ELSÔ RÉSZ
A felperes
Uris/Kiralyno H 472 press.indd 7
3/18/15 6:16 PM
E L SÔ F E J E Z ET
Olaszország, Monza 1945. november
A
hadapród ôrvezetô kilépett az ôrházból, és hunyorgó szemmel végigpásztázta a mezôt. Homályos körvonalú alak szaladt felé a térdig érô fûben. Az ôr szeméhez emelte távcsövét. A botladozó férfinél csupán egy ütött-kopott bôrönd volt. Intett az ôrnek, és levegô után kapkodva lengyelül üdvözölte. Mindennapos jelenet volt ez akkoriban. A háború árja végigsöpört Európán, majd amikor levonult, menekültek kusza rajzú folyamvidékét hagyta maga után: a kelet elindult nyugatnak, a nyugat keletnek, és a gombamód szaporodó menekülttáborok már-már roskadoztak a teher alatt. Százezrével voltak a német rabszolgaságból szabadult lengyelek, otthontalan vándorok, akik kétségbeesett elszántsággal próbálták felvenni a kapcsolatot honfitársaikkal. Közülük sokan itt kötöttek ki, Monzában, az angol Királyi Légierô keretében mûködô Tizenötödik Szabad Lengyel Vadászrepülô Osztály támaszpontján. – Hahó! Hahó! – kiáltotta a férfi, amint kikeveredett a fûbôl, és átbotladozott a poros földúton. Most már nem szaladt, inkább sántikált. A hadapród ôrvezetô odalépett hozzá. Magas, törékeny testalkatú ember volt a menekült, kiugró pofacsontú arc, sûrû, ôsz-fehér haj. – Lengyel? Szabad lengyel? – Igen – válaszolt az ôr. – Majd én viszem a bôröndjét. A férfi az ôrre támaszkodott, mert ájulás környékezte. – Csak nyugodtan, papa, nyugodtan! Jöjjön, üljön le itt az ôrházban. Hívok egy betegszállító kocsit. Az ôr karon fogta a férfit, és vezetni kezdte. A menekült hirtelen megtorpant, rámeredt a kapu mögötti rúdon lobogó lengyel nemzeti zászlóra, és szemét elöntötték a könnyek. Leült egy fapadra, és kezébe temette arcát.
9
Uris/Kiralyno H 472 press.indd 9
3/18/15 6:16 PM
A hadapród ôrvezetô letette a bôröndöt, és nekiállt felkurblizni a tábori telefont. – Négyes számú ôrhely. Betegszállítót kérek… Igen, az… Egy menekült. Miközben a betegszállító kocsi elindult a tábor felé a menekülttel, az ôr töprengve a fejét ingatta. Mennyi lehet? Naponta tíz? Van, hogy naponta száz is. Mit lehet tenni értük? Kapnak néhány meleg ebédet-vacsorát, lecsutakolják ôket, beoltják a mindenfelé pusztító járványos betegségek ellen, felöltöztetik ôket, aztán elirányítják valamelyik menekültközpontba, ahol edzhetik magukat a szörnyû télre. Mire leesik a hó, egész Európa egyetlen hatalmas hullaház lesz. A tiszti klub hirdetôtábláján naponta olvasható volt az új menekültek névsora. A Szabad Lengyel Haderô tagjai a csodát lesték: hátha valamelyik rokonuk, esetleg régi barátjuk jelenik meg a táborban. Ritkán ugyan, de elôfordul, hogy régi iskolatársak viszontlátják egymást. De szeretteire jószerivel senki sem bukkan a menekültek között. Zenon Myslenski ôrnagy lépett be a tiszti klubba. Bevetésrôl jött, vadászrepülô-dzseki és szôrmebélésû csizma volt rajta. Mindenki lelkesen üdvözölte. Myslenski eddig huszonkét német repülôgépet lôtt le, négyszeres „légi ász” volt, egyike a nagyon keveseknek a Szabad Lengyel Haderô pilótái közül, aki élô legendává tudott lenni még ezekben a legendás idôkben is. Megállt a hirdetôtáblánál, rápillantott az új parancsokra és a szabadidôs programok hirdetményeire. Sakkverseny lesz, ebbe feltétlenül benevez majd. Már ment is volna tovább, amikor tekintete megakadt a csalódás eme katalógusán, az új menekültek listáján. Ma csupán négy érkezett. Nem is tudja, miért olvassa ezt a listát; reménytelen és hiábavaló dolog. – Hé, Zenon! – kiáltott valaki a bárpult mellôl. – Késtél. Mi tartott eddig? Myslenski megmerevedett; tekintete az egyik névre tapadt a listán. Érkezett november 5-én: Adam Kelno. Zenon egyet kopogott, majd berobbant a szobába. Adam Kelno félálomban hevert egy tábori ágyon. Elsôre Zenon nem ismerte fel unokatestvérét. Istenem, hogy megöregedett! Amikor kitört a háború, egyetlen ôsz hajszál sem volt a fején, most pedig csontsovány, beesett arcú. Adam Kelno csupán ködösen látott a kimerültségtôl, alig észlelte, hogy valaki bejött hozzá. Kábán feltámaszkodott a könyökére, és hunyorogva erôltette a szemét.
10
Uris/Kiralyno H 472 press.indd 10
3/18/15 6:16 PM
– Zenon? – Bátyus… C. Gajnow ezredes, a Tizenötödik Szabad Lengyel Vadászrepülô Osztály parancsnoka töltött magának egy tisztességes adag vodkát a pohárba, és kézbe vette a dr. Adam Kelno elôzetes kihallgatásáról készült jegyzôkönyvet. Kelno kérvényezte, hogy beléphessen a Szabad Lengyel Haderô kötelékébe. ADAM KELNO, orvosdoktor. Született Pzetzeba falu mellett, 1905-ben. Tanulmányait a varsói egyetem orvosi karán végezte. 1934-tól általános orvosként és sebészként praktizált. Unokafivére, Zenon Myslenski ôrnagy tanúsítja, hogy Kelno már egyetemistaként is részt vett a lengyel nemzeti mozgalomban. A második világháború kitörésekor, a német megszállás kezdetén Kelno és felesége, Stella azonnal csatlakozott az illegális nemzeti mozgalomhoz. Néhány hónappal késôbb tevékenységükre felfigyelt a Gestapo. Stella Kelnót agyonlôtték; egy kivégzôosztag sortüzében fejezte be életét. Csodával határos módon Kelno nem jutott erre a sorsra. A hírhedt jadwigai koncentrációs táborba hurcolták, mely Krakkó és Tornow között található, Lengyelország déli részén. Óriási gyárkomplexum volt, mely a német hadigépezetet táplálta, több százezer rabszolga keze munkájával. A jegyzôkönyv további részébôl kiviláglott, hogy Kelno hamarosan vezetô szerephez jutott a táborban fogva tartott orvosok között, és nagyon sokat tett azért, hogy emeljen a rendkívül kezdetleges orvosi ellátás színvonalán. Kelno önzetlen és odaadó orvosnak mutatkozott. A háború késôbbi szakaszában, amikor Jadwigában is létrehozták a tömeges emberirtás technikai feltételeit, Kelno több ezer emberi életet mentett meg a gázkamráktól, részben hamis jelentések és halotti bizonyítványok kiadásával, részben a földalatti mozgalom segítségével, valamint a maga kivételes orvosi tudása révén. Annyira fontos személlyé vált, hogy a háború vége felé dr. Adolph Voss SS ezredes, a tábor fôorvos tisztje Kelnót akarata ellenére „kiemelte”, és arra kényszerítette, hogy együtt dolgozzon vele egy exkluzív magánklinikán Kelet-Poroszországban. A háború után Kelno visszatért Varsóba, ahol szörnyû megrázkódtatásban volt része. A lengyel kommunisták a Szovjetunió kezére játszották
11
Uris/Kiralyno H 472 press.indd 11
3/18/15 6:16 PM
Lengyelországot. Amíg Kelno Jadwigában raboskodott, a nemzeti mozgalom tagjaként folyvást élethalálharcban állt a kommunista földalatti mozgalommal. Varsóban a háború után több kommunista orvos, legtöbbjük zsidó, összeszövetkezett Kelno ellen, és azzal a váddal állt elô, hogy Kelno náci kollaboráns volt. Letartóztatási parancsot adtak ki ellene, mire Kelno azonnal elmenekült Lengyelországból, s fél Európán átvergôdve eljutott Olaszországba, ahol jelentkezett a Szabad Lengyel Haderônél. Gajnow letette a jegyzôkönyvet, és hívta a titkárát. – A Kelno-ügyben vizsgálóbizottságot rendelek ki, mely öt tisztbôl áll, s magam leszek a bizottság elnöke. Tájékozódunk a Szabad Lengyel Haderô minden egységénél és minden más szervezetnél, melynek tudomása lehet Kelno tevékenységérôl, majd három hónap múlva összeülünk határozathozatal céljából. Amikor Lengyelországot legyôzték a második világháborúban, és szerzôdéses alapon felosztották Németország és a Szovjetunió között, több ezer lengyel katonának sikerült kimenekülnie az országból. Londonban emigráns lengyel kormány alakult, s lengyel katonai egységek szálltak harcba földön-levegôben angol parancsnokság alatt. A háború során több ezer lengyel tiszt menekült a Szovjetunióba, ahol internálták, majd késôbb a katyn´i erdôben lemészárolták ôket. A szovjetek arra készültek, hogy megkaparintsák maguknak Lengyelországot, s ezt a tervüket fenyegette egy nemzeti beállítottságú lengyel tisztikar léte. A háború vége felé a Vörös Hadsereg Varsó kapuinál állt, de a füle botját sem mozgatta, hogy segítségére legyen a nemzeti földalatti mozgalom felkelôinek; inkább hagyta, hogy a németek eltiporják a felkelést. A Szabad Lengyelekre az a sors várt, hogy örökké Angliában maradjanak: joggal elkeseredett, szorosra zárt közösségük azóta is arról ábrándozik, hogy majd egyszer visszatérhetnek a szülôföldjükre. Amikor Adam Kelno ügyében kibocsátották a körlevelet, a felhívás hamarosan eljutott minden lengyel szervezethez. Elsô pillantásra tiszta és világos volt az ügy: dr. Adam Kelno nemzeti lengyel, akit – amikor visszatért Varsóba – a kommunisták ugyanúgy likvidálni akartak, mint a lengyel tiszteket a katyn´i mészárlás során. Alig néhány nappal a vizsgálat kezdete után megérkeztek Monzába az elsô közjegyzô elôtt tett nyilatkozatok; íróik közül sokan azt is felajánlották, hogy személyesen tanúskodnak az ügyben.
12
Uris/Kiralyno H 472 press.indd 12
3/18/15 6:16 PM
1942-tôl ismerem dr. Adam Kelnót, amikor a jadwigai koncentrációs táborba hurcoltak. Megbetegedtem, és olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam dolgozni. Kelno elbújtatott és megmentett a németektôl. Megmentette az életemet. Dr. Adam Kelno megoperált, és rendkívül gondos ápolásban részesített, amíg teljesen fel nem gyógyultam. Dr. Kelno segített megszervezni szökésemet a jadwigai koncentrációs táborból. Dr. Kelno hajnali négy órakor operált meg, amikor olyan kimerült volt, hogy alig állt a lábán. Azt hiszem, egész idô alatt csupán néhány órát aludt. Dr. Kelno megmentette az életemet.
A vizsgálóbizottság ülésének napján a tábort felkereste Leopold Zalinski, aki a lengyel nemzeti földalatti mozgalom legendás alakja volt a megszállás idején. Mozgalmi nevét, a Kon nevet minden lengyel ismerte. Tanúskodása eloszlatott minden kétséget. Eskü alatt vallotta, hogy Adam Kelno a nemzeti földalatti mozgalom hôse volt fogságba esése elôtt, és fogoly doktorként is a Jadwigában töltött évek során. Mivel két tucat hasonló levél és nyilatkozat érkezett, melyek sem egymásnak, sem Zalinski tanúvallomásának nem mondtak ellent, a vizsgálóbizottság igazolta Kelnót. Meghatóan ünnepélyes szertartás következett ezután Monzában, melyen a Szabad Lengyel Haderô több ezredese is részt vett. Dr. Adam Kelnót századosi rangban feleskették a zászlóra, s a századosi csillagokat unokaöccse tûzte fel zubbonyára. Lengyelországot elrabolták ezektôl az emberektôl, de ôk azóta is álmodnak és emlékeznek.
13
Uris/Kiralyno H 472 press.indd 13
3/18/15 6:16 PM
