EMKE – Szilágysomlyói Magyar Ház
Mérföldkövek • 1993 – 2001 A Magyar Háznak otthont adó épületet 1993-ban vásárolta meg az EMKE az akkori Illyés Közalapítvány segítségével. Nyelvtanítás, képzőművészeti kiállítások, író-olvasó találkozók helyszíne az épület éveken át, de mivel a megbízott igazgató nem helybeli lakos, csak olyankor van nyitva az intézmény, ha ő is Somlyón tartózkodik.
2001 – intézményvezető váltás
• 2002 – 2012 Jeles év az idei a Magyar Ház történetében: ez év tavaszán volt a tizedik évfordulója annak, hogy önálló intézménnyé vált, hivatalosan is létezővé a civil virtuális térképen. 2002-ben kerül hivatalos bejegyzésre a szervezet. Több civil szervezet együttes fenttartásával, napi nyolc órás nyitvatartással, rendszeres rendezvényekkel működik azóta.
• Már az indulás sem volt könnyű. • Üresen, egyetlen szék, asztal nélkül, nem működő villany- és vízhálózattal, felújításra váró tetővel, falakkal kezdtük a munkát. • Sok év, sok munka, sok pályázat, sok önzetlen segítség után, immár sokkal jobb körülmények közt bízunk abban, hogy maradhat ez a ház továbbra is nyitott, maradhat magyar szigete Somlyó és környéke kulturális, közművelődési, művészeti, közösségi életének.
Több mint hetven képzőművészeti kiállítás, számtalan könyv- és folyóiratbemutató, író-olvasó találkozó, gyerekelőadás vonzott kicsitől a nagyig, kisiskolásoktól a legidősebb korosztályig sokakat a rendezvényekre.
Az első években anyanyelvi táborokat szerveztünk, a Magyar Iskola megalakulásáig a Házban tanyázott a Játékkuckó, számítástechnikai oktatásnak adtunk helyet, angolórákat szerveztünk, összenyitottuk a két kis termet egy nagyobbá, mert sokszor bizonyult túl kicsinek a tér.
• Ha rendezvényeken kicsi volt a ház, úgy tűnt néha nagynak, ha egy civil szervezet kellett előteremtse a fenttartási költségeket, a javítási munkákhoz való alapot... mindezt úgy, hogy csak pályázatok útján jutottunk forrásokhoz, alkalmazottunk pedig nem volt. • Aki dolgozott, mind önzetlenül, elhivatottságból, barátságból tette.
• Ezért döntöttünk 2005-ben úgy, hogy “összebútorozunk”, azaz a Magyar Ház adott ezentúl otthont a Báthory István Alapítványnak és az alapítvány könyvtárának is, az Információs Irodának, az RMDSZ helyi szervezetének, a Szenátori Irodának, mely utóbbi jelentős részt vállalt át a fenttartási költségekből.
• Így a rendezvényszervező munka is új lendületet kapott. • Gyakoribbak lettek a kiállítások, új, állandó alkalmak teremtődtek a találkozókra.
• A Teaház, a nyugdíjas korosztály állandó rendezvénye, azóta havonta működik, az Irodalmi Kávéház színvonalas előadásai minden korosztálynak szólnak, de többször volt főhadiszállása a Magyar Ház a helyi, magyar vállalkozóknak, a Diáktanácsnak, a pedagógusoknak. • Itt tartja állandó üléseit a Báthory István Alapítvány kuratóriuma és a Helyi Képviselők Tanácsa is.
• Az állagmegőrző és felújítási munkák azóta is rendszeresek. Teljesen felújítottuk a tetőt, a villanyhálózatot, kiállítóteremmé alakítottuk a két egybenyitott lakószobát, az irodák már többször megújultak, kicseréltük az ajtókat, ez évben pedig elkezdtük felújítani a fűtésrendszert is. A benti hálózat már elkészült, s ha a Csorgó utcába is eljut a gázvezeték, akkor csatlakozhat a Magyar Ház is hozzá.
• Sok ember fektetett ebbe a házba, és mindenbe, amit jelent, időt, energiát, lelkesedést. • Ettől is függ a Magyar Ház léte, sorsa, de főként attól az etnikai matematikától, amely az idei évben nagy próbatétel elé állítja úgy közösségeinket, mint intézményeinket is.
• A lelkes, önkéntes, értelmiségi szerepvállalás, a kisebbségi megszállottság, a magyarságtudat, a közösségi hivatástudat fontos hozzáadott értéket jelent..., de építeni rá nem lehet hosszú távon, legalábbis nagyon nehéz.
• A közművelődési civil szervezetek fennmaradása intézményeket, hivatalos kereteket, közművelődési szakembereket feltételez, ilyen körülmények között működhetnénk kiszámíthatóan, előremutatóan, számonkérhetően, szakmaian. • Ezek a jelen legsürgetőbb kérdései, s ezzel más civil szervezetekhez hasonlóan, nekünk is szembe kell néznünk.
• Nekünk különösen, hisz itt vagyunk, működünk egy nagyon keskeny és egyre szűkülő mesgyén... nem tartozunk a tömbmagyar, anyagi, emberi erőforrásban bővelkedő területekhez, akik már évek óta meg tudták szervezni a maguk intézményeit, mert a pályázati rendszerek egykor és ma is ezt támogatták, illetve az állami intézményekben is ők szervezik meg a maguk életét.
• Ugyanakkor nem vagyunk a szórványok szórványa sem, akiket szintén szeret a pályázati támogatási rendszer, romantikus, nemzetmentő szempontok miatt talán. • Mi itt maradtunk középen, sem látványosan sokan, sem látványosan kevesen, de valahogyan, s inkább előbb mint utóbb, nekünk is rá kell lépnünk az intézményesülés felé vezető utakra.
• Csak ebben a formában léphetünk tovább a napi élettel, a rendszeres, igényes rendezvényszervezéssel, az ünnepek és a hétköznapok érdekében is.
• De addig is, ha mezítlábasak is a körülményeink, meleg szívvel és örömmel várunk minden kedves látogatót, bízva abban, hogy a kiállított munkák, az elhangzott előadások egyenletes és megbízható értéket képviselnek, és maradandó élményt nyújtanak.
Köszönöm a figyelmet!