ELŐSZÓ A SZÍNDARABHOZ:
Ez a színdarab ugyan feldolgozása a bibliai történetnek, de ez a XXI. sz.-i „József a visszaeső” című színdarab kettős szálon fut. /Egy kicsit úgy, mint a „Jézus Krisztus Szupersztár”. / Ez azért van így, mert a mi iskolánkban az óráról való kiküldéseket ténylegesen dokumentálják, és az „Arizónai Tréningszoba” szabályai szerint különböző büntetési fokozatokat léptetnek érvénybe a tanulókkal és a családjukkal szemben. Ez annyira komoly, hogy a helyi jegyző egy gyermek állami gondozást, /azaz intézeti nevelését/ is kezdeményezheti bizonyos számú kiküldés után. Ezért a történet kezdetén egy némajáték keretében, a nyílt színen öltöznek be a leendő önkéntes szereplők. Egy tekercsről olvassák el az instrukciókat, és a darabot. Próbálgatják a színjátszást: a helyszín még az iskola. Az 1. jelenet érzékelteti az átmenetet az életkorukra jellemző ’nehézfiús ’ stílus, és a szereplés között. A bevezetőben leírt ókorra utaló szöveg csak felvezetésül szolgál a színdarabhoz. (Érdemes dinamikus mozgásokat, illetve hangeffekteket tervezni. Inspiráló lehet ez a videó:. http://www.edisproduction.de/.../irish-version-of-the.../, )
A SZÍNDARAB: Jani Ágnes:
Minden jog fenntartva
/József története a Bibliából, diákszínjátszóknak átdolgozva./
1. NARRÁTOR: /A SZÖVEG ALATT AZ ISKOLAI ÉLET JELENETEI NÉMAJÁTÉKKAL./
A közelmúltban, az ókorból ránk maradt nevelési elveket fedeztek fel az okta-tásban. Ezek az „Örökkévaló Arizóniai Törvények„ címen váltak ismertté. A törvények célja az, hogy minden tanárnak és minden diáknak biztosítsa a jogot a zavartalan munkához, és a növendékeket ráébressze a saját felelősségük tudatára, illetve arra, hogy viselniük kell a cselekedeteik következményeit. A beilleszkedés ellen ágálók egyre súlyosabb büntetési fokozatban részesülnek. Ezeket a fokozatokat /lásd az alábbi listát/ a ’kiküldéseik’ száma határozza meg. KIVETÍTÉS:
BÜNTETÉSI FOKOZATOK, A MAI NYELVÜNKÖN: 1. KIKÜLDÉS UTÁN: SZAKTANÁRI FIGYELMEZTETÉS. 5. KIKÜLDÉS UTÁN: OSZTÁLYFŐNÖKI FIGYELMEZTETÉS, A SZÜLŐ ÉS A GYEREK BEHÍVÁSA AZ ISKOLÁBA. 10. KIKÜLDÉS UTÁN: A SZÜLŐ ÉRTESÍTÉSE, MAJD FELVESSZÜK A KAPCSOLATOT A NEVELÉSI TANÁCSADÓVAL. 15. KIKÜLDÉS UTÁN: A SZÜLŐK ÉS A GYEREK BEHÍVÁSA, IGAZGATÓI INTŐ, KAPCSOLATFELVÉTEL A GYEREKJÓLÉTI SZOLGÁLATTAL ÉS A CSALÁSEGÍTŐ KÖZPONTTAL.
20. KIKÜLDÉS UTÁN: FEGYELMI ELJÁRÁS INDÍTÁSA, ÉS HIVATALOS ÉRTESÍTÉS A GYEREKJÓLÉTI SZOLGÁLATNAK ÉS A JEGYZŐNEK. /KONZULTÁCIÓ A GYERMEK ÁLLAMI INTÉZETBEN VALÓ ELHELYEZÉSÉRŐL./ /30. KIKÜLDÉS UTÁN: –CSAK AZ ÓKORBAN VOLT HASZNÁLATOS- : „A JÓ ISTEN SEGÍTSEN MEG!”/
Ezek alól a szankciók alól egyetlen módon lehet mentesülni: Azok, akik vállalják, hogy színpadi feldolgozásban előadják az adott tanévben aktuálisan előírt „arizóniai rehabilitációs színdarabot”, felmentést kaphatnak a fennálló büntetési fokozatuk alól. Az „Arizóniai Tanács” 2012-ben a „József a visszaeső” című színdarabot je-lölte ki a növendékek erkölcsi és jellembeli megjobbítása érdekében. A mű A Szent Írásban szereplő Józsefnek, és testvéreinek a történetét dolgozza fel. Időnként a büntetési fokozatok megnevezései hangzanak el a történetben. Ez az emlékeztetés a növendékek kellő fegyelmezettségét, és felelősségtudatát hi-vatott biztosítani. SOK SIKERT A VISSZAESŐKNEK! SOK UTOLSÓBÓL IS LEHET ELSŐ!
1. JELENET
JÓZSEF TESTVÉREINEK A HANGFOSZLÁNYAI HALLATSZANAK KI A SÁTORBÓL, AKIK APJUK NÉLKÜL MULATOZNAK: RÚBEN: Már apánk is furcsállja öcsénk álmait. SIMEON: Álmában már a Nap is meghajol neki. ISZAKÁR: A kis kedvencnek. RÚBEN: Aztán meg meghajlunk mi mind.
JÓZSEF ÉS A BARÁTJA A SÁTORON KÍVÜL EGY TŰZRAKÁS MELLET BESZÉLGET /TÜCSÖKCIRIPELÉS/: BARÁT: JÓZSEF: BARÁT: JÓZSEF: BARÁT:
Kiküldtek? Ki. Már megint? /Szünet./ …Megint. Hányadik?/
JÓZSEF: Nyolc. BARÁT: Beszélgettél? JÓZSEF: Beszélgettem. BARÁT: Hát nem vagy a kedvencük! JÓZSEF: Nem. BARÁT: Álmodtál is? JÓZSEF: Nem tehetek róla… Igen… Álmodtam is! BARÁT: De miért mondtad el? JÓZSEF: Piszkálnak… Mindig csak piszkálnak: „Jó estét József, szép álmokat!” „Jó reggelt József, mi szépet álmodtál?” BARÁT: Te meg? JÓZSEF: Én meg elmondom. BARÁT: /Elgondolkodva./…Meghajolnak előtted a testvéreid kévéi. Aztán meghajol előtted a Nap, a Hold, és 11 csillag. Apád a Nap, anyád a Hold, és 11-en a testvéreid, mint a kévék a mezőn. Értsd meg! Azt gondolják, hogy te különbnek tartod magad náluk! Vedd észre magad! JÓZSEF: Nem tehetek róla!... Ezeket szoktam álmodni. BARÁT: Mi ez a, hogyishívják, ’cifra ruha’ rajtad? JÓZSEF : Ígérd meg, hogy ezt nem adod tovább! /Hevesen megragadja a barátja ruháját, majd magához rántja./ BARÁT: Bízhatsz bennem. JÓZSEF: /Nyugodtabban./ Apámtól kaptam a köntöst. Azt akarja, hogy én legyek az örököse… /Csönd./ miután meghal. /Szomorúan./ BARÁT: Rendben. Tartom a szám. És te? Mi lesz, ha megint piszkálnak? JÓZSEF: 9. kiküldés. Aztán meg… /Lehajtott fejjel, mély keserűséggel./… a Nevelési Tanácsadó. / Ingerülten törölgeti az izzadságot az arcáról a pulóvere megnyújtott végével./
2. JELENET A SÁTORBAN JÁKÓB: Fiam, ne feledd, ez a köntös a mai naptól a tiéd! Ezt a köntöst hordta dédapád Ábrahám, majd nagyapád, Izsák. Én is tőle kaptam. /Megöleli apai öleléssel./ Szeretlek József. Néha furcsa álmaid vannak, de talán az álmaidat Isten adja. JÓZSEF: Köszönöm atyám. De ezt nem érdemlem meg. Nem szeretnek a testvéreim. Nem tűrnek meg maguk között. Ők 10-en jól megértik egymást mindenben, csak engem szoktak…. „kiküldeni”. JÁKÓB: Azért, mert te más vagy mint ők. Egyenes vagy és őszinte. Tudod én is láttam álmot. Még Bételben; a létráról, amelyik az égbe vezet. JÓZSEF: A „Jákób lajtorjája”- azóta is így nevezik. JÁKÓB: /Jákób fel-alá járkál, kört tesz maga körül, erősen gesztikulál és magyaráz./ József! Tudom, hogy az álmom Istentől volt, és ígéretet tett nekem, hogy Istenem lesz, és megáld. A testvéreid pedig féltékenyek rád. Te fiatalabb vagy náluk, mégis bátran vállalod az álmaid. Ők csak együtt erősek. De ha Isten szólna nekik, lehet, hogy gyávák lennének elmondani, vagy csak viccelődnének rajta. Vezér leszel József! Ezt jelentik az álmaid. És te leszel az örökösöm!
3. JELENET DÉL TÁJBAN, AZ ÁRPAMEZŐN
A TESTVÉREK: /Józsefet meglátva összesúgnak./ ISZAKÁR: József! Meghajlunk előtted, mint a kévék az álmodban. Nicsak, mi vagyunk azok mind a 11-en! /Meghajolnak József előtt egyesével./ BENJAMIN: /Félrehúzódva áll végig, ő nem hajlong./ LÉVI: Nézd, most meg mint a csillagok, az álmodban! Ezek is mi vagyunk! EGYESÉVEL MIND, BENJAMIN NÉLKÜL: A nevüket mondva egyesével térdre borulnak: RÚBEN, SIMEON, LÉVI, JÚDA, ZEBULON, ISZAKÁR, DÁN, GÁD, ASER, NAFTALI. DÁN: Felség! /Meghajol, majd kiáltva a többieknek:/ „József az álmok hercege!” /Ismét meghajol./ /Ide hasonló jelenetet lehetne, mint amikor Krisztust csúfolták./ MIND, kivéve BENJAMINT: Ha, ha, ha! RÚBEN: És apád a Nap , anyánk, /Elkendőzi az arcát./ a Hold. Az álmaidban mind ők is meghajolnak. LÉVI: /Hangot váltva. Dühösen, az öklét felfelé rázva./ Erre neveltek az atyáink? Méghogy a szülők a kisfiuk előtt hajlongjanak? SIMEON: Hogy nem szégyelli magát! Alig fele annyi idős, mint mi. És ő a „kedvenc”, a „kiválasztott”, „a cifra köntösű”! /Gúnyosan, majd egyre gyűlölködőbb hangon./ NAFTALI: /Elveszi József köntösét./ GÁD: Nem érdemli a cifra ruhát! /Ekezdik egymás közt dobálni. /Sok mozgásötletet bele lehet vinni./ ISZAKÁR: Hiszen ez nem ismer tiszteletet senki felé! /Dobálják a ruhát élvezettel József feje fölött is egymásnak./ RÚBEN: Mi meg csak dolgozunk a kis József helyett e-g-é-sz n-a-p. SIMEON: Hogy, azután este ismét tisztelhessük őt. /Térden, magas hangon, kifigurázva, vallásos imapóz./ És hallgassuk az álmait. JÓZSEF: Elég! Isten ad álmokat! Atyánk is látott álmában egy létrát, amely az égbe vezet. SIMEON: /Színpadias, gúnyolódó hangon./ A Jákób lajtorjája! Biztos, hogy még a többi nép is emlegetni fogja! DÁN: Hogyne! Időtlen időkön át. /Színpadias hangon./ JÓZSEF: Én igenis hiszek az apám Istenében! LÉVI: És a mesékben is hiszel? ISZAKÁR: Hol volt, hol nem volt… Volt egy Isten, akit soha nem látott senki. ZEBULON: Kivéve álmában! /Röhögés./ RÚBEN: Mégis megmondja, hogy mit csináljunk, és mit ne. SIMEON: Sőt, még földet is ígért nekünk! RÚBEN: Bizony ám, mesebeli földet! DÁN: A tejjel és mézzel folyó Kánaánt! ISZAKÁR: Hozzatok egy kis tejet, én már ma este abban akarok fürödni! JÓZSEF Ne gúnyoljátok Isten szavát! GÁD: A többi népek nem ilyen babonások, mint mi. Nekik látható isteneik vannak: Igazi szobrok! Képek! Ezüstből vannak, meg aranyból. Drágakövekkel díszitik őket. NAFTALI: És jó pénzt kapsz érte, ha eladod. MIND: Ha, ha, ha! JÓZSEF: Nem! Én hiszem, hogy csak EGY Isten van. Az, aki szólt Ábrahámhoz és Izsákhoz, és álomban megjelent apánknak is. MIND, BENJAMIN NÉLKÜL: /A hangulat egyre vadabb. Lévi int a többieknek, majd összedugják néhány pillanatra a fejüket, hogy tanácskozzanak./ RÚBEN: Ne bántsátok őt! Emlékezzetek meg apánkról! /A lökdösődés közben a háttérbe kerül./
NAFTALI: DÁN: SIMEON:
/Visszafordulva Józsefhez./ Öcsi! Ugye, te már nagyfiú vagy? Ugye te már nem hiszel a mesékben? Okos fiú! Látod itt ezt a kiszáradt kutat? Ez sem a meséből való, ugye?
4. JELENET EGY „SIVATAGI KÚTNÁL”, AMIT KARTONDOBOZ HELYETTESÍTHET /JÓZSEF TESTVÉREI NEKÜNK HÁTTAL ÁLLNAK, ÍGY ELTAKARJÁK A KUTAT. A CIFRA KÖNTÖST A HÁTA MÖGÉ DOBJA DÁN, ÍGY AZ ELŐTTÜNK LESZ A SZÍNPADON./ MIND, BENJAMIN ÉS RUBEN NÉLKÜL: /Élvezettel, röhögve megragadják, és beledobják Józsefet a kútba./ ISZAKÁR: Meg az sem a mesében van, hogy most beleestél. DÁN: A te atyáid Istene látja ezt, ugye? Hát ő majd segít neked! ZEBULON: Sőt! Amit csak megkíván a lelke, Isten mindent megad neki!!! JÚDA: Akkor mi csak hagyjuk, hogy tovább álmodj. ZEBULON: Ha megszomjaznál, akkor tőle kérj inni! GÁD: Ez a köntös meg csak a jó fiúké. Azoké, akik nem álmodoznak. ISZAKÁR: Hanem reg-gel-től es-tig szépen dolgoznak. LÉVI: Akkor mi most elmegyünk József. DÁN: Nem zavarunk. MIND: Szép álmokat! JÓZSEF: /Távolabbról hallatszik a hang./ Segítség! Testvéreim, könyörgök, ne hagyjatok itt! Félek! Szomjan halok! Segítség!
5. JELENET EGY KICSIT TÁVOLABB A KÚTTÓL DÁN: MIND:
A köntösét belemártjuk kecskevérbe, és majd azt mondjuk, hogy Józsefet egy vadállat tépte szét. / Helyeslik mormogva a foguk között./ „Rendben!” „Úgy van!”
6. JELENET KERESKEDŐK A KÚTNÁL /A KERESKEDŐK A JELENET ALATT VÉGIG LEGYEK UTÁN CSAPKODNAK./ KERESKEDŐK: /Meghallják Józsefet./ Mit keresel itt öcsi? JÓZSEF: A testvéreim beledobtak ebbe a kútba. KERESKEDŐK: Hé! Ti! Ti vagytok a testvérei? LÉVI: Mi hát. KERES KEDŐK: Mi a vétke?
ASER:
Nem ismeri az illemszabályokat. Hogy mikor és ki előtt kell meghajolni. És hogy mikor illik beszélni, és mikor nem. ÁLLANDÓ VISSZAESŐ.
KERESKEDŐK. /Alkudozó hangon./ Ha eladjátok, elvisszük rabszolgának. Ott majd megkapja a „kellő neveltetés”-t. NAFTALI: /Megriadva, óvatosan./ Ugye ti nem a… „Családsegítő”-től… vagytok? MIND: /Feszülten figyelnek oda, mind./ KERESKEDŐK: Nem! Nekünk becsületes kánaánita istenünk van: Baál-Zebub. Áldott legyen az ő neve! /Kiáltva hódolattal:/ Baál-Zebub, a Legyek Ura!- /Hajlongnak, és legyeket csapkodnak, mint a flagellánsok. stb./ Húsz ezüstpénz elég érte? ÁSER: Hogyne lenne elég! Megegyezünk. /Bizalmasan./ Minél messzebbre viszitek, annál jobb. /Odaadja a pénzt./ /MEGHAJOLVA BÚCSÚZNAK EL EGYMÁSTÓL./ KERESKEDŐK: A Baál legyen veletek! /Kihúzzák Józsefet, megkötözik, majd elmennek./ /Öv kerül József derekára, amelyhez 4-5 kötelet rögzítenek./ DÁN: Jó kezekben lesz. ASER: Én is azt hiszem. ISZAKÁR: Lehet, hogy ez még a „Gyermekjóléti Szolgálat”-nál is jobb! /Röhögnek./ ZEBULON:Ott majd nem lesz estimese. ASER: Öcsi! /RÖHÖGNEK./ NAFTALI: És nem száll ránk a vére!!! /EGYMÁSRA NÉZNEK JELENTŐSÉGTELJESEN./
7. JELENET AZ EGYIPTOMI RABSZOLGAPIACON PUTIFÁR ÜL. AKÍSÉRETÉBEN 2 FŐEMBER: ANAT ÉS HEMA. JÓZSEF 4-5 KÖTÉLLEL VAN MEGKÖTÖZVE, ÉS AMÍG A JELENET ALATT KÉRDEZIK, IDE-ODA RÁNGATJÁK. /A RÁNGATÁS NEM VALÓDI, CSAK JÓZSEF IMITÁLJA, ŐSSZHANGBAN A ’RÁNGATÓ-IVAL’./ TESTŐR: A fenséges Putifár! Egyiptom istenének, a Fáraó testőrségének főhadnagya! MINDENKI: Lehasal. PUTIFÁR: /Int, hogy felállhatnak./ Szóval milyen portékáid vannak midiánbeli? ABDUL: A legkiválóbb áruk, ahogy felséged megszokhatta. PUTIFÁR: Nekünk építkezéshez kellene rajzolvasó, aki kiigazodik az épületrajzokban. ABDUL: Nehezet kértél felséges Putifár, de tudod, hogy Abdul Abdullah Abdulnak nincs lehetetlen. PUTIFÁR: Az gyerekképű, az milyen népből való? Ilyen fajtájút még nem láttam erre. ABDUL: Héber. A testvérei adták el, mert állítólag többet tudott, mint kellene. PUTIFÁR: /Halkan félre:/ Hát ha az építészetben is jártas, az éppenséggel még jól jöhet nekünk is. Nem igaz? – /mondja a kísérőinek./ Hé, te fiú? Mi az, amit csak te tudsz, mi pedig porszem halandók nem ismerünk? JÓZSEF: Álmokat kaptam Istentől, és… a testvéreim megehezteltek érte. PUTIFÁR: Milyen isteneitek vannak nektek, hogy álmokkal is foglalkoznak? JÓZSEF: Fenséges Putifár, nekünk csak Egy Istenünk van, Akitől van a mindenség és mi is benne.
PUTIFÁR: Hát ez nem vall valami nagy bölcsességre. Tudod nekünk sok tudósunk van, ezért mi ésszerűbben is gondolkodunk. ANAT: Változnak a korok,… mi nem kockáztatunk. HEMA: Több szem többet lát, több isten többet tud. MINDENKI:/Röhögnek./ PUTIFÁR: És hogy hívják? JÓZSEF: „Vagyok, Aki Vagyok.” ANAT: /Félre./ Hát ilyen névvel bárkiből lehet celeb! /Röhögnek./ HEMA: Szegényes a fantáziátok. Mi 90 istent imádunk! PUTIFÁR: Itt mindenki Raaá-t imádja. Ő ad nékünk napot, földet és vizet. A felséges fáraó alakjában ölt testet. Ha meghallod a nevét, hasra kell esned! ANAT: De ha nem teszed, állva maradhatsz, mert úgyis felakasztanak! JÓZSEF: Uram, én soha nem imádtam más Istent, csak atyámét. HEMA: Hát most majd fogsz! /Röhög. A kezeit dörzsölgeti./ Ezt garantálom! ANAT: Felséges Putifár, majd én ki-ve-rem be-lő-le! PUTIFÁR: Megbízom benned, Anat! /Tapsol, hogy induljanak./
8. JELENET A RABSZOLGÁK SZÁLLÁSÁN HEMA: És most mindenki: Hódolunk néked Raá! Majd hasra! Háromszor! Gyerünk! TÖBBIEK: Hódolunk neked Raá! /Majd hasra vágódnak./ JÓZSEF: Én ezt nem tehetem. /Lehajtja a fejét. Ott áll. / Atyáim Istene ezt nekem nem engedi. HEMA: Ez a 20., hogy elmondom: Ez: /Rámutat egy bálvány szoborra. /Raá, a Napisten szobra. Egyiptomban ezelőtt mindenki meghajol! JÓZSEF: Tudom, hogy a 20., de az én Istenem: Ábrahám, Izsák, és Jákób Istene. És még a Jegyző sem tehet ellene. ANAT: Szóval még ezt is tudod, hogy már a Jegyző ítél feletted. Okos! De a Jegyző élet és halál között ítél Egyiptomban. Ezt tudtad-e? JEGYZŐ: /Odasúgja Anatnak: /Csak óvatosan! A munkája kell még az építkezésen!/ /Hangosan./ Az ilyen rabszolgát büntesse meg maga a felséges Raá! Felsőruha, kenőcs, és árnyék nélkül fogsz dolgozni a tűző napon! Maga a felséges Raááá égessen pecsenyévé, személyesen! MIND : /ELMENNEK./
9. JELENET PUTIFÁRNÉ AZ EGYIK ABLAKÁBÓL NÉZELŐDVE PUTIFÁRNÉ: Ki az a rabszolga, aki felöltő nélkül dolgozik? SZOLGA: József, a héber, aki csak az Ő istenéhez imádkozik. Nem érdekli őt Egyiptom temérdek istene. PUTIFÁRNÉ:Bátor ember. Úgy tűnik nem fél. Dolgozzon a szentélyem körül!
10. JELENET PUTIFÁRNÉ A MÁSIK ABLAKÁBÓL NÉZELŐDVE
PUTIFÁRNÉ: Látom olvasni is tud. SZOLGA: Ismeri az építészeti írást. Jól kiigazodik a hieroglifákban. PUTIFÁRNÉ: Olvasson fel nekem valamit este! A férjem elment hét holdidőre, hadd helyezzem magamat kényelembe! Raá is biztos örül majd, ha művelem magam. /Körbe illatosítja a nyakát./ SZOLGA: Igen, úrnőm. /Meghajol, majd hátrafelé menve távozik./
11. JELENET PUTIFÁRNÉ SZOBÁJÁBAN /PUTIFÁRNÉNÁL ELÉG EGY TORNAPAD, ELŐTTE KÖZÉPPEN EGY KIS ASZTAL/ JÓZSEF: PUTIFÁRNÉ: JÓZSEF: JÓZSEF: JÓZSEF: PUTIFÁRNÉ: JÓZSEF:
Hivattál úrnőm. A héber rabszolga vagyok, József. /A pad jobb oldalán ül./ Igaz-e, hogy tudsz olvasni? Igaz. És hol tanultad? Atyánk tanított rá, aki tekercseken őrizte meg nemzetségünk történetét. Nos, ülj le,……... és meséld el! /Leül a pad bal végére./ Az úgy kezdődött, hogy az Úr szólt Ábrahámnak, hogy nagy néppé teszi, ha elmegy arra a földre, amit majd mutat neki. PUTIFÁRNÉ: Ez nagyon érdekes! Aztán? Mást is mondott? /Datolyalikőrrel kínálja Józsefet, aki nem iszik belőle, csak forgatja a poharat./ JÓZSEF: Még azt is mondta, hogy nagy néppé teszi, ha mindenben szót fogad neki. PUTIFÁRNÉ: Gyere, ülj közelebb!...... És szót fogadott? Folytatódott? JÓZSEF: Aztán Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot…/Lenyel egy darab datolyát./ PUTIFÁRNÉ: Izsáknak nem volt több gyereke? /Kínálgatja Józsefet, de csak ő iszik./ JÓZSEF: /Nagyot nyel./ Dehogynem. Kettő is egyszerre. Ikrek: Az egyik Jákób, az én atyám, a másik, a testvére, Ézsau. PUTIFÁRNÉ: /Közelebb ül Józsefhez, kissé illuminált./ Várj, kezd előröl! Kicsit belekeveredtem. JÓZSEF: /Belelkesedve, hátha tisztábban megértetheti magát./ Szóval! /Leteszi a poharat. Az ujjain mutaja./Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Ézsaut és Jákobot. És Jákóbnak lett 12 fia, amelyek közül az egyik én vagyok. MINDKETTEN:/Egy pillanatra azt hiszik lelkesen, hogy megértették egymást. Putifárné József ujjait nézi figyelmesen. A rácsodálkozás örömével néznek egymásra./ PUTIFÁRNÉ: Ez az! Megvan! /Putifárné is mutatja az ujjain./ Ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazavitte, és ez az icinke-picinke József mind megette! /Egy datolyát dug a szájába Józsefnek, majd nevet./ Hamm. JÓZSEF: /Feláll a szájában a datolyával és ezután ebben a pózban követi a tekintetével Putifárnét./ NARRÁTOR: Fiam! A te atyádnak erkölcsi tanítását el ne hagyd! Őrizd meg magad a gonosz asszonytól, és az ő hízelkedésétől. Ne kívánd annak szépségét, mert más férfi felesége ő. PUTIFÁRNÉ Egyél! A lopott víz édes, a titkon való étel gyönyörűséges! /Kínálgatja P.-né./ NARRÁTOR: Színmézet csepeg az idegen asszony szája, de a pokol mélyére esnek, akik hisznek neki. PUTIFÁRNÉ: Ne félj! A szolgák messze vannak! /Kínálgatja P.-né./ PUTIFÁRNÉ. Egyél, most kedvünkre szórakozhatunk! / Putifárné megfogja József köntösét./ JÓZSEF: /Ijedtében feláll, majd a datolyát hirtelen kiköpi./ Aki más feleségével hál, az, az életét akarja elveszíteni. /Elrohan./ /Rohanás közben kiált./Az én Istenem ezt nekem nem engedi!
PUTIFÁRNÉ: /A kezében maradt köntössel áll./ Szolgák! Segítség! Ezért halált érdemel! /Rendkívül dühös./
12. JELENET BENJAMINT CSÚFOLJÁK, MERT JÓZSEF ÖCCSE, ÉS APJA KEDVENCE /EGY FA KÉT OLDALÁN/ A FA JOBB OLDALÁN APJÁVAL BENJAMIN: /Panaszkodik atyjának./ Mert engem mindig csak csúfolnak, csúfolnak, és csúfolnak! Aztán meg kiküldenek. Mert roma vagyok. Azt mondják, hogy roma! roma!! roma!!! Pedig próbálok a kedvükre tenni, de: „Te kis roma!”- mondják: „Hozd ide azt az edényt!” „De csak azt a kicsit! Nehogy belefáradj!” A FA BAL OLDALÁN A TESTVÉREK /MIND GÚNYOLODVA/ ZEBULON: Mást úgysem bírna el szegényke. Még megszakadna. RUBEN: Vagy feltörne a tenyere. Juj! GÁD: Juj! Ne is mondj Ilyet! A FA JOBB OLDALÁN APJÁVAL BENJAMIN: Én meg szó nélkül viszem nekik, amit kérnek. De ez sem elég. Szolgálgatom őket éjjel, nappal. De a végén mindig „kiküldenek”, „kiküldenek”, „kiküldenek”! /Panaszkodik tovább./ Ha meg se szólalok, vagy arrébb megyek, akkor meg: „Te Roma, gyere ide, játssz nekünk egy kis egyiptomi zenét!” „Taníts meg minket is, ’hogy járják!” A FA BAL OLDALÁN A TESTVÉREIHEZ NAFTALI: Ha, Ha, ha! Hogy bevette ezt a roma mesét! ISZAKÁR: Olyan tőle, mint egy mérgezett egér. Ha, ha, ha! ASER: Cuki pofa! RÚBEN: Nagyon komálja! SIMEON: Hát apuka ’kisfia’, hiába! Ha, ha, ha! ÁSER: Ha, ha, ha! Jól beetettük ezzel a roma szöveggel. SIMEON: Nekünk is jusson egy kis élvezet! Szórakozzunk egy kicsit, ha lehet! MIND: Ha, ha, ha! A FA JOBB OLDALÁN APJÁVAL JÁKÓB: Benjamin, te az én fiam vagy. József édestestvére, aki meghalt. /Szomorúan emlékezve hallgat egy kicsit./ Te vagy a legkisebb fiam, és a legkedvesebb. MÉGHA ROMA LENNÉL, EZEN AZ SEM VÁLTOZTATNA SEMMIT! Értsd meg, hogy téged azért csúfolnak, mert én szeretlek! Meg azért is mert szépen táncolsz, mint régen anyád. És te is értesz a zenéhez, akárcsak bátyád, József. Irigykednek rád. /Megöleli./ Ne félj!
13. JELENET
PUTIFÁR A FELESÉGÉVEL BESZÉLGET PUTIFÁR: Azt mondták a szolgák, hogy rád támadt a héber. Így volt? /Kérdezi keményen./ PUTIFÁRNÉ:Igen. /Mutatja a köntöst./ A kezemben maradt, amikor meg akartam őt karmolni. PUTIFÁR: Erőszakoskodni próbált veled? PUTIFÁRNÉ:Színigaz. PUTIFÁR:… A hébert nem ilyenek ismertem. /Tesz egy kört maga körül gondolkodva:/ DE TÉGED MÁR RÉGRŐL ISMERLEK ASSZONY! PUTIFÁRNÉ:/Sír./ És a hírnevem? PUTIFÁR: Miíí? A hír-ne-ved? Másoknak egy perc is kell, hogy leoldják a ruhájukat, /Innentől kiabálva./ de neked EGY mozdulatra is a kezedben maradnak a köntösök!
14. JELENET PUTIFÁR BESZÉLGETÉSE JÓZSEFFEL PUTIFÁR:
Nem hiszem, hogy erőszakos vagy. Azon túl, hogy 19-szer kiküldtek, nem tudnak rád mást mondani. De ez a 20. eset engem is bajba sodorhat. Ha a nőmet hírbe hoznák, a fáraó nem bízza rám a testőrségét. Szóval visszatérve a te ügyedre, a 20. kiküldés után valószínű, hogy „intézet” jön. Azaz…izé… „intézeti elhelyezés”. Nos nem fegyintézet /Szépítve/, csak…ö börtön. Na ne félj! Megbeszélem a Jegyzővel, hogy jó dolgod legyen! /A kezeit morzsolgatja./ Én is tettem neki egy-két hasonló szívességet /Magában ironikusan mosolyog./, amíg az első felesége élt. József! Te tehetséges fiú vagy! Még sokra viheted! /Megöleli szeretettel, miközben mondja:/ SEGÍTSEN TÉGED A TE ISTENED!
15. JELENET A FÁRAÓ A NAGYTEREMBEN AZ UDVARTARTÁSÁVAL FÁRAÓ:
/Bejön a terembe, majd mindenki hasra vágódik. A fáraó int, hogy felállhatnak./
UDVARONCOK: Éljen soká a fáraó, aki a napisten földi megtestesülése! Éljen! Éljen! Éljen! FÁRAÓ: /Hol affektálva, hol közömbösen, mint aki depresszióban szenved./ Valami elképesztőt álmodtam az éjjel. Valami rettenetesen ö, ö,,…rosszat! /Int a tanácsosnak./ Mit is? 1.TANÁCSOS: Azt kegyeskedett álmában álmodnia felség, hogy a Nílusból feljött 7 kövér tehén, aztán meg feljött 7 sovány, gebe tehén. Aztán pedig a soványak, felfalták a kövéreket. FÁRAÓ: /Int./ Ez az!Ez valami iszonyat. Most is kiráz a hideg. Brrr! /Int./ Nos, van még valami, amit álmodtam, …tanácsos? 2.TANÁCSOS: Aztán meg azt, hogy 7 teljes gabonafej növekedik egy száron. Ezután pedig 7 vékony, és száradt gabonafej növekedett, amelyek elnyelték a kövéreket. FÁRAÓ: /Megrázkódik./ Brrr! Melyik bölcs tudja az álmom értelmét megfejteni? 1. BÖLCS: Termékeny a Nílus völgye, ha te uralkodol felség. De ha megpróbálna valaki a te trónodra ülni: sovány tehenek, és üres gabonafejek lennének mindenfelé.
/Nagyon szolgalelkűen./ FÁRAÓ: /Gőgösen, lesújtóan ránéz, majd rosszallóan csodálkozást mímel:/ Jó, ennyit én is tudok! /Dermedt csend./ De ez mégis…ö…ö…kellemetlen. Vajon ki akarhatna a fáraó isteni trónjára ülni? Szörnyű! Szörnyű! 2. BÖLCS: Senki felség. Az álom arról szól, HA valaki akarNA. 3. BÖLCS: De mivel nem akarHAT ilyet senki, nyilván, hogy nem is fog beteljesedni. KÓRUS: Éljen Raá, a fáraó, aki örökké isten! FÁRAÓ: De akkor miért ráz a hideg, valahányszor ezt álmodom? /Töpreng./ A pohárnokom akar talán méreggel megölni, vagy a sütőmesterem? POHÁRNOK: Éljen soká Raá fáraó! Bátorkodom megjegyezni felség, hogy néhány évvel ezelőtt már meggyanúsítottak azzal, hogy meg akarom mérgezni a fáraót. De a fáraó, aki isten és mindentudó, nem hitt a hazugságoknak és a szolgálatába vissza helyezett. És még volt egy álmom is erről. Egy héber szolga fejtette meg. FÁRAÓ: Hogyan? /Lassan, csodálkozva./ Volt álmod neked is? POHÁRNOK:Igen felség. Elmeséltem az álmomat a hébernek. Azt mondta, hogy az álom jelentése szerint 3 nap múlva szabad leszek. És úgy is lett. FÁRAÓ: Már emlékszem. A sütőmesterem akart megölni. POHÁRNOK:Ha jól emlékszem, az ő álmát is megfejtette a szolga. Azt mondta neki, hogy 3 nap múlva felakasztják. Ez is beteljesedett. FÁRAÓ: Hozzák ide azt az embert! JÓZSEF: /Bejön./ BÖLCSEK: /Idegesek az irigységtől./ 1. BÖLCS: Mondjad! Éljen Raá a fáraó! 2. BÖLCS: Hajolj meg a fáraó előtt, aki isten! 3. BÖLCS: Hasra!!! /Int a főudvarmesternek, aki előlép./ JÓZSEF: Mégha Egyiptom uralkodóját mélyen tisztelem is, az én atyám azt mondta: Ne legyenek nekem idegen isteneim! Én csak a saját Istenünket imádhatom. Bocsássa meg ezt nekem a kegyes fáraó! Ezt nem tehetem. FŐUDVARMESTER: /Felolvassa egy papírtekercsről./ „Ezek után, hogy ez volt, a 30. alkalom, hogy nem imádtad a mi isteneinket, ezért „Az örökkévaló arizónai törvények” alapján, - melyeket nagy tudású bölcseink alkottak; - Áldott legyen az ő nevük! -, a javíthatatlan visszaesők büntetési fokozata jár neked, amelynek neve: „Segítsen meg téged a te Istened!” 1. BÖLCS: Mondjuk számíthatsz a legújabb múmiakísérletre, hogy ezzel dicsőítsd Egyiptom istenét. /Gesztikulál./ 2. BÖLCS: XXXL-es méretű múmiához úgysem találtunk még élő alanyt. 3. BÖLCS: Sajnos eddig egy sem bírta. Már a félelembe is mind belehalt. 1. BÖLCS: A nagy fáraót legalább a haláloddal dicsőítheted. /Kappan hangon szenvelegve./ FÁRAÓ: Állj! /A fáraó leinti őket./ „SEGÍTSE MEG ŐT AZ Ő ISTENE!” /Józsefhez./ Idefigyelj! Volt két szörnyű álmom. Még a hideg is kiráz tőlük. Ha megfejted, szabaddá teszlek, de ha be akarsz csapni, a nyakadon már a halál fagyos kötele. JÓZSEF: Még ha hallhatnám is a fáraó álmait, én azokat akkor sem tudnám megfejteni. Aki a megfejtést adja, az Isten. FÁRAÓ: Nos, hát elmondom neked. /Közelről gesztikulálva beszél Józseffel, mintha az álmait mesélné./ FÁRAÓ: Hát halljuk, hogy mit szól ehhez a te Istened! JÓZSEF: /Gondolkodva./ A 7 kövér tehén 7 bőséges évet jelent, amelyben 5-ször annyi gabona terem, mint, máskor. A 7 sovány tehén 7 évet jelent, amikor nem terem semmi. A gabona elfogy, és mindenki éhezik. A kalászokról szóló álmok ugyanazt jelentik. Lesz 7 bő év, és sokszoros termés. De a sovány kalászok idején nem lesz mit enni, és ha Isten nem segít, meghalunk mind. FÁRAÓ: De mit lehetne tenni, hogy ezt elkerüljük? /Töpreng./ Mit mond a TE Istened?
JÓZSEF:
Építsünk gabonatárolókat a bőséges esztendők idején! Minden évben elraktározzuk a termés ötödét. 7 év után pedig, amikor az éhség közeleg, mindenki a fáraóhoz jön majd eleségért. FÁRAÓ: De ez óriási munka. Ki tudná megvalósítani? PUTIFÁR: A héber szolga, József, felség, akinek ily bölcs az Istene. Vajon találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben az Isten Szelleme van, és megjelenti, neki, hogy mi következik? FÁRAÓ: Hát igaz. Íme: építs tárolókat, és gyűjtesd össze a termést! Fejedelem vagy /a saját láncát teszi a nyakára/ élet és halál ura lettél! Mától a neved: CafenátPaneak. Áldott a te istened! A feleséged pedig Ón papjának a leánya legyen! /Odavezeti Józsefhez Aszenátot./ JÓZSEF: Köszönöm felséges fáraó! /Mélyen meghajol./ JÓZSEF: /A lány felé./ Ki vagy szép hölgy? ASZENÁT Ón papjának a lánya vagyok. Aszenát. Tetszem neked? JÓZSEF: Oh hogyne, nagyon. /JÓZSEF, ASZENÁT: Egymás szemébe néznek hosszan, de ha a gyerekeknek ez ciki, akkor nézhetik egymás fülét is. Az ugyanolyannak fog látszani./ PEDAGÓGUS: Gyerekek ! ! ! JÓZSEF: /Aszenáthoz:/ De mi is az a Cafrangos Pufneák? Mit is jelent? ASZENÁT: Megmentő!!!... De úgy mondják, hogy Cafenát-Paneak. /Nevet./ JÓZSEF: /Mint aki már teljes módon ura a helyzetnek./ Igen. Akkor most bemutatkozom. /MEGHAJOL./ /EGYÜTT El, EGYMÁST KÉZEN FOGVA./ PEDAGÓGUS: Gyerekek ! ! !
16. JELENET JÓZSEF ÉS FELESÉGE 3 ÉVVEL KÉSŐBB, EGY ÉPÍTKEZÉSEN JÓZSEF: Szépen halad az építkezés. Már csak 2 év van hátra az éhínségig. AZSENÁT: Apám büszke rád. JÓZSEF: /Elszomorodik./ AZSENÁT: Mi bánt? Valami rosszat mondtam? JÓZSEF: Áh, semmi. /Félre fordul./ ASZENÁT: /Odafordítja József arcát lassan, fürkészően az övének szembe. / Férjnek és feleségnek nincsenek titkai. JÓZSEF: Igazad van. Eszembe jutott atyám, és a testvéreim,…. / Lehajtja a fejét./… akik …eladtak… rabszolgának. Vajon élnek- e még? ASZENÁT: És ha ők is eljönnek Egyiptomba gabonát venni....? /A hasát fogja./ Lehet, hogy addigra megszületik a második gyermekünk is. JÓZSEF: /Vigasztalódva./ Az első fiam neve: Manasszé: Elfelejtem már az atyám házát és a vesződségeim. Ők gonoszt gondoltak ellenem, de az Isten azt jóra kívánta fordítani. Megáldott engem családdal /Megfogják egymás kezét./, meg boldogsággal is. 17. JELENET KÉT ÉVVEL KÉSŐBB; BÚZAMÉRÉS EGY TÁROLÓNÁL JÓZSEF: TOLMÁCS: JÓZSEF: TOLMÁCS:
Itt vannak. Kik? Hát ők. A testvéreim. Melyikek azok?
JÓZSEF:
Abban az idegen ruházatban. Azok ott 10-en. /A szolgákhoz:/ Hozzátok őket ide! /A TESTŐRÖK : Odavezetik őket József elé, ők pedig letérdelnek és meghajtják magukat elötte arccal a föld felé./
18. JELENET ASZENÁT ÉS JÓZSEF BESZÉLGETÉSE EGY ASZTAL KÖRÜL ÁLLVA, EGY TEREMBEN ASZENÁT: JÓZSEF:
ASZENÁT: JÓZSEF: ASZENÁT: JÓZSEF:
Úgy látom József, hogy össze vagy zavarodva. A testvéreidet össze-vissza ijesztgeted. Hol kémeknek tartod őket, hol meg csalóknak. Hol börtönbe viteted őket, hol meg megvendégeled. Az az igazság, hogy már én sem igazodom ki magamon. /Üres tekintettel bámul maga elé./ (Én: a színdarab öniróniája, hogy a főhős a dráma csúcspontján csődöt jelent.) (Csak ötlet: A diák kiléphet a szerepéből, tehet egy két mozdulatot civilben. Azután hirtelen a szövegtekercs után kap, egy pillanatra belenéz, és ugyanúgy folytatódik tovább a színjáték.) Már-már azt hiszem, hogy ennyi idő után megváltoztak. Aztán amikor azt mondják, hogy egy öccsüket vadállat tépte szét, mintha kést forgatnának a szívemben, újra él bennem az a régi kép. És nem hozták el Benjámint. Nem tudom, hogy mi lett vele? Vajon vele is úgy bánnak, mint velem? Mit szándékozol tenni? Judát itt fogom túszként, hogy hozzák el Benjamint. Aztán meg Benjamint, fogom itt túszként, hogy hozzák el atyámat. Vajon cserbenhagyják-e öcsémet, Benjamint, mint engem? Lehet, hogy szembeszállnak veled, és megvédik őt. Hidd el, az lenne az egyik legszebb napom! Azután persze az, amikor atyámat Láthatom!
19. JELENET JÓZSEF HÁZÁBAN, A NAGYTEREMBEN TESTŐRÖK: Uram, visszatértek a héberek! Azt mondják, hogy a legkisebb testvérüket az életük árán sem hagyják itt. Inkább haljanak meg! Ezt üzenik neked. JÓZSEF: /Aszenáttal jelentőségteljesen egymásra néznek./ Hozzátok őket ide! TESTŐRÖK: /Odaviszik a 11 testvért József lábai elé./ JÓZSEF: /Leveszi az egyiptomi parókáját, és vár, hogy a testvérei lássák őt természetes hajjal, és felismerjék, de nem ismerik fel így sem./ RÚBEN: Uram! Ha az életünket veszed is el, Benjamint nem hagyhatjuk itt. SIMEON: Ő atyánk legkisebbik fia. Belehalna a bánatba ha őt is elveszítené. JÓZSEF: Hogy mondtad? ŐT IS? Hogy értsem ezt? ISZAKÁR: Hát jó. Utolért minket a végzet. LÉVI: Elmondjuk végre az igazat. Volt egy testvérünk, akit nem szerettünk. ASER: Féltékenyek voltunk rá, mert atyánk kedvence volt. ZEBULON: Olyan gonoszok voltunk, hogy meg akartuk ölni. SIMEON: Beledobtuk egy kútba. GÁD: Gondoltuk, haljon éhen. GÁD: Aztán midianita kereskedőknek adtuk el. DÁN: Azóta is Isten haragja üldöz minket.
ISZAKÁR: Már több mint 20 éve látjuk atyánk bánatát, ahogy mindig Józsefet siratja. ASER: És őrizzük ezt a gyilkos titkot. De ma Isten utolért minket! LÉVI: Nem bírunk ilyen gyötrelemmel élni. Ennél jobb a halál. /Mély elkeseredéssel./ MIND: Igen. Inkább a halál, de ne kérdd, hogy itt hagyjuk Benjamint! JÓZSEF: Ezt úgy értsem, hogy még a rabszolgáim is lennétek, ha a testvéreteket elengedném? MIND: Igen, uram. SIMEON: Nélküle megölnénk vele ősz atyánkat, mert belehalna bánatába. GÁD: József vére rajtunk van, és bosszúért kiált! /Összetörten zokognak./ JÓZSEF: Nem kell meghalnotok. József él! Én vagyok. /Lehajtja a fejét, és a sírással küzd./ TESTVÉREI: /Ijedten, ámulva nézik. Döbbent csönd./ József! József! Hát te élsz? /Sírva átöleli őket József, majd ők is viszonozzák az ölelést./ Meg tudsz nekünk bocsátani? JÓZSEF: Ti gonoszt gondoltatok felőlem, de az Isten azt jóra kívánta fordítani. Ne féljetek! /Ölelgetik egymást sírva./ Nem árulhatjuk el egymást! Mi mind testvérek vagyunk. Az irgalom erősebb a gyűlöletnél, és a megbocsátás édesebb, mint a harag. /Már egyre vidámabbak./
/Ha már elég vidámak, akkor a rehabilitáció véget ért az Arizona Tréningszobában./
VÉGE!