Horváth Sándor
Drugeth-példa Mi, kárpátaljai magyarok féltve, mélyről fakadó hittel, reménygyökerű tudatossággal őrizzük múltunk jelenbe ívelő értékeit. Ez nem csupán hagyományápolás (bár ez sem elhanyagolható), hanem alapvető közérdek, védőpajzs, megtartó erő. A Drugeth-család tagjaira, Ungvár egykori uraira, mint az oktatás mecénásaira emlékezünk legszívesebben. S ez rendjén is van. Rendjén bizony, főként mostanság, amikor e téren szerzett jogainkat állami szinten kérdőjelezik meg. Tanulni és tanítani egyet jelent az értékteremtéssel. Ebben a hrivnya (dollár, euro) központú világban még inkább félteni, védeni kell a szellemi értékeket, azok hordozóit. A Drugeth-példa ezért idő- és korszerű. Ezért (is) érdemes felfigyelni rá, követni, gyarapítani. Közhely, de mennyire igaz: mindent elvehetnek tőlünk, de tudásunkat nem. Persze ennek elsorvasztására is vannak álnok módszerek, kísérletek. Ezek ellen a leghatékonyabban éppen a múltból, nevezetesen a Drugethek példájából fakadó következetes munkálkodással védekezhetünk. Tegyünk így!
ÉLET-JEL Szabadáras
2009 június
Dayka Gábor
Esdeklés
(részlet) Te, a bosszúállás hatalmas istene! Kit nékünk rettegve imádni kellene; Kit szűz szent anyáddal illet a tisztelet, Választott híveid szent svadronja mellett; Te, ki a zsidóktól midőn megbántattál, Mózessel sok ezret köztök levágattál; Te, ki megbosszúlod a hitetlenséget, S nem engedsz a rossznak érni boldog véget; Ki a nem pápistát halálra ítéled, Mert nem méltó neki mennyben lakni véled: Hatalmas istenség, vond meg kézíjadat, S szegezd az Aufklärung dögére nyiladat! Meddig engeded még üldözni nyájadat S eretnekek alatt nyögni szent házadat? Nézd, búsúlt híveid bőrzsákba öltöztek. Előtted szemökből könnyzáport öntöznek; Porral hintegetik megbúsúlt fejöket, Éles borotvákkal metélik testöket; Böjtölve imádják felséges nevedet. Csakhogy valahára betöltsék kedvedet; Rettenetes isten! halld meg kérésünket, Vígasztald már egyszer elcsüggedt szívünket...
A költő szobra Ungváron, a Drugeth Gimnázium egykori épülete előtt
II.
Június Jacenyuk-vizit megyénkben
Arszenyij Jacenyuk, akit a közelgõ államfõválasztás egyik titkos esélyesének tartanak, az
ukránok méltóságát. A képviselõtestület döntött arról, hogy Rahón a magyarországi városról nevezik el a Tisza jobb parti sétányát. Abból az alkalomból, hogy 70 évvel ezelõtt létesült testvérvárosi kapcsolat Szeged és a kárpátaljai kisváros között, amit 1997-ben megújítottak. A névadási ünnepséget a képviselõk a város napjára tûzték ki, de a keresztelõ végül elmaradt.
Rács mögé a kettõs állampolgárságért?
általa életre hívott Változások Frontja Kezdeményezés (Inicijativa Front Zmin) társadalmi tömörülést próbálta népszerûsíteni vidékünkön. Programismertetõjében arról is szó esett: a nyelvi kérdés nem képezheti politikai spekuláció tárgyát, s tiszteletben kell tartani az anyanyelv jogát. Kárpátaljai útja során a fiatal politikus Beregszászba is ellátogatott. A parlamenti képviselõt, exházelnököt Gajdos István tájékoztatta a majd’ ezeréves város történelmérõl, s felhívta a potenciális államfõjelölt figyelmét a magyar tannyelvû iskolák végzõseinek továbbtanulási lehetõségeit nagymértékben visszavetõ független tesztelésre, a felvételivel kapcsolatos diszkriminatív rendeletek tarthatatlanságára. Arszenyij Jacenyuk leszögezte, a magyar kisebbség fontos része Ukrajnának, és megköszönte a magyar közösségnek azt a lobbitevékenységet, mellyel sikerült elérni a kishatárforgalomról szóló egyezmény megszületését.
Szeged fasiszta város?
Tiltakozását jelentette be a Rahói Városi Tanács néhány képviselõje az ellen, hogy a testvérváros Szegedrõl nevezzék el a települést átszelõ Tisza egyik partszakaszát, mondván a „fasiszta” elnevezés sértené az Élet-Jel, havi MEGJELENÉSÉT A
A Legfelsõ Tanács elsõ olvasatban két módosítási javaslatot fogadott el az állampolgárságról szóló törvényhez. Az egyik az állampolgársági törvény megsértésével kapcsolatosan a büntetendõ személyek körét módosítja. Míg az érvényes jogszabály értelmében kizárólag a szolgálatot teljesítõ személyek követhetnek el vétséget a nevezett törvény alkalmazása során, a tervezet ezt valamennyi állampolgárra kiszélesíti. Másrészt az érvényes törvény más ország állampolgárságának önkéntes alapon való megszerzését az ukrán állampolgárság megvonásával szankcionálja, a kezdeményezett módosítás bármilyen esetben kilátásba helyezi az állampolgárság megvonását. A másik lényege, hogy büntetõjogi
felelõsséget helyez kilátásba arra az esetre, ha az a személy, aki önakaratából más ország állampolgárságát vette fel, a felvétel napjától számított egy hónapon belül nem tájékoztatja errõl az illetékes ukrán szerveket. A bejelentési kötelezettség elmulasztását a törvényalkotók büntetendõ cselekmény-
közmûvelõdési magazin. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Lapengedélyszám/Ceрія ЗТ No: 472/ 64P від 21. 10. 2008. Készült a Meta magánnyomdában. Felelõs kiadó: Kõszeghy Elemér. Címünk: 88011, Ungvár, Gagarin u. 42/1. (88 000 Ужгород, Головпошта, а/с: 34/А). Az elõfizetés díja: egy hónapra 2,84, negyedévre 8,07, fél évre 14,84, egy évre 28,73 hrivnya. Index: 37559 TÁMOGATJA.
ÉLET-JEL
június
Visszatekintõ ként határozzák meg, és elkövetõje számára akár öt évig terjedõ szabadságvesztést is kilátásba helyeznek.
Megalakult a Magyar–Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara
Megtartotta alakuló közgyûlését a magyar és ukrán kamarai élet legújabb grémiuma Nyíregyházán. A gazdasági köztestület feladata lesz többek között Magyarország és Ukrajna kisés középvállalkozásai külpiacra jutásának segítése, partnerkapcsolataik építése, valamint az üzleti kapcsolatok közvetítése és továbbfejlesztése. A szabolcsi székhelyen 17 alapító taggal tartotta alakuló közgyûlését a Magyar–Ukrán Kereskedelmi és Iparkamara (MUKIK). A grémium elnökévé dr. Szentpéteri Bertalant, az elmúlt idõszakban hosszabb ideig Ukrajnában dolgozó, s legutóbb éppen Ungváron szolgálatot teljesítõ gazdasági szakdiplomatát választották, aki jelenleg az ukrajnai Vorskla Steel Cégcsoport Záhony térségében, Fényeslitkén épülõ hengermûüzemének vezérigazgatója.
Újságírókat tüntettek ki
Ünnepélyes keretek között méltatták az újságírók napját. Elismerésben részesült többek között a Kárpáti Igaz Szó (KISZó) munkatársa, Fedák Anita, aki a megyei közigazgatás díszoklevelét kapta, köszönõlevet vehetett át Kulin Zoltán, a Kárpátaljai Megyei Állami Rádió- és Televíziótársaság vezérigazgató-helyettese. A megyei tanács emlékérmével Barát Mihály nyugalmazott újságírót tüntették ki. A megyei közigazgatás díszoklevelét Makusinné Rehó Viktória kapta, a most jubiláló Ung-vidéki Hírek járási lap magyar kiadásért felelõs szerkesztõje. A KISZó fõszerkesztõje, a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének (MÚKSZ) elnöke, Kõszeghy Elemér az Ukrán Nemzeti Újságíró Szövetség legmagasabb kitüntetését, aranymedáliát vehetett át.
ÉLET-JEL
június
Fórum az ukrán nyelv oktatásáról
A nemzeti kisebbségek jogai biztosításának, valamint az ukrán nyelv nemzetiségi iskolákban való hatékonyabb oktatásának módjait elemezték kétnapos nemzetközi tanácskozás keretében Ungváron. A rendezvényen – amelyre a Revák István vezette megyei nemzetiségi osztály szervezésében került sor – a kárpátaljaiak mellett többek között jelen voltak a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Nyíregyházi Tanárképzõ Fõiskola, az Ukrán Pedagógiai Akadémia, a csernovici Fegykovics Nemzeti Egyetem képviselõi, valamint romániai és lengyelországi szakemberek. A konferencia keretében a kisebbséget képviselõ pedagógusok, szakemberek a szaktárca illetékesei elõtt fejthették ki érveiket arról, hogy miért is elfogadhatatlanok a kisebbségi nyelv oktatását érintõ minisztériumi intézkedések. A vitaanyagot összegyûjtötték és könyv formájában megjelentették, s mind a szakma, mind a közvélemény számára hozzáférhetõvé tették.
Iskola Isten dicsõségére
A Nagyberegi Református Líceum vezetése nagy fába vágta fejszéjét: a 2009–10-es tanévben a fennmaradásért küzdõ intézmény jelentõs építkezésbe kezd. Sor került a líceum új épületszárnyának alapkõletételére. A kapszulában elhelyeztek egy jövõnek szóló levelet, amelyet Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Dencs Elemér, a líceum igazgatója, Nigel Uden, Tóth László, Csengeri János, valamint Nagy Béla, a KRE fõgondnoka láttak el kézjegyükkel. A Nagyberegi Líceum beruházását az angliai reformátusok is támogatják.
III. Jókai Anna Szürtében
A magyar nemzet húsbavágó kérdéseirõl fejtette ki véleményét Jókai Anna Kossuth-díjas író és költõ az ungvári járási Szürte református templomában. Az eseményre a helyieken kívül kíváncsiak voltak az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvû Humán- és Természettudományi Karának tanárai, a szomszédos települések pedagógusai, lelkészei és polgárai is. Jókai Annát Kótyuk Zsolt helyi tiszteletes köszöntötte, kiemelve: az író emberséget, istenhitet, a magyarság iránti mély elkötelezettséget képvisel, és ezt hozta Kárpátaljára, Szürtébe is.
A tudomány egyesít
Nemzetközi konferenciák, több mint ötven tudományos elõadás, tucatnyi monográfia fémjelzi a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság (KMTT) tizenhat éves munkáját. A szervezet legutóbbi tisztújító közgyûlésén Lizanec Péter professzor, a KMTT elnöke beszámolójában kiemelte: a társaság állami támogatásban nem részesül, a befizetett tagdíjakból tartja fenn magát. A közel ötven fõt számláló magyar tudósok fóruma azokat a professzorokat, docenseket és tudományos munkatársakat tömöríti, akiknek zöme az Ungvári Nemzeti Egyetemen, illetve Lembergben és Kijevben folytat kutatómunkát. Pozitívumként értékelte, hogy a KMTT munkájába Turisz Ingrid, Szircsák Henrietta-Erzsébet, Hulpa Diana és Berta Eleonóra személyében fiatal kutatók is bekapcsolódtak. A tisztújító gyûlés végén megválasztották az új elnökséget. A leköszönõ Györke Magdolna docens helyett Turisz Ingrid látja el a titkári teendõket. A KMTT elnökévé ismét Lizanec Péter professzort választották.
Ungvár–Budapest = 45 perc
Ismét repülõjáratot üzemeltet Ungvár és Budapest között a Malév és a KiyAvia. A kezdemé-
nyezés a hét évvel ezelõtti próbálkozás folytatása. A mûködtetõk reményei szerint ezúttal hosszabb életû lesz ez a járat. Az Embraer–120 típusú légibusz heti két alkalommal – hétfõn és pénteken – indul Ungvárról, illetve Budapestrõl. A harminc utas szállítására alkalmas gép a kárpátaljai megyeszékhely és a magyar fõváros közötti távolságot negyvenöt perc alatt teszi meg.
Hackertámadás a tesztközpont ellen
Az Ukrán Tudásfelmérõ Központ a beígért kötelezõ ukrán nyelv és irodalom vizsga eredményeit csak egy nappal késõbb hozhatta nyilvánosságra, mivel számítógép-kalózok megtámadták a weboldalt, és megsemmisítettek minden ott található információt. Mint Bohdan Tomencsuk, az Ivano-frankivszki Regionális Tudásfelmérõ Központ igazgatója elmondta, a híresztelésekkel ellentétben az ukrán nyelv és irodalom vizsgát nem kell megismételni. Az anyagot több módon is elmentették, így elektronikus és papírformában egyaránt megmaradtak. A tesztírók azóta már ismét hozzáférhetnek eredményeikhez.
Megújult a képtár
Az elmúlt vasárnap régi álma valósult meg a mûvészetek tiszaháti kedvelõinek. A Tiszapéterfalvai Képtárnak otthont adó egykori György Endre-kastély végre ismét régi fényében ragyog. Bíró Andor, a Határõr Kolhoz legendás vezetõje által életre hívott intézmény ugyanis napjainkra katasztrofális állapotba került. Szerencsére akadtak, akik nem nézték tétlenül, hogy T iszapéterfalva egyik büszkesége rommá váljon, ennek köszönhetõen pedig ismét megnyithatta kapuit a képtár.
Elnökválasztás fél év múlva
2010. január 17-én tartják Ukrajnában az elnökválasztást. Az errõl szóló határozatot nagy többséggel fogadták el a parlamentben. Korábban még 2009. október 25-re tûzte ki a parlament az államfõválasztást, ám azt Viktor Juscsenko hivatalban lévõ elnök az Alkotmánybíróságon megtámadta.
IV.
ÉLET-JEL
június
Dunda György
Szegény gazdagok gyülekezete Nemcsak az országot, hanem a legtehetõsebb oligarchákat is megrengette a gazdasági világkrach. Miközben tavaly még az ötven leggazdagabb ukrán együttes vagyona 112,8 milliárd dollárra rúgott, addig idén már csak 28,9 milliárd. A tavalyi pénzes ranglistán az örökös listavezetõ, Rinat Ahmetov vagyona egymaga is többet tett ki. Harmincegy milliárdot, miközben mára a tízet sem éri el. A Korrespondent címû gazdasági-politikai hetilap immáron negyedik éve készíti el a leggazdagabb ukránok TOP 50-es listáját. A már jelzett 28,9 milliárdos összvagyonuk ugyan csak töredéke a tavalyinak, de a 2007-es szintnek (64,5 milliárd dollár) sem éri el a felét, ám még így is több mint az ország idei költségvetése. Tavaly még 23 dollármilliárdossal számolt az idézett lista, a globális válság hatására számuk négyre olvadt. Arányait tekintve a legnagyobb vesztes Dmitrij Firtas, akinek cégét, a RosUkrEnergot ügyesen kiiktatta a gázszállítások piacáról a hivatalban lévõ Timosenko-kabinet. Firtas vagyona, stílusosan szólva, elillant, mint a gáz: 3 milliárdról 250 millióra. Amúgy a gazdag ukránok ily nagy mértékû „elszegényedését” az eredményezte, hogy legfõképp azok az ágazatok – bankrendszer, ingatlanpiac, kohászat, gépgyártás, energiaipar, szénbányászat – szenvedték meg a recessziót, amelyeknek leginkább köszönhetik gyors, de az esetek túlnyomó többségében törvénytelen meggazdagodásukat. A futballõrült donecki mágnás, Ahmetov 21,5 milliárdos vesztesége miatt érzett dühét legfeljebb csak az enyhítheti, hogy az általa birtokolt Sahtar Doneck megnyerte az UEFA-kupát. Esetleg még az is, hogy 9,6 milliárdra becsült vagyonával még mindig õ a leggazdagabb az egész volt Szovjetunió területén. A Korrespondent számításai szerint százmillió dollárral elõzi meg a jelenlegi legpénzesebb
Rinat Ahmetov közel 22 milliárd dollárnak intett búcsút
orosz oligarchát, Mihail Prohorovot. Az ukrajnai TOP 50-be tavaly 271 millió volt a beugró, idén „csak” 65 millió. Ám ahhoz, hogy egy 1850 hrivnyás „hivatalos” átlagbérbõl élõ honpolgár bekerüljön az elit ötvenesbe, így is 282 ezer évig kellene dolgoznia. Sovány vigasz, hogy a tavalyi „belépõért” 752 ezer esztendeig robotolhatott volna… Most elõször került be a gazdagok legszûkebb körébe nõ. Az 59 éves Filja Zsebrovszka a legnagyobb hazai gyógyszerforgalmazó, a Farmak társtulajdonosa, 126 milliós vagyona a harmincnyolcadik helyre volt elegendõ. A listavezetõrõl, aki 42 éves, két fiúgyermek édesapja, már szóltunk. Jelentõs lemaradással, 2,3 milliárd „zöldhasúval” követi õt Igor Kolomojszkij. A nyilvánosságot kerülõ 45 éves milliárdos a legnagyobb ukrán tulajdonban lévõ bankcsoportnak, a Privatnak a feje. Ejtsünk szót a félszázas TOP-összeállítás harmadikjáról, Viktor Pincsukról is. Leonyid Kucsma exelnök veje tavaly még második volt, ám akkori közel kilencmilliárdos vagyona 2,2 milliárdra olvadt. Az ország egyik, ha nem a legnagyobb mecénásának hírében áll. Kevesen tudják például, hogy a szomáliai kalózok kezé-
re jutott Fayna ukrán legénységének váltságdíját, a több mint hárommillió dollárt szinte õ egymaga fizette ki a „csóró” állam helyett. A TOP 50-et szemezgetve érdemes megjegyezni, hogy kivétel nélkül ott van a három legerõsebb, s az idei UEFA-kupa kiírásban kivétel nélkül remekül teljesítõ futballklub tulajdonosa. A sahtaros Ahmetovról írtunk, a Metaliszt Harkivot birtokló Olekszandr Jaroszlavszkij (620 millió USD) a kilencedik, a Dinamo Kijev mögött álló Szurkisz-testvérek, Hrihorij és Igor (206 millió) a huszonhetedik pozícióban találhatóak. Jaroszlavszkij például már százmilliónál is többet áldozott szülõvárosa, Harkiv modernizácójára. Végezetül vessünk egy pillantást a politika és a gazdagság összefonódására. A kormányzó Julija Timosenko Tömb öt tagja szerepel a listán, együttvéve két és fél milliárd van képzeletbeli pénztárcájukban. Ám ez mind semmi, mert legnagyobb ellenlábasuk, a Régiók Pártja zsebre teszi õket. Tizenhárom olyan személyt találni a TOP 50-ben, kiknek mellényzsebében ott lapul a pártkönyv, s együttesen 11,4 milliárd dollár gazdái.
ÉLET-JEL
június
Dubinszki Beáta
V. Szülõhelyem – büszkeségem
Visk – a magyar végvár Visk a Huszti járás magyar– ukrán–ruszin nagyközsége. A T isza bal partján fekszik. A viskiek egy gyönyörû hegyláncolattal körülvett vidéken, az Avas-hegység aljában élnek. A település területe 13 891 hektár. Az éghajlata mérsékelten szárazföldi, gazdag ásványi kincsekben. Híres a környékbeli ásványvízforrásokról, de aranyat, ólmot, ezüstöt és kõszént is bányásztak egykoron. A XX. század második felében Visken nagy higanykitermelés folyt. Sajnos ennek negatív következményei is voltak, például az, hogy a várhegyi ásványvízkitermelés nem lehetséges, mert a higany megfertõzte a vizet. Viskhez több kisebb falu tartozik: Saján, Rákos, Fenes, Mogyorós. A környék termõföldje igen jó. Fõleg burgonyát, kukoricát, búzát és zabot, a gyümölcsösökben pedig almát és szilvát termesztenek. A nagyközség nevének eredetét többféleképpen magyarázzák. Ezek közül említést érdemel például a vis, ami tetõt vagy magaslatot jelent. Egyes állítások szerint a vidéket egykoron uraló birtokos nevét õrizte meg. Visk 1329-ben kapott
koronavárosi jogokat. Hasonló kiváltságokkal bírt Huszt, Técsõ, Hosszúmezõ és Máramarossziget is. 1556-ban egyházi iskolát alapítottak, ahol írni és olvasni tanították a gyerekeket. A XIX. században Visk nevezetessége a várhegyi fürdõ volt. Annak idején Kölcsey Ferenc többször is járt a fürdõben betegségét gyógyíttatni. A magyar iskola büszkén viseli Kölcsey Ferenc nevét. A viski hidat Bakó István mérnök tervei alapján, 1901 õszén kezdték el építeni. A Vashidat 1903 júniusában avatták fel. A viskiek mind az elsõ, mind a második világháborúban részt vettek. De pontosan még ma sem lehet tudni, hány honvédet adtak a hazának. 1998. november 5-én éjszaka árvíz sújtotta a nagyközséget. Sok ház összedõlt. 2006-ban a magyar iskola fennállásának 450. évfordulóját ünnepelte. Visken három gyönyörû templom épült: a református, a római katolikus (Szent Miklós püspök temploma) és a pravoszláv. A református templom több mint hatszáz éves. Régen ez római katolikus templom volt. A református templomnál sok kopjafa és emlékmû található. A római katolikus templom több mint százéves és nem sokkal késõbb megépítették a pravoszláv temp-
lomot is. Másfél évvel ezelõtt felújították a Vörös téren található parkot. Itt szökõkút, turulmadár, Sevcsenko-szobor és a Hõsök szobra (amit a honvédõ háborúban életüket vesztett katonák emlékére állítottak) található. Visken hagyományosan minden évben megrendezik a falunapot, amelyre általában október elsõ vasárnapján kerül sor. Ilyenkor csõszök járják az utcákat. Koncert és szüreti bál várja az idelátogatókat. E páratlan szépségû táj sok híres embert adott a magyarságnak. Lassú István statisztikus és földrajztudós 1797-ben született. Pál Lajos népzenész neve nem csupán szûkebb pátriánkban, de messze földön híres. Csûri Lajos (mûvésznevén Edvin Marton) hegedûmûvész édesanyja és édesapja is viski. Viski születésû és Visken is él a magyar iskola rajztanára, ismert fafaragó, Balázs István. A református templomnál, a magyar iskolánál és a kórháznál található kopjafákat is mind õ készítette. A magyar iskola magyar szakos tanára Czébely Lajos író. Könyvei között megtalálhatjuk a „Visk történetét” amit 2002-ben adtak ki.
A szerző a Kárpáti Igaz Szó helytörténeti pályázatának egyik résztvevője
VI. Horváth Sándor
ÉLET-JEL
június
Média határok nélkül
Tudjuk egymást gazdagítani Kaiser László stúdió- és kiadóvezetõ. Költõként, irodalomszervezõként is ismert. Elkötelezetten és tudatosan munkálkodik az írott szó hitelességének védelmében. A Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége szervezésében lezajlott Vendégségben Kárpátalján programsorozat keretében járt Kárpátalján. • A mindenkori olvasó joggal várja el, hogy a sajtó tükrözze az életet. Az újságírással áldott, vert írástudó azt is sejti, tudja: a zsurnalisztika is tükrözõdik az életben. – Nagyon bonyolult állítással kezdte. A világon semmit nem lehet önmagában elemezni, megérteni. Így a sajtót sem. Amennyiben közelíteni akarunk az igazsághoz, pásztáznunk kell a magyar mûvelõdési életet, s ebbe beágyazva vizsgálni a sajtót. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy el kell döntenünk: az írott, az elektronikus médiát, a bulvár újságírást, a határon túli sajtót is értelmezve, értékelve alkotunk véleményt, vagy mindegyiket külön-külön vesszük górcsõ alá. A problémával elméleti szinten is foglalkozó kutatóként, gyakorló közíróként leszögezhetem, a kor parancsa: ne kultúrlény, hanem fogyasztó legyél. • Mostanság a sajtót ez utóbbi szemlélet kiszolgálójaként definiálják. – Mint bármi más, a sajtó is ilyen meg olyan. Egy európai felmérés szerint, ami egyébként a magyarországi helyzetet is tükrözi, a felnõtt lakosság 15-20 százaléka olvas rendszeresen. Ezen belül is vezetõ helyen a napisajtó van. S mondok még egy lesújtó adatot: egy reprezentatív közvélemény-kutatás azt bizonyítja, hogy Magyarország lakosságának hatvan százaléka egy esztendõ alatt egyetlen könyvet sem olvas el. Mindehhez még hozzáteszem – bár a kép már így is riasztó —, hogy az elemzések szerint egy úgynevezett átlagmagyar naponta 280 percet tölt a televízió elõtt. Félek, hogy ez Kárpátalján sincs másképp. Viszont az olvasásra fordított idõ 15-20 perc. Mindezek tudatában nagyon nehéz bármirõl is beszél-
Kaiser László
ni, hisz nem csupán az értékféltõk sötét látomása, hanem tény: az elektronikus média felzabál bennünket. Ránk zuhant a talmi vizuális kultúra. • Bárhonnan is nézzük, mindezek ellenére a korrekt napisajtónak van feladata, sõt felelõssége is. – Nem vitatom. Viszont a fentebbiek fényében megkérdezem: kell-e. Azonnal válaszolok: a hiteles információközlés minden körülmények közt szükséges. Ám ne legyünk elfogultak, az internet determinálta világban a hírújság vesztett jelentõségébõl. • Közelítsünk kissé saját berkeinkhez. Azt ugye – József Attila szellemiségét is megidézve – elfogadtuk, hogy a világon minden determinált. Ennek ellenére, vagy éppen emellett, beszélhetünk-e pártoktól független újságírásról? – Félek, hogy nem. • Lenne rá igény? – Talán lenne. Mostanság az a vélemény terjedt el, hogy a jó újság az, mely megõrizte hírértékét, de emellett kommentál is. Ehhez az szükséges, hogy a lapok olyan újságírókat kössenek magukhoz, akik markáns személyiségek, véleményük mérvadó, azt széles körben elfogadják. Tartalmát tekintve a Metró újságot tudnám említeni. Nem is nívója, hanem pártfüggetlensége miatt. S azt is érde-
ZUNKO BARNABÁS
FELVÉTELE
mes megjegyezni, hogy ehhez ingyen hozzájuthat mindenki, aki igénybe veszi a budapesti metrót. S lássuk be, manapság az ár sem elhanyagolható. • A fentebbiekbõl is megállapítható: az újságírás, a hírközlés ugyancsak felelõsségteljes feladat, hivatás. – Így igaz. S éppen ezért sajnálatos, hogy Magyarországon, s félõ, ez a határokon túl sincs másképp, a szakma ugyancsak felhígult. Egyébként, szerintem a kulturális szféra egésze bizonyos értelemben felhígult. A mai kor bizony legtöbb esetben a középszernek kedvez, többnyire a reklámok által megtámogatott dolgok kerülnek elõtérbe, az értékes dolgok pedig elsüllyednek. • Egy szakmai problémát semmiképpen sem szeretnék megkerülni. Nevezetesen: az anyaországi és a határon túli újságírók együttmûködésének kérdését. Egyáltalán, van e erre szükség, hasznára lehet-e a szakmának, az olvasónak? – A kapcsolatteremtés, együttmûködés minden tekintetben fontos. Jól példázza ezt a közszolgálati televízió, rádió. Ezekben a határon túli mûhelyek markánsan jelen vannak. Ilyesmire kellene törekedni az újságok, folyóiratok szintjén is. Mert biztos: képesek vagyunk egymást gazdagítani.
ÉLET-JEL
június
Tóth Viktor
VII. Média határok nélkül
Magyar szellemiséggel, európai színvonalon Az elsõ délvidéki magyar újság Szép Ferenc szerkesztésében Szabadkán jelent meg 1848 novemberében, Honunk Állapota címmel. Azóta persze arrafelé is sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán. – A Vajdaságban jelenleg egyetlen napilap: a Magyar Szó jelenik meg, a hetilapok közül kiemelkedik a Hét Nap, a Családi Kör (magánlap), a Képes Ifjúság, Jó Pajtás (hetente), Mézeskalács (havonta) – tájékoztatta kiadványunkat Tóth Lívia, a Hét Nap szerkesztõje. – Több folyóirat is napvilágot lát: az Új Symposion, a Híd (irodalom, mûvészet, társadalomtudomány), az Üzenet (irodalom, mûvészet, társadalomtudomány, kritika), a Létünk (társadalom, tudomány, kultúra), a Bácsország (vajdasági honismereti szemle), az Aracs (magyarságtudat, közélet), az Új Kép (a pedagógusok folyóirata), az Új Gazda, a Sikoly (irodalmi, mûvészeti – negyedévente), a DNS (irodalmi, mûvészeti folyóirat). Természetesen az egyházak is rendelkeznek saját kiadványokkal. • A média anyagi hátterének biztosítása sohasem könnyû. Kisebbségi létben pedig különösen nem az. A Délvidéken ez hogyan mûködik? – Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy például a Magyar Szó, a Hét Nap és mások is tartományi szintû támogatásban részesülnek. Ennek köszönhetõen ezek megjelenése szinte biztos. Ez az a szerzett jog, amelyet senki nem vonhat kétségbe, s ami biztonságot jelent. Ez természetesen nemcsak a magyar, hanem a többi nemzeti közösségre – a románra, a ruszinra, a szlovákra, a horvátra – is vonatkozik. A Vajdaságban megjelenõ magyar médiumok is pályáznak magyarországi állami támogatásra. Emellett természetesen a kiadvány eladásából, valamint a reklámokból is vannak bevételek. • Az ungvári tanácskozáson az európaiság és a magyarság összefüggése volt a fõ irányvonal. – Nálunk van egy elv, amit nem mindenki fogad el. Mi a Hét Napban – és máshol mások is – igyekszünk ehhez tartani magunkat. Ez pedig a magyar szel-
lemiségû, európai színvonalú tájékoztatás. Európai alatt elsõsorban azt értjük, hogy mûveltségben, szakmailag ne maradjunk le az európai kollégáktól. Igyekszünk mi is felzárkózni, képezni magunkat. S emellett úgy gondoljuk, hogy fel kell vállalni a saját közösségünknek a sorskérdéseit, és elsõsorban ezzel kell foglalkozni. Egy kisebbségben élõ újságírónak nem elegendõ csak beszámolnia az eseményekrõl, hanem azt kell nézni, hogy az a saját közössége szempontjából mennyire fontos, milyen hatást gyakorol rá, milyen elõnyei, hátrányai származhatnak belõle. Ez az, amit nálunk igyekeznek tudatosítani a fiatal kollégákban. A lapunkban, a Hét Napban nagyon kis mértékben szerepelnek ZUNKO BARNABÁSFELVÉTELE a szerbiai események. Tóth Lívia Csak a legfontosabbak, illetve az tem, azaz az európai színvonaolyan határozatok, döntések, lú és magyar szellemiségû újamelyek a magyarságot is érin- ságírás. Csak hát az itt végzettik. Inkább a tartománnyal fog- tek diplomája nem hivatalos, lalkozunk. Ezért is szoktam mon- mégis 20–25 fiatal minden évdani, hogy ami Újvidéktõl lefelé ben beiratkozik. Persze, a régitörténik, az minket már különös- óban akadnak olyan fiatalok, képpen nem érdekel. Arról a te- akik a nemzeti vonalú újságírást rületrõl írunk, ahol a magyarok nem tudják összeegyeztetni az élnek. A szerbiai törvényhozás európai szellemiséggel. Nem négy magyar képviselõjének tartják annyira fontosnak a samunkáját természetesen figye- ját nemzetüket. Ezért bennük is szeretnénk tudatosítani, hogy ez lemmel kísérjük. • Apropó, mi a helyzet az új- nem így mûködik. • Milyen a kínálat az elektroságíróképzés terén? – Elég nehézkesen mûködik. nikus média esetében? – A Vajdasági Rádió és TelevíAz újvidéki zsurnalisztikai tanszéken a szakmai tantárgyakat zió – akárcsak a Szabadkai Rászerb nyelven oktatják, s csak dió – napi 24 órás magyar rádiómintegy 25 százalékra tehetõ a mûsort sugároz. A tévében minmagyar nyelven elõadott tantár- dennap van magyar híradó, hétgyak száma. Hozzá kell tenni, fõn és szombaton este több órás hogy kevés nemzetiségi tanulót magyar mûsor, vasárnap falumûvesznek fel, a tavalyi évfolyam- sor. Fontos szerepet játszik a Panra például öt magyar diák jutott non TV és Rádió (Szabadka), be, egy román, egy ruszin, egy amelynek mindennap van maszlovák és 70–75 szerb. Ugyan- gyar mûsora. A Mozaik TV a szórakkor mûködik egy nem hivata- ványban sugároz. Emellett szálos újságíró-iskola, a Pro-média, mos városi, községi rádió mûköamelyet Klemm József vezet. dik, több-kevesebb magyar mûElsõsorban magyarországi, kis sorral, legrégebbi és legnagyobb részben vajdasági támogatás- hagyománynak a szabadkai örból, illetve a tandíjakból próbál- vend, még mindig egész napos ják mûködtetni. Ebben az intéz- magyar mûsorral. A magánkézményben valósul meg az a szel- ben lévõ adóknál kérdésessé vállemiség, amit az elõbb említet- tak a kisebbségi mûsorok.
VIII. Tóth Viktor
ÉLET-JEL
június
Média határok nélkül
Kötelezõ a szlovák feliratozás Szlovákiában jelenleg egyetlen magyar napilap, az Új Szó jelenik meg. A hetilapok közül említésre méltó a Vasárnap (családi hetilap), a Szabad Újság, a Csallóköz, a Remény (katolikus hetilap). A Tücsök és a Tábortûz évente tízszer megjelenõ gyermeklapok, ezenkívül napvilágot lát a Göncölszekér (gyermekmagazin), az Ifi (ifjúsági havilap) is. Havonta jelenik meg az Új Nõ, a pedagógusok és a kertészek szakmai lapja: a Katedra, illetve a Jó Gazda. Fontos szerepet tölt be a negyedévente megjelenõ tudományos folyóirat, a Fórum Társadalomtudományi Szemle, az Irodalmi Szemle és a Kalligram. Az említetteken kívül több regionális – például a Gömörország, a Kassai Figyelõ – és helyi (községi vagy városi) lap is napvilágot lát. Az írott sajtó megjelenését az állami támogatáson túl magyarországi alapítványok és civil szervezetek segítsége teszi lehetõvé. – A Felvidéken a pártállam idejébõl átörököltünk bizonyos sajtótermékeket – fejtette ki ungvári látogatása során Krivánszky Miklós, a Kassai Figyelõ brüsszeli tudósítója. – A rendszerváltás után mindenféle próbálkozások voltak, különbözõ hetilapok, napilapok, havilapok, amelyek sajnos lemorzsolódtak. Jelenleg csak egy napilap van, ami azzal jár, hogy sokszor valóban bizonyos érdekek csapódnak le, jelennek meg benne. Ami az olvasót illeti, ezáltal csorbul a gondolkodásmód, és torzul is néha. Kiemelném a hetente megjelenõ Szabad Újságot, amely a nemzet ügyének továbbvitelét tûzte ki célul. A felvidéki magyarság egy vékony sávban él Pozsonytól majdnem Ungvárig. Két nagyobb tömbrõl lehet beszélni: ez Csallóköz és Ung-vidék. A többi inkább szórványjellegû, amelyen belül egyes településeken kisebbségben, másokban többségben vagyunk. Ilyen földrajzi feltételek mellett igen nehéz feladat a sajtó terjesztése. A hetilapok némileg könnyebb helyzetben vannak, mert ebben felhasználják a régi struktúrákat, több pénzük van, s megvan a régi, bár egyre fogyó elõfizetõi táboruk. – A hat esztendeje létezõ Kassai Figyelõt például csak oly módon tudjuk terjeszteni, hogy a fõszerkesztõvel beülünk az autóba, és minden olyan településen leadjuk a lapot, ahol terjesztik –
folytatja. – Másképpen nem tudjuk megoldani, a postaköltség pedig rendkívül nagy. Volt olyan eset, hogy amikor húsz koronába került a lap, a terjesztõ 17 koronát kért p é ld á n y s z á m o n k én t , azaz nekünk maradt volna három, ami lehetetlenség. De nemcsak mi, hanem valamennyi regionális lap ilyen nehézségekkel küszködik. A Kassai Figyelõ elsõsorban Kassa és környékérõl tudósít. Személy szerint én egy olyan „luxuscikk” vagyok, ami nem jellemzõ a kisebbségi sajtóra, azaz, hogy állandó brüsszeli tudósítója lehetek egy regionális lapnak. Nekem az a szerencsém, hogy átmenetileg – negyven éve – az Európai Unió központjában élek, azaz helyben vagyok. Tevékenységem folytán be- Krivánszky Miklós épültem olyan struktúrákba, ami az európai intézmények mentben ülnek, esetleg más felé lobbizással foglalkozik, azaz struktúrákban vannak, hogy ráa tudósítás nekem a melléktevé- bírjuk Brüsszelt arra, hogy egy kenységem. Sok mindenrõl be- ilyen pénzalapot rendelkezésre számolhatnék, de mivel havonta bocsásson. Mert mi, magyarok jelenünk meg, helyszûke miatt nem vagyunk egyedül ezekkel a nem lehet. Egy heti megjelenésû problémákkal, hiszen 40 millió médiumnál már bõvebben lehet- ember él kisebbségi helyzetben ne tudósítani. Elsõsorban olyan csak az Európai Unión belül! – ügyekrõl írok, amely vagy a fel- fejtette ki Krivánszky Miklós. vidéki magyarságot, vagy a kiA Felvidéken lévõ elektronikus sebbségi kérdést érinti. Kitekin- médiumokkal kapcsolatban megtünk arra is, hogy mi történik az említendõ, hogy a Szlovák Rádió erdélyiek, a délvidékiek ügyében. nemzetiségi adásait sugárzó PátErdélyhez hasonlóan a médiu- ria Rádió magyar mûsorai Pomok Szlovákiában is részesülnek zsonyban, az egyéb nemzetiségi állami támogatásban, amire pá- és etnikai mûsorok pedig a kaslyázni kell, és van magyarorszá- sai stúdióban készülnek. A magi pénzforrás is. Egy nagy kon- gyar nyelvû adás a múlt évben szernnek a tulajdonában lévõ lap heti 56 óra 10 perc volt. viszont nem biztos, hogy állami A Szlovák Televízióban mûködik támogatásra szorul, mint példá- a Magyar Mûsorok Szerkesztõsége, ul a kisebbek. A legfontosabb az amely a napi ötperces híreken kílenne, s ezt kezdeményezni kel- vül hétfõként a Szlovák Televízió lene, hogy az Európai Bizottság hivatalos mûsorrendjébe iktatott 26 hozzon létre egy olyan célalapot, perces adásidõvel rendelkezik. ami európai szinten pénzforrást Emellett kéthetente negyvenperces, biztosítana a kisebbségi sajtó aktuális kérdésekkel foglalkozó viszámára. Ez egy nagyon fontos tamûsort sugároz. A nyelvtörvénydolog, mivel bizonyos szempont- bõl adódóan a magyar nyelvû adából függetleníthetnénk magunkat sokat szlovák felirattal látják el. Ez a helyi politikai érdekektõl is. Ezt nehezíti a szerkesztõség munkáját, elérni természetesen politikai hiszen nem teszi lehetõvé az élõ módszerekkel lehet, azokon a adás sugárzását, másrészt a szloképviselõkön keresztül, akik a vák tévénézõk is tájékozódhatnak nemzeti vagy az Európai Parla- a felvidéki magyarság életérõl.
ÉLET-JEL
június
IX. ?????????
Levél József Attilának – odaátra Az idõ végtelen árja mindent magával sodor és eltemet. Nyomainkat elmossa az esõ, könnyeinket felszárítja a szél. Kedves tárgyak tûnnek el az enyészet könyörtelen süllyesztõiben. A bálványok leomlanak. Itt minden az enyészeté, csak a költészet örök. Csak a mûvészet igaz. Csak a mûvészet képes felülkerekedni e pénzközpontú anyagias világ bûzös mocsarán, hogy felfesse az égre a szivárványt, amely fennen hirdetheti: van még remény, nem veszett még el minden. Talán van még hitünk is, és képesek vagyunk szeretni. A többi lényegtelen. Nem tudom, hol vagy, lehet-e ott írni. Tudod-e, hogy a születésnapodon méltatjuk a költészet napját? Mi itt fontoskodunk, teszünkveszünk, pénzt keresünk, tárgyakat gyûjtünk, háborúzgatunk, autókat, kirakatokat tördelünk össze, embereket emelünk piedesztálra, hogy késõbb jól lerugdaljuk õket onnan. Kivágjuk a fákat, lekopaszítjuk a hegyeket, hogy azok majd jól a fejünkre omoljanak, lelövöldözzük az állatokat, esetleg elevenen megnyúzzuk õket, hiszen így szebb lesz a bundájuk – s mindeközben hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mi vagyunk a világ urai. Szegény világ!!! Azért ne hidd, hogy ennyire sötétek vagyunk. Néha megpróbálunk emberibb életet is élni: szeretni, nevetni, alkotni… Néha verseket is olvasunk, ilyenkor el tudunk szakadni a szürkeségtõl, és Veled szárnyalunk a szivárvány felé… Ezek szép pillanatok. Hiányzol ebbõl a világból. Hiányoznak a kritikáid, õszinte, önfeledt gesztusaid, tiszta gondolataid. Mióta elmentél, sokat romlott a világ. A mi gyermekkorunkban még élmény volt az olvasás, a felnõttek még köny-
veket (is) gyûjtöttek, a gyerekek kézrõl kézre adták a regényeket, mesegyûjteményeket. Összehasonlítottunk Téged Adyval, Petõfivel, Arannyal. Versenyeztünk, ki tud több verset emlékezetbõl, ki tud több idézetet felismerni. Most a pénz a mérce, mindegy, honnan van. Az emberek pénzben mérik egymást, a kapcsolatokat a pénz motiválja. Mûmosolyok villognak ránk, mûfogsorukat csillogtatva tájékoztatnak bennünket a mindentudó dobozokból a mûemberek. Elmondják, mire van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, melyik banktól kaphatunk gyorsan és problémamentesen kölcsönt, hogy megvehessük drága gyermekünknek a rég áhított zongorát. Minden eladó és megvásárolható. Vehetünk osztályzatokat, és vehetünk bizonyítványt, vehetünk diplomát és állást, csak az a baj, hogy TUDÁST nem tudunk vásárolni… Vehetünk szanatóriumi beutalót, vehetünk egyágyas kórházi szobát, vehetünk drága gyógyszereket, csak az a baj, hogy EGÉSZSÉGET nem tudunk vásárolni… Nem vásárolhatunk szeretetet, nyugalmat és tehetséget sem. Úgy látszik, a lényeges dolgok csak ingyen kaphatók… Április 11-én Rád emlékezünk. Elmondjuk verseidet, hagyjuk, hogy újra elvarázsolj bennünket… Tudjuk, milyen voltál: kemény és dacos, hangoskodtál, világgá kürtölted az igazságot, mit sem törõdve a lehetséges következményekkel. Nem érdekeltek a konvenciók, nem kötöttél nyakkendõt, nem finomkodtál. Inkább elénk tártad fájdalmaidat, ránk zúdítottad minden keserûségedet, beavattál legbelsõ vívódásaid mély titkaiba. Tetted mindezt lazán, tisztán, megkapó emberi õszinteséggel. „Sem utódja, sem boldog õse, sem rokona, sem ismerõse”
nem voltál senkinek, most mégis mindannyian ismerünk és csodálunk. Ta-ní-tá-said most is idõszerûek, csak jobban oda kellene figyelni rájuk. Lehet, hogy „valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”, mielõtt teljesen megdermedünk? Ha elpusztul a világ, lesz-e a síron virág, ha senki nem akar kertész lenni? Mikor rendezzük végre közös dolgainkat? Miért nem oldja békévé a harcot az emlékezés? Az idõ sem elég mély temetõ? Mi sem ilyennek képzeltük a rendet. Rend ez egyáltalán? A nép retteg, hogyha választ, „szemét lesütve fontol sanda választ”. Lehet, hogy ennyi év alatt sem változott semmi? Egy biztos: nevedet hibátlanul írjuk, ta-ní-tá-sa-idat megszívleljük, mind elmegyünk hozzád április 11-én, nem hagyunk magadra, mint tették veled életed során oly gyakran. Elmegyünk, hogy köszönetet mondjunk a szivárványért, amit az égre festettél számunkra, a csodáért, amivel ma is elvarázsolsz bennünket. Utolsó versedben azt írtad, hogy hiábavaló volt az életed. Ebben az egyben óriásit tévedtél! Hiába élt-e az, aki „sugárzó fényködöt hordozott”, aki „létével magával világított”? S ahová belépett, kifényesedtek a dolgok, fölfénylettek a jelenések, ragyogni és lángolni kezdtek az addig közönyükbe hamvadt tárgyak, arcok és szívek? Akinek egy tollvonására kifényesedett a poros és szürke valóság? Aki egész népét tanította nem középiskolás fokon? Aki megélte a „szellem teremtõ, szabad örömét”? Aki fénybe emelte az árnyékban ülõket, hogy „tökéletes, szép harmóniát” teremtsen? Ez az ember élt volna hiába?! Ezt nem gondolhatod komolyan! Ha nem értesz egyet velem, látogass meg, és megbeszéljük. Szeretek vitatkozni. Ugye, te is? Üdvözlettel: Nagy Irén pedagógus
X.
ÉLET-JEL
június
Gozsdu Elek
Õszi esõ Lilinek hívták és éppen negyvenéves volt. Azt hitte volt mindig, hogy az a negyvenedik év valami utolérhetetlen távolban van valahol, hogy õ azt sohasem éri meg, azért hát vidám volt az utolsó napig. A születése napját, a csontos, szürkefejû férjén kívül alig tudta valaki, – de széles jókedvében, örökös szórakozásai közben ez is elfelejtette néha. Szomorú, borús októberi nap ez a mai. A falkavadászat is elmaradt. Lili a kis szalon ablakán át látja, amint a sûrûn szitáló apró esõcseppek összefolynak a szemben levõ kis háztetõ palatábláin, s hallja, amint egyhangú locsogással végigszalad a víz az ereszen. Az a kicsi égbolt, amit a nehéz selyem függönyök között lát, szürke, és a szitázó aprószemû esõ csak esik, esik, szüntelenül. Kitekint az ablakon s látja az embereket, amint a vizes, fényes aszfalton, behúzott nyakkal, ázva-fázva, csepegõ esernyõk alatt rohannak. Esõs, hideg, bús õszi nap! Lili leverten, kedvetlenül ült vissza a színgazdag szõnyeggel leborított kicsi díványra, s úgy érezte, hogy ma nagyon nyomja valami a lelkét, hogy ma nagyon szeretne sírni. Látogatást nem vár, ma egyedül marad, teljesen egyedül. Szokása ellenére ma nem festette ki az arcát, nem sütötte fel a frufruját és fekete ruhát vett magára. Az egész dísz, ami rajta van, az a fehér csipkepompa, mely a nyakát, mellét szépíti. Érdekes, sõt szép is volt így ebben a homályos szobában. Barna haja még fénylett, fekete szeme még ragyogott, s voltak napok, amikor karcsú dereka még leányos kecsességgel mozdult tüzes fekete vadászparipájának galoppja alatt. Mindössze a keze volt már kissé csontos, s mindössze a halántékán látszott néha-néha egy pár ránc, de ezt elfelejtette az ember, ha a villogó szemeit látta. Esõs, hideg, bús õszi nap! Eszébe jutott, hogy nemsokára a derült napokon is egyedül marad. Gyermeke nincs, s így a barátnõkre van utalva. Azok a barátnõk! Égetõ, kínos vágyat érzett valami után, amit megszerezni nem tudott. Elégedetlen volt és elkeseredett. Haragudott az esõre és azt kérdezte önmagától, hogy hát tulajdonképpen miért is van õ a világon, mikor ez a kegyetlen esõ kétségbeejtõ egyformasággal csak esik, esik. Úgy érezte, hogy õt senki sem szereti, s hogy õ sem szeret senkit.
Valamikor régen, mikor még nyájasan, melegen sütött a nap, mikor még szép és illatos volt minden kis virág, erre nem gondolt; akkor úgy képzelte, hogy õ mindenkit szeret, s hogy õt mindenki szereti. Akkor talán ilyen kegyetlen hideg esõ nem is esett. De ez régen volt! Hogyan is lett õ a Géza felesége? Igen; úgy van, az elhagyatott kis gyermekek javára lovagoltak a lovardában. Összesen húszan voltak és mindnyájan fényes, feszes rokokóban. Hideg, ködös, bús õszi nap volt akkor is, mikor a próbákat tartották és mikor megismerkedett Gézával. Géza szép fiú volt, jókedvû és õk ketten mindig egymás mellett lovagoltak. Megszerették egymást, és tavaszra megesküdtek és azóta folyton szeretik egymást. Miért ne szeretnék egymást? Lili tudta, hogy Géza itt is, ott is kajtárkodik, de hát ha ez neki örömet okoz, ám kajtárkodjék! Lili hû maradt. És ma, ezen a szomorú esõs napon úgy találta, hogy helyesen cselekedett! A nyár elmúlt és nem volt forró. Hûvös, kellemes, üde nyár volt ez viharok nélkül; álmok nélkül való élet, telve szórakozással és apró kis örömökkel. Egy szép paripa, egy elfogott róka, egy kedves ruha, egy kellemes férfi vagy asszony társasága, egy ízletes válogatott menü, teljesen kielégítette a napi igényeket és így szépen, okosan megérte a negyvenedik évet. Ma azonban úgy érezte, hogy õt tulajdonképpen senki sem szereti, s hogy õ sem szeret senkit. Ha gyermeke volna, legalább egy! A hideg, õszi esõ még mindig esik, és az emberek lucskos esernyõikkel még mindig sietnek. Ha gyermeke volna, most nem lenne egyedül és nem félne a hideg õszi napoktól, amikor nem lehet rókát hajtani. De hát tulajdonképpen miért is esik az esõ, és miért nincsen neki gyermekel?! Lilinek úgy tetszett, hogy teljesen egyedül van a nagy mindenségben, ahol neki senkihez nincs köze és ahol õt semmi sem érdekli. A fényes palotában vendégnek érezte magát és nevetségesnek tartotta azt a komolyságot, amellyel õ és Géza a világban fölléptek, szerepeltek és szerepelni akartak. Eszébe jutott, hogy Gézával évek óta nincs mit beszélnie. Ha egymás mellett vannak, keresi benne azt a Gézát, aki mellett akkor carussellt
lovagolt, de ez a kellemes, élcelõ hideg ember elõtte idegen. Jó cimborának tartja Gézát, akivel együtt élni végre is kellemes, de akihez ma már semmi köze! Lili így érzi ezt ma, ezen a szomorú, esõs õszi napon. Ha gyermeke volna! Lili fázik és gyorsan fel és alá kezd járni a szobában. Ez a gondolat belefészkelte magát a lelkébe és ûzi, kergeti benne a keserû érzéseket, szemrehányásokat. Minek a pompa, minek a gazdagság, ha egyedül van az ember! Mialatt így nyugtalanul járkál, nesztelenül nyílik az ajtó és amint ismét fordul: elõtte áll Géza. – Jóestét, Lili! Nem megyünk ma a színházba? – szólt Géza és barátságosan nyújtotta felé mind a két kezét. Lili megijedt és nem tudott szólni? – No? Megyünk? Lili a kandalló elé ült és csak annyit mondott: – Nem érdekel. Nem megyek! – Annál jobb, legalább itthon maradunk ma este! – felelt Géza és leült vele szemben. – Miért éppen ma? – kérdezte Lili. – Talán mert ma lettem negyvenéves? – Negyvenéves! Az lehetetlen, édes Lilim! Nem! – Ne tréfáljon, Géza! Ezzel sért engem! – Igaza van! Adja ide a kezét. Így. Látja, édes Lilim, én úgy találom, hogy nekünk többet kellene foglalkoznunk egymással! – Nem volt elég eddig? Ismerjük egymást teljesen, és így életcélnak ez a foglalkozás már nem elég! – Már nem elég? Lili! – Igen! Életcélnak ez nem elég! – Tehát megunt engem? – És maga nem unt meg engem? – Nem! Nem, Lili! – Igen természetes, mert maga akkor keres fel engem, amikor akarja, s amikor kellemesebb szórakozása nincsen. – De Lili! – Amikor a lovai, fegyverei már kifárasztották, amikor a játék már nem ingerli és amikor úgy találja, hogy a többi asszonyismerõseinél én mégiscsak õszintébb vagyok. És ez nem azt jelenti, hogy megunt? – Tehát féltékeny! – Nem! – szólt hevesen Lili. – Nem vagyok féltékeny, nem voltam féltékeny soha! De egyedül vagyok, nincs senkim, akit szeressek, és engem sem szeret senki! Egyedül vagyok, és egyedül fogok maradni…
ÉLET-JEL
június
XI. A magyar irodalom gyöngyszemei
– De Lili, az istenért! Édes Lili, hiszen jókedvûnek, vidámnak láttam eddig! Szórakozott a kedve és szeszélye szerint. Elégedettnek képzeltem és nem álltam útjába soha! Tehetett, amit akart… – Irigyeltem azokat az asszonyokat, akiknek gyermekeik vannak! Unom a házasságot, unom magát, unom önmagamat, és az egész világot! Minek éltem? Miért lettem negyvenéves? Nem akarok megöregedni! Miért? Ki örüljön, hogy élek? Kinek örüljek én? – Énnekem tesz emiatt szemrehányást? – Magamnak és neked! Félek az örömtelen élettõl. Nem akarok élni! Lili elhallgatott és mereven nézett a kandalló tüzébe. Géza gépiesen cigarettára gyújtott és némán bámulta õ is a parazsat. Mély csend volt a szobában és behallatszott, amint az õszi esõ cseppjei az ablakhoz verõdtek, s amint a víz az ereszen át locsogva esett az aszfaltra. – Elmúlt a nyár! – mondta halkan Lili. – És mi egyedül maradtunk! – folytatta levert hangon. – Egyedül, Lili! – Egyedül, Géza! – monda bánatos hangon Lili. – Haragszol reám, Lili? – kérdezte Géza és nem mert Lilire nézni. Lili nem felelt. – Bocsáss meg nekem, Lili! Látod, de hiszen… végre is… én nem… – Lehet, Géza… lehet, de talán… ki tudja… – szólt halkan; mintegy magának beszélve Lili, mialatt szemeit lesütve a csipke fodrával babrált. A komorna belépett és egy remekmívû ezüsttálcán behozta a holnapi déjeuner-tervezetet. Lili, mintha álomból ébredt volna, fölpillantott s kezébe vette az aranyszegélyû kis kartonpapirost. Amint olvasni kezdte, arca mind derültebb lett, majd hangosan mondta: Igaza van Geraldine-nek! Paul a legmegbízhatóbb szakács az egész birodalomban. Kitûnõ, igazán kitûnõ! Nézd csak, Géza, nézd meg ezt az összeállítást! Remek! Géza közelebb húzta az alacsony kis puffot és olvasta: – Huitres d’Oste de… Old Sherry… jól van! Consommé en tasse… nem, ez nem jó! Üres! Legyen ehelyett: Consommé tapioca aux oeufs! – Miért éppen tapioca aux oeufs! – kérdezte élénken Lili és kivette Géza kezébõl a kartont. – Ezt nem szeretem. Ne, ne legyen tapioca!
– De gondold meg, édes Lilim, aux oeufs! A kedvemért, édes Lilim, a kedvemért! – könyörgött Géza. – De miért akarod éppen ezt? A tojás ízét nem szeretem; nem, ilyen kombinációban nem jó! – szólt kedvetlenül Lili. – A kedvemért, édesem! Én, hiszen tudod, nagyon szeretem a tojást! Aztán meg… – Ah! Lili elnevette magát, miközben mondta: – Ám legyen! Tehát Consommé tapioca aux oeufs! Következik: Petit bouchées à la Reine! Jó? – Kitûnõ! – mondta Géza, egyet szippantva cigarettáján. – Truites de rivière? – El vagyok ragadtatva! – Filet de boeuf à la jardinière? – Impozáns! – Selle de chevreuil? Compotes és hozzá Chateau Leoville? – Bájos! – Chapon de Styrie és hozzá Steinburg Cabinet? – Paul csókolnivaló ember, csak az orra ne volna olyan vörös! – Glace en forme, patisseries, fruits, bisquits; L. Reederer, liqueurs, café! Készen vagyunk! – szólt elégedetten
Lili, majd az írást kezébe véve, kitörölte a Consommé en tasse-t és odaírta helyébe: Consommé tapio ca aux oeufs! – Legyen! – mondta mosolyogva és az irónnal Géza kezére ütött. – Mondd meg Paulnak, hogy meg vagyok vele elégedve, hogy nagyon meg vagyok vele elégedve. A komorna kiment: Lili elégedetten igazgatta meg a csipkéit, azután összedörzsölte a kezeit. A szemei ragyogtak, és mondta: – Elõre örülök a menünek! Örülök, igazán örülök! Géza odahajolt Lilihez, és gyöngéden átölelte a derekát. Lili szelíden hozzásimult. – Látod, édes Lilim; mégis érdemes élni! Én a menü révén már régen kibékültem az élettel! – Én is! – mondta halkan Lili és aztán megölelték egymást. – Vadászunk holnap? – kérdezte élénken Lili. Géza nevetve az ablakra mutatott és mondta: – Hallod? A hideg õszi esõ pedig egyhangú locsogással csak esett, csak esett tovább…
Gozsdu Elek (1849–1919)
A Gozsdu – vagy román helyesírással Gojdu – család története a valóságban mintha leleményesen kitalált példázat volna arról, hogy mennyire nincsenek elválasztó határok az egymás mellett és szükségképpen egymással együtt élõ nemzetek, nemzetiségek között. Emanuel Gojdu (ha tetszik: Gozsdu Manó) a román irodalom- és kultúratörténet nagy alakja, aki Biharban élvén, természetesen igen jól tud, ha kell, még versel is magyarul. Unokaöccse, Gozsdu Elek a magyar elbeszélõ próza egyik igen fontos klasszikusa még akkor is, ha egész életmûve nem több két regénynél, két drámánál (amelyek közül az egyiket sohase játszották), egy novellás kötetnél, majd néhány késõi, csak folyóiratban megjelent és kötetbe csak sok évvel halála után került novellánál és elbeszélésnél. És ehhez még hozzátehetjük eddig még teljes egészében ki nem adott idõskori szerelmes levelezését, amelyrõl – akik kéziratban olvasták – azt mondják, hogy irodalmunk legszebb, leglíraibb s egyben legfilozófiaibb alkotásai közé tartozik. Gozsdu lassan érõ mûvész volt, és egész írói tevékenysége igen szakadozott. Egy ideig a francia romantika izgatja. Csak késõbb fedezi fel Baudelaire-t és általa a francia dekadens költészetet, amelynek szépségkultusszal párosult pesszimizmusa jól megfelel lelki életének. A legnagyobb hatással azonban elõbb Turgenyev, majd Dosztojevszkij ragadja el. Elsõ regénye, Az aranyhajú asszony jellegzetesen romantikus regény. A két évvel késõbb elkészült Köd címû regény már a megtalált új hang. Nemcsak Turgenyev kétségtelen hatása, hanem a közélet iránt egyre jobban érdeklõdõ jogász valóságfelismerése tette lehetõvé ezt a valóban realista regényt, amelynek már nem felfogása, hanem hõse romantikus. De több regényt nem ír. Felismeri, hogy igazi erõssége a novella. És amikor összegyûjtött novellái 1886-ban a Tantalus címû kötetben megjelennek, az egész irodalom egyszerre felfigyel.
XII. Kurmai Ráti Szilvia
ÉLET-JEL
június
Novella
Emelt szintû tûzpróba
Van, hogy csak úgy röppennek tova az évek, mint (az egyébként) gondtalan madárkák a megrezzent bokorról. Aztán a bokor végül úgy megrázkódik, hogy a kis szárnyasok többé nem térhetnek vissza rá. Ez az utolsót rezzenõ cserje a középiskola a tizenegyedikes diák számára: számomra. Eddig csak firkáltam titokban a padot nap mint nap, kicselezve a tanárok szigorúan hozzám is intézett fejtágító mondatait (ki vágyik arra, hogy a növekvõ információhalom szétfeszítse a fejét). Ám középiskolai pályafutásom a végéhez közeleg, maholnap felnõtt leszek ügyes-bajos felnõtt dolgokkal (gazdasági válság egyéni túlélése, párválasztási mizéria, munkahelykeresés, annak gyors elvesztése, gyereknevelési gondok stb.). Viszont ne szaladjunk olyan messzire, elõbb le kell tennem az érettségi vizsgák végtelen sorozatát. Illetve, mivel szeretnék az elõkelõen hangzó értelmiségi réteg tagja lenni, nem ártana egy diplomácska. Ennek viszont egyik súlyos elõfeltétele a végzõs magyar diákok sorait kegyetlenül megfaragó, kisebbségérzetet sugalló emelt szintû érettségi ukránból, ukránul. Nem tagadom, az állam gondoskodott a nyelvoktatásomról oly módon, hogy mióta az iskola fogalmát ismerem, parancselvûen járul hozzá az ukrán óra jelensége. Szülõk és tanárok méltán bölcs tanácsát szem elõtt tartva próbáltam megtanulni ezt az erõsen mozgó hangsúlyú nyelvet. Olyan voltam, akár egy szivacs, várva, hogy magamba szívhassam az élõ lingua vizét. Csakhogy minden száraznak bizonyult – a morfológia, a mondatrészek, a nyelvtani szabályrendszerek és a neves ukrán irodalmárok életmûveiben való mélybúvárkodás se érlelte meg a nyelvtudásom gyümölcsét (hovatovább, zöld sem lett, azaz ki sem virágzott,
talán csak vegetáló rügy maradt). Mit szépítsem a dolgot: nem tudtam két értelmes, magabiztos mondatot váltani „kisorosz” honfitársaimmal. Tekintve, hogy kizárólag magyar falu magyar iskolájának magyar gyermekeivel kerültem ez idáig döntõ interakciókba, magyar édesanyám különórát javasolt, hogy tizennyolc év ukrán nyelv tudásának hiányait egy hónap alatt pótoljuk. Ilyenek az anyák. Képesek lemondani új ruháról, cipõrõl (kiló húsról a vasárnapi ebédhez) azért, hogy gyermekük kis lépést tegyen a valakivéválás buktatókkal teli útján. Ugyanis a különfoglalkozás általában nem olcsó mulatság. Az én esetemben sem volt olcsó, mulatságnak pedig egyáltalán nem neveztem volna,
azon egyszerû oknál fogva, hogy a tanárom minduntalan a nem létezõ ukrán szókincsem kiaknázásán mesterkedett. Úgy gondolta, hogy a tudatalattimba ágyaztam azt be, s nem csak puha ágyat vetettem neki, hanem mesterségesen alvó állapotban tartom. Ezzel szemben én arra kértem, inkább tanítson nekem új szavakat, azután fûzzük mondattá, majd kezdjünk társalogni úgy, hogy közben kijavítja a hibákat és félrehangsúlyozásaimat. Meglepetésemre felháborodott. Szinte tajtékozva kijelentette, leveszi rólam a kezét, mert pimasz vagyok és konok, valamint játszani akarok vele, ahelyett, hogy használnám a már meglévõ ukrán tudásomat.
ÉLET-JEL
június
Ezek után mondtam anyának, fõzze újra hússal a vasárnapi levest, aztán lesz, ami lesz. Innentõl kezdve haptákban üldözték egymást a hetek: egyre közeledett a kötelezõ ukrán nyelv és irodalom teszt. Én pedig nem tanultam. Mert a magolás, amit éjjel-nappal mûveltem, az nem tanulás, hanem kõkemény, szó szerinti memorizálás. A szüleim már valószínûleg a csendes õrület kezdõdõ jeleit vélték elhatalma sod ni raj ta m, mer t e zt mondták: – Ki kellene kapcsolódnod. Nem baj, ha nem sikerül a teszt, de azt nem akarjuk, hogy belebetegedj. Csak úgy teljesíts, ahogy a körülmények engedik. Langyos májusi nap virradt fel, valószínûtlenül vidám madárcsicsergéssel. Már ott is ültünk egy számomra ismeretlen város idegen iskolájának osztálytermében: tizenkét ukrán anyanyelvû diák és egy magyar – én. Elõttem hevert a tesztlap, végeláthatatlannak tûnõ, apró betûs kérdéssorozatával. Küzdeni kezdtem vele derekasan, ahogyan azt elõre elterveztem. Csakhogy megrökönyödésemre nem sok mindenhez tudtam hozzászólni. Néhol a kérdést se értettem. Hová írjam a bemagolt szöveget? Gondolatban láttam az egyetem búcsút intõ léghajóját, ami már felvette a jól tesztelõket, engem pedig otthagyott a szülõfalum szélén. Ránéztem a falon hangosan ketyegõ órára, ami még jobban kiélezte az érzékeimet. Gyorsan vonult át rajtam a sírógörcs, a reszketés, a verejtékezés, végül a teljes elgyengülés. A megmentésem a teljes reménytelenségbõl érkezett. Az elõttem és a mögöttem lévõ pad is üres volt, amire gondosan figyeltek a „szervezõk”. Ám váratlanul az egyik társam bejelentette, hogy a padjából rejtélyes módon kiesett egy fon-
XIII. tos csavar, s már csak a lelkiismeret tartja össze a bútordarabot. Az osztályban felügyelõ „figyelõtanár” a fiút az elõttem lévõ padba intette. A csoda nem váratott magára: a tanár vagy nem vette számításba, hogy kitûnõ szemem van, vagy úgy gondolta, a hátralévõ kilenc perc már nem számít. Számított. Ne gondolja rólam senki, hogy a lekoppintást becsületes dolognak tartom. Ellenkezõleg. Viszont abban a sorsdöntõ kilenc percben, amitõl az függött, hogy szakmunkás leszek vagy diplomás ember, egyértelmû volt, hogy mindent leírok, amit látok. Mikor az elsõ oldalt kitöltöttem (kis eltérésekkel, hogy ne szúrjon majd szemet), mintha gondolatátvitellel befolyásoltam volna, a fiú lapozott egyet, hogy a többi kérdésre is felelhessek. Persze, nem azért. Megdöbbentem az igazi, nyilvánvaló okon: a két oldal között igazi nehézfegyverzet bújt meg mesterien összeragasztott cetliken. Nem szándékozom belemerülni abba a témába, honnan tudta, milyen válaszokra lesz szüksége egy állami emelt szintû érettségi teszten, s egyáltalán honnan vette a hidegvért, hogy használja a puskáit. Egy szó mint száz, fogta a cetliket, kicsúsztatta a tesztlapok közül, majd zsebre vágta. A jelenség inkább feldobott, mint felháborított – így biztosan tudtam, van esélyem arra, hogy a léghajó felvegyen a mezõszélrõl. Amikor az erõsségeimet és a korlátaimat ismerõ osztálytársaim megtudták, hogy kitûnõ eredményt értem el a teszten, hitetlenkedve gratuláltak, és azt kérdezték: – Hogy sikerült így bravúroznod? Én megvontam a vállam, s csendesen ennyit mondtam: – Anyáék azt mondták: teljesíts úgy, ahogy a körülmények engedik. Követtem a tanácsot.
Kõszeghy Elemér versei
(a kert felõl) a kert felõl feljön az este, odaköszön kakasnak, tyúknak, a galamboknak is beint, kik dúcaikban békét búgnak. a házfalon felgyúl a villany, bogártalan pislog a lámpa, megáll itt, köhint egy kicsit, sötét felhõkkel terhes válla. a templomhoz ér, megsimítja, csodálkozik a méltóságán, tovább baktat, új kertbe ér, aztán megáll az ég határán. elõre nem siethet jobban: elõvillan a nappal háta, legyilkolja, ha visszanéz, s ez lenne végsõ éjszakája…
(e föld) e föld megváltozott nagyon: szántod, veted, de nem terem, a hegy árnyéka rávetül, s didereg bent az értelem. a vér lassan sárgára vált, vízumra vár sarkon a nyelv, a bõrönd régen útra kész: dohány bent, vodka, kis keserv. a remény lopva visszanéz, augusztust, márciust keres, egy ismételt honfoglalást, de ûzik furcsa ünnepek…
(menteni) menteni szót a szájról, álmot az éjszakától, porzó patakból nedvet, jeleket málló múltból. szeretni ellenséget, belénk tetovált sorsot, rügyet fagyasztó hajnalt, duzzadó temetõket. nevelni bárányfelhõt, katonás jegenyéket, rózsákat fáradt földbõl, maréknyi emberséget…
XIV. Nigriny Szabolcs
ÉLET-JEL
június
Mûhely
A végtelen plasztikai megformázója
Szocska László
Az univerzumban uralkodó látszólagos rendezetlenség valójában geometriai törvényszerûségeken alapul, vallja Kárpátalja egyik legeredetibb szobrásza, az 1951. január 19-én Ungváron született Szocska László. Fából és annak elemeibõl, papírvékony hasítékaiból készített kisplasztikáival a végtelent igyekszik a szemünk elé hozni, olyan formában megjeleníteni, hogy az harmonikus és simulékony legyen minden figyelõje szemének-lelkének. Azt mondja, hogy a tudósok és filozófusok évszázadok óta szeretnék megfejteni a világegyetem hátterében meghúzódó rend titkát. Meggyõzõdése, hogy mint a zenében és az építészetben, a képzõmûvészeti alkotásokban megnyilvánuló esztétikum és harmónia végsõ soron a magasabb létezés archetípusú, õsi formájú megjelenítése, mintázata. A kisplasztikáiban megjelenõ szépség a geometriára, a teremtés mélyén rejlõ rendjére épül. Míg ars poeticája kikristályosodott, Szocska László hosszú és kanyargós utat járt be. Belebelekapott a rajzolásba, a festésbe, a fizikába és természetesen a geometria tudományába is. Ezek csak látszólag ellenpólusú kategóriák, mert végül is nem azok, hiszen mindegyik-
ben van valami sajátos törvényszerûség. Mint a legtöbb mûvésztársánál, ha csak néhány hónapra, az õ bölcsõjénél is ott volt Bakonyi Zoltán tanár úr óvó tekintete. S a természetjárás festõ barátaival: Erdélyi Lászlóval (Erdélyi Béla unokatestvérével – a szerzõ) és Soltész Péterrel, majd némi csalódottsággal a lelkében, hogy a középiskolát éremmel végzõ tanuló nem kellett az Ungvári Képzõmûvészeti Szakközépiskolának, mert nem tudott legalább egyéves munkaviszonyt igazolni, következett az Ungvári Állami Egyetem fizikai kara. Ahová, ahogy mondja, Lenin elvtárs „kedvéért” csak átszállójegyet váltott. Ám gondolatvilágát mégsem a kudarc, hanem az anyatej és a megélhetési kényszer terelte a mûvészetek világa felé. Édesanyja, Soós Katalin, a világszerte ismert kárpátaljai zeneszerzõ, Márton István felesége, zenetanár volt, akitõl a zenei hallást, az apró rezdülések finom érzékelését örökölte. Ez lelkének kellemes, zsebének viszont kevés volt. Jobb nem lévén, kitanulta a gépkocsivezetõi mesterséget. Nem bánta meg, hiszen bejárta a fél világot, katonaéveit a volt NDK-ban is ekként szolgálta. Hogy azért pénztárcája is vastagodjék, hazaérvén esztergályos lett. De nem az akkori idõk valamelyik hatalmas gyárában, hanem egy jóval kisebb, ajándéktárgyakat készítõ mûhelyben. A kor divatjának megfele-
Kék madár
lõen figurákat esztergált fából, utána ecsetet fogott a kezébe és színes festékkel életet lehelt beléjük, öltöztette népviseletbe a pörgõ-forgó-táncoló párokat. Míg rá nem unt a sorozatgyártás monotonságára, s hatalmába nem kerítette az alkotási fantázia, a vágy, hogy valami olyat teremtsen, ami egyedi és csak õ, Szocska László. – Gyertyatartókkal kezdtem. Az egyszerûtõl haladtam a bonyolultabb felé. Nézegettem, olvasgattam, hogyan csinálják mások, és állandóan azon járt az eszem, mit tudnék újat belevinni, formailag még érdekesebbé tenni. Direkt olyan elemeket, rátéteket találtam ki és terveztem meg, majd készítettem el, amilyeneket másoknál még nem láttam. Hamar észrevettem, hogy másoknak is tetszik, jól kerestem velük. Közben dekoratõr is voltam, éttermek, kávézók, óvodák falaira különbözõ figurákat és jeleneteket festettem, ahol szabadjára engedhettem a fantáziámat. Emellett a gépkocsivezetéssel sem hagytam fel, az ungvári erdészet alkalmazott. – Ez miért volt fontos? – Mert még közelebb kerültem kedvenc anyagomhoz, a fához. Amellett egy nem mindennapi dologra is rájöttem: mégpedig arra, hogy a nyírfa kérge hét rétegbõl áll, amelyeket szépen, óvatosan szét lehet választani, s az így kapott papírvékony lemezek nagyszerû alkotófelületként használhatók.
ÉLET-JEL
június
Örvény
Egyrészt rajzoltam rájuk, másrészt ebbe a selyemvékony háncsba beleégethettem a rajzokban formált fantáziámat. Harmadsorban különbözõ figurákat, domborulatokat ragasztottam a felületükre, amelyek már szoborhatást keltettek. Azután variáltam õket és egyszer csak ismét kikötöttem a geometriánál, a geometriai alakzatok formálásánál, amelyek törvényszerûen mindig egy síkból indulnak ki, majd a hajlítások eredményeként olyan formák keletkeznek, amelyek nem fantáziaelemek, mert a valóságban is léteznek, csak miniatûr formában, amit én kiemelek, felnagyítok, s ezekbõl olyan alakzatok jönnek létre, amelyek elsõ látásra meghökkentõk, ám ugyanakkor simulékonyak, harmonikus, kellemesen csodás hatást keltõek. – Ezek már a szakrális geometria elemei. – Pontosan így van. Az effajta kisplasztikának szabott geometriai formái és szabályai vannak, amiket a mûvész sem sérthet meg, de nem is léphet át rajtuk. Az ellipszist, a spirált, a parabolát, a tenger mélyérõl feltörõ örvény forgását vagy akármilyen más geometriai alakzatot a végtelenségig lehet folytatni. A három vagy négy elem még csak három- vagy négyszöget, esetleg kockát eredményez, ám minél több részecske kerül megformázásra a
XV. térben, annál közelebb kerülök a kerekhez és az ideális gömbhöz, ami már öt-hat elembõl is létrehozható, ám a nyolc az ideális. Ez a szakrális vagy térbeli geometria, amit sem iskolában, sem egyetemen nem tanítanak, erre saját magának kell rájönnie az embernek, aztán vagy sikerül vagy nem. – Mibõl áll ez a tudomány, illetve elmélet, amit aztán egy szobrász is alkalmazni tud? – A szakrális geometria sokak szerint az Isten nyelve, amely szemlélteti azt az õsi igazságot, hogy minden élet ugyanabból a forrásból fakad. Az egyszerû igazságának a megértése elvezet a tudatosság kialakulásához és a szív megnyitásához. Ám nem csak vallásos, de kulturális érték is, amelyet a matematikai összefüggéseket szimbolizáló, ember alkotta tárgyak nyújtanak. Az Aranymetszés arányszámát – latinul: golden ratio, ismertebb nevén Phi érték – már a görög és római építészek is gyakran használták elképzeléseik megvalósításakor. Ennek a kifejezésnek a jelenkori értelmezése egy feltételezett és újra felfedezett matematikai szabályt ad az Univerzum valós természetére vonatkozóan. Ez a szabály nyilvánul meg a gabonakörökben vagy olyan õsi építészeti formákban, mint az egyiptomi nagy piramisok.
Mag
– Hogyan lesznek ebbõl négyzetek, kockák, rácsok és más alakzatok? – Az Aranymetszés, másik ismert nevén az isteni arány, egy irracionális szám, amely legalább tizenkilenc számjegybõl áll, de akár végtelen is lehet. Ezekbõl olyan formák hozhatók létre, amelyek régóta megfelelnek a nyugati kultúrák esztétikai ízlésének, s még ma is gyakran alkalmazzák az építészek, ha ter mészetes egyensúlyt akarnak kifejezni a szimmetria és az aszimmetria között. Ezeket az összefüggéseket és ellentéteket próbálom én a kisplasztikáimban megvalósítani. – Sikerül? – Bár sohasem vagyok tökéletesen elégedett, úgy tûnik, igen. Különben nem lennének kedvelõim, vissza-visszatérõ vásárlóim, akik azt állítják, hogy alkotásaim láttán õket is megragadja valami belsõ harmónia és rendezettség, nyugalom. Mert a hang, a fény és a színek folytonos ritmikus mozgása, de akár nevezhetjük táncnak is, létrehoz egy középpontból kiinduló, spirális formákra épülõ, végtelen hálózatot, amelyben folyamatos önismeretre tehetünk szert. – Legközelebb hol találkozhatunk Szocska László kisplasztikáival? – Azt hiszem, decemberben az ungvári skanzen kiállítótermében.
A
SZERZÕ FELVÉTELEI
ÉLET-JEL
XVI.
június
A turizmus kezdetei Az õsember elsõsorban élelemszerzés céljából indult útjára. Vándorlásai során bejárta a földrészeket. Ahol „normális” életvitelt lehetõvé tevõ körülményeket talált, ideiglenesen vagy véglegesen letelepedett. Kb. hatezer évvel ezelõtt Babilonban és Egyiptomban útnak indultak a kereskedõk. Ekkor jöttek létre az elsõ kereskedelmi szálláshelyek. A korai turizmus fõ formái az üzleti (kereskedõk) vagy hivatással járó (futárok, közigazgatási tisztségviselõk) és a vallási célzatú utazások (zarándoklatok) voltak. A Római Birodalom is kitûnõ feltételeket biztosított az utazáshoz. Kiépített hálózat, fogadók és az utazások biztonsága nemcsak a birodalom igazgatását és kereskedelmét segítette, hanem a kedvtelési célú utazásokat is. A tengerparti üdülések, a gyógyhelyekre, a szentélyekhez, rokonokhoz és barátokhoz való látogatások az életük szerves részévé vált. Az újkorban az anyagi helyzet megváltozásával bõvült az utazókedvû privilegizált réteg, amelyben megjelent az „új középosztály”. Az ipari forradalom vívmányai ugrásszerû változást hoztak a közlekedés fejlõdésében. A turizmus történetének sokat idézett szakasza, hogy a XVII. században angliai I. Erzsébet az udvari állásra ácsingózókat, az ifjú
nemeseket arra ösztönözték, hogy a kontinensen, azaz Európában a tanulmányaikat egy körutazással tegyék teljessé. A XVIII. század vége felé kibontakozott ipari forradalom olyan változásokat hozott elõször Anglia, majd a többi fejlett ország társadalmi és gazdasági életében, amelyek a modern turizmusnak is megteremtették az alapját. Megindult a városiasodás, ami a falusi lakosság arányának a csökkenésével járt. Az új társadalmi szektorok közül a turizmusra különösen kettõ volt erõs hatással. Az egyik a városi lakosság, amely a gyorsan népszerûvé vált vonatkirándulások fõ közönsége volt. A másik a pénztõke tulajdonosai és közvetítõi, akik a földhöz már nem kötõdve, gazdaságukkal a távolabbi külföldi utazások fõszereplõivé váltak. Az igazi újdonságot Thomas Cook vezette be 1841-ben. A szervezett csoportos utaztatást hozta létre, amellyel megvetette a késõbbi tömegturizmus alapját. Az elsõ londoni világkiállításon már hatmillió személyt számoltak. A látogatók több mint fele vonattal érkezett és utazásukat a Cook utazási iroda szervezte. Miután a hatalmas látogatóforgalom elszállásolása állandó gondot jelentett, nagy szállodaépítési korszak vette kezdetét. Az elsõ vállalkozók maguk a vasúttársaságok voltak. A magas tõ-
Hol található?
keigények miatt a szállodák hamarosan láncokba szervezõdtek. A technikai fejlõdést társadalmi változások is kísérték. Fellendültek a családi utazások, fõleg a tengerpartokra. Az üdülõhelyeken a klasszikus szolgáltatások mellett jelentõs szórakoztatóipar is kifejlõdött. Az angol turisták számára a fõ vonzerõt a tengerparti üdülõk, majd késõbb a svájci hegyek jelentették. Új közlekedési lehetõséget a mélytengeri gõzhajózás megjelenése nyújtott a turisták számára. A P & O 1838-ban vezette be elsõ mentrendszerû járatát a Távol-Keletre, amelyet a Cunard északamerikai járatainak megnyitása követett 1840-ben. Thomas Cook 1866-ban szervezte meg az elsõ hajóutat az Egyesült Államokba a brit turisták számára. A Szuezicsatorna 1869. évi megnyitása a P & O távol-keleti járatait tette mind népszerûbbé. A XIX. század végére megszülettek azok a találmányok, amelyeknek alkalmazása és elterjedése meghatározta a XX. század turizmusát. Otto 1876-ban feltalálta a robbanómotort, s Benz 1855-ben megalkotta a gépkocsit. A Wright fivérek 1903-ban hozták létre a repülõgépet, mely a század közepére, a gépkocsihoz hasonlóan, a turizmus egyik fõ közlekedési eszköze lesz.
Kvíz-parti 1. Hány vár található Kárpátalján? a) 12 b) 20 c) 5 2. Mikor csatolták másodszor is Magyarországhoz megyénket? a) 1938-ban b) 1939-ben c) 1940-ben 3. Anonymus szerint egyik várunk neve azt jelenti „nagy fáradsággal” épült? Melyik ez? a) Kovászói b) Ungvári c) Munkácsi 4. Hány lakosa van Kárpátaljának? a) Több mint egymillió b) Több mint kétmillió c) Kevesebb mint egymillió
ZUNKO BARNABÁS
FELVÉTELE
5. Melyik magyar költõ tanult annak idején Binder Jenõ néven a Beregszászi Állami Fõgimnáziumban? a) Ady Endre b) Dsida Jenõ c) Juhász Gyula
ÉLET-JEL
június
XVII.
Keresztrejtvény
MEGFEJTÉS Elõzõ számunkban közölt rejtvények helyes megfejtése: Kvíz-parti: 1. 1703. július 15-én hol aratták elsõ gyõzelmüket a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc kuruc felkelõi? c) Tiszaújlak 2. Kinek a nevét viseli a Kárpátaljai Szépmûvészeti Múzeum? c) Boksay József 3. Mi volt a neve Kárpátalján a múlt század hatvanas éveiben alakult irodalmi stúdiónak? a) Forrás 4. Melyik Ukrajna legmagasabban fekvõ városa? b) Rahó 5. Melyik járás területén fekszik a Vereckei-hágó? c) Volóci Hol található? – A munkácsi várban Keresztrejtvény: Ne izgulj, Aladár, mindjárt otthon vagyunk és szerethetsz! Nyertesünk: Kurmai Irén (Beregszász).
A három rejtvény helyes megfejtõi között könyvcsomagot sorsolunk ki. Beküldési határidõ: július 20. Címünk: Ungvár, Fõposta, pf. 34/A
Vízszintes: 1. A kép poénja (zárt betûk: E, E, T, N, K).13. Tette. 14. Kicsinyítõ képzõ.17. Ego. 18. Magot szór. 19. Asztali terítõt. 23 Napszak. 24. A telefon feltalálója. 25. Színházi segédmunkások. 27. ...dukáció (átnevelés, átképzés). 29. Állatkert. 30. O. S. Õ. 32. Duplán: édesség. 33. Gombos Walter szignója. 34. Némán nézõ! 35. Ellenben. 36. Összevissza fon! 37. Japán pénzegység. 39. Reggeli ital. 41. Vissza: nõi név. 43. Knock out! 44. Rész, hányad. 46. Vágó, vagy szúrófegyver. 47. Lekezel az elején! 51. O. E. N. 52. Abigél fele! 53. Ókori görög drámaíró, az Ili-
ász szerzõje. 56. Éneklõ szócska. 57. Ugocsai település. 58. Fogyaszthat. 61. Bécs világhírû képtára. 64. Hosszú nõi sál. 65. Mértani alakzat. Függõleges: 1. Katona. 2. Tagadószó. 3. Római számok. 4. Irodalmi mûfaj. 5. Kambodzsai és spanyol autók jelzése. 6. Princípium. 7. Félig zene! 8. Mezõgazdasági eszköze. 9. Mázol.10. Kedd közepe! 11. Dívány. 12. Attila névváltozata. 15. Bak betûi keverve! 16. Felsõoktatási rendszerérõl híres olasz város. 20. Az elején rezdül! 21. Mérsékelt tempójú párostánc. 22. Tóth Katalin szignója. 23. Valamint.
26. Meggyes bonbonfajta. 28. Bútor. 31. Politikai vagy civil társasága. 36. Idõszámításunk elõtti. 38. Halogén elem. 40. Amulett, névelõvel. 42. Néma vita! 45. Névelõ. 46. Fejfedõ. 47. Erich Kästner ikerpárjának egyike. 48. Zománc. 49. Óhajtana. 50. Az erbium vegyjele. 53. ...kin (bohóc, paprikajancsi). 54. Vegyi elem. 55. Szóösszetételeknél zenével, énekkel kapcsolatos fogalmat jelöl. 57. Nõi név. 59. Vízi emlõs. 60. Doktrína. 62. Ábra közepe! 63. Amerikai hírügynökség. 64. Svéd és portugál autók jelzése.
Fedák Anita
Cyber-parancsnokság az amerikai hadseregben Az Egyesült Államok hadserege külön parancsnokságot hoz létre a számítógépes rendszerek védelmére, valamint számítógépes hadviselésre – jelentette be az amerikai védelmi minisztérium szóvivõje. Robert Gates amerikai védelmi miniszter hivatalosan is felállította a cyber-parancsnokságot – közölte Bryan Whitman, a Pentagon szóvivõje. A parancsnokságnak, amely az elsõ ilyen az Egyesült Államokban, feltehetõen a Marylandben található Fort Meade támaszponton lesz a központja. A szervezetet a várakozások szerint a nemzetbiztonsági ügynökség (NSA) igazgatója, Keith Alexander altábornagy fogja vezetni, aki szerint a cyber-hadviselés olyan meghatározó lesz, mint régebben a haditengerészet és a légierõ. A
cyber-parancsnokság októberben kezdi meg mûködését, és egy évre rá lesz teljesen szolgálatkész. Az amerikai védelmi hálózatot rendszeresen támadják, naponta több ezerszer próbálkoznak – közölte a helyettes amerikai védelmi miniszter. William Lynn figyelmeztetett, hogy ezek a támadások egyre kifinomultabbak, és gyakoribbak. A támadók között mindenki megtalálható, a tinédzser hackerektõl kezdve a külföldi kormánynak zsoldosként dolgozó bûnbandákig – közölte Lynn. Barack Obama amerikai elnök a számítógépes rendszerek védelmének növelését elnökségének egyik fõ feladatává tette. Egy fehér házi jelentés szerint a cyber-biztonság a 21. század legkomolyabb gazdasági és nemzetbiztonsági kihívását jelenti.
ÉLET-JEL
XVIII.
Ung – egykor megye, ma vidék Az Ung-vidék a korábbi Ung vármegye egy részét jelöli, amely közigazgatási egység volt a történelmi Magyarország északkeleti részében. Területe ma Ukrajna, Szlovákia és Magyarország része. A vármegye északi, nagyobbik része hegység, déli része síkság által volt. Fõ folyója az Ung és a Tisza. Északról Galícia, keletrõl Bereg vármegye, délrõl Zemplén és Szabolcs vármegyék, nyugatról pedig Zemplén vármegye határolta.
1918-tól a vármegye két község, Záhony és Gyõröcske kivételével csehszlovák megszállás alatt volt, és ezt a trianoni békeszerzõdés 1920-tól véglegesítette. Ung vármegye egy része az I. bécsi döntéssel 1938-tól Magyarország része lett, ekkor azonban a már említett két községet véglegesen Szabolcshoz csatolták. Ung megye maradéka 1939-ben, Kárpátalja hegyvidéki területének Magyarországhoz való visszacsatolása után nem a vármegyéhez, hanem a külön közigazgatási egységet képezõ Ungi közigazgatási kirendeltséghez került. A II. világháború után visszaálltak az 1938 elõtti országhatárok, s amikor Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták, Csehszlovákiához Ung megyének csak kisebb, nyugati része tartozott. A szovjet (ukrán) határ meghúzásakor sem etnikai, sem földrajzi határokat nem vettek figyelembe. Így történt, hogy a magyarlakta Szelmenc falu keleti része mindmáig Ukrajnában, nyugati része Szlovákiában van. A határvonal az egykori berlini falhoz hasonlóan a falu fõutcáján keresztben húzódott, hermetikusan elzárva a két településrészt. Csehszlovákia 1993-ban történt felbomlását követõen az oda tartozott részt
Szlovákia örökölte. Az 1996-os közigazgatási reform óta ez a Kassai kerülethez tartozik. A felvidéki Ung-vidék határait keleten az ukrán államhatár alkotja, délen a Latorca, északon az Ung és nyugaton az Ondava határolja körül. Felszíne síksági jellegû, melyet homokdombok és löszhátak tarkítanak. Természeti értékeit jellemzi, hogy déli ötöde a Latorcai Tájvédelmi Körzet része, a déli csücske pedig a Bodrogközi Madárvédelmi Területhez tartozik. A jelenlegi Ung-vidék keleti része a XI. századtól Ung megyéhez tartozott, nyugati harmada pedig Zemplén megye része volt. 1918 után a Nagykaposi járáshoz tartozott, 1960tól a tõketerebesi része. Jelenleg a nagymihályi körzethez tartozik a Kassai Megyei Területi Önkormányzat kereteiben. A mikrorégióban 16 község fekszik s 18 ezer lakos él. A vidék központja Nagykapos. A város északi része az Ung folyó hordaléktalajára épült. Délrõl magába foglalja a Latorca védett területének egy részét, amelynek középpontját 1993-ban nemzetközileg is védett területté nyilvánították. Erdejében megtalálhatók a ma már ritkán elõforduló értékes növények és állatok. A várostól 5 km távolságban terül el az Ortó természetvédelmi területe, amely jellegzetes holtága az Ung folyónak. Az Ortót többékevésbé minden oldaláról mezõgazdasági terület övezi, elzárva a folyó vízzel való táplálásának lehetõségétõl. Élõvilága megõrizte az értékes vízi növényeket és állatokat.
június
Haza a magasban
Lakosainak száma az utolsó 2001-es népszámlálás adatai alapján 9760 fõ, melybõl 4780 férfi és 4980 nõ. Nemzetiségi összetétele vegyes. A legtöbb lakos római katolikus 4827, majd 2630 fõvel a reformátusok és 1200 létszámmal a görög katolikusok következnek. Nemzetiségi összetétele is változatos. Legtöbben, 5561-en magyarok, jelentõs számban szlovákok (3506-an) élnek itt, ezenkívül romák, elenyészõ számban csehek, ruszinok, németek, ukránok. Nagyszelmenc mellett a régió egyik legismertebb települése Dobóruszka, az egri hõs, Szerednye egykori urának szülõfaluja. Dobó sírját sokáig homály fedte. 1996-ban kezdõdtek kutatások a római katolikus templomban, ahol megtalálták a maradványokat. 2008. június 28-án került sor a magyar történelem e kiemelkedõ személyiségének újratemetésére a család által épített templomban, melynek során kiállították a sírban talált ékszereket is. A egri várvédõ kapitányt abban a szarkofágban helyezték el, amelyet Dobó István fia, édesapja 1570 körül bekövetkezett halálát követõen, alakított ki a szentélyben. Az egri hõst Homa János, az egri önkormányzat kulturális bizottságának elnöke búcsúztatta: mint mondta, a várkapitány 25-szörös túlerõ ellen védte meg az ország kulcsát jelentõ egri várat. A földi maradványokat egyházi szertartás keretében, korabeli ruhába öltözött hagyományõrzõk helyezték a szarkofágba a dobóruszkai templomban.
ÉLET-JEL
június
XIX.
Itt a test és a lélek is felüdül Kárpátalját sokáig csak a hivatalosságok nevezték turistaparadicsomnak. Mostanra valóban azzá vált. A pihenni, kikapcsolódni vágyók immár nem csupán nemzeti múltunk jeles helyeit: a munkácsi, az ungvári várat, „Verecke híres útját”, a dolhai, az Újlak határában emelt turulos emlékmûvet… keresik fel, hanem a Kárpátok néha zordságával, többnyire szemet-lelket gyönyörködtetõ szépségével elvarázsló tájait. Jó, hogy sok hágón, határon túli fedezi fel értékeinket. Még jobb lenne, ha mi magunk is barangolnánk a csobogó források, hegyi patakok mentén, a Tisza, a Latorca völgyében, s részesei lehetnénk a természet mindezen csodáinak. De ne feledjük az alföld békés csendjének értékeit sem. A guti erdõ, a dédai bányató a batár környéki ligetek, s ki tudja még hány csodás csalit várja, hogy felfedezzük… önmagunknak. ZUNKO BARNABÁS FELVÉTELEI
ÉLET-JEL
XX. Tóth Viktor
Ember Balázs
A bizalom titka
az elképzelés megvalósítását.
1985 óta vagyok Kisdobrony polgármestere. Hogy mi a bizalom titka? Leginkább talán a betartott szó. Csak ez igazolhatja, hogy valaki nem a levegőbe beszél, hanem magára vállalja
Van némi szervezőkészségem. Nagyrészt ezen múlnak a dolgok. A polgármester nem veszhet el a részletekben. Nem száz apróságot kell ígérni és
június
Arcképcsarnok
megvalósítani, hanem nagy dolgokba kell belevágni. Ilyen volt a gáz bevezetése, az új iskola építése. Mindkettő megmutatta: ez a közösség igenis képes az összefogásra. Az ember szívét öröm tölti el, amikor látja munkája eredményét. A kisebb gondok menet közben is megoldódnak. Sokat köszönhetek az önkormányzat munkatársainak is. A közel negyed évszázados bizalom közös siker. Szerencsém volt és van a tekintetben, s ez az eredmények egyik titka, hogy a megválasztott képviselők többsége segíti a munkámat. Tisztelem az embereket, és ők is engem. A bizalom titka az igazságosságban keresendő. Nemcsak azokkal tartom a kapcsolatot, akik a település hangadói, hanem megértem azok problémáit is, akik rászorultabbak, sérülékenyebbek a többinél. Szót tudok érteni a roma kisebbséggel is. Ez a munka számomra nem a meggazdagodás lehetősége, hanem kihívás, nagyon sok buktatóval és feladattal. Ahogy egész Kisdobrony, úgy én sem csak beszélek a munkáról, hanem odaállok és csinálom. Az emberek látják: ahogy le tudok ülni az íróasztal mögé, ugyanúgy megfogom a munka keményebb végét is. Gazdálkodom. Ez nekem is éppúgy életelemem, mint a legtöbb kisdobronyinak.
