ERDŐGAZDÁLKODÁSUNK INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEINEK MÉRLEGE FACSKÓ FERENC

ERDŐGAZDÁLKODÁSUNK INFORMATIKAI FEJLESZTÉSEINEK MÉRLEGE FACSKÓ FERENC Kulcsszavak: Gibson-Nolan modell, Országos Erdőállomány-adattár, Digiterra, informatika szerepkörei, informatika alkalmazása ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az erdőgazdálkodási

ágazat állami szereplői az elmúlt évtizedekben jelentős

beruházásokat hajtottak végre, hogy informatikai eszközparkjukat megfelelő szintre fejlesszék. A fejlesztések egy része „kényszerűség” volt, hiszen a cégek gazdálkodásának operatív irányítása naprakész információkat igényel, és a külső szereplőkkel (partnerek, hatóságok stb.) való digitális kapcsolattartásához is megfelelő informatikai infrastruktúra kell. A szakmai tervezés, irányítás és nyilvántartás informatikai támogatása később kezdődött. Ez egyrészt magyarázható azzal, hogy a gazdálkodás tárgya általában nem igényli a napi szintű, gyors beavatkozást. (Ez alól kivétel fakereskedelem és az ehhez kapcsolódó szállítási feladatok szervezése.) Másrészt az erdőben/erdővel végzett munka terepen zajlik, ezen munkák adminisztrálása csak vált akkor hatékonnyá, amikor megjelentek a térinformatikai információkat kezelő rendszerek, és az ehhez igazított szakmai alkalmazások. Bár az állami erdőkkel gazdálkodó részvénytársaságok egy tulajdonoshoz tartoznak, a régebbi fejlesztéseiket nem összehangolva, hanem önállóan végezték, ami azt eredményezte, hogy a beszerzett szoftver-portfólió nagyon változatos. Ez a tény erősen hátráltatja a tulajdonos által előírt egységes platform bevezetését, hiszen ez a kényszer azt jelenti, hogy a – már megvásárolt és használt – szoftvert kell „kidobni”, és egy újat kifizetni. Az ebből származó ellenállást oly módon lehetett volna kiiktatni, hogy az átállást nem egyszerre kellett volna meglépni minden gazdálkodónak, hanem fokozatosan, ahogy a meglévő saját rendszerek „elöregednek” és kifutnak. BEVEZETÉS Az erdőgazdálkodás informatika vonatkozásait vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy nincs átfogó elemzés erről a területről. A megjelent cikkek, közlemények csak valamilyen részterületet emelnek ki, és azt ismertetik röviden. A hosszabb terjedelmű publikációk inkább elméleti síkon tárgyalják a problémákat, és nem egy konkrét alkalmazást ismertetnek. 1

Az Erdő illetve az Erdészeti Lapok köteteit áttekintve az első cikk, ami számítógépet említ, 1963 augusztusában jelent meg. Tóth Miklós 1966-ban és 1969-ben kétrészes ismeretterjesztő cikkben mutatja be a gyakorlatban még ismeretlen eszköznek, az elektronikus számítógépnek a működését (Tóth, 1966 és Tóth, 1969). A decemberi számban két cikk is megjelenik munkaszervezés témakörben. Mindkettőben hangsúlyozzák, hogy ezeket a feladatokat csak számítógépek használatával lehet hatékonyan megoldani. Király László 1968 januárjában (Király, 1968) tudósít arról, hogy az Állami Erdőrendezés Fejlesztési Csoportja sikeresen megoldotta a használatban lévő fatömegtáblák függvényesítését, valamint kísérleteket folytatnak üzemtervek elektronikus számítógépen történő automatikus előállítására. Az eredményről egy 1970 januárjában megjelent cikkben számol be (Király, 1970a). Még ugyanebben az évben beszámol a Szombathelyi Erdőgazdaságnál végrehajtott kísérleti erdőleltározásról, kihangsúlyozva azt, hogy a számítások és a táblázatok számítógéppel készültek (Király, 1970b). AZ Erdő XIX. évf. 11. száma – kuriózumként – csak informatikai vonatkozású cikkeket tartalmazott. Ez összefügghetett azzal, hogy ettől az évtől vezették be az éves felmérési adatok digitális formában történő tárolását, és az üzemtervek számítógéppel történő előállítását. Az 1970-es évek közepétől olyan cikkek születnek, amelyek nem egy konkrét elvet, módszert vagy programot mutatnak be, hanem a gazdálkodást, ügyvitelt teljes, összetett folyamatnak tekintve már szervezési problémákat is feszegetnek. A Parkerdőgazdaság számítástechnikai csoportvezetője, Csizmazia András egy írországi tanulmányúton vett részt. Tapasztalatairól egy cikkben számol be (Csizmazia, 1995). Bemutatja az írországi erdészeti rendszer bevezetését, és annak szervezeti, közgazdasági hatásait elemzi. ANYAG ÉS MÓDSZER A dolgozatom – a tudományterület jellegéből adódóan – esettanulmány jellegű. A „terepi, laboratóriumi mérés” szintű adatgyűjtés lépését a kérdőíves felmérés és az interjúk készítése helyettesítette. Munkámban igyekeztem minél szélesebb időszakot átfogni, hogy a tendenciák jobban felismerhetők legyenek. Az adatgyűjtés háromszor történt meg, 2001-ben, 2005-ben és 2012/13-ban. Ezt egészítette ki ifj. Halasi Gyula kollégának, 1997-es diplomamunkájához készített felmérés jegyzőkönyve. Az adatgyűjtés másik módját a szóbeli interjúk alkották. Ezek formális illetve informális keretek közt folytak. Sok információhoz jutottam hozzá az Alföldi Erdőkért Egyesület 2

Informatikai

Szakbizottságának

és

az

Országos

Erdészeti

Egyesület

Informatikai

Szakosztályának tagjaként. EREDMÉNYEK ÉS AZOK ÉRTÉKELÉSE A számítógépesítés korszakai Áttekintve az informatikai eszközök bevezetésének idővonalát megállapítható, hogy technológiák befogadásának Gibson-Nolan modelljén feltüntetett szakaszok értelmezhetők az erdészeti ágazat informatika-használatában is. Lappangás korszaka: az 1960-as évektől az 1980-as évek elejéig tartó időszak. Elsőként az Állami Erdőrendezőségek Műszaki Irodájánál próbálkozik a adatfeldolgozás gépesítésével (Király, 1968 és Király, 1970a), és az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán elkezdődik a számítástechnika oktatása (Facskó, 2012). Az erdőgazdaságoknál ebben az időben a könyvelőgépek jelentették a gépesített adatfeldolgozást. A gépeken a főkönyvi folyószámla-könyvelést, a költséganalitika vezetését, a vásárolt anyag- és fogyóeszköz nyilvántartást vezették, és a bérszámfejtést végezték (Csizmazia – Eőry, 1989). A hetvenes évek vége fele könyvelő-automaták váltották le az elhasználódott gépparkot. Ezeknél az eszközöknél már megjelent a mágneses adathordozó, mágnescsíkos karton formájában. Az Erdészeti és Faipari Egyetemen beszerzett IBM asztali számítógépen hallgatói feladatként, diplomamunkaként számos szakmai alkalmazás született (Facskó, 2008). Bizonyítás korszaka: Az 1980-as évek második fele – 1990-es évek eleje közötti időszak. Az erdőgazdaságok beszerezték az első számítógépeiket, jellemzően TPA és VT típusúakat. Az ezeken futó alkalmazások kivétel nélkül könyvelési, ügyviteli feladatokat oldottak meg, tulajdonképpen a könyvelőgépeket „váltották le” a számítógépekkel. A korszak vége fele, a személyi számítógépek megjelenése átalakította az üzemeltetés rendjét. Az addigi egygépes, centralizált üzemmódot egy decentralizált működtetési mód váltotta fel, nem csak a központban, hanem az erdészeteknél is megjelentek a PC-k. A gazdálkodókhoz kikerülő és a számítástechnikával „megfertőzött” frissen végzett szakemberek szakmai munkájukat támogató alkalmazásokat fejlesztettek. Berobbanás és növekedés korszaka: az 1990-es évek második felétől számítható. A két szakasz szinte elválaszthatatlan egymástól. A gazdasági környezet oly módon változott, hogy – még olyan nem információ-intenzív ágazatban is, mint az erdőgazdálkodás – nem lehet a napi gazdálkodást irányítani friss, aktuális információk nélkül. Ez az operatív 3

tevékenység csak akkor lehet eredményes, ha az adatfeldolgozás sebessége (a rögzítés helyétől a felhasználás helyéig való eljuttatás és átalakítás) megfelelő. Ebben a szakaszban a profi ügyviteli szoftverek mellett a profi szakmai programcsomagok is elérhetővé váltak. Két fontos szakmai mérföldkő Mielőtt az informatikai fejlesztéseket részletesen elemezném, fontosnak tartom két „csomópont” kiemelését. Ezek nélkül a szakmai informatika nem juthatott volna el a mai szintre. Országos Erdőállomány-adattár. Az erdőtervek készítésének több évszázados hagyománya biztosítja a tartamos, fenntartható erdőgazdálkodást – ez a záloga annak, hogy utódainknak számára is megmaradjanak erdeink. A tízévenkénti felmérések adatinak számítógépes tárolásával és feldolgozásával először az 1960-as évek közepén próbálkoztak. A sikeres kísérletet követően jogszabály írta elő az elektronikus adattárolást. Az Országos Erdőállomány-adattár 1970 óta digitálisan tárolja a felmérések, a tervezett és végrehajtott munkák adatait. Kezdetben csak az alfanumerikus adatokat rögzítették, de a technológia fejlődése lehetővé tette, hogy térinformatikai adatbázisba konvertálják azokat. Ma már bárki számára elérhető az adattár a weben keresztül, igaz szűkített adattartalommal, a tulajdonosra vonatkozó információk elrejtésével. A több mint harminc illetve negyven éves adatsorok nem csak a szakmai tervezés alapjaként szolgálnak, de különféle kutatásokhoz is felhasználják azokat. Az adattár működésével kapcsolatban csak egyetlen problémát lehet – de azt kell is – megemlíteni, ez pedig az, hogy annak teljes tartalmát nem lehet on-line lekérdezni. Az erdőgazdálkodók csak oly módon tudják használni, hogy a kezelésükbe tartozó erdőrészleteket leíró rekordokat kapják meg, és azokat a saját szerverükön helyezik el. Ez a „megoldás” megszegi az adatbázis-kezelésnek azt a szabályát, mely szerint egy adatbázis akkor konzisztens, ha minden adat csak egy példányban van jelen. Digiterra. Az 1996-ban alapított DigiTerra Informatikai Szolgáltató Kft. térinformatikai szoftvereket fejleszt és forgalmaz, amelyeket a piac a vektoros és raszteres térinformatika hatékony eszközeiként tart számon. Az első nagysikerű termékük a MAP volt. Ennek bevezetése és használata során szerzett tapasztalatokra építve fejlesztették ki az Erdőgazdálkodási Információs Rendszert (EIR). Ez egy térinformatikai alapokra épített, az erdőgazdálkodó szakmai feladataira koncentráló, felhasználóbarát rendszer. Az EIR az erdőgazdálkodás operatív irányítási és ellenőrzési feladatait valósítja meg térinformatikai 4

támogatással. Integrálja a külső rendszerekből származó adatokat, így az Országos Erdőállomány-adattárat, az állami ingatlan-nyilvántartás ingatlan-adatbázisát, az erdő és ingatlan-nyilvántartási

térképeket.

Közvetlenül

támogatja

a

terepen

zajló

munkafolyamatokat oly módon, hogy a rendszer kiépítésébe szervesen bekapcsolja a mobil informatikai eszközöket. A DigiTerra a mobil informatikában érte el a legnagyobb sikert az Explorer kifejlesztésével. Legújabb termékük a SILVA az erdészeti szakirányítók és erdőtulajdonosok magánerdő-gazdálkodói feladatait támogatja. Változások tényei Az általános tendenciák ismertetése előtt egy kivételről kell említést tenni. A valamikori FALCO (Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát) 1978-ban egy DEC rendszert szerzett be. A nagy volumenű fejlesztést a cég tőkeereje tette lehetővé. A központban, az erdészeti igazgatóságoknál, és a faipari üzemekben egy-egy miniszámítógép üzemelt, mely a teljes vertikumot (a csemete termelésétől a bútor- és készház-gyártásig) átfogta. Az akkori távközlési infrastruktúra miatt a gépeket nem tudták összekötni, az adattovábbítást napi, gépkocsival történő adathordozó-szállítással oldották meg. Ezt később napi kettő, modemes adattovábbítással sikerült kiváltani: este az üzemegységektől a központba továbbították a napi tranzakciókat, azokat éjszaka feldolgozták, és hajnalban a központból megkapták a napi nyitó adatokat. Az 1992. január 1-jével a FALCO-ból kivált Szombathelyi Erdészeti Rt-nek szinte a semmiből kellett a saját informatikai infrastruktúráját megteremtenie. Az erdőgazdaságok első informatikai fejlesztései jellemzően az 1980-as évek második felében a társaságok központjaiban valósultak meg. Első lépésként kivétel nélkül a főkönyvi könyvelés gépesítését oldották meg, majd ezt követte az állóeszköz- és pénzügyi rendszerek bevezetése. Az évtized végén, az 1990-es évek elején az üzemegységeket (erdészetek, erdészeti igazgatóságok, egyéb üzemek) is felszerelték számítógépekkel. Az egységeknél az első ügyviteli rendszer a bérelszámolás volt. Ezt követte a számlázás és termelvénykönyvelés gépesítése. A szakmai (erdőművelés, erdőhasználat) tervezést, nyilvántartást és elszámolást támogató rendszerek bevezetése. Kezdetben az önálló, más rendszerekkel nem vagy csak kismértékben összefüggő alkalmazások megvalósítása volt jellemző. Úgynevezett sziget-rendszerek időszaka volt ez: az alkalmazások egymástól elkülönülten üzemeltek, nem volt köztük automatikus adatcsere, az

5

adatok átadása azok manuális begépelésével történt. A rendszerek különböző fejlesztőktől származtak, és a szakmai munkát segítő alkalmazásoknál gyakori volt a „barkácsolás” . Az 1990-es évek végére a részvénytársaságok irányítói számára nyilvánvalóvá vált, hogy heterogén rendszerekből összeállított vállalati információs rendszer homogenizálása a hatékonyság növekedésével és a ráfordítások csökkentésével jár: „A … fejlesztések mellőzése versenyhátrányt okozhat és akadálya lehet a hatékonyság növelésének, valamint a költséghatékony gazdálkodásnak.”. A felismerés következményeként olyan információs rendszereket kezdtek üzembe helyezni, amelyekkel biztosítani tudták az elemi adatokból összeálló információk automatikus áramoltatását, és hatékony elérését. A szemléletváltozást jól mutatja a szoftver-portfólió összetételének változása. Az 1990-es évek vége fele tapasztalt vásárolt  saját célra fejlesztetett  barkácsolt szoftverek aránya a 25%  50%  25%-ról az elmúlt évtized végére a 83%  8%  9%-ra változott. A fejlesztéseket nem csak a cégvezetés előbb idézett felismerése indukálta, de külső tényezők is katalizálták. Ilyen esemény volt például a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt. 1999-es rendelkezése, amely előírta az erdőgazdálkodó társaságoknak az internetes kapcsolat biztosítását, az elektronikus levelezés kialakítását és használatának szabályozását. A gazdálkodói hálózatnak és az internetnek az összekapcsolása egyfelől előnyt jelentet, de negatívumhatásai is vannak. Előnyként lehet elkönyvelni, hogy a partnerek az elektronikus kereskedelem révén könnyebben kapcsolódhattak a cégekhez; a külső gazdasági és jogi környezet megismerése gyorsabbá és pontosabbá vált a munkatársak számára; a kommunikáció sebessége megnőtt az elektronikus levelezés segítségével; az erdőgazdálkodó cégek küldetését, a környezet- és természetvédelem területén folyó tevékenységét a nagyközönség számára könnyen hozzáférhető módon tudták publikálni; az internettechnológiát hatékonyan lehet használni a belső adatáramoltatásban. A legnagyobb hátrány az informatikai infrastruktúra sebezhetősége. Ez ellen technikai megoldásokkal (tűzfal, vírusirtó, események naplózása stb.), valamint a felhasználói jogosultságok megfelelő kialakításával, tevékenységük ésszerű korlátozásával és kritikus tevékenységeik naplózásával védekeznek. A számítógépes információs rendszerek bevezetésének idején le kellett küzdeni a felhasználók ellenállását is. Az idegenkedés okai között a következő tényezők kerültek



A barkácsolás szót itt pozitív értelemben használom. A felhasználó által saját célra megírt alkalmazást értem alatta.  Az informatika áttekintése, a vállalati információs rendszer helyzete. Feljegyzés. Északerdő Rt., Miskolc, 2000. szeptember

6

megemlítésre: tudatlanság, félelem az újtól; hatalmi pozíció féltése; tiltakozás a többletenergia befektetése ellen, az önálló tanulás, ismeretszerzés igényének hiánya; munkahely megszűnésétől való félelem. Ez utóbbi tényszerűen is kimutatható, a számítógépes ügyvitel bevezetése az adminisztratív munkatársak számának csökkenésével járt. Minden esetben megfigyelhető, hogy az újonnan belépő munkatársak már nem idegenkedtek az IT eszközök használatától, sőt manapság már elvárják az informatikai eszközök, erőforrások rendelkezésre állását. Ez a másik irányból is igaz. Ma már az alkalmazás feltételei között szerepel a készségszintű számítógép-használat. Rendszeresen előfordul, hogy a felhasználók új igényekkel jelentkeznek, illetve a már működő rendszert olyan feladatok elvégzésére is használják, amelyekre annak bevezetésekor nem gondoltak. Ez könnyen érthető, ha De Luca (2003) közlésére gondolunk. Vizsgálatai szerint az alkalmazások funkcióinak jellemzően alig több mint harmadát használják. A létszám csökkenése mellett új munkahelyek is jöttek létre: a nagyobb erdészeti társaságnál 2-3 fős informatikai csoport dolgozik, de nem a teljes szolgáltatásvertikumot üzemeltetik, bizonyos szolgáltatásokat külső cégektől (webszerver üzemeltetése, karbantartás) vásárolnak meg, de az érzékeny alkalmazásokat a szervezeten belül üzemeltetik. Viszont vannak olyanok társaságok, amelyek az összes informatikai szolgáltatást megvásárolják. Felvetődhet a kérdés, hogy az erdőgazdálkodók egy része miért nem szervezi ki teljes egészében az informatikai rendszerük működtetését. Ezen a gazdálkodók tartják magukat azon nézethez, mely szerint az informatika nem szervezeti struktúra, hanem szervezeti erőforrás, melynek hatékony kontrollja a jó működés egyik alapja. A saját informatikai csoportok feladatai jellemzően három fő funkció köré csoportosulnak: tervezni, csinálni, futtatni. Tervezni, vagyis a vállalati felső vezetéssel együttműködve meghatározni a fejlesztések prioritását, az erőforrások kezelését, a kockázatkezelést. Csinálni, vagyis fenntartani a meglévő alkalmazási portfóliót. Futtatni, vagyis működtetni az infrastruktúrát, és kiszolgálni a végfelhasználókat. A géphasználat gyakoriságát vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy az adminisztratív munkakörben dolgozók napi gyakorisággal, a felső vezetők szinte napi gyakorisággal, a középvezetők 80%-a napi gyakorisággal használja a számítógépet munka közben. A kerületvezetők körében a napi gyakoriságú (munkájukhoz kötődő) géphasználat 10-20% közé tehető. Az utóbbi csoportnál tapasztalható jelentős elmaradás annak tudható be, hogy terepi (időjárásálló, strapabíró) eszközök választéka a más informatikai eszközökhöz képest szegényes és áruk magas. A problémák között megemlíthető a jelenleg használatos 7

akkumulátorok „rövid” üzemideje: egy feltöltéssel nem biztosítható az egy műszak alatti folyamatos rendelkezésre állás. Nem biztosítható a folyamatos adatkapcsolat sem, a településektől távol, esetlegesen szabdalt domb- és hegyvidéki terepen nem minden pontból érhető el mobil hálózat. Ez sajnos ellentmondásban van azzal, hogy a fakereskedelmi és az ehhez kapcsolódó szállítási tevékenység igényelné az on-line jelenlétet. Szintén jelentős probléma, hogy ezen eszközök életciklusa szinte megegyezik egy rendszer kifejlesztésének idejével. Vagyis mire a befogadó rendszer üzemkész, az a terepi eszköz, amihez a rendszert illesztenék, már nem kapható a piacon. Ennek következtében a gazdálkodók napi gyakorlatában együttesen fordul elő a papír alapú adathordozón és az elektronikus úton történő adatrögzítés és -továbbítás attól függően, hogy melyik helyszínen született adatról van szó. A gyakorlat azért sem kényszerítette ki a folyamatos on-line terepi jelenlétet, mert az itt keletkező információk legnagyobb hányada nem szükséges az operatív döntések meghozatalához. Az informatikai szakirodalom szerint csak azokat a szolgáltatási szinteket kell megfelelő szintre fejleszteni, amelyekre az üzletmenet támogatásához szükség van. KÖVETKEZTETÉSEK Napjainkra az erdők kezelését végző társaságok esetében a gazdálkodás elképzelhetetlen számítógépek alkalmazása nélkül. Az információtechnológia kulcsszerepet tölt be a napi feladatok elvégzésében, enélkül nem tudnának működni. A bevezetett informatikai megoldások nem eredményeztek számszakilag kimutatható javulást a termelékenységben. Ez a kijelentés azonban összhangban van a McKinsey Intézet (2001) által kiadott jelentéssel, mely szerint az informatizálás nem egyforma hatással bír az egyes szektorokban, ágazatokban: ott növeli nagymértékben a termelékenységet, ahol a termék vagy szolgáltatás digitalizálható. Esetünkben nem merül fel ilyen termék vagy szolgáltatás. Viszont ha összehasonlítjuk, hogy a számítógépesítés előtti és mostani időszak adatszolgáltatási kötelezettségeit, akkor azt tapasztaljuk, hogy az mennyiségében (sokkal több féle) és minőségében (részletezettség) jelentősen megnőtt. Ezt a feladatot a cégek kisebb adminisztratív létszámmal oldják meg, tehát a „definíció szerinti” termelékenység megnőtt. Az erdőgazdálkodási ágazatban az informatikát a gazdálkodást segítő infrastruktúrának kell tekinteni, aminek stabilan és megbízhatóan kell működnie. Ezért az információtechnológiai megoldásokban a korszerűségre kell törekedni egy egészségesen enyhe követő magatartással. 8

Köszönetnyilvánítás: A kutatás a Talentum – Hallgatói tehetséggondozás feltételrendszerének fejlesztése a Nyugat-magyarországi Egyetemen c. TÁMOP 4.2.2.B-10/1-2010-0018 számú projekt

keretében,

az

Európai

Unió

támogatásával,

az

Európai

Szociális

Alap

társfinanszírozásával valósult meg.

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Csizmazia A. – Eőry L.-né (1989): Számítástechnikai fejlesztések. Az Erdő, XXXVIII:3 (Pilisi Parkerdő különszám), 142 p. – (2) Csizmazia András (1995): A hazai ágazati informatikai helyzet egy írországi rendszerfejlesztés tapasztalatai tükrében. Erdészeti Lapok, CXXX:9, 264-266. o. – (3) Facskó F. (2008): Informatika. In: Albert L. (szerk.): Az erdészeti felsőoktatás 200 éve: Emlékkönyv. Selmecbánya 1808 - Sopron 2008 Sopron: NYME Erdőmérnöki Kar, 2008. pp. 187-190. ISBN: 978-963-9883-02-4 – (4) Facskó F. (2012): Kezdetek a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. In: Sántáné-Tóth E.: A számítástechnika felsőfokú oktatásának kezdetei Magyarországon. Typotex Elektronikus Kiadó Kft., Budapest. ISBN 978 963 279 741 0. – (5) Király L. (1968): Hozzászólás Kovács Lóránt: táblázatok készítése elektronikus számítógépen c. cikkéhez. Az Erdő, XVII:2, 60-64 p. – (6) Király L. (1970a): Erdőrendezés-fejlesztési eredményeink és lehetőségeink. Az Erdő, XIX:1, 1-8 p. – (7) Király L. (1970b): Nagyterületi erdőleltározás a Szombathelyi Erdőgazdaság terüle-tén. Az Erdő, XIX:6, 253-264 p. – (8) De Luca, J. (2003): Requirements — The Budgeting Syndrome.

Feature

Driven

Development.

http://www.featuredrivendevelopment.com/

node/614?PHPSESID=32e8acdacdab3d89c51af9c53019607 (letöltés: 2013. április 2.) – (9) McKinsey Global Institute (2001): US Productivity Growth 1995–2000. Understanding the contribution of Information Technology relative to other Factors. Washington, DC, http://www.mckinsey.com/Insights/MGI/Research/Productivity_Competitiveness_and_Growt h/US_productivity_growth_1995-2000, pp. 620. (letöltés: 2012. június 2.) – (10) Tóth M. (1966): A gép adatfeldolgozás eszközeiről I. Az Erdő, XV:11, 523-528 p. – (11) Tóth M. (1969): A gép adatfeldolgozás eszközeiről II. Az Erdő, XVII:2, 86-89 p.

9

MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÓK GAZDÁLKODÁSI ÉS JÖVEDELMEZŐSÉGI NEHÉZSÉGEI FODOR LÓRÁNT – SZABÓ IMRE LÁSZLÓ Kulcsszavak: termelési volumen ingadozás, kockázatvállalás, globális időjárás változás, mezőgazdasági biztosítás, tőzsdei ügylet ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK: A mezőgazdaság súlya a teljes GDP-ből nagyon kicsi, az utóbbi tíz évben az előállított érték mindössze 3-4%-a volt. Ennek ellenére az elmúlt években mindig a mezőgazdaság teljesítménye került szóba, ha a magyar gazdaság növekedését kellett értékelni. Pedig az elmúlt évek szélsőséges időjárása megviselte a mezőgazdaságot, mind a növénytermesztőket (szárazság, meleg), mind az állattartókat (drága takarmányárak). Ezek a reálfolyamatok a tőzsdei árakban is nyomon követhetők. Így a BÉT árupiaci szekciójában a malmi búza 2012. decemberi határidejére szóló jegyzése október közepén 67 ezer forint/tonna körül alakult, míg a decemberi szállítású takarmánybúza szeptemberben tartotta a 68100 forint/tonna árat. A takarmánykukorica decemberi ára is 65000 forint/tonna árszint körül ingadozott. Tehát az alacsony gabona-termésátlagok magasan tartják a terményárakat, és a szűkös kínálat miatt árnövekedésre lehet számítani, míg a „jó” termés letöri az árakat. Ez megváltoztathatatlan evidencia, ami a nyereséget illetve a veszteséget meghatározza, vagy van mód a változtatásra mind termelői, mind felhasználói oldalról egyaránt? Véleményünk szerint igen lehet és kell is változtatni, és a számtalan kockázat közül kiemeljük és elemezzük a termelési és a piaci kockázatokat, illetve azok mérséklésének lehetőségét. Foglalkozunk a mezőgazdasági termelés nagyságával, fontosságával a bruttó hazai termék előállításában, a termelés kockázataival, az időjárási tényezők befolyásával a terméseredményekre, és a mezőgazdasági biztosítás, valamint a tőzsdei ügyletek lehetőségeivel.

10

DIFFICULTIES OF AGRICULTURAL BUSINESS MANAGEMENT AND PROFITABILITY Keywords: fluctuation of production volumes, risk-taking, global weather change, agricultural insurance, stock exchange transaction SUMMARY OF FINDINGS, CONCLUSIONS AND RECOMMENDATIONS: The proportion of the agriculture in total GDP is very low with its 3-4% in the last ten years. However, in recent years, the performance of agriculture has always been mentioned in relation with the growth of the Hungarian economy in spite of the extreme weather conditions that caused damages to the growers (drought, hot) and the farmers (expensive forage). These effects are reflected in the stock market prices as well. The listing of the wheat (December 2012) was around 67 thousand Ft/t in mid October in BÉT while the price of forage wheat was 68100 Ft/t. The price of forage corn altered around 65000 Ft/t. Thus, the low grain yields are maintaining high crop prices, and due to limited supply increased prices can be expected, while affluent harvest causes reduced prices. This unalterable evidence determines the profit and the loss. Can it be affected by the agricultural grower or by the consumer? We belive it can and should be changed. Among many risk factors we highlight and analyze the production and market risks, and their possible reduction. We deal with the size of the agricultural production, its importance in the gross domestic product, with production risks, the influence of climatic factors on crop yields, as well as farm insurance and exchange transaction opportunities. A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS VOLUMENÉNEK INGADOZÁSA A mezőgazdaság részaránya a kilencvenes évektől kezdve folyamatosan csökkent a nemzetgazdaság bruttó hozzáadott értékében, és ezzel összefüggésben a bruttó hazai terméknek az előállításában is. A nemzetgazdasági értéktermelésben 2007-ben a magas gabonaár a gyenge hozamok ellenére is szinten tartotta a mezőgazdaság arányát, amit 2008ban az árunövények magas terméshozama, továbbá a vágóállatok és állati termékek áremelkedése még növelni is tudott. A kibocsátás 2009. évi csökkenése azonban már visszavetette a mezőgazdaság részesedését az értéktermelésben, amelyben a növényi termékek áresése is közrejátszott.

11

A kibocsátás tovább mérséklődött 2010-ben, de részben a növénytermesztési termékek árában történt jelentős emelkedésnek köszönhetően az ágazat aránya a GDP előállításában növekedett. Az agrárium kiemelkedő évet zárt a 2011-es adatok alapján, és mind a kibocsátás volumene, mind pedig a termelői-árszínvonal számottevően emelkedett, ezek eredményeként az ágazat nemzetgazdasági súlya 1,4 százalékkal nőtt. (www.ksh.hu) A mezőgazdaság részesedése a magyar GDP-ből a 2012-es évben 4 százalék körül volt, míg 2011-ben 4,7 százalékot tett ki. A mezőgazdaságban előállított termelési érték 2012-ben növekedett, az ismert statisztikai adatok alapján elérte a 2229 milliárd forintot az előző évi 2168 milliárd forinttal szemben. Tehát a termelési érték úgy tudott nőni 2,8 százalékot, hogy a volumen 9,2 százalékot csökkent. A látszólagos ellentmondást a termelői árak 13,3 százalékos növekedése magyarázza. Örvendetes, hogy az ágazat kiviteli értéke 2004 óta több mint kétszeresére emelkedett. Az export 2004-ben 3 milliárd euró volt, ami 2012-ben már meghaladta a 7 milliárd eurót. Az agrárexportunk 83 százaléka az Európai Unióba irányul. Az agrárgazdaság a nemzetgazdasági kivitel kb. 10 százalékát adta 2012-ben, míg az előző 2011. évben az agrárkivitel aránya 7,4 százalék volt. Szerintünk kedvezőtlen számunkra az is, hogy az agrárexporton belül a nyersanyag-kivitel 46, a félkész-termék 20, míg a késztermék 34 százalékot tett ki. A behozatal összetételében pedig az arányok éppen fordítottak, azaz a nyersanyag 25, a félkész-termék 29, a késztermék pedig 47 százalék. Tehát a magyar kivitel belső arányain kellene változtatni úgy, hogy jelentős mértékben kell elmozdítani azt a késztermék export irányába.

MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOK KOCKÁZATAI Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdasági vállalkozók döntő része nem rendelkezik megfelelő kockázatkezelési stratégiával már csak azért sem, mert majdnem minden évben újratermelődnek a szélsőséges ingadozásokból adódó termelési, piaci és pénzügyi problémák, anomáliák. Ezek között könnyebben kezelhetők is vannak, de a kockázati tényezők nagy része szélsőségesen negatív hatást is kifejthet a vállalkozásokra. A kockázatokat többféle szempont szerint lehet csoportosítani, de az alábbi felosztási rendszer általánosan elfogadott:

12

- termelési kockázat a növénytermesztési-, és a többi ágazat növekedési, fejlődési folyamatainak kockázataira és bizonytalanságaira vonatkozik. A különböző termelési tényezők (pl. csapadék, aszály, betegségek stb.) befolyásolják a termények és termékek mennyiségét és minőségét. - piaci vagy árkockázat az inputok és az outputok árait egyaránt befolyásolhatja. Az árkockázat, valamint az áringadozás alapanyagonként és termékenként is jelentős mértékben különbözhet. - pénzügyi kockázat a kölcsönvett pénzösszegekkel, illetőleg a tartozások visszafizetésével kapcsolatos. A pénzügyi kockázat mértékét növelheti a kamatlábak változása, az árfolyamok változása, a visszafizetés ütemezése vagy akár a hitelek elérhetősége. - intézményi kockázat a változó Uniós előírások betartásából, a kormányzat, a helyi önkormányzatok rendeleteiből, törekvéseiből, ellenőrző szerepéből adódik. Ezek mind jelentős mértékben befolyásolhatják a gazdálkodás menetét, eredményességét. - emberi vagy személyi kockázat a szakértelemmel, a gyakorlattal, vagy a vezetői képességekkel kapcsolatos, de ide sorolhatók az egészséggel és a személyi konfliktusokkal kapcsolatos problémák is. A kockázatok kezelésére többféle megoldás is lehetséges, amelyek akár gazdaságonként is különbözhetnek az eltérő belső helyzet és külső környezet következtében. Véleményünk szerint az időjárási és a nagyrészt annak köszönhető árkockázat jelenti a mezőgazdasági termelők legfőbb bizonytalanságait, ezért elsősorban ezeket kívánjuk a következőkben bemutatni, elemezni.

IDŐJÁRÁSI TÉNYEZŐK (HŐMÉRSÉKLET, CSAPADÉK) BEFOLYÁSA A TERMÉSÁTLAGOKRA Folyamatos vita van azon, hogy történik-e napjainkban globális időjárás változás és annak mi emberek milyen mértékben vagyunk az okozói. Ebben a vitában mi nem kívánunk részt venni, ezért nézzük inkább a tényadatokat: Az országos éves középhőmérséklet 2012-ben a homogenizált, interpolált adatok alapján 11.4°C volt, mely 1.4°C-kal magasabb az 1971-2000-es normálnál. 1901 óta ez volt a 4. legmelegebb év. Az adatokhoz illesztett lineáris trend-emelkedést mutat, mely az elmúlt 112 évben +1.08°C, az elmúlt 30 évben pedig +1.35°C-nak adódott. (www.omsz.hu)

13

1. ábra: Az országos évi középhőmérsékletek 1901 és 2012 között

Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat 2013 A 2. ábrán pedig az látható, hogy a 2012. évi csapadékösszeg az előző évi után ismét nagyon kevés volt. 1901 óta a tízedik legszárazabb év volt. Az elmúlt 112 év adataihoz exponenciális trendet illesztve 7%-os mérsékelt csökkenést láthatunk.

Az országos évi csapadékösszegek 1901 és 2012 között

2. ábra:

Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat 2013 Tehát a tényadatok alapján az látható, hogy a folyamatos melegedés egyre kevesebb és hektikusabb csapadékkal illetve annak eloszlásával párosul. Ez pedig a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen.

14

Magyarországon átlagosan 100 milliárd forint természeti kár keletkezik évente. Ebből a nagyobb kockázatot a növénytermesztés viseli, a legjelentősebb károkat az aszály okozza, ezt követik egyenlő arányban az előzőhöz képest feleakkora súllyal a jég, a fagy, az ár- és belvíz okozta károk. Az állattenyésztők kockázatai lényegesen alacsonyabbak, amik közé elsősorban az állatbetegségekkel kapcsolatos kockázatokat sorolhatjuk. (Kemény, Varga, Fogarasi, Kovács, Tóth, 2011) Az alábbi 3-4. ábrákon látható, hogy az egyes években mind búzánál, mind kukoricánál mennyire hektikusan alakultak a termésátlagok és ennek következtében az országosan betakarítható termésmennyiség is. Ezek a jelentős különbségek alapvetően a hőmérsékleti értékek és a csapadékviszonyok kedvező illetve kedvezőtlen alakulásával magyarázhatók. A már régóta emlegetett vízpótlás megoldásával (víztározók kiépítésével, folyók ártereinek alkalmazásával) a magyarországi gabonatermelést –minden más beavatkozástól függetlenül20 millió tonnás szintre lehetne emelni.

3. ábra: Búza termésmennyisége és termésátlaga az egyes években 7 000 6 000 5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

0

BÚZA ezer t

Forrás: saját készítés

15

BÚZA t/ha

4. ábra: Kukorica termésmennyisége és termésátlaga az egyes években

10 000 8 000 6 000 4 000 2 000 0 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 Kukorica ezer t

Kukorica t/ha

Forrás: saját készítés

MEZŐGAZDASÁGI BIZTOSÍTÁS LEHETŐSÉGE A

mezőgazdasági

kockázatok

mérsékelhetőek

lennének

biztosítás

kötésével

is.

Magyarországon azonban ez a módszer még mindig nem terjedt el megfelelőképpen, pedig kifejezetten hasznos lehetne most még az egyre növekvő kockázatok miatt. Tavaly január elsején lépett hatályba a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló 2011. évi CLXVIII. törvény. (2011. évi CLXVIII. törvény a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről) A kockázatok megosztásra kerülnek a mezőgazdasági termelő, a felvásárló, a mezőgazdasági biztosítás megkötése esetén a biztosító, a bérbe, illetve haszonbérbe adó és az állam között. A rendszer két pillérre épül, az állam által működtetett mezőgazdasági időjárási kockázatokat kezelő rendszerre és a mezőgazdasági biztosítás díjának támogatására. Az egyes események által okozott káresemények meghatározásakor általánosságban a megtörtént esemény által okozott 30%-os hozamérték csökkenést tekinti a jogalkotó káreseménynek. Ez évtől kezdődően az állam által a központi költségvetésből nyújtott támogatás nem lehet kevesebb, mint a tárgyévet megelőző összes kárenyhítési hozzájárulás összege. A kárenyhítési hozzájárulás összege: 

ültetvényművelésre szolgáló termőföld után hektáronként 3.000 Ft,



szántóföldi zöldség termesztésére szolgáló termőföld után hektáronként 3.000 Ft,



egyéb szántóföldi kultúrák termesztésére szolgáló termőföldre hektáronként 1.000 Ft. 16

Az időjárási kockázatokra a mezőgazdasági termelő az általa kötött mezőgazdasági biztosítási szerződés díjához támogatás is vehet igénybe. A mezőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti jellegű elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatti káresemények kezelésére a törvény, szerződési semmisségi meghatározást tartalmaz,

valamint

a

legalább

30%-os

mértékű

hozam

csökkenés

esetében

haszonbérmérséklést irányoz elő. TŐZSDEI ÜGYLET ALKALMAZÁSA A mezőgazdasági vállalkozók általában jóval a termelési kockázatok elé helyezik a piaci kockázatokat és bizonytalanságokat az értékítéleteikben. (Fodor, 2004) Ennek ellenére mégsem használják ki a lehetőségeiket, például a tőzsdei ügyletkötés adta árbiztonságot. Pedig az 5-6-os ábrán is látszik, hogy a megtermett gabona (búza, kukorica) mennyisége és azok tőzsdei ára összefüggésben vannak egymással. Önkényesen kiragadva két évet, a kukoricánál látható, hogy a határidős decemberi tőzsdei ára 22’024 Ft/t volt a rekord-termésű 2008. évben (7470 t/ha átlagtermés), míg 66’962 Ft/t volt a tőzsdei ára 2012-ben, mikor a termésátlag csak 3’980 tonna volt hektáronként. (www.bet.hu) Fodor már 2004-ben javasolta a tőzsdén egy aszálykontraktus bevezetését, amit mind a gabonatermelők, mind a felhasználók használhattak volna a pénzügyi biztonságuk érdekében. 5. ábra: Malmi illetve Euro-búza határidős tőzsdei ára (decemberi), valamint az országos termésátlagok alakulása

70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2007

2008

2009 Búza dec Ft/t

Forrás: saját kimutatás

17

2010 Búza t/10 ha

2011

2012

6. ábra: Kukorica határidős tőzsdei ára (decemberi), valamint az országos termésátlagok alakulása

80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2007

2008

2009

2010

Kukorica dec Ft/t

2011

2012

Kukorica t/10 ha

Forrás: saját kimutatás

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) 2011. évi CLXVIII. törvény a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről – (2) Fodor L (2004): Tőzsdei ismeretek mezőgazdasági vállalkozóknak, Budapest, Szaktudás Kiadó Ház 31. p. – (3) Kemény G. - Varga T.- Fogarasi J. Kovács G. - Tóth O. (2011): A hazai mezőgazdasági biztosítási rendszer problémái és továbbfejlesztésének lehetőségei, Budapest, Agrárgazdasági Kutató Intézet. – (4) www.bet.hu – (5) www.ksh.hu – (6) www.omsz.hu

Szerzők: Dr. Fodor Lóránt egyetemi adjunktus Dr. Szabó Imre László egyetemi docens PE Georgikon Kar 8360 Keszthely Deák Ferenc u. 16. Telefon: 545-000 Email: [email protected] [email protected]

18

AZ EGYÉNI GAZDASÁGOK HELYZETE AZ ÉSZAK-ALFÖLDI RÉGIÓBAN KIS GEORGINA Kulcsszavak: egyéni gazdaságok, Észak-alföldi régió, méretosztályok, Standard Termelési Érték, üzemosztályok ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A tanulmány az Észak-alföldi régió egyéni gazdaságainak gazdasági erejét térképezte fel, illetve annak alakulását kísérelte meg nyomon követni. A lefolytatott vizsgálatok a 2003-tól 2010-ig tartó időszakra terjedtek ki. Célként fogalmazódott meg, hogy az üzemméret és a Standard Termelési Érték között találjak olyan összefüggést illetve összefüggéseket, amelyek a gazdaságok jövedelmezőségének, illetve az üzemméret növekedésének sikerét egyértelműsítenének, vagy éppen indukálnák azt. A Standard Termelési Érték számtani átlagának termelési irányonkénti alakulásának vizsgálatakor az abszolút, illetve a relatív változások eredményei nem mutattak a gazdaságokban jelentősebb eltérést az évek során egymáshoz viszonyítva. A méretosztályok átlag szerinti alakulásának vizsgálatakor kitűnt, hogy az egyéni gazdaságokra általában a 6-os és a 7-es méretosztály a jellemző, amely praktikusan középkategóriának tekinthető. Megállapítható továbbá, hogy az üzemméret és a Standard Termelési Értékkel kapcsolatos kérdések elemzése során nem találtam olyan statisztikailag is bizonyítható összefüggéseket, amelyeket korábban célként fogalmaztam meg.

SUMMARY CLONCLUSIONS, SUGGESTIONS The study has investigated the Northern – Plain region’s single economies economical power and tried to follow its conformation. The survey was conducted between 2003 and 2010. The aim was to find such connections between the size of the plant and the Standard Production Rate that indicates or defines the success of the profitability of the economics and the growing plant sizes. When examining the Standard Production Rate average in different production areas, the absolute and relative changes connected to each other do not show special differences during the years. It was shown by the monitoring of averages of size orders that the single economies received 6 or 7 rates that is why one can say they are middleware. It can be stated that there is no statistically proven relationships between analyzing plant size and Standard Production Rate related questions.

BEVEZETÉS A téma indoklása, a kutatás célja Az elmúlt évtizedben jelentős változások zajlottak le a magyar mezőgazdaságban, amelyek hatásai a teljes ágazatot érintették. A kárpótlási és privatizációs törvényeknek köszönhetően új tulajdonosi struktúra alakult ki, amely törvényszerűen az üzemszervezet átalakulásához vezetett. A megváltozott termelési struktúra az elaprózódott birtoktestek, a nagyszámú, ugyanakkor kisméretű egyéni gazdaság, illetve a kisszámú, de nagy birtokmérettel rendelkező (intenzív termelést folytató) gazdasági szervezetek váltak jellemzővé, azaz kétpólusú termelési szerkezet alakult ki (BaranyiSüli-Zakar, 1997). A kilencvenes évek végétől kezdve azonban egy nagyon lassú, de folyamatos birtokkoncentráció indult meg, részben a piaci folyamatoknak, részben Magyarország európai uniós 19

csatlakozásának köszönhetően. Ezzel párhuzamosan egy új, illetve korábban már középparaszti gazdaságként létező termelői csoport került egyre inkább előtérbe: a családi gazdaság. A történelem folyamán mindig is nagy volt a magyar mezőgazdasági termelésben a családi gazdálkodáson alapuló gazdaságok szerepe, függetlenül attól, hogy az adott korszaknak megfelelően középparaszti rétegként, kistermelőként, háztáji gazdaságként, vagy éppen a rendszerváltást követően egyéni gazdálkodóként nevesítették meg őket. A családi gazdálkodás feltételeinek, ismérveinek szakmai alapon történő újradefiniálása alapvető fontosságú az agrárágazat jövőjét illetően. A családi gazdaságok amellett, hogy enyhíthetik a kelet-közép-európai térség egykori szocialista államaiban kényszerűen kialakult kétpólusú termelési struktúrát, nagyban elősegíthetik a falusi munkanélküliség és a jövedelemhiány enyhítését. Ezért sikeres ,,átmentésük” és a mezőgazdasági termék-előállításon túlmutató szerepük megőrzése alapvető nemzeti érdek. Végül, de nem utolsó sorban a téma tudományos igényű elemzését indokolja többek között az a körülmény is, hogy ,,…a mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is termelt, és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára. A mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett – regionálisan eltérő mértékben ugyan –, de környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia…” (Ángyán, 2000). Ez az értékelés ma sem veszített időszerűségéből. Mindezeken túl nagyon lényeges szem előtt tartani, hogy a mezőgazdasági termelés jellegében jelentősen különbözik a gazdaság többi szektorától. A természetnek való rendkívüli kiszolgáltatottsága okozza többek között azt, hogy a vállalkozói tőke előnyben részesíti az ipart vagy a szolgáltatásokat a mezőgazdasággal szemben. Mivel az ipar helyileg elsősorban a városokhoz kötődik, a vidék tőkeellátásában a piaci gazdasági koordináció nem lesz elégséges (Simon, 2001). Ez a tény tovább nehezíti a kilábalást, másrészt alátámasztja a már működő mezőgazdasági vállalkozások fontosságát. A dolgozat alapvető kutatási célja az Észak-alföldi régióban működő egyéni gazdaságok ökonómiai vizsgálata. Az egyéni gazdaságokkal kapcsolatos kutatások igen sokrétűek, gyakorta több tudomány területet is felölelnek, azaz interdiszciplináris jellegűek, ami nagyban segítheti egy komplex kép kialakítását az egyéni gazdaságok működését és jövőbeni lehetőségeit illetően.

Az egyéni gazdaságokra jellemző, hogy termelőeszközeik egy személy, illetve egy szűkebb család tulajdonában vannak, a vagyonon belül nem különül el egymástól a személyes szükségletek közvetlen kielégítését szolgáló (lakás, bútorzat, stb.) magánvagyon és a vállalkozásban működő (termőföld, épületek, gépek, stb.) vagyonrész. Sok esetben az egyéni gazdaságok által művelt föld és egyéb eszközök egy része nem saját tulajdonban van, hanem azokat bérleti szerződések alapján hasznosítják, de a szerződéses feltételek szabta keretek között a bérlők ezek felett az eszközök felett is szabadon rendelkezhetnek. A tulajdonos önállóan dönt az eszközök és a megtermelt jövedelem felhasználásról, ugyanakkor teljes vagyonával felel a gazdaság hitelezőinek, szállítóinak követeléseiért.

20

Az egyéni gazdaságok köre több szempont szerint osztályozható, gyakorlati megfontolások alapján azonban csak a méret és adózás szempontjából vett csoportosítást ismerjük, melyek a következők lehetnek: - ház körüli kertek, családi ellátó gazdaságok, hobbitermelés; - családi gazdaságok; - vállalkozói nagygazdaságok (Buzás Gy.-Nemessályi Zs.-Székely Cs., 2000).

Az egyéni gazdaságok az EU támogatáspolitikai rendszerében A nemzetközi, elsősorban az európai szakirodalomban az egyéni gazdaságok lehatárolása éppolyan sokszínűséget mutat, mint hazánkban. Igaz ez annak ellenére, hogy a vizsgált gazdálkodói kör megjelenése a termelői palettán, illetve szerepe az Európai Unió tagállamaiban kiegyensúlyozottabb volt és szinte folyamatos támogatottságot élvez mind a mai napig. Az 1990-es években, döntően az angolszász területen végzett empirikus kutatások eredményein nyugvó álláspontok szerint, az egyéni gazdaságot, az ún. ,,farmot” a család menedzseli; a munka legnagyobb részét a család adja; a beruházások, illetve a tőkebefektetések kockázatának túlnyomó részét a család viseli; a mezőgazdasági termelés a legfontosabb tevékenység és bevételi forrás a család számára; végezetül: a család a ,,farmon” él. A fentiekből következően a családi ,,farm” egy olyan jelenség, amely a vállalkozó, a menedzser és munkás szerepeit ugyanabban a családban kombinálja (Gasson-Errington, 1993; 1999). A közös európai agrárpolitika áttekintése több okból is hasznos lehet a hazai egyéni gazdaságok tanulmányozása során. Egyrészt a közösségen belül lezajlott változások és fejlődési folyamatok tapasztalatai viszonylag jól hasznosíthatóak hazai viszonylatban is. Másrészt Magyarország eurointegrációs törekvéseinek köszönhetően már a kilencvenes évek végétől kezdve irányadónak tekintették a KAP iránymutatásait, amelyek a 2004. május 1-jei Európai Unióhoz való csatlakozásunkat követően immár kötelezővé váltak a magyar mezőgazdaság számára is. Az egyéni gazdaságok számára hazánk európai uniós csatlakozása alapvető jelentőséggel bírt. Már a felkészülési időszakban is megmutatkozott a döntően családi munkaerőre alapozott gazdaságok szükségessége. A rendszerváltozás során a szocialista agrárgazdaság maga után hagyott, viszonylag jól működő mezőgazdaságát kellett volna átalakítani, a nemzetközi versenyben helytállóvá tenni a döntően családi gazdaságokon alapuló, de a többi forma számára is helyet hagyó, korszerű agrárstruktúrává. A korszerű gazdaságok kialakulását az is akadályozta, hogy a kárpótlás során csak földhöz jutatták a termelőket, a termeléshez szükséges eszközállomány nem került szétosztásra. A kilencvenes évek végétől kezdve azonban egy nagyon lassú, de folyamatos birtokkoncentráció indult meg. Ez a kedvező folyamat az európai közösséghez való csatlakozáshoz szükséges direktívák (területpihentetés, földalapú támogatás) végrehajtásának is köszönhető.

ANYAG ÉS MÓDSZER A dolgozat elméleti megalapozásához hazai kutató és elemző intézetek (Központi Statisztikai Hivatal – KSH, Agrárgazdasági Kutató Intézet – AKI, Általános Mezőgazdasági Összeírás - ÁMÖ) 21

adatbázisai kerültek felhasználásra. Az elemzésbe legnagyobb mértékben használt idősoros adatok az AKI által gyűjtött információkon alapulnak. Az adatbázis az AKI-ban alkalmazott Tesztüzemi Információs Rendszer kérdőíves eredményeire, adataira támaszkodik. Tanulmányomban ezen adatok vizsgálata alapján tett megállapításokat és az adatok elemzése révén levont következtetéseimet mutatom be. A vizsgált alapsokaságot az Észak-alföldi régió azon egyéni gazdaságai alkották, amelyek egy hektárnál nagyobb területen gazdálkodnak, és melyek adatszolgáltatók voltak az Agrárgazdasági Kutató Intézet tesztüzemi információs rendszerében. Vizsgálatomban a tesztüzemi rendszerben résztvevő összes üzem (471 db) közül 173 üzemet vontam be. Azokat, amelyek a vizsgált időszakban (a 2003 és 2010 közötti években) adatszolgáltatók voltak. Ezzel a szűréssel az volt a célom, hogy kivédjem a cserélődő adatszolgáltató üzemek torzító hatásait. Tovább szűkítve az adatbázist, a 173 gazdaságból további 87 gazdaságot vizsgáltam, melyek termelési iránya nem változott a vizsgált 8 évben. Elsősorban a gazdaságok Standard Termelési Értékére voltam kíváncsi. Az elvégzett vizsgálatok nyolc éves időtartamot öleltek át. Elemzéseimet a már meglévő adatbázis segítségével végeztem el. A vizsgálati minta alapvető jellemzőit egyszerű statisztikai átlagvizsgálatok után értékeltem, aggregált idősoros elemzéseket végeztem, lineáris függvénnyel próbáltam szemléltetni a Standard Termelési Érték változását a 173 gazdaságnál, majd a 87-nél is, és ennek alapján határoztam meg a korrelációs együttható értékét. Célom az volt, hogy ezen elemzések kiértékelése során az általam megfogalmazott hipotéziseket alá tudjam támasztani, vagy éppen meg tudjam cáfolni azt. Az Európai Unióban a 86/377/ECC döntéssel létrehozott üzemtipológia a mezőgazdasági üzemek méretének meghatározását és az üzemek tevékenységi irányokba történő besorolását jelenti. Tipológiára azért van szükség, hogy az üzemszerkezeti és üzemgazdasági elemzések során különkülön lehessen vizsgálni az egyes üzemkategóriákat, és össze lehessen hasonlítani az azonos kategóriába tartozó üzemeket valamely más kategóriába tartozó gazdaságokkal. 2009-ig mind az EUROSTAT Gazdaságszerkezeti Összeírásaiban, mind az FADN rendszerben a Standard Fedezeti Hozzájárulás (SFH) alapú tipológiát használtak az üzemméret és a tevékenységi irány meghatározására. A 2010 és az utána következő évek adatait viszont már az új, Standard Termelési Érték (STÉ) alapú tipológia segítségével dolgozzák fel. (Mindkét módszerrel régiónként egy adott összeget rendelünk minden ágazathoz.) Az STÉ együttható kibocsátást fejez ki, ami a támogatásokkal csökkentett termelési értéknek felel meg.1 Egy gazdaság bizonyos tevékenységei, tevékenységcsoportjai által előállított STÉ-nek az üzemi STÉ-ből való részesedési arányával az adott gazdaság termelési iránya (tevékenységének profilja) is jellemezhető. (AKI, 2010) 1

Az STÉ a mezőgazdasági termelőtevékenységek egységnyi méretére (1 hektár, 1 állat) meghatározott normatív (átlagos időjárási és üzemi feltételekre vonatkoztatott) termelési érték. (A Standard Termelési Érték tartalmazza: az értékesítést, az üzemi felhasználást, az üzemi fogyasztást és a készletek változásából származó bevételt mind a főtermék, mind a melléktermékek vonatkozásában, nem tartalmaz semmilyen közvetlen és egyéb támogatást, valamint nem tartalmazza az állattenyésztésben a szerves trágya értékét.) A termelőtevékenységek fajlagos STÉ-jét a tevékenységek adott üzemben található méretével megszorozva, majd a szorzatokat összegezve, a gazdaság összes STÉjét kapjuk. Ez az érték a gazdaságok tartós kibocsátását fejezi ki a termelőeszköz-ellátottság, a termelési szerkezet és a termőhelyi adottságok függvényében. Ennél fogva a gazdaság ökonómiai méretének meghatározására is felhasználható. (AKI, 2010)

22

Kutatásaim során a következő hipotéziseket fogalmaztam meg: Hipozétis 1 (H1) – Az életképes gazdaságok és a termelési irányt megtartó gazdaságok között szoros kapcsolat van Hipotézis 2 (H2) – Az életképes gazdaságok száma és részaránya jelentősen nő Hipotézis 3 (H3) – A tesztüzemi információs rendszerben vizsgált 50 ha feletti gazdaságok részaránya nő, az országos átlaghoz képest (ÁMÖ adatai alapján) SAJÁT VIZSGÁLATOK Saját vizsgálataim első lépéseként a folyamatos adatszolgáltatás és életképesség szempontjából szűrtem le a 2003-2010 között megfigyelt gazdaságokat. A leválogatás után azonban elmondható, hogy a 173 gazdaságból 87 gazdaság (50,28%) nem változtatott a termelési irányán a megfigyelt évek során. (A termelési irány megnevezése e tekintetben azt jelenti, hogy milyen egy adott üzem, vagy üzemcsoport jellemző tevékenységi köre a tevékenység-csoportok STÉ-jének részaránya alapján.) Ezen változatlan termelési irányok a következők voltak: - szakosodott gabona-, olajosmag- és fehérjenövény-termesztés, - vegyes növénytermesztés, - szakosodott tejtermelés, - szakosodott gyümölcstermesztés, - szántóföldi növények – tömegtakarmány – fogyasztó állatok tartása vegyesen, - szakosodott sertéstartás, - juh-és kecsketartás, - különféle növények és állatok tartása vegyesen A következőkben egy fiktív példán keresztül szeretném bemutatni, hogy a gyakorlatban hogyan is kerül meghatározásra az üzemméret és a tevékenységi irány.

Fiktív példa az üzemméret és tevékenységi irány meghatározására Standard Termelési Érték (STÉ) Példa: Csongrád megyei egyéni gazdaság (3 ha árpa, 1,2 ha cirok, 6,8 ha görögdinnye, 1 ha gyep) Üzemméret meghatározása 3 ha x 106 683 HUF/ha + 1,2 ha x 83 482 HUF/ha + 6,8 ha x 799 420 HUF/ha + 1 ha x 14 236 HUF/ha = 5 870 519 HUF = 23 377 EUR 14-es EU méretkategória szerint 5-ös méretosztály (15 000 – 25 000 EUR között) Tevékenységi típus meghatározása A háromjegyű EU tevékenységi típus szerint: 163 (szántóföldi zöldségek szakosodott termesztése) Forrás: Typology handbook (RI/CC 1500 rev. 3 Brussels, 05/10/2009) és AKI Ágazati Ökonómiai Osztály adatai alapján Ezt követően a gazdaságok STÉ-jének számtani átlag alakulását vizsgáltam a termelési irányok alapján. Az 1. ábra alapján szembetűnő a szakosodott tejtermelés termelési irányt követő gazdaságok STÉ átlaga.

23

24

5255 e Ft 9420 e Ft

Különféle növények és állatok tartása vegyesen termelési irányt követő gazdaságok

15103,66 e Ft

Juh-és kecsketartást termelési irányt követő gazdaságok

Szakosodott sertéstartás termelési irányt követő gazdaságok

12708,63 e Ft

Szántóföldi növények-tömegtakarmányfogyasztó állatok tartása vegyesen termelési irányt követő gazdaságok

17641 e Ft

Szakosodott gyümölcstermesztés termelési irányt követő gazdaságok

Szakosodott tejtermelés termelési irányt követő gazdaságok

17013,19 e Ft

Vegyes növénytermesztés termelési irányt követő gazdaságok

Szakosodott gabona-, olajosmag- és fehérjenövény-termesztés termelési irányt követő gazdaságok

1. ábra: Standard Termelési Érték számtani átlagának alakulása termelési irányonként (2003-2010) 51980,5 e Ft

7600 e Ft

Forrás: AKI tesztüzemi adatok alapján, saját szerkesztés és számítás

Az abszolút, illetve a relatív változások vizsgálata során sem mutattak a gazdaságok jelentősebb eltérést az évek során egymáshoz viszonyítva.

Számításaim további részében a jelentősebb gazdaságok méretosztályait elemeztem. Átlagszámítás alapján próbáltam párhuzamot vonni a méretosztály és a termelési irány között.

2. ábra: Méretosztályok2 átlag szerint alakulása termelési irányonként (2003-2010)

8,37

9

7

8 7

6,43 5,75

5,74

6 5 4 3 2 1 0

Szakosodott gabona -, olajosmag - és fehérjenövény - termesztés termelési irányt követő gazdaságok Vegyes növénytermesztés termelési irányt követő gazdaságok Szakosodott tejtermelés termelési irányt követő gazdaságok Szakosodott gyümölcstermesztés termelési irányt követő gazdaságok Szántóföldi növények - tömegtakarmány - fogyasztó állatok tartása vegyesen termelési irányt követő gazdaságok

Forrás: AKI tesztüzemi adatok alapján, saját szerkesztés és számítás A 2. ábra alapján az adatsorok vizsgálatánál kitűnik, hogy (átlagosan) az egyéni gazdaságokra a 6os és a 7-es méretosztály a jellemző. Ez, majdnem, hogy középkategóriának tekinthető. A korábbiakban megállapított tény, nevezetesen hogy a szakosodott tejtermelés termelési irányt követő gazdaságok fejlettsége és STÉ-je a legnagyobb, az üzemméret nagyságánál is megerősíthető. Mint ahogyan azt a korábbiakban is említettem, az üzemek tipizálása során a hektárszámokat és az állatlétszámokat összeszorozva a hozzájuk tartozó együtthatóval, majd a szorzatokat összeadva kapjuk meg az üzemméretet.

2

3-as méretosztály*: 4 – 8 000 EUR közötti üzemméret 4-es méretosztály*: 8 – 15 000 EUR közötti üzemméret 5-ös méretosztály*: 15 – 25 000 EUR közötti üzemméret 6-os méretosztály*: 25 – 50 000 EUR közötti üzemméret 7-es méretosztály*: 50 – 100 000 EUR közötti üzemméret 8-as méretosztály*: 100 – 250 000 EUR közötti üzemméret 9-es méretosztály*: 250 – 500 000 EUR közötti üzemméret

25

A fentiek alapján megállapítható, hogy az üzemméret és a Standard Termelési Értékkel kapcsolatos kérdések elemzése során nem találtam olyan, statisztikailag is bizonyítható összefüggést/összefüggéseket, melyek a gazdaságok jövedelmezőségének, illetve üzemméret növekedésének sikerét egyértelműsítenének, vagy éppen erőteljesen indukálnák azt. A gazdaság működési prioritásai is összefüggésben állhatnak az esetleges, még nem vizsgált jövedelmezőség megítélésével. A vizsgált régióban tapasztalható tendenciákból következően, remélhetőleg a közeljövőben az egyéni gazdaságok száma nem csökken majd, sőt némileg növekszik is a vizsgálati minta területén. Ezzel összefüggésben a gazdaságok vélhetően – a jövedelemtermelés kívánalmával összhangban – a profitorientált tevékenységek felé fordulnak majd. Ez azonban nagyban függ a támogatási források alakulásától, a piaci jelenségektől, valamint a földpiacot érintő törvényi szabályozástól. A lassú, de folyamatos birtokkoncentráció folytatódni látszik és, amennyiben a külföldiek földhöz jutása megvalósul, erősödik ez a folyamat. Optimális esetben a családi gazdaságok száma érzékelhetően nő majd mind regionális, mind országos szinten, természetesen jelentős szakpolitikai támogatottság mellett.

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Ángyán J. (2000): Mezőgazdálkodás, vidék, környezet. Falu-Város-Régió 3. sz. pp. 3-15. – (2) Baranyai B. – Süli-Zakar I. (1997): Kisvállalkozások és vállalkozók helye és szerepe az Alföld mezőgazdaságában. Debreceni Szemle. 2. sz. pp. 195-211. – (3) Búzás Gy. – Nemessályi Zs. – Székely CS. (2000): Mezőgazdasági üzemtan I. pp. 80-81. – (4) Gasson, R. – Errington, A. (1999): Családi farmgazdaság. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, pp. 51-65. (Eredeti megjelenés: The Family Farm Business. CAB International, Wallinford, 1993.) – (5) Simon S. (2001): Nyugateurópai szövetkezeti modellek alkalmazhatóságának vizsgálata a magyar és román mezőgazdaságban. Doktori (PhD) értekezés. Gödöllő, 2001. – (6) Keszthelyi, Sz. – Pesti, Cs. (2010): A tesztüzemi információs rendszer eredményei. 10. p. – (7) AKI, 2010

A szerző levélcíme – Address of the author: KIS Georgina Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Gazdaságtudományi Intézet Üzemtani Intézeti Tanszék H-9200 Mosonmagyaróvár, Vár 2., illetve Jaf Holz Ungarn Kft. H-3434 Mályi, Pesti út 2. E-mail: [email protected]

26

A PRECÍZIÓS NÖVÉNYTERMELÉS MAGYARORSZÁGI GYAKORLATA LENCSÉS ENIKŐ Kulcsszavak: technológiai elemek elterjedtsége, alkalmazást befolyásoló tényezők ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Jelen tanulmányban a precíziós növénytermelés elemeinek magyarországi elterjedtségét kívántam feltárni. A fenti vizsgálatok elvégzéséhez egy strukturált interjús felmérést folytattam 2010-ben, 72 gazdaságból álló minta állt rendelkezésemre. A vizsgált minta alacsony elemszáma miatt a kapott eredmények nem tekinthetők sem országosan, sem regionális szinten reprezentatívnak. Azonban a vizsgálat során kapott eredmények segíthetnek a precíziós gazdálkodás elterjedésével kapcsolatos további kutatási irányok feltárásában, kibontásában valamint támpontot nyújthatnak a precíziós technológián belüli fejlesztendő, népszerűsítendő területek meghatározásához. Az interjúim alanyai között voltak olyan gazdálkodók, akik már évek óta használják a technológiát, olyanok, akik a közeljövőben szeretnék bevezetni illetve olyanok is, akik már hallottak róla, de nem tervezik annak alkalmazását. A vizsgálatban szereplő minden gazda foglalkozik növénytermeléssel (vagy növénytermelő gazdaság vagy pedig vegyes gazdaság formájában). A gazdálkodók kiválasztása során területi lehatárolást nem alkalmaztam. A megkérdezett gazdák 11%-a alkalmazta a precíziós növénytermelés valamely elemét a gazdaságában, a precíziós technológiát nem alkalmazó gazdaságok aránya 89% (ezek közül 16 tervezte a precíziós növénytermelés bevezetését). A precíziós növénytermelési technológia alkalmazását két tényező befolyásolta igazolható mértékben, a művelt terület nagysága és a gazdálkodó életkora. A precíziós növénytermelési elemek alkalmazásának gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy a precíziós növénytermelést folytató gazdálkodók körében a legelső helyen a precíziós tápanyagpótlás és a precíziós növényvédelem állt.

27

THE ADAPTATION OF THE PRECISION FARMING TECHNOLOGY IN HUNGARY Key words: adaptation of technology elements, motivating factors of adaptation SUMMARY The aim of this study to examine the adaptation of precision farming technology elements in Hungary. In 2010 I made the structural interviews for examine the adaptation and in the end of data collection 72 farmers answered. This survey were not representative for Hungarian farmers, otherwise the results of the survey are able to explore the way of future research and make stronghold for the developed area of precision farming technology. All of the interviewed farmer made plant production (plant production farm or mixed farm). Some farmer used precision farming technology for ages, some farmers planned to adopt the technology and some made conventional plant production. There was no regional impoundment in my research. Precision farming technology used in 11% of the interviewed farmers, the rate of nonprecision farming technology was 89% (from these 16 farms planned to adopt the technology in the future). According to my research two factors influence the adaptation of precision farming technology. These factors were the quantity of field and the age of farmers. According to the frequency of adaptation of precision farming elements the most famous elements was precision nutrition and precision plant protection.

BEVEZETÉS A magyar mezőgazdasági gyakorlatban a precíziós növénytermelés számos eleme jól ismert, de ezen technológiai elemek kombinációjának megvalósítása komoly beruházásnak számít. Egy 3 millió Ft értékű precíziós növénytermelési technológiára történő átállás beruházásának megtérüléséhez szükséges terület nagyságát Kalmár 2009-ben 946-hektárban állapította meg, feltéve, hogy a megtérülési idő 3 év és a felhasznált inputok esetében 5% megtakarítás várható. [Kalmár, 2009] A precíziós növénytermelési technológia fedezeti méretével kapcsolatosan a nemzetközi szakirodalomban széles intervallumban mozognak az eredmények. Az eltérések főként abból adódnak, hogy a vizsgálatok során más-más gazdasági hátérrel számoltak, továbbá egyes esetekben egy-egy önálló technológiai elem életképességét

28

nézték, mások pedig a komplex precíziós növénytermelési megoldást. Egyes kutatók véleménye szerint 250 hektár felett már megéri a komplex precíziós növénytermelési technológia alkalmazása, mások szerint csak a precíziós növényvédelem illetve a precíziós tápanyagpótláshoz önmagában szükség van 1500 hektárra. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a precíziós növénytermelési technológia életképességi küszöbe nagymértékben függ a technológia által elérhető megtakarítások és többlet költségek egymáshoz való viszonyától, ami pedig főleg a talaj tulajdonságainak heterogenitásából adódóan változik. minél nagyobb területen tudja kihasználni a gazdaság a precíziós növénytermelés nyújtotta lehetőségeket, annál nagyobb mértékben tapasztalja annak előnyeit. [Smuk et al, 2009; Takács-György, 2012] A precíziós növénytermelési technológia alkalmazási mintázata teljes mértékben különbözik, más mezőgazdasági technológiai innovációk terjedésétől. A különbözőség legfőbb oka az, hogy más korábbi mezőgazdasági innovációkkal ellentétben a precíziós növénytermelési technológia részegységei önállóan és egymással összekapcsolva is alkalmazhatók. [Paxton et al., 2011; Takácsné, 2011] Ugyanakkor egyes konvencionális növénytermelési gépek kisebb változtatásokkal alkalmassá tehetők a precíziós növénytermelés megvalósítására. Például nem feltétlenül szükséges egy új kombájnt megvásárolni, ahhoz, hogy hozamtérképeket készíthessünk, a kombájn korától függően elegendő lehet egy hozammérő és egy fedélzeti számítógép beszerzése is, ami jelentősen csökkenti az átálláshoz szükséges beruházási összeg nagyságát. Swinton

és

Lowenberg-DeBoer

(2001)

a

precíziós

növénytermelés

terjedésének

kulcstényezőjét az input felhasználás hatékonyságának növelésében látja, vagyis minél hatékonyabbá válik a technológia, ezen része annál gyorsabban fog terjedni. Ezzel szemben a precíziós növénytermelési technológia elterjedését leginkább befolyásoló tényezőket a következőkben határozták meg [Daberkow és McBride, 2003; Edwards-Jones, 2006; Popp – Griffin, 2000]: 

a gazdaság rendelkezésére álló terület és annak elhelyezkedése;



a humán erőforrás mennyisége és minősége;



a döntéshozó személyisége illetve kockázat érzékenysége;



a döntéshozó életkora, információs technológiával szembeni bizalom.

29

ANYAG ÉS MÓDSZER A precíziós növénytermelés elemeinek alkalmazásához kapcsolódóan sem a Központi Statisztikai Hivatal, sem pedig az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatbázisai nem tartalmaznak adatokat. Továbbá a precíziós növénytermelés magyarországi terjedésére vonatkozóan a hazai szakirodalom is kevés információt tartalmaz. A strukturált interjús felmérésem elsődleges célja azon tényezőknek a feltárása a mintában, amelyek befolyásolhatták a gazdálkodókat a precíziós növénytermelési technológiára történő átállásban. Továbbá vizsgáltam, hogy a magyar gazdálkodók mennyire alkalmazzák az egyes precíziós növénytermelési elemeket (pl. precíziós növényvédelem, precíziós tápanyagpótlás, stb.) illetve mely tényezők befolyásolták az elemek alkalmazását. Az adatgyűjtésre 2010 decembere és 2011 júniusa között került sor. A gazdálkodókkal különböző gazdanapokon készültek a személyes interjúkat. A gazdálkodók kiválasztása során területi lehatárolást nem alkalmaztam. Az interjú alanyai között voltak olyan gazdálkodók, akik már évek óta használják a technológiát, olyanok, akik a közeljövőben szeretnék bevezetni illetve olyanok is, akik már hallottak róla, de nem tervezik annak alkalmazását. Végső soron összesen 72 gazdálkodó (ebből 8 alkalmazta a precíziós növénytermelést) válaszai álltak rendelkezésre a feldolgozás során a hiányos válaszadásból adódóan egyetlen gazdát sem kellet kizárni a személyes lekérdezésnek köszönhetően. A strukturált interjúk lefolytatására elsősorban gazdanapok került sor (Pl: Gödöllő, Siófok, Agárd, stb.) Az adatgyűjtés során keletkező információk pontos és hatékony feldolgozása során többféle statisztikai módszert használtam fel. Alkalmazásra kerültek egyváltozós illetve kétváltozós elemzések. A nem metrikus változók közötti kapcsolat feltárására a kereszttábla elemzés került alkalmazásra. A kereszttábla elemzés során a Cramer V értéke valamint a bizonytalansági együtthatót és az ezekhez tartozó szignifikancia szinteket vizsgáltam. A vizsgálat során a nullhipotézis (H0) azt feltételezi, hogy nincsen összefüggés. Ez a statisztika módszer csak a kapcsolat meglétét vagy hiányát mutatja meg, de nem derül ki belőle, hogy a kapcsolat milyen erős. A kapcsolat erőssége a kereszttábla elemzés Cramer V értéke alapján került meghatározásra. [Sajtos – Mitev, 2007] A kereszttábla elemzés során érvényességi kritériumaként a társadalomtudományokban elfogadott 5%-os szignifikancia szintet határoztam meg.

30

EREDMÉNYEK A precíziós növénytermelés elterjedésének vizsgálatával kapcsolatos eredményeim egyrészt az egyes technológiai elemek alkalmazásának gyakoriságára vonatkoznak, másrészt pedig kereszttábla elemzés segítségével kerestem azon tényezőket, amelyek befolyásolhatják a gazdákat a precíziós növénytermelés bevezetésében. A precíziós növénytermelési elemek alkalmazási gyakorisága a vizsgált mintában A precíziós növénytermelési elemek alkalmazásának gyakoriságát vizsgálva megállapítható, hogy a precíziós növénytermelést folytató gazdálkodók körében a legelső helyen a precíziós tápanyagpótlás (75%) állt, ezt követte a precíziós növényvédelem (62,5%) és a precíziós talajművelés (37,5%). A precíziós növénytermelést folytató gazdák körében alkalmazott elemek gyakorisága szerint a sorkövetés és a hálószerű talajmintavétel nem tartozik a legnépszerűbb elemek közé. Mindazonáltal megvizsgálva a konvencionális gazdálkodást folytató gazdákat is, megállapítható, hogy 5 gazdaságban alkalmazták a sorkövetést és 2 gazdaságban a hálószerű talajmintavételt (ezeknek a gazdaságoknak egyike sem alkalmaz másfajta precíziós növénytermelési elemet). Az egyes technológiai elemeket alkalmazó gazdaságok száma alapján a legnépszerűbb elem a precíziós tápanyagpótlás és a sorkövetés, ezt követte a precíziós növényvédelem és a hálószerű talajmintavétel. (1. táblázat) A precíziós növénytermelési elemek alkalmazási gyakorisága

1. táblázat:

Az elemek alkalmazási gyakorisága a precíziós növénytermelést folytató gazdák körében

Precíziós növénytermelési elem megnevezése

% (n=8) db Sorkövetés 12,5 1 (+5*) Hálószerű talajmintavétel 25 2 (+3*) Precíziós tápanyagpótlás 75 6 Precíziós növényvédelem 62,5 5 Precíziós talajművelés 37,5 3 Precíziós gyomirtás 12,5 1 Precíziós vetés 12,5 1 Légi felvételkészítés - (+1*) Hozamtérképezés Szenzoros érzékelők Gyomtérképezés * a konvencionális gazdaságok száma, amelyben használták az adott elemet Forrás: strukturált interjús felmérés alapján, saját szerkesztés 31

A sorkövetés nagymértékű elterjedése a gazdák körében véleményem szerint az eszköz viszonylag egyszerű kezeléséből, a kedvező árából (az igényektől függően akár már néhány százezer forinttól megvásárolható) és az általa elérhető látványos eredményből fakadnak. A látványos eredmény alatt azt értem, hogy a sorvezető alkalmazása révén, az átfedésmentesművelésnek köszönhetően, jelentős anyag (és ezzel együtt anyagköltség) valamint munkaidő megtakarítás következik be. Az általam felmért gazdaságok között a sorvezető alkalmazása és a gazdaság EUME szerinti mérete között nem volt kimutatható szignifikáns összefüggés, mivel mindegyik méretkategóriában közel azonos számban voltak a sorvezetőt alkalmazó gazdaságok. A

hálószerű

talaj-mintavételi

eljárás

gyakori

alkalmazásának

elsődleges

oka

az

Agrárkörnyezet Gazdálkodási program által kötelezően előírt bővített talajvizsgálat. Magyarországon 2010-ben a szántóterület 20%-a tartozott az AKG előírások alá és részesült támogatásban, integrált szántóföldi növénytermesztés címén. A vizsgált mintában szereplő gazdaságoknál a nagy kategóriától felfele jelent meg a hálószerű talajmintavétel alkalmazása a gazdaságokban. Ugyanakkor a hálószerű talajmintavétel alkalmazása és a gazdaság EUME szerinti mérete között nem volt kimutatható szignifikáns összefüggés. A gazdaság által művelt terület nagysága és az alkalmazott precíziós növénytermelési elemek használata között nem volt kimutatható szignifikáns kapcsolat, a gazdaság területe nem befolyásolta a gazdálkodókat a precíziós növénytermelési elem kiválasztásában. Kereszttábla elemzés segítségével vizsgáltam, hogy milyen tényezők állnak összefüggésben az alkalmazott precíziós növénytermelési elemfélék kiválasztásával. Ez alapján a precíziós növénytermelési elemek kiválasztását nem befolyásolta szignifikánsan (>0,05) sem a gazdaság mérete (EUME, földterület, létszám), sem a művelt földterület minőségi kategóriák szerinti megoszlása, sem pedig a gazdálkodó kora. A precíziós növénytermelést folytató gazdaságok közül 62,5% alkalmazott egynél több precíziós növénytermelési elemet. Ezen gazdaságok többsége elsőként a hálószerű talajmintavételt vezette be. A 3 vagy 4 különböző precíziós növénytermelési elemet alkalmazó gazdaságok (50%-a a precíziós növénytermelést folytatóknak) mindegyike egy időben vezette be gazdaságába a többféle elemet. A precíziós növénytermelés 3 illetve 4

32

elemét alkalmazók csoportjában a precíziós tápanyagpótlás és a növényvédelem alkalmazása volt a legelterjedtebb, ezt követte a precíziós talajművelés és vetés. Megvizsgálva, hogy milyen tényezők állnak összefüggésben az alkalmazott precíziós növénytermelési elemek számával, az kereszttábla elemzés arra mutatott, hogy a művelt földterület nagysága (Cramer V=0,42, =0,001; bizonytalansági együttható 20%, =0,000) és a létszám (Cramer V=0,35, =0,017; bizonytalansági együttható 16%, =0,032) befolyásolta az alkalmazott precíziós növénytermelési elemek számát. Magyarországon a precíziós növénytermelés terjedésének legnagyobb gátjának a beruházási költségek mértékét tartják, mivel sok esetben nemhogy a fejlesztésre nincsen pénz, de még a termelés alapműveletire sem. [Győrffy, 2002] A precíziós növénytermelési technológia magyarországi terjedését Kalmár (2009) leginkább a szakképzettség illetve a tudás hiányában és a magas kockázatban látta. Véleményem szerint a precíziós növénytermelési technológia alkalmazását az esetek többségében elsősorban nem a szükséges tőke nagysága, hanem inkább a nem pénzügyi tényezők (például kockázat-érzékenység, információs technológiával szembeni bizalom, többletmunka hatékonysága stb.) befolyásolják. A precíziós növénytermelési alkalmazását befolyásoló tényezők A 2010 ősze és 2011 tavasza között készített strukturált interjúk során megkérdezett gazdák 11%-a alkalmazta a precíziós növénytermelés valamely elemét a gazdaságában, a precíziós technológiát nem alkalmazó gazdaságok aránya 89% (ezeknek 25%-a tervezi a precíziós növénytermelési technológia bevezetését). A konvencionális gazdaságok közé soroltam azokat, ahol bár van sorkövetés (12%) vagy hálószerű talajmintavétel (7%) de ezt nem kapcsolták össze, semmiféle precíziós növénytermelési művelettel. Annak ellenére, hogy a nagyobb forgalmazókat magába foglaló régiókban magasabb a precíziós növénytermelést alkalmazó gazdaságok száma, az alkalmazott növénytermelési technológia és a gazdaság régióba tartozása között nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat ( = 0,214). (2. táblázat) A precíziós növénytermelést, a kiindulási hipotézisemet megcáfolva, nem csak a nagyobb jövedelemmel rendelkező gazdaságok alkalmazták, továbbá a bevezetést tervező csoportban is megtalálható volt a „nagyon kicsi”-től a „nagyon nagy” méretű gazdaságig mindegyik EUME méretkategória. A kereszttábla elemzést elvégezve az alkalmazott növénytermelési

33

technológia és az EUME szerinti méretkategória között nincsen szignifikáns összefüggés (=0,345). (2. táblázat) A strukturált interjús felmérésben a gazdaság által művelt terület szerinti méretkategória és a precíziós növénytermelés alkalmazás között szignifikáns kapcsolat van. A két változó között a Cramer V értéke alapján közepesen erős kapcsolat van (Cramer V =0,314 =0,007). A független változónak választott művelt terület szerinti méretkategória a bizonytalansági együttható értéke alapján szignifikánsan befolyásolja az alkalmazott növénytermesztési technológiát (=0,003), ugyanakkor a független változó előrejelző képessége alacsony (0,135) vagyis más változók is szerepet játszanak a technológiaválasztásban. A kereszttábla elemzés szerint a precíziós növénytermelést inkább, a művelt terület minősége alapján, a „nagy méretű” gazdaságok alkalmazták. Kereszttábla elemzés alapján nem volt kimutatható szignifikáns kapcsolat a technológia alkalmazása és talajminőség heterogenitása között (=0,8). (2. táblázat) A kereszttábla elemzés alapján gyenge szignifikáns kapcsolat (Cramer V=0,249; =0,046) tapasztalható a növénytermelési technológia alkalmazása és a gazdálkodó korcsoportja között. A kereszttábla elemzés alapján megállapítható, hogy a legtöbb precíziós növénytermelést folytató gazdálkodó a 40 évnél fiatalabb korosztályból került ki, míg az idős gazdálkodók (65 évnél idősebb) közül senki sem alkalmazta a precíziós növénytermelést. A gazdálkodó korcsoportja, mint független változó, a bizonytalansági együttható értéke alapján szignifikánsan befolyásolja az alkalmazott növénytermesztési technológiát (=0,025), ugyanakkor a független változó előrejelző képessége alacsony (0,09) vagyis más változók is szerepet játszanak a technológiaválasztásban. (2. táblázat) Az egyes növényfajták termesztése és a precíziós növénytermelési technológia alkalmazása között nem tártam fel szignifikáns kapcsolatot. A termelt növényfajták illetve azok előfordulási gyakorisága szinte teljesen azonos a precíziós növénytermelést alkalmazó illetve nem alkalmazó gazdaságok körében. Mindkét gazdálkodói kör esetében a „legnépszerűbb” növény az őszi búza, ez követi a napraforgó, a takarmánykukorica és az őszi káposztarepce.

34

2. táblázat:

A precíziós növénytermelés alkalmazása és a gazdaságok néhány jellemző változója közötti kapcsolatok vizsgálata Bizonytalansági Cramer V együttható értéke értéke   EUME szerinti méretkategória 0,103 0,25 0,28 0,35 Művelt terület szerinti méretkategória 0,135 0,003 0,314 0,01 Talajminőség heterogenitása 0,005 0,754 0,08 0,8 Gazdálkodó korcsoportja 0,09 0,02 0,25 0,46 Gazdálkodó iskolai végzettség 0,08 0,48 0,24 0,61 * a szignifikancia szint alacsonyabb, mint 5% Független változó megnevezése

Kapcsolat erőssége nincs közepes* nincs közepes* nincs

Forrás: strukturált interjús felmérés alapján saját szerkesztés A fentieket összegezve a precíziós növénytermesztés alkalmazását szignifikáns csak a művelt terület szerinti méretkategória és a gazdálkodó korcsoportja befolyásolta. A művelt terült nagyságára és a gazdálkodók korosztályára vonatkozó eredményeim egybe csengenek egy a német

mezőgazdasági

vállalkozások

körében

2009-ben

végzett

kutatással,

amely

megállapította, hogy precíziós növénytermelést a nagyobb területtel rendelkező középkorú gazdálkodók alkalmazták leginkább [Kutter et al., 2011] Forrásmunkák jegyzéke (1) Daberkow, S., McBride, W., (2003): Farm and operator characteristics affecting the

awareness and adoption of precision farming agriculture technologies in the US., Precision Agriculture, Vol4. No. 2., pp. 163-177. – (2) Győrffy, B. (2002): A biogazdálkodástól a precíziós mezőgazdaságig. Agrártduományi közlemények (Acta Agraria Debreceniensis), 2.évf. 9.sz., pp. 81-86. – (3) Kalmár, S. (2009): A precíziós gazdálkodás terjedésének vizsgálta. Gazdálkodás, 53. évf., 6.sz., pp.609-611 – (4) Edwards-Jones, G. (2006): Modelling farmer decision-making: Concepts, progress and challenges. Animal Science, Vol. 82. No.6., pp.783-790 – (5) Paxton, K.W., et al.: Intensity of precision agriculture technology adaptation by cotton producers. Agricultural and Resource Economics Review, Vol. 40. No. 1., pp.133144. – (6) Popp, J., Griffin, T. (2000): Adoption trends of early adopters of precision farming in Arkansas. Bloomington, Proceedings of Fifth international Conference on Precision Agriculture. – (7) Takácsné György, K. (2011): A precíziós növénytermelés közgazdasági összefüggései, Szaktudás Kiadó ház, Budapest pp.1-241. – (8) Takács-György K (2012): Economic aspects of an agricultural innovation - precision crop production; APSTRACT-

35

Aapplied Studies in Agribusiness and Commerce 6:(1-2) pp. 51-57. (2012) – (9) Smuk N. – Milics G. – Salamon L. – Neményi M. (2009): A precíziós gazdálkodás beruházásaink megtérülése. Gazdálkodás, 53. évfolyam, 3. szám, pp. 246-253. – (10) Swinton S. M., Lowenberg-DeBoer, J. (2001): Global adoption of precision agriculture technologies: who, when

and

why?,

Montpellier:

Agro

Montpellier

pp.

557-562.

https://www.msu.edu/user/swinton/D7_(_swintonECPA01.pdf letöltve: 2010.12.27 10:29

36

AZ AGRÁRÖKONÓMIA HAZAI KEZDETEI GYAKORLATBAN ÉS ELMÉLETBEN LUKÁCS GÁBOR – TÓTH ÉVA – KOCSONDI JÓZSEF Kulcsszavak: gabonakonjunktúra, birtokreform, instrukciók, Festetics György, Nagyváthy János Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok Tanulmányunkban Nagyváthy János keszthelyi, a Festetics-birtok jószágkormányzójaként elvégzett tevékenységének elméleti és gyakorlati alapjait, illetve annak hatását vizsgáljuk meg. Levéltári és könyvtári forrásokra alapozva mutatjuk be a XVIII. század végén kibontakozó gabonakonjunktúra hatására birtokainak megreformálásához fogó Festetics György törekvéseit, a „director” Nagyváthy műveinek és munkásságának gyakorlati hatásait, az utat, mely Európa első agrár-felsőoktatási intézménye, a Georgikon 1797-es megalapításáig vezetett. Bemutatjuk Nagyváthy, az első magyar rendszerbe foglalt agrárszakkönyv „A’ szorgalmatos mezei gazda” szerzőjének Keszthelyen írt, ez idáig kiadatlan „Közönséges Instructio a Mltgos Tolnai Gróf Festetits György Királyi Kamarás Urodalmiban gyakoroltatni szokott Gazdaságnak rendjén keresztöl” című könyvében foglalt agrárökonómiai ismeretanyagot. THE BEGINNING OF HUNGARIAN AGRO-ECONOMICS IN THESIS AND IN PRACTICE Keywords: cereal-boom,feudal large-estate managerial reform, instruction, Festetics György, Nagyváthy János In the last decade of the 18th century most of the land owners started to modernise farming on their estates due to the booming demand for agricultural products and the favourable price accompanied by it. One of them was Earl György Festetics, who moved to Keszthely to the centre of his neglected estates, after leaving the army. One of the first and most important steps of György Festetics was to appoint János Nagyváthy bailiff, who was a well-known agricultural writer of the era; who managed the Festetics estates as „Director” between 1792 and 1797. At that time he wrote his book titled „Közönséges Instructio” (Common 37

Instructions), which was the first book in the history of work organisation to train farm managers. János Nagyváthy played an outstanding role in the development of farming and organizational sciences, the foundation of agro-economic knowledge and its practical application in Hungary, and Festetics and Nagyváthy made an outstanding role in the beginning of the agricultural higher education in Europe by the foundation of the Georgikon in 1797. The reform of the management and the documentation system, the introduction of the double-entry book keeping and the reorganisation of the „Directio”, which was the main body of the estate management, was established by the book and ideas of János Nagyváthy. He introduced modern economic principles in an age when the theoretical connection between cost rationalization and profit growth were not known, the Hungarian economic education was of bad quality, therefore he was one of the founders of Hungarian economics. In our essay we analyse Nagyváthy’s role through research in libraries and archives research. BEVEZETÉS A közgazdaságtan, mint modern tudomány megszületését Adam Smith (1723-1790) „An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations” („A nemzetek gazdagsága”) című, 1776-ban megjelent könyvéhez szokás kötni. Az agrárökonómia megalapozásában, az ökonómiai ismeretek mezőgazdasági alkalmazásának elterjedésében kiemelkedő szerepet Albrecht Daniel Thaer (1752-1828) „Grundsätze der rationellen Landwirthschaft” (18091812) című műve játszott. Az új tudományterület ismereteinek hazai elterjedése, az elvek gyakorlati alkalmazása lassan valósult meg. Kautz Gyula szerint a XVIII. század végén már a „közgazdasági szervezkedés első kísérletei” megfigyelhetők voltak, de az elmaradás jelentős volt. A hazai tudományos élet kiváló képviselőinek (Berzeviczy, Szapáry, Podmaniczky, Tessedik, Schwartner, Pankl, Nagyváthy) műveiben megjelentek már a közgazdasági gondolkodás alapvető eszmerendszere, viszont az így összegyűjtött elméleti ismeretek a gyakorlatban csak nagyon lassan terjedtek el. Nagyváthy János műveiben az agrárökonómia általánosan elfogadott területei közül többek között az alábbiakkal foglalkozott: a) mezőgazdaság nemzetgazdasági kapcsolódásainak vizsgálata, b) a jövedelem és költségviszonyok bemutatása, c) a munkaerőviszonyokkal, ezzel összefüggésben a termelőeszközökkel, d) a mezőgazdasági termékek kereskedelmének törvényszerűségeivel.

38

Dolgozatunkban – terjedelmi okból – nem tudunk valamennyi kérdéssel részletesen foglalkozni, de néhány jellemző idézet és összefüggés bemutatásával hívjuk fel a figyelmet Nagyváthy János eddig kevéssé ismert, agrárökonómiai ismereteket nyújtó munkásságára. A Festetics-birtok

„Directoraként” jegyzett,

termelési,

agrárökonómiai, üzemszervezési

kézikönyve a birtok megreformálásának alapjául szolgált, a korszakban egyedülállónak számító módon újult meg a birtok gazdálkodása: tudatosan a költségek csökkentésével, a bevételek fokozásával és a termelési hatékonyság növelésével. AZ AGRÁRÖKONÓMIA ELMÉLETI ISMERETEI A XVIII. SZÁZAD VÉGÉN

A jövedelem és költségviszonyok bemutatása Alapvetően autark gazdasági viszonyok jellemezték a hazai kis- és nagybirtokokat a XVIII. század végéig, alacsony pénzforgalommal, főként önellátásra termeltek. Ezért számított újdonságnak, hogy Nagyváthy a gazdálkodás alapvető céljává tette a jövedelemtermelést: „minden Gazda ollyast termesszen, ami leg=jobban terem és a leg=jobban Pénzre lehet forditani”.1 A növénytermesztési ágazatok jövedelem-centrikussá tételét kívánta tenni: „fel=kell keresni azon Földeket, és Vidékeket is, a’ mellyekben a’ Borsó, Lentse, Köles s. a’ t kűlőnősen jol terem, és jó áron el=kél, s. azokat nem tsak a’ Házi Szükségre, de pénzre is termeszteni”.2

A

birtokon

az

egyoldalú

fejlesztések

helyett

az

állattenyésztés-

növénytermesztés- rétgazdálkodás komplex fejlesztését tartotta célravezetőnek; erre több helyen utalt is: a „Marha tartásnak a’ Pénzbeli Jövedelem, és a’ trágya tsinálás lévén leg=nevezetesebb tzélja, minden sereget addig kell szaporítani, valamelly Jószágban, míg arra a’ bizonyos Számra nem jut, a’ mellynél már tőbbet haszonnal ki=tartani nem lehet”.3 Ezzel tulajdonképpen a termelés diverzifikálására tett javaslatot, az állattenyésztés kapcsán később megjegyezte, hogy a „virágzó tenyésztés azt mutatja, hogy ott a gazdák tehetősek, mert a tenyésztéshez capitalis (tőke) kell!”.4 A bevételek növelésének elérése mellett Nagyváthy a költségtakarékosságra is felszólította a gazdatisztjeit: „az Uraságnak minden némű Vagyonjával takarikossan bánjon, és nem tsak hogy haszontalan, és Ujj Kőltségeket ne tegyen, hanem még a’ Folyókat is kevesebbel be=érje, hogy igy a’ jövedelem mind a’ javitások hasznával, mind a’ takarékosság által

1

Nagyváthy (1795): „Közönséges Instructio a Mltgos Tolnai Gróf Festetits György Királyi Kamarás Urodalmiban gyakoroltatni szokott Gazdaságnak rendjén keresztöl”. 143-144. p. Nagyváthy (1795): i. m. 145. p. Nagyváthy (1795): i. m. 280. p. 4 Nagyváthy (1822): Magyar Practicus Tenyésztető. V. p. 2 3

39

esztendörül esztendőre nevekedjék”.5 Az alkalmazottak közül a számtartó és a kasznár tudták legjobban, hogy a „kereskedésben forgó dolgok mennyiben legyenek”,6 Nagyváthy elrendelte, hogy „előre kalkulust” készítsenek arról: „ez, vagy amaz mennyiből áll az uraságnak”.7 A költségszámításokat a „Directionak” és a tiszttartónak is leadták, így az „El=adásban tudhassa magát mihez tartani”. A központi és a helyi vezetők ezzel egyaránt ismerték a termékekre fordított költségeket, ezáltal az értékesítési ár meghatározásához elegendő információval rendelkeztek.8 Nagyváthy a jó termés és a piaci ár összefüggéséről megjegyezte: a „bővség oltsóságot szerez, és éppen akkor kell valamit összve=venni, mikor az oltsó, és jó, de az oltsó és a jó közt mindig a legjobbat kell választani, ha szinte valamivel drágább is”.9 A rossz termésű (ezért magasabb árakat hozó) „szűk esztendőben pedig az elkerülhetetlen szükségen felöl senki semmit nyereség fejében ne vegyen, mivel Magyarországban egy hibás esztendő után négy-öt kövér esztendők szoktak következni, a’mellyek az egész speculatiot dugába döntik”.10 A munkaerőviszonyok és termelőeszközök A XVIII. század végének feudális nagybirtoka munkaerőviszonyok tekintetében meglehetősen homogén képet mutatott, ti. a jobbágyi robotmunka mellett a „pénzes munkások” és az uradalmi alkalmazottak (különféle beosztású gazdatisztek) munkája is felhasználásra került, Nagyváthy rendkívül részletesen foglalkozik a munkatípusokhoz rendelhető munkaerővel. A jószágigazgató elrendelte: a „Tisztség Ajtaja a’ szegény ember elött soha bé=Zárva ne legyen, hanem azok[na]k Kéréseit Szép móddal meg=halgassa, Panaszaikat békességtűréssel vegye őket tanátsolásával segitse, oktassa, és beléjek a’ Felsőség eránt való engedelmességet bé=plántálni igyekezzen”. 11 A tisztektől a jobbágyokkal olyan bánásmódot kért, mint „Édes Attya Gyermekeivel szokott, Egyik kezében kaláts, Másikban Vessző legyen, az az Egy Részröl őket Szeresse, más Részröl pedig Rendetlenségekröl Emberi módon fenitse, magát mindenekben az Urbariumhoz szabván. A’ mellyet ha a’ Tiszt Kővet, az Uraság őtet oltalmazni fogja.”.12

5

Nagyváthy (1795): i. m. 148. p. (XXVIII. pont) Nagyváthy (1795): i. m. 322. p. Nagyváthy (1795): i. m. 303. p. 8 Nagyváthy (1795): i. m. 322. p. 9 Nagyváthy (1795): i. m. 307. p. 10 Nagyváthy (1795): i. m. 307. p. 11 Nagyváthy (1795): i. m. 171. p. 12 Nagyváthy (1795): i. m. 171. p. 6 7

40

A robotos erő felhasználásából a „Nyári takarodásra leg=nagyobb maradjon=fel”, ezért minden „aprólékos, és magános munkákat a’ mennyire tsak lehet, a’ Tselédekkel és tehetetlenebb Robotosokkal, és oltsó Pénzesekkel kell el=végeztetni”.13 Az uradalmakban egész éven át szolgáló mesterekkel „előre alkudjon meg a tiszt”, menynyiért készítik el a gazdaságnak a kért eszközöket. Az uradalmi „gazdasághoz tartozó szerszámok, minéműek: ekék, szekerek, talitskák, egyebek ég alatt imitt amott való heverése által elromlanak, elvesznek”.14 A vasból készült tárgyakat száraz helyen kellett tárolni, „conserválni”, nehogy a „rozsda a’ gondatlanság miatt félig is=meg eméssze”.15 A sót mindig száraz helyen kellett tárolni, hogy a „nedvesség abból semmit el ne emésszen”.16 A borokat a töltögetések között a „pintzérektől” is óvni kellett. A gabona az „ablakokra és a granariumokra való nem vigyázás miatt zsizsikesedik, szemetesedik, az egerektől megemésztetik; az asztagokban beázik és kitsírázik”.17 Fel kellett jegyezni, hogy a „kályhákra, cserépedényekre, üvegekre, lakatosokra, kovátsokra” ki mennyit, mit „mikor, hová és mennyiért” költött illetve dolgoztatott.18 Az eddigiekből belátható, hogy Nagyváthy felismerte, hogy a termelés költségei mellett az állóeszközök fenntartása is komoly terhet jelentett a birtokon, ezek csökkentése érdekében a gondos tervezés és számadás alapelvvé vált. A mezőgazdasági termékek kereskedelmének törvényszerűségei Nagyváthy felismerte, hogy a nagybirtokon (és a gazdaság minden más ágában is) alapvető fontosságú probléma a beszerzés és az értékesítés, a „bemeneti” (vagy input), és a „kimeneti” (vagy output) oldalak összehangolása. Foglalkozott a megtermelt javak eladásának megszervezésével és lebonyolításával; a szükséges nyersanyagok olcsó beszerzési lehetőségével, a piaci információk begyűjtésével – több mint két évszázaddal ezelőtti sorai azt bizonyítják, hogy nem korunk új keletű problémái ezek. Felismerte a piaci viszonyok jelentőségét, megfogalmazta: az egyes uradalmakban hiába folytattak szakmailag magas szintű gazdálkodást, ha a megtermelt javakat nem tudták megfelelő áron értékesíteni: a „leg=Serényebb Gazdaság is haszontalan, ha a’ Gazda Ember Productumait jó Árrán el=nem tudja adni”.19 A termelési ismeretek mellett olyan új növények termesztését is elrendelte a tudós „Director”, amelyek addig „szokásban nem voltak, és a’ Főldnek minéműségéhez képest jól teremvén több pénzt

13

Nagyváthy (1795): i. m. 57-58. p. Nagyváthy (1795): i. m. 350. p. Nagyváthy (1795): i. m. 348. p. 16 Nagyváthy (1795): i. m. 348. p. 17 Nagyváthy (1795): i. m. 348. p. 18 Nagyváthy (1795): i. m. 365. p. 19 Nagyváthy (1795): i. m. 299. p. 14 15

41

hoznak a’ Cassába”, ide sorolta többek között a dohányt, sáfrányt, répaféléket, lucernát, bükkönyt. Az uradalmi vezetők egyik legfontosabb tulajdonságaként ismertette, hogy pontosan tudják: „Mikor és mi módon kell pénzen valamit bé=szerezni és pénzé tenni nyereséggel”.20 Az

agronómiai

ismeretek

elsajátításán

túl

a

gazdatisztek

gazdasági-kereskedelmi

jártasságának és ökonómiai tudásuk bővítésének is fontos szerepet szánt: „minden Tiszt igyekezzen magának a kereskedésről is ideákat szerezni, annyival is inkább, hogy sok dolgok vannak olyanok, a’mellyeket úgy a’mint teremnek, nem lehet olly szerentsésen el=adni, mint ha azok mesterség által=meg változtatnak és úgy tétetnek pénzzé”.21 A vezetők munkáját megkönnyítendő pontosan meghatározott volt a termékek köre, amelyekkel kereskedni kellett, a „Gubatsal, Dohánnyal, Mézzel, Viasszal, Malomkövel, Deszkával, Létzel, Talpakkal, Fa zsindellyel, Borjuk és Ürük[ne]k öszve=szedésekkel, és Tsikók ökrök és göbölyökért való kitseréléssel, Hamuzsírral, Lovakkal, Vajjal, Sajttal”. Nagyváthy véleménye szerint a „legnagyobb mesterség azon esik, hogy ki=ki a maga productumait a leg=drágábban el=adja”.22 Ennek megvalósításáért az uradalmakban „mind a közel, mind a távol való Bor, Gabona, Dohány, Méz, Marha és Gyapjú vásárlók tudva legyenek”. A birtokigazgatás központi szervénél (Oeconomica Directio) is volt jegyzék a kereskedőkről, ez is az árukereskedelem megnövekedett jelentőségét mutatja.23 Az előállított termékek, megtermelt javak „jó áron el=keljenek, jó előre a vevökröl, és vásárlókról kell szorgalmatoskodni”, melynek megvalósítása érdekében az uradalmi tisztek számára „információs rendszer” kiépítését rendelte el.24 A gazdatisztek a „Direction” keresztül folytatott levelezésükben az aktuális piaci árakat, az adás-vételeket, a piaci viszonyokat, a külső uradalmak eladásait is közölték egymással.25 Nagyváthy tisztában volt a kereslet növekedésének árfelverő hatásával is, megítélése szerint „Nincs az eladásban annál egy hasznosabb fortély”, mintha az uradalom valamelyik „productumáért concurrentiát” idézett elő, ekkor az „egyik a másikra fel=veri a dolog árát. Ha kereszténnyel zsidó konkurál, legjobb”.26 Felismerte a nagybani értékesítés, az azonnali, készpénzzel történő fizetés előnyeit, ezért az ilyen esetekben engedményeket adhattak a kereskedőnek, a „portéka ugyan illendő áron menjen=el mindenkor, mindazonáltal mikor nagy qvantitásra alkusznak a kereskedők, a gazda egy-két garasra ne tekintsen, kivált ha mindjár kész pénz üti a markát, mert a’mi az alkuban el-vész,

20

Nagyváthy (1795): i. m. 132. p. Nagyváthy (1795): i. m. 299. p. Nagyváthy (1795): i. m. 301. p. 23 Nagyváthy (1795): i. m. 300. p. 24 Nagyváthy (1795): i. m. 300. p. 25 Nagyváthy (1795): i. m. 301. p. 26 Nagyváthy (1795): i. m. 303. p. 21 22

42

meg=jön a készpénzen és kamatain”.27 Kiemelte, hogy „Jobb valamit kevés, de bizonyos nyereséggel el=adni, mint sok[na]k reménysége alatt kért valamit és akkor is, midőn a bővség miatt a kereskedők keveset ígérnek”.28 A tisztek kereskedés során elkövetett fontosabb hibáit is leírta Nagyváthy, hogy elkerüljék ezeket („Eladásban nevezetes hibák”), például megfigyelte: ha nem jöttek a kereskedők, a tiszt gyakran „kétségben esik és nyakra-főre mindenét fele áron vesztegeti”.29 A kereskedelem fejlesztését különféle bizonylatokkal is segítették, az uradalmakban a „Directio”-hoz beadandó számadások mellett saját jegyzőkönyvet vezettek, amelyben „fel legyen írva, mi mivégre, és mitsoda áron vétetett ehhez s ehhez”.30 Világosan le kellet írni eladáskor és vételkor is, hogy a tiszt „kivel contractál, ki=nevében és mellyik uraság részére”.31 A romlandó termékeket kellett csak sürgősen eladni: „Egyedöl az bocsátani áruba, a’mi mentöl tovább tartatik, annál tovább romlik”.32 A jól tárolható és nem romlandó termékek, valamint a különösen értékes cikkek közül a „dohány és a bor olyatén productumok, a’mellyek a tovább tartással fogynak ugyan, de árokat (…) nevelik, ezért is ezekkel mind ezen esztendőben bátorságosan szükség kereskedést folytatni, a’mellyekeben a termés bőv, és a minéműségében igen jó”.33 Az állatállományok értékesítésénél a hízlalási célból vásárolt állományok közül „Ujj Esztendöre a’ nyaralt Göbölyök meg=hizván el=adattassanak, és helyettek mások szedettessenek=öszve, ha a’ Tisztségnek Reménysége van, hogy a’ második hizlalást=is husvétig el=adhatja”.34 A „göböly Marhák, Meddő tehenek, Sertések, Ürük” eladására és vételére vonatkozón is részletes utasításokat közölt.35 A későbbi időszakban komoly konjunktúrát kiváltó cikk volt a gyapjú, melynek eladását Nagyváthy „igen nevezetes munka”-ként aposztrofálta, ezért részletes utasításokat adott róla. A különböző fajtájú juhok gyapját külön zsákokba „tömetvén”, külön „alkudva az Ordinari és Spányol gyapjújára” kellett eladni, minél több „gyapjú-kereskedők fordulnak meg egy jószágban, annál jobb”,

36

és azon „igyekezni, hogy a gyapjút a legelső kezekbe, a Fabrikásoknak lehessen el=adni”.37 Ha egy termék iránti nagyobb kereslet jelentkezett, annak hírét a „Directiohoz kell adni (...) erre nézve nem árt, ha a Tisztek hónapi jelentésükben megírják, mijjeg van, vagy lesz, és mitsoda időkre ahhoz vevő kell”.38

27

Nagyváthy (1795): i. m. 302. p. Nagyváthy (1795): i. m. 307. p. Nagyváthy (1795): i. m. 307. p. 30 Nagyváthy (1795): i. m. 150. p. 31 Nagyváthy (1795): i. m. 303. p. 32 Nagyváthy (1795): i. m. 307. p. 33 Nagyváthy (1795): i. m. 307. p. 34 Nagyváthy (1795): i. m. 8. p. 35 Nagyváthy (1795): i. m. 309. p. 36 Nagyváthy (1795): i. m. 305. p. 37 Nagyváthy (1795): i. m. 306. p. 38 Nagyváthy (1795): i. m. 300. p. 28 29

43

Az egyes uradalmi termékeket sokszor feldolgozás után („más állapotban”) kellett eladni, és „gyakran a Kotsmákat, Pálinka égetőket, Hamuzsír főzőket, Malmokat, Mészárszékeket árendába” is adták, valamennyi gazdatiszt a fentiek„belső manipulatioját” el kellett sajátítania, így az ezekből származó hasznot az „árendával való összve=vetésből megtudhassa”.39 A készletgazdálkodás is fontos szerepet kapott a költségek csökkentésében, ezzel a jövedelmezőség javításában. Nagyváthy szerint a „naturáliákban és materáliákban” több kárt okozott a „gondviseletlenség, mint a rosszaság”, ezért „némelly feljegyzéseket” ezekre is szükségesnek tartott.40 Az uradalmakban a tudatos pénzgazdálkodás is megjelent, Nagyváthy szerint a pénz olyan „dolog, amelynék néha nagyobb, néha kisebb a betse”.41 A tisztek az uradalmi kasszákban lévő „Pénzt haszon, és Szűkség nélkűl heverni” nem hagyhatták.42 Kölcsönt is folyósíthattak, a feltételei voltak, hogy a „pénz mentől előbb vissza-fizetessen”, az adós „zálogot adjon bé, a’mellyet romlás és fogyás nélkül” lehet megőrizni, és többet ért a „reá adott pénznél”.43 A felszámított kamat („interes”), ha bőven állt pénz rendelkezésre: kisebb, ha kevés pénz forgott, magasabb volt. Az elő-előforduló rablások miatt a tehetősebb polgárokat a tiszteknek arra kellet őket ösztönözni, hogy „pénzeiket akar rövid időre, akár pedig hosszabbra az Uraság Cassájában” helyezzék el.44 Agrárökonómiai ismeretek alkalmazásának hatásai Nagyváthy a kereskedelmi és pénzügyi tevékenység fejlesztésére vonatkozó utasításai alapján úgy tűnik: az uradalmakat a már kialakult termelési központ funkció mellett értékesítési-pénzügyi

„centrumokká”

is

kívánta

alakítani.

Haszonmaximalizálási,

költségcsökkentési elképzeléseinek gyakorlati megvalósulását az 1. ábrán szemléltetjük.

39

Nagyváthy (1795): i. m. 310. p. Nagyváthy (1795): i. m. 348. p. Nagyváthy (1795): i. m. 309. p. 42 Nagyváthy (1795): i. m. 149. p. 43 Nagyváthy (1795): i. m. 310. p. 44 Nagyváthy (1795): i. m. 181-182. p. 40 41

44

1. ábra: A Festetics-birtok gazdasági bevételeinek, kiadásainak és jövedelmeinek változása 1785-1808 között (az 1785. évi százalékában).

900 Kiadások trendvonala: y = 23,933x + 40,609 R2 = 0,6906

750 600 Bevételek trendvonala: y = 15,419x + 69,804 R2 = 0,8336

450 % 300 150

Forrás: Saját szerkesztés, MOL Festetics CsL. P 235/147. I-XIX. füzet

Emelkedtek a-150 kiadások is, de itt a változások jóval hektikusabbakévvoltak. Az ábra

1802

A gazdálkodásból származó bevételeket egyértelműen és határozottan növekedtek.

1801

1800

1799

1798

1797

1796

1795

1794

1793

1791

1790

1789

1788

1787

1786

1785

0

értékelésekor feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a komoly tőkehiánnyal küzdő birtok

Gazdasági bevételek

Gazdasági kiadások

rendbetételének munkáját komolyan nehezítette a birtok tulajdonosa, Festetics György gróf (Gazdasági b Jövedelem Lineáris 45 Lineáris (Gazdasági kiadások) hatalmas (1 662 000 Ft) adóssága. A birtok bevételeinek jelentős részét már a majorság adta,

olyan korban, amikor a magyar nagy- és középbirtok többségének jövedelmeiben az úrbéres jövedelmek domináltak (például: adók, naturáliák, makkoltatás formájában). Nagyváthy-t konzervatív beállítottságáért, szemléletmódjáért több könyvben és agrártörténeti munkában bírálták. Valószínűleg ez a nyugat-európai eljárásokat túlzottan előtérbe helyező írókról leírt véleménye miatt alakult ki, mivel úgy tartotta, ha „úgy esmernék a’ Hazát, a’ mint van; és úgy tudnák, mint tsak én is, miért tsinálják ezt a’ Magyarok így, és nem amúgy; lehetetlen, hogy annyi Fészkét motskoló madár találtatna köztök. A’ melly ember a’ maga Nemzetét semmire sem betsűlvén, Hazáját Vadságnak, Hazafitársait keskeny kilátásúaknak, sőt tudatlanoknak kiáltja: nints esze, ha azt hiteti el magával, hogy ezekért őt’ a’ külsők nagy45

Csoma (1997): Kertészet és polgárosodás. 19. p.

45

ra betsülik”.46 Ezután azonban figyelmeztette is az olvasót: „nem azt akarom, hogy magunkat elbízzuk, és minden külsőt megvessünk: hanem azt, hogy a’ nagy újjságon kapással, ne tegyük magunkat minden kitsinységben, annyival inkább pedig a’ nagyokban a’ Taer, Fellenberg, és Schönburg Tanítványává; mert a’ mit azok mi ránk kiterjeszthetőleg tanítanak: ide haza is megtanúlhatjuk többnyire. A’ melly Nemzet mást majmol: nemzeti characterét elveszti”.47 Széchenyi „Világ” című munkájában megjegyezte: nálunk „jó s okos gazda névvel büszkélkedhetnék, ki nem hagyja magát olly theoreticus bolondok által, mint Young, Thaer s.a.t. elcsábíttatni”. Barta és Orosz (1979) megállapítják, hogy nyilvánvalóan Nagyváthyt támadják a „Hitel” gúnyos szavai azokról a gazdákról, akik „szánakozó mosolygással hallják Young, Koppe, Thaer neveit, új systhemakról, váltógazdazdaságokról s.a.t. pedig hallani nem akarnak, de magokat sokkal eszesebb s úgy nevezett practicusabb gazdáknak tartják, ha mind ezen esztelenségekkel nem bajlódnak”.48 Nagyváthy ugyanakkor nem utasította el egyértelműen a korszakban modernnek számító nyugati szemléletet munkáiban, hanem azok szolgai másolását; minden áron való bevezetését ellenezte. Mind „A Szorgalmatos Mezei Gazdában”, mind későbbi munkáiban részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel, ami igazolja, hogy a legmodernebb szakirodalom mellett a hazai gazdálkodási viszonyokat is ismerte. Élesen elkülönítette a kis – és nagybirtokon sikerrel alkalmazható eljárásokat, egyesek a „kicsiny birtokokat gyönyörükké teszik”, de nem alkalmazhatók a nagybirtokon, „amellyek a Fabrikások módja szerint pénzre valót és oltsót tartoznak termeszteni”.49 Összefoglalás Az üzemtani irodalom szerint Thaer és tanítványai alapozták meg a polgári üzemtant a „racionális mezőgazdaság” hirdetésével, melynek „jellemzője már a nyereségre való törekvés volt”.50 A tanulmányunkban ismertetett, Nagyváthy-tól származó idézetek alapján belátható, hogy már a „Thaer-előtti” időszakra nyúlnak vissza a jövedelem-centrikus üzemgazdaságtan alapjai, elméletében és gyakorlatában egyaránt. Nagyváthy János a korszak legkiválóbb magyar agrárszakemberének tűnik, későbbi munkássága – Európa első agrár-felsőoktatási intézménye, a „Georgicon” 1797-es alapításában való részvétele, az első magyar közgazdaságtani tudományos munka („A Magyar Haza Gazdálkodása Smith és Soden után kidolgozva” címmel, kézirata lappang vagy megsemmisült, a részletes cenzori elutasítást ismert) megírása – is igazolhatja ezen állítást. Megállapításunk egybecseng Borotvás-Nagy (1942) soraival is, aki 46

Nagyváthy (1821): Magyar Practicus Termesztő. VI. p. Nagyváthy (1821): i. m. IX-X. pp. Széchenyi István: Hitel 278. p. Idézi.: Barta János – Orosz István: Albrecht Thaer hatása a magyarországi agrártudományra- ATSZ (1979) 376. p. 49 Nagyváthy (1821): i. m. VII. p. 50 Buzás Gyula – Nemessályi Zsolt – Székely Csaba (szerk., 2000): Mezőgazdasági üzemtan I. 15. p. 47 48

46

szerint Nagyváthy „észrevette azt, amit világhírű kortársa a német Thaer Albert rendszeresen fejtett ki, hogy a robotszolgáltatásokra felépített, hagyományos gazdálkodású, hűbéres eredetű nagybirtok sem vonhatja ki magát a teret foglaló pénzgazdálkodás hatása alól, s akarva nem akarva kénytelen kapitalista vállalattá alakulni”.51 Előfutára volt a pénzgazdálkodás korának, kereskedelmi vállalatnak tekintette az ősiség jogával és egyéb feudális maradványokkal terhelt nagybirtokot. A termelés technológiájának megújítása mellett annak célját is újrafogalmazta, komplex módon kezelve az egyes ágazatok szervezését; ezzel a vezetéstudomány hazai történetében is új fejezetet nyitott, amiért méltán „nevezhetjük a XVIII. század legnagyobb magyar gazdájának”.52 Nagyváthy műveiben sokrétű elméleti ismeretanyagot írt le, azonban tárgyalt témái miatt főként gyakorlatorientált szerzőnek tartják. Kitűnően ismerte a nyugat-európai szakirodalmat, ám az elméleti ismeretekkel szemben előtérbe helyezte a gyakorlati tanácsokat (a „tapasztalás minden erősségeken felül való bizonyság”53), melyeket mindig a magyar valóságból kiindulva adott: „tsak azt a’ módot irom le, a’ melly a’ mi Hazánkban, több Házaknál, vagy egészen, vagy némelly részben haszonnal gyakoroltatik”.54 Fontos volt számára a modern, elméleti tudományos eredmények hazai viszonyok között gyakorlatban történő alkalmazásának elősegítése. Munkásságának további jelentősége, hogy a kor minden gazdasági szereplőjének írt a gyakorlatban jól hasznosítható művet, a Festeticsbirtok reformja alapján gondolataiban megjelent a feudális nagybirtok termelőüzemmé, vállalattá alakításának kezdeményezése. A kisüzemi gazdálkodás és a nagyüzemi termelés szétválasztásával a feudális, adóztató típusú nagybirtok termelőüzemmé kívánta alakítani. Mindezek alapján az agrárökonómiai ismeretek hazai megalapozójának, a racionalizált üzemszervezés korai előfutárának tekinthető. Forrásmunkák jegyzéke: Barta J. – Orosz I. (1979): Albrecht Thaer hatása a magyarországi agrártudományra. Agrártörténeti Szemle. 1979. – (2) Bekker Zs. (szerk., 2000): Alapművek, alapirányzatok, Budapest. (3) Borotvás-Nagy S. (1942): Nagy magyar gazdák. Szeged. (4) Buzás Gy. – Nemessályi Zs. – Székely Cs. (szerk.,2000): Mezőgazdasági üzemtan I. Budapest. (5) Csoma Zs. (1997): Kertészet és polgárosodás. Budapest. 1997. (6) Gunst Péter - Lőkös László (szerk., 1982): A mezőgazdaság története, Budapest. (7) Kaposi Zoltán (2000): Uradalmi gazdaság és társadalom a 18-19. században, Pécs. (8) Kautz Gyula (1868): A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon. Budapest. (9) Mátyás Antal (1998): A korai közgazdaságtan története. Budapest. (10) Nagyváthy János (1791): A szorgalmatos mezei gazda. A Magyarországon gyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül. Pest, I-II. kötet. (11) Nagyváthy János (1791): „Közönséges Instructio a Mltgos Tolnai Gróf Festetits György Királyi Kamarás Urodalmiban gyakoroltatni szokott Gazdaságnak rendjén keresztöl” (kézirat). Keszthely. (12) Nagyváthy János (1821): Magyar Practicus Termesztő. Pest. (Előszó 1818ban kelt.) (13) Nagyváthy János (1822): Magyar Practicus Tenyésztető. Pest 1822. (14) Wellmann Imre (1979): A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. Agrártört. Tanulm. 6., Budapest. (15) Magyar Országos Levéltár Festetics Családi Levéltár P 235/147. I-XIX. füzet

51

Borotvás-Nagy (1942): Nagy magyar gazdák. Szeged. 1942. Városi Ny. 43. p. Borotvás-Nagy (1942): i. m. 71. p. Nagyváthy (1791): i. m. 397. p. 54 Nagyváthy (1821): i. m. VI. p. 52 53

47

BORÁSZATI VÁLLAKOZÁSOK EREDMÉNYESSÉGÉRE HATÓ TÉNYEZŐK AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI RÉGIÓBAN NAGY-KOVÁCS ERIKA Eladósodottság, likviditás, sajáttőke-arányos jövedelmezőség, eszközarányos jövedelmezőség, borászatok ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az előadásban az Észak-magyarországi régió Tokaji, Egri és Mátrai borvidékének borászatai mérlegbeszámolói elemzésének eredményét ismertetem. Az elemzés lényege, hogy a mintában lévő borász cégek beszámolóit felhasználva végezzek olyan többváltozós statisztikai elemzéseket SPSS statisztikai programcsomag használatával, melyek segítenek pozícionálni az említett vállalkozásokat. A statisztikai elemzésekhez főképpen tőkeáttételi, likviditási és eredményességi mutatókat használtam. Likviditás szempontjából a legjelentősebb eltérést a Tokaji borvidék vizsgált gazdaságai mutatják, amely valószínűleg a magas készletek mennyiségéből adódnak. A jövedelmezőség tekintetében szignifikánsan különböző a három borvidék eszközarányos nyeresége. A tokaji adatok tükrözik leginkább a befektetett tőke magas kockázatát, melyet alátámaszt a hagyományos tokaji bor technológiája és hosszú idejű tőkelekötöttsége. A jövedelmezőség tekintetében szignifikánsan különböző a három borvidék eszközarányos nyeresége. A vizsgált borvidékek borászatainál az saját tőke arányos jövedelmezőség sem ad kedvezőbb képet a ROA értékeinél, nem fedik át egymást az értékek, Tokaji borászatok jövedelmezősége alatta marad mind az egri, mind a mátrai cégek eredményének. Pearson-féle korreláció is megerősíti, hogy a vállalkozások eladósodottsága és likviditása között a vizsgált öt évben szemmel látható kapcsolat volt, amely kihatott a vállalatok eredményességére. A vállalkozásoknál levő forgóeszköz-állomány és a borászatok eladósodottsága szignifikáns kapcsolatot mutat, s ez utóbbi – feltételezésemmel egyezően – determinálja az eredményességet. Saját tőke híján a pályázatok benyújtása is igen nehézkessé vált, s ez különösen azért veszélyes a talpon maradás szempontjából, mivel – főként a 10 éven belül alakult családi pincészeteknek – most kellene megalapozniuk gazdálkodásukat, ezzel szemben tartalékaikat élik fel.

48

Bevezetés A bor kiemelt szerepet tölt be a magyar kultúrákban, nemzeti tudatban. Az elmúlt évtizedek során a minőségi bor komoly sikereket ért el, felnőtt egy olyan generáció, amely már értékeli a különböző borvidékek és pincék jelentőségét. Tudatosan választanak bort, széleskörű fogyasztói bázis kialakulását segítették elő a birtokalapító borászatok, kemény munkával és nagy tőkebefektetéssel. A szőlőtermesztés és borászat kockázata magas, a hosszútávon lekötött tőke megtérülése borfajtától függően több éves is lehet. Kemény már 2010-ben felhívta a figyelmet a romló jövedelmezőségre. a saját erő hiányára. A hitelhez jutás nehézkes, mivel a mezőgazdasági üzemek zöme nem minősíthető elsőrendű adósnak. (Kemény, 2010b) A válság a kis egyéni vállalkozásokat érintette a legnagyobb mértékben, akik kevésbé hitelképesek. Tovább romlott helyzetük, mivel kismértékű hitelképességük miatt a forrásokhoz csak közvetítőkön keresztül tudnak hozzájutni. (Alvincz et al., 2007; Kemény 2010a). A támogatási pénzek faktorálásával, előfinanszírozásával a 2005-2009 közötti időszakban a támogatások 10-20%-a a bankokhoz került, s tisztázásra vár a gazdák-bankok, illetőleg a gazdák-MVH (mint kifizető hely) kapcsolatában a késedelmes kifizetések oka. (Székely, 2010) A birtokkoncentráció már elindult, azonban a vállalkozásokon belül a szőlőterületek egymástól távol való elhelyezkedése, az elaprózott parcella és birtok méret, a magas fajlagos költségek, a kevés valódi magas minőségű – pl. dűlőszelektált - borok alacsony aránya jellemzően nem biztosítják az ágazat elvárt eredményét. Mindezek ellenére vannak sikeres példák Magyarországon is, jelen vannak a jól menedzselt családi vállalkozások (Villány, Eger, Sopron, Balaton-régió, Szekszárd, stb.) igazolva a korábban megfogalmazottakat. Anyag és módszer Az Észak-Magyarországi Régió három borvidékének mérlegbeszámolóit vizsgáltam. A Tokaji, az Egri és a Mátrai borvidék borászatainak mérlege és eredmény kimutatása részben található meg a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium portálján működő elektronikus beszámolók között, annak ellenére, hogy törvény írja elő a beszámolók feltöltését. Az Egri és Tokaji borvidék 20-20, a Mátrai borvidék 14 borászattal foglalkozó vállalkozás mérlegbeszámolóját sikerült a vizsgálata bevonni. Bár a feldolgozott minta nem reprezentatív, a kapott eredmények jelzés értékűek, s alapot adnak a további kutatások folytatásához.

49

Az SPSS 20 programcsomag segítségével határoztam meg a vizsgált mutatók értékét. A mennyiségi sorok árnyaltabb leírását teszi lehetővé a box-plot, mely a mért érték átlagát, a kvartiliseket, a mediánt és a terjedelmet (minimum és maximum értékeket) szemlélteti egyetlen ábrában, külön jelölve az outlier értékeket is. A túlzottan kiuró értékek figyelmen kívül hagyásával egy jól értékelhető doboz rajzolódott ki. (Hunyady, 2002) A mutatók közötti összefüggések a Pearson-féle korrelációs együttható számításával kerülnek meghatározásra. Az együttható a metrikus adatnál lévő kapcsolat megállapítására szolgál, a mutató eredményének előjele mutatja meg a kapcsolat irányát (fordított vagy sem). EREDMÉNYEK Az eredményességre ható tényezők közül elsőként a tőkeáttételi, azaz eladósodottsági mutatót határoztam meg. A tőkeáttétel általában a hosszúlejáratú kölcsönök, illetve a tartós források arányával mérhető. Az eladósodottsági mutató a hitelezők hosszú távú kockázatát mutatja. Minél kisebb arányban finanszírozzák a vállalkozás összes eszközét hitelezők, annál kisebb a kockázata, hogy a vállalat nem lesz képes visszafizetni hiteleit. (Brealey - Myers, 2005) Eladósodottsági mutató az alábbi képlet segítésével került meghatározásra: hosszú lejáratú kötelezett ségek  rövid leljáratú kötelezett ségek hosszú lejáratú kötelezett ségek  rövid lejáratú kötelezett ségek  saját töke

Az Egri és Tokaji borvidék vizsgált borászatainak eladósodottság mutató értékei jóval szélesebb skálán mozognak, tehát több vállalkozás is eladósodott. (1. ábra) A tokaji pincék esetében a legnagyobb a szórás, különösen 2009-ben. Mindhárom borvidék esetében látható, hogy igen nagy arányban finanszírozzák a lekötött eszközeiket idegen források. Összességében 2007 kivételével a Mátrai és Egri borvidékek vizsgált pincéi eladósodottság szempontjából hasonló képet mutatnak minden évben.

50

1. ábra

Arányszám

Az eladósodottsági mutató alakulása a vizsgált borászatokban

A likviditási mutató meghatározásával vizsgáltam, hogy a borvidékek vállalkozásai képeseke kiegyenlíteni az esedékes fizetési kötelezettségeiket. A forgóeszközök relatíve likvid eszközök, amelyek vagy már pénzeszközben vannak, vagy könnyen pénzzé konvertálhatóak, illetve rövid időn belül felhasználják őket. Rövid lejáratú kötelezettségek fennálló tartozások, amelyeket a vállalat forgóeszközök felhasználásával egyenlít ki. (Sztanó - Korom, 1996)

Rövid távú likvidátás I . 

Forgóeszközök  100 Rövid lejáratú kötelezett ségek

Likviditás szempontjából a legjelentősebb eltérést a Tokaji borvidék vizsgált gazdaságai mutatják, amely valószínűleg a magas készletek mennyiségéből adódnak. A tokaji borokat a technológiából eredően hosszú ideig tárolják, nagyobb tőkelekötést követel meg a több km 51

pincerendszer több 10 éves borkészlete. A mátrai és egri pincészetek más technológiával készülnek, a könnyebb, gyümölcsös borok pár éven belül értékesítésre kerülnek, adataik kevésbé szórnak, 1,5-2 között mozognak. (2. ábra) 2. ábra

A r á n y s z á m

A likviditási mutató alakulása a vizsgált borászatokban

A gyors likviditási mutató alkalmas olyan vállalkozások likviditásának megítélésére, amelyek lassan forgó árukból (pl. ingatlanok) tartanak készleteket, vagy amelyek túlzott nagyságú készletet halmoztak fel. A hitelezők biztonságának alapvető mérőszáma: összes kötelezettség/összes eszköz.

Likvid gyorsráta 

(vevő követelések  forgatási célú értékpapírok  pénzeszközök ) rövid lejárítú kötelezett ségek  saját töke

52

A vizsgált gazdaságok középértékei nem érik el a kívánt 1. szintet egyik borvidék esetében sem. A tokaji pincék vizsgált gazdaságai jól teljesítettek, különösen a 2011. évben. (3. ábra) 3. ábra

Arányszám

A likviditási gyors ráta alakulása a vizsgált borászatokban

Eszközarányos nyereség (Return on Assets = ROA) meghatározására azért volt szükség, hogy a vállalat teljes eszközállománya átlagosan milyen hozamot biztosított, mekkora megtérülési ráta mellett működtették a vállalat menedzserei. A mutató egyaránt fontos mind a tulajdonosok és hitelezők, mind menedzsment számára. Eszközarányos eredmény ( ROA) 

adózott eredmény  100 összes eszköz

A jövedelmezőség tekintetében szignifikánsan különböző a három borvidék eszközarányos nyeresége. Az egrinél az adatok szórása jóval kisebb a másik két borvidékhez hasonlítva. (4. ábra) A Mátrai borvidék vállalkozásainál a mutató értéke 2007-2011 között igen eklektikus. A mintába több újonnan alakult borászat is bekerült, s ezen cégek ROA-értékei hozzájárulhatnak 53

az értékek szórásához, csakúgy, mint a csak kifejezetten borászattal foglalkozó vállalkozások eszközarányos jövedelmezősége. 4. ábra

Arányszám

Az eszközarányos nyereség alakulása a vizsgált borászatokban

A tokaji adatok tükrözik leginkább a befektetett tőke magas kockázatát, melyet alátámaszt a hagyományos tokaji bor technológiája és hosszú idejű tőkelekötöttsége. Az elemzésbe vont tokaji pincészeteknél eredményesség az eszközarányos tekintetében minden évben negatív eredmények fordulnak elő. A mátrai és egri gazdaságok a pozitív tartományba esnek, különösen 2008-ban a vizsgált mátrai borászatok. A vizsgált 5 év alatt az egyes évek időjárásában nagy különbségek voltak, előfordult, hogy a túl meleg ősz miatt nem indult be, vagy túl későn kezdődött a bothrytis-képződés, s a borászatok a szüret kezdetét különböző módon állapították meg. Ezért kerülhettek pincészetek

54

teljesen veszteséges, vagy némi nyereséget hozó helyzetbe. Azonban az 5 év alatt az eszközarányos nyereség szórása alacsony, s alapvetően veszteséges. Saját tőke jövedelmezősége (ROE) a jövedelmezőség mérésének egyik leggyakrabban használt mutatója, kifejezi, hogy az adózott eredmény a saját tőke növekedéséhez milyen mértékben képes hozzájárulni. Tökearányos eredmény ( ROE ) 

adózott eredmnéy  100 saját töke

A vizsgált borvidékek borászatainál az saját tőke arányos jövedelmezőség sem ad kedvezőbb képet a ROA-mutató értékeinél, nem fedik át egymást az értékek, Tokaji borászatok jövedelmezősége alatta marad mind az egri, mind a mátrai cégek eredményének. A saját tőke jövedelmezősége nagy szórást nem mutat, az eredmény nagysága miatt kerültek a középértékek a negatív tartományba a Tokaji borvidék vizsgált gazdaságai esetében. (5. ábra) A termelési költségek minden évben felmerülnek, azonban a bevételek jelentősen függnek az időjárási viszonyoktól. Emellett a ROA értékével összhangban a gazdasági válság az értékesítést is visszavetette, amely a drágább tokaji borok árbevételét csökkentette. 5. ábra

Arányszám

Az árbevételarányos nyereség alakulása a vizsgált borászatokban

55

A borvidékek vizsgált gazdaságainak adatai között összefüggés-vizsgálatot is folytattam. A Pearson-féle korreláció is megerősíti, hogy a vállalkozások eladósodottsága és likviditása között a vizsgált öt évben szemmel látható kapcsolat volt, amely kihatott a vállalatok eredményességére. Az 1. táblázat csak olyan változó kapcsolatokat tartalmaz, ahol a vizsgálatba vont pincészetek adatai között szignifikáns kapcsolat állt fenn. Például 2011-ben a vállalkozások eladósodottsága és a fizetőképessége között negatív korreláció volt, amely a matematikailag is kimutatható. Forrásmunkák jegyzéke (1) A magyar borászat mai helyzete. www.hernyak.hu (2) Alvincz J. – Antal K. – Hasza L. – Mészáros S. – Péter K. – Spitálszky M. – Varga T. (2007): A mezőgazdasági jövedelemhelyzet és az arra ható tényezők. AKI, Budapest. Agrárgazdasági Tanulmányok, 7. sz. ISBN 963-491-436-5 (3) Brealey, Richard A. – Myers, Steward C.: Modern vállalati pénzügyek. PANEM, Budapest, 2005. (4) Hunyady László: Grafikus ábrázolás a statisztikában. Statisztikai Szemle, 50. évfolyam, 2002. 1. szám 22-52. p. (5) Kemény G. (2010a): A hazai mezőgazdaság finanszírozásának főbb elemei a pénzügyi válságban. Gazdálkodás, 54. évf. 5. sz. 479-487. p.

(6) Kemény G. (szerk.) (2010b): A hazai

mezőgazdaság finanszírozási csatornái és a pénzügyi válság ezekre gyakorolt hatása. AKI Budapest. Agrárgazdasági Tanulmányok. 2. sz. (7) Sztanó Imre – Korom Erik: Cégátvilágítás. Gordius Holding, Budapest. 1996. (8) Székely Cs. (2010): Az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása az agrárgazdaság 2009. évi helyzetéről készült jelentéshez. Gazdálkodás. 54. évf. 7. sz. 731-739. p.

56

Terület (ha) 0,912

0,779 0,703

-0,358 -0,522 -0,374

0,941 0,893

-0,456

0,789

0,875

2008 Eladósodottság

0,704

0,779

0,941

2007 Eladósodottság

0,691

0,703

0,893

-0,386

0,541 0,863 0,601

0,612

0,84 0,617

0,746

0,347 0,538 0,542

0,884

0,841

0,675 0,543 0,668

2009 Likviditás 1

0,863

2008 Likviditás 1

0,601 0,617 0,884

2007 Likviditás 1

0,84

0,71

0,883

0,477

0,508 0,326

2010 Likv. gyorsráta

0,538 0,543

0,48

0,514

0,508

2009 Likv. gyorsráta

0,542 0,668 0,489

0,489

0,326 0,639

2008 Likv. gyorsráta

0,61 0,695

0,502

0,438

0,477

0,503 0,611

0,608

0,639 0,522

0,46

0,341

0,46

0,458

0,476

0,444

0,681

0,504

0,562 0,662

0,614

0,433

0,586

0,624

0,651

2007 ROE

2008 ROE

0,573 0,573 0,502

-0,343 -0,358

0,502

-0,312 -0,486 -0,522 -0,456 -0,312 -0,307

0,341 0,458

0,681

0,614

0,476

0,504

0,433

0,624

0,444

0,562

0,586

0,651

0,662 -0,379

0,64

0,585 0,478

0,426

0,64 0,32

2008 ROE

57

0,378

0,494

0,597

0,448 0,767

0,403

0,576 0,767

0,585 -0,351

0,403

0,32

0,478

2009 ROE 2007 ROE

2009 ROE

0,576

0,522 0,576 0,4

-0,351

0,4

-0,404

2011 ROE 2010 ROE

0,61 0,503

0,514 0,489 0,502 0,608 -0,404

0,71 0,347 0,675

2011 ROA

-0,379

0,48 0,489 0,695 0,611

0,612 0,746 0,841 0,883 -0,386

-0,322

2010 ROE

0,891 0,541

2007 ROA

2011 ROE

-0,312 -0,307

2010 Likviditás 1

-0,342 -0,374

2007 ROA

-0,343 -0,486 -0,342 -0,322

0,891

2011 Likviditás 1

2008 ROA

2008 ROA

0,875

0,912

2009 ROA

2009 ROA

0,704 0,691

2009 Eladósodottság

2011 Likv. gyorsráta

-0,312

0,789

2010 Eladósodottság

2010 ROA

2010 ROA

0,438

2011 Eladósodottság

Likv. gyorsráta

2011 ROA

2011 Likviditási gyorsráta 2010 Likviditási gyorsráta2 2009 Likviditási gyorsráta 2008 Likviditási gyorsráta2 2007 Likviditási gyorsráta

2007 Likviditás 1

2008 Likviditás 1

2009 Likviditás 1

2010 Likviditás 1

2011 Likviditás 1

2011 Eladósodottsá gi mutató 2010 Eladósodottsá gi mutató 2009 Eladósodottsá gi mutató 2008 Eladósodottsá gi mutató 2007 Eladósodottsá gi mutató

Terület (ha)

Megnevezés

Pearson-féle korrelációs együttható alakulása a vizsgált gazdaságokban

0,426

0,576

0,494

0,378

0,597

0,448 0,582 0,582

58

AZ ÖKOLÓGIAI ÁLLATTARTÁS VERSENYKÉPESSÉGÉNEK VIZSGÁLATA SZABÓ VIRÁG – NAGYNÉ PÉRCSI KINGA Kulcsszavak: fizetőképes kereslet, összefogás, helyi értékesítés, fenntarthatóság, tájmegőrzés

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A környezetvédelem, az élelmiszer-biztonság, a termék differenciálási követelmények előtérbe kerülésével az ökológiai gazdálkodás fenntartható alternatívát jelenthet a termékpálya egyes szereplői számára. Sajnos a hazai ökogazdálkodás szerepvesztése figyelhető meg az EU-csatlakozást követő időszakban, ami számos tényezőre vezethető vissza. A magyar biotermékek 80-90%-a még mindig exportra kerül. A Biokontroll által ellenőrzött 113 069,73 hektár földterület közel 60%-a rét, legelő, extenzív gyep és ugar. Az ezekre jutó szarvasmarha, juh és kecske állomány alapján a hektáronkénti számosállat létszám nem éri el az 1-et. A kívánatos 2 lenne. Az összes állatállomány 75%-a szarvasmarha. Ennek az állatállománynak túlnyomó része nemzeti parkokban él és a lakosság részére csak kis rész kerül biohúsként értékesítésre. Ez a kedvezőtlen szerkezet sajnos már több mint egy évtizede jellemzi az ökológiai gazdálkodást. Cikkünkben két empirikus vizsgálat eredményeit dolgoztuk fel, melyeket az ökológiai állattartóknak, illetve ökológiai gazdálkodóknak (növény és állattartóknak egyaránt) küldtünk ki. A két kérdőív kérdései eltértnek egymástól a vizsgálatok céljainak különbözőségéből fakadóan. A beérkezett válaszok, információk mégis jó alapot szolgáltatnak az ágazat helyzetének, a versenyképességet akadályozó tényezők vizsgálatára.

THE ANALYSIS OF THE COMPETITIVENESS IN THE HUNGARIAN ORGANIC ANIMAL KEEPING Key words: solvent demand, cooperation, local distribution, sustainability, landscape preservation Summary In connection with putting emphasis on the protection of the nature, the food-safety, and the differentiation of the product, organic farming becomes sustainable alternative for some of the actors in the supply chain (stakeholders). Unfortunately the domestic organic production lost on importance after the EU accession which can be led back to numerous root causes, factors. 80-90 % of Hungarian organic products are exported to neighbouring countries. 60 % of the

59

13 069,73 ha land controlled by Biokontroll Hungária Ltd. are meadow, pasture, extensive lawn, and fallow. On the basis of cattle, sheep and goat stock the animal unit per hectare can not reach 1 however the desired value should be 2. 75 % of the total livestock is cattle. The main part of this livestock lives in National Parks and only small part of them is sold for the consumers as an organic meat. This unfavourable structure is characteristic for the Hungarian organic farming for more than a decade. We proceed in our article the results of two surveys. We sent questionnaires to the organic animal keepers and to the organic farmers. The questions in both questionnaires were different due to the different aims of both surveys. The received answers and information served as a good basis for the analysis of the state of the sector and the factors which impede the competitiveness.

A HAZAI ÖKOLÓGIA ÁLLATÁLLOMÁNY HELYZETE A hazai ökológiai állatállomány az elmúlt tíz évet tekintve jelentős változásokon ment keresztül. Az állattartó gazdaságok száma 2001-től 2004-ig több mint kétszeresére nőtt, az Uniós csatlakozás óta azonban folyamatosan csökkent. Ez a visszaesés kezdetben lassú léptékben zajlott, 2008 után azonban drasztikus visszaesést láthatunk. A Biokontroll Hungária Kft. éves jelentéseiben közzétett adatok között a 2009-es évre vonatkozólag nem találtunk adatot az állattartó gazdaságok számát tekintve. Ha a számosállat nagyságokat tekintjük át, akkor viszont megállapítható, hogy 2008-ról 2009-re érték el a gazdaságok a legnagyobb számosállat növekedést. E tekintetben figyelemreméltó a 2001-ről 2002-re, illetve a 2004-től 2005-re történt állománynövekedés is. Mindhárom esetben támogatás áll a számok hátterében. Elsőként a 2253/1999 (X. 7.) Kormányrendelettel elfogadott Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program, (Ángyán et al., 2002) melynek keretében a legnagyobb érdeklődés az ökológiai gazdálkodási és gyephasznosítási célprogramok iránt nyilvánult meg (Szabó et al., 2003). Később a NAPK 2004-től a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Agrár-környezetgazdálkodási Intézkedéseibe integrálódott és több ökológiai célprogram is kiírásra került külön ágazatonként (Kormosné Koch, 2008).

60

1. táblázat Az ökológiai állattartás helyzete hazánkban 2001-2011 Év

Összes

Állattartó gazdaságok

Állattartó

mezőgazdasági

száma

termelő

Számosállat

Egy állattartó

1 ha-ra jutó

gazdaságok

gazdaságra

számosállat

részaránya az

jutó

összes

számosállat

termelőből 2001

886

72

8,13

8387

116,49

0,1

2002

1116

83

7,44

11 855

142,83

0,1

2003

1239

137

11,06

11 210

81,82

0,1

2004

1404

160

11,4

12 254

76,59

0,1

2005

1334

156

11,69

15673

100,47

0,1

2006

1233

148

12

14 931

100,89

0,1

2007

1185

134

11,31

16430

122,61

0,1

2008

1151

113

9,82

16111

142,58

0,1

2009

1541

n.a.

n.a.

20542

n.a.

0,2

2010

1493

62

4,15

20182

325,52

0,2

2011

1345

68

5,05

n.a.

n.a.

n.a.

Forrás: Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. Éves jelentés 2001-2011

A 2009-es évben volt az Agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatás második kiírása, amelyben szintén meghirdetésre kerültek a különböző ökológiai célprogramok. A gazdaságok nagymértékű számosállat növelésének és az állattartó gazdaságok számának csökkenése eredményeképpen nagyfokú koncentrálódási folyamat következett be, amit jól szemléltet, hogy 2008-ról 2010-re több mint kétszeresére nőtt az egy gazdaságra jutó számosállat. A kiírt támogatások hatására azonban megállapítható, hogy az állattartással foglalkozó gazdaságok száma nem növekedett, tehát ezek a támogatások nem ösztönözték kellőképpen az állattartást. 2011-ben a gazdaságok száma visszaesett a 2001-es szintre, vagyis az elmúlt tíz évben az Uniós csatlakozás idején lévő kiugrástól eltekintve stabilan, hosszútávon működő állattartó gazdaságok nem tudtak az ökológiai gazdálkodás körforgását biztosító számban felállni. „Az állatállomány megoszlása is egyenlőtlen, a gazdálkodók kevesebb, mint 10%-a tart állatot.” (Hoffman-Poór, 2009) Ez az érték is tovább romlott, 2011-ben már csak kb. a gazdaságok 5%-a tart állatot.

61

Ezt az is alátámasztja, hogy „Magyarországon 1 hektár ellenőrzött ökoterületre aránytalanul kevés, 0,1 számosállat jut. A kívánatos 1-1,5, a jelenleginek tíz, tizenötszöröse lenne” (Solti, 2006). Romániában a magyar értékkel azonosan alakul az egy hektárra jutó számosállat érték, ezzel szemben Csehországban négyszer, Szlovákiában ötször több számosállat jut 1 hektár ökoterületre, miközben Németországban, Ausztriában és Szlovéniában már közel 1 számosállat (Radics et al., 2006). Ez az arány a koncentráció miatt kis mértékben 0,1-ről 0,2-re javult, de ez az érték még mindig jóval elmarad a környező országok több évvel ezelőtti szintjéhez képest is. Ezen kívül az állatállomány összetétele is kedvezőtlen. A Biokontroll Hungária adatai alapján az összes állatállomány 76%-a szarvasmarha. Ha még hozzávesszük a bivalyállományt, mely az összes állomány kb. 5 %-a, akkor a kérődzők az állatállomány 79%-át teszik ki. „Ha figyelembe vesszük, hogy ennek az állatállománynak túlnyomó része a nemzeti parkokban él, akkor láthatjuk, hogy a lakosság részére biohúsnak csak elenyészően kis része kerül.” Az ökológiai szarvasmarha állomány nagyságának hátterében az áll, hogy Magyarország ellenőrzött ökogazdálkodási területének több mint fele (57%) rét, legelő, illetve extenzív gyep. (Solti, 2012)

2. ábra Az ökológiai állattartás szerkezete Baromfi Bivaly 4% 5% Juh 6% Kecske 1% Ló 1% Sertés 7%

Szarvasmarhafél ék 76%

Forrás: Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. Éves jelentés, 2010

62

1. táblázat Az ökológiai állatállományok változása 2003-2010 Év

Baromfi

Bivaly

Juh

Kecske

Ló

Sertés

Szarvas marhafél ék 7503,4

Összesen

Növeke dés, %

2003

85,4

289,2

2273

260,5

341,2

444,8

2004

147,2

327,4

2121,8

252,8

247,3

703,5

8419,4

12219,4

9,1

2005

144,15

348,1

2087,57

200,88

209,8

527,19

12112,6

15630,29

27,9

2006

108,02

345,3

1676,95

284,42

386,74

655,8

11453,1

14910,33

-4,6

2007

188,5

539,2

1255,95

304,26

229,92

830,45

13046,1

16394,38

10

2008

145,01

938,6

1108,7

204,13

73,04

1001,87

12608,6

16079,95

-1,9

2009

938,74

1019

1601,85

279,45

140,8

2232,5

14356,4

20568,74

27,9

2010

748,8

933,4

1167,45

250,8

143,4

1530,7

15406,6

20181,15

-1,9

11197,5

Forrás: Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. Éves jelentés, 2003-2010 A

baromfiállomány

tekintetében

2008-ről

2009-re

jelentős

állománynövekedést

figyelhetünk meg, amely 2009-ben 66.000 db baromfit jelentett. 2010-ben tovább nőtt a baromfiállomány 68.000 db-ra. A Hungária Öko Garancia 2010-ben kb. 43000 db baromfit ellenőrzött (Hungária Öko Garancia Kft., 2010), így összesen 110.000 db ökológiai baromfit tartunk számon az országban. Ez a növekedés az utóbbi 3-4 évben következett be, hiszen korábban a baromfit, mint az ökológiai állattartás elhanyagolható szegmensét említették.

ANYAG ÉS MÓDSZER Cikkünkben két empirikus vizsgálat eredményeit dolgoztuk fel, melyeket az ökológiai állattartóknak, illetve ökológiai gazdálkodóknak (növény és állattartóknak egyaránt) küldtünk ki. A két kérdőív kérdései eltértnek egymástól a vizsgálatok céljainak különbözőségéből fakadóan. A beérkezett válaszok, információk mégis jó alapot szolgáltatnak az ágazat helyzetének, a versenyképességet akadályozó tényezők vizsgálatára. Az első vizsgálatban a kérdőíveket a Magyar Biokultúra Szövetség honlapján közzétett gazdálkodói lista alapján küldtük ki a szürkemarha-tartással és sertéstartással foglalkozó gazdaságoknak. Megjegyzendő, hogy az összes ökológiai állatállomány 75%-a szarvasmarha. Az említett vizsgálatra 2012 októberében került sor. A Szövetség honlapján közzétett lista alapján 28 gazdaságot szerettünk volna bevonni a vizsgálatba, végül 11 állománytól sikerült adatokat begyűjteni, tehát 39 százalékos a válaszadási hajlandóság. A kérdőíveket hagyományos postai úton küldtük ki, válaszborítékkal együtt. A kérdőív egyaránt tartalmazott

63

nyitott és zárt kérdéseket, összesen 30 kérdést tettünk fel és a célunk az volt, hogy átfogó képet kapjunk az ökológiai állattartás jelen helyzetéről. A második felmérésre 2013 márciusában került sor. Ekkor elektronikus úton továbbítottuk a kérdőíveket. A két hazai tanúsító szervezet közül a Hungária Ökogarancia vállalta, hogy felteszi honlapjára kérdőívünket, így a beérkező válaszok elsősorban e termelői körről szolgálnak információval. A Hungária Ökogarancia tanúsító szervezet ellenőrzése alá összesen 159 vállalkozás tartozott 2011-ben. A Biokontroll Hungária is felajánlotta segítségét, de ők papír alapon küldik ki a gazdálkodóknak a kérdőívet és az összegyűjtésében is segítenek. Ez hosszabb folyamat, ezért jelen cikkünkben ezeket az adatokat nem tudtuk felhasználni. Ezt a kérdőívet minden ökológiai gazdálkodó kitölthette, tevékenységi körtől függetlenül, ezért ebből kiválogattuk az állattartással, állati termék feldolgozással foglalkozó vállalkozásokat és csak az ő adataikat elemeztük. Összesen 18 ilyen vállalkozás töltötte ki kérdőívünket. 40 kérdést állítottunk össze, amelyek alapján az ökológiai gazdálkodás általános jellemzőin túl, az értékesítési csatornákról, az ellátási láncról, ennek hosszáról, a forgalmazott termékek jellemzőiről és áralakulásáról kaphatunk képet.

EREDMÉNYEK Az első vizsgálat eredményei a következőkben összegezhetők. A válaszadók 91 százaléka rendelkezik saját, illetve bérelt területtel egyaránt. A saját területek nagysága gazdaságonként nagyon eltérő, 15 hektártól egészen a 300 hektáros nagyságig terjed. A saját területek átlagos nagysága 84,25 hektár. A bérelt területek közül a legnagyobbak 16 000, illetve 5086 hektár, a legkisebb pedig 5 hektár. A bérleti szerződések időtartalma jellemzően 5-10 év, ritkábban fordul elő 10-15 illetve 20 éves bérleti szerződés (három estben). A bérelt területek átlagos nagysága 2714,25 hektár. A területek 39,37 százalékát a gazdák legelőként hasznosítják a többit kaszáló, illetve szántóként. A vizsgálat alanyainak egy része nem csak szürkemarhával és mangalicával, hanem őshonos juh, baromfi, ló, bivaly tartásával és tenyésztésével is foglalkozik. A megkérdezett gazdaságok 33%-a rendelkezik feldolgozó üzemmel és 11% vágóhíddal. A gyűjtött adatok alapján megfigyelhető, hogy a válaszoló gazdaságok általában egy és öt közötti létszámban alkalmaznak munkaerőt, sőt, sok estben maguk a család tagjai végzik a gazdálkodást.

64

A húsüzemmel rendelkező gazdaságoknál jellemzően évente több állategészségügyi ellenőrzés is van, egyébként az éves, kétéves ellenőrzés a jellemző. A higiéniai szabályoknak való megfelelést kivétel nélkül mindenki nehéznek, illetve közepesen teljesíthetőnek találja. A választ sajnos csak egy gazdaság indokolta mégpedig azzal, hogy a bérelt területeken az infrastruktúra és egyéb körülmények nem megfelelőek. Az állategészségügyi, illetve állatorvosi követelményeknek való megfelelés azért okozhat gondot, mert ezek az állatok villanypásztorral körbekerített legelőkre vannak kihelyezve, ezért az ember jelenlétét nehezen tűrik, a vérvételek és egyéb vizsgálatok elvégzése veszélyes lehet. Az üzemekben az élelmiszer-biztonsági rendszerekre vonatkozó követelmények betartása kapcsán problémaként merült fel, hogy a felülvizsgálatok nem egységesek, valamint sok esetben a megrovó döntések nélkülöznek mindennemű ésszerűséget, hátráltatják a termelő kisüzemek előállító folyamatait ezzel komoly versenybeli lemaradást eredményezve. Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy ez nem csak az ökológiai termék-előállítást és nem csak a hazai cégeket érintő probléma. Más európai országokban is gondot okoz a kis- és középvállalkozások esetében a higiéniai előírások, illetve általában az élelmiszer-biztonsági jogszabályok és az ehhez kapcsolódó alapelvek ismerete, megértése és elfogadása (Yapp and Fairman, 2006). Az ökológiai termékek előállítását végző, megkérdezett vágó- és húsüzemek szerint ugyanakkor szükség van az egészségügyi szabályokra és ellenőrzésekre, de az ellenőrzési eljárásokon és kritériumokon változtatni kell véleményük szerint ahhoz, hogy segítsék a minőségi árutermelést. A más üzemekkel (vágó, feldolgozó) együttműködő gazdaságok körében nagy véleménykülönbségek vannak a kapcsolat megítélése tekintetében. A válaszadók 30%-a úgy gondolja, hogy a kapcsolat jól működik, a maradék 70% véleménye megoszlik. Van aki szerint jól működik de nagyon egyoldalú, a feldolgozó szabja meg a feltételeket, más esetben a gazdaság kifejezetten kiszolgáltatva érzi magát. Vannak olyan kapcsolatok, amelyek rosszul működnek, a gazdaságok vezetői úgy érzik, hogy sok problémát nem tudnak megoldani, ami hosszútávon az együttműködés végét eredményezheti. A termelők 45%-a csak helyi szinten értékesíti a termékeit, 33% külföldön és belföldön egyaránt értékesít, 22% csak a magyar piacon van jelen. A felmérés adatai szerint a válaszadóknak csupán 20%-a jelölte meg értékesítési csatornaként a nagy áruházláncokat. A többiek a helyi piacokat, kiskereskedelmi egységeket, szövetkezeteket, saját piacokat jelölték meg mint közvetítő csatornákat.

65

Sok esetben nem is célja a gazdaságoknak a kiskereskedelmi láncokba való bekerülés, inkább a helyi piacokon és kiskereskedéseken keresztüli értékesítést preferálják, mivel ez jobban harmonizál az ökogazdálkodás alapvető céljaival, értékeivel. Aggodalomra ad okot az a tény, hogy a vizsgált gazdaságok közül egyik sem folytat tudatos marketing tevékenységeket és a válaszadók közül összesen egy vállalkozó vesz igénybe szakmai segítséget a probléma megoldásához, a többiek önerőből próbálkoznak, illetve volt aki úgy gondolta, hogy terméke elég ismert, ezért nincs is szükség marketing tevékenységre. A gazdálkodók elsősorban az interneten, helyi és országos médiákon keresztül reklámoznak, de olyan válaszadó is volt, aki nem reklámozza magát. További fontos csatorna az országos vásárokon és kiállításokon való részvétel. A kérdőívben rákérdeztünk arra, hogy mely vevői igényeknek legnehezebb megfelelni a gazdálkodók szerint. A válaszadók 1-5-ös skálán rangsorolhatták az előre megadott szempontokat. A felmérés során kiderült, hogy a legnagyobb kihívás az alacsony ár tartása, ami a versenyben maradáshoz feltétlenül szükséges. A másik komolyabb nehézség a szállítási feltételek betartása és ez különösen azok számára jelent nehezen legyőzhető akadályt, akik multinacionális kiskereskedelmi láncoknak is szállítanak. Ugyanakkor örvendetes az a tény, hogy az egységes jó minőség biztosítása nem jelent problémát a vállalkozások számára. A felmérésben részt vevők úgy gondolják, hogy a tanúsító védjegyek széleskörű alkalmazásának a legnagyobb akadályozó tényezője, hogy nincs fizetőképes kereslet. Ezen a területen a legnagyobb problémát jelentő tényezők között a megfelelő promóciós tevékenységek hiánya foglalja el a második helyet. A harmadik helyre rangsorolták a kiskereskedelem részvételének és a fogyasztói igényeknek a hiányát. A válaszadók az infrastrukturális és technikai hiányosságok mértékét nem tartják aggasztónak a témában. A gazdáknak az utolsó kérdés esetén lehetőségük volt kifejteni véleményüket az ágazat jövőjével kapcsolatosan. Az adott válaszokból kiderül, hogy bár vannak optimista vélemények, azért a többség borúlátó. A legtöbb ökológiai gazdálkodó véleménye szerint az ökológiai gazdálkodás életforma, ami teljes embert, teljes életet, odaadást és rengeteg áldozatot követel. Az állatállomány, illetve a gazdálkodás mérete a második vizsgálati körben is nagyon szóródik 5 és 940 számosállat közötti. 3 vállalkozás csak állati termék kereskedelemmel, illetve feldolgozással foglalkozik. Az állatokkal rendelkező gazdaságokra jellemző a

66

közvetlenül fogyasztónak történő értékesítés (77%). A hagyományos termékekhez képest átlagosan 30%-kos felárral értékesítik termékeiket a gazdálkodók, bár a többség (két gazdálkodó kivételével) nem csak állati termékeket értékesít, hanem rendkívül változatos a termékkínálata, gyógy- és fűszernövényektől a saját készítésű lekvárig. A legkisebb árkülönbség 5%, míg a legnagyobb 142% volt. Ez utóbbi a biotermékek teljes választékát kínáló csak feldolgozással és forgalmazással foglalkozó vállalkozásnál. A második vizsgálat főbb eredményei között szerepel a hazai és a külföldi piacok gazdálkodók általi megítélése. Ennek főbb eredményeit a 3. és 4. ábra tartalmazza. 3. ábra Az organikus termékek hazai piacának jellemzői márkahűség túl sok szereplő a 5,00 termékpályán nehezen teljesíthető 4,00 szabályozások 3,00 nincs összefogás 2,00 kereskedőkkel szembeni bizalmatlanság termelőkkel szembeni bizalmatlanság

nincs marketing nincs fizetőképes kereslet magas ár

1,00

lokális piacszervezés

0,00 polcdíj

tanúsítványok különböznek

nincs helyi értékesítés

magas kereskedelmi elvárások helyi termékek előnyben

biztos felvevőpiac sok szereplő

telített piac

Forrás: Saját adatfeldolgozás, 2013

A gazdálkodóknak előre megadott szempontokat kellett rangsorolnia 1-5-ig terjedő skálán, ahol 1 az egyáltalán nem jellemzőt, 5- a leginkább jellemző sajátosságot jelentette. Az eredmények alapján a hazai piacra leginkább az ágazat szereplői közötti összefogás hiánya, a fizetőképes kereslet és a marketing hiánya jellemző. Ez utóbbi megállapítás a korábbi vizsgálatunk eredményeivel is összecseng. Fontos jellegzetesség még a „kereskedelem által támasztott magas elvárások”, ami szintén felmerült korlátozó tényezőként a korábbi empirikus vizsgálatban is.

67

A külföldi piacok jellemzőinek értékelése kapcsán mindenképpen meg kell említeni, hogy a vizsgált vállalkozások 33%-a (6 vállalkozás) értékesít külföldre. Ezek véleménye a külföldi piacok fő jellemzőit illetően a következőkben összegezhető. Az ökotermékekkel kapcsolatos pozitív attitűd említhető a külföldi piacok legfontosabb jellemzőjeként a gazdálkodók szerint. Ezt követi a helyi termékek előnyben részesítése az import termékekkel szemben, valamint a meghatározó márkahűség. 4. ábra Az organikus termékek külföldi piacának jellemzői túl sok szereplő a termékpályán nehezen teljesíthető szabályozások nincs összefogás kereskedőkkel szembeni bizalmatlanság

márkahűség 5,00 4,00

nincs marketing nincs fizetőképes kereslet

3,00

magas ár

2,00 1,00

lokális piacszervezés

0,00 termelőkkel szembeni bizalmatlanság

polcdíj

tanúsítványok különböznek

nincs helyi értékesítés

magas kereskedelmi elvárások helyi termékek előnyben

biztos felvevőpiac sok szereplő

telített piac

Forrás: Saját adatfeldolgozás, 2013

A külföldre értékesítő vállalkozások 83%-a magasabb áron értékesít ezekre a piacokra, átlagosan 23%-kal tudnak a külföldi piacokon magasabb árat elérni. A felmért gazdálkodók partnerkapcsolataira jellemző, a kapcsolat orientáltság és a hosszú távú együttműködés, ami mindenképp pozitívnak tekinthető, ugyanakkor hosszú távú kapcsolatok nélkül nem képzelhető el az ökológiai termék-előállítás.

68

KÖVETKEZTETÉSEK Vizsgálatainkból kiderül, hogy a hazai ágazat helyzete korántsem kielégítő. Komoly veszélyeket rejt magában a megfelelő marketing hiánya, mivel az ágazat hosszú távon nem tudni talpon maradni a külföldi termékekkel szembeni versenyben megfelelő marketing nélkül. Az MVH ellenőrzéssekkel kapcsolatosan fontos megemlíteni, hogy korszerűbb adminisztrációs rendszer bevezetésére lenne szükség, ezáltal csökkentve a gazdálkodók adminisztrációs terheit és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tájékoztatásra, hogy az esetleges mérési problémákból adódó hibákat, félreértéseket tisztázni lehessen. Szükség lenne továbbá az üzemekben és az állatállományokban történő higiéniai és állat-egészségügyi vizsgálatokkal és ellenőrzésekkel kapcsolatos tájékoztatásra, ismeretek átadására. Nagyon sok előírás van, amelyek a gazdálkodók észlelése alapján nem teszik egészségügyi szempontból biztonságosabbá a termelést, viszont akadályozhatja a termelés menetét. Mindezek kedvező hatással lehetnek a gazdaságok és a feldolgozó üzemek kapcsolatára is. A magas árak leszorítása érdekében elsősorban a támogatás mértékét kellene növelni, másrészről pedig a költséghatékony gazdálkodásra kell törekedni. A nagyobb támogatás megoldást jelenthet a gyenge infrastruktúrára, elősegíthetné a kiskereskedések fellendülését a multinacionális cégekkel szemben. Nem mutatható ki egyértelmű összefüggés az ellátási láncba ékelődő szereplők számának növekedése és a végterméken keletkező jövedelemből való gazdálkodói részesedés mértéke között. Az ökológiai állattartásban a hosszú távú kapcsolatok jellemzőek, melyek ritkán működnek problémamentesen. A gazdálkodók a legfontosabb korlátozó tényezőnek a fizetőképes hazai kereslet és a megfelelő promóciós tevékenységek hiányát látják, mely megállapítást mindkét empirikus vizsgálat alátámaszt. A szürkemarha és a mangalica esetében komoly gondot okoz, hogy az éttermekben, hentesboltokban más fajták húsát árusítják a magyar fajták neve alatt. Az ilyen irányú ellenőrzésekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni és súlyosabban szankcionálni. Az elmúlt években észrevehetően nőtt az érdeklődés nemcsak az öko-, de a magyar termékek iránt is, ugyanakkor a hazai fogyasztók még mindig nem rendelkeznek elég információval a témában. Végül, de nem utolsó sorban fontos kiemelni, hogy az ökológiai állattartás fellendülése megoldást jelenthetne a vidékről elszivárgó munkaerő megtartásában, a falvak elnéptelenedésének a megállításában, a táj környezetbarát alakításában is.

69

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Ángyán J.-Podmaniczky L.-Ónodi G.-Skutai J. (2002): A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Pogram területi orientációja, a 2002. évi pályázatainak értékelés és a fejlesztésével kapcsolatos teendők. A falu. XVII. évf. 2., p. 21-30. Hivatkozza: Kormosné Koch K. (2008) (2) Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. Éves jelentés, 2001-2011 (3) Földes F. (2008): Ökológiai állattartás helye, szerepe és lehetőségei Magyarországon, különös tekintettel a Nyugat-dunántúli régióra, Nyugat Magyarországi Egyetem Mezőgazdaságés Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet, Agrárgazdaságtani és Marketing Tanszék, Mosonmagyaróvár, 2008 20. p. (4) Hoffmann A.-Poór J. (2009): Az ökológiai gazdálkodás helyzete hazánkban 2001-2008. LI. Georgikon Napok, Keszthely p. 394-400. (5) Hungária Öko Garancia Kft., Éves jelentés, 2010 (6) Kormosné Koch K. (2008): Környezettudatosság és támogatások szerepe az ökológiai gazdálkodást folytató egyéni gazdaságokban. PhD értekezés. Debreceni Egyetem, Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma, Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Vállalatgazdaságtani és Marketing Tanszék, Debrecen, 2008 p. 43-44. (7) Radics L.-Kormány A.-Ertseyné Peregi Ki.Szalay I.-P.V. Fragstein-M. Glemnitz, W. Hartl-Gál I. (2006): Az ökológiai gazdálkodás helyzete az új tagországokban. Kertgazdaság 38. (3) p. 59-72.Hivatkozza: Földes F. (2008) (8) Solti G. (2006): Magyarország ökogazdálkodása 2005-ben. Kistermelők Lapja, 50 (10) p. 24-25. Hivatkozza: Földes F. (2008) (9) Solti G. (2012): Az ökológiai gazdálkodás helyzete Magyarországon. X. Sárközy Péter Tudományos Emlékülés, 2012. szeptember 7. Piliscsaba, 17. p. (10) Szabó G.-Fésüs I.-Balázs K.-Katonáné Kovács J. (2003): A nemzeti agrárkörnyezetvédelmi program pályázatainak elemzése. Gazdálkodás XLVII. évf. p. 26-39. Hivatkozza: Kormosné Koch K. (2008) (11) Yapp, C., Fairman, R. (2006): Factors affecting food safety compliance within small and medium-sized enterprises: implications for regulatory and enforcement strategies, Food Control 17 (2006) 42-51.

70

MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉKENYSÉG 2000 ÉS 2008 KÖZÖTT NÉHÁNY KÖZÉP-KELET EURÓPAI ORSZÁGBAN

TÓTH KRISTÓF Absztrakt Az elemzés fókuszában egyes, közép-kelet európai országok mezőgazdasági termelékenysége és annak változása állt. A dolgozat első részében egy összehasonlító elemzés történt az 19942000 és a 2000-2008-as időperiódus között. Ezt követően klaszteranalízis segítségével csoportosításra kerültek az elemzés alávont országok a 2000-2008-as időszakban. A klaszterelemzés során körülhatárolható csoportok jöttek létre, melyek a mezőgazdasági hatékonyság tekintetében élesen elhatárolhatóak egymástól. Az eredmény azt sugallja, hogy a hatékonyság alakulásban a gazdálkodási struktúráknak, a technológiának és a termelési szerkezetnek van elsődleges befolyása. A konkrét eredmények azt mutatják, hogy a nagy valószínűséggel a műtrágyázás és a traktorszám növekedése határozza meg leginkább a termelékenység változását, amíg az összes vizsgált ország esetében a munkaerő száma a mezőgazdaságban csak kis hatással van a hatékonyság szerint szegmentált csoportok alakulására, illetve a hatás fordított, minél kisebb a munkaerő száma annál valószínűbb, hogy az adott ország a hatékonyabb csoportba fog tartozni. Bevezetés, elméleti háttér Az elmúlt húsz év során a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatosan olyan új igények és kihívások merültek fel, mint például a bioenergetikai alapanyagok termelése (pl. kukorica), melynek következtében háttérbe szorulhat az élelmiszer-alapanyag gyártása, de a föld eróziója, a szélsőséges időjárási körülmények, vagy akár a vízkészletek korlátossága is jelentős kihívás a modern mezőgazdasági termelés számára. Ezzel párhuzamosan egyre inkább nagyobb a szükséglet az élelmiszer előállításra, főleg akkor, mikor közel egymilliárd ember éhezik a Földön. A fejlődő országokban különösen probléma az élelmiszerhiány, és a szegénység, amelyek további életkörülmény romláshoz vezetnek (Lustig, 2009, Mitchell 2008). A fejlődő országokban a mezőgazdasági termelékenység növelése komoly kitörési lehetőség a jelenlegi sokszor igen kritikus társadalmi, szociális helyzetből és hozzájárulhat a gazdaság növekedéséhez is (Sujan et al 2011). Ez a tanulmány ugyanakkor nem elsősorban a fejlődő országokra kíván fókuszálni, hanem azokra az európai országokra, melyekben a mezőgazdaság többé-kevésbé jelentős szereppel bírt 1990-ben lezajlott rendszerváltás előtt és még most is komoly potenciálok állnak rendelkezésre. Tehát szerepük lehet abban, hogy a jövőben nagyobb legyen Európa agrárexport volumene a külföldi, fejlődő országokba, nemcsak a mezőgazdasági termékek, hanem tudás, technológia tekintetében is. Jelen dolgozat azt vizsgálja, hogy egyes közép-kelet európai országokban hogyan változott a mezőgazdasági termelékenység, és hogyan szegmentálódtak a vizsgált országok. A mezőgazdasági termelékenységgel, amit jelen tanulmányban földterülethez kapcsolható termelékenységként (land productivity) definiálhatunk már számos korábbi kutatás, tanulmány is foglalkozott. India esetében például érdekes eredmény született egyes, termelés típus szerint kategorizált régiók közötti eltérés vizsgálatakor. A gabona régióban művelési

71

mód fejlesztése, műtrágyázás alapvetően növelte a termelékenységet (William Easter, 1977). A fejlett országokban, például az Egyesült Államokban a teljes tényező termelékenységet (total factor productivity) vizsgálták már korábban is (V. Eldon Ball et al, 1997; Yir-Huieh, 1991; McCunn, Huffman, 2000). Megállapították, hogy az Egyesült Államokban a teljes tényező termelékenység tekintetében jelentős szereppel bír az innováció, technikai tényező, a termelési típus (pl. extenzív, vagy intenzív a termelés). Különösen érdekes annak a vizsgálata, hogy teljesen eltérő termelési szerkezetű ország esetében, hogy alakul a termelékenyég, illetve milyen termelékenységi rés van közöttük (Hayami, 1969). Például az Egyesült Államok és India vizsgálatakor kiderült, hogy a legnagyobb különbséget a termelékenység esetében a felhasznált munkaerő hatékonysága okozta. A második legfontosabb tényező, pedig ami termelékenységbeli eltérést okozza az a tudás és a kutatás (innovációra való hajlam). Ahhoz, hogy az alacsony termelékenység magas termelékenységbe váltson át elengedhetetlenül fontos az olyan inputok szerepe, mint a műtrágya, a modern vetőmagok, vagy a modern technikai eszközök (pl. traktorok száma, teljesítménye) bevonása a termelési folyamatba. Azt mondhatjuk tehát ahhoz, hogy a termelékenységben meglévő különbségek egyes országok között csökkenjenek fontos a tudás, az innováció, agrárkutatás, illetve a különböző termelési tényezők felhasználásának megfelelő kombinációja. A technológiai tényezőnek tehát a szerepe a fejlődésben vitathatatlanul meghatározó (Han et al 2004). Jelentős a befolyása annak is, hogy milyen agrárpolitikát alkalmazunk, hiszen például az árszabályozás jelentősen a befolyásolhatja a termelékenységet is (Fa Hu, M. Antle 1993). Kijelenthető, hogy számos faktor befolyásolhatja a mezőgazdasági termelékenységet. Ilyen lehet az infrastruktúra, a piacra jutási lehetőségek, és a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége és minősége, valamint természetesen az alkalmazott kormányzati politika, mely nagymértékben befolyásolhatja a profitot, vagy akár a rendelkezésre álló erőforrásokat is. A fejlődő országokban a mezőgazdaságnak sokkal nagyobb a szerepe a teljes gazdasági növekedésben (Self, Grabowski, 2007), mint például a fejlettebbekben, ahol csökken a GDPből való részesedése a mezőgazdaságnak néhol abszolút és relatív értékben egyaránt. Általánosan kijelenthető, hogy a közép-kelet európai országokra az jellemző, hogy a bruttó hazai termék 2-3%-át adja általánosságban a mezőgazdaság, ezzel párhuzamosan csökken a mezőgazdasági népesség száma, és a vidéken élők egyre nagyobb arányban áramlanak a városokba. A következőkben azt vizsgáljuk kilenc ország esetében, (Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia, Lengyelország, Szerbia, illetve Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna) hogy egyes mezőgazdasági inputok milyen befolyással vannak a mezőgazdasági hatékonyságra, azaz milyen csoportok alakultak ki az országok között. Itt nem téveszthetjük szem elől, a korábbi empirikus tanulmányok eredményeit sem, ahol alapvetően három erőforrás került megfogalmazásra (technológia, jelen esetben ez a traktorok számát jelenti, munkaerő, és műtrágya mennyisége, valamint vizsgáljuk a hektáronkénti termésmennyiség alakulást is) ezeket vesszük számításba az alábbiakban is. A kutatás indítéka az volt, hogy e régióra is készüljön a termelékenység vizsgálat, amelyre korábban még nem volt példa, aminek oka lehet az is, hogy a mezőgazdasági termelékenység növekedése kevésbé befolyásolja, a már korábban említett okok miatt, hogy a gazdaság egésze miként prosperál. Mégis érdemes ezt megvizsgálni, hiszen tanulságos lehet egyes ország csoportok közötti különbségek feltárása, annak bemutatása, hogy milyen csoportok alakultak ki Közép és Kelet-Európában a termelékenység tükrében 2000 és 2008 között.

72

Módszertan bemutatása Az elemzés során klaszteranalízist végeztünk annak megállapítására, hogy milyen csoportok alakulnak ki a vizsgált országok között a termelékenység függvényében. Klaszteranalízis során hierarchikus elemzést, azon belül először a legközelebbi szomszéd módszert (nearest neighbor method) alkalmaztam. Az egyszerű láncmódszer (legközelebbi szomszéd módszer) két klaszter távolságát a két klaszter legközelebbi tagjai közötti távolságként értelmezi (Füstös, Szalma, 2009), jól alkalmazható a kiugró megfigyelések elemzésére, 1. egyenlet D1(I, J ) = min d(xi , xj ), majd pedig a Ward-féle eljárást (Ward method) alkalmazzuk. A Ward módszer során azokat a csoportokat vonjuk össze, amelyek a klaszteren belüli szórásnégyzetet a legkevésbé növelik (azaz minimális a variancia), így minimalizálva az információveszteséget a csoportok összevonása során. A kutatás eredményei A klaszteranalízis során az első tábla (1. tábla) tartalmazza 1994 és 2000, valamint 2000 és 2008 között az átlagos értékeket. Jelen esetben a termelékenységet jól körülhatárolható változók az egy hektárra jutó GDP (termelékenység) nemzetközi dollárban, a munkaerő (fő/1000 ha), műtrágya (kg/ha), traktorok száma (db/1000ha), illetve egy hektárra jutó gabonatermés. Ha megnézzük a táblázatot, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az egy hektárra jutó hozzáadott érték Bulgária és Csehország kivételével mindenhol nőtt az első 1994 és 2000 közé tartozó periódushoz képest. A hektáronkénti gabona esetében már sokkal egységesebb a kép, minden vizsgált országban nőtt a gabona hozama.

73

1. tábla Átlagos termelékenység egyes tényezői Idősza k 19942000 20002008 1994Csehország 2000 20002008 1994Magyarország 2000 20002008 Lengyelorszá 1994g 2000 20002008 1994Románia 2000 20002008 Serbia és 1994Montenegro 2000 20002008 1994Szlovákia 2000 20002008 1994Szlovénia 2000 20002008 1994Ukrajna 2000 20002008 Bulgária

Termelékenysé g (IntS/ha)

Munkaerő Műtrágya Traktor Gabona (fő/1000hektár (kg/ha) (db/1000ha) (tonna/ha) )

501,17

28,46

6,49

131,56

0,90

479,37

55,41

7,20

134,49

1,08

911,61

74,92

20,00

67,04

1,57

858,12

98,31

21,00

46,64

1,71

867,61

64,88

15,54

50,45

1,93

927,37

88,67

20,15

35,16

2,34

914,19

84,16

70,75

171,54

1,34

996,53

112,72

87,25

148,50

1,60

539,73

22,94

11,02

295,41

1,13

575,86

26,76

12,04

222,07

1,15

413,81

17,82

40,36

240,78

0,81

724,74

69,47

35,50

311,43

1,47

680,19

44,44

10,84

75,43

1,33

722,03

61,87

10,78

54,87

1,61

1252,50

145,67

194,33

187,28

1,00

1279,77

123,34

211,65

176,78

1,07

417,60

15,36

9,78

120,74

0,67

448,40

15,90

8,92

93,38

0,88

Forrás: FAOSTAT, saját számítás A klaszterelemzés során első lépésként legközelebbi szomszéd eljárást alkalmaztunk, mivel szerettük volna azonosítani a kiugró elemeket, illetve definíálni azt az országot, vagy országokat, amelyeket ki kell hagyni az elemzésből. Az első táblázat azt mutatja, hogy a teljes elemszámból minden elemet bevontunk az elemzésbe (2. tábla).

74

Az elemzésbe bevont elemek száma egyszerű láncmódszer esetén Valid N Percent 9 100,0 a. Single Linkage

Cases Missing N Percent 0 ,0

N

2. tábla

Total Percent 9 100,0

Forrás: Saját számítás

A 3. táblázatban látható, hogy az első lépésként a Cseh Köztársaságot és Magyarországot vontuk össze, melyből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a legkisebb különbség a termelékenység tekintetében e két ország között van. Utoljára a 8-as Szlovénia csatlakozik a többi országhoz, itt van a legnagyobb ugrás is. Összevonási táblázat egyszerű láncmódszer esetén Stage d1 i2 m 3 e 4 n s5 i6 o7 n8 0

3. tábla

Cluster Combined Stage Cluster First Appears Cluster 1 Cluster 2 Coefficients Cluster 1 Cluster 2 Next Stage 2 3 460,060 0 0 4 5 6 1484,137 0 0 5 1 9 4652,285 0 0 5 2 4 19177,180 1 0 6 1 5 20678,462 3 2 7 2 7 35049,621 4 0 7 1 2 49201,643 5 6 8 1 8 113736,470 7 0 0

Forrás: Saját számítás A dendrogram (1. ábra) alapján láthatjuk, ami egyébként az összevonási táblázatból is kiderült, hogy Szlovéniát az alapsokaságra nem jellemző egységnek minősíthetjük, hiszen igazán egyik ország csoporthoz sem köthető, az ábra alapján önálló csoportot alkot Szlovénia, ami így értelmezhetetlen. Így tehát kénytelenek vagyunk kiszűrni az eljárásból ezt az országot és a további elemzést e nélkül folytatni.

75

Dendrogram egyszerű láncmódszer esetén

1. ábra

Forrás: Saját számítás Azt követően, hogy kiszűrtük a kiugró országot Szlovéniát, újra elvégezzük a klaszterelemzést, azonban ezúttal a Ward-féle módszert választjuk. A következőkben látható ennek az eljárásnak az összevonási táblája (4. tábla). Összevonási táblázat Ward módszer esetén Stage 1 2 3 4 5 6 7

4. tábla

Cluster Combined Stage Cluster First Appears Cluster 1 Cluster 2 Coefficients Cluster 1 Cluster 2 Next Stage 2 3 230,030 0 0 4 5 6 972,098 0 0 5 1 9 3298,241 0 0 5 2 4 16713,048 1 0 6 1 5 49125,484 3 2 7 2 7 84480,552 4 0 7 1 2 355743,851 5 6 0

Forrás: Saját számítás A koefficiensek ábrázolása során azt állapíthatjuk meg (2. ábra), hogy nagy törés a 6. lépésnél van, így nagy valószínűséggel a könyökkritérium alapján két klaszter maradna, de ahhoz, hogy ezt alaposabban megállapítsuk érdemes egy pillantást vetni a dendrogramra is.

76

2. ábra Koefficiensek ábrázolása az összevonás lépései függvényében

Forrás: Saját számítás A dendrogram alapján is (3. ábra) nagy valószínűséggel két klaszter marad. Azért, hogy teljesen biztosak legyünk a döntésünkben több variációs lehetőséget is végig kell próbálnunk

77

Dendrogram szűrés után Ward módszer esetén

3. ábra

Forrás: Saját számítás Az első eset látható az alábbi táblában (5. tábla). A harmadik klaszterbe csak egy ország kerülne, így igazán nincs értelme annak, hogy ezzel az eshetőséggel bővebben foglalkozzunk. 5. tábla Klasztercentroidok és szórások háromklaszteres megoldás esetén Ward Method 1

Mean N Std. Deviation 2 Mean N Std. Deviation 3 Mean N Std. Deviation Tot Mean al N Std. Deviation

Hektárra jutó Hektárra jutó 1000 ha-ra 1000 ha-ra Hektárra jutó GDP műtrágya jutó traktor jutó fő gabona 512,5850 31,5175 16,4150 193,7325 1,0125 4 4 4 4 4 63,48109 13,57319 14,47022 86,04293 ,17037 912,5733 87,2767 39,1133 86,5567 1,7500 3 3 3 3 3 37,58777 10,84538 34,56846 64,00669 ,34828 701,1100 53,1600 10,8100 65,1500 1,4700 1 1 1 1 1 . . . . . 686,1463 55,1325 24,2263 137,4688 1,3463 8 8 8 8 8 203,34378 29,57374 24,22234 89,50054 ,42755

Forrás: Saját számítás

78

Klasztercentroidok és szórások kétklaszteres megoldás esetén Ward Method

1

Mean N Std. Deviation Mean 2 N Std. Deviation Total Mean N Std. Deviation

Hektárra jutó Hektárra jutó GDP műtrágya 512,5850 31,5175 4 4 63,48109 13,57319 859,7075 78,7475 4 4 110,09577 19,21982 686,1463 55,1325 8 8 203,34378 29,57374

1000 ha-ra jutó traktor 16,4150 4 14,47022 32,0375 4 31,57407 24,2263 8 24,22234

6. tábla

1000 ha-ra Hektárra jutó jutó fő gabona 193,7325 1,0125 4 4 86,04293 ,17037 81,2050 1,6800 4 4 53,34603 ,31696 137,4688 1,3463 8 8 89,50054 ,42755

Forrás: Saját számítás Főbb megállapítások, következtetések A dendrogram alapján és a klasztercentroidok alapján is az látszik, hogy alapvetően két csoportra lehet bontani a vizsgált országokat a mezőgazdasági termelékenységük alapján. Az egyik csoportba tartozik Bulgária, Ukrajna, Románia, Szerbia, míg a másikba Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia tartozik. A vizsgálat eredménye nem különösebben meglepetés, igazolhatja a korábbi elképzeléseinket. Ha visszamegyünk az alaptáblára (1. tábla), akkor látható, hogy a második csoportba tartozó hektáronkénti mezőgazdasági GDP a nagyobb. Azt mondhatjuk, hogy a két csoport közül az utóbbi a mezőgazdaságilag hatékony az előbbi pedig a kevésbé hatékony. Ami jól látszik az első tábla alapján is, hogy a technológiailag fejlettebb (amit a traktorszámmal mérhetünk jelen esetben) kerültek egy csoportba, illetve azok, akik nagyobb arányban hasznosítanak műtrágyát. Mindez azt sugallja, hogy nagy valószínűséggel a műtrágyázás és a traktorszám növekedése határozza meg leginkább a termelékenység változását, amíg az összes vizsgált ország esetében a munkaerő száma a mezőgazdaságban csak kis hatással van a csoportok alakulására, illetve a hatás fordított, minél kisebb a munkaerő száma annál valószínűbb, hogy az adott ország a hatékonyabb csoportba fog tartozni. Az egy hektárra jutó gabona mennyisége egyébként szintén visszatükrözi az eredményeket, hiszen minden országban, ahol a nagyobb a termelékenység (GDP/ha) a gabonatermés is nagyobb a kevésbé termelékeny országokhoz viszonyítva.

Forrásjegyzék 

A. McCunn, W. E. Huffman (2000): Convergence in U.S. Productivity Growth for Agriculture: Implications of Interstate Research Spillovers for Funding Agricultural Research. American Journal of Agricultural Economics, Vol 82. No. 3, pp. 370-388



C. B. Barrett, M. R. Carter, C. P. Timmer (2010): A Century-Long Perspective on Agricultural Development. American Journal of Agricultural Economics, Vol 92. No. 2, pp. 447-468



D. Mitchell (2008): A note on rising food demand. The world Bank, Policy Research Working Paper 468. http://go.worldbank.org/31PG0020G0 79



Fan Hu, J. M. Antle (1993): Agricutural Policy and the Productivity: International Evidence. Review of Agricultural Economics, Vol. 15. No. 3. pp. 45-505



Füstös L. (2009): A sokváltozós adatelemzés módszerei. MTA Szociológiai Kutató Intézete, Társadalomtudományi Elemzések Akadémiai Műhelye, Módszertani Füzetek No. 1.



G. Han, K. Kalirajan, N. Singh (2004): Productivity, Efficiency and Economic Growth: East Asia and the Rest of the World. The Journal of Developing Areas, Vol. 37, No. 2 pp. 99-118



K. W. Easter, M. E. Abel, G. Norton (1977): Regional differences in Agricultural Productivity in Selected Areas of India. American Journal of Agricultural Economics, Vol 59. No. 2, pp. 257-265.



N. Lustig (2009): Coping with rising food prices: Policy dilemmas in the developing world. Center for Global Development. http://www.cgdev.org/content/publications/detail/1421334



S. Piya, A. Kiminami, H. Yagi (2011): Sources of Agricultural Productivity Growth in South and Southeast Asia. Trends in Agricultural Economics No. 4 pp. 18-29.



S. Self, R. Grabowski (2007): Economic development and the role of agricultural technology. Agricultural Economics Vol. 36. pp. 395-404



V. E. Ball, J. C. Bureau, R. Nehring, A. Somwaru (1997): Agricultural Productivity Revisited. American Journal of Agricultural Economics, Vol 79. No. 4, pp. 1045-1063



Y. Hayami (1969): Sources of Agricultural Productivity Gap Among Selected Countries. American Journal of Agricultural Economics, Vol 51. No. 3, pp. 564-575



Y. Hayami (1970): On the Use of Cobb-Douglas Production Form on the CrossCountry Analysis of Agricultural Production. American Journal of Agricultural Economics, Vol 52. No. 2, pp. 327-329



Y.Hueih Luh, S. E. Stefanou (1991): Productivity Growth in U.S. Agriculture under Dynamic Adjustment. American Journal of Agricultural Economics, Vol. 73, No. 4, pp. 1116-1125

80

A MINŐSÉGI TEHÉNTEJ ELŐÁLLÍTÁSÁNAK JÖVŐJE A MAGYAR KISMÉRETŰ GAZDASÁGOKBAN VÁGÁNY JUDIT - KÁRPÁTINÉ DARÓCZI JUDIT Kulcsszó: élelmiszerbiztonság, kockázat, aflatoxin, klímaváltozás, vidék ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az elmúlt néhány évtizedben élelmiszerfogyasztásunk jelentős változásokon ment keresztül. Ezek a változások az elmúlt évtizedben felgyorsultak. A tudomány napról napra – a természetben korábban elő nem forduló – élelmiszereket, élelmiszeripari alapanyagokat fejleszt ki, melyek biztonsága még nem mindig bizonyított. A technikai, technológiai fejlesztések

mellett

újabb

környezetszennyezésnek,

a

és

újabb

globális

kockázati

tényezők

klímaváltozásnak

jelennek

köszönhetően

meg:

a

súlyos

élelmiszerbiztonsági kockázatot eredményezhetnek. Ki ne hallott volna a közelmúlt aflatoxin botrányáról, mely a nyers tehéntejjel kapcsolatban merült fel. Cikkünkben több területet érintünk. Kitérünk arra, hogy a klímaváltozás miként befolyásolhatja az élelmiszerbiztonságot; hogy néhány foknyi hőmérséklet emelkedé,s milyen súlyos következménnyel járhat néhány évtizeden belül csak az aflatoxinnal összefüggésben. Vizsgáljuk a szarvasmarha ágazat – ezen belül a nyers tehéntej előállítás – helyzetét, valamint egy 2006-2007-ben készült kutatás utánkövetéses vizsgálatának eredményeit is bemutatjuk, mely egy kistérség gazdálkodói körében került elvégzésre. A 2013-2020 között időszakban több területen is kiemelt szerepet fog kapni az élelmiszerminőség és biztonság. A Nemzeti Vidékfejlesztési Stratégia éppúgy kiemelt prioritásként kezeli, mint az Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégia. Ennek szellemében készítettük el cikkünket. A TEHÉNTEJ ELŐÁLLÍTÁS HELYZETE MAGYARORSZÁGON A szarvasmarha ágazat által előállított tej, mint élelmiszeripari alapanyag, rendkívül jelentős szerepet tölt be az emberi táplálkozásban. Táplálkozás-tudományos ismereteink bővülésével jelentősége csak növekedett: kedvező összetételével, nagy és különleges táplálkozási értékével kiemelkedő szerepet tölt be a korszerű táplálkozásban. 81

A megtermelt tej tekintetében a vizsgált kisméretű gazdaságoktól az összes megtermelt tej mennyiségének csupán kis hányada származik, ám a gazdaságok számát alapul véve a kisméretű gazdaságok igen jelentős szereplői a magyar tejágazatnak. A KSH 2012-es statisztikai adatait alapul véve megállapítható, hogy 15.263 tehenet tartó gazdaság található Magyarországon (1. táblázat), melynek 94,48 százaléka átlagosan 9 tehénnel míg 5,52 százaléka 253 tehénnel rendelkezik (2. táblázat). 1. táblázat

A tehenet tartó gazdaságok száma (december 1-jén)

darab 2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Összesen Gazdasági szervezet

31268 28230 24425 27578 18334 15612 14059 14213 14151 13333 15992 15263

Egyéni gazdaság

30525 27490 23642 26814 17570 14808 13260 13433 13382 12553 15175 14420

743

740

783

764

764

804

799

780

769

780

817

843

Forrás: KSH 2013 és AKI 2013

Ahogyan azt az 1. táblázat mutatja, az egyéni gazdaságok száma az elmúlt évtizedben több, mint felére csökkent (2012-ben az egyéni gazdaságok száma csupán 47%-a volt a 2001-es évinek), míg a gazdasági szervezetek esetében enyhe növekedés (2012-ben +13% 2001-hez képest) volt tapasztalható. 2. táblázat Az egy gazdaságra jutó tehenek száma Magyarországon (december 1-jén) tehén/gazdaság Összesen Gazdasági szervezet Egyéni gazdaság

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

13

14

16

14

18

21

23

23

22

23

20

22

362

366

337

330

295

279

282

283

277

260

256

253

4

5

5

5

6

7

7

8

7

8

8

9

Forrás: KSH 2013 és AKI 2013

Az egy gazdaságra jutó tehenek számának alakulásában ellentétes tendencia tapasztalható: a gazdasági szervezetek átlagos tehénlétszáma csökkenő, míg az egyéni gazdaságok állatlétszáma növekvő tendenciát mutat (2. táblázat). A tehénállomány vizsgálatakor két dolgot célszerű megnézni: az állomány összetételét és számának alakulását. (3. táblázat). Hazánkban a tehénállomány létszáma 2010-ig folyamatos csökkenést mutatott, 2011-től azonban enyhe növekedés volt tapasztalható az ágazatban.

82

Az állomány összetételét tekintve mind a tejhasznú-, mind pedig a kettőshasznú tehenek számában a tehénállományhoz hasonló tendencia figyelhető meg. Döntő többségében tejhasznú-, javarészt (90 százalékban) holstein-fríz tehenek (Berta, 2010) adják a tehénlétszám legnagyobb hányadát (2012-ben 78%-át). A holstein-fríz mellett az utóbbi időben a koncentrált tejű fajták szerepe is kezd előtérbe kerülni. (Berta, 2010) 3. táblázat Magyarország tej- és kettős hasznosítású tehénállománya 2001-2012 között ezer db Magyarország Ebből: tejhasznú tehén kettőshasznú tehén

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

345

338

310

304

285

268

266

264

248

240

250

253

262

253

237

227

226

226

211

193

197

198

48

51

48

41

40

38

37

47

53

55

Forrás: KSH, 2013 és AKI, 2013 alapján saját szerkesztés

Magyarország

tejvertikumával

kapcsolatban

(az

élelmiszerminőséghez

és

élelmiszerbiztonsághoz hasonlóan) számos tanulmány, cikk és tudományos írás született. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány példa még az 1990-es évekből, melyek megállapításai a mai napig aktuálisak. KÖLCSEY (1993) Közép- és Kelet-Európa tejgazdaságában számos aggasztó jelenséget tapasztalt. A tejtermelés ebben a régióban csökkent, miközben a szegényedő lakosság csökkenő vásárlóereje miatt a tejfogyasztásban visszaesés történt. A tejtermelés csak ott ért el az átlagosnál magasabb jövedelmezőséget, ahol biztosítható volt a jó minőségű, viszonylag olcsó takarmányok előállítása és egyidejűleg a tehénállomány elegendő genetikai potenciállal rendelkezett. (BALOGH, 1991) SIPOS (1996) úgy gondolta, hogy az állatállomány csökkenésének megállítása és az állattartás ösztönzése még tudatosabb, előrelátóbb gazdasági intézkedéseket követel, mint a növénytermesztésé. Hosszabb a termelési ciklus, az ágazatok tőke igénye magas, a mostani befektető csak évek múltán, az építkezést is figyelembe véve több év elteltével jut tőkéje hozadékához.

83

A NYERS TERMELŐI TEHÉNTEJ MINŐSÉGÉNEK HELYZETE MAGYARORSZÁGON Mielőtt a tehéntej minőségének helyzetét bemutatnánk, vizsgáljuk meg, hogyan lehet értelmezni az élelmiszerminőség és –biztonság kérdését. A témának jelentős szakirodalmi bázisa áll rendelkezésre. A következőkben azokat emeljük ki, melyeket a cikkünk szempontjából a leghasznosabbaknak vélünk. Az élelmiszerminőségnek megkülönböztethetünk elsődleges- illetve másodlagos jellemzőit (4. táblázat). Elkülöníthetjük továbbá két további fő komponensét: a táplálkozási értéket és az élelmiszerbiztonságot. Az elsődleges jellemzők által definiálható „élelmiszerminőség” minden ember esetében – ízléstől függően – más és más, ezzel szemben a táplálkozási érték és az élelmiszerbiztonság mindenki által elvárt feltétel. Az élelmiszerminőség értelmezése Elsődleges jellemzők

4. táblázat

Szubjektív tényezők

Másodlagos jellemzők – frissesség; – szín; – „kényelmesség”; – illat; – „alkalmasság”; – állag; – csomagolás; – íz; – ár. Objektív tényezők Táplálkozási érték Élelmiszerbiztonság Forrás: Pallaginé (1999) alapján saját táblázat

Ezzel összefüggésben az élelmiszeripari minőség legfontosabb elemeit Molnár (1992) így foglalja össze: – az egészségügyi alkalmasság (az élelmiszer elfogyasztása a fogyasztók egészségét nem károsítja); – az élvezhetőséget kifejező érzékszervi tulajdonságok (ízletesség, gusztusosság); – a kémiai összetételi jellemzőkkel meghatározható táplálkozásbiológiai érték (az élelmiszernek az emberi szervezet működéséhez energiát, és hasznos anyagokat kell biztosítania); – az alkalmasság (az élelmiszereknek meg kell őrizni jellemző tulajdonságaikat egy megadott ideig illetve olyan csomagolásban és előkészítésben kell megjelennie, ahogy a fogyasztó azt megkívánja.

84

Az élelmiszerbiztonságot a fogyasztók egészségének érdekében kell megteremteni, míg a tágabban értelmezhető élelmiszerminőség az értékkel kapcsolatos, melyet az árucikk képvisel. Az élelmiszerbiztonság új kihívások előtt áll. A globalizáció, a környezeti szennyeződések, a globális környezeti és éghajlatváltozások, a felgyorsult életmód mind-mind új kockázati tényezőként jelennek meg az élelmiszer-előállítás során a szántóföldtől egészen az asztalig. (Szeitzné, 2010) Ki ne hallott volna a közelmúlt nyers tehéntejjel kapcsolatos élelmiszerbotrányáról: az aflatoxinnal szennyezett tejről? „A nyerstejben idehaza alacsony arányban fordul elő az aflatoxin, míg Dél-Európában már régóta küzdenek a problémával” jelentette ki Pleva György

a

Nemzeti

Élelmiszerlánc-biztonsági

Hivatal

(NÉBIH)

élelmiszer-

és

takarmánybiztonsági országos igazgatója (VG.hu, 2103). Kutatások (Battilani et al., 2012) azonban azt támasztják alá, hogy a globális felmelegedés hatására, az aflatoxin megjelenése a takarmányban már Magyarország számára is komoly problémát jelenthet (1. ábra).

1. ábra. A kukorica aflatoxin B1 szennyeződés kockázat index értékének alakulása Európában +2 °C és +5 °C hőmérsékletváltozás esetén

+2 °C

+5 °C

Forrás: Battilani et al., 2012.

85

A kutatás eredményei szerint néhány fokos átlaghőmérséklet emelkedés esetén az aflatoxin a déli részekről északabbra húzódik és azokon a területeken is veszélyforrásként jelenik meg, ahol ma még csak ritkán jellemző. Az elméleti felvezetést követően tekintsük át a nyers tehéntej minőségével kapcsolatos adatok alakulását Magyarországon. Az 5. táblázat jól mutatja, hogy az elmúlt években a tej minősége kedvezően alakult. Az extra tej minősége stabilan 98-99% között mozgott. Ez jónak tekinthető. A termelt tej minőségének alakulása Magyarországon 1998-2012 között

5. táblázat százalék

1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 Összesen

100

100

100

100

100

100

100

100

100

100

Extra

76

79

83

85

85

91

98,5 98,3

98

99,1 99,1 98,9 97,9 99,1 97,8

I. osztályú

12

11

9

8

10

5

II. osztályú III. osztályú Osztályon kívüli

6

5

4,5

4

3

1

2

1,5

1

1

1

0

4

3,5

2,5

2

1

3

1,5

2

0,9

1,7

100

0,9

100

1,1

100

2,1

100

0,9

100

2,2

Forrás: Tej Terméktanács és AKI PÁIR adatai alapján saját szerkesztés

A nagyméretű gazdaságokban alkalmazzák a Helyes Mezőgazdasági-, és Helyes Higiéniai Gyakorlatokat, így az élelmiszerminőséggel és –biztonsággal kapcsolatos kérdésekre kiemelt figyelmet fordítanak. Nem is lehet ez másképpen, hiszen már az Új Nemzeti Élelmiszerbiztonsági Program (2012) megvalósításához készített tanulmányban is ezt olvashatjuk: „a mezőgazdasági tevékenység során a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat alkalmazásával, a növényvédőszerekre, az állatgyógyszerekre és takarmányokra vonatkozó előírások szigorú betartásával tudatosan kell törekedni arra, hogy az alkalmazott technológiák a lehető legkevésbé jelentsenek szennyezőanyag-terhelést az előállított élelmiszernyersanyagok tekintetében. Az élelmiszer előállítás és forgalmazás terén az előírások követésével, a Helyes Higiéniai Gyakorlat és a veszélyelemzésen alapuló belső élelmiszerbiztonsági rendszer (HACCP) hatékony alkalmazásával, az élelmiszer-vállalkozói felelősség érvényesítésével a kockázatot a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni. Valamennyi élelmiszervállalkozásnak (beleértve a takarmányvállalkozókat is, kivéve a mezőgazdasági termelőket) kötelező bevezetni és működtetni a HACCP rendszer elveire épülő belső élelmiszerbiztonsági rendszert.” (Szeitzné, 2010)

86

ANYAG ÉS MÓDSZER 2006-2007-ben – egy PhD dolgozat elkészítése során – kezdtünk foglalkozni a kisméretű tehéntej-előállító

gazdaságokkal.

Akkor

kérdőíves

kutatást

végeztünk.

A

kutatás

szempontjából a kisméretű gazdaságok tekintetében egy homogén közösséget szerettünk volna felmérni. Így került kiválasztásra egy konkrét kistérség három tejgyűjtő csarnoka. Ezen csarnokokhoz beszállító termelők körében került kitöltésre a kérdőív. A megkérdezettek száma 102 gazdaság volt. E három csarnok egy tejfeldolgozó üzem beszállítója volt. Itt tejükből zacskós tejet, natúr joghurtot, túrót, tejfölt és kefírt állítottak elő. A kérdőív egy kérdezőbiztos segítségével került kitöltésre mind a 102 gazdával, így a kapott eredmény a vizsgált kistérség alapsokaságra reprezentatívnak volt tekinthető. A módszer nagy előnye volt még a 100 százalékos kitöltési arány, mely más mintavételi eljárás alkalmazásával csak nehezen érhető el. (Vágány, 2007) Kíváncsiak voltunk rá, hogy az elmúlt időben mi történt az akkor vizsgált gazdaságokkal. Kutatásunkat a következő lépésekben hajtottuk végre: Első lépésben felmértük, hogy az előzőleg vizsgált régióban hány gazda foglalkozik még tehéntej termelésével. A szám megdöbbentő volt. A 102 előzőleg vizsgált gazdaságból összesen 48 maradt, míg a három tejgyűjtő csarnokból mára egy sem működik. A megmaradt gazdaságok számának feltárását követően került sor a második lépésre: a kutatás során alkalmazandó módszer kiválasztására. A választott módszer a strukturált mélyinterjú lett. Ennek oka, hogy az empirikus kutatás céljából készített interjúk során nagyobb lehetőség nyílik a megkérdezett személyhez való alkalmazkodásra. Az alkalmazkodás megválasztásában,

megnyilvánulhat az

alany

az

gondolat-

interjú és

lebonyolítására

élményvilágához

kijelölt való

helyszín

kötődésben,

a

kommunikációs mód megválasztásában egyaránt. Ez a módszer kötetlenebb, mint a kérdőív (survey), lehetővé teszi mind a vizsgált, mind a vizsgálatunk szempontjából marginális jelentőségű témákban való elmélyülést. További előnye a módszernek, hogy interperszonális volta miatt mód van az azonnali reagálásokra, visszacsatolásokra. Természetszerű, hogy az interjúkészítés során nemcsak verbális, hanem metanyelvi kommunikáció is zajlik. A gesztusok, a hangszín, a testtartás, a tekintet egyaránt információforrásként működik az adatfelvétel során (Obádivics, 2008). Harmadik lépésként kijelölésre került a megkérdezettek köre. Ennek során a mintába kerültek a tejgyűjtő csarnokok volt vezetői, a működő gazdaságok vezetői és a már nem működő, de fellelhető gazdaságok vezetői. (A még működő gazdaságok vezetőihez intézett kérdések eltértek a másik két csoport kérdéseitől.) 87

Negyedik lépésként összeállításra került a strukturált kérdések listája, mely minden interjúalanynak feltevésre került. Ötödik lépésként az interjú elkészítésére, hatodik lépésként pedig az eredmények feltárására került sor. EREDMÉNYEK Az interjú eredményei két részre bontva kerülnek bemutatásra. Először a még működő gazdaságok vezetőivel készített interjú eredményét ismertetjük. Ahogyan azt fentebb már említettük 48 gazdasággal készítettünk mélyinterjút. A megkérdezett gazdaságokban összesen 563 darab tehenet tartanak. Ez, egy gazdaságra vetítve, közel 12 tehén/gazdaságnak felel meg, mely az országos átlag feletti létszám (lsd. 2. táblázat).

A működő gazdaságok vezetőitől megtudtuk, hogy megtermelt tejüket háztól értékesítik, valamint egy tejgyűjtő tartálykocsi járja körbe a térséget és gyűjti be a szerződésben álló gazdaságoktól a tejet naponta egy alkalommal. A vizsgált gazdaságokban javarészt még mindig magyar tarkát (66 százalék), míg a több tehenet tartó gazdaságokban inkább holstein frízt (34 százalék) tartanak a gazdák. Ennek oka a felmérés szerint, hogy a magyartarka – kettős hasznosítású fajtaként bár kevesebb tejet ad – nagyobb súlyban értékesíthető, mint tejelő alternatívája a holstein fríz. A két fajta jelentősége a 2007-ben végzett kutatáshoz képest nem változott, csak arányaiban tért el (akkor 59 százalék magyartarka és 41% százalék fríz volt az arány). A megtermelt tej minőségét jónak értékelték a megkérdezettek. A gazdák elmondták, hogy több esetben is felmerült az együttműködés lehetősége, ám mindannyiszor bizalomhiány és tőkehiány miatt fulladt kudarcba a kezdeményezés (hét gazda a változtatásra való hajlandóság teljes hiányát is megemlítette). Első alkalommal egy svájci gazda szeretett volna sajtgyártással foglalkozni a térségben. A tejet a helyi gazdáktól vásárolta volna fel. Hosszú távú szerződést szeretett volna kötni és ezért hajlandó lett volna a piaci árnál magasabb árat fizetni. A kísérlet meghiúsult. A gazdák által tartott állatok összetétele és a megtermelt tej beltartalmi értékei nem lettek volna alkalmasak kiváló minőségű sajt előállítására. Önmagában ez még nem jelentett volna problémát, mert a svájci üzletember hajlandó lett volna hozzájárulni a

88

fajtaátalakítás költségeihez, ám a gazdák ellenálltak. Így ez a kezdeményezés még a tervezési időszakban meghiúsult. A második alkalom egy külföldről hazatelepült család próbálkozása volt. Ők nem mérték fel a lehetőségeket, hanem rögtön megvásárolták egy tanyát, átalakították a követelményeknek megfelelően, majd amikor mindennel elkészültek csak akkor kezdték felmérni a potenciális alapanyag beszállítókat. A próbálkozás teljes kudarcba fulladt és a család jelentős anyagi kárt szenvedett a nem gondosan kimunkált ötlet megvalósítása során. A tejgyűjtő csarnokok volt vezetőivel és a megszűnt kisgazdaságok vezetőivel készített interjú eredményeinek alapján megállapítható, hogy a már nem létező gazdaságok megszűnése a gazdával kapcsolatos kedvezőtlen változásokra és a gazdaságban / társadalomban bekövetkezett kedvezőtlen változásokra vezethetők leginkább vissza: 1. A gazdával kapcsolatos kedvezőtlen változások:  a gazda halála;  a gazda egészségi állapotának megromlása;  a gazda elköltözése;  újításra való hajlandóság hiánya. 2. Gazdaságban / társadalomban bekövetkezett kedvezőtlen változások  Összefogás hiánya, bizalmatlanság;  Élelmiszerbiztonság szempontjából nem megfelelő körülmények.  Pénzhiány, melynek következtében sem az állományt sem a technológiát nem voltak képesek fejleszteni.  A beszűkült értékesítési lehetőségek (A tejgyűjtő csarnok megszűnését követően nem tudták hová / kinek értékesíteni a tejüket) Az interjú során kiderült, hogy a vizsgált térség helyzete nem jó. A még tehéntartással foglalkozók átlagéletkora egyre magasabb. A fiatalok nem szeretnék folytatni szüleik, nagyszüleik példáját: nem szeretnének állattenyésztéssel foglalkozni. Nem vidéken képzelik el jövőjüket. A vizsgált vidéki térség lassan elöregszik, elnéptelenedik. Míg néhány évtizeddel ezelőtt szinte minden vidéki háznál tartottak állatot, mostanra ez teljesen megváltozott. A válaszadók szerint nagy szükség lenne a megélhetés, az életminőség és a

89

megfelelő életfeltételek biztosítására, mely a Nemzeti Vidékstratégia vidékpolitika funkcióinál is megfogalmazásra kerül. FELHASZNÁLT IRODALOM (1) Agriculture, fishery and forestry statistics, Main results – 2010-11, Eurostat, European Commission, 2012 (2) BALOGH Á. et al. (1991): A kis-és magántermelés társadalmi-gazdasági problémái az állattenyésztésben, AKII, Agrárgazdasági Tanulmányok (3) BATTILANI

ET AL.

(2012): Modelling, predicting and mapping the emergence of

aflatoxins in cereals in the EU due to climate change. Scientific report submitted to EFSA, (4) BERTA A. (2010): A hasznos élettartam növelésének tenyésztési lehetőségei szarvasmarha állományokban, PhD tézisek, Debrecen (5) http://www.foodlawment.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=1681&I temid=28 , Aflatoxin: az üzemi tej nem veszélyes (6) KÖLCSEI T. (1993): Romló tejgazdaság. Gazdálkodás 10. sz. (7) MÁNDI-NAGY D. (2013): Tej és Tejtermékek, XVI. évfolyam, 3. szám, AKI (8) MOLNÁR P. (1992): Az élelmiszerminőség meghatározásának újabb szempontjai, Élelmezési Ipar, XLV. évfolyam, p379-385 (9)

Nemzeti Vidékstratégia 2012 – 2020

(10) OBÁDOVICS CS. (2009): Társadalomkutatás módszertana, SZIE GTK egyetemi jegyzet (11) PALLAGINÉ BÁNKFALVI E. (1999): Minőségbiztosítás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, p27-43 (12) SIPOS A. (1996): Az agrárfejlesztés közgazdasági feltételrendszere. Az MTA Agrártudományok Osztályának tájékoztatója (13) SZEITZNÉ SZ. M. (szerk.) (2010): Élelmiszerbiztonság: tények, tendenciák, teendők, A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal tanulmánya (14) VÁGÁNY J. (2007):

A kistermelői

tejtermelés helyzete Magyarországon,

Gazdálkodás. – LI. évf., 20. különkiadás, p. 146-150.

90

Szerzők: Név: Munkahely: Beosztás: Levelezési cím: Telefon: E-mail cím:

Kárpátiné Daróczi Judit Általános Vállalkozási Főiskola, Vállalkozás-menedzsment Tanszék Főiskolai adjunktus 1114 Budapest, Villányi út 11-14. 06-1-381-8114 [email protected]

Név: Munkahely: Beosztás: Levelezési cím: Telefon: E-mail cím:

Dr. Vágány Judit Általános Vállalkozási Főiskola, Vállalkozás-menedzsment Tanszék Főiskolai tanár 1114 Budapest, Villányi út 11-14. 06-1-381-8114 [email protected]

91

A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ ŐSTERMELŐINEK HELYZETE – EGY KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS KAPCSÁN VINCZE-LENDVAI EDINA – MÁRTÉL DÓRA Kulcsszó: mezőgazdaság, gazdálkodók támogatások, helyzetelemzés, SWOT-analízis ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A felmérés segítségével az alábbi főbb megállapításokra jutottunk: A magyar őstermelők a mezőgazdaság szerves részét képezik, és az elmúlt 10 év létszámcsökkenésének ellenére még mindig nagy számban vesznek részt a termelésben. Ezért lenne elengedhetetlen helyzetük javítása, mely a mezőgazdaság helyzetének javulását is eredményezné. Javaslatként azt ajánlanám, hogy szükséges lenne több olyan fórumot, találkozót szervezni, ahol a szakemberek és a termelők találkoznának, és tapasztalatot cserélhetnének. Emellett több olyan szakemberre is szükség lenne, akik segítenék a termelőket, például a növényvédelmi szaktanácsadásban, a piacszerzésben, a támogatások igénybevételében, pályázatok elkészítésében, szakmai felvilágosításban. Fontos lenne még a gazdálkodók működésének koordinálása, ami azt jelentené, hogy a hasonló ágazatokban tevékenykedő gazdák összefognának a költségek csökkentésének és a bevételek növelésének érdekében például az állattenyésztés esetében. THE SITUATION OF THE PRIMARY PRODUCER SIN THE SOUTH PLAIN REGION – BY A QUESTIONNAIRE-SURVEY Keywords: agricultural, farmers, supports, situation-analysis, SWOT-analysis Summary: By the survey we can declare the following statements: The Hungarian primary producers are the basis of the national agriculture and the in spite of the decrease of the farmers’ number in the past 10 years they have a main role. Because of it - it should be very important to repair their position, what should be make better the situation the agriculture too. We can advice the follows: it should be important organize the forum and meeting, where specialists and farmers can change their experience. Also it should be more specialists, who can help the farmers – for example – in the plant protection, consulting, market acquisition, support-usage, making tender, professional education. It should be coordinating the farmers’ operation. It means that the similar farmers join their forces for the cost- decreasing in the livestock breeding.

92

1. BEVEZETÉS A rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás a mezőgazdaságot is érintette. A változások eredményeként az ország agrárszerkezetét jellemző korábbi kettősség felerősödött, a magántulajdonon alapuló gazdálkodási formák mind jobban elterjedtek. A rendszerváltást követően a föld kb. 80%-a magántulajdonba került és emiatt rendkívül sokszínű és méretű gazdaság alakult ki. A mezőgazdaság földhasználói között az egyéni gazdaságok súlya és aránya fokozatosan meghatározóvá vált. Több százezer új egyéni gazdaság, kistermelő „jelentkezett” 1990 és 2000 között, de számuk az elmúlt tíz évben közel felére csökkent. A következő években további létszámcsökkenés várható az egyéni gazdaságok, azon belül pedig az őstermelők számában, de még mindig jelentős részét adják a mezőgazdasággal foglalkozók számának. Munkánk során az alábbi fontosabb célokat tűztük ki magunk elé:  fel kívánjuk térképezni a hazai őstermelői társadalmat, gazdasági jellemzőiket;  be kívánjuk mutatni az általuk igénybevett támogatásokat, az azokhoz kötődő feltételeket, a gazdasági válság hatásairól és a mezőgazdaság mai állapotáról szóló véleményeket;  A helyzetük javítása érdekében javaslatokat fogalmazunk meg. Ezen kívül célul tűztük ki, hogy mélyebb ismereteket szerezzünk a mai őstermelők helyzetéről, boldogulásukról az egyre nehezebb körülmények között, gazdálkodási területük nagyságáról, az általuk termesztett növényekről, azok értékesítési lehetőségeiről esetlegesen tartott állataikról, az igénybe vett támogatásokról. Mindezen célok elérése érdekében primer kutatást végeztünk egy adott térségben élő őstermelőkkel: kérdőíves megkérdezést végeztünk, hogy ezeken keresztül képet kaphassunk, miként látják a gazdálkodók a saját gazdaságuk illetve a magyar gazdaság helyzetét.

2. A MEZŐGAZDASÁG SZERKEZETI ÁTALAKULÁSA A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN A rendszerváltás, a társadalmi-gazdasági átalakulás a magyar tulajdon- és jogrendszer teljes átformálását tette szükségessé. A kialakult politikai erőviszonyoknak megfelelően az agrárágazat jövőjét befolyásoló törvényhozásban az idealizált múlthoz, valamint a nyugateurópai követelményekhez való egyidejű igazodás volt meghatározó, teljesen háttérbe szorultak az agrárágazat nemzetközi versenyképességének és a komplex vidékfejlesztésnek a

93

szempontjai. Ennek negatív hatása már rövidtávon érzékelhető volt. A nagyon lassú változást csak az Európai Unió jogrendszerének folyamatos átvétele és a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos követelményei, és csak kisebb részben a tömegesen ellehetetlenülő termelők követelései kényszerítették ki. A mezőgazdaság átalakulását leginkább befolyásoló törvények a következők voltak (BudaySántha, 2001):  A kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény;  A szövetkezetek átalakulását szabályozó 1992. évi II. törvény;  A földkiadásról szóló 1993. évi II. törvény;  A mezőgazdasági föld hasznosításáról szóló 1994. évi LV. törvény;

2.1. A magyar mezőgazdaság szervezeti rendszere A privatizálás, kárpótlás, valamint az elhúzódó és elmélyülő agrárválság hatására a ’90-es években lényeges változás következett be a mezőgazdaság szervezeti rendszerében. A rendszerváltást követően a föld kb. 80%-a magántulajdonba került és emiatt rendkívül sokszínű és méretű gazdaság alakult ki. A kárpótlás legnagyobb mértékben a szövetkezeteket érintette, amelyek száma a korábbi közel kétszeresére növekedett, de az általuk használt termőterület a töredékére csökkent, és azt is haszonbérlet formájában használják. A tőkeerősebb szövetkezetek jelentős része részvénytársasággá, illetve korlátolt felelősségű társasággá alakult át, és ebben a formájában működik. Az egyéni mezőgazdasági vállalkozók száma a kilencvenes évtized során növekedett, majd megkezdődött egy lassú csökkenés. (Buday-Sántha, 2001) Az egyéni vállalkozók csak töredékét teszik ki az egyéni gazdaságoknak. A 2000. évi teljes körű statisztikai összeírás szerint Magyarországon 960 ezer egyéni gazdaság és 8200 mezőgazdasági tevékenységet is folytató gazdasági szervezet működik. Az egyéni gazdaságok 70%-a 1 hektárnál kisebb, további 24%-a pedig 1-10 hektár közötti területen gazdálkodik. Így kb. 51000 gazdaság (5,3%) területe tekinthető az árutermelés szempontjából is számottevőnek. 1994 és 1999 között a mezőgazdasággal foglalkozó vállalatok megszűntek. 1994-ben számuk 36 volt, majd 1997-re eltűntek és 1999-ben sem volt mezőgazdasággal foglalkozó vállalat. A jogi személyiségű társas vállalkozások száma nőtt 1994-1999 között. A jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok száma szintén nőtt 1994-1999 között, és ebből a kft.-k száma igen magas, a részvénytársaságok csak kis hányadot képviselnek a gazdasági társaságokon

94

belül. A szövetkezeteket vizsgálva megfigyelhető a számukban mérsékelt csökkenés. Számuk 5 év alatt kb. 210 darabbal csökkent. A jogi személyiség nélküli társas vállalkozások száma és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok száma is nőtt 1994-1999 között. Ez a számbeli növekedés a privatizációnak köszönhető, mely során 27 állami gazdaságot kivéve az állami gazdaságok privatizálásra kerültek, a nagyobb privatizált egységeken rt.-k és kft.-k alakultak, amelyek az állami tulajdonban lévő földön bérlőként gazdálkodtak. 2003-ban több mint 7800 gazdasági szervezet folytatott mezőgazdasági tevékenységet. (Rajtuk kívül számos olyan szervezet, intézmény /nemzeti parkok, vízügyi szervek, repülőterek stb./ működött még, amelyek a földterület passzív használói voltak, és tényleges mezőgazdasági tevékenységük elenyésző volt.) A mezőgazdasági tevékenységet folytató egyéni gazdaságok száma 2003-ban megközelítette a 766 ezret. 1. táblázat A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma és területi megoszlása (2000, 2003) Mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok Megnevezés száma aránya, % területe, ezer ha aránya, % 2000 Gazdaságok összesen 966916 100,0 6394,1 100,0 ebből: gazdasági szervezet 8382 0,9 3779,8 59,1 egyéni gazdaság 958534 99,1 2614,3 40,9 2003 Gazdaságok összesen 773421 100,0 6195,8 100,0 ebből: gazdasági szervezet 7813 1,0 3768,5 60,8 egyéni gazdaság 765608 99,0 2427,4 39,2 Forrás: Magyarország mezőgazdasága, 2003.; Gazdaságszerkezeti Összeírás I-II. KSH, 2004. (In: Tóth-Hamza, 2006) A 1. táblázatban látható, hogy 2000 és 2003 között csökkent a mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma. A gazdaságokon belül nagy arányt képviselnek az egyéni gazdaságok. Látható, hogy 2000-ben és 2003-ban is 99%-os arányúak. Megfigyelhető, hogy a gazdasági szervezetek több, mint 3 700 ezer ha-on termeltek és arányuk 60% körül volt. Ezzel szemben az egyéni gazdaságok termőterület nagysága 2000 és 2003 között csökkent, de arányuk nem változott (40%). 2.2. A magyar mezőgazdaság adottságai A mezőgazdasági termelés alapvető erőforrásai (munkaerő, eszköz, föld) nemzetközi összehasonlításban még mindig komparatív előnyt jelentenek a nemzetgazdaság egésze, és így a vidéken élők számára is. Ez a megállapítás annak ellenére is helytálló, hogy a termelési

95

feltételek mennyiségében, minőségében, tulajdonviszonyaiban, közgazdasági környezetében a kilencvenes évtized gyökeres változásokat hozott. A társadalmi-gazdasági átalakulás (rendszerváltás) feszítő és tartósan ható problémák sokaságát hozta felszínre, amelyek egy részét az utóbbi évek fejlődése tompította, másik hányaduk viszont nem jutott még nyugvópontra. Magyarország legfontosabb természeti erőforrása a termőföld. A szántóterületek minősége, a talajtípusok, a fizikai adottságok, a domborzati és klimatikus viszonyok kedvezőek a mezőgazdasági termelés számára. A minőséget befolyásoló tényezők azonban jelentős eltéréseket mutatnak az ország területén. Különbségek főként a domborzat, a talajok fizikai tulajdonságai, természetes termőképességük és a vízgazdálkodás tekintetében figyelhetők meg. Kisebb területi egységek különleges termőhelyi adottságokkal jellemezhetők, amelyek tájjellegű, különleges termékek termelését teszik lehetővé, amelyhez sok esetben hagyományos termelési, feldolgozási kultúra is társul. (Kapronczai, 2003) A művelési ágak 1990-2002 közötti változását vizsgálva szembetűnő a mezőgazdasági terület 10%-ot megközelítő zsugorodása, amely főként a szántó- és kerthasznosítás térvesztéséből adódik. (3. melléklet) A termőterület gyorsuló kivonása tükröződik a művelés alól kivett területek közel másfélszeres (147,2%) gyarapodásában, amely az összes területen belüli arányt

1990-2002

között

11,5%-ról

16,9%-ra

növelte.

Az

adatok

időbeni

összehasonlíthatóságát a számbavétel többszöri változtatása miatt körültekintően kell kezelni. A kerteket 1992-től művelés alól kivett területként tartották nyilván, majd 1995-től folyamatosan a tényleges hasznosításuk szerinti művelési ághoz kerültek. A földnyilvántartás ilyen irányú változása még inkább a művelésből kivett területek igen magas arányára hívja fel a figyelmet. Ugyancsak figyelmeztető körülmény, hogy a csaknem 10%-os csökkenést mutató szántóból egyre nagyobb terület maradt vetetlen. A vetetlen szántóterület 1990-2002 között csaknem másfélszeresre nőtt, ami több mint 100 ezer hektár termelésből való kiesését jelenti. (Kapronczai, 2011)

2.3. Vállalkozások a mezőgazdaságban „A vállalkozás jövedelemszerzésre irányuló gazdasági tevékenység (termelés, szolgáltatás, kereskedelem), amelyben a vállalkozó befektetett munkájával és anyagi eszközeivel (erőforrásaival) kockázatot vállal. A vállalkozás gazdasági céljának megfelelő szervezeti formában valósul meg, amelyeket a törvények és más jogszabályok különböző szempontból kategorizálnak, azonosításukat jelölő elnevezésekkel illetnek.”

96

„A gazdaság a főként növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó önálló mezőgazdasági üzem, illetve az ilyen vállalkozás hagyományos elnevezése.” A magyar mezőgazdasági vállalkozási struktúra igen változatos képet mutat. A mezőgazdasági vállalkozások nagy csoportjai:  egyéni vállalkozás (őstermelők és családi gazdaságok)  gazdasági társaságok és szövetkezetek  nem profitorientált szervezetek (közhasznú társaság, kísérleti- és tangazdaság). „A mezőgazdasági őstermelő és kistermelő a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó adójogi kategória, azok a mezőgazdasági tevékenységet végzők tartozhatnak ide, akiknek az éves árbevétele nem haladja meg a 6 millió Ft-ot.” Ezek a gazdák önálló vállalkozás alapítása nélkül végezhetik árutermelő tevékenységüket. A KSH azonban az egyéni vállalkozók között tartja nyilván őket. Mezőgazdasági őstermelő az lehet, aki betöltötte 16. életévét, rendelkezik őstermelői igazolvánnyal és saját gazdaságában a személyi jövedelemadóról szóló törvény mellékletében felsorolt termékek előállításával foglalkozik. Pl. növény- és/vagy kertészeti (zöldség, gyümölcs, szőlő, virág és dísznövény) kultúrák termesztésével, szaporítóanyag-előállítással, élő állatok tartásával és tenyésztésével, erdei melléktermékek gyűjtésével, saját alapanyagból élelmiszer előállításával (befőtt, tejipari termékek, borkészítés) foglalkozik. (Magda, 2003) 3. ANYAG ÉS MÓDSZER A primer kutatásunk során kérdőívet töltettünk ki a Kiskunfélegyháza és térségében élő őstermelőkkel. Választásunk az alábbiak miatt esett erre a területre:  Bács-Kiskun megyében, és ezen belül is a kiskunfélegyházi térségben tradicionálisan a mezőgazdasági tevékenység a meghatározó. A térség lakosainak a megélhetésében jelentős szerepet tölt be a mezőgazdaság.  Bizonyos kultúrák termesztésének nagy aránya a térségben folyik (gabonafélék, olajos növények), és a termékek előállításában az őstermelők játszanak nagy szerepet.  A szerzőpáros egyik tagja ezen a településen él, és környezetében, családjában is sokan, régóta foglalkoznak mezőgazdasági tevékenységgel. A kérdőívvel az volt a célunk, hogy minél átfogóbb képet kapjunk a térségben élő őstermelők helyzetéről, és ezen belül is a növénytermesztéssel foglalkozó őstermelők mindennapi boldogulásáról. A kutatás főbb témái közé tartozik, hogy a termelők mekkora területen gazdálkodnak, milyen növényeket termesztenek, azokat hol és hogyan tudják értékesíteni, emellett fontos volt még, hogy vesznek-e igénybe valamilyen támogatást, ha igen, akkor 97

milyet, vannak-e állataik, és emellett kíváncsiak voltunk a termelők véleményére a mai mezőgazdaság helyzetéről, a kilátásokról, és hogy milyen főbb fejlesztési lehetőségeket látnak megoldásként. A megkérdezés során 150 db kérdőív került kitöltetésre. A kérdőíves megkérdezés személyesen és közvetetten, a falugazdász segítségével történt. Mivel ő ismeri a legtöbb őstermelőt, ezért a szakmai hozzáértésével és emberismeretével sikerült a kérdőívek nagy részét kitöltetni. A kérdőíveket Statistica 10.0 program segítségével értékeltük ki. Az elemzés során általános statisztikai elemzést, gyakoriságot és kereszttáblás vizsgálatokat végeztünk. 4. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK 4.1. A kérdőívkitöltők főbb jellemzői A 150 megkérdezett egyénből 106 fő volt férfi, tehát elmondható, hogy a mezőgazdaság tradicionális keretei között ebben az ágazatban a férfiak foglalkoztatása a jellemző. A nők létszáma kicsi, jelentőségük azonban nem elhanyagolható. Az életkor alapján hogy legtöbben a 46 évnél idősebb kategóriába esnek (53%), és emellett a 36-45 év közöttiek vannak még nagy számban (38%). A fiatalabbak létszáma elenyésző. A megkérdezettek közül legtöbben úgy vélik, átlagos életkörülmények között élnek. Az átlagosnál rosszabb életkörülményeket csak 4 fő jelölte be, míg az átlagosnál jobb életkörülményeket csak 6 fő. A válaszadók 33%-a Petőfiszálláson él, a 28%-uk kiskunfélegyházi lakos, míg ¼-ük pálmonostori. A többiek lakóhelye Gátér. Tovább ismertetve a gazdákat, a többség - szinte a ¾-ük, több mint 10 éve foglalkozik a mezőgazdasággal, 70% 10 ha alatti területen gazdálkodik, a megkérdezettek 78%-a csak saját földön termel. A többség gabonaféléket termel, jellemző a többféle növény – választék (kukorica, búza, árpa, tritikále), melyek főleg saját felhasználásra kerülnek. Emellett a zöldségfélék is dominánsnak: paradicsom, paprika, retek, saláta –ezek értékesítése a nagybani piacon történik. A gyümölcsök közül az alma, a kajszi és az őszibarack a leggyakoribb, de jelentős a körte a meggy és a szilva termőterülete. A szőlőfajták többsége fehér bort adó fajta. A megkérdezettek közül csupán 30 fő foglalkozik gyümölcsökkel, míg zöldségféléket 48 gazda termeszt. A gyümölcsöket nem a nagybani, hanem a helyi piacokon juttatják el a fogyasztókhoz. A takarmánynövények közül kiemelt jelentőségű volt a lucerna, a vöröshere és

a

silókukorica

jelenléte.

A

silónapraforgó,

szemescirok,

takarmányborsó,

takarmánykáposzta termesztése a kiskunfélegyházi kistérségben nem számottevő.

98

A takarmánynövényeket termesztők száma 50 fő. Valamennyien saját felhasználás céljából termelik ezeket a növényeket. A szántóföldi növényeket figyelembe véve kitűnik a burgonya nagyarányú részesedése. A burgonyatermesztés igen jelentős, a 2011-es évben az országosan betakarított mennyiség 14%-a származott Bács-Kiskun megyéből. Az általam vizsgált kistérségben is ezt a növényt termesztik legtöbben, szám szerint 36 fő. A megkérdezett 150 főből 50 fő termeszt valamilyen szántóföldi növényt. Jóval kevesebben termesztenek babot, illetve zöldborsót (6 illetve 4 fő). A kiskunfélegyházi kistérségben olajnövények közül a napraforgó és a repce a legjelentősebb. Ezen belül is napraforgó termelnek a legtöbben, mert egyrészt a talaj kedvező adottságú számára, másrészt jó előveteménye az őszi búzának, és nem igényel speciális gépeket, jó az ágazattársítása a gabonafélékkel. Ugyanakkor az időjárási viszontagságokra és betegségekre igen érzékeny, ami növeli a termelési költségét. Napraforgó után a második legkedveltebb olajnövény a térségben a repce, mert korán lekerülő növény, ezért korai árbevételt biztosít, az ágazattársítása szintén jó, gabonagépsorral művelhető. Ugyanakkor hátránya, hogy rossza a télállósága, kifagyhat, és alacsony a terméshozama, ezért alacsony területi jövedelmet biztosít. Ezeket a növényeket elsősorban a feldolgozó üzemek számára értékesítik a termelők. A növénytermesztéshez szükségese gépekkel a kérdőívkitöltők kb. fele rendelkezik. Traktor mellett sokan rendelkeznek talajművelő-, vető-, növényvédő-, anyagmozgató gépekkel. Betakarítógépe csak a nagyobb földterületet művelőknek van. A megkérdezett 150 főből 101 fő (67%) vesz igénybe valamilyen támogatást - elsősorban a területalapú támogatást. Ezen kívül szerepeltették az Anyatehén-tartás támogatását, az Anyajuh-tartás támogatását (mindkettő Petőfiszálláson és Pálmonostorán jellemző), az Agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatást, a Kedvezőtlen adottságú területek támogatását (jellemzően a gátériek). Emellett mindössze néhányan voltak azok, akik gépvásárlási támogatást, Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatást, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból nyújtott Mezőgazdasági területek erdősítésének támogatását és Fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatást is megemlítettek. Megfigyelhető, hogy a földalapú támogatást sokan igénybe veszik, de ezen felül minden egyéb támogatást csak néhányan használnak ki. Az igénybevevők 55%-a elégedetlen volt, kevesellte a támogatások összegét. Kérdőívünkben arra is kíváncsiak voltunk, hogyan vélekednek a termelők a gazdasági válság hatásairól. Különböző állításokat tettünk fel, és kértük őket, hogy a véleményüknek megfelelő pontot jelöljék be az 1től 5ig terjedő skálákon. Az állítások a következők voltak:

99

1. A válság hatására csökkentek a felvásárlási árak. Ez az állítás átlagosan 4,1 pontot kapott, és a szórás 1,05 értékű, ezt azt jelenti, hogy a gazdák nagyobb része egyetértett ezzel. 2. A válság hatására nőttek az input termékek árai (műtrágya, vetőmag, növény védőszer, üzemanyag). Ez az állítás átlagosan még nagyobb pontot kapott (4,7 pont), és a szórása is jóval kisebb, mint az előző állításé (0,7), tehát ezzel még jobban egyetértenek a megkérdezettek. Sokan ebben látják a mezőgazdaság negatívumait. 3. A válság miatt csökkentettem a termelés hozamát. A hozamcsökkentéssel kapcsolatos állítás átlagosan 1,3 pontot kapott, és a szórás értéke: 0,9. A gazdák többségére tehát nem jellemző, hogy csökkentették volna termelésüket, sőt ahhoz, hogy hasonló árbevételt érjenek el, mint az előző években, növelniük kellett azt. 4. A válság miatt új növényeket termesztek. A 4. állítás még kevesebb pontot kapott átlagosan, mint az előző (1,14 pont), és a szórása is kisebb (0,6). A térségben nem akad sok lehetőség új növények termesztésére, de a gazdák amúgy sem élnek vele. Mindenki ugyanazokat a növényeket próbálja termeszteni, mint azelőtt. 5. A válság miatt az értékesítés nehezebben oldható meg. Ezzel az állítással is kevesen értettek egyet, mert átlagosan csak 2,1 pontot kapott, és a szórása is 1,4. Tehát a megkérdezettek nagy többsége szerint nem nehezedett az értékesítés. 6. A válság nem volt mérhető hatással a gazdálkodásomra. Ezzel az állítással a legkevésbé értettek egyet, mert átlagosan 1,2 pontot kapott, és a szórása is 1 alatti (0,7). Mindenhol valamilyen szinten éreztette hatását a válság, főleg az input termékek árának növekedésével szoros összefüggésben. A felmérés utolsó részében a gazdák véleményét szerettük volna megismerni, mit gondolnak a mezőgazdaság helyzetéről, miben látják az erősségeit-gyengeségeit, és milyen javaslatokat tennének a helyzet javítására. A választ adók elsöprő számban mondták, hogy a mezőgazdaság helyzete egyre rosszabb, bizonytalan, kilátástalan. Az okok között több tényezőt is szerepeltettek: a politika, a külföldiek, az Európai Unió kedvezőtlen befolyását, a gazdasági válság hatásait. Ugyanakkor 3-4 ember állította csak, hogy a mezőgazdaság közepes állapotban van, illetve, hogy stagnáló. A mezőgazdaság negatívumai között rengeteg tényezőt felsoroltak a gazdák. Ezek a tényezők a következők:

100

 A termeléshez szükséges inputok ára magas, és egyre magasabb lesz;  A felvásárlási árak alacsonyak, nem követik az inputok árának változását;  A piac szervezetlen, jelentős mértékben a kereskedők uralják, akik elnyomják a kisebb termelőket;  A külföldi áruk silány minősége, negatív külkereskedelmi mérleg, így az egyes ágazatokban az import többszörösen nagyobb, mint az export;  Egyes helyeken kedvezőtlen a mezőgazdaság számára az időjárás; A pozitívumok között jóval kevesebb tényezőt soroltak fel a megkérdezettek. Döntő többség a hazánkban előállított nagyon jó minőségű árukban látja a legfőbb erősséget, és sokan a jó talajadottságokat is annak tekintik. Ezen tényezők mellett páran megemlítették, hogy a szakemberek jól felkészültek, kiváló szakértelemmel rendelkeznek, és a hazánkban fellelhető helyi fajták, tájfajták is erősségnek számítanak. A mezőgazdasági helyzet javítására több javaslat is született a gazdálkodók részéről. Legtöbben a piacra jutás elősegítését helyezik előtérbe, valamint a külföldi behozatal szabályozását.

Sokan

a

szervezetlen

piacot

is

felszámolnák

szövetkezések

és

érdekképviseletek felállításával, akik a kisebb termelőket védenék, segítenék. Azok az őstermelők, akik igényelnek támogatásokat, több és nagyobb összegű támogatást preferálnának. Az idősek közül említette meg pár ember, hogy a kormánynak ösztönöznie kellene a fiatalokat a mezőgazdaság felé. A megkérdezettek közül 4 ember a felvásárlási árak növelését is javaslatként szerepeltette. Az elhangzottak alapján összegezve a véleményeket a 2. táblázatban látható SWOT-analízist készítettük el a témával kapcsolatosan.

101

2. táblázat A vizsgált kistérség őstermelőinek SWOT-elemzésének eredménye

ERŐSSÉGEK     

Kiváló minőségű prémium termékek Termesztési hagyomány, szakmai tapasztalat Kedvező ökológiai, klimatikus adottságok Jó hozzáértés, felkészültség Helyenként kiváló minőségű termőföld

GYENGESÉGEK          

LEHETŐSÉGEK       

Hazai termékek iránti kereslet növelése Korszerű termesztéstechnológiai elemek bevezetése Fiatalok ösztönzése a mezőgazdaság felé Alacsonyabb vegyszerterhelés, és környezetkímélő technológiák alkalmazása Új piacok megszerzése/kiépítése Termelők szerveződése, érdekképviseletek létrehozása Európai Uniós és hazai támogatások jobb elosztása

Az értékesítés szervezetlensége Kiszolgáltatottság (kereskedőknek) Magas a feketegazdaság aránya Alacsony tőkeerő, versenyképesség és jövedelmezőség Nagy méret és jövedelmezőség különbségek a termelők között Gyenge marketingtevékenység Géppark elavultsága Független szaktanácsadás hiánya Korrekt szerződéses kapcsolatok hiánya Elaprózódott birtokstruktúra  nem költséghatékony termelés

VESZÉLYEK       

Túlzott adminisztráció Kedvezőtlen adópolitika Ellenőrzések, jogszabályok szigorodása Egyre idősödő gazdák Külföldi áruk túlzott térnyerése Az időjárás gyakori viszontagságai Az inputanyag, az energiaköltségek növekedése

IRODALOMJEGYZÉK Buday-Sántha A. (2001) Agrárpolitika-vidékpolitika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest. Kapronczai I. (2003) A magyar agrárgazdaság a rendszerváltástól az Európai Unióig, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Kapronczai I. (2011) A magyar agrárgazdaság az EU-csatlakozástól napjainkig, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Magda S. (2003) A mezőgazdasági vállalkozások gazdálkodásának alapjai, Szaktudás Kiadó Ház, Budapest. Tóth E. –Hamza E. (2006): Az egyéni gazdaságok eltartó-képessége, megélhetésben betöltött szerepe, Budapest (Agrárgazdasági tanulmányok, 2006. 2. szám, pp. 14-15.)

102

Dr. Vincze-Lendvai Edina f. docens Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Kar Ökonómiai és Vidékfejlesztési Intézet 6724 Szeged, Mars tér 7. Tel. 62/ 546000 Email: [email protected] Mobil: 20/3940659 Mártél Dóra SZTE MK Gazdálkodási és vidékfejlesztési agrármérnök hallgató Email: [email protected]

103

A VIDÉKI HÁZTARTÁSOK MEGTAKARÍTÁSI HAJLANDÓSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓBAN CSERNÁK JÓZSEF Kulcsszavak: pénzügyi kultúra, megtakarítás, vidék, kereszttábla elemzés, Dél-Alföld, Összefoglaló A vidéki lakosság tekintetében a megtakarítási hajlandóságra több tényező (pl. foglalkozás, háztartás jövedelme, rendelkezik-e háztáji gazdasággal etc.) is hat egyidejűleg. Munkámban egy a Dél-alföldi régióban készült primer kutatás eredményeit használom fel. A kutatás főképpen az ott élő emberek pénzügyi kultúrájára és a háztartásaik helyzetére irányult. Fő kérdéskörben a háztartások megtakarítását vizsgáltam, illetve azokat a tényezőket, amik rá hatnak. A kutatás során a kapott primer kutatás eredmények felhasználásával cél egy olyan rangsor felállítása a megtakarításra ható tényezőkről, ahol statisztikailag is látható, hogy mely tényezők milyen súllyal hatnak a háztartások megtakarítási hajlandóságára. THE FACTORS INFLUENCING PROPENSITY TO SAVE CONCERNING RURAL HOUSEHOLDS IN THE SOUTHERN GREAT PLAIN REGION Keywords: financial literacy, savings, region, crosstabs analysis, Southern Great Plains, Abstract There are a number of factors (e.g., occupation, household income, owing a household farm etc.) that simultaneously influence the propensity to save of the rural population. In my work I use the results of primary research carried out in a region of the Southern Great Plain. The research mainly focused on the financial culture of local people and the economic situation of their households. The primary interest of the research concerned household savings and the relevant influencing factors. With the help of the results obtained from the primary research the goal is to establish a ranking of the factors that influence savings which statistically proves the weight of the factors that affect the household saving propensity.

104

BEVEZETÉS A Dél-Alföldön lévő vidéki háztartások helyzete évről évre változik. Az ott élők megélhetési nehézségei, illetve a lakosság elöregedése nem kedvez az ottani háztartások helyzetének. A felgyorsult világunkban az információáramlás és helyes feldolgozás nélkülözhetetlen az élethez. Amennyiben ehhez társul még a pénzügyi ismeretek és a pénzügyi infrastruktúra esetleges hiányossága, úgy még nagyobb űr támadhat a vidéki és a városi lakosság pénzügyi szokásai között. Egy háztartás esetében a megtakarítás megléte stratégiai fontosságú hosszú, de akár rövidtávon is, ám amennyiben nem tud félrerakni, úgy egy esetleges krízishelyzet esetén kockáztatja anyagi biztonságát. Első megítélésre elmondható, hogy a háztartások jövedelme determinálja a megtakarításokat. Természetesen elég jelentős ráhatása van a megtakarítási hajlandóságnak, de milyen erősen hatnak rá más tényezők? Tényleg az anyagi helyzet a legmeghatározóbb, vagy vannak más tényezők is, akik ilyen erővel vagy erősebben befolyásolják? Munkám célja egy a Dél-Alföldi régióban végzett kutatás adatai alapján egy rangsor felállítása, hogy mely tényezők hatnak legfőképpen a válaszadók esetében a megtakarítási hajlandóságra. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS A vidéki lakosság megtakarítási hajlandósága az ezredfordulón főképpen hanyatló tendenciát mutatott.

Az

emberek

főképpen

rövid

lejáratú

bankbetétben

tartották

meglévő

megtakarításaikat és ezen termékek térhódítása jellemezte a lakosságot. (Baranyi – Széles, 2008) A megtakarítási hajlandóság vizsgálatához elengedhetetlen a pénzügyi kultúra vizsgálata, mivel az a gazdasági válság kapcsán is fontos részét képezi a társadalom megfelelő működésének. (Béres – Huzdik, 2012) A gazdasági válság nemcsak a vállalati szektorban, hanem a háztartások területén is érzetette hatását. Egy 2010-ben készül kérdőíves kutatás szerint az Amerikai Egyesült Államokban lévő háztartások is jelentősen érzékelték a válságot, mely a megtakarításaikat is nagymértékben befolyásolta. (Hurd – Rohwedder, 2010) A magyar háztartások tekintetében azonban más demográfiai tényezők is megtalálhatóak. Az egyik ilyen probléma, a vidéki lakosság elöregedése, mely hatással van a pénzügyi rendszerre is. A nyugdíjas korú lakosság esetében felmerül, hogy az addig képzett megtakarításokat inkább felélik, mintsem újabb a gazdaság számára hajtóerőt képviselő tőkét fektessenek be akár állampapír, bankbetét vagy befektetési alap formájában. (Botos, 2009) Emellett a vidéki társadalomban nagy befolyással bír, az emberek iskolázottsága, tájékozottsága. Amennyiben a 105

lakosság nem tud a mai pénzügyi rendszerről megfelelően tájékozódni, úgy feltehetőleg a megtakarításaikat sem feltétlen a számukra legjobb termékben tartják. A digitális „forradalom”, információáramlás sok területen lehetőségek egész tárházát nyitotta meg, ám ezek a lehetőségek olyanoknak adnak „előnyt”, akik élnek a modern kor eszközeivel. A vidéki térségek felzárkózásának esélyei ilyen téren nem növelik kellő képen, inkább az egyenlőtlenségek konzerválását, erősödését jelentik. (Kulcsár et al., 2009)A tájékozottság pedig elengedhetetlen a megfelelő pénzügyi döntések meghozatalakor. Ha pl. a devizahitelesek problémáira gondolunk. A jelen cikk alapjául szolgált kutatás esetében is bebizonyosodott, hogy a jelen háztartások 39,40%-a birtokol idegen forrásokat (aminek több mint fele nem forint alapú forrás) és bebizonyosodott, hogy a hitelt felvevők jelentős többsége hitelfelvételkor nem számolt az árfolyamkockázattal. (Botos et al., 2012) Ezért is nagyon fontos, hogy a pénzügyekkel kapcsolatos ismeretek már fiatalon eljussanak az emberekhez, hiszen a pénzel való bánásmód elsősorban nem feltétlenül logikus tényezők, hanem nevelési, tanulási faktorok függvénye is. (Varga, 2011) A pénzügyi ismeretek hiánya mellett nagy nehézség a Bruder – Obádovics (2012) által is vizsgált dolgozó szegények helyzete. Kutatásukban az egyéni jövedelmek alapján megállapították, hogy a szegényebb társadalmi réteghez tartozó dolgozók magas arányt képviselnek a gyerekkel nem rendelkezők körében, statisztikailag a gyermekek számának növekedésével a dolgozó szegénység aránya csökken. Ami azt jelent, hogy azok vállalnak gyermeket főképpen, akik természetesen tudják nekik biztosítani a megfelelő egzisztenciát, ami továbbá arra köveztet, hogy a családi állapot igen is nagy befolyással lehet a megtakarításokra is. Az is kimutatták, hogy „a dolgozó szegények nagyobb arányban élnek a ritkán lakott, jellemzően vidéki térségekben.” (Bruder – Obádovics, 2012; 97 p.) A megállapítások mellett érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években a mezőgazdasági munkaerő-felhasználás folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. 2008-ban

437

ezer

(1998-ban

745

ezer)

dolgozó

éves

munkájának

megfelelő

munkamennyiséggel hozták létre az év folyamán megtermelt mezőgazdasági termékeket. Mindez nem a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számát jelzi, hanem az ott lekötött munkamennyiséget. (Kovách, 2012; 83 p.) ANYAG ÉS MÓDSZERTAN A tanulmány hátterét egy a Dél-alföldi régióban 2011 őszén készült primer kutatás adja. A Lakiteleki Népfőiskola által szervezett „Kossuth Kollégium” elnevezésű kutatóprogram a térségben élő vidéki lakosság pénzügyi kultúráját kutatta. A kutatásban több egyetem és 106

főiskola hallgatói és oktatói csatlakoztak. A cél az volt, hogy a begyűjtött adatokat több aspektusból is vizsgáljuk, illetve azok eredményeit publikáljuk a megfelelő fórumokon. A kutatás eredményeképpen 1773 db értékelhető kérdőív készült. A projekt keretében nagy volt a törekvés a rétegzett mintavétel megvalósítására. A kutatás végeztével elmondható, hogy a válaszadók kor, nem, lakóhely szerinti megoszlása reprezentálja a térségben élőket. A feltett kérdések főképpen eldöntendő kérdések voltak. Ez eldöntendő kérdéseknél (pl. neme, van-e megtakarítása? etc.) mivel kategorikus válaszlehetőségek vannak, célszerű kapcsolati vizsgálatokat végezni. Az ilyen típusú esetekben a változók közötti kapcsolat egyik leggyakrabban használni ajánlott módszertana a kereszttábla elemzés. (Sajtosi – Mitev, 2007) A változók elemzéséhez az SPSS 20 statisztikai programcsomagot használtam, mint a társadalomtudományokban egyik leginkább használt statisztikai programcsomagot. (Marques de Sá, 2007) A kereszttábla elemzés esetében, ha veszünk két változót, akkor azok kapcsolatának meglétét tudjuk vizsgálni, illetve annak erősségét. A tanulmányban a változók közötti kapcsolatot Pearson féle khi-négyzet próbával igazoltam vagy cáfoltam. Minden olyan esetben kapcsolatot véltem felfedezni két változó között (vagyis elvetettem a H0 hipotézist), amikor a khi2 próba szignifikancia szintje a társadalomtudományok területén is elfogadott 5% alatt volt. A kereszttábla elemzést tovább folytatva a Cramer V. mutatót használtam az adatok közötti kapcsolat erősségének vizsgálatára. A Cramer V. asszociációs együtthatót akkor használjuk ha két kategorikus változó egymása hatásának az erősségét akarjuk vizsgálni. (Székelyi – Barna, 2002) Az értéke 0 és 1 között mozog, ha a mutató a 0-hoz tart, akkor gyenge, ha az 1hez tart, akkor erős kapcsolatról beszélhetünk. A mutató klasszikus felhasználásán túlmenve felhasználom az egyes tényezők közötti kapcsolatok számszerűsítésére, hogy azok között sorrendet állítsak fel statisztikai alapokon. EREDMÉNYEK A cikk elsődleges kérdése, hogy melyek azok a tényezők a primerkutatás alapján, melyek hatnak a lakosság megtakarítási hajlandóságára. Első lépésként a kérdőívben lévő összes lehetséges releváns változót szembeállítottam azzal a kérdéssel, hogy van-e megtakarítása az adott válaszadónak. A továbbiakban csak olyan eredményeket vizsgáltam, ahol az adott két változó közötti kapcsolat khi2 próbával kimutatható volt és a szignifikancia szintje 5% alatt maradt. Miután a khi2 próbával kimutattam, mely tényezők hatnak direkt módon a megtakarítási hajlandóságra, azok esetében egyenként kiszámítottam a Cramer V. 107

asszociációs együttható értékét. A Cramer értéket súlyként felhasználva így sorrendet képeztem a releváns változókból aszerint, hogy melyik hat leginkább illetve legkevésbé a megtakarításokra. (1. táblázat) Az 1. táblázatban így már csak olyan tényezők szerepelnek, ahol a Pearson khi2 próba kapcsolatot mutatott ki. 1. táblázat A háztartások megtakarítására ható elsődleges tényezők Cramer V. asszociációs Megoszlás együttható értéke

Tényező megnevezése 1. Háztartás jövedelme (kategóriákra bontva) 2. A válaszadók egészségügyi állapota 3. A válaszadók foglalkozása 4. A válaszadók iskolai végzettsége 5. A háztartás fő bevételi forrása 6. Van-e a háztartásnak hitele valamely banknál 7. Milyen településen található az adott háztartás 8. Milyen formában kapja a válaszadó a jövedelmét 9. Rendelkezik-e a válaszadó bankszámlával Összesen

Forrás: A Kossuth Kollégium adatai alapján saját szerkesztés

0,275 0,233 0,224 0,207 0,154 0,154 0,104 0,096 0,089 1,536

17,90% 15,17% 14,58% 13,48% 10,03% 10,03% 6,77% 6,25% 5,79% 100,00%

A kapott eredményeket tovább vizsgáltam. A Székelyi – Barna (2002) által bemutatott útmodellek logikáját követve kutattam, hogy az egyes változók hogyan hatnak a 1. táblázatban felsoroltakra. Továbbiakban minden szakmailag relevánsnak vélt tényezőnél kereszttábla elemzést végeztem. Úgy véltem, hogy az egyes változók, ha több elsődleges változóra is hatnak, akkor azok összességében nagyobb súllyal bírnak a háztartás megtakarítására, így célom volt egy összetettebb rangsort felállítani, melyben már a másodlagosan felmért tényezők is szerepelnek.

A kapott eredményeket a 2. táblázat

tartalmazza. A 2. táblázatban az 1. táblázatban lévő tényezőkre ható másodlagos faktorokat soroltam fel. A kapott súlyokat úgy képeztem, hogy a kapott Cramer V. értékeket megszoroztam az oszlop nevében lévő tényező 1. táblázatban bemutatott Cramer értékével. Az eljárásra azért volt szükség, mert egyes fő tényezőre eltérő darabszámú altényező jutott, és így a matematikai torzulást jobban el lehet kerülni. A 2. táblázatban azokba a cellákba, ahol nem volt kimutatható kapcsolat khi2 próbával az aktuális két változó között, nem írtam értéket, ezzel jelezve, hogy ott az adott két változó egymás értékét statisztikailag nem vonza. Légyegében a 2. táblázatban standardizálva látható, hogy az egyes oszlopokban lévő (1.

108

táblázat alapján) a megtakarítási hajlandóságra főként ható tényezőkre összességében másodlagosan mely tényezők milyen súllyal hatnak. 2. táblázat

Súly összesen

Rendelkezik-e a válaszadó bankszámlával (súly)

Milyen formában kapja a válaszadó a jövedelmét (súly)

Milyen településen található az adott háztartás (súly)

Van-e a háztartásnak hitele valamely banknál (súly)

A háztartás fő bevételi forrása (súly)

A válaszadók iskolai végzettsége (súly)

A válaszadók foglalkozása (súly)

A válaszadók egészségügyi állapota (súly)

Megnevezés

Háztartás jövedelme (súly)

A háztartások megtakarítására ható főbb tényezők és azok súlyai

1. A válaszadók kora

0,0556 0,0496 0,1118 0,0445 0,0578 0,0354

0,0184 0,0185 0,3916

2. A válaszadók foglalkozása

0,0685 0,0494

0,0741 0,0698 0,0379 0,0132

0,0233 0,0201 0,3563

3. A válaszadók iskolai végzettsége

0,0721 0,0405 0,0802

0,0354 0,0182 0,0112

0,0197 0,0191 0,2964

4. A válaszadók családi állapota

0,0589 0,0417 0,0712 0,0410

0,0270 0,0077

0,0150 0,0168 0,2792

0,0558 0,0542 0,0387 0,0196 0,0131

0,0183 0,0174 0,2171

5. Háztartás jövedelme

6. Van-e a háztartásnak hitele valamely banknál? 0,0349 0,0405 0,0551 0,0244 0,0367 7. Szoktak-e a válaszadók alkalmi munkát vállalni?

0,0424 0,0177 0,0824

8. A háztartás fő bevételi forrása

0,0690 0,0443

9. A válaszadók egészségügyi állapota

0,0479

10. Rendelkezik-e a válaszadó bankszámlával

0,0539 0,0415

11. Milyen településen található az adott háztartás

0,0492

12. Rendelkezik-e a válaszadó bankkártyával

0,0646 0,0373

13. Milyen formában kapja a válaszadó a jövedelmét

0,0525 0,0266

0,0067

0,0279 0,0120 0,0118 0,0367 0,0130

0,0125 0,0062 0,2170 0,0066

0,0186 0,0175 0,1991 0,0109 0,0158 0,1581

0,0475 0,0360 0,0240

0,0344

0,0324 0,0576 0,0358

15. Rendelkezik-e háztáji gazdasággal a háztartás

0,0240 0,0244

0,1538 0,1489

0,0403 0,0224 0,0271 0,0099

14. A válaszadók neme

0,2008

0,0329

0,1348 0,0319 0,1310

0,0200

0,1258 0,0223

0,0916

0,0209

0,0733

16. Rendelkezik-e a válaszadó devizaszámlával

0,0495 0,0238

17. Rendelkezik-e a válaszadó hitelkártyával

0,0534

0,0156

Összesen:

0,7722 0,4693 0,6263 0,3565 0,3155 0,2165 0,0976

0,2264 0,1635 3,2437

0,0690

Forrás: A Kossuth Kollégium adatai alapján saját szerkesztés Az így kapott értékeket az adott súlyozással már össze lehetett vonni, így az utolsó oszlopban a tényezők kapott súlyait összegeztem és csökkenő sorrendbe állítottam. Ennek következtében a 2. táblázat már a végeredménybe kapott rangsort tartalmazza. Az így kapott súlyokat összesítettem és egy megoszlási viszonyszámot számoltam az értékekhez, melyet a 3. táblázat tartalmaz.

109

3. táblázat A háztartások megtakarítására ható főbb tényezők rangsora Megnevezés

Súly összesen

Tényezők megoszlása súlyok szerint

Növekvő kumulált gyakorisági sor

1. A válaszadók kora

0,3916

12%

12%

2. A válaszadók foglalkozása

0,3563

11%

23%

3. A válaszadók iskolai végzettsége

0,2964

9%

32%

4. A válaszadók családi állapota

0,2792

9%

41%

5. Háztartás jövedelme

0,2171

7%

47%

6. Van-e a háztartásnak hitele valamely banknál?

0,2170

7%

54%

7. Szoktak-e a válaszadók alkalmi munkát vállalni?

0,2008

6%

60%

8. A háztartás fő bevételi forrása

0,1991

6%

67%

9. A válaszadók egészségügyi állapota

0,1581

5%

71%

10. Rendelkezik-e a válaszadó bankszámlával

0,1538

5%

76%

11. Milyen településen található az adott háztartás

0,1489

5%

81%

12. Rendelkezik-e a válaszadó bankkártyával

0,1348

4%

85%

13. Milyen formában kapja a válaszadó a jövedelmét

0,1310

4%

89%

14. A válaszadók neme

0,1258

4%

93%

15. Rendelkezik-e háztáji gazdasággal a háztartás

0,0916

3%

96%

16. Rendelkezik-e a válaszadó devizaszámlával

0,0733

2%

98%

17. Rendelkezik-e a válaszadó hitelkártyával

0,0690

2%

100%

Összesen:

3,2437

100%

Forrás: A Kossuth Kollégium adatai alapján saját szerkesztés Összességében elmondható, hogy az előzetes vizsgálatokkal szemben több tényező játszik közre a vidéki lakosság megtakarítási hajlandóságában a kapott adatok alapján. Az hogy első körben nem volt kimutatható egy tényező hatása a megtakarításokra direkt módon, az nem jelentette azt, hogy másodlagos befolyással ne bírt volna rá. Egy hasonlattal élve: lehet, hogy a nagyszülők nem gyakorolnak direkt hatást az unokájuk viselkedésére, de mivel az ő gyermekeire igen, ők meg az unokára, így nekik is jelentős (még ha nem is direkt) hatásuk van az unoka viselkedésére.

110

KÖVETKEZTETÉSEK Következtetésképpen elmondható, hogy a feldolgozott adatok alapján a kapott eredmények némiképp tükrözik a szakirodalmakban leírtakat. Az első vizsgálatok a lakosság jövedelmét említették, mint leg befolyásosabb tényezőt a megtakarítási hajlandóságra, ám a tovább bontott vizsgálat némiképp más eredménye mutatott. A végső összesítésben elmondható hogy közel 50%-ban a 1. A válaszadók kor, 2. a válaszadók foglalkozása, 3. iskolai végzettség, 4. családi állapot és a 5. háztartás jövedelme van befolyással a megtakarításokra. Habár a háztartás jövedelme fontos tényező maradt, mégis az összetett vizsgálat után 4 helyet is visszaesett az eredeti rangsorhoz képest. (1. táblázat) Az alábbi eredmények is alátámasszák, a szakirodalmakban leírtakat és hogy a megtakarítási hajlandóságot és pénzügyi kultúrát nem csak jövedelem kérdése, hanem az életkori tapasztalatok, az addigi tanulás illetve egzisztenciális háttér is befolyásolja. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Baranyi A. – Széles Zs. (2008): A hazai lakossági megtakarítás hajlandóságának vizsgálata, Bulletin of the Szent István University, 2. kötet, 367-378. p. – (2) Béres D. – Huzdik K. (2012): A pénzügyi kultúra megjelenése makrogazdasági szinten, Pénzügyi Szemle, LVII. évfolyam (3), 322-336. p. – (3) Botos K. (2009): Mi a baj a világgal? A pénzügyi rendszer és az idősödés: kölcsönösen összefüggő kihívások, Gazdaság & Társadalom, 1(1), 18-28. p. – (4) Botos K. – Botos J. – Béres D. – Csernák J. – Németh E. (2012): Pénzügyi kultúra és kockázatvállalás a közép-alföldi háztartásokban. Pénzügyi Szemle, 57(3), 291-309. p. – (5) Bruder E. – Obádovics Cs. (2012): A dolgozó szegények jellemzői az egyéni jövedelmek alapján, Gazdaság & Társadalom, 4(Különszám), 85-98. p. – (6) Hurd, M. D. – Rohwedder, S. (2010): Effects of the Financial Crisis and Great Recession on American Households. Letöltés dátuma: 2011. April 2, forrás: NBER National Bureau of Economic Research: http://www.nber.org/papers/w16407.pdf (7) Kovách I. (2012): A vidék az ezredfordulón. Budapest, Magyarország: Argumentum Kiadó. 244. p. – (8) Kulcsár L. – Hohl F. – Obádovics Cs (2009): Teleházak: Remények és eredmények a vidékfejlesztésben, Gazdaság & Társadalom, 1(1), 97-111. p. – (9) Marques de Sá, J. (2007): Applied Statistics Using SPSS, STATISTICA, MATLAB and R (Second Edition. kiad.). Heidelberg: SpringerVerlag Berlin Heidelberg. – (10) Sajtosi L. – Mitev A. (2007): SPSS Kutatási és adatelemzési kézikönyv. Budapest: Alinea Kiadó – (11) Székelyi M. – Barna I. (2002): Túlélőkészlet az 111

SPSS-hez. Budapest: Typotex Kiadó. – (12) Varga L. (2011): Gyermekkori befektetés – a pénzzel való bánásmód képességének megalapozása. Változó környezet - Innovatív stratégiák -

konferenciakiadvány

(pp.:

1030-1043).

Közgazdaságtudományi Kar.

Csernák József tanársegéd Károly Róbert Főiskola Üzleti Tudományok Intézete 3200 Gyöngyös, Mátrai út 36. tel: +36 (70) 382 – 6114 e-mail: [email protected]

112

Sopron:

Nyugat-magyarországi

Egyetem

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS A NÖVÉNYTERMESZTÉS TÉRBELI STRUKTÚRÁJA FITOS GÁBOR – PUPOS TIBOR Kulcsszavak: térbeliség, koncentráció, szocializmus, egyéni gazdaságok, gazdasági szervezetek Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok A szocializmus időszakának vizsgálata a térbeliség szempontjából felhívja a figyelmet a koncentráció előnyeinek kihasználására. Az utóbbi időben az egyéni gazdaságok és a gazdasági szerveztek számának arányaiban történt változások a térbeli koncentráció erősödését mutatják, de ennek kihasználása jóval szervezetebb és átgondoltabb fejlesztési politikát kívánna meg. A mezőgazdaság bruttó termelésének - a rendszerváltást követő visszaesése óta - csak lassú fejlődése figyelhető meg. A térbeliség és a koncentráció előnyeinek jobb kihasználása lendületet adhat a jobb teljesítmények eléréséhez is. Az állattenyésztésre és növénytermesztésre vonatkozó adatok hosszú időtávra vonatkozó elemzéseinek eredményei; az állatállomány regionális eloszlása, a növénytermesztési ágazatok regionális koncentrációja, a térbeliséghez kötődő előnyök kihasználására hívják fel a figyelmet. Key words: spatial, concentration, socialism, farm, industrial agriculture Summary The examination of the socialist period from aspects of spatial perspectives will draw attention to the high-level utilization levels of concentration. Recently, the changes in the the proportion of farms and industrial agriculture have once again shown the threngthening of spatial concentration, but its utilisation requires a well-structured and more thoughtful development policy. The decline of the agricultural gross production has declined since the transition of 1989, and only a slow increase can be observed. The better use of spatial concentration and its benefits can achieve better performances. The results of the long term analysis of the animal husbandry and plant production, the regional dispersion of the animal stock, the regional concentration of the crop growing sectors, call the attention on the usage of territorial benefits.

113

A szocialista „sikerek” a térbeliség és koncentráció aspektusából Magyarország történelme során végig meghatározó szerepe volt a mezőgazdaságnak. Kiváló természetföldrajzi adottságaink egyértelműen meghatározták a magyar sikereket, amelyek egyre inkább eltűnőben vannak a jelenkorban. Az ágazat sikereit az 1960-1985 közötti időszakban, a KGST tagjaként érte el, ami egész Európában elismerést váltott ki. Mindez annak ellenére kövfetkezett be, hogy Magyarország „fejlesztési politikájában” egyértelműen az ipar kapta a kulcsfontosságú szerepet. Ahogy ez ismert a szocializmus időszaka pozitív és negatív eredményeket egyaránt hozott. Kopátsy Sándor „Kádár és kora” című munkájában, sok esetben az általános nézetektől eltérően foglalja össze a kor legszembetűnőbb változásait. E változásokat az alábbiakban jelöli meg; a magyar falu gyors fejlődése, a falusi társadalom jóléte és a magyar mezőgazdaság sikertényezői. A hazánkra jellemző paraszt- és falupártibb politika a század során egyetlen szocialista országban sem valósult meg. „Annak a ténynek, hogy az alapvetően parasztellenes bolsevik szocializmust mi fordítottuk először és leginkább a falu és a parasztságot pártoló gyakorlattá, világpolitikai jelentősége van.” – írja Kopátsy Sándor. Ez a politika olyan mértékben járult hozzá a vidéki népesség életszínvonalának a növekedéséhez, ami egyértelműen a falvak megújulását eredményezte. (Budai-Sántha, 2011) ” Kopátsy (2001) munkájában az oktatási rendszert emeli ki, az alábbiak szerint fogalmaz: „Társadalmi és gazdasági fejlettségünket messze megelőzve képezték az ifjúságot. Ma a paraszt szó fogalma többször pejoratív értelmet kap, nagyon szűk az a réteg ma Magyarországon, aki a jó értelembe vett parasztsághoz tartozik. A magyar oktatási rendszer pedig komoly változtatások közepette éri el minden idők talán legrosszabb eredményeit.” A magyarországi szocializmusnak másik komoly vívmánya volt még a másodgazdaságok (háztáji gazdaságok) elterjedése. Kialakult egy olyan vállalkozói gondolkodásmód, aminek hiányával a mai Magyarország küzd. A szocializmusban a világ egyik legjobban „maszekosodott” országa lettünk. Ma Magyarországon a kezdő vállalkozások közel 70-80 %a az első két évben működésképtelenné válik, sok a kényszervállalkozás. A mezőgazdasághoz kötődő vállalkozások száma 2010-ben 576 ezer volt. (ÁMÖ 2010) Ugyanakkor 2000-ben közel 967 ezer mezőgazdasági vállalkozás (egyéni gazdaság és gazdasági szervezet) működött. Úgy ítéljük meg, hogy a változásban nagy szerepe volt a vállalkozói ismeretek hiányának, az adózási és jogi szabályozás – egyes területeken, például élelmiszeripari feldolgozás – túlzottan szigorú szabályozásának stb. is. Mindezek nem múltak el következmények nélkül, melyeket a vidéken élő lakosság életminőségének kedvezőtlen változása is jelez. 114

A korszak harmadik vívmányaként lehet megemlíteni, ezer éves történelmünk első alulról jövő, a gazdasági függetlenséget akaró, magyar etnikumú polgárosodás kialakulását. A „magyar agrármodell” nemzetközi elismerést vívott ki magának 1960-1980 között. Pillérei: nagyüzemi termelés, kisüzemi termelés, termelési rendszerek, alaptevékenységen kívüli tevékenységek. (Buday-Sántha, 2001) A magyar mezőgazdaság átszervezésének sikere a komplex fejlesztésnek köszönhető. Ennek része a szakemberek tömeges képzése, legkorszerűbb technológiák és azok tömeges elterjesztése, valamint a vertikális és horizontális integrációs formák gyors megszervezése. (Buday-Sántha, 2011) A térbeliséget, a térbeli elhelyezkedést, a regionális eltéréseket vizsgálva a szocializmus időszaka más aspektusból is fontos volt. A fent említett elért célok és eszközök hátterében meghúzódik a térbeli elhelyezkedés megszervezése, fokozottabb figyelembevétele. Az akkori mezőgazdasági szerkezet, a termelő szövetkezetek és állami gazdaságok elhelyezkedése, a feldolgozó ipar meglétének és elhelyezkedésének szerepe kulcsfontosságú volt a sikerek elérése érdekében. Gróf Károlyi Sándor a XIX. században a magyar szövetkezés gondolatát felkarolta, mondása szállóigévé vált: „A tőke korlátlan uralma és a szocializmus között a helyes középút: a szövetkezés.” A szocializmus időszakában működő termelő szövetkezetek viszonylag

nagy

tőkekoncentrációval

működtek,

de

közben

teret

engedtek

a

„kistermelőknek”, a családi gazdaságoknak. A fent említett okok térbeli elhelyezkedésének vizsgálatára a szakirodalomból sokféle elemzési technika áll rendelkezésre, ezek közül néhány példa: térbeli középpont, távolság-költség függvény, optimális útvonal meghatározása (mezőgazdaságban a nagy tömegű áruszállítás kapcsán) stb. /Márkus 2009/ Ma az Európai Unió egyértelműen a családi gazdaságokat részesíti előnyben és a jövőben is prioritást fog kapni azok fejlesztése, versenyképessé tétele. Ami a mai magyar vidékgazdaságból hiányzik az az életképes mezőgazdasági kisgazdaságok meghatározó szerepvállalása. A korábbi háztáji gazdálkodás sokrétű volt, minden család megtalálta a számára

és

a

környezete

számára

legmegfelelőbb

mezőgazdasághoz

kapcsolódó

tevékenységet. Lehetett az méhészet, gyümölcs (alma, kajszi), vagy épp sertés-, ló-, juhtartás. Kiemelendő, hogy termelésüket a szövetkezetek, állami gazdaságok integrálták. (1. táblázat) Térbeliség szempontjából az 1. táblázat adatai alapján a szerkezet mögött, egy viszonylag jól kialakított földrajzi koncentráció, és a kistájak sokasága, mint térbeli egység húzódott meg. Ma ez a típusú térbeli struktúra a mezőgazdasági termelést illetően mondhatni teljes egészében hiányzik. Léteznek „óriás” vállalatok, amelyek több ezer hektáron gazdálkodnak, és egyre inkább nem léteznek a háztáji gazdaságok, amelyek jelentős arányt képviseltek a 115

mezőgazdasági termékek termelésében a szocializmus időszakában. Bár tény, hogy jelentős erőfeszítések voltak kormányzati részről a folyamat helyes irányba tereléséhez. 1. táblázat A kisüzemi termelés aránya a mezőgazdasági termékek termelésében (%) Megnevezés

1970 1975 1980 1985

Gabonafélék

28,4

18,7

11,1

9,6

Zöldség

40,3

45,1

46,6

62,4

Gyümölcs

56,7

51,6

51,0

62,9

Burgonya

66,3

70,8

69,5

75,3

Vágósertés

52,8

53,3

55,7

57,6

Vágóbaromfi 48,7

39,4

36,1

44,3

Tyúktojás

72,5

68,7

62,0

60,6

Vágónyúl

95,5

95,0

96,2

99,1

Forrás: Sipos, Halmai, (1988) A rendszerváltás óta eltelt időszakban a folyamat teljesen megváltozott. A kisüzemi, háztáji termelés eltűnőben van, egyre kevesebben foglalkoznak mezőgazdasági tevékenységgel. A KSH lehatárolása alapján a gazdasági szervezetek száma egyre nagyobb lett. (1. ábra) 1. ábra Gazdasági szervezetek száma 2000-ben és 2010-ben 1 800 1 600 1 400 1 200 1 000 800 600 400 200 0

2000 2010

Forrás: ÁMÖ (2010)

116

A gazdasági szervezetek száma egyértelműen mutatja, hogy míg 2000-ben összesen 6954 gazdasági szervezetet tartottak nyilván, addig 2010-re ez az érték 8606-ra változott. A ténylegesen mezőgazdasági területet használók száma 2000-ben 4389, míg 2010-ben 6793. Jelentős koncentráció ment végbe, a gazdasági társaságok száma 55 %-kal megnövekedett. A legnagyobb mértékben a Közép-Magyarországi régióban növekedett a mezőgazdasági területet használó gazdasági szervezetek száma, 82 %-os növekedést prognosztizálhattak. A Nyugat-Dunántúli régió részesedett a legkisebb mértékben „mindössze„ 36 %-kal. Ebből egyértelműen következtethetünk arra, hogy az egyéni gazdaságok száma viszont csökkent, területet vesztettek. Tehát a gazdasági szervezetek csak az egyéni gazdaságok rovására tudtak koncentrálódni. 2. ábra Egyéni gazdaságok száma 2000-ben és 2010-ben 250 000 200 000 150 000 100 000

2000 50 000

2010

0

Forrás: ÁMÖ (2010) A 2. ábrán látható, hogy az egyéni gazdaságok száma minden egyes régióban csökkent 2010re, a 2000-es adatokhoz képest. Az egyéni gazdaságok száma 2000-ben 922 642 db, míg 2010-re 527 108 darabra csökkent. Az egyéni gazdaságok 57 %-a maradt működőképes. Az Észak-Magyarországi régióban csökkent a legnagyobb mértékben az egyéni gazdaságok száma, a 2000-es adatokhoz képest 2010-re 52 %-a működik csak. Magyarország egyik legfejletlenebb régiójáról beszélünk. A csökkenés az Észak-Alföldi régióban volt a legkisebb, az egyéni gazdaságok 62 %-a maradt működőképes. 117

A magyar mezőgazdaság nem képzelhető el tőkeerős gazdasági szervezetek nélkül. Valamennyi régióban jövedelmezővé és nyereségessé kell tenni a területi sajátosságoknak leginkább megfelelő mezőgazdasági tevékenységeket. (Baranyai, 2003) Az elemzők új mezőgazdasági szerkezet kialakulásáról írnak, amelyben gyorsan nő a társas vállalkozások száma és az összes gazdasághoz viszonyított aránya, míg a kisebb gazdaságok és a csak önellátásra berendezkedett termelők aránya radikálisan csökken. (Kovách, 2012) A magyar mezőgazdaság szerepének alakulását vizsgálva a II. világháború óta eltelt időszakban nagyon érdekes változásokat figyelhetünk meg. A szocializmus évtizedeiben – ahogy erről már szó volt - a magyar mezőgazdaság virágkorát élte. 3. ábra A mezőgazdaság bruttó termelésének indexe 350 300 250

százalék %

200 150 100 50 0

1960 1963 1966 1969 1972 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1999 2002 2005

Évek Felvásárlási árindex Növénytermesztés

Állattenyésztés Mezőgazdasági termék

Forrás: KSH adatai alapján, a szerzők saját munkája A mezőgazdaság bruttó termelésének indexe az 1980-as évek közepén érte el csúcspontját, majd a rendszerváltás után megközelítette az 1960-as szintet. Azóta lassú, mérsékelt emelkedés figyelhető meg. A növénytermesztés és az állattenyésztés bruttó termelésének alakulása hasonló lefutású egészen 2003-ig, amikor is a növénytermesztés átvette a vezető szerepet és nagyobb értéket állított elő. Ennek hátterében szintén a térbeliség elveinek nem megfelelő figyelembevétele is meghúzódik. 118

A

kérdéskör

elemzéséhez

kapcsolódóan

nem

nélkülözhető,

a

külső

és

belső

méretgazdaságosság fogalmak megemlítése sem. (Lengyel, 2003) Utóbbi megnyilvánulási formái az externáliák, amelyek egy adott térségben koncentrálódó, ugyanazon iparágban tevékenykedő sok kisüzem fogalmát takarják (Lengyel-Mozsár, 2002). Egy adott térségben működő iparágak fejlődése és megerősödése a pozitív lokális externáliákra vezethető vissza (költségcsökkentés, iparág öngerjesztő fejlődése). Lengyel (2003) kiemelte a szakmai tapasztalatok

felhalmozódását,

a

kapcsolódó

tevékenységek

kifejlődését,

a

méretgazdaságosságot (speciális eszközök, termelési volumennövelés). A mezőgazdasági termelésben ezek az elvek és irányok fokozottabban kell, hogy érvényesüljenek. Ennek oka a sok esetben, (főleg az állattartás kapcsán) az alacsonyabb jövedelmezőség. A másik fő ok, a nagytömegű termék szállítása. Minden mezőgazdasági vállalkozás érdeke, hogy a szállítási költségeket minimalizálja. Ugyanakkor mindannyiunk érdeke - gondoljunk csak a környezeti terhelésre - az élelmiszer-termékek ellátási láncának rövidítése. A térbeli koncentrációt - egy adott iparágon belül - felerősítik a pozitív lokális külső gazdasági hatások. Ez a megállapítás a mezőgazdaságra is igaz. Az így létrejött nagyméretű mezőgazdasági vállalatok termelése lehetővé teszi, hogy a hozzájuk kapcsolódó beszállítók, esetleg értékesítő egységek specializálódjanak. Ezzel szorosan összefügg a helyi munkaerő specializációja is. A mezőgazdasági/technológiai tudás elterjedése pedig lehetővé teszi az agráripari információk, innovációk, sikeres üzleti tapasztalatok és szaktudás gyors elterjedését, új termékkombinációk létrejöttét. (Lengyel, 2003) 4. ábra Az állatlétszám alakulása 1960-tól 12 000 10 000

ezer db

8 000 Szarvasmarha

6 000

Sertés 4 000

Juh

2 000 0

Forrás: KSH adatai alapján, a szerzők 119

Az állattenyésztés szerepe, térbeli struktúrája egyértelműen a fent vázolt gondolatokat tükrözi. Az állatlétszám hosszú idősoros adatai alapján (4.ábra) láthatjuk, hogy a jelenlegi eredményekkel nem lehetünk elégedettek. Hiányoznak a földrajzi tér által kihasználható koncentrációs előnyök. 5. ábra Gazdaságok állatállománya az állategység nagyságkategóriái és régiók szerint, 2010 (állategység, százalék) 100% 90% 80%

Dél-Alföld

70%

Észak-Alföld

60% 50%

Észak-Magyarország

40%

Dél-Dunántúl

30%

Nyugat-Dunántúl

20%

Közép-Dunántúl

10%

Közép-Magyarország

0%

Forrás: ÁMÖ 2010, KSH adatok alapján, a szerző Az Általános Mezőgazdasági Összeírás (2010) alapján határoljuk le az állategységet. Az ábrán láthatjuk, hogy a dél-alföldi és az észak-alföldi régióban vannak az 500 állategységnél több állatot tartó telepek több mint 55 %-a. Ugyanakkor a többi kategóriában is a fent nevezett két régió aránya meghatározó. Ebből következtethetünk arra, hogy ebben a két régióban sokkal nagyobb szerepe van az állattartásnak és a nagyüzemi gazdálkodásnak. A földrajzi koncentráció versenyelőnyeit ebben a két régióban lehet kihasználni a legjobban. Érdemes tehát komplex fejlesztési programot kidolgozni. A jövőben Magyarországon a mezőgazdaságnak továbbra is komoly szerepet kell kapnia. A globalizálódó világban a mezőgazdaságot illetően is meg kell felelni a fenntarthatóság és versenyképesség követelményeinek. A különböző környezeti kihívások egyre inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy nem elég a közvetlen környezetünkben rendet tenni. Globálisan kell gondolkodnunk és lokálisan kell cselekednünk. A határmenti területek bekapcsolása a 120

gazdasági vérkeringésbe hasonló aspektusból vizsgálva új eredményeket hozhat.(Bali, 2010) A hazai természetföldrajzi adottságainkat meg kell őrizni. Gondolhatunk itt erdeinkre, vizeinkra, talajainkra, éppúgy, mint magára a vidékre. Ennek egyik alapja a földrajzi tér, a térbeliség elveinek fokozottabb figyelembevétele, gyakorlati megvalósítása. Úgy ítéljük meg, hogy ennek szükségessége hosszú távon nem megkérdőjelezhető, az előzőekben vázolt eredmények bizonyító erejűek. Irodalomjegyzék: (1) Baranyai Nóra (2003): A mezőgazdaság néhány jellemzőjének regionális egyenlőtlensége IX. Ifjúsági Tudományos Fórum konferencia, 2003. március 20. Keszthely 61-66 pp – (2) Kopátsy Sándor (2001): Kádár és kora C.E.T. Belvárosi Kiadó, Budapest – (3) Buday-Sántha Attila (2011): Agrár- és Vidékpolitika SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. Budapest 62-79 pp – (4) Általános Mezőgazdasági Összeírás 2010 – (5) www.ksh.hu (6) Buday-Sántha Attila (2001): Agrárpolitika – vidékpolitika, A magyar agrárgazdaság és az Európai Unió, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs – (7) Márkus Béla (2011): Térbeli döntéselőkészítés 5.: Elemzések – (8) Sipos A., Halmai P. (1988): Válaszúton az agrárpolitika Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest – (9) Dr. Bali Lóránt (2010): A horvát-magyar határ menti együttműködés két mikroregionális esete, Barcs és a magyar- horvát-szlovén hármas határ példáján Tér és Társadalom XXIV. évf. 237 pp – (10) Lengyel Imre – Mozsár Ferenc (2002): A külső gazdasági hatások (externáliák) térbelisége Tér és Társadalom 16. évf. 1-20 pp. – (11) Kovách Imre (2012): A vidék az ezredfordulón, A jelenkori magyar vidéki társadalom szerkezeti és hatalmi változásai Argumentum 66-78 pp. – (12) Lengyel Imre (2003): Verseny és területi fejlődés JATE Press, Szeged

121

RÖVID- ÉS HOSSZÚTÁVÚ CIKLIKUSSÁG AZ AGRÁRTERMÉKEK IDŐSORAIBAN HEGEDŰSNÉ BARANYAI NÓRA Kulcsszavak: kukorica, sertés, rövid- és hosszú távú idősor, termelési és piaci folyamatok

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A vizsgálatok célját a kukorica és a sertés termelési és piaci folyamatainak elemzése jelentette. Kínálati oldalról górcső alá vontuk a kukoricatermelés volumenét és a sertésállomány ezer főre vetített értékét az 1920-as évektől kezdve. Megállapítást nyert az a tény, hogy ha az eddigi tendenciák folytatódnak, akkor a kukorica termelési-színvonala az elkövetkezendő években várhatóan tovább fog emelkedni, amit a hosszú távú ciklusok jövőben várható konjunktúrája még jobban fel fog erősíteni. A sertésállomány trendjének öt éves előrejelzése alapján kirajzolódott az a korántsem pozitív kép, hogy ha a múltbeli tendenciák tovább folytatódnak az állomány további csökkenésére lehet számítani. A múltbeli ciklikus folyamatok folytatódását feltételezve az állatállomány ciklusára várhatóan a dekonjunktúra lesz jellemző. Vizsgálataink másik célját a rendszerváltozást követő időszakra vonatkozó piaci folyamatok – árak, felvásárolt mennyiségek – havi változásainak elemzése jelentette. Bizonyítást nyert az, hogy piacgazdasági körülmények között nem elhanyagolható rövid távú ciklikus ingadozásokkal kell számolni, mind a kukorica, mind a vágósertés piacán. Feltárásra kerültek az árak és a mennyiségek, valamint a takarmány ár és a sertésár közötti sztochasztikus kapcsolatok, továbbá a vizsgálatok rámutattak arra a tényre, hogy a kukorica árának változása tizenkét hónappal előzi meg a sertés árának változását. SHORT- AND LONG-TERM CYCLICITY IN THE TIME SERIES OF AGRICULTURAL PRODUCTS Keywords: corn, pig, short- and long-term time series, product- and market process

SUMMARY Objectives for our examinations have been the analysis of production and market processes. From the supply point of view, we examined the value of maize production and pig stock per one thousand capita since the beginning of the 1920s. We declared to be a fact that, if

122

previous tendencies are continuing, the production level of maize is going to rise further in the coming years, amplified by the expectable future prospects of the long-term cycles. On the basis of the five years forecast trend of the pig stock, a picture was outlined that is very far from being positive. If the past tendencies are continuing, further reduction of the pig stock can be expected. Supposing the continuation of the past cyclical processes, a downturn is expectable to be characteristic of the cycle of the animal stock. The second objective of our examinations has been the analysis of monthly changes in market processes (prices and bought quantities) after the changes of regime in Hungary. It has been proven that, in the market economy, not negligible short-term cyclical fluctuations have been taken into consideration on the market for purchase of both maize and slaughter pigs. Stochastic relationships were revealed between prices and quantities and feed price and pig price. Further examinations pointed out the important fact that the change in maize price occurs 12 months before the change in pig price.

BEVEZETÉS A mezőgazdasági folyamatok megismerése, a múltbéli összetevők feltárása szükséges a jövőbeli kilátásaink feltérképezéséhez. A vizsgálatok során két cél kitűzésére került sor. Elsődleges feladat volt az 1920-as évektől kezdve a kukorica termésmennyiségének adatbázisában, valamint a sertésállomány idősoraiban a tendencia és a hosszú távú ciklikusság feltárása, az egymásra hatások számszerűsítése és a jövőre vonatkozó prognózisok megfogalmazása. A második vizsgálati cél az volt, hogy az 1990-es évektől napjainkig tartó időszak alatt a két termék piaci folyamatait (árak, felvásárolt mennyiségek) megvizsgálva (különös tekintettel a rövid távú ciklikusságra), az elemzések kiterjedjenek az árak és mennyiségek kölcsönhatására, valamint a takarmány árának és a vágóállat felvásárlási árának egymásra hatására. ANYAG ÉS MÓDSZER A magyar mezőgazdaság éves adataiból képzett idősorok elemzése során a vizsgálat tárgyát a kukorica, és a sertés képezte. Az elemzések magukban foglalják a növény termésmennyiségét, és az állatállományt ezer főre vetítve az 1920-as évektől napjainkig.

123

A vizsgálatok adatbázisát a Központi Statisztikai Hivatal papíralapú és elektronikus kiadványai (Magyar mezőgazdaság 1851-2000, Mezőgazdasági statisztikai évkönyvek-, Magyar statisztikai évkönyvek sorozatai) szolgáltatták. Az elmúlt közel száz év alatt a magyar mezőgazdaságban végbement változások hátterét, az elemzésekhez szükséges információkat a Magyarország a XX. században című kiadvány szolgáltatta, mely Tarsoly (1996-2000) szerkesztésében jelent meg. Több idősor-elemzési modell és módszer kidolgozására került sor a társadalom- és gazdaságtudományok fejlődésével. A determinisztikus (dekompozíciós) idősor-elemzés abból a feltételezésből indul ki, hogy az idősort a tartós, hosszú távú tendencia (trend), és a periodikus hullámmozgások külső tényezőként határozzák meg, ezektől eseti, egyedi eltérítő hatást eredményez a véletlen (Hunyadi – Vita, 2002). A hosszú idősorok szakaszokra bontva résztrendekkel is jellemezhetők. Az egyes szakaszokhoz illesztett trendfüggvények szignifikáns különbözősége (melyet F próbával1 teszteltünk) alátámasztotta ezt a felvetést (Rédey – Sipos, 1983). A prognosztizáló módszerek kiválasztásakor néhány alapelvet be kell tartani. Mindenekelőtt ügyelni kell arra, hogy a trendvonal akkor extrapolálható nagy biztonsággal a múltbeli adatok alapján az eljövendő időszakra, ha az azt befolyásoló döntő tényezők változatlanok maradnak (Jánossy, 1975). Az elemzés során az előrejelzési módszerek kiválasztását az a szempont határozta meg, hogy egyetlen egy előrejelzési eljárás sem hozhat biztos eredményt, célszerű minél több módszer egyidejű használata a pontosabb prognózis érdekében (Bessenyei – Kovács, 1992). Az előrejelzések ezért a teljes időszak trendfüggvénye-, az utolsó szignifikánsan eltérő időszak trendfüggvénye-, a harmonikus súlyozású résztrendek-, valamint a Brown-féle kettős exponenciális simítás modellje alapján készültek. A mezőgazdasági árak és mennyiségek esetében feltárásra kerültek a legjelentősebb befolyásoló tényezők, amelyek rövidtávon döntő hatással voltak a vizsgált termékek árának és volumenének ciklikusságára. Az adatok hónapról hónapra nagy ingadozást mutattak, elsősorban a szezonalitásnak köszönhetően, amit ki kellett szűrni az idősorból. A szezonálisan kiigazított idősorból a trend meghatározása következett, végül az alaptendenciától megtisztított idősor valódi fellendülési és visszaesési szakaszai már a ciklusok csúcs- és mélypontjairól adtak képet. 1

F

(a  d ) : (( p  m)  m) d : (n  ( p  m))

ahol a a teljes idősorra meghatározott trend, d a résztrendek alapján kapott közelítés, p a résztrendek száma, m egy trendfüggvény becsült paramétereinek száma, n a teljes idősor adatinak száma

124

A KUKORICA ÉS A SERTÉSÁLLOMÁNY DINAMIKAI VIZSGÁLATA AZ 1920-AS ÉVEKTŐL NAPJAINKIG A XX. század elején hazánkban a második legnagyobb területen termelt növény a kukorica volt. E növény területi aránya a két világháború között a belterjes gazdálkodás térhódításával csökkent, de továbbra is domináns maradt. Az időjárás, a gazdálkodók jövedelmi helyzete, a piaci kilátások pozitív, illetve negatív befolyással voltak a vizsgált időszakban a vetésterület alakulására. A termésmennyiség-elemzés első tanulsága, hogy a kukorica termesztésének mélypontja a II. világháborúra és az azt követő évekre tehető (1. ábra). Hasonló, bár kevésbé jelentős hatással volt a termesztésre az 1989-es rendszerváltás, és az ezzel együtt járó gazdasági átrendeződés. Növekvő szakaszba a kukoricatermelés trendje 1928 után lépett. A kukoricatermelés folyamatos növekedését döntően az állattenyésztés fejlődése indukálta, mivel a megtermelt kukorica nagy részét az állatállomány takarmányozására fordították. A növekedés az 1980-as évek végéig tartott, ekkor már 7 millió tonna körül mozgott az éves átlagos termésmennyiség. Az 1990-es évektől a kukoricatermelés visszaesésének lehettünk tanúi. Nagy szerepet játszott ebben az állatállomány csökkenéséből eredő kisebb abrakszükséglet, valamint a kárpótlás során kialakult elaprózódott birtokstruktúra. A jelentős földterületet megművelő szövetkezetek megszűnése szintén ebbe az irányba hatott. Az ezer főre jutó kukoricatermelés 2016-ig került prognosztizálásra. Az előrejelzések alapján elmondható, hogy ha az eddigi tendenciák folytatódnak, akkor a vizsgált növény termelési-színvonala az elkövetkezendő években várhatóan emelkedni fog. Az azonban megállapítható, hogy teljesen pontos előrejelzés nem adható a várható termelésről. Ez egyrészt abból adódik, hogy a különböző módszerekkel prognosztizált értékek jelentős szóródást mutattak, másrészt az alkalmazott eljárások sajátja, hogy a múltbéli folyamatokból indulnak ki. A növénytermesztés esetében mindig számolni kell a véletlen tényezővel, azaz az időjárással, ami jelentős hatást gyakorol az egyes évek termésmennyiségére.

125

1. ábra Az ezer főre jutó kukoricatermelés alakulása (1921 – 2011), és 2016-ig történő előrejelzése (t/1000 fő) 1000 800 600 400 200

1921 1924 1927 1930 1933 1936 1939 1942 1945 1948 1951 1954 1957 1960 1963 1966 1969 1972 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1999 2002 2005 2008 2011 2014

0 kukorica trend teljes időszak előrejelzése utolsó szignifikánsan különböző időszak előrejelzése harmonikus résztrend Brown-féle kettős exponenciális simitás

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás A kukorica hosszú távú alaptendenciájának bemutatását követően a várható trendek előrejelzése következett a sertésállomány vonatkozásában (2. ábra). A sertéságazat esetében előnyt jelent, hogy a piac megváltozott igényeihez viszonylag gyorsan tud alkalmazkodni. A sertésállomány alakulására jellemző a szezonalitás is. Kövesi (1973) szerint - melyet saját vizsgálataim is megerősítenek (Hegedűsné, 2007) - a szezonális hullámzás mellett léteznek 3 – 4 éves sertésciklusok is. A sertésállomány növekedését egyrészt a Magyarországon termelt kiváló minőségű takarmánygabonák, másrészt a külföldről importált fehérjetakarmányok, harmadrészt a kelet-európai piacokon jelentkező kereslet, valamint a sertéshús-fogyasztás népszerűsége segítette elő. Ennek hatására a 80-as évek közepére a sertéslétszám már a 10 milliót is meghaladta. Javult az állomány állategészségügyi helyzete is, ami megkönnyítette az exportot. A rendszerváltást követően a piac beszűkülésével csökkentek a vágósertés kiviteli lehetőségei, és az áremelkedések a hazai fogyasztásra negatív hatást gyakoroltak. Az aszályos időjárás miatt a 90-es évek közepén jelentős mértékben emelkedtek a takarmányárak, ami tovább csökkentette a sertéstartási kedvet. Az állatállomány száma 2004-ben már alig haladta meg a 4 millió darabot, ma pedig már alig éri el a 3 milliót.

126

2. ábra Az ezer főre jutó sertésállomány alakulása (1922 – 2011), és 2016-ig történő előrejelzése (db/1000 fő) 1 000 900 800 700 600 500 400 300 200 100 1922 1925 1928 1931 1934 1937 1940 1943 1946 1949 1952 1955 1958 1961 1964 1967 1970 1973 1976 1979 1982 1985 1988 1991 1994 1997 2000 2003 2006 2009 2012 2015

0

sertés teljes időszak előrejelzése utolsó szignifikánsan különböző időszak előrejelzése harmonikus résztrend Brown-féle kettős exponenciális simitás trend

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás Az állatállomány teljes idősorának szakaszolását követően a prognózisok alapján megállapításra került, hogy az elkövetkezendő öt évben a sertésszám csökkeni fog, ha az eddigi tendenciák folytatódnak. A 2016-ra vonatkozó előrejelzés a sertésállomány további mérséklődését vetíti előre. A termelés stabilizálásának előfeltétele, hogy a gazdák hosszútávon kiszámíthatónak érezzék jövedelmüket, előre tudjanak tervezni a takarmányárak és a sertésárak vonatkozásában. Lehetőségeket, de egyben veszélyeket is rejthet magában uniós tagságunk. Az Európai Unióban kialakult árak jelentősen befolyásolják a hazai árfekvést is, ami a gazdáknak adottságként jelentkezik. A kukorica árára a jövőben erőteljes hatással lesz a bioüzemanyag előállítás, a kiszámíthatatlan időjárás (aszály, jégkár), a külpiaci helyzet, ezért mindezen tényezők a takarmányozás költségein keresztül közvetett módon befolyásolják a sertéstartási kedvet. Az előrejelzések készítésénél figyelembe kell venni, hogy az utóbbi években megnőtt annak

a

kockázata,

hogy egy-egy betegség

miatt

az

ország

kikerül

a

világ

sertéskereskedelméből. A jövőben a sertéshúsfogyasztás Európai Unión belüli növekedésére lehet számítani, továbbá az ázsiai piac a jó minőségű sertéstermékeknek exportlehetőséget kínálhat.

127

Az ezer főre jutó kukoricatermelés és sertésállomány hosszú idősorainak ábrájából megállapítást nyert, hogy az éves adatok a trend körül erőteljes ciklikus mozgást mutatnak. A hosszú hullámokat bemutató 3. ábrán a trendtől és a véletlentől megtisztított százalékos értelmezésű „ciklusmozgásokat” kísérhetjük nyomon. 3. ábra Az ezer főre jutó kukoricatermés és a sertésállomány alakulásának hosszú hullámai, % 180

160

140

120

100

80

1921 1924 1927 1930 1933 1936 1939 1942 1945 1948 1951 1954 1957 1960 1963 1966 1969 1971 1975 1978 1981 1984 1987 1990 1993 1996 1999 2002 2005 2008 2011

60

sertés

kukorica

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás A kukoricatermelés ciklikus hullámmozgásának fel és leszálló ágai a vizsgált időszak elején néhány évre voltak tehetőek, majd 1932-től egy 10 éven át tartó dekonjunktúra jellemezte a ciklust, amit 32 éven keresztül az 1974-es csúcspontig tartó konjunktúra követett, majd a hullámzás 18 évig tartó csökkenő szakasszal folytatódott. 1992-től vette kezdetét az újabb felfutás. Az utóbbi években kis amplitúdójú hullámmozgás figyelhető meg. A 3. ábra alapján valószínűsíthető, hogy az elkövetkezendő időben az ezer főre jutó kukoricatermés mennyiségének konjunktúrája tovább fog emelkedni, ami a trend növekedését még jobban fel fogja erősíteni. A 3. ábra tanúsága szerint, a sertésállomány ciklusában az 40-es évektől a 80-as évek elejéig egy hosszan elnyúló konjunktúra figyelhető meg, majd ezt követte egy jóval rövidebb, alig tíz évig tartó leszálló ág, majd egy még ennél is kevesebb ideig (csupán 4 évig) tartó

128

emelkedés. Jelenleg, és vélhetően a jövőben is az állatállomány ciklusára a dekonjunktúra lesz a jellemző, ami a sertés jövőbeni előállításának negatív tendenciáját tovább erősíti. A KUKORICA ÉS A VÁGÓSERTÉS FELVÁSÁRLÁSI ÁRÁNAK ÉS FELVÁSÁROLT MENNYISÉGÉNEK CIKLIKUSSÁG 1992-TŐL NAPJAINKIG A továbbiakban elemzés tárgyát képezte a kukorica és a vágósertés felvásárlási árának, illetve felvásárolt mennyiségének elmúlt 21 évi alakulása. Az „Anyag és Módszer” című fejezetben leírtaknak megfelelően a trend, a szezonalitás és a véletlen hatásának kiszűrése után kerültek meghatározásra a ciklusok (4-5. ábra). A vizsgálatok alapján elmondható, hogy a kukorica felvásárolt mennyiségében négy, míg a vágósertés esetében öt ciklus figyelhető meg 1992 januárja és 2012 szeptembere között. A kukorica esetében a ciklusokon belül is volt egy-egy enyhébb hullámmozgás, ami a sertés idősorára nem volt jellemző. A ciklikus periódusok hossza 3 – 5 évre tehető. A kukorica felvásárolt mennyiségének hullámzása jelenleg felszálló ágban van, míg a vágósertését dekonjunktúra jellemzi. 4. ábra A kukorica és a vágósertés havi felvásárolt mennyiségének ciklusai 1992 és 2011 között (1991=100%) kukorica sertés 300

90 85 80 75 70 65 60 55 50 45 40

250 200 150 100 50 1992.jan. júl. 1995.jan. júl. 1998.jan. júl. 2001.jan. júl. 2004.jan. júl. 2007.jan. júl. 2010.jan. júl.

1992.jan. jún. nov. ápr. szept. febr. júl. dec. máj. okt. márc. aug. 2009.jan. jún. nov.

0

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás Megállapítást nyert, hogy a felvásárolt mennyiségek ciklikussága jóval hektikusabb képet mutat a vizsgált időszak alatt, mint ami az áraknál tapasztalható volt. A kukorica felvásárlási árának ciklusát jelenleg dekonjunktúra jellemzi, míg a sertését konjunktúra.

129

Az árak és a mennyiségek hullámzása együttesen, összefüggéseikben is elemzésre került. A ciklikus alakulást elemezve megállapítható, hogy az árak és a mennyiségek konjunkturális és dekonjunkturális szakaszai ellentétesen alakultak. 5. ábra A kukorica és a vágósertés havi felvásárlási árának ciklusai 1992 és 2011 között (1991=100%) 160 150 140 130 120 110 100 90 80 70 1992.jan. szept. máj. 1994.jan. szept. máj. 1996.jan. szept. máj. 1998.jan. szept. máj. 2000.jan. szept. máj. 2002.jan. szept. máj. 2004.jan. szept. máj. 2006.jan. szept. máj. 2008.jan. szept. máj. 2010.jan. szept. máj. 2012.jan. szept.

60

sertés

kukorica

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás Az analízis középpontjába az árak és a mennyiségek kapcsolatát leíró modellek meghatározása került, elsősorban a korrelációhányadosokból levonható következtetési céllal. Mint, ahogy azt már a korábbi vizsgálatok is alátámasztották (Hegedűsné, 2011) a kukorica ára és mennyisége közötti kapcsolat szorossága közepesnek mondható (R=0,57), és az ár változására a mennyiség 17 hónappal később reagált. A vágósertés árak és a volumenek késleltetett regresszió analízise rámutatott arra, hogy a felvásárlási ár változását a felvásárolt mennyiség 21 hónappal később követte (R=0,76). A sertés és a kukorica felvásárlási ára közötti sztochasztikus kapcsolat feltárására is mód adódott. Kimutatható volt, hogy a kukorica ára jelentős hatást gyakorolt a vizsgált időszak alatt a sertés (R=0,81) árszínvonalára. Ez azt bizonyítja, hogy a sertésárak nagyon érzékenyen reagálnak a piaci változásokra. A vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a kukorica árának változása 12 hónappal előzi meg a sertés árának változását. Az egyes évek részletes elemzése szükséges annak megállapításához, hogy mely tényezők befolyásolták az árak és a mennyiségek ciklusait. Ezen faktorok megismerése 130

általános következtetések levonására is lehetőséget biztosít. Hasznos információhoz jutottunk a KSH évente megjelenő Mezőgazdasági termelés (1999, 2000, 2003) valamint Mezőgazdaság (2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011) időszaki közleményeiből. Az alábbiakban ezekre támaszkodunk. A kukorica és a vágósertés árakat és mennyiségeket több tényező együttes hatása alakította ki. A kereslet és a kínálat egymásra hatása, az egyensúlyra való törekvés jelentős mértékben befolyásolta a hullámmozgásokat. A vizsgált növény idősorait az időjárás, a prognózisok, a támogatások, az intervenció, a külpiaci kereslet-kínálat, a bioetanol-gyártás, a hitelfelvételi feltételek nagymértékben befolyásolták. A vágósertés árakat és mennyiségeket szintén számos faktor együttes hatása alakította ki, mint például a kereslet, a kínálat, az import, az exportszubvenció, a garantált ár, az agrárpolitikai beavatkozások, és nem utolsó sorban a takarmányárak. Összefoglalásként elmondható, hogy a kukorica esetében megoldásra váró probléma az elaprózódott birtokrendszer, a túl széles fajtaválaszték, a jelentős minőségi különbözőségek, az export-árualap heterogenitása. A hazai vágósertés-termelés hatékonysága messze elmarad a legfontosabb versenytársakétól. Súlyos problémát jelent a lassú tömeggyarapodás, az alacsony szaporulat, a gyenge takarmányhasznosítás és a magas élőmunka igény. Az ágazat versenyképességének növelése elképzelhetetlen jelentős vertikális integráció nélkül.

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Bessenyei L. – Gidai E. – Nováky E. (1977): Jövőkutatás, előrejelzés a gyakorlatban. Módszertani kézikönyv, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 62-133 p. (2) Hegedűsné Baranyai N. (2007): Agrárgazdasági folyamatok vizsgálata idősor-modellek alkalmazásával Doktori (Ph.D) értekezés 83-99 p. – (3) Hegedűsné Baranyai N. (2011): A kukorica és a vágósertés felvásárlási árának és mennyiségének ciklikussága Gazdálkodás 55. évf. 7. szám 629-635 p (4) Hunyadi L. – Vita L. (2002): Statisztika közgazdászoknak. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 514-550 p. - (5) Jánossy F. (1975): A gazdasági fejlődés trendvonaláról. Magvető Könyvkiadó, Budapest 18-29 p. – (6) Kövesi I. (1973): Az állattenyésztés fejlődésének fő irányai és tényezői. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 144 p. (7) Központi Statisztikai Hivatal (Internet: www.ksh.hu)– (8) Magyar mezőgazdaság 1851-2000 (KSH 2000) – (9) Magyar statisztikai évkönyvek 1950-2011 – (10) Mezőgazdasági statisztikai évkönyvek 1999-2011 - (11) Rédey K. – Sipos B. (1983): Az árak előrejelzése idősorelemzési módszerekkel. Statisztikai Szemle 1983. 11. sz. 1141 p. (12) Tarsoly I. (1996-2000): Magyarország a XX. században. 2. kötet Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. Babits Könyvkiadó, Szekszárd 487-512 p.

131

A GAZDASÁGI FELSŐFOKÚ SZAKKÉPZÉSRŐL KIKERÜLŐ HALLGATÓKKAL SZEMBENI MUNKAERŐ-PIACI ELVÁRÁSOK AZ AGRIBUSINESSBEN KÁRPÁTINÉ DARÓCZI JUDIT – VÁGÁNY JUDIT Kulcsszavak: agribusiness, kompetencia, tudásmenedzsment, KKV, pályakezdők ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az európai uniós országok egy részében már évtizedek óta, Magyarországon 1998 óra folyik felsőfokú szakképzés. Az elmúlt években egyre elfogadottabbá vált ez a képzés. Eredményei között említhető például a dinamikus hallgatói létszámnövekedés, az ún. „híd-szerep” megvalósítása, a teljes körű jogi szabályozás, a szakmai innovációk megvalósulása, valamint a szakmai érdekvédelem, folyamatos kommunikációs fórumok biztosítása a szereplők és az együttműködők részére. Munkaerő-piaci szinten azonban a felsőfokú szakképzésben végzett hallgatók száma csak az utóbbi néhány évben érte el a kritikus szintet, ezért a sikerességről eddig nem sok információ állt rendelkezésre. Átfogó vállalkozáskutatásunk keretében kérdőíves vizsgálatot folytattunk, melynek egyik célja a gazdasági felsőfokú szakképzésből kikerülő pályakezdőkkel szembeni munkaerő-piaci elvárások elemzése volt. Jelen tanulmányunkban az agribusinessre koncentrálunk, mivel ez a komplexum jelentős mértékben hozzájárul a nemzetgazdaság összteljesítményéhez, és bemutatjuk, hogy ebben az egységben milyen készségeket, képességeket várnak el leginkább a pályakezdőktől. LABOUR-MARKET EXPECTATIONS TOWARDS ENTRANTS WITH HIGHERLEVEL VOCATIONAL TRAINING DIPLOMA IN AGRIBUSINESS Keywords: skill, competences, knowledge management, National Qualifications Register, career entrant Summary Higher-level vocational training has been part of many EU countries for decades. In Hungary this type of training started in 1998 and it is becoming more and more accepted. Some of the positive outcomes of higher-level vocational training are the dynamic growth of student numbers, the intermediary role between secondary and tertiary education institutions, the establishment of complete legal conditions, the enhancement of professional innovation and professional representation. Also, as a result of the operation of higher-level vocational

132

schools continuous communication is permitted between participants and collaborators. As far as the level of labour-market is concerned the number of students has only reached a critical mass recently so there are no research results regarding the success of those possessing a higher-level vocational training diploma. In our comprehensive research we used questionnaire to map labour-market expectations towards those with higher-level vocational training diploma. Present study focuses on agribusiness since it has a considerable contribution to the national economy. The study summarizes the expected skills and abilities in the agribusiness. KIHÍVÁSOK - VÁLASZOK A globális verseny növekedése, a gyors technológiai fejlődés, az új informatikai technológiák, a fenntartható fejlődés igénye, a munkanélküliségi ráta emelkedése, a globális válság, a klímaváltozás okozta kihívások az Európai Uniót sem kerülték el. A Európai Tanács ezért

2008-ban

a

Koppenhágai

Nyilatkozatban

megfogalmazta

a

legjelentősebb

irányvonalakat, többek között a human tőkébe, valamint az emberek egész életen át tartó tanulásába történő befektetést, a magas színvonalú oktatás megvalósítását, ezáltal a tudásalapú társadalom kialakulásának elősegítését, a paradigmaváltás megvalósítását. A későbbiekben még nagyobb hangsúlyt kaptak a fent felsorolt irányvonalak: az Európa 2020 célkitűzései között a legfontosabb öt cél közé is bekerült az oktatás, ezen belül is az, hogy egyrészt 10% alá kell csökkenteni a lemorzsolódási arányt, másrészt el kell érni, hogy a 30-34 év

közötti

uniós

lakosok

legalább

40%-a

felsőfokú

végzettséggel

rendelkezzen

(Magyarország vállalása ez utóbbiban 30,3%) (Európa 2020). A vállalkozások sikerének egyik fontos előfeltétele a tudás rendelkezésre állása. A tudásbázis hozza mozgásba a vállalkozás folyamatait, teremti meg a siker esélyét. (Gaál, 2001). Márpedig az emberi erőforrás-menedzsment hatékony alkalmazása a szervezet számára versenyelőnyt jelent (Harrison és St. John, 1998). A munkaerő-piacon a kereslet és a kínálat nincs egyensúlyban. Az oktatáspolitika is felelős abban, hogy a rendelkezésre álló munkaerő képzettsége és a munkáltatók által igényelt szakképzettség között jelentős a különbség. (Halmos, 2000) A felsőoktatási intézményeknek nehéz eldönteni, hogy képzési portfóliójukba mit vegyenek be, onnan mit vegyenek ki. Magyarországon a mezőgazdasági termelés kedvező lehetőségeinek kihasználása mindig is az agrárpolitika fontos eleme volt, bár az utóbbi évtizedekben fokozatosan csökkent az agrárágazat egészének súlya és jelentősége. A mezőgazdasági alapanyag-előállítás szorosan összekapcsolódik az inputokat előállító ipari háttérrel, valamint a feldolgozó és kereskedelmi 133

tevékenységekkel. Ezek összességében már igen jelentős nemzetgazdasági súlyt képviselnek: az

agribusiness-nek

nevezett

komplexum

hozzájárulása

a

nemzetgazdaság

összteljesítményéhez 14-15%-ra tehető (Székely, 2010). Magyarországon az agrárszektor súlya mind a GDP előállításában, mind pedig a munkaerő foglalkoztatásában és a megélhetés biztosításában jelentősebb, mint az Európai Unió átlagában (Fekete et al., 2007): a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a 2008-as 4,4%-ról 2011-re 4,85 %-ra nőtt, a szellemi foglalkozásúak aránya azonban 2008-ról 2012-re 1,47%-ról 1.35%-ra esett vissza. (KSH, 2012) A GDP előállításában a mezőgazdaság részaránya a 2006-os 4,2%-ról 2011-re 4,5%-ra nőtt. Egyre többen felismerik, hogy a siker kulcseleme a minőség, a minőség pedig az emberek munkájának eredménye. (Igalens, 1993; Nemeskéri, 2002) Nagy jelentőségű tehát, hogy a minőség folyamatos fejlesztésére, illetve a termékek biztonságának a növelésére fokozott figyelmet fordítsunk. Minőségi agrárfordulat csak úgy remélhető, ha a minőség valamennyi meghatározója minőségorientáltan fejlődik. Éppen ezért tehát nemcsak a terméket és annak piaci megjelenését szükséges menedzselni, hanem a termék előállításában tevékenykedő emberi erőforrást is. (Fekete et al., 2007) A mezőgazdasági munkafolyamatok, amelyben az emberi erőforrásokat vizsgáljuk, sajátos munkakörülményeket jelentenek, ráadásul jelentős részük ugyan gépesíthető, de nem automatizálható, és az ember közreműködése a technikai eszközök üzemeltetésében is nélkülözhetetlen. Ezekhez a feltételekhez, a technikai, időjárási változásokhoz a munkavégzés során folyamatosan alkalmazkodni kell. (Csete–Láng, 1999). Ez szakmai felkészültséget, problémamegoldó képességet, önállóságot, gyors döntéshozatalt és alkalmazkodóképességet igényel. Ezekkel az elvárásokkal ellentétben Magyarországon a mezőgazdaságban alkalmazott munkaerő szakképzettsége – különösen a más ágazatokkal való összehasonlításban – alacsony. Dorgai és munkatársai (2000) vizsgálatai szerint (kis- és középméretű szervezetekben az ország különböző részeiről) 1980-ban a mezőgazdaságban dolgozó aktív keresők közel háromnegyedének, vagyis 73,4 százalékának csupán általános iskolai végzettsége volt, ami kedvezőtlen korösszetétellel is párosult, a foglalkoztatottak életkor szerinti összetétele egyre kedvezőtlenebb, csökken a fiatalok aránya. Az általános iskolai végzettségűek aránya igen magas, a más ágazatoktól való lemaradás az elmúlt években sem szűnt meg. (KSH, 2012.) A munkaerő-piaci vizsgálatok és elemzések egyértelműen bizonyítják, hogy hazánkban is Európa valamennyi országához hasonlóan - a munkavállalók és álláskeresők munkaerő-piaci pozícióját elsősorban a képzettségi szint határozza meg, azaz a magasabban képzettek, a többet tudók nagyobb eséllyel, rövidebb idő alatt, a legkisebb kompromisszumokkal képesek a nekik leginkább megfelelő munkahelyet elnyerni, megszerezni. (Czuczor, 2001) 134

AZ FSZ-KÉPZÉS KIALAKULÁSA, NEMZETKÖZI TAPASZTALATAI A hetvenes évektől egyre több államban társadalmi és gazdasági igény mutatkozott a rövid képzési idejű, felsőfokú szakképzési programok iránt. (Farkas P., 2009.) Ennek legfőbb oka az volt, hogy felgyorsult az érettségit adó középiskolák expanziója is, így egyre több érettségizett szerzett formális jogosultságot a felsőoktatási intézményekbe való bejutásra. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy egyrészt az érettségizettek egy része nem felel meg a tudományos igényű felsőoktatás követelményeinek, másrészt ilyen nagy tömegű diplomás munkaerőt a munkaerőpiac sem tud fogadni. Éppen ezért szükség volt egy olyan képzési formára, amely naprakész, azonnal alkalmazható gyakorlatias, de magas szinten kvalifikált munkaerőt bocsát ki. Az igényeket kielégítendő képzési formákat több országban is bevezették. Itt kell megemlíteni, hogy a fejlett OECD-tagállamok oktatási- és szakképzési rendszerei nagy eltéréseket mutatnak egymástól, aminek következtében az érettségi utáni rövid szakképző programok is nagy eltérést mutatnak.1. A francia felsőfokú szakképzés néhány vonása nagyon hasonlít a magyarországihoz, eltérő azonban a végzettség munkaerő-piaci megítélése, a felsőfokú szakképzésben szerzett kreditek beszámításának mértéke, a képzés gyakorlatorientáltsága. A DUT-diploma ugyanis magas értékű a francia munkaerőpiacon, a krediteket teljes mértékben beszámítják, és a képzésben jelentős a gyakorlat aránya. A magyar felsőfokú szakképzés helye, szerepe a felsőoktatásban A magyar felsőfokú szakképzés a felsőoktatási tanulmányokba is beszámítható képzésnek minősül és a nemzetközi standardnak megfelelően ISCED 5B2 szintként kerül besorolásra az érettségi utáni szakképzések között3. A képzés 4 féléves, melynek végén a hallgatók az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképzettséget szereznek, mellyel egyrészt képesek elhelyezkedni a munkaerő-piacon, másrészt továbbtanulhatnak a felsőoktatás valamelyik alapszakán, ahol a tanulmányaik során megszerzett kreditek egy részét beszámítják Magyarországon először az 1998/1999-es tanévben indult felsőfokú szakképzés. Az elmúlt években egyre ismertebbé és elfogadottabbá vált ez a képzési forma, hiszen, míg 2000-ben a 1

Részletesen lásd Soltész, 1993; Farkas P., 2009 Három nemzetközi szervezet: az UNESCO, az OECD és az EU statisztikai céllal kidolgozta - az oktatásinevelési, illetve a képzési formák egységes nemzetközi értelmezése érdekében – az oktatás nemzetközi szabvány osztályozási rendszerét (International Standard Classification of Education – ISCED), amelynek alkalmazását kötelezővé tették a tagországok és a társult országok számára. 3 Az 1. számú mellékletben részletesen szerepel „Az iskolarendszerű közé- és felsőoktatás szerkezete életkor, évfolyam és az oktatási programok nemzetközi besorolási szintje szerint” című ábra. (Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2010/2011.) 2

135

felsőoktatási hallgatók létszámához viszonyítva csupán 2%-os arányt képviselt, addig 2011ben ez az arány már 5,7%4 volt. (Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2010/2011.) A hallgatói összetétel spektrumának szélesedése folyamatos alkalmazkodásra készteti a felsőoktatási intézményeket. A vállalatok igényeinek szélesedése jól képzett munkaerő kibocsátására, kutatás-fejlesztésre, innovációra, a törvényi háttér változása rugalmasságra, ösztönzi

az

intézményeket.

A

Kormány,

mint

a

legfőbb

finanszírozási

szerv,

versenyképességet vár el, és az intézmények fejlődési területeit a finanszírozás mértékével határozza meg (azok a kutatási területek fejlődnek, amelyeket anyagi támogatásban részesítenek). A felsőoktatási intézményeknek tehát a stakeholderek (hallgatók, vállalatok, kormányzat) megváltozott és eltérő igényeinek figyelembevétele mellett kell a missziójukhoz kapcsolódó stratégiai döntéseket hozni, ahhoz, hogy jól tudják magukat pozicionálni. (Vught, F.A., et al., 2010) Ugyanakkor megállapítható, hogy míg az európai felsőfokú szakképzési programok legtöbbje gyakorlatias, magas munkaerő-piaci elfogadottsággal bíró, szakképző programok, és hídszerepük általában nem a gyengébbek számára nyújtott felzárkóztatásban rejlik, hanem abban, hogy a szakmunkás-végzettségű, érettségivel nem rendelkezők számára is megnyitják a magasabb szintű végzettségek és az igényes munkahelyek lehetőségét. (Udvardi-Lakos, 1995.; Gibson–Dobay, 1997; (Cuddy–Leney, 2005), addig a magyar felsőfokú szakképzésnek nem igazán sikerült beilleszkednie a Bolognai képzési struktúrába. A magyar felsőfokú szakképzés során megszerzendő tudás elsődleges célja a gyakorlatban használható vagy igény vezérelt tudás, azaz a szükséges kompetenciák megszerzése. A munkaerő-piacon a kompetencia a dolgozónak a munkához elvárt tudását, a feladatok elvégzéséhez szükséges képességét jelenti. Így a foglalkozásokhoz, munkakörökhöz, illetve szakképesítésekhez

rendelt

kompetenciák

meghatározzák

a

dolgozóktól

elvárt

követelményeket. A szakképesítés kompetenciaprofilja ennek megfelelően a személy egységes kompetenciakészletének két vetületéből, a feladatprofilból és a tulajdonságprofilból áll. (Borbély 2008.) A tulajdonságprofilon belül három fő csoport került definiálásra: a személyes, a társas és a módszer-kompetenciák. A három csoportba összesen mintegy nyolcvan személyiségtulajdonság lett besorolva – szakképesítésenként differenciáltan.5. A fentiek tükrében a felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatóknak a képzési program végére – és annak eredményeként – el kell érnie az aktív és önálló tevékenység szintjét. A kutatásunk során azzal a feltételezéssel éltünk, hogy egyrészt a munkaerőpiac a felsőfokú gazdasági szakemberek közül inkább a diplomásokat keresi, mint az OKJ-s végzettségűeket, 4 5

A felsőoktatásban összesen 361347 főből 20441 fő vett részt a felsőfokú szakképzésben. Részletesen lásd: Gaskó (2010), Golnhofer (2010), Modláné (2010), Zachár (2010).

136

másrészt az agribusiness-ben működő vállalkozásoknak más elvárásai vannak a diplomás és nem diplomás felsőfokú (OKJ-s) végzettségű pályakezdőkkel szemben, mint a többi ágazatban működő vállalkozásoknak. ANYAG ÉS MÓDSZER A munkaerő-piaci elvárások tisztázására primer kutatást végeztünk a vállalkozások körében. Átfogó kutatásunk következő szakaszában a hallgatói vélemények feltárására kerül sor, valamint a kvantitatív kutatást kiegészítő kvalitatív kutatás során a vizsgált felsőoktatási intézményekben irányított interjút szeretnénk készíteni egyrészt az intézmények vezetőivel, másrészt a felsőfokú szakképzés vezetőivel. Jelen tanulmányban a munkaerő-piaci elvárások feltárására irányuló kutatás legfontosabb részeredményei kerülnek ismertetésre. A vállalkozásokról szóló kérdőíves vizsgálat 2012 márciusa és szeptembere között zajlott, és profitorientált, illetve nonprofit szervezetekre terjedt ki. Kérdőívünk 1. változatát próbalekérdezéssel teszteltük, melybe az Általános Vállalkozási Főiskola hallgatóit, valamint 12 vállalkozást vontunk be. Az elméleti bevezetőben felsorolt kompetenciák körét a tesztelés eredményének tükrében szűkítettük és a végleges kérdőívben már csak a 20 leggyakrabban említett kompetenciára kérdeztünk rá.6 Az intézmények vezetőit/középvezetőit kérdezőbiztosok segítségével kerestük fel és kértük meg a vizsgálatban való részvételre. A kérdezőbiztosok számára előzetes felkészítést tartottunk, valamint kitöltési útmutatót mellékeltünk számukra. A válaszadás önkéntes volt. A válaszadóktól egyrészt eldöntendő, másrészt 7 fokozatú Likert-skálán történő értékelést kértünk, harmadrészt pedig kiegészítő szöveges megjegyzés/vélemény kifejtésére is lehetőséget adtunk. A vizsgált szakaszban kérdezőbiztosaink összesen 895 kérdőívet töltettek ki. A válaszadási hajlandóság jó volt: a megkérdezett intézmények 87%-a a kérdések több, mint 90%-át megválaszolta. Az ellenőrzés során helytelen, vagy hiányos, vagy nem megfelelő személy

6

Ezek a következők: megbízhatóság; probléma-megoldási készség; szaktudás alkalmazása a gyakorlatban; pontos, precíz munkavégzés; önállóság; kommunikációs képesség; együttműködés; munkabírás, terhelhetőség; fejlődőképesség, önfejlesztés; kreativitás; tanulási, fejlődési képesség; kapcsolatépítés képessége; teljesítmény-, ill. eredményorientáltság; szervezési készség; stressztűrő-képesség; elemzőkészség, analitikus szemlélet; kezdeményezőkészség; rugalmasság; motiválási képesség; munka iránti alázat, intenzív munkavégzés. A felsoroltakon kívül a megkérdezettek fontosnak tartották a nyelvtudást, valamint a számítógépes ismeretet, ezért ezeket is bevontuk a követelmények közé.

137

(vezető) által történt kitöltés miatt 85 kérdőívet értékelhetetlennek minősítettünk, így összesen 810 értékelhető kérdőívet dolgoztunk fel. A kérdőívek kódolása Excel 2007 programmal történt, az adatokat pedig SPSS 18 program segítségével elemeztük. A statisztikai értékelés gyakorisági vizsgálatok segítségével és kereszttábla-elemzéssel történt. EREDMÉNYEK A megkérdezett vállalkozások tevékenység szerinti besorolása a TEÁOR fő gazdasági ágai szerint történt. Az agribusiness-ben működő vállalkozások aránya a mintában: 37 %. Cégformáját tekintve a megkérdezett vállalkozások több mint 60%-a jogi személyiséggel rendelkező (kft, nyrt, zrt.), míg 12,2%-a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (bt, kkt.). Az egyéni vállalkozók 15,2%-ban szerepeltek a mintában, a többiek pedig a nonprofit szférából kerültek ki. A vállalkozások alkalmazotti létszám szerinti megoszlása7 a következő: a mikrovállalkozások több, mint 60%-os arányban szerepelnek a mintában, a kisvállalkozások a minta 17,2%-át, a középvállalkozások a 9,8%-át, a nagyvállalatok pedig a minta 12,5%-át teszik ki. Pályakezdőket

a

megkérdezettek

58,6%-a

alkalmaz,

az

agribusiness-ben

működő

vállalkozásoknál ez az arány magasabb (63%). Diplomás szakemberekre az összes megkérdezettek 73,5%-ának van szüksége, (az agribusiness-en belül ez az arány: 71,3%), míg felsőfokú, nem diplomás (OKJ-s végzettségű szakemberre) a megkérdezettek 78,3%-a tart igényt (az agribuseness-nek a 81,2%-a). (1.ábra) 1. ábra

80,0% 70,0% 60,0% 50,0% 40,0% 30,0% 20,0% 10,0% 0,0%

67,3% 66,4%

Agribusiness Összesen 14,9% 14,6%

13,9% 11,9%

4,0% 7,1%

Egyiket sem Csak OKJ-st

Csak Diplomást

Mindkettőt

Alkalmaz-e és milyen összetételben diplomás és/vagy OKJ-s végzettségű szakembereket? Forrás: Saját szerkesztés 7

A KKV-k méretének meghatározásánál a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. tv. által definiált kategóriákat tekintjük alapnak, mely szerint a mikrovállalkozás 0-9 főt, a kisvállalkozás 10-49 főt, a középvállalkozás pedig 50-249 főt foglalkoztat.

138

Ebből arra lehetne következtetni, hogy a vállalkozások előnyben részesítik az OKJ-s végzettségű

szakembereket

a

diplomásokkal

szemben.

Azonban

arra

kértük

a

megkérdezetteket, hogy 0-6-os skálán értékeljék, hogy mennyire van szükségük az adott végzettségű szakemberekre 8 A válaszok részletesebb elemzése során kiderült, hogy diplomásokra mégis nagyobb szükségük van a vállalkozásoknak, mint nem diplomás, felsőfokú végzettségű szakemberekre. A diplomások esetében a válaszolók 59,9%-a jelölte meg a 6: „elengedhetetlenül szükség van rájuk”, vagy az 5: „fontos szerepet töltenek be” kategóriát, míg a felsőfokú, nem diplomás szakemberekre kevesebben jelölték meg az 5- 6. kategóriát (43,2%), ugyanakkor a 3-as, 4-es minősítést a diplomásoknál 25,3%-ban, az OKJ-s végzettségűeknél 41,4%-ban jelölték meg a megkérdezettek. Az agribusiness-ben ez az arány a következőképpen alakult: a diplomásoknál a megkérdezettek 44,5%-a a 4-es minősítést jelölte meg, 31,4%-uk pedig a 6-ost. Mindössze a válaszadók 7,3%-a jelölte az 5-ös minősítést. Az OKJ-s végzettségűeknél nem volt ilyen nagy eltérés az agribusiness-ben: 6-os minősítést 15,9%-uk, 5-öst a 25,6%-uk, míg 4-est 23,2%-uk adott. A megkérdezés időpontjában a vállalkozások a diplomás gazdasági szakembereket jobban keresték, mint a felsőfokú, nem diplomás (OKJ-s) végzettségűeket mind a teljes mintában, mind pedig az agribusiness-ben. (lásd 2. ábra) 2. ábra 90,0% 80,0% 70,0%

77,2% 67,2%

60,0% 50,0% 40,0%

Agribusiness

30,0%

Összesen

20,0% 10,0% 0,0%

5,0%

6,1%

Egyiket sem Csak OKJ-st

8,9%

13,2%

Csak Diplomást

8,9%

13,5%

Mindkettőt

Jelenleg keres-e diplomás és/vagy OKJ-s végzettségű szakembereket? Forrás: Saját szerkesztés 8

0: egyáltalán nincs szükség, 6: elengedhetetlenül szükség van rájuk.

139

A pályakezdőkkel szembeni elvárások megismeréséhez arra kértük a válaszadókat, hogy a megjelölt kompetenciák közül válasszák ki az általuk legfontosabbnak ítélt öt kompetenciát, majd azokat értékeljék 0-6-os skálán fontosságuk szerint. A kompetenciák fontosságát egyrészt az jelzi, hogy hányan jelölték meg, másrészt az, hogy milyen fontosnak tartják. A két szempontot vizsgálva hasonló sorrendet kapunk. (3. ábra). 3. ábra A mintában összesen

Az Agribusiness-ben

Kompetencia Kompetencia % % megbízhatóság9 63,5% szaktudás 64,9% pontosság 46,3% megbízhatóság 59,1% szaktudás 45,3% terhelhetőség 51,4% önállóság 40,5% önállóság 46,6% probléma megoldás 38,2% probléma megoldás 38,9% terhelhetőség 32,1% pontosság 32,8% kommunikációs képesség 27,0% alázat 25,7% fejlődőképesség 21,6% szervezési készség 20,6% nyelvtudás 19,3% fejlődőképesség 18,6% csoportmunka 18,6% csoportmunka 17,9% kapcsolatépítés 16,9% motiválási képesség 17,2% stressztűrő képesség 16,2% nyelvtudás 16,6% számítógépes ismeretek 15,9% kapcsolatépítés 15,9% alázat 13,5% számítógépes ismeretek 15,5% szervezési készség 9,1% kommunikációs képesség 13,2% proaktivitás 7,8% stressztűrő képesség 9,5% analitikus szemlélet 7,4% proaktivitás 4,1% motiválási képesség 4,4% analitikus szemlélet 3,7% A megkérdezettek megoszlása a pályakezdőkkel szembeni elvárásaik szerint Forrás: saját szerkesztés

A teljes mintában mindkét szempont szerint a legfontosabb kompetencia a megbízhatóság, (átlagosan 5,71 ponttal értékelve). A második helyen a pontosság áll (átlagosan 5,66 ponttal), a harmadik legfontosabb elvárás pedig a szaktudás alkalmazása a gyakorlatban (5,62 ponttal). Az agribusiness-ben kicsit eltérően alakultak ezek az elvárások. Első helyen szerepelt a szaktudás alkalmazása a gyakorlatban (átlagosan 5,77 ponttal, ezt követte a megbízhatóság (átlagosan 5,66 ponttal, majd a terhelhetőség (átlagosan 5,5 ponttal). Érdemes azonban megjegyezni, hogy az eredmények összecsengnek a korábbi vizsgálatok eredményeivel (lásd: Fekete et al., 2007), ugyanis a szakmai felkészültség, a problémamegoldó képesség és az önállóság az első öt legfontosabb elvárás között szerepelt és az alázat is a 7. legfontosabb 9

többet is jelölhettek, ezért a százalékok összege nem adja a 100-at.

140

elem.. A stressztűrő képességet és a nyelvtudást az agribusiness-ben kevésbé tartják fontos elvárásnak. A munkaerő-piaci elvárások elemzése után tehát látható, hogy a pályakezdőktől milyen készségeket, képességeket várnak el a vállalkozások vezetői. A kutatás részeredményei alapján megállapítható tehát, hogy egyrészt a diplomás gazdasági szakemberek iránt nagyobb a munkaerő-piaci kereslet, mint a felsőfokú, nem diplomás gazdasági szakemberek iránt, másrészt az agribusiness a diplomás és nem diplomás gazdasági szakemberekkel szembeni elvárásai eltérnek a többi ágazatban működő vállalkozások vezetőinek elvárásaitól. Irodalomjegyzék (1) Cuddy, N. – Leney, T. (2005): Berufsbildung im Vereinigten Königreich Kurzbeschreibung. Cedefop Panorama series; 112 Luxemburg: Amt für amtliche Veröffentlichungen der Europäischen Gemeinschaften. http://www2.trainingvillage.gr/etv/publication/download/panorama/5159_de.pdf (2) Czuczor József (2001): Diplomások a munkaerő-piacon. Tudásmenedzsment II. évfolyam 1. szám (3) Európa 2020 – Kiemelt uniós célok a gazdasági növekedés terén www.ec.europa.eu/europe2020/reaching-the-goals/targets/index_hu.html (Letöltés: 2013. január 15.) (4) Farkas P. (2009): A felsőfokú szakképzés nemzetközi tapasztalatai. Fehérvári A. - Kocsis M.(Szerk.): Felsőfokú? Szakképzés? Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. (5) Fekete R.- Hajós L. - Miskolcziné Mikáczó A. (2007): Emberi erőforrások és minőség a mezőgazdaságban. Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Humántudományi, Nyelvi és Tanárképző Intézet, Gödöllő http://www.avacongress.net/ava2007/presentations/vms1/7.pdf (Letöltve: 2013. 04. 04.) (6) Gaál Z. (2001): Tudásmenedzsment: a HR-szakemberek úton a siker felé?! Tudásmenedzsment II. évfolyam 1. szám (7) Gaskó K. (2010): Autonómia és felelősségvállalás. Áttekintés az Országos Képzesítési Keretrendszer számára. OFI TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004. A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése. Budapest. (8) Golnhofer E. (2010.): Az Attitűd. Áttekintés az Országos Képesítési Keretrendszer készítői számára. OFI TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004.A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése. Budapest. (9) Gibson M. – Dobay P. (1997): Az akkreditált felsőfokú szakképzés Nagy-Britanniában I–II– III. Magyar Felsőoktatás, 8–9–10. sz. (10) Halmos Cs. (2000): Harmónia vagy diszharmónia? Foglalkoztatáspolitika és emberi erőforrás-gazdálkodás – Európai Uniós összehasonlításban Tudásmenedzsment 21. sz. (11) Harrison, J.-St. John, C. (1998): Strategic Management of Organizations and Stakeholders Concepts and Cases. South-Western College Publication. 90.p.

141

(12) Igalens J. (1993) Repenser la gestion des ressources humaines, (Szerk. Julienne Brabet) Economica, Párizs (13) Modláné Görgényi I. (2010.): A szakképzéshez kapcsolódó képzési követelmények elemzése, összefoglalása. OFI TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004. A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése. Budapest. (14) Nemeskéri Gy. (2002): Minőségügyi törekvések humánpolitikai támogatottsága. Munkaügyi Szemle 1. sz. (15) Soltész Péter (1993): Áttekintés a fejlett országok nem egyetemi felsőoktatásáról. Kézirat. Budapest, Művelődési és Közoktatási Minisztérium. (16) Udvardi-Lakos Endre (1995): Adalékok az akkreditált felsőfokú szakképzés rendszerfejlesztő munkájához: a francia IUT. Kézirat. 43 p (17) Vught, F.A., Kaiser, F., File, J.M., Gaethgens, C., Peter, R., Westerheijden, D.F- (2010) UMap The European Classification of Higher Educations Institutions, CHEPS Enschede http://www.u-map.eu/news/final-report.doc/ (Letöltés: 2013. 03. 27.) (18) Zachár László (2010): A szak- és felnőttképzési alrendszer OKKR-adaptációjának táblázatos összefoglalása és értelmezése. OFI TÁMOP-4.1.3-08/1-2008-0004. A felsőoktatási szolgáltatások rendszerszintű fejlesztése. Budapest. Szerzők: Név: Munkahely: Beosztás: Levelezési cím: Telefon: E-mail cím:

Kárpátiné Daróczi Judit Általános Vállalkozási Főiskola, Vállalkozás-menedzsment Tanszék Főiskolai adjunktus 1114 Budapest, Villányi út 11-14. 06-1-381-8114 [email protected]

Név: Munkahely: Beosztás: Levelezési cím: Telefon: E-mail cím:

Vágány Judit Általános Vállalkozási Főiskola, Vállalkozás-menedzsment Tanszék Főiskolai tanár 1114 Budapest, Villányi út 11-14. 06-1-381-8114 [email protected]

142

MAGYARORSZÁG SZARVASMARHAHÚS-EXPORTJÁNAK VÁLTOZÁSA 1999-2011 KÖZÖTT MÉSZÁROS KORNÉLIA Kulcsszavak: import fedezeti arány, Herfindahl-Hirschmann-index, külkereskedelem, célpiacok vizsgálata, EU27, ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Magyarország nettó importőr volt 2010-2011-ben az élő szarvasmarha és marhahús külkereskedelmét tekintve, habár fogyasztása nem jellemző hazánkban. Ez a kedvezőtlen folyamat a válság utáni években bontakozott ki, előtte a szarvasmarha exportunk meghaladta behozatalunkat. A tanulmányban vizsgálatra került, 1999-2011 között az EU27 piacán, az élő szarvasmarha, valamint a marhahús kivitelünk célpiacai és a szállított mennyiségek jelentősége. Az export szerkezetét feltárva látható, hogy kivitelünket leginkább az élő szarvasmarha jellemzi. A Herfindahl-Hirschmann-index kiszámításával pedig a célpiacok elaprózottságára derült fény. A célországok között pedig nem csak a szomszédos országokat találhatjuk meg, hanem nyugat-európai importőröket is. A szarvasmarha kereskedelemben a hűtött-fagyasztott hússal való kereskedelem növelése, valamint a szomszédos országok piacaira való belépés segítene a külkereskedelmi mérleg aktívvá tételében. Ezen felül növelhető lenne a jelenlegi célpiacokra való szállított mennyiség anélkül, hogy a célpiaci koncentráció veszélyesen megnőne. HOW THE HUNGARIAN BEEF EXPORT CHANGED BETWEEN 1999 AND 2011 Keywords: import proportion of export, Herfindahl-Hirschmann-index, foreign trade, study of destination market, EU27, SUMMARY Hungary was net importer in a foreign trade of live beef cattle and beef in 2010 and 2011; however the consumption of this product is not typified. This unfavourable process started after the financial crisis. Before this period the beef cattle export was more than the import. This study examines the target market and quantity of live beef cattle and beef foreign trade between 1999 and 2011. The structure of export shows that the Hungarian export includes live beef cattle in its main part and it includes beef export only marginally. According to the 143

Herfindahl-Hirschmann-index the target markets are small. The destination countries are not only the neighbour countries but West European countries, too. The foreign trade balance in beef trade could be made active by the increasing of the trade and by the and by the entrance to the frozen-chilled beef markets of neighbour countries. In addition, the quantity of transported products to current markets could be increased without the increasing of target market concentration to an unsafe level. BEVEZETÉS A marhahúsfogyasztás hazánkban nagyon alacsony, ezért az előállított hús jelentős része exportra kerül. Mezőgazdasági külkereskedelmünkben évek óta probléma a feldolgozott termékek kivitelének alacsony és behozatalának magas aránya (Popp-Székely, 2011). Ez a kiviteli szerkezet marhahús exportunkra is jellemző, amely kevesebb bevételt tesz lehetővé, mint a feldolgozott formában történő exportálás (Ózsvári et al, 2001; Ózsvári et. al., 2003; Bojtárné, 2011; Mészáros et al., 2011). A másik nagy probléma, hogy az uniós csatlakozás után jelentősen lecsökkent a marhahús kiviteli szintje (1. ábra), amelyet csak egy kis ideig tudott ellensúlyozni a keresztezett élő szarvasmarha külkereskedelme. A válság hatása a 2009-es évben egy kis visszaesést, majd 2010 után jelentős hanyatlást okozott az értékekben. Így hazánk egy olyan termékben lett nettó importőr, amelyet saját termelésből is tudna fedezni. 1. ábra Magyarország szarvasmarha és marhahús külkereskedelmi mérlege (1999-2011)

Forrás: Eurostat alapján saját számítás, 2013

144

Poór (2009) szerint a hazai húspiacról összefoglalóan megállapítható, hogy kedvezőtlenül alakult a csatlakozás utáni külpiaci pozíciója, amely mintegy előre vetíthette a 2008-as válság negatív következményeit. ANYAG ÉS MÓDSZER Az Eurostat adatbázisa szolgáltatta az alapot a tanulmányhoz, amely az ENSZ által használt SITC (5 számjegyű) kategóriákat veszi alapul a külkereskedelem vizsgálatára, állatfajokra bontva azokat. A fő hangsúly az élő állat kereskedelmen belül a szarvasmarha kereskedelemre, valamint a hűtött és fagyasztott áruk kategóriáján belül a szarvasmarha hús kereskedelmére került. Az adatok mindazon szarvasmarha és szarvasmarhahús kereskedelmét tartalmazzák, amelyek az országhatárt átlépve vágási céllal eladásra kerültek, függetlenül attól, hogy húsmarha vagy tejiparból származó melléktermék. Az import exportfedezettségi mutatójának (Török, 1996) segítségével, meghatározásra került, hogy Magyarország nettó importőr vagy nettó exportőr a vizsgált termékkört tekintve:

C

Xi Mi

ahol: Xi i termék exportja, Mi i termék importja. A mutató jelentése: adott termék exportja hány %-a az importjának. Ha 1-nél nagyobb értéket vesz fel, akkor exporttöbbletet jelez, tehát a vizsgált ország i termékből nettó exportőr. Logaritmikus skálán ábrázoltam az eredményt, amely segítségével könnyebb az értelmezés, valamint a kiugró adatok is láthatók. A következő lépésként megállapításra került, hogy mennyire koncentrált a magyar élő szarvasmarha és fagyasztott-hűtött marhahús export. Ebben a Herfindahl-Hirschmann-index segített (Fertő, 2006; Nyárs, 2005). n

H   Z i2 i 1

Z - az értékösszegből való részesedés (%)

A mutató maximális értéke 1, amely a teljes koncentrációra utal. Az index tulajdonképpen nem más, mint az értékösszegből való részesedések önmagukkal súlyozott számtani átlaga. Vizsgálatra került továbbá, hogy mely országokba exportál Magyarország élő szarvasmarhát, vagy marhahúst. A vizsgált időszakot (1999-2011) három részre osztottam:

145

1.) 1999-2003: Magyarország csatlakozása előtti időszak 2.) 2004-2008: csatlakozás utáni, válság előtti időszak és a 3.) 2009-2011: válság utáni időszak. 2008 első félévében még nem volt érezhető az Amerikából kiinduló válság Magyarországon, ágazatilag a GDP-ben kis súllyal szereplő mezőgazdaságnak volt a legnagyobb a hozama, a jó terméshozamoknak köszönhetően. Ugyanakkor az exportmérséklődés az iparban és az építőipar visszaesése már ekkor, kismértékben érzékelhető volt. A 2008-as válság októberben érte el ténylegesen hazánkat, amelyet a mezőgazdaságban tudott tompítani a rekordtermés 2009-ben való értékesítése (Lengyel-Fejes, 2010). A kelet- és közép-európai országokban is csak a 2008-as év utolsó negyedévében lettek érezhetőek a válság negatív hatásai (Farkas, 2012). Ezért a 2008-as évet még a válság előtti időszakba soroltam be. Az egyes időszakokra lebontva először külön elemezésre került, hogy az egyes országok mennyire önellátóak a szarvasmarhahús tekintetében. Az elemzés során a marha vágásokból származó hús mennyisége (kg) került korrigálásra a marhahús export, illetve import mennyiségével (kg), melynek eredménye, hogy mennyi marhahús áll rendelkezésre fogyasztás szempontjából. Majd meghatározásra került, hogy ennek a húsmennyiségnek hány %-a származik országon belüli vágásból, vagy importból. EREDMÉNYEK Az import exportfedezettségi mutatója (2. ábra) az összes szarvasmarha és marhahús kereskedelmében 2010-2011-ben volt 1 alatt, azaz ebben a két évben nettó importőr volt Magyarország. A pontosabb vizsgálat érdekében külön ábrázolásra kerültek az élő szarvasmarha és a fagyasztott-hűtött marhahús exportfedezeti mutatói is. Ez alapján a fagyasztott-hűtött marhahús már a 2005-től kisebb értékeket vett fel, mint 1, tehát több volt a behozatal, mint a kivitel. Az élő szarvasmarha külkereskedelme ezt tudta ellensúlyozni, és csak a 2010-2011-es években volt 1 alatti az értéke, ugyanakkor ez egy meglehetősen meredek mélyrepülés következménye. A 2001-es évben az élő szarvasmarha külkereskedelemben egy jelentős kiugrás látható (40,02 a pontos érték), amelyet egyszerre idézett elő az adott évben a jelentős romániai export, valamint az import hirtelen visszaszorulása Romániából és Lengyelországból.

146

2. ábra Magyarország szarvasmarha importjának exportfedezettségi mutatója (19992011)

Forrás: Eurostat adatbázis alapján saját számítás, 2013 Következő lépésként vizsgálatra került a magyarországi élő szarvasmarha és fagyasztotthűtött marhahús koncentráltága, a Herfindahl-Hirschmann-index segítségével (3. ábra). Az index eredményei alapján kijelenthető, hogy az élő szarvasmarha kereskedelmünk koncentráltabb a marhahús kereskedelménél. Ennek oka, hogy csak néhány országba szállít hazánk nagyobb mennyiségben élő szarvasmarhát: például Ausztria, Görögország, Olaszország, Szlovénia és Románia. A 2001-es kisebb kiugrás a jelentősebb élő szarvasmarha exportnak tudható be, amelyet Romániába szállított hazánk. A 2006-2009-ig tartó magas értékeket pedig az osztrák és görög export jelentős volta okozta. A fagyasztott-hűtött marhahús külkereskedelmünk kevésbé koncentrált, amely annak köszönhető, hogy hazánk több országba is szállít, és az egyes tételek nem kiugróan nagy mennyiségek, amely hatására kiegyensúlyozottabbak az értékek – főbb export partnerek: Ausztria, Bulgária, Dánia Olaszország, Hollandia és Svédország. Az összesített HHI index általában a legalacsonyabb értékekkel bír az ábrán, amely arra utal, hogy az élő és fagyasztott szállítmányok más-más célpiacra kerülnek, így elaprózottabb a külpiac.

147

3. ábra Magyarország élő szarvasmarha és fagyasztott-hűtött marhahús exportjának koncentráltsága (1999-2011)

Forrás: Eurostat adatbázis alapján saját számítás, 2013 A következőkben meghatározásra kerültek a legjelentősebb export partnerek. Az 1. táblázat megmutatja, hogy az vizsgált időszakok alatt mennyi volt Magyarország átlagos élő szarvasmarha és marhahús exportja (100 kg-ban), valamint hogy az EU27 tagállamaiba irányuló exportunkból az átlagos mennyiségek hány %-ot jelentenek a magyarországi szarvasmarha exportból az egyes időszakokban. Ez alapján mindhárom időszakban jelentős exportpartnere volt hazánknak Ausztria, Görögország, Olaszország, Románia és Szlovénia. A 2004-es csatlakozás előtt Magyarország nem szállított sem élő szarvasmarhát, sem marhahúst Dániába; valamint Hollandiába csak ad hoc jelleggel, nem jelentős tételt. A csatlakozás jelentős változásokat okozott: Ausztria, Görögország és Hollandia felé jelentősen megnövekedett az exportált mennyiség. Ezzel ellentétben Németország, Olaszország és Szlovénia felé csökkent a szarvasmarha és a marhahús exportunk. Ilyen egyértelmű trendet nem lehet felállítani Dánia és Románia tekintetében.

148

1. táblázat Magyarország időszakonkénti átlagos élő szarvasmarha és marhahús exportja a jelentős uniós partnerek felé 1999-2003

2004-2008

2009-2011

1999-

2004-

2009-

(100 kg)

(100 kg)

(100 kg)

2003

2008

2011

14 360,2

61 853,0

104 555,5

8,3%

29,7%

37,6%

6 157,6

3 781,8

3 955,8

3,6%

1,8%

1,4%

0

8 318,3

4 937,8

0,0%

4,0%

1,8%

Görögország

15 804,0

29 988,8

45 253,5

9,1%

14,4%

16,3%

Olaszország

50 370,4

24 236,0

20 359,3

29,1%

11,6%

7,3%

739,2

31 298,0

54 005,0

0,4%

15,0%

19,4%

Románia

39 810,8

6285,0

20 774,5

23,0%

3,0%

7,5%

Szlovénia

23 052,6

22 141,8

12 720,3

13,3%

10,6%

4,6%

13,3%

9,7%

4,0%

Ausztria Németország Dánia

Hollandia

egyéb Összesen

150 294,8

203 739,4

266 386,3

Forrás: Eurostat alapján saját számítás, 2013 Ezen adatok alapján Magyarország legjelentősebb exportpartnerei: Ausztria, Németország, Dánia, Görögország, Olaszország, Hollandia, Románia és Szlovénia. Ezek azok az országok, amelyekbe jelentősebb mennyiségben szállított hazánk élő szarvasmarhát, vagy marhahúst a vizsgált időszak alatt, az EU27 tagállamain belül. A táblázat alapján megállapítható, hogy a jelentősebb exportpartnerek nem feltétlenül a szomszédos országok, Görögországba és Hollandiába is jelentős mennyiséget szállított hazánk a csatlakozása óta. Vannak olyan országok, amelyekbe a vizsgált időszak alatt egyáltalán nem történt sem élő szarvasmarhából, sem marhahúsból export: Ciprusra, Finnországba, Írországba és Portugáliába nem szállított ilyen jellegű árut hazánk. A továbbiakban csak a fagyasztott-hűtött marhahús kereskedelme és fogyasztása került vizsgálatra, mivel nem tudhatjuk, hogy a Magyarországról származó élő állat szállítmány mikor került levágásra, valamint, hogy nem történt-e tovább exportálás még élő formában. Fontos megállapítanunk, hogy az egyes célországok mennyire önellátóak a szarvasmarhahúst tekintve. Az 3. ábra azt mutatja meg, hogy országonként, a vizsgálat három időszaka alatt átlagosan mennyi hús származott vágásból, illetve importból. Ez alapján megállapítható, hogy

149

a vizsgált országok közül Románia volt a legönellátóbb 1999-2008 között, majd jelentősen megnövekedett a behozatala. A legkevésbé önellátó Görögország volt, akinek majdnem 70%-os volt a szarvasmarhahús behozatala az egyes időszakokban. Általános tendenciaként elmondható, hogy az egyes időszakokat egymáshoz viszonyítva, hogy minden országban nőtt a marhahús behozatal szintje. Jelentős import növekedés a 2004-es csatlakozás hatására talán csak Szlovéniában történt (9,96%-os növekedés), viszont Romániában a csatlakozása után jelentősen megnőtt a marhahús importja – amely az ábrán a 2009-2011-es időszakban látszik (+28,43%-kal). 4. ábra Magyarország legjelentősebb exportpartnereinek önellátási szintje marhahúsból

Forrás: az Eurostat alapján saját számítás, 2013 Az egyes országok önellátási szintje marhahúsból fontos információforrás, hiszen azok az országok, ahol a marhahús igényt legfőképpen importból tudják fedezni és ez az igény egyre nő a vizsgált időszakban, ott érdemes stratégiai partnerkapcsolatokat kialakítani. 150

Magyarország a gazdasági világválság következtében 2010-2011-ben nettó importőrré vált a szarvasmarhahús külkereskedelmét tekintve. Ez azért is különösen probléma, mivel a magyar lakosság igen csekély marhahúst fogyaszt, amely igényt akár saját előállításból is bőven lehetne többszörösen fedezni. További negatívum, hogy a szarvasmarha külkereskedelemben, első sorban az élő állatok játszanak fontos szerepet, mivel ez a termékértékesítés kevesebb bevételt tesz lehetővé, mint a feldolgozott marhahús készítmények esetében. A szarvasmarha külkereskedelem nem kifejezetten koncentrált, amelyet a HerfindahlHirschmann-index igazol. A már meglévő kapcsolatokban tovább lehetne növelni a szállított mennyiségeket, amelyek még nem okoznának veszélyes koncentrációnövekedést, valamint újabb célpiacokat, esetleg a régi kapcsolatokat felújítva lehetne fellendíteni újra a külkereskedelmet. Magyarország jelentősebb exportpartnereit megvizsgálva, fény derült arra, hogy nem csak a szomszédos országokból kerültek ki. Több országban - pl. Görögország, Hollandia, Dánia jelentős az igény a marhahús behozatalra, itt stratégiai partnerkapcsolatok kialakításával növelni lehetne a piaci részesedést. A szomszédos országokba pedig, az alacsonyabb szállítási költségeket kihasználva érdemes lenne, növelni a magyar marhahús beszállítási mennyiségét. Forrásmunkák jegyzéke: (1) Bojtárné Lukácsik Mária (2011): Agrárgazdasági figyelő. Agrárgazdasági Kutató Intézet, III. évfolyam 2. szám, 6.p. – (2) Farkas B. (2012): A világgazdasági válság hatása az Európai Unió régi és új kohéziós országaiban. Pénzügyi Szemle, 20120/1. szám, 52-68.p. – (3) Fertő I. (2006): Az agrárkereskedelem átalakulása Magyarországon és a kelet-közép-európai országokban. MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest. 17-25. p., 43-55. p. – (4) Lengyel L. – Fejes E. (2010): A gazdasági válság és társadalmi következményei. Pénzügykutató Alapítvány, Budapest. 489-644 p. – (5) Mészáros K. – Törőné Dunay A. – Illés B. Cs. (2011): The factors of competitiveness of Hungarian beef cattle sector. „Traditions, innovation, sustainability“ X. Wellmann International Scientific Conference, Hódmezővásárhely, 5th May 2011. Agrár- és Vidékfejlesztési Szemle, Scientifoc Journal of University of Szeged Faculty of Agriculture Volume 6. 2011/1 supplement. – (6) Nyárs L. (2005): A magyar sertéshústermelés gazdasági környezetének vizsgálata.

PhD dolgozat,

Szent István Egyetem, Gödöllő. 183. p. – (7) Ózsvári L. - Bíró O. - Illés B. Cs. (2001): A szarvasmarhák vírusos hasmenése és nyálkahártya betegsége (BVD és MD) okozta veszteségek nagyságának számszerűsítése. Magyar állatorvosok Lapja. 123. évf. 9. szám, 555-560. p. – (8) Ózsvári L. – György K. – Bíró O. -Illés B. Cs. (2003): A tőgygyulladás által 151

okozott gazdasági veszteségek számszerűsítése egy nagyüzemi holstein-fríz tehenészetben. Magyar állatorvosok Lapja, 125. évf. 5. sz. 273-279.p. – (9) Poór J. (2009): A hazai hús és az élelmezési

célra

alkalmas

melléktermékek

kereskedelmi

pozíciójának

vizsgálata.

Gazdálkodás. 53. évf. 4.szám, 370-375.p. – (10) Popp J.- Székely Cs. (2011):

Az

Agrárgazdasági tanács állásfoglalása az agrárgazdaság 2010. évi helyzetéről. Gazdálkodás. 55. évfolyam, 604-614. p. – (11) Török Á. (1996): A versenyképesség-elemzés egyes módszertani kérdései. Műhelytanulmány. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 28.p.

152

LEHETSÉGES KITÖRÉSI PONTOK A HAZAI HÚSTERMÉKEK KÖRÉBEN A KÜLKERESKEDELEM SZEMPONTJÁBÓL POÓR JUDIT Kulcsszavak: versenyképesség, húsipar, ágazaton belüli kereskedelem Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok A hústermelés stagnált az elmúlt években, miközben a külkereskedelem dinamikusan emelkedett. Ennek köszönhetően a külkereskedelem szerepe a húsiparban egyre meghatározóbb. A külkereskedelem bővülése az ágazaton belüli kereskedelem erősödését eredményezte. A termékcsoport külkereskedelmi pozíciója sikeresnek mondható. Az elemzés azonosítja a külkereskedelemben versenyképesnek tekinthető legfontosabb termékeket. Horizontális termékdifferenciáltság esetén célszerű lenne a hazai értékesítést előnybe helyezni az importtal szemben. POSSIBLE TAKE-OFF POINTS AMONG THE HUNGARIAN MEAT PRODUCTS FROM THE POINT OF VIEW OF FOREIGN TRADE Keywords: competitiveness, meat industry, intra-industry trade Summary Meat production was stagnant last years, while international trade increased dynamically. This is why the role of the international trade is continually important. Because of the increase of international trade the intra-industry trade has become more marked. The position of the meat products is successful in the international trade. This analysis identifies the most important products competitive in the international trade. In case of the horizontal differentiation it would be more expedient to put advantage for domestic market on import.

153

BEVZETÉS, ANYAG ÉS MÓDSZER A dolgozat hazánk húspiacának hosszabb távú tendenciáit, illetve a külkereskedelem elmúlt 15 évet jellemző – a versenyképesség alakulását is befolyásoló – különböző aspektusait két adatbázis adatai alapján tekinti át. Előbbihez a Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO) FAOSTAT rendszerének adatait, míg utóbbihoz az Egyesült Nemzetek Szövetségének Commodity Trade Statistics Database (COMTRADE) adatbázisát használta. Az alkalmazott HS92 nomenklatúrában a hús és húskészítmények termékcsoport 61 termékkel fogható le. Jelen elemzés a külkereskedelem legfrissebb, 2011-es évre vonatkozó érték, ár és mennyiségi adatai alapján vizsgálja a magyar hústermékek külkereskedelmének pozícióját statikus és dinamikus versenyképességi mutatókkal és módszerekkel. A külkereskedelmi pozíció változásának elemzéséhez egy korábbi kutatás eredményei adnak alapot, mely az 1997-99-es bázisidőszak és a 2005-07-es tárgyidőszak vonatkozásában végzett hasonló vizsgálatot. A korábbi vizsgálatnál a választott időszak szélső éveinek értékei helyett az első (1997-99) és az utolsó (2005-07) három egymást követő év átlagolt külkereskedelmi adatai alapján készültek a számítások. Ily módon mérsékelni lehetett az eljárások eredményeinek egyetlen év adatára való érzékenységét. Jelen vizsgálatnál a tárgyidőszak azért kizárólag egy évet jelöl, mivel a gazdasági válságot követő évek adatai az átlagolás következtében ebben az esetben torzítanák az eredményeket. A dolgozat több szempontból elemzi a hústermékek külkereskedelmének alakulását. A külkereskedelem szerkezetváltozásának vizsgálatára a hasonlósági mutatót (Similarity Index – SI) használja, melynek értéke 0 és 1 között alakul. Az SI mutató 0 értéke a teljes különbözőséget, míg az 1 a teljes egyezőséget mutatja, azaz magasabb érték nagyobb hasonlóságot jelez (Tambunan, 2005). Az indikátor képlete az exportra felírva: ∑

( ∑

∑

)

ahol xij az i. termék j országbeli exportértéke (a későbbiekben mij az importértéke); 0 a bázisidőszak, t a tárgyidőszak szimbóluma. A mérőszám alkalmas adott időszak export- és importszerkezet hasonlóságának számszerűsítésére is.

154

A külkereskedelmi specializáció mértékének kifejezése a koncentrációs arányszám (CR) alkalmazásával történik. A CR mutatószám az első néhány (k) legnagyobb eleme összrészesedését mutatja a külkereskedelemben (Hunyadi-Vita, 2002). A

dolgozat

egyik

legfontosabb

tárgya

a

hústermékek

ágazaton

belüli

külkereskedelmének (intra-industry trade - IIT) vizsgálata, a termékek kétirányú kereskedelemben való megmérettetésének elemzése. Az IIT szintjének mérése a hagyományos Grubel-Lloyd-féle mérőszámmal történik: ∑

| ∑(

| )

Ha nem létezik export vagy import, esetleg egyik sem a termékcsoportban, a 0 érték tökéletes ágazatok közötti kereskedelmet mutat. Ha viszont az export és az import egyenlő, vagyis a mutató értéke 1, tökéletes az ágazaton belüli kereskedelem (Fertő, 2006). Egy termék export és import ár arányának, azaz a cserearánynak a vizsgálata az ágazaton belüli kereskedelem fogalmához, jelenségéhez kapcsolódóan merülhet fel. A relatív árak alkalmasak a termékek minőségének és így az iparágon belüli kereskedelem típusainak a meghatározására. A mögöttes feltevés szerint a relatív árak valószínűleg kifejezik a relatív minőséget. Fontagné és Freudenberg (1997) az export és import árak arányai alapján a kereskedelem alábbi három típusát definiálják: A külkereskedelem típusai Az export és az importérték átfedésének mértéke kisebb/nagyobb 10 %-nál

1. táblázat

Az export és az import egységérték közötti relatív eltérés kisebb/nagyobb 15 %-nál

1. kisebb → iparágak közötti~egyirányú kereskedelem 2. kisebb → horizontális differenciáció 3. nagyobb → vertikális differenciáció

nagyobb → iparágon belüli~ kétirányú kereskedelem Forrás: Fontagné-Freudenberg, 1997

A horizontális termékdifferenciáltság fogalma döntően az azonos vagy hasonló minőségű, míg a vertikális a különböző minőségű termékek cseréjére vonatkozik. Egy termék kereskedelme akkor számít horizontálisan differenciáltnak, ha az export és az import egységértékének relatív eltérése 15 % alatt marad. Bojnec et al. (2005) Diaz Mora alapján a vertikális termékdifferenciáltságot tovább bontja két altípusra. A kedvező cserearányú, vélhetően a relatíve magas minőségű termékekre

155

való exportspecializációnál az export-import egységérték hányados 1,15-nál nagyobb, az alacsony minőségű termékspecializációnál az arány 1/1,15-nál kisebb. Bojnec-Fertő (2008) a kétirányú külkereskedelemben az export és az import egységérték közötti eltérés és a külkereskedelmi egyenleg (nettó export) segítségével négy kategóriát különböztet meg. Az export-import egységértékek viszonya az ár/minőségi versenyt, a nettó export előjele a sikeres/sikertelen pozíciót azonosítja. Pozitív külkereskedelmi egyenleg esetén a magasabb import egységérték sikeres ár, míg a nagyobb export egységérték sikeres minőségi versenyt jelez. Negatív nettó exportnál az előzőeknek megfelelően sikertelen ár, illetve minőségi versenyről beszélhetünk. A fentiekben leírtakat a 2. táblázat foglalja össze. Statikus versenyképességi mátrix Export-import árak viszonya px > pm px < pm

2. táblázat

Nettó export negatív pozitív Sikertelen minőségi verseny Sikeres minőségi verseny Sikertelen ár verseny Sikeres ár verseny

Forrás: Bojnec-Fertő, 2008 alapján A termékek külkereskedelmi pozíciójának alakulását jól jellemzik a dolgozatban számszerűsített cserearányok, nettó export értékek mellett az egyedi ár- és volumenindexek, valamint a termékszintű exportrészesedések és változásaik.

A KÜLKERESKEDELEM SZEREPE A HÚSIPARBAN A húsipar több szempontból tölt be fontos szerepet a nemzetgazdaságban. Meghatározó egyrészt a hazai fogyasztás, azaz a kereslet kielégítése szempontjából. A rendszerváltást megelőzően a húsimport elenyésző volt, a hazai fogyasztást csaknem 100%-ban a hazai hústermelés biztosította. A 60-as évektől a 90-es évekig a magyar hústermelésre dinamikus növekedés volt jellemző. Magyarország önellátottsági foka (kibocsátás/hazai kereslet) a hústermelésben a rendszerváltás idején jóval meghaladta a 100 százalékot. A termelés és a fogyasztás közötti markáns eltérés a külpiacon csapódott le.

156

1. ábra A hazai hústermelés és külkereskedelem, valamint a nyitottsági mutatók alakulása 1800

70

1600

60

1400 50 ezer tonna

1200 1000

40

800

30

%

600 20 400 10

200

0 1961 1963 1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 2007 2009

0

termelés

export

import

export/termelés

külkereskedelem/termelés

Forrás: a FAO adatai alapján Hagyományosan meghatározó másrészt tehát a hústermékek nemzetgazdasági exportban betöltött szerepe. A nyolcvanas években a húsexport jelentős részét a Szovjetunióban értékesítette hazánk. A volt Szovjetunió piacairól való kiszorulás, valamint az állattenyésztés termelési alapjainak leépítése eredményeként, különösen 1990-et követően a termelés visszaesésére került sor. A termelés csökkenésével párhuzamosan visszaesett az exportértékesítés, követve a termelés alakulását – lásd az 1. ábrát. Ennek köszönhetően az export/termelés mutató, mely a 80-as évek végére 30% körüli értéket is elért, a 90-es évek elejére 20% alá esett. A termelés a kilencvenes évek közepéig visszaesést mutatott és átmeneti stagnálást követően a 2000-es évek elejétől kezdve újra jelentősen csökkent. Utóbbi tendenciával ellentétesen a kivitel volumene az elmúlt években jelentős bővülést jelez. Mindeközben az Európai Uniós csatlakozáshoz kötődő változások folytán az importmennyiség töretlen növekedést mutat. E tendenciák eredményeképpen a külkereskedelem termeléshez viszonyított rátája az elmúlt években 50 % fölé emelkedett a Food and Agriculture Organization (FAO) tonnában közzétett adatai alapján. A külkereskedelem szerepe a húsiparban tehát a rendszerváltás előtt is meghatározó volt, napjainkban azonban még markánsabb szerepet tölt be, főképp a 2000-es évek közepétől.

157

A HÚSTERMÉKEK KÜLKERESKEDELMÉNEK JELLEMZŐI A hústermékek külkereskedelmének exportértéke 2000 óta jelez egyértelmű növekedést, melyet a 2008-as gazdasági válság vetett vissza átmenetileg jelentősebb mértékben. E jelentős exportnövekedés kompenzálni tudta az import bővülését, és a külkereskedelmi mérleg 2006os 498 millió dolláros mélypontjáról 2011-re 865 millió dollárra emelte a szufficitet – lásd a 2. ábrát. 2. ábra A hazai húsbehozatal és –kivitel alakulása az elmúlt 15 évben, millió dollár 1600 1400 1200

1000 800 600 400 200 0 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

export

2004

import

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

nettó export

Forrás: az ENSZ COMTRADE adatai alapján Az egyes húsfélék tekintetében az export-, illetve importarányok viszonylag állandó képet mutatnak. Az importot illetően az uniós csatlakozás hozott némi átrendeződést, de azóta a behozatal szerkezete az egyes húsféléket tekintve stabil. A kivitel felét a baromfihús teszi ki, a sertéshús 30-35 %-kal, míg a marhahús 4 % körüli aránnyal bír. A behozatal szempontjából a sertéshús meghatározó (55-60 % körüli), míg a baromfi- 15-20 %-ban, a marhahús 10 % körül részesedik. A nettó export többletéhez a baromfihús 640 millió dollárral, a sertéshús 162 millió dollárral járul hozzá. A hasonlósági index (Similarity Index - SI) alapján megállapítható, hogy az elmúlt 5 évben Magyarországon a hústermékek kivitele, és behozatala csekély átrendeződést jelez (SIX=0,88, SIM=0,82). A változások eredményeként a kivitel és behozatal szerkezete közeledik egymáshoz (SI1997-99=0,29, SI2005-07=0,55, SI2011=0,58). Magyarország húskivitelében a legmagasabb exportrészesedéssel rendelkező első három termék az elmúlt 15 évet tekintve azonos, fontossági sorrendjükben van némi eltérés

158

(3. táblázat). Korábban a Kolbász és hasonló termék 160100 állt a lista 4. helyén, mely 2011-ben már csak a 7. az 5,6%-os részesedésével. 3. táblázat Az első négy legmagasabb exportrészesedéssel bíró termék aránya a vizsgált termékkörben és exportnövekményük 2005-07-hez képest Exportrészesedés, % 1997-99 2005-07 2011

Termékmegnevezés, kód Baromfi frissen vagy hűtve

darabok és vágási melléktermékek, belsőségek (máj kivételével) (020739)

Sertéshús fagyasztva

tarja, karaj, oldalas, dagadó (020329)

Kacsa, liba, gyöngytyúk fagyasztva darabok és vágási melléktermékek, belsőségek (máj kivételével) (020743)

Sertéshús friss, hűtött

tarja, karaj, oldalas, dagadó (020319)

Együtt CR (4)

Változás, millió dollár

7,3

15,7

17,1

122,06

12,9

17,4

15,0

76,21

12,9

8,9

9,0

59,13

2,9

4,5

6,0

51,66

46,0

48,8

47,1

309,06

Forrás: saját számítás az ENSZ COMTRADE adatai alapján A termékcsoport kivitele az elmúlt években jelentős növekedést jelzett, 2011-ben a 2005-07-es időszak átlagos exportértékéhez képest 73,6%-kal, azaz 646 millió dollárral emelkedett (86,7%-ban a mennyiségek növekedésének eredményeként). A bővüléshez legnagyobb mértékben hozzájáruló négy termék az első négy arányában is legfontosabb, melyek együtt a többlet közel felét biztosítják. A hazai behozatalban a sertéshús dominál, ennek megfelelően az első két legmagasabb importrészesedéssel rendelkező termék stabilan a friss/hűtött- és a fagyasztott darabolt sertéshús (4. táblázat). Importoldalon bár korábban jelentős volt a termékstruktúra átrendeződése, az elmúlt öt évet tekintve már stabilnak mondható a behozatal. Az első négy legmagasabb importrészesedéssel bíró termék aránya a vizsgált termékkörben, % Termékmegnevezés, kód Sertéshús fagyasztva

40,3

Termékmegnevezés, kód Sertéshús fagyasztva

Sertéshús friss/hűtött

19,5

Sertéshús friss, hűtött

Szarvasmarha fagyasztva

10,6

Kolbász és hasonló termék

9,6

9,9

6,3

Sertés friss/hűtött

7,2

9,9

76,7

CR (4)

50,6

55,7

tarja, karaj, oldalas, dagadó (020329) tarja, karaj, oldalas, dagadó (020319) darabolt, csont nélkül (020230)

Sertés fagyasztva

darabok és vágási melléktermékek, belsőség (máj kivételével) (020649)

CR (4)

1997-99

4. táblázat

tarja, karaj, oldalas, dagadó (020329) tarja, karaj, oldalas, dagadó (020319) (160100)

egész és fél (020311)

Forrás: saját számítás az ENSZ COMTRADE adatai alapján

159

2005-07

2011

15,1

18,7

18,6

17,2

Importoldalon is igaz a megállapítás, miszerint az importérték elmúlt öt éves növekménye (105,9%-kal, azaz 338,82 millió dollárral nőtt a behozatal 75,2%-ban a volumenbővülésnek köszönhetően) szempontjából meghatározó termékek a behozatali arányt illetően legfontosabb termékek, melyek rendre 74,95, 53,60, 34,74, és 41,99 millió dollárral növelték importértéküket.

A HÚSTERMÉKEK ÁGAZATON BELÜLI KERESKEDELMÉNEK JELLEMZŐI Az uniós csatlakozáshoz kapcsolódóan az ezredforduló körül a hústermékek importja bővülni kezdett. Ennek hatására a termékcsoport körében jellemzővé vált az ágazaton belüli kereskedelem (a GL-index értéke 0,11-ról 0,43-ra emelkedett). Az elmúlt öt évben az IIT szintje tovább erősödött, a GL mutató 2011-es értéke 0,51. Az 1990-es évek végén a termékcsoport 61 terméke közül még csak 11-et jellemzett ágazaton belüli kereskedelem (a külkereskedelemnek 23,2%-a). A termékek közül 18-nál kizárólag export vagy import valósult meg, további 23 terméknél pedig az export és az import átfedésének mértéke 10 % alatt maradt. A 2000-es évek közepén a kétirányú külkereskedelem részesedése már 81,1%-os volt, melyből 11,5% a horizontális, 61,6% a kedvező cserearányú vertikális és 8,0% a kedvezőtlen cserearányú vertikális külkereskedelem aránya. Míg a 2005-07-es időszakban is - pedig átlagolt értékekről van szó - 6 olyan termék volt , melynél egy irányban történt termékáramlás, addig a legfrissebb 2011-es adatok alapján a termékcsoport külkereskedelemben résztvevő 54 terméke közül már csak egy olyan termék van, melyet exportált, de nem importált hazánk. Azaz a termékek szempontjából egyre fontosabb a nemzetközi versenyben való megmérettetés. Egyelőre 17 terméket illetően az export és import átfedésének mértéke 10 % alatti. E termékek meghatározó része kizárólag exportált (arányuk a kivitelben 23,2%), főként baromfitermékek, melyek között van a legnagyobb exportaránnyal bíró 020739-es kódú baromfitermék, mely versenyképességét bizonyítja. 2011-ben

83,5%-os

a

Fontagné

és

Freudenberg

által

definiált

kétirányú

külkereskedelem aránya, melyből 10,4 % a horizontális, 54,0% a kedvező cserearányú vertikális (ebből 18,5% a sertéshús, 20,7% a baromfihús és 13,6% a feldolgozott termékek aránya) és 10,4% a kedvezőtlen cserearányú vertikális külkereskedelem részesedése.

160

A 3. ábrán a kétirányú kereskedelemben résztvevő mind az 53 termék nettó export érték, valamint cserearány alapján azonosított versenyképességi pozíciója látható. A korábbi vizsgálatok eredményeivel összevetve a következő megállapítások tehetők: - stabilan viszonylag sok a külkereskedelmi egyenlege szempontjából indifferens termék, - a nettó exportot tekintve nőtt a szóródás, 3. ábra: A világpiaccal kapcsolatos ágazaton belüli kereskedelemben résztvevő termékek versenyképességi pozíciója és annak változása1 Nettó export (millió dollár)

2005-07

215,00

2011

200,00

020739

HORIZONTÁLIS DIFFERENCIÁCIÓ

185,00

szufficites egyenleg kedvezőtlen cserearány

szufficites egyenleg előnyös cserearány

170,00 155,00 140,00

020743

125,00

020329

110,00

020723

95,00 80,00

65,00

160239 020312

50,00

020810

35,00

020742

020731

020741

ln (px/pm)

20,00

5,00 -1,60

-1,20

-0,80

deficites egyenleg kedvezőtlen cserearány

-0,40 -10,00 0,00 -25,00

0,40

0,80

1,20

1,60

2,00

2,40

2,80

3,20

deficites egyenleg előnyös cserearány

020311 020319

Forrás: saját ábra az ENSZ COMTRADE adatai alapján - a cserearányok különbözősége a 90-es évek végéről a 2000-es évek közepére mérséklődést mutatott, 2011-re azonban kismértékben erősödött a szóródás, - a koordináta rendszerben a termékek többsége továbbra is a versenyképességet kétféle szempontból (érték és ár) is biztosító első negyedben található, ahol pozitív külkereskedelmi egyenleg és kedvező cserearány jellemző (lásd az 5. táblázatot),

1

A cserearány értékek logaritmusát ábrázoltam az áttekinthetőség és a szimmetrikusság érdekében.

161

5. táblázat: A világpiaccal kapcsolatos ágazaton belüli kereskedelemben résztvevő termékek versenyképességi pozíciója Megnevezés pozitív egyenleg előnyös cserearány pozitív egyenleg kedvezőtlen cserearány negatív egyenleg előnyös cserearány negatív egyenleg kedvezőtlen cserearány

termék

2005-07 exportarány (%)

termék

2011 exportarány (%)

18

75,9

20

70,8

9

11,0

13

16,8

12

7,7

14

10,0

10

2,6

6

2,3

Forrás: saját számítás az ENSZ COMTRADE adatai alapján - mind a bázis, mind a tárgyidőszakban vannak a kétirányú külkereskedelemben kiugró teljesítményt nyújtó termékek. Körvonalazható a kiemelkedően jó külkereskedelmi pozíciónak örvendő termékek köre, mely a 2000-es évek közepe óta nem változott. Az akkor - mind az ár, mind az érték szempontjából - versenyképesnek talált kacsa, liba, gyöngytyúk fagyasztva nem darabolt (020723) bár 88,53 millió dollárra növelte nettó exportját, cserearánya azonban romlott. Ehhez képest a sertés friss/hűtött

comb, lapocka és részei csonttal (020312)

8,58 millió dollárról emelte külkereskedelmi

egyenlegét 54,42 millió dollárra. 6. táblázat: Kiugróan jó teljesítményt nyújtó termékek jellemzői 2011-ben Termékek

Nettó export (millió dollár)

Cserearány (%)

Sertés friss/hűtött

54,42

101,3

91,9

539,3

Sertéshús fagyasztva

105,80

132,1

85,8

68,5

Kacsa, liba, gyöngytyúk fagyasztva

88,53

51,5

51,9

496,5

Kacsa, liba frissen/hűtve

43,20

102,4

18,0

44,8

221,67

250,8

45,1

177,1

137,00

560,2

153,2

276,8

61,03

187,6

102,5

40,0

comb, lapocka és részei csonttal (020312)

tarja, karaj, oldalas, dagadó (020329)

nem darabolt (020723)

hízott máj (020731)

Baromfi frissen/hűtve

darabok és vágási melléktermékek, belsőségek (máj kivételével) (020739)

Kacsa, liba, gyöngytyúk fagyasztva darabok és vágási melléktermékek, belsőségek (máj kivételével) (020743)

Gyöngytyúkból, kacsából, libából készült termékek (160239)

Forrás: saját számítás az ENSZ COMTRADE adatai alapján

162

A kiugró pozíciójú termékek szerepe abban az esetben maradhat stabil a hústermékek külkereskedelmében, amennyiben az export mennyiségi és ár növekedése felülmúlja az importét. A 6. táblázat eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy a 020312, és 020743 kódszámú termékek helyzete a legjobb, a 020723, a 020739 kódszámú termékek esetében pedig az importét jelentősen meghaladó export volumenbővülés képes fenntartani a pozíciót. A 7 horizontális differenciációjú - export és import ár közel azonos - termék esetében (Szarvasmarhafélék húsa frissen, hűtve, fagyasztva frissen, hűtve

darabolt csont nélkül (020130, 020230),

comb, lapocka és részei csonttal, tarja, karaj, oldalas, dagadó (020312,020319),

darabok és vágási melléktermékek, belsőségek (máj kivételével) (020741),

Szarvasmarhafélékből készült termékek

(160250))

Sertéshús

Szárnyas fagyasztva

Sertés sonkából készült termékek

(160241),

célszerű lenne hazai termeléssel helyettesíteni

a behozatalt. Ezzel a 2011-es adatok alapján közel 200 millió dollárral növekedhetne a hazai termelés.

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Bojnec, S. – Fertő I. (2008): Price Competition vs. Quality Competition: The Role of OneWay Trade. Acta Oeconomica. Vol. 58. No. 1, pp. 61-89. (2) Bojnec, S. – Majkoviĉ D. – Turk J. (2005): Trade Types in Slovenian Primary and Processed Agricultural Trade. XI.th European Association of Agricultural Economists (EAAE) Congress, ‘The Future of Rural Europe in the Global Agri-Food System’, Copenhagen, Denmark, August 24-27, 2005 http://ageconsearch.umn.edu/ bitstream/24477/1/cp05bo05.pdf (3) Fertő I. (2006): Az agrárkereskedelem átalakulása Magyarországon és a közép-kelet európai országokban. Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest. (4) Fontagné, L. – Freudenberg, M. [1997]: Intra-Industry Trade: Methodological Issues Reconsidered. CEPII. Working document. No. 1997-01. (5) Hunyadi L. – Vita L. (2002): Statisztika közgazdászoknak. Központi Statisztikai Hivatal. (6) Tambunan, T. (2005): ‘Is ASEAN Still Relevant in the Era of the ASEAN-China FTA?’, paper presented at the Asia-Pacific Economic

Association

(APEA),

Seattle,

http://www.apeaweb.org/confer/sea06/papers/tambunan.pdf

163

Washington,

29-30

July.

Név: Poór Judit PhD Munkahely: Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Gzadaságmódszertani Tanszék Beosztás: adjunktus Levelezési cím: 8360 Keszthely Deák Ferenc utca 16. Telefon: 20/457-57-78 Email cím: [email protected]

164

BIZONYTALANSÁG ÉS BIZALMATLANSÁG: TÁRSADALMI TŐKE ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ ÉLELMISZER-GAZDASÁGBAN1 SZABÓ GÁBOR. – SZABÓ G. GÁBOR. Kulcsszavak: bizalom, tőkefajták, társadalmi tőke, együttműködés, ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A kétpólusú magyar mezőgazdaságban a termelők horizontális és vertikális együttműködési készségének gyengesége gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt súlyos és sürgősen megoldandó problémát jelent. Az igen nagyszámú kisgazdaság és a jóval szerényebb arányú középgazdaság életképességének és eltartó-képességének alapját egyértelműen kooperációs készségük (willingness to cooperate) erősítése jelenti, a nagyobb gazdaságok pedig a közösen megvalósított magasabb hozzáadott értékékű tevékenységekből (pl. feldolgozás, export stb.) profitálhatnak. A gazdasági és pénzügyi világválság begyűrűző hatásai, az Európai Unión belüli és a hazai gazdasági-társadalmi viszonyok között különös figyelmet érdemel a bizalom – melyet a társadalmi tőke alapvető elemének aspektusának tekintünk – kérdésének vizsgálata, mely egy folyamatban lévő OTKA-kutatásunk (K 105730) szerves részét képezi. A társadalmi tőke egyes összetevőinek (társadalmi normák, társulási készség, bizalom stb.) elemzése multidiszciplináris (ökonómiai, szociológiai, pszichológiai, politológiai stb.) szemléletmódot és módszereket igényel. Jelen tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy a klasszikusok és a viszonylag szerény mértékű hazai szakirodalom alapján röviden feltárjuk a társadalmi tőke (social capital) szerepét az együttműködési folyamatban.

UNCERTAINTY AND MISTRUST: SOCIAL CAPITAL AND CO-OPERATION IN AGRI-FOOD ECONOMY

Summary

The low level of willingness of farmers to cooperate horizontally and/or vertically is a serious and urgent problem to be solved in the bipolar structured Hungarian agriculture. The basis of viability of the high in numbers small and of the fewer in numbers medium sized farms is to strengthen the willingness to cooperate, while bigger farms can profit from the joint activities with higher added value, like processing, export etc. Among the effects of economic and financial crisis, as well as the context of the economic-social circumstances of the EU and Hungary, trust deserves a special attention. Trust, what we consider the basic 1

A tanulmány az OTKA K 105730 sz. téma támogatásával készült.

165

element of the social capital, is the key issue of our ongoing OTKA research (Nr. K105730). Analysis of the different elements of social capital (social norms, willingness to cooperate, trust etc.) requires multidisciplinary (economic, sociological, psychological etc.) approach and methods. In present study we attempt to reveal briefly the role of social capital in the cooperation process with the help of foreign classics and with the help of the less frequent Hungarian literature. BEVEZETÉS A 2008-ban kirobbant gazdasági és pénzügyi világválság által kiváltott globális bizonytalanság az Európai Unióban és ezen belül Magyarországon is a mai napig érezteti hatását. A magyar nemzetgazdaság és ezen belül az élelmiszergazdaság helyzetét jelentős mértékben nehezíti, hogy hazánk a közép- és kelet-európai országok közül egyedülállóan nagy mértékű államadósságot halmozott fel a 2002-2008 közötti időszakban. Ez a körülmény különös mértékben aláhúzza azon törekvések jelentőségét, melyek nem az igen korlátozottan rendelkezésre álló fizikai illetve pénztőke, hanem az egyéb tőkejavak – köztük a társadalmi tőke – erősítését és fokozott mértékű előtérbe állítását szorgalmazzák. A társadalmi tőke egyes elemeinek továbbá egyes konkrét formáinak kialakulása részben spontán valósul meg, de a kedvező folyamatok

serkentéshez

a tudatos társadalmi

közreműködés is nélkülözhetetlen. A fejlett piacgazdaságokban a 80-as évek végétől került előtérbe e tőkefajta tartalmának és a társadalmi-gazdasági folyamatokban betöltött szerepének vizsgálata, elsősorban szociológusok részéről. Mivel hazánkban a társadalmi tőke gazdasági jelentőségének feltárása egyelőre lassan halad előre, az alábbiakban arra törekszünk, hogy az agrár-közgazdász szakma számára rövid elméleti áttekintést adjunk a bizalom, a társadalmi normák és a közösségi hálózatok fogalmi rendszeréről és jelentőségéről. A legfontosabb alkalmazott módszer az irodalom-feldolgozás volt, melynek során tematikai és időbeli rendszerező elveket követtünk. TŐKEFAJTÁK A PIACGAZDASÁGBAN A piacgazdaságokban a tőkefogalomnak kiemelt jelentősége van, ennek megfelelően a tőkejavaknak számos fajtája létezik. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül sorolunk fel egyes főbb tőkeféleségeket, melyeket a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából fontosnak tartunk:

166

-

Természeti tőke (Natural capital),

-

Megtermelt javak (Man-made capital),

-

Pénztőke (Financial capital),

-

Intézményi tőke (Institutional capital),

-

Politikai tőke (Political capital),

-

Humán tőke (Human capital ),

-

Kulturális tőke:(Cultural capital),

-

Társadalmi tőke: (Social capital),

-

Szimbolikus tőke (Symbolical capital).

A fentiekből kitűnik, hogy igen eltérő jellegű tőkefajtákról van szó. Rögtön adódik az a kérdés, hogy vajon a felsorolt tőkeféleségek összegezhetők-e, mert az nyilvánvalónak tűnik, hogy a nagyobb aggregált abszolút tőkeérték nagyobb gazdasági és társadalmi potenciált jelent. Az is egyértelműnek tekinthető, hogy az egy főre jutó tőkeérték számszerűsítése is fontos mutatószám lenne. Ennek a kérdésnek a megválaszolására nem vállalkozunk, de az egyértelműnek tekinthető, hogy napjainkban a fejlett és a feltörekvő országokban (így hazánkban is) a pénztőkének van a legnagyobb – a kívánatosnál jóval nagyobb – szerepe, míg például a természeti tőke szerepe néhány ország kivételével egyértelműen háttérbe szorul. A humán tőke és a kulturális tőke számos országban – így hazánkban is – a kelleténél kisebb figyelmet kap, míg a tanulmány címében szereplő társadalmi tőke fogalma a hazai közgazdasági irodalomban a legutóbbi időben nyert teret. Fontos elméleti kérdésként merül fel, hogy az egyes tőkefajták helyettesíthetők-e egymással, s ha igen, akkor milyen mértékben? További kérdés, hogy a helyettesíthetőségnek melyek a gazdasági, társadalmi és környezeti korlátai? A továbbiakban a társadalmi tőke vizsgálatát, annak más tőkeformákhoz való viszonyát állítjuk vizsgálódásunk központjába. A TÁRSADALMI TŐKE ELMÉLETE ÉS FŐBB ÖSSZETEVŐI A társadalmi tőke fogalmának eredete nem egyértelműen tisztázott. A szociológus Robert T. Putman, aki e tőkeforma beviteléért a tudományos gondolkodásba sokat tett, úgy véli, hogy L.J. Hanifan használta először a „társadalmi tőke” kifejezést. Idézzük: „Az egyén társadalmilag tehetetlen, ha magára hagyják…Ha azonban kapcsolatba lép a szomszédjával, majd mindketten a többi szomszéddal, akkor a társadalmi tőke akkumulációja jön létre, mely közvetlenül kielégíti az ő társadalmi igényeit és mely magában hordozza annak a potenciális lehetőségét, hogy jelentősen javuljanak az egész közösség életkörülményei.” (Hanifan, 1916, idézi Putman, 2000: 19). Hanifan koncepciója hosszú időre, az 50-es évekig gyakorlatilag 167

feledésbe került. A 80-as években Pierre Bourdieu francia szociológus (Bordieau, 1986) és Ekkehart Schliht idézi (Putman, 2000) német közgazdász hangsúlyozták a társadalmi kapcsolatokban rejlő társadalmi és gazdasági erőforrások jelentőségét. James S. Coleman szociológus volt az, aki ezt a kifejezést véglegesen és visszavonhatatlanul a szellemi élet napirendjére tette a 80-as évek végén, amikor (Hanifan eredeti céljával egyezően) felhívta a figyelmet az oktatás társadalmi összefüggéseire. Magyarországon elsősorban Francis Fukuyama munkássága révén ismerkedhetett meg a szélesebb olvasóközönség e tőkefajtával, mert két könyve is megjelent magyarul (Fukuyama, 1997 és 2000). A következőkben a négy klasszikus: Bordieu, Coleman, Putman és Fukuyama tőkeelméletének néhány kérdésével foglalkozunk. Bordieu: társadalmi (kapcsolati) és szimbolikus tőke Bordieu véleménye szerint :

„A tőke felhalmozott munka (tárgyiasult vagy megtestesült)

formában…” (Bordieu, 1986), illetve „…a tőke társadalmi viszony…” (Bordieu, 1984). A társadalmi tereket (osztályokat) elemző munkájában az osztályok elkülönítésénél az alapvető dimenziókat a tőke volumene, annak összetétele valamint ezek időbeli változása határozza meg. A meghatározó tőkeféleségeket három csoportba sorolta: gazdasági, kulturális és társadalmi tőke. (Bordieu, 1986) A tőkeformákat rendkívüli alapossággal vizsgált tanulmányában a szerző azt írja, hogy a kulturális tőke háromféle formában létezik: beágyazottság (embodied) állapotban, vagyis szellemi és testi képességek formájában; tárgyiasult állapotban, azaz kulturális javak formájában, és intézményesített állapotban, mint például az oktatási eredményeket tanúsító iratok. Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy Bordieu a kulturális tőke fogalmába láthatóan a humántőke fogalmát is beleérti. „A társadalmi tőke azoknak a meglévő és potenciális erőforrásoknak az aggregátuma, amelyek …egy olyan csoporttagsághoz kapcsolódnak, ahol az adott csoport a kollektíven tulajdonolt tőke révén minden tagjának olyan „bizonyítványt” biztosít, mely hitelképessé teszi őt a szó különböző értelmeit tekintve…..Az adott ágens társadalmi tőkéjének a volumene az általa ténylegesen aktivizálható kapcsolati hálózat méretétől valamint annak a tőkének (gazdasági, kulturális, vagy szimbolikus) a volumenétől függ, amellyel a hozzákapcsolódó csoporttagok rendelkeznek” írja a szerző. (Bordieu, 1986: 9) A társadalmi tőke fogalmát tehát Bourdieu kapcsolati tőkeként értelmezi. A szerző a fenti tőkeformák konvertibilitását lehetségesnek tartja, de felhívja a figyelmet arra, hogy annak költségei az adott társadalmi erőviszonyok függvényei. 168

Bordieu 1994-es könyvében, mely 2002-be magyar nyelven hazánkban is megjelent, vállalkozott a szimbolikus tőke fogalmának a meghatározására:„…szimbolikus tőkének nevezek bármely (gazdasági, kulturális, iskolai vagy társadalmi) tőkefajtát, ha azt olyan észlelelési kategóriák, a szemlélet és a felosztás olyan elvei, az osztályozás olyan rendszerei, olyan kategorizáló és kognitív sémák alapján észlelik, amelyek legalább részben a vizsgált mező objektív struktúrái, vagyis a mezőbeli elosztási struktúra belsővé tételének eredményeképpen jöttek létre...A szimbolikus tőke alapvetően kognitív tőke, amely a felismerésen és az elismerésen nyugszik.” (Bordieau, 2002 :138) Coleman: társadalmi tőke (hálózatok, bizalom, normák) és humán tőke Coleman szerint :”A társadalmi tőke koncepciónak az értéke elsősorban abban rejlik, hogy a funkciói révén a társadalmi struktúra bizonyos aspektusait nevesíti meg” (Coleman, 1988:10). Kifejti továbbá, hogy más tőkeféléktől eltérően a társadalmi tőke két vagy több céltudatos tevékenységet végző természetes vagy testületi személy (szereplő) közötti kapcsolatok struktúrájában értelmezhető, illetve hangsúlyozza a társadalmi relációkban rejlő információs potenciál fontosságát, továbbá szerinte a hatékony norma a társadalmi tőke erős formáját képezi. Megemlítendő, hogy a társadalmi tőke előnyeinek a kiaknázásához megfelelő társadalmi szervezetekre van szükség. A szerző nyomatékosan hangsúlyozza, hogy mind a családon belüli társadalmi tőke, mind a közösség társadalmi tőkéje szerepet játszik a felnövekvő generáció humán tőkéjének a létrehozatalában. Másik, különösen nagyhatású könyvében (Coleman, 1994) egy metaelmélet keretében nagy alapossággal és körültekintéssel tárja fel a társadalmi tőke alapvető három formáját (összetevőjét): a függőségi viszonyokat (hálózatokat), a bizalmat és a normákat. A szerző kifejti, hogy más tőkékhez hasonlóan a társadalmi tőke is hatékony (productive), lehetővé teszi bizonyos célok elérését, melyek nélküle nem valósulnának meg. A fizikai és a humán tőkéhez hasonlóan, a társadalmi tőke sem helyettesíthető teljes mértékben, de bizonyos tevékenységek esetében helyettesíthető. Ugyanakkor a társadalmi tőke adott formája, mely bizonyos tevékenységeket elősegít, más tevékenységek esetében használhatatlannak, vagy éppen veszélyesnek bizonyulhat. Fontos figyelmeztetés, hogy ez a tőkefajta is elhasználódhat, ha nem kerül megújításra! A humán tőke és a társadalmi tőke fogalmi megkülönböztetését a szerző a következőképpen interpretálja: „…a humán tőke a személyek megváltoztatása révén történik, melynek során azok szakértelmet és képességeket szereznek, melyek képessé teszi őket új módon tevékenykedni. A társadalmi tőke ezzel szemben oly módon keletkezik, ha az 169

emberek közötti viszonyok oly módon alakulnak, hogy azok megkönnyítik a tevékenységet” (Coleman,1994: 304). Putnam: együttműködés és bizalom Putman és munkatársai Coleman-re hivatkozva a következőket írják: „A társadalmi tőke…a polgári szerveződés olyan jellemzőire utal, mint a bizalom, a normák és a hálózatok, melyek a társadalom hatékonyságát tudják növelni koordinált tevékenységek elősegítése révén.” (Putman et al., 1993:167) Putman és munkatársai fontosnak tartják hangsúlyozni, hogy a társadalmi bizalom modern környezetben két forrásból származhat: a kölcsönösség normáiból és a polgári összefogás hálózataiból. Kiemelik, hogy a bizalom olajozza az együttműködést. Minél nagyobb a bizalom az adott közösségben, annál nagyobb a valószínűsége a sikeres együttműködésnek. Az együttműködés pedig táplálja a bizalmat. A bizalom önmaga olyan kiemelkedő vagyona a társadalmi rendszernek, akár az egyénnek. Az egyének azért képesek bizalommal lenni, mert a társadalmi normák és hálózatok tevékenységükben belsőleg rögzülnek. Figyelemreméltó megállapítás, hogy „…a társadalmi bizalom, a kölcsönösség normái, a polgári összefogás hálózatai és a sikeres együttműködés kölcsönösen erősítik egymást.” (Putman et al., 1993:181). Putman több kiadásban megjelent könyve (Putman, 2000) az USA-beli társadalom múlt évszázad 70-es éveitől megnyilvánuló szociális problémáinak az okaival foglalkozik, melyek okait egyértelműen a társadalmi tőke meggyengülésével magyarázza. Úgy véli, hogy a társadalmi tőkeelmélet központi gondolata (core idea) az, hogy a társadalmi hálózatoknak értéke van. Egyetért Colemannal, hogy más tőkeféleségekkel szemben, „..a társadalmi tőkét az egyének közötti kapcsolatnak tekintjük, melyek társadalmi hálózatokra, kölcsönös normákra és a megbízhatóságra épülnek” (Putman, 2000:18). Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az általános kölcsönösséggel jellemezhető társadalom hatékonyabb, mint a bizalmatlan társadalom. Fukuyama: a bizalom és a kulturális normák fontossága Fukuyama a múlt évszázad végének egyik kiemelkedő szociológusa volt. Magyar fordításban több könyve is megjelent, ezek közül kutatási témánkhoz szorosan kapcsolódnak a Bizalom és A Nagy Szétbomlás c. könyvei. A Bizalom c. könyv alcíme – a társadalmi erények és a jólét megteremtése – már sugallja a szerző azon megállapítását, mely szerint:” …a gazdasági élet vizsgálatából leszűrhető egyik 170

legfőbb tanulság, egy nemzet jólétét és versenyképességét egyetlen, mindenütt észlelhető kulturális tényező határozza meg: a bizalom szintje az adott társadalomban” (Fukuyama , 1997). Coleman (1988) társadalmi tőkeelméletére hivatkozik, ezen belül pedig hangsúlyozza: az emberek azon képessége, hogy társulni tudnak egymással, nemcsak a gazdasági életben, hanem a társadalmi lét minden területén döntő fontosságú. A társulás képessége pedig attól függ, hogy a közösség értékei és normái mennyire azonosak, s hogy az emberek mennyire képesek egyéni érdekeiket a nagyobb csoportok érdekeinek alárendelni. A közös érdekek bizalmat szülnek, a bizalomnak pedig nagy és mérhető gazdasági értéke van. A bizalom definícióját a szerző következőképpen fogalmazza meg: „….a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedés elvárása egy közösségen belül, a közös normák alapján, e közösség más tagjai részéről. Ezek a normák lehetnek olyan súlyos „értékeket” érintő kérdések, mint Isten vagy az igazság természete, de idetartoznak az olyan világi normák is , mint a szakmai követelmények vagy a viselkedés szabályai.” (Fukuyama , 1997:45-46) Kutatási témánk szempontjából igen érdekes Fukuyama véleménye, mely szerint „…vannak etikai szokások, például a spontán társulási készség, melyek döntő fontosságúak a szervezeti innovációra …nézve. A különböző etikai szokások a gazdasági szervezetek más és más formáinak a kialakítására ösztönöznek, s ez igen változatossá teszi a gazdasági struktúrát” (Fukuyama, 1997:62). A szerző emellett úgy véli, hogy a spontán társulási készség döntő fontosságú a gazdasági életben. Fukuyama másik könyvében (Fukuyama, 2000) arra a következtetésre jut, hogy az ipari társadalomból az információs társadalomba való átmenet során az erkölcsi és a társadalmi bomlás számos jele mutatkozik. A technológiai és gazdasági változások következtében a társadalmi normák szétbomlanak és a társadalom kénytelen arra törekedni, hogy újból ellássa magát normákkal az új körülmények között. Ennek a törekvésnek a feltételét véleménye szerint a társadalmi tőke képezi, melyet a kulturális normák egyik alcsoportjaként nevesít. Magát a társadalmi tőkét a következőképpen definiálja: „A társadalmi tőkét egyszerűen úgy definiálhatjuk, mint azoknak az informális értékeknek és normáknak az összességét, amelyeket a csoport tagjai követnek, s amelyek lehetővé teszik az együttműködést közöttük. Ha a csoport tagjai bízhatnak benne, hogy a többiek megbízhatóan és becsületesen viselkednek, akkor bizalom köti össze őket. A bizalom olyan, mint a gépolaj, amitől bármely csoport vagy szervezet simábban, hatékonyabban működik” (Fukuyama , 2000:33). A társadalmi normák között feltétlenül szerepelniük kell olyan erényeknek, mint az igazmondás, a vállalt kötelezettségek teljesítése és a kölcsönösség. Az információs normák jelentősen 171

csökkentik a tranzakciós költségeket. Bizonyos körülmények között a társadalmi tőke az innovációt és a csoportadaptációt is könnyítheti. Figyelemreméltó a hálózatok megfogalmazott definíciója:” A hálózat olyan egyenként fellépő emberek csoportja, akik osztoznak bizonyos informális normákban vagy értékekben, túl azokon, amelyek a szokásos piaci tranzakciókhoz szükségesek.” (Fukuyama, 2000:269) A hálózat tehát társadalmi tőke, bizalmon alapuló kapcsolati rendszer. Elgondolkodtató a szerző azon véleménye, hogy noha a hierachikus vallások visszaszorulnak a modern társadalmakban, az általuk felállított kulturális minták továbbra is döntő szerepet játszanak a mai bizalmi viszonyok formálásában. A TÁRSADALMI TŐKE PROBLEMATIKÁJA A HAZAI KÖZGAZDÁSZOK ÉS SZOCIOLÓGUSOK MUNKÁIBAN Közgazdaságtan: gazdasági növekedés, költségvetés és bizalom Az alábbiakban jelzésszerűen, rövid betekintést teszünk a témával foglakozó hazai közgazdasági és szociológiai irodalomba. Berend Iván közgazdász az ezredfordulói magyar gazdasági változások és történelmi hátterük vizsgálatánál , a gazdasági növekedéselmélet igen fontos tényezőjének tekinti a társadalmi tőkét. E tőkefajta klasszikusainak (Coleman, Fukuyama, Putman) munkásságára támaszkodva, a hazai közgazdasági szakirodalomban az elsők között tárja fel a társadalmi tőke fogalmi rendszerét és társadalmi-gazdasági szerepét. Az emberi tényezőt előtérbe állító elemzése végső következtetéseként a következőket írja:” „A gazdasági növekedés alapvető kondíciója az emberi tényezők intellektuális javítása, az általános emberi értékekre épülő emberi kapcsolatokra támaszkodó társadalmi tőke”. (Berend, 2002: 332) Győrffy Dóra az államba vetett bizalom és a költségvetési hiány összefüggését vizsgálja 2007-ben megjelent tanulmányában. A cikk fő következtetése, hogy .”…alacsony bizalmi környezetben a tartósan kiegyensúlyozott költségvetés esélye csekély…” (Győrffy, 2007: 274). Kivételként említi a balti országokat, ahol a költségvetési fegyelem fontosságát az egymást váltó kormányok nem kérdőjelezik meg. Egy másik tanulmányában Győrffy (2009) felhívja a figyelmet arra, hogy az angol nyelvben a bizalomnak három eltérő jelentéssel bíró angol nyelvű megfelelője (trustworthiness, trust, confidence) van, melyet magyarul általában ugyanazzal a szóval jelölünk. A különbségtétel érdekében az elmélet tartalmának megfelelően Győrffy (2009) a következő magyar fogalmakat használja: megbízhatóság (trustworthiness), hit (trust), bizalom (confidence).

172

A bizalom kérdését sokoldalúan vizsgálja Muraközi László közelmúltban megjelent A bizalmatlanság hálójában c. könyve(Muraközi,szerk.,2012): -

Győrffy Dóra a bizalmatlanság és a gazdaságpolitika összefüggéseit tárgyalja, hangsúlyozva, hogy „…a társadalmi bizalom szempontjából különös jelentősége van az intézményrendszer iránti bizalomnak.” (i.m.:9)

-

Chikán Attila

véleménye szerint: „A bizalom kulcskérdés a nemzetközi

versenyképesség

szempontjából….A

bizalomhiány

súlyos

versenyképességi

hátrányokhoz vezet….A helyzet kulcsa a politikai szférában van….A bizalom helyreállítása sok türelmet és történelmileg is hosszú időt igényel”. (i.m.:114) -

Fleck Zoltán jogos felvetése, hogy „A bizalom, társadalmi tőke és civil társadalom mint a társadalmi bajokra ajánlott gyógymód jelenik meg. Kevés szó esik azonban arról, hogy miként lehet az ezekhez szükséges viselkedési formákat előállítani, valamint gyakran figyelmen kívül esik az a probléma is, hogy nem minden bizalmi hálózat, nem minden civil szerveződés erősíti a demokráciát”. (i.m.: 129)

A Külgazdaság c. folyóirat körkérdést intézett a hazai szakemberekhez a 2013 és az ezt követő évek növekedési kilátásainak megítélését illetően. Felcsuti Péter véleménye szerint mind az anyagi-pénzügyi tőke, mind a társadalmi tőke (tudás, bizalom, kapcsolati hálók) is csökken, az utóbbi például az országból külföldre távozók révén. Úgy ítéli meg, hogy a magyar társadalmi értékrend egyik jellemzője a bizalomhiány. A TÁRKI 2009. évi kutatására hivatkozva a következőket írja: ”A társadalom tagjai nem igazán bíznak egymásban, de kiváltképpen nem bíznak a politikai intézményekben. Ezért bármely hatalomra kerülő kormánynak alapvető feladatának kellene tekinteni a közintézmények iránti bizalom erősítését.” (Felcsuti, 2013:23) Szociológia: gazdasági, kulturális és társadalmi tőke elkülönítése Szántó Zoltán a gazdaság társadalmi beágyazottságának kérdéskörét tárgyalva, egyértelműen kijelenti, hogy a gazdasági cselekvések kulturális beágyazottsága révén a gazdasági célokat és stratégiákat társadalmi értékek (normák) alakítják. (Szántó, 1994) Ebből kifolyólag a kultúra korlátozza a gazdasági racionalitást, arra késztetve az embereket, hogy a piaci csere a társadalmi normáknak megfelelően menjen végbe. A szerző hangsúlyozza, hogy a gazdaságelmélettel szemben, „a szociológia a gazdasági élet szereplőit a társadalmi kapcsolatok sokrétű hálózatába ágyazott cselekvőként fogja fel.” (Szántó, 1994: 3) Gyakorlatilag arról van szó, hogy egyrészt az ökonómiai racionalitást befolyásolja az eladó és vevő sajátos kapcsolata, másrészt a gazdasági cselekvők társadalmi kapcsolatai (társadalmi 173

tőkéje) lehetővé vagy gazdaságosabbá teheti bizonyos gazdasági célok elérést. A cikk zárógondolata, hogy a gazdasági szereplők társadalmi tőkéje – azaz kapcsolati rendszere – egyenlő fontosságú lehet más tőkeformákkal. (tárgyi, pénz és emberi tőke). Angelusz Róbert (2010) posztumusz cikkében a társadalmi tőke fogalmának határait vizsgálta Bourdieu tőkeelméletének tükrében. Kifejti, hogy a tőke eredendően ökonómiai fogalom volt, meghatározott termelési viszonyok között, s mindenekelőtt termelési javakra vonatkozott. Az utóbbi évtizedekben azonban a tőke értelmezési tartománya fokozatosan kiterjedt, ennek első lépése a humán tőke koncepciójának a megjelenése volt. A szerző szerint Bourdieu tőkeelmélete révén „…amely részben az anyagi és a szimbolikus tőke megkülönböztetésével, részben bevezetésével…a tőke

az új tőkefajták (gazdasági, kulturális és társadalmi)

fogalmának merész

kiterjesztésére vállalkozott….fokozatosan

elmosódtak azok a határok, amelyek az erőforrásokat a tőkétől elválasztották.” (Angelusz,2010 : 152) Az egyes tőkefajták (gazdasági, kulturális, társadalmi) formáinak elkülönítését Bourdieu csak a kulturális tőke esetében tette meg, Angelusz pedig kísérletet tett a másik két tőkefajta esetében is azok inkorporált, objektivált és intézményesült formáinak az elkülönítésére. (lásd 1. táblázat) 1. táblázat: A tőkefajták formái és konverziós potenciáljuk Inkorporált Gazdasági tőke

Kulturális tőke

Társadalmi tőke

Üzleti érzék, Vállalkozási-, kockázatvállalási hajlandóság Kulturális kompetencia, jó ízlés, tudáskészlet, műveltség Jó fellépés, elegancia, jó modor, humor, hatáskeltés, a rétegspecifikus normák ismerete

Objektivált tőkefajták Pénz, vagyon, épületek, gépek, részvények

Intézményes

Könyvtár, hanglemeztár, festmények

Iskolai végzettség, bizonyítványok, titulusok

közepes

Kapcsolatok, netwörkpozíciók és a hozzájuk kapcsolódó erőforráspotenciál

Patinás név, közismertség, hírnév, nemesség, előkelő lakóhely

alacsony

tulajdonjog

Konverziós potenciál magas

Forrás: Angelusz, 2010: 154

Angelusz hangsúlyozza, hogy : „A kibővített tőkeelmélet általános megalapozása szükségessé tenné az erőforrásként működő erőforrások és a tőkeként működő erőforrások világos megkülönböztetését”(Angelusz, 2010: 156). A társadalmi tőke tárgyiasult formáinak a foglalatát a kapcsolathálózatok képezik. A társadalmi tőke profitjának elsősorban a

174

státuszépítés, a karriermobilitás tekinthető. Ezért az affiliációs szükségleteket kielégítő kapcsolatok nem tekinthetők társadalmi tőkének. Tardos Róbert Angelusz cikkéhez fűzött „széljegyzeteiben” közös publikációikra hivatkozva megjegyzi, hogy „…egyértelműen osztottuk a tőke- és erőforrás fogalmak megkülönböztetésének - az előbbihez kapcsolódó szűkebb értelmezés, specifikus lehatárolás – fontosságát.” Tardos figyelemreméltónak tartja Angelusznak az 1. táblázatban található tipológiai kísérletet, amely a Bordieu-féle kulturális tőke formáinak anyagi- és társadalmitőke-fajtákra való

transzponálásán alapul. Hozzá teszi, hogy egy ilyen átfogó

tőkeelméleti kifejtés a politikaitőke-fogalmat is magában foglalhatta volna. Giczi és Sík (2009) tanulmányukban először a társadalmi tőke négy aspektusát (bizalom, hálózatok, társadalmi normák és civil társadalmi aktivitás) vizsgálják, különös hangsúlyt fektetve az általánosított bizalom kérdésére, de foglalkoznak a partikuláris bizalommal is, illetve a kapcsolati tőke mérésének lehetséges mutatószámaival. Érdekes, hogy a civil társadalmi aktivitás szintjét a civil szervezetek aktív tagságának arányával mérték. Sík Endre könyvében (2012) azt vizsgálja, hogy miként érvényesül a kapcsolati tőke hatása a magyar társadalom különböző szegmenseiben. Több mint elgondolkodtató, hogy a szerző szerint a magyar társadalom túlzott kapcsolatérzékenysége az elmúlt évtizedekben negatív módon befolyásolta és befolyásolja ma is az ország gazdasági-társadalmi fejlődését. Igen értékes része a könyvnek az első fejezete, melyben a szerző alapos szakirodalmi áttekintést ad a társadalmi tőke fogalmának sokrétű értelmezéséről. Bizalom és együttműködés a magyar élelmiszer-gazdaságban E tanulmányunknak – terjedelmi okoknál fogva – nem célja a társadalmi tőke agrárvonatkozásainak részletes tárgyalása. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy jelzésképpen megemlítsünk néhány munkát a hazai agrár-közgazdasági szakirodalomból. Szabó Gábor és társai az EUROLAN K+F projekt keretében a hazai agrár-közgazdasági irodalomban az elsők között mutattak rá a társadalmi tőke társadalmi-gazdasági jelentőségére és vidékfejlesztésben betöltött szerepére (Szabó et al.; 2005). Az AKI-ban készült tanulmányok közül ki kell emelni Kapronczai et al. (2005) és Dorgai et al. (2005) munkáit. Forgács (2006) két szövetkezetet elemez esettanulmányában, kiemelve a vezetés és bizalom kérdéseit. Bakucs és munkatársai (Bakucs et al, 2008) pedig a zöldség-gyümölcs szektorban elemzik a bizalom és a szövetkezeti teljesítmény, illetve a bizalom és a tagsági megelégedettség kapcsolatát. Tömpe (2008) 150 hazai farmgazdaság körében tett kísérletet a társadalmi tőke összesített, továbbá strukturális valamint kulturális dimenzióiban mért 175

értékeinek kiszámítására. Szabó G. Gábor az elmúlt évtized második felében több tanulmányában is hangsúlyozta a bizalom kérdésének a jelentőségét a hazai mezőgazdasági és marketing szövetkezetek tevékenységében (Szabó, 2010, 2011; Szabó et al. 2011 stb.). Takács és társai a békés megyei mezőgazdasági gépszövetkezetek körében a bizalom kérdését két dimenzióban (szerződések és kompetencia) vizsgálták (Takács et al., 2012). Örvendetes, hogy a hazai doktori iskolák egyre inkább felkarolják a társadalmi tőke tudományos kérdéseinek a vizsgálatát. Dudás (2009) két TÉSZ esetében vizsgálta a lehetséges koordinációs szerepet, illetve a bizalom kérdését, Baranyai Zsolt (2010) a géphasználati együttműködések morális kockázathatását elemzi, Hodosi Anett (2009) a bizalom és együttműködés elméleti hátterét tárja fel, míg Tóth Anikó a társadalmi tőke és a közösségi marketing élelmiszeripari összefüggéseit vizsgálja disszertációjában (Tóth, 2009). Tóth dolgozatának témánk szempontjából több értéke van. A társadalmi tőke értelmezésének alapos áttekintését követően, egy függelékben lévő táblázatban igen jó áttekintést ad a társadalmi tőkével kapcsolatos jellemzőkre vonatkozó szakírói álláspontokról, valamint közli a Világbank és az Európai Közösség által megfogalmazott definíciókat. Ezek szerint a Világbank álláspontja:” (a társadalmi tőke) azokra az intézményekre, kapcsolatokra és normákra utal, amelyek adott társadalom társas interakcióinak mennyiségét és minőségét alakítják.”, míg az Európai Bizottság szerint:”…Egy közösség vagy társadalom kooperációs és kollektív cselekvési képessége” (Tóth, 2009, 138). A szerző munkássága emellett abban a vonatkozásban is újszerű, hogy a mezőgazdasághoz és az élelmiszeriparhoz kapcsolódó kutatási

eredményeket

is

ismertet.

Végül

az

élelmiszeripari

bizalmi

viszonyok

összefüggéseinek elemzése tartalmi és módszertani szempontból is hiánypótlónak tekinthetők. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Angelusz R. (2010): Tőke vagy erőforrás? – Adalékok a társadalmi tőke elméletéhez. Szociológiai Szemle, 20. évf. 3. sz. 147-166. pp. – (2) Bakucs, L. Z. – Fertő, I. – Szabó, G. G. (2008): The Impact of Trust on Co-operative Membership Performance and Satisfaction in the Hungarian Horticulture. In: Csáki Csaba és Forgács Csaba (szerk): Agricultural Economics and Transition:"What was expected, what we observed, the lessons learned. Studies on the Agricultural and Food Sector in Central and Eastern Europe Vol. 44. Leibniz Insitute für Agrarentwicklung in Mittel and Osteurope, Halle, 2008, 382-392. pp. – (3) Baranyai, ZS. (2010): Az együttműködés elméleti és gyakorlati kérdései a magyar mezőgazdasági géphasználatban. Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Gödöllő. Doktori (PhD) értekezés. – (4) Berend I. (2002): Gazdasági növekedés (Az ezredfordulói magyar gazdasági változások és történelmi hátterük). Pécsi Tudományegyetemi Kiadó, Pécs. – (5) Bordieu, P. (1986): The forms in capital. In: John Richardson (ed.), Handbook of Theory and Research for the Sociology of Education. New York: Greenwood Press, 241-258 pp. – (6) Bourdieu, P. (1984): Distinction: A Social Critique of the Judgement of Taste. Routledge and Kegan Paul: London and New 176

York. – (7) Bourdieu, P. (2002): A gyakorlati észjárás (A társadalmi cselekvés elméletéről). Napvilág Kiadó, Budapest. – (8) Coleman, J. S. (1988): Social capital in creation of human capital. American Journal of Sociology, 94. 95-120. pp. – (9) Coleman, J. S. (1994): Foundation of social theory. The Belknap Press of Harvard University Press: Cambridge, Massachusetts and London, England. – (10) Dorgai, L. (szerk.) (2005): Termelői szerveződések, termelői csoportok a mezőgazdaságban. AKII, Agrárgazdasági Tanulmányok, No. 4. – (11) Dudás, GY. (2009): A termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ) lehetőségei a zöldség-gyümölcs termelők koordinálásában a ZÖLD-TERMÉK szövetkezet példáján keresztül. Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Gödöllő. Doktori (PhD) értekezés. 1-189 pp. – (12) Felcsuti P. (2013): Az Orbán-kormány „unortodox” gazdaságpolitikája és a bizalom. Külgazdaság, LVII. évf. 2013. január-február 19-32 pp. – (13) Forgács, CS. (2006): Leadership and the importance of social capital in the transition of cooperatives. A case study of two cooperatives. Studies in Agricultural Economics, No. 105., 23-38. pp. – (14) Fukuyama, F. (2000): A Nagy Szétbomlás (Az emberi természet és a társadalmi rend újjászervezése). Európa Könyvkiadó, Budapest. – (15) Fukuyama, F. (1997): Bizalom (A társadalmi erények és a jólét megteremtése). Európa Könyvkiadó, Budapest. – (16) Giczi J. – Sík E. (2009): Bizalom, társadalmi tőke, intézményi kötődés. In: TÁRKI Európai társadalmi jelentés -2009. Szerk.: Tóth István György, 65-84 pp. – (17) Győrffy D. (2007): Társadalmi bizalom és költségvetési hiány. Közgazdasági szemle, LIV. évf. 2007. március 274-290 pp. – (18) Győrffy D. (2009): Gazdaságpolitika bizalom nélkül. In:: Muraközy L. (szerk.): A jelen a jövő múltja. Budapest: Akadémiai Kiadó. 162193. pp. – (19) Hanifan, L. J. (1916): The Rural School Community Center. Annals of the American Academy of Political and Social Science 67: 130-138 pp. – (20) Muraközi L. (2012, szerk.): A bizalmatlanság hálójában (A magyar beteg). Corvina Kiadó, Budapest. – (21) Hodosi Anett (2009): A bizalom és együttműködés elméleti háttere. Debreceni Egyetem Közgazdaságtudományi Doktori Iskola, Debrecen (kézirat). – (22) Kapronczai, I. (szerk.) – Korondiné, Dobolyi E. – Kovács, H. – Kürti, A. – Varga, E. – Vágó, SZ. (2005): A mezőgazdasági termelők alkalmazkodóképességének jellemzői (Gazdálkodói válaszok időszerű kérdésekre). AKI Agrárgazdasági Tanulmányok, 2005. 6.sz. 1-197. pp. – (23) Putman, R.t D. – Leonardi, R. – Nanetti, R. (1993): Making democracy work: civic traditions in modern Italy, Princeton, N.J.: Princeton Press, 1993. – (24) Putman, R. D.(2000): Bowling alone: the collepse and revival of American community. New York: Simon and Schuster, 2000. – (25) Sík E. (2012): A kapcsolati tőke szociológiája. Budapest: Eötvös Kiadó. – (26) Szabó G. – Katonáné K.J. – Popovics P. (2005): A társadalmi tőke szerepe a vidékfejlesztésben. In: A mezőgazdaság tőkeszükséglete és hatékonysága. (szerk. Jávor András). DE ATC AVK , Debrecen, 223-229 pp. – (27) Szabó, G. G. (2010): The Importance and Role of Trust in Agricultural Marketing Co-Operatives. MTA – AKI, Budapest: Studies in Agricultural Economics, No. 112, 5-22. pp. – (28) Szabó, G. G. (2011): Szövetkezetek az élelmiszer-gazdaságban: Gondolatok az ún. előmozdító típusú szövetkezés gazdasági lényegéről és integrációs jelentőségéről. Budapest: Agroinform Kiadó, 2011. 255p. – (29) Szabó G. G. - Baranyai Zs - Takács I. (2011): The Importance and Role of Trust in Agricultural Co-operation – Some Empirical Experiences from Hungary. In: EAAE 2011 Congress: Change and Uncertainty – Challenges for Agriculture, Food and Natural Resources. Zurich, Svájc, 08.30. 2011.- 02.09. 2011. Zurich: ETH, pp. 1-13. Paper 139. (Letölthető: http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/116068/2/Szabo_Gabor_139.pdf ) – (30) Szántó Zoltán (1994): A gazdaság társadalmi beágyazottsága. (Megjegyzések a gazdaságszociológia és a szocioökonómia újabb irodalmáról). Szociológiai Szemle, 1994. 3.sz. 141-145 pp. – (31) Takács I. – Takácsné Gy. K. – Baranyai Zs. (2012): The Role of Trust in Cooperation between farmers – the Outcomes of a Survey in Békés County. Applied Studies in Agribusiness and Commerce – APSRACT, Vol.6.No.5 : 105-114 pp. – (32) Tardos

177

R. (2010): Széljegyzetek Angelusz Róbert posztumusz cikkéhez. Szociológiai Szemle, 20.évf. 3.sz., 144-146 pp. – (33) Tóth A. (2009): Társadalmi tőke és közösségi marketing az élelmiszer-iparban. (PhD értekezés) BCE Gazdálkodástani Doktori Iskola, Budapest. – (34) Tömpe F. (2008): A társadalmi tőke nagyságának a felmérése a magyar farmgazdaságok körében, és összefüggése néhány jellemzőjükkel. In: Hatékonyság a mezőgazdaságban (Elmélet és gyakorlat). Szerk.: Szűcs István és Farkasné Fekete Márta. Agroinform Kiadó, Budapest. A szerzők adatai: Dr. Szabó Gábor, professor emeritus Munkahely: DE GVK Gazdaságelméleti Intézet Lev. cím: 1118 Budapest, Torbágy u. 1. V. em. 19. Mobil: 30/768-91-48 e-mail. [email protected] Dr. Szabó G. Gábor, tudományos főmunkatárs, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaság-tudományi Intézet, Budapest 1112 Budapest, Budaörsi út. 45. Mobiltel.: + 36-30-2463914 Fax: +36-1-3193136 Email: [email protected]

178

AGRÁRDIPLOMÁSOK HELYZETE A MUNKAERŐPIACON SZŰCS CSABA – ZÖRÖG ZOLTÁN Kulcsszavak: diplomás pályakövetés, agrár felsőoktatás, diplomás pályakezdés, Napjaink egyre inkább előtérbe kerülő kutatási területe a felsőoktatás és a munkaerőpiac közti átmenet vizsgálata. Általános nézetként fogalmazható meg, hogy a diplomával rendelkezők könnyebben el tudnak helyezkedni, magasabb munkabérrel rendelkeznek. Természetesen vannak szakterületek, ahol könnyebb az elhelyezkedés – itt az átlaghoz viszonyítva alacsonyabb bérek a jellemzőek – más területeken ennek az ellenkezője tapasztalható. Jelen tanulmány elkészítésének célja annak feltérképezése, hogy a különböző mezőgazdasági szakokon végzett hallgatók hogyan értékelik a felsőoktatási intézményben végzett oktatási tevékenységhez közvetve és közvetlenül kapcsolódó munkát, milyen mértékben tudják hasznosítani a megszerzett ismereteiket jelenlegi munkahelyükön. Ezen kívül fontosnak tartjuk vizsgálni egyrészt azt, hogy jelenlegi állandó munkája – esetleg mellékállása – kapcsolódik-e a végzettségéhez, másrészt milyen gyorsan sikerült elhelyezkedni az államvizsgát követően THE STATE OF AFFAIRS OF AGRICULTURAL GRADUATES IN THE LABOUR MARKET Keywords: career tracking of graduates of higher education, agricultural higher education, chances of entrance into a profession for graduates The examination of the continuity between higher education and the labour market is a research area that is increasingly being dealt with. It is a generally accepted fact that people with a higher education degree can more easily find a job and receive higher salary. Naturally there are professional fields in which it is easier to find a job – in this case payment is usually lower. In other areas the opposite tendency holds true. The aim of this present paper is to present a survey of how graduates in agricultural studies value the work that is connected directly or indirectly to education of the higher education institution, and to what extent in their current jobs they are able to use the 179

knowledge that they acquired during their studies. Besides, it is also worth examining whether the present main or second jobs of the respondents are connected to their qualifications and on the other hand how long it took them to find employment after graduation. BEVEZETÉS A felsőoktatási expanziójának köszönhetően a frissen végzett diplomások száma a kilencvenes évek közepétől jelentős növekedésnek indult, ezzel folyamatos aggodalmak fogalmazódtak meg, hogy túlképzés alakul ki a felsőoktatásban. Az ezredfordulón már közel 60 ezer diplomás szerez végzettséget évente. A magyar munkaerőpiac átalakulását vizsgáló munkák – Galasi (2004b), Kertesi – Köllő (2006), Kézdi (2002), Kőrösi (2000) – bizonyították, hogy a 2000-es évek elejéig a diplomás munkaerő iránti kereslet növekedése jelentősebb volt, mint a diplomások kínálatának növekedése. Az átfogó statisztikai elemzések feltárják, hogy a diplomával rendelkező pályakezdők nagyobb arányban tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon a középfokú végzettséggel rendelkezőknél (1. táblázat). Foglalkoztatás megoszlása képzési szintenként és nemenként 2010-ben Ország

Nem

Alapfok

Férfi 20,0 Nő 12,4 Férfi 60,3 OECD-átlag Nő 35,7 Férfi 54,2 EU21 átlag Nő 34,1 Forrás: Education at a Galance 2012 Magyarország

Középfok ISCED 3C ISCED 3A 68,6 75,6 57,1 61,9 79,3 80,1 64,7 65,4 76,4 79,4 59,6 67,5

1. táblázat

Felsőfok ISCED 5B ISCED 5A 82,2 83,1 81,2 75,1 85,5 88,3 77,2 79,3 83,9 88,0 77,7 81,1

A táblázat adatai alapján jól látható, hogy Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők foglalkoztatása minimális mértékben marad el az OECD-, illetve az Európai Unió átlagától. A női foglalkoztatás tekintetében meg is haladja azt. Kertesi – Köllő (2006) megállapításai alapján 1995 és 2004 között keletkező teljes munkaidős állások közel fele a diplomás foglalkozásokban jött létre, ezzel az álláslehetőség biztosított a diplomások számára. Laky (2005) megfogalmazásában az ezredforduló óta valamivel nehezebbé vált a frissdiplomások elhelyezkedése. Ez nem vezetett ugyan tömeges munkanélküliséghez, sokkal inkább csak nehezebb, a végzettséghez kisebb mértékben igazodó elhelyezkedéshez (1. ábra).

180

Munkanélküliség alakulása a 25-64 éves korosztályban az iskolai végzettség függvényében

1. ábra

Forrás: Education at a Galance 2012 Hazánkban mindhárom képzési szinten folyamatosan – apróbb megingások kivételével – növekszik a munkanélküliek aránya. Az OECD-, és az Európai Unió tagállamaiban ezzel szemben 2009-ig ugyanez a mutató csökkenő tendenciát mutat, csupán az utolsó két évben kezdett el növekedni. Jóllehet az is látható, hogy a hazai felsőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliek aránya 2009-ben érte el azt a szintet – növekvő tendenciával – ahonnan az OECD- és EU-országok kezdetben csökkenő, később erőteljesnek mondható emelkedésbe kezdetek. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a diploma megszerzésének hozadéka, a diplomások jövedelme meghaladja a középfokú végzettséggel rendelkezőkét. Ezen kívül elmondható az is, hogy a diplomás munkaerőpiac az utóbbi években fokozatosan telítődött, a diplomások bére pedig ennek hatására csökkenésnek indult (2. ábra). 2003-tól a fiatal pályakezdő, főiskolai végzettségű diplomások esetében volt megfigyelhető, 2006 után pedig az egyetemi végzettségűeknél is (Varga, 2010).

181

2. ábra A 25–64 éves diplomások keresete a 25–64 éves középiskolai végzettségűek keresetének arányában az OECD-tagállamokban

Forrás: Education at a Galance 2010, 2012

Magyarországon az elmúlt időszakban tapasztalható felsőfokú végzettségűek magasabb aránya a munkaerőpiacon. „A tudás szupermarketjének korát éljük, mert egyre nagyobb tömegek akarják ezt fogyasztani, ám nem úgy, és nem azt akarják tanulni, ahogyan és amit eddig” (Lukács, 2002). Az ábra adatai alapján jól látható, hogy a diploma birtokában realizálható magasabb jövedelem lehetősége is szerepet játszott a felsőfokú végzettségűek tömegesedésében. Hazánk a harmadik helyen áll a 2010-es diplomás és középfokú bérek összevetésében. Jól látható, hogy a diplomások átlagfizetése két és félszerese a középfokú végzettségűekének. Egyes országok esetében – köztük Magyarországon, Portugáliában, Svájcban – két év alatt jól észrevehető különbségcsökkenés tapasztalható. Ezen kívül ezzel ellentétes változás is megfigyelhető, ugyanis elsősorban Írországban, Spanyolországban, vagy Hollandiában egyre inkább megéri diplomát szerezni. A diplomás munkanélküliség kedvező adatai mögött Galasi (2004a) véleménye szerint az a tény húzódik meg, hogy a különböző munkakörökre vonatkozó számítások alapján a túlképzettek aránya a kilencvenes évek közepétől növekedésnek indult, 2002-ben pedig meg is haladta az alulképzettekét. Az ezredfordulón a 20%-ot meghaladta azoknak a diplomásoknak az aránya, akik alacsonyabb munkakörben dolgoztak, ezzel alacsonyan tartva a diplomás munkanélküliséget. Ráadásul ez a réteg kiszorította a munkahelyekről az alacsonyabb

végzettségűeket,

ezzel

hozzájárult

munkaerőpiacról való kiszorulását.

182

a

legalacsonyabb

végzettségűek

ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálati mintát a 2010-ben elvégzett adatgyűjtés során az államilag elismert felsőoktatási intézmények alapképzésben, kiegészítő alapképzésben és diplomás képzésben – valamennyi tagozaton és finanszírozási formában – résztvevő, 2007-ben abszolutóriumot szerzett hallgatói adták.  A felmérés alapsokasága: 49382 fő.  Az adatfelvétel eredményeként létrejött adatbázis elemszáma: 4511,  Az átlagos válaszadási ráta eszerint 9,13%. Az adatfelvételt a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet valamint a GFK Hungária Piackutató intézet kérdezőbiztosi hálózata végezte. A Budapesti Gazdasági Főiskola végzettjeinek esetében az adatfelvétel a Medián szakmai háttértámogatása mellett hallgatói részvétellel valósult meg 2010. május-júniusban. A 2011-es felmérés során a 2008-ban és 2010-ben hagyományos egyetemi, főiskolai, osztatlan és alap‐, valamint mesterképzés végzettjei töltötték ki a kérdőívet. A felmérés alapsokaságának létszáma: 100785 fő. • Az adatfelvétel eredményeként létrejött adatbázis elemszáma: 20453 fő,  7638 fő 2008-ban végzett,  11839 fő 2010-ben végzett,  976 fő nem jelölte meg a végzés évét. • Az átlagos válaszadási ráta eszerint 20,29%. Az online megkeresésre beérkezett válaszokat a felsőoktatási intézmények gyűjtötték és az ezekből összeálló intézményi adatbázisokat az Educatio Nonprofit Kft. egyesítette, tisztította és súlyozta. AGRÁRDIPLOMÁSOK A MUNKAERŐPIACON A diplomások munkaerőpiacra való átmeneti időszak nélküli kerülését nem csak a munkaerő-piaci kereslet-kínálat befolyásolja, hanem a társadalmi közeg, illetve az adott országban elterjedt szokás, és gyakorlat is. Amikor az átmeneti időszakot vizsgáljuk a munkaerőpiac struktúráját is figyelembe kell venni. Egy nemzetközi diplomás pályakövetési kutatás (CHEERS) – melynek adatait a 2. táblázat mutatja be – mutat rá egyértelműen arra, hogy az európai országokban jelentősen eltérnek a felsőoktatásban végzettek elhelyezkedési tendenciái (Schomburg – Teichler, 2006).

183

A 3 hónapon belül és azon túl elhelyezkedett végzettek százalékos megoszlása nemzetenként Olaszország Spanyolország Franciaország Ausztria Dáni Hollandia Nagy-Britannia Finnország Svédország Norvégia Csehország Japán Magyarország

3 hónapon belül (%) 48 44 55 67 64 72 73 77 80 81 84 37 70

2. táblázat

3 hónapon túl (%) 52 56 45 33 36 28 27 23 20 19 16 63 30

Forrás: CHEERS-program keretében megvalósult nemzetközi diplomás pályakövetés 2006 (Schomburg és Teichler) N: 27 178 Diplomás kutatás 2011. Educatio Nonprofit Kft. N = 7271 A táblázat adatai szerint a cseh és norvég hallgatók álltak legnagyobb arányban gyorsan munkába. A spanyoloknak a kutatási eredmények szerint közel egy évre volt szükségük, de a táblázat is mutatja, hogy a többi nemzet hallgatóihoz viszonyítva kisebb az arányuk azoknak, akik gyorsan – 3 hónapon belül – munkába álltak, jóllehet Teichler (1999) ezt az időintervallumot tekinti zökkenőmentes átmenetnek. A kutatás szerint a kedvező norvég és a cseh eredményekhez jelentősen hozzájárult az, hogy az álláskeresést a hallgatók az átlagnál magasabb arányban kezdték meg a diploma megszerzése előtt. Az álláskeresés kezdete országonként változó képet mutatott, természetszerűen jelenti ez az átmeneti időszak hosszának különbözőségét. Vannak országok, ahol a diákok korán elkezdik az álláskeresést. Japánban például, a tanulmányok utolsó félévében elfogadható állásajánlattal kell rendelkezni ahhoz, hogy ne tekintsék vesztesnek a pályakezdőt. Ők tehát már jóval a végzés előtt megkezdik az állásvadászatot. Ennek ellenére érdekesnek mondható, hogy csupán a pályakezdők 37%-a tud 3 hónapon belül elhelyezkedni. A korai állásvadászat nem jellemző az európai tanulókra. A francia, spanyol, olasz hallgatók fele várja meg a diploma megszerzését. A magyar diplomások is viszonylag gyorsan elhelyezkednek. Yorke (2006) szerint ez a gyorsaság nem csak a munkanélküliségi ráta csökkentésének szempontjából lehet fontos, hanem a megszerzett ismeretek alkalmazhatóságának a mérőszámaként is funkcionálhat.

184

A munkahelyszerzés

gyorsaságához

kapcsolódó vizsgálatunk eredményét

képzési

területenként mutatja a 3. ábra. A 3 hónapon belül elhelyezkedett végzettek aránya

3. ábra

Forrás: DPR adatbázis 2010, 2011 alapján sajátszerkesztés; N2007=718; N2008=678; N2010=1477 Az agrárdiplomások jóllehet nem közelítették meg a nemzetközi felmérés eredményét (70%), viszont a vizsgált években megfigyelhető, hogy azonos arányban sikerült 3 hónapon belül munkába állni. Összességében ehhez 2007-ben 4,5, 2008-ban 5,4, 2010-ben pedig 3,8 hónapra volt átlagosan szükség. Ezekkel az értékekkel a 2007-ben agrár területen végzettektől csupán a természettudományi, 2008-ban a pedagógiai, 2010 évben mindkét területen diplomát szerzetteknek sikerült lassabban elhelyezkedni. Ezen kívül jól nyomon követhető egyrészt, hogy a pedagógus végzettséggel rendelkezők az utóbbi években egyre nehezebben, illetve hosszabb idő elteltével tudnak elhelyezkedni, másrészt azokon a területeken

–

természettudományok területén – ahol viszonylagos szakemberhiány uralkodik egyre nagyobb a gyorsan munkába állók aránya. Az előzőek alapján érdekesnek tartjuk megvizsgálni, hogy a diploma megszerzése után néhány évvel, a képzettségüknek megfelelő munkát végzik-e (4. ábra)?

185

Agrár képzési területen végzett hallgatók jelenlegi munkájának illeszkedése a tanulmányaikhoz

4. ábra

Forrás: Forrás: DPR adatbázis 2010, 2011 alapján sajátszerkesztés, N2007=362; N2008=212; N2010=250 A mezőgazdaságban dolgozó diplomások kevesebb, mint fele nyilatkozott úgy, hogy munkája nagyrészt, vagy teljes mértékben megfelel a végzettségének. A válaszadók negyedének – 2007ben 25%, 2008-ban 23%, 2010-ben pedig 24% - meglátása szerint a mintavétel időpontjában végzett munkája egyáltalán nem illeszkedik a képzettségéhez. Jól látható, hogy az egyezőség, illetve annak teljes mértékű hiánya is rontja azt a képet, amelyet valamennyi képzési terület figyelembe vételével kapunk. Itt ugyanis a 64%-os nagymértékű, vagy teljes, és a 15%-os illeszkedési hiányt állapíthatunk meg. Minden tízedik agrárvégzettségű diplomásról mondható el, hogy elhagyta a pályát, ugyanis munkája egyáltalán nem a végzettségének megfelelő. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az agrárvégzettségű, de nem agrár területen dolgozók negyede (24,9%) nem tett le arról, hogy a végzettségének megfelelő munkakörben tevékenykedjen. A karrierépítés lehetőségét vizsgálva az 5. ábra segítségével mutatjuk be, hogy milyen alkalmazotti pozícióban tevékenykednek a felsőfokú végzettséggel rendelkezők.

186

5. ábra Különböző képzési területen végzettek vezetői szintje a vizsgált évek átlagában

Forrás: DPR adatbázis 2010, 2011 alapján sajátszerkesztés, N=3275 Néhány évvel a diploma megszerzése után a mintába került diplomások átlagadatai alapján – figyelembe véve a 2007, 2008, 2010-ben végzettek által nyújtott információt – az agrár képzési területen végzettek 62%-a alkalmazottként dolgozik. Ez az érték a legalacsonyabb a vizsgált képzési területek közül. Jól látható, hogy majdnem minden vezetői szinten az agrárdiplomások nagyobb arányban jelennek meg, mint a többi képzési területen. Ennek megfelelően a többi területtel összevetve felmerül a gyorsabb előrelépés lehetősége. A felmérés eredményeként a végzett hallgatók véleményt nyilvánítottak a diplomájukat kiállító intézményben folyó oktatási tevékenységről (6. ábra). 6. ábra Agrárdiplomások véleménye a felsőoktatási intézmény tevékenységével, szolgáltatásaival kapcsolatban

Forrás: DPR adatbázis 2010 alapján sajátszerkesztés 187

Az ábra adatai alapján leginkább szembetűnő, hogy a felsőoktatási intézmények kevés segítséget nyújtanak az elhelyezkedés során. (Ez az ismérv kapta a legalacsonyabb értékelést, valamint az egyedüli, amelyet a válaszadók a közepesnél rosszabb eredménnyel véleményeztek). Érdemesnek tartjuk kiemelni azt is, hogy a hallgatók a kapcsolati háló építésének segítését tartják a másik területnek, ahol a felsőoktatási intézményektől nagyobb segítséget várnak. Látható, hogy valamennyi ismérv az országos érték közelében helyezkedik el. POLÓNYI (2010) megfogalmazásában a magyar felsőoktatási intézményekben még kevésbé tapasztalható, hogy az oktatás színvonalát az alkalmazhatósággal mérjék. Jól látható, hogy ez a mutató a kedvezően értékeltek közt szerepel, megelőzve az oly sokszor ismételt gyakorlatorientált képzés színvonalának emelését. A hiányosságok ellenére pozitívumként figyelhető meg, hogy nem csak az agrár végzettségűek, hanem a többi területen diplomát szerzett válaszadók is kiemelik a tanárok segítőkészségét és az elméleti képzés színvonalát. KÖVETKEZTETÉS, JAVASLAT Összefoglalásul megállapítjuk, hogy az agrár képzési területen végzett hallgatók az átlagosnál lassabban tudnak helyezkedni a záróvizsga után. A végzett hallgatók a felmérés alatt folytatott munkája minden második hallgató esetében összefüggésbe hozható – nagy, vagy teljes mértékben – a végzettségükkel, valamint elmondhatjuk; hogy sajnálatos módon az agrár végzettségűek negyedénél állapítható meg, hogy semmiféle kapcsolat nincs a munkájuk és a végzettségük között. Kutatásunk fontos eredménye, hogy megállapítottuk, az agrárdiplomásoknak gyorsabb karrierépítésre nyílik lehetősége egyéb képzési területen végzett munkavállalókkal szemben. Meglátásunk szerint ezt fontos csalogató tényezőként figyelembe kellene venni a beiskolázási stratégia kialakításánál. A felmérés fontos eredményének tartjuk, hogy a kérdőívet kitöltő diplomás alkalmazottak annak a véleményüknek adnak hangot, hogy a diplomájukat kiállító felsőoktatási intézmény nem segíti eléggé hatékonyan az első munkahelyhez jutásukat. Ennek alapján a felsőoktatási intézményeknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy hallgatóikat a záróvizsga után is segítsék, támogassák első munkahelyük felkutatásában. Ennek megvalósulásának egyik lehetősége egy olyan portál kialakítása, amely a munkaerő-piaci szereplők számára elérhető adatbázisban nyilvántartja a végzés előtt álló, végzett hallgatókat. A munkaadók üzemi gyakorlatra, végleges foglalkoztatás céljából kereshetnének a kínált munkakör betöltésére alkalmas képességekkel, készségekkel rendelkező hallgatót, munkavállalót. Ezen kívül a 188

másik oldalról a hallgatóknak is lehetővé válna a felsőoktatási intézménnyel együttműködő vállalatok között megkeresni azt, amelyik fogadni tudja őket a kötelező féléves üzemi gyakorlaton. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Education at a Galance 2010. – (2) Education at a Galance 2012. – (3) Galasi P. (2004a): Valóban leértékelődtek a felsőfokú diplomák? A munkahelyi követelmények változása és a felsőfokú végzettségű munkavállalók reallokációja Magyarországon, 1994– 2002. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek BWP. 2004/3. – (4) Kertesi G.–Köllő J. (2006): Felsőoktatási expanzió, „diplomás munkanélküliség” és a diplomák piaci értéke. Közgazdasági Szemle, LIII. évf., 2006. március, pp. 201–225. – (5) Kézdi G. (2002): Two phases of labor market transition in Hungary: inter-sectoral reallocation and skill-biased technological change. Budapest Working Papers on the Labour Market 2002/3. – (6) Kőrösi G. (2000): A vállalatok munkaerő-kereslete. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek BWP. 2000/3. – (7) Laky T. (2005): A magyarországi munkaerőpiac 2005. Foglalkoztatási Hivatal, Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Budapest. – (8) Lukács P. (2002): Tömeges felsőoktatás – globális versenyben Online: http://zskflnk.uw.hu/nk/Tomeges_felsookt.htm. – (9) Polónyi I. (2010): Foglalkoztathatóság, túlképzés, Bologna. Educatio, 2010/3. pp. 384– 401. – (10) Schomburg, H.–Teichler, U. (2006): Higher education and graduate employment in Europe. Higher Education Dinamics, Volume 15. Springer. – (11) Teichler U. (1999): Higher education policy and the world of work: Changing Conditions and Challenges, Higher Education Policy 12. – (12) Varga J. (2010): A felsőfokú végzettségűek aránya, a felsőfokú végzettség munkaerő-piaci értéke a 2000-es években. Educatio, 3. szám, pp. 370–383. – (13) Yorke, M. (2006): Employability in higher education: what it is – what it is not. Heslington: The Higher Education Academy.

189

NEMZETI PARKJAINK ISMERTSÉGE 2013-BAN TÓTH ÉVA Kulcsszavak: nemzeti park igazgatóságok, ökoturizmus, kérdőív, egyetemi hallgatók, marketing ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 2013 első hónapjaiban a nemzeti parkok ismeretével kapcsolatos kérdőíves felmérést készítettem Karunk – a Pannon Egyetem, Georgikon Kar – hallgatóinak körében. Korábbi oktatói tapasztalatimból kiindulva azt feltételeztem, hogy a felsőoktatásba kerülő fiatalok nemzeti parkokkal kapcsolatos ismereti meglehetősen hiányosak. Kérdőívem rövid volumenű, és kizárólag nyílt kérdéseket tartalmazó primer felmérési módszer, mely önkitöltős, önkéntes. Kutatásom alapsokaságának azokat az aktív hallgatókat választottam, akik a felsőoktatási tanulmányaikban még nem találkoztak a témával, de a közeljövőben biztosan megkapják a témához szükséges ismereteket. Kérdéseim két csoportba sorolhatók. Elsősorban a nemzeti parkokkal kapcsolatos legalapvetőbb ismeretekre kérdeztem rá, majd a válaszadók szokásairól érdeklődtem, hogy mennyire használják ki a nemzeti park igazgatóságok nyújtotta program lehetőségeket. A felmérésben 52 fő hallgató vett részt, az eredmények pedig elgondolkodtatóak. Örömmel tapasztaltam, hogy a megkérdezettek átlagosan a nemzeti park igazgatóságok több mint felét ismerik, legalábbis felsorolás szintjén, de sajnos alig több mint egynegyedük tudja, hogy összesen tíz ilyen szervezete van Magyarországnak. A legidősebb, és legfiatalabb igazgatóság megnevezése már gondot okozott. A lakóhelyükhöz kötődő igazgatóság megnevezése, és nevezetességek ismertsége elfogadható. Kérdőívemből kiderült, hogy a fiatalok szeretnek kirándulni, de többségük nem a szervezett programokat, hanem az egyéni kikapcsolódást részesíti előnyben. Így nem meglepő, hogy csak alig néhányan vettek részt nemzeti park igazgatóság által szervezett programon.

190

REPUTATION OF HUNGARIAN NATIONAL PARKS IN 2013 Keywords: national park directorates, ecotourism, questionnaire, students, marketing SUMMARY I have conducted a survey with questionnaire regarding the reputation of national parks, on our campus – University of Pannonia, Georgikon Faculty – among our students in the first couple of months in 2013. As for my previous teaching experience, I have assumed that, the knowledge of the higher education-students on national parks were fairly incomplete. My questionnaire was short, and a primer surveying method, which solely contained open questions. The answering was self-fill in and voluntary. The basis of my research were those active university students, who haven’t met this issue during their studies, but in the near future the needful information is included in their studies. My questions can be divided into two groups. First of all, I was inquiring about the most essential issues on the Hungarian national parks, and then my questions related to the habits of the respondents, how they were using the possibilities, which are offered by the directorates of national parks. The questionnaire has been filled out by 52 individuals and the results make me think. BEVEZETÉS Néhány éves oktatói megfigyelésem során azt tapasztaltam, hogy a felsőoktatásba került hallgatók általános földrajzi, tárgybeli ismeretei – legalábbis a nemzeti parkok tekintetében nem a legmegfelelőbbek.

Szűkebb kutatási célterületem, a Duna-Dráva Nemzeti Park

Igazgatósággal kapcsolatos korábbi kérdőíves felmérésem eredményei láttán jött az ötlet, hogy egy tágabb, általánosabb kérdőívben tesztelem a fiatalok tudását, reménykedve abban, hogy kedvezőbb képet festenek majd az eredmények. Ahogy az a tanulmányomból kiderül, a helyzet jobb, mint egy konkrét igazgatóság esetében, de nem mondható kielégítőnek az eredmény. HAZÁNK NEMZETI PARKJAI Nemzeti parkjaink A Magyar Állami Természetvédelem Hivatalos Honlapjának (www.termeszetvedelem.hu) adatai alapján ma Magyarországon 211 darab országos jelentőségű egyedi jogszabállyal védett természeti terület található. Ide sorolandók a nemzeti parkok (10 darab), a tájvédelmi körzetek (38 darab), a természetvédelmi területek (169 darab) és egy természeti emlék. 191

Fontos megemlíteni, hogy a nemzeti park területe (mint védettségi kategória) nem egyezik meg a nemzeti park igazgatóság (NPI) működési területével. Sajnos ezt sokan összetévesztik a köztudatban,

és

sokszor

a

média

is

helytelenül

használja

a

kifejezéseket.

A nemzeti park igazgatóságok – összesen 10 darab – működési területe kiterjed az ország teljes területére (1. kép), és magukba foglalják a nemzeti parkokat, tájvédelmi körzeteket, természetvédelmi területeket és sok nem védett területet is. Központi költségvetési szervekről van szó, működésüket az állam irányítja. Hazánk első nemzeti parkja, az 1973-ban alapított Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 101 évvel követte a világ első nemzeti parkjának (Yellowstone National Park, 1872) létrejöttét. Három évtized alatt megalakult hazánk mind a tíz nemzeti park igazgatósága, közülük legfiatalabb a 2002-ben létrehozott Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. 1. kép A nemzeti park igazgatóságok működési területe

Forrás: www.nemzetipark.gov.hu

192

Nemzeti parkjaink turizmusa A nemzeti park igazgatóságok által megvalósított turizmusforma az ökoturizmus. Sajnos a mai napig nincsen egységesen elfogadott definíciója, ezért most kettő, véleményem szerint az ökoturizmus kritériumainak leginkább megfelelő megfogalmazásokat mutatom be. A Costa Ricai ökoturisztikai társaság 1991-es hivatalos meghatározása szerint: „Az ökoturizmus, több mint madárházak és távcsövek…több, mint benszülött műalkotások a szálloda falán vagy etnikai ételek az étterem étlapján. Az ökoturizmus nem zöld álarcba öltöztetett tömegturizmus. Az ökoturizmus folyamatos küzdelem a Föld megvédésére, a hagyományos közösségek megóvására, és megőrzésére. Az ökoturizmus együttműködés a nem vagyonos helyi közösségek és az őszinte, nyitott turista között, aki jól akarja érezni magát…” (idézi László, 2001). A 2008-ban elfogadott Országos Ökoturizmusfejlesztési Stratégia szerzői javaslatot tettek az IUCN1 által kidolgozott definíció hivatalos magyar álláspontként való elfogadására és használatára, mely így hangzik: „az ökoturizmus a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás káros hatásainak mérséklésével, valamint

a

helyi

népesség

társadalmi,

gazdasági

előnyökhöz

juttatásával”.

Ma már minden nemzeti park igazgatóságnál dolgozik ökoturisztikai szakember, és egyre bővül az ökoturizmust segítő eszközrendszer is, sorra alakítják ki a tanösvényeket, megfigyelőhelyeket, kilátókat, bemutatóhelyeket, látogatóközpontokat. Egyre több helyen van lehetőség kerékpár-, kajak-, kenutúrákon való részvételre (ahol a ’járművek’ helyben kölcsönözhetőek), vagy éppenséggel lovaglási lehetőségre. A nemzeti park igazgatóságok számos ökoturisztikai programmal várják az érdeklődőket, melyről részletesen az egységes formájú ökoturisztikai programajánlókban olvashatunk. A KUTATÁS MÓDSZERTANA A szekunder adatgyűjtés után primer kutatást végeztem. A többévnyi oktatásban eltöltött idő jó lehetőség volt a megfigyelés módszerére, mint kvalitatív kutatásra. Azt tapasztaltam, hogy a felsőoktatásba került hallgatók általános földrajzi, tárgybeli ismeretei – legalábbis a nemzeti parkok tekintetében beazonosítani,

hogy

nem a legmegfelelőbb. lakóhelyük

környezetében

Sajnos csak nagyon nehezen tudták melyik

nemzeti

park

igazgatóság

tevékenykedik, de a saját statisztikai régiójuk megnevezése is számos esetben fejtörést

1

International Union for Conservation of Nature and Natural Resources – a világ hivatalos természetvédelmi szervezete

193

okozott. Alig akadt köztük, aki nemzeti park igazgatóság által szervezett programokon vett volna részt. Innen jöttek a hipotézisek: H1: A felsőoktatásba kerülő fiatalok nemzeti parkokkal kapcsolatos ismereti meglehetősen hiányosak. H2: A nemzeti parkok turizmusát, programlehetőségeit nem igazán ismerik a mai fiatalok. A tudásfelmérés számokban, mérhető formában való megjelenítésére a kérdőíves kutatás módszerét választottam. Ez az egyik leggyakoribb kvantitatív kutatási eljárás, mellyel viszonylag gyorsan, és egyszerűen, nagy mennyiségű adathoz juthatunk. Az önkitöltős, önkéntes kérdőívem rövid volumenű, az általános személyes adatokon túl tíz darab nyílt kérdést tartalmazott. A megkérdezett alapsokaságnak a Karunkon tanuló azon diákokat választottam, akik a felsőoktatási tanulmányaikban még nem találkoztak a témával, de a közeljövőben biztosan megkapják az ehhez szükséges ismereteket. Kérdéseim két csoportba sorolhatók. Elsősorban a nemzeti parkokkal kapcsolatos legalapvetőbb ismeretekre kérdeztem rá, majd a válaszadók szokásairól érdeklődtem, hogy mennyire használják ki a nemzeti park igazgatóságok nyújtotta programlehetőségeket,

és

hogy

egyáltalán

ismerik-e

a

nemzeti

parkok

jellemző

turizmusformáját. A felmérésben 52 fő hallgató vett részt, az eredmények pedig elgondolkodtatóak. A PRIMER FELMÉRÉS EREDMÉNYEI Általános adatok A kérdőívem a személyes adatokon kívül tíz nyitott kérdést tartalmazott. A megkérdezettek közül 31 (59,6%) nő és 21 (40,4%) férfi töltötte ki a kérdőívemet. 86,5%-uk (45 fő) 18-24 év közötti, 13,5%-uk (7 fő) 25 év feletti (közülük a legidősebb 44 éves). Iskolai végzettséget tekintve 94,2 %-uk (49 fő) középfokú, 5,8%-uk (3 fő) már valamilyen felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Lakóhelyükre is rákérdeztem, melyet társítottam megyéhez és nemzeti park igazgatósághoz, hogy egy későbbi kérdésemre adott választ ellenőrizhessek. A válaszadók megyék szerinti megoszlása a következő: 53,8 % (28 fő) Zala megyei, 15,4 % Veszprém megyei, 7,7 % Vas megyei, 5,8 % Baranya megyei, 3,8-3,8-3,8 % Somogy, Fejér és Komárom-Esztergom megyei, 1,9% (1 fő) Csongrád megyei, és 2 fő nem válaszolt. Jól látszik, hogy csaknem az összes megkérdezett lakóhelye a Dunántúl, és több mint fele Zala megyében lakik.

194

Nemzeti parkok ismertsége Első nemzeti parkkal kapcsolatos kérdésem az volt, hogy „Hány nemzeti park igazgatósága van Magyarországnak?” 7 fő (13,5 %) nem válaszolt, a többiek közül 15 fő (28,8 %) helyesen válaszolt, miszerint tíz NPI van hazánkban. 6 fő (11,5 %) válasza kilenc volt, ami még igen közel áll a valósághoz, a többiek (42,3%) tippelése kettő és tizenöt darab közé esett. Igen ám, egy számot leírni nem nehéz, nem biztos, hogy konkrét tudás van mögötte, de a következő kérésem arra irányult, hogy „Sorolja is fel őket!”. Itt már 8 fő (15,4%) nem tudott egyet sem megemlíteni, viszont 9 fő (17,3%) tökéletesen megnevezte az NPI-ket. Persze tíznél többet senki nem sorolt fel (hiába az előbbi kérdésben a 11, 12, 13 és 15 darab többszöri említése), és sokszor előfordult, hogy rosszul, nem létező igazgatóságot neveztek meg. Többek között ilyen válaszok az Alföldi, a Kis-balatoni, a Mátrai, a Fertő-tói, a Gemenci vagy a Nagykunsági NPI. Az eredmény, hogy melyik nemzeti park igazgatóságunk milyen ismertségnek örvend azt az 1. diagramon ábrázolom. 1. diagram A nemzeti park igazgatóságok ismertsége

Forrás: saját szerkesztés, 2013 A válaszadók kevesebb, mint fele említette a Bükki, a Duna-Ipoly, és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságot, kicsivel több, mint a fele (27 és 29 fő) ismeri a Duna-Dráva, valamint a Fertő-Hanság NPI-ket. Az öt leggyakrabban említett nemzeti park igazgatóság az Aggteleki (32 fő, 61,5%), a Balaton-felvidéki (34 fő, 65,4%), a Hortobágyi (35 fő, 67,3%), a Kiskunsági (32 fő, 61,5%) és az Őrségi (35 fő, 67,3%). Bevallom, a Balaton-felvidéki NPI (BFNPI) kimagasló ismertségét vártam, hiszen a megkérdezettek több, mint fele Zala megyei lakos, és

195

az összes megkérdezett Keszthelyen, a Balaton fővárosában tanul, így a 65,4 %-os ismertséget kevésnek tartom. Az viszont dicséretes, hogy a megkérdezettek átlagosan 5,5 NPI-t meg tudtak nevezni. Rákérdeztem arra is, hogy vajon tudják-e „Melyik a legidősebb és a legfiatalabb NPI?”. A megkérdezettek 63,5 %-a (33 fő) nem tudta, vagy nem akarta megnevezni a legidősebb igazgatóságunkat. 17,3 % (9 fő) rossz választ adott, a legtöbbjük szerint az Aggteleki NPI az ’öregúr’, de a BFNPI és a Bükki is kapott voksot. 10 fő (a megkérdezettek 19, 2 %-a) írta helyesen, hogy a

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az első és egyben legnagyobb

nemzeti park igazgatóságunk. A legfiatalabb, az Őrségi NPI, ami már a megkérdezettek életében (2002-ben) lett e cím tulajdonosa, ennek ellenére nem kapott sokkal több jó voksot, 12 fő (23,1%) válaszolt helyesen, 1 rossz válasz született, és a megkérdezettek háromnegyede (39 fő) egyáltalán nem válaszolt erre a kérdésre. Következő kérdésem így szólt: „Milyen turizmusforma jellemzi a nemzeti park igazgatóságokat?”. Bevallom, az itt született eredményt nem tartom mérvadónak, mert bár 21 fő (40,4%) nem válaszolt, messze magasan 24 fő (a megkérdezettek közel fele) válaszolta az ökoturizmust a nyílt kérdésemre. Aminek én nagyon örülök, de félő, hogy mivel az esetek többségében ökoturizmus nevű, vagy ahhoz kapcsolódó tantárgy első óráján töltettem ki a kérdőíveket, és bár még egyetlen szót sem ejtettem a témáról, feltételezem, hogy volt annyi sütnivalójuk a hallgatóknak, hogy biztos nem véletlenül teszem pont ezt a kérdést fel, és beírták a tárgy nevét. Feltevésem, hogy az ökoturizmus említésének aránya kevesebb lenne, ha ugyanezen hallgatók körében, de nem az egyetem berkein belül készült volna a felmérés. Az ökoturizmus mellett helyet kapott válaszként a természetjárás (9,6%), a sportturizmus (3,8 %), és nagy örömömre a kulturális turizmus (3,8%) is. Arra a kérdésemre, hogy „Lakhelyéhez melyik nemzeti park igazgatóság van a legközelebb?” szerencsére az esetek nagy többségében (61,5%) jó válasz született. Kiértékelés szempontjából ez volt a legtöbbi időt igénybe vevő kérdés, mert a személyes kérdésekben említett lakóhelyet előbb megyéhez, majd NPI-hez társítottam, és ezt hasonlítottam össze az 5. kérdésemre adott válaszokkal. Ennek oka az, hogy semmiféle úton nem akartam befolyásolni a válaszadást. 32 fő tudta, hogy melyik NPI területén él, 10 fő (19,2%) adott rossz választ, de többségüknek nem a földrajzi terület behatárolása, hanem az igazgatóság megnevezése okozott gondot, de ezzel a problémával már a 2. kérdésnél is szembesültünk. 10 fő nem válaszolt. A 6. kérdésem így szólt: „Tudna felsorolni az ’Ön’ nemzeti park igazgatóságából nevezetességeket, kínálati elemeket?”. Valljuk be, ennél egyszerűbb kérdést nem nagyon 196

tudtam volna feltenni, ehhez nem is volt szükség az NPI nevére, vagy nevezetességeire, hanem lakóhelyük környékének ismeretére voltam kiváncsi. A válaszadók több, mint fele (29 fő, 55,8 %) szépen összeszedte lakóhelyének látnivalóit, ám 23 fő megijedt a kérdéstől, és nem válaszolt. Kirándulási szokások A kérdőívem második felének kérdései a kirándulási szokások megismerésére irányultak. Először azt kérdeztem, hogy „Szokott Ön kirándulni, túrázni?”. 1 fő nem válaszolt, 4 fő (7,7%) soha nem szokott kirándulni, a válaszadók 90,4 %-a (47 fő) viszont igen. Őket érintették további kérdéseim. 8. kérdés: „Ha igen, akkor a szervezett túrákat vagy az egyéni kikapcsolódást részesíti-e előnyben?”.

Az eredmények a következőképpen alakultak: 5 fő (10,9%) a szervezett

kirándulások híve, a többség, 36 fő (78,3%) az egyéni kirándulásokat részesíti előnyben, és 6 fő (13%) ugyanolyan szívesen kirándul szervezett keretek között, mint egyénileg. A 2. diagramból jól látszik, hogy bizony a hallgatók többsége nem bízza másra a szervezést, inkább egyénileg kapcsolódik ki. 2. diagram A szervezett túrákat vagy az egyéni kikapcsolódást részesítik-e előnyben?

Forrás: saját szerkesztés, 2013 A maradék 2 kérdésem már kimondottan a nemzeti parkok szervezett programjaira irányult. 9. kérdésem: „Szokott-e nemzeti park igazgatóság által szervezett programon részt venni?”. Nem meglepő az eredmény, az előbbi válaszok jól mutatják, hogy a szervezett túrákat a kirándulók csak 23,9%-a (11 fő) kedveli. Nemzeti park igazgatóság

197

által szervezett

programon mindösszesen 5 fő (a kirándulni járók 10,6 %-a, a megkérdezettek 9,6 %-a, a szervezett túrákat kedvelők 45,5%-a) vett már részt életében. Utolsó kérdésem: „Ha igen, milyen programokon, és milyen rendszerességgel?”. Ez már csak 5 főnek maradt releváns kérdés. 1 fő az, aki valódi fenntartható szemléletet követő ökoturistának mondható, mert ő havi rendszerességgel részt vesz nemzeti park igazgatóság által szervezett különböző programokon, jár ökotúrákra, madárgyűrűzésre, békamentésre, és előadásokra. A maradék 4 fő évente egyszer vesz részt ilyen jellegű szervezett programon, leginkább szervezett túrán vagy madármegfigyelésen. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az 52 megkérdezett közül 15 fő (28,8%) tudta helyesen, hogy tíz nemzeti park igazgatóságunk van, ám felsorolni hibátlanul összesen 9 fő, a megkérdezettek 17,3%-a tudta csak. Arra a kérdésre, hogy melyik a legidősebb, és legfiatalabb NPI-nk a megkérdezettek 63,5 %-a nem is válaszolt. 10 fő (a megkérdezettek 19.2%-a) válaszolta helyesen, hogy a Hortobágyi NPI a rangidős, és 12 fő (23,1%) tudta, hogy az Őrségi NPI a legfiatalabb. A saját lakóhelyükön működő NPI-t 61,5%-a tudta helyesen beazonosítani. Sokszor nem is a földrajzi behatárolás, hanem az NPI hivatalos megnevezése okozott gondot. A megkérdezettek több, mint fele pedig kínálati elemeket is fel tudott sorolni. Kérdőívemből kiderült, hogy a fiatalok szeretnek kirándulni, de többségük (78,3%) nem a szervezett programokat, hanem az egyéni kikapcsolódást részesítik előnyben. Így nem meglepő, hogy csak alig néhányan vettek eddig részt nemzeti park igazgatóság által szervezett programon. Örömmel tapasztaltam, hogy a megkérdezettek átlagosan a nemzeti park igazgatóságok több mint felét ismerik, legalábbis felsorolás szintjén, de sajnos alig több mint egynegyedük tudja, hogy összesen tíz ilyen szervezete van Magyarországnak. A BFNPI ismertsége viszonylag magas, de elmaradt az általam feltételezettől. Javasolnám a nemzeti park igazgatóságok aktívabb marketing tevékenységét. A megkérdezett fiatalok ismeretei sajnos nem kielégítőek. Célzottabban kellene őket megkeresni a középiskolákban, felsőoktatási intézményekben. Tudom, hogy nehéz helyzetben vannak az igazgatóságok a szűkülő források miatt, de elsődleges feladatuk az oktatás, a szemléletformálás. Cél a fenntarthatóság, de csak annak lesz fontos a természeti és kulturális értékeink megőrzése, aki ismeri is azokat.

Saját tapasztalatom, hogy nagy gonddal

foglalkoznak az óvodás, általános iskolás apróságokkal. Talán abban a korban még fogékonyabbak is a fiatalok, és a tanárok is gyakran szerveznek osztálykirándulásokat. De

198

mire fiatal felnőttek lesznek ez a tudás, vagy tudásvágy eltűnni látszik. Ezen kellene célzott marketinggel változtatni. Jómagam is, mint egyetemen tevékenykedő oktató, igyekszem ebben a szemléletformálási folyamatban részt venni. ÖSSZEFOGLALÓ Kérdőíves felmérésem eredményei segítették a kutatásom elején feltett mindkét hipotézisem helytállóságát alátámasztani, miszerint: H1: A felsőoktatásba kerülő fiatalok nemzeti parkokkal kapcsolatos ismereti hiányosak. H2: A nemzeti parkok turizmusát, programlehetőségeit nem igazán ismerik a mai fiatalok. Szerencsére sokan vannak, akik ismerik legalább a lakóhelyükhöz kötődő nemzeti park igazgatóságot és annak nevezetességeit, de az általuk szervezett programokat nem ismerik, és alig néhányan vesznek csak részt rajta. Szerencsére minden közösségben vannak példamutatók, az én mintámban is található 1 fő aktív ökoturista, aki talán hozzájárul társai szemléletformálásához, illetve bízom abban is, hogy a megkérdezett hallgatók a felsőoktatási tanulmányaik végére hasznos ismeretekkel, és a nemzeti park igazgatóságok által szervezett programok iránti érdeklődéssel rendelkeznek majd. FELHASZNÁLT IRODALMAK (1) László P. (2001): Ökoturizms-Bioturizmus, Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 5.p. - (2) Pannon Egyetem, Turizmus Tanszék - Aquaprofit Zrt. (2008): Országos ökoturizmus

fejlesztési

stratégia,

Veszprém-Budapest,

12-15.p.

-

(3)

http://www.termeszetvedelem.hu/orszagos-jelentosegu-egyedi-jogszaballyal-vedetttermeszeti-teruletek (letöltés dátuma: 2013. 03. 24.) - (4) http://www.nemzetipark.gov.hu/anp-igazgatosagok-mukodesi-terulete (letöltés dátuma: 2012. 09.12.)

Szerző adatai Név: Tóth Éva, tanársegéd Munkahely: Pannon Egyetem, Georgikon Kar, 8360. Keszthely, Deák F. u. 16. Levelezési cím: [email protected] Telefonszám: 83/545-208

199

A MÓDULÁCIÓ HATÁSA A HAZAI KÖZVETLEN TÁMOGATÁSOKRA

VÁSÁRY MIKLÓS – BARANYAI ZSOLT

Kulcsszavak: SAPS, top up, támogatás átcsoportosítás, modellszámítások

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A moduláció révén megvalósuló támogatás átcsoportosítás a 2012-es támogatási évben új elemként jelent meg a hazai agrártámogatások rendszerében. Az eljárás során, abban az esetben, ha az első pilléres közvetlen támogatások együttes összege meghaladja az 5 000 eurót, akkor 10%, ha a 300 000 eurót akkor további 4%-os támogatáscsökkentést kell alkalmazni. Összhangban az európai uniós elvekkel a hazai alkalmazás során lehetőség nyílt egy olyan rendszer kialakítására, amely a modulációból fakadó támogatás átcsoportosítás tényleges volumenének radikális mérséklését teszi lehetővé. Ennek során a ténylegesen nem meghirdetendő top up jogcímek és az egyes top up jogcímek kihasználatlan mértéke is a számítás részét képezi, ami jelentős tagállami mozgásteret eredményez annak érdekében, hogy a termelők számára kifizetendő támogatás összege, különösen az érzékeny ágazatoknál, a lehető legkisebb mértékben csökkenjen. Ugyanis ezek a tételek számos esetben teljesen vagy részben felfogják, tompítják az intézkedés hatását, mivel a vonatkozó jogszabály alapján a csökkentést először ezek terhére kell megvalósítani. Az modellszámítások alapját a 2011. évben igényelt és jóváhagyott támogatási kérelmek alapján 2012-ben kifizetett összegek képezték. Az adatbázis korrigálásával a 2012. támogatási év sajátosságainak átvezetése is megtörtént. Az számítások lefuttatása után megállapítható, hogy a hazai módszer alkalmazása az összes közvetlen támogatásra jogosult termelő csak 2%-ánál, a támogatáscsökkentésben érintett, 5000 eurónál magasabb kifizetésre jogosultak, mintegy 10%-ánál valósul meg tényleges kifizetés csökkentés. Az alkalmazott eljárás következtében az érintett mintegy 3 ezer termelő esetében közel 11,6 millió euró összeg elvonása várható. E termelői kör esetében, a moduláció hatásának mérséklését lehetővé tevő tételek felhasználása révén mintegy 45 millió euró nem kell a termelőktől elvonni. Így ez az összeg termelőkhöz kerülhet. A modulációval érintett gazdálkodók esetében az elvonás egyébként a teljes kifizetendő összeg 3%-át teszi ki.

200

MODULATIONS IMPACT IN CASE OF HUNGARIAN DIRECT SUBSIDIES Keywords: SAPS, top up, subsidy redeployment, Model calculations SUMMARIZING STATEMENTS, CONCLUSIONS, RECOMMENDATIONS The redeployment of subsidies through modulation was a new element in the system of Hungarian agricultural support in the premium year of 2012. According to the procedure, if the total amount of first-pillar direct subsidies exceeds 5000 euro, 10% reduction, if it is above 300 000 euro, another 4% grant reduction should be applied. In harmony with the EU principles it has become possible within Hungarian implementation to create a system which enables the radical moderation of actual volumes of subsidy redeployment resulted by modulation. In this course, the not actually announced top-up titles and the unused degree of some top up titles are also part of calculation which provides substantial room for maneouver in the member state in order to ensure that the direct payments to be paid to producers decreases to the possible lowest degree. These items soften the impact of measures because – according to the related legislation – the reduction should first be made on the account of these. The basis of model calculations was created by the finalized data of MVH about payments in the premium year of 2011. By correcting this, the special features of premium year of 2012 were also transferred to the data. Following the running of calculations it can be confirmed that the implementation of the Hungarian method has resulted reduced payments only in case of 2% of all the farmers eligible for direct subsidies, and about 10% of those who are actually involved in payment reduction. Due to the applied procedure, the withdrawal amounted to almost 11,6 million euro in case of approximately 3 000 farmers concerned. In case of this group of producers, about 45 million euro should not be withdrawn due to the items which enable mitigation. This amount will be left with the producers. In case of producers affected by modulation, the withdrawal amounts to 3% of the transferred direct subsidies.

BEVEZETÉS, A MODULÁCIÓ ELJÁRÁSÁNAK JELLEMZÉSE A Közös Agrárpolitika (KAP) 2003. évi reformja a támogatási politika működési eszközeinek átalakítása révén az egységes területalapú támogatási rendszer (Single Payment Scheme – SPS) bevezetését határozta meg. A közvetlen támogatások mechanizmusának átalakítása magával hozta az úgynevezett moduláció elvének az alkalmazását is. Ezzel a 2003-as KAP reform keretében megerősített vidékfejlesztés (II. pillér) forrásainak bővítése volt a meghatározó cél. A

201

vidékfejlesztési szakpolitikának – a fokozatosan növekvő társadalmi, tagállami elvárások következtében megjelenő – új kihívásokat (klímaváltozás, bioenergia, vízgazdálkodás stb.)1 kell kezelnie. Annak érdekében, hogy a tagállamok felülvizsgálhassák vidékfejlesztési programjaikat, ugyanakkor más területeken ne kelljen csökkenteni vidékfejlesztési tevékenységeik intenzitását, további finanszírozási források bevonására volt szükség. A 2007–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi tervek nem rendelkeztek a Közösség vidékfejlesztési politikájának szükség szerinti erősítésére szolgáló pénzügyi forrásokról. Emiatt a közvetlen kifizetések csökkentési mértékének fokozatos növelése révén, a moduláción keresztül volt előteremthető a szükséges pénzügyi forrás jelentős része. Az intézkedés a szakpolitikák közötti jobb egyensúly kialakítását célozta, valamint a fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés erősítését kívánta elérni. A vidékfejlesztési források biztosításán felül meghatározó érv volt a moduláció működtetése mellett, hogy a közvetlen támogatások eloszlása aránytalan az EU-n belül. A tagállami értékek átlagában a kifizetések jelentős részét viszonylag kisszámú, de nagy összegű támogatáshoz jutó kedvezményezetti kör kapja. A nagyobb kedvezményezetteknek nem ugyanolyan mértékű támogatásra van szükségük ahhoz, hogy hatékonyan megvalósuljon a jövedelemtámogatási célkitűzés, és az alkalmazkodási potenciáljuk miatt könnyebben működnek alacsonyabb támogatási szint mellett is. Ebből következően szükséges volt előírni a nagy támogatási összegekre jogosult mezőgazdasági termelők számára, hogy nyújtsanak további hozzájárulást az új kihívások kezelésére kidolgozott vidékfejlesztési intézkedések finanszírozásához. A 2008. évi Egészségügyi Felülvizsgálat („Health Check”) során alakultak ki a ma is érvényben lévő rendszer fő szabályai:  Egy mezőgazdasági termelő részére egy adott naptári évben odaítélendő bármely 5 000 eurót el nem érő összeg esetében nem kell alkalmazni a modulációt  Egy mezőgazdasági termelő részére egy adott naptári évben odaítélendő bármely 5 000 eurót meghaladó közvetlen kifizetés összegét 2012-ig minden évben csökkenteni kell, 2009-ben: 7 %-kal, 2010-ben: 8 %-kal, 2011-ben: 9 %- kal, 2012-ben: 10 %-kal.  Egy mezőgazdasági termelő részére egy adott naptári évben odaítélendő bármely 300000 eurót meghaladó közvetlen kifizetési összeget, az előbb említett elvonáson felül, 4 százalékponttal tovább kell csökkenteni. 1

A Közösség a Kiotói Jegyzőkönyv részes feleként felhívást kapott arra, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások figyelembevételével igazítsa ki szakpolitikáit. Ezen túlmenően a vízhiánnyal és az aszályokkal összefüggésben felmerülő súlyos problémák miatt a Tanács a vízhiányról és aszályokról szóló 2007. október 30-i következtetéseiben úgy ítélte meg, hogy a mezőgazdaságban a vízgazdálkodási kérdésekre még nagyobb figyelmet kell fordítani. A Tanács a biológiai sokféleség csökkenésének megállításáról szóló 2006. december 18-i következtetéseiben hangsúlyozta, hogy a biológiai sokféleség védelme továbbra is óriási kihívást jelent, és annak ellenére, hogy jelentős előrehaladást sikerült elérni, a Közösség 2010-re meghatározott biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzésének eléréséhez további erőfeszítésekre lesz szükség. (73/2009/EK rendelet)

202

Az új 2004. május 1-jén vagy azt követően csatlakozott tagállamok termelői esetében nem kell alkalmazni a modulációs rendszert egészen addig, amíg a közvetlen kifizetések új tagállamokban alkalmazandó szintje el nem éri az régi tagállamokban nyújtott kifizetési szintet. Ezzel együtt a moduláció nem idézheti elő, hogy egy új tagállamban a termelőnek fizetett nettó összeg alacsonyabb legyen a régi tagállamokban egy hasonló helyzetű mezőgazdasági termelőnek fizetett összegnél. Ezért, amikor a modulációt már az új tagállamok mezőgazdasági termelői esetében is alkalmazni kell, a csökkentés mértékét a felzárkóztatási időszakban (phasing in) érvényes szint és a régi tagállamokban a moduláció alkalmazása után érvényes szint közötti különbségre kell korlátozni. Ezen túlmenően a moduláció elvét az új tagállamoknak a moduláció hatálya alá tartozó mezőgazdasági termelőik esetében az azokat megillető kiegészítő nemzeti közvetlen kifizetések (top up) odaítélésekor is figyelembe kell venniük. A moduláció elvét és módszerét korábban még nem alkalmaztuk hazánkban. Mivel az új tagállamokban megvalósuló elvonást az Európai Bizottság (EB) eddig nem szabályozta, a bevezetés előtt hathatós magyar érdekérvényesítésre volt szükség azért, hogy az EB, számunka kifejezetten kedvezőtlen, első javaslatánál2 sokkal életszerűbb és a hazai termelők érdekeit képviselő csökkentési rendszert lehessen alkalmazni. Ezt végül sikerült elérni. A számítás hazai mechanizmusa A működtetés során fő szabályként abból kell kiindulni, hogy 2012-ben a mezőgazdasági termelő részére megítélt bármely 5 000 eurót (kb. 1,4 millió forintot) meghaladó közvetlen kifizetés összegét 10%-al csökkenteni kell. A támogatások csökkentését további 4 százalékponttal meg kell növelni, abban az esetben, ha a termelőt megillető támogatási összeg a 300 000 eurót (kb. 85 millió forintot) meghaladja. Ez a hazai alkalmazás során azt jelenti, hogy a közvetlen támogatások (SAPS, elkülönített, különleges támogatások és szerkezetátalakítási programok) és a kiegészítő nemzeti támogatások (top-up) együttes összegét már 5 000 euró felett kell 10%-al mérsékelni. A moduláció során a jogcímek több csoportját kell megkülönböztetni. Ezek a csoportok azt a célt szolgálják, hogy azon támogatási elemek, melyeket költségvetési forráshiány miatt nem vagy csak részlegesen lehet kifizetni is beszámíthatóak legyenek. Ugyanis a számítás alapját képező kiegészítő nemzeti támogatások összegen valamennyi, a termelő által különböző jogcímeken igénybe vehető, a közvetlen támogatásokat kiegészítő nemzeti támogatás összességét értjük, függetlenül attól, hogy azt a tagország a gyakorlatban ténylegesen nyújtotta-e, vagy nem.

203

A számítás során figyelembe vehető csoportok az alábbiak szerint alakulnak: (1) Nem meghirdetett (inaktív) top up jogcímek: ez a jogcímek azon köre, mely a nemzeti költségvetési források hiánya miatt nincsenek meghirdetve (GOFR top up, termeléstől elválasztott rizs és termeléstől elválasztott anyatehén támogatás) (2) Egyes jogcímek esetében a ténylegesen kifizetett támogatás összege és a maximálisan adható támogatási értékek különbsége: Ezek olyan tételek (pl. húsmarha tartás támogatása), melyek a Bizottság jóváhagyása alapján nagyobb összegben is működtethetőek lennének, de a korlátozott hazai költségvetés következtében mégsem történik maximális összegű kifizetés. A moduláció során ezt a nem kifizethető tételt is figyelembe kell venni. (3) Ténylegesen kifizetendő támogatási összegek: Abban az esetben, ha az előbbi két tétel már kimerült vagy egyáltalán nem volt elérhető, a levonást a kifizetendő összeg terhére kell elvégezni. Akkor, ha ténylegesen kifizetendő támogatások csökkentése szükséges, a levonás során meghatározott sorrendet kell követni.3 Abban az esetben, ha a termelő jogosult a támogatási jogcímek bármelyikére, és ha a jogosult jogcímek után kifizetendő összeg együttesen meghaladja az 5000 eurót, akkor a csökkentést alkalmazni kell és ez elvonást a kiegészítő nemzeti támogatások terhére, a jogszabályban rögzített sorrendre figyelemmel, kell megvalósítani. Mivel a régi és az új tagállamok is 2012ben a támogatási szint 90%-án állnak, a közvetlen támogatások összegét csak 300.000 euró felett kell csökkenteni 4%-al. Így annak összege 300.000 euróig nem csökken. Így amennyiben a közvetlen támogatások összege önmagában meghaladja a 300 000 eurót, akkor csak a közvetlen támogatások terhére kell a csökkentést elvégezni. Abban az esetben, ha a számított csökkentés meghaladja a nemzeti kiegészítő támogatás kifizethető összegét, akkor a csökkentést csak annak mértékig lehet megvalósítani. A további fennmaradó különbözetet a közvetlen támogatások összegére vagy egyéb támogatások terhére nem lehet elszámolni.Az eljárás eredményeképpen számos esetben várhatóan nem lesz tényleges támogatáscsökkentés, hiszen a termelők jelentős részénél a csökkentés hatását felfogják a „puffer” tételek.

ANYAG ÉS MÓDSZER Jelen tanulmányban a vizsgálatok keretében csak a modulációból fakadó támogatás átcsoportosítás mechanizmusa és hatása kerül kifejtésre. Mivel korábban nem működött ez az elv Magyarországon, nem állnak rendelkezésre konkrét, ez irányú adatbázisok, részletes elemzések. 2

Az EB első megközelítése alapján az 5000 euró támogatási összeg felett, valamennyi érintett termelő esetében csak maximum 500 euró nemzeti kiegészítő támogatás kifizetésére nyílt volna mód.

204

Ezért az MVH legutolsó, 2011-es támogatási évben feldolgozott kifizetési adataiból kiindulva, azt korrigálva kell a következtetéseket levonni. A vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy az adatbázis jellegéből fakadóan számos nehézség és korlátozó tényező is befolyásolja az adattartalom egységességét és megbízhatóságát. Ennek során az alábbi módszertani megjegyzésekre és kiigazításokra van szükség.  A számítások elvégzése előtt abból kell kiindulni, hogy a termelők köre, összetétele és jogosultságainak mértéke nem változik a vizsgált időszakban. Noha ez nem életszerű, a számítások kivitelezhetősége miatt e megállapítás rögzítésére volt szükség.  Az MVH rendelkezésre álló adatbázisa forintban rögzítette a kifizetési értékeket, a számítás érdekében ezt euróra kellett átváltani. Itt az időszaki hivatalos átváltási árfolyamot kellett figyelembe venni. (2011.: 292,55 Ft/euró, 2012.: 284,89 Ft/euró)  A modulációból fakadó támogatáscsökkentés hatásának pontosabb meghatározásához az

adatok

korrekciója

szükséges.

Mivel

egyes

jogcímek,

(pl.

kérődző

szerkezetátalakítási program), korábban nem működtek, ezek mértékének becslése indokolt. A becsléshez az alapot a 2011. évi top up (pl. anyatehén) jogosultságok összege és termelőnkénti megoszlása adta. A 2012. évi jogosultságok értékének (pl. valamennyi, a kérődző programban bejelentkezett anyatehén jogosultság) összege alapján a 2011-es termelőnkénti bázis értékek kiigazítására került sor úgy, hogy a javított egyedi top up értékek összege megegyezett a 2012. évi jogcím teljes (pl. kérődző anyatehén jogosultság) keretösszegével. Így a megoszlás továbbra is tükrözi a valós folyamatokat csak a termelőnkénti értékek változtak. A módosítás alapját az a megközelítés jelentette, hogy a két jogcím között jelentős az átfedés, egyúttal az 2012es keretértékek ágazati szinten biztosították az adatok pontosságát.  A már működő támogatási jogcímek esetében az egyes borítékok maximális értékének ismeretében is szükség volt – az évek közötti keretösszeg változás alapján – a támogatási összegek arányos módosítására. Így a 2012. évi ténylegesen kifizethető támogatási keretösszeg és a 2011-es ténylegesen kifizetett támogatási keretösszeg aránya alapján valamennyi termelő támogatási összegének átszámítása megtörtént. (Ez valamennyi top up jogcím, a zöldség gyümölcs szerkezetátalakítás, a különleges tej és a különleges rizs esetében is megvalósult.) Mivel a valóságban a termelők közötti jelentősebb mozgásokra is lehetőség van, tényleges mértékét csak a végleges eredmények ismeretében lehet korrigálni.

3

Ezt a 32/2012. (IV.2) VM rendelet 35.§-a rögzíti.

205

EREDMÉNYEK A kifizetendő támogatások várható nagysága alapján a termelők 81%-át, mintegy 142,4 ezer gazdálkodót nem fog a moduláció érinteni, mivel nem érik el a szükséges összeghatárt. (1. táblázat) 1. táblázat A 2012. támogatási évben a jogosult termelők becsült száma, aránya és a várható átlagos támogatási szintje darab ≥0 és <500 ≥500 és <1250 ≥1250 és <2000 ≥2e és <5e ≥5e és <10e ≥10e és <20e ≥20eés <50e ≥50e és <100e ≥100e és <150e ≥150e és <200e ≥200e és <250e ≥250e és <300e ≥300e és <500e ≥500e összesen

44 477 44 717 21 196 32 052 14 322 8 652 6 279 2 225 496 262 180 116 286 243 175 503

jogosult termelők száma kumulált megoszlás %-ban %-ban növekvő 25,3% 25,3% 25,5% 50,8% 12,1% 62,9% 18,3% 81,2% 8,2% 89,3% 4,9% 94,3% 3,6% 97,8% 1,3% 99,1% 0,3% 99,4% 0,1% 99,5% 0,1% 99,6% 0,1% 99,7% 0,2% 99,9% 0,1% 100,0% 100,0%

megítélt kumulált támogatás átlagos összege %-ban (euró/ha) csökkenő 100,0% 305 74,7% 817 49,2% 1 593 37,1% 3 160 18,8% 7 021 10,7% 14 071 5,7% 31 093 2,2% 66 061 0,9% 122 065 0,6% 173 897 0,5% 224 108 0,4% 272 441 0,3% 388 304 0,1% 915 911

Forrás: MVH 2012 alapján saját számítás A számítás elvéből fakadóan ugyan szükséges figyelembe venni valamennyi lehetséges támogatási tételt, így a potenciálisan érintettek száma ténylegesen nagyobb az ebbe a kategóriába tartozó 33 ezer termelőnél, megközelíti a 38 ezret. A közel 5 000 ezer termelő esetében a támogatás átcsoportosítás rendszere nem fog érdemi elvonást okozni, azaz a termelők figyelembe vételére csak adminisztratív értelemben van szükség. A modulációs számítás során meghatározó alapelv, hogy az 5000 euró feletti támogatási összegre vonatkozó elvonást, függetlenül annak közösségi vagy nemzeti eredetétől, alapesetben a kiegészítő nemzeti jogcímek (top up) terhére kell elszámolni. Ezért szükséges a top up jogcímek megoszlását is megvizsgálni. Az inaktív tételek jelentős csoportja a GOFR jogosultságok köre. Az MVH által közölt adatok alapján kb. 3,6 millió hektár után vehető figyelembe a számítás során, mely összesen 152 ezer termelő esetében átlagosan közel 24 hektár utáni jogosultságot jelent. A top up-nál az egyes jogcímek esetében a ténylegesen kifizetett támogatás összege és a maximálisan adható támogatási érték különbségét a számítás során figyelembe kell venni. Ennek

206

mértéke egyes jogcímeknél szinte nulla (pl. anyatehén vagy anyajuh esetében), míg mások esetében jelentős tételt képvisel (pl. hízottbika tartás esetében az eltérés 67%). Paradox módon, azok az ágazati szereplők, amelyek korábban, a szakpolitikai prioritások alapján, a számukra folyósítható támogatási összeg maximumában részesedtek, a moduláció keretében megvalósuló számítás során – e csökkentő tétel esetében – kisebb mozgástérrel rendelkeznek. Amennyiben a mechanizmus során más csökkentő tétel nem vehető figyelembe a ténylegesen kifizethető nemzeti kiegészítő támogatások összegét kell mérsékelni. E jogcímek esetében az érintettek körének potenciális alakulását a 2. táblázat tartalmazza. 2. táblázat A kiegészítő nemzeti támogatási jogcímeket igénybevevő termelők becsült megoszlása a

%

<5e >5e, <300e >300e > 5e <5e <5e, <300e >300e > 5e

darab

moduláció szempontjából AnyaHúsmar- Nemzeti AnyaExtenAnyajuhtartás Burley Virginia ha tartás tejtámojuhtartás zifikátehén t. kiegédohány t. dohány t. t. gatás t. ciós t. szítő t. 4 339 2 477 1 777 2 593 157 518 217 0 3 571 2 450 3 366 2 868 639 1 521 467 355 173 248 75 42 13 48 7 13 3 744 2 698 3 441 2 910 652 1 569 474 368 53,7% 47,9% 34,1% 47,1% 19,4% 24,8% 31,4% 0,0% 44,2% 47,3% 64,5% 52,1% 79,0% 72,9% 67,6% 96,5% 2,1% 4,8% 1,4% 0,8% 1,6% 2,3% 1,0% 3,5% 46% 52% 66% 53% 81% 75% 69% 100%

Forrás: MVH 2012 alapján saját számítás Valamennyi jogcím esetében megfigyelhető, hogy a támogatás átcsoportosítás által érintett gazdaságok száma, az összes adott jogcímben részesülők jelentős részét teszik ki. Míg a húsmarha jogcímnél még csak 46%-os a várható érintettek aránya (3 744 termelő), az anyatehén támogatási jogcímnél ez az érték már 66%-ra emelkedik és 3 441 MVH ügyfelelt érinthet. Az anyajuh jogcím esetében még magasabb értékek jelennek meg: a termelők 53%-át (2 910 termelő), a kiegészítő jogcímnél már 81%-át (652 termelő) érinti az átcsoportosítás. A top up jogcímekkel kapcsolatban a modulációnak leginkább kitett jogcím a Virginia dohány termesztésének támogatása, hiszen ott valamennyi, 368 termelőt érintheti a csökkentés. A fenti értékhez kötődően szükséges megemlíteni, hogy egy termelő párhuzamosan több jogcímet is igénybe vehet. Ennek eredményeképpen a közel 30 ezer ténylegesen kifizetett top up jogosultság közel 20 ezer termelőnél jelenik meg. Közülük a tényleges elvonás várhatóan mintegy 2 900 termelőt érint.

207

A közösségi források megoszlása önmagában csak a 300 000 eurót meghaladó összegnél számít, de az összevont számítási alap meghatározásánál figyelembe veendő. A közvetlen támogatások érintetti körének a vizsgálata során a kérődző szerkezetátalakítási programban résztvevők megoszlásától el kell tekinteni, mivel a számítások során, azok mértéke – a jogcím 2012-es indulása miatt – csak becslés alapján volt megállapítható és így a top up jogosultságok alapján, a jóváhagyott kérelmek és a rendelkezésre álló borítékok felhasználásával lett mértékük megbecsülve. A többi jogcím adata alapján látható, hogy a SAPS támogatásban részesülők jelentős részét, 81%-át várhatóan nem fogja a moduláció érinteni. (3. táblázat) 3. táblázat Egyes közvetlen támogatási jogcímek igénybevevő termelők becsült megoszlása a

%

<5e >5e, <300e >300e > 5e <5e <5e, <300e >300e > 5e

darab

moduláció szempontjából ElkülönítKülönleZGYD Málna - KülönleElkülönített ges SAPS szerkezeteper ges rizs ett cukor zöldségtejtámogat átalakítás támogatás támogatás gyümölcs ás 141 309 85 76 376 918 19 39 32 390 703 192 1 271 1 575 11 20 528 153 11 28 227 0 3 32 918 856 203 1 299 1 802 11 23 81,1% 9,0% 27,2% 22,4% 33,8% 63,3% 62,9% 18,6% 74,7% 68,8% 75,9% 57,9% 36,7% 32,3% 0,3% 16,3% 3,9% 1,7% 8,3% 0,0% 4,8% 19% 91% 73% 78% 66% 37% 37%

Forrás: MVH 2012 alapján saját számítás A kizárólag SAPS-ot igénylő termelők esetében a kiegészítő 4%-os elvonás közel 0,3%-nyi olyan termelőt (529) érintene. Akik egyéb más jogcíme(ke)t is igénybe tudnak venni, azok esetében a már árnyaltabb a kép. Szintén alacsony az érintettek aránya a rizs és a málna-eper jogcím esetében, viszont az elkülönített jogcímeknél már számottevő a lehetséges elvonással szembesülők köre. Például az elkülönített cukor esetében eléri a 91%-ot és a 4%-os progresszív elvonás is legnagyobb arányban (16%) ez utóbbi jogcímet igénylő termelői körnél merülhet fel. A számítások során az inaktív tételek 32,3 ezer termelőnél, a puffer tételek további 4 100 termelőnél jelentenek könnyítést, így esetükben nem kell tényleges elvonást foganatosítani. Ennek figyelembe vételével a kalkuláció alapján megállapítható, hogy a támogatás átcsoportosítás közel 33 ezer olyan termelőt érinthetne, akiknek a kifizethető támogatási összege meghaladja a számítási minimumhatárt. (4. táblázat)

208

4. Táblázat A támogatásátcsoportosítás tényleges érintettjeinek megoszlása és az elvonás mértéke az egyes üzemkategóriák vonatkozásában

lehetsége aránya sen a érintett lehetsé száma gazdaság geshez (db) ok száma képest (db) (%) ≥5e és <10e ≥10e és <20e ≥20e és <50e ≥50e és <100e ≥100e és <150e ≥150e és <200e ≥200e és <250e ≥250e és <300e ≥300e és <500e ≥500e összesen

14 322 8 652 6 279 2 226 496 262 116 116 286 243 32 998

555 755 828 350 78 34 9 9 255 243 3 116

3,9 8,7 13,2 15,7 15,7 13,0 7,8 7,8 89,2 100,0 9,4

Moduláció által ténylegesen érintett gazdaságok esetében Esetében A az átlagos az átlagos terhére esetében a virtuáli üzemenk üzemenk megvalósult „virtuális”elv s énti énti elvonás onás értéke elvonás elvonás elvonás értéke (euró) (euró) aránya értéke értéke (%) (euró) (euró) 99 815 180 38 522 69 27,8 469 502 622 273 809 363 36,8 1 340 797 1 619 925 371 1 118 40,8 1 286 689 3 676 1 037 990 2 966 44,7 491 603 6 303 458 513 5 878 48,3 284 610 8 371 322 012 9 471 53,1 145 259 16 140 199 181 22 131 57,8 183 389 20 377 60 521 6 725 24,8 1 041 988 4 086 13 241 824 51 929 92,7 6 311 902 25 975 29 082 132 119 680 82,2 3 741 45 639 876 14 647 11 655 554 79,7

Forrás: MVH 2012 alapján saját számítás A puffer tételek figyelembe vétele és felhasználása révén azonban ténylegesen mintegy 3 100 termelőnél várható érdemi csökkentés. Amennyiben ezek a tételek nem lennének, a teljesen kifizethető kiegészítő nemzeti támogatások összegével felérő elvonást kellene megvalósítani. A moduláció a legnagyobb támogatási összegekkel rendelkezők csoportjának mindegyik termelőjénél tényleges csökkenéssel jár, de a 300 és 500 ezer euró közötti támogatási összegre jogosultak esetében is közel 90%-os az érintettség. A többi kategóriában szerényebb a megoszlása: arányosan a 10 ezer euró alattiaknál a legkisebb a csökkenés mértéke. A két végletre magyarázatul szolgál, hogy a legnagyobbak esetében már önállóan a közösségi források terhére alkalmazni kell 4%-os elvonást. (Az egyel kisebb kategóriánál az érintett 31 üzemnél csak az összesített érték haladja meg a progresszív elvonás határértékét.). A legkisebb kategória esetében az inaktív és a puffer tételek jótékony hatásának köszönhetően redukálódott le az érintettek száma. Noha a legnagyobb kategóriába tartozó gazdaságok esetében a legjelentősebb az elvonás, nem csak ők, hanem a 20 ezer és a 1 000 ezer euró közötti kategóriában lévő gazdaságok csoportjának esetében is számottevő összegű elvonással kell kalkulálni. Az átlagos értékek figyelembevétele

209

alapján a 200 és a 300 ezer euró közötti támogatásban részesülők is számottevő összegekről kell, hogy lemondjanak. Összességében közel 11,6 millió eurót tesz ki a levonandó összeg, ami a 3 116 gazdaság esetében átlagosan üzemenként 3 741 euró nagyságú. Amennyiben az inaktív és a puffer tételek hatását is figyelembe vesszük látható, hogy a teljes levonás mértékének mérséklésében jelentős hatása volt a virtuális tételeknek, hiszen a 45,6 millió euró figyelembe vételével, a teljes elvonandó keret közel 80%-át fogták fel. Azaz az érintettek esetében ennyivel több összeg kerülhet kifizetésre. Amennyiben a támogatottak teljes köréhez, 175 ezer termelőhöz viszonyítjuk az elvonás mértékét, akkor a jogosultak körének alig 2%-át, a teljes igénybe vehető közel 1,2 milliárd euró támogatási keretösszeg közel 1%-át érinti a moduláció miatti átcsoportosítás. IRODALOMJEGYZÉK:  A Tanács 73/2009/EK rendelete (2009. január 19.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági

termelők részére meghatározott

közvetlen támogatási

rendszerek közös szabályainak megállapításáról …  Európai Bizottság (2012a): Modulation and other financial transfers from EAGF to EAFRD,

2013.02.01,

http://ec.europa.eu/agriculture/direct-support/pdf/factsheet-

modulation_en.pdf  Európai Bizottság (2012b): Report on the distribution of direct aids to agricultural producers (financial year 2010), 2013.02.01 http://ec.europa.eu/agriculture/capfunding/beneficiaries/direct-aid/pdf/annex2-2010_en.pdf  Európai Bizottság (2012c): Distribution of direct aid to farmers, Annex 1 (Financial Year 2010), 2013.02.01,http://ec.europa.eu/agriculture/cap-funding/beneficiaries/directaid/pdf/annex1-2010_en.pdf  Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (2012): Adatbázis a 2011. évi támogatási összegek kifizetéséről  Vásáry Miklós (2009): Az agrártámogatási rendszer adaptációja, Agroinform Kiadó, Budapest 238 p, ISBN 978 963 502 870 2

210

Vásáry Miklós EU agrárpolitikai referens, Vidékfejlesztési Minisztérium adjunktus, Szent István Egyetem Baranyai Zsolt adjunktus, Szent István Egyetem [email protected]

211

NEMZETI PARKI TERMÉK VÉDJEGY LEHETSÉGES SZEREPE A HAZAI PIACON BENEDEK ANDREA kulcsszavak: védjegy, nemzeti park, fogyasztói ismertség, felmérés, állam ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A Vidékfejlesztési Minisztérium egy új és egyedülálló védjegyet vezetett be a hazai piacra, mely 2012-től vált országosan elterjedté. Ez a speciális védjegy az egyes nemzeti parkok területén már régóta létező, hagyományos módon előállított, kiváló minőségű termékekre kerülhet rá. Alkalmazásának célja a környezettudatosság növelése, a társadalmi megítélés javítása, s a gazdasági együttműködés mellett a természetvédelmi területeken működő helyi vállalkozók,

gazdálkodó

szervezetek

támogatása,

termékeik,

szolgáltatásaik

megbecsültségének növelése és a piaci lehetőségek bővítése volt. Egy 2012-ben, a nemzeti parkok látogatói között lefolytatott felmérés alapján megállapítható, hogy bár a gazdálkodók számára egyértelmű előnyt biztosító Nemzeti Parki Termék védjegy bevezetését az említett érintettek üdvözölnék, az árujelzők rengetegében kiigazodni próbáló fogyasztók megítéléséről az említett védjegy kapcsán semmiféle információ sem áll rendelkezésre. Éppen ezért a kutatás a Nemzeti Parki Termék védjegy piaci relevanciáját vizsgálja kérdőíves felmérés segítségével a fogyasztók körében. A cikk a vizsgálat legfontosabb eredményeit ismerteti. A megkérdezettek védjegyekről kialakult ismeretei még meglehetősen felszínesek, és terméktípusonként is eltérések tapasztalhatók. Az élelmiszerekhez köthető védjegyismereteik alaposabbak, mint a non-food termékekhez köthetők. A Nemzeti Parki Termék védjegy iránt kiemelkedően nagy a megkérdezettek bizalma, mert reményeik szerint az állam jelenléte biztosítékként szolgál számukra, s további társadalmi hasznosságot is várnak az e védjeggyel ellátott termékektől.

212

THE POSSIBLE ROLE OF THE NATIONAL PARK TRADEMARK ON THE DOMESTIC MARKET Key words: trademark, national park, consumer awareness, survey, state The Ministry of Rural Development has introduced a new and unique trademark into the domestic market. This trademark can be used on products that are produced according to the traditions, and on the territory of the national parks; and are of excellent quality. The main aim of the introduction of this trademark was to raise environment-consciousness, improve the social judgement, to support the local producers of the national parks and to widen their market opportunities. The producers welcomed the introduction of such trademark as it offers unambiguously advantages for them. However, the judgement from the consumers who try to find their ways among the product-markers is also an important issue. That is why the present research examines the market relevance of the National Park Trademark with the help of a survey among consumers. The study introduces the most important findings of the research. The awareness of the trademark is not yet deep, there are differences among the product types. The trademark awareness related to the food products are higher than of the non-food product.The consumer trust in the National Park trademark is particularly outstanding, as it is hoped that the presence of the state means some kind of security, and also further social usefulness is expected from the trademarked products. VÉDJEGYEK A TERMÉSZETVÉDELEMBEN A védjegyek természetvédelemben történő alkalmazását többek között az indokolja, hogy a magyarországi nemzeti parkok területi aránya kiemelkedően magas, szemben az európai vagy világátlaggal. Így szinte minden magyar állampolgár számára van olyan régió, ahol valamely nemzeti park könnyen megközelíthető, s kiterjedt, változatos programokat biztosítva sokféle terméket kínálnak a látogatók számára. Ezeket a termékeket és szolgáltatásokat a jövőben speciális védjeggyel kívánják ellátni. „A védjegy jogi kategória….” (Bauer & Berács

1998, p.208), a közösségi marketing tipikus eszköze, mely a termék nemzetiségét, származását szimbolizálja és a termék piaci átlag fölötti minőségét fejezi ki (Gaál 1996). „ A védjegy jogi, azon belül iparjogvédelmi fogalom. A magyar védjegytörvény 1.§ (1) szerint védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés,

amely

alkalmas

arra,

hogy 213

valamely

árut

vagy

szolgáltatást

megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól. Magyarországon a védjegyek és

földrajzi

árujelzők

oltalmáról

az

1997.

évi

XI.

törvény

(http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700011.TV).

A

rendelkezik” védjegynek

a

fogyasztók számára érthető módon tükröznie kell a termék, a vállalat vagy szolgáltatás tényleges jellemzőit, amelyeket a címke szimbolizál. (Vida, 1985) A 10 hazai nemzeti park önálló emblémával rendelkezik, melyek mindegyike ugyanúgy védjegyoltalom alatt áll, mint a természetvédelem logója, mégis - a hivatalos iratokon, az igazgatósági járműveken és egyenruhákon kívül, - ezeket a védjegyeket az igazgatóságok minél nagyobb arányban igyekeznek üzleti célokra hasznosítani. Az, hogy mely célokra használható (milyen termékeken helyezhető el), azt a védjegy lajstromozási okiratban foglalt úgynevezett áruosztályok döntik el. Amennyiben a nemzeti parkok logóját valamely terméken elhelyezik, akkor abból a jogviszonyból az érintett igazgatóságnak jelentős bevétele származik. A nemzeti parki logóknak ezek a cégek elsősorban eredet-megjelölési és minőségtanúsítási funkciókat tulajdonítanak. Az ilyen jellegű védjegy-felhasználási szerződések tehát ún. „win-win” ügyleteknek minősíthetőek, hiszen azokból mind az igazgatóságoknak, mind a felhasználó cégeknek többletbevétele származik. A természetvédelmi ágazat a felsoroltakon túl egy új és speciális védjegy bevezetéséről is döntött. A nemzeti parkok területéhez, a védett természeti területekhez köthető, hagyományos módon előállított termékek egységes piaci megjelenését elősegítő, Nemzeti Parki Termék védjegyrendszer bevezetéséről. A szükséges háttérmunkák, szabályozók szakmai előkészítését követően, 2012-től várható, hogy a rendszer országosan is elterjedt lesz. Bár a tanúsítás országos, a védjegynek alapvetően helyi, területi behatárolással jellemezhető termékeket kell népszerűsítenie. (Nagy-Benedek, 2012) „Fontos jellemzője a helyi terméknek, hogy egyedi, az adott térségre jellemző karaktere van. Kiemelt szerepe van a hagyománynak, az eredetiségnek, a természetességnek, a néprajzi hitelességnek, a helyi identitásnak, a helyi alapanyagnak és a tudásnak. Kézműves termék esetében a hagyományos technika, a motívum és a helyi tudás kap szerepet. Hozzátartoznak egy adott település, térség, tájegység, régió identitásához.” (Szeredi, 2011. 14-15 o.) A 2020-ig védjegyoltalom alatt álló hazai címke használatára a 10 Nemzeti Park Igazgatóság egyenlő arányban jogosult. A védjegy használatának lehetőségét pályázati úton ítélik oda az igénylőknek, melyre az egyes nemzeti parkok területén működő őstermelők, kistermelők, vállalkozók, civil szervezetek és kereskedelmi forgalomba hozható helyi termékkel rendelkezők pályázhatnak. Az árukat a termékminta vizsgálata után a Nemzeti Parki Tanúsítványi Bizottság értékeli. A védjegyhasználat odaítélésének alapvető kritériuma, hogy

214

a termék helyi nyersanyagból készüljön, és ne tartalmazzon tájidegen illetve termőhelyidegen növényi és/vagy vadon élő állati származékot. A védjegy odaítélésének alapvető kritériuma, hogy a gyártó vagy szolgáltató a tevékenységének a végzését a térség munkaerő kínálatára alapozza, s a termék minőségével, terméktulajdonságával a térség természeti, táji és kulturális sajátosságait reprezentálja. A címke használatának további feltétele, hogy a gazdálkodó a tevékenységét a helyi hagyományokra és helyi sajátosságokra alapozva végezze, s az illeszkedjen a fenntartható fejlődéshez. Az értékelés ezen túlmenően figyelembe veszi a csomagolás

módját,

valamint

speciális

termékjellemzőket

is

(http://www.zalalovo.hu/palyazatok/palyazati-felhivasok/felhivas-orsegi-nemzeti-parkitermek-vedjegy-kerelmezesere). A Nemzeti Parki Termék védjegyrendszerrel egyértelmű célja a nemzeti park igazgatóságoknak egy erős márka felépítése is. „A márka egy névhez, jelhez, formához, színekhez, illetve ezek kombinációjához, valamint a terméktulajdonságokhoz kapcsolt asszociációk összessége. Alkalmas a termék (szolgáltatás) azonosítására, a konkurenstől való megkülönböztetésre.” (Fazekas - Harsányi, 2000. 60 o.) A márka feladata pedig, hogy tisztán és félreérthetetlenül azonosítsa önmagát, összegzést adjon mindarról az információról, amellyel a fogyasztó rendelkezik az adott márkáról. A márkának emellett többet kell nyújtania, mint egy névtelen terméknek.(Randall, 2000. 24-25 o.) ANYAG ÉS MÓDSZER A kutatás során primer jellegű standard interjú alkalmazására került sor a nemzeti parki látogatóközpontok vendégei körében az ország 9 településén (Budapest több pontján, valamint Jósvafőn, Sarródon, Felsőtárkányban, Hortobágyon, Pécsett, Kecskeméten, Szarvason, Tihanyban), 2012 első negyedévében. A személyes megkérdezések alkalmával 236 kérdőívet sikerült összegyűjteni, melyből 202 értékelhető kérdőív került feldolgozásra. A mintavételi eljárásnál nem reprezentatív, önkényes mintavételi eljárás alkalmazására került sor, ahol az alapsokaság a nemzeti parkokat látogató 18 és 70 év közötti korosztály volt. A kérdőívek kiértékelése egyszerű leíró statisztikai módszerek alkalmazásával történt. KUTATÁSI PROBLÉMA Jóllehet a Nemzeti Parki Termék védjegy egy egészen új és speciális rendszer, mégis számos olyan védjeggyel kell felvennie a piaci versenyt, amelyek részben hasonló termékeket érintenek. A magyar piacon ma már számos olyan címke - Kiváló Magyar élelmiszer (KMÉ), Hagyományok, Ízek, Régiók (HÍR), Hagyományos Különleges Termék (HKT) – élvez oltalmat, mely hazai alapanyagú, hazai gyártású termékeket népszerűsít. Éppen ezért a kutatás 215

vizsgálja, hogy van e relevanciája, a magyar piacon egy ilyen védjegy bevezetésének? Igény mutatkozik-e az Nemzeti Parki Termék védjeggyel ellátott termékekre, szolgáltatásokra? KUTATÁSI CÉLOK A kutatás egyik fontos kérdése, hogy a magyar fogyasztók mennyire keresik és preferálják azokat a hazai előállítású termékeket, amelyeket valamilyen védjeggyel láttak el. Az árujelzők sok egyéb cél mellett marketingkommunikációs szándékkal kerülnek kibocsátásra, ám piacbefolyásoló hatásuk mértéke kétséges (Szakály, 2011). Ezért a kutatás további célja, hogy vizsgálja a nemzeti parkokat látogató fogyasztók tájékozottságát a hazánkban, forgalomban lévő konkrét védjegyekkel kapcsolatban, s tanulmányozza, mennyire ismerik a különböző védjegyeket, s konkrétan mit értenek a „védjegy” kifejezés alatt. A kutatás második felében konkrétan a Nemzeti Parki Termék védjegyre vonatkozó vizsgálatokra kerül sor. Célja, hogy feltárja, vajon a megkérdezettek szívesen látnának-e a piacon egy speciálisan, a nemzeti parkokhoz köthető védjegyet és vásárolnák-e az e védjeggyel ellátott termékeket. Végül a kutatás célja, feltárni azokat a tulajdonságokat, melyeket a fogyasztók a Nemzeti Parki Termék védjeggyel ellátott árucikkektől elvárnak, s vizsgálja, hogy milyen mögöttes előnyöket társítanak a Nemzeti Parki Termék védjeggyel ellátott termékek fogyasztásához. EREDMÉNYEK A minta demográfiai jellemzői A megkérdezettek nemek szerinti megoszlása a következő volt: 60%-a (122 fő) férfi, 40%-a (80 fő) nő. A mintához tartozó válaszadók több mint fele 68% (137 fő) budapesti lakos, míg 5%-uk valamely megyeszékhely, 18%-a (36 fő) egyéb város és 9%-a (18 fő) falu vagy község lakója. Végzettség szerint a minta összetételét tekintve a főiskolát és egyetemet végzettek aránya a legmagasabb 63% (127 fő), a középiskolai vagy gimnáziumi érettségivel rendelkezők aránya 35% (71fő), míg az általános iskolával illetve szakmunkásképzővel rendelkezők aránya mindössze 2% (4 fő) volt. A VÉDJEGGYEL ELLÁTOTT HAZAI TERMÉKEK PREFERENCIÁJA A kutatás bebizonyította, hogy a megkérdezett fogyasztók előnyben részesítik a hazai alapanyagból gyártott és hazai előállítású termékeket az import termékekkel szemben, mert a válaszadók 88%-a ennek megfelelően nyilatkozott.

216

A FOGYASZTÓK VÉDJEGYEKKEL KAPCSOLATOS ISMERETE, VÉLEMÉNYE A fogyasztók védjegyekkel kapcsolatos általános ismereteinek vizsgálatához a kutatás indirekt, kvalitatív eljárást, projektív technikát alkalmazott. Ám nem egyszerűen a „védjegyismertséget”, hanem a „védjegytudatot” tanulmányozta. A védjegytudat ugyanis mélyebb, alaposabb tudást igényel. Nem elég a fogyasztónak felismerni az adott védjegyet, tudnia kell azonosítani, megnevezni azt. Ez a fajta tudás azonban azt feltételezi, hogy az adott védjegyről az egyén tudatában már meglévő ismeret van, melyet fel is tud idézni, míg a védjegyismertség esetén mindössze felismeri a védjegy ábráját, mert pozitív asszociációk kötődnek hozzá, ám megnevezni nem képes azt. A kutatás három élelmiszerhez köthető és négy egyéb védjegy ismertségét vizsgálta, melyből kettő nemzetközi jogi oltalom alatt áll. A válaszadók a hét védjegyből átlagosan 4 védjegyet tudtak a megfelelő áruféleséghez kötni és megnevezni. Mind a 7 védjegyet pedig meglehetősen kevés, mindössze 8% nevezte meg helyesen, míg 8% nem ismert fel egyetlen védjegyet sem. A többség legalább 2 (16%), 3 (21%), 4 (20%), 5 (13%) vagy 6 (7%) védjegyet nevezett meg. Ugyanakkor akadt olyan megkérdezett, aki mindössze egyetlen védjegyet (7%) azonosított megfelelően. A megkérdezetteknek mindössze 48%-a volt képes a védjegyek több mint felét (legalább négy vagy attól több védjegyet) megnevezni, így megállapítható, hogy a mintában résztvevő fogyasztók többségének a tájékozottsága még hiányos a hazai előállítású termékeken található védjegyeket illetően. Az élelmiszerekhez kötődő védjegyek közül a válaszadók 17%-a nevezte meg az összes védjegyet. A mintában szereplő megkérdezettek többsége, 58%-a azonban egyet vagy egyetlen egy élelmiszerekhez köthető védjegyet tudott beazonosítani. A háromból kettő élelmiszerhez köthető címkét a válaszadók 42%-a nevezett meg. A védjegytudat arány a non food termékek esetén még alacsonyabb. A non food termékekhez köthető címkék felismerésének hányada mindössze 33% volt. Azaz a három vagy négy védjegyet azonosító személyek megoszlása (67 fő). Mivel az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy a védjegytudat szintjéig még csak kevés fogyasztó jutott el indokolt megvizsgálni, hogy mit értenek egyáltalán a megkérdezettek a „védjegy” kifejezés alatt és milyen elvárásaik vannak a védjeggyel ellátott termékekkel szemben. A „védjegy” kifejezés definiálásához a kutatás a projektív technikák közül az asszociációs módszert alkalmazta. Nyitott kérdés segítségével vizsgálta, hogy az egyének mit értenek konkrétan a „védjegy” kifejezés alatt. Így a fogyasztói vélemény szerinti „védjegy” definíció meghatározása bekódolás alapján történt, mely a tipikusan, többször előforduló kifejezéseket vette lajstromba. A fogyasztók a következő jelentéseket társították a védjegy kifejezéshez. „Garantált származás” (30%); „ellenőrzött minőség” (23%); „márkanév és azonosítás” (20%); 217

„védelem (piaci, termék, jogi)”(14%); „hagyomány és megbízhatóság” (4%); „kizárólagosság és egyediség” (1%). Valamint a kutatásban résztvevő személyek 8%-a „nem válaszolt”. A válaszadók tehát láthatóan a védjegy elsődleges szerepét a termék garantált származásával, eredetével hozzák összefüggésbe, mely azonosítja és megkülönbözteti az említett tulajdonsággal rendelkező termékeket más árucikkektől. A vizsgálat eredménye szerint, bár a megkérdezettek az ellenőrzött minőséget is nagy arányban említették, mégis számukra a védjeggyel ellátott termék esetében a legfontosabb tulajdonság a garantált származás. A NEMZETI PARKI TERMÉK VÉDJEGY PIACI BEVEZETÉSÉNEK RELEVANCIÁJA A kutatás eredményei alapján a megkérdezettek 99%-a szívesen látna egy speciális, kifejezetten a nemzeti parkokhoz köthető védjegyet a piacon, s vizsgált személyek 96%-a szívesen vásárolna konkrétan Nemzeti Parki Termék védjeggyel ellátott árucikket. A NEMZETI PARKI TERMÉK VÉDJEGGYEL ELLÁTOTT TERMÉKKEL SZEMBENI FOGYASZTÓI ELVÁRÁSOK A Nemzeti Parki Termék védjegyhez köthetően a kutatás a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a fogyasztók mit várnak el az e védjeggyel ellátott terméktől. Ennek megítéléséhez a vizsgálat többkimenetelű, kombinatív zárt kérdést alkalmazott. A válaszadók 78%-a garantált minőséget, 74% pedig a származást illetően megbízhatóságot, környezetbarát csomagolást (63%), ételek esetében pedig a tartósítószer-mentességet (54%) hangsúlyozták. A Nemzeti Parki Termék védjeggyel ellátott termékkel szembeni egyéb elvárásaik közé tartozik, hogy az adott nemzeti parkhoz egyértelműen köthető legye (47%), kézműves, hagyományos módszerekkel előállított termék legyen (38%), étel esetén hagyományos ízesítésű (33%) áru legyen, valamint, hogy az e speciális védjeggyel felcímkézett termék egyedi és megkülönböztető csomagolással rendelkezzen (26%). A NEMZETI PARKI TERMÉK VÉDJEGGYEL ELLÁTOTT TERMÉKHEZ KÖTHETŐ TOVÁBBI HASZNOSSÁGOK A kutatás a Nemzeti Parki Termék védjegyhez köthető többletértéket, hasznosságot két nagy – gazdasági és társadalmi - csoportra osztotta. Összességében a gazdasági hasznosságot vizsgáló skálán a válaszadók 37,14 átlagos összpontszámot szereztek, míg a társadalmi hasznosság preferenciáját 42,91átlagos összpontszámmal jellemezték a válaszadók. A megkérdezettek tehát a Nemzeti Parki Termék védjegy társadalmi hasznosságát a nemzeti 218

parki termék vásárlása révén keletkező gazdasági előnyei fölé helyezik. A térség munkaerőkeresletének növekedését, a régió hagyományainak továbbörökítését, a helyi kultúra és néprajzi hagyományok megőrzését, valamint a helyi alapanyagok iránti kereslet növekedését várják e speciális védjegy bevezetésétől. A kutatás bebizonyította, hogy egy minőségi, származásbeli kontrollt és oltalmat biztosító speciális védjegy bevezetését a megkérdezett fogyasztók szívesen fogadnának. Különösen indokolt ez azért is, mert az állam jelenléte további igazolást jelent a fogyasztók számára, hogy a védjegy használói komoly minőségtanúsító procedúrán estek át. Konkrétan a Nemzeti Parki Termék védjegy piaci bevezetését azért üdvözölnék a megkérdezettek, mert attól további társadalmi hasznosságot (kiváló minőséget, vegyszer- és génmanipuláció-mentességet, hazai termelést és művészeti hagyományok ápolását, a vidéki lakosság munkaerő kínálatának kedvezőbb kihasználását, s ezáltal a munkanélküliség és az elvándorlás csökkenését) remélnek. A védjegy valamennyi piaci érintett számára biztosít előnyöket. Segíti a helyi termelők termékeinek piacra jutását, s a keletkezett haszon, termelők és védjegyjogosult forgalmazók közötti méltányos elosztását. A vidéki lakosság számára munkaerő keresletet eredményez, miközben valamennyi résztvevő körében népszerűsíti a hazai természetvédelmet, s a nemzeti parkokat. A védjegy tehát a hazai természetvédelem népszerűsítése, a regionalizáció erősítése mellett további pozitív extern hatásokat eredményez. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1.)Bauer A. . Berács J. (1998): .Marketing,. Aula, Budapest - (2.) Fazekas I. – Harsányi D. (2000): Marketingkommunikáció. Budapest, Szókratész Külgazdasági Akadémia, 340. p. - (3.) Gaál B. (1996): A közösségi marketing szükségessége és lehetőségei az Európai Unióban,. Marketing & Menedzsment, 4. Szám, 47-50. pp. – (4.) Nagy J. – Benedek A. (2012): A Nemzeti Parki Termék védjegy piaci bevezetésének vizsgálata a fogyasztók körében. ACTA CAROLUS ROBERTUS 2:(1) 71-80. pp. – (5.) Randall, G. (2000): Márkázás a gyakorlatban. Geomédia Szakkönyvek, 221 o. – (6.) Szeredi H. (2011): Védjegyek növelik a magyar áruk értékét. Magyar Vidéki Mozaik, I. évfolyam, 3. sz., 14-15. pp. – (7.) Szakály Z. (2011): A védjegyek jelentősége a hazai termékek fogyasztói ismertségének növelésében. OMÉK 2011 Konferencia előadás – (8.) Vida S. (1985): A védjegy pszichológiai

és

jogi

megközelítésben.

Budapest,

Akadémia

Kiadó,

213.

p.

–

(9.)

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99700011.TV letöltés dátuma: 2012. október 7. – (10.) http://www.zalalovo.hu/palyazatok/palyazati-felhivasok/felhivas-orsegi-nemzeti-parki-termekvedjegy-kerelmezesere letöltés dátuma: 2012. november 6.

219

FOGYASZTÓI VÉLEMÉNYEK AZ EGRI BORVIDÉK ÉS AZ EGRI BIKAVÉR VONATKOZÁSÁBAN GÁLNÉ CZÉKUS ILDIKÓ Kulcsszavak: termőhely, ismertség, imázs, borminőség, piaci pozíció ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A szőlő-és bortermelés legjelentősebb termőhelyei a borvidékek, azok az azonos éghajlati, domborzati és talajtani adottságokkal rendelkező területek, melyek jellemző szőlő-és bortermelési hagyományokkal, szőlőfajta összetétellel rendelkeznek és sajátos jellegű borokat készítenek. A borvidéken élő bortermelők számára az idetartozás ismertséget és elismertséget, valamint jobb értékesítési lehetőséget is biztosít.

A legújabb kutatások is megerősítik

kutatásom eredményét, mely szerint hazánk 22 borvidéke közül legismertebb az egri. . Borai közül leghíresebb és nemzetközi viszonylatban is hazánk legismertebb bormárkája az Egri Bikavér.

A borfogyasztót leginkább foglalkoztató kérdés a termék minősége, az abban

nyújtott előnyök, különlegességek ígérete. Ilyen előny többek között az eredet, a márkanév, az imázs. A termék-, a borászat imázsának vizsgálata a piaci verseny intenzitásának növekedésével egyre fontosabbá válik. Mind több borászat ismeri fel szükségességét és hasznát. A piaci sikerekhez elengedhetetlen a jó imázs, a kiváló, megkülönböztető kép, amely a fogyasztói elvárásoknak legjobban megfelel. Az általam megkérdezett fogyasztók véleményei azt mutatják, hogy az Egri Borvidék és top bormárkája az Egri Bikavér megítélése többségében pozitív. Így az Egri Bikavér borfajta ernyő imázst képezhet a borvidék többi terméke számára is.. A biztos piaci pozíció megtartásához azonban szükséges az imázs folyamatos figyelemmel kisérése és értékelése. Nagyon fontos az egyértelmű borüzenetek megfogalmazása a fogyasztó felé- milyen is a szabályzatban megfogalmazott „igazi” Egri Bikavér. Mit jelent a bikavér szokszínűsége, ízgazdagsága, ugyanakkor egri jellege. Ezeknek a tulajdonságoknak figyelembevételével kell kialakítani a marketing stratégiát, melynek alapja a technológiailag kifogástalan termék, az Egri Bikavér.

220

BEVEZETÉS Az utóbbi években divat lett a bor. A bor kedveltségét mutatja, hogy a hazai háztartások folyamatosan növekvő arányban vásárolják. 2006-ban a magyar háztartások fele, 2011-ben már közel kétharmada vásárolt bort valamilyen rendszerességgel. A borfajták népszerűségében a vörösborok vezetnek. Hazánk 22 borvidéke közül az Egri Borvidék a leglendületesebben fejlődő „ bortáj” a rendszerváltás óta. Az országos trend-del szemben itt nem csökkent számottevően, hanem nőtt a szőlőtermő területek nagysága. Az

5500

hektáros „borország” számos tehetséges

pincészettel rendelkezik. Kevés olyan borvidéke van a világnak, amelyik fehér –és vörösboraiért egyaránt figyelemreméltó. Eger ezen kevesek közé tartozik. Európában, de szerte a világon is a tokaji mellett mindjárt az egrit említik borértői körben, mint olyan márkanevet, amely hazánk borászati potenciálját fémjelzi. Az előbbiekben említettek azért is figyelemre méltók, mert a borvidék és különösen vezető bormárkája

az

Egri

Bikavér

hírneve,

megítélése

a

fogyasztók

körében-spontán

megnyilatkozások alapján – nem egyöntetű. Kutatásom célja, hogy ezt a megítélést, a fogyasztókban élő szubjektív képet, a bikavér borfajta imázs-át felmérjem és elemezzem. A későbbiekben

vizsgálni

kívánom,

hogy

a

borvidék

szőlőtermesztési,

borkészítési

hagyományai, a termőhely specifikumai milyen mértékben járulnak hozzá a bor imázs pozíciójához.

IRODALMI ÁTTEKINTÉS A szőlő-és bortermelés legjelentősebb termőhelyei a borvidékek. A borvidék az a termőhely, amely több szomszédos település és annak közigazgatási területére terjed ki, azonos éghajlati, domborzati és talajtani adottságokkal, jellemző fajta összetétellel és művelésű ültetvényekkel, szőlő és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos jellegű borokat termel (MERTZ, és KÁDÁR, 1998). Ez a besorolás rangot, elismerést, eredetvédelmet és gyakran jobb megítélést, értékelési lehetőséget nyújt a termelők számára (GÁL, 2007). Az Egri Borvidék borai közül leghíresebb és nemzetközi viszonylatban is hazánk egyik legismertebb bormárkája az Egri Bikavér .

221

A borpiacon a fogyasztót az élelmiszer-biztonság után a leginkább foglalkoztató kérdés a termék minősége, az abban nyújtott előnyök, különlegességek ígérete. Ilyen különlegesség az eredet, a termelés helye a bor esetében olyan minőség képző tényező, ami egyedivé teszi a terméket. A származási hely mellett a márka teszi egyértelművé a fogyasztó számára a borok közti hasonlóságot illetve különbözőséget. A márkanév a jó hírnév szimbóluma, mint árujelző a jó minőséget, az azonos színvonalat, a vállalati good-willt és az imázst közvetíti (HAJDÚNÉ,1997). Garantálja a termék eredetét, hozzáadott értéket teremt, megváltoztatja a fogyasztói preferenciát és hűséget generál (SZAKÁLY et al, 2010). Az image kifejezést – a fogyasztói magatartás jelenségeinek a leírására először Gardner és Levy használta 1955-ben (GUTJAHR, 1991). Gutjahr szerint az image objektív és szubjektív részben helyes, részben hamis fogyasztói – egyéni vagy csoportos elképzelésekből és tapasztalatokból áll. KOTLER (1998), az általános image alatt „ a személynek a tárgyról alkotott meggyőződéseinek, elképzeléseinek és benyomásainak az elegye-t érti.. Szubjektív, tudati kategória, ami nem feltétlen reális, mert tárgyát számos hatás torzíthatja.” Az image fogalmát számos hazai szerző is definiálta. SÁNDOR, (1987) mint az értékítéletek összességét határozta meg az imázst, amely eredménye lehet valós, torz illetve a kettő keveréke.

Lényegét abban látja, hogy egy tárgy, vagy név a fogyasztó tudatába jutva egy

képpel társul, amely érzésekből, beállítódásokból, véleményekből áll össze. TOMCSÁNYI (1973) az imázs-t a képzeletünkben élő termékképként említi. Szerinte a kertészeti termékeknek a fogyasztó képzeletében élő kiemelt tulajdonságairól van szó. Véleménye szerint egy termék tulajdonképpeni piaci értéke nem annak objektív minőségében, hanem a fogyasztók többségének szubjektív képzeletében rejlik. TOTTH, (2010). megfogalmazása szerint „

Az imázs az a kép, amely adott vállalatról, terméktől vagy márkáról adott

emberekben él.. Kialakulását, milyenségét számtalan szubjektív tényező befolyásolja. Mivel objektíven létezik, fontos, hogy megismerjük, mert csak ennek birtokában lehet a marketing eszközöket úgy bevetni, hogy a szóban forgó kép pozitívvá váljon.” A vállalati és termék imázs általában nem választhatók el. (TOMCSÁNYI, 1973). Az élelmiszeripari termékek esetében azonban sok esetben a vállalati, borászati imázs alárendelt szerepű és a területi vagy minőségi jellegnek megfelelő image-ek lépnek helyébe pl. egri bor.

222

Az imázs vizsgálata a piaci verseny intenzitásának növekedésével egyre fontosabbá válik. Hazánkban mind többen ismerik fel szükségességét és hasznát és azt, hogy a vevők igényeinek,

magatartásának,

vásárlási

szokásainak

minél

pontosabb

megismerése

elengedhetetlen a piaci sikerekhez. A borászatoknak is olyan képet kell magukról kialakítaniuk, amely a fogyasztói, vásárlói elvárásoknak minél jobban megfelel. Az imázs vizsgálatok történhetnek folyamatosan, rendszertelenül és esetenként. (TOTTH, 1996).

Módjai közül legelterjedtebbek a primer adatfelvétel körébe tartozó kérdőíves

megkérdezések

ALKALMAZOTT MÓDSZEREK Kutatásom preteszt-jellegű, nem reprezentatív, iránymutatásként készült a későbbi kutatások előkészítéséhez. A kapott eredményeket a fókusz csoportos megkérdezés és a későbbi online kérdőív megszerkesztéséhez kívánom felhasználni. A kérdőíves megkérdezést 2010 és 2011 években végeztem Egerben. A megkérdezés helyszínei egri boresemények voltak, a Bormustra, a Bikavér Ünnep és az Egri Borszalon. Mivel ezek az alkalmak az egész ország területén meghirdetésre kerülnek - sőt ma már a környező országok magyarok lakta területein is- mondhatjuk, hogy a résztvevők, így a megkérdezettek az alapsokaság azon fogyasztók összessége akik

érdeklődnek ezen

boresemények iránt és valamilyen gyakorisággal fogyasztanak is egri borokat , kiemelten bikavért. Viszont nem ismertem meg az

alapsokaság

részletes szocio-demográfiai

összetételét- csak a nem, kor, foglalkozás került megválaszolásra- így a mintavétel nem reprezentatív. A mintakiválasztás szakértői mintavételnek minősíthető. Az alapsokaság nem a magyar átlagot képviseli, hanem akik különösen érdeklődnek az egri borok iránt. A megkérdezett borfogyasztók az adott témában otthonosan mozgó, szakértőnek mondható csoportként definiálhatók. A minta nagyságát 100 főben határoztam meg. A kitöltött kérdőívek közül 94 darab volt kiértékelhető. Az adatfelvételek sztandard kérdőívvel készültek. A kérdések megfogalmazásakor a könnyebb kitöltés érdekében zömmel zárt kérdéseket alkalmaztam. A felkínált válaszlehetőségek döntően öt fokozatú Likert-skálán helyezkedtek

223

el. Az egyetlen nyílt kérdés lehetőséget adott a válaszadónak, véleménye szabad megfogalmazására, hogy hogyan javítható az Egri Bikavér borfajta megítélése. A kérdőívek feldolgozása SPSS 19.0 matematikai-statisztikai program segítségével történt. Ennek végrehajtásához elvégeztem a kérdőívek kódolását. A kapott adatokat leíró statisztikai mutatókkal értékeltem ki. A skála jellegű kérdéseknél átlagokat és százalékos arányokat számítottam. Két kérdés között végeztem korreláció elemzést, és vizsgáltam szignifikáns kapcsolatot is.

EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A választott kutatási témám - az imázs vizsgálata és az Egri Bikavér piaci pozíciójának elemzése - jelentősége határozottan növekszik. Napjainkban már nem elég a potenciális vagy meglévő fogyasztók igényeinek ismerete, hanem növekvő mértékben szükséges bizalmuk elnyerése is, annál is inkább, mivel tudjuk, hogy a bor bizalmi termék. Ehhez azonban tudni kell milyen kép alakult ki a vásárlókban, a szűkebb és tágabb közvéleményben a termékről, vagyis milyen az imázsa? A borpiacon, a konkurencia harc közepette, nem adhatók el névtelen termékek és nem eredményesek anonim, önálló karakterrel nem rendelkező borászatok. Az imázs ugyan objektíven létező kategória, de kialakulására számtalan szubjektív tényező hat. Mivel az imázs a borászathoz

és annak boraihoz való lojalitást nagymértékben

meghatározza, rendkívül fontos, hogy a kép pozitív, de reális legyen. Ahhoz tehát, hogy egy bortermő tájról, egy borászatról, egy borfajtáról kedvező képet alakítsunk ki, fel kell mérni, hogy az említettekkel kapcsolatban él-e egyáltalán és ha igen, akkor milyen a kép, a vásárlók, fogyasztók tudatában. A jelenlegi imázs ismerete lényeges a nagyobb bizalom, a kedvezőbb üzleti lehetőségek szempontjából is. Nagyon fontos szerepű az imázs a fogyasztói döntések meghozatalában is.

A döntést

megkönnyíti a márka, a védjegy megléte. A fogyasztói (vásárlói) magatartás kialakításában az imázs mellett a beállítottság, az attitűd is meghatározó. SOETERBOEK, (1984). „ Az imázs kép valamiről, az attitűd, viszonyulás valamihez.”

224

A kutatás célkitűzései Kutatásom egyik kiindulópontja az Egri Bikavér termőhelye az Egri Borvidék ismertségének elemzése és elfoglalt helye a hazai borvidékek között. Továbbá fontos a borturizmus jelentőségének, volumenének meghatározása is a borvidék látogatottságában.

Miért jönnek a z emberek Egerbe, van –e kizárólagos szerepe a

látogatásban a bornak? Mit tud a borvidék borairól a borturista, milyen minőségűnek ítéli az elfogyasztott borokat? Az Egri Bikavér országos ismertsége nem kérdéses. E bornál a minőség véleményezése a legérdekesebb, amely alapján meghatározható a bor borpiacon elfoglalt helye is . Az egyetlen nyílt kérdésre megfogalmazott vélemények színesítik és segítik a célkitűzések megvalósítását. Az Egri Borvidék vizsgált jellemzői A kérdőíves megkérdezés eredményei: Az első kérdés a borvidékre, annak ismertségére vonatkozott. A válaszadók 32 %-a tartotta azt átlagon felülinek, 51 %-a ugyan átlagosnak, de így a két véleménycsoport együttvéve kiemelkedő ismertségét jelenti az Egri Borvidéknek, hazánk 22 borvidéke között. 1. ábra

Az Egri Borvidék ismertségének megítélése

nagyon gyenge 0,0%

gyenge 5,3%

átlagon felüli 31,9%

közepes 11,7%

nagyon gyenge gyenge közepes átlagos

átlagos 51,1%

Forrás: saját számítás 225

átlagon felüli

A borvidékre való látogatásban az egri bor szerepét kiemelkedően sokan tartották elsődlegesnek. A válaszadók 78 % - a jön Egerbe azért, hogy az egyéb Pl. kulturális és fürdési lehetőségek mellett, megkóstolja a borokat is. A női válaszadók fele, és a férfiak majdnem fele ( 48 % ) véleménye szerint a bor igen nagy szerepet játszik a borvidék vonzásában. Az összes megkérdezett közel egyharmada kiemelkedő szerepet tulajdonít a bornak, mint turisztikai vonzerőnek 3. ábra

A bor szerepe a borvidékre való látogatásban

nagyon jó 27,7%

gyenge 1,1% átlagos 20,2%

nagyon rossz 1,1%

jó 50,0%

A borvidék hírnevének megítélése nemcsak a szájreklámnak köszönhetően változik pozitív irányba. Hogy milyen manapság a borvidék goodwill-ja? A megkérdezettek 23 % -a tartja nagyon jónak, 55% véleménye szerint pedig jó. Ezen arány alapján mondhatjuk, hogy a korábbi rossz, negatív megítélés eltűnőben. Aki eljött ezekre a boros rendezvényekre azért jött, mert kedveli, ismeri a borvidék borait, kiemelten a bikavért és érdeklődik az újdonságok iránt .

226

4. ábra

Az Egri Borvidék hírnevének értékelése

gyenge 6,4%

nagyon jó 23,4%

átlagos 14,9%

jó 55,3%

Ehhez a kérdéshez szorosan kapcsolódik és alátámasztja azt, a borok minőségének megítélése. A megkérdezettek 81%-a vélekedik úgy, hogy az egri borok jók vagy nagyon jók. A hírnév és a minőség összefüggése között szignifikáns kapcsolat van, amely pozitív irányú. Tehát minél nagyobb a hírnév az egri borok esetében, annál magasabbra értékelik a borok minőségét is.

Az Egri Bikavér borfajtához kapcsolódó kérdések értékelése. A következő kérdéscsoport tagjait kizárólag az Egri Bikavér borfajtával kapcsolatban tettem fel. Az első kérdés hasonlóan a borvidékhez, a bor ismertségére vonatkozott. A válaszok az előre várt eredményt tükrözték. A válaszadók 94 % -a országosan ismert bornak tartja az egri bikavért. Érdekes, hogy a női válaszadók 90 % -a is így ítéli meg, nem beszélve a férfiak 96%-os arányáról. A hölgyek válasza azt az ismert tényt támasztja alá, hogy a borok vásárlói családi fogyasztásra, ajándékként, zömmel a háziasszonyok.

227

5.ábra

Milyen mértékűnek tartja az Egri Bikavér ismertségét?

borvidéki 4%

régió 2%

országos 94%

Forrás: saját számítás

A következő kérdést úgy fogalmaztam meg, hogy a bor minősége és a borkategória, tömegtermék stb. besorolás közötti összefüggést adtam meg. A fogyasztóknak meg kellett ítélni az Egri Bikavér helyét a borpalettán minőség és borkategória szerint. A válaszadók 21%-a kiemelkedő minőségű, egyedi terméknek tartja az Egri Bikavért, 47% jó minőségű, egyedi bornak. A nemek szerinti összehasonlításnál a nők ebben a kérdésben is pozitívabb hozzáállást mutattak. 78 %- jó, vagy kiemelkedő értékűnek tartja a bikavért a z egri borok kínálatában. Elképzelhető, hogy csak a neves, kiemelkedő borászatok bikavéreit vásárolták, kóstolták már.

228

6. ábra

kiemelkedő 21%

Milyen minőségűnek tartja az Egri Bikavért?

rossz minőség 1%

asztali minőség 9%

közepes minőség 22%

jó minőség 47%

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A kérdőíves felmérés és a fogyasztói vélemények azt mutatják, hogy az Egri Bikavér ismertsége és megítélése a fogyasztók körében többségében pozitív. Kevés olyan termékkel rendelkezik a hazai borpiac amely ilyen széleskörű ismertséggel és elismertséggel rendelkezik. Az Egri Bikavér olyan megítéléssel bír, amely mintegy ernyőként, úgynevezett ernyő imázst képezhet

a borvidék többi bora számára. Így fokozottan érvényesülhet az

imázstranszfer, ami a különböző képek, képzetek egymásra történő átsugárzását jelenti. A kutatás eredményei, azt mutatják, hogy a két szélsőérték közül –rossz minőségű tömegtermék és az egyedi, kiemelkedő minőségű Egri Bikavér- az utóbbi a meghatározó a megkérdezett fogyasztók véleménye szerint. Szakértői véleményekből kiindulva, a bor piaci pozíciójának javításához szükség van imázsának folyamatos figyelemmel kisérésére és értékelésére. Ez szükséges, mert a bor bizalmi termék, de differenciált termék is, számos tényező befolyásolja minőségét pl. évjárat, termőhely. A borászok nagyon fontos feladata a későbbiekben is, egyértelmű borüzenetek megfogalmazása a fogyasztó felé – milyen is a szabályzatban megfogalmazott,”igazi” Egri Bikavér. 229

A termőhelyből kiindulva – a borvidék egyediségét kihasználva – klíma, talajviszonyok – fel kell építeni az egri bort, az Egri Bikavért, mint brand-et, amely egyértelmű borstílussal rendelkezik. Szükséges a kapcsolódó területek- borturizmus, gasztronómia-kommunikációba való széleskörű bekapcsolása.

ÖSSZEFOGLALÁS Az Egri Borvidék sokszínűsége alapján egyaránt alkalmas kiváló minőségű mind fehér, mind vörös borok készítésére. Vezető vörösbor márkája az Egri Bikavér, amely a világon egyedüli egri bornévként ismert, elfogadott. Az egri borok jelentős turisztikai vonzerőt jelentenek. A borünnepek számtalan látogatót vonzanak bel- és külföldről egyaránt. A válaszolók véleménye alapján az Egri Bikavér minőségének megítélése jó, a fogyasztókban élő kép a borfajtáról többségében pozitív. Ez a kép a bor piaci pozícióját is meghatározza. Ez a kedvező megítélés a borvidék többi borfajtájára is kivetíti pozitív hatását. A kutatás kiterjesztése, további borfogyasztók megkérdezése részletesebb és árnyaltabb képet adhat az Egri Bikavér jelenleg is meglévő és a jövőben kívánatos imázsa vonatkozásában. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1)Gál, L.(2007): Vörös és fehér. Eger szőlővesszei. Rubikon,(6-7)92-99.- (2)Hajdu I-né . (1997):Bormarketing. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, Budapest, 56 p. -(3) Hofmeister Á. –Totth G. (2009): A magyar borászatok imázsépítő tevékenysége. X. Magyarországi Bormarketing Konferencia, Sopron, (4)Guthjahr G.(1992): A piaclélektan kézikönyve. Aula Kiadó, Budapest. (5) Kotler P.(1998): Marketing menedzsment. Műszaki Könyvkiadó. Budapest.(6) Mertz Á.-Kádár Gy. (1998) Borászati kislexikon. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, (7) Sándor I. (1987): Marketingkommunikáció. KJK. Budapest (8)Soeterboek L. (1984):Predektive Control: A Unified Approach. Internetional Series in Systems and Control Engeneering. Prentice Hall.(9)Tomcsányi P.(1973): Piacos kertészet. A kertészeti marketing alapjai. Mezőgazdasági Kiadó, Bugapest, 336-337. p.(10)Totth G.(1996):A vállalati imázs kialakításának és fenntartásának módszertana. BKE Vezetőképző Intézet, Budapest, 7.p.

230

A FUNKCIONÁLIS ÉLELMISZEREK FOGYASZTÓI ISMERTSÉGE NÉMETH-T. ANETT - VINCZE-TÓTH JUDIT – HEGYI JUDIT – TROJÁN SZABOLCS – GOMBKÖTŐ NÓRA Kulcsszavak: funkcionális élelmiszer, fogyasztási szokások, vásárlói magatartás, fogyasztói megítélés, piackutatás ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A funkcionális élelmiszerek, mint hozzáadott érték-többlettel rendelkező termékek napjainkban a világ élelmiszeriparának innovatív termékei, amelyet a folyamatosan növekvő piaci részesedésük is alátámaszt. Ennek tükrében a funkcionális élelmiszerek egészséges táplálkozásban betöltött szerepe nem vitatható. Kutatásainkat a HU-SK 09/01/1.2.1/0010. „Funkcionális élelmiszerek regionális forrásból” című pályázat keretein belül végeztük. A kutatás tematikájának kidolgozása során célul tűztük ki a funkcionális élelmiszerek fogyasztói szokásainak, vásárlói megítélésének és ismertségének, valamint fogyasztási sajátosságainak feltárását. A vizsgálatokhoz a marketingkutatás nemzetközileg is elismert módszerét, az úgynevezett demoszkópiai, vagy primer módszer került felhasználásra, melynek keretében a kutatómunka mennyiségi vizsgálaton, azon belül is a személyes kérdőíves megkérdezésen alapult. A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy zömében a kevés vagy hiányos információ az indoka a funkcionális élelmiszerek elutasításának, mivel a funkcionális élelmiszereket ismerők és fogyasztók körében a napi fogyasztás a leginkább jellemző. Akik tehát tisztában vannak ezen termékek kedvező hatásaival, azok napi szinten illesztik be ezeket az étrendjükbe.

231

BEVEZETÉS A funkcionális élelmiszer fogalmának meghatározására – a fogalom komplexitásából adódóan – jelenleg többféle koncepció is létezik, még az ezzel foglalkozó szervezetek definíciója is eltér egymástól. Eddy (1986) szerint funkcionális élelmiszernek tekinthető minden olyan táplálék, illetve táplálék-összetevő, amely a hagyományos tápértéke mellett valamilyen kedvező élettani hatással rendelkezik. Ezen meghatározás lényegi elemei visszaköszönnek a következő definícióban is, miszerint „funkcionális élelmiszer minden olyan táplálék vagy táplálékösszetevő, amely a hagyományos tápanyagokon kívül egészségre hasznos anyagot, illetve anyagokat is tartalmazhatnak“ (IOM-FNB, 1997). Childs és Poryzees (1998) féle megfogalmazás szélesíti a meghatározás spektrumát, mivel a szerzők mindazon termékeket, amelyek bármilyen speciális pozitív hatással vannak az emberi szervezetre táplálékgyógyszernek

vagy

tápgyógyszernek

(nutraceuticals/nutritional

foods),

gyógyhatású

élelmiszernek (pharma food/medical foods), designer élelmiszernek (designer foods), vagy szuperélelmiszernek (super foods) nevezik. Sok esetben azonban az ilyen típusú táplálékokat összefoglalóan funkcionális élelmiszerekként emlegetik. Tulajdonképpen sok mindennapi élelmiszer tekinthető funkcionálisnak, hiszen tartalmaznak olyan komponenseket, amelyek megfelelnek az előbbi kritériumoknak. Schenker (1999) tanulmányában nyomatékosítja, hogy döntő szempont az is, hogy a funkcionális összetevők megtalálhatóak legyenek a már addig is szokásosan fogyasztott élelmiszerekben, és ezek élettani hatását alapos, átfogó tudományos eredményekkel bizonyítsák. A funkcionális élelmiszerek csak az egészséges étrenddel és életvitellel összefüggésben értelmezhetők, nem egészségmegőrző vagy betegségmegelőző csodaszerek. Európában a European Comission Concerted Action on Functional Food Science (FuFoSE-Group) 1999-ben az alábbi definíciót javasolta: „Az élelmiszer akkor tekinthető funkcionálisnak, ha a megfelelő táplálkozás-élettani hatásokon túlmenően, a szervezetben egy vagy több funkciónál kimutatható pozitív hatása van, ami a jobb egészségügyi állapotban, kedvezőbb közérzetben és/vagy egyes betegségek kockázatának csökkenésében mutatkozik meg.” Bíró (2004) a definíciójában az egészségügyi hatásra fókuszál, miszerint a funkcionális élelmiszerek olyan módosított élelmiszerek, amelyeknek egészségügyi hasznuk van, összehasonlítva a nem módosított termékekkel. Holm (2004) szerint a megfelelő élelmiszerösszetevők

felhasználásával

„megszerkesztett”,

egészségi

hasznot

eredményező

élelmiszereket nevezzük funkcionális élelmiszereknek. Ezzel szemben Szakály és Schäffer (2006) úgy vélekedik, hogy: „Minden olyan, bármilyen természetes, vagy iparilag előállított 232

élelmiszer, amelyek a benne lévő tápanyagokon túl egy, vagy több úgynevezett bioaktív (fokozottan egészségvédő) anyagot is tartalmaz.” A funkcionális élelmiszerek lehetnek természetesek (pl. a vörösbor, az alma és a zöld tea, melyek eredendően jelentős mennyiségű bioaktív anyagot tartalmaznak) és lehetnek fejlesztettek (iparilag tervezettek). Az ILSI Europe (International Life Science Institute) már a jóllét fogalmával is bővíti a meghatározást, miszerint funkcionális élelmiszer az, amelynek egy vagy több egészség funkcióra való kedvező hatása a táplálkozási hatás mellett bizonyított, így az relevánsan kapcsolódik az egészség, a jóllét megőrzéséhez és/vagy a betegségek kockázatának csökkentéséhez (Lehota Komáromi, 2008). Holm 2004-ben megfogalmazott definíciója bizonyos későbbi értelmezésekkel összecseng, miszerint a funkcionális élelmiszer feldolgozott, illetve átalakított (összetevő(k) megváltoztatása) kell, hogy legyen, így e meghatározásban a feldolgozatlan élelmiszer nem sorolható be. Olyannyira nem egységes a szakemberek álláspontja, hogy egyes megfogalmazások kizárják a nyers élelmiszereket (zöldség, gyümölcs) e kategóriából, míg mások beleveszik. A szerzők tanulmányában az is olvasható, hogy a funkcionális élelmiszerek először Japánban jelentek meg az 1930-as években. Szerepük az 1980-as években értékelődött fel nagyobb mértékben, elsősorban a demográfiai és közegészségügyi helyzet trendjei, másrészt a meglehetősen erős kormányzati elköteleződés – amely támogatott kormányprogramokban öltött testet – következtében. Keresletének jelentős (mérhető) növekedése pedig az 1990-es évektől fogva indult meg (Lehota – Komáromi, 2008). ANYAG ÉS MÓDSZER Kutatásainkat a HU-SK 09/01/1.2.1/0010. „Funkcionális élelmiszerek regionális forrásból” című pályázat keretein belül végeztük. A projekt regionális lehatárolás szempontjából Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Pest megyét és Budapestet foglalja magába. A felmérés nagyobb részben a mennyiségi vizsgálaton, azon belül is a személyes kérdőíves megkérdezésen alapult, amely a fogyasztói preferenciák megismerését szolgálta. Az elkészített kérdőívek jellemzően zárt kérdésekre épültek, amelyek jelentősen megkönnyítették a kérdőívek kiértékelését. Az alkalmazott módszer elősegítette a válaszadók számára a feltett kérdések értelmezését, és ennek köszönhetően a kapott eredmények jól szemléltetik a megkérdezett alanyok véleményét. A vizsgálat lebonyolítása 3 fázisban történt, ahol is az első a projektben meghatározott teljes földrajzi területet lefedte és az „átlagos fogyasztók” körében zajlott, ezt a továbbiakban

233

„országos” vizsgálatnak nevezzük. A második és a harmadik már a „speciális fogyasztók” bevonásával történt, akik a bio- és funkcionális termékeket keresők és vásárlók, esetenként fogyasztók. A fogyasztók preferenciáinak megismerését célzó megkérdezéses vizsgálat előkészítése és lebonyolítása az előre meghatározott mintavételi terv alapján történt, amely minden esetben illeszkedett az adott fázis specialitásaihoz, mind a feltett kérdések, mind a megkérdezettek száma vonatkozásában. Az első fázis mintavételi tervében 500 személy megkérdezése szerepelt Győr-MosonSopron, Komárom-Esztergom, Pest megyékben és Budapesten. A mintaszámot az indokolta, hogy a különböző háttérváltozók alapján képzett alcsoportok ebben az esetben már megfelelő méretűek ahhoz, hogy statisztikailag megbízható eredményeket adjanak. Ahhoz, hogy megbízható eredményeket kapjunk biztosítani kellett a véletlenszerű kiválasztás lehetőségét is. Ezt a fogyasztók kiválasztása esetében az úgynevezett véletlen séta („random walking") módszerének alkalmazásával sikerült elérni. A második fázis lebonyolítására a 2012. június 14-ére meghirdetett tanácskozás keretében került sor, ahol is az összes megjelentnek lehetősége nyílt a részt venni a vizsgálatban, melynek metódusa vakteszttel kombinált kérdőíves megkérdezés volt. Az alkalmazott módszer magában hordozza mind a kvantitatív (kérdőív), mind pedig a kvalitatív (vakteszt) kutatási módszerek sajátosságait, ezzel biztosítva a fogyasztók attitűdjeinek mélyebb feltárását. A harmadik fázisban a potenciális fogyasztók vásárlás helyén történő kérdőíves megkérdezése zajlott le két helyszínen, Budapesten és Lábatlanon, ami sok tekintetben a mélyinterjú vonásait is magában hordozta, hiszen számos megkérdezett a feltett kérdéseken kívül is szívesen szolgáltatott információt. A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA A vizsgálat tematikájának kidolgozása során célul tűztük ki - a projekt kiírásával összhangban -, a funkcionális élelmiszerek vásárlói megítélésének és ismertségének, valamint fogyasztási sajátosságainak feltárását. Az 1. ábra a kérdőíven megnevezett, funkcionális élelmiszerek ismertségét mutatja be nemenkénti

megoszlásban. A teljes

adatbázist

vizsgálva megállapítható,

hogy a

megkérdezettek között a leginkább ismert a probiotikus joghurt (90,5%), ezt követi (69,4%) az omega-3 zsírsavval dúsított tej, majd a szelénnel dúsított tojás (20,5%) zárja az ismertségi rangsort. A probiotikus joghurt és az omega-3 zsírsavval dúsított tej esetében az a következtetés vonható le, hogy a hölgyek körében némileg nagyobb ismertséget mondhat 234

magáénak a két vizsgált termék, mint az urak esetében. A szelénnel dúsított tojást a megkérdezett férfiak csupán 5%-a, míg a nők több mint egyharmada ismerte.

FŐ

A vizsgálatba vont élelmiszerek ismertsége nemenkénti megoszlásban (fő)

1. ábra

160 140 120 100 80 60 40 20 0 Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Nem Igen Nem Férfi

Nő

Szelénnel dúsított tojás

Férfi

Nő

Férfi

Nő

Omega-3 zsírsavval Probiotikus joghurt dúsított tej

Forrás: saját vizsgálat, 2012 A vizsgálat ezen fázisában már mindhárom adatbázis – az „országos”, a bolti és a projekt nap – eredményei is egyaránt rendelkezésre álltak, lehetőséget adva egy komplex adatbázis létrehozására, ezáltal biztosítva a teljes vizsgálatot átfogó esetleges összefüggések feltérképezését. A komplex adatbázisból nyert eredmények – amennyiben releváns információt tartalmaznak – az aktuális vizsgálatból levont következtetéseket követően kerülnek prezentálásra. A 2. ábrán a fentebb említett metódus alapján létrehozott komplex adatbázis összesített adatai láthatóak, mind a bio-, mind pedig a funkcionális élelmiszerek ismertségét tekintve. Az ismertség vizsgálat első kérdéspárja kapcsán elmondható, hogy a bio-élelmiszerek ismertsége (99,6%) jóval meghaladja a funkcionális élelmiszerekét (61,2%) a komplex adatbázis vonatkozásában. Az informáltság tekintetében hasonló eltérés tapasztalható, mivel a funkcionális – esetében 24,4%, míg a bio-élelmiszerek vontakozásában a megkérdezettek 57,7%-a érezte magát megfelelően informáltnak. A fogyasztás fontosságának megítélése tekintetében van a legkisebb disszonancia a két élelmiszer csoport között a komplex adatbázis adatai alapján, mivel az organikus termékek fogyasztását a megkérdezettek 88,5%-a, míg a funkcionális élelmiszerek táplálkozásba illesztését a vizsgálatban résztvevők 57,5%-a ítélte lényegesnek.

235

2. ábra A komplex adatbázis eredményeinek összesítése a funkcionális – és a bio-élelmiszerek ismertségére vonatkozóan 0,4%

100%

11,5%

90% 38,8%

70%

42,5%

42,3%

75,6%

60%

99,6%

50%

88,5%

40% 61,2%

20%

57,7%

FUNKCIONÁLIS

Megfelelően informáltnak érzi-e Ön magát?

Hallott-e már Ön?

Hallott-e már Ön?

Fontosnak tartja-e Ön a fogyasztását?

24,4%

10% 0%

57,5%

Megfelelően informáltnak érzi-e Ön magát?

30%

Fontosnak tartja-e Ön a fogyasztását?

80%

NEM IGEN

BIO

Forrás: saját vizsgálat, 2012 A 3. ábrán az „országos” kérdőív adatainak elemzését követően - ugyanazon három kérdés vonatkozásában - a válaszok összesített eredménye látható. A vizsgálat során az „Anyag és módszer” című fejezetben már ismertetett módszerrel sikerült a mintába bekerülés lehetőségét véletlenszerűvé tenni annak érdekében, hogy az „átlagos fogyasztók” véleménye kerüljön rögzítésre, mivel a komplex adatbázis eredményei a nem átlagos, azaz a bio- és funkcionális élelmiszereket ismerők és fogyasztók véleményét is tartalmazza. Ezek alapján megállapítható, hogy az „átlagos fogyasztók” kevésbé érzik magukat tájékozottnak, hiszen egy kérdés kivételével mindegyik esetében alacsonyabb volt az igenek aránya a komplex adatbázis összesített értékeihez képest. A bio-termékek fontosságának megítélésében a leglátványosabb ez a különbség, hiszen míg a komplex adatbázisban az igenek aránya majd 90%, addig az átlagos fogyasztók alig több mint 10%-a számára fontos a táplálkozás élettanilag vegyszermentesen termelt élelmiszerek fogyasztása.

236

3. ábra Az „országos” kérdőív eredményeinek összesítése a funkcionális - és a bio-élelmiszerek ismertségére vonatkozóan 0,4%

100% 90% 80%

44,7%

46,2%

51,5%

70% 78,8%

60%

88,5%

99,6%

50% 40% 55,3%

FUNKCIONÁLIS

Fontosnak tartja-e Ön a fogyasztását?

Megfelelően informáltnak érzi-e Ön magát?

11,5%

Fontosnak tartja-e Ön a fogyasztását?

Hallott-e már Ön?

Megfelelően informáltnak érzi-e Ön magát?

21,2%

10% 0%

53,8%

48,5%

20%

Hallott-e már Ön?

30%

NEM IGEN

BIO

Forrás: saját vizsgálat, 2012 A 4. ábra a speciális, azaz a bio- és funkcionális termékeket kereső és vásárló, esetenként fogyasztó megkérdezettek véleményét foglalja össze. „A hallott-e már Ön a bioélelmiszerekről” kérdés feltevése a vizsgálat helyszíne miatt nem volt indokolt, mivel a fogyasztók kérdőíves megkérdezése bio-boltokban zajlott le. 4. ábra A bolti kérdőív eredményeinek összesítése a funkcionális – és a bio-élelmiszerek ismertségére vonatkozóan 2%

100% 90% 80%

38%

41%

32%

70% 83%

60%

98%

50% 40% 30%

62%

59%

68%

20% 17%

10% 0%

Hallott-e már Megfelelően Fontosnak Megfelelően Fontosnak Ön? informáltnak tartja-e Ön a informáltnak tartja-e Ön a fogyasztását? érzi-e Ön fogyasztását? érzi-e Ön magát? magát? FUNKCIONÁLIS

BIO

Forrás: saját vizsgálat, 2012

237

NEM IGEN

Az adatokból jól látható, hogy a megkérdezettek az „átlagos fogyasztóhoz” képest sokkal inkább tájékozottak és fontosnak vélik az ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszerek fogyasztását, amelyet a megkérdezés helyszíne egyébként predesztinált is. Alaphipotézisként megfogalmazásra került, hogy az a fogyasztó, aki érdeklődik és fogyaszt is „bio-t” az a funkcionális élelmiszerek vonatkozásában is informáltabb és motiváltabb az átlagnál. Ez a hipotézis megdőlt, hiszen mind a „hallott-e már”, mind a „megfelelően informáltnak érzi-e magát” kérdésekre a bio-boltokban a vásárlók lényegesen alacsonyabb arányban válaszoltak igennel, mind az „országos” megkérdezésben résztvevők. Érdekes tény azonban a bio-boltban vásárlók vonatkozásában, hogy kevesebb információval rendelkezőnek érzik magukat, mégis az átlagosnál fontosabbnak tartják a funkcionális élelmiszerek fogyasztását. Ez alapján megállapítható, hogy a bio-termékeket vásárlók bár nem ismerik olyan nagy arányban a funkcionális élelmiszereket, de nyitottak és érdeklődőek, tehát potenciális célcsoportot képezhetnek. Ennek tudatában talán egy olyan terméknek lenne a legkedvezőbb a megítélése és találna legkönnyebben rendszeres vásárlókra, ami bio - és funkcionális jegyeket is hordoz magában. Az 5. ábra a projekt keretében megrendezett funkcionális élelmiszerek témakörét tárgyaló konferencia résztvevői körében végzett „vakteszt” eredményeit szemlélteti. Ebben az esetben szintén nem az „átlagos fogyasztó”, hanem a speciális érdeklődési körrel és információkkal rendelkező konferencia résztvevők véleménye került rögzítésre. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a három vizsgált sokaság közül ebben az esetben a legmagasabb a funkcionális termékek ismertsége (89%) és legkedvezőbb a megítélése (92%). A téma iránt érdeklődők jóval több információval rendelkeznek ugyan - a másik két vizsgált csoporthoz képest, ahol a válaszadók 21,2- és 17%-a érezte magát megfelelően informáltnak -, azonban így is csak a konferencia résztvevőinek 48%-a ítéli csupán megfelelő színvonalúnak és megfelelő mélységűnek a tájékozottságát.

238

5. ábra A projekt nap eredményeinek összesítése a funkcionális - és a bio-élelmiszerek ismertségére vonatkozóan 100%

5%

8%

11%

23%

90% 80%

52%

70% 60% 50%

95%

92%

89%

77%

40% 30%

48%

20% 10% 0%

Hallott-e már Megfelelően Fontosnak Megfelelően Fontosnak Ön? informáltnak tartja-e Ön a informáltnak tartja-e Ön a érzi-e Ön fogyasztását? érzi-e Ön fogyasztását? magát? magát? FUNKCIONÁLIS

NEM IGEN

BIO

Forrás: saját vizsgálat, 2012 A kérdőív következő részében a fogyasztási gyakoriság témakörének feltárása következett az „országos” vizsgálat teljes sokaságára vonatkozóan, majd pedig nemenkénti bontásban (1. táblázat). A vizsgálat adatai alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek 81%-a nem tartozik a funkcionális élelmiszereket rendszeresen fogyasztók körébe, ezen belül az egyáltalán nem fogyasztók aránya 33%. Az eredmények alapján leszögezhető, hogy a nők nagyobb százalékban vallották magukat egyáltalán nem fogyasztóknak, míg a férfiak körében az alkalmankénti fogyasztás aránya a magasabb. Érdemes kiemelni azt a tényt is, hogy a napi rendszerességű fogyasztás csekély mértékben ugyan, de meghaladja a hetit, míg a havi fogyasztás jellemző a legkevésbé (1%). Aki bízik a funkcionális élelmiszerek kedvező élettani hatásaiban az heti, vagy akár napi rendszerességgel is fogyasztja az ilyen típusú élelmiszereket.

Az

eredmények

nemenkénti

bontásban

történő

vizsgálata

alapján

megállapítható, hogy a férfiak és a nők között a fogyasztás gyakoriságának tekintetében nem mutatható ki lényeges különbség.

239

1. táblázat A funkcionális élelmiszerek fogyasztási gyakorisága (%) az „országos” kérdőíves megkérdezés adatai alapján Egyáltalán nem

Alkalmanként

Fogyaszt-e funkcionális élelmiszert?

33 %

48 %

Fogyaszt-e funkcionális élelmiszert?

35 %

Fogyaszt-e funkcionális élelmiszert?

31 %

Havi rendszerességgel

Heti rendszerességgel

Napi rendszerességgel

1%

7,5 %

10,5 %

0,5 %

7%

11,5 %

8%

9,5 %

TELJES SOKASÁG

NŐ 46 %

FÉRFI 50 %

1,5 %

Forrás: saját vizsgálat, 2012 Az „országos” vizsgálat következő fázisában azt térképeztük fel, hogy a megkérdezettek mennyi és milyen mélységű információval rendelkeznek, illetve milyen vélemény alakult ki bennük a speciális-, esetünkben a funkcionális élelmiszerek kapcsán. Az állítások megfogalmazásának metódusa lehetővé tette,- mivel nem befolyásolta a válaszadót – hogy nem csak a megalapozott vélemények, hanem az esetleges hitek és attitűdök is feltárásra kerüljenek. A kérdőív kitöltése során az igaznak vélt állítások mellé x-et téve nyilváníthattak véleményt a vizsgálatba vont személyek, ezáltal egyidejűleg kerülhettek elkülönítésre az igaz és a hamis állítások egyaránt, melynek összesített eredményét a 2. táblázat tartalmazza. Az igaznak vélt állításokat a táblázatban, a vizsgálat során meghatározott demográfiai tényezők alapján, csoportosítva tüntettük fel. A funkcionális élelmiszerek témakörének vizsgálatakor öt állítás véleményezését tartottuk fontosnak: 1. Elképzelhetőnek tartom, hogy a funkcionális élelmiszereknek lehet negatív hatásuk. 2. A funkcionális élelmiszerek kedvező élettani hatásukat a hozzáadott anyagok (vitamin, ásványi anyag, stb.) révén fejtik ki a szervezetben. 3. A funkcionális élelmiszerek fogyasztásával jobb egészségi állapot, kedvezőbb közérzet és a betegségek kockázatának csökkentése érhető el. 4. Minden „E-számmal” jelölt összetevő káros az egészségre. 5. A funkcionális élelmiszereknek testsúly csökkentő hatásuk van.

240

2. táblázat A funkcionális élelmiszerekre vonatkozóan az igaznak vélt állítások száma demográfiai adatok szerinti bontásban (db) Válaszok Igaz

Elképzelhetőnek tartom, hogy a funkcionális élelmiszereknek lehet negatív hatásuk.

Nem Férfi

Nő

20

26

Általános iskola 0

Legmagasabb iskolai végzettség Szakmunkás Érettségi Felsőfokú képző bizonyítvány szakképesítés 5 21 2

Általános iskola 1

Legmagasabb iskolai végzettség Szakmunkás Érettségi Felsőfokú képző bizonyítvány szakképesítés 7 48 9

Általános iskola 2

Legmagasabb iskolai végzettség Szakmunkás Érettségi Felsőfokú képző bizonyítvány szakképesítés 9 64 13

Általános iskola 0

Legmagasabb iskolai végzettség Szakmunkás Érettségi Felsőfokú képző bizonyítvány szakképesítés 9 22 7

Diploma 18

1924 22

2534 11

Életkor (év) 354544 54 9 2

5564 1

65 felett 1

1924 45

Életkor (év) 25354534 44 54 23 16 13

5564 6

65 felett 2

1418 3

1924 51

Életkor (év) 25354534 44 54 31 30 23

5564 6

65 felett 5

1418 2

1924 23

2534 12

Életkor (év) 354544 54 7 8

5564 3

65 felett 1

1418 0

1924 4

2534 2

Életkor (év) 354544 54 1 2

5564 1

65 felett 0

1418 1

A funkcionális élelmiszerek kedvező élettani hatásukat a hozzáadott anyagok (vitamin, ásványi anyag, stb.) révén fejtik ki a szervezetben.

Válaszok Igaz

Nem

Férfi

Nő

38

70

Diploma 42

1418 4

A funkcionális élelmiszerek fogyasztásával jobb egészségi állapot, kedvezőbb közérzet és a betegségek kockázatának csökkentése érhető el.

Válaszok Igaz

Nem

Férfi

Nő

53

94

Válaszok Igaz

Nem Férfi

Nő

20

35

Válaszok Igaz

Nem Férfi

Nő

6

4

Általános iskola 0

Forrás: Saját vizsgálat, 2012

Diploma 60

Minden „E-számmal” jelölt összetevő káros az egészségre. Diploma 17

A funkcionális élelmiszereknek testsúly csökkentő hatásuk van. Legmagasabb iskolai végzettség Szakmunkás Érettségi Felsőfokú képző bizonyítvány szakképesítés 1 4 1

241

Diploma 4

Az első állítás kapcsán az a vélemény fogalmazódott meg a férfiak 19- és a nők 17%-ában, hogy a funkcionális élelmiszereknek akár lehet negatív hatásuk is. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők ötöde, az érettségizettek 17%-a, míg a diplomások negyede osztotta ezt a véleményt. Az életkor tekintetében vizsgálva ezt a kérdést megállapítható, hogy a 45 év alatti életkor-kategóriákban átlagosan a megkérdezettek ötöde, míg a 45 felettiekben csupán alig tizede vélekedett így. A teljes sokaság 82%-a szerint viszont nincs, vagy nem lehet kedvezőtlen hatása a szervezetre a funkcionális élelmiszerek fogyasztásának. A második állítás kapcsán az a vélemény fogalmazódott meg a férfiak 37- és a nők 45%-ában, hogy a funkcionális élelmiszerek kedvező élettani hatásukat a hozzáadott anyagok (vitamin, ásványi anyag, stb.) révén fejtik ki a szervezetben. A diplomások fele, a felsőfokú szakképesítéssel vagy érettségivel rendelkezők 38-38%-a, míg a szakmunkás vagy általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezők 33-33%-a osztotta ezt a véleményt. Az életkor tekintetében vizsgálva ezt a kérdést megállapítható, hogy a 14-18 év közöttiek 80%-a, míg a 65 év felettiek kivételével – ahol 20% -, a többi öt életkor-kategória átlagosan mintegy 40%-a tartotta igaznak ezt az állítást. A teljes sokaság 59%-a szerint viszont a funkcionális élelmiszerek nem a hozzáadott anyagok révén fejtik ki kedvező élettani hatásukat. A harmadik állítás, mely szerint „a funkcionális élelmiszerek fogyasztásával jobb egészségi állapot, kedvezőbb közérzet és a betegségek kockázatának csökkentése érhető el”osztotta meg legkevésbé a megkérdezetteket, mivel e tekintetben a teljes sokaság több mint fele egyetértését nyilvánította ki. A hölgyek (61%) inkább egyetértettek ezzel az állítással, mint az urak (51%). Érdemes megállapítani, hogy a legmagasabb (diploma, 71%) és a legalacsonyabb (általános iskola, 67%) iskolai végzettségűek értettek egyet legnagyobb arányban ezzel az állítással, míg a fennmaradó három kategóriában átlagosan a megkérdezettek közel fele. Az életkor tekintetében vizsgálva ezt a kérdést megállapítható, hogy a 25 és 54 év közöttiek értettek leginkább egyet ezzel az állítással (átlagosan 68%-ban), ebből az életkor-kategóriából kiemelkedik a 35 és 44 év közötti korosztály 73%-ban egyetértő véleménye. A negyedik állítás kapcsán az a vélemény fogalmazódott meg a férfiak 81- és a nők 77%ában, hogy nem minden „E-számmal” jelölt összetevő káros az egészségre. A szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők majd fele, az érettségizettek 17-, a felsőfokú szakképesítéssel rendelkezők 29%-a, míg a diplomások ötöde vélte károsnak valamennyi „E-számmal” jelölt összetevőt. A teljes sokaság átlagosan 21%-a osztotta ezt a véleményt, ezen belül is a 14 és 18 év közötti válaszadók 40%-a, míg a 65 év feletti válaszadók csupán 10%-a nyilatkozott így. Az ötödik és egyben az utolsó vizsgált állítással a teljes sokaság 96%-a nem értett egyet, mivel véleményük szerint a funkcionális élelmiszereknek nincsen testsúly csökkentő hatásuk. 242

A nők (97%) nagyobb arányban nem értettek egyet ezzel az állítással, mint a férfiak (94%), hiszen a hölgyek érdeklődőbbek és tájékozottabbak a fogyókúra tekintetében, amit az életmód jellemzőit vizsgáló 1. ábra adatai is alátámasztanak. Sem az iskolai végzettség, sem pedig az életkor alapján nem állapítható meg említésre méltó eltérés a vizsgált sokaság alcsoportjai vonatkozásában. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Bíró Gy. (2004): Új funkcionális élelmiszer alkotórészek – A rosszindulatú daganatok és az oxidatív degradáció. Édesipar 50 (4) pp. 137-146. - (2) Childs, N. M. – Poryzees, G. H (1998): Foods that help prevent disease: consumer attitudes and public policy implications. British Food Journal. - (3)Eddy, D. N. (1986): Setting priorities for cancer control programs. Journal of the National Cancer Institute 76, pp. 187-199. - (4)Food and Nutrition Board. Institute of Medicine. Dietary reference intakes for Calcium, Phosphorus, Magnesium, Vitamin D, and Fluoride. Washington, D.C.: National Academy Press, 1997. - (5)Holm, F. (2004): Új funkcionális élelmiszer alkotórészek: a rosszindulatú daganatok és az oxidatív degradáció. Édesipar 5, pp. 137-146. - (6)Lehota J. – Komáromi N. (2008): A unkcionális tejtermékek piaci lehetőségei Magyarországon. AWETH Vol 4. Különszám, pp. 528-530. (7)Schenker, S. (1999): Functional foods ’99, claims and evidence. 20 key facts. British Nutrition Foundation News. 1999. 19. (Summer) Supplement.- (8)Szakály S. – Schäffer B. (2006): A stratégiai termék innováció főbb területei az élelmiszergazdaságban. Élelmiszer, Táplálkozás és Marketing. III. 1/2006. 15 p.

243

SZERZŐK ADATAI Név Munkahely Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Dr. Németh - T. Anett, adjunktus NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár Vár 2. 06-30-9161-139 [email protected]

Név Munkahely Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Dr. Vincze - Tóth Judit, tanársegéd NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár Vár 2. 06-30-9986-495 [email protected]

Név Munkahely Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Dr. Hegyi Judit, egyetemi docens NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár Vár 2. 06-20-3645-959 [email protected]

Név Munkahely Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Dr. Troján Szabolcs, tanársegéd NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár Vár 2. 06-70-5642-795 [email protected]

Név Munkahely Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Dr. Gombkötő Nóra, intézeti mérnök NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár Vár 2. 06-30-4725-532 [email protected]

244

A PIACON TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉSBEN REJLŐ LEHETŐSÉGEK ÉS KIHÍVÁSOK SZABÓ DOROTTYA Kulcsszavak: Rövid ellátási lánc, közvetlen értékesítés, termelői piacok, menedzsment, fogyasztói elégedettség ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A piaci árusítás kézenfekvő lehetőség lehet a termelők számára, hogy a hosszú ellátási láncok szereplőinek közvetítése nélkül, közvetlenül értékesíthessék a termékeiket a fogyasztóknak. Ugyan a jelenlegi élelmiszer-kiskereskedelmi környezet, illetve az elmúlt évek gazdasági változásai nem feltétlenül kedveztek a termelői termékek népszerűségének Magyarországon, mégis a fogyasztók egy meghatározható körében, folyamatos igénynövekedés figyelhető meg az egészséges, megbízható termelői áruféleségek iránt. Ennek, illetve a vonatkozó jogszabályok kedvező változásainak köszönhetően, a termelői piacok száma megduplázódott az elmúlt másfél évben. Ugyanakkor a termelők és vevők „egymásra találása” a kielégítő feltételek megléte mellett sem magától értetődő. A megfelelő marketingstratégia nélkülözhetetlen eleme az értékesítésnek, azonban az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) termelői és fogyasztói kutatásának eredményei szerint a gazdák többsége nem alkalmaz marketingkommunikációs

eszközöket,

ezzel

jelentősen

csökkentve

az

értékesítési

lehetőségeit. Emellett a fogyasztói tapasztalatok alapján a piacok összességében sem ütik meg az elvárások szintjét. Ezért a rövid élelmiszer ellátási láncok uniós támogatása keretében mindenképpen fontos lenne a termelők és a piacszervezők számára egy átfogó marketing tanácsadói és továbbképzési programot kidolgozni. OPPORTUNITIES AND CHALLENGES IN MARKET SALES Keywords: Short supply chain, direct selling, farmers’ market, management, customer satisfaction SUMMARY Markets could be a plausible opportunity for farmers to sell their products directly to the consumers omitting the middlemen of the long supply chains. Although the current trends in food retailing or rather the economical changes of the past years did not necessarily increase the popularity of farmers' products in Hungary. However in certain segments of consumers there is a growing demand for healthy, trustworthy products. Thanks to this and to the 245

favourable changes of the regulations, the number of farmers' markets has doubled in the last 18 months. On the other hand “successful meeting” of farmers and customers is not obvious even if the market conditions are favourable. The suitable marketing strategy is an essential element of direct sales however, according to the results of a farmers’ and consumers’ survey carried out at Research Institute of Agricultural Economics (AKI) in 2011 and 2012, the majority of farmers do not use any marketing communication tools, and therefore their sales opportunities are significantly reduced. Besides, on the basis of consumers' experiences the markets in general do not reach the level of their expectations. So it would be important to develop a comprehensive marketing consultation and training program for market organizers and farmers using the opportunities of the new CAP, supporting short food supply chains (SFSC). BEVEZETÉS A tanulmány alapját képző „A piacok jellemzői fogyasztói és termelői szemmel” című kutatás (Szabó – Juhász, 2013) az AKI Élelmiszerlánc Elemzési Osztályán készült 2011 és 2012 folyamán. Az elsősorban a piacokon értékesítő termelők, valamint a fogyasztók piacokkal kapcsolatos elégedettségét feltáró hazai kutatás aktualitását egyrészt az adta, hogy a tudomány számára alig látható értékesítési csatornának számít, ugyanakkor jelentősége nem csökkent drasztikusan, sőt meglepően ellenállónak mutatkozott a globalizált kiskereskedelmi kultúra terjedése közben. Ezt bizonyítják a GfK Háztartáspanel adatai (2012), melyek szerint a piaci költés megkétszereződött: a 2000. évi 70 milliárd forintról 2011-re 130 milliárd forintra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a piac, mint értékesítési csatorna megőrizte 5 százalék körüli részarányát a napi fogyasztási cikkek háztartási fogyasztásából, ami tekintettel a piacon kívüli nem modern kereskedelmi formák (egyéb értékesítés és független kisboltok) folyamatos térvesztésére, jelentős teljesítmény. Emellett az utóbbi években megnövekedett az igény a szorosabb termelői-fogyasztói kapcsolat iránt is, ezt igazolja, hogy az Eurobarometer 2011-es uniós felmérése szerint 1 minden tagállamban igen magas volt a helyi termékek társadalmi támogatottsága. A Közös Agrárpolitika reformja ezért beemelte a rövid ellátási láncokat és a helyi termékeket a 2014-től támogatható körbe (Ciolos, 2012). A piacok a rövid ellátási lánc és a helyi értékesítés feltételének is megfelelnek, sőt egy olasz kutatás szerint a piacon történő vásárlás a zöldségfélék fogyasztási hajlandóságát is növelte (Pascucci et al., 2011). A piacok jelentőségét jól jellemzi, hogy az AKI gyűjtése szerint a termelői piacok száma itthon 2012 júniusáig megközelítette az ötvenet, amelyből a legtöbb (27) a megelőző másfél évben nyitott. A hirtelen termelői piacszám növekedést a jogszabályi környezet kedvező változásai, a megnyíló vidékfejlesztési támogatások, a kereslet növekedése, valamint a 1

http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_368_en.pdf

246

kistermelők nehéz értékesítési helyzete egyszerre váltotta ki, és ugyanezek valószínűsítik a további terjedésüket. Ugyanakkor Stephenson, Lev és Brewer (2008) elemzése arra mutatott rá, hogy az Egyesült Államokban a termelői piacok számának dinamikus növekedése igen magas, közel 30 százalékos megszűnési ráta mellett következett be. A jellemzően kevés árussal, termékválasztékkal, valamint nem megfelelő szervezői kapacitással és tapasztalattal rendelkező piacok általában az első négy évben zártak be. A megszűnést többnyire megelőzte egy hanyatlási szakasz, ekkor a csökkenő vásárlószám miatt egyre kevesebb árus jelent meg, ami tovább apasztotta a vásárlók számát. A nemzetközi tapasztalatok szerint tehát a közvetlen termelői értékesítésnek kedvező trendek ellenére a piacok, különösen az újonnan induló termelői piacok sikere nem törvényszerű, de jellemzően bukásuk sem azonnali, ezért lehetséges változtatni a piacok szervezésén, mielőtt a csökkenő népszerűség meghozza az értékesítői visszalépéseket. Nem csupán a termelői piacon történő árusítás, hanem egyéb közvetlen értékesítési formák megfelelő működését is elősegítő tevékenységek egyike a termelők menedzsment és marketingkommunikációs aktivitása. Tronstad et al. (2003) 17 esettanulmány alapján foglalták össze a kis- és közepes vállalkozások sikeres közvetlen értékesítési modelljeinek kevésbé

nyilvánvaló

titkait.

Minden

esettanulmányban

kulcsszerepe

volt

az

ügyfélkapcsolatnak, amely az elmúlt 10-15 évben alakult át a korábbi költséghatékonyság központú tömegtermelői magatartásból. A szerzők a siker öt kulcstényezőjét határozták meg: (1) személyiségtípus és kapcsolatteremtő képesség, (2) bonyolultabb és sokkal jobban átgondolt üzleti és marketing terv összeállítása, (3) a célmarketing és a vásárlói kapcsolatok kialakítása, (4) kiemelkedő termék és szolgáltatás minőség, (5) hatékony erőforrás felhasználás és jó üzletvezetési gyakorlat Nayga et al. (1995) vizsgálatában az értékesítés legfontosabb meghatározó tényezőjének a hirdetést tartották a válaszadók, de még így is 63 százalékuk egyáltalán nem költött arra, hogy népszerűsítse a termékeit. A legkisebb gazdaságok tartoztak főként a nem hirdetők és a keveset hirdetők közé. A termelők által hasznosnak ítélt hirdetéstípusok közül a leggyakoribb a „szájreklám”2 volt, ezt az újsághirdetés és a hirdetőtábla követte, de volt, aki szórólapokat, marketing leveleket, vagy rádióhirdetést (is) alkalmazott, néhányan pedig még a televízió reklámot is megemlítették. Ball és Duval (2001) vizsgálatában a sikeresnek ítélt, pionír marketing alkalmazókat vizsgálta. A honlappal rendelkező gazdaságok mérhetően nagyobb hirdetési aktivitást (módok és költés alapján is) mutattak. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a 2

A szájreklám a marketing szakma besorolása szerint nem tekinthető hirdetéstípusnak, ezzel együtt az idézett szerző ilyen értelemben használta, ezért meghagytuk a besorolást.

247

kisgazdaságok számára a honlap használat idő, képesség hiánya, valamint a költségek szintje miatt nem elérhető, ez kijelöli a fejlesztési irányokat. Javaslatként megfogalmazták azt is, hogy mielőtt a honlap készítésben segítséget kapnak, előtte az általános hirdetési felkészültségüket szükséges fejleszteni, mivel 48 százalékuk egyáltalán nem értékelte még a szerény mértékű marketing tevékenységét sem. A nemzetközi kutatások tapasztalatai alapján a magyar termelők menedzsment és marketingkommunikációs tevékenységének felmérése is a vizsgálatunk részét képezte. Fontos kiemelni, hogy a 2011. évi megkérdezéseink időpontjában még meglehetősen kevés helyi termelői piac létezett. Így a fogyasztóktól és a termelőktől kapott válaszok nem mérhették a helyi termelői piacokkal szembeni attitűdöket, csak a termelőket és kereskedőket vegyesen befogadó piacokra és vásárcsarnokokra vonatkoztathatók a következő állításaink. 1. MÓDSZER ÉS ADATOK A termelői és fogyasztói megkereséseket online és papíralapú kérdőívek segítségével végeztük. Az online fogyasztói megkeresések során a nem valószínűségi kiválasztási eljárásokon belül, a korlátlan önkiválasztás felmérésének (unrestricted self-selected surveys) módszerét alkalmaztuk. Az érvényes kitöltések száma összesen 851 lett. Az online fogyasztói megkérdezést azért tartottuk a kutatásunk szempontjából érvényes módszertani lehetőségnek, mert a nemzetközi szakirodalomban leírt tipikus piac látogatói csoport demográfiai jellemzői hasonlóságot mutattak az aktív, magyar internethasználók sajátosságaival. A vártnak megfelelően a megkérdezettek között erősen felülreprezentáltak voltak a Budapesten és Pest megyében élők, a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők, a 30-59 évesek és a nők. Ez a sokaság ugyan nem reprezentálta a magyar felnőtt lakosság általános fogyasztói jellegzetességeit, de a piaci értékesítési csatornáról érvényes és árnyalt információt nyújtott. A termelői internetes megkérdezés során a valószínűségi kiválasztási eljárásokon belül, a listaalapú kiválasztás (List-based samples) módszerét alkalmaztuk, ennek eredményeként 202 érvényes kitöltés történt. A felmérésben a közvetlenül értékesítő termelők az országos részesedésüknél (kb. 7 százalék) nagyobb arányban vettek részt, a válaszadók 38 százaléka foglalkozott ilyen típusú értékesítéssel (is), de a piacon értékesítők aránya is közel 19 százalék volt. Így az eredmények nem reprezentatívak, csak a megkérdezésre értelmezhetők, de mivel az országos átlagnál nagyobb arányban tartalmaznak közvetlenül értékesítő termelőket, ezért megállapításaik relevánsak. Az elemzésekhez az SPSS programcsomag segítségével kereszttábla-, főkomponens-, klaszterelemzéseket, valamint a varianciaanalízis módszereit alkalmaztuk. Mivel a kutatásunkban résztvevő termelők és fogyasztók sokasága több szempontból sem reprezentálta a magyar termelőket, illetve a magyar felnőtt lakosságot a szignifikancia tesztek, 248

valamint a változók közötti kapcsolatok erősségét mérő mutatók fenntartással értelmezhetők. A szokásos elemzési technikákon kívül a fogyasztói megkérdezés adataiból a SERVQUAL (SEViceQUALity = szolgáltatás-minőség) modell segítségével a piacok szolgáltatás-minőségi színvonalát is elemeztük, támogatva ezzel a fejlesztésre irányuló döntéshozatalt. 2. A TERMELŐK MENEDZSMENT ÉS MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉGE A termelők menedzsment és marketingkommunikációs aktivitását négy terület felmérésével tanulmányoztuk: üzleti terv készítése és gyakorisága, minőségi rendszerek alkalmazása, vásárlói visszajelzések gyűjtése, valamint az alkalmazott hirdetéstípusok vizsgálata. Összességében a kutatásban résztvevő termelők magas aránya nem készített üzleti tervet. A közvetlenül értékesítő termelők közel 46 százaléka még nem élt ezzel a vállalkozás működését segítő lehetőséggel, ezzel szemben a hosszú ellátási láncon keresztül értékesítő termelők zöme többször is készített már üzleti tervet (2. ábra). A vizsgált termelők közül kevesen, kevés minőségi rendszert alkalmaztak. A piacon árusító válaszadók közül legtöbben a HACCP minősítéssel rendelkeztek (10 termelő), elsősorban a jogszabályi kötelezettségeiknek megfelelően, emellett 5 biogazdálkodással foglalkozó termelő nyilatkozott úgy, hogy a gazdálkodása meg is kapta az ehhez szükséges minősítést. A mezőgazdasági jó gyakorlatokat megtestesítő GlobalGap szabványt ketten, az ISO szabványt pedig mindössze egyetlen válaszadó jelölte meg.

249

1. ábra A termelők üzleti terv készítésének gyakorisága az alkalmazott ellátási lánc hossza szerint (N=130) 100% 90% 80%

22,2

30,9

45,8

70%

22,2

5,9

60% 50% 40%

4,2

5,3

22,1 26,3

33,3

25,0

30%

25,0 23,7

20% 10%

36,8

25,0

22,2

16,2

0%

7,9

Közvetlen értékesítés Évente többször

Közvetlen+rövid ellátási Hosszú ellátási lánc Vegyes lánc Évente egyszer Összesen néhányszor Összesen egyszer Nem

Forrás: AKI, Élelmiszerlánc Elemzési Osztály

A vevői visszajelzések gyűjtésére vonatkozó kérdésre adott

válaszok alapján

megállapíthattuk, hogy a hosszú értékesítési csatornákon keresztül árusító termelők alkalmazták legkevésbé ezt a gyakorlatot (41 százalék), noha a vevői elégedettség mérése minden vállalkozás számára fontos tevékenység kellene, hogy legyen. Ugyanakkor a közvetlen értékesítéssel (is) foglalkozó termelők vásárlói visszajelzések gyűjtésének magasabb arányú jelölése (65 százalék) értelemszerűen adódik a termelő-fogyasztó direkt kapcsolatának tényéből. A különféle marketingkommunikációs eszközök közül az internetes hirdetés, a kitáblázás és az újsághirdetés alkalmazása volt a legjellemzőbb. A hirdetéstípusok közül gyakori volt még a szórólapozás alkalmazása is, amely elsősorban a közvetlenül (is) értékesítő válaszadókra volt jellemző. A marketingkommunikációs eszközök közül a piacokon árusító termelők is az internetes hirdetést jelölték meg legtöbben (szám szerint 14-en), akik szerint – egy válaszadó kivételével – ez a hirdetéstípus legalább kis hatással volt az értékesítésükre. A második legnépszerűbb hirdetésfajta a kitáblázás volt, amelyet az újsághirdetés követett. A média megjelenések közül a rádióban elhangzó hirdetést már csak ketten jelölték meg, az általánosságban legköltségesebb, ám a fogyasztókhoz legkönnyebben eljutó hirdetésfajtát, a televíziós megjelenést, pedig senki nem alkalmazta a résztvevők közül. Összességében a piacozóknak csupán alig 36 százaléka népszerűsítette a termékeit (3. ábra).

250

2. ábra A piacon árusító termelők által alkalmazott marketingkommunikációs eszközök (N=29) Internetes hirdetés

1

7

Kitáblázás

1

7

Újsághirdetés

1

2

6 5 6

Szórólapok

3

7

Autófelület feliratozás

2

1

Reklámajándékok

2

1

Közösségi portálok

3

E-mail hírlevél/ajánlat

3

Plakátok

3 2

2

2

Hirdetés rádióban

1 0

Nem válaszolt

1 2

4 Nem volt hatása

6 8 Termelők száma

10

Kis hatása volt

12

14

Hatásos volt

Forrás: AKI, Élelmiszerlánc Elemzési Osztály

Mindent egybevetve a kérdőívet kitöltő termelők kevés energiát tudtak vagy akartak fordítani a vállalkozásuk sikeres működését elősegítő eszközök alkalmazására. Emellett a fogyasztói bizalmat növelő minőségi rendszerek alkalmazása sem volt elterjedt a megkérdezettek körében. 3. A FOGYASZTÓK PIACOKKAL KAPCSOLATOS ELÉGEDETTSÉGÉNEK VIZSGÁLATA SERVQUAL MODELLEL A SERVQUAL modell módszertanát Zeithaml, Parasuraman és Berry (1985) amerikai kutatók dolgozták ki az 1980-as években. Céljuk egy olyan alapmodell felállítása volt, amely általánosan alkalmazható a szolgáltatások mérésére. A SERVQUAL modell kiindulópontja az a feltételezés volt, hogy az ügyfelek adott szolgáltatáshoz kapcsolódó elvárásai és a kiszolgálás észlelt jellemzői eltérnek egymástól. A fogyasztó úgy értékeli a szolgáltatás minőségét, hogy az adott tevékenyéggel kapcsolatos elvárásait összeveti a teljesítés során észlelt tapasztalataival. A szolgáltatás-minőséget jellemző, összesen 22 állítást magába foglaló szerkezetet faktoranalízis alkalmazásával az alábbi öt területre redukálták: tárgyi környezet, megbízhatóság, ügyfélközpontúság, garancia és bizalom, empátia. A tényezőket egy öt-, vagy hétfokú skála segítségével osztályozhatták a megkérdezettek, amelynek végpontjai a teljesen elfogadhatatlan, valamint az ideális minőséget jelentették. Ezután a kétféle skála átlagértékeit összehasonlították egymással. A tényezők értékelései közti

251

különbség negatív értékei a szolgáltatás az elvárthoz képes alacsonyabb, pozitív értékei pedig magasabb minőségét jelentették (Becser, 2008). A modell hátránya, hogy általános formában főleg a szabványosított, hasonló típusú szolgáltatások esetében alkalmazható, az egyedi szolgáltatások elemzésére kevésbé alkalmas. Ugyanakkor néhány módosítással hozzáigazítható a sajátos formákhoz is, amelyre példa is található a szolgáltatások minőségelemzése területén (pl.: Becser, 2008; Lülfs-Baden et al., 2008; Rosa, 2010). A saját kutatásunk vásárlással és piacokkal kapcsolatos dimenziói 26 állítást foglaltak magukba, amelyeket egy ötfokú skála segítségével értékelhettek a válaszadók (1=egyáltalán nem igaz, 5=teljesen igaz). A SERVQUAL modell pontosságát valamelyest befolyásolta, hogy a kérdőívünkben a vásárlás helyszínének megválasztását befolyásoló tényezők, vagyis az elvárások nem egyeztek meg minden esetben a piacokat értékelő állításokkal, azaz a tapasztalatokkal. Mindkét esetben 5 dimenzió létrehozására volt lehetőség Rosa tanulmányát alapul véve, de csupán 4 volt megfeleltethető egymásnak. Ezek a következők voltak: 1.

környezet (kulturált, tiszta környezet, megfelelő mellékhelyiség, vásárlás élménye,

hangulata); 2.

szolgáltatások (étkezési lehetőség, előrendelési lehetőség, programok, honlap,

bankkártyás fizetési lehetőség); 3.

kényelem (parkolás, nyitva tartás, áruválaszték, könnyű megközelíthetőség);

4.

termékek (minőség, eredet, frissesség).

Az elvárt tényezők értékeléseinek átlaga együttesen 0,26-tal volt magasabb a piacok értékelésénél. A válaszadók elvárásainak legkevésbé a piacok termékei feleltek meg, az elvárt és a tapasztalt tényezők értékelései közti különbség ebben az esetben volt a legmagasabb (0,5). A fogyasztók elvárásaihoz a piacok kényelmi szempontjai álltak a legközelebb, az elvárt tényezők átlaga csupán 0,11-gyel volt magasabb, mint a tapasztalt szempontoké. Annak ellenére, hogy az elvárt és a tapasztalt tényezők között meglévő különbségek mértéke nem volt szignifikáns – jóllehet a kutatás reprezentativitásának hiányában a szignifikancia vizsgálat eredményének nincsen módszertani jelentősége – a piacok üzemeltetése szempontjából az eredmények semmiképpen sem elhanyagolhatóak. 4. A FOGYASZTÓI ELVÁRÁSOK TÜKRÉBEN VIZSGÁLT FOGYASZTÓI ÉS TERMELŐI TAPASZTALATOK A termelői megkérdezés során, a piacon árusító válaszadók a fogyasztói vizsgálathoz hasonló szempontok alapján értékelhették a piacukat, valamint az ott árusító termelőket és termékeiket. Az eredmények lehetőséget adtak arra, hogy összevethessük a fogyasztók piacokkal kapcsolatos elvárásait és benyomásait a termelők tapasztalataival. Ennek alapján 252

elmondható, hogy a vizsgálatban résztvevő termelők összességében pozitívabban értékelték a piacok körülményeit, eladóit és a termékeiket, mint a vásárlók, azaz nem volt teljesen reális képük a fogyasztói igényekről és tapasztalatokról, még a közvetlen kapcsolat ellenére sem. 3. ábra A piacok fogyasztói és termelői értékeléseinek átlagai a fogyasztók elvárásának tükrében 5,0

1.

4,5

2.

3.

4.

Értékelések átlaga

4,0 3,5 3,0 2,5 2,0 1,5 1,0

Fogyasztók

Termelők

A piacnak van saját honlapja

Egyéb információt nyújtanak a termékekről Van tiszta mellékhelyiség

Van megfelelő parkolási lehetőség a piacnál A vásárlás élménye és hangulata vonzó

Könnyen megközelíthető

Lehet bankkártyával fizetni

A piac jó elrendezésű, tiszta

Az áruválaszték széles

A termékek élelmiszerbiztonsága megbízható A termékek ára megfelelő

0,0

A termékek ízletesek, frissek

0,5

Fogyasztói elvárás

Forrás: AKI, Élelmiszerlánc Elemzési Osztály

A fogyasztói elvárások tükrében vizsgált fogyasztói és termelői tapasztalatok szerint a piacokkal kapcsolatos elvárásokat négy egymástól eltérő csoportba lehetett sorolni (4. ábra): 1. „Döntő és fejlesztendő”: Az első csoportba azok a szempontok tartoztak, amelyeket a fogyasztók a legfontosabbaknak tartottak, ám mind a vásárlók, mind pedig termelők piacokkal kapcsolatos tapasztalatai a kívánt érték alatt maradtak. Ez a csoport elsősorban a termékjellemzőket tartalmazta: ízletesség, frissesség, élelmiszerbiztonság, megfelelő ár, termékválaszték. Illetve ide tartozott még a jó elrendezésű, tiszta környezet kívánalma is. 2. „Fontos és hiányzó”: A második típusban mindössze egyetlen tényező, nevezetesen a bankkártyás fizetési lehetőség szerepelt, amelyre a jelenlegi alkalmazhatóságnál jóval nagyobb igény lenne a piacokon. 3. „Felülértékelt, de kielégítő”: A harmadik csoportba a kényelmi tényezők tartoztak, amelyek mind a termelők, mind a fogyasztók szerint elérték vagy túlszárnyalták a fogyasztók igényeit. 4. „Felülértékelt, de kevésbé fontos”: A negyedik típus egyrészről a vásárlók számára legkevésbé fontos tényezők csoportja volt, amelyek a termelők a termékeik előállítási 253

módjain és a felhasználási lehetőségeken kívüli egyéb, vásárlók tájékoztatását, a megfelelő mellékhelyiséget és a piac saját honlapjának meglétét foglalta magába. Másrészről pedig a termelők ezeket a szempontokat a fogyasztóknál jóval magasabb értékekkel osztályozták. ÖSSZEGZÉS Magyarországon a jogszabályi környezet kedvező változásai, a megnyíló vidékfejlesztési támogatások, valamint a kereslet növekedése következtében a termelői piacok száma folyamatosan növekszik, emellett ez az árusítási forma a kistermelők értékesítési problémáira is megfelelő alternatívát nyújthat. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a termelői piacok nem jelentenek automatikusan hosszútávú és optimális megoldást a közvetlen termelői termékek iránti fogyasztói kereslet és a gazdák árukínálatának találkozására. A közvetlen értékesítés, ezen belül pedig a piacok iránti igény fenntartásának és növelésének

egyik

nélkülözhetetlen

eszköze

a

megfelelő

menedzsment

és

marketingkommunikációs tevékenység, amelyre a közvetlenül értékesítő termelők nem (illetve a saját vizsgálatunk eredményei szerint az egyéb értékesítési csatornákat alkalmazó termelők sem) fektetnek elegendő hangsúlyt, ezzel csökkentve annak esélyét, hogy a termékeik „rátalálnak” a vásárlóikra. A vásárlók piacokkal kapcsolatos tapasztalatai egyetlen dimenzió mentén sem ütötték meg az elvárásaik szintjét. Mindemellett a termelők felülértékelték saját piaci jelenlétüket és a közvetlen kapcsolat ellenére sem volt reális képük a fogyasztói elvárásokról és benyomásokról. A vevői és termelői tapasztalatokat együtt vizsgálva a vásárlást befolyásoló tényezőket négy egymástól eltérő csoportba lehetett sorolni, amelyek felhívják a figyelmet a leginkább fejlesztést igénylő területekre. Ezek az eredmények kijelölik a termelők piaci értékesítésével kapcsolatos legfontosabb támogatás- és oktatáspolitikai irányokat. Ez egyrészt a termelők, illetve termelőket szervezők által megvalósított logisztikai beruházásokat. Másrészt termék- és minőségfejlesztési programok kialakítását jelenti. Harmadrészt olyan egyszerű menedzsment és marketing eszközök kidolgozását és felnőtt képzés keretében történő elterjesztését, amelyek hatékonyan segítenék a termelők piaci értékesítését. Az Európai Unió 2014 és 2020 közötti vidékfejlesztési tervének forrásai lehetőséget nyújthatnak minden, a piacok létrehozását, üzemeltetését, illetve a termelők piaci értékesítését érintő terület fejlesztésre, amennyiben Magyarország rövid ellátási lánc tematikus alprogramot dolgoz ki.

254

IRODALOMJEGYZÉK (1) Ball, T. – Duval, Y. (2001): Direct marketing of farm products via the Internet: A survey of smallfarms.com members. Farm Management, 11(2), pp. 123-129 – (2) Becser N. (2008): Szolgáltatásminőség modellek, Corvinus Egyetem, 89.sz. Műhelytanulmány, Budapest, 2008. január, p.29. – (3) Ciolos, D.: Taking stock with civil society on the future of the CAP, Conference "The CAP towards 2020", Brussels, 13/07/2012 – (4) GfK Hungária (2012): Megduplázódott a piacok árbevétele, GfK Sajtóközlemény, 2012. május 3 – (5) Lülfs-Baden, F. – Spiller, A. – Zühlsdorf, A. – Mellin, M. (2008): Customer satisfaction in farmer-toconsumer direct marketing, International Food and Agribusiness Management Review Volume 11, Issue 2, 2008, pp. 49-72 – (6) Nayga, R.M., Jr. – Govindasamy, R. – Wall, T.C. – Thatch, D.W. (1995): Characteristics of farmer-to-consumer direct market customers in New Jersey. New Jersey Agricultural Experiment Station P-02136-3-95, Department of Agricultural Economics and Marketing, Rutgers University Cooperative Extension, New Brunswick, NJ. – (7) Pascucci, S – Cicatiello, C. – Francoc, S. – Pancinod, B. – Marinoe, D. (2011): Back to the Future? Understanding Change in Food Habits of Farmers' Market Customers International Food and Agribusiness Management Review Volume 14, Issue 4, 2011 , p.105-126 – (8) Rosa, F. (2010): Short Chain in FVG Region: An evaluation of the Customer Satisfaction at the „Farmer’s Shopping Points”, System Dynamics and Innivation in Food Networks, University of Bonn, Germany, February 08-12 2010, pp. 62-81. – (9) Stephenson, G. – Lev, L. – Brewer, L. (2008): When Things Don’t Work: Some Insight Why Famers’ Markets Close, Sepcial Report Number 1073, Oregon State University Extension Service, Corvallis, OR. – (10) Szabó D. – Juhász A. (2013): A piacok jellemzői fogyasztói és termelői szemmel, Agrárgazdasági Könyvek, AKI, Budapest, Tervezet, p. 147. – (11) Tronstad, R. – Umberger, W – Lev, L. (2003): Guiding Principles for Innovative Direct Marketing of Agricultural Products. In Western Profiles of Innovative Agricultural Marketing, R. Tronstad (ed.), Pub. AZ1325, U of AZ Coop. Extension, 2003: pp. 119-122. – (12) Zeithaml, V. A. – Parasuraman, P – Berry, L. L.(1985): Quality Counts in Service Too. Business Horizons 28., pp. 44-52. Szabó Dorottya tudományos segédmunkatárs, PhD. hallgató Élelmiszerlánc Elemzési Osztály Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) H-1093 Budapest, Zsil u. 3-5. Tel: +36-1/476-7066 Fax: +36-1/217-7254 E-mail: [email protected] Honlap: www.aki.gov.hu

255

FOGYASZTÓI MAGATARTÁSVIZSGÁLAT VIDÉKI FÜRDŐTELEPÜLÉSEKEN SZABÓ ZOLTÁN – KOCSONDI JÓZSEF Kulcsszavak: egészségturizmus, gyógyturizmus, gyógyfürdőhely-jellemzők, gyógyfürdőszolgáltatás, fürdőváros ÖSSZEFOGLALÁS A turizmus globalizálódó kínálatában azon országoknak lehetnek jelentős versenyesélyeik, melyek képesek sajátos, különleges turisztikai szolgáltatásokat nyújtani. Hazánk esetében ilyen különleges turisztikai szolgáltatás a nemzetközileg is egyedi termálvíz-kincsre alapozott gyógyturisztikai szolgáltatáskínálat. A turizmusra is igaz, hogy a nemzetközi versenyképesség elérésének alapvető feltétele a belföldi piac kiszámíthatósága és biztonsága. A magyarországi gyógyvízre alapozott gyógyturisztikai szolgáltatások növelésének lehetőségeihez, illetve a piaci igényekhez történő alkalmazkodás akkor lehetséges, ha pontosan ismert a fogyasztók gondolkodása, motivációja, attitűdje. Kutatásunk célja a gyógyturizmus tényleges és potenciális fogyasztói körének feltárása, igényeik jobb megismerése. Kutatómunkánk során arra törekedtünk, hogy előzetes fókuszcsoportos interjúkra és a témakörrel kapcsolatos szakirodalom feltárására alapozott, több mint kétezres elemszámú válaszadó bevonásával, kérdőíves vizsgálatok segítségével nyerjünk átfogó képet a tág értelemben vett magyar vidéki középosztály

gyógyfürdő-szolgáltatással

kapcsolatos

attitűdjéről,

tapasztalatáról,

várakozásáról, a szolgáltatás igénybevételét korlátozó tényezőkről. A tényleges fogyasztói magatartás, a szándékolt viselkedés, valamint az attitűdök, a környezet és a korlátok közötti összefüggésrendszert a Fishbein-Ajzen modell segítségével elemeztük. Vizsgálatainkat adatbányászati eszközök felhasználásával tettük teljesebbé. Vizsgálataink eredményei arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyarországi gyógyvízre alapozott egészségturisztikai szolgáltatások növelésének lehetőségeihez, illetve a piaci igényekhez történő alkalmazkodás akkor lehetséges, ha pontosan ismert a fogyasztók gondolkodása, motivációja, attitűdje.

256

CONSUMER BEHAVIOR ANALYSIS IN RURAL BATH SETTLEMENTS Keywords: health tourism, medical tourism, spa-properties, spa-service, spa town Summary Only those countries can own competitive advantage in the globalized tourism business which can offer special and distinguishable tourism services. In case of Hungary this kind of service is the internationally unique medical tourism based on thermal water. The predictability and safety of the domestic market is a significant factor also i case of tourism development too. The development of the Hungarian spa tourism and the adaptation to the demands of the market is only possible if the consumers’ thinking, motivation and attitude are well-known. The objective of this research is to reveal the actual and potential range of costumers of medical and health tourism and to deeply understand their demands. During the research project we used focus group interviews and scientific methodology to implement a questionnaire-based survey of more than 2000 responders to obtain a comprehensive view of the Hungarian rural middle class’s attitude, experience, expectation and the restrictive factors of using spa services. We applied the Fishbein-Ajzen model to analyze the relationship among the actual and intended consumer behaviour, attitudes, background and limitations. We carried out our research even more complete by using data mining tools. BEVEZETÉS Az utóbbi két évtizedben a turizmus, és ezen belül az egészségturizmus gyors piacbővülése mellett a gyógyturizmus jellemző területei is megváltoztak, kiszélesedtek. A gyógyturizmus fogalma sokat változott. A fogalom értelmezése két irányba kezdett kiterjedni: Már nemcsak a gyógyulás, hanem az egészségmegőrzés és a rekreáció irányába is fejlődött (Müller– Kaufmann, 2000) már egyértelmű különbséget tesz a gyógyulni– és a kikapcsolódni, testileg és lelkileg is regenerálódni vágyó vendégek között. Rátz, (2004) szerint a gyógyturizmus gyógyüdülőhelyen illetve gyógyászati létesítményben való tartózkodás, amelynek célja, hogy orvosi gyógymódok alkalmazásával meglévő betegségeket gyógyítsanak. A gyógyturizmus alapját minden esetben valamilyen (minősített) gyógyvíz, gyógyhely, gyógyklíma nyújtja, melyekhez a kínálat oldaláról gyógyintézmények kapcsolódnak. A termálturizmus esetében a vonzerő a melegvíz, amihez a kínálati oldalról a pihenést, kikapcsolódást biztosító intézmények társulnak (Hegedűs, 2006). Az Országos Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia 257

a gyógyturizmus alatt a gyógyászati szolgáltatóhelyen, illetve gyógyüdülőhelyen általában meghatározott minimális tartózkodási idő alatt konkrét betegségek gyógyítása érdekében nyújtott szolgáltatások igénybevételét érti. A terápiás gyógyturizmus tipikusan valamely természeti gyógytényezőre (például gyógyvíz) épül. A gyógyászati és turisztikai szolgáltatások közül a fő hangsúly a gyógyászaton van, amelyet inkább csak kiegészítenek a standard turisztikai szolgáltatások és vonzerők. Napjaink keresleti trendjeihez igazodik (Henderson, 2004) egészségturisztikai meghatározása, aki az alap- és kiegészítő motivációk illetve a különböző kezeléstípusok szerint osztja alrendszerekre azt. A modell hiányossága, hogy nem foglalkozik az egyes motivációk közötti átfedéssel, jelesül a gyógy- és wellness turizmus összefonódását jelentő medical-wellnessel, melynek definiálására a 2007 januárjában, Berlinben megrendezésre került Medical Wellness Kongresszuson került sor. A definíció szerint a gyógyturizmus egy speciális, nem-természetes alapokra épülő formája a medical wellness, mely alatt olyan tudományosan igazolt egészségügyi eljárásokat tartalmazó szolgáltatásokat értünk, melyek az életminőség és a szubjektív egészségérzet tartós javulását segíti elő a preventív szemlélet tükrében, illetve az egészségtudatos életforma támogatását szorgalmazza (Ruszinkó-Vizi, 2011). Az egészséggazdaság a fejlett országok legdinamikusabb ágazata; 12 nyugat-európai országra kiterjedő vizsgálat (Grönemeyer, 2001) adatai szerint az egészségügyi szolgáltatások iránti potenciális kereslet mértéke 1990-2001 között közel kétszeresére nőtt. Napjaink rohanó világában az emberek számára egyre fontosabbá válik egészségük megőrzése vagy javítása. A hazai prognózisok szerint a lakosság egyre növekvő hányada ismeri fel, hogy a megfelelő egészségi állapot az alapja a munkatermelékenységnek, az emocionális, intellektuális és fizikai fejlődésnek (Kocziszky, 2004). A gyógyturizmus célcsoportja a krónikus betegség(ek)ben szenvedő, vagy fájdalma enyhítésére vágyó beteg. A gyógyturizmus fő motívuma a gyógyulás, a rehabilitáció. Ennek során a (nem sürgősségi ellátásra szoruló) beteg emberek elsődlegesen egészségügyi kezeléseket igényelnek, de szabad idejükben turisztikai szolgáltatásokat is igénybe vesznek. Az igénybevett egészségügyi szolgáltatások a kötelező egészségbiztosító által finanszírozott szolgáltatások is lehetnek. A tipikusan természeti gyógytényezőre (gyógyvíz, gyógybarlang, gyógyiszap, mikroklíma) épülő gyógyászati és turisztikai szolgáltatások között a fő hangsúly a gyógyászatra helyeződik,

amelyeket

kiegészítenek

a

turisztikai

szolgáltatások

és

vonzerők.

Magyarországon és külföldön egyaránt általában orvosi rendelvényre, többnyire támogatott formában veszik igénybe a vendégek az adott szolgáltatásokat, de egyre jelentősebb a saját finanszírozás is. Az arány a jövőben egyre inkább az önfinanszírozás irányába fog eltolódni az állami biztosítók kivonulásával és a magánbiztosítók markáns megjelenésével (Országos 258

Egészségturizmus Fejlesztési Stratégia, 2007). A gyógyturisták főképp a közép- és időskorúak közül kerülnek ki, azaz jellemzően 50 év felettiek. A családi életciklus szempontjából a már gyerek nélkül élő, saját keresettel rendelkező felnőttek és a nyugdíjasok körében jellemzőek. Társadalmilag főleg a középosztálybeliekre, a fizikai munkásokra és az alacsony beosztású szellemi foglalkoztatottakra jellemző a gyógyturisztikai termékek fogyasztása (a belföldiek között a fizikai munkások részaránya jóval kisebb, mint a külföldiek között). A szegmens zömére a tradicionális életvitel, a konzervatív életfelfogás, a mérsékelt státusz-tudat és az árérzékenység a jellemző (Az egészségturizmus marketingkoncepciója, 2002). A medical wellness turista pontosan a tudatosságban különbözik az átlagos turistától. A wellness turista esetében a kezelések összeállítását egy orvosi vizsgálat előzi meg, mely meghatározza, hogy a vendég aktuális egészségi állapota mely kezelések igénybevételét teszi indokolttá (Bodeker Cohen, 2008). A fürdők látogatóinak ugyanakkor az már nem elég, hogy a víz kiváló minőségű és nagy mennyiségben van jelen, önmagában ez nem jelenti egy fürdő sikerességét. Michalkó egyenesen azt írja, hogy „azt állítani, hogy Hévíz turisztikai potenciálja a gyógyvíz, kontár banalitás” (Michalkó, 2007). A turisztikai termékek többsége bizonyos helyhez kötöttséggel bír, vonzerejük, sajátosságaik és a kialakítható infrastruktúra az adott hely sajátosságaiból fakad. Ezek közé tartozik a természetes gyógytényezőkre alapozott gyógyturizmus. Az utazási döntés meghozatalakor elsődleges szempont a motiváció (esetünkben a gyógyulás, rehabilitáció, regenerálódás, egészségmegőrzés), amit a meglátogatni kívánt földrajzi hely kiválasztása követ (Molnár, 2009). A Széchenyi Tervet követően a

regionális

operatív programok

szintén nagy hangsúlyt

fektettek az

egészségturizmus infrastruktúrájának fejlesztésére, bővítésére. A fejlesztések eredményeként 2007-ben 187 gyógy-és termálfürdőre vonatkozó hasznosítást jegyeztek be. A fejlesztéseknek köszönhetően - a hazai fürdőhelyek vendégforgalmának vizsgálata alapján - számottevő bővülés volt megfigyelhető az elmúlt időszakban. Ennek térbeli alakulásában a természetes gyógytényezők a meghatározók, de emellett közepes erősségű, szignifikáns kapcsolatmutatótényező még a kereskedelmi szálláshelyek területi megoszlása (Ács – Laczkó, 2008). VIZSGÁLATI CÉLKITŰZÉSEK Hazánk - kiemelkedően kedvező gyógyvíz ellátottságából következően - a gyógyturisztikai szolgáltatások piacának növekvő fontosságú szereplője lehet, ehhez azonban alapvető fontosságú a belföldi piac kiegyensúlyozottsága és biztonsága. A piaci igényekhez történő alkalmazkodás akkor lehetséges, ha pontosan ismerjük a fogyasztók gondolkodását, 259

motivációit. Kutatásaink célja a gyógyturimzus tényleges és potenciális fogyasztói körének feltárása, igényeik jobb megismerése. Munkánkban alapvetően három kérdésre kerestünk választ, melyek a következők: 

A gyógy-turizmusról és a magyarországi gyógyvízre alapozott egészségturisztikai szolgáltatásokról alkotott fogyasztói vélemény megismerése.



A gyógyfürdőkről/fürdővárosokról szerzett előzetes információk forrása és köre.



Az gyógyfürdőhely-jellemzők értékelése a fogyasztók körében. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

Kutatásaink módszere a primer adatgyűjtés volt. A kutatás során előtesztelt, standardizált kérdőíves megkérdezést valósítottunk meg, „önkitöltős” módszer alkalmazásával, a kérdőíveket a válaszadókhoz közvetítőkön keresztül eljuttatva. A kérdőívekben csak zárt kérdések szerepeltek, nominális, ordinális és intervallummérési szinteken. A válaszok számítógépes rögzítését követően leíró statisztikákat készítettünk, majd kategorikus főkomponens-analízist végeztünk az adat-struktúra belső összefüggéseinek feltárására. A főkomponens elemzést a társadalomkutatási gyakorlatban régóta alkalmazzák a változók számának csökkentésére (Panyor és Lakner, 2001, Timmerman, 2003). A kategorikus főkomponens elemzés alkalmas az intervallum-skálán mért változók vizsgálatára (Lakner et al., 2006). A válaszadók köre a tág értelemben vett magyar vidéki középosztályt reprezentálja. A 2151 darab kérdőívet kitöltő személy szocio-demográfiai jellemzőit az 1. táblázatban foglaljuk össze. 1. táblázat A kérdőív kitöltőinek szocio-demográfiai jellemzői Két harmaduk nő; Többségük vidéki (kis) városban él; Ötödük szakmunkás; harmaduk érettségizett, közel 40% felsőfokú végzettségű; A családi jövedelmet a többség átlagosnak tartja; A kitöltők átlagéletkora 52 év; Forrás: Saját szerkesztés, 2010.

260

EREDMÉNYEK A válaszadók több mint kétharmada az elmúlt évben legalább egy alkalommal járt gyógyfürdőhelyen. A válaszadók többsége családjával/barátaival vette igénybe a gyógyfürdő szolgáltatásait. A válaszadók körében a gyógyfürdő-szolgáltatás rendkívül népszerű. Jól igazolja ezt, hogy a kérdőívet kitöltők többsége legalább 2-3 napon keresztül élvezné a gyógyfürdők nyújtotta lehetőségeket. Olyan válaszadó nem is akadt, aki egyáltalán nem látogatná a gyógyfürdőket. A válaszadók körében a gazdasági válság ellenére sem látható erőteljes változás a gyógyfürdő-igénybevétel szempontjából (2. táblázat). 2. táblázat A gyógyfürdő-igénybevétel változása az elmúlt években Állítás

%

Igen, gyakrabban járok fürdőbe, mert a családom/baráti köröm megkedveli.

11,4

Gyakrabban járok gyógyfürdőbe, mert több időm van rá.

6,9

Nem változott.

41,6

Ritkábban járok gyógyfürdőbe, mert kevesebb időm van rá.

11,4

Ritkábban járok gyógyfürdőbe, mert kevesebb rá a pénzem.

22,5

Forrás: Saját kutatás 2010. A válaszadók motivációs rendszerét elemezve megállapítható, hogy a többség szemében a gyógyturizmsu igénybevétele az egészség megőrzése mellett a magyar tájak, városok megismerésének eszköze is (3. táblázat).

261

3. táblázat Állítások, melyekkel a legnagyobb volt az egyetértés mértéke Állítás

Átlag

Szórás

A hajszolt élet miatt gyakran szükséges a kikapcsolódás.

4,48

0,796

Igyekszem megismerni Magyarország értékeit.

4,09

0,918

3,88

1,219

Törődöm az egészségemmel.

3,83

0,854

Gyógyfürdőzés= a vidék megismerése is

3,67

1,239

Nincs elég pénzem arra, hogy olyan gyakran vegyek igénybe gyógyüdülési, ahogyan azt szeretném.

Forrás: Saját szerkesztés, 2010. Nagyon kedvező, hogy szinte alig volt válaszadó, aki a gyógyturimzus monotóniáját, egyhangúságát emelte volna ki (4. táblázat). 4. táblázat A gyógyturizmus néhány jellemzőjének megítélése, melyek a legalacsonyabb átlag-értéket kaptak. Állítás

Átlag

Szórás

Tudatosan keresem a nekem megfelelő gyógyvizeket;

2,51

1,21

Gyógyfürdőzés = semmittevés;

2,45

1,34

Gyógyvízben üldögélni = unalom;

2,26

1,29

2,25

1,34

2,15

1,22

Gyógyfürdő szolgáltatást csak orvosi javallatra veszek/vennék igénybe; Környezetem szerint túlzottan félek a betegségektől; Forrás: Saját kutatás, 2010.

Az egyes, gyógyfürdőkkel kapcsolatos információ források közül kiemelkedő jelentőségű az internet és a szájpropaganda fontossága. Ez utóbbi jelentőségére más, korábbi turizmuskutatások is rávilágítottak már (Lakner - Kulcsár, 1995). A hagyományos információ-források

262

(pl. útikönyv) gyorsan veszítenek jelentőségükből. Az egyes gyógyfürdő-jellemzők közül a válaszadók egyértelműen a tisztaságot és a minőségi jellemzőket emelték ki (5. táblázat). Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert felhívja a figyelmet a szolgáltatások színvonalának fontosságára. 5. táblázat Az egyes fürdő-jellemzők jelentőségének értékelése 1-5 intervallum-skálán Állítás

Átlag

Szórás

A fürdő tisztasága

4,84

0,49

A víz tisztasága

4,81

0,53

Köztisztaság

4,63

0,65

Közbiztonság

4,56

0,73

Kedvező áru belépő

4,55

0,74

Csak fürdeni lehet.

2,39

10,5

A fürdő csak a gyógyulni vágyóké.

2,50

1,26

Vásárlási lehetőség.

2,80

1,17

Sok rendezvény a településen.

2,92

1,02

Vállalkozó kedvű helybeliek.

3,06

1,06

Forrás: Saját kutatás, 2010. KÖVETKEZTETÉSEK A vidéki fürdőtelepüléseken a fogyasztói magatartás-vizsgálat eredményei azt igazolják, hogy a válaszadók fontosnak tartják a gyógyfürdők látogatását. A megkérdezettek ritkábban és rövidebb időre mennek gyógyfürdőbe, mint ahogyan szeretnének, melynek oka a jövedelmek csökkenésében keresendő. A tudatos gyógyfürdő-látogatás (az egészség felértékelődése) gyakran összekapcsolódik a desztináció értékeinek aktív megismerésével. A válaszadók információforrásai között a modern információforrások a személyes és orvosi tanácsok a legfontosabbak. A gyógyfürdőválasztás során a higiénés és az ár- körülmények a mérvadók.

263

IRODALOMJEGYZÉK (1) Ács P. – Laczkó T. (2008): Területi különbségek a hazai egészségturizmus kínálatában, in Területi Statisztika 11(48), Budapest, 344–358. pp. – (2) Bodeker, G. – Cohen, M. (2008): Understanding the Global Spa Industry: Spa Management, 466. p. – (3) Butler, R. W. (1993): Pre- and Post-Impact Assessment of Tourosm Development, In: Pearce, D.G.− Butler, R.W. (eds.): Toursim Research. Critiques and Challenges. London, UK, 135–150. pp. (4) Grönemeyer, D. (2001): Med in Deutchland, Stanrort mit Zukunft, Leipzig, 416. p. – (5) Hegedűs V. (2006): Az egészségturizmus fogalmi rendszerének és keresletének változásai Magyarországon, Földrajzi értesítő LV. évf. 3-4. füzet, Budapest, 355-373. pp. – (6) Henderson, J. C. (2004): Healthcare Toursim in Southeast Asia. Toursim Review International 7(3–4), 111–122. pp. – (7) Kocziszky Gy. (2004): Egészségügyi klaszter(ek) kialakításának lehetőségei az Észak-magyarországi régióban In: Észak-magyarországi Stratégiai Füzetek. G. Fekete É. (szerk.) I. évfolyam 2., Bíbor, Miskolc 3-32. pp. - (8) Kulcsár L. - Lakner Z. (1995): A falusi turizmus helyzete és fejlesztésének lehetőségei, Gazdálkodás 39 (3), Budapest, 54-63. pp. – (9) Lakner Z. - Hajdu I-né - Bánáti D. - Szabó E. - Kasza Gy. (2006): The application of multivariate statistical methods for understanding food consumer behaviour, Studies in Agriclutural Economics 105, Budapest, 59-71. pp. – (10) Michalkó G. (2007): A turizmuselmélet alapjai, KJF, Székesfehérvár, 242. p. (11) Molnár Cs. (2009): Térspecifikus turisztikai termékek marketingjének sajátosságai. A tér vonzásában: turisztikai termékfejlesztés térspecifikus vonásai. In: Michalkó G. – Rátz T. (szerk.): Turizmus Akadémia kötetek 4. KJF–MTA Földrajztudományi Kutatóintézet – Magyar Földrajzi Társaság, Székesfehérvár–Budapest, 60–77. pp. – (12) Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (2007): Országos Egészségturisztikai Fejlesztési Stratégia 2007-2013. Budapest, Aquaprofit Rt, 9–17, 19–24, 35–41. pp. – (13) Panyor Á. - Lakner Z. (2001): A falusi turizmus fejlesztésének keresleti feltételei. SZEF Tudományos Közlemények 22, Szeged, 188-199. pp. - (14) Rátz T. (2004): Zennis és Lomi Lomi avagy új trendek az egészségturizmusban. In: Aubert A. – Csapó J. (szerk.): Egészségturizmus. Főiskolai jegyzet, Földrajzi Intézet, Pécs, PTE TTK, 46–65. pp. - (15) Ruszinkó Á. – Vizi I. (2011): Az egészségturisztikai munkaerőpiac helyzete, Turizmus Bulletin 14(3), Budapest, 44–52. pp. (16) Timmerman, M. (2003): Principal Component Analysis, USA: Journal of the American Statistical Association, 1082-1083. pp.

264

Szerzők: Szabó Zoltán Pannon Egyetem Georgikon Kar Vállalatökonómiai és Vidékfejlesztési Tanszék, adjunktus 8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. 83/545-173; 30/2167-425 [email protected] Kocsondi József Pannon Egyetem Georgikon Kar, Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék, tanszékvezető egyetemi tanár 8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. 83/545-166; 30/3369-475 [email protected]

265

A VÁLSÁG A MÁRKÁZOTT HÚSPROGRAMOK FŐ PROBLÉMÁJA? SZAKÁCS ATTILA – SZAKÁCS ZSOLT Kulcsszavak: Minőség, minőségi kategóriák, versenyképesség, márka, értéklánc Összefoglalás A márkázott húsprogramok fő problémáját leginkább a márkázott termékek iránti hazai fizetőképes kereslet hiányában látják. A másik probléma a programokhoz kapcsolódó elégtelen marketing is. A marketing szükségességét a versenyképesség növelése érdekében fontos lenne erősíteni. A multinacionális láncok árleszorító törekvései és a növekvő költségek hatására kialakult kisebb jövedelemtermelő képességet a húsipari cégek részben a beruházások visszafogásával ellensúlyozzák, mégpedig azokon a területeken, melyek nem kifejezetten az előírásoknak (élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi) való megfelelést szolgálják. Ilyen például az értékesítés, ahol az általam felmért üzemeknek csak kis százaléka kíván a jövőben beruházni, illetve a korábbi beruházások sem az értékesítéshez kapcsolódtak, holott ez nagyon fontos a versenyképesség javításában. THE CRISIS IS THE MAIN PROBLEMS OF BRANDED MEAT PROGRAMS? Key words: quality, quality category, competitiveness, brand,value chain SUMMARY Branded meat programs, the main problem of most branded products for the domestic effective demand in the absence of seeing. The main results of the survey can be summarised as follows:Registered plants consider the lack of the solvent domestic demand to be the leading problem of the certified quality assurance schemes for pork (Certified Pork Programmes). Insufficient promotion connected to the schemes, which emphasize the necessity of co-operation and collective promotion to increase the competitiveness of the sector, comes a close second to the aforementioned problem. Hungarian meat industry companies try to compensate for the effects of multinational retail chains’ price reduction aims and for increasing costs by reducing investment, especially in those fields which do not serve the purpose of meeting regulatory requirements (food-safety, environmental protection). Product marketing is an example of such a field, in which only a small proportion of the

266

investigated plants intend to invest in the future. Previous investments were also unrelated to product marketing, although it would be very important to improve the competitive ability of the companies. These tendencies can lead to choice reduction and a deterioration of product quality.

1. BEVEZETÉS A hazai szakirodalomban megfogalmazódott, hogy a támogatásokkal nem érintett ágazatokban, amelyhez a sertéságazat is tartozik, az egységes európai piac biztosan csak szorosabb versenyt hoz, annak minden lehetőségével és kockázatával együtt. Ezen ágazatok sorsa és jövedelemtermelő képessége is egyrészt külső tényezőn, a magyar költségvetés támogatási

lehetőségein,

másrészt

pedig

az

egyéni

és

a

társas

vállalkozások

versenyképességén múlik Udovecz (2004,2006), mely utóbbi szoros összefüggésben áll a vertikum strukturális problémáival, szerkezeti változásaival, átalakulásával. A mezőgazdasági árutermelők helyzetét, működésük feltételeit ugyanakkor alapvetően a feldolgozóipar határozza

meg.

Az

élelmiszer-előállítás

folyamatát

a

fejlett,

versenyképes

élelmiszertermeléssel rendelkező országokban a feldolgozóipar koordinálja. A feldolgozóipar viszont alkalmazkodik a fogyasztók és a kereskedők igényeihez, ugyanakkor nem elhanyagolható

szempont,

hogy

a

feldolgozóipari

vállalkozások

versenyképessége

nagymértékben függ a mezőgazdasági termeléstől. Az Európai Unió új élelmiszerbiztonsági és élelmiszerhigiéniai jogszabályai kapcsán az élelmiszer-előállítás szabályozásában a leglényegesebb változás az, hogy az ún. jóváhagyott létesítmény, mint belföldre forgalmazó üzemi kategória megszűnik, és csak engedélyezett (regisztrált) élelmiszer feldolgozó üzem működhet, illetve forgalmazhat a nemzeti területre éppúgy, mint az Unió teljes területére és harmadik országokba. A vizsgálat célja az volt, hogy feltárjuk a hazai húsüzemek versenyképességgel összefüggő minőségügyi jellemzőit, fejlesztési elképzeléseit. 2. Versenyképesség és a minőség kapcsolata: A szakirodalomban a versenyképesség fogalma régóta vitatott. Molnár (2002) szerint a versenyképességnek nincsen egységesen elfogadott definíciója, mert a mérés szintje, annak iránya és mérőszámai számos olyan változatban léteznek, melyek az adott vizsgálat célkitűzésének megfelelnek, azonban általánosításuk már torzított eredményre vezetne. Meghatározása

szerint

versenyképes

az

az

ország,

ágazat,

vállalat

stb.,

amely

versenykörnyezetében hosszú távon képes jövedelmező értékteremtésre. Findrik és Szilárd

267

(2000)

meghatározása

szerint

a

versenyképesség

egy

adott

termelőegység

azon

tevékenységeinek és tulajdonságainak összessége, amelynek révén egy adott piacon, adott időszak alatt piaci részesedését és/vagy profitját növelni tudja. A minőség és versenyképesség a húsiparban 36 képességet végül is tulajdonságok, képességek összessége határozza meg. Az eredmény a helytállásban, a növekedésben, valamint a tartós fennmaradásban fejeződik ki. Nyárs és Papp (2002) szerint azok a hazai feldolgozóipari vállalkozások tekinthetők életképesnek, amelyek a kereskedelmi és a fogyasztói igényeket legalább a megkövetelt minimális szinten képesek kielégíteni. Versenyképesnek pedig azok tekinthetők, akik ennél többet képesek nyújtani minden területen. Az említett igények közül a legfontosabb az ár, de a kereskedők és a fogyasztók egyéb igényeihez is alkalmazkodni kell, melyek minőségi elvárások, a minőségbiztosítási rendszerek

bevezetésével

és

ellenőrizhető

fenntartásával,

jelölésekkel,

címkézéssel

összefüggő igények. Csete és Láng (1999) kiemeli, hogy a versenyképesség relatív kategória: „A versenyképesség mindig viszonylagosan a versenytársakhoz, illetve az ökológiai potenciál jelenkori és régebbi állapotához hasonlítva minősíthető”. A versenyképességnek tehát hosszú távon fenntarthatónak kell lennie. A szerzők meghatározzák a versenyképesség tényezőit: „a versenyképesség mindenekelőtt a minőségtől és az áraktól, a piaci versenyfeltételek teljesítésétől, azok kiaknázásától, vagy az azokhoz való rugalmas alkalmazkodástól függ”. Csete és Láng (2005) értelmezése szerint a versenyképesség összetett dolog, mely a versenyben való helytállási képességet jelenti. Így beszélhetünk versenyképes termékről, valamint versenyképes vállalkozásról és vállalkozóról. Leegyszerűsítve versenyképes az a termék, amely eladható, s versenyképes az a vállalkozás, amely megőrzi, vagy bővíti piaci jelenlétét. Versenyképes az a vállalkozó vagy menedzser, aki informált, kreatív, marketingismeretekkel felvértezett és reális kockázatokat vállaló. 2.1.A minőség megítélésének szempontjai az értékláncban: Egy kis vizsgálat után nyugodtan kijelenthetjük, hogy mást ért a minőség alatt a termelő, mást a feldolgozó, mást a kereskedő és teljesen más aspektusból fogalmazza meg igényét a végső felhasználó, vagyis a fogyasztó. A 1. sz. táblázat az értéklánc folyamat egyes minőségi elvárásait részletezi Nábrádi A. (2006). Azt reprezentálja, hogy más az ítélet, az elvárás, a termelőnél, teljesen más - bár a termelői értékítéletre épül - a feldolgozónál, gyökeresen eltérhet a forgalmazónál, és mire a termék az asztalra kerül, a konyhába, az étterembe, vagy éppen áruházak pultjaira, a termelői minőség-elvárás átalakul, az értékítélet szempontjai pedig gyarapodnak. 268

1. táblázat :A minőség megítélésének szempontjai az értékláncban Termelő

Feldolgozó

Forgalmazó

Fajlagos termelőképesség Tömeggyarapodás Ellenállóság Megbízhatóság Az állat hasznos élettartama A termék tárolhatósága, szállíthatósága Piacképesség

Feldolgozhatóság Fizikai tulajdonságok Egyenletesség Eltarthatóság Kihozatali mutatók Márkanév Piacképesség

Szállítási tulajdonságok Tárolhatóság Csomagolás Jelölés Márkanév Piacképesség

Fogyasztó

Feldolgozhatóság foka Feldolgozási veszteség Konyhai előkészítés időigénye Egyenletesség, stabilitás Íz, szag, szín, porhanyósság Összbenyomás, élvezeti érték A termék származása Faj/fajta, kor, ivar Egészségvédelem (telítetlen zsírsav szint, arány, funkcionalitás) Csomagolás, Jelölés Forrás: Dr. Nábrádi András, Minőség a húsvertikumban 2006. Míg a termelőnél a fajlagos termelőképesség, a tömeggyarapodás, az ellenállóság a megbízhatóság és az eladhatóság, vagyis a piacképesség a fő motiváló tényező, amíg a termék az asztalra elér, addigra már a feldolgozási veszteség, konyhai előkészítés időigénye, az élvezeti érték, a termék összbenyomása, az íz, a szín, a szag, a porhanyósság kerül előtérbe. Napjainkban egyre fajsúlyosabb az egészségvédelem, az egészséges táplálék, a bio alapanyagok, a funkcionális élelmiszerek kérdésköre, és természetesen a csomagolás is megkülönböztetett figyelmet igényel. De ezzel még nincs vége a minőségi elvárásoknak, hiszen az egész értéklánc folyamatban érvényesülni kell az élelmiszerbiztonságnak és a higiéniának. Míg az élelmiszerbiztonság a fogyasztó biztonságát jelenti a táplálékkal szemben közvetíthető ártalmakkal szemben, addig az élelmiszerhigiénia az élelmiszerek útján történő fertőzés és egyéb ártalom elhárítását foglalja magában (Szabó J. 2006). Sajátossága a minőségnek az is, hogy nem csak a fogyasztó értékítéletének kell, hogy megfeleljen, hanem tágabb értelemben a használati, hasznossági elveknek. Ez utóbbiak az elmúlt évtized óta különös hangsúllyal esnek latba az ökológiai elvárásoknak (bio- naturális, természetbarát), pszichológiai megítélésnek, az előítéleteknek, a társadalmi elfogadottságnak, az imázsnak való megfelelésben, és végül, de nem utolsó sorban szeretnénk megemlíteni, hogy a minőségnek van gazdasági értéke is.

269

2.1.1. A legfőbb minőségellenőr: Véleményünk egybeesik Nábrádi András véleményével, azaz a legfőbb „minőségellenőr” a fogyasztó, vagyis az lenne az elvárt, hogy az általa felállított és kimondott elvárásoknak feleljen meg a termék. Ha a minőséget a társadalmi hasznosság szempontjából is mérlegeljük, az valószínű eltérítheti a fogyasztói értékítéletet (például természetbarát, egészségvédő, vagy szennyező termék). Ekkor az állam saját eszközeivel befolyásolhatja a termékelfogadottság meghatározó elemeit, például a termék árát, vagy a vállalkozói eredményt. (Vagy támogatja, vagy adókkal, korlátozásokkal sújtja pl. környezetvédelmi beavatkozások, jövedéki adó, stb.). Mi következik mindezekből? Megállapítható az állati termékek megítélésnél, hogy több minőségkategória létezik. Eltérő a termelői, a feldolgozói, a kereskedelmi és a fogyasztói értékítélet. A minőséggel szembeni elvárásokat befolyásolják továbbá az élelmiszerhigiéniai és élelmiszerbiztonsági megfelelések és nem utolsó sorban a makroszinten megjelenő társadalmi hasznosság. 2.1.2. Egyes elvárási szintek milyen ráfordításokkal, költségekkel befolyásolhatók – mi a minőség költsége: Köztudott az a tény, hogy abban a folyamatban, amikor valamely termék egy korábbi szintről, a piac által elismert magasabb minőségi szintre emelkedik, az mindig többletráfordítással jár. Azt már kevesebben tartják számon, hogyha egy produktum nem éri el a kellő minimumszintet az is költséget jelent. Mit értünk minőség költség alatt? Sokan csupán a terméknek egy nagyobb használati értékét biztosító ráfordításokat veszik figyelembe, pedig Nábrádi (2006) szerint is az is költség, ami a kielégítő minőség bizalomkeltésével kapcsolatosan felmerül. Az állattenyésztő szakemberek, amikor minőséget és a minőség költséget említjük, szinte kivétel nélkül mellőzik azt a tényt, hogy költségként viselkedik az a veszteség, amely akkor fordul elő, ha nem kielégítő minőségű terméket állítunk elő (visszáru megsemmisítés költsége, a használhatatlan, vagy leértékelt termék előállítási költsége). A minőségköltség definíciója erre hívja fel a figyelmet: MSZ EN ISO 8402szerint: Minőségköltségeknek azok a költségek tekinthetők, amelyek a kielégítő minőség biztosításával, és az erre vonatkozó bizalom keltésével kapcsolatban lépnek fel, valamint azok a veszteségek, amelyek akkor fordulnak elő, ha a kielégítő minőséget nem érik el. Milyen nagyságú lehet a minőség költsége? A hazai és a nemzetközi szakirodalmat vizsgálva arra a

270

megállapításra jutottunk, hogy erre konkrét számítások nem történtek az állattenyésztésben. A kutatásunk következő lépése, ezen terület feltérképezése. 3. ANYAG ÉS MÓDSZER Adatfelvétel: online kérdőíves felmérésen (módszer: CAWI) alapult a 18-65 éves korosztályon belül. A kérdőívet 1500-en töltötték ki. A hiányos kitöltöttségű kérdőívek és a kizáró szakmákban (lásd kérdőív: sajtó, piackutatás, marketing) dolgozók kiszűrése után 1220 elemű lett a minta elemszám. A súlyozási szempontok szerint irányított mintavétel volt a felmérés során, annak érdekében a súlyszámok ne legyenek magasak. (Ennek oka: egyrészt az internetezők demográfiai jellemzői még némileg napjainkban is eltérnek a teljes magyar lakossághoz képest, másrészt a kérdőív kitöltése szempontjából egyes felhasználói csoportok aktívabbak.) Az eredmények egyrészt táblázatos formában érhetőek el. A totál oszlopban találhatóak az egyszerű eloszlások. 4. EREDMÉNYEK: 1. ábra: Kereskedelmi Analízisek 4 216

Hipermarket

4 122

1 621 Szupermarket

1 568

2 244

Diszkont

2 207

1 322

Lánchoz tartozó kisbolt

1 267

1 042

Független kisbolt

1 011 0

500

1000

2006

1500

2007

Forrás: saját munka

271

2000

2500

3000

3500

4000

4500

2. ábra: Támogatott ismertég vizsgálata Támogatott ismertség, fogyasztás a vizsgált márkák körében? (top 16 márka) Gyulai Pick Sága Délhús Csabai Kométa Kaiser Debreczeni Orsi Herz Pápai Bábolna Zimbo Ringa Alföldi-hús Valamely bolthálózat saját márkája

76% 19% 3% 73% 22% 2% 72% 22% 4% 67% 25% 8% 67% 27% 5% 60% 26% 10% 58% 33% 4% 55% 32% 9% 53% 24% 18% 51% 38% 7% 50% 31% 14% 39% 39% 19% 39% 33% 25% 32% 29% 36% 31% 34% 32% 56% 25% 8% 0%

Fogyasztom

20%

40%

Ismerem, de nem fogyasztom

60%

80%

Nem ismerem

Nem válaszolt

Forrás: saját munka 3.ábra: Márkaérték, vásárlási döntés Állítások értékelése: a márkanév jelentősége

A márkanév fontos számomra 10%

A márkás termékek az olyan emberek számára, mint én nehezen elérhetőek

30%

28%

A márkás termékek ízletesek

38%

22%

A márkás termékek biztonságosak (élelmiszer biztonság) A márkás termékek egészségesek (beltartalmi összetevők)

37%

19%

49%

8%

A márkanév csak arra jó, hogy megdrágítsa a terméket

48%

34%

A márkanév garancia a kiváló minőségre

22% 0%

Teljes mértékben egyetértek

Inkább egyetértek

Egyáltalán nem értek egyet

Nem válaszolt

Forrás: saját munka 272

20%

20%

22%

47%

40%

19%

9%4%

19% 60%

10% 2%

9%3%

25%

49%

4%

19%

33%

31%

100%

8%3%

8%2%

8%3%

80%

Inkább nem értek egyet

100%

4.ábra: Értékelés szegmentációi 55%

60%

65%

70%

75%

80%

70%

A márkanév garancia a kiváló minőségre (egyetért)

össz 64%

Férfi Nő

76%

Forrás: saját munka 5.ábra: Értékelés szegmentációi 48%

50%

52%

54%

56%

58%

60%

62%

56%

össz

A márkás termékek egészségesek (egyetért)

61%

Férfi Nő

52%

Forrás: saját munka 6.ábra: Értékelés szegmentációi 0%

10%

20%

30%

40%

50%

60%

70%

80%

90%

65%

79% A márkanév csak arra jó, hogy megdrágítsa a terméket (egyetért)

75%

53%

össz általános iskola

48%

szakiskola, szakmunkásképző szakközépiskola vagy gimnázium főiskola, egyetem

Forrás: saját munka

273

7.ábra: Értékelés szegmentációi 0%

10%

20%

30%

40%

50%

46%

60%

70%

össz általános iskola szakiskola, szakmunkásképző

31% A márkanév fontos számomra (egyetért)

szakközépiskola vagy gimnázium főiskola, egyetem 42%

54%

65%

Forrás: saját munka 5. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A minőség és versenyképesség a húsiparban azt jelenti, hogy a cégek úgy érzik, hogy a reáljövedelem növekedésével nagyobb lenne a kereslet az ellenőrzött, magas minőségű termékekre. A kiskereskedelem részvételének hiányát nem érzik olyan meghatározó tényezőnek, ami azzal is összefüggésben lehet, hogy a vállalkozások majdnem 70%-a rendelkezik saját bolttal. A feldolgozó üzemek esetében más a helyzet, ők legnagyobb problémának azt érzik, hogy nem kapcsolódik megfelelő promóció a programhoz és ugyan kevéssel lemaradva, de csak ezt követően látják a fizetőképes kereslet hiányát akadályozó tényezőnek. Legkevésbé problematikusnak a fogyasztói igény hiányát tekintik, ami megegyezik a vágóüzemek értékelésével. Összességében tehát elmondható, hogy a húsipar szereplői szerint a magas minőségű, ellenőrzött termékekre lenne fogyasztói igény, és a reáljövedelmek növekedésével növekedhetne ezek értékesítése. A válság ellenére, az életszínvonal növekedésével tehát elsősorban a jó minőségű, ellenőrzött, drágább hústermékek fogyasztása növekedhet.

IRODALOMJEGYZÉK 1. Csete L. – Láng I. (2005): A fenntartható agrárgazdaság és vidékfejlesztés. In: Glatz Ferenc (szerk.): Magyarország az ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia, Társadalomkutató Központ, Budapest, 313 p. 2. Findrik M. – Szilárd I. (2000): Nemzetközi versenyképesség – képességek versenye. Kossuth Kiadó, Budapest

274

3. Módos Gy. (2003): A versenyképesség összetevői és mérése. Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén, Tudományos Napok Debrecen, 2003. április 1-2., 226-236. pp. 4. Molnár A.(2002): Élelmiszeripari vállalatok versenyképessége az uniós csatlakozás tükrében. Gazdálkodás, XLVI. évf. 5. sz., 46-54. pp. 5. Nagyné Pércsi Kinga: A minőség a hazai húsipar versenyképességében. Gazdálkodás, 51. évfolyam 1. szám 34-40. pp. 6. Nábrádi A.; A minőségi állati termék költségei. Evolúció és revolúció az állati termékek előállításában. A Magyar Tudomány Ünnepe Kiemelt rendezvénye Budapest 2006. november 22. előadás alapján 7. Nyárs L. – Papp G. (2002): Az állati eredetű termékek feldolgozását végző főbb szakágazatok strukturális versenyhelyzete. AKII, Budapest, 7-15. pp. 8. Udovecz G. (2004): A hazai állattenyésztés helyzete és fejlődési esélyei. Gazdálkodás, XLVIII.évf. 3. sz., 1-12. pp. 9. Udovecz G. (2006): Szerkezetváltási kényszerben a magyarországi agrárgazdaság. Gazdálkodás, 50. évf. 2. sz., 4-17. pp. 10. I2: MSZ EN ISO 8402:1996 (Visszavonva 2005) Minőségirányítás és minőségbiztosítás. Szakszótár (ISO 8402:1994), MSZ EN ISO 9000:2005 Minőségirányítási rendszerek. Alapok és szótár (ISO 9000:2005), angolul :Quality management systems. Fundamentals and vocabulary (ISO:9000:2005) meghirdetés 2005 11 hó. https://www.mszt.hu/mszt/portal/user/anon/page/default.psml/js_pane/03;jsessionid= A9643D3EB3479B922A90333A0FDD2FBA?icsid=03.120.10 11. Szente V.: Tendenciák az ökoélelmiszerek fogyasztásában és értékesítésében. Élelmiszer, táplálkozás és marketing 3 (1) 31-36 (2006)

275

AZ EGÉSZSÉGTUDATOSAN TÁPLÁLKOZÓK VÁSÁRLÁSI DÖNTÉSEIT BEFOLYÁSOLÓ TERMÉKTULAJDONSÁGOK VÉGHOVÁ KATARÍNA Kulcsszavak: élelmiszercímke, minőségi élelmiszer, egészségtudatosság ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

Az egészséges táplálkozás a társadalom valamennyi rétegét érinti. A fiatalabb korosztály az egészségük megőrzése érdekében és a napjainkban rengeteg embert érintő krónikus betegségek megelőzése érdekében próbál javítani táplálkozási szokásain. Az idősebb korosztály viszont többnyire a már kialakult betegségek tüneteinek kezelése miatt választja a tudatos életmódot. Az élelmiszercímkéken található jelölések kiemelt jelentőséget élveznek az egészségesen táplálkozók körében, hiszen ezen információk segítségével tudnak különbséget tenni más élelmiszerek összetevőivel vagy tápanyagtartalmával szemben. A kutatásom célja a vásárlói döntéseket befolyásoló terméktulajdonságok vizsgálata volt. A témából adódóan az egészséges élelmiszer jó példa a terméken elhelyezett információ vizsgálatának, hiszen itt számtalan formában megtalálhatók: összetevők, tápanyagtartalom, tanúsítások, szervezetek logói, környezetvédelmi és egészséggel kapcsolatos állítások és kijelentések, származási ország, termékcélország jelölése. A téma aktuális, hiszen a vásárlók egyre gyakrabban használják a termék csomagolását információszerzésre, és döntenek a vásárlás helyén a csomagolás és az eladóhelyi reklám alapján. A fogyasztók egyre inkább odafigyelnek arra, hogy milyen élelmiszert vesznek, és a vásárlási döntésnél nagyobb hangsúlyt kap az egészség megőrzésének igénye, az egészségtudatosság és a minőségi élelmiszerek preferálása. Egyidejűleg jelen van a táplálkozásmarketing és a minőségi, funkcionális élelmiszerek irodalma vagy a környezettudatosság témája, amely állandó fókuszban tartja a csomagoláson található információtartalom és jelölés kérdését. A legtöbb esetben ezen információk alapján hozzák meg a fogyasztók vásárlási döntéseiket, kifejezetten igaz ez a tudatos vásárlók körében, hiszen az ő vásárlásaikat – ahogy az kutatásomból is kiderül – nem az ár és az íz határozza meg a legnagyobb mértékben, sokkal inkább a minőség és a termék egészségvédő tulajdonságai a mérvadóak.

276

PRODUCT PROPERTIES AFFECTING THE PURCHASING HABITS OF HEALTH CONSCIOUS CONSUMERS Healthy nutrition affects all layers of society. While the younger generation seeks to improve their eating habits to preserve their health and prevent chronic diseases currently affecting so many, the older generation chooses the conscious lifestyle mostly to mitigate the symptoms of already incurred diseases. Food labels are particularly popular among those with healthy eating habits, since the indicated information allow them to compare the composition and nutritional values of different foods. The aim of my research was to examine the properties of products affecting purchasing decisions. With regards to the issue, healthy food is a good choice for examining information indicated on product labels, as it appears in many different forms: composition, nutritional value, certificates and logos of organizations, environmental and health-related claims and statements, indication of the country of origin and of the target country. The issue is topical, since buyers increasingly use the packaging of products to find information and they then decide on the spot based on this packaging and advertisements at the sales-point. Consumers are paying more and more attention as to what foods to buy, and in their purchasing decisions they focus more on the criterion of preserving health, taking a health-conscious approach and preferring quality food. At the same time, there is nutritional marketing and literature about high quality and functional food available, along with the issue of environmental protection, which keeps the content of information on the packaging and the question of labelling constantly at the centre of attention. In most cases, consumers make their purchasing decisions based upon this information, and this is especially true for the conscious consumers, whereas their purchases – as indicated in my research – are not affected by the price or taste, but rather by the quality and characteristics of products aimed at protecting and preserving health. BEVEZETÉS Napjainkban hatalmas verseny alakult ki az élelmiszerpiacon. A marketing szerepe meghatározó

a

vásárlási

döntések

meghozatalában,

azonban

a

vállalati

érdekek

szabályozásának érdekében szigorú fogyasztóvédelmi szabályokkal kell szembenéznie az élelmiszergyártó- és forgalmazó cégeknek. A kutatást a téma aktualizálása érdekében a legújabb fogyasztási trend, az egészséges életmód tükrében kívánom kifejteni. Az Európai Unió számos előírással rendelkezik a termékeken található információk megjelenésével

277

kapcsolatban. A marketingszakemberek feladata, hogy ezen termékjellemzők segítségével ösztönözzék a fogyasztókat a vásárlásra. Az egészséges táplálkozás a társadalom valamennyi rétegét érinti. A fiatalabb korosztály az egészségük megőrzése érdekében és a napjainkban rengeteg embert érintő krónikus betegségek megelőzése érdekében próbál javítani táplálkozási szokásain. Az idősebb korosztály viszont többnyire a más kialakult betegségek tüneteinek kezelése miatt választja a tudatos életmódot. Az élelmiszercímkéken található jelölések kiemelt jelentőséget élveznek az egészségesen táplálkozók körében, hiszen ezen információk segítségével tudnak különbséget tenni más élelmiszerek összetevőivel vagy tápanyagtartalmával szemben. Ezek a címkék sok esetben megkönnyíthetik a vásárlók döntéseit, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy élnek ezen lehetőséggel. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Élelmiszerfogyasztási trendek Az élelmiszer-fogyasztás trendjei szoros kapcsolatban állnak az országok GDP-jével, az egy főre jutó fogyasztással. Az országokat gazdasági fejlettség tekintetében három kategóriába sorolva az alábbi fogyasztói étkezési szokások figyelhetők meg az egyes országokban. Az alacsony fejlettségi szintű országokban az egyre növekvő élelmiszer-mennyiség fogyasztása jellemző, a lehető legalacsonyabb költség mellett. A közepes fejlettségű országokban az élelmiszer-fogyasztás jelentősen nő, azonban a növekvő szénhidrátfogyasztás mellett fontos szerepet kap a fehérjebevitel is, a cukor és az ízesítőszerek fogyasztása, továbbá a vitaminfogyasztás. A magas fejlettségi szintű országokra jellemző az otthoni fogyasztás, valamint az egyre népszerűbbé váló házon kívüli étkezés. A fogyasztók táplálkozási szokásait a hozzáadott értéktartalom növekedése, a magasabb tápértékű termékek fogyasztása, egész évben friss zöldség- és gyümölcsfélék, valamint magas minőségű termékek iránti növekvő kereslet jellemzi. (Lehota 2001). A világszerte növekvő jólét egyik következménye, hogy a fejlett lakosság körében a mindennapi megélhetéshez szükséges mozgás mennyisége csökken, valamint a megvásárolható élelmiszerek, italok köre és mennyisége egyre nő. Az emberek többsége a szükségesnél jóval több tápanyagot visz be a szervezetébe, holott tudatosan kellene figyelni a táplálkozásra az egészség megőrzése érdekében. A fogyasztók viselkedésének másik jellemzője, hogy válogatnak az információk között. A számos hozzájuk elérkező információ közül azokat fogadják el, és építik be a gondolkodásukba, majd a viselkedésükbe, amelyek a legjobban beleillenek a már kialakult egészségképükbe és szokásrendszerükbe. Amennyiben egymásnak ellentmondó információk jutnak el a fogyasztókhoz, növekszik a

278

kockázat, a biztonságérzetük pedig csökken, ami rontja a változás valószínűségét és sebességét. Hosszú évekig tartó következetes és egységes kommunikációra van szükség ahhoz, hogy az emberek elfogadjanak egy-egy tényt, és beépítsék táplálkozási szokásaikba.1 Értékrendeken alapuló élelmiszervásárlás Magyarországon Andorka Rudolf neves magyar szociológus szerint „Az értékek olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és fontosnak, jónak vagy rossznak. Az értékek és azok sorrendje társadalmanként és korszakonként eltérő lehet”2 A magyar társadalomra jellemző, hogy az anyagi javak, a teljesítmény és a siker felértékelődésével párhuzamosan alakult ki, a fogyasztók érték keresése. Trendek és ellentrendek rajzolódnak ki, amelyek az értékek sokszínűségén alapulnak. A fogyasztói magatartástrendek alapvető dimenziói: az idő, az egészség, a tudás, a hitelesség illetve a bizalom iránti vágy. Hasonló tendenciák figyelhetők meg a táplálkozási szokások elemzése során is. Az alapvető élelmiszerek kiválasztása során is az egészség, a biztonság, a nyugodt családi élet és a jó emberi kapcsolatok jelennek meg a legfontosabb értékekként a magyar fogyasztók számára. A magyar fogyasztók jövedelmi helyzetéből adódóan meghatározó tényező az élelmiszerek árszínvonala. A bioélelmiszerek vásárlói körében tisztán megragadható az értékrendszer meghatározó szerepe. Náluk megfigyelhető az is, hogy az alternatív táplálkozási irányzat követésével új életforma kialakítására törekszenek. Az élelmiszeripari- és kereskedelmi vállalkozások számára versenyelőnyt biztosíthat, ha az értékrend változással kapcsolatban álló fogyasztói trendeket figyelembe véve alakítják ki marketing aktivitásaikat, illetve e csoportok igényeit kielégíteni képes termékportfoliót tartanak kínálatukban.3 Véleményem szerint a magukat tudatos táplálkozónak tartók körében az átlagosnál nagyobb igény mutatkozik az egészséges, vitaminban és ásványi anyagokban gazdag, alacsony zsír- és koleszterintartalmú termékek iránt. Úgy is mondhatnánk, azon termékjellemzők iránt nagyobb az érdeklődés, amelyek vélt vagy valós fontosságának kihangsúlyozását a média napirenden tartja. Nagy a kereslet az élőflórás vagy pro-biotikumokat tartalmazó joghurtok iránt, viszont azok a jellemzők, amelyek szintén fontosak lehetnek egészségünk megőrzésének érdekében, nem jutnak kiemelt szerephez, ezáltal nem vonzzák magukra a vásárlói figyelmet. Elfogadott tény, hogy a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérfélék egészségesebbek, mint a fehér búzalisztből 1

Élelmiszer, táplálkozás és marketing VII. évf. 1/2010 Az egészséges és az egészségesnek gondolt táplálkozás trendjei 2 Élelmiszer, táplálkozás és marketing II. évf. 1-2/2005 Az értékrend hatása a táplálkozásra 3 Élelmiszer, táplálkozás és marketing II. évf. 1-2/2005 Az értékrend hatása a táplálkozásra

279

készült termékek, azt viszont kevesen tudják, hogy a szénhidráttartalmuk megegyező így például egy cukorbetegek számára mindkét termék fogyasztása azonos inzulinszint növekedéssel járhat. A terméktulajdonságok tudatosítása tehát az egyik leghatékonyabb termék-differenciálási eszköz. Fontos odafigyelni arra, hogy ne csak a médiából tájékozódjunk, mert a marketingszakemberek által kihangsúlyozott előnyös tulajdonságok mellett még sok más információval kell rendelkeznünk ahhoz, hogy valóban tudatos fogyasztónak mondhassuk magunkat. Új társadalmi csoport a LOHAS megjelenése Egyre gyakrabban olvashatunk a környezet fontosságáról, ugyanis egyre többen kezdenek foglalkozni az egészségükkel. A társadalmi környezetben bekövetkező változások a fogyasztók magatartásának módosulását eredményezték. Egy új fogyasztási kultúra, ezáltal új értékek jelentek meg. Jelenleg a magyar vásárlók jelentős része értéknek tekinti a természetes alapanyagokból készült termékeket, az ízletes, vegyszermentes élelmiszereket. Vásárlásaik során ezeket a terméktulajdonságokat részesítik előnyben. Azok az egészség- és környezettudatos fogyasztók megjelenése, akiket a szakirodalom LOHAS-oknak nevez az egészségtudatos megatrend erősödésének köszönhető. A valamikori ökotudatból, a reformboltok, bio-élelmiszerek preferálásából új vásárlási szokások alakultak ki. Annyiból más ez a magatartás, hogy a hedonizmusról, az élvezetkeresésről nem mondanak le és tisztában vannak a tömegszerűen előállított termékek szükségszerűségével, mégis döntéseiknél figyelembe veszik a környezeti szempontokat, illetve az egészségre való hatást. Erősíti a jelenséget az is, hogy egyre több kereskedő tudatosan alapoz rajuk, igényeiket már a megszokott

áruházi

láncokban

is

kielégíthetik

akár

Magyarországon

is,

vagyis

kényelmesebbé, egyszerűbbé vált az ilyen típusú termékekhez való hozzáférés is. A média is nagyban elősegíti az idea terjedését a celebek példáján keresztül, akik a nyilvánosság előtt kampányolnak a karitativitásért, az egészségtudatosságért és a környezetvédelemért. A LOHAS-ok az életminőséget állítják szembe a tömegfogyasztással. Felértékelődik körükben a baráti kapcsolat, az emberi vonatkozás, a szolidaritás akár még a termékválasztás kapcsán is a „kevesebb több” mottó jelenik meg. Az élelmiszereknél jelentkezik legkarakteresebben az új döntési szempont, nem utolsósorban azért, mert az utóbbi időszakok botrányai ráirányították a figyelmet a veszélyekre, illetve arra, hogy az olcsó valójában nem feltétlenül jó, egészséges. Felértékelődött a „falusi csirke”, a nagymama lekvárja, a tájjellegű szezonnak megfelelő ételek. Növekvő számban vásárolnak az emberek a biopiacokon, bár a magyar valóság képéhez az is hozzátartozik, hogy túl nagy arányú vásárlókról nem beszélhetünk. A slow280

food, biofood egyre elterjedtebb étkezési forma, ha máshol nem is, de a kisgyerekeknek történő ételkészítésnél fontossá válik. A LOHAS-ok megjelenése érdekes marketing elméleti kérdést is felvet. Az utóbbi évtizedekben ugyanis már láttuk a termelők hatalmának következményeit, majd azt is, hogy mi történt, mikor a hatalom birtokosa a kereskedő lett. Elképzelhető, hogy a jövőben a fogyasztó kerül ténylegesen meghatározó pozícióba, vagyis nem csupán beszélünk arról, hogy „a fogyasztó a király”, hanem ezt ténylegesen tapasztaljuk is.4 Funkcionális élelmiszerek Maga a funkcionális élelmiszer Ázsiából indult útjára. A „fiziológiailag funkcionális élelmiszer” kifejezés 1993-ban Japánban tűnt fel először, a Nature című tudományos folyóiratban. A cikk az 1984-ben, Japánban indított kutatás eredménye, melynek célja az orvostudomány és az élelmiszertudomány kapcsolatának feltérképezése volt. A funkcionális élelmiszerek kifejlesztésének fontosságát elsősorban a civilizációs betegségek elterjedése tette létfontosságúvá. Mivel Magyarország messze alulmarad az Európai Unió életkorának átlagától, ezért különösen fontos olyan új élelmiszerek kifejlesztése és értékesítése, melyek lassítják a civilizációs betegségek terjedését, ezáltal hosszabb élettartamot biztosítva a társadalomnak. Azokat az élelmiszereket tehát, amelyek az élvezeti értékek mellett egészségvédő funkcióval is rendelkeznek, funkcionális élelmiszereknek nevezzük. (Bíró 2004) A funkcionális termékek köre napjainkban folyamatosan bővül, de a vezető gyártmányok az egészséget fokozottabban védő különböző bioaktívumokban, így pl. probiotikumokban, prebiotikumokban és más diétás rostokban, különlegesen értékes fehérjékben, antioxidáns ásványi anyagokban (pl. szerves szelén), vitaminokban (A, karotinoidok, E, C) és flavonoidvegyületekben, növényi (fito-) szterinekben és más különleges bioaktívumokban gazdagok, vagy gazdagítottak. (Táplálkozási dilemmák és az élelmiszerek fejlesztésének világstratégiai irányai Szakály, S.) A KUTATÁS MÓDSZERTANA Egy egészségtudatos boltban történt a kutatás, ezért személy szerint módomban állt megfigyelni és megkérdezni a fogyasztókat vásárlási szokásaikról. Mintavételem célcsoportját a tudatosan táplálkozó személyek alkotják, ezért a lekérdezés nem véletlenszerű kiválasztással 4

Élelmiszer, táplálkozás és marketing IV. évf. 1/2007 A tudatos fogyasztást és az egészséget preferáló új fogyasztói trendcsoport – a LOHAS csoport megjelenése Magyarországon

281

zajlott, hanem az interneten található közösségi oldalunk segítségével tudtam elérni Őket, így kvantitatív módon végeztem felmérést. A kérdőív kérdéseivel arra próbáltam választ adni, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek a leginkább befolyásolják a vásárlókat. Kérdőívemet végül 234-en töltötték ki. A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI Az értékelés fontos eleme, hogy a kitöltő mennyire ítéli magát egészségesen táplálkozónak, mivel én leginkább a tudatos vásárlók szokásait szerettem volna mérni. Az „egészségesen étkezem” állítást 1-5-ig terjedő skálán lehetett értékelni, ahol az átlag 3,97 lett. Egészen pontosan 61 ember jelölte a 2 és 3 szintet, míg a többiek, azaz 173 kitöltő 4-es és 5-ös szinten értékelte magát. Ezt megfelelőnek találtam az alaphoz, ugyanis az 5-ös szintet elérni saját belátásom szerint is igen nehéz, tehát a majdnem 4-es átlag azt mutatja, hogy a kitöltők valóban próbálnak egészségesen táplálkozni. Legtöbben az egészségük megóvása érdekben választják a tudatos életmódot. Ugyanakkor a már említett civilizációs betegségek is befolyásolják az fogyasztók étkezési szokásait. Kutatásom alapján majdnem minden 20. ember betegség miatt „kényszerül” ezen élelmiszerek megvásárlására. A tágabb valóságban ez az adat sokkal kevesebb is lehet, azonban nem mindenki hajlandó ezzel foglalkozni. Sokan használnak inkább gyógyszereket, ahelyett, hogy változtatnának az életmódjukon. A diéta miatt 28,2 % választja a funkcionális élelmiszereket, melyek kevesebb kalória, szénhidrát és cukortartalommal bírnak. A egyéb válaszok között olyan indokokat találhatunk, mint például a karcsúság megőrzése, az ülőmunka miatti mozgáshiány kompenzálása, vagy a gyermekeknek való példamutatás, mely szerencsére egyre fontosabb a szülők körében. Az informálódásra számos lehetőség van, azonban érdemes tudni, hogy melyek a fogyasztók által legszívesebben használt alternatíva. Előzetes feltételezésem és kutatásom szerint is a média, azaz a TV, internet, rádió, valamint a termékcímkék szerepelnek a kedvelt csatornák között. A médiát válaszadóim 38,6 %-a, míg a címkék elolvasását 22,2 % jelölte meg. Az újságokból és magazinokból 15,5 % tájékozódik rendszeresen, melyet elősegít a manapság népszerű tájékoztató füzetek, valamint a különféle egészséges életmóddal kapcsolatos kiadványok. Az ismerősök véleményét 14,9 % veszi figyelembe, mely valószínűleg azon alapszik, hogy szívesebben vásárolunk olyan termékeket, amelyeket már mások kipróbáltak és jó véleménnyel vannak róla, ugyanis ha egy fogyasztóak ízlik egy élelmiszer, akkor azt szívesen ajánlja másoknak is. Közepesen kedvelt a könyvekből való tájékozódás, feltehetően 282

azok az emberek vannak kevesebben, akik olyan szinte szeretnék beleásni magukat a témába, hogy könyveket olvassanak el. A kutatásomban vizsgált informálódási csatorna a termékcímke, melynek elolvasási gyakoriságát egy 4-es fokozatú skálán mértem. Az eredmény 3,43 pont lett, mely azt mutatja, hogy a tudatos vásárlók többsége szinte mindig elolvassa a termékeken található információkat. Arra a kérdésre, hogy miért olvassák el a címkét a válaszadók a következőképpen válaszoltak: 28,1 % a káros hatások elkerülése végett szeretné tudni, hogy pontosan mit visz be a szervezetébe; 11,8 % speciális diétát követ; 37,2 %-ot a tápérték táblázat érdekli a legjobban; 13,4 % a hasonló termékek összehasonlítása miatt olvassa a címkéket; 9,3 % csak új termék vásárlásakor olvassa el a termékcímkéket, majd a továbbiakban tapasztalatból vásárolnak, míg végül 0,2 % az, aki egyáltalán nem olvas címkéket, mely jelen esetben egy válaszadót jelent. Az előbbi adatokból láthatjuk tehát, hogy az egészséges táplálkozásban elengedhetetlen a megfelelő tájékozódás, ugyanis csak akkor tudjuk akár a diétát is követni, ha tisztában vagyunk a tápértékekkel és az összetevőkkel. Így tehát megállapítható, hogy a diétázok, bio és/vagy funkcionális élelmiszereket fogyasztók és környezettudatosan élők gyakran tájékozódnak az általuk fogyasztott termékekről. A címkéken található jelölések arra hivatottak, hogy segítség a vásárlási döntés meghozatalát és a számok szerint a többség igenis figyelembe veszi az ott elhelyezett információkat. A leggyakrabban keresett információk, melyeket kutatásom tanúsít, az összetevők listája, a tápanyagtartalom és a szavatossági idő, külön-külön a válaszadók mintegy 20 %-a veszi figyelembe ezen tulajdonságokat a vásárlásaik során. Természetesen a szavatossági idő fontossága

termékkategóriánként

eltérő

lehet,

ugyanis

a

tejtermékeknél

például,

romlandóságukból adódóan ez a tényező fontosabb, mint egy például egy doboz tea esetében. Az összetevők és tápanyagtartalom ismerete pedig, ahogy már az előbbi kérdéseknél is kiderült, kiemelkedően fontos szerepet játszanak az egészségesen táplálkozók körében. A kalóriatáblázat sem elhanyagolható ebben az esetben, leginkább a diétázókat tekintve. A válaszadók 14 %-a tartja fontosnak. A származási helyet 95 személy, azaz a kitöltők majdnem fele keresi a csomagoláson vásárlásai alkalmával. A kiszerelés és méret is meghatározó lehet a végső döntésnél, ugyanis az ár-érték megállapításánál ez is fontos tényező. 44 fő, tehát a válaszadók közel 1/5-e figyeli a felhasználási javaslatokat a termékeken. Az áruházakban egyre gyakrabban találkozunk kis ingyenes receptfüzetekkel az árusoron, melyekkel sokszor a gyártó ösztönzi az embereket a további hozzávalók beszerzésére. Gyakran magán az árun találhatunk egy-egy receptet, vagy esetleges felhasználási javaslatokat.

283

Mindössze 59 válaszadó tartja fontosnak a márkát, ami abból is adódhat, hogy a funkcionális és bio élelmiszerek piacán közel sincs olyan széles márkaválaszték, mint a hagyományos élelmiszerek piacán. Számomra viszont meglepő, hogy az organikus/bio jelzést csak 21 kitöltő veszi figyelembe, bár ez adódhat abból az általam megállapított fogalomból, hogy nem minden funkcionális élelmiszer bio, viszont minden bio élelmiszer funkcionális, tehát egészségmegőrző szereppel rendelkezik. A másik felvetés, hogy a fogyasztók nincsenek tisztában a jelölések jelentésével, vagy pedig bizalmatlanok feléjük, ezért nem veszik figyelembe vásárlásaik során. A terméktulajdonságok vásárlási döntést befolyásoló hatásait 4 fokozatú skálán vizsgáltam, ahol a lehetséges válaszok a következőek voltak: nagyon fontos, viszonylag fontos, kevésbé fontos, nem fontos. Az első vizsgált tulajdonság az organikus/bio volt, ahogy azt az előző kérdésnél is megállapítottam, ez a tényező kevésbé meghatározó a vásárlók számára ugyanis 47 válaszadó egyáltalán nem tartja fontosnak, 85 kevésbé fontosnak, 83 viszonylag fontosnak és csak 19 válaszadó tartja fontosnak a bio jelzést a termékinformációk között. Hozzáteszem, hogy boltunkban többnyire egészségtudatos élelmiszerek találhatóak, nem pedig bioélelmiszerek, ebből következik, hogy a megkérdezett vásárlóink nagyobb része nem feltétlenül biofogyasztó. A csomagolás, vásárlási döntést befolyásoló tulajdonsága hasonlóképpen alakult. Bár a marketing szempontjait figyelembe véve, nagyon fontos a csomagolást megtervezni, ugyanis az első dolog, amelyet a fogyasztó meglát. Lehet figyelemfelkeltésként használni, mivel a tartalmat csak a vásárlás után tudjuk tesztelni s előtte különböző tényezők alapján döntenünk kell melyik terméket válasszuk a hasonló terméktípuson belül. A csomagolás lehet bizalomkeltő is, hiszen egy igényesen becsomagolt áru minőségi terméket sejtet. Szakdolgozatom esetében ismét speciális helyzetről van szó, mivel a lekérdezett minta termékek közötti választási lehetőségei korlátozottabbak, ugyanis mint már említettem az egészségtudatos

élelmiszerek

választéka

nem

olyan

széleskörű,

valamint

sokkal

meghatározóbb maga az étel funkciója és belső tulajdonságai, mint maga a csomagolás. Véleményem szerint pontosan ezt jelenti a tudatos táplálkozás, tehát megnézzük, elolvassuk, értelmezzük a terméken található információkat és azok alapján választunk, nem a márka, valamint a csomagolás a legmeghatározóbb. Válaszadóim csupán 2,8 %-a tartja fontosnak a csomagolást, 23,5 % általában figyeli a külső jellemzőket is, 47, 9 %-uk tartja kevésbé fontosnak, tehát majdnem a megkérdezettek fele és 58-an, tehát 24,8 %-uk egyáltalán nem veszi figyelembe a csomagolást. 284

A kérdőívem eredményei szerint a márka a csomagoláshoz hasonlóan másodlagos szerepet tölt be a tulajdonságok körében. 18 fő tartja nagyon fontosnak és 66 fő viszonylag fontosnak a márkanevet. Ez jellemezheti egyéb vásárlásaikat is az élelmiszereken kívül. Azonban 150 válaszoló kevésbé fontosnak vagy egyáltalán nem fontosnak ítélte a márkát. Itt is az a helyzet áll fent, hogy kevesebb a márkaválaszték az egészségtudatos piacon, valamint a már meglévőeket sem ismerjük igazán. A következő tulajdonság a „magyar termék” jelző volt. A válaszok alapján elmondhatom, hogy a vásárlók inkább tartják fontosnak, mint kevésbé fontosnak a termék származási helyét. Manapság nagy hangsúlyt fektetnek a marketingben ennek a tulajdonságnak a fontosságára, vagyis arra szeretnék felhívni a figyelmünket, hogy ne olyan terméket vegyünk, amelyet külföldön állítanak elő, ha van lehetőségünk a hazai megvásárlására is. Ezáltal támogathatjuk a hazai termelőket, gyártókat, a gazdaságot. A tudatos táplálkozáshoz ez a fajta gondolkodásmód is hozzátartozik és egyre jobban kezd elterjeszkedni. Az ár, mint befolyásoló tényező az általam „elvárt” eredményeket hozta, mivel a válaszadók 44 %-a nagyon fontosnak, illetve 50 %-a viszonylag fontos tulajdonságnak ítélte és mindössze 10 kitöltő tartja kevésbé fontosnak, míg 4-en jelölték egyáltalán nem fontosnak az árat. Sajnos a funkcionális- és bioélelmiszerek megvásárlása sokszor az ár-jövedelem aránya okán hiúsul meg, ugyanis Magyarországon egy átlag keresetből nem mindenki engedheti meg magának, hogy minden élelmiszert egészségtudatos boltokban szerezzen be. Ugyanakkor nap, mint nap találkozom olyan emberekkel, akik bizonyos alapélelmiszerek beszerzésével otthon készítik el egészségmegőrző

ételeiket

és

valóban

csak

a

legszükségesebb

vagy

mondhatni

„pótolhatatlan” termékeket vásárolják meg a boltokban. A médiában található reklámok igen kevés százaléka szól funkcionális vagy bio élelmiszerekről. Sokszor reklámoznak ugyan egészségesnek mondott élelmiszereket, amelyekre ráragasztanak, egy olyan jelzőt, melyet kevesen ismernek. Kérdőívem eredménye szerint a vásárlókat nem befolyásolják nagymértékben a termékek reklámjai. 45 fő veszi figyelembe a reklámokat, miközben a többi 189 válaszadó egyáltalán vagy csak részben tartja fontosnak a médiában való megjelenéseket. A minőség nagyon fontos termékjellemző az általam vizsgált termékcsoport esetében. Feltételezem, hogy az általános élelmiszerek vásárlásakor is fontos a minőség, de ott a másik meghatározó döntési tényező az ár, minek arányában sokszor a kicsit alacsonyabb minőséget választjuk. A funkcionális- és bioélelmiszerek piacán azonban a magasabb ár miatt a fogyasztók elvárják a magasabb minőséget is. Ezt mutatja, hogy a megkérdezett 234 személy 82,5 %-ának nagyon fontos és 15,4 %-ának viszonylag fontos a minőség. Csupán 5 válaszadó 285

hagyja figyelmen kívül minőségi jellemzőket. Az egészségtudatosan táplálkozók körében elterjedt mottó a „Kevesebbet, de abból minőségit”. Az íz az eredmények alapján ugyancsak fontos befolyásoló tulajdonság. A megkérdezettek 83,8 %-a tartja nagyon fontosnak és 13,7 %-a viszonylag fontosnak az íz alapján történő választást. Ez azt jelenti, hogy csak 2,6 % veszi kevésbé figyelembe az ízt. Ezt ebben az esetben azzal magyaráznám, hogy ők hajlandóak fogyasztani olyan élelmiszereket is, amelyek ugyan kevésbé ízletesek, viszont kedvező élettani hatásokkal rendelkeznek. Az íz alapján azonban csak akkor tudunk választani, ha már kipróbáltuk a terméket, tehát ez a tulajdonság csak azoknál az élelmiszereknél lehet befolyásoló tényező. Összességében elmondhatom, hogy az egészségvédő terméktulajdonságok nagy befolyással vannak a tudatos fogyasztók vásárlási döntéseire. Nagyjából ugyanazon belső jellemzőket tartják fontosnak, a csomagolás dizájnja és a márka mellett előtérbe kerülnek a funkcionális tulajdonságok. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Élelmiszer, táplálkozás és marketing VII. évf. 1/2010 Az egészséges és az egészségesnek gondolt táplálkozás trendjei (2) Élelmiszer, táplálkozás és marketing II. évf. 1-2/2005 Az értékrend hatása a táplálkozásra (3) Élelmiszer, táplálkozás és marketing IV. évf. 1/2007 A tudatos fogyasztást és az egészséget preferáló új fogyasztói trendcsoport – a LOHAS csoport megjelenése Magyarországon

Név:

Ing. Véghová Katarína, PhD.

Szervezet/Intézmény/cég neve: Selye János Egyetem Pozíció, beosztás, munkakör:

egyetemi adjunktus, tanszékvezető

E-mail cím:

[email protected]

Telefonszám:

00421/907194807

286

AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS HELYZETE, LEHETŐSÉGEI VIDÉKEN ABAYNÉ HAMAR ENIKŐ – SZABÓNÉ PAP HAJNALKA – MARSELEK SÁNDOR Kulcsszavak: állattartás, jövedelem, támogatás, vidékfejlesztés, Közös Agrárpolitika ÖSSZEFOGLALÁS Az európai uniós csatlakozás egyszerre keltett várakozást és jelentett kihívást a hazai agrárgazdaságban. Az Európai Unió vidékfejlesztési támogatásai olyan esélyt jelentenek a magyar agrárgazdaság számára, amelyet mindenképpen ki kell használni a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése érdekében. Az állattenyésztésben a sertés, baromfi, tejtermelés EU támogatásával hosszabb távon sem számolhatunk. Ezért a saját erőforrásokból kell minden megtenni a hazai tejtermelés biztosítására, a minőségi sertés- és baromfihús-termelés piaci lehetőség biztosította maximális kielégítésére. Magyarország marha- és juhhús termelésének nyugati elhelyezése elsősorban minőségi és piaci kérdés. A sertéshús-termelésben bíztató próbálkozás van a mangalicahús-termelés terén. Egyes hírek szerint a szürkemarha húsa, mint biotermék is jól értékesíthető. A bárányhús ma is eladható. A magyar tejtermelés a szakma egyöntetű véleménye szerint vesztese az uniós csatlakozásnak. A szerzők a cikkben az elmúlt mintegy évtizednyi időszak ágazati eredményeit összegzik. A hivatalosan közölt gazdálkodási eredmények értékelése mellett, a szerzők különös hangsúlyt fektetnek a gazdasági kockázatok vizsgálatára. A stratégiai döntéseket illetően nagy a bizonytalanság a gazdaságokban. A jövőre nézve elengedhetetlen a magyar mezőgazdasági termelők alkalmazkodó képességének javulása. THE SITUATION AND POSSIBILITIES OF THE ANIMAL HUSBANDRY IN THE COUNTRY Keywords: livestock, income, aid, rural development, Common Agricultural Policy SUMMARY The Accession of Hungary, on the one hand, arose expectations and on the other hand, was also a challenge for the Hungarian economics. The financial support of rural development from the European Union means a chance for the Hungarian Agricultural sector, that should be used in favour of our agriculture and rural areas. Concerning animal husbandry the EU 287

subsidy of pig, poultry and milk production is not expectable. Therefore we have to use our own resources to meet the demand of the domestic pork and poultry market. The beef and mutton production is focussed to the western part of Hungary due to the quality and market aspects. Concerning pork production promising trials were carried out with the so called “mangalica” variety. It is said that the beef of the Hungarian Grey cattle as a bio-product has good market as well as lambs. According to the steady opinion of the dairy experts, the Hungarian milk production is clearly a loser of the EU accession. The authors summarise the results of this sector referring to the past decade. Besides the evaluation of previously announced economic results, the authors emphasize the analysis of economic hazards. The producers are uncertain in strategic decisions. In the future it is essential to improve the adaptability of the agricultural producers. Bevezetés Agrártermelésünk az elmúlt húsz év során komoly pozíciókat veszített. A célszerűtlen gazdasági szerkezet lecsökkentette a mezőgazdaság élőmunkaerő-igényét, és ezzel együtt a vidék népességmegtartó és népességeltartó képességét. A vidéki életfeltételek jelentősen romlottak a vidéki közösségek gazdasági létalapja meggyengült. A jövő érdekében szükséges egy pontos helyzetértékelés, elfogadható és reális jövőkép, ehhez vezető stratégiai program, és fejlesztési elképzelés. Az állattenyésztés háttérbe szorulása különösen negatív hatású, ezért ezen a téren érhetünk el jó elképzelésekkel komoly sikereket. Az ország versenyképességi problémái sok területen kirívóan nagyok. Különösen nagy problémát jelent a vállalkozások adminisztrációs terheinek nagysága, a jogi és gazdasági környezet változásainak ad hoc jellege, az agrártámogatási rendszer anomáliái, valamint a verseny-, az állami- és a szövetkezeti szféra arányainak előnytelen változása. Róna (2009), utalva a rendszerváltók elképzeléseire, a következőket írja: „A résztvevők abban állapodtak meg, hogy az ország nemzetgazdasága három nagy pillére lesz építve: a versenyszférára, az állami szférára és a szövetkezeti szférára. Az elképzelés mögött nem csak egy működőképes gazdasági szerkezet, hanem az egészséges, alkotó társadalom körvonalai is kitapinthatóak voltak. A magánszféra hatékonyságával nem tud és nem is kell, hogy versenyezzen az állami szféra, de a közjavak előteremtését és megőrzését nem lehet, és nem is kell a tőke igényeihez igazodó versenyszférára bízni. Az olyan társadalmi összefogást, 288

együttműködést és jelentős tőkét is igénylő ágazat, mint a mezőgazdaság, nem lehet sikeres a szövetkezeti szerkezet nélkül. Az alternatíva, a tulajdon magánkézbe való koncentrációja, pedig elfogadhatatlan társadalmi következményekkel jár.” Nemzetközi kitekintés A világ hústermelése folyamatosan és dinamikusan növekszik. Az egy főre jutó húsfogyasztás meghaladja az évi 42 kg-ot. A fogyasztás arányait tekintve első helyen a sertéshús (38%), majd a baromfihús (33%) áll, megelőzve a marhahúst (24%). A juhhús az összes termelés 5%-át teszi ki. A világ hústermelésének mintegy 8%-a kerül nemzetközi piacokra. Az állatjárványok okozta importkorlátozások miatt az importőrök keresik az élelmezési szempontból biztonságos beszerzési forrásokat. A legnagyobb exportot az USA és Brazília húsipari óriásvállalatai bonyolítják, míg jelentős importőrök Japán, Mexikó és Oroszország (Popp – Potori, 2011). Bizonyos húsféleségekből (marha- és baromfihús) potenciális vevő lehet az EU-27, az arab országok és Ausztrália is. Vida (2012) megállapítja, hogy a hosszú távú globális húskereslet kismértékű növekedése várható, amelyben a meghatározó szereplő továbbra is Ázsia (Kína) marad. A fejlett országok drágább húsféleségei átmenetileg elszenvedhetnek kisebb fogyasztási, esetleg termelési csökkenést, de a szántóföldi növények (pl. gabona, szója) keresletében bekövetkező növekedés is világszerte emeli a húsfélék árait. A világ tejtermelése folyamatosan és dinamikusan növekszik. Az EU-27 és USA mellett jelentős tejtermelő India, Argentína és Brazília is. A tejkvóta megszüntetése az Európai Unióban (2015. január 1.) a verseny éleződését eredményezheti.

289

Hazai helyzet A Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 kiemelt programként kezeli az állattenyésztést. Hazánk adottságai jók az állattenyésztés fejlesztéséhez, ehhez kapcsolódva a stratégiai irányokat a következő főbb pontokban lehet összegezni (Nemzeti Vidékstratégia, 2012-2020): -

javítani kell az állati eredetű fehérje-ellátást és a munkahelyteremtést,

-

az állattenyésztés arányát növelni kell,

-

javítani szükséges a kisüzemi sertéstartás lehetőségeit,

-

be kell tartani az állatvédelmi előírásokat,

-

az export feldolgozott formában történjen,

-

növelni kell a helyi értékesítést,

-

támogatást kapjanak a biológiai alapokat fenntartó termelők (mangalica, szürkemarha stb.),

-

helyileg ne legyen korlátozható az állattartás,

-

környezetkímélő tartástechnológiát valósítsunk meg. Helyzetfeltárás

A mezőgazdaság szerkezeti arányai nem kedveznek a foglalkoztatásnak, pedig a vidék szempontjából az létfontosságú lenne. Magda S. – Magda R. (2009) javasolják, hogy „csak abban az esetben kapjanak a vállalkozások támogatást, ha az abban résztvevők képesek olyan integrációt kialakítani, amelyben tőkearányosan, de biztonsággal mindenki részesedik az elért eredményből.” Hazánk az elmúlt időszakban jelentős támogatást kapott az EU-tól, amihez egyre csökkenő nemzeti támogatást adott. Az elmúlt években főleg a támogatási irányok és a jövedelmi helyzet következtében az állattenyésztés aránya jelentősen visszaesett. Az arányok alakulását szemlélteti az 1. ábra.

290

1. ábra A növénytermesztés és az állattenyésztés arányának alakulása 2002 és 2012 között A növénytermelés és az állattenyésztés arányának alakulása 2002 és 2012 között 100% 90% 80% 70% 60% Állat Növény

50% 40% 30% 20% 10%

0% 2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

Forrás: KSH, AKI, 2013. A jövő termelése a ma beruházásaitól függ. Fazekas (2012) szerint nagy szórás tapasztalható a különböző típusú vállalkozások beruházási mutatószámainál. A beruházásokat a legnagyobb mértékben a szántóföldi növénytermesztők, a tejtermelők és a szőlő-, bortermelők növelték. A gyümölcstermelő és vegyes gazdaságoknál stagnált a beruházás, ugyanakkor jelentősen visszaesett a húsmarha-, juh-, sertés-, valamint baromfitartóknál. A beruházásokat továbbra is nagyobb mértékben indukálják a növénytermesztéssel összefüggő tevékenységek. Az állattenyésztés terén különösen az egyéni gazdaságok beruházási hajlandósága alacsony. Hazánkban az egy hektár mezőgazdasági területre jutó összes eszközérték valamivel több, mint harmada az EU-27 átlagának. Hasonlóan az egy hektár mezőgazdasági területre jutó saját tőke, még az EU-27 átlagának, harmadát sem éri el. Nemzetközi versenyképességünk, elmaradottságunk miatt is ezért alacsony (Kapronczai, 2010). Az állattenyésztés kedvezőtlen helyzete gyors létszámcsökkenést eredményezett és a helyzet ma sem javul. A sertés- és a szarvasmarha létszáma húsz év alatt felére csökkent, de a juh- és baromfiállomány is komoly veszteségeket szenvedett (2. ábra).

291

2. ábra Az állatállomány alakulása (2000-2011) (1990=100%) Az állatállomány alakulása (2000-2011) (1990=100%) 100,00% 90,00% 80,00% 70,00% 60,00% szarvasmarha sertés juh baromfi

50,00% 40,00% 30,00% 20,00% 10,00%

0,00% 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Forrás: KSH, 2012. Az állati eredetű fehérjék megfelelő fogyasztása az alapja az egészségnek. Hazánkban a lakosság több mint 700 ezres csökkenése miatt a kevesebb állati eredetű élelmiszer fogyasztása természetesnek tűnik. Nem természetes viszont az egy főre jutó fogyasztás jelentős csökkenése, ami arra utal, hogy a széles néptömegek táplálkozása hiányos. Az élelmiszerek árnövekedése és a gazdasági válság eredményeként különösen a tojás, de a tejés húsfogyasztás is visszaesett. Az eredmények a 3. ábrán tanulmányozhatók.

292

3. ábra Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás 2000-2010 (1990=100%) Egy főre jutó élelmiszerfogyasztás 2000-2010 (1990=100%) 120,00%

100,00%

80,00%

Hús, húskésztm., hal 60,00%

Tej és tejtermékek Tojás

40,00%

20,00%

0,00% 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Forrás: KSH, 2012. Hazánkban a vágóállat termelés zömét a sertés- és baromfi-előállítás adja. A marha- és juhhústermelés jelentősége kisebb, de nem elhanyagolható. Az adatokat 4. ábra szemlélteti. 4. ábra Vágóállat termelés Vágóállat termelés 1600

1400

1200

ezer tonna

1000 vágóállat összesen vágómarha vágósertés

800

vágójuh vágóbaromfi 600

400

200

0 2007

2008

2009

Forrás: KSH, 2012.

293

2010

2011

Az állattenyésztés kedvezőtlen jövedelemhelyzete az egész mezőgazdaság termelését visszafogja, hiszen a csökkenő állatlétszám, csökkenő takarmánytermesztést igényel. Ezért fontos az egyes ágazatok jövedelemhelyzetének vizsgálata, mivel a kritikus pontok meghatározásával enyhíteni lehet a főágazat gondjait. Alapvető célunk ugyanis csak a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítása lehet, és ezen a téren az állattenyésztés szerepe nem elhanyagolható. Az állattenyésztésben – eltérően a növénytermesztéstől – korlátozottabbak a termelők lehetőségei a ráfordítás szerkezetének megváltoztatásában. Az alapvető állategészségügyi követelmények

betartása,

az

állatjóléti

intézkedések

előírásai,

a

tartástechnológia

megkövetelte ráfordítások minden más prioritást megelőznek, és sok esetben kényszerpályát jelentenek. A felsorolt ráfordítások az utóbbi években jelentős többletköltséget okoznak, így nem véletlen az állattenyésztés helyzetének romlása. Jövedelem változásai egyes ágazatoknál A terjedelem korlátai miatt csak egyes fontos ágazatok jövedelmi helyzetét tudjuk bemutatni, de az eredmények a leírtakat támasztják alá. Az értékeléshez felhasználjuk az AKI Tesztüzemi rendszerének adatait. Bemutatjuk a tejelő tehén tartásának, a sertéshízlalásnak és a csirkehízlalásnak a jövedelmét, külön az egyéni és társas vállalkozásokra vonatkozóan. A tejtermelés a lakosság fehérjeellátásának egyik legfontosabb forrását jelenti. A tejelő tehén tartásának jövedelme évente nagy ingadozást mutat, így 40 000 Ft/tehén jövedelem mellett, előfordul a 180 000 Ft/tehén jövedelem is. Ha egy átlagos 100 000 Ft/tehén jövedelmet veszünk, 20 tehén tartása – ami leköti egy család munkaerejét – csak nagyon szerény életvitelt tesz lehetővé a családnak. Ahogy említettük, vannak évek, amikor a megélhetés is veszélybe kerülhet. Tíz év adatait az 5. ábrán mutatjuk be.

294

5. ábra A tejelő tehén tartásának jövedelme (Ft/tehén) (egyéni és társas gazdaságokban) A tejelő tehén tartásának jövedelme (Ft/tehén) (egyéni és társas gazdaságokban) 200000 180000 160000 140000 120000 egyéni

100000

társas

80000 60000 40000 20000

0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Forrás: Agrárgazdasági Információk, 2000-2012. Magyarország a sertéshízlalás terén nagy hagyományokkal rendelkezik. Az 1980-as évek végén 10 milliós sertésállománnyal jelentős termelésünk volt. A termelés a nagyüzemi és az integrált kistermelői szektorra alapozódott, közel egyenlő arányban részesedtek a termelésből. Az 1990-es években az állattenyésztés bruttó termelési értékének mintegy 38-41%-át adta a sertéstenyésztés (Nábrádi – Szűcs, 2004). Az EU csatlakozást követő években a két húságazatnak (broilercsirke, sertés) romlott a jövedelem- és versenyhelyzete. A takarmány árán kívül más tényezők (Troján, 2010) – pl. a tőke-, illetve a termelés koncentrációjának – is jelentős szerepe van az eredmények alakulásában. E tényezők a két termékpálya vonatkozásában elsősorban a feldolgozó szféra jövedelemhelyzetét és versenyesélyét érintették kedvezőtlenül. Az összetett negatív hatások az ágazat helyzetét mélypontra vitték. A nagyüzemek megszűnésével megszűnt a szervező, integráló szerep és kis számú egyéni gazdaság mellett, főleg a társas gazdaságok a termelők. Helyzetüket jelentősen rontja a sok esetben veszteséges termelés, melynek adatait a 6. ábrán szemléltetjük.

295

6. ábra A sertéshízlalás jövedelme (Ft/kg) (egyéni és társas gazdaságokban) A sertéshízlalás jövedelme (Ft/kg) (egyéni és társas gazdaságokban) 80

60

40

egyéni

20

társas

0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

-20

-40

Forrás: Agrárgazdasági Információk, 2000-2012. A csirkehízlalás jövedelmi helyzete az elmúlt tíz évben hasonlóan lehangoló. Eltérések vannak az egyéni és társas gazdaságok között, de a szerény vagy negatív jövedelem mindkét gazdasági formára jellemző. Csak azon lehet csodálkozni, hogy a 10-20 Ft/kg-os jövedelem mellett a rendszer még működik. Az egyes évek között jelentős különbségek vannak, amit főleg a hektikusan változó takarmányárak befolyásolnak (7. ábra).

296

7. ábra A csirkehízlalás jövedelme (Ft/kg) (egyéni és társas gazdaságokban) A csirkehízlalás jövedelme (Ft/kg) (egyéni és társas gazdaságokban) 20

15

10

5

0 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010 egyéni

-5

társas

-10

-15

-20

-25

-30

Forrás: Agrárgazdasági Információk, 2000-2012. Termelés és foglalkoztatás Európa fejlettebb országai a mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket sokszorosan jobban kihasználják, mint Magyarország. Jó példa erre Franciaország, melynek mezőgazdasági termelése majdnem 11-szerese a hazaiénak. Megfigyelhető az is, hogy az intenzív termelés nem feltétlenül jár a foglalkoztatási részarány drasztikus csökkenésével (1. táblázat). 1. táblázat Mezőgazdasági termelés 2010 (milliárd euróban) Mezőgazdasági termelés (milliárd EUR) Franciaország 64,7 Németország 45,9 Olaszország 42,8 Spanyolország 38,8 Lengyelország 19,3 Románia 14,1 Magyarország 6,0 Forrás: Szabó, 2013. Tagországok

Tagállam részarány (%) 18,6 13,2 12,3 11,2 5,6 4,1 1,7

297

Foglalkoztatottak száma (fő) 871 500 536 000 1 177 000 924 200 1 993 600 2 164 000 438 700

Foglalkoztatási részarány (%) 7,9 4,9 10,7 8,4 18,1 19,6 4,0

Itt jöhet szóba az állattenyésztés arányának növelése is, ami jelentős többletfoglalkoztatást indukálna. Feltétlenül változtatni kell a mezőgazdasági termelés kialakult szerkezetén, és a nagyobb hozzáadott értéket adó ágazatokat kell preferálni. Gondolkodni kell olyan megoldásokon, melyek lehetővé teszik az öntözött terület növelését – legalább az EU átlagnak megfelelő szintre. Piaci kilátások A világban végbemenő népességrobbanás és a nagy létszámú országok fogyasztóképes lakosságának növekedése az állati termékek piacán a jövőben várhatóan tartós keresletet eredményez. A versenyképesség folyamatos erősítése elengedhetetlen, ehhez szükséges a minőségi termelés biztosítása mellett a tudás és az információ is. Juhász – Wagner (2012) ár- és minőségi versenyképességet elemző számításai szerint a gabonafélék és az olajnövények esetében inkább a relatíve olcsóbb termékek tudtak piaci pozícióikon javítani. Az általuk vizsgált hústermékek ezzel szemben átlagos árfekvést és stabil piaci pozíciót mutattak a fontosabb piacokon. A bio-üzemanyag előállításra használt földterületek közvetett hatása az élelmiszertermelésre ma még bizonytalanul prognosztizálható. Lehetséges bizonyos jellegzetes magyar termékek értékesítése igényes piacokon, de ezek a piaci lehetőségek kevéssé bővíthetők. Mindenesetre ki kell használni a mangalica és a szürkemarha értékesítés lehetőségeit, előbbit főleg sonka alapanyagnak (serrano sonka), utóbbit inkább szaláminak. Magyarországon ma mintegy 150 mangalicatenyésztő, 9 000 ellenőrzött tenyészkocát tart és közel 60 000 hízó éves előállítását biztosítja. A magyar szürke tehenek száma meghaladja az 5 000-et. A számok alapján az őshonos állatfajták tartása inkább génrezervnek tekinthető, az állattenyésztés helyzetét komolyan nem befolyásolja. Szarvasmarha állományunk növelésével ígéretes lehet a hízómarha értékesítés is főleg Törökországba, de ehhez magasabb szinten stabilizálni kellene állományunkat. A KAP hatásai Az uniós agrárminiszterek megállapodtak a közös agrárpolitika reformjával kapcsolatban. Hazánk az eredetileg várhatónál kedvezőbb helyzetet küzdött ki a mezőgazdaságból élők 298

számára. A megállapodás szerint a jövőben Magyarország az összes rendelkezésre álló forrás ötödét minden megkötés nélkül felhasználhatja egyes érzékeny ágazatok (szarvasmarha tenyésztés, tejtermelés, zöldség-gyümölcs-, valamint dohánytermesztés) támogatására. Az ezekben az ágazatokban adott úgynevezett termeléshez kötött támogatások mértéke is növekedhet a jelenlegi 3,5 százalékról 12-re. A rendszerben Magyarország az előzetes számítások szerint – 2014 és 2020 között várhatóan 12,3 milliárd euró agrár- és vidékfejlesztési támogatást vehet igénybe. Ez azt jelenti, hogy a támogatások összege megközelítőleg ötszázmilliárd forinttal lesz nagyobb, mint az idén záruló hétéves költségvetési ciklusban. A tárgyalások elhúzódása miatt az eredetileg 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó többéves uniós keretköltségvetés egyéves késéssel, 2015től nyílhat meg az igénylők előtt. Emiatt hazánk jövőre is a most működő területalapú támogatási rendszert alkalmazza majd. Forrásmunkák jegyzéke (1) Béládi K. – Kertész R. (2012): A főbb mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemhelyzete 2010. AKI, Budapest, 1-141. p. – (2) Fazekas S. (2012): J/9230 számú jelentés az agrárgazdaság 2011. évi helyzetéről. Budapest, 1-349. p. – (3) Juhász A. – Wagner H. (2012): Magyarország élelmiszer-gazdasági export-versenyképességének elemzése. Gazdálkodás, 56. évf. 6. sz. 530-541. p. – (4) Kapronczai I. (2010): A magyar agrárgazdaság az adatok tükrében az EU csatlakozás után. Agrárgazdasági Információk, 12. sz., 1-185. p. – (5) Központi Statisztikai Hivatal (2012): Magyar Statisztikai Évkönyv, 2011. – (6) Magda S. – Magda R. (2009): A globális gazdasági válság és a magyarországi agrárgazdaság kilátásai. Gazdálkodás, 53. évf. 2. sz. 112-120. p. – (7) Nábrádi A. – Szűcs I. (2004): Gazdasági tartalékok a sertéságazatban. A Hús, 2004/1. sz. 47-52. p. – (8) Popp J. – Potori N. (2010): Nemzetközi Agrárpiaci kilátások. AKI, XIII. Magyarországi Mezőgazdasági Előrejelzési Konferencia, Budapest, 1-67. p. – (9) Róna P. (2009): A mezőgazdaság újjászületéséről. A falu, XXIV. évf. 1. sz. 33-35. p. (10) Swinnen, J. F. M. – Van Herck, K. (2010): Towards a „Green Deal” for EU Agriculture? Reflections on the Common Agricultural Policy. In: Changing Landscape of European Agriculture. Essays in Honour of Professor Csaba Csaki. Agroinform Kiadó, Budapest, 260. p., 117-138. p. – (11) Szabó J. (2013): Az Európai Unió mezőgazdasága számokban. Agrárágazat, XIV. évf. 3. sz. 24-26. p. – (12) Troján Sz. (2010): A baromfi (broiler) és sertéshús termékpályák szereplőinek jövedelemviszonyai. PhD értekezés, 299

Mosonmagyaróvár, 1-162. p. – (13) Vida V. (2012): A sertéshús fogyasztói megítélése és piaci helyzete Magyarországon. PhD értekezés, Debrecen, 1-202. p. – (14) Vidékfejlesztési Minisztérium (2012): Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020. Budapest, 1-135. p. Név: Abayné Dr. Hamar Enikő, főiskolai tanár Munkahely: Károly Róbert Főiskola Levelezési cím: [email protected] Név: Szabóné Pap Hajnalka, PhD hallgató Munkahely: Károly Róbert Főiskola Levelezési cím: [email protected] Név: Dr. habil. Marselek Sándor, egyetemi tanár Munkahely: Károly Róbert Főiskola Levelezési cím: [email protected]

300

SZŐLŐ- ÉS BORTERMELÉSÜNK HELYZETE BARÓCSI ZOLTÁN – DEME PÁL – MARSELEK SÁNDOR Kulcsszavak: szőlő, bor, minőség, klaszter, borturizmus ÖSSZEFOGLALÁS Magyarországon a bortermelésnek és borfogyasztásnak jelentős hagyományai vannak. A hazai szőlő- és borgazdaságban a rendszerváltás utáni viharos évek jelentős átrendeződést eredményeztek. Az újvilági termelők komoly kihívást jelentenek. Versenyképességünk csak a hozamok növelése, a minőség javítása és a termelő összefogás megvalósítása esetén tartható fenn. A világ borpiaca túlkínálattal és a hatalmas kereskedelmi láncok növekvő erejével jellemezhető. A borvidékek szerkezeti sajátosságai heterogének, jelentős ki nem használt ökológiai potenciállal. A szőlő-bor vertikumban a különböző piaci szinteken az átalakulást a piaci partnerek valamelyikének erőfölénye erősen befolyásolhatja. Hazánk csak átgondolt stratégia megvalósítása és termelői összefogás (klaszter szervezés) esetén veheti fel a versenyt, hiszen az importborok egyre nagyobb konkurenciát jelentenek. A borturizmus kiemelkedő szerepet játszhat a turisztikai programok bővítésében, a magyar borok népszerűsítésében. GAPE AND WINE PRODUCTION IN OUR SITUATION Keywords: gape, wine, quality, duster, wine tourism SUMMARY There are considerable traditions of wine-growing and wine consumption in Hungary. The stormy years after the change of regime have created a significant rearrangement in almost all the fields of the domestic grapes and wine industry. Producers of the New World present serious challenges. Our competitiveness may only be sustained if we successfully expand production, improve quality, and attain the unity of producers. The global wine market can be characterised by over production and the ever growing power of the huge retain chains. The structural characteristics of the wine districts are heterogeneous with significant amused ecological potential. In the grape/wine supply chain, at various market levels price trends may be greatly influenced by the market power of some market players. Only by implementing a well considered strategy and by the organisation of producers’ union (clusters) can our country remain competitive since the imported wines are rapidly becoming noteworthy 301

competitors. Wine tourism can play a prominent role in the expansion of tourism programmes and the popularisation of Hungarian wines. Bevezetés Magyarországon a ’90-es évek elején mintegy 90 ezer hektáron termett szőlő, jelenleg 50-60 ezer hektár ad termést. Általános vélemény szerint ezen a területen elő lehetne állítani a szükséges 3 millió hektoliter bort. Az ültetvények egy része elhanyagolt, keveset teremnek. Az EU forrásokból eddig 10 ezer hektáron újultak meg az ültetvények. Hazánk természeti adottságai kiválóan alkalmasak minőségi bortermelésre. A szőlő- és borágazat minden tekintetben a stratégiailag fejlesztendő ágazatok közé tartozik. A deklarált célok ellenére a helyzet folyamatosan romlik, ma már hazánk a nettó bor importőr országokhoz tartozik (Barócsi et al., 2012). A szőlőtermelés és borelőállítás tekintetében a minőségi termék-előállítást került előtérbe, hangsúlyosabbá vált az eredet és minőségtanúsítási rendszer, erősödött a környezetmegóvás igénye. Szükség lenne a termelők integrációjára, e nélkül nincs előrelépés (Barócsi et al., 2008). A hálózati és klaszter szerveződések az agrár-élelmiszeriparban is szükségesek, erre sok külföldi példa utal (pl. Kaliforniai borklaszter) (Kerek et al., 2008). A szőlő- és bortermelés a világban, és az Európai Unióban Az Amerikai Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) adatai szerint a világ borszőlő termőterületének a felét és az előállított bormennyiség 60 százalékát az EU adja. A globális bortermelés 265 millió hektoliter körül alakult 2011-ben, lényegesen elmaradva az előző öt év 271 millió hektoliteres átlagától. A szőlő területe a világban, 2011-ben 7,8 millió hektár volt, ez az elmúlt íz év legkisebb területét jelentette. Az összes szőlőtőke 57%-a Európában, 22%-a Ázsiában és 21%-a az USA-ban és a déli féltekén nőtt. A 2011-ben termelt 69 millió tonna szőlő feléből (35 millió tonna) készítettek bort. Az EU bortermelése 2011-ben 156 millió hektoliter volt (1. táblázat).

302

1. táblázat Az EU bortermelése 2006 Franciaország 52,13 Olaszország 49,63 Spanyolország 38,29 Németország 8,92 Portugália 7,54 Románia 5,00 Magyarország 3,72 Görögország 3,94 Egyéb 5,55 EU-27 174,28 Forrás: USDA, 2012.

2007 45,67 42,51 36,41 10,26 6,07 5,29 3,22 3,51 6,48 159,43

2008 41,64 46,25 38,91 9,99 5,62 5,16 3,46 3,87 6,60 158,49

2009 46,27 45,80 36,10 9,23 5,87 6,70 3,20 3,37 5,39 161,92

2010 45,67 46,74 35,35 6,91 7,13 3,29 1,97 2,95 4,34 154,34

(millió hl) 2011 50,04 40,12 34,40 9,30 5,93 5,40 2,72 2,45 5,57 155,92

A bortermelés jelentősen csökkent Olaszországban, valamint Spanyolországban és Portugáliában. Az újvilág borai jelentős piacokat hódítottak meg az EU-ban, így hazánkban is. Az EU borimportja 13,5 millió hektoliter körül alakul, míg exportja 24 millió hektoliter (2. táblázat). 2. táblázat Az EU bormérlege

Nyitókészlet Termelés Import Összes kínálat Export Összes felhasználás Fogyasztás Egyéb Zárókészlet Forrás: USDA, 2012.

2010/2011 169,75 154,34 13,65 337,75 22,09 151,91 125,71 26,20 163,75

2011/2012 163,75 155,88 13,45 333,08 23,60 149,48 126,00 23,48 160,00

303

(millió hl) 2012/2013 160,00 157,50 13,50 331,00 24,20 147,80 125,00 22,80 159,00

A szőlő- és bortermelés helyzete Magyarországon Hazánkban a szőlőtermelés területi hatékonysága alacsony, hektáronkénti hozama elmarad a fejlett országokétól. Az alacsony átlaghozamok jelentős különbségeket takarnak, és nagy termésingadozással párosultak. Az ültetvények fajtaösszetétele nem igazodik a piachoz. Az összefogásra képtelen termelők nem versenyképesek a világ fejlett borászataival, melyek több ezer hektáron gazdálkodásnak, ellenőrzik az alapanyag-termelést, javítják a hatékonyságot és a minőséget, és megosztják az együttműködés során keletkező jövedelmeket. Nagy-Kovács – Varga (2010) nem tartja jónak a hazai gyakorlatot. „A szőlőtermesztők, a borászok és a kereskedelmi egységek közötti kiegyensúlyozatlan erőviszonyok lehetőséget teremtettek az egyes fázisok közötti profit aránytalan megszerzésére.” A bor árából nem eléggé részesednek a termelők. A szerzők bemutatják, hogy a szőlőtermelőt az értékesítői oldalról „alulról”, a borforgalmazók irányából „felülről” jövő erős árnyomás éri, melyet a termelők az „ollóba fogott” beszerzési és értékesítési áraik alakulásában maguk is éreznek. Magyarország a bor előállítás terén jelentős lemaradást mutat. A magyar boriparban alacsony a koncentráció és minimális a külföldi tőke. A cégszerkezetet három kategória jellemzi a nagyvállalatok, a közepes méretű családi pincészetek és a kisebb borászatok (Dupcsák et al., 2011). Jelentős termeléscsökkenést okozott korábban a túlbonyolított adminisztráció. A borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendje 2013. március 8.-ától módosult. Belföldi szállítás esetén az egyszerűsített adóraktár-engedély által kitárolt vagy szállított borászati terméket, szőlőtörkölyt, borseprőt – borecet kivételével – borkísérő okmánnyal lehet szállítani. Külföldre történő szőlőmust szállítás esetén egy új szállítási okmányt kell alkalmazni. A változások a pincekönyv vezetési szabályokat is érintik. Az évi 1000 hektoliter bornál kevesebben előállító termelő pincészetek (a pincészetek többsége ebbe a kategóriába tartozik) számára könnyebbséget jelent az egyszerűsített pincekönyv vezetési szabályok bevezetése. Bozsik (2003) ismerteti, hogy az ország szőlőterületét nem szabad csökkenteni. Az ágazat helyzetét egy liberálisabb szabályozás és a minőségi termelést lehetővé tevő ültetvényszerkezet segíteni. A szőlő- és bortermelés jellemzőit a 3. táblázat szemlélteti. 304

3. táblázat Szőlő- és bortermelés Megnevezés Szőlőterület, ezer hektár Ebből: termőterület Szőlőtermés, ezer tonna Ebből: étkezési szőlő Termésátlag a termőterületen, kg/hektár Bortermelés (egyszer fejtett), millió liter

Forrás: KSH, 2012.

2011-2005 átlaga

2006-2010 átlaga

Gazdasági szervezetek

Ebből: Egyéni gazdaságok

92 -632 27

82 75 496 16

80 74 295 12

81 76 451 16

13 12 78 1

51 49 297 14

7 080

6 570

3 990

5 970

6 480

6 120

5 080

420

298

176

282

--

--

--

2010

2011

Gazdaságra nem azonosítható 17 15 76 1

A szőlőtermelés – a terület csökkenésével egy időben – jelentősen visszaesett. A visszaesés ellenére vannak jobb évek, de a tendencia komoly csökkenést mutat. Ez azért is sajnálatos, mert a vidéki foglalkoztatásban az ágazatnak korábban jelentős szerepe volt. Az adatokat az 1. ábra szemlélteti. 1. ábra Szőlőtermés változása Szőlőtermés változása 1000000 900000 800000 700000

tonna

600000 Szőlő

500000 400000 300000 200000 100000

0 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011

Forrás: KSH, 2012.

305

A kereskedelem adatait a 4. táblázat mutatja. 4. táblázat Szőlő és bor külkereskedelme Megnevezés Behozatal tonna millió Ft Kivitel tonna millió Ft

a) csemegeszőlő

2009

Szőlő 2010

2011 2009 Külkereskedelem

Bor 2010

2011

4 333a) 1 442a)

5 167a) 1 844a)

4 945a) 1 655a)

137 645 4 425

182 506 4 612

540 503 11 027

686a) 88a)

612a) 140a)

206a) 40a)

739 126 18 664

846 221 20 945

626 592 21 869

Forrás: KSH, 2012. A bor a vidék fejlesztésében is szerepet játszhat. A borturizmus segítheti a borok népszerűsítését, és helyzetbe hozhatja a családi vállalkozásokat. A borút multiplikátor hatásai javíthatnak a vidék pénzügyi gondjain (Wachtler – Nagy-Kovács, 2006). Magyarország lédigbor exportjának több mint fele Németországba jutott, de jelentős felvevő országok Csehország és Szlovákia is. A palackosbor export Szlovákia, Csehország, az Egyesült Királyság, Lengyelország és Oroszország felé jelentős. A lédigbor import 55%-a Olaszországból jön, a palackosbor importban Németország, Olaszország, Spanyolország és Franciaország játszik fő szerepet. A hazai fogyasztás folyamatosan csökken. A fehér asztali és fehér tájborok értékesített mennyiségét a 2., 3. ábrák szemléltetik.

306

2. ábra A belföldön Atermelt fehér asztali borok értékesített mennyisége belföldön termelt fehér asztali borok értékesített mennyisége 40

35

30

ezer hl

25

2011

20

2012

15

10

5

0 jan.

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

Forrás: AKI, PÁIR, 2013. 3. ábra A belföldönA termelt fehér tájborok értékesített belföldön termelt fehér tájborok értékesített mennyiségemennyisége 18

16

14

12

ezer hl

10 2011 2012

8

6

4

2

0 jan.

febr.

márc.

ápr.

máj.

jún.

júl.

Forrás: AKI, PÁIR, 2013.

307

aug.

szept.

okt.

nov.

dec.

Az árak folyamatosan emelkednek, ez a tendencia érvényes 2013-ra is. Az asztali és tájborok értékesítési ára 20 százalékkal emelkedett 2013 első két hónapjában az egy esztendővel korábbihoz viszonyítva. A fehérborok ára 22 százalékkal, a vörös és rozé boroké átlag 20 százalékkal nőtt. Magda – Gergely (2004) egységes arculattal rendelkező borvidékek kialakításának szükségességére utal. Új szervezeti kereteket kellene létrehozni, de a termelők egymás iránti nagyfokú bizalmatlansága ezt lehetetlenné teszi. A felemelkedésre más út, pedig nincsen. A borszőlőtermelés főbb adatait 2005-2011 évekre vonatkozóan az 5. táblázat ismerteti. 5. táblázat A borszőlőtermelés költsége és jövedelme (meghatározó árutermelő gazdaságok átlaga) Sorsz. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Megnevezés Termelési érték Értékesítési átlagár Közvetlen állami támogatás Termelési költség összesen Fedezeti hozzájárulás Ágazati eredmény A főtermék önköltsége Átlaghozam Átlagos ágazati méret Átlagos főtermékkibocsátás

Mértékegység HUF/ha HUF/t

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

312 206 47 834

576 984 68 390

769 490 87 207

659 571 62 102

533 952 52 400

500 565 80 638

302 518 80 659

HUF/ha

65 519

64 784

63 689

78 744

87 048

107 331

136 488

HUF/ha

507 903

496 314

563 047

542 053

548 066

565 116

608 298

HUF/ha HUF/ha

220 610 -195 698

478 565 80 669

645 119 206 443

522 563 117 518

420 282 -14 114

373 282 -64 551

680 973 194 220

HUF/t t/ha

98 485 5,20

66 269 7,79

69 696 9,04

57 946 9,37

64 550 8,51

116 001 4,88

83 526 7,28

ha/üzem

16,11

12,41

12,56

7,60

7,12

7,67

8,67

t/üzem

83,09

92,94

100,58

70,90

60,41

37,38

63,11

Forrás: Tesztüzemi ágazati adatok alapján az AK Ágazati Ökonómiai Osztályán készült számítások

Az elmúlt hét év átlagát tekintve egy hektárra 46 355 Ft ágazati eredmény realizálódott, ami megmagyarázza az ágazat mélyrepülését. Az átlagos ágazati méret a meghatározó árutermelő gazdaságoknál 16,11 hektár/üzemről 8,67 hektár/üzemre csökkent. A folyamatok a világtendenciákkal ellentétesek. Következtetések és javaslatok Hazánkban az ágazat helyzete kritikus, export helyett jelentős mennyiséget importálunk. A borfogyasztás csökken, a marketing tevékenység nem elégséges. Az átlagos vagy átlag alatti 308

gazdaságok a kedvezőbb eredmény elérése érdekében a kiemelkedő minőség elérésére kell, hogy törekedjenek. A szőlő- és borgazdaság gazdasági szerepén túlmenően kulturális, gasztronómiai és társadalmi szerepet is betölt. A világ borpiaca túlkínálattal és a hatalmas kereskedelmi láncok növekvő erejével jellemezhető. Előtérben vannak a nagy borászatok, melyek azonos minőséget, nagy tételben tudnak szállítani, és márkanévvel rendelkeznek. Az ágazat adminisztrációja – még az új szabályozást figyelembe véve is – túlbonyolított, a túlszabályozottság leépülést eredményez. Az ágazat foglalkoztatói

szerepe

jelentősen lecsökkent,

az

alacsony termésátlagok

ráfizetést

eredményeznek. A feketegazdaság elleni fellépés megszüntette a „kaláka” munkát, a vagyonbiztonság hiánya további problémákat okoz. Úgy gondoljuk, hogy hazánk csak átgondolt stratégia megvalósítása és termelői összefogás (klaszter szerveződés) esetében veheti fel a versenyt, hiszen az import borok egyre nagyobb konkurenciát jelentenek. Fontos feladat lenne az öntözés – ahol megvalósítható – hiszen ez csökkentené a kockázatokat és növelné a termésátlagokat. Forrásmunkák jegyzéke (1) AKI PÁIR (2012): Borpiaci jelentések. XVI. évf. 1-14. sz., XVIII. évf. 1-4. sz. – (2) Barócsi Z. – Deme P. – Marselek S. (2012): Szőlő- és bortermelésünk helyzete, fejlesztési lehetőségek. XXXIV. Óvári Tudományos Nap, Mosonmagyaróvár, 124-130. p. – (3) Barócsi Z. – Wachtler I. – Pálinkás I. (2008): A magyarországi szőlő- és bortermelés értékelése. XI. Nemzetközi Tudományos Napok, KRF Gyöngyös, 304-311. p. – (4) Béládi K. – Kertész R. (2012): A főbb mezőgazdasági ágazatok költség- és jövedelemhelyzete 2010. AKI Budapest, 1-141. p. – (5) Bozsik N. (2003): Az agrártermelés versenyképessége. In: ÉszakMagyarország agrárfejlesztésének lehetőségei (szerk.: Magda S. – Marselek S.) Agroinform Kiadó, Budapest, 39-54. p. – (6) Dupcsák Zs. – Kerek Z. – Marselek S. (2011): Szőlő- és bortermelés 2011 évi kilátásai. Őstermelő, gazdálkodók lapja, 15. évf. 2. sz. 61-65. p. – (7) Kerek Z. – Ambrus A. – Marselek S. (2008) A vidékfejlesztéshez és agrártermeléshez kapcsolódó néhány új feltétel szükségessége, a korábbi szemlélet átértékelése. MAG Kutatás, fejlesztés és környezet, 1-16. p. – (8) Központi Statisztikai Hivatal (2012) Magyar Statisztikai 309

Évkönyv, Budapest, 1-503. p. – (9) Magda S. – Gergely S. (2004): A Mátrai borvidék szőlőbor vertikumának fejlesztési stratégiája. Gazdálkodás, 11. különkiadás, 1-56. p. – (10) NagyKovács E. – Varga T. (2010): Ártranszmisszió a szőlő-borvertikum piaci szereplői között. XII. Nemzetközi Tudományos Napok, Gyöngyös, 528-535. p. – (11) Wachtler I. – NagyKovács E. (2006): A borturizmus az Észak-magyarországi régióban. Gazdálkodás, 50. évf. 15 különkiadás, 70-81. p. Név: Barócsi Zoltán, főiskolai tanár Munkahely: Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös Levelezési cím: [email protected] Név: Deme Pál, főiskolai tanár Munkahely Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös Levelezési cím: [email protected] Név: Marselek Sándor, egyetemi tanár Munkahely Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös Levelezési cím: [email protected]

310

VÁLTOZÁSOK ÉS TENDENCIÁK AZ AGRÁRTERMELÉSBEN DUPCSÁK ZSOLT – KEREK ZOLTÁN – MARSELEK SÁNDOR Kulcsszavak: Beruházás, foglalkoztatás, eredmény, oktatás, szövetkezetek ÖSSZEFOGLALÁS Az átalakuló európai agrár- és vidékpolitika a mezőgazdaságot, illetve az élelmiszergazdaságot átfogó összefüggés rendszerben többfunkciós, organikus rendszerként kezeli, amelyben a termelés mellett egyenrangú szerepet kap a természeti környezet védelme, a vidék népességmegtartó képessége, értékeinek megőrzése, fenntartása és fejlesztése. A nemzetközi versenyképesség és fenntarthatóság (környezetvédelem, kőolajár stb.) szempontjából a jövőben egyre fontosabb szerepe lesz a szállításnak, hűtésnek és egyéb logisztikai kérdéseknek. A koncentráció, a specializáció, a feldolgozás és a kereskedelem regionalizációja Magyarországon a jövőben még erősebben érvényesül, erre fel kell készülnünk. Agrártermelésünkben jelentős változások történtek az elmúlt években, és az átalakulási folyamatok még nem fejeződtek be. A mezőgazdasági termelés a koncentráción kívül más egyéb szempontokból is az ellátási lánc legkiszolgáltatottabb pozíciójában van. A vidékfejlesztésben a mezőgazdaság által vállalható szerep egyrészt a szabályozási környezettől függ, másrészt attól, hogy ebben a környezetben a mezőgazdaság mennyire képes erőforrásait mozgósítani és hatékonyan felhasználni. Az integráció fontos eszköze lehet a termékpálya különböző szakaszain tevékenykedő gazdasági szervezetek összefogásával, az agrártermékek versenyképessége előmozdítása révén, a jövedelmezőség növelésének. CHANGES AND TRENDS IN AGRICULTURAL PRODUCTION Keywords: Investment, employment, result, education, cooperatives SUMMARY Within the framework of the European agricultural and rural development policies, now undergoing a transformation, agriculture, or food economy is being considered as a multifunctional, organic system, and within the wider context of this overall system, the protection of the natural environment, the capability of the region to preserve local population, the maintenance and development of local values are all factors playing an 311

equally important role as production itself. Transport, cooling and other logistic issues will have an ever increasing influence on the international competitiveness and on sustainability (environmental protection, crude oil prices etc.). Concentration, specialization and regionalization of the processing and trade will further increase in Hungary in the future, and need to be addressed. Agricultural production has been affected by major changer lately and this process is not finished yet. Concerning concentration and other aspects it is the agricultural production that is in the most exposed position in the supply chain. The role agriculture may play in rural development depends on the environment of regulation, on the one hand and on the question to what extent agriculture is capable of mobilising its resources and exploiting them in an effective way in this environment, on the other. Integration may constitute an important tool of the increase in profitability by means of the collaboration of economic organisations operating in diverse sections of the product channel, due to the promotion of the competitiveness of agricultural products. Bevezetés Az agrártermelés a vidék fejlődésének alapja. Ezt napjainkban kezdik újra felismerni, de a rendszerváltás utáni téves elképzelések (az agrárszféra lebecsülése) hatalmas károkat okoztak vidéken. Az agrár-élelmiszergazdaság visszaesése segítette beilleszkedésünket az EU-ba, és munkaerőt szabadított fel, melynek felhasználásával – az elképzelések szerint – külföldi tőkével hatékonyabb ipari termelés valósulhat meg. Az elképzelés jelentős mértékben visszavetette a foglalkoztatást, és kilátástalan helyzetbe hozta a vidéki területek nagy részét. A gazdasági világválság lecsökkentette a tőkebeáramlást, és tovább fokozta a problémákat. Hazánk a víz és a föld tekintetében komparatív előnnyel rendelkezik, ezt kellene kihasználni. Egy jól működő nemzetgazdasági szerkezetben az agrár-élelmiszeripar arányát növelni kellene, ez vidéki munkahelyeket is jelentene. Ehhez csatlakoznak a vidékstratégia elképzelései: -

fenntartható táj- és természeti erőforrás gazdálkodás,

-

föld és birtokpolitika,

-

helyi gazdaságfejlesztés és élelmiszerbiztonság,

-

a környezet megóvása.

312

Mindehhez növelni szükséges az öntözött területek arányát és meg kell szervezni a modern szövetkezeti gazdálkodást. Az agrároktatás és -képzés újraszervezése elengedhetetlen, hiszen a gazdálkodók zöme elemi ismeretekkel sem bír. Az agrárgazdaság teljesítménye A magyar agrárgazdaság a 2011-es évet sikeresen zárta a mezőgazdasági kibocsátást figyelembe véve. Az agrobiznisz a nemzetgazdaság stratégiai jelentőségű szektora. Kemény et al. (2012) számításai szerint ugyanis „az agrárgazdaság és a hozzá szorosan kapcsolódó ágazatok együttes súlya a kibocsátásból 15,5 – 15,8 százalékkal, a GDP-ből 11,2 – 11,6 százalékkal, a foglalkoztatásból 14,0 – 14,4 százalékkal részesedik.” 2011-ben a mezőgazdasági hozzájárulás a nemzetgazdasági GDP-ben 3,2%-ról 4,6%-ra nőtt. Ez a teljesítmény tette lehetővé a nemzetgazdaság megnövekedett teljesítményét, a növekedés súlypontja a mezőgazdasághoz került. Az ágazat kibocsátása 2011-ben 2 168 milliárd forint volt, de az előzetes adatok szerint folyó alapáron 2012-ben ezt is meghaladta, 2 229 milliárd forintot teljesítve. A 2011-es év a termékek volumenét tekintve is sikeres volt, de az eredményt a jelentős áremelkedés is segítette. 2012-ben volumencsökkenés volt az előző évhez képest, de az emelkedő mezőgazdasági termelői árak ezt ellensúlyozták. A két alaptevékenység, a növénytermesztés és a kertészet, illetve az állattenyésztés kibocsátásának aránya 2011-ben 64,9 -35,1 százalék volt, ami 2012-ben 62-38 százalékra változott. Az állattenyésztés arányának növekedése a növénytermesztés erős volumencsökkenésének következménye. Mindkét évben kedvező fejlemény a foglalkoztatás szerény növekedése és a javuló mezőgazdasági és külkereskedelmi mérleg. A mezőgazdasági termelés volumene 2011-ben az előző évhez képest 10 százalékkal nőtt, főleg a növényi termékek termésnövekedése miatt. Az állattenyésztés is 1,5%-os volumennövekedést mutatott, és hosszú idő után az élelmiszeripar is 3,1%-os volumenbővülést ért el. A mezőgazdasági termékek termelő árszínvonala 17 százalékkal emelkedett. Az arányokat az 1. táblázat szemlélteti.

313

1. táblázat Az agrárgazdaság aránya a nemzetgazdaságban A mezőgazdasága) részaránya Év

2007 2008 2009 2010 2011*

a foglalkoztatásbanb) % 4,7 4,4 4,6 4,5 4,9

a bruttó hazai a termék beru(GDP) házástermelésban ben folyó áron, % 3,6 4,0 3,4 4,6 2,9 5,6 3,2 4,7 4,6 5,6

Az élelmiszeripar részaránya a foglalkoztatásbanb) %

a bruttó hazai termék (GDP) termelésben

3,4 3,3 3,5 3,3 3,3

1,9 2,0 2,1 1,9 --

Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, ital, dohányáru

a beruházásbane)

Részaránya a foaz gyaszextásband) portbanc) folyó áron, % 3,2 24,2 6,3 2,5 24,8 6,7 2,5 24,6 7,2 2,7 24,1 6,9 3,3 -7,2

a) Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat ágba sorolt gazdasági szervezetek. b) A munkaerő-felmérés adatai. c) A Szabványos Nemzetközi Kereskedelmi Osztályozás (SITC) szerint. d) A háztartási javak rendeltetése (COICOP) szerinti hazai fogyasztás kiadásaiból. e) Számított adat. * Előzetes adat

külkeres kedelmi forgalmának egyenlege, milliárd Ftc) 360,5 373,4 348,4 464,2 585,7

Fogyasztói árindex előző év = 100,0 élelmiszer

összesen

111,5 110,2 104,4 103,2 106,6

108,0 106,1 104,2 104,9 103,9

Forrás: KSH, AKI

A sikerekhez a teljes vertikum jó működése szükséges, versenyképes mezőgazdaság ma már nem lehetséges versenyképes feldolgozás, kereskedelem, oktatás-kutatás, innováció és az ezt kiszolgáló jogi szabályozás nélkül (Magda S. – Marselek, 2011). Felértékelődött a logisztika szerepe is. Az iparszerű agrártermelési modell a világ fejlett mezőgazdaságú országaiban a II. világháború után terjedt el. Az olcsó inputok (energia, kemikáliák) és a hibridizáció eredményeinek felhasználása robbanásszerű fejlődést eredményezett, jelentős terméktöbbletet produkált, sok esetben a környezet túlzó veszélyeztetésével. Az agrártermelés fejlődése ma már minden fejlett országban meghaladta az iparszerű termelés időszakát, és két egymást kiegészítő modell jött létre (Buday-Sántha, 2010). A leginkább perspektivikus és elterjedt az integrált termelési modell, de fokozatosan növekszik az ökológiai termelési modell szerepe is. A kialakult rendszer nem kedvez a foglalkoztatásnak, a munkaigényes ágazatok szerény aránya és az iparszerű növénytermesztés támogatása miatt. Magda S. – Magda R. (2009) javasolják, hogy „csak abban az esetben kapjanak a vállalkozások támogatást, ha az abban résztvevők képesek olyan integrációt kialakítani, amelyben tőkearányosan, de biztonsággal mindenki részesedik az elért eredményből.”

314

Hazánk az elmúlt időszakban jelentős támogatást kapott az EU-tól, amihez egyre csökkenő nemzeti támogatást adott (1. ábra). 1. ábra Az agrár és vidékfejlesztési támogatások forrásai (milliárd forint) Az agrár és vidékfejlesztési támogatások forrásai (milliárd forint) 700

600

500

400

Nemzeti Közösségi Összesen

300

200

100

0 2007

2008

2009

2010

2011

Forrás: Fazekas, 2012. A 2011-es év a korábbi időszakhoz viszonyítva bruttó kibocsátás tekintetében jelentős növekedést mutat. A konkrét számok a 2. táblázat alapján tanulmányozhatók. 2. táblázat A mezőgazdasági termékek bruttó kibocsátása

Megnevezés

2007

2008

2009

2010

2011

millió Ft, folyó áron

Növénytermesztés 979 289 1 170 905 901 595 955 996 1 338 610 és kertészet Állattenyésztés 568 127 644 812 598 999 599 870 698 519 Mg-i szolgáltatás 86 358 110 264 99 816 93 554 95 425 Nem mg-i 47 078 46 695 40 542 35 170 36 635 másodlagos tevékenység Mg-i kibocsátás 1 680 852 1 972 676 1 640 952 1 684 594 2 169 189 összesen

Forrás: KSH, 2012.

315

2011/2010 (%) folyó- változatlan áron áron 140,0

116,8

116,4 102,0

101,5 100,0

104,2

102,0

128,8

110,1

A minőségi termék-előállításon túlmenően napjainkban jelentősek a nem mezőgazdasági célú termék-előállítási törekvések (energiaültetvény) és változnak azok a termesztéstechnológiai eljárások, amelyek alapvetően meghatározzák a mezőgazdaság erőforrásainak (föld, munka, tőke) kihasználását és társadalmi hasznosságát (Szűcs, 2005). A fenntartható agrárgazdaság elképzeléseinek megvalósításához arra kell törekedni, hogy olyan mezőgazdasági gyakorlat terjedjen el, amely az erőforrások fenntartható használatán, a környezeti és természeti értékek megőrzésén, a vidéki táj értékeinek megóvásán és minőségi termékek előállításán alapszik (Pummer, 2003). Az ökonómiai- és hatékonyság-értékelés általában üzemi orientáltságú, ezért az extern költségekkel a kalkulációk nem számolnak. A mezőgazdaság környezet- és természetkárosító hatása, a pazarló energiafelhasználás, az erózió, a defláció, a talajsavanyodás, a talajpusztulás problémái, a genetikai alapok beszűkülése, a biodiverzitás csökkenése, a víz elszennyeződése nem jelenik meg a termékek költségében. Az egészséges termék, az élhető környezet, a biotópok megvédése, a tiszta víz, a fenntartható termelés, hasonlóképpen nem, vagy csak részben jelenik meg az ökotermékek árában. Adott gazdaság nyereséges vagy veszteséges voltának megítélése tehát nem elégséges, hanem az eltérő mezőgazdasági termelési módok társadalmi szintű hasznosságát is értékelni kell. Ennek figyelembevétele esetén is be kell látnunk, hogy az integrált és ökológiai gazdálkodás életképességét ma alapvetően rövid távú ökonómiai versenyképessége és hatékonysága dönti el. Ma ugyanis a környezetet ért károkat (víz-, talaj-, levegőszennyezés) még, ha számszerűsíthetők lennének is – akkor sem lehetne az adott technológiát terhelő önköltségnövelő tényezőként figyelembe venni, és az árban érvényesíteni. Tehát az integrált és ökológiai gazdálkodásnak önmagában is versenyképesnek és hatékonynak kell lennie, vagy államilag szükséges támogatni a pozitív externális hatások fenntartása érdekében (Abayné – Fábián, 2007). Az ország gazdaságát három nagy pillérre lehet építeni, de ezek egyensúlyát meg kell tartani. Ezek a versenyszféra, az állami szféra és a szövetkezeti szféra. A tőke túlsúlya arra kényszerítette az államot, hogy a vidéken élő öngondoskodásra képtelen millióktól vonja meg az ellátást. Vissza kell állítani a szövetkezeti szféra arányos súlyát, hogy a vidékgazdaság működjön (Róna, 2009). Magyarországnak vissza kell állítani az agrár-élelmiszertermelést, ez a vidék fejlődésének kulcsa. Természetesen a termelékenységen javítani kell. A mezőgazdaság nálunk nem hasznosul a következményes szakaszokon olyan kedvező hatásfokkal, mint az Európai Unióban. Érdemes lenne a további kutatások során erre a stratégiai fontosságú kérdésre 316

nagyobb figyelmet szentelni. Célszerű lenne rámutatni azokra a strukturális tényezőkre, amelyek a jelenlegi lemaradást okozzák, ide értve a vállalkozási méretstruktúrából adódó következményeket is. A jövő lehetőségeit a ma beruházásai adják. Ezen a téren – főleg az állattenyésztés terén – komoly hiányosságaink vannak. A beruházások 2011-ben növekedtek, de elmaradnak a kívánatostól (3. táblázat). 3. táblázat A beruházások teljesítményértéke ágazatok szerint*

(folyó áron)

Ágazat

Nemzetgazdaság összesen

2007 2008 TEÁOR ’03 szerint Összes beruházás

2009

Teljesítményérték: millió Ft 2010 2011+)

TEÁOR ’08** szerint

3 463 699

3 493 769

3 094 776

3 281 703

3 198 228

Ebből: Agrárgazdaság

228 127

234 741

275 124

226 241

263 568

Mezőgazdaság

105 672

139 804

191 144

128 600

151 274

10 404

9 169

6 812

8 044

7 447

112 052

85 768

77 168

89 597

104 847

Erdőgazdálkodás Élelmiszeripar

+) Előzetes adat. * A 4 fő feletti vállalkozások, valamint valamennyi a költségvetési, társadalombiztosítási és a megfigyelésbe bevont nonprofit szervezetek adatai. ** EU rendelet előírása alapján 2008. január 1-jétől az új Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszert (TEÁOR ’08) kell alkalmazni.

Forrás: KSH, 2012.

Fazekas (2012) szerint nagy szórás tapasztalható a különböző típusú vállalkozások beruházási mutatószámainál. A beruházásokat a legnagyobb mértékben a szántóföldi növénytermesztők, a tejtermelők és a szőlő-, bortermelők növelték. A gyümölcstermelő és vegyes gazdaságoknál stagnált a beruházás, ugyanakkor jelentősen visszaesett a húsmarha-, juh-, sertés-, valamint baromfitartóknál. A beruházásokat továbbra is nagyobb mértékben indukálják a növénytermesztéssel összefüggő tevékenységek. A mezőgazdaság beruházásait vizsgálva különösen az egyéni gazdaságok elmaradása jelentős, a bruttó beruházás alakulását (egy adott évben a befektetett eszközök állományának növelésére fordított pénzösszeg) a 2. ábra mutatja.

317

2. ábra Az egy hektárra jutó bruttó beruházás nagysága az egyéni és társas gazdaságoknál (2005-2011)

Az egy hektárra jutó bruttó beruházás nagysága az egyéni és társas gazdaságoknál (2005-2011) 140

120

ezer forint/hektár

100

80 egyéni társas 60

40

20

0 2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

Forrás: AKI Tesztüzemi rendszer, 2012. Az egyéni gazdaságok beruházási hajlandósága különösen gyenge, ez vagyonfelélésre utal. Összességében a beruházási hajlandóság szerény növekedést mutat. A mezőgazdaság teljesítményét jól jellemzi a nettó hozzáadott érték (bruttó hozzáadott érték összege az amortizációval csökkentve) változása. A bruttó hozzáadott érték a gazdaságok által létrehozott kibocsátás (termelési érték) és a termelés során felhasznált termékek, szolgáltatások értékének (folyó termelő felhasználás) különbsége. A társas gazdaságok eredményei jelentősen meghaladják az egyéni gazdaságokét (3. ábra). 3. ábra Az egy hektárra jutó nettó hozzáadott érték változása (2011-es árakon) Az egy hektárra jutó nettó hozzáadott érték változása (2011-es árakon)

450

400

Nettó hozzáadott érték ezer Ft/ha

350

300

250 társas egyéni

200

150

100

50

0 2001

2002

2003

2004

2005

2006

Forrás: AKI Tesztüzemi rendszer, 2012.

318

2007

2008

2009

2010

2011

Úgy tűnik, hogy a mezőgazdaság eredményei jobbak, mint az élelmiszeripar eredményei. Az élelmiszeripar privatizációja sok esetben, üzemek felszámolását eredményezte (tejipar, húsipar, konzervipar, cukoripar stb.). Az ágazat ma is gyengélkedik (4. ábra). 4. ábra A mezőgazdasági és élelmiszeripari társas vállalkozások adózás előtti eredménye (2002-2011)

A mezőgazdaság és élelmiszeripari társas vállalkozások adózás elötti eredménye (2002-2011) 140

120

100

milliárd forint

80

Mezőgazdaság

60

Élelmiszeripar

40

20

0 2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

-20

Forrás: AKI Tesztüzemi rendszer, 2012. Agrártermelés és vidék kapcsolata A vidék és a mezőgazdaság elválaszthatatlan, bár a mezőgazdaság a vidékfejlesztésnek és a vidékgazdaságnak csak egy szelete az ipari termelés, a szolgáltatás és egyéb tevékenységek mellett. A magyar mezőgazdaság a nemzetgazdaság egyik meghatározó ágazata a fokozatosan csökkenő részesedés ellenére is. A vidékgazdaságot segíti és további előnyöket jelent:  a lakosság többségének szeretete és kötődése a mezőgazdasági tevékenységhez,  a magas színvonalú oktatási és kutatási háttér,  a hatósági feladatokat végrehajtó színvonalas intézményrendszer,  a megfelelő és egyre javuló logisztikai háttér. A felsorolt területeken az utóbbi időben komoly gondokkal találkozunk. Oktatási rendszerünk a váltás nehézségeivel küszködik, a szakmunkásképzés színvonala esett, a képzés és a munkahelyi kereslet sok esetben nem találkozik. A lakosság csak bizonyos területeken tud megfelelő mezőgazdasági tevékenységet végezni, túlsúlyba került a növénytermesztés, alapanyag termelőkké váltunk. A kutatásra fordított összegek nem elegendők, az innováció és a kutatás helyzete nem éri el a kívánt szintet. A hatóságok sok esetben túlzottan bürokratikus

319

szabályozást vezettek be, nem a termelő nevelése a cél, hanem a büntetés (Marselek – Módos, 2010; Marselek et al., 2012). A problémák ellenére a 2011-es év sikeres volt, a mezőgazdaság javuló teljesítménye és a jövedelmezőség növekedése jellemezte. Kedvező fejlemény a beruházások és a foglalkoztatás növekedése, valamint a javuló mezőgazdasági és élelmiszeripari külkereskedelmi mérleg. A kivitel és behozatal termékszerkezete ma sem ideális, és kedvezőtlen az állattenyésztés alacsony aránya. A munkahelyteremtés további intézkedéseket kíván, növelni kell a munkaigényes ágazatok súlyát. Az élelmiszeripar teljesítményét az export határozza meg, a belföldi kereslet és értékesítés csökkent, az ágazat ma is gyengén teljesít. Támogatások nélkül a növénytermesztés ellehetetlenülne, hazánkban meghatározók az EU támogatásai. Az egy hektárra jutó nettó hozzáadott érték 2011-ben az egyéni és társas gazdaságoknál is jelentősen növekedett, a termelési érték arányos jövedelmezőség, az egyéni gazdaságoknál kiugróan magas volt. Előzetes adatok szerint a 2012-es év eredményei is kedvezők, a volumencsökkenést ellensúlyozta az árnövekedés. Napjainkban előtérbe került a környezetkímélő és fenntartható agrártermelés. A fenntartható agrárgazdaság a helyi termelést, piacot célozza meg, és a helyi feldolgozás multiplikátor hatásait használja ki, így kapcsolódik a vidékfejlesztéshez és a népességmegtartáshoz. Amikor helyi döntéseket hozunk, figyelembe kell venni a népmozgalom, a foglalkoztatottság, a környezet és a multifunkcionális mezőgazdaság szempontjait, sok más egyéb szempont mellett. Oktatás, kutatás, foglalkoztatás és integráció A hazai agrártermeléshez jók az ökológiai adottságok, de ennek előnyeit csak fejlett technológiai eljárások felhasználásával tudjuk kihasználni. Magyarország a rendszerváltás utáni agrár átalakításban szembement a világtendenciákkal, amiért nagy árat fizettünk (dekoncentráció, üzemméret csökkenés, a vertikumok feldarabolása, szakember kiáramlás a termelésből, tőke kivonás stb.) Gazdag (2012) szerint az egészséges élelmiszer, a környezetbarát technológia ma már tudományos hátteret igényel, vagyis szaktudást, modern technológiát, komoly tőkebefektetést feltételez. Ez a versenyképesség alapja. A hazai közbeszédben agrár túlképzésről beszélnek. A statisztikai adatok ezt nem igazolják, sőt a csökkenő beiskolázási adatok rövidesen súlyos agrárszakember-hiány lehetőségét vetítik előre (Lakner, 2012). Korábban a hazai főiskolák,

320

egyetemek és kutatóintézetek a K+F tevékenység részesei voltak, mára ez megváltozott. A hazai elképzelések nem követik a nemzetközi trendeket. Napjainkban a tudás felértékelődik. A dinamikusan fejlődő országokban a humántőke az egyik legmeghatározóbb gazdasági tényező, melynek állapota a versenyképesség alapja. A prosperáló országok éppen ezért különös figyelmet fordítanak az oktatás, ezen belül a felsőoktatás versenyképességére. A képzés fontosságát a statisztika is megerősíti. Magyarországon a felsőfokú végzettséggel rendelkezők alacsony hányada marad munka nélkül. A hazai felsőoktatás csak változtatások esetén lehet eredményes. A változtatásokat a felvett hallgatók gyengébb felkészültsége és motiváltsága, és a munkahelyek elvárásai indokolják. Sajnos a felsőoktatásba jelentkező hallgatók felkészültsége jóval gyengébb, mint a korábbi években. A diákok kevésbé érett személyiségek, mint korábban (10-15 évvel ezelőtt). A középiskolák többségében nem elég hatékonyan követelik meg a következetes, kitartó munkát és az oktatás tömegesedése is rontott a helyzeten. Az oktatók anyagi és erkölcsi megbecsülése gyenge, ami kontraszelekciót vált ki. Az oktatás vizsgálatánál nagy jelentőségű a területi különbségek vizsgálatának problémája. Abban az esetben, ha a felsőoktatás az eddigieket is meghaladóan, döntően Budapestre és 1-2 nagyvárosra koncentrálódik, akkor az értékteremtő tudás hiányából adódóan, nem valósítható meg a felzárkózás, hanem csak további leszakadás várható, a vidéki térségekből való elvándorlás mellett. A feladat – a vidék agrártermelésének és élelmiszer feldolgozásának helyreállítása és fejlesztése – csak képzett szakemberek közreműködésével képzelhető el. Újra kell építeni a korábban háztájinak nevezett gazdaságot, az ehhez szükséges szakemberek képzése is az agrár felsőoktatás feladata. Rendkívül kedvezőtlen, hogy a mezőgazdaság elhúzódó válsága a mezőgazdasági munkát a vidéken élő fiatal korosztály körében oly mértékben leértékelte, hogy ezt a szakmát kevesen választják (Buday-Sántha, 2011). A hatékonyság növelése érdekében kutatási prioritásokat lehet meghatározni, melyek főként műszaki, logisztikai és informatikai fejlesztések lehetnek. Kiemelhetők a következő témakörök: -

Az importált gépek hazai használati értékének meghatározása;

-

A hazai gépesítési technológiák optimalizálására irányuló műszaki – gazdasági kutatások (pl. öntözésvezérlés növényi mutatók alapján, szárítási megoldások bioenergetikával);

321

-

A gépi műveletek és beruházások műszaki – ökonómiai kutatása, az intenzifikálás költsége és az elérhető hozamnövekedés közötti vizsgálatok;

-

A precíziós és területgazdálkodás fejlesztésére irányuló műszaki kutatások (pl. a távérzékelésre, terepi térorientált mérésekre alapozott technológiák kialakítása);

-

A káros környezeti hatások csökkentésére irányuló kutatások (pl. talajkárosodás, növényvédelem szóródásának csökkentése, a gáz-, por-, hang-, szag-, szennyvízemissziók csökkentése);

-

Informatikai fejlesztések a termelés érdekében (pl. műveletirányítás);

-

Új, hatékony együttműködési formák kialakításának lehetőségei, hatásai;

-

Új logisztikai megoldások kutatása (tárolás, csomagolás, szabványosítás);

-

A piactudatos mezőgazdasági technológiafejlesztés érdekében végzett kutatások (hungarikumok, tömegtermékek, zöldség-, gyümölcstermelés, állattenyésztés versenyképességének javítása);

-

A melléktermékek és hulladékok hasznosítására irányuló kutatások (a talajerőgazdálkodás, takarmánycélú hasznosítás műszaki feladatai);

-

Műszaki kutatások a bioenergetika területén.

A munkaerő-felmérés adatai szerint a 2011-ben foglalkoztatott 3,8 millió főből a mezőgazdaságban, vad- és erdőgazdálkodásban, valamint a halászatban a foglalkoztatottak 4,9%-a 185,1 ezer fő dolgozott. Az előző évhez képest ez 8%-os bővülést jelent. Vidéken jelentős az ún. agrobiznisz súlya. Az agrobiznisz aránya a nemzetgazdaságban a foglalkoztatottakat tekintve 14-15%-ra tehető (Marselek et al., 2012). A helyzet javításának fő lehetősége a helyi vagy környékbeli foglalkoztatás. A foglalkoztatás vidéki növelése megítélésünk szerint az agrárszektorban lehet a legolcsóbb és a leggyorsabb. Ehhez jó esélyt ad az élelmiszer iránti kereslet emelkedése, az árnövekedés és a termelési volumen alacsony szintje, a termelési adottságok kihasználatlansága. Napjainkban vidéken dinamikus és jelentős szerkezetváltás történik. Ez a folyamat növeli a munkanélküliséget és kényszeríti a vidéki fiatalok városokba áramlását. Az okok általános társadalmi és gazdasági problémákra vezethetők vissza, az agrár tömegtermelést ma már hatékonyság és automatizáltság jellemzi, csökken a munkaerő szükséglet. A folyamat megfordításához szerkezetváltozás kell, az öntözés bővítése, a kertészet és állattenyésztés arányának növelése, a feldolgozás és értékesítés egy kézbe koncentrálása. Vissza kell állítani a tudomány, a technológia, az innováció és a mezőgazdaság közötti szerves kapcsolatot is. Nélkülözhetetlen a szövetkezeti forma újjáépítése, ahol a szövetkezet 322

szervezi a falu termelését és a termékek feldolgozásával multiplikátor hatást vált ki. A helyi piacok, és az integrátor szervezte töredék munkaerő-felhasználás is, javíthat a helyzeten. Mindezek 100 ezres nagyságrendű tartós munkahely kialakítását tehetik lehetővé, jó szervezés és állami akarat esetén. A vidéki foglalkoztatást az agrár-élelmiszergazdaság lehetőségei nem oldják meg. Fontos az ipartelepítés és a szolgáltatások megszervezése is, ehhez beruházások kellenek. A mezőgazdasági foglalkoztatás piaci alapú bővítése elsősorban stabil, kiszámítható, vállalkozásbarát környezet kialakításával, az ehhez szükséges keretfeltételek állami megteremtésével, valamint a munkahelyteremtést eredményező mezőgazdasági beruházások ösztönzésével alapozható meg (Bíró – Székely, 2012). A termelési szerkezet változtatásával főleg a nagyobb foglalkoztató képességű állattenyésztés és a kertészeti kultúrák arányának növelésével az agrártermelés értékteremtő és foglalkoztató képessége is növelhető. Forrásmunkák jegyzéke (1) Abayné Hamar E. – Fábián Gy. (2007): Az agrártermelés környezeti és közgazdasági összefüggései. Thüringisch – Ungarisches Symposium, 2007. Tagunsband (Herausgeber: B. Fritz – D. Planer), Jéna – (2) Bíró Sz. – Székely E. (szerk.) (2012): A mezőgazdasági foglalkoztatás bővítésének lehetőségei vidéki térségeinkben. AKI, Budapest, 1-121. p. – (3) Buday-Sántha A. (2011): Agrár- és vidékpolitika. SALDO Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt., Budapest, 1-377. p. – (4) Buday-Sántha A. (2010): Agrármodellek társadalmi, gazdasági és környezeti hatásai. Magyar Tudomány, 4. sz. – (5) Fazekas S. (2012): J/9230. számú jelentés az agrárgazdaság 2011. évi helyzetéről. Budapest, 1-349. p. – (6) Gazdag L. (2012): A korszerű agrárgazdaság alapja a tudomány. Gazdálkodás, 56. évf. 1. sz. 75-79. p. – (7) Kemény G. – Lámfalusi I. – Tanító D. (2012): Az agrárgazdaság nemzetgazdasági szerepe az ágazati kapcsolatok mérlege alapján. Gazdálkodás, 56. évf. 3. sz. 201-210. p. – (8) Keszthelyi Sz. – Pesti Cs. (2012): A tesztüzemi információs rendszer eredményei 2011. AKI Budapest, 1-147. p. – (9) Központi Statisztikai Hivatal (2013): A mezőgazdaság 2012. évi előrejelzése. III. évf. 1. sz. 1-11. p. – (10) Lakner Z. (2012): Túl sok agrárszakembert képzünk? Gazdálkodás, 56. évf. 1. sz. 66-74. p. – (11) Magda S. – Magda R. (2009): A globális gazdasági válság és a magyarországi agrárgazdaság kilátásai. Gazdálkodás, 53. évf. 2. sz. 112-120. p. – (12) Magda S. – Marselek S. (2011): Nemzeti kincsünk a vidék. Gazdálkodás, 55. évf. 1. sz. 76-86. p. – (13) Marselek S. – Módos Gy. (2010): Miért fontos a vidék? XII. Nemzetközi Tudományos Napok, Gyöngyös, ISBN 978-963-9941-09-0; 1-5. p. (CD lemezen) – (14) Marselek S. – Szűcs A. – Szabóné Pap H. (2012): Vidéki térségek fejlesztésének stratégiai irányai. (kézirat) 1-7. p. – (15) Pummer L. (2003): Agrárkörnyezetgazdálkodás. In: Észak-Magyarország agrárfejlesztésének lehetőségei. (szerk.: Magda S. – Marselek S.) Agroinform Kiadó Ház, Budapest, 161-170. p. – (16) Róna P. (2009): A mezőgazdaság újjászületéséről. A falu, XXIV. évf. 1. sz. 33-35. p. – (17) Szűcs I.

323

(2005): A hatékonyság javításának feltételei a mezőgazdaság erőforrásainak hasznosításában: optimumok és gyakorlati alkalmazások. Agrárgazdaságtan, Vidékfejlesztés, Agrárinformatika, Nemzetközi Konferencia, Debrecen, 1-12. p. (CD lemezen)

Szerzők adatai Név: Dupcsák Zsolt, PhD hallgató Munkahely: Károly Róbert Főiskola Levelezési cím: [email protected] Név: Kerek Zoltán, vezető főtanácsos Munkahely: Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal Levelezési cím: [email protected] Név: Marselek Sándor, egyetemi tanár Munkahely: Károly Róbert Főiskola Levelezési cím: [email protected]

324

A VIDÉKFEJLESZTÉS AKTUÁLIS KIHÍVÁSAI ÉS TAPASZTALATAI HÉVÍZ ÉS KESZTHELY TÉRSÉGÉBEN HORVÁTH KRISZTIÁN - KOCSONDI JÓZSEF - TÓTH ÉVA - LUKÁCS GÁBOR Kulcsszavak: agrárpolitika, regionális politika, területfejlesztés, településfejlesztés, szociálpolitika ÖSSZEFOGLALÁS A vizsgált térség legnagyobb ellentmondása a fejlődés és az elmaradottság, a gazdagság és a szegénység egyidejű jelenléte. A térség lehetőségeit meghatározza a Hévíz város és gyógytava köré épült európai hírű idegenforgalmi központ, a Balaton és Kis-Balaton idegenforgalmi kínálata, a kehidakustányi termálfürdő egyre ismertebb kínálata, és a sármelléki nemzetközi repülőtér lehetőségei. A vidékfejlesztés nagyon sok szakterületbe integrálódik (pl.: agrárpolitika,

regionális

politika,

területfejlesztés,

településfejlesztés,

szociálpolitika,

oktatásügy, stb.), ugyanakkor maga is integráló szakterület, azaz a felsorolt szakágakkal kölcsönös „építkező” kapcsolatban van. A falusi, kistérségi és városi erőforrások összekapcsolása a vidékfejlesztésre váró új kihívás és feladat a Hévízi és a Keszthelyi kistérségekben is. A vidékfejlesztés pozitív példákkal szolgál e téren. A két vizsgált kistérség az ország egyik csodálatos helyén fekszik. A vidéknek ma a legnagyobb kihívás a munkahelyek megteremtése. Fontos lehetőség és esély erre az, hogy a helyben termelt javak, a helyi élelmiszer a faluhoz, kistelepüléshez, vidékhez kötődjön, ott legyen szerepe a lakóközösség ellátásában. Tervezett poszteres előadásunkban vidékfejlesztéshez kötődő nyertes projektek tapasztalatait és eredményeit kívánjuk bemutatni.

325

CURRENT CHALLENGES AND EXPERIENCES OF RURAL DEVELOPMENT IN THE HÉVÍZ AND KESZTHELY MICRO REGIONS Keywords: agricultural policy, regional policy, regional development, urban development, social policy Summary The most significant contradiction the observed micro regions are facing is the developed and less developed territories and prosperity and poverty at the same time. The opportunities include the well-known touristic centre around the city of Hévíz and its Lake, the Lake Balaton and the Kis-Balaton touristic attractions, spa in Kehidakustány and the International Airport in Sármellék. Rural development integrates into many other disciplines such as agricultural policy, regional policy, regional development, urban development, social policy, education policy etc. and in the meantime it as well integrates the listed disciplines thus they are mutually interrelated. It is a challenge and objective of rural development in the Héviz and Keszthely micro regions as well to combine the resources of the villages and urban areas. Rural development has many good case studies in this respect. The two observed micro regions lays in the one most beautiful part of Hungary. The most significant challenge in rural areas is the creation of employment. This is an important possibility and chance so that the locally produced goods and food products should be provided to and used by the local community. In the poster section we aimed to introduce the results and experience of the best practises of some rural development related projects. BEVEZETÉS Munkánk során olyan projekteket kerestünk a vizsgált térségben, amelyek lehetőségeikből adódóan alkalmasak a vidéki területen élő emberek életfeltételeinek javítására, a rendelkezésre álló források integrálására, valamint érvényesítik a horizontális irányelveket is. A vidékfejlesztés egy rendkívül komplex tevékenység, ebből eredően a tervezési eljárások és módszerek alkalmazásának és megválasztásának elengedhetetlen feltétele az integrált megközelítés. Szerencsére Keszthely és Hévíz térségében erre számtalan példát találhatunk főleg az EU-hoz történt csatlakozásunkat követően. Mivel itt is igaz azonban, hogy a mezőgazdaság önállóan nem képes megoldást kínálni a vidék problémáira - különös

326

tekintettel a foglalkoztatásra - ezért a vidékfejlesztés integrált megközelítése itt még inkább hangsúlyos lehet. Megállapításunk, hogy a vizsgált térség nagyobb települései és azok „agglomerizációja” egészen jól ki tudta használni a földrajzi elhelyezkedésből származó előnyöket. A térség általános fejlődése és fejlettsége sem maradt és marad el Zala megye egészétől. A városokból a falvakba történő költözés itt sokkal kevésbé érezteti hatását, vagyis a falvak természetes fogyását még ez a máshol tapasztalható vándorlási nyereség sem csökkenti. Természetesen a falvak, illetve községek között is vannak különbségek, hiszen például Vonyarcvashegy, vagy Gyenesdiás vonzása jelentős. Ezen településeken szívesen telepednek meg vállalkozások és magánszemélyek. A térségben a legjellemzőbb gazdasági ágazat a turizmus, emellett a gazdaság másik főpillére az ipar, különösen Keszthely ipara (asztalosipari-, építőipari-, kis- és nagykereskedelmi cégek), amelynek az utóbbi évtizedben lezajlott átalakulása és megerősödése révén ez az ágazat lett a multinacionális cégek és Hévízi szállodák mellett a legnagyobb foglalkoztató. Fontos körülmény, hogy a megerősödött ipar a turizmust közvetlenül nem befolyásolja, környezetterhelése nem jelentős, és a két szektor térbeli elkülönülése és távolsága is kedvező adottság. Mind a Hévízi-, mind a Keszthelyi kistérség mai és jövőbeli húzóágazata a turizmus lehet. Az egyértelműen kijelenthető, hogy a Hévízi kistérség mai turizmusa meglehetősen egyoldalú, a gyógyturizmus kiemelkedő szerepével, néhány alternatív kínálati elem kis súlya mellett. A Keszthelyi kistérségben tapasztaltak más képet mutatnak, itt a Balaton dominanciája jelentős, de nem olyan nyomasztó, mint a Gyógy tóé Hévízen. Olyan projektet is vizsgáltunk, amely ezen kíván változtatni. A projektek tipizálásánál a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiákat, valamint a vizsgált fejlesztések pályázati anyagait vettük alapul, de nem törekedtünk a teljességre, a vidékfejlesztéshez kapcsolódó szempontokra fókuszáltunk. Elfogadtuk, hogy megfogalmazott cél csak a kistelepülésekhez kötődő KKV-k versenyképességének növelése lehet. Az ehhez vezető út pedig csak akkor lehet eredményes, ha sikerül elérni a falusi, kistérségi és városi erőforrások összekapcsolását és együttműködését. Teljesen egyértelmű következtetés, hogy rá kell 327

vezetnünk a feleket a kölcsönös érdekek, a mindkét fél számára előnyös fejlesztésekben rejlő erő felismerésére. Tény, hogy a gazdasági potenciál a falvak nagyobb részében gyenge. Alacsony a vállalkozási hajlandóság, kicsi a vállalkozássűrűség, kevés a gazdálkodó szervezet. Kivételt ez alól az a néhány község képez (Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Cserszegtomaj), amely sajátos adottságát vagy adódó lehetőségét valamilyen szinten ki tudja használni. A gazdasági potenciállal bíró települések határában zöldmezős beruházások fogadására alkalmas önkormányzati vagy magántulajdonú ingatlanok elsősorban a jó közlekedési infrastruktúrával bíró települések (Pl.: Keszthely, Hévíz, Alsópáhok, Zalaapáti) esetében jelenthetnek valódi kitörési lehetőséget. Az Európai Uniónak alapvető célja a rurális területek gazdasági és szociális körülményeinek fejlesztése a vidéki lakosság megtartása érdekében, valamint a vidéki környezet és a természeti értékek védelme és fejlesztése. A vizsgált térségben megújulást hozhat a gazdaságot és lakosságot szolgáló alapvető szolgáltatások javítása, a kistelepülések megújítása és fejlesztése, valamint a turizmus mellett a szolgáltató és a kézművesipar fejlesztése. Előtérbe kell helyezni és támogatni kell az új, innovatív és átültethető ötleteket. Nem szabad háttérbe szorítani olyan kis léptékű, helyi fejlesztéseket, amelyek helyi kezdeményezésen, helyi erőforrásokon alapulnak. Ezeket is támogatni kell, azzal a kikötéssel, hogy a helyi termékek hozzáadott értékének növelését szolgálják. Stratégiai irány a helyi kapacitásépítés a foglalkoztatás és a diverzifikáció érdekében. Ki kell emelnünk, hogy a térségben újra erősödni látszó mezőgazdasági (főleg kertészeti) termelésen belül van egy különlegesen érzékeny terület és ez a helyben előállított egyedi mezőgazdasági- illetve élelmiszeripari termékek. A falusi turizmus, a „falusi vendégasztal” szolgáltatás jelentősen növeli ezen termékek értékesítési lehetőségeit. Ez a fejlesztési irány is jó.

A kiskereskedelmet és a termelőkkel való együttműködéseket érintő feltétel, hogy javuljon az állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági helyzet, és a tevékenységek infrastruktúrája.

328

Egyértelműen szükség van a tevékenységek minőségének javítását szolgáló gépbeszerzésekre, továbbá épített és beépített technológia és infrastruktúra beruházások megvalósítására. A beruházási projektek csoportjába sorolható minden olyan projekt, melynek eredményeként – a céllal összhangban – adott termék előállítására, vagy szolgáltatás nyújtására alkalmas létesítmény jön létre. Fontos sajátossága e projekteknek, hogy a projekt eredménye különböző paraméterekkel jól kvantifikálható. BERUHÁZÁSI PROJEKT 1 Projekt címe: Keszthely térségi és balatoni helyi termékeket, hungarikumokat bemutató és forgalmazó üzlet kialakítása Keszthelyen a Sörház utcában Projektgazda: SELECTA VITAL Korlátolt Felelősségű Társaság Ez a projekt nevezhető igazi mintaprojektnek is, hiszen ebben tényleg megvalósul a vidékfejlesztési törekvések egyik fontos törekvése, a falusi, kistérségi és városi erőforrások összekapcsolása. „Tulipán” névvel olyan üzletet alakítottak ki Keszthely frekventált helyén, melyben cél a helyi termékek és hungarikumok bemutatása és forgalmazása exkluzív környezetben. A beruházás létjogosultságát alátámasztotta az a megdöbbentő tény, hogy Keszthelyen vagy Hévízen és ezen települések környékén nem volt egy „helyi” termékeket, a térségben előállított értékeket bemutató, összefogó kiskereskedelmi egység, ahol képet kaphattak az ide érkezők a térség gasztronómiai hagyományairól és kínálatáról. Az üzletben a helyi mezőgazdasági és élelmiszeripari, valamint kézműves termékek megfelelő színvonalon kerülhetnek a Magyarországot és a balatoni vidéket szerető emberekhez. Az igényesség szintjével, a finomságok harmóniájával valósítják mindezt meg a vállalkozás keretein belül. A projekt által a projektgazda védi Magyarország és a Nyugat-Dunántúl élő hagyományait, legtágabb értelemben vett nemzeti örökségünket, kultúránk értékeit. BERUHÁZÁSI PROJEKT 2 Projekt címe: „DÍNÓ” Gyermek- és Ifjúsági Kalandpark létrehozása Reziben Projektgazda: REZI-HOTEL Korlátolt Felelősségű Társaság

329

A tervezett attrakció mind az ágazati mind a térségi fejlesztési elképzelésekhez illeszkedik, konkrét problémákra, hiányokra ad választ, megfogható, számszerűsíthető eredményt hoz, viszonylag rövid idő alatt megvalósítható, tehát tökéletesen előkészített projekt. Az egész projekt vezető gondolata a „családbarát” megközelítés, ami nem pusztán marketingfogás, hanem a terek kialakítása, a választott megoldások is ezt támasztják alá. A projektelemek többsége a fő térségi vonzerőt kiegészítő témákat jeleníti meg a turisztikai kínálatban, mint például a kultúra, a szabadidő aktív eltöltése (kalandpark) és a turisztikai információ-szolgáltatás. Megjegyzés: A kulturális és rekreációs lehetőségek bővítése, a vidéki örökség megőrzése és fenntartható használata nem csak a falusi turizmus fejlesztését jelenti, hanem elengedhetetlen feltétele a vidéki lakosság életminőség-javításának is. A tervezett új szolgáltatások üzemeltetésének alapjai a partnerekkel megkötött együttműködési megállapodások, melyek biztosítják a Kft.-t a szükséges feltételek meglétéről és a szolgáltatásaink igénybe vételéről. A projekt számos előnyei között szerepelnek a turizmusra gyakorolt pozitív hatásai, hiszen megvalósulása esetén elősegíti a Nyugat-Balatoni mikrorégió turisztikai kínálatának minőségi javulását, a szezonalítás mérséklődését, és minőségi szolgáltatás révén a fajlagos költés emelkedését. A vizsgált projektek pontosan azt szolgálják, ami a vidékfejlesztés alapvető feladata, hogy helyben tartsa a vidéki népességet, számára vonzó életteret és munkakörülményeket biztosítson. Ezek esetében jól ki lehet használni a helyi erőforrásokat integrált és fenntartható módon. Mivel az agrárgazdaság jövedelmezősége romlik, ezért igen fontos, hogy a vidék lakosságának alternatív és/vagy kiegészítő jövedelmet lehessen biztosítani. A multifunkcionális vidék, a gazdasági diverzifikáció napjainkban a vidékfejlesztés egyik fő programja. A vidékijövedelem növekvő hányada tehát nem mezőgazdasági eredetű, az input és output marketing rendszerek egyre inkább integráltak, magasan fejlettek. Magyarország az Európai Unió tagjaként a közösség által meghatározott célok és keretek között valósíthatja meg vidékfejlesztési politikáját, tisztán nemzeti források hiányában tisztán nemzeti megoldások alkalmazására kevéssé kerülhet sor.

330

Alapvetés az elmúlt évtized ismeretei alapján, hogy a fenntartható vidékfejlesztés multidiszciplináris és plurális megközelítést igényel, amely figyelembe veszi az infrastruktúra, a mezőgazdasági technológiák, a környezet, az intézmények, a kapacitásnövelés, a nem agrár munkahelyteremtés és a humán tőke összefüggéseit is. Hosszabb távon a fejlődési folyamat a döntően falusias társadalom városiassá alakulását követeli meg. A vidéki lakosságnak a városi feltételekkel kompatibilis életszínvonal biztosítása érdekében, a vidéki és városi területek közötti jelentős fejlettségbeli különbségek megelőzése céljából képesnek kell válnia a munkatermelékenység növelésére. A vidékfejlesztés fő irányát is a munkalehetőségek bővítésének kell jelentenie. Ennek megvalósítása a helyi munkaerőpiacok keresleti és kínálati oldalán is erőfeszítéseket igényel. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) Irányító Hatósága a támogatások igénylésének bonyolult rendszerét alakította ki. A III. tengely intézkedéseinek egy része (IKSZT, tanyabusz) úgynevezett központi meghirdetésű volt. Ezeknél az MVH bírálta el a beérkezett támogatási kérelmeket, melyekről a forrásokat mérlegelve az Irányító Hatóság döntött. Másik részénél (mikrovállalkozások, turisztika, falumegújítás, vidéki örökség), az úgynevezett nem horizontális intézkedéseknél – alkalmazva a LEADER-megközelítést – a LEADER HACS-ok részt vettek a támogatások elbírálásában, pontozásában. A LEADER-megközelítés alkalmazása a III. tengely intézkedéseinél nem volt hatékony, miután jellemző volt, hogy nagyon alacsony pontszámot elért projektek is részesülhettek támogatásban. A térségi igények összefogásával talán változatosabbá lehet majd tenni a projektcélok körét. A turizmussal kapcsolatos legmeghatározóbb feladat a reklám- és marketing tevékenység felélesztése és hatékony fenntartása. Tudatosítani kell a potenciális belföldi és külföldi vendégekben egyaránt, hogy a térség milyen természeti adottságokkal és azokra épülő színvonalas szolgáltatásokkal várja a kikapcsolódni, és gyógyulni vágyókat nem csak Hévízen. A felszíni vizek teljesebb kihasználása (Balaton, Kis-Balaton, Zala) az előbbieken kívül szintén rejt még tartalékokat, ehhez kapcsolódóan viszont fontos feladat a megfelelő környezet további alakítása, és a szolgáltató szektor támogatása is. Probléma, hogy a pontozásnál a helyi célokhoz való illeszkedés súlya nem volt jelentős.

331

Az ÚMVP III. tengelybe tartozó intézkedések célja a vidéki térségeken élők jövedelemtermelési lehetőségeinek és életminőségének javítása a jövedelemtermelő beruházások előmozdítása által – ami ezen tengely fő fókuszpontja – és ezáltal a munkahelyek teremtése és megtartása érdekében. A program lehetővé teszi vidéki vállalkozások átfogó módon történő fejlesztését, ideértve a műszaki fejlesztést, tanfolyamok és tanácsadó szolgáltatás igénybevételét, valamint a minőségi előírásoknak való megfelelés biztosítását. Elősegíti új vállalkozások létrehozását, emeli a termékek és a szolgáltatások minőségét és hozzáadott értékét, valamint ösztönzi a vállalkozók integrációinak létrejöttét. A gazdaság diverzifikálására irányuló intézkedéseknek (mikrovállalkozások és turisztikai tevékenység fejlesztése) foglalkoztatásra gyakorolt hatása csekély, csak részben járult hozzá a gazdasági aktivitás növeléséhez. A mikrovállalkozások létrehozásának és fejlesztésének támogatása intézkedésről történt foglalkoztatás javítására irányuló célkitűzések megvalósítását kedvezőtlenül befolyásolja. Ezzel egyidejűleg a kisebb települések vonzerejének, képének javítását, a szolgáltatások színvonalának emelését szolgáló források növelése nem járul hozzá a fő feladatként megfogalmazott, a vidéki térségek lakosságának alacsony gazdasági aktivitásából, az alacsony foglalkoztatottságból és ez által alacsony jövedelmi szintből fakadó társadalmi feszültségek kezeléséhez. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK -

Az elmúlt évek vidékfejlesztési tapasztalata, hogy a kezdetekkor lelkes civil és vállalkozói szféra a rendelkezésre álló forrásokhoz képest túlzottnak ítélte meg az adminisztrációval járó költségeket, a bürokrácia útvesztőit.

-

A turizmusban helyi terméket, méghozzá márkázott terméket adó biogazdálkodás, különösen annak kertészkedési alágazata kiemelt figyelmet érdemel.

-

Kiemelt cél, hogy minden fronton, helyi igényeken alapuló, helyi tervezés valósuljon meg, lehetőleg helyi szereplőkkel, munkavállalókkal.

-

A térségben jellemző turisztikai ágak keresleti jellemzőihez kapcsolódó biotermékek megjelenése a vendég-fogadóknál, azok piaci esélyeit növeli.

332

-

Fontos a minél hatékonyabb marketing és kommunikációs kampányok tervezése, összehangolása, és az együttműködések előmozdítása.

-

A struktúraváltásban kiemelten kezelt fiatal gazdálkodóknál törekedni kell arra, hogy a vendégfogadási üzletág sikeres viteléhez szükséges támogatásokat és szaktudást is megszerezhessék.

-

A vizsgált térséget érintő LEADER Helyi Akciócsoportok tagságának összetétele: 1. táblázat

(db)

Zala Termálvölgye Egyesület Zalai Dombhátaktól a Vulkánok Völgyéig Egyesület

szervezet

non-profit

összesen

intézmény

száma (fő)

szervezet

száma (db)

egyházi

száma

mikro

tagok

lakók

vállalkozás

területén

sek

egyéni

elnevezések)

tagtelepülé-

vállalkozó

(147/2007. (XII. 4.) FVM rendelet szerinti

egyesületi magánszemély

LEADER helyi akciócsoport neve

LEADER

önkormányzati

az egyesületi tagokból

LEADER LEADER

34

31080

123

12

15

30

1

35

30

44

31024

85

0

9

15

2

30

29

Forrás: 5. számú melléklet az ÁSZ V-2010-138/2011-2012. számú jelentéshez

Szerzők: Horváth Krisztián 8360 Keszthely, Toldi u. 16/B. 83/511-720, 30/691-2342 [email protected], [email protected] Dr. Kocsondi József, egyetemi tanár Pannon Egyetem Georgikon Kar, Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék, tanszékvezető 8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. 83/545-166; 30/3369-475 [email protected] Tóth Éva, tanársegéd Pannon Egyetem Georgikon Kar, Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék, 8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. 83/545-208 [email protected]

333

Dr. Lukács Gábor, adjunktus Pannon Egyetem Georgikon Kar, Gazdasági és Társadalomtudományi Tanszék, 8360 Keszthely, Deák Ferenc utca 16. 83/545-204 [email protected]

334

KÖZGAZDASÁGI ELEMZÉSI MÓDSZEREK A TURIZMUSFÖLDRAJZBAN A VOLT JUGOSZLÁV ORSZÁGOK PÉLDÁJÁN KERESZTÜL JÁTÉKOS EDIT Kulcsszavak: Társadalmi Hatás Mutatója, turisztikai szálláshelyek koncentrációja, idegenforgalmi funkció körzeti erősségére utaló érték, nemzetközi turizmus megnyilvánuló versenyhelyzet indikátora, megnyilvánuló komparatív előny, komparatív export teljesítmény, versenyképességi mátrix. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Az 1980-as évek végétől kezdődően a szolgáltatások a világgazdaságban egyre fontosabb szerepet töltenek be. A turizmus, mint láthatatlan export fontosságát bizonyítja, hogy a Turizmus Világszervezete adatai szerint az idegenforgalom a szolgáltatás-export értékének körülbelül 29%-át realizálja. A turizmus jelentősége a világgazdaságban és az egyes nemzetgazdaságokban betöltött szerepe révén az elmúlt fél évszázadban felértékelődött. A turizmus gazdasági életben betöltött szerepét nemcsak a szolgáltatás-exportban kifejezett értékek

jellemzik,

hanem

közvetlen

és

közvetett

hozzájárulását

a

GDP-hez,

a

foglalkoztatottsághoz, illetve a beruházásokhoz. A turizmus gazdasági hatásait a küldő- és a fogadóhely viszonylatában is lehet elemezni. Azonban mindkét esetben alapfeltétel, hogy a turizmus területén rendszeres és megbízható adatok álljanak az elemzők rendelkezésére az idegenforgalom valós hatásainak meghatározása érdekében. Mivel a turizmus egyre jelentősebb szerepet tölt be a területfejlesztésben is, fontossá vált olyan mutatók kidolgozása és alkalmazása, amelyeket a szakemberek is figyelembe tudnak venni a prioritások megfogalmazása során. A tanulmányban ismertetett közgazdasági számítások elvégzése lehetőséget ad, hogy meghatározza a turizmus gazdasági jelentőségét az országok nemzetgazdaságában, továbbá lehetővé teszi az egyes országok idegenforgalmi teljesítménynek összehasonlítását. A számítási módszerek kibővítik a turizmusföldrajz dimenzióit, hiszen az országok bemutatása már nem csupán a leíró jellegre koncentrál, hanem komplex elemzések elvégzésének alkalmazását is biztosítja.

335

1

ECONOMIC ANALYSYS METHODS IN GEOGRAPHY OF TOURISM THROUGH THE EXAMPLE OF FORMER YUGOSLAV COUNTRIES Keywords: Human Impact Indicator, Concentration of Tourist Accommodation, Value of Indicate of Tourism Function Power, Indicator on the Revealed Competitive Position of International Tourism, Revealed Comparative Advantage, Comparative Export Performance, Competitiveness Matrix. In the late 1980s onwards, the services play an increasingly important role in the world economy. Tourism, as an invisible export the importance of demonstrating that the World Tourism Organization according to a tourism service export value of about 29% of sales. The significance of tourism in the world economy and the role of national economies through the last half century, appreciated. The role of tourism in economic life, not only the export of services is characterized by explicit values, but the direct and indirect contribution to GDP, employment and investments. Tourism is the economic impact of the sender and the receiver can be analyzed in relation to space. But in either case, the basic condition that the field of tourism in a systematic and reliable data available to analysts in order to determine the true impact of tourism. Since tourism is an increasingly important role in the development area also became important in the development and application of indicators, which the experts will also be able to take into account during the formulation of priorities. In the study described in the economic calculations allows to determine the economic importance of tourism to the national economy of the country, enabling the comparison of each country's tourism performance. The calculation methods of enlarging the dimensions of Geography of Tourism since the country is no longer confined to the presentation focuses on describing the character, but also ensure the application of complex analysis is carried out.

BEVEZETÉS Az idegenforgalom gazdasági életre gyakorolt hatásáról THOMAS MUN (1571-1641) főművében – Angol Külkereskedelmi Kincstár – lehet olvasni, amely a nemzetközi utazók kiadásaival foglalkozik. A turizmus tudományos vizsgálatának első próbálkozásai a statisztikából – ED. GUYER-FREULER (1895. Adalékok az idegenforgalom statisztikájához) – indultak ki. Az idegenforgalommal mint egésszel foglalkozó tudományos tanulmány J.

336

2

STRADNER-től (1905. Az idegenforgalom) származik (KRIPPENDORF, J.-MÜLLER P. 1982). A turizmus fejlődéstörténete a XIX.-XX. század fordulóján irányította egyes kutatók és tudományterületek figyelmét ezen jelenségre (AUBERT A. 2007). Ennek a tanulmánynak az a célja, hogy meghatározza és bemutassa azokat a közgazdasági elemzési módszereket, amelyek lehetővé teszik a regionális gazdasági elemzések megvalósítását a volt Jugoszlávia utódállamainak példáján keresztül, kiemelten a délszláv válságok hatásainak összefüggésében. Ezáltal a turizmusföldrajz leíró dominanciáját módosítva és kiegészítve újszerű vizsgálati eszközökkel lehetővé tegye a turizmusföldrajzi elemzések elvégzését és alámássza a turizmusföldrajz transzdiszciplináris jellegét. A TURIZMUS VERSENYHELYZETÉNEK INDIKÁTORAI Mivel a turizmus egy adott országban bevételeket termel és hozzájárul a kereskedelmi mérleg deficitjének csökkentéséhez, a versenyképesség kimutatására szükségessé váltak különböző mutatók kidolgozása. Statisztikai szempontból két indikátor alkalmas a versenyképesség kimutatásához: 1. a feltárt vagy megnyilvánuló versenyhelyzet a piaci részesedés függvényében, illetve 2. a feltárt vagy megnyilvánuló versenyhelyzet az árak vonatkozásában. A piaci részesedés tekintetében ez az indikátor a belföldi és a nemzetközi turizmus esetében is alkalmazható (COSTA, Á.-GOMÁ, C.-LÓPEZ, X. 2006). A nemzetközi turizmus megnyilvánuló versenyhelyzet indikátora (Indicator on the Revealed Competitive Position of International Tourism, a továbbiakban: IPCRTI) bázis viszonyszám számítása alapján határozza meg egy bizonyos ország versenyképességének változását, amelyben számos tényező együttes szerepe nyilvánul meg.

A belföldi turizmus megnyilvánuló versenyhelyzet indikátora (Indictor on the Revealed Cmpetitive Position o Domestic Tourism, a továbbiakban: IPCRTD) kiszámításához a turistaérkezések számát vagy a vendégéjszakák számát lehet alkalmazni (COSTA, Á.-GOMÁ, C.-LÓPEZ, X. 2006).

337

3

A TURIZMUS KÖZGAZDASÁGI ELEMZÉSÉNEK MÓDSZEREI A turizmus gazdasági életben betöltött szerepét a következős elemzések megvalósításával lehet értékelni: a turisztikai szolgáltatások exportjának a teljes szolgáltatás-exporton belüli részaránya, a turizmusnak az adott ország gazdasági teljesítményében való szerepe, a turizmus teljesítménye a teljes áru- és szolgáltatás-kereskedelemben (JANDALA CS. 1992). A turizmus nemzetgazdasági jelentőségéről a kereskedelem-vendéglátás, mint tercier szektor részesedése a GDP-n belül, továbbá az idegenforgalom hozzájárulása a kereskedelemvendéglátás értékteremtéséhez számítás elvégzése is pontos képet ad. Egy adott az ország kereskedelmi – idegenforgalmi – teljesítményéről átfogó képet kaphatunk indexszámításokkal is, amely az összehasonlításban is fontos szerepet játszik. A

megnyilvánuló

komparatív

előnyök

(Revealed

Comparative

Advantage,

a

továbbiakban: RCA) indexét gyakran úgy is hívják, hogy exportspecializációs index. A megnyilvánuló komparatív előnyök indexét eredetileg Balassa Béla használta először 1965ben (FERTŐ I.-HUBBARD, L. J. 2001; BOBRICÃ, A.-MICLÃUŞ, P.-G. s.a.). Az eredeti RCA indexet arra fejlesztették ki, hogy nemzetközi áruforgalomból származó adatokkal mérjék egy ország erősségét különböző iparágakban. Az RCA egyik alapeleme a komparatív előny törvénye, amely áruforgalmat feltételez. Néhány meglevő tanulmány mégis azt jelezte, hogy a komparatív előny törvénye mind a nemzetközi kereskedelmi szolgáltatásban, mind az áruforgalomban alkalmazható. Hindley és Smith (1984), illetve Deardorff (1985) egyaránt vizsgálták a komparatív előny törvényének relevanciáját a kereskedelmi szolgáltatásban és minden egyes vizsgálatukban megerősítették az elmélet alkalmazhatóságát. Sazanami és Urata (1990) voltak az elsők a kereskedelmi szolgáltatás tanulmányozásában és gazdasági módszert alkalmaztak, hogy megmutassák a komparatív előny jelentőségét a kereskedelmi szolgáltatásban. Munkájuk az elmélet átruházhatóságát is alátámasztotta. Egy közös módszer létezik annak meghatározásának, hogy egy ország hogyan specializálódott a szolgáltatási tevékenység exportjában, ez pedig a Balassa-index kiszámítása. A képlet, amit használni lehet annak érdekében, hogy mérni tudjuk egy ország feltárt komparatív előnyét a szolgáltatás kereskedelemben a következő:

Az RCAiA kifejezi a megnyilvánuló komparatív előnyt a szolgáltatási szektorban „i” „A”országban és XiA megegyezik a szolgáltatás szektorral „i” „A” országban.

338

4

Ha RCA>1, akkor az adott országnak komparatív előnye van, ellenkező esetben megnyilvánuló komparatív hátránya van (FERTŐ I.-HUBBARD, L. J. 2001., BOBRICÃ, A.MICLÃUŞ, P.-G. s.a.). A komparatív export teljesítmény (Comparative Export Performance, a továbbiakban: CEP) egy adott ország egy szolgáltatásának relatív előnyét vagy hátrányát mutatja meg a többi országhoz képest. A komparatív export teljesítmény indexe szintén csak az export arányt veszi alapul (BOBRICÃ, A.-MICLÃUŞ, P.-G. s.a.). A képlet, amit a CEP mérésére használunk a következő:

A CEP kifejezi a komparatív export teljesítményt a szolgáltatási szektorban „i” és „X iA szimbolizálja a szolgáltatás exportot „i” az „A”országban. A CEP index úgy számolható ki, hogy az ország részesedését az adott szolgáltató kategóriában elosztom a világ szolgáltató exportjának részesedésével. Ha CEP>1, akkor az adott országnak kiemelkedő szerepe, relatív előnye van az adott szolgáltatás exportjában (BOBRICÃ, A.-MICLÃUŞ, P.-G. s.a.).

PERSPEKTÍVÁK A NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉGBEN – AZ EXPORT TELJESÍTMÉNY ÉS A NEMZETKÖZI VERSENYKÉPESSÉG KÖZÖTTI KAPCSOLAT Bár széles körben hirdetett, a nemzetközi versenyképesség elméleti alapját kevésbé elemzi a szakirodalom. Így a természete, annak előnye és kényszere, hogy egy nemzet nemzetközileg versenyképes legyen, kétértelmű marad. A nemzetközi versenyképesség az árukereskedelem és szolgáltatás területén arra utal, hogy egy nemzet biztosítja és fenntartja kereskedelmi előnyét a világ többi országával szemben. A nemzetközi versenyképesség fejlett, hogyha a nemzetgazdasági jóléte magasabb szinten van vagy a kereskedelmi áramlás növekedése miatt, vagy a kereskedelmi feltételek átalakulása miatt, ami egy feltételezett kezdeti egyensúlyról indul el. A kereskedelmi elmélet kijelenti, hogy a gazdasági jólét függ az ország azon termékeinek és szolgáltatásainak előállításától, amiben az országnak komparatív előnye van. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nemzetközi versenyképesség biztosított, ha az ország 339

5

termelése összhangban van a komparatív előny helyzetével. Ha az országok nemzetközileg jól termelnek és sikeresen kielégítik az export piacot, ez a jele lehet a nemzetközi versenyképességnek. Ezért, nemzetközi szinten a versenyképesség a gazdaság azon képességével definiálható, hogy exportjára keresletet és befektetést vonz, befektetést, ami ezt a keresletet ellátja, mindezt szociális normákon belül, ami a polgárok magasabb életszínvonalát eredményezi. Ez viszont a makro- és mikrogazdaságpolitikától függ, a szabályozástól és intézményektől, amelyek a gazdasági faktorok termelékenységét és az üzletkötés költségét befolyásolják. A rendelkezésre álló szakirodalmak és empirikus tapasztalatok – Fagerberg, J. 1986, Dollar, D. és Wolff, E., N. 1993 – azt az elképzelést támasztják alá, hogy a nemzetközi versenyképesség bizonyos fokig magyarázható egy ország exportképességével. Valójában az export teljesítmény és nemzetközi versenyképesség között magától ismétlődő kapcsolat van. Az export az első szintje a nemzetközi versenyképesség megerősítésének. Az export teljesítmény fejlődése az országok versenyképességének növekedéséhez vezet. Ennek hatása – a vállalkozási képesség és tudás, a fejlesztés és új technológia használatára való hajlandóság, a technológiai lehetőségek sikeres kereskedelmi úton való kihasználása – eredményeként jelentkezik. Másfelől, ahhoz hogy az országnak sikeres exportja legyen az erősen versenyképes világpiacon, az ország kénytelen a versenyképességét fejleszteni. Minél versenyképesebb az ország, annál nagyobb gazdasági hatalma van. Következésképpen, az ország jobb teljesítményre alkalmas a világpiacon, magasabb szintű tudással és képességekkel vonzza az embereket, új technológiákat tud vásárolni és jobb export eredményeket ér el. Ez pedig további fejlesztéseket ösztönöz és fejlődést eredményez a versenyképességben Következésképpen, az exportteljesítményt és versenyképességet nem szabad egymástól elválasztva vizsgálni, mivel kölcsönösen függnek egymástól. Azonban a versenyképességet nem szabad az ország exportképességével egyenlővé tenni. Az export piaci részvények fejlődés szintén fontos eleme a kereskedelmi versenyképességnek, míg az utóbbi csak egy eleme egy nemzet versenyképességének. Az Európai Unió lisszaboni nyilatkozata szerint annak a kapacitása, hogy fejlesszük és emeljük a lakosság életszínvonalát azáltal, hogy több és jobb minőségű foglalkoztatást és nagyobb társadalmi összetartó erőt teremtünk. Az egyes országok világpiaci részvényeinek hasznát vagy veszteségét gyakran a kereskedelmi versenyképesség indexének tekintik. Mindamellett a piaci részvények növekedése szerkezeti faktoroktól függ. A kereslet változásai következtében kezdetekben egy 340

6

ország földrajzi és ágazati specializációja alakítja a piaci részvények növekedését. Hasonlóan, a végeredményt befolyásolja az ország azon képessége, hogy ezeket az exportban történő változásokat hogyan tudja elfogadni. Továbbá, a szolgáltatás nemzetközi versenyképesség fogalma magában foglal először is minőségi faktorokat, amelyeket nehéz számszerűsíteni. A szolgáltatás minősége, a technológiai fejlesztésekre való kapacitás és az emberi erőforrás minősége azok a tényezők, amelyek kedvezően befolyásolják egy ország szolgáltató kereskedelmi teljesítményét. Hasonlóképpen, a nagymértékű termelőképesség növekedést gyakran a versenyképesség erősödésének tekintik. Ilyen jellegű kedvező szerkezeti faktorok nem szükségszerűen növelik az értékesítést a külföldi piacokon, e helyett inkább a valuta árfolyam felértékelődése által előidézett növekvő cserearányként tüntethetők fel, míg az export teljesítmény teljesen változatlan marad. Ez az oka és az, hogy ezeket a tényezőket nehéz mennyiségi szempontból mérni, ez a feltételezés itt korlátozza, hogy meghatározzuk még jellemzőbben és teljesebb módszerrel a vizsgált országok viszonylagos versenyhelyzetét a szolgáltatások nemzetközi kereskedelemében (BOBRICÃ, A. 2007; BOBRICÃ, A.-MICLÃUŞ, P.-G. s. a.). BOBRICÃ és MICLÃUŞ tanulmánya azon a módszertani megközelítésen alapszik, hogy azon gazdaság, amely szolgáltatásának versenyképességét növeli, az, amely képes az export szolgáltatását egy bizonyos piacon növelni. Azon gazdaság, amelynek csökken a versenyképessége, az az, amely növeli a többi országból származó szolgáltató importját. Egy ágazat vagy ország kisebb nagyobb versenyképessége megmutatja az elemzett piacok természetét és részesedését az importban. Például egy ország oly módon javítja versenyképességét, hogy egy másik ország növeli importját ebből az országból. Ráadásul, egy ország behelyezése a nemzetközi gazdaságba egy olyan jelenség, ami nem csak a vizsgált gazdaság export folyamatához kapcsolódik, de a versenytársak viselkedéséhez és lépéseihez is. A modell, amit Bobricã, A. és Miclãuş P.-G. De la Guardia, C.-től, Molero, J.-től és Valadez, P.-től (2004) vett át, bevezeti a piac dinamikus természetének aspektusát és munkáikban megvalósították a szolgáltatások versenyképességének egy ex-post értékelését. A szolgáltatások nemzetközi kereskedelme három fő szempont szerint mérhető:  az első változó a piaci részesedés, amely megmutatja egy bizonyos ország szektorának részesedését,  a második változó az export struktúrája, amely meghatározza egy adott szektor megoszlását az összexporton belül,  a harmadik a specializációs index, amely egy adott szolgáltatás és az összes szolgáltatás exportjának hányadosa. 341

7

Ezek alapján elkészíthető a versenyképességi mátrix (BOBRICÃ, A. 2007; BOBRICÃ, A.MICLÃUŞ, P.-G. s.a.). 1. táblázat A versenyképességi mátrix Piaci részesedés Export struktúra Specializásiós index

HANYATLÁS

TELJESÍTÉS

VISSZAVONULÁS

HIÁNYZÓ LEHETŐSÉGEK

Forrás: Bobircă, A. 2007, Bobircă, A.-Miclăuş, P.-G. s. a. A szolgáltatások teljesítéséről akkor beszélhetünk, amikor a vizsgált ország növeli a piaci részesedését egy bizonyos szolgáltatásban és a világkereskedelemben is növekszik ezen szolgáltatás piaci részesedése. A hiányzó lehetőségek során az ország veszít a piaci részesedés vonatkozásában, miközben a nemzetközi kereskedelemben bővülés figyelhető meg. Hanyatlás esetében az ország növeli a piaci részesedését, miközben a nemzetközi kereskedelem csökken. Visszavonuláskor nemcsak a piaci részesedés csökken, hanem a nemzetközi kereskedelem üteme is (BOBRICÃ, A. 2007; BOBRICÃ, A.-MICLÃUŞ, P.-G. s.a.). FAJLAGOS MUTATÓK ALKALMAZÁSA A TURIZMUSBAN A turizmus, mint gazdasági szektor jelentőségének növekedése és a bővülő környezeti hatások számbavétele miatt szükségessé váltak különböző mutatók alkalmazása. Az idegenforgalomban többféle indikátort is használnak. Az indikátorok segítségével kimutatható egy adott területen a zsúfoltság, a túlfejlesztés és összehasonlító területi elemzéseknél is alkalmazhatóak. A Társadalmi Hatás Mutatójának (Human Impact Indicator: a továbbiakban: HII) értéke az állandó lakosság és a turisták számának függvényében elemzi a turizmus alakulását (MANERA, C.-TABERNER, J. G. s. a.) Human Impact Indicator =

állandó lakosok száma + turisták száma x 100

állandó lakosok száma A turisztikai szálláshelyek koncentrációja (Concentration of Tourism Accomodation, a

továbbiakban: CAT) fontos mutatója annak, hogy egy adott terület milyen mértékben kapcsolódott be a vendégfogadásba (MANERA, C.-TABERNER, J. G. s. a.). CAT =

turisztikai szálláshelyek ágyszáma terület

342

8

Az idegenforgalmi funkció körzeti erősségére utaló érték azt fejezi ki, hogy egy adott terület gazdasági életében a turizmus mennyire játszik meghatározó szerepet (SZABÓ G. 2007). Idegenforgalmi funkció körzeti erősségére utaló érték

=

kereskedelmi szállásférőhelyek száma x 100 állandó népesség

A TURIZMUS VERSENYHELYZETÉNEK INDIKÁTORA AZ EGYKORI JUGOSZLÁVIA UTÓDÁLLAMAIBAN 1990 óta Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában is csökkent az indikátor értéke, tizennyolc év óta nem sikerült a versenyképességi helyzetet elérni. Természetesen ebben az is szerepet játszik, hogy újabb és újabb turisztikai desztinációk kapcsolódnak be a turizmus vérkeringésébe. A nemzetközi turizmus megnyilvánuló versenyhelyzetének indikátora alapján megállapítható, hogy a délszláv krízis legnagyobb vesztese Szerbia, ugyanis 1990 és 2008 között 61 ponttal csökkent az indikátor értéke. A TURIZMUS SZEREPE AZ EGYKORI JUGOSZLÁVIA TAGÁLLAMAINAK GAZDASÁGI ÉLETÉBEN A turizmus szolgáltatásokon belüli részarányának alakulása Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában 1 Az adatok elemzéséből megállapítható, hogy a vizsgált országok közül Horvátország gazdasági életében a turizmus jelentős gazdasági tényező, a nemzetközi turizmus egyik cél országa. A turizmus szolgáltatásokon belüli részarányának eltérése az egyes országok között (Horvátország és Macedónia, illetve Macedónia és Szlovénia között négyszeres; Horvátország és Szlovénia közötti tizenötszörös) azzal magyarázható, hogy Horvátországban az idegenforgalom meghatározó szerepet játszik a szolgáltatás-export értékének alakulásában. A nemzetközi turizmusból származó bevételek GDP-n belüli részaránya BoszniaHercegovinában, Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában Az adatok vizsgálata rámutat arra, hogy Horvátország turizmusa kimagasló szerepet játszik az ország gazdasági életében. Az elemzésbe vont országok közül 2007-ben Szlovéniában, Horvátországban, BoszniaHercegovinában és Macedóniában volt a legmagasabb a GDP értéke. 1

A közgazdasági számításokat Jugoszláviára, Szerbia-Montenegróra, Szerbiára vonatkozólag nem tudtam elvégezni, mert a jugoszláv dínárt, illetve a szerb dínárt forrás hiányában nem tudtam átszámolni USD-be. A közgazdasági számításoknál Magyarországon rendelkezésre álló legfrissebb ENSZ SNA statisztikákat használtam fel. Bosznia-Hercegovina esetében nem álltak minden esetben rendelkezésemre adatok.

343

9

A nemzetközi turizmusból származó bevétek vonatkozásában a rangsor az alábbiak szerint alakult: Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina és Macedónia könyvelhette el a legtöbb bevételt. Az országok közötti eltérés egyrészt országok eltérő gazdasági fejlettségétől, másrészt a turizmus forgalmának volumenétől hozható összefüggésbe. A kereskedelem-vendéglátás bruttó hozzáadott értéke Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában A rendelkezésre álló adatok kifejezik, hogy Macedónia gazdasági életében a kereskedelem és vendéglátás egyre meghatározóbb szerepet tölt be. Az elemzésbe vont országok közül 2004-ben a GDP értéke Szlovéniában, Horvátországban és Macedóniában, míg a kereskedelem-vendéglátás értékteremtése Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában volt a legmagasabb. A kereskedelemvendéglátás értékének hozzájárulása a GDP értékteremtéséhez mutatójának az országok közötti eltérés azzal magyarázható, hogy Horvátországban a szolgáltatások között a kereskedelem-vendéglátás a pénzügyi szolgáltatások után második jelentős, Macedóniában pedig a legjelentősebb gazdasági alágazat. Szlovéniában a kereskedelem-vendéglátás értékteremtése csak a negyedik helyen (az ipar, a pénzügyi szolgáltatások, az oktatás után) szerepel a gazdasági tevékenységek között. A turizmus hozzájárulása a kereskedelem-vendéglátás értékteremtéséhez Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában Az elemzett adatokból kimutatható, hogy Horvátországban a turizmus jelentős gazdasági alágazat. A vizsgált országok közül 2003-ban Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában volt a legmagasabb a kereskedelem-vendéglátás értéke, míg a turizmus Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában járult legnagyobb mértékben a kereskedelem-vendéglátás értékteremtéséhez. Az országok közötti eltérés egyrészt a kereskedelem-vendéglátás, másrészt az idegenforgalom fejlődési ütemének alakulására vezethető vissza. Az elemzett időszak alatt Horvátországban és Macedóniában a turizmus értékteremtése nagyobb volt, mint a kereskedelem-vendéglátásé, Szlovéniában pedig a kereskedelem-vendéglátás és a turizmus értékének változása közel azonos szinten alakult.

344

10

A nemzetközi turizmus bevételeinek az áru- és szolgáltatás-exporthoz viszonyított részaránya Horvátországban, Macedóniában és Szlovéniában A nemzetközi turizmus bevételeinek az áru- és szolgáltatás-exporthoz viszonyított részarányának kiszámítása alapján megállapítható, hogy Szlovénia is a vizsgált országok egyik meghatározó fogadó országa. Az elemzett országok közül 2005-ben Szlovéniában, Horvátországban és Macedóniában volt a legmagasabb az áru- és szolgáltatás-export értéke, nemzetközi turizmusból származó bevétek vonatkozásában a rangsor az alábbiak szerint alakult: Horvátország, Szlovénia és Macedónia könyvelhette el a legtöbb bevételt. Az országok közötti eltérés egyrészt az országok eltérő áru-és szolgáltatás-export teljesítményétől, másrészt a turizmus forgalmának volumenével hozható összefüggésbe. Horvátország és Macedónia esetében a kereskedelem-vendéglátás értékteremtése növekvő, Szlovéniában csökkenő tendenciát mutat. Horvátországban a kereskedelemvendéglátás bruttó hozzáadott értéke nagyobb ütemben változott, mint Macedóniában. Szlovénia esetében ez a csökkenés azonban nem a turizmus jelentőségének csökkenésére vezethető vissza, hiszen 2003 és 2004 között a turizmus hozzájárulása a kereskedelemvendéglátás értékteremtéséhez 11,76 millió USD-vel növekedett. Az egy főre jutó GDP értéke és a kereskedelem-vendéglátás hozzájárulása a GDP értékéhez közötti összefüggés alapján megállapítható, hogy minél alacsonyabb az egy főre jutó GDP, annál nagyobb mértékben járul hozzá a kereskedelem-vendéglátás hozzáadott értéke a GDP-hez. FAJLAGOS MUTATÓK ÉRTÉKÉNEK ALAKULÁSA Társadalmi Hatás Mutatójának értéke Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában és Szlovéniában Megállapítható, hogy a HII értéke Horvátországban és Szlovéniában növekszik; az állandó lakosság számának csökkenése és a turisták számának növekedésével párhuzamosan. Macedóniában stagnál, Szerbiában csökken az indikátor értéke. A HII értéke a vizsgált országok közül 2007-ben Horvátországban (3,1%) volt a legmagasabb. A Társadalmi Hatás Mutatójának értéke kifejezi, hogy Horvátországban az idegenforgalom jelentős mértékű.

345

11

Turisztikai szálláshelyek koncentrációja Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában és Szlovéniában A volt Jugoszlávia utódállamai közül 2007-ben Horvátországban volt a legmagasabb a turisztikai létesítmények koncentrációja (16,69 ágy/km²), amelyet Szlovénia (4,07 ágy/km²), Macedónia (2,75 ágy/km²) és Szerbia követ (1,27 ágy/km²). Ezen mutató kifejezi, hogy Horvátországban jelentős mértékben felkészültek a turizmus fogadására, a turisztikai szuprastruktúra kellőképpen kiépített. MANERA, C.-GARAU-TABERNER,J.(s.a.) három csoportot határozott meg a mediterrán térségben a turisztikai szálláshelyek koncentrációját és az idegenforgalom fejlődését vizsgálva: a hagyományos vezetők, konszolidált, megszilárdult desztinációk, illetve a szeszélyes magatartású desztinációk. Ezen csoportosításban Horvátországot a konszolidált, megszilárdult desztinációk közé sorolta. Az egyes csoportok besorolásához minden ország esetében az alábbi mutatószámokat határoztam meg: nemzetközi turistaérkezések számának változása az előző évhez képest, az egyes országok részesedése a nemzetközi turistaérkezések számából, az egyes országok részesedése a külföldi vendégek által turisztikai létesítményekben eltöltött vendégéjszakák számából, a vizsgált országok részesedése a rendelkezésre álló turisztikai szálláshelyekből. Ezen csoportosítást figyelembe véve a volt jugoszláv utódállamok az alábbi csoportokba sorolhatók: 1.

Hagyományos vezetők: Horvátország és Szlovénia.

2.

Konszolidált, megszilárdult desztinációk: Bosznia-Hercegovina, Szerbia és Montenegró.

3.

Szeszélyes magatartású desztináció: Macedónia.

Turisztikai funkció erősségére utaló érték Horvátországban, Macedóniában, Szerbiában és Szlovéniában2 A turisztikai funkció erősségére utaló érték az elemzett országok közül 2007-ben Horvátországban volt a legmagasabb (21,27 ágy/100 lakos), amelyet Szlovénia (4,24 ágy/100 lakos), Macedónia (3,51 ágy/100 lakos) végül Szerbia (1,53 ágy/100 lakos) követ. Ezen mutató alapján megállapítható, hogy Horvátországban a turizmus jelentős gazdasági tevékenység. Horvátországban, Szerbiában és Szlovéniában növekszik, Macedóniában csökken a turisztikai funkció erősségére utaló érték. 2

Az idegenforgalmi funkció körzeti erősségére utaló érték számítása során a turisztikai szálláshelyek ágyszámát tudtam csak felhasználni.

346

12

A MEGNYILVÁNULÓ KOMPARATÍV ELŐNY ÉS A KOMPARATÍV EXPORT TELJESÍTMÉNY 3 2. táblázat A megnyilvánuló komparatív előny értéke

2000 2001 2002 2003

Horvátország Macedónia Szlovénia 0,73 0,02 0,25 0,76 0,01 0,23 0,77 0,01 0,22 0,82 0,01 0,17

Forrás: WTO/UNWTO és ENSZ statisztikai adatok alapján saját számítás A vizsgált országok közül Horvátországnak a legnagyobb a megnyilvánuló komparatív előny mutatójának az értéke, amely az elemzett időszak alatt növekedett. Macedóniában 2001ben csökkent az index értéke, amely az albán-macedón fegyveres összecsapások következménye (2. táblázat). 3. táblázat A komparatív export teljesítmény értéke

2000 2001 2002 2003

Horvátország Macedónia Szlovénia 4,06 1,21 0,32 3,91 0,80 0,28 3,76 0,94 0,28 3,53 0,87 0,23

Forrás: WTO/UNWTO és ENSZ statisztikai adatok alapján saját számítás Horvátország, Macedónia és Szlovénia adatait összehasonlítva megállapítható, hogy Horvátország turizmusának relatív nagyobb a komparatív export teljesítménye a többi országhoz képest (3. táblázat). A számítások eredményeként megállapítható, hogy Horvátországban az idegenforgalom meghatározó szerepet játszik a szolgáltatás-export értékének alakulásában és a többi elemzett országhoz képest a turizmus teljesítménye nagyobb.

3

A megnyilvánuló komparatív előny étékét és a komparatív export teljesítmény értékét a szükséges adatok hiányában csak 2000 és 20003 között tudtam kiszámítani. A versenyképességi mátrix kiszámítását, illetve az egyes országok csoportosítását is ezen időszak alatt tudtam megvizsgálni.

347

13

A SZOLGÁLTATÁSOK NEMZETKÖZI KERESKEDELMÉNEK VERSENYKÉPESSÉGE AZ EGYKORI JUGOSZLÁV TAGKÖZTÁRSASÁGOKBAN 4. táblázat A turizmus versenyképességi mátrixa Piaci részesedés Export struktúra Specializációs index

HANYATLÓ CSILLAGOK VISSZAVONULÁS

EMELKEDŐ CSILLAGOK Horvátország Szlovénia HIÁNYZÓ LEHETŐSÉGEK Macedónia

Forrás: WTO/UNWTO és ENSZ statisztikai adatok alapján saját számítás A turizmus versenyképességi mátrix piaci részesedésre vonatkozó elemzése szerint a vizsgált országokban összesen, Horvátországban és Szlovéniában a GDP növekedése mellett a nemzetközi turizmusból származó bevételek is növekedtek, amely az idegenforgalom bővülését mutatja ezen két országban. Macedóniában a GDP növekedése mellett csökkent a nemzetközi turizmusból származó bevételek értéke, amelyben a 2001-es albán-macedón polgárháborús helyzet keresletcsökkentő-és visszatartó hatása is szerepet játszik (4. táblázat). A turizmus versenyképességi mátrix exportstruktúrára vonatkozó elemzése szerint a vizsgált országokban összesen, Horvátországban és Szlovéniában a az összexport növekedése mellett a nemzetközi turizmusból származó bevételek is növekedtek, amely az idegenforgalom bővülését mutatja ezen két országban. Macedóniában az áru- és szolgáltatásexport növekedése mellett csökkent a nemzetközi turizmusból származó bevételek értéke, amelyben a 2001-es albán-macedón fegyveres összecsapások turizmusra gyakorolt negatív hatása is szerepet játszik (4. táblázat). A turizmus versenyképességi mátrix specializációs indexre vonatkozó elemzése szerint a vizsgált országokban összesen, Horvátországban és Szlovéniában a szolgáltatás export növekedése mellett a nemzetközi turizmusból származó bevételek is növekedtek, amely az idegenforgalom bővülését mutatja ezen két országban. Macedóniában a szolgáltatás export csökkenése mellett csökkent a nemzetközi turizmusból származó bevételek értéke, amelyben a 2001-es albán-macedón etnikai konfliktus keresletcsökkentő hatása is szerepet játszik (4. táblázat). A különböző közgazdasági számítások és a fajlagos mutatók eredményei is azt bizonyítják, hogy a Horvátország a volt jugoszláv tagállamok közül a turizmus legjelentősebb fogadó országa és az országban az idegenforgalom a gazdaság egyik meghatározó szektora. Ebben szerepet játszanak az ország kedvező természeti vonzerői és gazdag kulturális 348

14

adottságai, kiépített turisztikai infra- és szuprastruktúrája, amelynek révén a szabadidő turizmus résztvevői számára kedvező lehetőségeket biztosítanak. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1)AUBERT A. (2007): Nemzetközi geográfiai kutatások és a turizmus kapcsolata. In: AUBERT A. (szerk.) 2007: A térségi turizmuskutatás és tervezés módszerei, eredményei. Pécsi Tudományegyetem – Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 23-29. – (2) BOBIRCÃ, A. (2007): Assessing the international competitiveness of tourism of service trade - http://www.rejournal.eu/Portals/0/Arhiva/JE%2023/JE%2023%20Bobirca.pdf – Letöltés dátuma: 2010. 08. 12. – (3) BOBIRCÃ, A.-MICLÃUŞ, P-G. (2007): A Multilevel Comparative Assessment Approach to International Services Trade Competitiveness: The Case of Romania and Bulgaria - http://www.waset.org/journals/waset/v30/v30-1.pdf Letöltés dátuma: 2010. 08. 12. – (4) BOBIRCÃ, A.-MICLÃUŞ, P-G. (s. a.): The structure of Romania’s international specialization in sevices trade http://www.jaes.reprograph.ro/articles/bobirca_miclaus.pdf - Letöltés dátuma: 2010. 08. 12. – (5) COSTA,Á.-GOMÁ,C.-LÓPEZ,X. (2006): Indicators on the revealed competitive position of tourism in Catalonia. - http://biblio.idescat.cat/docs/docest/icptc.pdf - Letöltés dátuma: 2010. 08. 09. – (6) FERTŐ I.-HUBBARD, L.J. (2001): Versenyképesség és komparatív előnyök a magyar mezőgazdaságban. Közgazdasági Szemle. XLVIII. évfolyam. 1. szám. pp. 31-43. http://epa.oszk.hu/00000/00017/00067/pdf/Ferto.pdf - Letöltés dátuma: 2010. 08. 12. – (7) JANDALA CS. (1992): A turizmus közgazdasági elemzésének módszerei. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft., Budapest, 139 p – (8) KRIPPENDORF, J.-MÜLLER, P. (1982): Az idegenforgalom, mint a tudományos kutatás és tanulmány tárgya. Idegenforgalmi Közlemények. 1982. 3-4. szám. pp. 125-135. – (9) MANERA, C.-GARAUTABERNER, J. (s.a.): The Recent Evolution and Impact of Tourism in the Mediterranean: The Case of Island Region, 1990-2002. http://www.rcfea.org/papers/WS1/Manera-Garau.pdf - Letöltés dátuma: 2009. 08. 31. – (10) SZABÓ G. (2007): Hazai geográfiai irányzatok a turizmus és a rekreáció kutatásában. In: AUBERT A. (szerk.) 2007: A térségi turizmuskutatás és tervezés módszerei, eredményei. Pécsi Tudományegyetem – Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 29-41. Adatok: Dr. Játékos Edit, NORGAY Tanácsadó Kft. tanácsadó, levelezési cím: 2145 Kerepes Ady Endre u. 5/A telefon: 30-752-98-72 e-mail cím: [email protected]

349

15

RÉSZVÉTELI HAJLANDÓSÁG A HAZAI HELYI VIDÉKFEJLESZTÉSI PARTNERSÉGEKBEN KASSAI ZSUZSANNA – FARKAS TIBOR Kulcsszavak: társadalmi részvétel, aktivitás, társadalmi kirekesztés, Helyi Akciócsoport, LEADER program ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Tanulmányunk középpontjában olyan helyi partnerségek állnak, amelyeknek jelentős szerepük van az Európai Unió vidékfejlesztési politikájának helyi végrehajtásában. Írásunk célja annak feltárása, hogy a hazai LEADER partnerségek vajon valóban eleget tesznek-e a helyi szereplők aktív részvételére vonatkozó uniós irányelveknek. Egy országos kérdőíves felmérés keretében a köz-, a civil és az üzleti szférát képviselő Helyi Akciócsoport tagoknak a helyi vidékfejlesztési stratégia összeállításában, a partnerségi üléseken, a különböző eseményeken és a pályázatokban való részvételi jellemzőit vizsgáltuk. A részvételi gyakoriság mellett tanulmányoztuk azt is, hogy a partnerek mennyire intenzíven működnek közre a partnerségi munkában. A kutatási eredményeink rávilágítottak arra, hogy a LEADER partnerségek többségében igen kedvezőtlen a tagok részvételi hajlandósága, és még ha meg is jelennek az üléseken, a különböző eseményeken, gyakran okoz nehézséget az aktivizálásuk, az érdeklődésük folyamatos fenntartása. Sok akciócsoportban tapasztaltunk manipulatív, illetve passzív részvételt. A Hayward-féle ún. nem-részvétel is jellemző jelenség a vizsgált partnerségek egy részében, amely esetén a tagok racionális döntése a részvétel hiánya. Többségük nem közösségi érdekből csatlakozott a partnerséghez, hanem főként egyéni célok motiválták őket. Gyakran csak azért váltak partnerré, mert jól informáltak kívántak lenni a helyi fejlesztésekkel, pályázati lehetőségekkel kapcsolatban, ám nem akartak érdemben is részt venni a partnerségi munkában. A kutatásunkból az is kiderült, hogy a tagok aktivitását jelentősen befolyásolja a helyi vezetők személyisége, valamint az, hogy mennyire képesek ösztönzőleg hatni a partnerekre. Ezért szerintünk szükség volna a vezetői kompetenciáknak a képzések útján történő továbbfejlesztésére.

350

A fent említett problémák ellenére a LEADER program összességében még mindig a helyi szereplők szélesebb körű és mélyebb részvételét biztosítja, mint a felülről irányított vidékfejlesztési programok, de ajánlatos lenne a részvétel további szélesítése és mélyítése. Fontosnak tartjuk az együttműködéstől teljesen elzárkózók pontos behatárolását a partnerségeken belül. A távolmaradás okainak feltárása után, eldönthető, hogy van-e értelme fáradozni az aktivizálásukon. Akik teljesen elzárkóznak az összefogástól, azok esetében feltehetően nem érdemes további energiát fektetni a partnerségben való közreműködésük ösztönzésére. Tovább kell azonban mélyíteni azoknak a részvételét, akik legalább minimális hajlandóságot mutatnak az együttműködésre, és csak bizalomhiányból vagy egyéb személyes okok miatt maradtak távol eddig. PARTICIPATIVE WILLINGNESS IN THE HUNGARIAN LOCAL RURAL DEVELOPMENT PARTNERSHIPS Keywords: social participation, activity, social exclusion, Local Action Group, LEADER programme Our paper focuses on local partnerships which play an important role in the local implementation of the rural development policy of the European Union. The objective of our study is to reveal whether the Hungarian LEADER partnerships really fulfil the directives of the European Union concerning the active participation of local actors. In the frame of a national questionnaire survey we examined the participative characteristics of members of Local Action Group in the drafting of local development strategy, partnership meetings, different events and tenders. Beside participation frequency of members, we studied the intensity of participation of members in partnership working as well. The research has revealed that the participation willingness of members of LEADER partnerships is very low in most of the partnerships and even if they attend meetings, their activation is often problematic and their attention cannot be maintained. We have experienced manipulative or passive participation in many partnerships. The so-called non-participation by Hayward is a typical phenomenon in some of the examined partnerships. In this case the rational decision of members is the lack of participation. Most of them joined the partnership not in the interest of the community but rather for personal reasons. They often become partners in order to be well-informed

351

concerning the local development and fund-raising possibilities but they do not actually want to participate in the work of the partnership. Our research has also proved that the activity of members is significantly affected by the personality of local leaders and their ability to stimulate their partners. Therefore, in our opinion, the management competencies should be improved through training courses. In spite of the above mentioned problems, the LEADER program still ensures more extended and deeper involvement of local actors than the top-down directed rural development projects but it would be advisable to further deepen and widen the participation. We consider it important to define those who totally reject cooperation within the partnership. When the reasons of their passivity are explored, it can be decided whether it is worth working on their activation. In case of those who totally reject cooperation, it is not worth further encouraging their involvement in the partnership. But the participation of those should be facilitated who show at least some minimum willingness to cooperate and have been absent only for the lack of trust or some other personal reasons.

BEVEZETÉS A részvétel egy igen összetett és sokat vitatott kifejezés (ld. Hayward, 2004; Storey, 1999), különböző típusai vannak a szakirodalomban. Az egyik legismertebb csoportosítása Pretty (1995) nevéhez kötődik, aki a részvétel három formáját különbözteti meg. Az első a manipulatív részvétel, amely csupán látszat, tettetett részvétel. A második a passzív részvétel, amely azt jelenti, hogy a résztvevőnek megmondják, hogy mit döntöttek vagy mi történt eddig. Végül, a harmadik típus az önmozgósítás, vagyis az érdemi részvétel, amelyben az egyének

külső

befolyásoló

intézményektől

függetlenül

cselekszenek

a

rendszer

megváltoztatása érdekében. A részvétel kifejezés jelenthet például egy alapelvet, egy gyakorlatot vagy egy végcélt. Ebben a tanulmányban a Világbank definícióját alkalmazzuk, amely szerint a részvétel „egy olyan folyamat, amelyen keresztül a résztvevők befolyásolják és megosztják az irányítást a fejlesztési kezdeményezésekben és az őket érintő döntésekben és erőforrások felett” (World Bank, 1996, pp. xi.). Vannak, akik szerint annál jobb döntéseket lehet hozni, minél többen vesznek részt a döntési folyamatokban. Például a pluralista nézeteket képviselő Hunold és Young (1998) is

352

úgy véli, hogy a döntéshozatali folyamat csak a helyi részvétel fokozása révén javítható. Feltételezik, hogy a polgárok képviselőinek bevonása a döntéshozatali folyamatokba bölcsebb, vagyis egyenlőbb és igazságosabb döntéseket eredményez, s ezek az alapvető sajátosságai a fenntartható fejlődésnek. A helyi szereplők részvétele azonban nem csupán a helyi közösségek, hanem a központi kormányok számára is előnyös, mivel a szélesebb körű részvétel a döntéshozatali folyamatban biztosíthatja a magasabb szintű átláthatóságot a kormányzásban és több információt szolgáltat a kormányzat számára (Regéczi, 2005). Mára már számos nyugat-európai politikus ismerte el, hogy a közösség bevonása számos haszonnal járhat az igazságosabb döntéshozatal és a költséghatékonyság területén egyaránt (Atkinson, 1999). Mindezek miatt – az integrált fejlesztési politika céljainak hatékonyabb megvalósítása érdekében – a partnerségek igen népszerű kormányzási eszközzé váltak az Európai Unió régi tagállamaiban (ld. Derkzen–Bock, 2009; Edwards et al., 2001; Little, 2001; Goodwin, 1998; Marsden–Murdoch 1998; Murdoch–Abram 1998). A helyi szereplők – a közszféra, az üzleti szféra és a civil társadalom képviselőinek – partnerségén, aktív részvételén alapszik az Európai Unió LEADER kezdeményezése is, amely abból a felismerésből indult ki, hogy egyes fejlesztések, programok hatékonyabban valósulnak meg, ha a helyi viszonyokat ismerő, ott élő emberek és szervezetek, intézmények fogalmazzák meg a tennivalókat, módszereket, és ők döntenek a felhasználható források felosztásáról is. Más szakemberek viszont úgy vélik, hogy nem javítható a döntéshozatali folyamat, a fejlesztések hatékonysága a döntésben résztvevők létszámának puszta növelésével. McQuaid (2000) például azt állítja, hogy a partnerek nagy száma lehetetlenné teszi a közös, világos célok meghatározását és a résztvevők közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyok társadalmi kirekesztődéshez vezethetnek. Számos esettanulmányban (ld. Bristow et al., 2008; DerkzenBock, 2009; Geddes, 2000; Hayward et al., 2004; Leal, 2007; Shortall, 2004; Taylor, 2000) kimutatták, hogy a partnerségi munka önmagában nem automatikusan végződik valós részvételben. Szerintük a helyi partnerségeknek ugyan jelentős potenciálja van a közösségi részvétel javításában, de ugyanakkor csapdákat rejt a partnerség és a részvétel közötti szinergia eléréséhez vezető út. A helyi partnerségek elterjedése együtt járhat például a nyilvános szkepticizmus növekedésével vagy a helyi identitás kialakulási folyamatainak problémáival (Lowndes–Sullivan, 2004). Leal (2007) szerint problémát okozhat még az is, hogy mialatt a partnerek együtt dolgoznak a kormányzat közérdekeiért, azok nem feltétlenül fedik a saját érdekeiket (Derkzen–Bock, 2009).

353

Krishna (2003) szerint sincs bizonyíték arra, hogy a nagyobb részvétel mindig jobb lenne. Sokkal inkább az a fontos szerinte, hogy a bevont résztvevők mennyire aktívan működnek közre a partnerségi munkában, hiszen hasztalan bevonni több helyi szereplőt, ha aztán a részvételük felesleges. A szakirodalomban egyre népszerűbb elméletté válik a részvételi gyakorlat egy új megközelítése, az ún. nem-részvétel (non-participation) vagy perifériás részvétel koncepció, mely a közösségi tagok saját, racionális döntéseinek eredményeként születik. Hayward és szerzőtársai (2004) felismerték, hogy a részvétel hiánya nem szükségszerűen jelez társadalmi kirekesztődést, hiszen a részvétel nem mindig pozitív élmény és nem mindig végződik a partnerek felhatalmazásával. Hayward és kollégái (2004) szerint ugyanakkor, az a választás, hogy valaki nem vesz részt, felhatalmazási tettnek is tekinthető. Emiatt a társadalmi kirekesztődésre vonatkozóan a részvétel mértéke alapján téves következtetést vonhatunk le, mert általában nem vesszük figyelembe, hogy a részvétel hiánya lehet a közösségi tag saját választása is. Ezért a kutatóknak körültekintően kell vizsgálódniuk a részvételi kutatásokban. Máig csupán néhány esettanulmány keretében (Buller, 2000; Kovách, 2000; Scott, 2004; Shortall 2008; Shucksmith, 2000; Storey, 1999; Thuesen, 2010) publikálták, hogy kiket rekesztettek ki döntési folyamatokból a helyi vidékfejlesztési partnerségekben és még kevesebb információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy kik azok, akik aktívan, érdemben részt tudnak a partnerségi munkában. Ezért a tanulmányunk célja, annak feltárása, hogy a hazai LEADER partnerségek vajon valóban eleget tesznek-e a helyi szereplők aktív részvételére vonatkozó uniós irányelveknek.

A hipotézisünk szerint a LEADER

kezdeményezés esetében a partnerségi munka gyakran nem végződik a partnerek valós, érdemi részvételében. A Helyi Akciócsoport (továbbiakban HACS) tagok többségére nem jellemző, hogy kihasználnák a partnerségi munka nyújtotta részvételi lehetőségeiket. A KUTATÁS HÁTTERE ÉS MÓDSZEREI1 A szakirodalom áttekintését követően, egy előzetes felmérés keretében 2011-ben interjúkat készítettünk közép-magyarországi, valamint dél-dunántúli ÚMVP LEADER HACS-ok munkaszervezet-vezetőivel a partnerségek részvételi jellemzőinek, problémáinak megismerése céljából. Ezek a felderítő kutatások segítettek a további adatgyűjtési módszerek 1

Jelen tanulmányban bemutatott eredmények a szerző doktori kutatásának részét képezte, amelynek keretében az ÚMVP LEADER Helyi Akciócsoportok működési jellemzőit vizsgálta. Az alkalmazott módszerekről és a kutatási eredményekről részletesebben „A LEADER program mint helyi partnerség kérdései Magyarországon” c. doktori értekezésben olvashatnak.

354

kiválasztásában. Ezután a hallgatóink közreműködésével kérdőíves felméréseket végeztünk egyrészt a munkaszervezet-vezetők, másrészt a HACS-tagok körében a részvételi jellemzőikre vonatkozóan. HACS-tagoknak a helyi vidékfejlesztési stratégia összeállításában, a partnerségi üléseken, a különböző eseményeken és a pályázatokban való részvételi jellemzőit tanulmányoztuk. A részvételi gyakoriság mellett elemeztük azt is, hogy a partnerek mennyire intenzíven működnek közre a partnerség munkájában. Az akkor működő 94 akciócsoport 72%-tól (68 HACS tagjaitól) összesen 472 db kérdőív érkezett vissza, míg munkaszervezet-vezetőknek a 83%-a (78 fő) vett részt a kutatásban. Az adatok feldolgozása különböző statisztikai módszerekkel (egyváltozós, illetve kereszttábla-elemzéssel és korrelációszámítással), SPSS program felhasználásával történt. A HACS-tagok által kitöltött kérdőívek változóiból indexeket szerkesztettünk abból a célból, hogy együttesen elemezhessük az egy-egy problémakör jellemzésére vonatkozó változócsoportokat. Az indexszerkesztés során fontosnak tartottuk, hogy valamennyi szféra képviselőinek véleményét figyelembe vegyük, ezért csak azokat a partnerségeket elemeztük ezzel a módszerrel, ahonnan legalább két önkormányzattól, két civil szervezettől és két vállalkozótól érkezett értékelhető válasz. A kritériumnak végül az 1. ábrán látható ötven HACS felelt meg. Az indexekkel vizsgált LEADER Helyi Akciócsoportok

Forrás: saját szerkesztés, 2013

355

1. ábra

Valamennyi részindex értéke 0 és 1 között mozog, ahol 0 azt jelenti, hogy egyáltalán nem jellemző az adott partnerségre a vizsgált attitűd, míg az 1 azt, hogy teljes mértékben jellemző rá. Végül az egyes indexeket a hozzátartozó kérdésekre adott válaszok alapján számított részindexek számtani átlagaként határoztuk meg. Ezek alapján a következő két indexet hoztuk létre: a Részvételi Indexet (RI), amely az akciócsoporttagok részvételi gyakorisági jellemzőit foglalja magában, illetve az Aktivitási Indexet (AI), amely megmutatja, hogy a tagok mennyire aktívan vesznek részt a HACS munkájában. A Részvételi Indexszel a tagok részvételi jellemzői mennyiségi, míg az Aktivitási Indexszel minőségi szempontból elemezhető. RÉSZVÉTEL A HAZAI LEADER PARTNERSÉGEKBEN Részvételi gyakoriság a LEADER Helyi Akciócsoportokban A partnerség fenntarthatósága szempontjából elengedhetetlen, hogy a tagjai részt vegyenek a HACS munkájában, a problémák kezelésében. Ezért tartottuk szükségesnek a partnereknek a tervezésben, a döntésekben, az üléseken, a különböző eseményeken és a pályázatokban való részvételi jellemzőinek vizsgálatát. Ha a partnerek nem vesznek részt a LEADER-térség fejlesztési tervének összeállításában, akkor annak intézkedései és a partnerek valós fejlesztési igényei jelentősen eltérhetnek egymástól. Emiatt fontos, hogy minél több tag a már kezdetektől hozzájáruljon az elképzeléseivel a fejlesztési stratégiához. A kérdőíves felmérés alapján azonban a HACS-ok többségében meglehetősen alacsony volt a tagok részvételi hajlandósága a fejlesztési stratégia kidolgozásában, a válaszadóknak alig több mint egyharmada járult hozzá ötleteivel, véleményével a fejlesztési tervhez (ld. 2. ábra). Annak ellenére a válaszadók többsége úgy nyilatkozott, hogy az akciócsoporthoz való csatlakozásban alapvető szerepe volt az új pályázati lehetőségeknek, tagoknak csupán a kétötöde nyújtott be pályázatot az ÚMVP III. tengely első két fordulójában (ld. 2. ábra). A tagok többsége három okkal magyarázta a pályázati passzivitását. Egy részük azt állította, hogy a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt nem pályázott. A válaszadók másik része az anyagi helyzete romlásával indokolta, hogy nem nyújtott be pályázatot. Míg a harmadik csoportba tartozók azt nyilatkozták, hogy a helyi fejlesztési stratégia az előírások és a sablonos tervezés következtében nem illeszkedett a térsége és a saját fejlesztési szükségleteikhez, ezért nem tudott benyújtani pályázatot.

356

2. ábra A tagok részvételi hajlandósága a Helyi Vidékfejlesztési Stratégia tervezésében és végrehajtásában (%)

Forrás: saját szerkesztés, 2012 Míg a közszféra képviselőinek több mint fele (56%-a), addig a civilek és a vállalkozók kevesebb, mint egyharmada pályázott az ÚMVP III. tengely első két fordulójában. Ebben a tendenciában valószínűleg lényeges szerepet játszott az, hogy a pályázati jogcímek az önkormányzatok

többsége

számára

kulcsfontosságú

fejlesztési

célterületek

és

az

önkormányzatok rendelkeznek a pályázat elkészítéséhez szükséges humán kapacitással, valamint az önerőhöz szükséges pénzügyi forrásokkal. Az ÚMVP III. tengely keretében támogatott pályázatok viszonylag nagy (átlagosan 16,4 millió Ft) költségvetésűek, így nagyobb összegű önerő szükséges a megvalósításukhoz, amit például a civil szervezetek nehezebben tudnak előteremteni, mint az önkormányzatok. A válaszadók alig több mint egyharmada nyújtott be pályázatot az ÚMVP IV. (LEADER) tengely első fordulójában (ld. 2. ábra). A LEADER pályázati aktivitás nem áll szignifikáns összefüggésben a szféraképviselettel. Ez a jelenség részben azzal magyarázható, hogy a IV. tengelyes pályázatok jellemzően kisebb (átlagosan 4,3 millió Ft) költségvetésűek, ennél fogva kisebb önerőre volt szükség a megvalósításukhoz, így – az ÚMVP III. tengelytől eltérően – a kevesebb pénzügyi erőforrással rendelkező tagok is pályáztak. A felmérésből az is kiderült, hogy a tagoknak az akciócsoport-üléseken és az egyéb eseményeken való részvételi hajlandósága is alacsony volt. A partnerek egytizede még soha sem vett még részt az üléseken, a tagság egyötöde pedig csak ritkán jelent meg. A HACS más

357

eseményein – mint például a lakossági tájékoztató fórumokon, a rendezvényeken, a képzéseken – még alacsonyabb a részvétel, mint az üléseken. A kérdőívet megválaszolók egyharmada ritkán, míg öt százaléka még egyetlen alkalommal sem vett részt. Az utóbbi arány kedvezőbb, mint az üléseken való részvétel. A kutatást megelőzően azt feltételeztük, hogy a kisebb méretű akciócsoportokban magasabb a részvételi hajlandóság, mert ezekben a HACS-okban elvileg könnyebb informálni a tagokat a részvételi lehetőségeiről, olyan alkalmakat találni, amikor a tagság többsége meg tud jelenni az üléseken és támogatni a partnereket a pályázatok elkészítésében. Ám a korreláció-vizsgálatok alapján nincs szignifikáns összefüggés az akciócsoportok mérete és a tagok részvételi hajlandósága között. A kutatás során viszont bebizonyosodott, hogy azok a tagok, akik nagyobb részvételi hajlandóságot mutattak valamelyik fenti tevékenységben, azok többsége a partnerségi munka többi területén is intenzívebben működtek közre. Aktivitás a LEADER Helyi Akciócsoportokban A HACS-tagok részvételi hajlandósága mellett az aktivitási jellemzőik tanulmányozását is fontosnak tartottuk, mert a szakirodalom szerint hasztalan az olyan tagok részvétele a partnerségi munkában, akik csupán passzív szemlélők, nem fáradoznak a partnerség sikeres működésén. Az inaktív tagok közreműködése tulajdonképpen mellőzhető, hiszen lényegében csak az általuk fizetett tagdíjjakkal járulnak hozzá az akciócsoport működéséhez, ám a kutatás során azt tapasztaltuk, hogy éppen e tagok többségének gyakran fizetési hátraléka van. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a hazai LEADER partnerségekben is jellemző jelenség Pretty-féle manipulatív, illetve passzív részvétel. A HACS-tagok egyharmada saját bevallása szerint is inkább csak passzívan működik közre. Az interjúk során a munkaszervezet vezetők azonban még ennél is lényegesen negatívabb nyilatkoztak a tagok aktivitására vonatkozóan, különösen a nagyobb méretű partnerségekben. Emellett azonban az is kiderült a felmérésünkből, hogy a tagok aktivitására számottevő hatása van a helyi vezetők személyiségének, annak, hogy mennyire képesek ösztönzőleg hatni a partnerekre. Vannak

tagok,

akik

időhiánnyal,

mások

érdektelenséggel

magyarázzák

a

passzivitásukat. A válaszadók harmadik csoportja szerint viszont nem működnek jól a partnerségek, mert csak egy szűk kör érdekeit veszik figyelembe a döntési folyamatokban. Így ők csupán periférikus tagoknak gondolják magukat és a csalódottságukból adódóan nem látják értelmét, hogy aktívabban közreműködjenek.

358

A kérdőíves felmérés alapján a HACS-tagok közel egytizede egyáltalán nem vesz részt az akciócsoport döntéshozatalában, a térség fejlesztési stratégiájának végrehajtásában. Gyakori jelenség a hazai LEADER partnerségekben a bevezetésben említett Hayward-féle ún. nem-részvétel jelenség is, amely esetében a részvétel hiánya a tagok racionális döntésének következménye. Ezeknek a tagoknak a többsége saját bevallása szerint sem a közösségi érdekeket tartja szem előtt, hanem személyes okból csatlakozott a partnerséghez. Főként azért társultak, hogy jól informáltak legyenek a térségben zajló eseményekkel, fejlesztésekkel kapcsolatban, ám saját maguk nem kívánnak érdemben részt venni a közösségi munkában. A közszféra esetében a válaszadók kevesebb mint egyharmada nyilatkozott úgy, hogy passzív személők vagy egyáltalán nem vesznek részt a partnerségi munkában, a civil szervezetek képviselőiről a válaszadók közel negyven százaléka vélekedett így, az üzleti szféra képviselőit pedig a partnerek hatvan százaléka tartotta inaktív résztvevőknek (ld. 3. ábra). Vagyis a válaszadók úgy vélik, hogy három szféra közül az önkormányzatok a leginkább aktívak, a második helyen a civilek állnak, míg a vállalkozók a legkevésbé aktív közreműködők.

A három szférát képviselő tagok aktivitási jellemzői (%)

3. ábra

Forrás: saját szerkesztés, 2012 Részvételi és Aktivitási Indexszel kapcsolatos eredmények A Részvételi Index értékei elméletben 0 és 1 közé eshetnek, ám a vizsgált akciócsoportokban a legkisebb érték 0,3, legnagyobb pedig 0,8 volt. Az átlagérték mindössze

359

0,44 volt és az indexértékek kismértékben tértek el az átlagtól (a szórás 0,1). A HACS-ok háromnegyede még a 0,5-ös értéket sem éri el. Ezek alapján kijelenthető, hogy a LEADER partnerségek többségében meglehetősen alacsony volt a részvételi index értéke. Az Aktivitási Index esetében a vizsgált partnerségekben 0,35 és 0,73 közötti értékeket kaptunk. Az átlag érték 0,53, míg a szórás ez esetben is kicsi (s = 0,08), vagyis az értékek nagy része az átlag körül helyezkedik el. A HACS-ok negyven százaléka még a 0,5-ös értéket sem éri el. Ezek az eredmények azt jelzik, hogy a LEADER partnerségek többségében a tagok nem elég aktívak. A kutatás során kiderült, hogy a Részvételi és Aktivitási Index értékek közötti összefüggések miatt problematikus a különválasztásuk, ezért érdemes együttkezelni ezeket (4. ábra). A részvétel mennyiségi és minőségi szempontok szerinti vizsgálata alapján megállapítható, hogy a LEADER partnerségek csaknem felében kifejezetten alacsony, egyharmadában közepes és mindössze 18%-ában volt magas a részvételi hajlandóság. 4. ábra Részvételi hajlandóság a vizsgált ÚMVP LEADER Helyi Akciócsoportokban

Forrás: saját szerkesztés, 2012

360

Az ÚMVP LEADER HACS-tagok részvételére vonatkozó fenti eredmények alátámasztják a hipotézisünket, vagyis a partnerségi munka gyakran nem végződik a partnerek valós, érdemi részvételében. Kimutattuk, hogy a hazai LEADER partnerségek többségében alacsony a részvételi arány és a partnerek jelentős hányada inkább csak formálisan működik közre a HACS munkájában, sokan csak passzívan vagy egyáltalán nem vesznek részt. Igazoltuk, hogy a partnerségi munka nem automatikusan jár minden tag számára egyenlő részvétellel. A HACS-tagok többségére nem jellemző, hogy kihasználnák a partnerségi munka nyújtotta részvételi lehetőségeiket. A fenti problémák ellenére a LEADER program összességében még mindig a helyi szereplők szélesebb körű és mélyebb részvételét biztosítja, mint a top-down vidékfejlesztési programok. Mégis úgy látjuk, érdemes volna szélesíteni, fokozni azoknak a részvételét, akik legalább

minimális

hajlandóságot

mutatnak

az

együttműködésre,

mivel

a

helyi

vidékfejlesztési partnerségek sikeres működéséhez nem elégséges csupán a pénzügyi támogatás, a megfelelő infrastruktúra kiépítése, a helyi szereplők aktív részvétele is elengedhetetlen a sikerhez. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Atkinson, R. (1999): Discourse of partnership and empowerment in contemporary British urban regeneration. In: Urban Studies, 36 (1), 59-72. pp. – (2) Bristow, G. – Entwistle, T. – Hines, F. – Martin, S. (2008): New spaces for inclusion? Lessons from ‘three-thirds’ partnerships in Wales. In: International Journal of Urban and Regional Research, 32 (4), 903921. pp. – (3) Derkzen, P. – Bock, B. B. (2009): Partnership and role perception, three case studies on the meaning of being a representative in rural partnerships. In: Environment and Planning C: Government and Policy, 27 (1), 75-89. pp. – (4) Edwards, B. – Goodwin, M. – Pemberton, S. – Woods, M. (2001): Partnerships, power, and scale in rural governance. In: Environment and Planning C: Government and Policy, 19 (2), 289-310. pp. – (5) Geddes, M. (2000): Tackling social exclusion in the European Union? The limits to the new orthodoxy of local partnership. In: International Journal of Urban and Regional Research, 24 (4), 782-800. pp. – (6) Goodwin, M. (1998): The governance of rural areas: some emerging research issues and agendas. In: Journal of Rural Studies, 14 (1), 5-12. pp. – (7) Hayward C. - Simpson L. Wood L. (2004): Still left out in the cold: problematising participatory research and development. In: Sociologia Ruralis, 44 (1), 95 -108. pp. – (8) Hunold, C. – Young, I.M. (1998): Justice, Democracy, and Hazardous Siting. In: Political Studies, 46 (1), 82-95. pp. – (9) Krishna, A. (2003): Partnerships between local governments and community-based organizations: exploring the scope for synergy. In: Public Administration and Development, 23 (4), 361-371. pp. – (10) Leal, P.A. (2007): Participation: the ascendancy of a buzzword in the neo-liberal era. In: Development in Practice, 17 (4), 539-548. pp. – (11) Little, J. (2001): New rural governance? In: Progress in Human Geography, 25 (1), 97-102. pp. – (12)

361

Lowndes V. – Sullivan, H. (2004): Like a Horse and Carriage or a Fish on a Bicycle: How Well do Local Partnerships and Public Participation go Together? In: Local Government Studies, 30 (1), 51-73. pp. – (13) Marsden, T. – Murdoch, J. (1998): Editorial: the shifting nature of rural governance and community participation. In: Journal of Rural Studies, 14 (1), 1-4. pp. – (14) McQuaid, R. W. (2000): The theory of partnerships: why have partnerships? In: Osborne, S.P. (ed.) (2000): Public Private Partnerships: Theory and Practice in International Perspective. Routledge, London, 9-35. pp. – (15) Murdoch, J. - Abram, S. (1998): Defining the limits of community governance. In: Journal of Rural Studies,14 (1), 4150. pp. – (16) Pretty, J. N. (1995): Participatory learning for sustainable agriculture. In: World Development, 23 (8), 1247-1263. pp. – (17) Regéczi, D. (2005): Limited Partnership: The Lack of Sustainable Development in Relation to Participation in Hungarian Public-Private Partnerships. In: Business Strategy and the Environment,14 (4), 205-215. pp. – (18) Shortall, S. (2004): Social or Economic Goals, Civic Inclusion or Exclusion? An Analysis of Rural Development Theory and Practice. In: Sociologia Ruralis, 44 (1), 109-123. pp. – (19) Storey, D. (1999): Issues of Integration, Participation and Empowerment in Rural Development: The Case of LEADER in the Republic of Ireland. In: Journal of Rural Studies, 15 (3), 307-315. pp. – (20) Taylor, M. (2000): Communities in the lead: power, organisational capacity and social capital. In: Urban Studies, 37 (5-6), 1019–1035. pp. – (21) World Bank (1996): The World Bank Participation Sourcebook. Downloaded:01.11.2011. At: http://wwwwds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/WDSP/IB/1996/02/01/000009265_3 961214175537/Rendered/PDF/multi_page.pdf

Dr. Kassai Zsuzsanna, tanársegéd Szent István Egyetem, GTK, Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet Levelezési cím: Szent István Egyetem GTK RGVI 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. Munkahelyi telefon: +36-28-522-000/2371, illetve 2060 mellék Mobil: +36-20-362-9622 E-mail: [email protected] Dr. Farkas Tibor, egyetemi docens Szent István Egyetem, GTK, Regionális Gazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet Levelezési cím: Szent István Egyetem GTK RGVI 2103 Gödöllő, Páter K. u. 1. Munkahelyi telefon: +36-28-522-000/2371, illetve 2060 mellék E-mail: [email protected]

362

EGY ÚJ VIDÉKFEJLESZTÉSI MODELL ADAPTÁCIÓS LEHETŐSÉGEI A HOMOKHÁTI TANYAVILÁG REHABILITÁCIÓJÁBAN KUJÁNI KATALIN OLGA Kulcsszavak: területhez kötött élelmiszerellátó rendszerek, tanyás gazdálkodás, DiagSYAL modell, helyi termék, alternatív élelmiszerellátó modell Összefoglaló megállapítások, következtetések, javaslatok Jelen tanulmány egy új vidékfejlesztési modell, a területhez kötött élelmiszerrendszerek (Système Agroalimentaire Localisé) értelmezésével foglalkozik arra keresve a választ, hogy (1) hogyan értelmezi a rövid élelmiszerláncokat, mivel egészíti azt ki (2) milyen feltételrendszer szerint működik, hogyan alkalmazható kvantitatív kutatásra, (3) illetve milyen módon illeszkedhet a homokhátsági tanyás családi gazdaságok fejlesztésébe. A modell részletesen elemzi a termelői, fogyasztói oldalt, a rövid élelmiszerláncokat és a területi politikai, környezeti és gazdasági adottságokat. Ez a holisztikus szemlélet támasztja alá a területhez kötött élelmiszerrendszerek homokhátsági alkalmazhatóságát. Az elméleti modell adaptálását egy francia módszer támogatja, a DiagSYAL, mely egy indikátoralapú átfogó analízist jelent a terület, a fogyasztók, a termelők és az agrár, illetve vidékpolitika témakörök számszerű értékelésével. Az új metodika segítséget nyújthat a hazai döntéshozásban, mivel érint minden olyan kérdést, melyek meghatározzák a területhez kötött élelmiszerrendszerek gyengeségeit, erősségeit és fejlesztési prioritásait. Azonban a módszer adaptációjához további elemzések szükségesek, hogy az indikátorok súlyát pontosan meghatározhassuk és a modellt a későbbiekben különböző hazai vagy európai térségek komparatív analízisére használjuk. ADAPTATION POSSIBILITIES OF A NEW RURAL DEVELOPMENT MODEL FOR THE REHABLITITATION OF FARMSTEADS IN HOMOKHATSAG Keywords: Localised Agri-food Systems, farming system, DiagSYAL model, local food, alternative food supply model Summary This paper deals with the interpretation of localised agri-food systems as a new rural development model to find answer for the next questions: (1) how it explains the short supply chains, how it can complete them (2) what type of criteria system makes it work, how it can be used for quantitative analyse (3) and finally how it can be adopted in the development of farmsteads in Homokhatsag. 363

The model examines in detail the farmers’ and consumers’ sides, the sort food supply chains and the political, environmental and economic endowment. This holistic approach underpins the applicability of the localised agri-food systems in the Homokhatsag. The adaptation of this academic model is stood by the DiagSYAL method that means an indicator-based widespread analyse. It numerically evaluates the topics of territories, consumers, farmers and rural development politic. This new method may offer help in decision making at national level, forasmuch it covers each question about the weakness, strengthens and development priorities of localised agri-food systems. However, more analyses are required to adopt this method in order to determinate exactly the indicators’ weights and to use it for comparative analyse of rural areas at national and international levels. Bevezetés Doktori kutatásaim elsődleges célkitűzése volt az európai vidékfejlesztési modellek megismerése és közülük a sikeresnek és megfelelőnek tekinthetők adaptálási kísérletének elvégzése

a

Homokhátságon.

A

külföldi

szakirodalmak

tanulmányozása

és

a

Franciaországban végzett doktori kutatások alapján végül a helyi élelmiszerrendszerek új paradigmájának bevonása mellett döntöttem. Ennek egyik oka az is, hogy a rövid élelmiszerláncok, mint megújuló vidékfejlesztési eszköz megjelenik a 2014-től induló Közös Agrárpolitika rendelettervezésében. A rövid élelmiszerláncok fejlesztése hazánkban is egyre többször vitatott témakör, mely szükségessé teszi a kérdés részletesebb bemutatását és alkalmazhatóságának, dilemmáinak vizsgálatát. Végül fontos megemlíteni, hogy az elmúlt 6 évben a vizsgált területen, a Homokhátságon, a Homokhátság Célprogram és a Tanya Program is kiemelten kezelte a kistermelői struktúra, a megfelelő árupotenciál és a szükséges infrastruktúra fejlesztését. A területhez kötődő élelmiszerrendszerek fogalmi háttere A vidéki területhez kötődő agrárélelmiszerek rendszere1 « Système Agroalimentaire Localisé » (SYAL) a francia szakirodalomban avagy Localised Agri-Food Systems (LAFS) angolul,

1

Az idegen kifejezések magyarítására tett kísérlet nehéz feladat, mivel a lokalizált, relokalizált jelző idegen kifejezések jóval többet jelentenek, mint „helyi” „területi”, „a vidékhez visszatérő” szavak. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda tanácsa a személyes megkeresésemre a következő volt: A \"helyi\", illetve a \"területi\" jelző inkább a \"lokális\" szó magyar megfelelőjének tekinthető. A \"lokalizált\" egy másik módszert igényel, és inkább befejezett melléknévi igenevet kíván (hiszen egy befejezett folyamatra utal). Nem biztos, hogy magyarul egy szóval vissza lehet adni egy specifikus kifejezést. Talán a \"helyi igényekhez alakított élelmiszer-

364

eredetileg egy módszertani megközelítése volt a rendszerszemléletű vizsgálatoknak. Egyrészt számol a helyi erőforrásokkal és vizsgálja azok területtel, a mezőgazdasági és az élelmiszertermeléssel való kapcsolatát, illetve figyelembe veszi a társadalomra jellemző helyi adottságokat, amelyek szociokulturális beágyazottsága meghatározzák a termelés, a feldolgozás és az értékesítés folyamatát, a fogyasztók igényeit és a helyi termékek értékét (Fourcade, Muchnik és Treillon 2010). A SYAL fogalmát a CIRAD (Agrárkutató Intézet a Fejlődésért, Montpellier) délfranciaországi kutatóintézet dolgozta ki európai, afrikai és dél-amerikai esettanulmányok alapján. E szerint a területhez kötődő agrárélelmiszer rendszerek magukba foglalják a termelést és a hozzákötődő szolgáltatásokat, melyek szoros összefüggésben állnak az adott vidék speciális tulajdonságaival és függnek az ott betölthető szerepköröktől. Azaz a rendszer összekapcsolja a környezetet, a termékeket, a humántőkét, az intézményrendszert, az egyéni kompetenciákat és ezeket a forrásokat rendszerezi, fejleszti a helyi élelmiszer-előállítás és ellátás céljából (CIRAD 1996). A SYAL modellnek két célja van. Egyrészt, hogy felismerje a tájban, az identitásban, a történelemben, a területhez kötődő élelmiszer-előállításban rejlő helyi adottságokat, másrészt, hogy alkalmazza a rendelkezésre álló föld-, humán-, és környezeti tőkét. Mindez hozzájárul a termékek területi, kulturális kötődéséhez, egyfajta hozzáadott értéket képez és megkönnyíti azok értékesítését. Ennek feltétele, hogy egy minden szempontból fenntartható, a multifunkcionális mezőgazdaságon alapuló, mérhető, összehasonlítható rendszert hozzon létre. A SYAL elmélete egy integrált szemléletet és módszert mutat, amely nem választja külön az élelmiszertermelést, feldolgozást értékesítést, a fogyasztást és legfőképp a terület által meghatározott társadalmi és környezeti tényezőket (Devautour, Muchnik és Sautier 1998). A területhez kötődő élelmiszerrendszer tehát hátteret biztosít azokhoz a kutatásokhoz, melyek terület- és vidékfejlesztési szempontból vizsgálják a helyi élelmiszerellátási láncokat. Ennek oka, hogy az elmélet sokrétűen foglalkozik a rendszer vidékhez kötődő elemeivel és funkcióival úgy, mint: a gazdasági tevékenységek eredményességével (termelés, feldolgozás, étkeztetés); a kulturális tevékenységek beilleszkedésével a helyi értékekbe (oktatás, rendezvények, stb.); és a vidékfejlesztési eszközök alkalmazhatóságával (turizmus, közösségi rendszerek\" alak lenne a megfelelőbb. Ezzel persze nem küszöböltük ki a \"helyi\" szót, viszont használhatjuk esetleg a hasonló értelmű \"területi\" alakot. (Pölcz Á., 2013.02.19. kelt. levele)

365

tevékenységek, vidéki örökségek felismerése stb.) (Muchnik és Sanz Cañada 2011). A szerzőpáros szerint a cél megérteni a SYAL-ba tartozó tevékenységek közötti szinergiát, hogy a vidéki területhez tartozó helyi élelmiszerek fejlesztése, „terroirok2” kialakítása, illetve eredetvédelme egy struktúrát és keretrendszert kapjon. Ez a struktúra már alkalmas lehet a politikai döntéshozás alátámasztásához, a fejlesztési prioritások megnevezéséhez. A területhez kötődő agrárélelmiszer rendszerekkel kapcsolatos kutatások három fő témát érintenek, amelyek alapvető eredményekkel szolgálhatnak a vidékfejlesztési politika alakításához: a) helyi erőforrások elemzése, és a helyi szereplők közötti hálózatok működési hibái (termelők és feldolgozó KKV-k, klaszterek, szövetkezetek között); b) a helyi termékek értékmegőrzése a védjegyek által (helyi termékek, módszerek, hagyományos tudás felismerése és leírása) és a helyi termékek kapcsolata a vidéki örökségekkel (Allaire 2011), és (Sylviander 1995); c) fenntartható fejlődés a helyi élelmiszerrendszerekben (környezeti, társadalmi, gazdasági elemzés) (Saidi 2011). Módszer: DiagSYAL, a területhez, termékekhez és vidékfejlesztéséhez kötődő feltételek 2012-ben a francia Toulouse-i Felnőttoktatási Szakiskola (EPL Toulouse) kidolgozott egy indexalapú mérési módszert a területhez kötődő élelmiszerrendszerek kvantitatív értékelésére. A metódus a DiagSYAL elnevezést kapta, amely a DIAGnostic du SYstème Alimantaire Localisé, azaz a helyhez kötött élelmiszerrendszerek értékelését jelenti. Az új modell az úgynevezett

IDEA

modell

mintájára

készült

el,

amely

a

családi

gazdaságok

fenntarthatóságának számszerű és összehasonlító elemzésére készült. A szintén indikátoralapú és családi vállalkozásközpontú módszer a környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatósági pillérek logikáján nyugszik. Tehát a modell három fő pillért, azon belül három altémát tartalmaz és végül összesen 36 indikátort, melyeket mátrix táblázatba rendez. Az IDEA modell bemutatása és adaptálási kísérleteinek értékelése korábbi konferencia kiadványokban történt meg (Fehér és Kujáni 2010) és (Kujáni 2012).

2

A „terroir” fogalma /ejtsd: teroár/: Egy földrajzilag körülhatárolható terület, amelyet egy helyben kialakult társadalom jellemez. Az adott területhez kötődik a története, a gasztronómiai szokásaik, illetve a természettel kapcsolatban álló tevékenységei. A helyben kialakult szokások, tradíciók és szaktudás meghatározzák az identitástudatot, segít tipizálni és definiálni a vidékhez kötődő termékeket és tevékenységeket, amelyek az adott területnek és az ott élő közösségek kapcsolatának köszönhetően alakultak ki. A terroirok élő és innovatív területek, amelyek nem olvaszthatóak egybe egyetlen tradícióba sem. (Terroirs)

366

A DiagSYAL azonban csak az IDEA modell vázát és értékelési módszerét tartotta meg. A pilléreket átnevezte és új indikátorokat vezetett be a terület felmérésére alkalmas mutatószámokat

alkalmazva.

Az

új

pillérek

illeszkednek

a

területhez

kötődő

élelmiszerrendszerek céljaihoz, így az alábbi elnevezéseket kapták: „területhez kötődő feltételek”, a „helyi termékekhez kapcsolt kritériumok” és végül a „helyi szintű vidékfejlesztés feltételei”3. A DiagSYAL egyelőre kis számban került letesztelésre, így nem áll jelenleg rendelkezésünkre elegendő értékelés és kritika azok pontosítása érdekében, ennek következtében a megadott indikátor értékek jelenleg nem kidolgozottak, nehezen értelmezhetőek. Ezért a modell adaptálása és az indexek meghatározása hosszabb folyamatot igényel (így az egyes kritériumok indexét nem tűntetem fel). Az első adaptálás során arra teszek kísérletet, hogy az egyes indikátorokat hazai körülmények között értelmezem és szükségszerűen átalakítom. A kritériumokat a hazai viszonyoknak és fogalmaknak megfelelően értelmezem, így számos indikátor esetében szükséges eltekinteni a pontos fordítástól. Területhez kötődő feltételek Az alternatív élelmiszerrendszerek helyi szintű alkalmazása és a vidékfejlesztési programok tervezése során az egyik legfontosabb tényező a területi potenciálok felmérése, melynek célja a megfelelő irányú fejlesztések alátámasztása és az alulról jövő kezdeményezések feltérképezése. A modell három területi funkció teljesülését nevezi meg, amelyek jelenléte befolyásolja a területhez kötődő élelmiszerrendszerek kialakulását: -

Élelmiszer-feldolgozás a vidéki gazdaságokban;

-

RÉL: rövidülő élelmiszerláncok, javuló város-vidék kapcsolat;

-

Kutatási és fejlesztési törekvések és infrastruktúra jelenléte;

3

Az altémák fordítása pontosan a francia megnevezést takarják, így pontosításuk, magyarosításuk majd az indikátorok kidolgozása után történhet meg.

367

1. táblázat A területhez kötődő feltételek saját értelmezés EPL Toulouse munkája alapján

Élelmiszerelőállítás funkciói

RÉL

K&F funkciók

TERÜLET Kistermelők aránya Multifunkcionális gazdaságok és minél sokszínűbb termelés Élelmiszer-feldolgozás hagyománya a régióban Agrár-környezeti szempontokhoz igazodó termelés Termelők motiváltak a helyi értékesítésben és a beruházásokban Élelmiszer-feldolgozáshoz szükséges infrastruktúra megléte (pl.: vágópont, gyümölcsfeldolgozó) Élelmiszer-feldolgozás Területfejlesztési terv tartalmazza a RÉL-ok fejlesztését A „terroir”-hoz kötődő identitástudat a fogyasztók és termelők részéről Direkt értékesítési csatornák kiépülése (termelői piacok, termelői bolt, szatyorszolgáltatás stb.) Piaci potenciál a helyi értékesítésre (Kereslet növekedése) Infrastruktúra és szolgáltatások az adott területen (pl.: elérhető piacok, járható utak, megközelíthető gazdaságok, internet stb.) Terület kialakult imázsa (pl.: Tájhoz kötődő fajták, gasztronómiai hagyományok) Kulturális potenciál Területek közötti együttműködés (Régiók, kistérségek, Leader közösségek) Javuló vidék-város kapcsolatok és szemlélet (Felnőtt) Oktató intézetek és szaktanácsadás Humánerőforrás (oktatók, szezonális munkások, szaktanácsadók stb.) Vállalkozások K&F-re irányuló hajlama Kutatóintézetek Tudományos és fejlesztési funkciók

Index T1.1 T1.2 T1.3 T1.4 T1.5 T1.6 T2.1 T2.2 T2.3 T2.4 T2.5 T2.6 T2.7 T2.8 T3.1 T3.2 T3.3 T3.4

Forrás: EPL Toulouse munkája alapján saját értelmezés, 2013

Az első tematikus alpont az élelmiszer-előállítás és a terület kapcsolatához kötődik. Az indikátorok ez esetben azt támasztják alá, hogy a vizsgált régióban vannak olyan termelők, akik a hagyományos értelemben vett multifunkcionális családi gazdaságoknak számítanak és feldolgozásban, közvetlen értékesítésben érdekeltek. Ez a feltételezés az európai esettanulmányok

(Altafoodss 2012) és (Chafotte és Chiffoleau 2007) megállapításain

alapszik. Úgy vélik, hogy a családi gazdaságok hosszú távúan fenntarthatók, ha képesek több lábon állni, több értékesítési csatornát alkalmazni (lehetőleg minél rövidebbet), valamint esetükben a sokszínűséget részben az élelmiszer-feldolgozás jelenti. A második tematikus alpont a „Rövid élelmiszerlánc” nevet kapta, mert célja felkutatni a már működő közvetlen értékesítési és rövid élelmiszerellátási csatornákat. Az indikátorok a már kialakult kapcsolatokat méri fel és értékeli azok erősségét, fenntarthatóságát. Illetve itt elemzi a területi együttműködéseket pl: a kistérségi kapcsolatokat, az egyes civil szervezetek szerepét. (Következtetésképpen az indexek kalibrálásához alkalmazható Kassai (2012) kutatása, aki doktori disszertációjában a kistérségek és LEADER egyesületek közti kapcsolatrendszert elemezte.) A termékek imázsára rákérdező index kizárólag azokat a helyi 368

produktumokat vizsgálja, amelyek értékesítése történhet a RÉL-eken keresztül, illetve őstermelők, helyi gazdaságok állítják elő, vagy tartják fenn a hagyományát (receptúráját). (Hasonló részkutatások már szintén zajlottak az „HÍR Program 4” keretében, mely eredményei alkalmasak lennének az indexek kidolgozásához.) A harmadik, a területi feltételrendszer utolsó témája a K&F, azaz a vizsgált vidékre jellemző és mérhető innovációs potenciálja (kutatóintézetek, szakemberek, felnőttoktatás jelenléte). Az adott téma értékelésére jó módszertani alapul szolgálhat Fertő és Tóth (2012) könyve a mezőgazdasági innovációról. A termékekhez kötődő feltételek A helyi termékek jelentik az alternatív élelmiszerrendszerek alapját, mivel azok helyhez kötődő fajtái, ízei, a rájuk épülő gasztronómiai hagyományok határozzák meg egy terület turisztikai, gasztronómiai imázsát. A SYAL tervezése és értékelése során ezért alapvető fontosságú, hogy melyek azok a termékek, amelyek nevükben, eredetükben az adott területhez kötődnek, hozzátartoznak a népszokásokhoz, a helyi konyhakultúrához. Illetve jelenleg meg van az elegendő mennyiség, minőség, a termékek védettsége, ismertsége. A termékek főcsoport egyrészt vizsgálja a termelési oldalt („Termékminőség”): léteznek-e és megfelelő mennyiségben és minőségben hozzájuthatunk-e ezekhez a helyi termékekhez. Erre irányuló kutatásokat végzett a Kaposvári Egyetem és a Corvinus Egyetem is, melyek megfelelő alapul szolgálhatnak az indexek kidolgozásához.) Illetve vizsgálja a fogyasztói oldal jelenlétét („Értékesítés”), az értékesítési csatornákat, azaz az előző feltételrendszerrel szemben itt a fogyasztói oldalt veszi górcső alá.

Végül a rövid élelmiszerláncokkal

kapcsolatos helyi pályázatok, fejlesztések eddigi eredményességét értékeli („Témában futó projektek eredményessége”).

4

10 éve indult el Magyarországon a Hagyományok - Ízek - Régiók program, amely Nyugat-Európában - francia kezdeményezésre - már több éve futó Euroterroirs program hazai adaptációja. Nyolcvan szakértő közreműködésével kereken háromszáz, jellegzetesen magyar, illetve speciális regionális élelmiszeripari termék, növény- és állatfajta került összegyűjtésre és besorolásra az EU által elfogadott és a területfejlesztési törvény által meghatározott 7 tervezési-statisztikai régióba. (http://www.amc.hu/vedjegyek/hir/hagyomanyok%E2%80%93-izek-%E2%80%93-regiok-hir-program)

369

2. táblázat A termékekhez kötődő feltételek saját értelmezés az EPL Toulouse munkája alapján

Termékminőség

Értékesítés

Témában futó projektek eredményessége

TERMÉKEK Kiváló íz és zamat Magas tápérték Higiénikus Feldolgozás alatti minőség-ellenőrzés Termékidentitás (egészséges, jóízű stb.) Köthető más helyi termékekhez Feldolgozás előtt és után Gazdaságok innovációs készsége Helyi élelmiszerek értékesítési lehetősége a közétkeztetésben és éttermeknek Turizmusban rejlő lehetőségek Figyelemfelhívás az oktatás és a kultúra segítségével Terület- és vidékfejlesztési eszközökben rejlő lehetőségek A területek, kistérségek közötti kapcsolatok, know-how-k, tapasztalatcserék lehetősége Értékesítési potenciál az alternatív élelmiszerrendszerekben A projektek eredményessége általában /Elérte-e az elvárt célt? Partnerség, támogatások (Leader, agrárkamara, civil szerveződések, MNVH stb.) Pénzügyi finanszírozás

Index P1.1 P1.2 P1.3 P1.4 P1.5 P1.6 P2.1 P2.2 P2.3 P2.4 P2.5 P2.6 P3.1 P3.2 P3.3

A sikeres projektek feltételei

Forrás: EPL Toulouse munkája alapján saját értelmezés, 2013

A területi dinamika szerepe A „területi dinamika” fogalma egyre gyakrabban alkalmazott a hazai területfejlesztési szakzsargonban, amely a területek, a vidék fejlesztésével áll kapcsolatban. Paul Houée (2001) hangsúlyozza, hogy a területfejlesztés lényege a szinergia a lokális szereplők között annak érdekében, hogy a potenciális helyi humánerőforrást a terület aktív fejlesztésére, gazdasági, társadalmi, politika erőforrásainak növelésére használja fel a döntéshozók támogatásával. Ezeknek az intézkedéseknek, törekvéseknek és folyamatoknak a rendszere és fejlődése befolyásolják a területi dinamikáját (CIRAD 2011). A „Területi dinamika” főcsoport tehát azokat az intézkedéseket vizsgálja, amelyek befolyásolják a lokalizált élelmiszerrendszerek fejlődését, támogatását, vidékfejlesztési illetve területfejlesztési programokba helyezését. Így például a Vidékfejlesztési Minisztérium rendeletei közül az 52/2010. (IV.30.) VM Kistermelői rendelet megjelenését és beépülését a további fejlesztésekbe. Mindemellett foglalkozik a helyi KKV-k és a helyi szereplők, a civil szerveződések szerepével is.

370

3. táblázat A Területi dinamikához kötődő feltételek saját értelmezés az EPL Toulouse munkája alapján

Helyi politikai törekvések dinamikája

KKV-k dinamikája Helyi szereplők

TERÜLETI DINAMIKA Agrár- és élelmiszerpolitikai intézkedések Kereskedelmi és KKV-kat célzó intézkedések Földhasználati és környezetpolitika Kulturális, oktatási és társadalmi intézkedések Területfejlesztési (országos) politika és prioritások Helyi politikai törekvések dinamikája A RÉL-ben résztvevő KKV-k együttműködési képessége Helyi KKV-k formái és potenciálja KKV-k dinamikája Civil szervezetek munkája Társadalmi fejlődés

Index D1.1 D1.2 D1.3 D1.4 D1.5

Oktatás

D3.3

D2.1 D2.2 D3.1 D3.2

Helyi szereplők hozzájárulása a fejlesztésekhez

Forrás: EPL Toulouse munkája alapján saját értelmezés, 2013

A harmadik feltételrendszer a korábbiakhoz hasonlóan szintén három altematikára oszlik: helyi politikai törekvésekre, a kis és közepes mezőgazdasági és élelmiszer-feldolgozók fejlődésének dinamikájára és végül a helyi szereplők: civil szerveződések, állampolgárok, közoktatás szerepére. Kutatási irányvonalak a DyagSYAL alkalmazásával Az új elmélet és módszer hazai alkalmazását bizonyítja, hogy a modell egyes kérdéseit már vizsgálták korábbi fogyasztói vagy egyéb területfejlesztési témájú kutatások. A területhez kötődő élelmiszerrendszerek, mint új definíció bevezetése is időszerű, melyet a gyakorlatban megjelenő programok támasztanak alá (Kamra-Túra, Altafoodss, FAAN, Tanya-program, stb.) Az IDEA modell felhasználási lehetőségeihez hasonlóan a DyagSYAL program is hasonló utat járhat be. A módszer alkalmasnak tűnik egy adott terület lehetőségeinek feltérképezésére, a szükséges beruházási irányvonalak megnevezésére. Emellett komparatív analízisek is elvégezhetők abban az esetben, ha az egyes indikátorok megmaradnak az eredeti francia értelmezésben és pontozásban. A metódus adaptálása a homokhátsági tanyás rendszerbe a kutatásaim következő fázisát fogja képezni, melynek egyik eleme lesz az indikátorok értelmezése az adott környezetben, majd a részletes elemzés elvégzése. Mindehhez szükséges a termelők, a termelői struktúra mély elemzése kérdőíves, mélyinterjús módszerekkel, amely az első pillér kérdéseire ad majd választ. Ezt követően meg kell vizsgálni a már létező programok eredményességeit és

371

alkalmazott módszereit (mint például a különböző értékesítési csatornákat, a fogyasztók körét és a kommunikáció hatékonyságát). Végül szükséges szociológiai szempontból is értékelni a homokháti termékeket és hagyományokat, melyek alapját képezik a modellnek és segítenek megtalálni a produktumok területhez való kötődés szimbólumait. Forrásmunkák jegyzéke (1) Allaire, G. (2011): Petits agriculteurs et marches locaux dans le contexte de la politique europeenne de la qualite. Strassburg: Parlament Européen. - (2) Chafotte, L., és Y. Chiffoleau. (2007): Vente directe et circuits courts : évaluations, définitions et typologie, Cahier de l’Observatoire n°1. Montpellier: INRA. - (3) Devautour, H., J. Muchnik, és D. Sautier. (1998): „L’émergence d’une recherche sur les systèmes agroalimentaires localisés.” In Agricultures familiales, Atelier de travail, Montpellier, szerző: CIRAD, pp.61-66. - (4) Fehér, I., és Kujáni, K. (2010): „Új IDEA, egy új módszer a fenntarthatóság kérdésére – Esettanulmány Dél-Franciaországból.” Kecskeméti Főiskola. Kecskemét: Erdei Ferenc Tudományos Konferencia. - (5) Fertő, Imre, és József Tóth (2012): Piaci kapcsolatok és innováció az élelmiszergazdaságban. Budapest: Aula Kiadó. - (6) Fourcade, C., J. Muchnik, és R, Treillon. (2010): Les coopération territorialisées en. Montpellier: Quae. - (7) Houée, Paul.(2001): Le développement local au défi de la mondialisation. Paris: Harmattan. - (8) Kassai, Zs. (2012): „A LEADER program mint helyi partnerség kérdései Magyarországon.” Ph.D dolgozat, http://www.doktori.hu/index.php?menuid=193&vid=9244. - (9) Kujáni, K. (2012): „A francia típusú rövid élelmiszerlánc eredményességét meghatározó tényezők vizsgálata a fenntarthatóság tükrében.” Nemzedékek együttműködése c. konferencia. Budapest: IV. PhD konferencia Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület szervezsében. - (10) Muchnik, J., és J. Sanz Cañada. (2011) „Introduction : Ancrage et identité territoriale des systèmes agroalimentaires localisés.” Economie Rurale 322 pp. 3-10. (11) Saidi (2011). A. „Les systems agroalimentaires localisés face a l'insécurité alimentaire: le cas du system oléicole dans l'espace de Sais-Meknes au Maroc.” Grenoble Franciaország: Doktori Értekezés. - (12) Sylviander, B. (1995): „Convention de qualité, concurrance et coopération.” In La grande transformation de l'agriculture, szerző: Allaire et Boyler. Toulouse: INRA Economica. (13) Altafoodss. 2012. www.altafoodss.org (hozzáférés dátuma: 2013.04.10.) - (14) CIRAD. 2011. (http://afm.cirad.fr/themes/territoires/devLocal.htm) (hozzáférés dátuma: 2013.04.10.) - (15) CIRAD. „Systèmes agroalimentaires localisés : organisations, innovations, et développement local, Proposition issue de la consultation du Cirad Stratégies de recherche dans le domaine de la socioéconomie de l’alimentation et des industries agroalimentaires, Cira/.” CIRAD Tanulmány, Montpellier, 1996 (16) Terroirs, Planete. http://planete-terroirs.org/wakka.php?wiki=PagePrincipale. dátum nélk. (hozzáférés dátuma: 2013.04.10.)

372

MAKROSZINTŰ STRATÉGIÁK KONZISZTENCIAVIZSGÁLATA A BIODIVERZITÁS TÜKRÉBEN LADONECZKI GÁBOR – KÓSI KÁLMÁN Kulcsszavak: Európai Uniót, stratégia, ökoszisztéma szolgáltatások, vidékfejlesztés, fenntartható fejlődés ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A biodiverzitás fontossága napjainkban egyre hangsúlyosabban jelenik meg nemzeti és nemzetközi viszonylatban egyaránt, mely tényt az is alátámasztja, hogy megőrzésére számos kezdeményezés irányult az elmúlt évek során. Az Európai Uniót tekintve például kiemelkedő szerepet játszhat a biodiverzitással kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő közös stratégia, mely a problémák megoldási lehetőségeit hat fő célban fogalmazza meg. Jelen tanulmány célja a biodiverzitásra vonatkozó fő uniós célkitűzésekkel összevetni öt hazai makroszintű stratégiát, a turizmusra, a fenntartható fejlődésre, az éghajlatváltozásra, az energetikára és a vidékfejlesztésre vonatkozóan. Az elemzés során a biodiverzitást helyeztük a középpontba, mely a konzisztencia vizsgálatok során a fő vizsgálati szempontot jelentette. Az eredmények alapján fejlesztési javaslatokat fogalmaztunk meg az érintett stratégiák esetében, mindezt a hazai biológiai sokféleség hosszú távú érdekéire alapozva, összhangban a fenntartható fejlődés céljaival. A tanulmány fő megállapításaként elmondható, hogy a vizsgált stratégiák releváns célkitűzései nagyrészt semleges vagy pozitív kapcsolatot mutattak az Európai Uniós közös célokkal. CONSISTENCY ANALYSIS OF MACRO-LEVEL STRATEGIES IN REGARD TO BIODIVERSITY Summary Nowadays, the importance of biodiversity is increasing both on national- and international level. This fact could be confirmed by the number of initiatives created to the preservation of it. For example, the biodiversity strategy to 2020 of the European Union could play an outstanding role related to biological diversity. This strategy determines six targets in relation to the main challenges of biodiversity state changes in Europe. The aim of this study is to compare these most important objectives with Hungarian strategies and programs (including

373

macro-level strategies, in which biodiversity does not explicitly appear, but could have a specific effect on it) within the scope of biodiversity. Beyond this, the study is focusing on objectives concerning to rural development, and furthermore on horizontal and vertical linkages of sustainability and the analyzed strategies. Important aim of the study is a consistency analysis in regard to biodiversity and the description of our personal remarks in order to preserve the national biological diversity in accordance with the objectives of sustainable rural development. BEVEZETÉS Napjainkban a biológiai sokféleség értékének fontossága egyre nagyobb jelentőséggel bír, a megőrzése érdekében egyre több kezdeményezés lát napvilágot. A globális környezeti problémák megoldásához – így a biodiverzitás sikeres megvédéséhez és fenntartásához – közös összefogásra van szükség. Ezek eléréséhez elengedhetetlen a közös együttműködés, mely az Európa 2020 stratégiának is egyik fontos vezérgondolata (EU, 2010). E stratégiában kiemelt kezdeményezésként jelenik meg az erőforrás-hatékonyság kérdésköre, ezen belül a biodiverzitás további csökkenésének megelőzése. Európa biológiai sokfélesége a bolygó többi területéhez hasonlóan fokozatosan hanyatlik. A problémát jól mutatja az IUCN (International Union for Conservation of Nature) Vörös Listája, mely szerint az EU-27 tagállamokban jelenleg több mint 2600 az ismert veszélyeztetett fajok száma, mely érték folyamatosan növekszik (IUCN, 2012). Ez a biodiverzitás csökkenés további problémákat generál az ökoszisztéma szolgáltatásokhoz kapcsolódóan is, melyek jelentősen függenek a biodiverzitás állapotától Európában és Magyarországon egyaránt. E tekintetben számos példa felhozható, ilyen többek között a tápanyag körforgás, mint támogató, vagy az élelmiszertermelés, mint ellátó szolgáltatás. Sajnos minden európai ökoszisztémáról elmondható, hogy közvetlen vagy közvetett formában az emberi tevékenység nem kívánt hatásokat gyakorol rá. A földterületek nagy részén a mezőgazdaság dominál (44%), közel harmaduk erdős terület, a fennmaradó részeken pedig igen jelentősek az urbanizáció és a rekreáció hatásai. (EASAC, 2009) Több, a probléma felismerését és kezelési szándékát jelző Európai Uniós kezdeményezést követően az Európai Bizottság 2011-ben közzé tett egy, a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló stratégiát „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” címmel mely ezen évtizedre fogalmaz meg kiemelt célokat a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások megőrzése érdekében. A stratégia a hosszú távú tervezésen túl – mely 2050-re fogalmaz meg a biodiverzitásra vonatkozó

374

elképzeléseket – hangsúlyozza a globális kötelezettségvállalás jelentőségét és elérését egyaránt. Az anyag kiemeli a biológiai sokféleség természeti környezetre gyakorolt pozitív hatásain kívül a hozzá kapcsolható társadalmi és gazdasági hasznokat is, melyek verifikálják a megóvására történő fiskális és nem anyagi jellegű ráfordítások szükségességét és alátámaszthatják a gazdasági szempontú megtérülést is (például a rovarok általi beporzás gazdasági értéke). Ezen felül hozzájárul más uniós stratégiák megvalósulásához is, például az erőforrás-hatékonysághoz vagy a kutatás és innováció területéhez egyaránt. (EU, 2011) A stratégia céljainak megvalósításához a tagállamoknak, így Magyarországnak is jelentős szerepet kell vállalniuk a biodiverzitás megőrzése érdekében. Hazánk számos egyedi természeti értékkel, élőhellyel rendelkezik, melyek jelentős része veszélyeztetett. A hazai biológiai sokféleség megóvása a hozzá kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások javulását, jelentős gazdasági inputok fenntartását teszi lehetővé (Pálvölgyi – Csete, 2012). Ezek alpján a biodiverzitásra vonatkozó uniós célkitűzések integrálása a hazai gyakorlatba fenntarthatósági szempontból kiemelkedően nagy jelentőséggel bír, lehetőség szerint az EU 2020-ig terjedő biodiverzitási stratégiájának alapján. Jelen tanulmány célja a jelenleg hatályos, vonatkozó nemzeti stratégiák konzisztenciavizsgálata ezen uniós stratégia átfogó célrendszerének szempontjából. KONZISZTENCIAVIZSGÁLAT Az EU Biodiverzitás Stratégia 2020 (továbbiakban EUBS 2020) kiemelt célkitűzése a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása az évtized végéig, lehetőség szerint a leromlott állapotok helyreállításával, szem előtt tartva a globális célokat egyaránt. Ezek eléréséhez a stratégia hat célt fogalmaz meg, melyek a stratégia melléklete alapján a következők (EU, 2011): 1. A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv teljes körű végrehajtása 2. Ökoszisztémák és szolgáltatásaik fenntartása és helyreállítása 3. A biológiai sokféleség fokozásában a mezőgazdaság és az erdészet által játszott szerep növelése 4. A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának a biztosítása 5. Az invazív idegen fajok elleni küzdelem 6. Hozzájárulás a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez Ezen célokhoz kapcsolódóan vizsgáltunk meg öt releváns nemzeti stratégiát, név szerint a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiát, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégiát, a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, a Nemzeti Energiastratégiát, valamint kiemelten a Nemzeti 375

Vidékstratégiát. A jelenleg készítés alatt álló stratégiákkal ebben a tanulmányban nem foglalkozunk. A konzisztenciavizsgálat során az egyes stratégiák célkitűzési közötti összefüggéseket és az összeegyezethetőségüket vizsgáltuk meg. Az eredményeket a stratégiák kronológiai sorrendjére alapozva szövegesen és ahol indokolt, ott táblázatos formában is megjelenítjük, kizárólag a biodiverzitás szempontjából legjelentősebb kapcsolódási pontokra szorítkozva, kiemelve az egyes stratégiák esetében a biodiverzitáshoz való kapcsolódásuk és a biodiverzitás megőrzéséhez történő jövőbeni hozzájárulási lehetőségeiket. Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia A turizmus fejlesztése védett természeti területeken gazdasági szempontból igazolható lehet, azonban környezeti szempontból sem bír kizárólag negatív jelentőséggel. Tény, hogy a turizmus negatív környezeti hatásai, így hatásuk a biodiverzitásra igen jelentős, de a védett természetvédelmi területek esetében a turizmus a negatív hatásokon túl egyúttal alternatívát jelent ezen területek mezőgazdasági, erdészeti vagy ipari célú (nyersanyag kitermelés) hasznosítására. A turisztikai területhasználat hatékony menedzsmentje esetén az ágazat hozzájárulhat a biodiverzitás megőrzés, a helyi életterek minőségének javítása és a turizmusfejlesztés kétirányú kapcsolatrendszerének egyidejű fejlesztéséhez. (Nyaupane Poudel, 2011) Összességében, a turisztikai szektor fejlesztésére és a biodiverzitás megóvására tett lépések sok esetben ellentmondásban állnak egymással, köszönhetően az eltérő időbeliségüknek és az elvárt megtérüléseknek köszönhetően. Az eltérés megfigyelhető a nemzeti kormányok és a helyi közösségek turizmusra vonatkozó céljainak és elvárásainak eltérésében is. A probléma megoldását a turizmus és a biodiverzitás-megőrzés céljainak és eszközeinek egymáshoz történő közelítése és összehangolása jelentheti. (Vaughan, 2000) A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia (NTS) a 2005-2013-as időszakra fogalmaz meg célokat, alapvetően az életminőség javítását megcélozva. A kínálat területén a stratégia kitér a biodiverzitásra és a hazai természeti értékekre és számol ezek rendelkezésre állásával. A stratégia által megfogalmazott célok között az emberközpontú és hosszú távon jövedelmező fejlődés, a turistafogadás feltételeinek javítása, az attrakciófejlesztés, az emberi erőforrás fejlesztés és a hatékony működési rendszer kialakítása szerepel. (NTS, 2005) Ezek közül mindössze az attrakciófejlesztés tartalmaz a természeti adottságra, hagyományra, örökségre épülő kínálatfejlesztésre vonatkozó specifikus célt. Azonban az átfogó célok alapján, a biodiverzitás szempontjából a stratégia nem nyújt elegendő információt a stratégiai célok konzisztenciájának vizsgálatára. Jelen formában a célok nem relevánsak a vizsgált 376

rendszerhez viszonyítva, mindössze közvetett jellegű kapcsolat ismerhető fel a két célrendszer között. A stratégia az EU 2020-ra vonatkozó biodiverzitás stratégiáját megelőzően készült, a ténymegállapítások alapján a turizmus esetében az EU 2020-ra vonatkozó stratégiában a biológiai sokféleség megőrzésére kitűzött célok elérésének elősegítéséhez szükségszerű lenne leginkább az élőhelyvédelmi célkitűzések turizmusfejlesztéssel kapcsolatos stratégiába történő integrálása, továbbá a globális szerepvállalás növelése. Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia A fenntartható fejlődés koncepciója nagyban függ a biodiverzitás és az ökoszisztémaszolgáltatások állapotától, ugyanis ezek jelentik a környezeti rendszereken túl a társadalmi és a gazdasági rendszerek számára is nélkülözhetetlen, alapvető forrás és nyelő funkciókat. Ezen kapcsolat fontosságát jól mutatja az 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján elfogadott Biológiai Sokféleség Egyezmény. Hazai szinten a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia (továbbiakban: NFFS) hivatott a fenntartható fejlődés közép- és hosszú távú megvalósítására, egyben átfogó és folyamatosan felülvizsgálandó keretet ad stratégiák és programok részére, elősegítve ezek koherenciáját (NFFS, 2007). Maga a stratégia társadalmi, környezeti és gazdasági célokat is megfogalmaz, melyek közül a környezeti célokkal foglalkozunk kiemelten. Az NFFS környezeti céljai a természetes ökoszisztémák működőképességének megőrzése, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a klímaváltozáshoz történő mitigáció és adaptáció valamint a vízkészletek szempontjából erőforrás-hatékony gazdaság kialakítása. A stratégia a jelenlegi környezeti állapotok bemutatásánál kitér természeti értékeink és a biológiai sokféleség állapotára is. Habár az EUBS 2020 előtt készült, számos esetben konzisztens célkitűzéseket fogalmaz meg. Ezek közül kiemelendő az ökológiai rendszerek működésének elősegítése, a fragmentált területek összekapcsolása és a sok esetben egyedi vizes és vízi élőhelyek védelme. Gazdasági szempontból a versenyképesség és a foglalkoztatás növelése, fenntartható termelési és fogyasztási gyakorlat kialakítása, az energiagazdálkodás átalakítása, a fenntartható mobilitás kialakítása és a fenntarthatóbb, visszacsatolásokon alapuló gazdaság kialakítása jelenik meg célként, melyek a 2. táblázatban összegezve láthatóak. A hazai versenyképesség tekintetében a biológiai és táji sokféleség megőrzendő értékként jelenik meg. A stratégia által kitűzött társadalmi célok nem relevánsak a biodiverzitás szempontjából.

377

1. Táblázat

3. CÉL: A mezőgazdaság és az erdészet szerepének növelése a biodiverzitás fenntartásában

+

++

0

0

0

+

0

+

0

0

0

+

+

0

+

0

0

Gazdasági célok

+

0

+/–

0

0

0

Társadalmi célok

NR

NR

NR

NR

NR

NR

Környezeti célok

NFFS célok Természetes ökoszisztémák működőképességének megőrzése Ühg. kibocsátás csökkentése, adaptáció a klímaváltozáshoz Fenntartható vízgazdálkodás kialakítása

+ ++ 0 / NR

Kedvező kölcsönhatás a célok között Jelentősen kedvező kölcsönhatás a célok között Nincs / Nem releváns a kölcsönhatás

– –– +/–

6. CÉL: Hozzájárulás a biodiverzitás globális csökkenésének megelőzéséhez

2. CÉL: Ökoszisztémák és ökoszisztémaszolgáltatások fenntartása és helyreállítása

++

Európai Unió Biodiverzitás stratégia 2020 célok

5. CÉL: Az idegenhonos özönfajok elleni küzdelem

1. CÉL: A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása

4. CÉL: A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása

A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia céljainak konzisztencia-elemzése

Ellentmondás a célok között Jelentős ellentmondás a célok között Lehet pozitív és negatív kölcsönhatás is

Az eredmények alapján a környezeti és a gazdasági célok kedvező kölcsönhatásban vannak az EU 2020 Biodiverzitás stratégiájával, kiemelten az élőhelyvédelem szempontjából. Habár az NFFS készítése is megelőzte az EUBS 2020 megjelenését, jórészt konzisztensnek tekinthető azzal. Kiegészítésként tartalmazhatna az invazív fajokhoz és a globális célkitűzések előkészítéséhez kapcsolódó konkrét célkitűzéseket, továbbá megjelenthetne a biodiverzitással kapcsolatos uniós célok integrálása a társadalmi célok között. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Az éghajlatváltozás közvetlen és közvetett hatásokat gyakorol a biodiverzitásra legyen az például a tengerek és szárazföldek felszíni hőmérsékletének növekedése, változó csapadékeloszlás vagy a világtengerek vízszintjének növekedése. Az egyes fajok klímaváltozásra adott reakciója is eltérő lehet, kezdve a megváltozott élőhelyeken keresztül történő vándorlástól az idegen eredetű fajok új területeken való megjelenésén át egészen a kihalás kockázatának növekedéséig. A klímaváltozáshoz kapcsolódó antropogén mitigáció és adaptáció következtében azonban megjelenik a negatív hatások enyhítésének lehetősége, 378

melyhez az átfogó stratégiák integrálása és alkalmazása nagy segítséget nyújthat. (IPCC, 2002) Nagy jelentőséggel bír a szénmegkötő ökoszisztémák további elvesztésének elkerülése, valamint ezzel egyidejűleg ezek megóvása az éghajlatváltozással összefüggő terhelésektől, ezzel hozzájárulva a természeti környezet és az emberi életkörülmények javításához (CBD, 2010). A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) a 2008-2025-ig terjedő időszakra határoz meg cselekvési terveket az ország klímapolitikájával kapcsolatban. Három fő cselekvési irányt jelöl ki, melyek az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, a már kialakult hatások elleni védekezésre és a társadalmi klímatudatosságra vonatkoznak. A stratégia céljai alapvetően négy fő területre koncentrálódnak. Az első az energetika, melynél alapvető cél a energiahatékonyság növelése és a megújuló energiákra vonatkozó rendszerek felülvizsgálata. Második célként a közlekedés jelenik meg, melyek célja a karbonintenzitás csökkentése és a hatékonyság növelése. További célterület a mezőgazdaság és az erdészet, melyek esetében a természetes felszínborítottság és a zöldterületek növelése a fő szempont. A magas energiaigényű termékekre vonatkozó hulladékmenedzsment szintén célterületként jelenik meg a stratégiában. (NÉS, 2008) 2. Táblázat

4. CÉL: A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása

5. CÉL: Az idegenhonos özönfajok elleni küzdelem

+/–

+/–

+

NR

0

+

Közlekedési célok

0

0

0

NR

0

0

++

++

+

NR

0

0

0

0

0

NR

0

+

NÉS célok

Mezőgazdaságra és erdészetre vonatkozó célok Hulladékgazdálkodási és biomassza-hasznosítási célok + ++ 0 / NR

Kedvező kölcsönhatás a célok között Jelentősen kedvező kölcsönhatás a célok között Nincs / Nem releváns a kölcsönhatás

379

– –– +/–

6. CÉL: Hozzájárulás a biodiverzitás globális csökkenésének megelőzéséhez

3. CÉL: A mezőgazdaság és az erdészet szerepének növelése a biodiverzitás fenntartásában

Energetikai célok

Európai Unió Biodiverzitás stratégia 2020 célok

1. CÉL: A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása

2. CÉL: Ökoszisztémák és ökoszisztémaszolgáltatások fenntartása és helyreállítása

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia céljainak konzisztencia-elemzése

Ellentmondás a célok között Jelentős ellentmondás a célok között Lehet pozitív és negatív kölcsönhatás is

A NÉS célkitűzései részben konzisztensek az EUBS 2020 céljaival. Kiemelkedő kölcsönhatást mutatnak a mezőgazdaságra és az erdészetre vonatkozó stratégiai célok. Az energetika területén a biomassza felhasználása esetében a stratégia kitér a génmódosított és az invazív fajok energetikai hasznosítására, azonban a célok között ez nem különül el egyértelműen. Itt a végrehajtás során negatívumként jelenhet meg a bioüzemanyagok alapanyag-termelésére fordított területek növekedése is. Nemzeti Energiastratégia Az energetikai problémákra adott megoldási lehetőségek legnagyobb része kisebb-nagyobb negatív hatással jár a biodiverzitásra (például vízerőművek, duzzasztógátak), mely hatások nagyban függenek a vonatkozó menedzsment-tevékenységtől, az elhelyezkedéstől vagy az érintett ökoszisztémák állapotától. Az energetikai célú területhasznosítás biodiverzitásra vonatkozó negatív hatásai is csökkenthetőek, egyúttal a környezeti és gazdasági hasznok növelhetőek. Az energiaszektor biológiai sokféleség értékének felismerése azonban jelenleg még egy hosszabb távú folyamat. (Berry - Paterson, 2009) A Nemzeti Energiastratégia (NE) 2030 fókuszában az energiafüggőségtől való függetlenedés áll, mely eléréséhez az energiatakarékosság növelését, a megújuló energiaforrások használati arányának növelését, a biztonságos atomenergia és közlekedési elektrifikáció kialakítását, a kétpólusú mezőgazdaság létrehozását, és az európai energetikai infrastruktúrához való kapcsolódást tűzi ki eszközként. A stratégia téziseket fogalmaz meg a versenyképes fenntartható és biztonságos energiaellátásért, mint például a megújuló és alacsony szén-dioxid kibocsátású energiatermelés növelése vagy a zöld ipar és a megújuló mezőgazdaság kialakítása (NE, 2012). Kiemelt, önálló stratégia célok nem jelennek meg a stratégiában, így ezek összehasonlítása az EUBS 2020 céljaival nem releváns. Azonban a jövőben egy a stratégiába integrált konkrét célrendszer kialakítása esetében is fontos a biológiai sokféleségre vonatkozó célok figyelembe vétele, kiemelten az élőhelyek, a mezőgazdaság és az erdészet esetében, továbbá kiegészítve jelen stratégia esetében is a globális együttműködés lehetőségével. Nemzeti Vidékstratégia Ökológiai források tekintetében hazánk gazdag terület, mely források fenntartásában jelentős szerep jut a mezőgazdaság, az erdészet és a halászat számára egyaránt. Az ezen 380

tevékenységekhez kapcsolódó gazdálkodási folyamatok és művelési módok nagymértékben veszélyeztetik a hazai, őshonos fajok élettereit. A közös agrárpolitika (KAP) ösztönzőket és előírásokat alkalmaz a tájvédelmet előtérbe helyező területhasználatra, alapul szolgálva a multifunkcionális földhasználatot, mely gazdaságilag hatékony módon, az ökológiai és biológiai erőforrások fenntartásával környezeti szolgáltatásokat nyújt a társadalom számára. (Fehér – Bíró, 2006) A biodiverzitás fontossága a mezőgazdaságban egyre jobban fókuszba kerül, hiszen a művelés alatt álló területek kiterjedése globális és európai szinten is igen jelentős. A negatív hatások kezelésén túl növekvő jelentőséggel bír a biodiverzitás válaszreakcióinak előrejelzése a mezőgazdasági termelés megváltozása esetén. (Genton, 2007) A biológiai sokféleség csökkenésének megállításához a vidékfejlesztéshez kapcsolódóan számos megoldási megközelítés létezik, a pozitív eredményekhez azonban az egyedi tájegységekre történő – környezeti és gazdasági szempontból koherens, kutatási és szakpolitikai háttérrel alátámasztott – specifikus megközelítések alkalmazása szükséges (Smith et al., 2012). A Nemzeti Vidékstratégia (NVS) fő célja hogy meghatározza az ország vidékpolitikájának alapjait és a kapcsolódó szükséges intézkedések végrehajtási kereteit, középpontban a fenntartható fejlődéssel, az agrártermelés és a vidéki élet értékeivel egyetemben, egy 2020-ig terjedő időtávon. A stratégia a biodiverzitás szempontjából számba veszi a biológiai sokféleség csökkenését, az élőhelyek romló helyzetét és az invazív fajok elterjedését egyaránt, továbbá kitér a Natura 2000 területekre is. Átfogó célként a vidéki térségek népességeltartó és népességmegtartó képességének javítása jelenik meg, mely eléréséhez három horizontális szempontot, a fenntarthatóságot, a területi és társadalmi kohéziót, valamint a város-vidék kapcsolatokat jelöli meg. Az átfogó cél eléréséhez további öt stratégiai célt fogalmaz meg, melyek között az élőhelyek védelme és a fenntartható agrártermelés is megjelenik (NVS, 2012).

381

3. Táblázat

3. CÉL: A mezőgazdaság és az erdészet szerepének növelése a biodiverzitás fenntartásában

++

+

+

0

+

0

+

+

++

+

0

0

–

0

0

0

–

0

+/–

0

+/–

+/–

0

NR

+/–

0

0

0

0

NR

Sokszínű és életképes agrártermelés Élelmezési és élelmiszerbiztonság A vidéki gazdaság létalapjainak biztosítása, a vidéki foglalkoztatás növelése A vidéki közösségek megerősítése, a vidéki népesség életminőségének javítása + ++ 0 / NR

Kedvező kölcsönhatás a célok között Jelentősen kedvező kölcsönhatás a célok között Nincs / Nem releváns a kölcsönhatás

– –– +/–

6. CÉL: Hozzájárulás a biodiverzitás globális csökkenésének megelőzéséhez

2. CÉL: Ökoszisztémák és ökoszisztémaszolgáltatások fenntartása és helyreállítása

Tájaink természeti értékeinek, erőforrásainak megőrzése

NVS célok

5. CÉL: Az idegenhonos özönfajok elleni küzdelem

Európai Unió Biodiverzitás stratégia 2020 célok

1. CÉL: A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtása

4. CÉL: A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása

A Nemzeti Vidékstratégia céljainak konzisztencia-elemzése

Ellentmondás a célok között Jelentős ellentmondás a célok között Lehet pozitív és negatív kölcsönhatás is

A stratégia célkitűzései jórészt konzisztensek a biodiverzitásra vonatkozó uniós célokkal, kiemelten a tájak természeti értékeire vonatkozó célt. Az élőhelyvédelemmel és a mezőgazdasággal kapcsolatban megjelenő célok, valamint a vidéki életminőség javítására kitűzött célok végrehajtása a biodiverzitás szempontjából akár negatív hatást is eredményezhetnek. Javaslatunk szerint az élelmezéssel kapcsolatos cél esetében az invazív fajok elleni védekezés megjelenítése kívánatos lenne. EREDMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉSEK A fenntartható fejlődés biztosításához és koherens szakpolitikai célok kialakításhoz a tanulmányban alkalmazott vizsgálatok megfelelő támogatást nyújtanak. Használatuk lehetővé teszi a politikák, stratégiák és a vonatkozó célok közötti összefüggések feltárását, információt biztosítanak a döntéshozók számára és elősegítik a konzisztenciára való törekvéseket. Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a vizsgált stratégiák az Európai Unió 2020-ra vonatkozó, a biodiverzitással kapcsolatos céljaival döntően semleges vagy kedvező

382

kölcsönhatással bírnak. A konzisztencia növelése azonban lehetséges egyes jelenlegi hazai célok felülvizsgálatával, ezáltal hozzájárulva a környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is hatékonyabb stratégiák kialakításával. Az így kialakított hazai stratégiák pedig hosszú távon hozzájárulhatnak a hazai, az uniós és a globális biológiai sokféleség csökkenésének megállításához és az ökoszisztéma-szolgáltatások javításához egyaránt. Köszönetnyilvánítás A munka szakmai tartalma kapcsolódik a "Új tehetséggondozó programok és kutatások a Műegyetem tudományos műhelyeiben" c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósításához. A projekt megvalósítását a TÁMOP-4.2.2.B-10/1--2010-0009 program támogatja. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) A Magyar Köztársaság Kormánya (2007): Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia, 64 oldal – (2) Berry P. M. - Paterson J. S. (2009): Energy mitigation, adaptation and biodiversity: synergies and antagonisms. IOP Conf. Series:Earth and Environmental Science 8 (2009) 012023 – (3) EASAC, European Academies Science Advisory Council, (2009): Ecosystem services and biodiversity in Europe. The Royal Society 2009. 79 pages. – (4) Európai Bizottság (2010): EURÓPA 2020 Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája. Brüsszel, 2010.3.3. COM (2010) 2020 – (5) Európai Bizottság (2011): Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia COM (2011) 244 – (6) Fehér A. - Bíró Sz. (2006): A multifunkciós mezőgazdaság kialakításának hazai esélyei és teendői. Gazdálkodás 50. évfolyam 2. szám. – (7) Genton T. G. (2007): Managing Farming’s Footprint on Biodiverity. Science Vol. 315. – (8) Intergovernmental Panel on Climate Change (2002): Climate Change and Biodiversity. IPCC Technical Paper V. 86 pages. – (9) IUCN (2012): The IUCN Red List of Threatened Species. Version 2012.2. . Letöltve: 2013. január 18. – (10) Magyar Turisztikai Hivatal (2005): Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 20052013. 239 oldal. – (11) Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025 (2008). 114 oldal. – (12) Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (2012): Nemzeti Energiastratégia 2030. 136 oldal. – (13) Nyaupane G. P. - Poudel S. (2011): Linkages among biodiversity, livelihood, and tourism. Annals of Tourism Research, Vol. 38, No. 4, pp. 1344–1366 – (14) Pálvölgyi T. – Csete M. (2012): A magyarországi természeti erőforrások állapota és fenntartható hasznosításukat befolyásoló tényezők. Gazdálkodás 56. Évfolyam 1. Szám. – (15) Secretariat of the Convention on Biological Diversity (2010): Global Biodiversity Outlook 3. Montréal, 94 pages. – (16) Smith F. P. - Gorddard R. - House A. P.N. - McIntyre S. - Prober S. M. (2012): Biodiversity and agriculture: Production frontiers as a framework for exploring tradeoffs and evaluating policy. Environmental Science & Policy, pp. 85-94. – (17) Vaughan D.

383

(2000): Tourism and Biodiversity: A Convergence of Interests? International Affairs (Royal Institute of International Affairs 1944-), Vol. 76, No. 2, Special Biodiversity Issue, pp. 283297 – (18) Vidékfejlesztési Minisztérium (2012): Nemzeti Vidékstratégia 2012 – 2020. 135 oldal. Név:

Ladoneczki Gábor

Szervezet/Intézmény/cég neve: BME Környezetgazdaságtan Tanszék Pozíció, beosztás, munkakör:

PhD hallgató

E-mail cím:

[email protected]

Telefonszám:

+361-463-4030

Levelezési cím:

BME Környezetgazdaságtan Tanszék H-1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 2.

Név:

Dr. Kósi Kálmán

Szervezet/Intézmény/cég neve: BME Környezetgazdaságtan Tanszék Pozíció, beosztás, munkakör:

Tanszékvezető-helyettes, CSc, egyetemi docens

E-mail cím:

[email protected]

Telefonszám:

+361-463-3155

Levelezési cím:

BME Környezetgazdaságtan Tanszék H-1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 2.

384

A VINOTÉKA, MINT BORTURIZMUS – ÉLMÉNYHORDOZÓ VIZSGÁLATA, A FRANKEN BORVIDÉK PÉLDÁJÁN PALLÁS EDITH kulcsszavak: élmény, architektúra, emóció, információs központ, egyedi ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A bor önmagában nem generál említésre méltó turizmust. A borgazdaság és turizmus szoros együttműködése a Franken borvidéken, mely a borturizmusban mutatkozik meg leginkább, nemcsak a két érintett terület fejlődését, hanem az adott régió polgárainak a jobb életminőségét is maga után vonja. A bor és borral való foglalkozás időközben egy ápolt életkultúra kifejeződésévé vált, melybe egyaránt beletartozik az étkezés, kulturális tevékenység, utazás, élvezet, design, építészet, életstílus, hobby és olyan szabadidős tevékenység, mint a főzés, boros utak, borvásárlás, kultúrtáj, boros rendezvények. Építészeti téren ennek a változásnak az egyik legmeghatározóbb eleme a vinotékák megjelenése a borturizmusban, mely épületek részben a hagyományos borpincék átépített, modernizált megjelenésével vagy a hagyományos borpincéket felváltva, modern építészeti remekműként színesítik a boros architektúrát. A vinotékák sikere a komplexitásukban rejlik, hiszen a turizmus és borgazdaság közös találkozása egy, a közös célnak megfelelő épületben minőségileg magasabb szolgáltatáscsomagot eredményez, melynek a középpontjába az élmény került. A magyar borturizmus tanulmányozása során megállapítottam, hogy nálunk az ilyen jellegű attrakciók többnyire hiányoznak. Bár a Villányi, Szekszárdi, Egri és a Balaton környéki borvidékek elindultak már a teljes borturisztikai élményhez vezető úton, Magyarország jelentős elmaradással bír ezen a téren. Úgy vélem a külföldi jó gyakorlatok tanulmányozása, népszerűsítése, a szaktárca hozzájárulása az ilyen jellegű projektekhez elengedhetetlen, továbbá szükségesnek látom az érintett területek szakembereinek összefogását is.

385

THE ANALYSIS OF THE VINOTHEQUE AS THE SOURCE OF EXPERIENCES IN WINE TOURISM THROUGH THE EXAMPLE OF THE FRANCONIA WINE REGION Keywords: experience,

architecture, emotion, inquiry office, individual

Summary The Franconia wine region has a leading role in the research of wine tourism in Europe, as it is one of the significant wine regions in terms of wine production and sales in Germany. Their research results are directly utilized and integrated into the wine production, marketing and tourism concepts and these notions also make an integral part of the Bavarian state’s agricultural and tourism development strategies. Since the wine itself does not generate considerable tourism in the region, as a major part of the region’s tourism development concept the architecture of the vinotheque also distinctly mediates the participatory experiences of the services offered by the wine region as well as the quality of life in the region. The wine related, touristic and cultural possibilities are merged as a unique experience in the variety and the complexity of the vinotheque’s services and presented as an appealing package, which forecasts a new, future lifestyle, where gaining experiences and enjoyment in the area of wine tourism can be the main purpose of leisure activities. I. Bevezetés A Franken borvidék (Bayern) Németország leglátogatottabb boros régiója. 6.250 ha szőlőterületén évente 400 000- 450 000 hl bort termelnek, melyből évi 150-180 millió Euro forgalom származik. A borturizmus átlagosan kb. 1.660 millió Euro forgalmat bonyolít évente. (Kolesch, 2012) A bortermelésben 2000 fő dolgozik főállásban, 13 000 fő részfoglalkozású, a turizmusban 35 000 fő tevékenykedik. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a bortermelés és borturizmus a borvidék fontos jövedelemszerző tevékenysége, illetve meghatározó munkahelyteremtő potenciállal is bír. A megváltozott fogyasztói magatartás világszerte, így Németországban is a bor újradefiniálását vonta maga után. A racionális személet (a bor, mint termék, ill. élelmiszer) helyébe lépett az emocionális megközelítés, mely többlet értéket és hasznot generál. A bor, mint termék egyfajta élménybe ágyazva jelenik meg, plusz érzelmi töltettel, végeredményként pedig megjelenik az élvezeti faktor. Magához a termékhez fűződő emocionális élmények sokaságából tevődik össze, mint pl. a borász személyisége, a kultúrtáj története, a borturizmus

386

szolgáltatások egyedisége, az építészeti környezet, infrastruktúra, belső épület kialakítás, wellness, boros gasztronómia, egészségtudat, mozgás, stb. Forrás: (6) A borturizmussal szembeni elvárások is komoly változáson mentek keresztül. A regionalitás, és autentikusság hangsúlyosan jelennek meg az alapvető követelmények között, emellett központi szerepet játszik az élményorientáltság, mely megköveteli az egyedi megoldásokat. A hétköznapokból kitörni vágyó emberek nem elégszenek meg a sematikus megoldásokkal, az individualitás a borturisztikai programok fő jellemzőjévé válik. Bár az élmények szubjektívek, a keretfeltételeket úgy lehet tervezni, hogy az élmények mindenki számára megvalósulhassanak. Erre egy rövid példa: ’ Legyen egy napra a saját borásza!’- a borkóstolást követően a vendég a borász segítségével összeállíthatja kedvenc boraiból saját Cuvée-jét, melyet a palackozást követően szintén egyéni kívánság alapján tervezett címkével látnak el. II. A célcsoport A fenti változások természetesen a célcsoportot is érintik. Megjelentek a vendégek olyan új csoportjai, akik magas igényeket támasztanak a stílus, légkör, komfort és szolgáltatások tekintetében. Vásárlási döntéseiket nem elsősorban az ár, hanem a minőségi és imázs szempontok jellemzik, nagy hangsúlyt fektetnek a minőségi értékekre, a kompetens, személyre szabott szolgáltatásokra. A borturisztikai kínálat ennek megfelelően alakult át. III. A vinotéka megjelenése Németországban Franciaországban Bordelaisban már a 16. században épült olyan kastély, melynek célja a bortermelés és borbemutatás volt. Németországban ez az igény csak a 20. század végén jelent meg. Azóta ez a fajta építkezés többnyire egy régió borturizmus koncepciójának szerves részévé vált és bebizonyosodott, hogy megéri a borász „ filozófiáját” is tükröző architektúrát létrehozni a boros birtokokon. Jó példával kezdetben a nagyszabású állami projektek jártak, mint a Wackerbarth kastély vagy a Steinberg pince átépítése és bővítése. A kisebb, jellemzően családi vállalkozásként működő pincészetek inkább elsősorban a bor minőségének javítására törekedtek. Az új, világjárt generációból származó borászok, akik többek között a professzionális kaliforniai, ausztrál vinotékákban, boros birtokokon szerezték tapasztalataikat Az új borturizmus környezetben a „boros” architektúrának is egyre nő a jelentősége. Már nemcsak egyszerűen a bor elkészítési, raktározó és bemutató helye, úgymond tető a borász feje fölött, hanem maga az épület is egyfajta szembetűnő üzenetet, a boros birtok üzenetét közvetíti

a

vevő

felé.

Nemcsak

a

boroknak, 387

hanem

az

architektúrának

is

imázshordozó/közvetítő szerepe van, Az igényes vevő nem pusztán bort szeretne vásárolni, hanem a fogyasztástól szeretne eljutni az élvezethez egy olyan helyszínen, ahol a borász és vevő egyaránt jól érzi magát és a környezet további inspirációt ad. III.1 Mi is a vinotéka tulajdonképpen? Bátran kijelenthetjük, hogy egy régió borturizmus koncepciójának szerves része a bormarketing, melyben a boros architektúra fontos kommunikációs eszközként jelenik meg. A vinotéka a bor, vendég, táj, kultúra és élvezet közötti kommunikációs intézmény, egyfajta katalizátor szerepet tölt be.( Kolesch, 2009) A vinotéka egyben turisztikai információs központ is, ahol a vendég információt kap a régió turisztikai és boros desztinácóiról, eseményeiről, első kapcsolatba kerül a borral. Lehetősége van arra, hogy mind a turisztikai attrakciók, mind a borok terén ingyenes szaktanácsadáson vehessen részt. A vinotéka nevezetesség is, mely kiváló példát mutat meglévő épületek újrahasznosítására, de új épületként is turisztikai „highlightként ” funkcionál. Belső kialakítása különleges esztétikai élményt ad, tág terei, jó megvilágítása művészeti galéria, kiállítóhely kialakítására kiválóan alkalmassá teszi. Fontos szerepet játszik az új vevők megnyerésében, hiszen megkönnyíti a borhoz való eljutást, a próbavásárlás/kóstolás feloldja a borokkal, borászokkal szembeni gátlásokat. A gondosan megtervezett és kivitelezett vinotéka megmutatja egy település vagy régió borkultúra/borturisztikai kompetenciáját (imázs funkciót lát el). Belső és külső terei lehetővé teszik, hogy boros fórumok, tanácskozások, szemináriumok,

ünnepségek,

egyéb

események

színhelyéül

szolgáljon.

Ezeket

a

rendezvényeket, de az átlagos turista/vevő forgalmat is ellátják a borbár és bisztró, ahol alap gasztronómiai ellátásra van elsősorban lehetőség. A vinotéka több, mint csak vinotéka: A vinotéka tervezésekor mindenképpen figyelemmel kell lenni a következő fontos szempontokra: 1) a turisták, vendégek által könnyen elérhető, frekventált helyen épüljön 2) infrastruktúrája tegye lehetővé a kulturált vendéglátást, ill. szolgáljon a kulturális események színhelyéül is 3) legyen része a turisztikai információs központ Forrás: (1) 388

Mindez nem jelenthet uniformizációt, sem az épület, sem a berendezése tekintetében. A mindenkori

helyszín

által

kínált

meglévő

adottságok,

lehetőségek

maximális

figyelembevételével, a helyszín tanulmányozását követően kell egyedileg kialakítani a koncepciót, amelyben a bor és az architektúra optimális találkozása jön létre. Az építészeti megoldásnak illeszkednie kell az adott régió, település képébe, optimális esetben a vinotéka létrehozása a régió, borvidék fejlesztési tervének is szerves része. Egyedisége vonzó turisztikai desztinációvá teszi, míg egységes minőségi sztenderdje (pl. a márkajelzés használatának segítségével) a régió boros kínálatának megbízhatóságát hivatott ábrázolni. A minőség ilyen formában történő megjelenítése egyben vonzóerő a régió befektetői és üzemeltetők számára is a koncepcióban való részvételre. A személyzet speciálisan ezekre a feladatokra készül fel, folyamatosan képzi magát, megteremti a legmagasabb szintű élményértéket, hozzájárul ahhoz, hogy a vendég jól érezze magát (Kolesch, 2011) A vendégek elvárásainak megfelelően a vinotékákkal szembeni általános alapkövetelmények a következő elemekből tevődnek össze: -

nyitvatartási idők egyértelmű megjelenítése (hétvége kötelező!)

-

parkolási lehetőség, mosdó

-

akadálymentes épület

-

borra utaló belső berendezés, bútorzat, dekoráció

-

a borértékesítéshez és kóstoltatáshoz szükséges információk áttekinthetően, jól olvashatóan álljanak rendelkezésre, az eszközökkel együtt (katalógusok, árlista, a borok rövid, közérthető leírása, ajánlatok, borbár)

-

információs anyagok a régió/helység borairól, borászatokról, boros rendezvényekről, gasztronómiáról, bortúrákról idegenvezetéssel, stb.

-

borok temperálása

-

turisztikai információ részleg

-

szakszemélyzet mindkét területen, turisztikai és borászati kompetenciák együttes megjelenése

-

rendezvények (szemináriumok, konferenciák, egyéb rendezvények megszervezése)

-

borhoz illeszkedő alapgasztronómia (borkorcsolyák, hideg-meleg büfé ételek)

-

helyi termékek (borzselé, must, lekvárok, pálinkák, likőrök, olajok, kisebb ajándéktárgyak, illetve borfogyasztáshoz szükséges alapkellékek megjelenítése a kínálatban) Forrás: (5) 389

III.2 Tapasztalati élmények a vinotékában A látogatók nagy örömmel fogadják azokat a lehetőségeket, ahol önállóan szerezhetnek élményjellegű tapasztalatokat a szőlővel/borral kapcsolatban: -

aromabár, ahol a borban megjelenő különböző illatokkal, ízekkel ismerkedhetnek meg

-

a szőlővenyige, dugó megtapintása

-

a szőlő táptalajok, fossziliák megtekintése, megtapintása

-

videofilm a szőlőművelésről és bor előállításáról

-

dísz/csemegeszőlő növények árusítása

-

saját borcímke megtervezésének a lehetősége számítógépen és nyomtatási lehetőség

-

borkóstolás

-

érzékszervi szeminárium: Bor & csokoládé, Bor & sajt, Bor & eper/ananász

Forrás: saját forrás (4) A vinotékák fokozatos elterjedése egy újabb jelzés a borturizmus tartalmi változásai tekintetében. A keretei között kínált komplex szolgáltatási csomagban dominál az érzelmi töltésű élményszerűség, amikor a bor egyedülálló környezetben, autentikusan, a vevő számára élvezhető formában jelenik meg, hitelesen közvetítve a minőséget, a borrégió értékeit. Forrásmunkák jegyzéke: (1) http://www.lwg.bayern.de/weinbau/weinbau_franken/40812/fl_chen_2012.pdf (2) Kolesch, H. (2009) Die Vinothek, Innovative Dienstleistung am Kunden, Vortrag im 3. Weintourismussymposium, Iphofen (3) Kolesch, H. (2011) Reisen zum Wein, Die Architektur des Weins im Kontext des Tourismus, Vortrag im 4. Weintourismussymposium, Iphofen (4) Saját interjú Dr. Hermann Kolesch úrral, a Bajor Tartományi Borászati és Kertészeti Minisztérium Borászati Osztály vezetőjével, 2011.május 26. Vinothek Iphofen (5) http://www.lwg.bayern.de/weinbau/weintourismus/18600/linkurl_0_7_0_0.pdf (6) Architektur &Wein, kiállítás, 2012. július, Maximilianeum, München Szerző adatai: Pallás Edith, főiskolai docens Károly Róbert Főiskola 3200-Gyöngyös, Mátrai út 36. 37/518-346; 30/278 8479 [email protected]

390

TURISZTIKAI DESZTINÁCIÓ MENEDZSMENT (TDM) ÉS LEADER A VIDÉKI TURIZMUS FEJLESZTÉSÉÉRT POMUCZ ANNA BOGLÁRKA Kulcsszavak: vidékfejlesztés, helyi gazdaságfejlesztés, turizmus, desztináció menedzsment, bottom-up megközelítés ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A nemzetközi és hazai szakirodalomból egyaránt kitűnik, hogy a turizmus jelentős kitörési pontnak tekinthető a vidéki térségek fejlesztésében, abból adódóan is, hogy kiegészítő jövedelemforrást jelenthet a térség lakosságának és javíthatja népességmegtartó képességet. A vidéki turizmus fellendítését célzó törekvések elérését segítheti a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) rendszer és a LEADER Program. A térségi fejlesztések érdekében célszerű az említett két együttműködési lehetőség összehangolhatóságának vizsgálata a megvalósítás tervezésekor, a megvalósítás közben és később a szorosabb kooperációs lehetőségek feltárása érdekében. A tanulmányban két olyan helyi gazdaságfejlesztési megoldás kölcsönkapcsolatainak és szinergikus hatásainak vizsgálatára teszünk kísérletet, amely hiánypótló jellegű. A két kezdeményezés számos ponton összekapcsolható, amellyel hatékony egy adott desztináció fenntarthatóbbá és versenyképesebbé tehető. A vidék számára olyan előnyöket jelenthet a turizmus, melyek hozzájárulnak a vidéki térségek fenntarthatóság felé történő elmozdulásának elősegítéséhez. TOURISM DESTINATION MANAGEMENT (TDM) AND LEADER COLLABORATE FOR THE DEVELOPMENT OF RURAL TOURISM Key words: development of rural areas, development of local economy, tourism, destination management, bottom-up approach SUMMERY OF STATEMENTS, CONCLUSIONS AND RECOMMENDATIONS The international and national literature both show that in the case of rural areas, the development of tourism is a significant break out point, which can be a source of additional 391

income to the population of the region and improve the population retaining capacity. The tourism destination management (TDM) system and the LEADER Program can support the boost of rural tourism. To improve the efficiency of the regional developments, it is essential to examine the harmonization potential of these two collaboration options: firstly, in the process of development, and secondly, in the interest of the exploration of the closest possible cooperation opportunities further on. In our study, we attempt to scout out the interaction and synergistic effects of two tools of local economic development, which is a sorely needed examination. The two collaborations can connect at several points during the process of their configuration and operation, and as a result of their effective cooperation, the tourism of the destination can be transformed into a more sustainable and more competitive one. The tourism will yield such further benefits for rural areas that contribute to a shift toward their sustainability. BEVEZETÉS A hazai szakirodalom és fejlesztéspolitikai dokumentumok egybehangzóan a vidékfejlesztés egyik lehetséges eszközeként nevezi meg a falusi, illetve vidéki turizmus fejlesztését (Nemzeti Turisztikai Hivatal; Vidékfejlesztési Minisztérium). A két fogalom közti különbségre vonatkozóan ugyan nincs konszenzus a hazai szakirodalomban, de munkánkban tágabb megközelítést nyújtó vidéki turizmus elnevezést használjuk (Szabó, 2011). Ez vidéken folytatott idegenforgalmi tevékenységet jelent, amely kapcsolódik az adott terület mezőgazdaságához. A vidékfejlesztés célja a gazdasági bázis erősítése, a gazdaság strukturális átalakítása, valamint a gazdaság több lábon állásának biztosítása. E célok elérésére alkalmas a turizmus, amely kiegészítő jövedelemforrást jelenthet az érintett terület lakossága számára (Könyves et al., 2009). A turizmus hozzájárulhat a munkahelyteremtéshez, a gazdaság diverzifikálásához, helyi termékek népszerűvé válásához, a közösségen belüli kohézió erősödéséhez és más ágazatokkal való kapcsolata révén további kedvező hatásai lehetnek a térség lakossága számára (Haven-Tang – Jones, 2012). Magyarország szinte egész területén találhatóak olyan történelmi, kulturális vagy természeti kincsek, melyek az adott térség turizmusának vonzerejét képezhetik (Csete – Láng, 2009). Az épített örökségek közül sok esetén a szakszerű helyreállításuk, láncba szervezésük (pl. tematikus utak, élményláncok kialakítása) és a nagyközönség számára a megfelelő módon való bemutatásuk is hasznos lépés lenne (Vidékfejlesztési Minisztérium). 392

Már az 1997-es Nemzeti Agrárprogram is a vidékfejlesztés hosszú távú céljaként jelölte meg a falusi turizmus fejlesztését (Könyves et al., 2009), és több aktuális fejlesztési dokumentumban, mint a Nemzeti Vidékstratégiában, szerepel a vidéki turizmus fejlesztése, mint a helyi gazdaságfejlesztéshez kapcsolódó alprogram (Vidékfejlesztési Minisztérium). A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiában a turisztikai termék fejlesztési prioritási közül a második az örökségturizmus fejlesztése, amely kategóriába, a dokumentum, a vidéki turizmust is említi (Nemzeti Turisztikai Hivatal). Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) III. tengelyéhez, melynek fő célja a vidéki térségekben az életminőség javítása, illetve a gazdaság diverzifikálása, szintén szorosan kapcsolódik a vidéki turizmus fejlesztése (ÚMVP, 2007). A turizmus, más gazdasági ágazatokra és így a vidéken is tágabb – a szálláshely szolgáltatáson és vendéglátáson túl egyéb – tevékenységi körökre kiterjedő kedvező hatású, amit jól mutat a turizmus szektor által megtermelt hozzáadott érték nemzetgazdasági ágazatok szerinti megoszlása. A szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás a szektor általi hozzáadott érték 34,3%-ból részesül, a szállítás és kiegészítő tevékenységei 30,4%, ezeken felül jelentősek még a pénzügyi szolgáltatások (10,5%) és az ingatlanügyek (8,4%) részesedése. Alacsonynak mondható viszont a kereskedelem (2,0%) és a mező- és erdőgazdálkodás (0,9%) részesedése (GKI, 2005). Ez utóbbi mutató értéke a vidéki turizmusban vélhetően kedvezőbb, mert kapcsolódóan megjelenhet a biogazdálkodás, vagy a gyógynövénytermesztés (Könyves et al., 2009) ami, mint új tevékenység növelhető a mezőgazdaság részesedését a turizmus hozzáadott értékéből. A vidéki turizmus fejlesztése láthatóan kitörési pontot jelenthet a vidéki területek gazdasága számára, így fejlesztése és annak megfelelő pénzügyi, szakmai támogatása elengedhetetlen. Ezért tanulmányunkban két olyan alulról épülő együttműködést tekintettünk át, amelyek hozzájárulhatnak a vidéki turizmushoz és gazdaságos működéséhez. Egyrészt az ehhez kapcsolódó tervek megvalósításához az Európai Unió LEADER Programja és ehhez szorosan kapcsolódva az ÚMVP III. pillére biztosíthat forrást, másrészt a turisztikai desztináció menedzsment (TDM) rendszer pedig a szakmai fejlesztésekben és a turisztikai együttműködések kialakításában játszhat kulcsszerepet. Ez a két gazdaságfejlesztési eszköz létesítésük és működésük, ill. működtetésük esetében több ponton összekapcsolható, egyik a másikba integrálható, amely kapcsolódási pontok meghatározása, lehatárolása szintén vizsgálatunk részét képezi.

393

LEADER PROGRAM, MINT A TURIZMUSFEJLESZTÉS ESZKÖZE A LEADER Program az Európai Közösség által 1991-ben elindított kezdeményezés, melynek célja a gazdasági, társadalmi és környezeti problémák megoldásával a fenntartható fejlődés megvalósításának elősegítése Európa vidéki térségeiben (ÚMVP IH). A LEADER Program egy top-down kezdeményezés abból a szempontból, hogy az Európai Unió által felülről megalkotott struktúra, de működése szempontjából bottom-up, hiszen a tervek és döntések a legalsó szinteken születnek meg illetve kerülnek elfogadásra (Vidal, 2009). A program jogi keretét az 1698/2005/EK rendelet adja, mely részletesen tartalmazza az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) származó források elosztásának elveit (Európai Unió Tanácsa, 2005). Ezen rendelet alapján készült el az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, melyen keresztül a 2007-2013 programozási időszak során 1300 milliárd forint értékű támogatás hívható le. Bár a vizsgálatunk szempontjából a LEADER Program, – ÚMVP IV. tengelye, – mint alulról épülő együttműködés a lényeges eszköz a fejlesztések során, érdemes együtt kezelni a III. tengellyel – az életminőség javítása a vidéki területeken, a diverzifikáció ösztönzése. Egyrészt mivel a III. tengely prioritásai közt szerepel a LEADER csoportok megszilárdítása és támogatása, másrészt az ÚMVP egyben kezeli a III. illetve IV. tengely stratégiáit és pénzügyi súlyukat, harmadrészt, mert a LEADER Programon belül a III. tengely célkitűzési kapják a legnagyobb hangsúlyt (ÚMVP honlapja; ÚMVP, 2007). A LEADER Program a helyi vállalkozókból, civilekből és a közszféra képviselőiből álló helyi akciócsoportok (HACS) által létrehozott helyi vidékfejlesztési stratégián keresztül illetve az ehhez kapcsolódóan támogatást nyerő projektek kiválasztása során járulhat hozzá a vidéki turizmus fejlesztéséhez. Az előző programozási időszak során nagyjából 2700 projekt kapott a LEADER

Program

keretében

támogatást,

melyek

közt

jelentős

számban

voltak

turizmusfejlesztéssel kapcsolatosak (ÚMVP IH). ÚMVP III. tengelyéhez kapcsolódó egyik nagy intézkedéscsoport a vidéki gazdaság diverzifikálását hivatott támogatni, melyen belül megjelenik a turisztikai tevékenységek ösztönzéséhez kapcsolódó támogatás. Ennek fő céljai a megfelelő, magas színvonalú szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás és egyéb kapcsolódó szolgáltatások biztosítása, az agrártermelés és a helyi értékesítés összekapcsolása az idegenforgalmi kínálattal, helyi értékek megőrzése és bemutatása, ezáltal az aktív időtöltés biztosítsa,

valamint

foglalkoztatási

viszonyok

és

vállalkozások

tevékenységük összehangolásának javítása (ÚMVP, 2007).

394

támogatásának

és

Az aktuális programozásai időszakban az EMVA-ból eddig kifizetett közel 970 milliárd forintból a III. tengelyhez tartozó intézkedésekre 91,5 milliárd forint került kifizetésre, melyből 10 milliárd forintot a turisztikai tevékenységek ösztönzését szolgáló több mint 1500 db támogatott kérelem kapott. A IV. tengelyhez kapcsolódóan eddig szintén 10 milliárd forintnyi támogatás kifizetése történt meg, melyből több mint 5200 kérelem részesült (MVH honlapja). Jelentős eredménynek tekinthető az is, hogy LEADER Program keretében a tervezett 70 helyett 96 akciócsoport nyert el támogatott státuszt (Varga, 2010). TDM A VIDÉKI TURIZMUS KOORDINÁLÁSÁRA A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiai 2005-2013 egyik átfogó célja a turizmus hatékony működési rendszerének kialakítása, melynek kulcslépése a TDM rendszer kiépítése (Nemzeti Turisztikai Hivatal, 2005). Célja a turistákat fogadó térségek fenntartható és versenyképes turizmus rendszerének kialakítása illetve működtetése (Lengyel szerk., 2008; TDMSZ, 2012). A hazai TDM intézményrendszere három szintből áll: helyi, térségi és regionális szintekből. Az azonos szinteken létrejövő összefogással hozhatják létre az egyel magasabb szintű együttműködéseket (Nyirádi – Semsei szerk., 2007; Lengyel szerk., 2008). Vizsgálatunk célja és a rendszer magyarországi kiépültségének szintje is azt indokolja, hogy a további vizsgálatban a helyi, illetve térségi TDM szervezetekre fókuszáljunk. A helyi szintű szervezetet általában a település önkormányzata, turisztikai vállalkozói, civil szervezetei és érdekelt lakossága hozzák létre (Lengyel szerk., 2008). Ha egy település nem képes önállóan biztosítania egy helyi TDM szervezet gazdaságos működését, több településsel összefogva is létrehozhatnak helyi szintű együttműködést (Nyirádi – Semsei, 2007). Térségi szintű szervezetet a települési TDM-ek hozzák létre (Lengyel szerk., 2008), melyben az együttműködő települések körének nem kell megfelelni az aktuális közigazgatási, járási szintű lehatárolásnak, a lehatárolás szempontja ez esetben a közös turisztikai termékkínálat (Szakály, 2007). Lehetőség van arra, ha egy település nem tud még létrehozni TDM szervezetet és még nem jelentős gazdasági tevékenysége a turizmus, csatlakozhat a térségi együttműködéshez, így megismerheti és bekapcsolódhat a térség jövőjét turisztikai szempontból befolyásoló tervezési, fejlesztési tevékenységekbe és a későbbiekben létrehozhat helyi szervezetet (Lengyel szerk., 2008). A TDM rendszerépítésének rugalmassága tehát kedvező lehetőség a vidéki turizmusba bekapcsolódni kívánó vagy annak kiépítésében meg kezdeti fázisban lévő szereplők számára. Egyrészt több településnek módjában áll a közös kínálat létrehozása érdekében – mely az 395

önállóan nem elegendő vonzerő miatt a TDM-től függetlenül is elengedhetetlen – közös helyi TDM szervezetet létrehozni, illetve a fejlesztés kezdeti fázisában lévők helyi szervezet megléte nélkül bekapcsolódhat a térségi szervezet munkájába, megalapozva ezzel saját későbbi önálló munkájukat és feltárva turisztikai lehetőségeiket. A LEADER PROGRAM ÉS A TDM RENDSZER ÖSSZEHANGOLÁSA Vizsgálatunk célja, annak bemutatása, hogy a LEADER Program és a TDM rendszer tevékenységük összekapcsolása révén hatékonyabban képes a vidéki turizmus fejlesztésére. Az 1. ábra segítségével az alapelvek összevetéséből látható, hogy 2-2 alapelv teljesen megfeleltethető egymásnak, ezek az alulról építkező megközelítés és a partnerség. Ezeken túlmenően a LEADER esetén szereplő terület alapú megközelítés a TDM-ben is megjelenik, hiszen egy turisztikai fogadóterületre terjed ki a tevékenységük, mely turisztikai adottságai miatt összetartozó terület. A LEADER Program elvei közt megjelenő hálózati működés nagyban hasonlít a TDM külső partnerségi együttműködéseinek szerkezetéhez. A TDM esetén megjelenő professzionalizmus némiképp megfeleltethető a LEADER innovációs alapelvével, hiszen a TDM esetén sem csak kizárólag a szakszerűség a szempont, hiszen a kor színvonalának megfelelő turizmus biztosításához szükséges a nemzetközi trendek és újítások átvétele. A TDM esetén szerepel a pénz, illetve a kompetencia biztosítása az elvek között, hiszen ez a LEADER-től eltérően finanszírozási struktúrával működik. A kooperáció olyan formában, ahogy mint alapelv a LEADER esetén megjelenik, nem jelent még meg a TDM rendszerben, de a tapasztalatcsere és együttműködés hasonló térségekkel előnyösen alkalmazható lehet turisztikai desztinációkra is. A két rendszer együttműködésének jellege szempontjából a LEADER Program ágazatközi megközelítése meghatározó, mely alapján a turizmust, egy a LEADER tevékenységi körébe tartozó ágazatokból. A két eszköz alapelveit megvizsgálva megállapítható, hogy két hasonló elveken alapuló együttműködési formáról van szó, így nincs olyan tényező, amely alapjaiban kizárná a két együttműködés összekapcsolását. A LEADER Program ágazatközi megközelítése pedig annak lehetőségit vetíti elő, hogy a TDM szervezetek működését vidéki térségekben a LEDER HACS-ba, mint egy munkacsoport lenne célszerű beintegrálni.

396

1. ábra LEADER és TDM alapelvek

Forrás: saját szerkesztés ÚMVP IH és Lengyel 2008 alapján A TDM rendszer turisztikai szektorral való kapcsolata egyértelmű és a LEADER Program esetén is már hagyományos elem a turizmus. A LEADER+ Program keretén belül például a 2004-2006 közti időszakában a vállalkozások nagy arányban fordították turisztikai célra az elnyert támogatásaikat (Varga, 2010). Az aktuális programozási időszakban 96 LEADER együttműködés regisztrációja történt meg, melyekben részt vesz Magyarország mind a 3020 részvételre jogosult települése (ÚMVP IH). TDM szervezetből jelenleg – a 2013. március 26. állapot szerint – 80 db helyi és 5 db térségi működik, melyek munkájában nagyjából 250 önkormányzat és 3000 vállalkozó vesz részt (TDMSZ honlapja), ezeken kívül 2012-es adatok szerint a Balatonnál működött ez egyetlen regionális TDM (TDMSZ, 2012). Működési területek kiterjedése miatt, a helyi és térségi TDM szervezetek illetve a LEADER HACS-ok közti együttműködések lehetősége érdemel figyelmet. Mivel az összes jogosult település kapcsolódik a LEADER Programhoz ennek kiépítése teljesnek mondható és lefedi a vidéki turizmus szempontjából lehetséges desztinációkat, a TDM rendszer további bővítése azonban szükséges. A két együttműködés összekapcsolása esetén eltérő módon kell kezelni azokat a területeket, ahol már megalakult több helyi illetve térségi TDM szervezet és azokat, ahol a TDM szervezetek általi lefedettség alacsony. Abban az esetben, amikor TDM rendszer kiépültsége magas fokú a térségben a fő cél, hogy a már létező TDM szervezeteket és tevékenységüket a LEADER HACS-ba beintegrálják. Ez a megoldás lehetőség kínál arra is, hogy az egy azon

397

LEADER térség területén működő helyi TDM szervezetek a LEADER által határolt terülten a térségi szervezetüket létrehozzák. Ez egyrészt tovább fokozza – az eddig kevés térségi szervezetet regisztráló – TDM rendszer működését, és lehetőséget biztosít arra, hogy a TDM szervezettel

nem

rendelkező

települések

saját

szervezetük

megalakulása

előtt

bekapcsolódjanak már a térség turizmusával kapcsolatos tevékenységekbe. E mellett a HACS a turisztikai tervezési és döntési jogokat átadhatja a térségi TDM-nek, így egy hatékony munkamegosztás is létrejöhet. Abban az esetben, ha még nincs vagy csak csekély számú helyi TDM szervezet működik a LEADER térség területén, és a HACS véleménye szerint cél a vidéki turizmus fejlesztése, érdemes lehet előbb egy térségi TDM szervezetet létrehozni, amely megkönnyíti a későbbiekben a helyi szintű TDM-ek megalakulását. Ily módon tovább bővíthető a vidéki területeken működő szervezetek száma, ami jelentős támogatást biztosít a vidéki turizmus szakszerű fejlesztésének. A vidéki turizmus által érintett területek esetén valós probléma, hogy egy település önmagában nem jelent kellő vonzerőt, nem rendelkezik megfelelő változatosságú kínálattal ahhoz, hogy egy több napos utazás célterületének válassza a turista. Ezen segíthet a térségi TDM rendszer, ami egy nagyobb desztináció, több település kínálatát hivatott összehangolni és támogatni, segítve ezzel a komplex turisztikai termékek kialakítását. A térségi szervezet kialakítására pedig ösztönzőleg hathat a LEADER Programba való bekapcsolódás. Ez azért is lehet kedvező, mert a LEADER az EMVA-ból támogatott, így ha a TDM a LAEDER-en belül fog működni bizonyos tevékenységeinek finanszírozása szintén történhet az említett forrásból, így például a tagdíjuk csökkenthető lesz – ami eddig ez egyik legjelentősebb bevételi forrásuk volt – ami kedvező egy vidéki kistelepülés és az ott tevékenykedő érdekelt számára is. Az együttműködési lehetőségek és a fenntarthatóság vizsgálata a Balaton Turisztikai Régióban A Balaton Turisztikai Régió, azaz a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet (BKÜ) területén működik a legtöbb TDM szervezet egy régión belül Magyarországon (TDMSZ, 2012), ezért érdemes ezen régió esetén először megvizsgálni, mely területeken folyik – a régió szinte egészét lefedő – LEADER HACS-ok és a TDM szervezetek munkája párhuzamos, mely potenciális együttműködési és fejlesztési lehetőségeket rejt magában. A BKÜ-t 179 Balaton körüli település alkotja, melynek nagyjából az egy ötöde fekszik közvetlen a tó partján, és melyekből 17 rendelkezik városi ranggal (BFT honlapja), ezen 398

adatok a régióra jellemző két töréspont miatt jelentősek. Egyrészt a régió települései esetén jellemző, hogy a fejlettséget és jólétet jelző mutatók értékei annál kedvezőbbek minél közelebb helyezkedik el a település a vízparthoz, másrészt a település méretének növekedésével a gazdasági és idegenforgalmi potenciált jelző mutatók emelkednek. A régió összességében az ország rurális területei közé sorolandó, annak ellenére is, hogy a part menti területien néhol jellemző, hogy bár egy település községi jogállású, jellege mégis kisvárosias (BFT, 2005). Ezek alapján a régió parttól távolabbi településéi – nagyrészt falvak – számára a turizmus, ezen belül a vidéki turizmus – és az ezt kiegészítő egyéb speciális turizmus típusok – fejlesztése kitörési pont lehet, melyhez a területek adottságai is kedvezőek. A Balatoni Turizmus Fejlesztési Koncepciója és Programja (BTFKP), mely a 2007-2013 közti időszakra fogalmazza meg a fejlesztési teendőket, két olyan prioritást is tartalmaz, melyek jelen vizsgálat szempontjából kiemelkedő fontosságúak. Ezek egyike a Balatoni TDM modell létrehozása (Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság, 2005), melyhez kapcsolódóan a TDM szervezetek megalakítása az országos átlagnál nagyobb számban sikerült és a régió egyedülálló módon rendelkezik regionális TDM szervezettel (TDMSZ, 2012). Mindezek ellenére érdemes lenne a rendszer további bővítése, melyhez a BKÜ területén működő TDM szervezetek és a LEADER HACS-ok együttműködésének kialakítása hasznos lehet. A lehetséges együttműködések vizsgálatához az ÚMVP honlapján (ÚMVP) található magyarországi HACS-okat ábrázoló térkép, az akciócsoportok honlapja, valamint a Balaton Régió település listája (BFT honlapja) alapján megállapítható, hogy a BKÜ jogosult települései 8 LEADER együttműködésben vesznek részt. A Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség honlapján (TDMSZ) található regisztrált TDM szervezeteket felsoroló lista alapján 22 TDM szervezet működik a BKÜ területén, melynek többsége helyi szervezet. Ezen helyi TDM-ek közülük 16 működik olyan településen, – illetve kisebb települések csoportján, – amely valamely LEADER területhez tartozik. Jellemző a régióra, hogy a helyi TDM-ek eloszlása a különböző LEADER területek között nem egyenletes, van olyan LEADER csoport, – Zalai Dombhátaktól a Vulkánok Völgyéig Egyesület, – melynek területen 4 helyi TDM szervezet működik és van olyan, amely bár tagjai közt van a BKÜ valamely települése nem működik TDM a területén. Másik jellemző, hogy TDM szervezetek a part menti településekre koncentrálódnak – Hévíz és Zalakaros kivételével. A BKÜ tótól távolabbi településeinek gazdasági és turisztikai szempontú lemaradottságát a TDM szervezetek elhelyezkedése is ezt igazolja. Ezért jelentene a fejlesztések szempontjából jó lehetőséget, ha a jelenlegi szervezetek szorosan együttműködnének a LEADER HACS399

okkal és támogatnák a különböző térségi TDM szervezetek létrehozását, melyek segíthetnék a parttól

távolabbi

települések

önálló helyi

TDM szervezeteik

létrehozását

illetve

turizmusfejlesztését. A BTFKP egy másik kiemelendő prioritásának, az új komplex turisztikai termékek fejlesztésének, bizonyos elemei jó lehetőséget kínálnak a parttól távolabbi, változatos természeti és kulturális adottságokkal rendelkező vidéki települések számára. A BTFKP-ban szereplő 20 turisztikai termék illetve program közül ezek a következők: ökoturizmus, bor és gasztronómia, lovas turizmus, kerékpár túrák illetve a falusi turizmus fejlesztése (Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság, 2005). Ezen turizmus típusok egy korábbi vizsgálat során fenntarthatósági szempontból igen kedvező értékelést kaptak a prioritás keretében megfogalmazott többi turisztikai termékkel összehasonlítva. A vizsgálat során 8-8 gazdasági illetve társadalmi és 14 környezeti kritérium alapján kerültek fenntarthatósági szempontból illetve a fenntarthatóság egyes pillérei alapján összehasonlításra a programok. Gazdasági szempontból a kiemelt programok közül a falusi- és a lovas turizmus kapott magas pontszámot, de a többi program is átlag feletti illetve a közeli értéket kapott. A kizárólag társadalmi szempontok alapján való összehasonlítás során szintén a falusi turizmus kapta a legkedvezőbb értékelést, de a többi program is magas pontszámot kapott. A kerékpáros turizmus kapta a kiemelt programok közül társadalmi szempontból a legalacsonyabb pontszámot, de ez is az átlagot meghaladó érték volt. Környezeti szempontból az öt kiemelt turisztikai termék kedvező értékelést kapott a többi termékkel való összehasonlítás során, hiszen kis mértékű környezet zavarással járnak csak a kapcsolódó beruházások és fejlesztések. Összességében fenntarthatóság három pillére alapján vizsgálva az eredményeket, a vidéki turizmus a legfenntarthatóbb fejleszteni kívánt turisztikai termék a BTFKP-ban megnevezettek közül, – ezt követei egy a vidéki turizmushoz lazán kapcsolódó, – majd sorban utána következnek a további kiemelt programok (Pomucz, 2012). Ez alapján elmondható, hogy a BKÜ esetén a vidéki turizmus fejlesztése a turizmus és ezáltal a térség fenntarthatóbbá válást is szolgálná, hiszen fenntarthatósági szempontból kedvező termékekkel bővülne a kínálat. A BKÜ esetén összességében elmondható, hogy a LEADER HACS-ok hozzájárulhatnának a TDM rendszer bővítéséhez, mely megfelelő szakmai támogatást biztosítana a vidéki turizmus fejlesztéséhez, valamint a két együttműködés összekapcsolása révén EMVA III. pillérén és a LEADER Programon keresztül a fejlesztések anyagi támogatást is kaphatnának. A térségben a vidéki turizmus fejlesztésének több haszna is lenne, egyrészt a Balatontól távolabbi települések gazdasága fellendülne, másrészt a BKÜ turisztikai kínálatának diverzifikálását is 400

támogatnák, mely az egész régió turizmusára kedvező hatást gyakorolna, harmadrészt pedig a fejlesztés

szempontjából

a

vidéki

turizmushoz

kapcsolódó

termékek

a

térség

fenntarthatóságára is kedvezően hatnának. KÖVETKEZTETÉSEK A vizsgált javaslatunk, célja – azaz a TDM rendszer LEADER HACS-ba való integrálása – azért érdemel figyelmet, mert két olyan szervezet tevékenységét igyekszik optimalizálni, melyek hozzájárulhatnak a vidéki turizmus és ezáltal az egész érintett vidéki terület fenntartható

fejlesztéséhez.

Az

általunk

feltárt

lehetőségek

igyekeznek

mindkét

együttműködés korábbi formáját megőrizni, hatásköreit megtartani, azonban lehetőséget biztosítanak arra, hogy azon vidéki települések esetén, ahol előtérbe kerül a turizmus fejlesztése, a térség többi településének tevékenységével összehangoltan, a lehető legmagasabb szakmai támogatással és hozzáértéssel kerüljenek kidolgozásra, majd megvalósításra fejlesztések. Természetesen a vidéki turizmus fejlesztésének sikere nem csak e két együttműködésen múlik. Jelentősen függ vidéki turizmusban részt vevő vállalkozások egymás közötti és a vidék többi gazdaság ágazatával való ágazatközi együttműködésétől, valamint turisztikai projektek lehetséges kockázataitól. Ezen tényezők kedvező kialakításában a vizsgált két bottom-up kezdeményezésnek jelentős szerepe van. Az eddigieken túlmenően a fejlesztéseken keresztül hosszú távon arra is törekedni kell, hogy a vidéki turisztikai desztinációk képesek legyenek saját erőből fenntartani magukat (Haven-Tang – Jones, 2012). A turisztikai fejlesztéseket tehát oly módon kell megvalósítani, hogy a vidék fenntarthatóságát biztosítsák, mely hozzájárul a különböző társadalmi igények kielégítéséhez, lakosság megélhetésének biztosításához és életnívójának emeléséhez, a vidék funkcióinak gyakorlásához illetve helyreállításához, a természeti erőforrások és –környezet megőrzéséhez (Csete, 2005). Köszönetnyilvánítás: A munka szakmai tartalma kapcsolódik a "Új tehetséggondozó programok és kutatások a Műegyetem tudományos műhelyeiben" c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósításához. A projekt megvalósítását a TÁMOP-4.2.2.B-10/1--20100009 program támogatja.

401

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) (2005): Balaton régió fejlesztési stratégiája 2007-2013 – (2) Balaton Fejlesztési Tanács honlapja (BFT) www.balatonregion.hu (2013. április 4.) – (3) Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság (2005): A balatoni turizmus fejlesztési koncepciója és programja – (4) Csete L. – Láng I. (2009): Párbeszéd a vidékért – A vidék fenntartható fejlődése – A vidék fenntartható fejlődésének fenntarthatósága – hétköznapi megközelítésben, MTA Történettudományi Intézet – MTA Társadalomkutató Központ, Budapest – (5) Csete L. (2005): Az agrár- és vidékfejlesztés fenntartható rendszere, Gazdálkodás 49. évfolyam, 2. szám, pp. 4-16. – (6) Európai Unió Tanácsa (2005): A Tanács 1698/2005/EK rendelet (2005. szeptember 20.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról – (7) GKI Gazdaságkutató Rt. (2005): A turizmus nemzetgazdasági jelentősége Magyarországon, Turizmus Bulletin 2005/1. pp. 43-49. – (8) Haven-Tang, C. – Jones, E. (2012): Local leadership for rural tourism development: A case study of Adventa, Monmouthshire, UK, Tourism Management Perspectives 4. pp. 28-35. – (9) Könyves E. – Szabó B. (szerk.) – Tikász E. (2009): Párbeszéd a vidékért – A falusi turizmus helyzete és gazdasági kérdései, MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 255 p. – (10) Lengyel M. szerk. (2008): TDM működési kézikönyv, Heller Farkas Főiskola, Budapest, 212 p. – (11) Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség (TDMSZ) (2012): TDM rendszer és turizmus törvény OGYSTUB 2012. április 2-i egyeztetés Háttéranyag, forrás: http://www.tdmszovetseg.eu/files/_tdmsz/download_files/45/TDMSZOGYSTUB_20120321. pdf (2013. március. 25.) – (12) Magyar Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség (TDMSZ) honlapja: www.tdmszovetseg.eu (2013. március 28.) – (13) Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) honlapja: www.mvh.gov.hu (2013. március. 30) – (14) Nemzeti Turisztikai Hivatal (2005): Nemzeti turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013 – (15) Nyirádi Á. – Semsei S. szerk. (2007): Balatoni TDM füzetek Új lehetőségek a turisztikai együttműködésekben, Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht., 108 p. – (16) Pomucz A.B (2012) Assessment of sustainable tourism development at Lake Balaton, Kincseink védelmében – Fenntarthatóság és környezettudatosság a turizmusban, Győr pp.2337. – (17) Szabó G. (2011): A falusi turizmus termékei és termékspecializációi In: Michalkó G. szerk.: Turisztikai terméktervezés és fejlesztés, Pécsi Tudományegyetem – (18) Szakály Sz. (2007): A balatoni TDM modell – kutatási eredmények című előadása, forrás: http://www.balatonregion.hu/bpp/ufiles/dok/404/3/1/TDM_kut_el_adas.pdf (2013. március. 25.) – (19) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program honlapja: www.umvp.eu (2013. március 30.) – (20) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Irányító Hatósága (ÚMVP IH): Közösségi Vidékfejlesztés Tájékoztató az Európai Unió LEADER programjáról – (21) Új Magyarország Vidékfejlesztési Program ÚMVP (2007) – (22) Varga E. (2010): A LEADER Program hazai gyakorlatáról, Gazdálkodás 54. évfolyam, 6. szám, pp. 609-619. – (23) Vidal, R.V.V. (2009): Community facilitation of problem structuring and decision making process: Experiences from the EU LEADER+ programme, European Journal of Operational Research, 199 pp. 803-810. – (24) Vidékfejlesztési Minisztérium: Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020

402

NÉV: MUNKAHELY NEVE: VÉGZETTSÉG: BEOSZTÁSA: TÉMAVEZETŐ: LEVELEZÉSI CÍM: E-MAIL: TELEFON:

Pomucz Anna Boglárka Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Gazdaság és Társadalomtudományi Kar, Környezetgazdaságtan Tanszék okl. környezetmérnök PhD hallgató Dr. Csete Mária BME Környezetgazdaságtan Tanszék Budapest 1117 Magyar tudósok körútja 2. [email protected] (+36-1)-463-4030 (+36-70)-547-2459

403

THE EU’S RESPONSE TO THE CHALLENGE OF CLIMATE CHANGE – WITH SPECIAL EMPHASIS ON NEW MEMBER STATES IMRE BAJÁK Key words: climate change, emission, reduction, EU, enlargement Abstract: Tackling climate change is one of the greatest challenges for mankind in the next couple of decades. Urgent responses are needed which require the collaboration of the local, regional, national levels of government and international organizations, The European Union is at the forefront of international efforts to combat climate change: it tries to react to challenges related to climate change quickly and efficiently. Beside urging and supporting its member states’ initiatives, it has also elaborated its own climate protection strategy, which concentrates on developing a knowledge base, gathering data and information about the impacts of climate change and adaptation options, working out educational, prediction and cost and benefit models. Raising public awareness is an important element of this strategy as well. In this paper I analyze the results of the EU so far, with special emphasis on countries which accessed the EU in the enlargement processes of the 2000s. INTRODUCTION According to the most accepted scientific views we are at the last moment to prevent dangerous climate change. The change of the climate we experience nowadays is unusually fast, and its consequences are mainly negative. The signs are obvious. The proportion of greenhouse gases (carbon-dioxide, methane, nitrogen-oxide) in the atmosphere is growing, the temperature is higher, the oceans are getting warmer, the glaciers are melting, forest and bush fires are more frequent, in some areas droughts occur, while in other areas there are floods, brooks dwindle away or overrun huge areas, the surface of lakes decreases, in some areas the seasons disappear, spring comes earlier while autumn later, flowers bloom sooner and habitats are also changing.

404

All of the different emission scenarios assessed by the Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) state that the further rise of global average temperature is probable in the 21st century. The increase might be about 1-6.5°C compared to the 1990 value. (Fourth IPCC Assessment Report, 2007) At the United Nations Climate Change Conference, held in Cancún, Mexico, in December 2010, the delegates of the different states agreed to maximize the increase in global average temperature in 2°C above pre-industrial levels. In order to achieve this, it is necessary to make a serious reduction in greenhouse gas emissions in developed countries and in developing countries as well. The efforts made for reducing global greenhouse gas emissions (the current CO2 concentration is about 390ppm) are called mitigation measures. As a consequence of past and present greenhouse gas emissions some effects are unavoidable, adaptation to these effects is necessary. Adverse effects can be reduced by fast and effective adaptation measures. In this paper mitigation measures are examined. Political interest in the topic of climate change began to grow when the Brundtland Report was published in 1987. Since then several conferences have been organized, probably the most important one of which was the United Nations Conference on Environment and Development (UNCED) in Rio de Janeiro in 1992. At this conference beside other important documents, like Agenda 21, the Framework Convention on Climate Change was accepted. The general aim of the document is the reduction of greenhouse gas emissions. It is the acknowledgment of the concept that human activities contribute to climate change, and that its adverse effects are the common problem of mankind. The treaty requires its signatories to take preventive measures to anticipate and reduce the causes of climate change, and mitigate its adverse effects. The main objective of the document is to stabilize greenhouse gas concentration in the atmosphere at a level that would prevent dangerous anthropogenic interference with the climate system. In order to achieve this goal industrialized countries agreed to stabilize their emissions of greenhouse gases at the 1990 levels by the year 2000 and to establish national greenhouse gas inventories of greenhouse gas emissions and removals. (UNFCCC, 1992)

405

However, the United Nations Framework Convention on Climate Change did not give legally binding obligations and deadlines for its signatories, therefore the Kyoto Protocol to the United Nations Framework Convention on Climate Change was concluded in 1997. It established legally binding obligations for developed countries to reduce their greenhouse gas emissions: signatory countries committed themselves to a reduction of their collective emissions of greenhouse gases by 5.2% from the 1990 levels for the first commitment period 2008–2012. However, developing countries, in order to protect their economies, did not accept emission reduction commitments drawn up in the Kyoto Protocol, which means that only developed and transition countries were subject to emission reduction commitments in the first Kyoto commitment period. Moreover, some countries, among which there are great polluters, such as the United States, China, India, Brazil and Russia, did not ratify the Protocol for a long period or at all. It means that the Protocol is unable to reach it goals. THE COMMITMENTS OF THE EU Climate change is also a priority of the European Union, it is at the forefront of international efforts to combat climate change. It is not surprising, knowing that European citizens are among the greatest greenhouse gas emitters in the world (Figure 1). Figure 1

Greenhouse gas emission per capita in different groups of countries in 2004 Source: Fourth IPCC Assessment Report, 2007

406

The EU believes that the coordinated action of states makes problems easier to handle, therefore, in the Kyoto Protocol the EU-region as a whole (the 15 member states of the time) committed itself to an over average reduction of 8%, which is well over the 5,2 % average commitment, with significant differences among the commitments of the different countries (Figure 2). Figure 2

Differences among the commitments of the different countries Source: Internet 1 The methods the European Union uses are developing a knowledge base: gathering data and information about the impacts of climate change and adaptation options, awareness raising: working out educational models, the elaboration of prediction and cost and benefit models and the introduction of the European Union Emissions Trading Scheme (EU ETS). THE RESULTS SO FAR Since signing the Kyoto Protocol the EU has gone through some enlargement processes. The new member states’ emissions are lower than that of the member states of the EU-15, which helps the EU reach its emission reduction objectives. The total greenhouse gas emissions of the EU compared to some large economies and the per capita emissions of the single member states are shown in Figure 3.

407

Figure 3

Greenhouse gas emissions of the EU and its member states in 2004. Source: Internet 2 Moreover, emissions in the new member states reduced steadily since the Kyoto Protocol, the reason for which is the decreasing emissions of these countries’ heavy industry and agriculture. Most of these countries offered an emission reduction of 6-8%, which objective was achievable without any major restrictions. (Figure 4) Figure 4:

The emission reduction commitments and actual emissions of European countries (2006) Source: Internet 3

408

Altogether the result of the European Union in the field of reducing emissions between 1990 and 2010 is quite impressive (Figure 5). It can be seen that most of the reduction was reached after 2004, and also that the 8% emission reduction target is likely to be met. That gives space for setting more ambitious reduction targets in the future, which possibility will be discussed in more details in the next unit. Figure 5

Changes in emissions of the EU-15 and EU-27 between 1990 and 2010 Source: Internet 4, Internet 5 The data show that the forefront fighters of emission reduction are Germany and the UK (most of the reduction of the EU-15 was reached in these two member states). But comparing the data in Figure 4 and 5 we can see that the biggest per capita emission reductions were reached in the countries which acceded the EU after 2004. These enlargements also helped the EU to a 15.4% emission reduction between 1990 and 2010, which would be about 5% less without the accession of the new member states. There are two points here that are worth examining. The first one is that emissions between 2009 and 2010 grew by 2.4%. It could be the sign of the changing of the trend. However, it is likely that the global economic crisis helped reducing emissions further on in 2011. However, the EU has to be more attentive in this field.

409

The other point is the issue of the future enlargement. The intensive growth in the emissions of Turkey suggests that the impressive results of the EU-27 can be endangered and further efforts will have to be made to improve them. Besides, setting more ambitious targets for the future will have to be thought through carefully. FUTURE COMMITMENTS Reduction commitments are naturally great achievements, but it must be mentioned that not even the total fulfillment of these regulations would be able to solve the problem of climate change. We also have to mention that since 1997, the year of the Kyoto Protocol the total carbon emission has increased by about a quarter. To mitigate the process of degradation, by 2020 developed countries would have to reach a global emission reduction of 15-30% below 1990 levels, and developing countries should also participate in the solution of the problem, as they are responsible for more than half of today’s emissions. The EU urges a new, more ambitious emission reduction objective for the next commitment period after 2012 (Figure 6). Figure 6

Planned reduction of EU-wide greenhouse gas emission Source: Internet 6

410

In March 2007 the EU’s leaders agreed on the target of a reduction in EU greenhouse gas emissions of at least 20% below 1990 levels. They also offered to increase the EU’s emissions reduction to 30%, on condition that other major emitting countries commit to do their fair share under a global climate agreement. The EU is willing to go even further in the future, and increase its emission reduction target to 50% by 2050. However, this agreement is far from existence. CONSEQUENCES Tackling climate change is one of the greatest challenges for mankind in the next couple of decades. Urgent responses are needed to avoid the worst possible effects of climate change. The European Union makes huge efforts to meet and surpass the emission reduction targets it committed itself to in the Kyoto Protocol. The accession of twelve countries after 2004 also improved the results the European Union made which were already impressive. Therefore the EU is willing to make further, more ambitious emission reduction commitments. The accession of further countries can change the current situation and should make decision makers decide about future targets accordingly. REFERENCES (1) Fourth IPCC Assessment Report, 2007 (2) Internet 1: http://www.diplomatie.gouv.fr/en/spip.php?page=article_imprim&id_article=12604 Download: 2012.12.16 11.07 (3) Internet

2:

http://environmentdebate.wordpress.com/2008/01/23/comparing-eu-

greenhouse-gas-emissions/ Download: 2012.12.16 11.05 (4) Internet 3: http://www.eea.europa.eu/data-and-maps/figures/greenhouse-gas-emissions-in-eea-1. Download: 2012.12.16 11.10 (5) Internet 4: http://www.eea.europa.eu/data-and-maps/figures/trends-in-eu-greenhouse-gas Download: 2012.12.16 11.12

411

(6) Internet 5: http://epp.eurostat.ec.europa.eu/statistics_explained/images/9/9e/Total_greenhouse_gas_e missions_%281%29_%28base_year%3D100%3B_for_EU27%2C_Cyprus_and_Malta%2C_1990%3D100%29.png Download: 2012.12.16 11.14 (7) Internet 6: http://www.railwaypro.com/wp/?p=7536 Download: 2012.12.16 11.15 (8) UNFCCC (1992): The United Nations Framework Convention on Climate Change. 1992 Rio de Janeiro

412

COMPETITIVE MARKETING STRATEGIES IN THE BROILER FODDER SUPPLY EQUIPMENT MARKET HEDVIG BENKE Keywords: marketing communication, marketing costs, personal sales, competitiveness, technical parameters SUMMARY During the analysis we have found differences in the marketing activities of the of two Hungarian broiler fodder supply equipment distributors. The applied marketing costs are not the same in value but are determinative for the profitability of the companies, as they have a stronger than medium impact on both the revenue and earnings. In the area of marketing communication substantive differences were found, however both companies considered „personal sales” as the most important marketing communication tool. On the other hand, the decision of the investing broiler farmers depends on the availability of governmental subsidies but the technical parameters of the product have the greatest influence on the decision making, followed by „personal sales” and „price”. All in all we can conclude that the competitive marketing strategy mainly depends on the distributor’s partnership with the other market players; the emphasis put on marketing, (marketing costs), the applied marketing communications tools. INTRODUCTION A basic element of the poultry housing equipment is the broiler fodder supply equipment. Modern technology increases the efficiency of the equipment, which is having a direct impact on the performance of production. The selection of automatic broiler fodder supply equipment (feeding and drinking systems) mainly depends on the offer of the market broiler farmers (users) may choose from. Their choice is highly influenced by various aspects (price, technical parameters, services offered, warranty, etc.). The so called competitive marketing strategy is primary important for the ones offering the product but providing a better offer as a result of that (price decrease, higher technical level, flexible distribution, etc.) is advantageous for the users.

413

Analyzing the broiler sector in depth there are several weaknesses to be recognized that are having a disadvantageous impact on its competitiveness. Keszi et al. (2003) as well as Földi (2012) consider the lack of capital and the out of date barns, equipment as the biggest problems. Another problem is that the stables currently in use were not built based on the needs of the given species. According to literature it would be inevitable to modernize at least 50% of the barns in order to increase competitiveness. Földi (2012) draws the attention to another weakness of the sector, namely the decreasing profitability that is also reducing competitiveness as such. This can be explained by the ever increasing fodder prices. Popp (2007) considers the lower competitiveness of the sector by the lower overall and natural performance indicators in comparison with international figures. Further automatization of the broiler farms as well as modernization of the equipment used would improve the performance indicators and profitability of the farms and at the same time would create sales potential for the broiler fodder supply equipment distributors. The broiler fodder supply equipment distributors have an own, unique marketing strategy. To keep one’s position and to expand in a continuously more competitive market is only possible by having a successful marketing strategy.

The basis of one’s good performance and

competitiveness is the applied competitive marketing strategy. Success in the market is achieved by understanding and satisfying the needs of the consumer (user).Thus marketing strategy is the most important tool to improve competitiveness. (Parragh, 2011) Key to success is to offer a product to the market that satisfies the market needs to the greatest extent while creating maximum customer satisfaction as well. (Kotler, 2006) In the literature, the specialists consider the gaining and keeping of a competitive advantage towards the competitors as the most important task of a marketing strategy. Instead of comparative advantages, Porter (1993) highlights the role of competitive advantages. Current study deals with two broiler fodder supply equipment distributors (company „A” and „B”) and shows the aspects influencing their marketing strategies. It also gives insight into the ranking of the factors of having the greatest influence on decision making during the sales of fodder supply equipment based on both the distributors’ as well as the users’ (eight broiler farmers) assessment. The main aim of this study is to answer the hypotheses phrased before starting the examinations. 414

One part of the examinations aimed at the verification of the hypothesis stating that: marketing and the related expenses spent on the activities of the national distributors involved in the sales of fodder supply equipment differ at the companies but their impact on the profitability of the companies is significant. Another part of the examinations done in connection with the analysis of the marketing activities, marketing strategies of the two broiler fodder supply equipment distributors aimed at the assessment of the main aspects of the marketing strategies, assuming that: there are differences in the use of marketing communication tools at the examined companies but both of them consider personal sales as one of the most important one. Further examinations were done to see what factors play an important role in the decision making of broiler farmers when purchasing fodder supply equipment supposing that: broiler farmers consider price as the most crucial one whereas distributors believe that the expertise and persuasion of the sales person have the greatest influence on the buyer’s decision making. MATERIAL STUDIED AND METHODS The data used during the examinations has been collected by the two core methods generally applied in market research, namely by secondary and primary data collection. The data /information needed for carrying out the examinations/analyses was collected partly during personal expert’s interviews and party by the filling in of questionnaires during „face to face” interviews with the managers of two national broiler fodder supply equipment distributors as well as with eight broiler farmers. The collected data covers a period of six years (2006-2011). The available data series of these six years did not allow the analysis of significance (analysis of variance), however, the analysis of the correlation did convincingly prove the connection, which expressed the impact of marketing costs on revenue and income: for this coefficient of correlation as well as coefficient of determination were calculated. The questionnaires served on the one side to collect production and economic data and on the other side to get an evaluation regarding the marketing and services offered by the distributors with the help of a 1-5 interval scale. The questionnaires were standardized in order to be able to assess them easier.

415

RESULTS The revenue of the companies is not only influenced by the distributors themselves but also by the market to a great extent. The revenue highly depends on e.g. the existing demand for the product, on the success of sales, on the price of the product etc. Based on the calculations done it can be seen that if the data of the two distributor companies (that are representing together two-third of the broiler fodder supply equipment branch) are examined together, there is a strong relation (r=0,81) between the marketing costs and income, which can be expressed by a quadratic curvilinear regression. The correlation between the marketing costs and revenue is not that strong, it can be considered of medium strength (r=0,53) in the examined companies. The hypothesis phrased at the beginning of the examinations stating that: marketing and the related expenses spent on the activities of the national distributors involved in the sales of fodder supply equipment are differently emphasized by the companies but their impact on the profitability of the companies is significant – is partially correct. However, the examination did not prove the significant correlation among marketing costs and income as well as revenue. Yet the calculations of correlation show a stronger than medium correlation with regard to the examined input (marketing cost) and output (revenue and earnings) factors, thus there is a stronger than medium effect between the marketing expenses and profitability. On the whole it can be concluded that marketing costs are expenses that are generating a positive effect from economic point of view as they have an advantageous impact on both the revenue and earnings. The marketing activity of the examined companies depends greatly on the quality of the partnership realized with the foreign broiler fodder supply equipment supplier. Company „B” having an exclusive distribution right realizes a closer partnership with its foreign supplier (manufacturer) than company „A” who is not being a sole distributor. Overall marketing and the applied marketing strategy gets a bigger emphasis in case of company „B” that can also be explained by the closer business relation (e.g. defining their marketing strategy together). Company „B” gave a lower score for the innovation activity of its supplier than company „A” did, which suggests that the core strategy of the two foreign manufacturers differs: the supplier of company „A” is a manufacturer putting the emphasis on product development and innovation whereas the supplier of company „B” is a company that focuses on the marketing of its products. The examinations also aimed at the marketing communication strategy of the two companies: 416

Figure 1: The applied marketing communication tools and their importance in the two companies

Source:Own analysis of the author, 2012 From Figure 1 it can be seen that personal sales and reference farms are the most important for both companies. During the expert’s interviews done with the managers of the companies it was confirmed that the reliability of the sales person and personal relation with the partners is key to success. The business relation does not stop by the realization of sales but also includes continuous follow-up, consultancy and providing professional information. Company „B” puts an especially great emphasis on the education of its partners by the professional assistance given during the sales activity, by publishing expert articles, by sending DM letters about the newest technologies/developments, by giving online consultancy, by publishing guides and useful information on its website, etc. Company „A” uses limited marketing communication tools. It organizes „partner days” where the invited foreign suppliers (manufacturers) and the representatives of the national distributor give presentations to the invited partners on the latest innovations. Another advantage of this professional event is that the invited ones can interact with one another, may exchange their experiences, may gather information from other farmers and so can compare their own performance with those (benchmarking). Besides personal sales both companies ranked the role of reference farms high during their assessment. Based on the results the hypothesis stating that: there are differences in the use of marketing communication tools at the examined companies but both of them consider personal sales as one of the most important one – is correct. The other main area of the primary research dealt with the users (broiler farmers) where the decision making process, the preparation of the decision, the aspects influencing the decision were exploited. From the interviews and questionnaires it turned out that the realization investments aiming at the automation and modernization of broiler farms depends mainly on

417

the availability of government subsidies. If there is chance to obtain a government subsidy the investor (broiler farmer) decides to go on with the realization, if there is no available subsidy the investment is being postponed to a later stage. Based on the above the government subsidy was not included among the factors influencing the decision making as it is a factors standing „above” all other factors. Figure 2: Factors influencing the decision making of investors with their ranking

Source:Own analysis of the author, 2012 From Figure 2 it can be seen that seven factors (excluding government subsidy) were identified that have an especially great influence on the investments aiming the purchase of broiler fodder supply equipment. During the selection of the technology the most important criterion is the technical performance of the product that includes the feeding and drinking space of the product, the possibility of minimizing fodder spillage (waste), the anti-stick property of the inner cone of the feed bin, etc. The second most important factor in the ranking is personal sales based on the answers of the broiler farmers. The quality of the business relation between the distributor and the client, especially the trust towards the sales person (concerning its expertise and creditability) and often previous business experience play a crucial role in the purchase process. The price of the product as an influencing factor got almost the same % value as personal sales so it is as determinative as personal sales during the technology purchase. Price includes elements like the price-value rate of the product or the payment conditions offered by the distributor. According to the analysis the fourth factor in the ranking is quality that was evaluated separately from the technical parameters by the participants of the survey. In this meaning quality represents aspects like the reliability of the product, durability, change of re-purchase of the equipment. The remaining three factors are far behind the previous four elements. It is surprising that the service back-up/guarantees related to the product, the offered services as well as the importance of reference places were ranked much lower by the broiler farmers.

418

On the basis of the above presented results the hypothesis stating that: broiler farmers consider price as the most crucial one whereas distributors believe that the expertise and persuasion of the sales person have the greatest influence on the buyer’s decision making - is not correct regarding the opinion of the broiler farmers but is correct concerning the distributors’ judgment. In case of the investors (broiler farmers) the decision is made based on (primary the availability of government subsidies) the technical parameters of the product. This also confirms the expectation of the distributors who ranked personal sales as the most decisive factor. Given the fact that we are dealing with the sales of equipment with technical solutions (technologies) it is understandable that the technical parameters dominate in the decision making of broiler farmers during the purchase of new equipment. CONCLUSION The fact that the core strategy of the two examined companies is rather different does not prevent them from being market leaders in the national broiler fodder supply equipment market. In company “A” it is of product development whereas in company “B” it is differentiation. Not only their core strategies differ but their marketing strategies are also different, which can primary be seen in the priority ranking of the strategic elements (factors). The amount of money spent on marketing and the time variation is also different. Marketing activities are considered of high importance at both companies and the companies are ready to allocate financial means for the improvement of the marketing activities as much as possible. The surveys of the six years (2006-2011) and the mathematical-statistical analyses done confirm that in both companies there is a stronger than medium correlation between marketing costs and sales revenue as well as the earnings. Comparing the results of the examinations done regarding the decision making of the broiler farmers and the assessment of the distributors the followings can be concluded: -

the distributors consider personal sales as the most important one among the marketing communication tools (influencing the decision of the investor);

-

the investors (broiler farmers) consider the technical parameters of the product and personal sales as the two most important factors in decision making so it can be stated that the distributors and the broiler farmers have the same opinion in this regard;

-

price is also considered an important influential factor (almost the same as personal sales) by the investors but it is not the most important one when making a decision.

419

Based on the results of the assessment the marketing strategy of company “A” is to build a private brand, which is done by emphasizing the importance of the own services offered but at the same time using limited marketing communication tools. Company “B” being a representative with an exclusive distribution right, making good use of the marketing support provided by the foreign supplier opts for the use of a much wider range of marketing communication tools. The special importance of the technical parameters of the product and of personal sales has been given a high ranking by both companies. With the help of the results of the examinations we could identify the points where the distributors and users think in a similar way; in these fields we can consider the marketing strategy of the distributors successful. Those areas where there are differences between the way of thinking of the distributors and broiler farmers are the ones where further improvement of the marketing activity is inevitable in order to satisfy customer needs to the maximum extent and so become as competitive as possible. REFERENCES (1) Földi P. (2012): Az egyetlen talpon lévő állattenyésztési ágazat, a baromfiágazat jelenlegi helyzete és kilátásai. (The only animal husbandry sector keeping its position , the current situation and perspectives of the poultry sector) Prezentációs anyag, 1-18- dia.- (2) Keszi A. – Csorbai A. – Jankovics P. – Kalmár S. (2003):Az integrált brojlerhús előállítás pénzügyi problémái Magyarországon. (The financial problems of the integrated broiler meat production in Hungary) Agrárgazdaság, vidékfejlesztés és agrárinformatika az évezred küszöbén, AVA konferencia 2003. április 1-2., 1-11. pp. – (3) Kotler Ph. – Keller K.L. (2006): Marketingmenedzsment (Marketing Management), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006, 75-153. pp. – (4) Parragh B. (2011): Marketingstratégia vállalati versenyképességhez való hozzájárulása, Marketingstratégiai javaslatok szekunder és primer piackutatás alapján (The contribution of marketing to the corporate competitiveness, marketing strategic recommendations based on primary and secondary market research), University of Óbuda, Faculty of Keleti Károly, Institute of Enterprise management – (5) Popp J. (2007): A baromfiágazat jelenlegi helyzete és jövőbeni kilátásai. (The current situation and future perspectives of the poultry sector) In. Ágazatspecifikus innováción alapuló projektek generálása a baromfiágazatban – Konferencia, Debrecen, 2007. 04. 26. – (6) Porter M.E. (1993): Versenystratégia (Competitive strategy), Budapest, Akadémiai Kiadó 420

Author: Hedvig Benke, PhD student University of West-Hungary Faculty of Agricultural and Food Sciences Institute of Business Economics Mosonmagyaróvár Mailing address: 9012 Győr, Galgóczi E. str. 8/E. Email address: [email protected] Phone nr: +36 30 426 4792

421

ROLE OF AGRICULTURAL COOPERATIVES IN THE FIELD OF RURAL DEVELOPMNET IN CHOSEN REGIONS OF SLOVAKIA DANIEL MADARÁSZ Key words: agricultural cooperatives, rural development, local inhabitants, local employment Abstract The paper aimed to show the impact of agricultural cooperatives on rural development at the case of the Nitra and Trencin region where they belongs to the oldest and most widespread business form on agricultural land. The results show that their effect on local inhabitants as a key factor of rural development differs before and after EU accession. The sample of agricultural cooperatives considered as the most important factors before EU accession the local employment and income in the form of wages. The least important factor were considered dividends. As the most important factor after accession to the EU were considered: rent for land, local employment and income in the form of wages. The least significant were considered non-credit loans. We conclude that, based on data from the sample of agricultural cooperatives, each analyzed various factors are preferred different before and after EU accession and we confirmed the hypothesis that the significance of agricultural cooperatives in regional development affecting the local inhabitants in the pre-accession period to 2004 was higher than after accession to the EU. MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZETEK SZEREPE A VIDÉK FEJLESZTÉS TERÉN SZLOVÁKIA KIVÁLASZTOTT RÉGIÓIBAN Kulcs szavak: mezőgazdasági szövetkezetek, vidékfejlesztés, helyi lakosok, helyi foglalkoztatás Összefoglalás A cikk célja, hogy bemutassa a mezőgazdasági szövetkezetek vidékfejlesztésre való hatását a nyitrai és trencséni régiókban, ott, ahol a mezőgazdasági földterületeken a legrégebbi és leginkább elterjedt gazdálkodási forma közé tartoznak. Az eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezetek hatása a helyi lakosságra, amely kulcsfontosságú tényező a vidékfejlesztés terén, különböző az EU-csatlakozás előtt és után. A vizsgált statisztikai minta alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy különbözőek a preferált kritériumok az EU-hoz való csatlakozás előtt és után. A mezőgazdasági szövetkezetek a legfontosabb kritériumnak az EU csatlakozás előtti időszakban a helyi foglalkoztatást és a jövedelmek bérekben való kifizetését tartották. Az osztalékot tekintették a legkevésbé fontos kritériumnak. Az EU-hoz való csatlakozás után a legfontosabb kritériumokká a földek bérleti díja, a helyi foglalkoztatás és a jövedelmek bérek formájában való kifizetése váltak. A legkevésbé jelentős kritériummá a kamatmentes hitel lépett elő. A vizsgált mezőgazdasági szövetkezetek adatai alapján azt a következtetést vonjuk le, hogy az egyes vizsgált kritériumok eltérőek az EU-csatlakozás előtt és után, ezzel megerősítettjük azt a hipotézist, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek jelentősége a vidékfejlesztés terén a helyi lakosság szempontjából a 2004-ig tartó EU előcsatlakozási időszakban magasabb volt, mint a csatlakozás után.

422

Introduction Agricultural cooperatives in Slovakia cultivate about 40% of total agricultural land and belongs to the oldest and most widespread business form in Slovakia. In term of cultivated land one cooperative cultivate on average 1267 ha of agricultural land 1. The abundance in the region significantly affects the formation of the rural environment. The important fact is that agricultural cooperatives play an important social role in the country, as in many rural areas are often the only, or one of the few sources of employment and thus contribute to reducing emigration of the population in these areas2. Just for this historic and integral link between agricultural cooperatives and rural areas in Slovakia in the past, we believe it should have a significant role in the present and especially in the creation of local jobs, providing various services, cooperation with local authorities, providing benefits for their employees, support local community.

Objective The main objective of this paper was to show the impact of agricultural cooperatives on the rural development on the case of Nitra and Trencin region. We have focused on the area how cooperatives affect the local inhabitants, through the significance of 9 chosen factors in the period before and after EU accession. A valid null hipothesis was determined to achieve the main goal: H: The significance of agricultural cooperatives on the rural development affecting local inhabitants was higher in the period before EU accession to 2004.

Material For the processing of this paper we used a questionnaire survey which we conducted to 138 cooperatives in the Nitra and Trencin region. For the purposes of this survey, we contacted by telephone the management of each agricultural cooperative and after that we sent them the survey electronically. The total number of respondents was 138 cooperatives, from that number 88 in the Nitra and 50 in Trencin region. In total, we received responses from 73 cooperatives, 48 from Nitra region and 25 from Trencin region and we achieved 52.89% return.

1 2

Madarasz, Škriniarová, Bandlerová, reference nb.4 Bandlerova Lazíková, reference nb.1

423

Methods To achieve the objectives, we used a number of scientific methods. The first method was a questionnaire survey, which was tasked to identify the views of the head management of agricultural cooperatives in the selected nine factors that affect the local population: local employment, income in the form of wages, rent for land, provision of agricultural services to the local inhabitants, the systematic post-training of employees, discounts of agricultural cooperative providing to the local population, community inclusion and strengthening local identity, non credit loans and dividends. The management of the cooperatives expressed to each factor in rating scales of significance from 1 to 5 (1-no importance 2-low importance, 3- medium importance, 4 high importance, 5-very high importance) for the period before and after EU accession. For the evaluation of the responses, we used several statistical methods: Sign-test, Wilcoxon test, Kruskal Wallis test respectively median test and for addition, we used the Neményiho method. For testing, we used the software XLSTAT.

Theoretical overview Agricultural cooperatives as reffered by Švihelová are one of the oldest and traditionalist forms of business significantly affecting the rural population, which is directly affected by agricultural cooperatives on the agricultural land.3 Representatives of agricultural cooperatives show a irrecoverable role of cooperatives in rural development and ensuring food security.4 In a study of human-resource and capacity, Geotz 5wrote that the cooperatives are best suited for rural economic development. Cooperatives generally provide an economic boost and support for the community as a whole.6 Agricultural cooperatives play an important role in development. Participates directly in agriculture, and thereby creates jobs and increases productivity, which are the main indicators for poverty reduction in general.7

Švihelová, reference nb.5 USDA, reference nb.6 5 Chikaire et al., reference nb.3 6 Dogarawa, reference nb.2 7 Chikaire et al., reference nb.3 3 4

424

Results In this section we show the evaluation of nine chosen factors affecting the local inhabitatnts and also evaluating the valid null hypothesis. 1. Evaluation of hipothesis by Sign and Wilcoxon test Table1 Results of Sign and Wilcoxon test for the factor Local employment Sign test / Upper-tailed test: Wilcoxon signed-rank test / Upper-tailed test: N+ 42 V 2050.000 Expected value 25.500 Expected value 1224.000 Variance (N+) 12.750 Variance (V) 31478.250 p-value (one-tailed) < 0.0001 p-value (one-tailed) < 0.0001 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT Table 1 presents the results of a one-sided Sign test for the factor Local employment. Based on the results of this table we reject the null hypotesis of compliance division, because the theoretical one-sided significance level of the test is less than the significance level alpha = 0.05, and it can be argued that the factor of Local Employment played a more important role before EU accession. We reject the null hypothesis based on a one-sided non-parametric Wilcoxon test, which has more explanatory ability as Sign test. This is confirmed by the results in Table 1, where the risk of rejection of the true null hypotesis was less than 0.01%. Table 2 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Income in the form of wages Wilcoxon signed-rank test / UpperSign test / Upper-tailed test: tailed test: N+ 28 V 1471.500 Expected value 21.500 Expected value 1118.000 Variance (N+) 10.750 Variance (V) 30134.000 p-value (one-tailed) 0.021 p-value (one-tailed) 0.033 0.05 alpha 0.05 alpha Source: own processing, XLSTAT When analyzing the factor Income in the form of wages we rejected the null hypothesis of conformity and disposition based on the Sign test at the significance level alpha = 0.05. The risk of rejection of the true null hypotesis based on the results from table 2 is less than 3.3%.

425

Similar results were obtained on the basis of one-sided Wilcoxon test, where the risk of rejection of the true null hypothesis was less than 2.1%. From these arguments we conclude that agricultural cooperatives give a greater role to the analyzed factor before EU accession. Table 3 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Provision of agricultural services to the local inhabitants Wilcoxon signed-rank test / Upper-tailed Sign test / Upper-tailed test: test: N+ 37 V 1967.000 Expected value 20.500 Expected value 1086.500 Variance (N+) 10.250 Variance (V) 30055.625 p-value (one-tailed) < 0.0001 p-value (one-tailed) < 0.0001 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT Based on the results shown in table 3 we reject the null hypotesis of conformity and disposition the sample analyzed factor Provision of agricultural services to the local inhabitants before and after accession to the EU, because unilateral theoretical significance level of the Sign test is less than the significance level alpha = 0.05. We have reached the same conclusion based on the information contained in table 3 . The risk of rejection of the true null hypotesis is lower by one-sided Wilcoxon test than 0.01%. In other words, we can say that the provision of agricultural services to the local inhabitants prior to to the EU accession was at a higher level than after EU accession. Table 4 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Discounts of agricultural cooperative providing to the local population Sign test / Upper-tailed test: Wilcoxon signed-rank test / Uppertailed test: N+ 29 V 1691.500 Expected value 16.000 Expected value 920.000 Variance (N+) 8.000 Variance (V) 27029.500 p-value (one-tailed) < 0.0001 p-value (one-tailed) < 0.0001 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT Discounts of agricultural cooperative providing to the local inhabitants were more important before EU accession than after it. We can say that from the results given in Table 4 by the Sign test, which theoretical significance level which do not reject the null hypotesis was less than the specified significance level alpha = 0.05. This finding confirms the results of a one-sided Wilcoxon test, where the risk of rejection

426

of the valid null hypotesis was less than 0.01%. Table 5 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Rent for land Wilcoxon signed-rank test / Upper-tailed Sign test / Upper-tailed test: test: N+ 6 V 330.000 Expected value 20.000 Expected value 1070.000 Variance (N+) 10.000 Variance (V) 29652.500 p-value (one-tailed) 1.000 p-value (one-tailed) 1.000 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT When analyzing the factor Rent for land was found based on Sign test, that we do not reject the null hypothesis, i.e theoretical right-sided significance level of the test shown in table 5 was greater than the specified significance level alpha = 0.05. From analyzed detailed, we found that the analyzed factor Rent for land was more preferred after EU accession than before accession. Documenting the results of the left-hand Sign test shown in table 5, where the risk of rejection of the true null hypothesis was less than 0.01%. A similar argument, we have reached by using Wilcoxon test. Based on the results from the Table 5 we can conclude that the null hypothesis of conformity and disposition we do not reject the right-sided test (p-value is greater than alpha). Using the left-hand test, the results of which are shown in table 5 we can conclude that the analyzed factor Rent for the land had greater importance after the EU accession.

Table 6 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Community inclusion and strengthening local identity Wilcoxon signed-rank test / Upper-tailed Sign test / Upper-tailed test: test: N+ 18 V 1124.500 Expected value 11.500 Expected value 713.000 Variance (N+) 5.750 Variance (V) 22275.500 p-value (one-tailed) 0.005 p-value (one-tailed) 0.003 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT Based on the results shown in Table 6 Sign test as well as right-sided Wilcoxon test, we can conclude that we reject the null hypothesis of conformity and disposition the significance level alpha = 0.05, because the risk of rejection of the valid null hypothesis was in Sign test

427

less than 0.5% and by the Wilcoxon test, was less than 0.35%. This means that the analyzed factor Community integration and the strengthening of local identity was more preferred by the agricultural cooperatives before EU accession. Table 7 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Systematic post-training of employees Sign test / Upper-tailed test: Wilcoxon signed-rank test / Upper-tailed test: N+ 14 V 841.500 Expected value 13.500 Expected value 810.000 Variance (N+) 6.750 Variance (V) 24515.625 p-value (one-tailed) 0.500 p-value (one-tailed) 0.422 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT When analyzing the factor Systematic post training of employees we do not reject the null hypothesis of conformity and disposition of basic file, because the theoretical significance level of the Sign test is greater than the specified significance level alpha = 0.05. The application of two-sided test, in table 7, also confirmed the compliance of the distributions of the analyzed files. That means that the factor Systematic post-training of employees played the same role before and after accession to the EU. The same result was also achieved using Wilcoxon test, where the risk of rejection of the true null hypothesis was 42.20%. Table 8 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Non credit loans Sign test / Upper-tailed test: Wilcoxon signed-rank test / Upper-tailed test: N+ 19 V 1188.500 Expected value 12.500 Expected value 762.500 Variance (N+) 6.250 Variance (V) 23537.125 p-value (one-tailed) 0.007 p-value (one-tailed) 0.003 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT Non credit loans played a more important role before EU accession than after joining it. This fact is documented by the results of Sign test and right-sided Wilcoxon test given in tables 8 namely the theoretical significance level for both tests are less than the specified significance level alpha = 0.05.

428

Table 9 Results of Sign test and Wilcoxon test for the factor Dividends Sign test / Upper-tailed test: Wilcoxon signed-rank test / Upper-tailed test: V 465.500 N+ 7 Expected value 465.500 Expected value 7.000 Variance (V) 15498.875 Variance (N+) 3.500 p-value (one-tailed) 0.502 p-value (one-tailed) 0.605 alpha 0.05 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT Based on the results shown in table 9, we can conclude that dividends were equally preferred, before and after accession to the EU, because the risk of rejection of the valid null hypothesis is 60.47%. Similar results were also obtained using the Wilcoxon test, where the risk of rejection of the true hypothesis was 50.16%. 2. Evaluation of hipothesis by Kruskal Wallis test nad Dunns test of contrasts Table 10 Results of Kruskal-Wallisov test Before EU accession Kruskal-Wallis test: K (Observed value) 156.152 K (Critical value) 15.507 DF 8 < p-value (Two-tailed) 0.0001 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT Table 10 shows the results of Kruskal-Wallis test which reject the valid null hypothesis of conformity and disposition of medians in analyzing the significance of the role of agricultural cooperatives on the local inhabitants, because the theoretical significance level was less than the significance level alpha = 0.05. In other words, we can say that there are statistically significant differences in the preferences of the analyzed factors. Since we found that individual analyzed various factors are preferred, a non-parametric Dunns test of contrasts was applied -based on Neményi method. Such testing are shown in table 11. The sample of agricultural cooperatives considered as the most important factor before accession to the EU, local employment and income in the form of wages. The least important factor were considered in dividends.

429

Table 10 Results of Dunns test of contrasts Before EU accession (Neményi method) Factors groups Dividends Non credit loans Discounts of agricultural cooperatives providing to the local population Systematic post-training of employees Provision of agricultural services to the local inhabitants Rent for land Community inclusion and strengthening local identity Income in form of wages Local employment

A A

B B

C C C C C

D D D D D

Source: own processing, XLSTAT

E E

Table 11 Results of Kruskal-Wallis test After EU accession Kruskal-Wallis test: K (Observed value) 207.068 K (Critical value) 15.507 DF 8 < p-value (Two-tailed) 0.0001 alpha 0.05 Source: own processing, XLSTAT When analyzing the preferences of individual factors for After accession to the EU nonparametric equivalent of analysis of variance- Kruskal-Wallis test has been used which results are shown in table 11. Comparing the theoretical significance levels of the measured level of significance alpha = 0.05, the null hypothesis of compliance criteria of medians was rejected. So we can conclude that, based on data from the sample of agricultural cooperatives, each analyzed various factors are preferred differently also after accession to the EU. Then a non-parametric Dunn test of contrasts was applied - test results of which are shown in table 12. As the most important factor after EU accession were considered: rent for land, local employment and income in the form of wages. The least significant were considered non credit loans. Table 12 Results of Dunns test of contrasts After EU accession (Neményi method) Table of factors groups Non credit loans Dividends Discounts of agricultural cooperatives providing to the local population Provision of agricultural services to the local inhabitants Systematic post-training of employees Community inclusion and strengthening local identity Income in form of wages Local employment Rent for land

Source: own processing, XLSTAT

430

A A A

B B B

C C

D D D D

E E E

Conclusion The results show that their effect on local inhabitants as a key factor of rural development differs before and after EU accession. The sample of agricultural cooperatives considered as the most important factor before EU accession the local employment and income in the form of wages. The least important factor were considered dividends. As the most important factor after accession to the EU were considered: rent for land, local employment and income in the form of wages. The least significant were considered non-credit loans. We conclude that, based on data from the sample of agricultural cooperatives, each analyzed various factors are preferred different before and after EU accession and we confirmed the hypothesis that the significance of agricultural cooperatives in regional development affecting the local inhabitants in the pre-accession period to 2004 was higher than after accession to the EU.

Literature 1. Bandlerová, A. Lazíková, J. 2006. Postavenie poľnohospodárskych družstiev na Slovensku v Európskej únii. In: Vybrané otázky agrárneho práva Európskej únie III. Nitra: SPU. 2006. S. 45 -55. ISBN 80-8069-812-0. 2. Dogarawa, B. (2005) The Role of Cooperative Societies in Economic Development. MPRA Paper N0. 23161. [cit: 2012-09-10]. Available on internet: <www.mpra.ub.unimuechem.da/23161.>. 3. Chikaire, J., et al. A Vehicle for Rural Development: The Case of Ahiazu Mbaise Area of Imo State, Nigeria. 2011. [cit: 2012-09-10]. Available on internet:< http://www.sciencepub.net/nature/ns0911/002_7018ns0911_6_11.pdf>. 4. Madarász, D. Škriniarová, K. Bandlerová, A. 2012. Agricultural cooperatives and their impact on development of rural areas- case Nitra region. In: Driving forces of the economic development. Sopron: University of West Hungary. ISBN: 978-963-9883-99-4. 5. Švihelová, Z. Členská schôdza v družstve- Diplomová práca [online] 2007 [2011-0806]. Available on internet: . 6. United states department of agriculture-Rural development. Agricultural Cooperatives towards 21th century [online] 2011. [cit:2011-08-05]. Available on internet:< http://www.rurdev.usda.gov/rbs/pub/cir-60.pdf>.

431

Contact information Name: Ing. Daniel Madarász Univeristy: Slovak University of Agricultural in Nitra, Faculty of European Studies and Regional Development, Department of law, Position: PhD student, e-mail: [email protected] mobile phone: 00421 915 775 860

432

CURRENT CHALLENGES IN RURAL DEVELOPMENT IN TERMS OF LANDSCAPE PLANNING AND LANDSCAPE ARCHITECTURE CASE STUDY OF TVRDOŠOVCE, SLOVAKIA ATTILA TÓTH Key words: countryside, green infrastructure, open space, public space, sustainability SUMMARISING FINDINGS, HYPOTHESES, RECOMMENDATIONS Rural development represents a very complex, wide-ranging and multidisciplinary sector. This contemporary issue stands for initiating and supporting development of rural settlements and landscapes. To make it efficient it's important to encourage and support sustainability concerning both economic and environmental aspects. Regarding environmental sustainability an important role is played by open spaces. Within built-up area the emphasis should be put especially on those public and semi-public ones as they provide space for social interaction and community life. They have a potential to improve the environment and thereby the quality of life in the countryside. Besides economic productivity of open land structures surrounding rural settlements the social utilization of these areas should be considered and improved. Relevant tools for restoration and further development of rural spaces are provided by landscape planning and landscape architecture. They lie in improving green infrastructure (GI) of rural spaces. This paper introduces the approach of GI improvement by planning and design tools on the case study of micro-region Cergát-Váh and the rural settlement Tvrdošovce (Tardoskedd) situated in the agricultural countryside of Nitra Region in the Danube Lowland.

A VIDÉKFEJLESZTÉS AKTUÁLIS TÁJTERVEZÉSI ÉS TÁJÉPÍTÉSZETI KIHÍVÁSAI ESETTANULMÁNY - TARDOSKEDD, SZLOVÁKIA Kulcsszavak:vidék, zöld infrastruktúra, nyitott tér, köztér, fenntarthatóság ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A vidékfejlesztés egy nagyon komplex, széles körű és multidiszciplináris ágazatot képez. Ez az aktuális probléma a vidéki települések és tájegységek fejlesztésének kezdeményezését és támogatását jelenti. Hogy ennek hatékonyságát és eredményességét biztosítani tudjuk,

1 433

támogatnunk kell a fenntarhatóságot úgy gazdasági, mint ahogy környezeti szempontból is. A környezeti fenntarthatóságot illetően fontos szerepet játszanak a nyitott terek. A lakott területeken belül a hangsúlyt a közterekre és ´félig közterekre´ kell helyezni mivel ezek teret biztosítanak a szociális interakció és a közösségi élet számára, valamint potenciállal bírnak a vidéki környezet és életminőség növelését illetően. A vidéki településeket körülvevő nyílt területek gazdasági produktivitása mellett a társadalmi hasznosítást is figyelembe venni és növelni kell. A vidéki területek felújítására és további fejlesztésére releváns ezközöket biztosít a tájtervezés és tájépítészet. Ezen ezközök a vidéki zöld infrastruktúra (ZI) minőségének javításában rejlenek. Dolgozatunk bemutatja a ZI javítását tervezési ezközök által egy esettanulmányon a Cergát-Váh kistérségen és Tardoskedd vidéki településen melyek a Nyitra megye mezőgazdasági vidékén, a Duna menti alföldön fekszenek.

INTRODUCTION Landscape architecture, planning and design of rural settlements and landscapes represent an important issue in terms of sustainable rural development. Changes in the Slovak countryside since the last century have been noticeable and have modified rural landscapes and settlements. They have significantly imprinted urban and landscape structures of rural spaces, their image, aesthetics and perception. The most common problems in open land can be defined as the inheritance of agricultural collectivization in form of draining the land, elimination of wetlands, meadows and woody vegetation. All these negative interventions contributed to an ecological destabilization of the landscape. Restoration and further development of rural spaces is in a close attachment to settlement associations at microregional level. Rural settlements have to be linked to each other and create a functional whole with a common infrastructure consisting of transport, ecological, urban, landscape, social and economic layers. As Tóth and Feriancová (2011, pp.227-233) state, "rural settlements and landscapes should become coherent in terms of functional and visual properties of open land and built-up area". To fulfil these requirements green infrastructure (GI) has to be strengthened and supported by tools of landscape planning and landscape architecture. Our results are described on a case study of the rural settlement Tvrdošovce situated in the Danube Lowland. We summarize the main functions of GI into four service groups represented by social, ecological, urban (spatial) and production functions according to Feriancová and Tóth (2012, p.46). Our aim is to propose an optimal model of a complex green space system with emphasis on functional categorization in accordance with contemporary trends in spatial

2 434

development of settlements described in the book Vegetation structures in settlements (Supuka - Feriancová et al., 2008). We apply landscape planning strategies (greenways, ecological and green networks) to design a sustainable system of rural open spaces and landscape structures. MATERIALS AND METHODS Our planning process bases on a detailed analysis of historic landscape and settlement structures and spatial development of the rural settlement Tvrdošovce. We used visual interpretation and GIS analyses of historic maps from 18th,19th and 20th century as well as visual interpretation of historic photographs from the end of 19th and the beginning of 20th century. We analysed geographic and natural conditions of the area including spatial, climate, temperature, precipitation, windiness, geological, soil, hydrological and potential natural vegetation characteristics and afterwards applied planning on three levels. At micro-regional and cadastral level we applied the method of visual interpretation and GIS analyses of topographical and orthophoto maps. At cadastral level we used GIS to create landscape planning schemes depicting the landscape in different layers (water, transport, landscape, urban and green space structure). These schemes were used afterwards as a basis for elaborating a detailed GI concept. For landscape architectural design of the village centre we applied approaches of Slovak, Czech and Austrian authors dealing with rural space design (Mareček, 2006; Pleßl, 2003; Šarafín - Tóth, 2011). To improve our design we absolved research trips to Burgenland and Lower Austria (two regions of Austria located in eastern part of the country) to gain inspiration from settlements with a similar urban structure. Within the design concept we worked out a zonation of designed area into four main zones: 1) sport and recreational spaces of the historic streetscape, 2) public spaces of the present village centre, 3) main promenade of historic streetscape and 4) public spaces of the living street as a contact zone between settlement and landscape (Figure 2). RESULTS The results of our work are represented by GI concepts at three planning levels and scales. At first level there is a GI concept for the micro-region Cergát-Váh containing primary greenways structures (watercourses with different levels of significance and their accompanying vegetation) and secondary greenways structures (field routes increasing permeability, accessibility and recreational potential of the landscape). The micro-regional GI concept contains common vision and strategies contributing to a sustainable regional development and restoration of linkages in the rural countryside (Figure 1).

3 435

Figure 1 Greenways concept for the micro-region Cergát-Váh, current landscape and settlement structures of the rural settlement Tvrdošovce - Greenways concept

Source: Tóth, 2012, pp. 44,48 A more detailed concept is elaborated for the rural settlement Tvrdošovce and its cadastral area. The main function of this concept is to define and improve a complex linkage between settlement and landscape with a range of service layers: visual and aesthetic, social, ecological, urban etc. (Figure 1). Within this concept a complex landscape architectural design is elaborated for the historic linear open space / wide central streetscape (Figure 2). Figure 2 Landscape architectural concept and design for the central part of village Tvrdošovce

Source: Tóth, 2012, pp. 49-62 DISCUSSION Our GI concept provides a better integration of Tvrdošovce into the micro-region CergátVáh and brings onto the scene of rural landscapes planning and design new progressive trends. The micro-regional GI concept has the potential to intensify currently stagnating

4 436

cooperation between settlements. At cadastral level the GI concept has to be understood as a thematic and content extension of Territorial System of Ecological Stability (TSES) elaborated within the master plan of the village. We substantiate this suggestion by results of a long-time scientific and research activity of Ahern (2004) who among others arrived at statement, that "greenways represent an effective method to protect nature and landscape as we occupy a relatively small area for several functions at the same time". Therefore greenways represent an effective and proved landscape planning tool which should be applied within the process of rural landscapes planning and design. We argue the suitability of greenways and green networks for Slovak countryside by historic context since we arrived by interpretation of historic maps at conclusion that the amount of linkages in the rural countryside of 18th and 19th century was significantly higher and more complex than nowadays. Our design responds to deficiencies of the project Revitalisation of the central zone of village Tvrdošovce from 2010/2011 which focused only on transport concept and neglected a complex solution connecting the design with cultural and historical heritage. This is nowadays a quite common deficiency described among others by Štěpánková and Kristiánová (2012, p. 180) who state that, “in most cases the use of streetscapes is reduced only to the transportation function and there is an absence of public spaces”. Our results are in accordance with solution established by Mareček (2006) as the most suitable (using solitaries and groups of high-stem deciduous trees; maintaining a continuous central open space in form of open grass surfaces). CONCLUSION The aim of our approach is to contribute to a sustainable development of rural spaces at local, micro-regional and regional level. GI concepts are tools to strengthen ecological stability and to serve as an improvement of TSES concepts. The main goal at cadastral level is to support creation of a unified and harmonic image of settlement and landscape. GI at this level serves as a relevant thematic and content improvement of the master plan. By improvement of secondary greenways structure the historical heritage of linkages in the landscape will be renewed. Thereby the accessibility and permeability of open land will arise. At settlement level our design unifies the historic streetscape and the central village space by landscape architectural and urban design tools. Our public space design stands for an important methodical basis for the municipality to develop a new compositional arrangement of the village centre responding to cultural and historical legacy and present needs of inhabitants. We propose to elaborate detailed GI concepts for the other municipalities of the

5 437

micro-region as well. These should base on thorough analyses of settlement and landscape structures. Acknowledgements: This paper is supported by research projects KEGA No. 019SPU4/2011 and VEGA No. 1/0769/12 of the Ministry of Education of the Slovak Republic.

REFERENCES (1) AHERN, J. (2004): Greenways in the USA: theory, trends and prospects. In: Ecological networks and greenways – concept, design, implementation. Cambridge University Press. Cambridge. ISBN 0-521-53502-6, pp.34-53. - (2) FERIANCOVÁ, Ľ. - TÓTH, A. (2012): Green infrastructure and its importance for village restoration and rural development in Central Europe. In: Green Infrastructure: from global to local: International conference proceedings. State Polytechnic University Publishing House. Saint-Petersburg. ISBN 978-5-7422-3540-8, pp. 45-47. - (3) MAREČEK, J. (2006): Hodnoty vesnických návsí [Values of village squares]. In: Zahrada – Park – Krajina: Zeleň na vesnicích. SZKT. Praha. 16 (5). ISSN 1211-1678, pp. 4-9. - (4) PLEßL, E. (2003): Flur- und Ortsform des Angerdorfes [Spatial and urban form of a village with central green space]. In: Nutzung und Gestaltung des Dorfangers in Lackendorf. MSc. BOKU. Vienna. pp. 26-29 - (5) SUPUKA, J. - FERIANCOVÁ, Ľ. et al. (2008): Vegetačné štruktúry v sídlach: Parky a záhrady [Vegetation structures in settlements: Parks and Gardens]. SUA. Nitra. ISBN 978-80-552-0067-5, pp.101-142. - (6) ŠARAFÍN, M. - TÓTH, A. (2011): Ako by mala vyzerať dedinská ulica [How should a village street look like]. In: Obecné noviny. Inprost. Bratislava. 21 (42). ISSN 1335-650X. p.17. - (7) ŠTĚPÁNKOVÁ, R. - KRISTIÁNOVÁ, K. (2012): Verejné priestory v urbanistickej štruktúre vidieckych rezidenčných suburbií Bratislavy [Public spaces in urban structure of rural residential suburbs of Bratislava]. In: Člověk, stavba a územní plánování. KUÚP FSv ČVUT, Prague. ISBN 97880-01-05025-5. pp.178-182. - (8) TÓTH, A. (2012): Landscape architectural design of the rural settlement Tvrdošovce. MSc. SUA. Nitra. 67 A3 p. - (9) TÓTH, A. - FERIANCOVÁ, Ľ. (2011): Rural village as part of the cultural landscape. In: Student scientific conference proceedings FHLE. SUA. Nitra. ISBN 978-80-552-0676-9, pp. 227-233.

Author's contact details: Attila Tóth, MSc in Landscape Architecture, PhD candidate at Department of Garden and Landscape Architecture, FHLE, SUA Nitra, Tulipánová 7, SK-949 01 Nitra, Slovakia, Phone: 00421 37 641 5447, e-mail: [email protected]

6 438

IS RURAL ECONOMY SUSTAINABLE? VIKTÓRIA VÁSÁRY Key words: spatial, ecological and institutional economics, web, rural development Summary, conclusion, proposals The rural area is a very complex unit of economic, social and natural space with special characteristics. At the same time the heterogeneity of the units of space is very striking. Problems and difficulties to be addressed or the most effective exploitation of resources in economic, social and environmental terms in the rural economies require also theoretical analysis of different ongoing practices and theoretical abstractions. The creation of new concepts and adequate theoretical reasoning how rural economies function needs on the one hand interdisciplinary approach and on the other hand – in terms of economics – the explanation and analysis of different phenomena calls for the tools of e.g. spatial economics, ecological economics, and institutional economics. Challenges of rural economies and their sustainable solutions are analysed and synthesized by applying the tools and categories of spatial, ecological and institutional economics. EUROPEAN DISPARITIES Europe is very heterogeneous. The disparities among countries and regions stem from structural deficiencies in key factors of competitiveness—inadequate endowment of physical and human capital, a lack of innovative capacity, creativity, of effective business support and a low level of environmental capital. In order to eliminate the disparities economic growth needs (Elekes, 2011) to be boosted in lagging regions, and catching-up and convergence needs to be promoted. The convergence in the EU during the past decades showed a relatively steady pace. The catch-up process accelerated after the accession. (It is, however, an essential question whether this accelerated process is sustainable or not.) The latest financial and economic crisis imposed, however, a risk of weak potential growth performance and slow recovery in a prolonged period. Furthermore due to the heterogeneity of rural regions, the growth performance is supposed to differ also by rural areas.

439

An analysis carried out by Sassi and Pecci (2008) indicates a reduction in the speed of convergence and a widening of the gap between the minimum and maximum value of the parameters of convergence in EU-15 to EU-27 regions. Their empirical analysis taking into account the regional spatial interdependences stressed that territorial units of the New Member States tend to show a divergent process or the lower speed of catching-up1.

RURAL AREAS IN THE CONTEXT OF ECONOMIC THEORIES When analysing the entirety of national economies of the European Union – and not only in the context of convergence, a major goal pursued by EU integration - the importance of rural economies - including agricultural, regional and rural development schemes - becomes obvious. “It is now common understanding that a pure sectoral approach is not successful in enhancing and stabilising a region’s performance; all the same, the notion that rural development goals widely overlap with agricultural policy is still immanent.” (Shucksmith, Thomson, Roberts, 2005:165). After all: “Progress towards establishing a comprehensive rural development policy with a stronger territorial dimension has been very slow” (Shucksmith, Thomson, Roberts, 2005:154) Hence the creation of new concepts and adequate theoretical reasoning- how rural economies function- is highly required. That needs on the one hand interdisciplinary approach and on the other hand – in terms of economics – the explanation and analysis of different phenomena calls for the tools of e.g. A: spatial economics, B: ecological economics, C: institutional economics. ’Rural areas’ in spatial economics Nowadays theories of spatial economics/ regional economics play an increasingly greater role besides mainstream economic theories. Regional economics, further developed results of the great forefathers or new concepts are discussed in detail by contemporary Hungarian and

1

The core-periphery model was strengthened by the results of Sassi’s and Pecci’s analysis. The asymmetric

nature of the regional problems was explained by geographic proximity and an economic process having roots in the period before accession and in the integration process. Another study by Gutierrez and Sassi (2011) found that „evidence for convergence and spatial dependence emerges especially when estimations refers to spatial panel models while the effects of spatial heterogeneity and the existence of convergence clubs come out from the geographically weighted regression approach.”

440

foreign authors such as Fujita2 - Krugman - Venables, 2001; Combes - Mayer- Thisse, 2008; Capello, 2006; Lengyel – Rechnitzer, 2004; Illés I. 2008; Varga, 2006 etc. „Recent contributions to the regional science literature have considered spatial effects in empirical growth specifications. In the case of spatial dependence, following theoretical arguments from new economic geography, and endogenous growth models, this phenomenon has been associated with the existence of externalities that cross regional borders.” (Fingleton, 2006) Based on the statements of regional economics the following levels can be distinguished: supranational economy, national economy and regional/local economy. A regional or local economy can be urban (even in the form of a city-region) or rural. The rural area is a very complex unit of economic, social and natural space with special characteristics. At the same time the heterogeneity of the units of space is huge. Common features of rural areas are: dispersed population, often agricultural based economy, distance from major urban centres (high transaction costs), lack of access to major services. These features provide a reason for rural development (RD) that revitalizes rural areas, reproduces and develops resources. Aims of rural development3 can be considered: prevention of migration, fight against poverty, boosting employment, promotion of equality both in terms of agriculture and other sectors. In the European Union rural areas are determined basically by using the OECD terminology. “In the EU-27, 54% of the territory is classified as predominantly rural (NUTS3) areas and represent 19% of the EU population. The income per inhabitant in these regions represents 68% of the EU-27 average, whereas in intermediate and predominantly urban regions it reached 84% and 126% respectively of the EU-27 average. In predominantly rural areas the primary sector still represents 4.9% of value added (and more, if related (food) industry is considered) and 15.7% of employment. This is where the 2

„Traditionally, there were three areas of economics focusing on geographical space—urban economics, regional economics, and international trade theory. Then, in the era of a borderless economy, a new economic geography, or spatial economics, emerged through the generalization and innovative development primarily of microeconomic theories of cluster formation. This marks a distinct difference from Michael Porter's cluster theory in that general equilibrium theory and a dynamic general equilibrium approach are consistently applied in spatial economics… In order to draw an economic map of a borderless Europe, it was necessary to integrate urban economics, regional economics, and international economic theory. For about a decade thereafter, a number of researchers undertook studies to find a new theory. One of the outcomes of such efforts is The Spatial Economy, in which Paul Krugman, Anthony Venables, and Masahisa Fujita developed a systematic theory for explaining economic activity.” (Fujita, M. 2011) 3 In the EU rural development policy for 2007 to 2013 is focused on three themes ("thematic axes"). These are: improving the competitiveness of the agricultural and forestry sector; improving the environment and the countryside; improving the quality of life in rural areas and encouraging diversification of the rural economy.

441

role of agriculture can be particularly important, not only directly but also indirectly - through the generation of additional economic activities. It is estimated that an increase in agricultural output produces an additional 150% increase in output among local purchasers and consumers of that output. Especially strong forward linkages exist with food processing, hotels and catering and trade, all sectors that, in turn, have further high links with the rest of the rural economy.” (EC, 2011) In rural Europe there is a multiple process of regional differentiation. Spatial diversity is characterized by five extreme poles. (van der Ploeg et al., 2008). The poles are as follows: specialized agricultural area with high degree of specialization, scale and intensity; peripheral areas with agriculture playing a minor role or where the decline of agriculture leads to depopulation; new rural areas – with agriculture focusing on the provision of multifunctional services and intertwining with the regional economy; segmented areas with specialized sectors – agriculture and others – offering a broad range of juxtaposed services and goods; new suburbia – with strong link with the urban economies, and declining agriculture; ‘dreamland’ – falling outside the abovementioned classification, places whose popularity is high e.g. in certain part of the year (summer) but very low in the rest of the year.

’Rural areas’ in ecological economics In the framework of ecological economics the economic system must be placed in its ecological context. Figure 1 illustrates the inner circle of economic flows and the outer circle of ecological flows. Due to the environment source function services and raw materials are available for human use. The degradation of the source function occurs because of resource depletion (no time for regeneration) or pollution (contamination). The environment’s sink function means the ability to absorb and render harmless the waste by-products of human activity. (Harris, 2006) According to different ‘traditional’ growth theories determinants of increased productivity are capital, labour and total factor productivity. But ecological economics focuses on three additional factors being very heterogeneous in different regions – both rural and urban regions: 

energy supply - During the 1990’s energy intensity per unit of GDP has generally decreased in OECD countries, but the current rate of energy efficiency improvements is not enough to overcome other factors driving up energy use. There is the challenge of

442

further decoupling energy use and related air and GHG emissions from economic growth. Figure 1 Broader Circular Flow model

Economy and Environment ECOLOGICAL CYCLE

SOLAR ENERGY

Outputs : pollution, waste

B i o s

Source function – degradation: resource depletion pollution Sink function Ability to absorb/ Render harmless the waste

p h e r e

goods, services farms, firms

ECONOMIC households CYCLE factors of production

natural inputs: natural resources, environmental services

WASTE, HEAT

Source: Harris, 2006 

natural capital (land and natural resources) – The erosion of natural capital is threatening in certain areas.



the absorptive capacity of the environment.

The balance between economic growth and ecosystem called for the concept of sustainable development. “Forms of economic development that preserve rather than degrade the environment include renewable energy use, organic and low-input agriculture, and resource conserving technologies. “ (Harris, 2006:13) It is important to pay attention to the fact that most ecosystem services and biodiversity are public goods, so they tend to be overconsumed by society. (Kumar, 2010)

’Rural areas’ in institutional economics The approach of institutional economics differs depending on the view of the Old, New or Neoclassical Institutional Economics. The Old Institutional Economics (OIE) emphasizes the

443

role of informal institutions. Their representatives claim that institutions are not necessarily effective in social and economic terms. Regarding the pure Neoclassical Theory the only allocation mechanism and the only institution is the market, and other ones inhibit the economic performance (Tridico, 2004). The New Institutional Economics (NIE) is closely linked to the Neoclassical Economics that puts emphasis on individual maximization and marginal analysis. But at the same time it pays attention to transaction costs, information problems and bounded rationality. Furthermore institutions represent the way in which different economies cope with market failures. The importance of institutions is well demonstrated also by the fact that certain rural areas and the agricultural sector itself are not completely able to produce the right environmental effect required by society and needed for the functioning of the ecosystem, and to eliminate market failures, i.e. it is not sustainable. Besides coping with market failures in European Rural Economy competitiveness is needed to be enhanced and growth and sustainable development is needed to be reinforced. An important tool for those is considered the establishment of better regulation, the improvement of regulatory environment. In the middle of globalization and liberalization the European agricultural sector with less cost-efficiency compared to the Overseas has even relevant disadvantages against the industry or service sector. That is the reason that all cuts in red tape (administrative burdens) following the simplification of the regulatory environment are of substantial importance so that agricultural operators, farmers and traders can become more compatible. Extra burdens imposed on agricultural agents originating from compliance with unnecessary rules or compliance with legislation – e.g. policy-related transaction costs - to an exaggerated level could be considered as not justified implicit taxation. From another point of view – in the context of policies - while studying e. g. the principles for institutional policy the question could be raised whether the quantitative assessments of policy impacts based on standard welfare theory is suitable enough for dealing with the policy packages oriented rather in structural and environmental directions. While tracing analitically the RD policy two core problems have to be taken into consideration: 1. the problem of delayed structural change in agriculture, 2. the problem of multifunctionality and environmental externalities of agricultural production. As a result the welfare economic principles prove to be inappropriate. So instead of these principles a normative institutional economics of RD needs to be outlined in order to show a conceptual contribution to the evaluation of RD processes and policies. The normative institutional economics (having the principles: 1. realization of gains from cooperation, 2, incentive-compatible self-regulation, 3.

444

institutionalized competition) is an extension of the welfare economic approach (with the principles of 1. optimal resource allocation, 2. opportunity cost, 3. coordination by equilibrium prices). The viability of this approach can be demonstrated through the rural credit policy. (Petrick, M, 2004)4

RURAL DEVELOPMENT By now the sectoral and not sector-specific approaches have been integrated to certain extent. The territorial based rural development ensuring sustainable development of rural areas has become focused on instead of the agricultural policy aiming at food self sufficiency and income parity. The enhancement of competitiveness: the exploitation of competitive advantages of local peculiarities and the promotion of production of rural public goods has become top priority. That is: a paradigm change occurred. Defensive governmental attitude – tackling the economic decline – as regards the development of rural areas is not typical any longer but the utilization of new possibilities are concentrated on to a great extent. Also the European Commission shares the standpoint according to which the approaches going beyond the frameworks of agriculture based on partnership, plus being multisectoral and territorial, need to be spurred. The topmost general challenge for European rural economies can be considered the development of locally peculiar adaptation practice. In rural spaces adaptation patterns are usually cumbersome, limited and time-delayed, which calls for speeding up the development of knowledge-based economy and society, establishing the infrastructure needed and implementing measures for modernising the education. Successful adaptation process resulting in rural development can be assured by developing a ‘web’, that is the pattern of interrelations, interactions, exchanges and mutual externalities within rural societies. The web interlinks activities, processes, people and resources and it also has an impact on the way in which these interrelations, interactions unfold. The development of such a web – each having different density, multidimensionality, impacts and dynamics - contributes to the performance of regional rural economies. (van der Ploeg et al., 2008)

4

“Instead of influencing market outcomes by more or less unspecified subsidy payments, it is recommended to create and/or strengthen an institutional framework that allows the functioning of financial intermediaries operating in the interest of both borrowers and lenders. This would include the prudential regulation of the banking sector without directly interfering with its intermediation tasks hence a form of both ‘governmentally regulated private self-regulation’ and institutionalized competition.” (Petrick, M, 2004)

445

The web is multi-actor, it involves actors, institutions, enterprises, state agencies and social movements and rural development implies the evolution of the web. According to van der Ploeg at al. the web has certain theoretical dimension: endogeneity – the degree to which a regional economy is grounded on regionally available resources (more developed endogeneity refers to higher competitive advantage); novelty production – the capacity to improve processes of production and patterns of cooperation; sustainability; social capital – cooperation, engagement in networks, institutional arrangements; market governance – institutional capacity to control and strengthen markets and to construct new ones. In addition it has to be stressed that the role of knowledge valorization - transfer of knowledge from one party to another, a transfer that needs to result in economic benefit and knowledge exploitation in rural economies – in the ‘web’ is becoming increasingly important and vital. Role of agricultural players in the ‘web’ The EU keeps facing a complex set of old difficulties: How to improve social welfare and personal livelihoods in the rural sector and enhance multiplier effects of agriculture? How to empower marginalized stakeholders to sustain the diversity of agriculture and food systems, including their cultural dimensions? How to maintain and enhance environmental and cultural services while increasing sustainable productivity and diversity of food, fiber and biofuel production? How to manage effectively the collaborative generation of knowledge among increasingly heterogeneous contributors and the flow of information among diverse public and private organizational arrangements? At the same time some new challenges have significant impact on rural development, namely: globalisation, trade liberalization, water management, bio-energy and climate change. Mitigation of negative impacts of the climate change and the achievement of positive changes requires solution to questions how to promote public goods, positive externalities and how to cease negative externalities in Europe. Market players are willing and able to act in favour of the climate if the additional costs of public goods are financed. In rural economies the approach to this problem and the different related conflict constellations (Figure 2) supposed to be integrated and interdisciplinary, but it needs to be stressed that the role and possibilities of agriculture is outstanding. This can be explained by my following statement: agriculture is not only a victim of climate change, but a prime catalyst of the process as well. Climate conditions (in particular precipitation, the runoff of river waters, sequestration of greenhouse gases, etc.) are strongly affected by agricultural

446

activity. So ‘tools’ of agricultural players by means of which they can act in favour of positive impacts need to be taken into account and used on purpose. Furthermore,

autonomous

adaptation

reactions

given

to

new

challenges

require

comprehensive control, and also well managed interventions could be incorporated. Figure 2 Conflict constellation – driving forces of the international destabilization

climate change

collapse of food aid storm and flood

lack of food

food riots

drought

armed protection of property

lack of fresh water

danger of contagion conflicts of groups using resources

migration/ land aquisition

destabilization of societies instability and insecurity in the international system

Note: conflict constellation in the box with dashed line CONCLUSION The rural is the place where man and living nature encounter, interact, and mutually transform each other. Today the rural area is not only a place of production but rather of consumption (let’s think of e.g. recreation). It needs to be stressed, however, that not even agriculture is contributing necessarily to the reproduction of landscape, nature and healthy environment, but it often occurs that this sector is endangering it, too. New holistic approach to agricultural

447

productions need to be developed which focuses on the preservation of large scale ecosystems while boosting food production and protecting environmental services.

Nevertheless agriculture as a sector - on its own - is not able to solve the problems of rural areas. To turn rural economies into sustainable or new rural economies adequate new rural development policies are needed. The new rural development paradigm supposed to be characterized as follows: 

territorial based, integrated (multisectoral) policies ensure the sustainable development of rural areas;



rural development is not equal to economic growth or economic development occurring in a certain rural region, as regards the growth of rural economies it needs to be highlighted, that certain forms of economic growth might even cause damage to rural development;



the improvement of competitiveness is of great importance: local peculiarities (environmental or cultural amenities, traditional products) are transformed into competitive advantage;



provision of rural public goods is significant as well and revalorisation of rural resources



the role of agriculture in rural economies remains outstanding: agriculture is the main purchaser of local inputs and the provider of rural public goods, but agriculture on its own is not able to fulfil all functions of rural development;



developing and strengthening of “new rural economies”;



developing the web of the new rural economies;



tackling the vicious circles generated by problems – globalization, climate change, demography, remoteness, education, labour market - of rural areas by means of e.g. ICT technologies



preserving and enhancing ecosystems.

Rural dimension definitely needs to be integrated into territorial cohesion. A territorial policy – with heterogeneous tools for heterogeneous, sometimes overlapping and interdependent regional and local economic spaces - contributes to developing territorial capital, increasing territorial competitiveness. In the European Union extreme regional heterogeneity can be observed in terms of initial capital endowment, sector structure and EU policy – CAP / Cohesion policy - implementation.

448

The aims that need to be attained by using different targeted and tailor-made measures in the framework of integrated rural policy cannot be reached simultaneously as these aims are more or less competing aims causing a tension in the future too. Decision needs to be made which one is of higher priority – economic or environmental goals. The maximized result calls, however, for innovative thinking, and innovative, even creative policy approach and being able to find the golden middle way in terms of competitive economic performance and surviving ecosystems.

REFERENCES (1) Combes, P-P. - Mayer, T. - Thisse, J-F. (2008): Economic Geography: The Integration of Regions and Nations, Princeton University Press – (2) Elekes, A.(2011): Cohesion and/or Growth? Regional Dimensions of Convergence and Growth in Hungary, In: Public Finance Quarterly 2011/1 (p. 108-124.) – (3) European Commission (EC) (2011): Common Agricultural Policy towards 2020, Commission Staff Working Paper, Impact Assessment , Accompanying the document Proposals for a REGULATION OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL - establishing rules for direct payments to farmers under support schemes within theframework of the common agricultural policy, - establishing a common organisation of the markets in agricultural products (Single CMO Regulation) - on support for rural development by the European Agricultural Fund for Rural Development (EAFRD) - on the financing, management and monitoring of the common agricultural policy and the Proposal for a COUNCIL REGULATION determining measures on fixing certain aids and refunds related to the common organisation of the markets in agricultural products {COM(2011) 625 final} {COM(2011) 626 final} {COM(2011) 627 final} {COM(2011) 628 final} Brussels, 20.10.2011, SEC(2011) 1153 final/2, http://ec.europa.eu/agriculture/analysis/perspec/cap-2020/impact-assessment/fulltext_en.pdf - (4) Fingleton, B. - López-Bazo, E.(2006): Empirical growth models with spatial effects, Article first published online: 4 OCT 2006 DOI: 10.1111/j.1435-5957.2006.00074.x, Papers in Regional Science, Volume 85, Issue 2, pages 177–198, June 2006 – (5) Fujita, M. (2011): RIETI 10th Anniversary Seminar (January 18, 2011) Globalization and Spatial Economics in the Knowledge Era, http://www.rieti.go.jp/en/events/tenth-anniversary-seminar/11011801.html - (6) Fujita, M. - Krugman, P. Venables, A. J. (2001): The Spatial Economy: Cities, Regions, and International Trade,. MIT Press – (7) Gutierrez L. - Sassi M. (2011): Spatial and non spatial approaches to agricultural convergence in Europe, Paper prepared for the 122nd EAAE Seminar "Evidence-based agricultural and rural policy making: methodological and empirical challenges of policy evaluation” Ancona, February 17-18, 2011, http://ageconsearch.umn.edu/handle/99362 - (8) Halmai, P. (2007): Vidékpolitikai jövőképek: komplex politika megalapozása In: MTA-MEH: Stratégiai Kutatások 2006-2007, Kutatási jelentések, Budapest – (9) Harris, J., M. (2006): Environmental and Natural Resource Economics, A contemporary approach, second edition, Houghton Mifflin Company, USA (10) Illés, I..(2008): Regionális gazdaságtan - Területfejlesztés, Typotex Kiadó, 264p – (11) Kumar, P. (ed) (2010): The economics of ecosystems and biodiversity, Ecological and economic foundations, Earthscan, UK – (12) Lengyel, I. - Rechnitzer, J. (2004): Regionális gazdaságtan, Bp.-Pécs, Dialóg Campus – (13) Petrick, M. (2004): Governing structural change and externalities in agriculture: toward a normative institutional economics of rural development, 87th EAAE-Seminar Vienna, April 21-23, 2004. Assessing rural development of the CAP – (14) Shucksmith, M. - Thomson, K. J. - Roberts, D. (eds) (2005): The CAP and the regions, the territorial impact of the Common Agricultural Policy, CABI Publishing, p. 232 – (15) Sassi M. - Pecci F. (2008): Agricultural and economic convergence int he EU integration process: do geographical relationships matter? Paper prepared for presentation at the 12th EAAE Congress ‘People, Food and Environments: Global Trends and European Strategies’, Gent (Belgium), 26-29 August 2008, http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/44459/2/484.pdf - (16) Tridico, P. (2004): Institutional change and economic performance in transition economics: the case of Poland, SEI working paper No 74, http://www.sussex.ac.uk/ sei/documents/wp74.pdf – (17) van der Ploeg, J. D. - van Broekhuizen, R. - Brunori, G. - Sonnino, R. - Knickel, K. - Tisenkopfs, T. - Oostindie, H. (2008): Towards a new theoretical framework for understanding regional rural development (chapter 1 from ‘Unfolding Webs: The dynamics of regional rural development’ (van Gorcum, Assen, 2008) http://www.jandouwevanderploeg.com/2/EN/doc/Towards_new _theoretical_framework.pdf – (18) Varga, A. (2006): Térszerkezet, technológiai fejlődés és makrogazdasági növekedés, Habilitációs Előadások 7. Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság-tudományi Kara Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola

449

Dr. Vásáry Viktória, egyetemi docens Pannon Egyetem, Gazdaságtudományi Kar 8200-Veszprém, Egyetem u. 10 e-mail cím: [email protected]

450

FERTŐSZENTMIKLÓS VÁROSSÁ VÁLÁSÁNAK LAKOSSÁGI MEGÍTÉLSE KŐFARAGÓ ZSÓFIA - NÉMETH - T. ANETT –– VINCZE-TÓTH JUDIT – ILLÉS VIKTÓTIA - PÁLYI KRISZTINA Kulcsszavak: meghatározás, fejlődés, elégedettség, változás, támogatás ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A tanulmányban Fertőszentmiklós várossá válásával foglalkoztunk, melyet a helyi lakosok szemszögéből mutatunk be. Fertőszentmiklós 2008-ban nyerte el a városi címet, amely véleményünk szerint nagy fordulópontot jelentett a város és a lakosok életében egyaránt. Véleményünk szerint egy települést, adott esetben egy várost, Fertőszentmiklóst megismerni, csak a lakosokon keresztül lehetséges, hiszen nem csak benne élnek, de az ő gondolataik, tetteik alakítják azt. Talán e miatt is lehet olyan nehezen definiálni egy várost, mert ahogy a lakók alakítják, úgy változik, úgy fejlődik. Úgy gondoljuk, ezért is fontos, hogy mennyire vonja be a városvezetés a lakókat a város mindennapi életébe, a várossal kapcsolatos döntésekbe, a pályázatok kialakításába és kivitelezésébe. Ezen esetben, örömmel tapasztaltuk a kérdőív eredményeinek kiértékelése közben, hogy a városban általánosan elégedettség uralkodik. Véleményünk szerint a városi cím elnyeréséhez nem elegendő a nagyközségi címmel való rendelkezés, mint kritérium, kutatásunk mégis bebizonyította, hogy a cím elnyerése mekkora erőt is adhat egy településnek ahhoz, hogy megvalósítsa céljait és méltán legyen büszke az elnyert rangra. A fejlesztések azonban nem állhatnak meg a kezdeti sikerek ellenére, hiszen mindig szükség van a megújulásra, az új szükségletek kielégítésre, a folyamatos fejlődésre, hogy a városlakók is jól érezzék magukat az igényeik szerint alakuló környezetben.

451

BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS Választásunk azért esett erre a témára, mivel Fertőszentmiklós elnyerte 2008-ban a városi címet és az idő tájt úgy gondoltuk, hogy a várossá válás gondolata, megosztotta a lakosokat. A téma aktualitását az is jelzi, hogy számos tanulmány, vitairat és elismert professzorok munkái is érintik ezt a kérdéskört. 2008-ban, Fertőszentmiklós várossá válásának évében is foglalkozott a várossá válással, a város lehatárolásával, a város fogalmának meghatározásával a Területi Statisztika című folyóirat, amelyben Tóth József professzor indított vitairatot. A

vitairat

megállapításaként

elmondható,

hogy

„általánosan

elfogadható

megfontolások és főleg definíciók a várossal kapcsolatban aligha várhatók.”(TÓTH, 2008) Mi, bár nem törekedtünk a város fogalmának meghatározására, mégis érdekesnek tartottuk a lakosok

gondolatain

keresztül

megismerni

egy város mibenlétét

és

legfőképpen

Fertőszentmiklós várossá válásáról alkotott képét, ezért a lakosok véleményét, kérdőíves megkérdezés módszerének alkalmazásával szándékoztunk megismerni. A beérkezett eredmények alapján kívántunk minél átfogóbb képet kialakítani a lakosok véleményéről a várossá válással, a megvalósult pályázatokkal, a még felmerülő hiányokkal kapcsolatban. Fertőszentmiklós a Kisalföld északnyugati részén, a Győri-medence peremén, Soprontól 28 km-re, a Győr – Sopron közötti 85-ös főút mentén terül el. Fertőszentmiklós a XIX. század végéig két önálló település volt, melyeket az Ikva választott el. Az Ikvától délre Szentmiklós, nyugatra pedig Szerdahely található és 1906. január 1-jén Szerdahely és Szentmiklós Fertőszentmiklós néven egyesült. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Ahogy azt korábban említettük már, örök érvényű meghatározás, egyenlőre nem létezik a város fogalmáról, illetve a várossá válásról, azonban szükségesnek tartjuk definiálni a város fogalmát, valamint bemutatni a várossá válás hazai gyakorlatát. „Város az a település, amelynek lakossága és környezete, a környező falvak számára bizonyos központi funkciót lát el, tehát ahol szaküzletek vannak, specializált orvosi ellátást lehet igénybe venni, ahol magasabb szintű iskolák vannak, ahol művelődési intézmények működnek. Ezek a települések többnyire környékük államigazgatási központja is.” (ANDORKA, 1997) „Magyarországon a rendszerváltás után megszülető helyi önkormányzatokról szóló törvény rögzítette a várossá nyilvánítás sarokpontjait, megállapítva, hogy a kezdeményezés joga a nagyközségek önkormányzatának képviselő-testületeit illeti. A ma is hatályos, 1999-es

452

területszervezési eljárásról szóló törvény az eljárás menetét is szabályozta, ez a jogszabály sem rendelt azonban teljesítendő paramétereket a pályázat feltételei közé.”(URL3) „1990 előtt a várossá válással kapcsolatosan két fontos szabályozás is született. A 23/1974. ÉVM-MTTH számú közlemény értelmében az Országos Településhálózat fejlesztési Koncepció besorolása alapján középfokú, illetve részleges középfokú központokat javasoltak várossá nyilvánítani, amelyeknek szigorú kritériumoknak kellett megfelelniük. Később a 7010/1983. ÉVM számú irányelve már lazított a nagyközségek várossá válásának feltételein, és az ezzel kapcsolatos szempontokat csupán irányadónak tekintették. Ugyanakkor a várossá válásra vonatkozó kérelemhez csatolni kellett többek között a KSH segítségével összeállított mellékletet is, amely az élet számtalan területére vonatkozó statisztikai adatokról tájékoztatott.”(Szepesi, 2008) SAJÁT VIZSGÁLATOK Anyag és módszer Fertőszentmiklós életének egyik fontos állomása tehát, a település várossá nyilvánítása volt. E fontos esemény óta, mindössze pár év telt el, de a fejlesztések, illetve a városkép kialakításának első lépései megkezdődtek. A kutatásunk célja, a lakosság, a várossá válás tényével kapcsolatos véleményének megismerése és annak feltárása, hogy az elképzeléseik szerint miben nyilvánulnak meg egy város és egy falu közötti különbségek, annak előnyeit és hátrányait egyaránt számba véve. Próbáltunk fényt deríteni az itt lakók pályázatokkal kapcsolatos informáltságára, érintve a várossá válást követően megvalósult pályázatokat is, valamint lehetőséget adtunk arra, hogy minden egyes megkérdezett kifejthesse saját fejlesztési javaslatait. Célunk volt továbbá a város turisztikai és gazdasági életétnek feltérképezése a meglévő hiányosságokkal és a benne rejlő lehetőségekkel együtt. A kutatás primer részében a kérdőíves megkérdezés módszerét alkalmaztuk. A kérdőíveket mintegy 500 példányban juttattuk el a lakosokhoz, amelyből végül 230 db értékelhető kérdőív került vissza hozzánk, így a teljes lakosság mintegy 6%-t sikerült megkérdeznünk. A vizsgálat során törekedtünk arra, hogy a megkérdezettek között a nemek aránya megfeleljen a Fertőszentmiklósi lakosság összetételének (nők 56%, férfiak 44%). A kérdőív összességében 43 kérdésből áll, amelyek alapján a kérdéseket négy kategóriába soroltuk, és ezt a szisztémát az elemzés során is alkalmaztuk. Ezek a kategóriák a következők:

453

1. A városba betelepültek véleménye, 2. A várossá nyilvánítás lehetséges előnyei, hátrányai, kitérve a pályázatokra, 3. Fertőszentmiklós turisztikai képe, 4. Fertőszentmiklós gazdasági élete. A városba betelepültek véleménye A kérdőív szerkesztése során, törekedtünk arra, hogy az adott témakört több aspektusból is meg tudjuk vizsgálni, így a következő két kérdés tartalmilag hasonló, de míg az egyik nyílt, addig a másik zárt kérdés formájában került megfogalmazásra. Az első nyílt kérdésben, 10 jól elkülöníthető választípus érkezett, amelyek közül a legkiemelkedőbb arányt, mintegy 54%-ot, a házasságkötés kapcsán történő betelepülés adta. A válaszok között érdemes még kiemelni a szülő itt lakott, illetve ide telepedett (17%), valamint a munka - (6%) és az építkezési (9%) válaszlehetőségeket. A fennmaradó válaszok százalékos aránya 1 és 3 % közé esik. 1. ábra „Mi alapján esett a választása erre a településre?” 6%

3% 1% 3%

3% 1%

9%

54%

3% 17% házasság révén gyerekek másik településről jártak ide iskolába munkalehetőség sopron vonzáskörzetébe van ismerősök által

szülő itt lakott, ide telepedett építkezési lehetőség régebben is lakott itt jó infrastruktúra határ közelsége

Forrás: saját vizsgálat, 2011 A könnyebb összehasonlíthatóság érdekében mindkét ábrán azonos színnel jelöltük azokat a szempontokat, amelyek a mindkét kérdés esetében előfordultak. Lila színnel a távolság a nagyobb városoktól (Soprontól), rózsaszínnel a távolságot a határtó, sárgával jelöltük az infrastruktúra fejlettségét, zölddel pedig a munkalehetőségeket. Az első ábrán kék mintákkal, a második ábrán a szürke árnyalatival láthatjuk azokat a válaszokat, amelyek csak az adott kérdésben jelentek meg.

454

A következő 2. ábra a zárt kérdésre adott válaszokat szemlélteti, tehát ahol korlátoztuk a megkérdezettek vélemény nyilvánítását az előre megadott hét választási lehetőséggel. A felsorolt lehetőségek közül legtöbben az elhelyezkedés (24%), és a munkalehetőség (25%) kategóriákat jelölték meg, de számos szavazatot kapott még az iskola és egészségügyi ellátás (14%), az infrastruktúra fejlettsége (12%) és a távolság a nagyobb városoktól (13%) válaszlehetőség is. Legkevesebben a közbiztonságot és a határtól való távolságot jelölték meg „Milyen szempontokat vett figyelembe a választás során?” 6%

2. ábra

24%

25%

13% 14% Elhelyezkedés

6% 12% Távolság a nagyobb városoktól, közpntoktól

Távolság a határtól

Infrastruktúra fejlettsége

Iskola/Egészségügyi ellátás

Munkalehetőség

Közbiztonág

Forrás: saját vizsgálat, 2011 A két ábrát összehasonlítva, remekül kivehető, hogy a kapott eredmények eltérnek egymástól, annak ellenére, hogy a két kérdés lényegében ugyanarra kérdez rá. Ezek a különbségek valószínűsíthetően annak köszönhetők, hogy az első, nyílt kérdés során a válaszok legnagyobb részét kitette a házasságkötés, mint választási szempont. Bár letelepedésükkor felmerültek hiányosságok, mint például a járdák, kerékpárutak hiánya, az önkormányzati segítség és a szórakozóhelyek hiánya, mégis elmondható, hogy a válaszadók többsége (72%) nagy fejlődést észrevételezett az ide telepedésük óta eltelt években. A várossá nyilvánítás lehetséges előnyei, hátrányai, kitérve a pályázatokra Ugyanez az elégedettség figyelhető meg a várossá nyilvánításról a kérdőív kitöltők körében, mivel a válaszadók 64%-a teljes mértékben támogatja Fertőszentmiklós várossá válását, 24%-a fenntartásokkal, de támogatja, míg a válaszadók elenyésző részétől érkezett csak negatív válasz.

455

3. ábra A válaszadók véleménye a várossá nyilvánításról a vizsgált demográfiai tényezők csoportosításában 100 80 60 40

Életkor

Nem

Családi állapot

nincs végzettség

felsőfokú

középfokú

alapfokú

elvált

özvegy

házas

nőtlen/hajadon

Férfi

Nő

62- év

0

19-61 év

20

12-18 év

válaszadók száma (fő)

120

Iskolai végzettség

Teljes mértékben támogatom

Támogatom, de vannak fenntartásaim

Közömbös vagyok ebben a témában

Kevésbé támogatom

Forrás: saját vizsgálat, 2011 A kutatás során arra a kérdésre is kerestük a választ, hogy a lakosok látnak-e változást a várossá válás előtti és utáni településképben és ez milyen irányú véleményük szerint. 4. ábra „Lát-e különbséget a várossá válás előtti és utáni településképben? És ha igen, ez milyen irányú?” 2%

14%

84% Igen látok, pozitív irányú változást Igen látok, negatív irányú változást Nem látok változást

Forrás: saját vizsgálat, 2011 A 4. ábra alapján megállapítható, hogy a válaszadók nagy többsége pozitív irányú változást érzékel a településképben a városi cím elnyerése óta. Az észlelt pozitív változások közt szerepelnek a fejlődés, az új beruházások, a több program, a városközpont kialakulása, az utak javulása, a kerékpárút kiépítése, míg negatív irányú változásként a válaszadók az idegen betelepülőket és a nagyobb forgalmat emelték ki.

456

A kérdőív kitöltők faluról és városról kifejtett véleménye is tükrözi az előbb említett eredményt, hiszen a válaszadók lényegesen több előnyt tudtak elmondani egy városról és több hátrányt egy faluról. A város és falu előnyei és hátrányai a válaszadók véleménye alapján Város előny (15 db) Falu előny (11 db) 1

Több lehetőség (31%)

Nyugodt, csendes (42%)

2

Több juttatás, támogatás (13%)

Mindenki ismeri egymást (30%)

3

Könnyebb ügyintézés (12%)

Tiszta levegő,- környezet (7%)

Város hátrány (11 db)

1. táblázat

Falu hátrány (16 db)

1

Nagy forgalom, „nyüzsgés” (23%)

Kevesebb szolgáltatás (21%)

2

Zaj, zsúfoltság (22%)

Kevesebb munkahely (19%)

3

Szmog, köztisztaág hiánya (20%)

Elmaradottság, kevesebb juttatás (9-9%)

Forrás: saját vizsgálat, 2011 A kérdőív kitöltők elégedettségét jelzi továbbá, hogy jónak ítélték meg a lakosok tájékoztatását a városban zajló projektekről, a lakosok lehetőségeit a projektek, pályázatok javaslására, beleszólási lehetőségeire, a megvalósításban való részvételre. A kérdőív értékelése során kiderült számunkra, hogy a városvezetés ténylegesen figyelembe veszi a lakosok véleményét, hiszen láthatjuk, hogy a kérdőívezésem óta eltelt időben több olyan fejlesztés indult el, illetve valósult meg, amelyeknek hiányát a kérdőívben a lakosok még jelezték. Ezek például a lakóházak kialakítása, Ikva meder rendbe tétele, focipálya felújítása, parkolóhelyek kialakítása, sportolási lehetőségek bővítése, kápolna tért felújítása, városközpont kialakítása, tűzoltóság épületének felújítása, utak, járdák felújítása, iskola, óvoda modernizálása. A megvalósult pályázatok tekintetében egyértelműen elmondható, hogy a legjobb pályázatnak az Ifjúsági és Szabadidőközpont kialakítását, az Általános Iskola komplex fejlesztési programját, illetve a kerékpárút kiépítését ítélték a válaszadók, míg kevésbé jónak, illetve kevésbé fontosnak a Közösségi Vinotéka kialakítását, a Kompetencia alapú oktatási programot és a Kistérségi Kulturális Fesztivált. De mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a legjobb, legszükségesebb kategóriára jóval több válasz érkezett, mint a kevésbé fontos kategóriára, amiből az a következtetés vonható le, hogy a lakosok jónak találják és örülnek a megvalósult pályázatoknak.

457

Fertőszentmiklós turisztikai képe „Milyennek találja a város turisztikai képét?”

5. ábra

5%

20%

23%

18% 34%

nagyon jó

jó

megfelelő

kielégítő

rossz

Forrás: saját vizsgálat, 2011 A város turisztikai képét vizsgálva, megállapítható, hogy a válaszadók többsége megfelelőnek ítéli a város turisztikai képét. A kérdőív kitöltők elenyésző része gondolja úgy, hogy a város turisztikai képe nagyon jó, míg összességében megfigyelhető, hogyha a „nagyon jó”, „jó”, „megfelelő” kategóriákra beérkező százalékokat összeadjuk a válaszadók 62%-a megfelelőnek vagy annál jobbnak ítéli a város turisztikai képét. Lehetőségük nyílt a kérdőív kitöltőknek arra, hogy leírják, ők milyen fejlesztési javaslatokkal tudnák elősegíteni a város turisztikái képének fejlődését, így a számos kisebb-nagyobb volumenű fejlesztési javaslatokat kategóriákba rendeztem a könnyebb átláthatóság érdekében. Ezek közül is legérdemesebb kiemelni, az étterem, szálláslehetőség kialakításának ötletét, tájház, falumúzeum kialakítását, kerékpárút tovább építését, strand, uszoda kialakítását, bortúra szervezését, valamint a marketing és reklám szükségességét. Fertőszentmiklós gazdasági élete Fertőszentmiklós gazdasági életét tekintve, ami legfontosabb, hogy a városban működő gazdasági szervezetek száma a város méretéhez, lakosainak számához viszonyítva magas, egészen pontosan 589 db. Ezzel a számadattal a válaszadók nincsenek tisztában, hiszen a gazdasági szervezetek számát többségük 50 db alá helyezte, amelyből az a következetés is levonható, hogy a lakosok lényegesen alulértékelik a város gazdasági fejlettségét.

458

6. ábra A válaszadók véleménye alapján, a városban működő gazdasági szervezetek száma

23%

15%

62%

50 alatt

50-150 között

150 felett

Forrás: saját vizsgálat, 2011

Életkor

Nem

Családi állapot

kis vállalkozások

nincs végzettség

felsőfokú

középfokú

alsófokú

elvált

özvegy

házas

egyedülálló

Férfi

Nő

62- év

60 40 20 0

19-61 év

120 100 80

12-18 év

Válaszadók száma (fő)

7. ábra „Ön a helyi kis vállalkozásokat vagy a nagy cégek letelepedését támogatná inkább?” a vizsgált demográfiai tényezők csoportosításában

Iskolai végzettség

nagy vállalkozások

Forrás: saját vizsgálat, 2011 Arra a kérdésre, miszerint milyen gazdasági szervezeteket hiányolnak a városban, a legtöbben munkahelyteremtő és szolgáltatásokhoz köthető gazdasági szervezeteket jelezték a kérdőív kitöltése során. A válaszadók így a kisvállalkozások és a nagyobb cégek letelepedését is hasonló százalékban támogatják, bár a kérdőív kitöltők iskolai végzettségét vizsgálva kiemelendő, hogy a nagyobb cégek letelepedését leginkább az alacsonyabb végzettségűek támogatják, míg a kisvállalkozások magasabb számú támogatói a felsőfokú végzettségűek

459

köréből kerültek ki. A nagyobb cégek telepedéséhez szükséges infrastruktúra kiépítettségét Fertőszentmiklóson megfelelőnek ítélték a válaszadók. Fertőszentmiklós pályázati hátterének, a várossá nyilvánítás jogi hátterének áttekintését, valamint a kérdőíves megkérdezés eredményeinek vizsgálatát követően az alábbi következtetésre jutottam: Ma Magyarországon, általánosan elfogadott definíció nem létezik a városról. Nem tudjuk lehatárolni, nem tudjuk pontosan meghatározni. Ezen kívül, kell egy két szót ejteni a várossá nyilvánításról, hiszen jelen pillanatban a várossá válásnak nincsenek számszerű kritériumai, mindösszesen egy feltételnek kell megfelelni, a pályázó településnek nagyközségi címmel kell rendelkeznie. Tudjuk azt, hogy egy város nem attól lesz város, hogy elnyeri a városi címet, rendelkezik városi jogokkal és hivatalosan megtörténik az avató ünnepség. Mégis tekinthetjük ezt egyfajta bizalomnak a település iránt, amellyel megadják a kezdő lökést a gazdasági fellendüléshez, a központi funkciók betöltéséhez vagy bármilyen kitűzött cél eléréséhez.

FORRÁSJEGYZÉK (1) Dr. Tóth J. (2008): Meditáció a városokról és a várossá nyilvánítás hazai gyakorlatáról: Területi Statisztika:2008 11(48.)évfolyam 3.szám 4.p. - (2) Andorka R. (1997): Bevezetés a szociológiába: Osiris Kiadó Kft – (3) Pirisi G. – Trócsányi A. (2012): Várossá nyilvánítás – (4) Szepesi G. (2008): A rendszerváltás utáni várossá avatások Magyarországon: Tér és Társadalom 22. évf. 2008/2. 53-70. p.

460

Szerzők pontos adatai Név Munkahely Beosztás Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím Név Munkahely Beosztás Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím Munkahely Beosztás Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím Név Munkahely Beosztás Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím Név Munkahely Beosztás Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Kőfaragó Zsófia NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Msc hallgató 9444, Fertőszentmiklós, Kolozsvári u. 27. 06-70-331-44-82 [email protected] Németh - T. Anett NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet Adjunktus 9200, Mosonmagyaróvár, Vár 2. 06-30-9161-139 [email protected] Vincze - Tóth Judit NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet Tanársegéd 9200, Mosonmagyaróvár, Vár 2 06-30-9986-495 [email protected] Illés Viktória NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Msc hallgató 9228, Halászi, Illéstó út 6. 06-30-597-47-13 [email protected] Pályi Kisztina NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Msc hallgató 9200, Mosonmagyaróvár Gazdász utca 10 06-20-597-05-49 [email protected]

461

PÁLYÁZATOK ÉLETMINŐSÉGET BEFOLYÁSOLÓ SZEREPE EGY VÁROS (VESZPRÉM) ÉLETÉBEN

MESTERHÁZI BENCE - CSATAI RÓZSA

BEVEZETÉS Dolgozatom témájául az Európai Unió azon pályázatait választottam, melyek az életminőséget hivatottak javítani. Vizsgálatom fókuszában Veszprém városa, illetve a várost érintő jelentősebb Európai Uniós projektek állnak, mivel a város egyben a lakhelyem is. Az említett projektek: „Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében” és a „Veszprém belváros rehabilitáció”. Azért esett a város életében meghatározó témára a választásom, , mert a legjelentősebb beruházások a város aktuális történelmében. Ezek nagymértékben befolyásolják a város arculatát, a városról kialakított a képet és az itt élők mindennapjait egyaránt. A projekteknek köszönhetően olyan programok is megjelentek a városban, melyekre eddig nem volt lehetőség az ilyen terek hiánya miatt.

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS Életminőség meghatározása A bennünket körülvevő környezeti és természeti rendszerek megóvása és körültekintő fejlesztése az emberi életminőség javításának egyik alapfeltétele, és egyben a fenntartható gazdasági és szociális fejlődés meghatározó tényezője. (http://www.nfu.hu) Az életminőség javítása a modern társadalmakban igen fontos célkitűzés, az életminőség-kutatás több tudományterületnek is szerves része. Város rehabilitációs programok A rehabilitációs programok a városközpontok funkcióbővítése és infrastrukturális fejlesztése mellett kiterjednek a gazdasági, közösségi és közszolgáltatási tevékenységek fejlesztésére is, ilyenformán olyan integrált korszerűsítési tervek kaptak támogatást, amelyekben a belvárosi területek megújításán túl hangsúlyt helyeztek többek között a használaton kívüli épületek 462

hasznosítására illetve kibővítésére, az út és közlekedési viszonyok átalakítására, az akadálymentesítésre, valamint a környezetvédelmi és zöldterület–fejlesztési szempontok érvényesítésére is. A rehabilitációs programok magukkal vonzzák a helyi gazdasági szereplők aktív részvételét, valamint a magántőke becsatlakozását a közösségi fejlesztési programokba. A beruházások számos helyi munkavállalónak és cégnek adnak majd munkalehetőséget, és a fejlesztések következtében fellendülő idegenforgalom és kereskedelem is újabb munkahelyeket teremthet helyi szinten.(http://www.sff.hu) Vidékfejlesztési támogatások A közösségi társfinanszírozás mértékét tekintve szintén teljes jogú tagként részesülnek a magyar pályázók a vidékfejlesztési támogatásokból. A támogatás maximum 80%-áig felvihető közösségi hozzájárulási mértékkel a nemzeti költségvetés szempontjából még a korábbi szabályoknál is kedvezőbb társfinanszírozási feltételek vonatkoznak a támogatások jelentős részére (az EMOGA Garancia Részlegből finanszírozott támogatásokra, úgymint agrár-környezetvédelem, mezőgazdasági területek erdősítése, kedvezőtlen adottságú területek támogatása, korai nyugdíjazás). E támogatások köre is kiszélesedett néhány speciális, csak az új tagállamok számára elérhető jogcímmel: részben árutermelő gazdaságok évi maximum 1000 eurós támogatása 5 éven át; termelői-értékesítői szervezetek létrehozásának és működésük első 5 évének támogatása valamennyi szektorban; a környezet- és állatvédelmi, higiéniai, élelmiszer-biztonsági, valamint munkavédelmi előírásoknak való megfeleléshez szükséges beruházások, technológiai váltások támogatása.

A 2007-2013 közötti időszakban az összes vidékfejlesztési kifizetés az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) történik, amely egységes alapként felváltja a vidékfejlesztést finanszírozó jelenlegi két forrást (az EMOGA orientációs és garanciaalapját). (http://www.euvonal.hu) Agrár-vidékfejlesztés nemzeti fejlesztési irányai (prioritásai) az alábbiak szerint kerültek meghatározásra:  A mezőgazdaság, az élelmiszer-feldolgozás és erdészeti szektor versenyképességének javítása, a strukturális feszültségek enyhítése, a termelési szerkezetváltás elősegítése;

463

 A versenyképes agrárgazdaság humán feltételeinek megteremtése, különös tekintettel az innovációs készség a piacorientált szemlélet elterjedésére;  A fenntartható termelés és földhasználat garanciáinak erősítése;  A vidéki foglalkoztatási feszültségek csökkentése, a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése, illetve a vidéki életminőség javítása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása a vidéki települések lakosainak;  Helyi közösségek fejlesztése. (http://eupalyazatiportal.hu) A vidékfejlesztési rendelet kilenc támogatható vidékfejlesztési intézkedést tartalmaz, ezek: 1. befektetés az agrárgazdaságokba (mezőgazdasági vállalkozások beruházásai); 2. fiatal gazdálkodók pályakezdése; 3. képzés; 4. korai nyugdíjaztatás; 5. kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi megszorítások hatálya alatti térségek; 6. agrárkörnyezet; 7. mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése; 8. erdőgazdálkodás; 9. a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése. (Dorgai, 2002) A jövőben továbbá a vidékfejlesztési politikának nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a vidéki szegénység elleni küzdelemre. Célzottan a vidéki szegénység problémáit érintő programok szükségesek, úgy mint a vidék gazdasági növekedésének elősegítése és a vidéki infrastruktúra fejlesztése. A vidéki gazdasági növekedés a munkahelyteremtésen keresztül a vidéki jövedelem biztosításában játszik fontos szerepet, hozzájárulva ezzel a szegénység egyik alapvető problémájának enyhítéséhez. A vidéki infrastruktúra fejlesztése (oktatás, egészségügy stb.) révén pedig elérhető, hogy a szegényebb rétegek is jobb életkörülmények között éljenek, és ezzel megállítható a vidéki elvándorlás negatív tendenciája is (Csáki, 2007).

464

VESZPRÉM LEGFŐBB JELLEMZŐI Veszprém a Dunántúl központjában a Veszprémi-fennsíkon futó Séd-patak völgyében és az azt körül ölelő öt dombra (Cserhát-hegy, Jeruzsálem-hegy, Várhegy, Benedek - hegy, és a temetõ – hegy) épült város. Megközelíthető a 8-as főúton, illetve a Budapest-szombathelyi vasútvonalon. A Várhegyen több mint ötezer éve megtelepedett az ember. A honfoglalás idején Árpád házi nagyfejedelmi szálláshely volt Veszprém vára. István király felesége, bajor Gizella Veszprémet választotta lakóhelyéül, s tette a királynék városává. Itt a királyi várispánsági központban alakult meg az első püspökség is. A település fejlődése akkor gyorsult fel, amikor 1875-tõl rendezett tanácsú várossá vált. Az építkezések, a város villamosítása, a vízmű és a csatornázás kiépítése, a városon is átmenő 8-as főút és a Szent István völgyhíd a régió egyre jelentősebb településévé tette. A II. világháborút megsínylette a város, 1940-es évek végi iparosítási törekvések a vegyipari egyetem és az ágazati kutatóintézetek létesítése nyomán viszont már a magyar vegyipar „szellemi” fellegvára lett Veszprém. Az 1960-1980-as évek közötti példátlan lakásépítési hullám hatására az 1960-as lakosságszám 1976-ra megduplázódott, s kereken 50 ezren vallhatták magukat veszpréminek. Manapság több mint 60.000 fõ él a Séd partján. Veszprém iskolaváros. A városban 14 általános iskola, 3 gimnázium, 7 szakközépiskola és 2 szakmunkásképző intézet működik. Ezekben az intézményekben átlagosan 15.000 kisgyerek és diák tanul évente. A felsőfokú oktatást a Veszprémi Egyetem jelenti, ahol 8.000 hallgató tanul a mérnöki, illetve a tanárképző karon. Az itt folyó szakmai munka minőségére jellemző, hogy a világ 22 országának közel 300 intézményével állnak folyamatos kapcsolatban. Rövidebb múltra tekint vissza, néhány száz hallgatójával az Érseki Hittudományi Főiskola, ahol kispapok, hittanárjelöltek, és leendő szociális munkások tanulnak. A hatvanas években létrejött színház, az ének- és zenekari kultúra, a folyamatosan megújuló képző- és iparművészek nemzetközi rangot adtak a városnak. A turizmus is jelentős szerepet játszik Veszprém város életében, vonzerői nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedők, az adottságok és a vendégforgalom révén is. Szépségéhez a Balaton üdülőkörzete mellett hozzájárulnak történelmet idéző műemlékei, gazdag és sokszínű kulturális és néprajzi hagyományai. (Agg, 1999).

465

AZ ÉLETMINŐSÉG JAVULÁSÁNAK KONKRÉT MEGJELENÉSE Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében 1.kép Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében akcióterülete

Forrás: saját vizsgálat, 2013 Veszprém Megyei jogú Város Önkormányzata 2008. októberében 860 millió Ft vissza nem térítendő Európai Uniós forrású támogatást nyert a Közép-Dunántúli Operatív Program 2.1.1/A-2008 kiemelt pályázati konstrukcióban turisztikai attrakciófejlesztésre. Az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, 1 mrd 74 millió Ft összköltségből megvalósuló idegenforgalmi beruházás révén Veszprém városa újabb turisztikai látványosságokkal bővül. A 2009 novemberében induló és 2011 márciusában záruló projekt keretében a Séd patak völgyében létrejön a vár alatt egy túraútvonal, mely a veszprémi várat köti össze az állatkerttel. A projekt keretében a város látogathatóvá teszi a sétaút mentén található két Árpád-kori műemléket, a Margit romokat és a Veszprémvölgyi Apácák Kolostorának romjait, valamint felújítja a Jezsuita templomot és megnyitja a nagyközönség számára. A majd 12 hektáros közparki felújítás során nagy arányú parkosítást és zöldfelület-rendezést végeztek a tájépítészeti ritkaságokkal teli parkban, de sor került három új játszótér létesítésére, valamint az egykori Kittenberger Kálmán utca megnyitására is és a városi dísztó rehabilitációjára, de a Szt. István völgyhíd sziklakilátója és a Szt. Benedek hegy is megújult.

466

A megvalósult beruházás kiváló lehetőséget nyújt mind a pihenésre, mind az aktív kikapcsolódásra vágyók számára, hiszen a patak partján megújult a gyalogos sétány és a terület alkalmassá vált kerékpáros közlekedésre. A területen nemcsak a természeti, valamint építészeti értékek csodálhatók meg, de a jezsuita templomban rendezvényhelyszínt is kialakítanak. A park városi, családi rendezvények és vallási események színtere lesz, amíg a templom kitűnő adottságokkal rendelkezik hangversenyek és kiállítások helyszínének. (http://www.veszprem.hu)

Belváros rehabilitáció 2.kép Belváros rehabilitáció akcióterülete

Forrás: saját vizsgálat, 2013 Projekt céljai Az akcióterületi fejlesztések átfogó célja, hogy a veszprémi belváros üzleti, turisztikai, közszolgáltatási és lakókörnyezeti szempontból is magas színvonalat érjen el, amivel hatékonyabban képes megfelelni a térségben betöltött központi szerepének. Az akcióterületi fejlesztések részcéljai mind az átfogó célt támasztják alá:

467



jó minőségű, rekreációs és közösségi célokra is alkalmas közterületek kialakítása;



a bevásárlóutca és közvetlen környéke nyerje vissza vásárlóközönségét illetve szerezzen új ügyfeleket magának, és a városnak;



újulhassanak meg a még nem felújított lakó- és kereskedelmi célokat szolgáló ingatlanok is,



élénküljön a belvárosi civil élet és javuljanak a társadalmi, közbiztonsági viszonyok.

A teljes nettó költségvetése 1 047 218 398 Ft, támogatási intenzitás 81%. Önkormányzati projekt elemek:  Kossuth Lajos utca és csatlakozó közterületek minőségi burkolatmegújítása, zöldfelületek rekonstrukciója, játszótér és a testvérvárosok parkjának kialakítása  aluljáró újrafogalmazásával és akadálymentesítése  gyalogos közlekedés biztonságosabbá váljon A projekthez 26 konzorciumi partner csatlakozott, akik 5 további projektelem megvalósításában vesznek részt, ezek a következők:  Bagolyvár utcai új parkolóház építése - teljes költségvetés (nettó) 531 252 226 Ft, támogatás aránya 9,18%  "Lepény" épület felújítása - teljes költségvetés 238 833 517 Ft, támogatás aránya 48%  Hangvilla (volt Séd mozi felújítása, bővítése) - teljes költségvetés 775 161 691 Ft, támogatás aránya 25%  Volt Korona Szálló felújítása - teljes költségvetés 74 348 286 Ft, támogatás aránya 42,63%  Vas Gereben u. mélygarázs fejlesztés - teljes költségvetés 315 910 733 Ft, támogatás aránya 21% A teljes projekt elszámolható összes költsége 3 606 255 369 Ft, elszámolható összes támogatás 1 805 664 640 Ft. (www.veszprem.hu) Szociális típusú rehabilitáció

468

A szociális típusú városrehabilitáció célja a városok leromlott vagy leszakadó városrészeinek leromlását okozó folyamatok megállítása és megfordítása eszköz együttes, integrált alkalmazása során. Ennek keretében a következő beavatkozásokra van lehetőség: 

a szociálisan hátrányos lakóterületeken a minőségi lakókörnyezet biztosítása



a lakóépületek energiahatékonysági korszerűsítése



a közszolgáltatások elérhetőségének biztosítása



közterületek fejlesztése.

Emellett ún. SOFT programok is megvalósulnak a következő fő témakörökben: 

a helyi identitást, közösségformálást



környezettudatosságot erősítő



helyi foglalkoztatást javító programok.

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata 2010. szeptemberi közgyűlési döntéssel határozott a projekt akcióterületéről. A projekt összköltsége: 650 millió Ft. (www.veszprem.hu) Lakossági vélemények a projektekről Veszprémi lakosok és idelátogatók körében végeztem egy felmérést, hogy ki milyen véleménnyel van az említett projektekről. A megkérdezettek közül mindenki azzal kezdte, hogy „kellett már valami Veszprémben”, ami felpezsdíti az életet a városban. Az elmúlt években ez megtörtént kezdve a Veszprém Arénával, a „Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében” projekttel, valamint a még kivitelezés fázisában lévő „Belváros rehabilitációval”. A „kertek és kolostorokról” mindenki pozitívan nyilatkozott. A kivitelezés is nagyon jól sikerült. Az állatkerttel összekötött sétautat kaptunk. Szükség is volt erre, mert a városnak ez a része nagyon elhanyagolt volt, viszont hatalmas potenciál rejlett benne - amit ezzel ki is tudnak hozni belőle. Ez kiválóan együtt tud működni a folyamatosan fejlődő veszprémi állatkerttel. A környék hamar közkedvelt pihenőhellyé vált helyieknek és turistáknak

469

egyaránt. A völgyben sétálva a veszprémi táj vadregényes szépsége mellett időutazást is tehetünk a város ezeréves múltjának emlékeit felfedezve. Olyan látványos, számos műemléket érintő túraútvonalat alakítottak ki a tervezők, amely a veszprémi várat összeköti az állatkerttel. A királynék városának új közparkjában és környékén sétálni, majd egy kényelmes padon megpihenni vagy a püspöki pihenőben egy kávé mellett csevegni egyaránt lehet. Családoknak is kitűnő lehetőségeket biztosít a „A Magyar Népmesék” játszókert és „Várostrom” játszótér . A „Belváros rehabilitációt” többen is kételkedve fogadták. Egyrészt mert még a kivitelezés fázisában van a projekt és sokan nem látják a végét, jelentős csúszások vannak az átalakításra váró építési területeken. A késések tekintetében pedig a városi vezetés kommunikációja sem megfelelő a megkérdezettek szerint. A projekt alapcéljával egyetért minden válaszadó, mert a belváros és sétáló utca nagyon elnéptelenedett az elmúlt időben, egyre több volt a kiadó üzlet, a leromlott állapotú épület. Ezek pedig nem vetnek jó fényt a városra. A tervben vázoltak szerint újra szép, zöld, egységes belvárosa lesz a városnak. Az elégedetlenkedőknek véleményem szerint a legnagyobb problémája az, hogy nem tudják mikortól vehetik birtokba újra a város ezen területét. ÖSSZEFOGLALÁS A két pályázat jól kiegészíti egymást, mert az első a turizmus fellendítésére tesz próbát, míg a „belváros rehabilitáció”-nak köszönhetően a gazdasági és társadalmi kapcsolatok fognak erősödni. A turisztika, gazdaság fellendülése mellett a projekteknek köszönhetőn a kulturális élet is pezsgőbb lesz Veszprémben és a nyári fesztiválok jobb körülmények között lesznek megrendezhetőek, így az ország minden pontjáról és akár külföldről érkezőknek is kiváló színvonalú rendezvényeket lehet prezentálni. A város további tervei között szerepel még egy aquapark termál vizes medencékkel kiegészülve, mely nagyon jól illene a város rövid illetve hosszú távú koncepciójába.

470

Források 1. Agg Zoltán,(1999): Építőkockák: adottságok és lehetőségek: Veszprém megye társadalma és gazdasága az ezredforduló küszöbén, Veszprém megye Önkormányzat. Közigazgatási és Informatikai Szolgáltató Iroda 2. Csáki Csaba (2007): Változó prioritások a világ agrártermelésében. Fejlesztés és Finanszírozás. 1, 10–22. 3. Dorgai László, (2002): Magyar Tudomány 2002/9 1181. o. 4. http://www.euvonal.hu 5. http://eupalyazatiportal.hu 6. http://www.nfu.hu 7. http://www.sff.hu 8. http://www.veszprem.hu

471

A KÖRNYZETTUDATOS GONDOLKODÁSMÓD VIZSGÁLATA EGY ALFÖLDI KIS TELELPÜLÉSEN, TATÁRSZENTGYÖRGYÖN PÁLYI KRISZTINA – VINCZE-TÓTH JUDIT - NÉMETH-T. ANETT KŐFARAGÓ ZSÓFIA - ILLÉS VIKTÓRIA Kulcsszavak: környezetvédelem, ökológiai intelligencia, környezetromboló attitűd, lokális környezeti problémák, környezeti nevelés. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK A környezettudatos gondolkodás, környezetünk védelme a múlt és a jelen kor embere számára egyaránt háttérbe szorult. A környezetvédelem fontosságának felismerése mindannyiunk feladata. Munkánk során felmértük a tatárszentgyörgyi lakosok környezettudatos gondolkodásmódját. Az eredmények alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a felmérésben résztvevő lakosok tisztában vannak a település helyi adottságaival, a település

környezeti

gondolkodásmódjával.

problémáival

és

A

magatartására

lakosság

a

településen

élők

környezetromboló

nagymértékben

jellemző

a

környezetromboló attitűd. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy hajlandóak lennének ezen viselkedésen változtatni, de nem rendelkeznek olyan tudáskészlettel, mellyel ezt a koncepciót megvalósíthatnák. A vizsgálati eredmények azt igazolják, hogy a megkérdezettek nem hasznosítják az alternatív energiaforrásokat, mert nem ismerik ezeket a lehetőségeket, valamint az ehhez szükséges anyagi hátérrel nem rendelkeznek. A településen előforduló természeti problémák közül leggyakrabban az illegális fakivágás és a szemetelés problémakörével találkoztunk. A felmérésben résztvevők véleménye szerint a helyi ivóvíz minősége, a csendes környezet, a levegő tisztasága, a szennyvíz elvezetésének megoldása, illetve a mezőgazdasági területek állapota pozitívnak tekinthető. Az információ hiánya nagyban befolyásolja a környezeti attitűdök megrekedését. Fontosnak tartjuk a megfelelő információáramlást, mely elősegítheti a környezetvédelmi intézkedések minél hatékonyabb betartatását. Arra a véleményre jutottunk, hogy a település környezeti problémáinak megoldására egyértelműen sürgős beavatkozásokra lenne szükség.

472

BEVEZETÉS A környezettudatos gondolkodás, környezetünk védelme a múlt és a jelen kor embere számára egyaránt háttérbe szorult. A környezetvédelem fontosságának felismerése mindannyiunk feladata. A környezetszennyezés a világban mindenhol elrettentő méreteket ölt. Az ipari forradalommal egy időben megkezdődött a Föld nagymértékű környezetszennyezése, melynek fogalmát akkor még nem ismerték. Fokozódott a káros anyag kibocsátás, csökkentek a természetes közegek. Tatárszentgyörgy hajdanán mind ipari -, mind mezőgazdasági tevékenységeiről híres volt. A rendszerváltást követően a vizsgálatba vont település elszigetelt faluként kevés anyagi támogatáshoz jutott, emellett az információ hiány problémájával is szembe kellett néznie. A környezetünk védelme érdekében tett lépésekről megfeledkeztek, az erdők szemétdombbá váltak, a tavakat elszennyezték, a természetet megbolygatták.

Kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük Tatárszentgyörgy lakosságának környezettudatos gondolkodásmódját. A felmérés arra irányult, hogy megismerjük a helyiek véleményét a környezetvédelméről, a természet megóvása érdekében tett lépéseikről és a helyi hatósági szervek intézkedésiről. A KÖRNYEZETTUDATOSSÁG ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSE Az 1970-es évektől kezdve egészen napjainkig számos törvényt, akcióprogramot és intézkedést hoztak, mellyel elősegíthetik, hogy a természet az ember és a gazdaság egyensúlyban maradhasson. Az intézkedések folyamán számos akadály keresztezte a programok megvalósulását. Az egyik ilyen probléma az emberek gondolkodásmódja. Megfigyelhető, hogy az emberek - éljenek akár városban, vagy egy kis településen - széles körben elutasítják a természetvédelmi intézkedéseket, míg a gazdasági jólét nagyobb jelentőséggel bír a tudatukban (Láng, 2003). Láng (2003) szerint egy olyan szemléletmód kialakítása szükséges, mellyel célul tűzhetjük ki a természetünk megóvását, úgy, hogy közben a gazdasági hasznunk se csökkenjen. Az emberek környezetvédelemért tett cselekedetei közötti ellentmondásokat sokszor a helyi adottságok, a környezeti értékek befolyásolják, így mindenhol eltérő a környezettudatos gondolkodásmód, nemtől, kortól, iskolázottságtól és jövedelemtől függően. E hatások és az otthoni befolyások hatására, egy olyan gondolkodásmód alakulhat ki, melyből hiányzik a környezetvédelem

iránt

érzett

felelősségvállalás. Minél

kisebb környezetszennyező

behatásokat vizsgálunk, annál jobban láthatjuk, hogy egy lokális eseménynek globális következményei is lehetnek. Mindenekelőtt a legfontosabb az lenne, ha az emberek a

473

környezetükhöz és annak védelméhez való hozzáállása pozitív irányba változzon (Kovács, 2008). A

környezettudatossággal

elsőként

az

Amerikai

Egyesült

Államokban

élő

szakemberek kezdtek el foglalkozni a környezeti jólét gondolatának felmerülésekor. Kovács (2008) szerint a környezeti tudat az egyének és a társadalom környezeti értékrendje, melyet a környezetről alkotott tudás és a morális meggyőződés alakít ki. A környezettudatosság egy olyan fogalom mely a társadalom és a bioszféra kapcsolatában a felelősségvállalásra hívja fel a figyelmet. Célja a fenntarthatóság, a tudatos környezetgazdálkodás, és a természeti erőforrásokkal való takarékosság. A társadalom hagyományos életvitelét átformálni egy tudatos gondolkodásmóddá, mellyel nem csak védjük a környezetünket, hanem folyamatosan újjáépíthetjük, kijavíthatjuk az okozott károkat a környezetünkben (Kovács, 2008). Daniel Goleman szerint az ökológia intelligencia nélkülözhetetlen mindennapjainkból. „Zöld út a jövőbe” című könyvében rávilágít arra, hogy amit környezetünkkel teszünk, azzal visszafordíthatatlan folyamatokat indítunk el. Mi magunk vagyunk az élővilág pusztulásának okozói, tudatlanságunkkal és mohóságunkkal közvetett módon hatunk a környezetünkre, azzal, amit vásárolunk vagy előállítunk. Az ökológiai tudatosság egy olyan gondolkodási forma, mellyel az általunk okozott környezeti károkat csökkenthetjük, és megelőzhetjük a további környezeti veszélyek kialakulását (Goleman, 2009). A humánökológia egy olyan tudományág, mely az emberi gondolkodásmóddal foglalkozik, legfőbb részét képezik a globális problémák megértéséhez és kezeléséhez szükséges intézkedések, mellyel a közoktatást átformálva próbál egy a környezetvédelemhez kapcsolódó nevelési koncepciót létrehozni. Ezzel a koncepcióval egy harmonikus kapcsolat alakulna ki természet- kultúraember között. A humánökológia vizsgálja a globális problémák létrejöttének közvetlen és közvetett okait (Nánási, 1999). 1975-ben Michael P. Maloney és Michael P. Ward környezetpszichológusok vizsgálták először a környezettudatosságot. Munkájuk során megállapították, hogy az emberek gondolkodásmódjában a környezet iránti aggodalom a jövőnk alakításában fontos szerepet tölt be (Maloney-Ward, 1973). A környezeti tudatosság mérésére Riley Dunlap és Kent van-Lierre dolgoztak ki különböző mutatókat és skálázási módszereket. Felismerték, hogy az emberek nézetei és cselekvései bizonyos tulajdonságokat hordoznak magukban, melyek felismerésével csoportosíthatók, tehát a környezettudatosság mérhető. Az Európai Koordinációs Bizottság 1995-ben környezeti tudatossággal foglalkozó nemzetközi kutatást végzett. A felmérésben 15 ország vett részt és több mint 60 ezer lakos válaszolt a feltett kérdésekre. A vizsgálatok a XX. század végén kezdődtek meg, a NUTS II régióbeosztás 474

alapján

feltérképezték

a

lakosság

általános

környezeti

tudását,

aggodalmait

és

szerepvállalását. Különböző interjúkkal kiegészített kérdőíves felméréseket készítettek (Eurobarometer vizsgálatok), melyből kiderült, hogy a lakosság 80%-a szerint sürgős beavatkozást igényelnek a környezeti problémák (Kovács, 2008). A XXI. századra a környezettudatos magatartás fogalma beépült a közoktatásba, mára az óvodai oktatástól egészen a felsőfokú oktatásig fontos szerepet játszik a diákok életében, a nevelés-oktatás egyik alkotó elemévé vált a környezettudatosság fogalma és annak gyakorlása. Lükő István „Környezet pedagógia” című könyvében kifejti, hogy az iskolás gyerekek tanításában nagyon fontos a környezeti nevelés, e tények megértése, átérzése és cselekvésre sarkallás, valamint a környezetre figyelő magatartás mindennapossá válása. Lükő (2003) szerint a gyerekeknek is komolyan kell venniük a környezeti problémákat és fel kell lépniük ellenük, be kell építeni a tudatukba a „enviromental car” gondolatot, mely annyit tesz a „környezettel való foglalkozás”. Összességében elmondható, hogy a környezettudatosság tudománya arra összpontosít, hogy társadalmunk, mint egy harmóniában létezzen a körülötte élő élővilággal, megvédje, javítsa életfeltételeit, úgy, hogy közben saját igényei ne csorbuljanak. A környezettudatosság alapja a tudtaformálás, melynek segítségével a társadalmat összefogva megvalósíthatjuk a környezetvédelmi intézkedéseket, a tervezett akcióprogramokat, mindeközben tudásunk gyarapszik és felismerjük a környezetünket károsító tényezőket, melyeket megszüntethetünk. ANYAG ÉS MÓDSZER 2012 nyarán egy kérdőíves felmérést végeztünk Tatárszentgyörgy lakosságának környezettudatos gondolkodásmódjáról, a környezetvédelem iránt érzett hajlandóságáról, a környezetvédelem érdekében tett cselekedeteiről. A felmérésünk célja az volt, hogy a tatárszentgyörgyi lakosság környezettudatos attitűdjét feltérképezzük. A 2000 fős lakosságú Tatárszentgyörgyön 200 darab kérdőív került kitöltésre. A felmérésben résztvevők a kérdőíveket 100%-ban kitöltötték és a kérdésekre adott válaszok mindegyike kiértékelhető volt. A felmérésben 115 nő és 85 férfi vett részt. A válaszadók életkorának megoszlását tekintve a legnagyobb arányban a 45-55 év közötti korosztály töltötte ki a kérdőívet (23%), és a legkisebb arányban pedig a 18 év alatti (5%) korosztály válaszolt. A megkérdezettek közül a legnagyobb arányban a szakmunkás végzettségű, 21.00030.000 forint közötti egy főre jutó átlagjövedelemmel rendelkező, 45-54 év közötti nők voltak. A legkisebb arányban pedig a kevesebb, mint 8 általános iskolai végzettségű, 91.000100.000 forint közötti egy főre jutó átlagjövedelemmel rendelkező, 18 év alatti férfiak voltak. 475

A VIZSGÁLAT EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA A településen élők gondolkodásmódjára irányuló kérdések a környezetvédelem fontosságára mutatnak rá. Az eredményekből világosan látszik, hogy változtatásokra és sürgős beavatkozásokra lenne szükség a környezeti problémák megoldása érdekében. A megkérdezettek 3%-a ítélte jónak a település környezeti állapotát, míg a legmagasabb arányban (56%) inkább elfogadhatónak jellemezték. A válaszok alapján elmondható, hogy azon személyek nyilatkoztak pozitívan a település környezeti állapotáról, akik magasabb iskolai végzettséggel és átlagjövedelemmel rendelkeznek, valamint rendszeresen részt vesznek az Önkormányzat által rendezett környezetvédelmi programokon. A továbbiakban egyértelművé vált, hogy miért jellemezték csak elfogadhatóként a település környezeti állapotát a válaszadók. Aggodalmukat fejezték ki a felmérésben résztvevők, az illegális fakivágás-, a szemetelés problémaköréről és ezzel közvetve a településen élők környezetromboló gondolkodásmódjáról. Ugyanakkor pozitívan értékelték az ivóvíz minőségét, a zaj-, valamint a levegőszennyezés alacsony mértékét (1. ábra). 1. ábra A lakosság véleménye a falu természeti adottságairól és viselkedési szokásaikról 100%

Nem tudom

90% 80%

Egyáltalán nem aggasztó

70% 60%

Nem nagyon aggasztó

%

50% 40%

Eléggé aggasztó

30% 20%

Nagyon aggasztó

10% 0%

ége inő s m z í Ivó v

s s s e ja a ta Zaj títá ez é gás elm t elé p ot apo mód n ny k iv á véd álla ztisz eme dás t áll í e a k z z f k v e o s S e z e y k s l t i k é nn ál le do egő rn ye Sz e i ért Lev Illeg terü gon A kö sz et oló sági é b a m d m r ro Te g az yz et ező örn Am k k élő sen pü lé e l e Tényezők At

Forrás: Saját kérdőíves felmérés, 2012

476

Tapasztalataink alapján az eredmény relevánsnak tekinthető, és egyértelműen leszögezhető, hogy a legaggasztóbbnak az illegális fakivágás problémaköre tekinthető (a megkérdezettek 88,5 %-a jelölte be ezt a kategóriát). Ezen probléma nem csak a kivágott fák megrongálásában rejlik, hanem a körülötte élő természet, a védelem alatt álló flóra és fauna is veszélyeztetve van e felelőtlen tevékenység által. Ugyanerre a következtetésre jutottunk a szemetelés problémakörének vizsgálatakor, hiszen a válaszadók több mint fele (50,5%) aggodalmát fejezte ki ebben a kérdéskörben is. Ezen eredmények arra engednek következtetni, hogy a településen

élők

alacsony

ökológiai

intelligenciája

a

környezetromboló

gondolkodásmódjukban mutatkozik meg. A pozitív tényezők (az ivóvíz minősége, a csendes környezet, a levegő minősége) magas aránya a település elszigeteltségének, a nagyvárosok távolságának, valamint az alacsony forgalomnak és az ipari tevékenység hiányának tudható be. A mezőgazdasági területek állapota és a szennyvíztisztításra adott válaszokból szintén kiderül, hogy kisebb aggodalommal töltik el a lakosságot, bár kevés termeszthető növény van a területen a rossz időjárási viszonyoknak és a homokos, tápanyagban szegény talajoknak köszönhetően, mégis a falusi lakosság az évek folyamán alkalmazkodott a természeti adottságokhoz. A felmérésből az is kiderül, hogy a településen élők egyértelműen (a válaszadók 93%-a), találkoztak már környezetvédelmi problémákkal, melyek között leggyakrabban szintén az illegális falopás és a szemetelés szerepelt. Véleményünk szerint összességében az a következtetés vonható le, hogy a legfontosabb

feladat

a

település

környezeti

problémáinak

sürgős

megoldása,

a

természetvédelem alatt álló területek védelme és a településen élők környezetromboló gondolkodásmódjának

gyökeres

megváltoztatása

lenne.

A

következő

kérdésekben

nyilvánvalóvá vált, hogy a válaszadók 99%- a fontosnak tartja a környezetvédelmet, de a problémák

megoldásának

sürgőségéről

már

ellentétes

vélemények

születtek.

A

megkérdezettek 43%-a a környezeti problémák megoldását sürgetőként ítélte meg, de ezzel szemben a válaszadók 48%-a már egy alacsonyabb fontosságú tényezőként jellemezte, mely inkább a jövő problémája (2. ábra). Ezen eredmények alapján elmondható, hogy a válaszadók tisztában vannak a település környezeti problémáival, fontosnak tartják a környezetvédelmet, de cselekvési szándékuk a problémák megoldásának érdekében már nem mondható pozitívnak.

477

2. ábra A válaszadók véleménye a környezeti problémák megoldásának sürgőségéről

10%

9%

a.) azonnali cselekvést igénylő, sürgető probléma

43%

b.) inkább a jövő problémája

38%

c.) nem tartom sürgető problémának d.) nem tudom megítélni Forrás: Saját kérdőíves felmérés, 2012 A felmérésben fontosnak tartottuk a válaszadók környezetvédelemről alkotott fogalmának feltérképezését. A válaszadók több mint fele (53%) a környezetvédelem pontos fogalmát jelölte be a kérdőívben felsoroltak közül, míg második legmagasabb arányban a tevékenységi körbe tartozó mondatot választották. Ez alapján elmondható, hogy többségében a felmérésben résztvevők tisztában vannak a környezetvédelem fogalmával és annak tevékenységi körével, mégis számos esetben találkozhattunk a súlyos környezeti problémák valamelyikével a településen. A környezeti attitűdök megrekedését nagyban befolyásolja az információ hiány, valamint az környezetvédelemről oktatott tantárgyak hiánya. A válaszadók kifejezhették elégedettségüket, vagy elégedetlenségüket a helyi hatósági szervek, valamint az oktatási intézmények tevékenységeiről. A válaszadók 63%-a nem érezte magát megfelelően informálva a helyi hatósági szervek tevékenységeiről és hasonló következtetésre jutottunk az általános iskolában és az óvodában oktatott környezetvédelmi tantárgyakról alkotott vélemények alapján. A válaszadók szerint nem elegendőek a gyermekek célzott környezetvédelmi oktatása nevelése a helyi közintézményekben, 92 %-a a megkérdezetteknek úgy nyilatkozott, hogy gyermekének többet kellene tanulnia az általános iskolában, illetve az óvodában a környezetvédelméről. A vizsgálataink arra is rámutattak, hogy a válaszadók az információ hiány mellett, nincsenek megelégedve a helyi hatósági szervek környezetvédelmére irányuló tevékenységeiről sem. A válaszadók 51%-a úgy nyilatkozott, hogy az Önkormányzat nem tesz eleget, hogy „megvédje„ a településen élőket és a természetet a káros környezeti hatásoktól. Ennek ellenére, vagy éppenséggel pont emiatt a többség (63%) szívesen részt venne az

478

Önkormányzat által - a környezetvédelem érdekében - szervezett programokon. Ez bizonyítja azt is, hogy az évente megszervezett szemétszedésen és erdőtakarításon egyre nagyobb számú érdeklődést mutatnak a lakosok. A felmérésünk fő részét képezte a lakosság olyan tudatos vagy ösztönös tevékenységeinek vizsgálata, mely kihatással lehet vagy van a környezetre. A 3. ábra azt szemlélteti, hogy a felsorolt 19 tevékenység közül melyeket preferálják a helyi lakosok. A kérdőívben feltett kérdésekre adott válaszok alapján leszögezhető, hogy a válaszadók mennyire figyelnek oda saját maguk és mások környezetére, illetve hogyan végzik el a napi teendőiket és mit tesznek környezetük tisztaságának megóvása érdekében. A 19 válasz közül a „p” pontra érkezett a legtöbb válasz (93%). Emellett magas arányban voksoltak az „s” (89,5%), illetve a „k” pontra (78 %) is. Szintén sokan megjelölték a „j”, „q” és „r” pontokat, melyek a mindennapi élet részeként jellemzi a lakosság környezettudatosságát. A „j” pontra a megkérdezettek 73%-a voksolt, mely abból adódhat, hogy a vidéki házakra jellemző vályogtégla épületek nyáron jól tartják a hideget és a hőségben egyedüli menedékként szolgál az embereknek. A mezőgazdasági tevékenységekre utaló kérdéseket a résztvevők már kisebb számban ítélték fontosnak. A 200 megkérdezett közül csak 38% nyilatkoztak úgy, hogy saját maga termeli otthon az élelmiszert. (Ez kivetítve az egész tatárszentgyörgyi lakosságra, mindössze 760 fő.) A település nem rendelkezik helyi piaccal, alkalmanként az Önkormányzat épülete előtt kisebb vásárokat szerveznek, ahol a termelők zöldség - és gyümölcs termékeiket értékesíthetik (a megkérdezettek 15%-a). A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a szakmunkás végzettségű, 45-55 év közötti, alacsony átlagjövedelemmel rendelkezők 60%-ára jellemző leginkább, hogy a saját maga termelt élelmiszereket fogyasztja. A helyi lakosok által legkevésbé preferált paraméterek a megújuló energiaforrások és a modern környezetkímélő technikák voltak. A vizsgálati eredmények azt igazolják, hogy a megkérdezettek nem hasznosítják az alternatív energiaforrásokat a mindennapi életükben, mert nem ismerik ezeket a lehetőségeket, valamint az ehhez szükséges anyagi hátérrel sem rendelkeznek. Az újrahasznosítás és a szelektív szemétgyűjtés lehetőségét a tatárszentgyörgyi lakosok 54%-a veszi igénybe.

479

A lakosság környezettudatos gondolkodásmódjáról készített felmérés eredménye

100

93

90

90

78

80

73

72

71

70

68

%

60

56

54

50

45 39

40

38 34

33

31

30

20

15 9

10

6

3

0

p

s

k

j

q

r

o

a

b

e

d

g

f

Tevékenységek

Forrás: Saját kérdőíves felmérés, 2012

480

i

c

h

l

n

m

3. ábra

a. Nem használok műtrágyát /permetezőszert. b. Az elhasznált elemet, lejárt szavatosságú gyógyszert, elektronikai hulladékot gyűjtőhelyre viszem. c. Komposztálok. d. Esővízzel locsolok. e. Biciklivel/gyalog járok iskolába/dolgozni. f. Tömegközlekedési eszközzel járok iskolába/dolgozni. g. Saját magam termelt élelmiszereket fogyasztok. h. A helyi piacon értékesítem termékeimet. i. A helyi termelőktől veszem az élelmiszereket. j. Nem használok légkondicionáló berendezést. k. Ültettem már fát/bokrot (bármilyen évelő vagy több éves növényt). l. Brikettel/pelettel (más biológiai hulladékkal) fűtök. m. Biodízelt tankolok a gépjárművembe. n. Nap/szél/vízenergiát használok. o. Rendszeresen használok fedőt a főzésnél. p. Nem dobom el a szemetet az úton, erdőben, otthon. q. Energiatakarékos égőt használok. r. Saját táskával, szatyorral megyek bevásárolni. s. Lekapcsolom a lámpát, ha kilépek a szobából

A felmérésben résztvevők nyilatkozhattak a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségeiről a településen, melynek összesített eredményét a 4. ábra szemlélteti. A válaszadók 98%-a szerint saját lakóhelyükhöz elérhető közelségben vannak kihelyezve a hulladékgyűjtő harangok, mégis csak 63%-uk veszi igénybe ezt a szolgáltatást. Véleményünk szerint ez az eredmény nem tekinthető relevánsnak, tapasztalataink alapján elmondható, hogy a településen nincs nagy jelentősége a hulladékok szelektív gyűjtésének, a lakosság nincsen tisztában a hulladékgyűrő harangok használatának rendjével, emellett a gyűjtés fontosságával sem. 4. ábra A válaszadók véleménye a település szelektív hulladékgyűjtéséről

Forrás: Saját kérdőíves felmérés, 2012 A felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy a tatárszentgyörgyi lakosság gondolkodásmódjára érzelmi szempontból jellemző a környezettudatos szemlélet, de nem rendelkeznek olyan tudáskészlettel, mellyel ezt a koncepciót megvalósíthatnák. Továbbá az információhiányra vezethető vissza még az alternatív energiaforrások használatának hiánya, a környezeti problémák sorozatos előfordulása, valamint a szelektív hulladékgyűjtő harangok használatakor felmerülő problémák. Összességében a vizsgálatok igazolták, hogy a tatárszentgyörgyi lakosság magatartására nagymértékben jellemző a környezetromboló attitűd, mivel véleményünk szerint alacsony a lakosság ökológiai intelligenciája.

481

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Goleman D. (2009): Zöld út a jövőbe. A tudatos vásárlás mindent megváltoztathat. Nyitott Könyvműhely, Budapest. - (2) Kovács A. D. (2008): A környezettudatosság fogalomköre és vizsgálata Alföldi példákon. Doktori (Phd) értekezés. Debreceni Egyetem. – (3) Láng I. (2003): Agrártermelés és globális környezetvédelem. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 18-23.; 162. pp. – (4) Lükő I. (2003): Környezet pedagógia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 138140. pp. – (5) Maloney M.P. - Ward M.P. (1973): Ecology: Let’s Hear From the People. An

Objective Scale for the Measurement of Ecological Attitudes Knowledge. American Psychologist 28. 580-586. pp. – (6) Nánási I. (1999): Humánökológia Medicina. Könyvkiadó Rt, Budapest, 19. pp. SZERZŐK ADATAI Név Munkahely Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Dr. Vincze-Tóth Judit, tanársegéd

Név Munkahely

Pályi Krisztina, MSc hallgató

Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár, Vár 2. 06-30-9-986-495 [email protected]

NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár, Gazdász utca 10. 06-20-597-05-49 [email protected]

Név Munkahely Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

Dr. Németh-T. Anett, adjunktus

Név Munkahely

Kőfaragó Zsófia, MSc hallgató

Beosztás Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím Név Munkahely Beosztás Levelezési cím Telefon (mobil) e-mail cím

NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet 9200, Mosonmagyaróvár, Vár 2. 06-96-566-663 [email protected]

NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar, Gazdaságtudományi Intézet Msc hallgató 9200, Mosonmagyaróvár, Vár 2. 06-70-331-44-82 [email protected]

Illés Viktória, MSc hallgató

NymE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Gazdaságtudományi Intézet Msc hallgató 9200, Mosonmagyaróvár, Vár 2. 06-30-322-07-43 [email protected]

482

EGY HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI FEJLESZTÉSI PROJEKT GAZDASÁGI ELEMEZÉSE PETZ BRIGITTA – KACZ KÁROLY Szelektív hulladékgyűjtés, környezetvédelem, fenntarthatóság, környezettudatosság, költséghaszon elemzés ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK Napjainkra a hulladékgazdálkodás a környezetvédelem egyik legfontosabb területévé vált. Kulcsszerepe van a környezeti elemek minőségének és a természeti erőforrásoknak a védelmében, egyben eredményesen segítheti a gazdasági hatékonyságot. A hulladékok kezelése során egyre nagyobb hangsúlyt kap az élhető és egészséges környezet megtartása, ennek pedig egyik legfőbb feltétele a keletkező hulladékok csökkentése, újrahasznosítása, megfelelő tárolása. A szelektív hulladékgyűjtés beindítása kezdetben igen költséges volt, nemcsak a Mosonmagyaróvári Nagytérségben, hanem az egész ország területén. A Mosonmagyaróvári Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Rendszer Fejlesztési Projektet vizsgálva megállapítható, hogy a projekt pénzügyileg fenntartható, mert a szükséges források támogatásokból és az üzemeltető hozzájárulásából rendelkezésre állnak. A hulladékok hasznosításával jelentős a nyersanyag megtakarítás. A projekt, mint jellemzően az infrastrukturális fejlesztések, nagyszámú közvetett gazdasági, társadalmi hatással jár. Véleményünk szerint leginkább a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés ösztönzése lenne célszerű, ami a jövőben várhatóan a leghatékonyabb módszerként terjedhet el. A projekt megvalósulását követően a mosonmagyaróvári hulladékgazdálkodási nagytérség a kor színvonalának megfelelő rendszerrel fog rendelkezni, amely jelentősen javíthatja az itt élő emberek életkörülményeit. Ehhez szükséges a lakosság hulladékkezeléssel, elhelyezéssel kapcsolatos szemléletének formálása is, mely része is a projektnek. BEVEZETÉS Amióta létezik az ember, létezik a szemét is. Gondoljunk csak arra, hogy a legrégebbi kezdetleges szemétlerakót egy kőkorszaki településen találták meg, Norvégia területén. Akkor a halmot időnként felgyújtották. Megemlítendő az ókor is: a szennyvíznek vízelvezető rendszereket építettek ki, a szilárd hulladékokat emésztőgödrökben tárolták. A középkorban visszaesett az ilyen törekvések száma, majd a 19. században szánták el magukat az emberek a probléma kezelésére. 483

Számunkra is súlyos problémát jelent a keletkező hulladék mennyisége, elég csak például az illegális lerakókra gondolni. A javulás is lassú és nehézkes, hiszen egy pazarló, a környezetvédelemmel mit sem törődő rendszer után most egy profitorientált rendszerben élünk. Napjainkra a hulladékgazdálkodás a környezetvédelem egyik legfontosabb területévé vált. Kulcsszerepe van a környezeti elemek minőségének és a természeti erőforrásoknak a védelmében, egyben eredményesen segítheti a gazdasági hatékonyságot. A hazai hulladékmennyiség mind fajlagos, mind abszolút értelemben igen magas. A fajlagos anyag-és energiafelhasználásunk ezzel összefüggésben nagyon rossz, ami a nagymennyiségű hulladék keletkezése mellett a nemzetközi piaci pozíciónkat is rontja. Egyre nagyobb hangsúlyt kap az élhető és egészséges környezet megtartása, ennek pedig egyik legfőbb feltétele a keletkező hulladékok csökkentése, újrahasznosítása, megfelelő tárolása. HULLADÉK, HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ÉS SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS „Általános értelemben hulladéknak tekintendő az ember mindennapi élete, munkája, gazdasági tevékenysége során keletkező, a keletkezés helyén feleslegessé váló, ott közvetlenül fel nem használható, különböző minőségű és halmazállapotú anyag, anyag együttes, termék, maradvány, tárgy, leválasztott szennyező anyag, szennyezett kitermelt föld, amelyet a birtokosuk sem felhasználni, sem értékesíteni nem tud, és amelynek kezeléséről külön kell gondoskodni” (BARÓTFI, 2000). Települési szilárd hulladék minden olyan anyag, amely az emberek mindennapi élete során a lakásokban, valamint a pihenés, üdülés céljára használt helyiségekben és a lakóházak közös használati helyiségeiben és területein, valamint az intézményekben keletkező (háztartási hulladék), a közforgalmi és zöldterületeken (közterületi hulladék), továbbá gazdasági vállalkozók nem technológiai eredetű, veszélyesnek nem minősülő hulladékaként (háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék) keletkezik (HSZF. 1. SZÁM 2003).1 Hulladékgazdálkodásnak a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszerét nevezzük, amelybe

beleértendő

a

hulladék

keletkezésének

megelőzése,

mennyiségének

és

veszélyességének csökkentése, kezelése, ezek tervezése és ellenőrzése, a kezelő berendezések és létesítmények kezelése, bezárása, utógondozása, a működés felhagyása utáni vizsgálatok, valamint az ezekkel kapcsolatos szaktanácsadás és oktatás (HORNYÁK, 2003).

1

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek (továbbiakban: HSZF)

484

A szelektív hulladékgyűjtés a hulladékok anyagfajta szerint elkülönített gyűjtését jelenti. Ez a gyakorlatban úgy valósulhat meg, hogy a megvásárolt élelmiszerek és fogyasztási cikkek csomagolóanyagát – papír, műanyag, üveg, fém és italos kartondoboz csomagolását – a termékek elfogyasztását követően már otthonunkban anyaguk szerint különválasztva tároljuk, ezt követően pedig ugyancsak anyaguk szerint elkülönítve helyezzük el a szelektív hulladékgyűjtő szigetek megfelelő edényeiben. (URL1) A teljes háztartási hulladék mennyiségének jelenleg körülbelül 10-15%-át gyűjtik szelektíven a fejlett európai országokban. Magyarországon a települési szilárd hulladék szelektíven gyűjtse még csak a kezdeti lépéseknél tart. Az elmúlt években végzett szelektív hulladékgyűjtési

kísérletek

azt

mutatták,

hogy bár

a

lakosság

környezet

iránti

érzékenységének fokozódása következtében nőtt a szelektív gyűjtésben való részvétel készsége és mértéke, azonban a nem kellő előkészítés, a sokszor rosszul szervezett gyűjtési akciók eredménye lényegében negatív volt. Az utóbbi 4-5 évben, tanulva a hibákból, néhány vidéki városban példamutatóan eredményes munka indult meg. (HSZF 4. szám, 2003) ANYAG ÉS MÓDSZER A tanulmány elkészítésének fő célja egy hulladékgazdálkodási projekt, a Mosonmagyaróvári Nagytérségi Települési Szilárdhulladék-gazdálkodási Rendszer Fejlesztése című projekt gazdasági elemzése volt. Ezen belül is a projekt teljes beruházási és üzemelési költségeinek vizsgálata. Bemutatásra kerülnek továbbá a projekt megvalósulásából származó bevételek. Elemeztük a hulladékszállítást végző cég bevételeit és kiadásait a projekt megvalósítása előtt és után egyaránt, ezekből az adatokból tudunk következtetni a projekt gazdaságosságára, pénzügyi fenntarthatóságára. Végül primer adatgyűjtéssel a projekt SWOT elemzését készítettük el. EREDMÉNYEK A projekt az Új Széchenyi Terv keretében valósul meg, összesen 4.203.821.000 Ft-ból, melyből az Európai Unió kohéziós alapja és a hazai központi költségvetés által támogatott rész 3.267.630.063 Ft-t. Az érintett 70 tagönkormányzatnak saját forrásként 936.190.937 Ft önrészt kell biztosítaniuk a beruházás megvalósulásához. Az önrész mértékét jelentősen csökkenti a közbeszerzési eljárás során 15 évre szolgáltatónak és üzemeltetőnek kiválasztott Rekultív Kft. által fizetett 500 millió forintos koncessziós díj. A

projekt

célja,

hogy

a

résztvevő

települések

mindegyikén

olyan

korszerű

hulladékgazdálkodási rendszert alakítson ki, amelynek üzemeltetése a jelenleg és jövőbeni

485

jogszabályoknak, társadalmi elvárásoknak megfelelni képes. További cél a területen a fenntartható fejlődés és az esélyegyenlőség megteremtése. A hulladékgazdálkodási rendszer elemei: 

A szelektív hulladékgyűjtés feltételeinek biztosítása



Zöldhulladék gyűjtése



Házi komposztálás



Vegyes hulladék gyűjtése



Hulladékudvarok, újrahasználati központok



Jánossomorjai Regionális Hulladékkezelő Központ

Pénzügyi, gazdasági elemzés A díjpolitika alapelve a szennyező fizet elve. Ennek értelmében a hulladék termelője, birtokosa vagy hulladékká vált termék gyártója köteles a tevékenysége során okozott károk és szennyezés elkerüléséért teendő intézkedések teljes költségét viselni. A települési szilárd hulladék kezelésére irányuló díj a nagytérség összes településén azonos mértékben kerül megállapításra, megteremtve ezzel az esélyegyenlőséget. A projekt nettó beruházási költsége összesen 4.203.821.000 Ft. A projekt építkezéseinek összes nettó költsége 1.366.310.000 Ft. Ehhez hozzájön még a gépek beszerzésének költsége, ami 2.357.640.000 Ft. Ezen felül pedig még egyéb nettó költségekkel is számolni kell. Az építési költségek legnagyobb részét a jánossomorjai regionális hulladék-feldolgozó üzem létesítése teszi ki. A hulladékudvarok létrehozása is jelentős költségeket képvisel, viszont a hulladékgyűjtő szigetek kisebb beruházással létrehozhatók. A gépek beruházásánál is a jánossomorjai lerakó munkagépei és eszközei teszik ki a legnagyobb részt. Jelentős beruházási költsége van még a szelektív gyűjtés és elszállítás gépeinek, valamint a lakosság részére kiosztott hulladékgyűjtő edényeknek. A hulladékgyűjtő szigetek és udvarok gépesítése viszonylag kisebb költséggel oldható meg. Egyéb költségek is felmerülnek a projekt megvalósítása során. Ebből legnagyobb részt a műszaki tartalék és a mérnöki, műszaki ellenőrzés teszi ki. Jelentős költségeket fordítanak még a lakossági tudatformálásra és a PR feladatok elvégzésére is. A közbeszerzések és a menedzsment költségei is azonos arányúak az előzőekkel. A területvásárlás költsége is fontos tényező, ehhez még a terület művelésből való kivonásának költsége is hozzá tartozik. Lényegesen kevesebb költséget fordítanak projekt előkészítésre, terv ellenőrzésre és könyvvizsgálatra. 486

A projekt pénzügyileg megvalósítható, mivel a szükséges források támogatásokból és az üzemeltető hozzájárulásából rendelkezésre állnak. 1. diagram Finanszírozási források – összes költség 0%

12%

22%

78%

0% 10%

A támogatási konstrukció keretében igényelt támogatás Saját forrás Egyéb támogatás A támoatást igénylő hozzájárulása Egyéb saját forrás Partnerek hozzájárulása, bankhitel, kötvénykibocsátás Forrás: saját szerkesztés Az érintett önkormányzatoknak saját forrásként 22%-ot kellett biztosítaniuk, ami majdnem 1 milliárd forintot jelent. A saját forrás a támogatást igénylő beruházásából (tehát az érintett önkormányzatok) és egyéb saját forrásokból (üzemeltető hozzájárulása: koncessziós díj) tevődik össze. E két összeg nagyjából azonos arányban alkotja a saját forrást. A projektet 78%-ban a támogatási konstrukció keretében igényelt támogatásból finanszírozták. A projekt éves üzemelési költségeit a 1. táblázat tartalmazza. A becsült éves költség közel 1 milliárd forintot tesz ki. Ennek legnagyobb részét a vegyes gyűjtés adja. Hasonlóan nagy hányada az éves költségeknek a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés is. Az üzemi költségek és a hulladéklerakás is nagymértékben járul hozzá az üzemelés költségeihez. A költségek legkisebb részét a gyűjtőszigetek működtetése adja.

487

1. táblázat Az üzemeltetés éves költsége (e Ft/év) Költség Vegyes gyűjtés

Összesen

Fix

Változó

176 690

123 683

53 007

0

0

0

13 908

7 969

5 939

111 219

74 205

37 014

Házhoz menő biohulladék

83 414

39 205

44 210

Hulladékudvar

90 816

51 565

39 251

Komposztálás

39 769

11 931

27 839

Válogatás

89 935

72 451

17 483

MBH

85 744

17 149

68 596

Égetésre átadás

29 692

20 784

8 908

Lerakás

100 966

70 676

30 290

Üzemi általános költségek

123 323

123 323

0

Összesen

945 576

612 942

332 534

Átrakás Gyűjtősziget Házhoz menő szelektív

Forrás: RMT2 adatai alapján saját szerkesztés A bevételek egy része a begyűjtött hulladékok másodnyersanyagként történő eladásából származik. Így papír, műanyag, üveg és fém-értékesítéssel számolunk. Természetesen ezeket az anyagokat csomagolási, illetve egyéb felhasználásra is értékesítik, ezért ezek az értékek külön szerepelnek a 2. táblázatban. A táblázat megmutatja az anyagok kilogrammonkénti egységárát és a keletkező éves mennyiséget. E két érték szorzataként tudunk éves bevételt számolni.

2

A Projekt Részletes Megvalósíthatósági Tanulmánya (továbbiakban: RMT)

488

2. táblázat A projekt várható éves bevételei Egységár

Éves keletkező

Árbevétel

(Ft/kg)

mennyiség (t)

(e Ft/év)

Csomagolási papír

24

2 089

50 145

8

2 119

16 950

Csomagolási műanyag (PET)

11

982

108 070

Csomagolási műanyag

40

109

4 366

5

468

2 339

16

379

6 057

1

42

42

Csomagolási fém (alu)

175

270

47 231

Csomagolási fém (vas)

21

180

3 778

Egyéb fém

15

112

1 687

Egyéb papír

(egyéb) Egyéb műanyag Csomagolási üveg Egyéb üveg

Összesen

240 666

Forrás: RMT adatai alapján saját szerkesztés A bevételek másik nagy csoportja a lakosságtól beszedett hulladékszállítási díjból keletkezik. Mint ahogy azt a harmadik táblázat mutatja, 2018-ra a hulladékszállítási díj közel 25%-kal emelkedik az idei árakhoz viszonyítva. A 2010-es díjakat véve alapul pedig összesen majdnem 40%-os a hulladékszállítási díjak emelkedése. A táblázatban szereplő adatok egy ürítésre vonatkoznak. Egy átlagos háztartásban általában 1 darab, 120 literes edény telik meg hetente. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos család a projekt nélkül három-havonta körülbelül 4460 Ft hulladékszállítási díjat fizetett 2010-ben. 2012-re ez a díj 5160 Ft-ra emelkedett és várhatóan 2018-ra 6510 Ft-ra emelkedik majd a szállítási díj.

489

3. táblázat Hulladékszállítási díjak (ürítés) – projekt nélkül és projekttel Edényzet

Projekt nélkül (2010)

Projekttel (2012)

Projekttel (2018-ra)

3,10 Ft/liter

3,58 Ft/liter

4,53 Ft/liter

60 liter

186

215

272

80 liter

248

29

362

110 liter

341

394

498

120 liter

372

430

543

240 liter

744

860

1087

Forrás: saját adatgyűjtés és szerkesztés Közgazdasági költség-haszon elemzés A költség-haszon elemzés a projekt hozzájárulását vizsgálja az adott régió gazdasági jólétéhez. Célja: megállapítani, hogy a projektet érdemes-e megvalósítani a társadalom szempontjából. A projekt költségeit és hasznait a társadalmi értékük alapján kell figyelembe venni. A projekt, mint jellemzően az infrastrukturális fejlesztések, nagyszámú közvetett gazdasági, társadalmi hatással jár. Az ilyen beruházások esetében gyakran ezek a hatások tekinthetők a fejlesztés szempontjából döntőnek. Előfordul, hogy egyes hatások nem, vagy csak nehezen fejezhetőek ki pénzben, tehát a hatások nem mindig számszerűsíthetők. 2. diagram Várható megtakarítások összegzése (Ft) 600000 500000

Nyersanyag megtakarítás

400000

Üvegházhatású gázok csökk.

300000 200000

Összes haszon

100000 0

2012

2013

2014

2015

Forrás: saját szerkesztés

490

2016

SWOT elemzés A SWOT elemzés célja, hogy egy szervezet, projekt, intézmény életében feltárja egy adott szolgáltatásban, környezetben, folyamatban, stb. rejlő piaci lehetőségeket, veszélyeket. További célja még, hogy felhívja a figyelmet a projekt, vagy a szervezet erősségeire és gyengeségeire. Ez által segítve a menedzsmentet a döntéseik meghozatalában. A 4. táblázat csak a fő befolyásoló tényezőket emeli ki az elemzésből.

SWOT elemzés

4. táblázat

ERŐSSÉGEK Magas fokú környezetvédelem

GYENGESÉGEK Panelházas és társas házas övezetekben a

Társadalmi tudatformálás

szelektív gyűjtés nehézkesebb

Jogszabályoknak való megfelelés

Az egy fős háztartások továbbra is

A hulladékudvarokba és gyűjtőszigetekre

hagyományos módon gyűjtik a szemetet

beszállított hulladék elhelyezése ingyenes

Nagyobb jármű, - idő és munkaigény a

Újrahasznosítás

szelektív gyűjtésnél A gyűjtőszigetek ronthatják a város képét Várható társadalmi ellenállás

LEHETŐSÉGEK Másodnyersanyagként való hasznosítás

VESZÉLYEK Lakossági ellenállás

Másodnyersanyagok helyben történő

Előfordul, hogy egyéb hulladék is belekerül a

felhasználása

szelektíven gyűjtött frakciók közé

Égetőmű létrehozása Mosonmagyaróváron

Magas hulladékszállítási díj

Forrás: saját adatgyűjtés és szerkesztés

Költségek alulbecslése

ÖSSZEGZÉS Az eredmények vizsgálva megállapítható, hogy a témakör feldolgozása számos következtetés és javaslat megtételére ad lehetőséget. Néhány általános értelemben levonható következtetés: 

A hulladékgazdálkodás a modern ember szükségszerű tevékenysége, mivel napjainkban hatalmas, és egyre nagyobb mennyiségű felesleget termelünk.



A lerakás egyre kevésbé járható út, mivel egyre kevesebb az erre alkalmas terület.



Modern világunk legfőbb feladata a hulladékok keletkezésének megelőzése, ennél hatékonyabb módszer nincs. Legjobb megoldás véleményünk szerint a betétdíjas

491

rendszer lenne, mivel ezzel elkerülhető volna a hulladék létrejötte. Több érdek ütközése miatt azonban sokszor nincs mód a megelőzésre. 

Ennek következtében cél az elhasználódott anyagok újbóli használhatóvá tétele, a szelektíven gyűjtött hulladék újrafeldolgozása.



Az égetés lenne a legegyszerűbb, azonban ez a környezetet legjobban szennyező lehetőség. A gazdasági hatékonyság ugyanakkor semmiképp sem jogosít fel a környezet szennyezésére.

A Mosonmagyaróvári Nagytérségi Hulladékgazdálkodási Rendszer Fejlesztési Projektet vizsgálva megállapítható, hogy a projekt pénzügyileg fenntartható, mert a szükséges források rendelkezésre állnak. A hulladékok hasznosításával jelentős lehet a nyersanyag megtakarítás. A projekt, mint jellemzően az infrastrukturális fejlesztések, nagyszámú közvetett gazdasági, társadalmi hatással jár. 

Jelentős társadalmi hatása van a megújuló energiatermelésnek a hulladékok hasznosításával.



Csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása.



A komposzt előállítása és felhasználása is hasznos.



A társadalmat is érintik a gazdasági és területfejlesztési, környezetvédelmi hasznok.

Az ilyen beruházások esetében gyakran ezek a hatások tekinthetők a fejlesztés szempontjából döntőnek. A projekt megvalósulását követően a mosonmagyaróvári hulladékgazdálkodási nagytérség a kor színvonalának megfelelő rendszerrel fog rendelkezni, amely jelentősen javíthatja az itt élő emberek életkörülményeit. Ehhez szükséges a lakosság hulladékkezeléssel, elhelyezéssel kapcsolatos szemléletének formálása is, mely része is a projektnek.

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE (1) Barótfi .I. (2000): Környezettechnika. Mezőgazda Kiadó, Budapest. - (2) Hornyák M. (2003) A hulladékgazdálkodás

alapfogalmai

és

jogi

vonatkozások,

Egyetemi

Jegyzet.

-

(3)

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek, 1. szám (2003) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. (4)

Nagy

G.

(2011)

Hulladékgazdálkodás

Egyetemi

Jegyzet,

Pannon

Egyetem.

-

(5)

Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek, 4. szám (2003) Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. (6) URL1: http://ftvktvf.zoldhatosag.hu

492