt a jelenlegi cirkulációs, azaz folyamatosan újratermelődő problémát, hogy a roma gyermekek már több generáción át nem látnak követendő mintákat (munka, tanulás), és így a szegénység közöttük újratermeli magát. Ez úgy érhető el, hogy a kormányzati politikában fokozottan érvényesül, a versenyképesség növelése mellett, a társadalmi stabilitás megteremtésének a szempontja is, azaz a döntéseknél figyelemmel vannak a hátrányos helyzetűek, többek között a cigányok sajátos problémáira, az esélyteremtés célkitűzéseire is. Itt értünk el írásunk központi kérdéséhez a roma integráció szempontjából, a véleményem szerint legfontosabb területhez: az oktatáshoz. Oktatás A Kádár-rendszerben, mint már említettem, a „teljes foglalkoztatottság” elvének köszönhetően a romák életszínvonala emelkedni kezdett. Ez az emelkedés azzal is együtt járt, hogy a romák száma egy 1971-ben és 1993-ban történt szociológiai felmérés összehasonlításában a következőképpen festenek. Míg 1971-ben a romák fiatalabb 20-29 éves korosztályának mindösszesen olyan 26-27 %-a fejezte be az általános iskolát, addig ez a szám 1993-ra 50%-fölé nőtt. Ugyanakkor az érettségiző romák száma is emelkedett, azonban mindösszesen 1%al, és így lett 1,5%. Viszont a szakmunkásképző intézményekben a számuk jócskán felülreprezentált a többi képzési formához viszonyítva. A főiskolára is jutottak be romák, de csak nagyon elenyésző számban, 0,22%-os arányban. Ezek a számok nagyon messze vannak az ideálistól.76 Azonban a rendszerváltás nem tett jót a roma integráció ügyének, mivel a foglalkoztatási válság legnagyobb vesztesei ők lettek. Az alacsony iskolai végzettséggel nem voltak képesek, illetve ma sem képesek elhelyezkedni. Ma tehát a helyzetük nem javult semmit, csak kevesen választják a továbbtanulást, és sokan 76
Kemény István: A cigányok Magyarországon.In: Kemény István: Tennivalók a cigányok/romák ügyében Bp., MTA, 1999 229-256 p. 173
lemorzsolódnak az oktatásból. Lássuk szegmensekre lebontva a megállapításokat, az óvodától a felsőoktatásig, hogy milyen okai is vannak ennek a lemaradásnak. Óvoda Az óvoda egy rendkívül fontos identifikációs tényező a gyerekek életében. Segít betölteni azokat a hiányosságokat, amelyeket a roma gyerekek szocializációjuk során elszenvednek, s amelyek miatt hátrányba kerülnek. Így ha iskolába kezdenek járni a gyerekek, sem nekik nem fog ez traumát okozni, sem a szülőnek a gyermek hirtelen hiánya, mert szépen lassan mindketten hozzászoknak. Azonban a roma gyermekek kis százaléka jár óvodába, és sok szülő nem tartja be a közoktatási törvényt77, hogy ötéves korban óvodába kell járatni a gyereket, pedig az a pár év szükséges ahhoz, hogy a gyerekek az iskolát el tudják kezdeni. A nem roma fiataloknak is jót tenne, ha már az óvodában találkoznának a romákkal, mert akkor könnyebb lenne a későbbi elfogadás. Két fő ok, ami közrejátszik abban, hogy nem vesznek részt az óvodai képzésben. 1. Sokan az óvodák túltelítettségére panaszkodnak, és arra, hogy sokszor bántalmazásnak is ki vannak téve a roma gyerekek. 2. A másik ok, hogy a roma kultúrában ez az időszak nagyon fontos a gyermek nevelése szempontjából, és ezért nem szívesen engedik ki a családi környezet biztonságából. Illetve a gyermek is jobban érzi magát otthon, kötöttségektől mentesen. Mivel az óvodát úgymond ráerőszakolni senkire nem lehet, olyan megoldást kellene találni, hogy a roma szülők maguktól értsék meg az óvoda fontosságát. A másik fontos eleme az óvodai oktatásnak az infrastruktúra-
77
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény az óvodai nevelést az ötévesekre vonatkozóan tette kötelezővé. A gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától köteles óvodai nevelésben részt venni. A szülő kérelmére az óvodavezető mentesítheti az ötéves gyermeket az óvodába járás alól, amennyiben családi körülményei, képességeinek kibontakoztatása, sajátos helyzete ezt indokolja. http://www.okm.gov.hu/main.php?folderID=319 Letöltés ideje: 2009-12-16 174
fejlesztés, mivel van, ahol rendkívül nagy távolságokra található óvoda, és a szülőnek nincs lehetősége odajáratnia gyermekét. Másrészt az óvodák felszereltségének fejlesztése is elkerülhetetlen, illetve az óvodai pedagógusok toleráns viselkedése, empatikussága is fontos tényező. Általános iskola Az óvoda után következzen az általános iskola, ami sajnálatos módon nekik később kezdődik, mint a nem romáknak, csak 50%-uk tudja elkezdeni az első osztályt 6-7 évesen78. A befejezés időpontja is későbbre tevődik, mivel 15%-uk 16 évesen fejezi be az általános iskolát, ennél idősebben pedig már csak rendkívül kevesen végzik el azt. Ezenkívül kb. 10%-uk egyáltalán nem fejezi be az iskolát. Vizsgáljuk meg, mik az okai ezeknek az eredményeknek. Egyrészt a roma gyerekek nevelése a családban egészen máshogy történik. A szokásos nevelési módszerek, amiket mi használunk, a jutalmazás, büntetés rendszere nem jelenik meg náluk. A roma gyerekek, ha valamit szeretnének, megkapják, és semmit nem kényszerítenek rájuk, amit nem akarnak. Ez azért alakult így, mivel ők azt tartják jó szülőnek, aki minden megad a gyermekének. Az ifjúsági korszakok is másképpen játszódnak le náluk, több ideig maradnak gyerekek, ez megfigyelhető a tanárok iránti barátságos hozzáállásban alsós korban. Mikor bekerülnek az iskolákba nagyon nehezen szokják meg a kötöttségeket, a meghatározott órakezdést, ez pedig komoly problémákhoz vezet. Ugyanakkor hamarabb lépnek át egy felnőttkorba, ami azt jelenti, hogy az általános iskola felsőbb osztályába lépve zárkózottak lesznek, olyan problémákkal küzdenek, mint a házastársválasztás, építkezés stb. Ezért számukra rendkívüli problémát jelent, hogy megfeleljenek a családjuknak és az iskola elvárásainak, amiből általában az előbbit preferálják. Emiatt jön létre az a paradoxon, hogy egyrészt felnőtt (otthon a családban), másrészt pedig gyermek (iskolai osztályozás szerint). Ezek a problémák természetesen a személyiségfejlődésükre sincsenek jó hatás-
175
sal. Ezért kellene a közoktatási rendszernek jobban figyelembe venni a roma hagyományokat, nevelési módokat. A romák nyelvezete is rendkívül problémás, mivel körülbelül 70%uknak az anyanyelve a magyar, a maradék 20%-nak cigány és 7-8%-uk valamilyen román dialektust beszél.79 Ennek következtében, azok, akiknek nem az anyanyelvük a magyar, csak valamiféle tört magyart beszélnek. Ezt nem is kell fejtegetnem, milyen hátrányokat okoz az iskolai tanulásban. A sikertelen tanulóknak (akik nem képesek elvégezni az általános iskolát) 22,9%-a magyar anyanyelvű, 41,6%- román és 48,2%-a cigány anyanyelvű80. Az is fontos, hogy a magyarul beszélő romáknak is a nagy része nem a helyes magyar nyelvet beszéli, hanem egy, az otthoni közegben használtat. Ezeket a problémákat tudná orvosolni, az előbb már említett óvodai képzés. Sokan tanakodtak azon is, hogy lehetne-e roma nyelven oktatást folytatni, de ez még viták kereszttüzében áll, és inkább ellene van a szakma. A roma nyelvet inkább informálisan használják, és így egyfajta elkülönülést eredményez, míg a formális nyelv, a magyar segít abban, hogy beilleszkedjenek a társadalomba. Nem elhanyagolható az a probléma sem, hogy a cigányok szociális helyzete jóval a többségi társadalom szintje alatt van. Ennek a következményei, hogy az oktatás költségeit nem képesek fizetni, nem tudnak otthon megfelelően tanulni, mivel a lakáskörülményeik nem teszik lehetővé. A legrosszabb helyzetben innen is azok vannak, akik úgymond romatelepeken élnek. Számukra semmi perspektíva sem jelentkezik, nem látják, hogyan változtathatnának helyzetükön, és a szegénység újratermeli önmagát, mint már az előzőekben említettem. Ide kapcsolódik a romák motiválatlansága. Azaz a motiváltság heterogenitása, mivel megtalálható közöttük a legalacsonyabb motivációval rendelkező gyerektől, még a nem 78
Babusik Ferenc: Késői kezdés, lemorzsolódás- cigány fiatalok az általános iskolában. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2003-10-ta-Babusik-Kesoi Letöltés ideje: 2009-12-16 79 Fiáth Titanilla: A Magyarországi roma népesség általános iskolai oktatása http://www.romapage.hu/hircentrum/article/106813/66/ Letöltés ideje: 2009-12-16 80 Hága Antónia: Gondolatok a cigányság oktatási helyzetével kapcsolatban http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyeb-roma Letöltés ideje: 2009-12-16 176
romáknál is nagyobb motivációval rendelkező gyermekig minden. A romák túlélési terveiben a formális keretek közötti, iskolán belüli tudás értéke nem túl magas, sőt a tömeges munkanélküliség megjelenése miatt még inkább csökkent jelentősége. A másik részénél, ezek elsősorban a jobb módú romák, jelenik meg a bizonyítási vágy, hogy igenis mi is képesek vagyunk valamit elérni a saját erőnkből.81 Tehát a motivációt úgy kell növelni, hogy biztosítsuk, van értelme a tanulásnak, mivel a belefektetett munka később megtérül, és erről mind a családot, mind a diákot informálni kell. Végül a sikertelenség okainál fontos megemlíteni az iskolarendszeri hiányosságokat. Ez alatt értem a nem megfelelő felszereltségű iskolákat, amelyek elsősorban azokon a vidékeken jelentkeznek hatványozottabban, ahol a romák tanulnak. A pedagógusok képesítésében is rendkívüli hiányok mutatkoznak, már az eddig leírtakból is láthatjuk, hogy a többségi társadalom tanításához szükséges módszerek már nem elégségesek a romákkal szemben. Ezért szükség volna egy átfogó, a romák oktatásával kapcsolatos programot tanulni a pedagógus hallgatóknak, amit a későbbi munkájuk során érdemben is fel tudnának használni. Az általános oktatáson belül még egy kérdéskörrel mindenképpen foglalkozni kell, ez pedig a szegregáció kérdése. Az anyagi hiányosságok, a pedagógusok már fentebb említett képzési hiányosságai felerősítik azt a tendenciát, hogy a roma gyerekek nem kapnak a többségi társadalommal azonos képzést. Ez a szegregáció azonban nagyon változatos. A „legenyhébb”, mikor a vegyes osztályban a roma gyerekeket külön ültetik, de a külön roma osztályok sem ritkák. A legsúlyosabb, mikor a roma gyerekeket fogyatékos iskolákba lökik, vagy magántanulóvá engedik válni. Mivel az osztálytermekben való szétültetésről és a magántanulói státuszba való helyezésről kevés információval rendelkezünk, ezért most elsősorban a cigányosztályokkal és a fogyatékos iskolákkal foglalkoznék részletesebben. A cigányosztályokat, még a szocializmusban, egy határozat alapján 81
Fiáth Titanilla: A Magyarországi roma népesség általános iskolai oktatása http://www.romapage.hu/hircentrum/article/106813/66/ Letöltés ideje: 2009-12-16 177
kezdték el megszervezni. A cél a felzárkóztatás lett volna, de sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ennek ellenére mind a mai napig működnek ilyen osztályok. Sokan a szelekció elvét használva olyan osztályokat indítanak, ahová a képességeik, és anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a bejutásukat, és ezért egy párhuzamos azonban csökkentett tantervű osztályba kerülnek. Sokszor azok a gyerekek kerülnek ilyen „cigány osztályokba”, akik nem jártak óvodákba, azonban a helyzet ismét ellentmondásos, mivel felzárkóztatás helyett még inkább elmélyítik az ellentéteket azáltal, hogy gyengébb minőségben tanítanak, így ha itt valaki jó jegyet kap, az nem a többségi társadalom azonos tudását reprezentálja. A homogén osztályokba járó tanulók eredményei riasztóak: a magyarból és matematikából egyes és kettes év végi osztályzatú tanulók aránya mindkét tárgyból meghaladta az 50 százalékot. A kutatás évében a gyerekek 17 százaléka megbukott, viszont a túlkorosak magas aránya – a gyerekek kétharmada – még ennél is gyakoribb évismétléseket jelez.82 Tehát ezek a számok is jól mutatják, hogy az ilyenfajta szegregáció csak a különbségeket termeli újra és növeli meg. A fogyatékosiskolákban a romák rendkívül felülreprezentáltak, amint azt az alábbi táblázat jól szemlélteti. II. Ábra. Romák aránya a fogyatékos iskolákban
Kaltenbach Jenő (1998): A kisebbségi ombudsman jelenléte a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról. Országgyűlési Biztosok Hivatala, Budapest
Ellenben az is fontos, hogy ezek a gyerekek nem önálló intézetekben tanulnak, hanem az általános iskolákban működik egy úgynevezett kisegí82
RADÓ Péter (1997): Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról, NEKH, Bu-
178
tő osztály. Vajon miért ilyen nagy a számuk? Mert az elég hihetetlen, hogy a romák majdnem fele mentális problémákkal küzd, míg ez a többségi társadalomban mindössze 2-3%. Kaltenbach Jenő úgy véli, hogy a cigány tanulók hatalmas száma ebben a semmilyen továbbtanulási vagy elhelyezkedési esélyt nem nyújtó intézménytípusban nem a cigány tanulók szellemi alkalmatlanságának, hanem a velük szembeni diszkriminációnak és a rendes közoktatási intézmények kudarcának a jele 83. Mivel ha a pedagógusok nem bírnak a roma fiatallal, egy szakértői bizottság dönti el, melyik intézmény a legjobb a gyereknek. Tehát megállapítható, hogy a kisegítő iskolákba nem a mentális problémákkal rendelkező diákok járnak csak, hanem a speciális nevelési igényű diákok (romák), akik azért kerülnek ide, mivel a normál iskola pedagógusa nem alkalmas az ő tanulási igényeiket kielégíteni. Milyen megoldások léteznek más európai uniós országokban? Az európai országok egy részében elfogadott nézet, hogy a cigánygyerekeknek támogatásra van szükségük. Ezért például Dániában a normál pedagógus mellett dolgozik még egy plusz pedagógus, illetve egy külön pszichológus és logopédus is. Ugyanakkor más országokban, úgymint Franciaországban és Olaszországban meghatározóónak tartják az óvodai képzést. Az oktatásban pedig az integráció rendkívül fontos, ahol a diákoknak egyformán mutatják be a többségi és a kisebbségi kultúrát. Másrészt a kisebbségi és többségi szülők kölcsönös ismerkedése is kiemelt szerepet játszik.84 Középiskola A romák 8. osztály utáni továbbtanulása is egészen más képet fest, mint a nem romáké. A megfelelő rálátásért nézzünk egy táblázatot a 2005/2006os évben 8. osztályt elvégzettek között.
dapest. Kaltenbach Jenő (1998): A kisebbségi ombudsman jelenléte a kisebbségek oktatásának átfogó vizsgálatáról. Országgyűlési Biztosok Hivatala, Budapest. 84 Forray R. Katalin: Cigányok, iskola, oktatáspolitika Bp. : Új Mandátum : Oktatáskutató Intézet, 2003 83
179
III. Ábra. Továbbtanulási arányok
Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: Roma és nem roma fiatalok középiskolai továbbtanulása http://www.mtakti.hu/file/download/ktik/ktik12_13_tovabbtanulas.pdf Letöltés ideje: 2009-12-16
Ebből is világosan látható, hogy a roma fiatalok elsősorban szakmunkásképző iskolákba jelentkeznek, míg a nem romáknál a szakközépiskola és gimnázium a népszerűbb. Egy vizsgálat kimutatta, hogy míg a nem romáknál általában a gyengébb eredményűek választják a szakmunkásiskolát, addig a romáknál a gyengék mellett a közepesek is a szakiskolát választják85. A középiskolai oktatásban szerepet játszik a településstruktúra is, mivel a gettószerű telepeken jóval kevesebben vannak, akik tanulással vitték valamire, míg az asszimilált térségekben már megjelenik a sikeres modell követésének vágya. Illetve minél nagyobb a szegénység, annál inkább a jelenre koncentrál az egyén, és ezért a jövő háttérbe szorul. A lemorzsolódás, tehát az év közbeni gyengébb iskolába való átmenet, vagy az iskolával való szakítás is sokkal inkább jellemző a roma fiatalokra. A lemorzsolódás is más okokból történik, mint a nem romáknál, mert míg a nem románál a fő okok a rossz tanulmányi eredmény, a dolgozni akarás, illetve az értelmetlenség érzése, addig a romáknál a túl sok hiányzás, a rossz tanulmányi eredmény, és a családalapítás, gyermekszületés a fő okok.86 Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a középiskolákban végző romák elsősorban valamilyen szakmát szereznek, és csak kevesen jutnak
85
Kemény István : A cigányok Magyarországon. In: Kézdi Gábor: A roma fiatalok középiskolai továbbtanulása Bp., MTA, 1999 217-228 p.
180
el az érettségiig, ami azonban a mai világban rendkívül fontos lenne. A főiskolai oktatásban pedig csak nagyon kevesen vesznek részt. Lássuk ennek is a sajátosságait. Főiskola A romák száma rendkívül alacsony a főiskolai, egyetemi képzéseken, mint már említettem: 0,22%. Ezt a számot mindenféleképpen emelni kell, ebben segít a pozitív diszkrimináció alkalmazása. Különböző ösztöndíjak, mint például a Soros Alapítványé is, amely lehetőséget nyújt a romák számára is arra, hogy felsőoktatásban részt vegyenek. Sőt, működik egy Romaveritas nevű program, amely anyagi segítségen túl már közösségi támogatást is nyújt. Mint már említettem, a romák jóval szociálisabbak a többségi társadalomnál, ezért számarányuk a társadalomtudományi képzéseken jóval felülreprezentáltabb. Különösen a szociális munkás, szociálpolitikus, szociológus, illetve nem meglepően a romológia szak a legnépszerűbb. Ezeken a szakokon túl azonban kezdenek megjelenni más képzési területeken is. Ugyanis a jogász, orvos, közgazdász, illetve a természettudományos szakokon is találkozhatunk már roma fiatalokkal. Természetesen nem hagyhatjuk ki a művészeti szakokat is, amelyekben hagyományosan kiemelkedtek a romák kultúrájuknak köszönhetően. Ezek az előadóművészi (trombita, hegedű, stb.), festő- és szobrászművészi szakok. A főiskolára járó romák sajátosságai, hogy általában magasabb a életkoruk, mint nem roma társaiké. Ez azért van így, mert ők először a szakképzést végzik el, később érettségiznek, esetleg dolgoznak, családot alapítanak, ezért túlkorosan kerülnek be a felsőoktatásba. Az indulóhelyzet is rendkívül heterogén, ugyanis minden második roma otthonról nem kapott az értelmiséggé váláshoz megfelelő alapot. Mert a létminimumhoz közel lévő roma családokból és állami gondozottakból is találhatunk romákat a felső-
86
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Roma és nem roma fiatalok középiskolai továbbtanulása http://www.mtakti.hu/file/download/ktik/ktik12_13_tovabbtanulas.pdf Látogatás ideje: 2009-12-16 181
oktatásban a roma középosztályból származók mellett.87 Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy lassan megjelennek a romák a felsőoktatásban is, azonban ma még számuk jóval elmarad a szükségestől. Szerencsének mondható azonban, hogy a jelenlévők között vannak, akik a szüleiktől eltérő helyzetbe kerülve megvalósítják a többlépcsős társadalmi mobilitást is, mivel nemcsak egy, hanem esetenként több pozíciót is javítanak társadalmi elhelyezkedésükben. Összegzés A tanulmányom fő célja az volt, hogy a roma oktatás főbb jellegzetességeit bemutassa, mivel ma, véleményem szerint, a cigányság „felemelkedésének” egyik legfontosabb eszköze az oktatás lehet. Azért az általános iskola a leghangsúlyosabb, mert ott történik a legtöbb „hátrányt okozó probléma”. Minél inkább sikerül a romák oktatását megoldani, annál inkább hatással van az elhelyezkedésükre, társadalmi integrációjukra, és ezáltal az elfogadásukra. Az általam említett cirkulációs körből (a több generációs munkanélküliségből) is csak ennek lehetőségével lehet kiszabadulni. Azonban észre kell vennünk, hogy egy más kultúráról van szó, és más módszerekre van szükségünk. A multikulturális nevelés paradigmájának erősítése, a másság elfogadása, ami segíthet a két kultúra békés egymás mellet élésében. Ez természetesen csak akkor valósulhat meg maradéktalanul, ha egy átgondolt, szakértőkkel kidolgozott oktatáspolitikai koncepciót sikerül megvalósítani, amit a mindenkor regnáló kormányok is támogatnak. Csak remélni tudom, hogy az elit is képes lesz időben mérlegelni a problémát, és valós megoldást találni rá, mielőtt még erősebbé válna a szélsőséges gondolkodás.
87
Forray R. Katalin: Értelmiségképzés- cigány diákok a felsőoktatásban http://www.forrayrkatalin.hu/doski/Bara2008.pdf Látogatás ideje: 2009-12-18
182
Irodalom Babusik Ferenc: Késői kezdés, lemorzsolódás- cigány fiatalok az általános iskolában http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2003-10-taBabusik-Kesoi Letöltés ideje: 2009-12-16. Csongor Anna (1991): Szegregáció az általános iskolákban. Cigány osztályok Magyarországon. Oktatáskutató Intézet, Budapest Fiáth Titanilla: A Magyarországi roma népesség általános iskolai oktatása. http://www.romapage.hu/hircentrum/article/106813/66/ Letöltés ideje: 2009-12-16 Forray R. Katalin (2003): Cigányok, iskola, oktatáspolitika Új Mandátum: Oktatáskutató Intézet, Budapest Forray R. Katalin: Értelmiségképzés- cigány diákok a felsőoktatásban http://www.forrayrkatalin.hu/doski/Bara2008.pdf Letöltés ideje: 200912-18 Forray R. Katalin: Mindentudás egyeteme előadás http://www.mindentudas.hu/forray/20051121forray1.html Letöltés ideje: 2009-12-16 Hága Antónia: Gondolatok a cigányság oktatási helyzetével kapcsolatban http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=egyeb-roma Letöltés ideje: 2009-12-16 Havas Gábor, Kemény István, Kertesi Gábor (1994): Beszámoló a magyarországi roma (cigány) népesség helyzetével foglalkozó, 1993 októbere és 1994 februárja között végzett kutatásról. MTA Szociológiai Kutató Intézete, Budapest Kaltenbach Jenő (1998): A kisebbségi ombudsman jelenléte a kisebbségek oktatásának átfogó Vizsgálatáról. Országgyűlési Biztosok Hivatala, Budapest Kemény István (1999): A cigányok Magyarországon. In: Kemény István: Tennivalók a cigányok/romák ügyében. MTA, Budapest. 229-256 p. Kemény István : A cigányok Magyarországon. In: Kézdi Gábor: A roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. MTA, Budapest. 217-228 p.
183
Kertesi Gábor–Kézdi Gábor: Roma és nem roma fiatalok középiskolai továbbtanulása. http://www.mtakti.hu/file/download/ktik/ktik12_13_tovabbtanulas.pdf Letöltés ideje: 2009-12-16 Mendi Rózsa: Felsőoktatásban tanuló roma fiatalok pályaszocializációs és személyiségvizsgálata http://mek.oszk.hu/02000/02034/ Letöltés ideje: 2009-12-16 Németh Szilvia: Önkormányzati stratégiák a roma tanulók iskolai eredményességének növelésére. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=3I-Nemeth Letöltés ideje: 2009-11-19 Szn.: A romák helyzete a magyar oktatásban http://www.mindentudas.hu/magazin2/20051115aromak.html Letöltés ideje: 2009-12-16 Szn: Halmozottan hátrányos helyzetben a cigány oktatási programok. http://hvg.hu/itthon/20080213_cigany_kozepiskola_lisko_derdak_tano da.aspx Letöltés ideje: 2009-11-19 Takács Géza (2009): Kiútkeresők: Cigányok iskolai reményei Osiris Kiadó Budapest Radó Péter (1997): Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról. NEKH, Budapest
184
Összegzés
Kiadványunk az esélyegyenlőség jegyében az esélyteremtés kérdéseivel foglalkozott. A tanulmányok mindegyike olyan témát feszeget, amelyek a mai magyar társadalomban jelen lévő, s egyben megoldandó problémák. A roma kérdéseket, a családi erőszakot és a női bántalmazást, a gyermekélet elvételét, a fogyatékossággal élők társadalmi helyzetét, a hajléktalanságot, valamint a falurombolás okozta társadalmi ügyeket vizsgáló tanulmányok nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szinteken is megismertetik, feltárják a mai fiatalokban, fiatal felnőttekben felmerülő kérdéseket, kételyeket. A munka során mindannyian megtapasztaltuk azt a belülről fakadó sürgetést, hogy sokkal mélyebben kutassuk az egyes területek dokumentumait, szakirodalmát, azonban a kötet terjedelme határt szabott a témákban való alapoabb megmerítkezésnek. Sok szeretettel ajánljuk kis kiadványunkat azon olvasóknak, akik a fenti témák iránt fogékonyak, vagy szeretnék elolvasni, hogy mit is gondolnak ezekről az igen aktuális problémákról a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Alkalmazott Társadalomtudományi Tanszék társadalmi tanulmányok szakos hallgatói.
185