Énkép, énfogalom, énvédı mechanizmusok
ÉNKÉP Az egyén elképzelése önmagáról - önmagunkról szóló, érzelmekkel átszıtt ismeret - önmagunkra vonatkozó tapasztalatok Tovább bontható alrendszerekre: Damon és Hart: • a testi-fizikai tulajdonságokat tartalmazó énkép • szociális énkép • szellemi (kognitív) énkép A gyermekkor során a környezet (szülık!) visszajelzéseibıl, értékeléseibıl alakul ki. => lehet + v. – Szociálpszichológiai megközelítésben (Smith és Mackie) • énfogalom (önmagunkról való ismereteink) • önértékelés (önmagunkkal kapcsolatos érzelmeink)
Az énkép fejlıdése Csecsemıkor (1. életév) • Születés utáni hónapok - egyetemes én (de hamar megtanul különbséget tenni a háttérbıl kiemelkedı dolgok között) • reflexek (feltétlen => feltételes) • 4-5 hónapos kor - már utána nyúl a tárgyaknak, manipulál velük – kialakulnak a konstanciák (tér, nagyság, szín) • 6 hónapos korra - fejlettebb tárgy- és térérzékelés;magát másoktól különbözınek és elválaszthatónak éli meg • 8 hónapos kor – az érdeklıdés a saját teste felé fordul; a változás az érzelmeiben is megnyilvánul (pl. szeparációs szorongás) • 9 hónapos korra kialakul valamiféle megértés a saját és mások mentális folyamatairól. A tudatosulás és az énkép kialakulása összefügg az értelmi fejlıdéssel.
Az önismeret feltétele – testséma kialakulása - legyen képünk magunkról, és ez a kép tartósan fenn is maradjon. - Tükörkép-vizsgálatok, rúzsfolt-teszt (3. hó: nem érdekli; 4. hó: érdekli, mint jelenség; 10. hó: hátranyúl, ha tükörben látja, hogy mögötte játékot lógatnak le; 18. hó: tapogatja az orrára festett foltot vagy csodálkozik rajta; pár hónappal késıbb: megmondja, hogy az ı) - Videofelvételek (6-8 hó - élénkebben reagálnak a róluk készült mozgóképre, ha az szinkronkép (mint a kirakati video).; 8-12 hó a felismerés jelei tapasztalhatók; 24 hó körül biztonsággal felismerik magukat)
Az éntudat kialakulásában fontos szerepet játszik a beszéd fejlıdése is Kisgyermekkor (1-3 év) az ÉN szó megjelenése 18 és 20 hónapos kor között kezdi el saját cselekvéseit megnevezni (pl. megcsináltam, megjavítom). => képes közvetlenül utalni önmagára; szavak használata belsı állapotok megjelölése 2-3 éves kor – a gyermek szándékot, érzelmet tulajdonít magának és környezete tagjainak 5 éves korra – annak felismerése, hogy a gondolkodás változhat + más gyerekek különbözı módon érezhetnek ugyanazzal a dologgal kapcsolatban Testi, mentális és beszédfejlıdés együttes hatására => ÉNTUDAT önállóságra törekvés, dac – akadályoztatás (képességek, szülık) Másodlagos érzelmek (pl. büszkeség, bőntudat megjelenése => új szakasz a fejlıdésben
Az énkép fejlıdési modellje (Damon és Hart) Szint
Testi
Tevékenységalapú
Társas
Pszichológiai
I. kategorikus azonosítás (4-7 év)
„Kék szemem van.”
„Sportolok.”
„Sára barátja vagyok”
„Boldog vagyok.”
II. összehasonlító értékelés (8-11 év)
„A legtöbb gyereknél magasabb vagyok.”
„Nem vagyok túl jó tanuló.”
„Jól tanulok az iskolában, mert a szüleim örülnek neki.”
„Könnyebben elszomorodok, mint a többiek.”
III. személyközi vonatkozások (12-15 év)
„Szemüveges vagyok. Mindenki csúfol.”
„Jó vagyok az emberekhez, „Nagyon félénk „Megértem az így lesznek vagyok, ezért embereket, ezért barátaim, nincs sok hozzám jönnek a mikor barátom.” problémáikkal.” sükségem lesz rá.”
Cole, M., Cole, S. R. (1997) Fejlıdéslélektan, Osiris, Bp. 569. o. alapján
Az énkép kialakulásában fontosak: A jelentıs személyek (tükör, visszajelzések) szülık, tanárok A jelentıs másik személy visszatükrözése, pozitív/negatív értékelése lesz a gyermek formálódó énképének alapja. Az egyoldalú visszajelzés káros csak – => – önértékelés (önbizalomhiány, beilleszkedési problémák) szenzitizátor (kiélezı) viszonyulás jellemzi csak + => túlzott önbizalom (kudarcélmény hatására kudarckerülıvé válhat) represszor (elkerülı) viszonyulás jellemzi szeretetteljes, meleg családi légkör => + önértékelés
Az énkép mőködése Az önmagunkról alkotott kép dinamikusan változik; folyamatosan megalkotjuk és változtatjuk. Az új információkat 1. beillesztjük az énképbe (megváltoztatva ezzel azt) vagy 2. figyelmen kívül hagyjuk (és megırizzük önmagunkról alkotott véleményünket) énerısítés: önmagunkkal való elégedettségünk fenntartása és fokozása énkonzisztencia: a korábban kialakított önértékelés fenntartása cselekvéseinket, tulajdonságainkat gyakran mérjük az énideálhoz ⇒ pozitív változásra motivál (ha reális) vagy ⇒ negatív önértékelés és szorongás (ha elérhetetlen) A személyiségre vonatkozó újabb felismerések, az új információk ellenállást válthatnak ki => énképvédı technikák.
Freud - elhárító mechanizmusok Elfojtás
Az ID impulzusai vagy más fenyegetı tudattartalmak tudatból való kiszorítása.
Tagadás
Adott esemény bekövetkezésének vagy állapot fennállásának elutasítása.
Saját impulzusainkat, vágyainkat vagy Kivetítés (projekció) tulajdonságainkat valaki másnak tulajdonítjuk. Racionalizáció
Ésszerőnek tőnı, de helytelen magyarázat az egyén számára elfogadhatatlan cselekvésre, eseményre.
Freud - elhárító mechanizmusok Intellektualizáció
A fenyegetı dolgokról érzelemmentesen, elemzı és tárgyilagos módon való gondolkodás.
Reakcióképzés
A szorongást keltı impulzus vagy érzés helyettesítése a tudatban annak ellentétével.
Regresszió
Visszatérés egy korábbi személyiségfejlıdési szakaszban jellemzı megküzdési stratégiához.
Eltolódás
Az impulzus egyik célpontról egy másikra tevıdik át.
Szublimáció
Az ösztönén impulzusainak átalakítása valamilyen szociálisan elfogadható cselekvéssé.
A szociálpszichológiai megközelítés – az énfogalom Énfogalom: az egyén személyes képességeirıl való ismereteinek összessége Hosszú idın keresztül, sokféle információ alapján alakítjuk ki. 1. A viselkedésbıl levont következtetések. (Bem önészlelési elmélete) Amikor a belsı jelzések gyengék vagy kétértelmőek, akkor a nyílt viselkedésünk alapján vonunk le következtetéseket a személyes tulajdonságainkra vonatkozóan. Önészlelés a motivációval kapcsolatosan • szabadon választott viselkedés – hajtóerı: intrinsic motiváció • a viselkedés végrehajtása egy külsı cél elérésének eszköze – hajtóerı: extrinsic motiváció
2. A gondolatokból és érzelmekbıl levont következtetések 3. Mások reakcióinak hatása reflektív én (Cooley) A többi ember általunk kiváltott reakciói egyfajta tükörként szolgálnak. Kís. – 3 iskoláscsoport – rendes, rendetlen, semleges 4. Társas összehasonlítás Az emberek úgy ismerik meg és értékelik képességeiket, hogy azokat másokéval vetik össze Festinger - az emberek pontosan akarják értékelni önmagukat és ezért az összehasonlításhoz hasonló embereket keresnek A társas összehasonlítás lehetıvé teszi, hogy olyan énfogalmat alkossunk, ami az egyediség és a különbözıség határozott érzését nyújtja azáltal, hogy összegezzük azokat a dimenziókat, amelyek tekintetében a többiektıl különbözünk.
Szociálpszichológiai megközelítés - az önértékelés Az egyén önmagára vonatkozó pozitív vagy negatív értékelése. motivációk – az ember jó képet alakítson ki magáról ⇒ kiszínezik és eltorzítják számos, az énre vonatkozó gondolatunkat és érzésünket (pl. az emberek többsége nem jellemezné magát átlag alattinak) Hogyan lehetséges pozitív önértékelést fenntartani? ⇒ énvédı torzítások (Arra irányuló tendencia, hogy az énre vonatkozó információt úgy győjtsük illetve értelmezzük, hogy az túlzottan pozitív értékelést eredményezzen.)
Énvédı torzítások Személyes tapasztalatok fıként + => magas önértékelés fıként – => alacsony önértékelés • Olyan helyzeteket keresünk, ahol kitőnhetünk. • Úgy értelmezzük a tapasztalatainkat, hogy azok megadják nekünk a kételkedés lehetıségét. • Felértékeljük a közös tervekhez vagy erıfeszítésekhez nyújtott hozzájárulásunkat. Személyiségbeli különbségek a tapasztalatok hatásában Linville: a pozitív és negatív élmények sokkal nagyobb befolyást gyakorolnak azokra a személyekre, akiknek alacsony a selfkomplexitása. (Énösszetettség: azoknak az énrészeknek a száma és sokfélesége, melyeket az emberek a különbözı helyzetekben, tevékenységekben és kapcsolatokban fejlesztettek ki.)
Énvédı torzítások Társas összehasonlítás Az önértékelésünk, akárcsak összehasonlítástól függ.
az
énfogalmunk,
a
társas
Pl. A. nagyon tehetséges kosárlabdázó, a bátyja pedig profi játékos. Ha ı is sportkarrierbe kezd, elkerülhetetlen az összehasonlítás.
Tesser önértékelés-fenntartási modellje két lehetséges reakciót feltételez => kellemesen v. kellemetlenül érinti Mindkettı függ - a másik személy közeliségétıl (a bátyja, és nem egy unokatestvére) - a kérdéses tulajdonság fontosságától az adott egyén számára (sokat gyakorolt, vagy nem fektetett bele nagy energiát)
Elfogult összehasonlítások - megpróbáljuk az olyan összehasonlításokat elkerülni, melyek rossz színben tüntetnék fel képességeinket, tulajdonságainkat - „lefelé irányuló összehasonlítás” - olyanokkal hasonlítjuk össze magunkat, akik valamiben nálunk kevésbé szerencsések vagy sikeresek
Énvédı torzítások A self belsı elvárásokhoz viszonyított értékelése Higgins: selfdiszkrepancia-elmélet Selfvezérlık: azok a személyes normák, amelyek elérésére törekszünk Két forrásuk 1. az ideális én (amilyenek lenni szeretnénk) 2. az elvárható én (amilyennek úgy érezzük, hogy lennünk kellene) Az ideális selfvezérlık olyan vonásokat foglalnak magukban, melyek segítenek a törekvéseink, céljaink megvalósításában. Az elvárt én vezérlıi a kötelességek teljesítéséhez szükségesek. Az elmélet szerint az érzelmi jóllétünket a selfvezérlıink és tényleges, önmagunkkal kapcsolatos vélekedés közötti eltérés határozza meg.
Az átélt érzelem fajtája azonban attól függ, hogy hol alakul ki a diszkrepancia. Az aktuális és ideális self közötti meg nem felelés: ⇒ csalódottság, levertség, frusztráció Az elvárható és az aktuális self közötti eltérés: ⇒ bőntudat, szégyenkezés, szorongás Egyes helyzetek és gondolatok jobban felhívják a figyelmünket hiányosságainkra; egyes emberek jobban tudatában vannak ezeknek. 1. selfre irányuló gondolatok 2. selfre fókuszáló helyzetek (pl. fénykép, videofelvétel) 3. énre fókuszáló egyének
A self megvédése Ha külsı események vagy negatív visszajelzések fenyegetnek – meg kell védenünk a selfet 3 fı fenyegetés: • kudarc – negatív visszajelzés arra vonatkozóan, hogy kik vagyunk és mire vagyunk képesek • inkonzisztencia – olyan információk, melyek ellentmondanak az önmagunkról kialakított képnek. • stresszorok – olyan helyzetek vagy események, melyek esetében a rendelkezésünkre álló erıforrások látszólag elégtelenek az azokkal való megküzdéshez
A self megvédése: megküzdés a stresszel, az inkonzisztenciákkal és a kudarcokkal A self ellen irányuló fenyegetések nemcsak a pszichés, hanem a fizikai egészséget is veszélyeztetik. (negatív érzelmek => testi betegségek) Megküzdés fenygetı helyzetekkel: •érzelemközpontú megküzdési stratégiák (pl. alkoholfogyasztás; a probléma idıleges félretétele, elhárító mechanizmusok alkalmazása) •problémaközpontú megküzdési stratégiák (pl. az ellenırzés megragadására tett kísérletek)
