Vegetatív szerveződés: Levél részei, állása, egyszerű-összetett, levélszél, erezet, alak, felszíne, ... Szár Gyökér Reproduktív szervek fokozatos fejlődése:
36-37. és 67-98. old.
38-40. és 699-703. old.
103-156. old.
Az euanthium-elmélet szerint a virág egy korlátolt növekedésű szaporítóhajtás, ahol az ivarlevelek és a virágtakarólevelek is levél eredetűek. A virág levezethető a heterospórás harasztok sporofillumfüzéréből (strobilus). - Elsődleges a kétivarú (hímnős), nagy színes virágtakarójú, rovarmegporzású, számos spirálisan álló virágtaggal rendelkező, felső állású, a pollenszem befogadására érzékeny felületű (kezdetben még bibe nélküli) zárt magházzal (apokarp termőtáj). - Csak másodlagos visszatérés a szélbeporzáshoz (pl. a füves puszták vagy az egyenlítőhöz képest fajszegény és kevés szintű lombhullató erdőben a virágzási idő áttolódik a lombtalan, esőtlen időszakra. Igy a pollen akadálytalanul repülhet, a szél által átfújt erdőben rovar nehezebben is boldogulna).
A pseudanthium-elmélet a virágot a nyitvatermők egész virágzatából vezeti le. Ezért a nyitvatermőkre jellemző egyivarú sziromtalan virágot tekinti ősinek (és a szélporozta barkás fákkal kezdődött a rendszer!). - A termő (illetve annak részeként a magház) kialakításában nemcsak a nyitvatermő jellegű termőlevelek, hanem a körülöttük levő murvalevelek is részt vesznek. - A porzós virág murvaleveleiből egyszerű virágtakaró alakul. - A kétivarú virág kialakulásakor az egyszerű virágtakaróval rendelkező porzós virágba belecsücsül egy csupasz termős virág.
Virágtakaró-, porzó- és termőlevelek állása 1 spirális (aciklikus) viszonylag nagy és megnyúlt kúp alakú virágtengelyen 2 a virágtengely rövidülésével kombinált csavarmenetes-örvös (hemi- vagy spirociklikus) 3 majd egységesen örvös (ciklikus)
Kétivarú virágoknál leggyakoribb az 5-örvű (pentaciklikus - 2 kör virágtakaró + 2 kör porzó + 1 termőkör) és az egyik porzókör kiesésével a 4-örvű (tetraciklikus) virág. Egyivarú virágoknál általános a di- vagy monociklikusság. Az egymást követő körökben a virágtagok általában alternáltan (ritkábban szuperponáltan) állnak.
Virágok szimmetriája, szimmetriatengelyek száma alapján: 1 aciklikus (spirális) asszimetrikus 2 többszimmetriájú (aktinomorf, sugaras, radiális, poliszimmetrikus, multilaterális) 3 kétszimetriájú (diszimmetrikus) 4 egyszimmetriájú (zigomorf, dorziventrális, bilaterális, monoszimmetrikus) 5 szekunder (ciklikus) asszimetrikus
Virágtakaró-, porzó- és termőlevelek száma méretbeli csökkenés vagy színbeli változás =REDUKCIÓ illetve számbeli csökkenés =OLIGOMERIZÁCIÓ pl. szél- vagy önbeporzás miatt) Pentamer vagy tetramer kétszikű virág Trimer egyszikű virág Virágok száma és mérete Virágzatok – rovarmegporzás „fenn”maradása esetén sokszor laterálisan nagyszirmú és (gyakran) steril csalogatóvirággal (Umbelliferae=Apiaceae pl. Orlaya, Heracleum vagy Compositae=Asteraceae nyelves virágai) – szélbeporzás Virágok neme: ősi a kétivarú (sok egyivarúban csökevényesen a másik nem szervei). Monoőcia, diőcia (pl. önbeporzás ellen) Virágtakaró típusai: egynemű lepel (homochlamydeus spirálisan Magnolia, 2körben Tulipa, haplo- vagy monochlamydeus 1körben Urtica, Paronychia, Beta), heterochlamydeus vagyis különnemű csésze és párta, apochlamydeus vagyis csupasz (Carpinus, Casuarina) Virágtakaró szabad (ősibb) vs. forrt (pártacső + cimpák, torokpikkelyek-szőrök és egyéb függelékek) csésze-párta mindkettő, csak egyik vs. egyik sem (ősibb)
Porzólevelek és sziromlevelek közötti átmenet pl. Nymphaea vagy dísznövények teltvirágúsága szelekciós folyamatok révén kialakult génhatásokkal (eredet: porzólevélbe egy-, fellevél eredetű lepellevélbe 3(-5) edénnyaláb!)
Nymphaea (?)
Helleborus niger
Porzólevelek: Primer poliandria (spirálisan sok porzó) majd oligomerizációval több- illetve két- (külső episzepál, belső epipetál) vagy egy porzókör. Szekunder poliandria, megnyúlás, sterilizálódással staminódiumok, összenövés, hozzánövés a virágtakaróhoz (lepelhez vagy pártához) illetve a termőhöz
Pollen (palinológia <spóra is!> Praktikum 32-49szöveg és 50-97FMfotók, esetleg Borhidi 114-116): alak, méret, polaritás, szimmetria, csíranyílás szerkezete, pollenfal rétegezettsége (STRUKTÚRA) és mintázata (SKULPTÚRA). Monád, tetrád (Ericales, Drosera, Epilobium, Juncaceae), pseudotetrád (2 v. 3 sejt redukálódik, biz. Cyperaceae), poliád (8-16-32 Mimosaceae), pollinium (egy polenzsák tartalma), pollinárium (Asclepiadaceae, Orchidaceae)
Magház állása (felső, középső és alsó) vs. Virágtakaró/porzólevelek eredése (hipogin, perigin és epigin).
felső állású magház
–
hipogin virág
középső állású magház – perigin virág
alsó állású magház – epigin virág
Hypanthium (hipantium) – vacokkehely
Prunus Saxifraga Rosa Potentilla
Fragaria
Oenothera
Magkezdemény: orthotrop – anatrop – amphitrop – campylotrop X) XI) XII) XIII)
Virágtengely sokféle: …, kúpos, korongalakú, kehely vagy csőszerű (hipantium), másodlagos megnyúlással gynophor (Capparaceae, Brassicaceae) vagy androgynophor (Passifloraceae). Nektárt kiválasztó kiöblösödések, nektármirigyek (Brassicaceae), összefüggő diszkusz (Aceraceae) intersztaminális (porzó- és termőkör között) vagy extrasztaminális (porzó- és pártakör között) Nektárium (pl. sziromlevélből Helleborus, Aconitum, Consolida) Ranunculus szirom tövén mézfejtő gödröcske
Termőlevelek: - szabadon choricarp=korikarp (apocarp sok, monocarp 1), - forrtmagházúak coenokarp=cönokarp (syncarp valaszfalakkal, paracarp válaszfalak nélkül) ahol bibeszálak még külön vagy eggyé összeforrva
A) choricarp B) hemisyncarp C) coenocarp
Placentáció A) choricarp (apocarp) – fali B) choricarp (apocarp) – szubmarginális C) hemisyncarp – centrális sarki D és G) syncarp – centrális sarki E és F) paracarp – fali H és I) paracarp – centrális
Terméstípusok: 1) valódi - és áltermések 2) kialakulásuk szerint A.) KORIKARP egylevelű (felnyíló vagy zárt): tüsző, aszmag (egylevelű makkocska), hüvely, egylevelű bogyó (Actaea, datolya), egylevelű csonthéjas. KORIKARP összetett (felnyíló vagy zárt): tüszőcsokor, összetett aszmag és szamócaáltermés, összetett csonthéjas (szeder, málna), alma-áltermés. B.) CÖNOKARP felnyíló vagyis szórótermések (száraz vagy húsos tok, becő, gólyaorr). CÖNOKARP zárt (diónál csonthéjas bogyó, bogyó beleértve a hesperidium és kabaktermés is). CÖNOKARP résztermésekre széthulló ún. hasadó (papsajt, ikerlependék, ikerkaszat) vagy felszakadó (cikkelyes becő, Boraginaceae, Lamiaceae 4részű makkocska). CÖNOKARP makktermések (Betula, Ulmus, Fraxinus szárnyas lependék valamint Fagaceae kupacsos vagy Carpinus, Humulus murvalevélbe pólyált makk, Dipsacaceae külső csészével felszerelt makk. Füvek szemtermése, fészkesek kaszat-termése. C.) TERMÉSÁGAZATOK mint terjesztési egységek: virágzat(ok)ból eperfa, füge, ananász, hárs, bojtorján vagy a hajtás egyéb részei is sztyepproller vagy ördögszekér (kül. családokban Salsola, Eryngium, Phlomis).
Megporzás (állat, szél, víz) Salvia, Berberidaceae. Autogámia és beltenyészet ellen trükkök: - heterosztília - hímelőző (proterandrikus) vagy ritkábban nőelőző (proterogyn) dichogámia - másodlagos egyivarúság
Primula sinensis
Epilobium angustifolium
Rovarbeporzáshoz csalogatás (eleinte pollentömeg, késöbb nektár). Nektár hozzáférhetősége eleinte sokféle beporzó számára, késöbb csak speciális tartókban (sarkantyú, pártacső) és/vagy speciális szájszervekkel (denevér nyelve, kolibri vagy mézmadár csőre, lepkék szipókái, …stb).
rovar és Salvia pratensis (Labiatae)
mézmadár és Sanchezia nobilis (Acanthaceae)
Csalivirágok vagy akadályvirágok (ellenszolgáltatás nincs) pl. Cypripedium virágán világos ablak vagy Aristolochia esetében sörték. Csapdavirág Asclepias syriaca. Imitáció: Ophrys virágai alakjukkal, szőrösségükkel és illatukkal biz. méhfajok illetve kaparódarazsak (Sphegidae) nőstényeit imitálják. Koevolúció Csalivirágzat Arum spatha és spadix, steril virágokból sörték
Mag és termés terjesztése: állat (endo vagy epi)zoochoria, szél, víz
Seychell-dió (Lodoicea pálma) több kg! Orchidaceae nem ritka a néhányszor 10µg!
